Az Európai Parlament határozata a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet helyesbítéséről szóló, 2016. április 5-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzéséről (C(2016)01934 – 2016/2639(DEA))

P8_TA(2016)0124 B8-0452/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2016)01934),

–  tekintettel a Bizottság 2016. március 11-i levelére, melyben kérte a Parlamenttől annak kijelentését, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló rendelettel szemben,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság 2016. április 7-i, a Bizottsági Elnökök Értekezlete elnökének címzett levelére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel az Uniós Vámkódexről szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 160. cikkére és 284. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság határozatra irányuló ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 105. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik francia bekezdésében említett határidőn belül – amely 2016. április 13-án járt le – nem érkezett kifogás,

A.  mivel az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(2) közzétételét követően felfedeztek két hibát;

B.  mivel az első hiba a felhatalmazáson alapuló rendelet 136. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott bizonyos fajta árukra vonatkozó, az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 139. cikkében meghatározott vámárunyilatkozat feltételezésével kapcsolatos; mivel az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 136. cikkében felsorolt áruk sorrendje az említett felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadását megelőző végső ellenőrzés során megváltozott, azonban a felhatalmazáson alapuló rendelet 139. cikkének ezekre az árukra történő hivatkozásait tévedésből nem frissítették; mivel ezért helyesbíteni kellett e hivatkozásokat;

C.  mivel a második hiba az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 141. cikkének (1) bekezdését érinti; mivel a jelenleg hatályos 2454/93/EGK bizottsági rendelet(3) 233. cikke (1) bekezdésének b) pontja lehetőséget biztosít arra, hogy bizonyos korlátozott és egészen egyedi esetekben a határ átlépését ideiglenes behozatali, kiviteli, vagy újrakiviteli nyilatkozatnak tekintsék, ami tévedésből nem szerepel az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendeletben, és mivel emiatt nem lehetséges bizonyos árukat pusztán az uniós vámhatárok átlépésével bejelenteni; mivel ezért helyesbíteni kell az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 141. cikkének (1) bekezdését;

D.  mivel e két hiba hatással van a kereskedelmi forgalomra és rendkívül negatívan érinti a vámhatóságokat és a kereskedelmet, ha azokat 2016. május 1-jéig, a 952/2013/EU rendelet hatályba lépéséig nem helyesbítik;

E.  mivel e felhatalmazáson alapuló rendelet a Parlament és a Tanács rendelkezésére álló ellenőrzési időszak lejártával csak akkor léphet hatályba, ha az ellen sem a Parlament, sem a Tanács nem emel kifogást, illetve ha ezen időszak lejárta előtt a Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást; mivel az ellenőrzési időszakot a 952/2013/EU rendelet 284. cikkének (5) bekezdésében az értesítés dátumától számított két hónapban, azaz 2016. június 5-ig terjedő időszakban állapították meg, és az további két hónappal meghosszabbítható;

F.  mivel azonban a Bizottság 2016. március 11-én sürgősségi alapon kérte, hogy a Parlament 2016. május 1-je előtt hagyja jóvá a felhatalmazáson alapuló rendeletet;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 269., 2013.10.10., 1. o. (2) A Bizottság (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015. július 28.) a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 343., 2015.12.29., 1. o.). (3) A Bizottság 2454/93/EGK rendelete (1993. július 2.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.).

Az Európai Parlament 2016. április 14-i jogalkotási állásfoglalása a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (05419/1/2016 – C8-0140/2016 – 2012/0011(COD))

P8_TA(2016)0125 A8-0139/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (05419/1/2016 – C8‑0140/2016),

–  tekintettel a belga képviselőház, a német Bundesrat, a francia szenátus, az olasz képviselőház és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. május 23-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2012. október 10-i véleményére(2),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztos 2012. március 7-i(3) és 2015. november 19-i véleményére(4),

–  tekintettel a Bizottság véleményére (COM(2016)0214),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2012)0011) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(5),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0139/2016),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogalkotási aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 229., 2012.7.31., 90. o. (2) HL C 391., 2012.12.18., 127. o. (3) HL C 192., 2012.6.30., 7. o. (4) HL C 67., 2016.2.20., 13. o. (5) A 2014.3.12-én elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0212.

Az Európai Parlament 2016. április 14-i jogalkotási állásfoglalása a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, üldözése vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/JHA tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (05418/1/2016 – C8‑0139/2016 – 2012/0010(COD))

P8_TA(2016)0126 A8-0138/2016

HELYESBÍTÉSEK COR01

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (05418/1/2016 – C8‑0139/2016),

–  tekintettel a német Bundesrat és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2012. október 10-i véleményére(1),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztos 2012. március 7-i(2) és 2015. november 19-i véleményére(3),

–  tekintettel a Bizottság véleményére (COM(2016)0213),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2012)0010) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0138/2016),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogalkotási aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 391., 2012.12.18., 127. o. (2) HL C 192., 2012.6.30., 7. o. (3) HL C 67., 2016.2.20., 13. o. (4) A 2014.3.12-én elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0219.

Az Európai Parlament 2016. április 14-i jogalkotási állásfoglalása az utas-nyilvántartási adatállománynak (PNR) a terrorista bűncselekmények és súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, kivizsgálása és üldözése érdekében történő felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról,l (COM(2011)0032 – C7‑0039/2011 – 2011/0023(COD))

P8_TA(2016)0127 A8-0248/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0032),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, a 82. cikke (1) bekezdésének második albekezdése d) pontjára és a 87. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0039/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Bulgária Országgyűlése, a Cseh Köztársaság Szenátusa, a német Bundesrat, az Olaszország Szenátusa, a Hollandia Szenátusa, az Ausztria Nemzeti Tanácsa, a Portugália Parlamentje és a Románia Szenátusa által a jogalkotási aktus tervezetével kapcsolatban benyújtott észrevételekre,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 5-i véleményére(1),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztos 2011. március 25-i véleményére(2),

–  tekintettel a Bíróság 2014. április 8-i C-293/12. és C-594/12. számú Digital Rights Ireland és Seitlinger és társai egyesített ügyekben hozott ítéletére(3),

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. december 7-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 188. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, és a Külügyi Bizottság valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A7-0150/2013),

–  tekintettel az Elnökök Értekezletének a hetedik parlamenti ciklus befejezetlen ügyeiről szóló, 2014. szeptember 18-i határozatára,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság második jelentésére, és a Külügyi Bizottság valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A8-0248/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely 2016. április 14-én került elfogadásra az utas-nyilvántartási adatállománynak (PNR) a terrorista bűncselekmények és súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és a vádeljárás lefolytatása érdekében történő felhasználásáról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2016/681 irányelvvel.)

(1) HL C 218., 2011.7.23., 107. o. (2) HL C 181., 2011.6.22., 24. o. (3) A Bíróság 2014. április 8-i ítélete, C-293/12. és C-594/12. számú Digital Rights Ireland és Seitlinger és mások egyesített ügyek, ECLI:EU:C:2014:238. (4) HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

Az Európai Parlament 2016. április 14-i állásfoglalása Pakisztánról, különös tekintettel a lahori támadásra (2016/2644(RSP))

P8_TA(2016)0128 RC-B8-0466/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Pakisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Federica Mogherininek, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a lahore-i támadásról szóló, 2016. március 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Stavros Lambrinidis, az EU emberi jogi különleges képviselője által 2014. október 29-én tett nyilatkozatra,

–  tekintettel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár 2016. március 27-én a Pakisztán bombázásáról, valamint 2016. január 21-én a Bacha Khan Egyetem elleni támadásról tett nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2016. március 28-án a pakisztáni Lahore elleni terrortámadásról tett nyilatkozatára,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó jelentéseire,

–  tekintettel a kisebbségi ügyekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó, Rita Izsák-Ndiaye „A kisebbségek ellen irányuló gyűlöletbeszéd és gyűlöletre uszítás a médiában” című 2015. január 5-i jelentésére,

–  tekintettel a Nobel-békedíjas és Szaharov-díjas Malála Júszafzaj 2016. március 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a bírák és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges ENSZ-előadó, Gabriela Knaul 2013. április 4-i jelentésére, valamint az ENSZ erőszakos eltüntetésekkel vagy nem önkéntes eltűnésekkel foglalkozó munkacsoportjának a pakisztáni látogatásukról szóló 2013. február 26-i jelentésére,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR) és a Szociális, Gazdasági és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICESCR),

–  tekintettel az EU halálbüntetéssel kapcsolatos 2013. április 12-i iránymutatásaira,

–  tekintettel a Tanács Pakisztánra vonatkozó 2015. július 20-i következtetéseire,

–  tekintettel a 2012 márciusában elfogadott EU–Pakisztán ötéves együttműködési tervre, amely olyan prioritásokat tartalmaz, mint a jó kormányzás és az emberi jogokról folytatott párbeszéd, valamint tekintettel az ezzel szorosan összefüggő második, 2014. március 25-én tartott uniós–pakisztáni stratégiai párbeszédre;

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. december 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2016. március 27-én a lahore-i Gulsan-e-Ikbál park játszóterén egy öngyilkos bombamerénylet több mint 73 ember halálát okozta, több mint 300-at pedig megsebesített, közülük sok nőt és gyermeket; mivel a támadásért a Dzsamáat-ul-Ahrár iszlamista terrorista csoport vállalta a felelősséget, kijelentve, hogy szándékosan támadtak keresztényekre; mivel azonban a sebesültek és meggyilkoltak többsége muszlim volt, és valamennyien pakisztániak voltak;

B.  mivel a terrortámadás idején erőszakos tüntetések zajlottak Iszlámábádban, ahol a Szalmán Taszír kormányzó meggyilkolásáért elítélt Mumtáz Kadri támogatói Asia Bibi, egy istenkáromlással megvádolt és halálra ítélt nő – akinek ügyében Taszír kormányzó volt a védő – kivégzését követelték; mivel felakasztását követően Kadri temetésén több tízezer ember vett részt hősként ünnepelve őt, a közösségi hálózatokon pedig képeket tettek közzé; mivel a Kadrit először elítélő bíró kénytelen volt elmenekülni az országból, miután halálos fenyegetéseket kapott;

C.  mivel néhány szélsőséges csoport – mint bizonyos egyetemi diákszövetségek és a Hatm-e-Nubuvvat jogi fórum, amely a pakisztáni bíróságokon az istenkáromlás vádja miatti üldöztetések megnövekedésének állítólagos mozgatórugója, és amely ellenáll a jogalkotók azon szándékának, hogy megreformálják a vonatkozó törvényeket – ideológiáját és tevékenységeit akadálytalanul tudja kibontakoztatni;

D.  mivel a keresztények és más kisebbségek nemcsak a szélsőségesek, hanem a jogi megkülönböztetés üldöztetésének is ki vannak téve, különösen az istenkáromlással kapcsolatos, megkülönböztető pakisztáni törvények miatt, amelyekkel a személyes és politikai motivációval rendelkezők széles körűen vissza is élnek; mivel magukat a muszlimokat is ezen törvények alapján vádolják;

E.  mivel éveken keresztül a terrorizmus és az iszlám szélsőségesség számos áldozatot követelt a pakisztániak, különösen a vallási kisebbségek, a nők és a gyermekek körében; mivel a Parlament Pakisztánról szóló legutóbbi, 2015. január 15-i állásfoglalása(2) óta több tucat terrortámadás és erőszakos cselekmény történt a vallási kisebbségek ellen a megkülönböztető törvények és az elégtelen jogérvényesítés miatt;

F.  mivel Pakisztánban számos terrorista csoport célpontját az ahmadi, keresztény, síita és hindu vallási kisebbségek, valamint az eltérő véleményű a szunniták alkotják; mivel 2015. évi éves jelentésében Pakisztán emberi jogi bizottsága jelezte, hogy a legtöbb esetben az elkövetők büntetlenül maradtak;

G.  mivel a szélsőséges csoportok állítólag még mindig gyermekeket használnak öngyilkos merénylőnek; mivel a kormánynak nem sikerült elfogadnia a gyermekek jogainak védelmével és megerősítésével foglalkozó független testület, a gyermekjogokkal foglalkozó nemzeti bizottság felállítására vonatkozó törvényt;

H.  mivel a tálib felkelők 2014. decemberi iskolai mészárlását követően a pakisztáni kormány hat évig tartó moratórium után újra bevezette a halálbüntetést, először csak terrorcselekményekre, később valamennyi főbenjáró bűntettre; mivel 2015 végére Pakisztánban 326 embert végeztek ki, ami a valaha is feljegyzett legmagasabb és a világon a harmadik legmagasabb szám;

I.  mivel a pakisztáni katonák és a nem állami fegyveres csoportok közötti harcok több mint egymillió belső menekültet eredményeztek;

J.  mivel a pakisztáni vallási kisebbségekhez tartozó nőket elrabolják, házasságra kényszerítik és erőszakkal iszlám hitre térítik, amiről a rendőrség és a civil hatóságok széles körben nem vesznek tudomást;

K.  mivel Pakisztán Dél-Ázsián belül fontos szerepet játszik a stabilitás megteremtésében, és ezért a jogállamiság megerősítése és az emberi jogok védelme terén példát kellene mutatnia;

L.  mivel az EU továbbra is teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy az EU–Pakisztán ötéves együttműködési terv keretében folytassa a párbeszédet és a szerepvállalást;

1.  mélyen megrázta a 2016. március 27-én Lahore-ban végrehajtott támadás, és erőteljesen elítéli az oly sok ártatlan ember ellen elkövetett hasonló erőszakos és értelmetlen cselekményeket;

2.  hangot ad mély együttérzésének és részvétét nyilvánítja az áldozatok családjainak, és szolidaritását nyilvánítja Pakisztán népének és kormányának;

3.  hangsúlyozza, hogy a lahore-i támadás elkövetőit mindenképpen bíróság elé kell állítani; felhívja a pakisztáni – különösen a helyi és tartományi – hatóságokat, hogy folytasson le ellenük hatékony nyomozást és állítsa őket bíróság elé;

4.  hangot ad mély aggodalmának a vallás- és hitbéli szabadság rendszeres és súlyos megsértései miatt Pakisztánban; hangsúlyozza a Pakisztánban élő valamennyi vallási és etnikai kisebbség alapvető jogai tiszteletben tartásának fontosságát annak érdekében, hogy méltóságban, egyenlőségben és biztonságban élhessenek, valamint vallásukat teljesen szabadon, bármiféle kényszer, megkülönböztetés, megfélemlítés és zaklatás nélkül – azaz Pakisztán alapértékei szerint – gyakorolhassák;

5.  üdvözli a kormány reformkezdeményezéseit: a gyermekházasság büntethetőségéről szóló törvényt, a nők erőszaktól és zaklatástól való védelmét célzó törvényt, a YouTube blokkolásának feloldását, a Holi, Diwali és Húsvét ünnepét a vallási kisebbségek ünnepnapjává nyilvánításáról szóló döntést, továbbá Nawaz Sharif miniszterelnök egy hindu vallási rendezvény meglátogatására irányuló személyes erőfeszítéseit; sürgeti a kormányt, hogy növelje a kisebbségek és a gondolati szabadság befogadásának kedvező társadalmi közérzet kialakítására irányuló erőfeszítéseit; emlékeztet ezen összefüggésben a nemzeti cselekvési tervre, a medreszék megígért és haladéktalanul szükséges reformjaira, nevezetesen a gyűlöletbeszéd elleni kormányzati fellépésre, valamint a kiemelkedően fontos rendőrségi és igazságügyi reformra; megállapítja, hogy a jövőben nagyra törőbb intézkedésekre lesz szükség, különösen az oktatás területén (a tantervekből és a tankönyvekből el kell távolítani az áthallásos és előítéletes részeket), valamint az erőszakra uszítók üldözését tekintve;

6.  üdvözli a pakisztáni kormány elkötelezettségét a vallási szélsőségek jelentette veszély felszámolása iránt; ösztönzi a folyamatos párbeszédet egyfelől az EU és tagállamai, másfelől Pakisztán között az emberi jogok védelmének biztosítása, illetve azok előmozdítása terén, különösen a terrorizmus elleni küzdelmükkel kapcsolatosan és a biztonságot érintő törvények végrehajtásán keresztül;

7.  véleménye szerint a Pandzsábban tervezett katonai művelet kulcsfontosságú ugyan a terrorizmus elleni küzdelem szempontjából, ám ugyanilyen fontos, hogy a szélsőséges nézetek ellen folytatott ideológiai harcban győzelem szülessék, mert ez lesz Pakisztán toleráns és progresszív jövőjének biztosítéka;

8.  felhívja a pakisztáni hatóságokat, hogy foglalkozzanak a társadalmi és gazdasági szempontból kirekesztettekkel, akik között a – nyomorúságos életvitelre kényszerülő – keresztények és más vallási kisebbségek nagy többsége megtalálható;

9.  kifejezi aggodalmát az istenkáromlást büntető törvények további alkalmazása miatt Pakisztánban, és úgy véli, hogy ez még inkább forróvá teszi a vallási türelmetlenség légkörét; felszólítja ezért Pakisztán kormányát e törvények, illetve alkalmazásuk felülvizsgálatára; felhívja a hatóságokat, hogy valamennyi istenkáromlási ügyben gondoskodjanak a méltányos és gyors ítélkezésről; említést tesz különösen Asia Bibi ügyéről, és erőteljesen ösztönzi a Legfelsőbb Bíróságot, hogy a kérdésben hozzon ítéletet;

10.  felszólítja a pakisztáni hatóságokat, hogy garantálják a bíróságok függetlenségét, a jogállamiságot és a bírósági eljárásokkal kapcsolatos nemzetközi normákkal összhangban a tisztességes eljárást; felszólítja továbbá a pakisztáni hatóságokat, hogy biztosítsanak megfelelő védelmet az istenkáromlási ügyekbe bevont valamennyi személy – különösen az ország jogászai – számára, és a vád alá vontakat, a tanúkat, családjaikat és közösségeiket – a felmentett, ám hazatérni nem tudó személyekkel együtt – védjék meg a tömeg erőszakos fellépéséitől; felhívja Pakisztán kormányát, hogy gondoskodjon arról, hogy a nemzetközi emberi jogi rendszerben biztosított jogorvoslati és más lehetőségek rendelkezésre álljanak a célzott erőszak és üldöztetés áldozatai számára;

11.  emlékeztet arra, hogy továbbra is minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést; nagy aggodalommal állapítja meg, hogy Pakisztánban drámai mértékben megnövekedett a halálos ítéletek száma, köztük – rendkívül sajnálatos módon – a gyermekbűnözők ellen hozottaké is, és e büntetésfajta eltörlése céljából a halálbüntetés kérdésében újbóli moratóriumra szólít fel;

12.  hangsúlyozza, hogy a terrorizmus és a vallási szélsőségesség elleni küzdelemben nagy jelentőséggel bír az alapvető okok kezelése, így a szegénység elleni fellépés, a vallási tolerancia és a vallásszabadság biztosítása, valamint a gyermekek – különösen a leányok – oktatáshoz való jogának és biztonságos hozzáférésének garantálása;

13.  felszólítja Pakisztán kormányát, hogy intézzen nyílt meghívást az ENSZ különleges előadóihoz – nevezetesen az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadóhoz, a bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különleges előadóhoz és a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges előadóhoz –, és minden módon támogassa a nemzeti emberi jogi bizottság munkáját;

14.  felszólítja Pakisztán kormányát, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket a vallási kisebbségek nem biztonságos és konfliktusos körzetekben található oktatási intézményei, pihenő- és gyülekezőhelyei megfelelő védelmének biztosításához, továbbá csökkentse a lehető legkisebbre az emberi jogokat érintő sérelmek és visszaélések hasonló előfordulásainak kockázatát;

15.  ösztönzi valamennyi regionális szereplőt arra, hogy jelentős mértékben javítsák a terrorizmus elleni együttműködésüket; újfent kijelenti, hogy nagyon fontos a terrorizmus leküzdése iránti feltétlen nemzetközi elkötelezettség, beleértve a terrorista hálózatok pénzbeli támogatása valamennyi formájának, valamint a szélsőségességet és a terrorizmust tápláló ideológiai indoktrinációnak a felszámolását;

16.  üdvözli, hogy Pakisztán ratifikálta a gyermekjogi egyezményt, és ugyancsak üdvözli a pakisztáni hatóságok által a gyermekjogok érdekében hozott intézkedéseket; felhívja Pakisztánt, hogy ratifikálja a gyermekjogi egyezményhez fűzött, a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló fakultatív jegyzőkönyvet, valamint állítsa fel a gyermekjogokkal foglalkozó nemzeti bizottságot;

17.  felhívja a Bizottságot, Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt, az Európai Külügyi Szolgálatot és a Tanácsot, hogy teljes mértékben kötelezzék el magukat a terrorizmus jelentette veszély elleni fellépésre, és a terrorizmus felszámolására irányuló erőfeszítéseik folytatása révén továbbra is támogassák a pakisztáni kormányt; felszólítja Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet az említett kétoldalú erőfeszítések terén elért eredményekről;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0470. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0007.

Az Európai Parlament 2016. április 14-i állásfoglalása Hondurasról: az emberijog-védők helyzetéről (2016/2648(RSP))

P8_TA(2016)0129 RC-B8-0469/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra és a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az uniós választási megfigyelő missziónak (EOM) a 2013. évi hondurasi választásokról szóló zárójelentésére és a büntetlenséggel foglalkozó, 2015. évi utánkövető missziójára,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel az ENSZ időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésében Hondurasnak címzett, 2015. május 8-i ajánlásokra,

–  tekintettel az ENSZ különleges előadójának az emberijog-védőket érintő globális fenyegetésekről és a női emberijog-védők helyzetéről szóló jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ különleges előadójának a hondurasi emberijog-védők helyzetéről 2016. március 18-án, Genfben tett nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága eljárási szabályzatának a biztonsági intézkedésekre vonatkozó mechanizmusról szóló 25. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a független országokban élő bennszülött és törzsi népekről szóló, 1989. évi egyezményére (169. sz. ILO-egyezmény),

–  tekintettel az uniós misszióvezetőknek a hondurasi LMBTI-közösség nehéz helyzetéről szóló, 2016. február 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az uniós hatóságok nyilatkozataira, többek között az Unió hondurasi küldöttségvezetőjének 2016. március 3-i, illetve a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini szóvivőjének 2016. március 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU–Közép-Amerika társulási megállapodás és a 2013 óta hatályos EU–Közép-Amerika partnerségi és együttműködési megállapodás emberi jogi záradékaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel több, az emberijog-védőkről szóló ENSZ-jelentés szerint Hondurasban egyéb aktivisták mellett környezetvédelmi aktivisták, őslakos népek jogainak védelmezői, újságírók, jogi szakemberek, szakszervezeti aktivisták, gazdálkodók, nőjogi aktivisták és LMBTI-személyek továbbra is visszaéléseknek, erőszaknak, önkényes fogva tartásnak, fenyegetéseknek és gyilkosságoknak vannak kitéve;

B.  mivel a hondurasi kormány pozitív kötelezettségvállalásokat tett, és az emberijog-védők, újságírók és jogi szakemberek védelmét célzó jogszabály megalkotását kezdeményezte, amely magában foglalja az ENSZ Emberi Jogi Biztosa irodájának megnyitását, a nemzeti hatóságok részéről a nemzetközi emberi jogi megfigyelő missziók lehetővé tételére való nyitottságot és az emberijog-védők védelméről szóló, 2015. évi törvény elfogadását;

C.  mivel a fentiek ellenére Honduras mára a térségben az emberijog-védők számára az egyik legveszélyesebb országgá vált; mivel Honduras a világ egyik legerőszakosabb országa a környezetvédelmi aktivisták esetében, akik közül 2010 és 2015 között legalább 109-et gyilkoltak meg;

D.  mivel a rendelkezésre álló információk szerint 2016. március 3-án Berta Cácerest, a kiemelkedő környezetvédőt, az őslakosok jogaiért küzdő vezetőt és a Hondurasi Népi és Őslakos Szervezetek Országos Tanácsának (COPINH) alapítóját otthonában ismeretlen férfiak meggyilkolták; mivel halála nemzetközi megbotránkozást keltett és a közvélemény aggodalmát váltotta ki az őslakosok jogaival, a környezetvédelemmel és a földtulajdonhoz való jogokkal foglalkozó jogvédőkkel kapcsolatban;

E.  mivel mindössze két héttel később, 2016. március 16-án meggyilkolták Nelson Garcíát, aki szintén a COPINH egyik tagja volt; mivel a hondurasi hatóságok gyors fellépése állítólagos gyilkosának letartóztatását eredményezte;

F.  mivel a nyomozás érdekében csaknem egy hónapon át megakadályozták, hogy Berta Cáceres meggyilkolásának egyetlen tanúja, a mexikói állampolgárságú Gustavo Castro Soto, aki maga is lőtt sérüléseket szenvedett, elhagyja az országot; mivel 2016. április 6-án engedélyezték, hogy elhagyja az országot;

G.  mivel a hondurasi kormány azonnal elítélte a gyalázatos bűncselekményt, a Berta Cáceres meggyilkolásával kapcsolatos nyomozást nemzeti prioritássá nyilvánította és tájékoztatta a nyilvánosságot az elért eredményekről; mivel a kormány e gyilkosság kivizsgálása érdekében hivatalosan kérte az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) együttműködését;

H.  mivel a folyamatos fenyegetésben élő Berta Cáceres az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága (IACHR) által jóváhagyott biztosítási intézkedésekben részesült, amelyeket a hondurasi állam beszámolók szerint nem hajtott végre hatékony módon; mivel Berta Cáceres egyike annak a 15 emberijog-védőnek, akiket 2010 és 2016 között Hondurasban meggyilkoltak annak ellenére, hogy e biztosítási intézkedések kedvezményezettjei voltak;

I.  mivel a közelmúltbeli gyilkosságokat azzal összefüggésben kell szemlélni, hogy a COPINH és más aktivisták egy évtizede békés ellenállást folytatnak a Gualcarque folyóra tervezett Agua Zarca vízerőműgát ellen, amely óriásprojekt nagyrészt európai befektetőktől és technológiától függ, és amelyet a beszámolók szerint anélkül építenek, hogy a 169. sz. ILO-egyezmény által előírt, előzetes, önkéntes és tájékoztatáson alapuló konzultációt folytattak volna az érintett őslakos közösségek hozzájárulásának beszerzése érdekében; mivel az FMO holland fejlesztési bank és a Finnfund felfüggesztette a kifizetéseket az Agua Zarca gátprojektre vonatkozóan, amelynek ellenzőit többek között Berta Cáceres vezette;

J.  mivel Paola Barraza, az LMBTI-személyek jogai védelmezőjének, transznemű nőnek, az Arcoíris egyesület tagjának 2016. január 24-i meggyilkolása rávilágít arra, hogy a hondurasi LMBTI-közösség egyre nagyobb veszélynek van kitéve; mivel meggyilkolása a legutóbbi esete annak, hogy az LMBTI emberi jogi szervezetek aktív tagjai az elmúlt 11 hónapban sorozatosan erőszakos halált halnak, ideértve Angy Ferreira, Violeta Rivas, (a Génesis Hernándezként is ismert) Gloria Carolina Hernández Vásquez, Jorge Alberto Castillo, Estefanía Zúñiga, Henry Matamoros és Josselin Janet Aceituno Suazo meggyilkolását is; mivel jelentések szerint Hondurasban 1994 óta 235 LMBTI-személyt gyilkoltak meg, és csak 48 ügy jutott el a bíróságra; mivel a nemzeti emberi jogi biztos állítása szerint a bűncselekmények 92%-át nem vizsgálták ki megfelelően, és így továbbra is felderítetlenül maradnak;

K.  mivel az ENSZ emberijog-védők helyzetével foglalkozó különleges előadója, Michel Forst 2016. március 18-án úgy nyilatkozott, hogy „ez az erőszakhullám csak akkor ér véget, ha felszámolják a büntetlenséget, és e támadások elkövetőit bíróság elé állítják”, valamint hangsúlyozta, hogy a hondurasi hatóságoknak haladéktalanul konkrét lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy az országban valamennyi emberijog-védő és családjuk számára garantálják a biztonságot;

L.  mivel Honduras jelenleg alakítja át büntető törvénykönyvét, amelynek a nemzetközi egyezményeken kell alapulnia, és a kiszolgáltatott csoportok jogainak biztosítására szolgáló fontos eszközként kell működnie;

M.  mivel az Unió és tagállamai különböző programok és együttműködési projektek, különösen az Emberi Jogi Támogatási Program (PADH) és az Eurojusticia révén támogatják az igazságszolgáltatási ágazat és az emberi jogok megszilárdítását;

N.  mivel az EU–Közép-Amerika társulási megállapodást több állam még nem ratifikálta, következésképpen a „politikai párbeszéd” pillér még nem lépett hatályba; mivel a demokrácia, a jogállamiság és mindkét régió lakossága emberi, polgári és politikai jogainak tiszteletben tartása az EU–Közép-Amerika társulási megállapodás alapvető eleme;

1.  a leghatározottabban elítéli Berta Cáceres, Nelson García és Paola Barraza közelmúltbeli meggyilkolását, valamint a hondurasi emberijog-védők ellen elkövetett minden korábbi gyilkosságot; őszinte részvétét fejezi ki mindezen emberijog-védők családjának és barátainak;

2.  tisztelettel adózik Berta Cáceres hondurasi környezetvédelmi aktivista, a lenca őslakos nép vezetője és a COPINH társalapítójának és koordinátorának emléke előtt, aki életét annak szentelte, hogy hazájában egy demokratikusabb társadalom jöjjön létre; hangsúlyozza, hogy meggyilkolása emblematikus ügy abban az országban, amelyben rendkívül magas a gyilkosságok száma és általános a büntetlenség;

3.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az IACHR által jóváhagyott biztosítási intézkedések ellenére a hondurasi hatóságok nem nyújtottak megfelelő védelmet Berta Cáceres számára; felszólítja a hondurasi kormányt, hogy mozgósítson minden rendelkezésére álló eszközt annak érdekében, hogy hatékonyan hajtsa végre az országban az IACHR által jóváhagyott, jelenleg aktív 92 biztosítási intézkedést, és előzze meg a többi fenyegetésnek kitett környezetvédelmi aktivista és őslakos-aktivista elleni hasonló cselekmények elkövetését;

4.  sürgősséggel azonnali, független, objektív és alapos nyomozást kér lefolytatni e gyilkosságok és a korábbi gyilkosságok ügyében annak érdekében, hogy értelmi szerzőiket és kivitelezőiket bíróság elé állítsák, és véget vessenek a büntetlenségnek; üdvözli, hogy a hondurasi kormány kérésére a Berta Cáceres elleni gyilkosság kivizsgálásában részt vesznek az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az OAS-nak a képviselői; úgy ítéli meg, hogy az ENSZ és az IACHR keretében rendelkezésre álló eszközök, például az áldozatok által kért független nemzetközi nyomozás hozzájárulhat e gyilkosságok pártatlan és tisztességes kivizsgálásának biztosításához;

5.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a szélsőséges erőszak fenyegeti különösen az LMBTI-személyeket és a jogaikat védő személyeket; hangsúlyozza, hogy haladéktalanul alapos és pártatlan nyomozást kell lefolytatni a különböző LMBTI emberi jogi szervezetek aktív tagjai elleni gyilkosságok ügyében;

6.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés és gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni védelmet, és a bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatásokat kell kidolgozni a civil társadalommal szoros együttműködésben; kéri, hogy a büntető törvénykönyv bármely felülvizsgálata során megfelelő új intézkedéseket építsenek be az LMBTI-közösség elleni megkülönböztetés és gyűlölet-bűncselekmények megelőzése és védelmük érdekében;

7.  a hondurasi általános emberi jogi helyzet miatti aggodalmai mellett üdvözli a közelmúltbeli jogi reformokat és a hondurasi kormány azon erőfeszítéseit, hogy enyhítse az országban működő emberijog-védők jelenlegi helyzetét; felszólítja a hondurasi hatóságokat, hogy léptessék hatályba és teljesítsék ki az emberijog-védők védelméről szóló meglévő, 2015. évi törvényt, valamint a civil társadalommal megfelelően együttműködve biztosítsák, hogy az emberijog-védőkre, újságírókra és jogi szakemberekre vonatkozó nemzeti védelmi rendszer teljes mértékben működőképes legyen és megfelelő finanszírozással rendelkezzen; felszólítja a hondurasi kormányt, hogy maradéktalanul hajtsa végre a legutóbbi időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés részeként neki címzett ajánlásokat;

8.  elismerését fejezi ki a hondurasi uniós küldöttség vezetője, Ketil Karlsen és csapata által a hondurasi emberijog-védők támogatása érdekében végzett munkáért; felhívja az uniós küldöttséget és a tagállamok hondurasi nagykövetségeit és konzulátusait, hogy aktívan kísérjék figyelemmel és kövessék nyomon az emberijog-védők elleni gyilkosságok nyomozásához kapcsolódó folyamatokat, és fokozzák erőfeszítéseiket a jelenleg veszélyben élő emberijog-védőkkel való kapcsolattartás érdekében;

9.  úgy véli, hogy az európai befektetők tevékenységének szigorú környezetvédelmi és társadalmi garanciáknak megfelelő politikákba kell ágyazódnia; határozottan támogatja az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, a kellő gondosságra vonatkozó egyértelmű követelmények, valamint kockázatkezelési biztosítékok és szükség esetén hatékony jogorvoslat biztosítása mellett; üdvözli, hogy a FMO és a Finnfund egyaránt nyilvánosan elítélte Berta Cáceres meggyilkolását, és alapos vizsgálatot kért, valamint hogy 2016. március 16-án, a Nelson García meggyilkolásáról szóló beszámolók után mindkettő valamennyi tevékenységét felfüggesztette;

10.  felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot annak biztosítására, hogy az európai segítségnyújtás csak abban az esetben támogasson vagy engedélyezzen fejlesztési projekteket, ha azok eleget tesznek az őslakos közösségekkel való előzetes, önkéntes és tájékoztatáson alapuló konzultációra vonatkozó követelménynek, biztosítják a valamennyi érintett közösséggel való érdemi konzultációt, és erőteljes emberi jogi, munkajogi és környezetvédelmi garanciákat nyújtanak;

11.  felhívja a tagállamokat, hogy amennyiben még nem tették meg, ratifikálják az EU–Közép-Amerika társulási megállapodást; nyomatékosan kéri a Tanácsot, hogy dolgozzon ki egységes politikát Hondurasra vonatkozóan, amelyben a 28 tagállam és az uniós intézmények elkötelezik magukat az emberi jogok EU–Honduras kapcsolatokon belüli és a régió egészében játszott szerepére vonatkozó, határozott üzenet mellett;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a 28 tagállam nemzeti parlamentjének, Honduras elnökének, kormányának és parlamentjének, a Közép-amerikai Gazdasági Integráció titkárságának, a Parlacennek, az EuroLat Parlamenti Közgyűlésnek, valamint a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének.

(1) HL C 434., 2015.12.23., 181. o.

Az Európai Parlament 2016. április 14-i állásfoglalása Nigériáról (2016/2649(RSP))

P8_TA(2016)0130 RC-B8-0478/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Nigériáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Muhammadu Buhari elnöknek az Európai Parlament előtti 2016. február 3-i felszólalására,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a nigériai helyzetről szóló korábbi nyilatkozataira,

–  tekintettel a nigériai helyzetről szóló tanácsi következtetésekre, köztük a 2015. február 9-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkárának a nigériai helyzettel kapcsolatos korábbi nyilatkozataira,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a nigériai helyzettel kapcsolatos korábbi nyilatkozataira,

–  tekintettel az alelnöknek/főképviselőnek és a Nigériai Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének a 2016. március 15-én Brüsszelben rendezett hatodik Nigéria–EU miniszteri párbeszéd alkalmával tett nyilatkozataira,

–  tekintettel a Tanács határozatára, miszerint a Boko Haramot felveszi a terrorista szervezetek uniós jegyzékébe, amely 2014. május 29-én lépett hatályba,

–  tekintettel a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó Cotonou-i Megállapodás második felülvizsgálatára, amelyet Nigéria 2010. szeptember 27-én ratifikált,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló, 1981. évi ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel az 1981. évi emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára, amelyet Nigéria 1983. június 22-én ratifikált,

–  tekintettel a Nigériai Szövetségi Köztársaság alkotmányára és különösen annak a vallásszabadság védelméről szóló, „A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság” című IV. fejezetben található rendelkezéseire,

–  tekintettel a 2015. márciusi nigériai elnökválasztás eredményére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a Boko Haram által elkövetett erőszakos cselekményekről és visszaélésekről, valamint az érintett országokban ezek emberi jogokra gyakorolt hatásáról készített 2015. szeptember 29-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ által 2015 szeptemberében elfogadott fenntartható fejlesztési célokra;

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet Nigéria 1991. április 16-án ratifikált,

–  tekintettel az Amnesty International „Nigeria: Still waiting for justice, still waiting for change. Government must prioritise accountability in the north-east” („Nigéria: Igazságszolgáltatásra és változásra várva. A kormánynak elszámoltathatóságra kell koncentrálnia észak-keleten”) című jelentésére,

–  tekintettel a Human Rights Watch 2016. januári Nigériáról szóló jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Nigéria jelentős erőforrásaival Afrika legnagyobb gazdasága, valamint legnépesebb és kulturálisan legsokszínűbb nemzete; mivel kulcsszerepet játszik a regionális és az afrikai politikában, és a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségén (ECOWAS) keresztüli regionális integráció motorja; mivel azonban a világ legegyenlőtlenebb országai közé tartozik, a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségekhez jelentősen hozzájáruló kiterjedt korrupcióval, és biztonságát a Boko Haram erőszakos szélsőséges csoport fenyegeti;

B.  mivel a katonai diktatúra évei, a korrupció, a politikai instabilitás és a rossz kormányzás ahhoz vezettek, hogy nem történt elég beruházás az ország infrastruktúrájába, az oktatásba és a szociális szolgáltatásokba, és mivel ez Nigériában továbbra is aláássa a szociális és gazdasági jogokat;

C.  mivel tízből több mint hat nigériai él naponta kevesebb mint 2 dollárból; mivel a mélyszegénység még súlyosabb az északi államokban, amelyek az országon belül a legkevésbé fejlettek; mivel ez a szegénység közvetlenül hozzájárul a társadalmi megosztottsághoz, a vallási ellenségeskedéshez és a regionális megosztottsághoz; mivel Nigéria Gini-indexe drámai módon növekedett, és 2010-ben elérte a 48,8-at;

D.  mivel a Transparency International szervezet a 2015. évi korrupcióérzékelési indexében Nigériát 175 ország közül a 136. helyre rangsorolta; mivel egyes becslések szerint évente 3–8 milliárd dollárnyi nigériai kőolajat lopnak el;

E.  mivel a Muhammadu Buhari elnök 2015. márciusi hatalomba lépésével történt békés átmenetet ellenére Nigéria békéjét és stabilitását veszélybe sodorta a Boko Haram erőszakos szélsőséges csoport által elkövetett támadások, gyilkosságok és emberrablások sora, az olaj alacsony világpiaci ára által okozott gyenge gazdaság, a politikai intézmények gyengesége, a korrupció leküzdésének sikertelensége, valamint a megoldatlan konfliktusok a Niger deltájában és az ország középső részén;

F.  mivel a Boko Haram 2014-ben és 2015-ben legalább 8200 civilt ölt meg; mivel a becslések szerint több mint 2,6 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására, és több mint 14,8 milliót érint a Boko Haram lázadása;

G.  mivel a terrorizmus globális fenyegetést jelent, de a globális közösség arra való képessége, hogy együttműködjön a nigériai hatóságokkal a Boko Haram elleni harcban, az új vezetés teljes mértékű hitelességétől, elszámoltathatóságától és átláthatóságától függ; mivel az, hogy a kormány nem vetett véget a legmagasabb szinten a háborús bűncselekmények büntetlenségének, továbbra is az egyik legfőbb kérdés ebben az országban; mivel Buhari elnök ígéretet tett arra, hogy vizsgálatot kezdeményez ezekben az ügyekben;

H.  mivel a Boko Haram célja, hogy Nigériában egy teljes mértékben iszlám államot hozzon létre, beleértve a saría büntetőbíróságok felállítását szerte az országban, valamint a nyugati oktatás betiltását; mivel a Boko Haram nőket és lányokat rabolt el, hogy öngyilkos merényleteket kövessenek el; mivel a közelmúltban elkövetett, köztük a 2016. március 16-i, február 11-i, valamint január 31-i észak-kelet nigériai öngyilkos bombamerényletek számos halálos áldozatot követeltek;

I.  mivel a szexuális és a nemi alapú erőszak, továbbá a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) emberekkel szembeni erőszak Nigéria zavaros helyzetű észak-keleti régióiban még mindig mindennapos, és mivel az alapvető jogok, például a lányok és a nők oktatáshoz való joga, a társadalmi igazságosság és az állami bevételek igazságos társadalmi elosztása tekintetében drámai mértékben romlik a helyzet, csakúgy mint a korrupció elleni küzdelemben;

J.  mivel a Boko Haram 2014. április 14–15-én körülbelül 270 iskolás lányt rabolt el az észak-kelet nigériai Chibokban egy iskolából, és mivel a többségük még mindig nem került elő; mivel a pontos sorsukat továbbra is rejtély borítja, bár félő, hogy legtöbbjüket arra kényszerítették, hogy felkelőkhöz menjenek férjhez vagy maguk is váljanak felkelőkké, hogy nemi erőszak áldozatai lettek vagy rabszolgának adták el őket, továbbá hogy a nem muzulmán lányokat kényszerítették, hogy térjenek át az iszlám vallásra; mivel a Boko Haram 2009 óta több mint 2 000 nőt és lányt rabolt el, köztük 2014. november 24-én mintegy 400-at a Borno tartománybeli Damasakból;

K.  mivel a nigériai katonaság 2016. április 6-én bejelentette, hogy legalább 800 harcos adta meg magát a megelőző három hétben; mivel a nigériai csapatok 2016. február 26. óta 11 595 túsz életét mentették meg a Boko Haram elleni razziák során a Nigéria, Csád és Kamerun közötti hegyvidéki területen;

L.  mivel az elrabolt diáklányok helyzete szélesebb körű problémákat fedett fel, köztük az iskolák elleni rendszeres támadásokat, a tanárhiányt, valamint hogy sürgősen nemzetközi finanszírozásra van szükség a lerombolt épületek javítására és újjáépítésére; mivel az oktatási lehetőségek hiánya azt jelenti, hogy egyes gyermekek sok éve nem járnak iskolába;

M.  mivel a Boko Haram erőszakos szélsőségessége válogatás nélküli, és az erőszakhullám vallástól és etnikumtól függetlenül óriási szenvedést okozott az embereknek; mivel a jelentések szerint az elmúlt évben növekedett a meggyilkolt keresztények száma Nigéria északi részén;

N.  mivel az ország középső régiója évek óta szenved az etnikai és vallási közösségek közötti gazdasági és politikai feszültségektől, és a közelmúltban erőszakot szült a hatalomért és a földhöz való hozzáférésért folytatott verseny a nomád és mezőgazdasági közösségek között;

O.  mivel továbbra is a kőolaj- és földgáztermelés Nigéria fő jövedelmi forrása, bár az ország gazdasági vagyonából származó hasznok felosztása rendkívül egyenlőtlen; mivel a szegénység és a munkanélküliség szintje jóval magasabb Nigéria északi részén, mint az olajban gazdag déli területeken; mivel a Világbank szerint Nigéria mintegy 400 milliárd USD olajból származó bevételt vesztett 1960 óta a korrupció miatt, és mivel további 20 milliárd USD olajból származó bevétel tűnt el a nigériai államkasszából az elmúlt két évben;

P.  mivel az elnöki hivatal létrehozott egy különleges vizsgálati csoportot annak érdekében, hogy az vizsgálatot indítson azon állítások kapcsán, hogy a biztonsági erők megsértették az emberi jogokat, ideértve a gyilkosságokat, a kínzást és az erőszakos eltüntetéseket;

Q.  mivel a nigériai szenátus jelenleg tárgyal egy jogszabályjavaslatot, amelynek célja, hogy büntesse a közösségi médián keresztül tett „visszaélésszerű nyilatkozatokat”, továbbá a kormány vagy mások nyomtatott és elektronikus média útján való bírálását;

1.  üdvözli a nigériai elnökválasztás utáni békés hatalomátadást, és biztatónak tartja a Buhari elnök és kormánya ambiciózus reformprogramjával kapcsolatos magas elvárásokat;

2.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Nigériának jelentős társadalmi, gazdasági, politikai és biztonsági kihívásokkal kell szembenéznie, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem sikerült előrehaladást elérni a nigériai társadalmat évtizedek óta mételyező korrupció kezelésében;

3.  elismeri, hogy Nigériának megvan a lehetősége arra, hogy gazdasági és politikai hajtóerő legyen Afrikában, de fejlődését eddig visszatartotta a gyenge gazdasági kormányzás, a demokratikus intézmények gyengesége és az óriási egyenlőtlenségek; felhívja továbbá az Európai Uniót és tagállamait, hogy tegyenek eleget azon kötelezettségvállalásuknak, hogy átfogó politikai, fejlesztési és humanitárius segítséget biztosítanak olyan programok támogatására a kormányzat valamennyi szintjén, amelyek a szegénység, az ifjúsági munkanélküliség és a nők érvényesülése hiányának kezelésére irányulnak;

4.  úgy véli, hogy a korrupció elleni küzdelmet a nigériai hatóságoknak kell irányítaniuk, és úgy véli, hogy ha ezt nem teszik meg, az több további évet jelent a szegénység, az egyenlőtlenség, a jó hírnév csorbulása és a csökkentett külföldi befektetések, valamint a fiatalok lehetőségeinek akadályozása jegyében; további támogatást ajánl fel e cél elérése, valamint a korrupt gyakorlatok és a terrorizmus közötti kapcsolat megszakítása érdekében;

5.  elismerését fejezi ki a Buhari-kormány arra irányuló erőfeszítései iránt, hogy megerősítse a korrupcióellenes tevékenységeit, valamint hogy úgy rendelkezett, hogy valamennyi kormányzati pénzügyi tranzakciónak egyetlen bankszámlán keresztül kell történnie a kiadások nyomon követése érdekében; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy hozzanak konkrét intézkedéseket az illegális pénzmozgások, valamint az adócsalás és az adóelkerülés hatékony megfékezésére, és az adóügyekben folytatott demokratikus nemzetközi együttműködés fokozására;

6.  kifejezi szolidaritását a nigériai nép felé, amely a Boko Haram által elkövetett terrorcselekményektől szenved, amelyek miatt ezrek veszítették életüket és több mint kétmillió ember kényszerült lakóhelye elhagyására; sürgeti a nigériai kormányt, hogy regionális és nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel összhangban tegyen meg minden szükséges intézkedést a polgári lakosság védelmének – többek között az ilyen bűncselekményekkel kapcsolatos átfogó, független és hatékony nyomozás révén való – biztosítása érdekében;

7.  határozottan elítéli a Boko Haram által a közelmúltban elkövetett erőszakos cselekményeket és támadásokat, és felszólítja a szövetségi kormányt, hogy védelmezze a lakosságot, és a minden polgárt megillető egyenlő jogok biztosítása révén kezelje az erőszak kiváltó okait, többek között foglalkozzon az egyenlőtlenségekkel, a termékeny mezőgazdasági területek feletti ellenőrzéssel, a munkanélküliséggel és a szegénységgel; elutasít a nigériai katonai erők által elkövetett, a humanitárius jogot sértő minden erőszakos megtorlást; üdvözli ugyanakkor a nigériai hadsereg „biztonságos folyosó” nevű programját, amelynek célja a Boko Haram harcosainak rehabilitációja;

8.  elítélendőnek tartja ártatlan férfiak, nők és gyermekek lemészárlását, a kínzást és a nemi erőszakot, valamint a gyermekkatonák toborzását, és támogatja a nigériai lakosságot abban, hogy országában eltökélten küzdjön az erőszak minden formája ellen;

9.  felszólítja a nigériai kormányt, hogy dolgozzon ki egy, a terrorizmus kiváltó okait kezelő átfogó stratégiát, és ígérete szerint vizsgálja meg az arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy a nigériai katonai erők emberi jogi jogsértéseket követtek el; üdvözli a 2016 májusában Abujában tartandó biztonsági csúcstalálkozót, és felhívja az összes érintett felet, hogy azonosítson a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló konkrét, az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartásának feláldozása nélkül megvalósítható életképes megoldásokat; hangsúlyozza a regionális együttműködés jelentőségét a Boko Haram jelentette veszély kezelésében;

10.  az ENSZ égisze alatt lefolytatandó nemzetközi vizsgálatot kér a harmadik országoknak a régióban működő terrorcsoportok (pl. Boko Haram) megszervezésében és finanszírozásában viselt felelősségének;

11.  úgy véli, hogy a chiboki diáklányok április 14-i elrablása második évfordulójának friss lendületet kell adnia a nigériai kormány és a nemzetközi közösség számára, hogy biztosítsák azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukat, valamint a Damasak városából 2014 novemberében elrabolt 400 nő és gyermek, illetve minden más elrabolt nő és gyermek szabadon bocsátását;

12.  felkéri a hatóságokat, hogy a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások teljes köréhez biztosítsanak egyszerű hozzáférést a nők és a lányok számára;

13.  aggodalommal veszi tudomásul az észak-nigériai iskolák elleni támadásokat, amelyek megfosztják a gyermekeket az oktatási lehetőségektől, továbbá azzal a kockázattal járnak, hogy fűtik a radikalizálódást, amelytől az olyan erőszakos szélsőséges csoportok, mint a Boko Haram függenek;

14.  megjegyzi, hogy a Boko Haram muszlimokat, keresztényeket és más vallásúakat, illetve vallási meggyőződés nélküli személyeket egyaránt megkülönböztetés nélkül megtámadott, és elítéli az erőszakhullámot, többek között a vallási intézmények és hívők célba vételét;

15.  elítéli továbbá a mezőgazdasági termelők elleni támadásokat és az ország középső részén – különösen Plateau és Taraba tartományokban – a marhapásztorok és a mezőgazdasági termelők közötti etnikai konfliktust, amelyet 2014 óta súlyos emberi jogi jogsértések és több ezer halálos áldozat jellemeznek;

16.  felhívja a nigériai kormányt és a nemzetközi partnereket, hogy növeljék a marhapásztorok és a mezőgazdasági termelők közötti helyi közösségi konfliktusok megelőzésére és megoldására irányuló beruházásokat azáltal, hogy a gazdasági és természeti erőforrásokkal való gazdálkodásra irányuló közös kezdeményezések révén támogatják az együttműködést;

17.  felhívja Buhari elnököt annak biztosítására, hogy kormánya megvédi a nigériaiak abbéli jogát, hogy szabadon gyakorolják vallásukat, valamint tágabb értelemben véve valamennyi polgár jogait, összhangban az ország jogszabályaival és alkotmányával, és kéri a nigériai vallási vezetőket, hogy nyújtsanak segítséget a szélsőségesség és a radikalizálódás elleni küzdelemben;

18.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy továbbra is elkötelezetten folytassák a Nigériával kapcsolatos diplomáciai erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy megvalósuljon a béke, a biztonság, a jó kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása; sürgeti őket különösen arra, hogy a felülvizsgált Cotonoui Megállapodás 8. cikke értelmében folytassák a Nigériával megkezdett politikai párbeszédet, és ebben az összefüggésben kezeljék az egyetemes, regionális és nemzeti emberi jogi eszközök által biztosított egyetemes emberi jogokkal, köztük a gondolat-, lelkiismereti, vallás- és meggyőződési szabadsággal és a megkülönböztetés-mentességgel kapcsolatos problémákat;

19.  kéri, hogy a nigériai hatóságok utasítsák el a komolytalan és egyéb kapcsolódó ügyekkel kapcsolatos petíciók megtiltására irányuló törvénytervezetet, amelyet jelenleg a nigériai szenátus tárgyal, mivel ez aláássa a sajtószabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát Nigériában;

20.  felhívja a nigériai kormányt és a regionális hatóságokat, hogy hagyjanak fel a nigériai LMBTI közösség kriminalizálásával és biztosítsák a véleménynyilvánítás szabadságához való jogukat;

21.  felhívja a nigériai kormányt, hogy hozzon sürgős intézkedéseket a Niger deltájára vonatkozóan, többek között lépjen fel az olajjal kapcsolatos illegális tevékenységek megszüntetése érdekében;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnökének, az Afrikai Unió elnökének, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, a Pánafrikai Parlamentnek, valamint a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége képviselőinek.

Az Európai Parlament 2016. április 14-i jogalkotási állásfoglalása a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, felhasználásával és felfedésével szembeni védelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0813 – C7-0431/2013 – 2013/0402(COD))

P8_TA(2016)0131 A8-0199/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0813),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0431/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, 2014. március 25-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. december 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8‑0199/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. április 14-én került elfogadásra a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2016/943 irányelvvel.)

(1) HL C 226., 2014.7.16., 48. o.

Az Európai Parlament 2016. április 14-i állásfoglalása az Európai Parlament 2017-es pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól (2016/2019(BUD))

P8_TA(2016)0132 A8-0131/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 36. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a módosításáról szóló, 2013. október 22-i 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről szóló tanácsi álláspontról szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a költségvetési eljárás keretében az egyeztetőbizottság által jóváhagyott, az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének közös szövegtervezetéről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Parlament 2017-es pénzügyi évre vonatkozó előzetes költségvetési javaslattervezetének kidolgozása céljából a főtitkár által az Elnökséghez továbbított jelentésre,

–  tekintettel az Elnökség által 2016. április 11-én, az eljárási szabályzat 25. cikkének (7) bekezdése és 96. cikkének (1) bekezdése értelmében elkészített, előzetes költségvetési javaslattervezetre,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság által az eljárási szabályzat 96. cikkének (2) bekezdése értelmében elkészített költségvetési javaslattervezetre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 96. és 97. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0131/2016),

A.  mivel ez az eljárás az új jogalkotási ciklusban kezdeményezett második teljes költségvetési eljárás és a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret negyedik eljárása;

B.  mivel a főtitkár jelentésében előterjesztett 2017. évi költségvetést az intézmények azon politikájának folytatása és elmélyítése jellemzi, hogy növelni kell a hatékonyságot minden olyan területen, ahol ez anélkül lehetséges, hogy veszélyeztetnénk a képviselők és a személyzet munkakörnyezetének minőségét;

C.  mivel a főtitkár négy kiemelt célkitűzést javasolt a 2017. évi költségvetésre vonatkozóan, nevezetesen: a biztonság és a kiberbiztonság, az ír nyelvre vonatkozó mentesség fokozatos beszüntetése, a képviselői mandátum betöltésének elősegítésére irányuló folyamatos intézkedések, valamint a Parlament vonzóvá tétele a nyilvánosság és a látogatók számára;

D.  mivel az Európában elkövetett terrortámadások jellemezte jelenlegi politikai és biztonsági helyzet tükrében a 2017. évi költségvetési eljárás során fokozni kell a Parlament biztonságát és kiberbiztonságát;

E.  mivel a főtitkár a Parlament 2017. évi előzetes költségvetési javaslattervezetében 1 910 073 000 eurós költségvetésre tett javaslatot, ami 3,9%-os növekedést jelent a 2016-os költségvetéshez képest, amelyből 1,7% szokásos kiadás, és ez a javaslat a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret V. fejezetének 19,26%-át teszi ki;

F.  mivel 2017 és 2022 között fokozatosan meg kell szüntetni a hivatalos dokumentumok ír nyelvi fordítására vonatkozó mentességet, ami azt jelenti, hogy valamennyi hivatalos dokumentumot le kell fordítani ír nyelvre is, és aminek fedezésére a növekmény teljes összegének 0,2%-át kitevő további 3,7 millió eurós rendkívüli kiadást kell előirányozni;

G.  mivel a növekmény teljes összegének 2,6%-át kitevő további 47,6 millió eurós rendkívüli beruházás szükséges a biztonság és a kiberbiztonság megerősítése érdekében;

H.  mivel az inflációs ráták 2011 óta folyamatosan csökkennek; mivel 2015-ben és 2016-ban a Parlament munkahelyein a tényleges inflációs ráta alacsonyabb volt, mint a költségvetésében az inflációra előirányzott növekmény;

I.  mivel a költségvetés közel 60%-a indexált kiadás, amely nagyrészt a képviselők és a személyzet a személyzeti szabályzat és a szerződéses kötelezettségek értelmében kiigazított javadalmazására van előirányozva, ahol az indexálás megfelel az ágazatspecifikus indexálásnak, ami általában magasabb a mindenkori inflációs rátánál;

J.  mivel a Parlament a Parlament 2016-os pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló, 2015. április 29-i állásfoglalásában(7) hangsúlyozta, hogy a 2016. évi költségvetést reális alapokra kell helyezni, és a költségvetési fegyelem, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelve kell kialakítani;

K.  mivel az Európai Parlament mint költségvetési hatóság hitelessége nagymértékben azon képességétől függ, hogy saját kiadásait kézben tartsa;

L.  mivel az Elnökség 2015. október 26-án új szabályrendszert fogadott el a parlamenti asszisztensi juttatások kezelésére, amely szigorította a helyi asszisztensi szerződések megtérítésére vonatkozó követelményeket azáltal, hogy a parlamenti asszisztensi juttatások legalább 25%-át az akkreditált asszisztensekkel kapcsolatos költségek fedezésére különítette el;

Általános keret

1.  úgy véli, hogy a Parlament költségvetésének a 2017. évi költségvetésben való részesedését az V. fejezet alatti összegek 20%-ában kell maximálni; megállapítja, hogy az Elnökség által 2016. március 9-én elfogadott 2017-es előzetes költségvetési javaslattervezet szintje 19,26%-os, ami alacsonyabb, mint a 2016-os érték (19,39%), és az elmúlt nyolc évben az V. fejezet második legalacsonyabb része; 2017-re tovább csökkenti az V. fejezet arányát 19,17%-ra;

2.  úgy véli azonban, hogy – a tagállamok által tapasztalt gazdasági visszaesésre tekintettel – a 2017-re vonatkozó inflációs előrejelzés nem tekinthető a szokásos költségek növekedését meghatározó fő mutatónak;

3.  megerősíti, hogy az ír nyelvre vonatkozó, a 2005. június 13-i 920/2005/EK tanácsi rendelettel(8) bevezetett ideiglenes mentességi intézkedések fokozatos megszüntetésének fedezése érdekében a 2016-os költségvetéshez képest 0,2%-os növekedést kért;

4.  megjegyzi, hogy a biztonságra és kiberbiztonságra szánt 2,6%-os növekedés várhatóan több mint kétszeresére növeli a 2016-ra elkülönített forrásokat; sürgeti a főtitkárt, hogy átlátható módon nyújtson részletes információkat a Költségvetési Bizottságnak a jelenlegi és jövőbeli biztonsági és kiberbiztonsági intézkedésekről, valamint azok költségeinek megoszlásáról;

5.  az Elnökségnek 2016 februárjában bemutatott elemzést követően jóváhagyja a biztonsági beruházásokra fordítandó rendkívüli kiadások 2017. évi keretösszegét, amelyet a 2016. március 22-i eseményeket követő ellenőrzési intézkedések fedezése céljából további 47,6 millió euróval egészít ki, továbbá jóváhagyja az ír nyelvre vonatkozó ideiglenes mentességi intézkedések fokozatos megszüntetéséből fakadó rendkívüli kiadásokra előirányzott 3,7 millió eurós keretösszeget;

6.  a 2017. évi rendes kiadások növekedését – a két rendkívüli keretösszegtől eltekintve – a 2016. évi költségvetés rendes kiadásaihoz képest 1,4%-ban, míg a 2016-os költségvetéshez képest 0,6%-ban korlátozza;

7.  a 2017. évi előirányzat-tervezetet 1 900 873 000 euróban határozza meg, ami a 2016-os költségvetéshez képest 3,4%-os növekedést jelent;

8.  hangsúlyozza, hogy a Parlament számára biztosítani kell a szükséges forrásokat ahhoz, hogy mint jogalkotó szerv és költségvetési hatóság eleget tudjon tenni alapvető feladatának; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben forrásait megszorításokkal, pragmatikusan és hatékonyan kell kezelni; rámutat, hogy bár a Parlament finanszírozása megfelelő szintjének biztosítása megfelel az európai demokrácia gyakorlásához szükséges elvárásoknak, a közpénzek felhasználása terén törekedni kell további megtakarításokra és a hatékonyság növelésére;

9.  kiemeli, hogy a Parlament költségvetésének túlnyomó részét és annak évenkénti indexálását jogszabályi és szerződéses kötelezettségek írják elő, amelyeket a Parlament nem befolyásolhat a költségvetési eljárás során;

Átláthatóság, hozzáférhetőség és érthetőség

10.  felhívja a főtitkárt, hogy tegyen javaslatot arra, hogyan lehetne a költségvetést a Parlament honlapján részletes, érthető és felhasználóbarát módon közzétenni annak érdekében, hogy valamennyi polgár jobban megérthesse a Parlament tevékenységeit, prioritásait és az ezekből következő kiadási trendeket; úgy véli, hogy első lépésként közzé kellene tenni a Parlament honlapján az intraneten jelenleg elérhető tájékoztató grafikont;

11.  úgy véli, hogy a költségvetési eljárást illető minden releváns információt az eljárás minden szakaszában megfelelő és érthető módon, megfelelő részletességgel és lebontásban be kellene nyújtani az Elnökség és a Költségvetési Bizottság tagjai számára annak lehetővé tétele érdekében, hogy az Elnökség, a Költségvetési Bizottság és a képviselőcsoportok megalapozott döntéseket hozhassanak, és döntéseiket a Parlament költségvetési helyzetének és igényeinek összesített képére alapozhassák;

12.  hangsúlyozza, hogy a költségvetés évről évre történő alakulását illetően pontosságra és áttekinthetőségre van szükség; úgy véli, hogy bár egyes rendkívüli biztonsági kiadások indokoltak a 2017-es költségvetésben, a rendkívüli kiadások évről évre egyre gyakoribb alkalmazása problémát jelent a költségvetési ellenőrzés és stabilitás szempontjából; kéri a rendkívüli kiadások pontosabb meghatározását; úgy véli, hogy az általános költségvetés elszámoltathatóságának és az adatok összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében meg kellene fontolni, hogy a rendkívüli kiadásokat szerepeltessék-e az egyes évek költségvetése közötti százalékos különbség számítási alapjában;

13.  az Európai Parlament 2016-os pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló, 2015. április 29-i állásfoglalásával(9) összhangban, ismételten felszólít a közép- és hosszú távú költségvetési tervezésre, ideértve a beruházások egyértelmű megkülönböztetését a Parlament működése és jogszabályi kötelezettségei kapcsán felmerülő működési költségektől, és e tekintetben kéri az ismertetés módosítását oly módon, hogy az 2017-re világos különbséget tegyen a beruházási és a működési kiadások között;

14.  elismerését fejezi ki az Elnökségnek és az Innovációs és Technológiai Támogatási Főigazgatóságnak a Parlament hivatalos honlapján a képviselőket bemutató oldalak új elrendezése miatt, amely nagyobb átláthatóságot biztosít munkacsoportjaik összetétele és jogállása tekintetében (egy új „asszisztens” rovat létrehozása alcímekkel: asszisztensek, akkreditált asszisztensek, akkreditált asszisztensek (csoportok), helyi asszisztensek, szolgáltatók, kifizetőhelyek, gyakornokok); kéri a főtitkárt, hogy biztosítsa a parlamenti asszisztensek juttatásainak az Elnökség által 2015. október 26-án elfogadott új szabályrendszere végrehajtásához szükséges ellenőrzéseket;

15.  kéri, hogy legalább ötévente egyszer a költségvetés az egyes tételek reális szükségletei alapján legyen összeállítva, és ne a koefficiens-rendszerrel;

Biztonság és kiberbiztonság

16.  közép és hosszú távú költségvetési tervezést kér, amely egyértelmű információkat tartalmaz a biztonságra és a kiberbiztonságra vonatkozóan; ezenfelül, a közelmúltbeli események fényében felhívja az Elnökséget, hogy aktualizálja átfogó biztonsági koncepcióját, és azt a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2016 júniusáig közölje;

17.  úgy véli, hogy minden e téren hozott intézkedést a Parlament szükségleteinek egyértelmű értékelésére kell alapozni, és hogy az intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük a felmerülő kockázatokkal; felkéri a főtitkárt és az Elnökséget, hogy a Parlament 2017. évre vonatkozó olvasatát megelőzően időben nyújtsanak be a Költségvetési Bizottságnak egy átfogó biztonsági koncepciót, amely átfogó értékelést tartalmaz a fennálló kockázatokról, a tervezett biztonsági intézkedésekről és az alternatív lehetőségekről, és ahhoz csatoljanak részletes elemzést a 2017. évi és az azt követő évek költségvetésére gyakorolt várható hatásokról, egyértelmű különbséget téve a beruházások és a folyó kiadások között, valamint vázolja fel a Parlament épületeken belüli és kívüli biztonságának megerősítése céljából tervezett intézkedéseket, valamint ezen intézkedéseknek a 2017. évi költségvetésre gyakorolt hatását; tájékoztatást kér a biztonság terén létrejött intézményközi igazgatási együttműködési megállapodások pénzügyi hatásairól;

18.  kéri a főtitkárt annak megvizsgálására, hogy a terrorista fenyegetések fényében szükség van-e a meglévő, a képviselők és a személyzet javára kötött biztosítási szerződések felülvizsgálására, és adott esetben tegyen javaslatot az esetleges hiányosságok kiküszöbölésére;

19.  úgy véli, hogy a Parlament épületein kívül eső biztonsági rendszerről továbbra is a belga hatóságoknak kell gondoskodniuk;

A képviselői mandátum betöltésének elősegítése

20.  tudomásul veszi a képviselői mandátum betöltésének elősegítésére irányuló, folyamatban lévő intézkedéseket;

21.  üdvözli a képviselők elektronikus portáljának, az e-Portálnak a kibővítését, azonban felkéri a főtitkárt, hogy a „papírmentesítési kezdeményezés” tükrében tegye hatékonyabbá a jelenlegi rendszert, amelyben a fizetési bizonylatokat kinyomtatva küldik meg a képviselőknek, és végső célként 2017 végéig szüntesse be ezt a gyakorlatot; úgy véli, hogy az e-Portálnak ezt a felhasználási lehetőséget alapbeállításban biztosítania kellene a képviselők számára, mivel az jelentős megtakarításokat eredményezne mind időben, mind pedig gazdasági szempontból;

22.  üdvözli a képviselőknek és a bizottságoknak nyújtott tanácsadás folyamatosan javuló minőségét; emlékeztet arra, hogy a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága (EPRS) és a tematikus főosztályok közötti együttműködés hatékonyságának félidős értékelését még az EPRS 2013-as létrehozásakor előre kitűzték; ezért kéri a főtitkárt, hogy készítse el az értékelést, és 2016 végéig számoljon be annak megállapításairól a Költségvetési Bizottságnak; úgy véli, hogy ennek az értékelésnek javaslatokat kellene tartalmaznia annak biztosítására vonatkozóan, hogy az EPRS által nyújtott támogatás jobban kövesse az egyes tematikus bizottságok fejleményeit, kielégítse az egyes képviselők igényeit, valamint hogy ne legyenek átfedések a tematikus osztályok tevékenységeivel, és hogy az ne ösztönözze a szervezeti egységek közötti versenyt;

23.  úgy véli, hogy fel kell mérni a képviselők szükségleteit a választókerületükben, és figyelembe kell venni a választókerületek közötti különbségeket annak érdekében, hogy hatékonyabban lehessen támogatni a képviselők választókerületi munkáját; úgy véli, hogy a képviselők választókerületi mobil irodáit és asszisztenciáját a valódi igények és a szükségletek felmérését követően kell rendelkezésre bocsátani, ami nem jelenthet további jelentős és rendszeres költséget a Parlament számára; ragaszkodik ahhoz, hogy hardvert ne biztosítsanak, mivel az általános költségtérítés elegendő forrást biztosít a korszerű eszközök beszerzésére; megkérdőjelezi a magán mobilirodák kialakításának szükségességét a képviselők esetében, mivel az ilyen irodák nem felelnek meg a képviselők és asszisztenciájuk munkaszervezésének;

24.  egyetért azzal, hogy a számítástechnikai eszközök fontos eszközként szolgálnak a képviselők számára feladataik teljesítése során; megismétli azonban, hogy lehetővé kell tenni a szabad forráskódú szoftverek telepítését, mivel ezzel jelentős költségmegtakarítást lehetne elérni a kommunikáció terén, és javítani lehetne a képviselői irodák munkafolyamatait a kiberbiztonság figyelembevétele és az adatvédelem biztosítása mellett;

25.  kéri, hogy a belső dokumentumok digitális aláírásának lehetőségét tegyék általánossá minden esetben, így például a formanyomtatványok és az írásbeli nyilatkozatok stb. esetén, biztosítva ugyanakkor a hitelességet és a megbízhatóságot; kéri, hogy az EP-képviselők mobiljain tegyék lehetővé TAN-ellenőrző rendszer bevezetését; úgy véli továbbá, hogy a faxkészülékek használatát kerülni kell és fokozatosan fel kell számolni az egyes EP-képviselők döntése szerint;

26.  üdvözli az írásbeli választ igénylő kiegészítő kérdéseknek a Költségvetési Bizottság kérésére a Parlament 2016. évi költségvetésének elfogadását követően az Alkotmányügyi Bizottság által 2015. szeptember 3-án elfogadott reformját; kéri a főtitkárt, hogy vezesse be az új tolmácsolás végrehajtásához szükséges ellenőrzéseket; felhívja az Elnökök Értekezletét, hogy készítsen értékelést a kiegészítő kérdések tekintetében az írásbeli választ igénylő kiegészítő kérdések új rendszeréről, hogy elemezze az elérhető megtakarításokat, és az értékelés eredményéről 2016 augusztusa előtt – a költségvetés 2016. őszi parlamenti vitája előtt – tájékoztassa a Költségvetési Bizottságot;

27.  úgy véli, hogy a parlamenti asszisztensi juttatásokra előirányzott kiadások 2017. évi keretét a 2016-os szinttel megegyező szinten kell tartani, a személyzeti szabályzatban kötelezően előírt indexálás kivételével;

28.  úgy véli, hogy a képviselők parlamenti tevékenységeinek jelenlegi, a Parlament honlapján közzétett leírása nem pontos, és nem tükrözi a képviselők tényleges tevékenységét és részvételét; javasolja, hogy a jelenlegi osztályozási weboldalak használatát szüntessék meg, és javítsák az egyes képviselők tevékenységére vonatkozó tájékoztatást a Parlament hivatalos weboldalán; kéri a tájékoztatás átdolgozását különösen a szavazatok indokolása és az egyperces felszólalások tekintetében, illetve azt, hogy azokat a plenáris üléseken történő felszólalásoktól elkülönítve is meg lehessen tekinteni, továbbá hogy értékeljék a szavazatok indokolásának és a lehetséges alternatívák felsorolásának hozzáadott értékét; várja, hogy az Elnökség illetékes munkacsoportja – amint elkészült velük – bemutassa programját és megállapításait a Költségvetési Bizottságnak;

A képviselők költségei

29.  megismétli az Elnökséghez intézett arra vonatkozó felhívását, hogy hozzon pontosabb szabályokat az általános költségtérítés keretében elszámolható kiadásokra vonatkozóan, és a szabályok között szerepeljenek olyan költségtakarékossági előírások, mint például az, hogy – ahogyan azt már egyre több képviselő is teszi – a képviselők hozzák nyilvánosságra kiadásaikat, illetve hozzák létre a fel nem használt összegek visszafizetésének egyszerűsített rendszerét; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések nem teszik szükségessé további személyzet foglalkoztatását a Parlamenten belül;

Ingatlanpolitika

30.  emlékeztet rá, hogy az Elnökség által 2010-ben elfogadott középtávú ingatlanstratégia felülvizsgálata jelenleg zajlik; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az Elnökség még nem hozott végleges döntést a Parlament épületekkel kapcsolatos közép távú stratégiáját illetően; felkéri a főtitkárt, hogy mihamarabb, de legkésőbb 2016 augusztusáig, a költségvetés 2016. őszi parlamenti olvasatát megelőzően nyújtson be a Költségvetési Bizottság számára az épületekre vonatkozó új középtávú stratégiát;

31.  felhívja az Elnökséget, hogy terjesszen elő hosszú távú stratégiát a Parlament épületeivel kapcsolatban; ismételten rámutat arra, hogy a hosszú távú beruházásokat, így a Parlament ingatlanprojektjeit körültekintően és átláthatóan kell kezelni; ragaszkodik a szigorú költségmenedzsmenthez, projekttervezéshez és -felügyelethez; megismétli, hogy a költségvetési rendelet 203. cikkét kellőképpen figyelembe vevő egyértelmű, korai információkon alapuló döntéshozatali folyamatra van szükség az ingatlanpolitika területén; úgy véli, hogy az Európai Történelem Házával kapcsolatos késedelemről és a megnövekedett költségek okairól készült jelentést figyelembe kell venni a hosszú távú ingatlanstratégia kialakításakor;

32.  kéri, hogy a költségvetés híven tükrözze az Európai Parlament ingatlanállományának helyzetét; e tekintetben kéri, hogy a KAD épület költsége egyértelműen szerepeljen a Parlament végleges költségvetésében, és kéri, hogy az év végi gyűjtő átcsoportosítás alkalmazásának elkerülése érdekében a jövőben az ingatlanberuházások szerepeljenek a költségvetésben;

33.  úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben nem szabad további Parlamentárium-projekteket indítani a Költségvetési Bizottsággal folytatott előzetes tanácskozás és annak jóváhagyása nélkül;

34.  javasolja ezért, hogy 2018-tól kezdődően hozzanak létre külön költségvetési sort az építési beruházásokra, ami 2018 során a 2017-ben rendkívüli kiadásként javasolt összegeket használná fel;

35.  tekintettel a biztonsági infrastruktúrába való jelentős beruházásokat szükségessé tévő, 2017. évi rendkívüli körülményekre, javasolja, hogy a KAD épület építési költségeire előirányzott összegekből 2017 végéig fel nem használt maradványokat használják fel arra, hogy csökkentsék az építkezés finanszírozására a bankoktól felvett hitelek után fizetendő kamatok összegét;

36.  további tájékoztatást kér a PHS épület felújítási projektjének állásáról; kéri, hogy az Elnökség indítsa el és vizsgálja meg a felújításra vonatkozó tanulmányt; elvárja az Elnökségtől, hogy a felújítás ütemezésének megállapításakor vegye figyelembe az egészséges és biztonságos munkahelyi környezet iránti igényeket; kéri, hogy az Elnökség a lehető leghamarabb valamennyi lépésről tájékoztassa a Költségvetési Bizottságot; ebben az összefüggésben felhívja az Elnökséget, hogy készítse elő a terepet ahhoz, hogy a PHS épületet az energiahatékonyságot illetően példaértékű csúcstechnológiás épületté lehessen alakítani, és gyorsan végre lehessen hajtani az épület korszerűsítését;

37.  felhívja a felelős alelnököket, hogy mutassanak be a Költségvetési Bizottságnak egy, a KAD épületre vonatkozó előrehaladási jelentést;

38.  úgy véli, hogy a nagyobb hatékonyság, környezeti fenntarthatóság és eredményesség érdekében hozott strukturális és szervezeti reformoknak a lehetséges szinergiák és megtakarítások alapos vizsgálatával kell folytatódniuk; emlékeztet a jelentős megtakarításokra, amelyeket az egyetlen munkahelyszín megvalósítása jelentene a három (Brüsszel, Strasbourg, Luxembourg) helyett; kiemeli, hogy ezt a folyamatot anélkül kell véghezvinni, hogy veszélyeztetné a Parlament jogalkotási kiválóságát, költségvetési és ellenőrzési hatásköreit, valamint a képviselők, az asszisztensek és a személyzet munkakörülményeinek minőségét;

A személyzettel kapcsolatos kérdések

39.  üdvözli azt a javaslatot, hogy a költségvetési eljárás keretében az egyeztetőbizottság által 2015. november 14-én jóváhagyott, az Európai Unió 2016-os pénzügyi évére vonatkozó általános költségvetési tervezetről a Tanáccsal elért megállapodásnak megfelelően a létszámtervet 2017-ben 60 álláshellyel csökkentsék;

40.  emlékeztet arra, hogy a 2014-es, a 2015-ös és a 2016-os pénzügyi év kapcsán hozott határozatokkal összhangban a képviselőcsoportok személyzete mentesül az 5%-os létszámcsökkentési cél alól;

41.  egyetért azzal, hogy az ír nyelvű fordítás és tolmácsolás ellátásához további álláshelyekre van szükség; a bizottsági ajánlással összhangban mentesíti e további álláshelyeket az 5%-os csökkentési célkitűzés alól; felkéri a főtitkárt, hogy konzultáljon az ír képviselőkkel az ír nyelv használatának elképzelhető – a képviselőket megillető jogok veszélyeztetése nélküli – racionalizálásáról;

42.  támogatja valamennyi plenáris ülés vitáinak nemzetközi jelnyelvre történő tolmácsolását annak érdekében, hogy legalább ezek a viták valóban elérhetők legyenek az európai polgárok számára;

43.  üdvözli a fordítás és tolmácsolás hatékonysága terén elért előrelépéseket; elismeri a tolmácsok által nyújtott szolgáltatások minőségét és hozzáadott értékét; kéri, hogy gyorsan jöjjön létre a magas színvonalú munkafeltételeket és a hatékony vezetést egyesítő, fenntartható megállapodás a főtitkár és a tolmácsok képviselői között annak érdekében, hogy – a szociális jogosultságokat szem előtt tartva – elkerülhető legyen a munkaidővel kapcsolatos kiegyensúlyozatlanság és az általános bizonytalanság a tolmácsok között; kéri a főtitkárt, hogy tegyen további racionalizálási javaslatokat, így például azt, hogy fokozottabban használják az igény szerinti fordítás és tolmácsolás lehetőségét, különösen az Európai Parlament frakcióközi munkacsoportjainak tevékenységeit illetően; úgy véli, hogy a bizottsági szakaszban történő módosítások esetében 2014 októbere óta alkalmazott nyelvi profilalkotási rendszer jó példa az elérhető hatékonyságra, és hogy azt tovább lehetne fejleszteni; úgy véli, hogy a tolmácsolás és a fordítás a mindenki számára nyitott európai demokrácia középpontjában áll, ezért e tekintetben kéri, hogy ne kerüljön sor olyan reformra, amely hátrányosan érinti az Európai Parlament tevékenységeihez és dokumentumaihoz való lehető legszélesebb körű és legbefogadóbb hozzáférést;

44.  kéri az Elnökséget, hogy értékelje, és szükség esetén vizsgálja felül a gyakornokok jogállására vonatkozó szabályokat, beleértve a minimális javadalmazás bevezetését, valamint a parlamenti adminisztrációban és a képviselői irodákban dolgozó valamennyi gyakornok részére nyújtott kedvezményes étkeztetést az egyenlő bánásmód és a gyakornokok szociális jogainak védelme érdekében;

45.  kéri az Elnökséget, hogy vizsgálja felül a parlamenti munkahelyek közötti utazással kapcsolatos kiküldetési költségek és az akkreditált parlamenti asszisztensek részéről felmerült költségek megtérítésére vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy azokat a személyzet többi tagja tekintetében irányadó szabályokhoz igazítsák;

46.  úgy véli, hogy egy harmadik eljárást is be kell vezetni, amely lehetővé teszi a képviselő és az asszisztens közötti munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését;

Gépjárművezetői szolgálat/mobilitás

47.  fenntartásai vannak a gépjárművezetői szolgálat internalizálására irányuló javaslattal szemben, amely a külső szolgáltatót a Parlament által alkalmazott szerződéses alkalmazottakkal váltja fel, és amihez mintegy 3,7 millió eurós azonnali kiegészítő forrásra lesz szükség; úgy véli, hogy az alkalmazandó közbeszerzési szabályokkal összhangban külső szolgáltatóval megkötött, jól működő szerződés lehetséges alternatíva lenne, feltéve, hogy a külső szolgáltató egyértelműen kötelezett lenne arra, hogy biztonsági és védelmi háttérellenőrzést végezzen, illetve tisztességes munkafeltételeket és bérezést biztosítson; csak akkor tartja szóba jöhetőnek az internalizálást, ha annak költségei nem haladják meg a jelenlegi rendszer költségeit, valamint tisztességes munkafeltételeket és bérezést tesznek lehetővé a gépjárművezetők számára, valamint javítanák a nemek közti egyensúlyt és a környezetbarátabb autók használatát; kéri, hogy bármely döntés meghozatala előtt részletes információkat szolgáltassanak a Költségvetési Bizottság részére;

48.  kéri a főtitkárt, hogy konzultáljon a belga hatóságokkal annak érdekében, hogy a Brüsszel–Luxembourg vasútállomás és a zaventemi repülőtér közötti új közvetlen vasúti összeköttetéshez való hozzáférést és annak lehető legnagyobb mértékű használatát biztosítsa, például oly módon, hogy a jelenlegi laissez-passer rendszer helyett elfogadja a képviselők parlamenti belépőkártyáját is;

49.  úgy véli, hogy a gépjárműparknak költség- és üzemanyag-hatékonyabb, valamint biztonságosabb gépjárművekből kellene állnia; hangsúlyozza, hogy a repülőtérre és a repülőtértől a minibuszok és a buszok használatát kellene előnyben részesíteni előre meghatározott időpontokban; kéri a főtitkárt, hogy készítsen jelentést arról a lehetőségről, hogy az évtized végére a Parlament teljes mértékben átálljon az elektromos közlekedési eszközök használatára;

50.  kéri a főtitkárt, hogy folytasson megbeszéléseket a Parlament utazási irodájával; ösztönzi az utazási irodát, hogy még inkább éljen az árak összehasonlításának eszközével; kéri az utazási irodát, hogy a foglaláskor aktívan törekedjen arra, hogy kevésbé drága jegyeket keressen, és általában véve versenyképesebb árakat kínáljon a képviselők és a személyzet valamennyi kategóriája számára, biztosítva ugyanakkor a megfelelő jegyvisszaváltási lehetőségeket;

Kommunikáció

51.  kéri, hogy tájékoztassák a 2014. évi tájékoztatási és kommunikációs kampány átfogó stratégiájáról és módszertanáról készült utólagos értékelés megállapításairól (az értékelő jelentésnek 2015 második félévére kellett elkészülnie);

52.  kéri a főtitkárt, hogy készítsen jelentést a Költségvetési Bizottság részére a 2014-es parlamenti választási kampány értékeléséről, valamint a Parlament közvéleményt célzó kommunikációs intézkedéseinek hatékonyságáról;

53.  tudomásul veszi a Parlament tájékoztatási irodái (EIPO-k) által a Parlament, és általában az Unió munkájának megismertetésében betöltött szerepet; úgy véli, hogy a Parlament tájékoztatási irodái esetében hatékonysági intézkedéseket kell előirányozni; úgy véli, hogy ahol csak lehetséges, a tájékoztatási irodákat ugyanabban az épületben kell elhelyezni, mint ahol a Bizottság képviselete van, és hogy a háttérirodákat a két intézménynek közösen kellene üzemeltetnie; kéri az EIPO-k céljainak, feladatainak és teljesítményének értékelését, és ezen belül a prioritások meghatározását;

54.  kéri, hogy értékeljék a szorosabb együttműködés lehetőségét a strasbourgi ARTE-val egy, a fiatal újságírók képzésének céljára szolgáló európai médiaközpont létrehozása érdekében;

55.  kéri a főtitkárt, hogy készítsen jelentést azokról a vállalkozásokról és szervezetekről, amelyek számára belépést engedélyezett az Európai Parlamentbe annak érdekében, hogy ott a tevékenységeikkel kapcsolatos fórumokat tartsanak; kéri a főtitkárt, hogy tartsa fenn az egyensúlyt a különböző ágazatok és különböző típusú szervezetek között, amelyek számára belépést engedélyez az Európai Parlamentbe;

Egyéb

56.  sürgeti a főtitkárt, hogy nyújtson be részletes jelentést a Parlament, a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság közötti együttműködési megállapodások adminisztratív részének végrehajtásáról, és ennek alapján dolgozza ki a további adminisztratív együttműködésre vonatkozó lehetséges terveket, például a logisztika, az infrastruktúra vagy a biztonság terén;

57.  sürgeti a főtitkárt, hogy adjon tájékoztatást a Parlament tornatermének jelenlegi működéséről és arról, hogy a parlamenti alkalmazottak azt mennyire használják ki; tájékoztatást kér továbbá a folyamatban lévő perről, valamint a jövőbeli eredményes és költséghatékony működés biztosítására vonatkozóan javasolt lehetőségekről;

58.  úgy ítéli meg, hogy további megtakarításokat lehet elérni a bútorok költségén, mivel úgy véli, hogy a 2016-os 3 589 832 eurós és a 2017-es hasonló növekedés a 2015-ös 2 415 168 euróhoz képest egyáltalán nem észszerű;

59.  üdvözli az utazóládák korlátozottabb és hatékonyabb használatát; ösztönzi a Strasbourgba küldött utazóládák megosztását;

60.  kéri a főtitkárt, hogy a környezetbarát és gazdasági szempontból hatékony közbeszerzés tekintetében teljes körűen tegyen eleget az új költségvetési rendelet szellemének és betűjének, és ilyen értelemben erősítse meg a Parlament közbeszerzési stratégiáját;

61.  ösztönzi, hogy különösen az épületek világítási és fűtési rendszerei terén folytassák tovább az energia-megtakarításokat, mivel a 2016. évi költségvetésről szóló megbeszélések azt mutatták, hogy lehetne még fejlődni;

62.  támogatja az egészséges és bioélelmiszerek ösztönzését; kéri ezért ezenfelül az Elnökséget, hogy ne csak a szolgáltatások diverzifikálása, hanem a friss gyümölcsök és zöldségek elérhető áron történő értékesítése szempontjából is értékelje az egészséges élelmiszerek biztosításának lehetőségét,

o
o   o

63.  elfogadja a 2017-es pénzügyi évre vonatkozó előirányzat-tervezetet;

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a költségvetési javaslatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (4) HL L 287., 2013.10.29., 15. o. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0376. (6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0407. (7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0172. (8) HL L 156., 2005.6.18., 3. o. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0172.

Az Európai Parlament 2016. április 14-i állásfoglalása a Törökországról szóló 2015. évi jelentésről (2015/2898(RSP))

P8_TA(2016)0133 B8-0442/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Törökországról szóló 2015. évi jelentésre (SWD(2015)0216),

–  tekintettel a bővítésről és a stabilizációs és társulási folyamatról szóló, 2015. december 15-i tanácsi következtetésekre, valamint a korábbi idevonatkozó tanácsi és európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az EU bővítési stratégiájáról szóló, 2015. november 10-i bizottsági közleményre (COM(2015)0611),

–  tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra („csatlakozási partnerség”), valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,

–  tekintettel az EU és Törökország közötti 2015. november 29-i csúcstalálkozót követő közös nyilatkozatra és az EU–Törökország cselekvési tervre,

–  tekintettel az örmény népirtás századik évfordulójáról szóló 2015. április 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a 2015. december 14-i kormányközi konferenciára, amelynek során hivatalosan megnyitották a gazdasági és monetáris politikára vonatkozó 17. fejezetet,

–  tekintettel Törökországgal kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, különösen a Törökország által elért eredményekről szóló 2009. évi jelentésről szóló 2010. február 10-i(2), a Törökország által elért eredményekről szóló 2010. évi jelentésről szóló 2011. március 9-i(3), a Törökország által elért eredményekről szóló 2011. évi jelentésről szóló 2012. március 29-i(4), a Törökország által elért eredményekről szóló 2012. évi jelentésről szóló 2013. április 18-i(5), a törökországi helyzetről szóló 2013. június 13-i(6), a Törökország által elért eredményekről szóló 2013. évi jelentésről szóló 2014. március 12-i(7), a Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében feszültséget keltő török lépésekről szóló 2014. november 13-i(8), a véleménynyilvánítás szabadságának törökországi helyzetéről szóló 2015. január 15-i(9), valamint a Törökország által elért eredményekről szóló 2014. évi bizottsági jelentésről szóló 2015. június 10-i(10) állásfoglalására,

–  tekintettel a Törökországról szóló 2014. évi bizottsági eredményjelentésről szóló állásfoglalásában a Bizottsághoz címzett azon felhívására, hogy újból vizsgálja meg, hogy mindeddig milyen módon folytak a tárgyalások és miként lehetne javítani és intenzívebbé tenni az Unió és Törökország közötti kapcsolatokat és együttműködést,

–  tekintettel a Törökországra vonatkozó 2005. október 3-i tárgyalási keretre,

–  tekintettel az Európai Közösség és tagállamai által 2005. szeptember 21-én kiadott nyilatkozatra, többek között arra a kikötésre, hogy a tárgyalási folyamathoz az összes tagállam elismerésére szükség van, valamint hogy Törökországnak az áruk szabad mozgása előtti akadályok előítélet- és megkülönböztetésmentes felszámolása révén maradéktalanul végre kell hajtania az Ankarai Megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvét,

–  tekintettel arra, hogy Törökország uniós csatlakozása az Európai Tanács 2006. decemberi ülésén megállapított következtetéseknek megfelelően a koppenhágai kritériumoknak való maradéktalan megfeleléstől és az Unió befogadási képességétől függ,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 46. cikkére, melynek értelmében „a szerződő felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) végleges ítéletét minden olyan ügyben, amelyben félként szerepelnek”,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a szíriai válságra, a tűzszünetre és a békés rendezésre irányuló erőfeszítésekre, valamint Törökország azon kötelezettségére, hogy – az ENSZ Alapokmányával és azon értékekkel és elvekkel összhangban, amelyeken az Unió alapul – intenzív erőfeszítések révén erősítse a stabilitást, és előmozdítsa a jószomszédi kapcsolatokat a szomszédos országokkal szárazföldön, tengeri határokon és a légtérben fennálló nyitott bilaterális kérdések, viták és konfliktusok megoldása révén,

–  tekintettel arra, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása – ideértve különösen a hatalmi ágak elválasztását, a demokráciát, a véleménynyilvánítás szabadságát, az emberi jogokat, a kisebbségek jogait és a vallásszabadságot – a folyamat középpontjában áll,

–  tekintettel a törökországi menekültválság kezelését célzó 3 milliárd eurós alap jóváhagyására, amelyből egy milliárd az uniós költségvetésből származik, a maradékot pedig a tagállamok biztosítják,

–  tekintettel Kati Piri, az Európai Parlament Külügyi Bizottságának Törökországért felelős állandó előadója által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2005. október 3-án megkezdődtek a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások, és e tárgyalások megnyitása egy hosszú és nyitott kimenetelű, méltányos és szigorú feltételességen, valamint a reformok iránti elkötelezettségen alapuló folyamat kezdete;

B.  mivel – a csatlakozási tárgyalások és a bővítési folyamat átalakító hatására tekintettel – az Uniónak továbbra is a törökországi reformok tartópillérének kell maradnia;

C.  mivel az Európai Tanács 2006 decemberi ülésén levont következtetésekkel összhangban teljes mértékben meg kell felelni a koppenhágai kritériumoknak és az Unió befogadási képességének; mivel Törökország elkötelezte magát a koppenhágai kritériumok teljesítése, megfelelő és hatékony reformok végrehajtása és az Uniós vívmányokhoz való fokozatos közeledés iránt; mivel ezek az erőfeszítések egyben lehetőséget teremtenek Törökország számára intézményei erősítésére és a demokratizálódási és modernizálási folyamat folytatására;

D.  mivel a jogállamiság tiszteletben tartása – ideértve különösen a hatalmi ágak szétválasztását, a véleménynyilvánítás és a média szabadságát, az emberi jogokat és a demokráciát, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelmet, a jószomszédi kapcsolatokat, a vallásszabadságot, az egyesülés és a békés tüntetés szabadságát, a kisebbségek jogait, a nők jogait, valamint a kiszolgáltatott csoportokkal, így például a romákkal, a fogyatékossággal élő személyekkel, továbbá a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni fellépést – a tárgyalási folyamat középpontjában áll;

E.  mivel a politikai kritériumok tekintetében a reformok üteme lelassult, és jelentős visszalépés történt a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési szabadság terén;

F.  mivel a világon még mindig Törökországban van a legtöbb bebörtönzött újságíró;

G.  mivel a sajtó- és médiaszabadságot figyelő Freedom House által készített besorolás szerint Törökország még mindig olyan országnak minősül, ahol nincs sajtószabadság, és az országban csak részben érvényesül az internet szabadsága;

H.  mivel Törökországban a biztonsági helyzet gyorsan romlik, mind az ország határain belül és kívül;

I.  mivel Törökország több terrortámadást szenvedett el, így Diyarbakirban, Surucban, Ankarában és Isztambulban, amelyeket az Iraki és Levantei Iszlám Államnak (ISIL/Dáis) tulajdonítanak, és amelyekben összesen 150 ártatlan személy vesztette életét;

J.  mivel Aleppo és Szíria más részeinek orosz bombázása a Törökországban védelmet kereső menekültek számának további növekedését eredményezte;

K.  mivel az EU és Törökország megállapodtak a tárgyalási folyamat felélénkítéséről és a migrációval kapcsolatos intenzív együttműködésről;

L.  mivel a török nép eddig csodálatra méltóan vendégszerető volt a közöttük élő nagy számú menekülthöz; mivel Törökország fogadja be a világon a legnagyobb számú menekültet, ami az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala szerint körülbelül 2,7 millió regisztrált szíriai, iraki és afgán menekültet jelent;

M.  mivel a török hatóságok nem egyeztek bele az ortodox szeminárium újranyitásába Heybaliada szigetén;

I.Az EU és Törökország közötti kapcsolatok jelenlegi helyzete

1.  a demokrácia és jogállamiság törökországi tiszteletben tartásának újbóli gyengülése fényében komoly aggodalommal tölti el, hogy Törökországban a reformok üteme az elmúlt években jelentősen lelassult, és hogy bizonyos kulcsterületeken, így például a bírói kar függetlensége, a gyülekezés szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága,valamint az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása terén visszalépés történt, egyre inkább eltérve a koppenhágai kritériumok teljesítésétől, amelyhez a csatlakozni kívánó tagállamoknak igazodniuk kell;

2.  hangsúlyozza, hogy Törökország az EU kulcsfontosságú stratégiai partnere, valamint hogy az aktív és hiteles tárgyalások megfelelő keretet biztosítanak az EU és Törökország közötti kapcsolatokban rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázásához; tudomásul veszi, hogy az EU újra napirendre vette a tárgyalási folyamatot, és reméli, hogy a fejezetek megnyitása konkrét előrelépést fog eredményezni; e tekintetben konkrét előrelépéseket és valódi elkötelezettséget vár Törökországtól; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy értékelje újra azt, ahogyan a tárgyalások eddig zajlottak és azt, hogyan lehetne az EU és Törökország közötti kapcsolatokat és együttműködést javítani és fokozni; határozottan támogatja a gyakoribb, magas szintű, strukturált és nyílt politikai párbeszédet olyan közös érdeklődésre számot tartó kulcsfontosságú tematikus kérdésekről, mint a migráció, a terrorizmus elleni harc, az energia és a kereskedelem;

3.  úgy véli, hogy a Bizottság Törökországról szóló 2015. évi eredményjelentésének a 2015. novemberi török választások utánra halasztása helytelen döntés volt, mivel azt a látszatot keltette, hogy az EU hajlandó hallgatni az alapvető jogok megsértéséről a török kormány menekültügyi együttműködéséért cserében; arra kéri a Bizottságot, hogy konkrét és rögzített menetrend keretében vállalja az éves eredményjelentések közzétételét; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vegyenek tudomást a törökországi belső fejleményekről, és egyéb érdekektől függetlenül határozottan – a koppenhágai kritériumoknak megfelelően – álljanak ki a török jogállamiság és alapvető jogok védelmében;

4.  tudomásul veszi a 2015. november 1-jén megtartott megismételt parlamenti választások eredményeit, valamint egy új kormány megalakítását; ismételten felhív a 10%-os választási küszöb leszállítására, és a politikai pártok és a választási kampányok finanszírozásának átláthatóvá tételére szólít fel; elismerését fejezi ki a civil társadalmi önkéntesek választásokon való aktív közreműködésével, valamint a magas választási részvétellel kapcsolatban; elítéli azonban a média megfélemlítését és zaklatását, valamint az ellenzéki pártok hátrányos megkülönböztetését az előválasztásban résztvevők köre tekintetében, továbbá az erőszak és megfélemlítés légkörét, amelyet az egyéni jelöltek és ellenzéki pártirodák, különösen a Népi Demokratikus Párt (HDP) ellen indított támadások, valamint erős politikai polarizáció jellemez; üdvözli azt, hogy a korábbi két választás eredményeként és a 10%-os küszöb ellenére a Török Nagy Nemzetgyűlés befogadóbbá vált a törökországi kisebbségi csoportok számára;

5.  felhív a vámunió modernizálására és hatályának új ágazatokra – többek között a mezőgazdasági termékekre, a szolgáltatásokra és a közbeszerzésekre – történő kiterjesztésére; tudomásul veszi, hogy az erről folyó tárgyalások megkezdését 2016 második felére tűzték ki; emlékeztet arra, hogy a vámunió csak akkor tudja elérni lehetőségei maximumát, ha Törökország teljes mértékben végrehajtja a jegyzőkönyvet minden tagállam vonatkozásában; úgy véli, hogy Törökország érdekeit figyelembe kell venni az EU által harmadik felekkel kötött jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásokban, és különösen az EU és az USA közötti Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségre irányuló tárgyalások (TTIP) esetében; felhív a személyek szabad mozgásának javítására és az interkulturális cserék növelésére;

6.  pozitívan értékeli, hogy 2015-ben az EU és Törökország közötti politikai párbeszéd a külpolitika és a biztonságpolitika területén intenzívebbé vált, és hogy Törökország határozottabban támogatja az EU nyilatkozatait és a Tanács határozatait; sajnálja, hogy a Krím félsziget Orosz Föderáció által történt törvénytelen annektálását és a kelet-ukrajnai eseményeket követően Törökország nem igazodott a Tanács határozataihoz, így a korlátozó intézkedésekhez sem;

7.  ismét felhív arra, hogy Törökország a tárgyalási keret rendelkezéseinek megfelelően fokozatosan igazítsa hozzá külpolitikáját az uniós külpolitikához; úgy véli, hogy alapvetően fontos a külügyek terén folytatott szoros együttműködés és információcsere fokozása, valamint az, hogy a török külügyminisztert releváns ügyek tárgyalásakor meghívják a Külügyek Tanácsa üléseire; emlékeztet Törökország mint kulcsfontosságú tranzitország stratégiai fontosságára az EU energiabiztonsága szempontjából; úgy véli, hogy elengedhetetlen az energiaügyi együttműködés gyors fejlesztése és az Európai Uniót ellátó, Törökországon áthaladó energiaszállítási folyosó kibővítése;

8.  megismétli, hogy meg kell erősíteni a jószomszédi kapcsolatokat, amelyek a tárgyalási keret alapvető részét és a bővítési folyamat lényeges elemét képezik; felhívja Törökországot, hogy – az ENSZ Alapokmányának rendelkezéseivel és a nemzetközi joggal összhangban – fokozza a nyitott bilaterális kérdések megoldására irányuló erőfeszítéseit, ideértve a rendezetlen jogi kötelezettségeket, továbbá a szomszédos országokkal meglévő szárazföldi és tengeri határokkal, valamint légtérrel kapcsolatos vitákat is; felszólítja a török kormányt, hogy írja alá és ratifikálja az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS); ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a török nagy nemzetgyűlés még nem vonta vissza a Görögország felé tett casus belli fenyegetést; sürgeti a török kormányt, hogy vessen véget a görög légtér és felségvizek sorozatos megsértésének, valamint vonja ki a török katonai repülőgépeket a görög szigetek feletti légtérből; sürgeti Törökországot és Örményországot, hogy tegyenek meg mindent kapcsolataik normalizálására oly módon, hogy előfeltételek nélkül diplomáciai kapcsolatokat létesítenek egymással, és felszólítja őket, hogy nyissák meg a török-örmény határt, amely a kapcsolatok javulását eredményezheti, különös tekintettel a határokon átnyúló együttműködésre és a gazdasági integrációra;

II.A jogállamiság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása

9.  úgy véli, hogy az Unió jogállamiság és alapvető értékek melletti elkötelezettségének való megfelelés érdekében sürgető szükség van az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok, illetve a jogérvényesülés, a szabadság és biztonság terén végrehajtandó reformokra Törökországban; a tagállamok álláspontjának sérelme nélkül felszólítja a Tanácsot és az EU-t, hogy a hivatalos tárgyalási nyitókritériumok teljesülését követően javasolják a 23. (igazságszolgáltatás és alapvető jogok) és a 24. fejezet (jog érvényesülése, szabadság és biztonság) megnyitását, és gondoskodjanak arról, hogy a törökországi reformfolyamat az uniós értékek és normák szerint alakuljon; felszólítja Törökországot, hogy teljes mértékben egyeztessen az Európa Tanáccsal és a Velencei Bizottsággal az igazságügy reformok terén;

10.  elítéli az internetes és azon kívüli szólásszabadsággal, kifejezési és véleménynyilvánítási szabadsággal kapcsolatban az elmúlt két év során Törökországban történt komoly visszalépést, amely ország a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi sajtószabadság index rangsorában 180 ország közül a 149. helyen áll; emlékeztet arra, hogy a török hatóságok saját számadatai szerint Törökország az az ország, amelyik tartja a rekordot a fogva tartott újságírók számát illetően; ismét hangsúlyozza, hogy a vélemény, a véleménynyilvánítás és szólás szabadsága, ezen belül a független média szabadsága az EU alapértékeit képezik; üdvözli az alkotmánybíróság ítéletét, mely szerint Can Dündar és Erdem Gül jogait megsértették; emlékeztet arra, hogy még mindig tárgyalás vár rájuk, amelynek ügyészei többszörös életfogytiglani ítéletet követelnek; aggodalmát hangoztatja azon döntés miatt, amely a nyilvánosságot a tárgyalás teljes idejére kirekeszti, és kéri, hogy alaposan és tárgyilagosan vizsgálják ki a Szíriába tartó állítólagos fegyverszállítmányról tett újságírói kijelentéseket; elítéli Törökország elnökének az alkotmánybíróság elleni közelmúltbeli kijelentéseit; felszólt minden bebörtönzött újságíró azonnali szabadon bocsátására és bátorítja az európai diplomatákat, hogy továbbra is kövessenek szoros figyelemmel minden, újságírók ellen indított büntetőügyet; elítéli a vezető kormánytisztviselők újságírók és ellenzékiek személye ellen irányuló támadásait, valamint a török vezetés tendenciaszerűen egyre növekvő tekintélyelvűségét; sürgeti Törökországot, hogy lépjen fel az újságírók megfélemlítésének minden formájával szemben, konkrétan vizsgáljon ki az újságírókkal szemben elkövetett mindenféle fizikai támadást és fenyegetést, és aktívan akadályozza meg a médiaorgánumok ellen intézett támadásokat, ugyanakkor oszlassa el azt a feszült politikai légkört, amely a médiában és az interneten a szólásszabadságot megkurtító környezetet hoz létre;

11.  tudomásul veszi a Transparency International által 2016. január 27-én közzétett 2015. évi korrupcióérzékelési indexet, amely azt mutatja, hogy az elmúlt év során Törökországban nőtt a korrupció és az ország jelenleg a rangsor 66. helyén áll; hangsúlyozza, hogy a török kormánynak világos és ellentmondástól mentes jelzéseket kell adnia arra nézve, hogy őszinte a szándéka a korrupció elleni harcra a hatalom minden szintjén;

12.  emlékeztet arra, hogy a korrupció elleni harcot Törökország egyik prioritásának kell tekinteni; ezért arra szólítja fel Törökországot, hogy változtasson korrupcióellenes stratégiáján és cselekvési tervén, állítson fel egy független korrupcióellenes testületet, és hozzon létre hiteles nyilvántartási rendszert a nyomozások, vádemelések és büntető ítéletek, ezen belül a magas szintű ügyek követésére;

13.  kéri a Koza İpek Holding és a Feza médiacsoportok függetlenségének helyreállítását és az összes kormányzati képviselő eltávolítását az igazgatótanácsokból, valamint a számos elbocsájtott dolgozó munkaviszonyának helyreállítását, akik a kormányzati átvétel miatt elégedetlenségüket fejezték ki, továbbá esetükben a terrorizmus vádjának visszavonását;

14.  elítéli több török újság, köztük legutóbb a Zaman erőszakos és jogellenes átvételét, és aggodalmának ad hangot a Digiturk döntése kapcsán, hogy egyebek mellett állítólag politikai indokok alapján meg kívánja szüntetni a televíziós műsorok sugárzását; felszólítja a török kormányt, hogy hagyjon fel a független média politikai és gazdasági nyomás alá helyezésével; határozottan elítéli az újságírókkal szembeni verbális és fizikai támadásokat, valamint velük szemben a rágalmazás és a terrorizmus elleni jogszabályok felhasználását; tudomásul veszi az online és offline hírbeszámolók tartalmának letiltását, valamint a weboldalak – és különösen a közösségi hálózatok – elérhetetlenné tételét, amely az újságírók körében öncenzúrához vezetett, mivel félnek attól, hogy a hatóságok bírálata tovább növeli a megtorlásokat; mély aggodalommal tölti el a weboldalak tízezreinek elérhetetlenné tétele, az internetes média szabályozásáról szóló törvény 2015 márciusában elfogadott módosításai, valamint a Távközlési Igazgatóság (TIB) jogköre, ami lehetővé teszi weboldalak 4 órán belüli blokkolását a legkülönbözőbb okok miatt; aggódik amiatt, hogy 2016. február 26-án a török műholdas szolgáltató Turksat leállította az IMC TV adásait egy ankarai ügyész kérésére, aki azt vizsgálja, hogy a csatorna támogatott-e „terrorista csoportot”; aggodalmának ad hangot a médiaszervezetekre kirótt kivételesen magas adóbírságok miatt; felszólít az internetről szóló törvény felülvizsgálatára az internetes szólásszabadságot elősegítő környezet megteremtése, valamint a személyes adatok és a személyhez fűződő jogok védelme érdekében; elítéli, hogy a török kormánytisztviselők kísérletet tettek több nemzetközi újságíró megfélemlítésére, sőt, deportálására; felszólít arra, hogy folytassanak független nyomozást a Szíriával foglalkozó „Rakkát csendben lemészárolják” című blog újságírói, Naji Jerf, Ibrahim Abdel Qader, valamint Fares Hammadi ellen török földön elkövetett gyilkosságok felderítésére; sajnálatát fejezi ki továbbá a büntető törvénykönyv 299. cikkén alapuló, az államfő feltételezett megsértése miatti nyomozások, letartóztatások, börtönbüntetések és pénzbírságok miatt; felszólítja a török kormányt arra, hogy sürgős ügyként és prioritásként foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel annak érdekében, hogy a nemzetközi normáknak megfelelően megvédje a pluralizmust; úgy véli, hogy a nyilvános vita az egészséges demokrácia egyik kulcseleme;

15.  felszólítja a török kormányt, hogy az európai normáknak megfelelően fogadjon el egy valódi adatvédelmi törvényt és hozzon létre egy független adatvédelmi hatóságot, a hatékony és eredményes nemzetközi rendőrségi és bírósági együttműködés szükséges feltételeinek megteremtésével, az információk megosztásával, ugyanakkor teljesítse a vízumliberalizáció kritériumait; felszólítja a török hatóságokat, hogy egyértelműen határozzák meg a törvény hatálya alóli kivételeket, különösen az egészséggel kapcsolatok adatok feldolgozása tekintetében, és vezessenek be egy olyan kiválasztási eljárást, amely garantálja az adatvédelmi hatóság tagjainak függetlenségét;

16.  ismételten aggodalmát fejezi ki a terrorizmus elleni törvény és különösen a terrorizmus, a szervezett bűnözés és a propaganda abban szereplő tág és túl homályos fogalommeghatározása miatt, amely nyilvánvalóan meghatározhatatlanná teszi ezeket a bűncselekménytípusokat; kitart amellett, hogy a büntetőjogi és a terrorizmus elleni jogszabályoknak összhangban kell állniuk az EJEB ítélkezési gyakorlatával, amelyet Törökországnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania és végre kell hajtania; felszólítja Törökországot, hogy olyan politikai és jogi környezetet teremtsen, amely lehetővé teszi, hogy az igazságszolgáltatás függetlenül és pártatlanul végezze feladatait, annak biztosítása érdekében, hogy az ne váljon a belső elégedetlenség elnyomásának eszközévé; felszólítja Törökországot, hogy hajtsa végre az európai bíróságok valamennyi ítéletét; aggodalmát fejezi ki a bírák és ügyészek más beosztásba helyezésének, akaratuk ellenére történő áthelyezésének és elbocsátásának számos esete miatt, ami veszélyezteti a bíróságok függetlenségét, pártatlanságát és hatékonyságát, valamint a jogszerű eljárás és a hatalmi ágak szétválasztása elvének tiszteletben tartását is; felhív a hatalmi ágak szétválasztásának sürgős visszaállítására, és arra, hogy tegyenek érdemi lépéseket az igazságszolgáltatás teljes mértékű függetlenségének biztosítására; elítéli az igazságszolgáltatás befolyásolását bizonyos politikusok javára, ami az elnök családjának tagjaira kiterjedő 2013. évi korrupciós botrány utóhatásaként általánossá vált Törökországban; hangsúlyozza, hogy a bírói és ügyészi főtanácson belüli végrehajtó hatalmi erők szerepét és befolyását korlátozni kell, és kellő garanciákra van szükség a bírák akarata ellenére történő áthelyezésével szemben;

17.  emlékeztet arra, hogy a Törökországot az elmúlt évtizedben jellemző rendkívüli gazdasági növekedés a lakhatás és az infrastruktúra terén is példátlan növekedéshez vezetett, gyakran a tájvédelmi és környezeti szempontok kárára; aggodalmát fejezi ki különösen az ország különféle megaprojektjei miatt, és folyamatosan azt kéri a kormánytól, hogy folytasson környezeti és társadalmi hatásvizsgálatokat, és megfelelően vonja be a helyi lakosságot a projektek tervezésébe, hogy lehetőség szerint elkerüljék az urbanizáció, a területek elfoglalásának, valamint a környezeti károsodás negatív hatásait;

18.  úgy véli, hogy az alkotmányos reformnak egy világi, plurális, befogadó jellegű és toleráns társadalmat kell eredményeznie; hangsúlyozza, hogy az új alkotmánynak széleskörű politikai és társadalmi konszenzusra kell épülnie, valamint teljes mértékben – kulturális és vallási háttértől függetlenül – tiszteletben kell tartania a kisebbségek jogait, ezáltal biztosítva szilárd alapot az alapvető szabadságoknak és a jogállamiságnak; felszólítja Törökországot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a jogállamiságot, az alapvető jogokat és szabadságokat, és különösen a vallási és etnikai kisebbségek jogait; hangsúlyozza, hogy szükség van egy hátrányos megkülönböztetés elleni átfogó jogszabály bevezetésére, beleértve az etnikai hovatartozáson, valláson, szexuális irányultságon, nemen vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetés és gyűlöletbeszéd tilalmát, valamint az ilyen megkülönböztetés tilalmának új alkotmányba foglalását; hangsúlyozza, hogy ez a megközelítés nem akadályozhatja meg Törökországot abban, hogy az etnikai származás, a vallás vagy a nyelv alapján és identitásuk megőrzése érdekében különleges jogokat biztosítson az érintett polgároknak; megállapítja e tekintetben, hogy további lépésekre van szükség a görög kisebbség tagjai által különösen a tulajdonjogaik tekintetében tapasztalt problémák kezelése érdekében; sürgeti a török hatóságokat, hogy tegyenek jogi lépéseket a mindenféle gyűlölet-bűncselekmény elkövetése miatt, így az antiszemitizmusért felelős személyekkel és testületekkel szemben, ahogy arról a kormány 2013. évi „Demokratizálás csomagja” rendelkezik; kifogásolja, hogy a török kormány passzívan áll hozzá a keresztényekkel és papjaikkal szemben a közösségi médiákban megjelenő súlyos fenyegetésekhez; elvárja, hogy a török kormány minden török állampolgárt előítéletek nélkül kezeljen vallásos hite tekintetében; tekintettel arra, hogy Törökországban él a legnagyobb számú roma kisebbség a világon, felszólítja a török hatóságokat, hogy hajtsanak végre konkrét és hatékony intézkedéseket a romák tényleges egyenlő jogainak biztosítására a török társadalomban, továbbá hozzanak intézkedéseket a romák helyzetének javítására, különös tekintettel a roma gyermekek helyzetére és a roma nők beilleszkedésének előmozdítására;

19.  felszólítja Törökországot, hogy szorosan együttműködve folytassa a munkát a Bizottsággal a készülő új jogszabályokkal és a meglévő jogszabályok végrehajtásával kapcsolatban az uniós vívmányokkal való összeegyeztethetőség biztosítása érdekében;

20.  hangsúlyozza, hogy az európai értékekkel összhangban maradéktalanul tiszteletben kell tartani a különböző – akár világi, akár valláson alapuló – életformákhoz való jogot, továbbá fenn kell tartani az állam és a vallás szétválasztását;

21.  hangsúlyozza a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadság terén megkezdett reformfolyamat folytatásának fontosságát, a vallási közösségek számára a jogi személyiség megszerzésének lehetővé tételével, a papok képzése, kinevezése és utódlása előtti akadályok felszámolásával, az EJEB vonatkozó ítéleteinek és a Velencei Bizottság ajánlásainak betartásával, valamint a vallási alapú megkülönböztetés és korlátok minden formájának felszámolásával; felszólítja Törökországot, hogy tartsa tiszteletben az ökumenikus patriarchátus sajátos jellegét és fontosságát, és ismerje el annak jogi személyiségét; megismétli, hogy lehetővé kell tenni a halki szeminárium újranyitását, és meg kell szüntetni a megfelelő működése előtt álló valamennyi akadályt, valamint lehetővé kell tenni az ökumenikus pátriárka egyházi címének nyilvános használatát;

22.  felszólítja a török kormányt, hogy halassza el az Akkuyu atomerőmű megépítésére irányuló terveit; rámutat, hogy az atomerőmű építésére kijelölt hely egy súlyos földrengéseknek kitett régióban található, így nemcsak Törökország, hanem a földközi-tengeri térség egésze számára is komoly fenyegetést jelent; ennek megfelelően kéri a török kormányt, hogy csatlakozzon az Espoo-i Egyezményhez, melynek alapján a felek kötelesek értesíteni egymást és konzultálni egymással, amennyiben olyan jelentős projektet terveznek, amely valószínűleg országhatárokon átterjedő jelentős környezeti hatásokhoz vezet; felszólítja a török kormányt, hogy az akkuyui atomerőmű létrehozására irányuló projekt minden további lépésébe vonja be a szomszédos országok, így Görögország és Ciprus kormányát, vagy legalább konzultáljon velük;

23.  aggodalmának ad hangot a nők elleni erőszak magas szintje miatt, továbbá a nők elleni erőszak megelőzését és a nők erőszaktól való védelmét szolgáló nemzeti jogszabályok végrehajtásának hiánya miatt; emellett ragaszkodik ahhoz, hogy a hatóságok hatékonyan érvényesítsék a vidéki és városi területeken egyaránt elterjedt problémát jelentő nőkkel szembeni és családon belüli erőszakkal kapcsolatos érvényben lévő jogszabályokat, kezeljék a nemi alapú erőszak be nem jelentését, nyújtsanak támogatást és menedékhelyeket az ilyen erőszak áldozatainak, és büntessék meg az elkövetőket, növeljék a társadalmi tudatosságot és küzdjék le a nemi alapú erőszak társadalmi elfogadottságát; határozottan javasolja a kormánynak a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális, civil és minden más területen a nemek közötti egyenlőség előmozdítását;

24.  felszólítja Törökországot, hogy tegyen komoly erőfeszítéseket az LMBTI közösség jogainak megvédésére; aggodalmának ad hangot az LMBTI személyek erőszakos cselekedetekkel szembeni védelmének hiánya miatt; ezzel összefüggésben hangsúlyozza csalódottságát amiatt, hogy nem foglalták bele a gyűlölet-bűncselekményekről szóló törvénytervezetbe a szexuális irányultság és nemi identitás miatti gyűlölet-bűncselekményeket; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az LMBTI személyek ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekmények gyakran büntetlenül maradnak, vagy az elkövetők büntetését az áldozat „alaptalan provokációja” miatt csökkentik;

III.A kurd békefolyamat és a Törökország délkeleti részén fennálló helyzet

25.  mélységes aggodalmát fejezi ki a Törökország délkeleti részén egyre romló helyzet miatt; emlékeztet arra, hogy a török kormány felelőssége, hogy megvédjen a területén élő minden embert, függetlenül kulturális vagy vallási hátterüktől; elismeri, hogy Törökország legitim joga, hogy küzdjön a terrorizmus ellen, a nemzetközi jog keretei között; hangsúlyozza azonban, hogy a biztonsági intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk a jogállamiságot és az emberi jogokat; hangsúlyozza, hogy a biztonsági erők minden fellépésének arányosnak kell lennie, és azok nem ölthetik kollektív büntetés formáját; elítéli a különleges biztonsági erők visszaéléseit, és felszólít az elkövetők bíróság elé állítására; felszólít a humanitárius jog érvényesítésére, hogy minden sérült megkaphassa az őt megillető ellátást;

26.  elítéli és nem találja jogosnak, hogy a PKK, amely még mindig szerepel a terrorista szervezetek uniós jegyzékében, visszatért az erőszak alkalmazásához; hangsúlyozza, hogy a kurd kérdést erőszakkal nem lehet megoldani, és arra sürgeti a török kormányt, hogy vállalja felelősségét a tárgyalások folytatásáért a kurd kérdés átfogó és fenntartható megoldásának elérése érdekében; felszólítja a PKK-t, hogy tegye le a fegyvereit, hagyjon fel a terrorista taktikákkal, továbbá békés és jogszerű eszközökkel adjon hangot elvárásainak; határozottan elítéli a biztonsági erőkkel és a civilekkel szembeni támadásokat; komoly aggodalmának ad hangot ezzel kapcsolatban az YDG-H harcosai által épített barikádok és kiásott árkok miatt; kitart amellett azonban, hogy a békés tüntetéseket lehetővé kell tenni;

27.  felszólítja a török hatóságokat, hogy haladéktalanul töröljék el a kijárási tilalmakat, amelyeket a török alkotmány megsértésével vezettek be; különösen súlyos aggodalmának ad hangot a Cizrében és Diyarbakir Sur körzetében kialakult helyzet miatt, és elítéli, hogy polgári személyeket ölnek és sebesítenek meg, valamint hagynak víz, élelem és orvosi ellátás nélkül; felszólítja Törökországot, hogy tegye lehetővé a Nemzetközi Vörösfélhold számára, hogy enyhítse a Cizre és Diyarbakır városokban kibontakozó humanitárius válságot; sürgeti a kormányt, hogy az EJEB által elrendelt ideiglenes intézkedéseknek eleget téve tegye lehetővé a sebesültek kórházba szállítását, és biztosítson biztonságos kivezető utat a civilek számára azokban a városokban, ahol kijárási tilalom van érvényben; mélységes aggodalmának ad hangot a növekvő számú civil halálos áldozat és sérült miatt, amit részletesen ki kell vizsgálni, továbbá amiatt, hogy körülbelül 400 000 ember vált belső menekültté; hangsúlyozza, hogy az emberi méltóságot biztosító cselekedetként a családok számára lehetővé kell tenni, hogy az utcáról elvigyék a holttesteket, és eltemessék őket; hangsúlyozza, hogy a török kormány felelősséggel tartozik az emberi jogok garantálásáért és a biztonság, valamint az áruk és szolgáltatások hozzáférhetőségének biztosításáért a teljes polgári lakosság számára Törökország harcoktól sújtott, túlnyomóan kurd részeiben; kéri a török kormányt, hogy vezessen be egy formális sürgősségi segély- és kompenzációs mechanizmust az otthonukból elmenekülni kényszerülők, munkanélkülivé válók és megélhetésüket elvesztők számára; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy műemlékek pusztultak el;

28.  aggodalommal veszi tudomásul a török kormány által a közelmúltban bejelentett, a konfliktusoktól sújtott területeket érintő városátalakítási és áthelyezési projekteket, és sajnálatát fejezi ki a Dyarbakir Sur körzetére vonatkozó széleskörű kisajátításokkal kapcsolatos döntés miatt, mely önkormányzati, illetve egyházi ingatlanokat is érint, ami sértené a vallási kisebbségek jogait; felszólítja a török kormányt, hogy tartsa tiszteletben a régió kulturális megkülönböztető jegyeit és tartózkodjék a régió központosított helyi kormányzati struktúrájának további megerősítésétől; felszólít a kisajátítási döntés felülvizsgálatára, illetve a körzeti és városi önkormányzatokkal folytatott párbeszéd és együttműködés révén újjáépítési tervek kialakítására, továbbá a lakosok és ingatlantulajdonosok jogainak tiszteletben tartására;

29.  megdöbbenését fejezi ki az „Esedullah csoportok” néven ismert különleges műveleti rendőrségi erők tettei miatt, amelyeket a jelek szerint felelősség terhel az emberi jogok megsértésének súlyos esetei miatt, ide számítva polgári személyek szándékos megölését Törökország délkeleti részén; követeli, hogy a török hatóságok alaposan vizsgálják ki az „Esedullah csoportok” tetteit, és követeli azoknak a maradéktalan felelősségre vonását és megbüntetését, akik bűnösök az emberi jogok megsértésében;

30.  azonnali tűzszünetre és a békefolyamat folytatására szólít fel abból a célból, hogy tárgyalásokon alapuló megoldást találjanak a kurd kérdésre; hangsúlyozza, hogy a demokratizálódás és a megbékélés felé tett lépések prioritást képeznek; felszólít ezzel összefüggésben egy, a kurd kérdés megoldásával foglalkozó különbizottság felállítására a Török Nagy Nemzetgyűlésben annak érdekében, hogy az az igazságosság érzetének helyreállítása és a politikai visszaélésekre könnyen felhasználható traumák begyógyítása révén hozzájáruljon egy tartós békéhez; sürgeti az EU-t, hogy késlekedés nélkül vállaljon aktív szerepet a békefolyamatban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy elsőbbséget biztosítsanak a kurd származású polgárok szociális, kulturális és politikai jogai erősítésének, valamint a velük való egyenlő bánásmódnak; ismét felszólít arra, hogy Törökország az Európa Tanács tagjaként vonja vissza a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájához fűzött fenntartásait annak érdekében, hogy azt teljes mértékben és minden szempontból végrehajtsa;

31.  határozottan elítéli a békére felszólító petíciót aláíró több mint 1 000 egyetemi tanár megfélemlítését és büntetőeljárás alá vonását; elítéli, hogy közülük csaknem 50-et elbocsátottak vagy felfüggesztettek, valamint hogy további négy aláírót bebörtönöztek; hangsúlyozza, hogy az életét a békének és az emberi jogoknak szentelő ügyvéd, Tahir Elçi meggyilkolásáért felelős személyeket bíróság elé kell állítani; komoly aggodalmát fejezi ki a főleg a HDP tagjait célba vevő bírói nyomozások, valamint helyi polgármesterek – köztük 25 társpolgármester – folyamatos bebörtönzése és elbocsátása, továbbá a számos kurd politikussal szembeni fenyegetések miatt;

32.  határozottan elítéli az ISIL-nek/Dáisnak tulajdonított, Diyarbakirben, Surucban, Ankarában és Isztambulban elkövetett terrorista támadásokat; szolidaritását fejezi ki az áldozatok és családtagjaik, valamint Törökország polgárai felé, akik ott állnak a szélsőségesség elleni harc tűzvonalában; ugyanilyen határozottan elítéli az 2016. február 17-én Ankarában végrehajtott bombarobbantást – amelyért a TAK (a Kurdisztáni Szabadság Sólymai) nevű militáns csoport vállalta a felelősséget – és az Ankarában 2016. március 13-án elkövetett támadást, és kinyilvánítja őszinte részvétét az áldozatok családtagjainak és a gyászolóknak; hangsúlyozza a támadások alapos kivizsgálásának fontosságát az elkövetők bíróság elé állítása céljából; úgy véli, hogy az Europol és a török bűnüldöző hatóságok közötti szorosabb együttműködés kulcselem a terrorizmus elleni hatékony küzdelemben;

33.  üdvözli Törökország részvételét a Dáis elleni nemzetközi koalícióban és a török támaszpontok megnyitását az amerikai és a koalíciós haderők előtt; sürgeti Törökországot, hogy a szükséges önmérséklettel cselekedjen, a nyugati szövetségeseivel való teljes együttműködésben;

34.  sürgeti, hogy Törökország fokozza annak megakadályozására irányuló erőfeszítéseit, hogy a területén keresztül az ISIL-hez/Dáishoz és más szélsőséges csoportokhoz külföldi harcosok, pénz és felszerelések jussanak el; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a török hatóságok esetleg nem hoztak meg minden lehetséges intézkedést az ISIL/Dáis tevékenységének megállítása és megakadályozása érdekében, különösen az ország határán keresztül történő illegális olajcsempészet leküzdésére; kéri az Uniót, hogy bővítse ki információcserével kapcsolatos képességeit és szorosan működjön együtt ebben a kérdésben a török hatóságokkal, hogy további támogatást nyújthasson a csempészhálózatok elleni küzdelemhez; megjegyzi, hogy hiányosságok tapasztalhatók a külföldi harcosok letartóztatásában, valamint az Irakkal és Szíriával közös határok ellenőrzésében;

35.  üdvözli a nagyhatalmak között elért megállapodáshoz nyújtott török támogatást és hozzájárulást, amelynek célja Szíriában a harcok beszüntetése és a szükséget szenvedő embereknek humanitárius segítség biztosítása; a szíriai válság megoldása felé tett fontos lépésként üdvözli a megállapodást; megjegyzi, hogy a harcok beszüntetését az ENSZ Biztonsági Tanácsa által terrorista szervezeteknek nevezett csoportok kivételével a konfliktus minden résztvevőjére ki kellene terjeszteni; felszólítja az összes felet arra, hogy gyorsan és maradéktalanul hajtsák végre ezeket a kötelezettségvállalásokat; emlékeztet továbbá arra a meggyőződésére, hogy a szíriai konfliktusnak nincs katonai megoldása, és kitart amellett, hogy politikai megoldást kell elérni; elítéli Törökország katonai beavatkozását a kurd erőkkel szemben Szíria északi részén, ami aláássa az ISIL/Dáis elleni küzdelmet és veszélyezteti a béke és biztonság iránti erőfeszítéseket;

IV.Az EU és Törökország között a menekült- és migrációs válság területén folytatott együttműködés

36.  támogatja az EU és Törökország közötti megújult politikai együttműködést a geopolitikai kihívások, különösen a menekült- és migrációs válság tekintetében; elismerését fejezi ki Törökországnak hatalmas humanitárius közreműködéséért azáltal, hogy a világon a legtöbb menekültet fogadja be; sürgeti az Uniót és Törökországot, hogy egyesítsék erőiket a menekülttáborokban a tisztességes életfeltételek és az alapvető kapacitások biztosítása és javítása terén, és támogassák az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) munkáját a migránsok tömeges távozásának elkerülése érdekében; sürgeti az Uniót, hogy folytassa a munkát a török kormány tisztségviselőivel a migránsok megfelelő dokumentálása érdekében; megjegyzi, hogy Törökország az Unióba utazó migránsok és a menekültek egyik fő tranzitországa, nemcsak Szíria, hanem sok más ország felől is; hangsúlyozza a Törökországgal való együttműködés fontosságát a menekültválság kezelése és a tengeren bekövetkező halálesetek megakadályozása érdekében; üdvözli a NATO égei-tengeri megfigyelő misszióját;

37.  üdvözli, hogy 2015. november 29-én működésbe lépett a menekültügy és a migráció kezelését célzó EU–Törökország közös cselekvési terv, amely egy közös felelősségvállaláson, kölcsönös vállalásokon és közös végrehajtáson alapuló, átfogó együttműködési program részét képezi, és ragaszkodik ahhoz, hogy azt haladéktalanul végre kell hajtani; hangsúlyozza, hogy az EU és Törökország közötti migrációval kapcsolatos együttműködést nem szabad naptárhoz, tartalomhoz és a tárgyalási folyamat feltételrendszeréhez kötni; úgy véli, hogy a menekültválság Törökországhoz való „kiszervezése” nem jelent hiteles hosszú távú megoldást a problémára; a tagállamok szolidaritására támaszkodva felhív azon országok számának növelésére, amelyek a terhek és a felelősség megosztásának szellemében az EU határain kívülről történő áttelepítés keretében migránsokat fogadnak be;

38.  hangsúlyozza, hogy a törökországi menekülteket támogató eszköz keretében rendelkezésre álló 3 milliárd eurót és kiegészítő forrásokat a sürgős élelmezési, egészségügyi, higiéniai és oktatási szükségletek kielégítésére szolgáló projektek végrehajtása révén megfelelően fel kell használni, hogy az gyorsan és közvetlenül a menekültek és az őket befogadó közösségek javát szolgálja; felszólít a Parlament mint társjogalkotó és költségvetési hatóság teljes körű bevonására a döntéshozatali folyamatba; sürgeti a felajánlott összegek gyorsabb kifizetését; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy Törökországgal együttműködésben gondoskodjanak egy mechanizmus felállításáról annak ellenőrzésére, hogy a pénzeszközöket megfelelően használják-e fel erre a célra, és hogy ezt a mechanizmust szigorúan ellenőrizzék, továbbá a Bizottság rendszeresen tájékoztassa az Európai Parlamentet a pénzeszközök felhasználásáról; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokra, így például a nőkre és a gyermekekre, különösen az árvákra, valamint a vallási kisebbségekre, például a keresztényekre és a jeziditákra; hangsúlyozza, hogy sürgősen kezelni kell a nők és a lányok elleni nemi alapú erőszakot és bántalmazást a migránsok Törökországot keresztező útvonalain;

39.  elismerését fejezi ki amiatt, hogy a török kormány a közelmúltban úgy határozott, megnyitja munkaerőpiacát a szír menekültek előtt; gyorsabb fellépést szorgalmaz annak biztosítása érdekében, hogy mind a 700 000 szír gyermek részesüljön oktatásban; nagyra értékeli, hogy a török kormány ingyenes egészségügyi ellátást és oktatást biztosít a szír menekülteknek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az UNHCR-finanszírozás növelése iránti kérését nem teljesítették, és hogy az Élelmezési Világprogram a csökkentett források miatt kénytelen volt a tápértékarányt 80%-ra csökkenteni; nagyra értékeli, hogy Törökország egyoldalúan pótolja ezt a finanszírozási hiányt, és felszólítja a tagállamokat és az Uniót, hogy emeljék meg az ENSZ ügynökségeinek és a törökországi nem kormányzati partnerszervezeteknek nyújtott finanszírozást;

40.  elismerését fejezi ki Törökországnak azzal kapcsolatban, hogy a szír menekültekre vonatkozóan a közelmúltig fenntartotta a nyitott határok politikáját; elismerését fejezi ki, amiért új szabályok léptek életbe a török vízumrendszerben, amelyek már kikövezték az utat az illegális határátlépések számának meredek csökkenése előtt; hangsúlyozza azonban, hogy sokkal szigorúbb vízumpolitikát kell alkalmazni – összhangban az uniós vízumpolitikával – az illegális migráció fő forrásait jelentő országokra vonatkozóan a Törökországon keresztül Európába érkező, nemzetközi védelemre nem szoruló migránsok beáramlásának megfékezése érdekében; hangsúlyozza, hogy Törökországnak minden segítségre szüksége van határbiztonságának megszigorításához, és fokoznia kell az embercsempészekkel szembeni küzdelmét; felszólítja Törökországot, hogy tanúsítson zéró toleranciát és hozzon hatékony intézkedéseket az embercsempészek és a görög szigetekre irányuló menekülthullám leállítására, amely súlyos humanitárius, politikai, szociális és biztonsági problémákat okoz az Unióban; szorgalmazza a fokozott együttműködést Törökország, Bulgária és Görögország között az Égei-tengeren folytatott kutatási és mentési műveletek területén, és felszólítja a Frontex-et, hogy ajánlja fel támogatását a török parti őrségnek, és ossza meg információit; tudomásul veszi, hogy a csempészet elleni intézkedések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha ezzel egyidejűleg biztonságos és legális útvonalakat nyitnak meg a menekültek és menedékkérők számára, amelyeken keresztül beléphetnek az Európai Unióba;

41.  hangsúlyozza, hogy az EU-ba való migráció meggátolása nem vezethet a menekültek visszafordításához vagy jogellenes őrizethez; felszólítja a Bizottságot, hogy az EU-Törökország közös cselekvési tervvel kapcsolatban vizsgálja ki az Amnesty International 2016. április 1-i jelentésében szereplő állításokat, melyek szerint Szíria kitoloncolja a szír menekülteket; hangsúlyozza, hogy az összes, Görögországból Törökországba irányuló kitoloncolási eljárást a menedékjoggal és nemzetközi védelemmel kapcsolatos nemzetközi és uniós jogszabályokkal összhangban, továbbá az alapvető jogok és eljárási garanciák alkalmazása mellett kell lefolytatni; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon, hogyan hajtják végre a török hatóságok a megállapodást, és hogy a Törökországba visszatért személyekkel kapcsolatban tiszteletben tartják-e a visszaküldés tilalmának elvét; ismét felszólítja a török kormányt, hogy szüntesse meg az 1951-es Genfi Egyezményhez fűzött földrajzi korlátozást; kitart amellett, hogy elengedhetetlen biztonságos és jogszerű útvonalakat létrehozni a menekültek számára, és sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a migránsok áttelepítésére irányuló erőfeszítéseiket; úgy véli, elengedhetetlen, hogy politikai megoldást találjanak a szíriai válságra; sürgeti Törökországot, hogy jelentősen fokozza a politika megoldás megtalálására irányuló erőfeszítéseit, nevezetesen lépjen túl a kurdoknak a genfi béketárgyalásokon való részvételével szembeni fenntartásain;

42.  üdvözli, hogy a török hatóságok és az UNHCR törökországi kirendeltsége egységes regisztrációs rendszerré hangolják össze a menekültek regisztrációjával kapcsolatos adatbázisaikat; úgy véli, hogy sürgősen meg kell vizsgálni azokat a technikai lehetőségeket, amelyeknek használatával ez az adatbázis interoperábilis és kompatibilis lesz a menedékkérők európai regisztrációs adatbázisával, az Eurodac adatbázissal; hangsúlyozza, hogy az is fontos, hogy miután a menekültek elhagyták Törökországot, hogy Európába jöjjenek, törölni kell őket a török adatbázisból;

43.  hangsúlyozza, hogy létfontosságú a visszafogadási megállapodás minden uniós tagállammal szembeni végrehajtása, mivel lehetőséget ad egy hatékonyabb visszaküldési politikára a nemzetközi védelemre nem szoruló gazdasági migránsok tekintetében; üdvözli a két fél által a 2015. november 29-i EU–Törökország csúcstalálkozón elért politikai megállapodást az EU és Törökország között létrejött visszafogadási megállapodás 2016 júniusától kezdődő teljes körű alkalmazásáról; felszólít minden felet, hogy meglévő kétoldalú visszafogadási egyezményeket addig is teljes körűen és ténylegesen hajtsák végre, és biztosítsák a visszaküldött migránsok alapvető jogainak teljes mértékű tiszteletben tartását;

44.  szorgalmazza, hogy a kormány teljes mértékben és megkülönböztetéstől mentes módon teljesítse a vízumliberalizációs ütemtervben meghatározott kritériumokat az összes tagállam felé; emlékeztet arra, hogy a vízumliberalizáció egy érdemeken alapuló folyamat, és a török polgárok számára a vízummentes utazás csak a követelmények teljesítése esetén válik lehetővé; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson több technikai segítséget a vízumliberalizációs ütemtervben meghatározott feltételek teljesítéséhez;

V.A ciprusi újraegyesítésről szóló tárgyalások előrehaladása

45.  elismerését fejezi ki a Ciprus újraegyesítéséről szóló, az ENSZ égisze alatt folytatott tárgyalások során elért jelentős előrelépéssel kapcsolatban; üdvözli a két vezető 2014. február 11-i közös nyilatkozatát mint a rendezés alapját; támogatja egy két közösségből és két zónából álló, szövetségi Ciprusi Köztársaság kialakulását, egységes szuverenitással, egységes nemzetközi személyiséggel és egységes állampolgársággal, a két közösség közötti politikai egyenlőséggel és minden polgár számára egyenlő lehetőségekkel, a végleges megállapodás sérelme nélkül és az ENSZ Biztonsági Tanács vonatkozó határozataival és a nemzetközi joggal összhangban; elismerését fejezi ki a sziget ciprusi görög és ciprusi török közösségeinek vezetői által tanúsított konstruktív megközelítésért, valamint eltökéltségükért és fáradhatatlan erőfeszítéseikért az igazságos, átfogó és életképes rendezés lehető leghamarabbi elérésével kapcsolatban; hangsúlyozza a több évtizedre visszanyúló ciprusi probléma megoldásának fontosságát az egész régió és Európa/az Európai Unió számára; üdvözli ezért az újraegyesítéssel kapcsolatos új népszavazás lehetőségét és felszólítja az összes felet, hogy járuljanak hozzá a pozitív végkifejlethez;

46.  hangsúlyozza, hogy a ciprusi kérdés megoldatlansága továbbra is hatással van az Unió és Törökország közötti kapcsolatok alakulására, ezért felszólít minden érintett felet, hogy törekedjenek a kérdés megoldására;

47.  felszólítja Törökországot, hogy minden tagállammal szemben – a Ciprusi Köztársaságot is ide számítva – teljesítse az EK és Törökország közötti társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének teljes mértékű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására vonatkozó kötelezettségét – amely jegyzőkönyv végrehajtása jelentősen fellendítené a tárgyalási folyamatot;

48.  helyteleníti Törökország illegális betelepítési politikáját, és felszólítja Törökországot, hogy tartózkodjon attól, hogy további török állampolgárokat telepít Ciprus megszállt területeire, mivel ez sérti a Genfi Egyezményt és a nemzetközi jog elveit; sürgeti Törökországot, hogy szüntessen be minden olyan fellépést, amely megváltoztatja a sziget demográfiai egyensúlyát, ezáltal gátolva a jövőbeli megoldás létrejöttét;

49.  felszólítja Törökországot, hogy tartózkodjon minden olyan lépéstől Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében (EEZ), amely súrlódásokhoz és válsághoz vezethet ebben a rendkívül érzékeny régióban és negatív hatást gyakorolhat a demokratikus megoldással kapcsolatos tárgyalásokra, amely véget vetne a jelenleg fennálló elfogadhatatlan kettéosztott állapotnak; elismeri tagállamainak azzal kapcsolatos jogát, hogy szuverén jogaikat gyakorolva bilaterális és más megállapodásokat írjanak alá nemzeti erőforrásaiknak a kizárólagos gazdasági övezetükön belüli kiaknázása érdekében;

50.  üdvözli a két vezető megállapodását egy sor bizalomépítő intézkedésről, köztük két új határátkelési pont megnyitásáról, és a villamosenergia-hálózatok kölcsönös összekapcsolásáról; megjegyzi azonban, hogy nem történt előrelépés, vagy csekély előrelépés történt a mobiltelefonok interoperabilitása terén; mindkét oldalt arra sürgeti ezért, hogy további késedelem nélkül hajtsák végre az elfogadott intézkedéseket; felszólítja az EU-t a rendezés teljes körű politikai és pénzügyi támogatására; felszólítja Törökországot a tárgyalási folyamat és a pozitív kimenetel aktív támogatására; felhívja Törökországot, hogy haladéktalanul kezdje meg csapatainak kivonását Ciprusról, és adja át Famagusta lezárt körzetét az ENSZ-nek az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1984. évi 550. számú határozatának megfelelően; üdvözli, hogy az eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság (amely a török ciprusi és a görög ciprusi eltűnt személyekkel egyaránt foglalkozik) hozzáférést kap minden releváns helyszínhez, a katonai területeket is ideértve; sürgeti azonban Törökországot, hogy biztosítson hozzáférést a releváns archívumokhoz, ami maximalizálná a bizottság munkájának eredményességét;

51.  üdvözli Níkosz Anasztasziádisz, a Ciprusi Köztársaság elnöke arra irányuló kezdeményezését, hogy a török nyelv az EU egyik hivatalos nyelvévé váljon, és szorgalmazza, hogy a felek gyorsítsák fel ezt a folyamatot; megjegyzi, hogy a rendezésről szóló megállapodás hatálybalépésének idejére jól elő kell készíteni a jövőbeli ciprusi török tagállamban az uniós vívmányok végrehajtását; üdvözli ezzel összefüggésben az uniós előkészületekkel foglalkozó, a két közösség részvételével működő ad hoc bizottság létrehozását; szorgalmazza, hogy az Európai Parlament és a Bizottság egyaránt fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy bevonja a ciprusi törököket teljes uniós integrációjuk előkészítésébe; arra ösztönzi az Európai Parlament elnökét, hogy tegye meg a rendezés esetén szükséges intézkedéseket;

o
o   o

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európa Tanács főtitkárának, az Emberi Jogok Európai Bírósága elnökének, valamint a tagállamok és a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0094. (2) HL C 341. E, 2010.12.16., 59. o. (3) HL C 199. E, 2012.7.7., 98. o. (4) HL C 257. E, 2013.9.6., 38. o. (5) HL C 45., 2016.2.5., 48. o. (6) HL C 65., 2016.2.19., 117. o. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0235. (8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0052. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0014. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0228.

Az Európai Parlament 2016. április 14-i állásfoglalása az Albániáról szóló 2015. évi jelentésről (2015/2896(RSP))

P8_TA(2016)0134 B8-0440/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Albán Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i szaloniki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozási kilátásairól szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. június 26–27-i, az uniós tagjelölt státusz megadásáról szóló határozatára, valamint 2015. december 15-i következtetéseire,

–  tekintettel az EU–Albán Köztársaság Stabilizációs és Társulási Tanács 2015. május 18-i, Brüsszelben tartott hetedik ülésére,

–  tekintettel Albániának a Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez (NATO) történt 2009. április 1-jei csatlakozására,

–  tekintettel a 2015. augusztus 27-án, Bécsben megrendezett nyugat-balkáni csúcstalálkozó elnökének záró nyilatkozatára, valamint a 2015-ös bécsi csúcs számára a civil társadalmi szervezetek által közzétett ajánlásokra,

–  tekintettel „Az EU bővítési stratégiája” című, 2015. november 10-i bizottsági közleményre (COM(2015)0611) és az azt kísérő, „2015. évi jelentés Albániáról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0213),

–  tekintettel a kulcsfontosságú prioritásokról folytatott ötödik magas szintű párbeszéd során Tiranában 2015. március 24-én elfogadott együttes következtetésekre,

–  tekintettel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának választási megfigyelő missziója által a 2015. június 21-i helyhatósági választásokról 2015. szeptember 8-án közzétett végleges jelentésre,

–  tekintettel az EU-Albánia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2015. november 9–10-i brüsszeli kilencedik ülésére,

–  tekintettel az Albániáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Knut Fleckenstein, a Külügyi Bizottság Albániáért felelős állandó előadója által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Albánia folyamatos előrelépést tett az uniós csatlakozáshoz vezető úton;

B.  mivel a (potenciális) tagjelölt országokat a saját érdemeik alapján ítélik meg, és a szükséges reformok minősége határozza meg a csatlakozási menetrendet;

C.  mivel továbbra is fennállnak problémák, amelyeket az uniós csatlakozás felé vezető úton történő további előrelépés érdekében gyorsan és hatékonyan meg kell oldani;

D.  mivel az öt kulcsfontosságú prioritással kapcsolatos reformok következetes elfogadása és teljes végrehajtása, valamint a folyamatos politikai elkötelezettség alapvetőek az előrelépéshez az uniós csatlakozási folyamatban;

E.  mivel a vallásszabadság és a kulturális örökség védelme, valamint a tulajdon jogállamnak megfelelő kezelése az Európai Unió alapvető értékei;

F.  mivel a politikai erők közötti, az Unióhoz kapcsolódó reformokról szóló konstruktív és fenntartható politikai párbeszéd alapvető fontosságú az uniós csatlakozási tárgyalások során történő további előrelépéshez; mivel a kormány és az ellenzék közötti tisztességes szabályokon alapuló viszony, az építő jellegű párbeszéd, az együttműködés és a kompromisszumkészség meghatározó fontosságú a reformfolyamat sikere és fenntarthatósága szempontjából;

G.  mivel az uniós csatlakozási folyamat tekintetében politikai konszenzus áll fenn, és az a lakosság széles körű támogatását élvezi Albániában; mivel a reformprogram sikere jelentős mértékben az országban megvalósuló demokratikus politikai környezet meglététől függ;

H.  mivel különösen a jogállamiság, az igazságügyi reform, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a közigazgatási reform és az alapvető jogok terén elért folyamatos előrelépés alapvető fontosságú a reformfolyamat során; mivel a csatlakozási tárgyalások megkezdése és a demokratikus átmenet megszilárdítása érdekében Albániának fokoznia kell a fenti és más kiemelt fontosságú területek reformjára irányuló erőfeszítéseket; mivel az Unió a jogállamiságot helyezte a bővítési folyamat középpontjába, továbbá kiemelte, hogy valamennyi nyugat-balkáni országban meg kell erősíteni a gazdasági kormányzást és a közigazgatást;

1.  üdvözli az Albánia által a kulcsfontosságú területek reformja terén elért folyamatos előrelépést, amely a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez szükséges; buzdítja a kormányt, a parlamentet és a politikai pártokat, hogy őrizzék meg a reformok lendületét és gyorsítsák meg azok végrehajtását; szorgalmazza, hogy mihamarabb folytassák az igazságszolgáltatás lényegi reformját; továbbra is sürgeti ezen reformok megfelelő és időben történő végrehajtásának fontosságát;

2.  sürgeti az összes politikai pártot, hogy tegyenek további erőfeszítéseket konstruktívabb és valódi politikai párbeszéd megindítása érdekében, amely lehetővé teszi az alapvető fontosságú reformok elfogadását és végrehajtását; határozott meggyőződése, hogy a kormány és az ellenzék közti fenntartható parlamenti együttműködés alapvető fontosságú Albánia uniós csatlakozási folyamata és a csatlakozási kritériumok teljesítése szempontjából; nyomatékosan hangsúlyozza egy olyan demokratikus politikai kultúra kiépítése iránti elkötelezettségük fenntartásának fontosságát, amely magában foglalja a párbeszédre, tárgyalásra és kompromisszumokra való nyitottságot és teljes mértékben kizárja a bojkottot és a radikalizmust; üdvözli a Európai Integrációs Nemzeti Tanács létrehozását és az általa végzett munkát, amely várhatóan inkluzívabbá teheti az uniós vonatkozású reformfolyamatot; sürgeti a parlament uniós vívmányok végrehajtására és betartására vonatkozó ellenőrző képességének további bővítését;

3.  elismerését fejezi ki mind a kormánypártok, mind az ellenzéki pártok felé, miután konstruktívan együttműködve és egyhangúlag elfogadták a parlamentben az arra vonatkozó szabályozást, hogy bűncselekmények elkövetőit ne lehessen kinevezni és megválasztani közhivatali tisztségre (dekriminalizációs törvény); üdvözli a parlament által elfogadott szabályzatokat és sürgeti e jogszabályok szelemének és betűjének mihamarabbi és átfogó végrehajtását; határozottan ösztönzi a parlamentet, hogy járjon elöl jó példával a törvények végrehajtásával annak érdekében, hogy növelje a polgárok és az üzleti közösség politikai képviselőik és közintézményeik iránti bizalmát;

4.  üdvözli Albánia átfogó és mélyreható igazságügyi reform iránti elkötelezettségét, és határozottan ösztönzi az albán hatóságokat, hogy folytassák ezen alapvető reform előkészületeit annak érdekében, hogy növelje a polgárok igazságszolgáltatási rendszer iránti bizalmát; elismeri az igazságügyi reformmal foglalkozó eseti parlamenti bizottság munkáját a reform előkészítésében; nagyra értékeli a Velencei Bizottsággal folytatott szoros együttműködést; ösztönzi a további együttműködő hozzáállást a reform elfogadása során; sürgeti a politikai pártokat, hogy a Velencei Bizottság ajánlásainak figyelembevételével törekedjenek kompromisszumra az igazságszolgáltatás alapvető módosításait illetően, amelyek többek közt a bírák és ügyészek teljes függetlenségére és elszámoltathatóságára, a bíróságok, különösen a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság, illetve a Legfelsőbb Igazságügyi Tanács függetlenségére vonatkoznak;

5.  hangsúlyozza az igazságügyi rendszer működésében tapasztalható olyan jelenlegi hiányosságok kiküszöbölésének szükségességét, mint a többi hatalmi ágtól való függetlenség, a politikai befolyás, a szelektív igazságszolgáltatás és a korlátozott elszámoltathatóság, a magas szintű korrupció, elégtelen ellenőrzési mechanizmusok, elégtelen szintű források, a jogi eljárások átlagos időtartama és a bírák kinevezésére és előléptetésére vonatkozó egyértelmű szakmai kritériumok hiánya; hangsúlyozza az átláthatóság javításának és a Korrupció Elleni Államok Csoportja által (GRECO) a korrupció bírók és ügyészek esetében történő megakadályozásáról szóló, negyedik körös értékelési jelentésben megfogalmazott vonatkozó ajánlások végrehajtásának szükségességét;

6.  javasolja a Bizottságnak, hogy szorosan kísérje figyelemmel az igazságszolgáltatási reform előrehaladását és ösztönzi, hogy értesítse a Parlamentet és a Tanácsot, amint Albánia kellő mértékben előrehaladt e reform tekintetében és vegye figyelembe ezeket a következtetéseket, valamint az öt kulcsfontosságú téma végrehajtásával kapcsolatban Albánia által elért előrelépést a csatlakozási tárgyalások megkezdésével kapcsolatos ajánlása mérlegelésekor;

7.  üdvözli a 2015–2020-as közigazgatási reformstratégia és annak keretében a 2015–2017-es cselekvési terv, valamint az államháztartási gazdálkodás 2014–2020-as reformstratégiájának elfogadását; hangsúlyozza a szakszerű és átlátható közszolgálat fontosságát a polgárok érdekeinek szolgálata, a polgároknak nyújtott szolgáltatások javítása és a jövőbeni csatlakozási tárgyalások hatékony levezetése szempontjából; tudomásul veszi a polgárbarátabb közigazgatás érdekében tett erőfeszítéseket; sürgeti a kormányt, hogy folytassa erőfeszítéseit az igazgatási kapacitások bővítése, a közigazgatás politikamentesítése, a közszolgálat korrupciója elleni küzdelem, valamint az érdemeken és teljesítményen alapuló személyzeti felvételi eljárások javítása érdekében; felhív a közszolgálati törvény, valamint az új közigazgatási eljárási törvény teljes körű és hatékony alkalmazására; kéri az emberi jogokkal foglalkozó intézmények, például az Ombudsmani Hivatal hatáskörének, autonómiájának, hatékonyságának és forrásainak bővítését; szorgalmazza megfelelő költségvetési források rendelkezésre bocsátását a gyermekekért és a kínzás megelőzéséért felelős két új biztos számára; üdvözli a 2015–2020-as decentralizációs stratégia, valamint a helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadását, amely növeli a helyi önkormányzatok igazgatási és pénzügyi kapacitásait, és rendelkezik a központi és helyi kormányzatok közötti konzultációról; megjegyzi, hogy szükség van az önkormányzatok feladatköreinek és felelősségi körének további tisztázására és az érintett érdekeltekkel, köztük a civil társadalom képviselőivel zajló szoros párbeszéd folytatására;

8.  továbbra is aggasztónak tartja a széles körben elterjedt korrupciót, különösen az oktatás, az egészségügy, az igazságszolgáltatás, a közbeszerzés, a köz- és magánszféra közötti partnerségi szerződések odaítélése, az építőipar és területfejlesztés, valamint a helyi önkormányzatok területein; sürgeti a helyi önkormányzatok megerősítését; üdvözli a 2015–2020-as nemzeti korrupcióellenes stratégia, illetve a 2015–2017-es cselekvési terv elfogadását; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy folyamatosan kövessék figyelemmel és vizsgálják felül a cselekvési tervet, javítsanak a korrupciós ügyek kivizsgálása, a rájuk vonatkozó büntetőeljárások és büntetőítéletek során elért eredményeken minden szinten, szigorúan tartassák be a korrupcióellenes jogszabályokat, és növeljék a korrupcióellenes intézmények függetlenségét és tegyék szorosabbá azok együttműködését; üdvözli a visszaélést jelentő személyek védelmével kapcsolatos törvényjavaslatot és az átláthatóság és a politikai pártok finanszírozásával kapcsolatos ellenőrzés javítására irányuló javaslatot; hangsúlyozza a bűnüldöző hatóságok kapacitásainak megerősítését a nyomozások tevőleges és hatékony lefolytatása érdekében; határozott meggyőződése, hogy az igazságszolgáltatási reform terén elért eredmények a korrupció és szervezett bűnözés elleni küzdelmet is jelentős mértékben támogatni fogják;

9.  tudomásul veszi a kormány szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos elkötelezettségét, amely számos sikeres és nagyszabású bűnüldözési műveletet eredményezett, többek között a szomszédos országok és uniós tagállamok hatóságaival való együttműködésben; továbbra is aggasztónak tartja azonban a jogerős ítéletek alacsony számát; hangsúlyozza, hogy szorosabbá kell tenni az ügyészség és a rendőrség közötti együttműködést a hatékonyabb igazságügyi nyomon követés érdekében; a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében sürgeti megfelelő források rendelkezésre bocsátását a rendőrség és az ügyészség számára; üdvözli a kábítószer-kereskedők elleni közelmúltbeli fellépéseket, ám megjegyzi, hogy a kábítószer-kereskedelem továbbra is jelentős problémát jelent Albániában; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy fokozzák a kábítószerek és narkotikumok előállítása és kereskedelme elleni küzdelemmel kapcsolatos erőfeszítéseiket, beleértve a nemzetközi és regionális együttműködés megerősítését; sürgeti a szorosabb együttműködést a bűnüldöző szervek között az emberkereskedelem vonatkozásában, továbbá az áldozatok hatékonyabb védelmének és jogorvoslati lehetőségeinek megvalósítását, valamint a kivizsgálás, büntetőeljárások és büntetőítéletek során elért jobb eredményeket; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy fokozzák a fegyverkereskedelem elleni erőfeszítéseiket;

10.  tudomásul veszi az EBESZ/ODIHR értékelését és ajánlásait a 2015. júniusi helyhatósági választásokat követő választási folyamatról, amikor a nemzetközi megfigyelők számos szabálytalanságot tártak fel; hangsúlyozza, hogy a 2017-es parlamenti választások fontos próbatételt jelentenek Albánia uniós integrációjának folyamatában; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést a szabad és tisztességes választások előkészítése érdekében; üdvözli a választási reformmal foglalkozó eseti parlamenti bizottság 2016. januári felállítását, és ösztönzi ajánlásainak hatékony végrehajtását, konkrétan a soron következő választások előkészítése és lebonyolítása érdekében; aggasztónak tartja a választási folyamat általános átpolitizálását, és kéri az illetékes hatóságokat, hogy szüntessék meg a – többek között a választási vitákat, a választási bizottságok függetlenségét, a politikai pártok finanszírozásának átláthatóságát és hatékonyságát, a szavazatvásárlás állítólagos eseteit, valamint a választók megfélemlítését és az állami forrásokkal való visszaéléseket magukban foglaló – eljárási hiányosságokat annak érdekében, hogy növeljék a lakosság bizalmát a választási folyamat iránt; megjegyzi, hogy a Központi Választási Bizottságnak egyértelmű belső feladatköröket kell meghatároznia a pártfinanszírozás felügyeletére és túl kell lépnie a politikai pártok által benyújtott kimutatások pusztán formális ellenőrzésén;

11.  üdvözli a civil társadalom által az ország demokratikus fejlődésében játszott szerepről szóló parlamenti határozat elfogadását, és nyugtázza az állami intézmények és civil társadalmi szervezetek közti együttműködés javulását, beleértve az utóbbiak részvételét az Európai Integrációs Nemzeti Tanács ülésein; melegen üdvözli a civil társadalomra vonatkozó menetrend elfogadását és ösztönzi zökkenőmentes végrehajtását; javasolja a civil szervezetekkel folytatott együttműködés intézményesítésére irányuló lépések megtételét a demokrácia, valamint az emberi jogok és polgári szabadságjogok védelmének a nyilvánosság részvételével történő erősítése és a döntéshozatalt jellemző átláthatóság növelése érdekében; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy csökkentsék a civil társadalmi szervezetekre nehezedő adminisztratív terheket és vizsgálják felül az adóügyi szabályozást és más vonatkozó szabályokat a magánadományok megkönnyítése érdekében; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy ösztönözzék a civil társadalmi szervezetek aktív részvételét a választási folyamatok felügyeletében és részvételüket az uniós csatlakozási folyamattal kapcsolatos információk nyilvánosság részére történő átfogó és időben való biztosításában;

12.  sürgeti az albán kormányt, hogy fordítson kiemelt figyelmet a fiatalok kilátásainak javítására, és az oktatási rendszer modernizációja és reformja terén eszközölt beruházásokra, a foglalkoztathatóság és a szakmai kilátások növelése érdekében, különösen a fiatalok esetében; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi agyelszívást agyáramlássá kell átalakítani, amely támogatja a mobilitást, egyúttal jó esélyeket teremt a megfelelő karrierlehetőségekre Albániában; üdvözli az oktatás-, foglalkoztatás- és szociálpolitika területére szánt IPA támogatást;

13.  ismételten felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy szolgáltassanak igazságot a 2011. január 21-i események áldozatainak ;

14.  elítéli a gyanúsítottakkal való rossz bánásmódot a rendőrségeken, a börtönök túlzsúfoltságát, valamint a nem megfelelő orvosi ellátást és rossz körülményeket a fogva tartási intézményekben;

15.  emlékeztet arra, hogy a gyermekek jogainak védelmére szolgáló intézményi mechanizmusok továbbra is elégtelenek; sürgeti a hatóságokat a fiatalkorúakkal foglalkozó igazságügyi rendszer reformjára, a nemzetközi normáknak való megfelelés érdekében; kéri a gyermekvédelmi rendszer, különösen a helyi és regionális szintű gyermekvédelmi egységek pénzügyi forrásainak jelentős mértékű növelését; elítéli, hogy egyes gyermekvédelmi egységek kénytelenek voltak felhagyni működésükkel a pénzügyi források hiánya következtében; sürgeti a hatóságokat, hogy a vidéki térségekben is biztosítsák a gyermekek hozzáférését a gyermekvédelmi egységekhez;

16.  elismerését fejezi ki az országban uralkodó vallási tolerancia, a vallási közösségek közti jó együttműködés és az állammal ápolt pozitív kapcsolatuk iránt; felhív minden illetékes hatóságot és vallási közösséget, hogy közösen működjenek együtt a vallások közötti béke megőrzése és erősítése érdekében;

17.  a fő prioritások közt emlékeztet az olyan hatékony jogalkotási és politikai rendelkezések szükségességére, amelyek erősítik az emberi jogok és a kisebbségi jogok védelmét, valamint a megkülönböztetésmentességre vonatkozó szakpolitikákat; megjegyzi, hogy a roma és az egyiptomi származású polgárok nehéz körülmények között élnek, és gyakran szembesülnek társadalmi kirekesztettséggel és megkülönböztetéssel; elismeréssel szól a roma és egyiptomi kisebbségek integrációjáról szóló 2015–2020-as nemzeti cselekvési terv elfogadásáról, valamint a romaintegrációs szakpolitikák hatékonyabb végrehajtásáról; megjegyzi, hogy a roma gyermekek iskolai beiratkozási és lemorzsolódási arányai, valamint a roma és egyiptomi utcagyerekek helyzete továbbra is aggasztóak, beleértve az ilyen gyermekek jogi eljárás, vagy alternatív lakhatás felajánlása nélküli kényszerkilakoltatásának eseteit; pozitív változtatásra szólít fel a gyermekek jogainak védelme és a fiatalkorúakkal foglalkozó igazságügyi rendszer terén; üdvözli az LMBTI közösséghez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelméről szóló parlamenti állásfoglalást; megjegyzi, hogy a 2015 júniusában tartott második tiranai meleg méltóság felvonulás súlyosabb incidensek nélkül zajlott le; kéri a transznemű és interszexuális személyekkel szemben megkülönböztető rendelkezések eltávolítását a jelenleg hatályos jogszabályokból; kéri az illetékes hatóságokat, hogy folytassák a befogadás és a tolerancia légkörének javítását az ország valamennyi kisebbsége számára, beleértve az országos kisebbségügyi hatóság szerepének növelését;

18.  ajánlja, hogy megfelelő mechanizmusok révén kezeljék a nemek közötti egyenlőtlenség és a családon belüli erőszak problémáit; üdvözli a választási törvény 2015 áprilisában elfogadott módosításait, amelyek a nemek 50%-os arányát írják elő az önkormányzati képviselőválasztások jelöltlistáin;

19.  megjegyzi, hogy a tulajdonjogok érvényesítése továbbra is biztosított; sürgeti a tulajdonok bejegyzése, visszaszolgáltatása és a rájuk vonatkozó kárpótlás eljárásának lezárását, valamint a tulajdonjogra vonatkozó 2012–2020-as stratégia hatékony végrehajtását; rámutat, hogy a tulajdonjogok hatékonyabb végrehajtása pozitív befolyást fog gyakorolni a helyi és külföldi beruházásokra;

20.  hangsúlyozza, hogy a professzionális, független és sokoldalú közszolgálati műsorszolgáltató és magántulajdonú média kiemelt jelentőséggel bír; aggasztónak találja az újságírók között széles körben elterjedt öncenzúrát, akiket néha fizikailag akadályoznak abban, hogy bizonyos eseményekről tudósítsanak, megtámadják vagy fenyegetik őket munkájuk miatt, aggódik továbbá a szerkesztői függetlenségbe való közvetlen beavatkozás eseteit miatt; ebben az összefüggésben elítéli, hogy a Balkáni Tényfeltáró Újságírók Hálózatát rágalmazás miatt indított eljárással fenyegették a 2015. évi önkormányzati választások idején egy polgármesterjelölt bűnöző múltjára vonatkozó kutatások miatt; kéri olyan intézkedések meghozatalát, amelyek erősítik az újságírók szakmai és etikai normáit; kéri az audiovizuális médiáról szóló jogszabály fokozott alkalmazását; hangsúlyozza a médiában megjelenő kormányzati hirdetések átláthatóságának növelését, valamint további erőfeszítéseket szorgalmaz az Audiovizuális Médiahatóság és a közszolgálati műsorszolgáltató függetlenségének biztosítása érdekében; aggasztják az albán állami rádiós és televíziós műsorszolgáltató (RTSh) főigazgatójának megválasztására szolgáló eljárások módosításai; felhívja mind a kormányt, mind az ellenzéket, hogy biztosítsák az állami műsorszolgáltató megfelelő működését azáltal, hogy közös megegyezéssel választanak jelöltet az igazgatói tisztségre; hangsúlyozza a digitalizáció késlekedést szenvedett folyamata befejezésének szükségességét;

21.  megjegyzi, hogy Albánia közepesen felkészült egy működő piacgazdaság kialakítására; üdvözli a hatékonyabb adóbehajtást, és a kormány szürkegazdaság elleni kampányát; tudomásul veszi a foglalkoztatás növekedését, ugyanakkor aggasztja a munkanélküliség magas szintje, különösen a fiatal és a hosszú távú munkanélküliek esetében, akik a munkanélküliek 50%-át adják ; hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni az egyenlő lehetőségeknek és további intézkedésekre van szükség a nők foglalkoztatási arányának növelése érdekében a munkaerőpiacon; továbbra is aggasztják a jogállamiság, a szabályozási környezet, a tulajdonjogok érvényesítése és a korrupció elleni küzdelem terén tapasztalható tartós és jelentős hiányosságok, amelyek akadályozzák az üzleti környezet fejlesztésére tett erőfeszítéseket; sürgeti Albániát, hogy hatékony gazdasági reformok révén kezelje átfogóan a jelentős feketegazdaság még mindig égető problémáját, amely összefügg az elterjedt korrupcióval. lépéseket sürget a szerződések érvényesítése és a jogállamiság terén mutatkozó hiányosságok megszüntetése, a még mindig jelentős mértékű szürkegazdaság kifehérítése, valamint az ország költségvetési konszolidációjára és az államadósság csökkentésére vonatkozó programjainak prioritássá tétele érdekében; sürgeti a fogyasztóvédelmi mechanizmusok nagyobb támogatását;

22.  felhívja Albániát, hogy tegyen további erőfeszítéseket az uniós környezetvédelmi jogszabályoknak, valamint a 27. fejezet követelményeinek való megfelelés érdekében; ebben a tekintetben üdvözli a védett területek országos ügynökségének, illetve az albán partvidék ügynökségének létrehozását;

23.  felhívja az albán kormányt, hogy ellenőrizze a vízerőművek fejlesztését a környezetvédelmi szempontból érzékeny területeken, mint pl. a Vjosa-folyó környéke, valamint a védett területeken, és őrizze meg a meglévő nemzeti parkok integritását; ajánlja a környezeti hatásvizsgálatok minőségének javítását, amely lehetővé tenné a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelvek és a víz-keretirányelv által meghatározott uniós normák figyelembevételét; arra ösztönzi az albán kormányt, hogy növelje az átláthatóságot a tervezett projektekkel kapcsolatban a nyilvánosság részvétele és nyilvános konzultáció révén;

24.  felhívja Albániát, hogy végezze el a környezetvédelemmel és a hulladékkezeléssel kapcsolatos vonatkozó méréseket, és tegyen további lépéseket a hulladék helytelen lerakása és elszállítása ellen, különösen a tengeri hulladék esetében;

25.  felhívja a kormányt nemzeti energiastratégia elfogadására és végrehajtására; aggasztja, hogy Albánia nem nyújtott be a megújuló energiaforrásokra vonatkozó cselekvési tervet az Energiaközösséghez, amely kötelezettségszegési eljárás indításához vezetett; hasonlóképp aggasztja, hogy Albánia lekéste az Energiaközösség határidejét arra, hogy összeegyeztesse jogszabályait az energia-végfelhasználás hatékonyságáról szóló 2006-os irányelvvel; sürgeti a kormányt, hogy tegyen többet az energiahatékonyság érdekében egy, az épületek energiahatékonyságára vonatkozó új törvény elfogadása révén;

26.  elismerését fejezi ki aziránt, hogy Albánia továbbra is konstruktív partner a régióban, és proaktív szerepet játszik a regionális együttműködés terén; hangsúlyozza a jószomszédi kapcsolatok biztosításának fontosságát, amelyek továbbra is alapvető fontosságúak; örömmel veszi tudomásul Albániának a 2014-es berlini és 2015-ös bécsi nyugat-balkáni csúcstalálkozókon elköteleződött a regionális együttműködési kezdeményezések mellett; üdvözli Albániának az összeköttetési menetrendben betöltött konstruktív szerepét; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy biztosítsák a 2015-ös bécsi nyugat-balkáni csúcstalálkozón elfogadott, a közlekedési ágazatra vonatkozó műszaki előírások és „puha intézkedések” teljes és gyors végrehajtását, a következő, Párizsban 2016-ban tartandó csúcstalálkozó előtt;

27.  üdvözli a Szerbiával ápolt kapcsolatok javítására irányuló folyamatos politikai szándékot, és arra ösztönzi Albániát és Szerbiát, hogy hozzanak további intézkedéseket a regionális stabilitás, együttműködés és jószomszédi kapcsolatok előmozdítása érdekében; arra ösztönzi Albániát, a fenti erőfeszítésekre tekintettel, hogy folytassa a tiranai székhelyű Regionális Ifjúságügyi Együttműködési Hivatal fejlesztését, amely kiemelkedő fontosságú a régióbeli további megbékélés szempontjából, főleg a fiatalok körében; ajánlja a főbb infrastrukturális beruházások építésének felgyorsítását, mint pl. a Tirana és Skopje közötti vasúti összeköttetés és modern autópálya, amelyek a VIII. folyosó részét képezik; elismerését fejezi ki aziránt, hogy Albánia teljes mértékben igazodik az EU közös kül- és biztonságpolitikájának vonatkozó nyilatkozataihoz és az Európai Tanács következtetéseihez, továbbá kész hozzájárulni a szíriai menekülteknek biztosított uniós segítségnyújtáshoz és áttelepítési programokhoz; sürgeti a kormányt, hogy tegyen további erőfeszítéseket a tagállamokhoz benyújtott, nyilvánvalóan megalapozatlan menedékkérelmek magas számának kezelése érdekében, és a vízumliberalizációt követő ellenőrzési mechanizmus révén tegyen határozott lépéseket a tagállamokkal és a szomszédos országokkal folytatott szorosabb operatív együttműködés és információcsere megvalósítása érdekében; felhívja a kormányt, hogy mérlegeljen további rendelkezéseket a szociális-gazdasági életkörülmények javítása érdekében; üdvözli a Bizottság javaslatát a biztonságos származási országok közös uniós listájának létrehozásáról és támogatja, hogy ezen Albánia is szerepeljen;

28.  támogatja a Nyugat-balkáni Civil Társadalmi Fórum berlini folyamat keretében történő létrehozását, amely lehetőséget kínál a régiókban működő civil szervezetek képviselői számára az eszmecserére, valamint arra, hogy hangot adjanak aggodalmaiknak és konkrét ajánlásokat tegyenek le a döntéshozók asztalára, és kéri e folyamat folytatását a következő, 2016-os párizsi csúcstalálkozó alkalmával, valamint előkészítő műhelyek szervezését a régióbeli civil társadalmi szervezetek számára;

29.  üdvözli Albánia elkötelezettségét a radikalizáció és terrorizmus elleni küzdelem mellett, valamint a vonatkozó biztonsági stratégiák és cselekvési terv elfogadását; üdvözli, hogy a felülvizsgált stratégiai keret az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemre vonatkozó stratégiát is magában foglal; aggódik amiatt, hogy Albániát – ahogy más országokat is – érinti a visszatérő külföldi harcosok, az iszlám radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség jelensége; üdvözli ebben a tekintetben az albán kormány által hozott intézkedéseket az ISIS-hez Irakban és Szíriában csatlakozni kívánó külföldi harcosok kiáramlásának megakadályozására; alapvető fontosságúnak tartja az iszlám radikalizálódást megelőző, az erőszakos szélsőségességgel szemben fellépő hatékony politika végrehajtásának folytatását, bevonva a civil szervezeteket és a vallási közösségeket, a külföldi terrorista harcosok áramlásának megelőzése és megszüntetése, a terrorizmus finanszírozásával szembeni fellépés, továbbá a hírszerző és bűnüldöző hatóságok jogállamiságon alapuló működésének kialakítása, és a bűnelkövetőkre vonatkozó átfogó igazságszolgáltatási politika kidolgozása érdekében, ajánlja továbbá a problémát illetően a hatékony regionális együttműködés és a tagállamok érintett szolgálataival folytatott együttműködés intenzívebbé tételét, beleértve az információcserét; úgy véli, hogy minden ez irányú intézkedésnek a nemzetközi normákkal és jogi eszközökkel összhangban biztosítania kell az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását;

30.  sajnálja, hogy az albán küldöttségen belüli együttműködés és kompromisszumkészség hiánya miatt jelenleg nem folytatható érdemi vita a stabilizációs és társulási parlamenti bizottságban, és ezért 9. ülésén nem volt képes ajánlás elfogadására; kéri, hogy tegyenek lépéseket a stabilizációs és társulási parlamenti bizottság megerősítésére annak érdekében, hogy pozitív hozzájárulást tehessen Albánia uniós csatlakozási folyamatához;

31.  kéri a Bizottságot, hogy a jövőbeli jelentéseibe foglaljon bele részletes információt az Albániának nyújtott előcsatlakozási támogatásról (IPA), valamint az intézkedések végrehajtásáról, különösen a fő prioritások és vonatkozó projektek végrehajtására elkülönített IPA támogatást illetően, tekintetbe véve az Európai Bizottság nyilatkozatát az Európai Parlamenttel folytatott stratégiai párbeszédről;

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Albánia kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2016. április 14-i állásfoglalása a Bosznia-Hercegovináról szóló 2015. évi jelentésről (2015/2897(RSP))

P8_TA(2016)0135 B8-0441/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről Bosznia-Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodásra(1),

–  tekintettel Bosznia-Hercegovina európai uniós tagságra irányuló, 2016. február 15-i kérelmére,

–  tekintettel a Bosznia-Hercegovinával való stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséről szóló, 2015. április 21-i tanácsi határozatra,

–  tekintettel a 2003. június 19–20-i Európai Tanács Nyugat-Balkánról szóló következtetéseire, és annak „Szaloniki cselekvési program a Nyugat-Balkánért: az európai integráció útján” című mellékletére,

–  tekintettel a Tanács Bosznia-Hercegovinára vonatkozó, 2015. március 16-i, október 12-i és december 15-i következtetéseire,

–  tekintettel az EU–Bosznia-Hercegovina Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság (SAPC) Szarajevóban, 2015. november 5–6-án rendezett első ülésére és a Bosznia-Hercegovina és az EU közötti Stabilizációs és Társulási Tanács (SAC) és a Stabilizációs és Társulási Bizottság 2015. december 11-i, illetve december 17-i első üléseire,

–  tekintettel a 2015. augusztus 27-én, Bécsben megrendezett nyugat-balkáni csúcstalálkozó elnökének záró nyilatkozatára, valamint a 2015-ös bécsi csúcs számára a civil társadalmi szervezetek által megfogalmazott ajánlásokra,

–  tekintettel „Az EU bővítési stratégiája” című, 2015. november 10-i bizottsági közleményre (COM(2015)0611) és az azt kísérő, „A Bosznia-Hercegovináról szóló 2015. évi jelentés” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0214),

–  tekintettel a Bosznia-Hercegovina elnöksége által az uniós integrációra vonatkozóan 2015. január 29-én elfogadott és a bosznia-hercegovinai parlament által 2015. február 23-án jóváhagyott írásbeli kötelezettségvállalásra, valamint a kormányzás mindhárom szintje által 2015 júliusában elfogadott, Bosznia-Hercegovina 2015–2018 közötti időszakra szóló reformmenetrendjére,

–  tekintettel az országról szóló korábbi állásfoglalásaira, többek között a srebrenicai népirtásról való megemlékezésről szóló 2015. július 9-i(2), valamint a daytoni békemegállapodás 20. évfordulójáról szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a „Bosznia-Hercegovina európai jövője – 20 évvel a daytoni/párizsi békemegállapodás után” címmel, 2015. december 9-én az Európai Parlamentben rendezett konferenciára,

–  tekintettel Cristian Dan Preda, a Külügyi Bizottság Bosznia-Hercegovináért felelős állandó előadója által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az EU továbbra is elkötelezett Bosznia-Hercegovina európai kilátásaival, területi integritásával, szuverenitásával és egységével kapcsolatban;

B.  mivel az uniós csatlakozás inkluzív folyamat, amelyhez a reformmenetrendre vonatkozó konszenzus szükséges; mivel az intézményi, gazdasági és társadalmi reform központjába a bosznia-hercegovinai polgárokat kell állítani;

C.  mivel az EU Bosznia-Hercegovina tekintetében új megközelítést kezdeményezett annak érdekében, hogy az ország további eredményeket érjen el az uniós csatlakozás felé, és megfeleljen a még fennálló társadalmi-gazdasági és jogállamisági kihívásoknak, lehetővé téve ezáltal az ország számára a jövőbeni uniós tagságra való felkészülést; mivel e megközelítés mentén haladva a stabilizációs és társulási megállapodás 2015. június 1-jén hatályba lépett;

D.  mivel uniós ügyekben a kormányzás különböző szintjei közötti hatékony koordinációs mechanizmus elengedhetetlen az Unióval való interakció javításához, valamint az uniós jogszabályokhoz való igazodáshoz, illetve azok végrehajtásához és érvényre juttatásához, továbbá ahhoz, hogy Bosznia-Hercegovina uniós csatlakozási kérelme sikerrel járjon; mivel a bosznia-hercegovinai Miniszterek Tanácsa 2016. január 26-án elfogadta a „Határozat a koordinációs mechanizmusról Bosznia-Hercegovina európai integrációs folyamatában” című dokumentumot; mivel az uniós ügyekben folytatott koordináció terén elért eredmények lehetővé teszik, hogy Bosznia-Hercegovina teljes körűen igénybe vehesse az uniós finanszírozást;

E.  mivel az országon belül még mindig 84 500 lakóhelyét elhagyni kényszerült személy van, továbbá rendkívül sok bosznia-hercegovinai menekült él a szomszédos országokban, Európa- és világszerte is;

F.  mivel az erőteljes politikai támogatás kulcsfontosságú ahhoz, hogy az ország intézményi felépítése eredményesebbé váljon;

1.  üdvözli a Bizottság Bosznia-Hercegovináról szóló első pozitívabb jelentését, és ismételten hangsúlyozza, hogy egyértelműen elkötelezett Bosznia-Hercegovina európai kilátásaival kapcsolatban; felhívja a hatóságokat, hogy tanúsítsanak elszántságot az intézményi és társadalmi-gazdasági reformok folytatása – ezen belül pedig ezek hatékony végrehajtása – és az uniós csatlakozás felé teendő folyamatos előrelépések iránt; átláthatóságra szólít fel a reformok tervezése és végrehajtása során; üdvözli az állam és az entitások közös cselekvési tervét a 2015–2018 közötti időszakra szóló reformmenetrend végrehajtására, és kéri annak harmonizált végrehajtását annak érdekében, hogy országszerte valódi és látható változások történjenek, és hogy Bosznia-Hercegovina összes polgárának élete javulást mutasson;

2.  üdvözli, hogy Bosznia-Hercegovina 2016. február 15-én benyújtotta uniós tagság iránti kérelmét; felkéri a Tanácsot, hogy e kérelmet mielőbb vizsgálja meg, és haladéktalanul továbbítsa a Bizottságnak, hogy elkészíthesse véleményét;

3.  üdvözli a bosznia-hercegovinai Miniszterek Tanácsának 2016. január 26-i határozatát, mely szerint uniós kérdésekkel kapcsolatban koordinációs mechanizmust hoznak létre, továbbá 2016. február 9-i határozatát, amely tartalmazza a stabilizációs és társulási megállapodás kiigazításáról szóló, Horvátország uniós csatlakozását követően kialakított tárgyalási álláspontját; emlékeztet arra, hogy ahhoz, hogy az EU a csatlakozási kérelmet hitelesnek ítélje meg, a reformmenetrend végrehajtása terén elért eredmények mellett az előbb felsorolt elemek is szükségesek; felszólít arra, hogy haladéktalanul harmonizálni kell az entitásoknak a koordinációs mechanizmussal kapcsolatosan kialakított álláspontját, és ösztönzi az érdekelt felek közötti együttműködés további javítását; felszólít ennek gyors végrehajtására, és az uniós ügyekre vonatkozóan konstruktív együttműködést sürget; hangsúlyozza, hogy egy ilyen mechanizmus az uniós csatlakozási folyamat során elengedhetetlen az eredményes döntéshozatalhoz; üdvözli a koordinációs mechanizmus teljes körű végrehajtása érdekében tartott első, parlamenti szintű konkrét konzultációkat, és erőteljesen ösztönzi az intézményi szereplők közötti további hasonló ülések gyakoribbá tételét; ismételten kitart amellett, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás szerinti kereskedelmi engedményeket ki kell igazítani; úgy ítéli meg, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás maradéktalan végrehajtása és annak kiigazítása Bosznia-Hercegovina Unióval szemben vállalt kötelezettségeinek fontos eleme, továbbá uniós tagjelöltsége elfogadásának egyik előfeltétele; javasolja, hogy Bosznia-Hercegovina az uniós csatlakozás felé teendő előrelépések során működjön együtt az uniós tagállamokkal is;

4.  emlékeztet arra, hogy folytatni kell azokat az alkotmányos és politikai reformokat, amelyek Bosznia-Hercegovinát hatékony, inkluzív és teljes mértékben működőképes állammá alakítják át, amely valamennyi államalkotó nép és polgár számára egyenlőséget és demokratikus képviseletet biztosít, és biztosítja, hogy minden polgár – azonos feltételekkel és etnikai vagy vallási hátterétől függetlenül – jelölt és választható legyen és bármely politikai szinten tölthessen be tisztségeket, összhangban a Parlament előző állásfoglalásában kifejtett elvekkel, ideértve a koppenhágai kritériumokat, az uniós vívmányokat, a Velencei Bizottság ajánlásait és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményt (EJEE), továbbá az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) vonatkozó döntéseit; kéri a hatóságokat, hogy tevékenyen támogassák a törvényes képviselet, a föderalizmus, a decentralizáció és a szubszidiaritás elvét, továbbá az európai értékeket és az európai perspektíva fontosságát; felhívja az uniós intézményeket, hogy aktívan vegyenek részt a bosznia-hercegovinai alkotmányos berendezkedés fenntartható megoldásának kialakítására irányuló erőfeszítésekben;

5.  nyomatékosan felszólítja a politikai és vallási vezetőket, hogy tartózkodjanak a társadalmat polarizáló, nacionalista és szeparatista retorikától, valamint folytassák a politikai párbeszédet és azon tevékenységeket, amelyek célja a kölcsönös tisztelet, a konszenzus és a legitim politikai képviselők közötti együttműködés kialakítása, továbbá a társadalom sokszínűségének védelme; felhívja valamennyi polgárt, hogy vegyen részt a megbékélésben és együttműködésben, ami alapvető előfeltétele az európai kilátások megvalósításának;

6.  hangsúlyozza az alulról szerveződő civil társadalom fontos szerepét a békeépítés és a megbékélés folyamatában, különösen a fiatalok kultúrák közötti párbeszédben és cserében, valamint a politikában való részvétele tekintetében; megjegyzi, hogy a kulturális aktivisták, a művészek, az írók és a tudósok jelentős szerepet játszanak a különböző társadalmi csoportok közötti párbeszéd és megértés előmozdításában; sürgeti a demokráciával, az alapvető jogokkal és az állampolgári jogokkal kapcsolatos oktatás előmozdítását Bosznia-Hercegovinában;

7.  tudomásul veszi a boszniai Szerb Köztársaság elnökének bejelentését, hogy a boszniai Szerb Köztársaságban elhalasztják a bosznia-hercegovinai állami szintű igazságszolgáltatásról szóló tervezett népszavazást; sajnálja azonban, hogy ezt a határozatot a boszniai Szerb Köztársaság országgyűlése nem fogadta el; kéri, hogy a népszavazás ötletével hagyjanak fel, mivel ez az ország kohézióját, szuverenitását és integritását veszélyezteti, és valamennyi bosznia-hercegovinai állampolgár társadalmi-gazdasági helyzetének javítására és az uniós integráció felé tett előrehaladásra irányuló erőfeszítések kockáztatásával jár; hangsúlyozza, hogy a bosznia-hercegovinai igazságszolgáltatás bármely hiányosságát egyoldalú kezdeményezések helyett inkább az együttműködés szellemében az igazságügyi strukturált párbeszéd keretében kell kezelni; emlékeztet arra, hogy a daytoni megállapodás értelmében a boszniai Szerb Köztársaságnak nincs joga kiválni;

8.  mélységes aggodalmának ad hangot a boszniai Szerb Köztársaság belügyminiszterének nyilatkozatai miatt, amelyek értelmében a jövőben a boszniai szerb különleges rendőri egységek képzésére az Oroszországi Föderációban kerül sor, elmélyítik az együttműködést, különösen az információcsere terén, továbbá orosz katonai felszereléseket kívánnak vásárolni; felszólítja a boszniai Szerb Köztársaság hatóságait, hogy ne folytassanak az állami szintű politika aláásására alkalmas független kül- és biztonságpolitikát;

9.  üdvözli a stabilizációs és társulási megállapodás hatálybalépését, és hogy annak alapján létrejött az első közös szerv, a Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság (SAPC); ugyanakkor fájlalja, hogy nem sikerült elfogadnia eljárási szabályzatát, mivel a SAPC szavazási szabályaiba etnikai alapú blokkolást próbáltak meg bevezetni; emlékeztet arra, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás megköveteli az eljárási szabályzat elfogadását, és e kötelezettség elmulasztása a stabilizációs és társulási megállapodás végrehajtásának közvetlen megsértésének minősül; sürgeti a boszniai küldöttséget, hogy e tekintetben konstruktív módon működjön együtt, hogy az eljárási szabályzatot a SAPC következő ülésén haladéktalanul elfogadják; üdvözli a Bosznia-Hercegovina és az EU közötti Stabilizációs és Társulási Tanács (SAC) 2015. december 11-én tartott első ülését;

10.  sajnálja, hogy a korrupció – ideértve a legmagasabb szinten meglévő korrupciót is – továbbra is széles körben elterjedt, és hogy a politikai kötelezettségvállalások nem vezettek konkrét eredményekre; továbbra is aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a korrupció elleni fellépés jogi és intézményi kerete gyenge, ami lehetővé teszi a büntetlenül hagyott korrupt gyakorlatokat, és hogy alacsony a korrupciós ügyekben hozott jogerős ítéletek száma; felszólít a korrupciós ügyek kivizsgálásának, továbbá a politikusokat, vezető beosztású tisztviselőket és szabályozó intézményeket érintő magas szintű korrupciós ügyekben, továbbá a közbeszerzés és a privatizáció keretében indított bűnvádi eljárások javítására; elismerését fejezi ki a 2015–2019 közötti időszakra szóló korrupcióellenes stratégia és cselekvési terv elfogadásáért, és nyomatékosan kéri, hogy annak végrehajtása céljából elegendő költségvetést bocsássanak rendelkezésre; az országos ügynökségközi együttműködés jelentős javítására hív fel; sürgeti a korrupciómegelőzési és nyomonkövetési struktúrák kialakítását, valamint a korrupció megelőzésére vonatkozó szakpolitikai dokumentumok elfogadását a kormányzat minden szintjén; sürgeti a GRECO által megfogalmazott ajánlások haladéktalan végrehajtását;

11.  sürgeti, hogy egy működőképes és stabil igazságszolgáltatás alapvető fontosságú a jogállamiság biztosításához az országban, valamint Bosznia-Hercegovina uniós tagsága felé történő további előrehaladásához; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a politikai szereplők egyre nagyobb nyomást gyakorolnak az igazságszolgáltatásra; megállapítja, hogy sürgősen meg kell erősíteni az igazságszolgáltatás függetlenségét Bosznia-Hercegovinában; különösen aggasztónak találja a bírósági eljárásokba való politikai beavatkozással kapcsolatos ügyeket, az igazságszolgáltatáson belüli kinevezési eljárások átpolitizálódását, a továbbra is fennálló, négy eltérő jogi rendszert eredményező széttagoltságot, és azt, hogy nem áll rendelkezésre egy eredményes és tárgyilagos rendszer a bírák szakmai képességeinek értékelésére; üdvözli a 2014–2018 közötti időszakra szóló, az igazságügyi ágazatra vonatkozó naprakész reformstratégiát, és végrehajtása céljából cselekvési terv elfogadását kéri, amely határozottan az országos szintű harmonizációs erőfeszítéseket állítja a középpontba; alapvetően fontosnak tartja egy fokozottan professzionális, független és elszámoltatható igazságszolgáltatási rendszer garantálását, ideértve a kinevezésre vonatkozó objektív kritériumok szisztematikus alkalmazását; üdvözli az entitásszintű és az állami szintű igazságügyi miniszterek által aláírt, az állami szintű igazságszolgáltatás és a Bírói és Ügyészi Főtanács átalakítását célzó jegyzőkönyvet; üdvözli az ombudsmanok kinevezését, ám aggodalommal szemléli az ombudsmani hivatal által tapasztalt folyamatos pénzügyi és emberi erőforrásbeli nehézségeket; felszólít az ombudsmani intézmény reformjáról szóló törvény gyors elfogadására;

12.  továbbra is aggódik amiatt, hogy az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférés igencsak korlátozott; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy fogadjanak el törvényt az állami szintű ingyenes jogi segítségnyújtásról, ami az egyenlő, hathatós és megkülönböztetésmentes igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés előfeltétele; úgy véli, hogy egy ilyen törvény végrehajtása kulcsfontosságú a polgárok jogállamiságba vetett bizalmának megerősítéséhez;

13.  határozottan elítéli a boszniai Szerb Köztársaságban még mindig hatályos, közrendről szóló törvényt, amely aláássa a gyülekezési szabadsághoz, az egyesülési szabadsághoz és a médiaszabadsághoz kapcsolódó alapvető demokratikus jogokat; sürgeti az információhoz való szabad hozzáférésről szóló törvény teljes körű végrehajtását, mivel ez továbbra is akadozik és gyakran korlátozott, ha a magánélethez való jogról és a kormányokkal foglalkozó vállalatok kereskedelmi érdekeinek védelméről van szó, ezáltal – az információ megtagadása esetén – megfosztva a polgárokat a jogorvoslat egyik hatékony eszközétől; elismerését fejezi ki a bosznia-hercegovinai büntető törvénykönyv módosításának elfogadásáért, amely a nemzetközi normákkal összhangba hozza a kínzásra, erőszakos eltüntetésre és erőszakos közösülésre vonatkozó rendelkezéseit; sürgeti a hatóságokat, hogy a számítástechnikai bűnözésről szóló nemzetközi egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvében felsorolt bűncselekmények kerüljenek bele a büntető törvénykönyvbe;

14.  fontosnak tartja az állami, az entitásszintű és a brčkói regionális parlament közötti együttműködés javítását és közös tanácskozások tartását; tudomásul veszi a parlamenti ikerintézményi program keretében tett kötelezettségvállalásokat, továbbá az ezek nyomán megfogalmazott ajánlások sürgős végrehajtására, valamint az együttműködési keret működőképessé tételére szólít fel; ezzel összefüggésben üdvözli „A bosznia-hercegovinai parlamentek együttműködési mechanizmusa az uniós integrációs folyamathoz kapcsolódó tevékenységek terén” című dokumentum aláírását; kéri a kantonális parlamentekkel való általános koordináció javítását;

15.  tudomásul veszi a biztonság- és védelempolitikai parlamenti vegyes bizottságnak a bosznia-hercegovinai fegyveres erők feletti demokratikus ellenőrzés biztosítása terén játszott szerepét; aggodalmát fejezi ki a lakosság által széles körben, illegálisan tartott fegyverek és a fegyveres erők ellenőrzése alatt álló fegyverek és lőszerek még mindig terjedelmes készletei miatt; elismerését fejezi ki a fegyveres erők által a leginkább instabil lőszerek elhelyezése és a fennmaradó készletek kezelésére szolgáló fenntartható kapacitások kiépítése terén tett előrehaladásért; átfogó megközelítés elfogadását sürgeti az ország aknamentesítésének 2019-ig történő lezárásával kapcsolatos fennmaradó kihívások kezelésére; felhívja a Bizottságot, az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozzák e tevékenységek számára nyújtott támogatásukat;

16.  sürgeti a bosznia-hercegovinai választási törvény módosításainak előkészítésével foglalkozó munkacsoport tagjait, hogy biztosítsák, hogy a törvény módosításai lehetővé tegyék a szuverenitást kifejező, valóban demokratikus választásokat; hangsúlyozza, hogy demokratikus választásokra csak akkor kerülhet sor, ha számos más emberi jogot és alapvető szabadságot folyamatosan és az etnikai, vallási, nemi, politikai és más vélemény miatti hovatartozás, vagyon, születés vagy más helyzeten alapján történő megkülönböztetés nélkül, továbbá önkényes és indokolatlan korlátozások nélkül lehet gyakorolni;

17.  úgy véli, hogy a közigazgatás széttagoltsága, átpolitizáltsága és a politikák összehangolásának gyenge volta akadályozza az intézményi és jogalkotási reformokat, és hatással van a polgároknak nyújtott közszolgáltatásokra; felszólítja az illetékes hatóságokat minden szinten a középtávú szakpolitikai tervezés fokozására, és a közigazgatási reform tekintetében egy átfogó és az egész országra kiterjedő stratégiai keret és egy közpénzkezelési program kialakítására, az OECD/SIGMA által az EU-hoz csatlakozni kívánó tagjelölt országok számára kidolgozott európai közigazgatási elveknek megfelelően;

18.  elismeri, hogy a mezőgazdaság fontos gazdasági ágazat Bosznia-Hercegovina számára, és lakosságának mintegy 20%-a közvetlenül vagy közvetve függ az ágazattól; üdvözli ezért az élelmiszerbiztonság és az állategészségügyi politika terén elért előrelépést, valamint a Bizottság azon döntését, hogy jóváhagyta a bosznia-hercegovinai tej és tejtermékek uniós exportját; további erőfeszítéseket ösztönöz annak érdekében, hogy összhangba hozzák a hivatalos állat- és növény-egészségügyi ellenőrzési rendszert az európai előírásokkal, valamint hogy kialakítsák a szükséges intézményi struktúrákat, amelyek lehetővé tennék a vidékfejlesztést célzó előcsatlakozási segítségnyújtási eszköz felhasználását; felszólítja a kormányt, hogy támogassa egy állami szintű mezőgazdasági minisztérium létrehozását és fejlesztési stratégiájának kidolgozását;

19.  aggodalommal állapítja meg, hogy a kormányzat és a civil társadalmi szervezetek közötti együttműködés mechanizmusai elégtelenek, ideértve azt is, hogy e szervezetek csak korlátozottan vehetnek részt a reformmenetrenddel kapcsolatos politikai párbeszédben; alapvető fontosságúnak tartja a civil társadalom szerepének erősítését, valamint a polgárok uniós csatlakozási folyamatban való részvételének ösztönzését; ismételten kéri átlátható és inkluzív nyilvános konzultációs mechanizmusok létrehozását és végrehajtását; felhívja az összes szint illetékes hatóságát, hogy javítsák a vonatkozó jogi és pénzügyi kereteket, a civil társadalmi szervezetek tekintetében fogadjanak el nemzeti stratégiát, és e szervezetek számára biztosítsanak átlátható közfinanszírozást a fokozottabb részvételen alapuló és inkluzív demokrácia országszerte való előmozdítása érdekében; felhívja a civil társadalmi szervezeteket és aktivistákat, hogy jelentősen erősítsék meg kapacitásaikat és struktúráikat és működjenek együtt a bosznia-hercegovinai hatóságokkal, az EU-val és a nemzetközi közösséggel; felszólítja ez utóbbi szerveket, hogy ezen erőfeszítésekben nyújtsanak segítséget;

20.  megállapítja, hogy a szervezett bűnözés elleni fellépés 2014-2016 közötti időre szóló programjának végrehajtása nem megfelelően koordinálva zajlik; nyomatékosan kéri egy, a pénzmosásra vonatkozó új stratégia és cselekvési terv elfogadását és végrehajtását, a MONEYVAL ajánlásaival összhangban; hangsúlyozza, hogy a kábítószer- és az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében áldozatközpontú megközelítésre és átfogó, multidiszciplináris stratégiára van szükség; felszólítja az uniós és a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy működjenek együtt az emberkereskedelem elleni hatékony fellépés és az áldozatok védelmének biztosítása érdekében; üdvözli az emberkereskedelem elleni küzdelemre vonatkozó, a 2016–2019 közötti időre szóló bosznia-hercegovinai cselekvési terv elfogadását, ideértve a migráns munkavállalókkal és a gyermekek koldulásra kényszerítésével kapcsolatos problémák hangsúlyos kezelését, és kéri a terv hathatós végrehajtását; továbbra is aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Boszniában nagymennyiségű illegális fegyver található, amelyek könnyen átjuthatnak az Unióba; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy fokozzák a fegyverkereskedők és -csempészek elleni büntetőeljárásokra irányuló erőfeszítéseiket, illetve hogy tegyenek többet a fegyverek – különösen a kisebb és könnyű fegyverek – ellenőrizetlen terjedése és tiltott kereskedelme ellen többek között szorosabb regionális együttműködés és a Bosznia-Hercegovina és az Unió közötti együttműködés révén;

21.  felhívja a hatóságokat, hogy a terrorizmus megelőzéséről és leküzdéséről szóló, a 2015–2020 közötti időre szóló stratégia végrehajtása céljából dolgozzanak ki cselekvési tervet; felhívja a hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a rendőrség, a hírszerző szolgálatok és a biztonsági ügynökségek közötti, a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelmet célzó hatékonyabb és országos szintű együttműködés biztosítása érdekében; kéri Bosznia-Hercegovina terrorizmus elleni küzdelemhez szükséges kapacitásának növelését; nyomatékosan kéri az illetékes hatóságokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén, ideértve egy olyan jogi keret létrehozását, amely lehetővé teszi a terrorista csoportok vagyoni eszközeinek befagyasztását; lényegesnek tartja, hogy a bosznia-hercegovinai biztonsági műveleteket összehangolják, és hogy az adatokat az országon belül megosszák; hangsúlyozza, hogy a regionális biztonsági szolgálat közötti szorosabb együttműködés szintén kiemelkedő jelentőségű, továbbá e téren ösztönzi a további együttműködést;

22.  hangsúlyozza, hogy Bosznia-Hercegovinát súlyosan érinti a külföldi harcosok és a radikalizálódás jelensége; aggodalmának ad hangot a fiatalok körében észlelhető radikalizáció miatt, akik között – a térség más országaival való összehasonlításban – sokan csatlakoztak a Dáishoz; kéri a radikalizálódás és a terrorizmus elleni intézkedések folytatását és megerősítését; üdvözli a vallásközi párbeszéd megerősítését célzó erőfeszítéseket, ideértve a politikai és vallási vezetők terrorizmust és erőszakos szélsőségességet elítélő közös nyilatkozatát; üdvözli a terrorista tevékenységek, az azokra való felbujtás, valamint a Dáis szervezése és az ahhoz való csatlakozás mint bűncselekmények alapján külföldi harcosokkal szemben meghozott első ítéleteket; kéri hathatós deradikalizálódási programok sürgős kidolgozását, valamint sürgős erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a bosznia-hercegovinai fiatalok számára jobb gazdasági kilátásokat biztosítsanak a nyugat-balkáni Pozitív Ifjúsági Menetrenddel összhangban, ezáltal visszatartva őket attól, hogy radikális és szélsőséges ideológiákkal azonosuljanak; ösztönzi azokat az erőfeszítéseket, amelyek a média, a tudományos közösség és a civil társadalom bevonására irányulnak azon kockázati tényezők tudatosításának elősegítése érdekében, amelyek lehetővé teszik, hogy a radikalizálódás erőszakos szélsőségességgé fajuljon; ösztönzi nemzeti és regionális radikalizálódás-tudatossági hálózatok létrehozását az uniós radikalizálódás-tudatossági hálózat révén rendelkezésre álló bevált gyakorlatok és eszközök alapján; ösztönzi az uniós és a szomszédos országok biztonsági szolgálataival való szorosabb együttműködést, többek között az információk megosztása terén; ösztönzi azokat a Bosznia-Hercegovina egész területén folytatott rendőrségi műveleteket, amelyek során terrorista tevékenységek megszervezésével, támogatásával és finanszírozásával gyanúsított embereket tartóztatnak le;

23.  megállapítja, hogy az emberi jogok tiszteletben tartását célzó jogi és intézményi keret jelentős javulásra szorul; országos megkülönböztetés elleni stratégia kidolgozását kéri, együttműködésben a civil társadalmi szervezetekkel; ismételten nyomatékosan kéri, hogy a megkülönböztetésellenes törvénybe illesszék be a nemi identitás, a szexuális irányultság, az életkor és a fogyatékosság fogalmának a megkülönböztetés alapjaként való egyértelmű meghatározását; kéri a törvény hathatós végrehajtását és az emberi jogi ombudsman szerepének megerősítését; aggodalmának ad hangot a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni, a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés és egyéb szolgáltatások nyújtása tekintetében alkalmazott megkülönböztetés miatt; aggodalmának ad hangot az LMBTI-személyekkel szembeni gyűlölet szította erőszak, gyűlöletbeszéd és az ellenük irányuló fenyegetések számának egyes beszámolók szerinti növekedése miatt; arra ösztönzi a kormányt, hogy foglalkozzon e kérdéssel többek között azáltal, hogy az igazságszolgáltatásban, a bűnüldöző szerveknél és a nyilvánosság körében tudatosságnövelő fellépéseket hajt végre az LMBTI-személyek jogaira vonatkozóan; megállapítja, hogy a romák anyakönyvezési eljárásának kiteljesítése terén jelentős eredmények születtek, ugyanakkor továbbra is aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egészségügyi, oktatási és foglalkoztatási kilátásaik javítása terén korlátozott mértékű lépésekre került sor; nyomatékosan felhívja a hatóságokat különösen a nemi alapú megkülönböztetés elleni fellépésre; nyomatékosan kéri, hogy a boszniai Szerb Köztársaság alkotmányából helyezzék hatályon kívül a halálbüntetésre vonatkozó rendelkezést;

24.  fájlalja, hogy a Sejdić-Finci- és a Zornić-ügy végrehajtása terén nem történt előrelépés, és emlékeztet arra, hogy a Bosznia-Hercegovina hozzáállása továbbra is az EJEB ezen ítéleteit; ismételten hangsúlyozza, hogy azok végrehajtásának elmaradása továbbra is diszkriminációt eredményez a bosznia-hercegovinai polgárokkal szemben, és így akadályozhatja Bosznia-Hercegovina uniós csatlakozási folyamatát;

25.  nyomatékosan kéri a – többek között etnikai alapú – gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd, valamint a szélsőséges ideológiák közösségi média általi terjesztése eseteinek határozottabb és megfelelő kivizsgálását és büntetőeljárások lefolytatását; fájlalja, hogy a Nyugat-Balkánon belül a Föderáció marad az egyetlen olyan terület, ahol a büntető törvény nem szabályozza a gyűlölet-bűncselekmény szankcionálását, és nyomatékosan kéri egy ilyen rendelkezés beillesztését; hasonlóképpen kéri a gyűlöletbeszédre vonatkozó rendelkezés beillesztését valamennyi entitás büntető törvényeibe;

26.  ismételten hangsúlyozza, hogy a választási törvénynek és a választási rendszernek az államot alkotó mindhárom nép és minden egyéb polgár számára lehetőséget kell biztosítania arra, hogy szabadon és függetlenül válasszák meg az intézményekbe és hatóságokba delegálandó, legitim politikai képviselőiket;

27.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalom fontos szerepet tölt be az országban a kisebbségi jogok védelmében és előmozdításában, valamint a társadalmi összhang és tolerancia előmozdításában és abban, hogy az emberek jobban megértsék a sokféleség előnyeit; kéri a civil társadalom bővebb bevonását az etnikai megosztottsággal járó kihívások kezelésébe annak érdekében, hogy hozzásegítsék az országot az uniós tagság felé való közeledéshez; nagyobb mértékű koordinációt kér továbbá az illetékes hatóságok és a civil társadalmi szervezetek között a kisebbségekről szóló jogszabályok megfelelőbb végrehajtásának biztosítása érdekében;

28.  üdvözli az Európa Tanács nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményének végrehajtásáról szóló, a 2015-2018 közötti időre vonatkozó stratégia elfogadását; kéri az Isztambuli Egyezmény végrehajtására vonatkozó keretstratégia mielőbbi elfogadását és alkalmazását; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a szexuális támadásokra vonatkozóan nem létezik átfogó, állami szintű jogi keret, sem pedig az áldozatok számára kialakított, megfelelő kompenzációs mechanizmus; kéri az illetékes hatóságokat, hogy biztosítsák a „védett házak” megfelelő finanszírozását és jobb jogi szabályozását, valamint hozzanak létre harmonizált rendszert a nők elleni erőszak eseteire vonatkozó adatok megfigyelésére és gyűjtésére; kéri továbbá, hogy minden szükséges erőfeszítést tegyenek meg a nők politikai életben és foglalkoztatásban való részvételének növelése és társadalmi és gazdasági helyzetük javítása érdekében – különösen a szülési szabadsághoz és az anyasági juttatásokhoz való jog hozzáférhetősége tekintetében –, valamint hogy mozdítsák elő, védjék és erősítsék a nők jogait; nyomatékosan felhívja a kormányokat, hogy a civil társadalom segítségével minden szinten fokozzák az e kérdésekkel kapcsolatos tudatosságot annak érdekében, hogy a nők élhessenek a törvény szerinti védelemmel;

29.  hangsúlyozza, hogy az oktatás alapvető szerepet játszik a toleráns és befogadó társadalom létrehozásában, valamint a kulturális, vallási és etnikai határokon átívelő együttműködés és kohézió előmozdításában; sajnálattal állapítja meg, hogy a „két iskola egy tető alatt” kérdésének és az iskolai szegregáció és megkülönböztetés egyéb formáinak kezelése terén lassú az előrelépés, továbbá fájlalja, hogy még mindig nem dolgoztak ki közös alaptantervet; nyomatékosan kéri az oktatási rendszer deszegregációjának megkezdését célzó, konkrét intézkedések elfogadását; hangsúlyozza, hogy jelentős erőfeszítésekre van szükség a szétszabdalt oktatási rendszer hatékonyságának növelése érdekében, egyszersmind biztosítva az egyenlő oktatási feltételeket Bosznia-Hercegovina valamennyi hivatalos nyelvén, valamint a saját nyelvű oktatáshoz való, minden közösséget megillető jogot; nyomatékosan felszólítja a hatóságokat, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek vonatkozásában ténylegesen ültessék át a gyakorlatba az inkluzív oktatás elveit;

30.  üdvözli, hogy Bosznia-Hercegovina tevékenyen részt vesz a nyugat-balkáni oktatási és képzési platformban, valamint hogy továbbra is részt vesz az Erasmus+-ban és a nyugat-balkáni ifjúsági keretben, amelyek igen fontos szerepet játszanak a rendkívül nagy arányú ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemben; üdvözli továbbá Bosznia-Hercegovina azon kötelezettségvállalását, hogy részt vesz az OECD által szervezett 2018. évi PISA-felmérésben; úgy véli, hogy e felmérés hasznos eszköz az oktatás minőségének és a szükséges reformoknak a megvitatása szempontjából; elismerését fejezi ki amiatt, hogy mind a 13 oktatási minisztérium és valamennyi kapcsolódó ügynökség is kifejezte e közös erőfeszítésben való részvételre vonatkozó szándékát; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra Bosznia-Hercegovina felmérésben való részvételének az előcsatlakozási alapokból történő finanszírozását;

31.  hangsúlyozza, hogy a független és professzionális médiaorgánumok a virágzó demokratikus társadalom alapvető összetevői; ennélfogva aggodalmának ad hangot a véleménynyilvánítás szabadsága terén való visszalépések, a politikai nyomásgyakorlás és az újságírók megfélemlítésének esetei – többek között egyes médiaorgánumoknál helyi és nemzeti hatóságok által végrehajtott, álságos pénzügyi és egyéb ellenőrzései – és a média politikai és etnikai határvonalak mentén való, tartós polarizációja miatt; kéri az illetékes hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki az újságírók elleni támadásokat, és dolgozzanak ki jogi keretet az újságírók védelmében; sürgős intézkedéseket kér továbbá a Hírközlési Felügyeleti Hatóság politikai, intézményi és pénzügyi függetlenségének, illetve a média tulajdonosi szerkezete átláthatóságának biztosítását a teljes átláthatóságot rendszerszerűen akadályozó joghézagok felszámolása révén; megjegyzi, hogy ezen intézkedések végrehajtása döntő fontosságú a mindennemű indokolatlan politikai befolyástól való mentesség biztosítása szempontjából; intézkedések meghozatalát kéri a médiapluralizmus biztosítása és a minden hivatalos nyelven való műsorsugárzás érdekében; szorgalmazza továbbá a közszolgálati műsorszolgáltatók szerkesztői függetlenségének és pénzügyi stabilitásának növelését, tekintettel a közszolgálati műsorszolgáltató létének Bosznia-Hercegovina egysége szempontjából játszott jelentőségére; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tájékoztatási célú honlapok elleni célzott kibertámadások esetében nem indul büntetőeljárás;

32.  üdvözli a háborús bűncselekményekre vonatkozó bírósági ügyhátralékok csökkentése terén tapasztalt előrelépéseket; megállapítja, hogy a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a Főügyészség nem reagált megfelelően a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos esetek lezárására irányuló, többszöri kérésekre; kéri a háborús bűncselekményekre vonatkozó nemzeti stratégia felülvizsgálatát és a háborúk idején elkövetett szexuális erőszak eseteiben a büntetőeljárások hatékonyabb és eredményesebb lefolytatását, valamint az áldozatok védelmének javítását; kéri, hogy tegyenek lépéseket az áldozatok tényleges kártérítéshez való jogának biztosítása érdekében;

33.  megállapítja, hogy történtek előrelépések a belső menekültek és a menekültek fenntartható visszatérése terén, többek között a foglalkoztatás, az oktatás, a szociális védelem, a tulajdon visszaszolgáltatása és a helyi szintű egészségügy tekintetében, ugyanakkor további eredményeket kér; ismételten hangsúlyozza fenntartható visszatérésük ösztönzésének jelentőségét Bosznia-Hercegovina és különösen a boszniai Szerb Köztársaság szempontjából; felhívja a kormányzás minden szintjét, hogy biztosítsanak számukra védelmet és gyorsítsák fel visszatérési folyamatukat a szükséges jogalkotási és igazgatási intézkedések bevezetése és végrehajtása révén; szorgalmazza a daytoni békemegállapodás VII. mellékletére vonatkozó felülvizsgált stratégia hatékony végrehajtását; felhívja a Bizottságot, hogy e folyamat elősegítése céljából biztosítson megfelelő pénzügyi és projekttámogatást; megállapítja, hogy továbbra is magas az eltűnt személyek száma, és felhívja az illetékes hatóságokat, hogy folytassanak intenzív együttműködést, továbbá fokozzák a háború következtében eltűnt további 7 019 személy felkutatását célzó erőfeszítéseiket; hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatásra vonatkozóan további alternatív megközelítéseket kell kidolgozni, többek között az átmeneti igazságszolgáltatásról szóló UNDP-stratégia alapján; felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy a vonatkozó programokra fordítsanak jelentős erőforrásokat;

34.  megállapítja, hogy Bosznia-Hercegovinában a háború utáni helyreállítás és újjáépítés nagyrészt sikeres volt, és az országot közelebb hozta az Unióhoz, és hogy a megbékélési folyamat fenntarthatósága tekintetében maradtak még kihívások; hangsúlyozza ezért, hogy az oktatás fontos szerepet tölt be a társadalmon belüli megbékélés és kölcsönös megértés előmozdításában;

35.  üdvözli a bejelentett foglalkoztatás növekedését, illetve a politikai koordináció megerősítésére és az üzleti környezet javítására irányuló első lépéseket; továbbra is aggodalmának ad hangot az állam gazdaságra gyakorolt befolyása, az államháztartás minősége, a nemzetközi hitelekből finanszírozott beruházásoktól való nagyfokú függés, a nemzetközi beruházások tisztázatlan eredete és a súlyos munkaerő-piaci helyzet miatt; hangsúlyozza, hogy kezelni kell a tartósan magas (27,6%-os) hosszú távú munkanélküliségi ráta kérdését – ideértve az igen magas szintű (62,7%-os) ifjúsági munkanélküliségi rátát –, az informális gazdaság tekintélyes méretét, valamint javítani kell a munkaerőpiac működését;

36.  üdvözli, hogy mindkét entitás új munkaügyi jogszabályt fogadott el; fájlalja az egységes gazdasági térség hiányát, amely akadályt képez az üzleti környezet számára; nyomatékosan kéri, hogy javítsák tovább az üzleti környezetet a jogállamiság megerősítése, a szerződések érvényesítésének egyszerűsítése és a korrupció elleni fellépés révén; sajnálja, hogy Bosznia-Hercegovina nem dolgozott ki állami szintű kkv-stratégiát;

37.  hangsúlyozza, hogy a széttöredezett szociális védelmi rendszereket a polgárok igényei alapján át kell alakítani és harmonizálni kell annak érdekében, hogy mindenki egyenlő elbánásban részesüljön; megállapítja, hogy a szakszervezeti és munkavállalói jogok – ideértve az egészségügyi és biztonsági törvényeket is – továbbra is korlátozottak, és hangsúlyozza, hogy e törvényeket országszerte javítani és harmonizálni kell;

38.  nyomatékosan kéri a közlekedésre, az energiaügyre és a környezetvédelemre vonatkozó országos ágazati stratégiák elfogadását; hangsúlyozza, hogy e stratégiák többek között ahhoz szükségesek, hogy teljes mértékben ki lehessen használni az uniós előcsatlakozási támogatást;

39.  üdvözli,hogy Bosznia-Hercegovina részt vesz a hat nyugat-balkáni ország közös kezdeményezésében; kiemeli két fő beruházási projekt – a „Stara Gradiška” és a „Svilaj” – jelentőségét, amelyek a kereskedelmet, a regionális integrációt és a fenntartható növekedést segítik majd elő; nyomatékosan kéri a hatóságokat, hogy még a következő, 2016-os párizsi csúcstalálkozó előtt gondoskodjanak a közlekedéssel kapcsolatos műszaki szabványok és puha intézkedések teljes körű és mielőbbi végrehajtásáról, amelyekről a 2015-ös bécsi nyugat-balkáni csúcstalálkozón állapodtak meg (pl. határátlépési eljárások összehangolása/egyszerűsítése, információs rendszerek, karbantartási rendszerek, szétválasztás és harmadik felek hálózati hozzáférése);

40.  kéri a nép- és lakásszámlálás eredményeinek haladéktalan közzétételét, mivel azok a gazdasági és társadalmi tervezéshez elengedhetetlenek; hangsúlyozza továbbá, hogy a 2013-as népszámlálás adataira szükség lesz majd azon kérdőív kitöltéséhez, amelyet a Bizottság küld majd Bosznia-Hercegovinának;

41.  nyomatékosan kéri a bosznia-hercegovinai statisztikai ügynökségeket, hogy statisztikáikat igazítsák hozzá az Eurostat normáihoz;

42.  aggodalmának ad hangot az információs társadalom területén tapasztalható visszalépések miatt; kéri a digitális átállás mielőbbi végrehajtását; nyomatékosan kéri az e-kereskedelmi akkreditációról és a digitális aláírásról szóló törvények állami szintű felügyeletéért felelős szerv létrehozását, mivel az utóbbi törvényt e szerv hiányában még végre kell hajtani; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy gyorsítsák fel a 2009-ben létrehozott egységes európai segélyhívó szám (112) sikeres végrehajtását;

43.  megállapítja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos intézkedések és tevékenységek korlátozott voltát, és hogy megtörténtek az első lépések a Natura 2000 természetvédelmi hálózat kialakítására; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy dolgozzanak ki harmonizált jogi keretet a környezetvédelem és az éghajlat-politikai fellépés számára, valamint hogy erősítsék meg a stratégiai tervezést és az e területre vonatkozó vívmányokhoz való igazodást; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy az uniós környezetvédelmi normákkal összhangban előzzék meg a túlzott levegőszennyezést, ideértve a Bosanski Brod-i kőolaj-finomító által okozott szennyezést is; ismételten hangsúlyozza, hogy Bosznia-Hercegovinának maradéktalanul eleget kell tennie az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espooi egyezmény (az 1991-es Espooi Egyezmény) és a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló jegyzőkönyv (a 2003-as kijevi jegyzőkönyv) értelmében vállalt kötelezettségeinek;

44.  felhívja a bosznia-hercegovinai kormányt, hogy szabályozza és kövesse nyomon a vízerőművek fejlesztését a környezetvédelmi szempontból érzékeny területeken, valamint a védett és potenciálisan védett területeken, és őrizze meg a meglévő nemzeti parkok, például a Sutjeska és az Una nemzeti park integritását; javasolja a környezeti hatásvizsgálatok minőségének javítását a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelvek és a víz-keretirányelv által meghatározott uniós standardok figyelembevétele érdekében; arra ösztönzi a bosznia-hercegovinai kormányt, hogy növelje az átláthatóságot a tervezett projektekkel kapcsolatban a nyilvánosság részvétele és a helyi közösségekkel, tudományos szakértőkkel és a civil szektorral való konzultációk révén;

45.  elismerését fejezi ki Bosznia-Hercegovinának amiatt, hogy elvállalta az Energiaközösség 2016. évi elnökségét; ugyanakkor aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Energiaközösség szankciókat alkalmazott Bosznia-Hercegovinával szemben; ismételten kéri Bosznia-Hercegovinát, hogy hozzon intézkedéseket a szomszédos országok energetikai infrastruktúrájával való összekapcsolódás érdekében, és hogy tartsa tiszteletben az Energiaközösségről szóló szerződés értelmében vállalt valamennyi szerződéses kötelezettségét;

46.  bírálja a közbékéről és a közrendről szóló, a boszniai Szerb Köztársaságban 2015 februárjában elfogadott törvényt, amely bűncselekménynek nyilvánítja a közrendet megzavaró vagy illetlen, bántó vagy sértő tartalmakat magukban foglaló posztok elhelyezését a közösségi médiában, mivel ez utat nyit az online véleménynyilvánítás szabadságának és a média szabadságának jogi korlátozása előtt, és a közösségi média felhasználói körében öncenzúrát okozhat;

47.  elismerését fejezi ki Bosznia-Hercegovinának a regionális együttműködés előmozdításában vállalt proaktív szerepéért; úgy véli, hogy a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeken folytatott konkrét együttműködés hozzájárulhat a Nyugat-Balkán stabilizációjához; üdvözli a Montenegróval kötött határmegállapodást; további erőfeszítéseket kér a még lezáratlan – többek között a Szerbiával és Horvátországgal közös határ kijelölését érintő – kétoldalú kérdések megoldása, valamint a határokon átterjedő környezetszennyezési problémák kezelése érdekében; üdvözli, hogy a bosznia-hercegovinai Minisztertanács 2015. november 4-én, Szarajevóban megtartotta első közös tanácskozását a szerb kormánnyal;

48.  üdvözli, hogy a KKBP-határozatokhoz való igazodás mértéke 52 %-ról 62 %-ra emelkedett; Bosznia-Hercegovina uniós csatlakozási kérelmére való tekintettel szükségesnek tartja, hogy a külpolitikát nagymértékben összehangolják az Unió közös kül- és biztonságpolitikájával;

49.  a küszöbön álló helyhatósági választásokkal kapcsolatban felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy hajtsák végre a nemzetközi és helyi megfigyelők, valamint az EBESZ/ODIHR vonatkozó ajánlásait a választási folyamat hitelességének és sértetlenségének biztosítása érdekében; nyomatékosa felszólítja a hatóságokat, hogy sürgősen szabályozzák a mostari helyhatósági választásokat;

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az alelnöknek/főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, Bosznia-Hercegovina elnökének, Bosznia-Hercegovina Minisztertanácsának, Bosznia-Hercegovina parlamentjének és a Bosznia-Hercegovinai Föderáció, illetve a boszniai Szerb Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek, valamint a 10 kanton kormányának.

(1) HL L 164., 2015.6.30., 2. o. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0276. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0471.

Az Európai Parlament 2016. április 14-i állásfoglalása a szegénység elleni küzdelem célkitűzésének eléréséről a növekvő rezsiköltségek fényében (2015/2223(INI))

P8_TA(2016)0136 A8-0040/2016

Az Európai Parlament

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 3. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 9. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 1. cikkére és 34. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról szóló, 2015. június 25-i 2015/1017/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapról szóló, 2014. március 11-i 223/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet(3) hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet(4) hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet(5) hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról szóló, 2014. július 23-i 2014/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU irányelvre(7), valamint az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló 2010. december 15-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel „A Bizottság 2016. évi munkaprogramja – Lejárt a szokványos megoldások ideje” című, 2015. október 27-i bizottsági közleményre (COM(2015)0610),

–  tekintettel „Mérleg az Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájáról ” című 2014. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2014)0130),

–  tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című bizottsági közleményre (COM(2010)0758) és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága véleményére, valamint az ugyanerről a témáról szóló 2011. november 15-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020) és az Európa 2020 stratégiáról szóló 2010. június 16-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „A vízhez és a köztisztasághoz való emberi jog” című 2010. július 28-i határozatára(12),

–  tekintettel a referencia-költségvetésekre vonatkozó közös európai módszertan kidolgozására vonatkozó bizottsági kísérleti projektre,

–  tekintettel az UNICEF Innocenti Kutatóközpontjának „A gyermekszegénység mérése: a gazdag országokban a gyermekszegénység rangsorolására szolgáló új táblázatok” című 2012-es jelentésére(13),

–  tekintettel az UNICEF Innocenti Kutatóközpontjának „A recesszió gyermekei: a gazdasági válság gyermekjólétre gyakorolt hatásai a gazdag országokban” című, 2014-es jelentésére(14),

–  tekintettel az uniós foglalkoztatásról és társadalmi helyzetről szóló 2015. szeptemberi negyedéves bizottsági áttekintésre(15),

–  tekintettel a Bizottság 2013. február 20-i szociális beruházási csomagjára,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2011. június 15-i véleményére(16),

–  tekintettel az OECD „Egy csónakban evezünk: avagy miért előnyös a kisebb egyenlőtlenség mindenki számára” című 2015. május 21-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Az energiaszegénység megelőzését és leküzdését célzó összehangolt európai fellépés” című 2013. szeptember 18-i véleményére(17),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Európai minimáljövedelem és szegénységi mutatók” című 2013. december 10-i véleményére(18),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai platform” című 2011. március 31-i véleményére(19),

–  tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság (SPC) és a Foglalkoztatási Bizottság (EMCO) 2014. október 3-i „Az Európa 2020 stratégia félidei felülvizsgálata” című közös véleményére(20),

–  tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottságnak az Európai Unióban fennálló szociális helyzetről szóló, 2015. március 10-i 2014. évi éves jelentésére(21),

–  tekintettel a „The State of Lending: The Cumulative Costs of Predatory Practices”(22) című 2015. júniusi, valamint a „Le panier de la ménagère ... pauvre”(23) című 2008. augusztusi tanulmányra,

–  tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai platform: az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése” című 2011. február 15-ivéleményére(24),

–  tekintettel a Right2Water európai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel a „»Zöld foglalkoztatás« kezdeményezés: a zöld gazdaság munkahely-teremtési potenciáljának kiaknázása” című 2015. július 8-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó 2015. évi iránymutatásokról szóló, 2015. október 5-i (EU) 2015/1848 tanácsi határozatra(27) és a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2015. július 8-i álláspontjára(28),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló 2014. november 27-i állásfoglalására(29),

–  tekintettel az európai unióbeli szociális lakhatásról szóló 2013. június 11-i állásfoglalására(30),

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal kísért, az alapvető banki szolgáltatásokhoz való hozzáférésről szóló 2012. július 4-i állásfoglalására(31),

–  tekintettel a szegénység elleni küzdelemben a minimáljövedelem szerepéről és Európában a befogadó társadalom előmozdításáról szóló 2010. október 20-i állásfoglalására(32),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0040/2016),

A.  mivel az Unióban 2008 és 2013 között a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett személyek száma 117 millióról 122,6 millióra nőtt; mivel 2013-ban az Unió lakosságának 16,7%-a a szociális juttatásokat figyelembe véve is szegénységben, 9,6%-uk súlyos anyagi nélkülözésben élt, a háztartások 10,7%-a pedig rendkívül alacsony munkaintenzitásúnak volt tekinthető; mivel ez a fejlemény ellentétes az Uniónak az Európa 2020 stratégiában meghatározott stratégiai célkitűzésével, mely szerint 2020-ig legalább 20 millióval kell csökkenteni a szegénységben és társadalmi kirekesztésben vagy ennek kockázatával élő emberek számát;

B.  mivel az Eurostat módszertana alapján a szegénységi küszöböt a rendelkezésre álló nemzeti ekvivalens mediánjövedelem 60%-ában állapították meg;

C.  mivel az energiamegtakarítás és az energiahatékonyság javítása – különösen a lakásállomány tekintetében – számos háztartás számára lehetővé tenné, hogy megmeneküljön az energiaszegénységtől; mivel 2015-ben az uniós polgárok 10%-a (a leginkább érintett tagállamok lakosainak 37%-a) tartozást halmozott fel a közüzemi számlák tekintetében; mivel 2014-ben az uniós polgárok 12%-a (a leginkább érintett tagállamok lakosainak 60%-a) nem tudta kellő hőmérsékletűre fűteni otthonát; mivel a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztika (EU-SILC) statisztikái szerint 2014-ben az uniós lakosság 16%-a (a leginkább érintett tagállamok lakosainak 33%-a) olyan lakásban élt, melyben beázott a tető és nedvesedtek a falak;

D.  mivel a tartósan munkanélküliek száma meghaladja a 12 milliót, és 62%-uk több mint két éve van folyamatosan állás nélkül; mivel a tartósan munkanélkülieket nagyobb valószínűséggel érinti a szegénység és a társadalmi kirekesztés;

E.  mivel a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap és annak fennmaradása fontossággal bír akkor, amikor a szociális válság egyre több európai polgárt érint;

F.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája 34. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy a társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az Unió elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel;

G.  mivel az alapvető javak és szolgáltatások árai és ezáltal a családok kiadásai egyes országokban időnként viszonylag gyorsan emelkedtek;

H.  mivel a „krónikusan szegényeket”, akik gyakran tartósan munkanélküliek, és akiket néha alacsony fizetéssel foglalkoztatnak, valamint a gyermekeiket egyedül nevelő szülőket, akik nem dolgoznak, vagy akiket átlagosan az elsődleges keresőhöz képest kevesebb óraszámban foglalkoztatnak, következetesen a legkiszolgáltatottabb csoportok között tartják számon;

I.  mivel mind a mai napig nincsenek biztos mutatók az abszolút szegénység meghatározására;

J.  mivel a rossz vagy elégtelen lakáskörülmények jelentősen csökkentik annak lehetőségét, hogy valaki normális életvitelt folytasson; mivel a kiszolgáltatott helyzetű személyek lakáskörülményei (ideértve a megfelelő szigetelést stb. is) romlottak a válság során, mivel nem tudták finanszírozni a fenntartási költségeket; mivel az alacsony színvonalú lakásban eltöltött hosszú idő a testi egészségre is hatással lehet;

K.  mivel a családok lakhatással, étkezéssel, közüzemi szolgáltatásokkal (villamos energiával, gázzal és vízzel), közlekedéssel, egészségüggyel és oktatással kapcsolatos kiadásainak növekedése megnehezíti a szegénységgel szembeni küzdelemre vonatkozóan az Európa 2020 stratégiában rögzített cél elérését;

L.  mivel az alapvető áruk és szolgáltatások költsége számos uniós tagállamban gyorsan nőtt az elmúlt években, ami a háztartások általános kiadásának növekedéséhez vezetett;

M.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság együttes hatása, továbbá a háztartások csökkenő bevételei miatt az Unióban megnőtt a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztettség, különösen a legkiszolgáltatottabbak körében, és ezáltal fokozódott a jóléti szolgáltatásokra nehezedő teher;

N.  mivel a többi korcsoporthoz képest amúgy is nagyobb arányú fiatalkori munkanélküliség a válság óta robbanásszerűen nőtt az Európai Unióban, és jelenleg meghaladja a 20%-ot, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a fiatalok már egészen korai életszakaszban szegénységbe jutnak; mivel az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága a gyermekek körében a szegénységi rátának és/vagy a szegénységi kockázati rátának a gazdasági válság következtében történő növekedésével kapcsolatban záró megjegyzéseket adott ki az egyes európai országok legutóbbi rendszeres jelentéseiről; mivel ez a növekedés az egészséghez, az oktatáshoz és a szociális védelemhez való jogokat is érinti;

O.  mivel a szegénység, amely a tagállamokban igen sok év óta magas szintet ér el, egyre jelentősebb hatást gyakorol a gazdaságra, fékezi a növekedést, növeli a költségvetési hiányt, és csökkenti az európai versenyképességet;

P.  mivel a megfelelő lakáskörülmények és fűtés hiánya káros az egészségre, az oktatásra, valamint a társadalmi és a munkaerő-piaci beilleszkedésre, különösen a legkiszolgáltatottabbak esetében; mivel az északi és a déli tagállamokban egyaránt szenvednek attól emberek, hogy nem tudják fűteni házukat; mivel a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztika (EU-SILC) adatai szerint a (lakáshasználati jogcímen felmerülő) lakhatási költségek jelentette túlzott terhek egyes tagállamokban magasabbak a magánbérlakásokban élő bérlők esetében, ami a lakások alacsony színvonalával és a magas árakkal magyarázható; mivel számos család nehézségekbe ütközik az alapvető áruk és szolgáltatások költségeinek kifizetése során, ami részben az emelkedő energiaáraknak köszönhető;

Q.  mivel az energiaszegénység összefügg az általános szegénységgel, és számos alapvető körülmény következménye, beleértve az egészségüggyel és fogyatékossággal kapcsolatos problémákat, a személyre szabott kínálatokhoz vagy online szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányát, az alacsony jövedelmeket, a háztartások által használt fűtési rendszerek típusát, valamint a lakóingatlanok minőségét és energiateljesítményét;

R.  mivel a munkanélküliek, az egyszülős családok, az alacsony jövedelmű családok, az özvegyek, a tartós betegségben szenvedők, az időskorúak, a fiatalok, a fogyatékossággal élők és a kisebbséghez tartozók gyakran a legkiszolgáltatottabbak közé tartoznak és ki vannak téve a szegénység veszélyének, továbbá különösen sújtják őket a magas megélhetési költségek;

S.  mivel a tagállamok között a jóléti szolgáltatások nyújtása és a minimumjövedelem terén meglévő széles szakadék azt jelenti, hogy egyes tagállamokban a jóléti szolgáltatások 60%-kal csökkentik a szegénység kockázatát, míg más tagállamokban csupán 15%-kal; mivel a jóléti szolgáltatások nyújtása uniós szinten átlagosan 35%-kal csökkenti a szegénység kockázatát;

T.  mivel az Eurofound küszöbön álló, „Housing in Europe” (A lakáshelyzet Európában) című jelentése tartalmazni fog egy olyan modellt, melynek becslései szerint a nem megfelelő lakhatási körülmények jelenlegi szintje (2011-es adatok alapján) miatt az egészségügyi kiadások teljes összege a 28 tagú EU gazdaságaira vetítve meghaladja az évi 170 milliárd EUR-t; mivel ha minden felújítási munkát elvégeznének, az egészségügyi kiadások terén az első évben mintegy 8 milliárd EUR megtakarítást lehetne elérni, ami a jövőben tovább növekedne;

U.  mivel az ENSZ megerősítette, hogy a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való emberi jog mindenkit feljogosít a jó minőségű, biztonságos, fizikailag elérhető, megfizethető, elegendő és elfogadható víz személyes és háztartási célokra való felhasználására; mivel egy másik ENSZ-ajánlás szerint a háztartások bevételének legfeljebb 3%-át lenne szabad a vízért kifizetni ott, ahol fizetni kell érte; mivel a vízszolgáltatás privatizációja kedvezőtlen hatással van a szegénységben élő vagy a szegénység veszélyének kitett háztartásokra nézve;

V.  mivel az energiaszegénység egyre nagyobb probléma Európában, és az energiaárak előre jelzett emelkedésének, valamint a jövedelmi egyenlőtlenségek és általában véve a szegénység ezzel párhuzamos fokozódásának, a megfelelő fűtési rendszerek hiányának és az épületszigetelés általánosan gyenge minőségének köszönhetően a helyzet az elkövetkezendő néhány évben várhatóan romlani fog, különösen a mediterrán országokban;

W.  mivel az Unióban 12 millióval több nő él szegénységben, mint férfi; mivel az ezen egyenlőtlenség kialakulásához hozzájáruló tényezők közé tartozik a nemek közötti bérszakadék és nyugdíjszakadék, a bizonytalan munkaviszonnyal rendelkező nők nagy aránya, illetve az a jelenség, hogy a nők a megfizethetetlen gyermekgondozási költségek miatt gyakran arra kényszerülnek, hogy gazdaságilag inaktívak maradjanak;

X.  mivel a javadalmazás, a munkaidő és a munkában töltött évek tekintetében a nemek között fennálló szakadék, amellyel a nők aktív életszakaszuk során szembesülnek, közvetlen hatással van a nyugdíjas életükre; mivel a 65 év feletti nők esetében lényegesen nagyobb a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata, mint férfi társaik esetében, mivel a nők átlagos nyugdíjjövedelme jelenleg –gyakran jelentős mértékben –alacsonyabb, mint a férfiaké;

Y.  mivel az energiauniónak hatékony választ kell adnia a több mint 100 millió európai polgárt sújtó energiaszegénységre a legkiszolgáltatottabb fogyasztók helyzetének megerősítése, az energiahatékonyság legkiszolgáltatottabbak számára történő javítása és a rászorulók számára megfizethető energiát biztosító javító intézkedések kidolgozása révén;

Z.  mivel a 2012/27/EU irányelv felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan programokat, amelyek felhívják a figyelmet az energiahatékonyságra, valamint tájékoztatást és tanácsadást nyújtanak arról a személyek és háztartások számára;

AA.  mivel – tekintettel az egyes családok szegénységének oszthatatlan voltára – hangsúlyozni kell az energia tényezőjének szegénységre gyakorolt hatását;

AB.  mivel a nemzeti épületállomány hatékonyabb energiafelhasználásra irányulóan történő felújítása közvetlen hatással van az energiaköltségek csökkenésére, különösen a kevésbé jómódú családok esetében, emellett előmozdítja a munkahelyteremtést;

AC.  mivel 22 348 834 háztartás (megközelítőleg az EU lakosságának 11%-a) a rendelkezésre álló jövedelmének több mint 40%-át fordítja lakhatásra; mivel az európai szemeszter megállapította, hogy a lakhatási költségek túlságosan nagy terhet jelentenek, ami egy fokozott odafigyelést igénylő társadalmi tendencia; mivel 21 942 491 háztartás (megközelítőleg az EU lakosságának 10,8%-a) számára jelent nehézséget, hogy megfelelő hőmérsékletet biztosítson otthonában; mivel az Uniónak és a tagállamoknak sürgősen olyan szakpolitikai intézkedéseket – például lakhatási támogatásokat – kell meghatározniuk, végrehajtaniuk és fenntartaniuk, amelyek képessé teszik a háztartásokat a lakhatási költségek fedezésére;

AD.  mivel az európai energiapiaci árak közelítenek egymáshoz, a vásárlóerő ugyanakkor nem egyenlítődik ki ugyanebben a mértékben;

AE.  mivel a lakhatáshoz való hozzáférés olyan alapvető jog, amely más alapvető jogokhoz és a méltóságteljes élethez való hozzáférés feltételének is tekinthető; mivel a tisztességes és megfelelő lakhatásra irányuló támogatáshoz való hozzáférés biztosítása a tagállamok olyan nemzetközi kötelezettsége, amelyet az Uniónak figyelembe kell vennie, tekintettel arra, hogy a lakhatáshoz és a lakhatási támogatáshoz való jogot elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 34. cikke, az Európa Tanács felülvizsgált Szociális Chartájának 30. és 31. cikke, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke, továbbá számos tagállam alkotmánya;

AF.  mivel a lakhatás az európai háztartások legjelentősebb kiadási tételét jelenti; mivel a lakhatással összefüggő (földdel, tulajdonjoggal, bérlettel és energiafogyasztással kapcsolatos) költségek emelkedése bizonytalanságot idéz elő és aggodalmat kelt, és azt jelentős problémának kell tekinteni;

AG.  mivel az elégtelen lakáskörülmények és az energiaszegénység magasabb azokban az országokban, ahol alacsonyabb a szociális bérlakások aránya (azaz a kelet-európai és a földközi-tengeri országokban);

AH.  mivel a szociális bérlakások teljes lakásállományon belüli részaránya arról árulkodik, hogy a nyugat- és észak-európai országokban az állami szociális lakások aránya magasabb, mint az uniós átlag, ugyanakkor a földközi-tengeri és a kelet-európai országokban a fenntartott szociális lakások állománya minimális (5% körüli) arányt képvisel, vagy egyáltalán nem léteznek szociális lakások;

AI.  mivel az Eurofound által végzett kutatás arról tanúskodik, hogy számos alacsony jövedelmű ember számára a közüzemi tartozások az eladósodottság fő formáját jelentik, amiről időnként megfeledkeznek;

AJ.  mivel a szociális lakhatás alapvető szerepet játszik az Európa 2020 stratégia szegénység csökkentésére irányuló célkitűzésének megvalósításában, hiszen segít a magas szintű foglalkoztatás, a társadalmi befogadás és a társadalmi kohézió biztosításában, elősegíti a szakmai mobilitást, valamint hozzájárul a szegénység elleni küzdelemhez;

AK.  mivel „A juttatásokhoz való hozzáférés: az igénybe nem vett juttatások arányának csökkentése” című Eurofound-jelentés egyértelműen rávilágít arra a problémára, hogy a társadalombiztosítási juttatások és a minimumjövedelem-rendszerek nem mindig érik el a jogosultakat; mivel nem elegendő létrehozni ezeket a rendszereket, és mivel gondoskodni kell arról, hogy az ilyen juttatások el is érjék azokat, akiket megilletnek; mivel a célcsoportokat azonnal, ténylegesen és hatékonyan elérő juttatások révén hosszú távon elért megtakarításokat szintén figyelembe kell venni;

AL.  mivel az Unióban a válság hatást gyakorolt a háztartások lakhatáshoz való hozzáférésének feltételeire, valamint a szociális lakásokba történő beruházásra, jelentősen kihatott a szociálislakás-beruházásokra fordított közkiadásokra, minek következtében a tagállamoknak és az Uniónak sürgősen lépéseket kell tenniük a tisztességes és megfizethető lakáshoz történő hozzáféréshez való jog biztosítása érdekében;

AM.  mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés továbbra is kulcsfontosságú meghatározója az egészségi állapotnak és az életkörülményeknek, többek között a várható élettartamnak, különös tekintettel a gyermekszegénység által a gyermekek egészségére és jólétére gyakorolt hatásra, és mivel a gazdagok és szegények egészségi állapota közötti, az egészség területén tapasztalható szakadék továbbra is jelentős a megfizethető egészségügyi szolgáltatások, a jövedelmek és a vagyon terén, és egyes területeken még mélyül is;

AN.  mivel az Európai Unió Tanácsának szociális védelemmel foglalkozó bizottsága 2010. május 20-i véleményében aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a gazdasági és pénzügyi válság negatív hatással lehet az emberek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésére és a tagállamok egészségügyi költségvetésére;

AO.  mivel a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság számos tagállamban súlyos hatással lehet az egészségügyre, mind az ellátási, mind a keresleti oldalon;

AP.  mivel a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság miatt bevezetett korlátozások hosszú távon komolyan alááshatják a tagállamok egészségügyi ellátó rendszereinek pénzügyi és szervezeti stabilitását, gátolva ezzel területükön az ellátáshoz való egyenlő hozzáférést;

AQ.  mivel a szegénység és egyéb sebezhetőségek – mint például a gyermekkor vagy az időskor, a fogyatékosság vagy a kisebbséghez való tartozás – összeadódása tovább növeli az egészségügyi egyenlőtlenségek kockázatát, valamint fordítva, a betegség szegénységhez és/vagy társadalmi kirekesztéshez vezethet;

AR.  mivel az Eurostat legfrissebb számadatai szerint az EU 28 tagállamában a háztartások 21%-a nem rendelkezik internet-hozzáféréssel, és a 16–74 éves korosztály 20%-a a saját bevallása szerint még soha nem használta az internetet; mivel az internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások aránya Hollandiában a legmagasabb (95%), míg a sort Bulgária zárja, ahol az internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások aránya 54%;

AS.  mivel az egységes digitális piac megteremtése az új Bizottság 10 prioritása közé tartozik, és mivel a jövőben a munkahelyek 90%-ához lesz szükség valamilyen informatikai készségre; mivel igaz ugyan, hogy az európai polgárok 59%-a rendelkezik 4G hálózati hozzáféréssel, a vidéki térségekben ez az arány nem haladja meg a 15%-ot;

AT.  mivel továbbra is a tisztességes foglalkoztatás a legjobb módja a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata elkerülésének, és mivel az információs és kommunikációs technológiák ismerete és az azokhoz való hozzáférés vitathatatlanul előnyt jelentenek az álláskeresés során;

AU.  mivel az ENSZ Közgyűlése „A vízhez és a köztisztasághoz való emberi jog” című, 2010. július 28-i 64/292. sz. határozata az élethez való jog és minden emberi jog gyakorlásához elengedhetetlen alapvető jogként ismeri el a biztonságos és tiszta ivóvízhez jutás jogát;

AV.  mivel a szegénység nemekkel kapcsolatos, több területre kiterjedő szempontjai holisztikus megközelítést tesznek szükségessé a halmozott megkülönböztetés leküzdése, valamint olyan kérdések megoldása során, mint a lakhatás, az energiaköltségek, a közszolgáltatások, a munkahelybiztonság, a bizonytalan foglalkoztatás vagy az adópolitikák;

AW.  mivel szegénység elleni célkitűzéseket nem lehet anélkül elérni, hogy leküzdenénk a nőket sújtó szegénységet, mivel a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők gazdasági szerepvállalása és emancipációja szükséges a szegénység csökkentését célzó konvergencia erősítése érdekében;

AX.  mivel a szegénységgel, megélhetési költségekkel és jövedelemmel kapcsolatban a háztartások mint alkotóegységek alapján végzett adatgyűjtés és politikai döntéshozatal egységességet és az erőforrások egyenlő elosztását feltételezi a háztartás tagjai között; mivel a gyakorlatban a háztartások eltérőek, az elosztás pedig egyenlőtlen lehet és nemi alapon történhet, ami a politikai döntéshozatal egyéni költségeken és jövedelmen alapuló megközelítését követeli meg;

AY.  mivel az egyszülős, túlnyomórészt nők által vezetett háztartások 17%-a nem tudja fűteni a lakását, szemben az általános népesség körében mért mindössze 10%-os aránnyal; mivel a nagykereskedelmi energiaárak csökkentek, míg a kiskereskedelmi energiaárak nőttek, növelve a költségeket; mivel sajnálatos módon nincs uniós szintű fogalommeghatározás az energiaszegénységre, miközben a jelenség aránytalanul sújtja a nőket;

AZ.  mivel a fiatal nők körében magasabb a munkanélküliségi ráta, mint más korcsoportokban, ami már korai életkorban az elszegényedés kockázatával fenyegeti őket;

BA.  mivel míg a növekvő rezsiköltségek és a lakhatási költségek által kiváltott túlzott teher a nők hajléktalan sorsra jutásának egyik oka, és további kutatásokat kell végezni az otthonukat elvesztő vagy elhagyó nők arányáról és ennek okairól; mivel a háztartások és a magánszemélyek eladósodottsága közvetlen kapcsolatban van a rezsiköltségekkel, és a szegénység és társadalmi kirekesztettség egyik fő oka;

Fő ajánlások

Az ebben az állásfoglalásban felsorolt ajánlások alapján:

1.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljanak teljes körű szerepet a szegénység és a társadalmi kireszketés elleni küzdelemben, és ezek különböző formáinak leküzdése érdekében fogadjanak el integrált stratégiát, olyan holisztikus megközelítést alkalmazva, amely a bevált gyakorlatok alapján összekapcsolja a gazdaság-, az oktatás-, a foglalkoztatás-, az energia-, a közlekedés-, valamint a szociálpolitikát;

2.  felszólítja a tagállamokat, hogy írjanak alá egy, a fűtés téli kikapcsolását tiltó moratóriumról szóló megállapodást, amely biztosítja, hogy egy meghatározott téli időszakban egyetlen háztartás se maradhasson energiaellátás nélkül, illetve azt, hogy amelyek mégis, azokat vissza kell kapcsolni a hálózatba, hangsúlyozva, hogy ennek költségeit jellegüknél fogva az államoknak kell fedezniük, mivel a szociálpolitikák elsősorban a kormányok felelősségi körébe tartoznak; felszólítja a tagállamokat, hogy mérjék fel, milyen intézkedésekre van szükség az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megfelelő otthoni hőmérsékletre vonatkozó szabványának való megfeleléshez;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az uniós minimumjövedelem-rendszerek esetleges hatásait, valamint hogy az egyes tagállamok gazdasági és társadalmi helyzetét figyelembe véve, illetve felmérve azt, hogy e rendszerek lehetővé teszik-e a háztartások számára, hogy ki tudják elégíteni alapvető személyes szükségleteiket, vegyen fontolóra további lépéseket; felkéri a Bizottságot, hogy ennek alapján mérje fel, hogy az uniós szintű társadalmi konvergencia támogatása érdekében mi módon és milyen eszközökkel lehetne valamennyi tagállamban a nemzeti gyakorlatokkal és hagyományokkal összhangban, az egyes tagállamok sajátosságait is figyelembe véve tagállami szinten biztosítani a szegénységi küszöb feletti minimumjövedelmet;

4.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok az energiaszegénység, a megélhetés növekvő költségei, a társadalmi kirekesztődés, az elégtelen lakáskörülmények, valamint a rossz minőségű lakásállomány legyőzése érdekében hatékonyabban, célzottabban és alaposabb nyomon követés mellett használják fel az európai strukturális és beruházási alapokat (esb-alapokat); úgy véli, hogy a Bizottságnak nagyobb rugalmasságot kell biztosítania ezen a téren;

5.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szenteljenek csúcstalálkozót a szegénység, a mélyszegénység és a társadalmi kirekesztődés csökkentésének, valamint a megfelelő életszínvonalhoz való hozzáférésnek;

A szegénység elleni küzdelem célkitűzésének elérésére irányuló uniós politikák

6.  sajnálatosnak tartja, hogy annak ellenére nőtt a szegénységben és társadalmi kirekesztésben vagy ezek kockázatával élő emberek száma, hogy az Európa 2020 stratégia célja az ebbe a kategóriába tartozó emberek számának legalább 20 millióval történő csökkentése; sajnálatosnak tartja továbbá, hogy csak néhány tagállamban javultak a szegénységgel kapcsolatos mutatók; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy újítsák meg a szegénység csökkentésével kapcsolatos, egyre elérhetetlenebbnek tűnő cél iránti elkötelezettségüket;

7.  felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak mindenki számára elérhető támogatást, beleértve minimumjövedelmet ameddig szükséges, valamint gondoskodjanak a szegénység egyes eseteinek felszámolásához elengedhetetlen, különböző fajta kompenzációkról, amennyiben a kiadásokat rövid távon nem lehet csökkenteni; hangsúlyozza a megfelelő minimumjövedelem-rendszerből való részesedéshez szükséges jogosultsági kritériumok meghatározásának fontosságát;

8.  felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül és igazítsák ki az összes olyan szakpolitikájukat, amely a szegénység növekedéséhez vezethet;

9.  kéri a Bizottságot, hogy mérlegelje a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapnak a 2014 és 2020 közötti programozási időszakon túlra történő esetleges kiterjesztését, valamint más európai alapokkal – különösen az Európai Szociális Alappal (ESZA) – való fokozott összehangolását és aktív foglalkoztatáspolitikák biztosítását a leginkább rászoruló személyek munkaerőpiacra való belépésének elősegítése érdekében, valamint értékelje azt, hogy a leginkább nélkülöző és kiszolgáltatott csoportok, például a fiatalabb nők, az egyszülős családok, a fogyatékkal élők és az idősebb nők milyen mértékben részesültek a programból;

10.  felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elő a szegénység elleni küzdelemben részt vevő szervezeteknek a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) által nyújtott uniós támogatásokhoz való hozzáférését, és ne rójanak további adminisztratív terheket ezekre a szervezetekre, amelyek gyakran létszámhiánnyal küzdenek;

11.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki mechanizmusokat az informális és nem formális módon elsajátított készségek elismerésére;

12.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia és a hasonló kezdeményezések alkalmazása során átfogó rálátással kell rendelkezni a végrehajtás területének foglalkoztatási szerkezetére; ez megköveteli a munkaügyi központok ismereteinek bővítését, vagyis a felhasználók valamennyi sajátosságuk figyelembevételével történő átvételét, továbbá a készségek fejlesztését és a fejlesztési területekre való fokozott figyelmet a vállalkozókkal való közvetlen kapcsolat révén annak érdekében, hogy a készségek nyelvén fogalmazzák meg foglalkoztatási igényeiket;

13.  üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy javaslatot tegyen egy szociális jogi pillér létrehozására; emlékeztet arra, hogy egy ilyen pillérnek eredményeket kell felmutatnia az EUMSZ 9. cikke tekintetében;

14.  támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a szociális és foglalkoztatási politikák hatékonyságának fokozását célzó új intézkedések – többek között a társadalmi kirekesztés nemi alapú szempontjainak leküzdésére irányuló egyértelmű stratégia – előterjesztése révén biztosítsa Európa szociális AAA minősítését;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat egy olyan, konkrét lépésekből és intézkedésekből álló keret kidolgozására, elfogadására és alkalmazására, amelynek célja a szegénység és a társadalmi kirekesztés, többek között az energiaszegénység csökkentése az Európa 2020 stratégiával összhangban;

16.  emlékeztet az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az energiaszegénység megelőzését és leküzdését célzó összehangolt európai fellépésről szóló véleményére, és tudomásul veszi az EGSZB ajánlását a szegénység európai megfigyelőközpontjának – főleg az energiaszegénységre összpontosító – létrehozására, „amely integrálná valamennyi érintett felet és hozzájárulna az energiaszegénység európai mutatóinak (az Eurostattal együttműködésben történő) kidolgozásához, a helyzetfelméréshez, a legjobb gyakorlatok meghatározásához, végül pedig a problémák jobb megelőzésére és kezelésére, valamint az e területre vonatkozó európai szolidaritás megalapozására irányuló ajánlások megfogalmazásához”; hangsúlyozza, hogy az energiaszegénység tekintetében mutatókat kell kidolgozni és adatokat kell gyűjteni a háztartások fogyasztásáról és a rezsiköltségekről, hogy megbízható információkhoz lehessen jutni, és lehetővé váljon a bizonyítékokon alapuló politikai döntéshozatal és a hatékony ellenőrzés;

17.  úgy véli, hogy a szegénységnek és a társadalmi kirekesztésnek van egy nemzedékeken átívelő eleme, és ezért rámutat arra, hogy biztosítani kell a szegénységi küszöb alatt élő háztartásokban nevelkedő gyermekek számára az oktatáshoz való hozzáférést, továbbá síkra száll az iskolai lemorzsolódás megelőzésére irányuló politikák mellett;

18.  felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy az egyre nagyobb szegénységgel összefüggésben fokozzák erőfeszítéseiket a szegénység vagy – a határozottan nemi dimenzióval bíró – társadalmi kirekesztés kockázatának kitett emberek megsegítésére, például egy tanácsi ajánlás formájában, hogy el lehessen érni az Európa 2020 stratégiában lefektetett szegénységcsökkentési célokat;

19.  megismétli a nők és lányok társadalmi szerepvállalása oktatáson – többek között a formális és informális oktatáson – keresztül történő növelésének fontosságát, valamint az oktatás szerepét a nemi sztereotípiák leküzdésében, a szegénység általi megbélyegzés elleni küzdelemben és a nők jövedelmének azáltal történő növelésében, hogy bevonják őket olyan ágazatokba, ahol eddig alulreprezentáltak voltak, például a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a vállalkozások területére, valamint felhívja a Bizottságot, hogy országspecifikus ajánlásaiba illessze be a nők szakképzésével kapcsolatos célkitűzéseket;

20.  kéri, hogy minden egyes tagállam adja meg szegénységcsökkentési tervének részletes pályáját és azt, hogy stratégiája hogyan kezeli a szegénység és a társadalmi kirekesztés sajátos nemi szempontjait;

A szegény háztartások forrásai és bevételei

21.  hangsúlyozza, hogy a tisztességes jövedelem a méltóságteljes élethez való jog alapvető eleme; rámutat arra, hogy bár a foglalkoztatás a szegénységből való kiemelkedés egyik legalapvetőbb módja lehet, fontos egy elégséges minimumjövedelem biztosítása, amely segítséget nyújt a az embereknek alapvető szükségleteik kielégítésében; emlékeztet arra, hogy 2013-ban a 28 uniós tagállam népességének 16,7%-a a szociális juttatásokat figyelembe véve is a szegénység kockázatának volt kitéve, ami azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló jövedelmük a nemzeti szegénységi küszöb alatt volt, valamint hogy az aktív keresők szegénységi rátája és az abszolút szegénység még mindig elfogadhatatlanul magas;

22.  felkéri a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében dolgozzon ki ajánlásokat a tagállamok számára a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni hatékony küzdelem érdekében bevezetendő politikákról és reformokról, különösen a garantált minimumjövedelemnek az egyes tagállamok sajátosságainak figyelembevétele mellett történő, nemzeti szintű bevezetésén keresztül;

23.  emlékeztet az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Európai minimáljövedelem és szegénységi mutatók” című véleményére; megállapítja, hogy a vélemény szerint a megfelelő minimáljövedelemről szóló európai keretnek közös normákat és mutatókat kellene meghatároznia, módszereket kellene biztosítania a végrehajtás nyomon követéséhez, valamint javítania kellene az érintettek, a tagállamok és az uniós intézmények közötti párbeszédet; úgy véli, hogy egy ilyen keretnek tény- és jogalapúnak kell lennie, és figyelembe kell vennie az egyes tagállamok társadalmi és gazdasági helyzetét, valamint tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás elvét;

24.  hangsúlyozza, hogy a minimumjövedelem-rendszereknek meg kellene akadályozniuk a háztartások súlyos anyagi nélkülözését, és ki kellene őket emelniük abból, valamint biztosítaniuk kellene a szegénységi küszöböt meghaladó jövedelmet; emlékezetet arra, hogy a nemzeti szintű minimumjövedelem-rendszerek kulcsfontosságú eszköznek bizonyulhatnak az EUMSZ 9. cikkének betartásához, amely biztosítja a megfelelő szociális védelmet, a társadalmi kirekesztés csökkentését, a társadalomban való részvételt és az emberi egészség védelmét, valamint a nagyobb esélyegyenlőséget; egyetért az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményével, mely szerint a minimumjövedelem-rendszereket élethosszig tartó tanulással, az érdekelt felek bevonásával, valamint olyan aktív munkaerő-piaci politikákkal kell kiegészíteni, amelyek segíteni hivatottak a munkanélkülieket abban, hogy visszatérjenek a munkaerő-piacra és tisztességes munkát találjanak;

25.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak tájékoztatást, tanácsot és támogatást a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének kitett személyek számára, hogy tájékozott döntést hozhassanak energiafogyasztásukkal kapcsolatban, valamint támogassák a célzott energetikai tanácsadást nyújtó, valamint energiaügyi tanácsadókat képző nem kormányzati szereplőket és helyi hatóságokat, továbbá kötelezzék az energiaszolgáltatókat arra, hogy a háztartások számára kiállított energiaszámlákon tüntessék fel az energiafogyasztás csökkentésére és az energiahatékonyság javítására irányuló intézkedésekkel kapcsolatos információkat;

26.  bátorítja a tagállamokat – és adott esetben a Bizottságot –, hogy folytassanak proaktív politikát a megfelelő lakhatás területén annak érdekében, hogy biztosítható legyen a minőségi lakáshoz való hozzáférés; felszólítja a tagállamokat, hogy a bérleti díjakkal kapcsolatban alkalmazzanak ésszerű politikát, amennyiben sürgős szociális intézkedésekre van szükség, és rámutat arra, hogy e politikához hosszú távú lakás- és közösségi programoknak kell társulniuk annak érdekében, hogy növeljék a társadalmilag hátrányos helyzetű különféle célcsoportoknak szánt lakóingatlanok számát; hangsúlyozza, hogy az ingatlanbuborékok további kialakulásának megelőzése érdekében az egész Unióban továbbra is hatékony intézkedésekre, például a jelzáloghitel-piac hatékony fogyasztóvédelmi szabályozására van szükség; ezzel kapcsolatban ösztönzi olyan politikák alkalmazását, melyek célja a pénzügyi nehézségekkel küzdő háztartások segítése abban, hogy eredeti lakóhelyükön maradhassanak;

27.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az európai polgárok lakástámogatáshoz való alapvető jogát mint az emberi méltóság előfeltételét; szorgalmazza a megfizethető bérlakások jelentőségének elismerését, amelyek megkönnyítik a lakáshoz jutást az alacsony jövedelmű személyek számára, valamint sürgeti a tagállamokat, hogy gondoskodjanak kellő mennyiségű megfizethető otthonról;

28.  hangsúlyozza, hogy az időseket érintő szegénység sok tagállamban jelentős problémát jelent; ezért felszólítja a tagállamokat a nyugdíjrendszerek reformjára annak érdekében, hogy megfelelő szintű nyugdíjjövedelmet biztosítsanak, valamint garantálják a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát és biztonságát;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a hajléktalansággal mint a szegénység egyik szélsőséges formájával, különös tekintettel a hajléktalanok és hideg otthonokban élő emberek körében télen bekövetkező halálesetekre; felszólítja a tagállamokat, hogy értékeljék újra az ilyen szélsőséges mértékű szegénység felszámolása terén elért előrehaladásukat;

30.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen határozzanak meg, hajtsanak végre és tartsanak fenn olyan szakpolitikai intézkedéseket, amelyek képessé teszik a háztartásokat a lakhatási költségek fedezésére, ideértve a lakhatási támogatások nyújtását is, tekintve, hogy 22 348 834 háztartás (megközelítőleg az EU lakosságának 11%-a) a rendelkezésre álló jövedelmének több mint 40%-át fordítja lakhatásra, valamint 21 942 491 háztartás (megközelítőleg az EU lakosságának 10,8%-a) számára jelent nehézséget, hogy megfelelő hőmérsékletet biztosítson otthonában;

31.  emlékeztet arra, hogy az alacsony jövedelmű háztartások, illetve a szegénységben élő vagy a szegénység által fenyegetett háztartások jobban függnek a megfizethető, magas színvonalú közszolgáltatások nyújtásától; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsa az ahhoz szükséges közkiadásokat, hogy az alacsony jövedelmű háztartások jó minőségű és megfizethető közszolgáltatásokhoz juthassanak;

A szegény háztartások háztartási kiadásai

32.  üdvözli a Bizottság referencia-költségvetésre irányuló munkáját, ez ugyanis a helyes irányba tett lépés, tekintettel arra, hogy a szegény háztartások bevételének és kiadásainak kiegyensúlyozottabb, adatokon alapuló megközelítéssel történő kezelése továbbra is kihívást jelent; rámutat, hogy a rezsiköltségeket is tükröző referencia-költségvetéseket lehetne használni a juttatások megállapításához és azok megfelelőségének ellenőrzéséhez; úgy véli, hogy egy ilyen eszköz jelentős értékkel bír az uniós társadalmi kohézió újjáélesztése, az egyenlőtlenség csökkentése, valamint az Európa 2020 stratégia szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos céljainak elérése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a szegény háztartások háztartási kiadásainak csökkentése pozitívan fogja befolyásolni az érintett háztartásokat, csakúgy, mint a gazdaságot ‒ főleg a helyi gazdaságot ‒ és a szociális kohéziót;

33.  emlékeztet arra, hogy a szegény háztartások jövedelmük túlnyomó részét ételre, lakhatásra és közműdíjakra költik, és ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a szegénység elleni küzdelem tekintetében jobban kapcsolja össze szakpolitikáit, javítsa a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint tegye lehetővé a szegénységgel küzdőkkel történő rendszeres párbeszédet annak érdekében, hogy ezek a személyek hozzájárulhassanak az őket érintő politikák értékeléséhez;

34.  hangsúlyozza, hogy az energiaszegénységnek jelenleg még nincs uniós szintű meghatározása, és ezért különösen nehéz pontosan megállapítani a szegénység ezen aspektusának súlyosságát, okát és következményeit az Unióban; felszólítja a Bizottságot, hogy az illetékesekkel együtt dolgozza ki az energiaszegénység közös fogalommeghatározását, valamint határozza meg a háztartások kiszolgáltatottságához hozzájáruló tényezőket;

35.  felszólítja a Bizottságot, hogy ezzel összefüggésben végezzen hatásvizsgálatot és nyújtson tájékoztatást az energiaszegénység elleni küzdelem bevált tagállami gyakorlatairól; hangsúlyozza, hogy az energiát Európa minden polgára számára megfizethetővé kell tenni;

36.  hangsúlyozza annak rendkívüli fontosságát, hogy a jövőre nézve elhárítsuk annak veszélyét, hogy még több fiatal süllyedjen energiaszegénységbe;

37.  megjegyzi, hogy a fiatal korban nyújtott gazdasági és pénzügyi oktatásról bebizonyosodott, hogy javítja a gazdasági döntéshozatalt a későbbi életszakaszokban, beleértve a költségek és a jövedelmek kezelését is; javasolja a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint az olyan nőket és lányokat célzó oktatási programok előmozdítását, akik kiszolgáltatott csoportokban és marginalizált közösségekben szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel szembesülnek;

38.  hangsúlyozza, hogy az energiaszegénységnek kitett emberek jelentős része ki van téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának, és ennek következtében nem engedhetik meg maguknak az energiahatékony berendezésekre – például a szigetelésre vagy a megújuló energiaforrásokra – irányuló elsődleges előzetes beruházást; rámutat, hogy ez ördögi kört teremt, ahol a háztartási jövedelemnek a szükségesnél nagyobb részét folyamatosan közüzemi számlákra fordítják, ugyanakkor többek között az elégtelen energiaellátást vagy az energiahiányt nem tudják kezelni;

39.  felhívja a Bizottságot, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét (EIGE) és a tagállamokat, hogy végezzenek kutatást a női hajléktalanságról, valamint annak okairól és mozgatórugóiról, mivel a jelenlegi adatok nem megfelelően rögzítik a jelenséget; megjegyzi, hogy a figyelembe veendő nemi szempontú tényezők közé tartozik a nemi alapú gazdasági függőség, az átmeneti lakhatás vagy a szociális szolgáltatások elkerülése;

40.  támogatja azt a kezdeményezést, hogy dolgozzanak ki iránymutatásként szolgáló referencia-költségvetést, és felhívja a Bizottságot, hogy ennek kialakításakor térjen ki a sajátos nemi szempontokat figyelembe vevő megfontolásokra, beleértve a háztartásokon belül tapasztalt, nemek közötti egyenlőtlenséget;

41.  úgy véli, hogy a kiszolgáltatottság és a kirekesztés egyik potenciális tényezőjeként a nők hosszabb várható élettartamát is figyelembe kell venni;

A szegénység és az energiaszegénység elleni küzdelmet célzó pénzeszközök és politikák

42.  felszólítja a tagállamokat és az Uniót, hogy (például az EBB-n keresztül) biztosítsanak kamatmentes vagy alacsony kamatú mikrohiteleket vagy kölcsönöket az alacsony jövedelmű háztartások számára annak érdekében, hogy támogassák a megújuló energiaforrásokkal vagy energiahatékonysággal – például a szigeteléssel, a napenergiával és az energiahatékony berendezésekkel – kapcsolatos előzetes beruházásaikat;

43.  kéri a tagállamokat, hogy a megvalósuló beruházások – akár új lakóépületekre, akár a már meglévők átalakítására irányulnak – az energiahatékonyságon alapuljanak;

44.  emlékeztet arra, hogy ha egyes politikák és uniós pénzeszközök segítségével a megújuló energiaforrásokra és a költséghatékonyságra irányuló beruházások révén megcélozzák a szegény háztartások energiaköltségeinek csökkentését, annak középtávon többszörös pozitív hatása lehet: javíthatja az érintettek életkörülményeit és egészségi állapotát, csökkentheti a háztartási költségeket, és így enyhítheti a szegény családokra nehezedő költségeket, növelheti a helyi beruházások számát, a helyi munkahelyteremtést, valamint hozzájárulhat az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez;

45.  hangsúlyozza továbbá, hogy figyelemmel kell kísérni az alapok felhasználását, illetve egyszerűsíteni kell az információkat és az ezen erőforrásokhoz való hozzáférést;

46.  rámutat arra, hogy a szegénység elleni küzdelmet nemcsak szociális vagy politikai szempontból kell megközelíteni, hanem gazdasági szempontból is, középtávú hatásokkal; kitart amellett, hogy a Bizottságnak prioritásai közé kell sorolnia a jelenlegi egyenlőtlenségi dinamika leküzdését, amely súlyosan hátráltatja a növekedést, és rendkívül kedvezőtlenül hat a kohézióra és a szegénységre;

47.  rámutat arra, hogy az Uniónak és a tagállamoknak szerepet kell játszaniuk a háztartások energiaköltségeinek csökkentésében, az Uniónak azzal, hogy biztonságos ellátást biztosít, ezzel megelőzve az energiapiacon az árak jelentős ingadozásait és a spekulációt, hogy erősebb összeköttetéseket és fokozott piaci integrációt hoz létre, valamint hogy növeli a megújuló energiával kapcsolatos kutatásokra irányuló beruházásokat, a tagállamoknak pedig azzal, hogy megerősítik a háztartások energiahatékonyságának támogatására irányuló politikáikat, különös figyelemmel a szegénységnek és társadalmi kirekesztésnek kitett, a hálózatra nem csatlakozott háztartásokra; úgy véli, hogy a fogyasztóvédelemnek az Unió prioritásai közé kell tartoznia;

48.  elítéli a természeti erőforrásokkal és az energiaforrásokkal – főként a nem áthelyezhetőkkel, mint például a vízenergia-forrásokkal – folytatott pénzügyi spekulációt, és ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy többek között a megfelelő adóztatás révén szerzett bevételt felhasználva tegyék meg a szükséges intézkedéseket a szegény háztartásokat terhelő energiaköltségek csökkentése érdekében;

49.  üdvözli, hogy az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra irányuló beruházások támogathatóak a 2014–2020-as esb-alapok keretében, tekintettel arra, hogy milyen nagy szerepet játszanak a háztartások energiakiadásainak csökkentésében; bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az energiaszegénység leküzdése tekintetében aknázzák ki az európai alapokban rejlő teljes potenciált; hangsúlyozza, hogy az alapok hatékony felhasználása előtt álló akadályokat, például a kisebb szervezetek kohéziós alapokhoz való hozzáférését vagy konkrétan a kérelmezési követelményekkel kapcsolatos információhiányt kezelni kellene;

50.  emlékeztet arra, hogy a szegény háztartásokkal dolgozó vagy azok részét képező kedvezményezettek célzott megközelítése bizonyos előfeltételekhez van kötve, amelyeket az esb-alapok jobban teljesítenek, mint az olyan nagyobb alapok, mint az ERFA;

51.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy könnyítsék meg főleg az ESZA és az ERFA közötti keresztfinanszírozási mechanizmusok alkalmazását az energiaszegény háztartásokat célzó, megújuló energiaforrásokkal vagy energiahatékonysággal kapcsolatos projekteket illetően; hangsúlyozza a több alapból finanszírozott programok számos előnyét az olyan, több területet érintő problémák kezelésében, mint például az energiaszegénység;

52.  hangsúlyozza, hogy az alacsony jövedelmű háztartások lakáskörülményei a vidéki térségekben általában nagyon rosszak, legyen szó akár a bérlőkről, akár a tulajdonosokról; emlékeztet arra, hogy ez hozzáadódik a magas közüzemi költségek által kiváltott úgynevezett bezáródási hatáshoz, semmilyen lehetőséget nem hagyva az energiaköltségek csökkentését célzó beruházásokra; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a LEADER-program és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) még inkább a vidéki térségeken belüli energiaszegénység leküzdését célozza meg, az operatív programokat és a forrásokat különösen a helyi hálózatokon belüli diverzifikált megújulóenergia-termelésre irányítva, ami az energiaszegény háztartásokat célzó, épületekkel kapcsolatos energiahatékonysági intézkedéseket is magában foglal;

53.  emlékeztet arra, hogy a bérlők korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek az energiahatékonysági finanszírozásokhoz, mivel nem ők az ingatlantulajdonosok; emlékeztet arra, hogy a bérlőknek kisebb érdeke fűződhet a beruházásokhoz, mivel könnyebben és gyakrabban költöznek, mint az ingatlantulajdonosok; üdvözli a Bizottságnak az „Energiaszegénység – a válság hatásainak felmérése és az eddigi és lehetséges új intézkedések áttekintése a tagállamokban” elnevezésű kísérleti projektjét, amely e kérdés megoldására irányul; felszólítja a Bizottságot, hogy e kísérleti projekt eredményei alapján dolgozzon ki rendelkezéseket a bérlők által végrehajtott energiahatékonysági intézkedések uniós finanszírozási lehetőségeinek megnyitása érdekében;

54.  emlékezteti a tagállamokat, hogy minden tagállamban az összes ESZA-forrás legalább 20%-át „a társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység, valamint hogy a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem” célkitűzésére kell elkülöníteni, továbbá a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap szintén felhasználható a társadalmi befogadást elősegítő intézkedésekre;

55.  hangsúlyozza, hogy a leginkább rászoruló háztartások számára azonnali segítséget jelent és jobb életkörülményeket teremt, ha e háztartásoknak kis léptékben alacsony költségű megújuló energiaforrásokat biztosítanak, például az energiahálózatba be nem kapcsolt házakat napelemekkel látják el;

A társadalmi célok és az energiapolitika összekapcsolása

56.  üdvözli, hogy az európai energiapolitikai jogszabályok – azaz az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv és az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv – elismerik az energiahatékonysággal kapcsolatos politika szociális céljait; sajnálatosnak tartja, hogy a 2012/27/EU irányelvnek az energiaszegénységgel érintett háztartásokra és a szociális lakhatásra vonatkozó rendelkezéseit (7. cikk (7) bekezdés) a tagállamok nem használják ki teljes mértékben; felszólítja a Bizottságot, hogy az energiahatékonysági csomag felülvizsgálata és hatásvizsgálata keretében értékelje a 7. cikk (7) bekezdésének, valamint az 5. cikk (7) bekezdésének végrehajtását és alkalmazását; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy ezen értékelés alapján fontolja meg a 7. cikk, főleg annak (7) bekezdésének megerősítését, hogy a tagállamok ösztönzést kapjanak arra, hogy energiahatékonysági kötelezettségi rendszereikbe belefoglaljanak szociális célokat;

57.  emlékeztet arra, hogy a helyi hatóságoknak szintén szerepet kell vállalniuk az alternatív finanszírozási eszközök előmozdításában, ideértve a szövetkezeti modelleket, valamint a közös beszerzési megállapodások előmozdításában, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára az energia iránti keresletük egybevonását és így olcsóbb energiaárakhoz vezetnek; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék a helyi hatóságoknak az energiaszegénység mérséklésében játszott szerepét;

58.  felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megfelelő otthoni hőmérsékletre vonatkozó szabványának való megfelelésről, támogatva a legveszélyeztetettebb csoportokat, főleg a fiatal gyermekeket, az időseket és a tartósan beteg és fogyatékossággal élő embereket egészségük védelme és jóllétük érdekében;

59.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek azonnali lépéseket a bizonytalan munkaviszonyok felszámolása érdekében, amelyek megfosztják az egyéneket a rendszeres és biztos jövedelemtől, és ily módon akadályozzák a családi költségvetés sikeres megtervezését és a háztartási számlák fizetését;

60.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival összhangban mindenki számára biztosítsanak hozzáférést a megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energiaellátáshoz;

Lakhatás és szegénység

61.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő határozott intézkedéseket a szociális lakáshoz jutással kapcsolatban, és az európai alapok felhasználásával fokozzák a szociális bérlakásokra irányuló energiahatékonysági beruházásokat; javasolja a tagállamoknak, hogy fejlesszék a minőségi szociális lakások kínálatát, hogy mindenki számára, és különösen a leginkább rászorulók számára biztosítható legyen a megfelelő lakáshoz való hozzájutás; ösztönzi a tagállamokat, hogy lehetőségeiket fokozottan kihasználva biztosítsanak szociális lakáshoz jutást, különböző jogi konstrukciókkal; javasolja a tagállamoknak, hogy támogassák a fogyasztói szövetségeket;

62.  kiemeli a színvonalas és elérhető gyermekgondozási szolgáltatások fontosságát, mivel lehetővé teszik a szülők számára, hogy újra munkába álljanak és növeljék jövedelmüket; hangsúlyozza, hogy ez az egyedülálló szülők esetében különösen fontos, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a gyermekgondozási szolgáltatások sürgős javítása érdekében;

63.  megjegyzi, hogy az energiahatékonyság növelése, a felújítások és a megújuló energia kulcsfontosságúak az energiaszegénység leküzdésében; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a lakásfelújítási politikák gyakran nem azokat célozzák meg, akik a legkiszolgáltatottabbak; ragaszkodik ahhoz, hogy a lakásfelújítási politikák mindenekelőtt a szegény, gazdaságilag kirekesztett és kiszolgáltatott háztartásokat célozzák meg, azokra helyezve a hangsúlyt, akik a nemek közötti egyenlőtlenséggel és többszörös megkülönböztetéssel szembesülnek;

64.  rámutat a szociális vállalkozások és az alternatív üzleti modellek, például a szövetkezetek és a kölcsönös önsegélyező egyesületek fontos szerepére a nők, különösen a marginalizált közösségekben élő nők társadalmi integrációjának és gazdasági emancipációjának, valamint nagyobb gazdasági függetlenségének előmozdításában;

65.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsék meg az érdekelt felek szerepvállalási és konzultációs folyamatát, amely előmozdítja és elősegíti a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek – különösen a nők és a lányok – közvetlen szerepvállalását a társadalmi befogadásra vonatkozó politikai döntéshozatal valamennyi szintjén;

66.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy az Unióban véget vessenek a nemek között meglévő – jelenleg 16%-os mértékű – felháborító bérszakadéknak, amely a nyugdíjak esetében 39%-ra nő, valamint kiemeli, hogy ezek az intézkedések kulcsfontosságúak az egyedülálló anyák számára, akik esetében a háztartási költségek valóban jelentős tehernek bizonyulhatnak;

67.  megjegyzi, hogy az egyedülálló szülők, akiknek a többsége nő, az átlagosnál nagyobb mértékben vannak kitéve a szegénység veszélyének (34%); megjegyzi, hogy e megnövekedett kockázathoz főként az a tényező járul hozzá, hogy a gyermekgondozási feladatok miatt az egyedülálló szülők vagy kirekesztődnek a munkaerőpiacról, vagy bizonytalan, rosszul fizetett munkahelyet találnak; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a létminimum szabályozása érdekében, amely garantálja a munkavállalók alapvető szükségleteinek kielégítését;

68.  megjegyzi, hogy a nemek közti bérszakadék és nyugdíjszakadék kulcsfontosságú tényező a női szegénység szempontjából; megjegyzi, hogy a női szegénységre hosszú távon hatást gyakorol a nők kirekesztése a gazdaság hagyományosan férfiak által dominált ágazataiból, például a technológiából, a tudományból, a felső vezetésből és a döntéshozatalból, valamint a nők felülreprezentáltsága a viszonylag alacsonyan fizetett ágazatokban, például a gondozásban, a közszolgáltatásokban, a részidős munkában és a rosszul fizetett bizonytalan munkahelyeken; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a szegénység elnőiesedése részben a normák nemek között régóta fennálló egyenlőtlenségéből fakad, ami ahhoz vezet, hogy az ágazati politikában és a bérmegállapítási megállapodásokban azok az ágazatok – például a pénzügyi ágazat – kapnak elsőbbséget, ahol a férfiak vannak túlsúlyban;

69.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy olyan kezdeményezéseken keresztül kezeljék a nőket sújtó szegénységet és társadalmi kirekesztettséget, amelyek megélhetést biztosító, jó minőségű munkahelyeket garantálnak a túlnyomórészt nőket foglalkoztató ágazatokban; kiemeli a szakszervezeteknek a nők munkahelyi képviseletében és társadalmi szerepvállalása növelésében, valamint a kirekesztés elleni küzdelemben betöltött szerepet; felhívja a tagállamokat, hogy javasoljanak és végezzenek munkáltató- és ágazatspecifikus bérfelméréseket, hogy az egyenlő bérek felé mutató folyamat felgyorsításának eszközeként szemléltessék azokat az egyenlőtlen fizetési rendszereket, amelyekkel az ugyanazon munkahelyen dolgozó nők és férfiak szembesülnek;

70.  hangsúlyozza, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben célzott szakpolitikai intézkedéseket kell alkalmazni azon kiszolgáltatott csoportok és marginalizált közösségek sajátos körülményeinek kezelése érdekében, amelyek a nemek közötti egyenlőtlenség és a többszörös megkülönböztetés sajátos formáival szembesülnek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a fogyatékkal élő nők, az idős nők, a menekült és migráns nők, a roma nők, az etnikai kisebbségekhez tartozó nők, a vidéki térségekben és rászoruló térségekben élő nők, az egyedülálló anyák, valamint a főiskolákon és egyetemeken tanuló nők által tapasztalt szegénységet és társadalmi kirekesztést kezelő politikák kidolgozását;

A szegénység és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés

71.  emlékeztet arra, hogy a minőségi általános egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés nemzetközileg, különösen az EU-ban elismert alapvető jog;

72.  felhívja a figyelmet arra, hogy pénzügyi nehézségek vagy regionális akadályok miatt (például a gyéren lakott régiókban) az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés igen gyakran korlátozott, különösen az általános ellátások (mint a fogászati vagy szemészeti szolgáltatások) és az ezekhez kapcsolódó megelőző intézkedések tekintetében;

73.  mivel a szegénység, valamint a kiszolgáltatottság egyéb formái – mint például a gyermekkor vagy az időskor, a fogyatékosság vagy a kisebbséghez való tartozás – összeadódása tovább növeli az egészségügyi egyenlőtlenségek kockázatát, és a betegség szegénységhez vezethet;

74.  hangsúlyozza az egészségügyi és gondozási szolgáltatások jelentőségét a készségek terén meglévő hiányosságok pótlásában, az emberek társadalmi integrációjának előmozdítása, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem révén;

75.  üdvözli a Bizottság „Elektronikus egészségügyi cselekvési terv a 2012–2020 közötti időszakra – innovatív egészségügyi ellátás a 21. században” című közleményét, amely további kezdeményezéseket vezet be, különösen az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása, az egészségügyi költségek csökkentése és az uniós polgárok közötti nagyobb egyenlőség biztosítása érdekében;

76.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek kezelésére irányuló erőfeszítéseiket, melyek végül lehetővé teszik az egészségügyi ellátás terén mutatkozó egyes egyenlőtlenségek csökkentését; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás egyetemes értékei alapján figyelmüket az olyan veszélyeztetett csoportok szükségleteire összpontosítsák, mint a szegénységben élő emberek;

77.  felszólítja a tagállamokat, hogy oldják meg a mindennapi életre hatást gyakorló egészségügyi – például fogászati és szemészeti – ellátáshoz való egyenlőtlen hozzáférés problémáját;

78.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt azért, hogy a tagállamokat a betegek által viselt költségek visszatérítésére bátorítsa, továbbá sürgősen lépjen fel annak érdekében is, hogy csökkentse az egyenlőtlenségeket bizonyos állapotok vagy betegségek – például a menopauza utáni csontritkulás és az Alzheimer-kór – kezeléséhez való hozzáférés tekintetében, amely kezelések költségei egyes tagállamokban nem téríthetők vissza;

Információs és kommunikációs technológiák és a szegénység

79.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság által közzétett, a digitális egységes piacra vonatkozó európai stratégia nem veszi figyelembe, hogy mindenki számára, és különösen a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélyének kitett személyek számára biztosítani kell az új digitális technológiákhoz, piacokhoz és digitális telekommunikációs eszközökhöz való teljes, egyenlő és korlátlan hozzáférést;

80.  ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vezessenek be a digitális szakadék csökkentésére irányuló stratégiákat, és segítsék elő az új információs és kommunikációs technológiákhoz való egyenlő hozzáférést, különösen a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatának kitett emberek esetében;

Víz és szegénység

81.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ Közgyűlése a tiszta és jó minőségű ivóvízhez és a köztisztasági létesítményekhez jutás jogát alapvető emberi jogként ismeri el; megállapítja azonban, hogy egyes régiókban, különösen a vidéki és a legkülső régiókban az ivóvízhez való hozzájutás nem biztosított, és egyre több embernek okoz problémát a vízszámla kifizetése; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az ivóvízhez való hozzáférés mindenki számára történő haladéktalan biztosítása érdekében; bátorítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak minimális vízellátást, és védelmezzék meg a kiszolgáltatott háztartások emberi jogait;

82.  ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül minden ember hozzájusson az ivóvízhez;

o
o   o

83.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 169., 2015.7.1., 1. o. (2) HL L 72., 2014.3.12., 1. o. (3) HL L 347., 2013.12.20., 470. o. (4) HL L 347., 2013.12.20., 289. o. (5) HL L 347., 2013.12.20., 320. o. (6) HL L 257., 2014.8.28., 214. o. (7) HL L 315., 2012.11.14., 1. o. (8) HL C 169. E, 2012.6.15., 66. o. (9) HL L 153., 2010.6.18., 13. o. (10) HL C 153. E, 2013.5.31., 57. o. (11) HL C 236. E, 2011.8.12., 57. o. (12) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/64/292&Lang=F (13) http://www.unicef-irc.org/publications/pdf/rc10_fre.pdf (14) https://www.unicef.fr/sites/default/files/userfiles/2014_Bilan12_Innocenti.pdf (15) http://ec.europa.eu/social/main.jsp?langId=en&catId=89&newsId=2345&furtherNews=yes (16) HL C 248., 2011.8.25., 130. o. (17) HL C 341., 2013.11.21., 21. o. (18) HL C 170., 2014.6.5., 23. o. (19) HL C 166., 2011.6.7., 18. o. (20) A Foglalkoztatási Bizottság és a szociális védelemmel foglalkozó bizottság közös véleménye, az Európai Unió Tanácsa, 13809/14 SOC 662 EMPL 120 EDUC 297 ECOFIN 876, 2014. október 3. (21) http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=738&langId=hu&pubId=7744&visible=0 (22) Center for responsible lending, Durham, http://www.responsiblelending.org/state-of-lending/cumulative/ , http://www.uvcw.be/no_index/cpas/panier-etude-qualitative.pdf (23) Ricardo Cherenti, Belgian Federation of public local social action center, http://www.uvcw.be/no_index/cpas/panier-etude-quantitative.pdf (24) A szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleménye a Tanács részére, az Európai Unió Tanácsa, 6491/11., SOC 124, 2011. február 15. (25) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0294. (26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0264. (27) HL L 268., 2015.10.15., 28. o. (28) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0261. (29) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070. (30) HL C 65., 2016.2.19., 40. o. (31) HL C 349. E, 2013.11.29., 74. o. (32) HL C 70. E, 2012.3.8., 8. o.

Az Európai Parlament 2016. április 14-i állásfoglalása a magánszektor fejlesztésben betöltött szerepéről (2014/2205(INI))

P8_TA(2016)0137 A8-0043/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkére,

–  tekintettel „A magánszektor meghatározóbb szerepéről, a fejlődő országok inkluzív és fenntartható növekedésének elérése érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2014)0263) és a Tanács ezzel kapcsolatos, 2014. június 23-i és 2014. december 12-i következtetéseire,

–  tekintettel a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című bizottsági közleményre (COM(2015)0044),

–  tekintettel a Bizottság „Méltó életet mindenkinek” című közleményére (COM(2013)0092) és a Tanács ezzel kapcsolatos, 2013. június 25-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című közleményére (COM(2011)0637) és a Tanács ezzel kapcsolatos, 2012. május 14-i következtetéseire,

–  tekintettel a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos magánberuházásokra vonatkozó cselekvési tervre, amelyet az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) 2014-es globális befektetési jelentése(1) ismertet,

–  tekintettel a fejlődés felelősségteljes üzleti gyakorlatok révén történő előmozdításáról, ezen belül a nyersanyag-kitermelő iparágak fejlődő országokban betöltött szerepéről szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló 2015. május 19-i állásfoglalására(4) és különösen a magánszektor fenntartható fejlesztési célokkal való összehangolásával kapcsolatos felhívására,

–  tekintettel „A tulajdonjogok, a tulajdoni rend és a jólét megteremtésének szerepe a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés előmozdítása szempontjából a fejlődő országokban” című, 2014. március 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottságnak a külső együttműködési támogatáskombináció uniós platformjának a platform létrehozása és 2014. július vége között kifejtett tevékenységéről szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek benyújtott jelentésére (COM(2014)0733),

–  tekintettel a segélyhatékonyságról szóló, 2005. március 2-i párizsi nyilatkozatra és a 2008. szeptember 4-i accrai cselekvési programra,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 16/2014. sz. „A regionális beruházási eszközök által nyújtott támogatások és a pénzintézeti hitelek ötvözésének eredményessége a külső politikák támogatása szempontjából” című különjelentésére,

–  tekintettel a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló, 2011. december 1-jei puszani partnerségre(6) és különösen annak 32. bekezdésére, amely szerint el kell ismerni „a magánszektor vezető szerepét az innováció fejlesztésében, a jólét megteremtésében és a jövedelem- és munkahelyteremtésben, a belföldi erőforrások mozgósításában és ezzel együtt a szegénység csökkentésének elősegítésében”,

–  tekintettel a köz- és magánszféra közötti együttműködésről szóló közös nyilatkozatra(7) és a puszani konferencia magánszektorra vonatkozó eleméből kialakult, a jólétet szolgáló partnerségre(8),

–  tekintettel a 2012. június 20–22-i „Rio+20” ENSZ Fenntartható Fejlődési Konferencia alkalmából kiadott, „A jövő, amit akarunk” című záródokumentumra(9),

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre(10),

–  tekintettel az ENSZ Globális Megállapodásra és az OECD multinacionális vállalkozásoknak szóló iránymutatásaira (Komplementaritás és megkülönböztető hozzájárulások)(11),

–  tekintettel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) fenntartható fejlődést szolgáló beruházáspolitikai keretére(12),

–  tekintettel az Afrikai Fejlesztési Bank Csoport „A magánszektor fejlesztésének támogatása Afrikában” című, 2013–2017 közötti időszakra vonatkozó magánszektor-fejlesztési stratégiájára(13),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatára(14),

–  tekintettel az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetének (UNIDO) „Az inkluzív és fenntartható ipari fejlődés felé” című limai nyilatkozatára(15),

–  tekintettel az ILO tisztes munka programjára,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 9. cikke (2) bekezdésének b) pontjára, amelynek értelmében biztosítani kell, hogy a nyilvánosság számára nyitva és rendelkezésre álló létesítményeket és szolgáltatásokat kínáló magánjogi alanyok figyelembe vegyék a hozzáférhetőség valamennyi aspektusát a fogyatékossággal élő személyek vonatkozásában(16),

–  tekintettel a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó uniós stratégiára (2011–2014) (COM(2011)0681),

–  tekintettel a magánszektort fő végrehajtó partnernek tekintő, 2015 utáni fejlesztési keretre és annak zöld gazdaságra való átállásban betöltött szerepére,

–  tekintettel a földhasználatra vonatkozó felelős kormányzásról szóló, 2010-es önkéntes iránymutatásokra(17),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0043/2016),

A.  mivel az állami szektor alapvető szerepet játszik a fenntartható fejlesztési célok megvalósításában; mivel a magánszektor minden piacgazdaságban a javak megteremtésének és a gazdasági növekedésnek a motorja, amely a fejlődő országokban a munkahelyek és a jövedelem 90%-át hozza létre; mivel az Egyesült Nemzetek (ENSZ) szerint a fejlődő országokban a GDP 84%-át a magánszektor adja, és rendelkezik azzal a képességgel, hogy fenntartható alapot biztosítson a belföldi erőforrások mozgósításához – csökkentve a segélyektől való függést –, amennyiben megfelelően szabályozzák, megfelel az emberi jogi és környezeti követelményeknek, és konkrét, hosszú távú eredményekhez kötik a hazai gazdaság, a fenntartható fejlődés és az egyenlőtlenségek csökkentése tekintetében;

B.  mivel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja által alkalmazott humán szegénységi index szerint 1,2 milliárd ember napi keresete nem éri el az 1,25 USA-dollárt; mivel az egyenlőtlenség egyre nő, és az egyik legnagyobb veszélyt jelenti a globális stabilitásra nézve;

C.  mivel egyértelmű összefüggés áll fenn az erőteljes feldolgozóipar kialakulása és a szegénység csökkenése között: az egy főre jutó feldolgozóipari hozzáadott érték 1%-os növekedése közel 2%-kal csökkenti a szegénységben élők számát(18);

D.  mivel jelentős beruházásokra van szükség, a fejlődő országokban például a becslések szerint a jelenlegihez képest évente 2,4 billió USA-dollárral többre lenne szükség; mivel a magánfinanszírozás kiegészítheti, de nem helyettesítheti a közfinanszírozást;

E.  mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete a 2012. évet a szövetkezetek nemzetközi évévé nyilvánította a fejlesztés biztosításában, az emberek szerepvállalásának növelésében, az emberi méltóság erősítésében és a millenniumi fejlesztési célok megvalósításának elősegítésében betöltött szerepük hangsúlyozása érdekében; mivel a szövetkezeti ágazat világszerte több mint 100 országban mintegy 800 millió tagot számlál, és a becslések szerint több mint 100 millió munkahelyet biztosít szerte a világon;

F.  mivel a piacgazdaságok gerincét alkotó mikro-, kis- és középvállalkozások sokkal súlyosabb szabályozási terhekkel szembesülnek a fejlődő országokban, mint az Európai Unióban, és nagy részük az ingatag informális gazdaságban működik, ahol nem biztosított számukra a jogi védelem, a munkajogok, illetve a finanszírozáshoz való hozzáférés; mivel a Világbank 2014-es „Doing Business” jelentése szerint valójában a legszegényebb országok azok, amelyekre a legtöbb szabályozásból eredő teher nehezedik(19);

G.  mivel az iparosodás – különösen a helyi kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a kis- és középméretű üzemek fejlődése révén – a jólét és a fejlődés előmozdítója;

H.  mivel a fejlődéshez való jogról szóló, 1986. évi ENSZ-nyilatkozat a fejlődést alapvető emberi jogként határozza meg; mivel a nyilatkozat az emberi jogokon alapuló megközelítés mellett foglal állást, amelyet az összes emberi jog (gazdasági, szociális, kulturális, polgári és politikai) érvényre juttatása jellemez; és mivel a nyilatkozat a nemzetközi együttműködés erősítése mellett is állást foglal;

I.  mivel – amint az UNCTAD fenntartható fejlesztési célokat szolgáló beruházásokra vonatkozó javaslatából (cselekvési terv a magánszektor hozzájárulásának előmozdítására(20)) is kiderül – a közvetlen külföldi befektetések potenciálisan hozzájárulhatnak a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez, feltéve, hogy e befektetéseket megfelelően szabályozzák és a belföldi gazdaság konkrét előrelépéseihez kapcsolják, többek között a technológia átadása és a helyi munkaerő, többek között a nők és a fiatalok számára létrehozott képzési lehetőségek tekintetében;

J.  mivel a behozatali vámok nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a költségvetési bevételek biztosításában és a születő iparágak növekedésének a fejlődő országok saját belső piacán belüli lehetővé tételében; mivel a feldolgozott mezőgazdasági termékekre kirótt behozatali vámok teret biztosíthatnak a vidéki gazdaságokon belül a hozzáadott érték létrehozásának és a munkahelyteremtésnek, az élelmezésbiztonság egyidejű előmozdítása mellett;

K.  mivel a fejlődő világon belüli munkahelyek 60%-át az informális szektor mikro-, kis- és középvállalkozásai adják, és mivel a mikro-, kis- és középvállalkozások 70%-a nem részesül finanszírozásban pénzügyi intézményektől, noha a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez szükségük lenne rá;

L.  mivel a világ 100 legnagyobb gazdasági egységéből 51 vállalat, és mivel az 500 legnagyobb multinacionális vállalat bonyolítja a világkereskedelem közel 70%-át;

M.  mivel az iparilag fejlett országokban az egy főre jutó átlagos feldolgozóipari hozzáadott érték tízszer akkora, mint a fejlődő országokban, és kilencvenszer akkora, mint a legkevésbé fejlett országokban(21);

N.  mivel a fejlett és a fejlődő országok adóügyi mozgásterét a gyakorlatban behatárolják a globális befektetők és a pénzpiacok által támasztott követelmények; mivel az IMF szerint a fejlődő országokat különösen sújtja az adókikerülés, mivel bevételeik előteremtéséhez nagyobb mértékben támaszkodnak a társasági adóra, mint az OECD-országok; mivel a transznacionális vállalatok és a magánszemélyek adóelkerülését lehetővé tévő gyakorlatokat az uniós tagállamok széles körben alkalmazzák;

O.  mivel a 2015 utáni fejlesztési menetrenddel kapcsolatban Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárt tanácsadással segítő magas szintű testület konzultált 30 ország 250 (évi 8 billió USA-dollár jövedelmet realizáló) vállalatának vezérigazgatójával, és megállapította, hogy a fenntarthatóságot be kell építeni a vállalati stratégiákba ahhoz, hogy a vállalatok kihasználhassák a fenntartható növekedés tekintetében kínálkozó kereskedelmi lehetőségeket; mivel a magánszektor fenntartható fejlődéshez történő hozzájárulásra való hajlandóságát gyakran akadályozza, hogy nincsenek egyértelmű minták a vállalkozások állami szektorral kötött partnerségére; mivel a magánszektor javakat és szolgáltatásokat tud nyújtani a szegény közösségek és egyes tagjai számára, csökkentve a költségeket, növelve a választékot, és az egyedi szükségletekhez szabva a termékeket és a szolgáltatásokat, valamint hozzájárulva a környezeti és szociális biztosítékok és normák terjesztéséhez;

P.  mivel nincs általánosan elfogadott fogalommeghatározás, a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) a magánszereplők, a közigazgatási szervek és a civil társadalmi szervezetek közötti többoldalú megállapodásként határozhatók meg, amelyek a kölcsönösen előnyös közcélok elérésére törekszenek a források és/vagy a szakértelem megosztása révén;

Q.  mivel az európai fejlesztésfinanszírozási intézmények – a fejlődő és átalakuló gazdaságokban a magánszektor hosszú távú finanszírozásában jelentős szerepet játszó 15 kétoldalú intézményből álló csoport – olyan, vállalatokra irányuló beruházásokra törekednek, amelyek a legkülönfélébb fejlesztési hatásokkal járnak, legyen szó a megbízható villamos energiáról és a tiszta vízről vagy a kkv-finanszírozásról és a kisméretű gazdaságok piacra jutásáról;

R.  mivel a PPP évtizedek óta bevett végrehajtási formának számít a fejlett országokban, különösen az európai országokban és az Egyesült Államokban, mely gyakorlatot ma már a donorok többsége széles körben alkalmazza a fejlődő országokban, ahol az összes infrastrukturális beruházás hozzávetőleg 15–20%-a ilyen formában valósul meg;

S.  mivel 2,5 milliárd ember – többségében nő és fiatal, többnyire fejlődő országokban – továbbra is ki van zárva az üzlet világából, a formális pénzügyi ágazatból, valamint az ingatlan és földtulajdonból; mivel a fejlődő országok jövedelmi csoportjaiban továbbra is 6–9 százalékpontos különbség van a nemek között; mivel a szociális párbeszéd fontos eszköz a nemek közötti munkahelyi egyenlőség támogatására és a fejlődő országokban az üzleti közösségekben tapasztalható alulreprezentáltság megszüntetésére;

T.  mivel a jól megtervezett és hatékonyan végrehajtott PPP-k képesek mobilizálni hosszú lejáratú magán- és közpénzeket, innovációt előidézni a technológiák és az üzleti modellek terén és beépített mechanizmusokat meghonosítani az ilyen partnerségek fejlesztési eredmények tekintetében történő elszámoltatásának biztosítására;

U.  mivel a fejlődő országokban a PPP-k eddig főleg az energetikai, az infrastrukturális és a távközlési ágazatban koncentrálódtak, miközben a potenciáljuk még jórészt kihasználatlan az olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság, az oktatás, a környezetbarát technológiák, a kutatás és innováció, az egészségügy és a tulajdonjogok;

V.  mivel az elmúlt tíz évben az Európai Beruházási Bank (EBB) által az ázsiai, karibi és csendes-óceáni országoknak nyújtott hitelek közel kétharmada magánszektorbeli műveletekre irányult; mivel az EBB cotonoui beruházási keretét egyedülálló, a magánszektor fejlődését támogató, nagyobb kockázattal járó beruházások finanszírozására szolgáló, kockázatviselő megújuló alapként ismerték el;

W.  mivel évente 45 millió álláskereső lép a fejlődő világ munkaerőpiacára(22), ugyanakkor 41 ország vállalkozásainak 34%-a elismeri, hogy nem talál a szükségleteinek megfelelő munkavállalókat;

X.  mivel a „Változtatási programmal” összefüggésben a támogatásötvözést, amely az uniós támogatásokat a köz- és magánfinanszírozók által nyújtott hitelekkel vagy tőkével kombinálja, a kiegészítő fejlesztési források mozgósítását szolgáló fontos eszközként ismerték el; mivel a Számvevőszék ötvözésről szóló, 2014/16. sz. különjelentése ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált projekteknek közel fele esetében nem volt kellő bizonyíték a támogatások indokoltságának megállapításához, és számos esetben utaltak jelek arra, hogy a beruházásokra uniós hozzájárulás nélkül is sor került volna;

Y.  mivel a világszerte 2009-ben mintegy 470 millió, 2013-ban pedig mintegy félmilliárd munkahelyet biztosító feldolgozóipar(23) nagy potenciált kínál a munkahelyteremtés, a vagyonteremtés, valamint a magas képzettséget igénylő és tisztes munka terén;

Z.  mivel a globális vagyon egyre inkább egy szűk gazdag elit kezében összpontosul, és 2016-ra a leggazdagabb 1% várhatóan a globális vagyon több mint felét fogja birtokolni;

AA.  mivel a jóléti és társadalmi igazságossági feltételekkel párosuló igazságos és progresszív adózás kulcsszerepet játszik az egyenlőtlenségek csökkentésében azáltal, hogy egy adott országban a javak újraelosztását a magasabb jövedelműektől a leginkább rászorulók felé irányítja;

A magánszektorral való együttműködésre vonatkozó hosszú távú stratégia

1.  elismeri, hogy a fejlődő országokban végrehajtott magánberuházások megfelelő szabályozásuk esetén hozzájárulhatnak az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak eléréséhez; üdvözli a Tanács 2014. december 12-i ülésén elfogadott következtetéseket a magánszektor fejlesztési együttműködésben betöltött szerepének erősítéséről, és egyetért azokkal; üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy a magánszektort támogassa abban, hogy más kormányzati és nem kormányzati fejlesztési szervezetek és inkluzív üzleti modellek – pl. szövetkezetek és szociális vállalkozások – mellett fontos partnerré váljon az inkluzív és fenntartható fejlődés elérésében az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak keretében, ami megköveteli a magánszektor elköteleződését a felelősségteljes kormányzás, a fenntartható beruházások révén megvalósuló szegénységcsökkentés és vagyonteremtés, az egyenlőtlenségek csökkentése, az emberi jogok és a környezetvédelmi normák előmozdítása, valamint a helyi gazdaságok saját potenciáljának kibontakoztatása iránt; hangsúlyozza, hogy valamennyi érintett félnek teljes mértékben meg kell értenie és el kell ismernie az állami és magánszektorbeli szereplők eltérő szerepét;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is aktívan vegyen részt a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrenddel kapcsolatos tárgyalásokban, elismerve a magánszektor sokszínűségét, valamint a leginkább a perifériára szorultak és a legnehezebben elérhetők szegénységének enyhítése tekintetében jelentkező kihívásokat; úgy véli, hogy a magánszektor fejlesztésbe való bevonását célzó uniós politikáknak meg kell határozniuk, hogy mely magánszektorra irányulnak;

3.  hangsúlyozza, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlesztési menetrend keretében a jövőbeli partnerségeknek nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentésére; emlékeztet arra, hogy a hivatalos fejlesztési támogatást továbbra is a legfontosabb eszköznek kell tekinteni a fejlődő országokban az emberi szegénység minden formájának felszámolása és az alapvető szociális szükségletek kielégítése érdekében, ami nem helyettesíthető magánfinanszírozással; elismeri, hogy bizonyos esetekben – és amennyiben teljesülnek az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a felelősségvállalás, valamint az ország prioritásaihoz és adósságfenntarthatósági kockázatához való igazodás követelményei – a magánfinanszírozás hatékonyan kiegészíthető hivatalos fejlesztési támogatással, kihasználva utóbbi tőkeáttételi hatását;

4.  felhív a mindenki számára hozzáférhető közszolgáltatásokba, különösen a közlekedési ágazatba, az ivóvízhez való hozzáférésbe, az egészségügybe és az oktatásba történő állami beruházások fokozására;

5.  úgy véli, hogy a magán- és az állami szektor akkor a leghatékonyabb, ha együtt dolgozik az egészséges befektetési környezet, az üzleti tevékenység, valamint a gazdasági növekedés alapjainak megteremtéséért; hangsúlyozza, hogy a magánszektorral való valamennyi partnerségnek és szövetségnek azokat a közös értékprioritásokat kell a középpontba helyeznie, amelyek összehangolják az üzleti célokat az Unió fejlesztési célkitűzéseivel, és eleget tesznek a fejlesztés hatékonyságára vonatkozó nemzetközi követelményeknek; e partnerségeket és szövetségeket az érintett partnerországokkal közösen kell megtervezni és irányítani a kockázatok, a kötelezettségek és a nyereség megosztásának biztosítása érdekében, költséghatékonynak kell lenniük, pontos célokkal kell rendelkezniük, meg kell határozniuk az előrehaladás mérföldköveit, és teljes elszámoltathatóság és átláthatóság mellett kell működniük;

6.  üdvözli a külföldi magánszektor befektetéseinek szerepét a fejlődő országokban, mert meggyorsítják a belföldi fejlődést; hangsúlyozza továbbá a helyi piacokat támogató és a szegénység csökkentéséhez hozzájáruló felelősségteljes befektetések ösztönzésének fontosságát;

7.  támogatja az Európai Fejlesztésfinanszírozási Intézmények Szövetségének (EFDI) munkáját, mivel e szövetség tagjai közvetlen befektetéseikkel tőkét bocsátanak a vállalkozások rendelkezésére, valamint közvetett módon is azáltal, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozásokra összpontosítva forrásokat biztosítanak a helyi kereskedelmi bankoknak és a feltörekvő piaci befektetési alapoknak; sürgeti a Bizottságot, hogy finanszírozással és együttműködéssel támogassa az ilyen jellegű programokat, mivel a magánszektor a fejlődő országokban döntő fontossággal bír;

8.  kéri hatékonyabb átláthatósági és elszámoltathatósági normák kidolgozását az EU technológiai vállalatai számára az emberi jogok megsértésére, a korrupció támogatására vagy az EU biztonsági érdekeivel ellenkező fellépésre alkalmas technológiák exportjával kapcsolatban;

9.  hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelmi, beruházási, biztonsági és fejlesztési politikák összefonódnak, és közvetlen hatást fejtenek ki a fejlődő országokban; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés 208. cikke létrehozza a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, amelynek értelmében azon politikák végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe kell venni a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit; kéri, hogy valamennyi kereskedelmi és beruházási politikát értékeljenek fejlesztési – különösen az általános érdekű árukhoz és szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférésre gyakorolt – hatásuk szempontjából; hangsúlyozza a kétoldalú kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetei javításának fontosságát, azáltal, hogy a magánszektor számára hatékony jelentéstételi rendszereket írnak elő;

10.  hangsúlyozza, hogy meg kell vizsgálni, miként lehet a magánszektort még jobban bevonni az európai szomszédságpolitikai keretbe annak érdekében, hogy hozzájáruljon a gazdasági növekedés beindításához és munkahelyek teremtéséhez az Európával szomszédos országokban, például a tőkéhez való hozzáférés biztosításával kapcsolatos szakértelem révén;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy elsődleges opcióként mozdítsa elő és támogassa a köz- és magánszféra közötti partnerségeket, valamint nyújtson számukra finanszírozást, és a fejlesztési programok magánszférával közös végrehajtásakor biztosítson kötelező és nyilvánosan elérhető előzetes hatásvizsgálatokat a szegénységre és a társadalmi hatásokra vonatkozóan;

12.  kéri az Európai Uniót, hogy irányozzon elő hivatalos konzultációt a civil társadalmi szervezetekkel és a fejlesztési projektek által közvetlenül vagy közvetve érintett közösségekkel;

13.  kiemeli, hogy hatalmas uniós hozzáadott érték rejlik a tagállamokkal és a megfelelő nemzetközi szervezetekkel – köztük számos, a magánszektorral való együttműködés terén bizonyítottan tapasztalatokkal rendelkező tagállammal és szervezettel – szoros együttműködésben megvalósított, magánszektorral való partnerségben; hangsúlyozza, hogy a jól működő, jogállamiságra épülő piacgazdaság továbbra is a gazdasági és társadalmi fejlődés egyik fontos motorja, és hogy az uniós fejlesztéspolitikának ezt tükröznie kell;

14.  üdvözli az ENSZ vállalkozói kötelezettségvállalási keretét, amely hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedést biztosító erős magánszektor alapvető fontosságú a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez, és hogy a magánszektor „lényeges módon hozzájárul a megosztott gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi fejlődéshez”;

15.  üdvözli a magánszektor bevonását a segélyhatékonysággal foglalkozó magas szintű OECD-fórum munkájába; különösen üdvözli a magánszektor fejlesztésfinanszírozási hozzájárulásának innovatív módjaival kapcsolatos kezdeményezéseket és a 2011-es puszani közös nyilatkozatot „az állami és magánszféra együttműködésének kibővítéséről és fejlesztéséről a széles alapú, inkluzív és fenntartható növekedés érdekében”;

16.  üdvözli, hogy a feltétel nélküli kétoldalú támogatások aránya fokozatosan nő, azonban aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy továbbra is vannak formálisan és informálisan feltételekhez kötött támogatási formák(24); felhívja az EU-t és tagállamait, hogy hajtsák végre a fejlesztésről szóló európai konszenzus keretében tett kötelezettségvállalásukat „a támogatások további, az OECD ajánlásain túlmutató feltétel nélkülivé tétele” érdekében; hangsúlyozza, hogy a feltétel nélkülivé tett támogatásokban nagy növekedés-teremtő potenciál rejlik, amiből hasznot húzhatna a fejlődő országok helyi ipara is; követeli a valódi segítség („real aid”) arányának növelését és fenntartható regionális/helyi értékláncok kiépítését; kéri a helyi szereplők súlyának további fokozását, valamint a fenntartható regionális/helyi értékláncok kiépítésének hangsúlyozását; hangsúlyozza a helyi és regionális tulajdon, a partnerországok saját nemzeti stratégiái és reform-ütemtervei, a fejlesztési projektek bevonása és a helyi ellátási láncok biztosítása révén teremtett hozzáadott érték jelentőségét; úgy véli, hogy a fejlesztési politikának jelentős szerepe van az EU-ba irányuló jelenlegi bevándorlási hullámok gyökeres okainak kezelésében;

17.  elismeri emellett az összes ország, és különösen a fejlődő országok ahhoz való jogát, hogy ideiglenes tőkekorlátozásokat vezessenek be a magánszféra rövid távú és ingadozó pénzmozgásai miatt bekövetkező pénzügyi válsághelyzetek megelőzése érdekében; kéri, hogy az összes kereskedelmi és beruházási megállapodásból kerüljenek ki az e jogot korlátozó rendelkezések, a WTO keretében is;

18.  rámutat arra, hogy az EU-nak a magánszektor támogatása tekintetében szem előtt kell tartania a hozzáférhetőséget, mivel jelentős lakosságcsoportok – például a fogyatékossággal élő személyek – kizárása nem elhanyagolható méretű piactól fosztja meg a magánvállalkozásokat;

A fejlődő országok helyi magánszektorának támogatása

19.  rámutat arra, hogy a kis-, mikro- és középvállalkozásokra sokkal súlyosabb szabályozási terhek hárulnak a fejlődő országokban, mint az Unióban, és hogy nem rendelkeznek jogi védelemmel és tulajdonjogokkal, és a bizonytalan informális gazdaságban működnek; ezzel összefüggésben rámutat a telekkönyvi rendszerek fontosságára; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban – többek között a finanszírozáshoz való hozzáférésen és a vállalkozói szellem ösztönzésén keresztül – segíteni kell a magánszektor helyi képviselőit; felhívja a Bizottságot, a többi adományozót és a fejlesztési ügynökségeket, hogy növeljék a fejlődő országokon belüli kkv-k kapacitásépítéséhez nyújtott támogatást;

20.  felhívja az EU-t, hogy mozdítsa elő azokat a nemzeti fejlesztési stratégiákat, amelyek a magánszektort egy helyi szövetkezetekre, kkv-kra, valamint mikrovállalkozásokra, különösen kisbirtokos gazdákra összpontosító fejlesztési keretbe bevonva alakítják a magánszektor fejlesztéshez való hozzájárulását, mivel ezek képesek a leginkább előmozdítani az országokon belüli kiegyensúlyozott fejlődést;

21.  kiemeli, hogy a fejlődő országokkal való partnerséghez nagyobb támogatásra van szükség annak érdekében, hogy ezen országok a magánkezdeményezéseknek kedvező környezet létrehozásával, a vállalkozásokat támogató mechanizmusok biztosításával korszerűsítsék szabályozási kereteiket, ezzel egy időben megfelelő egyensúlyt biztosítva a beruházásoknak kedvező környezet megteremtése, illetve a közérdek és a környezet szabályozás általi védelme között; rámutat arra, hogy elő kell segíteni a közpénzek és a magánforrások hatékony pénzügyi irányítását és kezelését biztosítani képes megbízható bankrendszerek és adóhatóságok létrejöttét a fejlődő országokban; felhívja a partnerkormányokat, hogy vezessenek be hatályvesztésre vonatkozó rendelkezést, amellyel a felesleges intézkedések érvényteleníthetők; megjegyzi, hogy a jogalkotással kapcsolatban hatásvizsgálatokat kell végezni, amelyek a kedvezőtlen munkahelyteremtés és a környezetvédelmi előírásokat érintő veszélyek felmérésére irányulnak;

22.  kéri az EU-t, hogy erősítse meg a fejlődő országok képességét arra, hogy a saját bevételeiket mozgósítsák az adókijátszás, a korrupció és az illegális pénzforgalom felszámolása érdekében, valamint hogy segítse a legkevésbé fejlett országokat és az instabil államokat az eredményesebb és stabilabb kormányzati intézmények kiépítésében, többek között méltányos és hatékony adórendszerek kidolgozása révén; e célból kéri az EU-t, hogy emelje magasabb szintre a fejlődő országoknak nyújtott pénzügyi és technikai támogatást a nagyobb átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítása érdekében; kéri az EU-t és tagállamait, minden érintett szervezetet és a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló 2011-es puszani partnerséghez csatlakozott fejlett és fejlődő országokat, hogy kötelezettségvállalásukat teljesítve fokozzák erőfeszítéseiket a korrupció és az illegális pénzforgalom felszámolása érdekében;

23.  felhívja a Bizottság Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Főigazgatóságát, hogy működjön együtt a Növekedési Főigazgatósággal a regionális támogatási struktúrák fejlődő országbeli kis-, mikro- és középvállalkozásokra vonatkozó megfelelőjének létrehozásában – az Enterprise Europe Network mintájára – azzal a céllal, hogy elősegítsék legálissá válásukat, finanszírozáshoz és tőkéhez való hozzáférésüket, piacra jutásukat és a jogi akadályok leküzdését, kiemelten támogatva a közvetítő képviseleti szervezeteik megerősítését; rámutat arra, hogy az ilyen struktúrák idővel előmozdíthatják a köz- és magánszféra közötti helyi és regionális partnerségek elindítását számos területen, az agrárgazdaságtól a szakképzésen keresztül az egészségügyi programokig, elősegítve a kapacitásépítést, az ismeretek és a tapasztalatok megosztását, valamint a helyi és a nemzetközi források összevonását;

24.  rámutat az Uniónak az igazságos globális adórendszer támogatása terén fennálló felelősségére, amely maga után vonja a ténylegesen kötelező előírások meghatározását a transznacionális vállalatok országonkénti nyilvános jelentéstételére vonatkozóan, nyilvános nyilvántartás létrehozását a vállalatok, trösztök és hasonló jogalanyok tényleges tulajdonosairól, valamint az adózási információk automatikus cseréjének és az adóztatási jogok méltányos elosztásának biztosítását az adóügyi és beruházási szerződések fejlődő országokkal történő megtárgyalása során; úgy véli továbbá, hogy a fejlesztésfinanszírozási intézményeknek csak olyan társaságokba és alapokba lenne szabad befektetniük, amelyek hajlandóak arra, hogy tényleges tulajdonosaikat nyilvánosságra hozzák, és pénzügyi beszámolóikat országonkénti alapon készítsék el;

25.  emlékeztet arra, hogy a vámtarifarendszerek a szegények érdekeit szolgáló magánszektorbeli fejlődésre és munkahelyteremtésre szabott szabályozási környezet nélkülözhetetlen elemeit képezik; aggodalommal jegyzi meg azonban, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások a behozatali vámok csökkentését írják elő az AKCS-országok számos gazdasági ágazatában, miközben az uniós importra kivetett vámok teljes körű eltörlése a vámbevételek jelentős mértékű – egyes esetekben a költségvetési bevételek akár 15–20%-át kitevő – csökkenéséhez vezetne; nyomatékosan kéri az EU-t, hogy kereskedelempolitikáját a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvével összhangban alakítsa ki;

26.  üdvözli, hogy a cotonoui beruházási eszköz keretében létrejött az EBB 500 millió eurós Hatásfinanszírozási kerete, amely lehetővé teszi az EBB számára, hogy fokozza a magánszektor bevonását a kockázatosabb területeken és a nagyobb kihívást jelentő környezetben; sajnálatosnak tartja, hogy csökkent az EBB Ázsiára vonatkozó hitelezési kerete; hangsúlyozza, hogy az EBB cotonoui beruházási eszköz keretében végrehajtott beruházásait a demokratikus felelősségvállalás elvével összhangban össze kell hangolni a nemzeti fejlesztési stratégiákkal;

27.  rámutat arra, hogy az instabil államokban és a konfliktusból kilábaló nemzeteknél a magánszektor fejlődését nagyobb akadályok gátolják, mint máshol, és célzottabb megközelítésre van szükség a beruházási környezet javítása, valamint a fojtogató, elavult üzleti szabályozások, a ragadozó magatartás és a nagyfokú korrupció megszüntetetése érdekében; ezzel összefüggésben javasolja, hogy a Bizottság kezdjen politikai reformokra irányuló párbeszédet a partnerországokkal és a magánszektorral, hogy felül lehessen kerekedni a kormányok és a magánszektor közötti mély bizalmatlanságon, amelyet a múltban a járadékvadász magatartás, az urambátyám-szemlélet és a legitimitás hiánya idézett elő;

28.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a nők gazdasági szerepvállalásának előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket, és hozzanak létre támogatási mechanizmusokat a női vállalkozók számára; megállapítja, hogy a nők pénzügyi integrációjával kapcsolatos megtakarításközpontú megközelítés komoly eredményeket ért el; ajánlja, hogy valamennyi partnerségi program foglalja magában a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos megközelítést, valamint a nőknek, a fiataloknak és a fogyatékossággal élő személyeknek szóló vállalkozói képzést és az üzleti angyalok célzott, női hálózatait; felszólít a helyi vállalkozó nők fokozottabb támogatására, lehetővé téve számukra, hogy részesüljenek a magánszektor által generált növekedés előnyeiből; intézkedéseket javasol a nők szerepének erősítésére irányuló folyamat ellenőrzése érdekében, és megjegyzi, hogy az IMF szerint jelentősen nőne az egy főre jutó jövedelem, ha a nők éppúgy részt vennének a munkaerőpiacon, mint a férfiak;

Az európai és nemzetközi vállalkozási ágazat bevonása a fenntartható fejlődés megvalósítása céljából

29.  kiemeli, hogy a magánszektornak a hosszú távú fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásában rejlő lehetőségek nemcsak a pénzügyi forrásokra, a tapasztalatokra és a szakértelmére vonatkoznak, hanem az értékláncok és az értékesítési láncok helyi létrehozására is, amelyek munkahelyeket hoznak létre, csökkentik a szegénységet, az egyenlőtlenségeket, előmozdítják a nők jogait és lehetőségeit, valamint a környezeti fenntarthatóságot, növelik az elérhetőséget és a hatékonyságot, továbbá a javítják a kereskedelmi forgalomban elérhető és megfizethető termékekhez, szolgáltatásokhoz és technológiához való hozzáférést; kéri, hogy az európai fejlesztési erőfeszítések játsszanak jelentős szerepet az elfogadott nemzetközi standardok, például az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatások és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet normái végrehajtásában, többek között együttműködést teremtve a vállalkozásokkal és beruházókkal annak biztosítása érdekében, hogy a fejlődő országokban folytatott üzleti tevékenységeik során és ellátási láncaik tekintetében megfeleljenek a multinacionális vállalkozásokra vonatkozó OECD-irányelveknek;

30.  hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszéd elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a magánszektor ténylegesen részt vegyen a fejlesztésben; kitart amellett, hogy a fejlődő országok felelősséggel tartoznak a magánszektorbeli munkaadók, a munkavállalók és a nemzeti kormányok közötti szociális párbeszéd támogatásáért, ami a jó kormányzás és az állami stabilitás előmozdításának egyik módja; felhívja a fejlődő országokat különösen annak biztosítására, hogy a szociális párbeszéd terjedjen ki az exportfeldolgozó övezetekre és az ipari klaszterekre is;

31.  hangsúlyozza, hogy a kölcsönös megértés elősegítése és az elvárások kezelése érdekében az összes egyéb fejlesztési partner mellett a magánszektornak, és különösen a helyi kkv-knak is részt kell venniük a szakpolitikai párbeszédben, biztosítva a hatékonyságot és az átláthatóságot; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a fejlődő országokban működő uniós küldöttségek fontos szerepét az ilyen párbeszédek elősegítésében; rámutat a szövetkezeteknek a társadalmi szempontból befogadó fejlődés katalizátoraiként betöltött kedvező szerepére, valamint azon képességükre, hogy a foglalkoztatás és jövedelemtermelés révén meg tudják erősíteni a közösségeket; kiemeli különösen, hogy munkavállalók közös szolgáltató szövetkezeteket és társulásokat alakítottak ki az informális gazdaságon belüli önfoglalkoztatásuk segítésére, míg vidéki térségekben takarék- és hitelszövetkezetek biztosítanak hozzáférést a számos közösségben hiányzó banki szolgáltatásokhoz, és finanszírozzák mikro- és kisvállalkozások létrehozását; elismeri, hogy a magánszektornak vannak olyan szereplői – például a szociális vállalkozások és a tisztességes kereskedelemmel foglalkozó szervezetek –, amelyek tevékenységébe a szociális és környezetvédelmi elvek be vannak építve; felhívja a Bizottságot, hogy a magánszektor fejlesztésben játszott szerepével kapcsolatos munkájában ismerje el ezeket az erőfeszítéseket;

32.  kéri a Bizottságot, hogy a beruházók és más érdekelt szereplők ajánlását felkarolva támogassa kötelező és a nem pénzügyi beszámolóról szóló uniós irányelvvel összhangban álló szabályok bevezetését a vállalkozásoknak a szociális, környezetvédelmi és emberi jogokkal kapcsolatos jelentéstétele tekintetében, e rendelkezések ugyanis az ENSZ újonnan javasolt fenntartható fejlesztési céljainak egyikét képezik;

33.  felhívja az EU-t, hogy járuljon hozzá a hazai magánszektorbeli szereplők – különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások – struktúráinak, hálózatainak és intézményeinek erősítéséhez és építéséhez, hogy betölthessék szerepüket a nemzeti és regionális politikai döntéshozatalban;

34.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban a magánszektor részvétele növekedésének egyik legjelentősebb akadályát az jelenti, hogy a bizonytalan jogi, intézményi és költségvetési keretek és végrehajtási kapacitás miatt nincsenek bankképes projektek, valamint hiányoznak a beruházások tervezéséhez és a projektek előkészítéséhez szükséges erőforrások; fokozott technikai segítségnyújtást kér a partnerországok állami vállalati szektora számára, hogy ezáltal jobban képesek legyenek felelősséget vállalni a köz- és magánszféra közötti partnerségek irányítása terén, illetve vállalni a felelősséget a folyamat végén; hangsúlyozza, hogy a magánszektornak hosszú távú beruházásokat kell előirányoznia a megtérüléshez, mivel ellenkező esetben részvényeseiktől függve hiányozhat belőlük az emberi fejlődés szempontjából kulcsfontosságú szociális ágazatokon belüli megtérüléshez szükséges hosszú távú szemlélet;

35.  megállapítja, hogy a fejlődő országokban a magánszektornak az infrastruktúrával kapcsolatos részvétele jelentősen megnőtt, 1990-ben 18 milliárd USA-dollárt tett ki, 2013-ban pedig már 150 milliárd USA-dollárt; további bevonásra hív fel e tekintetben, megjegyezve, hogy az infrastruktúrához való hozzáférés hiánya a magánszektor növekedésének alapvető akadálya, amely aláássa a teljesítményt és a munkahelyteremtést;

36.  kiemeli, hogy a mezőgazdaság hatalmas lehetőségeket rejt a köz-és magánszféra közötti partnerségek számára, a földfoglalás megakadályozása és a fokozott és hatékony mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében, a tulajdonjogokra és a földtulajdon biztonságára vonatkozóan világosan meghatározott és szilárd jogi keretek között; üdvözli, hogy 2014-ben uniós program indult a földdel kapcsolatos igazgatás megerősítésére az afrikai országokban; javasolja, hogy az EU és küldöttségei fokozzák szerepüket a partnerkormányokkal, valamint az EBB-vel, a Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alappal (IFAD) és más hasonló testületekkel való együttműködésben, valamint a magánszektornak a mezőgazdasági kihívásokra adandó piaci alapú válaszok kidolgozásába való bevonásában; hangsúlyozza, hogy pénzügyi ösztönzőket kell bevezetni annak érdekében, hogy ne legyenek kirekesztve a távoli vidékeken élő, szegény népességcsoportok, valamint az olyan növényeket termesztő gazdálkodók, amelyekhez nem fűződnek jelentős kereskedelmi érdekek, vagy amelyek valószínűsíthetően nem vonzóak az agrárgazdasági partnerek számára; hangsúlyozza, hogy a biztosítékoknak magukban kell foglalniuk a szociális és környezeti kockázatértékelést, az érintett közösségek legitim képviselőivel való konzultációt, a projektre vonatkozó, tájékoztatáson alapuló, szabad, előzetes egyetértésükkel együtt, valamint a közösségek szükség szerinti jogi támogatásának biztosítását; kéri a Bizottságot, hogy kísérje a projekteket nyomonkövetési eljárásokkal, és folytasson tárgyalásokat a szerződések felülvizsgálatáról azon projektek esetében, amelyek a helyi lakosság számára károsnak bizonyultak;

37.  kiemeli azt is, hogy a mezőgazdaságon belüli köz-és magánszféra közötti partnerségek kockázatokat rejtenek magukban, ideértve a földfoglalást, amelyet meg kell előzni; rámutat annak fontosságára, hogy a támogatás a kistermelőkre, és különösen a nőkre összpontosuljon; felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi, uniós pénzek bevonásával megvalósuló, mezőgazdaságon belüli köz-és magánszféra közötti partnerséghez kapcsoljon átfogó intézkedéseket a kisbirtokos gazdálkodóknak, az állattartóknak és egyéb kiszolgáltatott földhasználóknak a földhöz vagy vízhez való hozzáférésük esetleges elvesztésével szembeni védelmére; hangsúlyozza, hogy a biztosítékoknak ki kell terjedniük a szociális és környezeti kockázatértékelésre, mint az adott projekt elindításának előfeltételére valamint a közösségek szükség szerinti jogi támogatásának biztosítására; javasolja a G8-ak „Új Szövetség” projektjeinek az átfogó afrikai mezőgazdasági fejlesztési program (CAADP) keretében indított kezdeményezésekkel való felváltását; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi és szociális kompenzációknak kötelező erejű kötelezettségvállalásoknak kell lenniük, és az alternatív fejlesztési terveket minden esetben figyelembe kell venni;

38.  ajánlja, hogy az EU továbbra is fenntartható módon támogassa a fejlődő országokban – és különösen a távoli vidéki térségekben – megvalósuló, megújuló és zöld energiával kapcsolatos projekteket; üdvözli, hogy az EBB Hatásfinanszírozási Keretének egyik prioritását az energiaügyi beruházások képezik, amelyekről széles körben elfogadott, hogy kulcsfontosságúak az afrikai gazdasági növekedés kibontakoztatásához; arra számít, hogy az innovatív finanszírozási eszközök katalizálni fogják a magánszektor megújuló energiára, energiahatékonyságra és energiához való hozzáférésre irányuló beruházásait; hasonlóképpen ösztönzi az EBB-t és az európai fejlesztésfinanszírozási intézményeket, hogy finanszírozzanak továbbra is beruházási projekteket az éghajlatváltozás afrikai mérséklésére és az éghajlatváltozáshoz való afrikai alkalmazkodásra irányulóan, összhangban az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye alapján fennálló uniós kötelezettségvállalásokkal és kötelezettségekkel; emlékeztet arra, hogy elsőbbséget kell adni a hálózattól független, decentralizált és megújuló energiával foglalkozó kisléptékű projekteknek a vidéki területek energiához való hozzáférésének biztosítása érdekében, és egyúttal el kell kerülni a nagyléptékű energetikai infrastruktúrák potenciálisan kedvezőtlen társadalmi és környezeti hatásait;

39.  sürgeti az EU-t, hogy a fejlesztéshatékonysági kritériumok alapján dolgozzon ki szilárd szabályozási keretet, amelyen belül a magánszektornak működnie kell, beleértve a köz- és magánszféra közötti hosszú távú szerződéses partnerségek előmozdítását is; nyomatékosan kéri, hogy az EU csak akkor ösztönözze a köz- és magánszféra közötti partnerségeket, ha költséghatékonysági elemzés alapján nem áll rendelkezésre egyéb, kevésbé költséges és kockázatos finanszírozási lehetőség; felhívja az EU-t, hogy hajtson végre hatékony védintézkedési politikákat a PPP-projektekre vonatkozóan az emberi jogok, köztük a nők jogai tiszteletben tartásának biztosítása érdekében;

40.  üdvözli az állami és magánforrásoknak az egészségügyi ellátás, a gyógyszerekhez való jobb hozzáférés és a fejlődő országokban a technológiatranszfer lehetőségének nagyobb mértékű kiaknázása érdekében történő összevonása terén elért eredményeket; javasolja, hogy az EU váljék annak elősegítőjévé, hogy a gyógyszerekhez való hozzáférésen túlmenően a fejlődő országok rosszul működő egészségügyi rendszereinek reformjára irányuló együttműködés előtt is megnyíljon az út; hangsúlyozza, hogy a helyi kkv-k, illetve a helyi kis- és középipar támogatása nemcsak finanszírozási eszközök segítségével fokozható, hanem technológiaátadás, kapacitásépítés, fenntartható beszállítófejlesztés és üzleti kapcsolatépítés révén is;

41.  rámutat az oktatási rendszer és a meglévő munkaerőpiac közötti szakadék fejlődő országokban történő megszüntetésének fontosságára; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze azokat a programokat és támogassa azokat a köz- és magánszféra közötti partnerségeket, amelyek az iskolák, az egyetemek, a képzési központok és a magánszektor összes érintett szereplőjét bevonják a munkaerőpiac számára fontos oktatási és képzési lehetőségek kínálása érdekében; ösztönzi duális szakképzési intézmények létrehozását, ahol a fiatalok amellett, hogy az adott szakma gyakorlati elemeire összpontosító tanulószerződéses szakmai képzésben vesznek részt, elméleti előadásokat hallgathatnak szakosodott, szakképesítést nyújtó iskolákban;

42.  rámutat, hogy a fenntartható fejlődés sikeres eléréséhez meg kell erősíteni a fejlődő országok kormányainak mint szabályozóknak a kapacitásait;

A magánszektorral való együttműködés alapelvei

43.  kiemeli, hogy a vállalkozási ágazattal való együttműködés rugalmas megközelítést kíván, amely nemcsak az elérendő eredmények alapulvételével kerül kialakításra, hanem annak figyelembevételével is, hogy mennyiben kedveznek a helyi körülmények a magánvállalkozásoknak és a beruházásnak; a legkevésbé fejlett országok és az instabil államok tekintetében differenciált megközelítést javasol; megjegyzi, hogy a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos ágazatokban történő beruházás és a magánszektor abban való szerepvállalása az egyes fejlődő országokban igen eltérő; felszólítja a donorokat, hogy támogatásuk túlnyomó részét vissza nem térítendő támogatás formájában adják a legkevésbé fejlett országoknak;

44.  üdvözli a Bizottság közleményében a magánszektorral és a fejlesztésekkel kapcsolatban, a magánszektornak nyújtandó közvetlen támogatásra vonatkozóan ismertetett követelményeket; felhív egy világosan meghatározott, a magánszektorral való valamennyi partnerségre irányadó keret létrehozására, amely a végrehajtás tekintetében követendő kritériumokat tartalmaz, ideértve a mikrovállalkozásokra irányuló fellépéseket, a hitelhez való hozzáférést célzó stratégiákat, valamint a hátrányos helyzetű csoportok, a nők és a fiatalok munkaerő-piaci integrálását, amelyeknek biztosítaniuk kell a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvével, a fejlesztéshatékonysági elvekkel és a fejlesztéspolitikai célokkal – konkrétan a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentésével – való összhangot; úgy véli, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek fejlődő országokban való alkalmazásának támogatásötvözés révén történő előmozdítására vonatkozó bármely döntésnek e mechanizmusoknak a hatások, az elszámoltathatóság és az átláthatóság szempontjából való alapos értékelésén és a múltbeli tapasztalatokból levont tanulságokon kell alapulnia;

45.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem minden esetben vannak érvényben a közpénzek átgondolt felhasználását garantáló biztosítékok; hangsúlyozza, hogy mérhető teljesítménymutatókat, valamint nyomonkövetési és értékelési mechanizmusokat kell elfogadni a projektek előkészítő szakaszában, és emellett biztosítani kell azt is, hogy a beruházások megfeleljenek a nemzetközi emberi jogoknak, a szociális és környezetvédelmi normáknak, valamint az átláthatóságnak, továbbá a magánszektor tisztességesen kivegye a részét az adófizetésből; hangsúlyozza a kockázatértékelés, az adósság fenntarthatósága, az átláthatóság és a beruházásvédelem fontosságát; kiemeli a nemzeti parlamentek és a civil társadalom formális tanácsadó és ellenőrző szerepének fontosságát a teljes körű elszámoltathatóság és átláthatóság biztosítása tekintetében; javasolja, hogy a fejlesztési projektek helye szerinti fejlődő országban biztosítsák a vállalati visszaélések áldozatai számára az igazságszolgáltatáshoz és a kártérítéshez való tényleges hozzáférést;

46.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fejlesztési partnerségekben részt vevő vállalkozások igazodjanak a fenntartható fejlesztési célokhoz és tartsák tiszteletben a vállalati társadalmi felelősségvállalás alapelveit; határozottan támogatja az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek EU-n belül és kívül történő eredményes és átfogó terjesztését és végrehajtását, és hangsúlyozza, hogy minden szükséges politikai és jogalkotási intézkedést meg kell tenni az említett – többek között az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó – ENSZ-irányelvek eredményes végrehajtásában tapasztalható hiányosságok kezelésére; javasolja, hogy valamennyi, fejlődő országokban működő vállalat biztosítson bizonyos szintű átláthatóságot – az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaival összhangban – az emberi jogok tiszteletben tartása, a fejlődő országok társadalmi és környezeti jólétéhez való kedvező hozzájárulás, valamint a civil társadalmi szervezetekkel való partnerségi együttműködés tekintetében; rámutat arra, hogy a tagállamoknak nemzeti terveket kell kidolgozniuk az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek és a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló OECD-útmutatások végrehajtására vonatkozóan;

47.  hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelempolitikának és fejlesztéspolitikának tiszteletben kell tartania a fejlődő országok – és különösen a legkevésbé fejlett országok – politikai és gazdasági mozgásterét, hogy szükség esetén megőrizhessék erős importvámjaikat, támogathassák a képzettséget igénylő és méltányos munkakörülményeket biztosító munkahelyek létrehozását a helyi gyártó és élelmiszer-feldolgozó ágazatokban, aminek köszönhetően nagyobb hazai hozzáadott érték, gazdasági növekedés, exportnövekedés és diverzifikálás jöhet létre, ami kulcsfontosságú a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy konkrét intézkedésekkel támogassák a multinacionális vállalkozások azon országokban történő adófizetését, ahol nyereségük keletkezik, és azt, hogy a magánszektor országonkénti lebontásban készítsen jelentéseket, ami erősíti a hazai források mobilizálási kapacitását és a tisztességes versenyt;

48.  ösztönzi az EU-t, hogy támogassa az emberi jogok tekintetében a transznacionális vállalatokra és más üzleti vállalkozásokra vonatkozó, jogilag kötelező nemzetközi ENSZ-megállapodás kidolgozásának jelenleg zajló folyamatát, mivel az tisztázni fogja a transznacionális vállalatok emberi jogok területén fennálló kötelezettségeit, valamint a vállalatok államokkal szembeni kötelezettségeit, és előírja hatékony jogorvoslatok létrehozását az áldozatok számára azokban az esetekben, amikor a hazai jogrendszer egyértelműen képtelen az adott vállalatokat eredményesen büntetőeljárás alá vonni;

49.  üdvözli a Bizottság azon álláspontját, hogy az egyenlőtlenségek és társadalmi kirekesztés kezelésének egyik módjaként elő kell mozdítani az ILO tisztes munka programjának stratégiai pilléreit, különösen a leginkább marginalizált személyek, köztük a nők, a gyermekek, az időskorúak és a fogyatékossággal élők tekintetében; rámutat arra, hogy a vállalatoknak támogatniuk kell a munkavállalókkal való méltányos bánásmódot, továbbá biztosítaniuk kell a biztonságos és egészséges munkakörülményeket, szociális védelmet, továbbá a szociális párbeszédet, lehetővé téve a konstruktív viszonyt a munkavállalók, az irányítás és a vállalkozók között;

További lépések: intézkedések megtétele annak érdekében, hogy a magánszektor hosszú távon partner legyen a fejlesztési politikában

50.  felhívja az európai intézményeket és szerveket a fejlődő országok magánszektorával való partnerségekre és szövetségekre irányadó világos, strukturált, átlátható és elszámoltatható keret létrehozására és hangsúlyozza, hogy a magánszektor szerepének növelésével párhuzamosan fontos a megfelelő biztosítékok és intézményi kapacitások kiépítése is;

51.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy dolgozzanak ki világos és konkrét stratégiát annak biztosítására, hogy a magánszektor igazodjon a nemzeti kormányok és a civil társadalom fejlesztési prioritásaihoz a fejlődő országokban;

52.  felhív uniós szintű ágazati, több érdekeltet tömörítő platformok létrehozására, amelyeken keresztül kapcsolat jöhet létre a magánszektor, a civil társadalmi szervezetek, a nem kormányzati szervezetek, a tanácsadó szervezetek, a partnerkormányok, a donorok, szövetkezetek, szociális vállalkozások és más érdekelt felek között a fenntartások és a partnerek közötti bizalmatlanság leküzdése, valamint az együttműködésen alapuló fejlesztési fellépések esetében elkerülhetetlenül felmerülő kihívások kezelése érdekében; hangsúlyozza e tekintetben az egyes országban működő uniós küldöttségek fontos szerepét az ilyen párbeszédek elősegítésében; megjegyzi, hogy a Bizottságnak a meglévő mechanizmusok, például a fejlesztési szakpolitikai fórum megerősítésére vonatkozó javaslata helyes irányba tett lépés;

53.  tudomásul veszi a Számvevőszék arra vonatkozó ajánlását, hogy a Bizottság egyértelműen bizonyítsa az ötvözött finanszírozású projektek esetében az uniós támogatások pénzügyi és fejlesztési szempontú addicionalitását; támogatja a Bizottságnak a támogatásötvözés alkalmazási körének kiterjesztésére irányuló szándékát az infrastruktúrán túl például a fenntartható mezőgazdaságra, a szociális szektorra és a helyi magánszektor fejlesztésére is, amennyiben a Bizottság ezt meggyőzően alá tudja támasztani; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy minden támogatásötvözési műveletnek teljes mértékben összhangban kell lennie a fejlesztéshatékonysági alapelvekkel, köztük a felelősségvállalás, az elszámoltathatóság és az átláthatóság elvével, ezáltal biztosítva a fenntartható fejlesztési célok követését; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a hitelek és a támogatások ötvözésének mechanizmusát, és a Számvevőszék ajánlásának megfelelően erősítse meg igazgatási kapacitásait a támogatásötvöző projektek vonatkozásában; felhívja a Bizottságot, hogy az összes érintett szereplő – köztük a partnerkormányok, a nemzeti parlamentek, a magánszféra szereplői, a szakszervezetek és a helyi közösségek – megfelelő bevonása révén tegye demokratikusabbá az uniós támogatásösztönzési platform és a regionális támogatásötvözési eszközök irányítási struktúráját; sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse meg a támogatások és összegeik meghatározásának kritériumait, és minden egyes projektje esetében adjon részletes leírást a támogatásötvözés hozzáadott értékéről;

54.  felhív az EBB jelenlegi külső hitelezési megbízatásának kibővítésére annak érdekében, hogy nagyobb szerepe legyen a fenntartható fejlődés megvalósításában, és különösen azért, hogy aktívabban vegyen részt a magánszektorra vonatkozó új stratégiában – támogatásötvözés, a projektek társfinanszírozása és a helyi magánszektor fejlesztése révén; emellett nagyobb átláthatóságra és elszámoltathatóságra hív fel az EBB-hez kapcsolódó partnerségek és projektek vonatkozásában; emlékeztet arra, hogy az EBB-nek nyújtott uniós garancián keresztül a fejlődő országokban végrehajtott EBB finanszírozási műveleteknek a szegénység csökkentését, és hosszú távon annak felszámolását kellene elsődleges célul kitűzniük; felhívja az EBB-t és a tagállamok más fejlesztésfinanszírozási intézményeit annak biztosítására, hogy a támogatásukban részesülő vállalatok ne vegyenek részt adócsalásban;

55.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az alacsony jövedelmű országok és az instabil államok magánszektora számára biztosított partnerségek és hitelek a civil társadalmi szervezetek részére nyújtott közvetlen támogatásokkal járjanak együtt, és összhangban álljanak az érintett ország fejlesztési prioritásaival, biztosítandó a polgárok szerepvállalását, valamint foglaljanak magukban a civil társadalmi szervezetek, a helyi kormányok és a szakszervezetek közötti sokszereplős folyamatokat;

56.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Unió valamennyi küldöttsége alkalmazzon képzett és szakképesítéssel rendelkező munkatársakat, akik ténylegesen fel vannak készülve a magánszektor szereplőivel való partnerségek előmozdítására és megvalósítására; megjegyzi, hogy helyes lépésnek tartja az annak előmozdítására irányuló kötelezettségvállalást, hogy az EBB-kirendeltségek az Unió küldöttségeinek keretében működjenek; felhívja a Bizottságot, hogy a helyszínen alkalmazza a tagállamok bevált gyakorlatait, hiszen a tagállami nagykövetségek rendszerint az első kapcsolatfelvételi pontot jelentik a magánszektor szereplői számára;

57.  határozottabb elkötelezettségre hív fel a Bizottság részéről, amikor arról van szó, hogy a magánszektorral való nagyobb mértékű és pozitívabb kapcsolat előmozdítása érdekében be kell vetnie politikai tekintélyét a partnerkormányoknál és a helyi hatóságoknál, és párbeszédet kell folytatnia velük; kiemeli, hogy az országstratégiai dokumentumok, a nemzeti indikatív programok és a költségvetési támogatás lehetnek a leghasznosabb eszközök a partnerországokban az üzleti környezet reformjának elindításához és a hazai iparosodás előmozdításához; javasolja, hogy az EU támogassa az UNCTAD fenntartható fejlesztési célokba való beruházásra irányuló cselekvési tervét; felhívja a figyelmet arra, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek kialakítása, strukturálása és végrehajtása továbbra is kihívásokat rejtő és összetett vállalkozás, és sikerük az őket körülvevő támogató környezeten is múlik;

58.  hangsúlyozza, hogy a hatékony közös fellépéssel kapcsolatos felelősség nemcsak a donorokra és az érintett vállalkozásokra hárul, hanem a partnerkormányokra is; felhívja az EU-t, hogy munkálkodjon a partnerországok kapacitásépítésének megerősítésén annak értékelése érdekében, hogy mikor vegyen részt a köz- és a magánszféra partnerségére alapuló projektekben; hangsúlyozza, hogy a felelősségteljes kormányzás, a jogállamiság, az üzleti környezet reformja, a korrupcióellenes intézkedések, az államháztartás irányítása és a hatékony közintézmények döntő fontosságúak a beruházások, az innováció és a magánszektor fejlesztése szempontjából;

59.  felhív arra, hogy kapjon nagyobb figyelmet a donorok koordinációjának javítása és a közös programozás, valamint kerüljön középpontba a mérhető eredmények és a fejlesztési eredmények elérése annak érdekében, hogy maximalizálni lehessen az EU fejlesztési politikájának hatását és biztosítani lehessen a teljes elszámoltathatóságot a fejlesztési célú kiadások tekintetében;

o
o   o

60.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, az UNCTAD-nak, az UNIDO-nak és a 2015 utáni fejlesztési menetrenddel foglalkozó magas szintű testületnek.

(1) http://unctad.org/en/PublicationsLibrary/wir2014_en.pdf (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0163. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0059. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0196. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0250. (6) http://www.oecd.org/development/effectiveness/49650173.pdf (7) http://www.mofa.go.jp/mofaj/annai/honsho/seimu/nakano/pdfs/hlf4_5.pdf (8) http://www.ifc.org/wps/wcm/connect/topics_ext_content/ifc_external_corporate_site/idg_home/p4p_home (9) ttp://www.uncsd2012.org/content/documents/727The%20Future%20We%20Want%2019%20June%201230pm.pdf (10) http://www.ohchr.org/Documents/Publications/GuidingPrinciplesBusinessHR_EN.pdf (11) http://www.oecd.org/corporate/mne/34873731.pdf (12) http://unctad.org/en/PublicationsLibrary/diaepcb2012d5_en.pdf (13) http://www.afdb.org/fileadmin/uploads/afdb/Documents/Policy-Documents/2013-2017_-_Private_Sector_Development_Strategy.pdf (14) http://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_emp/---emp_ent/---multi/documents/publication/wcms_094386.pdf (15) http://www.unido.org/fileadmin/Lima_Declaration.pdf (16) http://www.un.org/disabilities/documents/convention/convention_accessible_pdf.pdf (17) http://www.fao.org/nr/tenure/voluntary-guidelines/en/ (18) http://www.unido.org/fileadmin/user_media/Services/PSD/WP4_2014_Industrialisation_and_social_well-being.pdf (19) Világbank Csoport, Doing Business 2014: Understanding Regulations for Small and Medium-Size Enterprises („Doing Business jelentés 2014: A kis- és középvállalkozásokra vonatkozó szabályozások értelmezése”), 2013. október 29. (20) http://unctad.org/en/PublicationChapters/wir2014ch4_en.pdf (21) http://www.unido.org/fileadmin/user_media/Services/PSD/WP4_2014_Industrialisation_and_social_well-being.pdf (22) Building an Employment-Oriented Framework for Strong, Sustainable and Balanced Growth („Az erőteljes, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedés foglalkoztatásorientált keretének kidolgozása”). In: The Challenges of Growth, Employment and Social Cohesion („A növekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió kihívásai”), a magas szintű ILO–IMF konferencia háttérdokumentuma, ILO, 2010. (23) https://www.unido.org/fileadmin/user_media/Research_and_Statistics/UNIDO_IDR_2013_main_report.pdf (24) ActionAid (2005): Real Aid, An Agenda for Making Aid Work („Real aid”: a működő támogatás menetrendje), 4. o.