Az EU–Koszovó stabilizációs és társulási megállapodás ***
242k
61k
Az Európai Parlament 2016. január 21-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (10725/2/2015 – C8-0328/2015 – 2015/0094(NLE))
– tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10725/2/2015),
– tekintettel az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodás tervezetére (10728/1/2015),
– tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának i. alpontjával és 218. cikke (7) és (8) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8–0328/2015),
– tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és 99. cikke (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0372/2015),
1. egyetért a megállapodás megkötésével;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Koszovó kormányának és parlamentjének.
A Grúziával, Moldovával és Ukrajnával kötött társulási megállapodások/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek
298k
116k
Az Európai Parlament 2016. január 21-i állásfoglalása a Grúziával, Moldovával és Ukrajnával kötött társulási megállapodásokról/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekről (2015/3032(RSP))
– tekintettel az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről Grúzia, Moldova és Ukrajna között létrejött társulási megállapodásokra/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekre (AA/DCFTA),
– tekintettel a Grúziáról, Moldováról és Ukrajnáról szóló korábbi állásfoglalásaira, valamint az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló 2015. július 9-i állásfoglalására(1),
– tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó, 2015. május 21–22-i rigai csúcstalálkozón kiadott együttes nyilatkozatra,
– tekintettel a vízumliberalizációs cselekvési terv Grúzia és Ukrajna általi végrehajtása terén az elért eredményekről szóló, 2015. december 18-i jelentésekre,
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a civil társadalomnak a politikai döntéshozatalba és a reformfolyamatokba való bevonásáról szóló ajánlásaira,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel Grúzia, Moldova és Ukrajna már ratifikálta a társulási megállapodást, a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségre (DCFTA) vonatkozó részekkel együtt, vagyis az Európai Unióval való szorosabb politikai és gazdasági integráció útja mellett döntöttek, és számos területen, többek között a demokrácia, a jó kormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok területén nagyratörő reformokat hajtanak végre;
B. mivel az EU elismeri a három ország európai törekvéseit, és hangsúlyozza a társulási megállapodások által a reformfolyamatok során képviselt hozzáadott értéket;
C. mivel a jó kormányzás, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok továbbra is az európai szomszédságpolitika középpontjában állnak, és alapvető elkötelezettséget fejeznek ki, különösen az Európai Unióval társulási megállapodást kötött három ország részéről;
D. mivel Oroszország továbbra is – közvetlenül vagy közvetetten – érintett mindhárom társulási ország konfliktusaiban és belső megosztottságában – Grúziában az Abházia és Dél-Oszétia/Csinvali régió megszállt területeit érintő konfliktusokban, Moldovában a Dnyeszter-mellék kérdése kapcsán, Ukrajnában pedig a Krím Oroszország általi annektálása és a keleti országrészben fennálló konfliktus révén;
E. mivel az EU és Moldova közötti vízummentes beutazás 2014 áprilisában került bevezetésre, és mivel a Bizottság legfrissebb, 2015. decemberi jelentései azt mutatják, hogy Grúzia és Ukrajna most már teljesíti a vízumliberalizációs cselekvési tervekben előírt követelményeket;
F. mivel az EU-nak a keleti partnerség országaival kapcsolatos szerepvállalása az Oroszországi Föderáció erős ellenállásába és olyan agresszív reakcióiba ütközött, mint például a társulási országok elleni megtorló intézkedések; mivel az Európai Unió és tagállamai számos szankciót és korlátozó intézkedést fogadtak el az Oroszországi Föderáció és orosz tisztviselők ellen;
1. hangsúlyozza a társulási megállapodások fontosságát, a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségre vonatkozó elemeikkel együtt; üdvözli az eddig elért eredményeket, és ragaszkodik hozzá, hogy a társulási megállapodások/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások, valamint a velük összefüggő társulási menetrendek végrehajtása az EU és a három partner elsődleges prioritása legyen; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Tanácsa egyhangúlag aláírta a társulási megállapodásokat;
2. üdvözli a Grúzia, Moldova és Ukrajna által annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy a nemzeti jogszabályokat közelítsék az uniós normákhoz a társulási megállapodásokban/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokban foglalt kötelezettségvállalások alapján; rámutat arra, hogy ennek sikere számos tényező, többek között a stabil politikai környezet, a stratégiai gondolkodás, a konkrét reformtervek, valamint a nemzetközi pénzügyi és technikai támogatás megfelelő felhasználásának függvénye;
3. ezzel összefüggésben támogatja az EU és más pénzügyi szervezetek által Ukrajnának és Grúziának nyújtott elkötelezett és sokoldalú pénzügyi és technikai segítséget, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az EU által a partnereinek nyújtott pénzügyi támogatásnak a konkrét reformintézkedések az előfeltételei; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak kulcsfontosságú szerepet kell játszania a társulási megállapodások/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásának előmozdításában, valamint az illetékes hatóságok tevékenységének nyomon követésében és támogatásában, technikai és pénzügyi szempontból egyaránt;
4. emlékeztet arra, hogy a rendelkezésre bocsátott pénzeszközöket megfelelően kell elkölteni, és hogy önmagukban nem elegendőek a gazdaság stabilizálásához, továbbá, hogy semmilyen fenntartható siker nem érhető el a partnerek az iránti töretlen elkötelezettsége nélkül, hogy strukturális reformokat dolgozzanak ki és hajtsanak végre, biztosítsák a hazai kereslet megerősödését és a társadalmi kohézió elérését;
5. úgy véli, hogy a parlamenti ellenőrzés alapvető feltétele az uniós szakpolitikák demokratikus támogatásának; ezért felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb tegye lehetővé a társulási megállapodások/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtását érintő rendszeres és részletes európai parlamenti ellenőrzést; felhív arra, hogy adjanak új lendületet az Euronest Parlamenti Közgyűlés számára, és fokozzák tevékenységét annak érdekében, hogy eredményesen nézhessen szembe az új kihívásokkal; felhív a bevált gyakorlatok cseréjére és egyetértési megállapodás megkötésére, az ukrán parlamenttel (Verhovna Rada) kötött hasonló megállapodás mintájára, amely a parlamenti együttműködés példájaként szolgálhat;
6. hangsúlyozza a partnerség szociális dimenziója kidolgozásának fontosságát, összhangban a társulási menetrendek és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vonatkozó egyezményeinek rendelkezéseivel; sürgeti a feleket, hogy tartsák tiszteletben az alapvető munkaügyi és környezetvédelmi normákkal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat;
7. hangsúlyozza, hogy szilárdan támogatja mindhárom ország területi integritását; felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy vessen véget a Krím megszállásának, és azonnal vessen véget mindennemű közvetlen vagy közvetett részvételének az Ukrajnában zajló konfliktusban, valamint a grúziai és moldovai, holtpontra jutott konfliktusokban; üdvözli, hogy a Tanács 2015. december 21-i határozata kiterjesztette az Oroszországi Föderációval szembeni gazdasági szankciókat, mivel ez utóbbi nem teljesítette a minszki megállapodásokat;
8. hangsúlyozza, hogy a társulási országok szabadon döntöttek arról, hogy elmélyültebb kapcsolatot alakítanak ki az Európai Unióval, valamint hogy a választásukat minden harmadik félnek teljes mértékben tiszteletben kell tartania, és egyetlen harmadik fél sem gyakorolhat nyomást; ezzel kapcsolatban elítéli Oroszország az irányú fellépését, hogy a három társulási ország Európa-párti irányultságát aláássa, vagy meghiúsítsa azt, és felhív a félretájékoztatás elleni erőfeszítések fokozására, valamint arra, hogy javítani kell az uniós politikákra és tevékenységekre irányuló stratégiai kommunikációt a keleti szomszédsággal kapcsolatban, a keleti stratégiával és kommunikációval foglalkozó uniós munkacsoportnak a tevékenységeivel együtt;
9. határozottan üdvözli a vízumliberalizációs cselekvési tervek Grúzia és Ukrajna általi végrehajtásáról szóló, a Bizottság által 2015. december 18-án közzétett legutóbbi eredményjelentéseket; elvárja a Tanácstól és a tagállamoktól, hogy haladéktalanul járjanak el annak érdekében, hogy a két országra vízummentes utazás legyen érvényes; elismerését fejezi ki Moldovának a 2014. április óta működő vízummentességi rendszer megfelelő végrehajtásáért, ami jó példát mutat az egész régió számára;
10. hangsúlyozza, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek fő célkitűzése mikroszinten az átlagpolgárok életkörülményeinek kézzelfogható és fenntartható javítása, a stabilitás biztosítása, a kkv-k számára lehetőségek teremtése és munkahelyek létrehozása révén; hangsúlyozza, hogy a DCFTA végrehajtása a jelenlegi kritikus gazdasági helyzetben hatással lehet az ukrán gazdaságra és munkaerőpiacra, és olyan társadalmi következményekkel járhat, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni; hangsúlyozza, hogy a kétoldalú DCFTA-k megkötése Ukrajnával, Grúziával és Moldovával alapvető eszköz a korszerű, átlátható és kiszámítható kereskedelem, a szabályozások közelítése és a partnerek uniós belső piacba történő fokozatos gazdasági integrációja, valamint a közvetlen külföldi befektetések szempontjából, amelyek munkahelyteremtést és hosszú távú növekedést eredményeznek, és amelyek végső célja a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályain és a résztvevők szuverén döntéseinek tiszteletben tartásán alapuló, szélesebb körű gazdasági térség jövőbeli létrehozása;
11. hangsúlyozza a reformfolyamat elkötelezett folytatásának szükségességét, különösen az igazságszolgáltatás és a jogállamiság, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén, ami a három társulási ország társadalmi-gazdasági fejlődésének fontos előfeltétele;
12. ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a civil társadalmat bevonják a politikai döntéshozatalba és a reformfolyamatokba; kiemeli azt a szerepet, amelyet a társulási megállapodásokban meghatározott megfelelő civil társadalmi fórumok betölthetnek ebben a folyamatban, különösen a nyilvánosság figyelmének felhívásában és a megállapodások végrehajtásának figyelemmel kísérésében; rámutat arra, hogy mennyire fontos a társulási országok lakosságával megértetni az AA/DCFTA végrehajtásának előnyeit, és eloszlatni a tévhiteket;
13. kiemeli az AA/DCFTA energiaügyi együttműködésről szóló rendelkezéseinek fontosságát az ellátás biztonsága és a versenyképes, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes energiapiacoknak az uniós szabályok és szabványok szerinti kiépítése, valamint a megújuló energiaforrások használata és az energiahatékonyság szempontjából; támogatja az EU szándékát, hogy az Energiaközösség révén fokozza Grúzia, Moldova és Ukrajna teljes energiapiaci integrációját;
14. üdvözli, hogy a régióbeli negatív gazdasági folyamatok ellenére a Grúziából és Moldovából az EU-ba érkező export a DCFTA végrehajtásának első 12 hónapjában nőtt, ami a Grúziából származó uniós behozatal terén 15%-os növekedést, a Moldova exportján belüli teljes uniós részesedést tekintve pedig 62%-os növekedést jelent, és reméli, hogy Ukrajna esetében is ugyanilyen pozitív tendenciákat lehet majd tapasztalni; felhívja a Bizottságot, hogy évente számoljon be részletesen a Grúziával, Moldovával és Ukrajnával kötött DCFTA végrehajtásáról, különösen a grúziai kijátszásellenes mechanizmusról, Moldova esetében pedig a kijátszásellenes mechanizmusról és a védzáradékról;
15. hangsúlyozza továbbá, hogy az EUSZ 49. cikke értelmében valamennyi európai ország kérheti, hogy uniós tagállam legyen, amennyiben elkötelezi magát a demokrácia elvei mellett, tiszteletben tartja az alapvető szabadságokat, az emberi és a kisebbségi jogokat, valamint biztosítja a jogállamiságot;
16. elégedett a három ország uniós programokban – például a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő programban (COSME), a „Horizont 2020” keretprogramban, az Erasmus +, a Marie Sklodowska-Curie és a „Kreatív Európa” programban – való részvételével, illetve ilyen programokhoz való társulásával; megjegyzi, hogy ez az együttműködés – amellett, hogy kölcsönösen előnyös – lehetővé teszi a partnerországok számára, hogy megismerjék az Unió munkamódszereit és szakpolitikáit;
17. üdvözli a felülvizsgált európai szomszédságpolitika új irányát és az EU azon szándékát, hogy fokozza a partnereivel való együttműködést a konfliktusmegelőzés, a terrorizmus elleni küzdelem, a radikalizálódás elleni küzdelem és a biztonsági ágazat reformja terén; úgy véli, hogy az együttműködésnek érdemi mélységűnek kell lennie, és a közös biztonsági fenyegetések kezelését, valamint a konfliktusok tartós rendezésére irányuló közös erőfeszítések kidolgozását kell céloznia, többek között a közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) missziókban és képzésekben való fokozott részvétel, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozását és a kézi- és könnyűfegyverek (SALW) tiltott kereskedelme elleni fellépést biztosító intézkedések révén; megerősíti, hogy támogatja a moldovai–ukrán határellenőrzést segítő európai uniós missziót (EUBAM), az EU ukrajnai polgári biztonsági ágazati reformra vonatkozó tanácsadó misszióját (EUAM Ukrajna) és az Európai Unió grúziai megfigyelő misszióját (EUMM Grúzia), valamint a három országot érintő konfliktusok békés megoldására irányuló erőfeszítéseket;
Grúzia
18. üdvözli a Grúzia által az elmúlt három évben elért eredményeket a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv négy témaköre által lefedett minden területen, és elismerését fejezi ki a grúz hatóságok e téren mutatott elkötelezettsége iránt;
19. hangsúlyozza, hogy a média szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága és az információk sokfélesége a demokratikus társadalom alapvető értékei; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a média pluralitását gyengítik az olyan esetek, mint például a Rustavi 2 műsorszolgáltató társasággal kapcsolatos ügy; e tekintetben felszólítja a grúz hatóságokat, hogy garantálják a média pluralizmusát, a szerkesztői függetlenséget és a média tulajdonosi szerkezetének átláthatóságát, különösen a 2016. évi parlamenti választások előtt; támogatja a grúziai hatóságok azon elképzelését, hogy indítsanak magas szintű tanácsadókból – köztük az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának nyugdíjazott bíráiból – álló szakértői küldöttséget, hogy áttekintsék a Rustavi 2 jelenleg is folyamatban lévő ügyét;
20. e tekintetben hangsúlyozza, hogy a bírósági eljárásoknak átláthatónak, pártatlannak és politikai indíttatástól mentesnek kell lenniük; felszólítja Grúziát, hogy folytassa és maradéktalanul hajtsa végre az igazságszolgáltatási rendszer reformját, többek között az ügyészség függetlenségének erősítését és az ügyészségre gyakorolt politikai befolyás megszüntetését; továbbra is aggodalmát fejezi ki az ügyészség elszámoltathatóságának hiánya, valamint az ügyészek és a nyomozók kinevezésének homályos kritériumai miatt; folyamatos erőfeszítésekre szólít fel az igazságszolgáltatás, az ügyészség, a belügyminisztérium és az újonnan létrehozott biztonsági szolgálat teljes függetlenségének, hatékonyságának, pártatlanságának és szakmaiságának biztosítása érdekében, ideértve az utóbbi kettő tevékenységének parlamenti ellenőrzését; aggodalmának ad hangot az előzetes letartóztatás széles körű alkalmazása miatt, különösen politikai személyiségek és aktivisták esetében, mivel ennek kivételes intézkedésnek kell lennie, amelyet csak sürgős és egyértelmű körülmények indokolhatnak;
21. emlékeztet az Európa Tanács Velencei Bizottságának 2015. szeptember 22-i nyilatkozatára, amely beszámol a grúz alkotmánybíróság bíráira gyakorolt megengedhetetlen nyomásról, és felszólítja Grúzia kormányát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket, többek között a bíróság tagjai és családjuk védelme érdekében, és hogy teljes körűen vizsgálják ki az összes megfélemlítést és állítsák bíróság elé az elkövetőket;
22. hangsúlyozza, hogy a politikai ellenzék működése kiemelt jelentőségű a kiegyensúlyozott, érett politikai rendszer létrehozásához, és kiemeli, hogy bármely párt tagjai ellen elkövetett minden erőszakos cselekményt azonnal és alaposan ki kell vizsgálni; felhív minden grúz politikai erőt, hogy javítsák a politikai hangulatot a konfrontáció és a megosztottság elkerülése és a pártok közötti párbeszéd biztosítása révén, a demokrácia és a jogállamiság megerősítése érdekében;
23. felszólít az Unió alkotmány- és jogi reformmal, valamint emberi jogokkal foglalkozó különleges tanácsadója, Thomas Hammarberg „Grúzia átalakulóban” című jelentésében megfogalmazott ajánlások teljes körű végrehajtására;
24. gratulál Grúziának innovatív elektronikus közbeszerzési rendszeréhez, amely jelentősen növelte az átláthatóságot, a hatékonyságot és az elszámoltathatóságot, amelyek kulcsfontosságú tényezők a korrupció elleni küzdelemben;
Moldova
25. komoly aggodalmának ad hangot a de facto rendszerszintű politikai instabilitás miatt, amely a legutóbbi, 2014. november 30-i parlamenti választások óta gyakorlatilag folytatódott, és úgy véli, hogy a jelenlegi politikai zsákutca Moldovában kritikus pontjához érkezett, az ország intézményeinek destabilizációjával fenyeget, valamint veszélyezteti a gazdaságot, ami súlyosan befolyásolja a közvetlen külföldi befektetések beáramlását;
26. üdvözli a hosszú patthelyzet és a kormány megalakítására vonatkozó, 2016. január 4-i és 13-i sikertelen próbálkozások után az új kormány megalakítását, sürgeti a moldovai politikai erőket, hogy további késedelem nélkül gyorsítsák fel az összes moldovai polgár javát szolgáló reformfolyamatot, többek között annak érdekében, hogy eleget tegyenek a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) követelményeinek; arra biztat, hogy kerüljék el egy további politikai krízis végzetes geopolitikai következményeit és emlékezteti a moldovai politikai pártokat a politikai stabilitás növelésének szükségességére annak érdekében, hogy garantálva legyen a reformok fenntartható sikere, valamint reményét fejezi ki, hogy az új kormány képes lesz alapvető eredmények elérésére;
27. hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség a korrupció elleni küzdelem, a független és politikamentes igazságszolgáltatás kialakítása, az állam általi elkobzás felszámolása és a moldovai gazdaság stabilizálása terén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a moldovai intézmények politikai instabilitása és a várt eredmények elmaradása miatt az EU 2015-ben felfüggesztette költségvetési támogatásainak kifizetését;
28. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden szükséges technikai szakértelmet és pénzügyi támogatást terjesszenek ki a következő moldovai kormányra, az EU Ukrajnai Támogató Csoportjának példáját követve, többek között brüsszeli és tagállami fővárosi kirendelt szakértők küldésével, valamint a moldovai közigazgatásba való beépítésével, hogy a helyszínen és mindennapos jelleggel tudják követni és támogatni a reformok végrehajtását;
29. sürgeti a hatóságokat, hogy maradéktalanul és alaposan vizsgálják ki a korrupciós botrányt, valamint az 1 milliárd euró ellopását a bankrendszerből, állítsák bíróság elé a felelősöket, és biztosítsák az ellopott pénzek visszaszolgáltatását; úgy véli, hogy a folyamatban lévő bankválság jól mutatja, hogy sürgető szükség van a jogi keret rendszerszintű javítására a bankszektorban zajló tevékenységek ellenőrzésének és átláthatóságának megerősítése érdekében; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a folyamatban levő igazságügyi vizsgálatokat, és amennyiben szükséges, nyújtson szakértői segítséget és támogatást a moldovai hatóságok számára a vizsgálatok elvégzéséhez és befejezéséhez;
30. követeli a médiaágazat átfogó reformját és a média tulajdonosi szerkezetének teljes átláthatóságát; e tekintetben aggodalmát fejezi ki a tényleges verseny hiánya miatt, és szigorú jogszabály elfogadására szólít fel az összeférhetetlenségre vonatkozóan;
Ukrajna
31. üdvözli, hogy 2016. január 1-jén hatályba lépett az EU és Ukrajna közötti DCFTA; elítéli ugyanakkor, hogy az Oroszországi Föderáció egyoldalúan felfüggesztette a szabadkereskedelmi megállapodását Ukrajnával, súlyos kereskedelmi korlátozásokat vezetett be az Oroszországba irányuló ukrán exportra, valamint akadályozza a harmadik országokba irányuló árutranzitot, megsértve a WTO szabályait és más kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat; sürgeti az Európai Uniót, hogy támogassa Ukrajnát a WTO-ban indított, Oroszországgal szemben folytatott jelenlegi és jövőbeli vitákban;
32. hangsúlyozza, hogy a Bizottság több mint másfél éven át példátlan nyitottsággal és erőfeszítésekkel igyekezett eloszlatni az orosz fél valamennyi kétségét a DCFTA végrehajtásából eredő következményeket illetően, valamint gyakorlati megoldásokat találni az ügyben; sajnálatosnak tartja, hogy az orosz fél nem tudott kézzelfogható példákat felhozni arra vonatkozóan, hogy a DCFTA hatálybalépése milyen hatással lenne piacára és kereskedelmére; megismétli, hogy az AA/DCFTA végrehajtása potenciális előnyökkel járhatna Oroszország számára is a fokozott kereskedelmi és gazdasági tevékenységek, valamint a stabilabb szomszédság révén; ezzel összefüggésben kéri a magas szintű párbeszéd fenntartására kínálkozó lehetőségek feltérképezését;
33. felszólítja a tagállamokat, hogy hagyják teljes létszámban és teljes körűen működni az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) misszióját; tudomásul veszi az ukrán kormány kéréseit a nemzetközi békefenntartó erők jelenlétének meghosszabbítására az ukrán–orosz határ mentén, valamint a luhanszki és a donyecki régióban; egyetért azzal, hogy ha majd a helyzet lehetővé teszi, a minszki megállapodás teljes körű végrehajtásának részeként egy EU vezette KVBP-missziót kellene felajánlani a konfliktus részes feleinek, amely segítséget nyújtana olyan feladatokban, mint az aknamentesítés, a helyi választások előkészületeiben való részvétel és a humanitárius segélyszervezetek szabad bejutásának biztosítása;
34. súlyos aggodalmának ad hangot a minszki megállapodás végrehajtását illetően, amelynek határideje az eredeti megállapodás szerint 2015. december 31. volt; emlékeztet arra, hogy az orosz hatóságokat különös felelősség terheli e tekintetben; megismétli, hogy 2015. október közepe óta egyre gyakrabban sértik meg a tűzszünetet, hogy az EBESZ különleges megfigyelő missziójának (SMM) mozgását továbbra is korlátozzák, hogy nem valósult meg az ukrán–orosz közös határ teljes hossza fölött gyakorolt ukrán ellenőrzés, hogy nem sikerült megállapodásra jutni az ideiglenesen elfoglalt luhanszki és donyecki területeken tartandó helyi választások részleteit illetően, valamint hogy nem bocsátották szabadon az összes rabot és jogellenesen fogva tartott személyt, például Nadja Szavcsenkót vagy Oleg Szencovot;
35. üdvözli a Holland Biztonsági Testület jelentésének közzétételét a Malaysia Airlines 17-es járatának (MH17) lelövéséről, melynek következtében 298 ártatlan civil vesztette életét; támogatja egy nemzetközi büntetőtörvényszék létrehozását, és felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy teljes körűen működjön együtt a nemzetközi közösséggel egy átfogó és pártatlan bűnügyi nyomozás elvégzése és a felelősök bíróság elé állítása érdekében; sajnálatát fejezi ki az Oroszországi Föderáció azon döntése kapcsán, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában megakadályozza az arra vonatkozó határozat meghozatalát, hogy hozzanak létre egy nemzetközi bíróságot e bűncselekmény kivizsgálása céljából;
36. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a folyamatban lévő orosz agresszió katasztrofális humanitárius helyzetet idézett elő a Donyec-medencében, és hogy az ukrán és nemzetközi humanitárius szervezetektől megtagadják a belépést a megszállt területekre; mély aggodalmát fejezi ki a több mint 1,5 millió, országon belül lakóhelyét elhagyni kényszerült személyt érintő rossz humanitárius körülményekkel kapcsolatban; mély aggodalmát fejezi ki az emberi jogoknak az Oroszország által megszállt Krím félszigeten zajló megsértése miatt, különösen a krími tatárok katasztrofális helyzete miatt, és hangsúlyozza, hogy további uniós pénzügyi támogatást kell nyújtani Ukrajnának;
37. üdvözli az ukrán hatóságoknak a vízumliberalizációs cselekvési terv teljesítésére irányuló kitartó erőfeszítéseit, és gratulál nekik a cselekvési terv végrehajtásával kapcsolatos pozitív végső értékelő jelentéshez; elégedettségének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy olyan új jogszabályok és szakpolitikák elfogadására került sor, amelyek megerősítették a hátrányos megkülönböztetés elleni védelmet; arra számít, hogy az ukrán vezetés 2016 első negyedévében eleget tesz korrupcióellenes kötelezettségvállalásainak;
38. hangsúlyozza, hogy a reformtörekvések előtt álló legnagyobb kihívás a mélyen gyökerező korrupció; üdvözli az eddig meghozott döntéseket, például a korrupcióellenes jogszabályok elfogadását és a korrupcióellenes intézmények (nemzeti korrupcióellenes hivatal, a korrupció megelőzésével foglalkozó nemzeti ügynökség, egy különleges korrupcióellenes ügyészség) és mechanizmusok, valamint a korrupcióból származó jövedelmek behajtásával foglalkozó nemzeti hivatal létrehozását; ezenkívül üdvözli a 2016. július 1-jén hatályba lépő, a politikai pártok állami finanszírozásáról szóló törvény, valamint a közbeszerzési törvény közelmúltbeli elfogadását;
39. megérti, hogy az Ukrajna keleti részén tapasztalható háborús helyzet súlyosan akadályozza a reformokra irányuló erőfeszítéseket; egyértelművé teszi azonban, hogy Ukrajna külső ellenségekkel szembeni sikeressége és ellenálló képessége szorosan függ gazdaságának és jogszabályi keretének stabilitásától, a demokrácia fejlődésétől és a jólét fokozódásától;
40. üdvözli a folyamatban lévő alkotmányos reformfolyamatot a decentralizáció és az igazságszolgáltatás terén; emlékeztet arra, hogy a Velencei Bizottság pozitív ajánlásokat fogalmazott meg mindkét alkotmánymódosításról; hangsúlyozza, hogy további előrelépésekre van szükség ezen és más területeken, különösen a gazdaságban, ahol a jobb szabályozást és a monopóliumok lebontását továbbra is prioritásnak kell tekinteni, csakúgy, mint a költségvetési reformokat, az átláthatóság fokozását és a kedvezőbb befektetési környezet kialakítását is; aggodalmát fejezi ki az ukrán gazdaság állapota, valamint az ország általános pénzügyi helyzete miatt; tudomásul veszi gazdasági teljesítmény stabilizálása terén látható enyhe javulást; elismerését fejezi ki az Ukrajna által a hitelezőivel 2015 szeptemberében elért, mérföldkőnek számító adósságelengedési megállapodás kapcsán; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi közösség, különösen az EU, az európai központú nemzetközi pénzügyi szervezetek, az IMF és az egyes adományozó országok egy eddig példa nélkül álló, kb. 20 milliárd eurós összeget ajánlottak fel;
41. üdvözli az Európai Unió energiaágazatban nyújtott aktív támogatását és szolidaritását, amely lehetővé tette, hogy 2015–2016 telén újrainduljon az orosz gáz szállítása Ukrajnába; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben aknázzák ki Ukrajna tranzitpotenciálját, és erősítsék meg az együttműködést a mind az Európai Unióba, mind az Ukrajnába irányuló energiaellátás biztosítása érdekében, és hagyjanak fel az Ukrajnát elkerülő új vezetékek építésével, különösen az orosz földgáz Európába szállítására irányuló „Északi Áramlat II.” projekt kidolgozásával, amely káros lehet az Európai Unió energiaforrások diverzifikálására irányuló stratégiájára és az uniós jogra; támogatja az EU szándékát, hogy az Energiaközösség révén előmozdítsa Ukrajna teljes energiapiaci integrációját, és csökkentse az energiafüggőséget a magánháztartások túlterhelése nélkül; felhívja az EU-t és az ukrán kormányt, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket a megélhetési nehézségek enyhítésére;
42. nagyra értékeli az EU–Ukrajna Parlamenti Társulási Bizottság hatékony és dinamikus munkáját az ukrajnai politikai, biztonsági és gazdasági helyzet felügyelete tekintetében, valamint azt, hogy a bizottság elkötelezett az ukrán hatóságok által megkezdett EU-irányultságú átfogó reformfolyamatok további javítása mellett, és támogatja ezeket a reformokat; emlékeztet az ukrajnai Verhovna Rada és az Európai Parlament által 2015-ben aláírt egyetértési megállapodásra, amely közös keretet hoz létre a két intézmény közti parlamenti segítségnyújtás és kapacitásépítés céljaira;
43. hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az ukrán civil társadalmat, hogy az tanácsadással és támogatással segíthesse a hatóságokat reformígéreteik teljesítésében, és hogy ugyanakkor hatékony kritikus megfigyelőként működjön, és hívja fel a figyelmet a problémákra; üdvözli a szakértői közösség és a Verhovna Rada közötti hatékony együttműködést a reformfolyamat, illetve az AA/DCFTA végrehajtása tekintetében; üdvözli, hogy a Verhovna Rada a civil társadalommal folytatott átfogó párbeszéd alapján alakítja ki prioritásait;
44. tudomásul veszi az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodásról/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról tartandó holland véleménynyilvánító népszavazást; bízik abban, hogy a holland emberek döntésük során figyelembe veszik majd a megállapodás érdemeit, elismerve azokat a kézzelfogható hatásokat, amelyeket a megállapodás gyakorol majd az EU-ra és különösen Hollandiára;
o o o
45. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamoknak, a keleti partnerséghez tartozó országok kormányainak és parlamentjeinek, illetve Oroszország kormányának és parlamentjének, az Euronest Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlésének.
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére, és különösen annak 42. cikke (7) bekezdésére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkének (4) bekezdésére és 222. cikkére,
– tekintettel 2012. november 22-i, „Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékai: politikai és műveleti dimenziók” című állásfoglalására(1),
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, különösen VII. fejezete és annak 51. cikke rendelkezéseire,
– tekintettel a Francia Köztársaság elnökének 2015. november 16-án a francia Kongresszus előtt tett kijelentésére, miszerint Franciaország háborúban áll,
– tekintettel az Európai Tanács védelemről és biztonságról szóló, 2013. december 19–20-án és 2015. június 25–26-án elfogadott következtetéseire,
– tekintettel a (védelmi miniszterekből álló) Külügyek Tanácsa 2015. november 17-i találkozójának következtetéseire,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel 2015. november 13-án több terrorista támadásra került sor Párizsban, amelyek során legalább 130, 26 különböző országból származó ember vesztette életét, és mivel az EU 2004 óta számos terrorcselekményt szenvedett el, amelyekben több száz ember vesztette életét és több ezren megsérültek;
B. mivel a francia kormány hivatalosan kérte az EUSZ 42. cikke (7) bekezdése kölcsönös védelmi záradékának alkalmazását a 2015. november 13-i párizsi terrortámadásokat követően;
C. mivel a tagállamok közötti szolidaritás, támogatás és kölcsönös segítségnyújtás, többek között az uniós eszközök igénybevétele révén, az Európai Unió alapját képező értékek egyike;
D. mivel a kölcsönös védelmi záradék alkalmazása iránti francia kérelmet követően az uniós tagállamok kötelesek minden rendelkezésükre álló eszköz révén segítséget és támogatást adni, összhangban az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikkével; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok és támadások következményeire való reagálás helyett kívánatosabb az ilyen események megelőzése;
E. mivel a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem az Unió egyik kiemelt célja, és a szolidaritás elvének érvényesítése mind belföldi, mind külföldi lépéseket szükségessé tesz; mivel az EU biztonságának belső és külső dimenziói szükségszerűen és szorosan kapcsolódnak egymáshoz; mivel közös uniós stratégiára van szükség;
F. mivel a szerződésekben foglalt biztonsági és védelmi struktúra még nem került teljes mértékben végrehajtásra; mivel a tagállamok feladata az Unió biztonsága és védelme területén tett előrelépés megvalósítása;
G. mivel az Uniónak meg kell erősítenie együttműködését az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével (NATO) annak érdekében, hogy a két rendszer keretei között kialakított biztonság- és védelempolitikákat egyre inkább összeegyeztethetővé tegye, különösen abban az esetben, ha egy tagállamot területe elleni fegyveres támadás ér, amelybe beleértendők a terrorista támadások is;
H. mivel az uniós intézményeknek aktívabb szerepet kell játszaniuk a biztonsági és védelempolitika terén, és elő kell mozdítaniuk a Szerződések biztonság- és védelempolitikáról szóló rendelkezéseinek végrehajtását, többek között a NATO-nak az európai és a transzatlanti biztonság és védelem terén betöltött sajátos szerepére vonatkozóan; mivel az uniós intézményeknek támogatniuk kell a tagállamokat azon törekvéseikben, hogy ezeket a rendelkezéseket teljes mértékben végrehajtsák;
I. mivel az EUSZ 42. cikkének állandó strukturált együttműködésről szóló (6) bekezdését kellene alkalmazni azon tagállamoknak, amelyek szoros együttműködést kívánnak folytatni egymással;
J. mivel az EU terrorizmus elleni stratégiája a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) terén meglévő közösségi és kormányközi eszközökre támaszkodik; mivel e stratégia szerint az uniós intézkedések négy célkitűzés – megelőzés, védekezés, bűnüldözés és reagálás – köré csoportosulnak;
K. mivel az EU által a terrorizmusra adott válasz magában foglalja a demokrácia, a párbeszéd és a jó kormányzás előmozdítását annak érdekében, hogy kezelje az erőszakos szélsőségesség kiváltó okait;
1. a leghatározottabban elítéli a Dáis által elkövetett rettentő terrortámadásokat; a legmélyebb együttérzését, szolidaritását és részvétét fejezi ki a terrortámadások minden áldozatának és családjaiknak;
2. elismeréssel és örömmel veszi tudomásul, hogy valamennyi tagállam egyhangúlag támogatásáról biztosította Franciaországot; örömmel veszi tudomásul, hogy valamennyi tagállam készen állt a teljes szükséges támogatás és segítség biztosítására;
3. emlékeztet arra, hogy a kölcsönös védelmi záradék első alkalommal került alkalmazásra; úgy véli, hogy a mostani esetnek katalizátorként kell szolgálnia az európai biztonság és védelem többdimenziós jellegéről folytatott elmélyült politikai párbeszéd során;
4. elégedetten veszi tudomásul további képességek rendelkezésre bocsátását a terrorizmus elleni küzdelemhez; felszólít minden tagállamot, hogy tartsák fenn feltétel nélküli és tartós támogatásukat, és mindaddig folytassák hozzájárulásaikat, amíg szükséges; üdvözli, hogy Franciaország katalizátor szerepet tölt be ebben a közös erőfeszítésben, és ösztönzi az illetékes uniós intézményeket a szükséges támogatás nyújtására, illetve meghosszabbítására;
5. úgy véli, hogy a kölcsönös védelmi és a szolidaritási záradék a Szerződéseknek megfelelő alkalmazása elsősorban politikai kérdés; hangsúlyozza, hogy amennyiben e záradékot alkalmazzák, az Európai Tanács és az Európai Parlament a megfelelő helyszínek a politikai vita lefolytatásához;
6. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kölcsönös védelmi záradék szerinti segítségnyújtás és támogatás irányítása nem lehetséges – mint a jelen esetben – kétoldalú alapon valamennyi tagállam esetében, kéri az Európai Tanácsot, hogy mozdítsa elő a kölcsönös védelmi záradék továbbfejlesztését, és építsen a megfelelő uniós intézmények közvetítőként betöltött szerepére;
7. emlékeztet arra, hogy korábbi állásfoglalásaiban felkérte a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy tegyen javaslatot gyakorlati intézkedésekre és iránymutatásokra a hatékony reagálás érdekében arra az esetre, ha valamely tagállam alkalmazná a kölcsönös védelmi záradékot, valamint, hogy elemezze az uniós intézmények szerepét a záradék alkalmazása esetén; sajnálja azonban, hogy sem elemzés, sem iránymutatások nem álltak rendelkezésre a kölcsönös védelmi záradék első alkalmazása során, így állt elő a jelenlegi helyzet, amely ad hoc intézkedéseket és ad hoc együttműködést tett szükségessé;
8. úgy véli, hogy a gyakorlati intézkedések és iránymutatások kidolgozása a kölcsönös védelmi záradék jövőbeni alkalmazásának esetére továbbra is sürgető prioritás; hangsúlyozza, hogy ezen iránymutatások kidolgozása során figyelembe kell venni a 42. cikk (7) bekezdésének első alkalmazása nyomán levont tanulságokat;
9. felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy sürgősen dolgozzanak ki és fogadjanak el olyan politikai keretet, amely segít irányítani az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének alkalmazását, és határidőket, felülvizsgálati záradékot, valamint nyomon követési mechanizmusokat is tartalmaz; mélyen meg van győződve arról, hogy a 42. cikk (7) bekezdésének életbe léptetését követő összes nemzeti, kétoldalú vagy többoldalú intézkedésről értesíteni kell a Tanácsot, illetőleg egyidejűleg nyilvánosságra kell hozni őket;
10. megjegyzi, hogy az EUMSZ 222. cikkének szolidaritási záradéka lehetővé teszi, hogy az összes vonatkozó uniós eszközt Franciaország és a terrorizmus elleni küzdelemben közvetlenül érintett többi tagállam rendelkezésére bocsássák; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 222. cikke kifejezetten az európai terrortámadások következményeivel kapcsolatos fellépésre irányul, és foglalkozik az európai nemzeti bűnüldöző hatóságok közötti nem kielégítő együttműködés és koordináció problémájával;
11. meggyőződése, hogy a tagállamokban és uniós szinten meglévő kapacitásokra építve az Uniónak állandó polgári-katonai főhadiszállásra van szüksége, stratégiai és operatív szinten, és ennek a struktúrának stratégiai és operatív vészhelyzeti tervezés lenne a feladata, beleértve az EUSZ 42. cikke (7) bekezdése és 42. cikke (2) bekezdése által előírt kollektív védelmet, valamint annak jövőbeni alkalmazását a NATO megfelelő struktúráival szorosan együttműködve;
12. úgy véli, hogy az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének jelenlegi alkalmazása katalizátor szerepet tölthetne be a Szerződés összes biztonsággal és védelemmel kapcsolatos intézkedésében rejlő lehetőségek megvalósítása terén, aminek e bekezdés alkalmazásához hasonlóan kellene történnie;; e tekintetben emlékeztet a védelmi csomag teljes körű és megfelelő alkalmazásának fontosságára, amely a védelmi beszerzésekről szóló 2009/81/EK irányelvet és a Közösségen belüli transzferekről szóló 2009/43/EK irányelvet foglalja magában;
13. felhívja az európai országokat, hogy továbbra is ajánljanak fel minden támogatást a terrorizmus elleni küzdelemhez, és alkalmazzanak szigorúbb megközelítést belföldön és külföldön egyaránt;
14. mélységes aggodalmának ad hangot, amiért a párizsi támadások fő felelősei – úgy tűnik – európai uniós ország állampolgárai voltak, az Unióban születtek és éltek, ezért megfelelő lépések tételére hív fel a fegyverek, robbanószerek és terrorizmussal gyanúsított személyek mozgásának ellenőrzése érdekében;
15. sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a strukturált információcserét és az operatív együttműködést a határvédelem, a rendőrség és egyéb bűnüldöző hatóságok között, valamint a hírszerzési információk cseréjét a nemzeti adatbázisok összekapcsolása révén, teljes mértékben kihasználva a már meglévő kereteket, például az Europol biztonságos információs és hírszerzési platformját (SIENA), és az Europol egyéb platformjainak és szolgáltatásainak a lehető legnagyobb mértékű igénybevétele révén;
16. kitart amellett, hogy a radikalizálódás felszámolását, beleértve a fiatalokat célzó országos szintű erőfeszítéseket, valamint az erőszakos szélsőségesség és a terrorizmus elleni harcot olyan átfogó módon kell megközelíteni, amely egyrészt a társadalmi kohézió, a bűnmegelőzés és a célzott rendészeti intézkedések, másrészt az emberek, nem pedig gépek által megállapított egyedi gyanún vagy konkrét fenyegetéseken alapuló biztonsági fellépések megerősítésére összpontosít; ezenkívül hangsúlyozza, hogy meg kell szigorítani a fegyverek megszerzésére és birtoklására vonatkozó szabályokat, a kiviteli szabályokat, valamint az illegális fegyverkereskedelem elleni harcot;
17. közös uniós külpolitika kidolgozását kéri Szíria és a tágabb közel-keleti térség jövőjével kapcsolatban, az összes érintett szereplővel együttműködve; úgy véli, hogy e politika a jövőbeli globális uniós stratégia szerves része kell, hogy legyen;
18. úgy véli, hogy a kölcsönös segítségnyújtási záradék alkalmazása egyedülálló lehetőséget jelent egy erős és fenntartható európai védelmi unió alapjainak megteremtésére; úgy véli, hogy az EU csupán önálló biztonsági és védelmi képesség birtokában lesz felkészült, és áll majd készen a jelentős belső és a külső biztonsági fenyegetések és kihívások kezelésére;
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, az Európai Bizottság elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a NATO főtitkárának, az ENSZ főtitkárának, az Egyesült Államok elnökének és az Egyesült Államok védelmi miniszterének.
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az ahhoz kapcsolódó emberi jogi ENSZ-egyezményekre és azok fakultatív jegyzőkönyveire,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) létrehozásáról szóló 60/251. számú határozatára,
– tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európai Szociális Chartára és az EU Alapjogi Chartájára,
– tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,
– tekintettel az EJT-ről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az emberi jogok megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira, ideértve az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértését érintő ügyekről szóló vitákra vonatkozó állásfoglalásait,
– tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. december 17-i állásfoglalására(1),
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, valamint 18., 21., 27. és 47. cikkére,
– tekintettel az ENSZ EJT által az ENSZ-közgyűlésének készített 2015. évi éves jelentésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,
A. mivel 2015. és 2016. jelentős évfordulók az emberi jogok, béke és biztonság érvényesülését illetően, úgymint: az ENSZ megalapításának 70. évfordulója, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya megalkotásának 50. évfordulója, valamint a fejlődéshez való jogról szóló ENSZ-nyilatkozatnak (1986) 30., a Pekingi Nyilatkozat és cselekvési platform elfogadásának (1995) 20. évfordulója, valamint az ENSZ Biztonsági Tanács mérföldkövet jelentő, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló határozatának (2000) és a Milleniumi Fejlesztési Céloknak (2000) megalkotásának 15. évfordulója;
B. mivel minden államnak kötelessége tiszteletben tartani az emberi jogokat fajra, származásra, vallásra, társadalmi osztályra, kasztra, nemre vagy bőrszínre való tekintet nélkül, mivel megerősíti a (polgári, politikai, gazdasági, szociális, illetve kulturális) emberi jogok oszthatatlanságába vetett hitét, melyek egymással összefüggnek és egymásra épülnek, és mivel ezen jogok bármelyikének hiánya hatással van a többire; mivel minden állam kötelessége tiszteletben tartani lakosságának alapvető jogait, és konkrét intézkedéseket hozni e jogok nemzeti szintű előmozdítása érdekében, továbbá nemzetközi szinten együttműködni az emberi jogok valamennyi területen történő érvényesítése előtti akadályok megszüntetése érdekében;
C. mivel az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme az Európai Unió etikai és jogi vívmányainak részét képezi, és az európai egység és integritás egyik sarokköve; mivel az emberi jogi helyzet belső és külső koherenciája alapvetően fontos az EU külföldi emberi jogi politikájának hitelessége szempontjából;
D. mivel az Unió harmadik országokkal ápolt kapcsolatait érintő fellépéseit az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke határozza meg, amely megerősíti az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltát, továbbá az emberi méltóság, az egyenlőség és szolidaritás elvének, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban lefektetett elveknek a nemzetközi színtéren történő fellépései során történő tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét;
E. mivel az emberi jogok tiszteletben tartását a békét és biztonságot, fejlesztési együttműködést, kereskedelmet és beruházást, humanitárius segélyt, klímaváltozást és terrorizmus elleni harcot érintő minden politikai területen érvényesíteni kell, minthogy ezeket a problémákat nem lehet az emberi jogok tiszteletétől elszigetelten kezelni;
F. mivel az ENSZ-tagállamok elfogadták és elkötelezték magukat a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend mellett, amely az emberi jogok és az emberi méltóság egyetemes tiszteletén, a jogállamiságon, az igazságosságon, az egyenlőségen és a megkülönböztetésmentességen alapuló világ létrehozását tűzte ki célul;
G. mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) rendes ülései, a különleges előadók kijelölése, egyetemes időszakos felülvizsgálati mechanizmusa és az egyes országokban kialakult helyzetekre vagy tematikus kérdésekre vonatkozó egyedi eljárások hozzájárulnak az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításához és tiszteletben tartásához;
H. mivel az Emberi Jogi Tanács néhány tagját az emberi jogok legsúlyosabb megsértőiként tartják számon, és ők eddig kevés hajlandóságot mutattak, hogy együttműködjenek az ENSZ különleges eljárásaival és eleget tegyenek az ENSZ emberi jogi egyezmény alapján létrehozott testületei felé történő jelentéstételi kötelezettségeiknek;
Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa
1. üdvözli Choi Kyong-lim nagykövetnek az Emberi Jogi Tanács 2016.évi elnökévé történő kinevezését;
2. üdvözli az EJT-nek az ENSZ Közgyűlése részére készített éves jelentését 28., 29. és 30. ülésszakáról;
3. ismételten kifejezi azt az álláspontját, hogy EJT-tagokat olyan országok közül kell választani, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat, a jogállamiságot és a demokráciát, továbbá sürgeti az ENSZ tagországait arra, hogy az EJT-tagnak történő megválasztás során ösztönözzék többek között az emberi jogok terén elért teljesítményen alapuló kritériumokat az egyes államokkal szemben; aggodalmát fejezi ki az EJT tagjainak újonnan megválasztott egyes országokban tapasztalható emberi jogi visszaélések miatt; úgy véli, hogy a tagállamoknak nem szabadna támogatniuk olyan országok EJT-taggá választását, amelyek nem tartják tiszteletben az emberi jogokat;
4. hangsúlyozza, hogy támogatni kell az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosa Hivatalának („a Hivatal”) függetlenségét és integritását annak érdekében, hogy továbbra is hatékonyan és pártatlanul végezhesse munkáját; ezzel összefüggésben felszólít a Hivatal megfelelő támogatásának és finanszírozásának biztosítására; megismétli, hogy támogatja a különleges eljárásokat és a megbízottak (például a különmegbízottak) független státuszát, amely lehetővé teszi számukra, hogy teljesen elfogulatlanul tehessenek eleget kötelességeiknek, és minden államot arra szólít fel, hogy működjenek együtt ezekkel az eljárásokkal; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy egyes tagállamok nem hajlandóak az együttműködésre;
5. ismételten hangsúlyozza a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés jelentőségét, amelynek célja, hogy teljes képet adjon az emberi jogok helyzetéről valamennyi ENSZ-tagállamban, és megismétli, hogy támogatja a felülvizsgálat e második ciklusát, amelynek középpontjában az első ciklus során elfogadott ajánlások végrehajtása áll; ismételten kéri azonban az első ciklus alatt a tagállamok által elutasított ajánlások újbóli vizsgálatát az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés folyamatának következő szakaszában;
6. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy érdekeltek széles köre, nevezetesen a civil társadalom, teljes mértékben részt vegyen a Hivatal munkájában, és aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy szigorú korlátozások megakadályozták a civil társadalom részvételét az UPR folyamatában; felhívja az ENSZ tagállamait, köztük az EU tagállamait, hogy használják az UPR-t országuk emberi jogi helyzetének értékeléséhez és ezzel kapcsolatos ajánlások megfogalmazásához,
7. felszólítja az Európai Uniót, hogy kövesse nyomon az uniós politikai párbeszédek során meghatározott egyetemes időszakos felülvizsgálati ajánlásokat az érintett országokban, az ajánlások országos és regionális stratégiák révén történő végrehajtása módjainak és eszközeinek feltárása érdekében;
8. üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosa által a változtatásra indított kezdeményezését, melynek célja, hogy javítsa és megerősítse az ENSZ emberi jogi hivatalainak globális jelenlétét nyolc regionális központ létrehozásával, melyek az emberi jogok tiszteletben tartását védik és segítik elő oly módon, hogy a partnerekkel közvetlenül együttműködve alakítják át az emberi jogi mechanizmusok ajánlásait valós változásokká; az Emberi Jogi Tanács 10. évfordulója alkalmából felszólít a Tanács hatásainak értékelésére, többek között megbízatása, valamint állásfoglalásai és más döntései végrehajtása tekintetében;
Polgári és politikai jogok
9. aggodalmát fejezi ki a néhány országban véghezvitt, az alkotmánynak az elnöki hivatali idő meghatározott korlátjának megváltoztatására irányuló felülvizsgálatával kapcsolatban, ami egy olyan kérdés, ami néhány esetben választásokkal kapcsolatos erőszakhoz vezetett; újfent hangsúlyozza, hogy a polgári és politikai jogok, többek között az egyéni és kollektív szólásszabadság, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadság tisztelete a demokratikus, toleráns és pluralista társadalom fokmérője;
10. megismétli, hogy az egyetemes és egyenlő választójogon alapuló rendszeres, szabad és nyílt választások megtartása olyan alapvető jog, melyet minden állampolgár részére biztosítani kell az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (21. cikk (3) bekezdés) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (25. cikk) szerint; megerősíti, hogy a szólásszabadság és a független és pluralista polgári társadalmat előmozdító élénk környezet meglétére van szükség annak elősegítése érdekében, hogy az emberi jogokat tiszteletben tartsák;
11. azon a véleményen van, hogy a mai kor digitális technológiája előnyt és kihívást is jelent a magánélethez fűződő jog védelmében, a szólásszabadságnak az interneten keresztül az egész világon történő gyakorlásában, valamint a biztonságban, mivel a mai kor digitális technológiái a szélsőséges és terrorista propaganda, illetve a toborzás eszközeiként szolgálhatnak; ezzel összefüggésben üdvözli a digitális korban a magánélet védelméhez való joggal foglalkozó különleges ENSZ-előadó kinevezését, akinek megbízatása magában foglalja azokat a megfigyelési és adatvédelmi kérdéseket, amelyek online vagy offline környezetben hatással vannak az emberekre;
12. felszólítja az ENSZ tagállamait, köztük az uniós tagállamokat az ENSZ különmegbízott ajánlásainak végrehajtására a fajgyűlölet, az etnikai alapú gyűlölet és az idegengyűlölet interneten és közösségimédia-hálózatokon való terjedése és az efféle gyűlöletre e fórumokon való buzdítás elleni küzdelem érdekében a megfelelő jogalkotási intézkedések meghozatala révén, a véleménynyilvánítás szabadsága teljes mértékű tiszteletben tartása mellett;
Emberijog-védők
13. elítéli az emberi jogok védelmezői és ellenzéki személyek számos harmadik országban a kormányerők általi folyamatos zaklatását és fogva tartását; aggodalmát fejezi ki a tisztességtelen és korlátozó jogszabályokat, köztük a külföldi finanszírozás korlátozását illetően, melynek következtében beszűkül a civil társadalmi tevékenységek rendelkezésére álló tér; felszólít minden kormányt, hogy mozdítsa elő és támogassa a média, a civil társadalmi szervezetek és az emberi jogok védelmezői tevékenységének szabadságát, és tegye lehetővé számukra, hogy félelem, elnyomás és megfélemlítés nélkül tevékenykedhessenek;
14. úgy véli, hogy az Emberi Jogi Tanács hitelességét gyengíti, hogy számos tagországában továbbra is zaklatnak és letartóztatnak emberi jogi aktivistákat és ellenzékieket; sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy nyújtsanak be egy kezdeményezést az ENSZ szintjén annak érdekében, hogy koherens és átfogó választ dolgozzanak ki azokra a komoly kihívásokra, amelyekkel szerte a világon szembekerülnek azok az emberi jogi aktivisták, akik a nők jogaiért, a környezetvédelemhez és a földhöz való jogért, valamint az őslakosok jogaiért szállnak síkra, akik a korrupció és a büntetlenség ellen harcolnak, és akik – újságírók és más emberijog-védők – az emberi jogok védelme érdekében a médiát használják (az online és a közösségi médiát is ideértve); a kezdeményezés célja emellett, hogy szisztematikusan elítélje ezen jogvédők meggyilkolását;
15. rendkívüli aggodalmának ad hangot a humanitárius segélyszervezetekben dolgozók és az orvosi létesítmények elleni fokozódó támadásokat illetően; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi humanitárius jog egyértelműen tilt minden ilyen jellegű támadást, és felszólítja a konfliktusban álló feleket, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jog alapelveit; a támadásokra való hatékonyabb reagálás érdekében hangsúlyozza a segélyszervezeti dolgozók biztonsága növelésének fontosságát;
Halálbüntetés
16. emlékeztet arra, hogy az EU a zéró tolerancia elvét képviseli a halálbüntetéssel kapcsolatban, és a halálbüntetéssel kapcsolatban régóta képviselt álláspontjával összhangban ismételten leszögezi, hogy ellenzi a kínzást, a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot és büntetést minden esetben és minden körülmények között; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Unió továbbra is támogassa a halálbüntetés felfüggesztését, valamint ismételten hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság magasabb szintre emeléséhez; megismétli, hogy a harmadik országok kábítószer-használat elleni rendészeti politikáihoz nyújtott támogatásokat – úgymint pénzügyi támogatás, technikai segítségnyújtás és kapacitásépítés – a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt kiszabott halálbüntetés alkalmazásának tilalmához kell kötni; támogatását fejezi ki az emberi jogokkal és a kábítószer-ellenes politikával foglalkozó különleges előadó kinevezését illetően;
17. elismerését fejezi ki az eddig elért előrelépésekért, amelyek következtében számos ország felfüggesztette a halálbüntetést, míg mások jogalkotási intézkedéseket hoztak a halálbüntetés felfüggesztése irányában; mindamellett sajnálatát fejezi ki, hogy az utóbbi pár évben néhány országban újból bevezették a kivégzéseket; felhívja azon országokat, melyek eltörölték a halálbüntetést vagy régóta moratóriumot gyakorolnak a halálbüntetésekkel kapcsolatosan, hogy kötelezettségvállalásaiknak továbbra is tegyenek eleget, és ne vezessék be újból a halálbüntetést;
Vallásszabadság
18. emlékeztet arra, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkében elismert alapvető emberi jog; emlékeztet továbbá arra, hogy e szabadság kölcsönösen összefügg más emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, és egyaránt jelenti a hithez és a hit elutasításához való jogot, valamint a teista és nem teista hit vagy az ateista meggyőződés gyakorlásának szabadságát, valamint a választott meggyőződés elfogadásához, megváltoztatásához és feladásához, vagy az ahhoz való visszatéréshez való jogot; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány ország még mindig nem tartja be az ENSZ normáit és állami elnyomást alkalmaz, amely magában foglalhatja a fizikai büntetést, a börtönbüntetéseket, a mértéktelen pénzbírságokat és akár a halálbüntetést a vallás és a meggyőződés szabadságának megsértésével; aggodalmát fejezi ki a vallási és világnézeti kisebbségek növekvő üldözése, és a gyülekezeti helyeik elleni jogellenes károkozás miatt; támogatja a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadónak a „vallás nevében” elkövetett erőszakos cselekedetekről szóló jelentését; felszólítja az Európai Uniót, hogy valósítsa meg a vallásközi párbeszédek kezdeményezésére vonatkozó ajánlásait;
19. üdvözli, hogy az EU elkötelezett a vallás és a meggyőződés szabadságának nemzetközi fórumokon való előmozdítása mellett, többek között a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó megbízatásának támogatása révén; teljes mértékben támogatja azt a gyakorlatot, hogy az EU vezető szerepet vállal az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában és az ENSZ-közgyűlésben az e témában hozott tematikus határozatok vonatkozásában; konkrét intézkedéseket kér azoknak a vallási kisebbségeknek és nem hívőknek, hitüket elhagyóknak és ateistáknak a védelme érdekében, akik az istenkáromlásról szóló törvények áldozatai; úgy véli, hogy nemzetközi és regionális fórumokon is fel kell lépni, nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet fenntartva – többek között az uniós képviseleteken keresztül – a vallási szervezetekkel és közösségekkel, összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 17. cikkével;
Szociális és gazdasági jogok
20. elismeri az EJT azon törekvéseit, hogy a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal kapcsolatban a különleges eljárásokkal foglalkozó megbízottak kinevezése révén valamennyi emberi jogot egyenlő szintre helyezze és azonos hangsúlyt adjon azoknak; kiemeli ezzel összefüggésben a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya panaszkezelési és kivizsgálási mechanizmusait létrehozó fakultatív jegyzőkönyve széleskörű ratifikációjának fontosságát;
21. mély aggodalmát fejezi ki a rendkívüli szegénység növekedését illetően, ami veszélyezteti minden emberi jog teljes körű érvényesítését; üdvözli ezzel kapcsolatosan az EJT különleges előadójának mélyszegénységről és emberi jogokról szóló jelentését (A/HRC/29/31), és támogatja a mélyszegénység megszüntetésére vonatkozó javaslatát; fontosnak tartja az egyre növekvő egyenlőtlenségek felszámolását a szegénység elleni általános küzdelem, valamint a szociális és gazdasági jogok előmozdítása érdekében, különösen az élelmiszerhez, vízhez, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és megfelelő lakhatáshoz való hozzáférés megkönnyítése révén;
22. azon a véleményen van, hogy a korrupció, az adócsalás, a közvagyon kezelésében elkövetett visszaélések és az elszámoltathatóság hiánya az emberi jogok egyenlő gyakorlását fenyegetik, és aláássák a demokratikus folyamatokat, a jogállamiságot, a tisztességes igazságszolgáltatást, és az olyan közszolgáltatásokat, mint az oktatás és az alapvető egészségügyi szolgáltatások; úgy véli, hogy az emberi jogok – különösen az információhoz való jog, a véleménynyilvánítási és gyülekezési jog, a független igazságszolgáltatáshoz és a közügyekben való demokratikus részvételhez való jog – tiszteletének biztosítására irányuló fellépések alapvető jelentőségűek a korrupció elleni harcban;
23. hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban a kisebbségi közösségeknek sajátos szükségleteik vannak, és elő kell mozdítani e közösségek teljes mértékű egyenlőségét a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén;
24. felhívja az ENSZ tagállamait, köztük az EU tagállamait, hogy kérjék fel a különleges eljárásokkal foglalkozó megbízottakat, hogy fordítsanak különleges figyelmet az őslakos nőket, a fiatalokat és a fogyatékossággal élő személyeket érintő kérdésekre, és rendszeresen tegyenek jelentést az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tevékenyen támogassák az őslakos népek részvételét az Emberi Jogi Bizottság ülésein; felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy támogassák az őslakos népekkel foglalkozó horizontális cselekvési terv kidolgozását, különös tekintettel az őslakos népekkel folytatott rendszeres konzultáció megszervezésére;
Üzlet és emberi jogok
25. támogatja az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek hatékony és átfogó végrehajtását; sürgeti az összes ENSZ-tagállamot, köztük az EU tagállamait, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre nemzeti cselekvési terveket; úgy ítéli meg, hogy a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és az üzleti világ fontos szerepet játszik az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában; ismételten megerősíti az EU és a multinacionális vállalkozások szerepének jelentőségét, amelyek vezető szerepet játszanak az üzleti magatartásra és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi normák előmozdításában;
26. felszólítja az ENSZ-t és az Európai Uniót, hogy vessék fel a multinacionális és európai vállalatoknak a földhöz való jogok védelmében fellépő aktivisták ügyét, akik különböző megtorlások – például fenyegetés, zaklatás, önkényes letartóztatás, bántalmazás és gyilkosság – áldozatai;
27. üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosának arra vonatkozó kezdeményezését, hogy fejlesszék tovább az elszámoltathatósági és jogorvoslati projektet annak érdekében, hogy hozzájáruljon egy méltányos és hatékonyabb hazai jogorvoslati rendszer létrehozásához, különös tekintettel az emberi jogokkal való durva visszaélésekre, amelyeket az üzleti életben elkövetnek; felszólítja az összes kormányt arra, hogy teljesítse kötelességeit és biztosítsa az emberi jogok tiszteletben tartását, az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését, akiknek gyakorlati és jogi kihívásokkal kell szembenézniük, ha jogorvoslatot szeretnének országos és nemzetközi szinten, akiknek emberi jogait üzleti vállalkozások kapcsán megsértették;
28. felhívja a figyelmet, hogy 2015 júliusában megtartotta első ülését egy határozatlan időre létrehozott, kormányközi munkacsoport (IGWG), amely az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2014. június 26-i határozata alapján jött létre abból a célból, hogy nemzetközi, jogilag kötelező erejű eszközt dolgozzon ki a transznacionális vállalatokra és más üzleti vállalkozásokra vonatkozóan, az emberi jogokat illetően; felszólítja az Európai Uniót, hogy támogassa azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy összehangolja a politikákat az OECD-nek a multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaival, továbbá javasolja, hogy az Európai Unió és tagállamai vegyenek aktívan részt abban a vitában, amelynek témája egy, az üzleti és emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi, jogilag kötelező erejű eszköz az ENSZ rendszerén belül;
Migráció és menekültek
29. riasztónak tartja a II. világháború óta bekövetkezett legkomolyabb migrációs válságot, melyet üldöztetések, fegyveres összecsapások és általánossá vált erőszak miatt az otthonukat elhagyni kényszerülők növekvő száma generált, akik védelmet és jobb életet keresve vágnak neki a veszélyes utazásnak még életük kockáztatása árán is; hatékony és koordinált nemzetközi intézkedésekre szólít fel a migráció kiváltó okainak kezelésére; továbbá a migrációval kapcsolatos jelenlegi és jövőbeni kihívások kezelése érdekében több erőfeszítésre szólít fel az ENSZ szintjén, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala, az Élelmezési Világprogram és egyéb, a konfliktuszónákon belül és kívül a menekültek számára alapvető szolgáltatások nyújtásában részt vevő ENSZ-testületek számára megfelelő finanszírozás biztosítása révén; kiemeli a migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges ENSZ-előadó munkájának, többek között ajánlásainak fontosságát;
30. felszólítja az összes országot, hogy az emberi jogokra épülő hozzáállást fogadjon el a migrációval szemben, amely a migrációs politikák és a migráció kezelésének középpontjába állítja a migránsok, a menedékkérők és a menekültek jogait, és kiemelt figyelmet fordít a migránsok marginalizált és hátrányos helyzetű csoportjaira, például a nőkre és a gyermekekre; felszólít minden államot, hogy keressenek megoldást a nemhez kötődő, nők és lányok elleni erőszak problémájára, és hangsúlyozza a nemi kérdést szem előtt tartó, a nők és lányok sajátos szükségleteit figyelembe vevő migrációs politika kidolgozásának fontosságát;
31. emlékeztet arra, hogy minden állam kötelezettsége a saját joghatóságuk alatt élő valamennyi személy emberi jogainak tiszteletben tartása és védelme, függetlenül azok nemzetiségétől vagy származásától és tekintet nélkül azok bevándorlói státuszára; emlékeztet arra, hogy egy globális migrációs stratégia szorosan kapcsolódik a fejlesztési és humanitárius politikákhoz, beleértve humanitárius folyosók létrehozását és humanitárius vízumok kibocsátását; ismételten felszólít annak biztosítására, hogy a nem uniós államokkal kötött valamennyi migrációs együttműködési és visszafogadási megállapodás feleljen meg a nemzetközi jognak; emlékeztet arra, hogy a migránsok visszaküldése csak a migránsok jogainak teljes tiszteletben tartása mellett lehetséges, megfelelő tájékozottságon alapuló döntés alapján, és csak abban az esetben, ha jogaik védelme biztosítva van a hazájukban; felszólítja a kormányokat, hogy vessenek véget a migránsok önkényes letartóztatásának és önkényes fogva tartásának; aggodalmát fejezi ki a migránsok és a menekültek elleni megkülönböztetés, valamint jogaik megsértése miatt; felszólítja ezzel összefüggésben az ENSZ tagállamait, köztük az uniós tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a menedékkereséshez és a menekültstátuszhoz való jogot;
Az éghajlatváltozás és az emberi jogok
32. üdvözli az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye keretében létrejött Párizsi megállapodást, mely alkalmazkodást, mérséklést, technológia fejlesztést és átadást, valamint kapacitás-építést foglal magában; felhívja az aláíró államokat, hogy teljesítsék kötelezettségvállalásaikat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye egyáltalán nem hivatkozik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, és kéri, hogy az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezményének politikái és fellépései az emberi jogokra épüljenek;
33. emlékeztet, hogy az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatása egy azonnali és potenciálisan visszafordíthatatlan globális veszélyt jelent az emberi jogok teljes körű élvezetére, és hogy annak hatása a már bizonytalan jogi helyzetű sérülékeny csoportokra jelentős; aggodalommal állapítja meg, hogy az éghajlattal kapcsolatos nemkívánatos események, mint például a tengerszint emelkedése, az aszályokat és áradásokat okozó szélsőséges időjárás-változások várhatóan még több emberélet veszteséghez, populációk kitelepítéséhez, valamint táplálék- és vízhiányokhoz vezetnek;
34. felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy kezelje a jogi hiányosságokat a „klímamenekült” fogalmát illetően, beleértve annak lehetséges meghatározását is;
A nők jogai
35. üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának nemrég hozott 2242. számú, a nőkről, a békéről és biztonságról szóló határozatát, mely a globális kihívások, beleértve a növekvő erőszakos szélsőségesség, éghajlatváltozás, migráció, fenntartható fejlődés, béke és biztonság kezelésére irányuló minden erőfeszítés központi elemévé teszi a nőket; elismerését fejezi ki az ENSZ átfogó tanulmányának az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. számú , a nőkről, a békéről és biztonságról szóló határozatának alkalmazásáról szóló megállapításaival kapcsolatban, mely hangsúlyozza a nők vezető szerepét és részvételét a konfliktusok megoldásában és a béke építésében, és hogy bevonásuk javította a humanitárius segítségnyújtást, fokozta a békefenntartók erőfeszítéseit, elősegítette a béketárgyalások lezárását és segítette a szélsőséges erőszak elleni küzdelmet; felszólítja az ENSZ-t és annak minden tagállamát, hogy tegyenek konkrét lépéseket, amelyekkel biztosítják a nők autonómiáját, a konfliktusok megelőzésébe és megoldásába, valamint a béketárgyalásokba és a béketeremtési folyamatba történő valós bevonását azáltal, hogy növelik képviseletüket az összes döntéshozási szinten, ide számítva az országos, a regionális és a nemzetközi intézményeket és mechanizmusokat is;
36. kifejezi megdöbbenését azon tény miatt, hogy az erőszakos szélsőséges csoportok jelentkezése óta – ilyen például a Dáis Szíriában és Irakban, vagy a Boko Haram Nyugat-Afrikában – a nők elleni erőszak, és nevezetesen a szexuális erőszak ezen szélsőséges csoportok célkitűzéseinek, ideológiájának és bevételi forrásainak szerves részévé vált, és kritikus új kihívás elé állította a nemzetközi közösséget; felszólítja az összes kormányt és az ENSZ intézményeit, hogy fokozzák elkötelezettségüket ezekkel a gyalázatos bűncselekményekkel szemben, és állítsák helyre a nők méltóságát, hogy igazságszolgáltatásban, jóvátételben és megfelelő támogató intézkedésekben részesülhessenek;
37. úgy véli, hogy a nőket és lányokat a konfliktusok idején sebezhetővé tevő nők és férfiak közötti alapvető egyenlőtlenségek kezelése révén a nők autonómiájának biztosítása a szélsőségekkel szembeni fellépés egyik módja; hangsúlyozza, hogy a menekülttáborokban, válságövezetekben, valamint a mélyszegénység és a szélsőséges környezeti jelenségek – többek között aszály és áradások – által érintett területeken folytatni kell a lányok oktatását;
38. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne csorbuljanak a pekingi cselekvési platform vívmányai az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog védelme tekintetében; kiemeli, hogy a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés hozzájárul a gyermekhalandóság és az anyák halálozási arányának csökkentéséhez; rámutat, hogy a családtervezés, az anyák egészsége, a fogamzásgátlókhoz, illetve a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférés jelentősen elősegíti a nők életének megmentését, valamint azt, hogy újrakezdjék életüket, amennyiben erőszak áldozatává váltak; hangsúlyozza, hogy ezeket a politikákat a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés középpontjába kell helyezni;
39. hangsúlyozza azoknak az intézkedéseknek a fontosságát, amelyek a döntéshozatal minden szintjén erősítik a nők részvételét és vezető szerepüket; felszólítja az államokat, hogy biztosítsák, hogy a nők egyenlő arányban legyenek képviselve a közintézményekben és a közéletben, és fordítsanak különös figyelmet a kisebbségi nők bevonására;
40. felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy a nemek közti egyenlőségnek valamennyi külső politikájukban és programjukban való, többek között a harmadik országokkal folytatott strukturális párbeszédeken keresztül történő általános érvényesítése, a nemekkel kapcsolatos kérdések nyilvános felvetése, valamint e célkitűzés megfelelő forrásokkal való ellátása révén továbbra is mozdítsák elő a nők politikai és gazdasági szerepvállalásának erősítését;
A gyermekek jogai
41. támogatja a gyermekek jogainak előmozdítására irányuló uniós erőfeszítéseket, különösen a gyermekek vízhez, megfelelő higiénés körülményekhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférésének biztosítása, a fegyveres csoportokba besorolt gyermekek rehabilitációjának és reintegrációjának biztosítása, a gyermekmunka, a gyermekkínzás, a gyermekboszorkányság, a gyermekkereskedelem és -házasság, továbbá a gyermekek szexuális kizsákmányolásának felszámolása, valamint a gyermekek fegyveres konfliktusokban való segítése és számukra a konfliktusövezetekben és a menekülttáborokban az oktatáshoz való hozzáférés biztosítása révén;
42. emlékeztet arra, hogy az 1989-ben elfogadott Gyermek Jogairól szóló Egyezmény, amely a legszélesebb körben ratifikált nemzetközi emberi jogi szerződés, meghatároz számos gyermeki jogot, köztük az élethez, egészséghez, oktatáshoz és a játékhoz, valamint a családi élethez, az erőszakkal és a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelemhez és a véleményük meghallgatásához való jogot; felszólítja e szerződés összes aláíróját, hogy tartsák tiszteletben kötelezettségeiket;
43. üdvözli az ENSZ által indítani tervezett globális vizsgálatot, melynek célja, hogy ellenőrzések és értékelések elemzése segítségével feltérképezze, hogy az érvényben lévő nemzetközi jogok és normák hogyan kerülnek végrehajtásra a helyszínen, valamint hogy felmérje, milyen konkrét lehetőségei vannak az államoknak politikáik és válaszlépéseik javítására; minden államot a vizsgálat támogatására és az abban való aktív részvételre ösztönöz;
44. aggodalommal állapítja meg, hogy 2015-ben a világ egyes országaiban sok embert ítéltek halálra és végeztek ki olyan bűncselekmények miatt, amelyeket 18 éves koruk betöltése előtt követtek el, annak ellenére, hogy a gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezmény megtiltja a halálos ítélet fiatalkorúakkal szemben történő alkalmazását;
Az LMBTI-személyek jogai
45. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos országban érvényben maradtak a megkülönböztető jogszabályok és gyakorlatok és az egyénekkel szembeni, szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt történő erőszakos cselekmények; ösztönzi az LMBTI-személyek helyzetének szoros figyelemmel kísérését olyan országokban, ahol a közelmúltban LMBTI-ellenes törvényeket vezettek be; súlyos aggodalmának ad hangot az európai kontinens országaiban is megfigyelhető, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát korlátozó, ún. „propagandaellenes” törvények miatt;
46. ismételten megerősíti, hogy támogatja az emberi jogok főbiztosa által elsősorban nyilatkozatok, jelentések és a „Free & Equal” (szabadság és egyenlőség) elnevezésű kampány formájában végzett további munkáját az LMBTI-személyek összes emberi joga érvényesülésének előmozdítása és védelme terén; a megkülönböztető törvények és gyakorlatok elleni küzdelem folytatására ösztönzi a főbiztost; aggodalmát fejezi ki az LMBTI-személyek emberi jogainak védelméért síkra szálló aktivisták alapvető szabadságjogainak korlátozása miatt, és felhívja az EU-t, hogy fokozza támogatásukat; úgy véli, hogy az LMBTI-személyek alapvető jogai nagyobb valószínűséggel érvényesülnek, ha ők is hozzáférhetnek jogintézményekhez;
Az emberi jogok általános érvényesítése és egységessége az Unióban
47. felszólítja az Uniót, hogy az Európai Unióról szóló Szerződés 21. cikkével és az Unió külső tevékenységeire vonatkozó általános rendelkezésekkel összhangban mozdítsa elő az emberi jogok, köztük a civil társadalmi, a politikai, a gazdasági, a szociális és a kulturális jogok egyetemességét és oszthatatlanságát;
48. ismételten felszólítja az EU-t, hogy vezessen be jogokon alapuló megközelítést, és az emberi jogok tiszteletben tartását tegye kereskedelmi és beruházási politikái, közszolgáltatásai, fejlesztési együttműködése, valamint közös biztonság- és védelempolitikájának szerves részévé; hangsúlyozza továbbá, hogy az Unió emberi jogi politikájának biztosítania kell, hogy bel- és külpolitikája – az Uniós Szerződéssel összhangban – egységes legyen;
49. megismétli továbbá annak fontosságát, hogy az Unió aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ emberi jogi mechanizmusaiban, különösen a Harmadik Bizottságban, az ENSZ-közgyűlésben (UNGA) és az Emberi Jogi Tanácsban (EJT); elismeri az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), az Unió ENSZ-be delegált New York-i és genfi küldöttsége, valamint a tagállamok erőfeszítéseit, melyek célja, hogy időben történő és lényegi tanácskozás és egy egységes üzenet közvetítése révén növelje az uniós egységességet az emberi jogi kérdéseknek az ENSZ szintjén történő tárgyalása során; ösztönzi az Uniót, hogy hallassa nagyobb erővel a hangját, többek között a több régióra kiterjedő kezdeményezések egyre gyakrabban alkalmazott gyakorlatának fokozása és az állásfoglalások együttes támogatása, illetve az állásfoglalásokban való vezető szerepe révén; ismételten felszólítja az Európai Uniót, hogy növelje tevékenysége láthatóságát minden multilaterális fórumon;
50. kéri az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, hogy továbbra is tegye hatékonyabbá, egységesebbé és láthatóbbá az Unió emberi jogi politikáját az EJT-vel összefüggésben, és alakítson ki még szorosabb együttműködést az ENSZ emberi jogi főbiztosával és a különleges eljárásokkal;
51. nyomatékosan hangsúlyozza, hogy javítani kell az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésein képviselt uniós álláspont előkészítését és koordinációját, valamint foglalkozni kell az Unió külső és belső emberi jogi politikái közötti következetlenség problémájával;
52. emlékeztet arra, hogy folytatni kell azt az intézményesített gyakorlatot, melynek keretében parlamenti küldöttségeket delegálnak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába és az ENSZ-közgyűlésbe;
53. szigorúbb elveken álló és nem szelektív részvételre szólítja fel az uniós tagállamokat az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában;
Pilóta nélküli légi járművek és autonóm fegyverek
54. ismételten felszólítja az Európai Unió Tanácsát, hogy alakítson ki közös uniós álláspontot a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatban, kiemelt jelentőséget biztosítva az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának, és kezelve az olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; ismételten sürgeti az Uniót, hogy tiltsa be az emberi beavatkozás nélkül támadások végrehajtására képes, teljes mértékben autonóm fegyverek gyártását, fejlesztését és használatát; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogok képezzék részét a harmadik országokkal a terrorizmus elleni küzdelemről folytatott valamennyi párbeszédnek;
Terrorizmus elleni küzdelem
55. elismeréssel nyugtázza az EKSZ és a Bizottság által készített, a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában útmutatással szolgáló dokumentum megjelenését, melynek célja, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben a harmadik országoknak segítséget nyújtó projektek tervezése és végrehajtása során biztosítva legyen az emberi jogok tiszteletben tartása; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartása a sikeres terrorellenes politikák alapját képezi, ideértve a digitális megfigyelési technológiák alkalmazását is; kiemeli, hogy hatékony kommunikációs stratégiák kialakítására van szükség, melyekkel szembe lehet szállni a terrorizmussal, a szélsőséges propagandával és toborzási módszerekkel, különösen az online környezetben;
Demokratizálódás
56. ajánlja, hogy az Európai Unió többszörözze meg azon demokratizálódási folyamatok még átfogóbb megközelítésének kidolgozására tett erőfeszítéseit, melyeknek csak egy része a szabad, tisztességes választás, így hozzájárulva a demokratikus intézmények erősítéséhez; úgy véli, hogy a bővítési és szomszédságpolitikák keretében az átmenettel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását fel kell használni a világ egyéb táján folyó demokratizálódási folyamatok elősegítésére és megszilárdítására;
Fejlesztés és emberi jogok
57. kiemeli a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben a békével és az igazságszolgáltatással kapcsolatban megfogalmazott 16. fenntartható fejlődési cél jelentőségét, amely a belső és a külső intézkedések egyik elsődleges célja kell, hogy legyen, különösen a fejlesztési együttműködések finanszírozása során;
Sport és emberi jogok
58. komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyes jelentősebb sporteseményeket olyan tekintélyelvű országok szerveznek meg, amelyekben emberi jogi jogsértésekre kerül sor; felszólítja az ENSZ-t és az uniós tagállamokat, hogy vessék fel a kérdést, valamint hogy kezdeményezzenek párbeszédet a nemzeti sportszövetségekkel, vállalati szereplőkkel és civil társadalmi szervezetekkel az ilyen eseményeken való részvételük módjairól, többek között a 2018-ban Oroszországban, majd 2022-ben Katarban megrendezendő FIFA Világkupa, valamint a 2022-ben Pekingben megrendezendő olimpiai játékok tekintetében;
Nemzetközi Büntetőbíróság
59. megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját, amelynek célja, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és igazságot szolgáltassanak a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára; továbbra is éberen figyeli a Nemzetközi Büntetőbíróság legitimitásának és függetlenségének aláásására irányuló törekvéseket; sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, és nyújtsanak számára erős diplomáciai, politikai és pénzügyi támogatást, többek között az ENSZ-ben is; felszólítja az Uniót, annak tagállamait és különleges képviselőit, hogy aktívan támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot, döntéseinek érvényre juttatását, valamint a Római Statútumban foglalt bűncselekményekre vonatkozóan a büntetlenség elleni küzdelmet, többek között megerősítve és kiterjesztve annak kapcsolatát a Biztonsági Tanáccsal, valamint előmozdítva a Római Statútum és az ahhoz Kampalában elfogadott módosítások egyetemes ratifikálását;
Az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés által érintett országok
Grúzia
60. üdvözli Grúzia EJT-tagságát és a Grúziáról szóló legújabb időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelést; nyugtázza a törvényhozási reformokat, amelyek bizonyos előrelépést eredményeztek az igazságszolgáltatási és bűnüldözési szektorban, az ügyészségnél, a bántalmazás elleni küzdelemben, valamint a gyermekjogok, a magánélet és a személyes adatok védelme, illetve a belső menekültek tekintetében;
61. megállapítja azonban, hogy további erőfeszítésekre van szükség az igazságszolgáltatás teljes körű függetlensége tekintetében, valamint a rossz bánásmód elleni küzdelemben, különös tekintettel az áldozatok előzetes letartóztatására és rehabilitációjára, a rendészeti erők által elkövetett bántalmazásokért való elszámoltathatóságra, a kormányzati tisztviselők által a múltban elkövetett visszaélések kivizsgálására, valamint a kisebbségek és a nők jogaira; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi emberi jogi normák értelmében a kormány felelőssége, hogy minden gyermeket megvédjen az erőszaktól, és kéri, hogy vessenek vizsgálat alá minden gyermekjótékonysági intézményt; kéri, hogy rendelkezzenek az áldozatok rehabilitációjáról; továbbra is aggodalmát fejezi ki a véleménynyilvánítás és a média szabadságával kapcsolatban, valamint amiatt, hogy a megfigyelők nem jutnak be Abházia megszállt területeire és a Csinvali régióba/Dél-Oszétiába, ahol továbbra is széles körben megsértik az emberi jogokat; felszólítja továbbá a grúz kormányt arra, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy kövessék az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés során tett ajánlásokat;
Libanon
62. elismerését fejezi ki Libanonnak a nyílt határok és a befogadás politikája miatt, melyeket a Palesztinából, Irakból és Szíriából érkező menekültek tekintetében folytat évek óta, kiemeli, hogy az országban, amelyben minden negyedik ember menekült, a világon a legmagasabb a menekültek egy főre jutó aránya, és felhívja az Európai Uniót, hogy csoportosítson át több forrást és szorosan működjön együtt a libanoni hatóságokkal annak érdekében, hogy az ország továbbra is meg tudja védeni a menekültek és menedékkérők jogait; ezzel összefüggésben aggodalmát fejezi ki a szíriai menekültek közötti gyermek- és/vagy kényszerházassági esetek állítólagos nagy száma miatt; arra biztatja a libanoni kormányt, hogy fontolja meg a Libanonba történő belépést, az ott tartózkodást és az onnan történő kilépést szabályozó jogszabályok reformját;
63. támogatja a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottság (CEDAW) ajánlásait, hogy felhívják a migráns háztartási alkalmazott nők figyelmét a Libanon által is aláírt CEDAW-egyezmény által biztosított emberi jogaikra; kiemelten hangsúlyozza a „Kafala rendszer” eltörlésének és annak szükségességét, hogy biztosítsák az országban dolgozó női migránsok igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférését, többek között biztonságuk és tartózkodásuk garantálása révén a státuszukkal kapcsolatos jogi és közigazgatási eljárások során;
Mauritánia
64. hangsúlyozza, hogy míg a mauritániai kormány előrelépést tett a rabszolgatartás és rabszolgasághoz hasonló gyakorlatok minden formája elleni harcot célzó jogalkotási intézkedések meghozásával, addig a hatékony alkalmazás hiánya hozzájárul ezen gyakorlatok fennmaradásához; felszólítja a hatóságokat, hogy léptessenek életbe egy rabszolgaság elleni törvényt, országszerte kezdjenek rendszeres és szabályos bontásos adatgyűjtésbe a rabszolgaság minden formájáról, valamint végezzenek alapos, bizonyítékokon alapuló vizsgálatot a rabszolgaság történetéről és természetéről ezen gyakorlat felszámolása érdekében;
65. sürgeti a mauritániai hatóságokat, hogy a nemzetközi egyezményeknek és Mauritánia saját nemzeti jogának megfelelően tegyék lehetővé a szólás és a gyülekezés szabadságát; felszólít továbbá Biram Dah Abeid, Bilal Ramdane és Djiby Sow szabadon bocsátására, hogy zaklatástól és megfélemlítéstől való rettegés nélkül folytathassák erőszakmentes kampányukat a rabszolgaság fennmaradása ellen;
Mianmar
66. üdvözli a 2015. november 8-i, versenyen alapuló választások megtartását, amely fontos mérföldkövet jelent az ország demokratikus átalakulásában; örömmel fogadja, hogy a mianmari szavazók támogatásukról biztosították az ország további demokratizálódását; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor e választások alkotmányos kereteivel kapcsolatban, amelyek értelmében a parlamenti helyek 25%-a a katonaság számára van fenntartva; elismeri az emberi jogok tekintetében eddig tett előrelépéseket, miközben meghatároz számos, továbbra is jelentős aggodalomra okot adó területet, beleértve a kisebbségek jogait és a véleménynyilvánítási, egyesülési és a békés gyülekezési szabadságot is;
67. elítéli a rohindzsa nép súlyos és széles körű megkülönböztetését és elnyomását, amelyet súlyosbít az a tény, hogy ez a közösség nem rendelkezik jogi státussal, és hogy erősödik a nem buddhista népesség elleni gyűlöletbeszéd; felszólít a rohindzsákkal szemben elkövetett emberi jogi jogsértésekről szóló valamennyi jelentés teljes, átlátható és független kivizsgálására, és úgy véli, hogy a parlament által 2015-ben elfogadott, a „faj és vallás védelmére” irányuló négy törvény megkülönböztetést eredményező szempontokat foglal magában a nemek tekintetében; megismétli arra irányuló kérését, és kifejezi azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) kapjon engedélyt egy hivatal létrehozására az országban; hangsúlyozza az EU–Mianmar beruházási megállapodás véglegesítéséről szóló tárgyalásokat megelőző, teljes fenntarthatósági hatásvizsgálat elvégzésének szükségességét;
Nepál
68. üdvözli az új nepáli alkotmány 2015. szeptember 20-i hatálybalépését, amelynek le kell fektetnie az ország jövőbeni politikai stabilitásának és gazdasági fejlődésének alapjait; reméli, hogy a kisebbségek, köztük a dalitok politikai képviseletével, valamint az állampolgársági jogszabályokkal kapcsolatos fennmaradó aggodalmakat a közeljövőben orvosolni fogják;
69. sajnálatát fejezi ki az igazságtételi, megbékélési és eltűnésekről szóló törvény 2014. májusában történt elfogadása ellenére a polgárháború alatt mindkét oldal által elkövetett emberi jogi visszaélésekre vonatkozó elszámoltathatóság széleskörű hiánya miatt; sürgeti a nepáli kormányt a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményhez való csatlakozására; elítéli a tibeti menekültek alapvető szabadságaival szembeni korlátozásokat; sürgeti Indiát, hogy szüntesse meg a nepáli gazdaság nem hivatalos blokádját, amely a 2015. áprilisi pusztító földrengéssel párosítva humanitárius válságot okoz, és csaknem egymillióval több nepálit szorít a szegénység zsákutcájába;
Omán
70. méltányolja, hogy Omán megalapította a kormányzati nemzeti emberi jogi bizottságot, és helyesli a meghívást, mely lehetővé tette az ENSZ békés gyülekezéshez való joggal foglalkozó különleges előadójának áttörést jelentő, 2014. szeptemberi látogatását; reményét fejezi ki, hogy ezek a konstruktív lépések Ománnak az ENSZ emberi jogi képviselőivel és a független emberi jogi szervezetekkel való intenzívebb együttműködéséhez fognak vezetni;
71. arra biztatja Ománt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy csökkentse az ENSZ-előadó szerint az ország egészét átjáró a félelmet és a megfélemlítést; ezzel összefüggésben továbbra is aggodalmát fejezi ki az összes politikai párt betiltása miatt, és felszólítja a kormányt, hogy vizsgálja felül ezt a lépést; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy kínáljanak fel technikai és jogi segítséget Ománnak, hogy biztonságos és megengedő környezetet tudjon kialakítani a civil társadalmi szervezetek részére;
Ruanda
72. aggodalmát fejezi ki a ruandai emberi jogi helyzettel kapcsolatban, többek között a szólásszabadságot és az egyesülési szabadságot érintő megszorítások, az ellenzéki politikai pártok és független civil társadalmi tevékenységek rendelkezésére álló demokratikus tér beszűkülése, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségét elősegítő környezet hiánya miatt; felszólítja a ruandai kormányt, hogy hozzon létre egy demokratikus teret, amelyben a társadalom minden rétege szabadon tevékenykedhet;
73. aggodalommal tölti el az a közelmúltbeli alkotmánymódosítás, amely lehetővé teszi, hogy a hivatalban lévő elnök harmadszor is induljon az elnöki mandátumért; felszólítja a ruandai kormányt, hogy tartsa be a demokráciáról, választásokról és kormányzásról szóló Afrikai Chartát;
Dél-Szudán
74. üdvözli a hadviselő felek által 2015. augusztus 28-án aláírt, a polgárháborút lezáró békemegállapodást, amely kiterjed az átmeneti hatalommegosztásra, biztonsági intézkedésekre, valamint egy vegyes bíróság felállítására, a konfliktus kezdete óta elkövetett összes bűncselekmény kivizsgálása céljából; emlékeztet arra, hogy a konfliktus több ezer emberéletet követelt, és sok százezer embernek és menekültnek el kellett hagynia az otthonát;
75. felszólítja valamennyi felet, hogy tartózkodjon emberi jogi jogsértések és nemzetközi humanitárius jogi jogsértések elkövetésétől, beleértve azokat is, amelyek nemzetközi bűncselekményeknek számítanak, mint például a bírósági eljárás nélküli kivégzések, az etnikai alapú erőszak, a konfliktusokkal összefüggő szexuális erőszak, az erőszakos közösülést is beleértve, valamint a nemi alapú erőszak, a gyermekek toborzása és bevetése, az erőszakos eltüntetések, önkényes letartóztatások és fogva tartás;
76. üdvözli az ENSZ EJT 2015. júniusi határozatát és az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala missziójának telepítését, hogy figyelemmel kísérje és jelentést készítsen az emberi jogok dél-szudáni helyzetéről; felszólítja az Emberi Jogi Tanácsot, hogy támogassa egy Dél-Szudánnal foglalkozó különleges előadó kinevezését, azzal a megbízatással, hogy kísérje figyelemmel az erőszakos cselekményeket és készítsen róluk nyilvános jelentést, nyújtson segítséget a kormánynak az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala missziója által megfogalmazott ajánlások végrehajtásában, valamint tegyen javaslatokat a tényleges elszámoltathatóság elérésére nézve;
Venezuela
77. aggodalmát fejezi az országban tapasztalható szörnyű emberi jogi helyzet miatt, mely az elmúlt évek romló gazdasági, politikai és társadalmi légkörének köszönhetően alakult ki; újfent megismétli, hogy a szólásszabadság, a független igazságszolgáltatás és a jogállamiság alapvető feltétele a demokratikus társadalomnak; felszólítja a venezuelai hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássa szabadon a véleménynyilvánítási szabadságuk és alapvető jogaik gyakorlása miatt önkényesen őrizetbe vett ellenzéki vezetőket, valamint az összes békés tüntetőt;
78. üdvözli a 2015. december 6-án tartott választások megtartását és az új nemzetgyűlés felállítását; elítél minden olyan próbálkozást – például egyes demokratikusan megválasztott tagok felfüggesztését –, melynek célja a venezuelai emberek akaratát kifejezésre juttató választási eredmények teljes körű végrehajtásának megakadályozása; emlékeztet arra, hogy az új kormánynak egész sor emberi jogi problémát kell megoldania, a bírósági tárgyalás nélküli kivégzések végrehajtóinak büntetlenségétől és elszámoltathatóságától az önkényes letartóztatásokon és fogva tartásokon, a méltányos tárgyalásokon és a bíróság függetlenségén keresztül egészen a gyülekezési és egyesülési szabadságig és a média szabadságáig; hangsúlyozza, hogy Venezuela 2016. január 1-jétől kezdve három évre tagja lesz az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, ami az emberi jogok tiszteletben tartása területén különleges felelősséggel jár;
Szíria
79. aggodalmának ad hangot a Szíriában tapasztalható drámai biztonsági és humanitárius helyzet miatt; hangsúlyozza a Szíriával foglalkozó független nemzetközi ENSZ-vizsgálóbizottság által végzett munka fontosságát; elítéli a polgári lakosságra irányuló szándékos, célzott támadásokat, a válogatás nélküli és aránytalan támadásokat, a civil létesítmények és kulturális örökségvédelem alatt álló objektumok elleni támadásokat, valamint a büntető célú ostrom és blokád alá helyezést; hangsúlyozza, hogy különleges figyelmet és támogatást kell biztosítani az erőszak női áldozatainak, valamint a nők szervezeteinek és a humanitárius segítségnyújtásban és a konfliktusmegoldásban való részvételüknek; felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy segítsék a vizsgálóbizottság megfelelő finanszírozásának biztosítását, hogy az teljesítse megbízatását, ami az összes elkövetett súlyos emberi jogi jogsértés tényének és körülményeinek megállapításából áll, és ahol lehetséges, a felelősök azonosításából, annak biztosítása érdekében, hogy a jogsértések elkövetőit, beleértve az olyan jogsértéseket is, amelyek emberiesség elleni bűncselekményt képezhetnek, felelősségre vonják, például a Nemzetközi Büntetőbíróság elé történő utalás révén;
80. ismét leszögezi, hogy a szíriai válság fenntartható megoldása csak egy olyan átfogó politikai rendezés révén lehetséges, amely a szíriai nép jogos törekvéseinek megfelelő, és számukra saját jövőjük független és demokratikus módon való meghatározását lehetővé tevő, valódi politikai átmenethez vezet; üdvözli, hogy 2015. október 30-án megszületett a Szíriáról szóló bécsi tárgyalások zárónyilatkozata; üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanács 2254. (2015) számú határozatának 2015. december 18-i elfogadását;
81. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Szíriában üldözik a vallási és etnikai kisebbségeket, akiket kizárólag hitük miatt áttérésre és sarc fizetésére kényszerítenek, megtámadnak, bántalmaznak, eladnak rabszolgának, vagy szervkereskedelem áldozatává tesznek;
Burundi
82. súlyos aggodalmát fejezi ki az emberi jogok védelmezőivel, újságírókkal és azok családtagjaival szembeni célzott támadások miatt; súlyosan elítéli a politikai erőszakot, az azonnali kivégzéseket, és az emberi jogok egyéb módokon történő megsértését; sürgeti a burundi hatóságokat, hogy vessenek véget e jogsértéseknek és visszaéléseknek, és tekintsék ezt kritikus és sürgető prioritásnak, valamint hajtsanak végre pártatlan és független vizsgálatokat, hogy bíróság elé állíthassák a felelősöket és jóvátételben részesíthessék az áldozatokat;
83. továbbra is mély aggodalmát fejezi ki a válság humanitárius hatásával kapcsolatban, mind az ország, mind az egész régió civil lakosságát illetően; felszólítja az Uniót, hogy továbbra is munkálkodjon a kormány és az ellenzék egyetértésén alapuló megoldáson, egy átfogó és demokratikus politikai rendszer visszaállítása céljából;
84. üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2015. december 17-ei, a burundi emberjogi helyzet további romlásának megelőzéséről szóló rendkívüli ülésének megtartását, azonban sajnálatát fejezi ki annak késedelmes megszervezését illetően; felszólít független szakértőkből álló misszió gyors kiküldésére, és arra ösztönzi a burundi hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a misszióval;
Szaúd-Arábia
85. továbbra is komolyan aggódik az emberi jogok szisztematikus megsértése miatt az országban; mély aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy 2015-ben a szaúd-arábiai bíróságok riasztóan sok esetben szabtak ki és hajtottak végre halálbüntetést; elítéli az utóbbi hetekben elkövetett tömeges kivégzéseket; felszólítja Szaúd-Arábiát, hogy hirdessen moratóriumot a halálbüntetésre;
86. felszólítja a szaúdi hatóságokat arra, hogy engedjék szabadon a meggyőződése miatt bebörtönzött összes személyt, többek között a 2015. évi Szaharov-díjas Raif Badawit; felszólítja az Uniót, hogy kövesse szoros figyelemmel ezt a konkrét esetet;
87. megismétli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagjait azok közül az államok közül kell kiválasztani, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat, a jogállamiságot és a demokráciát, ami Szaúd-Arábiára jelenleg nem jellemző; felszólítja a szaúdi hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különleges eljárásaival, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatalával;
Fehéroroszország
88. üdvözli, hogy 2015 augusztusában szabadon bocsátották a többi politikai rabot is, és felhívja a fehérorosz kormányt, hogy a szabadon bocsátott politikai rabokat rehabilitálja, és állítsa vissza teljes egészében polgári és politikai jogaikat; kifejezi mélységes aggodalmát a véleménynyilvánítási szabadság, az egyesülési szabadság és a békés gyülekezés folytatódó korlátozásai miatt; elítéli a független és ellenzéki újságírók zaklatását, valamint az emberi jogi aktivisták zaklatását és fogva tartását; sürgeti Fehéroroszországot, hogy a halálbüntetés végleges eltörlése felé tett első lépésként csatlakozzon a halálbüntetések végrehajtására vonatkozó globális moratóriumhoz; felszólítja a kormányt, hogy teljes mértékben működjön együtt a különleges előadóval, és vállaljon kötelezettséget az emberi jogok védelmét célzó reformok meghozataláért, többek között a különleges előadó által készített ajánlások és egyéb emberi jogi mechanizmusok végrehajtása révén;
A közel-keleti békefolyamat
89. tudomásul veszi az alelnök/főképviselő és a Tanács 2016. január 18-án elfogadott, a közel-keleti békefolyamatról szóló következtetéseit; teljes mértékben egyetért a Tanáccsal abban, hogy a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi normák mindenki általi betartása, az elszámoltathatóságot is ideértve, a béke és a biztonság egyik sarokköve, valamint hogy a nemzetközi jog értelmében az izraeli telepek jogszerűtlenek, és veszélyeztetik a kétállami megoldás életképességét; mély sajnálattal tölti el Makarim Wibisono, az ENSZ emberi jogok palesztin területeken tapasztalható helyzetével foglalkozó különleges előadójának lemondása;
o o o
90. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 69. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése főtitkárának.
– tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásainak eredményeiről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10. és 11. cikkére,
– tekintettel arra, hogy a petíciós jog a Parlament számára fontos és hasznos, mert általa haladéktalanul értesül az európai polgárok és lakosok konkrét aggodalmairól és véleményéről, amint arról az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 24. és 227. cikke rendelkezik,
– tekintettel az EUMSZ 228. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának az Európai Parlamenthez benyújtható petícióhoz való jogról szóló 44. cikkére,
– tekintettel az EUMSZ-nek a kötelezettségszegési eljárásra vonatkozó rendelkezéseire, különösen 258. és 260. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 52. és 215. cikkére, a 216. cikk (8) bekezdésére, valamint 217. és 218. cikkére,
– tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A8-0361/2015),
A. mivel 2014-ben 2714 petíció érkezett be, ami 6%-os csökkenést jelent 2013-hoz képest, amelynek folyamán a Parlament 2885 petíciót kapott; mivel 790 petíciót elfogadhatónak nyilvánítottak és ezek esetében további intézkedéseket tettek; mivel 1070 petíciót elfogadhatatlannak nyilvánítottak; mivel 817 petíciót elfogadhatónak nyilvánítottak és lezártak; mivel 37 petíció esetében kifogást emeltek az ajánlások ellen; mivel ezek az adatok csaknem kétszer magasabbak, mint a 2009-ben beérkezett petíciók száma; mivel a petíciókkal kapcsolatos ügyintézést végző közalkalmazottak létszáma ezzel arányosan nem növekedett;
B. mivel a Petíciós Bizottság tevékenységéről szóló éves jelentés célja, hogy elemzést szolgáltasson a 2014-ben beérkezett petíciókról, valamint megvizsgálja, hogy miként lehet javítani az eljárásokon és a más intézményekkel fenntartott kapcsolatokon;
C. mivel a beérkezett petíciók száma az Unió teljes lakosságának lélekszámához viszonyítva szerény, ami azt mutatja, hogy a polgárok nagy többsége még nem tud a petíciós jog létezéséről vagy arról, hogy e jog hasznos eszközként szolgálhat ahhoz, hogy az őket érintő és aggodalmaik tárgyát képező ügyekre felhívják az európai intézmények és a tagállamok figyelmét; mivel az uniós polgárok között vannak ugyan, akik tisztában vannak a petíciós eljárással, még mindig sok a félreértés az EU tevékenységi körével kapcsolatban, amit az elfogadhatatlannak nyilvánított petíciók magas száma (39,4%) is mutat;
D. mivel a petíciókat az eljárás során mindvégig megfelelően kell kezelni, mert csak így biztosítható a petícióhoz való jog tiszteletben tartása; mivel a petíciók benyújtói általában társadalmaink helyzetének javítása és jövőbeli jóléte mellett elkötelezett polgárok; mivel az, hogy e polgárok milyen tapasztalatokat szereznek petíciójuk kezeléséről, meghatározó lehet az európai integrációról alkotott véleményük alakulása szempontjából;
E. mivel 2014-ben 1887 petíciót zártak le, amelyek közül 1070 petíciót nyilvánítottak elfogadhatatlannak; mivel a petíciók mindössze 29,1%-át nyilvánították elfogadhatónak és került sor ezekkel kapcsolatban további intézkedésekre, 39,4%-ot elfogadhatatlannak nyilvánítottak, 30,1%-ot pedig elfogadhatónak nyilvánítottak és közvetlenül lezártak;
F. mivel az európai polgárok képviseletét az egyetlen általuk közvetlenül választott uniós intézmény, az Európai Parlament látja el; mivel a petíciós jog lehetőséget kínál számukra, hogy felhívják választott képviselőik figyelmét fontos kérdésekre;
G. mivel az EU polgárainak és a számukra nyújtandó szolgáltatás kultúrájának bármely más megfontolással vagy hatékonysági szemponttal szemben mindig elsőbbséget kell kapnia a Parlament, és különösen a Petíciós Bizottság által végzett munka során; mivel a petíciókkal kapcsolatos ügyintézést végző személyzet jelenlegi alacsony létszáma veszélyezteti ezen alapvető elvek érvényesítését;
H. mivel a petíciós jog, amennyiben a lényegét maradéktalanul tiszteletben tartják, megerősítheti a Parlament válaszadó képességét az EU polgárait és lakosait foglalkoztató kérdésekre, ehhez azonban az kell, hogy az elsősorban az uniós jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos problémák megoldásának céljaira a petíciós eljárás folyamán mindvégig nyitott, demokratikus, befogadó és átlátható mechanizmus álljon rendelkezésre;
I. mivel a petíciós jog a részvételi demokrácia egyik döntő fontosságú eleme;
J. mivel a petíciós jog célja – az európai ombudsmanhoz hasonlóan –, hogy az uniós jog végrehajtása során az uniós vagy a nemzeti intézmények által elkövetett hivatali visszaéléseket kezelje;
K. mivel a petíciók által – különösen az uniós jog végrehajtásában meglévő lehetséges kiskapukról – adott visszajelzések uniós és nemzeti szinten egyaránt értékesek a jogalkotók és a végrehajtó testületek számára; mivel a petíciók korai figyelmeztetésként szolgálhatnak a tagállamok számára, ha azok elmaradnak az uniós jog végrehajtásával;
L. mivel a Petíciós Bizottsághoz érkező petíciók gyakran bizonyultak hasznos és közvetlen forrásnak más parlamenti bizottságok számára is a saját illetékességi körükben végzett jogalkotási munkájuk során;
M. mivel a petícióhoz való alapvető jog megfelelő tiszteletben tartásának biztosítása nem pusztán a Petíciós Bizottság egyedüli felelőssége, hanem azt minden parlamenti bizottság és az egyéb uniós intézmények közös kötelességének kell tekintetni; mivel egyetlen petíciót sem szabad lezárni, miközben más parlamenti bizottságok visszajelzésére várnak;
N. mivel a Petíciós Bizottságnak arra kell törekednie, hogy jobban kihasználja előjogait, valamint általános és speciális bizottsági eszközeit, például a szóbeli választ igénylő kérdéseket és a rövid állásfoglalásokat annak érdekében, hogy a benyújtott petíciók alapján láthatóvá tegye az európai polgárok vagy lakosok különböző aggályait, a Parlament plenáris ülése elé terjesztve azokat;
O. mivel minden petíciót gondosan, komolyan, hatékonyan, gyorsan, átláthatóan és egyedi módon meg kell vizsgálni, fenntartva a Petíciós Bizottság tagjainak részvételi jogát; mivel minden petíció benyújtójának rövid időtartamon belül választ kell kapnia, amely vagy kifejti a petíció lezárásának okait, vagy pedig a petícióval kapcsolatos későbbi intézkedéseket, valamint azok végrehajtását és a végrehajtás ellenőrzését; mivel a petíciók által felvetett ügyek gyors feldolgozása szempontjából alapvetően fontos a koordináció fokozása az intézményekkel uniós, nemzeti és regionális szinten egyaránt;
P. mivel a petíciók hatékony és gyors feldolgozását a változó jogalkotási ciklusokon és az azokkal együtt járó személyi változásokon átívelően is biztosítani kell;
Q. mivel az elfogadható és megalapozott petíciók elsődleges érdeke, hogy a Petíciós Bizottság munkáját ne terheljék indokolatlanul hosszú kezelési feladatok az elfogadhatatlannak nyilvánított vagy megalapozatlan petíciókkal kapcsolatban;
R. mivel a petíciók benyújtóit megfelelően tájékoztatni kell arról, hogy petíciójukat milyen alapon nyilvánították elfogadhatatlannak;
S. mivel a petíciókat a Petíciós Bizottság ülésén megvitatják, és a petíciók benyújtói jelen lehetnek e vitán, jogukban áll ott még részletesebben kifejteni petíciójukat és ezáltal tevékenyen hozzájárulni a bizottság munkájához, így kiegészítő információkat bocsáthatnak a bizottság tagjai, az Európai Bizottság, valamint a tagállamok adott esetben jelen lévő képviselői rendelkezésére; mivel 2014-ben a petíciók benyújtói közül 127-en voltak jelen és vettek részt a bizottság tanácskozásain; mivel ezt a közvetlen részvételi arányt, amely továbbra is viszonylag alacsony, javítani lehetne többek között a távkommunikációs eszközök alkalmazásával és olyan tervezéssel, amely lehetővé teszi a petíciók benyújtói számára, hogy jobban meg tudják szervezni a bizottsági ülésre való eljutásukat;
T. mivel számos alkalommal előfordul, hogy a bizottsági ülésen folytatott vitát követően a petíciókat nem zárják le, további intézkedéseket irányoznak elő és visszajelzésekre várnak, nevezetesen a Bizottságtól vagy más parlamenti bizottságoktól igényelt további vizsgálatokra vagy az érintett nemzeti vagy regionális hatóságokkal való konkrét információcserére;
U. mivel az igen eltérő témák megvitatásához és a minőségi viták biztosításához több ülésidőre van szükség; mivel a képviselőcsoportok koordinátorainak ülései döntő jelentőséggel bírnak a bizottság munkájának megtervezése és zökkenőmentes lefolytatása szempontjából, ezért elegendő időt kell hagyni a demokratikus döntéshozatalra;
V. mivel a Petíciós Bizottság tevékenységei a petíciók benyújtóitól kapott írásbeli információkon és az üléseken tett szóbeli hozzászólásaikon, illetve az ott bemutatott audiovizuális anyagaikon alapulnak, amiket kiegészítenek az Európai Bizottságtól, a tagállamoktól, az ombudsmantól vagy más politikai képviseleti szervektől származó szakértői tájékoztatások;
W. mivel a petíciók benyújtóinak aggályaival megfelelően és alaposan kell foglalkozni a petíciós eljárás egésze során; mivel ennek az eljárásnak több szakasza is lehet, többek között a petíció benyújtója, valamint az érintett európai intézmények és nemzeti hatóságok által akár több alkalommal is nyújtott visszajelzés;
X. mivel a petíciók elfogadhatósága tekintetében rögzített kritériumok a Szerződés és Parlament eljárási szabályzata értelmében előírják, hogy a petíciók eleget tegyenek az elfogadhatóságra vonatkozó formális követelményeknek (az eljárási szabályzat 215. cikke), azaz a petíció tárgyának az Unió tevékenységi területeihez kell kapcsolódnia, és közvetlenül érintenie kell a petíció benyújtóját, akinek az Unió polgárának kell lennie és az Unióban állandó lakhellyel kell rendelkeznie; mivel ennek következtében bizonyos számú petíciót elfogadhatatlannak nyilvánítanak azzal az indokolással, hogy nem felelnek meg e formális kritériumoknak; mivel az elfogadhatóságról szóló döntés ilyen jogi és technikai kritériumokon alapul, és azt nem határozhatják meg politikai döntések; mivel a petíciós portálnak hatékony eszközként kell szolgálnia, amely biztosítja a petíciókra vonatkozó elfogadhatósági kritériumokkal kapcsolatos szükséges információkat és útmutatást nyújt a petíciók benyújtói számára;
Y. mivel a gyermekeket érintő petíciókat ma már külön kezelik, tudatában annak, hogy ezen ügyekben minden késlekedés különösen súlyos károkat okozhat az érintett gyermekeknek;
Z. mivel a petíciók révén az uniós polgárok ellenőrzést gyakorolhatnak az uniós jogszabályok kialakítása és alkalmazása felett; mivel ez lehetővé teszi az uniós polgárok számára, hogy hasznos információkkal szolgáljanak az uniós jogszabályokkal vagy azok megsértésével kapcsolatban, és ennek különösen az utóbbi esetében nagy a jelentősége olyan ügyekben, amelyek a környezetvédelem, a belső piac, a szakmai képesítések elismerése, a fogyasztóvédelem és a pénzügyi szolgáltatási ágazat terén vetődnek fel;
AA. mivel a petíció benyújtója gyakran a petíció benyújtásával párhuzamosan az Európai Bizottsághoz is panaszt nyújt be, aminek következménye kötelezettségszegési eljárás vagy mulasztás megállapítása iránti kereset is lehet; mivel a statisztikák (lásd a Bizottság 23. jelentését az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről (COM(2006)0416)) kimutatják, hogy a feldolgozott petíciók és panaszok egynegyede, sőt talán egyharmada szabálysértési eljárással volt kapcsolatos vagy ilyen eljárás megindítására okot adott; mivel a Parlament bevonása e petíciós eljárásokba fokozottabb ellenőrzést tesz lehetővé a hatáskörrel rendelkező uniós intézmények által végzett vizsgálati munka felett; mivel egyetlen petíciót sem zárhatnak le mindaddig, amíg a Bizottság azzal kapcsolatban vizsgálatot folytat;
AB. mivel a petíciókban felvetett kérdések skálája széles, kapcsolódnak például a környezetvédelmi joghoz (különösen a víz- és a hulladékgazdálkodáshoz, a szénhidrogén-kutatási és -kitermelési tevékenységekhez, valamint a nagy infrastrukturális és fejlesztési projektekhez), az alapvető jogokhoz (különösen a gyermekek és a fogyatékossággal élő személyek jogaihoz, amelyek jelentősége azért is kivételes, mert az európai választópolgárok egynegyede bizonyos fokú fogyatékosságáról ad számot), a személyek szabad mozgásához, a hátrányos megkülönböztetéshez, a bevándorláshoz, a foglalkoztatáshoz, a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) szóló tárgyalásokhoz, az állatjóléthez, az igazságszolgáltatáshoz és a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadásához;
AC. mivel a Petíciós Bizottság internetes honlapja egyéves késéssel, 2014. november 19-e óta érhető el, és ez a honlap felváltotta a petíciók benyújtására korábban az Europarl weboldalon rendelkezésre álló régi elektronikus alkalmazást, létrehozásának célja pedig az volt, hogy előmozdítsák a petíciós jog érvényesítését és fokozzák a polgároknak az EU közéletében való aktív részvételét; mivel e honlapot, amely még nem működik teljes rendeltetése szerint, azért hozták létre, hogy integrált megoldást kínáljon a petíciós folyamat sajátos szükségleteinek kielégítéséhez, az igényeknek jobban megfelelő, az interneten kitölthető eszközt bocsátva a petíciót benyújtani kívánó uniós polgárok rendelkezésére, amelynek használatával az általuk benyújtott petíció helyzetét is valós időben nyomon követhetik; mivel bizonyos működési hiányosságok kerültek azonosításra különösen a keresőfunkcióval kapcsolatban, ami a petíciók nyilvános nyilvántartásaként működni kívánó honlap szerepét erősen csorbítja, és mivel az összes felvetődött fogyatékosság megoldását célzó második szakasznak már le kellett volna zárulnia; mivel e honlap hozzájárulhat a szolgáltatás javításához, láthatóbbá teszi a folyamatot a polgárok és a képviselők számára, és egyúttal elektronikus nyilvántartásként is szolgál (ezt a Parlament eljárási szabályzata 216. cikkének (4) bekezdése elő is irányozza), továbbá e a honlapon a polgároknak módjukban áll, hogy más petíciókhoz megadják vagy azoktól visszavonják támogatásukat, valamint saját petícióikon elhelyezhetik elektronikus aláírásukat; mivel az új portál fokozni kívánja a petíciós folyamat átláthatóságát és interaktivitását, egyúttal hatékonyabb ügymenetet biztosítva a petíciók benyújtói, az európai parlamenti képviselők és a nagyközönség szolgálatában; mivel a weboldalnak olyan eszközként kell működnie, amelynek köszönhetően növelhető a petíciós folyamat átláthatósága, a petíció benyújtói részletesebb információkhoz férhetnek hozzá, valamint nő a polgárok érzékenysége a Petíciós Bizottság azon képessége és lehetőségei iránt, hogy segítsen helyzetük javításában; hangsúlyozza, hogy az új információs és kommunikációs technológia alkalmazását jobban el kell terjeszteni és elő kell mozdítani annak érdekében, hogy a bizottság munkája közelebb kerüljön a polgárokhoz;
AD. mivel az európai polgári kezdeményezés fontos eszköz ahhoz, hogy a polgárok részt vehessenek az uniós politikai döntéshozatali folyamatban, és az e kezdeményezésben rejlő lehetőséget teljes mértékben ki kell aknázni; mivel ezt az eszközt tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy a polgárok szerepvállalása tekintetében a lehető legjobb eredményeket hozza, valamint javítani kell képviseleti szintjein és annak politikai vonatkozásain, továbbá gondoskodni kell arról, hogy az európai intézmények (és különösen a Bizottság) maradéktalanul tiszteletben tartsa és végrehajtsa;
AE. mivel a Petíciós Bizottság továbbra is szoros figyelemmel kíséri az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó rendelet végrehajtását, és tudatában van annak, hogy a meglévő jogi keret számos fogyatékosságának, akadályának, gyengeségének és meglehetősen merev természetének felszámolásához új rendeletre van szükség, biztosítva az európai polgári kezdeményezés indításához és nyomon követéséhez szükséges mechanizmusokat, különös tekintettel az aláírásgyűjtésre;
AF. mivel a 211/2011/EU rendelet hatálybalépése, azaz 2012. április 1. óta a Petíciós Bizottság szükségesnek tartja a rendelet végrehajtásának rendszeres értékelését annak érdekében, hogy feltárja az esetleges hiányosságokat, javaslatokat tegyen gyors és megvalósítható felülvizsgálati megoldásokra, ezáltal tovább javítva végrehajtását;
AG. mivel a megvalósult kezdeményezésekre vonatkozó nyilvános meghallgatások szervezése nagy sikert aratott, és mivel mind a képviselők, mind a civil társadalom rendkívül nagyra értékelte a Petíciós Bizottság bevonását az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatos meghallgatásokba; mivel a Petíciós Bizottság támogatja ezt a folyamatot, és az állampolgárokkal hosszú ideje fenntartott kapcsolataiból származó tapasztalatait e cél szolgálatába állítja; mivel sikeres európai polgári kezdeményezések esetén a Bizottságtól elvárható a konkrét nyomon követés;
AH. mivel megjegyzendő, hogy a Petíciós Bizottság munkaterheléséből fakadóan és amiatt, hogy meg kell erősíteni a Petíciós Bizottság titkárságának emberi erőforrásait, a 2014-ben vizsgálat tárgyát képező petíciókkal kapcsolatban nem került sor tényfeltáró látogatásokra; mivel a jövőben a megfelelő petíciókkal összefüggésben tényfeltáró látogatásokra sor kerül majd;
AI. mivel 2016-ban újra a megszokott számú tényfeltáró látogatásnak kell sorra kerülnie, tekintettel arra, hogy ezek a látogatások bizottság kifejezett előjogát és munkájának alapvető részét képezik, ami maga után vonja, hogy az érintett tagállamokban kapcsolatokat kell fenntartani a polgárokkal és a hatóságokkal egyaránt; mivel az ilyen küldöttségek tagjai – azonos feltételek mellett – a küldöttség minden kapcsolódó tevékenységében részt vesznek, többek között a jelentéstételben is;
AJ. mivel a Petíciós Bizottság felelősséggel tartozik az európai ombudsman hivatalával szemben, amelynek feladata az európai uniós intézmények és szervek részéről elkövetett hivatali visszásságok tárgyában az uniós polgárok által benyújtott panaszok kivizsgálása, amiről a Petíciós Bizottság az európai ombudsman éves jelentése alapján ugyancsak éves jelentést készít; mivel 2014-ben a bizottság a Parlament eljárási szabályzata 204. cikkének megfelelően tevékenyen és közvetlenül részt vett az európai ombudsman megválasztásával kapcsolatos szervezési munkálatokban; mivel Emily O’Reilly 2014 decemberében hatékony és átlátható módon lebonyolított választások eredményeképpen öt éves időszakra ismét európai ombudsman lett;
AK. mivel a Petíciós Bizottság tagja az Ombudsmanok Európai Hálózatának, amelyben egyes nemzeti parlamentek petíciós bizottságai is helyet foglalnak (nem minden parlamentnek van ugyanis petíciós bizottsága), és mivel hangsúlyozni kell annak fontosságát, hogy a tagállami parlamentek is állítsanak fel petíciós bizottságokat, illetve ha már léteznek, akkor erősítsék meg azokat, továbbá javítani kell az együttműködést közöttük;
1. hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottságnak fontos munkát kell végeznie, lehetővé téve az uniós polgárok és lakosok számára a részvételt jogaik védelmében és érvényre juttatásában, valamint bizonyos mértékben az uniós jogszabályok helyes alkalmazásának ellenőrzésében is, tekintettel arra, hogy a petíciók lehetővé teszik a polgárok aggályainak megismerését annak érdekében, hogy ésszerű időn belül megoldást lehessen találni a jogos sérelmekre; rámutat arra, hogy az elfogadhatónak nyilvánított petíciókat a Bizottságban a petíciós akta megnyitásától számított kilenc hónapon belül meg kell vitatni; megismétli, hogy ha a petíciókban felvetett kérdések gyors kezelésére van szükség, akkor az uniós, a nemzeti és a regionális szintű intézményekkel és más szervekkel való jobb intézményi koordináció alapvető fontossággal bír;
2. hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottság (mint minden polgár számára nyitott kapcsolattartó pont), az európai ombudsman, valamint az európai polgári kezdeményezés a polgárok nagyobb fokú politikai részvételét előmozdító eszközök alapvető együttesét alkotják, amelyekhez a polgárok számára átlátható hozzáférést kell biztosítani kell, és amelyek megfelelő és olajozott működéséről gondoskodni kell; hangsúlyozza ezen eszközök felelősségteljes szerepét az európai polgárság előmozdításában, valamint az uniós intézmények láthatóságának és hitelességének megerősítésében; nyomatékosan kéri, hogy az uniós intézmények nagyobb mértékben vegyék figyelembe az európai ombudsman munkáját; kéri továbbá, hogy további mechanizmusok is biztosítsák a polgárok közvetlen bevonását az európai intézményeknél folyó döntéshozatali eljárásokba;
3. hangsúlyozza, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos kérdésekben folytatott együttműködés javítása nélkülözhetetlen a polgárokkal való kapcsolatok szorosabbá tételéhez és az európai parlamenti döntéshozatali folyamat legitimitásának és elszámoltathatóságának megerősítéséhez; megjegyzi, hogy az együttműködést segíti az összes intézményi szinten megvalósuló proaktív információcsere, ami kulcsfontosságú a petíciók benyújtói által ismertetett problémák kezeléséhez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes esetekben a nemzeti, regionális és helyi hatóságok nem válaszolnak a Petíciós Bizottság kéréseire;
4. figyelmeztet a petíciók kezelésében a bizottság titkárságán rendelkezésre álló emberi erőforrások szűkössége miatt kialakult állandósult ügyhátralékra, amely elkerülhetetlenül hátráltatja a petíciók kezelését és növeli különösen az elfogadhatóságuk megállapításához szükséges idő tartamát; elfogadhatatlannak tartja az ilyen késedelmeket, hiszen a szolgáltatás kiválósága a cél, továbbá úgy véli, hogy a késedelmek amellett, hogy gyengítik a petíciós jog tényleges érvényesülését, az európai intézmények hitelét is csökkentik az érintett polgárok szemében; arra ösztönzi a Parlament politikai és igazgatási illetékeseit, hogy a Költségvetési Bizottsággal együttműködve keressenek megfelelő megoldást arra, hogy a Petíciós Bizottság a Szerződések szellemének megfelelően végezhesse munkáját;
5. hangsúlyozza azt a követelményt, hogy a petíció benyújtója számára alapos indokolást kell adni a petíció megalapozatlanság miatti elfogadhatatlanságáról vagy lezárásáról;
6. felhívja a Petíciós Bizottságot és adott esetben az eljárási szabályzat módosítása tekintetében hatáskörrel rendelkező európai parlamenti bizottságokat, hogy határolják el egymástól egyértelműen a petíció megalapozottságának vagy megalapozatlanságának megállapítására szolgáló kritériumokat, valamint rögzítsék egyértelmű szerkezetben a petíciók elfogadhatóságára, illetve nyitva tartására vagy lezárására vonatkozó szabályokat, és mindezt tegyék láthatóvá a petíciók potenciális benyújtói számára;
7. hangsúlyozza, hogy a Bizottság a petíciók benyújtói által felvetett ügyekben történő fellépése révén jelentős szerepet tölt be, és kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa egyes – a petíciók benyújtói által bejelentett – projektek proaktív és időben végrehajtott felügyeletét, amennyiben azok az uniós jogot megsértették, illetve a hivatalos tervek végrehajtásakor a jövőben meg fogják sérteni; felhívja a Bizottságot, hogy ilyen esetekben a Szerződések őreként orvosolja az uniós jog nem megfelelő átültetésével vagy átültetésének elmulasztásával kapcsolatos problémákat, amelyekre a Parlamenthez benyújtott számos petíció felhívta a figyelmet; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy ennek során ne habozzon kötelezettségszegési eljárást is indítani; hangsúlyozza, hogy a kötelezettségszegési eljárás megindítása tekintetében nem szabad olyan benyomást kelteni, hogy a nagyobb tagállamok kivételezett helyzetben vannak; kéri az Európai Bizottságot, hogy minden egyes petíció esetében rendszeresen tájékoztassa a Petíciós Bizottságot a kapcsolódó kötelezettségszegési eljárások alakulásáról és konkrét eredményeiről;
8. felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye ki részét a petíciós eljárásból, különösen folytasson alapos vizsgálatokat az elé terjesztett elfogadható ügyekben, és végül kellő időben biztosítson pontos és naprakésszé tett írásbeli válaszokat a petíciók benyújtói számára; elvárja, hogy e válaszokat a Petíciós Bizottság nyilvános ülésein az e kérdésekről tartott viták keretében bővebben is kifejtsék; úgy véli, hogy az intézményi hitelesség biztosítása érdekében a Bizottságot ezeken a vitákon megfelelő rangú tisztviselőnek kell képviselnie; úgy véli, hogy a Bizottságnak – a Szerződések őreként – jobban el kell mélyednie az ügyekben, tekintetbe véve a vonatkozó uniós jogszabályokat átható szellemiséget;
9. kéri, hogy a Bizottság az átláthatóság érdekében és a különböző európai intézmények közötti szoros együttműködés szellemében a Bizottság segítse elő a hozzáférést az EU Pilot eljárásokhoz kapcsolódó összes érdemleges információt magában foglaló dokumentumokhoz, különös tekintettel a beérkezett petíciókra, ideértve a Bizottság által az érintett tagállamnak feltett kérdéseket és az azokra adott válaszokat is, a legkésőbb az eljárások lezárása után;
10. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság proaktívan kövesse nyomon azon tervezett és közzétett projektek alakulását, amelyekről megalapozott bizonyítékok alapján feltételezhető, hogy sérthetik az uniós jogot, és ilyen esetekben hozzon idejében megelőző intézkedéseket; aggodalmát fejezi ki azon jelenlegi tendencia miatt, hogy a Bizottság számos petíció esetében pusztán eljárási megfontolások alapján meggátolja az érdemi vizsgálatot; helyteleníti, hogy egyre több sajátos tárgyú petíció esetében javasolják az akták lezárását anélkül, hogy megvárnák az azokban felvetett kérdések vizsgálatának eredményeit, és úgy véli, hogy ez nem felel meg azon elv szellemének, hogy a Bizottság legfontosabb szerepe szerint a „Szerződések őre”; még lelkiismeretesebb kivizsgálásra és még következetesebb fellépésre szólít fel a petíciók benyújtói által ismertetett ügyekben, különösen akkor, ha azokban az uniós jogot feltételezhetően épp a Bizottság sérti meg, például a dokumentumokhoz való – az Aarhusi Egyezmény által garantált – nyilvános hozzáférés tekintetében;
11. rámutat annak szükségszerűségére, hogy az Európai Bizottság a lehető leggyorsabban, részletesen és proaktív módon válaszoljon valamennyi petícióra;
12. a Petíciós Bizottság sajátos jellegének fényében, valamint az évente több ezer petíciót benyújtó polgárokkal és lakosokkal való kapcsolattartásból adódó jelentős munkateherre tekintettel kéri a titkárság rendelkezésére álló emberi erőforrások növelését;
13. rámutat arra, hogy a polgárok kérelmeinek feldolgozása érdekében erősíteni kell a polgárokkal folytatott levelezést;
14. elsődleges fontosságúnak tartja a nemzeti parlamentekkel és illetékes parlamenti bizottságaikkal, valamint a tagállamok kormányaival folytatott együttműködés erősítését, valamint a tagállami hatóságok ösztönzését az európai uniós jog teljesen átlátható átültetésére és végrehajtására; hangsúlyozza a Bizottsággal és a tagállamokkal folytatott együttműködés jelentőségét a polgárok jogainak hatékonyabb és átláthatóbb védelme érdekében, és bátorítja a tagállamokat, hogy küldjenek képviselőket a Petíciós Bizottság üléseire; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Tanács és a Bizottság lehető legmagasabb rangú képviselői jelen legyenek a bizottság ülésein és az általa szervezett meghallgatásokon (ha a megvitatott kérdések megkívánják az említett intézmények bevonását); megismétli a Petíciós Bizottság 2013-as tevékenységéről szóló 2014. március 11-i állásfoglalását(1), amely szerint meg kell erősíteni a tagállamokkal folytatott strukturált párbeszédet, például a nemzeti petíciós bizottságok vagy más illetékes hatóságok elnökeivel tartandó rendszeres találkozók révén;
15. felhívja az uniós tagállamokat, hogy tegyék általánossá a jól működő petíciós bizottságok nemzeti parlamentekben való létrehozásának kötelezettségét, ami jelentős mértékben növelné a Petíciós Bizottság nemzeti parlamentekkel való együttműködésének hatékonyságát;
16. elsődleges fontosságúnak tekinti, hogy a Petíciós Bizottság megerősítse az együttműködést a Parlament többi bizottságával, kikérve véleményüket a petíciókról, vitát kezdeményezve tagjaikkal az illetékességi körükbe eső kérdésekben, és a bizottságokat véleménynyilvánító bizottság minőségben szorosabban bevonva a Petíciós Bizottság munkájába bizonyos – különösen az uniós jog tagállamokban történő megfelelő átültetésére és végrehajtására vonatkozó – jelentések elkészítéséhez; kéri, hogy a hatáskörrel rendelkező bizottságok gondosan mérlegeljék a hozzájuk véleménynyilvánítás céljából továbbított petíciókat, és adják meg a petíciók megfelelő kezeléséhez szükséges visszajelzést;
17. hangsúlyozza a Petíciós Bizottság által az Európai Parlamentben vizsgálati bizottságként betöltött, egyre erősödő szerepet, amit referenciapontnak kell tekinteni ahhoz, hogy a tagállamok közigazgatási szinten miként ültessék át és hajtsák végre az európai jogszabályokat; megismétli felhívását, amely szerint az európai polgárok által benyújtott petíciókkal kapcsolatban fokozni kell a plenáris ülésen folytatott politikai vitákat és élénkíteni kell a kommunikációt, miként azt a Petíciós Bizottság 2013- évi éves tevékenységéről szóló fent említett állásfoglalásában kifejtette;
18. sajnálja, hogy több petíció benyújtója nem tudja közvetlenül előterjeszteni ügyét a Petíciós Bizottságban, részben az ülésidő és a bizottsági titkárság emberi erőforrásainak hiánya miatt; kéri azon határidők ésszerűbbé tételét, amelyeken belül értesíteni kell a petíciók benyújtóit kérelmük feldolgozásáról és a bizottság elé kerüléséről; támogatja a videokonferencia, illetve bármely olyan eszköz fokozott alkalmazását, amely abban az esetben is lehetővé teszi a petíciók benyújtói számára a Petíciós Bizottság munkájában való tevékeny részvételt, ha fizikailag nem tudnak jelen lenni;
19. kéri, hogy a Parlament egyes bizottságait képviselő parlamenti képviselők részvételével haladéktalanul hozzanak létre informális petíciós hálózatot a Parlamentben annak érdekében, hogy biztosítsák a petíciókhoz kapcsolódó munka problémamentes és hatékony koordinációját, ami javítani fogja a petíciós jog gyakorlását;
20. rámutat, hogy a Parlament többi bizottságának is fontos szerepet kell betöltenie, többek között üléseiken megvitatva a hatáskörükbe tartozó területeket érintő petíciókban kifejtett kérdéseket, és adott esetben a vonatkozó beérkezett petíciókat információforrásként felhasználva a jogalkotási eljárások során is;
21. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Alapjogi Chartát nem minden tagállam fogadta el, és hogy a Charta végrehajtása meglehetősen homályosnak és sok polgár számára kiábrándítónak bizonyult; sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy az EU mint államközösség még nem fogadta el az EJEE-t az EUSZ 6. cikke (2) bekezdésének megfelelően, továbbá amiatt, hogy az ennek kapcsán jelenleg folyamatban lévő eljárásokról az európai polgárok nem rendelkeznek a kellő tájékozottsággal; sajnálatát fejezi ki amiatt is, hogy az Európai Bizottság túlságosan szűken értelmezi a Charta 51. cikkét, amely szerint a Charta rendelkezéseinek címzettjei a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett az uniós intézmények, szervek és hivatalok, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre; emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság, amikor a Petíciós Bizottság felkérte az alapvető jogok terén való fellépésre, gyakran az Alapjogi Charta 51. cikkére hivatkozva nyilvánította magát cselekvésképtelennek; hangsúlyozza, hogy a polgárok elvárásai gyakran túlmutatnak azon, amit a Charta szigorúan jogi rendelkezései lehetővé tesznek; kéri az Európai Bizottságot, hogy feleljen meg jobban a polgárok elvárásainak, és alakítson ki új megközelítést az 51. cikk értelmezésével kapcsolatban;
22. kiemeli a Petíciós Bizottságnak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtása terén végzett fontos munkáját; tudomásul veszi e tekintetben a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottságnak az Európai Unió bevezető jelentésére vonatkozó záró észrevételeit(2); rámutat, hogy az uniós kerethez megfelelő erőforrásokat kell biztosítani, az egyezményben meghatározott követelményekkel összhangban; felszólít ezzel összefüggésben a Petíciós Bizottság és titkársága kapacitásának bővítésére, lehetővé téve a bizottság számára védelmi szerepének megfelelő betöltését; felszólít egy, a fogyatékossághoz kapcsolódó kérdések feldolgozásának feladatát ellátó kijelölt tisztviselő posztjának létrehozására; hangsúlyozza, hogy a bizottság hajlandó szoros együttműködést folytatni a Parlament fogyatékosságügyi hálózatában részt vevő más parlamenti jogalkotási bizottságokkal; megjegyzi, hogy további erőfeszítéseket kell tenni és fel kell lépni a Petíciós Bizottság nevében a fogyatékossággal élő emberek védelmében, intézkedéseket foganatosítva például a marrakech-i szerződés mihamarabbi ratifikálása érdekében;
23. rámutat a Bizottság részvételével zajló, transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) szóló tárgyalások tekintetében a polgárok körében tapasztalható aggályokra, amint arra számos, 2014-ben beérkezett petíció utal; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság sürgősen hajtsa végre az európai ombudsman e tárgyban tett ajánlásait;
24. felhívja a figyelmet a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre (TTIP) vonatkozó tárgyalásokkal kapcsolatban a Petíciós Bizottság által a Bizottsághoz intézett ajánlásokat érintően kiadott véleményére, amelyben – a számos beérkezett petícióban foglaltakkal összhangban – elutasítja „a befektető és az állam közötti vitarendezés” (ISDS) néven ismert vitarendezési mechanizmust és sajnálatát fejezi ki a TTIP-vel kapcsolatos európai polgári kezdeményezés elutasítása miatt;
25. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállam még nem ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, és felszólítja ezeket az országokat az egyezmény mielőbbi aláírására és megerősítésére;
26. felszólítja az EU-t és a tagállamokat a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményhez fűzött fakultatív jegyzőkönyv aláírására és megerősítésére;
27. felszólítja a tagállamokat a vakok, látássérültek és a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrakesh-i szerződés aláírására és ratifikálására;
28. kiemeli, hogy a Kanári-szigeteken található esetleges kőolajkészletek feltárására és kitermelésére vonatkozó projekt kapcsán benyújtott bizonyos petíciók megkülönböztetett figyelmet kaptak; elismeri, hogy a petíció benyújtói, akik környezetvédelmi megfontolásokból ellenezték a projektet, jelentős mértékben hozzájárultak a vita tisztázásához; elismeri, hogy a környezetvédelmi kérdések továbbra is kiemelt fontosságúak a petíciók benyújtói számára, ami rávilágít arra, hogy a tagállamoknak még mindig sok hiányosságuk van e területen; megállapítja, hogy számos petíció tárgyát a hulladékgazdálkodás, a vízellátás biztonsága, az atomenergia, a hidraulikus rétegrepesztés és állatfajok védelme képezte;
29. rámutat arra, hogy számos petíció érkezett, amely elutasítja a hidraulikus repesztés technikájának a földfelszín alatti gáz és olaj kitermelése céljára történő alkalmazását, és felhívja a figyelmet az e technika alkalmazásából fakadó környezeti, gazdasági és társadalmi következményekre;
30. bírálja különösen az ügyekkel kapcsolatos „szalámitaktikát”, amelyet ismétlődő módon alkalmaznak számos, környezetvédelmi témájú petíció hátterében álló nagy infrastrukturális vagy fúrási projektek tekintetében;
31. megjegyzi, hogy a petíciók benyújtói sokszor aggasztó igazságtalanságokkal szembesülnek a szülők szétköltözése vagy válása esetén lefolytatott közigazgatási és igazságügyi eljárások során, amelyekben kiskorú gyermekek felügyeletével és kényszer-örökbefogadással kapcsolatos kérdések vetődnek fel; megjegyzi ezzel összefüggésben, hogy néhány tagállamban különböző állampolgárságú párok esetében előfordulhat az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés az eljárás helyszíne szerinti tagállam állampolgárságával rendelkező szülő javára és az említett állam állampolgárságával nem rendelkező házastárs kárára, aminek hátrányos, sőt gyakran igen súlyos és messze ható következményei vannak a gyermekek jogaira nézve; hangsúlyozza, hogy olyan esetek is bejelentésre kerültek, amelyek egyszerre több tagállamot érintenek (Németországot az ifjúság- és gyermekvédelemmel foglalkozó hivatal munkája kapcsán, Franciaországot, Hollandiát, Szlovákiát, Dániát és Norvégiát), és üdvözli ezzel összefüggésben a Brüsszel IIa. rendelet közeljövőben esedékes felülvizsgálatát; hangsúlyozza, hogy 2015-ben a petíciós Bizottságon belül új munkacsoportot hoztak létre, amelynek feladata, hogy gyors és koherens választ adjon ezen aggodalmakra, és tényfeltáró látogatásra is sor került az Egyesült Királyságba az ilyen természetű panaszok helyszíni kivizsgálása érdekében;
32. kiemeli, hogy számos beérkezett petíció bírálta élesen az EU migrációs, kereskedelmi és külpolitikáját és figyelmeztetett azok következményeire a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartását biztosító rendelkezéseknek való megfeleléssel kapcsolatban; rámutat, hogy valamennyi uniós ügynökségnek, szervnek és intézménynek, köztük a Frontex-nek is – saját tevékenységi területeiken – mindenkor biztosítaniuk kell az emberi jogok tiszteletben tartását és az Alapjogi Charta rendelkezéseinek való megfelelést;
33. üdvözli a Bizottság kezdeményezésére 2007 óta évente megrendezésre kerülő, „Európai Gyermekjogi Fórum” elnevezésű társadalmi párbeszédet, amelynek célja a gyermekek jogainak az EU belső és külső fellépései keretében történő előmozdítása; megjegyzi, hogy e párbeszéd résztvevői a tagállamok képviselői, a gyermekek jogainak képviselői, a Régiók Bizottsága, az Európai gazdasági és Szociális Bizottság, az Európa Tanács, a UNICEF és számos nem kormányzati szervezet;
34. hangsúlyozza, hogy a polgárok által benyújtott petíciók témájuk szerint igen sokféle területre csoportosíthatók, ezek között szerepelnek az alapvető jogok, az emberi jogok, a fogyatékossággal élő személyek jogai, belső piac, a környezetvédelmi jogok, a munkaügyi viszonyok, a migrációs politikák, a kereskedelmi megállapodások, a közegészségügyi kérdések, a gyermekjólét, a közlekedés, az állatok jogai és a hátrányos megkülönböztetés; felhívja a Petíciós Bizottságot, hogy tegye konkrétabbá munkáját a petíciók tárgyai által érintett legfőbb politikai területeken; kéri annak érdekében, hogy a Petíciós Bizottság foglalkozni tudjon a komoly munkát igénylő, rendkívül sokféle petícióval, növeljék meg a titkárság rendelkezésére bocsátott erőforrásokat;
35. úgy véli, hogy a nyilvános meghallgatások szervezése fontos eszköz a polgárok által felvetett problémák kivizsgálásához; felhívja a figyelmet a „Right2Water” európai polgári kezdeményezés kapcsán a Környezetvédelmi Bizottsággal, a „One of us” európai polgári kezdeményezésre adandó válaszként pedig a Jogi Bizottsággal közösen szervezett nyilvános meghallgatásokra; úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezés a transznacionális, részvételi és képviseleti demokráciát előmozdító eszköz, amely az új rendelet elfogadását követően lehetővé teheti a polgárok közvetlenebb részvételét az európai szakpolitikákkal és jogszabályokkal kapcsolatos kezelendő kérdések keretbe foglalásával, kibontakoztatásával és az azokkal kapcsolatos prioritások megállapításában; ismételten kötelezettséget vállal arra, hogy proaktívan részt vesz a megvalósult kezdeményezésekre vonatkozó nyilvános meghallgatások szervezésében; kötelezettséget vállal, hogy intézményi szinten elsőbbséget biztosít e részvételi folyamat hatékonysága számára és adott esetben megfelelő jogalkotási intézkedésekről is gondoskodik; üdvözli, hogy a fogyatékossággal élők számára a meghallgatásokon – például a szöveget beszéddé átalakító eszköz révén – akadálymentesítést biztosítanak;
36. helyteleníti a Bizottság által a kevés sikeres európai polgári kezdeményezésre adott választ, és sajnálja, hogy a transznacionális részvételi demokrácia ezen egyetlen eszköze tekintetében csupán kismértékű nyomon követés valósult meg az EU-ban;
37. felhívja a figyelmet a 2014-ben elfogadott több állásfoglalásra, például az uniós polgárságról szóló, „Uniós polgárok – jogok és jövőkép” című 2013-as jelentésről szóló 2014. március 12-i állásfoglalásra(3), amely vitákat váltott ki a nyugdíjak harmonizációja, valamint a polgárok választhatósága és jelölhetősége kérdéseiben; felhívja a figyelmet a Bizottság 2013. évi tevékenységeiről szóló éves jelentésére(4), valamint az európai ombudsman 2013. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről szóló, 2015. január 15-i állásfoglalására (A7-0131/2014), és különösen a TTIP megállapodásra vonatkozó részekre;
38. üdvözli a Bizottság döntését, amely szerint 2014-ben folytatja a „polgárok európai éve” tevékenységeit, különös hangsúlyt helyezve az európai parlamenti választásokra (amelyeket 2014. május 22–25. között tartottak); üdvözli, hogy a Bizottság tájékoztatni kívánja a polgárokat arról, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésükre az európai döntéshozatali folyamatban való részvételhez, valamint hogy ennek alkalmával tájékoztatást és tanácsokat kíván adni a polgároknak jogaikról és a jogaik védelmére rendelkezésükre bocsátott demokratikus eszközökről; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítéseket kell tenni az európai parlamenti választásokkal kapcsolatos érdeklődés növelése érdekében, tekintettel arra, hogy a 2014-es választásokon a részvétel aránya számos tagállamban nem érte el az 50%-ot;
39. hangsúlyozza, hogy minden szempontból működőképes weboldalt kell biztosítani, amelyen a petíciók benyújtóinak hatékony lehetőségük van a nyilvántartásba vételre, petíció benyújtására, kísérő dokumentumok feltöltésére, az elfogadhatónak nyilvánított petíciók támogatására és az azokkal kapcsolatos tájékozódásra, e honlapon továbbá a petíciók benyújtói automatikus üzenet útján figyelmeztető értesítést kaphatnak a petíciójukkal kapcsolatos új fejleményekről, és közvetlenül felvehetik a kapcsolatot az uniós intézmények tisztviselőivel annak érdekében, hogy világos és közvetlen információt kapjanak a petícióikban általuk felvetett kérdésekben történő előrelépésekről; sajnálja, hogy nem teljesítették a várt végrehajtási határidőt, és számos tervezett funkció befejezetlen maradt; sürgeti a hatáskörrel rendelkező adminisztratív testületeket, hogy gyorsítsák fel a projekt fennmaradó része megvalósításának lezárásához szükséges lépéseket és javítsák ki a hibákat; hangsúlyozza, hogy további lépéseket kell tenni a petíciós eljárás átláthatóságának növelése érdekében;
40. kéri, hogy a Parlament, a nemzeti parlamentek és a tagállamok alacsonyabb szintű hatóságai a megfelelő jogorvoslati testületekkel együtt alakítsanak ki közös megközelítést annak érdekében, hogy a polgárok számára átlátható és világos legyen, hogy az illetékesek milyen szinten foglalkozhatnak majd petíciójukkal;
41. felszólít arra, hogy a figyelmet a minőségi és a mennyiségi megfelelés biztosítására összpontosítva vessék alapos értékelés alá a Petíciós Bizottság titkárságának személyzetét, tekintettel a nagyszámú petíció felhalmozódására és a feldolgozásuk során tapasztalható folyamatos késedelmekre; úgy véli, hogy a jóváhagyott petíciók megfelelő kezelése és mérlegelése – a petíciók benyújtóinak adott pártatlan visszajelzéssel együtt – kulcsfontosságú az európai civil társadalom és az európai intézmények közötti kapcsolatok megerősítéséhez;
42. hangsúlyozza, hogy tagállami szemináriumok megszervezése révén konstruktívabb tájékoztatást kell nyújtani a polgárok számára a Petíciós Bizottság internetes oldalával kapcsolatban;
43. hangsúlyozza a SOLVIT-hálózat fontos szerepét a belső piaci jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos problémák feltárása és megoldása szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg ezt az eszközt azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a Petíciós Bizottság tagjai számára a SOLVIT rendszere révén rendelkezésre álló valamennyi információhoz való hozzáférést, és tájékoztassa őket a nyilvántartásba vett petíciókkal kapcsolatos ügyekről;
44. kiemeli, hogy meg kell erősíteni a Petíciós Bizottság más uniós intézményekkel és szervekkel, valamint a tagállamokban működő nemzeti hatóságokkal folytatott együttműködését; lényegesnek tartja emellett a tagállamokkal és különösen a nemzeti parlamentek petíciós bizottságaival folytatott párbeszéd és módszeres együttműködés megerősítését is; ajánlja, hogy minden olyan tagállami parlament, amely még nem alakított petíciós bizottságot, tegye ezt meg; úgy véli, hogy a skót parlament petíciós bizottságának 2014. december 2-i, a Petíciós Bizottságnál tett látogatása az ilyen együttműködés jó példája, és hogy az ilyen partnerkapcsolatok lehetővé teszik a bevált gyakorlatok cseréjét, a felhalmozott tapasztalatok megosztását, valamint rendszeres és hatékony gyakorlati megoldások bevezetését a petíciók illetékes szervekhez történő továbbítása tekintetében;
45. hangsúlyozza, hogy a tagállamokkal való szoros együttműködés rendkívül fontos a Petíciós Bizottság munkája szempontjából; arra bátorítja a tagállamokat, hogy játsszanak proaktív szerepet az európai jogszabályok végrehajtásával és betartásával kapcsolatos petíciók megválaszolásában, és kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy a tagállamok képviseltessék magukat a Petíciós Bizottság ülésein és működjenek aktívan közre a munkában; kiemeli, hogy a 2014. február 10-i ülésen – a hulladékgazdálkodás témájával kapcsolatban Görögországban, 2013. szeptember 18–20-án tett tényfeltáró látogatásról szóló jelentés ismertetésekor – jelen voltak a görög kormány képviselői is;
46. emlékeztet arra, hogy a tényfeltáró látogatások a Petíciós Bizottság eszköztárában a szabályoknak megfelelően rendelkezésre álló legfontosabb vizsgálati eszközök egyikét képezik, jóllehet 2014-ben egyetlen ilyen látogatásra sem került sor; rendkívül szükségesnek tartja, hogy a vizsgálat alatt álló petíciók nyomon követése a tényfeltáró látogatások során ne torpanjon meg – többek között a választások és az új Parlament felállása közötti időszakban sem –, és felhívja a Parlament bizottságait az ennek biztosításához szükséges lépések megtételére; hangsúlyozza, hogy a tényfeltáró látogatásoknak egyértelmű ajánlásokat kell eredményezniük a petíció benyújtója problémájának megoldására vonatkozóan; elvárja, hogy a Petíciós Bizottság rendszeres tényfeltáró látogatásai 2016-ban újrainduljanak;
47. kéri Görögországot, hogy vegye tudomásul a hulladékgazdálkodással és a hulladéklerakó telepekkel kapcsolatban tett tényfeltáró látogatásról készült, 2014 februárjában a bizottságban elfogadott jelentésben megfogalmazott ajánlásokat; kéri a Bizottságot, hogy vesse alapos ellenőrzés alá a hulladékok begyűjtésére szolgáló pénzügyi források felhasználását; felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a hulladékok újrahasznosításával foglalkozó uniós irányelveket;
48. nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a tagállamok képviselői jelen legyenek a Petíciós Bizottság ülésein és együttműködjenek a munka során; örömmel fogadja és szorgalmazza az érintett tagállam közhatóságait képviselő küldöttek megjelenését, részvételüket és aktív együttműködésüket; bátorítja a tagállamokat, hogy vállaljanak tevékeny részt a petíciós eljárásban;
49. hangsúlyozza az európai ombudsmannal folytatott együttműködés jelentőségét, valamint az Európai Parlament részvételének fontosságát az Ombudsmanok Európai Hálózatában; üdvözli az ombudsman és a Petíciós Bizottság között az intézményi kereten belül kialakított kiváló kapcsolatokat; különösen méltányolja, hogy az ombudsman az egész év folyamán rendszeresen közreműködik a Petíciós Bizottság munkájában;
50. várakozással tekint a különböző tagállamok nemzeti és regionális parlamentjeinek petíciós bizottságaival folytatott együttműködés fokozására, ahol már léteznek ilyen bizottságok; kötelezettséget vállal arra, hogy útmutatást nyújt az ilyen bizottságok felállításához azokban a tagállamokban, ahol még nincsen ilyen bizottság, de létre szeretnének hozni;
51. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak és a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, petíciós bizottságaiknak és nemzeti ombudsmanjaiknak vagy hasonló illetékes szerveiknek.
Elfogadva az ENSZ-bizottság tizennegyedik ülésén (2015. augusztus 17. – szeptember 4.); lásd: http://tbinternet.ohchr.org/_layouts/treatybodyexternal/Download.aspx?symbolno=CRPD%2fC%2fEU%2fCO%2f1&Lang=en
A. mivel 2013. október 12-én az Egyesült Államokból származó, Sierra Leone-i zászló alatt közlekedő, magántulajdonban lévő, MV Seaman Guard Ohio nevű hajó 35 fős legénységét (köztük 14 észt, 6 brit és több indiai, illetve ukrán állampolgárt) Tamil Naduban letartóztatták indiai felségvizeken illegális fegyvertartás vádjával;
B. mivel a személyzet láthatólag kalózellenes megbízatást hajtott végre, nem lépett fel erőszakosan indiai polgárok ellen és következetesen tagadja, hogy bármi vétséget elkövetett volna;
C. mivel nem sokkal ezt követően a vádakat ejtették, de az indiai hatóságok fellebbeztek és a legfelső bíróság elrendelte az eljárás lefolytatását; mivel a tengerészek nem hagyhatták el Indiát és nem is dolgozhattak ezen idő alatt;
D. mivel az indiai hatóságok és brit, illetve észt kollegáik között széles körű, rendszeres párbeszéd zajlott, többek között a legmagasabb, miniszteri és miniszterelnöki szinten; mivel ezek során szó esett a legénységből a 14 észt és 6 brit állampolgár mihamarabbi hazautazásáról, figyelembe véve családjaik pénzügyi nehézségeit és lelki fájdalmait;
E. mivel 2016. január 12-én mind a 35 tengerészt, illetve őrt a kiróható legsúlyosabb büntetésre, fejenként 5 év kényszermunkával egybekötött börtönbüntetésre és 3000 rúpia (40 €) pénzbírságra ítélték; mivel a férfiak jelenleg a Tamil Nadu-i Palayamkottai-i börtönben vannak; mivel az előírt 90 napon belül próbálnak fellebbezni az ítéletek ellen;
F. mivel az események ilyen alakulása sokakat lepett és megdöbbentett;
1. tiszteletben tartja India saját területén belüli szuverenitását és joghatóságát, és elismeri az indiai jogrendszer integritását;
2. osztja India megalapozott aggályát és érzékenységét, mely a terrorizmussal összefüggő, közelmúltbeli tapasztalatokban gyökerezik;
3. tudatában van annak, hogy az érintett személyzet állítólag kalózellenes feladatokat látott el, és hogy a fedélzeti védelmi egységek bizonyultak a leghatékonyabb, egyedüli eredményes intézkedésnek a kalózkodás elleni küzdelemben, így megérdemlik a nemzetközi közösség – többek között India – támogatását;
4. felszólítja az indiai hatóságokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az MV Seaman Guard Ohio legénységének ügyében az alperesek emberi és törvényes jogainak maradéktalan tiszteletben tartása mellett járjanak el, összhangban az India által aláírt különböző emberi jogi chartákban, szerződésekben és egyezményekben rögzített kötelezettségekkel;
5. sürgeti az indiai hatóságokat, hogy ebben az ügyben rokonszenvvel járjanak el, a lehető legrövidebb időn belül oldják meg a bírósági eljárásokat, és hogy ezek lezárása függvényében bocsássák szabadon az összes érintett személyzetet a rájuk és családjaikra gyakorolt kedvezőtlen hatás minimalizálása érdekében;
6. javasolja, hogy India fontolja meg a 2008. szeptember 18-i montreux-i dokumentum aláírását, amely dokumentum többek között meghatározza, hogy miként kell a nemzetközi jogot a katonai és biztonsági magánvállalkozások tevékenységeire alkalmazni;
7. kiemeli az EU, tagállamai és India között régóta fennálló, kiváló kapcsolatokat; kéri Indiát és az érintett európai országokat, hogy figyeljenek oda, hogy az incidens ne járjon negatív következményekkel a tágabb értelemben vett kapcsolatokra nézve; hangsúlyozza az uniós tagállamok, akárcsak az EU és India közötti szoros gazdasági, politikai és stratégiai kapcsolatok jelentőségét;
8. felhívja az EU-t és Indiát, hogy fokozzák a tengeri közlekedés biztonságával és a kalóztámadások elleni küzdelemmel kapcsolatos együttműködést, többek között egy nemzetközi doktrína és szabványos működési eljárások kifejlesztése érdekében, hogy teljes mértékben ki lehessen használni az India által a térségben játszott szerep kínálta lehetőségeket; továbbá határozottan úgy véli, hogy ez hozzá fog járulni a hasonló vitás esetek megelőzéséhez a jövőben;
9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és India kormányának és parlamentjének.
Etiópia
277k
95k
Az Európai Parlament 2016. január 21-i állásfoglalása az etiópiai helyzetről (2016/2520(RSP))
– tekintettel az etiópiai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira és az e tárgyról szóló legutóbbi, 2015. május 20-án tartott plenáris vitára,
– tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének 2015. december 23-i nyilatkozatára a közelmúltban Etiópiában történt összecsapásokról,
– tekintettel Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének és Tedros Adhanom, az Etióp Demokratikus Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének 2015. október 20-i közös nyilatkozatára,
– tekintettel a Federica Mogherini, főképviselő/alelnök és Tedros Adhanom, az Etióp Demokratikus Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének 2016. január 13-i találkozójáról szóló sajtóközleményre,
– tekintettel az EKSZ szóvivőjének 2015. május 27-i nyilatkozatára az Etiópiában tartott választásokról,
– tekintettel David Kaye, az ENSZ lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadságért felelős különleges előadójának 2015. július 10-i nyilatkozatára az etióp újságírók szabadon bocsátásáról,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának Etiópiával kapcsolatos legutóbbi időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésére,
– tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,
– tekintettel az Etióp Demokratikus Szövetségi Köztársaság 1994. december 8-án elfogadott alkotmányára, és különösen az alapvető jogokról és szabadságokról, emberi jogokról és demokratikus jogokról szóló III. fejezet rendelkezéseire,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni, Etiópia által 1994-ben ratifikált egyezményre,
– tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,
– tekintettel az ENSZ által elfogadott, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
A. mivel a legutóbbi, 2015. május 24-én tartott általános választások eredményeképpen a kormányzó párt továbbra is az Etióp Népi Forradalmi Demokratikus Front (EPRDF) maradt, a parlamentben elnyerve az összes képviselői helyet, ami részben annak köszönhető, hogy a választási folyamat során nem hangoztak el kritikus vagy eltérő vélemények; mivel a májusi szövetségi választások a megfélemlítés és a nemzeti választási bizottság függetlenségének hiánya feletti aggályok általános légkörében zajlottak; mivel a katonai kormány 1991-es megdöntése óta az EPRDF huszonnegyedik éve van hatalmon;
B. mivel az elmúlt két hónapban Etiópia egyik legnagyobb régiójában, az Etiópia legnagyobb etnikai csoportjának lakhelyéül szolgáló Oromiában tömeges tiltakozásokra került sor a főváros, Addisz-Abeba közigazgatási határának kiterjesztése miatt, ami a mezőgazdasági termelőket földjeikről való kiutasítással fenyegeti;
C. mivel nemzetközi emberi jogi szervezetek szerint a biztonsági erők által az általában békésen zajló tüntetésekre adott válasz során legalább 140 tiltakozót öltek meg és ennél még több ember sebesült meg a 2005-ös választások óta valószínűleg az Etiópiát sújtó legnagyobb válság során; mivel azonban a kormány ezzel ellentétben mindössze több tucat ember, valamint a biztonsági erők 12 tagjának halálát ismerte el;
D. mivel 2016. január 14-én a kormány úgy döntött, hogy megszünteti a vitatott nagyszabású városi fejlesztési tervet; mivel a terv végrehajtása esetén a város jelenlegi határai 20-szorosára nőnének; mivel Addisz-Abeba kibővítésével már eddig is több millió oromo mezőgazdasági termelőt telepítettek ki, szegénységbe taszítva őket;
E. mivel Etiópia vallási és kulturális szempontból rendkívül sokszínű ország; mivel a legnagyobb etnikai közösségek közül számosat, különösen az oromokat és a szomálikat (ogaden) az amharáknak és tigréknek kedvezve háttérbe szorították, kevés részvételt engedélyezve számukra a politikai képviselet terén;
F. mivel az etióp hatóságok az oromiai területen zajlott tüntetések brutális leverése keretében önkényesen tartóztattak le békés tüntetőket, újságírókat és az ellenzéki pártok egyes vezetőit; mivel a letartóztatottak a kínzás és egyéb rossz bánásmód veszélyének vannak kitéve;
G. mivel a kormány a többségében békés tüntetőket „terroristáknak” bélyegezve a terrorizmus elleni (652/2009 számú) törvényt alkalmazva katonai erőket vetett be ellenük;
H. mivel a hatóságok 2015. december 23-án letartóztatták Bekele Gerbát, Oromia legnagyobb jogszerűen bejegyzett politikai pártjának, az Oromo Szövetségi Kongresszus (OFC) elnökhelyettesét; mivel Gerbát bebörtönözték, és nem sokkal később kórházba került; mivel a jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen;
I. mivel az OFC egyéb magas rangú vezetőit az utóbbi hetek során önkényesen letartóztatták vagy gyakorlatilag házi őrizet alatt tartják;
J. mivel nem ez az első alkalom, hogy az etióp biztonsági erők a békés tüntetésekre adott válaszuk során súlyosan megsértették az emberi jogokat, és mivel ismeretes, hogy az etióp kormány szisztematikusan elnyomja a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát, megtiltva az egyéneknek, hogy kifejezzék a kormány által hozott intézkedésekkel ellentétes vagy attól eltérő véleményüket, ezáltal korlátozva a polgári és politikai teret, például a terrorizmus elleni drákói törvények alapján politikai indíttatású üldöztetésekkel, a független média megtizedelésével, a jelentős civil társadalmi szerepvállalás és az ellenzéki politikai pártok felszámolásával;
K. mivel 2015. decemberben olyan vezető aktivistákat tartóztattak le önkényesen, mint Getachew Shiferaw (a Negere Ethiopia főszerkesztője), Yonathan Teressa (internetes aktivista), vagy Fikadu Mirkana (Oromia Rádió és TV), és az etióp hatóságok csak ezt követően emelnek ellenük vádat;
L. mivel az etióp kormány átfogó korlátozásokat ró a független civil társadalomra és médiára; mivel az újságírók védelmével foglalkozó bizottság (CPJ) által a börtönökről készített 2014-es felmérés megállapította, hogy Etiópia hátulról a negyedik helyet foglalja el az újságírókat bebörtönző országok listáján, jelenleg legalább 17 újságíró van börtönben, az elmúlt öt évben pedig 57 médiaszakember menekült el Etiópiából, és a politikai nyomás miatt számos független kiadvány szűnt meg; mivel Etiópia a CPJ legnagyobb cenzúrát alkalmazó országok 2015. évi tízes listáján szintén a negyedik helyet foglalja el;
M. mivel az elmúlt években számos lelkiismereti okból bebörtönzött embert – beleértve újságírókat és az ellenzéki politikai pártok tagjait is – továbbra is fogva tartanak, kizárólag azon az alapon, hogy véleménynyilvánítási és a szólás szabadságára irányuló jogaikat jogosan gyakorolták; mivel egyeseket közülük tisztességtelen perek során ítélték el, mások ellen jelenleg is per folyik, illetve vannak olyanok is – ilyen például Eskinder Nega, Temesghen Desalegn, Solomon Kebede, Yesuf Getachew, Woubshet Taye, Saleh Edris és Tesfalidet Kidane –, akiket továbbra is vádemelés nélkül tartanak fogva;
N. mivel Andargachew Tsege száműzetésben élő brit-etióp állampolgárt, az egyik ellenzéki párt vezetőjét 2014. júniusban letartóztatták; mivel Tsegét több évvel ezelőtt távollétében halálra ítélték, és letartóztatása óta siralomházban van gyakorlatilag egy magánzárkában;
O. mivel az etióp karitatív szervezetekről és társaságokról szóló törvény előírja, hogy a jogvédő szervezetek tevékenységük finanszírozásának 90%-át helyi forrásokból fedezzék, aminek következtében csökkentek a civil társadalmi szervezetek fellépései és számos civil társadalmi szervezet megszűnt; mivel Etiópia elutasította az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2014. májusi, egyetemes időszakos felülvizsgálata keretében a karitatív szervezetekről és társaságokról és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló törvény módosítására irányuló ajánlásokat;
P. mivel az etióp kormány a gazdag olaj- és gázkészletekkel rendelkező Ogaden régióval szemben széles körű blokádot alkalmazott; mivel a régióban dolgozni vagy onnan tudósítani a nemzetközi média és a humanitárius csoportok számára a terrorizmus elleni törvény értelmében bűncselekménynek minősül; mivel háborús bűnökről és az emberi jogok súlyos megsértésének eseteiről érkeznek beszámolók, amelyeket a hadsereg és a kormány félkatonai erői az ogaden nemzetiségű lakosság ellen követnek el;
Q. mivel Etiópia Afrika második legnépesebb országa, a jelentések szerint az egyik leggyorsabban növekvő gazdaság Afrikában, átlagos növekedési rátája 10%-os volt az elmúlt évtized során; mivel ennek ellenére az egyik legszegényebb ország, ahol az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem 632 USD; mivel 187 ország közül a 173. helyen áll a 2014. évi humán fejlettségi index skáláján;
R. mivel Etiópia központi szerepet játszik a régióban, és élvezi a nyugati felajánlók és a legtöbb szomszédos állam támogatását, elsősorban azért, mert otthont ad az Afrikai Unió (AU) székhelyének, hozzájárul az ENSZ békefenntartó tevékenységeihez, valamint partnerségben áll a nyugati országokkal a biztonság és a segélyezés terén;
S. mivel a gyors gazdasági növekedés miatt (jelentősek a külföldi beruházások többek között a mezőgazdaságban, az építőiparban és a gyártási ágazatokban, nagy léptékű fejlesztési projektek zajlanak, például vízerőművekhez szükséges gátakat építenek és ültetvényeket hoznak létre, továbbá széles körben adnak bérbe földeket, gyakran külföldi vállalatoknak) sok ember – köztük mezőgazdasági termelők és állattenyésztők – kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat;
T. mivel Etiópia alkotmánya 40. cikkének (5) bekezdése garantálja az ingyenes legeltetési és takarmánytermelési célú földhasználatot az etióp állattenyésztők számára, valamint kimondja, hogy ezek nem üldözhetők el földjeikről;
U. mivel Etiópia aláírta a Cotonoui Megállapodást, amelynek 96. cikke az AKCS–EU együttműködés alapvető elemeként határozza meg az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását;
V. mivel Etiópia az elmúlt évtizedek legsúlyosabb aszályával küzd, ami fokozza az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát, valamint súlyos senyvességet és szokatlanul magas arányú elhullást okoz az állatállományban; mivel mintegy 560 000 ember kényszerült elhagyni lakóhelyét az országon belül az áradások, a szűkös erőforrásokért való erőszakos összecsapások és az aszályok miatt; mivel az etióp kormány becslése szerint az aszály miatt 10,1 millió embernek van szüksége sürgős élelmiszersegélyre, és ezek közül minden második gyermek;
W. mivel Etiópiába folyamatosan érkeznek migránsok, és mivel az országban körülbelül 700 000 menekült tartózkodik, akik főként Dél-Szudánból, Eritreából és Szomáliából érkeztek; mivel 2015. november 11-én az EU és Etiópia aláírta a közös migrációs és mobilitási programot a két fél által a migráció kérdésében folytatott együttműködés és párbeszéd megerősítése céljából;
1. határozottan elítéli, hogy a biztonsági erők túlzott erőt alkalmaztak Oromiában és az összes etiópiai régióban, valamint hogy egyre több az emberi jogi jogsértés; részvétét fejezi ki az áldozatok családjának, és sürgeti mindazon személyek azonnali szabadon bocsátását, akiket a békés gyülekezéshez és a szabad véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlásáért börtönöztek be;
2. emlékezteti az etióp kormányt, hogy kötelezettséget vállalt az alapvető szabadságok garantálására, ideértve az igazságszolgáltatáshoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, ahogyan arról az Afrikai Charta és más nemzetközi és regionális emberi jogi eszközök is rendelkeznek, többek között a Cotonoui Megállapodás, és különösen annak 8. és 96. cikkei;
3. kéri, hogy végezzenek hiteles, átlátható és független vizsgálatot a tüntetők meggyilkolása és más, a tüntetésekkel összefüggésben elkövetett emberi jogi jogsértések kapcsán, valamint felszólítja a kormányt, hogy a felelősöket tisztességes eljárás keretében állítsa az illetékes bíróságok elé;
4. felszólítja Etiópia kormányát, hogy tartsa tiszteletben az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és az Afrikai Chartát, többek között a békés gyülekezéshez való jogot, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát; sürgeti a kormányt, hogy haladéktalanul hívja meg egy etiópiai látogatásra a békés gyülekezéshez és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadót és az ENSZ más emberi jogi szakértőit, hogy véleményt alkothassanak a helyzetről;
5. üdvözli a kormány azon döntését, hogy teljes mértékben megszünteti az Addisz Abeba és Oromia különleges zónájára vonatkozó tervet; szorgalmazza az azonnali, inkluzív és átlátható politikai párbeszédet, amely magában foglalja a kormányt, az ellenzéki pártokat, a civil társadalom képviselőit és a helyi lakosságot, hogy ezáltal elkerülhető legyen a további erőszak és a lakosság radikalizálódása;
6. kiemeli, hogy a szabad és független média nélkülözhetetlen annak biztosítása érdekében, hogy a lakosság tájékozott, aktív és elkötelezett legyen, továbbá felhívja az etióp hatóságokat, hogy szüntessék meg az információ szabad áramlásának akadályozását, beleértve a műsorszolgáltatás zavarását és a média zaklatását, biztosítsák a helyi civil társadalom és média jogait, valamint könnyítsék meg a független újságírók és emberi jogi megfigyelők Etiópián belüli mozgását; elismeri, hogy a közelmúltban szabadon bocsátották a „Zone 9” bloggereit és hat újságírót;
7. kéri, hogy az etióp hatóságok hagyjanak fel a terrorizmusellenes jogszabályok (652/2009. számú terrorizmusellenes törvény) abból a célból történő felhasználásával, hogy elnyomják a politikai ellenzéket, a másként gondolkodókat, az emberi jogi jogvédőket, a civil társadalom egyéb szereplőit és a független újságírókat; felszólítja az etióp kormányt, hogy vizsgálja felül a terrorizmus elleni törvényt annak érdekében, hogy azt összhangba hozza a nemzetközi emberi jogi normákkal és alapelvekkel;
8. elítéli, hogy a karitatív szervezetekről és társaságokról szóló jogszabály túlzottan korlátozza az emberi jogokkal kapcsolatos munkát, megakadályozva, hogy emberi jogi szervezetek finanszírozáshoz jussanak, túlzott hatalommal ruházva fel a karitatív szervezetek és társaságok ügynökségét, és még nagyobb veszélybe sodorva az emberi jogi jogsértések áldozatait azzal, hogy sérti a bizalmasság elvét;
9. felszólítja az etióp hatóságokat, hogy akadályozzák meg az etnikai vagy vallási alapú megkülönböztetést, valamint hogy ösztönözzék és a valamennyi közösség közötti békés és konstruktív párbeszédet, illetve lépjenek fel ennek érdekében;
10. üdvözli Etiópia 2013-as emberi jogi cselekvési tervét, valamint felszólít ennek gyors és teljes körű végrehajtására;
11. sürgeti a hatóságokat, hogy hajtsák végre az Emberi Jogi Tanács önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportjának ajánlását, és azonnal bocsássák szabadon a brit állampolgár Andargachew Tsege politikai aktivistát;
12. hangsúlyozza, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság elengedhetetlenek ahhoz, hogy az EU szakpolitikái előmozdíthassák Etiópia és egész Afrika szarva fejlődését; felhívja az AU figyelmét a székhelyének otthont adó Etiópia politikai, gazdasági és társadalmi helyzetére;
13. kéri, hogy az EU a legnagyobb adományozóként hatékonyan kövesse nyomon a programokat és a politikákat annak biztosítása érdekében, hogy az uniós fejlesztési támogatás nem járul hozzá az etiópiai emberi jogi jogsértésekhez, különösen az olyan programok révén, amelyek a mezőgazdasági termelők és az állattenyésztők elköltöztetéséhez kapcsolódnak, valamint dolgozzon ki stratégiákat az elköltöztetések negatív hatásainak minimalizálására az EU által finanszírozott fejlesztési projekteken belül; hangsúlyozza, hogy az EU-nak annak függvényében kellene pénzügyi támogatást nyújtania, hogy milyen az ország emberi jogi helyzete, és hogy az etióp kormány milyen mértékben ösztönzi a demokratizálódás felé vezető reformokat;
14. felszólítja a kormányt, hogy vonják be a helyi közösségeket a nagyszabású fejlesztési projektek végrehajtásáról szóló párbeszédbe; aggodalmát fejezi ki a kormány áttelepítési programja kapcsán;
15. súlyos aggodalmát fejezi ki a jelenlegi katasztrofális etiópiai időjárási körülmények miatt, amelyek tovább rontották a humanitárius helyzetet az országban; kéri, hogy az EU – nemzetközi partnereivel együtt – fokozza az etióp kormánynak és népnek nyújtott támogatást; üdvözli az EU által nemrégiben bejelentett hozzájárulást, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy e kiegészítő finanszírozás sürgősen álljon rendelkezésre;
16. emlékeztet arra, hogy Etiópia a migránsok és a menedékkérők fontos cél-, tranzit- és származási országa is egyben, és hogy az afrikai országok közül itt él a legtöbb a menekült; ezért tudomásul veszi, hogy elfogadták az EU és Etiópia közötti közös migrációs és mobilitási programot, amely a menekültek, a határellenőrzés és az emberkereskedelem elleni küzdelem kérdéseivel foglalkozik; kéri továbbá a Bizottságot, hogy kísérje szorosan figyelemmel az EU–Afrika Infrastruktúraalap keretében kezdeményezett valamennyi projektet;
17. rendkívül aggasztónak tartja az ország népének gazdasági és szociális helyzetét, különös tekintettel a nőkre, a kisebbségekre, a menekültekre és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekre, akiknek száma a régió válsága és instabilitása miatt folyamatosan nő; ismételten támogatásáról biztosítja a helyszínen, valamint a szomszédos befogadó országokban működő valamennyi humanitárius szervezetet; támogatja a nemzetközi közösséget és a humanitárius szervezeteket a menekülteknek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek nyújtott támogatás növelésében;
18. hangsúlyozza, hogy jelentős állami beruházási tervekre van szükség, különösen az oktatás és az egészségügy terén, a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében; felkéri az etióp hatóságokat, hogy komolyan kötelezzék el magukat e célok mellett;
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Etiópia kormányának és parlamentjének, a Bizottságnak, a Tanácsnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az AKCS-EU Miniszterek Tanácsának, az Afrikai Unió intézményeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, valamint a Pánafrikai Parlamentnek.
Észak-Korea
182k
89k
Az Európai Parlament 2016. január 21-i állásfoglalása Észak-Koreáról (2016/2521(RSP))
– tekintettel az Észak-Koreáról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel Federica Mogherininek, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a KNDK-ban állítólag végrehajtott nukleáris kísérletről szóló, 2016. január 6-i nyilatkozatára;
– tekintettel az ENSZ főtitkárának a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság által bejelentett nukleáris kísérletről szóló, 2016. január 6-i nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1718(2006), 1874(2009), 2087(2013) és 2094(2013) számú határozataira, amelyek kifejezetten megtiltják a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nukleáris kísérleteit,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban uralkodó emberi jogi helyzetről szóló, 2015. december 17-i határozatára,
– tekintettel az ENSZ „A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 2015-ben: Szükségletek és prioritások” című, 2015. áprilisi jelentésére,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban uralkodó emberi jogi helyzetről szóló, 2015. március 27-i határozatára,
– tekintettel az ENSZ vizsgálóbizottságának a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban uralkodó emberi jogi helyzetről szóló, 2014. február 7-i jelentésére,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gyermekjogi Egyezményre, valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre, amelyek mindegyikét aláírta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság,
– tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni 1984-es egyezményre,
A. mivel az Európai Unió Tanácsa és az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte a KNDK által 2016. január 6-án állítólag végrehajtott „sikeres hidrogénbomba-kísérletet”, amellyel az ország egyértelműen megsértette az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata szerinti nemzetközi kötelezettségeit;
B. mivel a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek, valamint hordozóeszközeik elterjedése fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra nézve; mivel a KNDK 2003-ban kilépett az atomsorompó-szerződésből (NPT), 2006 óta nukleáris kísérleteket hajt végre, 2009-ben pedig hivatalosan bejelentette, hogy atomfegyvert fejlesztett ki, ami azt jelenti, hogy a nukleáris képességének fejlesztéséből adódó fenyegetettség egyértelműen megerősödött; mivel az illegális nukleáris és ballisztikusrakéta-programok folytatása problémát jelent a nemzetközi nukleáris nonproliferációs rendszer szempontjából, és a regionális feszültségek súlyosbodásának veszélyével fenyeget;
C. mivel a katonaság köré szerveződő gazdasággal rendelkező ország távol áll attól a kinyilvánított céljától, hogy erős és virágzó nemzetté váljon, sőt ehelyett egyre inkább elszigeteli és elszegényíti népét a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik hajszolása révén;
D. mivel az EU határozottan támogatja nukleáris fegyverektől mentes Koreai-félszigetre vonatkozó elképzelést, és alapvető fontosságúnak véli a hatoldalú tárgyalások újraindítását a régió békéje, biztonsága és stabilitása érdekében,
E. mivel a KNDK katonai beruházásaira való összpontosítása polgárai alapvető szükségletei bűnös elhanyagolásának tekinthető, tekintettel arra, hogy az ország 24,6 milliós lakosságának körülbelül 70 százaléka szorul sürgős élelmiszersegélyre, és az 5 éves kor alatti gyermekek mintegy 30 százaléka akut alultápláltságban szenved;
F. mivel a KNDK-ban hosszú évek óta igen súlyos az emberi jogok helyzete; mivel a KNDK-rezsim alig működik együtt az ENSZ-szel és elutasítja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és Közgyűlésének minden, az emberi jogok észak-koreai helyzetére vonatkozó határozatát; mivel nem működött együtt az emberi jogok észak-koreai helyzetével foglalkozó ENSZ különmegbízottal, és elutasított az ENSZ emberi jogi főbiztosa által különleges eljárás keretében felajánlott minden segítséget;
G. mivel az Emberi Jogi Tanács 2015. március 27-i határozatát követően észak-koreai diplomaták és Marzuki Darusman, az Emberi Jogi Bizottság emberi jogokkal foglalkozó különleges előadójának találkozójára került sor Észak-Koreában.
H. mivel az Európai Unió az emberi jogok és a demokrácia támogatója és előmozdítója a világban; mivel az EU és a KNDK között az emberi jogokról folytatott párbeszédet a KNDK 2013-tól felfüggesztette; mivel az EU és a KNDK 2015 júniusában politikai párbeszédsorozatot tartott.
I. mivel az ENSZ vizsgálóbizottsága vizsgálatot folytatott „az emberi jogok Észak-Koreában tapasztalható súlyos, széles körű és rendszeres megsértésére” vonatkozóan, és 2014. február 7-én jelentést tett közzé; mivel az ENSZ vizsgálóbizottsága jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy Phenjan emberi jogsértéseihez „foghatót nem találunk a mai világban” és „a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságának, valamint a véleményalkotás, a véleménynyilvánítás szabadságának, az információ- és gyülekezési szabadság majdnem teljes tagadását” állapította meg; mivel az ENSZ vizsgálóbizottsága sok esetben úgy találta, hogy az emberi jogi visszaélés emberiesség elleni bűncselekménynek minősül; mivel 2014 óta romlott az emberi jogok helyzete a KNDK-ban;
J. mivel a KNDK kormánya nem engedélyezi semmiféle szervezett politikai ellenzék működését, szabad és tisztességes választások szervezését, a média szabadságát, a vallásszabadságot, a gyülekezési szabadságot, a kollektív tárgyalásokat, illetve a mozgásszabadságot;
K. mivel a KNDK olyan kiterjedt és jól strukturált biztonsági rendszerrel rendelkezik, amely szoros figyelemmel kíséri közel minden polgár életét, és az alapvető szabadság semmilyen formáját sem engedélyezi.
L. mivel a KNDK állami hatóságai rendszeresen követnek el bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, önkényes letartóztatásokat és eltűntetéseket – többek között a külföldi állampolgárok elrablásának formájában –, és már több mint 100 000 embert internáltak börtönbe és „átnevelő” táborokba;
M. mivel a nép a KNDK területén évtizedekig elmaradottságban élt, szegényes egészségügyi ellátás, valamint az anyák és a gyermekek alultápláltsága mellett, politikai és gazdasági elszigeteltség, visszatérő természeti katasztrófák és nemzetközi viszonylatban emelkedő élelmiszer- és üzemanyagárak által jellemzett környezetben; mivel a KNDK folyamatosan megsérti a lakosság élelemhez való jogát
1. határozottan elítéli a negyedik, 2016. január 6-i nukleáris kísérletet mint szükségtelen és veszélyes provokációt, az ENSZ Biztonsági Tanácsa vonatkozó határozatainak megsértését és a Koreai-félsziget és az északkelet-ázsiai régió békéje és stabilitása elleni komoly fenyegetést; támogatja a közelmúltbeli nukleáris kísérletek nyomán bevezetendő értelmes és hatékony szankciókat, melyekről a nemzetközi közösségnek kell döntenie;
2. arra ösztönzi a KNDK-t, hogy tartózkodjon a további provokatív fellépéstől, teljes, ellenőrizhető és visszafordíthatatlan módon állítsa le nukleáris és ballisztikusrakéta-programját, hagyjon fel minden kapcsolódó tevékenységgel, és azonnal teljesítse nemzetközi kötelezettségeit, ideértve az ENSZ Biztonsági Tanácsának és a NAÜ kormányzótanácsának határozatait, valamint a leszereléssel és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatos egyéb nemzetközi előírásokat; felhívja a KNDK-t, hogy késlekedés nélkül írja alá és ratifikálja az Átfogó Atomcsend Szerződést, és tegyen eleget a hatoldalú megbeszélések 2005. szeptember 19-i közös nyilatkozatában tett kötelezettségvállalásainak;
3. megerősíti, hogy diplomáciai és politikai jellegű megoldást szeretne találni a KNDK-val kapcsolatos nukleáris kérdésre; megismétli, hogy támogatja a hatoldalú megbeszéléseket, és felszólít azok újrakezdésére; arra ösztönzi a hatoldalú tárgyalások valamennyi résztvevőjét, hogy fokozzák erőfeszítéseiket; felszólítja a KNDK-t, hogy újra működjön együtt konstruktívan a nemzetközi közösséggel – ezen belül is különösen a hatoldalú megbeszélések résztvevőivel –, annak érdekében, hogy sikerüljön tartós békét és biztonságot teremteni a nukleáris fegyverektől mentes Koreai-félszigeten, és mivel ez jelentené a KNDK virágzóbb és stabilabb jövője szavatolásának legmegfelelőbb eszközét;
4. meggyőződése, hogy itt az ideje annak, hogy a nemzetközi közösség konkrét intézkedéseket tegyen az elkövetők büntetlenségének megszüntetésére; követeli, hogy vonják felelősségre, állítsák a Nemzetközi Büntetőbíróság elé és célzott szankcióknak vessék alá a KNDK-beli emberiesség elleni bűncselekmények elkövetéséért leginkább felelős személyeket;
5. hangsúlyozza, hogy az ENSZ vizsgálóbizottságának jelentésében leírt jogsértések – melyek közül sok emberiesség elleni bűncselekménynek minősül – túl régóta folytatódnak a nemzetközi közösség szeme láttára;
6. sürgeti a KNDK kormányát, hogy késedelem nélkül hajtsa végre a vizsgálóbizottság ajánlásait;
7. felhívja a Kínai Népköztársaság kormányát, hogy használja fel megnövekedett befolyását, valamint a KNDK feletti politikai és gazdasági hatalmát annak biztosítása érdekében, hogy a helyzet ne fajuljon tovább; felszólítja a Kínai Népköztársaságot, hogy – a nemzetközi közösséggel együttműködésben – tegye meg az összes szükséges lépést a Koreai-félsziget békéjének és stabilitásának helyreállítása érdekében; felhívja a figyelmet arra, hogy a Kínai Népköztársaság támogatta az ENSZ Biztonsági Tanács 2094(2013) számú határozatát; felhívja a figyelmet az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjainak egyetértésére a KNDK közelmúltbeli nukleáris kísérleteire való reakció tekintetében;
8. arra ösztönzi a Kínai Népköztársaság kormányát, hogy a menekültek helyzetére vonatkozó ENSZ-egyezmény részes feleként rá háruló kötelezettségekkel összhangban ne tagadja meg a határon át Kínába belépő észak-koreai menekültektől a menedékkérés jogát, és ne küldje vissza őket erőszakkal Észak-Koreába, hanem védje meg alapvető emberi jogaikat; felhívja az Uniót, hogy ennek érdekében fejtsen ki diplomáciai nyomást; ismételten felhív minden KNDK-ból érkező menekülteket fogadó országot, hogy tartsák tiszteletben az 1951. évi genfi egyezményt és az 1967. évi jegyzőkönyvet, és ne küldjenek vissza észak-koreai menekülteket a KNDK-ba;
9. üdvözli az ENSZ Közgyűlésének a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban uralkodó emberi jogi helyzetről szóló 2015. december 17-i határozatát, amelyet valamennyi uniós tagállam támogatott; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy továbbra is foglalkozzanak a KNDK-beli aggasztó emberi jogi helyzettel;
10. felhívja Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt, hogy használja fel a Koreai Köztársaság szakértelmét az Unió KNDK-ra irányuló stratégiájának kidolgozásához; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy kísérje figyelemmel a KNDK-beli fejleményeket, és tegyen róluk jelentést a Parlamentnek annak érdekében, hogy az emberi jogok KNDK-beli helyzete az uniós politikai napirend kiemelt kérdése maradjon; meggyőződése, hogy az Unió konstruktív szerepet játszhat a KNDK kormányával szemben kritikát is megfogalmazó közeledés révén;
11. súlyos aggodalmát fejezi ki a KNDK-beli emberi jogi helyzet folyamatos romlása miatt; felszólítja a KNDK kormányát, hogy teljesítse az azon emberi jogi eszközök keretében rá háruló kötelezettségeket, amelyeknek részes fele, és biztosítsa, hogy a humanitárius szervezetek, a független emberi jogi megfigyelők és az ENSZ emberi jogok észak-koreai helyzetével foglalkozó különleges előadója bebocsátást nyerjen az országba, és megkapják a szükséges mértékű együttműködést;
12. felszólítja a KNDK kormányát, hogy azonnal hagyjon fel az emberi jogok módszeres semmibevételével, amelyet politikai eszközként használ saját népének irányítására és ellenőrzésére;
13. határozottan elítéli a halálbüntetés széles körben és módszeresen való alkalmazását a KNDK-ban; felszólítja a KNDK kormányát, hogy hirdessen moratóriumot valamennyi kivégzésre nézve, a halálbüntetés közeljövőben való eltörlésének céljával; felszólítja a KNDK-t, hogy vessen véget a bírósági eljárás nélküli kivégzéseknek és az erőszakos eltüntetés gyakorlatának, bocsássa szabadon a politikai foglyokat, és tegye lehetővé állampolgárai szabad utazását mind belföldön, mind az országon kívülre; felhívja a KNDK-t, hogy tegye lehetővé a nemzeti és nemzetközi média számára a szabad véleménynyilvánítást és a sajtószabadságot, valamint biztosítson polgárai számára cenzúramentes hozzáférést az internethez;
14. felhívja a KNDK kormányát, hogy szüntesse be az állam által finanszírozott kényszermunkaprogramot, amelynek keretében más országok több tízezer észak-koreai munkást vettek igénybe jogellenes körülmények között, főképpen bányákban, fakitermelésben, textilüzemekben és építkezéseken, az ebből konvertibilis valutában származó bevétel pedig a rendszer fenntartását segíti; rámutat, hogy ebben az esetben a munkavállalói jogok védelmének feladata kiterjed a fogadó országokra, amelyeknek biztosítaniuk kellene a munkavállalói és emberi jogi normák betartását;
15. elítéli a gondolat, lelkiismeret, vallás és meggyőződés, vélemény és véleménynyilvánítás, békés gyülekezés, egyesülés szabadságának szigorú korlátozását, valamint a szongbun alapján történő megkülönböztetést, amely az állam által kijelölt társadalmi osztályokba sorolás és születés alapján sorolja be az egyéneket, figyelembe véve politikai véleményüket és vallásukat is;
16. különös aggodalmát fejezi ki az országban uralkodó rossz élelmezési helyzettel, illetve annak a lakosság gazdasági, társadalmi és kulturális jogaira gyakorolt hatásaival kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa fenn a jelenlegi humanitárius segélyprogramokat és a KNDK-val kialakított kommunikációs csatornákat, valamint biztosítsa, hogy a humanitárius segélyek eljussanak a lakosság megcélzott rétegeihez; felhívja a KNDK hatóságait, hogy a humanitárius alapelveknek megfelelően minden polgár számára biztosítsák az élelemhez és a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáférést a szükségletek alapján;
17. sürgeti a KNDK-t, hogy sürgősen oldja meg a módszeres emberrablások ügyét, adjon át minden harmadik országból, köztük Japánból és a Koreai Köztársaságból származó személyre vonatkozó információt, akiket az elmúlt évtizedekben vélhetően észak-koreai állami ügynökök raboltak el, és a még mindig fogva tartott elrabolt személyeket azonnal vigyék vissza hazájukba;
18. felhívja a KNDK-t, hogy az emberi jogok országbeli helyzetének javítása érdekében folytassa a nemzetközi tárgyalópartnerekhez való konstruktív közeledést, többek között párbeszéd, az országba tett hivatalos látogatások és az emberek közti kapcsolatok erősítése révén;
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának és parlamentjének, a Koreai Köztársaság kormányának és parlamentjének, a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének, az Egyesült Államok kormányának és parlamentjének, az Oroszországi Föderáció kormányának és parlamentjének, Japán kormányának és parlamentjének, az ENSZ KNDK-beli emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának és az ENSZ főtitkárának.