Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2128(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0026/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0026/2016

Viták :

PV 07/03/2016 - 15
CRE 07/03/2016 - 15

Szavazatok :

PV 08/03/2016 - 6.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0071

Elfogadott szövegek
PDF 568kWORD 167k
2016. március 8., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
2014. évi éves jelentés az EU pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem
P8_TA(2016)0071A8-0026/2016

Az Európai Parlament 2016. március 8-i állásfoglalása az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló 2014. évi éves jelentésről (2015/2128(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 325. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – a csalás elleni küzdelem – 2014. évi éves jelentés” című, 2015. július 31-i jelentésére (COM(2015)0386) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2015)0151, SWD(2015)0152, SWD(2015)0153, SWD(2015)0154, SWD(2015)0155 és SWD(2015)0156),

–  tekintettel az OLAF 2014. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az OLAF Felügyelő Bizottságának 2014. évi tevékenységi jelentésére,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt,

–  tekintettel az Európai Unió költségvetésének 2014 végéig megvalósított védelméről szóló, 2015. október 8-i bizottsági közleményre (COM(2015)0503),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A korrupció elleni küzdelem az EU-ban: az üzleti élet és a civil társadalom szempontjainak figyelembevétele” című, 2015. szeptember 16-i véleményére (CCMI/132),

–  tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” című, 2014. február 3-i jelentésére (COM(2014)0038),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló program (Hercule III program) létrehozásáról és a 804/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 250/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2013. július 17-i bizottsági javaslatra (COM(2013)0534),

–  tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet helyébe lépő, 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2012. július 11-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0363),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Unió korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(4), az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2010. május 18-i nyilatkozatára(5) és a korrupció elleni uniós küzdelemről szóló, 2011. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2011)0308),

–  tekintettel az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a héabevétel-kiesésről szóló, az Európai Bizottság által megrendelt 2015. évi jelentésre,

–  tekintettel az uniós kohéziós kiadások terén fennálló közbeszerzési problémákról szóló számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel az Európai Bíróság által a C-105/14. számú (Taricco és mások) ügyben hozott ítéletre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottságvéleményére (A8-0026/2016),

A.  mivel a tagállamok és a Bizottság közösen felelősek az uniós költségvetés mintegy 80%-ának végrehajtásáért; mivel elsődlegesen a tagállamok felelősek a saját források – többek között héa és vámok formájában történő – beszedéséért;

B.  mivel a megfontolt közkiadásoknak és az EU pénzügyi érdekei védelmének központi helyet kell elfoglalniuk az uniós politikában a polgárok bizalmának növelése érdekében, pénzük megfelelő, hatékony és eredményes felhasználásának biztosítása által; mivel ezt a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást össze kell kapcsolni a „minden euró lehető legjobb felhasználása” megközelítéssel;

C.  mivel a jó teljesítmény eléréséhez hozzátartozik, hogy a teljesítmény-ellenőrzéseken keresztül rendszeresen értékeljék a bemeneteket, kimeneteket, eredményeket és hatásokat;

D.  mivel a tagállamok jogi és adminisztratív rendszereinek sokfélesége megnehezíti a szabálytalanságok leküzdését és a csalás elleni küzdelmet, és ezért a Bizottságnak meg kell sokszoroznia az arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a csalás és a korrupció elleni küzdelem ténylegesen megvalósuljon, valamint kézzelfoghatóbb és kielégítőbb eredményekre vezessen;

E.  mivel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) feladata az Unió pénzügyi érdekeinek védelme a csalások, korrupció és más illegális tevékenységek kivizsgálásával; mivel Felügyelő Bizottságát azért hozták létre, hogy vizsgálati feladatai végrehajtásának rendszeres nyomon követése révén megerősítsék és garantálják az OLAF függetlenségét; mivel a Felügyelő Bizottság a főigazgató által a 883/2013/EU, Euratom rendelet 7. cikke (8) bekezdésének megfelelően rendelkezésre bocsátott információk alapján nyomon követi az eljárási garanciák alkalmazásával és a vizsgálatok időtartamával kapcsolatos fejleményeket;

F.  mivel a korrupció minden tagállamban jelen van, és évente mintegy 120 milliárd euróval károsítja meg az EU költségvetését, amint azt a Bizottság az Európai Unió korrupcióellenes politikájáról szóló, 2014 februárjában közzétett első jelentésében megállapítja;

G.  mivel a korrupció segítheti a szervezett bűnözői vagy terrorista hálózatok tevékenységeinek finanszírozását; mivel a korrupció egyúttal megrendíti a polgárok intézményekbe és demokratikus eljárásokba vetett bizalmát;

H.  mivel – azon a civilizációs előfeltevésen túlmenően, hogy a jogállamiság bizonyos etikai elvárásokat is támaszt – a csalás és a korrupció leküzdése hozzájárul az Unió versenyképességéhez a globális gazdaságban;

1.  tudomásul veszi a Bizottság „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – a csalás elleni küzdelem – 2014. évi éves jelentés” című jelentését; kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló éves jelentéseiben hamarabb válaszoljon a Parlament kéréseire;

A szabálytalanságok feltárása és jelentése

2.  megjegyzi, hogy a jelentett szabálytalanságok összértéke mintegy 3,24 milliárd eurót tesz ki. hangsúlyozza, hogy a 2014-ben jelentett csalárd és nem csalárd szabálytalanságok teljes pénzügyi hatása 36%-kal nagyobb volt mint 2013-ban, míg az ilyen szabálytalanságok száma 48%-kal nőtt; hangsúlyozza, hogy a kiadásokhoz kapcsolódó 2,27 milliárd eurónyi jelentett szabálytalanság az összes kifizetés 1,8%-ának felel meg;

3.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak 2014-ben jelentett 16 473 szabálytalanságból 1 649 volt csalárd, amely 538,2 millió euró összeget érintett; megjegyzi, hogy a kiadásokhoz kapcsolódó csalárd szabálytalanságok 362 millió eurót érintettek, ami az összes kifizetés 0,26%-át teszi ki, a bevételekhez kapcsolódó csalárd szabálytalanságok pedig 176,2 millió eurót érintettek, ami a 2014-ben beszedett hagyományos saját források bruttó összegének 0,88%-át teszi ki;

4.  hangsúlyozza, hogy a 2014-ben jelentett nem csalárd szabálytalanságok teljes pénzügyi hatása 47%-kal nagyobb volt mint 2013-ban, míg számuk 5%-kal csökkent; megjegyzi továbbá, hogy a kiadásokhoz kapcsolódó nem csalárd szabálytalanságok az összes kifizetés 1,54%-át, a bevételekhez kapcsolódó nem csalárd szabálytalanságok pedig a 2014-ben beszedett hagyományos saját források 3,66%-át érintették;

5.  sürgeti a Bizottságot, hogy vállaljon teljes felelősséget az uniós költségvetésből jogosulatlanul kifizetett pénzeszközök visszafizettetéséért, valamint a saját források beszedésének javításáért, és a jelentéstétel vonatkozásában dolgozzon ki minden tagállamra nézve egységes elveket annak érdekében, hogy biztosítsák a megfelelő, összehasonlítható és pontos adatok gyűjtését;

6.  kiemeli, hogy a nem csalárd szabálytalanságok gyakran állnak összefüggésben a bonyolult szabályok és követelmények ismeretének hiányával; úgy véli, hogy a szabályok és eljárások tagállamok és Bizottság általi egyszerűsítése csökkenteni fogja az ilyen szabálytalanságok számát; úgy ítéli meg, hogy a szabálytalanságok – többek között a csalás – elleni küzdelem tudatosságot igényel minden intézményi testületben európai, nemzeti, regionális és helyi szinten, valamint a nyilvánosság körében; megjegyzi, hogy létfontosságú egy olyan kultúra kialakítása, amelynek köszönhetően megelőzhető és felszámolható a csalás az alapok végrehajtásában érintett valamennyi intézményben és testületben, és felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a bevált gyakorlatok cseréjét;

7.  emlékeztet, hogy a pénzügyek fenntarthatóbb alapokra helyezésére irányuló célkitűzéssel a tagállamok folyamatos költségvetési konszolidációra és megszorításokra kényszerülnek, és határozottan úgy véli, hogy minden rendelkezésre álló forrásra szükség van ahhoz, hogy a tagállamokban beruházásokat lehessen végrehajtani a fenntartható gazdasági növekedés előmozdítása céljával; úgy véli, hogy az összes vonatkozó szakpolitikai eszköz bevetésével – például bűnügyi nyomozással, megbízható elemzési modellek kidolgozásával, és a Bizottság elégtelen politikájával összefüggő fogyatékosságok és kudarcok orvoslásával – minden szükséges lépést meg kell tenni annak érdekében, hogy a kereskedelempolitika és a kapcsolódó előirányzatok terén megelőzzünk és megakadályozzunk minden csalást; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek még nagyobb erőfeszítéseket annak biztosítása érdekében, hogy az EU költségvetéséből származó pénzösszegek helyes, az európai növekedéshez és foglalkoztatáshoz hozzájáruló módon kerüljenek felhasználásra, és hogy a csalások feltárását követően visszaköveteljék a vámtartozásokat; általánosságban hangsúlyozza, hogy a tiltott kereskedelem és pénzmozgás elleni küzdelem továbbra is határozott prioritás az EU és a tagállamok számára egyaránt;

8.  üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a csalás elleni többéves stratégiát, amely segítséget nyújt az egyes tagállamok által bejelentett szabálytalanságok számát illető jelentős különbségek kiküszöbölésében;

Bevételek – saját források

9.  aggodalommal állapítja meg, hogy a hagyományos saját források csalás által érintett összege 191%-kal magasabb volt 2014-ben, mint 2013-ban, a nem csalárd szabálytalanságok által érintett összeg pedig 146%-kal magasabb volt 2014-ben, mint az előző évben;

10.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hagyományos saját források 2014. évi tagállamonkénti átlagos – a csalárd és nem csalárd szabálytalanságokat egyaránt tartalmazó – visszafizetési rátája 24%, ami az eddigi legalacsonyabb arány; sürgeti a tagállamokat, hogy gyorsabban fizettessék vissza a visszafizetendő összegeket, és különösen sürgeti azokat a tagállamokat, amelyeknek a legnagyobb összegeket kell visszafizettetniük, hogy javítsák ezirányú fellépésüket;

11.  aggódik a héa-hiány és a héa-beszedés kapcsán keletkező becsült adókiesés miatt, amely 168 milliárd eurót tett ki 2013-ban; hangsúlyozza, hogy a becsült átlagos héa-kiesés a 2014-ben megvizsgált 26 tagállam közül 13-ban meghaladta a 15,2%-ot; rámutat, hogy a Bizottság nem fér hozzá a tagállamok között az úgynevezett körhintacsalások megelőzése és felszámolása érdekében megosztott információkhoz; felhívja valamennyi tagállamot, hogy vegyen részt az EUROFISC hálózatban, annak minden tevékenységi területén, a csalás elleni küzdelem szempontjából hasznos információk cseréjének megkönnyítése érdekében; megismétli, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezik a tagállamok által hozott intézkedések ellenőrzésére és felügyeletére; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben éljen végrehajtási hatáskörével mind a tagállamok ellenőrzése, mind támogatása terén a héa-csalás és az adókikerülés elleni küzdelmük során; tudomásul veszi, hogy a Bizottság 2013 óta a gyorsreagálási mechanizmust alkalmazza a kiterjedt és hirtelen héa-csalás kezelésére;

12.  biztatja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan mechanizmust, amely az adók kikerülése helyett az adók szabályos megfizetésére ösztönzi a vállalkozásokat;

13.  megállapítja, hogy az Eurojust és az Europol egyre több koordinációs központot támogat; üdvözli a Vertigo 2 és 3 határokon átnyúló műveletek eredményeit és a német, lengyel, holland, brit, belga, spanyol, cseh és svájci bűnüldözési és igazságügyi hatóságok közötti hatékony együttműködést, amely hozzávetőlegesen 320 millió euró adó, többek között héa elcsalásáért felelős bűnözői hálózatok semlegesítéséhez vezetett;

14.  aggodalmát fejezi ki a vámellenőrzések és az uniós költségvetés saját forrásának minősülő adók ehhez kapcsolódó behajtása miatt; emlékeztet, hogy a tagállamok vámhatóságai végzik el azokat az ellenőrzéseket, amelyek célja kideríteni, hogy az importőrök betartják-e a vámokra és a behozatalra vonatkozó jogszabályokat, és hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék kimutatta, hogy ezen ellenőrzések minősége tagállamonként eltérő; felhívja a Bizottságot, hogy ismételten frissítse a 2014-ben kiadott Vámellenőrzési útmutatót a Számvevőszék által kimutatott hiányosságok – például a más tagállamokban nem vámkezelt importáruk kezelésével kapcsolatos problémák – megszüntetése érdekében;

Kiadások

15.  aggodalommal állapítja meg, hogy az uniós kiadásokhoz kapcsolódó, csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma 2014-ben csak 4%-kal csökkent, miután 2013-ban 76%-kal nőtt; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést a csalárd szabálytalanságok számának csökkentése érdekében, de ne az ellenőrzési szabványok kárára;

16.  aggódik amiatt, hogy a közvetlen kezelésű uniós alapok vonatkozásában jelentett nem csalárd szabálytalanságok száma folyamatosan nő, mind az esetek számát, mind az érintett összegeket illetően; meglepődve tapasztalta, hogy az előző évhez képest megnégyszereződött a 2014-ben jelentett csalárd szabálytalanságok száma, és kéri a Bizottságot, hogy adjon erre részletes magyarázatot, illetve tegye meg a szükséges lépéseket e tendencia megfékezésére;

17.  aggályosnak tartja, hogy 2014-ben a vidékfejlesztési ágazat adta a bejelentett csalárd szabálytalanságok legnagyobb számát, és 2013-hoz képest itt volt a legnagyobb a növekedés; rámutat, hogy a természeti erőforrások (mezőgazdaság, vidékfejlesztés és halászat) tekintetében jelentett összes csalárd szabálytalanság közel 71%-ának a forrása Magyarország, Lengyelország, Olaszország és Románia;

18.  tudomásul veszi, hogy az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) vonatkozásában a tagállamok visszafizettetési aránya az átlagnál alacsonyabb, és a 2009-ben felderített szabálytalanságok kevesebb mint fele került behajtásra 2014 végéig; rámutat, hogy jelentős különbségek vannak a tagállamok között a Közös Agrárpolitika keretében feltárt szabálytalan kifizetések összegeinek visszafizettetési képessége vonatkozásában, és sürgeti Bulgáriát, Franciaországot, Görögországot és Szlovákiát, hogy jelentősen javítsák eredményeiket; elismeri, hogy az elszámolási mechanizmus (50/50 szabály) erőteljesen ösztönzi a tagállamokat arra, hogy mielőbb visszafizettessék a kedvezményezettekkel az EMGA-ból kapott jogosulatlan kifizetéseket; sajnálja, hogy 2014 a harmadik egymást követő év, amelyben nőtt az EMGA-val kapcsolatos csalárd szabálytalanságok száma, és a negyedik egymást követő év, amelyben nőtt a vidékfejlesztés területén jelentett csalárd esetek száma; hangsúlyozza a források gyorsabb visszafizettetésének szükségességét;

19.  tudomásul veszi, hogy a közös halászati politikával kapcsolatos szabálytalanságok szintje 2014-ben visszatért a 2012. évi szinthez, a 2013-ban előforduló egyszeri csúcsérték után; megállapítja, hogy a 2010–2014-es időszak alatt a szabálytalanságok leggyakrabban felderített kategóriája a „Fellépés/projekt nem jogosult a támogatásra”, amelyet a „Közbeszerzési szabályok megsértése” kategória követ;

20.  megjegyzi, hogy a kohéziós politika 2007–2013-as programozási időszakában a csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma 2014-ben 2013-hoz képest 5%-kal nőtt (306 esetet jelentettek); komoly aggodalmát fejezi ki a csalárd szabálytalanságok által érintett összegek 2014-ben bekövetkezett, 2013-hoz képesti több mint 115 millió eurós, 76%-os növekedése miatt, ami főként a Kohéziós Alap érintett összegei jelentős növekedésének (660%) tudható be; megállapítja, hogy a kohéziós politika területén 2008 és 2014 között megállapított 74 csalási esetből 61-et (82%) három tagállam – Németország (42 eset), Lengyelország (11 eset) és Szlovénia (8 eset) – jelentett; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy erre az időszakra a megállapított csalások aránya 14 tagállam esetében 0%, ami kérdéseket vet fel e tagállamok ellenőrzési rendszereinek hatékonyságával kapcsolatban;

21.  aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy egy adott szabálytalanság elkövetése és feltárása, majd végül a Bizottságnak történő jelentése között eltelt teljes idő a kohéziós területen 3 év és 4 hónapra növekedett; emlékeztet, hogy a szabálytalanságok feltárását további eljárások követik (visszafizettetési felszólítások, OLAF-vizsgálatok stb.); sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt munkálkodjon a feltárás és a jelentéstétel hatékonyságának javításán;

22.  üdvözli, hogy összességében csökkent a bejelentett szabálytalanságok száma az előcsatlakozási támogatás esetében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az előcsatlakozási támogatási eszközhöz (IPA) kapcsolódóan a szabálytalanságok folyamatosan növekvő tendenciát mutatnak 2010 óta, mind az összegek, mind az esetek száma tekintetében, és hogy Törökország járul hozzá legnagyobb mértékben e negatív fejlődéshez, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent a helyzet javítása érdekében, különösen az EU és Törökország közötti együttműködés bővítésére irányuló, küszöbön álló erőfeszítésekkel összefüggésben;

Azonosított problémák és szükséges intézkedések

Hatékonyabb jelentéstétel

23.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Parlament valamennyi tagállamban egységes jelentéstételi elvek megállapítására vonatkozó számos felhívása ellenére a helyzet továbbra sem kielégítő, és továbbra is jelentősek a különbségek az egyes tagállamok által jelentett csalárd és nem csalárd szabálytalanságok számában; úgy véli, hogy e probléma torzítja a jogsértések mértékének és az EU pénzügyi érdekei védelmének tényleges helyzetéről alkotott képet; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen komoly erőfeszítéseket, hogy megoldja a tagállamokban a szabálytalanságok feltárása tekintetében fennálló különböző megközelítések és az uniós jogi keret alkalmazása terén mutatkozó nem egységes értelmezések problémáját;

24.  üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy kétévente uniós korrupció elleni jelentést tesz közzé, és várakozással tekint a következő, 2016 elején megjelenő jelentés elé; kéri a Bizottságot, hogy illesszen be egy fejezetet az uniós intézmények teljesítményéről a korrupció elleni küzdelem terén, valamint hogy az eredendő kritikus tényezők, a veszélyeztetett területek és a korrupcióhoz vezető kockázati tényezők azonosítása érdekében végezzen további elemzést az uniós intézmények szintjén arra vonatkozóan, hogy milyen politikákat hajtanak végre;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy harmonizálja a „csalásgyanús esetek” jelentésének keretét, és állapítson meg szabályokat a tagállamokban az uniós források lehetséges csalárd felhasználásával kapcsolatban végrehajtott valamennyi igazságügyi eljárás jelentése tekintetében, külön feltüntetve a jelentésben az OLAF igazságügyi ajánlásain alapuló igazságügyi eljárásokat;

26.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a stockholmi programban meghatározott követelményeken alapuló, szigorú mutatókat és könnyen alkalmazható egységes kritériumokat magában foglaló rendszert a korrupció szintjének mérésére a tagállamokban és a tagállamok korrupció elleni politikájának értékelésére; aggodalmát fejezi ki a tagállamokból származó adatok megbízhatóságát és minőségét illetően; ezért felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt szorosan a tagállamokkal az átfogó, pontos és megbízható adatok garantálása érdekében, szem előtt tartva az egységes ellenőrzési rendszer maradéktalan végrehajtásának célját; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy korrupciós indexet a tagállamok kategóriákba sorolása érdekében;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy az egyes tagállamok által a korrupció elleni küzdelem terén vállalt kötelezettségek fokozatos és folyamatos teljesítésének megkönnyítése érdekében a korrupció elleni küzdelem terén elért eredmények éves értékelése keretében nyújtson pontos útmutatást a tagállamoknak;

28.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb mozdítsa elő a visszaélést bejelentő személyek Európai Unión belüli védelmének minimális szintjére vonatkozó jogszabályokat; felhívja az európai intézményeket személyzeti szabályzataik módosítására annak biztosítása érdekében, hogy azok ne csupán formálisan kötelezzék a tisztviselőket a szabálytalanságok bejelentésére, hanem megfelelő védelmet is szavatoljanak a visszaélést bejelentő személyek számára; felhívja azon európai intézményeket, amelyek még nem tették ezt meg, valamint más szerveket, hogy késedelem nélkül hajtsák végre a személyzeti szabályzatok 22. cikkének c) pontját; határozottan kéri, hogy valamennyi uniós intézmény fogadjon el belső szabályokat a visszaélések alkalmazottak általi jelentésére és az intézmények kötelezettségeire vonatkozóan, a középpontba állítva a visszaéléseket jelentő személyek védelmét; úgy véli, hogy ezeket a szabályokat kifejezetten ki kellene terjeszteni a nemzetközi megállapodásokkal, többek között a kereskedelmi egyezményekkel kapcsolatos csalásokat feltáró informátorokra;

29.  hangsúlyozza az információhoz való hozzáférés és a lobbizás átláthatóságának, valamint annak fontosságát, hogy uniós finanszírozással támogassák az e területen dolgozó független szervezeteket;

30.  úgy véli, hogy növelni lehetne az átláthatóság szintjét az uniós lobbizás jogalkotási alapjainak létrehozásával abból a célból, hogy a lobbitevékenységek önkéntes uniós nyilvántartásba vétele helyett az kötelező alapon történjen minden uniós intézmény vonatkozásában;

31.  sürgeti a Bizottságot, hogy összhangban a vonatkozó jogalappal, tartsa fenn a kifizetések megszakítására és felfüggesztésére vonatkozó szigorú politikáját; üdvözli, hogy a Bizottság új határozatot fogadott el a korai előrejelző rendszerről; várakozással tekint egy átfogó korai felismerési és kizárási rendszer létrehozására vonatkozó bizottsági javaslat elé; felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa jobban a tagállamokat és a helyi hatóságokat politikájának végrehajtásáról, szem előtt tartva, hogy politikai megfontolások nem aknázhatják alá ezt a folyamatot;

32.  kéri ezért az EUMSZ 325. cikkének átfogó végrehajtását valamennyi uniós szakpolitikában, és nemcsak a csalásokra való reagálást, hanem azok megelőzését is; sürgeti az EUMSZ 325. cikkének, és különösen az éves jelentésekről szóló (5) bekezdésének betartását, amely jelenleg egyéves késésben van; sürgeti az uniós támogatások felhasználásának egyszerűsítését különösen a kohéziós politika területén; sürgeti az Unió és harmadik országok vagy szervezetek közötti, a csalás ellen regionális és nemzetközi szinten folytatott küzdelemmel kapcsolatos eljárások betartását és az e területen megkötött megállapodások ratifikálását; sürgeti a Parlament „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című 2013. október 23-i állásfoglalásában(7) szereplő, egy cselekvési tervre vonatkozó ajánlások nyomon követését, különös tekintettel a tagállamok által a szervezett csalás és bűnözés elleni küzdelem céljából tett intézkedések láthatóságára vonatkozó 130. sz. ajánlásra és a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás felszámolására irányuló, a 2014–2019-es időszakra vonatkozó általános cselekvési tervről szóló 131. bekezdésre (i–xxi. pont);sürgeti a pénzhamisítás elleni irányelv végrehajtásával kapcsolatos előzetes eredmények ismertetését; szorgalmazza továbbá az OLAF által a korrupció elleni küzdelemben használt eszközökről, valamint a csalás eredményeként kifizetett összegekkel kapcsolatos, tagállamok által végzett behajtási eljárások koordinálásáról való szélesebb körű tájékoztatást;

33.  kéri az EU-t, hogy nyújtson be tagsági kérelmet az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjához (GRECO);

34.  üdvözli azt a tényt, hogy 2014-ben 71 ország között 48 megállapodás volt érvényben a kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról, míg további 49 országgal jelenleg folynak tárgyalások, ideértve az olyan nagyobb kereskedelmi partnereket is, mint például az Egyesült Államok és Japán, és kéri, hogy az Európai Parlamentet rendszeresen tájékoztassák e tárgyalások fejleményeiről; hangsúlyozza, hogy az EU pénzügyi érdekeinek védelmében, valamint a csalás hatékony leküzdése érdekében mindenekelőtt arra kell ügyelni, hogy a meglévő jogszabályokat ténylegesen végrehajtsák, és hogy mindegyik fél tiszteletben tartsa nemzetközi megállapodásait, és azok csalásra és a korrupcióra vonatkozó, szankciókat tartalmazó záradékait is; bátorítja a Bizottságot, hogy továbbra is működjön együtt más országokkal a csalásellenes intézkedések kapcsán, és hozzon létre új adminisztratív együttműködési megállapodásokat; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is illesszen csalás- és korrupcióellenes záradékokat az EU által kötött valamennyi nemzetközi megállapodásba, ezzel is kikövezve az utat a fokozott együttműködés előtt a szervezett bűnözéssel, a csempészettel és a tiltott és illegális kereskedelem egyéb formáival szemben vívott küzdelemben;

35.  üdvözli, hogy az uniós makroszintű pénzügyi támogatási program (MFA) fontos szerepet játszott a reformok ösztönzésében az EU legszorosabb kereskedelmi partnerei esetében; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is tájékoztassa az Európai Parlamentet és a tagállamokat annak biztosítása érdekében, hogy a források teljes mértékben az alapvető rendelkezéseknek megfelelően, a regionális kohézióval és a regionális stabilitás előmozdításával összeegyeztethető módon kerüljenek felhasználásra, ezzel is csökkentve a visszafizetendő kölcsönök visszaélésszerű felhasználásának kockázatát; kéri annak hosszú távú értékelését, hogy a makroszintű pénzügyi támogatási programok milyen hatást gyakorolnak a korrupció és a csalás leküzdésére a kedvezményezett országokban;

36.  ismételten felhívja a tagállamok számvevőszékeit, hogy tegyék közzé az uniós források elköltésére vonatkozó nemzeti nyilatkozataikat;

37.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy saját szintjükön fejlesszenek ki egymással összekapcsolt adatbázisokat a kohéziós politika terén felmerülő – többek között a közbeszerzésekből származó – szabálytalanságokról, mivel az ilyen adatbázisok alapot tudnak biztosítani a szabálytalanságok gyakoriságának, súlyosságának és okainak, valamint a csalárd szabálytalanságok esetében érintett összegek érdemi és átfogó elemzéséhez; kiemeli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a Bizottságot megfelelő módon és időben, pontos és összehasonlítható adatokkal lássák el, az adminisztratív terhek aránytalan növelése nélkül;

Jobb ellenőrzések

38.  kiemeli a szabálytalanságok összetett jellegét; véleménye szerint a Bizottságnak és a tagállamoknak határozottan fel kell lépniük a csalárd szabálytalanságokkal szemben; úgy véli, hogy a nem csalárd szabálytalanságokat adminisztratív intézkedésekkel kell kezelni, elsősorban átláthatóbb és egyszerűbb követelményekkel, a Bizottság által a tagállamoknak nyújtott több technikai támogatással, valamint a helyes gyakorlatok és a tanulságok fokozott cseréjével; úgy véli, hogy a hibaarányok kiszámításának módszerét uniós és tagállami szinten harmonizálni kell;

39.  üdvözli, hogy az előzetes és utólagos „közösségi ellenőrzések” egyre több szabálytalanságot tárnak fel, ezért úgy véli, hogy ezeket az ellenőrzéseket még jobban elő kell mozdítani;

40.  felhívja a tagállamok érintett hatóságait, hogy végezzenek jobb ellenőrzéseket, és használjanak fel minden rendelkezésre álló információt az uniós forrásokat érintő hibák és szabálytalan kifizetések elkerülése érdekében;

41.  ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza tovább felügyeleti szerepét audit-, ellenőrzési és vizsgálati tevékenységek, korrekciós cselekvési tervek és korai figyelmeztető levelek révén; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és aknázzák ki potenciáljukat a hibák felderítése és kijavítása érdekében, mielőtt költségtérítés iránti igénnyel fordulnának a Bizottsághoz; e tekintetben hangsúlyozza a megelőző intézkedések különleges értékét a kifizetések megakadályozása terén, mivel alkalmazásuk feleslegessé teszi a jogellenesen felhasznált pénzösszegek visszafizettetését célzó későbbi intézkedéseket;

42.  megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy dolgozzon ki egy rendszert az illetékes hatóságok közötti információcserére a két vagy több tagállam között megvalósuló tranzakciókra vonatkozó számviteli nyilvántartások egyeztetése érdekében, amelynek célja a strukturális és beruházási alapok keretein belül megvalósuló transznacionális csalások megelőzése, és ezáltal horizontális megközelítés kialakítása az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme terén;

43.  üdvözli, hogy 2014-ben a Bizottság valamennyi szervezeti egysége kidolgozta és végrehajtotta csalás elleni stratégiáját; kéri az uniós ügynökségeket, végrehajtó ügynökségeket és közös vállalkozásokat, hogy tegyék ugyanezt; hangsúlyozza a csalásellenes koordinációs szolgálat (AFCOS) szerepét a csalás elleni küzdelemben; üdvözli, hogy Bulgária, Görögország, Horvátország, Málta és Szlovákia nemzeti csalás elleni stratégiát fogadott el, és felhívja az érintett tagállamokat, hogy a lehető legrövidebb időn belül nyújtsák be csalás elleni nemzeti stratégiáikat; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon e stratégiák végrehajtását;

44.  ezenkívül nyomatékosan szorgalmazza a tagállamok és a Bizottság között a források kezelésével kapcsolatos szorosabb együttműködést; kéri a források kezelésében részt vevő hatóságok személyzetének, és különösen a csalásellenes koordinációs szolgálat (AFCOS) személyzetének átfogó képzését saját nemzeti csalás elleni stratégiáik kialakítása érdekében;

45.  üdvözli a Herkules III program első éves áttekintésének pozitív eredményeit; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az erre előirányzott költségvetés elégtelen lehet; további, teljesítményen alapuló információkat kér, különösen arról, hogy mennyiben járult hozzá az 55 konferencia és képzés a tagállamok által a csalás, a korrupció és az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb jogellenes tevékenységek ellen tett intézkedések eredményességéhez;

46.  megismétli, hogy az EUMSZ 325. cikkének (2) bekezdése értelmében a „tagállamok az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás leküzdésére megteszik ugyanazokat az intézkedéseket, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalás leküzdésére tesznek”; véleménye szerint ez a rendelkezés nem teljesül az EU-ban; úgy véli, hogy a Bizottságnak horizontális politikát kellene kidolgoznia a csalás és a korrupció elleni küzdelemről; kiemeli, hogy a Bizottság a pénzeszközök hatékony felhasználásáért is felelős, ezért felhívja a Bizottságot, hogy léptessen életbe a belső teljesítményre vonatkozó követelményeket;

47.  szükségesnek tartja az európai polgárok nagyobb mértékű bevonását a programozásba és az ellenőrzésbe könnyen hozzáférhető tájékoztató eszközök által, főként nagy infrastrukturális projektek finanszírozása esetén; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje egy részvételi költségvetés kidolgozásának lehetőségét a polgároknak az európai alapok felhasználásának nyomon követésében való részvétele érdekében, valamint arra, hogy hozzon létre egy könnyen hozzáférhető elektronikus ablakot a csalások jelentésére;

48.  megjegyzi, hogy a szabálytalanságok meghatározása, besorolása, felderítése és jelentése továbbra is eltérő a tagállamokon belül és azok között, főleg a szabálytalanságok eltérő meghatározása miatt; véleménye szerint további összehangolásra van szükség, és e tekintetben üdvözli a Bizottság 2015. július 8-i felhatalmazáson alapuló rendeletét a szabálytalanságokra vonatkozó jelentéstételről, amely kiegészíti a közös rendelkezésekről szóló rendeletet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki koherens stratégiákat a szabálytalanságok kezelésére és a csalás elleni küzdelemre a kohéziós politikában; kiemeli a csalárd szabálytalanságok elkerülésére a Bizottság által hozott megelőző és kiigazító intézkedéseket, beleértve 193 kifizetés megszakítását a kohéziós politika terén;

49.  emlékeztet, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet előírja, hogy az alapokat kezelő hatóságok hatékony és arányos csalás elleni intézkedéseket vezessenek be, amelyeket be kell építeni a nemzeti csalásellenes stratégiákba; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg megelőző fellépését; üdvözli e tekintetben a korai előrejelző rendszer létrehozását, és felszólít különösen az alapokat kezelő hatóságok technikai és adminisztratív kapacitásainak megerősítésére, szilárdabb ellenőrző rendszereket biztosítva, amelyek képesek a csalás kockázatát csökkenteni és növelni a felderítési kapacitást – többek között a kevésbé fejlett régiókban – anélkül, hogy felesleges pénzügyi és adminisztratív terheket okoznának; hangsúlyozza, hogy a megelőzésnek magában kell foglalnia az illetékes hatóságokon belül az alapok kezelésével és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat ellátó személyzet folyamatos képzését és támogatását, valamint biztosítani kell az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét; emlékeztet a helyi és regionális hatóságok és partnerek döntő fontosságú szerepére a csalás elleni küzdelemben, valamint az átláthatóság biztosítása és az összeférhetetlenség megelőzése terén;

50.  elismerését fejezi ki a Bizottság azon döntése kapcsán, hogy 2018-ban félidős értékelést hajt végre annak megállapítására, hogy a kohéziós politika új szabályozási szerkezete jobban megelőzi-e és csökkenti-e a szabálytalanságok – többek között a csalás – kockázatát, és várakozással tekint az irányítási és kontrollrendszerekre vonatkozó új szabályok hatásairól szóló részletes információk elé, mind a szabálytalanságok és a csalás kockázata, mind a politika általános végrehajtása tekintetében;

51.  felhívja a Bizottságot és az Európai Számvevőszéket, hogy úgy segítsék elő az ellenőrzési adatok átláthatóságát, hogy részletesebb információkat adnak ki a szakpolitikai területenként és ágazatonként a legjobb és a legrosszabb teljesítményt nyújtó tagállamokról, lehetővé téve ezzel a szereplők számára, hogy azonosítsák a leginkább segítségre szoruló területeket és ennek megfelelően alakítsanak ki intézkedéseket;

A PIF-irányelv és az Európai Ügyészségről szóló rendelet

52.  üdvözli az Európai Bizottság az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2014. évi éves jelentésében (PIF-jelentés) szereplő nyilatkozatát, amely szerint mind a PIF-irányelv, mind az Európai Ügyészségről szóló rendelet „kiegészítené és megerősítené a jogi keretet, és jelentősen megerősítené a csalás elleni küzdelmet”; megismétli véleményét, miszerint mielőbb el kell fogadni a PIF-irányelvet, amelynek hatálya ki kelljen terjedjen a héára, és amely világosan meghatározná a pénzügyi érdekeket sértő bűncselekményeket, a szabadságvesztéssel járó szankciók maximális szintjére vonatkozó minimumszabályokat és az elévülés minimumszabályait; emlékeztet a Taricco-ügyre, amelynek kapcsán az Európai Unió Bírósága ítéletében felhívja a figyelmet arra, hogy a héacsalás igenis beletartozik az 1995-ös PIF-egyezmény pénzügyi érdekeket sértő csalásra vonatkozó fogalommeghatározásába;

53.  hangsúlyozza, hogy az Európai Ügyészségről szóló rendeletet szintén mielőbb el kell fogadni, és kéri, hogy a Tanács ismertesse a tárgyalások késleltetésének okait;

Közbeszerzés

54.  megjegyzi, hogy a közbeszerzési szabályok be nem tartása miatti szabálytalanságok száma továbbra is magas; felhívja a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül ültessék át nemzeti jogukba a közbeszerzésről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet(8), amely kötelezővé teszi az e-közbeszerzést, valamint nyomon követési és jelentéstételi kötelezettségeket vezet be a közbeszerzési csalások és az egyéb súlyos szabálytalanságok megfékezésére; felhívja a Bizottságot, hogy tegye kötelezővé a kedvezményezettekre és főként az alvállalkozókra vonatkozó teljes dokumentáció közzétételét;

55.  kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza szigorúan a közbeszerzésekkel kapcsolatban a titoktartásra és a kizárásra vonatkozó intézkedéseket, végezzen minden esetben háttérvizsgálatokat, és alkalmazza a kizárási kritériumot, hogy összeférhetetlenség esetén kizárjon vállalatokat a részvételből, mivel ez lényeges az intézmények hitelességének védelméhez;

56.  kiemeli, hogy a közbeszerzési szabályok be nem tartása jelentős hibaforrás volt a 2007–2013-as programozási időszakban, beleértve a közbeszerzés megkerülését is a küszöbértékek túllépésének elkerülése érdekében a szerződések kisebb tenderekre való felbontása és nem megfelelő eljárások alkalmazása révén; rámutat arra, hogy az új közbeszerzési irányelveket 2016 áprilisáig kell végrehajtani; kiemeli, hogy a szabálytalanságok előfordulásának csökkentése szükségessé teszi az irányelvek megfelelő tagállami végrehajtását; felhívja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az irányelvek megfelelő végrehajtásához; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az irányelvek végrehajtását; véleménye szerint az előzetes feltételek képesek a közbeszerzés javítására; hangsúlyozza az átlátható és hozzáférhető szabályok szükségességét;

57.  aggodalmának ad hangot a nagy infrastruktúraprojektek finanszírozásával kapcsolatos teljes átláthatóság hiánya miatt; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje egy olyan javaslat benyújtásának lehetőségét, amely kötelezővé tenné a nagy beruházásokra vonatkozó teljes számviteli és tervdokumentáció közzétételét, beleértve az alvállalkozókra vonatkozó dokumentumokat is;

58.  felhívja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra a Lyon–Torino közötti nagy sebességű vasúti projekthez és az annak finanszírozásához kapcsolódó teljes dokumentációt;

59.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan adatbázist, amely a szabálytalanságokkal kapcsolatban alapot biztosít a közbeszerzési hibák gyakoriságáról, súlyosságáról és okairól szóló érdemi és átfogó elemzéshez; felhívja a tagállamok illetékes hatóságait, hogy fejlesszenek ki saját adatbázisokat, amelyek tartalmazzák a szabálytalanságokat – beleértve a közbeszerzés terén felmerülőket is –, és elemezzék azokat, valamint működjenek együtt a Bizottsággal ezen adatoknak a Bizottság munkáját elősegítő formában és időben történő átadása terén;

60.  megkérdőjelezi a közbeszerzési eljárások keretében elkövetett növekvő számú súlyos hiba nem csalárd jellegét, és kéri a Bizottságot, hogy legyen különösen éber e tekintetben, nemcsak oly módon, hogy párbeszédet kezd a tagállamokkal a meglévő és új közbeszerzési irányelvek jobb alkalmazása céljából, hanem oly módon is, hogy az érintett ügyeket további vizsgálat céljából benyújtja az OLAF-nak;

61.  emlékeztet arra, hogy vészhelyzetekben – mint például az alapoknak a menekültek javára történő felhasználásakor – gyakran merülnek fel kivételek a rendes közbeszerzési eljárások alól és kerül sor az alapokhoz való közvetlen hozzáférésre; sajnálja, hogy emiatt gyakran történtek visszaélések; felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyabban kövesse figyelemmel e kivételek alkalmazását és a beszerzések feldarabolásának elterjedt gyakorlatát, amely azt a célt szolgálja, hogy ne lépjék túl azt az értékhatárt, amely fölött kötelező a rendes közbeszerzési eljárások alkalmazása;

62.  megjegyzi, hogy „Az uniós kohéziós kiadások terén nagyobb erőfeszítés lenne szükséges a közbeszerzési problémák kezelésére” című, 10/2015. sz. különjelentésében a Számvevőszék közbeszerzéssel kapcsolatos eljárásokat elemez; megjegyzi, hogy a közbeszerzési szabályoknak való megfelelés elmulasztása hibákhoz vezet, amely késedelmes végrehajtást és pénzügyi korrekciókat eredményezhet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2016 végére biztosítsák az előzetes feltételrendszernek való teljes megfelelést a közbeszerzési jogszabályok tényleges alkalmazása tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a közbeszerzésre vonatkozó 2014-es irányelvcsomag nemzeti jogba történő megfelelő és gyors átültetését;

63.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a közbeszerzések során maradéktalanul használják ki az információs technológiai (IT) eszközök által kínált lehetőségeket, beleértve az e-közbeszerzés eszközeit, a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint a megelőző kockázatfelmérést; nagyra értékeli a Bizottság által kifejlesztett ARACHNE internetalapú csalásfelderítési rendszert, amelynek célja a legkockázatosabb projektek azonosítása egy kockázatmutató-együttes alapján, és felhívja a tagállamokat, hogy használják ezt az eszközt;

A teljesítményalapú költségvetés-tervezés és a „pénzért értéket” megközelítés

64.  hangsúlyozza a példamutatás fontosságát, és melegen üdvözli a teljesítményalapú költségvetés-tervezés végrehajtására irányuló intézményközi megközelítést; felhívja a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret tervezési, végrehajtási és ellenőrzési szakaszát a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvével összhangban valósítsa meg;

65.  megállapítja a további, folyamatos intézkedések fontosságát a csalárd szabálytalanságok elkerülése érdekében, ugyanakkor megismétli felhívását, hogy vezessenek be a programok formális értékelése helyett a teljesítményt előtérbe állító, új módszertant, összhangban az eredményekre összpontosító uniós költségvetés elvével; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg tevékenységeit a hatékonysági és eredményességi mutatók valamennyi programjában való alkalmazásával kapcsolatban, és hogy ne csak a hibaarányra összpontosítson; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy ne csak a 3 fő kategórián – azaz a gazdaságosságon, a hatékonyságon és az eredményességen – munkálkodjon, hanem kezdjen el összpontosítani a három új alapelvre is (ökológia, egyenlőség és etika);

66.  felszólít a környezeti, gazdasági és társadalmi hozzáadott értékről készülő előzetes értékelés kötelező beépítésére az Unión belül és kívül finanszírozandó projektek kiválasztási folyamatába, és arra, hogy az értékelések eredményét, valamint a felhasznált mutatókat tegyék nyilvánossá és teljes mértékben hozzáférhetővé;

67.  megállapítja, hogy a teljesítményre vonatkozó jelentéstétel még mindig gyenge, és hogy szükség van arra, hogy rendszeresen értékeljék a bemeneti paramétereket (a program végrehajtásához szükséges pénzügyi, humán, anyagi, szervezeti és szabályozási eszközök), az outputot (a program eredményeit), az eredményeket (a program közvetlen hatásai) és a hatásokat (a társadalomban végbemenő hosszú távú változások);

68.  üdvözli a tagállami kapcsolattartó pontok hálózatának létrehozását, illetve a korrupcióellenes célkitűzések belefoglalását az európai szemeszter gazdasági kormányzás folyamatába;

69.  sürgeti a Bizottságot, hogy egyrészt haladéktalanul tegye közzé a dohánycégekkel kötött valamennyi megállapodás értékelését annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, hogy azok mennyire hatékonyak az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalások és hamisítások elleni küzdelemben, másrészt értékelje e megállapodások megújításának célszerűségét;

70.  kiemeli az Európai Számvevőszék, a legfőbb ellenőrző intézmények, az Európai Bizottság és az irányító hatóságok szerepét a közkiadások szabályszerűségének és megfelelő teljesítésének ellenőrzésében; felhívja a Számvevőszéket és a Bizottságot, hogy javítsanak a tagállamok legfőbb ellenőrző intézményeivel folytatott együttműködésükön az ellenőrzött alapok és projektek körének és arányának kiterjesztése érdekében;

Dohánycsempészet és hamisított áruk

71.  aggódik az európai ombudsman megállapítása(9) miatt, miszerint a Bizottság – az Egészségügyi Főigazgatóság kivételével – „nem hajtja végre teljes körűen az ENSZ WHO átláthatóságra és dohánylobbira vonatkozó szabályait és iránymutatásait”; ezért úgy véli, hogy a Bizottság hitele és komolysága veszélybe került;

72.  sürgeti valamennyi vonatkozó uniós intézményt, hogy hajtsák végre az Egészségügyi Világszervezet a dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezménye 5. cikkének (3) bekezdését, összhangban az annak iránymutatásaiban szereplő ajánlásokkal; sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegye közzé a dohányipari vállalatokkal kötött megállapodások értékelését és egy hatásvizsgálatot a dohányzás visszaszorításáról szóló WHO-keretegyezmény végrehajtásáról; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a dohányipari vállalatokkal kötött megállapodások és azok lehetséges megújításának teljes átláthatóságát, és sürgeti a tagállamokat, hogy számoljanak be rendszeresen az e megállapodások folytán kapott pénzeszközökből megvalósított kiadásokról;

73.  üdvözli a számos, az OLAF, a tagállamok és több harmadik országbeli szolgálat közreműködésével végrehajtott közös vámügyi művelet sikereit, melyek eredményeként többek között 1,2 millió hamisított árut – parfümöt, autóalkatrészeket, elektronikus eszközöket – és 130 millió cigarettát foglaltak le; rámutat, hogy a magas adótartalmú termékek csempészete komoly bevételkiesést okoz az EU és a tagállamok költségvetése számára, és hogy csak a cigarettacsempészet következtében keletkező közvetlen vámbevétel-kiesés becsült összege meghaladja az évi 10 milliárd eurót; rámutat, hogy a hamis áruk kereskedelme bevételkiesést okoz mind az Uniónak és tagállamainak, mind az európai vállalkozásoknak;

74.  rendkívül aggasztja az egyre nagyobb mértékű csempészet, valamint a tiltott kereskedelem és illegális kereskedelem más formái, amelyek nem csak a tagállamok, és ebből következően az EU költségvetése számára elmaradó vámok miatt jelentenek gondot, hanem azért is, mert szorosan összefonódnak a nemzetközi szervezett bűnözéssel, a fogyasztókra nézve veszélyt jelentenek, és negatív hatást gyakorolnak az egységes piac működésére, ami aláássa az egymással versengő vállalkozások, és különösen a kkv-k közötti egyenlő versenyfeltételeket; ezért jobb koordinációra szólít fel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF), a vámügyi hatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok között, nemcsak e problémák leküzdése érdekében, hanem azért is, hogy vissza lehessen szorítani az olyan áruk kereskedelmét, amelyek sértik a szellemi tulajdonra vonatkozó uniós jogszabályokat;

75.  hangsúlyozza, hogy a jogszabályoknak megfelelő gyógyszergyártás és -kereskedelem folyamatosságának biztosítsa érdekében fontos különbséget tenni a jogszerű generikus gyógyszerek és a csalárd módon hamisított gyógyszerek között, és ismételten felhív minden uniós tagállamot, amely már aláírta, de még nem erősítette meg a dohánytermékek tiltott kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvet, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegyen eleget a megerősítésre vonatkozó kötelezettségnek;

Vizsgálatok és az OLAF szerepe

76.  tudomásul veszi az OLAF szerepét a különböző közös vámügyi műveletekben, amelyekkel megakadályozzák, hogy az EU költségvetését veszteségek érjék, és kéri az OLAF-ot, hogy jövőbeli éves jelentéseiben szerepeltessen több információt és konkrét számokat az uniós költségvetés bevételi oldalának védelmében való közreműködésére vonatkozóan;

77.  üdvözli a Tanács, a Bizottság, a Parlament, az OLAF és annak Felügyelő Bizottsága közötti éves intézményközi üléseket; ragaszkodik ahhoz, hogy a soros elnökséget felváltva lássa el a három európai intézmény; felkéri a Bizottságot, hogy támogassa az Európai Parlament kezdeményezését, és sürgeti a Tanácsot, hogy vizsgálja felül elutasító álláspontját ebben a kérdésben;

78.  megismétli az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2013. évi éves jelentésében(10) megfogalmazott felhívását, amelyben az OLAF és Felügyelő Bizottsága közötti még rendezetlen kérdések gyors megoldását szorgalmazza; megismétli, hogy sem az OLAF, sem Felügyelő Bizottsága nem tudja hatékonyan teljesíteni jogi kötelezettségeit korlátozott együttműködésük jelenlegi feltételei mellett; aggodalommal veszi tudomásul, hogy nem történt előrelépés, így elfogadhatatlannak tartja a jelenlegi helyzetet; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben töltse be szerepét, és dolgozzon aktívan egy hosszú távú megoldás késedelem nélküli megvalósításán;

79.  azon a véleményen van, hogy a Felügyelő Bizottságnak – megbízatásával összhangban – önállóan dolgozó személyzettel kellene rendelkeznie, akik függetlenek az OLAF igazgatásától és pénzügyi autonómiát élveznek; felszólítja az OLAF-ot, hogy biztosítsa a Felügyelő Bizottság számára az általa a megbízatása szerinti feladatainak teljesítéséhez szükségesnek ítélt dokumentumokhoz való hozzáférést; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az OLAF-rendelet ilyen értelmű módosítására;

80.  megjegyzi, hogy eltérések vannak az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által a tagállamokban állami és magánforrásokból gyűjtött információk között a csalás vonatkozásában (az OLAF 2014. évi jelentése), és hogy igen egyenlőtlenek az OLAF által a tagállamoknak a visszafizettetés vonatkozásában tett ajánlásai; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa azon kezdeményezéseket, amelyek célja magasabb visszafizetési ráta elérése a csalás által okozott károk esetében;

81.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegye teljes mértékben átláthatóvá a nemzeti ügyészek minden arra irányuló kérését, hogy függesszék fel az OLAF munkatársainak, köztük az OLAF főigazgatójának mentelmi jogát;

82.  üdvözli, hogy a preferenciális vámtarifák megadhatósága tekintetében az OLAF által kezdeményezett vizsgálat hatékonynak bizonyult, és felhívja a tagállamokat, hogy vonják le a tanulságokat a vizsgálat megállapításaiból, és az EU vámügyi jogszabályaiban foglalt rendelkezésekkel összhangban tegyenek meg minden szükséges és megfelelő intézkedést; annak megelőzése érdekében, hogy a preferenciális kereskedelmi megállapodások keretében preferenciális tarifális elbánásra nem jogosult termékek kerüljenek behozatalra, károsítva ezzel az EU költségvetését, felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is felügyelje, hogy a tagállamok a kölcsönös segítségnyújtási rendszerben történő információközlés alapján javítják-e kockázatkezelési rendszereiket és ellenőrzési stratégiáikat; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy kísérje nyomon kötelezettségvállalását, amely szerint utólagos értékelést végez a jelentős gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi hatásokkal járó preferenciális kereskedelmi megállapodások tekintetében, többek között a kedvezményezett országok által a preferenciális származás kezelése és ellenőrzése tárgyában rendszeresen benyújtandó jelentések rendszere keretében;

83.  megjegyzi, hogy a bűncselekmények – így a csalás, a korrupció, a pénzmosás, a szervezett bűnözés és más jogellenes tevékenységek, amelyek sértik az EU pénzügyi érdekeit – átfogó büntetőeljárás alá vonása elengedhetetlen feltétele az EU hatékony működésének; kiemeli, hogy rendszeresen nyomon kell követni az OLAF ajánlásait; úgy véli, hogy ezen ajánlások nyomon követése eljárási jogok biztosítását teszi szükségessé az OLAF számára a nemzeti jogszabályokban annak biztosítására, hogy a nemzeti hatóságok tiszteletben tartsák és figyelembe vegyék az ajánlásokat;

84.  felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza annak fő okait, hogy a tagállamok miért nem követik nyomon az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások állítólagos eseteit, amelyeket az OLAF nyújt be számukra;

o
o   o

85.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Számvevőszéknek, az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) és az OLAF Felügyelő Bizottságának.

(1) HL L 84., 2014.3.20., 6. o.
(2) HL L 248., 2013.9.18., 1. o.
(3) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(4) HL C 51. E, 2013.2.22., 121. o.
(5) HL C 161. E, 2011.5.31., 62. o.
(6) HL L 312., 1995.12.23., 1. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0444.
(8) HL L 94., 2014.3.28., 65. o.
(9) http://www.ombudsman.europa.eu/en/press/release.faces/en/61027/html.bookmark
(10) 2015. március 11-én elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0062.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat