Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14. cikkére,

–  tekintettel a szakképzés terén megvalósuló megerősített együttműködésről szóló, 2002. november 30-i koppenhágai nyilatkozatra,

–  tekintettel a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének létrehozásáról szóló, 2009. június 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(1),

–  tekintettel a Tanács 2009. május 12-i következtetéseire az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”)(2),

–  tekintettel a Tanácsnak az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) szóló, 2009. november 27-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról szóló 2013. december 11-i 1288/2013/EU rendeletére(4),

–  tekintettel a nem formális és az informális tanulás validálásáról szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra(5),

–  tekintettel a készségek és kompetenciák átláthatóságának egységes közösségi keretéről (Europass) szóló 2241/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel a „Mozgásban az ifjúság – a fiatalok tanulási célú mobilitásának ösztönzése” című 2011. június 28-i tanácsi ajánlásra(7),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(8),

–  tekintettel a fiatalság munkaerőpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetőségek előmozdításáról szóló 2010. július 6-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (EQF-LLL)(10),

–  tekintettel a kompetenciák elismerésére szolgáló különféle eszközökre: az európai tanúsítási keretrendszerre (CEC), az európai kreditátviteli rendszerre (ECTS), az európai szakképzési kreditrendszerre (ECVET), a készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások európai osztályozási projektjére (ESCO),

–  tekintettel a Bizottság „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című, 2012. november 20-i közleményére (COM(2012)0669),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, a szakoktatás és szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének létrehozásáról szóló, 2009. június 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás végrehajtásáról szóló, 2014. január 28-i bizottsági jelentésre (COM(2014)0030),

–  tekintettel a Tanácsnak az oktatást és képzést támogató minőségbiztosításról szóló 2014. május 20-i következtetéseire,

–  tekintettel a szakképzésért felelős miniszterek 2015–2020 közötti időszakra vonatkozó, szakképzéssel kapcsolatos új középtávú feladatokról szóló, 2015. június 22-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az európai uniós oktatási miniszterek nem hivatalos ülésén, 2015. március 17-én Párizsban elfogadott, a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló Párizsi Nyilatkozatra (8496/15),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0049/2016),

A.  mivel a tanulási és képzési mobilitás fontos a személyes fejlődés, a fiatalok társadalmi beilleszkedése, a multikulturális párbeszéd, a tolerancia, az interkulturális környezetben végzett munkához való képesség és az aktív állampolgárság szempontjából, és egyértelműen bebizonyosodott, hogy hozzájárul a magas minőségű oktatáshoz és a foglalkoztathatósághoz;

B.  mivel a tanulási és képzési mobilitást még inkább fokozni kell mind a jelenlegi, mind pedig a későbbi európai uniós oktatási és képzési, foglalkoztatási, valamint kohéziós politikai programok kontextusában,

C.  mivel 2002-ben az európai szakképzési miniszterek elindították a „koppenhágai folyamatot” azzal a céllal, hogy az Európán belüli szakképzés eredményességének, minőségének és vonzerejének javítása érdekében fokozzák az ezzel kapcsolatos európai együttműködést;

D.  mivel a koppenhágai folyamat kölcsönösen elfogadott prioritásokon alapul, amelyeket rendszeres időközönként felülvizsgálnak többek között azzal a céllal, hogy az egész életen át tartó tanulással összefüggésben megkönnyítsék a mobilitást és előmozdítsák a különböző szakképzési lehetőségek kihasználását;

E.  mivel az Eurostat szerint az uniós munkanélküliség 2014-ben a lassú fellendülés ellenére továbbra is 10,2% maradt; mivel az Unióban az ifjúsági munkanélküliség jelenleg 22,1%-on áll, az 55 és 64 év közötti munkavállalóknak csak 51 %-a dolgozik, míg az idősebb munkavállalók foglalkoztatási arányában a nemek közötti szakadék eléri a 13,6 százalékpontot;

F.  mivel a nem formális és az informális tanulásnak, valamint a szakképzésnek fontos szerepe van az élethosszig tartó tanulással összefüggő kihívások (korai iskolaelhagyás, a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) fiatalok elfogadhatatlanul nagy száma, a szakképzett munkaerő és a strukturális munkaerő hiánya) kezelésében,

G.  mivel a munkaerőpiacon továbbra is strukturális munkaerőhiány áll fenn, amit a betöltetlen álláshelyeknek a Bizottság 2015. évi őszi gazdasági előrejelzésében közzétett magas aránya is jelez;

H.  mivel a szakképzésen belül alacsonyabbak a nyelvi készségek, ezért külön ösztönzésre van szükség;

I.  mivel újólag meg kell erősíteni azt a politikai kötelezettségvállalást, amely szerint támogatják az egész életen át tartó tanulással és szakképzéssel kapcsolatos uniós fellépéseket, mégpedig olyan mobilitási tevékenységeken keresztül, amelyek a transzverzális képességek – többek között az alkalmazkodóképesség, a tudásszomj és a tanulás elsajátítása, az interperszonális készségek és az állampolgári készségek – fejlesztésére irányulnak;

J.  mivel a legutóbbi társadalmi-gazdasági fejlemények rámutatnak arra, hogy az élethosszig tartó tanulást és a szakoktatási és -képzési rendszereket nem elegendő csupán hatékonyabbá tenni, hanem hozzáférhetőbbé és inkluzívabbá is kell alakítani, figyelemmel a hátrányos helyzetű, különleges szükségletekkel rendelkező csoportokra; mivel az oktatáshoz való hozzáférés javítása nem mehet az oktatás minőségének rovására;

K.  mivel az egész életen át tartó tanulás és a szakképzések során megszerezhető ismerek tekintetében döntő jelentőséggel bír a mobilitást segítő intézkedések és tevékenységek folyamatos pénzügyi támogatása, különösen a jelenlegi gazdasági válság idején;

L.  mivel a regionális és helyi szint alapvető fontosságú a mobilitás új módjainak feltárására szolgáló kezdeményezések támogatása során, a szakképzési programok és forrásaik hatékonyságának, átláthatóságának és minőségének biztosítása érdekében; mivel a fiatalok és a gyakorlati képzésben részt vevők regionális és helyi szinten támogatott szakképzési mobilitását össze kell hangolni a demokratikus és részvételen alapuló kormányzás tágabb folyamatain belül azzal a céllal, hogy kezeljék a legfontosabb társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi kérdéseket, ideértve a mikro-, illetve a kis- és középvállalkozásokat, a kezdő vállalkozásokat, a helyi közösségeket és a szociális partnereket;

M.  mivel a vállalkozóknak, a kereskedelmi és iparkamaráknak, a kézműves kamaráknak, a gazdálkodók megfelelő testületeinek, valamint a szakszervezeteknek és más érintett szociális partnereknek tevékenyen részt kell venniük a szakképzés kialakításában, szervezésében, megvalósításában és finanszírozásában, a mobilitást is beleértve; mivel a szakképzés kialakítása során figyelmet kell fordítani a szociális dimenzióra, kitérve olyan területekre, mint a tisztességes kereskedelem, a szociális vállalkozás és az alternatív üzleti modellek, mint a szövetkezetek, és az e területeken tevékeny partnerekkel közösen kell megszervezni;

N.  mivel jóllehet a foglalkoztathatóság javítása érdekében ösztönözni kell a fiatalok mobilitását, ez nem válhat az ifjúsági munkanélküliség problémája tekintetében előirányzott egyetlen megoldássá;

Az eredmények számbavétele és a fő kihívások meghatározása

1.  úgy véli, hogy az oktatás alapvető emberi jog és a közjavak egyike, amelyhez mindenki számára egyenlő hozzáférést kell biztosítani; arra kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak minden olyan társadalmi-gazdasági korláttal, amely akadályozza a szakképzési és képzési lehetőségekhez, ezen belül is a mobilitáshoz való, mindenkit megillető egyenlő hozzáférést; tudomásul veszi, hogy bővíteni kell a meglévő programok és kezdeményezések szerepét és eredményeit a mobilitás előmozdítására a szakképzés területén a hozzáférés, a nyitottság és a befogadás terén, az oktatás személyre szabott megközelítésének kialakítása és a lemorzsolódók arányának csökkentése, valamint a hátrányos helyzetű és speciális szükségletű személyeknek az Erasmus+ mobilitási programokhoz való egyenlő hozzáférése biztosítása érdekében, ezért hangsúlyozza a rugalmas, diverzifikált és igényekhez szabott mobilitási lehetőségek szükségességét a képzés terén, a nemek közti egyenlőség figyelembe vételével, a migráns hátterűek, a gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő családok, a távoli területeken lakó tanulók, a fogyatékossággal élők vagy egyéb különleges szükségletekkel rendelkezők számára;

2.  megerősíti, hogy a mobilitás és az oktatás kérdésének kezelése során szem előtt kell tartani a nemek közötti egyenlőség szempontjait, valamint figyelembe kell venni a megkülönböztetés sokféle formájától szenvedők – köztük a fogyatékkal élők, az LMBTI identitású személyek és a marginalizált közösségekből érkezők – igényeit; e tekintetben támogatja az Erasmus+ mobilitási programokba való bekapcsolódás megkönnyítését szolgáló további intézkedések meghozatalát a hátrányos helyzetű csoportok tagjai és a különleges szükségletekkel bírók számára;

3.  sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a kulcsfontosságú érdekelt feleket, hogy fokozzák a szakképzési programok láthatóságát a kulturális akadályok megszüntetése, valamint a motiváció, a tevőleges hozzáállás és a nyelvi készségek hiányának leküzdése érdekében, különösen a fiatalokat érintő munkanélküliség által leginkább sújtott területeken; úgy véli, hogy biztosítani kell, hogy ezek a programok megkülönböztetés nélkül valamennyi polgár számára elérhetőek legyenek; szorgalmazza a munkanélküliség kockázatának kitett csoportok, például a fogyatékkal élők megcélzását; szorgalmazza a szakképzéshez és képesítésekhez való hozzáférés megkönnyítését a tanulószerződéses gyakorlati képzések rugalmasságának és a rendszerek átjárhatóságának elősegítése, valamint a nem megfelelő alapkészségekkel rendelkező csoportok és az alap- vagy középszintű képesítésekkel rendelkező munkavállalóknak kínált képzési lehetőségek révén; emlékeztet, hogy az ilyen tapasztalatokhoz való hozzáféréskor figyelembe kell venni a nemek közötti egyensúlyt a szakképzési mobilitási programok nők körében történő hatékony népszerűsítése keretében; ebben a tekintetben úgy véli, hogy nagyra törő célokat kell kitűzni, az előrelépést pedig figyelemmel kell kísérni;

4.  kiemeli, hogy egyenlőtlenség áll fenn a nemek között a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika oktatása, az ezekkel kapcsolatos készségek és az e téren megvalósuló foglalkoztatottság tekintetében az Unióban, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben kötelezzék el magukat az Erasmus+ program mellett, és használják ezt a mechanizmust kulcsfontosságú lehetőségként arra, hogy fejlesszék a nők tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai készségeit növelő oktatást, így elősegítve, hogy képesek legyenek e területeken való pályaválasztásra, és csökkenjen e készségek terén a nemek közötti egyenlőtlenség;

5.  hangsúlyozza egy olyan közös, nemcsak a felsőoktatásra, hanem a szakképzésre is kiterjedő európai oktatási térség jelentőségét, amely a mobilitásban gyökerezik, és amely hozzájárul egy erősebb európai identitás és uniós polgárság megteremtéséhez és megerősödéséhez;

6.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden erőfeszítést tegyenek meg az oktatás és képzés 2020 európai stratégia célkitűzéseinek elérésére; úgy véli, hogy a mobilitásnál figyelembe kell venni a folyamatos szakképzést, hiszen ez kulcsfontosságú a készségek és a szakmai tudás fejlesztésében és naprakésszé tételében; hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulás és a szakképzés a hosszú távú munkanélküliek számára a jobb foglalkoztatási kilátások elérésének kulcsa;

7.  úgy véli, hogy ennek az együttműködésnek a követelmények felülvizsgálatához kell vezetnie, annak érdekében, hogy biztosítsa azok időtartam, tartalom, készségek és tanulási eredmények tekintetében történő relevanciáját, a képzési központokban és a munkahelyeken megvalósuló mobilitás ötvözésével, valamint prioritást biztosítva a hosszabb gyakorlati időszaknak (például hat hónap) a rövid ideig tartóval szemben;

8.  megjegyzi, hogy az Erasmus+ programra és a szakképzési programokra elkülönített európai források nincsenek arányban az említett rendszerek által kínált mobilitás potenciális kedvezményezettjei számával vagy igényeivel, ezért kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az Erasmus+ és az európai szakképzési programok tevékenységeit támogató kétoldalú megállapodásokat, így elősegítve a fiatalok nagyobb mobilitását;

9.  elismeri a létező mobilitási programok és kezdeményezések fontos szerepét és eredményeit, például az Erasmus+ programon belül az 1. kulcstevékenységet, az Europass, az európai szakképzési kreditrendszert (ECVET) és az európai képesítési keretrendszert (EKKR); felhívja a Bizottságot a diákoknak szánt európai e-kártya létrehozására, amely uniós szintű tanulói jogviszonyt nyújt a mobilitás vonatkozásában, és hozzáférést biztosít a szolgáltatásokhoz;

10.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, és az uniós ügynökségeket, például az Európai Szakképzés-fejlesztési Központot (Cedefop), hogy fejlesszék a szakképzési mobilitási programokat, hogy azok valamennyi résztvevő számára hozzáadott értéket nyújtsanak a képesítések, az elismerés és a tartalom szempontjából, valamint biztosítsák a tanulószerződéses gyakorlati képzésekre vonatkozó minőségi előírások bevezetését;

11.  rámutat, hogy a mobilitási kezdeményezések hozzájárulnak nem csak a tanulók állampolgári érzületének és európai hovatartozásának erősítéséhez, hanem képzettségük és munkalehetőségeik bővítéséhez is, különösen a problémamegoldási képességgel, tervezéssel és strukturálással összefüggő készségek, az új helyzetekkel való szembesülés és az alkalmazkodásra való képesség, a vállalkozó szellem, a vezetői képesség, a döntéshozatal, a társadalmi felelősségvállalás, készségei, idegen nyelvek ismerete, a kommunikációs készségek, valamint a foglalkoztathatóságra hatást gyakorló személyes készségek – önbizalom, motiváció, kíváncsiság, kritikus és kreatív gondolkodás, kezdeményezőkészség és asszertivitás – tekintetében;

12.  kitart amellett, hogy az Erasmus+ programon belül meg kell könnyíteni a mobilitás megvalósítását, és intézkedéseket kell tenni a pályázatok sikerességi arányának növelése, a mobilitásmenedzseléshez szükséges elektronikus eszközök egyszerűbb kialakítása és használata, a mobilitási programok hasznosságának az uniós általános és szakoktatási intézményekben végzett népszerűsítése, valamint az iskolai és felsőbb iskolai személyzet részére célzottabb tájékoztatás és képzés nyújtása érdekében; e tekintetben hangsúlyozza a European SchoolNet jelentős szerepét; kéri a Bizottságot, hogy a pályázati, nyilvántartásba vételi és jelentési folyamat és a projektek megkönnyítése és egyszerűsítése érdekében csökkentse az Erasmus+ projektekben részt vevő jelentkezők, valamint az azokban részt vevő küldő és fogadó vállalkozások és intézmények túlzott és túlbonyolított adminisztratív terhét; rámutat, hogy emellett az iskolákra és egyetemekre nehezedő túlzott bürokratikus terhek is gátolják a program végrehajtását;

13.  kéri az Európai Bizottságot, hogy vezessen be olyan programokat, amelyek a mobilitási programok megszervezése során csökkentik a nyelvi és kulturális akadályokat; úgy véli, hogy az ilyen programoknak alkalmasnak kell lenniük a végrehajtási folyamat értékelésére; hangsúlyozza, hogy az intézkedési programoknak különösen támogatniuk kell a fogadó ország nyelve alapvető elemeinek elsajátítását; ösztönzi a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy vizsgálják meg a szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók sajátos tanulási igényeit, ösztönözzék és támogassák a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint kínáljanak számukra több szakmai fejlődési lehetőséget; rámutat, hogy fontos volna kialakítani egy alapvető képzési modellt, amely tájékoztatást nyújt a célország üzleti és munkakultúrájának főbb jellemzőiről, valamint célzott programokat támogat és nyújt az oktatók képzése terén a képzési központok mobilitásmenedzselés vonatkozásában;

14.  rámutat arra, hogy a szakképzéshez kapcsolódó foglalkozásokat rugalmasság jellemzi, így azok bárhol gyakorolhatók, továbbá hogy ennek következtében a szakképzés keretében megvalósuló mobilitás a munkanélküliség elleni küzdelem egyik legfontosabb eszköze, mivel javítja a foglalkoztathatóságot, csökkenti a készségek hiányát és elősegíti az állások és a megfelelő jelöltek összehangolását, különösen a fiatalok esetében azáltal, hogy biztosítja számukra azokat a készségeket és egyedi tapasztalatokat, amelyekre szükségük lehet, hogy a mai uniós munkaerőpiacon versenyképesek legyenek; úgy véli, hogy az Erasmus+ hozzájárul mind a speciális szakmai készségek, mind a transzverzális és átadható készségek és kompetenciák, így a vállalkozói szellem fejlesztéséhez, valamint a termelői ágazat bevonásával kapcsolatos lehetőségek bővítéséhez, és ezáltal hatékony eszközt jelent a munkaerőpiac számára;

15.  hangsúlyozza az Erasmus+ programhoz és annak alprogramjaihoz kapcsolódó márkanevek és logók felismerhetőségének fontosságát és jelentőségét; megjegyzi, hogy e márkajeleket különösen az Erasmus+ keretében készített kiadványok és brosúrák esetében kellene használni;

16.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a fiatalok az Erasmus+ programot elsősorban a felsőoktatásbeli diákok programjának tekintik; ennélfogva azt ajánlja, hogy tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget a különböző területek és a hozzájuk kapcsolódó alprogramok, például a középiskolai szintű (Comenius), a felsőoktatási (Erasmus), a nemzetközi felsőoktatási (Erasmus Mundus), a szakképzési (Leonardo da Vinci) és felnőttképzési (Grundtvig), valamint az ifjúsági (Fiatalok lendületben) és sportprogramok európai, nemzeti és regionális profilja kiemelésének;

17.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és az állami foglalkoztatási szerveket, hogy népszerűsítsék az Erasmus+ programot és a szakképzési mobilitás előmozdítását célzó egyéb eszközöket, és növeljék azok ismertségét, különösen a kkv-k körében; úgy véli, hogy ezen eszközök hatékonyságának maximalizálása lehetővé fogja tenni, hogy több ember élhessen ezekkel a lehetőségekkel annak érdekében, hogy a mobilitás célját el lehessen érni;

18.  hangsúlyozza az ipar és a szolgáltatások képviselőivel folytatott konzultáció és/vagy a szakképzési mobilitási programok megtervezése, kialakítása, végrehajtása és támogatása céljából folytatott együttműködés sürgető szükségességét a magánszektorban és a közszférában egyaránt, a termelői ágazatot is beleértve (konkrétan a kkv-kat és a mikrovállalkozásokat); úgy véli, hogy a programok kiválasztása során figyelembe kell venni a fogadó vállalkozásoknál és szervezeteknél rendelkezésre álló munkalehetőségeket; úgy véli, hogy az érdekelt felek közötti párbeszéden, az együttműködésen és bevált gyakorlatokon alapuló folyamatos és konstruktív partnerség szavatolni fogja a szakképzés sikerét és hozzáadott értékét; úgy véli, hogy a képzés és a munka világa közötti tudás és a bevált gyakorlatok megosztására is szükség van; felhívj a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az uniós munkaerő-piaci keresletet és kínálatot, valamint a földrajzi és foglalkoztatási mobilitást a munkaerő-piaci szükségletek kielégítése érdekében; úgy véli, hogy ez csökkentené a szakadékot egyrészt a rendelkezésre álló képzések és a vállalkozásoknál a fiatalok előtt álló lehetőségek, másrészt a hozzáadott értéket előállító ágazatoknak (a digitális és a zöld gazdaságok, energiaipar, hadiipar, gondozási szektor, házfelújítás) piaci szükségletei között;

19.  hangsúlyozza azon kulcsfontosságú aspektusokat, amelyeket figyelembe kell venni a mobilitási programok sikeres megtervezése és végrehajtásának értékelése során: a tanulók gazdasági képességét arra, hogy bekapcsolódjanak a mobilitásba; a tanulmányok, kompetenciák és képesítések, valamint a képzések tartalmának országok közötti elismerését kreditek vagy igazolások alapján; a nyelvismeret szintjét; a tantervek vagy a tanulmányok megszervezését; a külföldön megszerzett kreditek és letett vizsgák gyakorlati értékét az anyaintézményükbe való visszatérés után; a jogi szempontokat; a tanulmányok befejezésére vonatkozó információk, illetve az arra irányuló ösztönzést; útmutatás és tanácsadás nyújtását a mobilitási időszak során; valamint a tanuló személyes helyzetét; ezért felkéri a Bizottságot, hogy ezen európai programok hatékonyságának rendszeresebb ellenőrzése érdekében szigorítsa az értékelési mutatókat és kritériumokat, és tegye lehetővé az esetleges javítások elvégzését;

20.  emlékeztet arra, hogy jelenleg a duális szakképzésben részt vevő fiataloknak csupán az 1 %-a – amely a gyakornokokat is magában foglalja – vesz részt mobilitási programban képzése során; feltétlenül meg kell teremteni a gyakornokok Európai Unión belüli mobilitásának fejlesztéséhez szükséges feltételeket, hogy ugyanolyan esélyeik legyenek, mint a felsőfokú oktatási intézmények hallgatóinak; ösztönzi az Európai Uniót, hogy dolgozza ki az „európai szakmai gyakornok” jogállását; felhívja az Uniót és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzés és a gyakornokság megmaradjanak tanulási lehetőségeknek, a tanulókat ne munkaerőforrásként használják, ne helyettesítsék a teljes munkaidős szakembereket, továbbá garantálják a méltó munkafeltételeket és a tanulók jogait, beleértve a pénzügyekhez és a javadalmazáshoz kapcsolódó jogokat; arra ösztönzi továbbá a Bizottságot, hogy elemezze a fent említett jogállás következményeit, ellenőrizze a kapcsolatos rendelkezések végrehajtását, és ösztönözze az összes érintettet, beleértve a Tanulószerződéses Gyakorlati Képzés Európai Szövetségét, hogy kövesse ajánlásait az Unióban nyújtott tanulószerződéses gyakorlati képzések körülményeinek, minőségének és elérhetőségének javítása érdekében, és kezelje ezt stratégiai prioritásként;

21.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő, illetve a tagállamokat, hogy hagyjanak jóvá a gyakornokok és szakképzésben részt vevő tanulók jogait biztosító, a gyakorlati képzési rendszerre irányuló javaslatot; felhívja a figyelmet arra a pozitív szerepre, amit az idősek játszhatnak a fiatalok oktatásában és képzésében a gyakornoki és mentorálási programok révén, illetve a többgenerációs csoportokban, tapasztalatokon alapuló tanulás elősegítésével maximalizálják a generációk közötti tapasztalatcserét; konkrét intézkedések elfogadására ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítása érdekében, hogy az Erasmus+ keretében folytatott tanulószerződéses gyakorlati képzést és szakmai gyakorlatot ne tegyék a munkaerőköltség csökkentésének eszközévé;

22.  pozitívan értékeli a kísérleti projektek elindítását, valamint a közelmúltban elfogadott „A tanulószerződéses gyakornokok mobilitására vonatkozó európai keretet”, amely kiindulópontot jelenthet a szakképzés területén megvalósuló több és jobb hosszú távú szakképzési mobilitást lehetővé tévő Erasmus+ program fejlesztéséhez; szorgalmazza a pusztán projektszemléletű intézkedésekkel szemben egy hosszú távú kezdeményezésekre irányuló keret kialakítását egy olyan állandó és fenntartható rendszer létrehozása céljából, amely teljesen működőképes, kiszámítható és ösztönzi a készségek Európán belüli szabad mozgását;

23.  megállapítja, hogy a korai iskolaelhagyás az egyik olyan kiemelkedő probléma, amellyel a mobilitás célcsoportjai szembesülnek, és hogy a jobb szakképzési lehetőségek csökkentik az oktatásból és képzésből való kimaradás kockázatát; ezért hangsúlyozza, hogy mennyire fontos szerepet tölthetnek be az oktatási rendszerek a korai iskolaelhagyók számának csökkentésében és abban, hogy a diákokat még jobb transzverzális tudással vértezzék fel, ami végső fokon segíteni fog nekik a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képesítések megszerzésében;

24.  hangsúlyozza, hogy a szakképzés során bizonyos kiegészítő és kísérő intézkedések révén segítséget kell nyújtani a fiataloknak nehézségeik leküzdése terén, például a mobilitási programok csoportos jellegének erősítésével, a mobilitási programban részt vevő hazai és fogadó intézmények által biztosított mentori rendszerek és támogatás javításával, a szakképzési lehetőségekre vonatkozó megbízható információhoz való hozzáférés fejlesztésével, specializált útmutatás és tanácsadás révén, valamint nyelvi támogatást nyújtva a résztvevők számára, nyelvi korlátozások nélkül;

25.  rámutat, hogy számos olyan tényező azonosítható, amely hatással van a szakképzési rendszerekben részt vevő fiatalok elképzeléseire, így különösen a szociális-gazdasági körülmények, a családtípus vagy a pályaorientáció (és a követés) hiánya a kötelező középfokú képzés befejezése után vagy a szaktanfolyamok végzése során;

26.  hangsúlyozza, hogy a tanulmányi és képzési mobilitás kulcsfontosságú szerepet tölt be a társadalmi és kulturális kihívások kezelésében, minden lehetőséget megadva a fiataloknak, hogy a társadalmi fellépéshez saját megoldásokat dolgozzanak ki; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió erőfeszítései – főként az Európa 2020 stratégia keretében – az uniós gazdaság versenyképességének fokozására, a munkahelyteremtésre és végső soron globális versenyképességének a 21. század harmadik évtizedére való megerősítésére irányultak; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a kutatás, az innováció, a digitális társadalom és a fenntartható energiaellátás fontos szerepét, mivel ezek az eszközök magasabb hozzáadott értéket kínálnak;

27.  hangsúlyozza az Unió és a tagállamok szerepét a jó minőségű és jól szervezett szakképzési rendszer kifejlesztése és támogatása terén, holisztikus megközelítést alkalmazva, amely egyensúlyt teremt az adott szakmával kapcsolatos elméleti oktatás és gyakorlati képzés, valamint az általános, formális, informális és nem formális oktatás között; felhívja a tagállamokat a duális képzés elvének bevezetésére az emelt szintű középiskolai oktatás terén, vagy a meglévő rendszerek gyakornoki és szakmai gyakorlati lehetőségek révén való erősítésére, ezzel segítve elő a szakképzésben részt vevő diákok fenntartható munkaerőpiaci integrációját és növelve részvételüket a nemzetközi mobilitási programokban; emlékeztet arra, hogy a szakképzés minőségének javítása a szociális parterekkel és az állami foglalkoztatási szolgálatokkal együttműködve a szociális befogadás elősegítésének, a felsőoktatában való részvétel növelésének, a tanulók sikeressége előmozdításának és munkaerőpiaci integrációjának eszköze, amely megkönnyíti a mobilitást az az egész életen át tartó tanulás folyamatában;

28.  kéri, hogy a részvétel csökkenésének megakadályozása érdekében célzottan kezeljék az európai önkéntes szolgálattal kapcsolatban felmerült, a résztvevők biztosítását, az adatkezelést és az önkéntesek támogatását érintő problémákat;

29.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nem formális tanulás háttérbe szorult és eltűnt az erre a célra szánt költségvetés a jelenlegi Erasmus+ programból; hangsúlyozza, hogy európai szinten fontos a nem formális tanulás, különösen a z ifjúsági munkavállalás és az időskori önkéntesség tevékenység terén; kéri, hogy a nem formális és informális tanulás világos és látható helyen szerepeljen az Erasmus+ programban; úgy véli továbbá, hogy meg kell teremteni a lehetőséget az ágazati szakképzettség-fejlesztési szövetségekhez és tudásfejlesztési szövetségekhez hasonló elvek mentén szerveződő széleskörű felnőttoktatási projektekre történő pályázatok benyújtásához;

30.  a hozzáférés és a mobilitás minőségének javítása érdekében támogatja a modern technológiák és infrastruktúrák korszerű nemzeti szakképzési rendszerek erősítése keretében történő fejlesztését; úgy véli, hogy a strukturális munkanélküliség kezelése érdekében nagyobb hangsúlyz kell helyezni az innovációra és az új oktatási és szakmai képességek kialakítására, a digitális tanulási és oktatási platformok, a biotechnológia, a kulturális örökség értékének növelésére szolgáló innovatív technológiák, valamint az információs és kommunikációs technológiák fejlesztésére; szilárd meggyőződése, hogy az EU-nak és a tagállamoknak hatékony stratégiát kell kidolgozniuk, amelynek célja a körkörös gazdaság jelenlegi és a jövőbeli foglalkoztatási lehetőségeihez és a szakképzési rendszerekhez való igazodás;

31.  megállapítja, hogy a gazdaság fokozódó digitalizációja miatt folyamatban van a munkakörök és a készségek újradefiniálása; ezért felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy működjenek együtt a magánszektorral a munkavállalók átképzéséhez szükséges készségépítési stratégiák és szakképzési programok kidolgozása érdekében;

Hozzáférés: a mobilitási lehetőségek javítása a szakképzésben részt vevő fiatalok számára

32.  támogatja egy olyan keretrendszer létrehozását, amely a korábbi – a köznyelvben célzott Erasmus+-nak nevezett – Leonardo da Vincihez hasonlóan, a lehető legegyértelműbben és legpontosabban tisztázza a szakképzésben részt vevő fiatalok számára a mobilitási lehetőségeket, különösen hatóságok által szervezett és több platformra kiterjedő kampányok révén, valamennyi olyan érdekelt fél koordinált együttműködésével, aki aktív szerepet játszik a szakképzésben, illetve hatást gyakorolhat rá;

33.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bocsássanak rendelkezésre megfelelő szintű pénzügyi forrásokat a mobilitási programok támogatására, figyelembe véve a lehetséges pénzügyi akadályokat; azt tanácsolja, hogy meg kellene vizsgálni annak fokozottabb láthatóságát, hogy egyrészt a vállalatok hogyan egészítik ki az elkülönített juttatásokat, másrészt, hogy milyen lehetőségek vannak egyéb támogatások biztosítására; úgy véli, hogy az eredményesség érdekében biztosítani kellene és figyelemmel kellene kísérni az Európai Szociális Alap és az Erasmus+ közötti kiegészítő jelleget;

34.  erősebb szinergiákat tart szükségesnek a mobilitással és az oktatással kapcsolatos uniós szakpolitikák és eszközök között, különös tekintettel az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Erasmus+ közötti kiegészítő intézkedésekre, valamint minden szinten – a nemzeti, regionális és helyi tervezés szintjén – valamennyi fellépés jobb összehangoltságára;

35.  megismétli, hogy a strukturális alapok – ezen belül például az Európai Szociális Alap (ESZA) – és a többi program, így az Erasmus+ nemzeti, regionális és helyi szinten megvalósuló összehangolását, egymást kiegészítő jellegét és koherenciáját célzó intézkedéseket kell végrehajtani;

36.  hangsúlyozza, hogy szükség van a szakképzésben részt vevő diákok alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszából adódó akadályok ellensúlyozására olyan intézkedések révén, mint a Bizottság által folyósított egyéni ösztöndíjak összegének lehetséges emelése vagy a tagállami, regionális vagy helyi hatóságok, a közbülső intézmények vagy nem kormányzati szervezetek hozzájárulásainak növelése, akár saját költségvetésükből, akár a régióban vagy helyi szinten a minősítési rendszerben és a szakképzésben közreműködő vállalatokkal, alapítványokkal és szervezetekkel kialakított partnerségi struktúrák révén biztosítják azokat;

A mobilitástól a foglalkoztathatóságig: a tanulás eredményeinek, a készségeknek és kompetenciáknak validálása

37.  hangsúlyozza, hogy az eltérő és kreatív elképzelések külföldön történő elsajátítása ösztönözheti és előmozdíthatja a vállalkozó szellemet és a kreativitást; hangsúlyozza, hogy a tanulási és képzési mobilitás által kínált lehetőségek – például a nemzetközi hálózatok kiépítése – szintén kedvező hatással lehetnek a foglalkoztathatóságra, a nemzetközi együttműködésre és Európa versenyképességére;

38.  úgy véli, hogy a strukturális munkaerőhiány kezelésére irányuló jelenlegi és jövőbeli intézkedéseknek elő kell segíteniük a munkáltatók, vállalkozások és helyi közösségek bevonását, továbbá jobban kell kapcsolódniuk a munkaerőpiac változásaira és a jövőben szükségessé váló képzettségekre vonatkozó előrejelzésekhez;

39.  kiemeli, hogy a tanulási mobilitás, valamint a jövőbeli mobilitás és a jövedelmek között pozitív kapcsolat figyelhető meg, mivel az uniós és a nemzetközi mobilitási programok javítják a résztvevők külföldi foglalkoztathatóságát, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának 2013-as adatai alapján; hangsúlyozza, hogy a külföldi tanulószerződéses gyakorlati képzések és szakmai gyakorlatok javítják a résztvevők nyelvi készségeit (az Eurobarometer 2013-as adatai alapján az esetek 79%-ában)(11);

40.  hangsúlyozza a mobilitási átképzési programok jelentőségét a mindenféle korosztályú munkanélküliek, valamint az átszervezési intézkedések kockázatának kitett emberek számára;

41.  felhívja a figyelmet a tagállamok – a legutóbbi évtizedben tapasztalt növekvő konvergencia ellenére – változatos és egymástól eltérő validálási és elismerési rendszereire; hangsúlyozza, hogy szükség van a különböző szakképzési rendszerek közötti átjárhatóság fokozására, valamint a különböző tagállamok vállalatainál vagy képzési központjaiban megszerzett képzettségek és kompetenciák validálásának és elismerésének megkönnyítésére, továbbá az Erasmus+ program vonzerejének növelésére; felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák az európai képesítési keretrendszer(12) végrehajtását és számolják fel az akadályokat; ösztönzi egy közösen elfogadott és valamennyi előkészítési (nemzeti, regionális és helyi) szinten végrehajtható európai szabvány meghatározását;

42.  támogatja további intézkedések meghozatalát a tanulás eredményei validálásának és elismerésének előmozdítása érdekében, ideértve a nem formális és az informális tanulás során megszerzett eredményeket is, különösen az olyan létező eszközök jobb felhasználásával, mint az Europass és az ECVET;

43.  emlékeztet arra, hogy az európai képesítési keretrendszernek köszönhetően jelentős javulások történtek a diplomák, kreditpontok, képesítési bizonyítványok és a szakmai tapasztalatok elismerése területén a szakképzés keretében; sürgeti konkrét célkitűzések, például teljesen működőképes kreditátviteli és -elismerési rendszer létrehozását az európai szakképzési kreditrendszer (ECVET) alapján; szorgalmazza olyan közös szakképzési képesítések kidolgozását, amelyek biztosítani tudják a képesítések nemzetközi elismerését;

44.  szorgalmazza egy szakképzésről, képzésről és mobilitásról, valamint a képzettségek és kompetenciák európai elismeréséről szóló zöld könyvnek valamennyi kulcsfontosságú érdekelt fél együttműködésével történő elkészítését; emlékeztet arra, hogy a szakképzéssel kapcsolatos jelenlegi ajánlásokat teljes körűen végre kell hajtani; rámutat arra, hogy a készségek elismerésének hiánya negatív hatással van az Európa 2020 foglalkoztatási rátára vonatkozó célkitűzésre és akadályozza a Szerződésekben meghatározott szabad mozgást;

45.  ösztönzi a nemzeti európai ifjúsági garanciaprogramokon belül a foglalkoztatás, az oktatás, a tanulószerződéses gyakorlati képzések és a szakmai gyakorlatok terén megvalósuló nagyobb mobilitást, amelynek célja a fiatalok készségeinek fejlesztése, valamint az EU-n belüli földrajzi strukturális munkaerőhiány csökkentése;

46.  kiemeli az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tanulószerződéses gyakorlati képzések, szakmai gyakorlatok, szakképzés, gyakornoki állások és szakképesítést adó továbbképzések támogatásában betöltött fontos szerepét; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő forrásokat különítsenek el e programok számára a 2014–2020 közötti programozási időszakra;

47.  sürgeti, hogy az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvére fordítsák le az uniós „készségkörképpel” foglalkozó honlapot annak érdekében, hogy mindenki számára elérhetővé tegyék az Európa-szerte szükségesnek tartott készségekre vonatkozó információkat;

48.  tudomásul veszi, hogy számos tagállam előrelépést ért el a szakképzés minőségének javítása terétn, az európai minőségbiztosítási referenciakeretének (EQAVET) segítségével, azokat a tagállamokat pedig, amelyek az EQAVET-tel összhangban mostanában dolgozzák ki nemzeti minőségbiztosítási rendszerüket, szintén erre ösztönzi; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a minőségbiztosítási eljárások nagyobb mértékben vegyék figyelembe a tanulási eredményeket, valamint értékeljék és támogassák a nem formális tanulást és a munka alapú tanulást akár formális, akár nem formális keretek között, a nemzeti körülményeknek megfelelően;

49.  hangsúlyozza, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzési programokat hatáskörrel rendelkező vezető irányításával kell lefolytatni;

Hatékonyabb, hozzáférhetőbb és inkluzívabb mobilitási programok felé

50.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európai Szakképzésfejlesztési Központtal (CEDEFOP) is együttműködve határozzák meg és erősítsék a mobilitás megszervezésében, irányításában és nyomon követésében közreműködő közbülső – területi és ágazati –intézmények szerepét, egyúttal megkövetelve tőlük az átláthatóság legmagasabb szintjét, továbbá támogassák ilyen intézmények létrejöttét nemzeti, regionális és helyi szinten;

51.  hangsúlyozza, hogy szükség van ilyen – megfelelő költségvetési és humán erőforrásokkal ellátott – közbülső intézményekre a mobilitás megszervezése és az irányítási struktúrák létrejötte érdekében, a szakoktatási intézmények hálózata bevonásának garantálása, valamint annak céljából, hogy rendelkezésre álljon a potenciális hazai, illetve a mobilitási programokban részt vevő államokban található partnerekkel kialakítandó operatív szövetségek és megállapodások létrehozásához szükséges hatáskör és kapacitás;

52.  hangsúlyozza a külföldön tartózkodó kiskorúak jogi védelmének szükségességét;

53.  hangsúlyozza, hogy az ERASMUS+ keretében ösztönözni kell és ki kell emelni az oktatók, a konzulensek és a vállalkozók igényeihez igazított mobilitási fellépéseket és/vagy szolgáltatásokat;

54.  rámutat, hogy európai, nemzeti, regionális és helyi szinten egységes, egymást kiegészítő jellegű és jól szervezett társfinanszírozási rendszerekre van szükség ahhoz, hogy a képzési központok minden költséget fedezni tudjanak, valamint képesek legyenek állandó tevékenységeket tervezni és végrehajtani;

55.  üdvözli, hogy az Erasmus+ jelentősen növelte a szakképzési programok kedvezményezettjeinek számát, e programokat azokra a fiatalokra is kiterjesztve, akik nem járnak egyetemre vagy főiskolára;

56.  támogatja az összes szükséges kísérő intézkedést, mindenekelőtt a mobilitási programokban részt venni kívánó szakmai gyakornokok segítését és ösztönzését, illetve későbbi támogatását abban, hogy a mobilitás révén megszerzett képzettségeiket hatékonyabban hasznosíthassák, valamint abban, hogy növekedjék önérvényesítő képességük és ily módon gazdag tapasztalataikat láthatóvá tehessék és érvényesíthessék;

57.  úgy véli, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzés tanulási eredményeit az ECVET elveivel összhangban a tanulószerződéses gyakorlati képzés megkezdése előtt kell meghatározni és megvitatni, valamint hogy azokat a képzés befejezése után fel kell tüntetni a bizonyítványkiegészítő dokumentumon;

58.  hangsúlyozza a minőségi oktatói képzés és a vonatkozó nyomon követés, értékelés és minőségbiztosítás fontosságát, valamint azt, hogy szükség van az inkluzivitás és a tolerancia ösztönzésére a mobilitási programokban;

59.  hangsúlyozza a diákok számára a szükséges szakmai készségek elsajátítását lehetővé tevő kihelyezések jelentőségét, kiemelve ezenfelül, hogy minden szinten jó kommunikációra van szükség a vállalkozókkal, hogy azok közreműködjenek a mobilitási programokban részt vevő fiatalok tapasztalatainak későbbi elismerésében;

60.  támogatja a vállalkozók, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom által tett valamennyi intézkedést, amely az Erasmus+ célkitűzéseivel összhangban a fiatal munkavállalókat vagy gyakornokokat kedvezményező mobilitási programok szervezésére irányul akár tevékenységi ágazat szerint, akár az iparágakat képviselő testületekkel – kereskedelmi és iparkamarákkal, valamint az európai hálózatokkal, pl. az Eurochambers-sel és az érintett szakszervezetekkel összefogva; a kézműipari kamarák és az azokhoz kapcsolódó képzési központok a mobilitás és a nagyon kis vállalkozások támogatásában betöltött szerepének elismerését szorgalmazza; úgy véli, hogy a szakképzési rendszerek javítására szolgáló intézkedéseknek a zéró szén-dioxidkibocsátású energiatermelésre és a fenntartható mobilitás előmozdítására szolgáló területekre is tekintettel kellene lenniük;

61.  javasolja, hogy valamennyi érintett fél működjön együtt olyan közös stratégiák kidolgozása érdekében, amelyek célja a szakképzésben vagy a tanulószerződéses gyakorlati képzésben részt vevő gyakornokok hazatérésének vagy Európa más részeibe történő mobilitásának előmozdítása, egyúttal tiszteletben tartva érdekeiket, azzal a céllal, hogy a „külföldön” megszerzett tudást és tapasztalatot a saját, „készségekben hiányt szenvedő” származási területeiken vagy bárhol máshol Európában az egyenlőtlenségek csökkentésére és a kohézió erősítésére tudják fordítani.

62.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat laboratóriumok és inkubátorházak európai hálózatának létrehozására és hatékony megvalósítására, amelyek alapvető fontosságúak az iskolák, egyetemek és vállalkozások egymás közötti ismertségét elősegítő szövetségek előmozdításához, valamint a képzésekhez, tapasztalatokhoz, az oktatók továbbképzéséhez, a gyakorlati képzésekhez és az induló vállalkozásokhoz való hozzáférés ösztönzéséhez;

63.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és erősítsék meg a Tudományos Központok Európai Hálózatát (ECSITE), amely a tudományos kultúra hozzáférési helyeként funkcionáló tudományos központokat foglalja magában;

64.  kéri egy egyablakos rendszer létrehozását az adatok és a kommunikációs eszközök összegyűjtése, illetve összefogása érdekében, az információt keresők megfelelő és hatékony kiszolgálása, továbbá az uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten megvalósuló különféle mobilitási programok támogatása céljából;

65.  felkéri a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre naprakész statisztikákat és készítsen értékelést és/vagy tanulmányokat az Erasmus+-ra és más szakképzési mobilitási programokra vonatkozóan, amennyiben ez megvalósítható, a munkatapasztalat és a betöltendő állás párosítására a munkafelvétel tekintetében gyakorolt hatásuk felmérése érdekében, valamint hogy elemezze, hogy egyes tagállamok miért jelentkeznek több külföldi, szakképzési munka- és tanulási programra, illetve dolgozzon ki egy tervet a többiek fokozottabb bevonására; úgy véli, hogy a statisztikai és értékelési eredményeket be kellene építeni és figyelembe kellene venni az Erasmus+ félidős értékelése során.

66.  üdvözli a szakképzésért felelős miniszterek által 2015. június 22-én elfogadott, a 2015–2020 közötti időszakra vonatkozó, szakképzéssel kapcsolatos új középtávú feladatokról szóló rigai következtetéseket, és szorgalmazza, hogy azokat időben és maradéktalanul hajtsák végre,

67.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a mobilitás tényleges hasznosságának bemutatása és ama felfogás visszaszorítása érdekében, mely szerint a mobilitás az eleve pusztán nemzeti készségeken alapuló képzés szempontjából „elvesztegetett idő”, megismertessék a mobilitási programok foglalkoztatási előnyeit és a megszerzett készségeket;

68.  szorgalmazza, hogy a fiatalok és a vállalkozások körében még jobban népszerűsítsék és tegyék láthatóvá a Drop'pin EURES-hez hasonló, a tanulószerződéses gyakorlati képzésben, szakmai gyakorlatokon, képzési programokban és elektronikus távoktatás keretében megvalósuló nyelvtanfolyamokon részt vevő fiatalok mobilitását elősegíteni hivatott platformokat;

69.  ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes mértékben mozdítsák elő az új Erasmus+ program által kínált valamennyi lehetőséget, mivel ez a program nemcsak külföldi tanulási lehetőséget biztosít a fiataloknak, hanem külföldi tanulószerződéses gyakorlati képzési és szakmai gyakorlati lehetőségeket is;

70.  szorgalmazza a tagállamokban tapasztalt különböző életkörülményeknek, áraknak és költségeknek megfelelően kiigazított, minimális juttatási szint bevezetését; támogatja az elképzelést, hogy a tagállamok vezessenek be intézkedéseket az olyan megfelelő területeken szükséges és előnyös támogatások elérhetővé tételére, mint például a szállás és közlekedés – különös figyelmet fordítva a kiskorúak szükségleteire –, valamint a diákok felkészítésére nemzetközi tapasztalatukat megelőzően, például pályaválasztási tanácsadás, nyelvoktatás és kultúrák közötti kommunikáció révén;

71.  kéri a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát többek között a munkanélküliség elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedések hatékonyságának előzetes értékelése alapján, a korlátozott hatású tételek csökkentésével; úgy véli, hogy ez a megközelítés különösen fontos a mostanihoz hasonló szükséghelyzetekben, amelyeket elfogadhatatlan egyensúlyhiányok jellemeznek;

o
o   o

72.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) HL C 155., 2009.7.8., 1. o. (2) HL C 119., 2009.5.28., 2. o. (3) HL C 311., 2013.12.19., 1. o. (4) HL L 347., 2013.12.20., 50. o. (5) HL C 398., 2012.12.20., 1. o. (6) HL L 390., 2004.12.31., 6. o. (7) HL C 199., 2011.7.7., 1. o. (8) HL L 394., 2006.12.30., 10. o. (9) HL C 351. E, 2011.12.2., 29. o. (10) HL C 111., 2008.5.6., 1. o. (11) http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_378_en.pdf (12) Lásd: Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása (2008. április 23.) az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról.