(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0071),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 148. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0098/2016),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2015. július 8-i álláspontjára(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A8-0247/2016),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Határozatra irányuló javaslat -1 preambulumbekezdés (új) (-1)  A Tanács (EU) 2015/1848 határozatával 1a ismét úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja az Európai Parlament 2015. július 8-i jogalkotási állásfoglalását. A Tanács megközelítése ellentétes a Szerződések szellemével, gyengítve ezzel az Unió intézményei közötti együttműködést és erősítve a demokratikus deficitet az uniós polgárokkal szemben. Az Európai Parlament mély sajnálatát fejezi ki a Tanács megközelítése miatt, és hangsúlyozza, hogy jogalkotási állásfoglalását figyelembe kell venni. ____________ 1a A Tanács (EU) 2015/1848 határozata (2015. október 5.) a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó 2015. évi iránymutatásokról (HL L 268., 2015.10.15., 28. o.). Módosítás 2 Határozatra irányuló javaslat 1 preambulumbekezdés (1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 145. cikke értelmében a tagállamok és az Unió az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkében meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében összehangolt stratégia kialakítására törekednek a foglalkoztatás, és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztése terén. (1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 145. cikke értelmében a tagállamok és az Unió az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkében meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében összehangolt stratégia kialakítására törekednek a foglalkoztatás, és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztése terén. Az EUMSZ 9. és 10. cikkével összhangban politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak biztosítania kell egy olyan befogadó és integrált munkaerőpiac kialakulását, amely képes megoldást találni a munkanélküliség rendkívül súlyos hatásaira, magas foglalkoztatottsági szintet nyújt, méltó munkakörülményeket alakít ki az egész Unióban, ideértve a megfelelő béreket, emellett a munkaügyi előírások és a kollektív tárgyalások értelmében, valamint a szubszidiaritás elvével összhangban megfelelő szociális biztonságot biztosít, csakúgy mint magas szintű oktatást és képzést, továbbá küzd mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen. Módosítás 3 Határozatra irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés (2)  A Bizottság által javasolt „Európa 2020 stratégia” lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy gazdaságát elindítsa az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés útján, amelyet magas szintű foglalkoztatottság, termelékenység és társadalmi kohézió jellemez. Öt kiemelt cél alkotja azokat a közös, a vonatkozó iránymutatásoknál említett célokat, amelyek a tagállamok fellépéseit vezérlik, és saját kiinduló helyzetüket és tagállami körülményeiket, valamint az Unió helyzetét és körülményeit egyaránt figyelembe veszik. Az európai foglalkoztatási stratégia vezető szerepet játszik az új stratégia foglalkoztatással és munkaerőpiaccal kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósításában. (2)  A Bizottság által javasolt „Európa 2020 stratégiának” (Európa 2020) lehetővé kell tennie az Európai Unió számára, hogy gazdaságát elindítsa az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés útján, amelyet magas szintű foglalkoztatottság, termelékenység és társadalmi kohézió jellemez. Az Unióban holisztikus szakpolitikákra és állami beruházásokra van szükség, amelyek révén küzdeni lehet a munkanélküliség és a szegénység ellen. Ebben a tekintetben a foglalkoztatottság és az Európa 2020 szociális mutatóinak alakulása ez idáig mély aggodalomra adott okot, mivel az elszegényedés és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett lakosok száma ötmillióval nőtt ahelyett, hogy csökkent volna, néhány országban a foglalkoztatási ráta még nem állt vissza a válság előtti szintre, ezzel párhuzamosan pedig néhány tagállamban a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-ek) aránya 20% felett van, a korai iskolaelhagyók aránya pedig akár a 23% -ot is eléri. Az európai foglalkoztatási stratégia vezető szerepet játszik az új stratégia foglalkoztatással, társadalmi befogadással és munkaerőpiaccal kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósításában. Azonban a célokat még nem sikerült elérni, ezért a tagállamoknak jelentősebb erőfeszítéseket kell tenniük a várt eredmények elérése érdekében. A tagállamok foglalkoztatási politikáinak továbbra is egyik kulcsfontosságú célkitűzése az Európa 2020 megvalósítása a foglalkoztatási és a szociális területen. Módosítás 4 Határozatra irányuló javaslat 3 preambulumbekezdés (3)  Az integrált iránymutatások összhangban állnak az Európai Tanács következtetéseivel. A tagállamok egymástól való kölcsönös függőségét tükrözve és a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseivel összhangban pontos útmutatást adnak a tagállamoknak nemzeti reformprogramjaik kidolgozásához és a reformok végrehajtásához. A foglalkoztatási iránymutatásoknak kell a Tanács által az EUMSZ 148. cikkének (4) bekezdése értelmében esetlegesen a tagállamoknak címzett országspecifikus ajánlások alapját képezniük, a Szerződés 121. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamoknak címzett országspecifikus ajánlásokkal párhuzamosan. A foglalkoztatáspolitikai iránymutatások képezik majd az alapját a Tanács és az Európai Bizottság által évente az Európai Tanácsnak készítendő közös foglalkoztatási jelentésnek is. (3)  Az integrált iránymutatásoknak összhangban kell lenniük az Európai Tanács következtetéseivel. A tagállamok egymástól való kölcsönös függőségét tükrözve és a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseivel összhangban pontos útmutatást adnak a tagállamoknak nemzeti reformprogramjaik kidolgozásához és a reformok végrehajtásához. A foglalkoztatási iránymutatásokat figyelembe kell venni minden olyan országspecifikus ajánlás esetében, amelyet a Tanács az EUMSZ 148. cikke (4) bekezdése értelmében, az EUMSZ 121. cikke (2) bekezdése szerinti ajánlásokkal kiegyensúlyozott módon az egyes tagállamok számára megfogalmazhat. Az országspecifikus ajánlásoknak nemcsak a gazdasági, hanem adott esetben a szociális és a foglalkoztatási mutatókat is figyelembe kellene venniük, előzetesen értékelve a végrehajtandó reformokat és azok hatását az állampolgárokra. A foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben kell kidolgozni, és azoknak kell az alapját képezniük a Tanács és az Európai Bizottság által évente az Európai Tanácsnak készítendő közös foglalkoztatási jelentésnek is. Három foglalkoztatási mutatót – aktivitási ráta, ifjúsági munkanélküliség és a tartós munkanélküliség – vezettek be a közelmúltban a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásban, illetve az Európai Parlament a 2016. február 25-i állásfoglalásában kérte, hogy e mutatók segítségével az érintett tagállamokban végezzenek mélyreható elemzéseket, amelyek alapján további gazdasági, munkaerő-piaci és szociális reformokat lehet javasolni és végrehajtani. ________________ 1a Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0058. Módosítás 5 Határozatra irányuló javaslat 4 preambulumbekezdés (4)  A közös foglalkoztatási jelentésben foglalt, a tagállamok nemzeti reformprogramjaira vonatkozó vizsgálat azt mutatja, hogy a tagállamoknak továbbra is minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy eredményeket érjenek el a következő kulcsfontosságú területeken: a munkaerő-piaci részvétel növelése és a strukturális munkanélküliség csökkentése, a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő, képzett munkaerő létrehozása, a munkahelyek minőségének javítása és az egész életen át tartó tanulás ösztönzése, az oktatási és a képzési rendszerek teljesítményének minden szinten való javítása, valamint a felsőoktatásban részt vevők számának növelése, a társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem. (4)  A közös foglalkoztatási jelentésben foglalt, a tagállamok nemzeti reformprogramjaira vonatkozó vizsgálat azt mutatja, hogy a tagállamoknak figyelembe kell venniük az éves növekedési jelentésre vonatkozó európai parlamenti ajánlásokat, az országspecifikus ajánlásokat és a foglalkoztatási iránymutatásokat, és továbbra is minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy eredményeket érjenek el a következő kulcsfontosságú területeken: a munkaerő-piaci részvétel növelése és a strukturális munkanélküliség csökkentése a munkahelyteremtés, a jól működő, dinamikus és befogadó munkaerőpiacok támogatása, a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzett és szakértelemmel rendelkező munkaerő létrehozása, a tisztességes munkahelyek támogatása és az egész életen át tartó tanulás ösztönzése, az oktatási és képzési rendszerek teljesítményének javítása minden szinten, a felsőoktatásban részt vevők számának növelése, a társadalmi befogadás előmozdítása és a munka és a magánélet összeegyeztetése, a megkülönböztetés minden formájának elítélése, a szegénység – különösen a gyermekek szegénysége – elleni küzdelem, valamint az idősödő népesség kapacitásának fejlesztése révén. Módosítás 6 Határozatra irányuló javaslat 6 a preambulumbekezdés (új) (6a)   120 millió uniós polgár – közel 25% – van kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének. Ez a vészhelyzet, amelyet többek között az jellemez, hogy továbbra is nagy a munkanélküli uniós polgárok száma, intézkedések elfogadását követeli meg a Bizottságtól, hogy a tagállamokat nemzeti minimális jövedelem bevezetésére ösztönözze, ami a polgárok számára méltó életkörülményeket biztosít. Módosítás 7 Határozatra irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2015. október 5-i tanácsi határozat4 mellékletében meghatározott, a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások a 2016. évre érvényben maradnak, és azokat a tagállamok beépítik foglalkoztatáspolitikájukba. A Tanács elfogadja a mellékletben szereplő, a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokat. A tagállamoknak figyelembe kell venniük ezeket az iránymutatásokat foglalkoztatáspolitikájukban és reformprogramjaikban, amelyekről az EUMSZ 148. cikke (3) bekezdésének megfelelően be kell számolni. __________________ 4 A Tanács 2015. október 5-i (EU) 2015/1848 határozata a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról (HL L 268., 2015.10.15., 28. o.). Módosítás 8 Határozatra irányuló javaslat Melléklet (új) 5. iránymutatás: A munkaerő-kereslet fellendítése A tagállamoknak a regionális és helyi hatóságokkal együttműködve kellő időben és hatékonyan kell kezelniük a munkanélküliség súlyos problémáját, meg kell könnyíteniük és be kell ruházniuk a fenntartható és minőségi munkahelyteremtésbe, kezelniük kell a kiszolgáltatott csoportok hozzáférését és csökkenteniük kell azokat a tényezőket, amelyek a vállalatokat a különböző képzettségi szintű munkaerő felvételében akadályozzák többek között a bürokrácia csökkentése révén, ugyanakkor tiszteletben kell tartaniuk a munkaügyi és szociális normákat, ösztönözniük kell a fiatalok vállalkozói készségeit, és támogatniuk kell különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások alapítását és növekedési lehetőségeit, hogy a nők és a férfiak foglalkoztatottsági rátáját egyaránt javítsák. A tagállamoknak egyebek mellett a zöld, fehér és kék ágazatbeli munkahelyeket, a szociális gazdaság megvalósulását és a szociális innovációt is aktívan támogatniuk kell. Az adóterheket a munka megadóztatásáról át kell helyezni olyan egyéb adóztatási forrásokra, amelyek kevésbé fogják vissza a foglalkoztatást és a növekedést, de mindeközben meg kell óvni azokat a bevételi forrásokat, amelyek a megfelelő szociális védelemhez és a közberuházásokra, az innovációra és a munkahelyteremtésre fordított kiadások fedezéséhez szükségesek. A munkát terhelő adók mérséklésének az adóteher megfelelő komponenseire, a diszkrimináció kezelésére, valamint a munkaerőpiacra való belépés előtt álló akadályok és visszatartó tényezők megszüntetésére, és különösen arra kell irányulnia, ami a fogyatékossággal élő személyek és a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek munkába állását nehezíti meg, tiszteletben tartva az érvényes munkaügyi normákat. A munkahelyteremtés és az Unión belüli szegénység csökkentése érdekében továbbra is fontosak a tisztességes megélhetést biztosító bérek szavatolására irányuló szakpolitikák. A tagállamoknak ezért a szociális partnerekkel együtt tiszteletben kell tartaniuk és elő kell segíteniük az olyan bérmegállapítási mechanizmusok alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a reálbéreknek a termelékenység alakulásához való igazítását és segítenek korrigálni a múltbeli eltéréseket anélkül, hogy fokoznák a deflációs nyomást. Ezeknek a mechanizmusoknak elegendő forrást kell biztosítaniuk az alapvető szükségletek kielégítéséhez, figyelembe véve az egyes tagállamokra jellemző szegénységi mutatókat. Ebben a vonatkozásban megfelelően fel kell mérni a készségek és a helyi munkaerő-piaci feltételek különbségeit azzal a céllal, hogy biztosítsák a tisztességes bérezést az egész Unióban. A minimálbérek nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatoknak megfelelő meghatározásakor a tagállamoknak és a szociális partnereknek biztosítaniuk kell azok megfelelőségét, továbbá az aktív keresők szegénységi rátájára, háztartások jövedelmére, az aggregált keresletre, a munkahelyteremtésre és a versenyképességre gyakorolt hatásokkal is számolniuk kell. A kis- és középvállalkozásokra nehezedő terhek enyhítése érdekében a tagállamoknak csökkenteniük kell a bürokráciát, mivel azok jelentős mértékben hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez. 6. iránymutatás: A munkaerő-kínálat növelése és a munkaerő készségeinek fejlesztése A tagállamoknak a mindenki számára felhasználható és elérhető megfelelő tudás és készségkínálat révén erősíteniük kell a minőségi foglalkoztathatóságot és a fenntartható termelékenységet. Különös figyelmet kell fordítani az egészségügyre, a szociális szolgáltatásokra és a közlekedési szolgáltatásokra, amelyek területén már most is munkaerőhiány mutatkozik vagy középtávon az fog mutatkozni. A tagállamoknak hatékony beruházásokat kell végrehajtaniuk a korai életkortól kezdődő, minőségi és befogadó oktatási és szakképzési rendszerek terén, ezzel egyidejűleg növelniük kell e rendszerek készségjavítási hatékonyságát és eredményességét, fejleszteni kell a know-how-t, fokozva egyúttal a készségek diverzitását, hogy az emberek hamarabb felismerjék a korszerű és a mindinkább digitalizálódó gazdaság munkaerőpiacának gyorsan változó szükségleteit, és jobban meg tudjanak felelni az elvárásoknak. Ennek érdekében figyelembe kell venni, hogy számos munkakörben egyre jelentősebbé válnak az olyan „puha készségek” mint a kommunikációs készség. A tagállamoknak többek között választható vállalkozói kurzusok bevezetése és középiskolai vagy felsőoktatásbeli diákvállalkozások létrehozása révén elő kell mozdítaniuk a vállalkozói készséget a fiatalok körében. A tagállamoknak – a helyi és regionális hatóságokkal együttműködve – fokozottan törekedniük kell arra, hogy megelőzzék a fiatalok iskolából való kimaradását, hogy biztosítsák az oktatásból és képzésből való problémamentes átmenetet a szakmai életbe, hogy a minőségi felnőttoktatási programokat mindenki számára elérhetővé tegyék és megszüntessék az az előtt álló akadályokat, különös figyelmet fordítva a fokozott kockázatnak kitett csoportokra és szükségleteikre, lehetőséget biztosítva az átképzésre akkor, amikor a munkahelyek megszűnése és a munkaerő-piaci változások miatt aktív visszailleszkedésre van szükség. Ezzel egyidejűleg a tagállamoknak az aktív időskorra vonatkozó stratégiákat kell végrehajtaniuk, hogy a tényleges nyugdíjkorhatár eléréséig egészséges munkakörülményeket tegyenek lehetővé. A folyamatosan változó munkaerőpiac által megkövetelt szükséges készségszint biztosítása, illetve az oktatásnak és képzésnek a felnőttoktatási programokkal egyidejű támogatása mellett a tagállamoknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy alacsonyabb képzettséget igénylő munkahelyekre is szükség van, és hogy a magasan képzettek a középszinten vagy alacsonyan képzetteknél jobb munkalehetőségekkel rendelkeznek. A megfizethető, jó minőségű koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz való hozzáférést az átfogó szakpolitikák és beruházások prioritásává kell tenni, és össze kell kapcsolni a család- és szülőtámogatással, illetve az összehangolást célzó olyan intézkedésekkel, amelyek segítik a szülőket abban, hogy egyensúlyt találjanak a munka és a magánélet között, hiszen mindez hozzájárul a korai iskolaelhagyás megelőzéséhez és növeli a fiatalok esélyeit a munkaerőpiacon. A munkanélküliség – különösen a tartós munkanélküliség és a nagyarányú regionális munkanélküliség – problémáját hatékonyan és azonnal meg kell oldani és meg kell előzni a keresleti és a kínálati oldalra vonatkozó intézkedések együttese révén. A tartósan munkanélküli személyek számát és a strukturális munkaerőhiányt, valamint a szakismeretek elavulását jelentősen csökkenteni kell átfogó és egymást erősítő stratégiákkal, így pl. az érintettek munkaerőpiacra való tudatos és felelős, visszatérését személyes módon és a szükségletek alapján elősegítő, célzott aktív támogatással és a szociális védelem megfelelő formáival. A fiatalok munkanélküliségének problémáját átfogóan, az ifjúsági foglalkoztatásra vonatkozó általános stratégia révén kell kezelni. Ez magában foglalja az olyan ágazatokba tett beruházást, amelyek minőségi munkahelyeket képesek létrehozni a fiatalok számára, valamint az olyan érintett tényezők, mint az ifjúságsegítő szolgáltatások, az oktatási és képzési szolgáltatók, az ifjúsági szervezetek és az állami foglalkoztatási szolgálatok számára biztosítani kell az ahhoz szükséges eszközöket, hogy teljes mértékben és következetesen véghezvigyék az ifjúsági garancia bevezetésére vonatkozó végrehajtási programjaikat, továbbá beletartozik a tagállamok gyors erőforrás-felvétele is. A hatékonyabb tájékoztatás és a bürokrácia csökkentése révén meg kell könnyíteni a vállalkozásba kezdők számára a finanszírozáshoz való hozzáférést, továbbá ehhez biztosítani kell annak lehetőségét is, hogy üzleti terv benyújtása után többhavi munkanélküli ellátást vállalkozásindítási kezdő támogatássá lehessen átalakítani a nemzeti jogszabályoknak megfelelően. A tagállamoknak a munkanélküliség elleni intézkedések kidolgozása és végrehajtása során figyelembe kell venniük a helyi és regionális egyenlőtlenségeket, és együtt kell működniük a helyi foglalkoztatási szolgálatokkal. Az oktatási és képzési rendszer strukturális hiányosságait orvosolni kell a magas szintű képzettség biztosítása, valamint az iskolai lemorzsolódás problémájának megelőzése és megoldása érdekében, ugyanakkor már a legalacsonyabb szinttől kezdve elő kell mozdítani a mindenre kiterjedő, jó minőségű oktatást. Ehhez rugalmas, gyakorlatra összpontosító oktatási rendszerekre van szükség. A tagállamoknak a helyi és regionális hatóságokkal együttműködve növelniük kell a képzettség minőségének szintjét mindenki számára elérhetővé téve azt, a szükségletekhez alakított duális képzési rendszereket hozva létre és fejlesztve, javítva a szakképzés minőségét és az olyan meglévő kereteket, mint az az Europass, szükség esetén biztosítva egyúttal az átképzést és a formális képzési rendszereken kívül megszerzett szakismeretek elismerését. Az oktatás és a munkaerőpiac közötti kapcsolatokat erősíteni kell, biztosítva ugyanakkor, hogy az oktatás eléggé átfogó legyen, hogy szilárd alapot jelentsen ahhoz, hogy egész életen át tartó foglalkoztathatóságot biztosítson. A tagállamoknak jobban a munkaerőpiachoz kell igazítaniuk a képzési rendszereiket a képzésből a foglalkoztatásba való hatékonyabb átmenet céljából. Ez különösen a digitalizálás összefüggésében, valamint az új technológiák, a zöld munkahelyek és az egészségügy tekintetében fontos. A munkaerőpiacon alkalmazott és a munkaerőpiachoz való hozzáférés terén jelentkező megkülönböztetést tovább kell csökkenteni, különösen olyan csoportok esetében, amelyek megkülönböztetéssel vagy kirekesztéssel szembesülnek, tehát a nők, az idősebb munkavállalók, a fiatalok, a fogyatékossággal élők és a legális migránsok esetében. A munkaerőpiacon érvényre kell juttatni a nemek közötti egyenlőséget – ideértve az egyenlő díjazást is – a megfizethető áron elérhetővé tett jó minőségű koragyermekkori nevelés és gondozás biztosítása, illetve az azok számára biztosított rugalmasság révén, akik karrierjében családi kötelezettségek miatt törés következett be, ilyenek például a családról gondoskodók. Ebben az értelemben a tagállamoknak nem szabad akadályozniuk a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelv elfogadását. E tekintetben a tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-ek) aránya magasabb a nők esetében, mint a férfiaknál, és hogy a NEET-jelenség főként az ifjúsági munkanélküliség növekedésének tudható be, továbbá a képzetlenséggel összefüggő gazdasági inaktivitásnak. A tagállamoknak teljes mértékben, hatékonyan és eredményesen ki kell használniuk az Európai Szociális Alap és egyéb uniós alapok nyújtotta támogatási lehetőségeket a szegénység elleni küzdelem, a minőségi foglalkoztatás, a társadalmi befogadás, az oktatás, a közigazgatás és a közszolgáltatások fejlesztése érdekében. Az Európai Stratégiai Beruházási Alapot és beruházási platformjait is mozgósítani kell annak biztosítása érdekében, hogy minőségi munkahelyeket hozzanak létre és a munkavállalók rendelkezzenek azokkal a készségekkel, amelyek szükségesek az Unió fenntartható növekedési modellre való áttéréséhez. 7. iránymutatás: A munkaerőpiacok működésének javítása A tagállamoknak csökkenteniük kell a munkaerő-piaci szegmentációt a bizonytalan foglalkoztatás, az alulfoglalkoztatás és a be nem jelentett munkavégzés, a nulla órás szerződések jelentette problémák kezelése révén. A foglalkoztatásvédelmi szabályok és intézmények révén megfelelő munkaerő-felvételi környezetet kell teremteni, amelyben mind a foglalkoztatottak, mind az álláskeresők, mind a határozott idejű, részmunkaidős vagy a tipikustól eltérő szerződéssel vagy megbízási szerződéssel foglalkoztatottak megfelelő szintű védelméről is gondoskodnak, aktívan bevonva a szociális partnereket és ösztönözve a kollektív tárgyalásokat. Olyan minőségi munkahelyeket kell teremteni mindenki számára, ahol biztosított a társadalmi-gazdasági biztonság, a tartósság, a megfelelő bérezés, a munkahelyi jogok, a tisztességes munkakörülmények (beleértve az egészséget és a biztonságot), a szociális védelem, a nemek közötti egyenlőség és az oktatási és képzési lehetőségek. Ezért elő kell mozdítani a fiatalok munkaerőpiacra való belépését, a tartósan munkanélküliek reintegrációját, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, megfizethető egészségügyi ellátást nyújtva és korszerűsítve a munkaszervezést. Az Unió egész területén elő kell mozdítani a munkakörülmények felfelé irányuló konvergenciáját. A munkaerőpiachoz való hozzáférésnek elő kell segítenie a vállalkozói szellem támogatását, minden ágazaton belül a fenntartható munkahelyteremtést – beleértve a zöld foglalkoztatást –, valamint a szociális gondozást és az innovációt annak érdekében, hogy a lehető legjobban hasznosuljanak az emberek készségei, elősegítve azok egész életen át tartó fejlesztését és ösztönözve a munkavállalókra épülő innovációt. A tagállamoknak az idevágó reformokat és politikai intézkedéseket a partnerség elvének és saját gyakorlatuknak megfelelően a nemzeti parlamentekkel és a szociális partnerekkel, valamint a civil szervezetekkel és a regionális és helyi hatóságokkal szoros együttműködésben kell megtervezniük és végrehajtaniuk, gondoskodva arról is, hogy a társadalmi párbeszédet nemzeti szinten működőképesebbé és hatékonyabbá tegyék, különösen azokban az országokban, amelyekben a munkaerőpiacok közelmúltbeli deregulációja és a kollektív tárgyalások gyengesége a bérek értékvesztéséhez vezetett. A tagállamoknak biztosítaniuk kell aktív munkaerő-piaci politikáik alapvető minőségi szintjét a célcsoportok pontosítása és hatékonyabb megszólítása révén, valamint kibővítésével és a támogató intézkedésekkel, például a társadalombiztosítással való kölcsönhatásuk javításával. Ezen politikáknak arra kell irányulniuk, hogy jobban összehangolják a munkaerőpiachoz való hozzáférést, erősítve a kollektív tárgyalásokat és a társadalmi párbeszédet, és támogassák a hosszú távú megoldást nyújtó munkaerő-piaci átmeneteket, miközben a magasan képzett állami foglalkoztatási szolgálatok testre szabott támogatást nyújtanak és teljesítménymérési rendszereket hoznak létre. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról is, hogy szociális védelmi rendszereik hatékonyan aktiválják azokat, akikben megvan a potenciál, hogy belépjenek a munkaerőpiacra, illetve felruházzák őket az ehhez szükséges képességekkel, azokat pedig védjék, akik (ideiglenesen) kiszorultak a munkaerőpiacról és/vagy képtelenek aktív szereplőivé válni, és felkészítsék őket az esetleges kockázatokra és a változó gazdasági és társadalmi körülményekre is a humán tőkébe való beruházással. A tagállamoknak a szegénység csökkentésére irányuló lehetséges intézkedések egyikeként és a nemzeti gyakorlattal összhangban be kell vezetniük a sajátos társadalmi-gazdasági helyzetüknek megfelelő minimumjövedelmet. A tagállamoknak elő kell segíteniük a mindenki előtt nyitott, befogadó munkaerőpiacok létrejöttét, és hatékony diszkriminációellenes intézkedéseket kell hozniuk. Az európai munkaerőpiacban rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázása érdekében alapvető jogként és valódi szabad választásként biztosítani kell a munkavállalók mobilitását, amihez a nyugdíjjogosultság hordozhatósága és a képesítések és készségek tényleges elismerése terén is javítani kell még a helyzeten, továbbá csökkenteni kell a bürokráciát és az egyéb fennálló akadályokat. Ugyanakkor a tagállamoknak a nyelvi korlátokkal is foglalkozniuk kell, javítva az ilyen tárgyú képzéseket. A tagállamoknak továbbá megfelelő módon ki kell aknázniuk az EURES-hálózat lehetőségeit annak érdekében, hogy ösztönözzék a munkavállalói mobilitást. Az agyelszívás csökkentése és a mobil munkavállalók visszatérésének ösztönzése érdekében a munkavállalók elvándorlása által érintett régiókban elő kell segíteni a beruházásokat. 8. iránymutatás: Az oktatási és a képzési rendszerek minőségének és teljesítményének javítása valamennyi szinten A tagállamoknak prioritásként hozzáférést kell biztosítaniuk a gondozáshoz és a megfizethető és minőségi koragyermekkori neveléshez, mivel mindkettő fontos támogató intézkedés a munkaerő-piaci szereplők számára, és hozzájárul az általános foglalkoztatási ráta növeléséhez, és az egyéneket is támogatja a felelősségvállalás terén. A tagállamoknak átfogó szakpolitikákat kell kialakítaniuk és be kell fektetniük a család- és szülőtámogatást, illetve az munka és a gyermeknevelés összeegyeztetését célzó olyan intézkedések javítása érdekében, amelyek segítik a szülőket abban, hogy egyensúlyt találjanak a munka és a magánélet között, hiszen mindez hozzájárul a korai iskolaelhagyás megelőzéséhez és növeli a fiatalok esélyeit a munkaerőpiacon. 9. iránymutatás: A társadalmi igazságosság biztosítása, a szegénység elleni küzdelem és az esélyegyenlőség előmozdítása A tagállamoknak a helyi és regionális hatóságokkal együttműködve, alapvető normák biztosítása révén javítaniuk kell szociális védelmi rendszereiket annak érdekében, hogy az emberek minden életszakaszában biztosítsák a méltóságteljes életet, a szolidaritást, a szociális védelemhez való hozzáférést, a szociális jogok maradéktalan tiszteletben tartását, a méltányosságot és az egyenlőtlenségek kezelését, valamint a szegénység felszámolása érdekében különösen a munkaerőpiacról kirekesztettek és a kiszolgáltatott csoportok társadalmi befogadását biztosítva hatékony, eredményes és fenntartható védelmet nyújtsanak. Egyszerűbb, célirányosabb és nagyratörőbb szociálpolitikákra van szükség, beleértve a jó minőségű, megfizethető koragyermekkori nevelést és gondozást, hatékony képzési és elhelyezkedési támogatást, lakhatási támogatást, mindenki számára jó minőségű egészségügyi ellátást, valamint olyan alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mint a bankszámla vagy az internet. Fel kell lépni továbbá a korai iskolaelhagyással szemben, valamint küzdeni kell a mélyszegénység, a társadalmi kirekesztettség és általában a szegénység valamennyi formája ellen. A gyermekszegénységet különösen fontos felszámolni. E célra több eszközt is be kell vetni egymást kiegészítve, így pl. egyéni igényekhez szabott munkaerő-aktiválási szolgáltatásokat és jövedelemtámogatást. E tekintetben az egyes tagállamok feladata, hogy meghatározzák a minimális jövedelem mértékét az adott tagállam nemzeti gyakorlatához, illetve sajátos gazdasági és társadalmi helyzetéhez igazítva. A szociális védelmi rendszereket úgy kell kialakítani, hogy megkönnyítsék a hozzáférést, tisztességesek legyenek és megkülönböztetéstől mentesen mindenkire kiterjedjenek, támogassák a humántőke-beruházásokat, és segítsenek megelőzni vagy csökkenteni a szegénységet, a szociális kirekesztést, és más olyan kockázatokat, mint az egészségkárosodás vagy a munkanélküliség, illetve védelmet nyújtani ellenük. Különösen előtérbe kell helyezni a szüleik hosszú távú munkanélkülisége miatt szegénységben élő gyermekeket. A nyugdíjrendszereket úgy kell alakítani, hogy azok a növekvő élettartam és a demográfiai változások ellenére mind a nők, mind a férfiak számára fenntarthatóak, biztonságosak és megfelelőek maradjanak a rendszerek megerősítése révén, amelynek célja a tisztességes, legalább a szegénységi küszöb feletti nyugdíjjövedelem. A nyugdíjrendszernek meg kell erősítenie, tovább kell fejlesztenie és javítania kell a nyugdíj-megtakarítások rendszereinek három pillérét. A nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz kapcsolása nem az egyetlen eszköz az népesség elöregedése jelentette kihívás kezelésére. A nyugdíjrendszerek reformjának többek között tükröznie kell a piaci tendenciákat, a születési arányt, a demográfiai helyzetet, az egészségügy helyzetét és a jólét mértékét, a munkafeltételeket és a gazdasági függőségi rátát is. A legjobb megoldás a népesség elöregedése jelentette kihívás kezelésére az általános foglalkoztatási ráta növelése, többek között az aktív öregedés terén eszközölt szociális befektetésekre is építve. A tagállamoknak jobb minőségűvé, megfizethetőbbé, elérhetőbbé, eredményesebbé és hatékonyabbá kell tenniük az egészségügyi ellátást, a tartós gondozási rendszereket és a jóléti szolgáltatásokat, és a kapcsolódó ágazatokban méltó munkakörülményeket kell biztosítaniuk, és mindeközben szavatolniuk kell e rendszerek pénzügyi fenntarthatóságát is, fokozva a szolidaritásalapú finanszírozást. A tagállamoknak a szegényég, a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés elleni küzdelem, valamint a fogyatékossággal élők számára az akadálymentesség javítása, továbbá a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítása és a közigazgatás javítása érdekében teljes mértékben ki kell használniuk az Európai Szociális Alapot és a többi uniós támogatást. Az Európa 2020 kiemelt céljai szerint, amelyek alapján a tagállamok meghatározzák nemzeti céljaikat, figyelembe véve egyedi kiindulási helyzetüket és nemzeti körülményeiket, a 20–64 éves nők és férfiak foglalkoztatási rátáját 2020-ra 75%-ra kell növelni; a korai iskolaelhagyók arányát 10% alá kell szorítani; a 30–34 éves korúak körében a felsőfokú vagy azzal egyenértékű végzettséggel rendelkezők arányát legalább 40%-ra kell növelni; elő kell segíteni a társadalmi befogadást, mindenekelőtt a szegénység csökkentése révén legalább 20 millió embert emelve ki a szegénységi küszöb és a kirekesztődés általi fenyegetettségből1a. ______________ 1a Ezt a sokaságot a relatív szegénységi küszöb alatt élő vagy kirekesztődéssel fenyegetett személyek számával határozzák meg az alábbi három mutató szerint: a relatív szegénységi küszöb alatt élők, az anyagi nélkülözésben élők és az aktív kereső nélküli háztartásban élők, ami lehetővé teszi, hogy a tagállamok a legmegfelelőbb mutatók alapján határozzák meg nemzeti célszámaikat, figyelembe véve nemzeti körülményeiket és prioritásaikat.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0261.