– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0012/2016),
A. mivel a Bizottság legutóbbi őszi előrejelzése szerint az euróövezetben a gazdasági fellendülés bővülése várható, a reál GDP 2015-ben az előrejelzés szerint 1,4%-kal, 2016-ban 1,7%-kal, 2017-ben pedig 1,8%-kal fog nőni; mivel a növekedés nem stabil alapokon áll; mivel a gazdasági növekedéshez kulcsfontosságú a fenntartható és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformok végrehajtása melletti erős politikai elkötelezettség;
B. mivel ugyanezen előrejelzés szerint a munkanélküliség az euróövezetben várhatóan lassan csökkenni fog, a 2014. végi 11,6%-ról 2016 végére 10,5%-ra; mivel a különböző tagállamok munkanélküliségi rátái jelentősen eltérnek, a németországi 6,4%-tól a görögországi 26,6%-ig; mivel a munkanélküliség – különösen a munkanélküli fiatalok és a tartósan munkanélküliek nagy száma miatt – továbbra is riasztó szinten van sok tagállamban;
C. mivel szintén ugyanezen előrejelzés szerint a pénzügyi kilátások az euróövezetben javulást fognak mutatni, várhatóan csökkeni fog a költségvetési hiány (a 2014-es 2,4%-ról 2016-ra 1,7%-ra) és az államadósság (a 2014. végi 94%-ról 2016 végére 92,5%-ra);
D. mivel az alacsony energiaárak – noha negatívan befolyásolják az inflációs várakozásokat – segíthetik a gazdasági fellendülést;
E. mivel ezeket a folyamatokat főleg a magánfogyasztás, a kivitel és külső tényezők, mint például a – különösen a nyersolaj esetében – alacsony energiaárak támogatják, miközben az euróövezetben a magán- és közberuházások továbbra is a válság kezdete előtt megfigyelhető szinteknél jelentősen alacsonyabb szinten vannak, és a beruházások aránya a GDP-n belül több évtizede egyenletesen csökken;
F. mivel az EKB 2015 szeptemberi előrejelzése szerint az átlagos inflációs ráta az euróövezetben – miután 2015 első felében nullához közel maradt – várhatóan nőni fog, 2016-ban 1,1%-ra, 2017-ben pedig 1,7%-ra emelkedve;
G. mivel az EUMSZ 127. cikkének (2) bekezdése megköveteli a Központi Bankok Európai Rendszerétől „a fizetési rendszerek zavartalan működésének” előmozdítását;
H. mivel 2014-ben az EKB a fő refinanszírozási műveletekre alkalmazott kamatlábat a hatályban lévő alsó határig csökkentette, a betéti rendelkezésre állás kamatlábát pedig -0,20%-ig; mivel a kamatlábak leszállítása nem vonta maga után sem a háztartások, sem a vállalkozások – különösen a kkv-k – számára nyújtott hitelek növekedését, ami hozzájárult ahhoz, hogy az EKB nem szokványos monetáris politikai intézkedésekbe kezdett;
I. mivel az Európai Központi Bank felügyeleti tevékenysége keretében eddig nem mindig vette megfelelően figyelembe az arányosság elvét;
J. mivel a kkv-k képezik az európai gazdaság gerincét, és a bankrendszer hozzájárul versenyképességük és növekedésük biztosításához; mivel a mikro-, kis- és középvállalkozásokba irányuló hiteláramlás megkönnyítése alapvető jelentőségű, hiszen ezek képviselik az összes üzleti vállalkozás 99%-át az Unióban és az uniós munkahelyek 80%-át biztosítják, így kulcsszerepet játszanak a gazdasági növekedés előmozdításában, a munkahelyteremtésben és a társadalmi különbségek csökkentésében; mivel a banki hitelezési tevékenység mértéke lassan növekszik;
K. mivel 2014-ben az EKB a célzott hosszabb lejáratú refinanszírozási műveleteket (CHLRM) és kiválasztott magánszektorbeli eszközöket érintő eszközvásárlási programokat hajtott végre, amelyek célja a reálgazdaságba irányuló hiteláramlás támogatása volt;
L. mivel 2015. január 22-én az EKB 1,1 billió euró összegű kiterjesztett eszközvásárlási programot indított, amely a tervek szerint 2016. szeptemberig tart, és addig mindenképpen, amíg az infláció tartósan nem alakul a tervezettek szerint;
M. mivel az EKB a kötvényvásárlási programmal jelentős mértékű kockázatot emelt be mérlegébe;
N. mivel az egységes felügyeleti mechanizmus, a bankunió első pillére 2014. november 4-én kezdte meg teljes körű működését az euróövezet 122 legnagyobb bankja feletti közvetlen felügyelet EKB-ra való átruházásával; mivel ezzel párhuzamosan e jelentős bankok átfogó értékelésére került sor, amely eszközminőség-vizsgálatból és stressztesztelésből állt, és 2014. október 26-án fejeződött be; mivel az Egységes Szanálási Mechanizmus, a bankunió második pillére 2015 elején lépett hatályba, míg a bankunió harmadik pillére, az egységes betétbiztosítási rendszer még nem került létrehozásra;
1. emlékeztet arra, hogy a következő években az euróövezetben várható földrajzilag egyenlőtlen és szerény fellendülést erősíteni kell és az esetleges gazdasági növekedést fokozni kell a sok euróövezetbeli tagállamban tapasztalható magas munkanélküliségi ráta és az adósságterhek csökkentéséhez; hangsúlyozza, hogy sok tagállam hasonló jellegű makrogazdasági kihívásokkal küzd; hangsúlyozza, hogy javítani kell a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló köz- és magánberuházások feltételeit, és további erőfeszítéseket kér a reálgazdaság finanszírozásának biztosítására; úgy véli, hogy a tagállamoknak eredményeket kell felmutatniuk a fenntartható és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformok végrehajtása terén;
2. helyteleníti a kkv-k és a nagyobb vállalatok számára nyújtott finanszírozás költségei, a kis és nagy összegű hitelek kamatlába és az euróövezet különböző országaiban található kkv-k számára nyújtott finanszírozás költségei között megfigyelhető nagy – bár fokozatosan csökkenő – különbséget, de elismeri a monetáris politika korlátait ebben a tekintetben; ezzel összefüggésben tudomásul veszi a takarék-, szövetkezeti és egyesületi bankok szerepét, és hangsúlyozza, hogy a szabályozási keretnek figyelembe kell vennie sajátos működési elveiket és tiszteletben kell tartania egyedi küldetésüket, valamint hogy a felügyeleti hatóságoknak szem előtt kell tartaniuk ezeket a szempontokat, és figyelembe kell venniük azokat gyakorlataik és megközelítésmódjuk kialakítása során;
3. hangsúlyozza, hogy az EKB kedvező finanszírozási feltételek fenntartására irányuló intézkedéseinek folytatása ellenére az euróövezetbeli magán- és közberuházások szintje jelentősen alacsonyabb, mint a jelenlegi válságot megelőző szintek; e tekintetben üdvözli az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) létrehozását, valamint a Bizottság azon tervét, hogy valódi tőkepiaci uniót hoz létre, amelynek célja a finanszírozási források diverzifikálása az uniós gazdaságban, a határokon átnyúló beruházások fellendítése és a vállalkozások, különösen a kkv-k finanszírozáshoz jutásának növelése;
4. megjegyzi, hogy az államadósság-válság, a zuhanó infláció, a hitelkeretek szűkülése és a lassú gazdasági növekedés jelentette összetett gazdasági környezet problémájára adott válaszként, illetve a nullás alsó határhoz közeli kamatlábakkal az EKB nem szokványos monetáris politikai eszközökhöz folyamodott;
5. tudomásul veszi az eszközvásárlási program pénz- és hiteldinamikára gyakorolt pozitív, ám még mindig szerény mértékű hatását, melynek köszönhetően 2015 első három negyedévében a vállalkozásoknak nyújtott hitelek ugyan még mindig alacsony szinten mozognak, de az általános hitelfeltételek fokozatosan lazultak, tovább mérséklődött az új hitelek feltételeinek szigora, csökkent az elutasított hitelkérelmek száma, nőtt a hitelek iránti kereslet, és fokozatosan nőtt a magánberuházások mértéke, ugyanakkor továbbra is jelentős különbségek vannak az euróövezeti gazdaságok között; továbbá megjegyzi, hogy az eszközvásárlási program elindítása óta növekedni kezdtek a középtávú inflációs várakozások, és fokozatosan a 2%-os cél felé tartanak, miközben csökkenhetett a deflációs csapda kockázata; kéri az EKB-t, hogy az eszközvásárlási programot lehetőség szerint megkülönböztetés nélkül minden tagállamra alkalmazza, az EKB-ra vonatkozó szabályok tiszteletben tartása mellett;
6. elvárja, hogy az EKB az EUMSZ 282. cikke értelmében hozzájáruljon az Unión belüli általános gazdaságpolitikához és célkitűzéseinek megvalósításához, feltéve, hogy az árstabilitással kapcsolatos fő küldetésének sikere nem kerül veszélybe;
7. hangsúlyozza, hogy az EKB hozzájárulása magában foglalja a reálgazdaságnak való, alacsony költségekkel járó hitelezés növelését és a gazdasági fellendülés elősegítését a munkahelyteremtés, a növekedés és a stabilitás irányába;
8. aggódik az EKB nem szokványos monetáris politikai eszközeinek esetleges nem szándékolt következményei és hosszú távú hatásai miatt; tudatában van annak, hogy ezen intézkedések kivezetése összetett feladat lesz, amelyet a nem szándékolt piaci torzulások kiküszöbölése érdekében gondosan meg kell tervezni, különös tekintettel az intézkedések megszüntetésének megfelelő, körültekintő és a megfelelő időkeretek között történő kezelésére; kéri az EKB-t, hogy kísérje gondosan figyelemmel az eszközvásárlási programjaival járó kockázatokat; kitart amellett, hogy a monetáris politika nem oldhatja meg a sok tagállamban meglévő pénzügyi és gazdasági problémákat és nem helyettesítheti a szükséges fenntartható és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformokat, költségvetési konszolidációt és célzott beruházásokat;
9. óvatosságra int az egyes tagállamokban tartósan alacsony kamatszintek által a pénzügyi stabilitásra kifejtett esetleges kockázatok miatt, amelyek káros hatást gyakorolhatnak az életbiztosítási és nyugdíjtervekre; elismeri, hogy a hosszú távú kamatok tükrözik az alapvető makrogazdasági feltételeket és monetáris politikai döntéseket;
10. tekintettel az EKB éves jelentésében foglalt figyelmeztetésre, mely szerint a bankrendszeren kívüli hitelezés elmúlt évtizedben látott – eszközértékben kifejezve 22 billió eurós volumenre történő – folyamatos bővülése további kezdeményezéseket tesz szükségessé a növekvő árnyékbankrendszer sebezhető pontjainak értékelése és nyomon követése céljából, kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a makroprudenciális felügyelet, valamint az árnyékbanki tevékenység kockázatainak enyhítését szolgáló, rendelkezésre álló szakpolitikai eszközök javítására;
11. üdvözli az EKB 2012. augusztusi kategorikus kijelentését, melyben ígéretet tett arra, hogy „minden lehetőséget kihasznál” az euró védelme érdekében;
12. arra a következtetésre jut, hogy az állami és magánszektorbeli kibocsátású, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok másodlagos piacokon történő felvásárlására irányuló program hatékonyabb lehetne;
13. rámutat az Európai Bíróság C-62/14. sz. ügyben hozott 2015. június 16-i ítéletében megfogalmazott aggodalmakra, melyek szerint az EKB esetleg veszteségek jelentős kockázatának, valamint adósságcsökkentés kockázatának van kitéve, amikor államkötvényeket vásárol másodlagos piacokon; megjegyzi, hogy ugyanez az ítélet kifejti, hogy mindez semmiben sem változtat azon a ténymegállapításon, hogy az EKB-nak joga van arra, hogy államkötvényeket vásároljon a másodlagos piacokon, és hogy ezek a vásárlások nem sértik a tagállamok monetáris finanszírozására vonatkozó tilalmat;
14. hangsúlyozza, hogy a bankszektor mára megoldott strukturális gyengeségei mellett az állami és magánszféra eladósodottságának magas és eltérő szintjei is akadályozzák a monetáris politika helyes átültetését, és hogy az EKB által alkalmazott nem szokványos monetáris politika önmagában nem képes megváltoztatni ezt a helyzetet;
15. sürgeti a makrogazdasági kiigazítási programot végrehajtó tagállamokat, hogy a 2013. május 21-i 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének (9) bekezdése szerint járjanak el annak érdekében, hogy átfogó ellenőrzést végezzenek államháztartásuk tekintetében, hogy egyebek között megállapíthassák a túlzott adósságszint kialakulásához vezető okokat, illetve hogy feltárják az esetleges szabálytalanságokat; hangsúlyozza, hogy ezen ellenőrzés céljának a múltban elkövetett hibák jobb megértésének, nem pedig egy ad hoc adósság-átütemezési folyamat elindításának kell lennie, amely egyes tagállamokban újból adósságválsághoz vezethetne;
16. hangsúlyozza, hogy a meglévő gazdaságirányítási keretet megfelelően tiszteletben kell tartani és végre kell hajtani, a nagy és kis tagállamok közötti különbségtétel nélkül; megismétli, hogy a ciklikusan kiigazított, egyszeri és ideiglenes intézkedésektől megtisztított, egyensúlyközeli vagy többletben lévő költségvetési pozíciók középtávú céljának betartása lehetővé fogja tenni a tagállamok számára a rendes ciklikus ingadozások kezelését, miközben az államháztartás hiányát a GDP 3%-ának megfelelő referenciaértéken belül tartják; úgy ítéli meg, hogy a megerősített Stabilitási és Növekedési Paktumban rendelkezésre álló összes meglévő eszközt fel kell használni a stabilitás és a növekedés fenntarthatóságának növelésére;
17. megerősíti elkötelezettségét az EKB monetáris politika irányítása terén élvezett, a Szerződésben rögzített függetlenségének tiszteletben tartása mellett; úgy ítéli meg, hogy a központi bank függetlensége kulcsfontosságú az árstabilitás fenntartására irányuló cél eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a kormányoknak és a nemzeti hatóságoknak ezért tartózkodniuk kell attól, hogy az EKB-től egyedi intézkedések megtételét kérjék;
18. emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 127. cikke kimondja, hogy az árstabilitás fenntartására vonatkozó elsődleges céljának sérelme nélkül az EKB-nak támogatnia kell az Unión belüli általános gazdaságpolitikát, és ezt az EUMSZ 282. cikke tovább részletezi;
19. felhívja a figyelmet az EUMSZ 123. cikkére, a Központi Bankok Európai Rendszere alapokmányának 21. cikkére és az 1993. december 13-i 3603/93/EK tanácsi rendelet 7. cikkére, amelyek kimondják, hogy a nemzeti központi bankok vagy az EKB nem vásárolhatnak közvetlenül az EU, illetve nemzeti állami hatóságok vagy szervek által kibocsátott adósságinstrumentumokat; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az ilyen vásárlásokra a másodlagos piacokon van lehetőség;
20. üdvözli az EKB azon törekvését, hogy 2% közeli, de azt meg nem haladó mértékűre növelje az inflációt, mivel ez hozzájárulhat egyéb uniós politikák sikeréhez is, és növelheti a versenyképességet, a gazdasági növekedést és a munkahelyek számát Európában, ha célzott beruházásokkal, nagyratörő és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformokkal és pénzügyi konszolidációval együtt valósul meg;
21. üdvözli az EKB által azon a téren tett előrelépést, hogy nyilvánosságra hozza ülései jegyzőkönyveinek összefoglalóit, és várja, hogy a bank további lépéseket jelentsen be kommunikációs csatornái átláthatóságának javítására; úgy véli, hogy még további előrelépést lehetne elérni, különösen a különleges védelmi mechanizmus tekintetében;
22. üdvözli azt a mostanára általános tendenciát – amelynek az EKB egyik élharcosa volt –, hogy a nagyobb központi bankok közvetlenül döntéseik meghozatala után nyilvánosan megindokolják azokat; továbbá üdvözli az átmeneti likviditási problémákkal szembesülő fizetőképes pénzügyi intézményeket (többnyire nemzeti bankokat) érintő világosabb és átláthatóbb sürgősségi likviditási támogatási eljárások közzétételét;
23. emlékeztet azon kérésére, hogy az EKB éves jelentése tartalmazzon visszajelzést a Parlament éves jelentésében foglalt észrevételekkel kapcsolatban; úgy véli, hogy hasznos lenne, ha a monetáris és pénzügyi feltételekre vonatkozó értékelése mellett az EKB az EKB Kormányzótanácsának havi ülését követő nyilatkozatában szerepeltetni tudná az euróövezet egészében tapasztalható kibocsátási rések mértékére vonatkozó értékelését;
24. emlékeztet arra, hogy a negyedéves monetáris párbeszéd fontos a monetáris politika átláthatóságának biztosításához a Parlament és a szélesebb nyilvánosság felé; üdvözli azt a gyakorlatot, mely szerint az EKB képviselői pontos és részletes válaszokat adnak az EP-képviselők kérdéseire; továbbá üdvözli az EKB azon gyakorlatát, hogy írásban kiegészítő tájékoztatást ad azokban az esetekben, amikor a viták során adott válaszok nem kielégítőek és/vagy nem terjednek ki minden részletre;
25. hangsúlyozza, hogy világosan el kell különíteni az EKB felügyeleti szerepét és monetáris politikai feladatait, és e két feladatkör keveredése nem vezethet összeférhetetlenséghez az EKB berkeiben; e tekintetben emlékeztet arra a vezérelvre, hogy a monetáris vagy felügyeleti szakpolitikai döntéshozatal során alkalmazott eszközt az elérni kívánt céltól és a felmerülő problémától függően kell kiválasztani;
26. hangsúlyozza, hogy meg kell teremteni a demokratikus elszámoltathatóságot az EKB-ra a felügyeleti feladatokkal, valamint a trojka és a kvadriga programjaiban betöltött tanácsadó szerepével összefüggésben ruházott új felelősségi körökre való tekintettel;
27. hangsúlyozza az Európai Rendszerkockázati Testület szervezeti függetlenségének jelentőségét, és felhívja az EKB-t, hogy fontolja meg, miként lehetne növelni e testület függetlenségét;
28. kéri a Bizottságot, hogy az arányosság elvét különösen figyelembe véve teljesen dolgozza át az átfogó analitikus hiteladatbázis (AnaCredit) létrehozására irányuló javaslatát, és ennek során összpontosítson a megfelelő küszöbértékek meghatározására annak érdekében, hogy minimalizálja az adminisztratív költségeket, különösen a kisebb pénzügyi intézmények számára;
29. üdvözli, hogy Mario Draghi a 2015. szeptember 23-i monetáris párbeszéd alkalmával kifejezésre juttatta, hogy kész tájékoztatni az Európai Parlamentet az EKB olyan szervezeteken belül elfoglalt álláspontjáról, mint a Pénzügyi Stabilitási Tanács vagy a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság;
30. emlékeztet arra, hogy az EKB szerepei közé tartozik a pénzügyi stabilitás védelme, így a megfelelő likviditás biztosítása annak érdekében, hogy megelőzze a nyilvános bankpánikokat az eurórendszer hálózatához kapcsolódó fizetőképes bankokban;
31. emlékeztet arra, hogy az EKB trojkában és kvadrigában betöltött szerepét a kettes csomagban (a 472/2013/EU rendelet 7. cikke) kodifikálták; tudomásul veszi az Európai Bíróság C-62/14. sz. ügyben hozott 2015. június 16-i ítéletét, és felhívja az EKB-t, hogy intézkedései során vegye ezt figyelembe; sürgeti az EKB-t, hogy értékelje újra, és ha szükséges erősítse meg a politikai döntésektől való függetlenségét;
32. kéri a trojka működési módjának és az EKB trojkában és kvadrigában való részvételének alapos értékelését, a felelősségi körök tisztázása, valamint a mentőprogramok elfogadásával és végrehajtásával kapcsolatos demokratikus elszámoltathatóság növelése céljából;
33. emlékeztet a Parlamentnek a trojka szerepéről és műveleteiről szóló vizsgálatról elfogadott 2014. február 28-i jelentésére, amelyben felkéri a következő Parlamentet, hogy folytassa az említett jelentésben megkezdett munkát, annak fő megállapításait dolgozza ki részletesebben, valamint folytasson további vizsgálatokat;
34. felhívja a tagállamokat, a Tanácsot és az EKB-t, hogy tegyenek meg mindent a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében az EKB döntéshozatali szervein belül, és fordítsanak szoros figyelmet erre a kérdésre e szervek, különösen a Kormányzótanács és az Igazgatóság tagságának megújításakor;
35. megjegyzi, hogy 2015. november 24-én a Bizottság javaslatot terjesztett elő a bankbetétekre vonatkozó, az egész euróövezetre kiterjedő betétbiztosítási rendszer bevezetésére;
36. üdvözli a tőkepiaci unióval kapcsolatos projektet és annak esetleges hozzájárulását a finanszírozási csatornák kiegyensúlyozásához, amit nem a finanszírozási eszközök csökkentésével vagy jelenlegi szinten tartásával, hanem azok bővítésével és diverzifikálásával kíván elérni, hozzájárulva az euróövezeti gazdaságok bankrendszertől való túlzott függésének csökkentéséhez, és egy döntő fontosságú „lengéscsillapítót” hozva létre a monetáris unió számára; ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy a tőkepiaci unió nem foghatja vissza a személyes kapcsolatokon alapuló banki szolgáltatásokra összpontosító reálgazdaságot, mivel ez a kisebb cégek számára legmegfelelőbb finanszírozási forma;
37. utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.