Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elleni kifogás: A lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok
Az Európai Parlament 2016. szeptember 14-i állásfoglalása a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok megjelenítése, tartalma, felülvizsgálata és módosítása, valamint az ilyen dokumentumok rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettség teljesítése tekintetében meghatározott szabályozástechnikai standardok megállapítása révén történő kiegészítéséről szóló, 2016. június 30-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletről (C(2016)03999 – 2016/2816(DEA))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság felhatalmazáson alapuló rendeletére (C(2016)03999) (a továbbiakban: a felhatalmazáson alapuló rendelet),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,
– tekintettel a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló, 2014. november 26-i 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre és különösen annak 8. cikke (5) bekezdésére, 10. cikke (2) bekezdésére és 13. cikke (5) bekezdésére,
– tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikkére, az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre, továbbá az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,
– tekintettel az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 10. és 56. cikke értelmében az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága által 2016. április 6-án benyújtott szabályozástechnikai standardtervezetekre,
– tekintettel a Bizottságnak bejelentett levélre, amelyet a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnöke 2016. június 30-án küldött el a Bizottságnak, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnöke által 2016. július 12-én elküldött levélre,
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,
A. mivel a piacon belüli egyenlő versenyfeltételek előmozdítása érdekében alapvetően fontos, hogy a befektetési termékekre vonatkozó fogyasztói információk összehasonlíthatóak legyenek, függetlenül attól, hogy milyen típusú pénzügyi közvetítő állítja elő, vagy hozza forgalomba ezeket a termékeket;
B. mivel a befektetők számára félrevezető lenne, ha a hitelkockázatot nem vennék figyelembe a biztosítási termékek kockázat szerinti besorolásának kiszámításakor;
C. mivel a több lehetőséget kínáló termékek kezelését még tisztázni kell, különösen az 1286/2014/EU rendelet értelmében az ÁÉKBV-knek biztosított kifejezett mentességgel kapcsolatban;
D. mivel a Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus a jövőbeli teljesítményre vonatkozó forgatókönyvek kiszámításának módszerét tekintve hibákat tartalmaz, ezért nem teljesíti az 1286/2014/EU rendelet azon követelményét, hogy az „információk pontosak, helytállóak és egyértelműek legyenek, továbbá ne tévesszék meg a lakossági befektetőket”, és különösen nem mutatja ki egyes lakossági befektetési csomagtermékek, illetve biztosítási alapú befektetési termékek esetében – még a kedvezőtlen forgatókönyv esetében, sőt még azon termékek esetében sem, amelyek rendszeresen eredményeztek veszteséget az ajánlott minimális tartási idő alatt –, hogy a befektetők pénzt veszíthetnek;
E. mivel az, hogy a felhatalmazáson alapuló rendeletben nincs részletes útmutatás az „összetettségre utaló figyelmeztetésre” vonatkozóan, azt eredményezi, hogy a kiemelt információkat tartalmazó dokumentum ezen elemét illetően a következetlen végrehajtás súlyos kockázata merül fel az egységes piacon;
F. mivel a Parlament kitart azon véleménye mellett, hogy a szabályozástechnikai standardok további feladataként további szabványosítást kell bevezetni a tekintetben, hogy mikor kell használni az összetettségre utaló figyelmeztetést;
G. mivel változatlanul kockázat merül fel a tekintetben, hogy a felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott szabályok ellenkeznek a jogszabály szellemével és céljával, amely kimondja, hogy a lakossági befektetési csomagtermékekre, illetve biztosítási alapú befektetési termékekre vonatkozóan egyértelmű, összehasonlítható, érthető és nem megtévesztő információkat kell biztosítani a lakossági befektetők számára;
H. mivel a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnöke által a Bizottságnak küldött 2016. június 30-i levélben a Parlament tárgyalócsoportja azt kérte a Bizottságtól, hogy vizsgálja meg, nem kell-e elhalasztani az 1286/2014/EU rendelet végrehajtását;
1. kifogást emel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, és értesítse arról, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet nem léphet hatályba;
3. felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be új felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely figyelembe veszi a fenti aggályokat;
4. felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy ‒ az 1. szint egyéb rendelkezéseinek változatlanul hagyásával ‒ javaslatot nyújt be az 1286/2014/EU rendelet alkalmazási időpontjának elhalasztására vonatkozóan, hogy biztosítani lehessen a rendeletben, valamint a felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott követelmények zökkenőmentes végrehajtását, valamint hogy elkerülhető legyen, hogy az 1. szintet anélkül alkalmazzák, hogy a szabályozástechnikai standardok hatályban lennének;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.