Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 49. és 56. cikkére a letelepedés és a szolgáltatások nyújtásának szabadságáról az Unióban,

–  tekintettel az EUMSZ-nek a vállalkozásokra alkalmazandó versenyszabályokról szóló 101. és 102. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 14. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ-hez csatolt, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló (26.) jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a 2002/39/EK és 2008/6/EK irányelvekkel módosított, a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15-i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (a továbbiakban „postai szolgáltatásokról szóló irányelv”);

–  tekintettel a postai szolgáltatásokkal foglalkozó szabályozó hatóságok európai csoportjának létrehozásáról szóló, 2010. augusztus 10-i bizottsági határozatra(2),

–  tekintettel a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. május 21-i 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a fogyasztói jogviták online rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. május 21-i 524/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a postai szolgáltatásokról szóló irányelv alkalmazására vonatkozó, 2015. november 17-i bizottsági jelentésre (COM(2015)0568) és a kapcsolódó szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0207),

–  tekintettel a Bizottság európai digitális egységes piaci stratégiáról szóló, 2015. május 6-i közleményére (COM(2015)0192),

–  tekintettel az „Útiterv a csomagkézbesítés egységes piacának kialakítása felé – A kézbesítési szolgáltatások iránti bizalom növelése és az online értékesítés ösztönzése” című, 2013. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2013)0886),

–  tekintettel a Bizottság „Integrált uniós csomagkézbesítési piac az e-kereskedelem bővülése érdekében” című, 2012. november 29-i zöld könyvére (COM(2012)0698),

–  tekintettel az „Egységes keret az elektronikus kereskedelem és az online szolgáltatások digitális egységes piacába vetett bizalom megerősítésére” című, 2012. január 11-i bizottsági közleményre (COM(2011)0942),

–  tekintettel az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című, 2011. március 28-i bizottsági fehér könyvre (COM(2011)0144),

–  tekintettel „Az integrált uniós csomagkézbesítési piacról az e-kereskedelem bővülése érdekében” című, 2014. február 4-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A digitális egységes piaci intézkedéscsomag megvalósítása felé” című, 2016. január 19-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0254/2016),

A.  mivel a postai szolgáltatások piaca a gazdaság jelentős növekedési kilátásokkal bíró területe, ahol növekszik a verseny, bár az Európai Bizottság Postaügyi Statisztikai Adatbázisa szerint 2012 és 2013 között a levélpostai szolgáltatások átlagosan 4,85 %-kal csökkentek az Unióban, ami összhangban van a levelek mennyiségének csökkenésével az utóbbi 10 év során, amely nagyrészt az elektronikus helyettesítés folyamatának tudható be;

B.  mivel a postai szolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtása elősegítette a belföldi piacok megnyitását a levélpostai szolgáltatások piacán folyó verseny előtt, ám a fejlődés lassú volt, és nem vezetett a levélpostai szolgáltatások belső piacának kiteljesedéséhez, mivel az ágazatot a legtöbb tagállamban még mindig az egyetemes szolgáltatók uralják;

C.  mivel az ikt alkalmazása folyamatos támogatást jelent a postai szolgáltatási szektor számára, ugyanis lehetőséget biztosít az innovációra és a piacbővítésre;

D.  mivel az új versenytársak elsősorban a nagyvállalati ügyfelekre és a sűrűn lakott térségekre összpontosítanak;

E.  mivel a csomagkézbesítési piac nagymértékben kompetitív, innovatív és gyorsan növekvő ágazat, amely 2008 és 2011 között 33 %-kal nőtt a forgalom tekintetében, és ahol a piaci növekedésnek az e-kereskedelem az egyik hajtóereje;

F.  mivel a távirányítású légijármű-rendszerek (drónok) széles körű használata a csomagkézbesítés új, gyors, környezetbarát és hatékony módjait teheti lehetővé, különösen a ritkán lakott, elszigetelt és távoli térségekben;

G.  mivel beszámolóik szerint a fogyasztók és a kisvállalkozások a csomagkézbesítési problémák – különösen a magas árak – miatt nem tudnak többet értékesíteni más tagállamok számára vagy onnan vásárolni;

