Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU dömpingellenes szabályozására (az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet(1)),

–  tekintettel a Kína Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió és Kína a világ legjelentősebb kereskedelmi hatalmai közé tartoznak, mivel Kína az EU második, míg az EU Kína első legnagyobb kereskedelmi partnere, a két fél közötti kereskedelmi forgalom pedig jóval meghaladja a napi egymilliárd eurót;

B.  mivel 2015-ben az EU-ba irányuló kínai beruházások első alkalommal haladták meg az EU Kínába irányuló beruházásait; mivel a kínai piac számos uniós ipar és a márka számára a jövedelmezőség fő mozgatója volt;

C.  mivel amikor Kína csatlakozott a WTO-hoz, egy a csatlakozás érdekében hozott rendelkezés lehetővé tette a dömpingérték számításának egyedi módját, amelyet a csatlakozási jegyzőkönyv 15. szakasza rögzített, és amely a kínai behozatal eltérő kezelésének alapjául szolgál;

D.  mivel a kínai termékek behozatalával kapcsolatos, 2016 decembere után követendő eljárásokra vonatkozó bármely döntésnek biztosítania kell az uniós jog a WTO-szabályoknak való megfelelését;

E.  mivel a Kína WTO-hoz történő csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszának 2016 után hatályban maradó rendelkezései jogi alapot biztosítanak arra, hogy 2016 után a Kínából származó behozatalra nem szabványos módszert alkalmazzanak;

F.  mivel – a kínai gazdaságra gyakorolt állami befolyás jelenlegi mértékéből adódóan – a cégek árra, költségekre, outputra és inputra vonatkozó döntései nem felelnek meg a kínálatot és a keresletet tükröző piaci jelzéseknek;

G.  mivel Kína a csatlakozási jegyzőkönyvében többek között kötelezettséget vállalt annak lehetővé tételére, hogy az ország által alkalmazott valamennyi árat piaci erőviszonyok határozzák meg, és mivel az EU-nak biztosítania kell, hogy Kína teljes mértékben megfeleljen a WTO-megállapodás alapján fennálló kötelezettségeinek;

H.  mivel Kína többletkapacitásai máris jelentős szociális, gazdasági és környezeti következményekkel járnak az EU-ban, amit jól mutat például az uniós acélágazatra – különösen az Egyesült Királyságban – a közelmúltban gyakorolt káros hatás, és mivel a piacgazdasági státusz megadásának jelentős szociális hatásai lehetnek az uniós munkahelyekre nézve;

I.  mivel a jelenleg hatályos 73 uniós dömpingellenes intézkedésből 56 vonatkozik a kínai behozatalra;

J.  mivel a Kínának esetleg megadandó piacgazdasági státusszal kapcsolatosan nemrég végrehajtott nyilvános konzultáció további hasznos információkat szolgáltathat a kérdés kezeléséhez;

K.  mivel a Bizottság 2012. október 10-i, „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című közleménye (COM(2012)0582) azt tűzi ki célul, hogy az ipar az EU GDP-jéhez való hozzájárulása 2020-ra elérje a 20%-ot;

1.  újólag felhívja a figyelmet az EU Kínával való partnerségének fontosságára, melyben fontos szerep jut a szabad és tisztességes kereskedelemnek és beruházásoknak;

2.  hangsúlyozza, hogy Kína nem piacgazdaság, és hogy a piacgazdaságok meghatározása céljából az EU által felállított öt kritérium még nem teljesült;

3.  sürgeti a Bizottságot, hogy egyeztessen – a következő G7 és G20 csúcstalálkozó keretében is – az EU legnagyobb kereskedelmi partnereivel arról, hogy miképpen lehetne a legmegfelelőbben elérni azt, hogy a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakasza valamennyi, 2016 után érvényben maradó rendelkezésének jogi érvénye nemzeti eljárásaikban is maradéktalanul megjelenjen, valamint hogy ellenezze a piacgazdasági státusz Kínának való bármely egyoldalú megadását;

4.  hangsúlyozza, hogy a következő EU-Kína csúcstalálkozón meg kell vitatni a piacgazdasági státusz kérdéskörét;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye kellőképpen figyelembe az uniós iparágak, a szakszervezetek és más érintett szereplők által kifejezett aggodalmakat, amelyek az uniós munkahelyekre, a környezetre, a szabványokra és a fenntartható gazdasági fejlődésre, illetve az uniós ipar egészére gyakorolt hatásokra vonatkoznak valamennyi érintett gyártási ágban, és ebben az összefüggésben gondoskodjon az uniós munkahelyek védelméről;

6.  meggyőződése, hogy mindaddig, amíg Kína nem teljesíti az ország piacgazdasággá minősítéshez szükséges öt uniós feltételt, az EU-nak nem szabványos módszert kell alkalmaznia a kínai behozatallal kapcsolatos dömpingellenes és szubvenció-ellenes vizsgálatok során az ár-összehasonlíthatóság meghatározásakor, teljes mértékben követve és tiszteletben tartva a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszának azokat a részeit, amelyek elegendő teret hagynak a nem szabványos módszer alkalmazására; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ennek az elvnek megfelelő javaslatot;

7.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az EU piacvédelmi eszközeinek általános reformjára van szükség annak garantálása érdekében, hogy az uniós ipar – a WTO szabályainak megfelelően – Kína és más kereskedelmi partnerek egyenlő feleként léphessen fel; felszólítja a Tanácsot, hogy mielőbb jusson megállapodásra a Parlamenttel az uniós piacvédelmi eszközök modernizálásával kapcsolatban;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 343., 2009.12.22., 51. o.