Az Európai Parlament,

–  tekintettel Mianmarról/Burmáról és a rohingyákról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. április 20-i(1), a 2012. szeptember 13-i(2), a 2012. november 22-i(3), a 2013. június 13-i(4) és a 2015. május 21-i(5) állásfoglalásaira, és az általános tarifális preferenciák Mianmar/Burma számára történő visszaállításáról szóló, 2013. május 23-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának „A rohingya muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzete Mianmarban” című, 2016. június 20-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a mianmari emberi jogi helyzetről szóló, 2016. március 24-i határozatára és „A rohingya muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzete Mianmarban” című, 2015. július 3-i határozatára,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájának elemei: különleges partnerség a demokráciáért, a békéért és a jólétért” című, 2016. június 1-jei közös közleményére (JOIN(2016)0024),

–  tekintettel az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájáról szóló, 2016. június 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az EU online és offline véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó emberi jogi iránymutatásaira,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU és az ASEAN: stratégiai célú partnerség” című, 2015. május 18-i közös közleményére (JOIN(2015)0022),

–  tekintettel a 2016 áprilisában közzétett, „Az Európai Unió és a Mianmari Államszövetség Köztársasága közötti beruházásvédelmi megállapodást támogató fenntarthatósági hatásvizsgálat” című dokumentumra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel Burma/Mianmar békés gyülekezéshez és békés felvonuláshoz fűződő jogra vonatkozó 2012. évi törvényére és ennek 2014-es módosításaira, valamint a békés gyülekezésre és békés felvonulásra vonatkozó új, 2016. május 31-i törvényére,

–  tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) emberi jogokkal foglalkozó parlamenti képviselőinek „A rohingya válság és az atrocitások kockázata Mianmarban: Kihívás az ASEAN számára és felhívás a cselekvésre” című, 2015. áprilisi jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Mianmar jelentős intézkedéseket hozott gazdasága és politikai rendszere megreformálása érdekében, és mivel 2011 óta nagyszabású reformokat kezdeményeztek;

B.  mivel 2015. november 9-én a Nobel-és Szaharov-díjas Aung Szan Szú Csi vezette a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) elsöprő győzelmet aratott a választásokon, és mivel Htin Kyaw lett 50 éve az első civil elnök; mivel de facto Szú Csi asszony, akit a katonaság által 2008-ban kidolgozott alkotmány személyes népszerűsége ellenére kizárt az elnöki tisztség lehetőségéből, az állami tanácsosi címet viselve irányítja az államot;

C.  mivel a rohingyák egy etnikai-vallási muszlim kisebbséget alkotnak, akiket évtizedeken át szenvedtek a brutális elnyomástól, rendszeres üldöztetéstől, szegregációtól, kizártságtól, hátrányos megkülönböztetéstől és más emberi jogi jogsértésektől;

D.  mivel a rohingyák alkotják a muszlimok legnagyobb csoportját Mianmarban, és többségük Rakhine államban él;

E.  mivel a kb. egymillió rohingya a világ legnagyobb üldöztetésnek kitett kisebbségei között van, és hivatalosan az 1982-es burmai állampolgársági törvény óta hontalan; mivel a rohingyák nemkívánatosak a mianmari hatóságok és a szomszédos országok számára, noha ez utóbbiak közül néhány nagyszámú menekültnek nyújt menedéket; mivel a Rakhine államban folytatódó összetűzések továbbra is emberi szenvedést okoznak ás aláássák a békefolyamatba vetet bizalmat;

F.  mivel Zeid Raad el-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2016. június 20-i jelentésében ismertette a rohingyák ellen folyamatosan elkövetett jogsértéseket, például az állampolgárságtól való önkényes megfosztást, aminek következtében hontalanná válnak, a szabad mozgás súlyos korlátozását, az életre és a biztonságra irányuló fenyegetéseket, az egészséghez és az oktatáshoz fűződő jogok megtagadását, a kényszermunkát, szexuális erőszakot és politikai jogaik korlátozását, „amely jogsértések emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhetnek”; mivel Zeid Raad el-Husszein szerint a rohingyákat számos foglalkozásból kizárják, és különleges dokumentumokra van szükségük a kórházi felvételhez, ami késedelmekhez és szüléskor csecsemők és anyjuk halálához vezetett;

G.  mivel az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó parlamenti képviselői szerint mintegy 120 000 rohingya tartózkodik még több mint 80 olyan belföldi táborban Rakhine államban, amelyeket otthonuk elhagyására kényszerült emberek számára tartanak fenn, ahol alig férnek hozzá a humanitárius segélyekhez, miközben az elmúlt években több mint 100 000 rohingya menekült el a tengeren vagy a szárazföldön keresztül más országokba gyakran emberkereskedők segítségével; mivel minden évben több százan teszik kockára az életüket, mikor szárazföldön vagy a tengeren át próbálnak menekülni, és útközben sokan odavesznek;

H.  mivel az új kormány olyan helyzetet örökölt, ahol a kisebbségektől alapvető jogaikat megtagadó jogszabályok és politikák vannak érvényben, és ahol a rohingyák elleni súlyos jogsértések büntetlensége tovább szította ellenük az erőszakot;

I.  mivel Szú Csi asszony az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójával, Yanghee Leevel tartott találkozón bejelentette, hogy a kormány nem fogja használni a rohingya kifejezést (ami a katonai diktatúra alatt gyakorolt politika folytatása), mivel az a „bengáli” szóhoz hasonlóan uszítónak számít, és helyette a „Rakhine államban élő muszlim közösség” kifejezést javasolja; mivel a keményvonalas rakhani buddhistákat képviselő Arakan Nemzeti Párt (ANP) elutasította az új mandátumot és azzal vádolta a kormányt, hogy közvetlenül elfogadja, hogy a rohingyák Rakhine állam őslakosai, amit az ANP elutasít, és mivel az elmúlt napokban több ezren vonultak az utcára a kormány ellen tüntetni; mivel Szú Csi asszony az állami tanácsos, a külügyminiszteri, és az elnöki hivatal miniszteri pozícióit foglalta el egy polgári kormányban;

J.  mivel Mianmar politikai átalakuláson megy keresztül, ugyanakkor a gyakorlatban még mindig a milícia fellegvára, bizonyos minisztériumok, bírósági pozíciók és parlamenti helyek a katonaság által kinevezetteknek vannak fenntartva; mivel a hatóságokon belül tapasztalható korrupció szintje még mindig nagyon magasnak tekinthető;

K.  mivel még mindig súlyos problémák vannak Mianmar jogszabályaival, számos kulcsfontosságú jogszabály sérti a nemzetközi emberi jogi egyezményeket, többek között a büntetőtörvénykönyv, a békés gyülekezésre és békés felvonulásra vonatkozó törvény, a telekommunikációs törvény, a hírközlési médiára vonatkozó törvény és a faj- és vallásvédelemre vonatkozó négy törvény;

L.  mivel a mianmari muszlim közösség elleni legutóbbi erőszakhullám során szűk egy hét alatt két mecsetet gyújtottak fel;

M.  mivel a néhány mianmari radikális buddhista csoport által elkövetett erőszakos, agresszív és diszkriminatív propaganda és cselekedetek célpontja a (Rakhine államban és azon kívül élő) rohingya népesség;

N.  mivel az elmúlt években sok politikai foglyot szabadon engedtek, ugyanakkor számos emberijog-védőt, újságírót, a kormányt és a hadsereket bírálót és másokat demokratikus jogaik békés gyakorlása közben általános, homályosan megfogalmazott vádak alapján letartóztattak;

O.  mivel Mianmar egy nemzeti békekonferencia előkészítése mellett (a 21. századi panglongi konferencia) határozott erőfeszítéseket tett a békefolyamat előmozdítására is; mivel az ország békéje, jóléte és egysége érdekében alapvető fontosságú a nemzeti tűzszünet fenntartása és az, hogy abban valamennyi etnikai fegyveres csoport részt vegyen;

1.  üdvözli a hiteles, versenyen alapuló 2015. évi választásokat, és örömmel nyugtázza a békés hatalomátadást az ország 1962 óta első nem katonai elnökének;

2.  üdvözli az EU Mianmarra vonatkozó stratégiájáról szóló 2016. június 20-i tanácsi következtetéseket; hangsúlyozza, hogy az Uniónak stratégiai érdeke fűződik a Mianmarral folytatott kapcsolatai megerősítéséhez; úgy véli, hogy az új kormánynak történelmi lehetősége van a demokrácia megszilárdítására és a béke, a nemzeti megbékélés és a jólét megteremtésére;

3.  üdvözli Mianmar kormányának azon döntését, hogy a békét és nemzeti megbékélést kiemelt fontosságú kérdésként kezeli; hangsúlyozza, hogy azonnal be kell szüntetni a harcokat, és a vitákat tárgyalások útján rendezni kell;

4.  megérti, hogy a reformokhoz időre van szükség, hangsúlyozza azonban, hogy egyes kisebbségek folyamatos üldöztetése – mint arról az ENSZ „A rohingya muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzete Mianmarban” című közelmúltban készült jelentése tudósít – olyan súlyos helyzet, amely azonnali beavatkozást igényel, és felszólítja a kormányt, hogy fogadja meg a jelentés ajánlásait, többek között azokat, amelyek a Rakhine államban előforduló diszkriminatív „helyi határozatok” eltörlésére, illetve a sürgős orvosi kezelést érintő korlátozó intézkedések és a mozgás szabadságát érintő korlátozások felszámolására vonatkoznak;

5.  sürgeti a régió valamennyi országának kormányait és illetékes hatóságait, hogy nemzetközi kötelezettségeikkel és a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban teljes mértékben tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét, és védjék meg a rohingya menekülteket;

6.  ismét komoly aggodalmának ad hangot a délkelet-ázsiai rohingya menekültek sorsával kapcsolatban, és azonnali regionális és nemzetközi mozgósításra szólít fel a rendkívül kiszolgáltatott helyzetben lévő menekültek sürgős megsegítése érdekében; részvétét fejezi ki az embercsempészet, erőszak és a célországi hivatalos hatóságok nyújtotta védelem hiánya miatt áldozatokká válók családjának;

7.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió megelégedéssel nyugtázza a mianmari kormány arra irányuló törekvéseit, hogy hozzákezdjen a Rakhine államban kialakult problémák, köztük a rohingya nép helyzetének kezeléséhez;

8.  hangsúlyozza, hogy a hatóságoknak sürgősen biztosítaniuk kell a humanitárius szereplők, az ENSZ, a nemzetközi emberi jogi szervezetek, újságírók és más nemzetközi megfigyelők szabad és akadálytalan bejutását Rakhine államba;

9.  felszólítja a mianmari kormányt, hogy egyhangúlag ítélje el a faj- vagy vallási gyűlöletre uszítás minden formáját, tegyen azonnali konkrét lépéseket az ilyen jellegű gyűlölet megállítására, és hajtson végre konkrét intézkedéseket és politikákat a rohingya nép közvetlen vagy közvetett diszkriminációjának megakadályozására a jövőben;

10.  az Európa Tanáccsal egyetértésben szorgalmazza a hatékony demokratikus intézmények, többek között egy független és pártatlan igazságügyi rendszer és egy erős civil társadalom felépítését, továbbá a jó kormányzás előmozdítását azzal a céllal, hogy Mianmar demokratikus, a jogállamiságot és az alapvető jogokat tiszteletben tartó demokráciává váljon;

11.  felszólítja a választott kormányt, hogy alakítson ki nyitott demokráciát, melyben érvényesül az emberi jogok tisztelete, és az emberek a diszkrimináció minden formájától mentesen élhetnek a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a mozgás szabadságával;

12.  sürgeti Mianmar kormányát, hogy azonnal hajtsa végre az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 31. ülésszakán elfogadott, a mianmari emberi jogi helyzetről szóló határozatban rögzített ajánlásokat;

13.  felszólítja Mianmar kormányát, hogy védje meg a rohingya népet a diszkrimináció bármely formájával szemben, és vessen véget a rohingya néppel szemben elkövetett jogsértésekkel kapcsolatos büntetlenségnek; emlékeztet Szú Csi asszony ellenzéki pártja, az NLD szóvivőjének régen esedékes, 2015. május 18-i nyilatkozatára, mely szerint Mianmarnak meg kell adnia az állampolgárságot a rohingya kisebbségnek; felszólítja a Szaharov-díjas Szú Csi asszonyt, hogy a mianmari kormányban betöltött kulcsfontosságú pozícióit használja fel a rohingya kisebbség helyzetének javítására;

14.  felszólítja Mianmar kormányát, hogy reformálja meg az 1982. évi állampolgársági törvényt és állítsa vissza a rohingya kisebbség állampolgárságát; sürgeti Mianmar kormányát és Rakhine állam hatóságait, hogy azonnal kezdjék meg a gyermekek születési anyakönyvezését; kéri Mianmar kormányát, hogy vonja vissza az összes diszkriminatív rendelkezést;

15.  felszólítja az EU-t, hogy továbbra is nyújtson támogatást az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a dél- és délkelet-ázsiai régióban lévő rohingya menekültek helyzetének javítására irányuló törekvéseiben;

16.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a 2014. és 2024. közötti időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervét;

17.  sürgeti Mianmar kormányát, hogy azonnal bocsássa szabadon az összes politikai foglyot, valamint mindazokat, akiket a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat és normákat sértő vádak alapján tartóztattak le;

18.  felkéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy a lehető legmagasabb politikai szinten tárgyaljon a rohingyák helyzetéről mianmari kapcsolataival, továbbá az ASEA más tagállamaival;

19.  óvatosságra int az EU és Mianmar között tervezett beruházási megállapodás megkötése tekintetében, mivel veszélybe sodorhatja Mianmar szociális szempontból kiegyensúlyozott jövőbeli fejlődését mindaddig, amíg nem léteznek a vállalatok társadalmi és környezeti felelősségéről és kötelezettségéről, a munkavállalói jogokról, a földtulajdonról és a korrupcióellenes intézkedésekről szóló jogszabályok, továbbá szorgalmazza, hogy mindkét fél vegye figyelembe ezeket az aggályokat;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Mianmar kormányának és parlamentjének, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége főtitkárának, az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint a régió egyéb államai kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 258. E, 2013.9.7., 79. o. (2) HL C 353. E, 2013.12.3., 145. o. (3) HL C 419., 2015.12.16., 189. o. (4) HL C 65., 2016.2.19., 157. o. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0211. (6) HL C 55., 2016.2.12., 112. o.