I. Egyetemes szolgáltatás: a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségének bővítése

1.  megjegyzi, hogy míg az egyetemes szolgáltatási kötelezettségre vonatkozó minimális normák (postai küldemények 2 kg-os súlyig, postai csomagok 10-20 kg-os súlyig, ajánlott és biztosított küldemények, valamint más, általános gazdasági érdekű szolgáltatások, mint az újság és hírlap forgalmazás), amely az Unióban az alapvető szolgáltatások minimális kínálatának az Unió minden részén történő biztosítása révén kerül szabályozásra, lehetővé téve a tagállamoknak magasabb szintű normák bevezetését, általában megfelelnek a fogyasztók igényeinek, bizonyos részletes követelményeket – amelyek nincsenek szabályozva uniós szinten – a feladattal megbízott nemzeti szabályozó hatóságok állapítanak meg;

2.  megállapítja, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok elsődleges feladata a postai szolgáltatásokról szóló irányelv egyetemes szolgáltatásnyújtás fenntartható biztosítására irányuló általános célkitűzésének a teljesítése; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a nemzeti szabályozó hatóságok szerepét és függetlenségét, a munkatársakra vonatkozó magas fokú szakmai minősítési feltételekkel és a munkahelyi képzéshez való méltányos és megkülönböztetésmentes hozzáféréssel, továbbá garantált rögzített hivatali idő, valamint az indok nélküli elbocsátás ellen – ilyen elbocsátás esetére az indokok (pl. súlyos jogszabálysértés) kimerítő felsorolása mellett – jogi védelem révén, hogy semleges, átlátható módon és határidőn belül teljesíthessék a postai szolgáltatásokról szóló irányelvből fakadó kötelezettségeiket;

3.  úgy ítéli meg, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok szerepének a csomagkézbesítési piac új szabályozása értelmében történő bővítése során foglalkozni kell a kézbesítési ágazatban a „kimazsolázás” jelenségével, és valamennyi szolgáltatóra vonatkozó minimális normákat kell megállapítani a tisztességes és egyenlő verseny biztosítása érdekében;

4.  úgy véli, hogy a függetlenségre vonatkozó kötelezettség csak akkor teljesíthető, ha a nemzeti szabályozó hatóságok szabályozó feladatkörei strukturálisan és funkcionálisan elkülönülnek a postai szolgáltatók tulajdonlásával vagy irányításával kapcsolatos tevékenységektől; úgy véli, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok magasabb beosztású tisztviselőinek nem kellene engedélyezni, hogy az állami postának vagy más érintett félnek dolgozzanak a nemzeti szabályozó hatóságtól való távozásukat követő legalább hat hónapon belül, az összeférhetetlenség megelőzése érdekében; úgy véli, hogy e célból a tagállamoknak olyan törvényi rendelkezéseket kell megállapítaniuk, amelyek az említett kötelezettség megsértése esetén szankciók kiszabását teszik lehetővé;

5.  kéri a Bizottságot, hogy segítse elő és erősítse a nemzeti szabályozó hatóságok közötti együttműködést és koordinációt a határon átnyúló kézbesítés hatékonyságának és interoperabilitásának növelése terén, és felügyelje a nemzeti szabályozó hatóságok szabályozási tevékenységeit – beleértve az egyetemes szolgáltatások nyújtását – az európai jog alkalmazására vonatkozó egységes megközelítés biztosítása, illetve a postai szolgáltatások piacának EU-n belüli harmonizálása érdekében;

6.  emlékeztet arra , hogy a postai szolgáltatásokról szóló irányelv biztosítja a tagállamok számára a helyi sajátosságoknak való megfeleléshez és az egyetemes szolgáltatásnyújtás hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához szükséges rugalmasságot, amely lehetővé teszi a felhasználók igényeinek kielégítését és a műszaki, gazdasági és társadalmi környezet változásaihoz való igazodást is;

7.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság megerősítette, hogy a postai szolgáltatásokról szóló irányelv nem ír elő meghatározott tulajdonosi struktúrát az egyetemes szolgáltatók számára; úgy véli, az egyetemes szolgáltatókat nem szabad megakadályozni abban, hogy befektetéseket eszközöljenek és innovatív megoldásokat alkalmazzanak a postai szolgáltatások hatékonysága és minősége érdekében;

II. Az egyetemes szolgáltatás fenntartása és a tisztességes verseny lehetővé tétele: hozzáférhetőség, a szolgáltatás színvonala és a felhasználók igényei

8.  úgy ítéli meg, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettséget egyre szűkebben értelmezik; ösztönzi annak előmozdítását, hogy a fogyasztók az egyetemes szolgáltatási kötelezettségen belül meghatározhassák a levélkézbesítés mikéntjét; hangsúlyozza ezért a minőségi egyetemes szolgáltatás nyújtásának fontosságát megfizethető feltételek mellett, beleértve legalább heti öt kézbesítési és öt gyűjtési napot minden uniós polgár esetében; megjegyzi, hogy az irányelvvel összhangban – az egyetemes szolgáltatás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében és nemzeti sajátosságaiknak, illetve sajátos földrajzi adottságoknak megfelelően – egyes tagállamok lehetővé tesznek bizonyos mértékű rugalmasságot; emlékeztet arra, hogy bár az irányelv lehetővé tesz bizonyos fokú rugalmasságot, ezt a nemzeti rendelkezések nem haladhatják meg;

9.  emlékeztet arra, hogy az egyetemes szolgáltatásnak a műszaki, gazdasági és társadalmi környezet változásainak és a felhasználók igényeinek megfelelően kell alakulnia, és hogy a postai szolgáltatásokról szóló irányelv biztosítja a tagállamok számára a helyi sajátosságoknak való megfeleléshez és az egyetemes szolgáltatások hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához szükséges rugalmasságot;

10.  úgy véli, hogy javítható és javítandó a csomagszállítási egyetemes szolgáltatások földrajzi kiterjedése és hozzáférhetősége, különösen a fogyatékkal élő polgárok, a csökkent mozgásképességű személyek és a távoli területeken élő fogyasztók esetében; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a postai szolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférést, és összhangot kell teremteni a postai szolgáltatásokról szóló irányelv és az akadálymentesítési intézkedéscsomag között;

11.  megállapítja, hogy a levélmennyiség csökkenése sok tagállamban egyre jobban megnehezíti az egyetemes postai szolgáltatás biztosítását; elismeri, hogy sok kijelölt egyetemes szolgáltatóknak az egyetemes szolgáltatás nyújtását más tevékenységekből (pl. pénzügyi szolgáltatások, csomagkézbesítés) származó bevételekből kell finanszírozniuk;

12.  megállapítja, hogy a postai ágazatban számtalan példa van a tisztességtelen versenyre, és felhívja az illetékes hatóságokat a kötelességszegések szankcionálására;

13.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy felügyeljék a postai szolgáltatások mint közszolgáltatások nyújtását, biztosítva, hogy a közszolgáltatáshoz kapcsolódó ellentételezés arányos, átlátható és méltányos módon kerül-e végrehajtásra;

14.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettség megfizethető legyen, valamint valamennyi felhasználó számára elérhető legyen a nyújtott szolgáltatások igénybevétele; emlékeztet arra, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak egyértelműen meg kell határoznia egy-egy levélküldemény megfizethetőségét, és a tagállamok fenntarthatják vagy bevezethetik az ingyenes postai szolgáltatást a vak és gyengénlátó személyek számára;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy őrizzék meg a területi és a társadalmi kohéziót, illetve a kapcsolódó minőségi követelményeket, és megállapítja, hogy a tagállamok a 97/67/EK irányelvben előírt rugalmasság alkalmazásával egyes sajátosságokat már a helyi követelményekhez igazítottak; elismeri a postai hálózatok és szolgáltatások alapvető fontosságát az uniós polgárok számára; felhívja a tagállamokat, hogy az állami támogatás eszközeit csak kivételes esetekben, az uniós versenypolitikával összhangban, átlátható, megkülönböztetésmentes és megfelelő módon használják fel, és biztosítsák a fogyasztók hozzáférését a postai szolgáltatásokhoz a jövőben is, adott esetben fenntartva a szolgáltatások minimális számát egyazon hozzáférési ponton; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kompenzációs alapok arányosak, a közbeszerzési eljárások pedig átláthatóak és méltányosak legyenek;

16.  kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a piac megnyitása továbbra is minden igénybevevő, és különösen a fogyasztók és a kis- és középvállalkozások számára előnyös legyen, a piaci fejlemények szoros figyelemmel kísérése mellett; ösztönzi a szolgáltatások gyorsaságának, megválaszthatóságának és megbízhatóságának javítására irányuló további intézkedéseket;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az egyetemes szolgáltatás jelenlegi meghatározását, amely előírja a fogyasztóknak nyújtandó szolgáltatás garantált minimális szintjét, az egyetemes szolgáltatási kötelezettség alkalmassá tételét a fejlődő piacok számára, és figyelembe veszi a piaci változásokat a különböző tagállamokban, illetve előmozdítja a gazdasági növekedést és a társadalmi kohéziót; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy – az egyes piacokra jellemző kedvezőtlen adottságokat figyelembe véve – a szolgáltatók számára bizonyos mértékű rugalmasságról kell rendelkezni az egyetemes szolgáltatás megszervezése érdekében; felhívja a tagállamokat az engedélyezési eljárásoknak a jelenlegi irányelv szerinti végrehajtására, folytassák az engedélyezési és/vagy értékesítési eljárások harmonizációját, a belső piacra lépés előtt álló indokolatlan akadályok számának csökkentése érdekében, szükségtelen adminisztrációs terhek bevezetése nélkül;

18.  hangsúlyozza, hogy az egyszerűen hozzáférhető és megfizethető egyeztetési eljárások bevezetése komoly lehetőséget kínál arra, hogy vita esetén a piaci szereplők és a fogyasztók egyszerű és rövid távú megoldást találjanak; ösztönzi a Bizottságot a postai szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztók jogaival kapcsolatos jogszabály elkészítésére;

19.  felkéri a Bizottságot arra, hogy a jogalkotási javaslat megszövegezése során vegye figyelembe a digitalizációt és azokat a lehetőségeket, amelyeket az jelent, a tagállamok konkrét jellemzőit, valamint a postai szolgáltatások és csomagküldés piacán megjelenő általános trendeket;

20.  emlékeztet arra, hogy a postai szolgáltatások héamentességét – az egyetemes szolgáltatási kötelezettség hosszú távú fenntarthatóságának garantálása mellett – úgy kell alkalmazni, hogy minimális legyen a korábbi monopóliumok és az új piaci szereplők közti verseny torzulása, annak biztosítása érdekében, hogy minden szereplőnek továbbra is lehetőségében álljon postai szolgáltatásokat nyújtani Európában; megjegyzi, hogy a héamentesség biztosítása kizárólag a már meglévő szolgáltató számára az egyetemes szolgáltatásokon túli szolgáltatások esetében, amennyiben a többi szolgáltatóra nem terjed ki a héamentesség, a piaci verseny kialakulásának jelentős akadálya;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson egyenlő versenyfeltételeket a hagyományos levélpostai szolgáltatók és a csomagkézbesítés gyorsan bővülő piacának szolgáltatói, illetve a meglévő és az újonnan belépő postai szolgáltatók között; javasolja, hogy a Bizottságnak legyen joga értékelni, hogy egy-egy ajánlattételi eljárás méltánytalan terhet jelent-e;

22.  felhívja a tagállamokat annak megvizsgálására, hogy a meglévő szolgáltatók számára nem biztosítanak-e előnyt állami támogatás útján, és ugyanakkor ezeket nem hozzák-e hátrányos helyzetbe közszolgáltatási kötelezettségükre vagy régebbi működési költségeikre való tekintettel az új belépőkkel szemben;

23.  úgy véli, hogy a verseny és a piac az innováció és a többletszolgáltatások előmozdítói, és kéri a Bizottságot az ágazati innováció támogatására – figyelembe véve az arányosság és a gazdaságosság elveit – az olyan többletszolgáltatások ösztönzése érdekében, mint a nyomon követés, a leadási/átvételi pontok, a kézbesítési idő megválasztásának lehetősége, a megfelelő visszaküldési eljárások, és az egyszerű jogorvoslati eljárások igénybe vétele; elismeri a postai szolgáltatók által a fenti területeken már elvégzett munkát és eszközölt beruházásokat;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy kísérje szorosan figyelemmel a tagállamok által a postai szolgáltatók egyetemes szolgáltatási kötelezettsége és régebbi működési költségei tekintetében nyújtott támogatást az általános gazdasági érdekű szolgáltatások állami támogatásának ellenőrzésére irányadó fő szabályrendszer (az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló 2012. évi keretszabály) alapján;

25.  úgy véli, hogy a postai szolgáltatások minőségét az irányelvben meghatározott előírások alapján kell értékelni, továbbá tükrözniük kell a fogyasztók igényeit az interoperabilitás és a szolgáltatás minőségének javítása érdekében;

26.  megjegyzi, hogy az európai postai szolgáltatók beruházásokat eszközöltek a hálózatuk összekapcsolhatóságának fejlesztése terén, és innovatív, felhasználóbarát szolgáltatásokat vezettek be a fogyasztók és a határokon átnyúló kézbesítést igénybe vevő, kkv-ként működő e-kereskedők számára; úgy ítéli meg, hogy ezeket a beruházásokat méltányos hozzáférési feltételek útján meg kell védeni;

27.  ismételten megerősíti, hogy támogatja a Postai Felhasználói Fórumot, amelyet a Bizottság 2011-ben hozott létre azzal a céllal, hogy elősegítse a postai szolgáltatásokat igénybe vevők, a postai szolgáltatók, a szakszervezetek és más érintett felek közötti eszmecserét többek között a végfelhasználói elégedettség, az üzleti felhasználókra jellemző különleges követelmények és az e-kereskedelemhez kötődő kézbesítés javítása kérdésében; úgy véli, hogy a Fórum nagyon hasznos volt, és rendszeres megbeszéléseket kellene tartania annak érdekében, hogy potenciális megoldásokat dolgozzon ki a postai és csomagkézbesítési szolgáltatások javítása céljából;

III. A határokon átnyúló dimenzió és az e-kereskedelem

28.  kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a postai hálózatok interoperabilitását és fejlesztését, és ahol több egyetemes szolgáltató van jelen, küszöböljék ki a postai küldemények szállítása előtt álló akadályokat, illetve a határon átnyúló kézbesítések területén – a postai szolgáltatók által alkalmazott tarifák átláthatóságának növelése útján – tegyék lehetővé a kis- és középvállalkozások számára a pénzügyileg vonzó szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

29.  úgy véli, hogy a csomagküldés kompetitív, innovatív és gyorsan növekedő ágazat; kiemeli, hogy a megfizethető és megbízható csomagszállítási szolgáltatások mennyire fontosak az egységes digitális piac teljes körű megvalósítása szempontjából; megállapítja továbbá, hogy az ágazatnak a versenytársak előtt történő megnyitása ösztönözte az olyan többletszolgáltatások fejlődését, mint a nyomonkövetés, a leadási/átvételi pontok, a kézbesítési idő megválasztásának lehetősége, valamint a megfelelő visszaküldési eljárások; úgy ítéli meg tehát, hogy a csomagküldő szolgáltatások piacára vonatkozó bármely új rendelkezésnek arányosnak, illetve gazdaságilag alaposan indokoltnak kell lennie;

30.  ebben a tekintetben megjegyzi, hogy mérlegelni kell az új technológiák által kínált előnyöket, a drónokat is beleértve, mivel ezek megkönnyíthetnék a kézbesítési szolgáltatásokat, különösen a ritkán lakott, elszigetelt vagy ritkán lakott területeken, figyelembe véve a biztonsági szempontokat és a környezeti fenntarthatóságot;

31.  úgy véli, hogy a csomagküldés nagymértékben kompetitív, innovatív és gyorsan növekvő ágazatának dinamikáját nem akadályozhatja az indokolatlan szabályozás és a szükségtelen bürokrácia;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy ahol szükséges, dolgozza ki a csomagkézbesítés piaci felügyeletét, teljesítményalapú megközelítéssel, és ösztönözze – a nemzeti szabályozó hatóságok hatásköreinek sérelme nélkül – a határon átnyúló szolgáltatások díjainak megfizethetőségét, továbbá azonosítsa a tisztességtelen, versenyellenes és monopoljellegű gyakorlatokat; ösztönzi a tarifák és a szolgáltatások rendelkezésre állásának fokozottabb átláthatóságát, különösen a kiskereskedelmi ügyfelek és a kis- és középvállalkozások számára;

33.  üdvözli a postai hálózatok valamennyi hálózati eleme és kapcsolódó létesítménye, valamint szolgáltatása és információs rendszere vonatkozásában harmadik felek számára biztosított, átlátható és megkülönböztetéstől mentes, határokon átnyúló hozzáférésre irányuló bizottsági javaslatot; úgy véli, hogy az infrastruktúra hatékony használata gazdasági előnyt jelenthet az egyetemes szolgáltatók számára, és fokozhatja a versenyt a határon átnyúló kézbesítés területén;

34.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyűjtsenek több adatot a csomagkézbesítési piacról e gazdasági ágazat és strukturális fejlődése megfelelőbb értékelése céljából;

35.  hangsúlyozza a szolgáltatás minősége, valamint a fogyasztói jogok védelme javításának fontosságát a fogyasztói bizalom megfelelő szintjének helyreállítása érdekében; úgy véli, hogy az árakra, a kézbesítési lehetőségekre, módokra, illetve a minőségre/teljesítményre (gyorsaság, földrajzi lefedettség, késlekedés és a sérült vagy elveszett tárgyak kezelése) vonatkozó nagyobb átláthatóság, valamint a védjegyek bevezetése megoldást nyújthatnak a bizalmatlanság problémájára;

36.  kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy javítsák a hatósági árazási feltételekre és a szolgáltatási teljesítményre (kézbesítési lehetőségek, végső kézbesítés, megbízhatóság) vonatkozó átláthatóságot, különösen az e-kereskedelem esetében; kéri az átláthatósági ellenőrzések végzését, amennyiben az árakat nem a verseny szabályozza, vagy indokolatlanul magasak; hangsúlyozza a határokon átnyúló és belföldi kézbesítési díjak közti eltérés csökkentésének fontosságát, és támogatja a fogyasztók tudatosságának és a hazai és a határon átnyúló díjstruktúrák összehasonlítására való képességének növelésére irányuló intézkedéseket; kéri a nemzeti szabályozó hatóságokat az árak megfizethetőségének értékelésére egyes határon átnyúló útvonalak esetében, kiemelt figyelmet fordítva a az e tekintetben fennálló túlzott egyenlőtlenségekre;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az e-kereskedelemre és a határon átnyúló csomagküldésre vonatkozó stratégiát; javasolja az interoperabilitás előnyben részesítését a kézbesítési láncon belül, valamint az online kiskereskedők nyilvánosan hozzáférhető bevált gyakorlatainak kidolgozását;

38.  hangsúlyozza az egyszerű, hatékony és határon átnyúló panaszkezelési és vitarendezési mechanizmus fontosságát; hangsúlyozza, hogy az alternatív vitarendezési irányelv és a fogyasztói jogviták online rendezéséről szóló 524/2013/EU rendelet alapján létrehozott online vitarendezési platform hasznos lehet a fogyasztók és a vállalkozók számára a határokon átnyúló ügyletek esetén; aggasztónak tartja, hogy a 2015. júliusi átültetési határidő ellenére mindössze 24 tagállam ültette át az irányelvet, ennek következtében több millió európai polgár van megfosztva e hatékony jogorvoslati mechanizmustól; úgy véli, hogy a kis értékű követelések esetén alkalmazható európai eljárás hasznos megoldás lehet a határokon átnyúló tranzakciókban érintett fogyasztók és vállalkozások számára; szükség esetén további mechanizmusok megfontolását szorgalmazza a fogyasztók postai szolgáltatásokkal kapcsolatos megfelelő jogorvoslata érdekében;

39.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy csökkentsék a költségeket a csomagok kézbesítési és gyűjtési folyamatai interoperabilitásának növelésével, valamint dolgozzanak ki az integrált nyomonkövetési rendszerekre vonatkozó európai standardokat; elismeréssel fogadja az ágazat által a fogyasztók és a kkv-k határon átnyúló kiszolgálása terén az interoperabilitás és a nyomonkövetési megoldások fejlesztése útján elért eredményeket; ösztönzi a nyílt eszközök és a szolgáltatás minőségére vonatkozó indikátorok bevezetését, hogy a fogyasztók összehasonlíthassák a különböző szolgáltatók kínálatát; üdvözli az elért eredményeket, amelyek igazolják az Európai Parlament által támogatott és szorgalmazott piaci megközelítést; ösztönzi a kézbesítő szolgálatok együttműködésére és információcseréjére szolgáló platformok létrehozását, a fogyasztók rendelkezésére álló kézbesítési lehetőségek és visszaküldési megoldások szélesebb választékának kialakítása érdekében;

40.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a határon átnyúló csomagkézbesítés működését a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokból fakadó különböző szabályoknak (pl. az Egyetemes Postaegyesület (UPU) és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) szabályai) és az uniós jognak (pl. Uniós Vámkódex) megfelelően, különös tekintettel az egyetemes szolgáltatási kötelezettségre, amely lehetőséget ad a visszaélésre és piaci torzulásokhoz vezethet; ösztönzi az Európai Uniót, hogy kérelmezze felvételét az Egyetemes Postaegyesület tagjai közé a teljes mértékben integrált európai postai ágazat megteremtése érdekében;

41.  támogatja azt az elvet, hogy statisztikai adatokat kell gyűjteni a csomagkézbesítési piacról főbb szereplőinek, versenystruktúrájának és alakulásának jobb megismerése céljából;

IV. Társadalmi dimenzió: A foglalkoztatás fellendítése

42.  felhívja a tagállamokat, hogy a postai szolgáltatások ágazatában biztosítsanak tisztességes munkafeltételeket valamennyi munkavállaló számára, beleértve a munkahelyi egészség és biztonság előírt szintjét, függetlenül az őket alkalmazó vállalkozás méretétől és típusától, a foglalkoztatás helyétől vagy az annak alapjául szolgáló szerződéstől; hangsúlyozza a munkahelyi egészségvédelem és biztonság fontosságát, különösen a demográfiai változások és a postai ágazat munkavállalóinak nagy fokú mobilitása tükrében; üdvözli az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) és az ágazatbeli szociális partnerek közötti együttműködést az „Egészséges munkahelyek – Kezeljük a stresszt!” elnevezésű kampánnyal kapcsolatban;

43.  megjegyzi, hogy a postai szolgáltatási ágazat az elmúlt években a technológiai fejlődés és a digitalizáció révén jelentős átalakuláson ment keresztül, és hogy a postai szolgáltatások modernizációja és diverzifikációja jelentős hatást gyakorolt a foglalkoztatási körülményekre és a foglalkoztatásra;

44.  megállapítja, hogy a postai ágazat liberalizálása eredményeként egyes tagállamokban a munkakörülmények és bérek terén nagy különbségek alakultak ki az egyetemes szolgáltatók és az egyedi postai szolgáltatásokat kínáló konkurens vállalkozások között; úgy véli, hogy a fokozódó versenynek nem volna szabad illegális szociális gyakorlatokhoz vagy a munkafeltételek romlásához vezetnie;

45.  megjegyzi, hogy amennyiben a postai vállalkozásoknak lehetőségük van termelékenységük innovatív fejlesztésére és bővítésére, különös tekintettel a periférikus területekre, az a foglalkoztatottság mértékét is javíthatja;

46.  megállapítja, hogy az ágazaton belül jelentősen növekedett a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók, a közvetített és kihelyezett munkavállalók, illetve a kényszervállalkozóként tevékenykedők száma, és hogy a fejlődés általánosságban a rugalmasabb munkaszerződések felé tolódik el, ami bizonyos körülmények között bizonytalan foglalkoztatáshoz vezethet a munkavállalóknak nyújtott megfelelő védelem nélkül; üdvözli olyan új munkaidőmodellek kidolgozását, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók számára például azt, hogy javítsák a családi élet és a munka közötti egyensúlyt, munkahelyi képzést végezzenek el, vagy hogy lehetőségük legyen részmunkaidőben dolgozni; megállapítja, hogy az új, rugalmas munkaszerződéseknek ki kell zárniuk az olyan potenciális kockázatokat, mint a munkavállalók túlterhelése vagy a teljesítménnyel nem arányos bérszintek; ezért hangsúlyozza, hogy a munkavállalóknak egyrészt munkaerőpiaci rugalmasságra, másrészt gazdasági és szociális biztonságára van szüksége; hangsúlyozza, hogy a munkaerőköltségeknek a munkafeltételek rontása és a foglalkoztatási normák lazítása révén történő csökkentését nem szabad rugalmasságnak tekinteni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ellenőrizzék a tevékenységeket a postai ágazatban a színlelt önfoglalkoztatás kezelése érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy általában véve akadályozzák meg, hogy a munkaszerződések rugalmassága negatív hatást gyakoroljon a munkavállalókra;

47.  üdvözli a szakszervezetek jelentős szerepét, amelyek számos tagállamban az egyetemes szolgáltatókkal együttműködve arra törekednek, hogy a postai szolgáltatások ágazatának átalakulása társadalmilag fenntartható módon történjen; hangsúlyozza a postai ágazat erős és független szociális partnereinek, az intézményesített társadalmi párbeszédnek és a munkavállalók vállalati ügyekben való részvételének jelentőségét;

48.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy nyomon kövessék a postai ágazatra vonatkozó kötelező vezetési és pihenőidők, illetve munkaidők betartását; úgy véli, hogy az ellenőrzésnek a járművekbe szerelt digitális ellenőrző eszközök útján kell történnie; emlékeztet arra, hogy a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló 165/2014/EU rendelet nem vonatkozik a 3,5 tonnánál alacsonyabb össztömegű járművekre; felhív ezért a munka- és pihenő idők betartásának fokozottabb ellenőrzésére; emlékeztet arra, hogy a munkavállalók tevékenységével összefüggő valamennyi feladat elvégzése munkaidőnek számít; hasonlóképpen hangsúlyozza az egészségvédelemre és a munkahelyi biztonságra vonatkozó európai és nemzetközi jogszabályoknak való megfelelés nyomon követésének fontosságát, többek között a gépjárművek állapotának ellenőrzését, a postai küldeményeket kezelő valamennyi személy tekintetében, függetlenül attól, hogy foglakoztatási státuszuk önálló vállalkozó, alvállalkozó, ideiglenes alkalmazott vagy szerződéses munkavállaló;

49.  úgy véli, hogy meg kell találni az egyensúlyt a szabad verseny, a fogyasztói igények, az egyetemes szolgáltatás és finanszírozásának fenntarthatósága, valamint a munkahelyek megőrzése között;

50.  aggodalommal töltik el azok a törekvések, amelyek a minimálbérre vonatkozó hatályos szabályokat úgy kerülik meg, hogy a munkaterhet olyan mértékűre növelik, hogy azt a fizetett munkaidőben nem lehet elvégezni;

51.  üdvözli a postai ágazat szociális párbeszédért felelős bizottságának alapvető fontosságú tevékenységét, és kiemeli az ezen ágazatbeli szociális partnerek által indított, „A demográfiai kihívások kezelése és fenntartható megoldások megtalálása a szociális partnerek által a postai ágazatban” elnevezésű projektet;

52.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyűjtsenek több adatot a foglalkoztatottak számáról és a foglalkoztatási körülményekről a postai szolgáltatási ágazatban, hogy jobban fel tudják mérni a teljes piacnyitást követő jelenlegi helyzetet, és gyorsan tudjanak reagálni a fejleményekre és kezelni tudják a lehetséges problémákat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan kövessék figyelemmel az automatizált postai kézbesítés új módjait, ezek hatását a munka- és foglalkoztatási feltételekre, és értékeljék, hogy adott esetben szükséges-e a szociális és a munkaügyi jogszabályok korszerűsítése, hogy azok lépést tartsanak a postai ágazatbeli változásokkal; hasonlóképpen arra bátorítja a szociális partnereket, hogy adott esetben tegyék naprakésszé a kollektív megállapodásokat, hogy biztosítani lehessen a magas szintű munkaügyi normákat és feltételeket;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 15., 1998.1.21., 14. o. (2) HL C 217., 2010.8.11., 7. o. (3) HL L 165., 2013.6.18., 63. o. (4) HL L 165., 2013.6.18., 1. o. (5) HL L 304., 2011.11.22., 64. o. (6) HL L 281., 1995.11.23., 31. o. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0067. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0009.