Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2053(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0263/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0263/2016

Viták :

Szavazatok :

PV 04/10/2016 - 7.9
CRE 04/10/2016 - 7.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0371

Elfogadott szövegek
PDF 388kWORD 56k
2016. október 4., Kedd - Strasbourg
Az AKCS–EU kapcsolatok jövője 2020 után
P8_TA(2016)0371A8-0263/2016

Az Európai Parlament 2016. október 4-i állásfoglalása az AKCS–EU kapcsolatok jövőjéről 2020 után (2016/2053(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás) és annak 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára(1),

–  tekintettel az 1975-ben kötött, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportját létrehozó Georgetowni Megállapodásra, valamint annak 1992. évi felülvizsgálatára(2),

–  tekintettel „Az AKCS-országokkal való együttműködésnek az Unió költségvetésébe való maradéktalan integrációja felé” című, 2003. október 8-i bizottsági közleményre (COM(2003)0590),

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok közötti 2020 utáni új partnerség felé” című, 2015. október 6-i közös konzultációs dokumentumára (JOIN(2015)0033),

–  tekintettel az AKCS–EU kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés munkájáról szóló, 2015. február 11-i állásfoglalására(3), a 2000. június 23-i Cotonoui Megállapodás második módosításáról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(4), a gazdasági partnerségi megállapodások fejlesztésre gyakorolt hatásáról szóló, 2009. február 5-i állásfoglalására(5), valamint az Európai Fejlesztési Alap költségvetésbe történő bevonásáról szóló, 2004. április 1-jei állásfoglalására(6),

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés korábbi állásfoglalásaira és különösen a „Negyven év partnerség: az AKCS-országokban a kereskedelemre és fejlődésre gyakorolt hatás értékelése, valamint az AKCS-országok és az Európai Unió közötti tartós kapcsolatok kilátásai” című, 2015. december 9-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek az AKCS–EU kapcsolatok jövőjéről szóló, 2015. december 9-i közös nyilatkozatára(8),

–  tekintettel az Európai Tanács 2016. június 28-i és 29-i ülésén előterjesztendő, a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó uniós globális stratégiára,

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Az EU és a csendes-óceáni térség közötti megújult fejlesztési partnerség felé” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2012. március 21-i közös közleményére (JOIN(2012)0006),

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az „EU-Karibi közös partnerségi stratégia” című, 2012. június 26-i közös közleményére (JOIN(2012)0018),

–  tekintettel az afrikai és európai állam-, illetve kormányfők által a 2007. december 9-i lisszaboni csúcstalálkozón elfogadott EU–Afrika közös stratégiára(9),

–  tekintettel 2015. október 6-i állásfoglalására a fejlődő országok helyi hatóságainak a fejlesztési együttműködésben játszott szerepéről(10),

–  tekintettel a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrendről szóló, 2014. június 20-i AKCS–EU közös nyilatkozatra(11),

–  tekintettel az AKCS-országok állam- és kormányfőinek 2012. december 13–14-i, 7. csúcsértekezletén elfogadott, „Az AKCS-csoport jövője a változó világban: kihívások és lehetőségek” című Sipopói Nyilatkozatra(12),

–  tekintettel a 2015. július 13–16. között megtartott, harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciára, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2015. július 27-én jóváhagyott, addisz-abebai cselekvési programra(13),

–  tekintettel ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlés által 2015. szeptember 25-én elfogadott „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra(14),

–  tekintettel az AKCS–EU Tanács 2016. április 28-án és 29-én Dakarban (Szenegál) megtartott, 41. ülésére,

–  tekintettel az AKCS állam- és kormányfők 2016. május 31-én és június 1-jén, Port Moresby-ban (Pápua Új-Guinea) tartott nyolcadik csúcstalálkozójára, amelyen elfogadták az AKCS-államok jövőbeli kilátásairól szóló waigani közleményt, valamint a Port Moresby-i nyilatkozatot, továbbá a jelentős személyek csoportjának zárójelentését az AKCS-csoport jövőjéről,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0263/2016),

A.  mivel a Cotonoui Megállapodás ereje és eredményei számos, egyedi sajátosságon alapulnak: jogilag kötelező erejű dokumentum, az aláíró államok számát tekintve példa nélkül álló (79+28), három pillére – fejlesztési együttműködés, politikai együttműködés, illetve gazdasági és kereskedelmi együttműködés – révén átfogó jellegű, közös intézményi kerettel és az Európai Fejlesztési Alap (EFA) formájában jelentős költségvetéssel rendelkezik;

B.  mivel a Cotonoui Megállapodás átfogó célkitűzése egyértelműen szerepel a megállapodás 1. cikkében: „a szegénység csökkentése és végül felszámolása, összhangban az AKCS-országok fenntartható fejlődésére és a világgazdaságba történő fokozatos integrációjára irányuló célkitűzésekkel”; mivel a partnerség bizonyos alapvető értékekre és alapelvekre épül, ideértve az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását, a jogállamiságon alapuló demokráciát és az átlátható és elszámoltatható kormányzást;

C.  a világ legkevésbé fejlett országainak több mint 80 %-a az AKCS régióban található, ami különös jelentőséggel ruházza fel az EU–AKCS partnerséget;

D.  mivel a Cotonoui Megállapodás aláírása óta változások történtek az AKCS-csoport politikai és gazdasági színterén és az Európai Unióban;

E.  mivel az AKCS–EU kapcsolatok jövőjét az EU–AKCS együttműködésre jellemző potenciál és a várható akadályok új megközelítésére kell alapozni;

F.  mivel az AKCS és EU tagországok számbeli erejüket még nem használják ki eléggé a globális fórumokon való közös fellépésre;

G.  mivel az AKCS–EU partnerség fontos szerepet játszik a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében végzett munkában;

H.  mivel másrészt a szegénység csökkentésére és az AKCS országok világgazdaságba történő integrációjára irányuló célkitűzések terén elért eredmények eddig elégtelenek voltak, tekintve, hogy az AKCS-tagországok fele még mindig a világ legkevésbé fejlett országai közé tartozik, és hogy az AKCS-tagországok együttesen a világkereskedelem kevesebb mint 5 %-áért és a globális GDP körülbelül 2 %-áért felelnek;

I.  mivel a kereskedelmi kapcsolatok a Cotonoui Megállapodás második pillérét alkotják, és mivel a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) e kapcsolatok előmozdításának eszközei;

J.  mivel a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) fogalma a Cotonoui Megállapodás 36. cikkében a következőképpen van meghatározva: olyan fejlesztési eszközök, amelyek célja „az AKCS-országok világgazdaságba való zökkenőmentes és fokozatos bekapcsolása, különösen a regionális integráció és a dél és dél közötti kereskedelem teljes körű kiaknázása révén”; mivel a gazdasági partnerségi megállapodások a Cotonoui Megállapodásba való belefoglalása ösztönzi a politikák fejlesztési célú koherenciáját;

K.  mivel a Cotonoui Megállapodás figyelembe veszi a regionális integráció növekvő fontosságát az AKCS-országokban és az AKCS–EU együttműködésben, valamint a béke és a biztonság elősegítésében, a növekedés ösztönzésében és a határokon átnyúló kihívások leküzdésében betöltött szerepét;

L.  mivel a Cotonoui Megállapodás új globális kihívásokat kezel, amelyek az éghajlatváltozással, a migrációval, a békével és biztonsággal kapcsolatosak (ezek közé tartozik például a terrorizmus, a szélsőségesség és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelem), de e területeken mindeddig kevés konkrét eredményt ért el;

M.  mivel az AKCS–EU közös intézményei és főként a közös minisztertanács ülései kevés konkrét eredményt értek el, és azokat alacsony részvételi arány és a részvétel alacsony szintje jellemezte;

N.  mivel az EU az AKCS titkársága költségeinek körülbelül 50 %-át finanszírozza; mivel az AKCS-tagországok egy része nem fizeti be teljes tagsági hozzájárulását;

O.  mivel a fontos kérdésekről folytatott politikai párbeszéd, ahogyan arra a Cotonoui Megállapodás 8. és 96. cikkében utal, konkrét és jogszerű eszköze az AKCS–EU partnerség közösen vallott értékei fenntartásának, valamint a demokrácia és az emberi jogok előmozdításának, mivel ezek alapvető fontosságúak a fenntartható fejlődés szempontjából;

P.  mivel egyértelműen szükség van annak biztosítására, hogy az új megállapodásban fenntartsák az emberi jogi feltételeket és megerősítsék a politikai párbeszédet;

Q.  mivel fontosságuk elismerése ellenére a nemzeti parlamentek, a helyi hatóságok, a civil társadalom és a magánszektor politikai párbeszédben való részvétele meglehetősen korlátozott; mivel az AKCS-csoport szerepe azokra az esetekre korlátozódik, amelyek kapcsán a 96. cikkre hivatkoznak; mivel a politikai párbeszédet és különösen a 96. cikket leginkább a politikai válságok kései szakaszában, nem pedig megelőző jelleggel alkalmazzák;

R.  mivel a nemzeti parlamentek, helyi hatóságok, civil társadalom és a magánszektor szerepének a Cotonoui Megállapodásban a 2010-es felülvizsgálat után történő egyértelmű elismerése ellenére részvételük az AKCS–EU politikákkal és tevékenységekkel kapcsolatos tanácskozásokban eddig korlátozott volt;

S.  mivel a civil társadalmi szervezetek egyre korlátozóbb jellegű jogszabályokkal és egyéb olyan akadályokkal szembesülnek, amelyek korlátozzák tevékenységeiket és érvényesülésüket;

T.  mivel az AKCS régiói között az Európai Unióhoz társult tengerentúli országok és területek (TOT) is vannak, amelyeknek az EU-val való különleges kapcsolatai következtében el kell távolodni a fejlesztési támogatás hagyományos megközelítésétől annak érdekében, hogy az európai családhoz való tartozásukat jobban figyelembe lehessen venni; mivel annak ellenére, hogy a TOT-k különleges státusszal rendelkeznek, továbbra is ugyanúgy a 11. Európai Fejlesztési Alapból (EFA) részesülnek támogatásban, mint az AKCS-országok;

U.  mivel az EFA-t az EU tagállamainak közvetlen hozzájárulásaiból finanszírozzák, és nem vonatkoznak rá a rendes uniós költségvetési szabályok; mivel a Parlament hatásköre nem terjed ki az EFA költségvetésére, csupán mentesítést adhat a már megvalósult kifizetések alól, és nincs hivatalos ellenőrzési joga az EFA programozása tekintetében;

V.  mivel a 11. EFA keretében körülbelül 900 millió eurót különítettek el az Afrikai Békekeretnek, és az EFA tartalékból körülbelül 1,4 milliárd eurót fognak az EU–Afrika Infrastruktúraalapra felhasználni;

W.  mivel az AKCS-országokban a nemzeti források mozgósítása és a diaszpóra pénzeszközei a fejlesztés finanszírozásának fontos forrásai lehetnek;

X.  mivel az EFA költségvetésbe való beemelése lehetővé tenné a demokratikus ellenőrzést, növelné a láthatóságot és az átláthatóságot az uniós fejlesztési alapok felhasználása terén; mivel másrészt az EFA-programozás többéves jellege lehetővé teszi a források kiszámíthatóságát, és a költségvetésbe való beemelése azzal járhat, hogy csökkennek a fejlesztési alapokból az AKCS-országoknak szánt összegek, ezeket egyéb külpolitikai prioritásokra költik, és ez a kiemelt EU–AKCS partnerség gyengülésének tűnhet; mivel az EFA költségvetésbe való beemelése veszélyeztetheti az Afrikai Békekeret, valamint további olyan fontos kezdeményezések finanszírozását, mint az EU–Afrika Infrastruktúraalap, kivéve ha létrehozunk egy külön eszközt a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos biztonsági kiadások finanszírozására;

1.  kijelenti, hogy az AKCS–EU együttműködés értékes és egyedi eredmény, amely az elmúlt 40 év folyamán megerősítette az AKCS és az EU népei, tagországai és parlamentjei közti kapcsolatokat; hangsúlyozza, hogy annak fényében, hogy az AKCS-országok tanújelét adják a csoportként való közös fellépés iránti elkötelezettségüknek, az együttműködés hatékonyságának növelése és annak az új kihívásokhoz való hozzáigazítása érdekében új struktúrát kell elfogadni, amely az AKCS–EU vívmányok jellegükben univerzális részeit – pl. az emberi jogok, a nemek közti egyenlőség, a humán fejlődés, a jó kormányzás és demokrácia iránti elkötelezettség, a jogállamiság megvalósításának célja és a bevált gyakorlatok cseréje – közös keretbe helyezi, míg a legfontosabb tevékenységeket a szubszidiaritás elvének megfelelően kell elvégezni, azaz olyan regionális megállapodások révén, amelyek az egyedi regionális szükségletekhez és az EU és az adott régió közös érdekeihez igazodnak;

2.  hangsúlyozza, hogy mind a közös keretnek, mind a regionális megállapodásoknak jogilag kötelező erejűnek kell lenniük; hangsúlyozza, hogy hatékonyságuk megerősítése, a párhuzamosságok csökkentése és a szakpolitikai keretek közötti átfedések elkerülése érdekében az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség államaival kötött regionális megállapodásokat a meglévő regionális és szubregionális szervezetek – így az Afrikai Unió, a regionális gazdasági közösségek és a regionális stratégiák vagy megállapodások, például a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) – figyelembevételével kell kialakítani, valamint azoknak lehetővé kell tenniük további országok, így az észak-afrikai országok csatlakozását, illetve csoportok egyedi érdekek vagy szükségletek szerinti létrehozását (pl. fejlettségi szint, mint a legkevésbé fejlett országok esetében, vagy földrajzi sajátságok, mint a fejlődő kis szigetállamok esetében);

Az együttműködés céljai, elvei és feltételei

3.  kéri, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlesztési célok kerüljenek az új megállapodás középpontjába, továbbá felhív erőteljes nyomon követési mechanizmusok létrehozására annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás végrehajtása a fenntartható fejlesztési célok megvalósítását és előmozdítását szolgálja;

4.  kéri, hogy egy AKCS–EU kölcsönös nyomon követési, elszámoltathatósági és értékelési mechanizmus révén rendszeresen kerüljön sor a fenntartható fejlesztési célok tagállami megvalósításának ellenőrzésére, valamint az AKCS és az EU nemcsak központi kormányzati intézmények, hanem parlamentek, regionális és helyi hatóságok, a civil társadalom és tudományos közösségek részéről delegált képviselői évente vonják le a következtetéseket és terjesszenek elő ajánlásokat nemzeti, regionális és globális értékelési folyamatokra és nyomon követésre;

5.  hangsúlyozza továbbá, hogy a jövőbeli megállapodás keretében meghatározott ágazati közpolitikák kialakítása, elfogadása és végrehajtása során teljes mértékben figyelembe kell venni a tudásalapú politikákat;

6.  felszólít arra, hogy a szegénység és az egyenlőtlenség elleni küzdelem és végső soron ezek felszámolása, valamint a fenntartható fejlődés előmozdítása maradjon továbbra is az AKCS–EU együttműködés átfogó célja; kitart ugyanakkor amellett, hogy az új megállapodásnak elsősorban a felelősségvállalás elvén alapuló politikai projektnek kell lennie, és egyértelműen maga mögött kell hagynia a donor–kedvezményezett mentalitást; úgy véli, hogy az együttműködést olyan közös érdekű területeken kell megvalósítani, ahol kölcsönös előnyök várhatók, nem csupán gazdasági tekintetben, hanem a béke, a biztonság, az emberi jogok és a jogállamiság, a jó kormányzás és demokrácia, a migráció, a környezet, az éghajlatváltozás és a mind az AKCS, mind az EU tagországaiban élő lakosság jólétével összekapcsolható, egyéb területek tekintetében;

7.  ismételten hangsúlyozza, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia kulcsfontosságú az új fenntartható fejlesztési menetrend célkitűzéseinek teljesítése szempontjából; úgy véli, hogy a Cotonoui Megállapodás átfogó jellege előmozdítja a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát, és ezért azt egy új megállapodás keretében kell biztosítani; rámutat, hogy a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciára vonatkozó konkrét rendelkezéseket kell alkalmazni, és hogy az új megállapodás keretében meg kell erősíteni a kapcsolódó kérdésekről folytatott párbeszédet; emlékeztet javaslatára, amely szerint fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciával foglalkozó állandó társelőadókat kell alkalmazni a Közös Parlamenti Közgyűlés keretében;

8.  véleménye szerint a nemzetközileg elfogadott segélyhatékonysági alapelvek tiszteletben tartása kulcsfontosságú a 2030-as menetrend teljesítésében, és úgy véli, hogy a jövőbeli megállapodásban hivatkozni kell erre;

9.  kéri, hogy a Cotonoui Megállapodás emberi jogokra, demokratikus alapelvekre és jogállamiságra vonatkozó alapvető elemei képezzék ezután is az új megállapodás értékalapú bázisát; kéri, hogy az alapvető elemek közé vegyék fel a jó kormányzást is, megfelelve ezáltal a békére, az igazságszolgáltatásra és a hatékony intézményekre vonatkozó új, 16. fenntartható fejlesztési célnak; ismételten hangsúlyozza a Cotonoui Megállapodás 9. cikkének teljes körű végrehajtásának fontosságát;

10.  hangsúlyozza, hogy a politikai párbeszéd a Cotonoui Megállapodás nélkülözhetetlen része, továbbá a 8. és a 96. cikkek konkrét jogi eszközöket jelentenek az AKCS–EU kapcsolatok lényegi részének betartásához, még ha korábban nem minden esetben alkalmazták azokat eredményesen; szorgalmazza, hogy a politikai párbeszéd maradjon az új megállapodás átfogó keretének és regionális szintjének központi és jogi pillére; felszólít arra, hogy a politikai válságok megelőzése érdekében hatékonyabban, rendszeresen és proaktív módon folytassanak politikai párbeszédet;

11.  emlékeztet arra, hogy a Cotonoui Megállapodás 97. cikke konzultációs eljárásról és a korrupcióval kapcsolatban megfelelő intézkedésekről rendelkezik; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy erre a cikkre mostanáig csak egy alkalommal utaltak; felszólít arra, hogy az EU és az AKCS-országok közötti jövőbeli partnerségi megállapodásban úgy erősítsék meg ezt az eljárást, hogy az valóban működőképes legyen;

12.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy a politikai párbeszéd értékes alapot kínál a partnerországokban élő emberek helyzetének javításához; sajnálkozik eme eszköz elégtelen használata és – ez idáig – csekély eredményessége miatt; ezért felszólít az emberi jogi helyzet, valamint a megállapodás többi lényeges és alapvető elemének fokozott nyomon követésére, és kéri, hogy ez a nyomon követés átfogó és részvételen alapuló legyen, illetve ezeknek az AKCS–EU valamennyi tagállama általi tiszteletben tartásával kapcsolatos, nyilvános elmarasztalásban, vagy éppen dicséretben részesítő értékelés és közös jelentések rendszeres – két- vagy többévente történő – elkészítésére; szorgalmazza, hogy az átfogó AKCS–EU üléseken ismertessék e jelentések eredményeit, és azok a politikai párbeszéd kiindulópontját képezzék, illetve azokat vegyék figyelembe a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásának nyomon követésére irányuló nemzeti, regionális és globális vizsgálatok során;

13.  felszólít arra, hogy az AKCS és az EU országaiban egyaránt a nemzeti parlamentek, valamint a regionális és helyi hatóságok hangsúlyosabban vegyenek részt az AKCS–EU politikák és tevékenységek valamennyi szakaszában, a jövőbeli tervezéstől a végrehajtáson át az értékelésig és nyomon követésig, különösen szem előtt tartva a szubszidiaritás elvét;

14.  sürgeti az új megállapodás összes részes felét, hogy vállaljanak kötelezettséget a helyi és regionális kormányzatok önállóságának és kapacitásainak megerősítésére annak érdekében, hogy azok sikeresen és hatékonyan végezhessék feladataikat, és az AKCS-országok fejlődése érdekében fontos szereplőkként működhessenek;

15.  felszólít a politikai párbeszédben, programozásban és végrehajtásban való fokozottabb részvételre és a civil társadalom, különösen a politikák által közvetlenül érintett helyi csoportok kapacitásépítésének támogatására; e tekintetben felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy egyes országokban egyre szűkül a civil társadalom mozgástere, valamint arra, hogy e támogatást az érdekeikért felszólalni képtelen csoportokra – például a kisebbségekre, a fiatalokra és a nőkre –, illetve a jogos demokratikus érdek dacára a kormányuk által el nem ismert csoportokra is ki kell terjeszteni;

16.  véleménye szerint a magánszektor kulcsszerepet játszhat a fejlődési folyamatban és hozzájárulhat a fejlődés finanszírozásához, feltéve, hogy a beruházásokra az emberek, a hagyományos tulajdonjog vagy használat, valamint a környezet iránti tisztelet jegyében kerül sor, a vállalkozásokra és az emberi jogokra vonatkozó, irányadó ENSZ-alapelveknek megfelelően; ezért felszólít a magánberuházások támogatására az Európai Beruházási Bank (EBB) égisze alatt, amennyiben azok megfelelnek a nemzetközi emberi jogoknak, illetve a szociális és környezetvédelmi szabályoknak; hangsúlyozza, hogy az új partnerségen belül kiemelten kell kezelni a helyi kistermelőket és mezőgazdasági termelőket, valamint kedvező környezetet kell biztosítani a mikro-, kis- és középvállalkozások számára; felszólít továbbá a helyi és nemzeti szintű magánszektor meghallgatására a szakpolitikák kialakítása során, a tervezés és a végrehajtás szakaszában;

Jövőbeli AKCS–EU intézmények

17.  szorgalmazza, hogy az AKCS–EU Tanács közös ülésein közös következtetések elfogadása céljából vitassák meg az aktuális és sürgős, köztük az érzékeny politikai ügyeket is; felszólítja az AKCS és az EU tagállamainak érintett minisztereit, hogy a szükséges politikai legitimáció és a partnerség láthatósága érdekében aktívabban vegyenek részt a miniszteri szintű üléseken;

18.  kéri, hogy az új együttműködési megállapodás a Közös Parlamenti Közgyűlésen (KPK) keresztül hangsúlyos parlamenti dimenziót is tartalmazzon, amely keretet ad a nehéz és érzékeny témákat is megvitató demokratikus és átfogó parlamenti párbeszédnek, előmozdítja a közös (regionális) politikai projekteket, és több érdekelt fél részvételével demokratikus támaszt nyújt ezekhez, ellenőrzi a végrehajtó hatalmi ág tevékenységét és a fejlesztési együttműködést, előmozdítja a demokráciát és az emberi jogokat, s ezáltal fontos hozzájárulást nyújt az egyenlő alapokon nyugvó úgy együttműködési partnerséghez; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy korán bevonják a KPK-t a 2020 utáni AKCS–EU partnerséggel kapcsolatos összes fontos egyeztetésbe;

19.  szilárd meggyőződése, hogy a KPK-ban a viták során kellően demokratikus és arányos képviseletet és részvételt kell biztosítani az összes politikai erőnek; ezért szorgalmazza, hogy az KPK-ba delegált nemzeti küldöttségek foglalják magukba az adott ország politikai spektrumának parlamenti képviselőit is, és garantálják az ellenzék jelenlétét;

20.  szorgalmazza, hogy a KPK-t igazítsák az új regionális struktúrához, ezért a regionális fórumokon végzett tevékenysége a regionális jelentőséggel bízó ügyekre összpontosítson, a rendszeresen, de ritkább időközönként megtartott közös AKCS–EU ülések fenntartása mellett aktív részvételre bírva a nemzeti és regionális parlamenteket is; kéri, hogy a KPK-ülésekbe építsenek be időszerű témákkal foglalkozó találkozókat a civil társadalom, a helyi hatóságok és a magánszféra részvételével annak érdekében, hogy továbbfejlesszék és szélesítsék a KPK-menetrendhez kapcsolódó témákról folyó vitákat;

21.  kéri a KPK Elnökségét, hogy dolgozzon ki több stratégiai iránymutatást a Közgyűlés munkaprogramja keretében; kéri, hogy a KPK bizottsági jelentések egyértelműen vegyék figyelembe a 17 fenntartható fejlődési célt annak érdekében, hogy lehetővé tegyék e célkitűzések folyamatos nyomon követését; felszólít az átfogó AKCS–EU fórumokon a sürgős nemzetközi ügyekről, a fenntartható fejlesztési célok szempontjából releváns témákkal kapcsolatos késedelmekről és az emberi jogok megsértéséről szóló közös állásfoglalások összehangolására, valamint a regionális és egyéb üléseken a sürgős és egy adott régió vagy csoport számára különösen fontos aktuális témákról és ügyekről szóló állásfoglalások összehangolására; ezzel kapcsolatban emlékezteti az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét a Tanács miniszteri szinten való jelenlétének politikai fontosságára a KPK ülésein; kéri, hogy az AKCS–EU KPK társelnökeit hívják meg a vegyes bizottsági ülésekre annak érdekében, hogy biztosítsák a hatékony és kölcsönös információáramlást és javítsák az intézményi együttműködést;

22.  további erőfeszítésekre szólít fel a fejlesztési programozás KPK általi ellenőrzésének – figyelembe véve a fejlesztéshatékonysági alapelveket – és az ellenőrzés nyomon követésének javítása céljából; felszólítja a Bizottságot és a kormányokat, hogy mozdítsák elő a nemzeti parlamentek, a helyi és regionális hatóságok és a civil társadalmi szereplők, a magánszektor és a diaszpórában élő közösségek részvételét a fejlesztési programozás különböző ellenőrzési szakaszaiban, valamint hogy időben és átlátható módon adjanak át a nemzeti parlamenteknek minden rendelkezésükre álló információt annak érdekében, hogy segítsék őket demokratikus ellenőrzési joguk gyakorlásában;

23.  úgy véli, hogy az AKCS–EU partnerségnek – lehetőség szerint – további együttműködést kell kialakítania egyéb, globális partnerekkel (pl. az Afrikai Unió vagy az ENSZ) és más nemzetközi hatalmakkal, valamint elő kell mozdítania a megerősített koordinációt és együttműködést a háborúk, a belső konfliktusok, a bizonytalanság, a törékeny és átmeneti állapotok jelentette kihívások kezelésére irányuló munkavégzés vagy küldetések átfedései nélkül;

Jövőbeli finanszírozás

24.  meggyőződése, hogy a Cotonoui Megállapodás és az Unió többéves pénzügyi keretének egyidejű lejárása lehetőséget nyújt arra, hogy végre döntés szülessen az Európai Fejlesztési Alap költségvetésbe való beemeléséről annak érdekében, hogy javuljon a fejlesztési célú uniós finanszírozás hatékonysága és eredményessége, átláthatósága, demokratikus ellenőrzése és elszámoltathatósága, valamint láthatósága és koherenciája; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy e költségvetésbe emelés előfeltétele, hogy i) a fejlődő országoknak nyújtott finanszírozás szintjének fenntartása érdekében garantálják a fejlesztési alapok elkülönítését, és ii) tartós és elkülönülő megoldást találjanak a fejlesztési együttműködéshez kapcsolódó és azokkal összhangban lévő biztonsági kiadások uniós finanszírozására; hangsúlyozza, hogy még ha be is emelik az EFA-t a költségvetésbe, olyan referenciaértékeket kell tartalmaznia, amelyek az uniós fejlesztési együttműködéshez igazodnak; sürgeti a két felet, hogy korszerűsítsék a finanszírozási eszközöket, és lehetőség szerint mozdítsák elő az általános és ágazati költségvetés-támogatást;

25.  rámutat, hogy az uniós költségvetés már rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek konkrét partnereket céloznak meg, és az Európai Fejlesztési Alap beemelése a költségvetésbe úgy alakítható, hogy tükrözze és támogassa a kiemelt AKCS-EU partnerséget a fenntartható fejlődés előmozdításának céljával; kéri a Bizottságot olyan menetrend kidolgozására, amely kezeli a fenti területeket, mielőtt benyújtaná a következő többéves pénzügyi kerethez szükséges javaslatokat;

26.  emlékeztet arra, hogy az AKCS–EU között a puszta donor-kedvezményezett viszony helyett a jövőben politikai természetű kapcsolatokat kell fenntartani, például együttműködést folytatva a különböző nemzetközi fórumokon közös politikai projektek érdekében; ezért hangsúlyozza, hogy az uniós fejlesztési támogatás elveit egyenlő alapon kell alkalmazni az összes fejlődő ország esetében, és a fejlett AKCS-országokat – a nem-AKCS-országokra vonatkozó feltételekkel megegyező módon – fokozatosan ki kell vezetni az uniós fejlesztési támogatás rendszeréből; úgy véli, hogy az AKCS-országok általi nagyobb mértékű önfinanszírozás összhangban lenne az AKCS független szereplővé válásra vonatkozó terveivel, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az új megállapodás keretében megerősítsék azokat az eszközöket, amelyek növelik az AKCS-országok képességét a létfontosságú gazdasági ágazatok finanszírozására; kéri a feleket, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy növeljék az AKCS-országoknak a belföldi erőforrások mozgósítására és felhasználására való képességét, többek között az adórendszerek, a természeti erőforrások megfelelő kezelése, az iparosodás, valamint a helyi, regionális és nemzetközi piacokra szánt nyersanyagok feldolgozásának megerősítésén keresztül;

27.  kiemeli, hogy az Afrikai Békekeretnek (APF) a 11. EFA a legfőbb bevételi forrása, annak ellenére, hogy ezt az APF 2003-as létrehozásakor ideiglenes megoldásnak szánták; szorgalmazza, hogy a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos biztonsági kiadások finanszírozása céljából hozzanak létre egy külön eszközt;

28.  tudomásul veszi a Bizottság 2016. június 7-i közleményét az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret létrehozásáról; megjegyzi, hogy az uniós költségvetés és az EFA hozzájárulása a 8 milliárd euró összegű csomaghoz kizárólag már eltervezett segélyekből áll; kéri, hogy ne veszélyeztessék a kedvezményezetteknek nyújtott fejlesztési segélyeket, továbbá hogy új előirányzatokból finanszírozzák a migrációval összefüggő kezdeményezéseket;

29.  felszólít arra, hogy mivel a TOT-k az európai családhoz tartoznak, az összes TOT-ra vonatkozóan hozzanak létre egy, a különleges státuszuknak megfelelő eszközt; felszólít arra, hogy az AKCS-országok és a TOT-k egyes régióinak befogadó és fenntartható fejlesztésében való részvétel érdekében alakítsanak ki megerősített együttműködést az AKCS-országok és a TOT-k között, amely lehetővé teszi a TOT-k jobb integrációját a regionális környezetükben;

Kereskedelmi dimenzió: gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek)

30.  megismétli, hogy a GPM-ek képezik a regionális együttműködés alapját, és a fejlesztés és a regionális integráció eszközeinek kell azokat tekinteni; ezért kiemeli a jogilag kötelező erejű fenntarthatósági rendelkezések fontosságát (az emberi jogokat, valamint a szociális és környezetvédelmi normákat illetően) valamennyi GPM-ben, és hangsúlyozza egy olyan hathatós ellenőrzési rendszer kialakításának fontosságát, amely a kereskedelemliberalizáció potenciális negatív hatásainak feltárása és elkerülése érdekében a civil társadalom széles körét felöleli;

31.  felhív egy olyan politikai keretmegállapodásként működő, Cotonou utáni megállapodásra, amely kötelező érvényű minimumkövetelményeket állapít meg a gazdasági partnerségi megállapodások tekintetében annak érdekében, hogy biztosítsa a folyamatosságot a hatályos Cotonoui Megállapodásban szereplő GPM-ek jó kormányzásra, az emberi jogok tiszteletben tartására – a legkiszolgáltatottabb csoportok körében is –, valamint a szociális és környezetvédelmi normák tiszteletben tartására vonatkozó fenntarthatósági rendelkezésekkel való összekapcsolása tekintetében, és mivel az megfelelő keretet biztosítana a fenntartható fejlesztés és a szakpolitikai koherencia számára; a GPM-ek hatásaira vonatkozó közös parlamenti ellenőrzési és nyomon követési eljárást, valamint civil társadalmi nyomon követési mechanizmust szorgalmaz;

o
o   o

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az EU Tanácsának és Bizottságának, az AKCS Tanácsának, a Bizottság alelnökének/az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés Elnökségének.

(1) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/acp/03_01/pdf/mn3012634_en.pdf
(2) http://www.epg.acp.int/fileadmin/user_upload/Georgetown_1992.pdf
(3) HL C 310., 2016.8.25., 19. o.
(4) HL C 65., 2016.2.19., 257. o.
(5) HL C 67. E, 2010.3.18., 120. o.
(6) HL C 103. E, 2004.4.29., 833. o.
(7) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/acp/2015_acp2/pdf/101905en.pdf
(8) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/acp/2015_acp2/pdf/1081264en.pdf
(9) http://www.africa-eu-partnership.org/sites/default/files/documents/eas2007_joint_strategy_en.pdf
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0336.
(11) http://www.acp.int/content/acp-eu-stand-together-post-2015-development-agenda
(12) http://www.epg.acp.int/fileadmin/user_upload/Sipopo_Declaration.pdf
(13) Az ENSZ-közgyűlés A/RES/69/313 sz. határozata.
(14) Az ENSZ-közgyűlés A/RES/70/1 sz. határozata.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat