Index 
Elfogadott szövegek
2015. június 11., Csütörtök - Strasbourg
Szíria, a palmürai helyzet és Mázen Darvís ügye
 Paraguay, a gyermekek terhességével kapcsolatos jogi aspektusok
 A földrengések utáni nepáli helyzet
 A Fekete-tenger medencéjének stratégiai katonai helyzete a Krím-félsziget Oroszország általi jogsértő annektálása után
 A FIFA-val kapcsolatban a közelmúltban napvilágra került magas szintű korrupciós ügyek

Szíria, a palmürai helyzet és Mázen Darvís ügye
PDF 279kWORD 97k
Az Európai Parlament 2015. június 11-i állásfoglalása Szíriáról: Palmüra helyzetéről és Mázen Darvís ügyéről (2015/2732(RSP))
P8_TA(2015)0229RC-B8-0575/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szíriáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2015. április 30-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Bizottság „A Szíriára és Irakra, valamint a DÁIS jelentette fenyegetésre vonatkozó uniós regionális stratégia elemei” című, 2015. február 6-i közleményére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkára és az ENSZ emberi jogi főbiztosa által a szíriai konfliktusról kiadott nyilatkozatokra és jelentésekre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által létrehozott, Szíriával foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottság jelentéseire,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Rómában, 1998. július 17-én elfogadott Statútumára és különösen annak 8. cikke (2) bekezdése b) pontjának ix. alpontjára, amely szerint a történelmi műemlékek elleni szándékos támadások háborús bűncselekménynek minősülnek,

–  tekintettel a kulturális javak IS/Dáis általi lerombolásáról szóló, 2015. április 30-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az EUMSZ 167. cikkére, amelynek megfelelően „az Unió és a tagállamok elősegítik az együttműködést harmadik országokkal és a kultúra területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel”,

–  tekintettel a kulturális javak kiviteléről szóló, 2009. december 18-i 116/2008/EK tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a Tanács 2012. október 25-i és 26-i ülésén elfogadott állásfoglalására a kulturális javak területén illetékes bűnüldözési hatóságok és szakértők informális hálózatának (EUCULTNET) létrehozásáról,

–  tekintettel a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelméről szóló 1999. évi hágai egyezmény 1954. évi második jegyzőkönyvére,

–  tekintettel Federica Mogherininek, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a palmürai helyzetről szóló, 2015. május 21-i nyilatkozatára; továbbá tekintettel Catherine Ashton főképviselő szóvivőjének 2012. február 17-i nyilatkozatára, amelyben elítéli Mázen Darvís letartóztatását, valamint az Európai Unió 2012. április 3-i helyi nyilatkozatára Mázen Darvís és hét másik emberi jogi aktivista vádemelés nélküli folyamatos fogva tartásáról,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2004 júniusában elfogadott és 2008-ban módosított európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2222(2015) számú határozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Szíriában több mint 220 000 ember – többségében polgári személy – vesztette életét a konfliktus 2011-es kezdete óta; mivel az Aszad-rezsim, az IS/Dáis, az al-Nuszra, valamint a konfliktusban részt vevő egyéb fél súlyosan és rendszeres megsérti az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot; mivel e bűncselekmények döntő többsége eddig büntetlenül maradt;

B.  mivel az utóbbi hónapok során drámai mértékben fokozódott a kínzás alkalmazása, a tömeges letartóztatások és a lakott területek széles körű lerombolása; mivel számos szíriai személy lakóhelyének elhagyására kényszerül, sőt egyeseket arra kényszerítenek, hogy távolabb költözzenek a szükséges humanitárius segítségtől;

C.  mivel az IS/Dáis Palmürában legalább 400 embert, köztük nőket és gyerekeket gyilkolt meg az ősi szíriai város elfoglalása óta, és a szíriai emberi jogi megfigyelőcsoport szerint legalább 217 embert végeztek ki, további 600 személyt pedig fogva tartanak, köztük nőket és gyermekeket, azzal a váddal, hogy együttműködtek a rezsim erőivel és a rezsim tagjait rejtegették a házukban;

D.  mivel Palmüra városának megszállását az Aszad-párti erők heves légicsapásai követték, melyben több mint egy tucat civil vesztette életét, és amely következtében a fennmaradó lakosság jelentős része elmenekült;

E.  mivel az újabb offenzívát követően az IS/Dáis 2015. május 17-én elfoglalta Ramádit, 2015. május 21-én pedig Palmürát, ellenőrzése alá vonva a szíriai terület 50%-át; mivel az úgynevezett Iszlám Állam transznacionális jellege, jelentős pénzügyi forrásai és bizonyos források szerint megközelítőleg 200 000 harcosa a tágabb régióra is fenyegetést jelent; mivel becslések szerint több ezer külföldi, köztük uniós polgár harcol ezekkel a fegyveres csoportokkal; mivel az IS/Dáis hatalomra jutása tovább súlyosbította a humanitárius válságot elsősorban azzal, hogy polgári lakosok tömegei kényszerültek lakóhelyük elhagyására;

F.  mivel 2015. június 5-én az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai felháborodásukat fejezték ki a szíriai fokozódó erőszak és a polgári lakosság elleni támadások miatt, és elítélték az IS/Dáis, az al-Nuszra és a Szíriában működő egyéb terrorista csoportok által elkövetett terrortámadásokat;

G.  mivel a Palmüra Damaszkusz és a keleti Dajr ez-Zaur városa között helyezkedik el, és a közelében jelentős földgázmezők, illetve a foszfátbányák találhatók; mivel Palmüra megszállása egybeesett az iraki Anbár tartományban található Ramádi IS/Dáis általi elfoglalásával, azonban közvetlenül azelőtt az IS/Dáis jelentős területeket veszített Tikritben;

H.  mivel e több mint 2000 éves város egy kulturális kincs és az UNESCO világörökség része; mivel 2015. május 21-én az UNESCO főigazgatója felszólított a palmürai harcok azonnali beszüntetésére;

I.  mivel Palmüra Szíria gazdag kulturális örökségének szimbóluma, amely egy nagyszerű városnak, az ókori világnak az egyik legfontosabb kulturális központjának romjait őrzi; mivel az IS/Dáis által elkövetett tömeggyilkosságokat, valamint a régészeti és kulturális örökség elpusztítását bizonyos körülmények között az emberiesség elleni bűncselekménynek és „kulturális tisztogatásnak” tekintik, és a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma szerint háborús bűncselekménynek számít; mivel ezeket a kulturális örökség elleni módszeres támadásokat az UNESCO főigazgatója, Irina Bokova „kulturális tisztogatásnak” nevezte;

J.  mivel az IS/Dáis szisztematikus támadásokat intéz mind az iraki, mind pedig a szíriai kulturális örökség ellen és tönkreteszi azt, a félelem és a gyűlölet terjesztését célzó háborús taktikaként; mivel Palmüra IS/Dáis általi elfoglalása miatt a város történelmi örökségét a pusztulás fenyegeti;

K.  mivel az EU Szíriára és Irakra, valamint az IS/Dáis jelentette veszélyre vonatkozó regionális stratégiája, amelyet a Külügyek Tanácsa 2015. március 16-án fogadott el, határozottan elítéli a régészeti és kulturális örökség szándékos megsemmisítését, és megjegyzi, hogy az ilyen tettek a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) római alapokmánya értelmében háborús bűncselekménynek minősülnek;

L.  mivel az UNESCO és más partnerek elindították a „szíriai örökség megőrzése” projektet három éves időszakra, amelynek célja a kulturális örökség azonnali védelme;

M.  mivel a kulturális javak tiltott kereskedelme mára a kábítószer- és a fegyverkereskedelem után a harmadik legnagyobb mértékű illegális kereskedelem, mivel szervezett bűnözői hálózatok irányítják, és mivel a jelenlegi nemzeti és nemzetközi mechanizmusok a kérdés kezeléséhez nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel, sem támogatással; mivel az EU az ENSZ BT 2199(2015). sz. határozatával összhangban minden megfelelő lépést megtett a kulturális javak illegális kereskedelmének megakadályozása érdekében;

N.  Mivel a szíriai konfliktus 2011 márciusi kezdete óta Szíriában széles körű és súlyos emberi jogi jogsértések történtek, különösen a független újságírók, az emberi jogi jogvédők, humanitárius szervezetek munkatársai az egészségügyi személyzet szándékos megcélzása, fenyegetése, bántalmazása, önkényes letartóztatása és eltűnése miatt;

O.  mivel Mázen Darvís szír újságírót és aktivistát, a Média és a Véleménynyilvánítás Szabadsága Szíriai Központjában elnökét 2012 óta fogva tartják, valamint a Háni az-Zajtáni és Husszein Grer szintén börtönben van a véleménynyilvánítás szabadságának védelme érdekében kifejtett munkája miatt; mivel a jelentések szerint Mázen Darvíst számos alkalommal megkínozták és bántalmazták, valamint 2015. május 6-án ismeretlen helyre szállították; mivel Mázen Darvís 2015-ben elnyerte az UNESCO Sajtószabadság díját, valamint más fontos nemzetközi díjat is nyert, például a 2015-ös „Preis der Lutherstädte – ‘Das unerschrockene Wort” díjat, a 2013-as „Bruno-Kreisky-Preis für Verdienste um die Menschenrechte” díjat és a 2014-es PEN-Pinter díjat; mivel Mázen Darvís, Háni az-Zajtáni és Husszein Grer folyamatos fogva tartása további bizonyíték Bassár al-Aszad szíriai rezsimének elnyomó jellegére;

P.  mivel az ENSZ Közgyűlésének 2013. május 15-i 67/262. sz. határozata felszólítja a szíriai hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon az összes önkényesen fogva tartott személyt, többek között a Média és a Véleménynyilvánítás Szabadsága Szíriai Központjának tagjait is;

Q.  mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein 2015. február 19-én felszólította a szíriai hatóságokat, hogy engedjék szabadon a békés véleménynyilvánítás okán fogva tartott valamennyi személyt, köztük Marzán Darvíst is;

R.  mivel Szíriában emberi jogi jogvédők százai váltak fenyegetés, erőszak, önkényes letartóztatások áldozatául, illetve tűntek el; mivel ez magában foglalja a 2011-ben Szaharov-díjjal kitüntetett emberi jogi ügyvédet, Razan Zajtúnát, akit a 2013. december 9-én Dúmából elraboltak;

1.  határozottan elítéli a borzasztó, módszeres és elterjedt emberi jogi visszaéléseket, a nemzetközi humanitárius jog mindennemű megsértését az Aszad-rezsim részéről, az IS/Dáis terroristái részéről és más szíriai dzsihádista csoportok részéről, valamint a politikai, polgári és emberi jogi aktivisták, bloggerek és újságírókat ellen hozott ítéleteket és büntetéseket; ismételten teljes mértékben elítéli a szíriai kormány által elkövetett kínzásokat, az intenzív bombázásokat és a légi bombázás, többek között a hordóbombák alkalmazását; mélységes együttérzését fejezi ki az áldozatok számára; továbbra is mélyen meg van döbbenve a szíriai konfliktus által okozott óriási emberi szenvedés miatt és rendkívüli aggodalmát fejezi ki a súlyosbodó szíriai humanitárius és biztonsági helyzet kapcsán;

2.  elítéli, hogy az IS/Dáis 2015. május 21-én kilencnapos véres harcokat követően elfoglalta Palmürát, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az IS/Dáis azóta legalább 217 embert végzett ki a városban és annak környékén, és fokozódott az erőszak a Szíria és Irak közötti, általa irányított területeken önkényesen kikiáltott a „kalifátuson” belül;

3.  aggodalmát fejezi ki a Palmürában kialakult helyzet, valamint a több ezer palmürai lakos helyzete miatt, továbbá azok miatt, akik a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek az IS/Dáis előrenyomulása miatt, megjegyezve, hogy az IS/Dáis máshol is alkalmazza a nők és gyermekek az elrablásának, kihasználásának és bántalmazásának eszközét, beleértve a nemi erőszakot, a szexuális bántalmazást, a kényszerházasságot és a gyermekek kényszertoborzását;

4.  arra ösztönzi a Tanácsot, a Bizottságot és a főképviselőt, hogy bocsásson rendelkezésre minden szükséges pénzügyi és emberi erőforrást a menekültek támogatására;

5.  üdvözli a 2015. június 3-án, Párizsban, a nemzetközi koalíció miniszteri értekezletén tett azon kötelezettségvállalást, hogy megkettőzik az IS/Dáis legyőzésére irányuló közös erőfeszítéseket; kéri a koalíciót, hogy fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy közös, többoldalú és hosszú távú stratégiát hajtsanak végre az IS/Dáis végső felszámolására; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a stratégiát az IS/Dáis elleni küzdelem iránt elkötelezett valamennyi regionális, állami és nem állami szereplő közötti megerősített együttműködéssel egészítsék ki;

6.  továbbra is meggyőződése, hogy a konfliktus során elkövetett bűncselekmények elszámoltatása nélkül nem jöhet létre Szíriában hatékony konfliktusrendezés és tartós béke;

7.  emlékeztet arra, hogy csak a 2012. június 30-i genfi közlemény alapján és a nemzetközi közösség támogatás mellett kialakított átfogó politikai megoldás hozhat megoldást a szíriai válságra; kéri Staffan de Misturát, az ENSZ különmegbízottját, hogy működjön együtt valamennyi féllel a valódi politikai átmenet érdekében, amely megfelel a szíriai nép legitim törekvéseinek, és lehetővé teszi számukra saját jövőjük független és demokratikus meghatározását;

8.  súlyos aggodalmát fejezi ki az ENSZ 2014-es felhívását övező súlyos finanszírozási hiány miatt, amely a Világélelmezési program szíriai menekülteknek biztosított segítségnyújtása ideiglenes felfüggesztéséhez vezetett; ezért sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy fokozza a küszöbönálló felhívásoknak biztosított finanszírozást és támogatást;

9.  kéri a nemzetközi közösséget, hogy növeljék az erőfeszítéseket arra vonatkozóan, hogy csökkentsék a válságot és véget vessenek a háborúnak Szíriában, és támogatja az IS/Dáis elleni küzdelem mellett elkötelezett szereplőket Szíriában és Irakban, felhívja a regionális kormányokat, hogy működjenek együtt e harcban, mivel csak a szoros biztonsági együttműködés teheti lehetővé a régió békéjének és biztonságának helyreállítását;

10.  kéri a nemzetközi közösséget, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a polgári lakosság védelme érdekében, és biztosítsa Palmüra egyedülálló kulturális örökségének védelmét, és valamennyi felet felszólítja, hogy haladéktalanul vessen véget az erőszaknak Palmürában, továbbá biztosítsanak biztonságos áthaladását az erőszak elől menekülő civilek számára;

11.  követeli, hogy azonnal hagyjanak fel a szíriai és iraki kulturális örökség elpusztításával, beleértve a vallási helyszíneket és tárgyakat is; hangsúlyozza, hogy az IS/Dáis vagy más személyek, csoportok, vállalatok és szervezetek által elkövetett semmilyen hasonló tett nem tolerálható, és felszólít Irak kulturális örökségének megőrzésére a kulturális és vallási vagyon és helyszínek védelme révén, a nemzetközi humanitárius joggal összhangban;

12.  sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki tudatosságnövelő kampányokat annak érdekében, hogy visszaszorítsák a konfliktuszónákból származó kulturális javak illegális vásárlását és értékesítését;

13.  megismétli, hogy a kulturális örökség az egész emberiség számára jelentős értéket képvisel, és ezért azt elfogadhatatlan háborús bűncselekménynek kell tekinteni;

14.  hangsúlyozza, hogy közös erőfeszítésekre van szükség a nemzetközi közösség részéről a kulturális javak illegális kereskedelmének és a kulturális értékek csempészetének megakadályozása érdekében, amely az IS/Dáis finanszírozásához járul hozzá;

15.  támogatja az UNESCO főigazgatójának javaslatát, valamint az ENSZ minden olyan rendkívüli intézkedését, amelynek célja, hogy megvédje Palmürát és minden más veszélyeztetett történelmi és kulturális helyszínt;

16.  kéri az ENSZ főtitkárát, hogy forduljon a Biztonsági Tanácshoz a terrorista csoportok és az IS/Dáis által veszélyeztetett valamennyi kulturális helyszín védelmét célzó határozat elfogadása érdekében;

17.  felszólítja a tagállamokat és az Európai Uniót, hogy az ENSZ-szel együtt tegyen konkrét lépéseket a palmürai és általában a közel-keleti kulturális, történelmi, vallási, régészeti helyszínek védelme érdekében;

18.  üdvözli és hangsúlyozza, hogy alapvető jelentőséggel bír a helyi és nemzetközi civil társadalmi szervezetek tevékenysége az emberi jogi jogsértések dokumentálása, a háborús bűncselekményekkel, az emberiesség elleni bűncselekményekkel és egyéb jogsértésekkel kapcsolatos bizonyítékok gyűjtése terén; legmélyebb elismerését és szolidaritását fejezi ki valamennyi szíriai aktivista számára, akik továbbra is fáradhatatlanul azon munkálkodnak, hogy nyomon kövessék, dokumentálják és jelentsék az emberi jogi helyzetet háború sújtotta országukban, saját életüket is kockáztatva;

19.  mélységes aggodalmát fejezi ki a humanitárius és emberi jogi helyzet egyre elharapózó romlásának Szíriában, és hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot, valamint biztosítani kell, hogy az emberi jogi jogvédők szabadon végezhessék munkájukat, összhangban a Szíria által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel; emlékeztet arra, hogy mindenkinek joga van a lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadságához, és az alapvető emberi jog; elítéli a sajtószabadság mindenfajta megsértését és a szíriai újságírók ellen irányuló erőszakot;

20.  felszólítja a szíriai hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon Mázen Darvíst és szüntessenek meg minden ellene felhozott vádat, ugyanez vonatkozik a többi fogva tartott és elítélt személyre, akik békésen gyakorolták a véleménynyilvánításhoz és az egyesülés szabadságához fűződő jogaikat, valamint az emberi jogi jogvédőkre és politikai aktivistákra, akiket önkényesen megfosztottak szabadságuktól emberi jogi tevékenységeik miatt;

21.  sürgeti a szíriai hatóságokat, hogy hozzák nyilvánosságra a három férfi tartózkodási helyét és sorsát, és biztosítsák védelmüket a kínzás és a bántalmazással szemben, haladéktalanul lehetővé téve számukra, hogy kapcsolatba lépjenek családjukkal és jogi képviselőikkel, és hogy megkapják az esetlegesen szükséges orvosi ellátást;

22.  sürgeti az EU összes tagállamát, hogy haladéktalanul ratifikálják a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményt; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő e kulcsfontosságú emberi jogi eszköz egyetemes ratifikálását és végrehajtását, és támogassák az ENSZ ezen egyezmény értelmében létrehozott, erőszakos eltűnésekkel foglalkozó bizottságának munkáját;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjének és kormányának, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ és az Arab Liga szíriai közös különleges képviselőjének, valamint a szíriai konfliktusban érintett összes félnek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0187.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0179.


Paraguay, a gyermekek terhességével kapcsolatos jogi aspektusok
PDF 184kWORD 89k
Az Európai Parlament 2015. június 11-i állásfoglalása Paraguayról és a gyermekek terhességével kapcsolatos jogi aspektusokról (2015/2733(RSP))
P8_TA(2015)0230RC-B8-0547/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU és a Mercosur között 1999-ben létrejött régióközi együttműködési keretmegállapodásra,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására,(1)

–  tekintettel a fejlődő országokban a reproduktív és szexuális egészséget és jogokat szolgáló politikák és intézkedések céljaira nyújtott támogatásról szóló, 2003. július 15-i 1567/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,(2)

–  tekintettel az 1997. november 26-i paraguayi büntető törvénykönyvre (1160/97. sz. törvény) és különösen annak 109. cikke (4) bekezdésére,

–  tekintettel az ötödik millenniumi fejlesztési célra (az anyák egészségének javítása),

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és különösen annak 3. cikkére,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel a jogszabályokban és a gyakorlatban a nőkkel szemben alkalmazott diszkrimináció kérdésével foglalkozó ENSZ-munkacsoport 2015. május 11-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ kínzás elleni egyezményére, amely 1987. június 26-án lépett hatályba,

–  tekintettel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottságának arra irányuló, 2015. márciusi kérésére, hogy Paraguay vizsgálja felül és módosítsa az abortuszra vonatkozó szabályozását annak biztosítása érdekében, hogy a szabályozás összeegyeztethető legyen egyéb jogokkal, például az egészséghez és az élethez való joggal,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az ENSZ legújabb adatai szerint Paraguayban a terhes lányok 19%-a kiskorú, naponta két 14 év alatti lány szül, és az anyai halálozás 2,13%-a 10–14 év közötti lányok körében fordul elő; mivel a 6,8 millió lakosú Paraguayban évente mintegy hatszáz 14 éves vagy annál fiatalabb lány esik teherbe, és mivel a terhesség aránya a gyermekek körében tízszer magasabb, mint a régió többi országában;

B.  mivel Latin-Amerikában a 16 év alatti serdülőkorúak körében négyszer magasabb az anyák halálozási aránya, és mivel a szülés utáni fisztula eseteinek 65%-a a serdülőkori terhességekhez kapcsolódik, ami súlyos következményekkel jár az érintettek életére nézve, így többek között komoly egészségügyi problémákhoz és társadalmi kirekesztéshez vezethet; mivel a korai terhesség a születendő gyermekre nézve is veszélyes, hiszen az ilyen újszülöttek körében az átlagnál 50%-kal magasabb a halálozási arány; mivel a régióban élő nők mintegy 40%-a vált nemi erőszak áldozatává, és mivel a Latin-Amerikában végrehajtott abortuszok 95%-a nem biztonságos;

C.  mivel 2015. április 21-én egy 10 éves kislány megjelent az asuncióni Trinidad Szülészeti- és Gyermekklinikán (Hospital Materno Infantil de Trinidad), és megállapították róla, hogy terhességének 21. hetében jár; mivel a vizsgálatot követően a klinika igazgatója nyilvánosan elismerte, hogy a kislány terhessége súlyosan veszélyeztetett; mivel 2015. május 9-én letartóztatták a kislány szökésben lévő mostohaapját, akit azzal vádolnak, hogy megerőszakolta őt; mivel a kislány 2015 januárja óta több egészségügyi központot is felkeresett gyomorfájásra panaszkodva, mivel azonban a terhességet csak április 21-én erősítették meg;

D.  mivel 2015. április 28-án a kislány édesanyja a terhesség önkéntes megszakítását kérte hivatkozva a gyermek fiatal korára, valamint az egészségét és az életét fenyegető kockázatokra; mivel a kislány édesanyját fogva tartják, amiért nem tudta megóvni gyermekét a terhességhez vezető szexuális zaklatástól; mivel a legfrissebb jelentések szerint a 10 éves kislányt elküldték egy központba, amelyet fiatal anyák számára alakítottak ki, és elválasztották az édesanyjától;

E.  mivel 2014 januárjában a kislány édesanyja panaszt tett amiatt, hogy a kislány mostohaapja szexuálisan zaklatja a lányt, és mivel az ügyészek nem tettek lépéseket, nem vizsgálták ki az ügyet és nem biztosítottak óvintézkedéseket, mivel úgy gondolták, hogy a kislány nincs veszélyben;

F.  mivel ez az eset csak egy a sok közül Paraguayban és a latin-amerikai országokban; mivel Paraguay vallási alapon továbbra is megtagadja a kislány biztonságos és jogszerű abortuszhoz való hozzáférését, ekképpen megsértve az egészséghez, élethez, valamint fizikai és érzelmi sértetlenséghez való jogát; mivel a kislány fiatal kora és a terhességhez vezető körülmények miatt érzelmi és egészségügyi kockázatoknak lesz kitéve, amennyiben megszüli gyermekét; mivel a kislány állapotának nyomon követésére 2015. május 7-én megalakult egy több tudományágat átfogó szakértői testület, amely helyi szervezetek által javasolt három szakértőből, az Egészségügyi Minisztérium három munkatársából és a Legfelsőbb Bíróság három tagjából áll;

G.  mivel a paraguayi egészségügyi törvény 109. cikkének (4) bekezdése értelmében az abortusz minden esetben tilos, kivéve amikor a terhesség következtében életet veszélyeztető komplikációk lépnek fel a terhes nőre vagy lányra nézve, és semmilyen más kivétel nem létezik, ideértve az erőszakos közösülést, a vérfertőzést és azt is, ha életképtelen a méhmagzat; mivel a hatóságok azzal érvelnek, hogy a kislány egészsége nincs veszélyben; mivel a nemi erőszakot túlélő 10 éves áldozat ezért arra kényszerül, hogy folytassa a nem kívánt terhességet és szülje meg gyermekét;

H.  mivel az ENSZ szakértői figyelmeztettek arra, hogy a paraguayi hatóságok határozata a kislány élethez, egészséghez, testi és lelki sérthetetlenséghez, továbbá oktatáshoz való jogának súlyos megsértését eredményezi, és ezáltal veszélyezteti gazdasági és társadalmi lehetőségeit;

I.  mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 3. cikke értelmében a szociális védelem köz- és magánintézményeinek, a bíróságoknak, a közigazgatási hatóságoknak és a törvényhozó szerveknek minden, a gyermeket érintő döntésükben elsősorban a gyermek mindenek felett álló érdekét kell figyelembe venniük, és mivel az államoknak kötelességük, hogy biztosítsák a hozzáférést a biztonságos és jogszerű abortuszhoz, amennyiben a terhes nő élete veszélyben forog;

J.  mivel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága 2015 márciusában felkérte Paraguayt, hogy vizsgálja felül és módosítsa az abortuszra vonatkozó szabályozását annak biztosítása érdekében, hogy a szabályozás összeegyeztethető legyen egyéb jogokkal, például az egészséghez és az élethez való joggal; mivel a nőkkel szemben elkövetett fizikai, szexuális és lelki erőszak az emberi jogok megsértésének gyakran előforduló formája;

K.  mivel Paraguay aktívan részt vett az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 59. ülésszakán, és mivel minden félnek folytatnia kell az ENSZ Pekingi Cselekvési Platformjának előmozdítását többek között az oktatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférés mint alapvető emberi jog, valamint a szexuális és reproduktív jogok tekintetében;

L.  mivel az ENSZ szerződés-ellenőrző szervei – ideértve az Emberi Jogi Bizottságot és a Nőkkel Szembeni Megkülönböztetés Felszámolásával Foglalkozó Bizottságot – számos latin-amerikai országot felszólítottak arra, hogy vezessenek be kivételeket az abortuszra vonatkozó korlátozó jogszabályok alól azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a terhesség veszélyezteti a nő életét vagy egészségét, amikor a magzatnak súlyos fejlődési rendellenessége van, valamint amikor a terhesség nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében jött létre;

M.  mivel ez az embertelen cselekedet a korábban említett – a terhességet megelőzően mindössze 34 kg-os – 10 éves kislány testi épségét súlyosan veszélyezteti; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megállapította, hogy milyen veszélyeket hordoz a terhesség azon fiatal lányok számára, akik testi fejlődése még nem fejeződött be teljes mértékben; mivel az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegségek vagy fogyatékosságok hiánya;

N.  mivel a Kínzás Elleni Bizottság úgy találta, hogy számos, a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre vonatkozó korlátozás, valamint azok a visszaélések, amelyek akkor fordulnak elő, amikor a nők ilyen szolgáltatásokat igénybe akarnak venni, a Paraguay és a valamennyi uniós tagállam által ratifikált, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezmény megsértésének minősülhetnek, mivel veszélybe sodorják a nők egészségét és életét vagy más módon okoznak nekik súlyos testi vagy lelki fájdalmat vagy szenvedést;

O.  mivel a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak – függetlenül attól, hogy testi, szexuális vagy lelki – továbbra is az emberi jogok megsértésének leggyakoribb formája, amely a társadalom minden szintjét érinti, és mégis az ilyen bűncselekményeket jelentik be az egyik legalacsonyabb arányban;

1.  ismételten elítéli a nők és lányok elleni erőszak és bántalmazás minden formáját, különösen a nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását és a családon belüli erőszakot; felszólítja Paraguayt, hogy biztosítsa a nők és a lányok hozzáférését a biztonságos és jogszerű abortuszhoz, legalább azokban az esetekben, amikor egészségük és életük veszélyben van, a magzatnak súlyos fejlődési rendellenessége van, valamint nemi erőszak és vérfertőzés esetében;

2.  mélységes aggodalmának ad hangot a gyermekek terhességének magas száma miatt Paraguayban; sürgeti a paraguayi hatóságokat, hogy teljesítsék nemzetközi kötelezettségeiket és védjék meg az emberi jogokat azáltal, hogy biztosítják, hogy minden lány hozzáférhessen valamennyi lehetséges információhoz és orvosi szolgáltatáshoz a nemi erőszak következtében bekövetkezett, súlyosan veszélyeztetett terhességek kezelését illetően;

3.  sürgeti a paraguayi hatóságokat, hogy végezzenek független és pártatlan vizsgálatot a korábban említett nemi erőszak ügyében, az elkövetőt pedig állítsák bíróság elé; felszólítja a paraguayi hatóságokat, hogy azonnal engedjék szabadon a kislány édesanyját; üdvözli azt a javaslatot, amelyet egy paraguayi parlamenti képviselő tett, és amely arra irányul, hogy a kiskorúak ellen elkövetett nemi erőszak esetén kiszabható börtönbüntetés maximális időtartamát emeljék 10-ről 30 évre;

4.  tudomásul veszi a több tudományágat átfogó szakértői testület létrehozását, amelytől elvárja, hogy készítsen átfogó értékelést a kislány állapotáról, valamint biztosítsa valamennyi emberi jogának tiszteletben tartását, különös tekintettel az élethez, az egészséghez, valamint a testi és lelki sérthetetlenséghez való jogra;

5.  sajnálatosnak tartja, hogy a nők és lányok teste, különös tekintettel a szexuális egészségükre és a reproduktív jogaikra, továbbra is ideológiai csatározások tárgyát képezik, és felszólítja Paraguayt, hogy ismerje el a nők és lányok elidegeníthetetlen jogát a testi épséghez és az önálló döntéshozatalhoz többek között az önkéntes családtervezéshez való hozzáférés, valamint a biztonságos és jogszerű abortusz vonatkozásában; úgy véli, hogy a terápiás célú abortuszra és a nemi erőszak és vérfertőzés következményeként kialakult terhességet követő abortuszra vonatkozó általános tiltás, valamint a nemi erőszak eseteiben az ingyenes egészségügyi ellátás megtagadása egyenértékű a kínzással;

6.  elismeri, hogy a nőgyógyászati erőszak egyszerre valósítja meg az intézményi erőszakot és a nőkkel szembeni erőszakot, és az emberi jogok, így az egyenlőséghez, a megkülönböztetésmentességhez, a tájékoztatáshoz, az integritáshoz, az egészséghez, valamint a reproduktív autonómiához való jog súlyos megsértését képezi, melynek következményei a megalázó és embertelen szülés, az egészségügyi komplikációk, a súlyos pszichológiai sérülések, a trauma, sőt a halál;

7.  mélyen aggasztja, hogy a kormányok szemet hunynak a gyermekek terhessége és a nőkkel szembeni nemi erőszak embertelen esetei felett, miközben világszinten minden harmadik nő valamikor élete során erőszak áldozatává válik;

8.  hangsúlyozza, hogy egyetlen 10 éves lány sem áll készen az anyaságra, továbbá kiemeli, hogy az érintett lányokat folyamatosan emlékeztetik az ellenük elkövetett erőszakra, ami súlyos traumás stresszt okoz és hosszú távú pszichológiai problémák kockázatával jár;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a Parlamenthez és a Tanácshoz intézendő javaslattal kapcsolatos munkát, amely annak lehetővé tételét célozza, hogy az EU ratifikálhassa és végrehajthassa az Isztambuli Egyezményt, a gyermekek, nők és lányok elleni erőszakkal kapcsolatos belső és külső uniós fellépések közti koherencia biztosítása érdekében;

10.  felszólítja a Tanácsot, hogy a biztonságos és törvényes abortusz kérdését vegye fel a nők és lányok elleni nemi erőszakra és erőszakra vonatkozó uniós iránymutatásokba; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai fejlesztési együttműködés az emberi jogokon alapuljon, különös hangsúlyt helyezve a nemek közötti egyenlőségre és a nők és lányok elleni szexuális erőszak valamennyi formája elleni fellépésre; aláhúzza, hogy az egészséghez, különösen a szexuális és reproduktív egészséghez és az azzal összefüggő jogokhoz való egyetemes hozzáférés alapvető emberi jog, és hangsúlyozza a családtervezési szolgáltatásokhoz, így a biztonságos és törvényes abortusszal kapcsolatos ellátáshoz való önkéntes hozzáférés jogát, valamint az anya- és csecsemőhalandóság csökkentését, és a nemi alapú erőszak minden formája – köztük a női nemi szervek megcsonkítása, a gyermek-, a korai és kényszerházasságok, az utód nemétől függő szelektív terhesség-megszakítás, a kényszersterilizálás és a párkapcsolaton belüli nemi erőszak – felszámolását célzó tájékoztatás és felvilágosítás szükségességét;

11.  ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki erre a jelenségre vonatkozó adatgyűjtési módszereket és indikátorokat, és bátorítja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy ezt a kérdést vegye fel az emberi jogi országstratégiák kidolgozásába és végrehajtásába; sürgeti az EKSZ-t, hogy alakítsa ki a nők és lányok elleni nemi erőszakkal és a szexuális erőszakkal szembeni, harmadik országokban folytatott küzdelem bevált gyakorlatait a probléma gyökerénél történő kezelése érdekében; sürgeti, hogy az Unió és a tagállamai által nyújtott humanitárius segítségre ne vonatkozzanak a más adományozó partnerek által a szükséges orvosi ellátásra vonatkozóan, többek között a nemi erőszak vagy vérfertőzés áldozatává vált nők és lányok esetében a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés tekintetében felállított korlátozások;

12.  második csúcstalálkozójuk alkalmával kéri az EU-CELAC (Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége) állam- és kormányfőit, hogy bővítsék ki a 2013–2015 közötti időszakra vonatkozó, 2013 januárjában, Santiago de Chilében megrendezett első csúcstalálkozójukon elfogadott EU-CELAC cselekvési terv nemi alapú erőszakról szóló fejezetét, olyan fellépések és végrehajtó intézkedések egyértelmű ütemtervének megállapítása érdekében, melyek célja a kellő gondosság biztosítása a nőkkel szembeni valamennyi erőszakos cselekmény megelőzése, kivizsgálása és szankcionálása tekintetében, valamint az áldozatok megfelelő kártalanítása;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Paraguayi Köztársaság kormányának és parlamentjének, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalának, a Parlasurnak, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek és az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0076.
(2) HL L 224., 2003.9.6., 1. o.


A földrengések utáni nepáli helyzet
PDF 266kWORD 82k
Az Európai Parlament 2015. június 11-i állásfoglalása a földrengések utáni nepáli helyzetről (2015/2734(RSP))
P8_TA(2015)0231RC-B8-0580/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Nepálról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a 2015. április 25-i együttes nyilatkozatra, amelyet a Bizottság alelnöke/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini, a fejlesztési biztos, Neven Mimica, valamint a humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos, Christos Stylianides tettek az ázsiai földrengésről, és más hivatalos nyilatkozatokra,

–  tekintettel a dél-ázsiai országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttsége elnökének 2015. április 30-i, a nepáli földrengésről tett nyilatkozatára,

–  tekintettel dél-ázsiai országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős európai parlamenti küldöttség által a 2015. április 8. és 10. között tartott 9. EP/Nepál parlamentközi ülés alkalmából Nepálban tett látogatásra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 2015. május 15-i, a nepáli földrengés pusztító következményeire adott válaszként a sürgősségi segítségnyújtás, a rehabilitáció és az újjáépítés megerősítéséről szóló határozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR),

–  tekintettel az 1966-os Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a földrengés utáni nepáli kezdeményezésekre, mint például a nemzeti újjáépítési és helyreállítási tervre és a katasztrófa utáni szükségletek felmérésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a 2015. április 25-i pusztító földrengést, illetve a 2015. május 12-i újabb földrengést követően a Nepált és a környező régiót sújtó humanitárius helyzet továbbra is rendkívül súlyos: a mai napig több mint 8 800 ember haláláról érkezett hír és ennél sokkal többen szenvedtek sérülést, legalább félmillió ház dőlt romba, 2,8 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására és milliók szorulnak sürgős humanitárius segítségre;

B.  mivel ezenkívül mintegy 1,7 millió gyermek érintett a kényszerű lakóhelyelhagyásban, vesztette el egyik vagy mindkét szülőjét, vagy szenved otthona vagy iskolája romba dőlése miatt; mivel az árvák növekvő mértékben vannak kitéve az éhezés, a betegségek, a visszaélések, az elhanyagolás vagy a gyermekkereskedelem veszélyének; mivel a nepáli rendőrség több olyan esetről is beszámolt, amikor idegen felnőttek gyermekcsoportokat vettek magukhoz; mivel megtiltották a kiskorúak kísérő nélküli utazását és felfüggesztették a nemzetközi örökbefogadásokat;

C.  mivel az emberéletekben bekövetkezett rettenetes veszteségeken és a sok sebesültön túlmenően a földrengés folytán súlyos károkat szenvedett az ország kulturális, vallási és történelmi öröksége – így a hét világörökségi helyszín közül négy –, továbbá több ezer műemlék, templom és kolostor, ami egyfelől súlyos csapást jelent a nemzeti identitásra nézve, másfelől elengedhetetlenül szükséges jövedelemforrások vesztek oda;

D.  mivel a hegyvidéki területekről ötszáznál több pusztító száraz földcsuszamlást jelentettek, amelyek gyakran elzárják a folyókat is, ezzel felidézve áradások és a jégtavak hirtelen megindulásának veszélyét; mivel a közelgő monszunidőszak miatt igen nagy a további földcsuszamlások, áradások és tószakadások kockázata;

E.  mivel jelentős mértékben fennáll járványos betegségek kitörésének veszélye, különösen a túlzsúfolt körzetekben és ott, ahol tönkrementek a vízellátó, csatorna- és higiéniai rendszerek;

F.  mivel az igen közeli jövőben megindulnak a monszunnal járó esőzések, ami jelentősen hátráltatja majd – különösen a távolabb eső körzetekben – a segítségnyújtást;

G.  mivel az ENSZ becslése szerint a mezőgazdaságra alapozott életvitel súlyos ellehetetlenülése miatt 1,4 millió embert kell ellátni élelmiszerrel; mivel e hónapban kezdődik a vetési időszak és ezzel összefüggésben mintegy 236 000 embernek van szüksége mezőgazdasági alapanyagokra, rizst és zöldségmagvakat is beleértve, a helyzetet pedig tovább súlyosbítja az állatállományban bekövetkezett jelentős veszteség; mivel azok a gazdálkodók, akik elmulasztják az idei vetést, legközelebb már csak 2016 végén arathatnak;

H.  mivel a humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos, Christos Stylianides az ENSZ főtitkárhelyettesével, Valerie Amosszal 2015. április 30. és május 2. között látogatást tett a károsodott területeken;

I.  mivel az Európai Unió és az uniós tagállamok segítségképpen jelentős pénzügyi támogatást nyújtottak, először is azonnali 6 millió eurót folyósítva a sürgős szükségletek kielégítésére, az Európai Bizottság pedig a mai napig összesen 22,6 millió eurót szabadított fel, illetve természetbeni segélyt ajánlott fel és kutató-mentő csoportokat indított útnak az uniós polgári védelmi mechanizmus keretében;

J.  mivel ugyanakkor az ENSZ humanitárius ügyekért felelős koordinátora 2015. június 4-én úgy nyilatkozott, hogy a Nepálnak szánt nemzetközi pénzügyi segítség nem elegendő, és az ENSZ csupán 120 millió dollárt kapott meg az ígért 422 millióból;

K.  mivel a nemrégiben felavatott katasztrófa-elhárítási központ és a humanitárius pihenőhely, ahol – szintén uniós finanszírozással – két héten át élelmiszeradagokat biztosítottak 200 000 embernek, sikeresen működött és jó példáját nyújtja annak, hogy a kormány milyen irányban tevékenykedett a földrengés előtt;

L.  mivel ugyanakkor a segítségnyújtást hátráltatta a korlátozott és károsodott infrastruktúra, ám mivel a környező országok – elsősorban India a „Barátság” művelet révén – pótútvonalakat biztosítottak;

M.  mivel a hivatalos és magánadományozók által Nepálnak küldött humanitárius szállítmányok esetében továbbra is nehézségeket okoznak – bár ezek egy része megoldódott – a hosszadalmas vámeljárások; mivel a 30 napos importvám-mentesség lejártával annak helyébe a behozatali vám alól teljesen vagy részben mentes cikkek listája lépett és ennek eredményeképpen a segítségnyújtást szolgáló cikkek egy része esetében a behozatali vámok megszűntek;

N.  mivel több ezer, a földrengések következtében nélkülöző emberre az a veszély leselkedik, hogy magukra hagyva kell boldogulniuk, és riasztó jelek utalnak arra is, hogy nemi, kasztbéli és etnikai hovatartozáson alapuló megkülönböztetés gátolja a segítségnyújtást; mivel az országban élő dalit közösséghez tartozók több mint fele még mindig menedékre és élelmiszeradagokra vár;

O.  mivel a nepáli pénzügyminisztérium becslése szerint a helyreállítás költsége mintegy 10 milliárd amerikai dollárra tehető, ami az ország éves GDP-jének a fele;

P.  mivel a nepáli kormány bejelentette, hogy 2015. június 25-én nemzetközi konferenciát szervez Katmanduban a helyreállításhoz és az ország újjáépítéséhez szükséges nemzetközi pénzügyi segítség mozgósítása végett;

Q.  mivel Nepál – a világ egyik legszegényebb országa – csak nemrég és lassan emelkedett ki a tíz évig tartó polgárháborús időszakból; mivel a kormány ennek ellenére az utóbbi években erőfeszítéseket tett egy várható nagyobb földrengésre való felkészülés érdekében;

1.  kifejezi legmélyebb együttérzését mindazok felé, akiket érintett ez a szörnyű tragédia, ideértve annak a több mint 8 800 embernek a családját, akik életüket vesztették Nepálban, Indiában, Kínában és Bangladesben;

2.  gratulál a nepáli intézményeknek és társadalomnak a földrengést követően tett erőfeszítéseikért;

3.  üdvözli az Európai Bizottság ás az uniós tagállamok által Nepálnak nyújtott gyors segítséget, és felhívja a nemzetközi közösséget, hogy továbbra is támogassa a nepáli kormányt rövid távon humanitárius segítségnyújtással, hosszabb távon pedig a helyreállításhoz és az az újjáépítéshez nyújtott támogatással, kiemelt figyelemmel a mezőgazdaságra és a nehezen elérhető körzetekre, valamint teljesítsék ígéreteiket;

4.  hangsúlyozza a sürgősségi egészségügyi ellátás és a fertőző betegségek megjelenését megakadályozó intézkedések fontosságát; felhívja az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy támogassák az egészségügyi létesítmények és szolgáltatások helyreállítását az országban, különösen a távoli területeken, többek között orvosi sátrak és felszerelés szállításával a károsodott vagy megsemmisült egészségügyi létesítmények számára;

5.  felszólítja a nepáli kormányt és a nemzetközi közösséget, hogy biztosítsák, hogy a családjuktól elszakított gyermekek minél előbb visszakerülhessenek családjukba, és a humanitárius beavatkozás elsősorban a gyermekekre összpontosítson; kéri továbbá, hogy fordítsanak különös figyelmet a különösen kiszolgáltatott helyzetben levő gyermekekre, akik sok esetben az alultápláltság, valamint a visszaélések és az emberkereskedelem áldozataivá válhatnak; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a gyermekek újra iskolába járhassanak;

6.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelentések szerint az ideiglenes táborokban visszaélések és zaklatások érik a nőket és a gyermekeket, és felszólítja a nepáli kormányt, hogy tegyen további lépéseket a veszélyeztetett emberek biztonságának megteremtése, valamint az ilyen jelentések gyors kivizsgálása érdekében;

7.  felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy támogassa a nepáli kormányt a károsodott kulturális, vallási és történelmi örökség megmentése és helyreállítása érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ becslései szerint – különös figyelemmel a közelgő monszunévszakra – sürgősen további 298,2 millió amerikai dollárra van szükség a humanitárius segítségnyújtás folytatásához, és kéri, hogy e sürgős finanszírozási szükségletek kielégítése érdekében tegyenek újabb globális erőfeszítéseket;

9.  sürgeti a nepáli kormányt, hogy oldja meg a humanitárius segélyeket érintő vámeljárásokkal kapcsolatban fennmaradt problémákat, szüntesse meg az úgynevezett „segélyadókat”,amelyet a helyi rendőrség vet ki a nepáli határon a humanitárius célú szállítmányokra, és működjön együtt a segélyszervezetekkel annak biztosítása érdekében, hogy a segítség gyorsan eljuthasson azokra a helyekre, ahol szükség van rá;

10.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelentések szerint hátrányos megkülönböztetés érvényesül a humanitárius segélyek elosztásában, és felszólítja a nepáli kormányt annak biztosítására, hogy a támogatás eljusson a rászorulókhoz, függetlenül attól, hogy kik ők és a támogatás honnan származik; felszólítja továbbá az alelnököt/főképviselőt, hogy nepáli kapcsolatait felhasználva foglalkozzon ezzel a kérdéssel a lehető legmagasabb politikai szinten;

11.  elismerését fejezi ki a térség kormányainak, különösen India kormányának a nemzetközi segítségnyújtás keretében nyújtott támogatásukért; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a nemzetközi szereplőket, hogy továbbra is működjenek együtt a nepáli kormánnyal és a térség más országainak kormányaival, hogy javítsák a felkészültséget és az ellenálló képességet természeti katasztrófák esetére, ideértve az építési szabályzatokat, az infrastruktúrát és a vészhelyzeti terveket; hangsúlyozza, hogy a nemzeti újjáépítési és helyreállítási tervnek egyéb kulcsfontosságú kérdésekkel is foglalkoznia kell, ideértve a szegénység elleni küzdelmet, a környezetvédelmet és a klímaváltozást;

12.  hangsúlyozza, hogy Nepálnak – mint konfliktus utáni helyzetben levő országnak – további hazai és nemzetközi erőfeszítésekre van szüksége a demokratikus átmenet támogatása érdekében; felszólítja a nepáli politikai erőket, hogy dolgozzanak együtt a konstruktív együttműködés szellemében és a megegyezés szándékával egy olyan új, demokratikus és befogadó alkotmány elfogadása céljából, amely megfelel a nepáli nép elvárásainak, mérföldkő lesz a békefolyamatban és jelentős mértékben hozzájárul a katasztrófa utáni gyors és sikeres helyreállításhoz; üdvözli ezzel összefüggésben a főbb nepáli politikai pártok között elért 2015. június 8-i megállapodást;

13.  hangsúlyozza, hogy elsődleges fontosságú a régóta esedékes helyi választások megszervezése, tekintettel arra, hogy a helyreállítást célzó erőfeszítések sikere a helyi hatóságok igazgatási kapacitásától függ;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Nepál kormányának és Alkotmányozó Gyűlésének, a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetségben részt vevő kormányoknak és parlamenteknek, valamint az Egyesült Nemzetek főtitkárának.


A Fekete-tenger medencéjének stratégiai katonai helyzete a Krím-félsziget Oroszország általi jogsértő annektálása után
PDF 531kWORD 117k
Az Európai Parlament 2015. június 11-i állásfoglalása a Fekete-tenger medencéjének stratégiai katonai helyzetéről a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes elcsatolása után (2015/2036(INI))
P8_TA(2015)0232A8-0171/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Ukrajnáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen 2015. január 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika tengerészeti vonatkozásairól szóló 2013. szeptember 12-i(2), a Tanács által az Európai Parlamenthez intézett, a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó éves jelentésről szóló, 2012. szeptember 12-i(3), a keleti partnerség kereskedelmi vonatkozásairól szóló, 2012. július 3-i(4) és az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2011. december 14-i(5) állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EU fekete-tengeri stratégiájáról szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Tanács 2014. március 17-i, 2014. március 21-i és 2014. december 18-i következtetéseire,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának Ukrajnáról szóló, 2014. november 17-i és 2015. január 29-i következtetéseire,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának 2015. február 9-i és 2015. március 16-i közleményeire,

–  tekintettel az EU Ukrajnával, Moldovával és Grúziával kötött társulási megállapodásaira,

–  tekintettel az Oroszországi Föderációról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen az Ukrajna elleni orosz invázióról szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására(7), a keleti partnerség országaira gyakorolt orosz nyomásról, és különösen Kelet-Ukrajna destabilizálásáról szóló, 2014. április 17-i állásfoglalására(8), valamint az ukrajnai helyzetről és az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jelenlegi állásáról szóló, 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a walesi NATO-csúcstalálkozón kiadott 2014. szeptember 5-i nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0171/2015),

A.  mivel a Fekete-tenger medencéje stratégiai szempontból a világ egyik legfontosabb régiója, kulcsfontosságú az Unió és tagállamai számára, különösen biztonságuk és védelmük biztosítása, valamint az európai szomszédságpolitika és a keleti partnerség szempontjából, mivel a fekete-tengeri szinergia – az Unió 2008-ban indult regionális politikája – elismerte az Európai Unió és a régió országai közötti szorosabb együttműködés jelentőségét, és mivel a Moldovai Köztársaságban (Dnyeszter-mellék) és Grúziában (Dél-Oszétia és Abházia) zajló, elhúzódó konfliktusok mind a Fekete-tenger medencéjében törtek ki;

B.  mivel a Fekete-tenger medencéje az Európai Unió rendkívül fontos külső határa;

C.  mivel az Európai Tanács határozottan elítélte a Krím félsziget és Szevasztopol Oroszország általi jogellenes, az ENSZ Alapokmányát, a Párizsi Chartát, az EBESZ Helsinki Záróokmányát, valamint Oroszországnak az 1994-es budapesti megállapodás szerinti kötelezettségeit sértő elcsatolását, és nem fogja elismerni azt; mivel Oroszország tevékenységével destabilizálta a kelet-ukrajnai helyzetet; mivel ennek következményeként az Unió és a Krím félsziget közötti kereskedelemre vonatkozó korlátozások kerültek bevezetésre;

D.  mivel a NATO elítélte az Orosz Föderáció által előidézett katonai eszkalációt a Krím félszigeten, a Krím félsziget illegális és jogtalan elcsatolását, és Oroszország folyamatos és szándékos, a nemzetközi joggal szembemenő destabilizációs tevékenységét Kelet-Ukrajnában;

E.  mivel a Fekete-tenger medencéjében a Krím félsziget jogellenes elcsatolása után eltolódott a katonai egyensúly, és Oroszország jogtalanul tart ellenőrzése alatt egy több száz kilométer hosszú partszakaszt a szomszédos vizekkel együtt, amelyek a NATO és az EU tengeri határaival szemben helyezkednek el; mivel Oroszország erőszakos cselekményeket támogatott Ukrajna területén;

F.  mivel az illegális elcsatolást megelőzően az orosz szárazföldi és légi haderők jelenléte a Krím félszigeten minimális volt, és főleg Szevasztopol – az orosz fekete-tengeri flotta fő bázisa – és két szomszédos haditengerészeti bázis védelmére korlátozódott; mivel a Krím félsziget elcsatolása súlyosan meggyengítette az ukrán fegyveres erőket, különösen a tengerészetet, amely felett orosz csapatok vették át az ellenőrzést; mivel az elcsatolást követően Oroszország fokozta katonai jelenlétét a Krím félszigeten és a Fekete-tenger medencéjében, és a haditengerészetet, a szárazföldi és légi csapatokat magában foglaló közös támadó, csapásmérő haderőt hozott létre;

G.  mivel Oroszország az elcsatolást követően felgyorsította a fekete-tengeri flotta bővítését és modernizációját; mivel a fekete-tengeri flotta modernizációs terve a 2011–2020-as orosz állami fegyverbeszerzési program egyik legambiciózusabb pontja; mivel 2014 decemberében az orosz kormány új katonai doktrínát fogadott el, amely a NATO-t az Oroszország biztonságát fenyegető fő veszélyek közé sorolja;

H.  mivel Oroszország 2007-ben felfüggesztette az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződésben való részvételét; mivel az Orosz Föderáció 2015. március 11-én megszüntette részvételét az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződés közös tanácsadó csoportjában, és ennélfogva kilépett a szerződésből;

I.  mivel Törökország uniós tagjelölt országként a NATO szövetségese, jelentős tengeri haderővel bír, a térség külpolitikájának aktív szereplője, és az Unió egyik kulcsfontosságú partnere, nem utolsósorban az energiabiztonság és a határok biztonságának tekintetében; mivel Törökország stratégiai elhelyezkedése szintén rendkívül fontos a NATO-t és az Uniót fenyegető másik fő veszély, az önhatalmúlag kikiáltott Dáis (Iszlám Állam) tekintetében; mivel Törökország fontos szerepet játszhat a fekete-tengeri fenyegetettségek és a Dáis elleni fellépésben; mivel Törökország annak ellenére, hogy jogtalannak tartja a Krím félsziget Oroszország általi elcsatolását, nem foglalt egyértelműen állást ezzel és a következményekkel kapcsolatban; mivel a török diplomácia közelmúltbeli irányultsága, különösen a térségben zajló konfliktusokat illetően, teret nyit a kétértelműségnek és nem áll összhangban az Unió és a NATO álláspontjával; mivel Törökország stratégiai biztonsági partner és többek között az 1936. évi montreux-i egyezményben foglaltak értelmében sajátos szerepet tölthet be a fekete-tengeri térségben;

J.  mivel az Unió reakciója Oroszország Grúzia elleni 2008-as agressziójára és Grúzia területi integritásának megsértésére ösztönzést adhatott Oroszország számára, hogy Ukrajnában hasonlóképp cselekedjen; mivel az Unió, a NATO és az Egyesült Államok elítélték a 2014 novemberében és 2015 márciusában Oroszország és az abháziai, illetve dél-oszétiai szeparatista hatóság között született „megállapodásokat”, és megerősítették támogatásukat Grúzia önállósága és területi integritása iránt; mivel ezek a „szerződések” megszegik a nemzetközi jog alapvető elveit, valamint Oroszország nemzetközi kötelezettségeit, beleértve a 2008. augusztus 12-i tűzszüneti megállapodásban foglaltakat;

K.  mivel az orosz megszállás óta Abházia és Csinvali régióban/Dél-Oszétiában és újabban a Krím félszigeten emberi jogi jogsértések történtek; mivel a Krím félszigeten a kisebbségek és az orosz megszállás ellenzői emberi jogi jogsértéseknek vannak kitéve, különösen az őslakos krími tatárok, az ukránbarát és a civil társadalmat képviselő aktivisták, valamint az ukrán állampolgárságukat megtartani kívánók;

A Fekete-tenger stratégiai és biztonsági viszonyainak megváltozása

1.  határozottan kiáll a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes elcsatolásának el nem ismerése mellett; hangsúlyozza elkötelezettségét Ukrajna függetlensége, szuverenitása és területi integritása iránt, az Egyesült Nemzetek Alapokmányával, különösen annak 2. cikkével összhangban; teljes mértékben támogatja az Európai Tanács következtetéseit, amelyek szerint az Unió nem fogja elismerni a Krím félsziget és Szevasztopol illegális elcsatolását; hangsúlyozza, hogy az elcsatolás az Ukrajna és az Orosz Föderáció között létrejött 1997. évi barátsági, együttműködési és partnerségi szerződést is sérti; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak egységes álláspontot kell képviselniük az Oroszországgal való viszonyt illetően;

2.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a Krím félsziget jogellenes elcsatolása jelentős változást idézett elő a Fekete-tenger medencéje és a környező térség stratégiai viszonyaiban; véleménye szerint Oroszország agresszív fellépése visszalépést jelent a blokkok közötti ellenségeskedéssel jellemzett megközelítéshez; figyelmeztet arra, hogy a teljes félsziget elfoglalásával Oroszország fontos ugródeszkára tett szert, mind nyugat (Dnyeszter-mellék és a Duna-delta), mind a Balkán és dél (Földközi-tenger keleti térsége) felé, ahol állandó tengeri haderőt hozott létre, valamint arra, hogy a Krím félsziget illegális elcsatolása egy „déli Kalinyingrád” Oroszország számára, vagyis még egy, a NATO-val határos előretolt állás;

3.  úgy véli, hogy a stratégiai viszonyok változása, a Fekete-tenger medencéjében kialakulóban lévő katonai helyzet és a Krím félsziget erőszakos annektálása Oroszország által szélesebb körű és rendszerszintű kihívást jelent a hidegháború utáni, normákon alapuló európai biztonsági architektúrára nézve; úgy véli, hogy az Unió és a tagállamok biztonságpolitikájának választ kell adnia ezekre a kihívásokra, illetve ezek fényében újra kell gondolniuk biztonság- és külpolitikájukat, valamint hogy e kihívásoknak meg kell jelenniük a felülvizsgált európai biztonsági stratégiában és az európai tengerbiztonsági stratégiában, és az Unió fekete-tengeri stratégiájában; aggasztja az Unió keleti határára, többek közt Romániára, Lengyelországra és a Balti államokra nehezedő megnövekedett orosz nyomás, amely jelentős kockázatot jelent;

4.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak emellett meg kell erősítenie saját ellenálló képességét, és fel kell lépnie az információ fegyverként történő alkalmazása és az információbiztonság jelentette kihívással szemben; üdvözli a Tanács 2015. március 20-i határozatát az orosz propaganda elleni küzdelemre, többek között több orosz nyelvű televíziós csatorna finanszírozására vonatkozó projekt elindításáról;

5.  mélyen aggasztja a védelmi és offenzív orosz katonai jelenlét fokozása a Fekete-tengeren, valamint Oroszország fekete-tengeri flottájának tervezett bővítése és modernizációja, többek között öt új, modern, dízel meghajtású, „Rosztov-na Donu” típusú tengeralattjáróval, és hat új, „Grigorovics Admirális” osztályú fregattal; emlékeztet arra, hogy a támadó légierő állomásoztatása, és a Krím félsziget katonai infrastruktúrájának fejlesztése javítani fogja Oroszország katonai támadóképességét, valamint képességét a haderő telepítésére területén kívül;

6.  aggodalommal veszi tudomásul az orosz katonai jelenlét folyamatos fokozódását Grúzia Abházia és Csinvali/Dél-Oszétia megszállt régióiban; megjegyzi, hogy ez a mind védelmi, mind offenzív jellegű, nagy hatótávolságú katonai infrastruktúra komoly fenyegetést jelent az egész fekete-tengeri térségre nézve;

7.  aggodalommal jegyzi meg, hogy Oroszország jelentősen növelte légi és tengeri védelmi haderejét a Fekete-tenger medencéjében, új haditengerészeti védelmi (hajó elleni) rakétákat fejlesztve ki (amelyek hatótávolsága 600 km, képesek elérni a Boszporusz-szorost), valamint biztosítva, hogy az orosz vadászgépek ellenőrizzék a Fekete-tenger medencéje légterének háromnegyedét (gyakorlatilag megháromszorozva a Krím félsziget reptereinek számát); ebben a tekintetben megjegyzi, hogy Oroszország mind stratégiai, mind taktikai szempontból növelte kapacitásait; stratégiai szempontból nagy hatótávolságú bombázók révén, amelyek képesek irányított rakéták hordozására, valamint felderítő repülőgépek révén, amelyek a Fekete-tenger nyugati partja közelében kerülnek bevetésre, és mélyen behatolhatnak Közép-Európa légterébe; taktikai szempontból két tengerészgyalogsági dandár révén, amelyeket Misztrál típusú helikopterhordozók támogathatnak, és amelyek jelentős fenyegetést képviselnek partraszállás esetén; üdvözli Franciaország döntését, hogy újragondolja a Misztrál-osztályú kétéltű támadó hajók Oroszországnak történő szállítását, és üdvözli Franciaországnak az ezen ügylet egyértelmű és végleges felmondására irányuló tárgyalásait;

8.  mély aggodalommal tölti el Putyin elnök nyilatkozata, amely szerint a Krím félsziget elfoglalásakor készültségbe helyezte volna az orosz nukleáris arzenált, ha a nyugat fellépett volna az elcsatolás ellen; mély aggodalommal töltik el továbbá azok a magas rangú orosz tisztségviselők által tett fenyegető kijelentések, amelyek szerint Oroszországnak joga van atomfegyvereket telepíteni és állomásoztatni a Krím félszigeten, ami globális következményekkel járna; aggodalommal jegyzi meg, hogy 2015 márciusában Oroszország katonai gyakorlatozás során ismeretlen számú stratégiai, TU22M3-as típusú, nukleáris fegyverek hordozására képes nehézbombázót telepített a Krím félszigetre; aggasztja a 2014. decemberi új orosz katonai doktrína, amely lehetővé teszi a nukleáris fegyverek használatát olyan országgal szemben, amely nem rendelkezik nukleáris fegyverekkel;

9.  megjegyzi, hogy a kettős rendeltetésű fegyverrendszerek telepítése a Krím félszigetre kétséget ébreszt Oroszország elkötelezettségét illetően az előrelépés iránt a többoldalú nukleáris leszerelés ütemtervében az atomsorompó-szerződés felülvizsgálatával foglalkozó soron következő konferencián, amely alááshatja az e téren tett eddigi erőfeszítéseket;

10.  úgy véli, hogy az orosz vadászgépek közelmúltban történt átrepülései a NATO hadihajói és megfigyelőállásai felett egyértelműen jelzik az orosz fél agresszívabb hozzáállását a Fekete-tenger medencéjében, és felvetik az eszkaláció megnövekedett kockázatát; közvetlen kommunikációs csatorna kialakítását sürgeti a katonai szereplők között, hogy elkerülhetők legyenek a messzemenő katonai és biztonsági következményekkel járó tragikus félreértések;

11.  mélyen aggasztja a rendkívül súlyos kelet-ukrajnai helyzet – ahol a háború Ukrajna és az egész térség destabilizációjához vezet –, beleértve a lehetséges szándékot a szárazföldi folyosó kialakítására Oroszország és a Krím félsziget között a szeparatisták által ellenőrzött területen, az Azovi-tenger nyugati partjánál (Mariupol), amely teljes mértékben megszüntetheti Ukrajna tengeri kapcsolatát; sürgeti Ukrajnát és a Moldovai Köztársaságot, hogy tegyenek intézkedéseket a Dnyeszter-mellék térségébe irányuló katonai és fegyverszállítmányok szárazföldi és légi úton történő eljuttatásának megakadályozására;

12.  elítéli, hogy Oroszország közvetlen és közvetett támogatást – többek között fegyvereket és besorozott katonákat – biztosít a szeparatisták tevékenységéhez, ezzel elősegítve a háború folytatását; aggodalmát fejezi ki az Oroszország által támogatott szeparatisták által ellenőrzött területeken elkövetett háborús bűncselekményekről érkező hírek, többek között az MH-17-es utasszállító repülőgép lelövése miatt, amely ügyben jelenleg független és nemzetközi vizsgálat folyik; kéri Oroszországot, hogy haladéktalanul vonja ki katonai erőit Ukrajna területéről, és tartsa be a minszki megállapodásokat; kéri Oroszországot és minden részes felet, hogy vessék latba befolyásukat az erőszakos cselekmények és a további háborús bűnök megszüntetése, valamint az újabb áldozatok elkerülése érdekében; ismételten kijelenti, hogy az elkövetett háborús bűnökre nem adható amnesztia;

13.  sajnálja, hogy fekete-tengeri regionális biztonságpolitikai együttműködési kezdeményezések – a BLACKSEAFOR és a Black Sea Harmony, amelyek célja annak demonstrálása a külvilág számára, hogy a part menti országok képesek vállalni az elsődleges felelősséget saját biztonságukért, noha továbbra is alkalmasak az esetleges jövőbeni együttműködés felélesztésére ezen államok között, jelenleg cselekvésképtelenek;

Határozott álláspont képviselete és az Oroszországgal folytatott párbeszéd

14.  hangsúlyozza, hogy az Oroszországgal fenntartott viszonynak – mivel a nemzetközi rendszer fő szereplője – hosszú távon általában az együttműködésen, és nem a konfliktuson kell alapulnia; úgy véli azonban, hogy rövid és hosszú távon, az Oroszország legutóbbi tevékenységéből következő bizalomvesztés miatt az együttműködés újrakezdésének először is azon kell alapulnia, hogy a NATO erős stratégiai biztonságot kínáljon keleti tagállamai számára, másodsorban azon, hogy Oroszország megváltoztassa Ukrajnával kapcsolatos politikáját, különösen a 2014. szeptemberi és 2015. februári minszki megállapodások (amelyek csak a kelet-ukrajnai konfliktusra vonatkoznak) teljes körű és feltétel nélküli végrehajtása által, és a Krím félsziget Ukrajnához való visszacsatolása, vagyis az ukrán hatóságok által az ország nemzetközileg elismert határokon belüli területe fölött gyakorolt ellenőrzés visszaállítása által;

15.  reményének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a 2015. február 12-én elért tűzszüneti megállapodás tartós lesz, és így elegendő idő áll majd rendelkezésre a tárgyalásos politikai megoldás elérésére; aggasztja, hogy számos jelzés érkezik a megállapodásnak az orosz fél és a szeparatisták általi megszegéséről; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi nemzetközi jogi keretet teljes mértékben tiszteletben kell tartani;

16.  úgy véli, hogy amennyiben Oroszország nem hajtja végre teljes mértékben a minszki tűzszüneti megállapodásokat, és folytatja Kelet-Ukrajna destabilizálását és a Krím félsziget illegális elfoglalását, a szankciórendszert folytatni és szigorítani kell, valamint Ukrajna támogatását védelmi képességeinek bővítése terén folytatni és erősíteni kell; hangsúlyozza, hogy az Uniónak egységes, szolidáris és elkötelezett módon kell szankcionálnia Oroszország azon tetteit, amelyek sértik az alkalmazandó nemzetközi jogot;

17.  felszólítja az uniós tagállamokat, hogy továbbra is határozottan és egységesen alkalmazzák az Oroszország ellen elfogadott szankciókat, többek között a katonai és védelmi együttműködés teljes befagyasztásával és a szerződések – például a Misztrál-osztályú kétéltű támadó hajók Oroszországnak történő szállítására vonatkozó szerződés – felmondásával; és várakozással tekint az e szerződés felmondására irányuló tárgyalások sikeres lezárása elé;

A határok biztonsága, energia- tengerhajózási és humánbiztonság a fekete-tengeri térségben

18.  üdvözli az összes tagállam energiabiztonságának megvalósítására irányuló uniós energiapolitika végrehajtását; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket energiafüggőségük csökkentése, valamint a fekete-tengeri térség olaj- és gázkitermelése, illetve szállítása biztonságának megteremtése érdekében; felszólítja az Európai Uniót, hogy energiafüggetlenségi stratégiája részeként tartsa fenn a fekete-tengeri energiaforrások diverzifikálását célzó kezdeményezéseket, beleértve a beruházási és pénzügyi lépéseket; felhívja az Európai Bizottságot, hogy kezdje újra a Nabucco gázvezeték építésével kapcsolatos munkát; úgy véli, hogy a szomszédos országok konstruktív és bizalmon alapuló kapcsolata a legjobb garancia a tagállamok energiaellátására;

19.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a fekete-tengeri olaj- és gázkitermelés, illetve szállítás haszna növekvő mértékben függ a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes elcsatolása által kiváltott militarizációtól, illetve az orosz katonai jelenlét elcsatolást követő fokozásától; megerősíti, hogy tekintettel a bizonytalan helyzet kialakulásának lehetőségére és különösen arra, hogy Európa az energiaellátás terén rá van utalva a fekete-tengeri szállításra, az Uniónak stratégiai érdeke fűződik ahhoz, hogy a regionális szereplőket elrettentse a katasztrófapolitikától, és e célból szükséges lehet, hogy európai tengeri és légi eszközöket vessen be a Fekete-tengeren; kéri a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az olaj- és gázkitermelés, illetve szállítás biztonságának megteremtésére a fekete-tengeri térségben;

20.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válság egyéb fontos területeken is befolyásolja az együttműködést, úgy mint a határigazgatás és -biztonság (különösen a bevándorlás ellenőrzése), a csempészet és a szervezett bűnözés elleni küzdelem;

21.  elítéli a Krím félszigeten az orosz erők megszállása óta zajló emberi jogi jogsértéseket, beleértve a megfélemlítést és a növekvő számú erőszakos eltüntetést(10), a szólásszabadság cenzúra általi korlátozását és a kisebbségek üldözését, különösen az etnikai és nemzeti kisebbségekét; elítéli a módszeres üldöztetést, amely az ukrán területi integritás melletti tüntetéseken részt vevő őslakos krími tatárok ellen irányul; emlékeztet arra, hogy több ezer krími tatár menekült el szülőföldjéről, mivel féltek az üldöztetéstől, és Ukrajna más régióiban kerestek menedéket; kifejezi irántuk szolidaritását, és a helyzet javítására irányuló lépéseket sürget; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy azonnal hagyjanak fel a krími tatárok végreható szervének, a Medzslisznek a zaklatásával; felszólítja Oroszországot, hogy tartsa tiszteletben a Krím félsziget helyi lakosságának emberi jogait, és felhívja Ukrajnát, az Uniót és tagállamait, hogy kísérjék figyelemmel az emberi jogok tiszteletben tartását a Krím félszigeten;

22.  vizsgálatokat sürget, valamint szorgalmazza, hogy a nemzetközi emberi jogi megfigyelő szervezetek kapjanak fokozott hozzáférést a Krím félszigeten elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések eseteihez; felhívja az ukrán kormányt, hogy vessen be minden rendelkezésére álló eszközt a területén elkövetett háborús bűntettek felderítése és az azokkal kapcsolatos eljárások lefolytatása érdekében; felszólítja a nemzetközi közösséget és ezen belül a Hágai Törvényszéket, hogy kezdje meg a Krím félsziget jogellenes elcsatolása és a kelet-ukrajnai konfliktus során elkövetett esetleges bűncselekmények kivizsgálását;

23.  felhívja a figyelmet a Fekete-tenger medencéje rendkívüli környezeti sérülékenységére, hangsúlyozza, hogy a régió fokozott militarizálódása további kockázatokat jelent e törékeny ökoszisztéma számára, és hatékony incidensmegelőzési mechanizmus létrehozására hív fel, amely vészhelyzetben valamennyi part menti ország között megbízható információcsere-rendszert biztosítana;

24.  emlékeztet arra, hogy az Uniónak egységben kell maradnia, és egységes álláspontot kell kilakítania Ukrajnában az orosz hibrid hadviseléssel szemben; szilárd meggyőződése, hogy az ukrajnai orosz katonai és nem katonai tevékenység együtteséből fakadó mindennemű biztonsági fenyegetettségre és politikai kihívásra csakis egységes válasz adható;

Az EU és a nemzetközi szereplők szerepvállalása

25.  hangsúlyozza, hogy a fekete-tengeri térségnek prioritást kell élveznie az Unió számára, úgy véli, hogy a fekete-tengeri szinergia jelenlegi kerete idejétmúlt; ismét felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy mielőbb dolgozzanak ki a fekete-tengeri térségre vonatkozó átfogó uniós stratégiát; hangsúlyozza, hogy az uniós tengerbiztonsági stratégia rendelkezéseit a Fekete-tenger esetében is alkalmazni kell; felszólít az európai biztonsági stratégia felülvizsgálatára, és arra számít, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata nyomán szorosabbá válik a Fekete-tenger partja menti partnerállamokkal folytatott közös biztonság- és védelempolitikai együttműködés;

26.  hangsúlyozza, hogy bár a fekete-tengeri szinergia gyakorlatilag szünetel, folytatni kell a hatékony együttműködést a Fekete-tenger medencéjének államaival; üdvözli a jelenleg zajló KBVP-missziókat – az uniós tanácsadó missziót, az uniós megfigyelő missziót, és az uniós határellenőrzést segítő missziót –, amelyek a régió elhúzódó konfliktusainak megoldását célzó uniós közreműködés fontos elemei; üdvözli az uniós tagállamoknak a fekete-tengeri part menti államok katonai képességének növelését célzó erőfeszítéseit, amelyekkel javítani kívánják ezen államoknak a régióbeli válsághelyzetekre való reagálási képességét; úgy véli, hogy az Uniónak bátor és eredménycentrikus megközelítésre van szüksége, különösen a gazdaság, a védelem és a biztonság területén, hogy ezáltal belülről megerősítse az EU-t, aktualizálja és tökéletesítse a meglévő eszközöket, és reagálási képességét az európai biztonságot is érintő szomszédos helyzet alakulásának megfelelően tudja növelni;

27.  hangsúlyozza az egyeztetés szükségességét a NATO-val, különösen a NATO-tag fekete-tengeri part menti államokkal és az Egyesült Államokkal, mivel a Fekete-tenger medencéje az euro-atlanti biztonság kulcseleme; hangsúlyozza, hogy a Fekete-tenger uniós és NATO-tagsággal is rendelkező part menti államai katonai képességeinek korszerűsítése és megerősítése kulcsfontosságú a régió biztonságának és stabilitásának megteremtése szempontjából; üdvözli a NATO elkötelezettségét a Fekete-tenger part menti államainak a biztonság és stabilitás megteremtésére irányuló erőfeszítéseinek támogatása iránt; kiemeli, hogy az Uniónak és a NATO-nak támogatnia kell a Fekete-tenger nyitott gazdasági térségként történő fenntartását; felhívja az EBESZ-t, hogy fokozza a Fekete-tenger biztonságára vonatkozó erőfeszítéseit; felhívja az Európai Uniót, hogy támogassa a régióban az EBESZ fokozott jelenlétét és új kezdeményezéseit, amelyek célja a biztonsági helyzet könnyítése;

28.  emlékeztet arra, hogy különösen a Fekete-tenger medencéjében kialakult biztonsági helyzet miatt az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdésével összhangban valamennyi uniós tagállamnak azonos szintű védelmet kell élveznie;

29.  üdvözli a NATO tagállamok elkötelezettségét a kollektív biztonság, valamint szükség esetén a Washingtoni Szerződés 5. cikkének törvénybe iktatása iránt; üdvözli a NATO walesi csúcsán született döntést a stratégiai biztosítási intézkedésekről és a Készenléti Cselekvési Tervről, amelyek fontosak a leginkább érintett NATO-tagállamok biztonsága szempontjából; felhívja a NATO-t, hogy fejlessze kiber- és rakétavédelmi képességeit, beleértve a Fekete-tenger térségében, valamint dolgozzon ki készenléti terveket az asszimetrikus és hibrid hadviselés megelőzésére és elhárítására;

30.  sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamok olyan megoldások meghatározására irányuló törekvéseit, amelyekkel védelmi költségvetésüket 2%-os szintre emelhetnék; üdvözli a NATO legutóbbi, newporti csúcsán a szövetség tagjai által tett ígéretet, amelynek értelmében biztosítják, hogy védelmi kiadásaik 2024-re legalább a GDP 2%-át elérjék; aggodalmának ad hangot néhány szövetséges bejelentését követően, akik védelmi költségvetésük új csökkentéséről adtak hírt, és ezzel összefüggésben emlékeztet a Washingtoni Szerződés 3. cikkére;

31.  emlékeztet arra, hogy noha 2008-ban elutasították Grúziának és Ukrajnának a NATO tagsági cselekvési tervhez való csatlakozási kérelmét, a NATO a bukaresti csúcson bejelentette, hogy Grúzia és Ukrajna a szövetség tagjává válik; megjegyzi, hogy a 2008. évi grúziai háborút és a Krím félsziget 2014. évi jogellenes elcsatolását követően Oroszország a két ország területét azért csonkította meg, hogy megfossza őket a NATO-tagság jogától; úgy véli, hogy noha közvetlenül nem tudja megvédeni őket, a NATO-nak erkölcsi kötelessége támogatni Grúzia és Ukrajna önvédelmi képességeit;

32.  hangsúlyozza, hogy a NATO-nak meg kell őriznie általános tengeri és légi fölényét a Fekete-tenger medencéjében, és fenn kell tartania képességét a térség megfigyelésére;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az uniós tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint a fekete-tengeri országoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0011.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0380.
(3) HL C 353. E, 2013.12.3., 77. o.
(4) HL C 349. E, 2013.11.29., 38. o.
(5) HL C 168. E, 2013.6.14., 26. o.
(6) HL C 136. E, 2012.5.11., 81. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0248.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0457.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0025.
(10) A Római Statútum 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja értelmében.


A FIFA-val kapcsolatban a közelmúltban napvilágra került magas szintű korrupciós ügyek
PDF 279kWORD 98k
Az Európai Parlament 2015. június 11-i állásfoglalása a FIFA-val kapcsolatban a közelmúltban napvilágra került magas szintű korrupciós ügyekről (2015/2730(RSP))
P8_TA(2015)0233RC-B8-0548/2015

Az Európai Parlament

–  tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” című 2014. február 3-i jelentésére (COM(2014)0038),

–  tekintettel „A korrupció elleni küzdelem az Európai Unióban” című, 2011. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2011)0308),

–  tekintettel a 2015. május 20-i, a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2015/849/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel „A sport európai dimenziójának fejlesztése” című, 2011. január 18-i bizottsági közleményre (COM(2011)0012),

–  tekintettel a sport európai dimenziójáról szóló, 2012. február 2-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság 2007. július 11-i, sportról szóló fehér könyvére (COM(2007)0391),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2014. május 21-én elfogadott állásfoglalásra a sportra vonatkozó uniós munkatervről (2014–2017),

–  tekintettel a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásáról és a sporttal kapcsolatos korrupcióról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2013. április 23-i, a labdarúgás irányításának reformjáról szóló határozatára,

–  tekintettel az Erasmus+ programon belüli új sportprogramra, különösen annak a sport egészét fenyegető, határokon átnyúló veszélyek – például a dopping, a mérkőzések eredményének befolyásolása és az erőszak –, továbbá az intolerancia és a megkülönböztetés minden formájának kezelésére, és a sportban a jó irányítás elősegítésére és támogatására irányuló céljára;

–  tekintettel „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” című dokumentumra,

–  tekintettel a FIFA alapszabályának 2. cikkére, amely kimondja, hogy a FIFA céljai többek között a következők: a feddhetetlenség, valamint az etikus és tisztességes játék előmozdítása a mérkőzések, bajnokságok, játékosok, tisztségviselők és tagok feddhetetlenségét esetlegesen veszélyeztető vagy a futball sportban esetleges visszaélésekre lehetőséget adó minden olyan módszer vagy gyakorlat megelőzése céljából, mint a korrupció, a dopping vagy a mérkőzések manipulálása,

–  tekintettel Michael Garcia jelentésére a vitatott 2018-as és 2022-es világbajnokság ajánlattételi eljárásáról, amelynek 2014. decemberi közzétételéhez a FIFA hozzájárult,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2015. május 27-én a svájci hatóságok Zürichben letartóztatták a FIFA 14 tisztségviselőjét, köztük az alelnököt; mivel a letartóztatásokra az USA igazságügyi minisztériumának kérésére, 150 millió amerikai dollár értékben történt pénzmosás, zsarolás, csalás és vesztegetés vádjával került sor;

B.  mivel a svájci és az egyesült államokbeli hatóságok külön bűnügyi nyomozást indítottak a 2018-as és a 2022-es világbajnokság Oroszországnak és Katarnak történő odaítélésének módjával kapcsolatban;

C.  mivel a FIFA sok éve működött nem elszámoltatható, nem átlátható és hírhedten korrupt szervezetként; mivel a közelmúltbeli letartóztatások megerősítik, hogy a FIFA-n belüli csalás és korrupció rendszerszintű, széles körben elterjedt és tartós, ellentétben a FIFA-elnök, Joseph Blatter kijelentésével, mely szerint egyes személyek kötelességszegésének elszigetelt eseteiről van szó;

D.  mivel a FIFA-vezetők letartóztatása és az ellenük emelt vádak, illetve a szervezet válságba kerülése ellenére Joseph Blattert 2015. május 29-én ötödik alkalommal is megválasztották a FIFA elnökének; mivel a Joseph Blatter elnök újraválasztása, valamint a szövetség azon döntése, hogy nem teszi közzé a 2018-as és 2022-es világbajnokság házigazdájaként Oroszországot és Katart kiválasztó eljárásokról készült Garcia-jelentés eredményeit, azt igazolja, hogy a FIFA felelőtlenül és nem elszámoltatható módon járt el, és továbbra sem mutat hajlandóságot a reformok iránt, illetve nem hajlandó megtenni a szükséges változtatásokat a nemzetközi labdarúgás irányításának javítása érdekében;

E.  mivel Joseph Blatter lemondása és a FIFA-tisztviselők letartóztatása megteremtette a feltételeket a FIFA struktúráinak és gyakorlatainak radikális reformjához, amelyre a szervezet irányításának javítása és korrupciótól való megtisztítása érdekében van szükség, és amelyet sürgősen végre kell hajtani;

F.  mivel a sportszervezetek feddhetetlensége nagyon lényeges, hiszen mind a hivatásos, mind az amatőr sport kulcsszerepet játszik a béke, az emberi jogok és a szolidaritás globális előmozdításában, valamint egészségügyi és gazdasági előnyökkel jár a társadalmak számára, továbbá jelentős szerepet játszik az alapvető oktatási és kulturális értékek kiemelésében és a társadalmi befogadás előmozdításában;

G.  mivel Tibor Navracsics, az oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportért felelős európai biztos 2015. június 3-i nyilatkozatában elítélte a FIFA-nál lezajlott legutóbbi fejleményeket, és felszólított „a bizalom FIFA-n belüli helyreállítására és a felelősségteljes irányítás szilárd rendszerének létrehozására”;

H.  mivel a Bizottság és a Tanács is elismerte, hogy szükség van a labdarúgás irányító testületei és az állami hatóságok közötti partnerségre a játék megfelelő, a hivatásos sport önszabályozó jellegét tiszteletben tartó irányítása érdekében, ami a sporttal kapcsolatos strukturált párbeszédhez vezetett;

I.  mivel a sportszervezetekben az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a demokrácia – más szóval a felelősségteljes irányítás – előfeltétele egy ilyen önszabályozó rendszernek, és annak, hogy a sportmozgalom ágazati szinten sikeresen megelőzze a sportot érintő csalást és korrupciót, valamint fellépjen az ilyen esetek ellen;

J.  mivel a Parlament már korábban felszólította a labdarúgás irányító testületeit, hogy valósítsanak meg szélesebb körű demokráciát, átláthatóságot, legitimitást és elszámoltathatóságot (azaz független ellenőrző hatóság általi pénzügyi ellenőrzést), valamint felelősségteljes irányítást, és felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást arra vonatkozóan, hogyan lehet a legitim és megfelelő önszabályozást támogatni;

K.  mivel a megfelelő sürgős intézkedések elmulasztása esetén a korrupció hosszú távon alááshatja a sportintézményekbe vetett bizalmat, és veszélyezteti a sport egészének tisztaságát;

L.  mivel a korrupció elleni küzdelem a Bizottság bel- és igazságügyi fellépései tekintetében irányadó stockholmi program egyik prioritása;

M.  mivel a sport az Unió gazdaságának nagy és gyorsan növekvő ágazata is, és jelentős mértékben hozzájárul a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez, az átlagos növekedés mértékét meghaladó hozzáadott értékkel és foglalkoztatási hatásokkal;

1.  elítéli a FIFA-nál leleplezett rendszeres és megvetendő korrupciót, és a emlékeztet azon véleményére, hogy ezen állítások egyáltalán nem meglepőek;

2.  felhívja a sportszervezeteket, a tagállamokat és az EU-t, hogy teljes mértékben működjenek együtt minden olyan folyó és jövőbeli vizsgálatban, amely a FIFA-ban folytatott korrupciós gyakorlatokra irányuló vádakkal kapcsolatos;

3.  rendkívül fontosnak tartja, hogy Svájc és az Egyesült Államok igazságügyi hatóságai kivizsgálják a FIFA végrehajtó bizottságának azon döntéseit, amelyek révén az 1998-as, 2010-es, 2018-as és 2022-es világbajnokság megrendezésének jogát Franciaországnak, Dél-Afrikának, Oroszországnak, illetve Katarnak ítélte;

4.  fontosnak tartja annak biztosítását, hogy a FIFA múltbeli korrupt gyakorlataira irányuló utólagos vizsgálat keretében – indokolt esetben – kerüljön sor a pénzügyi visszaélésekben érintett összes tisztviselő felmentésére, valamint a korrupcióhoz vagy bűncselekményekhez kapcsolódó határozatok felülvizsgálatára; felszólítja az EU-t, hogy szorosan kísérje figyelemmel ezt a folyamatot, és biztosítsa a független külső vizsgálat feltételeit; üdvözli a FIFA ellenőrző és megfelelési bizottsága elnökének nyilatkozatát, mely szerint a 2018-as és 2022-es világbajnokság megrendezése jogának odaítélésére vonatkozó határozatot megsemmisíthetik, amennyiben bizonyítást nyer, hogy arra korrupció eredményeképpen került sor;

5.  elítéli, hogy a FIFA elmulasztotta közzétenni teljes terjedelmében a Garcia-jelentést, pedig 2014 decemberében beleegyezett a közzétételébe, ám a mai napig nem tett ennek eleget, és felszólítja a FIFA-t, hogy haladéktanul pótolja a mulasztását;

6.  emlékeztet annak fontosságára, hogy egyértelmű és átlátható szabályok mentén történjen a világbajnokságok rendezési jogának odaítélése, továbbá hogy megfelelő tájékoztatási és felügyeleti mechanizmusok álljanak rendelkezésre, hogy az eljárás biztosítsa a pályázó országok közötti egyenlőséget, és azt, hogy a végleges döntés szigorúan a pályázatok érdemei alapján szülessen meg;

7.  felszólítja valamennyi nemzetközi sportszervezetet annak biztosítására, hogy a valamely jelentős sportesemény megrendezésére pályázó országok vállalják, hogy az esemény megszervezésével és lebonyolításával összefüggő valamennyi tevékenység során tiszteletben tartják az alapvető jogokra vonatkozó nemzetközi normákat;

8.  aggodalmát fejezi ki a 2022. évi FIFA-világbajnokság infrastruktúrájának kiépítésén dolgozó migráns munkavállalók Katarban kialakult helyzete miatt, beleértve a következőket: kafála rendszer, amely kényszermunkát, veszélyes munkakörülményeket, heti hat napon át rendkívül magas hőmérseklet mellett végzett kényszerű munkát, valamint túlzsúfolt és nyomorúságos lakótáborban való életet jelent; felszólítja Katart, hogy ratifikálja, foglalja jogszabályba és érvényesítse az alapvető munkajogokat, valamint a migráns munkavállalók és családtagjaik összessége jogainak védelméről szóló nemzetközi ENSZ-egyezményt;

9.  hangsúlyozza, hogy a korrupció és a pénzmosás elválaszthatatlanul összetartozik, és a tagállamok nagy részét érintik a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása és egyéb, gyakran nemzetközi szinten tevékenykedő bűnszervezetekhez köthető pénzügyi bűncselekmények;

10.  gratulál a tényfeltáró újságírásnak, amely súlyos kérdéseket vetett fel a FIFA-t és a világbajnokság pályázati rendszerét körülvevő korrupciós tevékenység kapcsán; e tekintetben arra ösztönöz minden sportszervezetet, hogy hozzon létre hatékony szabályozási keretet a visszaélések bejelentésének megkönnyítése és a bejelentők védelme érdekében;

11.  kifejezi régóta fenntartott véleményét, hogy a FIFA-n belüli korrupció súlyos mértékű, rendszerszintű és mélyen gyökerező; és úgy véli, hogy a szervezet súlyos károkat okozott a labdarúgás tisztaságának világszerte, ami pusztító hatással van a professzionális labdarúgás csúcsától kezdve az amatőr kiscsapatokig;

12.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a labdarúgást – a világon a legnépszerűbb sportot – nem homályosíthatja el a korrupció gyakorlata, és megbélyegzés helyett meg kell védeni a FIFA-nál történtek hatásától;

13.  ismételten hangsúlyozza, hogy a labdarúgás és általában véve a sport jelentős pozitív társadalmi hatást gyakorol polgárok – és különösen a fiatalok – millióinak mindennapi életére;

14.  üdvözli Joseph Blatter lemondását a FIFA elnöki posztjáról, és a folyamatban lévő bűnügyi nyomozást; sürgeti a FIFA végrehajtó bizottságát, hogy hajtson végre szerkezeti reformokat a FIFA-n belüli átláthatóság és elszámoltathatóság megvalósítása, valamint a nyílt, kiegyensúlyozott és demokratikus döntéshozatali folyamatok biztosítása érdekében, többek között az új elnök megválasztásának folyamata, és a sport terén előforduló korrupcióval szembeni zéró tolerancia elve tekintetében;

15.  mély aggodalmát fejezi ki azonban a FIFA-nak mint a nemzetközi labdarúgás irányító testületének hitelessége miatt, és amiatt, hogy a sürgősen szükséges reformok ténylegesen nem kezdődhetnek meg addig, amíg az új vezetést ki nem nevezik, amire a FIFA szabályai szerint esetleg további 9 hónapig nem kerülhet sor; ezért felhívja a FIFA-t, hogy haladéktalanul válasszon – átlátható és inkluzív módon – megfelelő átmeneti vezetőt Joseph Blatter helyett;

16.  emlékeztet arra, hogy a sportban a felelősségteljes irányítás az egyik feltétele a sportszervezetek önállóságának és önszabályozásának az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a demokrácia elveivel összhangban, és hangsúlyozza a zéró tolerancia elvének szükségességét a sporthoz kapcsolódó korrupció tekintetében; hangsúlyozza, hogy szükség van valamennyi érdekelt fél megfelelő képviseletére a döntéshozatali folyamatban, és megjegyzi, hogy más sportszervezetek bevált gyakorlatait is fel lehet használni;

17.  felszólítja a FIFA-t, hogy feltétel nélkül kötelezze el magát a múltbeli és jelen döntések teljes feltárása, illetve ezentúl a teljes átláthatóság mellett – többek között az ügyvezetői és felsővezetői díjazások tekintetében – belső önszabályozó eljárások, valamint hatékony feltáró, vizsgálati és szankcionáló mechanizmusok kialakítása céljából;

18.  úgy véli, hogy a felülvizsgálatnak ki kell terjednie a FIFA alapszabályára, szerkezetére, kódexeire, működési szabályzataira és gyakorlataira, a FIFA végrehajtó bizottsága tagjainak és elnökének hivatali idejére vonatkozó korlátozásokat és független átvilágítást kell bevezetnie, és pénzügyi kimutatásai megbízhatóságának értékelése céljából meg kell bíznia egy külső és teljes mértékben független céget egy pénzügyi audit lefolytatásával;

19.  sürgeti a FIFA-t, hogy írjon elő szigorú etikai normákat és magatartási kódexet a vezetőség és a végrehajtó bizottság számára, és ezek betartását egy független ellenőrző testület felügyelje;

20.  felszólítja a sportirányítással foglalkozó testületeket, hogy a helyes irányítási gyakorlatok és az átláthatóság növelése melletti elkötelezettségükkel csökkentsék annak kockázatát, hogy áldozatául esnek a korrupciónak; ajánlja e tekintetben a nemek közötti egyensúly fokozottabb figyelembevételét a szervezetek igazgatótanácsaiba és végrehajtó bizottságaiba történő kinevezésekkor, különösen emlékeztetve arra, hogy a sport és különösen a labdarúgás nem a férfiak kizárólagos privilégiuma; véleménye szerint az ilyen irányú nyitás nagyobb átláthatóságot eredményezne;

21.  felhívja az összes szerződéses szponzort és műsorszolgáltatót, hogy a sporthoz kapcsolódó korrupciót elítélő nyilatkozatok révén kényszerítse ki és támogassa a FIFA-n belüli reformfolyamatot, és folyamatos nyomást gyakorolva kövesse nyomon, hogy a szavakat követik-e tettek;

22.  kéri az UEFA-t és a nemzeti labdarúgó szövetségeket, hogy mind közvetlenül, mind a FIFA végrehajtó bizottságába delegált küldötteiken keresztül fokozzák erőfeszítéseiket és gyakoroljanak nyomást a FIFA alapvető belső reformjainak, és különösen ezen állásfoglalás ajánlásainak 2016-ig történő végrehajtása érdekében;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a sportra vonatkozó uniós munkaterven belül fokozzák a jó irányítással kapcsolatos munkát és fellépéseket, illetve állapítsák meg a fontossági sorrendet, valamint biztosítsák, hogy a nemzeti szövetségek teljes mértékben részt vegyenek a jobb kormányzást célzó, európai és nemzetközi szintű fellépésekben;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal összehangolt módon és az Interpollal, az Europollal és az Eurojusttal együttműködésben hozzon megfelelő intézkedéseket – többek között a hatékony bűnüldözést illetően – minden olyan eset kezelése céljából, amelyben felmerül a FIFA és a nemzeti labdarúgó szövetségek tisztviselői által az EU területén esetlegesen elkövetett korrupció gyanúja, és erősítsék az európai bűnüldözési együttműködést közös nyomozócsoportok segítségével és a bűnüldöző nyomozó hatóságok közötti együttműködéssel;

25.  hangsúlyozza, hogy mivel a sportot érintő korrupció országhatárokon átnyúló jelenség, a leküzdéséhez valamennyi érdekelt fél, így a közhatóságok, a bűnüldöző hatóságok, a sportágazat, a sportolók és szurkolók hatékonyabb együttműködésére van szükség, ugyanakkor hangsúlyt kell fektetni e téren az oktatásra és a megelőzésre is;

26.  üdvözli az Erasmus+ keretében megvalósuló új sportprogramot, amely olyan transznacionális oktatási projekteket támogat, amelyek a sport tisztaságára és etikájára fenyegetést jelentő, határokon átnyúló veszélyekkel – például a doppinggal, a mérkőzések eredményének befolyásolásával és az erőszakkal, továbbá az intoleranciával és a megkülönböztetés valamennyi formájával – foglalkoznak, valamint a jó sportirányítás előmozdítását és támogatását célozza;

27.  felszólítja a tagállamokat és a sportszövetségeket, hogy a – hivatásos és amatőr – sportolókat és a fogyasztókat fiatal koruktól kezdődően, a sport valamennyi szintjén megfelelően tájékoztassák és neveljék; ösztönzi a sportszervezeteket, hogy indítsanak és tartsanak fenn olyan átfogó megelőzési és oktatási programokat, amelyek a sportegyesületek, versenysorozatok és sportszövetségek számára egyértelmű kötelezettségekkel járnak, különösen a kiskorúak tekintetében;

28.  üdvözli a negyedik pénzmosási irányelvvel kapcsolatos, közelmúltbeli megállapodást, és támogatja az új jogszabályokban biztosított valamennyi eszköz proaktív alkalmazását e probléma megoldása érdekében; felhívja a Bizottságot a pénzmosás elleni jogszabályok következetes felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy azok elegendőek a sport terén előforduló korrupció elleni küzdelemre, és biztosítják az Európai Unióban bejegyzett, sportirányítással foglalkozó szervezetek és azok tisztviselői megfelelő ellenőrzését;

29.  ragaszkodik ahhoz, hogy a FIFA-vezetéshez kapcsolódóan a korrupció elleni küzdelmet egyértelmű kötelezettségvállalásoknak és intézkedéseknek kell kísérniük a FIFA, az EU, az uniós tagállamok és más érdekelt felek részéről a sportszervezeteket érintő egyéb bűncselekményekkel, különösen a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolásával szemben, amely gyakran kapcsolódik a nemzetközi szinten működő szervezett bűnözéshez;

30.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a professzionális sport, és különösen a labdarúgás valamennyi jövőbeli reformja foglaljon magába a sportolók, edzők és csapatok jogainak védelmét célzó, érdemi rendelkezéseket; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a harmadik felek európai sportban érdekelt játékosokra vonatkozó tulajdonjogával kapcsolatos kérdések tisztázásának fontosságát;

31.  támogatja az „Új FIFA-t Most” kampányra irányuló felhívást egy független, nem kormányzati, a FIFA reformjával foglalkozó bizottság felállításának érdekében, amelyet egy független nemzetközi hatóság ellenőrizne;

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA), az Európai Labdarúgó-szövetségnek (UEFA), a nemzeti futballszövetségeknek, az Európai Hivatásos Labdarúgó Ligák Szervezetének (EPFL), az Európai Klubok Szövetségének (ECA) és a Hivatásos Labdarúgók Nemzetközi Szövetségének (FIFPRO).

(1) HL L 141., 2015.6.5., 73. o.
(2) HL C 239. E, 2013.8.20., 46. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0098.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat