Az Európai Parlament 2015. november 26-i állásfoglalása Afganisztánról, elsősorban a Zábul tartományban elkövetett gyilkosságokról (2015/2968(RSP))

P8_TA(2015)0412 RC-B8-1258/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nők afganisztáni és pakisztáni helyzetéről szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására(1), valamint az Európai Unió és Afganisztán között megkötendő partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalásokról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az EU afganisztáni emberijog-védők védelmével kapcsolatos, 2014-es helyi stratégiájára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa Afganisztánról szóló, 2210(2015). számú határozatára, valamint az ENSZ afganisztáni segítségnyújtó missziójának (UNAMA) mandátumára,

–  tekintettel a Tanács Afganisztánra vonatkozó 2015. július 20-i következtetéseire,

–  tekintettel a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. sz. ENSZ BT-határozattal kapcsolatos nemzeti cselekvési terv végrehajtása és támogatása ügyében tartott, 2015. szeptember 20-i konferenciára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala által az UNAMA tevékenységétől készített, a civilek fegyveres konfliktusokban történő védelméről szóló 2015. augusztusi évközi jelentésére,

–  tekintettel a Tanács Afganisztánra vonatkozó, 2015. október 26-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ-misszió 2015. november 11-i nyilatkozatára, amelyben elítéli a hét zábuli polgári túsz értelmetlen meggyilkolását,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel egyre komolyabb aggodalmak merülnek fel annak kapcsán, hogy Afganisztánban bizonyos csoportok etnikai és vallási alapú üldöztetésnek vannak kitéve, hiszen az elmúlt hónapokban történt támadások és emberrablások a hazara közösség ellen irányulnak, amely az ország harmadik legnagyobb etnikai csoportja és az egyetlen olyan csoport, amely túlnyomórészt síita;

B.  mivel Arghandáb körzetben 2015 októberében elraboltak, majd 2015. november 6. és 8. között kivégeztek hét polgári személyt, és a jelentések szerint ugyanitt fegyveres összecsapásokra is sor került két rivális kormányellenes csoport között;

C.  mivel a többségében síita hazara nép az Afganisztán új alkotmánya által elismert etnikai kisebbségek közé tartozik;

D.  mivel 2015. november 21-én egy déli országúton fegyveres támadás ért egy mintegy 30 főből álló hazara csoportot; mivel egy Kabulba tartó buszon legalább öt másik hazarát a többi utas mentett meg azzal, hogy segített nekik eltitkolni kilétüket, amikor a buszt szélsőségesek tartóztatták fel;

E.  mivel a zábuli gyilkosságok is mutatják, hogy milyen nagy veszélynek vannak kitéve a hazarák; mivel az elmúlt években több alkalommal is előfordult, hogy autóbuszok hazara utasait elkülönítették a többi utastól, elrabolták, sőt bizonyos esetekben meg is gyilkolták;

F.  mivel a gyilkosságok arra utalnak, hogy a tálibok és a hozzájuk kapcsolódó csoportok, amelyek közül állítólag több csatlakozott a Dáishoz/Iszlám Államhoz, folyamatos terrorista fenyegetést jelentenek a civil lakosság számára;

G.  mivel az Európai Unió 2002 óta folyamatosan támogatja Afganisztán újjáépítését és fejlesztését, és elkötelezett a békés, stabil és biztonságos Afganisztán mellett;

H.  mivel a 2007-ben indult, az afgán rendőri erők képzésének támogatására irányuló EUPOL misszió elősegíti az afgán közigazgatás büntetőjogi és igazságszolgáltatási rendszerének kialakítását; mivel a Tanács 2014 decemberében határozott a misszió 2016. december 31-ig történő meghosszabbításáról;

I.  mivel 2014 végén lezárult a Nemzetközi Biztonsági Támogató Erők (ISAF) misszió; mivel az új „Resolute Support” misszió 2015 januárjában indult azzal a céllal, hogy további képzést, tanácsadást és segítséget nyújtson az afgán biztonsági erők és intézmények számára;

J.  mivel a polgári személyek meggyilkolása valamint túszul ejtése súlyosan sérti a nemzetközi humanitárius jogot, amelyet a fegyveres konfliktusokban érintett valamennyi fél – ideértve a kormányellenes csoportokat is – köteles tiszteletben tartani;

K.  mivel a tálibok terrorcselekményei miatt egész Afganisztánban aggodalomra ad okot a biztonsági helyzet;

L.  mivel járulékos veszteségként továbbra is drámai számban halnak meg ártatlan civilek, humanitárius dolgozók, sőt békefenntartó katonák is;

M.  mivel újabb fenyegetést jelent az Afganisztánban lévő NATO-csapatokra és az ország biztonságára nézve, hogy al-Zawahiri al-Kaida-vezető a közelmúltban felszólította az Iszlám Állam harcosait, hogy indítsanak háborút a nemzetközi koalíció ellen;

1.  határozottan elítéli a hét hazara (két nő, négy férfi és egy kislány) barbár meggyilkolását és lefejezését az Afganisztán délkeleti részén, a pakisztáni határnál található Zábul tartományban;

2.  elítéli a tálibok, az al-Kaida, az Iszlám Állam és más terrorista csoportok által az afgán polgári lakosság, az afgán nemzeti biztonsági és védelmi erők, valamint a demokratikus intézmények és a civil társadalom ellen elkövetett támadásokat, amelyek minden eddiginél több áldozatot követeltek; hangsúlyozza, hogy az afgán kormánynak prioritásként kell kezelnie a tálibok és a Dáis/Iszlám Állam terrorcselekményeinek különösen kitett hazara közösség védelmét;

3.  őszinte részvétéről biztosítja a gyászoló családokat, és különösen a hazara közösséggel szemben a közelmúltban elkövetett borzalmas gyilkosságok áldozatainak családjait;

4.  kéri az afgán hatóságokat, hogy tegyenek gyors és megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az ártatlan civilek gyilkosai bíróság elé álljanak, továbbá erősítsék meg a jogállamiságot az országban;

5.  felszólítja az afgán hatóságokat annak biztosítására, hogy a biztonsági erők súlyos emberi jogi visszaéléseket elkövető tagjai, köztük a jogsértéseket elkövető egységek parancsnokai ellen is hiteles és független vizsgálat induljon, és adott esetben megfelelő fegyelmi intézkedések és bírósági ítéletek szülessenek;

6.  úgy véli, hogy civil túszok, köztük nők és gyerekek meggyilkolását háborús bűncselekménynek kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy az ártatlan polgári személyek meggyilkolását tiltja a nemzetközi humanitárius jog; megismétli, hogy a konfliktusban részt vevő valamennyi félnek, így a szilánkcsoportoknak is tiszteletben kell tartaniuk ezt a jogot;

7.  rendkívüli aggodalmának ad hangot a biztonsági helyzet súlyossága, az erőszak fokozódása, a korábban soha nem látott számú áldozatot követelő terroristacselekmények, valamint az egyre inkább félelemben és megfélemlítésben élni kénytelen lakossággal szembeni fenyegetések miatt;

8.  úgy véli, hogy a nemzetbiztonság elengedhetetlen előfeltétele Afganisztán gazdasági és társadalmi fejlődésének, politikai stabilitásának és jövőjének;

9.  felszólítja az afgán kormányt, hogy fokozza együttműködését a pakisztáni kormánnyal; hangsúlyozza, hogy a biztonsági és kormányzati ügyekben folytatott szorosabb együttműködés kölcsönösen előnyös lenne, és hozzájárulhatna a régió békéjének és stabilitásának előmozdításához;

10.  felszólítja a tagállamokat és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy továbbra is teljes elkötelezettséggel támogassák az afgán kormányt a felkelés elleni harcban;

11.  megismétli, hogy elkötelezett az afganisztáni terrorizmus és szélsőségesség felszámolása mellett, és úgy véli, hogy e törekvés kulcsfontosságú a regionális és globális biztonság szempontjából annak érdekében, hogy nyitott, stabil, demokratikus és virágzó ország épülhessen;

12.  továbbra is elkötelezetten támogatja az afgán kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy alapvető reformokat hajtson végre, tovább javítsa a kormányzást és a jogállamiságot, előmozdítsa az emberi jogok tiszteletben tartását, beleértve a nők jogait, küzdjön a korrupció ellen, fellépjen a kábítószerek ellen, javítsa az államháztartás fenntarthatóságát, valamint előmozdítsa a befogadó jellegű gazdasági növekedést; megjegyzi, hogy Asraf Gani elnök a korrupció elleni küzdelmet tekinti az egyik prioritásának;

13.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy támogatja az afgán kormányt és az afgán népet e kritikus időszakban; felhívja a figyelmet arra, hogy milyen veszteségeket szenvedtek az afgán nemzeti biztonsági erők azóta, hogy 2014 végén lezárul az ISAF misszió; arra ösztönzi a kormányt, hogy folytassa az arra irányuló erőfeszítéseit, hogy fokozza a nemzeti biztonsági erők hatékonyságát és operatív képességeit annak érdekében, hogy széles körben biztosítani tudják a lakosság számára a biztonságot és a stabilitást;

14.  továbbra is súlyos aggodalommal tölti el, hogy egyre romlik az emberi jogi és biztonsági helyzet Afganisztánban, és hogy ez milyen következményekkel járhat a nők jogaira, a vallási és etnikai kisebbségekre, emberijog-védőkre és újságírókra nézve;

15.  emlékeztet a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, mérföldkőnek számító 2009. évi törvényre, és kéri a hatóságokat, hogy fordítsanak több figyelmet és forrást a fenyegetéseknek vagy támadásoknak kitett emberijog-védők védelmére;

16.  felszólítja az afgán kormányt, hogy fogadja az 1325. sz. ENSZ BT-határozattal kapcsolatos nemzeti cselekvési terv végrehajtásával kapcsolatos menetrendet, amely előírja, hogy a nők teljes jogú résztvevői a béketárgyalások valamennyi szakaszának;

17.  emlékeztet az afgán kormány által a nemzetközi közösség felé az etnikai, nyelvi, vallási és egyéb kisebbségek jogai és védelme terén vállalt kötelezettségekre;

18.  határozottan elítéli a nemrégiben Kunduzban végrehajtott tálib támadásokat, amelyek a civil lakosság és az afgán nemzeti biztonsági erők körében követeltek áldozatokat; támogatja a független vizsgálatot az Orvosok Határok Nélkül segélyszervezet kunduzi kórháza elleni támadás ügyében, és kéri a kórházak és egészségügyi létesítmények semlegességének tiszteletben tartását;

19.  megismétli, hogy az afganisztáni kormánynak és a régióban működő valamennyi partnernek minden eddiginél sürgetőbb feladata, hogy hitelesen elkötelezze magát a konfliktus befejezése és a stabil környezet megteremtése mellett; ismételten hangsúlyozza, hogy az afgán irányítással zajló és az afgánok által magukénak érzett békefolyamat továbbra is előfeltétele a fenntartható és tartós megoldásnak;

20.  üdvözli azt a döntést, hogy 2016-ban Brüsszelben átfogó miniszteri konferenciát tartanak Afganisztánról, mivel ez tanúsítja, hogy a nemzetközi közösség továbbra is elkötelezett az ország stabilizálása és fejlesztése mellett; arra számít, hogy a konferencia kialakítja majd az afgán kormány és az adományozók tevékenységét 2020-ig meghatározó keretet, amelyet az afgán kormány és az adományozók konkrét kötelezettségvállalásai támasztanak alá;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Afganisztán kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 168. E, 2013.6.14., 119. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0282.

Az Európai Parlament 2015. november 26-i állásfoglalása a kambodzsai politikai helyzetről (2015/2969(RSP))

P8_TA(2015)0413 RC-B8-1263/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kambodzsáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Uniónak a kambodzsai helyzetről szóló, 2015. október 27-i helyi nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár szóvivőjének tulajdonítható, Kambodzsáról szóló, 2015. november 17-i nyilatkozatra,

–  tekintettel Ravina Shamdasani, az ENSZ emberi jogi főbiztosa szóvivőjének 2015. október 30-án kiadott sajtónyilatkozatára,

–  tekintettel Rhona Smith professzor, az ENSZ különleges előadójának a kambodzsai emberi jogi helyzetről szóló, 2015. november 23-i és 2015. szeptember 24-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ különleges előadójának a kambodzsai emberi jogi helyzetről szóló, 2015. augusztus 20-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának Kambodzsával kapcsolatos, 2015. október 2-i határozatára,

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének a kambodzsai egyesületekről és nem kormányzati szervezetekkel kapcsolatos törvényről szóló, 2015. július 15-én közzétett nyilatkozatára,

–  tekintettel a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2015. június 22-én közzétett nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 2015. április 27-i, a Kambodzsáról szóló második időszaki jelentésről szóló záró észrevételeire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára;

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló 2008-as uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Európai Közösség és a Kambodzsai Királyság közötti 1997. évi együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a kambodzsai alkotmány 35. cikkére, amely biztosítja az egyesülés szabadságához való jogot, továbbá a nemzet politikai, gazdasági, szociális és kulturális életében való aktív részvétel szabadságát,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a kambodzsai hatóságok 2015. november 13-án elfogatóparancsot adtak ki Szam Rainszi, a Kambodzsai Nemzeti Megmentés Pártjának (CNRP) – a legfőbb ellenzéki párt – jelenleg külföldön tartózkodó vezetője ellen, és mivel a kambodzsai nemzetgyűlés 2015. november 16-án eltávolította Rainszit tagjai közül, megvonva tőle parlamenti mentelmi jogát és így Kambodzsába való visszatértekor egy hét évvel ezelőtti rágalmazási eset miatt letartóztatható;

B.  mivel 2015. november 20-án Szam Rainszit 2015. december 4-re kihallgatásra beidézték a bíróságra amiatt, hogy nyilvános Facebook oldalán megjelent Hong Szok Húr, 2015.augusztusa óta hamisítás és felbujtás vádjával letartóztatás alatt álló ellenzéki szenátor posztja, miután Rainszi Facebook oldalán közzétett egy állítólag hamisított dokumentumot tartalmazó videót a Vietnammal kötött 1979. évi határszerződésről;

C.  mivel 2015. október 26-án, kormánypárti tüntetők egy csoportja Phnompenben brutálisan megtámadott két ellenzéki (CNRP) parlamenti képviselőt, Nhay Chamrouent és Kong Sakpheát, valamint veszélyeztették a nemzetgyűlés első alelnöke magánrezidenciájának biztonságát; mivel beszámolók szerint a rendőrség és más biztonsági erők tétlenül végignézték a támadásokat;

D.  mivel 2015. október 30-án a CNRP által bojkottált egyik ülésen a hatalmon lévő Kambodzsai Néppárt (CPP) elmozdította a nemzetgyűlés első alelnöki tisztségéből Kem Sokhát, az ellenzéki párt elnökhelyettesét; mivel a 2013-as választásokat követően a CNRP egyéves parlamenti bojkottjának megszüntetésére az uralkodó CPP párt CNRP-nek nyújtott egyik legfőbb engedménye az volt, hogy 2014. júliusban az alelnöki tisztséget a CNRP-nek átengedte;

E.  mivel a Hun Szen miniszterelnök több mint 30 éve van hatalmon, ugyanakkor az emberi jogokat súlyosan megsértő biztonsági erői büntetlenséget élveznek;

F.  mivel 11 ellenzéki aktivista 7 és 20 év közötti terjedelmű börtönbüntetését tölti „felkelésben” való részvételért vagy annak vezetéséért;

G.  mivel a két politikai párt – a CPP és a CNRP – 2014-ben politikai fegyverszünetet kötött egymással, megcsillantva a reményt, hogy új korszak köszönthet be a politikai nézeteltérések konstruktív rendezésében; mivel a kambodzsai politikai légkör az egyezség ellenére továbbra is feszült;

H.  mivel a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot a kambodzsai alkotmány 41. cikke, a politikai részvételhez való jogot pedig 35. cikke rögzíti;

I.  mivel a civil társadalom és a nemzetközi közösség körében tapasztalható széles körű kritika ellenére az egyesületekről és nem kormányzati szervezetekről szóló törvény közelmúltbeli kihirdetése önkényes hatáskörökkel ruházta fel az állami hatóságokat, hogy megszüntessenek emberijog-védő szervezeteket vagy megakadályozzák azok létrejöttét, és a törvény máris visszatartó hatást gyakorol a kambodzsai emberi jogokkal foglalkozó munkára és akadályozza a civil társadalom fellépését;

J.  mivel a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó kijelentette, hogy a kambodzsai civil társadalmat nem vonták be az egyesületekről és nem kormányzati szervezetekről szóló törvénytervezet előkészítésébe;

K.  mivel 2015. november 13-án a kambodzsai kormány elfogadta a szakszervezetekről szóló törvénytervezetet;

L.  mivel a 2014–2020 közötti időszakra újonnan előirányzott 410 millió eurós összeggel az Unió Kambodzsa legnagyobb partnere a fejlesztési támogatás tekintetében; mivel az Unió támogatja a kambodzsai nem kormányzati szervezetek és más civil társadalmi szervezetek által végrehajtott emberi jogi kezdeményezések széles körét; mivel Kambodzsa nagymértékben függ a fejlesztési támogatástól;

1.  mélységesen aggasztónak tartja, hogy Kambodzsában romlik a légkör az ellenzéki politikusok és aktivisták, valamint az emberi jogi, társadalmi és környezetvédő aktivisták számára és elítéli az ellenzéki politikusok, aktivisták és emberijog-védők ellen Kambodzsában elkövetett valamennyi erőszakos cselekményt és az ellenük emelt politikai indíttatású vádakat és elmarasztaló ítéleteket;

2.  felszólítja a kambodzsai hatóságokat, hogy egyrészt vonják vissza a Szam Rainszi ellenzéki vezető és a nemzetgyűlés és a szenátus CNRP-párti képviselői – köztük Hong Szok Húr szenátor és a CNRP aktivistái és szervezői – elleni letartóztatási parancsot és ejtsenek minden ellenük felhozott vádat annak érdekében, hogy a letartóztatástól és üldöztetéstől való félelem nélkül, szabadon dolgozhassanak, másrészt hagyjanak fel azzal a gyakorlattal, hogy a bíróságokat politikai céllal arra használják fel, hogy politikai indíttatásból és koholt vádak alapján állítsanak törvény elé embereket;

3.  sürgeti a nemzetgyűlést, hogy haladéktalanul állítsa vissza hivatalába Szam Rainszit és állítsa helyre parlamenti mentelmi jogát;

4.  sürgeti a kambodzsai kormányt, hogy ismerje el a civil társadalom, a szakszervezetek és a politikai ellenzék legitim és hasznos szerepét, amellyel hozzájárul az ország átfogó gazdasági és politikai fejlődéséhez;

5.  ösztönzi a kormányt, hogy törekedjen a demokrácia és a jogállamiság megerősítésére és tartsa tiszteletben az emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat, beleértve a pluralizmusra, valamint az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó alkotmányos rendelkezések teljes körű betartását;

6.  emlékeztet arra, hogy a fenyegetéstől mentes környezetben zajló demokratikus párbeszéd elengedhetetlen a politikai stabilitás, a demokrácia és a békés társadalom érdekében az országban, és sürgeti a kormányt, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést minden demokratikusan megválasztott kambodzsai képviselő biztonságának szavatolása érdekében, politikai hovatartozástól függetlenül;

7.  megjegyzi, hogy a CPP és a CNRP vezetői közötti „párbeszéd kultúrája” reményre adott okot, hogy a kambodzsai demokrácia jó úton halad; sürgeti a kambodzsai kormányt és az ellenzéket, hogy kezdjenek komoly és érdemi párbeszédet;

8.  felhívja a kormányt, hogy az ENSZ részvételével folytasson teljes körű és pártatlan vizsgálatot, melynek eredményeként állítsák törvény elé a nemzetgyűlés két CNRP-es tagja ellen a fegyveres erők által a közelmúltban elkövetett brutális támadás, valamint a tüntetések, sztrájkok és a társadalmi nyugtalanság elfojtásakor bevetett túlzott katonai és rendőri erő alkalmazásának valamennyi felelősét;

9.  sürgeti a kormányt, hogy helyezze hatályon kívül az egyesületekről és nem kormányzati szervezetekről szóló törvényt, melynek közelmúltbeli kihirdetése önkényes hatáskörökkel ruházta fel az állami hatóságokat, hogy megszüntessenek emberjogi szervezeteket vagy megakadályozzák azok létrejöttét, és amely máris visszatartó hatást gyakorolt a kambodzsai emberi jogokkal kapcsolatos munkára;

10.  sürgeti a kormányt és a parlamentet, hogy biztosítsa az olyan törvénytervezetek, mint a szakszervezetekről, a számítógépes bűnözésről és a távközlésről szóló törvények által érintett valamennyi szereplővel folytatott valódi és komoly egyeztetések lehetőségét és biztosítsa, hogy a jogszabályok összhangban legyenek Kambodzsa hazai és nemzetközi jog alapján fennálló emberi jogi kötelezettségeivel és kötelezettségvállalásaival;

11.  sürgeti a kambodzsai kormányt, hogy hagyjon fel az önkényes fogva tartásokkal és akadályozza meg a gyanús eltűnéseket, továbbá tegye lehetővé az önkéntes és emberjogi szervezetek szabad működését; sürgeti a kambodzsai kormányt, hogy végezzen alapos vizsgálatot Khem Sapath eltűnése ügyében;

12.  sürgeti az illetékes kormányzati hatóságokat, hogy vonják vissza az emberi jogi jogvédők elleni vádakat, amelyeket olyan más hatályos törvények alapján emeltek, melyeket emberi jogi tevékenységükért történő üldözésükre használnak fel, és haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássanak szabadon minden, politikai okokból és koholt vádak alapján bebörtönzött személyt;

13.  sürgeti a tagállamokat, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai kerettel összhangban haladéktalanul vessék fel a fenti aggályokat és ajánlásokat a kambodzsai hatóságoknál;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége titkárságának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint a Kambodzsai Királyság kormányának és nemzetgyűlésének.

Az Európai Parlament 2015. november 26-i állásfoglalása a véleménynyilvánítás szabadságának bangladesi helyzetéről (2015/2970(RSP))

P8_TA(2015)0414 RC-B8-1257/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2013. november 21-i állásfoglalására „Bangladesről: emberi jogok és a küszöbönálló választások”(1), 2014. szeptember 18-i állásfoglalására az emberi jogok megsértéséről Bangladesben(2), valamint 2014. január 16-i állásfoglalására a közelmúltbeli bangladesi választásokról(3),

–  tekintettel 2012. december 11-i, az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló állásfoglalására(4), valamint 2013. június 13-i állásfoglalására a sajtó és a média szabadságáról a világban(5),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Bangladesi Népi Köztársaság között létrejött, a partnerségről és a fejlesztésről szóló, 2001. évi együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének 2015. április 1-jei és 2015. augusztus 9-i, bangladesi bloggerek meggyilkolásáról szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel ENSZ-szakértők Niloy Neel blogger meggyilkolását elítélő 2015. augusztus 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának, Zeid Raad el-Husszeinnek 2015. november 5-i nyilatkozatára, amelyben azt kéri, hogy az állam biztosítson jobb védelmet az írók, kiadók és más olyan személyek számára, akiket szélsőségesek fenyegetnek Bangladesben,

–  tekintettel az Európai Unió bangladesi küldöttségének 2015. február 11-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének Muhammad Kamaruzzaman tervezett bangladesi kivégzéséről kiadott 2015. április 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió bangladesi küldöttségének 2014. október 29-i nyilatkozatára a halálbüntetésnek az országban való alkalmazásáról,

–  tekintettel a lelkiismereti és vallásszabadság ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó Bangladesben tett látogatása nyomán megfogalmazott 2015. szeptember 9-i előzetes megállapításaira,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, 2015. július 20-i uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Banglades részes fele, és különösen annak 19. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a véleménynyilvánításnak az interneten és egyéb környezetben való szabadságáról szóló, 2014. május 12-i uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, 2013. június 24-i uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szerint a véleménynyilvánítás szabadsága – többek között a sajtó és a média szabadsága – nélkülözhetetlen pillére egy demokratikus, pluralista és nyitott társadalomnak;

B.  mivel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdítása és védelme az EU emberi jogi politikájának egyik fő célkitűzése, ideértve a megkülönböztetésmentesség elvének és annak teljes mértékű támogatását, hogy részesüljenek egyenlő védelemben a nem teista vagy ateista meggyőződést valló személyek;

C.  mivel Banglades az utóbbi években jelentős előrelépéseket tett, különösen a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása terén; mivel az EU-nak jó és régóta tartó kapcsolatai vannak Bangladessel, többek között a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodás révén;

D.  mivel a 2014-ben elfogadott bangladesi alkotmány rögzíti az alapvető szabadságokat, többek között a véleménynyilvánítás szabadságát;

E.  mivel az alapvető szabadságok és az emberi jogok megsértése – ideértve az erőszakot, felbujtást, gyűlöletbeszédet, zaklatást, megfélemlítést és cenzúrát az újságírókkal és bloggerekkel szemben – továbbra is széles körben elterjedt gyakorlat Bangladesben; mivel Banglades a globális sajtószabadsági index szerint 180 ország közül a 146. helyen áll;

F.  mivel megnőttek a feszültségek a világi és a vallási erők között, és megnőtt az eltérő véleményt képviselőkkel szembeni erőszak; mivel évek óta fundamentalista, hazai iszlamista szélsőséges csoportok – különösen az Ansarullah Bangla Csoport – közzétesznek egy „találati listát” olyan emberekről – köztük a Szaharov-díjas Taslima Nasreenről –, akiket az iszlám kritikusainak tekintenek, és felszólítanak világi bloggerek és írók kivégzésére, közben pedig brutális gyilkosságokat követnek el, viszonylagos büntetlenség mellett;

G.  mivel Faisal Arefin Dipant, a Jagriti Prokashoni kiadóház egyik kiadóját 2015. október 31-én dakkai irodájában machetével brutálisan meggyilkolták; mivel ugyanazon a napon egy másik kiadót és két írót is megtámadtak és megsebesítettek, másokat pedig továbbra is fenyegetnek;

H.  mivel idén legalább öt világi bloggert és újságírót – Niladri Chatterjee-t, más néven Niloy Neelt, Faisal Arefin Dipant, Ananta Bijoy Dast, Washiqur Rahman Babut és Abhijit Royt – gyilkoltak meg az országban amiatt, hogy élt a politikai, társadalmi és vallási kérdésekre vonatkozóan a véleménynyilvánítás szabadságához való alapvető jogával; mivel szélsőséges iszlamista csoportok számos gyilkosságot vállaltak magukra;

I.  mivel 2013-ban meggyilkolták az ismert bloggert, Ahmed Rajib Haidert, 2014-ben pedig A.K.M. Shafiul Islam egyetemi oktatót; mivel sok más blogger halálos fenyegetéseket kap a közösségi médiában – „találati listákat” tettek közzé a Facebookon, amelyekkel világi írókat céloznak meg –, illetve sikertelen gyilkossági kísérleteket követtek el ellenük, és sokan abbahagyták az írást vagy elmenekültek az országból;

J.  mivel Sheikh Hasina miniszterelnök elítélte a gyilkosságokat, és kifejezte, hogy kormánya elkötelezett a terrorizmus és az erőszakos szélsőségek elleni küzdelem iránt; mivel a miniszterelnök „zéró toleranciát” hirdetett az emberi jogoknak a bűnüldöző hatóságok által történő bárminemű megsértésével szemben, valamint törvényt hozott a rendőrség reformjáról, amely magatartási kódexet határoz meg; mivel, ennek ellenére, ő is támogatta világi bloggereknek a kormánya általi letartóztatását, és egy olyan hírszerző testület létrehozását, amelynek feladata, hogy a potenciálisan istenkáromló tartalmak felkutatása érdekében átvizsgálja a közösségi médiát;

K.  mivel 2014 augusztusában a bangladesi kormány új médiapolitikát vezetett be, amely továbbra is aggályokat vet fel a véleménynyilvánítás szabadságát illetően; mivel e politika egyes elemei korlátozzák a média szabadságát, azáltal például, hogy az „államellenes”, a „nemzeti ideológiát kifigurázó” és „a bangladesi kultúrával nem összeegyeztethető” megnyilvánulásokat tiltják, és korlátozzák az „anarchiáról, felkelésekről vagy erőszakról” beszámoló riportokat; mivel a bangladesi kormány fokozta a közösségi média elleni fellépést, az internet egészének, a Facebooknak, a WhatsAppnak, a Vibernek és a Messengernek az ideiglenes vagy teljes leállításával;

L.  mivel az elmúlt hónapokban számos újságírót letartóztattak és az információs és kommunikációs technológiákról szóló törvény megsértésével vádolták meg őket, amely büntethetővé teszi a rágalmazó és „államellenes” kiadványokat;

M.  mivel ijesztő módon megnőtt a zaklatások száma a jogszabályok 2014-es, jogosulatlan bevezetése óta; mivel a médiaágazatban dolgozó 13 személy ellen fegyelmi eljárás indult, ami hozzájárul a félelem és a megfélemlítés általános légköréhez, és öncenzúrát eredményez;

N.  mivel 2015. augusztus 16-án Probir Sikdar újságírót, az Uttaradhikar Ekattor News online hírújság tulajdonosát letartóztattak azzal a váddal, hogy egy minisztert megrágalmazott a Facebookon; mivel 2015. augusztus 18-án Shaukat Mahmudot, a bangladesi szövetségi újságíró egyesület elnökét letartóztatták azzal a váddal, hogy 2015. január 23-án felgyújtott egy buszt, és mivel az állítólagos támadás kapcsán három bűncselekmény miatt emeltek ellene vádat;

O.  mivel az ellenzéki pártok néhány tagja tisztázatlan körülmények között tűnt el az elmúlt években;

P.  mivel az Európai Unió minden esetben és minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést, és ezért következetesen annak egyetemes eltörlése mellett emel szót;

Q.  mivel a bangladesi ellenzék két prominens vezetőjét a Pakisztánnal folytatott 1971-es függetlenségi háború során elkövetett háborús bűnök miatt 2015. november 21-én, az utolsó pillanatban benyújtott kegyelmi kérvényük elutasítását követően kivégezték;

R.  mivel 2015. november 18-án Piero Arolari olasz papot és orvost agyonlőtték, míg 2015. szeptember 28-án Cesare Tavella olasz segélyszervezeti dolgozót, 2015. október 3-án pedig Hoshi Kunio szociális munkást gyilkolták meg, amiért az Iszlám Állam milicistái vállalták a felelősséget, amint azt tették az ásúra napi felvonulás során a síita muzulmánok legfőbb dakkai szentélyének 2015. október 24-i felrobbantása kapcsán is, melynek során egy serdülő fiú vesztette életét és több tucat ember megsebesült;

S.  mivel a kormány javaslatot nyújtott be a külföldi adományokra (önkéntes tevékenységekre) vonatkozó rendelet tervezetére, amelynek célja, hogy a külföldi támogatásban részesülő csoportok tevékenységét és finanszírozását szabályozza;

1.  elítéli az iszlám szélsőségesek által a nem vallásos indíttatású írók és bloggerek, valamint a vallási kisebbségek és a külföldi humanitárius dolgozók ellen elkövetett egyre több merényletet; sajnálatát fejezi ki a kioltott emberéletek miatt, és őszinte részvétét fejezi ki az áldozatoknak és családjuknak;

2.  felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy még erőteljesebben ítéljék el a véleménynyilvánítás szabadsága elleni folyamatos rémtetteket, és hogy haladéktalanul vessenek véget az újságírók, a bloggerek és a civil társadalom elleni valamennyi erőszakos cselekménynek, zaklatásnak, megfélemlítésnek vagy cenzúrának;

3.  legmélyebb aggodalmának ad hangot a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jog kapcsán egyre romló légkör miatt, amely a vallási fundamentalizmus, az intolerancia és szélsőséges erőszak felerősödését kíséri Bangladesben; felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a hatóságok megfelelőbb védelmet nyújtsanak az aktivisták és az újságírók számára; felhívja az összes politikai pártot és vezetőiket, hogy ellentmondást nem tűrő módon és a nyilvánosság előtt ítéljék el a szélsőséges erőszakot, és hogy támogassák a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogot;

4.  emlékezteti az illetékes bangladesi hatóságokat nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségeikre, köztük azon felelősségükre, hogy politikai vagy vallási meggyőződéstől függetlenül biztosítaniuk kell a polgárok biztonságát és védelmét, valamint hogy garantálniuk kell, hogy a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát önkényes korlátozásoktól és cenzúrától mentesen lehessen gyakorolni az országban;

5.  felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy az ellenzéki pártok az elmúlt évek során – és kiváltképpen a 2014. januári választásokat megelőző és azután következő hónapokban – eltűnt tagjai ügyében biztosítsák a független vizsgálatokat és magyarázatot;

6.  sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy független, hiteles és átlátható eljárások, valamint tisztességes bírósági tárgyalások révén, ám a halálbüntetés mellőzésével akadályozzák meg a büntetlenséget, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt az elkövetők azonosítása és bíróság elé állítása érdekében;

7.  tudomásul veszi, hogy Abhijit Roy, Washiqur Rahman Babu és Niladri Chatterjee meggyilkolása kapcsán folyamatos erőfeszítéseket tesznek az elkövetők letartóztatására; üdvözli, hogy előrelépés történt a Cesare Tavella olasz és Konio Hoshi japán állampolgár halála kapcsán folytatott bűnügyi nyomozásban;

8.  sürgeti a bangladesi kormányt, hogy a további öldöklés elkerülése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket, azaz hozzon hatékony intézkedéseket az írók, a kiadók és más, megfenyegetett személyek hatékony védelme érdekében, nem csak azáltal, hogy különleges fizikai védelmet biztosít a potenciálisan erőszak célpontjává vált személyeknek, hanem azáltal is, hogy az összes fajta szélsőséges nézetet megkérdőjelező nyilvános vitákat nyit;

9.  felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy állítsák vissza a média teljes függetlenségét, hogy ejtsék az olyan kiadók és újságírók ellen felhozott összes vádat, amelyek a kormányt bíráló tartalmakat tettek közzé, hogy engedélyezzék az összes bezáratott médiaház újbóli megnyitását, valamint hogy haladéktalanul állítsák vissza a kiadványok valamennyi – többek között elektronikus – formájához való teljes körű és akadálytalan hozzáférést;

10.  felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy sürgősen tegyenek eleget kötelezettségeiknek, és léptessék életbe az újságírók biztonságával és a büntetlenség kérdésével foglalkozó, 2013-ban elfogadott ENSZ cselekvési tervet;

11.  felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy biztosítsák a bírósági rendszer függetlenségét és pártatlanságát, továbbá módosítsák az információs és kommunikációs technológiákról szóló törvényt és a 2015. évi kiberbiztonsági törvényt annak érdekében, hogy azokat összhangba hozzák a szólásszabadságra vonatkozó nemzetközi normákkal, és töröljék el az „államellenes” kiadványok bűncselekménnyé minősítésének lehetőségét;

12.  mélységes aggodalmát fejezi ki az egyre-másra elkövetett etnikai és vallási indíttatású erőszakos cselekmények, és különösen a nők és az LMBTI-személyek ellen elkövetett, nemi alapú erőszak miatt; sürgeti a bangladesi kormányt, valamint a vallási szervezeteket és vezetőiket, hogy kezdjék meg a megbékélési folyamatot; sürgeti a bangladesi kormányt, hogy állítsa igazságszolgáltatás elé az ilyen jellegű erőszakos cselekmények elkövetőit; sürgeti továbbá a bangladesi kormányt, hogy nyújtson megfelelő védelmet és garanciákat a síita muzulmánokhoz, az ahmedistákhoz, a hindukhoz, a buddhistákhoz és a keresztényekhez, illetve a bihariakhoz hasonló kisebbségeknek;

13.  rámutat, hogy a külföldi adományokra (önkéntes tevékenységekre) vonatkozó 2014. évi rendelet néhány alkalommal törvényes civil társadalmi szervezetek önkényes állami ellenőrzéséhez vezetett; felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy ennek megakadályozása érdekében vizsgálják felül a rendeletet;

14.  felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy sürgősen tegyenek eleget kötelezettségeiknek, és léptessék életbe az újságírók biztonságával és a büntetlenség kérdésével foglalkozó, 2013-ban elfogadott ENSZ cselekvési tervet;

15.  kéri a bangladesi kormányt, hogy küldetésük teljesítése érdekében engedjen bejutást az országba a nemzetközi nem kormányzati szervezetek számára, továbbá biztosítsa, hogy az összes emberi jogi és civil társadalmi szervezet félelemtől és elnyomástól mentes légkörben tudjon működni;

16.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot és az EU küldöttségét, valamint a tagállami küldöttségeket, hogy szorosan kísérjék figyelemmel az emberi jogi és a politikai helyzetet Bangladesben, és hogy ennek érdekében használják az összes rendelkezésre álló eszközt, köztük a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét;

17.  felszólítja az EU-t, hogy az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos stratégiai keretével összhangban haladéktalanul vesse fel a fent említett aggályokat és ajánlásokat a bangladesi hatóságoknak;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, az ENSZ főtitkárának, valamint Banglades kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0516. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0024. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0045. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0274.

Az Európai Parlament 2015. november 26-i állásfoglalása a dohai fejlesztési menetrend jelenlegi állásáról a WTO tizedik miniszteri konferenciáját megelőzően (2015/2632(RSP))

P8_TA(2015)0415 B8-1230/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 2001. november 14-i dohai miniszteri nyilatkozatára(1),

–  tekintettel a WTO 2005. december 18-i hongkongi miniszteri nyilatkozatára(2),

–  tekintettel a WTO hongkongi miniszteri konferenciáját követő, a dohai forduló értékeléséről szóló 2006. április 4-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a WTO reformjáról szóló 2008. április 24-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a dohai fejlesztési menetrendről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2008. október 9-i(5), a 2009. december 16-i(6), a 2011. szeptember 14-i(7) és a 2013. november 21-i(8) állásfoglalásokra,

–  tekintettel a 2013 decemberében, Baliban megrendezett kilencedik miniszteri konferenciára és különösen a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásra(9),

–  tekintettel a WTO-ról szóló parlamenti konferencia éves ülésén 2015. február 17-én Genfben konszenzussal elfogadott záródokumentumra(10),

–  tekintettel a WTO 2015. június 17-i küldöttségvezető ülésén tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel az ENSZ millenniumi fejlesztési céljaira(11),

–  tekintettel a kereskedelemösztönző támogatások 2015. június 30. és július 2. között Genfben lefolytatott ötödik átfogó felülvizsgálatára(12),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a 2001-ben útjára indított dohai forduló célja új kereskedelmi lehetőségek teremtése, a többoldalú kereskedelem szabályainak megerősítése és a kereskedelmi rendszer jelenlegi egyensúlytalanságainak kezelése, ami abban nyilvánul meg, hogy a tárgyalások középpontjába a fejlődő országok, és különösen a legkevésbé fejlett országok szükségleteit és érdekeit állítják; mivel e célkitűzések abból a meggyőződésből erednek, hogy egy igazságosabb és méltányosabb szabályokon alapuló többoldalú rendszer hozzá tud járulni az összes földrész gazdasági fejlődését szolgáló tisztességes és szabad kereskedelem kialakításához és a szegénység csökkentéséhez;

B.  mivel az Unió következetesen szorgalmazta a kereskedelem határozott, többoldalú, szabályalapú megközelítését, ugyanakkor elismerte, hogy a kiegészítő megközelítések – például a kétoldalú, regionális és többoldalú megállapodások – szintén elősegíthetik a kereskedelmi nyitást és a gazdasági fejlődést, különösen a liberalizáció újraindítása, valamint a szabályok és elvek korszerűsítése révén a WTO által kevésbé felügyelt politikai területeken, és támogathatják a többoldalú rendszert, amennyiben az érintett megállapodások megfelelnek a WTO előírásainak, közösen elfogadott szabályokon alapulnak és megteremtik a feltételeket a lehetséges jövőbeni multilaterális kerethez;

C.  mivel bár a WTO és a WTO keretében megkötött megállapodásokban rögzített szabályok elősegítették annak megakadályozását, hogy az 1930-as évek óta tapasztalt legsúlyosabb pénzügyi és gazdasági válságra adott válaszként kiforrott és elterjedt protekcionizmust alkalmazzanak, és mivel egy 2014. novemberi WTO-jelentés szerint a 2008-ban kezdődő válság óta bejegyzett 1 244 megszorító intézkedésből csak 282-t távolítottak el, ami növeli az ilyen intézkedések elleni fellépés fokozására irányuló igényt; mivel a szabályok megújításának meghiúsulása a belföldi piacok és termelők védelmének új és innovatív módjaihoz vezethet;

D.  mivel a nyitott és tisztességes többoldalú kereskedelmet jobban korlátozzák a különböző nem vámjellegű akadályok, mint a kereskedelmi vámok, amelyeket alapjában véve a globalizáció előrehaladtával felszámolnak;

E.  mivel azonban fontos figyelembe venni bizonyos ágazatok, és különösen a mezőgazdasági ágazat érzékenységét a piac megnyitása tekintetében;

F.  mivel a közös agrárpolitika reformja az Európai Unió hozzájárulása a dohai forduló elvárásaihoz;

G.  mivel a 2013. évi kilencedik miniszteri konferencia eredményei általános jelentőségűek a szervezés és különösen a kereskedelmi eljárások egyszerűsítését célzó, a konferencián megkötött megállapodás tekintetében, amely a WTO megalapítása, azaz 1995 óta az első megkötött többoldalú megállapodás; mivel az Európai Unió 2015. október 5-én ratifikálta a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodást;

H.  mivel a dohai fejlesztési menetrendről a közelmúltban folytatott megbeszélések egyértelműen rámutattak, hogy a célkitűzések szintjét felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy valamennyi tárgyalási pillérben reális eredmények szülessenek, és e felülvizsgálat során teljes mértékben figyelembe kell venni a jelenlegi kereskedelmi környezet realitását;

I.  mivel a WTO tizedik miniszteri konferenciája 2015. december 15. és 18. között kerül megrendezésre Kenyában, most először tartanak WTO miniszteri konferenciát afrikai országban; mivel az EU továbbra is határozottan elkötelezett a dohai fejlesztési menetrend mellett, és elismeri, hogy a dohai fejlesztési menetrend elősegítésére vonatkozó politikai megállapodás fontos szerepet játszik majd abban, hogy biztosítani lehessen, hogy a WTO tárgyalási szerepe továbbra is központi szerepet játsszon a kereskedelem további világszintű liberalizációjában;

1.  ismételten megerősíti, hogy teljes mértékben elkötelezett a tartós értékkel bíró multilateralizmus mellett, és olyan kereskedelmi menetrendet szorgalmaz, amely a minden fél érdekeit szolgáló, szabad és tisztességes kereskedelmen alapul, és amelynek középpontjában a fejlődés áll;

2.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tárgyalások során teljes mértékben figyelembe vegyék az alacsony jövedelmű fejlődő és a legkevésbé fejlett országok különleges igényeit és érdekeit; szükségesnek tartja az alacsony jövedelem egyértelmű meghatározását a fejlődő és feltörekvő gazdaságokban; ismételten hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell arról, hogy a különleges és differenciált bánásmód elve a tárgyalások szerves részét képezze, tükrözve a WTO-tagok eltérő gazdasági fejlettségi szintjét, a dohai miniszteri nyilatkozat (44) bekezdésében leírtak szerint; úgy véli, hogy a különleges és differenciált bánásmódra vonatkozó fontos rendelkezéseket pontosabbá és célzottabbá kellene tenni, és rendszeresen felül kellene vizsgálni őket annak érdekében, hogy válaszolni lehessen a leginkább rászoruló fejlődő országok és a legkevésbé fejlett országok igényeire; helyesli a kereskedelmi eljárások egyszerűsítését célzó megállapodás példáját a különleges és differenciált bánásmód elvének működtetésében a végrehajtási szakaszban, ami hasznos példaként szolgálhat a különleges és differenciált bánásmódra vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatában és célirányosításában;

3.  támogatja a WTO szervezeti átalakítását a közösen elfogadott és alkalmazott szabályokon alapuló, nyílt, tisztességes és megkülönböztetéstől mentes, továbbá a sokszínű gazdasági szereplők, köztük a kkv-k, mikrovállalkozások és innovatív induló vállalkozások szerepét és érdekeit fokozottabban figyelembe vevő kereskedelmi rendszer hatékonyabb biztosítása érdekében;

4.  hangsúlyozza, hogy a kilencedik miniszteri konferencia határozataira kell építeni annak érdekében, hogy érdemi előrelépést lehessen elérni a Nairobiban 2015 decemberében megrendezésre kerülő tizedik miniszteri konferencián, lehetővé téve a dohai forduló mielőbbi lezárását;

5.  úgy gondolja, hogy a kereskedelem liberalizációja fontos eszköze a fenntartható gazdasági növekedésnek és fejlődésnek, amit azonban megfelelő, makro- és mikroökonómiai intézkedéseket – ideértve a költségvetés átláthatóságát, a költségvetési politikákat és az adózás arányosságát –, valamint a közigazgatás egyszerűsítését, oktatást és képzést, intézményi reformokat és szociális politikákat tartalmazó kísérő politikákkal kell kiegészíteni annak érdekében, hogy a kereskedelmi reformok előnyeit teljes körűen kiaknázzák és jobban elosszák, és hatékonyan ellensúlyozzák az esetleges negatív hatásokat;

6.  felhívja a figyelmet „A kereskedelmi költségek csökkentése az inkluzív, fenntartható növekedés érdekében” címmel 2015 júliusában Genfben megrendezett ötödik felülvizsgálati konferenciára, amely különösen a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás végrehajtására összpontosított;

7.  felszólítja a WTO tagjait a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás gyors ratifikálására és végrehajtására annak érdekében, hogy az kellő időben hatályba léphessen a tizedik miniszteri konferenciára; úgy véli, hogy ez a megállapodás jelentős előnyökkel járna valamennyi WTO-tag, különösen a fejlődő országok, valamint az érintett gazdasági szereplők számára, mivel növelné az átláthatóságot és a jogbiztonságot, valamint csökkentené az adminisztratív költségeket és a vámeljárások időtartamát, ami hosszú távon lehetővé tenné, hogy teljes mértékben kihasználják a regionális és globális ellátási láncok egyre nagyobb elterjedése révén teremtődő lehetőségeket, továbbá lehetővé tenné a kkv-k számára a nyitottabb piacok előnyeinek kiaknázását; rámutat arra, hogy a fejlődő és a legkevésbé fejlett országok számára továbbra is elérhetővé kell tenni a kapacitásépítést és a technikai segítségnyújtást – szem előtt tartva az egyablakos megoldásokat és az elektronikus dokumentáció egyszerűsítését – annak érdekében, hogy azok növelhessék termelési kapacitásukat, és így nagyobb arányban részesüljenek a globális ellátási láncok hozzáadott értékéből;

8.  ösztönzi a WTO-tagokat, hogy proaktívan támogassák a WTO erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy hatékony és eredményes munkakapcsolatokat és mélyebb együttműködést alakítson ki más olyan nemzetközi szervezetekkel – különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel, az Egészségügyi Világszervezettel, az ENSZ-szel, valamint annak ügynökségeivel és szerveivel, például az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájával, Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével, Környezetvédelmi Programjával, Fejlesztési Programjával és Éghajlat-változási Keretegyezményével, továbbá a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel –, amelyek munkája kihatással van a világkereskedelmi tárgyalásokra, törekedve a kereskedelmi és nem kereskedelmi megfontolások közötti összhang biztosítására; támogatja a nemzetközi szabványok elfogadására és a szabályozási együttműködésre irányuló erőfeszítéseket;

9.  felhív arra, hogy alaposan fontolják meg a nem kereskedelmi szempontok WTO-szabályok szerinti jobb kezelésének kérdését, lehetővé téve a tagok számára legitim politikai célok követését, ugyanakkor nem akadályozva a piaci hozzáférést; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy határozottan támogatni kell a nemzetközi előírások elfogadására irányuló erőfeszítéseket, valamint hogy a fejlődő országok számára biztosítani kell a szükséges támogatást a szóban forgó előírásoknak való megfelelés érdekében;

10.  meggyőződése, hogy az a tény, hogy nem vették megfelelő módon figyelembe a fejlődő országok gazdasági fejlettségi szintjének és sajátos szükségleteinek nagymértékű eltérését, komoly akadálya lehet az ezen országok javát szolgáló, a dohai forduló kinyilvánított célkitűzésének megfelelő hatékony intézkedések elfogadásának, és ez hátrányt jelent a legnehezebb helyzetben lévő fejlődő országok számára; sürgeti a fejlettebb fejlődő országokat, hogy már a jelenlegi forduló alkalmával vegyék ki részüket a kötelezettségvállalásokból, és tegyenek fejlettségi szintjüknek és ágazati versenyképességüknek megfelelő felajánlásokat; emlékeztet továbbá, hogy hatékony kritériumokat kell használni a differenciált elbánás kialakítására, nem kizárólag a bruttó nemzeti termék növekedése, hanem olyan mutatók figyelembevételével is, mint például a gazdasági sebezhetőség mutatója, valamint a kereskedelmi és fejlesztési mutató;

11.  létfontosságúnak tartja, hogy a hosszú ideje tartó dohai fordulót úgy zárják le, hogy teljesítette a fejlesztésre vonatkozó megbízását; sürgeti ezért az összes WTO-tagot, hogy e végső célt tekintetbe véve kutassanak fel minden lehetséges megoldást, hogy nagyra törő, globális, kiegyensúlyozott és realisztikus eredményt érhessenek el;

12.  üdvözli a környezetvédelmi termékekről szóló megállapodáshoz és az információtechnológiai megállapodáshoz hasonló többoldalú kezdeményezések, valamint a szolgáltatások kereskedelméről szóló megállapodáshoz hasonló kezdeményezések tekintetében eddig elért előrelépéseket; úgy véli, hogy a többoldalú megállapodások kiegészíthetik és támogathatják a multilaterális megközelítést azzal a végső céllal, hogy a tagok kritikus tömegét bevonják és többoldalúvá tegyék;

13.  kitart amellett, hogy a dohai fejlesztési forduló közeli végleges lezárása, valamint a legkevésbé fejlett országok világkereskedelemben való teljes részvételének megkönnyítése érdekében az Uniónak továbbra is vezető szerepet kell játszania a folyamatban lévő WTO-tárgyalásokkal kapcsolatos kézzelfogható előrehaladás előmozdításában azáltal, hogy hidat képez a WTO-tagok különböző álláspontjai között;

14.  hangsúlyozza, hogy a WTO döntő jelentőséggel bír a szabályozáson alapuló világkereskedelem és a kötelező érvényű kötelezettségvállalások végrehajtása és érvényesítése, valamint a kereskedelmi viták rendezése tekintetében, valamint hogy egyedülálló módon járul hozzá a nagyobb átláthatóság és szakértői felülvizsgálat előmozdításához, különösen a kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus révén;

15.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a Parlamentet továbbra is szorosan vonják be a tizedik miniszteri konferencia előkészítésébe, illetve a miniszteri konferencia ideje alatt folyamatosan tájékoztassák, és szükség esetén konzultáljanak vele; felszólítja a Bizottságot, hogy a WTO parlamenti dimenziója jelentőségének növeléséről továbbra is próbálja meggyőzni a többi WTO-tagot;

16.  felszólítja a WTO-tagokat, hogy a WTO parlamenti dimenziójának erősítésével biztosítsák a demokratikus legitimitást és az átláthatóságot; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a parlamenti képviselők számára jobb hozzáférést kell biztosítani a kereskedelmi tárgyalásokhoz, és be kell őket vonni a WTO-határozatok kidolgozásába és végrehajtásába, valamint hogy a polgárok érdekeinek védelmében a kereskedelmi politikákat megfelelő vizsgálatnak kell alávetni;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a WTO főtitkárának.

(1) WTO dohai miniszteri nyilatkozat (2001): miniszteri nyilatkozat WT/MIN(01)/DEC/1 (2001. november 20.).https://www.wto.org/english/thewto_e/minist_e/min01_e/mindecl_e.htm (2) A hongkongi miniszteri nyilatkozat WT/MIN(05)/DEC, elfogadva: 2005. december 18.https://www.wto.org/english/thewto_e/minist_e/min01_e/mindecl_e.htm (3) HL C 293. E, 2006.12.2., 155. o. (4) HL C 259. E, 2009.10.29., 77. o. (5) HL C 9. E, 2010.1.15., 31. o. (6) HL C 286. E, 2010.10.22., 1. o. (7) HL C 51. E, 2013.2.22., 84. o. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0511. (9) A bali miniszteri nyilatkozat WT/MIN(05)/DEC, elfogadva: 2013.12.7.https://www.wto.org/english/thewto_e/minist_e/mc9_e/balideclaration_e.htm (10) http://www.ipu.org/splz-e/trade15/outcome.pdf (11) http://www.un.org/millenniumgoals/ (12) https://www.wto.org/english/tratop_e/devel_e/a4t_e/global_review15prog_e/global_review15prog_e.htm

Az Európai Parlament 2015. november 26-i állásfoglalása Ecuadornak egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kolumbia és Peru között aláírt kereskedelmi megállapodáshoz való csatlakozásáról (2015/2656(RSP))

P8_TA(2015)0416 B8-1241/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Ecuadornak az EU és Kolumbia/Peru közötti, 2014. július 17-én megkötött kereskedelmi megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló, EU és Ecuador között folytatott tárgyalások lezárására,

–  tekintettel a jegyzőkönyv parafálására, amely lehetővé teszi Ecuador számára, hogy 2014. december 12-én a szomszédos Kolumbiához és Peruhoz csatlakozva, preferenciális kereskedelmi kapcsolatot létesíthessen az EU-val,

–  tekintettel az Ecuadorból származó árukra vonatkozó tarifális elbánásról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslattal kapcsolatban 2014. december 17-én első olvasatban elfogadott álláspontjára(1),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről szóló, 2012. december 11-i jogalkotási állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Unió, valamint Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodásba foglalt kétoldalú védzáradékról és banánkereskedelmi stabilizációs mechanizmus végrehajtásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatban 2012. december 11-én első olvasatban elfogadott álláspontjára(3),

–  tekintettel az Európai Unió, valamint Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodásról szóló 2012. június 13-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Latin-Amerikával ápolt kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2010. május 5-i(5) , és az Európai Unió Latin-Amerikával való kereskedelmi kapcsolatairól szóló, 2010. október 21-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Ecuador csatlakozása a Kolumbiával és Peruval kötött kereskedelmi megállapodáshoz újabb döntő lépést jelent a hasonlóan gondolkodó, fontos és gyorsan fejlődő országokkal kötött szövetség felé egy olyan régióban, amely egyre inkább Ázsia és a csendes-óceáni térség felé fordul;

B.  mivel az Ecuadornak a Kolumbiával és Peruval kötött kereskedelmi megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv szövege az EU és Ecuador törekvéseit egyaránt tükrözi azzal, hogy figyelembe veszi a piaci hozzáférés terén Ecuadornak kedvező aszimmetrikus kapcsolatokat, amit hozzáigazítottak ugyan a megállapodás szövegéhez, azonban teljes mértékben tartalmazza az Ecuador által kért egyedi kiigazításokat;

C.  mivel az ecuadori kormány az elmúlt nyolc évben 40,8 milliárd dollárt fektetett be a szociális ágazatba – többek között az oktatáshoz való hozzáférés, az egészségügyi ellátás és a szociális biztonság terén – olyan egyedi programokon keresztül, amelyek a legkiszolgáltatottabb csoportokat, például a gyerekeket, az időseket és a fogyatékossággal élőket célozzák;

1.  üdvözli az Ecuadornak az EU, Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvről Ecuadorral folytatott tárgyalások lezárását, elismerve, hogy ez jelentős előnyökkel fog szolgálni Ecuador Unióba irányuló exportja tekintetében, különösen abból a szempontból, hogy Ecuador már nem részesül az EU egyoldalú általános vámkedvezmény-rendszerének előnyeiből; szorgalmazza e megállapodás gyors és teljes körű hatálybalépését és végrehajtását, ami biztosítani fogja a polgárok és a környezet legmagasabb szintű védelmét; úgy véli, hogy e megállapodás serkenteni és diverzifikálni fogja a kereskedelmet és beruházást mindkét oldalon, a gazdasági és társadalmi fejlődés fontos motorja lesz és hozzájárul majd a szegénység enyhítéséhez és az egyenlőtlenségek csökkentéséhez;

2.  emlékeztet arra, hogy mielőtt 2012. december 11-én hozzájárulását adta a kereskedelmi megállapodáshoz, a Parlament 2012. június 13-i állásfoglalásában felszólította az andoki országokat, hogy biztosítsák egy átlátható és kötelező erejű emberi-, környezeti és munkajogi ütemterv létrehozását, valamint arra, hogy a kolumbiai és a perui kormány a fenntartható fejlődéssel foglalkozó cselekvési terveket nyújtott be, mielőtt az Európai Parlament egyetértését adta; sürgeti az összes partnert, hogy az előterjesztett emberi, környezeti és munkajogi cselekvési tervek hatékony végrehajtásán munkálkodjon;

3.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Ecuador biztosítsa szakpolitikáinak a WTO és a kereskedelmi megállapodás keretében vállalt kötelezettségvállalásaival való összhangját, valamint biztosítson teljes átláthatóságot és e politikák elfogadása előtt az érdekelt felekkel folytatott széles körű konzultációt; ezért arra kéri Ecuadort, hogy haladéktalanul foglalkozzon a piachoz való hozzáférés tekintetében azonosított, még meglévő akadályokkal;

4.  emlékezteti a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot arra a szerepre, amelyet a cselekvési terv hatékony alkalmazásának biztosításában kell betölteniük; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy megfelelő módon tájékoztatnia kell a Parlamentet e cselekvési tervek alkalmazásáról és a végrehajtásuk biztosítása érdekében hozott intézkedésekről;

5.  felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be a Parlamenthez és az EKSZ-hez egy átfogó jelentést a Bizottság által az együttműködési programokon keresztül végrehajtott intézkedésekről, különös tekintettel az oktatás, a képzés és a szabályozási együttműködés területére, a leginkább rászorulók számára történő társadalmi-gazdasági esélyteremtésre, valamint a demokratikus fejlődés elősegítésére, az emberi jogok és a munkajogok tiszteletben tartására és a környezet védelmére; ezzel összefüggésben arra ösztönzi a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a fejlesztési együttműködési eszközt, valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét;

6.  sürgeti az ecuadori kormányt, hogy a Kolumbia és Peru által benyújtott cselekvési terveket alapul véve hozzon hasonló intézkedéseket, mivel ez lehetőséget biztosít az állampolgárok általános életkörülményeinek javítására, beleértve az emberi és munkajogokat, és a környezetet;

7.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a demokrácia alapvetően fontos szerepet játszanak az Európai Unió és az andoki országok közötti kapcsolatban általában; ezért felszólítja a partnereket, hogy mozdítsák elő és biztosítsák az összes említett, a nemzetközi jogban rögzített jog és szabadság egyetemes és tényleges védelmét;

8.  hangsúlyozza, hogy Ecuador gazdasága erőteljesen növekedett az elmúlt néhány évben és elismeri, hogy a gazdasági növekedés inkluzív volt; rámutat arra, hogy a növekedés közvetlenül csökkentette a szegénységet – különösen a szegénység szélsőséges formáit – és az egyenlőtlenséget, és növelte a középosztályt; üdvözli, hogy a Világbank legfrissebb adatai szerint 2006 és 2014 között a szegénység Ecuadorban 37,6%-ról 22,5%-ra, a mélyszegénység pedig 16,9% -ról 7,7% -ra csökkent;

9.  méltányolja, hogy az ecuadori kormány az elmúlt nyolc évben több mint 40 milliárd dollárt fektetett a szociális ágazatba; ösztönzi Ecuadort, hogy folytassa a sikeres progresszív szociális és fenntartható fejlesztési politikáját;

10.  elismeri az Ecuador által az elmúlt években végrehajtott szociális beruházások fontosságát; megerősíti, hogy támogat minden olyan, az ecuadori kormány és a helyi hatóságok által elfogadott jogalkotási vagy nem jogalkotási intézkedést, amelynek célja a szegénységgel, az egyenlőtlenségekkel, az erőszak valamennyi formájával, a büntetlenséggel, valamint a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel, különösen a kábítószer-kereskedelemmel szembeni fellépés, továbbá támogatja mindazon intézkedéseiket, amelyek a fenntartható és inkluzív társadalmi és gazdasági fejlődés elérése érdekében biztosítani hivatottak a munkavállalók, valamint a legkiszolgáltatottabb személyek és csoportok – köztük a gyermekek, a nők, a kisebbségek és az őslakos népek – jogainak hatékony védelmét; a gyermekek jogai tekintetében felhívja Ecuadort, hogy továbbra is tegyen erőfeszítéseket és fogadjon el megerősített intézkedéseket az oktatásra és a gyermekmunka elleni küzdelemre irányulóan;

11.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a származási szabályokkal, valamint az Andok-térség és az EU közötti kereskedelmet, illetve az Andok-térség és a MERCOSUR közötti kereskedelmet érintő állat- és növényügyi intézkedésekkel (SPS) kapcsolatos eltérő rendelkezésekből fakadó összeegyeztethetőségi problémákat; kéri a Bizottságot, hogy szükség esetén nyújtson technikai segítséget az eltérő követelmények teljesítéséhez annak érdekében, hogy Dél-Amerikában megakadályozzák a regionális integrációs folyamatokban bekövetkező nemkívánatos zavarokat;

12.  emlékeztet az Európai Unió azon célkitűzésére, hogy valamennyi, akár iparosodott, akár nem iparosodott partnerrel kötött kereskedelmi megállapodásba belefoglal egy, a „fenntartható kereskedelemről és fejlődésről” szóló kötelező érvényű fejezetet; ennek megfelelően támogatja egy olyan, a fenntartható fejlődésről szóló fejezetnek az EU és Ecuador közötti kereskedelmi megállapodásba való felvételét, amely tükrözi a partnerek közös kötelezettségvállalását a nemzetközi emberi jogi egyezményeknek és az ILO-egyezményeknek, valamint a legfontosabb többoldalú környezetvédelmi megállapodásoknak, mint például a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezménynek (CITES) való megfelelést és azok hatékony végrehajtását illetően;

13.  üdvözli az ecuadori Külkereskedelmi Minisztérium legutóbbi levelét, amely a nemekkel kapcsolatos ecuadori helyzetet értékeli; szorgalmazza, hogy konkrétan értékeljék a szabadkereskedelmi politikák nőkre gyakorolt hatásait, különösen a szegényebb térségekben; kéri, hogy alaposabban vegyék figyelembe a nők jogait, különösen, ha azokat a kereskedelempolitikák és azok hatásai befolyásolják vagy érintik;

14.  megjegyzi, hogy a kereskedelmi megállapodás vitarendezési fejezete nem foglalja magába a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet rendelkezéseit;

15.  üdvözli, hogy Ecuador ratifikálta mind a nyolc alapvető ILO-egyezményt; ragaszkodik valamennyi ILO-egyezmény Ecuador és az összes uniós tagállam általi ratifikálásához és hatékony végrehajtásához; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Ecuador még nem ratifikálta az ILO 129. számú egyezményét, és kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa Ecuador erőfeszítéseit az egyezmény tényleges alkalmazása felé történő előrelépés érdekében; arra kéri az ecuadori kormányt, hogy vegye figyelembe az ILO szakértői bizottságának az ILO 87. és 98. sz. egyezményének alkalmazásáról szóló ajánlásait, valamint hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a munkavállalóknak lehetőségük legyen új szakszervezetek létrehozására és a már meglévők megváltoztatására a függetlenség, a hatékonyság és a hasonló ideológia jegyében, ezenkívül különösen emlékeztet arra, hogy az ILO arra kérte az ecuadori kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges jogalkotási intézkedést annak érdekében, hogy megfeleljen az egyezmény 2. cikke rendelkezéseinek;

16.  üdvözli, hogy a felek megerősítik elkötelezettségüket a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható hasznosítása mellett, összhangban a biológiai sokféleségről szóló, jogilag kötelező érvényű egyezménnyel (CBD) és az egyéb vonatkozó nemzetközi megállapodásokkal, amelyeknek a felek részesei;

17.  megjegyzi, hogy Ecuador egyike a világ 17 megadiverzitású országának és a fajok koncentrációja itt a legnagyobb (a világ biológiai sokféleségének 5%–10%-a);

18.  emlékeztet arra, hogy az ecuadori alkotmány kifejezetten elismeri, hogy az ország kereskedelempolitikájának egyik fő célja a tisztességes kereskedelem előmozdítása; arra kéri a Bizottságot, hogy az ecuadori kormánnyal együttműködve mozdítsa elő a tisztességes kereskedelemmel kapcsolatos közös projekteket;

19.  üdvözli az Ecuador által a környezetvédelem terén tett jelentős, az ENSZ keretében elismert erőfeszítéseket; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az Ecuador által a környezetvédelem terén tett erőfeszítések ellenére Ecuador és a szomszédos országok intenzív erdőirtással, a biológiai sokféleség csökkenésével, talaj- és vízszennyezéssel és talajerózióval küzdenek; kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy mozdítson elő és támogasson konkrét stratégiákat és programokat nemzetközi, regionális és helyi szinten, ösztönözve a szinergiákat és valamennyi érintett állami és magánszereplő felelős részvételét;

20.  felszólít Ecuador és az EU közötti együttműködési megállapodás kialakítására konkrét környezetvédelmi programok támogatása érdekében, és üdvözli az ecuadori kormány érdeklődését az erdőirtással kapcsolatos programok támogatása érdekében az Unióval kialakítandó együttműködési megállapodás iránt; támogatja azt az elképzelést, hogy az erődirtás kérdésével kapcsolatban a nemzetközi közösség egészének felelősséget kell vállalnia;

21.  emlékeztet arra, hogy az EU és az Andok Közösség közötti kapcsolatokat vizsgáló fenntarthatósági hatásvizsgálat (2009) előrevetítette, hogy a mezőgazdaság és a faipar előre látható bővülése erdőirtást és a biológiai sokféleség csökkenését, illetve a bányászat, a szénhidrogén-kitermelés és a fakitermelés bővülése a vidéki térségekben társadalmi konfliktusokat fog eredményezni;

22.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a Bizottságot, hogy fordítson komoly figyelmet a környezeti fenntarthatóság tervezésének és végrehajtásának az EB által finanszírozott együttműködési tevékenységekben, és felkéri az összes felet, hogy támogassák a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódó bevált gyakorlatokat összhangban az ENSZ üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó elveivel, az OECD vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó iránymutatásaival és a „vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia” című, a 2011–14 közötti időszakra vonatkozó 2011. október 25-i bizottsági közleménnyel (COM(2011)0681);

23.  arra ösztönzi az ecuadori önkormányzatokat, hogy az új kereskedelmi keretrendszer által kínált lehetőségeket kihasználva közvetlenül működjenek együtt az uniós önkormányzatokkal a tisztességes kereskedelem előmozdítása és az új tisztességes kereskedelmi hálózatok létrehozása érdekében;

24.  üdvözli és támogatja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) az emberi jogokkal és a transznacionális vállalatokkal foglalkozó kormányközi munkacsoportja (IGWG) létrehozásáról szóló döntését, ahogyan azt Ecuador, és Dél-Afrika javasolta és számos más ország támogatta; utasítja a Bizottságot, hogy pozitív és építő szellemben járjon el a folyamatban lévő genfi tárgyalások során;

25.  felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy támogassák az ecuadori kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy fejlessze és fenntartsa a hatékony környezetgazdálkodást mind általánosan, mind az érzékeny övezetekben – mint például az Amazonas térségében és a Galapagos-szigeteken –, mivel bolygónk jövőjének védelme közös felelősség;

26.  emlékeztet arra, hogy Yasuni, az Amazonas egy része, több bennszülött törzsnek, őshonos fafajok százainak és több tucatnyi veszélyeztetett állatfajnak is otthont ad; emlékeztet arra, hogy a terület mekkora jelentőséggel bír az emberiség, a természeti világörökség, és a jövő generációi számára is;

27.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – mivel nem hozott kielégítő gazdasági eredményt – kudarcot vallott az az elképzelés, amely a környezetvédelmet a várt kereskedelmi bevételek kiesésének megtérítésén keresztül mozdította volna elő, és a Yasuni Ishpingo Tambococha Tiputini (ITT) vagyonkezelő alap létrehozását az ecuadori kormány javaslata alapján az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) égisze alatt társfinanszírozta volna, amely vagyonkezelő alap az ecuadori lakosság számára nyújtott volna kompenzációt, ha lemond a Yasuni Nemzeti Park területén található olajmező kitermeléséről;

28.  elismeri az őslakos közösségek védelmének előmozdítására irányuló ecuadori erőfeszítéseket; kéri a kormányt annak biztosítására, hogy politikái és különösen bányászati stratégiája ne járjon semmilyen kedvezőtlen hatással az őslakos közösségek jogaira nézve;

29.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megőrizzék és fenntartsák a hagyományos életmódot folytató őslakos és helyi közösségeket, és kiemeli jelentőségüket az andoki országok biológiai sokféleségének megőrzésében és fenntartható hasznosításában;

30.  üdvözli, hogy Ecuador ratifikálta az őslakos és törzsi népekről szóló 169. sz. ILO-egyezményt, ugyanakkor megjegyzi, hogy a kereskedelmi megállapodás nem tesz említést az egyezményről;

31.  felszólítja az ecuadori kormányt, hogy fejlessze tovább a meglévő hazai mechanizmusokat és a civil társadalommal folytatott párbeszédet, beleértve az intenzív tájékoztató és reklámkampányokat az érdekelt csoportoknak vagy személyeknek a civil társadalmi mechanizmus ellenőrzési keretében való lehető legnagyobb mértékű részvétele érdekében; emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi megállapodás értelmében Ecuadornak legkésőbb e megállapodás hatálybalépését követő egy éven belül létre kell hoznia ezeket a mechanizmusokat;

32.  felszólítja az érintett feleket, hogy tegyenek intézkedéseket a belföldi tanácsadó csoportok munkája javításának érdekében; az a véleménye, hogy valamennyi belföldi tanácsadó csoportnak teljesen függetlennek kell lennie;

33.  arra kéri az uniós belföldi tanácsadó csoportot, hogy készítsen rendszeres jelentést, és nyújtsa be azt a Parlamentnek értékelésre;

34.  kiemeli annak jelentőségét, hogy a civil társadalmi szervezetekkel és a nagyközönséggel tartott éves ülésen a megállapodásban előirányzottaknak megfelelően biztosítsák a civil társadalmi szervezetek kellő részvételét;

35.  üdvözli az ecuadori kormány kezdeményezéseit, többek között az integrációt elősegítő, civil részvételért és társadalmi elszámoltathatóságért felelős ecuadori tanács (CPCCS) létrehozását, melynek célja a civil társadalmi részvétel erősítése és ösztönzése, az átláthatóság előmozdítása és a korrupt gyakorlatok felszámolása; ismételten felhívja a figyelmet a párbeszédet szolgáló hatékony mechanizmusok kialakításának fontosságára, ahol ezek még nem léteznek, a polgárok és társadalmi szereplők szervezkedési jogának érvényesülése, döntéshozatalban való részvétele és a végrehajtás egyéni vagy kollektív nyomon követésének garantálása érdekében;

36.  hangsúlyozza a kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó albizottság fontosságát, mivel ez az egyetlen, a kereskedelmi megállapodás által előírt olyan mechanizmus, amellyel a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kötelezettségek végrehajtása nyomon követhető mind az állami felek, mind pedig a cégek számára;

37.  felkéri a Bizottságot, hogy nyújtsa be a Parlamentnek az albizottsági ülések összes napirendjét és jegyzőkönyvét;

38.  tudomásul veszi a fizetésimérleg-garancia Ecuador általi bevezetését; kéri Ecuadort, hogy haladéktalanul foglalkozzon a fizetésimérleg-bizottság genfi ülésén tartott konzultációk keretében a többi WTO-tag által felvetett aggodalmakkal;

39.  megjegyzi, hogy Kolumbia, Peru és Ecuador a világ legnagyobb banántermelői; ezért felhívja az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a banánnal kapcsolatos stabilizációs mechanizmus keretében meghatározott behozatali küszöbmennyiségek méltányos tiszteletben tartását; kéri a Bizottságot, hogy késedelem nélkül rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet, illetve azokban az esetekben is, amikor a banánimport elérheti a behozatali küszöbmennyiségeket, és részletesen ismertesse az ezen országokból származó banánimport közvetlen és közvetett hatásait; felszólítja a Bizottságot, hogy függessze fel az ezen országokból importált banánra vonatkozó vámfizetés alóli kivételt is, amennyiben az import aránytalan mértékben nőne, komoly károkat – például munkahelyek megszűnését – okozva az uniós termelői régiók gazdaságának, vagy komoly károk okozásával fenyegetve azokat;

40.  annak biztosítására kéri a szerződő feleket, hogy a megállapodás hatálybalépésétől kezdődően valóban hajtsák végre a megállapodás minden rendelkezését;

41.  hangot ad azon meggyőződésének, hogy mindkét oldalon egyidejűleg védzáradékokat kell bevezetni annak érdekében, hogy védjék a nemzeti termelést a komoly károkat okozó importnövekedéssel szemben;

42.  a Kereskedelmi Főigazgatóságot és az ecuadori kormányt egyaránt arra kéri, hogy Ecuador kereskedelmi megállapodáshoz való csatlakozásáról tartott parlamenti szavazást megelőzően adjanak meggyőző választ a felmerült kérdésekre és aggodalmakra;

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint az ecuadori, kolumbiai és perui parlamentnek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0087. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0481. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0480. (4) HL C 332. E, 2013.11.15., 52.o. (5) HL C 81. E, 2011.3.15., 54.o. (6) HL C 70. E, 2012.3.8., 79. o.

Az Európai Parlament 2015. november 26-i állásfoglalása a 2016–2020 közötti időszakra szóló új állatjóléti stratégiáról (2015/2957(RSP))

P8_TA(2015)0417 RC-B8-1278/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 13. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 43. cikkére, amely a közös agrárpolitika és a közös halászati politika működéséről szól,

–  tekintettel az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó európai uniós stratégiáról (2012–2015) szóló, 2012. február 15-i bizottsági közleményre (COM(2012)0006),

–  tekintettel az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó európai uniós stratégiáról (2012–2015) szóló, 2012. július 4-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az állatjólétre vonatkozó uniós jogszabályok hozzájárulnak az Unión belüli egyenlő versenyfeltételekhez, és ezáltal a belső piac jó működéséhez;

B.  mivel az európai polgárokat határozottan érdekli az állatok jóléte, és azt szeretnék, hogy fogyasztóként megfelelő információk birtokában dönthessenek;

C.  mivel a nemzeti állatjóléti szabályok nem lehetnek ellentétesek az uniós egységes piac elveivel;

D.  mivel az állatjólét szorosan összekapcsolódik az állat- és közegészségüggyel;

E.  mivel az állatjólétre vonatkozó uniós és nemzeti szabályok összetettségük és eltérő értelmezéseik miatt jogbizonytalansághoz vezetnek, és egyes tagállamokban súlyos versenyhátrányt okozhatnak a termelőknek;

F.  mivel az Unió azon helyek közé tartozik, ahol az állatjólét színvonala a világon a legmagasabb;

G.  mivel az állatok jólétét tovább kell javítani a mindenkori tudományos ismereteknek megfelelően, figyelembe véve a mezőgazdasági állattenyésztés hatékonyságát és versenyképességét; mivel a helyes állattenyésztés meghatározása kedvezne az Unió-szerte egységes állatjóléti előírások kidolgozásának;

H.  mivel a magas színvonalú állatjólét fontos a fenntarthatóság biztosítása érdekében, noha ez olyan beruházásokat és működési többletköltségeket von maga után, amelyek nem oszlanak el arányosan az élelmiszerláncban;

1.  sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul hajtsa végre az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó európai uniós stratégia (2012–2015) fennmaradó feladatait;

2.  sürgeti a Bizottságot, hogy értékelje a meglévő stratégiát és a 2016–2020 közötti időszakra dolgozzon ki egy nagyratörő új stratégiát az állatok védelmének és jólétének biztosítására, amely a korábbi stratégia eredményeire épít, és biztosítja a tagállamokban magas szintű állatjóléti normák meghatározását előíró keret folytatását;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson naprakész, átfogó és átlátható jogszabályi keretet, amely teljes körűen végrehajtja a Szerződés 13. cikkében foglalt követelményeket; ugyanakkor megismétli, hogy az állatjólét szintje semmilyen körülmények között nem csökkenthető adminisztratív egyszerűsítésre hivatkozva; hangsúlyozza, hogy ezek a célkitűzések nem zárják ki egymást;

4.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 13. cikke általánosan és horizontálisan alkalmazandó, így ugyanolyan fontos, mint a mezőgazdasággal, a környezettel vagy a fogyasztóvédelemmel foglalkozó rendelkezések;

5.  emlékeztet arra, hogy a Parlament folyamatosan részt vesz tárgyalásokban, és elfogadott az állatjóléthez kapcsolódó ügyekről – például állat-egészségügyről, tenyésztéstechnikai feltételekről, ökológiai termelésről és hatósági ellenőrzésekről – szóló jogszabályokat;

6.  elismeri a különböző tagállamokban a mezőgazdasági termelők által az állatjóléttel kapcsolatban tett erőfeszítéseket;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy amennyiben rendelkezésére állnak az állatjóléti problémák fennállását alátámasztó egyértelmű tudományos bizonyítékok, akkor e problémák megoldása érdekében dolgozza át a politikai eszközöket vagy vezessen be újakat; kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az állatjólétre vonatkozó uniós jogszabályok tagállami végrehajtását;

8.  aggodalmát fejezi ki az állatjóléttel kapcsolatos hatályos uniós jogszabályok tényleges végrehajtásával és érvényesítésével kapcsolatban, tekintettel a vonatkozó jogalkotási aktusok összetettségére és nagy számára; hangsúlyozza, hogy minden állat-egészségügyi és állatjóléti szabály legfontosabb céljaként a hatályos jogszabályok betartását és a nekik való megfelelést kell kitűzni;

9.  szorgalmazza, hogy a Bizottság ugyanakkor fokozottabban törekedjen arra, hogy – nem kereskedelempolitikai szempontként – beillessze az állatjólét ügyét kereskedelempolitikájába és a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokba, továbbá hogy elsődleges fontosságúnak tekintse a viszonosságot az állatjóléti normák tekintetében, a harmadik országokban pedig azzal mozdítsa elő az állatjólétet, hogy az importált állatokra és termékekre vonatkozóan ugyanolyan, szigorúan ellenőrzött jóléti normákat követel meg;

10.  hangsúlyozza a közös agrárpolitika megfelelő és a törekvéseinkkel összhangban álló finanszírozásának fontosságát annak megakadályozása érdekében, hogy a termelés és a kereskedelem az alacsonyabb szintű állatjóléti normákkal rendelkező országokba és földrészekre helyeződjön át;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon tudományos alapokon nyugvó bevált gyakorlatok kialakításáról, cseréjéről és terjesztéséről, valamint hogy támogassa az új állatjóléti technikák és technológiák kifejlesztésére irányuló innovációt és kutatást;

12.  emlékeztet arra, hogy az élelmiszerláncban egyensúlyhiány áll fenn, amely hátrányos helyzetbe hozza az elsődleges termelőket, és ez a helyzet a mezőgazdasági üzemek szintjén határt szab az állatjóléti beruházásoknak;

13.  emlékeztet arra, hogy a termelőket túlterhelik az adminisztratív kötelezettségekkel, és hogy az adminisztráció egyszerűsítésére való folyamatos törekvés érdekében nem szabad, hogy ez az európai stratégia tovább növelje a meglévő terhet; hangsúlyozza, hogy az ágazatban a beruházások stabilitására és kiszámíthatóságára van szükség a nemzetközi szinten tisztességes verseny biztosítása mellett;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 349. E, 2013.11.29., 62. o.

Az Európai Parlament 2015. november 26-i állásfoglalása a szükséghelyzetekben és elhúzódó válságokban élő gyermekek oktatásáról (2015/2977(RSP))

P8_TA(2015)0418 B8-1240/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezményre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i egyezményére és az egyezményhez fűzött, a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló 2000. májusi, a gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló 2002. januári és a bejelentési eljárásokról szóló 2011. decemberi fakultatív jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az ENSZ fegyveres erőkkel vagy fegyveres csoportokkal kapcsolatba kerülő gyermekekről szóló 2007. februári elveire és iránymutatásaira (párizsi elvek),

–  tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a gyermek jogairól szóló, a gyermek mindenek fölött álló érdekét elsődleges szempontnak tekintő 14(2013). sz. általános megjegyzésére,

–  tekintettel az ENSZ „A gyermekekhez igazított világ” című cselekvési tervére,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés 208. cikkére, amely létrehozta a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, előírva, hogy a fejlődő országokat nagy valószínűséggel érintő szakpolitikákban vegyék figyelembe a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit,

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és az Európai Bizottság által elfogadott, „A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus” című 2008. január 30-i közös nyilatkozatra,

–  tekintettel „A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben” című, 2008. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2008)0055),

–  tekintettel a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló (2008-ban frissített) uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás),

–  tekintettel a Nobel-békedíjra, amelyet 2012. december 10-én vett át az Európai Unió, valamint a díjjal járó pénzösszegre, amelyet a „Béke Gyermekei” nevű uniós kezdeményezésre fordítottak,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „Az oktatáshoz való jog vészhelyzetekben” című, 2010. július 9-i 64/290. sz. határozatára és a többek között az UNICEF és az UNESCO által arra vonatkozóan kiadott iránymutatásokra,

–  tekintettel az Oktatási Világfórum által 2000. április 26–28-án elfogadott, „Oktatást mindenkinek” elnevezésű dakari cselekvési keretprogramra és az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára,

–  tekintettel az „Incshoni nyilatkozat. Oktatás 2030-ig” című, az Oktatási Világfórum által 2015. május 19–22-én elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az Oktatási Világfórum 2015. július 6–7-én Oslóban tartott oktatásfejlesztési csúcstalálkozóján elfogadott „oslói nyilatkozatra”,

–  tekintettel a veszélyhelyzetekben és elhúzódó válságokban élő gyermekek oktatásáról szóló, a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdésre (O-000147/2015 – B8-1108/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az ENSZ becslései szerint 1 milliárd gyermek él konfliktusok sújtotta területeken, közülük 250 millió 5 évnél fiatalabb, és nem gyakorolhatja az oktatáshoz fűződő alapvető jogát; mivel becslések szerint a szükséghelyzetek és elhúzódó válságok miatt mintegy 65 millió 3 és 15 év közötti életkorú gyermek van kitéve annak a kockázatnak, hogy megszakadnak iskolai tanulmányai, és a válság sújtotta országokban mintegy 37 millió azon gyermekek száma, akik nem járnak iskolába, de koruk szerint általános iskolában vagy a középiskola alsó tagozatán lenne e helyük; mivel a világon az összes iskolába nem járó gyermek kb. fele konfliktus sújtotta területeken él; mivel az arab államokban az iskolába nem járó gyermekek 87 %-a érintett valamely konfliktusba, és a becslések szerint évente kb. 175 millió gyermeket sújt valószínűleg természeti katasztrófa; mivel a konfliktus sújtotta vagy bizonytalan helyzetekben bizonyos csoportok, például a szegénységben élő gyermekek, a lánygyermekek, a fogyatékossággal élő gyermekek eleve nem túl bíztató kilátásai még tovább romlanak;

B.  mivel majdnem 10 millió menekült gyermek van, és a világon kb. 19 millió gyermek saját hazáján belül lakóhelye elhagyására kényszerült valamely konfliktus miatt;

C.  mivel minden gyerek elsősorban és legfőképpen gyermek, akinek a jogait megkülönböztetés nélkül tiszteletben kell tartani, függetlenül szülei etnikai származásától, állampolgárságától és szociális, migrációs vagy tartózkodási jogállásától;

D.  mivel az oktatás alapvető jog, amely minden gyermeket megillet; mivel az oktatás elengedhetetlen minden más szociális, gazdasági, kulturális és politikai jog korlátlan gyakorlásához;

E.  mivel az oktatás az alapja a felelősségteljes állampolgárságnak, átalakíthat egy társadalmat és hozzájárulhat a társadalmi, gazdasági, politikai és nemek közötti egyenlőséghez, továbbá fontos tényező a lányok és nők társadalmi, kulturális és szakmai emancipációja szempontjából, valamint a nők és lányok elleni erőszak megelőzése tekintetében;

F.  mivel az oktatás alapvetően fontos a fogyatékossággal élő és/vagy sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja és életkörülményeik javítása szempontjából;

G.  mivel az ingyenes alapfokú oktatás olyan alapvető jog, amely mellett elkötelezték magukat a kormányok a gyermek jogairól szóló 1989-es ENSZ-egyezmény keretében; mivel 2015-re annak biztosítása a célkitűzés, hogy minden fiú és lány elvégezze az általános iskolát; mivel a fejlődő világban némi előrelépéstől eltekintve e célkitűzés távol van a megvalósulástól;

H.  mivel a dakari keret és a millenniumi fejlesztési célok mozgósították a nemzetközi közösséget az alapfokú oktatáshoz való egyetemes hozzáférés, a nemek közötti egyenlőség és a minőségi oktatás biztosítása érdekében, de a kitűzött időpontban – 2015-ben – az említett célok egyike sem teljesül;

I.  mivel az állami biztonsági erők és nem állami fegyveres csoportok a világ legalább 30 országában támadják az oktatást; mivel az iskolák állami vagy nem állami fegyveres csoportok általi támadásoktól és katonai célú felhasználástól való védelme megfelel a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozatnak és az iskolák és egyetemek fegyveres konfliktus során történő katonai célú felhasználása elleni védelemről szóló iránymutatásoknak;

J.  mivel a gyermekek, a serdülőkorúak és a fiatalok különösen a nem stabil államokban egyre nagyobb veszélyekkel szembesülnek és aránytalanul kiszolgáltatottak; mivel az iskolába nem járó gyermekeket és serdülőkorúakat jobban fenyegeti a korai házasság és terhesség kockázata, illetve az, hogy fegyveres erőkhöz vagy csoportokhoz csatlakoznak, hogy emberkereskedelemnek esnek áldozatul, és hogy a munkaerőpiacon kizsákmányolják őket; mivel a háborús övezetekben egyedül a humanitárius segélyek révén biztosítható, hogy a gyermekek folytathassák tanulmányaikat és javíthassák a jövővel kapcsolatos kilátásaikat, ami ugyanakkor segít megvédeni őket a visszaélésekkel és a kizsákmányolással szemben;

K.  mivel szükséghelyzetekben a minőségi oktatás biztosítása nem része minden humanitárius válaszintézkedésnek, elsősorban az alapfokú oktatásra összpontosít, és még mindig másodlagos fontosságúnak tartják az élelem, a víz, az orvosi ellátás és a menedék biztosításához képest, és mivel így a konfliktusokban vagy természeti katasztrófákban érintett gyermekek kimaradnak az oktatásból;

L.  mivel kevés az oktatásnak nyújtott humanitárius segély és a bőkezűbb fejlesztési segélyek későn érkeznek vagy meg sem jönnek; mivel az elosztó rendszerek koordinálása gyenge és magasak a tranzakciós költségek, továbbá nincsenek a válaszintézkedésekhez megfelelő kapacitással rendelkező partnerek;

M.  mivel a menekültek oktatásának tervezése többnyire alacsony színvonalú, a tanár-diák arány 1:70, és igen sok a szakképzetlen tanár;

N.  mivel az új fenntartható fejlesztési célok és a hozzájuk kapcsolódó célok olyan átfogó, ambiciózus új oktatási menetrendet határoztak meg, amelynek 2030-ig kell megvalósulnia;

O.  mivel az általános hozzáférés a magas színvonalú közoktatáshoz, nemcsak az alapfokú, hanem az ugyanolyan jelentőséggel bíró közép- és felsőoktatáshoz is, kulcsfontosságú az egyenlőtlenségek leküzdése és a fenntartható fejlesztési célok elérése szempontjából;

P.  mivel az EU 2014 és -2020 között 4,7 milliárd eurót fordít az oktatásra a fejlődő országokban, és ez több, mint a 2007 és 2013 között e célra fordított 4,4 milliárd euró;

Q.  mivel az incshoni nyilatkozat aláírói aggodalommal jegyzik meg, hogy az erőszakos konfliktusok, a természeti katasztrófák és az egyéb válságok továbbra is akadályozzák az oktatást és a fejlesztést, továbbá elkötelezik magukat „a befogadóbb, a problémákra választ adó és rugalmas oktatási rendszerek” fejlesztése mellett, és rámutatnak „a biztonságos és támogató, erőszakmentes tanulási környezet” szükségességére;

R.  mivel „A béke gyermekei” elnevezésű uniós kezdeményezés 26 országban konfliktus- és szükséghelyzetben élő mintegy 1,5 millió gyermek számára biztosítja az iskolába járás lehetőségét, így biztonságos környezetben tanulhatnak és pszichológiai támogatást is kapnak;

S.  mivel az EU több partnere, például az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) kidolgozta a szükséghelyzetekben megvalósuló oktatás innovatív, befogadó és holisztikus megközelítéseit, hogy a tartós konfliktusokban érintett menekült gyermekek számára biztosítsa a magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférést; mivel ez a megközelítés összekapcsolja a gyermekek rövid távú humanitárius és hosszú távú fejlesztési igényeit, és beletartozik az interaktív, önálló tanulásra építő tananyagok kidolgozása, a pszicho-szociális támogatás, a biztonságos tanulási környezetek és rekreációs terek, valamint a védelemmel és biztonsággal kapcsolatos tudatosság fokozása és a kapacitásépítő tevékenységek;

T.  mivel becslések szerint évente 8 milliárd dollár szükséges a szükséghelyzetben élő gyermekek oktatásának támogatásához, és mivel az érintett kormányok által a szükséghelyzetben folyó oktatásra biztosított hazai pénzügyi támogatás ettől az összegtől 4.8 milliárd dollárral elmarad;

U.  mivel e hiány pótlásához a fejlesztési és humanitárius finanszírozás növelésére van szükség, és a bizonytalan helyzetű államoknak is növelniük kell az oktatásra fordított közkiadásokat; mivel a bizonytalan helyzetű államok költségvetési kiadásaiban az oktatásra fordított összegek részaránya az elmúlt években csökkent, és továbbra is messze elmarad a nemzetközi ajánlásoknak megfelelő 20%-tól;

V.  mivel az oslói nyilatkozat megállapítja, hogy meg kell vizsgálni a globális segélyezési rendszert annak érdekében, hogy az oktatás területén áthidalható legyen a humanitárius fellépés és a hosszú távú fejlesztési beavatkozások közötti szakadék, és javasolja, hogy e célból a 2016. évi humanitárius csúcstalálkozó előtt kellő időben hozzanak létre egy új platformot és egy új pénzügyi alapot vagy más új eszközt a szükséghelyzetekben biztosítandó oktatás számára;

1.  hangsúlyozza a magas színvonalú, általános közoktatás jelentőségét a fejlesztés olyan katalizátoraként, amely javítja az egészségügyben, a higiénés körülmények terén, a katasztrófák kockázatának csökkentésében, a munkahelyteremtésben, a szegénység csökkentésében és a gazdasági fejlesztésben megvalósuló más beavatkozások kilátásait; hangsúlyozza az oktatás szerepét, amely hatékony eszközként ahhoz szükséges, hogy a normalitás érzetét biztosítsa, tudatosítsa a jogokat és segítse a gyermekeket, a serdülőket és a fiatalokat a traumák leküzdésében, a társadalomba történő visszailleszkedésükben a konfliktusokat követően, továbbá abban, hogy elsajátítsák a társadalmuk újjáépítéséhez, valamint a békeépítéshez és megbékéléshez szükséges készségeket;

2.  hangsúlyozza, hogy a minőségi oktatásnak hosszú távon döntő szerepe lehet a konfliktus utáni társadalmak újjáépítésében, mivel növelheti a gyermekek keresőképességét, képessé teheti őket arra, hogy javítsák családjuk egészségi állapotát, valamint hogy kitörjenek a generációról generációra örökített szegénységből;

3.  hangsúlyozza, hogy szükséghelyzetekben a megfelelő oktatáshoz való hozzáférés tekintetében soha nem szabad hátrányosan megkülönböztetni a lányokat és a többi hátrányos helyzetű gyermeket, köztük a fogyatékossággal élő gyermekeket;

4.  hangsúlyozza az oktatás pozitív szerepét a gyermekek fejlesztésében és jólétében, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fiatal serdülők számára biztosítsák a megszakítások nélküli, élethosszig tartó tanulást; úgy véli, hogy ezzel is csökken annak lehetősége, hogy fegyveres csoportokhoz csatlakozzanak vagy szélsőséges irányzatokat kövessenek;

5.  elismeri a millenniumi fejlesztési célok elfogadása óta tett előrelépést, de fájlalja, hogy a kitűzött célok nem fognak teljesülni 2015-ben; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy belpolitikáikban és a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban abszolút elsőbbséget biztosítsanak e céloknak; hangsúlyozza, hogy e célok – különösen a szegénység felszámolása, az oktatáshoz való általános hozzáférés és a nemek közötti egyenlőség – csak a mindenki számára elérhető közszolgáltatások fejlesztése révén fognak megvalósulni; üdvözli a fenntartható fejlesztési célokban meghatározott új oktatási menetrendet, és továbbra is hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a legkiszolgáltatottabb csoportok is méltányosan hozzáférjenek a magas színvonalú oktatáshoz;

6.  aggodalommal állapítja meg, hogy az oktatás a konfliktus sújtotta országokban, valamint a bizonytalan helyzetű és konfliktus sújtotta államokban a fejlődik a leglassabban vagy egyáltalán nem fejlődik, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezekben az országokban megerősítsék az oktatási rendszerek rugalmasságát és válságok idején biztosítsák a megszakítások nélküli tanulást; hangsúlyozza ezért az EU, a tagállamok és minden más, különböző szinteken érintett érdekelt fél nagyobb elkötelezettségének szükségességét annak érdekében, hogy az ilyen válság sújtotta országokban biztosítsák a fejlődést és a széles körben elterjedt oktatást szolgáló eszközöket;

7.  hangsúlyozza, hogy gyermekek millióit kényszerítették menekülésre, és kiemeli, hogy a menekült gyermekek oktatáshoz való hozzáférése rendkívül fontos; felszólítja a fogadó országokat, biztosítsák, hogy a menekült gyermekek teljes mértékben hozzáférjenek az oktatáshoz, és amennyire lehetséges, segítsék elő a nemzeti oktatási rendszerekbe való beilleszkedésüket és befogadásukat; felszólítja a humanitárius és a fejlesztési közösségeket is, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők közösségéhez és a befogadó közösségekhez tartozó tanárok oktatásának és képzésének, felszólítja továbbá a nemzetközi donorokat, hogy a menekültügyi válságra adott válaszintézkedések során biztosítsanak elsőbbséget az oktatásnak olyan programok révén, amelyek célja a migráns gyermekek bevonása és lelki támogatása, valamint a befogadó országban beszélt nyelv elsajátításának elősegítése a menekült gyermekek nagyobb mértékű, megfelelő szintű integrációjának biztosítása érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy a középfokú oktatásra és a szakképzésre, valamint az alapfokú oktatásra kell összpontosítani; rámutat, hogy a menekült közösségeken belül a 12 és 20 év közötti fiataloknak kevés lehetőségük van, míg elsősorban őket veszik célba katonai szolgálathoz és a fegyveres konfliktusokban való részvétel más formáihoz; Afganisztán példáját említi, ahol a Világbank szerint a nagyszámú aktív népesség ellenére a 15 éves vagy annál idősebb embereknek csak 30% írástudó, és ahol az évtizedekig tartó háború miatt radikális hiány alakult ki a szakképzett munkaerő terén;

9.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a kíséret nélküli gyermekek és a gyermekeiket egyedül nevelő anyák befogadását szolgáló egyedi terveket;

10.  emlékezteti a tagállamokat, hogy a gyermekek védelme, valamint a visszaélések és az emberkereskedelem megelőzése attól függ, hogy részt vesznek-e iskolai és oktatási programokban, továbbá hogy a 2013/33/EU irányelvben foglaltaknak megfelelően rendelkezéseket kell hozni a fogadással, befogadással és a nyelvi segítéssel kapcsolatos, egyértelműen meghatározott normákról;

11.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az átutazó menekült diákokat többek között a különböző nemzetközi szervezetekkel való együttműködés révén;

12.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre „oktatási folyosókat” annak biztosítása érdekében, hogy a konfliktus sújtotta országokból, különösen Szíriából, Irakból és Eritreából származó diákokat felvegyék az egyetemekre;

13.  felszólítja az EU-t és humanitárius hivatalait, hogy szisztematikusan illesszék be a teljes szükséghelyzeti reagálási ciklusba a gyermekek oktatását és védelmét, valamint elhúzódó válságok esetén biztosítsanak rugalmas, több évre szóló pénzalapot;

14.  üdvözli a Bekou alapot, a Madad alapot és az Afrikáért létrehozott Szükséghelyzeti Alapot, amelyek hatékonyan kezelik a humanitárius és a fejlesztési finanszírozás közötti szakadékot az olyan összetett és elhúzódó szükséghelyzetekben, ahol a politikai, gazdasági és humanitárius problémák egymással szorosan összefüggnek; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy az uniós segélyalapokból biztosított források elosztásakor a gyermekek oktatását tekintse prioritásnak;

15.  elismeri, hogy szükséghelyzetekre az oktatás terén adott válaszintézkedések aggasztóan hiányosak, különösen mivel a korai beavatkozás nem csupán az érintett gyermekek javára válna, hanem a szélesebb körű humanitárius fellépés hatékonyságát is fokozná; újra kijelenti, hogy támogatja, hogy az iskolákat a gyermekek számára biztonságos tereknek tartsák meg, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az oktatást megvédjék a támadásoktól; felszólítja az EU-t és tagállamait, kötelezzék el magukat az átfogó iskolai biztonsági keret elveinek támogatása mellett, valamint az oktatás támadásoktól és katonai célú felhasználástól való védelme mellett a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozatnak és az iskolák és egyetemek fegyveres konfliktus során történő katonai célú felhasználása elleni védelemről szóló iránymutatásoknak megfelelően;

16.  felszólítja az EU-t, hogy működjön együtt a partnerországokkal, más donorokkal, a magánszektorral és a civil társadalommal a konfliktushelyzetekben és más szükséghelyzetekben élő fiatalok oktatási lehetőségeinek javítása érdekében, mivel a fiatalok fontos szerepet játszhatnak a konfliktust követő stabilitás megteremtésében azon képességek révén, amelyeket az infrastruktúra, az alapszolgáltatások, az egészségügyi létesítmények és az oktatási rendszerek újjáépítésével kapcsolatban adott esetben elsajátítottak, ugyanakkor ezzel csökken annak kockázata, hogy a fiatal munkanélküliek társadalmi felfordulást okoznak vagy újra az erőszak ördögi körébe kerülnek;

17.  üdvözli „A béke gyermekei” elnevezésű uniós kezdeményezést, melynek célja humanitárius oktatási projektek finanszírozása szükséghelyzetekben, és kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg e kezdeményezést; üdvözli a „Ne legyen elveszett generáció” elnevezésű uniós kezdeményezést, amelyet számos donor és humanitárius és fejlesztési szervezet, köztük az EU indított el annak érdekében, hogy Szíriában és a szomszédos országokban hozzáférést biztosítson az oktatáshoz több millió gyermek számára;

18.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jóllehet az oktatás szükséghelyzetekben jelentős szerepet játszik, e szakpolitikai terület 2014-ben a humanitárius támogatások kevesebb mint 2 %-át kapta meg; ezért reméli, hogy az uniós alapok elosztásának átalakítását célzó új program keretében a gyermekeknek szóló oktatási programokat többek között a háború vagy általános szükséghelyzet sújtotta harmadik országokban is ki lehet egészíteni és növelni lehet;

19.  felszólítja az összes humanitárius szereplőt, hogy tekintettel a jelenlegi válságok elhúzódó jellegére, az oktatást tegyék humanitárius válaszintézkedéseik szerves részévé, és fokozzák az oktatás iránti elkötelezettségüket azáltal, hogy szükséghelyzetek esetén már a korai szakaszban mozgósítják az oktatás eszközeit, megfelelő forrásokat biztosítva erre a célra; felszólítja őket, hogy fordítsanak külön figyelmet a kiszolgáltatott csoportokra, például a lányokra, a fogyatékossággal élő személyekre és a szegényekre, hogy vegyék figyelembe azokat az otthonuk elhagyására kényszerült gyermekeket és fiatalokat, akik befogadó közösségektől menedéket kaptak, valamint kellőképpen gondolják végig a középfokú oktatást, hogy a serdülők ne szoruljanak ki az oktatásból;

20.  üdvözli, hogy szükséghelyzetek esetén egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kap az oktatás, és különösen üdvözli a humanitárius segítségnyújtásért és a válságkezelésért felelős uniós biztos bejelentését, amely szerint célja, hogy 2019-ig az uniós humanitárius segítségnyújtásra szolgáló költségvetés 4%-át a szükséghelyzetben levő gyermekek oktatására fordítsák;

21.  felszólítja az uniós tagállamokat, hogy támogassák a Bizottság azon célját, hogy a szükséghelyzetekben biztosítandó oktatásra fordított humanitárius alapok arányát az uniós humanitárius segítségnyújtási költségvetés 4%-ára növelik olyan beruházásként, amely minimálisan szükséges a szükséghelyzetekben és elhúzódó válságokban élő gyermekek minőségi oktatásának biztosításához; felszólítja őket, hogy saját humanitárius fellépéseik keretében szenteljenek nagyobb figyelmet az oktatásnak és növeljék finanszírozását, de hangsúlyozza, hogy mindez nem mehet más elsődleges szükségletek kárára; felszólítja az EU-t, hogy a megfelelő országok körében mozdítsa elő a felkészültség és a reagálási stratégiák tekintetében bevált gyakorlatokat, amelyek válsághelyzetekben támogatják az oktatást, valamint hogy segítse az ezzel kapcsolatos kapacitásépítést, például költségvetés-támogatási programokkal;

22.  hangsúlyozza, hogy szükséghelyzetekben egyre fontosabb az új információs és kommunikációs technológiák (ikt) szerepe az oktatási szektorban, és ezekben a helyzetekben javíthatják a szereplők munkáját többek között e-tanulási és e-tanítási platformok révén;

23.  hangsúlyozza, hogy a humanitárius finanszírozás fokozására szükség van, de önmagában nem elég a pénzügyi forráshiány kezeléséhez; felszólítja az Európai Uniót és a többi adományozót, hogy a bizonytalan helyzetű államokban erősítsék meg az oktatás szerepét, fokozva a nemzeti oktatási rendszerek ellenálló képességét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, valamint más humanitárius szereplőket, hogy járuljanak hozzá az általános közoktatás – amelynek része a közép- és felsőoktatás – megerősítéséhez, összehangolva ily módon a szükséghelyzeti reagálás tervezését a fenntartható fejlődés hosszú távú tervezésével;

24.  felszólítja az Uniót, hogy támogassa a harmadik országok azon kormányzati kötelezettségvállalásait, hogy a katasztrófahelyzetek esetén a nemzetközi fellépésekben alkalmazandó jogszabályok, szabályok és alapelvek nemzetközi programja alapján az ellenálló képességre, a megelőzésre és a katasztrófa- és kockázatkezelésre nemzeti jogi kereteket alakítsanak ki, valamint hogy a gyermekek oktatásba történő visszakerülése érdekében biztosítsák, hogy a kormányzati szervek, az iparágak és a civil társadalom egyaránt rendelkezzenek kockázatkezelési kapacitással;

25.  hangsúlyozza a magánszektor fontosságát, amely az oktatás lehetséges innovatív finanszírozási forrásaként az oktatási szolgáltatások és a szakképzés, valamint a jövőbeni munkaerő-piaci igények közötti potenciális szakadék áthidalását szolgálja; a magánszektorral új szövetségek és újfajta partnerkapcsolatok kialakítását szorgalmazza az oktatási folyamatban, amelyek az innováció és a technológiai rugalmasság tényleges forrásai lehetnek, és amelyek különböző formákat ölthetnek: létesítmények és elektronikus eszközök biztosításától kezdve egészen az elektronikus távoktatási (e-learning) programokig, a tanárok szállításáig és elszállásolásáig;

26.  hangsúlyozza, hogy a szükséghelyzetekben vagy bizonytalan körülmények között biztosítandó oktatás olyan konkrét terület, ahol a humanitárius és a fejlesztési szereplőknek szorosan együtt kell működniük egymással a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összehangolása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki mechanizmusokat a saját és partnerei tevékenységei keretében adható hatékony válaszokra, és vegyen részt a nemzetközi platform munkájában, amely a 2016. évi humanitárius csúcstalálkozóval összefüggésben konkrét eszközöket hoz létre a szükséghelyzetekben biztosítandó oktatás számára; támogatja a meglévő alapok koordinálását és a szükséghelyzetekben biztosítandó oktatást szolgáló globális finanszírozási mechanizmus létrehozását;

27.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a humanitárius csúcstalálkozón támogassák a szükséghelyzetben és elhúzódó válságokban élő gyermekek oktatásának kérdését, és biztosítsák, hogy a téma megfelelő helyen szerepeljen a csúcstalálkozó záródokumentumában; felszólítja őket arra is, hogy a tanulási keretre vonatkozóan szorgalmazzanak közös szabványokat, a legjobb gyakorlatok terjesztésére pedig az önképzési és távoktatási anyagokhoz hasonló alternatív tanulási módokat; hangsúlyozza, hogy a humanitárius segítségnyújtás, a fellendülés/átmenet és a fejlődés keretében mechanizmusokat, eszközöket és képességeket kell kidolgozni az oktatási tervek és költségvetések koherenciájának biztosítása érdekében;

28.  hangsúlyozza, hogy – tekintettel a humanitárius válságok növekvő számára és arra, hogy a II. világháború óta most kényszerül a legtöbb ember lakóhelye elhagyására – a nemzetközi közösségnek az oktatást a humanitárius segítségnyújtás központi elemének kell tekintenie, amely katalizátorként fokozhatja az általános fellépés hatékonyságát, és egyúttal közép- és hosszabb távon is hozzájárulhat az érintett lakosság helyzetének javításához;

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2015. november 26-i állásfoglalása A 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika egyszerűsítése és teljesítményorientáltsága felé (2015/2772(RSP))

P8_TA(2015)0419 B8-1231/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. és 175. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre, valamint az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29-i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre,

–  tekintettel a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentésre (COM(2014)0473),

–  tekintettel a Számvevőszék 2014. évi éves jelentésére,

–  tekintettel a „2014–2020-as időszakra szóló kohéziós politika egyszerűsítése és teljesítményorientáltsága felé” című, Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésre (O-000127/2015 – B8-1103/2015),

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Parlament elismeri az uniós intézmények által az egyszerűsítés érdekében tett jelentős lépések fontosságát, például a 2020–2014 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret egyszerűsítési menetrendjét, a szabályozás javításáért felelős bizottsági alelnök kijelölését, a Bizottságon belül egy magas szintű független szakértői csoport létrehozását az európai strukturális és beruházási alapok kedvezményezettjei számára biztosított egyszerűsítések figyelemmel kísérésére, az átdolgozott költségvetési rendeletet és a közös rendelkezésekről szóló rendeletet (CPR);

B.  mivel a 2014–2020 közötti pénzügyi tervezési időszakra vonatkozó megreformált kohéziós politika ellenére, amely foglalkozik az egyszerűsítés módszereivel, az európai strukturális és beruházási alapok alkalmazása, igazgatása, jelentéstétele és ellenőrzése továbbra is nehézkes mind a kedvezményezettek, mind az irányító hatóságok számára, különös tekintettel azokra, amelyek alacsonyabb adminisztratív és pénzügyi kapacitással rendelkeznek;

C.  mivel a jelenlegi túlszabályozás, beleértve a szabályok nemzeti jogba való átültetésének folyamatát, késedelmet okoz, valamint a piactól való hosszabb távolmaradást és közvetett költségeket generál az uniós forrásokat igénylő potenciális kedvezményezettek számára, ami ezáltal csökkenti az uniós finanszírozás befektetési hatásait és akadályokat teremt a kedvezményezettek, a polgárok és a vállalatok, különösen a kis- és középvállalkozások számára az Unióban;

D.  mivel a bonyolult eljárások jelentős terhet róhatnak a kedvezményezettekre, különösen a kis- és középvállalkozásokra, a nem kormányzati szervezetekre és a településekre, amelyeknek szükségük van uniós finanszírozásra, és mivel általánosságban ezek a szervezetek nem rendelkeznek megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokkal és szakértelemmel ahhoz, hogy sikeresen pályázhassanak uniós támogatásokra és képesek legyenek kezelni azokat; mivel a Bizottságot és a tagállamokat fel kell kérni arra, hogy folytassák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy az ARACHNE kockázatértékelő eszköz működőképessé és könnyen használhatóvá váljon az irányító hatóságok és az operatív programok ellenőrzési rendszerei számára, amelyeknek megfelelő egyensúlyt kell biztosítaniuk egyrészről az egyszerűsítés, másrészről a szabálytalanságok, köztük a csalások észlelése és megelőzése között;

E.  mivel a párhuzamos pénzügyi ellenőrzések és az ellenőrzési megközelítések és módszerek különbségei olyan „egységes ellenőrzési elv” megvalósítását és a teljesítmény-ellenőrzésre történő fokozottabb összpontosítást tesznek szükségessé, amely megfelelőbb módon képes értékelni a műveletek hatékonyságát és eredményességét, és egyszerűsítésre irányuló javaslatokat eredményez;

1.  úgy véli, hogy a Bizottságnak az egyszerűsítésről szóló részletes iránymutatásokat kellene bevezetnie annak érdekében, hogy a tagállamok és régióik tudatában legyenek a közbeszerzési eljárások, a projektpályázatok kiválasztása, valamint a figyelemmel kísérési és ellenőrzési tevékenységek folyamán nemzeti és helyi szinten jelentkező adminisztratív terhek és túlszabályozás megszüntetésével vagy legalább csökkentésével kapcsolatos feladataiknak, beleértve a szabályok gyakori változtatásának elkerülését, a nyelvi és szabványosítási eljárások egyszerűsítését, valamint az uniós költségvetés kézzelfogható eredményekre történő összpontosítását; hangsúlyozza továbbá, hogy megoldást jelenhetne az integrált uniós regionális finanszírozási csomag egyetlen felületen vagy „egyablakos ügyintézéssel” történő rendelkezésre bocsátása, ami ezáltal elmozdulást jelentene a közös folyamatok és eljárások irányában, ahol lehetséges;

2.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen a tagállamok és régióik számára ütemtervet az ellenőrzési, nyomonkövetési és jelentéstételi tevékenységek ésszerűsítésére és egyszerűsítésére, többek között a kedvezményezettek számára a jelenlegi szűk keresztmetszetek megszüntetése érdekében;

3.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a közös rendelkezésekről szóló rendeletet 122. cikkének (3) bekezdésében foglalt, az e-kohézióra történő áttérésre vonatkozó 2015. december 31-i határidőt, amely a pályázattól a támogatásig tartó időszak jelentős mértékű csökkentésének előfeltétele;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal egyeztetve és az arányosság elvének megfelelően alakítson ki és hajtson végre lazább megközelítést a kedvezményezettekre vonatkozó, adatokkal és információkkal kapcsolatos követelmények tekintetében a megosztott irányítás alá tartozó uniós finanszírozással kapcsolatos pályázatok és jelentéstétel folyamatában, és ösztönözze a bevált gyakorlatok megosztását;

5.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az európai strukturális és beruházási alapokon belüli pénzügyi eszközökre vonatkozó szabályok egyszerűsítését ezeknek a kedvezményezettek szükségleteivel való szorosabb összehangolása és végső soron felhasználásuk javítása érdekében;

6.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a több alapból származó finanszírozásra épülő megközelítés alkalmazását, figyelembe véve a kedvezményezettek igényeit;

7.  felkéri a Bizottságot, hogy kezdjen strukturált és folyamatos párbeszédet a Parlamenttel, a Régiók Bizottságával és egyéb érdekeltekkel az egyszerűsítési folyamat valamennyi vetületéről;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak és a régióknak.