Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/3034(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B8-0043/2016

Viták :

Szavazatok :

PV 21/01/2016 - 8.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0019

Elfogadott szövegek
PDF 175kWORD 82k
2016. január 21., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Kölcsönös védelmi klauzula (EUSZ 42. cikk, (7) bekezdés)
P8_TA(2016)0019RC-B8-0043/2016

Az Európai Parlament 2016. január 21-i állásfoglalása a kölcsönös védelmi záradékról (az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése) (2015/3034(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére, és különösen annak 42. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkének (4) bekezdésére és 222. cikkére,

–  tekintettel 2012. november 22-i, „Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékai: politikai és műveleti dimenziók” című állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, különösen VII. fejezete és annak 51. cikke rendelkezéseire,

–  tekintettel a Francia Köztársaság elnökének 2015. november 16-án a francia Kongresszus előtt tett kijelentésére, miszerint Franciaország háborúban áll,

–  tekintettel az Európai Tanács védelemről és biztonságról szóló, 2013. december 19–20-án és 2015. június 25–26-án elfogadott következtetéseire,

–  tekintettel a (védelmi miniszterekből álló) Külügyek Tanácsa 2015. november 17-i találkozójának következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2015. november 13-án több terrorista támadásra került sor Párizsban, amelyek során legalább 130, 26 különböző országból származó ember vesztette életét, és mivel az EU 2004 óta számos terrorcselekményt szenvedett el, amelyekben több száz ember vesztette életét és több ezren megsérültek;

B.  mivel a francia kormány hivatalosan kérte az EUSZ 42. cikke (7) bekezdése kölcsönös védelmi záradékának alkalmazását a 2015. november 13-i párizsi terrortámadásokat követően;

C.  mivel a tagállamok közötti szolidaritás, támogatás és kölcsönös segítségnyújtás, többek között az uniós eszközök igénybevétele révén, az Európai Unió alapját képező értékek egyike;

D.  mivel a kölcsönös védelmi záradék alkalmazása iránti francia kérelmet követően az uniós tagállamok kötelesek minden rendelkezésükre álló eszköz révén segítséget és támogatást adni, összhangban az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikkével; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok és támadások következményeire való reagálás helyett kívánatosabb az ilyen események megelőzése;

E.  mivel a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem az Unió egyik kiemelt célja, és a szolidaritás elvének érvényesítése mind belföldi, mind külföldi lépéseket szükségessé tesz; mivel az EU biztonságának belső és külső dimenziói szükségszerűen és szorosan kapcsolódnak egymáshoz; mivel közös uniós stratégiára van szükség;

F.  mivel a szerződésekben foglalt biztonsági és védelmi struktúra még nem került teljes mértékben végrehajtásra; mivel a tagállamok feladata az Unió biztonsága és védelme területén tett előrelépés megvalósítása;

G.  mivel az Uniónak meg kell erősítenie együttműködését az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével (NATO) annak érdekében, hogy a két rendszer keretei között kialakított biztonság- és védelempolitikákat egyre inkább összeegyeztethetővé tegye, különösen abban az esetben, ha egy tagállamot területe elleni fegyveres támadás ér, amelybe beleértendők a terrorista támadások is;

H.  mivel az uniós intézményeknek aktívabb szerepet kell játszaniuk a biztonsági és védelempolitika terén, és elő kell mozdítaniuk a Szerződések biztonság- és védelempolitikáról szóló rendelkezéseinek végrehajtását, többek között a NATO-nak az európai és a transzatlanti biztonság és védelem terén betöltött sajátos szerepére vonatkozóan; mivel az uniós intézményeknek támogatniuk kell a tagállamokat azon törekvéseikben, hogy ezeket a rendelkezéseket teljes mértékben végrehajtsák;

I.  mivel az EUSZ 42. cikkének állandó strukturált együttműködésről szóló (6) bekezdését kellene alkalmazni azon tagállamoknak, amelyek szoros együttműködést kívánnak folytatni egymással;

J.  mivel az EU terrorizmus elleni stratégiája a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) terén meglévő közösségi és kormányközi eszközökre támaszkodik; mivel e stratégia szerint az uniós intézkedések négy célkitűzés – megelőzés, védekezés, bűnüldözés és reagálás – köré csoportosulnak;

K.  mivel az EU által a terrorizmusra adott válasz magában foglalja a demokrácia, a párbeszéd és a jó kormányzás előmozdítását annak érdekében, hogy kezelje az erőszakos szélsőségesség kiváltó okait;

1.  a leghatározottabban elítéli a Dáis által elkövetett rettentő terrortámadásokat; a legmélyebb együttérzését, szolidaritását és részvétét fejezi ki a terrortámadások minden áldozatának és családjaiknak;

2.  elismeréssel és örömmel veszi tudomásul, hogy valamennyi tagállam egyhangúlag támogatásáról biztosította Franciaországot; örömmel veszi tudomásul, hogy valamennyi tagállam készen állt a teljes szükséges támogatás és segítség biztosítására;

3.  emlékeztet arra, hogy a kölcsönös védelmi záradék első alkalommal került alkalmazásra; úgy véli, hogy a mostani esetnek katalizátorként kell szolgálnia az európai biztonság és védelem többdimenziós jellegéről folytatott elmélyült politikai párbeszéd során;

4.  elégedetten veszi tudomásul további képességek rendelkezésre bocsátását a terrorizmus elleni küzdelemhez; felszólít minden tagállamot, hogy tartsák fenn feltétel nélküli és tartós támogatásukat, és mindaddig folytassák hozzájárulásaikat, amíg szükséges; üdvözli, hogy Franciaország katalizátor szerepet tölt be ebben a közös erőfeszítésben, és ösztönzi az illetékes uniós intézményeket a szükséges támogatás nyújtására, illetve meghosszabbítására;

5.  úgy véli, hogy a kölcsönös védelmi és a szolidaritási záradék a Szerződéseknek megfelelő alkalmazása elsősorban politikai kérdés; hangsúlyozza, hogy amennyiben e záradékot alkalmazzák, az Európai Tanács és az Európai Parlament a megfelelő helyszínek a politikai vita lefolytatásához;

6.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kölcsönös védelmi záradék szerinti segítségnyújtás és támogatás irányítása nem lehetséges – mint a jelen esetben – kétoldalú alapon valamennyi tagállam esetében, kéri az Európai Tanácsot, hogy mozdítsa elő a kölcsönös védelmi záradék továbbfejlesztését, és építsen a megfelelő uniós intézmények közvetítőként betöltött szerepére;

7.  emlékeztet arra, hogy korábbi állásfoglalásaiban felkérte a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy tegyen javaslatot gyakorlati intézkedésekre és iránymutatásokra a hatékony reagálás érdekében arra az esetre, ha valamely tagállam alkalmazná a kölcsönös védelmi záradékot, valamint, hogy elemezze az uniós intézmények szerepét a záradék alkalmazása esetén; sajnálja azonban, hogy sem elemzés, sem iránymutatások nem álltak rendelkezésre a kölcsönös védelmi záradék első alkalmazása során, így állt elő a jelenlegi helyzet, amely ad hoc intézkedéseket és ad hoc együttműködést tett szükségessé;

8.  úgy véli, hogy a gyakorlati intézkedések és iránymutatások kidolgozása a kölcsönös védelmi záradék jövőbeni alkalmazásának esetére továbbra is sürgető prioritás; hangsúlyozza, hogy ezen iránymutatások kidolgozása során figyelembe kell venni a 42. cikk (7) bekezdésének első alkalmazása nyomán levont tanulságokat;

9.  felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy sürgősen dolgozzanak ki és fogadjanak el olyan politikai keretet, amely segít irányítani az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének alkalmazását, és határidőket, felülvizsgálati záradékot, valamint nyomon követési mechanizmusokat is tartalmaz; mélyen meg van győződve arról, hogy a 42. cikk (7) bekezdésének életbe léptetését követő összes nemzeti, kétoldalú vagy többoldalú intézkedésről értesíteni kell a Tanácsot, illetőleg egyidejűleg nyilvánosságra kell hozni őket;

10.  megjegyzi, hogy az EUMSZ 222. cikkének szolidaritási záradéka lehetővé teszi, hogy az összes vonatkozó uniós eszközt Franciaország és a terrorizmus elleni küzdelemben közvetlenül érintett többi tagállam rendelkezésére bocsássák; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 222. cikke kifejezetten az európai terrortámadások következményeivel kapcsolatos fellépésre irányul, és foglalkozik az európai nemzeti bűnüldöző hatóságok közötti nem kielégítő együttműködés és koordináció problémájával;

11.  meggyőződése, hogy a tagállamokban és uniós szinten meglévő kapacitásokra építve az Uniónak állandó polgári-katonai főhadiszállásra van szüksége, stratégiai és operatív szinten, és ennek a struktúrának stratégiai és operatív vészhelyzeti tervezés lenne a feladata, beleértve az EUSZ 42. cikke (7) bekezdése és 42. cikke (2) bekezdése által előírt kollektív védelmet, valamint annak jövőbeni alkalmazását a NATO megfelelő struktúráival szorosan együttműködve;

12.  úgy véli, hogy az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének jelenlegi alkalmazása katalizátor szerepet tölthetne be a Szerződés összes biztonsággal és védelemmel kapcsolatos intézkedésében rejlő lehetőségek megvalósítása terén, aminek e bekezdés alkalmazásához hasonlóan kellene történnie;; e tekintetben emlékeztet a védelmi csomag teljes körű és megfelelő alkalmazásának fontosságára, amely a védelmi beszerzésekről szóló 2009/81/EK irányelvet és a Közösségen belüli transzferekről szóló 2009/43/EK irányelvet foglalja magában;

13.  felhívja az európai országokat, hogy továbbra is ajánljanak fel minden támogatást a terrorizmus elleni küzdelemhez, és alkalmazzanak szigorúbb megközelítést belföldön és külföldön egyaránt;

14.  mélységes aggodalmának ad hangot, amiért a párizsi támadások fő felelősei – úgy tűnik – európai uniós ország állampolgárai voltak, az Unióban születtek és éltek, ezért megfelelő lépések tételére hív fel a fegyverek, robbanószerek és terrorizmussal gyanúsított személyek mozgásának ellenőrzése érdekében;

15.  sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a strukturált információcserét és az operatív együttműködést a határvédelem, a rendőrség és egyéb bűnüldöző hatóságok között, valamint a hírszerzési információk cseréjét a nemzeti adatbázisok összekapcsolása révén, teljes mértékben kihasználva a már meglévő kereteket, például az Europol biztonságos információs és hírszerzési platformját (SIENA), és az Europol egyéb platformjainak és szolgáltatásainak a lehető legnagyobb mértékű igénybevétele révén;

16.  kitart amellett, hogy a radikalizálódás felszámolását, beleértve a fiatalokat célzó országos szintű erőfeszítéseket, valamint az erőszakos szélsőségesség és a terrorizmus elleni harcot olyan átfogó módon kell megközelíteni, amely egyrészt a társadalmi kohézió, a bűnmegelőzés és a célzott rendészeti intézkedések, másrészt az emberek, nem pedig gépek által megállapított egyedi gyanún vagy konkrét fenyegetéseken alapuló biztonsági fellépések megerősítésére összpontosít; ezenkívül hangsúlyozza, hogy meg kell szigorítani a fegyverek megszerzésére és birtoklására vonatkozó szabályokat, a kiviteli szabályokat, valamint az illegális fegyverkereskedelem elleni harcot;

17.  közös uniós külpolitika kidolgozását kéri Szíria és a tágabb közel-keleti térség jövőjével kapcsolatban, az összes érintett szereplővel együttműködve; úgy véli, hogy e politika a jövőbeli globális uniós stratégia szerves része kell, hogy legyen;

18.  úgy véli, hogy a kölcsönös segítségnyújtási záradék alkalmazása egyedülálló lehetőséget jelent egy erős és fenntartható európai védelmi unió alapjainak megteremtésére; úgy véli, hogy az EU csupán önálló biztonsági és védelmi képesség birtokában lesz felkészült, és áll majd készen a jelentős belső és a külső biztonsági fenyegetések és kihívások kezelésére;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, az Európai Bizottság elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a NATO főtitkárának, az ENSZ főtitkárának, az Egyesült Államok elnökének és az Egyesült Államok védelmi miniszterének.

(1) HL C 419., 2015.12.16., 138. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat