Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2058(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0232/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0232/2016

Viták :

PV 12/09/2016 - 18
CRE 12/09/2016 - 18

Szavazatok :

PV 13/09/2016 - 4.15
CRE 13/09/2016 - 4.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0334

Elfogadott szövegek
PDF 345kWORD 66k
2016. szeptember 13., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A fűtésre és hűtésre vonatkozó uniós stratégia
P8_TA(2016)0334A8-0232/2016

Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i állásfoglalása az Európai Unió hőtechnikai stratégiájáról (2016/2058(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek 21. konferenciáján (COP 21), 2015 decemberében kötött párizsi megállapodásra,

–  tekintettel a „2050-ig szóló energiaügyi ütemterv” című, 2011. december 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0885),

–  tekintettel „Az Európai Unió hőtechnikai stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2016)0051),

–  tekintettel a Bizottság „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című, 2015. február 25-i közleményére (COM(2015)0080),

–  tekintettel a Tanácsnak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23–24-i következtetéseire,

–  tekintettel a harmadik energiaügyi csomagra,

–  tekintettel az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. február 5-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az „Erőforrás-hatékonyság: elmozdulás a körkörös gazdaság felé” című, 2015. július 9-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „Az európai energiaunió felé” című dokumentumról szóló, 2015. december 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0232/2016),

A.  mivel az EU végső energiakeresletének mintegy 50%-át fűtésre és hűtésre használják, amelynek 80%-át épületekben használják fel; mivel a fűtési és hűtési ágazatnak tükröznie kell az éghajlatváltozásról szóló, 2015. évi párizsi megállapodást (COP21); mivel az Unió energetikai és éghajlati céljaival összeegyeztethető fűtési és hűtési ágazatnak legkésőbb 2050-re 100 %-ban megújuló energiaforrásokon kell alapulnia, ami csak energiafogyasztásunk csökkentése és az „energiahatékonyság mint elsődleges energiaforrás” elv maradéktalan alkalmazása révén érhető el;

B.  mivel 1 %-nyi energiamegtakarítás 2,6 %-kal csökkenti a földgázimportot(5);

C.  mivel többet kell tenni mind az épületek fűtési szükségleteinek csökkentése, mind pedig annak érdekében, hogy a fennmaradó szükségleteket az EU 2050-re vonatkozó célkitűzéseivel összhangban az egyéni kazánokban elégetett, importált fosszilis tüzelőanyagok helyett fenntartható fűtési és hűtési megoldásokkal elégítsük ki;

D.  mivel az épületek hatalmas arányt képviselnek a végső energiafogyasztásból, és mivel az épületek energiahatékonyságának növelése és a keresletoldali válaszintézkedési programok döntő fontosságú – az energiakeresletet kiegyensúlyozó és a csúcsidőszakokat tehermentesítő – szerepet tölthetnek be, ami a kapacitásfölösleg csökkentését és az előállítási, üzemeltetési és átviteli költségek mérséklését eredményezi;

E.  mivel a megújuló energiaforrások aránya lassan emelkedik (2012-ben a primer energiaellátás 18%-át biztosították), de továbbra is számos potenciális lehetőség kiaknázatlan midben szinten, és mivel a megújuló energiaforrások és a visszanyert hő fűtésben és hűtésben képviselt arányát a tagállamokban tovább kell növelni;

F.  mivel az EU fűtési és hűtési piaca helyi természetéből fakadóan széttöredezett, és számos különböző technológia alkalmazása, valamint eltérő gazdasági szereplők közreműködése jellemzi; mivel az akadályok elhárítása, valamint a fűtés és a hűtés hatékonyabbá és fenntarthatóbbá tétele érdekében a helyi és a regionális dimenzió alapvető mind a fűtésre és hűtésre vonatkozó helyes politikák kialakításakor, mind pedig a fűtési és hűtési infrastruktúra tervezésekor és megvalósításakor, valamint a fogyasztókkal folytatandó konzultációs során is;

G.  mivel a biomassza az Unió megújuló energiaforrásokból előállított teljes hőfogyasztásának 89 %-át és az Unió teljes hőfogyasztásának 15 %-át fedezi, és hatalmas lehetőségeket rejt abban a tekintetben, hogy a növekvő fűtési igényre további jelentős és költséghatékony megoldásokat kínál;

H.  mivel a fűtés és a hűtés kitűnően példázza, hogy az energetikai megoldásokra vonatkozóan holisztikus, integrált és rendszeralapú megközelítést kell kialakítani, amely az energiarendszer kialakítására és a tágabb értelemben vett gazdaságra vonatkozó horizontális megközelítéseket is felölel;

I.  mivel a fűtés és a hűtés tekintetében a fosszilis tüzelőanyagokból származó primer energia aránya továbbra is igen magas, 75 %, és ez a dekarbonizáció egyik legfőbb akadálya, ami gyorsítja az éghajlatváltozást, és jelentős környezeti károkat okoz; mivel a fűtési és hűtési ágazatnak maradéktalanul hozzá kell járulnia az EU éghajlatváltozási és energetikai célkitűzéseinek megvalósításához, és mivel a fosszilis fűtőanyagokra vonatkozó támogatásokat a helyi feltételeket figyelembe véve és az Európai Tanács 2013. május 22-i következtetéseivel összhangban fokozatosan le kell építeni;

J.  mivel az ipari és más kereskedelmi folyamatok során előállított és a légkörbe vagy vízbe kibocsátott (és produktív módon nem hasznosított) hő mennyisége becslések szerint elegendő lenne az Unió lakó- és szolgáltatási épületei teljes fűtési szükségleteinek kielégítéséhez;

K.  mivel az épületek az Unió teljes CO2-kibocsátásának mintegy 13 %-áért felelősek;

L.  mivel az épületekben alkalmazandó progresszív, hatékony fűtési és hűtési rendszerekkel szerves egységben alapos hőszigetelési eljárásokat is alkalmazni kell, ezáltal csökkentve az energia iránti keresletet és a fogyasztók költségeit, valamint hozzájárulva az energiaszegénység enyhítéséhez és minőségi helyi munkahelyek teremtéséhez;

M.  mivel az energiaunión belüli átfogó és integrált hőtechnikai stratégiához kapcsolódó intézkedések megfelelő végrehajtásuk esetén jelentős lehetőségeket kínálnak mind a vállalkozások, mind pedig a fogyasztók számára az EU-ban, az ipar általános energiaköltségeinek csökkentése, a versenyképesség fellendítése és a fogyasztókat érintő költségmegtakarítások tekintetében;

N.  mivel az Unió szabályozási kerete a fő célkitűzések kiemelését szolgálja, ám elengedhetetlen, hogy az energiarendszer tágabb átvizsgálása keretében valódi előrehaladás történjen a fűtés és a hűtés átformálása terén;

O.  mivel a megújuló energiaforrások, különösen a villamos energia általános energiahálózatban betöltött szerepének optimalizálása – ami a fűtési és hűtési alkalmazásokkal és a szállítással szerves egységbe foglalásuk révén érhető el – olyan célkitűzés, amely hozzájárul az energiarendszer dekarbonizációjához, az energiaimporttól való függőség mérsékléséhez, a háztartások energiaszámláinak csökkentéséhez és az uniós ipar versenyképességének fellendítéséhez;

P.  mivel e közös célkitűzések teljesítésének leghatékonyabb módja az, ha az összes érintett érdekelt féllel egyetértésben a helyi és regionális hatóságokat felhatalmazzák arra, illetve támogatják abban, hogy teljesen integrált rendszeren alapuló megközelítést alkalmazzanak a várostervezést, az infrastruktúra fejlesztését, a lakóingatlanok építését és felújítását és az új ipari fejlesztéseket illetően annak érdekében, hogy maximalizálják a lehetséges kapcsolódásokat, a hatékonyságot és más kölcsönös előnyöket;

Q.  mivel az épületek energiahatékonysága a megfelelő energiarendszerek használatától is függ; mivel az „energiahatékonyság az első helyen” és az „energiahatékonyság mint elsődleges energiaforrás” elveket a fűtési és hűtési ágazatban is tiszteletben kell tartani;

R.  mivel a meglévő épületállomány alapos felújítására irányuló ambiciózus célkitűzések több millió európai munkahelyet teremtenének, különösen a kkv-kban, növelnék az energiahatékonyságot és alapvető szerepet játszanának a fűtésre és hűtésre használt energia minimálisra csökkentésében;

S.  mivel az energiahatékony, alacsony kibocsátású köz- és lakóépületek tervezése során figyelembe kell venni az építészetet, a várostervezést, a hőigények sűrűségét, valamint az európai éghajlati övezetek és az épülettípusok sokféleségét;

T.  mivel a hulladékhő felhasználásában és a távfűtési rendszerekben hatalmas kihasználatlan potenciál rejlik, mivel az Európában rendelkezésre álló hőfölösleg meghaladja az összes európai épület teljes hőigényét, valamint hogy az Unió teljes hőigényének 50 %-a távfűtéssel kielégíthető;

U.  mivel az európai lakosság jelentős része olyan területeken – különösen városokban – él, ahol előfordul a levegőminőségi normák túllépése;

V.  mivel a fűtés és a hűtés Európában várhatóan továbbra is az energiaszükségletek legjelentősebb forrása marad, és mivel a földgázt és a cseppfolyósított földgázt széles körben használják e kereslet kielégítésére, és alkalmazásukat rendkívül hatékony energiatárolás révén optimalizálni lehetne; mivel a fosszilis tüzelőanyagokhoz való ragaszkodás ellentétes az Unió éghajlatvédelmi és energetikai kötelezettségeivel és dekarbonizációs célkitűzéseivel;

W.  mivel Európa eltérő éghajlati övezetei között a fűtésre fordított éves energiakiadások tekintetében jelenleg számottevő különbségek mutatkoznak, ugyanis ezek a dél-európai országokban 90 kWh/m2-t, Közép- és Észak-Európában pedig 175–235 kWh/m2-t tesznek ki;

X.  mivel a hatékony fűtési és hűtési megoldások kiépítésében az európai ipari és szolgáltató ágazat – különösen a megújulóenergia-ágazat – fejlődésének ösztönzése, valamint a távoli és vidéki térségekben a magasabb hozzáadott érték teremtése tekintetében jelentős potenciál rejlik;

Y.  mivel az energia társadalmi értékké vált, amelyhez biztosítani kell a hozzáférést; mivel azonban nem minden polgár férhet hozzá az energiához, éspedig Európában több mint 25 millió ember ütközik súlyos nehézségekbe e téren;

Z.  mivel az energiahatékonysági politikáknak az épületek teljesítményének javítását célzó legköltséghatékonyabb – a hőszükségletek csökkentése és/vagy az épületek nagy hatékonyságú alternatívákhoz való csatlakoztatása általi – módozataira kell összpontosítaniuk;

AA.  mivel a fogyasztók körében a fűtési rendszerek hatékonyságának hiányával kapcsolatos tudatosság alacsony szintje az energiaszámlákat a legjelentősebben befolyásoló tényezők egyike;

AB.  mivel a jó hőszigeteléssel rendelkező otthonok mind a környezet, mind a felhasználók energiaszámlája szempontjából előnyt jelentenek;

AC.  mivel a családi házak fűtési és hűtési szükségleteinek 72 %-át a vidéki és a köztes térségek fogyasztják el;

AD.  mivel a természetes alapú megoldások, például a jól megtervezett utcai növényzet, az épületek számára szigetelést és árnyékot biztosító zöld tetők és falak a fűtési és hűtési szükségletek csökkentése révén visszafogják az energiaigényeket;

AE.  mivel az épületekben felhasznált energia 85 %-át helyiségek fűtésére és meleg víz előállítására fordítják, és az Unión belül a fűtés és hűtés 45%-át a lakóingatlanokban használják fel;

AF.  mivel az iparnak a helyi hatóságokkal együttműködve fontos szerepet kell betöltenie a hulladékhő és a hulladék hűtőhatás jobb felhasználásában;

AG.  mivel az európaiak fogyasztási kiadásaiknak átlagosan 6 %-át költik fűtésre és hűtésre, és 11 %-uk nem engedheti meg magának, hogy otthonát télen kellően melegen tartsa;

AH.  mivel a hűtési ágazatot továbbra is alaposabb elemzésnek kell alávetni, valamint a bizottsági stratégiában és a tagállami politikákban is jobban figyelembe kell venni;

AI.  mivel fontosnak véli a történelmi épületekben elérhető energiamegtakarításokról szóló tanulmányok támogatását ezen épületek energetikai teljesítményének lehetőség szerinti optimalizálása érdekében, biztosítva ugyanakkor a kulturális örökség védelmét és megőrzését;

1.  üdvözli a Bizottság „Az EU hőtechnikai stratégiája” című közleményét, amely fontos lépés a holisztikus megközelítés megteremtése felé a fűtés és hűtés átalakítása terén az Európai Unióban, és hozzájárul a fellépés kiemelten kezelendő területeinek meghatározásához; maradéktalanul egyetért a Bizottság azon törekvésével, hogy feltárja és kiaknázza a villamosenergia- és a fűtési ágazat közötti szinergiákat egy olyan hatékony ágazat megteremtése céljával, amely növeli az energiabiztonságot, és megkönnyíti az EU éghajlati és energiaügyi célkitűzéseinek költséghatékony megvalósítását; kéri a Bizottságot, hogy a fűtési és hűtési ágazatot kezelje az európai energiapiac újratervezésének részeként;

2.  hangsúlyozza, hogy a fűtésre és a hűtésre vonatkozóan egyedi intézkedéseket kell hozni a 2012/27/EU energiahatékonysági irányelv és a 2009/28/EK megújulóenergia-irányelv, illetve az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv felülvizsgálata során;

3.  úgy véli, hogy a hőtechnikai stratégiának e két hőigényre egyforma mértékben kell kiterjednie, tekintettel arra, hogy Európa különböző éghajlati övezetekkel rendelkezik, és energiafelhasználási szükségletei ennek megfelelően eltérőek;

4.  hangsúlyozza, hogy a hőtechnikai stratégiának olyan fenntartható és költséghatékony megoldásokat kell előnyben részesítenie, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára az uniós éghajlat- és energiapolitikai célok elérését; megjegyzi, hogy a tagállamok fűtési és hűtési ágazatai eltérő energia-összetételük, sajátos éghajlati viszonyaik, épületállományuk energiahatékonyságának más-más foka és iparaik intenzitásának különbözősége miatt meglehetősen eltérnek egymástól, ezért hangsúlyozza, hogy a megfelelő stratégiai megoldások megválasztása tekintetében rugalmasságot kell biztosítani;

5.  kéri egyedi, nemzeti szintű fenntartható hőtechnikai stratégiák kidolgozását, amelyek külön figyelmet fordítanak a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésre, a kapcsolt energiatermelésre, a távfűtésre és -hűtésre, amelyeknek az energiahatékonysági irányelv 14. cikkében foglaltak értelmében lehetőleg megújuló energiaforrásokon kell alapulniuk;

6.  tudomásul veszi, hogy a hatékony, nagy teljesítményű hőszigetelés, valamint a megújuló energiaforrások és a visszanyert hő használata az uniós hőtechnikai stratégia alapvető prioritásai; úgy véli azonban, hogy az „energiahatékonyság az első helyen” elvet tiszteletben kell tartani, mivel a pénzügyi megtérülés tekintetében az energiahatékonyság jelenleg a legnagyobb és leggyorsabb eredményt kínáló lehetőségek egyike, és egyszersmind a megújuló energiaforrásokon alapuló, biztonságos, ellenálló és intelligens fűtési és hűtési rendszerre történő sikeres átállást célzó stratégia kulcsfontosságú része;

7.  megállapítja, hogy a decentralizált, rugalmasabb energiarendszer, amelyben az energiaforrások és a hőforrások közelebb vannak a felhasználási ponthoz, elősegítheti a decentralizált energiatermelést, módot adva a fogyasztóknak és a közösségeknek a fokozottabb energiapiaci részvételre és saját energiafelhasználásuk ellenőrzésére, valamint lehetővé teszi számukra, hogy a keresletoldali válaszadás aktív résztvevőivé váljanak; úgy véli, hogy minél rövidebb úton jutunk el a primer energiától az egyéb, felhasználható hőenergiáig, annál magasabb az energiarendszer általános energiahatékonysága; elismeri továbbá, hogy egy ilyen megközelítés csökkenti az átviteli és elosztási veszteségeket, javítja az energetikai infrastruktúra ellenálló képességét, és ezzel egy időben helyi üzleti lehetőségeket kínál a kkv-k számára;

8.  hangsúlyozza az egyfelől a környezettudatos tervezésre és az energiacímkézésre vonatkozó jogszabályok, másfelől az energiahatékonyságról szóló irányelv és az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv egymást kiegészítő jellegét a fűtési és hűtési célra elfogyasztott energiamennyiség csökkentése terén; úgy véli, hogy a háztartási készülékeknek (mosógépeknek, mosogatógépeknek stb.) a lehető legmagasabb fokú energiahatékonysággal kell rendelkezniük, és úgy kell őket megtervezni, hogy üzemeltetésük helyén ki tudják használni a melegvíz-szolgáltatást; úgy véli ezért, hogy a környezettudatos tervezésre vonatkozó követelményeket és az energiacímkézési politikákat a további energiamegtakarítások érdekében rendszeresen felül kell vizsgálni és tökéletesíteni kell, valamint innovatívabb termékek és az energiaköltségek csökkentése révén fokozni kell a versenyképességet;

9.  emlékeztet arra, hogy az Unió energiaszükségletének legnagyobb hányadát a fűtés és a hűtés teszi ki; hangsúlyozza a jelenleg rendelkezésre álló megújuló energiaforrások között a technológiasemlegesség elve tiszteletben tartásának, valamint a piaci és állami alapú ösztönzők fontosságát a fűtési és hűtési ágazatban az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és biztonságos energiaellátásra való áttérés során;

10.  hangsúlyozza, hogy a bérlők és a többlakásos épületekben élők számára egy olyan kedvező keretet kell létrehozni, amely lehetővé teszi számukra, hogy ők is élvezhessék a saját termelés, a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtés és hűtés, valamint az energiahatékonysági intézkedések előnyeit, ily módon kezelve az eltérő ösztönzőkből fakadó kihívásokat és az esetenként korlátozó lakásbérleti szabályokat;

11.  hangsúlyozza a megújulóenergia-technológiák, közöttük a fenntartható biomassza, a légtermikus, geotermikus és a napenergián alapuló technológiák alkalmazása, valamint az akkumulátorokkal ellátott, vízmelegítésre és az épületek fűtésére és hűtésére szolgáló napelemek alapvető szerepét, főként, ha azok napi használat vagy szezonális kiegyensúlyozás céljából hőtároló berendezésekhez csatlakoznak; felszólítja a tagállamokat, hogy az ilyen technológiák előmozdítása és elterjesztése érdekében biztosítsanak ösztönzőket rendelkezésre; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a hatályos energiahatékonysági irányelvet és az épületek energiateljesítményéről szóló irányelvet, többek között a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó rendelkezéseket és a hosszú távú felújításra vonatkozó stratégiákat is, tekintettel arra, hogy épületállományaik korszerűsítése érdekében megfelelő beruházásokat kell eszközölniük; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a közel nulla energiaigényű épületek tekintetében 2050-ig az egész EU területén megvalósítandó elképzelést;

12.  úgy véli, hogy az Unió energiabiztonságával kapcsolatos problémák főként a hőellátás biztonságát érintik; úgy véli ezért, hogy a fűtésre használt energiaforrások diverzifikálása rendkívül fontos, és felszólítja a Bizottságot, hogy tárja fel a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtési technológiák további támogatásának és gyorsított bevezetésének módjait;

13.  úgy véli, hogy Európa különböző éghajlati övezeteiben az energiahatékony és alacsony kibocsátású építkezés alapját a komplett lakó- és kereskedelmi célú negyedek tervezése során alkalmazott fűtési célú hőtérképeknek, megfelelő építészeti megoldásoknak, üzemeltetésre vonatkozó bevált gyakorlatoknak, valamint várostervezési elveknek, közöttük városi szintű hálózati megoldásoknak – például a távfűtésnek és -hűtésnek – kellene képezniük; hangsúlyozza, hogy a megfelelően szigetelt építőanyag magas hőtárolási kapacitással rendelkezik, ami jelentős megtakarításokhoz vezet a fűtés és a hűtés terén;

14.  hangsúlyozza, hogy az Unióban az energiafogyasztás mintegy 40%-áért és a földgázfelhasználás egyharmadáért az építőipar energiaigénye felel, és ezeket akár háromnegyedével is csökkenteni lehetne, ha felgyorsítanák az épületek felújítását; kiemeli, hogy ezen energiafogyasztás 85 %-át fűtésre és háztartási meleg víz előállítására használják fel, és így a fűtésellátás biztonságosabb és fenntarthatóbb megközelítésének eléréséhez továbbra is kulcsfontosságú a régi és nem hatékony fűtési rendszerek korszerűsítése, a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia fokozott használata, a hulladékhő rendkívül hatékony távfűtési rendszereken keresztüli jobb felhasználása, valamint az épületek jobb hőszigeteléssel történő ellátása és komplett felújítása; javasolja az épületekre vonatkozó energiahatékonysági előírások szigorításának folytatását, figyelembe véve és ösztönözve a technológiai újításokat, különösen a szigetelés homogenitásának biztosítása tekintetében; javasolja továbbá a közel nulla energiaigényű épületek építésének további támogatását;

15.  arra buzdítja a tagállamokat, hogy integrált megközelítés, harmonizált feltérképezés és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 14. cikkének megfelelő vizsgálat alapján dolgozzanak ki hosszú távú fűtési és hűtési stratégiákat; hangsúlyozza, hogy a stratégiának meg kell határoznia a kiemelt intézkedési területeket, és lehetővé kell tennie a városok optimalizált energetikai tervezését; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti fűtési és hűtési stratégiákra vonatkozó általános iránymutatást kidolgozásával segítse a tagállamokat ennek megvalósításában;

16.  felhívja a figyelmet az épületek felújításának és szigetelésének gazdasági hatásaira, ugyanis ezek gyakran a fűtési és hűtési költségek akár 50 %-os csökkentéséhez is vezethetnek, és felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő társfinanszírozást az alacsony energiahatékonyságú önkormányzati lakások és társasházak felújítására irányuló kezdeményezések számára;

17.  üdvözli a Bizottság olyan intézkedések csomagjára kidolgozására vonatkozó szándékát, amelyek elősegítik többlakásos épületek felújítását; úgy véli, hogy harmonizált és átfogó intézkedéscsomagot kell kidolgozni a városok energiatervezése tekintetében is, amely lehetővé teszi a helyi fűtési és hűtési potenciál feltérképezését, az optimalizált és integrált épületfelújítást, valamint a fűtési és hűtési infrastruktúra fejlesztését;

18.  ismételten hangsúlyozza olyan uniós rendszerek kidolgozásának jelentőségét, amelyek ösztönzést nyújtanak a középületek, lakóingatlanok és szociális lakások energiahatékonysági korszerűsítésére, valamint olyan új, környezetbarát épületek felépítésére, amelyek energiahatékonysága meghaladja a jogszabályokban előírt minimumkövetelményeket;

19.  hangsúlyozza a fűtés és hűtés helyi jellegét és helyi potenciális lehetőségeit; felhívja a helyi és regionális hatóságokat, hogy a termális korszerűsítés további megkönnyítése érdekében gondoskodjanak a már meglévő, alacsony energiahatékonyságú köz-, üzleti és lakóépületek felújításáról; kiemeli az olyan mozgalmak, például a Polgármesterek Szövetsége jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a tudás és a legjobb gyakorlatok megosztását;

20.  hangsúlyozza, hogy fel kell térképezni a helyi fűtési és hűtési lehetőségeket Európában, hogy a nagyvárosok jobban felmérhessék, milyen erőforrások állnak helyben a rendelkezésükre, lehetővé téve hozzájárulásukat az EU energiafüggetlenségének javításához, helyi, nem kiszervezhető munkahelyek létrehozása révén fel tudják lendíteni a növekedést és a versenyképességet, illetve tiszta és megfizethető energiát tudjanak biztosítani a fogyasztók számára;

21.  felszólítja a helyi hatóságokat, hogy területeiken mérjék fel a már létező fűtési és hűtési potenciált, valamint a jövőbeli fűtési és hűtési igényeket, figyelembe véve a helyben rendelkezésre álló megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségeket, a kapcsolt energiatermelésből származó hőenergiát, valamint a távfűtés volumenét;

22.  úgy véli, hogy a központi fűtési és hűtési rendszerrel rendelkező területen kívül található háztartások számára vonzó finanszírozási rendszert kell létrehozni a háztartások fűtésére megújuló energiaforrásokat alkalmazó új technológiák előmozdítása érdekében;

23.  felszólítja a helyi hatóságokat, hogy foglalkozzanak a vidéki térségekben található, gyakran régi, kevésbé energiahatékony, kevésbé egészségbarát és általában alacsonyabb hőkomfortú épületek sajátos problémáival;

24.  úgy véli, hogy minél rövidebb az ellátási lánc – ahol a primer energiát hasznos hőenergia előállítása céljából más energiává alakítják át –, annál nagyobb az energiahatékonyság, továbbá – tekintettel az Unióban tapasztalható éghajlati és egyéb körülmények rendkívüli sokféleségére – felhívja a Bizottságot, hogy technológiasemleges eszközök segítségével tegye lehetővé minden közösség számára, hogy költséghatékony megoldások kidolgozásával csökkentse a fűtési és hűtési ágazatban jelentkező szén-dioxid-intenzitást;

25.  megjegyzi, hogy az Unió szabályozási kerete a fő célkitűzések kiemelését szolgálja, ám elengedhetetlen, hogy az energiarendszer tágabb átvizsgálása keretében valódi előrehaladás történjen a fűtés és a hűtés átformálása terén;

26.  kiemeli, hogy az uniós politikai eszközök és kapacitások még nem eléggé kiforrottak ahhoz, hogy előmozdítsák a fűtési és hűtési ágazat átalakulását, a lehető legjobban kihasználják a lehetőségeket, illetve megoldásokat találjanak a kereslet és a szén-dioxid-kibocsátás szükséges mértékű és ütemű csökkentésére;

27.  hangsúlyozza a szennyezőbb egyedi fűtési rendszerek helyett alternatívát kínáló távfűtési hálózatok jelentőségét, amelyek a fenntartható fűtés és hűtés rendelkezésre bocsátásának különösen hatékony és költséghatékony módját jelentik, mivel beépítik a megújuló energiaforrásokat, a visszanyert hőt és hideget, és az alacsony fogyasztás időszakaszaiban a többletenergiát tárolják, rugalmasságot biztosítva ezáltal az energiarendszer számára; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokat nagyobb arányban kell a rendszer részévé tenni, tekintve, hogy a távfűtés és -hűtés már több, mint 20%-a megújuló energiából származik (az energiahatékonysági irányelvvel összhangban), ezért átfogó távlatokból kell értékelni a hatékony távfűtésben és -hűtésben rejlő potenciált; kéri a meglévő távfűtési rendszerek korszerűsítését és bővítését a magas hatékonysági fokú, megújuló energiaforrásokból származó alternatív megoldásokra történő átállás érdekében; bátorítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki adózási és pénzügyi mechanizmusokat a távfűtés és -hűtés fejlesztésének és alkalmazásának ösztönzése érdekében, és építsék le a szabályozási akadályokat;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy komolyan értékelje a tagállamok által az energiahatékonysági irányelv 14. cikkével összhangban kidolgozandó, a kapcsolt energiatermelés és a távfűtés lehetőségeire vonatkozó átfogó értékeléseket annak érdekében, hogy e tervek e megoldások valós gazdasági potenciálját tükrözzék, és az uniós célkitűzésekkel összhangban megbízható alapot szolgáltassanak a szakpolitikák számára;

29.  hangsúlyozza, hogy a hatékonyabb helyi kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő rendszerekre és a megújuló energiaforrásokra történő átállás érdekében elengedhetetlen, hogy a sűrűn lakott városi agglomerációkban a gyenge hatásfokú és nem fenntartható egyedi vagy távfűtési és -hűtési rendszerek használatát fokozatosan hatékony rendszerekkel váltsák fel, illetve a legmodernebb hűtési vagy fűtési technológiákkal korszerűsítsék;

30.  kéri a Bizottságot, hogy a megújulóenergia-irányelvvel és a piac szerkezetének átalakításával kapcsolatos kezdeményezéseiben tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek a villamosenergia-, a fűtési és a hűtési rendszerek további integrációja révén hozzájárulnak a hatékonyabb és rugalmasabb energiarendszer létrehozásához;

31.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy közös európai keretet a saját célú energiatermelés előmozdítása és jogbiztonságának biztosítása érdekében, különösen azáltal, hogy ösztönzi és támogatja a megújuló energiaforrásokat hasznosító környéki szövetkezeteket;

32.  kéri, hogy nemzeti szinten dolgozzanak ki az épületek fűtési- és hűtésienergia-szükségletére vonatkozó mutatót;

33.  stratégiai megközelítést szorgalmaz az ipar fűtési és hűtési szükségleteiből eredő CO2-kibocsátások csökkentése érdekében a folyamatok hatékonyságának javítása, a fosszilis tüzelőanyagok fenntartható energiaforrásokkal való felváltása és az iparnak a környező hőenergia-környezetbe való integrálása révén;

34.  rámutat, hogy az energia- és erőforrás-áramlások klaszterbe rendezése az elsődleges energiafogyasztás mérséklése tekintetében óriási lehetőségeket rejt, különösen ipari környezetben, ahol a lépcsőzetes rendszer értelmében az egyik folyamatból nyert, fölösleges fűtési vagy hűtési energiát fel lehet használni egy másik, kevésbé szélsőséges hőmérsékletet igénylőben, valamint adott esetben távfűtési rendszerek révén épületek fűtésére és hűtésére is;

35.  megállapítja, hogy az elavult, alacsony energiahatékonyságú fűtőberendezéseket a rendelkezésre álló legjobb, az EU energetikai és éghajlat-változási célkitűzéseinek megfelelő alternatív megoldásokkal, azaz megújuló tüzelőanyagot használó, környezetbarátabb kapcsolt energiatermelő létesítményekkel kell felváltani, a biomasszára vonatkozó fenntarthatósági kritériumokkal összhangban;

36.  megállapítja, hogy a fűtési és hűtési ágazat nagymértékben helyi jellegű, mivel a hő rendelkezésre állása, a ráépülő infrastruktúra és a hő iránti kereslet alapvetően helyi körülményektől függ;

37.  egyetért a Bizottságnak a hőtechnikai stratégiában kifejezésre juttatott azon álláspontjával, hogy a kapcsolt energiatermelő létesítmények gazdasági potenciálja még kiaknázatlan, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az energiaunió helyzetéről szóló bizottsági közleménnyel (COM(2015)0572) összhangban mozdítsák elő jobban nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést és távfűtést;

38.  megítélése szerint a hűtéssel kapcsolatban rendszerszintű megközelítésre van szükség, amely felöleli az épített környezetet és egyéb tevékenységeket, például a fuvarozás területén használt hűtést;

39.  úgy véli, hogy Európa mérsékelt éghajlati övezetében bizonyos körülmények között, rugalmasságuknak köszönhetően fontossá válhatnak a hatékony hőszivattyút alkalmazó, reverzibilis fűtési és hűtési rendszerek; rámutat arra, hogy a hőt két vagy több energiaforrásból előállító hibrid fűtési rendszerek elősegíthetik a megújuló energiaforrások fűtésen belüli szerepének növekedését, különösen azon meglévő épületek esetében, amelyekbe e rendszerek kevés átalakítással beépíthetők; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a hőszivattyúk tekintetében biztosítsanak megfelelő, egymáshoz igazított számítási módszereket, és mozdítsák elő a támogatási mechanizmusokkal kapcsolatos bevált gyakorlataik megosztását a különböző hőigényeket kielégítő hatékony, fenntartható és alacsony szén-dioxid-kibocsátású megoldások támogatása érdekében;

40.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze az üvegházhatást okozó fluortartalmú gázokra vonatkozó uniós jogszabályoknak való megfelelést, az e gázok légkörbe való kibocsátásának csökkentése céljával; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az alternatív hűtőközegek alkalmazása biztonságos és költséghatékony legyen, és a környezetvédelem, az éghajlatváltozás és az energiahatékonyság tekintetében összhangban álljon más uniós célkitűzésekkel;

41.  úgy véli, hogy a tagállamoknak fel kellene tárniuk a termálvizekből származó hő, az ipari eljárásokból közvetlenül visszanyert energia, valamint műs alacsony hőmérsékletű hőforrásokból származó hő felhasználásának lehetőségét, például a mélytengeri bányákból származó hőét, amelyet hatalmas hőszivattyúk segítségével, a meglévő és az új távfűtési hálózatok révén nemcsak egyes épületek, hanem egész városok fűtésére fel lehetne használni, amennyiben a megfelelő távfűtési infrastruktúra rendelkezésre áll, vagy azt kialakítják;

42.  hangsúlyozza a hőenergia-szükségletek és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére egyaránt képes technológiák, például az alacsony entalpiájú geotermikus energia, a megújuló energiaforrásokon alapuló távfűtés/-hűtés, a földgázt és/vagy biometánt égető kisebb trigenerációs vagy kapcsolt energiatermelő létesítmények, illetve ezek kombinációjának szerepét;

43.  úgy véli, hogy a csúcsidőszakokban villamos fűtést használó, azaz az energiát hő formájában tároló, és ezáltal a villamosenergia-ellátás minőségét többféle megújuló energiaforrás beépítésének megkönnyítése révén javító hőtároló létesítmények rendkívül fontos szerepet tölthetnek be a fűtésben, és hozzájárulnak a rendszer kiegyensúlyozásához, valamint az energia előállításának, behozatalának és árának alacsonyabb szinten tartásához;

44.  úgy véli, hogy az ipari folyamatok során és a hagyományos erőművekben történő kapcsolt villamosenergia-termelés során keletkező, valamint a hőt rekuperációval hasznosító, megfelelően szigetelt lakóépületekből és a mikro-energiatermelésből származó hulladékhőnek és hulladék hűtőhatásnak sokkal nagyobb szerepet kellene játszania a fűtésben és a hűtésben, mint a múltban; hangsúlyozza, hogy az ipari hulladékhő és hulladék hűtőhatás alkalmazását el kell ismerni és kutatás révén ösztönözni kell, tekintettel az ebben rejlő hatalmas beruházási és innovációs lehetőségekre; hangsúlyozza, hogy az ipari és a közeli lakó- vagy szolgáltatóépületeket ösztönözni kell arra, hogy együttműködjenek egymással és megosszák energiatermelésüket és -szükségleteiket;

45.  hangsúlyozza, hogy a távfűtési infrastruktúra közfinanszírozása vagy köztulajdonba vétele nem segítheti elő a magas szén-dioxid-kibocsátású infrastruktúra melletti költséges technológiai bezáródást; kéri a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy a 2050-ig az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 1990-hez képest 80–95%-os csökkentésére és az energiagazdaságon belüli rendezett átmenet biztosítására irányuló uniós célkitűzések fényében szigorúan ellenőrizzék a távfűtési infrastruktúrának nyújtott állami pénzügyi támogatást;

46.  úgy véli, hogy a hulladék hűtőhatás előállításának, felhasználásának vagy újrahasznosításának integrálása környezeti és gazdasági előnyöket teremt és csökkenti az elsődleges hűtési szükségletet;

47.  hangsúlyozza, hogy a „hulladékból energia” megközelítés továbbra is jelentős szerepet fog játszani a fűtésben, mivel az alternatív megoldást gyakran a hulladéklerakók és a fosszilis tüzelőanyagok használata jelentik, ami az újrahasznosítás fokozásának szükségességére hívja fel a figyelmet;

48.  felszólítja a tagállamokat, hogy jogi és gazdasági eszközökkel gyorsítsák fel az elavult, 80%-nál alacsonyabb energiahatékonysággal rendelkező, szilárd tüzelőanyaggal üzemelő fűtőberendezések fokozatos leállítását, és azokat lehetőség szerint váltsák fel hatékony és fenntartható fűtőrendszerekkel helyi szinten (például távfűtési rendszerekkel) vagy mikroszinten (például geotermikus és napenergia-rendszerekkel);

49.  rámutat, hogy az intelligens fűtési rendszerek bevezetése hozzásegítheti a fogyasztókat ahhoz, hogy jobban tisztában legyenek energiafogyasztásukkal, és hozzájárul nem kellő hatékonyságú fűtési rendszereik felújításához, előmozdítva az energiamegtakarítást;

50.  emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy a meglévő európai épületállomány 75%-a energetikai szempontból nem kellően hatékony, és hogy becslések szerint ezen épületek 90%-a 2050-ig továbbra is használatban marad; hangsúlyozza ezért, hogy ezeket az épületeket sürgősen alapos felújításnak kell alávetni;

51.  kéri a Bizottságot, hogy a hulladékok energetikai hasznosítására irányuló program részeként dolgozzon ki tervet a szerves hulladék távfűtési és -hűtési rendszerekben, fűtésre és hűtésre történő fenntartható használatában rejlő potenciális lehetőségek előmozdítására és kiaknázására;

52.  hangsúlyozza, hogy a biogáz fontos fenntartható erőforrást jelent a fűtési és hűtési rendszerek számára, ezért szükségesnek tartja, hogy világos célokat határozzanak meg a szerves újrafeldolgozást illetően annak érdekében, hogy ösztönözzék a biohulladék gyűjtéséhez és kezeléséhez kapcsolódó beruházásokat;

53.  felszólítja a tagállamokat, hogy számolják fel a városi térségekben az agglomeráción belüli fűtés során az alacsony légrétegekbe történő kibocsátást generáló – a légkörbe a tökéletlen égésből származó és a konvekciós áramlások révén szétterjedő természetes pirolitikus gázokat, NOx-et, kormot, légszennyező részecskéket és pernyét kibocsátó –, elavult fűtőberendezések használatát, és ösztönzők révén segítsék elő a fenntartható, közöttük megújuló energiaforrásból származó alternatívák használatát;

54.  kéri a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a vidéki épületállomány több mint felét ellátó, energetikailag nem kellően hatékony, olajjal és szénnel működő fűtőberendezések és kazánok fokozatos kivonása érdekében; úgy véli, hogy az energiaszolgáltatásnak alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású és megújuló energiaforrásokból kell származnia;

55.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható energiaforrásokon alapuló távfűtés gátat vet a lakott területek légszennyezettségét növelő, szennyezőbb egyedi fűtési rendszerek terjedésének, amelyeket ráadásul jóval nehezebb ellenőrizni, mint a széles körben elterjedt távfűtési rendszereket; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az Unióban eltérőek az infrastrukturális és éghajlati feltételek, és hogy e rendszereket gyakran kell korszerűsíteni hatékonyságuk növelése érdekében; szorgalmazza tehát, hogy elemezzék a távfűtési infrastruktúra támogatásának szükségességét és a megújuló energiaforrásokkal és a távfűtéssel kapcsolatos adózási gyakorlatokat;

56.  úgy véli, hogy a tagállamoknak sürgősen lépéseket kell tenniük a szilárd fosszilis tüzelőanyagok és szerves hulladékok égetésére használt, alacsony hőmérsékletű tüzelőberendezések fokozatos leállítása érdekében, ezek ugyanis az égési folyamat során számos káros anyagot bocsátanak a légkörbe; úgy véli, hogy a sűrűn beépített városokban ahol csak lehet, a tagállamoknak ösztönözniük kell az idős és alacsony hatásfokú fatüzelésű kályhák fokozatos felszámolását, és meg kell könnyíteniük azok korszerű, hatékony, környezetbarát és egészséges alternatívákkal való felváltását, a fatüzelésből fakadó lehetséges egészségügyi kockázatok és az e téren leginkább bevált gyakorlatok megismertetését célzó figyelemfelkeltő kezdeményezésekkel párhuzamosan;

57.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szüntessék meg a környezettudatos tervezésről szóló irányelvből és a közepes tüzelőberendezésekről szóló irányelvből eredő szabályozási hézagot, amely az 1 MW-nál kisebb teljesítményű, az irányelvek hatálya alá nem tartozó berendezések esetében kibocsátási kockázatot hordoz;

58.  úgy véli, hogy a hűtés iránti igény növekedése e kérdés további vizsgálatát teszi szükségessé, ideértve a teljes hűtési láncra vonatkozó, integrált megközelítést is a magas hőmérsékletről való ipari hűtés iránti kereslettől a háztartási hűtésen át az élelmiszer-ipari hűtési szükségletekig;

59.  véleménye szerint ahhoz, hogy a fogyasztók és a hatóságok az energiahatékonysággal és a fűtési megoldásokkal kapcsolatban racionális döntéseket hozhassanak, minőségi adatoknak kell a rendelkezésükre állniuk; felhívja a figyelmet a digitalizáció által nyújtott lehetőségek fűtési és hűtési ágazatra való kibővítésének jelentőségére; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozza ki a megújuló energiaforrásokon alapuló hűtés fogalmának meghatározását és kiszámításának módszertanát;

60.  úgy véli, hogy a víztakarékos hőcserélők alapvető szerepet játszhatnak a hűtésben az ipari folyamatok során, a hőnek a termékek tárolási helyéhez közeli természetes, egész évben legfeljebb 6 °C hőmérsékletű víztesteknek történő átadása (szabad hűtés) révén;

61.  úgy véli, hogy a nagy teljesítményű állandó üzemanyagcellák a nagyon közeli jövőben a szén mint szilárd tüzelőanyag környezetbarát alternatíváját jelenthetik;

62.  úgy véli, hogy a villamos energia gázzá történő alakítása nagy lehetőségeket rejt magában, mint a megújuló energia jövőbeli tárolásának és továbbításának, valamint központi és helyi hőtermelésre történő alkalmazásának egyik lehetséges módja; megállapítja, hogy a villamos energia gázzá történő alakítása a megújuló energia hőtermelésre történő alkalmazásának hatékony módja, különösen a konurbációkban, ahol már használni lehet meglévő infrastruktúrát; kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő a villamos energia gázzá történő alakítására irányuló kutatásokat és kísérleti projekteket;

63.  úgy véli, hogy az innovatív fűtésre és hűtésre irányuló európai uniós stratégia intenzív kutatást igényel, megalapozva az e célt szolgáló, környezetbarát berendezéseket gyártó ipar létrehozását;

64.  hangsúlyozza a kutatás és a technológiai innováció jelentőségét fokozza az európai ipar számára, mivel megerősíti annak versenyelőnyét és gazdasági életképességét, valamint hozzájárul az uniós energia- és éghajlatpolitika céljainak eléréséhez; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy az energiahatékonyság, valamint a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtési és hűtési technológiák tekintetében – a költségek csökkentése, a teljesítmény fokozása, valamint az energiarendszerbe történő beépítésük előmozdítása érdekében – fokozni kell a kutatási, fejlesztési és innovációs fellépéseket; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt az ágazati érintettekkel a fenntartható fűtési és hűtési technológiákra vonatkozó naprakész menetrendek fenntartásában a szóban forgó technológia fejlesztésének koordinálása, nyomon követése és hiányosságainak felismerése érdekében;

65.  úgy véli, hogy tekintettel arra, hogy az uniós hőtermelési ágazatban sürgősen gyors és hatékony eredményeket kell elérni a termikus felújítások terén, az EU-nak a jelenleg elérhető legjobb technológiák alkalmazásának fokozása érdekében a kutatásra kellene összpontosítania;

66.  úgy véli, hogy a Horizont 2020 keretprogramhoz tartozó kutatásoknak ki kellene terjedniük a fenntartható fűtési és hűtési megoldások, a hulladékhő és a hulladék hűtőhatás kiaknázására irányuló technológiák, illetve az olyan új anyagok kifejlesztésére, amelyek maximális hővezető-képességgel (hőcserélők), minimális vezetőképességgel, vagyis maximális hőellenállással (hőszigetelés), illetve maximális hőfelhalmozási rátával rendelkeznek (hőtartályok);

67.  véleménye szerint a Horizont 2020 program keretében előrelépést kell elérni azon kutatás és fejlesztés terén, amelyek tárgyát a fenntartható és hatékony fűtési és hűtési rendszerek és anyagok, például kisméretű, megújuló energiaforrásokon alapuló hőtermelési és -tárolási megoldások, távfűtési és -hűtési rendszerek, a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés és a szigetelőanyagok, valamint innovatív anyagok képezik, mint például olyan ablaküvegek, amelyek kintről sok rövidhullámú sugárzást (napfényt) engednek be, és csak nagyon kevés hosszúhullámú sugárzást engednek ki, amely egyébként pedig elszökne;

68.  hangsúlyozza, hogy kiterjedt tudományos kutatásokat kell folytatni olyan innovatív műszaki megoldások kifejlesztésére, amelyek célja energiahatékony és megújuló energiaforrásokon alapuló berendezések és teljes fűtő- és hűtőrendszerek létrehozása;

69.  szorgalmazza a technológiasemlegesség és a költséghatékonyság biztosítására vonatkozó, már meglévő jogszabályok felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy egyik technológiát se hozzák előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetbe a másiknál: egy épület energiahatékonyságának kiszámításába például az energiaforrástól függetlenül bele kellene kalkulálni a megújuló energiának a helyszínen – például a lakóépületekre szerelt napelemek révén – vagy az épület közelében történő megtermelését;

70.  hangsúlyozza, hogy a legfejlettebb technológiák és az intelligens energiagazdálkodás (például automatizálás és intelligens fűtésszabályozási rendszerek révén történő) ötvözése különösen nagy jelentőséggel bír hálózatszerűen összekapcsolt körülmények között, ahol a berendezés könnyen tud alkalmazkodni az időjárási körülményekhez és a villamosenergia-piaci árjelzésekhez, és a kereslet időbeli eltolásának köszönhetően hozzájárul a hálózat stabilitásához; felszólítja a Bizottságot, hogy az intelligens technológiákat szervesebben építse be a vonatkozó energiauniós kezdeményezésekbe, biztosítandó az intelligens berendezések, összekapcsolt otthonok és intelligens épületek tényleges, kölcsönös összekapcsolhatóságát az intelligens hálózatokkal; véleménye szerint a meglévő épületállomány felújítása során elő kell mozdítani az ilyen megoldásokat, mivel hozzájárulnak ahhoz, hogy a fogyasztók jobban megértsék fogyasztási szokásaikat és annak megfelelően igazítsák ki fűtésrendszerük működését;

71.  hangsúlyozza, hogy az építőiparban nagy lehetőségek rejlenek az energiakereslet és a szén-dioxid-kibocsátások csökkentése tekintetében; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség az épületfelújítások ütemének növeléséhez; megállapítja, hogy ennek eléréséhez vonzó pénzügyi ösztönzőkre, különböző szinteken rendkívüli szakértelemmel bíró szakértőkre, valamint a bevált gyakorlatok cseréjére és terjesztésére van szükség;

72.  felszólítja a Bizottságot, hogy azonosítsa és szüntesse meg az energiahatékonysági intézkedések, különösen a háztartások által végzett saját felújítások előtt fennmaradó akadályokat, és alakítson ki egy tényleges energiahatékonysági piacot a bevált gyakorlatok átadásának elősegítése és a termékek és megoldások egész Unióban való elérhetőségének biztosítása érdekében, azzal a céllal, hogy kiépüljön az energiahatékonysági termékek és szolgáltatások valódi egységes piaca; hangsúlyozza, hogy az ilyen termékek és szolgáltatások kezdeti bevezetése, valamint a fűtést és hűtést is felölelő integrált energiarendszer folyamatos karbantartása és napi szintű üzemeltetése egyaránt munkahelyteremtési és gazdaságnövelő potenciállal bír;

73.  úgy véli, hogy az iparágnak egyértelmű jelzésre van szüksége a politikai döntéshozók részéről annak érdekében, hogy végrehajtsák az Unió energiával kapcsolatos célkitűzéseinek elérését szolgáló beruházásokat; kiemeli, hogy a költséghatékony és környezeti szempontból fenntartható fűtési és hűtési megoldások leghatékonyabb előmozdításához nagyra törő, kötelező erejű célokra, valamint egy olyan szabályozási keretre van szükség, amely előmozdítja az innovációt és nem teremt felesleges adminisztratív terheket;

74.  úgy véli, hogy az épületek energiahatékonyságába történő beruházásoknak együtt kell járniuk a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtésbe és hűtésbe történő befektetésekkel; úgy véli, hogy az épületek energiahatékonysága és a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtés és hűtés között meglévő szinergiák jelentős lehetőséget jelentenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulásban; üdvözli a közel nulla energiafelhasználású épületek számárnak növelésére irányuló nemzeti szintű erőfeszítéseket;

75.  azt javasolja, hogy az építészeti szempontból kiemelt épületek termikus felújítása számára dolgozzanak ki egyéni megoldásokat, összpontosítva egyrészt az épület külső burkolására irányuló beruházásokra, másrészt pedig az épület szabályozási és automatizálási rendszereinek optimalizálására és a hatékony fűtés és hűtés biztosítására, gondoskodva arról, hogy ne veszélyeztessék a szóban forgó épületek sajátos építészeti stílusát;

76.  megállapítja, hogy az intelligens épületek építészeti megtervezése során holisztikus módon kell biztosítani a hőkomfortot (vagy hűtést) az épület formája és tömege, a tér kialakítása és az olyan paraméterek beállítása révén, mint a nappali fény mennyisége, a szellőzés és a hővisszanyerés intenzitása, ugyanakkor alacsony fenntartási költségeket biztosítva;

77.  hangsúlyozza a standardizált hőenergia-ellenőrzések jelentőségét és az ipari szigeteléssel kapcsolatos problémák orvoslásának költséghatékonyságát az energiamegtakarítás és a kibocsátáscsökkentés érdekében; rámutat, hogy a már létező és bizonyítottan működő fenntartható technológiákba történő beruházások révén az ipari energia költségeit tovább lehetne csökkenteni;

78.  hangsúlyozza, hogy az európai strukturális és beruházási alapok az energiarendszer korszerűsítése fontos eszközének tekinthetők, úgy véli, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra történő átálláshoz kapcsolódó prioritásra használt ERFA-támogatások eddig érvényben lévő korlátozása nem volt hatékony; úgy véli, hogy a 2020 utáni időszakra szóló programozási időszakra az erre a prioritásra előirányzott költségvetési hányadot meg kell növelni;

79.  hangsúlyozza a fűtési és hűtési ágazat korszerűsítésével kapcsolatos projektbe történő befektetésekhez szükséges rövid és hosszú távú finanszírozáshoz való hozzáférés biztosításának fontosságát, függetlenül e projektek volumenétől, amelyek tárgya lehet például a távfűtés és -hűtés, a hálózati infrastruktúra korszerűsítése (többek között a megújuló energiaforrásokra történő átállás) és az épületfelújítási arány felpörgetése; kéri e tekintetben a Bizottságot, hogy dolgozzon ki robusztus innovációs és hosszú távú finanszírozási mechanizmust; hangsúlyozza, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) és más alkalmazandó európai alapok, például az Európai Beruházási Bank (EBB) és az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS) jóvoltából rendelkezésre álló források fontos szerepet tölthetnének be a finanszírozás és a technikai segítségnyújtás tekintetében, stabil szabályozási feltételeket kínálva és ezáltal biztosítva, hogy a projektek vonzók legyenek a beruházók számára, különösen a bürokrácia minimalizálása, valamint gyors pályázati és jóváhagyási folyamat révén; kéri a Bizottságot, hogy valamennyi alkalmazandó európai alap tekintetében a fűtésre és hűtésre vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket a 2020 utáni időszakra szóló programozási időszakra erősítse meg, és számolja fel azokat az akadályokat, amelyek a helyi hatóságokat gátolják hasznos forrásoknak a középületek felújítására történő odaítélését; támogatja az „Intelligens finanszírozás – intelligens épületek” kezdeményezést, amely a megújuló energiaforrások építőiparban történő felhasználásával párhuzamosan előmozdítja az energiahatékonyság fokozását; véleménye szerint az épületek korszerűsítése és hőszigetelése a munkahelyek teremtése szempontjából hatalmas lehetőségeket kínál, és ennek fényében a finanszírozáshoz való hozzájutás tekintetében elsőbbséget kell élveznie más intézkedésekkel szemben;

80.  ismételten hangsúlyozza, hogy a strukturális alapok igénybe vételének lehetőségét ki kellene terjeszteni az épületek és épületrendszerek korszerűsítésének szélesebb körére, különösen a magán épülettulajdonosoknak nyújtott kedvezményes hitelek formájában, ami sokkal erőteljesebb hajtóerőt biztosítana a már létező épületek sürgetően szükséges korszerűsítésére, különösen az Unió kevésbé fejlett részein;

81.  hangsúlyozza, hogy a fűtési és hűtési ágazat fejlesztésének ösztönzése érdekében a Bizottságnak teljes mértékben ki kell használnia az 1303/2013/EU rendelet 19. cikkében rögzített előzetes feltételrendszert, és gondoskodnia kell arról, hogy megfelelően átültessék és végrehajtsák a fűtésre és hűtésre vonatkozó releváns intézkedéseket tartalmazó, meglévő uniós jogszabályokat;

82.  úgy véli, hogy a fűtési és hűtési ágazat dekarbonizációjának megvalósításához szükséges hatékony technológiákra, különösen a közösségi alapú megoldásokra irányuló állami támogatással kapcsolatos iránymutatásoknak tekintetbe kell venniük a megfelelő állami támogatás szükségességét;

83.  úgy véli, hogy az olyan kezdeményezések, mint az Európai helyi energiahatékonysági támogatási eszköz (ELENA), az intelligens városok és az intelligens közösségek kezdeményezések, valamint az új, egyesített Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége támogathatják a helyi és regionális üzemeltetőket az épületek energiarendszereinek felújításában;

84.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós költségvetést a dekarbonizációs és energiahatékonysági céloknak megfelelően használják fel;

85.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak célzott intézkedéseket azzal a céllal, hogy ösztönözzék az energiahatékonysági fejlesztéseket és előmozdítsák a megújuló energiaforrások szélesebb körű használatát az alacsony bevételű és kiszolgáltatott háztartásokban; felszólítja a Bizottságot, hogy juttasson sokkal több uniós forrást a kiszolgáltatott és energiaszegénység által sújtott háztartásokat célzó, energiahatékonysággal és megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos programokra, illetve nyújtson iránymutatást a tagállamok számára az energiaszegénységgel kapcsolatos egyes konkrét intézkedésekről;

86.  úgy véli, hogy jobb tájékoztatást kell nyújtani a polgárok számára háztartási energiafogyasztásukról, a lehetséges energiamegtakarításokról, valamint a fűtési rendszereik megújuló energián alapuló korszerűsítésének előnyeiről, például annak lehetőségéről, hogy a fűtés és hűtés céljaira saját maguk is előállíthatnak és fogyaszthatnak megújuló forrásból energiát;

87.  úgy véli, hogy a tagállamoknak többek között tájékoztató kampányok, egyablakos ügyintézési pontok, kollektív beszerzések (a közös fellépésnek köszönhetően alacsonyabb árú beszerzések) és a különálló projektek összekapcsolása (több kisebb projekt nagy csomaggá ötvözése alapján kedvezőbb feltételek melletti beruházáshoz jutás) révén gondoskodniuk kell arról, hogy a fogyasztók ne csupán maradéktalanul tisztában legyenek a fenntarthatóbb fűtési és hűtési rendszerek és az energiahatékonyság terén rendelkezésre álló korszerűsítések technológiai és gazdasági előnyeivel, hanem hozzá is férjenek ezekhez, így képesek legyenek a lehető legjobb, egyedi körülményeikhez igazodó döntéseket meghozni, és élvezhessék e megoldások gazdasági, egészségügyi és életminőségbeli előnyeit; megjegyzi, hogy a távoli és elszigetelt helyen élő háztartások különös figyelmet és egyedi megoldásokat igényelhetnek; hangsúlyozza, hogy a „termelő-fogyasztók” nagy potenciállal rendelkeznek a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtést és hűtést biztosító energiarendszerek kialakításában; hangsúlyozza a beszerelést végző szakemberek és az építészek folyamatos oktatásának, képzésének, hitelesítésének és felügyeletének jelentőségét, mivel az első kapcsolattartó pontot a háztartási fogyasztókkal ők jelentik;

88.  úgy véli, hogy elengedhetetlen az épületek termikus állapotának, illetve az alkalmazott fűtési (és hűtési) mód hatékonyságának felmérésével foglalkozó szakemberek folyamatos képzése; úgy véli, hogy szükségessé válnak az optimálisan elhelyezett, a végfelhasználók számára elérhető szolgáltatócsoportok;

89.  hangsúlyozza, hogy meg kell adni a szabadságot a fogyasztóknak arra, hogy számos, igen hatékony, megújuló energián alapuló fűtési technológia közül választhassák ki azt, amelyik a leginkább megfelel saját fűtési igényeiknek;

90.  hangsúlyozza, hogy ezért tájékoztatást és ösztönzőket adva lehetővé kell tenni a fogyasztók számára idős és gyenge hatásfokú fűtési rendszereik korszerűsítésének felgyorsítását annak érdekében, hogy élvezhessék a rendelkezésre álló technológiák, többek között a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtési rendszerek alkalmazásának köszönhetően már elérhető előnyöket; rámutat arra, hogy a fogyasztók nincsenek tisztában az általuk használt fűtési rendszer gyakran alacsony teljesítményével; felhívja a Bizottságot, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv soron következő felülvizsgálata során terjesszen elő javaslatokat a meglévő fűtési és hűtési rendszerek korszerűsítésének tudatosításáról, valamint e folyamat ütemének felgyorsításáról; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra energiacímkézési rendszer bevezetését a már felszerelt fűtő- és hűtőberendezések tekintetében;

91.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztók aktív szerepet játszhatnak a fenntartható európai fűtési és hűtési rendszer kialakításában; véleménye szerint az energiacímkézésről szóló új rendelet – amely az új címkék előremutató rendszerét hozza létre, lehetővé téve a különféle termékek között az energiahatékonyság tekintetében fennálló különbségek markáns megjelenítését – egyik fontos eredménye lehet, hogy könnyebbé teszi a fogyasztók számára energia-megtakarítási és költségcsökkentési döntések meghozatalát, így csökkentheti a számukra kiszámlázott összegeket;

92.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő konkrét stratégiákat az energiaszegénység egyre növekvő problémájának kezelésére, hogy segíteni lehessen valamennyi fogyasztónak, különösen a legkiszolgáltatottabbaknak abban, hogy egyénileg vagy közösen javítsák lakhatási, fűtési és hűtési helyzetüket, akár tulajdonosokról, akár bérlőkről van szó;

93.  hangsúlyozza, hogy a helyi erőforrások felhasználásának előnyben részesítése révén magas szintű energiafüggetlenséget kell elérni;

94.  szorgalmazza a meglévő ipari vállalkozásokból származó hulladékhő háztartási fűtésre történő használatát;

95.  úgy véli, hogy az energiaszegénység legyőzésének kulcsa a fűtés általános költségeinek csökkentése az egyes háztartások számára, biztosítva, hogy az energiafelhasználás három legfőbb szakaszában – a primer energia hasznos energiává történő átalakítása, az energia szállítása és különösen a végfelhasználó általi felhasználás során – jelentősen növekedjen az energiahatékonyság; kéri a tagállamokat, hogy valóban kezeljék prioritásként az energiahatékonysági intézkedéseket és a megújuló energiaforráson alapuló fűtésre és hűtésre való átállást;

96.  fontosnak tartja annak biztosítását, hogy az energiahatékonyság javítására fordított finanszírozás egy része az energiaszegény háztartásokban vagy a leginkább rászoruló területeken élőknél végrehajtandó átalakításokat segítse, például azáltal, hogy támogatja őket az energiahatékonyabb fűtő- és hűtőberendezésekbe való befektetésben;

97.  úgy véli, hogy az energiahatékonyságról szóló irányelv értelmében a tagállamoknak állami épületfelújítási terveket kellene kidolgozniuk az épületek energiahatékonnyá történő átalakítása céljából, nem utolsósorban a magánkézben lévő épületek felújításának ösztönzésével, valamit úgy véli, hogy e terveknek konkrét intézkedésekkel kell segíteniük a legkiszolgáltatottabb csoportokat abban, hogy leküzdhessék az energiaszegénységet;

98.  felszólítja a Bizottságot, hogy az energiahatékonyságról szóló irányelv végrehajtása során dolgozzon ki képzést az energiahatékonysággal kapcsolatos ellenőrzésben és tervezésben részt vevő szakemberek számára, valamint segítse a magánszemélyeket, és különösen a legkiszolgáltatottabb csoportokat az ilyen típusú tevékenységek végrehajtásában;

99.  hangsúlyozza, hogy miközben jelenleg az európai épületek jelentős hányadát érinti az energiapazarlás azok rossz minőségű szigetelése, valamint régi és nem hatékony fűtési rendszereik miatt, az energiaszegénység az uniós lakosság közel 11%-át érinti;

100.  kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy a lehetséges jövőbeli földgázellátási válság kockázatának fényében a trágyafeldolgozásból nyert biogáz termelését teljes mértékben építsék be a körforgásos gazdaság megvalósításába.

101.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0094.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 104. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0266.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0444.
(5) Az Európai Bizottság közleménye az energiahatékonyságról, és annak az energiabiztonsághoz, valamint a 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai kerethez való hozzájárulásáról (COM(2014)0520).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat