Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2038(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0217/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0217/2016

Viták :

PV 04/07/2016 - 17
CRE 04/07/2016 - 17

Szavazatok :

PV 05/07/2016 - 4.4
CRE 05/07/2016 - 4.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0298

Elfogadott szövegek
PDF 404kWORD 157k
2016. július 5., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Szociális és környezetvédelmi normák, emberi jogok, és vállalati felelősségvállalás
P8_TA(2016)0298A8-0217/2016

Az Európai Parlament 2016. július 5-i állásfoglalása a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról (2015/2038(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 11., 153., 191., 207. és 218. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 21., 28., 29., 31. és 32. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság közleményére: A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé (COM(2015)0497),

–  tekintettel a 10. WTO Miniszteri Konferencia végkövetkeztetéseire (MC10)(1),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra (2015. november 30-tól december 11-ig)(2),

–  tekintettel az emberi jogoknak és a demokráciának a világban fennálló helyzetéről szóló, 2014. évi éves uniós jelentésre(3),

–  tekintettel „Az emberi jogok központi szerepének megőrzése az uniós menetrendben” című, a 2015–2019-es időszakra szóló, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel az emberi jogok hatásainak elemzésére vonatkozó irányelvekre a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezések hatásvizsgálataiban(4),

–  tekintettel az Európai Parlament Tematikus Főosztálya által 2015-ben közzétett, „Emberi jogi és demokráciazáradékok nemzetközi megállapodásokban” című tanulmányra,

–  tekintettel az ENSZ közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott állásfoglalásra: Világunk átalakítása: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend(5)

–  tekintettel az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról szóló, 2005. december 20-i 2173/2005/EK tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló, 2012. október 25-i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaira(8),

–  tekintettel az OECD-nek a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló útmutatására(9),

–  tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló, 2015. július 14-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2015)0144),

–  tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011-14)” című közleményére (COM(2011)0681),

–  tekintettel az UNCTAD fenntartható fejlődést szolgáló beruházáspolitikai keretére (2015)(10),

–  tekintettel az Európai Parlament Tematikus Főosztálya által kiadott „Az EU kereskedelempolitikája: a nemi aspektus figyelmen kívül hagyásától a nemek közötti egyenlőség figyelembevételéig’ című tanulmányra,

–  tekintettel a demokratikus és méltányos nemzetközi rend előmozdításával foglalkozó független szakértő negyedik jelentésére – az ENSZ főtitkárának 2015. augusztus 5-én a közgyűléshez benyújtott megjegyzése (A/70/285),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az ENSZ 64/292. számú határozatára, amelyben az Egyesült Nemzetek közgyűlése alapvető emberi jogokként ismeri el a vízhez és a szennyvízelvezetéshez való jogot, és deklarálja azt is, hogy a vízhez és a szennyvízelvezetéshez való jog elengedhetetlen minden emberi jog érvényesüléséhez,

–  tekintettel a Right2Watereurópai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel „a nemzetközi kereskedelempolitikáról az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya által 2014-ben közzétett, „A nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Parlament bizottságaiban és küldöttségeiben” című tanulmányra,

–  tekintettel az Emberi Jogi Tanács 26/9. számú állásfoglalására(15), amelyben úgy döntött, „hogy létrehoz egy nyitott, kormányközi munkacsoportot, amely a transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozik az emberi jogok tekintetében, és amelynek az lesz a feladata, hogy kidolgozzon egy nemzetközi szinten kötelező érvényű dokumentumot, amely a nemzetközi emberi jogi jogszabályok területén szabályozza a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységeit”,

–  tekintettel az Unió 978/2012/EU rendeletben előírt, megreformált általános vámkedvezmény-rendszerére (GSP),

–  tekintettel „az általános vámkedvezmény-rendszerről a 2014–2015-ös időszakra vonatkozóan” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági jelentésre (COM(2016)0029),

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre, a multinacionális vállalatoknak szóló OECD-iránymutatások felülvizsgált változatára, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozatra, a Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács keretrendszerére, az ENSZ Globális Megállapodásának tíz alapelvére, és a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabványra,

–  tekintettel a kellő gondosságról szóló, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket előmozdító francia törvénytervezetre, valamint Juncker elnök G7-csúcstalálkozón tett nyilatkozatára;

–  tekintettel a jelenleg az ENSZ Felelős Befektetési Elvei (PRI) és az ENSZ Globális Megállapodás keretében zajló „Hosszú távú értékteremtés a vállalatok és befektetők számára” elnevezésű projektre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0217/2016),

A.  mivel a Parlament a Bizottság részére ajánlásokat adott ki a szociális és környezetvédelmi normákra, az emberi jogokra és a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozóan 2010-ben; mivel ezen ajánlások közül számosat megvalósítottak, de voltak olyanok is, amelyeket nem;

B.  mivel a Parlament társjogalkotóként jár el az Unió közös kereskedelmi politikájának végrehajtását meghatározó keretre vonatkozó intézkedések esetében; mivel az Unió által megtárgyalt kereskedelmi valamennyi megállapodás ratifikálásához szükség van a Parlament jóváhagyására, mivel a Parlament ajánlásainak megvalósítása ezért elengedhetetlenül szükséges a Bizottság által a közös kereskedelmi politika területén vállalt bármely kezdeményezés sikerének biztosítása érdekében;

C.  mivel a kereskedelem kiemelt szerepet játszik az üzleti lehetődések népszerűsítésében, a jólét megteremtésében és a foglalkoztatás arányának növelésében, továbbá előmozdítja a gazdasági fejlődést, a társadalmi előrehaladást, az életszínvonal és az életminőség javulását, valamint az emberi jogi normák hosszú távon történő javítását;

D.  mivel az Unió kiemeli szilárd, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiájában is megerősített kötelezettségvállalását a fenntartható fejlődés, az emberi jogok és jó kormányzás olyan ösztönzők általi elősegítése mellett, mint amilyen a GSP+ és a preferenciális piaci hozzáférésről szóló rendelkezések az olyan országokban, amelyek elkötelezték magukat az azon területekre vonatkozó fő nemzetközi egyezmények végrehajtása mellett;

E.  mivel az EU képes pozitívan hozzájárulni az emberi jogok fokozottabb tiszteletben tartásához, valamint a fenntartható fejlődéshez globálisan a kereskedelmi politikáján keresztül; mivel a Bizottságnak e célt szem előtt tartva kell folytatnia tevékenységeit; mivel a kereskedelmi és befektetési megállapodások hatást gyakorolnak az emberi jogokra és a fenntartható fejlődésre, ezért úgy kellene megtervezni azokat, hogy támogassák a társadalmi és környezetvédelmi haladást, garantálva, hogy az európai normák ne csökkenjenek, valamint hogy az emberi jogokat, a szociális és környezetvédelmi normákat tiszteletben tartsák;

F.  mivel a nemzetközi vállalatok kereskedelmi tevékenysége és külföldi beruházásai hozzájárulnak az emberi és szociális jogok, valamint a munkavállalói jogok iránti nagyobb elkötelezettséghez azokban az országokban, ahol a vállalatok tevékenységet végeznek;

G.  mivel a Parlament hozzájárulása ajánlásainak hatékony végrehajtása tükrében mérhető; mivel a megállapodások megvalósítását rendszeresen nyomon kell követni annak ellenőrzése érdekében, hogy a kereskedelmi megállapodásokban vállalt célokat és kötelezettségeket, elsősorban az emberi jogok védelme terén betartják-e;

H.  mivel az EUMSZ 208. cikke szerint az Uniónak és tagállamainak törvényes kötelessége politikáit összehangolni a fejlesztési célokkal;

I.  mivel a új kereskedelmi és befektetési stratégiára irányuló, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című javaslata elismeri a kereskedelem, az emberi jogok, valamint a társadalmi és környezetvédelmi normák közötti kapcsolatot, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket a jogokat és normákat az uniós gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szerves részévé kell tenni;

J.  mivel a transznacionális globális kiskereskedők és vállalkozások felelősséget viselnek azért, hogy elősegítsék a termelő országokban a munkakörülmények és a bérek javítását;

K.  mivel a nők jogai az emberi jogok részét képezik; mivel a nemek közötti egyenlőség kérdése a kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlesztéséről szóló fejezetek közé tartozik; mivel a kereskedelmi és beruházási megállapodások konkrét hatásai a nemek közötti egyenlőtlenség miatt másképp érintik a nőket, mint a férfiakat, és mivel a fenntartható és inkluzív fejlődésnek, növekedésnek és a kereskedelmi megállapodásoknak ki kell térniük az emberi jogokra (a különböző nemek szempontjából is);

L.  mivel a 2030-as fenntartható fejlődési ütemterv elismeri a kereskedelmi politikák jelentős befolyását, amit a céljai megvalósítására gyakorolnak azzal, hogy számos politikai területet lefednek, így például a származási szabályokat, az élelmiszerek és az árupiacok szabályozását és a nemek közötti egyenlőséget;

M.  mivel annak lehetősége, hogy a GSP és a GSP+ rendszerrel biztosítható az emberi és munkajogi egyezmények ratifikálása és végrehajtása a fejlődő országokban, javítható azzal, ha a gazdasági ösztönzőket az alapvető emberi és munkajogi egyezmények tényleges elfogadásához és megvalósításának folyamatos felügyeletéhez kötjük;

N.  mivel a Rana Plaza katasztrófa eredményeként az Unió a bangladesi kormánnyal és az ILO-val együttműködve globális megállapodás hozott létre a munkajogok és gyári biztonság növelésére Bangladesben, melynek célja a munka-, egészségügyi és biztonsági körülmények javítása a dolgozók számára; mivel ezen erőfeszítéseknek köszönhetően a közvélemény jobban odafigyel e kérdéskörre, továbbá innovatív megoldások születtek a kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kérdésekben, mint amilyen például a bangladesi tűz- és épületbiztonsági egyezmény;

O.  mivel a magánszektornak az állami szektorral együtt elő kell segítenie a fenntartható fejlődést; mivel a vállalatoknak mind szociális, mind ökológiai szempontból felelősen kell eljárniuk; mivel az Unió új generációs kereskedelmi és beruházási megállapodásainak fenntartható fejlődésről szóló fejezetei a megállapodásban részes felektől az emberi jogok, valamint a szociális és környezetvédelmi normák védelmére, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó kötelezettségek vállalását és betartását kérik; mivel ezek a fejezetek rámutattak, hogy az EU egymást követő kereskedelmi megállapodásainak törekvései eltérő szintűek; mivel a Bizottságot a lehető legmagasabb szintű törekvések megvalósítására kell ösztönözni;

P.  mivel a Bizottság 2015-ös, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiája a kereskedelmet és a fenntartható fejlődést az Unió elsődleges céljává teszi; mivel ahhoz, hogy ez a stratégia megfelelő lökést tudjon adni a kereskedelemnek és a fenntartható fejlődésnek, a Bizottságnak ezt a rendkívül üdvözlendő törekvését határozott és tényleges intézkedésekké kell alakítania;

Q.  mivel az ENSZ Felelős Befektetési Elvek és az ENSZ Globális Megállapodása „hosszú távú értékteremtés a vállalkozások és a befektetők számára” című projektje tanúsítja, hogy Európa és a világ gazdaságának fellendülése összeegyeztethető a szociális igazságosság, a környezeti fenntarthatóság és az emberi jogok tiszteletben tartásának elvével, sőt ezek kölcsönösen erősítik egymást;

R.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke kimondja, hogy a „közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”;

S.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikke megerősíti, hogy az Európai Unió külső fellépései olyan elvekre épülnek, mint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek;

T.  mivel egyrészt a kereskedelem és az emberi jogok, másrészt a társadalmi és környezetvédelmi normák közötti kapocs az uniós gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szerves részévé vált; mivel az Unió emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos politikáját a harmadik országokban továbbra is érvényesíteni kell a külső dimenzióval bíró egyéb uniós politikák, többek között a kereskedelempolitika révén; mivel az Uniónak fel kell használnia a kereskedelmi politikát arra, hogy magas szintű globális normákat érvényesítsen az emberi és szociális jogok, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem terén;

U.  mivel a kereskedelempolitika és az ambiciózus kereskedelmi megállapodások előmozdítják és megerősítik a globális szabályokon alapuló kereskedelmi rendszert; mivel a kereskedelmi megállapodások megkötése előtt megbízható és átlátható módon meg kell vizsgálni az emberi jogi kérdéseket; mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek a többi vonatkozó eszközzel együtt – beleértve a vállalatok társadalmi felelősségvállalását is – a kereskedelempolitikával kapcsolatos emberi jogi rendelkezések előmozdítását célozzák;

V.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2014. június 26-án határozatot fogadott el egy nemzetközi kormányközi munkacsoport felállításáról, melynek feladata, hogy elindítsa a transznacionális és egyéb vállalatok tevékenységét a nemzetközi jog keretében szabályozó, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kialakításához vezető folyamatot;

W.  mivel a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és az üzleti világ – amennyiben rá van kényszerítve az emberi jogok tiszteletben tartására – fontos szerepet játszhat az emberi jogok, a demokrácia, a környezetvédelmi normák és a vállalati felelősségvállalás előmozdításában; mivel az Unió vezető szerepet játszott egy sor olyan globális kezdeményezés megtárgyalásában és végrehajtásában, amely a globális felelősségre irányul, amely együtt jár a nemzetközi normák – köztük a társadalmi igazságosság, a környezeti fenntarthatóság és az emberi jogok – tiszteletben tartásával; mivel elismert tény, hogy a globális tevékenységet folytató, és például a megkülönböztetéstől mentes vállalati kultúra alkalmazásával példát mutató európai vállalatok hosszú távon pozitív hatást fejtenek ki az emberi jogok terén; mivel az emberi jogok védelmén és érvényesítésén alapuló kereskedelmi kapcsolatok megerősítése a kölcsönös megértést és az olyan közös értékeket erősíti, mint a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása;

Általános elvek

1.  arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos megközelítést integrálják valamennyi szakpolitikájukba, ideértve az EU kereskedelmi stratégiáját is, valamint garantálják többek között a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménynek (CEDAW) való hatékony megfelelést; arra kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőséggel összefüggő vetületeket az Unió kereskedelmi stratégiájának hatásvizsgálata során a nők jogai tekintetében, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy a hatályos kereskedelmi és beruházási megállapodásokat módszeresen értékelje a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatások azonosítása érdekében;

2.  arra kéri a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb koherenciát a fejlesztés tekintetében, biztosítsa a szakpolitikák hatékony értékelését és a fejlesztéstámogatási és a kereskedelmi politika közötti koordinációt, tovább segítse elő, hogy valamennyi részes fél tartsa tiszteletben az emberi jogokra, a nemek közötti egyenlőségre, a munkajogra és a környezet védelmére vonatkozó nemzetközi normákat;

3.  kéri az EU-t, hogy játsszon aktív szerepet az ENSZ közgyűlésének hetvenedik ülésén elfogadott, a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja 17 fenntartható fejlesztési céljának megvalósításában;

4.  arra kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy kötelező érvényű intézkedésekkel biztosítsák, hogy a vállalatok ott fizessenek adót, ahol a gazdasági tevékenységek lezajlanak és az érték létrejön, valamint hogy támogassák a magánszektor országonkénti beszámolási kötelezettségét, ahogyan azt az OECD szorgalmazza, valamint mozdítsák elő a jó kormányzást például az adóügyek és a hatékony adóbehajtás terén; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy ez a kérdéskör prioritásnak minősüljön a politikáról folyó (politikai szintű fejlesztési és kereskedelmi) párbeszéd napirendjében, továbbá támogassák a civil szervezetek szerepvállalását az adóügyi kormányzás nyilvános vizsgálatában és az adócsalásokat érintő ügyek felügyeletében; úgy véli, hogy a vállalatok adózási politikáját a vállalati társadalmi felelősségvállalás részének kellene tekinteni, és az a véleménye, hogy az adóelkerülés vagy az adóparadicsomok adta lehetőségek kihasználása nem egyeztethető össze a társadalmi szempontból felelős magatartással;

5.  elismeri, hogy a közös javakhoz – például a vízhez, az egészségvédelemhez és az oktatáshoz – való hozzáférés fontos elemei egy állam azon képességének, hogy garantálni tudja a szociális jogokat és az emberi jogok tiszteletben tartását;

6.  hangsúlyozza, hogy az, hogy az Unió olyan régóta figyelembe veszi a társadalmi és környezetvédelmi kérdéseket kereskedelmi diplomáciai tevékenysége során, már jelentős előnybe helyezi egyéb nagy globális kereskedelmi szereplőkkel szemben; felhívja a figyelmet arra, hogy kereskedelmi partnereink emberi jogi kötelezettségvállalásai szilárd alapot biztosítanak a folyamatos párbeszédhez, az együttműködési folyamathoz és a fokozatos fejlődéshez hosszú távon;

7.  hangsúlyozza a kereskedelem és külföldi befektetések fontosságát, mivel ezek fontos eszközei a gazdasági növekedésnek, a fenntartható fejlődésnek, a jó irányításnak és az emberi jogok védelmének;

8.  emlékeztet arra, hogy a kereskedelem és a külföldi közvetlen befektetések növelik a jólétet a szegényebb országokban; emlékeztet arra, hogy nem elhanyagolható az összefüggés a nagyobb jólét és mind az emberi és szociális, illetve munkavállalói jogok erőteljesebb védelme, mind pedig a magas szintű környezetvédelem között;

9.  emlékeztet, hogy az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy a harmadik országokkal folytatott kapcsolataiban következetesen előmozdítja és tiszteletben tartja az emberi jogokat és a demokráciát valamennyi szakpolitikájában, ideértve a kereskedelempolitikát és valamennyi vonatkozó külső pénzügyi eszközét;

10.  ezért javasolja, hogy az Unió kereskedelmi stratégiája legyen a demokratikus értékek harmadik országokban történő előmozdításának eszköze; ezért üdvözli a kereskedelmi megállapodások és kereskedelmi kedvezményről szóló programok mint az emberi jogokat előmozdító, a kényszermunkát és a gyermekmunkát felszámoló, valamint az élelmezésbiztonságot és az egészséghez való jogot, a fenntartható fejlődést, valamint magas szintű biztonsági és környezetvédelmi normákat és gazdasági lehetőségeket garantáló eszközök megerősítését;

Emberi jogok, környezeti és szociális normák multilaterális szinten

11.  emlékeztet arra, hogy az Uniónak fokozott multilaterális szintű együttműködést kell kialakítania, továbbá megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy vegye át a vezető szerepet a WTO irányításának átalakításában, különösen az alábbi célok elérése érdekében:

   a) a hatékony együttműködés és a rendszeres párbeszéd megerősítése a WTO és az érintett ENSZ-ügynökségek, például az Emberi Jogi Főbiztosság, a Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet között, különösen azzal, hogy az ILO-nak megfigyelői státuszt adnak a WTO-n belül, valamint bevonják a nemzetközi emberi jogi és munkaügyi egyezmények megsértésével kapcsolatos kereskedelmi vitákba; úgy véli, hogy az ILO-t továbbra is be kell vonni a bilaterális, multilaterális és plurilaterális kereskedelmi megállapodásokba;
   b) a WTO kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmusainak megreformálása, hogy azok foglalják magukba az ILO, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa és a MEA-k útmutatásain alapuló szociális, környezetvédelmi és emberi jogi területtel kapcsolatos dimenziókat, és támogassák a fenntartható fejlődést, különösen azzal, hogy a WTO-nál a már létező Kereskedelmi és Környezetvédelmi Bizottság mellett felállít egy Kereskedelemmel és Tisztességes Munkával Foglalkozó Bizottságot, ahogyan azt a 2010. ajánlások szorgalmazták;
   c) annak értékelése, hogy a WTO Kereskedelmi és Környezetvédelmi Bizottsága milyen mértékben tett eleget a WTO 1994. április 15-én Marrakesben elfogadott kereskedelmi és környezetvédelmi miniszteri határozatában meghatározott kötelezettségeinek, valamint annak ismertetése, hogy – különösen az éghajlatváltozás enyhítéséről és az ahhoz való alkalmazkodásról, valamint a WTO-ról folyó globális párbeszéd összefüggésében – milyen további lépésekre van szükség, ahogyan azt a Parlament eredetileg is kérte;
   d) konstruktív részvétel az emberi jogok és üzleti szféra kapcsolatáról szóló szerződéssel foglalkozó ENSZ munkacsoport munkájában a súlyos vállalati emberi jogi jogsértések jogorvoslat révén történő kezeléséről szóló tanulmányt alapján, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala készített;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy aktívan támogassa a WTO további reformjait annak érdekében, hogy felelős módon tudja meghatározni a globális ellátási lánc fenntartható irányításának többoldalú szabályait, amelyeknek különösen az alábbiakat kell magukba foglalniuk:

   a) az ellátási lánc hatékony és végrehajtható átvilágítására és az átláthatóságra vonatkozó követelmények, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre építve;
   b) egészségügyi és biztonsági normák, melyek figyelembe veszik a dolgozók biztonsági bizottságokhoz való jogát;
   c) szociális védelmi minimum;
   d) az ILO alapvető munkaügyi normáinak tiszteletben tartása;

13.  megismétli annak biztosítására vonatkozó kérését, hogy a párizsi megállapodás keretében a felek által elfogadott vagy az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye 3. és 4. cikkében foglalt elvekkel vagy kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos intézkedéseket az is garantálja, hogy jogilag szilárdabb védelmet biztosítanak a kereskedelmi megállapodások szabályozásához való jognak;

14.  sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az olyan módszerek kifejlesztésére irányuló munkát, amelyek gyártási és feldolgozási mód alapján különbséget tesznek az egyes termékek között, illetve gyorsítsa fel a kereskedelmi megállapodásokon belüli fenntarthatósági kritériumok kidolgozását;

15.  arra kéri a tagállamokat, hogy fokozzák a törekvéseiket a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó támogatások megszüntetésére irányuló kötelezettségvállalásuk teljesítésére a G20-ak kötelezettségvállalásaival összhangban;

16.  úgy véli, hogy a kereskedelempolitika nagyobb mértékben hozzájárulhatna az energetikai átálláshoz és az Unió kereskedelmi eszközeinek támogatniuk kellene a megújuló energiák létrejöttét és fejlesztését, valamint a környezetvédelmi termékek és technológiák létrehozását Európában; elismeri a Bizottság azon törekvéseit, hogy többoldalú megállapodást köt a zöld termékekről (a környezetvédelmi árukról szóló megállapodás - EGA) és kéri, hogy a tárgyalások eredményezzenek ambiciózus és kiegyensúlyozott megállapodást; felkéri a Bizottságot, hogy az EGA-tárgyalások keretén belül dolgozzon ki a „zöld termékek” meghatározásához szükséges mennyiségi vagy minőségi követelményeket, és az EGA-tárgyalások során egy hiteles és átlátható módszertan alkalmazását támogassa; arra kéri továbbá a Bizottságot, hogy kellő mértékben vegye figyelembe a zöld termékek kereskedelmét befolyásoló tényezőket, pl. a dömpingellenes szakpolitikákat a megújulóenergia-ágazatban, a szellemi tulajdonjogi rendszereket, a szűkös finanszírozási programokat és az olyan nemzeti környezetvédelmi szakpolitikákat is, amelyek megteremtik az igényt ilyen termékekre;

Emberi jogok, környezeti és szociális normák bilaterális szinten

17.  üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy előzetes és utólagos fenntarthatósági hatásvizsgálatot végezzen az összes kereskedelmi megállapodáshoz, összhangban a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezések hatásvizsgálataiban vizsgált emberi jogi hatások elemzésére vonatkozó irányelvekkel; ennek kapcsán felhívja a Bizottságot, hogy

   a) valamennyi jelenlegi és jövőbeni tárgyalás esetében alkalmazza az iránymutatásokat a fenntarthatósági hatásvizsgálatok kidolgozásakor;
   b) a fenntarthatósági hatásvizsgálatokban érvényesítse az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó által kidolgozott irányelveket is;
   c) vegye figyelembe a kereskedelmi és beruházási megállapodások által a különösen kiszolgáltatott emberekre, például a kisebbségi csoporthoz tartozókra, a földrajzilag elszigetelten élőkre, a szegényekre vagy a társadalmi kirekesztésben élőkre gyakorolt hatásokat; mindenképpen emlékeztet e tekintetben az Európai Bizottság azon vállalására is, mely szerint megvizsgálja a szabadkereskedelmi megállapodások hatását az európai legkülső régiókra;
   d) biztosítsa a civil társadalmi szervezetek és szociális partnerek megfelelő részvételét a fenntarthatósági hatásvizsgálatok kidolgozásában, valamint vonja be az Európai Parlamentet a folyamat valamennyi szakaszába;
   e) teljes mértékben vegye figyelembe ezen értékelések eredményeit a tárgyalások során;
   f) biztosítsa a fenntarthatósági hatásvizsgálatok megfelelő időben történő közzétételét, hogy még a megszövegezésük előtt közölni lehessen a tárgyalási pozíciókat, és hogy a nyilvánosság és választott képviselőik megfelelően áttanulmányozhassák a tervezett megállapodást;

18.  tudomásul veszi az európai ombudsman következtetéseit a Bizottság azon döntéséről, hogy véglegesíti a megállapodást Vietnammal, még mielőtt lezárult volna az emberi jogi hatásvizsgálat, továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy amint lehet, végezze el ezt az emberi jogokra vonatkozó hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy a Parlament megalapozott döntést hozhasson;

19.  ismételten támogatásáról biztosítja a kereskedelmi megállapodások emberi jogi feltételekhez kötését, és emlékeztet rá, hogy az emberi jogi záradékokat tiszteletben kell tartani és végre kell hajtani; üdvözli a Bizottság és a Tanács azon törekvéseit, hogy ilyen, jogilag kötelező érvényű emberi jogi záradékokat iktassanak be valamennyi kereskedelmi és beruházási megállapodásba a közös megközelítés szerint, és kéri a Tanács közös megközelítésének közzétételét; megállapítja, hogy még nem minden uniós megállapodás tartalmaz emberi jogi záradékokat, és kéri, hogy az EU többi partnerével folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások és különösen a TTIP-vel kapcsolatos tárgyalások során legyen biztosított egy jogilag kötelező emberi jogi záradék felvétele a szövegbe;

20.  úgy véli azonban, hogy a jelenlegi záradékok csak korlátozott hatást értek el az emberi jogi kötelezettségek és vállalások teljesítése tekintetében; felkéri ezért a Bizottságot és a Tanácsot az alábbi kiigazítások megtételére:

   a) kereskedelmi védzáradékok szerepeltetése annak érdekében, hogy az emberi jogi záradékok rendelkezéseinek bizonyított megsértése esetén meg lehessen őrizni minden egyes fél azon képességét, hogy teljesíteni tudja emberi jogi kötelezettségeit azokon a területeken, amelyeken elsősorban felelős,
   b) a társulási megállapodásokban szereplő emberi jogi záradékok rendszeres és mélyre ható nyomon követése, elsősorban a Bizottság és az EKSZ által a Parlament készített, az emberi jogok partnerországok általi tiszteletben tartásáról szóló rendszeres közös jelentés közzététele révén, valamint egy intézményközi bizottság létrehozása révén;
   c) annak vizsgálata, hogy valamennyi uniós kereskedelmi megállapodáshoz kapcsolódóan létre lehet-e hozni egy emberi jogi bizottságot annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az megállapodással kapcsolatos emberi jogi kérdések komoly és rendszeres nyomon követését; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy továbbra is be kell vonni a polgárokat az átláthatóságra irányuló tárgyalásokba;
   d) annak biztosítása, hogy az EU rendelkezik olyan hazai jogorvoslati rendszerrel, amely lehetővé teszi a panasztételt a kereskedelmi megállapodások és az emberi jogi záradékok megsértése esetén;

21.  emlékeztet 2010. évi ajánlásában foglalt kérésére, hogy az uniós kereskedelmi megállapodások, akár két-, akár többoldalúak, tartalmazzanak átfogó, érvényesíthető és ambiciózus fejezeteket a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről; kiemeli a különböző uniós kereskedelmi megállapodásokban alkalmazott, a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek közötti eltéréseket; kéri a Bizottságot, hogy a lehető legmagasabb szintű következetességet biztosítsa a kereskedelmi tárgyalások során, és vezessen be az alábbiakat tartalmazó TSD fejezeteket:

   a) kötelezettségvállalás minden egyes fél részéről arra, hogy ratifikálják és hatékonyan végrehajtják a nyolc alapvető és a négy kiemelt ILO-egyezményt, valamint a nemzetközi multilaterális környezetvédelmi megállapodásokat;
   b) az emberi jogi záradékok és a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek bevonása az általános vitarendezés hatálya alá a megállapodás többi elemével azonos módon, ahogyan azt a 2010. évi ajánlások is szorgalmazták az emberi jogi, szociális és környezeti normák betartásának biztosítása érdekében;
   c) azon lehetőség biztosítása, hogy a szociális partnerek és a civil társadalom egy panasztételi eljárás révén fellebbezhessen és jogorvoslati igényt nyújthasson be;
   d) visszatartó erejű intézkedések – akár pénzbeli jogorvoslatok formájában is – a szerződésben szereplő fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet bizonyított és súlyos mértékű megsértése esetén; ilyen intézkedéseket lehetne tenni végső lehetőségként bizonyos, a megállapodás által nyújtott kereskedelmi előnyök ideiglenes lassítása, csökkentése vagy akár felfüggesztése révén a szóban forgó normák súlyos, folytatólagos megsértése esetén, a partnerekkel közös cselekvési tervek létrehozása pedig segíthet korrigálni a kereskedelmi és beruházási megállapodásokban szereplő egyes kötelezettségek elmulasztását;

22.  megismétli arra irányuló kérését, hogy hozzanak létre a fenntartható fejlődéssel foglalkozó fórumokat vagy konzultációs csoportokat a megállapodások kidolgozásának, megtárgyalásának és végrehajtásának különböző szakaszaiban; emlékeztet rá, hogy valamennyi belső tanácsadó csoportnak teljes mértékben függetlennek kell lennie, és megfelelő forrásokkal kell rendelkeznie; tudomásul veszi az Unió által a meglévő kereskedelmi megállapodások keretében felállított belső tanácsadó csoportok résztvevői által gyakran hangoztatott kritikát, mely szerint tanácskozásaiknak nincs gyakorlati hatása, és az alábbi intézkedéseket javasolja a Bizottságnak;

   a) egy olyan jelentéstételi rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy a Parlament értékelje a tanácsadó csoportok munkáját;
   b) szisztematikus és részletes válaszadás az uniós belső tanácsadó csoportok kifogásaira, és az uniós civil társadalmi szervezetek és szociális partnerek által ennek keretében javasolt kezdeményezések megfelelő nyomon követése;
   c) alapvető logisztikai rendelkezések szerepeltetése a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetekben a hatékony végrehajtás érdekében, hiszen ezek a szempontok bizonyos esetekben komoly akadálynak bizonyultak, továbbá kísérő intézkedések, például technikai segítségnyújtás és együttműködési programok szerepeltetése;

23.  az alulról építkező szervezetek felé történő elszámoltathatóságot és átláthatóságot szorgalmazza a nemzetközi kereskedelmi szabályok és a nemzeti kereskedelmi szakpolitikák kidolgozása során, és ezzel egyidejűleg a munkavállalói jogok, az emberi jogok és köztük a nők jogainak tiszteletben tartása során a következetesség biztosítását;

24.  kéri a Bizottságot, hogy a Parlamentet jobban vonja be a kereskedelmi és beruházási megállapodások végrehajtásának nyomon követésébe az emberi jogok, valamint a szociális és környezetvédelmi normák tiszteletben tartása terén, továbbá kéri a Tanácsot, hogy konzultáljon a Parlamenttel a megállapodások alkalmazásának megváltoztatására vagy akár felfüggesztésére vonatkozó döntések során, amennyiben ez szükséges;

Emberi jogok, környezeti és szociális normák unilaterális szinten

25.  üdvözli az új általános vámkedvezmény-rendszer (GSP) 2014. január 1-jei hatálybalépését (978/2012/EU rendelet) és a 2014–2015 közötti időszakra vonatkozó GSP nyomon követéséről szóló első jelentés közzétételét; úgy véli, hogy a kereskedelmi politikát eszközként kell használni szigorú szociális és környezetvédelmi normáknak az Unió partnerországaiban történő előmozdítása érdekében, ezért az alábbi korrekciós intézkedések megtételére kéri a Bizottságot:

   a) egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása vagy a 978/2012/EU rendelet jövőbeni felülvizsgálata révén pontosítsa a nemzetközi egyezmények „tényleges végrehajtásának súlyos mulasztása”, valamint az „elvek durva és szisztematikus megsértése” fogalmának meghatározását;
   b) minden érintett felügyelő szerv véleményét kérje ki, hogy megfelelően fel tudja mérni a GSP-rendeletben hivatkozott nemzetközi egyezmények betartását; elsősorban az ILO Egyezmények és Ajánlások Alkalmazását Felügyelő Szakértői Bizottságának véleményeire összpontosítson a kereskedelmi kedvezmények a GSP-rendelet szerinti nyújtásának és felfüggesztésének tekintetében;
   c) a 978/2012/EU rendelet közelgő felülvizsgálata keretében javasolja a jogosult országok által vállalt kötelezettségek nyomon követését; a szociális partnereknek és civil társadalmi szervezeteknek hivatalos szerepet kellene adni a GSP és GSP+ felügyeletében, elsősorban egy olyan eljárás keretében, amelynek révén meghallgatnák és megválaszolnák a Bizottságnak kifejtett a aggodalmakat;
   d) a 2010. évi kérésnek megfelelően a felülvizsgálat során illessze be a GSP-rendeletbe a vállalati társadalmi felelősségvállalást, hogy az emberi jogok, a munkaügyi normák és a környezetvédelmi szabályok területén biztosítani lehessen, hogy a transznacionális vállalatok eleget tesznek a nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségeiknek;
   e) kövesse nyomon és értékelje a „fegyver kivételével mindent” és a standard GSP-megállapodások végrehajtásával és hatékonyságával kapcsolatos fejleményeket, valamint tegyen jelentés minderről a Parlamentnek;

26.  támogatja az Európai Bizottság elkötelezettségét a gyermekmunka felszámolása mellett; üdvözli a szolgálati munkadokumentum elfogadását, megismétli a 2010-ben megfogalmazott kérését, hogy szülessen kiegyensúlyozott és reális jogalkotási javaslat, amely például olyan intézkedéseket tartalmaz, mint a gyermekmunkamentes termékek jelölése, kereskedelmi kedvezmények biztosítása olyan országok számára, amelyek megfelelnek bizonyos munkaügyi normáknak, és horizontális importtilalom alkalmazása olyan termékekkel szemben, melyek gyermekmunka igénybevételével készültek; hangsúlyozza, hogy a kényszermunka és a gyermekmunka elleni küzdelemre vonatkozó célkitűzést a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek révén bele kell venni az EU kereskedelmi megállapodásaiba, a 6 alapvető ILO-egyezménnyel, az EU által a WTO-ban, az OECD-ben és az ILO-ban folyó eszmecserék során tett azon kötelezettségvállalással együtt, hogy előmozdítja a multilaterális dimenziót;

27.  megerősíti a tiltakozását bármilyen közvetlen vagy közvetett, az energiával kapcsolatos szolgáltatásokban a kereskedelmet érintő olyan rendelkezéssel szemben, amely a támogatások technológiai semlegességét tenné lehetővé; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy komolyan tartsák szem előtt azt, hogy a nemzetközi kereskedelem növekvő szén-dioxid-kibocsátása aláássa az európai klímastratégiát, és kihangsúlyozza, hogy a helyi előállítás és fogyasztás felé történő elmozdulás elősegítheti a párizsi megállapodás céljainak elérését;

28.  emlékeztet a klímaváltozás és a nem fenntartható, illegális nyersanyag-kitermelés okozta erdőpusztítás közötti alapvető összefüggésre; kéri a Bizottságot, hogy garantálja a FLEGT és az EUTR hatékony megvalósítását és végrehajtását, ideértve a faanyag-ellátási láncban a törvényesség biztosítását;

29.  üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy kezdeményezi egy, az erdőirtást és az erdőpusztulást érintő európai cselekvési terv megvalósíthatósági tanulmányának elkészítését,

A vállalatok társadalmi felelősségvállalása (CRS)

30.  emlékeztet a Parlament 2010-ben megfogalmazott kérésére, hogy a CSR minden uniós kereskedelmi megállapodásban és rendelkezésben szerepeljen a szorosabb megvalósítás érdekében, nevezetesen annak révén, hogy a Bizottságnak legyen lehetősége kivizsgálni a CSR kötelezettségvállalások állítólagos megszegésének eseteit, továbbá az OECD kapcsolattartó pontjainak mintájára és azokat megerősítve létrejöjjenek uniós kapcsolattartó pontok; arra kéri a Bizottságot, hogy növelje az erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a vállalatok az ellátási lánc egészében megfeleljenek, valamint hogy az ILO alapvető munkaügyi normái és a nemzetközileg elismert CSR-szabványok teljes mértékben betartásra kerüljenek, különösen a nemrégiben frissített, a multinacionális vállalkozásokról szóló OECD-iránymutatások, az ENSZ Globális Megállapodásának tíz alapelve, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabvány, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozat, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek, különösen a ruházati és a természeti erőforrások kiaknázása ágazatokban, ahol gyakori az emberi jogok és a szociális normák megsértése; emlékeztet arra, hogy a 2013-ban Bangladesben a Rana Plazaban bekövetkezett dráma után indította el az Európai Bizottság a Fenntarthatósági Paktumot Bangladessel, az ILO-val és az Egyesült Államokkal együttműködésben; hangsúlyozza, hogy ennek értelmében folytatni kell a Fenntarthatósági Paktum célkitűzéseit a munkavállalók jogainak javítása érdekében, valamint azért, mert nemzetközi szinten az ellátási láncot felelősebben kell kezelni; kéri a Bizottságot, hogy az ilyen jellegű programokat és fellépéseket terjessze ki az Unió más kereskedelmi partnereire is;

31.  alapvető fontosságúnak tartja a nemzetközi befektetésekről és a multinacionális vállalatokról szóló OECD-nyilatkozathoz való csatlakozást, biztosítva, hogy az iránymutatásokra kifejezett hivatkozások történjenek az EU és harmadik országok között kötött új megállapodásokban, a„passzív” megközelítés felől elmozdulva az „aktív” megközelítés felé ezek végrehajtását illetően; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a vállalkozások magatartására vonatkozó információkhoz való hozzáférés átláthatóságát, és vezessen be hatékony és érvényesíthető jelentéstételi rendszert, amely tájékoztatást nyújt a termékek értékláncáról; emlékeztet a 2010-es azon álláspontjára, hogy a társaságokat fel kell szólítani, hogy tegyék közzé CSR beszámolóikat, és hogy minden vállalkozás kellő gondossággal járjon el; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye naprakésszé a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló stratégiáját, amely szigorúbb jelentéstételi és megfelelési követelményeket ír elő, biztosítva az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére irányadó ENSZ-alapelvek hatékonyabb végrehajtását, és sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítását;

32.  kéri az EU-t, hogy a párbeszéd érdekében hozzon létre platformokat, amelyek összefogják a civil társadalmat, a vállalatokat, a nemzetközi szervezeteket és a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdésben érintett egyéb szereplőket;

33.  felkéri a Bizottságot, hogy alkalmazza az ENSZ Felelős Befektetési Elvek és az ENSZ Globális Megállapodása „hosszú távú értékteremtés a vállalkozások és a befektetők számára” nevű projektjéből születő eredményeket saját Európai Stratégiai Beruházási Alapjára, kereskedelmi megállapodások tárgyalása során a befektetőkkel folytatott párbeszédre, és a „fenntartható tőkepiaci unió” koncepciójának támogatására a fenntartható kereskedelem elősegítésével;

34.  emlékeztet arra, hogy a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozat, az ILO tisztes munka programja és az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatása alapvető dokumentumok a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy az OECD és ENSZ kezdeményezését követve az uniós jogszabályokba illessze bele a közelmúltban és az újonnan kidolgozott nemzetközi normákat, és segítse elő a kiegyensúlyozott és átfogó politikai ajánlásokat, többek között egy erős fenntartható fejlődési dimenziót a globális értékláncokra vonatkozóan a G20-ak kereskedelmi minisztereinek 2016. júliusi sanghaji találkozóján;

35.  emlékeztet arra, hogy Unió a vállalati társadalmi felelősségre vonatkozó nemzeti cselekvési tervek tekintetében a világ egyik meghatározó szereplője; felszólítja a Bizottságot, hogy tevékenyen mozdítsa elő a külföldön működő uniós vállalatok körében a felelős üzleti magatartást, különös tekintettel az összes – akár belföldi jogszabályok, akár bármely, az üzleti műveleteikre vonatkozó kétoldalú vagy nemzetközi jogi kötelezettség szerinti – törvényes kötelezettségüknek való szigorú megfelelésre, és nem kevésbé az emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi nemzetközi standardoknak és szabályoknak való megfelelésre; javasolja továbbá, hogy e cél elérése végett a Bizottság tevékenyen működjön együtt a partnerországokkal a legjobb gyakorlatok és tudás átadásában az üzleti környezet és a felelős üzleti magatartás javításának módjait és eszközeit illetően;

36.  megjegyzi, hogy a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében a vállalati társadalmi felelősségvállalás napirendjét hozzá kell igazítani a régiók és az országok sajátos szükségleteihez;

37.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a kereskedelem és a beruházások terén a CSR-t támogató stratégiákat létrehozó vállaltok ösztönzésére és kompenzálására, címkék engedélyezése, az uniós közbeszerzésekhez való kedvezményes hozzáférés, valamint a kkv-knek szóló támogatási program révén;

38.  melegen üdvözli a nagyvállalatok emberi jogi jelentéstételének beemelését a nem pénzügyi beszámolásról szóló uniós irányelvbe; kéri az uniós tagállamokat az irányelv gyors és hatékony átültetésére; felhívja a figyelmet a jelentéstétel kereteire vonatkozó ENSZ-irányelvekre, a vállalatok emberi jogi referenciaértékére, és az „integrált jelentéstétel” célkitűzésére, és felhívja a tőzsdén jegyzett uniós vállalatokat és részvényeseiket, hogy tartsák be az irányelv szellemét az Unión belül és az Unión kívül folytatott kereskedelmi tevékenységük során is;

39.  arra kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) egy olyan nemzetközi szerződésre irányuló munkájában, amely a transznacionális vállalatokat felelősségre vonná az emberi jogi jogsértések és a környezeti normák megsértése esetén;

40.  kihangsúlyozza, hogy ezen ajánlások hatékony megvalósítása kulcsfontosságú a Bizottság által tárgyalt kereskedelmi megállapodások Parlament általi értékelésében; kéri a Bizottságot, hogy részletesen és időben reagáljon a jelen állásfoglalásban tárgyalt kérdésekre;

o
o   o

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) https://www.wto.org/english/news_e/news15_e/mc10_19dec15_e.htm
(2) http://unfccc.int/resource/docs/2015/cop21/eng/l09r01.pdf
(3) http://eeas.europa.eu/human_rights/docs/2014-hr-annual-report_en.pdf
(4) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/july/tradoc_153591.pdf
(5) Az ENSZ közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott állásfoglalás (A/RES/70/1)(http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/70/1&Lang=E)
(6) HL L 347., 2005.12.30., 1. o.
(7) HL L 303., 2012.10.31., 1. o.
(8) http://mneguidelines.oecd.org/text/
(9) http://www.oecd.org/daf/inv/mne/GuidanceEdition2.pdf
(10) http://unctad.org/en/pages/PublicationWebflyer.aspx?publicationid=1437
(11) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0294.
(13) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.
(14) HL C 99. E, 2012.4.3., 94. o..
(15) A/HRC/RES/26/9 (http://www.ihrb.org/pdf/G1408252.pdf)

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat