Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kolumbiai békét és emberi jogokat támogató állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EU és Kolumbia közötti különleges kapcsolatokra, különösen az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti, 2012. július 26-án Brüsszelben aláírt többoldalú kereskedelmi megállapodásra, valamint az Európai Unió és Kolumbia közötti, 2015. december 2-án aláírt vízummentességi megállapodásra,

–  tekintettel a kolumbiai kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) közötti belső konfliktus lezárásáról szóló, az EU és a CELAC közötti második brüsszeli csúcstalálkozóhoz az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésbe delegált EP-küldöttség által intézett üzenet 44. bekezdésére, valamint a második EU–CELAC csúcstalálkozó lezárásaként, 2015. június 11-én elfogadott Brüsszeli Nyilatkozatra,

–  tekintettel Federica Mogherininek, az Unió főképviselőjének a kolumbiai átmeneti igazságszolgáltatásról szóló, 2015. szeptember 24-i nyilatkozatára, valamint Eamon Gilmore az EU kolumbiai békefolyamathoz rendelt különmegbízottjává történő kinevezéséről szóló 2015. október 1-jei nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az EU és Kolumbia szoros politikai, gazdasági és kereskedelmi együttműködési keretet tart fenn, amelyet a 2009. novemberi egyetértési megállapodás, valamint az egyrészről Kolumbia és Peru, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti kereskedelmi megállapodás hozott létre azzal a végső céllal, hogy egyrészt előmozdítsa a felek közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, másrészt megszilárdítsa a békét, a demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását, a fenntartható fejlődést és az állampolgárok jólétét;

B.  mivel ez a szoros kapcsolat kiterjed a közös érdekeket képviselő, többoldalú témákban folytatott nemzetközi együttműködés olyan területeire is, mint a békére irányuló erőfeszítések, valamint a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem;

C.  mivel a kolumbiai belső fegyveres konfliktus több mint 50 éve húzódik, és a terroristák és fegyveres csoportok által elkövetett akciók hatalmas szenvedést okoztak a lakosságnak, és többek között erőszakos eltüntetésekkel, gyilkosságokkal, emberrablásokkal, szexuális erőszakkal, kiskorúak bántalmazásával, országon belüli és kívüli lakóhelyelhagyással, valamint gyalogsági aknák robbantásával jártak együtt;

D.  mivel – a konfliktus lezárásáról és a szilárd és tartós béke megteremtéséről szóló általános egyezmény 2012. augusztus 26-i aláírását követően – 2012. november 19-én, Havannában (Kubai Köztársaság) kerekasztal-tárgyalások kezdődtek a kolumbiai kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) között, összhangban a kolumbiai nép békés élet iránti igényével, és elismerve, hogy az államnak a teljes területén feladata az emberi jogok előmozdítása, továbbá, hogy a méltányos gazdasági és társadalmi fejlődés a béke biztosítéka és az ország inkluzív és fenntartható növekedésének szükséges feltétele;

E.  mivel a havannai tárgyalások különböző szakaszaiban a tárgyaló felek között megállapodás született a kolumbiai vidék megújításáról és egy átfogó vidékfejlesztési reformról, a politikai részvételről és a béke megteremtését célzó demokratikus nyitásról, valamint az illegális kábítószerek problémájának megoldásáról;

F.  mivel 2015. szeptember 23-án a kolumbiai kormány és a FARC egy, a nemzetközi jognak megfelelő, különleges béketeremtő joghatóság felállításáról szóló megállapodás megkötését jelentette be, amelynek célja, hogy érvényre juttassa az áldozatok jogait és hozzájáruljon a tartós béke megteremtéséhez, és amely alapján a felek megállapodtak az igazság, igazságszolgáltatás, jóvátétel és a konfliktus megismétlődésének megakadályozása integrált rendszerének létrehozásáról, amely magában foglalja egy, az igazság tisztázását, az egymás mellett élést és a konfliktus kiújulásának megakadályozását célzó bizottság létrehozását, valamint az áldozatoknak nyújtandó jóvátétellel kapcsolatos megállapodásokat;

G.  mivel 2015. december 15-én a kolumbiai kormány és a FARC bejelentette egy, a konfliktus áldozatairól szóló megállapodás megkötését és a 2015. szeptember 23-i megállapodásban foglalt intézmények létrehozását;

H.  mivel a kolumbiai kormány, a parlament és a kolumbiai nép szuverén joga a különleges béketeremtő joghatóság paramétereinek meghatározása, melynek alapvető feladata a büntetlenség megszüntetése, az igazság kiderítése, valamint a konfliktus során történt bűncselekmények, különösen a legsúlyosabb és legjellemzőbb bűncselekmények elkövetőinek törvény elé állítása és megbüntetése, garantálva az ilyen események megismétlődésének megakadályozását és hozzájárulva az áldozatok kártérítéséhez;

I.  mivel a több mint 50 éven át tartó és több millió áldozattal járó belső konfliktus lezárása és a szilárd és tartós kolumbiai béke megvalósítása alapvetően fontos nem csak Kolumbia, de az Európai Unió és a nemzetközi közösség számára is, amint azt a különböző országok, valamint regionális és nemzetközi szervezetek, köztük az Európai Unió békefolyamatot támogató számos nyilatkozata is jelzi;

1.  elégedetten veszi tudomásul és támogatásáról biztosítja a kolumbiai kormány és a FARC közötti, a kolumbiai béke megteremtésére irányuló ez idáig megkötött megállapodásokat, és kiemeli az átfogó vidékfejlesztési reformról, a politikai részvételről és a béke megteremtését szolgáló demokratikus nyitásról, az illegális kábítószerek problémájának megoldásáról, valamint a különleges béketeremtő joghatóság létrehozásáról szóló egyezményt, amely magában foglalja egy, az igazság tisztázását, az egymás mellett élést és a konfliktus kiújulásának elkerülését célzó bizottság felállítását, továbbá a konfliktus során és annak következtében eltűntnek nyilvánított személyek felkutatásával foglalkozó különleges egységet és a bűnszervezetek felderítésével és megszüntetésével foglalkozó egységet;

2.  elismeri a kolumbiai kormány és a FARC által egyaránt megtett, kibékíthetetlen álláspontjaik közelítésére irányuló realista és kitartó politikai erőfeszítéseket a kompromisszumok légkörének folyamatos megteremtésével, amely lehetővé tette a tárgyalások továbblendítését a szilárd és tartós béke megteremtése, és ezáltal a történelemben egyedülálló megállapodás megkötésének előmozdítása érdekében, amelynek középpontjában az áldozatok állnak, és amely elsődleges hangsúlyt helyez az igazságra, a büntetlenség nélküli igazságszolgáltatásra, az elszenvedett sérülések jóvátételére és a konfliktus megismétlődésének elkerülésére; elismeri ugyanakkor az áldozatokat képviselő szervezetek, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom e megállapodások megkötésében játszott fontos szerepét;

3.  sürgeti a Nemzeti Felszabadítási Hadsereget, hogy haladéktalanul vállaljon szilárd elkötelezettséget a kolumbiai béke iránt, és kéri, hogy ezzel párhuzamosan kezdjen tárgyalási folyamatot a kolumbiai kormánnyal, amelyre hasonló feltételek mellett kerülhet sor;

4.  kívánatosnak tartja a tárgyalások lehető leghamarabb történő eredményes lezárását, hogy az a konfliktus tényleges végét jelentse és valódi mérföldkő legyen Kolumbia modernkori történelmében, és ennek érdekében kéri a feleket, valamennyi kolumbiai politikai erőt és az egész kolumbiai társadalmat, hogy pozitív módon járuljon hozzá az erőszak befejezéséhez;

5.  ismételten hangsúlyozza, hogy az erőszak nem lehet a politikai küzdelem legitim módja, és kéri azokat, akik ezt a meggyőződést vallották, hogy tegyék magukévá a demokráciát annak minden következményével és követelményével együtt, amelyek közül az első a fegyverek végleges letétele, valamint elképzeléseiknek és törekvéseiknek a demokratikus szabályok és a jogállamiság révén történő érvényesítése;

6.  elismeri a Kuba és Norvégia mint garanciavállaló országok, illetve a Chile és Venezuela mint a békefolyamatot kísérő országok által játszott fontos szerepet, és köszönetet mond Ferenc pápának a folyamatban való közreműködéséért;

7.  örömmel veszi tudomásul Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottság alelnökének 2015. október 1-i döntését, amelynek értelmében Eamon Gilmore-t, Írország korábbi miniszterelnök-helyettesét és külügyi és kereskedelmi miniszterét nevezi ki az Európai Unió kolumbiai békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjévé, és üdvözli, hogy az ENSZ kolumbiai emberi jogi Főbiztosának Hivatalát felkérték az emberi jogok békemegállapodásokat követő helyzetének ellenőrzésére;

8.  ismételten kijelenti, hogy kész megadni minden támogatást a végleges békemegállapodás végrehajtásának elősegítéséhez, és ennek érdekében ismételten sürgeti az Európai Unió tagállamait, hogy hozzanak létre vagyonkezelői alapot a konfliktus utáni időszak nyomon követésére, amelyben részt vehetnek közösségek és civil társadalmi szervezetek, és amely figyelembe veszi az áldozatok által az igazság, igazságszolgáltatás, jóvátétel és a konfliktus megismétlődésének megakadályozása tekintetében megfogalmazott prioritásokat;

9.  felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a béke megteremtése szükségessé teszi az egyenlőtlenség és a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos határozott erőfeszítéseket, amelyeknek igazságos megoldásokat kell jelenteniük a lakóhelyük elhagyására kényszerült személyek és közösségek számára, hozzáférést kell biztosítaniuk méltányos munkához és el kell ismerniük a munkaügyi és szociális jogokat egész Kolumbiában, és úgy véli, hogy kiemelt támogatást kell nyújtani a konfliktus során aránytalanul sokat szenvedett közösségeknek, például a fekete bőrű lakosságnak és az őslakosoknak;

10.  példa nélküli fejleménynek tartja, hogy nemi szempontokkal foglalkozó albizottság jön létre a nemek közötti egyenlőség szempontjának a tárgyalásokon való érvényre juttatása, valamint a szexuális erőszak áldozatai és nőjogi szervezetek békemegbeszéléseken való részvételének biztosítása érdekében, és véleménye szerint ennek inspirációként kell szolgálnia a világban másutt folyó békefolyamatok számára is;

11.  elégedetten veszi tudomásul, hogy nem adható amnesztia vagy kegyelem az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények, a népirtás, a háborús bűncselekmények és az emberi jogok megsértése esetében a nemzetközi bűntető és humanitárius jog rendelkezéseinek, valamint az emberi jogokra vonatkozó eszközök és nemzetközi végrehajtási szabályoknak megfelelően;

12.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a bűncselekmények elkövetőire kiszabott büntetések járuljanak hozzá az áldozatoknak nyújtandó jóvátételhez és a társadalmi és politikai megbékéléshez;

13.  elismeri a kolumbiai intézmények által tett erőfeszítéseket az emberi jogok teljes körű és állandó garantálására, és kéri, hogy kettőzzék meg az említett erőfeszítéseket az erőszak szubkultúrájának teljes megszüntetésére egy olyan országban, ahol az ötven évnyi konfliktus néha törvénytelen válaszlépéseket és a jogállamisággal és az emberi jogokkal ellentétes viselkedést eredményezett egyes intézmények részéről; ezzel összefüggésben emlékezteti a kolumbiai államot, hogy feladatai közé tartozik a emberi jogi és szakszervezeti aktivisták védelmének garantálása, és sürgeti ezeket a civil szervezeteket, hogy működjenek közre a békés egymás mellett élés helyreállításában Kolumbiában;

14.  pozitívnak tartja, hogy a kolumbiai fegyveres erők bejelentették, hogy felülvizsgálják Kolumbia katonai doktrínáját annak érdekében, hogy felkészüljenek arra, hogy hatékony és gyors válaszokat tudjanak adni a konfliktust követő időszak új kihívásaira úgy, hogy feladatukat a békemegállapodások biztosítékaként látják el; úgy véli, hogy a FARC közelmúltbeli bejelentése, mely szerint a fegyveres konfliktus befejezésére irányuló folyamat keretében felfüggeszti katonai kiképzéseit és a továbbiakban politikai és kulturális képzésekkel foglalkozik majd, további reményteli lépést jelent a helyes irányban;

15.  javasolja az Andok Közösség országaival fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségének és az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésbe delegált küldöttségének, hogy vegyenek részt a békemegállapodások figyelemmel kísérésében és lehetséges nyomon követésében;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU soros elnökségének, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint a Kolumbiai Köztársaság kormányának és kongresszusának.