Index 
Elfogadott szövegek
2015. szeptember 9., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
Írásbeli választ igénylő kérdések (az eljárási szabályzat 130. cikke (3) bekezdésének értelmezése)
 Az ülés félbeszakítása vagy berekesztése (az eljárási szabályzat 191. cikkének értelmezése)
 Parlamentközi delegáció átnevezése
 Az Európai Közösség és a Bissau-guineai Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás (egyetértés) ***
 Halászati partnerségi megállapodás Bissau-Guineával: halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás(állásfoglalás)
 Halászati partnerségi megállapodás a Zöld-foki Köztársasággal: halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás (egyetértés) ***
 Halászati partnerségi megállapodás a Zöld-foki Köztársasággal: halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás (állásfoglalás)
 Halászati partnerségi megállapodás Madagaszkárral: halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás ***
 Jegyzőkönyv a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakeshi Egyezmény módosításáról (egyetértés) ***
 Jegyzőkönyv a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény módosításáról (megállapodás a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről) (állásfoglalás)
 Felhatalmazás Ausztriának, a Belga Királyságnak és a Lengyel Köztársaságnak a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló Budapesti Egyezmény (CMNI) megerősítésére ***
 Átmeneti intézkedések a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében *
 Az uniós szakpolitikák városi dimenziója
 A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások: a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása az Unióban
 A tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évének (2012) értékelése
 A közlekedésről szóló 2011. évi fehér könyv végrehajtása
 Női karrierlehetőségek a tudomány területén és az egyetemeken
 A lányok társadalmi szerepvállalásának ösztönzése az oktatáson keresztül az Európai Unióban
 EGT- Svájc: a belső piac teljes körű megvalósításának akadálya

Írásbeli választ igénylő kérdések (az eljárási szabályzat 130. cikke (3) bekezdésének értelmezése)
PDF 236kWORD 62k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i határozata az írásbeli választ igénylő kérdésekről (az eljárási szabályzat 130. cikke (3) bekezdésének értelmezése) (2015/2152(REG))
P8_TA(2015)0295

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Alkotmányügyi Bizottsága elnökének 2015. szeptember 4-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 226. cikkére,

1.  úgy határoz, hogy az eljárási szabályzat 130. cikkének (3) bekezdéséhez az alábbi értelmezést csatolja:

„A „kivételes esetben” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy a további kérdés sürgős üggyel kapcsolatos, és e kérdés előterjesztése nem várhat a következő hónapig. Ezenfelül a (3) bekezdés második albekezdése alapján előterjesztett kérdések száma nem érheti el a főszabály szerinti havi öt kérdést.”

2.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.


Az ülés félbeszakítása vagy berekesztése (az eljárási szabályzat 191. cikkének értelmezése)
PDF 239kWORD 63k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i határozata az ülés félbeszakításáról vagy berekesztéséről (az eljárási szabályzat 191. cikkének értelmezése) (2015/2153(REG)
P8_TA(2015)0296

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Alkotmányügyi Bizottsága elnökének 2015. szeptember 4-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 226. cikkére,

1.  úgy határoz, hogy az eljárási szabályzat 191. cikkéhez az alábbi értelmezést csatolja:" „Az ülés félbeszakítására vagy berekesztésére irányuló kérelem előterjesztése esetén az e kérelemről való szavazásra irányuló eljárást haladéktalanul meg kell kezdeni. A plenáris szavazások bejelentésének szokásos módját kell alkalmazni, és a jelenlegi gyakorlattal összhangban megfelelő időt kell hagyni a képviselőknek arra, hogy az ülésterembe eljussanak.A 152. cikk (2) bekezdése második albekezdésének analógiájára, a kérelem elutasítása esetén hasonló kérelem ugyanazon a napon újból nem terjeszthető elő. A 22. cikk (1) bekezdése értelmezésének megfelelően az elnök jogosult arra, hogy elutasítsa az e cikk alapján aránytalanul nagy számban előterjesztett kérelmeket.ˮ"

2.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.


Parlamentközi delegáció átnevezése
PDF 234kWORD 62k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i határozata parlamentközi delegáció átnevezéséről 2015/2842(RSO)
P8_TA(2015)0297

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Elnökök Értekezletének javaslatára,

–  tekintettel a parlamentközi küldöttségek, a parlamenti vegyes bizottságokba delegált küldöttségek és a parlamenti együttműködési bizottságokba, valamint a többoldalú parlamenti közgyűlésekbe delegált küldöttségek számáról szóló, 2014. március 12-i határozatára(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 212. cikkére,

1.  úgy határoz, hogy a Palesztin Törvényhozó Tanáccsal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségét a Palesztinával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttséggé nevezi át;

2.  utasítja Elnökét, hogy e határozatot tájékoztatásul küldje meg a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Az azon a napon elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0217.


Az Európai Közösség és a Bissau-guineai Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodás (egyetértés) ***
PDF 247kWORD 61k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Bissau-guineai Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (11667/2012 – C8-0278/2014 – 2012/0134(NLE))
P8_TA(2015)0298A8-0233/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (11667/2012),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Bissau-guineai Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv tervezetére (11671/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0278/2014),

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló 2015. szeptember 9-i(1) nem jogalkotási állásfoglalására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikke (2) bekezdésére, valamint 108. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0233/2015),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Bissau-guineai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Az azon a napon elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0299.


Halászati partnerségi megállapodás Bissau-Guineával: halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás(állásfoglalás)
PDF 269kWORD 85k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Bissau-guineai Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (11667/2012 – C8-0278/2014 – 2012/0134(NLE)2015/2119(INI))
P8_TA(2015)0299A8-0236/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (11667/2012),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Bissau-guineai Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv tervezetére (11671/2012),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával és (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0278/2014),

–  tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2011. évi uniós jelentésről szóló 2012. október 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unió és a Bissau-guineai Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodás végrehajtási jegyzőkönyv utólagos értékelő jelentésére (FISH/2006/20 keretmegállapodás, 2010. szeptemberi 27. sz. külön egyezmény),

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2015. szeptember 9-i jogalkotási állásfoglalására(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0236/2015),

A.  mivel a jegyzőkönyv általános célja, hogy mindkét fél érdekében fokozza a halászati együttműködést az Európai Unió és a Bissau-guineai Köztársaság között, a fenntartható halászati politikát szolgáló partnerségi keret létrehozása révén, a bissau-guineai kizárólagos gazdasági övezet halászati erőforrásainak felelősségteljes és fenntartható módon történő kiaknázása mellett, és hogy az uniós flották érdekeinek megfelelő részesedést kapjon a rendelkezésre álló halászait többletekből;

B.  mivel az Európai Uniónak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy a harmadik országokkal kötött fenntartható halászati megállapodások mind az EU, mind pedig az érintett harmadik országok kölcsönös érdekeit szolgálják, ideértve a helyi lakosságot és halászati ágazatukat;

C.  mivel az EGK és Bissau-Guinea közötti első halászati megállapodás 1980-ból származik, és mivel ez időponttól egészen 2012. június 15-ig az EGK/EU tagállamainak flottái – a hatályban lévő számos egymást követő végrehajtási jegyzőkönyv révén – hozzáféréssel rendelkeztek az ország vizeinek halászati lehetőségeihez;

D.  mivel az uniós flotta számára nyújtott halászati lehetőségek az e jegyzőkönyv értelmében a következők: 3700 BRT (bruttó regisztertonna) a fagyasztóval felszerelt (garnélarákra halászó) vonóhálós halászhajók és 3500 BRT a fagyasztóval felszerelt (halakra és lábasfejűekre halászó) vonóhálós halászhajók számára, 28 fagyasztóval felszerelt kerítőhálós halászhajó és 12 horgászbotos tonhalhalászhajó; mivel a EU és Bissau-Guinea közötti halászati megállapodás kiemelt jelentőséggel bír, hiszen az egyike azon kevés uniós halászati megállapodásoknak, amelyek lehetővé teszik a vegyes halászatot;

E.  mivel a megállapodás keretében az erőforrásokhoz való hozzáférésért fizetett kompenzáció címén Bissau-Guineának juttatott pénzforrások az ország költségvetésének jelentős részét teszik ki; mivel másrészt a múltban az ágazati együttműködés keretében teljesített átutalásokat a támogatás Bissau-guineai Köztársaság részéről történő felhasználásának bizonyos nehézségei miatt felfüggesztették;

F.  mivel Bissau-Guinea hiányosságokkal küzd az általános társadalmi-gazdasági fejlődés és különösen a halászati ágazat terén, jelentős területeken, amelyek között szerepel a szakképzés, az ágazat struktúrája, és a nők ágazaton belüli szerepének elismerése;

G.  mivel ez idáig a globális ágazati együttműködés nem volt kielégítő; mivel mindezek ellenére történt előrelépés a halászat nyomon követése, ellenőrzése és felügyelete, illetve az egészségügyi ellenőrzőkapacitás és Bissau-Guinea regionális halászati szervekben való részvétele terén; mivel még mindig van mit javítani annak biztosítása terén, hogy a megállapodás többet tegyen az ágazati együttműködés átláthatóságának és elszámoltathatóságának előmozdítása és Bissau-Guinea halászati ágazata és a kapcsolódó iparágak és tevékenységek fenntartható fejlődésének előmozdítása terén, annak érdekében, hogy az ország természeti erőforrásainak kiaknázása által előállított értéktöbblet magában Bissau-Guineában maradjon;

H.  mivel az ipari halászattal foglalkozó hajótulajdonosok fogásaikat az országon kívül (például Dakarban vagy a Kanári-szigeteken) rakodják ki vagy rakodják át, ami hozzájárul ahhoz, hogy az ipari halászatból származó gazdasági haszon csekély és csupán néhány munkahely létrehozására korlátozódik (az előző jegyzőkönyv keretében a helyi legénység száma 148); mivel 2010-ben még csupán egy halfeldolgozó létesítmény volt az országban;

I.  mivel annak ellenére, hogy nemrég történt némi előrelépés ezen a területen, a halászati termékek Unióval folytatott kereskedelme az Unió által megkövetelt egészségügyi intézkedések betartásának elmaradása következtében megrekedt;

J.  mivel a Bissau-guineai Köztársaság vizein folytatott jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat régóta problémát jelent; mivel 2008-ban és 2009-ben a nemzeti hatóságok 58 hajó esetében állapítottak meg jogsértést, ezek közül 11 engedély nélkül, hét pedig tiltott területeken halászott; mivel a Bissau-Guinea által tett előrelépések és a halászati tevékenység ellenőrzése terén bemutatott kapacitás – többek között egy megfigyelő testület és gyorsjáratú őrnaszádok – ellenére továbbra is hiányosságok tapasztalhatók a guineai vizeken folytatott halászat felügyelete és ellenőrzése terén;

K.  mivel a megállapodás tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatására vonatkozó ismeretek, annak biztosítása, hogy a hozzáférés csak a helyi flották által kiaknázhatatlan állományokra vonatkozzon, és a naprakész biológiai adatok (különösen az uniós flották 2012-es kivonását követően) hiányából fakadó hibák komoly aggodalomra adnak okot és ezeket mielőbb orvosolni kell;

L.  mivel a Parlamentet haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell a jegyzőkönyvhöz vagy annak megújításához kapcsolódó eljárás valamennyi szakaszáról;

1.  úgy véli, hogy a jegyzőkönyvnek komoly jelentősége van mind Bissau-Guinea, mind pedig az ország vizein működő uniós flották szempontjából; ezért úgy véli, hogy az ágazati együttműködés terén eddig elért eredmények elégtelenek, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést az elmúlt évtizedek során tapasztalt tendenciák megfordítása érdekében – a fokozott átláthatóságot, elszámoltathatóságot és a kedvezményezettek – különösen a kisüzemi halászatot folytató közösségek – fokozott részvételét célzó mechanizmusok bevezetése révén, ha kell, a megállapodás ágazati támogatási összetevőjének felülvizsgálata és kibővítése által, valamint találjon megfelelőbb és különféle módokat a támogatás felhasználásának fokozására;

2.  úgy véli, hogy a megállapodásnak támogatnia kell a bissau-guineai halászati ágazat, valamint a kapcsolódó iparágak és tevékenységek valóban fenntartható fejlődését, különös tekintettel a kisüzemi halászatra, amely jelentősen hozzájárul az élelmezésbiztonsághoz és a helyi megélhetés biztosításához, továbbá az ország természeti erőforrásainak kiaknázása révén növeli a Bissau-Guineában maradó hozzáadott értéket; elismeri az elmúlt években történt pozitív fejleményeket, úgy véli azonban, hogy a mérhető eredmények eléréséhez kitartó és hosszú távon is ható erőfeszítésekre van szükség; úgy véli, hogy a támogatandó területek közé tartozhatna többek között az intézményi kapacitásépítés, a kisüzemi halászatban dolgozók képzése, a kisüzemi halászatot folytatókkal kialakított partnerség, valamint a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó politikák fokozott hangsúlyozása a nők szerepének elismerése és kihasználása érdekében (halak forgalmazása és értékesítése, tárolás, első szintű feldolgozás stb.);

3.  úgy véli, hogy a helyi tengerészek európai uniós hajók fedélzetén való, a jegyzőkönyv által előírt alkalmazásának lehetőségeit teljes mértékben ki kell használni;

4.  úgy véli, hogy a Bissau-Guinea kizárólagos gazdasági övezetében végzett nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére irányuló intézkedéseket meg kell erősíteni, többek között műholdas hajómegfigyelési rendszer széles körű használatán, hajónaplókon, ellenőrökön és a regionális halászati szervezetek határozatainak végrehajtásán keresztül megvalósított jobb megfigyelés, ellenőrzés és felügyelet révén;

5.  hangsúlyozza, hogy jobban össze kell hangolni a halászati megállapodás keretében nyújtott ágazati támogatásokat és a fejlesztési együttműködés, nevezetesen az Európai Fejlesztési Alap (EFA) részeként rendelkezésre bocsátott eszközöket;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy az eddigi erőfeszítések ellenére továbbra is támogassa a Bissau-guineai Köztársaság hatóságait a guineai vizeken folytatott halászat felügyeletének és ellenőrzésének javításában a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem megerősítése érdekében;

7.  hangsúlyozza, hogy ez a megállapodás megkülönböztetésmentességi záradékot tartalmaz; örömmel látja, hogy a tárgyalások keretében Bissau-Guinea nyilvánosságra hozta a harmadik országokkal kötött halászati megállapodásokat, és azok megtekinthetők; kéri a Bizottságot, hogy kövesse figyelemmel e megállapodások és a guineai vizeken folytatott halászati tevékenységek fejleményeit;

8.  úgy véli, hogy valamennyi fogásra (a célzott és a járulékos fogásokra) és általában a halászati erőforrások védettségi helyzetére vonatkozó egyre több és egyre megbízhatóbb adatra lenne szükség ahhoz, hogy jobban lehessen mérni a megállapodás tengeri ökoszisztémára és halászati közösségekre gyakorolt hatását; továbbá meggyőződése, hogy támogatni kellene, hogy Bissau-Guinea kiépíthesse az említett információk megszerzéséhez szükséges saját kapacitásait; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő a megállapodás végrehajtását nyomon követő szervek, nevezetesen a tudományos vegyes bizottság rendszeresebb és átláthatóbb működését;

9.  kéri a Bizottságot, hogy továbbítsa a Parlamentnek a megállapodás 9. cikke alapján felállított vegyes bizottság üléseinek jegyzőkönyveit és következtetéseit, a jegyzőkönyv 3. cikkében említett többéves ágazati programot és a vonatkozó éves értékelések eredményeit, valamint a jegyzőkönyv 4. cikkében előírt ülések jegyzőkönyveit és következtetéseit; továbbá hogy segítse elő a Parlament képviselőinek megfigyelőként történő részvételét a vegyes bizottság ülésein és segítse elő a bissau-guineai halászati közösségek részvételét; továbbá kéri, hogy a jegyzőkönyv alkalmazásának utolsó évében és a megújítására irányuló tárgyalások megkezdése előtt, a Bizottság nyújtson be teljes körű jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak a jegyzőkönyv végrehajtásáról, a jelentéshez való hozzáférés szükségtelen korlátozása nélkül;

10.  úgy véli, hogy a Bizottságnak törekednie kell arra, hogy a jegyzőkönyv 3. cikkében előírt többéves ágazati programba belevegyen olyan célkitűzéseket, amelyek a helyi halászatok – különösen a kisüzemi halászatok – és a halfeldolgozó ipar tényleges fejlesztését eredményezik, többek között a Bissau-guineai kirakodások növelése, valamint a halászati ágazatban végrehajtott egyéb gazdasági tevékenységek és partnerségek révén;

11.  úgy véli, hogy a partnerségi megállapodás értelmében létrehozott vegyes bizottságnak biztosítania kell, hogy – tekintettel a korrupció problémájára – a jegyzőkönyv szerinti valamennyi mechanizmusnak minden kétséget kizáróan megbízhatónak kell lennie;

12.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot , hogy az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikkének (2) bekezdése és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkének (10) bekezdése értelmében saját hatáskörükön belül eljárva haladéktalanul és teljes körűen tájékoztassák a Parlamentet az új jegyzőkönyvvel és megújításával kapcsolatos eljárások valamennyi szakaszában;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Bissau-guineai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 72. E, 2014.3.11., 21. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0298.


Halászati partnerségi megállapodás a Zöld-foki Köztársasággal: halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás (egyetértés) ***
PDF 248kWORD 62k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Zöld-foki Köztársaság közötti, az Európai Közösség és a Zöld-foki Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (15848/2014 – C8-0003/2015 – 2014/0329(NLE))
P8_TA(2015)0300A8-0201/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (15848/2014),

–  tekintettel az Európai Unió és a Zöld-foki Köztársaság közötti, az Európai Közösség és a Zöld-foki Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv tervezetére (15849/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával és 218. cikke (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0003/2015),

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló 2015. szeptember 9-i(1) nem jogalkotási állásfoglalására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására és a Fejlesztési Bizottság, valamint a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0201/2015),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Zöld-foki Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Az azon a napon elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0301.


Halászati partnerségi megállapodás a Zöld-foki Köztársasággal: halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás (állásfoglalás)
PDF 124kWORD 72k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Zöld-foki Köztársaság közötti, az Európai Közösség és a Zöld-foki Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (15848/2014 – C8-0003/2015 – 2014/0329(NLE)2015/2100(INI))
P8_TA(2015)0301A8-0200/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (15848/2014),

–  tekintettel az Európai Unió és a Zöld-foki Köztársaság közötti, az Európai Közösség és a Zöld-foki Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv tervezetére (15849/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0003/2015),

–  tekintettel az Európai Unió és a Zöld-foki Köztársaság közötti, az Európai Közösség és a Zöld-foki Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő aláírásáról és az ideiglenes alkalmazásáról szóló, 2014. december 15-i 2014/948/EU tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a határozattervezetről szóló, 2015. szeptember 9-i jogalkotási állásfoglalására(2),

–  tekintettel az előző jegyzőkönyv értékelésére és elemzésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0200/2015),

A.  mivel a jegyzőkönyv általános célja az Európai Unió és a Zöld-foki Köztársaság közötti együttműködés szorosabbra fűzése olyan, mindkét fél érdekét szolgáló partnerségi keret létrehozása érdekében, amely a Zöld-foki Köztársaság halászati övezetében lehetővé teszi a fenntartható halászati politika fejlesztését és a halászati erőforrások felelősségteljes kiaknázását;

B.  mivel az erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítása érdekében a jegyzőkönyvben a felek szigorú nyomonkövetési rendszer kialakításában egyeztek meg; mivel e mechanizmus konkrétan a cápafogásokkal kapcsolatos adatok negyedévenkénti megosztásán alapul;

C.  mivel mindkét fél elkötelezte magát az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) valamennyi ajánlásának teljes mértékben való tiszteletben tartása iránt;

D.  mivel mind az ICCAT, mind a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) egészséges állományként határozta meg a cápafajokat, amelyet a két fél e jegyzőkönyvről tartott tudományos értekezlete is megerősített;

E.  mivel különösen a cápafogások 30 és 40%-os referenciamennyiségéhez kapcsolt, kiegészítő intézkedéseket életbe léptető új nyomonkövetési mechanizmus fontos lépés a megfelelő irányban;

F.  mivel az ágazati támogatás végrehajtása késik; mivel az eredmények szintje kielégítő, noha nehéz megbecsülni az európai ágazati támogatás hatását a más fejlesztési partnerek által kezdeményezett támogatási programok keretében végrehajtott tevékenységekhez képest;

G.  mivel logikus intervenciós keretet kell létrehozni a jegyzőkönyvek értékelésének megfelelőbb irányítása és szabványosítása céljából; mivel ezt különösen az ágazati támogatásra való tekintettel kell elvégezni;

1.  üdvözli – mind környezetvédelmi, mind társadalmi-gazdasági szempontból – ezt az Európai Unió és a Zöld-foki Köztársaság közötti új halászati jegyzőkönyvet, amelyet az új közös halászati politika fenntarthatósággal kapcsolatos intézkedéseivel összhangban fogadtak el

2.  felkéri a Bizottságot, hogy továbbítsa a Parlamentnek a halászati partnerségi megállapodás 9. cikke értelmében létrehozott vegyes bizottság üléseinek jegyzőkönyvét és következtetéseit, valamint az új jegyzőkönyv 3. cikkében említett többéves ágazati programot;

3.  kéri a Bizottságot, hogy a jegyzőkönyv alkalmazásának utolsó évében és a megújítására irányuló tárgyalások megnyitását megelőzően nyújtson be teljes körű jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak a jegyzőkönyv végrehajtásáról;

4.  hangsúlyozottan aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az előző jegyzőkönyv utolsó éveiben jelentősen nőtt a cápafajok kifogásának mértéke; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek a vegyes bizottság által a jegyzőkönyvhöz csatolt melléklet 4. cikke (6) bekezdésének megfelelően összeállított tudományos alapú vizsgálatra válaszul hozott intézkedésekről, annak garantálása érdekében, hogy ezt a halászatot fenntartható és felelős módon folytatják; hangsúlyozza, hogy a Parlamentet is tájékoztatni kell a cápaállomány vonatkozásában beszerzett adatokról;

5.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikkének (2) bekezdése és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkének (10) bekezdése értelmében saját hatáskörükön belül eljárva haladéktalanul és teljes körűen tájékoztassák a Parlamentet a jegyzőkönyvvel és megújításával kapcsolatos eljárások valamennyi szakaszában;

6.  kéri, hogy a Bizottság értékelje, hogy a jegyzőkönyv rendelkezései szerint tevékenységet folytató hajók megfeleltek-e a vonatkozó jelentéstételi követelményeknek;

7.  felkéri a Bizottságot, hogy évente tájékoztassa a Parlamentet a Zöld-foki Köztársaság egyéb nemzetközi megállapodásairól annak érdekében, hogy a nyomon tudja követni a régió teljes halászati tevékenységét, ideértve azokat is, amelyek ellentétesek lehetnek az európai halászati politikával (pl.: cápauszony-levágás);

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Zöld-foki Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 369., 2014.12.24., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0300.


Halászati partnerségi megállapodás Madagaszkárral: halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás ***
PDF 243kWORD 61k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Madagaszkári Köztársaság között érvényben lévő halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (15225/2014 – C8-0002/2015 – 2014/0319(NLE))
P8_TA(2015)0302A8-0196/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (15225/2014),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Madagaszkári Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv tervezetére (15226/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével, 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjával és 218. cikke (7) bekezdésével összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0002/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0196/2015),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Madagaszkári Köztársaság kormányának és parlamentjének.


Jegyzőkönyv a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakeshi Egyezmény módosításáról (egyetértés) ***
PDF 248kWORD 62k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i jogalkotási állásfoglalása a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény módosításáról szóló jegyzőkönyv Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre irányuló javaslatról (06040/2015 – C8-0077/2015 – 2015/0029(NLE))
P8_TA(2015)0303A8-0237/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06040/2015),

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény módosításáról szóló jegyzőkönyvtervezetre (06041/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontja v. alpontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0077/2015),

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény módosításáról szóló jegyzőkönyv Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló határozattervezetre irányuló javaslatról szóló, 2015. szeptember 9-i nem jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0237/2015),

1.  egyetért a jegyzőkönyv következtetéseivel;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének, illetve a Kereskedelmi Világszervezetnek.

(1) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0304.


Jegyzőkönyv a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény módosításáról (megállapodás a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről) (állásfoglalás)
PDF 304kWORD 89k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i nem jogalkotási állásfoglalása nem jogalkotási állásfoglalási indítvánnyal a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény módosításáról szóló jegyzőkönyv Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (06040/2015 – C8-0077/2015 – 2015/0029(NLE)2015/2067(INI))
P8_TA(2015)0304A8-0238/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06040/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0077/2015),

–  tekintettel a 2013. november 21-i állásfoglalására a dohai fejlesztési menetrend jelenlegi állásáról és a WTO kilencedik miniszteri konferenciájának előkészítéséről(1),

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek az AKCS-országokban történő fenntartható fejlődésért folyó és az Unióval való együttműködésben megvalósuló regionális integrációról és vámügyi modernizációról szóló állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című bizottsági közleményre(3),

–  tekintettel a 2013 decemberében, Indonéziában megrendezett kilencedik miniszteri konferencia eredményeire és az e konferencia során megkötött, a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásra(4),

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Általános Tanácsának 2014. november 27-i nyilatkozatára(5),

–  tekintettel „A WTO kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodása – a kereskedelmi költségekre gyakorolt lehetséges hatások” című 2014. februári OECD-jelentésre,

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2015. szeptember 9-i jogalkotási állásfoglalására(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0238/2015),

A.  mivel a kereskedelem egyszerűsítése elsősorban a nemzeti hatóságok feladata, de kétségtelen, hogy a multilaterális együttműködés számos területen növelheti a nyereségeket, illetve csökkentheti a költségeket;

B.  mivel a WTO-tagok kétharmadának ratifikálnia kell a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodást, mielőtt az hatályba lépne; mivel e tekintetben felszólítja a WTO-tagokat annak biztosítására, hogy a megállapodás a lehető leghamarabb, pontosabban még a 2015. decemberben Nairobiban tartandó 10. WTO miniszteri konferencia (MC10) előtt hatályba léphessen;

C.  mivel néhány különösen nagy feltörekvő gazdaság, mint például Kína, Brazília és India nem kér technikai segítségnyújtást; ami üdvözlendő, mivel ez azt tükrözi, hogy azok részesülnek a rendelkezésre álló támogatásban, akiknek valóban szükségük van rá;

D.  mivel az EU aktívan dolgozik azon, hogy biztosítsa a különböző uniós (például a kereskedelemre, az együttműködésre vagy a humanitárius segélyre vonatkozó) szakpolitikák közötti koherenciát; mivel e szakpolitikáknak ágazatközinek kell lenniük, valamint hatástanulmányokon kell alapulniuk;

E.  mivel az EU elkötelezett a szabad, tisztességes és nyitott kereskedelem iránt, amely egyensúlyban van és mindenki számára kedvező; mivel a WTO biztosít természetes keretet ezen elvek továbbvitelének és újbóli megerősítésének;

F.  mivel az EU és tagállamai a világ legnagyobb segélynyújtói; mivel a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás végrehajtását célzó pénzügyi támogatás kereskedelemösztönző támogatásnak minősülő intézkedés, és nem lehet hatással a többéves pénzügyi keret hivatalos fejlesztési támogatásra (ODA) szánt részére;

1.  üdvözli a 2013. decemberi kilencedik WTO miniszteri konferencián elért eredményeket, amely során a 160 WTO-tag lezárta a tárgyalásokat a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásról; úgy véli, hogy a kereskedelmi eljárásokat egyszerűsítő megállapodás fontos mérföldkő, mivel ez az első többoldalú megállapodás a WTO 1995-ös alapítása óta, és mert a megállapodás ki fogja alakítani a vámügyi modernizáció modelljét a 161 WTO-tag körében;

2.  hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is támogatja a „bali csomag” határozatainak valamennyi WTO-tag általi teljes körű és hű végrehajtását, ami lehetővé tenné, hogy a figyelem a dohai fejlesztési menetrend keretében folytatott tárgyalások sikeres lezárására összpontosuljon;

3.  elismeri az e megállapodás végrehajtásával járó előnyöket a fejlődő országokra nézve, mivel az hozzájárul majd a vállalkozások, és különösen a kkv-k számára kedvező környezet kialakításához; hangsúlyozza, hogy a megállapodás csökkenti majd a bizonytalanságot a piacra jutási feltételeket illetően, és a kereskedelmi költségeket is mérsékelni fogja 12,5 −17,5%-kal (az olyan becslések, mint például az OECD számítása alapján), és így lehetővé teszi a vállalkozások és a fogyasztók számára, hogy új piacokhoz férjenek hozzá és növeljék versenyképességüket a hatékonyság fokozása, illetve a felesleges bürokrácia és a járulékos költségek csökkentése révén;

4.  hangsúlyozza, hogy a megállapodás végrehajtása – különösen a fejlődő országok részéről – a kereskedelmi kapcsolatokhoz kötődő eljárások harmonizálását és egyszerűsítését fogja eredményezni; rámutat, hogy a megállapodás mily nagy mértékben járulhat hozzá az innovatív technológiák és az elektronikus rendszerek, például az elektromos fizetési rendszerek, az országos kereskedelmi honlapok vagy az egyablakos ügyintézés terjedését elősegítő lehetőségek megteremtéséhez;

5.  sürgeti a WTO valamennyi tagját, hogy próbáljanak haladéktalanul megoldást találni a „bali csomag” valamennyi szempontjának végrehajtására – beleértve a kereskedelemtorzító támogatások csökkentését – annak érdekében, hogy lezárhassák a dohai fejlesztési menetrendet a WTO 10. miniszteri konferenciáján;

6.  hangsúlyozza e megállapodás jelentőségét a fejlesztés szemszögéből, figyelembe véve, hogy a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokra különleges és megkülönböztetett bánásmód érvényes, miszerint maguk dönthetnek arról, mikor hajtják végre a különböző rendelkezéseket, illetve melyekhez szükségeltetik technikai segítségnyújtás;

7.  hangsúlyozza, hogy a megállapodás végrehajtásának mértéke és időzítése fogja meghatározni az abból származó előnyöket; meggyőződése, hogy az olyan teljes körű és hű végrehajtás, amely tükrözi a dohai fejlesztési menetrend hatálya alá tartozó fejlődő országok prioritásait és fontos kérdéseit, valamennyi aláíró fél számára a legnagyobb előnnyel fog járni;

8.  felhívja a figyelmet arra, hogy a megállapodás kötelező rendelkezéseket és nem kötelező érvényű iránymutatásokat is tartalmaz; felkéri a WTO valamennyi tagországát, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg mind a kötelező rendelkezések, mind az iránymutatások végrehajtása érdekében azzal a céllal, hogy a kereskedelmi költségek lehető legnagyobb mértékű csökkenését lehessen elérni;

9.  hangsúlyozza, hogy a megállapodásban foglalt számos követelmény, nevezetesen az átláthatóságra, valamint az automatizált beléptető rendszerre és a vámfizetésre vonatkozó követelmények a határellenőrzéshez kapcsolódó korrupció kezelésének hatásos eszközei lehetnek; felszólít a vámhatóságok közötti hatékonyabb együttműködésre, és hangsúlyozza, hogy a nagyobb átláthatóság magasabb fokú biztonságot eredményez, valamint jelentős mértékben ösztönzi a kereskedelem fokozódását, a hatékonyabb vámellenőrzések biztosítása mellett;

10.  teljes mértékben támogatja az öt évre szóló 400 millió eurós alapot célzó uniós kezdeményezést, amely az olyan kereskedelmi eljárások egyszerűsítésére irányuló reformokat és projekteket finanszírozná, mint például a fejlődő és legkevésbé fejlett országok vámrendszerének fejlesztése; emlékeztet arra, hogy e támogatás, melyet főként a regionális indikatív programok regionális gazdasági integrációra szánt hányada révén biztosítanak, egy jóval átfogóbb uniós kezdeményezés, a kereskedelemösztönző kezdeményezés (3,5 milliárd eurós uniós támogatás 2013-ban) részét képezi, valamint kéri, hogy e tekintetben biztosítsák az Európai Parlament és a tagállamok rendszeres tájékoztatását;

11.  kiemeli azonban, hogy e támogatást hatékonyan össze kell hangolni a más nemzetközi segélynyújtóktól – mint például az UNCTAD, a WTO és a Világbank – származó támogatásokkal; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a támogatások megkettőzését, csakúgy, mint a kérelmező országokra rótt bürokráciát, amely visszatartó hatással lehet a segítségre szorulókra;

12.  szoros együttműködésre szólít fel olyan szakosodott szervezetekkel, mint például a Vámigazgatások Világszervezete, amely eseti alapon értékes gyakorlati és technikai szakismeretekkel szolgálhat, elősegítve az ezen alkalmazási körön belül történő fejlesztést és a kapacitásépítést; hangsúlyozza, hogy különösen a legkevésbé fejlett országok használhatják ki teljes mértékben a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás nyújtotta kereskedelmi lehetőségeket;

13.  hangsúlyozza a világszerte működő uniós küldöttségek kulcsszerepét, amelyek együtt dolgoznak a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokkal „a terepen”, és kéri, hogy e küldöttségek a lehető legnagyobb mértékben vállaljanak szerepet a technikai támogatások kifizetésében;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy támogassa a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokat kötelezettségvállalásaik teljesítésében, figyelembe véve a rugalmasságot, amelyet ezeknek az országoknak tanúsítaniuk kell a megállapodás által előírt kötelezettségek teljesítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a kapacitásépítés finanszírozásának az értékelések sajátos igényei alapján figyelembe kell vennie a kedvezményezettek szempontjait;

15.  javasolja, hogy a nemzetközi szervezetek, valamint a fejlődő és a legkevésbé fejlett országok partnerei szorosan működjenek együtt a C kategóriába sorolt rendelkezések végrehajtása terén annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül végrehajtsák őket;

16.  elismeri, hogy továbbra is széles szakadék tátong a fejlett és a fejlődő országok határellenőrzési eljárásai között, és hogy a gyér infrastruktúra, kevéssé hatékony vámigazgatás, korrupciós esetek és a túlzott bürokrácia lelassítja a kereskedelmet; elismeri, hogy a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás és a kereskedelmi liberalizációs folyamat közös célja a kereskedelmi költségek csökkentése a gazdasági tevékenység serkentése érdekében;

17.  emlékeztet arra, hogy számos fejlődő ország számára a kereskedelmi eljárások egyszerűsítése fogja jelenteni a fő haszonforrást a dohai fejlesztési menetrend keretében; üdvözli a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokkal való különleges és megkülönböztetett bánásmódra vonatkozó átfogó rendelkezéseket; javasolja, hogy a kötelezettségvállalások új megközelítése és azoknak az országok kapacitásával arányos ütemezése szolgáljon a jövőbeni megállapodások kritériumául;

18.  elismeri, hogy a magánszektorbeli szakértelem központi szerepet játszhat a fejlődő országokban a kereskedelem egyszerűsítésére irányuló intézkedések elősegítésére, illetve a megállapodás végrehajtásának segítésére és támogatására vonatkozóan; tudomásul veszi a köz- és magánszféra közötti szövetségre irányuló, e célt szolgáló tervezett USAID-kezdeményezést; felszólítja a Bizottságot, hogy a megállapodás végrehajtásának támogatásával ösztönözze a magánszektor nagyobb mértékű szerepvállalását és az európai iparágakkal való partnerség lehetőségeinek feltérképezését;

19.  elismeri, hogy a kereskedelmet könnyítő reformok végrehajtása szélesebb körű fejlesztési előnyökkel jár; megjegyzi, hogy ebben az összefüggésben a vámkezelés kulcsszerepet játszik a katasztrófasegély-küldemények gyors mozgásának megkönnyítésében; hangsúlyozza, hogy a szükséghelyzeti humanitárius segítségnyújtást elő kell segíteni a segélyek szállítását meggyorsító egyszerűsített vámkezelési eljárások, továbbá a vám- és adóterhek alóli mentesség révén;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Kereskedelmi Világszervezetnek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0511.
(2) HL C 345., 2014.10.2., 28. o.
(3) A Bizottság 2015. február 5-i közleménye az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága számára (COM(2015)0044).
(4) A bali miniszteri nyilatkozat (WT/MIN(13)/DEC); Bali miniszteri határozat a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásról (WT/MIN(13)/36 vagy a 2013. december 11-i WT/L/911). https://www.wto.org/english/thewto_e/minist_e/mc9_e/balipackage_e.htm
(5) A 2014. november 28-i Jegyzőkönyv (WT/L/940) a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezmény módosításáról.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0303.


Felhatalmazás Ausztriának, a Belga Királyságnak és a Lengyel Köztársaságnak a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló Budapesti Egyezmény (CMNI) megerősítésére ***
PDF 247kWORD 63k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i jogalkotási állásfoglalása a Belga Királyságnak és a Lengyel Köztársaságnak a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló Budapesti Egyezmény (CMNI) megerősítésére való felhatalmazásáról, valamint az Osztrák Köztársaságnak az ahhoz történő csatlakozásra való felhatalmazásáról szóló tanácsi határozattervezetről (08223/2015 – C8-0173/2015 – 2014/0345(NLE))
P8_TA(2015)0305A8-0231/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (08223/2015),

–  tekintettel a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló Budapesti Egyezményre (08223/15/ADD1),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikke (2) bekezdése és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8‑0173/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság ajánlására (A8-0231/2015),

1.  egyetért a Belga Királyságnak és a Lengyel Köztársaságnak a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló Budapesti Egyezmény (CMNI) megerősítésére való felhatalmazásáról, valamint az Osztrák Köztársaságnak az ahhoz történő csatlakozásra való felhatalmazásáról szóló tanácsi határozattervezettel;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.


Átmeneti intézkedések a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében *
PDF 494kWORD 243k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i jogalkotási állásfoglalása a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2015)0286 – C8-0156/2015 – 2015/0125(NLE))
P8_TA(2015)0306A8-0245/2015

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0286),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikkének (3) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0156/2015),

–  tekintettel a Tanács 2015. július 30-i levelére amelyben a Parlament tudomására hozza általános megközelítését,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0245/2015),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatot;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

4.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

5.  kéri, hogy a Tanács újra konzultáljon a Parlamenttel, amennyiben lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az álláspontot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Határozatra irányuló javaslat
3 a bevezető hivatkozás (új)
tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak I. fejezetére, valamint 18. és 19. cikkére,
Módosítás 2
Határozatra irányuló javaslat
2 a preambulumbekezdés (új)
(2a)  A Szerződés 78. cikkének (3) bekezdésével és 80. cikkével összhangban az e határozatban tervbe vett szolidaritási intézkedések kötelezőek.
Módosítás 3
Határozatra irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)  A sürgősségi áttelepítéseket célzó ideiglenes intézkedések a migrációra vonatkozóan az „Európai migrációs menetrendˮ című, 2015. május 13-i bizottsági közleményben és az Európai Parlament hamarosan elkészülő saját kezdeményezésű jelentésében vázolt átfogóbb megközelítésnek csupán az egyik elemét képezik. Az Európai Parlament hangsúlyozza, hogy az átfogó megközelítés valamennyi dimenziója fontos, és azokat egymással párhuzamosan kell előmozdítani. Tekintettel az aktuálisan fennálló szükséghelyzetre, valamint az Unió elhivatottságára az iránt, hogy megerősítse a szolidaritást és a felelősségvállalást, az Európai Tanács 2015. június 25–26-i ülésén megállapodott mindenekelőtt abban, hogy két év alatt 40 000 nyilvánvalóan nemzetközi védelemre szoruló személyt kell ideiglenesen és rendkívüli intézkedésként áttelepíteni Olaszországból és Görögországból más tagállamokba. A tagállamoknak kötelező kvótát kell megállapítaniuk az ilyen személyek elosztására vonatkozóan.
Módosítás 4
Határozatra irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)   2015. április 29-i állásfoglalásában az Európai Parlament ismételten hangsúlyozta, hogy az Uniónak a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbbi tragédiákra adott válaszát a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztására kell alapoznia, és e területen fokoznia kell erőfeszítéseit azon tagállamok irányában, amelyek akár abszolút értelemben, akár arányosan a legnagyobb számú menekültet, illetve nemzetközi védelmet kérelmezőt fogadják.
(5)   2015. április 29-i állásfoglalásában az Európai Parlament ismételten hangsúlyozta, hogy az Uniónak a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbbi tragédiákra adott válaszát a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztására kell alapoznia, és e területen fokoznia kell erőfeszítéseit azon tagállamok irányában, amelyek akár abszolút értelemben, akár arányosan a legtöbb menekültet, illetve nemzetközi védelmet kérelmezőt fogadják, a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó, a 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek1a megfelelő feltételek alapján. Az Európai Parlament kötelező kvótát kért a menedékkérők valamennyi tagállam közötti elosztására.
______________
1a Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 604/2013/EU rendelete egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 31. o.).
Módosítás 5
Határozatra irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)   A különös nyomásnak kitett tagállamok közül – a földközi-tengeri térségben történt legutóbbi tragikus események fényében – elsősorban Olaszországba és Görögországba érkeztek a migránsok minden korábbinál nagyobb hullámai (köztük egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmezők is), ami jelentős nyomást gyakorol a két ország migrációs és menekültügyi rendszerére.
(7)   A különös nyomásnak kitett tagállamok közül – a földközi-tengeri térségben történt legutóbbi tragikus események fényében – elsősorban Olaszországba és Görögországba érkeztek a migránsok minden korábbinál nagyobb hullámai (köztük egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmezők is), ami jelentős nyomást gyakorol a két ország migrációs és menekültügyi rendszerére, és ezáltal jelzést ad a 604/2013/EU rendeletnek az EU területére való első belépési országra gyakorolt negatív hatásairól, ami sajnálatosan még nem vezetett e rendelet felfüggesztéséhez vagy legalább az EU területére való első belépési országra való hivatkozás törléséhez. Ugyanakkor az Unión belül más tagállamokban is tapasztalható a menedékkérők számának jelentős növekedése.
Módosítás 6
Határozatra irányuló javaslat
7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)  A szakértők előrejelzése szerint rövid- és középtávon fokozott migrációs nyomás fog nehezedni az Unió külső tengeri és szárazföldi határaira.
Módosítás 7
Határozatra irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)   Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) adatai szerint 2014-ben a Földközi-tenger középső és keleti térségében található útvonalak voltak az Unióba irányuló illegális határátlépés fő területei. 2014-ben csak Olaszországba több mint 170 000 migráns érkezett illegális úton, ami 2013-hoz képest 277%-os növekedést jelent. Görögországban is folyamatos növekedés volt tapasztalható: az országba több mint 50 000 illegális migráns érkezett, ami 2013-hoz képest 153%-os növekedést jelent. A 2015 első hónapjaira vonatkozó statisztikák Olaszország tekintetében megerősítik ezt az egyértelmű tendenciát. Emellett 2015 első hónapjaiban Görögországban jelentősen nőtt az illegális határátlépések száma: a 2014-ben észlelt összes illegális határátlépés több mint 50%-ának felelt meg (2015 első négy hónapjában ez a szám csaknem 28 000 volt, miközben 2014-ben a teljes szám volt közel 55 000). Az e két régióban észlelt összes illegális migráns jelentős hányada olyan ország állampolgára volt, amelyek tekintetében az Eurostat adatai alapján magas az uniós szintű elismerési arány (2014-ben a szíriaiak és az eritreaiak – akik tekintetében az uniós szintű elismerési arány 75% feletti – Olaszországban az illegális migránsok több mint 40, Görögországban pedig több mint 50%-át tették ki). Az Eurostat szerint 2014-ben 30 505 szíriai tartózkodott illegálisan Görögországban; ez a szám 2013-ban 8 220 volt.
(8)   Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) adatai szerint 2014-ben a Földközi-tenger középső és keleti térségében található útvonalak voltak az Unióba irányuló illegális határátlépés fő területei. 2014-ben csak Olaszországba több mint 170 000 migráns – köztük több mint 26 000 (a migránsok 7,6%-át kitevő) gyermek, ebből 13 000 kísérő nélküli kiskorú – érkezett illegális úton, ami 2013-hoz képest 277%-os növekedést jelent. Görögországban is folyamatos növekedés volt tapasztalható: az országba több mint 50 000 illegális migráns érkezett, ami 2013-hoz képest 153%-os növekedést jelent. A 2015 első hónapjaira vonatkozó statisztikák Olaszország tekintetében megerősítik ezt az egyértelmű tendenciát. 2015. január és június között Olaszország az illegális határátlépések 5%-os növekedését tapasztalta az előző év azonos időszakához képest. Emellett 2015 első hónapjaiban Görögországban jelentősen nőtt az illegális határátlépések száma: az előző év azonos időszakához képest több mint hatszoros növekedésnek, az előző év egészét tekintve pedig közel 140%-os növekedésnek felelt meg (a Frontex adatai szerint 2015. januártól júniusig 76 293 fő, miközben 2014-ben a teljes szám volt közel 55 000). Az e két régióban észlelt összes illegális migráns jelentős hányada olyan ország állampolgára volt, amelyek tekintetében az Eurostat adatai alapján magas az uniós szintű elismerési arány (2014-ben a szíriaiak és az eritreaiak – akik tekintetében az uniós szintű elismerési arány 75% feletti – Olaszországban az illegális migránsok több mint 40, Görögországban pedig több mint 50%-át tették ki; 2015. január és június között a szíriaiak és eritreaiak alkották az Olaszországba érkezők 30%-át, valamint a Görögországba érkezők közel 60%-át). Az Eurostat szerint 2014-ben 30 505 szíriai tartózkodott illegálisan Görögországban; ez a szám 2013-ban 8 220 volt.
Módosítás 8
Határozatra irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)   A Frontex adatai szerint 2014-ben az Unióba irányuló migráció másik fontos útvonala a nyugat-balkáni útvonal volt, 43 357 illegális határátlépéssel. A balkáni útvonalat igénybe vevő migránsok többsége azonban első megközelítésben nem szorul nemzetközi védelemre; az érkezők 51%-át koszovóiak alkotják.
(10)   A Frontex adatai szerint 2014-ben az Unióba irányuló migráció másik fontos útvonala a nyugat-balkáni útvonal volt, 43 357 illegális határátlépéssel. 2015-ben drámaian megnőtt az illegális határátlépések száma. 2015. január és június között 67 444 migráns és menekült használta a Törökország és Görögország, illetve Bulgária közötti határon, valamint a magyarországi határszakaszon keresztül vezető útvonalat. Az előző év ugyanezen időszakához képest ez 962%-os növekedést tesz ki. Az útvonalat mostanra egyre több, háború és üldöztetés elől menekülő személy is használja. 2015. január és június között Afganisztánból 17 955, Szíriából 13 225, Irakból 3 021, Eritreából pedig 196 menekült lépett be az Unióba ezen az útvonalon.
Módosítás 9
Határozatra irányuló javaslat
13 a preambulumbekezdés (új)
(13a)  A közös európai menekültügyi rendszerben részt vevő valamennyi tagállamnak gondoskodnia kell a rendszer gyors és maradéktalan átültetéséről és végrehajtásáról, ezáltal biztosítva a hatályos uniós jogszabályoknak megfelelő közös uniós normákat, például a menedékkérők fogadásának feltételei és az alapvető jogok tisztelete tekintetében.
Módosítás 10
Határozatra irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)   Ha egy Olaszországtól és Görögországtól eltérő tagállam olyan hasonló szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően átmeneti intézkedéseket fogadhat el az érintett tagállam érdekében, a Szerződés 78. cikkének (3) bekezdésével összhangban. Ezen intézkedések közé tartozhat adott esetben az adott tagállam e határozat alapján fennálló kötelezettségeinek felfüggesztése.
(15)   Az Unió közvetlen szomszédságában zajló konfliktusokra, az instabil helyzetre, illetve a migrációs áramlások változó természetére tekintettel ha egy Olaszországtól és Görögországtól eltérő tagállam olyan hasonló szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően átmeneti intézkedéseket fogadhat el az érintett tagállam érdekében, a Szerződés 78. cikkének (3) bekezdésével összhangban. Ezen intézkedések közé tartozhat adott esetben az adott tagállam e határozat alapján fennálló kötelezettségeinek felfüggesztése.
Módosítás 11
Határozatra irányuló javaslat
17 preambulumbekezdés
(17)   Az e határozat által előirányzott intézkedések együtt járnak a 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet1 13. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételtől, valamint a rendelet 21., 22. és 29. cikkében meghatározott eljárási lépésektől – köztük a határidőktől – való ideiglenes eltéréssel.
(17)   Az e határozat által előirányzott intézkedések együtt járnak a 604/2013/EU rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételtől, valamint a rendelet 21., 22. és 29. cikkében meghatározott eljárási lépésektől – köztük a határidőktől – való ideiglenes eltéréssel. Az áttelepítési intézkedések nem akadályozhatják meg a tagállamokat abban, hogy teljes mértékben éljenek a 604/2013/EU rendelet kínálta lehetőségekkel, ideértve valamennyi kritérium – így a családegyesítés, a kísérő nélküli kiskorúak különleges védelme és a humanitárius okok mérlegelésére vonatkozó záradék – proaktív és hatékony alkalmazását.
____________________
____________________
1 Az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendelete (2013. június 26.) egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 31. o.).
Módosítás 12
Határozatra irányuló javaslat
18 preambulumbekezdés
(18)   Az Olaszországból és Görögországból áttelepítendő kérelmezők személyére és számára vonatkozó döntés meghozatalakor alkalmazandó feltételek tekintetében választani kellett. A javaslat egyértelmű, működőképes rendszert irányoz elő, melynek alapja – a nemzetközi védelem iránti kérelmek tárgyában a rendelkezésre álló legutóbbi statisztikák szerint uniós szinten meghozott elsőfokú határozatok teljes számához képest – a nemzetközi védelmet elsőfokú eljárásban megadó határozatok uniós szintű átlagára vonatkozó, Eurostat által meghatározott küszöbérték. Egyrészt e küszöbértéknek a lehető legteljesebb mértékben biztosítania kell, hogy az áttelepítés helye szerinti tagállamban valamennyi, a legnagyobb valószínűség szerint nemzetközi védelemre szoruló kérelmező teljes körűen és gyorsan gyakorolni tudja védelmi jogait. Másrészt a lehető legteljesebb mértékben megakadályozza, hogy azokat a kérelmezőket, akiknek kérelmét valószínűleg elutasítják, egy másik tagállamba telepítsék át, és ezzel indokolatlanul meghosszabbítsák uniós tartózkodásukat. Az Eurostat 2014-ben hozott, elsőfokú határozatokra vonatkozó adatai alapján e határozatban 75%-os küszöbérték alkalmazása indokolt, mely megfelel az adott évben a szíriai és eritreai állampolgárok kérelmei tárgyában hozott határozatok arányának.
(18)   Az Olaszországból és Görögországból áttelepítendő kérelmezők személyére és számára vonatkozó döntés meghozatalakor alkalmazandó feltételek tekintetében választani kellett. A javaslat egyértelmű, működőképes rendszert irányoz elő, melynek alapja – a nemzetközi védelem iránti kérelmek tárgyában a rendelkezésre álló legutóbbi statisztikák szerint uniós szinten meghozott elsőfokú határozatok teljes számához képest – a nemzetközi védelmet elsőfokú eljárásban megadó határozatok uniós szintű átlagára vonatkozó, Eurostat által meghatározott küszöbérték. Egyrészt e küszöbértéknek a lehető legteljesebb mértékben biztosítania kell, hogy az áttelepítés helye szerinti tagállamban valamennyi, a legnagyobb valószínűség szerint nemzetközi védelemre szoruló kérelmező teljes körűen és gyorsan gyakorolni tudja védelmi jogait. Másrészt a lehető legteljesebb mértékben megakadályozza, hogy azokat a kérelmezőket, akiknek kérelmét valószínűleg elutasítják, egy másik tagállamba telepítsék át, és ezzel indokolatlanul meghosszabbítsák uniós tartózkodásukat. Az Eurostat 2014-ben hozott, elsőfokú határozatokra vonatkozó adatai alapján e határozatban 75%-os küszöbérték alkalmazása indokolt, mely megfelel az adott évben a szíriai és eritreai állampolgárok kérelmei tárgyában hozott határozatok arányának. A migrációs áramlások változó természetének figyelembevétele érdekében az áttelepítésre kiválasztott csoportokat negyedévente értékelni kell.
Módosítás 13
Határozatra irányuló javaslat
19 preambulumbekezdés
(19)   Az átmeneti intézkedések célja, hogy könnyítsenek az Olaszországra és Görögországra nehezedő, jelentős menekültügyi nyomáson, egyebek mellett nagy számú, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmező áttelepítése révén, akik e határozat alkalmazásának kezdő időpontját követően érkeztek Olaszország és Görögország területére. Azon harmadik országbeli állampolgárok teljes száma alapján, akik 2014-ben illegálisan érkeztek Olaszországba és Görögországba, valamint akik egyértelműen nemzetközi védelemre szorulnak, összesen 40 000, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmező áttelepítése indokolt Olaszországból és Görögországból. Ez a szám megközelítőleg 40%-a azon egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló, összes harmadik országbeli állampolgárnak, akik 2014-ben érkeztek illegálisan Olaszországba és Görögországba. Így az e határozatban javasolt áttelepítési intézkedés méltányos tehermegosztást jelent egyrészről Olaszország és Görögország, másrészről a többi tagállam között. A 2014-re, illetve 2015 első négy hónapjára vonatkozó ugyanezen összesített, rendelkezésre álló – az olaszországi és a görögországi helyzetet összehasonlító – számadatok alapján indokolt, hogy e kérelmezők 60%-át Olaszországból, 40%-át pedig Görögországból telepítsék át.
(19)   Az átmeneti sürgősségi intézkedések célja, hogy tisztességes és egyenlő áttelepítési mechanizmust alakítsanak ki és könnyítsenek az Olaszországra és Görögországra nehezedő, jelentős menekültügyi nyomáson, egyebek mellett nagy számú, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmező áttelepítése révén, akik e határozat alkalmazásának kezdő időpontját követően érkeztek Olaszország és Görögország területére. Azon harmadik országbeli állampolgárok teljes száma alapján, akik 2014-ben illegálisan érkeztek Olaszországba és Görögországba, valamint akik egyértelműen nemzetközi védelemre szorulnak, összesen 40 000, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmező áttelepítése indokolt Olaszországból és Görögországból. Ez a szám megközelítőleg 40%-a azon egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló, összes harmadik országbeli állampolgárnak, akik 2014-ben érkeztek illegálisan Olaszországba és Görögországba. Így az e határozatban javasolt áttelepítési intézkedés a felelősség méltányos megosztását jelenti egyrészről Olaszország és Görögország, másrészről a többi tagállam között. A 2014-re, illetve 2015 első négy hónapjára vonatkozó ugyanezen összesített, rendelkezésre álló – az olaszországi és a görögországi helyzetet összehasonlító – számadatok alapján indokolt, hogy e kérelmezők 60%-át Olaszországból, 40%-át pedig Görögországból telepítsék át. E határozat hatálybalépését követő hat hónapon belül a legfrissebb rendelkezésre álló adatok alapján a Bizottságnak értékelnie kell az Olaszországból és Görögországból áttelepítésre kerülő személyek megosztását, azzal a céllal, hogy e megosztás igazodjon a menekültáradat változásaihoz. A sürgősségi áttelepítési mechanizmus nem nyújt megoldást az Unió külső határaira nehezedő menekültügyi nyomás jelentette hosszú távú kihíváshoz, hanem inkább próbának tekinthető a Szerződés 78. cikkének (2) bekezdése alapján az állandó sürgősségi áttelepítési rendszerről szóló közelgő jogalkotási javaslathoz, és ezért kezdetben összesen 40 000 kérelmezőre korlátozódik. Fontolóra kell venni ugyanakkor az áttelepítési helyek további növelését, amennyiben az e határozat alkalmazása során a gyorsan változó menekültáramláshoz és tendenciákhoz való alkalmazkodás érdekében erre szükség van. Egy állandó sürgősségi áttelepítési mechanizmusra irányuló bármilyen javaslatnak a gyorsan változó menekültáramláshoz és tendenciákhoz való alkalmazkodás érdekében a tagállamok közötti szolidaritáshoz és felelősségmegosztáshoz való lényegesebb hozzájárulásra – többek között a rendelkezésre álló áttelepítési helyek számának jelentős növelésére – kell alapulnia. A mechanizmusnak egyértelműen meghatározott kritériumokra kell alapulnia, beleértve a harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlására és az ezt kiváltó rendkívüli menekültügyi nyomásra vonatkozóan, átlátható és objektív mutatók alapján.
Módosítás 14
Határozatra irányuló javaslat
20 a preambulumbekezdés (új)
(20a)  A Szerződés 78. cikke szerinti állandó áttelepítési mechanizmus kidolgozásakor a Bizottságnak a migránsok elosztási kulcsának meghatározásához szükséges feltételek közé fel kell vennie egy tagállam területét.
Módosítás 15
Határozatra irányuló javaslat
21 preambulumbekezdés
(21)  Az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel1 létrehozott Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap támogatást nyújt a tagállamok által közösen elfogadott tehermegosztási műveletekhez, és nyitott az e területen bekövetkező új szakpolitikai fejleményekre. Az 516/2014/EU rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján a tagállamok nemzeti programjaik részeként végrehajthatnak a nemzetközi védelmet kérelmezők átszállításához kapcsolódó intézkedéseket, az 516/2014/EU rendelet 18. cikke pedig – más tagállamból átszállított, nemzetközi védelemben részesülő személyenként – 6 000 EUR átalányösszeg lehetőségét biztosítja.
(21)   Az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel1 létrehozott Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap támogatást nyújt a tagállamok közötti igazságos felelősségmegosztási műveletekhez, és nyitott az e területen bekövetkező új szakpolitikai fejleményekre. Az 516/2014/EU rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján a tagállamok nemzeti programjaik részeként végrehajthatnak a nemzetközi védelmet kérelmezők átszállításához kapcsolódó intézkedéseket, az 516/2014/EU rendelet 18. cikke pedig – más tagállamból átszállított, nemzetközi védelemben részesülő személyenként – 6 000 EUR átalányösszeg lehetőségét biztosítja.
______________
___________________
1 Az Európai Parlament és a Tanács 516/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról, a 2008/381/EK tanácsi határozat módosításáról, valamint az 573/2007/EK és az 575/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatok és a 2007/435/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 168. o.).
1 Az Európai Parlament és a Tanács 516/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról, a 2008/381/EK tanácsi határozat módosításáról, valamint az 573/2007/EK és az 575/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatok és a 2007/435/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 168. o.).
Módosítás 16
Határozatra irányuló javaslat
21 a preambulumbekezdés (új)
(21a)  A Bizottságnak ellenőriznie kell a kérelmezők áttelepítésére előirányzott 6000 euró/fő felhasználását.
Módosítás 17
Határozatra irányuló javaslat
25 preambulumbekezdés
(25)   Annak eldöntésekor, hogy az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmezők közül kiket kell Olaszországból és Görögországból áttelepíteni, elsőbbséget kell biztosítani a 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv10 22. cikke szerinti kiszolgáltatott kérelmezőknek. E tekintetben kiemelt figyelmet kell fordítani a kérelmezők különleges szükségleteire, így egészségére is. A gyermek érdekére mindig kiemelt figyelmet kell fordítani.
(25)   Annak eldöntésekor, hogy az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmezők közül kiket kell Olaszországból és Görögországból áttelepíteni, elsőbbséget kell biztosítani a 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv10 21. és 22. cikke szerinti kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezőknek, közülük is különös figyelmet kell szentelni a kísérő nélküli kiskorúaknak. A kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezők különleges helyzetének figyelembevétele érdekében a 2013/33/EU és a 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvek1a értelmében a tagállamoknak egyenként értékelnie kell e személyek sebezhetőségét különleges befogadási és eljárási igényeik tekintetében. Ezért a tagállamoknak aktív lépéseket kell tenniük a menedékkérők egyéni igényeinek felmérésére és az uniós jog szerinti jogaiknak hathatós garantálása érdekében nem hagyatkozhatnak kizárólag e személyek önmeghatározására. E tekintetben kiemelt figyelmet kell fordítani a kérelmezők különleges szükségleteire, így egészségére is. A gyermek érdekére mindig kiemelt figyelmet kell fordítani az e határozatot követően bevezetett valamennyi eljárás során, valamint az Európai Bíróság C-648/111b ügyben hozott 2013. június 6-i ítéletében megállapított kulcsfontosságú elveket soha nem szabad kockára tenni.
______________
___________________
10 Az Európai Parlament és a Tanács 2013/33/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról (átdolgozás) (HL L 180., 2013.6.29., 96. o.).
10 Az Európai Parlament és a Tanács 2013/33/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról (átdolgozás) (HL L 180., 2013.6.29., 96. o.).
1a Az Európai Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (HL L 180., 2013.6.29., 60. o.).
1b A Európai Unió Bíróságának a C-648/11.sz., MA és társai ügyében hozott 2013. június 6-i ítélete, ECLI:EU:C:2013:367.
Módosítás 18
Határozatra irányuló javaslat
26 preambulumbekezdés
(26)   Emellett annak eldöntése érdekében, hogy mely konkrét tagállam legyen az áttelepítés helye szerinti tagállam, különös tekintettel kell lenni az érintett kérelmezőknek az áttelepítés helye szerinti tagállamba való beilleszkedését adott esetben megkönnyítő konkrét jellemzőkre, például nyelvi készségeikre. A különösen kiszolgáltatott kérelmezők esetében figyelembe kell venni, hogy az áttelepítés helye szerinti tagállam tud-e megfelelő támogatást nyújtani e kérelmezők számára.
(26)   Emellett annak eldöntése érdekében, hogy mely konkrét tagállam legyen az áttelepítés helye szerinti tagállam, különös tekintettel kell lenni az érintett kérelmezők preferenciáira és a kérelmezőknek az áttelepítés helye szerinti tagállamba való beilleszkedését adott esetben megkönnyítő konkrét jellemzőkre, például nyelvi készségeikre, a családtagok 604/2013/EU rendeletben szereplő fogalommeghatározásán túlmutató családi kötelékeikre, társadalmi kapcsolataikra, kulturális kötelékeire, a valamely tagállambeli korábbi tartózkodásukra, valamint a valamely konkrét tagállam valamely vállalatánál vagy szervezeténél szerzett korábbi tanulmányi és munkatapasztalatokra, és olyan speciális képesítéseikre, amelyek fontosak lehetnek a kérelmezőknek az áttelepítés helye szerinti tagállamba való integrációja szempontjából. A tagállamoknak ezért meg kell könnyíteniük a kérelmezők diplomáinak, képesítéseinek és készségeinek tényleges elismerését. Ezen túlmenően a tagállamok tájékoztathatják a kérelmezőket munkaerő-piaci esélyeikről is. A különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezők esetében figyelembe kell venni, hogy az áttelepítés helye szerinti tagállam tud-e megfelelő támogatást nyújtani e kérelmezők számára. Jóllehet a kérelmezőknek nincs joguk megválasztani az áttelepítésük helye szerinti tagállamot, szükségleteiket, preferenciáikat és konkrét jellemzőiket a lehetséges mértékben figyelembe kell venni.
Módosítás 19
Határozatra irányuló javaslat
26 a preambulumbekezdés (új)
(26a)  A Máltáról való áttelepítésre irányuló kísérleti projektből (EUREMA) levont tanulságok alapján a lehetőség szerint figyelembe kell venni az elvárásokat és preferenciákat. Első lépésként a kérelmezőknek esélyt kell kapniuk arra, hogy kinyilvánítsák preferenciáikat. A preferenciáiknak megfelelő sorrendbe kell állítaniuk a tagállamokat, és preferenciáikat olyan elemekkel kell alátámasztaniuk, mint a családi kötelékek, társadalmi és kulturális kötelékek, például nyelvi készségek, korábbi tartózkodás, korábbi tanulmányok és korábbi munkatapasztalat. Erre az első feldolgozás során kell sort keríteni. Második lépésként tájékoztatni kell az érintett tagállamokat a kérelmezők preferenciáiról. A tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy jelezzék, hogy azon kérelmezők közül, amelyek kinyilvánították, hogy az érintett tagállamot részesítenék előnyben, mely kérelmezőket részesítenék előnyben. A tagállamoknak olyan szempontokkal kell alátámasztaniuk preferenciáikat, mint a családi, társadalmi és kulturális kötelékek. A tagállamok által kinevezett összekötő tisztviselők az érintett kérelmezőkkel folytatott megkérdezések révén megkönnyíthetik az eljárást. A kérelmezőknek lehetőséget kell kapniuk arra is, hogy más szereplőkkel, így nem kormányzati szervezetekkel, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosával (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) konzultáljanak. Végezetül, Olaszországnak és Görögországnak – lehetőség szerint a preferenciák figyelembevétele mellett – az EASO segítségével határozatot kell hoznia az egyes kérelmezők valamely konkrét tagállamba történő áttelepítéséről. A letelepítés során kialakított legjobb gyakorlatokról, ezen belül a preferenciák és konkrét jellemzők kezeléséről konzultálni kell az ENSZ menekültügyi főbiztosával.
Módosítás 20
Határozatra irányuló javaslat
26 b preambulumbekezdés (új)
(26b)  A megkülönböztetésmentesség elvét, amelyet a Szerződés 10. cikke állapít meg, az áttelepítési eljárás során mindenkor maradéktalanul tiszteletben kell tartani. A nemen, az életkoron, az etnikai hovatartozáson, a fogyatékosságon és a valláson alapuló megkülönböztetés egyértelműen sérti a Szerződést.
Módosítás 21
Határozatra irányuló javaslat
28 preambulumbekezdés
(28)   A 604/2013/EU rendeletben meghatározott jogi és eljárási biztosítékok alkalmazandók maradnak az e határozat hatálya alá tartozó kérelmezők tekintetében. Emellett a kérelmezőket tájékoztatni kell az e határozatban megállapított áttelepítési eljárásról, és közölni kell velük az áttelepítési határozatot. Tekintettel arra, hogy egy kérelmező az uniós jog értelmében nem jogosult megválasztani a kérelmének megvizsgálásáért felelős tagállamot, indokolt, hogy a kérelmező kizárólag alapvető jogai tiszteletben tartásának tekintetében legyen jogosult hatékony jogorvoslatra a 604/2013/EU rendelet szerinti áttelepítési határozatokkal szemben.
(28)   A 604/2013/EU rendeletben meghatározott jogi és eljárási biztosítékok alkalmazandók maradnak az e határozat hatálya alá tartozó kérelmezők tekintetében. Emellett a kérelmezőket tájékoztatni kell az e határozatban megállapított áttelepítési eljárásról, és közölni kell velük az áttelepítési határozatot. Indokolt, hogy a kérelmező a 604/2013/EU rendelettel és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összhangban hatékony jogorvoslatra legyen jogosult az áttelepítési határozatokkal szemben.
Módosítás 22
Határozatra irányuló javaslat
30 preambulumbekezdés
(30)   Intézkedéseket kell elfogadni az áttelepített személyek – áttelepítés helye szerinti tagállamból más tagállamokba irányuló – másodlagos mozgásának megakadályozása érdekében. A kérelmezőket különösen tájékoztatni kell a tagállamokon belüli továbbutazás következményeiről, valamint arról, hogy ha az áttelepítés helye szerinti tagállam nemzetközi védelemben részesíti őket, akkor a nemzetközi védelemhez kapcsolódó jogok főszabály szerint csak az adott tagállamban illetik meg őket.
(30)   Intézkedéseket kell elfogadni az áttelepített személyek – áttelepítés helye szerinti tagállamból más tagállamokba irányuló – másodlagos mozgásának megakadályozása érdekében. A kérelmezők preferenciáinak, ezen belül – a 604/2013/EU rendeletben a család tekintetében foglalt rendelkezéseken túlmutatóan – a családi kötelékeknek, a társadalmi és kulturális kötelékeknek a lehető legnagyobb mértékben történő figyelembevétele egyszerű intézkedés, amellyel elérhető, hogy a kérelmezőkben kialakuljon az áttelepítés helye szerinti tagállamba való tartozás érzése. A kérelmezőt a kérelmező által – ténylegesen vagy ésszerű feltételezés alapján – megértett nyelven el kell látni a célországra vonatkozó minden szükséges információval, és amennyiben preferenciáit nem tudják teljes mértékben figyelembe venni, tájékoztatni kell ennek okairól. A kérelmezők további másodlagos mozgásának megakadályozása érdekében a kérelmezőket a 604/2013/EU rendelet 4. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően tájékoztatni kell a tagállamokon belüli továbbutazás következményeiről, valamint arról, hogy ha az áttelepítés helye szerinti tagállam nemzetközi védelemben részesíti őket, akkor a nemzetközi védelemhez kapcsolódó jogok főszabály szerint csak az adott tagállamban illetik meg őket.
Módosítás 23
Határozatra irányuló javaslat
30 a preambulumbekezdés (új)
(30a)  A nemzetközi védelmet kérelmező vagy abban részesülő személyek beleegyezése az Unió másodlagos jogában biztosított alapelv, amelyet az 516/2014/EU rendelet 7. cikkének (2) bekezdése, és ennek analógiájára a 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikke, valamint a 604/2013/EU rendelet 17. cikkének (2) bekezdése is rögzít, mivel a Szerződés 78. cikkének (3) bekezdése alapján az uniós jogtól való eltérésre nagyon korlátozott körülmények között van lehetőség. Biztosítani kell a sürgősségi áttelepítési mechanizmus hatékony végrehajtását, mivel a beleegyezés különösen fontos a másodlagos mozgások megelőzéséhez, és ezért az áttelepítést megelőzően elvileg szükség van a bellegyezésre. Amennyiben egy személy nem adja beleegyezését, akkor elvileg nem lehet áthelyezni, és egy másik személynek kell ezt a lehetőséget felajánlani.
_________
1a Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozásáról szóló, 2010. május 19-i 439/2010/EU európai parlament és tanácsi rendelet (HL L 132., 2010.5.29., 11. o.).
Módosítás 24
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk
Ez a határozat a nemzetközi védelem területén átmeneti intézkedéseket állapít meg Olaszország és Görögország érdekében azzal a céllal, hogy képessé tegye őket egy olyan szükséghelyzet kezelésére, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen, e tagállamokba irányuló beáramlása jellemez.
Ez a határozat a nemzetközi védelem területén kötelező átmeneti sürgősségi intézkedéseket állapít meg Olaszország és Görögország érdekében azzal a céllal, hogy képessé tegye őket egy olyan szükséghelyzet kezelésére, amelyet harmadik országok állampolgárainak vagy hontalan személyek hirtelen, e tagállamokba irányuló beáramlása jellemez.
Módosítás 25
Határozatra irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – b pont
b)   „kérelmező”: olyan harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy, aki nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, amelynek tárgyában még nem hoztak jogerős határozatot;
b)   „kérelmező”: olyan – a 2011/95/EU irányelv 2. cikkének i) pontjában említett – harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy, aki nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, amelynek tárgyában még nem hoztak jogerős határozatot;
Módosítás 26
Határozatra irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – d pont
d)   „családtagok”: a 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkének g) pontjában meghatározott családtagok;
d)   „közeli hozzátartozók”: a házastárs, gyerekek, szülők, szülői felügyeletet gyakorló személyek, nagyszülők és unokák;
(Horizontális módosítás. A bizottsági javaslat teljes szövegére vonatkozik.)
Módosítás 27
Határozatra irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – f a pont (új)
fa)  „preferenciák”: a valamely kérelmező által egy bizonyos tagállam tekintetében kinyilvánított preferencia vagy a valamely tagállam által bizonyos kérelmező tekintetében kinyilvánított preferencia, amelyet olyan elemek támasztanak alá, mint a családtagoka 604/2013/EU rendelet 2. cikkének g) pontjában meghatározott fogalmán túlmutató családi kötelékek, társadalmi kötelékek, például etnikai és kulturális közösségekhez fűződő kapcsolatok, valamint az előnyben részesített tagállamhoz fűződő kulturális kapcsolatok, úgymint nyelvi készségek, korábbi tartózkodás valamely tagállamban vagy korábbi tanulmányi vagy munkakapcsolatok az adott tagállam vállalataival vagy szervezeteivel.
Módosítás 28
Határozatra irányuló javaslat
3 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  A migrációs áramlások változó természetére tekintettel az áttelepítésre kiválasztott csoportokat negyedévente értékelni kell.
Módosítás 47
Határozatra irányuló javaslat
4. cikk
(-1) Az Olaszországra és Görögországra nehezedő jelentős menekültügyi nyomás enyhítése érdekében – de egyúttal a Szerződés 78. cikkének (2) bekezdése alapján az egy állandó sürgősségi áttelepítési rendszerről szóló közelgő jogalkotási javaslatot megelőző fontos próbaként – kezdetben összesen 110 000 kérelmezőt áthelyeznek Olaszországból és Görögországból. Amennyiben az e határozat alkalmazása során a gyorsan változó menekültáramláshoz és tendenciákhoz való alkalmazkodás érdekében erre szükség van, fontolóra fogják venni e szám további növelését.
(1)  24 000 kérelmező telepítendő át Olaszországból a többi tagállam területére, az I. mellékletben meghatározottak szerint.
(1)  Kezdetben 40 000 kérelmező telepítendő át Olaszországból a többi tagállam területére.
(2)  16 000 kérelmező telepítendő át Görögországból a többi tagállam területére, a II. mellékletben meghatározottak szerint.
(2)  Kezdetben 70 000 kérelmező telepítendő át Görögországból a többi tagállam területére.
(2a)  E határozat hatálybalépését követő hat hónapon belül a Frontex legfrissebb rendelkezésre álló adatai alapján a Bizottság értékeli az Olaszországból és Görögországból áttelepítésre kerülő személyek megosztását, azzal a céllal, hogy e megosztás igazodjon a menekültáradat változásaihoz.
Módosítás 30
Határozatra irányuló javaslat
4 a cikk (új)
4a. cikk
Beleegyezés
A kérelmezőnek elvileg belegyezését kell adnia az áttelepítéséhez.
Módosítás 31
Határozatra irányuló javaslat
5 cikk – 2 bekezdés
(2)   Olaszország és Görögország e határozat alkalmazásának ideje alatt rendszeres időközönként – az EASO, és adott esetben a (8) bekezdésben említett tagállami összekötő tisztviselők segítségével – azonosítja a többi tagállamba áttelepítendő egyedi kérelmezőket, és az áttelepíthető kérelmezők számát közli e tagállamok kapcsolattartó pontjaival és az EASO-val. E tekintetben elsőbbséget élveznek a 2013/33/EU irányelv 22. cikke szerinti kiszolgáltatott kérelmezők.
(2)   Olaszország és Görögország e határozat alkalmazásának ideje alatt rendszeres időközönként – az EASO és egyéb érintett ügynökségek segítségével – azonosítja a többi tagállamba áttelepítendő egyedi kérelmezőket, és az áttelepíthető kérelmezők számát közli e tagállamok kapcsolattartó pontjaival és az EASO-val. E tekintetben elsőbbséget élveznek a 2013/33/EU irányelv 21. és 22. cikke szerinti kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezők, továbbá különös figyelmet kell szentelni a kísérő nélküli kiskorúaknak.
Módosítás 32
Határozatra irányuló javaslat
5 cikk – 3 bekezdés
(3)   A tagállamok az I., illetve a II. mellékletben meghatározott számok keretein belül, a (2) bekezdésben említett információ beérkezése után a lehető leghamarabb jelzik a területükre azonnal áttelepíthető kérelmezők számát, és minden egyéb releváns információt.
(3)   A tagállamok az I., illetve a II. mellékletben meghatározott számok keretein belül, a (2) bekezdésben említett információ beérkezése után a lehető leghamarabb tájékoztatást adnak a migránsok befogadásával kapcsolatos kapacitásról, és jelzik a területükre azonnal áttelepíthető kérelmezők számát, és minden egyéb releváns információt.
Módosítás 33
Határozatra irányuló javaslat
5 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  Olaszország és Görögország az EASO segítségével tájékoztatja a kérelmezőket a sürgősségi áttelepítésben részt vevő tagállamokról, a kérelmező által – ténylegesen vagy ésszerű feltételezés alapján – megértett nyelven. A kérelmezők más szereplők, így a nem kormányzati szervezetek, az UNHCR és az IOM által nyújtott tájékoztatáshoz is hozzáférnek. Az első feldolgozás során a kérelmezőket felkérik, hogy preferenciáiknak megfelelően rangsorolják a tagállamokat, és támasszák alá e preferenciákat.
Módosítás 34 és 48
Határozatra irányuló javaslat
5 cikk – 5 bekezdés
(5)   Azok a kérelmezők, akiktől a 603/2013/EU rendelet 9. cikkében rögzített kötelezettségek alapján ujjnyomatot kell venni, csak akkor telepíthetők át, ha ujjnyomatot vettek tőlük.
(5)   Azok a kérelmezők, akiktől a 603/2013/EU rendelet 9. cikkében rögzített kötelezettségek alapján ujjnyomatot kell venni és továbbítani, csak akkor telepíthetők át, ha alapvető jogaik maradéktalan tiszteletben tartása mellett, kényszerítő intézkedés alkalmazása vagy őrizetbe vétel nélkül ujjnyomatot vettek tőlük.
Módosítás 35
Határozatra irányuló javaslat
5 cikk – 8 bekezdés
(8)  Az e cikkben leírt áttelepítési eljárás valamennyi vonatkozásának megvalósítása érdekében a tagállamok úgy dönthetnek, hogy összekötő tisztviselőket küldenek Olaszországba és Görögországba.
törölve
Módosítás 36
Határozatra irányuló javaslat
6 cikk – 4 bekezdés
(4)   Ha egy kérelmező áttelepítésére vonatkozó határozat megszületett, a tényleges áttelepítés előtt Olaszország és Görögország írásban értesíti az érintett személyt az áttelepítésére vonatkozó határozatról. Utóbbi határozat megjelöli az áttelepítés helye szerinti tagállamot.
(4)   Ha egy kérelmező áttelepítésére vonatkozó határozat megszületett, a tényleges áttelepítés előtt Olaszország és Görögország az EASO és más szereplők, így – amennyiben rendelkezésre állnak – az összekötő tisztviselők segítségével írásban, érthető módon, a kérelmező által – ténylegesen vagy ésszerű feltételezés alapján – megértett nyelven értesíti az érintett személyt az áttelepítés helye szerinti tagállamról, illetve ha a kérelmező preferenciáit nem vették figyelembe, e határozat okairól. Olaszország és Görögország írásban értesíti az érintett személyt az áttelepítésére vonatkozó határozatról is. Utóbbi határozat megjelöli az áttelepítés helye szerinti tagállamot.
Módosítás 37
Határozatra irányuló javaslat
7 cikk – 1 bekezdés – b pont
b)   a kérelmek első feldolgozása;
b)   a kérelmek első feldolgozása, ezen belül a kiszolgáltatottság és a preferenciák azonosítása a potenciálisan áttelepítendő kérelmezők azonosítása céljából, valamint a kérelmezők vizsgálata, ideértve a nemzetközi védelmet kérelmezők pontos azonosítását, nyilvántartásba vételét és ujjnyomatuk levételét;
Módosítás 38
Határozatra irányuló javaslat
7 cikk – 1 bekezdés – d pont
d)   a kérelmezők átszállításának végrehajtása az áttelepítés helye szerinti tagállamba.
d)   a kérelmezők átszállításának végrehajtása az áttelepítés helye szerinti tagállamba. Az áttelepítés helye szerinti tagállamban az átszállítással kapcsolatban felmerülő költségeket nem szabad plusz teherként Görögországra és Olaszországra hárítani.
Módosítás 39
Határozatra irányuló javaslat
8 cikk – 2 bekezdés
(2)   Ha Olaszország vagy Görögország nem teljesíti az (1) bekezdésben foglalt kötelezettséget, a Bizottság az adott tagállam tekintetében ezt a határozatot legfeljebb három hónapra felfüggesztheti. E felfüggesztés időtartamát a Bizottság egyszer, legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja.
(2)   Ha Olaszország vagy Görögország nem teljesíti az (1) bekezdésben foglalt kötelezettséget, a Bizottság – miután lehetőséget biztosított az érintett tagállamnak véleménye kinyilvánítására – az adott tagállam tekintetében e határozatot legfeljebb három hónapra felfüggesztheti. E felfüggesztés időtartamát a Bizottság egyszer, legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja.
Módosítás 40
Határozatra irányuló javaslat
9 cikk
Ha egy áttelepítés helye szerinti tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően átmeneti intézkedéseket fogadhat el az érintett tagállam érdekében, a Szerződés 78. cikkének (3) bekezdése szerint. Ezen intézkedések közé tartozhat adott esetben az adott tagállam e határozat alapján fennálló kötelezettségeinek felfüggesztése.
Ha egy áttelepítés helye szerinti tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően átmeneti intézkedéseket fogadhat el az érintett tagállam érdekében, a Szerződés 78. cikkének (3) bekezdése szerint. Ezen intézkedések közé tartozhat emellett adott esetben a szóban forgó tagállam e határozat alapján fennálló kötelezettségeinek felfüggesztése.
Módosítás 41
Határozatra irányuló javaslat
11 cikk
Olaszország és Görögország háromhavonta jelentést tesz a Tanácsnak és a Bizottságnak e határozat végrehajtásáról, ideértve a 8. cikkben említett ütemterveket is.
Olaszország és Görögország háromhavonta jelentést tesz a Tanácsnak és a Bizottságnak e határozat végrehajtásáról, ideértve a 8. cikkben említett ütemterveket is, valamint a határozat keretében kapott pénzeszközök megfelelő felhasználásáról.
Módosítás 42
Határozatra irányuló javaslat
11 a cikk (új)
11a. cikk
Értékelés
A Bizottság 2016. júliusig félidős értékelést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács elé e határozat alkalmazásáról, és adott esetben javaslatot tesz az állandó áttelepítési mechanizmusra vonatkozó szükséges ajánlásokra, többek között a dublini rendelet bejelentett állapotfelmérésére tekintettel is.
A Bizottság ...*-ig végleges értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács elé e határozat alkalmazásáról.
A tagállamok kellő időben benyújtják a Bizottságnak az e jelentés elkészítéséhez szükséges valamennyi információt.
____________
* HL: kérjük, illessze be a dátumot: e határozat hatálybalépésének dátumát követő 30 hónap.
Módosítás 43
Határozatra irányuló javaslat
II a melléklet (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

IIa. melléklet

Az áttelepítési eljárás

A Bizottság javaslata által tervbe vett eljárás; az Európai Parlament által beillesztett további eljárási lépések alá vannak húzva

1 – A nemzetközi védelmet igénylő személyek első feldolgozása

–  Azon személyek azonosítása, akikért a dublini rendelet alapján valamely másik tagállam a felelős (vagy valamely másik tagállamnak kell felelősnek lennie)

→ Dublini átadások

– A kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezők azonosítása

– A közeli hozzátartozók azonosítása együttes áttelepítés céljából

– A kérelmezők bizonyos tagállamokra vonatkozó preferenciáinak azonosítása

2 – A kérelmezők áttelepítésre való kiválasztása

– Olaszország/Görögország meghatározza az áttelepítendő kérelmezőket

–Tájékoztatják a tagállamokat a szükséges helyek számáról, valamint a kérelmezők preferenciáiról

3 – A tagállamok bevonása

– A tagállamok tájékoztatják Olaszországot/Görögországot a rendelkezésre álló áttelepítési helyek számáról

– az összekötő tisztviselők megkérdezéseket folytathatnak le azokkal a kérelmezőkkel, akik kinyilvánították, hogy tagállamukat részesítenék előnyben

– A tagállamok jelzik, hogy mely kérelmezőket részesítenék előnyben

4 – Áttelepítési határozat

– Olaszország/Görögország a kérelmezők és a tagállamok preferenciáinak figyelembevételével eldönti, hogy mely kérelmezőt mely tagállamba telepítenek át

5 – Tájékoztatás és beleegyezés

–  A kérelmezők mindenre kiterjedő tájékoztatást kapnak az áttelepítés helye szerinti tagállamukról

– A kérelmezők beleegyezésüket adják ahhoz, hogy áttelepítsék őket az adott tagállamba

6 – Átadás

A kérelmezők átadása egy hónapon belül az áttelepítés helye szerinti tagállamnak

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament nyilatkozata

Tekintettel arra, hogy azonnali intézkedéseket kell elfogadni a harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlásával jellemzett szükséghelyzettel szembesülő tagállamok javára, az Európai Parlament elfogadta, hogy a Bizottság javaslatának megfelelően az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdése szolgáljon a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról szóló tanácsi határozat jogalapjaként. Az Európai Parlament mindazonáltal csak a szükséghelyzeti intézkedés tekintetében tudja jogalapként elfogadni az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdését, amely intézkedést a bármely jövőbeni szükséghelyzet strukturált kezelését célzó megfelelő jogalkotási javaslat fog követni. Kitart amellett, hogy a helyes jogalap az EUMSZ 78. cikkének (2) bekezdése, amely szerint rendes jogalkotási eljárás keretében kell meghatározni az annak megállapítására szolgáló intézkedéseket, hogy mely tagállam a felelős valamely nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálásáért, mégpedig az EUMSZ 80. cikkének második mondatával összefüggésben értelmezve, amely rendelkezéseiben a 80. cikk első mondatában kinyilvánított szolidaritást juttatja érvényre. Az Európai Parlament hangsúlyozza továbbá, hogy e határozat elfogadása egyáltalán nem érinti a jövőben társjogalkotó rendelkezésére álló jogalapok körét, különös tekintettel az EUMSZ 78. cikkére, a 80. cikkel összefüggésben értelmezve. Az Európai Parlament sürgeti a Bizottságot, hogy 2015 végéig terjesszen elő a 78. cikk (2) bekezdése és a 80. cikk alapján jogalkotási javaslatot egy állandó áttelepítési rendszerről, amint azt a Bizottság a migrációra vonatkozó európai menetrendjében bejelentette. Az Európai Parlament fenntartja a jogot arra, hogy amennyiben a Bizottság nem terjeszt elő kellő időben ilyen jogalkotási javaslatot, saját kezdeményezésű jogalkotási jelentést készítsen.


Az uniós szakpolitikák városi dimenziója
PDF 371kWORD 127k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i állásfoglalása az uniós politikák városi dimenziójáról (2014/2213(INI))
P8_TA(2015)0307A8-0218/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak XVIII. címére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel „Az Európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában” című, 2011. június 23-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „A területfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta nyomon követése: a térségfejlesztésre és a területi kohézióra irányuló európai cselekvési program felé” című, 2008. február 21-i jogalkotási állásfoglalására(5),

–  tekintettel „Az uniós szakpolitikák városi dimenziója – az uniós városfejlesztési menetrend legfontosabb elemei” című, 2014. július 18-i bizottsági közleményre (COM(2014)0490),

–  tekintettel a „Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT): helyzetkép és kilátások” című, 2014. június 18-i bizottsági közleményre (COM(2014)0368),

–  tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az „Intelligens városok és közösségek – európai innovációs partnerség” című, 2012. július 10-i bizottsági közleményre (C(2012)4701),

–  tekintettel a „Fenntartható városi fejlődés az Európai Unióban: a cselekvési program kerete” című, 1998. október 28-i bizottsági közleményre (COM(1998)0605),

–  tekintettel „Az uniós városfejlesztési menetrend felé” című, 1997. május 6-i bizottsági közleményre (COM(1997)0197),

–  tekintettel a Bizottság 2014. júliusi hatodik jelentésére a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról: a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások – A fejlődés és a jó kormányzás előmozdítása az EU régióiban és városaiban,

–  tekintettel „A jövő városai: befektetés Európába” című, 2014. február 17–18-i brüsszeli bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a „Digitális jövő – utazás 2050-be. Jövőkép és szakpolitikai kihívások, városok, falvak és közösségek” című, 2014-es bizottsági jelentésre,

–  tekintettel „A jövő városai – kihívások, elképzelések és megoldások” című bizottsági jelentésre (Brüsszel, 2011. október),

–  tekintettel a területi kohézióért és városfejlesztési ügyekért felelős miniszterek 2015. június 10-i rigai nem hivatalos találkozóján az EU városfejlesztési menetrendje kapcsán elfogadott miniszteri nyilatkozatra,

–  tekintettel a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió: a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások” című hatodik jelentésről 2014. november 19-én Brüsszelben elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a kohéziós politikáért felelős miniszterek 2014. április 24–25-i athéni nem hivatalos ülésén elfogadott elnökségi következtetésekre,

–  tekintettel az uniós kohéziós politikáért, terület- és városfejlesztésért felelős miniszterek 2011. november 24–25-i poznani nem hivatalos ülésén az uniós szakpolitikák területi dimenziójáról és a jövőbeli kohéziós politikáról elfogadott lengyel elnökségi következtetésekre,

–  tekintettel az EU 2020-ig szóló területi agendájára, amelyet a területrendezésért és területfejlesztésért felelős miniszterek 2011. május 19-i gödöllői nem hivatalos miniszteri értekezletén fogadtak el,

–  tekintettel a városfejlesztésért felelős miniszterek 2010. június 22-én, Toledóban tartott nem hivatalos tanácsi ülésén elfogadott „toledói nyilatkozatra”,

–  tekintettel a városfejlesztésért felelős miniszterek 2007. május 24–25-i lipcsei nem hivatalos tanácsi ülésén elfogadott, a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Chartára,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának az „Úton egy integrált uniós városfejlesztési menetrend felé” című programról szóló, 2014. június 25-i véleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) „Az uniós szakpolitikák városi dimenziója – az uniós városfejlesztési menetrend legfontosabb elemei” című bizottsági közleményről (COM(2014)0490) szóló, 2015. április 23-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0218/2015),

A.  mivel 2014-ben a világ népességének fele(6) és az európai népesség 72%-a városi térségekben élt(7), és 2050-re a Föld lakosságának közel 80%-a városi területeken fog lakni(8);

B.  mivel a „funkcionális városi területek” az EU-ban a nagy, közepes és kisvárosok és a környező területek köré épült egyedi, többközpontú struktúrákból állnak, így túllépnek a hagyományos közigazgatási határokon, és gazdasági, társadalmi, környezeti és demográfiai kihívásaik révén összekapcsolódó, különböző területeket ölelnek fel;

C.  mivel a nagyvárosok, városok és a funkcionális városi területek, mint például a nagyvárosi területek, nemcsak a részvételi demokráciában játszanak fontos szerepet, de az EU kulcsfontosságú gazdasági és munkahelyteremtési pillérei is, mivel az innováció és az új gazdasági tevékenységek gyakran a városokból indulnak ki; mivel ezért a városok jelentős eszközök az EU számára a világ más részeihez fűződő kapcsolatokban, de ugyanezeken a kulcsfontosságú területeken növekedési és foglalkoztatási akadályokat kell leküzdeni, valamint kezelni kell a társadalmi kirekesztést (például a munkaerőpiacon jelen lévő alacsonyan képzett fiatalokét), a hozzáférés hiányát és a környezetkárosítást;

D.  mivel a nagyvárosok, városok és a funkcionális városi területek és régiók felelnek az EU-ban az energiafogyasztás és az üvegházhatást okozó gázkibocsátás nagyobb részéért; mivel másrészt döntő szerepet játszanak a nagyobb fokú energiahatékonyság és energia-önellátás megvalósításában, valamint olyan új kezdeményezések kidolgozásában (mint például a gazdasági tevékenység új formái), amelyek támogatják a városi mobilitást és a versenyképes és környezetbarát közlekedési rendszereket, és elősegítik a növekedést, a foglalkoztatást, a társadalmi és területi kohéziót, az egészséget és a biztonságot;

E.  mivel egyes városokban a lakosság elöregedőben van és a népesség csökken, és a városoknak az általuk biztosított létesítmények és közszolgáltatások nagyságrendje miatt problémákkal kell szembenézniük, miközben más városokban a lakosság száma nő, ami növeli a meglévő létesítményekre gyakorolt nyomást, más problémákat, például (az ifjúsági) munkanélküliséget, a társadalmi kirekesztést, a közlekedési torlódást, a városok terjeszkedését és a környezetszennyezést pedig súlyosbítja, amelyek jelentősen megnövelik az ingázási időt, és rontják számos európai polgár életminőségét;

F.  mivel a városokat érintő, a gazdasági fejlődéssel, az éghajlatváltozással, a közlekedéssel és a demográfiai változásokkal kapcsolatos fő kihívások némelyike csak a városok és a környező térségek közötti partnerségek révén kezelhető; mivel az összefüggő területek – különösen a közlekedés és a távközlés területén történt fejlesztéseknek köszönhető – növekedése szükségessé teszi az összeköttetést elősegítő eszközök fejlesztését;

G.  mivel az európai szakpolitikai kezdeményezések közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a városok fenntartható fejlődését és a várospolitikát;

H.  mivel az európai szakpolitikák és jogszabályok mintegy 70%-át helyi és regionális szinten hajtják végre;

I.  mivel a közös stratégiai keret (a közös rendelkezések megállapításáról szóló 1303/2013/EU rendelet II. címe I. fejezetének 10. cikke) teljes mértékű kihasználása, valamint a szereplők és a kormányzási szintek jobb politikai összehangolása révén uniós szinten nagyobb következetességet kell biztosítani a különböző szakpolitikai kezdeményezések és támogatási programok között

J.  mivel a Bizottság 1997-ben közzétette „Az uniós városfejlesztési menetrend felé” című közleményt(9), de az európai városoknak az uniós politika alakításában játszott szerepéről továbbra is vita folyik;

K.  mivel a Parlament a korábbiakban támogatta az uniós szintű jövőbeli várospolitika keretrendszereként szolgáló „városfejlesztési menetrend” előterjesztésére vonatkozó bizottsági javaslatot;

L.  mivel a szubszidiaritás – az EUMSZ szerinti formájában –, valamint az EU, a tagállamok és a regionális és helyi hatóságok összehangolt cselekvésén alapuló többszintű kormányzás és a partnerségi elv valamennyi uniós politika megfelelő végrehajtásának létfontosságú eleme, és mivel a helyi és regionális hatóságok erőforrásainak és szakértelmének bevonását ennek megfelelően meg kell erősíteni;

M.  mivel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról (ERFA) szóló rendelet (1301/2013/EU rendelet) megerősíti az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) városi dimenzióját azáltal, hogy a pénzügyi támogatások legalább 5%-át a fenntartható városfejlesztést szolgáló integrált intézkedésekre biztosítja, oly módon, hogy igazgatási feladatokat ruház a városi hatóságokra, legalábbis nagyobb felelősségi kört biztosít számukra a műveletek kiválasztásával kapcsolatos feladatok terén olyan eszközök létrehozása révén, mint az integrált területi beruházások és a közösségvezérelt helyi fejlesztés, továbbá azáltal, hogy a fenntartható városfejlesztés új megoldásainak tesztelése érdekében külön költségvetést biztosít az „innovatív intézkedések” számára, és hogy városfejlesztési hálózatot hoz létre;

N.  mivel az általános rendelkezések megállapításáról szóló rendeletben (1303/2013/EU rendelet) és az európai magatartási kódexben meghatározott partnerségi elv a városi hatóságok uniós döntéshozatali folyamatokba történő korai bevonásának biztosítására kötelezi a tagállamokat;

Az uniós politikák városi dimenziója

1.  véleménye szerint az uniós szakpolitikáknak támogatniuk kell a városokat, a nagyvárosokat és a funkcionális városi területeket abban, hogy a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás és a fenntartható fejlődés motorjaként teljes körűen kibontakoztassák a bennük rejlő lehetőségeket, amit lehetővé kell tenni számukra; úgy véli ezért, hogy e városoknak, nagyvárosoknak és funkcionális városi területeknek szorosabban kell kapcsolódniuk a teljes európai döntéshozatali ciklushoz;

2.  felkéri a Bizottságot és, amennyiben szükséges, a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatot olyan korai előrejelző rendszer bevezetésének módjaira a rendelkezésre álló eszközök kiigazítása révén, és a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 6. cikkének megfelelően, amely lehetővé teszi, hogy a szubnacionális kormányzatok észleljék, hogy figyelembe vették-e a szubszidiaritás és az arányosság elvét, lehetővé téve a szubnacionális kormányzatok politikai folyamatokba való korai beavatkozását, valamint a megalapozott területfejlesztési stratégiákat és a jövőbeli jogszabályok hatékonyabb végrehajtását;

Az integrált európai városfejlesztési menetrend felé

3.  üdvözli a Bizottságnak az európai városfejlesztési menetrend létrehozására irányuló kezdeményezését; támogatja annak létrehozatalát a városi megoldásokat az uniós kihívásokkal jobban összekapcsoló, a városi dimenzióval rendelkező uniós politikák egységes kereteként az ágazati politikák és a kormányzási szintek jobb összeillesztése, az uniós támogatások fontos helyi városi feladatokhoz való célzottabb eljuttatása és az ágazati politikák területi hatásának jobb értékelése céljából; úgy véli, hogy az európai városfejlesztési menetrendnek különösen támogatnia kell azon kormányzási megoldások fejlődését, amelyek a legjobban tudnak reagálni a városok, nagyvárosok és a funkcionális városi területek fenntartható, inkluzív gazdasági és társadalmi fejlődésének kihívásaira és célkitűzéseire;

4.  elismeri, hogy noha a városfejlesztés terén az EU-nak nincs kifejezett hatásköre, számos uniós kezdeményezés közvetlenül vagy közvetve hat a városokra, nagyvárosokra és a funkcionális városi területekre; ezért úgy véli, hogy a megfelelően kidolgozott és megvalósított nemzeti és regionális várospolitikák az európai városfejlesztési menetrend előfeltételét képezik; úgy véli, hogy ez utóbbinak az Európai Unió városaival, nagyvárosaival és funkcionális városi területeivel kapcsolatos olyan stratégiának kell lennie, amely hosszú távon uniós szintű városfejlesztési politikává alakulhat; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az Unió 2020-ig tartó területfejlesztési menetrendjével összhangban többközpontú városi struktúrára épülő, kiegyensúlyozott területszervezésen kell alapulnia;

5.  meggyőződése, hogy az európai városfejlesztési menetrendnek a Bizottság, a tagállamok, a helyi hatóságok és más szereplők közös erőfeszítése révén kell létrejönnie, amelynek célja a városi dimenzióval rendelkező uniós szakpolitikák gyakorlati, integrált és összehangolt, ugyanakkor rugalmas megközelítés révén történő racionalizálása, koordinálása és végrehajtása a „városokban és a városokkal”, a nagyvárosokban és a nagyvárosokkal, illetve a funkcionális városi területeken és azokkal együtt, a területi sajátosságok figyelembevétele és minden egyes tagállam intézményi struktúrájának tiszteletben tartása mellett;

6.  úgy ítéli meg, hogy az európai városfejlesztési menetrendnek teljes összhangban kell állnia az EU általános célkitűzéseivel és stratégiájával, különösen az Európa 2020 stratégiával és a területi kohézióra vonatkozó célkitűzésekkel; hangsúlyozza, hogy a közigazgatási határok egyre kevésbé játszanak meghatározó szerepet a regionális és helyi szintű fejlesztési kihívások megoldására irányuló törekvések során; úgy véli ezért, hogy az európai városfejlesztési menetrendnek átfogónak kell lennie, és egyértelműen figyelembe kell vennie az uniós területi egységek diverzitását, a határokon átnyúló kapcsolatokat és a város és a vidék kapcsolatát, beleértve azon szolgáltatások tekintetében, amelyeket a funkcionális városi területek nyújtanak a környező vidéki területeknek;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy a „városi közösségi vívmányok” és a különböző érdekelt felekkel – köztük a gazdasági és szociális partnerekkel és a civil szervezetekkel – folytatott átfogó konzultáció alapján dolgozzon ki közleményt, amelyben részletezi a jövőbeli európai városfejlesztési menetrend jellemzőit; felkéri a Bizottságot, hogy az európai városfejlesztési menetrendet foglalja bele éves munkaprogramjába;

Integrált területfejlesztési megközelítés érvényesítése az uniós döntéshozatalban és jogszabályokban

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy a következetesség biztosítása, valamint annak érdekében, hogy a városok, nagyvárosok és funkcionális városi területek biztosítani tudják az Európa 2020 intelligens, fenntartható és inkluzív társadalmi és gazdasági fejlődésre irányuló célkitűzéseinek elérését, a városi területekre irányuló új szakpolitikai kezdeményezések kialakításánál a helyet jobban figyelembe vevő integrált területi megközelítést alkalmazzon, például egy integrált uniós megközelítés végrehajtásával, amely támogatja az európai városokban zajló, innovatív közlekedési és építési megoldásokat;

9.  felkéri a Bizottságot, hogy valamennyi vonatkozó uniós szakpolitikai kezdeményezés területi dimenziójára vonatkozóan általános szabályként vezessen be területi hatásvizsgálatot minden releváns uniós politikai kezdeményezés regionális és helyi szintű gyakorlati megvalósíthatósága érdekében, hogy a hatásvizsgálatok és az új szakpolitikák kidolgozásakor fogadja be a decentralizált kormányzási szintekről érkező információkat („alulról felfelé” megközelítés), valamint biztosítsa, hogy minden vonatkozó ágazati uniós szakpolitika megfelelően kezelje azokat a kihívásokat, amelyekkel a városoknak, nagyvárosoknak és funkcionális városi területeknek szembe kell nézniük; felszólítja a Bizottságot, hogy ezeket a területi hatásvizsgálatokat a következő elemekre összpontosítsa: kiegyensúlyozott területfejlesztés, területi integráció, kormányzási szempontok, szabályozási szempontok, helyi végrehajtási szempontok, összhang a többi szakpolitikai célkitűzéssel;

10.  sürgeti a Bizottságot, hogy az átfedések és következetlenségek elkerülése, az integrált fenntartható városfejlesztés egyértelmű meghatározása és ezáltal e területen a közös koherens és átlátható uniós célkitűzések azonosítása érdekében rendszerezzen és elemezzen minden rendelkezésre álló adatot és megosztott koncepcionális keretet („városi közösségi vívmányok”);

11.  meggyőződése, hogy ahhoz, hogy a városi területekről a GDP indexeken túlmutató, pontosabb vizsgálatokat lehessen készíteni, elegendő adatot kell rendelkezésre bocsátani; ennélfogva úgy véli, hogy az Eurostatnak részletesebb helyi adatokat kell biztosítania és összeállítania, és hogy folytatni kell az Urban Audit és más hasonló felmérések keretében zajló munkát; felkéri ezenkívül a Bizottságot olyan eszközök kidolgozására, amelyekkel mérhető, hogy egy uniós szintű, integrált városfejlesztési menetrend milyen fejlődést és hatást vált ki;

12.  ösztönzi a Bizottságot, hogy csökkentse a hatályos uniós jogszabályok helyi szinten történő végrehajtásával kapcsolatos bürokráciát, és biztosítsa, hogy minden jövőbeli szabályozás mélyrehatóan elemezze helyi szintű végrehajtásának következményeit;

Az uniós szakpolitikai eszközök és finanszírozás városi dimenziója

13.  emlékeztet arra, hogy az uniós kohéziós politika és annak finanszírozási eszközei alkalmasabbak arra, hogy közös stratégiai tervezés és szabályok révén támogassák a funkcionális városi területek összetett integrált területi stratégiáit; ösztönzi a tagállamokat, hogy az integrált városfejlesztési tervek végrehajtásának sikeres támogatása érdekében teljes mértékben használják ki a rendelkezésre álló új eszközöket, például az integrált területi beruházásokat és a közösségvezérelt helyi fejlesztéseket, valamint az új rugalmas operatív programokat; ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az európai strukturális és beruházási alapok finanszírozásával végrehajtott műveletek és kezdeményezések városi dimenziójának jobb értékelése érdekében alakítsanak ki megfelelő és koherens mutatórendszert;

14.  kiemeli, hogy az integrált városfejlesztési megközelítés sikeres végrehajtása érdekében teljes mértékben ki kell használni a makroregionális stratégiákban rejlő lehetőségeket; felkéri a Bizottságot, hogy megfelelő módon vegye számításba és integrálja az európai városfejlesztési menetrend szempontjait, és az uniós makroregionális stratégiákon belül – amelyek a tervezés és a többszintű kormányzás modelljét képezik – hangsúlyozza a városi dimenziót;

15.  sajnálja, hogy bár az új kohéziós politikának vannak a városokkal kapcsolatos, jogilag kötelező erejű vonatkozásai, különösen a városok programozási szakaszba történő bevonása tekintetében, a városok képviselőinek tényleges részvétele a szakpolitika kialakításában igen csekély, és úgy hiszi, hogy ez a szakpolitikai folyamatokba való korai bevonásukkal javítható lenne, például konzultációkkal, kiértékelésekkel, valamint a bevált gyakorlatok és a tapasztalatok cseréjével; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós forrásokkal támogatott programok és projektek végrehajtása során biztosítsák a partnerségi elv alkalmazását (az európai partnerségi magatartási kódexet is figyelembe véve (az általános rendelkezések megállapításáról szóló rendelet (1303/2013/EU rendelet) 5. cikkének (3) bekezdése)), és fordítsanak kiemelt figyelmet a városok, nagyvárosok és funkcionális városi területek programok előkészítésébe és irányításába – akár határokon átnyúlóan – történő bevonására;

16.  felszólít arra, hogy a városokat és nagyvárosokat fokozottabban vonják be a strukturális és beruházási alapok révén finanszírozott új programokba; úgy véli, hogy az ebből levont tanulságok az alapját képezhetik egy, a 2020 utáni kohéziós politika kidolgozását segítő jelentős szakpolitikai ajánlásnak; ebben az összefüggésben felkéri a Bizottságot vizsgálja meg az európai városfejlesztési menetrend végrehajtását néhány kiválasztott, a városi területek kihívásait megjelenítő tematikus területen („városi kísérleti projektek”), különösen a különböző uniós szakpolitikák összehangolása és a meglévő átfedések megszüntetésének biztosítása, a többszintű kormányzási modell alkalmazása és a területi hatásvizsgálatok végrehajtása révén; kéri a Bizottságot, rendszeresen készítsen jelentést a Parlament számára az ezzel kapcsolatos előrehaladásról és eredményekről;

17.  kéri a fenntartható, integrált és társadalmi befogadást eredményező városfejlesztést elősegíteni képes uniós beruházási politikák jobb összehangolását és integrálását; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a befektetett pénzeszközök maximális tőkeáttételi hatásának biztosítása érdekében az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA), az EU által támogatott programok (például a LIFE, a Horizont 2020, az Intelligens Energia – Európa stb.) és a kohéziós politika, valamint a közpénzből finanszírozott (nemzeti) beruházások és a magán pénzügyi eszközök közötti szinergiák megteremtése érdekében teljes mértékben használják ki a szabályozási keretrendszert; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az összes beruházási politika egymást kiegészítő jellegét és a fokozott szinergiát, és el kell kerülni a kettős finanszírozást és az átfedéseket;

A többszintű kormányzás új modellje

18.  emlékeztet arra, hogy a mai főbb gazdasági, társadalmi és környezeti kihívások túlnyúlnak a hagyományos közigazgatási határokon, és hogy a közigazgatási és területi struktúrák közötti növekvő eltérések (városi és városkörnyéki együttműködés, városi-vidéki együttműködés stb.) új rugalmas kormányzási formákat igényelnek a funkcionális térségek integrált területfejlesztésének folytatásához;

19.  úgy véli, hogy az európai városfejlesztési menetrendnek egy új, többszintű kormányzási módszeren kell alapulnia, amely a helyi szintet a szakpolitikai ciklus minden szakaszába szorosabban bevonja, és ezáltal a szakpolitikákat közelebb hozza a valósághoz, valamint megteremti összhangjukat a funkcionális városi területek folyamatos átalakulásával; úgy véli, hogy ennek során szerepet kell kapnia a helyi és regionális önkormányzatok képviseletében a Régiók Bizottságának is;

20.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a többszintű kormányzás partnerségeken és valódi együttműködésen alapuló új modelljének elemeire vonatkozóan, amely túlmutat az érdekelt felek egyszerű konzultációin, a formális kormányzati struktúrákat a „digitalizált” hálózati társadalom új realitásainak megfelelő rugalmas informális kormányzati struktúrákkal kombinálja, és illeszkedik ahhoz a fokozathoz, amelyen a kihívások jelentkeznek, egy olyan modellt, amely javítja a többszintű vertikális és horizontális együttműködést a kormányzati és nem kormányzati szereplőkkel helyi, regionális, nemzeti és európai szinten, és ezáltal közelebb hozza a kormányt a polgárokhoz, és javítja az európai program demokratikus legitimációját; javasolja, hogy ez a testre szabott „sui generis ” model legyen a jövőbeli európai városfejlesztési menetrend munkamódszere, miután a partnerek elfogadták, és valamennyi érdekelt féllel konzultáltak;

Tudásmenedzsment és adatmegosztás

21.  véleménye szerint a városi platformok és hálózatok (például az URBACT, a városfejlesztési hálózati program), valamint a városok közötti tudásmegosztást szolgáló egyéb programok (mint a CIVITAS, a Polgármesterek Szövetsége, a Mayors Adapt, az Intelligens városok és községek kezdeményezés, a fenntartható városok referenciakerete, a ManagEnergy) kiváló lehetőséget kínálnak a helyi, regionális és határokon átnyúló szereplők városfejlesztésben való részvételére és a szereplők közötti tudásmegosztásra; sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse meg ezeket a platformokat, és biztosítson közöttük jobb koordinációt annak érdekében, hogy a helyi szereplők jobban megértsék és hatékonyabban alkalmazzák őket;

22.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós finanszírozású projektek és a városok közötti egyéb hálózati tevékenységek által biztosított, a tudás megosztására és a kapacitás növelésére irányuló tevékenységekből hozzák ki a legtöbbet; ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a projektek eredményeinek szolgálatai körében történő jobb megosztására szolgáló mechanizmusokat, és biztosítsa, hogy az eredmények alapanyagként hozzájáruljanak a nemzeti és uniós szintű szakpolitikák kialakításához;

23.  úgy véli, hogy az igényekhez jobban igazodó szakpolitikák kialakítása érdekében frissíteni és tökéletesíteni kell az Urban Audit adatbázisát; ösztönzi az Eurostatot és a Bizottságot, hogy a szakpolitikák végrehajtásának helyén, számos esetben helyi szinten összegyűjtött, részletesebb adatokat szolgáltassanak és állítsanak össze; hangsúlyozza, hogy ezen összetett funkcionális térségek megértésének javítása érdekében a városok és a környező térségek közötti, valamint a funkcionális városi területeken belüli kapcsolatok mérésére szolgáló időszaki adatok összegyűjtése is egyre fontosabb, és ezért sürgeti a Bizottságot, hogy gyűjtse össze és elemezze az említett adatokat, és a szakpolitika kialakítását azokra alapozza;

A jövőbeli európai városfejlesztési menetrend végrehajtása

24.  úgy véli, hogy ahhoz, hogy az európai városfejlesztési menetrend hatékony eszközzé váljon, közös és rendszeresen aktualizált koncepcionális keretrendszernek kell lennie, amely az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló céljainak szélesebb összefüggésében korlátozott számú kihívásra tematikusan összpontosít;

25.  határozott meggyőződése, hogy ezeknek a kihívásoknak a következő kritériumoknak kell megfelelniük: 1) összhangban vannak a közös koncepcionális keretrendszerrel; 2) fontos városi kihívások, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a nagyvárosokra, városokra, és a tagállamokban és a tagállamok között elhelyezkedő funkcionális városi területekre; 3) a tagállamok egyoldalúan nem tudják megoldani őket; 4) az uniós megközelítés egyértelmű hozzáadott értékkel rendelkezik; kéri a Bizottságot, hogy valamennyi, különösen helyi szintű érdekelt féllel szoros együttműködésben kezdje el az említett kihívások feltérképezésére, valamint a még meglévő szűk keresztmetszetek, szakpolitikai ellentmondások vagy képesség- és tudásbeli hiányosságok meghatározására irányuló munkát;

26.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az integrált városfejlesztés jobb érvényesítése érdekében minden kormányzati szinten biztosított legyen a városi dimenziójú szakpolitikák magas szintű ágazatközi koordinációja; felszólítja az EU várospolitikájáért felelős Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságot, hogy a Bizottság városfejlesztéssel foglalkozó szolgálatközi csoportjával szorosan együttműködve legyen e folyamat motorja, és biztosítsa, hogy minden releváns új kezdeményezésben figyelembe vegyék a városi dimenziót; kéri az Európai Bizottság elnökét, hogy a biztosi testületen belül jelölje ki a stratégiai irány meghatározásának, az európai politikák városfejlesztési menetrendje irányításának és a Parlament számára a városfejlesztési menetrendről szóló éves jelentés elkészítésének politikai felelősét;

27.  felkéri a Bizottságot, hogy jelöljön ki egy uniós városfejlesztési koordinátort, hogy a Bizottságon belül már létező szolgálatok vagy testületek révén horizontális (minden vonatkozó szakpolitikai szektor bevonásával) és vertikális (minden kormányzati szint bevonásával) nyomon követéssel ellenőrizze és értékelje az említett koordináció gyakorlati végrehajtását; úgy véli, hogy az uniós városfejlesztési koordinátornak a Bizottság városfejlesztéssel foglalkozó szolgálatközi csoportjának segítségével létre kell hoznia a Bizottságon belül egy várospolitikával foglalkozó egyablakos ügyintézőhelyet, és a Bizottság szolgálatain belül és azok között, illetve a különböző érdekelt felekkel biztosítania kell a várospolitikával kapcsolatos adatok megfelelő összegyűjtését, kezelését és terjesztését, hogy ily módon létrejöjjön egy, a korai előrejelzést és a helyi és regionális hatóságok városokra, nagyvárosokra és funkcionális városi területekre hatást gyakorló szakpolitikai folyamatokba való korai bevonását szolgáló figyelemfelkeltő mechanizmus;

28.  ösztönzi a Bizottságot, hogy – a meglévő struktúrák használata mellett és például a „városi kísérleti projektek” részeként – alakítson ki a tagállamokban az uniós politikák városi dimenziójával foglalkozó egyablakos tájékoztató pontokat (városi egyablakos rendszer) azzal a céllal, hogy átfogó tájékoztatást nyújtson elsősorban a városfejlesztéssel összefüggő különböző uniós kezdeményezésekről, iránymutatásokról és pénzügyi lehetőségekről;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy „A jövő városai” fórumra építve, minden kormányzati szint és a különböző ágazatok érdekelt feleinek részvételével tartson rendszeres városi csúcstalálkozókat; úgy ítéli meg, hogy az említett csúcstalálkozóknak valódi lehetőséget kell biztosítaniuk a városoknak arra, hogy a különböző érintett szakpolitikai területek döntéshozóival konstruktív párbeszédet folytathassanak, és segíteniük kell az uniós szakpolitikák városokra, nagyvárosokra és funkcionális városi területekre gyakorolt hatásának, valamint annak értékelésében, hogy ezek hogyan vonhatók be a legjobban a küszöbön álló kezdeményezésekbe;

30.  sürgeti a tagállamokat, hogy kötelező módon teljes mértékben vonják be a városokat és a funkcionális városi területeket a stratégiai szakpolitikák kialakításába és a programok (például nemzeti reformprogram, partnerségi megállapodások és operatív programok) kidolgozásába; felszólítja a tagállamokat, hogy a városfejlesztéssel foglalkozó miniszterek rendszeres, nem hivatalos tanácsi ülésének megtartásával fokozzák a városfejlesztési nemzeti programokról történő tapasztalatcserét, ami képessé teszi a városokat arra, hogy teljesítsék az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit;

Az európai városfejlesztési menetrend külső dimenziója

31.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes körűen vegyék figyelembe a Habitat III. menetrend folyamatban lévő előkészítő munkáit, és biztosítsák, hogy a jövőbeni európai városfejlesztési menetrend, valamint e globális városfejlesztési menetrend céljai és célkitűzései teljes mértékben összeegyeztethetők és összehangoltak legyenek; felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet az európai városfejlesztési menetrend külső dimenziójáról, és úgy véli, hogy a városfejlesztési menetrend lehet az uniós hozzájárulás az Egyesült Nemzetek „új városfejlesztési menetrendjéről” folytatott nemzetközi vitához és a lakhatásról és a fenntartható városfejlesztésről szóló 2016-os Habitat III. konferenciához;

32.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak, a helyi és regionális hatóságokkal konzultálva és közreműködésükkel, egyértelműen, egységesen és nyíltan ki kell állniuk a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) mellett a fenntartható városfejlesztésre vonatkozó normák kidolgozása tekintetében, tiszteletben tartva a város- és területfejlesztésre vonatkozó egyetemes ENSZ-iránymutatásokra irányuló munkát; hangsúlyozza, hogy az új ISO-szabványokat támogató, nem pedig normatív eszköznek kell tekinteni;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(4) HL C 390. E, 2012.12.18., 10. o.
(5) HL C 184. E, 2009.8.6., 95. o.
(6) Parag Khanna, Beyond City Limits, Foreign Policy, 2010. augusztus 6.
(7) Eurostat – Városi statisztikák, 2014.
(8) The Vertical Farm (vertikális farm), www.verticalfarm.com.
(9) A Bizottság „Az uniós városfejlesztési menetrend felé” című, 1997. május 6-i közleménye (COM(1997)0197).


A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások: a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása az Unióban
PDF 424kWORD 179k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i állásfoglalása Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról: a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások (2014/2245(INI))
P8_TA(2015)0308A8-0173/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Unión belüli gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló, „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: A fejlődés és a jó kormányzás előmozdítása az EU régióiban és városaiban” című, 2014. július 23-i hatodik jelentésére (a továbbiakban: a hatodik kohéziós jelentés),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 4., 162., 174–178. és 349. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet)(1),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i európai parlamenti és tanácsi 1304/2013/EU rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a Kohéziós Alapról, és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel a területrendezésért és területfejlesztésért felelős miniszterek 2011. május 19-én, Gödöllőn tartott informális ülésén elfogadott, „Az Európai Unió 2020-ig szóló területi menetrendje – Egy sokszínű régiókból álló, befogadó, intelligens és fenntartható Európa felé” című dokumentumra,

–  tekintettel a Bizottság gazdasági, társadalmi és területi kohézió terén elért haladásról szóló, „A válság városi és regionális vetülete” című, 2013. június 26-i nyolcadik jelentésére,

–  tekintettel az „Intelligens szakosodás: hálózatépítési kiválóság a jó kohéziós politikáért” című, 2014. január 14-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az Európai Unió tagállamainak a kohéziós politika új programozási időszakának hatékony és időbeni elindítására való felkészültségéről szóló, 2014. január 14-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az Európai Bizottságnak az EU kohéziós politikájáról szóló 26. és 8. eredményjelentéséről, valamint a 2014-2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról szóló 2007. évi stratégiai jelentésről szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az állásfoglalása a legkülső régiók lehetőségei fejlesztésének a strukturális alapok és a többi uniós program közötti szinergiák megteremtése révén történő optimalizálásáról szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a 2014-2014 közötti időszakra szóló kohéziós politika elindításában bekövetkezett késedelemről szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel „Az innovatív pénzügyi eszközök következő generációjának kerete: az EU tőke- és hitelfinanszírozási platformja” című, 2011. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2011)0662),

–  tekintettel az „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2014)0903),

–  tekintettel „A rugalmasság legjobb kihasználása a Stabilitási és Növekedési Paktum meglévő szabályain belül” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

–  tekintettel az Európai Számvevőszéknek „Az Európai Regionális Fejlesztési Alapból támogatott pénzügyi konstrukciók kkv-k részére” című, 2/2012. sz. különjelentésére,

–  tekintettel a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentésről (Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe) az Általános Ügyek (Kohéziós Ügyek) Tanácsa által 2014. november 19-én elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentésről szóló, 2014. december 3-i véleményére(14),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a „Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról: a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági közleményről szóló 2015. január 21-i véleményére(15),

–  tekintettel a 2015. évi uniós igazságügyi eredménytábláról szóló, 2015. március 9-i bizottsági közleményre (COM(2015)0116),

–  tekintettel „2. sz. költségvetés-módosítási tervezet a 2015. évi általános költségvetéshez” című, 2015. január 20-i bizottsági közleményre (COM(2015)0016),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló, 2013. évi éves jelentésre;

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, illetve a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8-0173/2015),

A.  mivel az EU kohéziós politikája tagadhatatlanul meghatározó szerepet játszik a regionális egyenlőtlenségek csökkentésében, a tagállamok régiói közötti gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdításában és a munkahelyteremtés támogatásában; mivel a kohéziós politika a legfőbb, reálgazdaságra irányuló uniós szintű beruházási politika, és 2020-ig 350 milliárd eurót meghaladó költségvetésével az Unió növekedésének és munkahelyteremtésének bevált eszköze; mivel a gazdasági válság során a kohéziós politika elengedhetetlen eszköznek bizonyult az egyes tagállamok beruházási szintjének megőrzésében; mivel egyes tagállamokban a kohéziós politika ráadásul az állami beruházások elsődleges forrása; mivel már több értékelési módszer is igazolta, hogy a kohéziós politika konkrét és látható eredményeket hoz;

B.  mivel a 2013-ra vonatkozó legfrissebb adatok szerint a tartós munkanélküliség minden eddigi rekordot megdöntött az EU-ban, és a munkaerő 5,1%-át érinti; mivel a tartós munkanélküliség egész életük során súlyos következményekkel jár az érintettekre és a strukturális problémává válhat, különösen a külső régiókban;

C.  mivel a közelmúltban az EU-ban az állami beruházások reálértéken 15%-kal csökkentek, és mivel számos régió – különös tekintettel azokra, amelyek demográfiai kihívásokkal küzdenek – nem volt képes megfelelően hozzájárulni az Európa 2020 stratégia céljaihoz, különös tekintettel a 2020-ra kitűzött 75%-os foglalkoztatás elérésére, a szegénység 20 millió fővel történő csökkentésére, valamint a korai iskolaelhagyás csökkentésére vonatkozó célkitűzések teljesítésére;

D.  mivel indokolt, hogy a kohéziós politika céljai az Unió előtt álló új kihívások és fenyegetések hatására az idők során megváltoztak, és szorosabb kapcsolat alakult ki e politika és az Unió átfogó szakpolitikai menetrendje között; mivel ugyanakkor meg kell erősíteni a kohéziós politika eredeti szerepét, az egész Unió és kiváltképp a kevésbé fejlett és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának növelését, mivel a kohéziós politika nem kezelhető csupán az Európa 2020 és más uniós fejlesztési stratégiák céljainak elérését szolgáló eszközként, hanem arra az e területeken folytatott beruházási politikaként is tekinteni kell;

E.  mivel a hatodik kohéziós jelentés szerint a gazdasági válság kedvezőtlen hatással volt a regionális egyenlőtlenségek csökkentésének hosszú távú tendenciájára és – néhány kedvező irányvonaltól eltekintve – az új programozási időszak elején a különféle régiók között jelentős marad az egyenlőtlenség;

F.  mivel a tematikus koncentráció révén a kohéziós politika erőforrásai korlátozott számú, a növekedést várhatóan élénkítő, a munkahelyteremtésre, a társadalmi befogadásra, a környezetvédelemre és az éghajlatváltozásra elleni küzdelemre lehetőséget nyújtó stratégiai célra fordíthatók;

G.  mivel jó kormányzás nélkül nem érhető el magas szintű növekedés és regionális gazdasági konvergencia, mivel a többszintű kormányzás elvével összhangban nemzeti, regionális és helyi szinten minden partner – köztük a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek – hatékonyabb bevonására van szükség;

H.  mivel a partnerségi megállapodások és az operatív programok a tagállamokban és a régiókban megvalósítandó beruházásokhoz iránymutatást nyújtó stratégiai eszközök, amelyek benyújtási és elfogadási határidőit a közös rendelkezésekről szóló rendelet 14., 16. és 29. cikk határozza meg, és e rendelkezések szerint a partnerségi megállapodásokat 2014. augusztus végéig kellett, az operatív programokat pedig legkésőbb 2015. január végéi kell elfogadni;

I.  mivel a Tanács a 2011-es gödöllői informális ülésén arra kérte a 2015-ben és 2016-ban egymást váltó tanácsi elnökségeket, hogy mérjék fel és mérlegeljék, szükség van-e a 2020-ig szóló uniós területi menetrend felülvizsgálatára, figyelembe véve annak gyakorlati működését, majd adott esetben vezessék le e felülvizsgálatot;

J.  mivel az EUMSZ 175. cikke értelmében a tagállamok úgy folytatják és hangolják össze gazdaságpolitikájukat, hogy megvalósítsák az átfogó harmonikus fejlődésre, illetve a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítésére vonatkozó célkitűzéseket, és mivel követezésképp a beruházási tervnek is hozzá kell járulnia e célkitűzések megvalósításához;

A kohéziós politika eredményei és kihívásai a gazdasági és pénzügyi válság idején (a 2007–2013 közötti programozási időszakban)

1.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika az Európai Unió azon legfőbb eszköze, amelynek célja az európai régiók közötti gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentése, ezen régiók versenyképességének fellendítése, az éghajlatváltozás és az energiafüggőség kérdésének rendezése, ugyanakkor az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához való hozzájárulás; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika keretében megvalósult beruházások az egyes tagállamokban és régiókban tapasztalható társfinanszírozási nehézségek ellenére nagymértékben tompították a gazdasági és pénzügyi válság kedvezőtlen hatásait, és stabilitást hoztak a régióknak azáltal, hogy folyamatos finanszírozást biztosítottak, amikor a nemzeti és regionális köz- és a magánberuházások jelentősen visszaestek; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika keretében nyújtott finanszírozás megfelel az EU egészében megvalósított közberuházások 21%-ának, illetve a kohéziós országokat tekintve a közberuházások 57%-ának;

2.  kiemeli, hogy a kohéziós politika bizonyította, hogy képes gyorsan, rugalmas intézkedésekkel, például a nemzeti társfinanszírozás csökkentésével és pótlólagos előlegkifizetés biztosításával, valamint a teljes finanszírozási keret 13%-ának (45 milliárd eurónak) a gazdasági aktivitás és a foglalkoztatás támogatására való átcsoportosításával közvetlenül orvosolni a tagállami és regionális beruházási hiányt; ezért elengedhetetlennek tartja, hogy a tagállamok vagy az egyes régióik társadalmi és gazdasági helyzetét befolyásoló fejleményekkel összhangban középtávon mélyrehatóan és alapjaiban felülvizsgálják a célkitűzéseket és a finanszírozási szinteket;

3.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés tartalmazza a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, valamint a tagállamok közötti szolidaritás előmozdításának célkitűzését (az EUSZ 3. cikke);

4.  üdvözli a kohéziós politika közelmúltbeli reformját, amelynek célja az említett kihívások leküzdése volt az összes operatív program számára világos célkitűzéseket és ösztönző tényezőket tartalmazó, a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó, koherens stratégiai keret alapján; felkér minden érintett szereplőt, mindenekelőtt a fő hatóságokat, hogy fokozottan a jobb teljesítmény és eredmények elérésére törekedve tegyen a kohéziós politika új jogi keretének hatékony és eredményes bevezetéséért; felkér minden érintett szereplőt, hogy a programok közötti összhang biztosítása, valamint az Európa 2020 stratégia és az országspecifikus ajánlások támogatása érdekében megfelelően működő, többszintű kormányzási és koordinációs mechanizmusokat alakítsanak ki;

5.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika eredményes működéséhez elengedhetetlen a stabil fiskális és gazdasági – továbbá a hatékony szabályozási, közigazgatási és intézményi – környezet megteremtése, azonban ez nem veszélyeztetheti a kohéziós politika céljainak és célkitűzéseinek megvalósítását; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a kifizetéseknek a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkében meghatározott felfüggesztése ronthatja a nemzeti, regionális és helyi hatóságok azon képességét, hogy a 2014–2020 közötti időszakban hatékonyan tervezzenek és igénybe vegyék az európai strukturális és beruházási alapokat; kiemeli, hogy a kohéziós céloknak és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek az eléréséhez a politikát szorosan össze kell hangolni az ágazati politikákkal és szinergiákat kell megvalósítani más uniós beruházási programokkal; emlékeztet azonban arra, hogy az EUMSZ 175. cikkével összhangban valamennyi gazdaságpolitikát úgy kell folytatni, hogy megvalósuljanak a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós célok;

6.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok programozásra, végrehajtásra és értékelésre irányuló igazgatási kapacitásainak növelése kulcsfontosságú a kohéziós politika időben történő és sikeres teljesítéséhez;

7.  rámutat, hogy jóllehet a kohéziós politika enyhítette a válság hatását, a regionális egyenlőtlenségek továbbra is jelentősek maradtak, és hogy még nem teljesült mindenhol a kohéziós politika azon célkitűzése, hogy a kevésbé fejlett régiók számára nyújtott külön támogatással csökkentsék a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségeket;

8.  rámutat, hogy a válság és annak ellenére, hogy a helyi pénzgazdálkodási rendszerek nagy nyomás alatt álltak, a helyi és regionális hatóságoknak továbbra is teljesíteniük kellett a polgárok könnyebben hozzáférhető, magasabb szintű közszolgáltatások iránti igényét;

9.  kiemeli Európa újraiparosításának fontosságát abban, hogy 2020-ra a tagállamok GDP-jének legalább 20%-át az ipari termelés adja; ennélfogva emlékeztet a versenyképesség, a fenntarthatóság és a szabályozási környezet megbízhatósága elvei proaktív támogatásának és megerősítésének fontosságára az európai munkahelyek és növekedés előmozdítása érdekében;

Megvalósítási és kifizetési nehézségek

10.  komoly aggodalmának ad hangot a kohéziós politika programozási időszakainak elindulásában bekövetkezett jelentős strukturális késedelmek miatt, amelyek az operatív programok késői elfogadásából adódtak, többek között az átcsoportosítási eljárás miatt; megállapítja, hogy ez a késedelem különösen 2017-ben és 2018-ban nagyobb nyomás alá helyezheti a kifizetéseket, tovább mélyítve ezáltal az azzal kapcsolatos aggodalmakat, hogy jelenleg a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozóan mintegy 25 milliárd eurós sajnálatos kifizetési hátralék halmozódott fel; megállapítja, hogy bár – tágabb összefüggésben tekintve – a kohéziós politika területén jobb a helyzet, mint a vidékfejlesztés és a halászat területén, továbbra is aggodalomra ad okot, hogy több tagállamban a programok jelentős részét még ezt követően fogják elfogadni; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a késedelmek alááshatják az uniós költségvetés és a kohéziós politika hitelességét, eredményességét és a fenntarthatóságát, továbbá próbára teszik a regionális és helyi hatóságok azon képességét, hogy véglegesítsék a 2007–2013 közötti időszak végrehajtását és hatékonyan tervezzenek, valamint igénybe vegyék az európai strukturális és beruházási alapokat a 2014–2020 közötti időszakban; üdvözli a tagállamok és a Bizottság e tekintetben tett legutóbbi erőfeszítéseit, de felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi hátralevő operatív programot késedelem nélkül elfogadják, mivel a többéves pénzügyi keret – a 2014-ben ki nem osztott források felhasználásához szükséges – felülvizsgálatát és az ezt kísérő költségvetés-módosítási tervezetet a Parlament már elfogadta;

11.  emlékeztet arra, hogy az állandó kifizetési hátralékok problémája minden más uniós politikai területnél jobban érinti a kohéziós politikát, 2014 végén például 24,8 milliárd euró volt az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a Kohéziós Alap kifizetetlen számláinak összege a 2007–2013-as programok tekintetében, ami 5,6%-os emelkedést jelent 2013-hoz képest; bátorítja a Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló eszközt használjon fel a kifizetetlen számlák kiegyenlítése érdekében; kiemeli, hogy ez a helyzet elsősorban és leginkább a kohéziós politika legkisebb és legsérülékenyebb kedvezményezettjeit sújtja, például a kkv-kat, az NGO-kat és az egyesületeket, mivel a kiadások előfinanszírozására való kapacitásaik korlátozottak;

12.  üdvözli, hogy a Tanács, a Bizottság és a Parlament megállapodtak abban, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret során különösen a kohéziós politika tekintetében a kifizetetlen számlák szintjét minden év végére annak strukturális szintjére csökkentik, amint az a 2015. évi költségvetési megállapodást kísérő közös nyilatkozatban is szerepel, továbbá tudomásul veszi a Bizottság 2015. március 23-án beérkezett „A kifizetésekre vonatkozó terv elemei az uniós költségvetés fenntarthatóságának visszaállítása érdekében” című dokumentumát; emlékezteti a Bizottságot arra a vállalására, hogy minél előbb, de legkésőbb a 2016. évi költségvetés-tervezet beterjesztése előtt benyújtja a kifizetési tervet; ezenkívül minden intézményt emlékeztet arra a kötelezettségvállalásra, hogy 2015-ben megállapodnak egy ilyen tervben, és a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáig végre is hajtják azt;

13.  kiemeli, hogy a többéves pénzügyi keret plafonértékeinek(16) javasolt felülvizsgálata, amely kötelezettségvállalási előirányzatokban 11,2 milliárd eurót csoportosítana át a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 19. cikkének (2) bekezdése értelmében az 1b. fejezet alá, és 8,5 milliárd eurónyi kötelezettségvállalási előirányzatot vinne át(17) a költségvetési rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint 2014-ről 2015-re, elkerüli ezen előirányzatok törlését az 1b. fejezetből, de alapvetően nem orvosolja a programozásbeli késedelmet, és nem változtatja meg azt, hogy a krónikusan késleltetett végrehajtás és a rendszeres késői kifizetések jelentős kihívások elé állítják a végső kedvezményezetteket;

14.  hangsúlyozza, hogy a fent említett, az uniós költségvetés 1b. alfejezetében lévő hátralék tulajdonképpen a legfontosabb olyan sürgető tényező, amely veszélyezteti a kohéziós politika megvalósítását az előző és előreláthatólag a jelenlegi, 2014–2020 közötti programozási időszakban egyaránt; emlékeztet arra, hogy ez a hátralék komoly, esetenként akár szélsőségesen súlyos hatásokkal jár a kohéziós politika érintett szereplői számára; ezért felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy menetrendet, amelyben meghatározza az elkülönített költségvetési forrásokból finanszírozott, konkrét, lépésről lépésre végrehajtandó szakpolitikai intézkedések ütemezését a hátralék csökkentése, majd teljes felszámolása érdekében; reméli, hogy a Tanács végül felismeri a helyzet súlyosságát és fenntarthatatlanságát, és készen áll tevékenyen részt venni a probléma tartós megoldásában;meggyőződése, hogy ezekkel az intézkedésekkel mindenekelőtt azt kell elérni, hogy 2015-ben érezhetően csökkenjen az említett a hátralék;

15.  leszögezi, hogy elfogadásuk után haladéktalanul meg kell kezdeni az operatív programok megvalósítását, mivel így érhetők el a legjelentősebb eredmények a beruházásokkal, élénkíthető a munkahelyteremtés, fokozható a termelékenység és segíthető elő az éghajlattal és energiával kapcsolatos uniós célok megvalósulása, továbbá a Bizottságnak és a tagállamoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük az operatív programok elfogadásának felgyorsításáért minőségük sérelme nélkül; kéri, hogy a Bizottság a csalás elleni folyamatos küzdelem szükségességének kiemelt kezelése mellett vizsgálja meg annak lehetőségeit, hogyan ésszerűsítheti belső eljárásait annak érdekében, hogy a végrehajtás megkezdését érintő minden további késedelem elkerülése céljából az operatív programok elfogadására vonatkozó két forgatókönyv alapján felgyorsítsák az eljárásokat;

16.  felkéri a Bizottságot, hogy a fentiekre tekintettel – főképp a források 2017-ben történő visszavonása elkerülésének érdekében – terjessze a Parlament elé az operatív programok mielőbbi megvalósításának előmozdítására javasolt intézkedéseket és azok javasolt ütemezését, továbbá fejtse ki, milyen hatással járnak az említett kifizetési késedelmek az új operatív programok végrehajtásának elindítására nézve; és terjesszen elő megoldásokat a károk mértékének lehető legcsekélyebbre korlátozása érdekében; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdésében előírt tárgyalások eredményeiről szóló jelentés keretében elemezze, milyen következményekkel jár a 2014–2020-as időszakra vonatkozó kohéziós politika késedelmes megindítása a növekedésre és a munkahelyteremtésre, és a levont tanulságok alapján tegyen ajánlásokat;

17.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet Bizottság által javasolt módosításán alapuló 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keret – amely kizárólag a 2014-ben ki nem osztott előirányzatokat viszi át 2015-re – a 2014-ben el nem fogadott programok tekintetében jelentősen növeli a 2018-ban történő visszavonás kockázatát, és ezért nem ösztönzi a források teljes körű uniós felhasználását, illetve a növekedést és foglalkoztatást elősegítő uniós beruházások hatékony támogatását; felszólítja a Bizottságot, hogy a visszavonás kockázatának elkerülése érdekében a közös rendelkezésekről szóló rendelet 53. cikkében előírt, 2017. évi stratégiai jelentés kidolgozása előtt kellő időben tegyen javaslatot megfelelő jogalkotási és egyéb intézkedésekre;

18.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállamban a 2007–2013 közötti programozási időszakban alacsony szintű volt a források abszorpciója, és figyelmeztet arra, hogy az ezt okozó problémákat kezelni kell annak elkerülése érdekében, hogy ugyanezek a problémák a következő időszakban is felmerüljenek; kiemeli, hogy az igazgatási kapacitás alapvető fontosságú a kohéziós politika hatékony és eredményes végrehajtásához; hangsúlyozza, hogy az instabil közigazgatás gyenge szakpolitikai koordinációval párosulva alááshatja az európai strukturális és beruházási alapok sikeres végrehajtását, és általánosságban veszélyt jelent a hatékony politikai irányításra nézve;

19.  azt javasolja, hogy a következő programozási időszak előkészítésekor a programozásra vonatkozó szabályozási rendelkezéseket külön bevezethetnék a költségvetési javaslatok előtt, így szétválasztva a tartalmi és a pénzügyi vitát, valamint elegendő időt hagyva a programok alapos előkészítésére; emlékeztet arra, hogy a szabályozási rendelkezések igen kiterjedtek ugyan, mégsem nyújtanak tökéletes garanciát a tagállamok és régiók számára, és értelmezésbeli eltérések forrásai is lehetnek; megállapítja, hogy a szabályozási rendelkezések tovább egyszerűsíthetők;

20.  kéri a Bizottságot, hogy gondosan értékelje – figyelembe véve a foglalkoztatásra és a növekedésre gyakorolt esetleges hatásokat – azokat az eseteket, amelyekben pénzügyi korrekciókat alkalmaznak vagy felfüggesztik a kifizetéseket;

A kohéziós politika a 2014–2020 közötti intelligens, fenntartható és inkluzív beruházások központi eleme

21.  emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika eredeti szerepe a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása és a regionális egyenlőtlenségek csökkentése, kiváltképp a kevésbé fejlett régióknak nyújtott támogatás révén; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika a természeténél és a Szerződésben meghatározott eredeti felépítésénél fogva hozzájárul az Unió célkitűzéseinek, különösen az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló céljainak eléréséhez, valamint a Szerződésben foglalt, a területi kohézió erősítésére irányuló alapvető célkitűzés megvalósításához;

22.  üdvözli az új Európai Stratégiai Beruházási Alap létrejöttét és lehetséges multiplikátorhatását; hangsúlyozza, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap fő célkitűzésének a gazdasági, társadalmi és területi kohézió biztosítására kell irányulnia, és ezért az összes uniós régió számára előnyösnek kell lennie; rámutat, hogy biztosítani kell az Európai Stratégiai Beruházási Alap forrásainak addicionalitását – és ezzel az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az európai strukturális és beruházási alapok közötti kiegészítő jelleget és szinergiát, ugyanakkor pénzügyileg a kettőt egymástól elkülönítve kezelve –, valamint ugyanígy azt tanácsolja az érintett feleknek, hogy különösen az intelligens beruházásokat illetően építsenek a 2008-as európai gazdaságélénkítési terv végrehajtásának tapasztalataira;

23.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák minden uniós beruházási és fejlesztési politika, és különösen a kohéziós politika között, továbbá az Európai Stratégiai Beruházási Alap, más uniós alapok és a nemzeti és regionális finanszírozási eszközök között a fokozott koordinációt és összhangot a kiegészítő jelleg és a nagyobb szinergia biztosítása, a támogatások átfedésének és megduplázásának elkerülése és az uniós finanszírozás európai hozzáadott értékének garantálása érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy a rövidesen benyújtandó kohéziós jelentésekben számoljon be a szinergiákról; azt javasolja, hogy ennek az új uniós beruházási tervnek a megvalósítása során a három közös kezdeményezés, a JEREMIE, a JESSICA és a JASMINE tapasztalataira kell támaszkodni, mivel a strukturális alapokból nyújtott finanszírozás összege e kezdeményezések révén a 2000–2006 közötti 1,2 milliárd euróról 8,4 milliárd euróra nőtt a 2007–2012 közötti időszakban; részletes és átfogó vizsgálatot kér, amelyet az Európai Beruházási Bankkal (EBB) és az Európai Beruházási Alappal (EBA) konzultálva végeznek el;

24.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikára vonatkozó jogszabályok a pénzügyi eszközök szélesebb körű felhasználásáról rendelkeznek, hogy tematikus alkalmazási körük kiterjesztésével, valamint a tagállamok és a régiók számára nagyobb rugalmasság biztosításával hozzájárulásuk a kétszeresére, megközelítőleg 25–30 milliárd euróra nőjön a 2014–2020 közötti időszakban; hangsúlyozza a pénzügyi eszközöknek a piaci hiányosságok Európa 2020 stratégiával és a kohéziós politikai prioritásokkal összhangban történő kezelésére irányuló kiegészítő állami és magán társberuházások mozgósításában betöltött szerepét; kiemelten támogatja a kockázatmegosztási célú kkv-kezdeményezést, és felhívja a Bizottságot, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést a pénzügyi eszközök egyszerű felhasználhatósága és a tagállamok és a régiók számára vonzóvá tétele érdekében, ezzel biztosítva, hogy a pénzügyi eszközökhöz való hozzájárulás saját erőből duplázódjon meg, az érdekeltek pedig kellőképpen magukénak érezzék ezt a célt; hangsúlyozza, hogy szükség van az uniós pénzeket magukban foglaló pénzügyi eszközök átláthatóságának, elszámoltathatóságának és ellenőrzésének biztosítására;

25.  figyelmeztet azonban, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap nem veszélyeztetheti a kohéziós politika programozásának stratégiai következetességét és hosszú távú terveit; leszögezi, hogy a strukturális alapok átirányítása célszerűtlen lenne, ezért nem elfogadható, mivel ezen alapok eredményességét – és a régiók fejlődését – fenyegetné; rámutat arra, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret 1b. alfejezetében a tagállamok részére megállapított pénzügyi keretösszegek nem módosíthatók az Európai Stratégiai Beruházási Alap céljainak megfelelően; hangsúlyozza, hogy a támogatások hitelekkel, részvényekkel vagy garanciákkal való felváltásának ugyan vannak bizonyos előnyei, azonban csak körültekintően, a regionális egyenlőtlenségek, valamint a pénzügyi eszközök használata tekintetében az egyes régiók különféle gyakorlatainak és tapasztalatainak figyelembevételével valósítható meg; felhívja a figyelmet arra, a leginkább beruházásösztönzésre szoruló régióknak gyakran csekély az igazgatási és abszorpciós kapacitása;

26.  figyelmeztet arra, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap által nyújtott finanszírozásra jogosult projektek kiválasztásának rugalmassága azzal a kockázattal jár, hogy a beruházásokat fejlettebb tagállamokba irányítják, ami aláássa a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót; arra kéri a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az európai strukturális és beruházási alapok közötti kapcsolatot;

A 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika eredmény-, hatékonyság- és teljesítményorientáltsága

27.  kiemeli a kohéziós politika eredményességének, egyszerűsítésének, hatékonyságának és eredmény- és teljesítményorientáltságának fokozására irányuló intézkedések fontosságát, amelyeknek biztosítaniuk kell a forrásabszorpciós kritériumoktól a kiadások minősége és a társfinanszírozott műveletek magas hozzáadott értéke felé történő elmozdulást; e tekintetben azt javasolja, hogy terjesszen elő az európai strukturális és beruházási alapok ezzel kapcsolatos szabályozását érintő technikai kiigazításokat;

28.  üdvözli az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló befektetések tematikus koncentrációját, amelynek célja a növekedés beindítása, a munkahelyteremtés, az éghajlatváltozás és az energiafüggőség kezelése, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése, üdvözli továbbá a 2014–2020-as programok eredményeire és mérhetőségére helyezett fokozott hangsúlyt, melynek hozzá kell járulnia a kohéziós politika hatékonyságának és eredményességének növeléséhez; fenntartja ugyanakkor, hogy az Unió különböző régiói közötti fejlettségbeli különbségek csökkentése érdekében, a helyi és regionális sajátosságoktól függően nagyobb mértékű rugalmasságot kell biztosítani a régiók számára, különös tekintettel a súlyos válságra; valóban integrált és területi megközelítés alkalmazására hív fel a helyi igényekkel foglalkozó programok és projektek tekintetében;

29.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlások megfelelő kezelése és a gazdasági kormányzási eljárásokkal való összhang megteremtése céljából biztosítsák a nemzeti reformprogramok és az operatív programok közötti összhangot, így csökkentve a korai újraprogramozás kockázatát;

30.  ezzel összefüggésben emlékeztet a Parlament kezdeti kifogására, és hangsúlyozza, hogy feladata a teljes körű részvétel, illetve az ellenőrzés és a vizsgálat; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy nyújtsanak teljes körű, átlátható és időszerű tájékoztatást az európai strukturális és beruházási alapok kötelezettségvállalásainak vagy kifizetéseinek a közös rendelkezésekről szóló rendelet 23. cikkének (15) bekezdése szerinti újraprogramozására vagy felfüggesztésére vonatkozó kritériumokról, valamint a felfüggesztést előidéző teljes eljárásról; rámutat, hogy a kötelezettségvállalások és kifizetések felfüggesztésére vonatkozó döntést csak a legvégső esetben, minden más lehetőség kimerítését, illetve a növekedést és munkahelyteremtést érintő lehetséges utóhatások értékelését követően szabad meghozni, mivel a kötelezettségvállalások és kifizetések felfüggesztése súlyos következményekkel járhat az országos, regionális és helyi hatóságokra, valamint a kohéziós politikai célkitűzések egészének megvalósítására nézve; úgy véli, hogy a makrogazdasági feltételrendszer célja, hogy a kohéziós politika fenntarthatóbb és hatékonyabb legyen, és elutasítja azt az elképzelést, hogy a nemzeti kormányok által hozott makrogazdasági döntések miatt esetleg egyes régiókat, településeket vagy polgárokat büntessenek; felhívja a figyelmet arra, hogy az alapok újraprogramozása jelentős adminisztratív terhet teremthet; emlékeztet arra, hogy a szóban forgó rendelet 23. cikkének (4) bekezdésével összhangban benyújtott újraprogramozásra vonatkozó javaslathoz ugyanezen rendelet 49. cikkének (3) bekezdésében említetteknek megfelelően az érintett monitoring-bizottság előzetes konzultációjára van szükség;

31.  rámutat arra, hogy a szabálytalanságok az összetett követelményekből és szabályozásból fakadnak; hangsúlyozza, hogy a kohéziós programok végrehajtása során jelentkező szabálytalanságok számát az irányítás és az eljárások egyszerűsítése, valamint az újonnan elfogadott vonatkozó irányelvek mihamarabbi átültetése és a kevésbé fejlett régiók igazgatási kapacitásának megerősítése révén lehetne csökkenteni; kiemeli ezért, hogy az európai strukturális és beruházási alapok előirányzatai megfelelő felhasználásának biztosításához szükséges ellenőrzés biztosításakor szükség van a kedvezményezettek adminisztratív terheinek csökkentésére, az igazgatási és ellenőrzési rendszerek optimalizálására és javítására, a kockázatértékelés fokozott hangsúlyozására és a hatósági feladatok helyes kiosztására, ugyanakkor annak érdekében, hogy hatékonyabban megelőzzék a szabálytalanságokat és következésképp elkerüljék a pénzügyi kiigazításokat, valamint a kifizetések megszakítását vagy felfüggesztését, az egyszerűsítés nem áshatja alá a meglévő megerősített ellenőrzési eljárásokat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy e pénzügyi eszközökből kevés kifizetés teljesült a kedvezményezettek javára, különösen az ezen eszközök használatának növelésére irányuló célkitűzésre; e tekintetben felkéri a tagállamokat, az irányító hatóságokat és a szóban forgó pénzügyi eszközökkel foglalkozó érintett feleket, hogy maradéktalanul használják ki a pénzügyi eszközök – technikai tanácsadói platform (FI-TAP) és a fi-compass – révén rendelkezésre álló technikai segítségnyújtást;

Foglalkoztatás, kkv-k, ifjúság és oktatás

32.  leszögezi, hogy az európai strukturális és beruházási alapokon keresztül jelentős mértékben hozzá lehet járulni a válság következtében elindult kedvezőtlen társadalmi folyamatok megfordításához, ehhez pedig az alapok hatékonyabb összehangolása, és rugalmasságának növelése mellett a több alapból finanszírozott programozás által kínált, integrált megközelítést kell elősegíteni és egyszerűsíteni, mivel ezáltal különösen jobban kihasználhatók a szinergiák, különösen az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap között; hangsúlyozza, hogy az Európai Szociális Alap által finanszírozott beruházásokkal csak akkor lehet optimális eredményt elérni, ha a szükséges infrastruktúra és a megfelelő intézmények működnek; felhívja a figyelmet arra, hogy az európai strukturális és beruházási alapokkal hatékonyan támogatható a társadalmi befogadás, ezért ezeket az alapokat igénybe kell venni a hátrányos helyzetű és a kiszolgáltatott csoportok, például a romák és a fogyatékkal élők integrációjának előmozdításához, valamint a gyermekek és felnőttek számára nyújtott intézményi szolgáltatásoktól a közösségalapú szolgáltatások felé való átmenet támogatásához;

33.  kéri a Bizottságot, hogy Unió-szerte fordítson kiemelt figyelmet a kisebbségi csoportok helyzetére, mivel azok a társadalmi kirekesztés valamennyi formáját elszenvedik, ezért fokozottabban ki vannak téve a strukturális munkanélküliségnek; úgy véli, hogy az Unión belüli társadalmi kohézióra irányuló bármely politikai tervezés során figyelembe kell venni a kisebbségek integrációját;

34.  kiemeli, hogy a kkv-k kulcsfontosságú szerepet játszanak a munkahelyteremtésben, és képesek előmozdítani az intelligens növekedést, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású digitális gazdaságot; kedvező, az ilyen – különösen fiatalok által indított és vidéki térségekben található – vállalkozások létrehozását és működtetését támogató szabályozási környezet kialakítását szorgalmazza; hangsúlyozza, hogy feltétlenül csökkenteni kell a kkv-kra nehezedő bürokratikus terheket, és elő kell segíteni e vállalkozások finanszírozáshoz jutását, továbbá olyan támogató programokra és képzésekre van szükség, amelyek révén fejleszthetők a vállalkozói készségek;

35.  rámutat arra, hogy az Unió vállalati szektorának 99%-át a kkv-k teszik ki, és ők adják az Unión belüli munkahelyek 80%-át;

36.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság túl alacsony küszöbértéket (ötmillió euró) állapított meg az Európai Regionális Fejlesztési Alapból a kisméretű kulturális és fenntartható idegenforgalmi infrastruktúrák számára nyújtott támogatás esetében, ahol a támogatást összköltségben adják meg a finanszírozásra jogosult költségek helyett, és hangsúlyozza, hogy az ilyen projektek a társadalmi-gazdasági hatás, a társadalmi befogadás és a vonzerő tekintetében jelentős kedvező hatást gyakorolhatnak a regionális fejlesztésre;

37.  egyetért a Bizottság elemzésével, miszerint a gazdasági és társadalmi prioritások – különösen az egyrészről a gazdasági növekedés, másrészről a társadalmi befogadás, az oktatás és a fenntartható fejlődés tekintetében – jobban egyensúlyba hozhatók lehetnének az egyes tagállamokban, amit alátámasztana a partnerek és az érintettek közötti érdemi párbeszéd; hangsúlyozza, hogy e prioritások sikeres megvalósítása szempontjából meghatározó a tagállamok intézményi keretének igazgatási kapacitás és az igazságszolgáltatás minőségének szempontjából történő javítására irányuló egyértelmű stratégia;

38.  kiemeli az ESZA, illetve az ifjúsági garanciarendszer és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés együttes jelentőségét, amelyeknek a lehető legtöbb életképes munkahely-teremtési projektet kell fenntartaniuk, többek között üzleti kezdeményezések formájában;

39.  figyelmeztet, hogy a riasztó méreteket öltő ifjúsági munkanélküliség azzal fenyeget, hogy egy generációnyi munkavállalót elveszítünk, elsősorban a kevésbé fejlett régiókban és a válság és a munkanélküliség által különösen sújtott régiókban; leszögezi, hogy a fiatalok munkaerő-piaci integrációjának előmozdítását továbbra is kiemelt célként kell kezelni, amelynek eléréséhez elengedhetetlen az EU aktív részvétele, és amelyhez az ESZA-n, az ERFA-n, a Kohéziós Alapon és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésen keresztül jelentősen hozzá lehet járulni; úgy véli, hogy e tekintetben eredményorientáltabb megközelítést kell követni a rendelkezésre álló források lehető leghatékonyabb felhasználása érdekében, ily módon fellendítve a foglalkoztatást és a versenyképességet, nagyobb bevételt teremtve, ami az uniós gazdaság egésze számára előnyökkel jár; ezzel összefüggésben kiemeli az ifjúsági garancia alapvető szerepét, mivel segíti a 25 év alatti fiatalokat a jó minőségű munkahely vagy a foglalkoztatáshoz szükséges iskolai végzettség, készségek és tapasztalat megszerzésében; hangsúlyozza, hogy minél előbb biztosítani kell az ifjúsági garancia program és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésbe tartozó többi intézkedés végrehajtásához szükséges forrásokat; úgy véli, hogy egyértelmű és könnyen érthető hatásmutatókat kell használni, hogy az uniós alapoknak a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz való hozzájárulása pontosan mérhető legyen;

40.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok foglalkoztatása terén elért eredmények javítása érdekében folytatni kell az erőfeszítéseket, mivel ezek az eredmények az ESZA-rendelet és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés elfogadása ellenére nem voltak jók; rámutat, hogy az Unió politikailag elkötelezte magát amellett, hogy azonnali támogatást nyújt a fiatalok munkaerő-piaci integrációjához;

41.  hangsúlyozza, hogy a termelési eljárások megváltozásából és a társadalom elöregedéséből adódóan jelentős mértékben nőtt az ESZA szerepe és a munkavállalók képességeinek kiigazításába való beruházás fontossága; e tekintetben határozottan úgy véli, hogy az ESZA-t a nemzeti megközelítések kiegészítésére kellene felhasználni a tagállamokban; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák a rendelkezésre álló források lehető leghatékonyabb és legeredményesebb felhasználását a munkavállalók foglalkoztathatóságának, a nemek közötti egyenlőség és a társadalmi befogadás biztosítása érdekében; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ESZA keretében finanszírozott képzési programokat a vállalkozók és az irányítási személyzet igényeihez is kell igazítani a vállalatok, különösen a kkv-k fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében, amelyek a legtöbb munkahelyet teremtik az EU-ban;

42.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy folytassák az EURES platform javítására és kiterjesztésére irányuló munkájukat, amely hatékony eszköze a munkavállalók európai mobilitása előmozdításának, különös tekintettel a határokon átnyúló mobilitásra, mivel bővíti a munkavállalók európai munkaerőpiaccal kapcsolatos ismereteit, tájékoztatja őket a munkalehetőségekről és támogatást nyújt az eljárások során; ösztönzi a tagállamokat, hogy fejlesszék és támogassák az EURES hálózatokat, elismerve azt, hogy a határ menti ingázók szembesülnek először az adaptációval és a szakképesítés elismerésével kapcsolatos problémákkal ; megjegyzi, hogy e hálózatok az állami foglalkoztatási szolgálatok, a szociális partnerek, a helyi és regionális hatóságok és egyéb magánszereplők együttes részvételével ösztönzik és támogatják a határokon átnyúló mobilitást;

43.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a minőségi munkahelyeket az új technológiák segítségével hozzák létre; úgy véli, hogy a Bizottságnak össze kell kapcsolnia a munkanélküliség csökkentését az európai digitális menetrend és a Horizont 2020 program eszközeivel;

44.  megjegyzi, hogy az Unióban továbbra is nagyon magas az iskolát korán elhagyók aránya, és hogy ez a probléma kihat az ifjúsági munkanélküliség arányára; hangsúlyozza, hogy ezt a problémát az oktatási rendszer és a tananyag modernizálása révén kell megoldani, felhasználva az ESZA forrásait;

45.  rámutat, hogy az oktatási intézmények és a munkaerő-piaci szereplők közötti hatékony együttműködés nélkül lehetetlen lesz orvosolni a fiatal diplomások körében jellemző magas munkanélküliségi szintet az EU-ban; különösen hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiacon keresett ismeretekre és készségekre irányuló oktatással nőtt a fiatalok foglalkoztatottságának aránya és csökkentek a társadalmi különbségek;

46.  hangsúlyozza a munkahelyteremtés nemi dimenziójának fontosságát; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő finanszírozást a női munkanélküliség kezelésére; azon a véleményen van, hogy a rugalmasabb munkaidő tekintetében a nők számára előnyös lehet a technológiai haladás, és felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel;

47.  megerősíti, hogy a nők munkaerő-piaci jelenlétének fokozásához gyermekgondozási létesítményekre van szükség a fiatal gyermekek számára, ezért felhívja a Bizottságot, hogy támogasson ilyen irányú innovatív projekteket; rámutat, hogy a közösségi infrastruktúrákba, például gyermekgondozó létesítményekbe való beruházások növelik a nők esélyét arra, hogy aktívan részt vegyenek a gazdaságban és a munkaerőpiacon;

48.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a foglalkoztatáshoz és a szociális befogadáshoz kapcsolódó célkitűzések elérése érdekében vegyék figyelembe a szülési szabadságról visszatérő nők igényeit, ösztönözzék a munkaadókat a szülési szabadságról visszatérő nők alkalmazására, könnyítsék meg a rugalmas munkaszerződéseket, valamint támogassák a továbbképzéseket (élethosszig tartó tanulás), lehetővé téve a nők szakmai karrierjének zökkenőmentes folytatását;

A kohéziós politika irányítása

49.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikát a megfelelően működő, többszintű kormányzás jegyében kell irányítani, egyúttal hatékony rendszert kell létrehozni a nyilvánosság és a vállalkozások kéréseinek kezelésére, emellett átlátható és innovatív közbeszerzésről kell gondoskodni, mivel mindezek elengedhetetlenek a kohéziós politika hatásának növeléséhez; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az uniós és tagállami szintű döntések fontossága ellenére gyakran a helyi és regionális hatóságok elsődleges közigazgatási felelősségi körébe tartoznak a közberuházások, a kohéziós politika pedig alapvető fontossággal bír e hatóságok kulcsfontosságú szerephez juttatásában az Unión belül; emlékeztet ezért a közös rendelkezésekről szóló rendeletben és a partnerségi magatartási kódexben részletezett partnerség elve széleskörű végrehajtásának szükségességére;

50.  ajánlja, hogy a kohéziós politikai erőforrásokat és ismereteket használják fel a hatóságok igazgatási kapacitásának hathatós megerősítésére, különösen helyi és regionális szinten, hogy a hatóságok ezáltal eredményesebben tudjanak minőségi szolgáltatásokat nyújtani a lakosság számára, többek között az új technológiák szélesebb körű felhasználása és az eljárások ésszerűsítése révén; felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg az igazgatási segítségnyújtás formáit olyan kulcsfontosságú ügyekben, mint a kezdeményezések célkitűzéseinek meghatározása, eredményeinek megfelelő mutatószámokkal való felmérése, valamint az egész EU-ra kiterjedő nyomon követésen és értékelésen alapuló igazgatási kultúra kialakításához végrehajtandó intézkedések meghozatala; fontosnak tartja, hogy a helyi és a regionális hatóságok segítséget kapjanak a források és a beruházások növelésében döntő fontossággal bíró innovatív pénzügyi eszközökkel, valamint a közbeszerzéssel kapcsolatosan, amelynek egyre nagyobb szerepet kell játszania az innovációt és a kreativitást serkentő közigazgatási eszközként;

51.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a hatodik kohéziós jelentés nem tartalmaz mélyreható elemzést a JASPERS technikai segítségnyújtási eszköz által elért eredményekről, amely a 2007–2013 közötti időszakban az uniós alapokból társfinanszírozandó magas színvonalú, kiemelkedő projektek kidolgozásához szükséges technikai szakértelmet biztosította a tagállamok számára; üdvözli a 2013-ban kapacitásépítési tevékenységek folytatása céljából indított JASPERS hálózati platformot és a 2014-ben létrehozott hálózati és kompetenciaközpontot, amely a 2014–2020 közötti programozási időszak projektjeinek kidolgozásához nyújt szakértői segítséget; üdvözli az európai strukturális és beruházási alapokkal kapcsolatos igazgatási kapacitásépítéssel foglalkozó kompetenciaközpont létrehozását, amely hozzájárul az európai strukturális és beruházási alapok irányításában és végrehajtásában érintett tagállamok valamennyi hatósága kapacitásának fokozásához;

52.  üdvözli, hogy a Bizottság egyre nagyobb figyelmet fordít a kormányzás szerepére, és egyetért azzal, hogy a jó kormányzás és a magas színvonalú közszolgáltatások – ideértve a korrupció hiányát – alapvető fontosságúak a stabil beruházási környezethez; nagyra törő célokat szorgalmaz annak érdekében, hogy a kohéziós politikai kiadások kevésbé váljanak tisztességtelen felhasználás célpontjává, illetve a csalásellenes intézkedéseket szigorúbban alkalmazzák;

53.  meggyőződése, hogy a partnerségi magatartási kódex valamennyi szakaszban megerősíti majd a régiókon belüli részvételt formai és tartalmi szempontból egyaránt, továbbá maradéktalanul végre kell hajtani, mivel alapvető fontossággal bír a kohéziós politika hatásainak fokozása és eredményeinek megszilárdítása terén; gratulál azoknak a tagállamoknak és régióknak, amelyek a partnerségi magatartási kódexszel összhangban sikeresen bevonták partnereiket a partnerségi megállapodások és az operatív programok előkészítésébe; mindazonáltal komoly aggodalmának ad hangot a partnerség elvének számos esetben történő gyenge alkalmazása miatt, és arra kéri a Bizottságot, hogy ne hagyja jóvá azokat a programokat, amelyekbe nem vonták be kellőképpen a partnereket; hangsúlyozza a partnerségek magatartási kódexben foglaltak szerinti szervezésére vonatkozó bevált gyakorlatok terjesztésének fontosságát; arra kéri továbbá a Bizottságot, hogy rendszeresen nyújtson be a Parlamentnek egy, a partnerség elvének megvalósításával kapcsolatos aktuális helyzet értékelésére vonatkozó jelentést;

Területi dimenzió

54.  aggodalommal állapítja meg, hogy a hatodik kohéziós jelentésből szinte teljesen hiányzik a területi megközelítés, különösképpen a határon átnyúló együttműködésre tett utalások, jóllehet nélkülözhetetlen eszköz a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítéséhez; rámutat arra, hogy a transznacionális és makroregionális szempontok például az infrastruktúrát, a munkaerőpiacot, munkavállalói mobilitást, a környezetvédelmet – ideértve a közös vészhelyzeti tervet –, a vízhasználatot és a szennyvízelvezetést, a hulladékgazdálkodást, az egészségügyet, a kutatás és fejlesztést, az idegenforgalmat, a közszolgáltatásokat és a kormányzást illetően gazdagították volna a jelentést, mivel ezeken a területeken figyelemre méltó transznacionális tényezők és lehetőségek fedezhetők fel; úgy véli, hogy az európai határ- és határokon átnyúló régiók a 2014–2020 közötti programozási időszakban jóval eredményesebben tudnak majd megbirkózni a válság hatásaival, ha az intelligensebb, inkluzívabb és fenntarthatóbb növekedés útjára lépnek;

55.  hangsúlyozza, hogy az integrált és területi megközelítés különösen a környezetvédelem és az energia terén elengedhetetlen;

56.  üdvözli az érdekeltek összehangolására és az uniós szakpolitikák integrálására, valamint a beruházásoknak a valós helyi igényekre való összpontosítására szolgáló új eszközök, például az integrált területi beruházási és a közösségvezérelt, a kiegyensúlyozott területfejlesztésre törekvő helyi fejlesztési eszközök bevezetését; kiemeli a szakpolitikák területi hatásainak értékelésére szolgáló eszközök elfogadásának fontosságát, amely értékelés fő célja az uniós szakpolitikák helyi és regionális hatóságokra gyakorolt területi hatásának felmérése, valamint annak elérése, hogy a jogalkotási folyamatban nagyobb figyelem irányuljon e hatásokra, ugyanakkor tudomásul veszi az integrált területi megközelítések végrehajtása terén meglévő kihívásokat, tekintettel az uniós alapok között fennálló szabályozási különbségekre és a regionális és helyi közösségek felhatalmazásának szintjében a tagállamokban és az irányító hatóságoknál tapasztalt jelentős eltérésekre; szorgalmazza egy átfogó, integrált uniós beruházási stratégia kidolgozását, valamint a 2011-es magyar elnökség idején elfogadott és a 2015-ös elnökségek által kiértékelendő, 2020-ig szóló uniós területi menetrend megerősítését, amely magában foglalja az uniós városfejlesztési menetrendet; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a kis- és közepes méretű városi térségekre;

57.  aggodalommal veszi tudomásul az arra irányuló hivatkozások hiányát, hogy hogyan vették figyelembe a 2020-ig szóló uniós területi menetrend alapelveit és prioritásait a 2007–2013 közötti időszak kohéziós politikai programjai végrehajtásának során; a 2014–2020 közötti időszak során a kohéziós politika területi dimenziójának értékelésére megfelelő értékelési mechanizmusokat szorgalmaz;

58.  mindazonáltal örömmel nyugtázza, hogy a jelentés kiemelten kezeli a városfejlesztési kérdéseket, tekintettel a városok globalizált gazdaságban betöltött fontos szerepére és fenntarthatóság szempontjából gyakorolt esetleges hatásaira; tudomásul veszi az európai régiók és városok környezetbarátabb növekedésre való áttérésre vonatkozó kötelezettségvállalását, amely a Polgármesterek Szövetségében öltött formát; azt javasolja, hogy a vidéki és városi térségek között tapasztalható jelentős fejlődésbeli különbségekkel is kellően foglalkozni kell, valamint kezelni kell az egyszerre ellenálló és sérülékeny nagyvárosi régiókban jelentkező problémákat;

59.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a hatodik kohéziós jelentés a területi kohézió és a területi versenyképesség megvalósításának kulcsfontosságú elemei között nem említi meg a policentrikus területi fejlesztést a 2020-ig szóló uniós területi menetrenddel és a „Nyílt és policentrikus Európa felé” című 2013.évi ESPON-jelentéssel összhangban; kiemeli a kis- és közepes méretű városok szerepét és annak jelentőségét, hogy a kiegyensúlyozott területfejlesztés megvalósítása érdekében fokozzák a városi központok és a környező területek közötti funkcionális kapcsolatokat;

60.  kéri az EUMSZ területi kohézióról szóló 174. cikkének fokozott tiszteletben tartását főként a vidéki térségekben, kellő figyelmet fordítva a kohéziós politika és a vidékfejlesztés közötti lényeges kapcsolatra, különösen az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat illetően, mint a legkülső régiók, a legészakibb, gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók; ajánlja, hogy a régiókra számottevő hatást gyakorló egyéb demográfiai kihívásokat, például az elnéptelenedést, a népesség elöregedését és a rendkívül elszórt népességet is figyelembe kell venni; felkéri a Bizottságot, hogy a kohéziós politika megvalósításakor fordítson fokozott figyelmet a földrajzilag és demográfiailag leghátrányosabb helyzetben lévő térségekre;

61.  úgy véli, hogy a hatodik kohéziós jelentés nem foglalkozik kellő mélységben az európai területi együttműködéssel, annak ellenére, hogy az már a 2007–2013 közötti programozási időszakban is teljes értékű kohéziós politikai célkitűzésnek számított; emlékeztet arra, hogy az európai területi együttműködési csoportosulásban komoly lehetőségek rejlenek nem csak a határon átnyúló irányítás eszközeként, de az átfogóan integrált területfejlesztés előmozdítójaként is;

62.  felhív a kohéziós politika, az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz és az uniós szomszédságpolitika fokozott összehangolására, valamint a projektek eredményeinek hatékonyabb értékelésére és terjesztésére;

Kohéziós politika hosszú távon

63.  emlékeztet arra, hogy a fentiekből következően új lendületet kell adni az uniós kohéziós politikáról folyó vitának; úgy véli, hogy a 2019-es európai Parlamenti választási év döntő jelentőségű lesz, mivel az akkor újonnan választott Parlamentnek és a felálló új Bizottságnak az Európa 2020 stratégia lezárásával és a majdani új többéves pénzügyi kerettel is foglalkoznia kell, és megfelelő költségvetéssel biztosítania kell a kohéziós politika jövőjét 2020-at követően is, illetve új jogszabályokat kell kidolgoznia a kohéziós politikára vonatkozóan; megjegyzi, hogy a kohéziós politikáról folyó vita során ki kell térni a jelenlegi programozási időszak elején tapasztalt jelentős időhiányra és késedelmekre;

64.  hangsúlyozza az igazgatási kapacitások alapvető fontosságát; felhívja a szakpolitikai döntéshozókat minden irányítási szinten, hogy a célzott technikai segítségnyújtást részesítsék előnyben általában véve a kohéziós politikák megvalósítása és különösen a pénzügyi eszközök európai strukturális és beruházási alapokkal együttes, szélesebb körű felhasználása terén;

65.  úgy véli, hogy a kohéziós politikához kapcsolódó intézkedéseknek alapvető szerepet kell játszaniuk a belső versenyképességi különbségek és a strukturális egyenlőtlenségek csökkentésében a leginkább rászoruló régiókban; felhívja a Bizottságot az előfinanszírozás fontolóra vételére annak érdekében, hogy a 2014–2020 közötti időszakban elősegítse az alapok érintett tagállamok általi teljes felhasználását, mindenkor biztosítva a költségvetési elszámoltathatóság elvének tiszteletben tartását;

66.  felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti parlamentjeikben rendszeresen folytassanak magas szintű politikai vitát az európai strukturális és beruházási alapok eredményességéről, hatékonyságáról és időszerű igénybevételéről, illetve arról, hogy a kohéziós politika hogyan járul hozzá a makrogazdasági célkitűzések megvalósításához.

67.  felhívja a Tanácsot, hogy a kohéziós politikáért felelős miniszterek részvételével rendszeresen tartson üléseket, ahol az uniós gazdasági, társadalmi és területi kohézió terén folyamatosan felmerülő kihívások nyomon követésével és megválaszolásával foglalkoznak;

o
o   o

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 470. o.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(5) HL L 347., 2013.12.20., 303. o.
(6) HL L 347., 2013.12.20., 281. o.
(7) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(8) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0002.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0015.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0132.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0133.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0068.
(14) HL C 19., 2015.1.21., 9. o.
(15) HL C 242., 2015.7.23., 43. o.
(16) A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2015)0015, 2015.1.20.).
(17) A Bizottság határozata a 2014. évről a 2015. évre történő nem automatikus átvitelről és a 2015. évben újból rendelkezésre bocsátandó kötelezettségvállalási előirányzatokról (C(2015)0827, 2015.2.11.).


A tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évének (2012) értékelése
PDF 314kWORD 138k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i állásfoglalása a tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás 2012-es európai évének végrehajtásáról, eredményeiről és átfogó értékeléséről szóló jelentésről (2014/2255(INI))
P8_TA(2015)0309A8-0241/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évéről (2012) szóló, 2011. szeptember 14-i 940/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, különösen annak az idősek jogairól szóló 25. cikkére,

–  tekintettel Bizottságnak a tevékeny és egészséges időskor témájára vonatkozó innovációval kapcsolatos, 2015. március 9–10-én megtartott európai csúcstalálkozóról szóló végleges jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság 2015. február 23-i, „Az ezüst gazdaság növelése” című háttérdokumentumára,

–  tekintettel a tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás 2012-es európai évének végrehajtásáról, eredményeiről és átfogó értékeléséről szóló, 2014. szeptember 15-i bizottsági jelentésre (COM(2014)0562),

–  tekintettel a Bizottság „2015. évi jelentés a népesség idősödéséről: Gazdasági és költségvetési prognózisok az EU 28 tagállamára vonatkozóan (2013–2060)” című jelentésére (Európai Gazdaság 3|2015),

–  tekintettel az etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv (faji egyenlőségi irányelv) és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (foglalkoztatási egyenlőségi irányelv) alkalmazásáról szóló, 2014. január 17-i bizottsági közös jelentésre (COM(2014)0002),

–  tekintettel a Bizottság „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében, többek között a 2014–2020-as időszakra szóló Európai Szociális Alapon keresztül” című, 2013. február 20-i közleményére (COM(2013)0083),

–  tekintettel a szociális beruházási csomag 2014. évi végrehajtására vonatkozó bizottsági politikai ütemtervre,

–  tekintettel „A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje” című, 2012. február 16-i bizottsági fehér könyvre (COM(2012)0055),

–  tekintettel az aktív és egészséges időskor témájával kapcsolatos európai innovációs partnerség stratégiai végrehajtási tervének előreviteléről szóló, 2012. február 29-i bizottsági közleményre (COM(2012)0083),

–  tekintettel „A tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve (2012): A következő lépések” című, 2012. december 7-i tanácsi nyilatkozatra,

–  tekintettel a „Megfelelő szociális védelem az idősödő társadalmakban a tartós ápolásra-gondozásra szorulás kivédése érdekében” című 2014. október 10-i, a szociális védelemmel foglalkozó bizottság és a Bizottság által közösen készített jelentésre,

–  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) 2014. október 31-i „Az egészségügyhöz való hozzáférés válság idején” című jelentésére,

–  tekintettel az időskorral foglalkozó ENSZ-munkacsoport jelenlegi munkájára, melynek célja egy az idős emberek jogainak védelmére irányuló egyezmény létrehozása,

–  tekintettel az Eurofound „Munkavégzési preferenciák 50 után” címmel megjelent megállapításaira (2014),

–  tekintettel az Eurofound „Fenntartható munka: A jobb és hosszabb munkával töltött élet felé” címmel megjelent fókuszdokumentumára (2014. december),

–  tekintettel Európai Parlament Kutatószolgálata által 2015 márciusában készített „Az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve (2012)” című mélységi elemzésre,

–  tekintettel „A tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve” című, az Ecorys által készített, 2014. április 15-i végleges jelentésre,

–  tekintettel a 2012-es európai év érintettjeit tömörítő koalíció „Útiterv az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évéhez (2012) és azon túlra (EY2012)” című, 2012. december 10-i dokumentumára,

–  tekintettel az Eurobarométer 378. számú „Tevékeny időskor” című, 2012. januári tematikus felmérésére,

–  tekintettel „A válság hatása a kiszolgáltatott helyzetű csoportok ellátáshoz való hozzáférésére” című, 2013. július 4-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendjéről szóló, 2013. május 21-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a demográfiai kihívásról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2010. november 11-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A8–0241/2015),

A.  mivel a tevékeny időskor és a generációk közötti szolidaritás 2012-es európai évének (EY2012) célja a tevékeny időskor értéke tudatosításának erősítése, az információcsere ösztönzése, a tevékeny időskorral kapcsolatos politikák támogatása és az Unió és a tagállamok, valamint az állami és magánszektorban tevékenykedő valamennyi érdekelt fél konkrét fellépéseit szolgáló keret létrehozása volt;

B.  mivel a várakozások szerint 2050-re az EU lakosságának átlagéletkora 50 év fölött lesz;

C.  mivel az EU példa nélküli demográfiai, szociális és strukturális változások előtt áll, amelyekkel haladéktalanul foglalkozni kell; mivel a lakosság általános elöregedésével együtt jár az idős emberek és családjuk szociális ellátással, illetve az egészségüggyel és a gondozással kapcsolatos igényeinek növekedése, és az Unióban a közszolgáltatások hosszú távú minősége és fenntarthatósága nagyrészt a következő néhány év során végrehajtott intézkedésektől függ;

D.  mivel a várható élettartam növekedését a civilizáció szempontjából nyereségnek, illetve a társadalmi fejlődés egyik tényezőjének kellene tekintetni;

E.  mivel 2006-ban létrejött a Demográfiai Változások elnevezésű régiós hálózat, amely mintegy 40 európai régiót foglal magában, és mivel a hálózat célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontosak az olyan kihívások az Európai Uniós és annak gazdasági és társadalmi kohéziója szempontjából, mint a lakosság elöregedése és számának csökkenése;

F.  mivel az átlagosan egy nőre jutó gyermekek száma az EU-ban alacsonyabb, mint a generációs megújulási küszöbérték, a gazdasági válság szerepet játszik a születési arány csökkenésében, és a várható élettartam 2050-re további öt évvel emelkedhet;

G.  mivel a tevékeny időskor a 21. század egyik legnagyobb kihívása;

H.  mivel az elöregedés jelenségén felül, számos európai régióban a születési ráta meredek csökkenése eredményeként demográfiai hanyatlásnak lehetünk tanúi, amely a lakosság és a kereső tevékenységet folytatók számának csökkenésével és az idősek és másokra szorulók arányának növekedésével párosul; mivel e jelenségek az érintett régiók vidéki térségeiben még hangsúlyosabban jelennek meg, mivel a vidéki térségekben élők rendszerint elhagyják otthonukat, és a nagy, vagy közepes méretű városokba költöznek;

I.  mivel a tevékeny időskor és a generációk közötti szolidaritás kulcsfontosságú az Európa 2020 céljainak teljesítése és a versenyképes, virágzó és befogadó Európa megteremtése szempontjából;

J.  mivel a tevékeny időskorral foglalkozó politikák sikere szorosan összefügg egy sor, az uniós polgárok és munkavállalók életciklusa idején kidolgozott, a megkülönböztetésmentességet, a szociális védelmet, a társadalmi integrációt és a közegészségügyet elősegítő szakpolitikával;

K.  mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az „aktív” szó a társadalmi, gazdasági, kulturális, szellemi és polgári ügyekben való folyamatos részvételre utal, és nem csupán a fizikai tevékenység vagy a munkaerőpiacon való részvétel képességére, és mivel ebből következően az időskori nyugdíjba, illetve a rokkantság vagy betegség miatt nyugdíjba vonulók továbbra is aktívan hozzájárulhatnak családjuk, társaik, közösségük és nemzetük életéhez;

L.  mivel holisztikus megközelítésre van szükség, mely figyelembe veszi azokat a különböző összetevőket, melyek révén a munkavégzés az egész életút során fenntarthatóvá válik mind az egyén, mind a társadalom számára;

M.  mivel a munkavállalók különböző csoportjai különböző munkakörülmények között dolgoznak, és ez foglalkozás-egészségi egyenlőtlenségeket eredményez;

N.  mivel hatalmas szembeötlő különbségek vannak a tagállamok, valamit a regionális és helyi hatóságok között a tevékeny időskorral foglalkozó politikák és az időskori szociális védelemre irányuló politikák, a támogató infrastruktúrák és költségvetési források tekintetében;

O.  mivel a tevékeny és egészségben eltöltött időskor új társadalmi igényeket teremt, ami diverzifikált – már létező és még létrehozandó, új – közszolgáltatásokba, és természetesen az egészségügybe és az idősgondozásba való beruházást tesz szükségessé, és mivel új lehetőségeket nyit a szabadidő és pihenőidő élvezete és meghosszabbítása tekintetében;

P.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság közrejátszott az idősek szegénységi szintjének növekedésében, és mivel a szegénység vagy az elszegényedés kockázata és a társadalmi kirekesztés nem csupán egészségügyi kockázatot jelent, hanem el is veszi a tevékeny időskor megvalósulásának esélyét;

Q.  mivel az Európai Unióban mintegy 125 000 foglalkoztatóinyugdíj-alap működik, s ezek megközelítőleg 75 millió európai – az EU munkaképes korú népességének 20%-a – 2,5 milliárd euró értékű eszköze felett rendelkeznek;

R.  mivel az emberi társadalom egyik alapelve a generációk közötti szolidaritás; mivel, ahogyan a várható élettartam egyre inkább megnövekszik, a generációk közötti kapcsolatok mind fontosabbá válnak; mivel a gazdaságnak és a társadalomnak céljai eléréséhez szüksége van valamennyi generáció élettapasztalatára, elkötelezettségére és elképzeléseire;

S.  mivel az egész életen át tartó tanulásra és sportolásra irányuló programokban való aktív részvétel jelentősen hozzájárul a tevékeny időskor valódi kultúrájának megteremtéséhez, nem csak azt téve lehetővé a lakosság számára, hogy életük folyamán készségeiket a munkaerőpiac változó igényeihez igazítsák, hanem azt is, hogy eközben egészségesek és aktívak maradjanak, és általánosabb értelemben részt vegyenek a társadalom életében;

T.  mivel az idősebb nők az EU lakosságának 20%-t teszik ki, és ez az arány a jelenlegi demográfiai tendenciák szerint továbbra is növekedni fog; mivel a legtöbb uniós országban az idősebb nőket nagyobb arányban fenyegeti a szegénység, mint az idősebb férfiakat, ez a nők esetében átlagosan 21%, míg a férfiak esetében 16%; mivel a nők és férfiak nyugdíja közötti különbség az EU-ban 39%;

U.  mivel az elérhető technológiák lehetővé tehetik és megkönnyíthetik a munkaerőpiachoz és a független élethez való hozzáférést és a társadalomban való teljes értékű részvételt; mivel ugyanakkor jelenleg az alapvető digitális készségekkel nem rendelkezők több mint 69%-a 55 év fölötti; mivel az elérhetőség hiánya, az ikt gyors fejlődése és a csekély digitális jártasság miatt számos idősebb ember és fogyatékossággal élő személy nagy mértékben ki van téve annak a veszélynek, hogy nem tudja teljes mértékben kihasználni a jövőbeli digitális egységes piac előnyeit;

1.  elismeri, hogy az 2012-es európai év fontos politikai lendületet adott, és elősegítette a tevékeny időskor kihívásairól és a generációk közti szolidaritásról szóló vita elindítását Európában;

2.  a nemzedékek közötti méltányosságot a haszon és a terhek generációk közti egyenlő elosztásaként definiálja; úgy véli, hogy a nemzedékek közti funkcionális együttműködés a szolidaritásra épül, és azt a kölcsönös tisztelet, felelősség és egymás iránti gondoskodás alapján kell megvalósítani;

3.  megállapítja, hogy a 2012-es európai év egyedi céljai részben teljesültek, és a legjobb eredményeket a tudatosság fokozása és a rendezvények tekintetében érték el;

4.  megállapítja és üdvözli, hogy a 2012-es európai év rendezvényei és kezdeményezései révén egyértelművé vált, hogy az idősebbek nem jelentenek terhet a gazdaság és a társadalom számára, éppen ellenkezőleg, tapasztalatuk, eredményeik és ismereteik folytán értéket képviselnek;

5.  a 2012-es európai év sikeresen teljesítette azt a célját is, hogy a tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás tekintetében mobilizálja az érintett szereplőket; sajnálatosnak tartja azonban, hogy az új hálózatok létrehozásának források, projektek és ötletek az állami szektor, a magánszektor és a civil társadalom közti megosztására irányuló célkitűzése alig hozott eredményt; sajnálja, hogy a szociális partnerek részvétele változó mértékű volt, a magánvállalkozásokat pedig nem tudták jelentősebb arányban elérni; hangsúlyozza a kapacitásépítés szükségességét az idősek társadalmi életben való aktív részvételének előmozdítása érdekében;

6.  üdvözli, hogy a 2012-es európai év elősegítette a tevékeny időskorral kapcsolatos nemzeti politika menetrendek finomhangolását, ösztönözte a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, növelte a tevékeny időskort támogató kezdeményezések számát, valamint erősítette az érintettek tudását és készségeit;

7.  hangsúlyozza, hogy az idősekkel és a demográfiai változásokkal kapcsolatos, megbízható statisztikákra van szükség az időskort támogató célzottabb és hatékony stratégiák kialakítása céljából; felhívja a Bizottságot az idősebbek társadalmi helyzetére, egészségi állapotukra, jogaikra és életszínvonalukra vonatkozó átfogó, minőségi adatgyűjtés biztosítására;

8.  úgy véli, hogy rendkívül fontos a 2012-es európai év részeként elindított kezdeményezések folytatása, és hogy e kezdeményezések határozott politikai kötelezettségvállalássá alakuljanak, amelyet konkrét intézkedések követnek a társadalmi befogadás, az aktív részvétel és valamennyi generáció jóléte érdekében, a szubszidiaritás és az arányosság elvének betartása mellett; emlékeztet arra, hogy eredményesen végre kell hajtani az időskorral foglalkozó politikákra vonatkozó uniós jogszabályokat a mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztály valamennyi életszférájában jelenlévő diszkrimináció elleni küzdelem, illetve a diszkrimináció megelőzése céljából;

9.  hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a döntéshozatali szintből (ideértve az EU-t, a nemzeti, regionális és helyi szinteket), a civil társadalomból és a magánszektorból – ideértve az innovatív és önálló életvitelt támogató termékeket és szolgáltatásokat nyújtó iparágakat is – álló koordinációs háromszöget;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a demográfiai hanyatlásról, amely számos uniós országban egyre több régiót érint, és állítson össze közleményt a problémáról és az európai szinten, tagállami szinten és az érintett régiókban lehetséges intézkedésekről a demográfiai hanyatlás által jelentett kihívás kezelése céljából;

11.  hangsúlyozza, hogy a súlyos természeti vagy demográfiai hátrányokkal küzdő régiókat – pl. a ritkán lakott régiókat, szigeteket vagy hegyvidéki térségeket – különösen súlyosan érintik az idősödéssel kapcsolatos problémák, és kevesebb erőforrással és infrastruktúrával rendelkeznek a tevékeny időskor előmozdítására; annak megfontolására szólít fel, hogy az élénkítési tervek hasznosak-e az idősödés problémájának kezelésében, amelyet általában tovább súlyosbítanak a sok érintett régiót ezzel párhuzamosan sújtó elnéptelenedési folyamatok, és amely fenyegetést jelenthet e térségek túlélése szempontjából;

12.  sajnálatosnak tartja, hogy a 2012-es európai év viszonylag késői jóváhagyása miatt késtek a szerződéskötések és a végrehajtás, és ennek következtében bizonyos események – például a Seniorforce Day kezdeményezés – nem valósították meg a bennük rejlő lehetőségeket; tudomásul veszi a 2012-es európai év céljaira juttatott, a korábbi európai évek esetében előirányzott összegekhez képest kisebb költségvetést, és az ennek következtében a 2012-es európai év célkitűzéseinek megvalósítására jutó csekélyebb forrásokat;

13.  emlékeztet arra, hogy a tevékeny időskor többek közt olyan folyamatként határozható meg, amelynek során az egészségügyi és a társadalmi részvételi lehetőségek optimális módon alakulnak annak biztosításához, hogy az emberek idős korukban is jó életszínvonalon éljenek, és megtartsák korábbi életminőségüket; úgy véli, hogy a tevékeny időskorral foglalkozó politikáknak növelniük kell annak lehetőségét, hogy az emberek életük folyamán fizikailag, szociálisan és mentálisan jól érezzék magukat a jobb társadalmi befogadás és a fokozott társadalmi részvétel érdekében; kiemeli, hogy a tevékeny időskorhoz hozzátartozik a jobb hozzáférés az egészségügyi, a hosszú távú gondozási és szociális szolgáltatásokhoz – amelyek a válság alatt bizonyos esetekben nyomás alá kerültek – illetve az élethosszig tartó tanuláshoz, a társadalmi és kulturális tevékenységekben való részvételhez, aminek következtében jelentősen fejlődik a szociális infrastruktúra, így a napközi ellátóhelyek és lakásotthonok, továbbá fokozódik az életkor alapján történő megkülönböztetés és a sztereotípiák felszámolása, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni fellépés, valamint a tevékeny és egészségben eltöltött időskor értékének nagyobb elismerése;

14.  valamennyi tagállam számára azt javasolja, hogy szociális ellátórendszerükön keresztül mozdítsák elő és erősítsék meg az időseket szolgáló, magas minőségű állami infrastruktúrákat (otthonok, napközi ellátóhelyek és otthoni ellátás), ahol az időseket aktív résztvevőknek tekintik és nem azon kezdeményezések passzív alanyainak, amelyekben részt vesznek;

15.  úgy véli, hogy ki kell alakítani a demenciával kapcsolatos európai stratégiát, amelynek magába kell foglalnia a páciensek családjának segítését célzó intézkedéseket, információs kampányokat, figyelemfelhívást és a legjobb gyakorlatok tagállamok közti cseréjét;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ötven év fölöttiek körében tapasztalható munkanélküliség, illetve az egyre növekvő mértékű, még a gazdagabb tagállamokban is erősödő hosszú távú munkanélküliség aggasztó problémáját, továbbá a tagállamokkal, a regionális és helyi hatóságokkal, valamint a szociális partnerekkel együtt vizsgálja meg az idősebb munkanélküliek körülményeit és személyes helyzetét, és dolgozzon ki az e kiszolgáltatott csoporthoz tartozó munkavállalók munkaerő-piacon tartását elősegítő hatékony eszközöket, lehetőséget kínálva az élethosszig tartó tanulásra és a készségek fejlesztésére, munkahelyi képzésekre, valamint hozzáférhető és megfizethető tanulmányi programokra, emellett mindenki számára támogassa a generációk közötti képzéseket és a munkahelyi tudásátadást;

17.  hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben mindenekelőtt az olyan programokat kellene fontolóra venni, mint például a „generációs mentorálás”, mely ösztönzi az idősebb szakértők és a fiatal nemzedék közötti eszmecserét a munkahelyen és a képzések során; rámutat, hogy a munkafolyamat során támogatni kell a vegyes életkorú csoportokat, valamint díjazni kell a kiemelkedő projekteket; úgy véli, hogy a tagállamoknak olyan intézkedéseket kellene bevezetniük, amelyek arra ösztönzik a vállalkozásokat, hogy több idősebb munkavállalót alkalmazzanak, továbbá hogy alapelvként az idősebb munkavállalókat nem szabad kedvezőtlenebb bánásmódban részesíteni a szakképzések és továbbképzések során, mint a fiatalabb munkavállalókat; különösen kiemeli a munkahelyek idősebb munkavállalók igényeihez történő igazításának fontosságát és annak jelentőségét, hogy az idősebbek számára biztosítsanak több lehetőséget a részidős munkavégzésre, összhangban a munkavállalói preferenciákkal, és tegyék lehetővé a tovább dolgozni kívánó, illetve arra képes munkavállalók munkával töltött aktív idejének meghosszabbítását; úgy véli, hogy speciális nyugdíjrendszert kellene kialakítani a tartósan munkanélküli idősebbek számára, egyensúlyt teremtve e személyek, illetve a társadalombiztosítási rendszerek társadalmi stabilitás iránti igénye között;

18.  sajnálatosnak tartja, hogy az idősebbek még mindig gyakran szembesülnek az életkoron alapuló megkülönböztetéssel, sztereotípiákkal és akadályokkal; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül, megfelelően hajtsák végre a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló 2000/78/EK tanácsi irányelvet; megállapítja, hogy a Tanácsnál 2008 óta megrekedt az egyenlő bánásmódról szóló horizontális irányelvre irányuló javaslat(6), és felszólítja a tagállamokat, hogy mielőbb találjanak megoldást a helyzetre;

19.  ugyanakkor határozottan elutasítja azt, hogy a tevékeny időskorral foglalkozó politikákra kizárólag úgy tekintsenek, mint az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát fenntartó eszközre, és sürgeti a tagállamokat, hogy minden szükséges vizsgálatot végezzenek el és minden erőfeszítést tegyenek meg az életcikluson alapuló szemléletre való átállás és adott esetben a nyugdíjrendszer reformja érdekében, egyúttal mindent tegyenek meg a nyugdíjjal kapcsolatos szabályok stabilizálása érdekében, figyelembe véve az 50 év fölöttiekre vonatkozó, aktuális munkanélküliségi rátákat, mielőtt megváltoztatják a kötelező nyugdíjkorhatárt; hangsúlyozza, hogy abban az esetben, ha kizárólag a várható élettartamhoz kötik a nyugdíjkorhatárt, akkor figyelmen kívül marad a munkaerő-piaci fejlemények jelentősége, és ezért ez az eszköz önmagában nem elegendő az elöregedő társadalom jelentette kihívások leküzdésére; úgy véli, a fentiek helyett a tagállamoknak a munkahelyvédelmi jogszabályaik és a bérek alakítására szolgáló rendszereik révén támogatniuk kellene az idősebbek toborzását, különösen azokét, akik a kötelező nyugdíjkorhatár közelében vannak, mivel a munkanélküliség további negatív hatással járna a nyugdíjból származó jövedelmükre, ezenkívül a tagállamoknak fenntartható szociális védelmi rendszereket kell biztosítaniuk;

20.  felszólítja a tagállamokat, hogy mindenki számára, beleértve a munkaviszonyt indokoltan megszakítókat – főként nőket –is, biztosítsák az állami nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát és garantálják az egyéni és megfelelő nyugdíjjövedelmeket az időskor méltóságának biztosítása érdekében; kiemeli a foglalkoztatóinyugdíj-alapok megfelelő felügyeletének és független ellenőrzésének fontosságát a biztonságos és fenntartható nyugdíjak szempontjából;

21.  hangsúlyozza, hogy az idősebbeknek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy fontos szerepet játszanak családjuk segítésében, és felhívja a figyelmet az idősebbek által végzett értékes önkéntes munkára;

22.  hangsúlyozza, hogy az elöregedő európai társadalmak számára fontos jelentősége van az elérhető technológiáknak, és felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy inkluzív digitális egységes piacra vonatkozó stratégiát, melynek során biztosítja, hogy a hozzáférhetőség a stratégia egészében érvényesüljön és összekapcsolódjon az európai „ezüst gazdaság” ösztönzésével;

23.  üdvözli, hogy az 1304/2013/EU rendelet szerint a tevékeny és egészséges időskor az Európai Szociális Alap egyik beruházási prioritása a 2014 és 2020 közötti programozási időszakban; felszólítja a tagállamokat, hogy hatékonyan használják fel az elkülönített forrásokat; emlékeztet arra, hogy a tevékeny időskort előmozdító projektek finanszírozása más programok, például az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020, a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja (EaSI), valamint a közegészségügyi program keretében is rendelkezésre áll; szorgalmazza a programok és az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás elősegítését célzó különböző, az EU által rendelkezésre bocsátott eszközök jobb összehangolását, és a Horizont 2020 prioritásaival összhangban felszólít egy „alkalmazott egészség- és aktív idősödésre vonatkozó tudomány” elnevezésű kutatási prioritás létrehozására;

24.  felszólítja a tagállamokat, hogy a rendelkezésre álló Európai Szociális Alapot (ESZA), az európai strukturális és beruházási alapokat és a foglalkoztatás és szociális innováció európai programját használják az olyan szervezetek önsegítő programjainak pénzügyi támogatására, amelyekben idősebb emberek megosztják egymással energiájukat, tudásukat, tapasztalataikat és bölcsességüket és segítenek a rászorulóknak, ezáltal elősegítik az aktív és egészséges idősödést és hosszabb ideig független életmódot folytathatnak;

25.  emlékeztet a Bizottság 2010. évi költségvetési felülvizsgálatára, amely az uniós hozzáadott értéket egyik fő alapelveként határozta meg; hangsúlyozza, hogy ennek az elvnek kell valamennyi kiadás és uniós finanszírozás alapját képeznie, különösen kiemeli, hogy az ESZA nem használható a nemzeti megközelítések támogatására, hanem azt az aktív idősödést célzó programok további támogatásának biztosításához kell felhasználni;

26.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a tevékeny időskorral kapcsolatos alapok célzottságát és az alapok felhasználásának hatékonyságát; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az elbocsátott középkorú munkavállalók újbóli integrációjának problémáját kezelő új európai pénzügyi eszköz kivitelezhetőségét és hozzáadott értékét;

27.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy olyan teljes körű és megbízható adatokat gyűjtsenek, amelyek lehetővé teszik az ESZA idősebb munkavállalókra fordított kiadásai hatékonyságának értékelését;

28.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje egy olyan új uniós pénzügyi eszköz megvalósíthatóságát és hozzáadott értékét, amely minimumjövedelmet biztosítana a szegénységi küszöb alatt élő valamennyi uniós polgárnak;

29.  javasolja a tagállamoknak, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre olyan közpolitikákat és programokat, amelyek nemcsak a fizikai egészséget javítják, hanem elősegítik a mentális egészséget és a társadalmi kapcsolatokat is;

30.  alapvető fontosságúnak tartja annak elősegítését, hogy az Európai Unió alapjogi chartájának 25. cikkében foglaltaknak megfelelően az idősebb emberek a lehető legtovább fenntartsák önálló életvitelüket, az emberközpontú és az igények által vezérelt állami támogatás, segítségnyújtás és gondozási szolgáltatások fejlesztésével és fenntartásával, valamint az e szolgáltatások közötti kapcsolódások javításával; ezért felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfizethető, elérhető és megkülönböztetésmentes egészségügyi ellátást, és egészségügyi politikáikban helyezzék a hangsúlyt a megelőzésre; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy hajtsa végre a szociális beruházási csomagot, és továbbra is kiemelt politikai prioritásként kezelje az egészséges időskor és a megfelelő, minőségi hosszú távú gondozás kérdését, elemezze az egészségügy idősek számára való megfizethetőségét, gyűjtsön adatokat a várakozási időről az uniós egészségügyi ellátórendszerekben, valamint adjon a várakozási időr maximális hosszára vonatkozó iránymutatásokat; alapvető fontosságúnak tartja annak előmozdítását, hogy az emberek felelősséget vállaljanak saját egészségükért, jelentősen javuljon az egészségügyre vonatkozó tájékoztatás és a nemzeti motivációs kampányok színvonala, és ösztönzést kapjon az együttműködés az egészséggel kapcsolatos ismeretek terén, hogy az idősek képesek legyenek gondoskodni saját egészségükről; emlékeztet arra, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni az innovatív technológiai megoldásoknak és eszközöknek; elismeri a helyi szolgáltatásokra és jogosultságokra vonatkozó hatékony tájékoztatás e cél elérésében betöltött fontosságát ;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a „Megfelelő szociális védelem az idősödő társadalmakban a tartós ápolásra-gondozásra szorulás kivédése érdekében” című közös jelentés következtetéseit és haladéktalanul nyújtson be konkrét javaslatokat;

32.  úgy véli, hogy kiemelten kell kezelni az idősebbek családba való beilleszkedését; javasolja a Bizottságnak, hogy vizsgálja meg a családi vállalkozások nyújtotta lehetőségeket, és az idősgondozás terén ehhez kapcsolódó munkát,

33.  rámutat, hogy a jobban működő tömegközlekedés az egyik legfontosabb prioritás az idősebbek számára az életkor igényeihez igazított környezet kialakítása(7), a független életvitel támogatása és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a közlekedési rendszerek hozzáférhetőségét és interoperabilitását;

34.  üdvözli a Bizottság „Az ezüst gazdaság növelése” című háttérdokumentumát és ismételten hangsúlyozza az „ezüst gazdaság” továbbfejlesztésének szükségességét, amely az idősödő népesség kívánságait és igényeit elégíti ki az idősödő népességhez, illetve bizonyos termékekhez, szolgáltatásokhoz, innovatív megoldásokhoz és igényekhez kapcsolódó állami és fogyasztói kiadásokból fakadó gazdasági lehetőségek alapján, új munkahelyeket és növekedést eredményezve, egyúttal figyelembe véve a legkiszolgáltatottabb társadalmi-gazdasági csoportok igényeit;

35.  megjegyzi, hogy a munkaerő egyoldalú fiatalítása nem vezet több innovációhoz, ezzel szemben a tapasztalat, tudás és készségek pazarlását eredményezi;

36.  úgy véli, hogy az időseknek teljes mértékben be kell épülniük a társadalomba, és támogatni kell a mindennapi életben– többek között a közéletben – való részvételüket; úgy véli továbbá, hogy ösztönözni kell a fiatalok és idősek közötti tevékeny párbeszédet és tapasztalatcserét; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a nemzedékek közötti projektek szerepét; támogatja emellett az idősebbek méltó és önálló élethez való jogát, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 25. cikke rögzít; továbbá úgy véli, hogy biztosítani kell a fiatal és idős generációk képviselőinek aktív politikai szerepvállalását valamennyi uniós szinten, ahol a generációs érdekekről van szó;

37.  felhívja a figyelmet továbbá arra az értékes társadalmi szerepre, amelyet az idősek értékeik és tapasztalataik megosztása és a közösségi életre vonatkozó útmutatásaik révén betöltenek;

38.  felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy pozitív álláspontot fogadjanak el az ENSZ idősekkel foglalkozó nyílt munkacsoportjában annak biztosítása érdekében, hogy az idősebb polgárok teljes körűen élvezhessék emberi jogaikat; felkéri a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt az idősek jogaival foglalkozó független ENSZ-szakértővel és az időseket képviselő egyéb szervezetekkel az Unióban;

39.  sajnálatosnak tartja, hogy a foglalkoztatási minták az ideiglenes munkavállalás, a határozott időtartamú munkaviszonyok, a csekély mértékű foglalkoztatás vagy a munkanélküliség miatt egyre változékonyabbak és bizonytalanabbak;

40.  üdvözli a 2012-es európai év, illetve az aktív és egészséges időskor témájával kapcsolatos európai innovációs partnerség egyik legfontosabb eredményét, a demográfiai változásról szóló közelgő európai uniós konventet; kéri a Bizottságot, hogy az uniós költségvetésen belül azonosítsa azokat a területeket, amelyeken megtakarítások és hatékonyságnövelés érhető el annak érdekében, hogy pénzügyi támogatást biztosíthasson a konventnek, egy nyitott, nagyméretű és független hálózatnak, amely olyan helyi és regionális érdekelteket tömörít, amelyek – az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) együttműködve – elkötelezettek amellett, hogy az életkor igényeihez igazított környezet elősegítése révén nyújtsanak megoldást az európai demográfiai változásra;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el egy, a demokratikus változásra vonatkozó uniós stratégiát a különböző uniós fellépések összehangolására a szinergiák biztosítása és az európai polgárokra gyakorolt pozitív hatás maximalizálása, a gazdaság és a munkahelyteremtés, valamint az idősebbek emberi jogainak valamennyi uniós politikában történő védelme érdekében;

42.  úgy véli, hogy európai szinten nem kezelik megfelelően a demográfiai kihívásokat, ezért felszólítja a soron következő uniós elnökséget, hogy ismét vegye fel ezt a kérdést az Unió napirendjére és dolgozzon ki határozott politikai válaszokat;

43.  hangsúlyozza, hogy a demográfiai változás nem szolgáltathat ürügyet a szociális jogosultságok és szolgáltatások leépítéséhez;

44.  üdvözli a szociális védelemmel foglalkozó bizottság és a Foglalkoztatási Bizottság által kidolgozott, a tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítására vonatkozó alapelveket; üdvözli különösen a szociális védelemmel foglalkozó bizottság szerepét, hogy lehetővé tette a tagállamok közötti közvetlen tapasztalatcserét, többek között a hosszú távú gondozás és nyugdíjak vonatkozásában;

45.  üdvözli a tevékeny időskor mutatóját, melynek célja, hogy megragadja az idősebbek foglalkoztatásban és a társadalmi életben való aktívabb szerepvállalására és a független életvitelre nyíló lehetőségeket, valamint üdvözli a Bizottság és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság közösen irányított, folyamatban lévő utódprojektjét; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy tűzzenek ki a tevékeny időskor mutatóin alapuló célokat, melyeket a tevékeny időskorra vonatkozó átfogó stratégiák révén valósítanak meg, illetve kísérjék figyelemmel az e célok irányába történt előrelépéseket;

46.  rámutat, hogy az életkor igényeihez igazított környezetek előmozdítása alapvető eszköze az idősebb munkavállalók és munkakeresők támogatásának és a mindenki számára egyenlő lehetőségeket kínáló, befogadó társadalmak előmozdításának; e tekintetben üdvözli a Bizottság és a WHO közös irányítású projektjét, melynek célja a WHO életkor igényeihez alakított városokra vonatkozó globális útmutatójának európai környezethez igazítása;

47.  úgy véli, hogy egy, az idősek jogainak védelmére irányuló ENSZ-egyezmény javítani fogja az idősek életminőségét azáltal, hogy egyenlő hozzáférést biztosít számukra a politikához, gazdasághoz, egészségügyi ellátáshoz és kulturális jogokhoz, továbbá fontos platformként szolgálna az időskorról alkotott vélemény globális léptékű átformálására;

48.  felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el egy, az idősekkel szembeni rossz bánásmódra vonatkozó cselekvési tervet, figyelembe véve a WeDO partnerség által kidolgozott Hosszú távú gondozás európai minőségi keretrendszerét, és foglalkozzon a gondozásra és támogatásra szoruló idősek jogainak kérdésével;

49.  sajnálja, hogy a Bizottság még nem foglalkozott a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a fogyatékosságügyi stratégia végrehajtásában tapasztalható életkorbeli egyenlőtlenségekkel; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy hívja fel a figyelmet a fogyatékossággal élő idős személyek jogaira és életkoron alapuló, őket sújtó megkülönböztetésre, illetve kezelje azt, és biztosítsa, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény alkalmazása közben ne feledkezzenek meg az idősekről;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy bocsássa ki a régóta várt akadálymentesítési intézkedéscsomagot annak biztosítása érdekében, hogy a közlekedés, a lakhatás és az ikt-alapú termékek és szolgáltatások – köztük az „ezüst gazdaság” keretében kínáltak is – elérhetők legyenek az idősebb személyek számára;

51.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében adjon ki országspecifikus ajánlásokat a foglalkoztatás, a nyugdíjak,a társadalmi befogadás és a hosszú távú gondozás vonatkozásában végrehajtott gazdasági reformok megfelelősségéről, fenntarthatóságáról és méltányosságáról; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel jobban a gazdasági reformok szociális hatásait, nevezetesen a lakosság elöregedésének összefüggésében;

52.  hangsúlyozza az önkéntesség fontosságát, amelyet nem lehet adottnak tekinteni, és amelynek hozzáadott társadalmi értékét jobban figyelembe kellene venni, valamint amely elősegíti az interkulturális tanulást és a generációk közötti szolidaritást, ösztönzi a tevékeny időskort és az egész életen át tartó polgári szerepvállalást, továbbá lehetővé teszi az idősek számára, hogy elkötelezzék magukat a társadalom iránt, és ezáltal javulhasson életminőségük, jólétük és általános egészségi állapotuk; ösztönzi az önkéntes programokban való részvétel rugalmasabb és integratívabb megközelítésének kialakítását; ebben az összefüggésben sajnálattal veszi tudomásul az idősebb önkénteseket támogató Grundtvig program megszakadását; ebben az összefüggésben hangsúlyozza az idősek integrációjának elősegítésén munkálkodó egyesületek európai és transznacionális hálózatának, valamint az állami és magánszervezetek fontosságát, mivel ezek különösen támogatandóak, továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy ismerje el azok a sikeres uniós programokat, amelyek a civil részvételt kombinálták az idős embereket bevonó, az Unió egészére kiterjedő csoportos csereprogramokkal;

53.  hangsúlyozza, hogy a generációk közti méltányosságra irányuló politikának arra kell törekednie, hogy megteremtse a nyílt és őszinte, nemzedékek közötti párbeszéd folytatásának eszközeit, annak érdekében, hogy mindenki számára előnyös helyzetek jöjjenek létre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szolidaritás megteremtése érdekében munkálkodjanak intenzíven ezen eszközök létrehozásán;

54.  hangsúlyozza a szociális vállalkozások fontosságát, amelyek segítséget nyújtanak az időseket célzó szolgáltatások nyújtásában, egészségük nyomon követésében és a társadalomban való részvételük biztosításában;

55.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

(1) HL L 246., 2011.9.23., 5. o.
(2) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0328.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0204.
(5) HL C 74. E, 2012.3.13., 19. o.
(6) Javaslat a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (COM(2008)0426) szóló tanácsi irányelvre.
(7) Európai Bizottság (2012). Az Eurobarométer 378. számú „Tevékeny időskor” című tematikus felmérése.


A közlekedésről szóló 2011. évi fehér könyv végrehajtása
PDF 451kWORD 217k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i állásfoglalása a közlekedésről szóló 2011. évi fehér könyv végrehajtásáról: számvetés és a fenntartható mobilitás felé vezető út (2015/2005(INI))
P8_TA(2015)0310A8-0246/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvére (COM(2011)0144),

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság által 2015. március 17-én tartott, „fehér könyv a közlekedésről – Számvetés és a fenntartható mobilitás felé vezető út” című nyilvános meghallgatásra,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. április 22-i, „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Előrehaladás és kihívások” című véleményére,

–  tekintettel az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című, 2011. december 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a közlekedés fenntartható jövőjéről szóló, 2010. július 6-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára” című, 2007. július 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az „Európai közlekedéspolitika 2010-ig: ideje dönteni” című bizottsági fehér könyvről szóló, 2003. február 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az „Európai közlekedéspolitika 2010-ig: ideje dönteni” című bizottsági fehér könyvre (COM(2001)0370),

–  tekintettel a közelgő, 2015. decemberi párizsi éghajlat-változási konferenciára (COP21),

–  tekintettel az energiaunióra vonatkozó csomagra és annak „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című közleményére (COM(2015)0080),

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23–24-i európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság „Európai digitális egységes piaci stratégia” című közleményére (COM(2015)0192),

–  tekintettel a Bizottság „Együtt a versenyképes és erőforrás-hatékony városi mobilitás felé” című közleményére (COM(2013)0913),

–  tekintettel a 2011 és 2020 közötti európai közúti közlekedésbiztonságról szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A8-0246/2015),

A.  mivel a közlekedésről szóló fehér könyv nagyra törő ütemtervet állít fel az európai közlekedési rendszer átalakítására és egy tényleges egységes európai közlekedési térség létrehozására;

B.  mivel a mintegy 10 millió ember munkáját és a GDP 5%-át biztosító közlekedési ágazat az unió gazdaságának hajtóerejét képezi, és a jövőben is élen kell járnia a további gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzésében, valamint a versenyképesség, a fenntartható fejlődés és a területi kohézió előmozdításában;

C.  mivel a közlekedés terén Európa a gyártási és a szállítási műveletek tekintetében egyaránt világvezető, és létfontosságú az európai közlekedés folyamatos fejlesztése, az újabb beruházások, valamint a közlekedés fenntartható módon történő megújulása a világszintű technológiai vezető szerep megtartása érdekében, valamint azért, hogy továbbra is világszerte exportálhassa szabványait és az ágazat fenntarthassa versenyképességét valamennyi közlekedési mód tekintetében a globális gazdaságban, amelyet egyre inkább az új szereplők és új üzleti modellek megjelenése jellemez;

D.  mivel a digitalizáció, a városiasodás, a globalizáció és a demográfiai változás eredményeként társadalmi feltételeink is folyamatosan változnak, és olyan átállásra van szükségünk a jelenlegi közlekedéspolitikai paradigmák tekintetében, amely lehetővé teszi a jövő kihívásainak leküzdését;

E.  mivel a közlekedés alapvető fontosságú az emberek, az áruk és a szolgáltatások szabad mozgásához, amelyre az egységes piac épül, és a szabad mozgás egyszerre az európai integráció erőteljes motorja, valamint az európai ipar és kereskedelem teljesítményének kulcstényezője;

F.  mivel a közlekedés továbbra is csaknem teljes egészében függ a fosszilis üzemanyagoktól, és ez az egyetlen ágazat, amelyben az üvegházhatású gázok kibocsátása az elmúlt 25 évben nőtt, és ha a közelmúltban nem következik be gazdasági visszaesés, akkor e kibocsátás még tetemesebb lehetett volna;

G.  mivel sürgősen javítani kell a közlekedési rendszer energiahatékonyságát és fenntarthatóságát, valamint költséghatékony módon csökkenteni az olaj- és fosszilis energiaforrásoktól való függőségét, versenyképességének feláldozása és mobilitásának megnyirbálása nélkül, összhangban a fehér könyvben kitűzött célokkal;

H.  mivel a fejlett – különösen a hulladékgazdálkodási hierarchiának(6) megfelelő feldolgozásból származó hulladékból és maradékanyagokból előállított – fenntartható bioüzemanyagok kihasználatlan lehetőségeket rejtenek magukban az európai közlekedési rendszer olajfüggőségének csökkentése és a közlekedési ágazatból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklése tekintetében;

I.  mivel alapvetően fontos a transzeurópai közlekedési hálózatoknak (TEN-T) a megállapodott időkereteken belüli sikeres fejlesztése, az összes uniós régió közlekedési hálózatainak tényleges összekötése a földrajzi értelemben vett peremterületeknek az Unió központjához történő kapcsolásával, valamint az infrastruktúra fejlettségi szintje és karbantartása terén mutatkozó egyenlőtlenségek felszámolása, különösen az Unió keleti és nyugati részei között;

J.  mivel a közlekedési infrastruktúrába való beruházások kedvezően hatnak a gazdasági növekedésre, a munkahelyteremtésre és a kereskedelemre, és ezért fel kell számolni a közlekedési infrastruktúrába történő magánberuházások előtti akadályokat;

K.  mivel a közlekedési infrastruktúra általában hosszú távú finanszírozást igényel, és mivel a jogalkotók, a projektfejlesztők és a pénzügyi ágazat részéről mutatkozó bizalomhiány miatt a közelmúltban visszaesett a beruházások szintje;

L.  mivel Unió-szerte sok éven át alulfinanszírozott területet képviselt a tömegközlekedési infrastruktúra, és mivel a gyalogosokat, az időseket és a mozgáskorlátozott utasokat szolgáló létesítmények javítása az Unió céljai közé tartozik, és további forrásokat tesz szükségessé;

M.  mivel a fehér könyvnek egyik fő célkitűzéseként az embereket, illetve az őket utasként megillető jogokat kell a közlekedéspolitika középpontjába állítania;

N.  mivel az innovációnak és az intelligens közlekedési rendszereknek központi szerepet kell játszaniuk a mindenki számára hozzáférhető, korszerű, hatékony, fenntartható és interoperábilis európai közlekedési rendszerben;

O.  mivel a multimodális hálózatok, valamint a különböző közlekedési módok és szolgáltatások integrálása kedvezően hathatnak a személyszállítási és a teherfuvarozási összeköttetéseinek javítására és hatékonyabbá tételére, segítve a szén-dioxid és egyéb káros anyagok kibocsátásának csökkentését;

P.  mivel egy valóban egységes európai közlekedési térség létrehozása nem lesz lehetséges az uniós jogszabályok tagállamokban történő hatékony végrehajtása és – adott esetben – a jogi egyértelműség és a jobb jogérvényesülés biztosítását szolgáló, meglévő szabályozási keret egyszerűsítése nélkül;

Q.  mivel fel kell számolni mindazokat a fennmaradó akadályokat, műszaki összeférhetetlenséget és nehézkes közigazgatási eljárásokat, amelyek gátat vetnek a maradéktalanul integrált közlekedési rendszer kiépítésének, valamint ellenezni kell minden olyan új tagállami intézkedést, amely akadályozza az áruk és szolgáltatások szabad mozgását;

R.  mivel a piac további megnyitásának együtt kell járnia minőségi munkahelyek és megfelelő munkakörülmények, valamint magas színvonalú szolgáltatások és tisztességes verseny biztosításával valamennyi tagállamban;

S.  mivel az Európai Bizottság legutóbbi, „Közúti közlekedésbiztonság az Európai Unióban” című jelentéséből(7) az derül ki, hogy 2014-ben a közlekedési balesetek halálos áldozatainak száma Európában 1%-kal csökkent, ami jelentősen alacsonyabb érték, mint az előző években (2012–2013) mért 8%;

A fehér könyv végrehajtása és félidős felülvizsgálata

1.  üdvözli, hogy a Bizottság a fehér könyv félidős felülvizsgálatát tervezi azzal a céllal, hogy értékelje az elért előrehaladást és további fellépésekre tegyen javaslatot a kitűzött célok elérése érdekében; úgy véli, hogy – jóllehet a fehér könyv elfogadása óta foganatosított számos politikai intézkedés esetében még túl korai a hatások maradéktalan felmérése –, a számvetésre szükség van ahhoz, hogy át lehessen tekintetni a mellékletben felsorolt 40 kezdeményezés és 131 intézkedési referenciapont megvalósulásának aktuális helyzetét;

2.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy támogatja a fehér könyvben kitűzött célokat, valamint a versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer megteremtésére irányuló 10 célt; amelyek teljesítménymutatóként szolgálnak az üvegházhatású gázok kibocsátásának célul kitűzött 60%-os csökkentéséhez; hangsúlyozza, hogy a félidős felülvizsgálat során legalább fenn kell tartani a 2011-ben kitűzött nagyra törő célokat, valamint konkrét, megvalósítható és bizonyítékokon alapuló intézkedésekre és kezdeményezésekre kell javaslatot tenni az e célok elérésére irányuló erőfeszítések fokozása, felgyorsítása és egyszerűsítése érdekében; kéri a Bizottságtól, hogy értékelje, milyen mértékben elégségesek a fehér könyvben felsorolt intézkedések a fehér könyv átfogó célkitűzéseinek megvalósításához, és hogy tegyen javaslatot további jogi intézkedésekre;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy a Parlament 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. február 5-i állásfoglalásával(8), valamint az Európai Tanács 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23–24-i következtetéseivel összhangban frissítse a fehér könyvben foglalt kibocsátási célkitűzéseit, illetve javasoljon intézkedéseket a közlekedésből származó kibocsátások további csökkentésére annak érdekében, hogy segítsen a tagállamoknak elérni az általános „kötelezően megvalósítandó uniós célt az üvegházhatású gázok belföldi kibocsátásának az 1990-es szinthez képest legalább 40 %-kal történő csökkentésére” (oly módon, hogy a 2005-ös szinthez képest 2030-ra az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben részt vevő ágazatok 43%-os, az azon kívüli ágazatok pedig 30%-os csökkentést érjenek el);

4.  hangsúlyozza, hogy a 2030-ra kitűzött, a közlekedésből származó ÜHG-kibocsátáscsökkentési célkitűzést olyan szinten kell meghatározni, amely lehetővé teszi a fehér könyv azon hosszú távú célkitűzésének elérését, miszerint a közlekedésből származó ÜHG-kibocsátást 2050-re legalább 60%-kal csökkenti; ezzel kapcsolatban felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a közlekedés dekarbonizációjára irányuló átfogó stratégiáról szóló javaslatot;

Általános elvek: modális váltás és komodalitás

5.  hangsúlyozza, hogy az európai fenntartható mobilitási politikának a politikai eszközök széles tárházárakell épülnie annak érdekében, hogy költséghatékony módon át lehessen állni a legkevésbé szennyező és leginkább erőforrás-hatékony közlekedési módokra; rámutat, hogy a közlekedési módok közötti egyensúly megváltoztatása nem önmagában való cél, hanem a mobilitást el kell választani a jelenlegi közlekedési rendszer káros hatásaitól, mint például a forgalmi torlódás, a levegőszennyezés, a zaj, a balesetek és az éghajlatváltozás; elismeri, hogy a modális váltás politikája ezidáig nem hozott kielégítő eredményt; hangsúlyozza, hogy valamennyi közlekedési módot optimalizálni kell, valamint környezetbarátabbá, biztonságosabbá és energiahatékonyabbá kell tenni mind a mobilitás, mind a környezetvédelem magas színvonalának elérése érdekében;

6.  úgy véli, hogy az utasszállítás és a teherfuvarozás fejlődése erősen függ a különböző közlekedési módok hatékony kihasználásától, és hogy az európai közlekedési politikának ezért a hatékony komodalitáson kell alapulnia, lehetőség szerint elsőbbségben részesítve a leginkább energiahatékony és fenntartható közlekedési módok alkalmazását; úgy véli, hogy ez a különböző közlekedési módok közötti optimális egyensúly helyreállításához vezet majd, biztosítja a közlekedési módokon belüli és azok közötti átjárhatóságot, támogatja a fenntarthatóbb közlekedési és logisztikai láncokat, továbbá elősegíti a forgalom zökkenőmentes áramlását a módok és csomópontok között;

Korszerű infrastruktúra és intelligens finanszírozás

7.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő a külső költségek internalizálására vonatkozó javaslatokat a teherfuvarozás és a személyszállítás valamennyi módjára kiterjedően, közös, következetes és átlátható uniós módszertant alkalmazva, és figyelembe véve az egyes módok sajátságos jellemzőit, többek között a már internalizált externáliák átfogó elemzését, elkerülendő a kettős adóztatást; kézzelfogható intézkedéseket kér a „használó fizet” és a „szennyező fizet” elvek – többek között iránymutatások és bevált gyakorlatok révén történő – szélesebb körű alkalmazásának biztosítása érdekében, valamint a közlekedési módok közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítását az adott esetben a környezetvédelmi szempontból káros adótámogatások eltörlésével, az összes uniós régió versenyképességének fenntartása mellett;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy állapítson meg egy olyan általános keretet a személygépkocsik, illetve a könnyű haszongépjárművek nemzeti közúthasználati díjszabásaira vonatkozóan, amelynek megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie a harmadik országok állampolgáraira vonatkozóan és elsőbbséget kell biztosítania a távolságalapú díjszabás számára; felkéri a tagállmokat, hogy az infrastruktúra-használati díjakból származó bevételt különítsék el a biztonságos közlekedési infrastruktúra kiépítésére és fenntartására, valamint a közlekedéssel kapcsolatos környezetvédelmi problémák mérséklésére;

9.  hangsúlyozza, hogy a transzeurópai közlekedési hálózat teljes kiépítése továbbra is a fenntarthatóbb, hatékony és gördülékeny multimodális közlekedési rendszer létrehozásához, valamint a teherfuvarozásra és a személyszállításra használt közlekedési eszközök kiegyensúlyozottabb megoszlásához szükséges előfeltételek egyike; hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozásban részesíthető projektek kiválasztásakor a figyelmet a kilenc európai törzshálózati folyosóra, a hiányzó összeköttetések pótlására, különösen a határokon átnyúló szakaszokra, a szűk keresztmetszetek eltávolítására, a meglévő infrastruktúra felújítására, innovatív közlekedési megoldásokra, az átjárhatóságra, valamint multimodális állomások és városi csomópontok kifejlesztésére kell összpontosítani; nagyobb hangsúlyt kell fektetnie továbbá az európai hozzáadott értékre, a peremterületekkel, szigetekkel, hegyvidéki és távoli régiókkal való összeköttetés infrastrukturális fejlesztésére, valamint a transzeurópai közlekedési hálózatnak a szomszédos és a tagjelölt országok infrastrukturális hálózataival történő összekapcsolási projektjeinek támogatására;

10.  úgy véli, hogy az uniós finanszírozásnak a TEN-T törzshálózat 2030-ig történő befejezéséhez szükséges tényleges beruházási igényt kell tükröznie, és hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköznek és más finanszírozási eszközöknek a transzeurópai közlekedési hálózat és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz iránymutatásainak követelményeit követő közlekedési infrastruktúrába történő beruházást kell ösztönözniük, elsőbbséget biztosítva a fenntartható közlekedési eszközöknek, úgy mint a vasútnak, a belvízi szállításnak, illetve a rövid távú tengeri fuvarozásnak; hangsúlyozza, hogy a társfinanszírozásban részesített projekteknek tükrözniük kell, hogy olyan infrastruktúrára van szükség, amely a versenyképesség, illetve a gazdasági, társadalmi és területi kohézió szempontjából kedvez az Uniónak, valamint amely a lehető legkisebbre csökkenti a környezetre gyakorolt hatást, ellenálló az éghajlatváltozás esetleges következményeivel szemben, és emellett garantálja a felhasználók egészségét és biztonságát;

11.  kéri az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz pénzügyi forrásainak drasztikus növelését, valamint a transznacionális közlekedéstervezés és infrastruktúrafinanszírozás előkészítésének, végrehajtásának és finanszírozásának vonatkozásában az európai hatáskörök bővítését;

12.  hangsúlyozza, hogy a közúti infrastruktúra minősége – amely közvetlen hatással van a közúti közlekedés biztonságára – Unió-szerte jelentős különbségeket mutat, és a tagállamokban a közúti baleseti halálozások több mint 90%-a városi és vidéki közutakon következik be; hangsúlyozza, hogy különféle uniós szakpolitikák és eszközök révén elő kell mozdítani az ilyen típusú infrastruktúra hatékony finanszírozását, különösen a kohéziós országokban; hangsúlyozza egyúttal a meglévő infrastruktúra – többek között a másodrendű úthálózat – megfelelő karbantartásának szükségességét is;

13.  hangsúlyozza, hogy a Jean-Claude Juncker által meghirdetett európai beruházási terv részeként a Bizottság által javasolt Európai Stratégiai Beruházási Alap felhasználása során a fenntartható közlekedést és a magas társadalmi, gazdasági és környezeti értéket létrehozó, alapvető fontosságú infrastrukturális projekteknek kell elsőbbséget biztosítani, valamint minőségi munkahelyteremtést, hosszú távú növekedést, versenyképességet, innovációt és területi kohéziót – többek között fenntartható városi és vasúti projekteket – előmozdító projekteket kell megcélozni az uniós közlekedéspolitikai célokkal és jogszabályokkal összhangban (TEN-T iránymutatások, Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz); ezzel összefüggésben több figyelmet és gyakoribb alkalmazást érdemelnek az olyan új finanszírozási módok, mint a köz- és magánszféra közötti partnerségek és koncessziók; hangsúlyozza, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap által finanszírozott projektek kiválasztási folyamatának – amelybe be kell vonni az állami és a magánszektor érintett szereplőit – átláthatónak kell lennie;

14.  hangsúlyozza, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapot elsődlegesen az uniós költségvetés nem elkülönített forrásaiból kell finanszírozni, és csak végső esetben azokból az összegekből, melyeket a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret 1A fejezete alá tartozó programok nem használtak fel; hangsúlyozza, hogy a garanciaalap finanszírozását a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatának keretében át kell tekinteni, valamint a különböző programok teljesítési és végrehajtási arányainak elemzése alapján alternatív finanszírozási lehetőségeket kell meghatározni a pénzeszközök 2016–2020 közötti időszakra szóló 1A fejezetből történő átcsoportosításának lehető legnagyobb mértékű minimalizálása érdekében; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is meg kell vizsgálnia, hogy miként lehet a lehető legnagyobb mértékben kompenzálni az éves költségvetési eljárás keretében a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatát megelőző években elfogadott, az uniós programokból az Európai Stratégiai Beruházási Alap finanszírozására történő átcsoportosításokat;

15.  megerősíti, hogy támogatja az olyan innovatív pénzügyi eszközöket, amelyek a magánfinanszírozás jobb mozgósításának elősegítése révén lehetővé teszik a közkiadások optimalizálását, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a közlekedés területén számos projekt nem termel elegendő jövedelmet ahhoz, hogy kizárólag erre a típusú eszközre lehessen támaszkodni, ami állami támogatás formájában történő finanszírozást tesz szükségessé;

16.  hangsúlyozza az intelligens közlekedési rendszerek gyors kialakításának és alkalmazásának szükségességét, amelyek lehetővé teszik a meglévő infrastruktúra hatékonyabb, fenntartható és biztonságos felhasználását és a kapacitás bővítését az új infrastruktúra kiépítéséhez szükséges idő, költségek és területfelhasználás nélkül; hansúlyozza a frekvenciák hatékony felhasználásának és az intelligens közlekedési rendszerek közötti átjárhatóságnak a fontosságát annak érdekében, hogy a forgalom áramlása a közlekedési módok és csomópontok között zökkenőmentes legyen; kéri ezért, hogy időben valósítsák meg az európai műholdas navigációs programok kiépítési és hasznosítási szakaszát, valamint a közlekedési alkalmazások hatékony fejlesztését a Galileo és EGNOS rendszereken belül;

Fenntartható közlekedés és városi mobilitás

17.  hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság fokozását az európai közlekedéspolitika egyik fő prioritásává kell tenni; megállapítja, hogy a közlekedési rendszer egésze tekintetében sürgősen szükség van az erőforrás-hatékonyság javítására a meglévő kapacitás hatékonyabb kihasználása és a járművek kihasználtsági arányának javítása érdekében, valamint azért, hogy biztosított legyen, hogy a közpénzeket nemzeti és uniós szinten a leghatékonyabb intézkedésekre fordítják;

18.  hangsúlyozza az elektromos közlekedés és az elektromos tömegközlekedési rendszerek – megújuló energiaforrások bevezetésével kiegészített – népszerűsítésének jelentőségét a villamosenergia-ágazatban, elsőbbségben részesítve a vasúti hálózat további villamosítását, valamint a villamosok, az elektromos buszok ( trolibuszok), az elektromos autók, a két-, három- vagy négykerekű elektromos járművek, az e-kerékpárok és a kis elektromos csónakok előmozdítását; hangsúlyozza a modern függőkocsipályák (drótkötélpáyák) kínálta lehetőségeket a városi tömegközlekedési rendszerek kapacitásának bővítése szempontjából, ezek ugyanis olcsó és könnyen kiépíthető közlekedési eszközök;

19.  hangsúlyozza az alternatív üzemanyagok és meghajtórendszerek – különösképp amelyek esetében Európa jelentős előnnyel rendelkezik – közlekedésbe történő bevezetésének jelentőségét annak érdekében, hogy csökkenjen a közlekedési ágazat fosszilis tüzelőanyagoktól való függősége, javuljon a levegő minősége és csökkenjen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e technológiák még nem terjedtek el kellő mértékben, különösen a tömegközlekedés területén;

20.  megjegyzi, hogy a tömegközlekedés városi térségekben való fejlesztése nem szerepel egyértelműen a fehér könyv tíz célkitűzése között; úgy véli, hogy új célt kell kitűzni, éspedig a tömegközlekedés használatának kétszeresére emelését a városi térségekben 2030-ig; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy megfelelő eszközök és infrastruktúra kialakításáról szóló intézkedéseket kell hozni a tömegközlekedést igénybe vevő személyek – köztük az idős vagy fogyatékossággal élő emberek, továbbá a kerékpárosok, akik utazásuk csak egy részében használják a tömegközlekedést – háztól házig történő mobilitásának megkönnyítése céljából; hangsúlyozza, hogy e cél eléréséhez megfelelő beruházásra van szükség, különösen a tömegközlekedési infrastruktúra következetes karbantartásának és bővítésének biztosítása érdekében; ezért arra sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő, hosszú távú és megbízható finanszírozást a városi tömegközlekedési infrastruktúrára irányuló projektekhez;

21.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat, valamint az érdekelt feleket abban, hogy feltérképezzék a már meglévő és az új uniós finanszírozási lehetőségeket a tömegközlekedés terén, valamint a köz- és a magánszféra közötti innovatív partnerségi rendszereket alakítsanak ki; felhívja a figyelmet a Számvevőszék 1/2014. számú, „Az EU által támogatott városi tömegközlekedési projektek eredményessége” című különjelentésének tanulságaira, amely az uniós strukturális alapok által társfinanszírozott városi tömegközlekedési projektek végrehajtását és eredményességét értékelte, valamint azt, hogy milyen mértékben feleltek meg a felhasználók szükségleteinek, illetve teljesítették a kihasználtságra vonatkozó célkitűzést;

22.  kiemeli a fenntartható városi mobilitási tervek jelentőségét, mivel azok eszközként szolgálnak a városok számára a közlekedési infrastruktúra és a közlekedési szolgáltatások hatékonyabb felhasználásának elősegítésére, valamint a különböző közlekedési módok városi térségekbe való, fenntartható módon történő integrálásának javítására, ezáltal segítve a levegő-, illetve zajszennyezés, a szén-dioxid-kibocsátás, a torlódás, valamint a közúti balesetek csökkentését; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a fenntartható városi mobilitási tervek fejlesztését és előmozdítását; hangsúlyozza, hogy az európai strukturális és beruházási alapokat szisztematikusabban azokra a városokra kellene fordítani, amelyek integrált helyi közlekedési tervet – például fenntartható városi mobilitási tervet – dolgoztak ki, és a saját vonatkozó jogszabályaikban szereplő követelményekkel összhangban meghatározták a megfelelő fellépéseket;

23.  kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt a tömegközlekedés üzemeltetőivel és a hatóságokkal a célból, hogy különböző médiumokon keresztül közlekedési információkkal lássa el a felhasználókat – többek között a fogyatékossággal élő személyek szükségleteire figyelemmel –, valamint hogy nagyobb szerepet játsszon a városi tömegközlekedési rendszerek javítását célzó, Unió-szerte bevált gyakorlatok és körülmények feltérképezésében; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is teljesítsék a városi közlekedési rendszerekre vonatkozó azon kötelezettségüket, hogy a városközpontokat összekapcsolják peremterületeikkel;

24.  hangsúlyozza, hogy a városi területek esetében szükség van bizonyos fokú rugalmasságra annak érdekében, hogy a szubszidiaritás elvének teljes körű tiszteletben tartása mellett teljesíteni tudják az uniós jog szerinti kötelezettségeiket, és biztosítani lehessen, hogy mobilitással kapcsolatos megoldásaik egyedi körülményeikhez igazodjanak;

25.  hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóbb közlekedési rendszer kialakításának kulcseleme a közlekedést igénybe vevők magatartása; olyan kezdeményezésekre hív fel, amelyek a használókat, kiváltképp a fiatalokat a biztonságosabb, fenntarthatóbb közlekedési módok (gyaloglás, kerékpározás – többek között megosztott kerépkárhasználat vagy -bérlés –, tömegközlekedési eszközök, megosztott autóhasználat, közös autóhasználat) igénybe vételére ösztönzik, aminek biztonságos infrastrukturális kereten belül kell megvalósulnia, valamint intelligens közlekedési rendszerek révén a különféle közlekedési módok intermodális használatához szükséges útvonaltervezés és valós idejű információk hozzáférhetővé tételére; felhívja ezért a Bizottságot, hogy hozzon példákat a különféle közlekedési módok kombinálásából eredő bevált gyakorlatokra, amelyeket más városi agglomerációkban is be lehetne vezetni;

26.  hangsúlyozza a közlekedési szolgáltotásokat igénybe vevő személyek magatartására vonatkozó megfelelőbb nemzeti és uniós közlekedési adatok szükségességét, különösen a gyalogosok, a kerékpárosok és a nemekre lebontott utazási szokások tekintetében, hogy azokat a hatóságok városi mobilitási politikájuk kialakítása során felhasználhassák;

27.  hangsúlyozza, hogy fontos intézkedéseket hozni a kerékpáros hálózatok nagy európai régiókon belüli kialakítására és bővítésére irányuló regionális programok támogatására annak érdekében, hogy a polgárok bátrabban vállaljanak felelősséget a környezetvédelmi kérdésekért, hogy a kerékpár használatára mindenkinek lehetősége legyen, valamint, hogy csökkenjen a zaj, a torlódás és a városi szennyezés;

28.  kiemeli, hogy fontos elemezni a megosztáson alapuló gazdaság modelljére épülő új mobilitási formák – különösen a közös autóhasználat – kedvező társadalmi hatásait; fontosnak tartja a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását a szabályozás ezen – háztól házig történő mobilitást szolgáló – innovációs platformokra tekintettel történő kiigazítása érdekében;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a különböző tagállamokban a járművezetőket az utasokkal összekötő közlekedési hálózati társaságok (a legjobb példa az Uber) tekintetében fennálló helyzetet, és a meglévő taxiszolgáltatások figyelembevételével, adott esetben innovatív új szolgáltatások kifejleszésére vonatkozó megfelelő intézkedésekkel vagy ajánlásokkal kiegészítve értékelje az ilyen társaságok működéséből fakadó jogi, társadalmi, gazdasági és környezeti következményeket;

30.  kéri a Bizottságot, hogy követelje meg a tagállamoktól a társfuvarozó vállalatok, valamint a hagyományos taxitársaságok és a városok közötti utasszállító vállalatok közötti tisztességes versenyfeltételek kialakítását az adózási jogszabályok, a biztonsági, közszolgáltatási kötelezettségek és a foglalkoztatási feltételek betartása tekintetében;

31.  hangsúlyozza, hogy a motorral ellátott kétkerekű (motorkerékpárok, robogók, segédmotoros kerékpárok) és az egyre gyakoribb két- és háromkerekű elektromos járművek jelentős szerepet játszanak a fenntartható mobilitásban, főleg a városi övezetekben, ahol hozzájárulnak a torlódással és a parkolással kapcsolatos problémák megoldásához, és emellett kisebb logisztikai feladatokat is ellátnak; ezért nyomatékosan hangsúlyozza, hogy e járművek sajátos kialakítását és az általuk kínált előnyöket megfelelően figyelembe kell venni, és rögzíteni kell a közlekedésre vonatkozó uniós jogszabályokban és irányvonalakban;

32.  felszólít a városi területeken belüli ellátási lánc megfelelőbb optimalizálására; a városi tehergépjárművek aránytalanul nagymértékben járulnak hozzá a levegő- és a zajszennyezéshez, és kedvezőtlenül hatnak a forgalmi torlódásokra; a városi logisztikának elő kell segítenie a szállítás optimalizálását és az új típusú tevékenységek, technológiák és üzleti modellek költséghatékony bevezetését; a közlekedési módok és a járművek megfelelőbb megválasztásával biztosítható, hogy a szállítási megoldás optimálisan illeszkedjen a konkrét szállítási követelményekhez és az adott városhoz;

33.  hangsúlyozza a városi területek peremén elhelyezkedő logisztikai raktárak jelentőségét, amelyek lehetővé teszik az áruk célállomásukra történő összehangolt eljuttatását a leginkább energiahatékony közlekedési módok felhasználásával;

Az emberek a közlekedéspolitika középpontjában

34.  a közúti közlekedés biztonsága tekintetében kéri az alábbiakat:

   azon célkitűzés haladéktalan elfogadását, hogy a súlyos sérüléseket szenvedő személyek száma 2020-ig 40%-kal csökkenjen, teljes körű uniós stratégia bevezetése mellett; felszólítja a tagállamokat, hogy annak érdekében, hogy a Bizottság felállíthassa e célt és stratégiát, haladéktalanul bocsássanak rendelkezésére minden releváns statisztikai adatot;
   azon intézkedések megerősítését, amelyek célja a közúti balesetekben elhalálozó vagy sérüléseket szenvedő személyek számának csökkentése, különös tekintettel e balesetek fő okaira, ideértve az ittas vagy kábítószeres befolyásoltság alatti vezetést, a gyorshajtást, vagy a biztonsági öv használatának mellőzését,
   a 2020-as közúti közlekedésbiztonsági célkitűzés megvalósítása érdekében tett fellépést a halálesetek számának 15 000 alá történő csökkentésére, költséghatékony közúti közlekedésbiztonsági intézkedések uniós és nemzeti szintű bevezetése és végrehajtása révén,
   a veszélyeztetett úthasználókat – különösen a kétkerekű járműveket használó személyeket, a városi környezetben közlekedő gyalogosokat és az idősebb járművezetőket − érő balesetek számának csökkentésére irányuló intézkedéseket,
   közlekedésbiztonsági intézkedéseket a közelgő közúti intézkedéscsomag keretén belül, valamint a Bizottság 2011–2020-as közúti közlekedésbiztonsági programjának félidős felülvizsgálatát,
   a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló (EU) 2015/413 irányelv felülvizsgálatát, valamint az irányelv alkalmazási területének a szomszédos országokra történő kiterjesztésére tett erőfeszítéseket,
   a közúti biztonsági infrastruktúra igazgatásának a 2008/96/EK irányelv felülvizsgálata keretében történő bővítését, az irányelv fő intézkedéseinek kiterjesztésével a közúti hálózat egyéb részeire, többek között az autópályák valamennyi szakaszára, valamint a vidéki és városi utakra is,
   a veszélyeztetett úthasználók tekintetében az intelligens közlekedési rendszerekről szóló és a cselekvési tervben foglalt (2010/40/EU) irányelvben meghatározott fellépések kiemelt kezelését,
   a professzionális járművezetők képzésére és továbbképzésére vonatkozó irányelv felülvizsgálatát az abban foglalt előírások egyértelműsítése érdekében, valamint a gépjárművezetők jogosítvány megszerzését követő képzési rendszerének támogatását és fejlesztését,
   legkésőbb 2016-ig javaslat előterjesztését az általános biztonságról szóló (661/2009/EK) rendelet és a gyalogosok védelméről szóló (78/2009/EK) rendelet felülvizsgálatára irányulóan annak érdekében, hogy kötelező előírásokat vezessenek be a nehéz tehergépjárművek vezetőfülkéjének kialakítása és biztonsága, közvetlen látótere, ütközési teljesítménye és gyalogosvédelme vonatkozásában, kiemelten kezelve a veszélyeztetett úthasználókat,
   az új személygépkocsikban és haszongépjárművekben az együttműködő intelligens közlekedési rendszerekkel párosuló vezetéstámogató biztonsági rendszerek – például automata vészfékek, távolság- és sávtartást segítő rendszerek, gumiabroncskopás-jelzők, felülírható intelligens sebességszabályozó, fedélzeti e-segélyhívó rendszer nagyobb mértékű alkalmazását,
   a vezetői engedélyekről szóló harmadik irányelv felülvizsgálatát az alábbiak bevezetése érdekében:
   a gépjárművek új funkcióival (vezetéstámogató rendszerekkel) megismertető kötelező járművezetői képzés,
   a jogosítványszerzés második szakasza,
   egész életen át tartó közlekedésbiztonsági nevelés,
   a vezetői alkalmasságot vizsgáló állapotfelmérő teszt, valamint
   a közlekedési szabálysértések elkövetőinek orvosi-pszichológiai vizsgálata például az alkohol- és drogfogyasztás, illetve az agresszió vonatkozásában,
   az uniós szinten harmonizált, 0,0 ezrelékben megállapított véralkoholszint koncentrációs határérték bevezetését a fiss jogosítvánnyal rendelkezők esetében a jogosítvány megszerzését követő első két évre, valamint a hivatásos járművezetőkre vonatkozóan;

35.  hangsúlyozza, hogy bár jelentős javulást sikerült elérni a közúti biztonság terén az elmúlt néhány évben, a tagállamok között még mindig eltérések mutatkoznak, és további intézkedésekre van szükség a „zéró halálozás” hosszú távú célkitűzés megvalósítása érdekében; megjegyzi, hogy a közúti biztonság együtt jár az úthasználók körültekintő magatartásával, és hogy az otthoni és az iskolai nevelésnek nagyobb szerepet kellene játszania e célkitűzés elérésében;

36.  hangsúlyozza, hogy az utasok jogaira vonatkozóan kialakított jogi keretet ki kell egészíteni a multimodális utazást igénybe vevő utasok jogait is lefedő, a lehetséges joghézagok megszüntetését, és a tisztességes intermodális verseny biztosítását célzó intézkedésekkel, figyelembe véve a közlekedési módok közötti sajátos különbségeket, az utazás egyes szakaszaival kapcsolatos jogi felelősséget, valamint a különféle módok közötti kölcsönhatást; ismételten felszólít egy utasjogi charta megalkotására, amely meghatározná az utasok valamennyi közlekedési módra alkalmazható, alapvető jogait, amely figyelembe venné az egyes utazási módok sajátosságait, és tartalmazna egy a multimodális utazásokra vontakozó szakaszt is, az uniós szabályok láthatóságának javítása és jobb érvényesítése érdekében; kezdeményezésekre szólít fel a multimodális utazási információk, illetve az útvonal-tervezési és jegyárusítási szolgáltatások előmozdítása, valamint az utasok számára elérhetővé tétele érdekében; intézkedéseket kér továbbá az utazás minőségének javítása és az akadálymentes hozzáférés elősegítése érdekében az idős emberek, a mozgáskorlátozott személyek és a fogyatékossággal számára, valamint azért, hogy fokozott figyelemben részesüljenek az utasok speciális igényei, mint például azoké a kerékpárosokéi, akik kerékpárjukat vonaton szállítják;

37.  az egyéni mobilitáshoz fűződő, minden embert – különösen a fogyatékossággal élő személyeket és az idősebbeket – megillető alapvető jogra tekintettel több beruházásra szólít fel a megfelelő vezetéstámogató rendszerek kutatása és fejlesztése terén;

38.  megjegyzi, hogy a tömegközlekedési eszközökön és állomásokon biztosított ingyenes vagy olcsó szélessávú és mobilhálózatok, wifi és egyéb digitális szolgáltatások fejlesztése javítaná a személyes mobilitást;

39.  európai multimodális személyszállítási rendszer bevezetését célzó uniós ütemterv kidolgozására szólít fel; az ütemtervben a meglévő TEN-T hálózat keretében azonosítani kell a fő európai multimodális személyszállítási folyosókat, egyesíteni kell a köz- és magánforrásokat, össze kell hangolni a meglévő kezdeményezéseket, és koncentrálni kell az uniós pénzügyi támogatásokat;

40.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat a munka minőségével kapcsolatos kérdések kezelésére minden közlekedési mód tekintetében – különös tekintettel a képzésre, a képesítésekre, a munkakörülményekre és a szakmai előmenetelre –, színvonalas munkahelyek létrehozása, a megfelelő képességek kialakítása és az uniós fuvarozók versenyképességének és mobilitásának fokozása érdekében; felhívja a figyelmet a munkaerő-vándorlás és a közlekedési ágazatban tapasztalható munkaerő-elöregedés problémája megoldásának fontosságára, valamint hogy sürgősen szükség van arra, hogy a munkavállalás szempontjából vonzóvá tegyék az ágazatot az új generációk számára;

41.  hangsúlyozza, hogy közlekedési dolgozók számára az egyenlő és méltányos bánásmód, a jó feltételek és munkakörülmények, valamint a biztonságos munkahelyi környezet biztosítása döntő fontosságú; felkéri ezért a Bizottságot, hogy terjesszen elő a különféle közlekedési módok társadalmi vetületeire irányuló, konkrét és azonnali intézkedéseket/kezdeményezéseket annak céljából, hogy elősegítse a közlekedési dolgozók számára a minőségi munkahelyek és munkakörülmények megteremtését, és hogy tisztességes és torzulásoktól mentes versenyt biztosítson a fuvarozók között; sürgeti a Bizottságot, hogy szoros figyelemmel kövesse nyomon az Unió szociális jogszabályainak tagállami végrehajtását valamennyi közlekedési mód területén;

42.  hangsúlyozza, hogy intézkedésekre van szükség továbbá a nők közlekedési munkaerő-piaci részvételének növelése, az esetlegesen meglévő akadályok felszámolása, valamint a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódnak a díjazásban és előmenetelben meglévő különbségek kezelése általi biztosítása érdekében;

43.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szolgáltatások minden közlekedési piacon történő megnyitásáról szóló javaslata járjon együtt az Unió szociális jogszabályainak megfelelő érvényesítésével, valamint adott esetben támogató intézkedésekkel kerülje el a szociális feltételek közötti egyenlőtlenségeket a különböző tagállamokban; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások minden közlekedési piacon történő megnyitása nem szabad, hogy szociális dömpinghez, a szolgáltatások minőségének romlásához, kevesebb közszolgáltatáshoz, felesleges adminisztratív terhekhez, tisztességtelen üzleti gyakorlatkohoz, vagy a tisztességes verseny torzulásához vezessen; véget kell vetnie továbbá a belső piac töredezettségének, és meg kell akadályoznia monopóliumok létrejöttétvagy a negatív verseny kialakulását a közlekedési dolgozók szociális védelme tekintetében;

Versenyképes, hatékony, biztonságos, integrált és interoperábilis közlekedési rendszer

44.  hangsúlyozza, hogy a digitalizálás alapvető fontosságú a közlekedési ágazat hatékonyságának és termelékenységének fejlesztéséhez; hangsúlyozza a digitális technológiák nyújtotta lehetőségek jobb kiaknázásának szükségességét és új szállítási szolgáltatások valamint új üzleti és elosztási modellek támogatását a növekedés, a versenyképesség és a munkahelyteremtés elősegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy olyan szabályozási keret biztosítására van szükség, amely lehetővé teszi az európai intelligens automatizált közlekedés megvalósítását célzó kísérleti projekteket; e tekintetben megjegyzi, hogy a közlekedési ágazatban a kis- és középvállalkozások, valamint az induló vállalkozások kulcsszerepet játszanak az innováció előmozdításában;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy a fehér könyv felülvizsgálata során az integrált megközelítést (átjárhatóság, összekapcsolhatóság és intermodalitás) – többek között az ikt-rendszereket – helyezze a középpontba; emlékezteti továbbá a Bizottságot arra, hogy a technológiai fejlesztéseket magatartás-változtatással ötvözze, annak érdekében, hogy egy nagyra törő modális váltást valósíthasson meg, valamint hogy zöld logisztikával, megfelelő mobilitásirányítási eszközökkel és a digitalizáció alkalmazásával kiküszöbölhesse a közlekedési forgalmat;

46.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható európai mobilitási politikának szem előtt kell tartania a közlekedési módok, a folyosók és hálózatok közötti szinergiákat, és összpontosítania kell a fő csomópontok, a városi térségek, az összekapcsolhatósági pontok, valamint az átrakodási platformok és kikötők igényeire; a mobilitásra rendszerként kell tekinteni, nem pedig mint egyedi módok összességére;

47.  felhív az intermodális egységrakományok szabványosítására, valamint a rakomány biztosítására vonatkozó egységes szabályok bevezetésére a multimodális szállítás optimalizálása és a biztonság növelése érdekében, figyelembe véve a globális szállításban használt egységrakományokat és a szállítási járművek méreteit;

48.  hangsúlyozza, hogy valamennyi közlekedéstípus esetében csökkenteni kell a bürokratikus akadályokat; kéri a dokumentumok, valamint az adminisztratív és vámeljárások nagyobb mértékű egyszerűsítését és harmonizálását, amelyeknek praktikusnak, hatékonynak és működőképesnek kell lenniük a logisztikai lánc valamennyi résztvevője számára; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot egy elektronikus keret létrehozására a multimodális áruszállítás tekintetében (e-Freight), megteremtve a papírmentes, gördülékeny információáramlást a szállítási logisztikai lánc egészében, figyelembe véve a meglévő és jól működő eszközöket és szinergiákat, globális fejlesztéseket és bevált gyakorlatokat;

49.  kéri egy új cél – 2030-ig az EU-n belüli jelenlegi veszélyesáru-szállítás 50%-ának fenntarthatóbb közlekedési módokra, így a belvízi utakra történő átvitele – , és annak eléréséhez szükséges intézkedések bevezetését, a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról szóló, 2008/68/EK irányelvben meghatározott biztonsági rendelkezések teljes körű tiszteletben tartása mellett;

50.  kéri a Bizottságot a veszélyes áruk intermodális szállítására vonatkozó jogszabályok összehangolására, biztosítva a különböző közlekedési módok átjárhatóságát;

51.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki a fenntartható szállítási rendszer ígéretes koncepcióiban, a csövekben történő áruszállításban és a kerékpáros logisztikában rejlő lehetőségeket, és támogassák e rendszerek kiépítését;

52.  rámutat a közlekedési ágazatnak a turizmus fejlesztésében – különösen az Unió legkülső és jelenleg legnehezebben elérhető régióiban – betöltött alapvető szerepére;

53.  hangsúlyozza, hogy az európai csomópontok a világ többi részével kötik össze Európát, és hogy Európának fenn kell tartania a világ minden tájával való közvetlen összeköttetését, az európai társaságok révén közvetlen légi járatokat biztosítva csomópontjaikról a tengerentúli célpontokra, megőrizve az európai légi közlekedési ágazaton belüli álláshelyeket és növekedést; hangsúlyozza, hogy az Unión belüli járatok amellett, hogy mobilitást biztosítanak a belső piacon, gyűjtőjáratokként kulcsszerepet töltenek be az uniós csomópontok összeköttetéseinek fenntartásában; az európai csomópontok erősítése érdekében az EU politikájának hatékony és versenyképes gyűjtőhálózatot kell biztosítania, globálisan versenyképes szintre csökkentve a költségeket, és biztosítva a tisztességes versenyt a harmadik országok fuvarozóival; az uniós tagállamoknak következetes és közös politikára van szükségük ahhoz, hogy ne veszítsenek el még több, Európa, Ázsia és Afrika közötti közvetlen összeköttetést a Perzsa-öbölben és Törökországban található csomópontokkal szemben; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy a légi közlekedéssel kapcsolatos valamennyi uniós jogszabályban érvényesítse e célokat, valamint alkalmazza őket a harmadik országokkal folytatott tárgyalások során;

54.  a közlekedési ágazatban az innováció elősegítését célzó, megerősített kutatás- és technológiapolitikára szólít fel; úgy véli, hogy ezt a politikát – amelyet a megfelelő finanszírozásnak kell támogatniaa – valamennyi érdekelt féllel, többek között a polgárokkal és a használók képviselőivel együttműködve kell kidolgozni annak érdekében, hogy meg lehessen érteni az ágazat igényeit és ennek megfelelően javítani lehessen az Unió által – különösen a Horizont 2020 program keretében – nyújtott támogatás elosztásán; úgy véli, hogy elsőbbséget kell biztosítani az egyértelműen európai hozzáadott értéket hordozó projekteknek, amelyek célja a közlekedés dekarbonizációja, az energiahatékony közlekedési módok elősegítése (a gyaloglást és a kerékpározást is ideértve), a szállítói lánc hatékonyságának és átláthatóságának növelése, a közlekedés hozzáférhetőségének, biztonságának és védelmének fokozása, a közlekedésirányítás javítása és az adminisztratív terhek csökkentése; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a forradalmi technológiákra a közlekedés területén, például az automata vagy távirányítású járművekre, mint a drónokra, illetve a vezető nélküli járművekre;

55.  hasonló erőfeszítéseket szorgalmaz az oktatás területén is, elősegítve olyan új tanulmányok és képzési folyamatok megjelenését különösen a szakképzésben és a felsőoktatásban, amelyek célja az intelligens mobilitás következtében megjelenő új készségek és szakmák megismertetése;

56.  hangsúlyozza az uniós kutatási, fejlesztési és innovációs keretprogramok támogatásának fontosságát a tisztább üzemanyagok és a magas szintű technológiai fejlődés megvalósítása érdekében, például a finomított bioüzemanyagok kapcsán;

57.  a „Célravezető és hatásos szabályozás” (REFIT) elnevezésű program és az európai jogszabályok későbbi értékelései keretében a bürokrácia jelentős csökkentése céljából kéri az európai vezetői engedély és biztonsági feltételek, valamint a közlekedési vonatkozású jelentéstételi kötelezettségek általános felülvizsgálatát;

58.  felismeri az interferenciamentes rádiófrekvenciák jelentőségét, különösen ami a közúti szállítást végző munkavállalók vezetési és pihenőidejének érvényesítését, valamint az intelligens közlekedési rendszerek kiépítését illeti; felhívja a Bizottságot, hogy ahol szükséges, hozza létre a megfelelő szabályozási keretet;

A közlekedés globális dimenziója

59.  hangsúlyozza, hogy az európai közlekedési térség megteremtése fontos kiemelt terület, amely nagymértékben függ a valamennyi közlekedési módra, de különösen a légi és tengeri forgalomra kiterjedő – kereskedelmi partnereinkkel minden szállítási mód tekintetében átfogóan megtárgyalt – megállapodások keretében történő nemzetközi elfogadástól, és hogy az Uniónak növelnie kell formáló szerepét az adott területen működő nemzetközi testületekben;

60.  úgy véli, hogy a 2015-ös párizsi éghajlat-változási konferencia keretében az EU-nak meg kell őriznie vezető szerepét a közlekedés okozta kibocsátások csökkentésére irányuló átfogó erőfeszítésekben azáltal, hogy globális szinten elősegíti a közlekedés dekarbonizációját és a fenntartható közlekedési módok fejlesztését, hozzájárulva ezzel a globális felmelegedés 2°C alatt tartására irányuló, nemzetközi szinten megállapodott cél eléréséhez;

61.  felszólít a tagállamok közötti integráltabb megközelítés kialakítására arra vonatkozóan, hogy milyen lehetőség van a viszonosság elvének alkalmazására a harmadik országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatainkban, valamint annak megvizsgálására, hogy az Unió közlekedésre vonatkozó finanszírozási politikáján belül a harmadik országokból származó kiegészítő finanszírozás megfelelő eszköz-e;

62.  hangsúlyozza, hogy a közlekedési rendszerünk fejlesztéséhez szükséges nemzetközi erőforrások (olaj, lítium, nemesfémek, bioüzemanyagok) kiaknázása során tiszteletben kell tartani az azon területeken élő emberek jogos érdekeit, ahol ezeknek az erőforrásoknak a kereskedelme zajlik, és ahonnan azokat importálják;

Valamennyi közlekedési mód beépítése a hatékonyabb, fenntarthatóbb, versenyképesebb, hozzáférhetőbb, felhasználó- és polgárbarátabb közlekedési rendszerről kialakított elképzelésbe

63.  a légi közlekedés tekintetében kéri az alábbiakat:

   az európai légi közlekedési ágazatban kialakult versenyhelyzet kihívásainak – az Európa és a világ többi része közötti közvetlen összeköttetés csökkenése, a jövőben növekvő légiforgalomhoz képest korlátozott repülőtéri befogadóképesség, valamint a nem európai légitársaságok járatainak egyre bővülő kínálata – kezelését,
   a 868/2004/EK rendelet felülvizsgálatát az EU légi közlekedési külkapcsolataiban a tisztességes verseny megőrzése , az uniós légiközlekedési ágazat versenyképességének megerősítése, a kölcsönösség biztosítása és a tisztességtelen gyakorlatok, közöttük a piactorzító támogatások felszámolása érdekében,
   párbeszéd folytatását az Öböl-menti államokkal, valamint Törökországgal a légi közlekedésről, a pénzügyi átláthatóság fokozása és a tisztességes verseny megóvása érdekében, „a tisztességes versenyről szóló záradékok” beillesztését a légi közlekedési megállapodásokba, részletes rendelkezéseket a támogatásokról, a tisztességtelen gyakorlatokról és a versenyről, valamint hatékony fellépési eszközöket e rendelkezések betartásának elmulasztása esetén,
   szükség esetén a légi árufuvarozási szolgáltatások piacára történő könnyebb bejutásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó, új légiközlekedési megállapodások megkötéséhez vezető folyamatok felgyorsítását az Unió fő kereskedelmi partnereivel, mint például a szomszédos országokkal, a BRIC-országokkal, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének országaival és Mexikóval,
   az Unió és a tagállamok szabályozási és pénzügyi politikáinak felülvizsgálatát az európai légiközlekedési ágazat versenyképességének megerősítése, és a harmadik országokbeli légitársaságokkal szembeni tisztességes verseny biztosítása érdekében; kéri ezért a Bizottságot, hogy ellenőrizzen és szüntessen meg minden olyan egyoldalú uniós rendelkezést, amely torzítja a versenyt, és sürgesse a tagállamokat, hogy ennek megfelelően cselekedjenek a hasonló nemzeti rendelkezések tekintetében,
   a belső légiközlekedési piac kiteljesítését az akadályok tagállamok általi megszüntetésével azon közösségi fuvarozók vonatkozásában, akik az őket nyilvántartásba vevő tagállamból egy harmadik országba irányuló tevékenyésgüket egy másik uniós tagállamon keresztül kívánják folytatni,
   az uniós repülőtér-hálózat koherens és hatékony fejlesztését, amelynek elsősorban a főbb repülőterekre („csomópontokra”) kell támaszkodnia, másodsorban pedig azon helyi, vidéki, valamint regionális repülőterek jól ellátott, életképes és támogatott hálózatára, amelyek alapvető fontossággal bírnak az érintett területek növekedésében és fejlesztésében, különös tekintettel a távoli területekre és a legkülső régiókra, amelyek gyakran csak légiközlekedéssel érhetők el; jogszabályi keret kidolgozását a regionális repülőterek fejlesztéséhez és a kiaknázatlan lehetőségeik maximalizálásához, valamint a túlzsúfolt repülőtereken az új infrastruktúrák kiépítéséhez,
   a TEN-T törzshálózat részét képező uniós finanszírozású projektek prioritásként történő jóváhagyását,
   egy átfogó légiközlekedési csomag alapos előkészítését és gyors elfogadását, amely ­többek között – tartalmaz: egy biztonsági, biztonságossági és alapjogi normákat garantáló, polgári drónokra vonatkozó új szabályozási keretet, amely ugyanakkor előmozdítja azt a gazdasági potenciált, amelyet a polgári drónok nyújtanak az európai vállalkozásoknak, különösen a kkv-knak és az induló vállalkozásoknak, az EASA-rendelet az EASA nemzeti ügynökségekkel szembeni szerepét tisztázó és azon képességének erősítését célzó felülvizsgálatát, hogy felügyelni tudja a légi közlekedés biztonságát valamennyi tagállamban, ezen belül az EU távoli régióiban, valamint hogy globális szinten támogassa az uniós szabályokat és szabványokat,
   minden szükséges tagállami intézkedést az egységes európai égbolt megvalósításának felgyorsítása érdekében az SES 2+ csomag elfogadásával, funkcionális légtérblokkok teljes körű megvalósításával és működésével, valamint a jövőbeli légiforgalmi irányítási rendszer (SESAR) bevezetésével, hogy megszüntesse az uniós légtér töredezettségét a járatkésések csökkentése, a biztonság növelése, valamint a légi közlekedés környezeti hatásának enyhítése céljából,
   a Tanács álláspontjának mihamarabbi elfogadását a légi utasok jogairól szóló 261/2004/EK rendelet és a 2027/97/EK rendelet felülvizsgálatáról, valamint a résidőkiosztásról szóló 95/93/EGK rendelet felülvizsgálatát,
   a tárgyalások fokozását a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) égisze alatt a nemzetközi légi közlekedésből származó kibocsátásokat kezelő globális piacalapú mechanizmus kidolgozásáról,
   a megújuló sugárhajtómű-tüzelőanyagra vonatkozó nemzetközi fenntarthatósági kritériumok bevezetését,
   a repüléstechnikai kutatás támogatását és fejlesztését a Horizont 2000 és a Tiszta ég programok keretében új és tisztább – kevésbé zajos és hatékonyabb üzemanyag-felhasználású légi járművekhez vezető – technológiák kidolgozása céljából, a légi járművek új típusainak – mint például a drónok – népszerűsítése, valamint az európai légiközlekedési ágazatban a növekedés elősegítése és a munkahelyteremtés érdekében,
   a Bizottság és a tagállamok repülésbiztonsági és légiközlekedés-védelmi stratégiájának és politikájának alapos felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy az utasok érdekében fokozatosan át lehessen térni egy kockázatalapú megközelítésre,
   az uniós repülésbiztonsági teljesítmény fokozását a repülőgépgyártás, a személyzet képzése és szakszolgálati engedélyezése, a járatüzemeltetés, a légiforgalmi szolgáltatás és a léginavigációs szolgálatok terén,
   azon lehetséges biztonsági intézkedések értékelését, amelyek szükségesek ahhoz, hogy el lehessen kerülni az olyan légi baleseteket, mint ami a Germanwings 9525-ös járatával 2015 márciusában az Alpokban történt,
   a biztonsági és szociális – különösen a repülési és pihenési időre vonatkozó – szabályok szigorítását, és ezáltal a fáradtság elkerülését célzó, valamint az utastéri levegő minőségének javítására irányuló intézkedéseket tartalmazó bizottsági javaslatot,
   a pilótaképző iskolákra vonatkozó összehangolt szabályrendszer kidolgozását és az Unióban dolgozó pilóták repülési idejének nyilvántartását, biztosítva az alkalmazási feltételek hatékonyabb ellenőrzését és értékelését a légiközlekedési ágazatban,
   – az általános légi közlekedésre – különösen a repülőgépek és a pilóták számára, illetve a repülési időre – vonatkozó adatok tagállamok általi megosztását az Eurostattal a vonatkozó szabályozás javítása érdekében, különös tekintettel a repülésbiztonságra,
   a légi közlekedésben érdekelt felek közötti konstruktív szociális párbeszédet a légiközlekedési ágazaton belüli munkakörök megfelelő átalakítását szükségessé tevő új technológiák bevezetéséből eredő új kihívások kezelése érdekében,
   a szociálisan problemtikus üzleti gyakorlatoknak, mint például az„olcsó lobogók”, valamint az atipikus foglalkoztatás és kiszervezés különböző formáinak elterjedésével szembeni intézkedéseket; az Unióban működési telephellyel rendelkező légitársaságokra vonatkozó nemzeti szociális jogszabályok és kollektív szerződések megfelelő végrehajtásának és alkamazásának biztosítása érdekében a 1008/2008/EK rendelet felülvizsgálatát; a társaság „központi ügyintézési helye” fogalommeghatározásának felülvizsgálatát annak érdekében, hogy megkövetelhető legyen a légitársaságoktól, hogy az adott országban érdemi légiközlekedési tevékenységről tegyenek tanúbizonyságot; a karbantartó technikusok legalább 50%-ának közvetlen foglalkoztatását megkövetelő EASA-ajánlások kiterjesztését a földi személyzet valamennyi kategóriájára, a pilótákra és a légiutas-kísérőkre;

64.  a közúti közlekedés tekintetében kéri az alábbiakat:

   az elektromos járművek és az alternatív tüzelőanyagok (villamos energia, hidrogén, földgáz (sűrített és cseppfolyósított földgáz, cseppfolyós propán-bután gáz), szintetikus és paraffinos üzemanyagok, valamint fenntartható – különösen hulladék és maradékanyagok feldolgozásával előállított, melaszalapú etanolt tartalmazó – bioüzemanyagok) tekintetében a piac fejlesztését célzó hatékony nemzeti szakpolitikai kereteket, valamint az utántöltésre, illetve a feltöltésre szolgáló megfelelő infrastruktúra gyors kiépítését; a különböző tagállamokban futó projektekben alkalmazott, az alternatív üzemanyagok piacára és a városi elosztásra vonatkozó bevált gyakorlatok cseréjét; az alternatív tüzelőanyagok lehető legszélesebb felhasználásának megvalósítása, valamint az Unió egészében a fenntartható elektromos mobilitás elősegítése érdekében a „Tiszta energiák a közlekedésben: az alternatív üzemanyagok európai stratégiája” című bizottsági közleményben meghatározott stratégia végrehajtására vonatkozó uniós cselekvési tervet;
   a biztonságos tehergépjármű-parkolók területének a 2010-es értékhez képest összesen 40%-kal történő növelését 2020-ra a transzeurópai közlekedési hálózatban, valamint minőségük és higiéniai színvonaluk javítását,
   az elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatóságának biztosítására irányuló kezdeményezéseket,
   a gépkocsikra vonatkozó különböző úthasználati díjszabási rendszerek, valamint az uniós Szerződésekkel való összeegyeztethetőségük Bizottság általi értékelését, különös tekintettel a lakóhely alapján történő megkülönböztetésmentesség elvére,
   a TEN-T törzshálózat részét képező közúthálózatot kiteljesítését szolgáló uniós finanszírozású infrastrukturális projektek prioritásként történő jóváhagyását,
   egy uniós kerékpáros ütemterv beépítését a 2016. évi bizottsági munkaprogramba,
   az új személygépkocsik és kisebb tehergépjárművek átlagos szén-dioxid-kibocsátása tekintetében a 2020 utáni időszakra kötelező határértékeket előíró jogalkotási javaslat előterjesztését világos, hosszú távú kibocsátáscsökkentési pálya fenntartásával,
   a nehézgépjárművek (tehergépkocsik, autóbuszok és távolsági buszok) üzemanyagfogyasztását és szén-dioxid-kibocsátását pontos, megbízható és költséghatékony módon mérő szimulációs eszköz időben történő kidolgozását, amelyet adott esetben az újonnan nyilvántartásba vett nehézgépjárművek átlagos szén-dioxid-kibocsátása tekintetében kötelező határértékeket előíró jogalkotási javaslat előterjesztése követ, miként ez a személygépkocsik és a kisebb tehergépjárművek esetében is történt; további intézkedéseket a leghatékonyabb járművek piaci terjedésének ösztönzése és az üzemanyag-fogyasztást csökkentő bevált gyakorlatok előmozdítása érdekében,
   a nehézgépjárművek üzemanyag-hatékonyságának növelését és szén-dioxid-kibocsátásának csökkentését célzó intézkedéseket, többek között a környezettudatos vezetéssel kapcsolatos képzést, a közlekedési logisztika és intelligens infrastruktúra javítását, valamint alternatív üzemanyagok nagyobb mértékű felhasználását,
   a jelenleg használt „új európai menetciklus” helyettesítésére szolgáló, felülvizsgált vizsgálati ciklus bevezetését, a gépjárművek szén-dioxid és szennyezőanyag-kibocsátás mérésére vonatkozó szigorúbb megfelelőséget ellenőrző követelményekkel annak biztosítása érdekében, hogy a gépjárművek kibocsátását és üzemanyag-fogyasztását olyan vizsgálati eljárási eszközzel mérjék, amely a valós járművezetési körülményeket tükrözi,
   a Bizottság haladéktalanul kezdje meg a legnagyobb megengedett össztömegről és méretekről szóló (EU) 2015/719 irányelv felülvizsgálatát, hogy legkésőbb 2020-ig jelentést lehessen benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amely figyelembe veszi bizonyos piaci szegmensek – mint például a gépjármű-logisztikai ágazatban alkalmazott speciális személygépjármű-szállítók – sajátosságait,
   szociális kódex elfogadását a közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző munkavállalókra vonatkozóan, a látszólagos önfoglalkoztatás problémájára is kitérve, a nemzetközi közúti fuvarozásban dolgozók jobb figyelembevétele, valamint a tisztességes verseny biztosítása érdekében,
   a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályainak (1072/2009/EK rendelet) hatékonyabb végrehajtását, értékelését, és adott esetben egyértelművé tételét, illetve felülvizsgálatát,
   a határokon átnyúló közlekedés területén a nemzeti rendelkezések uniós jogszabályoknak való megfelelését biztosító intézkedéseket,
   egy Európai Közúti Közlekedési Ügynökség létrehozásának mérlegelését az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtásának biztosítása, valamint a szabványosítás összes tagállamra kiterjedő elősegítése érdekében,
   a munkahelyi körülményekre, szociális és jóléti jogokra, bérekre és társadalmi felelőségvállalásra vonatkozó szabályok jogi egyértelműségét és hatékonyabb végrehajtását biztosító intézkedéseket a magas szintű szociális normák biztosítása érdekében az uniós közúti árufuvarozásban; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a jogellenes gyakorlatokkal szemben, amelyek tisztességtelen versenyt eredményeznek, és ösztönzik a szociális dömpinget; a közúti árufuvarozásra úgy kell tekinteni, mint egy sajátos ágazatra az ott dolgozók magas fokú mobilitása, valamint a gépjárművezetők azon igénye miatt, hogy a heti pihenőidőt otthon töltsék,
   az uniós belső piaci elvek alkalmazásának kiigazítását, amely ténylegesen elhatárolja a szolgáltatásnyújtás szabadságát a letelepedés szabadságától, melynek célja az, hogy egy vállalat tevékenysége egy olyan tagállamban, ahol nincs székhelye, egyértelműen átmeneti jellegű legyen;

65.  a vasúti közlekedés tekintetében kéri az alábbiakat:

   az egységes európai vasúti térség létrehozását a 4. vasúti csomag gyors elfogadásával, a belföldi vasúti személyszállítási piac kiegyensúlyozott megnyitásának, a pályahálózat-működtetők függetlenségének, a szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződésre kiírt versenypályázatnak, valamint a vasúti biztonságnak és az interoperabilitás legmagasabb fokának biztosításával, illetve az Európai Vasúti Ügynökség számára elegendő humán és pénzügyi forrás biztosításával annak érdekében, hogy az teljes mértékben működőképes legyen, és hogy be tudja tölteni küldetését a járműengedélyezés és biztonsági tanúsítás egyablakos ügyintézésének lehetővé tételével; a 4. vasúti csomagnak magas szintű és hatékony vasúti szolgáltatásokat kell biztosítania, meg kell őriznie a közszolgáltatási kötelezettségek gazdasági egyensúlyát, valamint elő kell segítenie magas szinvonalú munkafeltételek és területi kohézió megteremtését; a csomag elfogadását mielőbbi tagállami átültetésnek és végrehajtásnak kell követnie,
   a fehér könyv „a versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer megteremtése érdekében kitűzött 10 cél” című részében meghatározott, a 2030 és 2050 közötti modális átállási célkitűzések megvalósítására javasolt, új intézkedéseket tartalmazó vasúti stratégia Bizottság általi elfogadását,
   szilárd, elégséges, átlátható és kiszámítható hosszú távú finanszírozást egyszerűsített szabályokkal és eljárásokkal az uniós támogatáshoz való hozzáféréshez, a nemzeti és határokon átnyúló vasúti infrastruktúra minőségének és kapacitásának javítása érdekében, a meglévő infrastruktúra karbantartásának és korszerűsítésének elsőbbségben részesítését, valamint annak lehetővé tételét, hogy a vasúti árufuvarozók és a vasúti személyszállítók megbízható, biztonságos, elérhető és fenntartható szolgáltatásokat nyújtsanak,
   azon okok részletes elemzését, hogy az egységes európai vasúti térség tagállamok határain átnyúló szakaszait miért jellemzi nagyszámú hiányzó kapcsolódási pont; intézkedéseket és ösztönzést kér a Bizottságtól a határokon átnyúló azon helyi, regionális és nemzeti vasúti összeköttetések sürgős újjáélesztéséhez, melyek a második világháború alatt, illetve a háború utáni időkben elbontottak vagy elhagytak, annak ellenére, hogy azok a köz gazdasági érdekét, illetve hasznát szolgálták volna, valamint a tervezett, de nem befejezett összeköttetések sürgős megépítését a jelenlegi szűk keresztmetszetek és a határokon átnyúló régiók hiányzó kapcsolódási pontjainak felszámolása céljából; a nemzeti törzshálózatba és az európai folyosókba kapcsolódó mellékvasútvonalak újjáélesztését és karbantartását; a használaton kívüli hálózatok számára olyan új funkciók meghatározását célzó kezdeményezéseket, mint például az áruszállítás vagy az új, turisztikai jellegű szolgáltatásnyújtás,
   a TEN-T törzshálózat részét képező vasúthálózatot kiteljesítő uniós finanszírozású infrastrukturális projektek és a CEF keretében jóváhagyott projektek prioritásként történő jóváhagyását,
   a Bizottság szerepének bővítését a TEN-T vasúti folyosók hatékony és gyors befejezése érdekében, amelyeket a tagállamok megterveztek, azonban megvalósításukat társadalmi és gazdasági hasznosságuk ellenére elhalasztották,
   a nemzeti és nemzetközi éjszakai vasúti szolgáltatások folyamatos támogatásának szociális, gazdasági és környezeti előnyeiről szóló tényfeltáró tanulmányt, valamint, amennyiben indokolt, az említett szolgáltatások és a határokon átnyúló helyközi összeköttetések újjáélesztését, például közszolgáltatási kötelezettségek vagy közbeszerzések keretében,
   a tagállamok, a Bizottság és a vasúti szereplők által a Shift2rail közös vállalkozás végrehajtásához szükséges lépéseket a fejlettebb technológiáknak az innovatív vasúti megoldásokba történő gyorsabb integrálása, a vasúti közlekedés vonzerejének növelése, valamint az európai vasúti ágazat pozíciójának megerősítése érdekében,
   a ténylegesen átjárható európai vasúthálózat megteremtését szolgáló intézkedéseket, a tartósan fennálló műszaki akadályok csökkentését és a vonatok különböző rakszelvényekre méretezett vasúti pályákon történő közlekedését lehetővé tevő műszaki megoldások elősegítését, valamint annak biztosítását, hogy a különböző uniós magassági korlátozások ne jelentsenek további akadályt,
   az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) – többek között az ennek megfelelő mozdonyfedélzeti berendezések – prioritást élvező alkalmazását a TEN-T törzshálózat valamennyi folyosóján,
   a versenyképes árufuvarozást szolgáló nemzetközi vasúti folyosók kiépítésére vonatkozó 913/2010/EU rendelet gyors végrehajtását, valamint e folyosók koordinációjához szükséges egyablakos ügyintézőhelyek kialakítását és tökéletesítését,
   a vasúti szállítással járó zaj csökkentését a teherszállító vagonok utólagos átszerelése révén, valamint a vasúti infrastruktúrának a célzott közfinanszírozás révén történő javításával; az arra irányuló bizottsági javaslattételt, hogy 2020-ig Unió-szerte tiltsák be a túlságosan zajos tehervagonokat,
   a nemzeti és nemzetközi vasúti közlekedés integrált jegyértékesítési rendszerének kiépítését és megvalósítását, valamint a határokon átnyúló vasúton utazó személyekre alkalmazandó járulékos díjak eltörlését,
   azon korlátok eltávolítását, amelyek akadályozzák az európai vasúti ágazat (vasúti járművek, vasúti pályahálózat és jelzőrendszerek gyártói) részvételét a nem uniós országokban kiírt közbeszerzési pályázatokon;

66.  a tengeri közlekedés tekintetében kéri az alábbiakat:

   az uniós kikötők között közlekedő hajókra vonatkozó formaságok megkönnyítését szolgáló intézkedéseket egy valódi korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség („kék övezet”) létrehozása céljából,
   a tengerészeti és a vámhatóságok közötti kapcsolatok jobb összehangolását minden szinten, az információáramlás folyamatosságának biztosítása, valamint a szükségtelen adminisztratív terhek és vámügyi formaságok csökkentése érdekében,
   a transzeurópai közlekedési hálózat részeként a tengeri gyorsforgalmi utak kínálta lehetőségek kibontakoztatását szolgáló intézkedéseket,
   a vonzó, biztonságos és fenntartható minőségi tengeri szállítás fenntartását és továbbfejlesztését, valamint a nyitott tengeri piacokat és a rakományokhoz való korlátozások nélküli hozzáférést szolgáló további intézkedéseket,
   a kikötői átjárók és logisztikai rendszerek nagy hajókhoz igazításának támogatására és összehangolására, valamint a jobb kikötői összeköttetések előmozdítására szolgáló intézkedéseket, különösen a vasúti és a belvízi szállítás révén; a kikötői beruházások megkönnyítését a különféle uniós finanszírozási források mozgósítása révén az uniós kikötők kapacitásának növelése, a meglévő infrastruktúra korszerűsítése, multimodális állomások kifejlesztése, valamint intelligens közlekedési rendszereket használó intelligens kikötők és intelligens kikötővárosok létrehozásának elősegítése érdekében; a tengeri – különösen a földközi-tengeri és a fekete-tengeri – kikötői infrastruktúra fejlesztését szolgáló intézkedéseket a szárazföldi árufuvarozásról a tengeri áruszállításra történő áttérés érdekében e területeken,
   arra vonatkozó biztosítékot, hogy a törzshálózat tengeri kikötőit 2030-ig összekötik a transzeurópai közlekedési hálózat vasúti és közúti – és ahol lehetséges belvízi – közlekedési infrastruktúrájával, kivéve, ha ezt fizikai akadályok lehetetlenné teszik,
   a kikötőknek nyújtott állami támogatásokra vonatkozó szabályok egyértelműbb és koherens alkalmazását a gyakorlatias, kiszámítható és stabil, a hosszú távú kikötői beruházásokat lehetővé tevő környezet létrehozása, az adminisztratív terhek csökkentése és az eljárások időtartamának minimalizálása érdekében,
   a kikötői szolgáltatások piacához való hozzáférés keretét létrehozó és a kikötők pénzügyi átláthatóságát megteremtő rendeletre irányuló bizottsági javaslat előrehaladását a kikötői szolgáltatások modernizálása, illetve minőségének és hatékonyságának fejlesztése, a verseny erősítése, valamint a kikötői beruházások ösztönzését célzó keretfeltételek megteremtése érdekében,
   a fehér könyvben kitűzött, a tengeri bunkerolajból származó uniós szén-dioxid-kibocsátás 2050-re legalább 40%-kal történő csökkentésére vonatkozó célkitűzés megvalósítására a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által kötelezővé tett globális cél felállítását, amit egy 2030-ra kitűzött uniós középtávú célnak is támogatnia kell; a tárgyalások fokozását a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet égisze alatt egy nemzetközi tengeri közlekedésből származó kibocsátásokat kezelő globális piacalapú mechanizmus, mint például egy kibocsátásokra vonatkozó árszabási mechanizmus kidolgozásáról; amennyiben nemzetközi megállapodás születik az üvegházhatásúgáz-kibocsátások nyomonkövetésének, jelentésének és hitelesítésének globális rendszeréről, vagy a tengeri közlekedésből eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentését célzó globális intézkedésekről, az (EU) 2015/757 rendelet Bizottság általi felülvizsgálatát, és szükség esetén javaslatot a rendelet módosítására annak érdekében, hogy összehangolja azt a nemzetközi megállapodással,
   a z SOx-kibocsátás-ellenőrzési területekre alkalmazandó, a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagokra vonatkozó kén határértékeknek, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet megfelelő szabályainak az európai tengeri térség egészére történő kiterjesztése megfontolását,
   kibocsátáscsökkentési technológiák és energiahatékonysági intézkedések előmozdítását pénzügyi ösztönzők és célzott támogató intézkedések révén, különösen az alternatív üzemanyagok felhasználására összpontosítva, valamint a lassú hajózást célzó intézkedések elősegítését, amelyek a tapasztalatok alapján képesek jelentősen csökkenteni az üzemanyag-fogyasztást és az üvegházhatásúgáz-kibocsátást,
   az alternatív üzemanyagok kikötői és belvízi infrastruktúrájának kiépítését támogató fellépéseket, egyebek mellett LNG-vételező berendezések és part menti villamosenergia-létesítmények biztosítását,
   jogalkotási javaslatot az utasszállító hajókra vonatkozó biztonsági jogszabályok korszerűsítése érdekében; a harmadik tengerbiztonsági csomag jobb végrehajtását, és adott esetben felülvizsgálatát a tengeri balesetek megelőzésének és következményei kezelésének hatékonyabbá tétele érdekében,
   a tengeren elveszett konténerek terjedő jelenségével szembeni fellépést szolgáló felelősségi és kártérítési rendszer pontos meghatározására irányuló jogalkotási javaslatot az elveszett konténerek tulajdonosainak azonosítását lehetővé tevő rendszer alapján;

67.  a belvízi hajózás tekintetében kéri az alábbiakat:

   megfelelő keret létrehozását a belvízi hajózás belső piacának optimalizálása érdekében, valamint a belvízi hajózás fokozottabb használatát akadályozó tényezők felszámolását,
   a Naiades II cselekvési program maradéktalan végrehajtását, különös tekintettel az infrastruktúrára, a folyami tájékoztató szolgáltatások kiépítésére és az innovációra; a program értékelését 2017-ig , valamint adott esetben a javasolt intézkedések kiigazítását a programban kitűzött célok elérésének biztosítása érdekében,
   a TEN-T törzshálózat részét képező belvízi utakkal kapcsolatos uniós finanszírozású projektek jóváhagyását,
   a TEN-T törzshálózati folyosóinak részét képező belvízi útvonalak 2025-ig megvalósítandó megfelelő felújítását és egész éves karbantartását, valamint a szűk keresztmetszetek eltávolítását az uniós környezetvédelmi jogszabályoknak megfelelően, a szolgáltatások megfelelő színvonalának megőrzése érdekében,
   a Bizottság és a tagállamok részéről nagyobb támogatást a belvízi hajózás területén az innováció Horizont 2020 program és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretén belüli előmozdítása, az alternatív tüzelőanyagok használata, valamint a flotta műszaki és környezetvédelmi korszerűsítését az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése céljából,
   a belvízi közlekedés beillesztését a multimodális közlekedési és logisztikai láncba, valamint a fenntartható városi mobilitási tervekbe és politikákba a belvízi utak által keresztezett európai városokban, továbbá a belvízi kikötők szerepének erősítését a városi áruelosztásban,
   a közösségi belvízi közlekedésre vonatkozó harmonizált folyami információs szolgáltatásokról (RIS) szóló 2005/44/EK irányelv sürgős felülvizsgálatát a nevezett szolgáltatások 2020-ig történő maradéktalan megvalósítása, valamint más intelligens szállítási együttműködési rendszerekhez csatlakoztatása érdekében,
   a Rajna és a Duna irányítási és szabályozási rendszereinek szükség szerinti közelítését annak érdekében, hogy Európa fő belvízi útvonalain hatékony, multimodális és fenntartható közlekedési rendszert lehessen kiépíteni,
   a Bizottság bevonását az uniós alapok elosztásába, valamint a Duna régióra vonatkozó uniós stratégia részét képező projektek összehangolásába és végrehajtásába,
   jogalkotási javaslatot a belvízi hajózási szakmai képesítések elismerése és korszerűsítése tekintetében, valamint azon intézkedések megfontolását, amelyekkel több fiatalt lehetne ehhez az ágazathoz vonzani;

o
o   o

68.  kéri a Bizottságot, hogy a fehér könyv felülvizsgálata során, valamint a közlekedéssel kapcsolatos jövőbeli kezdeményezéseiben vegye tekintetbe az ezen állásfoglalásban tartalmazott javaslatokat;

69.  sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a fehér könyvben kitűzött célok megvalósítása terén elért előrehaladást, és ötévente készítsen jelentést a fehér könyv végrehajtásáról;

70.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 168. E, 2013.6.14., 72. o.
(2) HL C 351. E, 2011.12.2., 13. o.
(3) HL C 175. E, 2008.7.10., 556. o.
(4) HL C 43. E, 2004.2.19., 250. o.
(5) HL C 56. E, 2013.2.26., 54. o.
(6) A hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének megfelelően.
(7) Az Európai Bizottság „Közúti közlekedésbiztonság az Európai Unióban” című, 2015. márciusi jelentése.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0094.


Női karrierlehetőségek a tudomány területén és az egyetemeken
PDF 377kWORD 130k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i állásfoglalása a nők karrierlehetőségeiről a tudomány területén és az egyetemeken, valamint az általuk tapasztalt üvegplafonról (2014/2251(INI))
P8_TA(2015)0311A8-0235/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 10., 19. és 157. cikkére,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című, 2010. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2010)0078),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2011. március 7-én elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel az „Európai Kutatási Térség 2014. évi jelentés az elért eredményekről” című, 2014. szeptember 15-i bizottsági közleményre (COM(2014)0575),

–  tekintettel „A nők és a tudomány: a nők mobilizálása az európai kutatások gazdagítására” című, 1999. február 17-i bizottsági közleményre (COM(1999)0076),

–  tekintettel a „Megerősített partnerség az Európai Kutatási Térségben a kiválóság és a növekedés támogatására” című, 2012. július 17-i bizottsági közleményre (COM(2012)0392),

–  tekintettel a Bizottságnak a Helsinki Csoport (a Bizottság nemek közötti egyenlőséggel, kutatással és innovációval foglalkozó tanácsadó csoportja) által végzett felmérésen alapuló „A nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikák az állami kutatásban” című, 2014. szeptember 3-i jelentésére,

–  tekintettel a „She Figures” „A kutatás és az innováció nemekkel kapcsolatos statisztikái és mutatói” című, 2012-es kiadására, amelyet a Bizottság 2013-ban publikált,

–  tekintettel a Tanács 2014. december 5-i következtetéseire az Európai Kutatási Térség tekintetében elért eredményekről szóló 2014. évi jelentésről,

–  tekintettel a Tanács 2015. május 29-i következtetéseire az Európai Kutatási Térség 2015–2020-as időszakra szóló menetrendjéről,

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás az Európai Unióban 2013-ban” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a nők elleni erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezmény 40. cikkére,

–  tekintettel „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. november 21-i álláspontjára(3),

–  tekintettel a nőkről és a tudományról szóló 2008. május 21-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „A nők és a tudomány: a nők mobilizálása az európai kutatások gazdagítására” című bizottsági közleményről szóló 2000. február 3-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8–0235/2015),

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség az Európai Unió egyik alapelve, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés is biztosít, továbbá az Unió célkitűzései és feladatai közé tartozik;

B.  mivel a nemek közötti egyenlőség előfeltétele annak, hogy a nők és a lányok emberi jogaikat teljes körűen gyakorolhassák, továbbá alapvető fontosságú szerepvállalásukhoz és egy fenntartható és befogadó társadalom kialakításához; mivel a humántőke elégtelen kiaknázása csökkenti a kutatáshoz és innovációhoz kapcsolódó üzletágak lehetséges előnyét és általában véve hátráltatja a gazdasági fejlődést, valamint súlyos társadalmi következményekkel jár;

C.  mivel rendkívül fontos biztosítani, hogy a nők és a férfiak egyenlő partnerek legyenek, ugyanazon jogok és kötelezettségek vonatkozzanak rájuk, azonosak legyenek munkalehetőségeik, és a társadalomhoz való hozzájárulásukat is azonos módon ismerjék el és becsüljék meg;

D.  mivel a rendelkezésre álló statisztikák és felmérések szerint a nők a legtöbb tudományos, műszaki és vezetői álláshelyen és a hierarchia magasabb szintjein, de még olyan ágazatokban is – például az oktatásban – alulreprezentáltak, amelyekben egyébként többségben vannak; mivel a nők rendkívül alulreprezentáltak a természettudományokhoz, a technológiához, a műszaki tudományokhoz és matematikához kapcsolódó oktatási területeken és szakmákban, a természettudósok és a műszaki szakemberek mintegy 24%-át teszik csak ki; mivel a női részvétel természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai szakmánként változik, például a kémiai szakterületen inkább a nők pályán tartása jelent nehézséget, ugyanakkor a mérnöki tudományok és a fizika területén felvételi problémákkal küszködnek;

E.  mivel a tudomány gazdasági szempontból kulcsfontosságú szerepet játszik Európában, és egyre népesebb csapatokra van szükség többek között a termelékenység és a versenyképesség növelése szempontjából elengedhetetlen úttörő jellegű kutatáshoz, és a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló európai stratégia végrehajtásának elengedhetetlen feltétele a tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai készségekkel rendelkező megfelelő számú szakember; mivel a tudományos, technológiai, mérnöki és matematikus szakemberek iránti kereslet 2025-ig várhatóan nőni fog, ugyanakkor a rendelkezésre álló legutóbbi statisztikák szerint a kutatási ágazat egyre öregszik; mivel a természettudományos, technológiai, műszaki és matematikai, továbbá a művészeti és bölcsészettudományi tantárgyak közötti pozitív kölcsönhatás hatalmas gazdasági, társadalmi és kulturális lehetőséget rejt magában, és a női kutatók és innovátorok megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy a természettudományok, a technológia, a műszaki és matematikai tudományok, továbbá a művészeti és bölcsészettudományok közötti kapcsolatokat fejlesszék; mivel a női kutatók előnyt jelentenek az EU számára, amelynek az összes rendelkezésre álló forrásra szüksége van ahhoz, hogy véglegesen kilábalhasson a gazdasági és pénzügyi válságból, és szembenézzen az egész társadalomban lezajló változásokkal; mivel szükség van a nők szakmai előmenetelének és a fiatalok, elsősorban a női hallgatók és egyetemi oktatók fokozottabb jelenlétének támogatására és elősegítésére a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területén;

F.  mivel a női kutatók tekintetében történtek pozitív fejlemények, és az elmúlt években arányuk a férfiakénál gyorsabban növekedett, ám a női kutatók száma még mindig jóval alacsonyabb, mint a férfiaké, a legnagyobb különbség pedig az üzleti ágazatban tapasztalható;

G.  mivel a nők tudományos előmenetelét továbbra is erőteljes függőleges szegregáció jellemzi, rendkívül kis arányban töltenek be nők legmagasabb szintű tudományos posztot; mivel a „She Figures” 2012. évi adatai szerint az egyetemi rektorok csak 10%-a nő;

H.  mivel úgy tűnik, hogy kevés tagállam kutatásra vonatkozó jogi kerete tartalmaz a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó rendelkezéseket, és kevés figyelmet fordítanak a nemekkel kapcsolatos dimenzió nemzeti kutatási programokba történő beemelésére;

I.  mivel a nők még mindig akadályokba ütköznek saját üzleti vállalkozásuk elindításakor a velük szembeni előítéletek és sztereotípiák megléte miatt; mivel a nők körében ösztönözni és támogatni kell az aktívabb vállalkozói szellemet, és olyan környezetet kell kialakítani, amelyben a női vállalkozók és a családi vállalkozások virágzásnak indulhatnak és a vállalkozói szellemet – a bevált gyakorlatok cseréjére vonatkozó szükséges intézkedések megtételével és az anyákra különös figyelmet fordítva – díjazzák;

J.  mivel számos összetett oka van e helyzet kialakulásának, többek között a negatív sztereotípiák és előítéletek, továbbá a tudatos és nem tudatos elfogultság is;

K.  mivel a statisztikák következetesen azt mutatják, hogy az iskolában a lányok a természettudományos, technológiai, műszaki és matematikai tantárgyaknál elveszítik motivációjukat, és kevésbé valószínű, hogy a tudományhoz kötődő egyetemi végzettség irányába menjenek tovább; mivel nincs csak egyetlen magyarázat arra, hogy miért van kevés nő a természettudományos, technológiai, műszaki és matematikai pályán; ennek okai többek között a következők: az iskolai tanárok nem ismerik a természettudományos, technológiai, műszaki és matematikai pályákat, a női szerepmodellek hiánya, a bizonytalan rövid távú szerződések magas száma, a felvételi bizottságok tagjainál tapasztalható tudat alatti elfogultság, az a jelenség, hogy a nők a férfiaknál kisebb valószínűséggel jelentkeznek vezetői pozíciókba, valamint a nők körében tapasztalható azon tendencia, hogy a kutatói és egyetemi szerepkörök helyett inkább az oktatói és nevelői pálya felé irányítják őket;

L.  mivel az összes területhez hasonlóan a kutatás területén dolgozó nők arra kényszerülnek, hogy a férfiaknál magasabb arányban vegyék ki részüket a szülői szereppel vagy a családdal kapcsolatos kötelezettségekből, ezért a javasolt intézkedéseknek tekintetbe kell venniük a nők szakmai és magánéletének összeegyeztethetőségét, hogy ezekbe a területekbe a férfiakat is bevonják;

M.  mivel a nemek közötti egyenlőség és az esélyegyenlőség elősegítésére irányuló összes erőfeszítés ellenére a nők még mindig egyenlőtlenül férnek hozzá a kutatói állásokhoz, a finanszírozáshoz, a publikáláshoz és a tudományos díjakhoz, és érzékenyen érintik őket az előmenetel és az elismerés szigorú kritériumai és az őket megfelelően támogató politikák hiánya, így a fiatal női tudósok lehetőségei rendkívül kedvezőtlenek; mivel ezek mind olyan tényezők, amelyek hozzájárulhatnak az „agyelszíváshoz”, és ebben a helyzetben az egyszerű intézkedések helyett radikális intézkedésekre lenne szükség; mivel továbbá a kollektív szintű együttműködés rendkívül fontos, és azt művelni és ösztönözni kell mind egyéni, mind pedig társadalmi szinten;

N.  mivel – anélkül, hogy ezt feltétlenül valamiféle objektív kritérium indokolná – felül kell vizsgálni és újra kell értékelni a nők de facto alacsony pozícióját a tudomány területén, a társadalomban, valamint a nemek közötti kapcsolatokat és a nemi sztereotípiákat; mivel a nők számára szélesebb körű karrierlehetőségek nyújtása és az oktatási modellek megváltoztatása jelentősen hozzájárulhatna a nemek közötti bérszakadék csökkentéséhez, például a női tudósok és mérnökök számának növekedéséhez;

O.  mivel a Bizottság már elkötelezte magát aziránt, hogy biztosítja az alulreprezentált nem 40%-os képviseleti arányát szakértői csoportjai, munkacsoportjai és szakbizottságai összetételében, és különösen, hogy ezt a Horizont 2020 programra is alkalmazni fogja;

P.  mivel az emberi erőforrásoknak a tudomány és technológia terén az európai kutatási térségben történő megerősítéséről szóló legutóbbi tanácsi következtetések elismerték a nemek közötti egyenlőség előmozdításának fontosságát a kutatás területén és a felelős pozíciót betöltő nők bevonását, és ez így is történik 2005 óta, de a Tanács az ügyben semmilyen nyilatkozatot nem tett azóta;

Q.  mivel az Európai Kutatási Térség 2015–2020-ig szóló menetrendje felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjenek hozzá a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó nemzeti jogszabályok gyakorlatba való átültetéséhez a kutatási intézményekben és a döntéshozó szerveknél tapasztalható egyenlőtlenségek felszámolása érdekében, illetve a nemek közötti egyenlőség szempontjának a K+F politikákban, programokban és projektekben történő erőteljesebb érvényesítéséhez;

R.  mivel az isztambuli egyezmény felvállalja az erőszak alapvető okainak kezelését és a nők és férfiak közötti közötti nagyobb egyenlőség elősegítését a hozzáállás megváltoztatásával és a sztereotípiák megszüntetésével nemcsak az egyének, hanem a felsőoktatási intézmények szintjén is, továbbá a nemi alapú erőszak jelenségétől nem mentes egyetemi és főiskolai kollégiumokban, hogy a nőket ne érje erőszak és ne alakuljon ki az ebből eredő félelem, ami gyakran megakadályozza őket abban, hogy teljes mértékben részt vegyenek a tudományos és társadalmi életben;

S.  mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete alapvető szerepet játszhat a tudomány és a kutatás területén tapasztalható nemek közötti bérszakadék alakulásának ellenőrzésében, az okok elemzésében és a jogszabályok hatásának értékelésében;

Nemek közötti egyenlőség a tudományos állások területén

1.  megjegyzi, hogy az utóbbi évek pozitív változásai ellenére a nemek közötti egyenlőséget a tudományos élet és a felsőoktatás területén még nem sikerült elérni; tagállamonként, kutatási területenként és tudományos fokozatonként eltérő a helyzet; rámutat, hogy meglepően kevés nővel találkozunk a tudományos intézmények és egyetemek legmagasabb szintű akadémiai és döntéshozatali pozícióiban, ami az „üvegplafon” meglétét jelzi, és olyan, előítéleteken alapuló láthatatlan akadályokra utal, amelyek korlátozzák a nők felelős pozíciókba való előrejutását;

2.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bizonyítást nyert az európai egyetemeken és az iskolák vezetésében, valamint a fejlett gazdaságokban a nemi alapon történő – jellegét tekintve horizontális és vertikális – hátrányos megkülönböztetés, és hogy míg a 28 tagú EU-ban az egyetemi diplomások 59%-a nő, arányuk az egyetemi tanárok körében mindössze 18%;

3.  emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség egyike azon alapelveknek, amelyeken az Unió alapul, és amelyet a kutatás és a felsőoktatás területén tiszteletben kell tartani; hangsúlyozza, hogy a nőket érő közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés valamennyi formáját meg kell szüntetni;

4.  megjegyzi, hogy a nők tudományban és kutatásban tapasztalható hiánya a férfinézőpont dominanciáját eredményezte a K&F területén, és különösen, hogy a) az ütközési teszteknél használt bábuk között nincsenek női bábuk b) orvosi kutatást általában férfi vizsgálati alanyokon hajtanak végre c) a sugárzási dózis kiszámítása egy középkorú férfi sugárzáselnyelési képességén alapul, valamint d) a legtöbb anatómiai tankönyvben férfitesteket ábrázolnak a képek;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU-ban és a tagállamokban a munkaerőpiacon történő egyenlő bánásmódra és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára és az azonos bérezésre vonatkozó érvényes jogi rendelkezések ellenére a nők kutatói állásokhoz, finanszírozáshoz és publikáláshoz való egyenlőtlen hozzáférése még mindig fennálló probléma, ami magában foglalja a nemek közötti kiigazítások nélküli bérszakadékot a tudomány és a felsőoktatás területén;

Pozitív intézkedések

6.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a meglévő jogi rendelkezések helyes végrehajtását, és ha szükséges, a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód érvényesítése érdekében vizsgálják felül azokat; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének való megfelelést – amely az Európai Unió egyik célkitűzéseként szerepel a Lisszaboni Szerződésben – a munkavállalói szerződések és a finanszírozás minden típusában, valamint feleljenek meg az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazáshoz való jognak is, például a fizetések átláthatóságának biztosításával a férfiak és a nők számára nyújtott díjazás valamennyi eleme tekintetében, beleértve a támogatásokat és az ösztöndíjakat is;

7.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőség elérése érdekében a jogi rendelkezések érvényesítése mellett meg kell szüntetni a tudományos előmenetel és a döntéshozatal területén a nők közvetlen vagy közvetett megkülönböztetését előidéző kulturális és intézményi akadályokat; úgy véli, hogy a megkülönböztetés e formái gyakran negatív előítéleteken és tudatos vagy nem tudatos, folyamatosan reprodukálódó hozzáálláson és normákon alapuló sztereotípiákon alapulnak, és az intézményi változások hozzájárulhatnak ezek felszámolásához; felszólítja a Bizottságot, hogy ezen akadályok csökkentésére vezessen be és támogasson figyelemfelkeltő kampányokat, programokat és kezdeményezéseket a tudományos világ és általában a társadalmi élet területén;

8.  ismételten bírálja, hogy a nők a tudomány és a kutatás területén való alulreprezentáltságuk következtében ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapnak;

9.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bátorítsák és ösztönözzék a kölcsönös támogatási hálózatokat, valamint a bevált gyakorlatok megosztását Európa-szerte és Európán kívül is;

10.  hangsúlyozza, hogy a figyelemfelkeltő kampányoknak a férfiakat és a nőket is meg kell tudniuk szólítani, mivel (tudatosan vagy nem tudatosan) reprodukálják azokat a nemi sztereotípiákat, amelyek néha ahhoz vezetnek, hogy a nők internalizálják a tudományos előmenetel előtt álló kulturális és intézményi akadályokat;

11.  sürgeti a Bizottságot, hogy építsen a már meglévő programokra és kezdeményezésekre, valamint folytasson pozitív kampányokat arra ösztönözve a lányokat és a nőket, hogy tudományos és kutatói pályát kezdjenek a tudomány összes területén, különös tekintettel a műszaki és a technológiai ágazatra, ahol a közelmúltban bekövetkezett pozitív változások ellenére a nők részvétele az átlagtól elmarad;

12.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassanak olyan oktatási programokat, amelyek ösztönzik a természettudományos, technológiai, műszaki és matematikai, továbbá a művészetek és a bölcsészettudomány közötti szinergiát és pozitív kapcsolatokat, és amelyek előmozdítják a nemek közötti egyenlőség perspektíváját, elősegítve azt a szerepet, amelyet a nők e kapcsolatokban játszhatnak;

13.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy népszerűsítsék a pozitív női szerepmodelleket az oktatás minden szintjén, a kötelező oktatástól kezdve a további vagy felsőfokú oktatáson át a posztgraduális szintig, valamint az informális oktatásban és az ifjúsági munkában is; elismeri, hogy a pozitív női szerepmodellek népszerűsítése olyan intézkedéseket foglal magában, mint például a nőknek a tudomány és a technológia, a vállalkozás és a döntéshozatal terén régebben és napjainkban elért eredményeinek hangsúlyozása; megjegyzi, hogy ezen intézkedések közé tartozhat a nemzetközi nőnapra és a tudomány hetére fordított kiemelt figyelem, valamint a tagállamokból és a világ minden tájáról származó bevált gyakorlatok alkalmazása;

14.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy erősítsék meg a nők tudományos és egyetemi pályafutásának folytatását ösztönző kezdeményezéseket és programokat, például a képzési és hálózatépítési programokat, amelyek támogatják a női tudósok – különösen a fiatal női tudósok – kutatási programokban és támogatási pályázatokban való részvételét, továbbá a női kutatók egyéni karrierjét és szakmai előmenetelét a legmagasabb besorolási fokozatig; úgy véli, hogy ösztönözni kell továbbá a nőket, hogy nyújtsanak be pályázatot döntéshozatali pozíciókra is, ugyanakkor fel kell lépni mindenfajta akadály ellen, amely megnehezíti vagy lehetetlenné teszi számukra a pályázást;

15.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a felsőoktatás terén a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó bármely stratégia tervezése során fordítsanak külön figyelmet azokra a nőkre, akik többszörös megkülönböztetéssel szembesülnek: például az LMBTI nőkre, a fogyatékossággal élő nőkre, a kisebbségi vagy migráns háttérrel rendelkező nőkre, a női menekültekre és a női gondozókra;

16.  sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki hatékony és vonzó tantervet a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika terén annak érdekében, hogy fenntartsák a lányok érdeklődését a természettudományok iránt, továbbá hogy ismerjék el, hogy a tanárok fontos szerepet játszanak a kulturális változásban és képesek fokozni a lányok folytatódó részvételét az iskolai természettudományos oktatásban;

17.  sürgeti a tagállamokat annak felismerésére, hogy színvonalas pályaorientációs tanácsadás és vonzó oktatás révén ösztönözni tudják a lányokat természettudományos, technológiai, műszaki tudományos és matematikai tanulmányaik további, egyetemi szintű folytatására;

A munka és a magánélet egyensúlya

18.  hangsúlyozza, hogy a szakmai és családi kötelezettségek sikeres összeegyeztetése gyakran igen komoly akadályt jelent különösen a nők számára tudományos és egyetemi pályafutásuk előrehaladása során, és egyben pályaelhagyásuk egyik legfontosabb oka is;

19.  rugalmasabb munkafeltételek kialakítását kéri a férfi és a női kutatók számára, amely lehetővé teszi számukra, hogy munkájukat összeegyeztessék családi életükkel, valamint a nemek közötti egyenlőség érdekében a nemek közötti bérkülönbség felszámolását;

20.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a kutatásfinanszírozó szervezeteket és más érdekelt feleket, hogy dolgozzanak ki programokat, amelyek tevékenyen ösztönzik a nőket pályájuk folytatására a szülési vagy szülői szabadság után is, valamint hogy biztosítsák olyan visszailleszkedési programok finanszírozását, amelyeket az egyes intézmények igényeihez kell igazítani, és amelyek magukban foglalják a tudományos fejlődéssel való lépéstartáshoz szükséges képzéseket, valamint nagyobb rugalmasságot a nők tudományos teljesítményének megítélésekor a gyermek születését vagy örökbefogadását követő időszakban, és nyújtsanak megfelelő gyermekgondozási szolgáltatásokat; ezeket az intézkedéseket az egyéni ösztöndíjjal dolgozó kutatókra és a külső finanszírozású kutatási projektekben dolgozókra is alkalmazni kell;

21.  ösztönzi a tagállamokat és a régiókat, hogy segítsék elő családbarát egyetemek és kutatóintézetek kialakítását;

22.  sürgeti a Bizottságot, hogy ismerje el a megfelelő apasági szabadság és apasági támogatás szükségességét, hogy a férfiak megengedhessék maguknak a gyermekgondozási célú szabadság kivételét, és a nők tudományos és akadémikus karrierjükben való előrelépése előtt álló főbb akadályok megszüntetése érdekében segítsen küzdeni azon norma ellen, hogy mindig a nő legyen az a szülő, aki megszakítja pályafutását;

Intézményi változások és projektek

23.  tudomásul veszi, hogy az egyes nők karrierjének ösztönzése mellett intézményi változásokra is szükség van a nemek közötti egyenlőséget gátló akadályok leküzdése terén, különös tekintettel a vertikális szegregációra és a nők döntéshozatali bizottságokban való részvételére;

24.  hangsúlyozza, hogy az intézményeknek részt kell venniük e változások támogatásában és ösztönzésében új normák kialakításával, a felmerülő kérdések kezelésével és az előrehaladás nyomon követésével annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a női tudósok számára, hogy kiaknázhassák a rendelkezésre álló információkat, és ugyanakkor tevékenyen hozzájárulhassanak az Európai Kutatási Térséghez;

25.  sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon ajánlást a tagállamok számára, amely olyan közös iránymutatásokat foglal magában, amelyek intézményi változtatásokat hivatottak előidézni a nemek közötti egyenlőség ügyének az egyetemeken és a kutatóintézményekben történő jobb érvényesítése érdekében;

26.  úgy véli, szükség van a nemi megoszlásról és a tagállamok női tudósainak helyzetéről rendelkezésre álló információk rendszerezésére annak érdekében, hogy minden állami és magán kutatási intézetben elő lehessen mozdítani a nemek közötti egyenlőséget; úgy véli, konszenzusra van szükség van a női tudósokhoz kapcsolódó projektek ösztönzését célzó további fellépések érdekében;

27.  sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos, az Európai Kutatási Térségen belüli kezdeményezésekben betöltött koordinációs szerepét, valamint fokozza az érdekelt felek tudatosságát, és kínáljon számukra megfelelő képzést, amelynek célja a nemek közötti esélyegyenlőség tudományos és felsőoktatási körökben való fontosságának hangsúlyozása; hangsúlyozza, hogy a felsőoktatási és tudományos karrier tekintetében a nemek közötti valódi egyenlőséget ösztönző intézkedésekre van szükség;

28.  üdvözli, hogy a Bizottság a 7. keretprogram és a Horizont 2020 program keretében finanszírozást nyújt a nemek közötti egyenlőség érvényesítését célzó tervek kidolgozására, továbbá üdvözli a Bizottság és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének közös projektjét, amely a bevált gyakorlatok meghatározása és ezeknek az érdekelt felekkel történő megosztása eszközeként a nemek közötti egyenlőség érvényesítését célzó tervekkel kapcsolatos online eszköz létrehozására irányul; hangsúlyozza, hogy a javasolt bevált gyakorlatoknak figyelembe kell venniük az egyetemek és a kutatási szervezetek függetlenségét és szervezeti felépítésük különbözőségét a tagállamokban;

29.  felkéri a tagállamokat, hogy vegyenek részt kutatóintézetekkel és egyetemekkel kialakított partnerségekben a nemekre vonatkozó intézményi és kulturális változások támogatása érdekében;

30.  felkéri a tagállamokat, hogy működjenek együtt a felsőoktatási intézményekkel annak érdekében, hogy támogatást és nagyobb szakmai előmeneteli lehetőségeket nyújtsanak a kulcsfontosságú átmeneti pontokon, például a PhD, a posztdoktori és egyetemi előadói posztok között;

31.  hangsúlyozza, hogy a Horizont 2020 programba teljes körűen be kell építeni a kutatás nemi szempontjait és a részvétel nemi kiegyensúlyozottságát; úgy véli, ehhez újult erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a nemi szempontokat beépítsék a következő munkaprogram kialakításába és végrehajtásába; üdvözli a Horizont 2020 nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsadó csoportjának létrehozását; határozottan úgy véli, hogy a Horizont 2020 célkitűzéseit csak úgy lehet elérni, ha a női kutatókat teljes mértékben bevonják;

32.  felszólítja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a felsőoktatási intézményekkel annak érdekében, hogy proaktív módon ösztönözzék a nőket az álláshelyek megpályázására, és biztosítsák, amennyiben lehetséges, a nők részvételét a felvételi elbeszélgetést végző testületekben;

33.  határozottan úgy véli, hogy a nemi szempont hozzáadott értéket képvisel a kutatás számára, és megtéríti a beruházást; kiemeli, hogy a nemi szempontú elemzés elősegítheti az innovációt és a multidiszciplináris együttműködést a tudomány és a technológia területén;

További lépések

34.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak ösztönzőket a kutatóintézetek és egyetemek számára a nemek közötti egyenlőség érvényesítését célzó tervek bevezetésére és alkalmazására, a nemi dimenziónak nemzeti kutatási programjaikba történő beépítésére, a fiatal női kutatók felvétele, megtartása és szakmai előmenetele előtt álló jogi és más akadályok megszüntetésére, és a strukturális változásra vonatkozó átfogó stratégiák végrehajtására a kutatási intézményekben és programokban tapasztalható hiányosságok orvoslása céljából;

35.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a nemek közötti egyenlőtlenségekkel a döntéshozatali folyamatban és a kutatók felvételéért és előléptetéséért felelős testületekben, és vegyék fontolóra a nemek közötti egyenlőség érvényesítését célzó tervek kidolgozását, ami a kutatás, a tudomány és a felsőoktatás terén a közfinanszírozáshoz való hozzájutás előfeltétele, különösen azáltal, hogy ösztönzik a kutatási és tudományos létesítményeket a női kutatók bevonására irányuló erőfeszítéseikről szóló jelentések készítésére, és nyílt és átlátható folyamatokat biztosítanak a férfi és női kutatók kiválasztásában és előléptetésében;

36.  elismeri, hogy a felsőoktatásban a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiáknak foglalkozniuk kell a nemi alapú erőszakkal is; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek stratégiákat a nemi alapú erőszak kezelésére az egyetemeken és a felsőoktatási kollégiumokban, beleértve a figyelemfelhívást, megkönnyítve az érintett nők igazságszolgáltatáshoz való jogainak érvényesítését, és bevonva a férfi hallgatókat, az oktatókat és a személyzetet az erőszak elleni küzdelembe;

37.  felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a munkavállalókat arra, hogy hozzanak intézkedéseket a nőket érő – az áldozatok esetleges önbizalomvesztéséhez és végül lemondásához vezető – munkahelyi zaklatás minden formája elleni küzdelem érdekében;

38.  ösztönzi a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a nemzeti felsőoktatási és tudományos minisztériumok, valamint az egyenlőséggel foglalkozó miniszterek (illetve az ezeknek megfelelő intézmények és személyek) közötti rendszeres kommunikációt, és dolgozzanak ki olyan nemzeti politikákat, amelyek ösztönzik és támogatják a nőket a tudomány és a felsőoktatás terén;

39.  felszólítja a tagállamokat, hogy vonják be a médiát és a magánszektort a nemi sztereotípiák felszámolásába és a kölcsönös tisztelet előmozdításába; hangsúlyozza a média szerepét a nemi sztereotípiák fenntartásában vagy a megszüntetésüket célzó küzdelemben, valamint a médiában rejlő potenciált a nők és a lányok elé állított pozitív példaképek proaktív népszerűsítése terén, és ezt ösztönözni kellene;

40.  felhívja a Bizottságot és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy valamennyi felsőoktatási és tudományos tevékenység tekintetében fejlessze tovább a humánerőforrás-statisztikákon kívül a nemek szerint lebontott statisztikák fenntartására vonatkozó már meglévő módszereket, továbbá nemzeti szinten és az Európai Kutatási Térségben dolgozza ki az intézményi változások folyamatainak mérésére szolgáló érvényes mutatókat;

41.  felszólítja a tagállamokat, a tudományos szférát és valamennyi érintett felet, hogy vezessenek be speciális programokat az oktatásban, különösen a felsőfokú oktatásban annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a nemek közötti egyenlőség fontosságára;

42.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi tudományos, felsőoktatási és kutatási programra és intézkedésre következetesen alkalmazzák a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést, továbbá dolgozzanak ki iránymutatásokat és módszereket a nemi dimenzió e területekbe történő beépítésének nyomon követésére és értékelésére;

43.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki statisztikai mérőszámokat a felsőoktatást elhagyó nők további pályafutásának nyomon követésére annak érdekében, hogy javítsák a felsőoktatási intézmények és kormányzatok szakpolitikai döntéshozatalát az érintett területeken;

44.  ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra azon felsőoktatási intézmények kedvező értékelését, amelyek intézkedéseket hoztak a nemek közötti egyenlőtlenség megszüntetésére;

45.  kéri, hogy a Bizottság a hátrányos megkülönböztetés burkolt formáinak megfékezésére a kutatásfejlesztés terén a biológiai és társadalmi nemeket figyelembe vevő ösztönzők segítségével építse be a nemi szempontokat a tudományos és technológiai tartalmakba;

Aktív részvétel

46.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a női tudományos kutatók közötti hálózatépítés további erősítésére nemzeti, regionális és uniós szinten;

47.  ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra olyan mentorprogramok végrehajtását, amelyek külön figyelmet fordítanak arra, hogy a nőket ösztöndíjak, magasabb beosztások és más lehetőségek megpályázására ösztönözzék, és hogy e folyamat során támogassák őket;

48.  ismételten megemlíti, hogy fontos biztosítani a nők fokozottabb részvételét a döntéshozatalban, valamint a nemek közötti egyensúly biztosítását az értékelő, felvételi és valamennyi egyéb bizottságban, továbbá a munkaerő-toborzással, finanszírozással, kutatási programokkal és publikálással kapcsolatos kijelölt döntéshozatali testületekben és bizottságokban; úgy véli, hogy arra kell biztatni a kutatóintézeteket és egyetemeket, hogy vezessenek be célértékeket a nők e szervekben való részvételére vonatkozóan; e tekintetben felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák magukat a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslathoz(6) annak érdekében, hogy hasonló jogalkotási intézkedéseket javasoljanak a nők által betöltendő vezetői álláshelyekkel kapcsolatban a tudomány és a felsőoktatás terén;

49.  felkéri a Tanácsot, hogy a luxemburgi elnökség során fogadjon el következtetéseket a kutatás terén megvalósuló nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan annak érdekében, hogy biztosítsa a nők nagyobb képviseletét és részvételét a kutatási ágazat döntéshozatalában;

50.  felkéri a Parlamentet, hogy vezessen be egy „Nők és tudomány Európában” elnevezésű díjat, amelyet azon munkáltatóknak (vállalkozásoknak, intézményeknek és hatóságoknak) lehet odaítélni, amelyek úttörő szerepet játszanak a nők felsőoktatási és tudományos körökben való részvételének elősegítésében, a női felsővezetők támogatásában és az egyenlő bérezés biztosításában;

51.  felkéri a Bizottságot, hogy – többek között tájékoztató kampányok révén – népszerűsítse a nők tudományos kutatásban való részvételének növelését célzó rendszereket és programokat;

o
o   o

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0050.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0499.
(4) HL C 279. E, 2009.11.19., 40. o.
(5) HL C 309., 2000.10.27., 57. o.
(6) COM(2012)0614.


A lányok társadalmi szerepvállalásának ösztönzése az oktatáson keresztül az Európai Unióban
PDF 316kWORD 142k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i állásfoglalása a lányok oktatás révén történő érvényesülésének támogatásáról az Unióban (2014/2250(INI))
P8_TA(2015)0312A8-0206/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló, 2011. májusi egyezményére (isztambuli egyezmény),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–  tekintettel „A nemi sztereotípiák felszámolásáról az EU-ban” című, 2013. március 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,valamint a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség terén 2013-ban elért haladás az Európai Unióban” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatósága (DG EAC) által megrendelt 2009-es független jelentésre,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a nemi egyenlőség témájának tantervbe való integrálásáról szóló, a tagállamokhoz intézett 2007. október 10-i CM/Rec(2007)13 számú ajánlására,

–  tekintettel az Európa Tanács „A nemi sztereotípiáktól mentes oktatás előmozdítását célzó bevált gyakorlatok gyűjteménye és a Miniszteri Bizottságnak a nemi egyenlőség témájának tantervbe való integrálásáról szóló ajánlásaiban szereplő eszközök megvalósítási módjainak meghatározása” című (2015. március 12-én felülvizsgált) dokumentumára,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a nők és férfiak politikai és nyilvános döntésekben való egyenlő részvételéről szóló, a tagállamokhoz intézett 2003. március 12-i Rec(2003)3 számú ajánlására,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet „Nők és a munka világa” című, 2015. évi nőnapi közleményére,

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökség (FRA) által 2013-ban közzétett, az Európai Unió leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű személyekre irányuló felmérésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0206/2015),

A.  mivel az oktatás a felelősségteljes polgári szerepvállalás alapja és kulcsfontosságú a nemek közötti egyenlőség és a lányok érvényesülésének biztosítása érdekében, és mivel ez alapvető emberi jog és minden gyermeknek joga van hozzá;

B.  mivel a lányok és nők oktatása és képzése fontos európai érték, alapvető emberi jog és a lányok és nők társadalmi, kulturális és szakmai érvényesülésének, valamint az összes egyéb társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai jog gyakorlásának, illetve a későbbiekben a nők és lányok elleni erőszak megelőzésének alapvető eleme;

C.  mivel az oktatás átformálhatja a társadalmat és elősegíti a társadalmi, gazdasági, politikai és nemek közötti egyenlőséget;

D.  mivel a Parlament Belső Politikák Főigazgatósága által végzett tanulmány szerint világszerte 30 millió általános iskolás korú lány nem kerül be az oktatási rendszerbe;

E.  mivel többek között a szegénység, a társadalmi kirekesztés és az iskola előtti nevelést folytató intézmények, iskolák és iskolán kívüli hálózatok nem megfelelő elérhetősége a lányok oktatáshoz való hozzáférésének legnagyobb akadályai;

F.  mivel csak államok képesek ingyenes, kötelező általános oktatást nyújtani, ami mindkét nem esélyegyenlősége garantálásának előfeltétele;

G.  mivel az oktatási ágazat költségvetésének csökkentése – ami nagyrészt az Unió által szorgalmazott megszorító politikákból fakad – veszélyezteti az ingyenes, magas színvonalú állami oktatást és így hozzájárul az egyenlőtlenségek kiéleződéséhez;

H.  mivel a minőségi állami oktatást megkülönböztetés nélkül és tartózkodási státuszuktól függetlenül valamennyi gyermek számára ingyenessé és hozzáférhetővé kell tenni;

I.  mivel a szegénység – a gyermekek iskoláztatásához kötődő közvetlen és közvetett kiadások miatt – nagyban befolyásolja az oktatáshoz való egyenlő hozzáférést, és az oktatáshoz – és különösen a felsőoktatáshoz – való hozzáférés különösképpen nehéz az alacsony jövedelemmel rendelkező családokból származó fiatalok számára, ami tovább erősíti azt a hagyományos gyakorlatot, amely a fiúk oktatását részesíti előnyben;

J.  mivel a nemi sztereotípiák eltérő, meghatározott és korlátozott szerepeket rendelnek a nőkhöz, illetve a férfiakhoz, és ezeket a szerepeket számos különböző társadalmi tényező alakítja, valamint a szülők, az oktatás és a média terjeszti, vagy reprodukálja; mivel ezeket a nemi sztereotípiákat a gyermek- és kamaszkor szocializációja során sajátítják el az emberek, ezért egész életükre kihatással vannak, és korlátozhatják a nők és férfiak személyes fejlődését;

K.  mivel a nemi sztereotípiák oktatásra és képzésre gyakorolt hatása és a diákoknak az iskolában hozott döntései befolyásolhatják választásaikat egész életük során, következésképpen komoly kihatásai vannak a munkaerőpiacra, ahol a nők még mindig ki vannak téve a horizontális és a vertikális szegregációnak is; mivel ez hozzájárul ahhoz, hogy bizonyos ágazatokat még mindig „férfiasnak” tartanak, és ezeknél a bérszintek magasabbak, mint a „nőiesnek” tartott ágazatokban;

L.  mivel a társadalmi környezet, a család által képviselt szemlélet, a társak, a magatartási minták és a tanárok, illetve a mentoráló intézmények és a szakválasztást segítő tanácsadás jelentősen befolyásolják a diákok tanulmányválasztását és a nemi sztereotípiák alakulását, továbbá tekintettel arra, hogy a tanárok hozzáállásuk és pedagógiai gyakorlatuk révén társadalmi változások előmozdítói, rendkívül fontos szerepet töltenek be a nemek közötti egyenlőség, sokféleség és kölcsönös megértés és tisztelet elősegítésében; továbbá tekintettel arra, hogy az iskolai tanárok el tudják érni a szülőket és fel tudják hívni a figyelmüket a nemi egyenlőség kérdésére, illetve a gyermekeik lehetőségeire;

M.  mivel a nemek közötti egyenlőséget integrálni kell az oktatási rendszer valamennyi szintjén és aspektusában a lányok és fiúk, illetve nők és férfiak körében az igazságosság és a demokratikus polgárság értékeinek előmozdítása érdekében, és oly módon, hogy a nemek között valódi partnerség valósuljon meg mind a magán- mind pedig a közéletben;

N.  mivel több női példaképre van szükség az olyan területeken, ahol túlsúlyban vannak a férfiak, mint például a természettudomány, a mérnöki szakmák, a technológia, a matematika és a vállalkozás, és mivel a mentori hálózatok és a társaktól való tanulás hatékony eszközök a lányok e területeken való érvényesüléséhez;

O.  mivel a rendelkezésre álló adatok arról tanúskodnak, hogy a nők képzettségét és tapasztalatát anyagilag a férfiakénál kevésbé díjazzák, és továbbra is ők azok, akik a családdal és más eltartottakkal kapcsolatos gondozási munkák túlnyomó részét végzik, ami akadályozza a fizetett teljes munkaidős foglalkoztatáshoz jutásukat; mivel a nemek közötti egyenlőségnek a nők által végzett valamennyi munka elismerését, illetve a fiúk és férfiak olyan feladatokra való megtanítását is jelenti, amelyek hagyományosan elnőiesedtek; mivel a gyermekgondozási támogatásra és a szülési és apasági szabadságra irányuló szakpolitikák fejlődése Európa-szerte elősegíti majd a nők foglalkoztatási kilátásainak javulását, gazdasági érvényesülését, illetve a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák elleni küzdelmet, és ezáltal elősegíti a lányok érvényesülését az oktatás valamennyi szintjén;

P.  mivel annak ellenére, hogy több nő rendelkezik magasabb szintű középiskolai és felsőfokú végzettséggel, mind az oktatási területek, mind pedig szakmai tevékenységük leginkább a hagyományos társadalmi és gazdasági struktúrák újratermelését és fenntartását célzó tevékenységekhez kapcsolódik, és mivel növelni kell a nők jelenlétét a szakképzésben, valamint a matematika, a természettudományok, a mérnöki tudományok és a technológia területeihez kapcsolódó ágazatokban;

Q.  mivel az oktatási erőforrások egyenlőbb elosztása következtében javulna a lányok munkaerő-piaci hozzáférése, és a nők és férfiak kiegyenlítettebb munkaerő-piaci részvétele javíthatná az Európai Unió gazdasági kilátásait;

R.  mivel az európai és nemzeti intézményeknek minden lehető eszközzel elő kellene segíteniük a nemek közötti egyenlőség megvalósulását az oktatási intézményekben, és mivel a nemek közötti egyenlőség oktatását a tanterv és az iskolai programok szerves részévé kellene tenni; mivel az európai és nemzeti hatóságoknak gondoskodni kell róla, hogy az oktatási anyagokban ne szerepeljenek diszkriminatív tartalmak;

S.  mivel a hivatalos tanterv az adott tagállam kulturális és társadalmi szemléletét jeleníti meg, és befolyásolja a lányokat és a fiúkat identitásuk meghatározásában; mivel a nem hivatalos tanterv kiegészíti a hivatalos tantervet, a rejtett tanterv pedig minden tanterv meghatározásában megjelenik; mivel valamennyi említett tantervtípus fontos a lányok és a fiúk identitásának alakulásában, és mivel a helyi hatóságoknak az oktatási intézményekkel fenntartott szoros kapcsolatuk révén rendkívül fontos szerepük van az informális oktatásban;

T.  mivel a nemek közötti egyenlőtlenség leküzdése érdekében szükség van a tantervek, fejlesztési célok és tanulási eredmények, tartalmak, stratégiák, anyagok, értékelések, tantárgytervek és óravázlatok folyamatos pedagógiai felügyeletére, valamint ezek oktatáskutatási központok és a nemek közötti egyenlőség terén jártas szakértők általi nyomon követésére és értékelésére;

U.  mivel a nők elleni erőszak a nők és férfiak közötti egyenlőség fő akadálya, és mivel az oktatáson keresztül küzdeni lehet ellene; mivel az isztambuli egyezményt nem minden tagállam erősítette meg, és mivel az Unió felelős a nemek közötti egyenlőséget előmozdító projektek kezdeményezéséért és finanszírozásáért;

V.  mivel az iskolához kapcsolódó nemi alapú erőszakba beletartozik többek között a nemi sztereotípiák és társadalmi normák miatt gyermekeken elkövetett szexuális, fizikai és/vagy pszichológiai erőszak is; mivel az iskolához kapcsolódó nemi alapú erőszak a hozzáférés, részvétel és végzettség egyik fő akadálya;

W.  mivel a fogyatékossággal élő, illetve sajátos nevelési igényű nők és lányok többszörös megkülönböztetésnek vannak kitéve; mivel a lányok helyzete csak úgy javítható, ha egyenlő a hozzáférésük a magas színvonalú oktatáshoz és képzéshez, azt az ilyen jellegű megkülönböztetés nem határozza meg vagy akadályozza, valamint teljes mértékben összhangban van az integráció alapelveivel;

X.  mivel a sajátos nevelési igény megállapításában jelentős aránytalanságok állnak fenn; mivel a fiúknál általában gyakrabban állapítanak meg sajátos nevelési igényt, különösen az olyan nem normatív jellegű nehézségek esetén, mint a figyelemhiányos zavar és a diszlexia, ahol a szakmai ítélet nagyobb szerepet játszik az azonosításban;

Y.  mivel világszerte a felnőttek 17%-a – akiknek kétharmada (493 millió) nő – nem tud írni és olvasni(3);

Általános ajánlások

1.  kéri a tagállamokat, hogy hajtsák végre és javítsák az olyan intézkedéseket, amelyek előmozdítják a nemek közötti egyenlőség megvalósulását az oktatás valamennyi szintjén, szervesen beépítik a nemi szempontok iránti tudatosság növelését a tanárképzésbe, illetve az iskolai szakemberek valamennyi kategóriájának – pl. az iskolaorvosok, nővérek, pszichológusok, szociális munkások és pedagógusok – képzésébe, és biztosítják az olyan mechanizmusok létrehozását, amelyek az oktatási rendszer egészében elősegítik a nemek közötti egyenlőség előmozdítását, megvalósulását, nyomon követését és értékelését az oktatási intézményekben;

2.  felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az oktatás demokratizálódását és az annak biztosításához szükséges egyéb feltételeket, hogy az akár az iskolákon, akár más nevelési eszközökön keresztül nyújtott oktatás elősegítse a nemek közötti egyenlőség és az esélyegyenlőség megvalósulását, a gazdasági, társadalmi és kulturális különbségek áthidalását, ösztönözze a személyes fejlődést és a tolerancia, szolidaritás és felelősségvállalás szellemiségét, valamint elősegítse a társadalmi fejlődést és a közösség életében való demokratikus részvételt;

3.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy oktatási rendszerük az alapvető jogokra és szabadságokra, illetve a nők és férfiak egyenlő jogaira és esélyegyenlőségére vonatkozó oktatást is magában foglalja, továbbá hogy rendszerük minőségi alapelvei között szerepeljen a nők és férfiak közötti valódi egyenlőség előtt álló akadályok felszámolása és a köztük lévő teljes egyenlőség előmozdítása;

4.  ösztönzi az iskolai formális és informális oktatás holisztikus megközelítését, az emberi jogok, az emberi méltóság, a nemek közötti egyenlőség és az önértékelés és magabiztosság fejlesztésének érzékeny megközelítését, ami elősegíti a lányok és nők önálló és tájékozott döntéshozatalát személyes és szakmai téren egyaránt; elismeri, hogy a nemek közötti egyenlőségre oktatást ki kell egészíteni a demokratikus értékekre való állampolgári neveléssel, és jogokon alapuló, a nemi szempontot figyelembe vevő oktatási környezetbe kell beágyazni, ahol a lányok és a fiúk megtanulják a jogaikat és megtapasztalják a demokratikus folyamatot az iskolában és informális tanulási környezetekben, például az iskolájuk demokratikus irányításában való részvételen keresztül;

5.  felszólítja a Bizottságban és a tagállamokban lévő oktatáspolitikai felelősöket annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőség iránti elkötelezettség ne maradjon meg az elvek kinyilvánításának és a politikai szándéknak a szintjén, és nyilvánuljon meg a befektetett erőfeszítések és erőforrások lényeges növelésében, emlékeztetve az oktatás kulturális változásra gyakorolt elsődleges szerepére;

6.  rámutat, hogy noha a nők a felsőfokú végzettséggel rendelkezők többségét (60%) alkotják az Unióban, foglalkoztatási arányuk és előmeneteli pályájuk nem tükrözi lehetőségeik teljes kiaknázását; hangsúlyozza, hogy az inkluzív, hosszú távú gazdasági növekedés azon múlik, hogy – elsősorban a horizontális és vertikális szegregáció felszámolása révén – megszűnik-e a nők iskolai végzettsége és munkaerő-piaci helyzete közötti szakadék;

7.  hangsúlyozza, hogy az oktatás fontos eszköz annak lehetővé tételére, hogy a nők teljes körűen részt vehessenek a társadalom és a gazdaság fejlesztésében; hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó intézkedések kulcsfontosságúak abban, hogy olyan készségekkel ruházzák fel a nőket, melyek lehetővé teszik számukra a munkába való visszatérést, jobb munkahelyek megszerzését, bevételük és munkakörülményeik javítását;

8.  felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék az oktatásba irányuló alapvető beruházásokat annak érdekében, hogy mindenki ingyenes és magas színvonalú állami oktatásban részesülhessen;

9.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy oktatási hatóságaik garantálják a nők és férfiak oktatáshoz való jogának egyenlőségét azáltal, hogy az egyenlő bánásmód alapelvét aktívan belefoglalják az oktatási célokba és intézkedésekbe, megelőzve a szexista magatartásból és az azzal kapcsolatos társadalmi sztereotípiákból fakadó, nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek kialakulását;

10.  kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy ez az ajánlás eljusson a központi, regionális és helyi oktatási politikák végrehajtásáért felelős illetékes nemzeti intézményekhez, az iskolákat vezető testületekhez és a regionális, illetve helyi hatóságokhoz;

11.  hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni a nemek egyenlő képviseletét az oktatási intézmények felügyeletét ellátó és irányító testületek vezetése és irányítása, különösen az iskolaigazgatás és -vezetés terén, illetve az alulreprezentált területeken, mint például a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területein, hiszen ez példaképként szolgálhat majd a lányoknak;

12.  hangsúlyozza, hogy azok a lányok, akik nem járhatnak iskolába, jobban ki vannak téve a családon belüli erőszak veszélyének;

13.  sürgeti a Bizottságot, hogy mihamarabb kezdeményezze az Unió isztambuli egyezményhez való csatlakozására irányuló eljárást; kéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg az egyezményt, valamint felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a nemek közötti egyenlőség érvényesüléséért az Unió külkapcsolataiban; felhívja a figyelmet a nemi sztereotípiák, a megfélemlítés, az internetes megfélemlítés és a nők elleni erőszak közötti szoros összefüggésekre, továbbá arra, hogy ezekkel szemben már a korai életkorban fel kell venni a küzdelmet; hangsúlyozza, hogy az isztambuli egyezmény arra kéri az aláírókat, hogy az oktatási anyagokban szerepeljenek az olyan témák, mint például a nem sztereotípiákra épülő nemi szerepek, a kölcsönös tisztelet, a személyes kapcsolatokban előforduló konfliktusok erőszakmentes rendezése, a nemi alapú erőszak és a személyi sérthetetlenséghez való jog, melyeket a tanulók kapacitásának fejlődéséhez igazítanak a formális tantervekben és az oktatás valamennyi szintjén;

14.  ösztönzi valamennyi tagállamot, hogy következetesen ruházzanak be tájékoztató, figyelemfelhívó és oktatási kampányokba, és hogy javítsák a lányok és a fiúk részére biztosított pályaorientációt, amelynek során foglalkoznak a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákkal, valamint a szakma- és pályaorientáció során jelentkező nemi sztereotípiákkal, különösen a tudomány és az új technológiák területén; emlékeztet, hogy ez csökkentené a nemek között a munkaerőpiacon tapasztalható szegregációt és megerősítené a nők pozícióját, miközben lehetővé tenné számukra, hogy teljes mértékben kiaknázzák a lányok és nők által képviselt humán tőkét az Európai Unióban, valamint előmozdítaná a továbbtanulás és a pályaválasztás iskolákban és tantermekben történő megvitatását;

15.  emlékeztet az oktató csoportok szerepére abban, hogy a családok számára a gyermekek iskolai pályafutásával kapcsolatban segítséget és tanácsot nyújtsanak azzal a céllal, hogy őket a készségeiknek, tehetségüknek és érdeklődésüknek megfelelő pályára állítsák; hangsúlyozza, hogy az iskolai pályafutással kapcsolatos tanácsadás időszaka döntő fontosságú, olyan időszak, amikor a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák megjelenhetnek, és hogy ez tartósan befolyásolhatja, hogy a lányok mennyire lesznek képesek olyan szakmai karriert választani, amely elősegíti személyes fejlődésüket és emancipációjukat;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok révén szervezzen a lányokat megcélzó, specifikus figyelemfelhívó képzési programokat a felsőoktatásbeli részvételükről és lehetséges tanulási lehetőségeikről, valamint a megfelelő munkalehetőségekről, adottságaik alapján, annak érdekében, hogy olyan szakmai pályák választására ösztönözzék őket, ahol hagyományosan a férfiak vannak túlsúlyban, illetve hogy növeljék a nők új generációjának önbizalmát; hangsúlyozza, hogy az informális oktatás fontos szerepet játszik a lányok és fiatal nők önbizalmának építésében;

17.  felkéri a tagállamokat, hogy támaszkodjanak az európai strukturális és beruházási alapokra olyan programok támogatása érdekében, amelyek aktívan együttműködnek a társadalmilag kirekesztett közösségekhez tartozó gyermekek szüleivel, illetve annak érdekében, hogy ösztönözzék értelmes és inspiráló tevékenységek létrehozását az iskolaidőn kívül és a tanítási szünetek során;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az állami óvoda- és bölcsődehálózatok, az iskola előtti nevelési rendszer és a gyermekeknek szóló, államilag finanszírozott szabadidős szolgáltatások előmozdítását;

19.  felkéri a tagállamokat, hogy javítsák a fogyatékossággal élő, illetve sajátos nevelési igényű emberek oktatásának és szakmai képzésének minőségét, csökkentsék a körükben tapasztalható magas iskolaelhagyási arányt, és tartsák tiszteletben a befogadó oktatás elvét, a tanulók aktív részvételének hangsúlyozásával, valamint javítsák a társadalomba és – amennyiben lehetséges – az általános oktatási rendszerbe való beilleszkedésüket; felszólít arra, hogy ennek érdekében haladéktalanul javítsák a tanárképzését, foglalják bele a nemi szempontokat a tanárképzésbe, valamint a tanulási nehézségek azonosításába, többek között dolgozzanak ki a nemi szempontot figyelembe vevő szűrőeszközöket és specifikus, a nemi szempontokat érvényesítő oktatási programokat annak érdekében, hogy jobb lehetőségeket nyújtsanak az érintett nőknek és lányoknak, amikor munkahelyet keresnek, valamint hogy felkészítsék őket arra, hogy leküzdjék a többszörös megkülönböztetést;

20.  felhívja a tagállamokat, hogy a lányok és a fiúk számára biztosítsanak egyenlő hozzáférést az oktatáshoz, tekintet nélkül a korukra, nemükre, társadalmi-gazdasági helyzetükre, kulturális hátterükre vagy vallásukra, és hangsúlyozza, hogy szükség van európai, nemzeti és helyi intézményekre hogy előmozdítsanak speciális programokat általában a marginalizált közösségeknek, valamint különösen az ezen közösségekből származó lányoknak az iskolákbeli integrálása érdekében, mivel ők gyakran többszörös megkülönböztetéssel szembesülnek, továbbá az európai társadalmak valamennyi kisebbségének integrálása érdekében; kiemeli, hogy fontos biztosítani, hogy a lányok befejezzék középfokú tanulmányaikat, és hangsúlyozza, hogy szükség van a rászoruló családok pénzügyi támogatására irányuló programokra az iskolai lemorzsolódás megelőzése érdekében, különösen a lányok esetében;

21.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szükséges aktív támogatást annak érdekében, hogy a migráns nők és családjaik helyi ingyenes közoktatási szolgálat keretében tanulhassák a fogadó ország nyelvét;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki konkrét programokat annak biztosítására, hogy a roma lányok és fiatal nők részt vegyenek az alap-, közép- és felsőfokú oktatásban, valamint vezessenek be külön intézkedéseket a tizenéves anyákra és az iskolából korán lemorzsolódó lányokra vonatkozóan annak érdekében, hogy támogassák különösen a megszakítás nélküli oktatásukat, valamint hogy számukra munkalapú képzést nyújtsanak; felszólítja továbbá a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vegye ezeket az intézkedéseket figyelembe a nemzeti romaintegrációs stratégiák összehangolása és értékelése során;

23.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fejlesztési együttműködési projektekben a lányok és nők oktatását célzó intézkedések is szerepeljenek;

24.  kiemeli annak fontosságát, hogy külön figyelmet kell szentelni a nők és férfiak közötti egyenlőség alapelvének a tantervben és az oktatás valamennyi szakaszában;

Tanterv és képzés

25.  kitart amellett, hogy különös hangsúlyt kell helyezni a nemek közötti egyenlőségre minden téren: a tantervek, a fejlesztési célok és az oktatási eredmények, tartalmak, az iskolai programok és tervek terén, valamint meg kell vizsgálni, hogy milyen helyet foglalnak el a nők az egyes tantárgyak iskolai tanterveiben, a tanított tartalmakban kiemelve szerepüket; úgy véli, hogy az oktatásban a nemek közötti egyenlőségnek kifejezetten foglalkoznia kell az egyenlőség elvével, és ki kell térnie számos kérdésre, így például az írástudásra, a megfélemlítésre, az erőszakra, a gyűlöletbeszédre, az emberi jogokra és az állampolgári ismeretek oktatására;

26.  hangsúlyozza, hogy az oktatásnak – mind a lányok, mind pedig a fiúk esetében – elő kell segítenie a tudatos, kiegyensúlyozott, másokat tisztelő, empátiára és kölcsönös tiszteletre képes személyiség kialakulását a megkülönböztetés, agresszió és megfélemlítés elkerülése érdekében;

27.  hangsúlyozza, hogy az iskoláknak segíteniük kell az oktatás interkulturális megközelítésének kialakítását , a nyitottság, kölcsönös tisztelet és a kultúrák és vallások közötti párbeszéd elősegítése érdekében;

28.  ösztönzi a tagállamok illetékes hatóságait, hogy segítsék elő a nemek közötti egyenlőséget átfogó szexuális és párkapcsolati oktatási programjaik – többek között a lányoknak és fiúknak a beleegyezésen, tiszteleten és kölcsönösségen alapuló párkapcsolatokra történő oktatása –, továbbá a sport és a szabadidős tevékenységek révén, ahol a sztereotípiák és a nemek szerinti elvárások hatással lehetnek az önképre, az egészségre, a készségek elsajátítására, az intellektuális fejlődésre, a társadalmi beilleszkedésre és a lányok és fiúk identitásának alakulására egyaránt;

29.  elismeri, hogy az érzékeny, életkornak megfelelő és tudományos szempontból pontos szexuális és párkapcsolati oktatás nélkülözhetetlen eszköz a lányok és fiúk önrendelkezéséhez, ami segíti, hogy megalapozott döntéseket hozzanak, és hozzájárul a szélesebb értelemben vett közegészségügyi prioritások megvalósításához, például a nem tervezett terhességek számának csökkentéséhez, az anyák és a gyermekek halandóságának csökkentéséhez, a szexuális úton terjedő fertőzések megelőzéséhez és korai kezeléséhez, és az egészség terén fennálló egyenlőtlenség mérsékléséhez; ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra az életkornak megfelelő, átfogó szexuális és párkapcsolati oktatás iskolai tantervekben való kötelezővé tételét valamennyi általános iskolai és középfokú oktatásban részt vevő gyermek számára, és hangsúlyozza a tanárképzés fontosságát, különös tekintettel a lányok és a nők tiszteletét, valamint a nemek közötti egyenlőséget illetően;

30.  felszólít a lányok ismereteik növelése és a saját testük feletti szabadon rendelkezés révén történő érvényesülését célzó szexuális és párkapcsolati oktatás végrehajtására a tantervi programok keretében, emellett felszólít arra is, hogy a többi tantárgy is összhangban legyen ezekkel az elvekkel;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy küzdjön a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés ellen az oktatási létesítményekben; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa az LMBTI-kérdésekre vonatkozó objektív tájékoztatás beépítését az iskolai tantervekbe; sürgeti a Bizottságot, hogy könnyítse meg a társaktól való tanulást a tagállamok között a homofób és transzfób megfélemlítések és zaklatások megoldása érdekében;

32.  az oktatás során arra ösztönzi a lányokat és a fiúkat, hogy a nemekhez kapcsolódó sztereotípiákon felülemelkedve egyenlő mértékben érdeklődjenek minden tantárgy, különösen a tudományos és műszaki tantárgyak iránt, ideértve azt is, hogy a fiúk tanuljanak a nőinek tekintett tevékenységekről – például háztartási munka és gondozás –, továbbá ösztönzi, hogy egyenlő mértékben vehessenek részt és képviseltessék magukat a kollektív döntésekben és az iskolavezetésben, illetve valamennyi iskolán kívüli tevékenységben; felszólítja az illetékeseket, hogy biztosítsák a vonatkozó tényleges tevékenységek finanszírozásának védelmét;

33.  megállapítja, hogy a kultúra és a művészeti és szellemi munka végzése és terjesztése terén szükség van a nők külön támogatását ösztönző intézkedésekre, küzdve az e területen dolgozó nők által tapasztalt strukturális és átfogó megkülönböztetés ellen, támogatva a nők és férfiak kiegyensúlyozott képviseletét a művészeti és kulturális műveket létrehozó ágazatokban, továbbá pénzügyi támogatást és pozitív fellépést biztosítva az e téren fennálló egyenlőtlen helyzet javítása érdekében;

34.  szorgalmazza az információs és kommunikációs technológiákhoz való egyenlő hozzáférés, valamint azok egyenlő használatának és oktatásának fejlesztését a lányok és a fiúk számára az iskola előtti neveléstől kezdve, különös figyelmet fordítva a vidéki területeken vagy marginalizált közösségekben élő vagy speciális igényű gyermekekre és fiatalokra, a digitális jártasság fejlesztése, a hatékony oktatáspolitikai eszközök terjesztése, valamint a tanárképzés fejlesztése, és ezáltal a női hallgatók és diplomát szerző nők számának növelése érdekében a természettudományok, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika területein; ezzel összefüggésben üdvözli az összes olyan kedeményezést és programot, amelyek célja, hogy a lányok számára vonzóvá tegyék ezeket a tanulmányi területeket és a kapcsolódó kutatói pályákat;

35.  hangsúlyozza, hogy oktatási intézkedéseket kell létrehozni annak érdekében, hogy elismerjék és tanítsák a nők történelemben, tudományban, politikában, irodalomban, művészetekben, oktatásban stb. betöltött szerepét;

36.  kéri, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a kora gyermekkori és az általános iskolai oktatás, illetve a gondozás terén végzett munka a nők és a férfiak számára egyaránt értékes foglalkozásként jelenjen meg;

37.  felszólítja a tagállamokat, hogy fejlesszék vagy erősítsék meg a nemzeti szabályozásokat a nemi szerepekre vonatkozó sztereotípiák leküzdése érdekében, amelyek a média és a reklámok által közvetített értékekből fakadnak, és amelyek túlságosan gyakran aláássák az iskola e téren végzett munkáját;

38.  szorgalmazza az olyan kiegészítő tevékenységek létrehozását, amelyek megerősítik a formális oktatásra vonatkozó tantervet a nemek közötti egyenlőség és a vállalkozói ismeretek oktatása terén, valamint a nemek közötti egyenlőség oktatására irányuló informális oktatási programok helyi hatóságok általi végrehajtását a helyi közösségekben;

39.  felhív az informális oktatás képesítési bizonyítvánnyal történő elismerésére irányuló törekvések megújítására, valamint a szakképzéshez kapcsolódó munkaalapú tanulás magas szintű tanúsításának biztosítására, mivel mindez elő fogja segíteni, hogy a lányok és nők jobb munkahelyeket találjanak és belépjenek vagy visszailleszkedjenek a munkaerő-piacra, és biztosítja, hogy a nőket a férfiakkal egyenrangúként kezeljék méltóság és kompetencia szempontjából;

40.  felhívja az oktatási anyagok szerzőit és kiadóit annak tudatosítására, hogy a nemi egyenlőség szempontját ezen anyagok kidolgozásának egyik kritériumává kell tenni, és javasolja, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló pedagógiai anyagok kidolgozásához vegyék igénybe tanárok és diákok segítségét, és kérjenek tanácsot a nemek közötti egyenlőséggel és nemi szempontú oktatással foglalkozó szakemberektől;

41.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és juttassanak el iránymutatásokat az iskolák, oktatásügyi döntéshozók, tanárok és a tantervek kialakításáért felelősök számára a nemi egyenlőség szempontjának érvényesülése és a nemi egyenlőség megvalósulása, valamint a tankönyvek és tananyagok tartalmában, nyelvében vagy illusztrációiban esetlegesen fellelhető sztereotípiák és szexista torzítások felszámolása érdekében, és arra ösztönzi őket, hogy küzdjenek az irodalomban, filmekben, zenében, játékokban, médiában, reklámokban és az egyéb olyan területeken megjelenő szexizmus ellen is, amelyek meghatározóak lehetnek a lányok és fiúk hozzáállásának, viselkedésének és identitásának megváltoztatásában;

42.  elismeri, hogy a tanárok kiemelt szerepet játszanak az oktatási identitás kialakításában, és jelentős hatásuk van a nemek szerinti iskolai viselkedés szempontjaira; emlékeztet, hogy sok még a tennivaló annak érdekében, hogy a tanárok képesek legyenek a nemek közötti egyenlőség lehető leghatékonyabb előmozdítására; kiemeli ezért annak szükségességét, hogy átfogó kezdeti és folyamatos egyenlőségi képzést nyújtsanak a tanároknak a formális és az informális oktatás minden szintjén – beleértve a társaktól való tanulást és a külső szervezetekkel és ügynökségekkel való együttműködést – annak tudatosítása érdekében, hogy milyen hatással vannak a nemi szerepek és sztereotípiák a diákjaik önbizalmára és tantárgyválasztására tanulmányaik során; hangsúlyozza, hogy a lányok számára pozitív női és férfi magatartási mintákat kell biztosítani az iskolákban és az egyetemeken, amelyek révén meghatározhatják és a lehető legjobban kiaknázhatják saját képességeiket anélkül, hogy félniük kellene a megkülönböztetéstől vagy a nemi hovatartozáson alapuló kételyektől;

43.  hangsúlyozza, hogy a tanárok alapképzésébe és továbbképzési programjaiba be kell építeni a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének tanulmányozását és alkalmazását, annak érdekében, hogy minden esetleges akadály elhárulhasson az elől, hogy a diákok maradéktalanul kiaknázhassák lehetőségeiket, a nemüktől függetlenül;

44.  határozott véleménye, hogy az oktatás formáló erővel rendelkezik a nemek közötti egyenlőség támogatását illetően; elismeri, hogy a formális és informális oktatási programoknak foglalkozniuk kell a nemi alapú erőszak, megkülönböztetés, zaklatás, a homofóbia és transzfóbia minden formájával – többek között az internetes megfélemlítéssel vagy zaklatással –, és küzdenie kell ellenük; elismeri, hogy a nemek közötti egyenlőségre és a nemi alapú erőszak elleni nevelés alapfeltétele a biztonságos és erőszakmentes iskolai környezet;

45.  hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség szempontjára irányuló figyelem felkeltését, az ezzel kapcsolatos képzést és az e szempont integrálását célzó kezdeményezések szervezésének szükségességét valamennyi oktatáspolitikában érintett, valamint a szülők és a munkaadók számára;

46.  felhívja a tagállamokat, hogy kövessenek generációkon átívelő megközelítést az oktatással kapcsolatban, és biztosítsanak egyenlő hozzáférést a formális és informális oktatáshoz azáltal, hogy oktatási rendszereikbe integrálják a megfizethető és minőségi napközi otthonok kínálatát, valamint az idősek és más eltartott személyek gondozását; felhívja a tagállamokat, hogy vegyenek részt olyan kezdeményezésekben, amelyek csökkentik az oktatás közvetlen és közvetett költségeit, és hogy növeljék valamennyi óvoda, bölcsőde, iskola előtti nevelést folytató intézmény, iskola, iskolaidő utáni gyermekmegőrző hálózat kapacitását, megfelelően tiszteletben tartva a befogadás elveit a szegénységben élő vagy az elszegényedés veszélyének kitett gyermekek esetében; hangsúlyozza ennek fontosságát annak érdekében, hogy segítsenek valamennyi nő és férfi számára – többek között az egyedülálló szülők számára – a családi élet és a munka összeegyeztetésében, és garantálják a nők részvételét az egész életen át tartó tanulásban, valamint a szakoktatásban és szakképzésben, miközben kialakítanak olyan magatartási mintákat, amelyek megerősítik a lányok társadalmi szerepvállalását;

47.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséget előmozdító és a nők és lányok érvényesülését célzó bármely stratégiához szükséges a fiúk és férfiak bevonása és szerepvállalása;

48.  kiemeli annak jelentőségét, hogy a közhatóságok támogassák a nemek közötti egyenlőség fontosságáról és alkalmazási köréről szóló tanfolyamokat és kutatásokat a felsőoktatás részeként, többek között a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló oktatás tantervbe történő beépítésével, külön posztgraduális képzések létrehozásával, valamint specifikus tanulmányok és kutatások támogatásával e téren;

49.  felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy lépjenek előre a különböző tagállamokban kiadott diplomák, oklevelek és egyéb szakmai bizonyítványok kölcsönös elismerése, valamint a különböző szakmák megkezdése nemzeti szabályainak koordinálása és harmonizálása terén annak érdekében, hogy az Unióból vagy az Unión kívülről bevándorló nők képzettségüknek és végzettségüknek megfelelő munkát tudjanak szerezni;

Beruházás, nyomon követés és értékelés

50.  megjegyzi annak szükségességét, hogy független testületek kövessék nyomon és értékeljék az oktatási intézményekben elfogadott, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikák eredményeként tett előrelépést, valamint hogy a helyi, regionális, nemzeti és európai döntéshozókat folyamatosan tájékoztassák a meghozott intézkedésekről, és az e területen elért előrelépésről, továbbá hogy sürgősen szükség van arra, hogy a nemek közötti egyenlőség biztosításának kérdése az oktatási intézmények belső és külső értékelésének elemévé váljon;

51.  kiemeli a különböző nemzeti oktatásirányítási szervek közötti együttműködésnek és a bevált gyakorlatok megosztásának fontos szerepét a tekintetben, hogy projekteket és programokat dolgozzanak ki a koedukáció és a nők és férfiak közötti valódi egyenlőség elveinek megismertetésére és azok terjesztésére az oktatás terén dolgozó közösség tagjai között;

52.  felhívja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét (EIGE), hogy folytassa az összehasonlítható, nemspecifikus adatok és eredménytáblák valamennyi szakpolitikai területen való összegyűjtésére irányuló munkáját, többek között az oktatás területén, és ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy végezzenek az oktatáspolitikára vonatkozó hatástanulmányokat a nemek közötti egyenlőtlenségek orvoslása érdekében, biztosítsanak minőségi és mennyiségi eszközöket e hatás értékeléséhez, valamint hogy alkalmazzanak a nemek közötti egyenlőségen alapuló költségvetési stratégiát annak érdekében, hogy előmozdítsák az oktatási erőforrásokhoz való hozzáférést és jogot;

53.  elismeri, hogy alapvető fontosságú a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jövőbeli oktatási jogszabályok hatásának értékelése, és – amennyiben szükséges – a hatályban lévő jogszabályok ezen elvvel összhangban történő felülvizsgálata;

54.  hangsúlyozza, hogy az oktatásra irányuló kutatással foglalkozó központok a nemek közötti egyenlőséget érintő kérdések szakértőivel, az Európai Unió által létrehozott szervekkel és a helyi hatóságokkal szoros együttműködésben kövessék nyomon a nemek közötti egyenlőségre irányuló programok végrehajtását, és értékeljék ezeket a programokat; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy nemek szerint bontásban gyűjtsenek mennyiségi és minőségi adatokat;

55.  javaslatot tesz az e cél megvalósításában élen járó oktatási intézmények számára adományozandó, A Nemek Közötti Egyenlőség Éves Európai Díjának létrehozására, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy nemzeti szinten hozzanak létre ugyanilyen díjat;

56.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy cselekvési terveket készítsenek, és hogy forrásokat rendeljenek a nemek közötti egyenlőségre irányuló oktatási projektek végrehajtásához, valamint a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő oktatási struktúrák megvalósításához, és javasolja, hogy használják fel az e célra rendelkezésre álló uniós eszközöket, például az európai beruházási tervet, a Horizont 2020 programot és az Európai Unió strukturális alapjait, többek között az Európai Szociális Alapot;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0074.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0050.
(3) https://europa.eu/eyd2015/hu/eu-european-parliament/posts/every-girl-and-woman-has-right-education


EGT- Svájc: a belső piac teljes körű megvalósításának akadálya
PDF 362kWORD 103k
Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i állásfoglalása az EGT-ről és Svájcról: a belső piac teljes körű megvalósításának akadályai (2015/2061(INI))
P8_TA(2015)0313A8-0244/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, 1972. július 22-i szabadkereskedelmi megállapodásra,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló 1999. június 21-i megállapodásra, és különösen annak a személyek szabad mozgásáról szóló I. mellékletére és a szakmai képesítések elismeréséről szóló III. mellékletére,

–  tekintettel az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, az árufuvarozáshoz kapcsolódó ellenőrzések és alakiságok egyszerűsítéséről, valamint a biztonsági vámintézkedésekről szóló, 2009. június 25-i megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a megfelelőségértékelés kölcsönös elismeréséről szóló 1999. június 21-i megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a közbeszerzések egyes vonatkozásairól szóló 1999. június 21-i megállapodásra,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló, 2008. május 27-i jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz csatolt, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló, 2004. október 26-i jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra,

–  tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (szolgáltatási irányelv)(1),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az „EGT–Svájc: akadályok a belső piac teljes körű megvalósítása előtt” című, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Izland által elért eredményekről szóló 2012-es jelentésről és a választások utáni kilátásokról szóló, 2014. január 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az egységes piacnak az európai szemeszter keretében történő irányításáról szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Tanács 2014. március 21-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács 2014. december 16-i következtetéseire a homogén kibővített egységes piacról és az EU-nak az EU-n kívüli nyugat-európai országokkal fenntartott kapcsolatairól,

–  tekintettel az EGT–Tanács 2014. november 19-én tartott 42. ülésén elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Térség működésének felülvizsgálatáról szóló 2012. december 7-i bizottsági személyzeti munkadokumentumra (SWD(2012)0425),

–  tekintettel a Bizottság 2012. november 20-i, az Európai Uniónak az Andorrai Hercegséggel, a San Marino Köztársasággal és a Monacói Hercegséggel fennálló kapcsolatairól és az EU-val való szorosabb integráció lehetőségeiről szóló közleményére (COM(2012)0680),

–  tekintettel a Bizottság 2013. november 18-i, az Andorrai Hercegséggel, a Monacói Hercegséggel és a San Marino Köztársasággal fennálló uniós kapcsolatokról és a belső piacon való részvételük lehetőségeiről szóló jelentésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Térség Parlamenti Vegyes Bizottságának az EGT-megállapodás 2013. évi működéséről szóló éves jelentésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Térség Parlamenti Vegyes Bizottságának az EGT jövőjéről, valamint az EU kis méretű országokkal és Svájccal fenntartott kapcsolatairól szóló 2013. május 30-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Térség Parlamenti Vegyes Bizottságának az egységes piac irányításáról szóló 2014. március 26-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Térség Parlamenti Vegyes Bizottságának az európai iparpolitikáról szóló 2015. március 17-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Térség Parlamenti Vegyes Bizottságának a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről és annak az EGT-tag EFTA-államokra gyakorolt lehetséges hatásairól szóló 2015. március 17-i állásfoglalására,

–  tekintettel a 2015. január 14-i svájci külpolitikai jelentésre,

–  tekintettel az EGT-hez tartozó EFTA-államok 35. belső piaci eredménytáblájára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 217. cikkére, amely nemzetközi megállapodások megkötésére jogosítja fel az Uniót,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0244/2015),

A.  mivel az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) négy tagállama (Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) az Európai Unió (EU) jelentős kereskedelmi partnere, a kereskedelmi volumen szempontjából pedig Svájc az Unió negyedik, Norvégia pedig az ötödik legfontosabb partnere;

B.  mivel az EU és három EFTA-tagállam (Izland, Liechtenstein, és Norvégia) közötti kapcsolatok az Európai Gazdasági Térségen (EGT) alapulnak, amely részvételt biztosít a belső piacon, és az EGT-megállapodás kezelése és ellenőrzése magas szinten intézményesített keretben történik;

C.  mivel Svájc EGT-megállapodásban való részvételét 1992-ben népszavazás útján támadták meg, és ezért a Svájc és az EU közötti kapcsolatok jelenleg több mint 120 ágazati megállapodáson alapulnak, amelyek nagyfokú integrációt biztosítanak;

D.  mivel erősen versenyképes szociális piacgazdaságon alapuló, jól működő és hatékony egységes piacra van szükség ahhoz, hogy élénküljön a növekedés és a versenyképesség, és munkahelyek jöjjenek létre, fellendítve az európai gazdaságot, ehhez azonban az egységes piacra vonatkozó jogszabályok megfelelő átültetése, alkalmazása és végrehajtása szükséges annak érdekében, hogy előnyeiket az EU tagállamai és az EGT EFTA-tagállamai egyaránt maradéktalanul élvezhessék;

Bevezető megjegyzések

1.  úgy véli, hogy az EGT-megállapodás a gazdasági növekedés kulcsfontosságú tényezője, és az egységes piac harmadik országokra való kiterjesztésének legnagyobb horderejű, átfogó eszköze; úgy véli, hogy az EGT-megállapodás az EU-ban végbemenő változások során megbízhatóan, hathatósan és megfelelően működött, és hosszú távon is biztosítja az egységes piac integritását;

2.  elismeri, hogy az EU, az EGT-hez tartozó EFTA-államok és Svájc között kialakult erős kapcsolatok túlmutatnak a gazdasági integráción és az egységes piac kiterjesztésén, és valamennyi polgár és vállalkozás, közöttük a kkv-k hasznára hozzájárulnak a stabilitáshoz és a jóléthez; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az egységes piac megfelelő működését az egyenlő versenyfeltételek megteremtése és új munkahelyek létrehozása érdekében biztosítani kell;

A belső piacra vonatkozó jogszabályok végrehajtása: az EGT-hez tartozó EFTA-államok

3.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az EGT-hez tartozó EFTA-államok belső piaci eredménytáblája szerint a jogszabályok átültetésének átlagos elmaradása a három EFTA-ország esetében 2014 júliusában 1,9%-ról 2%-ra nőtt;

4.  üdvözli a vonatkozó közösségi vívmányoknak az EGT-megállapodásba történő gyors beépítésére irányuló jelentős erőfeszítéseket, valamint a közelmúltban létrejött megállapodást azokról az elvekről, amelyek alapján a pénzügyi szolgáltatások terén az európai felügyeleti hatóságok létrehozásáról szóló uniós rendeletek beépíthetők az EGT-megállapodásba;

5.  rámutat, hogy az EGT-hez tartozó EFTA-államok részt vesznek számos uniós programban, uniós ügynökségek tevékenységeiben és gyakorlati együttműködési intézkedésekben – például a belső piaci információs rendszerben vagy a SOLVIT-ban –, és az Európai Gazdasági Térség, valamint a Norvég Pénzügyi Eszköz jóvoltából hozzájárulnak az EU kohéziójához; álláspontja szerint ez az együttműködés megerősíti a kibővített belső piac hatékony működését; bátorítja az EU-t és az EGT-hez tartozó EFTA-államokat, hogy a belső energiapiac működésének biztosítása érdekében fejlesszenek ki a lehetséges fenyegetésekre vonatkozó további megelőző eszközöket és válasz-intézkedéseket;

6.  döntő jelentőségűnek tartja, hogy az egységes piacra vonatkozó érdemleges jogszabályokat az EGT-hez tartozó EFTA-államok időben és a lehető legkisebb időeltéréssel alkalmazzák, és úgy véli, hogy e folyamatot még tovább javítható és felgyorsítható;

7.  hangsúlyozza, hogy az átültetésre váró jogalkotási aktusok miatti elmaradás továbbra is aggodalomra ad okot, és ezért sürgeti EGT-hez tartozó EFTA-államokat, hogy az EU-val szorosan együttműködve fokozzák az egységes piac integritásának fenntartására irányuló erőfeszítéseiket;

8.  elismeri, hogy az EGT-hez tartozó valamennyi EFTA-államnak előzetesen meg kell állapodnia az EGT-vonatkozás iránti elkötelezettség tekintetében, és hogy az átültetés előtt esetleg technikai módosítások tehetők; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a módosításokra és kivételekre irányuló sok kérelem késedelmekhez vezet és az egységes piac széttöredezését okozhatja; határozottan felszólítja ezen államokat arra, hogy orvosolják ezt a helyzetet és működjenek szorosan együtt az EU-val annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak a kiterjesztett egységes piacon;

9.  rámutat, hogy az EGT-megállapodás óta az uniós ügynökségek szerepe nőtt; üdvözli, hogy az EGT-hez tartozó EFTA-államok részt vesznek ezen ügynökségek műveleteiben; kéri az EGT-hez tartozó EFTA-államokat és a Bizottságot, hogy továbbra is fokozzák ezt az együttműködést és a részvételt;

10.  rámutat, hogy jelenleg folynak a tárgyalások az EU és az USA között egy átfogó szabadkereskedelmi és beruházási megállapodás tekintetében; hangsúlyozza, hogy az EGT-megállapodás értelmében az EGT-hez tartozó EFTA-államok az egységes piacra vonatkozó szabályokat alkalmazzák, és hogy a sikeres kereskedelmi és beruházási partnerség kedvező hatása minden bizonnyal megmutatkozik majd az EGT-hez tartozó EFTA-államokban is; hangsúlyozza továbbá, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségnek nem szabad újabb kereskedelmi akadályokat gördítenie az EU és az EGT-hez tartozó EFTA-államok között kialakított kapcsolatok elé;

Liechtensteini Hercegség

11.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jogszabályok átültetése tekintetében Liechtenstein 0,7%-ról 1,2%-ra növelte elmaradását; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy az EGT-polgárok egyes családtagjainak belépési és letelepedési jogaira vonatkozó liechtensteini jogszabályok, valamint a Liechtensteinben lakóhellyel rendelkező és egy másik EGT-országban munkát vállalni kívánó EGT-polgárokkal szemben alkalmazott korlátozások – amelyeket Liechtenstein az EGT-megállapodás szerinti különleges kvóta-rendelkezések alapján a megállapodás részének tekint – nem állnak maradéktalanul összhangban az EGT-joggal;

Izlandi Köztársaság

12.  tudomásul veszi az izlandi kormány 2015. március 12-i levelét, amelynek tárgya a kormánynak az ország teljes jogú uniós tagságára történő jelölésére vonatkozó álláspontja; nyomatékosan kéri Izlandot, hogy fokozza az EGT-megállapodás keretében vállalt kötelezettségeinek teljesítésére irányuló erőfeszítéseket, tekintettel a jogszabályok átültetése tekintetében fennálló 2,8%-os elmaradására, amely az érintett országok között a legmagasabb; bátorítja az Európai Uniót és Izlandot az együttműködés fokozására, többek között az észak-atlanti térségben adott esetben bekövetkező katasztrófákra való felkészülés tekintetében, valamint kéri a kapcsolódó kihívások kezeléséhez szükséges források rendelkezésre bocsátását;

Norvég Királyság

13.  üdvözli, hogy Norvégiával az elmúlt években sikerült szorosabbra fűzni a kapcsolatokat, és hogy Norvégia részt vesz az „úttörő kezdeményezésben”, amelynek célja az egységes piac javítása; megjegyzi azonban, hogy a jogszabályok átültetése tekintetében Norvégia elmaradása 2%-ra nőtt, ezért erőfeszítéseket sürget e téren, különösen a belső energiapiac teljes megvalósítása céljával; bátorítja az együttműködés fokozását, többek között az energiapolitika tekintetében; rámutat, hogy egyes termékek után kivetett behozatali vámok növelésével kapcsolatban továbbra is vannak megvizsgálandó kérdések;

Andorrai Hercegség, Monacói Hercegség és San Marino Köztársaság

14.  elismeri, hogy a kapcsolatok szorosabbra fűzésének köszönhetően sikerült közös előnyöket elérni, különösen regionális és helyi szinten az Unióval szomszédos régiókban, és ezért üdvözli a társulási megállapodásokra vonatkozó tárgyalások megnyitását, amelyet fontos előrelépésnek tart e régiók – és adott esetben akár távolabbi régiók – egységes piacon való részvétele tekintetében, tekintetbe véve egyúttal az érintett országok egyedi sajátosságait is;

A belső piacra vonatkozó jogszabályok végrehajtása Svájci Államszövetség

15.  elégedett az EU és Svájc közötti, folyamatosan virágzó és időálló kapcsolatokkal, amelyek az utóbbi évtizedekben hozzájárultak a békéhez, a jóléthez és a növekedéshez Európában; meggyőződése, hogy az ágazati megállapodásoknak az uniós alapelvekkel maradéktalanul összhangban álló átfogó felülvizsgálata révén e kapcsolatok mindkét fél javára még tovább mélyíthetők, és kiterjeszthetők számos közös vonatkozásra és érdekre;

16.  üdvözli ezzel összefüggésben a kétoldalú megközelítés továbbfejlesztésének előfeltételét jelentő intézményi keretre vonatkozó tárgyalások 2014 májusában történt megindítását; hangsúlyozza, hogy ilyen intézményi keret nélkül Svájc belső piacon való részvétele tekintetében nem kerül sor újabb megállapodások megkötésére; nyomatékosan kéri a svájci kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit a nyitott kérdésekre vonatkozó tárgyalásokon való előrelépés tekintetében;

17.  tudomásul veszi „a tömeges bevándorlás elleni” 2014. február 9-i polgári kezdeményezés kimenetelét, valamint a Svájci Szövetségi Tanács 2015. február 11-én hozott határozatait, amelyek szerint végrehajtási jogszabálytervezet és kísérő intézkedéseket vezet be; rámutat, hogy ez ellentétben áll a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásból fakadó kötelezettségekkel, és felszólítja Svájcot, hogy tartsa tiszteletben e kötelezettségeket; rámutat, hogy harmadik országokból származó polgárok bevándorlását nem szabad összekeverni a személyeknek az uniós szerződésekben rögzített szabad mozgásával; hangsúlyozza, hogy azok az egyoldalú intézkedések, amelyeket Svájc a horvát polgárokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében vezetett be, nem helyettesíthetik a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás Horvátországra történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv megerősítését, és hogy e jegyzőkönyv megerősítése egyengetné az utat Svájc Horizont 2020 programban való részvételének folytatása és a 2016 utáni időszakra történő kiterjesztése előtt annak előmozdítása érdekében, hogy a kutatók hozzáférhessenek a Horizont 2020 program keretében biztosított forrásokhoz; felszólítja a Bizottságot, hogy működjön együtt Svájccal és a tagállamokkal olyan kielégítő megoldás kialakítása érdekében, amely tiszteletben tartja a vonatkozó megállapodások rendelkezéseit és a jogállamiság keretei közé illeszkedik;

18.  ismételten hangsúlyozza, hogy a személyek mozgása az alapvető jogok egyike és az egységes piac egyik pillére, és hogy az EU és Svájc közötti kétoldalú megközelítésnek mindig elválaszthatatlan részét és előfeltételét képezte; maradéktalanul egyetért ezért azzal, hogy az EU 2014 júliusában elutasította a svájci hatóságok azon kérelmét, amely a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás újratárgyalását indítványozza kvótarendszer vagy nemzeti preferenciarendszer bevezetése céljával; aggodalmának ad hangot azon értesülések miatt, amelyek szerint egyes cégek és kantonok nemzeti preferencia-rendszert alkalmaznak, és rámutat, hogy az ilyen gyakorlat szöges ellentétben van a mozgás szabadságára vonatkozó megállapodással;

19.  megjegyzi, hogy a személyek szabad mozgásának Svájcban a népszavazás által megkövetelt módon történő korlátozása az egyensúlyi helyzet megbomlásának kockázatával jár, és az EU tagállamainak szempontjából veszélyezteti a megállapodások előnyeit;

20.  megjegyzi, hogy Svájc az ország Erasmus + programban való részvételéről folytatott tárgyalások felfüggesztését követően átmeneti rendelkezéseket foganatosított; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezen intézkedések valószínűleg hatással lesznek a felsőoktatási intézmények hallgatóinak EU és Svájc közötti mozgására; kéri Svájcot és az EU-t, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést az Erasmus + programban való részvétellel kapcsolatos követelmények teljesítésért annak érdekében, hogy biztosított legyen a diákcserék kölcsönössége, és a fiatalok ne szenvedjenek hátrányt;

21.  nyomatékosan kéri, hogy az EU tagállamaiban működő taxi-társaságok a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően továbbra is megszorítások nélkül nyújthassák Svájcban szolgáltatásaikat, mivel ez régóta hozzájárul a Svájccal határos uniós régiók fejlődéséhez, és kölcsönösen előnyös mindkét fél számára;

22.  kéri a Bizottságot, hogy gyakoroljon szigorúbb ellenőrzést afelett, hogy svájci mezőgazdasági vállalkozások földeket vásárolnak és vesznek bérbe az EU határmenti területein;

23.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Svájc a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás tekintetében egyoldalú kísérő intézkedéseket vezetett be és később ezeket megerősítette például illetéket vetett ki igazgatási költségek fedezésére, kötelezővé tette banki garancia nyújtását, illetve ilyen intézkedéseket egymással kombinált, mivel ezek súlyosan megnehezítik Svájcban a megállapodás keretében történő szolgáltatásnyújtást, különösen a kis- és középvállalkozások számára, ezért felszólítja Svájcot, hogy vizsgálja felül és állítsa összhangba ezeket az intézkedéseket a mozgás szabadságára vonatkozó megállapodással;

24.  véleménye szerint a szakmai képesítések kölcsönös elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv 2013-ban történő végrehajtása már régóta esedékes volt, és kéri a 2013/55/EU irányelv gyors beillesztését a szabad mozgásra vonatkozó megállapodáshoz csatolt mellékletbe abban a reményben, hogy Svájcnak sikerül megoldást találnia a megállapodás hatályban maradásának biztosítására; megjegyzi, hogy a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás II. mellékletét a svájci és az uniós szociális biztonsági rendszerek hatékonyabb koordinációja érdekében a közelmúltban frissítették; kéri, hogy Svájc a rá vonatkozó kötelezettségeknek megfelelően továbbra is alkalmazza az uniós jogszabályokat;

25.  véleménye szerint az egységes piac használata során kölcsönösségre és tisztességes hozzáállásra van mind az EGT, mind pedig Svájc részéről;

26.  kéri a Bizottságot, hogy a jövőben új szabályok bevezetésekor vegye fontolóra azoknak az EU és Svájc közötti határok mentén fekvő uniós régióira gyakorolt hatásait, tekintettel például arra, hogy a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet 561. cikkének közelmúltbeli módosítása szigorú megszorításokat ír elő a valamely harmadik országban nyilvántartásba vett vállalati személygépjárműveknek az EU vámterületén állandó lakóhellyel rendelkező alkalmazottak általi, magáncélokra történő használata tekintetében;

27.  megjegyzi, hogy a megfelelőség-értékeléssel kapcsolatos kölcsönös elismerésről létrejött megállapodás általános feltételei szerinti együttműködés kielégítő, a megállapodás azonban lényegesen jobban működne, ha Svájc vállalta volna, hogy frissíti és következetesen összhangba állítja az uniós jogban bekövetkezett fejleményekkel;

28.  kéri a munkaerő határokon átnyúló mobilitása előtt álló akadályok felszámolását a belső piac teljesebb megvalósítása érdekében; hangsúlyozza e tekintetben a nyelvtanulás fontosságát, hogy a munkavállalók jobban tájékozódhassanak és gyakorlati segítséget kapjanak a munkakeresés során – nevezetesen az EURES hálózat segítségével – Svájcban és az EGT-országokban; üdvözli ezért, hogy Svájc aktívan részt vesz az EURES-hálózat tevékenységeiben, különösen a határokon átnyúló régiókban; felszólítja Svájcot, hogy a jelenlegi EURES-rendelettel összhangban folytassa transznacionális és határokon átnyúló EURES-szolgáltatásainak kiépítését azzal a céllal, hogy növekedjen a munkaerő mobilitása, és hogy az EU és Svájc között ténylegesen integrált foglalkoztatási piac jöjjön létre; támogatja – tekintettel a munkaerő mobilitásának fokozására – az olyan erőfeszítéseket is, amelyek célja a feltörekvő iparágak és a növekedés szempontjából kulcsfontosságú ágazatok széles körének azonosítása, mert az EGT-országoknak, Svájcnak és a tagállamoknak készségbázisuk fejlesztése során ezekre kell összpontosítaniuk annak érdekében, hogy a készségek és a képesítések jobban megfeleljenek a kereslet és a kínálat összefüggésrendszerének;

o
o   o

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 376., 2006.12.27., 36. o.
(2) HL L 354., 2013.12.28., 132. o.
(3) HL C 308. E, 2011.10.20., 18. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0041.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0069.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat