Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkére és az EUMSZ 56. cikkére, 153. cikkének (5) bekezdésére és 154. cikkére,

–  tekintettel a munkavállalók szabad mozgáshoz fűződő alapvető jogára (EUMSZ 45. cikk) és a szolgáltatások szabad mozgására (EUMSZ 56. cikk),

–  tekintettel az EUMSZ 151. és 153. cikkére és az EUSZ 9. cikkére, amely garantálja a megfelelő szociális védelmet,

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a 2014/67/EU irányelv folyamatban levő végrehajtására,

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október 21-i 1072/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1071/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8) és a közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről szóló, 2002. március 11-i 2002/15/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló, 2008. szeptember 24-i 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri szállításra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel a tagállamok között üzemeltetett rendszeres személyszállítási és kompszolgáltatások személyzetével kapcsolatos feltételekről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(1998)0251),

–  tekintettel az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) között, a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról szóló, 1999. június 21-i 1999/63/EK tanácsi irányelvre(12), amelyet az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) között létrejött, a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény alapján kötött megállapodás végrehajtásáról szóló, 2009. február 16-i 2009/13/EK tanácsi irányelvvel(13) módosítottak,

–  tekintettel a „Hathatós munkaügyi ellenőrzések: az európai munkakörülmények javítására irányuló stratégia” című, 2014. január 14-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a be nem jelentett munkavégzés kezelésére irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozásáról szóló, 2016. március 9-i 2016/344/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(15),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkára vonatkozó alapvető normáira, valamint a munkaügyi igazgatásról és a munkaügyi ellenőrzésről szóló ILO-egyezményekre és -ajánlásokra, amelyek a munkavállalók munkafeltételeire és védelmére vonatkozó törvényi rendelkezések alkalmazásának garantálása szempontjából nemzetközi referenciát jelentenek,

–  tekintettel az Eurofound „Kiküldött munkavállalók az Európai Unióban (2010)” című jelentésére(16) és a nemzeti jelentésekre,

–  tekintettel az európai munkaügyi kapcsolatok Eurofound-szótárára(17),

–  tekintettel a Bizottság „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című, 2015. május 19-i közleményére (COM(2015)0215),

–  tekintettel a Parlament „Uniós szociális és munkaügyi jogok és uniós belső piaci jogszabályok” című, 2015. évi tanulmányára,

–  tekintettel a Bizottság „A kiválasztott, egyes tagállamokban és ágazatokban a 96/71/EK irányelv szerint a kiküldött munkavállalókra alkalmazott bérmegállapítási rendszerek és bérminimumok” című, 2015. évi tanulmányára,

–  tekintettel a Genti Egyetem „Atipikus foglalkoztatási formák a légi közlekedési ágazatban” címmel elvégzett, 2015. évi vizsgálatára, amelyet a Bizottság finanszírozott,

–  tekintettel a Bizottság elnökének az Unió helyzetéről szóló, a Parlament előtt 2015. szeptember 9-én elmondott beszédére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0255/2016),

A.  mivel a be nem jelentett foglalkoztatás és a színlelt önfoglalkoztatás a verseny torzulásához vezethet, ez pedig a társadalombiztosítási rendszerek hosszú távú károsodását, a bizonytalan munkahelyek számának növekedését és általánosságban a munkavállalók védelmének és a foglalkoztatás minőségének romlását eredményezheti, ezért ezek ellen küzdeni kell; mivel a kiszervezés és az alvállalkozásba adás erősödő tendenciája a hatályos munkaügyi és szociális jogszabályokkal való visszaélésre vagy azok megkerülésére adhat lehetőséget; mivel az belső piacon a mozgás szabadságának és az Unión belüli szolidaritásnak a fenntartásához elengedhetetlen az említett visszaélések kezelése;

B.  mivel a munkavállalókat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikke értelmében megillető szabad mozgás, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága a belső piac alapvető elveit képezik;

C.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája, amelyet valamennyi tagállam aláírt, kimondja, hogy valamennyi területen biztosítani kell a férfiak és a nők közötti egyenlőséget; mivel a szociális dömping kapcsán az Unió előtt álló kulcsfontosságú kihívás a nők foglalkoztatottsági szintjének növelése, a nők munkaerő-piaci helyzetének javítása és a nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolása;

D.  mivel az uniós politikák egyik legfőbb elve a szociális kohézió, amely minden – helyi vagy utazó – munkavállaló bérének és a számukra biztosított társadalombiztosítási védelemnek a folyamatos és állandó közelítését jelenti; mivel az Unión belül jelentős eltérések vannak a munkakörülmények és a bérek között, és mivel a felfelé irányuló szociális konvergencia az egész Unión belüli prosperitás és a fokozódó belső kereslet kulcsa; mivel a munkavállalók elsősorban a bérkülönbségek miatt hagyják el hazájukat;

E.  mivel az EUMSZ 9. cikke az Unió alapelveként fogalmazza meg a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítását, a megfelelő szociális biztonság biztosítását, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet, valamint az oktatásnak, a képzésnek és az emberi egészség védelmének a magas szintjét; mivel a válság és a tagállamok többségét jellemző magas munkanélküliségi ráta miatt egyre mélyül az egyenlőtlenség;

F.  mivel a nemek közötti bérszakadék továbbra is fennáll, és a létező uniós jogszabályok és a puha jog részét képező ajánlások ellenére rendkívül kevés előrelépés történt ezen a téren; mivel a szociális dömping még jobban megnehezíti a helyzetet, a nemek közötti bérszakadékkal együtt, amely a férfiak és a nők nyugdíja közötti eltéréshez vezet, és emiatt az idős nők a férfiakhoz képest jobban ki vannak téve a szegénység veszélyének;

G.  mivel az emberkereskedelem, különösen a nőkkel való – nemcsak a harmadik országokból az Unióba irányuló, hanem az uniós országok között is fennálló – kereskedelem gyakran hamis munkaszerződésekkel van összefüggésben;

H.  tekintettel arra, hogy egyre több lehetőség adódik „szociális dömpingre” az extraterritoriális jellegű munkaviszonyokban;

I.  mivel a közlekedési ágazatban a biztonság, az utasok védelme, illetve a megfelelő munkafeltételek nagymértékben kapcsolatban állnak egymással;

J.  mivel a 2011-es közlekedéspolitikáról szóló fehér könyv legvégső céljaként egy Egységes Európai Közlekedési Térség kialakítását határozták meg;

K.  mivel a Bizottság bejelentette, hogy 2016 során új kezdeményezéseket szándékozik előterjeszteni a közúti fuvarozással kapcsolatban, ideértve a szociális vonatkozásokat is;

L.  mivel a közúti fuvarozási ágazat alapvető fontosságú az Európai Unió társadalma és gazdasága szempontjából, és ez adja a teljes belföldi teherfuvarozási tevékenység majdnem háromnegyedét (72 %); mivel ez az ágazat több utast szállít, mint a vasút, a villamos és a metró együttvéve, és az EU teljes munkaerejének több mint 2,2 %-át (5 millió főt) foglalkoztatja;

M.  mivel a fizikai és a mentális egészséget védő, megfelelő munkakörülmények a munkavállalók alapvető jogát képezik(18), és önmagukban is pozitív értéket képviselnek;

N.  mivel a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker 2014. július 15-én és az Unió helyzetéről szóló 2015. évi beszédében kiemelte, hogy igazságosabb és páneurópaibb munkaerőpiacra van szükség, amit a polgárok szabad mozgásának mint Uniónk egyik alapvető jogának támogatásával és védelmével lehet megvalósítani, ugyanakkor a visszaéléseket és a szociális dömping kockázatát el kell kerülni;

O.  mivel a Bíróság a C-341/05. sz. Laval-ügyben 2007. december 18-án hozott ítéletében(19) rámutatott a kollektív fellépés jogára az esetleges szociális dömping ellen, és hangsúlyozta, hogy az ilyen intézkedéseknek arányosnak kell lenniük, hogy az Unió alapvető szabadságjogai, mint például a szolgáltatásnyújtás szabadsága ne sérüljenek,

P.  mivel az Európai Szociális Chartát a tagállamok között a szociális alapjogok területén létrejött konszenzus kifejeződésének kell tekinteni,

Q.  mivel a visszaélések növekedése és a szociális dömping terjedése meggyengíti a belső piac támogatását és a vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképessségét, veszélyezteti az európai munkavállalók jogait és az európai integrációba vetett bizalmát, és elengedhetetlenné teszi a valódi szociális konvergenciát; mivel a leginkább érintett ágazat a mezőgazdaság, az építőipar, a vendéglátás és az élelmiszeripar, a közlekedés, az egészségügyi, a gondozási és a háztartási szolgáltatások;

R.  mivel az Európai Unión belül a munkavállalókkal szemben tanúsított egyenlő bánásmód elve, valamint az egységes piacon az alapvető szociális konvergencia fontos, mivel az EUMSZ 45. cikke kimondja, hogy a „munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében”;

S.  mivel a szociális, adóügyi vagy környezeti dömping ellentétes az európai értékekkel, és ezáltal veszélyezteti az európai polgárok jogainak védelmét(20);

T.  mivel a tagállamok többsége egyelőre nem ültette át a 2014/67/EU irányelvet, annak ellenére, hogy ennek határideje 2016. június 18. volt; mivel az említett irányelvnek a tagállamok általi átültetését követően értékelni kell az irányelv végrehajtásának hatásait, hogy meghatározható legyen a munkavállalók kiküldetésének rendszerében folytatott különböző csalások elleni küzdelemre és a kiküldött munkavállalók védelmére gyakorolt tényleges hatása;

U.  mivel a kiküldött munkavállalók a teljes uniós munkaerő kb. 0,7 %-át jelentik(21);

V.  mivel az Unión belül kiküldött munkavállalók száma 1,92 millió, és elsősorban az építőipart (a kiküldött munkavállalók 43,7 %-a), a szolgáltatási, a közlekedési, a távközlési és a mezőgazdasági ágazatot képviselik;

W.  mivel a személyek szabad mozgása elengedhetetlen eleme az európai projektnek, ugyanakkor a gazdasági, a szociális és a területi kohézió célkitűzései elérésének is előfeltétele, hogy valamennyi tagállamban megvalósuljon az erős és fenntartható versenyképesség;

X.  mivel a Bíróság a C-396/13. sz. ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy a 96/71/EK irányelv egyrészről arra irányul, hogy biztosítsa a tisztességes versenyt a belföldi vállalkozások és a határon átnyúló szolgáltatást nyújtó vállalkozások között, másrészről arra, hogy biztosítsa a fogadó tagállam minimális védelmet nyújtó kötelező, alapvető szabályainak alkalmazását a kiküldött munkavállalók számára;

Y.  mivel a munkavállalók kiküldetésének a szakmai hatáskörök és tapasztalatok megosztását kell megkönnyítenie, és nem válhat a szociális dömping forrásává;

Z.  mivel az európai munkaadói és munkavállalói szakszervezetek jelentős szerepet tölthetnek be a szociális dömping elleni küzdelemben;

AA.  mivel kötelezettséget vállaltak amellett, hogy a vállalkozások és különösen a kkv-k pénzügyi terheit nem növelik;

AB.  mivel a bérek megállapítása tagállamok hatáskörébe tartozik;

AC.  mivel a Bíróság a C-396/13. sz. ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy a fogadó tagállam jogosult a minimálbér összegének, valamint számítási módjának meghatározására és az alkalmazott kritériumok értékelésére;

AD.  mivel a Bizottság elnöke megállapította, hogy „az azonos helyen végzett azonos munkát azonos módon kell javadalmazni”(22); mivel jogilag pontosítani kell ezt az elvet és az alkalmazását,

I.Az ellenőrzések és a tagállamok közötti és az általuk gyakorolt koordináció megerősítése

1.  úgy ítéli meg, hogy bár a szociális dömping fogalmát illetően nincs jogilag elismert és egyetemesen alkalmazott meghatározás, a fogalom különféle szándékos visszaéléseket és a hatályos európai és nemzeti jogszabályok (többek között törvények és egyetemesen alkalmazandó kollektív szerződések) megkerülését foglalja magában, ami a foglalkoztatási és a működési költségek jogellenes minimalizálásával lehetővé teszi a tisztességtelen versenyt, és a munkavállalói jogok megsértéséhez, illetve a munkavállalók kizsákmányolásához vezet; úgy ítéli meg, hogy az említett gyakorlatok és helyzetek következményei három főbb szempontra terjedhetnek ki:

2.  úgy véli, hogy alapvető fontosságú az egyenlő versenyfeltételeknek és a tisztességes versenynek az EU egész területén történő biztosítása, valamint a szociális dömping megszüntetése; hangsúlyozza, hogy a munkaügyi felügyelőségek és a szociális partnerek kulcsszerepet játszanak a munkavállalói jogok kikényszerítésében és a tisztességes bérnek a tagállami jogszabályokkal és gyakorlatokkal összhangban történő meghatározásában, valamint a munkáltatóknak nyújtott szakmai tanácsadásban és támogatásban; rámutat arra, hogy 28 tagállam ratifikálta az ILO munkaügyi ellenőrzésről szóló, 81. számú egyezményét, és felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az egyezmény valamennyi rendelkezésének végrehajtását; kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat eredményes és hatékony munkaügyi felügyelőségek létrehozásában, és szövegezzen ajánlást a munkaügyi ellenőrzésről szóló, 81. számú ILO-egyezmény alapján a munkaügyi normák betartásának és a munkavállalók védelmének – például a munkaidőre, a biztonságra és egészségre vonatkozó rendelkezésekkel történő – biztosítása érdekében; emlékeztet a szociális partnereknek a hatályos jogszabályok betartásának biztosításában játszott fontos szerepére;

3.  felhívja a tagállamokat, hogy növeljék az ellenőrzési szerveik (többek között a szociális és/vagy munkaügyi felügyelőségek és szervek és az összekötő irodák) rendelkezésére álló megfelelő személyzetet és erőforrásokat – többek között a tolmácsolás és a fordítás területén – a bevált gyakorlatok cseréje útján is; sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék az ILO ajánlása szerint 10 000 munkavállalónként egy munkaügyi felügyelő alkalmazására vonatkozó referenciaértéket, és gondoskodjanak a munkavállalók és a szolgáltatások szabad mozgása területén az európai jogszabályok végrehajtásához szükséges megfelelő eszközökről;

4.  felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák a felügyeleti szolgálatok közötti határokon átnyúló együttműködést, és dolgozzanak ki elektronikus információ- és adatcsere rendszert annak érdekében, hogy hatékonyabb ellenőrzésekkel tudjanak küzdeni a szociális csalás, a színlelt önfoglalkoztatás és a be nem jelentett foglalkoztatás ellen, továbbá hogy ezeket megelőzhessék, felismerve ugyanakkor az adatvédelem jelentőségét és figyelembe véve a tagállamok közötti kötelező együttműködést és kölcsönös segítségnyújtást; ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a felügyelők folyamatos uniós képzési programjait, szűrjék ki a szabályok kijátszására alkalmazott új módszereket, továbbá szervezzék meg a határokon átnyúló együttműködést; elismeri a Bizottság által a tagállamok munkaügyi ellenőrei számára biztosított kölcsönös tanulási programok finanszírozásában játszott szerepet; hangsúlyozza, hogy a nemzeti munkaügyi felügyelőségek és/vagy a szociális partnerek számára biztosítani kell a bejutást valamennyi tényleges munkahelyre és a munkaadó által a munkavégzéssel kapcsolatban biztosított lakóhelyre – amennyiben ezt a nemzeti jog lehetővé teszi –, megfelelően tiszteletben tartva a magánélethez való jogot és feltéve hogy ez feladatuk ellátásának előfeltétele, továbbá ellenőrizni kell a szociális dömping esetleges megvalósulását; ajánlja, hogy a Bizottság fontolja meg az Eurodetachement-projektek átalakítását olyan állandó platformmá, amely az ellenőrzéssel és a nyomon követéssel foglalkozó munkaügyi felügyelőségek (és az összekötő irodák kiküldött munkavállalókkal foglalkozó közhivatalnokai) számára az információcserét, a közös képzést, valamint az együttműködést segíti, és amely része lehetne a be nem jelentett foglalkoztatás elleni platformnak vagy azzal együttműködhetne;

5.  ösztönzi a tagállamokat, hogy adott esetben hozzanak létre ad hoc kétoldalú munkacsoportokat és szükség esetén a nemzeti illetékes hatóságokat és a munkaügyi felügyelőségeket is bevonó többoldalú munkacsoportot, hogy szociális dömping, illegális feltételekkel történő foglalkoztatás vagy csalás gyanúja esetén – valamennyi érintett tagállam jóváhagyására figyelemmel – határon átnyúló helyszíni ellenőrzéseket lehessen végezni az ellenőrzés helye szerinti tagállam nemzeti jogával összhangban, és kiszűrhetők legyenek a postafiókcégek, a munkaerő-felvétellel foglalkozó csalárd vállalkozások és a szabályokkal való, a munkavállalók kizsákmányolását eredményező visszaélések; rámutat arra, hogy az említett munkacsoportok együttműködhetnek a be nem jelentett foglalkoztatás elleni platformmal és a vezető munkaügyi felügyeleti tisztviselők bizottságával a járulékos pénzügyi teher csökkentése érdekében, és hogy az említettek az információcsere előmozdítása érdekében a nemzeti szociális felügyeleti szolgálatokból álló hálózatot hozhatnak létre; úgy véli, hogy a nemzeti hatóságok és a szociális partnerek közötti megfelelő együttműködés alapvető fontosságú a szociális dömping megszüntetése és a belső piaci tisztességes verseny biztosítása érdekében;

6.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a hatályos jogszabályok eredményesebb végrehajtásáról, és javítsák a munkaügyi felügyeletért, különösen a határokon átnyúló munkaügyi felügyeletért felelős tagállami szervek együttműködését; üdvözli a be nem jelentett foglalkoztatás elleni platform létrehozását és az általa a be nem jelentett foglalkoztatás megelőzése és az ettől való elrettentés terén történő együttműködés javítása céljából meghatározott célokat; reméli, hogy ez a platform segít kiszűrni a nemzeti és az uniós munkajog, valamint a munkavállalók szabad mozgásáról, a letelepedés szabadságáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságáról szóló uniós rendelkezések megsértését és kezelni az ilyen eseteket;

7.  hangsúlyozza, hogy a szociális jogok megsértésével szembeni intézkedések mellett az adócsalással és adókikerüléssel szembeni küzdelemre is szükség van, hogy garantálható legyen a tisztességes piac és a vállalkozások egyenlő esélyei;

8.  megjegyzi, hogy a bejelentés hiánya vagy szabálytalan jellege a kiküldetésre vonatkozó szabályok megkerülésének leggyakoribb formái közé tartoznak; ajánlja, hogy kiküldetés esetén valamennyi tagállamban legyen kötelező – legkésőbb a szolgáltatásnyújtás megkezdésekor – egy nyilatkozat benyújtása és az ilyen nyilatkozatok európai nyilvántartásban való rögzítése, ami lehetővé tenné ezek egyszerűbb felhasználását, megkönnyítené a tagállamok közötti együttműködést, és mérsékelné az egyes országok eljárásai és dokumentumai közötti eltérésekből adódó jelenlegi jogbizonytalanságokat;

9.  hangsúlyozza, hogy ha komoly kétségek merülnek fel a kiküldetés valódiságával kapcsolatban, a fogadó tagállam illetékes hatóságai számára lehetővé kell tenni, hogy a küldő állam illetékes hatóságaival együttműködve ellenőrizzék az A1 jelű nyomtatvány megbízhatóságát; felszólítja az A1 nyomtatvánnyal foglalkozó ad hoc közigazgatási munkacsoportot, hogy fokozza erőfeszítéseit az A1 nyomtatvány mgbízhatóságának javítása útján, és biztosítsa a felügyelet lehetőségét azáltal, hogy az A1 nyomtatványokat egységes digitális rendszerben gyűjtik; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréjének (EESSI) teljes körű működése, továbbá annak érdekében, hogy az valamennyi tagállamban használható legyen, és azt a kkv-k igényeire szabják; hangsúlyozza, hogy a szabálysértések elleni küzdelem egyik kulcsa lehet, ha a munkavállalók, munkáltatók és munkaügyi felügyelők könnyebben hozzáférnej az információkhoz, például egy egységes nemzeti honlapon keresztül;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják és hajtsák végre a háztartási alkalmazottakról szóló, 189. számú ILO-egyezményt; felhívja a tagállamokat, hogy teremtsék meg a háztartási alkalmazottak és gondozók törvényes alkalmazását lehetővé tevő jogi keretet, hogy jogbiztonságot nyújtsanak a munkaadóknak, és tisztességes foglalkoztatási feltételeket és munkafeltételeket biztosítsanak a munkavállalóknak; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék a háztartási alkalmazottak foglalkoztatási feltételeit, és szükség esetén nyújtsanak be fejlesztési célú ajánlásokat a hatályos Szerződésekkel (különösen az EUMSZ 153. cikkének (1) bekezdésével) összhangban, ideértve a megfelelő képzést és az ilyen munkavállalók jogaira és kötelezettségeire vonatkozó információnyújtást is;

11.  megállapítja, hogy a szociális dömping bizonyos ágazatokban – konkrétan a háztartási és az ápolási-gondozási szektorban (különösen az otthoni ápolásban) – a nőket érinti a legjobban; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt értékelje azokat a helyzeteket, amelyekben a nőknek szociális és bérdömpinggel vagy be nem jelentett munkavégzéssel kell szembenézniük, valamint értékelje az ezzel kapcsolatos hatályos uniós jogszabályokat is;

12.  felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák az állami intézmények, a szakszervezetek és a nem kormányzati szervek közötti transznacionális és helyi együttműködést a migráns munkavállalók gyakran rendkívül összetett problémáinak kezelése érdekében, valamint hogy vegyék figyelembe a munkakörülményeket, illetve az életminőséggel kapcsolatos egyéb elemeket, beleértve az általános egészséget, a társadalmi befogadást és a lakhatást;

13.  kiemeli a 2014/67/EU irányelv pénzügyi adminisztrációs büntetések és/vagy bírságok határokon átnyúló végrehajtásáról szóló rendelkezéseinek fontosságát, amelyek segítenek megszüntetni a jogsértéseket; úgy véli, hogy a kiküldetésre vonatkozó jogszabályok vagy az alkalmazandó kollektív szerződések súlyos megsértése esetén az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat vezessenek be, ideértve a szolgáltatásnyújtás felfüggesztését is; úgy véli, hogy az említett bírságok összege visszatartó erővel kell, hogy bírjon, és javítani kell a kkv-k számára a kiküldetésre vonatkozó alkalmazandó jogszabályokról történő információnyújtást;

14.  kéri a tagállamokat, hogy jelentős mértékben javítsanak a kiküldött munkavállalók társadalombiztosítására vonatkozó információk egymás közötti cseréjén, a hatályos jogszabályok jobb végrehajtása érdekében; emlékeztet a Bizottsághoz intézett kérésére, amely szerint meg kell vizsgálni egy olyan, nem hamisítható európai társadalombiztosítási kártya vagy más uniós elektronikus dokumentum bevezetésének előnyeit és adott esetben bevezetését, amelyen a munkaviszony alapján a birtokos társadalombiztosításának ellenőrzéséhez szükséges minden adat(23), továbbá a munkavállaló kiküldetésével kapcsolatosan szükséges információ tárolható – az adatvédelmi szabályok szigorú betartása mellett –, különösen abban az esetben, ha személyes jellegű különleges adatokat dolgoznak fel; hangsúlyozza azonban, hogy ez nem korlátozhatja és semmilyen módon sem veszélyeztetheti a befogadó országok hatóságainak és szociális partnereinek azon jogát, hogy az ilyen kártya adattartalmát a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban megvizsgálják, ellenőrizzék és igazolják;

15.  felhív az európai és a szociális jogszabályok súlyos megsértéséért felelős vállalkozások, többek között postafiókcégek uniós listájának elkészítésére – a vállalkozások előzetes figyelmeztetését követően –, amelyet csak az illetékes felügyeleti hatóságok használhatnak; felhív arra, hogy az ilyen vállalkozások közbeszerzésekben való részvételét, állami támogatásokhoz vagy uniós pénzeszközökhöz való hozzáférését a törvény által megszabott időszakon belül utasítsák el;

16.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy a végrehajtási információk cseréje területén határokon átnyúlóan működjenek együtt, az ellenőrző hatóságok számára biztosítsanak jobb hozzáférést a tagállamok nemzeti elektronikus nyilvántartásában, valamint a közúti fuvarozási vállalkozások európai nyilvántartásában (ERRU) nyilvántartott adatokhoz, és – azt a vonatkozó uniós jogszabályoknak való meg nem feleléssel kiegészítve – foglalják egységes szerkezetbe a közúti fuvarozók jó hírnevének elveszítését eredményező jogsértéseket tartalmazó jegyzéket; hangsúlyozza, hogy a szabálysértések felelőssége azokat terheli, akik utasításokat adnak a munkavállalóknak;

II.A szabályozási hiányosságok kezelése a nemzeti és európai munkaügyi és szociális jogszabályok végrehajtása céljából, illetve az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvének kezelése

17.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket a hatályos szabályok hiányosságainak megszüntetésére, hogy eredményesen lehessen küzdeni a szociális dömpinggel, valamint a szociális és adócsalásokkal szemben;

18.  kéri a Bizottságot, hogy gondosan kövesse nyomon a2014/67/EU irányelv végrehajtását és a be nem jelentett foglalkoztatás elleni platform eredményességét a postafiókcégekkel szembeni küzdelemben, általánosabban alkalmazva azt az elvet, hogy minden egyes vállalkozásnak rendelkeznie kell egy fő székhellyel, és biztosítva, hogy ideiglenesen kiküldetésben dolgozó munkavállalókkal ingyenesen nyújtott szolgáltatások esetén minden szolgáltatónak „valódi tevékenységet” kell végeznie a letelepedés helye szerinti tagállamban, és ennek megfelelően valódi vállalkozásnak kell lennie; emlékeztet arra, hogy vállalkozások által a származási tagállamban folytatott „valódi tevékenységnek” kell indokolnia a munkavállalók kiküldetését; emlékeztet arra, hogy a Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága elutasította az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló irányelvre irányuló javaslatot, mivel a javasolt rendelkezések némelyike előmozdíthatja a színlelt szociális és gazdasági tevékenységeket végző, így szerződési és jogszabályi kötelezettségeket sértő és az adóbevételekben több milliárd eurós veszteséget okozó vállalkozások létrehozását; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy valamennyi uniós vállalkozásra kiterjedő, átlátható és hozzáférhető vállalkozási jegyzékre, továbbá az EESSI kötelező használatára irányuló javaslat lehetőségét;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen új jelentést arról, hogy a tagállamok milyen előrelépéseket tettek a nemzeti adónyilvántartásaikban és rendszereikben az adócsalások kezelése érdekében szükséges fejlesztések terén, ahogyan azt a Bizottság „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című közleményében (COM(2012)0722) javasolta,

20.  megjegyzi, hogy a 96/71/EK irányelv csak az EUMSZ 64. és 74. cikkére hivatkozik, amelyek a szolgáltatásnyújtás és letelepedés szabadságára vonatkoznak, ugyanakkor az irányelv egyik fő célja a munkavállalók védelme; másfelől emlékeztet az EUMSZ 151. és 153. cikkének jelentőségére, amelyek az EU és a tagállamok számára a foglalkoztatás elősegítését, az élet- és munkafeltételek javítását, a megfelelő szociális védelmet, a társadalmi párbeszéd elősegítését és a kirekesztés elleni küzdelmet tűzték ki célul;

21.  felismeri a hosszú alvállalkozói láncokban rejlő kockázatokat; emlékeztet arra, hogy a tagállamok az érintett szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően a helyi és külföldi vállalatokra alkalmazható „egyetemleges felelősségi” mechanizmusokat hozhatnak létre nemzeti szinten annak érdekében, hogy a helyi és a külföldi munkavállalók gyakorolhassák jogaikat; emlékeztet arra, hogy ezt a lehetőséget a 2014/67/EU irányelv megerősítette; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse szorosan nyomon a tagállamokra az irányelv által rótt azon kötelezettséget, hogy hozzanak intézkedéseket, amelyek értelmében az építőiparban az alvállalkozói láncokban a kiküldött munkavállalók munkavállalói jogaik tiszteletben tartásáért azt a vállalkozót lehet felelősségre vonni, amelynek a munkáltató közvetlen alvállalkozója;

22.  tudomásul veszi a 96/71/EK irányelvvel és végrehajtásával kapcsolatos problémákat; hangsúlyozza, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozni kell a tisztességes munkafeltételek biztosítása, a munkavállalói jogok tiszteletben tartása és a fogadó országban a kiküldő és a helyi vállalkozások egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében, ami különösen a kkv-k számára fontos; felhív a 2014/67/EU irányelv határidőn belül történő végrehajtására; tudomásul veszi a 96/71/EK irányelvnek a kiküldetési időszakok korlátozása, az irányelvnek a bérezésre vonatkozó rendelkezésekkel való kiegészítése és a foglalkoztatási feltételek meghatározása céljából történő módosítására irányuló bizottsági javaslatot, ami biztosíthatja az egyenlő bánásmódra, illetve az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalmára vonatkozóan az uniós jogban az alapító szerződések óta érvényesülő elvek tiszteletben tartását; kitart amellett, hogy a kiküldetésre vonatkozó szabályoknak egyértelműnek, arányosnak és indokoltnak kell lennie; rámutat arra, hogy tiszteletben kell tartani a fogadó ország kollektív szerződéseit és munkaügyi kapcsolatrendszerét;

Utazó munkavállalók: a szociális dömping elleni küzdelem a közlekedés területén

23.  kéri a közúti közlekedési ágazaton belüli munkaidő és pihenőidő betartására vonatkozó szabályok ellenőrzések fokozását; kéri az ellenőrzési eszközök javítását és a foglalkozási célból használt intelligens menetíró készülékek mihamarabbi bevezetését a hatályos jogszabályok tagállamok általi megfelelő, hatékony és megkülönböztetésmentes végrehajtásának biztosítása érdekében anélkül, hogy szükségtelen adminisztrációs terhek keletkeznének; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje egy „elektronikus és integrált operátorfájl” létrehozását a közösségi engedéllyel működő valamennyi fuvarozó számára, hogy össze lehessen gyűjteni a közúti ellenőrzések során a fuvarozókra, a járművekre és a sofőrökre vonatkozó valamennyi adatot;

24.  kéri a munka-, készenléti, vezetési és pihenőidőkre vonatkozó ellenőrzések fokozását minden érintett szektorban, például az építőiparban, vendéglátóiparban, orvoslásban, közlekedésben, valamint a durva megsértések konzekvens szankcionálást;

25.  felszólítja a Bizottságot egy Európai Közúti Közlekedési Ügynökség létrehozásának megfontolására az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtásának biztosítása és a közúti közlekedéssel kapcsolatos tagállamok közötti egységesítés és együttműködés elősegítése érdekében;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy koordinálja a nemzeti hatóságokat, és fokozza a közúti fuvarozásról szóló jogszabályokkal kapcsolatos együttműködésüket többek között információcsere és egyéb olyan intézkedések révén, melyek célja a jogszabályok végrehajtásának támogatása és egyenlő esélyek biztosítása a szereplők számára; megjegyzi, hogy e területen a jogszabályok végrehajtása elsősorban a tagállamok feladata; sürgeti a tagállamokat, hogy szorosabban működjenek együtt az Euro Contrôle Route-tal és az Európai Közlekedésrendészeti Hálózattal (TIPSOL) a közúti fuvarozásról szóló uniós jogszabályok végrehajtásának javítása érdekében, biztosítva azok egyenlő és megfelelő végrehajtását;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy kollektív módon alkalmazza a közúti fuvarozásban dolgozó mobil személyzetre az 593/2008/EK rendelet (Róma I.) 8. cikkének (2) bekezdését a Bíróságnak a Koelzsch-ügyben megfogalmazott értelmezése szerint (C-29/10. sz. ügy, a Bíróság (nagytanács) 2011. március 15-i ítélete);

28.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fontos rendelkezések egyértelművé tétele érdekében folytassanak eszmecserét, hogy a „színlelt önfoglalkoztatás” elleni küzdelem céljából megkülönböztethetőek legyenek a munkavállalók és az önfoglalkoztatók, és kéri a Bizottságot, hogy a munkaviszonyról szóló, 198. számú ILO-ajánlásnak megfelelően tegyen egyedi ajánlásokat a munkaviszony fennállására vonatkozó mutatók alapján, tartózkodva ugyanakkor a csak néhány ügyféllel rendelkező, valóban önfoglalkoztató személyek megkülönböztetésétől; hangsúlyozza, hogy nyomon kell követni a légitársaságok pilótái, a mozdonyvezetők és a hasonló munkavállalók foglalkoztatási helyzetét és az őket foglalkoztató vállalatokkal fennálló munkaviszonyát; hangsúlyozza, hogy a színlelt önfoglalkoztatás problémájának komoly következményei vannak a munkavállalók szociális védelme és biztonsága területén, valamint ez hatással lehet a szabad versenyre is;

29.  a jelenlegi jogszabályi keret végrehajtásának megerősítéséig elutasítja a kabotázs újabb liberalizálását; arra biztatja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot jobb szabályokra, melyek megfelelőbb megvalósítást biztosítanak, és lehetővé teszik az ellenőrzést; felszólítja a Bizottságot, hogy a tisztességtelen gyakorlatok megszüntetése érdekében vizsgálja felül a kombinált szállításról szóló irányelvet (92/106/EGK)(24) és a kombinált szállításra vonatkozó szociális jogszabályoknak való megfelelés érdekében további intézkedésekre szólít fel;

30.  felhívja az útdíjrendszerrel rendelkező tagállamokat, hogy kiértékelés céljából biztosítsanak hozzáférést az ellenőrző hatóságok számára az útdíjak vonatkozásában összegyűjtött adatokhoz, hogy ezáltal egyebek mellett jobban ellenőrizni tudják a kabotázsműveleteket;

31.  ajánlja, hogy a társaságok akvizíciója és tulajdonátruházása esetén egyértelműen határozzák meg, hogy melyek azok a követelmények, amelyeket nem hagynak figyelmen kívül és szerepeltetnek az új szerződésekben, a munkavállalók jogainak a vállalkozások átruházása esetén történő védelméről szóló 2001/23/EK irányelvnek(25) megfelelően;

32.  felszólít az 1008/2008/EK rendelet javítására az EU-ban telephellyel rendelkező légitársaságokra vonatkozó nemzeti munkaügyi jogszabályok kötelező alkalmazásának biztosítása, valamint a „központi ügyintézés helye” meghatározásának és koncepciójának javítása érdekében, továbbá a szociális biztonsági rendszerek és a munkajog összehangolása tekintetében a legénység tagjai számára a „hazai bázis” 83/2014/EU rendelet(26) és 465/2012/EU rendelet(27) szerinti fogalommeghatározásának kiigazítására is;

33.  kifejezetten sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – többek között az EASA-rendeletben (Európai Repülésbiztonsági Ügynökség) és más vonatkozó jogszabályokban – szabványos modellként támogassák a közvetlen foglalkoztatást, és korlátozzák az atipikus foglalkoztatási formák alkalmazását;

34.  kéri a légiutas-kísérők szociális jogainak védelmét;

35.  kéri a tagállamokat, hogy vizsgálják felül jogszabályaikat annak biztosítása érdekében, hogy a légi közlekedési ágazatban kötött valamennyi szerződés gondoskodik a minőségi foglalkoztatásról és a megfelelő munkafeltételekről; úgy véli, hogy a bizonytalan munkakörülmények súlyosbító tényezőt jelentenek a biztonsági kockázatok tekintetében; hangsúlyozza, hogy a versenyképesség nem valósítható meg a munkavállalók szociális védelmének és a szolgáltatások minőségének kárára;

36.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által 2015. december 7-én közzétett Európai Légi Közlekedési Stratégia szociális dimenzióját meg kell erősíteni, mivel a foglalkoztatási és munkafeltételek közvetlenül kapcsolódnak mind az utasok, mind a személyzet védelmének és biztonságának fenntartásához; hangsúlyozza továbbá, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak ellenőrizniük és biztosítaniuk kell az Unióban telephellyel rendelkező légitársaságokra vonatkozó nemzeti szociális jogszabályok és kollektív szerződések megfelelő végrehajtását; emlékeztet e tekintetben a szociális és környezetvédelmi szabványok és a szolgáltatás minősége, valamint a biztonság között fennálló kapcsolatra; felismeri, hogy minimális képzést kell létrehozni a polgári légi közlekedési ágazat karbantartó személyzete számára; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból származó légi közlekedési szolgáltatások keretében a közösségi légifuvarozóknak kárt okozó támogatásnyújtással és tisztességtelen árképzési gyakorlattal szembeni védelemről szóló, 2004. április 21-i 868/2004/EK európai parlamenti és tanács rendelet (28) módosítására, és elemezze a végrehajtás elmulasztásának okait; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a légi személyzet alapképzésére és engedélyezésére vonatkozó szabályokat, a szakmát gyakorló pilóták kizsákmányolásához – például a „fizess, hogy repülhess” (pay-to-fly) szerződésekhez – vezető hiányosságok felszámolása céljából;

37.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a hajózási ágazatban – többek között a hajók személyzetére – alkalmazandó munkafeltételekre vonatkozó kiegészítő javaslat lehetőségét;

38.  úgy véli, hogy a tengerhajózási ágazatban a Bizottságnak biztosítania kell a szociális jogszabályoknak, többek között a 2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezménynek a teljes körű végrehajtását; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, milyen intézkedésekkel ösztönözhető az európai lakóhellyel rendelkező képzett tengerészek foglalkoztatása és megtartása;

A gazdaság digitalizálásával kapcsolatos kihívások előrejelzése

39.  emlékeztet arra, hogy a digitális és a közösségi gazdaság fejlesztése nem választható el a munkavállalók védelmétől ebben az új ágazatban, amelyben a a rugalmasabb munkahelyi gyakorlatok olyan foglalkoztatási formákat eredményezhetnek, ahol a társadalombiztosítással, a munkaidővel, a munkavégzés helyével, a képzéssel, a munkavállalói részvétellel és a munkavállalók védelmével kapcsolatos normák nem érvényesülnek eléggé; hangsúlyozza, hogy az egyesülés szabadságát és a kollektív tárgyaláshoz való jogot alkalmazni kell a foglalkoztatás ezen új formával összefüggésben, az EU Alapjogi Chartájával és a nemzeti gyakorlattal összhangban; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak ki kell igazítaniuk jogszabályaikat a digitális és a közösségi gazdaság tükrében, és és kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy sürgősen értékeljék az erre az ágazatra vonatkozó európai jogszabályok rendelkezéseit, és szükség esetén dolgozzanak ki javaslatokat a digitális, a közösségi és a megosztásalapú gazdaság szabályozására a tisztességes versenynek és a munkavállalói jogok védelmének a biztosítása céljából;

40.  megjegyzi, hogy a digitalizálás alapvető hatással van az európai munkaerőpiacokra; hangsúlyozza, hogy a digitalizálás egyrészről új üzleti modelleket és új állásokat hozhat létre, különösen a magasan képzett munkavállalók, de az alacsony képzettségű munkavállalók számára is, másrészről bizonytalan foglalkoztatási formákat is eredményezhet; hangsúlyozza, hogy a digitális egységes piaci stratégiában figyelembe kell venni a szociális szempontokat a kapcsolódó foglalkoztatási és növekedési potenciál teljes mértékű kihasználása érdekében, biztosítva ugyanakkor a magas szintű foglalkoztatási védelmet; felszólítja a Bizottságot, hogy társadalmilag igazságos és fenntartható módon alakítsa az egységes piacot; úgy véli, hogy a meglévő szociális védelmi rendszereket hozzá kell igazítani a digitális és közösségi gazdaság munkavállalóinak igényeihez az említett munkavállalók megfelelő szociális védelmének biztosítása érdekében;

41.  emlékeztet, hogy bizonyos gazdasági ágazatokban, például a mezőgazdaságban a munkaidő a szezonális lehetőségek szerint változik;

III.A felfelé irányuló társadalmi konvergencia felé

42.  hangsúlyozza az alapvető jogok elsőbbségét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és mozdítsák elő a szociális párbeszédet, amely kritikus szerepet játszik a magas szintű munkakörülmények kialakításában; hangsúlyozza, hogy a munkajog és a magas szintű szociális normák alapvető szerepet töltenek be a gazdaságok egyensúlyának helyreállításában, a jövedelmek támogatásában, valamint a kapacitásokba történő beruházások ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben az uniós jogi és szakpolitikai dokumentumoknak tiszteletben kell tartaniuk a szakszervezeti jogokat és szabadságokat, meg kell felelniük a kollektív szerződéseknek, és biztosítaniuk kell a munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmódot;

43.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon konkrét intézkedéseket a szociális dömping által sújtott nők megsegítésére, olyan módon, hogy valamennyi általános politikában és intézkedésben érvényesíti az egyenlőség megvalósítását, figyelembe véve a jelenleg is tapasztalható munkaerő-piaci szegregációt és a munkaszerződések terén fennálló egyenlőtlenségeket, amelyeket a férfiak és nők fizetése közötti, jelenleg is meglévő jelentős különbségek is tükröznek;

44.  hangsúlyozza, hogy mélyül az egyenlőtlenség Európában, ami veszélyezteti az Európa 2020 szegénységgel és foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzéseit;

45.  hangsúlyozza, hogy az Unió területén és/vagy az euróövezeten belül olyan gazdasági, adóügyi és szociális mechanizmusokat kell létrehozni, amelyek alkalmasak az uniós polgárok életszínvonalának emelésére a gazdasági és szociális különbségek csökkentése révén; sürgeti továbbá, hogy a Bizottság vegye figyelembe a szociális véleményeket is, hogy a konvergencia révén biztosítható legyen a munkavállalók fokozottabb védelme;

46.  emlékeztet a Bizottság azon kötelezettségvállalására, hogy létrehozza a szociális jogok pillérét, és hangsúlyozza a felfelé irányuló szociális konvergencia szükségességét az EUMSZ 151. cikkében megállapított célkitűzések elérése érdekében; hangsúlyozza, hogy a különféle nemzeti szociális rendszerek közötti összehasonlítást lehetővé tevő kritériumok meghatározása nem biztosítja ezt a pillért, csak az előzetes elemzés keretéül szolgálhat; hangsúlyozza, hogy a szociális jogok pillérének elfogadása nem vezethet a már meglévő munka- és szociális normák gyengüléséhez;

47.  megállapítja, hogy a tagállamokban eltérő a munkavállalói és a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulások mértéke; kéri a Bizottságot, hogy értékelje az egységes piac összefüggésében az említett különbségek gazdasági és társadalmi hatását;

48.  úgy véli, hogy a társadalmi kohézió és a termelékeny gazdaság fenntartása érdekében fontos, hogy a bérezés tisztes megélhetést tegyen lehetővé a munkavállalók számára; felszólít a kollektív tárgyalás tiszteletben tartására és támogatására; ajánlja továbbá adott esetben bérküszöbök nemzeti minimálbér formájában történő meghatározását – megfelelően tiszteletben tartva az egyes tagállamok gyakorlatait és a szociális partnerekkel való egyeztetést követően –, azzal a céllal, hogy fokozatosan elérhető legyen lehetőleg az adott nemzeti átlagbér legalább 60%-a, a bérezés területén fennálló túlzott aránytalanságok elkerülése, az összesített kereslet és a gazdasági fellendülés támogatása, továbbá a felfelé irányuló szociális konvergencia előmozdítása céljából;

49.  tudomásul veszi az európai automatikus stabilizátorok potenciális szerepét; hangsúlyozza, hogy ezeket a stabilizátorokat olyan hatékony foglalkoztatáspolitikával kell támogatni, amelynek legfőbb célja a minőségi munkahelyek létrehozása;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt vizsgálja meg az uniós szintű fellépés szükségességét a kiszervezés különféle szempontjainak kezelésében, az egyetemleges felelősségnek az alvállalkozói láncra való kiterjesztését is ideértve;

51.  hangsúlyozza, hogy valamennyi alvállalkozónak – például azon munkaerő-kölcsönzőknek, amelyek főleg nőket közvetítenek más tagállamokba háztartási és otthoni ápolási munka ellátására – felelősséggel kell tartozniuk a ki nem fizetett bérekért, a társadalombiztosítási járulékokért, a balesetbiztosításért, valamint a betegség és sérülés esetén alkalmazandó rendelkezések betartásáért; hangsúlyozza, hogy az alvállalkozóknak továbbá segítséget kell tudniuk nyújtani munkavállalóik számára az ügyfelek általi rossz bánásmód vagy visszaélés esetén és a hazautazásban;

52.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan eszköz létrehozásának a lehetőségét, amely fokozottabb elővigyázatosságot ír elő a vállalkozások számára, és ennek értelmében – az emberi jogi jogsértések, a korrupció, a súlyos személyi sérülések vagy a környezeti károk és az ILO-egyezmények megsértése megakadályozásának az érdekében – leányvállalataik és harmadik országokban tevékenykedő alvállalkozóik vonatkozásában egyaránt felelősséggel tartoznak;

53.  úgy ítéli meg, hogy a 96/71/EK irányelv és a szociális biztonsági rendszerekre vonatkozó szabályokat a harmadik országból származó kiküldött munkavállalók foglalkoztatására is alkalmazni kell a WTO által meghatározott 4. szolgáltatásnyújtási mód szabályozása alapján és a kereskedelmi megállapodások keretében, hogy megakadályozzák a harmadik országbeli vállalkozásokkal és munkavállalókkal szembeni, a tagállami vállalkozásokkal és munkavállalókkal szemben alkalmazotthoz képest kedvezőbb bánásmódot;

54.  kéri a Bizottságot, hogy a lehetőségekhez mérten vegye figyelembe ezen állásfoglalás ajánlásait;

55.  hangsúlyozza a különböző európai politikák jobb koordinálásának szükségességét;

o
o   o

56.  Utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 18., 1997.1.21., 1. o. (2) HL L 159., 2014.5.28., 11. o. (3) HL L 166., 2004.4.30., 1. o. (4) HL L 284., 2009.10.30., 1. o. (5) HL L 177., 2008.7.4., 6. o. (6) HL L 300., 2009.11.14., 72. o. (7) HL L 300., 2009.11.14., 51. o. (8) HL L 102., 2006.4.11., 1. o. (9) HL L 80., 2002.3.23., 35. o. (10) HL L 293., 2008.10.31., 3. o. (11) HL L 364., 1992.12.12., 7. o. (12) HL L 167., 1999.7.2., 33. o. (13) HL L 124., 2009.5.20., 30. o. (14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0012. (15) HL L 65., 2016.3.11., 12. o. (16) http://www.eurofound.europa.eu/publications/report/2010/working-conditions-industrial-relations/posted-workers-in-the-european-union (17) https://www.eurofound.europa.eu/observatories/eurwork/industrial-relations-dictionary (18) Az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (1) bekezdése: „Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.” (19) ECLI:EU:C:2007:809. (20) Lásd elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0252. (21) Jozef Pacolet és Frederic De Wispelaere, „Munkavállalók kiküldetése: Jelentés a 2012-ben és 2013-ban kiadott A1 hordozható dokumentumokról”, 15. o. Az EUROSTAT adatai szerint 2013-ban az Unió teljes munkaereje 243 millió fő volt (Munkaerő-felmérés 2013, EUROSTAT, http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Archive:Labour_force_survey_overview_2013). (22) https://ec.europa.eu/priorities/sites/beta-political/files/juncker-political-guidelines_en.pdf (23) Az Európai Parlament állásfoglalása (2014. január 14.) a hathatós munkaügyi ellenőrzésekről: az európai munkakörülmények javítására irányuló stratégia (Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0012). (24) A Tanács 92/106/EGK irányelve (1992. december 7.) a tagállamok közötti kombinált árufuvarozás egyes típusaira vonatkozó közös szabályok megállapításáról (HL L 368., 1992.12.17., 38. o.). (25) A Tanács 2001/23/EK irányelve (2001. március 12.) a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 82., 2001.3.22., 16. o.). (26) A Bizottság 83/2014/EU rendelete (2014. január 29.) a légi járművek üzemben tartásához kapcsolódó műszaki követelményeknek és igazgatási eljárásoknak a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében történő meghatározásáról szóló 965/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 28., 2014.1.31., 17. o.). (27) Az Európai Parlament és a Tanács 465/2012/EU rendelete (2012. május 22.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet, valamint a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 149., 2012.6.8., 4. o.). (28) HL L 162., 2004.4.30., 1. o.