Index 
Elfogadott szövegek
2016. február 4., Csütörtök - Strasbourg
A Krím félsziget, különösen a krími tatárok emberi jogi helyzete
 Bahrein: Mohammed Ramadan esete
 A hongkongi könyvkiadó eltűnt munkatársainak esete
 A Szerbiáról szóló 2015. évi eredményjelentés
 Koszovó európai integrációs folyamata
 A líbiai helyzet
 A szigetek sajátos helyzete
 A helyi és regionális hatóságok szerepe az európai strukturális és beruházási alapokban (ESIF)
 A vallási kisebbségek ISIS általi szisztematikus tömeges meggyilkolása

A Krím félsziget, különösen a krími tatárok emberi jogi helyzete
PDF 266kWORD 85k
Az Európai Parlament 2016. február 4-i állásfoglalása a krími emberi jogi helyzetről, különösen a krími tatárok helyzetéről (2016/2556(RSP))
P8_TA(2016)0043RC-B8-0173/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a keleti partnerségről, Ukrajnáról és az Oroszországi Föderációról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala és az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa által teljesített, a krími emberi jogi helyzetet értékelő misszió jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács (2014. március 21-i, június 27-i és július 16-i) határozataira, amelyek Krím jogellenes annektálását követően szankciókat rónak ki az Oroszországi Föderációra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala „Az ukrajnai emberi jogi helyzet 2015. augusztus 16–november 15. között" című jelentésére;

–  tekintettel az ENSZ-közgyűlés 2014. március 27-i, 68/262 számú, Ukrajna területi integritásáról szóló határozatára,

–  tekintettel a Freedom House „Szabadság a világban" című 2016. évi jelentésére, amely a politikai és polgári szabadságjogokat a jogellenesen annektált Krímben „nem szabad" minősítéssel jellemzi,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének 4. bekezdésére,

A.  mivel az Oroszországi Föderáció jogellenesen annektálta Krímet és Szevasztopolt, és ezért megsértette a nemzetközi jogot, többek között az ENSZ Alapokmányát, a Helsinki Záróokmányt, az 1994. évi budapesti megállapodást és az Oroszországi Föderáció és Ukrajna közötti 1997. évi barátsági, együttműködési és partnerségi megállapodást;

B.  mivel Krímnek az Oroszországi Föderáció által 2014. márciusban történt jogellenes annektálása során az ukránok, köztük a krími tatárok, és az ukrán hadsereg rendkívüli bátorságról és Ukrajnával szembeni lojalitásról tettek tanúbizonyságot, és békésen ellenezték a háborús annektálási okmányt; mivel számos nemzetközi szervezet és emberi jogi csoport kifogásolja, hogy az emberi jogok védelmét Krímben 2014 eleje, azaz a félsziget Oroszországi Föderáció általi megszállása és jogellenes annektálása óta súlyosan korlátozzák;

C.  mivel a tatár közösséggel szembeni célzott visszaélésekre került sor, amelyek többsége ellenezte az oroszok hatalomátvételét és különösen a bíráló személyek megfélemlítésére vagy elhallgattatására irányuló, „szélsőségekkel szembeni" homályos és túlságosan tág orosz jogszabályok végrehajtásával az úgynevezett 2014. március 16-i népszavazás bojkottálására szólított fel; mivel a visszaélések között volt emberrablás, erőszakos eltüntetés, erőszak, kínzás, valamint bírósági eljárás nélküli kivégzések is, amelyeket a de facto hatóságok nem vizsgáltak ki és esetükben nem folytattak büntetőeljárást;

D.  mivel a krími tatár vezetők, például Mustafa Dzhemiliev, a Verkhovna Rada tagja és Refat Chubarov, a Medzslisz elnöke számára megtiltották a Krímbe való beutazást; mivel jelenleg letartóztatás terhe mellett engedélyezik számukra a beutazást; mivel egy oroszországi bíróság elfogatóparancsot adott ki Mustafa Dzhemiliev ellen, akinek korábban azért kellett 15 évet szovjet börtönökben töltenie, mert lehetővé akarta tenni népe számára, hogy visszatérhessen szülőföldjére, Krímbe;

E.  mivel minden vallási közösség, többek között a Moszkvától független keresztény egyházak tevékenységét korlátozzák; mivel e nehézségeket az egyesülési szabadság súlyos korlátozása, a kisajátítások, az okmányok meg nem hosszabbítása és e vallási szervezetek még meglévő helyszínein folytatott rendszeres kutatások okozzák;

F.  mivel azok, akik az annektálást követően nem voltak hajlandóak az orosz állampolgárságot felvenni, most megkülönböztetésben részesülnek és súlyos nehézségekkel néznek szemben a politikai, társadalmi és gazdasági élet minden területén;

G.  mivel Oroszország korlátozza az EBESZ, az ENSZ és az Európa Tanács Krímbe való bejutását, az emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezetekről és a független újságírókról már nem is beszélve; mivel a Krímbe való nehézkes bejutás nagyon megnehezíti az emberi jogok figyelemmel kísérését és az azokról való jelentést;

H.  mivel a krími őshonos népnek számító összes krími tatárt 1944-ben erőszakkal deportálták az egykori Szovjetunió más részeire, ahonnan 1989-ig nem térhettek vissza; mivel 2015. november 12-én a Verhovna Rada állásfoglalást fogadott el, amelyben elismerte, hogy a krími tatárok 1944-es deportálása népirtás volt, és május 18-át az emlékezés napjává nevezte ki;

1.  megismétli szilárd elkötelezettségét Ukrajna nemzetközileg elismert határain belüli szuverenitása és területi integritása, valamint az európai integrációhoz vezető útra vonatkozó szabad és szuverén döntése mellett; emlékeztet arra, hogy határozottan elítélte a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes annektálását, valamint az EU, a tagállamok és a nemzetközi közösség azon elkötelezettségére, hogy teljes mértékben végrehajtsák a Krím jogellenes annektálásának el nem ismerésére vonatkozó politikát; rámutat továbbá arra, hogy a félsziget fölött gyakorolt ukrán ellenőrzés visszaállítása az egyik előfeltétele az Oroszországi Föderációval való együttműködési kapcsolatok helyreállításának, ami magában foglalja a kapcsolódó szankciók felfüggesztését is;

2.  határozottan elítéli a krími lakosok, különösen a krími tatárok emberi jogainak példátlan mértékű megsértését, akik nem tartják be az úgynevezett helyi hatóságok által, különösen a szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelem ürügyére hivatkozva bevezetett szabályokat;

3.  elítéli többek között a hagyományos megemlékezéseken – például a krími tatároknak a szovjet totalitárius sztálini rezsim által történt deportálásának évfordulós eseményein és a krími tatárok kulturális rendezvényein – való véleménynyilvánítás, egyesülés és békés gyülekezés szabadságának szigorú korlátozását; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jognak megfelelően a tatároknak, Krím őshonos népének, joguk van saját politikai, jogi, gazdasági, szociális és kulturális intézményeik fenntartására és megszilárdítására; kéri, hogy tartsák tiszteletben a Medzsliszt, a krími tatár közösség törvényes képviseletét, és akadályozzák meg tagjainak zaklatását és módszeres üldözését; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy megsértették a tulajdonhoz fűződő jogaikat és szabadságaikat, megfélemlítették és bebörtönözték őket, valamint nem tartották tiszteletben polgári, politikai és kulturális jogaikat; aggodalommal veszi tudomásul a médiaorgánumok és a civil társadalmi szervezetek újbóli regisztrálására vonatkozó korlátozó követelményeket;

4.  sürgeti az orosz és a de facto helyi hatóságokat, hogy hatékonyan, pártatlanul és átlátható módon vizsgálják ki a rendőrség és a félkatonai erők által a Krím félszigeten 2014. február óta elkövetett eltűnések, kínzások és emberi jogi visszaélések összes esetét;

5.  emlékeztet arra, hogy az Oroszországi Föderáció mint megszálló hatalom feladata garantálni az egész lakosság biztonságát, az őslakos tatárok és az összes többi kisebbség emberi, kulturális és vallási jogainak sértetlenségét, valamint a jogrend fenntartását Krímben;

6.  emlékeztet arra, hogy az EBESZ, az Egyesült Nemzetek és az Európa Tanács intézményeitől és független szakértőitől teljesen vagy részlegesen megtagadták a Krím félszigetre való beutazást, és ezáltal megakadályozták őket abban, hogy az emberi jogi helyzetet figyelemmel kövessék, annak ellenére, hogy megbízatásuk volt Krímben ilyen tevékenység folytatására;

7.  felszólítja a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jog által szabályozott Oroszországi Föderáció hatóságait és Krím de facto hatóságait, hogy biztosítsák Krímbe a nemzetközi intézmények és az EBESZ, az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európa Tanács független szakértőinek akadálytalan bejutását, valamint a beutazni kívánó emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezetek és médiaorgánumok számára, hogy a krími helyzetet értékelhessék és arról jelentést készíthessenek; felszólítja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy e tekintetben gyakoroljon nyomást Oroszországra; üdvözli az Európa Tanács főtitkárának azon határozatát, hogy a krími emberi jogokért felelős különleges képviselőjét a félszigetre küldje, mivel az orosz annektálást követően ez volt az első látogatás, melynek nyomán a helyszínen várhatóan friss értékelést készít a helyzetről; várakozással tekint a megállapításai elé; hangsúlyozza, hogy bármely helyszíni nemzetközi jelenlét koordinálandó Ukrajnával;

8.  üdvözli, hogy az ukrán kezdeményezés nyomán a Krím feletti ukrán szuverenitás helyreállításával kapcsolatos nemzetközi tárgyalási mechanizmust hoznak létre a „Genf plusz” formátumban, amely az EU közvetlen részvételével zajlana; felszólítja Oroszországot, hogy kezdjen tárgyalásokat Ukrajnával és a többi féllel Krím elfoglalásának, a kereskedelmi és energiaembargó, valamint a krími szükségállapot megszüntetéséről;

9.  sajnálatát fejezi ki a Krímbe visszatérő tatár vezetők elé gördített akadályok és az ellenük folytatott büntetőeljárás, valamint a Medzslisz többi tagjára gyakorolt fokozott és elfogadhatatlan nyomás miatt; sajnálatát fejezi ki továbbá az ATR televíziócsatorna jogellenes bezárása miatt, amely a krími tatár közösségen belül széles körben kedvelt volt; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy terjessze ki az ezen és más ukrajnai száműzetésben lévő médiaorgánum működésének biztosításához szükséges pénzügyi támogatást; a krími tatár iskolák és osztályok bezárását és a nyelv használatának korlátozását a közösség tagjai alapvető jogainak súlyos korlátozásaként ítéli meg, csakúgy mint azt, hogy az ukrán nyelvet eltávolították a közszférából;

10.  kéri Krím multikulturális környezetének megőrzését és az ukrán, a tatár és más kisebbségi nyelvek és kultúrák maradéktalan tiszteletben tartását;

11.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a de facto hatóságok fellépései akadályozzák a krími tatárok legmagasabb végrehajtó és képviseleti testületének, a Medzslisznek a működését azáltal, hogy bezárták a székházát, lefoglalták javait és egyéb megfélemlítő fellépésekre is sor került;

12.  elítéli a krími független média, az újságírók és civil társadalmi aktivisták elleni rendszeres fellépéseket; helyteleníti, hogy az Oroszországi Föderáció a krími ukrán állampolgárok esetében erőszakkal kényszeríti az útlevélkiadást; szintén elítéli a de facto hatóságok azon gyakorlatát, hogy a Krímben lakók számára előírják az orosz állampolgárságot;

13.  megismétli, hogy támogatja az EU azon határozatát, amely megtiltja a Krímből származó importot, kivéve, ha azt az ukrán hatóságok által kiállított származási bizonyítvány kíséri, valamint támogatja az egyes áruk és technológiák kivitelére, a krími beruházásokra, kereskedelemre és szolgáltatásokra vonatkozó korlátozó intézkedéseket; felhívja a Tanácsot, hogy folytassa e szankciókat mindaddig, amíg Krím teljes körűen nem integrálódik újból Ukrajna jogrendjébe;

14.  felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy vizsgálja ki a Krímben jogellenesen letartóztatott foglyok megkínzásának valamennyi esetét, bocsássa szabadon a foglyokat, például Oleksandr Kolchenkót és Ahtem Chiigozt, a Medzslisz alelnökét, Mustafa Degermendzhit és Ali Asanovot, akiket azért tartóztattak le Krímben, mert békésen tüntettek a megszállás ellen, továbbá biztosítsa Ukrajnába való biztonságos visszatérésüket; sürgeti az Oroszországi Föderációt, hogy vessen véget a másként gondolkodók és a polgári aktivisták politikai indíttatású üldözésének; elítéli Oroszországba történt elszállításukat és az orosz állampolgárság rájuk erőltetését;

15.  elítéli Krím militarizálását, mivel rendkívül kedvezőtlenül hat a gazdasági és társadalmi életre, továbbá elítéli, hogy Oroszország atomfegyverek bevetésével fenyeget Krímben, ami súlyos fenyegetést jelent a regionális, az európai és a globális biztonság tekintetében; újra felszólít az orosz katonai jelenlét teljes visszavonására Krímből és Kelet-Ukrajnából;

16.  hangsúlyozza, hogy az Ukrajna és az ideiglenesen elfoglalt Krím közötti gazdasági együttműködésnek, valamint az áruellátásnak és a szolgáltatások biztosításának Ukrajna jogi keretei között kell megvalósulnia, és azt valamennyi félnek tiszteletben kell tartania, elkerülve ezzel a krími lakosságot érintő kedvezőtlen következményeket; amennyiben a fentieket nem tartják tiszteletben, felszólítja a hatóságokat a törvénysértések kivizsgálására és felszámolására;

17.  súlyos aggodalmának ad hangot a krími LMBTI-személyek helyzete miatt, amely jelentős mértékben romlott, mióta Oroszország elcsatolta a területet, valamint a de facto hatóságok és félkatonai csoportok megtorló fellépése és fenyegetései miatt;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az alelnöknek/főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, az EBESZ-nek, az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint a krími tatárok Medzsliszének.


Bahrein: Mohammed Ramadan esete
PDF 174kWORD 80k
Az Európai Parlament 2016. február 4-i állásfoglalása Bahreinról: Mohamed Ramadan ügye (2016/2557(RSP))
P8_TA(2016)0044RC-B8-0174/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bahreinről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Nabíl Radzsab ügyéről szóló 2015. július 9-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a 2011. februári bahreini események kivizsgálása és az azokról való jelentés céljából királyi rendelettel létrehozott Bahreini Független Vizsgálóbizottságra (BICI) és ennek következményeire, valamint a bizottság által 2011 novemberében közzétett jelentésre,

–  tekintettel arra, hogy a Nemzeti Emberi Jogi Intézet (NIHR) elnöke, Dr Abdulaziz Abul 2016. január 27-én bemutatta 2014. évi második éves jelentését Shaikh Rashid bin Abdullah Al-Khalifa belügyminiszter altábornagynak,

–  tekintettel arra, hogy 33 állam az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2015. szeptember 14-i 30. ülésén közös nyilatkozatot adott ki Bahreinről,

–  tekintettel arra, hogy az ENSZ az emberi jogok védelmezőinek helyzetével foglalkozó különleges előadója, az ENSZ lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadója és az ENSZ a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges előadója 2015. július 16-án közös nyilatkozatot adott ki Bahreinről,

–  tekintettel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság (BICI) 2011. novemberi jelentésére,

–  tekintettel az éhségsztrájkoló Dr. Abduldzsalil el-Szingace lelkiismereti fogoly azonnali szabadon bocsátását követelő felhívásra,

–  tekintettel az Arab Liga miniszteri tanácsának 2013. szeptember 1-jei, kairói ülésén hozott azon határozatára, hogy Bahrein fővárosában, Manamában állítják fel az emberi jogok pánarab bíróságát,

–  tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) között 1988-ban létrejött együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az EU 2013. április 12-i, halálbüntetéssel kapcsolatos iránymutatásaira,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, valamint az Emberi Jogok Arab Chartájára, amelyek mindegyikének Bahrein is részes fele,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 68/178. számú határozatára és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 25/7. számú határozatára az emberi jogok és alapvető szabadságok a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való védelméről,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Bahrein az Európai Unió kulcsfontosságú partnere a Perzsa-öbölben, többek között a politikai és gazdasági kapcsolatok, az energia és a biztonság vonatkozásában; mivel kölcsönös érdekünk tovább mélyíteni partnerségünket, hogy jobban tudjunk válaszolni a jövőbeli kihívásokra;

B.  mivel a 2011. évi zavargások kezdete óta a bahreini hatóságok a békés tüntetőket terrorizmussal vádolva fokozták az elnyomó intézkedéseket, többek között a halálbüntetés alkalmazását; mivel a bahreini bíróságok 2015-ben hét új halálos ítéletet hoztak;

C.  mivel 2014. február 18-án a bahreini hatóságok letartóztatták Mohamed Ramadan, 32 éves repülőtéri biztonsági őrt, azzal vádolva őt, hogy a korábban letartóztatott Husain Ali Moosával együtt részt vett a 2014. február 14-i al dairi bombatámadásban, melynek során egy biztonsági tiszt életét vesztette, és többen megsebesültek;

D.  mivel Mohamed Ramadant állítólag letartóztatási parancs nélkül tartóztatták le, és mivel mindkét férfi azt állítja, hogy mindaddig súlyosan bántalmazták és kínozták őket, amíg beismerő vallomást nem tettek, de az ügyész előtt később visszavonták vallomásukat; mivel az állítólag kínzással kicsikart vallomások képezték az eljárás során a fő bizonyítékot Mohamed Ramadan és Husain Ali Moosa ellen;

E.  mivel 2014. december 29-én egy bahreini büntetőbíróság halálra ítélte Mohamed Ramadant és Husain Ali Moosát; mivel 10 másik vádlottal együtt ítélték el őket, akik közül kilencen hatéves börtönbüntetést, egy személy pedig életfogytiglant kapott; mivel a bahreini terror-elhárítási jogszabállyal igazolták a halálbüntetést;

F.  mivel Mohamed Ramadan és Husain Ali Moosa halálbüntetését a bahreini legmagasabb szintű fellebbviteli bíróság, a Semmítőszék 2015. november 16-án annak ellenére megerősítette, hogy a két férfi visszavonta vallomását és megismételte, hogy kínzással csikarták ki belőlük ezeket a vallomásokat; mivel a bahreini bíróságok figyelmen kívül hagyták ezeket az állításokat és még csak vizsgálatot sem indítottak;

G.  mivel Mohamed Ramadan egyike azon 10 személynek, akik Bahreinben a halálsoron várakoznak, és ő az első, akit 2011 óta halálra ítéltek; mivel Mohamed Ramadan az egyik legelső azok közül, akik a jog biztosította valamennyi fellebbviteli fórumot kimerítettek, és bármikor kivégezhetik; mivel tudomásunk szerint Mohamed Ramadan ügyében nem vizsgálták meg a kínzásra vonatkozó állításokat;

H.  mivel 2014. augusztus 14-én az ENSZ öt emberi jogi szakértője aggodalmát fejezte ki a bahreini kormánynak 9 bahreini állampolgár, köztük Mohamed Ramadan önkényes letartóztatásával, fogva tartásával és kínzásával, illetve azzal kapcsolatban, hogy ezt követően a tisztességes és szabályszerű bírósági eljárás nemzetközi normáinak nem megfelelő eljárásokat követően elítélték őket;

I.  mivel számos emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezet dokumentált tisztességtelen bírósági eljárásokat, kínzásokat és halálos ítéleteket Bahreinben, ami ellentétben áll különböző nemzetközi egyezményekkel, többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával (ICCPR), melynek Bahrein 2006 óta részes fele;

J.  mivel a 2011. februári bahreini események kivizsgálása és az azokról való jelentés céljából a 2011. június 29-i 28. számú királyi rendelettel a Bahreini Királyságban létrehozott Bahreini Független Vizsgálóbizottság (BICI) ajánlásokat tett az emberi jogokra és a politikai reformokra vonatkozóan;

K.  mivel a BICI 26 ajánlása közül az egyik a 2011 februárja és márciusa közötti események következtében hozott halálos ítéletek megváltoztatása volt; mivel a két maradéktalanul végrehajtott ajánlás közül ez volt az egyik, ami pozitív lépést jelentett a halálbüntetés eltörlése felé;

L.  mivel ezek az ajánlások arra késztették a bahreini kormányt, hogy 2012 óta három szervet is létrehozzon (Ombudsmani Hivatal a Belügyminisztériumon belül, Különleges Vizsgálati Osztály az Ügyészi Hivatalon belül, és a Fogva Tartottak Jogaival Foglalkozó Bizottság (PDRC)) azzal a közös megbízatással, hogy vessenek véget a kínzásoknak a kikérdezések alatt és a fogva tartási intézményekben;

M.  mivel a bahreini hatóságok számos közelmúltban hozott intézkedése továbbra is sérti és korlátozza a bahreini lakosság egyes rétegeinek jogait és szabadságjogait, különösen a békés tiltakozáshoz, a szólásszabadsághoz és a digitális szabadsághoz való jogát; mivel az emberi jogi aktivistákat folyamatosan és szisztematikusan céltáblaként kezelik, zaklatják és fogva tartják;

N.  mivel jelentések szerint Bahrein továbbra is számos lelkiismereti foglyot tart fogva;

O.  mivel a bahreini biztonsági erők a jelentések szerint továbbra is kínozzák a fogva tartottakat;

1.  aggodalmának és csalódottságának ad hangot amiatt, hogy Bahrein visszatért a halálbüntetés gyakorlatához; kéri, hogy a halálbüntetés eltörlésének irányába tett első lépésként ismét vezessenek be a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumot; felszólítja a bahreini kormányt, és különösen őfelségét, Sheikh Hamad bin Isa Al Khalifát, hogy részesítse királyi kegyelemben Mohammed Ramadant, vagy változtassa meg ítéletét;

2.  határozottan elítéli, hogy a biztonsági erők kínzást és más kegyetlen, vagy megalázó büntetéseket vagy bánásmódot tanúsítanak a fogva tartottakkal szemben; rendkívüli aggodalmának ad hangot a fogva tartottak fizikai és mentális sértetlenségével kapcsolatban;

3.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a bahreini terrorellenes jogszabályokat politikai hitek és meggyőződések büntetésére, illetve arra használják, hogy megakadályozzák a polgárok politikai tevékenységeit;

4.  hangsúlyozza, hogy kötelező biztosítani az emberi jogi jogvédők védelmét, valamint annak lehetővé tételét, hogy akadályoztatás, megfélemlítés vagy zaklatás nélkül folytathassák tevékenységüket;

5.  tudomásul veszi a bahreini kormány által a büntető törvénykönyv és a jogi eljárások reformja érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, és bátorítja e folyamat folytatását; sürgeti a bahreini kormányt, hogy tartsa fenn a tisztességes tárgyaláshoz és szabályszerű bírósági eljáráshoz való jog nemzetközi normáját, és teljesítse az ICCPR 9. és 14. cikkében lefektetett nemzetközi minimumnormákat;

6.  felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy valamennyi kínzásra vonatkozó állítás esetén indítsanak azonnali és pártatlan vizsgálatot, állítsák bíróság elé a kínzással vádolt személyeket és tegyenek semmissé minden olyan ítéletet, melyet kínzással kicsikart vallomások alapján hoztak;

7.  emlékezteti a bahreini hatóságokat, hogy a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezmény 15. cikke tiltja a kínzással kicsikart vallomások bizonyítékként történő felhasználását a bírósági eljárás során; kéri a kínzás elleni egyezmény opcionális jegyzőkönyvének és az ICCPR második opcionális jegyzőkönyvének azonnali ratifikálását, melyek célja a halálbüntetés eltörlése;

8.  felszólítja a bahreini kormányt, hogy azonnal adjon nyílt felkérést az ENSZ kínzással foglalkozó különleges előadójának, hogy tegyen látogatást az országban és biztosítson számára szabad hozzáférést a fogva tartottakhoz és valamennyi fogva tartási létesítményhez;

9.  tudomásul veszi az ombudsman, a PDRC és az NIHR ajánlásait, különösen a fogva tartottak jogaival és börtönbeli feltételeikkel kapcsolatban, többek között az állítólagos rossz bánásmód és kínzás tekintetében; felszólítja azonban a bahreini kormányt az Ombudsmani Hivatal és a PDRC függetlenségének biztosítására, és arra, hogy garantálja az Ügyészi Hivatalon belüli Különleges Vizsgálati Osztály függetlenségét;

10.  hangsúlyozza a Bahreinnek nyújtott támogatás fontosságát, különösen igazságszolgáltatási rendszere tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljenek a nemzetközi emberi jogi normák; határozottan ösztönzi egy EU–Bahrein emberi jogi munkacsoport felállítását;

11.  felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy szüntessék meg Nabíl Radzsab utazásainak önkényes megtiltását és ejtsenek ellene minden, a szólásszabadsággal kapcsolatos vádat;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Bahreini Királyság kormányának és parlamentjének, valamint az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagjainak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0279.


A hongkongi könyvkiadó eltűnt munkatársainak esete
PDF 265kWORD 84k
Az Európai Parlament 2016. február 4-i állásfoglalása a Hongkongban eltűnt könyvkiadói munkatársak ügyéről (2016/2558(RSP))
P8_TA(2016)0045RC-B8-0175/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kínai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló 2015. december 16-i(1), valamint „Az EU prioritásai az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 25. ülésszaka tekintetében” című, 2014. március 13-i(2) állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a Mighty Current Könyvkiadóhoz köthető személyek hongkongi eltűnéséről szóló, 2016. január 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EKSZ-nek a kínai emberi jogi helyzettel kapcsolatos aggályokról szóló, 2016. január 29-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Hongkong Különleges Közigazgatási Területről szóló, 2014. évi, 2015 áprilisában közzétett bizottsági éves jelentésre,

–  tekintettel az Unió és Kína között 1975. május 6-án felvett diplomáciai kapcsolatokra,

–  tekintettel a 2003-ban indított EU–Kína stratégiai partnerségre,

–  tekintettel a 2013. november 21-én elfogadott „EU–Kína 2020” stratégiai együttműködési menetrendre,

–  tekintettel az új partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló, felfüggesztett tárgyalásokra,

–  tekintettel az új nemzetbiztonsági törvénynek a Kínai Nemzeti Népi Kongresszus állandó bizottsága általi, 2015. július 1-jei elfogadására, és a külföldi nem kormányzati szervezetek igazgatásáról szóló új törvény második tervezetének 2015. május 5-i közzétételére,

–  tekintettel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott, 1995-ben indított párbeszédre és a párbeszéd 2015. november 30. és december 1. között Pekingben tartott 34. fordulójára,

–  tekintettel a 1966. december 16-án kelt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának a Hongkongról, Kínáról szóló harmadik időszakos jelentésre vonatkozó, az Emberi Jogi Bizottság 107. ülésén (2013. március 11–28.) elfogadott záró észrevételeire,

–  tekintettel az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának a Kínáról szóló ötödik időszakos jelentésre vonatkozó, az említett bizottság 2015. december 2-án és 3-án tartott 1391. és 1392. ülésén elfogadott záró észrevételeire,

–  tekintettel a Kínai Népköztársaság Hongkongi Különleges Közigazgatási Területének alaptörvényére (a továbbiakban: az alaptörvény), különösen annak a személyes szabadságjogokra és a sajtószabadságra vonatkozó cikkeire, valamint a hongkongi jogokról szóló rendeletre (Hong Kong Bill of Rights Ordinance),

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az elmúlt négy hónapban titokzatos körülmények között eltűnt öt könyvkereskedő (Lui Bo, Gui Minhai, Zhang Zhiping, Lin Rongji és Lee Po), akik egy kivétellel hongkongi lakosok, és a Mighty Current Könyvkiadóval és annak könyvesboltjával állnak kapcsolatban, akik továbbá Pekinget bíráló irodalmi műveket árultak; mivel közülük ketten uniós polgárok – Gui Minhai svéd és Lee Po brit állampolgár; mivel 2016 januárjában megerősítették a hírt, hogy mindkét uniós polgár Kína szárazföldi területén tartózkodik, és mivel gyanítható, hogy a másik három személy is ott van; mivel Lee Po 2016. január 23-án rövid időre találkozott feleségével Kína szárazföldi területén egy ismeretlen helyen; mivel rendkívül aggasztó, hogy továbbra sem lehet semmit tudni hogylétükről és tartózkodási helyükről;

B.  mivel a média meggyőző állításokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy az öt könyvkereskedőt Kína szárazföldi területének hatóságai elrabolták, és ezzel kapcsolatban jogalkotók, emberi jogi szervezetek és sok civil is aggodalmának adott hangot; mivel ráadásul Lee Pot Hongkongból rabolták el, és Gui Minhai thaiföldi otthonából tűnt el;

C.  mivel 2016. január 10-én több ezer tiltakozó gyűlt össze Hongkong utcáin, követelve hogy a városállam kormánya intézkedjen és adjon magyarázatot az öt könyvkereskedő eltűnésére; mivel ezeket az eltűnéseket 2013-ban és 2014-ben a Pekinget bíráló hongkongi újságírók ellen intézett erőszakos támadások sora előzte meg;

D.  mivel Hongkong kitart a szólás-, a véleménynyilvánítási és a közzétételi szabadság mellett, és védi e szabadságokat; mivel bár Kína szárazföldi részén tilos, Hongkongban jogszerű a kínai vezetést bíráló bármely anyag közzététele; mivel az „egy ország – két rendszer” elv a fenti szabadságok tekintetében garantálja Hongkong autonómiáját Pekinggel szemben az alaptörvény 27. cikkében foglaltaknak megfelelően;

E.  mivel napvilágra került, hogy a kommunista párt egy 2015 áprilisi belső dokumentuma, amely arra vonatkozó stratégiát tartalmazott, hogy a betiltott könyveket hongkongi és makaói forrásuknál kell megsemmisíteni, 15 hongkongi könyvkiadói alkalmazottat és 21 kiadványt vett célba; mivel a megtorlástól való félelem miatt egyes hongkongi könyvkereskedők levették polcaikról a Kínát bíráló könyveket;

F.  mivel Kína szárazföldi területének kormánya szigorúan korlátozza és kriminalizálja a véleménynyilvánítás szabadságát, elsősorban a cenzúra eszközével; mivel a kínai internet „nagy tűzfala” segítségével a kormány bármely politikailag elfogadhatatlan információt cenzúrázni tud; mivel Kína szigorúan korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, és a Kínát bíráló könyvek Kína szárazföldi területének olvasói körében tapasztalt népszerűségére úgy tekintenek, hogy fenyegeti a társadalmi stabilitást;

G.  mivel 2016. január 17-én Gui Minhai Kína szárazföldi területén közzétett egy nyilatkozatot a médiában, azt állítva, hogy önként utazott Kína szárazföldi területére, továbbá – úgy tűnt, hogy kényszer hatása alatt – beismerte, hogy korábban ittas állapotban közlekedési szabálysértést követett el;

H.  mivel mind a svéd, mind a brit hatóságok arra kérték a kínai hatóságokat, hogy teljes mértékben támogassák két állampolgáruk, valamint a többi „eltűnt” személy jogainak védelmét;

I.  mivel az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága súlyos aggodalmának adott hangot azon különböző forrásokból származó, egybehangzó jelentések miatt, amelyek szerint továbbra is alkalmazzák az el nem ismert és nem hivatalos fogdákban, az úgynevezett „fekete börtönökben” a jogszerűtlen fogva tartás gyakorlatát; mivel komoly aggodalmának adott hangot azon egybehangzó jelentések miatt is, amelyek szerint a kínzás és a bántalmazás még mindig szerves része a büntető igazságszolgáltatásnak, amely ítélethozatalát túlzott mértékben a beismerő vallomásokra alapozza;

J.  mivel Kína hivatalosan és névlegesen elfogadta az emberi jogok egyetemességét, és az elmúlt három évtizedben számos különböző emberi jogi egyezmény aláírása révén a nemzetközi emberi jogi keret – és ebből fakadóan az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi jogi és intézményi keret – részévé vált;

K.  mivel az alaptörvény, Hongkong de facto alkotmánya 27. cikke garantálja „a szólás-, sajtó- és közzétételi szabadságot, az egyesülési, a gyülekezési , a felvonulási és a tüntetési szabadságot”; mivel az alaptörvény, amelyről Kína és az Egyesült Királyság megállapodott, 50 évre, 2047-ig garantálja ezeket a jogokat;

L.  mivel a 2015. június 29-i EU–Kína csúcstalálkozó új szintre emelte a kétoldalú kapcsolatokat, és mivel az EU az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretében elkötelezte magát, hogy az emberi jogokat helyezi a harmadik országokkal, köztük a stratégiai partnereivel fennálló kapcsolatai középpontjába;

M.  mivel az EU és Kína 1995 óta folytat emberi jogi párbeszédet, és mivel az emberi jogokat mindkét oldal kétoldalú kapcsolatai fontos részének tartja;

N.  mivel a Hongkongi Újságíró Szövetség (2014. júliusi) 21. éves jelentése szerint 2014 több évtizede a sajtószabadság legsötétebb éve volt Hongkongban; mivel egyes újságírókat fizikai támadások értek, vagy állásukból elküldték őket, míg másokat, akik bíráló véleményeket fogalmaztak meg, áthelyeztek kevésbé érzékeny területekre;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot, amiért semmit sem lehet tudni az öt eltűnt könyvkereskedő tartózkodási helyéről és hogylétéről; felszólít arra, hogy haladéktalanul adjanak részletes tájékoztatást Lee Po és Gui Minhai tartózkodási helyéről és hogylétéről, és felszólít azonnali biztonságos szabadon engedésükre, valamint arra, hogy biztosítsák számukra a kommunikációhoz való jogot; felszólít az összes többi olyan személy, köztük a másik három könyvkereskedő haladéktalan szabadon engedésére, akiket azért tartóztattak le önkényesen, mert Hongkongban éltek a véleménynyilvánítási és a közzétételi szabadságukkal;

2.  felszólítja a kínai kormányt, hogy haladéktalanul adjon tájékoztatást az eltűnt könyvkereskedőkkel kapcsolatban, és kezdjen azonnali inkluzív és átlátható párbeszédet és kommunikációt az ügyről a szárazföldi és a hongkongi hatóságok között; pozitív fejleménynek tartja Lee Po megszólalását és találkozását feleségével;

3.  felszólítja az illetékes kínai, hongkongi és thaiföldi hatóságokat, hogy a jogállamiságnak megfelelően vizsgálják ki és tegyék érthetővé az eltűnések körülményeit, valamint amennyire lehetséges, mozdítsák elő a könyvkereskedők biztonságos hazatérését;

4.  aggodalmát fejezi ki azon állítások miatt, amelyek szerint Kína szárazföldi területének bűnüldöző szervei Hongkongban tevékenykednek; emlékeztet arra, hogy sértené az alaptörvényt, ha Kína szárazföldi területének bűnüldöző szervei Hongkongban műveleteket hajtanának végre; úgy véli, hogy mindez nem állna összhangban az „egy ország – két rendszer” elvvel; felszólítja Kínát, hogy tartsa tiszteletben az alaptörvényben Hongkong számára biztosított autonómiát;

5.  határozottan elítéli az emberi jogi jogsértések minden esetét, különösen az önkényes őrizetbe vételt, a kiadatást, a kikényszerített vallomásokat, a titkos fogva tartást, a magánzárkás fogva tartást és a közzétételi és véleménynyilvánítási szabadság megsértését; emlékeztet, hogy a könyvszerkesztők, újságírók és bloggerek függetlenségét meg kell védeni; felszólít az emberi jogi jogsértések és a politikai megfélemlítés azonnali beszüntetésére;

6.  elítéli a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását és kriminalizálását, és helyteleníti a véleménynyilvánítási szabadság korlátozásának fokozását; felszólítja a kínai kormányt, hogy vessen véget az információ szabad áramlása akadályozásának, ideértve az internet használatának korlátozását is;

7.  aggodalmát fejezi ki a külföldi nem kormányzati szervezetek kezeléséről szóló jogszabálytervezet miatt, mivel jelenlegi formájában radikálisan megnehezítené a kínai civil társadalom tevékenységeit, és súlyosan korlátozná az egyesülési szabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát az országban, többek között azáltal, hogy betiltja a kínai Közbiztonsági Minisztériumnál be nem jegyzett külföldi nem kormányzati szervezeteket, és hogy megtiltja a tartományi közbiztonsági minisztériumoknak, hogy kínai magánszemélyeket vagy szervezeteket finanszírozzanak, és kínai csoportoknak, hogy be nem jegyzett külföldi – többek között hongkongi és makaói székhellyel rendelkező – nem kormányzati szervezetek megbízásából vagy engedélyével „tevékenységeket” végezzenek; felszólítja a kínai hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják felül a jogszabálytervezetet annak érdekében, hogy összhangba kerüljön a nemzetközi emberi jogi normákkal, többek között a Kínai Népköztársaság által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel;

8.  aggodalmának ad hangot a kiberbiztonságról szóló új jogszabálytervezet miatt, amely megalapozná és intézményesítené a kibertér cenzúrájának és ellenőrzésének gyakorlatait, valamint az elfogadott nemzetbiztonsági jogszabály és a terrorizmus elleni jogszabálytervezet miatt; felhívja a figyelmet a kínai reformpárti ügyvédek és polgári jogi aktivisták azzal kapcsolatos félelmeire, hogy e jogszabályok tovább korlátozzák majd a véleménynyilvánítás szabadságát és még nagyobb lesz az öncenzúra;

9.  úgy gondolja, hogy az EU és Kína közötti szilárd, folyamatos kapcsolatoknak eredményes platformot kell biztosítaniuk a kölcsönös tiszteleten alapuló, érett, jelentőségteljes és nyílt emberi jogi párbeszédhez;

10.  kiemeli az Európai Unió elkötelezettségét a hongkongi demokrácia, így a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, az alapvető jogok és szabadságok, az átláthatóság, valamint az információszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának megerősítése iránt;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének, valamint Hongkong Különleges Közigazgatási Terület kormányzójának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0458.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0252.


A Szerbiáról szóló 2015. évi eredményjelentés
PDF 373kWORD 126k
Az Európai Parlament 2016. február 4-i állásfoglalása a Szerbiáról szóló 2015. évi jelentésről (2015/2892(RSP))
P8_TA(2016)0046B8-0166/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i theszaloníki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a Szerbiával létrejött Európai Partnerségben szereplő elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint a 2006/56/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 18-i 2008/213/EK tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a Bizottság Szerbia európai uniós tagságra irányuló kérelméről szóló, 2011. október 12-i véleményére (SEC(2011)1208),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodásra, amely 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244(1999). számú határozatára, a Nemzetközi Bíróság 2010. július 22-i tanácsadó véleményére Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról, és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i A/RES/64/298. számú határozatára, amely elismerte a vélemény tartalmát és üdvözölte az Unió készségét a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd elősegítésére,

–  tekintettel az EU–Szerbia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2015. október 7–8-i negyedik ülésének nyilatkozatára és ajánlásaira,

–  tekintettel a Földközi-tenger keleti térségén/Nyugat-Balkánon áthaladó útvonalról Luxembourgban, 2015. október 8-án tartott magas szintű konferencia eredményeire,

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács menekült- és migrációs válság kezelését célzó intézkedésekről szóló, 2015. november 9-i következtetéseire és a Külügyek Tanácsa migrációról szóló, 2015. október 12-i következtetéseire,

–  tekintettel a menekültek és migránsok beáramlása által érintett uniós tagállamok és nem uniós országok vezetőinek részvételével, 2015. október 25-én tartott, a nyugat-balkáni migrációs útvonallal foglalkozó találkozón elfogadott 17 pontos tervre,

–  tekintettel a Bizottságnak a Szerbia által elért haladásról szóló, 2015. november 10-i 2015. évi jelentésére (SWD(2015)0211),

–  tekintettel a Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentésről szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európában tapasztalható cigányellenességről és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismeréséről szóló, a nemzetközi roma nap alkalmából 2015. április 15-én elfogadott állásfoglalására(3),

–  tekintettel a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatokról szóló 2015. december 15-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel David McAllister, a Külügyi Bizottság Szerbiáért felelős állandó előadója által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2013. június 28-i ülésén az Európai Tanács úgy döntött, hogy csatlakozási tárgyalásokat kezd Szerbiával; mivel az első kormányközi konferenciára 2014. január 21-én került sor; mivel az átvilágítási folyamat 2015 márciusában lezárult; mivel Szerbia 2015 szeptemberében maradéktalanul felállította tárgyaló csoportját;

B.  mivel a Szerbiáról szóló 2015. évi jelentésében a Bizottság beszámolt a Szerbia által az európai integráció területén elért előrelépésekről és értékelte az ország koppenhágai kritériumoknak, valamint a stabilizációs és társulási folyamat feltételrendszerének való megfelelésre irányuló erőfeszítéseit; mivel a Bizottság a jelentéstétel tekintetében új megközelítést alkalmazott, amely sokkal világosabb útmutatást nyújt a szóban forgó országoknak arra nézve, hogy mire kell összpontosítaniuk;

C.  mivel Szerbiát, mint minden uniós tagságra törekvő országot, a saját maga által elért eredmények alapján kell megítélni a tekintetben, hogy miként teljesíti, hajtja végre és tartja be ugyanazokat a kritériumokat, és mivel a csatlakozási ütemtervet a szükséges reformok minősége és az azok iránti elkötelezettség határozza meg;

D.  mivel Szerbia fontos lépéseket tett Koszovóval való kapcsolatainak rendezésére, aminek eredményeképpen 2013. április 19-én létrejött a kapcsolatok normalizálását vezérlő elvekről szóló első megállapodás; mivel 2015. augusztus 25-én négy fontos megállapodás született; mivel Szerbia csatlakozási tárgyalásai során elért előrehaladásnak – a tárgyalási kerettel összhangban – párhuzamosan kell zajlania a Koszovóval fennálló kapcsolatok normalizálásának folyamatában elért előrehaladással; mivel e kapcsolatok végső rendezéséhez továbbra is erőfeszítésekre van szükség; mivel rendkívül fontos, hogy mindkét fél maradéktalanul hajtsa végre az összes megállapodást;

E.  mivel 2015 júliusában Szerbia az uniós polgári védelmi mechanizmus 33. részt vevő államává vált;

F.  mivel az EU kiemelte, hogy valamennyi nyugat-balkáni országban meg kell erősíteni a gazdasági kormányzást, a jogállamiságot és a közigazgatási kapacitásokat;

G.  mivel az EU a jogállamiságot bővítési politikájának központi elemévé tette;

H.  mivel 2015 januárjában Szerbia vette át az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) elnökségét;

1.  üdvözli a tárgyalások megkezdését, illetve a 32. fejezet (Pénzügyi ellenőrzés) és a 35. fejezet (Egyéb kérdések – I. pont – A Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok normalizálása) megnyitását a 2015. december 14-én Brüsszelben tartott kormányközi konferencián; üdvözli, hogy Szerbia továbbra is elkötelezett az európai integrációs folyamat mellett; felhívja Szerbiát, hogy tevőlegesen népszerűsítse e stratégiai döntést a szerb lakosság körében; elégedetten állapítja meg, hogy Szerbia nagyra törő reformmenetrend megvalósításába kezdett; felhívja Szerbiát, hogy határozottan és kiemelt helyen foglalkozzon a rendszerszintű és a társadalmi-gazdasági reformokkal; sürgeti Szerbiát, hogy a reformok végrehajtása során fordítson megkülönböztetett figyelmet a fiatalokra;

2.  üdvözli a Szerbia által a csatlakozási tárgyalások tényleges megkezdése érdekében tett előkészületeket, így az átvilágítási folyamat befejeződését, a 23. fejezetre (Igazságszolgáltatás és alapvető jogok) és a 24. fejezetre (Jogérvényesülés, szabadság és biztonság) vonatkozó átfogó cselekvési terv elkészítését és benyújtását; abbéli reményének ad hangot, hogy e fejezetek 2016 elején megnyithatók; hangsúlyozza, hogy a 23. és a 24. fejezet alapos megtárgyalása alapvető az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok, valamint a jogérvényesülés, a szabadság és a biztonság területén végrehajtandó reformok kezeléséhez; emlékeztet arra, hogy e területeken a tárgyalások általános előrehaladásával párhuzamosan kell haladni; hangsúlyozza, hogy a 35. fejezettel kapcsolatos tárgyalások kiemelt jelentőséggel bírnak a Szerbia uniós integrációja felé vezető útján történő előrehaladás szempontjából; úgy véli, hogy e tekintetben a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok teljes körű normalizálása Szerbia Unióhoz való csatlakozásának egyik fontos feltétele;

3.  hangsúlyozza, hogy a jogszabályok és szakpolitikák pontos végrehajtása továbbra is a sikeres integrációs folyamat egyik kulcsfontosságú mutatója; arra biztatja Szerbia politikai vezetőit, hogy folytassák az uniós szabályoknak való megfeleléshez szükséges reformokat; sürgeti Szerbiát, hogy javítsa az új jogszabályok és szakpolitikák végrehajtásának tervezését, összehangolását és figyelemmel kísérését;

4.  üdvözli, hogy a költségvetési hiány csökkentésével Szerbia előrelépést tett az üzleti környezetet illetően, valamint a munkaerőpiacot – ezen belül a munkajogi jogszabályokat és a foglalkoztatáspolitikát – illetően; biztatja a szerb hatóságokat, hogy javítsák tovább a befektetési légkört egész Szerbiában, és csökkentsék a régiók közötti gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket, biztosítsák a külföldi befektetések védelmét, továbbá rendezzék a régóta fennálló befektetési vitákat, és bár elismeri az állami vállalatok átalakítása terén elért haladást, rámutat a további előrelépések, valamint a privatizációs folyamat átláthatóságának fontosságára; hangsúlyozza, hogy Szerbiának az uniós vívmányokhoz kell igazítania az állami támogatás ellenőrzéséről szóló jogszabályait;

5.  üdvözli a gazdasági reformok terén elért előrehaladást, ami javított Szerbia költségvetési helyzetén, és felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a kormányt az egyéb reformok végrehajtására irányuló terveiben, különösen a költségvetési egyensúlyhiányok kezelését és a gazdaság jelentős ágazatainak reformját illetően;

6.  dicséri a migrációs válság kezelésével kapcsolatos konstruktív szerbiai megközelítést; megjegyzi azonban, hogy tovább kell erősíteni a szomszédos országokkal fennálló konstruktív megközelítést; megállapítja, hogy Szerbia az EU megkerülhetetlen és hasznos partnere a Balkánon, ezért elengedhetetlen, hogy az EU erőforrásokat és megfelelő pénzügyi segítséget biztosítson számára; örömmel veszi tudomásul, hogy Szerbia jelentős erőfeszítést tett annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik országbeli állampolgárok uniós és nemzetközi támogatással szálláshoz és humanitárius ellátáshoz jussanak; felhívja Szerbiát, hogy gyorsan növelje fogadókapacitását; megállapítja, hogy átfogó reformok szükségesek a teljes menekültügyi rendszer racionalizálásához és annak uniós vívmányokkal és nemzetközi normákkal való összehangolásához; megállapítja, hogy Szerbia további lépéseket tett a szerb állampolgárok uniós tagállamokban és schengeni társult országokban benyújtott, megalapozatlan menedékkérelmeinek kezelése érdekében; felhívja Szerbiát, hogy járuljon hozzá a megalapozatlan kérelmek számának további csökkentéséhez; kiemeli, hogy továbbra is korlátozottak a visszatérők visszailleszkedését lehetővé tevő kapacitások és erőforrások;

7.  sürgeti Szerbiát, hogy tegyen nagyobb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kül- és biztonságpolitikáját fokozatosan összhangba hozza az Unióéval, beleértve Oroszországgal kapcsolatos politikáját; e tekintetben sajnálatosnak tartja Szerbia és Oroszország közös hadgyakorlatait; üdvözli Szerbia aktív szerepvállalását a nemzetközi békefenntartó műveletekben;

Jogállamiság

8.  hangsúlyozza a jogállamiság elvének rendkívüli fontosságát; hangsúlyozza a független igazságszolgáltatás rendkívüli jelentőségét; megállapítja, hogy jóllehet történt bizonyos előrelépés az igazságszolgáltatás területén – gondolva itt a bírák és ügyészek értékelésére vonatkozó szabályok elfogadására – a politikai befolyás továbbra is erős; megjegyzi, hogy a szakmai bírói testületek követelik, hogy megfelelő forrásokat bocsássanak a rendelkezésükre; felhívja a hatóságokat, hogy hajtsák végre a 23. fejezetre vonatkozó cselekvési tervben meghatározott nemzeti igazságszolgáltatási reformstratégiát, és biztosítsák az igazságszolgáltatás függetlenségét és azt, hogy a bírák és ügyészek politikai befolyástól mentesen dolgozzanak; felhívja a kormányt, hogy fogadjon el új jogszabályt az ingyenes jogi segítségnyújtásról, és jogszabály-módosítások útján gondoskodjon az igazságszolgáltatási gyakorlat és a bírói képzés minőségéről és következetességéről; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a Legfelsőbb Semmítőszék csökkentési programja ellenére folyamatos a bírósági ügyhátralék, és felszólítja Szerbiát, hogy tegyen további lépéseket az igazságszolgáltatás iránti bizalom növelése érdekében;

9.  emlékezteti a szerb kormányt a rehabilitációs törvény teljes körű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására; a szerb kormánynak a kárpótlási törvény további módosítását javasolja annak érdekében, hogy a természetbeni kárpótlással kapcsolatban felszámoljanak minden eljárási és jogi akadályt;

10.  megjegyzi, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés széles körben elterjedt a régióban, és Szerbia demokratikus társadalmi és gazdasági fejlődését is akadályozza; megállapítja, hogy a jogszabályok folyamatos alkalmazása és a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló jogszabály elfogadása révén történt bizonyos előrelépés a korrupció elleni küzdelem területén, amely ennek ellenére továbbra aggodalomra okot adó kérdés marad Szerbiában, hangsúlyozza, hogy eredményeket kell felmutatni a korrupcióval, ezen belül a magas szinten folyó korrupcióval kapcsolatos nyomozások és jogerős vádemelések terén, és össze kell hangolni és nyomon kell követni a 23. fejezetre vonatkozó cselekvési tervben meghatározott korrupcióellenes stratégia valamennyi fő intézményben történő teljes körű végrehajtását; felhívja a hatóságokat annak biztosítására, hogy a korrupcióellenes ügynökség és a korrupcióellenes tanács maradéktalanul és eredményesen teljesíteni tudja megbízását, és hogy az állami intézmények kövessék e testületek ajánlásait; úgy véli, hogy e kérdések hatékonyabb kezeléséhez elengedhetetlenül szükség van egy regionális stratégiára és a térség valamennyi országa közötti megerősített együttműködésre; sürgeti a felsőoktatási intézményeket, valamint az állami hatóságokat és közhivatalnokokat, hogy a plágium eseteinek kivizsgálása és a jövőbeli esetek megelőzése érdekében fogadjanak el erre a területre vonatkozó szabályokat;

11.  felhívja a szerb hatóságokat, hogy a hiteles és kiszámítható büntetőjogi keret biztosítása érdekében módosítsák és hajtsák végre a büntető törvénykönyv gazdasági és korrupciós bűncselekményekről szóló részét; újólag hangot ad mélységes aggodalmának a büntető törvénykönyv 234. cikkében foglalt, felelős beosztásokkal való visszaélésről szóló rendelkezésekkel és végrehajtásukkal kapcsolatban; ismételten felszólít a felelős beosztással való visszaéléssel kapcsolatos átminősített esetek független és alapos felülvizsgálatára, hogy a régóta fennálló igazságtalan büntetőeljárásokat azonnal meg lehessen szüntetni;

12.  megállapítja, hogy több erőfeszítést kell tenni a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén, és a 24. fejezetre vonatkozó cselekvési tervben meghatározott módon eredményeket kell felmutatni a jogerős ítéletek meghozatala terén; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak szakértői támogatást a szervezett bűnözés elleni eredményes küzdelemhez szükséges intézményi keret és szakértelem létrehozásához; e tekintetben felszólít a Szerbia és Koszovó bűnüldöző hatóságai, valamint a belgrádi és a pristinai összekötő hivatalok közötti közvetlen együttműködésre;

Demokrácia

13.  tudomásul veszi a parlamenti konzultációs folyamat javítása és a parlamentnek az EU-hoz való csatlakozás tárgyalási folyamatába történő fokozott bevonása érdekében tett erőfeszítéseket; továbbra is problémásnak tartja a jogszabályok – többek között az uniós csatlakozási folyamattal kapcsolatos jogszabályok – elfogadása során a sürgősségi eljárások széles körű alkalmazását, mivel az ilyen eljárások nem mindig teszik lehetővé az érdekelt felekkel és a szélesebb nyilvánossággal folytatott kellő konzultációt; hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni a parlament végrehajtó hatalmi ág feletti ellenőrzését; hangsúlyozza az ellenzéki erők döntéshozatali folyamatban és a demokratikus intézményekben való aktív és konstruktív részvételének fontosságát; hangsúlyozza, hogy a politikai pártok finanszírozásának átláthatónak kell lennie és összhangban kell állnia a legmagasabb szintű nemzetközi normákkal;

14.  hangsúlyozza a demokratikus társadalomban a civil társadalmi szervezetek munkájának fontosságát; megállapítja, hogy javult a kormány és a civil társadalmi szervezetek közötti együttműködés; biztatja a szerb hatóságokat, hogy hozzanak további intézkedéseket a civil társadalom és az állami intézmények közötti átlátható párbeszéd biztosítására, és hogy fokozzák a civil társadalom és a nemzeti kisebbségek képviselőinek a döntéshozatali folyamatba történő tényleges bevonását; felszólítja a hatóságokat, hogy garantálják a civil társadalmi szervezetek hatékony működéséhez szükséges megfelelő pénzügyi támogatást; szorgalmazza a polgároknak, a szervezeteknek és a közvéleménynek a csatlakozási tárgyalási folyamat fejleményeiről való időszerű és átlátható tájékoztatását, valamint az említett szereplők e folyamatban való széles körű részvételét;

15.  megismétli a szerb kormányhoz intézett felhívását, hogy teljes mértékben alkalmazza az EBESZ/ODIHR választási megfigyelő missziók ajánlásait, különösen azokat, amelyek a kampányfinanszírozás és a választási folyamatok átláthatóságát biztosítják; felszólítja a hatóságokat, hogy megfelelően vizsgálják ki a helyhatósági választások és egyéb kampányesemények során történt eseteket, amelyek során erőszakra, állítólagos megfélemlítésekre és szabálytalanságokra került sor;

16.  ismét hangsúlyozza a független szabályozó szervek – többek között az ombudsman – fontosságát a végrehajtó hatalmi ág felügyeletének és elszámoltathatóságának biztosításában; sürgeti a hatóságokat, hogy biztosítsák az ombudsman számára a munkájához szükséges teljes körű politikai és adminisztratív támogatást, és ne tegyék ki őt indokolatlan kritikának;

17.  üdvözli az átfogó közigazgatási reformra vonatkozó cselekvési terv, a felügyeleti ellenőrzésről szóló törvény, a helyi önkormányzatoknak szóló nemzeti képzési stratégia és a közszektorban foglalkoztatottak maximális számáról szóló törvény elfogadását, és kéri ezek azonnali végrehajtását; kiemeli a közigazgatás politikamentesítésének és professzionalizálásának, valamint a felvételi és elbocsátási eljárások átláthatóbbá tételének szükségességét a közigazgatás szakmaiságának, semlegességének és folytonosságának biztosítása érdekében;

Emberi jogok

18.  üdvözli, hogy Szerbia megfelelő jogi és intézményi kerettel rendelkezik az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméhez; megállapítja azonban, hogy a végrehajtásban vannak még hiányosságok, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévők csoportjai, köztük a fogyatékossággal élő személyek, a HIV-vel/AIDS-szel élő személyek és az LMBTI-személyek megkülönböztetésének megelőzését illetően; üdvözli az LMBTI-közösség Pride felvonulásának 2015. szeptember 20-i sikeres lebonyolítását, hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az LMBTI-személyekkel szembeni diszkrimináció és erőszak továbbra is aggodalomra ad okot; ezzel kapcsolatban arra buzdítja a kormányt, hogy kövesse az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagállamokhoz intézett, CM/Rec(2010)5. számú ajánlását; aggodalmát fejezi ki a kiszolgáltatott csoportok tagjai ellen elkövetett számos támadás miatt, amelyek még nem kerültek teljes körű kivizsgálásra; emellett aggodalmának ad hangot a családon belüli erőszak továbbra is fennálló problémája miatt; felszólítja a hatóságokat, hogy aktívan támogassák az emberi jogok mindenkit megillető tiszteletben tartását;

19.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem történt semmilyen előrelépés a véleménynyilvánítás és a média szabadságának a javítása érdekében; aggodalommal állapítja meg, hogy a folyamatos politikai nyomás aláássa a média függetlenségét, ami a médiaorgánumok növekvő öncenzúrájához vezet; aggódik amiatt, hogy az újságírók politikai nyomással, megfélemlítéssel, erőszakkal és fenyegetésekkel szembesülnek szakmájuk gyakorlása során; felhívja a hatóságokat, hogy vizsgálják ki az újságírókkal és médiaorgánumokkal szembeni támadások valamennyi esetét, amelyekről a Nemzetközi Újságíró Szövetség is beszámolt; megismétli, hogy maradéktalanul végre kell hajtani az új médiatörvényeket; hangsúlyozza, hogy teljes átláthatóságra van szükség a médiaorgánumok tulajdonjoga és a média finanszírozása terén, valamint megkülönböztetésmentességre az állami hirdetésekkel kapcsolatban;

20.  komolyan aggódik a folyamatban lévő bűnügyi nyomozásokkal kapcsolatos információk médiának történő rendszeres kiszivárogtatása miatt, ami sérti az ártatlanság vélelmét; felszólítja a szerb hatóságokat, hogy alaposan vizsgáljanak ki több kiemelt ügyet, amelyekben a média az állítólagos törvénysértésre vonatkozó bizonyítékokat hozott nyilvánosságra;

A kisebbségek tiszteletben tartása és védelme

21.  hangsúlyozza a nemzeti kisebbségi tanácsok által a nemzeti kisebbségek jogainak előmozdítása terén betöltött szerep fontosságát, e tanácsok demokratikus jellegét, és támogatja megfelelő és ellenőrizhető finanszírozásukat; üdvözli Szerbia kötelezettségvállalását egy nemzeti kisebbségekre vonatkozó célzott cselekvési terv összeállítására, amely tovább fogja javítani a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos gyakorlatok és jogi keret végrehajtását és fejlesztését; megismétli a Szerbiához intézett ama felhívását, hogy a szerb alkotmánybíróság határozatához való jogi hozzáigazítás során biztosítsa a szerzett jogok és hatáskörök szintjének megőrzését, és sürgeti a nemzeti kisebbség tanácsokról szóló törvény mihamarabbi elfogadását, azok jogállásának pontosítása és joghatóságukkal kapcsolatos bizonyosság érdekében; súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a médiaprivatizáció bejelentését követően megszűnik a műsorok kisebbségi nyelveken való közvetítése; felhívja Szerbiát, hogy fokozza erőfeszítéseit a kisebbségek védelméről szóló jogszabályok és a szerbiai nemzeti kisebbségekkel szembeni megkülönböztetésmentes bánásmód Szerbia egész területén történő eredményes és következetes végrehajtása érdekében, többek között az oktatással, különösen a kisebbségi nyelven készült tankönyvek időszerű finanszírozásával és fordításával, a kisebbségi nyelvhasználattal, a közigazgatásban, illetve a helyi, regionális és nemzeti szintű képviseleti testületekben való képviselettel és a média és az egyházi szertartások kisebbségi nyelveken való hozzáférhetőségével kapcsolatban is; felkéri a szerb kormányt, hogy hajtsa végre a kisebbségek jogaira vonatkozó összes nemzetközi és kétoldalú szerződést;

22.  megállapítja, hogy a Vajdaság kulturális sokszínűsége is hozzájárul Szerbia identitásához; hangsúlyozza, hogy nem szabad gyengíteni a Vajdaság önállóságát, és hogy a Vajdaság erőforrásairól szóló törvényt az alkotmány által előírt módon, további késedelem nélkül el kell fogadni;

23.  felhívja a szerb hatóságokat, hogy konkrét intézkedések végrehajtásával javítsák a romák helyzetét, különösen a személyes iratok biztosítása, az oktatás, a lakhatás, az egészségügyi ellátás és a foglalkoztatás terén; felszólítja továbbá a szerb hatóságokat, hogy biztosítsák a romák egyenlő képviseletét a közjogi intézményekben és a közéletben, különös figyelmet szentelve a roma nők integrációjának; hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni a romaintegrációs szakpolitikát, és a kisebbség civil szervezeteinek képviselőivel szembeni erőszakos esetekre tekintettel hatékonyan fel kell lépni a diszkriminációval szemben; várakozással tekint a romák integrációját célzó stratégia és cselekvési terv intézkedéseire; üdvözli ebben az összefüggésben a Pristinai Nyilatkozatot, amely felszólítja a kormányokat és a nemzetközi, kormányközi és civil szervezeteket, hogy körültekintően alkalmazzák a megkülönböztetésmentesség és az egyenlőség elveit, amikor a romák jogainak érvényesítéséért és tiszteletben tartásáért dolgoznak és lépnek fel;

Regionális együttműködés és jószomszédi kapcsolatok

24.  értékeli a szerb kormány konstruktív hozzáállását a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok tekintetében, mivel ez jelentős előrelépést tesz lehetővé a regionális együttműködés és az Unióval fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzése terén, valamint sürgeti Szerbiát, hogy folytassa jószomszédi kapcsolatainak kiépítését; felszólítja Szerbiát a jószomszédi kapcsolatok előmozdítására és a viták békés rendezésére, beleértve a tolerancia légkörének elősegítését és a gyűlöletbeszéd vagy a háborús retorika minden formájának elítélését, valamint tartózkodást az olyan gesztusoktól, mint a háborús bűncselekmények miatt elítélt személyek visszatérésének nyilvános üdvözlése; megjegyzi, hogy a fennálló vitákat és vitás kérdéseket – ideértve különösen a határkijelölés, az örökségek, a kulturális javak visszaszolgáltatásának és a jugoszláv archívumok megnyitásának kérdését – a nemzetközi joggal és az elfogadott elvekkel összhangban kell megoldani, többek között a jogilag kötelező erejű megállapodások, például a jogutódlási kérdésekről szóló megállapodás végrehajtása révén, továbbá a kétoldalú vitákat a csatlakozási folyamat korai szakaszában, a nemzetközi joggal összhangban kell rendezni; kiemeli a Szerbia által a „berlini folyamat” és a „nyugat-balkáni hatok” kezdeményezés és annak összeköttetési menetrendje keretében játszott konstruktív szerepet; üdvözli a Nyugat-Balkán jövőjére összpontosító egyéb kezdeményezéseket, különösen a brdói folyamatot, amely az együttműködés fontos keretének bizonyul politikai és technikai területen egyaránt, véleménye szerint a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeken folytatott konkrét együttműködés hozzájárulhat a Nyugat-Balkán stabilizációjához; üdvözli e tekintetben a Szerbia és Bosznia-Hercegovina közötti első miniszteri találkozót, amelyre 2015. november 4-én került sor Szarajevóban; felszólítja Szerbiát, hogy az országgal fennálló kapcsolatain és jószomszédi viszonyán keresztül továbbra is segítse elő Bosznia és Hercegovina stabilizációját és intézményeinek megerősítését; ismételten felhívja a szerbiai hatóságokat, hogy a határokon átnyúló együttműködés terén kezdeményezzenek további intézkedéseket a szomszédos uniós tagállamokkal, a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló határokon átnyúló és transznacionális együttműködési programokat, valamint a Duna régióra vonatkozó uniós stratégiát is ideértve; üdvözli a szomszédos országokkal fenntartott jószomszédi kapcsolatokról szóló szerződés megkötésére irányuló tárgyalások megindításának gondolatát, és reméli, hogy ennek eredményeképpen az eddigieknél pozitívabb fejleményekre kerül majd sor a régióban; üdvözli a bolgár, román és szerb miniszterelnökök energia- és közlekedési infrastruktúrával kapcsolatos együttműködési találkozóját;

25.  bátorítja Szerbiát, hogy a megbékélés és a jószomszédi kapcsolatok szellemében a továbbiakban is működjön együtt a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel; hangsúlyozza a háborús bűnök hazai kezelésére irányuló átfogó nemzeti stratégia fontosságát; sürgeti a hatóságokat, hogy folytassák az eltűnt személyek sorsának kérdésével kapcsolatban végzett munkát, valamint készítsenek elő egy jóvátételi programot az áldozatok és családjaik számára, mivel ez a megbékélés fontos előfeltétele, amely biztosítja az áldozatok családjainak jogát ahhoz, hogy megismerjék eltűnt családtagjaik sorsát; rámutat arra, hogy a polgári áldozatokról szóló törvényt indokolatlan késedelem nélkül el kell fogadni, szem előtt tartva, hogy a hatályos jogszabályok a háborús bűncselekmények áldozatainak számos csoportját nem ismerik el; megállapítja, hogy továbbra is előfordulnak nézeteltérések, különösen a közelmúlt történelmének különböző értelmezéseivel összefüggésben; megismétli, hogy támogatja a RECOM-kezdeményezést (a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket és az emberi jogok megsértésének más súlyos eseteit vizsgáló regionális tényfeltáró bizottság);

26.  üdvözli a háborús bűnökre vonatkozó nemzeti stratégia tervezetének közzétételét, amely terveket fogalmaz meg az 1990-es években a volt Jugoszláviában elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos eljárások lefolytatására vonatkozóan; hangsúlyozza a háborús bűnökkel foglalkozó szerb intézmények megerősítésének és politikamentesítésének szükségességét; felszólítja Szerbiát egy hatékony tanú- és áldozatvédelmi rendszer létrehozására, valamint az áldozatok és családjaik jóvátételhez való jogának biztosítására; felszólít a háborús bűnökkel kapcsolatos ügyekben a regionális együttműködés javítására; újból felszólítja Szerbiát, hogy a megbékélés és a jószomszédi viszony szellemében a Bizottsággal és a szomszédos országokkal együtt vizsgálja meg a háborús bűnökkel kapcsolatos eljárásokra vonatkozó joghatóságról szóló jogszabályokat;

27.  üdvözli Szerbia folytatódó szerepvállalását a Koszovóval való kapcsolatok rendezésének folyamatában, valamint a kulcsfontosságú megállapodások – nevezetesen a szerb többségű koszovói települések szövetségének/közösségének létrehozásáról, az energiáról, a távközlésről és a mitrovicai hídról szóló megállapodás – 2015. augusztus 25-i véglegesítését; sürgeti Szerbiát, hogy mihamarabb hajtsa végre e megállapodások rá eső részét, és konstruktívan működjön együtt Koszovóval bármely jövőbeli megállapodás kidolgozásában és végrehajtásában; megállapítja, hogy előrelépések történtek olyan területeken, mint a rendőrség és a polgári védelem, a gépjármű-biztosítás, a vámügy, az együttműködési megállapodások és a teleknyilvántartás; megismétli, hogy a párbeszéd során elért előrehaladás mércéjének annak gyakorlati végrehajtását kell tekinteni; felhívja Szerbiát és Koszovót, hogy tartózkodjanak a negatív retorikától, és jóhiszeműen és kellő időben álljanak neki a már megkötött összes megállapodás maradéktalan végrehajtására, továbbá eltökélten folytassák a kapcsolatok rendezésének folyamatát; felszólítja mindkét kormányt és az uniós intézményeket, hogy folyamatosan törekedjenek az elért megállapodásokkal kapcsolatos tájékoztatásra és magyarázatokra, hogy ezáltal közelebb hozzák egymáshoz a Koszovóban élő albán és szerb nemzetiségi közösségeket; elismeréssel fogadja az üzleti közösségnek a kereskedelmi kamarák által irányított erőfeszítéseit, hogy a szerbiai és koszovói kereskedelmi kamarák közötti párbeszédben való részvétellel hozzájáruljanak a kapcsolatok normalizálódásához, leküzdjék a két fél között az üzleti tevékenység folytatása útjában álló akadályokat és elősegítsék a társaságok közötti kapcsolatfelvételt és együttműködést; felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőben támogassa e tevékenységek fenntartását és fejlesztését; bátorítja Szerbiát és Koszovót, hogy azonosítsák a párbeszéd új területeit azzal a céllal, hogy javítsák az emberek életét és átfogóan rendezzék a kapcsolatokat; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ-t), hogy végezze el a felek által a kötelezettségeik teljesítése során nyújtott teljesítmény értékelését; sürgeti Szerbiát, hogy a jószomszédi kapcsolatok szellemében járjon el, és abbéli reményének ad hangot, hogy Koszovó UNESCO-tagság iránti kérelmének sikertelensége nem fogja akadályozni a párbeszédet,és Koszovó regionális és nemzetközi szervezetekbe történő későbbi integrációját, illetve hogy folytatódni fognak a kulturális örökség védelmét szolgáló erőfeszítések és együttműködés; kéri Belgrádot és Pristinát, hogy tartsanak fenn jószomszédi viszonyt; üdvözli a Vučić szerb miniszterelnök és Mustafa koszovói miniszterelnök közötti tárgyalások újrakezdését 2016. január 27-én; megjegyzi, hogy a megvitatott témák közé tartozott az egyetemi diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése, továbbá a köz-és vasúti összeköttetések javítása; hangsúlyozza, hogy a két országban elért előrehaladás a régió egészének fogja a javát szolgálni;

28.  a berlini folyamattal összefüggésben támogatja a nyugat-balkáni civil társadalmi fórum létrehozását, amely lehetőséget teremt a térség civil társadalmi képviselőinek az eszmecserére, aggodalmaik megosztására és a döntéshozóknak címzett konkrét ajánlások megfogalmazására, valamint felszólít a következő, 2016-os párizsi csúcstalálkozón e folyamat továbbvitelére, illetve a térség civil társadalmi szervezetei számára előkészítő munkaértekezletek szervezésére;

Energia, környezetvédelem és közlekedés

29.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható és biztonságos energiarendszerek kialakítása érdekében Szerbiának – az Energiaközösségről szóló szerződés részes feleként – továbbra is aktívan részt kell vennie az Energiaközösség intézményeinek munkájában, és folytatnia kell az uniós vívmányok végrehajtását; felszólítja a hatóságokat arra, hogy kezdjék meg az energiaszektor fejlesztési stratégiájában kitűzött célok megvalósítását, tekintettel arra, hogy a megújulóenergia-ágazatban nincsenek érdemi beruházások; biztatja Szerbiát, hogy alakítson ki versenyt a gázpiacon, és az uniós vívmányokhoz való igazodás javítása céljából hozzon intézkedéseket a megújuló energia és az energiahatékonyság területén, valamint arra kéri Szerbiát, hogy a környezetbarát energiát helyezze jobban előtérbe; felszólítja a Bizottságot a szerb kormány arra irányuló erőfeszítéseinek támogatására, hogy csökkenjen az ország energiabehozataltól való függősége és Szerbia diverzifikálhassa gázellátását; megjegyzi, hogy a közelmúltban elfogadott IPA II 2015-ös csomag tartalmaz egy 155 millió eurós programot, amelynek célja a nagyszabású regionális infrastrukturális projektek finanszírozásának elősegítése a Nyugat-Balkán energia- és közlekedési ágazataiban; arra buzdítja Szerbiát, hogy igazodjon az éghajlatváltozással kapcsolatos átlagos uniós kötelezettségvállalásokhoz, valamint a Párizsban a COP 21 során elért megállapodáshoz;

30.  felszólítja a szerb kormányt – az európai területi együttműködési csoportosulás által az uniós tagállamok és szomszédjaik közötti határokon átnyúló együttműködés továbbfejlesztésében betöltött jelentőségével összefüggésben –, hogy biztosítsa szükséges jogi hátteret ahhoz, hogy Szerbia részt vehessen e csoportosulásban;

31.  aggodalmát fejezi ki a hulladékgazdálkodási jogszabályok elmaradt végrehajtása miatt, és felszólítja a szerb hatóságokat, hogy fokozzák az illegális szeméttelepek bezárására és megtisztítására irányuló erőfeszítéseiket, és dolgozzanak ki a hulladék-keretirányelvnek megfelelő hiteles hulladékcsökkentési politikát;

32.  üdvözli a vasúti hálózat egyes részeinek újjáépítésére, korszerűsítésére és modernizálására vonatkozó tervet, és arra bátorítja a szerb hatóságokat, hogy a szomszédos országokkal együttműködve fejlesszék tovább a tömegközlekedést;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Szerbia kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 80., 2008.3.19., 46. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0065.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0095.


Koszovó európai integrációs folyamata
PDF 311kWORD 137k
Az Európai Parlament 2016. február 4-i állásfoglalása a Koszovóról szóló 2015. évi jelentésről (2015/2893(RSP))
P8_TA(2016)0047B8-0167/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i theszaloníki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottságnak a Koszovó uniós programokban való részvételére vonatkozó keretmegállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásáról szóló, 2012. október 22-i tanácsi határozatra,

–  tekintettel az Európai Unió és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló határozat elfogadásáról szóló, 2013. június 28-i európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Hasim Thaçi és Ivica Dačić miniszterelnökök által 2013. április 19-én aláírt, a kapcsolatok normalizálását vezérlő elvekről szóló első megállapodásra, valamint a 2013. május 22-i végrehajtási cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójáról (EULEX Koszovó) szóló 2008/124/KKBP együttes fellépés módosításáról szóló, 2014. június 12-i 2014/349/KKBP tanácsi határozatra,

–  tekintettel az EU és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodás 2015. október 27-i aláírására és annak a koszovói nemzetgyűlés általi, 2015. november 2-i ratifikálására,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkárának az Egyesült Nemzetek ideiglenes koszovói közigazgatási missziója (UNMIK) folyamatban lévő tevékenységeiről és az azokkal kapcsolatos fejleményekről szóló jelentéseire, többek között a legutóbbi, 2015. november 3-án kiadott jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió koszovói különleges képviselője, Samuel Žbogar megbízatásának 2017. február 28-ig történő meghosszabbítására,

–  tekintettel az EU bővítési stratégiájáról szóló, 2015. november 10-i bizottsági közleményre (COM(2015)0611),

–  tekintettel a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatokról szóló 2015. december 15-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2009. december 7-i, 2010. december 14-i és 2011. december 5-i ülésének következtetéseire, amelyek hangsúlyozták és megerősítették, hogy – a tagállamok által az ország státusza vonatkozásában kialakított álláspont sérelme nélkül – Koszovó számára is kilátásba kell helyezni az esetleges vízumliberalizációt, amint valamennyi feltétel teljesül;

–  tekintettel a vízumokkal kapcsolatos párbeszéd 2012. januári megindításra, a 2012. júniusi vízumliberalizációs ütemtervre és a Bizottság 2014. július 24-i, a Koszovó által a vízumliberalizációs ütemterv követelményeinek teljesítése terén tett előrehaladásról szóló második jelentésére (COM(2014)0488), valamint a Bizottság 2015. júliusi szakértői missziójára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es számú határozatára (1999), a Nemzetközi Bíróság (NB) 2010. július 22-i tanácsadó véleményére Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról, és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i 64/298. számú határozatára, amely elismerte az NB véleményének tartalmát, és üdvözölte az Unió készségét a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd elősegítésére,

–  tekintettel a 2008. május 28–29-i, 2009. április 6–7-i, 2010. június 22–23-i, 2011. május 20-i, 2012. március 14–15-i, a 2013. október 30–31-i és a 2015. április 29–30-i EP–Koszovó parlamentközi ülések közös nyilatkozataira,

–  tekintettel a Bizottságnak a Koszovó által elért eredményekről szóló 2015. november 10-én kiadott, 2015. évi jelentésére (SWD(2015)0215),

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Ulrike Lunacek, a Külügyi Bizottság Koszovóért felelős állandó előadója által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az ENSZ 193 tagállama közül 110, köztük az EU 28 tagállamából 23 ország elismeri Koszovó függetlenségét;

B.  mivel 2015. október 27-én megtörtént az EU és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodás aláírása, és a koszovói nemzetgyűlés azt 2015. november 2-án ratifikálta; mivel az Európai Parlament 2016. január 21-én egyetértését adta a megállapodáshoz;

C.  mivel a (potenciális) tagjelölt országokat a saját érdemeik alapján ítélik meg, és mivel a szükséges reformok gyorsasága és minősége határozza meg a csatlakozási menetrendet;

D.  mivel az EU többször is kinyilvánította, hogy a régió európai perspektívájával összhangban álló világos európai jövőkép révén kész segítséget nyújtani Koszovó gazdasági és politikai fejlődéséhez;

E.  mivel az EU a jogállamiságot bővítési politikájának központi elemévé tette;

F.  mivel az EU kiemelte, hogy valamennyi nyugat-balkáni országban meg kell erősíteni a gazdasági kormányzást, a jogállamiságot és a közigazgatási kapacitásokat;

G.  mivel az EULEX mandátuma 2016. június 14-én lejár; mivel jelenleg folyik az EULEX Koszovó stratégiai felülvizsgálata;

1.  üdvözli az EU és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodás – mint szerződéses viszonyt létesítő első dokumentum – 2015. október 27-i aláírását, és annak a koszovói nemzetgyűlés általi gyors, 2015. november 2-i ratifikálását; hangsúlyozza, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás előkészíti Koszovó uniós integrációját, erőteljesen ösztönözni fogja a reformok végrehajtását és intézményesítését, továbbá lehetővé fogja tenni az EU-val folytatott együttműködés kereteinek létrehozását számos területen a politikai párbeszéd erősítése és a szorosabb kereskedelmi integráció céljából, emellett megerősíti a szomszédos országokkal fennálló kapcsolatokat, és segíti a régió stabilitásának biztosítását; felhívja Koszovó kormányát, hogy összpontosítson a stabilizációs és társulási megállapodás szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges átfogó reformok végrehajtására;

2.  üdvözli a nyugat-balkáni reformok és regionális együttműködés támogatását célzó csomag Bizottság általi elfogadását – ez a csomag kifejezi, hogy az EU elkötelezett ezen országok politikai és gazdasági reformfolyamatának támogatása mellett az uniós csatlakozás felé vezető útjukon;

3.  hangsúlyozza, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás célja az európai normák előmozdítása olyan területeken, mint a verseny, a közbeszerzés, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok és a fogyasztóvédelem, továbbá szabadkereskedelmi térség létrehozása, amely érzékelhető előrelépést jelentene Koszovó európai uniós gazdasági integrációja tekintetében;

4.  üdvözli a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok rendezésére irányuló folyamat keretében a megállapodások elérése terén 2015-ben elért eredményeket, tekintettel különösen a koszovói szerb többségű városok egyesületének/közösségének létrehozásáról, az energiáról és a mitrovicai hídról szóló megállapodásokra, továbbá a távközlési szolgáltatásokról szóló 2015. augusztus 25-i megállapodás, a gépjármű-biztosításról szóló 2015. júniusi és az igazságszolgáltatásról szóló 2015. februári megállapodás megszületésére; támogatja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, a Bizottság alelnöke (alelnök/főképviselő) Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok rendezése érdekében tett, folyamatos közvetítési erőfeszítéseit, mely rendezés teljes mértékű megvalósítása még nem zárult le; kéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy átfogóan értékelje az eddig aláírt valamennyi megállapodás végrehajtásának aktuális állását, figyelemmel a törvények helyben történő elfogadására, és az értékelésről tegyen jelentést az Európai Parlamentnek, valamint Koszovó és Szerbia parlamentjének; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy tárja fel a hiányosságokat, felszólítva a feleket vállalásaik teljesítésére, és felhívja Szerbiát és Koszovót, hogy tartózkodjanak a negatív retorikától, és tegyenek lépéseket valamennyi, már elért megállapodás teljes körű, jóhiszemű és időben történő végrehajtása érdekében, valamint elkötelezetten folytassák a rendezési folyamatot; hangsúlyozza, hogy a kapcsolatok rendezéséhez nélkülözhetetlen a Pristina és Belgrád közötti folyamatos és konstruktív párbeszéd, valamint az eddig elért megállapodások teljes körű végrehajtása; üdvözli a szerb és a koszovói miniszterelnök, Aleksandar Vučić és Isa Mustafa közötti párbeszéd 2016. január 27-i újraindulását; megállapítja, hogy a megbeszélés témái között szerepelt az egyetemi és szakmai diplomák kölcsönös elismerése, valamint a közúti és vasúti összeköttetések javítása; hangsúlyozza, hogy a helyben tett előrelépések a régió egésze számára előnyt jelentenek majd;

5.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nagyon magas a háború alatt eltűnt személyek száma, és kevés előrelépés történt ezen a téren; teljes körű államközi együttműködést sürget e tekintetben, szem előtt tartva, hogy a kölcsönös kiengesztelődéshez kulcsfontosságú az annak érdekében folytatott teljes körű együttműködés, hogy kiderüljön az igazság az eltűnt személyekkel kapcsolatban;

6.  tudomásul veszi az Alkotmánybíróságnak a Szerb Városok Egyesülete létrehozásáról szóló határozatát; felhív az elért megállapodások teljes körű és elkötelezett végrehajtására; felszólít a jogállamiság tiszteletben tartására, és sajnálja, hogy az ellenzéki erők a felfüggesztést nem használták fel a parlamenti párbeszéd újrakezdésére, és ösztönzi az összes politikai erőt, hogy konstruktív módon lépjenek fel országuk, annak demokratikus intézményei és polgárai érdekében; úgy véli, hogy a demokrácia szabályainak teljes körű tiszteletben tartása, a politikai párbeszéd és a zökkenőmentes parlamenti munka elengedhetetlenek a koszovói reformtervek valamennyi aspektusának végrehajtásához; határozottan elítéli a nemzetgyűlésen belüli erőszakos obstrukciót, felhív a nemzetgyűlésen belüli további erőszakos tiltakozások elkerülésére, és hangsúlyozza, hogy a nemzetgyűlésben a megválasztott parlamenti képviselőknek az intézmény iránti teljes tisztelet légkörében kell ülésezniük és eszmecserét folytatniuk; hangsúlyozza, hogy a kormánynak tiszteletben kell tartania a parlamenti állásfoglalásokat és határozatokat, és a jogalkotó szerv által előírtaknak megfelelően jelentést kell tennie, mielőtt döntene arról, hogy megállapodásokat ír alá más államokkal; üdvözli e tekintetben a kormánykoalíció, illetve az ellenzék soraiba tartozó két koszovói képviselő által 2015. november 20-án előterjesztett, jól kidolgozott javaslatot; felszólít valamennyi politikai szereplőt a politikai párbeszéd újrakezdésére annak érdekében, hogy el lehessen mozdítani az ügyet a holtpontról, és életképes megoldást lehessen találni, amellyel helyreállítható a koszovói nemzetgyűlés rendes működése; felhívja Koszovó valamennyi vezetőjét, hogy tekintsék ezt a helyzetet rendkívül fontos kérdésnek, és felelősségteljesen járjanak el, szem előtt tartva, hogy a nemzetgyűlést a koszovói nép választja, a koszovói nép érdekében; mély aggodalmának ad hangot az ismétlődő erőszakcselekmények miatt, és felszólítja a bűnüldöző szerveket, hogy feladatukat a jogi eljárásokkal teljes összhangban végezzék; aggodalommal veszi tudomásul a több parlamenti képviselő letartóztatásához vezető eseményeket, és kéri a hatalommal való visszaélés esetleges fennállásának kivizsgálását a letartóztatásokkal összefüggésben; felszólítja a koszovói nemzetgyűlést, hogy tisztázza a tagjai mentelmi jogának felfüggesztésére vonatkozó szabályokat; tudomásul veszi az ombudsman pristinai államügyészséghez intézett felhívását, amelyben kéri a 2015. november 28-i rendőrségi fellépés kivizsgálását;

7.  rámutat, hogy a nemzetgyűlésnek hatékonyabbá kell válnia és minden körülmények között be kell tartania a saját eljárási szabályzatát, továbbá a kormánynak is tiszteletben kell azt tartania; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nemzetgyűlés felügyeleti szerepét, és felszólítja különösen a nemzetgyűlést, hogy a lehető leghamarabb fogadjon el olyan jogszabályt, amely kiemelt szerepet biztosít az EU Integrációs Bizottságának Koszovó integrációs folyamatában, és biztosítja az ellenzék e folyamatba való teljes körű bevonását is; bátorítja a nemzetgyűlést, hogy vonja be a Velencei Bizottságot jogalkotó munkájába, és rendszeresen konzultáljon vele a jogszabályokról; hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell nevezni kompetens tagokat a szabályozó és felügyeleti szervekbe, érdemeken alapuló, átlátható és nem politikai indíttatású kiválasztási folyamat alapján biztosítva az államigazgatás megfelelő működését;

8.  nyugtázza, hogy öt tagállam nem ismerte el hivatalosan Koszovót, és úgy véli, hogy a további elismerések hozzájárulhatnának a régió stabilitásának erősítéséhez, valamint segítenék a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok normalizálódásának további előmozdítását, és növelnék az Európai Unió külső politikáinak hitelességét; e tekintetben örömmel nyugtázza a Koszovót el nem ismerő öt tagállam azon döntését, hogy nem gördítenek akadályt a Tanácsban a stabilizációs és társulási megállapodás jóváhagyása elé; felszólítja az összes tagállamot, hogy tegyenek meg mindent polgáraik és a koszovói polgárok közti gazdasági, személyes és társadalmi kapcsolatok kibontakoztatása érdekében, a stabilizációs és társulási megállapodás szellemében, valamint a hivatalos szerződéses kapcsolatok kiépítése céljából; üdvözli, hogy Koszovó benyújtotta az első gazdasági reformprogramot, amely az első lépést jelenti az Unióval folytatott gazdasági párbeszéd elmélyítése felé;

9.  örömmel nyugtázza a koszovói hatóságok által végzett munkát, amellyel sikerült véget vetniük a 2015 elején tetőzött irreguláris migrációs trendnek; hangsúlyozza, hogy a lakosság maradásra bírását célzó rövid távú intézkedéseket társadalmi-gazdasági fejlesztő és munkahelyteremtő intézkedéseknek kell kiegészíteniük, melyek arra bátorítják a koszovói polgárokat, hogy hazájukban maradjanak, és ott építsék fel jövőjüket; meggyőződése, hogy a vízumliberalizáció is hozzájárulna az irreguláris migráció visszaszorításához, mivel a hosszas és drága vízumigénylési procedúrákat mellőzve lehetővé tenné az emberek közötti kapcsolatok kiépülését, és ezáltal a turisztikai célú külföldi utazást, illetve a külföldön élő rokonoknál vagy barátoknál tett látogatásokat, továbbá mérsékelné az emberek bezártságérzetét is; ismételten rámutat annak potenciális veszélyére, hogy Koszovó túlságosan régóta a régió egyetlen „bezárt” és „elszigetelt” területe; felhívja továbbá Pristinát, hogy lépjen fel hatékonyan az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnszövetkezetekkel szemben; úgy véli, hogy nagyban segítené az irreguláris migráció elleni küzdelmet, ha Koszovót felvennék a biztonságos származási országok közös uniós listájára;

10.  üdvözli a vízumliberalizációs cselekvési terv végrehajtásának előrehaladását; felszólítja a hatóságokat, hogy mielőbb maradéktalanul tegyenek eleget valamennyi előírt kritériumnak; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a Koszovót érintő vízumliberalizációra irányuló tevékenységét; kész támogatni a koszovói polgárok esetében a vízummentesség alkalmazását, amint a Bizottság kellő időben úgy határoz, hogy ehhez valamennyi technikai feltétel adott, és a Tanácsot is a vízummentességi rendszer mielőbbi támogatására kéri; ugyanakkor rámutat, hogy folytatni kell az emberkereskedők és az embercsempészek felkutatását, és a velük szembeni fellépést, elrettentve őket jogellenes tevékenységüktől; sürgeti az összes uniós intézményt és különösen a Bizottságot, hogy gyorsítsák fel a Koszovóra vonatkozó vízumliberalizációs folyamatot, emellett felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy tegyenek eleget kötelezettségvállalásaiknak és alkalmazzák a fennmaradó referenciaértékeket annak érdekében, hogy Koszovóban 2016-ban életbe léphessen a vízummentesség, és ezáltal a koszovóiak közelebb kerüljenek az EU-hoz;

11.  támogatja a Koszovó uniós programokban való részvételét lehetővé tevő keretmegállapodásról szóló megbeszélések folytatását;

12.  üdvözli az emberi jogokról szóló jogszabálycsomag elfogadását, amely megerősíti az emberi jogok védelmének és tiszteletben tartásának ellenőrzésére szolgáló intézményrendszert; hangsúlyozza e jogszabályok végrehajtásának alapvető jelentőségét; különösen üdvözli az ombudsman hivatalának létrehozását és az ombudsman kinevezését, szem előtt tartva különösen a társadalmi bizalom koszovói társadalom irányában történő megteremtését; sajnálatosnak tartja azonban, hogy munkáját akadályozza a hivatal e célra alkalmatlan épületben történt elhelyezése, és felszólítja a hatóságokat, hogy mielőbb intézkedjenek róla, hogy a hivatal – a párizsi elveknek megfelelően – megfelelő épületbe költözhessen; kéri a hatóságokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az összes létező független intézmény és szabályozó testület teljes körűen megkezdje működését;

13.  aggodalommal állapítja meg, hogy a hatóságok civil társadalom tényleges bevonására irányuló politikai akarata továbbra is nagyon gyenge; kéri a hatóságokat, hogy jóhiszeműen hajtsák végre a civil társadalommal való együttműködést szabályozó jogi keretet, különösen azáltal, hogy biztosítják a közös tanácsadó bizottság számára az összes szükséges forrást; kéri az EU kirendeltségét, hogy ösztönözze e konzultációt, és szükség esetén játsszon benne közvetítő szerepet;

14.  üdvözli továbbá a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelemről szóló törvény 2015. májusi elfogadását, és az ombudsmannak adott, az esélyegyenlőségi szerv szerepének betöltésére vonatkozó megbízást; továbbra is aggasztónak tartja a – különösen az LMBTI személyeket és kisebbségi csoportokat célzó – gyűlöletbeszéddel kapcsolatos bejelentések feldolgozásának és kivizsgálásának alacsony szintjét; bátorítja az LMBTI közösség jogaival foglalkozó tanácsadó és koordinációs csoportot, hogy aktívan kövessék nyomon ezeket az ügyeket és az ezekkel kapcsolatban felmerülő aggodalmakat;

15.  üdvözli a nemek közötti egyenlőségről szóló törvény elfogadását is, és kéri a koszovói hatóságokat, hogy kezeljék elsőbbségi feladatként a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesítését, és biztosítsák, hogy a kormányszervek és a hatóságok jó példával járjanak elöl; aggasztják a törvény végrehajtását akadályozó strukturális problémák; továbbra is aggódik a nők döntéshozói pozíciókban való alulreprezentáltsága miatt; aggasztónak tartja, hogy semmilyen előrelépés nem történt a családon belüli erőszak és a nemi alapú erőszak leküzdése terén; sürgeti a hatóságokat, hogy nyilvánosan ösztönözzenek és vezessenek be védelmi mechanizmusokat és védőintézkedéseket azon nők számára, akik megtörik a csendet, és feljelentést tesznek családon belüli erőszak miatt; aggasztónak tartja az ingatlantulajdonos nők alacsony számát; felszólítja a hatóságokat, hogy tevékenyen biztosítsák a nők ingatlanhoz való jogainak megszilárdítását, többek között az összes társtulajdonos földhivatali és ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, valamint egy tájékoztató kampány lefolytatása révén;

16.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tavalyi évben szinte alig történt előrelépés a véleménynyilvánítás és a média szabadságának biztosítása területén; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az újságíróknak hivatásuk gyakorlása során erőszakkal és fenyegetésekkel kell szembenézniük, és kiemeli, hogy meg kell erősíteni az újságírók védelmét az ellenük intézett támadások szisztematikus szankcionálása, nyilvános elítélése, gyors kivizsgálása és a bírósági eljárások időben történő lefolytatása révén; hangsúlyozza, hogy további előrelépéseket kell tenni a média függetlensége terén is; felhívja a hatóságokat, hogy alapos és átfogó nyilvános konzultációs folyamatot követően sürgősen pótolják a rendszerszintű jogalkotási hiányosságokat, biztosítva a média szabadságát, különös tekintettel a média tulajdoni viszonyainak átláthatóságára és a közszolgálati műsorszolgáltató fenntarthatóságára; sürgeti a hatóságokat, hogy ténylegesen hajtsák végre a becsületsértéssel, a gyűlöletbeszéddel és a rágalmazással kapcsolatos jogszabályokat;

17.  emlékeztet arra, hogy Koszovónak és Szerbiának fenntartható megoldásokat kell találnia a menekültek tekintetében, összhangban az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) vonatkozó megállapításaival és az ENSZ lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek emberi jogi helyzetével foglalkozó különleges előadójának 2014. évi jelentésével;

18.  megjegyzi, hogy további erőfeszítések szükségesek a kisebbségvédelmi jogszabályok teljes körű végrehajtása révén a koszovói kisebbségek – többek között a roma, az askáli, az egyiptomi és a goráni közösségek – jogainak védelme és tényleges garantálása érdekében, szem előtt tartva a régióban és uniós tagállamokban alkalmazott bevált gyakorlatokat; felszólítja a nemzeti és helyi hatóságokat, hogy nagyobb erőfeszítést fordítsanak azon jogszabályok végrehajtására, amelyeket a többnemzetiségű társadalom folyamatos fejlődésének előmozdítása – különös tekintettel a kisebbségek oktatására és foglalkoztatására –, valamint a közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése céljából fogadtak el; üdvözli a „Pristinai nyilatkozatot”, amely felhívja a kormányokat, a nemzetközi, kormányközi és civil társadalmi szervezeteket, hogy a romák jogainak előmozdítása és tiszteletben tartása érdekében munkálkodva és eljárva, valamint a nyugat-balkáni cigányellenességgel szemben fellépve gondosan alkalmazzák a megkülönböztetésmentesség és az egyenlőség elvét;

19.  ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem történt érdemi előrelépés a magas szintű korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén, továbbá nem került sor a bűnvádi eljárások és ítéletek nyilvántartásának bevezetésére; hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözés továbbra is komoly aggodalomra ad okot; megjegyzi, hogy a koszovói kormánynak világos és egyértelmű jelét kell adnia annak, hogy az ország minden szinten szisztematikusan fellép a korrupció ellen; kéri a hatóságokat, hogy haladéktalanul alkalmazzanak átfogó és stratégiai megközelítést a burjánzó korrupció elleni küzdelem terén, amely továbbra is számottevően akadályozza Koszovó demokratikus, társadalmi és gazdasági fejlődését; felhívja a Koszovói Korrupcióellenes Ügynökséget, hogy indítson több vizsgálatot, és kéri az ügyészséget, hogy tegyen intézkedéseket a korrupcióellenes ügynökség által továbbított ügyek nyomán; hangsúlyozza, hogy az eljárások átláthatóvá tétele elengedhetetlen a korrupció leküzdéséhez és az alapjogok védelmének biztosításához; rámutat továbbá a politikai elit korrupcióval szembeni küzdelemben betöltött szerepére és felelősségére;

20.  üdvözli a terrorizmus leküzdésére irányuló erőfeszítések fokozását és az ez iránti erőteljes elköteleződést, és ösztönzi a korrupció elleni küzdelemre irányuló stratégia végrehajtását; sürgeti a hatóságokat, hogy kezeljék a radikalizálódás okait, különösen a fiatalok körében tapasztalt magas munkanélküliséget és erőszakos szélsőségességet; üdvözli Koszovó részvételét a terrorizmus-ellenes koalícióban, valamint a hatóságoknak a fiatalok radikalizálódásának megakadályozását célzó intézkedéseit; felhívja a hatóságokat, hogy szorosan kísérjék figyelemmel és előzzék meg a potenciális külföldi iszlám harcosok és terroristák mozgósítását; örömmel nyugtázza, hogy a koszovói alkotmány rögzíti azt az elvet, hogy Koszovó szekuláris állam, s mint ilyen, vallási kérdésekben semleges;

21.  megjegyzi, hogy a koszovói belügyminiszter szerint mintegy 300 koszovói állampolgár állt be a dzsihadisták közé Szíriában és Irakban, és sokan közülük már visszatértek Koszovóba; üdvözli a kormány által hozott intézkedéseket, amelyek börtönbüntetést irányoznak elő azon állampolgárok számára, akik terrorista tevékenységekben vettek részt;

22.  megjegyzi, hogy bizonyos jogszabályok elfogadásának köszönhetően sikerült némi előrelépést elérni az igazságszolgáltatás terén; hangsúlyozza, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni e jogszabályok konkrét és hatékony végrehajtását; ugyanakkor továbbra is rendkívül aggasztónak érzi az igazságszolgáltatás lassúságát és a feltorlódott ügyek igen nagy számát, az igazságügyi rendszer erőforráshiányát, az igazságügyi tisztviselők elszámoltathatóságának és felelősségre vonhatóságának alacsony szintjét és a bírósági struktúrák feletti politikai befolyásgyakorlás lehetőségét, amelyek vonatkozásában még nem fogadtak el megfelelő jogszabályokat, és hangsúlyozza, hogy teljesen működőképes igazságügyi rendszerre van szükség, meghatározott szabályokkal arra vonatkozóan, hogy mennyi idő alatt kell megvizsgálni a bírósági ügyeket; üdvözli az északi országrészben az igazságszolgáltatás integrációja terén tett lépéseket, nevezetesen azt, hogy több posztra koszovói szerb bírákat és ügyészeket neveztek ki; felhívja a politikai hatóságokat annak egyértelmű bizonyítására, hogy teljes mértékben támogatják a bírák és ügyészek függetlenségét, akik továbbra is ki vannak téve a folyamatban lévő nyomozati és bírósági eljárások befolyásolására tett kísérleteknek; felhívja a hatóságokat az alkotmány annak érdekében történő módosítására, hogy a Koszovói Igazságügyi Tanács tagjainak többségét – a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelően – a tagok válasszák;

23.  felhívja Koszovót, hogy kövesse az EU közös kül- és biztonságpolitikájának irányvonalait;

24.  örömmel veszi tudomásul különleges bíróság és különleges ügyészség létrehozását lehetővé tévő alkotmánymódosítások elfogadását; üdvözli, hogy lezárultak a tárgyalások Koszovó és Hollandia mint fogadó állam között, és elvárja, hogy a különleges bíróság a lehető leghamarabb teljesen működőképes legyen, és a különleges ügyészség számára biztosított legyen a megbízatása teljesítéséhez szükséges személyzet; felhívja a különleges bíróságot és a különleges ügyészséget, hogy a létrehozásukkal kapcsolatos vonatkozó alkotmányos rendelkezésekkel összhangban használják fel a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) tapasztalatait és bevált gyakorlatait; felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt az új bírósággal; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy biztosítson elegendő forrást a bíróság működéséhez;

25.  úgy véli, hogy az EULEX felülvizsgálatát és esetleges kivezetését az EUSR megbízatásának megerősítésével és kiszélesítésével párhuzamosan kell végrehajtani, hogy utóbbinak megfelelő kapacitás álljon rendelkezésére a nyomon követési, mentorálási és tanácsadási tevékenységekre, Koszovó uniós integrációjának felgyorsítására, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemre, valamint a háborús bűncselekmények ügyében indított eljárások lefolytatására; ugyanakkor felszólítja az EULEX-missziót, hogy mandátuma során fokozza az eredményességet, gondoskodjon a maradéktalan átláthatóságról és felelősségvállalásról; tudomásul veszi a Tanács 2015. decemberi következtetéseit az EULEX mandátumát illetően, és felszólítja Koszovót, hogy járuljon hozzá a megújított megbízatás EULEX általi teljes körű és akadálytalan végrehajtásához; hangsúlyozza, hogy a mandátum felülvizsgálata során figyelembe kell venni az EULEX-en belüli korrupcióra utaló állítások nyomán Jean-Paul Jacqué professzor által készített jelentésben foglalt megállapításokat és ajánlásokat; sürgeti az EULEX-et, hogy jusson megállapodásra az Egyesült Nemzetek koszovói missziójával (UNMIK) a nyitott ügyek illetékes koszovói hatóságoknak történő átadásáról; felhívja a tagállamokat, hogy rendeljenek ki jól képzett és képesített szakértőket a szükséges időre, és biztosítsák, hogy kiküldetésüket követően visszailleszkedhessenek a nemzeti szolgálatokba;

26.  sajnálja, hogy többek között Szerbia aktív aknatevékenysége következtében – ami egyébként ellentétes Szerbia jószomszédi kapcsolatok kiépítésére irányuló kötelezettségvállalásával –, valamint az UNESCO-tagállamok közötti egyetértés hiánya miatt az UNESCO elutasította Koszovó tagfelvételre irányuló kérelmét; üdvözli a prizreni történelmi örökség védelméről szóló törvény elfogadását, és felszólít annak teljes körű végrehajtására, ugyanakkor hangsúlyozza , hogy a széles körben folytatott jogellenes építkezések veszélyeztetik a város épített örökségét; üdvözli, hogy a szerb vallási és kulturális örökség részét képező, és 2004-ben sajnálatos módon lerombolt számos műemléket – köztük az ortodox katedrálist – felújították, és felhív a szerb vallási és kulturális örökség további felújítására; e tekintetben felszólítja az érintett feleket, köztük a koszovói hatóságokat, a szerb kormányt, a koszovói szerb közösséget és a szerb ortodox egyházat, hogy dolgozzanak ki rendszert Koszovó kulturális és vallási örökségének előmozdítására, védelmére és megőrzésére, mely örökséget közös európai örökségként kell kezelni; örömmel nyugtázza, hogy a koszovói alkotmány rögzíti Koszovó elkötelezettségét kulturális és vallási örökségének megőrzése és védelme iránt, és további erőfeszítésekre szólít fel az összes vallási kisebbség – köztük a koszovói keresztények – jogainak védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi és regionális szervezetekhez és mechanizmusokhoz való csatlakozást Koszovónak prioritásként kell kezelnie; ezzel összefüggésben emlékeztet a regionális együttműködésről szóló megállapodás tiszteletben tartásának fontosságára; úgy véli, hogy a Nyugat-balkáni Regionális Ifjúságügyi Együttműködési Hivatal – berlini folyamat keretében történő, sokak által tevékenyen támogatott – felállítása kedvező eredményeket fog hozni, különösen a szerbiai és a koszovói fiatalok közötti kapcsolatok tekintetében;

27.  támogatja a Nyugat-balkáni Civil Társadalmi Fórum berlini folyamat keretében történő létrehozását, amely lehetőséget kínál a régióbeli civil szervezetek képviselői számára az eszmecserére, valamint arra, hogy hangot adjanak aggodalmaiknak és konkrét ajánlásokat tegyenek le a döntéshozók asztalára, és kéri e folyamat folytatását a következő, 2016-os párizsi csúcstalálkozó alkalmával, valamint előkészítő műhelyek szervezését a régióbeli civil társadalmi szervezetek számára;

28.  üdvözli a koszovói nemzetgyűlés meghívását a Délkelet-európai Együttműködési Folyamat Parlamenti Közgyűlésének (SEECP-PA) tevékenységeiben és ülésein való, minden szintre kiterjedő és egyenlő feltételeken alapuló állandó részvételre, amelyről 2015 májusában született döntés, és úgy véli, hogy ez jelentősen hozzájárul a regionális parlamenti párbeszédhez; sajnálja, hogy a koszovói nemzetgyűlést nem fogadták be teljes jogú tagként más regionális parlamenti együttműködési kezdeményezésekbe, így a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő államok európai integrációval foglalkozó bizottságainak nyugat-balkáni konferenciájába (COSAP), valamint a gazdasági, pénzügyi és európai integrációval foglalkozó parlamenti bizottságok nyugat-balkáni hálózatába (NPC); felhívja a régió valamennyi parlamentjét, hogy alkalmazzanak inkluzívabb megközelítést a koszovói nemzetgyűlés regionális kezdeményezésekbe való felvételre irányuló kérelmeivel szemben, hozzájárulva ezáltal a regionális együttműködés erősítéséhez;

29.  felhívja Koszovót, hogy teljesítse ki a közszolgálatra vonatkozó jogszabályi keretet, és teljes körűen hajtsa végre a közigazgatási stratégiai keretet és a cselekvési tervet; kéri a hatóságokat, hogy hagyjanak fel a közigazgatás átpolitizálásával, mozdítsák elő az érdemeken alapuló szakmaiságot valamennyi közintézményben, biztosítsák a közintézmények hatékony és eredményes pénzgazdálkodását, valamint a költségvetés végrehajtása nemzetgyűlés általi ellenőrzésének átláthatóságát;

30.  rámutat arra, hogy fokozni kell azon koszovói nem kormányzati szervezetek projektjeinek támogatását, amelyek célja a jó kormányzás elveinek előmozdítása, az átláthatóság és az elszámoltathatóság fokozása, az igazságügyi rendszer intézményi mechanizmusainak erősítése, az intézményi és társadalmi demokrácia további megszilárdítása, valamint a társadalom peremére szorult csoportok és az etnikai kisebbségek jogainak védelmére és előmozdítására irányuló erőfeszítések fokozása;

31.  ismételten hangot ad aggodalmának a munkanélküliség – különösen a nők és a fiatalok körében tapasztalható – magas szintje miatt, és elítéli a nőkkel szembeni általános társadalmi és munkaerő-piaci diszkriminációt; rámutat arra, hogy jövőképet kell kínálni a koszovói fiataloknak; felszólítja Koszovót, hogy összpontosítson a munkaerő-piaci készséghiány megszüntetésére, számolja fel a potenciálisan hátrányos megkülönböztetést eredményező adminisztratív akadályokat, és javítsa az országon belül az általános üzleti környezetet, különösen a kis- és középvállalkozások számára; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson további segítséget a fiatal vállalkozóknak az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből, különös tekintettel a képzésekre és a workshopokra, valamint a know-how megosztására, beleértve az uniós tagállamok vállalkozóival folytatott kapcsolatokat megkönnyítő intézkedéseket is, és mindeközben tegyen meg mindent az agyelszívás megelőzése érdekében, különösen a stabilizációs és társulási megállapodás hatálybalépését követően;

32.  hangsúlyozza, hogy a strukturális reformok továbbra is elengedhetetlenek a potenciális növekedés fokozásához, a termelékenység fellendítéséhez, valamint a koszovói gazdaság rugalmasságának és versenyképességének javításához; helyesli a Bizottság azon következtetését, amely szerint Koszovónak meg kell erősítenie a középtávú költségvetési keretét, javítania kell az államháztartás átláthatóságát, a növekedést célzó intézkedések felé kell elmozdítania a költségvetési kiadásokat, és a termelő ágazatokba kell becsatornáznia a közvetlen külföldi befektetéseket és a kivándorlók átutalásait; felhívja Koszovót, hogy gyorsítsa fel az állami vállalatok szerkezetátalakítását, javítsa a csőd és fizetésképtelenség esetén alkalmazandó eljárásokat, valamint a hazai adóalap kiszélesítésével és a bevételek beszedésének korszerűsítésével csökkentse a vámokra való ráutaltságát;

33.  hangsúlyozza, hogy a magas munkanélküliségre és az alacsony munkaerő-piaci részvételre tekintettel elengedhetetlenek a munkaerő-piaci reformok, melyeket oktatásügyi reformoknak kell kísérniük; rámutat, hogy – különösen az egyetem előtti oktatás tantervi kereteinek megváltoztatása révén – további erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy az oktatási rendszer jobban illeszkedjen a munkaerő-piaci igényekhez; hangsúlyozza továbbá, hogy ki kell terjeszteni a szakképzési rendszert, aktív munkaerő-piaci politikákkal kiegészítve;

34.  megállapítja, hogy Koszovó a működő gazdaság kiépítésének korai szakaszában van; üdvözli, hogy történt némi előrelépés az ipar és a kkv-k területén; sürgeti a kkv-k terheinek további csökkentését, és rámutat arra, hogy be kell vezetni a kkv-kkal kapcsolatos szabályozási hatásvizsgálatot, amellett, hogy támogatni kell a jelentős hozzáadott értékkel bíró induló és innovatív vállalkozásokat, ösztönözve ezáltal a társadalmi és gazdasági előnyökkel is járó vállalkozási tevékenységet; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson további segítséget a fiatal vállalkozóknak az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz igénybevételével, beleértve az uniós tagállamok vállalkozóival való kapcsolatokat megkönnyítő intézkedéseket is, valamint Koszovó vállalkozói szövetségeinek a Fiatal Vállalkozók Európai Szövetségébe való bevonását, különösen a stabilizációs és társulási megállapodás hatálybalépését követően; sürgeti a koszovói intézményeket, hogy teremtsenek beruházásfinanszírozási lehetőségeket a szociális és fenntartható vállalkozások számára a szociális problémák okozta kihívások kezelése és a fenntartható növekedés biztosítása érdekében;

35.  ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Koszovó a lehető leghamarabb saját nemzetközi telefonos előhívószámot kapjon, ami segít majd az ország nemzetközi ismertségének javításában; felhívja a Nemzetközi Távközlési Egyesületet (ITU), hogy tegyen lépéseket a megállapodás irányába;

36.  rámutat arra, hogy a különböző személyek meghívása tekintetében – ahogy az Diković tábornok esetében is történt – tiszteletben kell tartani valamennyi közösség érzékenységét, és felszólítja a KFOR-t, hogy működjön együtt a koszovói hatóságokkal az olyan gesztusok elkerülése érdekében, amelyek sérthetik az áldozatok emlékét, és árthatnak a Pristina és Belgrád közötti párbeszédnek; emlékeztet arra, hogy mind a koszovói, mind a szerbiai összekötő irodákat minden ilyen látogatásról 48 órával előre megfelelően tájékoztatni kell;

37.  tudomásul veszi a közúti közlekedési és mobilitási infrastruktúra fejlesztését, különösen az autópályákkal összefüggésben, valamint a 2015-ös IPA II csomag elfogadását, amely magában foglalja Koszovó legjelentősebb vasúti infrastrukturális projektjét is; sajnálja ugyanakkor, hogy magasak az építési költségek; reméli, hogy az európai vasúti hálózat 10-es folyosójának koszovói részén elvégzendő korszerűsítés vonatkozásában Koszovó és az Európai Beruházási Bank által nemrégiben aláírt hitelmegállapodás lendületet adhat egy, a tömegközlekedés fejlesztésére és a vasúti infrastruktúra korszerűsítésére irányuló átfogó tervhez; e tekintetben üdvözli az Isa Mustafa és Aleksandar Vučić miniszterelnökök között 2016. január 27-én létrejött megállapodást a Koszovó és Szerbia közötti közvetlen légi és vasúti összeköttetésekről szóló megbeszélések megkezdéséről; szem előtt tartva, hogy a Bizottság az összeköttetésekre irányuló programot egyik fő prioritásává tette, és arra a régió gazdasági fejlődésének kulcsfontosságú tényezőjeként tekint, felhívja a koszovói hatóságokat, hogy biztosítsák a 2015. évi bécsi nyugat-balkáni csúcstalálkozón elfogadott, a közlekedési ágazatra vonatkozó műszaki előírások és „puha” intézkedések teljes körű és gyors végrehajtását;

38.  aggodalmát fejezi ki a koszovói energiaellátás jelenlegi kényes helyzete kapcsán, amely a mindennapi életet is negatívan befolyásolja; rámutat, hogy a villamosenergia-veszteségek és az ebből eredő kereskedelmi károk a hálózatok elavultsága miatt jelenleg rendkívül nagyok, és nagyszabású reformokra szólít fel az energiahatékonyság és az ellátásbiztonság javítása érdekében a meglévő villamosenergia-hálózat helyreállításába való beruházás révén, mivel a működő villamosenergia-hálózat előfeltétele annak, hogy hazai és külföldi vállalatok vállalkozást kívánjanak indítani Koszovóban; felhívja az Energiaszabályozó Hivatalt, hogy legyen rugalmasabb az engedélyek kiadása terén a megújulóenergia-ágazatban érdekelt új üzleti befektetők esetében; tudomásul veszi az 500 MW energiatermelő kapacitású „Új Koszovó” erőmű megépítésével kapcsolatban az egyesült államokbeli „Contour Global” vállalattal született megállapodást, és átlátható eljárást kér a projekt társadalmi és környezeti hatásvizsgálatával, maradéktalanul megfelelve az uniós előírásoknak;

39.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint Koszovó kormányának és nemzetgyűlésének.


A líbiai helyzet
PDF 272kWORD 95k
Az Európai Parlament 2016. február 4-i állásfoglalása a líbiai helyzetről (2016/2537(RSP))
P8_TA(2016)0048RC-B8-0146/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Líbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2011. szeptember 15-i(1), 2012. november 22-i(2), 2014. szeptember 18-i(3) és 2015. január 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Tanács Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő missziójának (EUBAM Líbia) létrehozásáról szóló, 2013. május 22-i 2013/233/KKBP határozatára,

–  tekintettel az EUNAVFOR MED Sophia művelet elindításáról szóló, 2015. május 18-i határozatra, mely művelet azt célozza, hogy felderítse, feltartóztassa és megsemmisítse az embercsempészek vagy emberkereskedők által használt vagy gyaníthatóan használt hajókat és felderítse az e célra használt vagy gyaníthatóan használt eszközöket;

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő), Federica Mogherini Líbiáról szóló, közelmúltban tett nyilatkozataira és különösen a 2015. április 30-i, május 26-i és 27-i, június 30-i, július 12-i, augusztus 17-i, szeptember 13-i és 22-i, október 9-i, november 19-i és 26-i, december 14-i és 17-i, valamint 2016. január 7-i, 11-i és 18-i nyilatkozataira,

–  tekintettel a Tanács Líbiára vonatkozó, 2016. január 18-i következtetéseire,

–  tekintettel a 2015. december 17-én a marokkói Skhiratban aláírt líbiai politikai megállapodásra,

–  tekintettel a Líbiáról szóló római miniszteri találkozót követően 2015. december 13-án kiadott közös közleményre, melyet aláírt Algéria, Kína, Egyiptom, Franciaország, Németország, Olaszország, Jordánia, Marokkó, Oroszország, Katar, Szaúd-Arábia, Spanyolország, Tunézia, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, az Európai Unió, az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Arab Államok Ligája és az Afrikai Unió,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a líbiai helyzetről szóló, 2015. december 23-án egyhangúlag elfogadott 2259(2015) számú határozatára,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a líbiai törzsek 2011 júliusában, Tripoliban tartott nemzeti konferenciájára, mely a polgárháború beszüntetése érdekében általános közkegyelemre vonatkozó törvény bevezetését szorgalmazta,

–  tekintettel a politikai vezetők és aktivisták 2015. március 11-i, algíri találkozójára,

–  tekintettel az Algéria, Franciaország, Németország, Olaszország, Marokkó, Spanyolország, Tunézia, az Egyesült Arab Emírségek, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok kormányai által kibocsátott, a líbiai egységkormányt támogató nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Kadhafi uralma alatt Líbia a Földközi-tenger déli partjának legnagyobb fegyvertárával rendelkezett, és a diktátor bukása óta a tiltott fegyverkereskedelem és -csempészet egyik fő forrásává, valamint a Száhil öv (Mali, Niger, Nigéria) összes terroristája és szélsőségese, továbbá a szudáni, csádi és szíriai ellenzéki mozgalmak számára beszerzési területté vált;

B.  mivel 2011 februárjában a líbiaiak az arab tavasz részeként az utcára vonultak, ami 9 hónapon át tartó polgárháború kezdetét jelentette; mivel a NATO támogatta az általános állami elnyomásnak kitett felkelőket, és e támogatás döntőnek bizonyult a Kadhafi-rezsim elűzésében;

C.  mivel a líbiai társadalom mindig – a puccs előtt és különösen azt követően – törzsi alapon szerveződött; mivel a Líbiában jelenleg uralkodó zavaros helyzetben továbbra is jelentős szerepet töltenek be az etnikai csoportok (az arab többség és az amazigh, toubou és tuareg kisebbség) közötti törzsi szövetségek;

D.  mivel számos, a Kadhafi ellen harcoló milíciába iszlamisták szivárogtak be, akik fokozatosan átvették az irányítást, és némelyikük kulcsszerepet játszott a konfliktusban; mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozatai a Dáist, az Anszár as-Saríát és az al-Kaidát – amelyek mindegyike jelen van Líbiában – terrorista szervezeteknek minősítették;

E.  mivel 2012 augusztusában az Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) egy megválasztott parlamentnek, az Általános Nemzeti Kongresszusnak (ÁNK) adta át a hatalmat, amely ideiglenes államfőt választott; mivel 2014 júniusában a szavazók új parlamentet választottak, amely mint Képviselőház lépett az ÁNK helyébe, és Tobrukba költözött; mivel a Muzulmán Testvériség által dominált egykori ÁNK röviddel ezután újra összeült, és megválasztotta saját miniszterelnökét, szembeszállva a Képviselőház hatalmával, miközben az akkoriban dúló harcokban még Tripoli, a főváros is gazdát cserélt; mivel állítólag mindkét háborús felet külső erők segítik, elsősorban Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek a Képviselőház (Tobruk) oldalán, és Törökország és Katar az új ÁNK (Tripoli) oldalán;

F.  mivel 2014 augusztusa óta mindkét politikai szerv (a nemzetközi közösség által elismert Képviselőház Tobrukban és a Tripliban alakult új Általános Nemzeti Kongresszus) azt állítja, hogy ő irányítja az országot, és mindkettőt több, különféle háttérrel rendelkező régiókkal, városokkal és törzsekkel szövetségben álló, erőteljesen felfegyverzett milícia támogatja;

G.  mivel a politikai vákuumot és a stabil kormányzat hiányát kihasználja a Dáis, amelynek sorai közt megtalálhatók az iraki és szíriai harcokból visszatérő külföldi és líbiai terroristák; mivel e visszatérők – más országokból származó dzsihádistákkal kiegészülve – 2014 novemberében elfoglalták a Bengázitól keletre található Derna városát, és hűséget fogadtak a Dáisnak; mivel ezek az erők vagy szövetségeseik azóta Dernától Tripoliig szinte az egész partvidéken – beleértve Bajdát, Bengázit, Adzsdábíját, Abugreint és Miszratát – aktívvá váltak, és teljes ellenőrzésük alatt tartanak több mint 200 kilométernyi területet Szirte városa körül, emellett kiképzőtáborral rendelkeznek Tripolitól nyugatra, a tunéziai határ mellett; mivel a Dáis helyi terrorkampányt indított – lefejezésekkel, lövöldözésekkel és bombázásokkal –, miközben területét szélesíti, megszerezte az uralmat az országút felett, és akadályozni tudja a kelet-nyugati irányú kapcsolatokat;

H.  mivel Líbiában találhatóak a Közel-Keleten kívül a Dáis legnagyobb erői, és az ország a Dáis hídfőállását képezi a Földközi-tenger déli partvidékén, a legnagyobb fenyegetést jelentve a környező, Száhil övi és szaharai országokra, valamint terrorcselekmények révén Európára nézve;

I.  mivel a Dáis nagy erőbevetéssel támadja Líbia kulcsfontosságú olajlétesítményeit hadipénztárának növelése céljából, és 2016. január 4-e óta ellenőrzése alatt tartja a jelentős keleti olajlétesítményeket al-Szidra, Rasz Lanuf és al-Brega térségében, károkat okozva a Líbia gazdasági forrásainak alapjait képező fő infrastruktúrákban, és veszélybe sodorva az ország újjáépítésére szolgáló alapvető bevételeket;

J.  mivel amióta Líbiában anarchia tombol, az ország még inkább tranzitzónává vált az Európa déli határai felé irányuló embercsempészet számára; mivel Líbia továbbra is több százezer, különböző állampolgárságú migránst és menedékkérőt fogad be, akik közül sokan tragikus körülmények között élnek, ezért célpontot jelentenek az embercsempészek számára;

K.  mivel az egész országban tovább romlik az emberi jogok helyzete, hiszen tragikus valóság a civilek, újságírók, politikai személyiségek és emberi jogi jogvédők önkényes letartóztatása és fogva tartása, a bírósági eljárás nélküli kivégzések, valamint a kínzás és az erőszak alkalmazása az összes szereplő által; mivel 2011. február 26-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) elé utalta a líbiai helyzetet; mivel továbbra is az NBB hatáskörébe tartozik az országban elkövetett emberi jogi jogsértések kivizsgálása és az elkövetők felelősségre vonása; mivel az NBB 2011. június 27-én letartóztatási parancsot adott ki Moammer Kadhafi és Szaif al-Iszlám Kadhafi ellen, és mivel a többi gyanúsított nincs a Bíróság őrizetében; mivel a líbiai hatóságok ragaszkodnak ahhoz, hogy a líbiai belső jogrendszeren belül tárgyalják őket;

L.  mivel a líbiai párbeszéd politikai vonalában a líbiai demokratizálódási folyamat legfőbb szereplői, többek között a Képviselőház, az Általános Nemzeti Kongresszus és az Átmeneti Nemzeti Tanács képviselői vettek részt; mivel más független érdekelt felek, például önkormányzatok, politikai pártok, törzsi vezetők és nőszervezetek is hozzájárultak a valódi megbékélés előmozdításához;

M.  mivel a líbiai politikai megállapodás célja a líbiai nép demokratikus jogainak biztosítása, konszenzusos kormány létrehozása a hatalmi ágak szétválasztása elvének megfelelően, valamint felhatalmazás nyújtása állami intézmények, például a nemzeti egységkormány számára; mivel a Líbia előtt álló kihívásokra tekintettel haladéktalanul létre kell hozni a nemzeti egységkormányt, amely Líbia lakosságának egésze érdekében lép fel, és lefekteti a béke, a biztonság, az újjáépítés és a fejlődés alapjait az országban;

N.  mivel a tobruki líbiai Képviselőház 2016. január 25-én elvetette az ENSZ által támogatott egységes kormányzatot, egyidejűleg jóváhagyva a líbiai politikai megállapodást, amely alapja a politikai átmenetnek az országban;

O.  mivel egy biztonságos és politikailag stabil Líbia nem csupán a líbiai polgárok, hanem az egész régió és az Európai Unió biztonságának szempontjából is elengedhetetlenül szükséges;

1.  üdvözli az ENSZ támogatásával 2015. december 17-én létrejött líbiai politikai megállapodást, teljes körű támogatásáról biztosítja az Elnöki Tanácsot, és gratulál az ENSZ-főtitkár különleges képviselője, Martin Kobler kemény munkájához;

2.  sajnálja, hogy a tobruki Képviselőház elutasította az egységes kormányra tett első javaslatot; felhívja a két fő líbiai szervet, hogy fogadják el ezt a megállapodást, amely kulcsfontosságú lépés a líbiai politikai megállapodás végrehajtása terén, és amely tükrözi azon szándékot, hogy az ország a béke és stabilitás útjára lépjen, védelmet nyújtva az összes líbiai polgárnak; nyomatékosan felhívja a tobruki Képviselőházat és elnökségét, hogy mutasson kompromisszumkészséget, és folytassa a kabinetről szóló lista megvitatását a líbiai politikai megállapodásban előirányzott nemzeti egységkormány jóváhagyása érdekében;

3.  a líbiai felek által konszenzussal kialakított nemzeti egységkormányt fogja elismerni és támogatni mint Líbia egyetlen törvényes kormányát; hangsúlyozza a politikai folyamatban való líbiai szerepvállalás és a folytonos inkluzivitás fontosságát, többek között a törzsi tanácsok konstruktív bevonása, a nők és a civil társadalom határozott részvétele, valamint a politikai és a helyi szereplőknek egy olyan alkotmány időben történő módosítása és elfogadása folyamatához való jótékony hozzájárulása révén, amely tiszteletben tartja a demokráciát, az emberi jogokat és a polgári szabadságjogokat;

4.  felszólítja a nemzetközi közösséget, az ENSZ-t, az EU-t, az Afrikai Uniót és az Arab Liga államait, hogy álljanak készen Líbia támogatására a megállapodás sikeres végrehajtása érdekében tett erőfeszítései során; elvárja, hogy a tagállamok és a nemzetközi intézmények csak a líbiai politikai megállapodás részes feleivel tartsanak fent hivatalos kapcsolatokat; kéri az Uniót, hogy vessen ki célzott szankciókat, például utazási tilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását azon egyénekkel és szervezetekkel szemben, akik vagy amelyek bojkottálják a líbiai politikai megállapodást;

5.  sajnálatát fejezi ki a külföldi szunnita pártok közötti, háború közeli állapot miatt; felhívja a régióbeli szereplőket, hogy tartózkodjanak az olyan fellépésektől, amelyek tovább mélyíthetik a jelenlegi megosztottságot, alááshatják a stabil, inkluzív és demokratikus Líbia kialakulásának folyamatát, valamint destabilizálhatják a környező országokat; megerősíti elkötelezettségét Líbia szuverenitása, területi integritása, nemzeti egysége és demokratikus átalakulása mellett;

6.  elítéli a Dáis által a líbiai nép ellen elkövetett, destabilizáló terrortámadásokat, ideértve a kisebbségek és az al-szidrai és Rasz Lanuf-i olajlétesítmények ellen elkövetett támadásokat, és minden, a stabilizálódás folyamatának megzavarására irányuló törekvést; felszólít egy nemzetközi koalíció létrehozására a Dáis növekvő líbiai jelenlétének kezelése érdekében, amely destabilizálja az országot, és nem csupán a környező, Száhil övi és szaharai országokra, hanem az EU-ra is veszélyt jelent;

7.  hangsúlyozza, hogy Líbia határainak bizonytalan volta és a központi politikai hatalom hiánya nagyban elősegítette a fegyverek elterjedését és kereskedelmét, valamint a líbiai és külföldi fegyveres csoportok szabad mozgását; aggódik amiatt, hogy a líbiai konfliktus biztonságot érintő következményei átterjednek közvetlen szomszédaira, különös tekintettel Egyiptomra és Tunéziára, valamint Algériára; úgy véli, hogy az Uniónak a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében élnie kell diplomáciai és külpolitikai eszközeivel, valamint egyéb – például kereskedelmi és együttműködési – politikáival annak érdekében, hogy ezen közel-keleti és észak-afrikai országokat a líbiai átmeneti folyamatban való pozitív szerepvállalásra ösztönözze;

8.  véleménye szerint a gazdaság helyreállítása fontos lépés Líbia demokratikus átalakulása szempontjából; teljes mértékben támogatja az új líbiai hatóságokat a líbiai nép és a kritikus gazdasági infrastruktúrák védelmének biztosítása érdekében a terrorizmus ellen folytatott küzdelmükben;

9.  emlékeztet arra, hogy a válságra adott politikai megoldásban a parlamenti dimenzió központi szerepet játszik; hangsúlyozza, hogy a Európai Parlament szervei és képviselői készek megosztani intézményi tapasztalataikat a líbiai szereplőkkel annak érdekében, hogy támogassák őket az inkluzív politikai párbeszéd folytatásában;

10.  hangot ad a líbiai migránsok, menedékkérők és menekültek sorsa feletti súlyos aggodalmának, akiknek a már eddig is elviselhetetlen helyzete folyamatosan romlik; kéri, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) erőteljesebben vegyen részt az ENSZ erőfeszítéseinek koordinálásában; felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy hatékonyan kezeljék az Észak-Afrikából, különösen Líbiából érkező, hirtelen megugró migrációs és menekülthullámok problémáját; felszólítja a líbiai hatóságokat és milíciákat, hogy biztosítsák a – különösen a migránsok számára fenntartott – fogva tartási intézményekbe való külső bejutást;

11.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamok líbiai fellépésének koordinálásáért felelős Európai Külügyi Szolgálatot, hogy erőfeszítéseiket az államépítésre és az intézményfejlesztésre összpontosítsák, valamint hogy a tagállamokkal, az ENSZ-szel, a NATO-val és a regionális partnerekkel közösen támogassák a biztonsági ágazat reformját és egy, a nemzeti egységkormány ellenőrzése alatt álló, hatékony, Líbia egész területét és annak vizeit ellenőrizni, határait pedig biztosítani képes nemzeti hadsereg és rendőrség létrehozását; hangsúlyozza, hogy az EU-nak elsőbbségi kérdésként kellene kezelnie a líbiai igazságügyi rendszer, illetve más – a demokratikus kormányzás szempontjából kulcsfontosságú területek – reformját;

12.  támogatja az EUNAVFOR MED Sophia műveletet a migrációs válság és a menekülteteket kihasználó emberkereskedők kérdésének kezelésére irányuló erőfeszítéseiben; megismétli, hogy a művelet sikere közvetlenül kapcsolódik a líbiai politikai párbeszéd fenntarthatóságához és a béke és stabilitás helyreállításához az országban; felhív egy olyan megállapodás megkötésére a nemzeti egységkormánnyal, amely az uniós misszió számára lehetővé tenné, hogy Líbia területi vizein végrehajtsa a szükséges műveleteket;

13.  nagyra értékeli, hogy az EU már rendelkezésre bocsátott egy 100 millió eurós csomagot, és készen áll az azonnali segítségnyújtásra olyan területeken, amelyeket az új líbiai nemzeti egységkormánnyal közösen határoz majd meg, annak megalakulását követően; felhívja az EU-t és az ENSZ-t, hogy készüljenek segítségnyújtási tervvel olyan területeken, mint az államépítés, a biztonság és a békefenntartás, a sürgősségi és a katasztrófareagálási képességek képzése, valamint az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása;

14.  felszólítja a tagállamokat, hogy ne önállóan lépjenek fel, hanem támogassák az alelnököt/főképviselőt egy átfogó, az UNSMIL-lel és a líbiai hatóságokkal összehangolt stratégia kialakításában az átmenet és az új líbiai kormány támogatása érdekében; úgy véli, hogy a biztonsági ágazat reformja és a lefegyverzés, leszerelés és reintegráció folyamatához kapcsolódó programok prioritást jelentenek az ország számára, és felhívja a Bizottságot, az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy álljanak készen a szükséges segítségnyújtásra ezeken a területeken, ha az új kormány kéri;

15.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzetközi közösség növelje a humanitárius finanszírozást, a líbiai konfliktus által súlyosan érintettek legsürgetőbb szükségleteinek kielégítése céljából; hangsúlyozza, hogy pénzeszközöket kell biztosítani annak elősegítése érdekében, hogy a humanitárius szervezetek jobban fel tudják mérni a helyzetet, és javítsák a helyszíni reagálási képességüket; felhívja a tagállamokat, hogy teljesítsék az Uniós Vészhelyzeti Alap Afrikáért felé tett kötelezettségvállalásaikat;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió a Mediterrán Térségért intézményének, az Arab Államok Ligájának, az Afrikai Unó Tanácsának és az ENSZ főtitkárának.

(1) HL C 51. E, 2013.2.22., 114. o.
(2) HL C 419., 2015.12.16., 192. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0028.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0010.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0272.


A szigetek sajátos helyzete
PDF 265kWORD 82k
Az Európai Parlament 2016. február 4-i állásfoglalása a szigetek sajátos helyzetéről (2015/3014(RSP))
P8_TA(2016)0049B8-0165/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. és 175. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentésre (COM(2014)0473),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A szigeteket sújtó egyedi problémák” c. dokumentumról szóló véleményére (1229/2011),

–  tekintettel a szigeti fekvés sajátos feltételei kapcsán a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000013/2016 – B8-0106/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a NUTS II és NUTS III besorolású szigetek olyan közös jellemzőkkel és sajátosságokkal bírnak, amelyek egyértelműen megkülönböztetik őket a kontinensen fekvő területektől;

B.  mivel az EUMSZ 174. cikke elismeri a szigetek helyzetére jellemző állandó természeti és földrajzi hátrányokat;

C.  mivel régiók közötti gazdasági, társadalmi és környezeti különbségek csökkentése és a többközpontú, harmonikus fejlesztés a kohézióz politika fő célkitűzései közé tartoznak, szoros összefüggésben az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításával;

D.  mivel a gazdasági válság drámai hatást gyakorolt számos tagállam nemzeti és regionális költségvetésére azáltal, hogy számos ágazatban korlátozta a rendelkezésre álló finanszírozást, illetve az állami beruházások 20%-os csökkenéséhez vezetett; mivel, amint arra a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentés is rámutat, a válság hatása súlyosan érintette számos hátrányos helyzetű régió – többek között a szigetek – potenciális fejlődését; mivel a gazdasági válság visszafordította a GDP és a munkanélküliségi ráta konvergenciájának hosszú távú tendenciáját az EU-ban, ami fokozódó szegénységhez és társadalmi kirekesztéshez vezetett, továbbá akadályozza a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósítására irányuló hosszú távú uniós célkitűzés elérését;

E.  mivel az uniós szigetek egy része egyúttal az EU külső határainál elhelyezkedő peremrégió is, és különösen ki vannak téve az Európa előtt álló olyan jelenlegi kihívásoknak, mint a globalizáció, a demográfiai tendenciák, az éghajlatváltozás, az energiaellátás, továbbá – különösen a déli államok tekintetében – a migrációs hullámok;

F.  mivel az európai szigetek hozzájárulnak az Unió sokszínűségéhez, mind környezeti (sajátos élőhelyek és őshonos fajok), mind kulturális értelemben (építészeti örökség, régészeti helyszínek, tájak, mezőgazdasági és nem mezőgazdasági jellemzők és földrajzi identitások);

G.  mivel az európai szigetek hozzájárulhatnak az Unió fenntartható fejlődésének erősítéséhez, mivel jelentős potenciállal rendelkeznek a megújuló energiaforrásokból származó energia előállítása terén a széláramlatoknak, az óceáni hullámverésnek és a napsütésnek való sajátos kitettségük miatt;

H.  mivel a szigetek régióihoz és összeköttetéseihez való hozzáférés kulcsfontosságú tényező a szigeti területek vonzóbbá tétele szempontjából a képzett munkavállalók és a vállalkozások számára; mivel beruházásokat kell vonzani, új munkahelyeket kell teremteni, és a területi folytonosság elvével összhangban csökkenteni kell a tengeri és légi úton történő személy- és áruszállítás költségeit, ugyanakkor erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy csökkentsék a tengeri és légi közlekedésből eredő kibocsátásokat és szennyezést;

I.  mivel a mezőgazdaság, állattenyésztés és halászat fontos részét képezik a helyi szigeti gazdaságoknak, amelyek az ellátás forrásait jelentik a mezőgazdasági és ipari ágazat jelentős része számára, és mivel ezen ágazatok hátrányos helyzetben vannak a hozzáférés – különösen a kkv-k esetében – hiánya, az alacsony fokú termékdifferenciálás és az éghajlati feltételek miatt;

J.  mivel az intenzív turizmus a legtöbb sziget számára a helyi gazdaság fontos eleme, de általában csak az év meghatározott időszakaira korlátozódik és a turizmus a szezonon kívül nem megfelelően megtervezett, és ez kockázatokat jelenthet a szigeti régiók környezeti szempontból fenntartható fejlesztésére nézve;

1.  ösztönzi a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikke tekintetében pontosan határozza meg, hogy milyen típusúak azok az állandó földrajzi, természeti és demográfiai hátrányok, amelyekkel a szigeti régióknak adott esetben szembe kell nézniük;

2.  kérdezi a Bizottságot, hogy hogyan kívánja végrehajtani az EUMSZ 174. cikkét a szigeti régiók természetes fejlődését, illetve gazdasági, társadalmi és területi kohéziójuk megvalósítását akadályozó állandó hátrányok tekintetében;

3.  elismeri annak fontosságát, hogy támogatást nyújtsanak a szigeti régiókban tapasztalható jelentős elnéptelenedési tendencia elleni küzdelemhez; emlékeztet arra, hogy a szigeteknek bizonyos hátrányokkal sokkal nehezebb megküzdeniük, kis méretükre és az európai kontinentális partoktól való távolságukra tekintettel;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy indítson mélyreható tanulmányt/elemzést a szigetjelleggel járó többletköltségekről a személyek és áruk közlekedési rendszere, az energiaellátás és a piaci hozzáférés tekintetében, különösen a kkv-k vonatkozásában;

5.  úgy véli, hogy szükséges a szigetek olyan fogalommeghatározása/kategorizálása, amely különbségeiken és sajátosságaikon kívül figyelembe veszi sajátos helyzetüket is; felkéri a Bizottságot az EUMSZ 174. cikke alapján, amely elismeri a szigetek sajátos helyzetét, hogy hozzon létre egy olyan homogén csoportot, amely valamennyi szigeti területet tömöríti; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a GDP mellett vegye figyelembe a többi olyan statisztikai mutatót is, amely képes tükrözni a gazdasági és társadalmi kitettséget, amely az állandó természeti hátrányokból ered;

6.  emlékeztet arra, hogy a 2006/112/EK tanácsi irányelvvel összhangban bizonyos európai szigetekre egyedi adózási szabályok vonatkoznak, állandó természeti és demográfiai hátrányaik ellensúlyozása érdekében; hangsúlyozza ezen egyedi adózási szabályok fontosságát a helyi közösségek és gazdaságok szempontjából, és kéri fenntartásukat, különösen azokban a tagállamokban, amelyek gazdasági kiigazító programokat hajtanak végre;

7.  emlékeztet különösen arra, hogy a tengeri útvonalakon keresztül jobb összeköttetésekre, a kikötőkhöz való jobb hozzáférésre és jobb légi szállítási szolgáltatásra van szükség; úgy véli, hogy különös hangsúlyt kell helyezni a közlekedési csomópontokra, az intermodális szállításra és a fenntartható mobilitásra; hangsúlyozza továbbá, hogy támogatni kell a szigeti régiók kiegyensúlyozott területi fejlődését azáltal, hogy ezekben a régiókban – amelyek távol esnek a nagyobb közigazgatási és gazdasági központoktól és nincs megfelelő hozzáférésük a közlekedéshez – előmozdítják az innovációt és a versenyképességet, illetve erősítik a helyi piacok számára való helyi termelést;

8.  hangsúlyozza, hogy a digitális képesség elengedhetetlenül fontos a szigeti régiók összeköttetésbeli hátrányainak ellensúlyozása szempontjából; hangsúlyozza, hogy infrastrukturális beruházásokra van szükség annak érdekében, hogy szélessávú hozzáférést biztosítsanak a szigeteken és biztosítsák, hogy a szigetek teljes mértékben részt vegyenek az egységes digitális piacon;

9.  emlékeztet arra, hogy a Földközi-tenger szigetei közül többre is nagy számban érkezőnek a migránsok, és ezt a helyzetet a szigeteknek kezelniük kell; hangsúlyozza, hogy egy olyan átfogó uniós megközelítésre van szükség, amely uniós támogatást nyújt és összevonja valamennyi tagállam közös erőfeszítését;

10.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden szinten biztosítsanak oktatást, többek között a távoktatási rendszerek gyakoribb használata révén; emlékeztet arra, hogy a szigeteknek az éghajlatváltozás súlyos hatásaival is szembe kell nézniük, amelyek különösen jelentős következményekkel járnak, többek között nő a természeti katasztrófák száma;

11.  hangsúlyozza, hogy amellett, hogy megszorításokkal kell szembenézniük, a szigetek területi potenciállal is rendelkeznek, amelyet lehetőségként kell felhasználni a fejlesztés, a növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából; hangsúlyozza az alacsony adókat és a bürokrácia csökkentését szolgáló szakpolitikák fontosságát, amelyek a beruházások vonzásának kulcsfontosságú ösztönzői; megemlíti ezzel összefüggésben a fenntartható turizmus szezonális turizmus melletti fejlesztését, amely során a kulturális örökség és a sajátos kézműves gazdasági tevékenységek előmozdítására kell összpontosítani; hangsúlyozza továbbá, hogy hatalmas lehetőség rejlik az óceán-, a szél- és napenergiában, illetve hogy a szigetek fontos alternatív energiaforrásokká válhatnak, az energia szempontjából a lehető legnagyobb mértékben önellátók lehetnek, és különösen olcsóbb energiaellátást biztosíthatnak az ott élők számára;

12.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza az európai strukturális és beruházási alapok, valamint más uniós eszközök közötti minden lehetséges szinergia felhasználásának fontosságát azzal a céllal, hogy ellensúlyozzák a szigetek hátrányait, és javítsák helyzetüket a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és a fenntartható fejlődés szempontjából;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy szigetekre vonatkozó uniós stratégiai keretet az adott esetben jelentős területi hatással rendelkező eszközök összekapcsolása céljából;

14.  felhívja a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy játsszanak jelentős szerepet a szigetekre vonatkozó fejlesztési stratégiákban egy olyan vertikális megközelítés segítségével, amely a szubszidiaritás elvével összhangban magában foglal valamennyi kormányzati szintet, annak érdekében, hogy biztosítsák az uniós szigetek fenntartható fejlődését;

15.  javasolja, hogy a Bizottság hozzon létre egy, a Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatósága (DG REGIO) alá tartozó, tisztviselők kisebb csoportjából álló „szigetirodát” a szigeti régiókkal kapcsolatos kérdések összehangolása és elemzése céljából;

16.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be egy közleményt, amely tartalmaz egy az uniós szigeti régiókra vonatkozó menetrendet, ezt követően pedig a bevált gyakorlatra alapozva és a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat, valamint más érdekelt szereplőket, köztük a gazdasági és szociális partnereket és a civil társadalom képviselőit bevonva készítsen fehér könyvet a szigeti régiók fejlesztésének nyomon követéséről;

17.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő egy a szigetek és hegységek európai évére vonatkozó javaslatot;

18.  felkéri a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslat kidolgozása során vegye figyelembe a szigetek sajátos helyzetét;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és a tagállamoknak.


A helyi és regionális hatóságok szerepe az európai strukturális és beruházási alapokban (ESIF)
PDF 261kWORD 77k
Az Európai Parlament 2016. február 4-i állásfoglalása a helyi és regionális önkormányzatok szerepéről az európai strukturális és beruházási alapokban (esb-alapok) (2015/3013(RSP))
P8_TA(2016)0050B8-0171/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174–178. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, és az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet (CPR)),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának 2015. július 9-i véleményére a partnerségi megállapodásokról és az operatív programokról folyó tárgyalások kimeneteléről,

–  tekintettel a Bizottságnak a „Beruházás a növekedésbe és a munkahelyteremtésbe – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i közleményére (COM(2015)0639),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a többszintű kormányzásról szóló fehér könyvére,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a helyi és regionális önkormányzatok az európai strukturális és beruházási alapokban (esb-alapok) játszott szerepére vonatkozó kérdésre (O-000012/2016 – B8-0105/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az uniós kohéziós politika a 2014–2020 közötti programozási időszakban továbbra is a fő befektetési eszközt képezi, amely az EU valamennyi régióját lefedi, és amely lehetőséget kínál a fenntartható növekedésre irányuló, nagyobb mértékben alulról felfelé építkező folyamat létrehozására, támogatva a munkahelyteremtést, a vállalkozói készséget és az innovációt a helyi és regionális gazdaságok szintjén, javítva a polgárok életminőségét és szolidaritást teremtve és fokozott fejlődést előidézve az EU régióiban;

B.  mivel a kohéziós politika célja, az EUMSZ-ben meghatározottak szerint, többek közt az uniós tagállamok és azok régiói közti gazdasági, társadalmi és területi különbségek inkluzív stratégia révén történő csökkentése;

C.  mivel (a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan) először jött létre koherens keret, a közös rendelkezésekről szóló rendelet (CPR), amely közös szabályokat fektetett le mind az öt, alábbi európai strukturális és beruházási alap (esb-alapok) számára; az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA);

D.  mivel a CPR keretében bevezetett közös stratégiai keret hozzájárul a közkiadások hatása és hatékonysága maximalizálásához és szinergiák létrejöttét teszi lehetővé az esb-alapok egyéb, az Unió által finanszírozott programokkal való kombinálása révén;

E.  mivel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra vonatkozó rendelet 7. cikke értelmében az ERFA forrásainak legalább 5%-át a fenntartható városfejlesztés integrált fellépésen keresztül történő támogatására kell elkülöníteni, melynek során a fenntartható városi stratégiák végrehajtásáért felelős városoknak, szubregionális és helyi szervezeteknek kell viselniük a felelősséget legalább a műveletek kiválasztásával kapcsolatos feladatokért;

F.  mivel a jelenlegi 2014–2020-as programozási időszakban a közösségvezérelt helyi fejlesztés és a helyi akciócsoportok szintén finanszírozásra jogosultak az ERFA és az ESZA keretében;

G.  mivel a partnerségi és többszintű kormányzás a CPR 5. cikke szerinti elvei az esb-alapok legfontosabb alapelvei közé tartoznak;

1.  hangsúlyozza a helyi és regionális hatóságok kulcsfontosságú szerepét az uniós stratégiák végrehajtásában, ugyanakkor elismeri a tagállamok közösségi csoportjaihoz tartozó érdekelt felek széles körének szerepét; úgy véli továbbá, hogy e hatóságok polgárokhoz való közelsége és a kormányzás sokfélesége helyi és regionális szinten értéket képvisel az EU számára;

2.  támogatja az esb-alapok és egyéb uniós programok közti szinergiákat és komplementaritást, amelyekben a helyi és regionális hatóságok hasznos szerepet játszhatnak a kohéziós politika céljainak elérése tekintetében; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az esb-alapok bárminemű újraprogramozását a CPR szabályokkal összhangban kell elvégezni, valamint hogy az új kezdeményezések nem gyengíthetik az esb-alapok lényegi vonásait;

3.  rámutat a megerősített partnerség elvére és az európai partnerségi magatartási kódexre, amely megállapította a helyi és regionális hatóságok jogi részvételét és minimumkövetelményeket szabott meg e hatóságok az operatív programok valamennyi előkészítési és végrehajtási szakaszában való részvétele tekintetében; elismeri, hogy bár a helyi és regionális hatóságokkal a legtöbb esetben konzultáltak a partnerségi megállapodásokról és operatív programokról szóló tárgyalások során, részvételük nem jelentett teljes partnerséget; ezért sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben teljesítsék ezeket a követelményeket és fokozzák a hiányosságok kezelésére tett erőfeszítéseiket;

4.  hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságok adminisztratív kapacitásainak növelése és strukturális hiányosságainak kezelése kulcsfontosságú mind az operatív programok programozási végrehajtási szakasza, mind az esb-alapok magasabb felhasználási arányának megvalósítása szempontjából; ezért felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a helyi és regionális hatóságok kapacitásépítési céljai, adminisztrációi és intézményei támogatást kapjanak, hogy érdemi szerepet játszhassanak a kohéziós politikában, különösen a végrehajtási feladatok az adminisztráció alacsonyabb szintjeire, különösen a városi hatóságokra való átruházása esetén;

5.  megjegyzi, hogy az uniós kohéziós politika jó példája az alulról építkező megközelítést alkalmazó, többszintű kormányzásnak, ahol a helyi és regionális hatóságok az európai strukturális és beruházási alapok igénybevétele során egyensúlyi helyzetet alakítanak ki az Unió nagyobb gazdasági, társadalmi és területi kohézióra irányuló célja és az uniós politikák területi hatása között;

6.  hangsúlyozza a közösségvezérelt helyi fejlesztési kezdeményezés fontosságát, amelyben a helyi hatóságok egymás partnerei; hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni az alulról építkező megközelítést, ugyanakkor célokat kell kitűzni a helyi és regionális szükségletekkel kapcsolatos beavatkozások tekintetében;

7.  úgy véli, hogy az új integrált területi beruházások (ITB) és a közösségvezérelt helyi fejlesztési kezdeményezések fokozatos változást hoznak a helyi érdekelt felek arra vonatkozó képességében, hogy összevonják a finanszírozási forrásokat és megfelelően célzott helyi kezdeményezéseket tervezzenek;

8.  úgy véli, hogy a többszintű kormányzás támogatja az EU alapvető politikai céljait, így a gazdasági növekedést, a társadalmi haladást és a fenntartható fejlődést, valamint hogy megerősíti az EU demokratikus dimenzióját és fokozza politikai fellépésének hatékonyságát;

9.  felhívja a figyelmet a helyi és regionális hatóságok előtt álló kihívásokra – globalizáció, éghajlatváltozás, energiabiztonság, migrációs hullámok és megnövekedett urbanizáció – figyelembe véve, hogy minden régiónak megvannak a maga egyedi szükségletei és jellemzői;

10.  meggyőződése, hogy a városi térségek egyre nagyobb szerepet játszanak a mai világban, valamint hogy az Unió politikái fontos szerepet töltenek be azon megfelelő keret létrehozásában, amelyben az európai városi térségek növekedési potenciálja kibontakozhat;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az ERFA-ra vonatkozó rendelet 7. cikkének végrehajtását, és erről tegyen jelentést a Parlamentnek;

12.  úgy véli, hogy az uniós városfejlesztési menetrend javíthatja a politikák és programok kialakítását és végrehajtását, ezáltal biztosítva ezeknek a városokra kifejtett koherensebb, támogató hatását, hozzájárulva ugyanakkor a közös európai és nemzeti célok eléréséhez, a szubszidiaritás és arányosság elvének maradéktalan betartása mellett; hangsúlyozza az Amszterdami Paktum és az általa elérni kívánt célok felé való előrelépés fontosságát; ugyanakkor megjegyzi, hogy a szűk keresztmetszetek és következetlenségek felszámolására irányuló erőfeszítéseket mind a városi, mind a vidéki térségekre hatással lévő uniós politikákra alkalmazni kellene;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is építsen a korábbi és jelenleg zajló kezdeményezésekre, köztük a nyilvános konzultációkra, azon eszközök azonosítása érdekében, amelyek a helyi és regionális hatóságok szerepének megerősítését szolgálják az esb-alapok partnerségi megállapodások és operatív programok révén történő kezelésében és végrehajtásában;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a Régiók Bizottságának, valamint a tagállamok nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.


A vallási kisebbségek ISIS általi szisztematikus tömeges meggyilkolása
PDF 283kWORD 105k
Az Európai Parlament 2016. február 4-i állásfoglalása a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett „ISIS/Dáis” általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról (2016/2529(RSP))
P8_TA(2016)0051RC-B8-0149/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira: az iraki helyzetről szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására(1), az Irakban és Szíriában uralkodó helyzetről, valamint – a kisebbségek üldözését is beleértve – az Iszlám Állam által indított offenzíváról szóló, 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(2) és különösen annak 4. bekezdésére, az „Irakról: Nők elrablása és a velük való rossz bánásmód” című, 2014. november 27-i állásfoglalására(3), az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal (ISIS) összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalására(4) és különösen annak 27. bekezdésére, az ISIS/DÁIS által a közelmúltban a Közel-Keleten, elsősorban az asszírok ellen végrehajtott támadásokról és emberrablásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(5) és különösen annak 2. bekezdésére, „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(6) és különösen annak 129. és 211. bekezdésére, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(7) és különösen annak 66. és 67. bekezdésére, „a világban zajló keresztényüldözésről azzal összefüggésben, hogy az as-Sabáb iszlamista terrorista csoport Kenyában diákokat végzett ki” című, 2015. április 30-i állásfoglalására(8) és különösen annak 10. bekezdésére, valamint a kulturális helyszínek ISIS/Dáis általi lerombolásáról szóló, 2015. április 30-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, az ENSZ védelmi felelősségre vonatkozó elvéről (R2P) szóló, 2013. április 18-i ajánlására(10),

–  tekintettel az EU szíriai és iraki regionális stratégiájáról, valamint az ISIL/Dáis jelentette veszélyről szóló 2015. március 16-i, az ISIL/Dáis által Szíriában és Irakban előidézett válságról szóló 2014. október 20-i, az Irakról és Szíriáról szóló 2014. augusztus 30-i, a Szíriáról szóló 2014. április 14-i és 2015. október 12-i, valamint az Irakról szóló 2014. augusztus 15-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásról és büntetőeljárásról szóló, 2003. május 8-i 2003/335/JHA tanácsi határozatra(11),

–  tekintettel a következőkre: az EU iránymutatásai a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről; az EU iránymutatásai a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról; az EU iránymutatásai a nők elleni erőszakról, valamint a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről; iránymutatás az EU harmadik országokra irányuló, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról; az EU iránymutatásai a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról; az EU iránymutatásai a gyermek jogainak előmozdításáról és védelméről; az EU emberi jogi iránymutatásai az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról; valamint a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló uniós iránymutatások;

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Irakról és Szíriáról szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2016. január 27-i, a Szíriában és Irakban tartózkodó külföldi harcosokról szóló, 2091(2016). sz. állásfoglalására,

–  tekintettel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2014. augusztus 25-i kijelentésére, miszerint „az iraki civil lakosság »borzalmas«, széles körű és szisztematikus üldöztetésnek van kitéve”,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Irakról és Szíriáról szóló közelmúltbeli határozataira, különösen a 2249(2015). számú, az ISIS által elkövetett közelmúltbeli terrortámadásokról szóló és a 2254(2015). számú, a szíriai békefolyamat ütemtervének támogatásáról és a tárgyalások menetrendjének meghatározásáról szóló határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2014. szeptember 3-án elfogadott, „Az emberi jogi helyzet Irakban az úgynevezett Iraki és Levantei Iszlám Állam és a hozzá társult csoportok által elkövetett visszaélések fényében” című S-22/1. sz. határozatra,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló, 1981. évi ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni, 1984. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1948. december 9-i egyezményére a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára, különösen annak 5. és 8. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadója hivatalának (OSAPG) elemzési keretére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadója és a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadója által az iraki helyzetről tett 2014. augusztus 12-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának „az iraki emberi jogi helyzetről az úgynevezett Iraki és Levantei Iszlám Állam és a hozzá társult csoportok által elkövetett visszaélések fényében” tárgyú, 2015. március 27-i jelentésére és különösen annak 16., „Az ISIL által elkövetett jogsértések: vallási és etnikai csoportok elleni támadások” című bekezdésére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkára két különleges tanácsadójának, a népirtás megelőzésével foglalkozó, illetve a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadók 2015. október 13-i nyilatkozatára a vallási alapú erőszakra uszítás szíriai eszkalálódásáról;

–  tekintettel az ENSZ Szíriai Arab Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottságának az Emberi Jogi Tanács 2015. augusztus 13-i ülésén ismertetett jelentésére, és különösen annak 165–173. bekezdéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel – ahogyan azt az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2249 (2015). számú határozata is elismeri – az úgynevezett „ISIS/Dáis” erőszakos és szélsőséges ideológiája, az általuk elkövetett terrorcselekedetek, civilek ellen irányuló folyamatos, súlyos, rendszeres és széles körű támadások, emberi jogi visszaélések és a nemzetközi humanitárius jog többek között vallási vagy etnikai alapon történő megsértése, a kulturális örökség elpusztítása, valamint a kulturális javakkal folytatott kereskedelem globális és példa nélkül álló fenyegetést jelentenek a nemzetközi békére és biztonságra;

B.  mivel az úgynevezett „ISIS/Dáis” célpontját a vallási és etnikai kisebbségek, így keresztény (káldeus, szír/asszír, melkita és örmény), jezidita, türkmén, sabak, kakae, szábeus-mandeus, kurd és síita közösségek, valamint arabok és szunnita muzulmánok alkotják; mivel sokukat megölik, lemészárolják, megverik, továbbá zsarolásnak, emberrablásnak és kínzásoknak vannak kitéve; mivel rabszolgaságra kényszerítik őket (kiváltképp a nőket és a lányokat, akiket a szexuális erőszak más formáival is sújtanak) és erőszakkal más hitre térítik át őket, valamint kényszerházasság és emberkereskedelem áldozataivá válnak; mivel gyermekek erőszakos besorozására is sor kerül; mivel mecseteket, emlékműveket, szentélyeket, templomokat és más imahelyeket, sírokat és temetőket rongálnak meg;

C.  mivel a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények, bárhol és bármikor is kövessék el őket, nem maradhatnak büntetlenül, és mivel esetükben a hathatós büntetőjogi eljárásokat nemzeti szinten hozott intézkedésekkel, a nemzetközi együttműködés fokozása, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság és a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás révén biztosítani kell;

D.  mivel a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűncselekmények aggodalommal töltik el valamennyi uniós tagállamot, amelyeknek eltökélt szándéka, hogy együttműködjenek e bűncselekmények megelőzése és elkövetőik büntetlenségének megszüntetése érdekében, összhangban a Tanács 2003. június 16-i 2003/444/KKBP közös álláspontjával;

E.  mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2249(2015). sz. határozata felhatalmazza azokat a tagállamokat, amelyeknek ez módjában áll, hogy – a nemzetközi jogban, különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvekkel és a nemzetközi emberi jogi szabályozással, a menekültügyi és humanitárius joggal összhangban – a terrorcselekmények megakadályozása és leküzdése érdekében tegyék meg az összes szükséges intézkedést az úgynevezett „ISIS/Dáis” által ellenőrzött szíriai és iraki területeken erőfeszítéseik fokozására és összehangolására;

F.  mivel a népirtás nemzetközi jogi fogalommeghatározása a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948-as ENSZ-egyezmény II. cikke szerint tartalmazza a következőket: „a következő cselekmények bármelyikének elkövetése valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával: a) a csoport tagjainak megölése; b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása; c) a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerőszakolása, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése; d) oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása; és e) a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitele”; mivel az egyezmény III. cikke szerint büntetendő nemcsak a népirtás, hanem a népirtás elkövetésére irányuló szövetkezés, a közvetlen és nyilvános felbujtás népirtás elkövetésére és a népirtásban való bűnrészesség is;

G.  mivel becslések szerint 2014 óta 5000 jeziditát öltek meg, sokakat pedig megkínoztak vagy erőszakosan áttérítettek az iszlám vallásra; mivel legalább 2000 jezidita nő él rabszolgasorban, kényszerházasságban vagy emberkereskedelem áldozatává vált; mivel hatéves lányokat erőszakoltak meg, és jezidita gyermekeket erőszakkal soroztak be az úgynevezett „ISIS/Dáis” hadseregébe; mivel egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre az úgynevezett „ISIS/Dáis” által elrabolt jeziditák tömegsírjaira vonatkozóan;

H.  mivel 2014. augusztus 6-ra virradó éjszaka több mint 150 000 keresztény menekült el az úgynevezett „ISIS/Dáis” Moszulba, Karakosba és a Ninive-fennsík más falvaiba való benyomulása elől, minden vagyonukat elrabolták, és mivel azóta lakóhelyüktől távol élnek, bizonytalan körülmények között, Észak-Irakban; mivel az úgynevezett „ISIS/Dáis” foglyul ejtette mindazokat, akik nem tudtak elmenekülni Moszulból és a Ninive-fennsíkról, és mivel nem muzulmán nőket és gyermekeket rabszolgaságra kényszerítettek, néhányukat eladták, míg másokat brutálisan meggyilkoltak, és az elkövetők erről filmfelvételt is készítettek;

I.  mivel az úgynevezett „ISIS/Dáis” 2015 februárjában az északkeleti el-Haszake tartományban, a Kabur folyó déli partján számos gazdálkodó közösséget lerohant és több mint 220 asszír keresztényt elrabolt, akik közül a mai napig csupán keveseket engedett szabadon, míg a többiek sorsa továbbra is ismeretlen;

J.  mivel egyes ENSZ-testületek, köztük az ENSZ főtitkárának a népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadója, az ENSZ főtitkárának a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadója és az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Főbiztossága számos jelentésében megállapította, hogy az úgynevezett „ISIS/Dáis” által elkövetett cselekmények háborús bűncselekménynek, emberiesség elleni bűncselekménynek és népirtásnak minősülhetnek;

K.  mivel a független nemzetközi vizsgálóbizottság dokumentálta és beszámolt arról, hogy az úgynevezett „ISIS/Dáisnak” és egyéb terrorista csoportoknak, milíciáknak és nem állami fegyveres csoportoknak az ezek tényleges irányítása alatt álló területeken ellenszegülő etnikai és vallási kisebbségeket továbbra is üldözik;

L.  mivel a védelmi felelősség (R2P) elve szerint amennyiben valamely állam (vagy nem állami szereplő) nyilvánvalóan elmulasztja lakosságának védelmét, vagy ténylegesen ilyen bűncselekményeket követ el, az ENSZ Alapokmánya értelmében a nemzetközi közösség felelőssége, hogy közösen fellépjen a lakosság védelme érdekében;

M.  mivel a nemzetközi jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy saját lelkiismerete szerint éljen, illetve szabadon rendelkezzen vallási és világnézeti meggyőződéssel és változtathassa azt; mivel a politikai és vallási vezetők feladata minden szinten, hogy küzdjenek a szélsőségek ellen, és elősegítsék az egyének és vallási csoportok közötti kölcsönös tiszteletet;

1.  emlékeztet arra, hogy határozottan elítéli az úgynevezett „ISIS/Dáist” és annak égbekiáltó emberi jogi visszaéléseit, amelyek a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútuma értelmében emberiesség elleni és háborús bűncselekményeknek minősülnek, és hangsúlyozza, hogy lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa e bűncselekményeket népirtásnak minősítse; rendkívül aggasztónak tartja, hogy ez a terrorcsoport – azon kísérleteinek részeként, hogy az ellenőrzése alatt álló területeken minden vallási kisebbséget megsemmisítsen – szándékosan a keresztény (kaldeánus, szír, asszír, melkita, örmény), jezidita, türkmén, síita, sabak, szábeus, kakae kisebbségeket és azon szunnitákat veszi célba, akik nem értenek egyet az iszlám általuk követett értelmezésével;

2.  úgy véli, hogy az üldözés, az atrocitások és a nemzetközi bűncselekmények háborús bűncselekményeknek és emberiesség elleni bűncselekményeknek minősülnek; hangsúlyozza, hogy az úgynevezett „ISIS/Dáis” népirtást követ el a keresztények, jeziditák és más olyan vallási és etnikai kisebbségek ellen, amelyek nem értenek egyet az iszlám úgynevezett „ISIS/Dáis” általi értelmezésével, és hogy ez ellen a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948. évi ENSZ-egyezmény értelmében fel kell lépni; hangsúlyozza, hogy mindazokat, akik etnikai vagy vallási okból kegyetlenkedéseket terveznek, ezekre felbujtanak, ilyeneket elkövetnek vagy megkísérelnek elkövetni, támogatnak vagy ezekben bűnrészesként részt vesznek, bíróság elé kell állítani és ellenük háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények és népirtás elkövetéséért büntetőeljárást kell lefolytatni;

3.  nyomatékosan felhívja a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló, 1948. december 9-én Párizsban aláírt ENSZ-egyezmény és az egyéb vonatkozó nemzetközi megállapodások részes feleit, különösen az Unió tagállamait, hogy saját területükön belül előzzék meg a háborús bűnöket, az emberiesség elleni bűncselekményeket és a népirtást; nyomatékosan felszólítja Szíriát és Irakot, hogy fogadják el a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát;

4.  nyomatékosan kéri az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjait, hogy támogassák, hogy a Biztonsági Tanács a Nemzetközi Büntetőbírósághoz utalja az ügyet az úgynevezett „ISIS/Dáis” által Irakban és Szíriában keresztények, jeziditák és más vallási és etnikai kisebbségek ellen elkövetett jogsértések kivizsgálása céljából;

5.  nyomatékosan felszólítja az ENSZ népirtás bűntette megelőzéséről és büntetéséről szóló, 1948. évi egyezményének, valamint a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások megelőzését és büntetését célzó más nemzetközi megállapodások szerződő feleit, különösen azon országok illetékes hatóságait és állampolgárait, amelyek ezeket a bűncselekményeket bármilyen módon támogatják, vagy e bűncselekményekkel kapcsolatban együttműködnek, vagy ezeket a bűncselekményeket finanszírozzák, vagy e bűncselekményekben bűnrészesek, hogy maradéktalanul tegyenek elehet az egyezmény, valamint a többi nemzetközi megállapodás értelmében fennálló jogi kötelezettségeiknek;

6.  nyomatékosan felszólítja azon országok illetékes hatóságait, amelyek ezeket a háborús bűncselekményeket, emberiség elleni bűncselekményeket és népirtásokat közvetlenül vagy közvetetten bármilyen módon támogatják, azokkal kapcsolatban együttműködnek, azokat finanszírozzák vagy azokban bűnrészesek, hogy maradéktalanul tegyenek eleget a nemzetközi jog szerinti jogi kötelezettségeiknek, és hagyjanak fel ezzel az elfogadhatatlan magatartással, amely hatalmas károkat okoz az iraki és a szíriai társadalomnak, továbbá súlyosan destabilizálja a szomszédos országokat, valamint a nemzetközi békét és biztonságot;

7.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2253(2015). sz. határozata azt a jogi kötelességet rótta az ENSZ tagállamaira, hogy tiltsanak be bárminemű segítséget – különösen fegyverszállítást és pénzügyi támogatást, beleértve az illegális olajkereskedelmet – az úgynevezett „ISIS/Dáisnak” és más terrorista szervezeteknek, és nyomatékosan felhívja őket, hogy az ilyen jellegű támogatást nemzeti jogukban minősítsék bűncselekménynek; emlékeztet arra, hogy amennyiben egyes ENSZ-tagállamok nem ennek megfelelően járnának el, az a nemzetközi jog megsértésének minősülne, és a többi ENSZ-tagállamot jogilag kötelezné az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatának végrehajtására, azaz a felelős személyek és szervezetek bíróság elé állítására;

8.  a leghatározottabban elítéli a vallási és kulturális helyszínek és tárgyak úgynevezett „ISIS/Dáis” általi elpusztítását, ami valamennyi szíriai és iraki lakos, valamint az egész emberiség kulturális öröksége elleni támadásnak minősül; felszólít minden államot a bűnügyi nyomozás és az igazságügyi együttműködés erősítésére annak érdekében, hogy azonosítani lehessen a Szíriában, Irakban és a tágabb értelemben vett közel-keleti és észak-afrikai régiókban található, az egész emberiség kulturális örökségéhez tartozó kulturális javakkal való tiltott kereskedelemért és a kulturális örökség károsításáért vagy megsemmisítéséért felelős csoportokat;

9.  nyomatékosan felhívja a nemzetközi közösség országait, különösen az Unió tagállamait, hogy tevékenyen vegyenek részt a radikalizálódás elleni küzdelemben, valamint hogy javítsák jogi és igazságszolgáltatási rendszereiket annak érdekében, hogy megakadályozzák az úgynevezett „ISIS/Dáis” szervezethez csatlakozni és az emberi jogi normák és a nemzetközi humanitárius jog megsértésében részt venni kívánó állampolgáraik utazását, illetve – amennyiben utazásukra mégis sor kerül – biztosítsák, hogy a lehető leghamarabb büntetőjogi eljárás induljon ellenük, többek között internetes gyűlöletkeltés és a bűncselekmények elkövetésének támogatása miatt;

10.  kéri az Uniót, hogy hozza létre a vallás és meggyőződés szabadságával foglalkozó, állandó különleges képviselő tisztségét;

11.  elismeri és támogatja valamennyi etnikai és vallási kisebbség, valamint más, Irakban és Szíriában élő személy elidegeníthetetlen jogát arra, hogy továbbra is méltóságban, egyenlőségben és biztonságban élhessen saját történelme és hagyományai szerinti szülőföldjén, és teljes körűen és szabadon gyakorolhassa vallását és meggyőződését anélkül, hogy bármilyen kényszert, erőszakot vagy megkülönböztetést kellene elviselnie, valamint követeli, hogy e jogot mindenki tartsa tiszteletben; úgy véli, hogy a keresztények, jeziditák és a térségben élő más közösségek szenvedéseinek és tömeges elvándorlásának megakadályozása érdekében elengedhetetlen a térség politikai és vallási vezetőinek világos és egyértelmű nyilatkozata, amelyben támogatják további jelenlétüket, valamint országaik állampolgáraiként teljes és azonos jogaikat;

12.  kéri a nemzetközi közösséget, többek között az Unió tagállamait, hogy biztosítsák a szükséges biztonsági feltételeket és kilátásokat mindazok számára, akik hazájuk elhagyására kényszerültek vagy akiket erőszakkal kitelepítettek, valamint a lehető leghamarabb léptessék érvénybe jogukat arra, hogy visszatérhessenek hazájukba, megőrizhessék otthonaikat, földjeiket, ingatlanaikat és vagyontárgyaikat, valamint templomaikat, illetve vallási és kulturális helyszíneiket, valamint hogy méltóságteljes életük és jövőjük legyen;

13.  elismeri, hogy a vallási és etnikai csoportok folyamatos üldözése a Közel-Keleten hozzájárul a tömeges migrációhoz és a belföldi lakóhelyelhagyáshoz;

14.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek védelmet és támogatást – többek között katonai védelmet és segítséget – kell nyújtania a Közel-Keleten az úgynevezett „ISIS/Dáis” és más terrorista csoportok célpontját képező emberek, például az etnikai és vallási kisebbségek számára, valamint hogy biztosítani kell részvételüket a jövőbeli tartós politikai megoldásokban; felszólítja a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy tartsák tiszteletben az egyetemes emberi jogokat, és segítsék elő a humanitárius segítség és támogatás összes lehetséges csatornán keresztüli nyújtását; kéri humanitárius folyosók kialakítását; úgy véli, hogy az ENSZ-felhatalmazással rendelkező erők által védett, biztonságos menedéknek számító területek hozzájárulhatnak a szíriai és iraki konfliktus elől menekülő milliók ideiglenes védelme mint hatalmas kihívás megoldásához;

15.  megerősíti, hogy teljes mértékben és tevékenyen támogatja a nemzetközi diplomáciai erőfeszítéseket és Staffan De Mistura ENSZ-különmegbízott munkáját, amelynek célja, hogy az elkövetkezendő napokban Genfben az összes globális és regionális fél részvételével tárgyalásokat indítson, valamint támogatja a helyi tűzszünetekre irányuló javaslatait; felszólítja az Uniót és a nemzetközi közösséget, hogy gyakoroljanak nyomást az összes adományozóra, hogy azok teljesítsék vállalásaikat és teljes mértékben kötelezzék el magukat a fogadó országok pénzügyi támogatása mellett, különösen a szíriai adományozók 2016. február 4-én Londonban tartandó konferenciájára való tekintettel;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Szíria kormányának és parlamentjének, Irak kormányának és képviselőtanácsának, a kurdisztáni regionális kormánynak, az Iszlám Együttműködés Szervezetének (OIC), az Öböl-menti Együttműködési Tanácsnak (ÖET), az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlésének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0171.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0027.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0066.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0040.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0071.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0076.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0079.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0178.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0179.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0180.
(11) HL L 118., 2003.5.14., 12. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat