Index 
Elfogadott szövegek
2015. október 29., Csütörtök - Strasbourg
A Bűnüldözési Képzés Európai Ügynöksége (CEPOL) ***I
 Értékpapír-finanszírozási ügyletek bejelentése és átláthatósága ***I
 Az uniós polgárok tömeges elektronikus megfigyeléséről szóló, 2014. március 12-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követése
 A tartós munkanélküliek munkaerő-piaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlás
 A távirányítású légijármű-rendszerek biztonságos alkalmazása a polgári repülésben
 Az európai turizmus előmozdításának új kihívásai és elképzelései
 A légi járatok globális nyomon követését lehetővé tevő rendszerek műholdas technológiájának fejlesztése

A Bűnüldözési Képzés Európai Ügynöksége (CEPOL) ***I
PDF 251kWORD 68k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2015. október 29-i jogalkotási állásfoglalása a Bűnüldözési Képzés Európai Ügynökségének (CEPOL) létrehozásáról, valamint a 2005/681/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2014)0465 – C8-0110/2014 – 2014/0217(COD))
P8_TA(2015)0386A8-0048/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0465),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 87. cikke (2) bekezdésének b) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0110/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. június 29-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0048/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen átfogó elemzést az európai uniós ügynökségek közötti adminisztratív együttműködésről és arról, hogy egy ilyen együttműködés mely területeken hozhat létre szinergiákat a jövőben;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. október 29-én került elfogadásra az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségéről (CEPOL), valamint a 2005/681/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2015/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2014)0217


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/2219 rendelet.)


Értékpapír-finanszírozási ügyletek bejelentése és átláthatósága ***I
PDF 251kWORD 100k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2015. október 29-i jogalkotási állásfoglalása az értékpapír-finanszírozási ügyletek bejelentéséről és átláthatóságáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2014)0040 – C7-0023/2014 – 2014/0017(COD))
P8_TA(2015)0387A8-0120/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0040),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0023/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2014. július 7-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. július 10-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. június 29-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0120/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. október 29-én került elfogadásra az értékpapír-finanszírozási ügyletek és az újrafelhasználás átláthatóságáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2015/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2014)0017


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/2365 rendelet.)

(1) HL C 451., 2014.12.16., 56. o.
(2) HL C 271., 2014.8.19., 87. o.


Az uniós polgárok tömeges elektronikus megfigyeléséről szóló, 2014. március 12-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követése
PDF 383kWORD 126k
Az Európai Parlament 2015. október 29-i állásfoglalása az európai uniós polgárok tömeges elektronikus megfigyeléséről szóló 2014. március 12-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követéséről (2015/2635(RSP))
P8_TA(2015)0388B8-1092/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) és különösen annak 2., 3., 4., 5., 6., 7., 10. és 21. cikke, az Európai Unió Alapjogi Chartája és különösen annak 1., 3., 6., 7., 8., 10., 11., 20., 21., 42., 47., 48. és 52. cikke, az emberi jogok európai egyezménye és különösen annak 6., 8., 9., 10. és 13. cikke és az európai bíróságok biztonságra, magánéletre és a szólásszabadságra vonatkozó ítélkezési gyakorlata által meghatározott jogi keretre,

–  tekintettel az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésre gyakorolt hatásukról szóló, 2014. március 12-i állásfoglalására(1) (a továbbiakban: az állásfoglalás),

–  tekintettel „Az uniós polgárok tömeges elektronikus megfigyeléséről szóló LIBE-vizsgálat nyomon követéséről” című, 2015. január 19-i munkadokumentumra(2),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a tömeges megfigyelésről szóló 2015. április 21-i határozatára,

–  tekintettel az európai uniós polgárok tömeges elektronikus megfigyeléséről szóló 2014. március 12-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követéséről a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000114/2015 – B8-0769/2015 és O-000115/2015 – B8-0770/2015),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Parlament állásfoglalásában felhívta az Egyesült Államok hatóságait és a tagállamokat, hogy tiltsák be az átfogó tömeges megfigyelési tevékenységeket és a polgárok személyes adatainak nagytömegű feldolgozását, és elítélte a hírszerző szolgálatok azon nyilvánosságra került tevékenységeit, amelyek súlyosan érintették az uniós polgárok bizalmát és alapvető jogait; mivel az említett tömeges megfigyelési programok nagyságrendjéből kifolyólag az állásfoglalás rámutatott egyéb okok – többek között a politikai és a gazdasági kémkedés – esetleges létezésére;

B.  mivel az állásfoglalás nyomán létrejött a nyolc külön fellépést megfogalmazó „Európai digitális habeas corpus – az alapvető jogok védelme a digitális korszakban” című kezdeményezés, és a Parlament felszólította az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy egy éven belül foglalkozzon a kérdéssel, és értékelje, milyen mértékben valósultak meg az ajánlások;

C.  mivel a 2015. január 19-i munkadokumentum beszámolt az állásfoglalás elfogadása óta történt fejleményekről – például arról, hogy kiderült: az állítólagos tömeges elektronikus megfigyelési tevékenység folytatódik – és a javaslatban szereplő „Európai digitális habeas corpus” kezdeményezés végrehajtásának állapotáról, jelezve az intézmények, a tagállamok és a cselekvésre felszólított érdekelt felek korlátozott válaszlépéseit;

D.  mivel a Parlament állásfoglalásában az EUMSZ 265. cikkével összhangban („mulasztás megállapítása”) felszólította a Bizottságot és a többi uniós intézményt, szervet, hivatalt és ügynökséget, hogy tegyenek eleget az ajánlásoknak;

E.  mivel a Wikileaks a közelmúltban nyilvánosságra hozta, hogy a legutóbbi három francia elnök, valamint francia miniszterek és Franciaország USA-ba akkreditált nagykövetének kommunikációját célzottan megfigyelték; mivel ez az NSA által az utóbbi tíz évben folytatott nagyarányú stratégiai és gazdasági kémkedés valamennyi francia állami szervre és a legnagyobb francia vállalatokra irányult;

F.  mivel a véleményalkotáshoz és a véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadó jelentése szerint a digitális korszakban a titkosítás és az anonimitás biztosítja a személyes adatoknak a véleményalkotási és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog gyakorlásához szükséges védelmét és biztonságát; mivel a jelentés azt is leszögezi, hogy a titkosítás és anonimitás mindennemű korlátozását a jogszerűség, a szükségesség, az arányosság és a legitim cél elveinek megfelelően szigorú keretek között kell tartani;

1.  üdvözli a német Bundestag, az Európa Tanács, az ENSZ és a brazil szenátus által indított vizsgálatokat, a számos egyéb nemzeti parlamentben lefolytatott vitákat és a civil társadalom számos szereplőjének munkáját, amely hozzájárult a tömeges elektronikus megfigyeléssel kapcsolatos általános tájékozottság növeléséhez;

2.  felszólítja az uniós tagállamokat, hogy ejtsék az Edward Snowden elleni esetleges büntetőjogi vádakat, nyújtsanak számára védelmet, és következésképpen akadályozzák meg kiadatását vagy harmadik felek általi átadását, elismerve ezzel a visszaélést jelentő személyként és a nemzetközi emberi jogok védelmezőjeként betöltött szerepét;

3.  mély csalódottságát fejezi ki azonban amiatt, hogy sem a legtöbb tagállam, sem az uniós intézmények nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy sürgősséggel cselekedjenek és komolyan foglalkozzanak az állásfoglalásban felvetett kérdésekkel, valamint végrehajtsák az abban foglalt konkrét ajánlásokat, továbbá hiányolja a Parlamenttel szemben tanúsított átláthatóságot és a vele folytatott párbeszédet;

4.  aggodalmának ad hangot a közelmúltban néhány tagállamban elfogadott, a hírszerző szervek megfigyelési képességeit bővítő egyes törvények miatt, ideértve a Franciaországban a Nemzetgyűlés által 2015. június 24-én elfogadott új hírszerzési törvényt, amelynek a Bizottság szerint több rendelkezése jelentős jogi kérdéseket vet fel, az Egyesült Királyságban az adatmegőrzésről és a felderítési hatáskörökről szóló 2014. évi törvény elfogadását és azt a későbbi bírósági határozatot, amely szerint a törvény egyes cikkei jogellenesek és nem alkalmazandók, illetve Hollandiában a 2002. évi hírszerzési és biztonsági törvény aktualizálását célzó új jogszabályokra irányuló javaslatokat; ismételten felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a hírszerző ügynökségek tevékenységeit szabályozó jelenlegi és jövőbeli jogalkotási kereteik és felügyeleti mechanizmusaik összhangban álljanak az emberi jogok európai egyezményében és valamennyi vonatkozó uniós jogszabályban foglalt normákkal;

5.  üdvözli a német Bundestagban a tömeges megfigyelésekről folytatott vizsgálatot; komoly aggodalmának ad hangot az Unión belüli távközlésnek és internetes forgalomnak a BDN német hírszerző ügynökség által az NSA-val együttműködésben folytatott tömeges megfigyeléséről napvilágot látott hírek miatt; úgy tekinti, hogy ez sérti a lojális együttműködés EUSZ 4. cikke (3) bekezdése szerinti elvét;

6.  kéri elnökét, hogy kérje fel az Európa Tanács főtitkárát az 52. cikk szerinti eljárás elindítására, amelynek értelmében „az Európa Tanács Főtitkára által előterjesztett megkeresésre minden Magas Szerződő Fél tájékoztatást ad arról a módról, ahogy belső joga biztosítja a jelen Egyezmény rendelkezéseinek hatékony végrehajtását”;

7.  úgy véli, hogy – a napvilágra került esetek nagyságrendjének ismeretében – a Bizottság ez idáig egyáltalán nem megfelelő módon reagált az állásfoglalásra; felszólítja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2015 decemberéig tegyen lépéseket az állásfoglalásban megfogalmazott felhívások nyomán; fenntartja a jogot, hogy mulasztás megállapítása iránti keresetet nyújtson be, vagy hogy a Bizottság bizonyos költségvetési forrásait tartalékba helyezze mindaddig, amíg az valamennyi ajánlással nem foglalkozik megfelelően;

8.  hangsúlyozza az Európai Unió Bírósága (EUB) 2014. április 8-i ítéletének jelentőségét, amely érvénytelennek nyilvánította az adatmegőrzésről szóló 2006/24/EK irányelvet; emlékeztet arra, hogy a Bíróság kimondta, hogy az ezen eszköz által a magánélethez való jogba való beavatkozást a szigorúan szükséges mértékre kell korlátozni; hangsúlyozza, hogy ez az ítélet egy új szempontot vezet be, amennyiben a Bíróság kifejezetten hivatkozik az Emberi Jogok Európai Bíróságának az általános megfigyelési programokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára, és mára gyakorlatilag átemelte az ezen ítélkezési gyakorlatból eredő elveket az e területre vonatkozó uniós jogba; hangsúlyozza, hogy a Bíróság minden bizonnyal a jövőben ugyanezen elvek mentén fogalmazza majd meg érveit, amikor az általános megfigyelési programokra vonatkozó egyéb uniós és tagállami jogalkotási aktusok Alapjogi Chartával való összeegyeztethetőségét értékeli;

Adatvédelmi csomag

9.  üdvözli az általános adatvédelmi rendelet tervezetéről folytatott informális intézményközi tárgyalások megindítását, és hogy a Tanács az adatvédelmi irányelv tervezetével kapcsolatban általános megközelítést fogadott el; ismételten kijelenti, hogy 2015-ben le kívánja zárni az adatvédelmi csomagról folytatott tárgyalásokat;

10.  emlékezteti a Tanácsot azon kötelezettségvállalására, hogy a bizottsági javaslatokhoz benyújtott módosításaiban tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartáját; ismételten leszögezi, hogy a kínált védelem szintje nem maradhat el a 95/46/EK irányelvben már megállapított szinttől;

11.  hangsúlyozza, hogy az adatvédelmi rendeletre és az adatvédelmi irányelvre egyaránt szükség van az egyének alapvető jogainak védelméhez, ezért e kettőt egyetlen csomagként kell kezelni és egy időben kell elfogadni annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi uniós adatfeldolgozó tevékenység magas szintű védelmet biztosítson minden körülmények között; hangsúlyozza, hogy a csomag elfogadásával teljesíteni kell a személyek személyes adataik feldolgozásával összefüggő jogainak és védelmének megerősítésére irányuló célkitűzést;

EU–USA keretmegállapodás

12.  megállapítja, hogy az állásfoglalás elfogadása óta lezárultak az USA-val az EU és az Egyesült Államok közötti, a személyes adatok bűnüldözési célból történő továbbítására és feldolgozására vonatkozó adatvédelmi megállapodásról (a továbbiakban: keretmegállapodás) folytatott tárgyalások, és a megállapodás tervezetét parafálták;

13.  üdvözli az amerikai kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a keretmegállapodás révén helyreállítsa a bizalmat, valamint különösen azt, hogy a Képviselőház az Egyesült Államok által az uniós aggodalmak nyomán tett pozitív lépéseket hangsúlyozva 2015. október 20-án sikeresen elfogadta a 2015. évi bírósági jogorvoslati törvényt; azt kiemelkedő jelentőségűnek tartja annak biztosítása szempontjából, hogy azon uniós polgárokat/magánszemélyeket, akiknek személyes adatait az Unióban feldolgozzák és az USA-nak átadják, a hatékony bírósági jogorvoslat tekintetében az uniós és az amerikai állampolgárok közötti megkülönböztetés nélkül minden körülmények között ugyanazon jogok illessék meg; felhívja az amerikai Szenátust, hogy olyan jogszabályt fogadjon el, amely ezt garantálja; hangsúlyozza, hogy a keretmegállapodás aláírásának és megkötésének egyik előfeltétele a bírósági jogorvoslatról szóló törvény amerikai Kongresszus általi elfogadása;

Védett adatkikötő (Safe Harbour)

14.  emlékeztet arra, hogy az állásfoglalás felhív a védett adatkikötőről szóló határozat azonnali felfüggesztésére, mivel az nem biztosít megfelelő védelmet az uniós polgárok személyes adatai számára;

15.  emlékeztet arra, hogy az Unió által kötött bármely nemzetközi megállapodás elsőbbséget élvez a másodlagos uniós joggal szemben, és ezért hangsúlyozza, hogy a keretmegállapodás nem korlátozhatja az érintettek jogait és az adattovábbításra vonatkozó, uniós jog szerinti biztosítékokat; ezért sürgeti Bizottságot, hogy részletesen értékelje, hogy a keretmegállapodás hogyan működik együtt az adatvédelemre vonatkozó uniós jogi kerettel, és azt pontosan milyen módon befolyásolja, ideértve a jelenlegi tanácsi kerethatározatot, az adatvédelmi irányelvet (95/46/EK) és a jövőbeli adatvédelmi irányelvet és rendeletet; felszólítja a Bizottságot, hogy a ratifikációs eljárás megkezdését megelőzően nyújtsa be a Parlamentnek az erről szóló jogi értékelést tartalmazó jelentést;

16.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság 2013. november 27-i közleményében 13 ajánlást fogalmazott meg az Egyesült Államok számára a védett adatkikötő működéséről a megfelelő védelmi szint biztosítása érdekében;

17.  üdvözli, hogy az EUB 2015. október 6-i ítéletében érvénytelennek nyilvánította a Bizottságnak az amerikai védett adatkikötőre vonatkozó 2000/520/EK megfelelőségi határozatát; hangsúlyozza, hogy ez az ítélet megerősítette a Parlament régóta hangoztatott álláspontját, miszerint az ezen eszköz értelmében biztosított védelem szintje nem megfelelő; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegye meg az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy az USA-nak átadott valamennyi személyes adat az Unióban biztosítottal egyenértékű, hatékony védelmi szintben részesüljön;

18.  tiltakozik az ellen, hogy a Parlament semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kapott a Bizottságtól e 13 ajánlás végrehajtásának aktuális helyzetére vonatkozóan, annak ellenére, hogy a Bizottság bejelentette, hogy azt 2014 nyaráig megadja; hangsúlyozza, hogy az EUB-nek a 2000/520/EK határozatot érvénytelenné nyilvánító ítélete nyomán a Bizottságnak sürgősen alapos áttekintést kell nyújtania az eddig folytatott tárgyalásokról és az ítéletnek a már bejelentett további tárgyalásokra gyakorolt hatásáról; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul vegye számba a védett adatkikötő alternatíváit és az ítéletnek az egyéb eszközökre gyakorolt hatásait az USA-nak átadott személyes adatok vonatkozásában, és arról 2015 végéig készítsen jelentést;

19.  sürgeti a Bizottságot, hogy értékelje a Bíróság Schrem ügyben (C-362/14) 2015. október 6-án hozott ítéletének jogi hatását és következményeit a harmadik országokkal kötött, a személyes adatok továbbítására lehetőséget biztosító bármilyen megállapodás – például a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programról (TFTP) szóló megállapodás, az utas-nyilvántartási adatállományról (PNR) szóló megállapodások, az EU–USA keretmegállapodás, illetve egyéb uniós eszközök – tekintetében, amelyek magukban foglalják személyes adatok gyűjtését és feldolgozását;

Demokratikus felügyelet

20.  maradéktalanul tiszteletben tartva, hogy a nemzeti parlamentek teljes körű hatáskörrel rendelkeznek a nemzeti hírszerző szolgálatok felügyelete terén, felhívja a nemzeti parlamenteket, hogy amennyiben még nem tették meg, alaposan értékeljék a hírszerző tevékenységeket és hozzanak létre számukra ésszerű felügyeletet, továbbá biztosítsák, hogy e felügyeleti bizottságok/szervek elegendő erőforrásokkal, technikai szakértelemmel és jogi eszközökkel rendelkezzenek, valamint hozzáférjenek a vonatkozó dokumentumokhoz annak érdekében, hogy hatékonyan és függetlenül felügyelhessék a hírszerző szolgálatokat és az információk külföldi hírszerző szolgálatokkal való megosztását; ismételten kötelezettséget vállal arra, hogy szorosan együttműködik a nemzeti parlamentekkel a hatékony ellenőrzési mechanizmusok biztosítása érdekében, többek között a bevált gyakorlatok és közös normák megosztása révén;

21.  szándékában áll nyomon követni a 2015. május 28–29-én „A titkosszolgálatok demokratikus felügyelete az Európai Unióban” címmel megrendezett konferenciát, és a nemzeti parlamentekkel szoros együttműködésben folytatni a hírszerzési felügyeletre vonatkozó bevált gyakorlatok megosztásának biztosítását célzó erőfeszítéseit; üdvözli a konferencia társelnökeinek közös záró megjegyzéseit, amelyben kifejezik azon szándékukat, hogy két év múlva nyomonkövetési konferenciát hívnak össze;

22.  úgy véli, hogy támogatni kell a felügyeleti szervek közötti együttműködés jelenlegi eszközeit, például a Nemzeti Hírszerzési Felügyeletek Európai Hálózatát (ENNIR), és fokozottabban igénybe kell venni munkájukat, lehetőség szerint kihasználva az IPEX által – hatályának és technikai lehetőségeinek megfelelően – a nemzeti parlamentek közötti információcsere céljaira kínált lehetőségeket;

23.  ismételten szorgalmazza a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programról szóló megállapodás (TFTP) felfüggesztését;

24.  hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság megteremtése érdekében a “nemzetbiztonság” fogalmának közös definíciójára van szükség az Unióban és tagállamaiban; megjegyzi, hogy az egyértelmű fogalommeghatározás hiánya lehetővé teszi az Unión belüli végrehajtó és hírszerző közösségek számára, hogy önkényesen járjanak el, és megsértsék az alapvető jogokat és a jogállamiságot;

25.  arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be a hatályvesztésre, illetve -meghosszabbításra vonatkozó rendelkezéseket a személyes adatok gyűjtését vagy az európai polgárok megfigyelését lehetővé tévő jogszabályokba; hangsúlyozza, hogy e rendelkezések alapvető fontosságúak annak biztosításához, hogy a magánélethez való jogot sértő eszközöket egy demokratikus társadalomban rendszeresen ellenőrzésnek vessék alá szükségszerűségüket és arányosságukat illetően;

A bizalom helyreállítása

26.  hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti egészséges kapcsolat fenntartása mindkét fél számára alapvetően fontos; megjegyzi, hogy a megfigyelések napvilágra kerülése aláásta e kapcsolat lakosság általi támogatottságát, és hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell hozni a bizalom helyreállítása érdekében, különösen annak fényében, hogy jelenleg sürgős együttműködésre van szükség számos, mindkét felet érintő geopolitikai kérdésben; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a tárgyalások során az Egyesült Államok és az EU egésze között létrejövő, az alapvető jogokat tiszteletben tartó megoldást kell találni;

27.  üdvözli az Egyesült Államokban a közelmúltban hozott, az NSA általi tömeges megfigyelések korlátozását célzó jogalkotási és bírósági határozatokat – ideértve azt is, hogy a Kongresszus kétkamarás és kétpárti kompromisszum eredményeként módosítás nélkül elfogadta az „USA Freedom Act” törvényt –, valamint a másodfokú fellebbviteli bíróság ítéletét az NSA telefonos adatokat gyűjtő programjáról; fájlalja ugyanakkor, hogy e határozatok főként az egyesült államokbeli személyekre összpontosítanak, míg az uniós polgárok helyzete változatlan;

28.  úgy véli, hogy a megfigyelési célú technológia alkalmazására vonatkozó bármely határozatnak a szükségességet és arányosságot vizsgáló alapos elemzésen kell alapulnia; üdvözli a SURVEILLE kutatási projekt eredményeit, amely jogi, etikai és technológiai szempontok figyelembevételével kínál módszertant a megfigyelési technológiák értékeléséhez;

29.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak az adatvédelem globális kereteinek létrehozása és ezen belül a nemzetbiztonsági célokból történő adatgyűjtés konkrét korlátainak megállapítása érdekében közre kell működnie olyan nemzetközi – ENSZ-szintű – normák/elvek kidolgozásában, amelyek összhangban vannak az ENSZ keretében létrejött Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával;

30.  meggyőződéssel vallja, hogy a „megfigyelési fegyverkezési verseny” csak hiteles, globális szintű normák bevezetésével kerülhető el;

Magánvállalatok

31.  üdvözli az informatikai magáncégek kezdeményezéseit a magánélet védelmének javítását szolgáló, titkosított biztonsági megoldások és internetszolgáltatások kifejlesztése terén; ösztönzi az alkalmazások felhasználóbarát beállításainak továbbfejlesztését, amelyek segítik a fogyasztókat annak beállításában, hogy milyen információkat, kivel és hogyan osztanak meg; megjegyzi, hogy különböző vállalatok szintén bejelentették, hogy a napvilágra került tömeges megfigyelési ügyekre reagálva lehetővé kívánják tenni a végpontok közötti titkosítást;

32.  emlékeztet arra, hogy a 2000/31/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok nem állapíthatnak meg a továbbítási, tárolási és tárhelyszolgáltatást nyújtókat terhelő olyan általános kötelezettséget, amely szerint az általuk továbbított vagy tárolt információkat nyomon kellene követniük, sem olyan általános kötelezettséget, amely szerint jogellenes tevékenységre utaló tényeket vagy körülményeket kellene kivizsgálniuk; emlékeztet különösen arra, hogy az EUB a C-360/10. és C-70/10. számú ügyben hozott ítéleteiben elvetette az érintett (az egyik esetben internetes hozzáférést nyújtó, a másikban közösségi hálózatot működtető) szolgáltatások szinte összes felhasználójának „aktív nyomon követéséreˮ vonatkozó intézkedéseket, és kimondta, hogy tilos minden olyan rendelkezés, amely általános nyomonkövetési kötelezettséget ró a tárhelyszolgáltatókra;

33.  üdvözli, hogy informatikai és távközlési vállalatok átláthatósági jelentéseket tettek közzé a kormányok felhasználói adatokra vonatkozó adatigényléseiről; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek közzé statisztikákat a magánvállalatokhoz intézett, magánfelhasználói adatok iránti adatigénylésekről;

A terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programról szóló (TFTP) megállapodás

34.  csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a Parlament arra vonatkozó egyértelmű felhívását, hogy mivel nem áll rendelkezésre egyértelmű információ a tekintetben, hogy a SWIFT-adatok a TFTP-megállapodás keretein kívül elérhetőek lehettek-e az Egyesült Államok bármely más kormányzati szerve számára, függesszék fel a TFTP-megállapodást; a fentiek figyelembevételével szándékozik határozni arról, hogy hozzájárulását adja-e jövőbeni nemzetközi megállapodásokhoz;

Egyéb személyes adatok cseréje harmadik országokkal

35.  hangsúlyozza azon álláspontját, miszerint minden olyan megállapodás, mechanizmus és megfelelőségi határozat esetében, amely személyes adatok harmadik országokkal való cseréjét is magában foglalja, a Bizottságnak – a Szerződés őreként – szigorú ellenőrzési és azonnali nyomonkövetési intézkedéseket kell hoznia;

36.  üdvözli az EU és az Egyesült Államok a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos transzatlanti együttműködés elmélyítéséről szóló, 2015. június 3-i rigai nyilatkozatát, amelyben az aláíró felek elkötelezik magukat az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló megállapodás végrehajtásának erősítése, a megállapodás által előirányzott felülvizsgálat lezárása és munkaértekezletek lefolytatása mellett az érintett kérdések illetékes nemzeti hatóságokkal történő megvitatása érdekében; hangsúlyozza, hogy a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló megállapodások jelentik azt az eszközt, amelynek alapján a tagállami bűnüldöző hatóságoknak a harmadik országok hatóságaival együtt kell működniük; ebben a tekintetben felhívja a tagállamokat és az Egyesült Államok kormányát a fent említett kötelezettségvállalások tiszteletben tartására az USA–EU kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodás felülvizsgálatának gyors lezárása céljából;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy 2015 végéig számoljon be a Parlamentnek a harmadik országok bűnüldöző és hírszerző szolgálatainak hozzáférése tekintetében a különböző nemzetközi adattovábbítási eszközökkel kapcsolatban feltárt hiányosságokról, valamint a harmadik országokba továbbított uniós személyes adatok megfelelő védelmének folyamatos biztosítását célzó eszközökről;

A jogállamiság és az uniós polgárok alapvető jogainak védelme / a visszaélést bejelentő személyek és az újságírók fokozott védelme

38.  úgy véli, hogy az uniós polgárok alapvető jogai továbbra is veszélyben vannak, és túlságosan kevés intézkedés történt a tömeges elektronikus megfigyeléssel szembeni teljes védelmük érdekében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a visszaélést bejelentő személyek és az újságírók védelmének biztosítása terén csak korlátozott előrelépések történtek;

39.  fájlalja, hogy számos tömeges és nagyarányú megfigyelési program létrehozását többek közt az e programokat kifejlesztő és működtető vállalatok gazdasági érdeke is ösztönzi, ahogy az NSA célzott „Thinthread” programjának esetében is, amelyet lecseréltek a „Trailblazer” nagyarányú megfigyelő programra, majd ezt 2001-ben kiszervezték a SAIC vállalatnak;

40.  ismételten hangsúlyozza, hogy komoly aggályai vannak az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló 2001. november 23-i egyezménnyel (Budapesti Egyezmény) foglalkozó bizottságának munkájával kapcsolatban az egyezmény 32. cikkének értelmezését illetően, a tárolt számítógépes adatokhoz való, engedéllyel történő határokon átnyúló hozzáférés, illetve a nyilvános adatokhoz való hozzáférés tekintetében, és határozottan ellenzi bármely olyan kiegészítő jegyzőkönyv vagy iránymutatás elfogadását, amely e rendelkezés hatályát az egyezmény által létrehozott jelenlegi rendszeren túlra is kiterjesztené, mivel ez utóbbi már jelenleg is a területiség elve alóli jelentős kivételt képez, minthogy azt eredményezheti, hogy a bűnüldöző hatóságok távolról akadálytalanul hozzáférnek a más államok joghatósága alá tartozó területen található szerverekhez és számítógépekhez anélkül, hogy a kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodásokhoz vagy az igazságügyi együttműködés más, az egyének alapvető jogainak – köztük az adatok védelméhez és a megfelelő eljáráshoz való jog – garantálása céljából létrehozott eszközökhöz kellene folyamodniuk; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió már élt a számítástechnikai bűnözés terén meglévő hatáskörével, ezért mind a Bizottság, mind a Parlament előjogait tiszteletben kell tartani;

41.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem válaszolt a Parlament azon kérésére, hogy folytassanak vizsgálatot a visszaélést jelentő személyek védelmére irányuló, átfogó európai program tekintetében, és felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2016 végéig adjon ki ilyen tárgyú közleményt;

42.  üdvözli az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által 2015. június 23-án elfogadott, „a visszaélést bejelentő személyek védelmének javításáról” című állásfoglalást és különösen annak a visszaélések bejelentésének a megfigyelésre vonatkozó jogi korlátok tiszteletben tartásának biztosítása szempontjából való jelentőségéről szóló 9. pontját és a 10. pontját, amely felhívja az EU-t, hogy léptessen életbe a visszaélést bejelentő személyek védelmét célzó jogszabályokat, amelyek kiterjednek a nemzetbiztonsági és hírszerző szolgálatok és az e területen dolgozó magáncégek alkalmazottaira is, és – amennyiben az általuk feltárt visszaélések jogosulttá teszik őket a védelemre a közgyűlés által támogatott elvek alapján – lehetőség szerint a nemzeti jog alapján biztosítson menedékjogot a visszaélést bejelentő azon személyek számára, akiket hazájukban megtorlás fenyeget;

43.  hangsúlyozza, hogy a tömeges megfigyelés súlyosan veszélyezteti a szabályozott szakmákra, többek között az orvosokra, újságírókra és ügyvédekre kiterjedő szakmai titoktartási kötelezettséget; hangsúlyozza különösen az uniós polgárok azon jogait, hogy megvédjék őket az ügyvédekkel való bizalmas kommunikáció mindennemű megfigyelésével szemben, ami sértené az Európai Unió Alapjogi Chartáját, nevezetesen annak 6., 47. és 48. cikkét, valamint az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról szóló 2013/48/EU irányelvet; felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2016 végéig adjon ki közleményt a titoktartási kötelezettséggel járó szakmák keretében folytatott bizalmas kommunikáció védelméről;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok számára arról, hogy miként hozhatók összhangba a bűncselekmények – többek között a terrorizmus – megelőzését, nyomozását, felderítését és a büntetőeljárás lefolytatását szolgáló, személyes adatokat gyűjtő eszközök az Európai Unió Bírósága adatmegőrzésről szóló, 2014. április 8-i ítéleteivel (C-293/12. számú és a C-594/12. számú ügy), valamint a védett adatkikötőről szóló, 2015. október 6-i ítéletével (C 362/14. számú ügy); kiemeli különösen az adatmegőrzésről szóló ítélet 58. és 59., valamint az adatkikötőről szóló ítélet 93. és 94. pontját, amelyek az adatgyűjtés számára egyértelműen célzott megközelítést követelnek meg a „teljes körű” adatgyűjtés helyett;

45.  hangsúlyozza, hogy a legfrissebb joggyakorlat és különösen az Európai Unió Bírósága adatmegőrzésről szóló 2014. április 8-i ítélete jogi követelményként írja elő, hogy a családi és magánélethez, valamint az adatvédelemhez való jogot esetlegesen sértő személyesadat-gyűjtést és -felhasználást magában foglaló bármilyen intézkedés esetében igazolni kell annak szükségességét és arányosságát; sajnálatosnak tartja, hogy a politikai megfontolások gyakran aláássák e jogelvek érvényesítését a döntéshozatali folyamatban; felszólítja a Bizottságot, hogy a minőségi jogalkotási program részeként biztosítsa, hogy valamennyi uniós jogszabály jó minőségű legyen, megfeleljenek minden jogi normának és ítélkezési gyakorlatnak, és összhangban legyenek az Unió Alapjogi Chartájával; javasolja, hogy a személyes adatok gyűjtését és felhasználását magában foglaló valamennyi bűnüldözési és titkosszolgálati intézkedés hatásvizsgálata minden esetben terjedjen ki a szükségesség és arányosság vizsgálatára;

A nagyobb informatikai függetlenséget célzó európai stratégia

46.  csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság nem tett lépéseket az állásfoglalásban megfogalmazott, az EU informatikai biztonságának és az magánélethez való jog online védelmének növelését célzó, részletes ajánlások nyomon követése érdekében;

47.  üdvözli a Parlament informatikai biztonságának megerősítését célzó eddigi intézkedéseket, amelyek az Innovációs és Technológiai Támogatási Főigazgatóságnak az EP ikt-biztonságra vonatkozó cselekvési terve alapján kerülnek végrehajtásra; kéri ezen erőfeszítések folytatását és az állásfoglalásban megfogalmazott ajánlások mielőbbi maradéktalan végrehatását; felhív a gondolkodásmód megújítására és szükség esetén a közbeszerzési jogszabályok megváltoztatására az uniós intézmények informatikai biztonságának növelése érdekében; kéri, hogy a jogvédett szoftvereket valamennyi uniós intézményben rendszerszerűen, auditálható és ellenőrizhető, nyílt forráskódú szoftverekre cseréljék le, a jövőben minden ikt-vel kapcsolatos közbeszerzési eljárásba illesszenek be egy, a nyílt forráskódra vonatkozó, kötelező erejű kiválasztási kritériumot, valamint hogy hatékonyan biztosítsák a titkosítási eszközök rendelkezésre állását;

48.  nyomatékosítja azon felhívását, hogy a digitális egységes piachoz hasonló új kezdeményezések keretén belül dolgozzanak ki az informatikai függetlenség és a magánélet online védelmének növelését célzó európai stratégiát, amely fellendíti az EU informatikai ágazatát;

49.  további ajánlásokat szándékozik előterjeszteni e terület vonatkozásában „A magánélet védelme az interneten az informatikai biztonság és az uniós informatikai autonómia fokozása révén” című, 2015 végére tervezett konferenciáját követően, a STOA közelmúltban közzétett, az informatikai rendszerek felhasználóinak tömeges megfigyeléséről szóló tanulmánya alapján;

Az internet demokratikus és semleges irányítása

50.  üdvözli a Bizottság azon célját, hogy az EU meghatározó szereplővé váljon az internet irányítása terén, valamint a többszereplős internetirányítási modellről alkotott elképzelését, amelyet az internet irányításának jövőjéről szóló, több érdekelt fél részvételével 2014 áprilisában Brazíliában megrendezett globális konferencián (NETMundial) ismételten kifejezésre juttatott; várakozással tekint az ezen a területen – többek között az Internetirányítási Fórum keretében – jelenleg zajló nemzetközi munka eredménye elé;

51.  figyelmeztet arra, hogy a magánélethez való alapvető jog és a személyes adatok védelme nyilvánvalóan egyre jobban gyengül abban az esetben, ha az emberi viselkedéssel kapcsolatos minden információt potenciálisan hasznosnak minősítenek a jövőbeni bűncselekmények elleni küzdelem során, ami szükségszerűen a tömeges megfigyelés kultúrájához vezet, amely minden polgárt potenciális gyanúsítottként kezel, és a társadalmi kohézió és bizalom erodálódását eredményezi;

52.  figyelembe szándékozik venni az Alapjogi Ügynökség által a megfigyeléssel összefüggésben az alapvető jogok védelméről végzett részletes kutatás megállapításait, különös tekintettel az egyéneknek az ilyen gyakorlatokkal kapcsolatban rendelkezésükre álló jogorvoslat tekintetében fennálló jelenlegi jogi helyzetére;

Nyomon követés

53.  utasítja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy továbbra is kísérje figyelemmel az e téren bekövetkező fejleményeket, és kövesse nyomon az állásfoglalásban megfogalmazott ajánlások végrehajtását;

o
o   o

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Európa Tanácsnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0230.
(2) PE546.737v01-00.


A tartós munkanélküliek munkaerő-piaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlás
PDF 265kWORD 86k
Az Európai Parlament 2015. október 29-i állásfoglalása a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlásról (2015/2820(RSP))
P8_TA(2015)0389B8-1093/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó, 2015. szeptember 17-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0462),

–  tekintettel a 2015. évi éves növekedési jelentésről szóló, 2014. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2014)0902),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2015. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című, 2015. március 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 2015. március 9-i ülésén elfogadott, „A 2015. évi éves növekedési jelentés és közös foglalkoztatási jelentés: a foglalkoztatás- és szociálpolitikákra vonatkozó politikai iránymutatás” című tanácsi következtetésekre(2),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló 2015. július 8-i álláspontjára(3),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 3/2015. számú, „Uniós ifjúsági garancia: az első lépések megtörténtek, de kockázatok várhatók a végrehajtás során” című különjelentésére,

–  tekintettel a European Social Policy Network (ESPN) „A tartósan munkanélküli személyek integrált támogatása: tanulmány a nemzeti szakpolitikákról (2015)” című jelentésére,

–  tekintettel a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról szóló, a Tanácshoz intézett kérdésre (O-000121/2015 – B8-1102/2015),

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a gazdasági válság és annak következményei miatt 2007 óta megkétszereződött a tartósan munkanélküliek száma, és immár ebbe a kategóriába tartozik a munkanélküliek fele: több mint 12 millió fő, vagyis az EU aktív lakosainak 5%-a; mivel 2014-ben a tartós munkanélküliek több mint 60%-a már legalább két egymást követő évben munkanélküli volt;

B.  mivel a tagállamok között jelentős különbségek vannak a tartós munkanélküliség tekintetében, az ausztriai 1,5%-tól a görögországi 19,5%-ig; mivel Olaszországban, Portugáliában, Szlovákiában, Horvátországban, Spanyolországban és Görögországban a legmagasabb a tartós munkanélküliség aránya; mivel feltétlenül fel kell gyorsítani a gazdasági fellendülést, amely jelenleg nem elég dinamikus ahhoz, hogy jelentősen csökkentse a strukturális munkanélküliség arányának magas szintjét;

C.  mivel az adatgyűjtéssel kapcsolatos módszertani hiányosságok, valamint az, hogy a tartósan munkanélküliek jelentős részét nem veszik nyilvántartásba, azt jelenti, hogy a hivatalos statisztikák alábecsülik a helyzet súlyosságát;

D.  mivel a tartós munkanélküliség gyakran vezet szegénységhez, egyenlőtlenségekhez és társadalmi kirekesztettséghez, valamint aránytalanul nagy mértékben sújtja a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő veszélyeztetett személyeket;

E.  mivel a tartós munkanélküliség fokozatosan eltávolítja az embereket a munkaerőpiactól, hiszen kopnak a készségeik és a szakmai kapcsolataik, elveszítik a munka ritmusát, és ez a társadalomtól való elszakadás, az otthoni feszültségek és az elidegenedés érzésének egymást erősítő hatásaihoz vezet; mivel a sikertelen próbálkozások után évente minden ötödik tartósan munkanélküli személy felhagy az álláskereséssel és inaktív státuszúvá válik;

F.  mivel a tartós munkanélküliség következményei különösen súlyosak az aktív kereső nélküli háztartásokban, és gyakran alacsony iskolázottságot, a munka világától való elszakadást, fokozott mentális és egészségi problémákat, illetve társadalmi kirekesztettséget eredményeznek, a legsúlyosabb esetekben pedig egyik generációról a másikra száll a szegénység;

G.  a tartós munkanélküliség gyakran hosszú távú negatív következményekkel jár a foglalkoztatási kilátásokra, a szakmai pályafutás alakulására, valamint a bérprofilra és a nyugdíjra nézve („maradandó hatások”);

H.  mivel a tartós munkanélküliség hatalmas társadalmi költségekkel jár a képzett munkaerő kihasználatlansága és a fokozott szociális kiadások miatt, és ezenfelül pénzben ki nem fejezhető károkat is okoz azzal, hogy az érintett emberek elveszítik önbizalmukat és nem tudják kiaknázni saját lehetőségeiket, illetve azzal, hogy csorbul a társadalmi kohézió;

I.  mivel a tartós munkanélküliség folyamatosan magas szintje azzal a veszéllyel jár, hogy nem sikerül elérni az Európa 2020 kiemelt céljait, nevezetesen azt, hogy a 20 és 64 év közöttiek 75%-a foglalkoztatott legyen, és legalább 20 millióval kevesebben legyenek szegénységben vagy a szegénység kockázatának kitéve, illetve társadalmi kirekesztettségben;

J.  mivel a munkahely elvesztése esetén a készségek fenntartása, valamint a jövőbeni igényekhez előre igazodó oktatás, képzés és átképzés fontos elemei a tartós munkanélküliség elkerülésének és orvoslásának;

K.  mivel ez az ajánlás hasonlít az ifjúsági garanciára; mivel tanulni kell az ifjúsági garancia végrehajtása kapcsán leszűrhető kezdeti tapasztalatokból;

1.  üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy tanácsi ajánlásra tesz javaslatot a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációja témájában; hangsúlyozza, hogy a javaslat korábbi benyújtása és Tanács általi elfogadása részben megelőzhette volna a tartós munkanélküliség ma tapasztalható szintjének kialakulását; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egy tanácsi ajánlás nem feltétlenül lesz elegendő a tartósan munkanélküli személyek helyzetének gyors orvoslásához, és sürgeti a tagállamokat, hogy minél hamarabb érjenek el eredményeket e téren;

2.  támogatja a javaslat három fő elemét, vagyis (1) a tartósan munkanélküli személyek valamelyik foglalkoztatási szolgálatnál való nyilvántartásba vételének kiterjesztését, a teljes körű nyilvántartásra törekedve, (2) a tartósan munkanélküli személyek egyedi képességeinek, szükségleteinek és munkahely-preferenciáinak értékelését már a munkanélküliség 18. hónapjának elérését megelőzően, valamint (3) a tartósan munkanélküli személyek és az érintett szolgálatok közötti személyre szabott, kiegyensúlyozott és közérthető munkaerő-piaci integrációs megállapodás felkínálását legkésőbb a munkanélküliség 18. hónapjának elérésekor; hangsúlyozza azonban, hogy az egyedi értékelésnek a munkanélküliség 12. hónapjának elérését megelőzően kell megtörténnie annak érdekében, hogy a munkanélküliség 18. hónapjának elérése előtt létrejöhessen egy munkaerő-piaci integrációs megállapodás; ragaszkodik hozzá, hogy a három lépésből álló megközelítés adott esetben nem zárhatja ki a folyamatból a nem állami szereplőket, például a tartósan munkanélküli személyekkel dolgozó nem kormányzati szervezeteket;

3.  hangsúlyozza, hogy valamennyi tartósan munkanélküli személyt, ideértve a nyilvántartásban nem szereplőket is segíteni kell, nem csupán a legalább 18 hónapja munkanélkülieket; különösen fontosnak tartja, hogy a rövid távú (12 hónapnál rövidebb ideje tartó) munkanélküliséggel és a fiatalok munkanélküliségével kapcsolatos tagállami szakpolitikák (ideértve az ifjúsági garanciát is) teljes mértékben illeszkedjenek a tartós munkanélküliséget kezelő politikákhoz;

4.  egyetért a tartósan munkanélküli személyek reintegrációjában érintett valamennyi fél (ideértve adott esetben a civil társadalmi szervezeteket is) közötti szoros együttműködés és hatékony koordináció szorgalmazásával, valamint olyan egyablakos ügyintézési helyek kialakításával, ahol a munkanélkülivel egyetlen professzionális ügyintéző foglalkozik (egyetlen kapcsolattartó pont), és a reintegráció érdekében tett erőfeszítést nem zavarja meg semmi akkor sem, ha a munkanélküli személy más támogatási rendszerbe kerül át;

5.  hangsúlyozza, hogy egyedi megközelítésre van szükség a tartósan munkanélküli személyek képességeinek és szükségleteinek a munkaerő-piaci integrációt célzó értékelésekor, amely tiszteletben tartja meglévő jogaikat és figyelembe veszi szélesebb körű személyes helyzetüket, és az ehhez kapcsolódó valamennyi szükségletet; hangsúlyozza, hogy elegendő számú és magasan képzett személyzetre van szükség, amely képes egyedi megközelítést alkalmazni annak ellenére, hogy a tartósan munkanélküli személyek rendkívül heterogén csoportot alkotnak;

6.  megjegyzi, hogy az ajánlás bevezetné az írásos és közérthető, a munkanélküli személlyel szemben méltányos, személyes képzettségeit és munkavállalói jogait tiszteletben tartó munkaerő-piaci integrációs megállapodást, amely egyaránt rögzíti a munkanélküli személy és az ügyintéző által képviselt hatóságok jogait és kötelezettségeit, ezáltal világossá téve, hogy az érintett felek mit várhatnak el egymástól; szorgalmazza, hogy ezt a megállapodást rendszeresen tegyék naprakésszé;

7.  kulcsfontosságúnak tartja, hogy a tartósan munkanélküli személyek reintegrációját célzó valamennyi program illeszkedjen a munkaerőpiac igényeihez, és a szociális partnerekkel szoros együttműködésben kerüljön kialakításra; felszólítja a tagállamokat, hogy – többek között a vállalati társadalmi felelősségvállalás szellemében – motiválják a munkaadókat arra, hogy aktívan kínálják fel az újonnan létrehozott álláshelyeket a tartósan munkanélküli személyek számára, és szükség esetén nevezzenek ki mentorokat a tartósan munkanélküli személyek zökkenőmentes munkahelyi beilleszkedésének elősegítése céljából; felkéri a tagállamok foglalkoztatási szolgálatait, hogy támogassák a kkv-kat az ilyen mentorálási tevékenységek elősegítésével; emlékeztet rá, hogy a sikeres munkaerő-piaci integráció érdekében a tartósan munkanélküli személyeknek nem csupán munkára van szükségük, hanem átfogó tanácsadásra és felkészítésre is;

8.  felkéri a tagállamokat, hogy a tartós munkanélküliséggel szembeni nemzeti politikáik céljaira az elsősorban az Európai Szociális Alapon keresztül folyósított uniós támogatásokat egészítsék ki megfelelő nemzeti forrásokkal; hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamok (különösen a gazdasági kiigazítási program alá tartozó tagállamok) által tapasztalt költségvetési korlátok nem akadályozhatják meg az ajánlás gyors végrehajtását; felkéri a Bizottságot annak feltárására, hogy miként lehet gyors uniós finanszírozáshoz jutni, és lehetőség szerint további forrásokat is mobilizálni, ahogyan ez az Ifjúsági Foglalkoztatási Kezdeményezés esetében is történt; hangsúlyozza, hogy bizonyos tagállamokban megfelelő finanszírozást kell fordítani a foglalkoztatási szolgálatok adminisztratív kapacitásainak megerősítésére;

9.  kéri a foglalkoztatási szolgálatok pénzügyi és adminisztratív kapacitásainak megerősítését annak érdekében, hogy központi szerepet tölthessenek be e javaslat végrehajtásában;

10.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak értékelésére, hogy miként lehet támogatni olyan konkrét munkahelyi képzési programokat, valamint üzleti fejlesztési és beruházási terveket, amelyek fenntartható és minőségi munkahelyeket hoztak létre tartósan munkanélküli személyek számára;

11.  hangsúlyozza, hogy az ajánlás hatékony végrehajtásához szoros együttműködésre van szükség a Bizottság és a tagállamok között, illetve nemzeti szinten az (ágazati) szociális partnerek, a munkanélkülieket képviselő civil társadalmi szervezetek, a helyi és regionális hatóságok, az állami és magán foglalkoztatási szolgálatok, a szociális és egészségügyi szolgáltatók, a helyi és regionális oktatási és képzési intézmények között, ahogyan fontos a munkáltatók aktív részvétele is annak érdekében, hogy jobban meg lehessen érteni a vállalkozások igényeit és szükségleteit;

12.  emlékeztet a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatról szóló álláspontjára, amely ragaszkodik olyan konkrét intézkedések meghozásához, amelyek a Szerződések tiszteletben tartása mellett védik a tartósan munkanélküli személyeket a társadalmi kirekesztettségtől, és újból integrálják őket a munkaerőpiacba;

13.  felkéri a tagállamokat, hogy a tartós munkanélküliség visszaszorítását célzó nemzeti megközelítésük kialakításakor vegyék tekintetbe a regionális különbségeket, ideértve a városi és a vidéki területek közötti különbségeket is;

14.  üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy az európai szemeszter és a Foglalkoztatási Bizottság révén legyen biztosítva az ajánlás végrehajtásának multilaterális felügyelete; ragaszkodik hozzá, hogy az ellenőrzés legyen mélyreható, és szükség esetén az adott tagállam országspecifikus ajánlásaiban is szerepeljenek ezzel kapcsolatos utasítások; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő a magas szintű tartós munkanélküliséggel küzdő tagállamok és a (tartósan) munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációja terén sikeres tagállamok közötti kapcsolatfelvételt, illetve az egymástól való tanulást lehetővé tevő folyamatokat;

15.  felkéri a foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős minisztereket, hogy az ajánlással kapcsolatos megállapodás kialakítása előtt vegyék figyelembe az Európai Parlament álláspontját;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0068.
(2) 6147/15 sz. tanácsi dokumentum.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0261.


A távirányítású légijármű-rendszerek biztonságos alkalmazása a polgári repülésben
PDF 377kWORD 122k
Az Európai Parlament 2015. október 29-i állásfoglalása a távirányított légijármű-rendszerek, közismert nevükön a pilóta nélküli légi járművek polgári repülésben való biztonságos felhasználásáról (2014/2243(INI))
P8_TA(2015)0390A8-0261/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „Új korszak a légi közlekedésben – A légiközlekedési piac megnyitása a távirányított légijármű-rendszerek biztonságos és fenntartható polgári felhasználása előtt” című, 2014. április 8-i közleményére (COM(2014)0207),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 4. cikke (2) bekezdésének g) pontjára, 16. cikkére és VI. címére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 7. és 8. cikkére,

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztosnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Új korszak a légi közlekedésben – A légiközlekedési piac megnyitása a távirányított légijármű-rendszerek biztonságos és fenntartható polgári felhasználása előtt” című bizottsági közleményről szóló véleményére,

–  tekintettel a távirányított légijármű-rendszerekkel foglalkozó európai irányítócsoport „Ütemterv a távirányított légijármű-rendszereknek az európai polgári légiközlekedési rendszerbe való integrálására” című zárójelentésére,

–  tekintettel a távirányított légi járművekről (drónokról) szóló, „A légi közlekedés jövőjének alakítása” című rigai nyilatkozatra,

–  tekintettel a Lordok Háza „Pilóta nélküli légi járművek polgári felhasználása az EU-ban” című jelentésére.

–  tekintettel az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) „A drónok üzemeltetésének koncepciója – A pilóta nélküli légi járművek szabályozásához kapcsolódó kockázatalapú megközelítés” című javaslatára,

–  tekintettel az 1944. december 7-i Chicagói Egyezményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0261/2015),

A.  mivel a kisméretű, rádió-távirányítású légijármű-modellek több évtizede komoly rajongótáborral rendelkeznek; mivel az elmúlt 15 évben rohamosan terjedt a távirányított légijármű-rendszerek, közismert nevükön a pilóta nélküli légi járművek vagy drónok felhasználása; mivel különösen a hobbi- vagy szabadidős célokra készült kisméretű távirányított légijármű-rendszerek népszerűsége nőtt meg;

B.  mivel az eredetileg elsősorban katonai célokra kifejlesztett technológia napjainkra kereskedelmi forgalomban is elérhetővé vált, és ezzel a jogalkotási kereteket feszegeti; mivel a szakmai felhasználású távirányított légijármű-rendszerek jelenleg rendkívül hasznosnak bizonyulnak olyan különféle polgári felhasználási célokra is, amelyek hozzáadott értéke a berendezés és a távirányító közötti távolsággal nő (látótávolságon kívüli repülés); mivel ezek a rendkívül változatos és a jövőben még esetlegesen kibővülő felhasználási célok többek között magukban foglalják a biztonsági ellenőrzéseket és infrastruktúra (vasúti vágányok, gátak és erőművek) megfigyelését, a természeti katasztrófák okozta károk felmérését, a (környezetvédelmi szempontból felelős) precíziós mezőgazdasági műveleteket, a médiafelvételek készítését, a légi termográfiát vagy az elszigetelt régiókba történő csomagszállítást; mivel a közeljövőben új alkalmazások rohamos fejlődése várható, ami a távirányított légijármű-rendszerekre épülő iparág innovatív és dinamikus jellegét tükrözi;

C.  mivel ez a technológia a veszélyes környezetekben fel tudja váltani a közvetlen emberi beavatkozást;

D.  mivel a távirányított légijármű-rendszerek esetében kétféle felhasználási kategória létezik, nevezetesen a szakmai és a szabadidős felhasználású légijármű-rendszerek; mivel erre a két kategóriára, amelyek jellegüknél fogva különbözőek, egyazon uniós szabályozási kereten belül eltérő előírásokat kell alkalmazni;

E.  mivel a hatályos uniós jogi szabályozás szerint a 150 kilogrammnál nagyobb maximális felszállótömegű távirányított légijármű-rendszerek tekintetében elvben az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) a tanúsító hatóság; mivel a legfeljebb 150 kilogrammos távirányított légijármű-rendszerek a tagállamok joghatósága alá tartoznak;

F.  mivel jelenleg Ausztriában, a Cseh Köztársaságban, Dániában, Franciaországban(1), az Egyesült Királyságban(2), Horvátországban, Írországban, Lengyelországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban van hatályban vagy áll kidolgozás alatt a távirányított légijármű-rendszerekre vonatkozó szabályzat; mivel engedélyezett repülőiskolák működnek Dániában, az Egyesült Királyságban és Hollandiában, és több mint ötszázan rendelkeznek távirányított légijármű-rendszer üzemeltetésére vonatkozó engedéllyel az Egyesült Királyságban és Hollandiában;

G.  mivel a távirányított légijármű-rendszerekre vonatkozóan Európában jelenleg hatályos szabályokat az üzemeltetéshez kapcsolódó biztonsági kockázatok felmérésére alakították ki; mivel ezek a távirányított légijármű-rendszerekre vonatkozó szabályok a pilótával történő repülés terén megszokott „légijármű-központúság” helyett „üzemeltető-központúak”; mivel nem kizárólag a gép típusa és annak jellemzői (súly, sebesség stb.) hordoznak kockázatot, hanem számos további tényező is, így például az átrepült terület, a repülési magasság, az üzemeltető szakértelme, a felhasználás jellege és az üzemeltető abbéli képessége, hogy megbirkózzon a váratlan helyzetekkel;

H.  mivel ebben az ágazatban akár a gyártók, akár a végfelhasználók szempontjából hatalmas gazdasági növekedési lehetőségek rejlenek, úgy a nagyvállalatok, mint a kkv-k ezreiből álló ellátási lánc, valamint az innovatív kezdő vállalkozások számára; mivel különösen fontos, hogy megőrizzük a gyártás világszínvonalát és a működési előírásokat, előmozdítva Európa vezető szerepét;

I.  mivel e piac gyors fejlődését felismerve jogos a távirányított légijármű-rendszerek beillesztése a meglévő, légi közlekedéssel kapcsolatos programokba, így az „Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatási (SESAR) közös vállalkozásba, valamint a „Horizont 2020” keretprogramba; mivel az ipari szereplők már jelentős pénzügyi forrásokat fordítottak beruházásra, és ehhez még nagyobb ösztönzést kapnának, ha az ágazat legnagyobb részét kitevő kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférését megkönnyítenénk; mivel a későbbi kutatás-fejlesztés további finanszírozása döntő fontosságú lesz ezen új iparág támogatása, valamint a távirányított légijármű-rendszerek légtérbe való biztonságos és megbízható integrálása szempontjából;

J.  mivel a tagállamok, az ipari szereplők és a Bizottság már ebben a korai szakaszban felismerték, milyen lehetőségek rejlenek ebben a piacban, ezért hangsúlyozza, hogy a nemzetközi versenyképesség érdekében a politikai keretnek támogatnia kell ezen európai ágazat növekedését;

K.  mivel ez a kialakulóban lévő piac a teljes ellátási láncban az egész társadalom javát szolgáló komoly beruházási, innovációs és munkahely-teremtési lehetőségekkel kecsegtet, felismerve ugyanakkor, hogy a közérdeket meg kell védeni, beleértve különösen a magánélet védelmével, az adatvédelemmel, az elszámoltathatósággal és a polgári felelősséggel kapcsolatos kérdéseket;

L.  mivel ugyan a távirányított légijármű-rendszerek hatalmas gazdasági lehetőségeket rejtenek, a légiközlekedési ágazat biztonsága, valamint a személyek és a vállalkozások biztonsága és védelme szempontjából e rendszer fejlesztése az egyik legfontosabb jövőbeli kihívás lesz;

M.  mivel az Uniónak mihamarabb ki kell alakítania egy olyan szabályozási keretet, amely kizárólag a távirányított légijármű-rendszerek polgári felhasználására vonatkozik;

N.  mivel az európai szabályozási keretnek egyrészt lehetővé kell tennie, hogy az ágazat továbbra is a lehető legjobb feltételek mellett újításokat vezethessen be és fejlődhessen, másrészt biztosítania kell a polgárokat arról, hogy életük és vagyonuk, valamint személyes adataik és a magánéletük hatékony védelem alatt állnak;

A nemzetközi dimenzió

1.  megjegyzi, hogy sokak szerint az Egyesült Államok a távirányított légijármű-rendszerek legnagyobb piaca, azonban csak a katonai felhasználás tekintetében; hangsúlyozza azonban, hogy a polgári ágazatban Európa áll az élen, mivel itt 2500 üzemeltető működik (400 az Egyesült Királyságban, 300 Németországban, 1500 Franciaországban, 250 Svédországban stb.), míg a világ többi részén csak 2342, és kiemeli, hogy Európának mindent meg kell tennie azért, hogy tovább erősítse versenypozícióját;

2.  megjegyzi, hogy Japánban sok a távirányított légijármű-rendszert üzemeltető vállalkozás, és az ország két évtizedes tapasztalattal rendelkezik, főként a precíziós mezőgazdasági tevékenységek, többek között a növénypermetezés során történő felhasználásban; emlékeztet arra, hogy a kilencvenes évek közepén Japán volt az első ország, amely engedélyezte a távirányított légijármű-rendszerek mezőgazdasági felhasználását, az üzemeltetők száma pedig néhány éven belül megsokszorozódott;

3.  megjegyzi, hogy Izraelben rengeteg gyártó állít elő távirányított légijármű-rendszereket, de ezek kifejezetten a katonai felhasználásra összpontosítanak; kiemeli, hogy az egyesített polgári-katonai légi navigációs szolgálatnak köszönhetően Izraelben már könnyebben integrálhatók a távirányított légijármű-rendszerek a légtérbe;

4.  megjegyzi, hogy Ausztrália, Kína (ahol számos nagyon kisméretű távirányított légijármű-rendszer készül) és Dél-Afrika is azon ötven másik ország között van, amelyek jelenleg távirányított légijármű-rendszereket fejlesztenek;

5.  leszögezi, hogy a távirányított légijármű-rendszerek nemzetközi dimenzióját el kell ismerni, és kéri a Bizottságot, hogy maradéktalanul vegye ezt figyelembe;

A jelenlegi helyzet az uniós tagállamokban

6.  hangsúlyozza, hogy valamilyen szinten minden tagállamban folynak távirányított légijármű-rendszerekkel kapcsolatos tevékenységek akár a gyártás, akár az üzemeltetés terén;

7.  rámutat, hogy mentesség hiányában csak akkor üzemeltethetők jogszerűen ezek a rendszerek, ha a tagállam kialakította a vonatkozó jogi szabályozást; emlékeztet arra, hogy e követelmény a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) azon szabályán alapul, miszerint a pilóta nélküli légi járművel folytatott összes tevékenységhez meg kell adni a megfelelő engedélyt(3);

8.  megjegyzi, hogy az uniós szintű harmonizált szabályozás hiánya megakadályozhatja a távirányított légi járművek európai piacának fejlődését, mivel a nemzeti engedélyek általában nem részesülnek kölcsönös elismerésben a többi tagállam részéről;

A legfontosabb szempontok

9.  úgy véli, hogy a távirányított légijármű-rendszerek ágazatának sürgős szüksége van olyan európai és globális szabályozásra, amely lehetővé teszi az ilyen rendszerek határokon átnyúló fejlesztését; úgy véli, hogy egyértelmű európai jogi keretrendszerre van szükség a távirányított légijármű-rendszerek versenyképes európai ágazatára irányuló beruházások biztosításához és az ágazat fejlesztéséhez; hangsúlyozza, hogy mielőbbi intézkedés hiányában fennáll a veszélye annak, hogy nem sikerül teljes mértékben kiaknázni a távirányított légijármű-rendszerekben rejlő gazdasági lehetőségeket és kedvező hatásokat;

10.  hangsúlyozza ezen ágazat gazdasági jelentőségét, továbbá kiemeli, hogy olyan megfelelő politikákat kell kialakítani, amelyek megvédik a magánéletet és biztosítják az adatok védelmét és a biztonságot, arányban állnak céljukkal, ugyanakkor nem helyeznek aránytalan terheket a kkv-kra;

11.  úgy véli, hogy a világos, hatékony, biztonságos és késedelem nélkül bevezetett európai keret elősegítheti a drónok használatára vonatkozó nemzetközi szabályok kidolgozásáról folyó vitákat;

12.  úgy véli, hogy ennek a jövőbeli szabályozásnak világosan különbséget kell tennie a távirányított légi járművek szakmai és szabadidős felhasználása között;

13.  rámutat arra, hogy a biztonság és a védelem kiemelkedően fontos a távirányított légijármű-rendszerek üzemeltetése és a rájuk vonatkozó szabályok szempontjából, és hogy a szabályoknak arányban kell állniuk a kockázatokkal; úgy véli, hogy a jövőbeli európai szabályozási keretet a látótávolságon kívüli repüléssel összefüggő konkrét kockázatokhoz kell igazítani, azonban anélkül, hogy az ilyen fajta repülést ellehetetlenítenénk;

14.  hangsúlyozza, hogy az adatvédelemről szóló 95/46/EK irányelv, a magánélet tiszteletben tartásához való, az Európai Unió Alapjogi Chartájában 7. cikkében lefektetett jog, valamint a személyes adatok védelméhez való, a Charta 8. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 16. cikkében lefektetett jog szigorú tiszteletben tartása mellett az adatok és a magánélet védelmének tárgyköre döntő jelentőségű a távirányított légijármű-rendszerek polgári használatával kapcsolatos széles körű lakossági támogatás előmozdításában, és ezért kulcsfontosságú e rendszerek fejlődésének és polgári repülésbe való biztonságos integrálásának előmozdításában; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a távirányított légijármű-rendszerekre vonatkozó bármely uniós politika kidolgozásakor e politikákba építsenek be a magánélet védelmére vonatkozó és adatvédelmi biztosítékokat, a szükségesség és arányosság elveivel összhangban; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a beépített adatvédelem és az alapértelmezett adatvédelem fogalmaival kapcsolatos előírások kidolgozását;

15.  elfogadja és teljes mértékben támogatja a távirányított légijármű-rendszerek jövőbeli fejlődésére vonatkozóan a rigai nyilatkozatban kijelölt alábbi öt alapelvet:

   a távirányított légijármű-rendszereket újfajta légi járművekként kell kezelni, és arányos szabályokat kell megállapítani a velük végzett tevékenységek kockázatai alapján;
   a távirányított légijármű-rendszerekkel történő biztonságos szolgáltatásnyújtásra vonatkozóan uniós szabályokat kell meghatározni az ágazati beruházások lehetővé tétele érdekében;
   ki kell dolgozni a távirányított légijármű-rendszernek az európai légtérbe való teljes körű integrálását szolgáló technológiát és előírásokat;
   a társadalmi elfogadás kulcsfontosságú távirányított légijármű-rendszerekkel nyújtott szolgáltatások bővüléséhez;
   a távirányított légijármű-rendszerek üzemeltetőinek felelősséget kell vállalniuk e rendszerek felhasználásáért;

16.  hangsúlyozza, hogy rövid távon a légiforgalmi szolgáltatás szempontjából már rendelkezésre állnak azok az üzemeltetési eljárások, amelyek lehetővé teszik, hogy a távirányított légijármű-rendszerek meghatározott és korlátozott légtereken kívül repüljenek; emlékeztet arra, hogy számos polgári és katonai távirányított légijármű-rendszer közlekedik kijelölt légi folyosókon keresztül a rendszerint a pilótával rendelkező légi járműveknél alkalmazott szokványos elkülönítési kritériumok növelése révén;

17.  hangsúlyozza, hogy a látótávolságon kívüli repülés fontos az ágazat fejlődése szempontjából; úgy véli, hogy az európai szabályozásnak elő kell segítenie az ilyen működési módot;

18.  elismeri, hogy a távirányított légijármű-rendszerek csak korlátozott mértékben befolyásolják a pilótával rendelkező légi járművekkel folyó közlekedést, mivel e rendszerek pilótával rendelkező légi járművekhez viszonyított aránya csekély; megjegyzi ugyanakkor, hogy a légiforgalmi szolgáltatásra nehezedő nyomás megnőhet a sport- és szabadidős célú távirányított légijármű-rendszerek számának üdvözlendő növekedése miatt, ami bizonyos körülmények között veszélyt jelenthet a légi közlekedés biztonságára, és szorgalmazza, hogy az illetékes hatóságok és a jövőbeli uniós szabályok vegyék figyelembe ezt a tényezőt annak érdekében, hogy a légiforgalmi szolgáltatás hatékony működése továbbra is biztosítható legyen minden tagállamban;

19.  hangsúlyozza, hogy hosszú távon műszaki és szabályozási megoldásokkal kellene lehetővé tenni, hogy a távirányított légijármű-rendszerek bármely más légtérfelhasználóval párhuzamosan használhassák a légteret anélkül, hogy az utóbbiak számára új követelményeket kellene előírni a berendezésekre vonatkozóan; megjegyzi, hogy sok kisméretű távirányított légijármű-rendszer is üzemel 500 láb alatti magasságban, a pilótával rendelkező légi járművekkel együtt; hangsúlyozza, hogy ugyan a légi navigációs szolgáltatók ilyen magasságban nem nyújtanak légiforgalmi irányítási szolgáltatásokat, azonban kötelesek kielégítő tájékoztatást nyújtani ahhoz, hogy mindkét légijármű-típus egyidejűleg használhassa ugyanazon légteret; megjegyzi, hogy az Eurocontrol segítséget nyújt az országoknak abban, hogy közös álláspontot alakítsanak ki a vonatkozó kérdésekben, és a lehető legnagyobb mértékben előmozdítsák a harmonizációt;

20.  úgy véli, hogy a drónok azonosításának kérdése, méretüktől függetlenül, központi fontosságú; hangsúlyozza, hogy olyan megoldásokat kell találni, amelyek figyelembe veszik a drónok szabadidős vagy kereskedelmi felhasználását;

Megoldások a jövőre nézve

21.  meggyőződése, hogy a kockázatok értékelése alapján világos, harmonizált és arányos európai és globális szabályozási keretet kell kidolgozni, e keret pedig nem terhelheti a vállalkozásokat olyan aránytalan előírásokkal, amelyek a távirányított légijármű-rendszerekre épülő iparágon belül gátolnák a beruházásokat és az innovációt, miközben megfelelően védi a polgárokat, és fenntartható és innovatív munkahelyeket teremt; úgy véli, hogy az átfogó kockázatértékelésnek az EASA által meghatározott „műveleti koncepción” kell alapulnia, valamint figyelembe kell vennie a távirányított légijármű-rendszerek tulajdonságait (tömeg, működési terület, sebesség) és felhasználásuk jellegét (szabadidős vagy szakmai tevékenység); úgy véli, hogy e szabályozásnak egy hosszú távú perspektívába kell illeszkednie, figyelembe véve e technológiák lehetséges jövőbeli fejlődését és egyéb szempontjait;

22.  támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy megszüntesse a 150 kg-os küszöbértéket, és ehelyett egy olyan, következetes és átfogó uniós szabályozási keretrendszert hozzon létre, amely lehetőséget nyújt a nemzeti illetékes hatóságoknak, szakmai szervezeteknek vagy szövetségeknek a hitelesítési és felügyeleti tevékenységek ellátására; úgy véli, hogy a szabályok arányosságát kellően rugalmas folyamatoknak és eljárásoknak kell kiegészíteniük;

23.  úgy véli, hogy az EASA távirányított légijármű-rendszerekkel kapcsolatos hatásköreinek fejlődését figyelembe kell venni az Ügynökség költségvetésében annak érdekében, hogy a ráruházott feladatkörök ellátását biztosítani tudja;

24.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a távirányított légijármű-rendszerekre vonatkozó uniós politikák kialakításakor be legyenek építve a magánélet védelmére vonatkozó és az adatvédelmi biztosítékok, azáltal, hogy minimumkövetelményként kötelezővé teszik a hatásvizsgálatokat és a beépített és alapértelmezett adatvédelmet;

25.  aggodalmát fejezi ki a távirányított légijármű-rendszerek esetleges illegális és nem biztonságos használata miatt (pl. polgári eszközből katonai fegyverré alakított, katonai vagy egyéb célokra felhasznált távirányított légijármű-rendszerek vagy a navigációs és kommunikációs rendszerek zavarására felhasznált távirányított légijármű-rendszerek); felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a távirányított légijármű-rendszerek biztonságos és a magánéletet tiszteletben tartó működésének biztosításához szükséges technológiák kifejlesztését, többek között a „Horizont 2020” keretprogram olyan alapjai révén, amelyeket elsősorban a beépített és az alapértelmezett adatvédelem megerősítésére használható rendszerek, technológiák stb. kutatására és fejlesztésére irányulnak, valamint támogassa többek között az érzékelő és elkerülő, geofencing, zavaráselhárító és eltérítés elleni technológiák fejlesztését, továbbá a beépített és az alapértelmezett adatvédelmet, lehetővé téve a távirányított légijármű-rendszerek biztonságos polgári alkalmazását;

26.  ösztönzi olyan innovatív technológiák kifejlesztését a távirányított légijármű-rendszerek terén, amelyek hatalmas munkahely-teremtési lehetőségeket rejtenek magukban, különösen a zöld munkahelyek tekintetében, mivel a szakmák széles skáláját lefedik; ösztönzi, hogy tárják fel és aknázzák ki a kkv-k bevonásában rejlő óriási lehetőségeket, tekintettel a speciális alkatrészek és anyagok gyártásával kapcsolatos szolgáltatásokra; kiemeli, hogy képesítési és képzési központokat kell létrehozni és támogatni;

27.  úgy véli, hogy az uniós és nemzeti szintű szabályoknak egyértelműen fel kell tüntetniük a távirányított légijármű-rendszerekre a belső piac, a nemzetközi kereskedelem (a távirányított légijármű-rendszerek gyártása, értékesítése, beszerzése, kereskedelme és felhasználása), valamint a magánélet és az adatok védelméhez való alapvető jogok vonatkozásában alkalmazandó rendelkezéseket; meggyőződése, hogy ezeknek a szabályoknak hozzá kell járulniuk a magánélet védelmére és az adatvédelemre vonatkozó, valamint minden a távirányított légijármű-rendszerek alkalmazásához kapcsolódó különböző kockázatokra és felelősségre vonatkozó egyéb jog, például a büntetőjog, a szellemitulajdon-jog, a légi közlekedési jog és a környezetvédelmi jog megfelelő végrehajtásához; fontosnak tartja, hogy a távirányított légijármű-rendszert működtető személyeket tájékoztassák a rendszer használatára vonatkozó alapvető szabályokról, valamint hogy ezeket a szabályokat értesítés formájában a vásárlók tudomására kell hozni;

28.  úgy véli, hogy az ágazati szereplőknek, a szabályozó hatóságoknak és a kereskedelmi szereplőknek közös nevezőre kell jutniuk a beruházásoknak kedvező jogbiztonság biztosítása és annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a „tyúk vagy a tojás” problémája, miszerint az ágazati szereplők azért vonakodnak beruházni a szükséges technológiák kifejlesztésébe, mert nem tudják biztosan, milyen szabályozás vonatkozik rájuk, a szabályozó hatóságok pedig addig várnak az előírások kidolgozásával, amíg az ágazati szereplők elő nem hozakodnak az engedélyezendő technológiákkal; szorgalmazza, hogy a kkv-kat ténylegesen vonják be a jogalkotási folyamatba;

29.  úgy véli, hogy a rigai nyilatkozattal egy kockázatalapú megközelítés áll összhangban, és hogy az EASA által kidolgozott üzemeltetési koncepció szilárd alapul szolgál a távirányított légijármű-rendszerek biztonságos üzemeltetéséhez, valamint hogy az európai jogszabályi követelményeknek eseti vagy típus/osztály szerinti megközelítésen kell alapulniuk attól függően, melyik a legmegfelelőbb, továbbá magas szintű biztonságról és átjárhatóságról kell gondoskodniuk; véleménye szerint a távirányított légijármű-rendszerek gyártóinak és üzemeltetőinek sikeres működéséhez elengedhetetlen, hogy az illetékes szabályozó hatóság ellenőrizze a Polgári Repülési Berendezésekkel Foglalkozó Európai Szervezet (EUROCAE) szabványosítási követelményeit;

30.  úgy véli, hogy a távirányított légijármű-rendszerekre vonatkozó jövőbeli európai és globális szabályoknak az alábbi területekkel kell foglalkozniuk:

   légi alkalmasság;
   tanúsítási előírások;
   kereskedelmi és szabadidős felhasználás;
   a drón, valamint a tulajdonos/üzemeltető azonosítása;
   a pilóták képzését végző szervezetek jóváhagyása;
   a pilóták képzése és engedélyezése;
   műveletek;
   felelősségvállalás és biztosítás;
   adatvédelem és a magánélet védelme;
   az ún. „geofencing”;
   a repüléstilalmi övezetek;

31.  kéri a tagállamokat, hogy ha képzést nyújtanak a távirányított légijármű-rendszerek foglalkozásszerű használóinak és tulajdonosainak, az tartalmazzon az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó konkrét képzést is, és hogy a távirányított légijármű-rendszerek foglalkozásszerű használóit a piaci korlátozások megszüntetése érdekében a tagállamoknak kölcsönösen el kelljen ismerniük;

32.  hangsúlyozza, hogy a látótávolságon kívül repülő távirányított légijármű-rendszereket észlelési és elkerülési technológiával kell felszerelni, hogy felismerjék az ugyanazon légteret használó légi járműveket, elkerülve ezzel, hogy a pilótával rendelkező légi járművek biztonságát veszélyeztessék, továbbá figyelembe vegyék a sűrűn lakott területeket, a repüléstilalmi övezeteket, például a repülőtereket, erőműveket, atomerőműveket, vegyi üzemeket és egyéb kritikus infrastruktúrákat; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a SESAR közös vállalkozás keretében biztosítsa a szükséges kutatás-fejlesztési költségvetést;

33.  felszólítja a Bizottságot, valamint az érintett szerveket és vállalkozásokat, hogy fokozzák kutatási és fejlesztési programjaikat; úgy véli, hogy az Uniónak az ebben az ágazatban várható gazdasági hatások figyelembevételével elő kell segítenie az európai technológiák fejlesztését, többek között a „Horizont 2020” program segítségével; kéri, hogy a kutatási programokban a drónok észlelésére és befogására szolgáló technológiák fejlesztését is vegyék figyelembe;

34.  emlékeztet arra, hogy a globális navigációs műholdrendszerekkel kapcsolatos, a GPS-jelek erősítését célzó európai EGNOS-programot 2011-ben alkalmasnak minősítették a polgári repülésben, és a Galileo az elkövetkező években fokozatosan az üzemeltetési szakaszba lép; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy egy fejlett légiforgalmi szolgáltatási rendszer, valamint az európai GNSS-programokon alapuló, a távirányított légijármű-rendszerekhez kapcsolódó alkalmazások kedvezően hozzájárulnak majd a távirányított légijármű-rendszerek biztonságos működéséhez;

35.  megjegyzi, hogy a nyomonkövethetőség, az elszámoltathatóság és a polgári jogi felelősségre vonatkozó szabályok megfelelő végrehajtása érdekében a távirányított légijármű-rendszereket a kockázatalapú megközelítéssel összhangban azonosító csippel kell ellátni és nyilvántartásba kell venni;

36.  támogatja a drónokra vonatkozóan az EASA által kidolgozott üzemeltetési koncepciót, amelyben meghatározzák a távirányított légijármű-rendszerek három különböző kategóriáját és az azokra vonatkozó szabályokat;

37.  megjegyzi, hogy a távirányított légijármű-rendszerekre vonatkozó jogszabályok végrehajtása kulcsfontosságú a távirányított légijármű-rendszerek európai légtérbe történő biztonságos és sikeres integrálásához;

38.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a távirányított légijármű-rendszerekre vonatkozó jogszabályok végrehajtásához megfelelő eszközöket biztosítsanak;

39.  hangsúlyozza, hogy a pilóta nélküli rendszerek szabályozásával foglalkozó közös hatóság (JARUS) egy nemzetközi önkéntes szerv, amely 22 uniós tagállam és harmadik ország polgári repülési hatóságait és szabályozó hatóságait/szerveit tömöríti; emlékeztet arra, hogy a JARUS elnöke annak az EASA-nak a képviselője, amely a távirányított légijármű-rendszerekre vonatkozó jövőbeli szabályozással foglalkozik majd; emlékeztet arra, hogy a JARUS azzal a céllal jött létre, hogy műszaki, biztonsági és üzemeltetési követelményeket dolgozzon ki a kis- és nagyméretű távirányított légijármű-rendszerek tanúsításához, valamint a légtérbe és a repülőtereken történő biztonságos integrálásához;

40.  úgy véli, hogy a JARUS kölcsönös elismerés révén biztosíthatja, hogy a jövőbeli uniós szabályokat összeegyeztessék más országok rendelkezéseivel;

41.  úgy véli, hogy a tagállami adatvédelmi hatóságoknak együtt kell működniük az adatok és a bevált gyakorlatok megosztása, valamint a meglévő adatvédelmi iránymutatások és rendelkezések, például a 95/46/EK irányelv betartásának biztosítása érdekében;

42.  hangsúlyozza, hogy a távirányított légijármű-rendszerek bűnüldöző és hírszerző szolgálatok általi használata során tiszteletben kell tartani a magánélethez és az adatvédelemhez való alapvető jogokat, a gyülekezési szabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint hogy foglalkozni kell a távirányított légijármű-rendszerek bűnüldöző és hírszerző szolgálatok általi használatához, egyének és csoportok megfigyeléséhez, illetve a közterületek felügyeletéhez kapcsolódó potenciális kockázatokkal;

43.  meggyőződése, hogy a tagállami adatvédelmi hatóságoknak meg kell osztaniuk egymással a kereskedelmi távirányított légijármű-rendszerekre vonatkozóan meglévő adatvédelmi iránymutatásokat, és felszólítja a tagállamokat, hogy körültekintően alkalmazzák adatvédelmi jogszabályaikat úgy, hogy a közvéleménynek a magánélet védelmével kapcsolatos aggályait is teljesen eloszlassák, és a távirányított légijármű-rendszerek üzemeltetőire se rójanak aránytalanul nagy adminisztratív terhet;

44.  határozottan javasolja, hogy az EU és a nemzeti politikai döntéshozók és szabályozó hatóságok, az ipar, a kkv-k és az üzleti szereplők közötti jelenlegi tárgyalásokat szélesítsék ki, és indítsanak nyilvános vitát a polgárok és egyéb érdekelt felek – például nem kormányzati szervek, többek között polgári jogi szervezetek és bűnüldözési szervek – részvételével, hogy tudomásul vehessék és kezelhessék az alapvető jogok védelmével kapcsolatos aggodalmakat, továbbá a különböző szereplők felelősségeit és az előttük a polgárok jogainak és biztonságának védelme tekintetében álló, a távirányított légijármű-rendszerek használatával kapcsolatos kihívásokat;

45.  úgy véli, hogy a Parlamentnek még azelőtt ki kell alakítania álláspontját e kérdéskörről, hogy a Bizottság elfogadná a légiközlekedési csomagot, mivel így eleget tehet az ipari szereplők világos iránymutatás iránti kérésének;

46.  hangsúlyozza a kamerák és érzékelők különösen kereskedelmi és magánkézben lévő távirányított légijármű-rendszerek általi használatára vonatkozó egyértelmű, megfelelő kritériumokon alapuló jogi keret szükségességét, amely biztosítja a magánélethez való jog hatékony védelmét és az adatvédelmet, továbbá védi a polgárok biztonságát, figyelembe véve a távirányított légijármű-rendszerek alkatrészeinek folyamatosan csökkenő méretét, amely miatt még inkább hordozható és észlelhetetlen eszközök jönnek létre;

47.  felhívja a TRAN és LIBE bizottságokat, hogy szervezzenek közös meghallgatást, melyre hívják meg az iparág, a magánélet védelmével foglalkozó nemzeti szervezetek, az európai adatvédelmi biztos, a Bizottság és az alapjogok területén tevékeny nem kormányzati szervezetek képviselőit;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy rendszeres jelentéstételi mechanizmus bevezetését, amely figyelembe venné mind a műszaki fejlődést, mind a szakpolitikai fejleményeket és a nemzeti szinten bevált gyakorlatokat, és amely foglalkozna a távirányított légijármű-rendszerek incidenseivel is, továbbá hogy nyújtson be áttekintést és értékelést a tagállami szintű szabályozási megközelítésekről, hogy lehetővé váljon az összehasonlítás és a bevált gyakorlatok azonosítása;

o
o   o

49.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) http://www.developpement-durable.gouv.fr/Quelle-place-pour-les-drones-dans.html
(2) http://www.caa.co.uk/default.aspx?catid=1995&pageid=16012
(3) http://www.icao.int/Meetings/UAS/Documents/Circular%20328_en.pdf


Az európai turizmus előmozdításának új kihívásai és elképzelései
PDF 429kWORD 182k
Az Európai Parlament 2015. október 29-i állásfoglalása az európai turizmus előmozdításának új kihívásairól és elképzeléseiről (2014/2241(INI))
P8_TA(2015)0391A8-0258/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” című bizottsági közleményre (COM(2010)0352),

–  tekintettel az Európáról, a világ első számú idegenforgalmi célpontjáról – az európai turizmus új politikai keretéről szóló 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottságnak „A part menti és tengeri turisztikai ágazat európai növekedési és foglalkoztatási stratégiája” című közleményére (COM(2014)0086),

–  tekintettel a Bizottságnak az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások biztonságáról szóló zöld könyvére (COM(2014)0464),

–  tekintettel a Bizottságnak a „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című közleményére (COM(2015)0215),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és beilleszkedéséről, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló 2011. október 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a fogyatékossággal élők kulturális infrastruktúrához és kulturális tevékenységekhez való hozzáféréséről szóló, 2003. május 6-i tanácsi állásfoglalásra(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 195. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0258/2015),

A.  mivel az EUMSZ 195. cikke értelmében az uniós szinten hozott intézkedéseknek az idegenforgalmi ágazatban a tagállami fellépéseket kell kiegészíteniük, ami kizár bármiféle jogharmonizációt;

B.  mivel a turizmus az európai gazdaság kulcsfontosságú növekedési potenciállal rendelkező területe, amely az uniós GPD 10%-át adja, ha figyelembe vesszük az idegenforgalomhoz kapcsolódó ágazatokat is; mivel az idegenforgalom jelentős foglalkoztatási tényező is, mivel 13 millió munkavállalót foglalkoztat közvetlenül, ami megfelel az uniós munkahelyek legalább 12%-ának;

C.  mivel Európa 52%-os részesedéssel a világ első számú turisztikai úti célja; mivel a statisztikák azt mutatják, hogy az uniós lakosok külföldi útjainak többsége továbbra is az EU-n belülre irányul, és mivel az előrejelzések szerint az EU-ba érkező külföldi turisták száma 2025-ig évente 140 millióval fog nőni;

D.  mivel az idegenforgalom jelentős társadalmi-gazdasági tevékenység az EU-ban, széles körű hatást fejtve ki a gazdasági növekedésre, a foglalkoztatásra és a társadalmi fejlődésre, és ezért döntő szerepe lehet a jelenlegi gazdasági és foglalkoztatási válság kezelésében;

E.  mivel a part menti és tengeri turizmus az Unió elsőszámú tengeri tevékenysége, amely a tengeri gazdaság több mint egyharmadát teszi ki és közvetlen hatással van az Unió gazdaságának sok más ágazatára, továbbá 3,2 millió embert, többségükben 16–35 éves fiatalokat foglalkoztat; mivel meg kell jegyezni továbbá, hogy ez az ágazat előmozdította a növekedést és a munkahelyteremtést, különösen az atlanti és a földközi-tengeri régióban;

F.  mivel az idegenforgalmi politika prioritásai hozzájárulnak a Juncker-féle Bizottság legalább három prioritásához, nevezetesen „a fenntartható növekedéshez és foglalkoztatáshoz”, az „összekapcsolt digitális egységes piachoz” és a „mélyebb és méltányosabb belső piachoz”;

G.  mivel az „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja” című, 2010-es közleményben bejelentett fellépések erősítik azt a nagyratörő célt, hogy Európa továbbra is domináns pozícióban maradjon a világ idegenforgalmi célpontjai között;

H.  mivel az idegenforgalom nem rendelkezik saját sorral az uniós költségvetésben, és mivel az ezzel a területtel kapcsolatos fellépések több alap, kísérleti projekt és előkészítő intézkedés között oszlanak meg;

I.  mivel az európai idegenforgalmi ágazat számos új kihívással szembesül, köztük az elosztási csatornák digitalizálódásával és a megosztásra épülő új gazdasági modellel, a felemelkedő, kevésbé drága harmadik piacok úti céljai által teremtett versennyel, a megváltozó fogyasztói magatartással, az élménygazdaság felé való elmozdulással, a minőségi ügyfélszolgáltatások iránti kereslettel, a képzett személyzet megszerzésének és megtartásának szükségességével, a demográfiai változással és a szezonalitással;

J.  mivel az idegenforgalmi politika alakítói a demográfiai változásokhoz és az idegenforgalom szezonalitásához kapcsolódó kihívásokat olyan termékek és szolgáltatások kifejlesztésével kezelhetik, amelyek kielégítik az egyre több idősebb ember egyedi igényeit, akik holtszezonban is tudnak utazni;

K.  mivel az idegenforgalmi ágazatban működő kkv-k jelentős nehézségekkel szembesülnek a súlyos szabályozási teher miatt;

L.  mivel Európa promóciója saját idegenforgalmi célpontjaival és márkastratégiájával fontos eszköz Európa mint fenntartható és kiváló minőségű turisztikai úti célok együttese imázsának, profiljának és versenyképességének erősítése terén, lehetővé teszi az európai úti célok számára, hogy megkülönböztessék magukat más nemzetközi úti céloktól, és segít idevonzani a nemzetközi turistákat, különösen a felemelkedő harmadik piacokról;

M.  mivel az EU határai közelében, például Ukrajnában és a Közel-Keleten folyó konfliktusok, valamint a terrorista fenyegetettségek negatív hatást gyakorolnak az idegenforgalmi ágazatra, és így ellenintézkedéseket követelnek meg mind nemzeti, mind pedig európai szinten;

N.  mivel a természettel, a tájjal és a városi célpontokkal összhangban levő fenntartható, elérhető és felelős idegenforgalom, amely figyelembe veszi az erőforrások hatékony felhasználását, a mobilitás fenntarthatóságát és az éghajlat védelmét hozzájárul a helyi környezet és különösen a hegyvidékek, a part menti régiók és a szigetek megóvásához, tartós regionális növekedést okoz, kielégíti az utazók minőség iránti erősödő igényét és hozzájárul a vállalkozások versengéséhez;

O.  mivel az európai kulturális turizmus fontos szerepet játszik az Európa gazdag kulturális örökségének népszerűsítésében, erősíti az európai identitást, és előmozdítja a kultúrák közötti cseréket és a multikulturális megértést;

P.  mivel a régiók alapvető szerepet játszanak az idegenforgalomhoz kapcsolódó politikák regionális szintű kidolgozásában és végrehajtásában;

Q.  mivel a megosztásra épülő gazdaság a gyorsan változó új technológiák révén elmozdulást jelent az új üzleti modellek irányába, és mivel számos abban részt vevő vállalkozás az utazási szolgáltatások ágazatában tevékenykedik;

R.  mivel – bár az információk szórványosak, és ezért nehéz megbízható következtetéseket levonni – a megosztásra épülő gazdaság a legnagyobb valószínűség szerint pozitív hatást gyakorol a gazdasági növekedésre és a jólétre;

S.  mivel a magas színvonalú szolgáltatások nyújtása és a fogyasztói jogok védelme a legfontosabb prioritás kell legyen minden olyan gazdálkodó egység számára, amely idegenforgalomhoz kapcsolódó szolgáltatásokat nyújt, beleértve a legújabb internetes technológiákat megosztó és használó ágazatban működő szereplőket is;

T.  mivel az utazás és az idegenforgalom egyike azoknak az ágazatoknak, amelyeket a legjobban érintett a digitalizáció, ami számos lehetőséget nyit meg az utazási vállalkozások számára, nemcsak Európában, hanem globális szinten is;

A Bizottság cselekvési kerete

1.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a Parlamentnek a 2010-es közleményében szereplő intézkedések végrehajtásáról és a strukturális alapok és a vonatkozó uniós programok költségvetési előirányzatainak felhasználásáról – különös tekintettel a versenyképességi és innovációs keretprogramra (CIP) és a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő programra (COSME), valamint a kapcsolódó kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre – egy tényszerű felülvizsgálat formájában, amely tartalmazza az európai idegenforgalom fellendítését és versenyképességének megerősítését célzó intézkedések hatékonyságának elemzését;

2.  kéri a Bizottságtól, hogy továbbra is legyen lehetőség arra, hogy különböző támogatási eszközökből forrásokat ítélnek oda az uniós idegenforgalomban működő vállalkozások számára kedvező környezet megteremtésére;

3.  határozottan kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy kizárólag a turizmusra elkülönített tétel létrehozásának lehetőségét a következő többéves pénzügyi kereten belül, mivel az idegenforgalmat jobban el kell ismerni a költségvetésben és az intézkedésekben önálló gazdasági tevékenységként, ahelyett, hogy más szakpolitikai területek költségvetéséből finanszírozzák;

4.  emlékeztet arra, hogy bizonyos tagállamokban még mindig az európai strukturális és beruházási alapok az idegenforgalmi ágazatot ösztönző tevékenységek külső finanszírozásának legnagyobb forrásai; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy tegye átláthatóbbá a strukturális alapok helyi önkormányzatok általi felhasználását;

5.  kéri a Bizottságot, a tagállamokat, a régiókat és a turizmusért felelős hatóságokat, valamint a vállalkozásokat, különösen a kkv-kat, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják ki az Európai Stratégiai Beruházási Alapban rendelkezésre álló új finanszírozási eszközöket a nemzeti és regionális beruházási bankokon keresztül, és ily módon minőségi ugrást idézzenek elő az EU turizmust segítő intézkedéseiben;

6.  kéri a Bizottságot, hogy a Horizont 2020 program keretében támogassa a turizmussal kapcsolatos kísérleti forgatókönyvek kidolgozását;

7.  kéri a Bizottságot, hogy a finanszírozásról szóló útmutatót fordítsa le az Unió 24 hivatalos nyelvére, hogy megkönnyítse a támogatási lehetőségekről szóló információkhoz való hozzáférést, elsősorban a kkv-k számára, mivel a finanszírozáshoz jutás jelenti az egyik nehézséget jelent az ágazat számára;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy nevezzen ki független szakértőket a többi uniós politika idegenforgalomra gyakorolt hatásának értékelésére, valamint az idegenforgalmat az EU-val szomszédos országokban és régiókban folyó konfliktusok miatt érő valós és lehetséges fenyegetések elemzésére, és készítsen erről jelentést a Parlamentnek, amelyben javaslatokat tesz az idegenforgalomra gyakorolt pozitív hatások fokozására és a negatív hatások csökkentésére szolgáló intézkedésekre;

9.  kéri, hogy a Bizottság az idegenforgalmi statisztikákról szóló új rendelet alapján adjon áttekintést az aktualizált adatokról;

10.  megjegyzi, hogy további erőfeszítésekre van szükség az idegenforgalom integrált megközelítésének kidolgozása érdekében, biztosítva, hogy más uniós szakpolitikák (például a közlekedés- és vidékfejlesztési politika) megfogalmazásakor és végrehajtásakor figyelembe vegyék az ágazat érdekeit és szükségleteit;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy új stratégiát az uniós idegenforgalomról, amely felváltja és aktualizálja a 2010-es közleményt;

12.  kéri, hogy a Bizottság ismertesse az Európai Idegenforgalmi Fórum keretében végzett új közös fellépések részletes végrehajtási intézkedéseit;

13.  határozottan javasolja a Bizottságnak, hogy csoportosítson át elegendő alkalmazottat az idegenforgalommal foglalkozó politikája végrehajtásához, mivel a turizmus az európai gazdasági növekedés és munkahelyteremtés egyik alapvető tényezője; kritikával illeti, hogy az idegforgalom nem szerepel elég látható módon a DG GROW új honlapján; javasolja továbbá, hogy a honlap legyen többnyelvű;

14.  hangsúlyozza a Bizottság szolgálatai és szervezeti egységei közötti koordináció fontosságát;

15.  sürgeti a Bizottságot, hogy fontolja meg az aránytalan szabályozási teher csökkentését, amely negatívan befolyásolja az idegenforgalmi ágazatban működő kkv-k versenyképességét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy csökkentsék a meglévő szabályozási terhet, ne pedig újakat teremtsenek;

16.  emlékezteti a Bizottságot, hogy az idegenforgalom az európai gazdaság kulcsfontosságú ágazata, és jelentősen javítani kell a tagállamok, a regionális és helyi hatóságok és a pénzügyi intézmények közötti koordinációt, és szinergiákat kell teremteni az állami és magán turisztikai ágazatok között; felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon szerepet egy hatékony koordinációs és együttműködési mechanizmus kialakításában az ágazatban;

17.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak az együttműködési és jószomszédi politika keretében a harmadik országokbeli turizmus fejlesztésére irányuló együttműködési intézkedéseket kell kidolgoznia azzal a céllal, hogy elősegítse ezen országok gazdaságainak kiegyensúlyozott fejlődését, ami egyúttal hozzájárul a szomszédos területeken meglévő feszültségek enyhítéséhez, a régió vonzerejének növekedéséhez és a térségbe irányuló turistaforgalom bővüléséhez;

18.  úgy véli, hogy az Idegenforgalom Európai Évének kijelölése segít majd az európai idegenforgalom sokszínűségének népszerűsítésében, és ismertebbé teszi az idegenforgalmi ágazatban működő különböző érdekelt feleket; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje e kezdeményezést;

19.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen elemzést az Európai Turisztikai Ügynökség létrehozásának előnyeiről és hátrányairól;

Európa, mint idegenforgalmi célpont márkázása/közös népszerűsítése

20.  határozottan ösztönzi a Bizottságot, hogy a nemzeti idegenforgalmi szervezeteket tömörítő Európai Turisztikai Bizottsággal (ETC) együttműködésben folytassa és fokozza Európa, mint a világ vezető idegenforgalmi célpontja promócióját a közös európai megközelítés égisze alatt; felszólít a Bizottság és az ETC által 2014 februárjában elindított „Úti cél: Európa 2020” hosszú távú stratégia végrehajtására, amely magában foglal egy sor marketing, branding és promóciós fellépést Európa mint idegenforgalmi célpont népszerűsítésére;

21.  felszólít egy „európai úti cél(ok)” márka létrehozására, melynek célja a nemzeti, regionális, határokon átnyúló és helyi szinten működő turisztikai szervezetek és az európai idegenforgalmi ágazat népszerűsítő tevékenységeinek kiegészítése és fokozása az európai idegenforgalmi célpontok láthatóságának és versenyképességének növelése érdekében, elsősorban a távoli piacokon; hangsúlyozza, hogy az „európai úti cél(ok)” inkluzív megközelítést igényel, amely előnyöket teremt mind a bejáratott, mind pedig a kevésbé ismert európai úti célok számára, miközben megőrzi a különböző európai régiók sokszínűségét, mivel azok saját területi márkájukból élnek, és az EUMSZ 195. cikkének megfelelően teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállami hatásköröket;

22.  elismeri ugyanakkor, hogy a tagállamok által jelezett igények és sajátosságok szerint pontosítani kell az „európai úti cél(ok)” közös célkitűzéseit és elemezni kell potenciálját és hozzáadott értékét; úgy véli, hogy ezen eredmények elérése érdekében további alapos konzultációkat kell folytatni az ágazattal, az idegenforgalmi szervezetekkel, valamint a regionális és helyi hatóságokkal; javasolja egy márka-kézikönyv kidolgozását, amely felsorolja az elfogadott promóciós módokat;

23.  javasolja annak fontolóra vételét, hogy a magánszektort miként lehet bevonni az „európai úti cél(ok)” marketingstratégiájába, és miként tud pénzügyileg hozzájárulni a stratégia fejlesztéséhez és céljaihoz; hangsúlyozza a köz- és magánszféra közötti partnerségek fontosságát, ezért javasolja a különleges idegenforgalmi partnerségek programjának kidolgozását; felhívja a tagállamokat, hogy vonják be regionális és helyi hatóságaikat ebbe a folyamatba, és működjenek együtt konstruktívan az ágazattal e célok elérése érdekében;

24.  kéri az „európai idegenforgalmi márka” mint a világ leginkább család-, gyermek- és idősbarát szabadidős térségének az erősítését;

25.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy az „európai idegenforgalmi márka” egyik központi eleme a turisták biztonsága legyen; felkéri ezért a tagállami hatóságokat, hogy a Bizottsággal szorosan együttműködve dolgozzanak ki stratégiákat (többek között a turistákat célzó tájékoztató kampányokat) azzal a céllal, hogy a turisták a lehető legnagyobb biztonságot tapasztalják meg az európai turisztikai célpontokon;

26.  hangsúlyozza, hogy politikai szinten jobban tudatosítani kell, hogy Európa népszerűsítése harmadik országokban egy olyan marketingeszköz, amelynek célja a bejövő turisták számának növelése, miáltal gazdasági hasznot hoz nem csak a kevéssé ismert úti céloknak és a gazdasági nehézségekkel küzdő országoknak, hanem az EU egészének is; úgy véli, hogy a szigorú vízumpolitika akadályozza a harmadik országokból érkező turistaforgalmat; üdvözli az Európai Bizottság által 2014-ben bejelentett, új turistavízumok kiadására és a turisták schengeni övezeten belüli közlekedésének megkönnyítésére irányuló intézkedéseket; ezzel összefüggésben arra buzdítja a Tanácsot, hogy mielőbb jusson megállapodásra a Parlamenttel annak érdekében, hogy az EU-ba nagyobb számú turista érkezhessen bizonyos, az Unió számára turisztikai szempontból nagy jelentőséggel bíró harmadik országokból;

27.  emlékeztet arra, hogy az Európai Uniónak beruházások megindításával fel kell készülnie a jelentős népességgel és felemelkedő gazdasággal rendelkező harmadik országok, különösképpen a BRIC-országok – ahol a kimenő turisták száma növekszik – nyújtotta lehetőségek kiaknázására; rámutat a turizmus előmozdítását célzó kezdeményezések, valamint a turistavízumok kiadása és a határátlépések terén nagyobb rugalmasság szükségességére; hangsúlyozza, hogy a nagyobb számú turistavízum-platformok elősegítése, a vízumkódex egyszerűsítésére irányuló óvatos megközelítéssel párosítva fontos tényező az Európán kívülről érkező turisták számának növelésében és az európai turisztikai célpontok ismertségének fokozásában; rámutat a már korábban az országba látogató turistacsoportok számára kiadott schengeni körutazói vízumokban rejlő lehetőségekre és a vízummentességi megállapodások száma növelésének fontosságára, hogy a lehető legjobban ki lehessen használni a külföldről érkező turisták látogatását; javasolja, hogy – a tagállamok határellenőrzésre való jogainak és kötelességeinek tiszteletben tartása mellett – az európai intézmények és a tagállamok a közös vízumpolitika keretében alakítsák ki az összehangoltabb és egyszerűbb vízumeljárások hosszú távú stratégiáját;

Összeurópai és határokon átnyúló idegenforgalmi termékek

28.  úgy véli, hogy az állami és magánszektorbeli érdekelteknek fokozniuk kellene erőfeszítéseiket határokon átnyúló új európai turisztikai termékek kialakítása érdekében, teljes mértékben figyelembe véve a makroregionális stratégiák szerepét azok kialakításában; megjegyzi, hogy a makrorégiók, mint például az adriai- és jón-tengeri makrorégió jellegzetes természeti, kulturális és történelmi alapot kínálnak az ilyen termékek fejlesztésére; elhívja az Európai Unió balti-tengeri régióra, Duna régióra, adriai- és jón-tengeri és alpesi régióra vonatkozó makroregionális stratégiájának állami és magán érdekelt feleit, hogy saját területükön dolgozzanak ki közös stratégiákat az idegenforgalom fejlesztésére;

29.  ösztönzi a nemzetközi együttműködést a határokon átnyúló tematikus menetrendek létrehozása terén (több európai ország szintjén), hogy bővítsék a (nemzeti szinten meghatározott) egy úti célok felkeresését motiváló élményelemeket, hogy fokozzák a szabadságon lévők mobilitását, magasabb szintű általános költési szintet érjenek el, és bővítsék a promóciós platformot (különösen a távoli piacokról érkező turisták tekintetében);

30.  rámutat arra, hogy az Európán kívüli célpontok megjelenésével fokozódott a nemzetközi verseny; ezért alapvetően fontosnak tartja, hogy helyi, regionális, nemzeti, transznacionális és a tengeri medencékre kiterjedő idegenforgalmi klaszterek és hálózatok révén erősebb együttműködés jöjjön létre az európai célpontok között;

31.  elismeri a határokon átnyúló turisztikai termékek jelentőségét a területi kohézió előmozdításában; ezért meggyőződése, hogy az intézményközi együttműködés keretében megvalósított kezdeményezéseket megfelelő ösztönzőkkel kell támogatni;

32.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák új idegenforgalmi útvonalak kialakítását a használaton kívüli területek, utak, vasútvonalak, ösvények és régi útszakaszok átalakítása révén;

33.  felhívja a Bizottságot és az ETC tagjait, hogy támogassák az ETC jelenlegi felhatalmazását a célzott, határokon átnyúló és összeurópai idegenforgalmi termékek és szolgáltatások, többek között part menti és tengeri turizmus fejlesztésének és promóciójának támogatására, a visiteurope.com honlap fejlesztése, tökéletesítése és teljes körű elérhetővé tétele révén; felhívja a Bizottságot, hogy a visiteurope.com honlap minden használatban lévő mobil és hordozható felhasználó végberendezésen egy saját fejlesztésű alkalmazáson keresztül hozzáférhető legyen;

34.  felhívja továbbá a Bizottságot, hogy erősítse meg együttműködését az Európa Tanáccsal, az Európai Turisztikai Bizottsággal, az ENSZ Turisztikai Világszervezetével és a többi nemzetközi partnerrel az összeurópai és határokon átnyúló idegenforgalmi termékek fejlesztésének előmozdítása érdekében;

35.  hangsúlyozza, hogy figyelembe, hogy napjainkban a fogyasztók inkább turisztikai élményeket keresnek, nem pedig egy puszta úti célt, az európai turisztikai termékek promóciójára irányuló sikeres marketingstratégiának meg kell felelnie a különböző utazási szegmensek szükségleteinek és a harmadik országbeli piacoknak;

36.  kiemeli, hogy az utazási irodáknak és utazásszervezőknek népszerűsíteniük kell a 112-es európai segélyhívószámot a vonatkozó weboldalakon és e-jegyeken, valamint főbb turisztikai célpontjainkon;

37.  üdvözli a „Calypso – Turizmus mindenkinek” kezdeményezést, amely lehetővé teszi az idősek, fiatalok, kisebb jövedelműek és fogyatékossággal élő személyek számára, hogy a főszezonon kívüli időszakban szabadságra menjenek; hangsúlyozza, hogy e kezdeményezés lehetőséget nyújt az idényjelleg problémájának kiküszöbölésére, különösen a kevésbé ismert úti célok esetében;

38.  úgy véli ugyanakkor, hogy az idényjelleg leküzdése érdekében Európában jobban kell összpontosítani a specifikusabb turisztikai élményt kínáló célzott idegenforgalmi termékekre, amelyek különleges turisztikai élményeket nyújtanak az utazóknak és megfelelnek egyedi igényeiknek; ezért felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze és támogassa a tagállamokat és a turisztikai ágazatot annak érdekében, hogy diverzifikáltabb és célzottabb termékeket hozzanak létre konkrét témák köré, például falusi, kulturális és ipari örökséggel kapcsolatos, történelmi, vallási, egészség-, fürdő- és wellnessélményekkel kapcsolatos, sport-, bor- és gasztronómiai, zenei és művészeti turisztikai termékeket a turizmus alternatív formái keretében, ami segít hozzáadott értékeket biztosítani az adott területen a gazdasága diverzifikálásával és a foglalkoztatás idényjellegének csökkentésével; ösztönzi a tagállamokat, hogy ennek érdekében használják fel megfelelően az uniós forrásokat, és felhívja a Bizottságot, hogy bővítse a COSME program fellépéseinek céljait; úgy véli, a sport-, zenei és művészeti fesztiválok komoly lehetőséget kínálnak az Európából és külföldről érkező turisták mozgósítására;

39.  hangsúlyozza, hogy Európa sokszínűsége és multikulturális jellege hatalmas lehetőségeket kínál a tematikus turizmus fejlesztéséhez, és lehetővé teszi az alternatív és fenntartható turizmus és a kulturális párbeszéd összehangolt előmozdítását; ösztönzi a turisztikai látványosságok összekötését célzó kezdeményezéseket annak érdekében, hogy tematikus túraútvonalakat hozzanak létre európai, nemzeti és helyi szinten, kiaknázva a különféle európai turisztikai látványosságok egymást kiegészítő jellegét és sajátosságait, ezzel a lehető legtöbb élményt kínálva a turisták számára;

40.  hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani és be kell mutatni Európa gazdag kulturális örökségét, egyedi értékesítési ajánlatként felhasználva az UNESCO világörökség-jegyzékét, ám más területeket is bevonva, amelyek esetleg kevésbé ismertek vagy nem olyan könnyen megközelíthetőek, különös tekintettel arra, hogy az európai turizmus 40%-át a kulturális turizmus teszi ki, amely ezáltal hozzájárul a gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez, a szociális innovációhoz és az inkluzív helyi, regionális, továbbá város- és vidékfejlesztéshez, miközben csökkenti az idényjelleg hatását; ezzel összefüggésben hangsúlyozza továbbá, hogy a mecenatúra kulcsfontosságú szerepet játszik az európai örökség fenntartásában és a tagállamok e költséges feladatának könnyebbé tételében;

41.  hangsúlyozza, hogy a különböző szintű kulturális események előmozdítása hozzájárulhat a turisztikai célpontok vonzerejének növeléséhez, ezért javasolja, hogy vizsgálják meg egy európai rendezvénynaptár létrehozásának lehetőségét – melyet a visiteurope.com internetes portálon tennének közzé – a jobb turisztikai tájékoztatás érdekében;

42.  felhívja a nemzeti turisztikai szervezeteket, hogy biztosítsanak megfelelő webes láthatóságot az európai örökséget kiemelő kezdeményezéseknek és díjaknak, és ösztönözzék a kapcsolódó promóciós kezdeményezéseket és tevékenységeket (például az Európai Örökség címet, az európai kulturális útvonalakat);

43.  megismétli annak fontosságát, hogy megvédjék és megőrizzék a kulturális örökséget az idegenforgalmi tevékenységek okozta strukturális változások lehetséges káros hatásaival, valamint a tömegturizmusból – különösen a főszezonban – adódó kockázatokkal szemben; az elvégzett munka minőségének tulajdonít elsőbbséget, nem pedig a költségeinek; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a védnökség fontos szerepet játszhat az európai örökség megőrzésében és az e célra előirányzott állami költségvetési források csökkenésének ellensúlyozásában;

44.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre a veszélyeztetett európai műemlékek és helyszínek védelmét szolgáló fellépést annak érdekében, hogy védjék és népszerűsítsék a kulturális örökséget, ezzel bátorítsák a kulturális turizmust,

45.  hangsúlyozza az európai kulturális turizmus jelentőségét, hiszen az hozzájárul a személyes fejlődéshez és az ismeretek elmélyítéséhez – különösen a fiatalok körében –, népszerűsíti az európai nemzeti és helyi kulturális sokszínűséget és örökséget, hozzájárul az interkulturális tanuláshoz, alkalmat nyújt a hálózatépítésre, az európai identitás erősítésére és az európai értékek kifejezésére;

46.  hangsúlyozza a kulturális turizmusban rejlő szegénységcsökkentő potenciált; ezzel összefüggésben felszólít a tagállamok kreatív ágazatainak és falusi turizmusának támogatására annak érdekében, hogy népszerűsítsék Európa rendkívüli kulturális gazdagságát, valamint küzdjenek a szegénység és a munkanélküliség ellen;

47.  hangsúlyozza, hogy a kulturális kampányok támogatásaként egyszerűsíteni kell az utazási igazolványok és menetjegyek közös beszerzését;

48.  kiemeli, hogy Európa kulturális örökségének alapját nyelveinek – hivatalos nyelvek, hivatalos társnyelvek, kisebbségi és kevésbé ismert nyelvek – sokszínűsége képezi, és ezek maguk a fenntartható és felelősségteljes turizmus kulcselemei közé sorolhatók;

49.  rámutat a jelentős történelmi események és helyszínek, mint például „a lelkiismeret helyszínei” által kínált lehetőségekre, amelyek révén – érzékeny értelmezésen és oktatási programokon keresztül – foglalkozni lehet napjaink kihívásaival; ösztönöz a kulturális örökség és turizmus felhasználására a kultúrák közötti párbeszéd támogatása céljából annak érdekében, hogy Európa népeit közelebb hozzák egymáshoz;

50.  hangsúlyozza, hogy a sportturizmus – amely a fejlődő európai utazási ágazat egyik legdinamikusabb ágává válhat – jelentős lehetőségeket rejt magában, és felkér külön szakpolitikák létrehozására a sportturizmus fejlődésének elősegítése és támogatása érdekében; emlékeztet arra, hogy a sporttevékenységek fontos szerepet töltenek be abban, hogy az európai régiók vonzóak legyenek a turisták számára; felhívja a figyelmet a sportolók és a nézők versenyeket megelőző, illetve azok során tett utazásai által kínált lehetőségekre, amelyek még a legtávolabbi területekre is vonzhatnak látogatókat; hangsúlyozza, hogy a sportturizmusban rejlő lehetőség még nincs kellő mértékben kiaknázva;

Minőség

51.  meggyőződése, hogy az európai idegenforgalomnak át kell térnie mennyiségi növekedés modelljéről a minőségi növekedés modelljére, amely gyors és fenntartható fejlődésre törekszik, és hogy olyan idegenforgalmi ágazatot kell kialakítani, amely minőségibb, megfelelően megfizetett munkahelyek létrehozását teszi lehetővé; úgy véli, hogy a vidéki és tengerparti térségekben az idegenforgalom gazdasági diverzifikálása új és fenntartható munkahelyek létrehozására kínál lehetőséget;

52.  megállapítja, hogy a turisztikai ágazatban különbségek vannak a szolgáltatási minőség színvonalában, és úgy véli, hogy fontosak a minőségi szabványok annak érdekében, hogy vállalkozások egyenlő feltételekkel működhessenek, és hogy a fogyasztók számára növekedjen az átláthatóság, ezáltal az összes szereplő bizalmának növeléséhez hozzájárulva; felszólítja az összes érdekeltet, hogy folytassák a vitát arról, hogy az EU miként tudná előmozdítani az idegenforgalmi szolgáltatások elfogadott minőségi szabványait;

53.  felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre európai minőségi turizmus védjegyet, amellyel a turisztikai szakemberek komoly erőfeszítéseit díjazza a kulturális és természeti örökség legmagasabb fokú tiszteletén alapuló turisztikai szolgáltatások minőségének támogatása terén, javítva a turisztikai munkahelyek minőségét, erősítve a turisztikai lehetőségek hozzáférhetőségét, és népszerűsítve a helyi közösségek kulturális hagyományait;

54.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a tagállamok közötti együttműködést annak érdekében, hogy az eredetmegjelölések („made in”) védelme révén javuljon a termékek minősége;

55.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a turisztikai szövetségekkel együttműködve közösen határozzák meg az idegenforgalmi infrastruktúra (szállodák, éttermek stb.) osztályozásának közös európai rendszerét; úgy véli, hogy az Európa-szerte a szállások osztályozási rendszerének fokozatos harmonizálására irányuló Hotelstars Union kezdeményezést fokozottabban kell támogatni, lehetővé téve ezzel a szállásajánlatok jobb összehasonlítását Európában, és így hozzájárulva a minőségi szolgáltatások közös kritériumaihoz;

56.  úgy véli, hogy a jó minőség egyik alapvető eleme, hogy az idegenforgalmi szolgáltatások terén fenntartsák a biztonsági normákat az EU-ban; üdvözli ezért a Bizottságnak az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások biztonságáról szóló zöld könyvét; megjegyzi, hogy számos fogyasztói csoport, tűzvédelmi szervezet és turisztikai szervezet nyújtott be beadványt, támogatva az uniós szintű fellépést az idegenforgalom biztonságossága terén; felhívja ezért a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az idegenforgalom biztonságosságára vonatkozó minimum-előírásokra az EU-ban, különösen a szálláshelyek tűzbiztonsága és szén-monoxid-biztonsága terén; hangsúlyozza, hogy szisztematikusan adatokat kell gyűjteni a szálláshelyek biztonságosságáról;

57.  hangsúlyozza, hogy akkor biztosíthatók jó minőségű idegenforgalmi szolgáltatások, ha azok megfelelő képzéssel és méltányos munkakörülményekkel párosulnak, és hogy a szükséges készségek és az ágazat szociális vívmányainak semmibevétele vagy gyengítése kontraproduktív;

58.  úgy véli, hogy a minőségi szolgáltatások nyújtása szempontjából alapvető jelentősége van a képzésbe és oktatásba való befektetésnek ebben az ágazatban, amely többnyire fiatal, jellemzően 16 és 35 év közötti munkavállalókat foglalkoztat; felhívja a Bizottságot, hogy az ágazat vonzóbbá és kevésbé szezonális jellegűvé tétele céljából a magánszereplőkkel együttműködve hozzon létre a mellékszezonra időzített képzéseket és gyakorlatokat; úgy véli, e képzésnek különös figyelmet kell fordítania a felsőfokú képesítésekre és a puha készségek fejlesztésére annak érdekében, hogy az ágazatban javuljanak a munkahelyi kilátások; ezért felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az idegenforgalmi ágazat arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a jövőbeli tendenciák és készségigény előrejelzése érdekében javítsák a munkáltatók és munkavállalók készségeit és kompetenciáit; úgy véli, hogy javítani kell az idegenforgalmi ágazatban való foglalkoztatásra vonatkozó statisztikákat;

59.  ezzel kapcsolatban felhívja a Bizottságot, hogy a szakképzett munkaerő hiányának megszüntetésével, valamint a szakoktatás és -képzés piaci relevanciájának növelésével támogassa az idegenforgalmi ágazatot; szorgalmazza, hogy a Bizottság tegyen közzé és osszon meg az Unióban bevált gyakorlatokról és különböző képzési lehetőségek kínálatáról szóló útmutatót, amely elősegíti a magasabb szakmai színvonal kialakítását és a szakemberek nagyobb mértékű önkéntes mobilitását az EU-ban;

60.  hangsúlyozza, hogy fontos a szakmai képesítések tagállamok általi kölcsönös elismerése az idegenforgalmi ágazatban annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a dolgozók számára, hogy felismerjék a lehető legjobb szakmai előmeneteli lehetőségeket, ezzel ösztönözve mobilitásukat;

61.  üdvözli a mobilitási eszközöket, valamint az Erasmus+ és az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” programok keretében a tudásfejlesztési szövetségekhez és az ágazati szakképzettség-fejlesztési szövetségekhez hasonló együttműködési projekteket, melyek hatékony eszközök az oktatás és képzés minden szintjén részt vevő turisztikai alkalmazottak számára, hogy megoszthassák a bevált gyakorlatokat, javíthassák a nyelvi készségeket és gyakorlati tudást szerezhessenek a kulturális turizmus terén; aggasztja azonban, hogy a fiatalok kevéssé érdeklődnek bizonyos turisztikai ágazatok karrierlehetőségei iránt; hangsúlyozza a duális oktatási rendszer hasznát a turisztikai ágazatra nézve, és annak fontosságát, hogy a tanulást gyakorlati munkatapasztalattal egészítsék ki, ezzel javítva az elméleti tudást és a gyakorlati készségeket egyaránt; felkéri a tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy éljenek az Európai Szociális Alap és egyéb uniós, nemzeti, regionális és helyi eszközök által a szakképzés támogatására felkínált lehetőségekkel.

62.  felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre beruházásokat az idegenvezetők minőségi képzése terén, és támogassák a soknyelvűséget a külföldi turisták érdeklődésére számot tartó helyszínek megfelelőbb népszerűsítése érdekében; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzanak meg a minimális képzési követelményeknek való megfelelést is magukban foglaló európai minőségi szabványokat az idegenvezetők számára;

63.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a turisztikai termékekre kivetett adók és díjak által Európa mint úti cél versenyképességére helyi, regionális, nemzeti és európai szinten gyakorolt hatásról; felhívja a tagállamok figyelmét az utazási és idegenforgalmi szolgáltatások héamértéke csökkentésének fontosságára, ami segít a helyi gazdaságok fejlődésében, a növekedés és munkahelyteremtés fenntartásában, valamint abban, hogy Európa versenyképes maradjon a globális piacon;

A part menti és tengeri turizmusban rejlő lehetőségek felszabadítása

64.  elismeri, hogy a part menti és szigeti régiók számára – összhangban a kék növekedésre irányuló stratégiával és az Európa 2020 stratégiával – nagy jelentőséggel bír a part menti és tengeri turisztikai ágazat európai növekedési és foglalkoztatási stratégiája, amely egy sor közös választ ad a sokféle kihívásra, amelyekkel e régiók szembesülnek;

65.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a fent említett part menti és tengeri turisztikai ágazat európai növekedési és foglalkoztatási stratégiájában meghatározott 14 intézkedést kísérő, konkrét célkitűzéseket és menetrendet tartalmazó cselekvési tervet, és nyújtson be az intézkedések végrehajtásának előrehaladásáról szóló jelentést a Parlamentnek;

66.  kéri az Európai Bizottságot, hogy az összeurópai párbeszéd előmozdítása érdekében a part menti és tengeri tagállamok, valamint az érintett régiók részvételével szervezzen éves szemináriumot a bevált gyakorlatok megosztása és egy hosszú távú stratégia végrehajtása megkönnyítésének céljából;

67.  emlékeztet arra, hogy a tengeri és légi közlekedéstől nagyban függő legkülső és szigeti régiók számára nagyon fontosak az összeköttetések és elérhetőség, rámutat, hogy ezek a fő- és a mellékszezonban eltérő mértékűek; hangsúlyozza ezenkívül az úti célokon belüli helyváltoztatást elősegítő regionális tervek létrehozásának fontosságát; kéri a Bizottságot, hogy a fent említett part menti és tengeri turisztikai ágazat európai növekedési és foglalkoztatási stratégiájának 12. számú intézkedése vegye figyelembe a tengerparti és tengeri régiók állami támogatásának hatékonyságát is;

68.  arra buzdítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a hajós és tengeri turizmusban érdekelt felekkel együtt értékelje az idényjelleg megszüntetésére megoldást kínáló, akár a fő-, akár a mellékszezonra szabott, a különféle célcsoportok igényeit figyelembe vevő intelligens és innovatív stratégiák létrehozásának szükségességét; kéri az érdekelt feleket, hogy tegyenek erőfeszítéseket a helyi termékekkel – különösen a tengeri örökség és kultúra, a vízi sportok, a sétahajózás, a tengeri élet és a természet megfigyelése, a tengerparti nyaraláshoz, a kisüzemi halászathoz, a gasztronómiához és az egészséghez kapcsolódó tevékenységek – szervesen összefüggő élmények, termékek és kiegészítő szolgáltatások létrehozására;

69.  kiemeli a tengeri körutazások jelentőségét az európai turisztikai ágazat növekedése szempontjából; arra ösztönzi ezért a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt mérje fel a szükséges forrásokat és a meglévő kikötői és hajózási infrastruktúrát, valamint szabványosítsa a szelektív hulladékgyűjtést és az újrafeldolgozást, hogy az intelligens kikötővárosok koncepciójának fejlesztése révén innovatív tervezési intézkedések jöjjenek létre ezeken a területeken;

70.  hangsúlyozza, hogy a turizmus lakosság általi elfogadása ugyanúgy közös tervezést és cselekvést igényel, mint az ágazat fenntartható fejlesztése;

Fenntartható, felelős és szociális idegenforgalom

71.  felhívja a Bizottságot, hogy az ETC-vel és más stratégiai partnerekkel együttműködve továbbra is támogassa a fenntartható, felelős és környezetbarát turizmust új, speciális termékek kifejlesztésével és a meglévők népszerűsítésével, valamint javasolja egy európai internetes platform létrehozását, amely egy adatbázisban gyűjti össze a tanúsított termékekről, célpontokról, útvonalakról és különleges szolgáltatásokról, például közlekedési eszközökről és idegenvezetőkről szóló információkat, a visiteurope.com internetes portálon keresztüli hozzáféréssel;

72.  úgy véli, hogy a COSME program keretében nagyobb összeget kell előirányozni a fenntartható projektek (társ)finanszírozására;

73.  sürgeti a Bizottságot, hogy véglegesítse a Fenntartható és Felelős Idegenforgalom Európai Chartáját, és továbbra is biztosítson pénzügyi támogatást a fontos kezdeményezéseknek és hálózatoknak, például az EDEN-nek (kiemelt európai turisztikai célterületeknek) és az európai kulturális útvonalaknak;

74.  ösztönzi a nemzeti turisztikai szervezeteket, hogy a Bizottság által javasolt szabványok alapján nemzeti szinten hozzanak létre fenntartható és felelős turizmussal foglalkozó portált, hogy lehetővé tegyék a fogyasztók számára, hogy tájékozottan válasszanak a célzott nemzeti és határokon átnyúló termékek és úti célok közül;

75.  hangsúlyozza a fenntartható, felelős és akadálymentes turizmus fejlesztésének jelentőségét, amelynek központi elemét az „intelligens idegenforgalmi célpont” fogalmának kell képeznie, és amelynek össze kell hangolnia a fenntarthatóságot, a kísérleti turizmust és a természeti erőforrások megfelelő használatát, valamint az új technológiákat, ideértve a fizikai és információs-kommunikációs akadálymentesítés szempontjait is; meggyőződése, hogy a „szelídˮ turisztikai projektekkel kapcsolatos információs hálózatok jó lehetőségeket kínálnak a kkv-k, a helyi fenntartható fejlődés, a fenntartható munkahelyek és a stabil gazdaságok támogatására;

76.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a „szelídˮ turisztikai szolgáltatások fenntarthatósági tanúsítványairól, beleértve az önkéntes eszközök és a sikeresnek bizonyult eszközök elemzését is;

77.  kéri a gyerek- és családbarát ajánlatok népszerűsítését és fejlesztését az idegenforgalmi ágazatban, például a családbarát turizmus európai címkéjének létrehozásával;

78.  hangsúlyozza a régi szállodáknak a környezeti szempontból fenntartható idegenforgalom kritériumainak megfelelő átalakítását lehetővé tevő programok ösztönzésének fontosságát;

79.  hangsúlyozza az európai turizmus döntő szerepét a vidéki és városi térségek fenntartható helyi és regionális fejlesztést szolgáló megújításában;

80.  fenntartható idegenforgalmi szolgáltatások fejlesztését kéri azokon a helyeken, amelyek imázsa – annak ellenére, hogy erőteljes kulturális és idegenforgalmi lehetőségekkel rendelkeznek – kárt szenvedett egyéb ágazatokra, például az iparra fordított nagyobb figyelem és ezek fejlesztése miatt;

81.  kiemeli, hogy fontos szem előtt tartani, hogy a turisztikai tevékenység ne legyen negatív hatással a helyi lakosok mindennapi életére, hanem úgy véli, ellenkezőleg, pozitív hatást kifejtve vonja be a helyi lakosságot a turizmusba;

82.  hangsúlyozza, hogy a természeti és kulturális örökség és a biológiai sokféleség védelme fontos tőkét jelentenek az idegenforgalmi ágazat számára, ezért támogatja a tagállamoknak és a regionális hatóságoknak, valamint az idegenforgalmi vállalkozásoknak az ökoturizmus előmozdítására és az uniós környezetvédelmi előírások betartására irányuló erőfeszítéseit az infrastrukturális projektekről szóló döntések és azok kivitelezése során; felhívja a tagállamokat, hogy a természeti örökségre irányuló kezdeményezéseket építsék be nemzeti és regionális idegenforgalmi stratégiáikba;

83.  hangsúlyozza a fenntartható és felelős idegenforgalom jelentőségét a regionális természeti és kulturális örökség védelmében és előmozdításában; ezért meggyőződése, hogy a regionális turisztikai termékeket és alternatívákat megfelelő intézkedésekkel támogatni és népszerűsíteni kell;

84.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki zöld útvonalhálózatokat, amelyek magukban foglalnak vidéki, erdővel borított területeket és kisebb természetes élőhelyeket, a közlekedési infrastruktúra meglévő hálózatai és az új, környezeti szempontból fenntartható megoldások integrálása révén;

85.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható horgászturizmus jelentősen hozzájárulhat Európa vidéki térségeinek fejlődéséhez; hangsúlyozza, hogy a turizmusnak ez a formája csak akkor maradhat fenn, ha az Európai belvizek veszélyeztetett halfajaival fenntarthatóan gazdálkodnak;

86.  hangsúlyozza, hogy az agroturizmus az Unión belüli alternatív turizmus egyik legalapvetőbb ágazata, és felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve dolgozzon ki intézkedéseket annak érdekében, hogy lendületet adjon az ágazat további fejlődéséhez, az infrastruktúra és az akadálymentesítés terén egyaránt;

87.  felszólítja a Bizottságot, hogy még jobban helyezze előtérbe a helyi területeket és sajátosságokat, és ösztönözze a jellegzetes termékek, például az oltalom alatt álló mezőgazdasági vagy nem mezőgazdasági földrajzi jelzések népszerűsítését és biztosítsa azok védelmét;

88.  úgy véli, hogy az érzékeny régiók, például a szigetek, partvidékek és hegyvidékek, valamint különösen a távoli és legkülső régiók gyakran erősen függenek az idegenforgalomtól, és elsőként érinti azokat az éghajlatváltozás; ezért meggyőződése, hogy az éghajlatvédelemnek prioritást kell élveznie, és jobban kell integrálni az európai, nemzeti és regionális idegenforgalmi és közlekedési politikákba, többek között az energiahatékonyság, a megújuló energia, a fenntartható közlekedés és a hulladékgazdálkodás középpontba helyezése révén; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen hatásvizsgálatot az éghajlat turizmusra gyakorolt – gazdasági, környezeti és társadalmi – hatásáról az érzékeny régiókban, és a jövőbeni befolyásáról;

89.  hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a távoli, vidéki, tengerparti és hegyvidéki térségek idegenforgalmi potenciálját; ösztönzi a fenntartható tengeri turizmus fejlesztését az EU-ban, és felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki fenntartható infrastruktúrát, és e térségek vonzerejének és elérhetőségének erősítése eszközeként javítsák a határokon átnyúló összeköttetéseket;

90.  rámutat a szigetjelleg problémájára, különösen a kis szigetek szárazfölddel való összeköttetései tekintetében, és felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket az e területre irányuló beruházások előmozdítására;

91.  az ágazat fontos hozzájárulásának tekinti a turisztikai iparág környezeti minőségének javítására szolgáló önkéntes „környezeti ellenőrzéseket”, és ajánlja, hogy a szerepvállalás terén kiemelkedő vállalatok részesüljenek elismerésben;

92.  felhívja a nemzeti, regionális és helyi szinten illetékes hatóságokat és a vállalkozásokat, hogy tegyenek fokozottabb erőfeszítéseket a szelíd turisztikai hálózatok, például az európai lovas, gyalogos, kerékpárút-hálózatok és zarándokútvonalak fejlesztésére, amelyek kapcsolódnak a határokon átnyúló vasúti szolgáltatásokhoz, többek között nagysebességű és éjszakai vonatokhoz is; emlékeztet arra, hogy a közlekedési módok közötti interoperabilitást is mindig fel kell tárni; ajánlja a határmenti szakaszok megnövelt viteldíjának megszüntetését, amely akadályozza, hogy a turisták szélesebb köre vegye igénybe a vasutat a határmenti területeken;

93.  elismeri, hogy a fenntartható városi turizmus gyorsan növekvő ágazat, és hogy a városok turisztikai központjaiban a mobilitásnak és a közlekedéspolitikának hatékonynak és fenntarthatónak kell lennie, és mindenki számára előnyös helyzethez kell vezetnie, legyen szó a látogatókról vagy a látogatottakról;

94.  támogatja integrált multimodális közlekedési formák kialakítását a turisták számára különböző közlekedési eszközök igény szerinti használatára feljogosító jegyek létrehozásával; hangsúlyozza, hogy az integrált menetjegy-szolgáltatások erőteljes ösztönzőt nyújtanának a határokon átnyúló turizmus számára;

95.  hangsúlyozza, hogy az elektromos járművek az új, rugalmas mobilitás egyre vonzóbb lehetőségét kínálják mind a vidéki, mind pedig a városi turizmus számára, és hogy ezt a mobilitási lehetőséget még nagyobb körben kellene kínálni az üdülőhelyeken;

96.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy könnyítsék meg a kerékpárhasználók részvételét a tömegközlekedésben;

97.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje az Európai Turisztikai Indikátorrendszer (ETIS) olyan uniós eszközzé alakításának lehetőségét, amely segít az európai célpontoknak a fenntarthatósággal kapcsolatos teljesítményük ellenőrzésében, irányításában, értékelésében és javításában;

98.  felhívja a tagállamokat, hogy a fenntartható idegenforgalmi gazdálkodással kapcsolatos jó tapasztalatokat a nemzetközi együttműködés keretében külföldön is közvetítsék;

99.  úgy véli, hogy a turizmus teljes mértékű akadálymentesítése és megfizethetősége az ágazat fenntarthatóságának kulcselemei; megerősíti, hogy a „turizmus mindenkinekˮ elve lehetővé teszi az egyének, különösen az egyedi szükséglettel rendelkezők (pl. fogyatékossággal élők, csökkent mozgásképességűek, fiatalok, idősek, alacsony jövedelmű és gyerekes családok) számára, hogy élhessenek polgári jogaikkal, ezért ezen elvnek viszonyítási pontnak kell lennie minden nemzeti, regionális, helyi vagy európai turizmussal kapcsolatos fellépés számára; felhívja a tagállamokat, hogy az időseknek és sajátos fogyatékossággal élő embereknek szóló idegenforgalmi koncepciók kidolgozásakor különösen helyezzék előtérbe az új technológiákat;

100.  javasolja, hogy a tagállamok fejlesszenek ki egy Európa-szerte egységes és átlátható címkerendszert az akadálymentes ajánlatokra, és hozzanak létre megfelelő internetes platformokat; felszólítja a Bizottságot, hogy ezen elgondolások mentén terjesszen elő iránymutatásokat;

101.  javasolja a tagállamoknak, hogy az idegenforgalmi ágazatra vonatkozó gazdasági támogatási programok keretében tegyék támogatási kritériummá az akadálymentesség megteremtését;

102.  hangsúlyozza, hogy az idegenforgalmi ágazatban szolgáltatásokat nyújtó vállalatok iránti fogyasztói bizalom az olyan vállalkozásokon is múlik, amelyek a fogyasztók számára elérhetővé teszik a fogyasztói viták egyszerű, hatékony és gyors elrendezésének alternatív módjait valamint az olyan vállalkozásokon, amelyek védik a fogyasztók személyes és pénzügyi adatait;

103.  az európai idegenforgalom hozzáférhetővé tétele érdekében a légitársaságoknak meg kell szüntetniük azt a torz és széles körben elterjedt gyakorlatot, hogy a turistaosztállyal szemben az üzleti osztálynak biztosítanak nagyobb teret;

104.  hangsúlyozza a civil társadalom hozzájárulását a turizmus új formáinak népszerűsítéséhez, közösségi hálózatokon, önkéntes szervezeteken, kulturális és sportszövetségeken, állampolgári akciócsoportokon, valamint a fiatalokat, nőket és külföldön dolgozók közösségeit képviselő szervezeteken keresztül;

105.  felszólít az önkéntes mozgalom által a turisztikai ágazat kulturális önkéntesség révén történő fejlesztésében és támogatásában játszott alapvető szerep nagyobb elismerésére;

106.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet a szociális gazdaságra, és támogassák az abban rejlő lehetőségeket a fenntartható és felelősségteljes turizmus fejlesztése érdekében;

107.  úgy véli, hogy az idegenforgalom fontos szociális értékkel bír a fiatalok, a bérből és fizetésből élők és a nyugdíjasok számára, és felhívja a tagállamokat, hogy használják fel az uniós alapokat az egészségüggyel kapcsolatos és rekreációs turizmus fejlesztésére;

108.  hangsúlyozza, hogy az elhúzódó bevándorlási válság Európában különösen a tengerparti térségeket sújtja, ahol az idegenforgalom a lakosok fontos jövedelmi forrása; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a bevándorlók Európai Unióba történő szabályozatlan beáramlásának az idegenforgalmi ágazatra kifejtett hatásáról;

Közösségi gazdaság

109.  üdvözli a megosztáson alapuló gazdaság által az idegenforgalmi ágazat induló vállalkozásai és innovatív vállalatai számára teremtett lehetőségeket; elismeri e szolgáltatások kiegészítő jellegét más turisztikai ajánlatokhoz képest a helyük és a megcélzott emberek tekintetében;

110.  emlékeztet arra, hogy a megosztáson alapuló gazdaság és az együttműködésre épülő fogyasztás egy új társadalmi-gazdasági modell, amely a technológiai forradalomnak és az internetelérésnek köszönhetően terjedt el, olyan online platformok révén, ahol biztonságos és átlátható módon bonyolítható az áruk és szolgáltatások adásvétele;

111.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi jogszabályok nem a közösségi gazdaságra szabottak, és hogy ezért a helyi önkormányzatok és a nemzeti kormányok már elkezdték ezen online platformok tanulmányozását, és igyekeznek szabályozni hatásaikat, ám sok esetben aránytalan és némileg eltérő intézkedéseket alkalmaznak az Unióban; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal a lehető legalkalmasabb európai, nemzeti, regionális és helyi szintű kezdeményezések megvalósításában; ajánlja egy megfelelő szabályozási keret létrehozásának mérlegelését az átfogó uniós digitális közös piaci stratégia részeként;

112.  hangsúlyozza, hogy a „megosztáson alapuló gazdaságˮ terjedésére adandó válaszlépések elemezésének szükségességét a szabályozó intézkedések meghozatala előtt; úgy véli azonban, hogy a hatóságok által tett bármely lépésnek arányosnak és rugalmasnak kell lennie egy olyan szabályozási keret létrehozása érdekében, amely egyenlő feltételeket biztosít a vállalkozások számára, és különösen támogató üzleti környezetet a kis- és középvállalkozásoknak és az ágazatbeli innováció számára; úgy véli továbbá, hogy a fogyasztók védelme érdekében a hagyományos idegenforgalmi ágazatra alkalmazandó biztonsági, biztonságossági és egészségügyi szabályozást kell alkalmazni az üzleti alapon, a megosztáson alapuló gazdaságban nyújtott szolgáltatásokra is;

113.  hangsúlyozza, hogy megfelelően kategorizálni kell a szolgáltatók tevékenységét, hogy egyértelmű különbséget lehessen tenni az ad-hoc és az állandó megosztás és a professzionális üzleti szolgáltatások között, és azokat megfelelően szabályozni kell;

114.  hangsúlyozza, hogy a platformoknak teljes mértékben hozzáférhetőnek kell lenniük, és hogy az ilyen honlapokat használó fogyasztókat korrekt módon tájékoztatni kell, nem szabad félrevezetni, adataik biztonságát pedig védeni kell; hangsúlyozza a működőképes és átlátható felügyeleti rendszerek, valamint annak fontosságát, hogy a szolgáltatók ne büntessék a fogyasztókat a negatív értékelések írásáért;

115.  hangsúlyozza, hogy a közvetítőként működő technológiai vállalkozásoknak tájékoztatniuk kell a szolgáltatásnyújtókat kötelezettségeikről, különösen a fogyasztó jogok tekintetében, és megbízható és átlátható módon tájékoztatást kell adniuk az üzletvitelhez kapcsolódó valamennyi díjról és rejtett költségről, továbbá arról, hogy miként tehetnek teljes mértékben eleget a helyi jogszabályoknak, különös tekintettel az adójogszabályokra, valamint a fogyasztók biztonságával és az idegenforgalmi szolgáltatásokat ellátó személyek munkakörülményeivel kapcsolatos normák betartására;

116.  kéri a Bizottságot, hogy elemezze a megosztáson alapuló gazdaság gazdasági és társadalmi hatását, illetve következményeit az idegenforgalmi ágazatra, a fogyasztókra, a technológiai cégekre és a hatóságokra nézve, és tegyen jelentést a Parlamentnek az eddigi kezdeményezéseiről, beleértve a DR GROW által felállított munkacsoport tevékenységét is;

Digitalizálás

117.  felhívja a Bizottságot, hogy az iparággal és a turisztikai szervezetekkel közösen dolgozza ki az utazási és idegenforgalmi vállalkozások arra való ösztönzésének intelligens menetrendjét, hogy hatékonyabban alkalmazzák és használják a digitális eszközöket, az innováció szélesebb körét helyezve a középpontba, azaz a folyamatokat, az ikt-t, a kutatást és a szükséges készségeket; úgy véli, hogy a Bizottság összehangolt fellépés révén terjeszthetné az ezen a területen bevált gyakorlatokat;

118.  üdvözli a Bizottság Digitális Turizmus Platformját és annak (i) a turizmushoz kapcsolódó kkv-k innovációs kapacitásának növelését és digitalizálását célzó, az idegenforgalmi ágazat aktiválására irányuló, valamint (ii) az idegenforgalmi ágazat továbbfejlesztésére vonatkozó fenntartható, versenyképes és fogyasztóközpontú politikák finomítására és alakítására irányuló javaslatok megfogalmazásával kapcsolatos célkitűzéseit; támogatja az innovatív technológiák használatát, a bevált gyakorlatok megosztását és regionális szinten az együttműködés elmélyítését az európai idegenforgalmi ágazat vonzóbbá és versenyképesebbé tétele érdekében; úgy véli, hogy az elektronikus távoktatás és a digitális technológiák fokozottabb alkalmazása további előrelépést jelentene e cél irányában;

119.  elismeri, hogy az idegenforgalmi ágazatban működő kkv-k (amelyek többsége mikrovállalkozás) és induló vállalkozások jelentős nehézségekkel néznek szembe szolgáltatásaik külföldi promóciója és a gyorsan változó piaci körülményekhez való alkalmazkodás terén; megjegyzi, hogy az új it-eszközök, például a Bizottság által kifejlesztett Tourism Business Portal (turisztikai ágazati honlap) és a webináriumok segíthetnek nekik a digitális lehetőségekben rejlő előnyök kihasználásában; hangsúlyozza, hogy még jobban előmozdítaná ezen intézkedések területi hasznát, ha a Tourism Business Portalt a tagállamok minden nyelvén rendelkezésre bocsátanák; ösztönzi a hasonló kezdeményezéseket helyi, regionális és országos szinten;

120.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is fokozza az együttműködést az állami és magánszektorbeli idegenforgalmi szereplőkkel a kutatás megkönnyítése és a digitális megoldások európai vállalkozások általi alkalmazása érdekében; rámutat, hogy jobb koordinációra van szükség a nemzeti, regionális és helyi szintű idegenforgalmi közületi szervezetek, az utazási irodák, a vendéglátó-ipari szektor és a digitális vállalkozások között;

121.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa az ágazatot olyan eszközök létrehozása révén, amelyek lehetővé teszik a vendégek utazási céljainak megfigyelését, profiljuk felépítését és mobilitásuk nyomon követését, érdeklődési körük meghatározása és annak megfelelő termékkínálat létrehozása, valamint á la carte úticélokat kínáló, vagy a hálózatokat a turisták véleményének kiderítése érdekében vizsgáló eszközök létrehozása érdekében;

122.  elvárja, hogy a Bizottság dolgozzon ki átfogó jelentést, amely kiértékeli az Unió idegenforgalmi ágazata digitalizációjának jelenlegi állását, a különböző országos, regionális és helyi szintű köz- és magánszereplők előtt álló kihívások és lehetőségek azonosítása és kezelése érdekében; úgy véli, hogy egy ilyen jelentésnek megfelelő ajánlásokat kell tartalmaznia a tisztességes verseny és az egyenlő feltételek biztosítása érdekében minden szereplő számára, valamint a fogyasztók védelmének biztosítása érdekében az átláthatóság, semlegesség és akadálymentesítés révén;

123.  megállapítja, hogy rendkívül elterjedt a turisztikai szolgáltatásokra vonatkozó szerződések közvetlenül a felhasználó általi, interneten történő megkötése, és megnövekedtek az ezzel járó, a jogait és a vonatkozó jogszabályokat sokszor nem ismerő fogyasztót veszélyeztető kockázatok; kéri a Bizottságot, hogy minden részletre kiterjedő figyelemmel lépjen fel az e területen esetleg előforduló visszaélések ellen, különösen a különböző szolgáltatókat érintő, kombinált vásárlások esetén (például repülőjegy és autóbérlés), és hogy a szervezett utakról szóló irányelv következő felülvizsgálata során igazítsa a jogszabályhoz és fejlessze tovább a szolgáltatási szerződéskötés ezen új módjait;

124.  üdvözli a szervezett utazási formákról szóló irányelv felülvizsgálatára vonatkozó háromoldalú tárgyalások közelmúltbeli befejezését; felszólít az irányelv kellő időben történő és hatékony átültetésére és alkalmazására az ágazat átalakítása és a fogyasztók digitális környezetben történő védelme céljából;

125.  felhívja a Bizottságot, hogy gondolja újra az alapok és a programok céljait, hogy jobban lehessen támogatni az európai idegenforgalmi vállalkozások digitalizálódását;

126.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szolgáltatók tisztességes és egyforma módon férjenek hozzá az utazási és közlekedési vállalkozások vonatkozó adataihoz, megkönnyítve a digitális multimodális információs és jegyvásárlási szolgáltatások kialakítását; megjegyzi az intelligens közlekedési rendszerek fontosságát a pontos, valós idejű forgalmi és utazási adatok biztosításában és az integrált mobilitási szolgáltatások fejlesztésében, ami kedvezne az európai idegenforgalom fejlődésének;

127.  felhívja a tagállamokat, hogy határozzanak meg és támogassanak uniós szintű kezdeményezéseket a digitális infrastruktúra használatának és a különböző platformok közötti interoperabilitás fokozására; ebben az összefüggésben felhívja a tagállamokat, hogy szolgáltassanak ingyenes wi-fit a népszerű turisztikai helyszíneken, és – a korábbi megállapodásnak megfelelően – 2017. június 15-ig töröljék el a roaming költségeket, valamint a területi alapú tartalomkorlátozást;

128.  felhívja a tagállamokat és a helyi önkormányzatokat, hogy az érkezési, indulási és átszállási állomásokon és peronokon alakítsanak ki mind információs irodákat, ahol felkészült személyzet nyújt tájékoztatást a főbb célpontokról, közlekedési módokról, idegenforgalmi struktúrákról, mind olyan soknyelvű digitális információs rendszereket ingyenes és nyilvános wi-fi-hozzáféréssel, amelyeket a fogyatékkal élők is tudnak használni;

129.  hangsúlyozza, hogy az utazók továbbra is különböző árakkal, feltételekkel és körülményekkel szembesülnek szállásuk vagy közlekedési eszközeik internetes foglalása során; üdvözli ezért a Bizottság „A digitális egységes piacra vonatkozó európai stratégia” című közleményét; felkéri a Bizottságot, hogy fogadjon el átfogó javaslatot az árukhoz, szolgáltatásokhoz és a legkedvezőbb elérhető árakhoz való hozzáférés indokolatlan területi alapú, a földrajzi hely vagy az állandó lakóhely alapján történő korlátozásának felszámolására;

130.  sürgeti a tagállamokat, hogy a vidéki és legkülső területeken, köztük a szigeteken, és a partvidéki, hegyi és vidéki területeken tekintsék prioritásnak a szélessávú hálózatokhoz való hozzáférés fejlesztését az idegenforgalmi ágazat növekedésének javítása és a digitális szakadék csökkentése érdekében az Unióban;

131.  felhívja a tagállamokat és az érintett szereplőket, hogy az idegenforgalmi ágazat valamennyi területén – különösen a digitalizálás terén – dolgozzanak ki hatékony eszközöket az ágazatban tapasztalható munkaerőhiány ellen;

132.  aggódik amiatt, hogy az online kereskedelemből származó gazdasági haszon nagy része nem Európában csapódik le; úgy véli, hogy az európai kormányoknak többet kellene tenniük a vállalkozók és különösen a technológiaorientált megoldások támogatása érdekében;

o
o   o

133.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 56. E, 2013.2.26., 41. o.
(2) HL C 131. E, 2013.5.8., 9. o.
(3) HL C 134., 2003.6.7., 7. o.


A légi járatok globális nyomon követését lehetővé tevő rendszerek műholdas technológiájának fejlesztése
PDF 264kWORD 74k
Az Európai Parlament 2015. október 29-i állásfoglalása a légi járatok globális nyomon követését lehetővé tevő műholdas technológia kifejlesztésének támogatásához szükséges rádiófrekvenciás sávnak a 2015. november 2–27. között Genfben sorra kerülő rádió-távközlési világkonferencia (WRC–15) általi kijelöléséről (2015/2857(RSP))
P8_TA(2015)0392B8-1094/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) 2015. november 2–27. között Genfben sorra kerülő következő rádió-távközlési világkonferenciájának napirendjén szereplő, a polgári repülés közbeni nyomon követésről szóló új napirendi pontra,

–  tekintettel az EU által a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) világszintű nyomon követéssel foglalkozó 2014. május 12–13-i multidiszciplináris ülése elé terjesztett, „Aircraft Tracking and Localisation Options” (A légi járművek követésének és helymeghatározásának lehetőségei) című munkadokumentumra,

–  tekintettel az ICAO fent említett, világszintű nyomon követéssel foglalkozó multidiszciplináris ülésének ajánlásaira,

–  tekintettel az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség 2014. május 5-i 01/2014. számú, „Amendment of requirements for flight recorders and underwater locating devices” (A fedélzeti adatrögzítőkre és a víz alatti helyzetmeghatározó eszközökre vonatkozó követelmények módosítása) című véleményére,

–  tekintettel a repülésbiztonsági vizsgálatokat végző különböző nemzeti hatóságok által kiadott azon ajánlásokra, amelyek célja a biztonság fokozása a polgári repülésbiztonsági vizsgálatok céljából történő adat-helyreállítás megkönnyítése, a fedélzeti adatrögzítők teljesítményének és kezelésének javítása, valamint a víz felett bekövetkező balesetek esetén a légi járművek helymeghatározása révén(1),

–  tekintettel a 965/2012/EU rendeletnek a fedélzeti adatrögzítőkre, a víz alatti helyzetmeghatározó eszközökre és a légi jármű követő rendszerekre vonatkozó követelmények tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelettervezetre(2),

–  tekintettel a légi járatok globális nyomon követését lehetővé tevő műholdas technológia kifejlesztésének támogatásához szükséges rádiófrekvenciás sávnak a 2015. november 2–27. között Genfben sorra kerülő rádió-távközlési világkonferencia (WRC–15) általi kijelöléséről szóló, a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésre (O-000118/2015 – B8‑1101/2015),

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Air France AF447 számú (2009. június 1-jei) és a Malaysia Airlines MH370 számú járatának (2014. március 8-i) tragédiája rávilágított arra, hogy új rendszerek üzembe állítására van szükség annak érdekében, hogy a légi tömegközlekedésben részt vevő légi járművek helyzete mindenkor, még távoli helyeken is meghatározható legyen;

B.  mivel ezek a globális légiforgalmi szolgáltatási (ATM-) ellenőrző rendszerek megkönnyítik a légi járművek helyzetének meghatározását rendellenes viselkedés, vészhelyzet vagy baleset esetén;

C.  mivel az AF447-es és az MH370-es járat tragédiája fényében az ilyen rendszereknek a szokásos fedélzeti áramellátás megszakadása esetén is működőképesnek kell maradniuk, és semmiképpen sem lehetnek repülés közben kikapcsolhatók;

D.  mivel e rendszerek javítják a kutatási és mentési műveletek és a vizsgálatok hatékonyságát, miután a légi járatok nyomon követésére szolgáló jelenlegi rendszerek csak részben fedik le a Föld légterét;

E.  mivel ezek a rendszerek – amellett, hogy fokozzák a repülésbiztonságot és csökkentik az infrastruktúra költségeit – fontos eszköznek bizonyulhatnak a légiforgalmi szolgáltatások hatékonyságának és kapacitásának növelése tekintetében is;

F.  mivel a Bizottság az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséggel (EASA), a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezettel (ICAO) és az érdekelt felekkel megkezdte különböző műszaki lehetőségek teljesítmény alapján történő tanulmányozását, és a légi járatok nyomon követésére vonatkozó szabályokra vonatkozó, fokozatosan végrehajtandó szabályokra tett javaslatot;

G.  mivel a jelenleg működő és/vagy vizsgált lehetséges választási lehetőségek (például az automatikus berendezésfüggő légtér-ellenőrzési egyeztetés (ADS-C), a légi járművek kommunikációs, címző és jelentő rendszerének (ACARS) nagyfrekvenciájú adatkapcsolata) közül, a műholdas kommunikációval támogatott automatikus berendezésfüggő légtér-ellenőrzési adatközlés (ADS-B) technológia nagyon ígéretesnek tűnik;

H.  mivel az ADS-B technológia segítheti az ATM-ellenőrzést a legsűrűbben lakott területeken kívül, ahol a radarlefedettség korlátozott, nem lehetséges vagy rendkívül költséges (az óceánokat és a lakatlan szárazföldi területeket is beleértve);

I.  mivel a műholdas támogatású ADS-B technológia a légi járművek és egy műholdrendszer közötti kommunikáció révén biztosít ellenőrzési képességet a léginavigációs szolgáltatók számára, és mivel e célból interferenciától védett külön rádiófrekvenciás sáv kijelölésére lehet szükség;

J.  mivel a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) által szervezett, 2015 novemberére kitűzött rádió-távközlési világkonferencia (WRC–15) az a fórum, amely meghatározza, hogy mely szolgáltatások kapnak külön rádiófrekvenciás sávot;

K.  mivel cselekedni kell annak biztosítása érdekében, hogy a megfelelő rádiófrekvenciás sáv időben való kijelölésének elmulasztása ne akadályozza az ADS-B technológia fejlesztését;

1.  támogat egy olyan, a légi járatok nyomon követésére szolgáló, teljesítmény alapú globális rendszer gyors kifejlesztésére irányuló bizottsági fellépést, amely lehetővé teszi a léginavigációs szolgáltatók számára a tömegközlekedésben részt vevő légi járművek mindenkori helyzetének meghatározását, még távoli helyeken is;

2.  hangsúlyozza, hogy ennek a rendszernek a szokásos fedélzeti áramellátás megszakadása esetén is működőképesnek kell maradnia, és nem kínálhat lehetőséget a rendszer kiiktatására repülés közben;

3.  úgy véli, hogy egy ilyen rendszer kifejlesztését az összes érdekelt fél (pl. ipar, légitársaságok, léginavigációs szolgáltatók, repülésbiztonsági és mentőszolgálatok, repülésbiztonsági vizsgálatokat végző hatóságok és nemzetközi szervezetek) szoros együttműködése révén kell megvalósítani;

4.  rámutat arra, hogy a műholdas támogatású ADS-B technológia, amely a légi járművek és a műholdak közötti kommunikáción alapul, a globális ATM-ellenőrző rendszer fejlesztése tekintetében az ígéretes lehetőségek egyike;

5.  hangsúlyozza, hogy az ADS-B technológia megvalósítása során elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyék valamennyi légtérfelhasználó igényeit, és a repülésbiztonsági és a védelmi előírások megszegésének elkerülése érdekében biztosítsák az alternatív technológiákkal való interoperabilitást;

6.  rámutat arra, hogy a műholdas támogatású ADS-B technológia fejlesztése az interferencia kiküszöbölése érdekében megfelelő rádiófrekvenciás sáv kijelölését teheti szükségessé;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2015 novemberében Genfben tartandó, soron következő rádió-távközlési világkonferenciára (WRC–15) tekintettel tegye meg a szükséges lépéseket a légi járatok globális nyomon követését lehetővé tevő műholdas rendszer jövőbeli kifejlesztésének támogatásához szükséges rádiófrekvenciás sáv kijelölése tekintetében;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség 2014. május 5-i 01/2014. sz. véleménye, 1. o.: „Reference”.
(2) RPS COM-AC DRC(2015) D040413/02 bizottsági dokumentum és annak melléklete.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat