Choisissez la langue de votre document :
- bg - български
- es - español
- cs - čeština
- da - dansk
- de - Deutsch
- et - eesti keel
- el - ελληνικά
- en - English
- fr - français
- ga - Gaeilge
- hr - hrvatski
- it - italiano
- lv - latviešu valoda
- lt - lietuvių kalba
- hu - magyar
- mt - Malti
- nl - Nederlands
- pl - polski
- pt - português
- ro - română
- sk - slovenčina
- sl - slovenščina
- fi - suomi
- sv - svenska
|
 A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kényszermunkáról szóló egyezménye: büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés *** |
| ||||||
(Egyetértés) Az Európai Parlament, – tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06731/2015), – tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 82. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8–0078/2015), – tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8-0226/2015), 1. egyetért a tanácsi határozatra irányuló javaslattal, 2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek. | |||||||
| A 4-metilamfetamin ellenőrzési intézkedések alá vonásáról * |
| |||||||||
(Konzultáció) Az Európai Parlament, – tekintettel a Tanács tervezetére (10010/2015), – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyek értelmében a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0182/2015), – tekintettel az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről szóló, 2005. május 10-i 2005/387/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 8. cikke (3) bekezdésére, – tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0265/2015), 1. jóváhagyja a Tanács tervezetét; 2. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni; 3. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget; 4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||
| Az 5-(2-amino-propil)indol ellenőrzési intézkedések alá vonásáról * |
| |||||||||
(Konzultáció) Az Európai Parlament, – tekintettel a Tanács tervezetére (10012/2015), – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyek értelmében a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0186/2015), – tekintettel az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről szóló, 2005. május 10-i 2005/387/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 8. cikke (3) bekezdésére, – tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0263/2015), 1. jóváhagyja a Tanács tervezetét; 2. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni; 3. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget; 4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||
| A 25I-NBOMe, az AH-7921, a MDPV és a metoxetamin ellenőrzési intézkedések alá vonásáról * |
| |||||||||
(Konzultáció) Az Európai Parlament, – tekintettel a Tanács tervezetére (10011/2015), – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyek értelmében a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0185/2015), – tekintettel az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről szóló, 2005. május 10-i 2005/387/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 8. cikke (3) bekezdésére, – tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0264/2015), 1. jóváhagyja a Tanács tervezetét; 2. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni; 3. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget; 4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||
| A 4,4'-DMAR és az MT-45 ellenőrzési intézkedések alá vonásáról * |
| |||||||||
(Konzultáció) Az Európai Parlament, – tekintettel a Tanács tervezetére (10009/2015), – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyek értelmében a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0183/2015), – tekintettel az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről szóló, 2005. május 10-i 2005/387/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 8. cikke (3) bekezdésére, – tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0262/2015), 1. jóváhagyja a Tanács tervezetét; 2. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni; 3. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget; 4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||
| Az EU Szolidaritási Alapjának igénybevétele: Katasztrófák Bulgáriában és Görögországban 2015-ben |
| |||||||||||||
| ||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0370 – C8‑0198/2015), – tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(1), – tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 10. cikkére, – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 11. cikkére, – tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0253/2015), 1. jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 2. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről (E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2015/1872 határozat.).
| ||||||||||||||
| A földrajzi jelzések európai uniós oltalmának nem mezőgazdasági termékekre való esetleges kiterjesztése |
| |||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodására (TRIPS), – tekintettel az „Európa hagyományos szakértelmének kiaknázása: a földrajzi jelzések európai uniós oltalmának nem mezőgazdasági termékekre való esetleges kiterjesztése” című bizottsági zöld könyvre (COM(2014)0469), – tekintettel a mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről szóló 1151/2012/EU rendeletre(1), az ún. „minőségrendeletre”, – tekintettel a borászati termékekről szóló 1308/2013/EU rendeletre(2), az ún. egységes KPSZ-rendeletre, – tekintettel a szeszes italokról szóló 110/2008/EK rendeletre(3), – tekintettel az aromás borokról szóló 251/2014/EU rendeletre(4), – tekintettel a Régiók Bizottságának 2015. február 12-i véleményére, – tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. február 18-i véleményére, – tekintettel az Európai Unió Bíróságának a földrajzi jelzésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatára; – tekintettel az eredetmegjelölések oltalmára vonatkozó 1958. október 31-i, 1967. július 14-én és 1979. szeptember 28-án Stockholmban felülvizsgált Lisszaboni Megállapodás szellemi tulajdonról szóló, valamint a nemzetközileg forgalmazott és egyedi származási földrajzi területüknek jellemzői tekintetében széles körben ismert termékek oltalmát garantáló Genfi Szövegére, – tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, – tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0259/2015), A. mivel azok az egyedi földrajzi területről származó mezőgazdasági termékek, amelyek bizonyos tulajdonságokkal rendelkeznek vagy hagyományos eljárásokkal készülnek, földrajzi jelzésük tekintetében az EU egészére kiterjedő, egységes oltalmat kaphatnak; B. mivel a WTO definíciója szerint a földrajzi árujelző valamely WTO-tag területéről vagy e terület valamely vidékéről vagy helységéből származó olyan termékre vonatkozó megjelölés, amelynek adott minőségét, hírnevét vagy egyéb jellemzőit lényegében a földrajzi eredet határozza meg; C. mivel a hagyományos tudáson és technikákon alapuló hagyományos európai minőségi termékek az Európai Unió kulturális örökségének részét képezik, és olyan alapvető tényezők, amelyeket számos európai régió gazdaságában és társadalmában meg kell őrizni, mivel – különösen vidéki környezetben – alapul szolgálnak a helyi valósághoz közvetlenül kapcsolódó tevékenységekhez, továbbá hozzájárulnak az adott terület általános vonzerejének fokozásához, a helyi identitások megőrzéséhez és egyediségük népszerűsítéséhez, ekképpen idegenforgalmi, kulturális, foglalkoztatási és kereskedelmi szempontból is kedvező hatást kifejtve; D. mivel e termékek hozzájárulhatnak új stratégiák kidolgozásához a vállalkozói szellem helyi és regionális szintű támogatása, az infrastruktúra karbantartásának elősegítése és a területhez kötődő új, minőségi foglalkoztatás kialakítása érdekében, különös tekintettel a vidéki térségekre, a hátrányos helyzetű területekre és a legmarginálisabb régiókra, amelyek közül sokban a foglalkoztatás a jellegzetes helyi termékektől függ, ezáltal új lendületet adva a térség és a termelési körzetek fejlesztésével szorosan összefüggő szakképzés számára, egyúttal megőrizve és népszerűsítve az egyes régiók egyedülálló és sokszínű örökségét; E. emlékeztet arra, hogy a nem mezőgazdasági termékek identitásunknak, valamint a tagállamok kulturális örökségének szerves részét képezik; hangsúlyozza, hogy a kulturális örökség ágazatának egyik fő kihívását a hagyományos készségek és mesterségek kihalása jelenti, továbbá hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzéseinek védelme ösztönözheti e kulturális örökség és hagyományos tudás megőrzését, valamint e termékek készítői tisztességes javadalmazásának garantálását, valamint az eredetiségük és a lehető legnagyobb mértékű hozzáférhetőségük biztosítását; F. mivel valamely földrajzi jelzés hírneve olyan immateriális közös kincs, amelyet oltalom hiányában kötöttségek nélkül szabadon használhatnak, ami a termék értékének csökkenéséhez vagy akár a termék eltűnéséhez is vezethet; G. mivel a földrajzi jelzések komoly gazdasági potenciállal rendelkeznek, és megfelelő oltalom esetén jelentős előnyökkel járhatnak különösen a kkv-k és az uniós régiók esetében; H. mivel az európai régiók igen gazdagok olyan nem mezőgazdasági termékekben, amelyek a hírnevük megalapozását elősegítő, valamint a helyi és regionális kultúra szerves részét képező, rendkívül magas színvonalú hagyományos készségeken és kézművességen alapulnak; I. mivel a hatóságoknak védeniük, ha a magánszektor azt kéri, támogatniuk és segíteniük kell az európai hagyományos minőségi termékeket és földrajzi jelzéseiket; J. mivel egy termék minősége, hírneve és egyéb jellemzője származási helye révén meghatározható; mivel bizonyos gyakorlatok, köztük a terméknevekkel való visszaélések súlyos károkat okozhatnak az adott termék hírnevének, amely származási helyén alapul; K. mivel előfordulhat, hogy a fogyasztók és a gyártók rovására visszaélnek a hagyományos európai termékek nevével, tekintettel kiváló minőségükre és ennek következtében keresettségükre; L. mivel a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzésének megfelelő európai szintű védelme, amely figyelemmel kíséri és nyomon követi használatukat és küzd a csalások ellen, elősegítené a hamisítás elleni küzdelmet és megelőzné a tisztességtelen versenyt, valamint a fogyasztók megtévesztését; M. mivel a fogyasztók érdeklődése nem csupán a termékek biztonsága, hanem a származásuk, eredeti mivoltuk és előállítási módjuk iránt is egyre nő; N. mivel lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztók megfelelő információk alapján választhassanak azáltal, hogy azonosítani tudják a termékek eredetét és minőségét; O. mivel a nem mezőgazdasági termékeket védő hatályos nemzeti jogszabályok a tagállamokban eltérő szintű védelmet nyújtanak, ami nem felel meg a belső piac céljainak, és e termékek hatékony védelme tekintetében nehézségeket okoz Európában és azokban a tagállamokban, ahol nem tartoznak a nemzeti jog hatálya alá, ami rámutat a földrajzi árujelzések oltalma egységes rendszerének szükségességére egész Európában; P. mivel a kérdéssel kapcsolatos harmonizált európai jogszabály az Európai Unió számára nemzetközi kereskedelmi tárgyalásai során csak előnyös lehet; Q. mivel a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseire vonatkozó, egységes európai uniós oltalmi rendszer hiánya nem megfelelő és különösen széttöredezett európai keretet hoz létre abból adódóan, hogy egyes tagállamok nem biztosítanak külön oltalmat, míg más tagállamokban eltérőek a meghatározások, az eljárások és a nemzeti, helyi, ágazati és horizontális normák által biztosított oltalom szintje, ami torzító és negatív hatást gyakorol mind a közös piac harmonikus fejlődésére és az egységes oltalomra, mind pedig az egyenlő feltételekkel folyó hatékony versenyre, továbbá előnytelen a fogyasztó tisztességes, valódi és összehasonlítható, a tájékozott döntéseket lehetővé tevő információkkal való ellátása szempontjából, és gátolja a fogyasztóvédelmet; Bevezetés 1. üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, amely szerint konzultációt tart az érdekelt felekkel a földrajzi jelzések európai uniós oltalmának nem mezőgazdasági termékekre való esetleges kiterjesztéséről, valamint a 2014 októberében lezárt konzultáció eredményét, amely egyértelműen leteszi a voksot nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzésén alapuló oltalmának uniós rendszere mellett; 2. úgy véli, hogy a kiváló minőségű uniós termékeket támogató tágabb stratégia részeként európai szintű oltalmi eszközt kell létrehozni, amely az uniós intézmények arra irányuló fokozott kötelezettségvállalásán alapulna, hogy az európai gyártó- és kézműipart a növekedés és az egységes piac kiteljesítése motorjaként kezeljék, lehetővé téve a helyi ipari és kézműves termelés felértékelődését, támogatva az érintett területeken a helyi gazdaság fejlődését és a foglalkoztatást, fellendítve a turizmust és erősítve a fogyasztói bizalmat; 3. felszólítja a Bizottságot, hogy – az érdekelt felek körében már elvégzett konzultáció eredményei és a további elemzések nyomán, valamint biztosítva az új rendszer gyártókra, versenytársaikra, a fogyasztókra és a tagállamokra gyakorolt hatásainak teljes figyelembevételét – késedelem nélkül nyújtson be jogalkotási javaslatot a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseire vonatkozó, egységes európai oltalmi rendszer létrehozása céljából; 4. hangsúlyozza, hogy egy ilyen eszköz bevezetését tájékoztató és kommunikációs kampányoknak kell kísérniük, hogy a termelők és a fogyasztók megismerjék az új típusú földrajzi jelzéseket; 5. határozott meggyőződésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseire vonatkozó oltalom kiterjesztése többszörös pozitív hatást gyakorolhat a polgárokra, a fogyasztókra és a gyártókra, illetve az európai gazdasági és társadalmi szerkezet egészére; 6. úgy véli, hogy e rendszer – elsősorban akkor, ha a létezéséről eredményes kommunikáció folyik – különösen a fogyasztókat tudja hatékonyabban védeni, fokozni a címkével ellátott termékekbe vetett bizalmukat, támogatva őket a tájékozottabb döntéshozatalban a megvásárolandó termékek vonatkozásában, növelve az átláthatóságot és megszüntetve a félrevezető nevek és leírások okozta zűrzavart; úgy véli, hogy hozzájárulhat a nyomon követhetőség javításához és a minőségre, az eredetre, a gyártási módszerekre és feltételekre vonatkozó információk nyújtásához is, nem utolsósorban az e kérdések iránti fogyasztói érdeklődés növekedésére való tekintettel; Az egységes uniós szintű oltalom előnyei 7. emlékeztet arra, hogy az Európai Unió számára igen fontos lenne, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzéseire vonatkozóan jogszabályokat fogadjon el annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználja a védett termékek egyedi jellegének és minőségének védelméből származó kedvező gazdasági hatásban rejlő potenciált, hogy a fogyasztók megbízható tájékoztatást kapjanak a gyártás helyéről és módjáról, illetve hogy megőrizze a termékhez kapcsolódó know-how-t és munkahelyeket; 8. úgy véli, hogy az ilyen jogi szabályozás ösztönözheti a hagyományos termelési eljárások területén zajló innovációt és a hagyományos termékeken alapuló induló vállalkozások létrehozását, és hozzájárulhat a munkahelyek fenntarthatóságához kevésbé fejlett területeken különösen azáltal, hogy a kis- és középvállalkozások számára, amelyek a földrajzi jelzés rendszerének oltalma alá vonható, tipikusan helyi termékek közel 80%-át állítják elő, lehetőséget nyújt az értékesítés fellendítésére az eredményesebb marketing révén, és egyúttal szorosabb együttműködésre ösztönzi őket, tekintettel a rendszer kollektív jellegére; 9. rámutat, hogy hathatós módon hozzájárulhat a termékhamisítás, a földrajzi eredetmegjelölések csalárd használata és egyéb jogellenes, a végfogyasztót megtévesztő – és mindenekelőtt a potenciálisan oltalomban részesíthető termékek túlnyomó többségét jogszerűen előállító, érdekeik védelmére jelenleg jogi vagy pénzügyi eszközökkel nem rendelkező mikro-, kis- és középvállalkozások számára – káros gyakorlatok elleni fellépéshez, amelyek a kivitelükre is káros hatással bírnak; 10. úgy véli, hogy az oltalom támogatja és elősegíti a hagyományos ismeretek és készségek eredményeként létrejövő európai kézműves termékek közös piacához és Unión kívüli piacaihoz való hozzáférést, hozzájárulva a társadalmi és területi közösségek egészére jellemző, az európai történelmi, kulturális, gazdasági és társadalmi örökség jelentős részét képező értékes szakértelem megőrzéséhez; 11. úgy véli, hogy a nem mezőgazdasági termékek egységes földrajzijelzés-oltalma a hagyományos termékek készítésében foglalkoztatottak számának növelése révén ösztönözné a helyi és regionális műszaki és gazdasági fejlődést; 12. kiemeli, hogy az egységes földrajzijelzés-oltalom nemcsak a hagyományos termékek népszerűsítéséhez járulna hozzá, hanem az esetükben felhasznált nyersanyagok minőségének és a termelési folyamat minden szakaszában szükséges kiválóság elismeréséhez is; 13. rámutat, hogy a földrajzi jelzések biztosítják a vásárlókat a termék minőségét illetően, a termelők számára pedig a know-how elismerését és védelmet jelentenek; 14. hangsúlyozza, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzése és a hagyományos, kiváló minőségű know-how oltalmának elismeréséhez mind defenzív, mind offenzív érdek fűződik a közös kereskedelmi politika keretében, és hogy az hatékony eszköz lehet a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a termelők támogatásához az utánzatok és a hamisítványok elleni küzdelem, a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból fenntarthatóbb, az Unión belüli és kívüli gazdasági fejlődés, valamint a tisztességes verseny és a fogyasztóvédelem biztosítása terén, lehetőséget teremtve ezzel a termékek eredetiségének és minőségének hatékonyabb azonosítására; úgy véli, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzéseinek egységes oltalma hozzájárulna továbbá az előállítás helye szerinti régiók társadalmi tőkéjének megteremtéséhez; 15. véleménye szerint az egységes uniós rendszer növelné a kulturális örökséggel kapcsolatos szakmák vonzerejét; 16. hangsúlyozza, hogy a hagyományos know-how és termelés megőrzése segíthet megállítani a vidéki területek elnéptelenedését és pusztulását, valamint a fiatalok elvándorlását; 17. hangsúlyozza a folyamatban részt vevő nem mezőgazdasági termékek kulturális és társadalmi vonatkozásainak jelentőségét, valamint hangsúlyozza a hagyományos know-how és a kapcsolódó készségek megőrzésének, továbbadásának és fejlesztésének szükségességét, illetve a kreatív ágazatokkal való együttműködés szorosabbra fűzését, többek között a felhasznált nyersanyagok és a végtermékek minőségének hangsúlyozása érdekében; felszólít a név vagy a logó használatának lehetővé tételére minden olyan, az adott területről származó termelő számára, akik az előírtak szerint állítják elő a terméket; 18. hangsúlyozza, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzéseinek oltalma hozzá fog járulni ahhoz, hogy megőrizzük az európai helyi és regionális hagyományokból összeálló kulturális és művészeti örökséget; 19. elismeri azon kkv-k döntő szerepét, amelyek befektetnek a magas minőségű hagyományos tudásba és helyi foglalkoztatást, valamint tanulószerződéses gyakorlati képzéseket kínálnak olyan szakemberek képzése érdekében, akik fontos szerepet játszanak a hagyományos gyártási módszerek továbbadásában; elismeri az e területtel kapcsolatos oktatásba és képzésbe való befektetés fontosságát, és ösztönzi a tagállamokat a rendelkezésre álló uniós finanszírozás és programok optimális felhasználására a környezetbarát helyi és regionális kézműves és ipari termékek előállításában és promóciójában részt vevő szakemberek szakképzésének támogatásához; 20. ösztönzi a tagállamokat a bevált gyakorlatok cseréjére a hagyományos kézműves ipar élénkítésére irányuló kezdeményezések létrehozatala és támogatása terén, ami növelné a tudatosságot a helyi kulturális örökséggel kapcsolatban, és ösztönözné a vidéki térségek fejlődését; 21. kiemeli, hogy egy közismert földrajzi jelzés elősegítheti az európai kulturális útvonalak jobb promócióját; 22. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a transzregionális és transznacionális együttműködést, valamint a bevált gyakorlatok összegyűjtését a nem mezőgazdasági termékcsoportok és a kapcsolódó ágazatok között; 23. hangsúlyozza a földrajzi árujelzéseknek a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok szélesebb körén belüli jelentőségét, mint a helyi dolgok, többek között az infrastruktúra és a foglalkoztatás értéke védelmének, valamint a regionális fejlesztés javításának és a visszakövethetőség, az átláthatóság és a fogyasztói tájékoztatás előmozdításának módját; 24. megjegyzi, hogy a meghatározott eredetű vagy egy adott térséghez kötődő ipari és kézműves termékek számos európai régióban a gazdaság és a társadalom olyan alapvető összetevői, amelyek – különösen falusi környezetben – a helyi valósághoz közvetlenül kapcsolódó, nem áthelyezhető tevékenységeket generálnak; hangsúlyozza, hogy a meghatározott eredetű vagy egy adott térséghez kötődő ipari és kézműves termékek uniós szintű védelmi rendszerének elfogadása lehetővé tenné az ipari és kézműves termékek eredetiségének megőrzését és a szabványosítás elkerülését; Harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok 25. úgy véli, hogy a földrajzi jelzés oltalma alatt álló valamennyi – mezőgazdasági és nem mezőgazdasági – termék nyitott végű listáját bele kell foglalni a harmadik országokkal a jövőben kötendő uniós kereskedelmi megállapodásokba; 26. úgy véli, hogy pozitív hatások érnék az EU és harmadik országok közötti meglévő, illetve tárgyalás alatt álló kereskedelmi kapcsolatokat, és ekképpen lehetővé válna az Unió számára, hogy ezen európai termékek számára a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások keretében is egyenértékű oltalmat biztosítson; 27. úgy véli, hogy az uniós földrajzi árujelzéseknek a nem mezőgazdasági termékekre történő kiterjesztése lehetőséget kínál az európai export serkentésére és a piaci részesedés növelésére, a szóban forgó termékek nemzetközi ismertségének fokozására, valamint imázsuk és hírnevük megteremtésére a kereskedelemben és a kereskedelmi tárgyalások során; 28. úgy véli, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzéseinek uniós szintű oltalmazása erősítené az Unió pozícióját abban, hogy a WTO-n belül az összes termékre alkalmazandó egységes védelem szintjének emelésére szólítson fel, és a TRIPS-megállapodással teljes mértékben összhangban megújíthatná a WTO Dohai Fejlesztési Programterve keretében a földrajzi árujelzések többoldalú nyilvántartásának létrehozásáról folyó párbeszédet; 29. véleménye szerint a nem mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzésének oltalmát a szellemi tulajdonjogok harmadik országokbeli oltalmára vonatkozó hatékonyabb stratégiának kell kísérnie annak érdekében, hogy hathatósabb intézkedéseket hozzanak a hamisított termékek, illetve utánzatok ellen; 30. úgy véli, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzéseinek egységes uniós oltalmából előny származhatna a harmadik országokkal kötendő kereskedelmi megállapodások tárgyalásakor, ugyanakkor rámutat, hogy nagyobb kereskedelmi partnereink közül néhányan, például India és Kína, már bevezettek a földrajzi árujelzések oltalmát szolgáló rendszereket; 31. felhívja a Bizottságot, hogy az EU kereskedelmi és befektetési stratégiájáról szóló következő közleményébe foglaljon bele egy következetes és jól kidolgozott, az árujelzések felismerését és elismerését biztosító stratégiát az összes földrajzi árujelzés tekintetében. 32. úgy véli, hogy a földrajzi jelzések oltalmának nem mezőgazdasági termékekre való kiterjesztése segíthet az EU pozíciójának még szilárdabbá és következetesebbé tételéhez ezen a területen, a kétoldalú kereskedelmi tárgyalásokon és a multilaterális fórumokon egyaránt, és ennek végső célja, hogy magas szintű oltalmat biztosítsanak valamennyi európai minőségi termék számára az Unión kívül; úgy véli különösen, hogy a földrajzi jelzések oltalma alatt álló mind mezőgazdasági, mind nem mezőgazdasági termékeket teljes mértékben figyelembe kell venni a jövőbeli uniós kereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások során; úgy véli, hogy a földrajzi jelzések átfogó uniós rendszere elősegítené a kereskedelmi terjeszkedést, és megkönnyítené az Unión kívüli közös promóciós kampányok lefolytatását; Általános elvek 33. hangsúlyozza, hogy a földrajzi árujelzések fontos eszközei a visszakövethetőség, az átláthatóság és a fogyasztói tájékoztatás fokozásának, illetve annak, hogy az uniós régiók és települések nagyobb szerepet vállaljanak egy társadalmi és környezeti szempontból fenntarthatóbb gazdaságfejlesztési megközelítésben, és hogy a földrajzi árujelzések kulcsfontosságú szerepet töltsenek be a kereskedelempolitikában; 34. meggyőződése, hogy a rendszernek a bevált gyakorlatokon és átlátható és megkülönböztetésmentes elveken kell alapulnia, továbbá hatékony eszköz lehet az utánzatok és a hamisítványok elleni küzdelemben, valamint az EU-n belüli és kívüli gazdasági fejlődés szociális, gazdasági és környezetvédelmi szempontból fenntarthatóbb megközelítésének biztosítása, továbbá a fogyasztók védelmének erősítése tekintetében; 35. kéri a Bizottságot, hogy a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari ágazatokban szerzett tapasztalatokból vonja le a tanulságokat azzal a céllal, hogy a bevált gyakorlatokon és megkülönböztetésmentes elveken alapuló, átlátható, hatékony, gördülékeny és a termékeiket önkéntesen valamely földrajzi jelzés alá bejelentő termelők számára a fölösleges adminisztrációs terhektől és elriasztó költségektől mentes rendszert hozzon létre; továbbá úgy véli, hogy egy ilyen rendszernek biztosítania kell a szigorú ellenőrzéseket és a lehető legnagyobb mértékű átláthatóságot, valamint megfelelő eszközöket kell magában foglalnia a csalások kezelésére; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy az oltalmi rendszer tekintetében ne ágazati megközelítést alkalmazzon; 36. úgy véli, hogy az új rendszernek – csakúgy, mint korábban az agrár-élelmiszeripari termékek esetében – a megbízható és egyértelmű információkkal alátámasztott minőségi termékeket kereső fogyasztó számára ösztönösen érzékelhető garanciát kell jelentenie az eredetiség és az érintett földrajzi területhez szorosan köthető származás tekintetében; úgy véli, hogy a földrajzi jelzések egységes európai oltalmi rendszerének hatékonysága azon múlik majd, hogy a termelőkhöz és a fogyasztókhoz eljut-e valamennyi szükséges információ; hangsúlyozza, hogy a rendszernek átláthatónak kell lennie, és elérhető oltalmat kell biztosítania, mivel ez a fogyasztói és a termelői bizalom szempontjából alapvető fontosságú; 37. úgy véli, hogy a közbeszerzésre vonatkozó új uniós jogalkotási kereten belül a termékminőség- és eredetigazoló rendszer hasznos lehet a szerződő hatóságok számára a műszaki leírások, a tanúsítás és az odaítélési kritériumok tekintetében, különösen helyi és regionális szinten; 38. felszólít arra, hogy az ilyen termékek kerüljenek a regionális fejlesztések, a kutatási és innovációs projektek, valamint a Horizont 2020 és a kohéziós finanszírozás középpontjába; 39. úgy véli, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseire vonatkozó koherens, egyszerű, átlátható, valamint ügyintézési és gazdasági szempontból nem megterhelő − és így elsősorban a kkv-k hozzáférését megkönnyítő − uniós szintű oltalmi rendszer lehetővé tenné az EU számára, hogy a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások keretében egyenértékű oltalmat biztosítson az európai termékeknek az Európai Unión kívül is, és jelentős előny származhatna belőle az uniós kereskedelmi partnerekkel folytatandó kétoldalú tárgyalások, illetve a WTO-n belüli multilaterális tárgyalások eredményeként kötendő szabadkereskedelmi megállapodások tekintetében; 40. azon a véleményen van, hogy a hatékonyságot mind az EU-n belül, mind a harmadik országokkal folytatott tárgyalások során a legjobban a nem mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzései uniós szintű egységes oltalmi rendszerének létrehozása biztosítaná, amely magában foglalná a közös meghatározásokat, egy uniós szinten elismert nyilvántartásba vételi eljárást és a költségeket, az oltalom hatályát és a végrehajtási eszközöket, valamint a nem mezőgazdasági földrajzi árujelzés státuszának megadásáról határozó, hiteles, uniós szinten elismert hatóság felállítását, a 15 tagállamban már létező oltalmi normák aláásása nélkül; Alkalmazási kör 41. megerősíti, hogy a területi referencia nélkülözhetetlen a szakértelem azonosításához és a termék minőségének, eredetiségének és jellemzőinek jelöléséhez; 42. támogatja azt a tág meghatározást, amely lehetővé tenné a termék és a földrajzi jelzéshez tartozó földrajzi terület közötti kapcsolat elismerését; úgy véli, hogy egy uniós szintű oltalmi rendszernek ki kell terjednie azokra a nem földrajzi nevekre is, amelyeket egyértelműen egy adott helyhez lehet társítani; 43. e tekintetben támogatja, hogy az oltalmi rendszerbe olyan nem szövegalapú jelek és jelképek is bekerüljenek, amelyek egyértelműen egy adott régióhoz kötődnek; 44. hangsúlyozza, hogy a nem mezőgazdasági földrajzi jelzések esetében a címkének/ismertető jelnek/márkanévnek/logónak egyszerűnek és könnyen felismerhetőnek kell lennie, tükröznie kell az áru regionális/helyi azonosságát, és legalább a termék származási helyének nyelvén és azon ország nyelvén kell készülnie, amelybe importálják; 45. hangsúlyozza, hogy bizonyos jelzéseket ki kell zárni a földrajzi jelzések oltalma alól, úgy mint az általános fogalmakat vagy a homonimákat; hozzáteszi, hogy e tekintetben a mezőgazdasági földrajzi jelzésekről szóló 1151/2012/EU rendelet 6. cikkének (1), (3) és (4) bekezdésében szereplő kivételek példaként szolgálhatnának; A nyilvántartásba vételi eljárás 46. úgy véli, hogy a nyilvántartásba vételi eljárást kötelezővé kell tenni a jogbiztonság fokozása érdekében, különösen, ami a jogok alkalmazását illeti jogvita esetén; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a leghatékonyabb, legegyszerűbb leghasznosabb és legkönnyebben hozzáférhető termék-nyilvántartási mechanizmusra, és gondoskodjon arról, hogy a rendszer megfizethető, egyértelmű és átlátható eljárásokat biztosítson a nyilvántartásba vételhez, a módosításokhoz és a törlésekhez, ekképpen az érintettek számára jogi biztosítékokat nyújtva; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos elemzést az érdekelt felek pénzügyi és adminisztratív teendőinek minimalizálása érdekében; 47. hangsúlyozza, hogy e rendszerhez kapcsolódóan létre kell hozni a földrajzi jelzések oltalma alatt álló nem mezőgazdasági termékek egységes, szabványosított és nyilvános európai nyilvántartását a kézműves termékek támogatása, valamint a fogyasztók és a termelők tájékoztatása és védelme érdekében, elkerülve ugyanakkor a fölösleges adminisztratív terheket; 48. hangsúlyozza továbbá, hogy ennek a rendszernek a gazdasági és társadalmi hatás maximalizálása érdekében horizontális megközelítést kell követnie, valamint jelentősen meg kell szilárdítania a termelés és a származási terület közötti kapcsolatot, és fokoznia kell az átláthatóságot a termék hitelességének és eredetiségének megerősítése, valamint származásának szavatolása és nyomon követhetősége javításának elősegítése érdekében; rámutat, hogy rendszeres ellenőrzéseket kell végezni a „földrajzi jelzés” státusz odaítélése után annak biztosítása érdekében, hogy továbbra is teljesüljenek azok a kritériumok, amelyeken a státusz alapul; 49. úgy véli, hogy a nyilvántartásba vételnek két fázisból kell állnia: először a nemzeti vagy regionális hatóságoknak helyszíni ellenőrzéseket kell végezniük annak megállapítása érdekében, hogy az egyedi jellemzők nem módosulnak-e; majd másodjára az egységes európai nyilvántartási rendszernek kell garantálnia a közös kritériumoknak való megfelelést az EU-ban mindenütt; 50. azt javasolja, hogy a Bizottság ezzel összefüggésben vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a nem mezőgazdasági földrajzi jelzések nyilvántartása átkerüljön a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz; javasolja, hogy az uniós szintű rendszer kezelését a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (BPHH) végezze; 51. hangsúlyozza, hogy a rendszernek a minimálisra kell korlátoznia a vállalatok költségeit és adminisztratív terheit, emellett elegendő garanciát kell nyújtania a fogyasztók számára, és segítenie kell őket, hogy vásárláskor megalapozottabban dönthessenek; 52. úgy véli, hogy a fent ismertetett rendszer keretében az érintett vállalkozásokra kellene hagyni a földrajzi árujelzések kidolgozását, különösen, ami a termékleírás meghatározását illeti, amellyel a földrajzi árujelzésnek összhangban kell állnia; 53. támogatja a termékleírásban foglalt kritériumok rugalmas megközelítését annak érdekében, hogy ne csak akadályozzák, hanem elő is mozdítsák a termelési folyamatok fejlődését és a jövőbeni innovációkat, feltéve, hogy a végtermék minősége és eredetisége nem csorbul; 54. úgy véli, hogy a termékleírásba bele kell foglalni legalább az alábbi kritériumokat: a felhasznált nyersanyagok, a termelési folyamat leírása, a területtel fennálló kapcsolat bizonyítása, a vállalati társadalmi felelősségvállalás elemei; 55. javasolja, hogy elsősorban a termelők, egyesületeik és az érdekképviseleti szervezetek kapjanak felhatalmazást a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzésének nyilvántartásba vétele iránti kérelem benyújtására; 56. hangsúlyozza, hogy a földrajzi árujelzésért cserébe hozzájárulást lehetne kérni a gyártóktól, feltéve, hogy egyszeri hozzájárulásról van szó, amely a viselt költségekhez képest méltányos, és az egész EU-ban egyformán alkalmazzák; Ellenőrzési intézkedések 57. úgy véli, hogy rendelkezni kell azokról a forrásokról is, amelyek a fenti eszköz által biztosított oltalmat hatékonnyá teszik a gyakorlatban függetlenül attól, hogy visszaélés esetén milyen eszközökkel forgalmazzák a terméket; hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell arról, hogy a földrajzi jelzéseket a digitális piacon is hasonlóképpen oltalmazzák; 58. hangsúlyozza a minőségellenőrzések fontosságát figyelembe véve a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági termékek közötti jelentős eltéréseket (pl. a gyártók száma); 59. azt is támogatja, hogy az Európában forgalmazott termékek földrajzi árujelzéseinek nyomon követése érdekében vizsgálati, jogsértési és szankcionáló rendszert hozzanak létre; 60. úgy véli, hogy a nem mezőgazdasági földrajzi árujelzések oltalmának maximalizálása érdekében a földrajzi jelzések helytelen használatára vonatkozó tilalmat nem csak ott kell alkalmazni, ahol fennáll a fogyasztók megtévesztésének veszélye, vagy ahol tisztességtelen verseny zajlik, hanem azokban az esetekben is, amikor egyértelműen feltüntetik az adott termék konkrét származását; ezért azt javasolja, hogy a TRIPS-megállapodás 23. cikkében előírt további oltalmat, amely eredetileg csak a borokra és a szeszes italokra alkalmazandó, terjesszék ki a nem mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzéseire is; 61. valamennyi érdekelt fél előtt nyitott eljárás bevezetését javasolja, amelynek keretében kifogást lehet emelni a földrajzi jelzések nyilvántartásba vétele ellen; 62. úgy véli, hogy mindez megkönnyítheti a hatékony felügyeleti eljárások létrehozását, így lehetőséget biztosít a fogyasztók és a gyártók számára, hogy megvédjék magukat a hamisítás, az utánzás és egyéb jogellenes gyakorlatok ellen; A földrajzi jelzések és a korábban keletkezett jogok egyidejű fennállása 63. úgy véli, lehetővé kell tenni, hogy a jövőbeli földrajzi árujelzések bármelyike párhuzamosan létezhessen az adott termékhez már hozzákapcsolt jogokkal, és figyelembe kell venni az Unióban nemzeti és helyi szinten jelenleg alkalmazott bevált gyakorlatokat; 64. hangsúlyozza, hogy a márkanevek és a földrajzi árujelzések közötti viszonyt egyértelművé kell tenni a konfliktusok elkerülése érdekében; 65. azt javasolja, hogy a márkanevek és a földrajzi árujelzések közötti kapcsolatra vonatkozó szabályokat a nem mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzésének oltalmára is alkalmazzák; 66. javasolja, hogy azok a tagállamok, amelyek már rendelkeznek oltalom alá tartozó földrajzi árujelzéssel, megfelelő hosszúságú átmeneti időszakot kapjanak a megfelelés biztosításához, egyúttal azon átmeneti intézkedések alkalmazásához, amelyek az uniós mechanizmusra való áttérést megelőzően lehetővé teszik a két rendszer egymással párhuzamos létezését; o 67. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||
| Az európai strukturális és beruházási alapokról szóló közös rendelkezések a Görögországra vonatkozó egyedi intézkedések tekintetében ***I |
| |||||||
| ||||||||
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0365), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 177. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8‑0192/2015), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően, – a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően, – tekintettel a Költségvetési Bizottságnak a javaslat pénzügyi összeegyeztethetőségére vonatkozó véleményére, – tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. szeptember 16-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban, – tekintettel a Halászati Bizottság levelére, – tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére, 50. cikkének (1) bekezdésére és 41. cikkére, – tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0260/2015), A. mivel a javasolt módosított rendelet kivételes intézkedés, melynek célja azonnali támogatást biztosítani Görögországnak, lehetővé téve számára, hogy hozzáférhessen a kohéziós politika 2007–2013 közötti programozási időszakából még rendelkezésre álló uniós forrásokhoz, és még 2015 vége előtt felhasználhassa azokat; 1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot; 2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek. Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. október 6-án került elfogadásra az 1303/2013/EU rendeletnek a Görögországra vonatkozó egyedi intézkedések tekintetében történő módosításárólszóló (EU) 2015/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/1839 rendelet.) | ||||||||
| Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – „EGF/2015/002 DE/Adam Opel” referenciaszámú kérelem – Németország |
| |||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0342 – C8‑0249/2015), – tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (EGAA-rendelet), – tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére, – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára, – tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra, – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére, – tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0273/2015), A. mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket; B. mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében; C. mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60 %-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, a Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják a saját vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket; D. mivel Németország a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 29. ágazatban („Közúti gépjármű, pótkocsi, félpótkocsi gyártása”)(4) működő Adam Opel AG vállalatnál és egy beszállítónál történt 2 881 elbocsátásra tekintettel EGF/2015/002 DE/Adam Opel referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt; E. mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak; 1. egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Németország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 6 958 623 eurós pénzügyi hozzájárulásra; 2. megállapítja, hogy a német hatóságok 2015. február 26-án nyújtották be az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2015. július 14-én fejezte be, majd 2015. szeptember 1-jén értesítette arról a Parlamentet; üdvözli, hogy az értékelési időszak gyorsan – kevesebb mint öt hónap alatt – lezajlott; 3. megállapítja, hogy Nyugat-Európában a gépkocsieladások drámai mértékben visszaestek és húszéves negatív rekordot értek el(5), és kiemeli, hogy az Európában eladott gépkocsik száma 1997 óta most a legalacsonyabb; megállapítja, hogy ezek az események közvetlenül összefüggenek az 546/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(6) említett globális pénzügyi és gazdasági válsággal; hangsúlyozza továbbá, hogy a közepes árfekvésű kis- és közepes méretű járművek gyártóit különösen súlyosan érinti a válság, és hogy így az Adam Opel AG-t, amely a közepes árfekvésű kis- és közepes méretű járművek terén a legjelentősebb szereplők egyike, különösen súlyosan érintette a válság, miközben az olcsó, illetve a prémium- vagy luxuskategóriába tartozó járművek értékesítését nem érintette ilyen mértékben a válság; 4. megállapítja, hogy az EU- és EFTA-tagállamokban újonnan regisztrált gépkocsik száma 2007 és 2013 között 25 %-kal esett vissza (az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége szerint e szám a több mint 16 millió újonnan nyilvántartásba vett gépkocsiról 12 millióra csökkent); e tekintetben kiemeli, hogy az Opel/Vauxhall márkájú gépkocsik eladásai drámai mértékben csökkentek, és 2007 és 2013 között 39 %-kal estek vissza; 5. megállapítja továbbá, hogy a tulajdonos vállalat, a General Motors, hátrányos helyzetbe hozta az Adam Opel AG-t azzal, hogy csak Európában engedte értékesíteni az Opelt, és ezzel kizárta azt a más földrészeken található feltörekvő piacokról; az a véleménye, hogy az európai országokban bevezetett megszorító politikák hozzájárultak az Opel/Vauxhall értékesítéseinek drámai mértékű visszaeséséhez; 6. megállapítja, hogy ezek az elbocsátások jelentős negatív hatással lesznek a helyi gazdaságra Bochumban; emlékeztet arra, hogy Bochum Észak-Rajna-Vesztfália német szövetségi tartományban, a Ruhr-vidéken, egy nagymértékben urbanizált iparterületen található, amely más hagyományos szénbányász és acéltermelő régiókhoz hasonlóan az 1960-as évek óta óriási strukturális kihívásokkal néz szembe; kiemeli, hogy a Ruhr-vidéken a munkanélküliségi ráta máris messze meghaladja a német átlagot; 7. emlékeztet arra, hogy Bochum már részesült támogatásban az EGAA-ból, miután a Nokia leállította a mobiltelefonok gyártását, és ezzel több mint 1 300 munkahely megszűnt; megállapítja, hogy az Outukumpu 2015 végén le kívánja állítani a rozsdamentes acél termelését Bochumban, ami a város iparának további leépüléséhez és a helyi és regionális munkaügyi helyzet romlásához fog vezetni; 8. megállapítja, hogy a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 29. ágazat (Közúti gépjármű, pótkocsi, félpótkocsi gyártása) eddig 21 EGAA-kérelem tárgyát képezte, amelyek közül 11 a kereskedelem globalizálódásán, 10 pedig a pénzügyi és gazdasági világválságon alapult; emlékeztet ezzel összefüggésben az EGF/2010/031/General Motors Belgium referenciaszámú EGAA-kérelemre, amely abból eredt, hogy az Opel bezárta Belgiumban antwerpeni gyártólétesítményét; 9. üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a német hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2015. január 1-jén, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló végleges határozat megszületése, sőt, még a támogatásra irányuló kérelem benyújtása előtt megkezdik; 10. megállapítja, hogy az elbocsátott munkavállalók egy sor olyan szolgáltatásban részesülhetnek, amelyek célja munkaerő-piaci beilleszkedésük elősegítése; úgy véli, hogy a vállalkozási tevékenység megkezdéséhez nyújtott tanácsadási szolgáltatásban előre láthatóan részt vevők száma alacsony, mindössze 25; 11. üdvözli, hogy a kérelem irányításáért és ellenőrzéséért ugyanaz a szerv lesz a felelős, mint amelyik a Munkaügyi és Szociális Minisztériumon belül az ESZA-ért felelős, és amelyik a korábbi EGAA-hozzájárulásokat is kezelte; 12. megállapítja, hogy Németország a következő intézkedéseket vette tervbe az e kérelem hatálya alá tartozó elbocsátott munkavállalók tekintetében: szakképzési intézkedések (Qualifizierungen), karrier-tanácsadás (Berufsorientierung), hasonló helyzetű személyekből álló csoportok / munkaértekezletek, vállalkozásindítási tanácsadási szolgáltatás (Existenzgründerberatung), munkahelykeresés (Stellenakquise) / állásbörzék (Jobmessen), nyomon követő mentori és tanácsadási szolgáltatások (Nachbetreuung und - beratung) és képzési támogatások (Transferkurzarbeitergeld); 13. megállapítja, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja a szociális partnerekkel egyeztetve, transzfervállalatok létrehozása révén készült el; 14. megállapítja, hogy a hatóságok a személyre szabott szolgáltatások koordinált csomagjában a juttatásokra és ösztönzőkre maximálisan engedélyezett 35 %-os költségtérítést teljes mértékben a munkavállalók korábbi nettó jövedelme 60 vagy 67 %-ának megfelelő képzési támogatásra (Transferkurzarbeitergeld) kívánják felhasználni, a kedvezményezett háztartásának anyagi helyzetétől függően; 15. hangsúlyozza, hogy a képzési támogatás (Transferkurzarbeitergeld) finanszírozása nem helyettesítheti a tagállam vagy a volt munkáltató jogi kötelezettségeit; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bocsássanak rendelkezésre egyértelmű és koherens információkat annak meghatározására, hogy a Transfergesellschaft létrehozását követően a Transferkurzarbeitergeld milyen mértékben jogi kötelezettség; mind a finanszírozási gyakorlat, mind a Parlament tájékoztatása tekintetében koherenciára szólít fel; ezért azt várja, hogy a Bizottság nyújtson részletes, alapos és átfogó elemzést azokról az összetevőkről, amelyek túlmutatnak a tagállamok jogi kötelezettségein; megismétli azt az álláspontját, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap forrásait a „Transferkurzarbeitergeld” rendelkezésére kell bocsátani annak érdekében, hogy a transzfervállalat személyre szabottabb és mélyrehatóbb – csak az EGAA-támogatásból finanszírozható – intézkedések révén a szokásosnál többet tudjon tenni a munkavállalók támogatása érdekében; hangsúlyozza, hogy a Parlament továbbra is nyomon követi, hogy az EGAA-t nem a tagállamok vagy egy vállalat kötelezettségeinek kiváltására használják-e; 16. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki következetes megközelítést azokra a kérelmekre, amelyek „Transferkurzarbeitergeld”-et tartalmaznak, és azt következetesen határozza meg minden egyes kérelemben, továbbá alapos ellenőrzéssel és indokokkal alátámasztva bizonyítsa, hogy az adott intézkedés az EGAA-rendelet 7. cikke értelmében megfelel az EGAA támogatási feltételeinek, és semmilyen módon nem helyettesít passzív szociális védelmi intézkedéseket, és hogy a kettős finanszírozás előfordulási lehetősége kizárt; 17. megjegyzi, hogy a szociális partnerek megállapodtak abban, hogy a németországi gyakorlattal összhangban három transzfervállalatot hoznak létre az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló intézkedések végrehajtására; üdvözli, hogy a beszállító vállalattól (Johnson Controls Objekt Bochum GmbHCo. KG) elbocsátott munkavállalók is részt vehetnek majd a transzfervállalatok által végrehajtott intézkedésekben; 18. emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá; 19. emlékeztet arra, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak; 20. megállapítja, hogy az EGAA-ból finanszírozandó, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; hangsúlyozza, hogy a német hatóságok megerősítették, hogy a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósítanak támogatást; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy az éves jelentések tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, és hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között; 21. nagyra értékeli a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást; tudomásul veszi az új ütemezés miatti szoros határidőket és az ügyre vonatkozó utasításokra gyakorolt esetleges hatást; 22. jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 23. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről; 24. utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást a mellékletekkel együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Németország kérelme: EGF/2015/002 DE/Adam Opel) (E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2015/1871 határozat.).
| ||||||||||||||||||||
| Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – „EGF/2015/003 BE/Ford Genk” referenciaszámú kérelem – Belgium |
| |||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0336 – C8-0250/2015), – tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet), – tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére, – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára, – tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra, – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére, – tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0272/2015), A. mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket, B. mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében, C. mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, a Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják a saját vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket, D. mivel Belgium EGF/2015/003 BE/Ford Genk referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt 5 111 elbocsátást követően – akik közül 3 701 munkavállalót bocsátottak el a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 29. ágazatban („Gépjárművek, pótkocsik és félpótkocsik gyártása”) működő Ford Genktől(4) és 1 180-at 11 beszállítótól és továbbfeldolgozótól –, és mivel az intézkedésekben becslés szerint várhatóan 4 500 elbocsátott munkavállaló vesz majd részt; E. mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak; 1. egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Belgium jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 6 268 564 eurós pénzügyi hozzájárulásra a 10 447 607 eurót kitevő összköltségből; 2. utal arra, hogy a belga hatóságok 2015. március 24-én nyújtották be az EGAA-ból való pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2015. július 14-én fejezte be, majd erről 2015. szeptember 1-jén értesítette a Parlamentet; üdvözli, hogy az értékelési időszak gyorsan – kevesebb mint öt hónap alatt – lezajlott; 3. megállapítja, hogy a személygépkocsik gyártása 2007 és 2012 között 14,6%-kal csökkent az EU 27 tagállamában, és ugyanebben az időszakban Kína több mint megkétszerezte piaci részesedését a személygépkocsik gyártása terén; arra a következtetésre jut, hogy ezek az események közvetlenül a globalizáció hatására a világkereskedelem szerkezetében bekövetkezett jelentős strukturális változásokhoz kapcsolódnak; 4. emlékeztet arra, hogy a Ford Genk vállalatnál történt elbocsátások első hulláma adott okot 2013-ban az első, szintén a globalizáción alapuló EGAA-kérelemre, amelynek végrehajtása jelenleg folyik(5), és hogy ez a mostani második kérelem a Ford Genk üzemében 2014-ben, a létesítmény 2014. decemberi végleges bezárásáig végrehajtott elbocsátásokra vonatkozik; 5. megjegyzi, hogy a belga autóipar 15,58 %-os termeléscsökkenést szenvedett el, miközben a globális gyártás 18,9%-kal nőtt; 6. emlékeztet arra, hogy Limburg tartományban eddig a Ford Genk volt a legnagyobb munkaadó; megállapítja, hogy az elbocsátások jelentős kárt okoznak Limburg gazdaságának, minthogy összesen több mint 8 000 munkahely elvesztésével járnak (a közvetetten kieső munkahelyeket is figyelembe véve), az elbocsátások többségükben 30 és 54 év közötti uniós polgárokat érintenek, a munkanélküliségi ráta 1,8 és 2 százalékpont közötti emelkedésével járnak (a régió munkanélküliségi rátája, 6,8 %-ról 8,8 %-ra emelkedik, vagyis 29,4 %-kal nő), a GDP 2,6 % és 2,9 % közötti mértékben visszaesik, a munkaerő termelékenysége pedig potenciálisan 10,9 %-kal csökken, a régióban az autóipar által a munkaerő termelékenysége szempontjából betöltött nagyon fontos szerep miatt; 7. megállapítja, hogy a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 29. ágazat (Gépjárművek, pótkocsik és félpótkocsik gyártása) eddig 22 EGAA-kérelem tárgyát képezte, amelyek közül 12 a kereskedelem globalizálódásán, 10 pedig a pénzügyi és gazdasági világválságon alapult; javasolja ezért, hogy a Bizottság készítsen tanulmányt az ázsiai és a dél-amerikai piacról annak érdekében, hogy az uniós gyártók többet tudjanak meg az új importengedélyezési követelményekről, és arról, hogy miként képviseltethetik jobban magukat ezeken a piacokon, és hogyan lehetnek ott versenyképesebbek; 8. üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a belga hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2015. január 1-jén, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló határozat megszületése, sőt, még a kérelem benyújtása előtt megkezdik; 9. megállapítja, hogy Belgium a következő három intézkedéstípust vette tervbe az e kérelem hatálya alá tartozó elbocsátott munkavállalók számára: i. egyéni álláskeresési segítségnyújtás, ügykezelési és általános tájékoztatási szolgáltatás, ii. képzés és átképzés, valamint iii. juttatások és ösztönzők; 10. üdvözli, hogy az elbocsátott munkavállalók a javasolt intézkedések széles körében részesülhetnek, amelyek közül számos intézkedés irányul az egyéni álláskeresési segítségnyújtásra, ügykezelésre és általános tájékoztatási szolgáltatásra; képzésre és átképzésre, amelyek egy részét a korábbi munkáltató biztosítja; 11. megállapítja, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja az intézkedésekkel megcélzott kedvezményezettekkel, képviselőikkel, a szociális partnerekkel, a helyi, regionális és nemzeti állami foglalkoztatási szervekkel és képzési intézményekkel, valamint a vállalattal egyeztetve készült el; 12. emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá; 13. hangsúlyozza, hogy a szakmai képzésre vonatkozó intézkedéseknek a munkavállalók foglalkoztathatóságának javítását kell célozniuk, és a tényleges munkaerő-piaci kereslethez kell azokat igazítani; megjegyzi ugyanakkor, hogy a képzési és átképzési intézkedéseknek el kell ismerniük az érintett munkavállalók által az autógyártás és annak beszállítói iparága terén szerzett speciális készségeket és kompetenciákat, valamint építeniük kell ezekre; 14. emlékeztet arra, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak; 15. megállapítja, hogy az EGAA-ból finanszírozandó, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; hangsúlyozza, hogy a belga hatóságok megerősítették, hogy a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósítanak támogatást; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy az éves jelentések tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, és hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között; 16. üdvözli, hogy a hatóságok a rendelkezésre álló források legnagyobb részét személyre szabott szolgáltatásokra kívánják fordítani, és a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja összköltségének csak 4,94 %-át fogják juttatásokra és ösztönzőkre fordítani, amelyek aránya így jóval a megengedett legfeljebb 35 % alatt marad; 17. nagyra értékeli a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást; tudomásul veszi az új ütemezés miatti szoros határidőket és az ügyre vonatkozó utasításokra gyakorolt esetleges hatást; 18. jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 19. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről; 20. utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Belgium kérelme: EGF/2015/003 BE/Ford Genk) (E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2015/1869 határozat.)
| ||||||||||||||||||
| Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – „EGF/2015/004 IT/Alitalia” referenciaszámú kérelem –Olaszország |
| |||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0397 – C8‑0252/2015), – tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet), – tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére, – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára, – tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában említett háromoldalú egyeztető eljárásra, – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére, – tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0274/2015), A. mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket; B. mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében; C. mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60 %-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, a Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják a saját vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket; D. mivel Olaszország EGF/2015/004 IT/Alitalia” referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt a NUTS(4) 2. szintű Lazio régióban a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 51. gazdasági ágazatban („Légi fuvarozás”)(5) működő Gruppo Alitalia csoporttól történt 1 249 elbocsátás nyomán, és mivel várhatóan 184 elbocsátott munkavállaló vesz részt az intézkedésekben; E. mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak; 1. egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Olaszország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 1 414 848 eurós pénzügyi hozzájárulásra; 2. utal arra, hogy az olasz hatóságok 2015. március 24-én nyújtották be az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2015. augusztus 7-én fejezte be, majd erről 2015. szeptember 1-jén értesítette a Parlamentet; üdvözli, hogy az értékelési időszak gyorsan – kevesebb mint öt hónap alatt – lezajlott; 3. tudomásul veszi, hogy a nemzetközi légi fuvarozás piaca komoly gazdasági tagolódás áldozata lett, különösen az Unió piaci részesedése csökkent, illetve a Perzsa-öböl országai és Törökország légi szállítási vállalatai által fuvarozott utasok száma nőtt az európai vállalatok, mint például az Alitalia hátrányára; 4. emlékeztet arra, hogy – noha Lazio régióban a foglalkoztatást az országos szintnél kevésbé sújtották a pénzügyi és gazdasági válság hatásai –, a munkanélküliség minden további növekedése nyomást gyakorol a CIG(6) védelmi rendszerére; 5. tudomásul veszi, hogy mostanáig a NACE Rev. 2. rendszer szerinti gazdasági ágazatok közül az 51. ágazat („Légi fuvarozás”) már folyamodott egy alkalommal(7) EGAA-támogatásért, és az a kérelem ugyancsak a kereskedelmi globalizáción alapult; 6. üdvözli, hogy az olasz hatóságok javaslataikban az aktív munkakereséshez és a képzéshez nyújtott támogatásokra összpontosítottak, ideértve azt az újrafoglalkoztatási programot, amely az 50 év fölötti elbocsátott munkavállalókat célozza meg; 7. üdvözli azt a tényt, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében az olasz hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2015. április 1-jén, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló határozat előtt megkezdték; 8. megjegyzi, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkének (4) bekezdése szerinti intézkedések – az előkészítő, irányítási, tájékoztatási és nyilvánossággal kapcsolatos, valamint az ellenőrzési és jelentéstételi tevékenységek – az összes költség viszonylag magas hányadát (3,99 %-át) teszik ki; 9. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az 1 249 támogatható kedvezményezettből csupán 184-et (azaz 14,7 %-ot) céloznak meg a javasolt intézkedések, ami az elbocsátott munkavállalók összlétszámához képest nagyon alacsony arányt képvisel; 10. értékeli, hogy mind a 184 megcélzott kedvezményezett várhatóan igénybe veheti a személyre szabott szolgáltatásokat; 11. tudomásul veszi, hogy Olaszország a támogatás tárgyát képező elbocsátott munkavállalók részére ötféle intézkedést tervez: i. felvétel és képességfelmérés, ii. aktív munkahely-keresési segítség, iii. szakképzés, iv. a mobilitási költségek megtérítése, illetve v. foglalkoztatási jutalék az 50 év felettiek esetében; 12. rámutat, hogy a juttatások és ösztönzők a mobilitási költségekre és a foglalkoztatási jutalékra korlátozódnak, és az EGAA-rendeletnek megfelelően a személyre szabott szolgáltatások koordinált csomagjának 35 %-át kitevő maximális megengedett összeg alatt maradnak; 13. üdvözli az 50 évesnél idősebb munkavállalók számára előirányzott foglalkoztatási jutalékot; úgy véli, hogy a juttatások bontásának eredményeképpen az érintett munkavállalókat jobb feltételek mellett fogják foglalkoztatni; 14. megállapítja, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja a szociális partnerekkel, az álláskeresésben támogatást nyújtó akkreditált közvetítőkkel és a munkavállalókkal egyeztetve készült el; 15. üdvözli, hogy az aktív álláskereséshez támogatást nyújtó akkreditált ügynökségek az elért eredmények alapján részesülnek fizetésben; 16. emlékeztet, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban az EGAA által támogatott, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak; 17. emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá; 18. megállapítja, hogy az EGAA-ból finanszírozandó, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; hangsúlyozza, hogy az olasz hatóságok megerősítik, hogy a támogatásra jogosult intézkedések más uniós pénzügyi eszközökből nem részesülnek támogatásban; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy az éves jelentések a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését, és hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között; 19. nagyra értékeli a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást; tudomásul veszi az új ütemezés miatti szoros határidőket és az ügyre vonatkozó utasításokra gyakorolt esetleges hatást; 20. jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 21. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről; 22. utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Olaszország „EGF/2015/004 IT/Alitalia” referenciaszámú kérelme) (E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2015/1870 határozat.)
| ||||||||||||||||||||||
| A fejlődő országok helyi hatóságainak szerepe a fejlesztési együttműködésben |
| |||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára, – tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyílt munkacsoportja által 2014. júliusban elfogadott jelentésre, – tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(1), – tekintettel a fenntartható fejlesztésfinanszírozással foglalkozó kormányközi szakértői ENSZ-bizottság által 2014. augusztus 8-án elfogadott jelentésre, – tekintettel a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórum 2014. júliusi miniszteri nyilatkozatára, – tekintettel a millenniumi fejlesztési célok megvalósításáról szóló, 2014. évi ENSZ-jelentésre, – tekintettel a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerség (GPEDC) 2014. áprilisi mexikóvárosi magas szintű találkozójának záródokumentumára, – tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP), a globális munkacsoport és az ENSZ Emberi Települések Programja (UN-HABITAT) által készített 2014. október 31-i, „Párbeszéd a 2015 utáni fejlesztési menetrend helyi viszonyokhoz való igazításáról” című jelentésre(2), – tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Csoportja (UNDG) „A 2015 utáni fejlesztési menetrend meghatározása: nemzeti és helyi szintű lehetőségek” című 2014-es jelentésére, – tekintettel az UNDP „Az emberi fejlődés fenntartása: a sebezhetőség csökkentése és az ellenálló képesség erősítése” című 2014-es emberi fejlődési jelentésére, – tekintettel az ENSZ-főtitkár 2015 utáni menetrendről szóló összefoglaló jelentésére, – tekintettel az ENSZ „Gender Chart 2012” (Nemek közötti fejlődési táblázat, 2012) című jelentésére, amely értékeli a nyolc millenniumi fejlesztési cél nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szempontjainak javulását, – tekintettel az ENSZ 1992. évi környezetvédelmi és fejlesztési konferenciájának eredményeire, valamint a fenntartható fejlődéssel foglalkozó, 2012. június 20–22. között Brazíliában, Rio de Janeiróban tartott utókonferencia jelentésére, – tekintettel az ENSZ 2013 utáni fejlesztési menetrenddel foglalkozó, kiemelkedő szakértőkből álló magas szintű munkacsoportjának 2015. májusi jelentésére, – tekintettel az ENSZ 2015 utáni fejlesztési menetrendjének rendszerszintű előkészületeivel foglalkozó ENSZ-munkacsoportnak az ENSZ főtitkárához benyújtott, „Realising the future we want for all” (A mindenkinek kívánt jövő megvalósítása) című, 2012. júniusi jelentésére, – tekintettel a legkevésbé fejlett országokra irányuló, a 2011–2020-as évtizedre szóló isztambuli cselekvési programra, – tekintettel a fejlesztési segélyezés hatékonyságáról szóló, 2011 decemberében a dél-koreai Puszanban megrendezett magas szintű találkozón elfogadott nyilatkozatra és cselekvési tervre, – tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az emberi jogok jogi keretére, – tekintettel a segélyezés hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatra és az accrai cselekvési programra, – tekintettel a fejlődéshez való jogról szóló, 1986. évi nyilatkozatra, – tekintettel a fejlesztési politikáról létrejött európai konszenzusra(3) és az Európai Uniónak a fejlesztési politika terén való komplementaritásról és munkamegosztásról szóló magatartási kódexére(4), – tekintettel „A helyi hatóságok hatáskörének megerősítése a partnerországokban a hatékonyabb kormányzás és a kézzelfoghatóbb fejlesztési eredmények érdekében” című, 2013. május 15-i bizottsági közleményre (COM(2013)0280), – tekintettel „A helyi hatóságokról és a civil társadalomról: Európa elköteleződése a fenntartható fejlődés támogatása mellett” című, 2013. október 22-i állásfoglalására(5), valamint a helyi hatóságokról és a fejlesztésről szóló 2013. július 22-i tanácsi következtetésekre, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU „valamennyi célkitűzését figyelembe véve [...] biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját”, – tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely kimondja, hogy az „Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”, – tekintettel a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című, 2015. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2015)0044), – tekintettel a Bizottság „Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig” című, 2014. június 2-i közleményére (COM(2014)0335), – tekintettel a Bizottság „A magánszektor meghatározóbb szerepe a fejlődő országok inkluzív és fenntartható növekedésének elérése érdekében” című, 2014. május 13-i közleményére (COM(2014)0263), – tekintettel a „Jogokon alapuló megközelítés, amely az összes emberi jogot összefogja az uniós fejlesztési együttműködéshez” című eszközkészletre, a 2014. április 30-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0152), – tekintettel a Bizottság „Méltó életet mindenkinek: A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása” című, 2013. február 27-i közleményére (COM(2013)0092), – tekintettel a Bizottság „A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei: Európa együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban” című, 2012. szeptember 12-i közleményére (COM(2012)0492), – tekintettel a Bizottság „A 2015 utáni fejlesztési keret felé” címmel, egy uniós álláspont előkészítéséről rendezett nyilvános konzultációjára, amely 2012. június 15-től szeptember 15-ig tartott, – tekintettel a Bizottság „Helyi hatóságok: a fejlődés tevékeny szereplői” című, 2008. október 8-i közleményére (SEC(2008)2570), – tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság az EU fejlesztési politikájáról szóló, „Az európai konszenzus” című együttes nyilatkozatára(6), – tekintettel az Európai Fejlesztési Napok keretében 2008. november 16-án elfogadott, a helyi hatóságok támogatására irányuló fejlesztési együttműködésről szóló európai chartára, – tekintettel a Bizottság „Politikák fejlesztési célú koherenciája” című, 2005. április 12-i közleményére (COM(2005)0134), és a Külügyek Tanácsának 2012. május 14-i 3166. ülésén elfogadott, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című következtetéseire, – tekintettel a Régiók Bizottsága „Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig” című, 2015. február 24-i véleményére, – tekintettel a Régiók Bizottsága „A helyi hatóságok hatáskörének megerősítése a partnerországokban a hatékonyabb kormányzás és a kézzelfoghatóbb fejlesztési eredmények érdekében” című, 2013. október 9-i véleményére, – tekintettel a Régiók Bizottsága „Tavaszi csomag: Az EU cselekvési terve a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására” című, 2010. június 9-i véleményére, – tekintettel a Régiók Bizottsága „Helyi hatóságok: a fejlesztés tevékeny szereplői”című, 2009. április 22-i véleményére, – tekintettel a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 233/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7), – tekintettel a fejlesztés 2015-ös európai évéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2014. április 2-i álláspontjára(8), – tekintettel a millenniumi fejlesztési célokról – a 2015 utáni keret kialakításáról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(9), – tekintettel a Külügyek Tanácsának a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos, jogokon alapuló, az összes emberi jogra kiterjedő megközelítésről szóló, 2014. május 19-i következtetéseire, – tekintettel a Külügyek Tanácsának a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés 2015 utáni finanszírozásáról szóló, 2013. december 12-i következtetéseire, – tekintettel a 2015-öt követő időszakra vonatkozó fejlesztési menetrendről szóló, 2014. június 20-i AKCS–EU közös nyilatkozatra, – tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, – tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0232/2015), A. mivel a helyi hatóságokra – amelyek a helyi közösségek részvételére és annak demokratikus kifejezésére támaszkodva a helyi kormányzás, az alulról építkező demokrácia és a fenntartható területi fejlődés kialakulásának lényeges állami és intézményi szereplői – fontos feladatok hárulnak majd a 2015 utáni célok elérésében; B. mivel a helyi hatóságok kulcsfontosságú szerepet játszanak a fejlesztési célok meghatározásában, szervezésében és elérésében; C. mivel a helyi hatóságok szilárd összeköttetést jelentenek a 2015 utáni menetrenden belüli közösségi, nemzeti és világszintű célok között; D. mivel a helyi hatóságok kulcsfontosságú szerepet játszanak a kiszolgáltatott helyzetben lévő lakosság védelmében a törékeny, válsággal küzdő államokban és a közepes jövedelmű országokban; E. mivel az új, globális fenntartható fejlesztési keret lehetőséget kínál a civil társadalmi szervezetek, a helyi hatóságok és a nemzeti parlamentek széles körű bevonásának biztosítására; mivel a helyi hatóságok és a civil társadalmi szervezetek bevonása feltétlenül szükséges a helyes, átlátható és elszámoltatható irányítás biztosításához; F. mivel az EU nagymértékben részt vett a helyi hatóságok támogatásában a fejlődő országokban abból a célból, hogy hozzájáruljon a szegénység csökkentéséhez és a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez, továbbá hogy előmozdítsa a demokratikus irányítást helyi szinten; G. mivel a regionális kormányok és a helyi hatóságok képviselői részt vettek az ENSZ fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyílt munkacsoportjának (OWG) ülésein, és a globális munkacsoport egyik irányítója volt „a 2015 utáni fejlesztési menetrend helyi viszonyokhoz való igazításáról” szóló ENSZ-tanácskozásoknak az UNDP-vel és az UN-HABITAT-tal; H. mivel az ENSZ-főtitkár 2015 utáni fejlesztési menetrendről szóló összefoglaló jelentése ismételten megállapítja, hogy az új fejlesztési menetrendnek átalakító jellegűnek, egyetemesnek és emberközpontúnak kell lennie, továbbá az emberi jogok és a jogállamiság elvein kell alapulnia; mivel a főtitkár azt kéri, hogy az innovatív partnerségek, beleértve a helyi hatóságokat is, vállaljanak főszerepet abban, hogy ez a menetrend a polgárokhoz legközelebbi szinten valósuljon meg; I. mivel a 2015 utáni globális fejlesztési menetrend legfontosabb céljai és kihívásai a helyi fellépéstől és az erős partnerségektől függenek; J. mivel a világ népessége az előrejelzések szerint 2050-re a jelenlegi mintegy 7 milliárdról 9,3 milliárdra fog nőni, és a növekedés nagyrészt a fejlődő országokban várható, különösen a városi térségekben; mivel a túlzott mértékű urbanizáció minden szempontból aláássa a fejlődés fenntarthatóságát; K. mivel a két és fél milliárd új városi lakos számára hozzáférést kell biztosítani az oktatáshoz, az egészségügyi szolgáltatásokhoz, a munkahelyekhez, az élelmezéshez, a higiéniai szolgáltatásokhoz, a közlekedéshez, a lakhatáshoz és az energiaellátáshoz; mivel ezek kulcsfontosságú kihívások az e szolgáltatásokért felelős helyi és regionális hatóságok és önkormányzatok számára; L. mivel a riói nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az őshonos népek és közösségeik létfontosságú szerepet játszanak a környezeti irányításban és a fejlesztésben; mivel a kormányoknak el kellene ismerniük és megfelelően támogatniuk kellene önazonosságukat, kultúrájukat és érdekeiket, és lehetővé kellene tenniük tényleges részvételüket a fenntartható fejlődés elérésében; M. mivel a szegénység csökkentése egyenlőtlen, és az országok közötti, illetve országokon belüli egyenlőtlenségek, amelyek mind a fejlett, mind a fejlődő országokban nőttek, fontos fejlesztési kihívást jelentenek; N. mivel az erőszakos konfliktusok és a humanitárius válságok továbbra is romboló hatással vannak a fejlesztési erőfeszítésekre; mivel a kiszolgáltatott csoportokat, például a nőket, gyermekeket és az időseket jobban sújtják a katonai konfliktusok és válságok, és a helyi hatóságok kulcsszerepet játszanak a konfliktusok megelőzésében és kezelésében; O. mivel további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy felére lehessen csökkenteni az éhezéstől szenvedők arányát, mivel 162 millió kisgyermeket fenyeget az alultápláltság veszélye; mivel a „rejtett éhezés” a mikrotápanyagok hiányát jelenti, amely visszafordíthatatlan egészségügyi és a termelékenység csökkenésével összefüggő társadalmi és gazdasági következményekkel is járhat; P. mivel az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás fenyegetést jelent a szegénység csökkentésére nézve, és nagy kihívást jelent a helyi hatóságok számára, mivel elsősorban a helyi lakosságot érinti; Q. mivel több új és méltányos munkahelyet kell létesíteni a demográfiai növekedésre adandó globális válaszként; mivel a fejlett és a fejlődő országokban is a magánszektor a legjelentősebb munkahelyteremtő, és ezáltal nélkülözhetetlen partner lehet a szegénység elleni küzdelemben; R. mivel a fejlődő országokban a segélyezés továbbra is különleges szerepet játszik a szegénység csökkentésében, és olyan tényező, amely gyökeres változást képes előidézni; mivel célzottabbnak kell lennie, hogy megfeleljen a leginkább rászoruló lakosság igényeinek; mivel a segélyezés önmagában nem elegendő, és mivel ezért innovatív finanszírozást kell igénybe venni; S. mivel a nemzetközi, köz- és magánforrások döntő fontosságúak a fenntartható helyi fejlődés támogatása szempontjából; T. mivel az EU-nak és tagállamainak a fejlesztési segélyek legnagyobb adományozóiként, de kulcsfontosságú döntéshozókként és a de centralizált együttműködés előmozdítóiként ennek megfelelően az ENSZ keretében zajló tárgyalások soron következő szakaszában továbbra is vezető szerepet kell játszaniuk, különösen a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása tekintetében; U. mivel az EUMSZ 208. cikke kimondja, hogy az Unió fejlesztési politikája elsődleges célként a szegénység felszámolására irányul, és megalapozza a politikák fejlesztési célú koherenciáját; I.Helyi hatóságok mint a fejlesztés szereplői és az Európai Unió szerepe 1. emlékeztet arra, hogy a puszani partnerség egyre táguló fórumot biztosít a fejlesztés olyan új szereplői számára, mint a helyi és a regionális szereplők; 2. hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság közleményében a helyi hatóságokkal és állami érdekelt felekként történő elismerésükkel kapcsolatban szereplő új iránymutatások fontos előrelépést jelentenek az Európai Unió új fejlesztési ütemtervében; 3. hangsúlyozza, hogy konkrétan át kell ültetni ezeket az új iránymutatásokat az európai együttműködés megvalósítása során, mind a 11. Európai Fejlesztési Alap (EFA), mind a Fejlesztési Együttműködési Eszköz szintjén; 4. hangsúlyozza, hogy a nemzeti és helyi szintű stratégiai tervezés alapvetően szükséges a fejlesztés következő három fő dimenziójának előmozdításához és integrálásához: társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi dimenzió; 5. örömmel látja a helyi hatóságoknak szóló tematikus költségvetési soron keresztül a helyi hatóságok képességeinek megerősítéséhez nyújtott támogatást, és különösen a helyi hatóságok koordinációs szerkezeteinek megerősítéséhez biztosított támogatást nemzeti, regionális és az egész földrészt érintő szinten, valamint az európai szintű partnerség megvalósítását; 6. elismeri a helyi hatóságok fontos szerepét a fejlődő országokban; ösztönzi partnerségi megállapodások megkötését az uniós tagállamok helyi hatóságai és a fejlődő országok helyi hatóságai között olyan területeken, mint például a képzés és az emberi erőforrások, mert ez olyan nagyobb előnyökkel jár, mint például a környezeti tervezés javulása; 7. úgy véli, hogy ezek a koordinációs szerkezetek lényeges szerepet játszanak a helyi képességfejlesztés technikájának és módszertanának támogatásában, az ismeretek megosztásában a decentralizáció folyamatának támogatása érdekében, és az alapszolgáltatások nyújtásában; a megfelelő fórumot jelentik a politikai párbeszédhez és a helyi hatóságok hangjának hallatásához a kormányzás minden szintjén; 8. arra ösztönzi az Európai Uniót, hogy mozdítsa elő a decentralizált együttműködést mint a 2015 utáni fejlesztési keret megvalósításának eszközét; ennek érdekében kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza annak lehetőségét, hogy a decentralizációt a külső segélyeket finanszírozó eszközök, elsősorban a Fejlesztési Együttműködési Eszköz és az EFA kiemelt pénzügyi elemévé tegye, valamint hogy erősítse meg azon erőfeszítéseit, amelyek a helyi hatóságok teljes értékű szereplőként való bevonására irányulnak a 11. EFA végrehajtása során mind a partnerországok, mind a régiók és az ágazati és költségvetési támogatás szintjén; felkéri a tagállamokat, hogy fejlesztési programjaikban tartsanak fenn megfelelő helyet a helyi hatóságoknak, fellépéseiket az Európai Bizottsággal és más tagállamokkal összehangolva; II.Politikai párbeszéd, pénzügyi források mozgósítása és elszámolás 9. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a pénzügyi erőforrások méltányosabb átcsoportosítását nemzeti szintről szubregionális, városi és önkormányzati szintre; 10. hangsúlyozza, hogy a folyamatban lévő decentralizáció során ösztönözni kell a tagállamokat, hogy a nemzeti költségvetési források egy részét csoportosítsák át a regionális és helyi kormányzati szintre; ezért úgy véli, hogy nagyobb támogatást kell nyújtani a helyi hatóságok pénzügyi és költségvetési kapacitásai megerősítésének szintjén, különösen szövetségeiken keresztül; 11. úgy véli, hogy az európai költségvetési támogatás egy részét a helyi közösségek finanszírozására kell elkülöníteni; 12. ragaszkodik ahhoz, hogy valódi politikai párbeszédet kell folytatni a helyi hatóságokkal az európai együttműködés keretében, ami lehetővé teszi a folyamatban lévő előrelépés, a nehézségek és a támogatáshatékonyság megerősítésével kapcsolatos szempontok értékelését helyi szinten; 13. kéri e párbeszéd intézményesítését a különböző együttműködési keretekben már létező koordinációs szerkezetekre támaszkodva; III.A helyi hatóságok szerepe a millenniumi fejlesztési célok teljesítésében: Levont tanulságok 14. hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok megmutatták, hogy a helyi hatóságok döntő szerepet játszanak a szegénység elleni küzdelemben és a közösségi szolgáltatások, például a vízellátás és a megfelelő köztisztaság, az elsődleges egészségügyi ellátás és az oktatás biztosításában; 15. üdvözli a decentralizált fejlesztési együttműködési kezdeményezések terjedését és a városok közötti együttműködési mechanizmusok alkalmazását; 16. hangsúlyozza, hogy kiegészítő eszközöket kell elkülöníteni a decentralizált hatóságok kapacitásainak megerősítésére, hogy minőségi közszolgáltatásokat tudjanak nyújtani, továbbá biztosítva legyen az esélyegyenlőség, illetve a társadalmi kohézió megteremtése érdekében; 17. sajnálja, hogy a millenniumi fejlesztési célok nem vették figyelembe elegendő mértékben a fejlesztés helyi szempontjait; sajnálja továbbá, hogy a fejlesztési programok nem foglalják magukban elegendő mértékben a kulturális szempontokat, amelyek nélkülözhetetlen alkotórészei a helyi sajátosságok megértésének; kéri a kulturális dimenzió figyelembevételét a szegénység csökkentésére irányuló helyi, nemzeti és nemzetközi stratégiákban; 18. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a jelenlegi millenniumi fejlesztési célok nem egyértelműek, ami a globális célok nemzeti és helyi viszonyokhoz való igazítását illeti; IV.A 2015 utáni fejlesztési menetrend meghatározása: Kihívások és lehetőségek. 19. úgy véli, hogy a 2015 utáni folyamat keretében a Rio+20 csúcstalálkozó eredményeinek végrehajtására vonatkozóan olyan egyértelmű jövőképet kell kialakítani, amely elismeri a helyi hatóságok szerepét; 20. hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés céljaihoz olyan célokat és megbízható mutatókat kell meghatározni, amelyek megfelelnek a helyi lakosság körülményeinek, szükségleteinek és törekvéseinek; felszólítja az EU-t, hogy erősítse meg a helyi hatóságok szerepét, és vegye figyelembe szakértelmüket a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos többi cél tekintetében; 21. felszólítja az EU-t, hogy a fejlesztési tervezésben, végrehajtásban és a pénzügyi segítség nyújtása során továbbra is szenteljen külön figyelmet a helyi hatóságoknak; hangsúlyozza, hogy ehhez valódi részvételi folyamatra lenne szükség már a kidolgozási szakasz elején, és hogy ebből a szempontból el kell ismerni és meg kell erősíteni a decentralizált állami támogatást; kiemeli annak szükségességét, hogy biztosítsák fokozott részvételüket a fejlesztési stratégiák meghatározásában; 22. kéri az Uniót, hogy biztosítsa a helyi hatóságok jobb képviseletét a 2015 utáni ütemterv elfogadására irányuló nemzetközi tárgyalásokon, a fejlesztésfinanszírozásról szóló nemzetközi konferencián és az éghajlatról szóló nemzetközi konferencián; 23. felszólítja az EU-t, hogy továbbra is támogasson a városokra és településekre vonatkozó különálló célkitűzést; V.A (civil társadalmi szervezetekkel, a magánszektorral stb. fenntartott) megújított hatékony globális partnerség szükségessége 24. felszólítja az EU-t, hogy segítse elő a több érdekelt felet összefogó partnerségek megerősítését, a helyi körülményekhez igazítva a 2015 utáni menetrend végrehajtását; 25. felszólít a feladatok egyértelmű meghatározására és elosztására a partnerek között; VI.Partnerség a magánszektorral 26. emlékeztet arra, hogy a közszféra lesz az új globális fejlesztési menetrend kulcsfontosságú katalizátora és végrehajtója, és hangsúlyozza, hogy az állami bevételek igénybevétele és a polgárok hozzájárulási képességén, illetve a természeti erőforrások átlátható kiaknázásának igazságos jövedelemelosztásán alapuló pénzügyi rendszer megerősítése hatékonyságának lényeges eleme lesz; 27. megerősíti, hogy támogatni kell egy középosztály megjelenését a magánvállalkozások, különösen a fiatalok és a nők által vezetett vállalkozások előmozdítása révén; 28. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a köz- és magánszféra partnerségére vonatkozó politikák révén helyzetbe hozzák a helyi mikro-, kis- és középvállalkozásokat munkahelyteremtés és a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés tekintetében; 29. megismétli, hogy valódi elszámoltatási mechanizmusokat kell bevezetni, és meg kell határozni a kötelező szociális és környezetvédelmi biztosítékokat; VII.Partnerség a civil társadalommal 30. úgy véli, hogy a 2015 utáni globális fejlesztési menetrendnek meg kell változtatnia a civil társadalmi szervezetek szerepét és hatását; véleménye szerint a tagállamoknak szorosan együtt kell működniük a civil társadalmi szervezetekkel, a rendszeres párbeszédet szolgáló mechanizmusokat létrehozva, hogy olyan hatékonyságot érhessenek el, hogy a civil társadalom részéről pozitív visszajelzést kapnak; VIII. A hazai elszámoltathatóság és kapacitásbővítés támogatása 31. hangsúlyozza, hogy a kormányoknak elszámoltathatónak kell lenniük az érintett hazai partnerek és a nemzetközi közösség felé egyaránt; 32. kiemeli az átláthatóság fontosságát és a több érdekelt fél részvételével zajló párbeszéd előmozdítását a helyi kultúrák, az őslakos népek, migránsok és kisebbségek részvételének erősítése érdekében; 33. úgy véli, hogy komoly erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy javuljon a helyi hatóságok kapacitása a közszolgáltatások biztosítása terén; 34. hangsúlyozza, hogy helyi szinten elő kell mozdítani a jó kormányzást a felelősségvállalás, a jó irányítás, az átláthatóság, a részvétel, a reakcióképesség és a jog elsőbbsége elveinek előmozdításán keresztül; 35. ösztönzi helyi egyeztetési fórumok létrehozását a költségvetési tervezés keretében; 36. hangsúlyozza, hogy sürgetően fontos a hivatalos adatgyűjtési szolgáltatások reformja; IX.Őslakos népek és fejlesztési tervezés 37. hangsúlyozza, hogy az őslakos népeket teljes mértékben be kell vonni a helyi és területi fejlesztéssel kapcsolatos fejlesztési és beruházási tervek előkészítésébe; 38. felszólítja a nemzeti kormányokat és a helyi hatóságokat, hogy: a) erősítsék meg a hagyományos földbirtoklási viszonyok elismerését rögzítő helyi szintű jogszabályokat; b) működjenek együtt a természeti erőforrások kezeléséért hagyományosan felelős hatóságokkal; c) kezeljék az őslakos népek körében meglévő nemi alapú és generációk közötti problémákat; d) őrizzék meg az őslakos népek tudását; e) erősítsék az őslakosok fejlesztési tervezésben való részvétellel kapcsolatos kapacitását; X.Technológiaátadás 39. hangsúlyozza, hogy a nemzeti kormányoknak és a helyi hatóságoknak a technológiaátadást elősegítő környezetet kell teremteniük; 40. úgy véli, hogy az ilyen együttműködésnek hosszabb távú beruházásokat is magában kell foglalnia; XI.Városok és települések 41. üdvözli az afrikai városok mozgósítását és bevonását a lakhatásról és a fenntartható városi fejlődésről (Habitat III) szóló ENSZ-konferencia előkészítése keretében; kéri a Bizottságot, hogy támogassa ezt a mozgósítási folyamatot, és a partnerségi terveiben számoljon azzal, hogy támogatja a fenntartható városi fejlődés folyamatának irányítását; 42. üdvözli a nyílt munkacsoport arra vonatkozó döntését, hogy a városi fenntartható fejlődést mint önálló célt tűzi ki; 43. hangsúlyozza egy területi megközelítés elfogadásának fontosságát az olyan kérdések kezelésére, mint a hulladékok és a városi szegénység kezelése, az egyenlőtlenségek csökkentése, a polgárok önállósulása, a befogadó és részvételen alapuló kormányzás, az innovatív infrastruktúra elve, a szolgáltatásnyújtás, a földgazdálkodás, a városok szerepe a globális környezeti változások előidézésében és az ökoszisztémákra gyakorolt hatásuk, a természeti katasztrófák kockázatának csökkenése, az energiafelhasználás stb.; 44. hangsúlyozza a fejlődő és legkevésbé fejlett országok többek között pénzügyi és technikai segítségnyújtás révén megvalósuló támogatásának fontosságát; XII.Jó kormányzás és küzdelem a korrupció ellen 45. hangsúlyozza, hogy erősíteni kell az illegális pénzmozgásokkal foglalkozó nemzetközi együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy a helyi és a nemzetközi vállalatokra egyenlő versenyfeltételek vonatkozzanak az adózás terén; 46. hangsúlyozza, hogy a hatalom decentralizálása hatékony eszköz a korrupció elleni küzdelemhez, ideértve a multinacionális vállalatoktól eredő korrupció elleni küzdelmet is, valamint a közigazgatás korszerűsítésének elősegítéséhez és a lakosság szükségleteinek megfelelő gazdasági és társadalmi reformokhoz; XIII. A források mozgósításának erősítése 47. hangsúlyozza, hogy kreatív és méltányos finanszírozási mechanizmusokat kell találni; 48. hangsúlyozza a természeti erőforrások helyi szintű felhasználásának kiemelkedő fontosságát a 2015 utáni ütemterv sikere szempontjából, mivel ez kulcsszerepet játszik a nemzeti és a helyi fejlesztési stratégiák és politikák végrehajtásában; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy szükséges a partnerországok helyi hatóságainak mielőbbi megerősítése a helyi adózás és a költségvetési tervezés terén; örömmel fogadja a helyi pénzügyekkel foglalkozó megfigyelőközpontok fokozatos felállítását, amelyek nagyobb támogatást érdemelnek az Európai Uniótól; 49. úgy véli, hogy különösen a vidéki területeken helyi szinten hatékonyabban lehet fellépni a közösségek életkörülményeinek javítása érdekében, továbbá hogy a helyi és a nemzeti hatóságokat érő egyik fontos kihívás abban áll, hogy olyan körülményeket teremtsenek, amelyek az innováció hátráltatása nélkül elősegítik az informális szektor fokozatos reintegrációját; 50. felszólítja a Világbankot és a nemzetközi pénzügyi intézményeket a környezetvédelmi és szociális biztosítékokra vonatkozó politikák frissítésére; 51. emlékeztet arra, hogy elsősorban a helyi kormányzatokra hárul az egyre növekvő számú válság kezelése, azonban a hatékony válaszintézkedésekhez többnyire nem rendelkeznek elegendő kapacitással és eszközzel; 52. kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az innovatív finanszírozási források igénybevételét a decentralizált együttműködéshez, különös tekintettel a kölcsönöket és adományokat ötvöző eszközökre, amelyek nincsenek a helyi hatóságok sajátosságaihoz igazítva; 53. arra buzdítja az Európai Uniót, hogy ezentúl erősítse meg a decentralizált költségvetéseket, amelyek a helyi fejlesztéshez nélkülözhetetlenek; o 54. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||||||||||||
| Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat |