Az Európai Parlament 2016. április 28-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Grúzia között a közös légtér létrehozásáról szóló megállapodásnak a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozása figyelembevétele céljából történő módosításáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió és tagállamai nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (12227/2014 – C8-0035/2015 – 2014/0134(NLE))

P8_TA(2016)0138 A8-0128/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12227/2014),

–  tekintettel a jegyzőkönyv tervezetére (12226/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0035/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A8-0128/2016),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Grúzia kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2016. április 28-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Izrael Állam Kormánya közötti euromediterrán légiközlekedési megállapodásnak a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozása figyelembevétele céljából történő módosításáról szóló jegyzőkönyvnek az Unió és tagállamai nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (12265/2014 – C8-0102/2015 – 2014/0187(NLE))

P8_TA(2016)0139 A8-0129/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12265/2014),

–  tekintettel a jegyzőkönyv tervezetére (12264/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0102/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A8-0129/2016),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint Izrael Állam kormányának.

Az Európai Parlament 2016. április 28-i jogalkotási állásfoglalása a Horvát Köztársaságnak az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös jogsegélyről és együttműködésről szóló, 1997. december 18-i egyezményhez történő csatlakozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló ajánlásról (COM(2015)0556 – C8-0376/2015 – 2015/0261(NLE))

P8_TA(2016)0140 A8-0054/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett ajánlására (COM(2015)0556),

–  tekintettel a Horvát Köztársaság csatlakozási okmánya 3. cikkének (4) és (5) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0376/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0054/2016),

1.  jóváhagyja a Bizottság ajánlását;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata a Bolesław G. Piecha mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2015/2339(IMM))

P8_TA(2016)0141 A8-0152/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Lengyel Köztársaság főügyésze által 2015. október 29-én a lengyel közlekedésrendészeti főfelügyelő által indított (CAN-PST-SCW.7421.653220.2014.13.A.0475 számú) eljárással összefüggésben eljuttatott és 2015. november 23-án a plenáris ülésen bejelentett, Bolesław G. Piecha mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  tekintettel arra, hogy Bolesław G. Piecha lemondott az eljárási szabályzat 9. cikkének (5) bekezdése által biztosított, meghallgatáshoz való jogáról,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a Lengyel Köztársaság Alkotmánya 105. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkére, valamint az 1996. május 9-i, a képviselői vagy szenátori mandátumok gyakorlásáról szóló lengyel törvény 7b. cikkének (1) bekezdésére és 7c. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0152/2016),

A.  mivel a Lengyel Köztársaság főügyésze továbbította a lengyel közlekedésrendészeti főfelügyelő Bolesław G. Piecha lengyel európai parlamenti képviselő mentelmi jogának az 1971. május 20-i szabálysértési kódex 92a. cikkének a közúti közlekedésre vonatkozó 1997. június 20-i törvénnyel kapcsolatos megsértése miatti felfüggesztésére irányuló kérelmét; mivel a feltételezett szabálysértés a sebességkorlátozás lakott területen történő megsértésével kapcsolatos;

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját tagállamuk területén az adott tagállam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

C.  mivel a Lengyel Köztársaság Alkotmánya 105. cikkének (2) bekezdése és 108. cikke rögzíti, hogy képviselő a Szejm, illetve a szenátor a Szenátus hozzájárulása nélkül nem vonható büntetőjogi felelősségre;

D.  mivel ennélfogva az Európai Parlament feladata annak eldöntése, hogy Bolesław G. Piecha mentelmi jogát felfüggeszti-e vagy sem;

E.  mivel a feltételezett szabálysértésre még azelőtt került sor, hogy Bolesław G. Piechát európai parlamenti képviselővé választották volna; mivel az említett feltételezett szabálysértésre akkor került sor, amikor Bolesław G. Piecha lengyel szenátor volt; mivel ennélfogva a szabálysértés nem áll közvetlen vagy egyértelmű kapcsolatban Bolesław G. Piecha európai parlamenti képviselői feladatainak ellátásával;

F.  mivel Bolesław G. Piecha a Közlekedésrendészeti Főfelügyelet felhívására válaszként megküldött a Főfelügyelet részére egy nyilatkozatot, amelyben a lengyel szabálysértési kódex 92a. cikkének megsértésére tekintettel beleegyezett a bírság megfizetésébe; mivel ennélfogva nehezen bizonyítható a fumus persecutionis fennállása, vagyis az, hogy komoly és megalapozott gyanú állna fenn arra vonatkozóan, hogy a kérelmet a szóban forgó képviselőnek szánt politikai kár okozása céljából nyújtották volna be;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Bolesław G. Piecha mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Lengyel Köztársaság illetékes hatóságának és Bolesław G. Piecha-nak.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.

Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása a gyermek mindenek felett álló érdekének védelméről az egész EU-ban az Európai Parlamentnek címzett petíciók alapján (2016/2575(RSP))

P8_TA(2016)0142 B8-0487/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 228. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 24. cikkére,

–  tekintettel tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményének 8–20. cikkére, amely kiemeli a kormányok azon kötelességét, hogy védjék a gyermekek identitását, ideértve családi kapcsolataikat is;

–  tekintettel a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi bécsi egyezményre, különösen annak 37. cikke b) pontjára,

–  tekintettel a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló 1993. május 29-i Hágai Egyezményre,

–  tekintettel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendeletre(1) (Brüsszel IIa.),

–  tekintettel az EU gyermekjogi ütemtervére (COM(2011)0060),

–  tekintettel a 9. Európai Gyermekjogi Fórumhoz kapcsolódó vitaanyagban foglalt iránymutatásokra,

–  tekintettel a gyermekvédelmi rendszereknek az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által elvégzett feltérképezésére,

–  tekintettel a gyermekjóléti hatóságok által alkalmazott gyakorlatra, a gyermekek jogainak védelmére, a gyermek feletti felügyeletre, a gyermekek jogellenes külföldre vitelére és a gyermekgondozásra vonatkozóan a Petíciós Bizottsághoz az elmúlt években különféle uniós tagállamokból beérkezett számos petícióra, valamint a tényfeltáró látogatásokról szóló jelentésekben foglalt ajánlásokra (Németország (Jugendamt), 2011. november 23–24.), Dánia (2013. június 20–21.) (szociális szolgálatok), valamint Egyesült Királyság (2015. november 5–6.) (nem beleegyezésen alapuló örökbeadások)),

–  tekintettel a szülő által jogellenesen külföldre vitt kiskorúak ügyeivel foglalkozó európai parlamenti közvetítő tevékenységének jelentőségére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 216. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a gyermekgondozási kérdésekről szóló döntések során minden szinten elsődlegesen a gyermek mindenek felett álló érdekét kell figyelembe venni;

B.  mivel az EU intézkedéseket fogadhat el a határon átnyúló vonatkozású családjog terén (az EUMSZ 81. cikkének (3) bekezdése), egyebek mellett az örökbefogadás terén;

C.  mivel az Európai Unión belüli fokozott mobilitás következtében egyre több a határokon átívelő, a felügyeleti jog megvonását érintő gyermekvédelmi ügy;

D.  mivel a gyermekfelügyeleti jogot érintő kérdések jelentős hatást gyakorolnak az érintett egyének életére és a társadalom egészére, és mivel a Brüsszel IIa. rendelet nem mentes a joghézagoktól, továbbá annak közelgő felülvizsgálata jó alkalmat kínál rendelkezéseinek javítására;

E.  mivel az alapvető jogok, például a szabad mozgáshoz és a lakóhely szabad megválasztásához való jog gyakorlása nem jelenthet fokozott veszélyt a gyermek családi élethez való jogára;

F.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkével összhangban azoknak a gyermekeknek, akiknek szülei szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolják, joguk van ahhoz, hogy rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartsanak fenn szüleikkel, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek érdekeivel;

1.  emlékeztet arra, hogy gyermekekkel kapcsolatos ügyekben beérkezett petíciók nagy száma azt mutatja, hogy a komoly problémát jelent a Brüsszel IIa. rendelet végrehajtása;

2.  úgy véli, hogy minden gyermekvédelmi rendszernek rendelkeznie kell transznacionális és határokon átnyúló mechanizmusokkal, amelyek figyelembe veszik a határokon átnyúló konfliktusok sajátosságait;

A gyermekek védelme és igazságügyi együttműködés az EU-n belül

3.  felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekeket is érintő, határokon átnyúló esetekre vonatkozó nemzeti koordinációs kereten belül vezessenek be nyomon követési és értékelési rendszereket (megfelelő társadalmi-gazdasági statisztikákkal, nemzeti bontásban); azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság hangolja össze az információcserét az érintett tagállami hatóságok között;

4.  felszólítja a Tanácsot, hogy készítsen jelentést a tagállami végrehajtás alatt álló egyedi fellépésekről annak érdekében, hogy szinergiákat érjen el a 28 európai uniós tagállam nemzeti gyermekvédelmi rendszere között;

5.  kéri, hogy a Brüsszel IIa. rendelet felülvizsgált változatában világosan határozzák meg a „szokásos tartózkodási hely” fogalmát;

6.  hangsúlyozza, hogy a Brüsszel IIa. rendelet szerint a nemzeti hatóságok kötelezettsége, hogy elismerjék és végrehajtsák a gyermekekkel kapcsolatos ügyekben más tagállamban hozott határozatokat; felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekekkel kapcsolatos ügyekben fokozzák és javítsák a bíróságok közötti együttműködést;

7.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy társfinanszírozzák és mozdítsák elő egy olyan platform létrehozását, amely állampolgársággal nem rendelkező uniós polgároknak nyújt segítséget családjogi eljárások során, valamint egységes európai segélyvonal létrehozását a gyermekek jogellenes elvitelével és bántalmazással kapcsolatos esetekre, továbbá örökbefogadásra vonatkozó tanácsadás céljára;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson világos és könnyen hozzáférhető útmutatót, amely gyakorlati információkat tartalmaz uniós polgárok számára a gyermekvédelem intézményrendszeréről, különös figyelmet fordítva a szülői beleegyezés nélküli örökbeadásra és a szülök jogaira a különböző tagállamokban;

A szociális szolgáltatások szerepe a gyermekvédelemben

9.  felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak megelőző stratégiát, és amennyiben lehetséges, biztosítsanak releváns és megfelelően finanszírozott stratégiákat a felügyelettel kapcsolatos eljárások megelőzése érdekében, korai előrejelző eljárások és nyomon követési mechanizmusok bevezetése révén, valamint megfelelő támogatást biztosítva a családoknak mint elsődleges gondozóknak, különösen a kiszolgáltatott közösségeken belül, ahol a társadalmi kirekesztés veszélye fenyeget;

10.  hangsúlyozza, hogy a családdal kapcsolatos kérdések egyedi eseteinek megfelelő értékelését nem gátolhatják a megszorító intézkedések miatt alkalmazott költségvetési megszorítások, különösen, ha a szociális szolgáltatások minőségéről van szó;

11.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak speciális képzést és oktatást a szociális munkásoknak és a határokon átnyúló esetekkel foglalkozó valamennyi egyéb szakembernek;

12.  felszólítja a a tagállamok azon illetékes hatóságait, amelyek örökbefogadási vagy gyermekelhelyezési ügy vizsgálata érdekében szociális munkásaikat egy másik tagállamba kívánják küldeni, hogy tájékoztassák az adott tagállam hatóságait e vizsgálatról;

Gyermekgondozással kapcsolatos bírósági eljárások

13.  felkéri a tagállamokat, hogy a családjogi bíróságokon, illetve a határokon átnyúló közvetítő szerveken belül hozzanak létre határokon átnyúló ügyekkel foglalkozó, szakosodott kamarákat; hangsúlyozza, hogy az ítélethozatal utáni helyzet megfelelő nyomon követése kulcsfontosságú, még akkor is, ha a szülőkkel való kapcsolat fennmarad;

14.  felszólítja a tagállamokat, hogy következetesen hajtsák végre az 1963. évi bécsi egyezmény rendelkezéseit, valamint biztosítsák, hogy a nagykövetségek, illetve konzuli képviseletek az állampolgáraikat érintő gyerrnekelhelyezési eljárások elindításától kezdve tájékoztatást és a dokumentumokhoz teljes körű hozzáférést kapjanak; javasolja, hogy a konzuli hatóságok számára tegyék lehetővé, hogy az eljárás minden szakaszában részt vehessenek;

15.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szülők számára a rendszeres láthatási jogot, kivéve, ha ez káros lehet a gyermek mindenek felett álló érdekére nézve, és tegyék lehetővé a szülők számára, hogy anyanyelvüket használják gyermekeikkel a láthatások során;

16.  javasolja a tagállamoknak, hogy a gyerrnekelhelyezési eljárás elindításától kezdve és annak minden szakaszában biztosítsanak a szülőknek teljes körű és egyértelmű tájékoztatást az eljárásról és annak lehetséges következményeiről; felszólítja a tagállamokat, hogy tájékoztassák a szülőket a jogi támogatás és segítségnyújtás szabályairól, például azáltal, hogy rendelkezésükre bocsátják a kétnyelvű szakosodott ügyvédek listáját, valamint hogy tolmácsolási szolgáltatást ajánlanak fel annak érdekében, hogy elkerüljék azokat az eseteket, amikor a szülők anélkül adják beleegyezésüket, hogy teljes mértékben tisztában lennének a vállalt kötelezettségekkel; javasolja ezenkívül, hogy az írási-olvasási nehézségekkel küzdő szülők kapjanak megfelelő támogatást;

17.  azt ajánlja, hogy hozzanak létre minimális normákat a gyermekek nemzeti polgári eljárások során való meghallgatására vonatkozóan, összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkével;

18.  javasolja, hogy a bíró, a szakértő vagy a szociális munkás külön hallgassa meg a szülőket és a gyermekeket, hogy elkerüljék a gyermekek befolyásolását, vagy hogy lojalitási konfliktusok áldozatául essenek;

19.  javasolja, hogy a határokon átnyúló gyermekgondozási eljárás minden szakaszára vonatkozóan határozzanak meg küszöbértékeket, hogy a gyermekek tágabb családjának tagjai elegendő idővel rendelkezzenek ahhoz, hogy jelentkezzenek a gyermek örökbefogadására, illetve hogy a szülők megoldhassák a problémáikat és még az örökbeadásra vonatkozó végleges határozat meghozatalát megelőzően megfelelőbb alternatívákat javasolhassanak; úgy véli, hogy bármilyen végleges megoldást – például örökbeadást – megelőzően, megfelelően felül kell vizsgálni a vér szerinti család helyzetét;

20.  felhívja a tagállamokat, hogy a gyermek örökbeadására vonatkozó végleges bírósági határozatot megelőzően biztosítsanak tényleges lehetőséget a gyógyulásra azon szülőknek, akik alkohol- vagy kábítószer-függőségben szenvednek;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a határokon átnyúló közvetítés eredményeként valamennyi érdekelt fél által, nemzeti és európai szinten kapott ajánlásokra;

A gyermekelhelyezés és örökbefogadás

22.  megállapítja, hogy nem létezik olyan, EU-n belüli mechanizmus, amely a más tagállamban kiadott belföldi örökbefogadási végzések automatikus elismerését biztosítja; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy szabályozzák a belföldi örökbefogadás elismerését, figyelembe véve a gyermek mindenek felett álló érdekét és tiszteletben tartva a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét;

23.  felkéri az uniós tagállamokat, hogy bátorítsák a nem szerződő államokat az 1993. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásra, ami garantálná, hogy valamennyi gyermekre ugyanazok a normák legyenek alkalmazandók, és segítene elkerülni egy kevesebb biztosítékkal rendelkező párhuzamos rendszert; felhívja a tagállamokat, hogy a másik tagállamban már elismert nemzetközi örökbefogadások elismerésének feldolgozása során kerüljék el a nagyfokú bürokráciát;

24.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a mostohaszülők által gondozott vagy örökbefogadott gyermekek számára olyan elhelyezést biztosítsanak, amely a leginkább biztosítja a gyermek számára annak lehetőségét, hogy kapcsolatot tarthasson fenn kulturális hátterével és tanulhassa és használhassa saját anyanyelvét; kéri a tagállamokat, hogy a hatóságok tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy elkerüljék a testvérek egymástól való elválasztását;

25.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak külön figyelmet és támogatást azon szülők, és különösen a nők számára, akik családon belüli erőszak áldozatául estek, akár gyermekkorukban, akár felnőttként, annak elkerülése érdekében, hogy ismételten áldozatul essenek a gyermekük feletti felügyelet automatikus megvonása miatt;

A gyermek jogellenes külföldre vitele

26.  felhívja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra a gyermek jogellenes külföldre vitele tekintetében megvalósuló határokon átnyúló együttműködés terén elért eredményeket, mely együttműködés az EU gyermekjogi ütemterve alapján elsőbbséget élvez;

27.  felszólítja a Tanácsot, hogy készítsen jelentést a gyermekek határokon átnyúló vonatkozású, jogellenes elvitelével kapcsolatos riasztórendszerek eredményeiről, valamint a Bizottság iránymutatásainak megfelelően kösse meg a gyermekek jogellenes külföldre vitelével foglalkozó megfelelő együttműködési megállapodásokat;

o
o   o

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 338., 2003.12.23., 1. o.

Az Európai Parlament 2016. április 28-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió Vasúti Ügynökségéről és a 881/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (10578/1/2015 – C8-0415/2015 – 2013/0014(COD))

P8_TA(2016)0143 A8-0073/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (10578/1/2015 – C8‑0415/2015),

–  tekintettel a litván parlament, a román szenátus és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. számú jegyzőkönyv alapján előterjesztett, indokolással ellátott véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2013. október 8-i véleményére(2),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0027) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0073/2016),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

3.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

4.  javasolja, hogy a jogi aktusra „az Európai Unió Vasúti Ügynökségéről és a 881/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló Zīle-Matīss rendeletként” hivatkozzanak(4);

5.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

6.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogalkotási aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata az ERA igazgatási tanácsáról, valamint az ügyvezető igazgató kiválasztására és elbocsátására vonatkozó eljárásról

A Bizottság sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság által előterjesztett eredeti javaslathoz képest az új ERA-rendelet egyezményes szövege nem teljes mértékben tükrözi azon kulcsfontosságú rendelkezéseket, amelyekről az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság az EU decentralizált ügynökségeire vonatkozó közös megközelítés keretében 2012-ben megállapodott. Mindez érinti a Bizottság igazgatási tanácsban való képviseletét ellátó személyek számát, valamint az ügyvezető igazgató kiválasztására és elbocsátására vonatkozó eljárást. A Bizottság külön kiemeli, hogy az az eljárás, miszerint az igazgatási tanács tagjai közül egy megfigyelőt jelölnek ki az ügyvezető igazgató kiválasztására vonatkozó bizottsági eljárás követésére, nem eredményezheti a kiválasztási és kinevezési eljárásokban betöltött feladatkörök megkettőzését (51. cikk, (1) bekezdés).

A Bizottság nyilatkozata a szükséges költségvetési forrásokról

A negyedik vasúti csomag új feladatköröket ruház az Európai Unió Vasúti Ügynökségére (ERA), melyek közül kiemelendő, hogy közvetlenül állíthat ki az ágazat számára járműengedélyeket és biztonsági tanúsítványokat. Nem zárható ki, hogy az ERA-hoz az átmeneti időszakban nem folynak be díjak és illetékek, miközben személyzeti állományt kell felvennie és azt képzésben kell részesítenie. A vasúti piac működésének zavarát elkerülendő a Bizottság igyekszik biztosítani a kapcsolódó személyzeti költségek fedezetét.

(1) HL C 327., 2013.11.12., 122. o. (2) HL C 356., 2013.12.5., 92. o. (3) Elfogadott szövegek 2014.2.26., P7_TA(2014)0151. (4) A Parlament, illetve a Tanács részéről Roberts Zīle és Anrijs Matīss vezette a jogalkotási aktusról szóló tárgyalásokat.

Az Európai Parlament 2016. április 28-i jogalkotási állásfoglalása a vasúti rendszer Európai Unión belüli kölcsönös átjárhatóságáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (átdolgozás) (10579/1/2015 – C8-0416/2015 – 2013/0015(COD))

P8_TA(2016)0144 A8-0071/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (10579/1/2015 – C8-0416/2015),

–  tekintettel a litván parlament és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett, indokolással ellátott véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2013. október 7-i véleményére(2),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0030) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0071/2016),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

4.  javasolja, hogy az aktusra hivatkozzanak a következő címen: „a vasúti rendszer Európai Unión belüli kölcsönös átjárhatóságáról szóló Bilbao Barandica–Matīss-irányelv (átdolgozás)”(4);

5.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

6.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában a Bizottság nyilatkozatával együtt;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata a magyarázó dokumentumokról

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozatában a magyarázó dokumentumok kapcsán kijelentette, hogy a tagállamoknak egyértelmű és pontos információkat kell szolgáltatniuk a Bizottságnak az irányelvek tagállami átültetéséről, megkönnyítve ezáltal a Bizottság számára az uniós jog alkalmazásának felügyeletét. Jelen esetben e célból célszerű lett volna magyarázó dokumentumokat alkalmazni. A Bizottság sajnálatosnak tartja, hogy a végleges szöveg nem tartalmaz erre vonatkozó előírásokat.

(1) HL C 327., 2013.11.12., 122. o. (2) HL C 356., 2013.12.5., 92. o. (3) Elfogadott szövegek 2014.2.26., P7_TA(2014)0149. (4) A Parlament, illetve a Tanács részéről Izaskun Bilbao Barandica és Anrijs Matīss vezette a jogalkotási aktusról szóló tárgyalásokat.

Az Európai Parlament 2016. április 28-i jogalkotási állásfoglalása a vasútbiztonságról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (átdolgozás) (10580/1/2015 – C8-0417/2015 – 2013/0016(COD))

P8_TA(2016)0145 A8-0056/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (10580/1/2015 – C8-0417/2015),

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. számú jegyzőkönyv alapján a litván parlament, a román szenátus és a svéd parlament által előterjesztett, indokolással ellátott véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2013. október 8-i véleményére(2),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0031) kapcsolatos, első olvasatban elfogadott álláspontjára(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

—  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0056/2016),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

4.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

5.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában a Bizottság nyilatkozatával együtt;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata a magyarázó dokumentumokról

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozatában a magyarázó dokumentumok kapcsán kijelentette, hogy a tagállamoknak „egyértelmű és pontos” információkat kell szolgáltatniuk a Bizottságnak az irányelvek tagállami átültetéséről, megkönnyítve ezáltal a Bizottság számára az uniós jog alkalmazásának felügyeletét. Jelen esetben e célból célszerű lett volna magyarázó dokumentumokat alkalmazni. A Bizottság sajnálatosnak tartja, hogy a végleges szöveg nem tartalmaz erre vonatkozó előírásokat.

(1) HL C 327., 2013.11.12., 122. o. (2) HL C 356., 2013.12.5., 92. o. (3) Elfogadott szövegek, 2014.2.26., P7_TA(2014)0150.

Az Európai Parlament 2016. április 28-i jogalkotási állásfoglalása a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként használt indexekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0641 – C7-0301/2013 – 2013/0314(COD))

P8_TA(2016)0146 A8-0131/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0641),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0301/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a brit Alsóház által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2014. január 7-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. január 21-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. december 9-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0131/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. április 28-án került elfogadásra a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről, valamint a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv, továbbá az 596/2014/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2016/1011 rendelettel.)

(1) HL C 113., 2014.4.15., 1. o. (2) HL C 177., 2014.6.11., 42. o. (3) Ez az álláspont a 2015. május 19-én elfogadott módosítások helyébe lép. (Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0195).

1. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, III. szakasz - Bizottság (2015/2154(DEC))

P8_TA(2016)0147 A8-0140/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0199/2015)(2),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2013. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2015)0505) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentumokra (SWD(2015)0194, SWD(2015)0195),

–  tekintettel az „Összefoglaló jelentés a Bizottság 2014-ben elért irányítási eredményeiről” című, 2015. június 3-i bizottsági közleményre (COM(2015)0279) és annak mellékleteire,

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, az uniós finanszírozásnak az elért eredmények alapján történő értékeléséről szóló éves jelentésre (COM(2015)0313) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentumokra (SWD(2015)0124, SWD(2015)0125),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2014-ben végrehajtott belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2015)0441) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2015)0170),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az ügynökségek válaszaival együtt(3), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetés végrehajtására vonatkozó felelőssége alóli mentesítéséről szóló, 2016. február 12-i tanácsi ajánlásra (05583/2016 – C8-0042/2016)

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és a Számvevőszékhez intézett, az Európai Unió költségvetésének 2014 végéig megvalósított védelméről szóló 2015. október 8-i bizottsági közleményre (COM(2015)0503),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0140/2016),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködve, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad a Bizottság számára az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  észrevételeit az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalásában(6) ismerteti;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és nemzeti és regionális ellenőrző szerveinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2015/2154(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(7),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0199/2015)(8),

–  tekintettel az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2014-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(9),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2013. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2015)0505) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentumokra (SWD(2015)0194, SWD(2015)0195),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2014-ben végrehajtott belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2015)0441) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2015)0170),

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(10),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(11),

–  tekintettel a végrehajtó ügynökségeknek a 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősségük alóli mentesítéséről szóló, 2016. február 12-i tanácsi ajánlásra (05585/2016 – C8-0040/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(13) és különösen 14. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályozásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(14) és különösen 66. cikkének első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2009/336/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 18-i 2013/776/EU bizottsági végrehajtási határozatra(15),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0140/2016),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködve, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  észrevételeit az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalásában(16) ismerteti;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

3. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (korábban Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Hivatal) 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2015/2154(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(17),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0199/2015)(18),

–  tekintettel a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (korábban Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Hivatal) 2014-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(19),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2013. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2015)0505) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentumokra (SWD(2015)0194, SWD(2015)0195),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2014-ben végrehajtott belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2015)0441) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2015)0170),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (korábban Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Hivatal) 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(20),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(21),

–  tekintettel a végrehajtó ügynökségeknek a 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősségük alóli mentesítéséről szóló, 2016. február 12-i ajánlásra (05585/2016 – C8-0040/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(22) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(23) és különösen 14. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályozásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(24) és különösen 66. cikkének első és második bekezdésére,

–  tekintettel a „Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség” létrehozásáról, valamint a 2004/20/EK és a 2007/372/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/771/EU bizottsági végrehajtási határozatra(25),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0140/2016),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködve, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (korábban Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Hivatal) igazgatója számára az ügynökség 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  észrevételeit az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalásában(26) ismerteti;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (korábban Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Hivatal) igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

4. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség (korábban Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökség) 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2015/2154(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(27),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0199/2015)(28),

–  tekintettel a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség (korábban Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökség) 2014-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(29),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2013. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2015)0505) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentumokra (SWD(2015)0194, SWD(2015)0195),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2014-ben végrehajtott belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2015)0441) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2015)0170),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség (korábban Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökség) 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(30),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(31),

–  tekintettel a végrehajtó ügynökségeknek a 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősségük alóli mentesítéséről szóló, 2016. február 12-i ajánlásra (05585/2016 – C8-0040/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(32) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(33) és különösen 14. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályozásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(34) és különösen 66. cikkének első és második bekezdésére,

–  tekintettel a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2004/858/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/770/EU bizottsági végrehajtási határozatra(35),

–  tekintettel a 2013/770/EU végrehajtási határozatnak a „Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség” „Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökséggé” történő átalakítása céljából történő módosításáról szóló 2014. december 17-i 2014/927/EU bizottsági végrehajtási határozatra(36),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0140/2016),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködve hajtja végre a költségvetést, saját felelősségére, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség (korábban Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökség) igazgatója számára az ügynökség 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  észrevételeit az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalásában(37) ismerteti;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség (korábban Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökség) igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

5. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2015/2154(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(38),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0199/2015)(39),

–  tekintettel az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2014-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(40),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2013. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2015)0505) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentumokra (SWD(2015)0194, SWD(2015)0195),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2014-ben végrehajtott belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2015)0441) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2015)0170),

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(41),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(42),

–  tekintettel a végrehajtó ügynökségeknek a 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősségük alóli mentesítéséről szóló, 2016. február 12-i ajánlásra (05585/2016 – C8-0040/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(43) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(44) és különösen 14. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályozásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(45) és különösen 66. cikkének első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége létrehozásáról és a 2008/37/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/779/EU bizottsági végrehajtási határozatra(46),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0140/2016),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködve hajtja végre a költségvetést, saját felelősségére, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatója számára az ügynökség 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  észrevételeit az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalásában(47) ismerteti;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

6. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2015/2154(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(48),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0199/2015)(49),

–  tekintettel a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2014-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(50),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2013. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2015)0505) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentumokra (SWD(2015)0194, SWD(2015)0195),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2014-ben végrehajtott belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2015)0441) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2015)0170),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(51),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(52),

–  tekintettel a végrehajtó ügynökségeknek a 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősségük alóli mentesítéséről szóló, 2016. február 12-i ajánlásra (05585/2016 – C8-0040/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(53) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(54) és különösen 14. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályozásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(55) és különösen 66. cikkének első és második bekezdésére,

–  tekintettel a Kutatási Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2008/46/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 13-i 2013/778/EU bizottsági végrehajtási határozatra(56),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0140/2016),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködve, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad a Kutatási Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  észrevételeit az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalásában(57) ismerteti;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Kutatási Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

7. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (korábban a Transzeurópai Közlekedési Hálózat Végrehajtó Hivatala) 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2015/2154(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(58),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0199/2015)(59),

–  tekintettel az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (korábban a Transzeurópai Közlekedési Hálózat Végrehajtó Hivatala) 2014-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(60),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2013. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2015)0505) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentumokra (SWD(2015)0194, SWD(2015)0195),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2014-ben végrehajtott belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2015)0441) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2015)0170),

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (korábban a Transzeurópai Közlekedési Hálózat Végrehajtó Hivatala) 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(61),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(62),

–  tekintettel a végrehajtó ügynökségeknek a 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősségük alóli mentesítéséről szóló, 2016. február 12-i ajánlásra (05585/2016 – C8-0040/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(63) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(64) és különösen 14. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályozásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(65) és különösen 66. cikkének első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2008/593/EK határozattal módosított 2007/60/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 23-i 2013/801/EU bizottsági végrehajtási határozatra(66),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0140/2016),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködve, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (korábban a Transzeurópai Közlekedési Hálózat Végrehajtó Hivatala) igazgatója számára az ügynökség 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  észrevételeit az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalásában(67) ismerteti;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (korábban a Transzeurópai Közlekedési Hálózat Végrehajtó Hivatala) igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

8. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó elszámolás lezárásáról, III. szakasz - Bizottság (2015/2154(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(68),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0199/2015)(69),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2013. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2015)0505) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentumokra (SWD(2015)0194, SWD(2015)0195),

–  tekintettel az „Összefoglaló jelentés a Bizottság 2014-ben elért irányítási eredményeiről” című, 2015. június 3-i bizottsági közleményre (COM(2015)0279) és annak mellékleteire,

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, az uniós finanszírozásnak az elért eredmények alapján történő értékeléséről szóló éves jelentésre (COM(2015)0313) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentumokra (SWD(2015)0124, SWD(2015)0125),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2014-ben végrehajtott belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2015)0441) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2015)0170),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az ügynökségek válaszaival együtt(70), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(71),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetés végrehajtására vonatkozó felelőssége alóli mentesítéséről szóló, 2016. február 12-i tanácsi ajánlásra (05583/2016 – C8-0042/2016)

–  tekintettel a Tanács által a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2016. február 12-i ajánlásra (05585/2016 – C8-0040/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(72),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(73) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(74) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0140/2016),

1.  jóváhagyja az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére vonatkozó elszámolás lezárását;

2.  észrevételeit az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2014-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalásában(75) ismerteti;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, valamint a tagállamok nemzeti és regionális ellenőrző intézményeinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

9. Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező észrevételekkel, III. szakasz - Bizottság és végrehajtó ügynökségek (2015/2154(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, III. szakasz - Bizottság,

–  tekintettel a végrehajtó ügynökségek 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetéseinek végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0140/2016),

A.  mivel az uniós kiadások jelentős mértékben hozzájárulnak politikai célok eléréséhez, és átlagosan az uniós tagállamok államháztartási kiadásainak 1,9%-át képviselik, egyes különleges esetekben azonban jóval meghaladják azok 10%-át;

B.  mivel amikor a Parlament mentesítést ad a Bizottság számára, ellenőrzi egyrészt azt, hogy a pénzösszegeket jogszerűen és szabályszerűen költötték-e el, másrészt azt, hogy a politikai célok teljesültek-e, elérték-e a megfelelő eredményeket és betartották-e a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveit, illetve tiszteletben tartották-e a „teljesítmény kultúráját”;

C.  mivel a 2014-es mentesítési eljárás egy olyan évet érint, amelyben két programozási időszak találkozik egymással, és sok esetben a nyilvántartásokban szereplő kiadások a 2007 és 2013 közötti programozási időszakra vonatkoznak;

D.  mivel a Bizottság 2014-re vonatkozó mentesítésével kapcsolatos elsődleges szempontok a következők:

E.  mivel a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló új többéves pénzügyi keretnek a Bizottság 2014-re vonatkozó mentesítése tekintetében lényeges új szempontjai a következők:

F.  mivel a Bizottságot terheli a végső felelősség az uniós költségvetés végrehajtását illetően, a tagállamoknak pedig kötelességük jóhiszeműen együttműködni a Bizottsággal annak biztosítása érdekében, hogy az előirányzatokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek megfelelően használják fel; mivel a tagállamoknak – különösen az alapok megosztott irányítása keretében – különleges felelősségük van az uniós költségvetés végrehajtása tekintetében;

G.  mivel elengedhetetlen, hogy az alapok megosztott irányítása esetében a tagállamok által továbbított adatok hűek és pontosak legyenek; mivel elengedhetetlen, hogy a tagállamok tisztában legyenek a megosztott irányítás alatt működő uniós pénzeszközökkel való gazdálkodás tekintetében fennálló felelősségükkel;

A. Általános fejezetek

A Bizottság kötelezettségvállalásai az elsődleges mentesítési célokra való tekintettel

1.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkének (3) bekezdése szerint: „A Bizottság megtesz minden megfelelő lépést annak érdekében, hogy eleget tegyen a mentesítő határozatban foglalt észrevételeknek és az Európai Parlament kiadások végrehajtására vonatkozó egyéb észrevételeinek, valamint a Tanács mentesítésre vonatkozó ajánlását kísérő megjegyzéseknek.”;

2.  sajnálja, hogy a Bizottság válaszai számos tekintetben nem egyértelműek;

3.  tudomásul veszi a Bizottságnak a 883/2013/EU, Euratom rendeletnek az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) titkársága tekintetében történő módosítását célzó javaslatát;

4.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatához megfelelő időben nyújtson be közleményt a Parlamenthez arra irányuló javaslatokkal, hogy miként lehetne megfelelni az uniós költségvetési támogatást igénylő új és lehetséges kihívásoknak, és kifejtve, hogy a jövőben hogyan fogja összeegyeztetni a hosszú távú politikai célokat (mint például az Európa 2020 stratégia) a jövőbeli, 2020 utáni többéves pénzügyi kerettel;

5.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a Számvevőszék több évre szóló, hosszú távú pénzáramlási terv készítését kérte; felhívja a Bizottságot, hogy ezt a tervet 2016 vége előtt terjessze elő;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy a Bizottság 2015-ös mentesítési eljárásához kellő időben vizsgálja felül a biztosok magatartási kódexét a Bizottság 2014-es mentesítési határozatában kértekre való tekintettel;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy ne fogadja el a bizottsági szakértői csoportok új keretét, amíg nem került sor Timmermans alelnök, az európai ombudsman, a Parlament kulcsfontosságú képviselői és a civil társadalom megbeszélésére, amelyen az új átfogó szabályok tartalmával és a végrehajtásukkal kapcsolatos végső kérdéseket vitatják meg;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy utasítsa főigazgatóságait, hogy tegyenek közzé az európai szemeszterrel összefüggésben éves tevékenységi jelentéseikben szerepeltetett minden országspecifikus ajánlást;

Stratégia és küldetés: folytonosság és újítás

9.  megjegyzi, hogy tiszteletben kell tartani a meglévő mentesítési alapelveket és a legújabb többéves pénzügyi keretben szereplő új szempontokat és alapelveket; ezért megjegyzi, hogy újító megközelítésre van szükség a többéves pénzügyi keret első évének értékelése és a mentesítéssel kapcsolatos megközelítésnek az uniós költségvetés megváltozott igényeihez és követelményeihez való jobb hozzáigazítása céljából;

10.  úgy ítéli meg, hogy a mentesítés tartalmában bekövetkező fő újításnak annak kell lennie, hogy javítani kell az egyensúlyt egyrészt az uniós költségvetés felhasználásának formális és eljárási szempontjai, másrészt a teljesítményalapú és eredményorientált megközelítések között, figyelembe véve a felvevőképesség kihasználását;

11.  hangsúlyozza, hogy a múltban a mentesítési eljárás elsősorban a pénzügyi tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét ellenőrizte; a Bizottság eredményközpontú uniós költségvetésre irányuló kezdeményezésével összefüggésben úgy véli, hogy a fent említett ellenőrzéseken túl azt is fokozottan kellene vizsgálni, hogy a projektek és programok által elért eredmények megfelelnek-e az elérni kívánt céloknak;

12.  megjegyzi, hogy a mentesítés arra törekszik, hogy közös megközelítést alakítson ki az uniós költségvetési politika egyes elemeivel kapcsolatban, különösen az újonnan bevezetett elemek, nevezetesen a teljesítményekkel kapcsolatos és a felügyeleti és ellenőrző rendszerek megelőző és javító elemeivel kapcsolatos szempontok vonatkozásában;

13.  úgy véli, hogy egy eredményorientált költségvetéshez erőteljes, szilárd és általánosan elfogadott mutatókra van szükség; megjegyzi ugyanakkor, hogy ezeket a mutatókat még egyeztetni kell a társjogalkotókkal, a Bizottsággal és – széles körű konzultáció révén – a tagállami hatóságokkal, valamint egyéb érdekelt felekkel; ezzel összefüggésben üdvözli az eredményorientált költségvetés teljesítményalapú költségvetés-tervezésével foglalkozó intézményközi munkacsoport létrehozását, amely csak nemrégiben kezdte meg munkáját; ösztönzi az összes érdekelt felet a munka felgyorsítására, biztosítva egyidejűleg, hogy magas színvonalú mutatókról szülessen megállapodás;

14.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés fő célja az uniós polgárok érdekeinek szolgálata, és ezzel párhuzamosan az Unió pénzügyi érdekeinek védelme, valamint a Szerződésekben foglalt kötelezettségek és célkitűzések teljesítése; a hasznok a gazdaságpolitikai környezettel és a gazdasági teljesítménnyel összeegyeztethető fejlesztési és egyéb aktuális prioritások támogatásában rejlenek, figyelembe véve a szükséges rugalmasságot az újonnan felmerülő helyzetekre és a vészhelyzetekre vonatkozóan; az Unió pénzügyi érdekeinek védelme megköveteli a kiadások szabályoknak megfelelő és hibáktól és csalásoktól mentes helyes felhasználását; a mentesítési megközelítésnek hozzá kell járulnia az említett elemek közötti egyensúly eléréséhez;

15.  rámutat továbbá arra, hogy az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság kötelessége az uniós jog helyes alkalmazásának biztosítása, és különjelentés elkészítésére kéri a Számvevőszéket arra vonatkozóan, hogy megfelelően élt-e a Bizottság hatásköreivel a tagállamoknak az uniós jog végrehajtása során történő támogatása és ellenőrzése tekintetében;

Az uniós költségvetés révén elért eredmények

16.  megjegyzi, hogy a Bizottság 2014-re vonatkozó mentesítésének legfőbb alapelve a pénzáramlások és a mögöttük rejlő tényleges programok és projektek megalapozottsága, az uniós pénzeszközök minden tekintetben optimális felhasználásának értékelése tükrében;

17.  üdvözli, hogy a Számvevőszék 2014-es éves jelentésének felépítése és tartalma követi a többéves pénzügyi keret fejezeteit, és nagy hangsúlyt fektet a teljesítményre és az eredményekre; méltányolja, hogy a jelentés megosztott irányítással kapcsolatos fejezetei kísérleti célból magukban foglalják a programok teljesítményértékelésének előzetes eredményeit;

18.  tudatában van annak, hogy a fokozottabb teljesítményellenőrzés felé történő előrelépést nem lehet egy lépésben megvalósítani, mert a teljesítményellenőrzések csak akkor javulhatnak, ha az alapul szolgáló jogi aktusok és a költségvetés azzal a céllal készül, hogy összehangolják a politikai célokat a minőségi mutatókkal, vagy hogy mérhető eredményeket hozzanak;

19.  ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret fontos előrelépést jelent előzetes feltételrendszer, eredményességi tartalék és több egyszerűsítési és a pénzeszközök közötti szinergiára irányuló lehetőség bevezetésével;

20.  rámutat, hogy – mivel az Unió tízéves stratégiája által lefedett időszakok és hétéves költségvetési időszaka nincsenek összhangban – a stratégiai időszak első felében korlátozott a Bizottság azon képessége, hogy figyelemmel kísérje az uniós költségvetés hozzájárulását az Európa 2020 stratégiához, jóllehet az éves ellenőrzések elvégzéséhez szükséges minden adat rendelkezésre áll;

21.  emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a célkitűzéseknek és az eredmények költségvetésének összhangban kell lenniük a Szerződések célkitűzéseivel, az Európa 2020 stratégiával és az ágazati és kohéziós politikával, valamint megfelelően rugalmasnak kell lenniük, hogy alkalmazhatók legyenek az újonnan felmerülő vészhelyzetekre, mint például a gazdasági válság és/vagy a menekültügyi válság;

22.  megjegyzi, hogy egyes, a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret alá tartozó programok, alapok és eszközök esetében a vonatkozó rendeletek késői elfogadása, valamint a másodlagos jogszabályok és a programozási dokumentumok ebből adódó késői jóváhagyása miatt 2014-ben nem történt forrásfelhasználás;

23.  emlékeztet arra, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret az első, amelyik elődjéhez képest kevesebb költségvetési forrást bocsát rendelkezésre, és hogy a kifizetések felső korlátjára sokkal nagyobb nyomás nehezedik, mint a korábbi többéves pénzügyi keretek esetében;

24.  emlékeztet arra, hogy a mentesítésről szóló határozatokat kísérő állásfoglalásaiban(77) a Parlament 2013 óta kérte a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 318. cikkének végrehajtása során az értékelő jelentéssel kapcsolatban összpontosítson az Unió tízéves növekedési és munkahely-teremtési stratégiájának megvalósítására, és tényleges teljesítményére és eredményeire; üdvözli, hogy a Számvevőszék úgy döntött, hogy 2014-es éves jelentésének 3. fejezetében az Európa 2020 stratégiára összpontosít, és kéri a Számvevőszéket ennek folytatására és e teljesítmény- és eredményorientált megközelítés további kidolgozására;

25.  hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia rendkívül összetett (öt kiemelt célból, hét kiemelt kezdeményezésből és az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) számára kitűzött 11 tematikus célból áll); megjegyzi, hogy e különböző eszközök nem úgy vannak megtervezve, hogy a stratégia politikai céljait szinergiák révén átalakítsák gyakorlati működési célokká;

26.  sajnálja, hogy a Számvevőszék 2014-es éves jelentésében(78) említett némi előrelépés ellenére a Bizottság eddig az (EUMSZ 318. cikke szerinti) értékelő jelentésben csak korlátozott mértékben számolt be az uniós költségvetés hozzájárulásáról az Európa 2020 stratégia céljainak eléréséhez; rámutat, hogy a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret nem követeli meg az uniós költségvetésnek az Európa 2020 stratégia céljaihoz való hozzájárulásáról szóló átfogó beszámolást, mivel azt az Európa 2020 stratégia elfogadása előtt tervezték meg;

27.  üdvözli, hogy egy hatékony nyomon követési és beszámolási rendszer egyes elemei már működnek, különös tekintettel az Eurostat által létrehozott statisztikai eszközökre, de sajnálja, hogy az Európa 2020 stratégia bizottsági felülvizsgálatát 2016 elejére halasztották, és hogy az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos nyilvános konzultáció eredményei nem adnak lényegi visszajelzést az uniós finanszírozás szerepéről;

28.  sajnálja, hogy az Európa 2020 stratégia magas szintű célkitűzéseit a partnerségi megállapodásokban és a programokban nem alakítják át szisztematikusan operatív célértékekké; megjegyzi, hogy a jelenlegi jogszabályok nem írják elő, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) szerkezete a tematikus célkitűzéseket kövesse;

29.  amint azt a Számvevőszék észrevételeire(79) adott válaszában a Bizottság is elismeri, emlékeztet arra, hogy az Unió célkitűzései, mint megvalósítandó és tiszteletben tartandó célkitűzések (például a közös agrárpolitika) a Szerződésekben is meghatározásra kerültek, és, hogy ebben az összefüggésben az uniós költségvetés a különböző tevékenységek között kerül felosztásra, és a lehető legnagyobb mértékben igazodik az unió kiemelt prioritásainak megváltozásához (nevezetesen a lisszaboni stratégia és az Európa 2020 stratégia);

30.  sajnálja, hogy még nem valósultak meg az öt esb-alap közötti szinergia annak révén történő eléréséből származó esetleges előnyök, hogy közös szabályozási és irányítási keretbe helyezik és tagállamonként egy partnerségi megállapodásba vonják össze őket, és hogy továbbra is különböző szabályok alkalmazandók az alapok és így a programok szintjén; hangsúlyozza, hogy csak gondosan megfontolt partnerségi megállapodásokat és programokat szabad elfogadni az esb-alapok hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében;

31.  elvárja, hogy a Bizottság készítsen jelentést az uniós költségvetésnek az Európa 2020 stratégiában meghatározott célkitűzések megvalósításához való hozzájárulásáról; egyetért azzal, hogy kihívást jelentő feladat következetes jelentést készíteni mind az öt esb-alapra vonatkozóan a tematikus célkitűzésekről, és ebből következően az alapoknak az Európa 2020 stratégiához való hozzájárulásáról; megjegyzi, hogy a Bizottságnak 2017-ben elő kell terjesztenie az Európa 2020 stratégiához való hozzájárulásra vonatkozó első stratégiai jelentést;

32.  rámutat ugyanakkor arra, hogy a strukturális alapok projektjeinek háromnegyede teljes mértékben vagy részben elérte politikai céljait, és csak az esetek 2%-ában fordult elő, hogy az operatív programban vagy a támogatási megállapodásban meghatározott célok egyikét sem érték el;

33.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék elsősorban annak elemzésére összpontosított, hogy a jobb teljesítmény előfeltételeként összhangban állnak-e a tagállamok partnerségi megállapodásai az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel; kéri a Számvevőszéket, hogy következő éves jelentésében szolgáljon információkkal az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek várt eredményekbe való átültetéséről a Bizottság által közvetlenül irányított egyéb programok és alapok vonatkozásában;

34.  rámutat, hogy fontos lépés lenne közös teljesítménymutatók bevezetése minden egyes alap vonatkozásában, miközben sajnálja, hogy

35.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék szerint alapvető hiányosságok rejlenek az esb-alapokról szóló rendelet(80) közös rendelkezéseinek teljesítménykeretében, mert a nem megfelelő eredmények nem vezetnek az eredményességi tartalék tagállamok általi elvesztéséhez, és a Bizottság számára rendelkezésre álló pénzügyi szankciók több szempontból is korlátozottak; úgy véli ugyanakkor, hogy szankciók kérése előtt jobb teljesítménymérési rendszert kell bevezetni, és az esetleges szankciók előtt segítséget kell nyújtani a tagállamok részére a teljesítmény javításához;

36.  kéri a Bizottságot, hogy hatékonyabban használja ki a meglévő jogszabályokban az eredményességi tartalék tekintetében rejlő lehetőségeket, hogy ezáltal valóban egy anyagi ösztönző jöhessen létre a pénzgazdálkodás hatékonyságának javítására; továbbá kéri, hogy erősítsék meg az eredményességi tartalékot mint eszközt a teljesítményfüggő rész növelésével a jogszabályok következő felülvizsgálatának alkalmával(81);

37.  tudomásul veszi, hogy a főigazgatóságok teljesítményéről szóló éves jelentés elkészítéséhez a Bizottság központi szervezeti egységei által adott iránymutatás javult, de megismétli, hogy a főigazgatóságok céljai nem megfelelőek irányítási célokra, és hogy a teljesítménymonitoringra vonatkozó mutatókhoz kapcsolódóan továbbra is nehézségek figyelhetők meg; továbbá megjegyzi, hogy az előző években az Európa 2020 stratégia reformjai terén tett előrehaladás uniós és nemzeti szinten való mérésére bevezetett mutatókat 2014-ben kivették a Bizottság főtitkárságának éves tevékenységi jelentéséből, és helyette az igazgatási tervekben és az egyes főigazgatóságok éves tevékenységi jelentéseiben szerepelnek;

38.  kéri, hogy a Bizottság fontolja meg javaslatok benyújtását a következő célokból:

39.  kéri, hogy a Bizottság javasolja a jogalkotónak a következőket:

40.  kéri, hogy a Bizottság az EUMSZ 318. cikkében említett következő értékelő jelentésekbe foglaljon bele egy elemzést a Jean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke által 2014. november 26-án a Parlament plenáris ülésén bejelentett 315 milliárd eurós beruházási terv révén bekövetkező növekedés és munkahelyteremtés hatékonyságáról, eredményességéről és elért eredményeiről;

A Bizottság 2013-ra vonatkozó mentesítésének nyomon követése

41.  sajnálja, hogy az átfogó hibaarány csaknem ugyanazon a szinten maradt, és hogy a kifizetéseket továbbra is lényegi hibák befolyásolják;

42.  sajnálja, hogy a tagállamok által a megosztott irányítás terén végzett első szintű ellenőrzések megbízhatatlansága és a nem támogatható földterületek mezőgazdasági parcellaazonosító rendszerből (MePaR) való kizárása terén tapasztalható hiányosságok továbbra is fennállnak; rámutat arra, hogy a Számvevőszék 2014-re vonatkozó éves jelentése szerint a becsült hibaarány a megosztott irányítás alá tartozó területeken és az összes többi (nagyrészt a Bizottság közvetlen irányítása alá tartozó) operatív kiadás esetében egyaránt 4,6%; megjegyzi ugyanakkor, hogy jelentős lépéseket tettek ennek orvoslására;

43.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság 2013-ra vonatkozó mentesítése során tett következő ajánlások megvalósítására és az alábbi követelmények teljesítésére még mindig nem került sor;

44.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék által 2011-ben és 2012-ben tett 65 ajánlás közül csak 20-at hajtottak végre teljes mértékben, 26-ot nagyrészt végrehajtottak, 19-et pedig részben végrehajtottak; felhívja a Bizottságot, hogy fogadja el a Parlament ajánlásait és követelményeit, és folytassa a Számvevőszék ajánlásainak végrehajtását;

45.  hangsúlyozza, hogy a Parlament véleménye szerint nem kielégítő, ha a kontradiktórius eljárások azzal végződnek, hogy a Bizottság és a Számvevőszék eltérő következtetésekre jut; ezért mindkét intézményt felszólítja, hogy kerüljék el ezt a kimenetelt;

46.  kéri a Bizottságot egy olyan cselekvési terv kidolgozására, amely határidőket és e visszatérő hibák megelőzésének javítására irányuló célokat foglal magában;

A Számvevőszék álláspontja: A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata

47.  üdvözli, hogy a Számvevőszék korlátozás nélküli véleményt adott ki a 2014-es beszámoló megbízhatóságáról, ahogy ez 2007 óta mindig így volt, és hogy a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a bevételek lényegi hibától mentesek; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a 2014. december 31-ével záródó évről szóló beszámoló alapját képező kötelezettségvállalások minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;

48.  megjegyzi, hogy az átfogó eredmények általában megfelelnek a Számvevőszék korábbi megállapításainak;

49.  helyteleníti, hogy a kifizetéseket a 21. egymást követő évben is lényegi hibák befolyásolják, mert a megvizsgált pénzügyi felügyeleti és kontrollrendszerek csak részben eredményesek;

50.  sajnálja, hogy a kifizetésekre 4,4%-os legvalószínűbb hibaarány vonatkozik; emlékeztet arra, hogy a 2013-as pénzügyi évben 4,7%, míg a 2012-es pénzügyi évben 4,8%, a 2011-es pénzügyi évben pedig 3,9% volt a becsült legvalószínűbb hibaarány a kifizetések tekintetében(83); az egyes tételek közül a legmagasabb hibaarányt a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót (5,7%) támogató kiadásoknál, valamint a Versenyképesség a növekedésért és a munkahelyteremtés tételnél (5,6%) azonosították; az adminisztratív kiadásokhoz kapcsolódott a legalacsonyabb azonosított becsült hibaarány (0,5%);

51.  tudni szeretné, hogy az egyes tranzakciók hibaarányát összehasonlítható alapon számolták-e ki, és használhatók-e összehasonlítható teljesítménymutatóként; megjegyzi, hogy a költségtérítési rendszerek hibaaránya (5,5%) a támogatható költségeken alapul, míg a jogosultsági programoké (2,7%) csak bizonyos feltételek szükséges teljesülésén;

52.  megjegyzi, hogy amennyiben a Bizottság és a tagállamok által hozott korrekciós intézkedéseket nem alkalmazták volna a Számvevőszék által ellenőrzött kifizetések esetében, a teljes becsült hibaarány 4,4% helyett 5,5% lett volna; sürgeti ezért a Bizottságot, a tagállami hatóságokat, illetve a független ellenőröket, hogy használják fel az összes rendelkezésre álló információt az esetleges hibák megelőzése, feltárása és javítása érdekében;

53.  hangsúlyozza, hogy a tagállamokkal megosztott irányítás alá tartozó kiadások egészére vonatkozó becsült hibaszint 4,6% (2013: 4,9%), ami továbbra is nagyon magas; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az operatív kiadások összes többi formájára – ahol a Bizottságnak van vezető szerepe – vonatkozó becsült hibaszint 4,6%-ra ugrott fel (2013: 3,7%);

54.  megjegyzi, hogy a Bizottság elismeri, hogy e kiadást lényeges hibák jellemzik, hiszen 2014-es összefoglaló jelentésében a kockázatosnak minősülő összeget 3,7-5 milliárd euróra becsülte, ami a kifizetések 2,6-3,5%-ának felel meg; megjegyzi, hogy a Bizottság úgy becsüli, hogy a következő években közelítőleg összesen 2,7 milliárd EUR értékben fog hibákat beazonosítani és korrigálni;

55.  osztja a Számvevőszék álláspontját, mely szerint a korrekciós intézkedések hatásai elemzésének javulása ellenére a Bizottság nem küszöbölte ki azt a kockázatot, hogy a korrekciós intézkedések hatását túlbecsülik, vagy hogy a hatás csak korlátozottan releváns(84);

56.  úgy véli, hogy a 2014-es kiadások több mint háromnegyede esetében a Bizottság főigazgatóságai a kockázatok mértékére vonatkozó becsléseiket a tagállami hatóságok által szolgáltatott adatokra alapozzák; megjegyzi, hogy a Bizottság összefoglaló jelentésében kijelentette, hogy továbbra is kihívást jelent a tagállamok kontrolljelentéseinek megbízhatósága;

57.  megjegyzi, hogy 12 bizottsági főigazgatóság esetében a korrekciós képesség nagyobb, mint a kockázatosnak minősülő összeg, ami a korrekciós rendszerek többéves jellegét tükrözi;

58.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2015-re vonatkozó mentesítési eljáráshoz időben vizsgálja felül a korrekciós képesség számításának módszerét;

59.  megjegyzi, hogy bár a Bizottság bizonyítani tudja a tagállamok lecsökkent felvevőképességét, a Bizottságnak a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet valamennyi rugalmassági intézkedését értékelnie kell, és elsősorban megfelelő intézkedéseket kell javasolnia az elégtelen felvevőképesség orvoslására, mielőtt egyéb intézkedéseket tesz;

60.  rámutat, hogy a kohézió területén a pénzügyi korrekciók több mint kétharmada olyan eset, amikor a tagállami hatóságok visszavonták a bejelentett kiadásokat és azokat új kiadásokkal helyettesítették; üdvözli, hogy az ilyen eljárásokat korlátozzák a 2014–2020-as programozási időszakban;

61.  kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve értékelje minden politikai terület és az uniós költségvetés egésze tekintetében a korrekciós intézkedések után fennmaradó hibaszintet, figyelembe véve a programok többéves jellegét;

62.  felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan alkalmazza az új költségvetési rendelet 32. cikkének (5) bekezdését, ha a hibaszint folyamatosan magas, valamint azonosítsa a kontrollrendszerek gyenge pontjait és elemezze a lehetséges korrekciós intézkedések költségét és hasznosságát, majd a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata előtt tegyen vagy javasoljon megfelelő lépéseket, úgymint az alkalmazandó rendelkezések egyszerűsítése, a kontrollrendszer javítása, és a program vagy a végrehajtási rendszerek átalakítása;

63.  hangsúlyozza a Számvevőszék észrevételét, hogy amennyiben a Bizottság, a tagállami hatóságok vagy a független könyvvizsgálók figyelembe vették volna az összes rendelkezésükre álló információt, a hibák jelentős hányadát még elkövetésük előtt meg tudták volna előzni, fel tudták volna tárni és korrigálni tudták volna; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság bevallása szerint legalább tíz évre van szükség a hibák kijavításához; rámutat arra, hogy az összes rendelkezésre álló információ felhasználása révén a hibaarány esetlegesen 3,3 százalékponttal csökkenthető lehetett volna a regionális és várospolitika alá tartozó kiadások (6,1%), valamint a vidékfejlesztés, a környezetvédelem, az éghajlat-politika és a halászat alá tartozó kiadások (6,2%) esetében egyaránt; hangsúlyozza, hogy az összes rendelkezésre álló információ felhasználása révén a hibaarány esetlegesen 2,8 százalékponttal csökkenthető lehetett volna a Bizottság közvetlen irányítása alá tartozó „Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért” területen;

64.  megjegyzi, hogy 2014-ben új hangsúly helyeződött az eredményorientált költségvetés-tervezésre és elemzésre, és ezzel együtt változott a módszertani megközelítés; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy egyértelműen és átláthatóan fel kell mérni, miként járult hozzá a 2014-es uniós költségvetés az Európa 2020 stratégiával és az ágazati szakpolitikai célkitűzésekkel kapcsolatban elért eredményekhez;

65.  megjegyzi továbbá, hogy az éves tevékenységi jelentések gyakorlata arra törekszik, hogy lehetővé tegye a fellépések eredményeinek azonosítását, azonban még mindig inkább az outputra, mint az eredményekre összpontosít;

66.  csatlakozik a DG REGIO főigazgatója által az éves tevékenységi jelentésében 12 tagállamot (77 program) és európai területi együttműködési programokat érintően az ERFA/a Kohéziós Alap 2007 és 2013 közötti programozási időszakra vonatkozó irányítási és ellenőrzési rendszereivel kapcsolatban megfogalmazott fenntartásokhoz; véleménye szerint ezek a fenntartások azt mutatják, hogy a Bizottság és a tagállamok által bevezetett ellenőrzési eljárások nem tudnak megfelelő garanciát nyújtani az adott szakpolitikai területeken végrehajtott valamennyi, alapul szolgáló tranzakció jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatban;

67.  csatlakozik a DG AGRI főigazgatója által az éves tevékenységi jelentésében a következő kiadásokkal kapcsolatban megfogalmazott fenntartásokhoz:

véleménye szerint ezek a fenntartások azt mutatják, hogy a Bizottság és a tagállamok által bevezetett ellenőrzési eljárások nem tudnak megfelelő garanciát nyújtani az adott szakpolitikai területeken végrehajtott valamennyi, alapul szolgáló tranzakció jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatban;

68.  csatlakozik a DG AGRI főigazgatója által az éves tevékenységi jelentésében megfogalmazott fenntartásokhoz: megállapítja, hogy az éves tevékenységi jelentésben fenntartás szerepel a 2007–2013-as programozási időszak keretében végrehajtott kifizetésekre vonatkozóan, aminek alapján 2014-ben a kockázatnak kitett összeg 169,4 millió EUR az ESZA alá tartozó 36 konkrét operatív program irányítási és kontrollrendszereire vonatkozó kiadások vonatkozásában Belgiumot, a Cseh Köztársaságot, Franciaországot, Németországot, Görögországot, Magyarországot, Olaszországot, Romániát, Szlovákiát, Spanyolországot és az Egyesült Királyságot érintően a 2007 és 2013 közötti programozási időszak tekintetében; véleménye szerint ezek a fenntartások azt mutatják, hogy a Bizottság és a tagállamok által bevezetett ellenőrzési eljárások nem tudnak megfelelő garanciát nyújtani az adott szakpolitikai területeken végrehajtott valamennyi, alapul szolgáló tranzakció jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatban;

69.  kéri a DG DEVCO főigazgatóját, hogy éves tevékenységi jelentésében adjon a kockázatok szerint differenciáltabb megbízhatósági nyilatkozatot, és ezt követően irányítson több ellenőrzési erőforrást a konkrét fenntartások tárgyát képező területekre;

70.  felhívja a Tanácsot, hogy legyen fokozottabban figyeljen a mentesítésre, és üdvözli, hogy Svédország és az Egyesült Királyság kritikus álláspontra helyezkedett, kérve a Bizottságot és a Számvevőszéket az alábbiakra:

üdvözli továbbá, hogy Svédország és az Egyesült Királyság arra ösztönzik a tagállami hatóságokat, hogy használják fel jobban a rendelkezésre álló információkat annak érdekében, hogy a hibákat a költségek Bizottság felé történő elszámolását megelőzően megelőzzék, feltárják és kijavítsák;

Összegzés

71.  arra a következtetésre jut, hogy a mentesítés:

B. Külön fejezetek

Általános költségvetési és pénzgazdálkodás

72.  rámutat, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás az unió költségvetési fellépéseinek valódi eredményeiről szól, természetesen a jogszerűség és a szabályok tiszteletben tartása mellett és hozzájárul az uniós költségvetés uniós szempontú hozzáadott értékéhez; hangsúlyozza, hogy a hibaarányok és a csalások minimalizálása szükséges előfeltétele a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve követésének;

73.  hangsúlyozza, hogy a hibaarány mértéke nem utal szükségszerűen csalásra, a hatékonyság hiányára vagy pazarlásra, csupán azt becsli meg, hogy mennyi pénzt nem kellett volna kifizetni, mivel azt nem a szabályoknak és rendelkezéseknek megfelelően használták fel; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a súlyos hibáknak a közbeszerzési eljárások vonatkozásában tapasztalható erőteljes növekedése komoly aggodalomra ad okot, mivel a tagállamok többéves tapasztalatra tettek szert a jelenlegi közbeszerzési szabályokkal kapcsolatban, és ha már ezekkel a szabályokkal nehézségeik támadnak, az nem jó előjel figyelembe véve, hogy nemzeti jogszabályaikat és eljárásaikat majd hozzá kell igazítaniuk az új közbeszerzési és koncessziós irányelvekhez; elismeri, hogy az uniós polgárok nem értik pontosan a hibaarányt, és ennek vonatkozásában kéri a Számvevőszéket, hogy indítson vitát a Bizottsággal annak céljából, hogy azonosítsák a lehetséges módszertani hiányosságokat, és közös előírásokban állapodjanak meg a hibaarány jelentése tekintetében;

74.  javasolja, hogy a szabályokat és rendelkezéseket egy szabályozási hatásvizsgálat (RIA)(85) keretében vizsgálják meg, ellenőrizve azok megfelelőségét és összeegyeztethetőségét az Unió igényeivel és céljaival, úgy mint a költségtérítési rendszerek esetében, hiszen a támogatásra nem jogosult költségek utáni kifizetések (41%) és a közbeszerzés terén elkövetett hibák (27%) a legjellemzőbb hibák közé tartoznak; megjegyzi, hogy ezek a hibák nem minden esetben csalások vagy haszonszerzésre irányuló szándékos megtévesztések;

75.  ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet arra, hogy a 2014-es uniós költségvetés végrehajtása különböző szabályozási keretek között zajlott, mivel abban az évben két keret volt hatályban, a 2007 és 2013 közötti, illetve a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan;

76.  ezért rámutat, hogy helyes és fontos különbséget tenni a különféle uniós költségvetési kiadásokhoz kapcsolódó különféle hibatípusok között, mivel a kiadásokat eltérő kritériumok szerint állapítják meg, így rendkívül nehéz összehasonlítani őket;

77.  megjegyzi, hogy a teljesítménykultúra megerősítésének támogatása keretében a Számvevőszék 2014. évi éves jelentése nagy figyelmet fordít az uniós költségvetés teljesítményének kérdésére, miután kísérleti projektként ellenőrizte az uniós finanszírozás és az Európa 2020 stratégia valódi kiegészítő jellegét; megjegyzi, hogy a Számvevőszék hangsúlyozta és megállapította, hogy a partnerségi megállapodások/operatív programok és az Európa 2020 stratégia közötti összefüggés alacsony szintű és gyenge; rámutat ugyanakkor, hogy a kiegészítő jelleget az alapokhoz kapcsolódó feladatok általános összefüggésében kell szemlélni, a Szerződésen alapuló célkitűzéseiknek megfelelően, ideértve a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót;

78.  aggodalmának ad hangot a pénzeszközök felhasználási aránya miatt, amely tagállamonként 50% és 92% között változik; felhívja a Bizottságot, hogy részletesen elemezze, hogy miért van az, hogy egyes régiók továbbra is csak kis mértékben használják fel a pénzeszközöket, valamint mérlegeljen konkrét intézkedéseket az e hiányosságok alapját képező strukturális problémák megoldására;

79.  nagyra értékeli a Számvevőszék 2014. évi éves jelentésének innovatív jellegét, amely eredmény- és teljesítményorientált megközelítésre épül és az Európa 2020 stratégiai prioritásaival összevetve értékeli az uniós költségvetés végrehajtását és orientációját; úgy véli, hogy a következő években is eredmény- és teljesítményorientált megközelítést kellene alkalmazni az országspecifikus ajánlások megfogalmazásakor az európai szemeszter keretében;

80.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék az elért eredményekre vonatkozó észrevételei rámutatnak arra, hogy intézkedéseket kell tenni a költségvetési teljesítmény és a megosztott irányítási szabályok javítására;

Költségvetési teljesítmény

81.  megjegyzi, hogy a költségvetési teljesítmény azt jelenti, hogy megfelelő hangsúlyt helyeznek az adott időszak tényleges uniós prioritásaival kapcsolatos uniós költségvetési kiadásokra;

82.  rámutat, hogy a teljesítmény kultúrája három pilléren nyugszik: stratégia, egyszerűsítés és a költségvetési eljárás;

83.  javasolja az egyszerűsítési folyamatok folytatását mind az eljárások, mind a költségvetési tartalom vonatkozásában, ami a túlzott adminisztratív teher csökkenéséhez és egyes tagállamokban a túlszabályozás korlátozásához vezet; hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítési folyamat nem vezethet deregulációhoz, és nem jelentheti a kontrollrendszerek és ellenőrzési eljárások, például az előzetes ellenőrzések elhagyását; rámutat arra, hogy az egyszerűsítés nem okozhatja a szabályozási keret túlságosan gyakori változását, további terheket róva az igazgatásra és a kedvezményezettekre, és ezáltal aláásva az egyszerűsítés által elérni kívánt kedvező fejleményeket; üdvözli a Bizottság által létrehozott magas szintű munkacsoportot és eredményeket vár tőle;

84.  javasolja a költségvetési eljárás javítását a teljesítményre és irányításra vonatkozó információk biztosítása tekintetében, beleértve az ellenőrzések költséghatékonyságát, a megbízhatósági és mentesítési nyilatkozatot, a projektek adatbázisát és a kommunikációt is;

85.  felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a költségvetés-tervezésben, a végrehajtásban és a mentesítésben érintett szereplők közötti, valamint a szélesebb nyilvánossággal való kommunikációt és együttműködést, összehangolva az elvárásokat, megosztva a végrehajtással kapcsolatos tapasztalatokat, valamint beszámolva az eredmények eléréséről;

86.  felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje a közösségi médiához, a felmérésekhez és a fókuszcsoportokhoz hasonló eszközök alkalmazását a közvélemény tudatosságának mérése érdekében, valamint értékelje, hogy milyen módokon javíthatók a jövőben a kommunikációs stratégiák a projektek eredményeinek polgárokkal való megismertetése tekintetében;

87.  üdvözli a teljesítményalapú költségvetés-tervezéssel foglalkozó új intézményközi munkacsoportot, amelynek célja a teljesítményalapú és az eredményorientált költségvetés-tervezés elvével kapcsolatos közös álláspont kialakítása;

88.  megfelelő javítási intézkedéseket javasol az ellenőrzés intenzitásának a kockázat mértékével való összhangba hozása, a teljesítményről szóló jelentések és a tagállamok által közölt ellenőrzési eredmények megbízhatósága terén;

89.  megjegyzi, hogy a Bizottság hatalmas elemzőkapacitást hozott létre, amely főként az egyes főigazgatóságok számára fontos területekre összpontosít, így horizontális és több ágazatot érintő kérdéseket, valamint az uniós költségvetésből (társ)finanszírozott politikák valódi eredményeit nem elemzi;

90.  javasolja, hogy összpontosítsanak egy teljesítményalapú megközelítésre és a piaci tökéletlenségek/kudarcok kérdésére, hiszen egy ilyen megközelítés segít az uniós finanszírozási fellépések azon területekre való fókuszálására, amelyek a leginkább megfelelnek a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség kritériumának; rámutat, hogy a terveket különböző fajta piaci tökéletlenségekhez/kudarcokhoz kell szabni, az egyiknek az információs aszimmetriához kell kapcsolódnia, a másiknak pedig a bevétel üzleti értékeléséhez, amely nem vesz figyelembe minden pozitív externáliát és tágabb értelemben vett társadalmi hasznot, miközben mindkettő jogosan részesül uniós támogatásban;

91.  javasolja, hogy az uniós hozzáadott érték értékelése során a Bizottság fogadjon el egy kritériumot az alapján, hogy mi történne, ha az adott projekt vagy tevékenység megtörtént volna vagy nem kapott volna uniós támogatást;

92.  sürgős felvilágosítást kér arról, hogy az uniós alapokból mennyi pénz került kifizetésre az egyes tagállamok médiavállalkozásai részére, mely médiavállalkozások részesültek kifizetésekben, és hogy ez az alapok népszerűsítése céljából vagy más okból történt;

Megosztott irányítás

93.  emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetés helyes felosztásában nagy felelősség hárul a tagállamokra, mivel a kiadások 76%-át megosztott irányítás keretében költik el; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak jelentős felelősségük van az uniós költségvetés helyes és jogszerű végrehajtásával kapcsolatban, amikor az uniós források kezeléséért felelősek;

94.  hangsúlyozza, hogy a helyes felosztás titka az uniós igények és a tagállamok fejlesztési prioritásainak helyes meghatározása;

95.  hangsúlyozza, hogy annál célzottabbá tehetők az uniós költségvetési kiadások, minél jobban törekednek a tagállamok nemzeti célkitűzéseik és az Európa 2020 stratégiában számszerűsített célok teljesítésére, és hogy amennyiben e célok jobban tükrözik a valós uniós gazdasági, társadalmi, területi és környezetvédelmi igényeket, az Unió is jobb környezet tud majd biztosítani a hatékony és eredményes pénzgazdálkodáshoz; ennek kapcsán javasolja egy állandó platform létrehozását, amely a Bizottságból és a nemzeti kormányok képviselőiből állna, beleértve az Unió melletti állandó képviseleteket, a regionális kormányokat és hatóságokat is;

96.  osztja a Számvevőszék megállapítását, hogy a Bizottságnak, a tagállami hatóságoknak és a független ellenőröknek fel kell használniuk az összes rendelkezésre álló releváns információt ahhoz, hogy a hibákat a kiadások megtérítése előtt megelőzzék, illetve feltárják és kijavítsák; leszögezi, hogy amennyiben az adatok rendelkezésre állnak, nem indokolhatja semmi, hogy a Bizottság, a tagállami hatóságok és a független ellenőrök ne tegyék meg a megfelelő intézkedéseket a hibák megelőzése, feltárása és kijavítása érdekében;

97.  felhívja a Számvevőszéket, hogy dolgozzon ki egy rendszert a nemzeti ellenőrzési hatóságokkal együttműködve, amely lehetővé teszi, hogy a Számvevőszék értékelje ajánlásainak a tagállamok által történő nyomon követését;

98.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást a tagállamok számára, hogy a partnerségi megállapodások és az operatív programok teljesebb mértékben átültessék az Európa 2020 stratégiát és alkalmazzák a közös célértékek fogalmát is, amint azt a Számvevőszék 2014-es éves jelentésében javasolta;

99.  hasznosnak tartja, hogy a Parlament és a Tanács közösen módot találjon arra, hogy miként kezelje a megosztott irányítás alá tartozó tagállami kiadások problémáját;

100.  támogatja az országspecifikus ajánlásoknak a partnerségi megállapodásokba való belefoglalását;

101.  sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a tagállamokkal a nemzeti nyilatkozatok és az éves összefoglalók közzétételének szükségességével kapcsolatban folytatott tárgyalásait;

Pénzügyi korrekciók és visszafizettetések

102.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a 2014-ben (a kapott uniós kifizetésekhez képest) végrehajtott pénzügyi korrekciókat illetően egyes tagállamok háromszorosan meghaladták az átlagos 2,3%-os arányt (Szlovákia 8,7%, Cseh Köztársaság 8,1%, Görögország 4,7%);

103.  megjegyzi, hogy a 2007 és 2013 közötti programozási időszak tekintetében 209 millió EUR összegű pénzügyi korrekciót igazoltak vissza az ESZA keretében, és 156 millió eurót hajtottak végre, amelyből 95 millió eurót 2014-ben igazoltak vissza; megjegyzi, hogy a korrekciók szintje a tagállamok közül Spanyolországban (56 millió EUR), Romániában (43 millió EUR), Lengyelországban (32 millió EUR) és Franciaországban (20 millió EUR) volt a legmagasabb;

104.  megjegyzi, hogy a kohéziós politika esetében a 2007 és 2013 közötti korrigált halmozott összegek a költségvetési előirányzatok 0,9%-át tették ki; egyetért a Bizottsággal abban, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi korrekciók az elkövetkező években várhatóan növekedni fognak, mivel a programok kezdenek lezárulni;

105.  megjegyzi, hogy az ERFA/a Kohéziós Alap programjaira vonatkozóan a Bizottság a 2007 és 2013 közötti programozási időszak kezdete óta összesen hozzávetőleg 2 milliárd EUR összegben hajtatott végre pénzügyi korrekciókat, amely összeg magában foglalja a kiadások Bizottságnak való bejelentését megelőzően vagy azzal egy időben a tagállamok által alkalmazott 782 millió EUR összegű pénzügyi korrekciót; aggodalommal jegyzi meg, hogy a főbb érintett tagállamok a Cseh Köztársaság (719 millió euró), Magyarország (298 millió euró), Görögország (257 millió euró), Spanyolország (237 millió euró), Szlovákia (152 millió euró), Románia (146 millió euró) és Olaszország (105 millió euró);

106.  megjegyzi, hogy az ESZA tekintetében a legmagasabb halmozott pénzügyi korrekciós számadatokat mutató tagállamok Románia (355 millió euró), Spanyolország (213 millió euró) és Lengyelország (152 millió euró);

107.  úgy véli, hogy a pénzügyi korrekciók és a visszafizettetések az uniós költségvetés védelmének hatékony eszközei; sajnálja azonban, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló jogi keret, a vonatkozó eljárások összetettsége és a számos területen működő kontrollszintek száma miatt a hibák kijavítása csak évekkel a keletkezésük után történhet meg;

A pénzügyi érdekek védelme

108.  hangsúlyozza, hogy a korrupció és a csalások csökkentik a közintézményekbe és a demokráciába vetett bizalmat, és aláaknázzák az uniós belső piac működését; megjegyzi, hogy ezért olyan integrált megközelítésre van szükség, melynek keretében az uniós intézmények (és a tagállamok) együtt dolgoznak; sajnálja, hogy sok uniós intézmény (Bizottság és ügynökségek, Európai Csalás Elleni Hivatal, Számvevőszék) különböző módon számol be a visszaélésekről;

109.  javasolja, hogy a Bizottság az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a jelentéstételre vonatkozó valamennyi rendelkezést foglaljon egységes rendszerbe, hatékonyabbá téve ezáltal a csalás és a korrupció elleni küzdelmet; emlékeztet, hogy a nemzetközi szinten működő szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés érdekében koherens jogszabályokra van szükség az Unión belül;

110.  rámutat, hogy az átláthatóság a visszaélések és csalások elleni küzdelem leghatékonyabb eszköze; kéri, hogy a Bizottság javítsa az erre vonatkozó jogi szabályozást azáltal, hogy kötelezővé teszi az uniós finanszírozás valamennyi kedvezményezettjére vonatkozó adatok közzétételét, beleértve az alvállalkozásokra vonatkozó adatokat is;

111.  felszólítja a Bizottságot, hogy csatlakozzon az Európa Tanács korrupcióról szóló büntetőjogi egyezményéhez (ETS 173.), és gyorsítsa fel a tárgyalásokat az Unió Korrupció Elleni Államok Csoportjában (GRECO) való részvételére vonatkozóan, hozzájárulva ezáltal a korrupció elleni politikák Európán belüli jobb összehangolásához;

112.  kéri a Bizottságot, hogy vállaljon teljes felelősséget az Unió költségvetésébe indokolatlanul befizetett pénzeszközök visszatérítéséért, és a jelentéstétel vonatkozásában dolgozzon ki minden tagállamra nézve egységes elveket annak érdekében, hogy biztosítsák az összehasonlítható, megbízható és megfelelő adatok gyűjtését;

113.  üdvözli a Bizottság pénzügyi érdekek védelméről szóló 2014. évi éves jelentésében szereplő nyilatkozatát, amely emlékeztet arra, hogy mind a PIF-irányelv, mind az európai ügyészségi rendelet „kiegészítené és megerősítené a jogi keretet, és jelentősen megerősítené a csalás elleni küzdelmet”; megismétli véleményét, miszerint mielőbb el kell fogadni a PIF-irányelvet, amelynek hatálya kiterjed a héá-ra, és világosan meghatározza a pénzügyi érdekeket sértő bűncselekményeket, a szabadságvesztéssel járó szankciók maximális szintjére vonatkozó minimumszabályokat és az elévülés minimumszabályait; emlékeztet a Taricco-ügyre, amelynek kapcsán az Európai Unió Bírósága ítéletében felhívja a figyelmet arra, hogy a héa-csalás igenis beletartozik az 1995-ös PIF-egyezmény pénzügyi érdekeket sértő csalásra vonatkozó fogalommeghatározásába; felhívja a Bizottságot, hogy a vizsgálatok hatékonyabbá tétele érdekében tisztázza az Eurojust, az Európai Ügyészség (EPPO) és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) kapcsolatát és vizsgálja meg ezen ügynökségek integráltabb megközelítésének lehetőségét;

114.  üdvözli, hogy a Bizottság beleegyezett abba, hogy növeli az átláthatóságot a szakértői csoportokra vonatkozó rendszere javításával, különösen ami a szakértők kiválasztási eljárását illeti, a személyesen kinevezett szakértőkre vonatkozó új összeférhetetlenségi politika kidolgozása révén, ami magában foglalja azt a lehetőséget az Európai Parlament számára, hogy közvetlen ellenőrzést gyakoroljon e kinevezések felett; tudomásul veszi azt a követelményt, hogy a szakértőknek adott esetben szerepelniük kell az átláthatósági nyilvántartásban; sürgeti azonban a Bizottságot, hogy vegye figyelembe mind az európai ombudsman szakértői csoportok összetételével kapcsolatos javaslatait, mind „A Bizottság szakértői csoportjainak összetétele és a szakértői csoportok nyilvántartásának helyzete” című tanulmány ajánlásait, amikor módosításokat fogalmaz meg a szakértői csoportokról szóló jelenlegi átfogó szabályokhoz módszeresebb és átláthatóbb megközelítés kialakítása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy folytasson párbeszédet a Parlamenttel, mielőtt a szabályok hivatalosan elfogadásra kerülnek, különösen az e tárgyban a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és a Jogi Bizottság együttműködésével készülő közelgő jelentéssel kapcsolatban; ösztönzi az európai ügynökségeket, hogy fontoljanak meg hasonló reformokat;

115.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok nem követik nyomon az Unió pénzügyi érdekeit sértő, az OLAF által eléjük tárt feltételezett csalások ügyeit; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket, és az OLAF-ot, hogy folytassa a tagállamok támogatását az európai alapokkal kapcsolatos csalások megelőzése és felderítése terén végzett tevékenységük javítása során;

116.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy szigorú indikátorrendszert és könnyen alkalmazható, egységes kritériumokat; aggodalmát fejezi ki a tagállamokból származó adatok megbízhatóságát és minőségét illetően; ezért felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt szorosan a tagállamokkal az átfogó, pontos és megbízható adatok garantálása érdekében, szem előtt tartva az egységes ellenőrzési rendszer maradéktalan végrehajtásának célját;

117.  megismétli azt a kérését, hogy a Bizottság félévente tegyen jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy az uniós intézmények hogyan hajtják végre belső korrupcióellenes politikájukat, és várja a következő, 2016 elején készítendő jelentést; kéri a Bizottságot, hogy a jelentésbe illesszen be egy fejezetet az uniós intézmények teljesítményéről a korrupció elleni küzdelem terén, és azon a véleményen van, hogy a Bizottság jövőbeli korrupcióellenes jelentéseinek mindig ki kell terjedniük minden uniós intézményre és szervre;

118.  aggodalmának ad hangot az Eurodad által szolgáltatott, pénzmosással kapcsolatos adatok miatt, melyek szerint Luxemburg és Németország a pénzmosás kockázatának leginkább kitett országok között van; szükségesnek tartja, hogy a tagállamok teljes egészében ratifikálják a pénzmosásról szóló uniós irányelvet és bevezessenek egy állami nyilvántartást a társaságok, köztük a vagyonkezelő társaságok tulajdonviszonyairól;

119.  felszólít a Bizottság mellett tevékenykedő valamennyi lobbista uniós nyilvántartásának kötelezővé tételére, a jelenleg önkéntes jellege helyett;

120.  úgy ítéli meg, hogy a Bizottság első kétéves korrupcióellenes jelentése biztató kísérlet a korrupció jobb megértésére annak minden dimenziójában, hatékony válaszok kidolgozására a korrupció kezelése céljából, és a közszféra uniós polgárok felé való elszámoltathatóságának fokozásával kapcsolatos intézkedések előkészítésére; ezzel összefüggésben újra megerősíti, hogy az EU-nak a „zéró tolerancia” politikáját kell követnie a csalással, a korrupcióval és az összejátszással kapcsolatban; sajnálatosnak tartja azonban, hogy ez a jelentés nem tartalmazta az uniós intézmények saját korrupcióellenes politikáit;

121.  kéri, hogy legkésőbb második korrupcióellenes jelentésében a Bizottság elemezze tovább mind az uniós intézmények, mind a tagállamok szintjén a szakpolitikák végrehajtásának környezetét, hogy azonosítani tudja az abban rejlő kritikus tényezőket, gyenge pontokat és a korrupciót előmozdító kockázati tényezőket;

122.  felhívja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül teljesítse a korrupció elleni ENSZ-egyezmény szerinti jelentéstételi kötelezettségeit;

Általános hibaarány

123.  aggodalommal állapítja meg, hogy a leggyakoribb feltárt hibafajták a nem támogatható költségek szerepeltetése a költségigénylésekben (41%), a közbeszerzésekben tapasztalt súlyos hibák (27%) és a gazdálkodó általi pontatlan területbejelentés (20%);

124.  megjegyzi ugyanakkor, hogy a közbeszerzéssel kapcsolatos súlyos tagállami hibák aránya jelentősen csökkent: a regionális politika területén mért 2013. évi 45%-kal szemben 2014-ben a gazdasági, társadalmi és területi kohézió összevont szakpolitikai területén a összes számszerűsített hiba 25%-ára mérséklődött;

125.  riasztónak találja, hogy számos számszerűsíthető hiba esetében a Bizottság, a tagállami hatóságok, vagy a független ellenőrök elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a költségek elfogadása előtt megakadályozzák, illetve feltárják és korrigálják a hibákat; ha mindezeket az információkat felhasználták volna a hibák korrekciójára, a becsült hibaarány jelentősen alacsonyabb lehetett volna;

126.  megjegyzi, hogy a jogosultsági programok becsült hibaaránya (2,7%) (2013-ban 3%), ami jóval alacsonyabb, mint a költségtérítési kiadások esetében, ahol a becsült hibaarány (5,5%), (2013-ban 5,6%); kéri a Bizottságot, hogy adott esetben értékelje a költségtérítési rendszerről a jogosultági rendszerre történő átállás lehetőségét, ami egyszerűsítést jelentene;

Bevált gyakorlat

127.  sürgeti a tagállamokat, hogy vegyék komolyan az Unió 2020-as stratégiájában szereplő célok elérésére vállalt kötelezettségeiket, amint azt az országspecifikus ajánlások esetén és az európai szemeszter eljárásában teszik; ez látható változást eredményezne a teljesítmény megértésében, amit következményekkel járó értékelési eljárások végrehajtásának kellene követnie, például teljesítménytartalék a felelős kedvezményezettek, illetve szankciók és korlátozások a többiek számára;

A 2014. évi uniós költségvetés fő eredményeinek értékelése és elemzése

128.  megjegyzi, hogy 2014-ben az összesen mintegy 142,5 milliárd EUR az uniós tagállamok közkiadásainak mintegy 2%-át teszi ki, ami az uniós GPD 1%-ának felel meg;

129.  kéri, hogy az uniós költségvetés által az Unió makroökonómiai indikátoraira gyakorolt valódi hatások azonosítása is legyen a mentesítési eljárások témája;

130.  sajnálja, hogy 2013 végéig a pénzügyi konstrukciókhoz való hozzájárulásoknak csak a 47%-át fizették ki a végső felhasználóknak megosztott irányításban (2012 végén 37%-ot fizettek ki), és hogy a közvetett irányítású pénzügyi konstrukciókban tartott készpénz összege továbbra is magas (2014-ben 1,3 milliárd EUR, 2013-ban 1,4 milliárd EUR);

131.  tudomásul veszi a Számvevőszék ajánlását, hogy a Bizottság nyújtson be jogalkotási javaslatot hatályos rendelet módosítására az 1083/2006/EK rendelet alá tartozó pénzügyi eszközök támogathatósági időszakának meghosszabbítására nézve, és a Bizottság arra adott válaszát;

132.  a Számvevőszék ajánlása nyomán kéri, hogy a Bizottság a költségvetési és pénzgazdálkodása során – elkerülendő a források kihasználatlanságát és növelendő a felhasználási arányokat, különösen az ESB-alapok területén – vegye figyelembe egyes tagállamok kapacitási korlátait; ugyanakkor elismeri az eddig megtett intézkedéseket, köztük a Végrehajtás-javítási Munkacsoport létrehozását, amelynek tevékenysége már előrelépéshez vezetett;

133.  kéri, hogy a Bizottság hozzon intézkedéseket a fennálló kötelezettségvállalások csökkentésére, beleértve a 2007–2013-as programok időben történő lezárását is, valamint a vagyonkezelői számlákon tartott pénz mennyiségének csökkentésére;

134.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak évente hosszú távú cash-flow előrejelzéseket kellene készítenie a költségvetési felső határokra, a kifizetési igényekre, a kapacitáskorlátokra és a kötelezettségvállalások esetleges visszavonására kiterjedően, hogy a kifizetési igények jobban összhangba kerüljenek a rendelkezésre álló forrásokkal(86);

135.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata – amelyet a Bizottságnak 2016 végéig kell előterjesztenie – az első és a legjobb alkalom a fennálló kötelezettségvállalások magas szintjének strukturális kezelésére; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a többéves pénzügyi keret oly módon történő felülvizsgálatára, hogy annak révén egyebek mellett orvosolható legyen a fennálló kötelezettségvállalások problémája;

Nem teljesített kifizetések

136.  hangsúlyozza, hogy a 2014-es kötelezettségvállalások összege 109,3 milliárd EUR volt, ami a rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok 76,6%-ának felel meg, és hogy emiatt 2015-ben a kötelezettségvállalásokra elkülönített előirányzatoknak rendkívül magas a szintjük (12,1 milliárd EUR átvitelével a felső határ 16,5 milliárd euróval nőtt);

137.  sajnálja, hogy annak ellenére, hogy a kifizetések szintje továbbra is meghaladta a többéves pénzügyi keret felső összeghatárát, valamint a rendkívüli tartalék felhasználása ellenére, a kifizetetlen kifizetési kérelmek összege 1,4 milliárd euróval 25,8 milliárd euróra nőtt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a 2015–16-os időszakra vonatkozó kifizetési tervről szóló együttes nyilatkozatot, amelyet a Parlament, a Tanács és a Bizottság fogadott el azon közös kötelezettségvállalás nyomán, amely szerint 2016 végéig hozzávetőlegesen 2 milliárd euróra csökkentik a 2007 és 2013 közötti időszak kohéziós programjai fennálló kötelezettségvállalásainak hátralékát; úgy véli, hogy ez a helyzet de facto sérti az EUMSZ 310. cikkét, amely úgy rendelkezik, hogy a költségvetés bevételeinek és kiadásainak egyensúlyban kell lenniük;

138.  hangsúlyozza, hogy a fennálló kötelezettségvállalások szintjének csökkenése az előrejelzés szerint átmeneti jellegű, mivel 2015-re és az azt követő évekre kérték a többéves pénzügyi keret felső összeghatárának növelését;

139.  hangsúlyozza, hogy 2014 végéig a tagállamoknak a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret ESB-alapjai keretében(87) folyósított kifizetések elérték a 309,5 milliárd eurót; ami az összes jóváhagyott operatív programra rendelkezésre álló 403,0 milliárd EUR 77%-a, és öt tagállam – nevezetesen a Cseh Köztársaság, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország és Románia – felel a többéves ESB-programok fel nem használt kötelezettségvállalásainak több mint feléért;

140.  sajnálja, hogy a többéves alapok felhasználása terén elmaradás van, ami komoly problémát okozhat egyes tagállamok számára(88); ezzel összefüggésben támogatja és helyénvalónak tartja a rugalmasság formáinak alkalmazását, tekintettel a valamennyi program beindulásában bekövetkezett késedelemre;

Bevételek

141.  megjegyzi, hogy a bevételek a többcsatornájúság elvén alapulnak:

142.  üdvözli, hogy a Számvevőszék által 2011-ben és 2012-ben tett három ajánlás közül kettőt szinte teljes mértékben végrehajtottak, egyet pedig jelenleg hajtanak végre;

GNI

143.  hangsúlyozza, hogy amíg az Unió saját forrásainak rendszere nem változik, a GNI-paraméter fontos tényező az uniós költségvetés bevételi oldalán, ezért rendkívül fontos annak helyes és objektív mérése, ami az egyetlen igazán komoly kérdés a jelenlegi uniós költségvetés bevételi oldalán, így nagyon fontos, hogy megbízható és rugalmas adatbázisok álljanak rendelkezésre a tagállami hozzájárulások kiszámításához;

144.  felhívja ezért a Bizottságot annak kijelentésére, hogy a tagállamok által benyújtott adatok megbízhatóak, így hozzájárulásuk is megfelelő mértékű;

145.  emlékeztet, hogy a GNI-adatok 2014-es frissítése következtében a tagállami hozzájárulások példátlan összegű, 9 813 millió eurós kiigazítására került sor;

146.  hangsúlyozza, hogy a GNI-egyenlegek e kiemelt felülvizsgálatai kisebb hatással is járhattak volna, ha érvényben lett volna olyan közös uniós felülvizsgálati politika, amely összehangolja a nagyobb felülvizsgálatok menetrendjét;

147.  sajnálja, hogy a héacsalás, különösen az úgynevezett körhintacsalás vagy eltűnő kereskedő útján elkövetett csalás torzítja a versenyt, és jelentős forrásoktól fosztja meg a nemzeti költségvetéseket, és megkárosítja az uniós költségvetést; rámutat, hogy a héabevétel-kiesés és a héabeszedés becsült veszteségei 2013-ban 168 milliárd eurót tettek ki; aggodalommal jegyzi meg, hogy a Bizottságnak nincsenek megbízható adatai a héacsalásokról és körhintacsalásokról; megjegyzi, hogy a jelenlegi héarendszer továbbra is széttöredezett, és jelentős adminisztratív terheket ró különösen a kkv-kra és az online vállalkozásokra; aggódik, hogy a héát saját forrásként elszámoló új rendszer nem éri el teljes mértékben az egyszerűsítést célzó célját és hangsúlyozza, hogy a tagállamok felelőssége az EUROFISC hiányosságainak orvoslása, valamint a fordított adózással kapcsolatos politikáik jobb összehangolása az információcsere megkönnyítése és a szabálytalanságok és csalások elleni fellépés támogatása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy javasoljon jogalkotási módosításokat, amelyek lehetővé teszik a vámügyi és az adózási adatok közötti hatékony keresztellenőrzéseket, és a tagállamok ellenőrzése során összpontosítson arra, hogy megfelelőbb időn belül reagáljanak az információkra irányuló megkeresésekre, és megbízhatóbb legyen a héainformációcsere-rendszer;

Meghozandó intézkedések

148.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen elemzést az uniós finanszírozás jövőjéről, értékelve a saját források bázisának megfelelőségét;

149.  sajnálja, hogy a Bizottság által 2013-ban egy közös uniós felülvizsgálati politika bevezetésére tett javaslatai még mindig függőben vannak, és a Bizottság eddig nem hozott további intézkedéseket, noha 19 tagállam jelezte, hogy 2014 szeptemberéig legalább részben igazodni kíván az uniós felülvizsgálati politikához;

150.  üdvözli a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport létrehozását; üdvözli a munkacsoport által 2014 végén benyújtott első értékelő jelentést, és egyetért azzal, hogy a rendszerben fokozatosan eluralkodtak a nemzeti hozzájárulások, és csak a maradék rész független, valóban európai saját forrás; úgy véli, hogy a jelenlegi saját források rendszerének túl kell lépnie a nettó befizetők és a kedvezményezettek nemzeti vitáján, amely távol áll az uniós polgároktól, és egy egyértelműen az uniós közérdeken és politikákon alapuló rendszer felé kell elmozdulnia;

151.  rámutat, hogy a fenntartások rendezéséből következő jelentős változásokat mérsékelte volna, ha a Bizottság ellenőrzési ciklusa rövidebb lett volna, és emlékeztet, hogy a Parlament a 2013-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2015. április 29-i állásfoglalásában a múlt évben sürgette a Bizottságot, hogy:

152.  nagy aggodalommal jegyzi meg, hogy a Bizottság közölte, hogy a következő ellenőrzési ciklus csak 2019-ben fog lezárulni, és a fenntartások legalább kilenc évre ki fognak terjedni, ahogy a korábbi esetben is;

153.  rámutat, hogy a Számvevőszék szerint a tagállami vámhatóságok által végzett ellenőrzés minősége nem javult; sajnálja, hogy az Útmutató a vámügyi audithoz című kiadvány, melyet a Bizottság 2014-ben adott ki, nem foglalkozik néhány, a Számvevőszék által azonosított hiányossággal, például a más tagállamokban vámkezelt import kezelésének mikéntjével kapcsolatos kérdésekkel;

154.  kéri a Bizottságot, hogy:

Bevált gyakorlat

155.  a bevételi oldalt nem érintik lényeges hibák, ami már önmagában is bevált gyakorlat, mint ahogy a GNI-elvre épülő tagállami hozzájárulások jelenlegi gyakorlata is, amelynek eddig volt értelme; e modell működésének megőrzéséhez azonban állandóan értékelni kell a tagállamok gazdasági teljesítményét; ennek alternatívájaként a saját bevételek bázisának növelése továbbra is fontos kérdés lesz a jövőben;

Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért

Általános kérdések

156.  üdvözli, hogy a Számvevőszék éves jelentésének struktúrája most első alkalommal a 2014. január 1-én hatályba lépett többéves pénzügyi keret fejezeteit követi; 2013-ban e fejezet címe „Kutatás és egyéb belső politikák” volt; megjegyzi, hogy ez a strukturális változás korlátozza a Számvevőszék megállapításainak a korábbi évekkel való összehasonlíthatóságát;

157.  megjegyzi továbbá, hogy a kutatás és innováció a kiadások 61%-át (8,1 milliárd euró) teszi ki a 2007–2013-as hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramban (FP7) és a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogramban (2014–2020), míg az oktatásra, képzésre, ifjúsági és sportprogramokra (1,5 milliárd euró), űrprogramokra (1,4 milliárd euró), közlekedésre (0,8 milliárd euró) és más fellépésekre és programokra (1,5 milliárd euró) fordított összegek teszik ki a fennmaradó 39%-ot;

158.  emlékeztet, hogy az 1a. fejezetet a többéves pénzügyi keret tárgyalásai során jelentősen csökkentették (-24% a Bizottság eredeti javaslatához képest); tisztában van vele, hogy az 1a. fejezetben szereplő kiadások céljai a következők: a kutatás és az innováció fejlesztése, az oktatási rendszerek megerősítése és a foglalkoztatás elősegítése, egységes digitális piac biztosítása, a megújuló energiák és az energiahatékonyság ösztönzése, a közlekedési ágazat korszerűsítése és a gazdasági környezet javítása, különösen a kis- és középvállalkozások esetében;

159.  hangsúlyozza, hogy e terület kiadásainak 90%-a magán és állami kedvezményezettek támogatását képezi;

160.  üdvözli, hogy a Számvevőszék által 2011-ben és 2012-ben tett kilenc ajánlás közül hármat teljes mértékben végrehajtottak, hatot pedig jelenleg hajtanak végre;

Európa 2020

161.  tisztában van vele, hogy az FP7 összes támogatási megállapodásai számának kumulatív összege 26 078 (melyből összesen 9 627-et lezártak); ugyanakkor a Bizottság elindította a Horizont 2020 2014–2015-re vonatkozó munkaprogramját, amely nagy siker volt, hiszen 2015. február 25-ig 46 097 javaslat érkezett be: a 79 lezárt felhívás esetében 25 903 javaslat volt támogatásra jogosult, 3 765 részesült finanszírozásban és 1 410 támogatási megállapodást írtak alá;

162.  örömmel állapítja meg, hogy a Bizottság teljesíteni tudta a fő teljesítménymutatók (KPI) legtöbb célkitűzését; kétli azonban annak a célkitűzésnek a teljesíthetőségét, hogy 2020-ig az uniós GDP 3%-át kutatás-fejlesztésre fordítsák; felszólítja a tagállamokat, hogy nőjenek fel a kihíváshoz; megjegyzi, hogy különösen nehéznek tűnik a helyzet Horvátország, Finnország, Luxemburg, Portugália, Románia, Spanyolország és Svédország esetében; felhívja a Bizottságot, hogy vonja le a szükséges következtetést a többéves pénzügyi keret 2016 végéig előterjesztendő félidős felülvizsgálatához;

163.  üdvözli az európai kutatás (hálózatok) eredményeit az Ebola elleni küzdelemben, a rákkezelés javításában, a klinikai kutatások európai térségének létrehozásában, az árvizek leküzdésében, az élelmezésbiztonság fokozásában és a személyhajók biztonságának javításában, hogy csak néhány területet említsünk;

164.  üdvözli, hogy 2015 novemberében elérhetővé vált a 7. keretprogram utólagos értékelése; elvárja, hogy megállapításait és ajánlásait még vegyék figyelembe a Horizont 2000 munkaprogramjaiban;

165.  érdeklődéssel veszi tudomásul az innovatív Európai Unió helyzetéről szóló 2015. évi jelentéssel(89) kapcsolatos első rendelkezésre álló információkat, amelyek friss tájékoztatással szolgálnak az Európa 2020 stratégia Innovatív Unió kiemelt kezdeményezése keretében tett 34 kötelezettségvállalás állásáról;

166.  emlékeztet, hogy a „6. társadalmi kihívás (SC6)”, nevezetesen a bölcsészet- és a társadalomtudományok a Parlament prioritásai közé tartoznak, amelyeket ez utóbbi a Horizont 2020 elfogadása során nyújtott be; emlékeztet ezen összetevő fontosságára azokon a területeken, amelyeken az Uniónak különösen fel kell lépnie, többek között a munkanélküliség elleni küzdelem, a radikalizáció, a terrorizmus, a migránsok támogatása, a gazdasági és pénzügyi kormányzás, illetve az egyenlőtlenségek elleni küzdelem terén; aggodalmát fejezi ki, mivel a program megvalósításának szakaszában a bölcsészet- és a társadalomtudományok az e tárgyban megbízott igazgatóság elvesztésével és a kötelezettségvállalások 40%-os csökkenésével hátrányba kerülnek a prioritások között, miközben a Horizont 2020 általános költségvetése nőtt a 2014–2020-as többéves pénzügyi terv keretében;

Irányítási kérdések

167.  rámutat arra, hogy

168.  felhívja a kedvezményezetteket, hogy a lehető legnagyobb mértékben vegyék igénybe az ellenőrzési igazolásokat, mivel azok 50%-kal csökkentik a hibaarányt az igazolás nélküli költségigényekhez képest; ugyanakkor úgy véli, hogy figyelembe véve a Bizottság szakértelmét és az általa nyújtott támogatást, a külső könyvvizsgálatok által kimutatott hibaszintnek lényegesen javulnia kellene; üdvözöl ennek kapcsán minden iránymutatást, szemináriumot, formanyomtatványt és a leggyakoribb hibák jegyzékét, amelyet a Bizottság a kedvezményezettek és az ellenőrző szervek rendelkezésére bocsát, ugyanakkor alaposabb intézkedéseket kér a Bizottságtól annak érdekében, hogy a külső könyvvizsgálói igazolások hitelesebben tükrözzék a hibaszintet;

169.  támogatja a Bizottság arra irányuló vállalkozását, hogy a kutatás területén továbbfejleszti a kockázatkezelést; üdvözli ennek kapcsán, hogy az utólagos ellenőrzések esetén az ellenőrzés alá vont résztvevők kiválasztása már nagyrészt kockázatalapon történik: a Bizottság azt várja, hogy a 2012–2016 során végzett ellenőrzések 83%-át a kockázati kritériumnak megfelelően fogják kiválasztani;

170.  üdvözli egy közös támogatási központ létrehozását, amely segítséget nyújt valamennyi kutatási szolgálatnak a jogi támogatás, az ellenőrzés, az üzleti folyamatok, az it, az információk és az adatok területén;

171.  elismeri, hogy tagállamok és a régiók ESB partnerségi megállapodásai és operatív programjai jelentős kutatási és innovációs támogatásokat tartalmaznak, miáltal még nagyobb szinergiát teremtenek; a támogatás mértéke több mint 42 milliárd EUR az alapkutatás és az innováció számára és 118 milliárd EUR a tágabb értelemben vett kutatás és innováció esetében;

Jogszerűség és szabályszerűség: a hibák kérdése

172.  mély aggodalommal állapítja meg, hogy Számvevőszék által ellenőrzött 166 tranzakció közül 79 esetében észleltek hibát; megjegyzi, hogy 53 számszerűsített hiba alapján a becsült hibaarány 5,6%-os;

173.  riasztónak találja, hogy 27 számszerűsíthető hiba esetében a Bizottság, a tagállami hatóságok, vagy a független ellenőrök elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a költségek elfogadása előtt megakadályozzák, illetve feltárják és korrigálják a hibákat; ha mindezeket az információkat felhasználták volna a hibák korrekciójára, az e fejezetre becsült hibaarány 2,8 százalékponttal kisebb lett volna; ez a helyzet, amely immár évek óta változatlanul fennáll, gondatlanságra utal;

174.  elfogadhatatlannak tartja, hogy a hetedik keretprogram hibaszintje a hatodik keretprograméval összehasonlítva nem mutatott javulást, illetve maga a Kutatási Főigazgatóság (DG RTD) főigazgatója nyilatkozatai szerint még magasabb is; úgy véli, hogy a hetedik keretprogrambeli programok hibaszintjének javulást kellett volna mutatniuk a program vezetése során megszerzett ismereteket követően; sajnálja, hogy a 2014-es drámai hibaszint-emelkedés a növekedést és foglalkoztatást szolgáló versenyképesség területén egyértelműen rámutat a program utolsó éveiben erre vonatkozóan megvalósított eredményes irányításra;

175.  sajnálja, hogy 2013 és 2014 között a „Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért” kiadási területen volt tapasztalható a legnagyobb hibaszint-növekedés az Unión belül;

176.  sajnálja, hogy a hibák forrásai ugyanazok maradtak:

177.  továbbra is meggyőződése, hogy a Bizottságnak folytatnia kell a programok részvevők számára megnyilvánuló vonzósága és az elszámoltathatóság és a pénzügyi ellenőrzés jogos szükségszerűsége közötti elfogadható egyensúlyra való törekvést; megjegyzi, hogy ezzel összefüggésben a főigazgató 2012-ben utalt arra, hogy nem működőképes egy a célból kialakított eljárás, hogy a fennmaradó hibaarányt minden esetben 2% alatt tartsák(90);

178.  megjegyzi, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság főigazgatója a korábbi évekhez hasonlóan horizontális fenntartást fogalmazott meg a főigazgatóság által közvetlenül végrehajtott hetedik keretprogram költségigénylésein belüli fennmaradó hibaarány, valamint az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító közös vállalkozás számára teljesített kifizetések vonatkozásában, mivel a becsült fennmaradó kockázat 3% és a becsült hatás 111,39 millió EUR;

179.  elismeri, hogy a hetedik keretprogram kiadásainak bizonyos elemeire nem volt fenntartva tartalék, amennyiben a kockázatok (és így a fennmaradó hibaarányok) bizonyítottan jelentős mértékben alacsonyabbak voltak, mint az összes kiadás esetében; a Kutatási és Innovációs Főigazgatóságon belül ez érvényes a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás, a Tiszta Égbolt közös vállalkozás, valamint az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás számára biztosított kiadásokra; a Kutatási és Innovációs Főigazgatóságon kívül ez érvényes továbbá a Kutatási Végrehajtó Ügynökség Marie Curie-program keretén belüli kiadásaira, valamint az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynökségének valamennyi kiadására;

180.  megállapítja, hogy miközben a horizontális fenntartások jogilag szükségesek lehetnek, az ilyen fenntartás negatív fényt vet a Bizottság pénzgazdálkodására, különösen mivel a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság e kiadás 97%-a vonatkozásában teljes mértékben igazolni tudja a megbízhatóságot;

181.  tudomásul veszi, hogy a kutatás területén a Bizottság 2014-ben és 2015-ben 42 millió EUR összegben adott ki visszafizetési felszólításokat; 31 millió eurót már visszaszereztek, a többit még nem, csődök vagy függőben levő behajtás miatt;

182.  sajnálatát fejezi ki a nemrégiben a sajtóban megjelent információkkal kapcsolatban, amelyek megkérdőjelezik a Kutatási Főigazgatóság képességét az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelmének megvalósítására; sürgeti a Bizottságot, hogy tisztázza a médiában széles körben megjelent körülményeket, amelyek a hivatali visszásság egyértelmű esetét teszik nyilvánvalóvá, és ezáltal egyértelműen kárt okoznak az unió pénzügyi érdekeinek és hírnevének; felkéri az ombudsmant, hogy indítson vizsgálatot az ügyben;

183.  sajnálja, hogy az egyszerűsítés, amely során eltörlésre került az előzetes ellenőrzés (például nincs előzetes igazolás a 375 000 EUR összeget meghaladó kiadásokról) halmozott hibákat okoz, ami évente növekvő megfékezhetetlen hibaarányhoz vezetnek, és, hogy visszaszorítása a Horizont 2020 program esetében nem valószínű, tekintettel a hetedik keretprogramhoz képest megemelkedett költségek kézben tartásáért felelős szervek összetettségére;

Az adatok megbízhatóságával kapcsolatos kérdések

184.  sajnálatosnak tartja, hogy problémák vannak a teljesítményalapú értékelésekhez szükséges másodlagos adatelemzéssel; úgy véli, hogy ezt a közeljövő kihívásának kell tekinteni; emlékeztet rá, hogy javítani kell az információkezelést;

Teljesítmény- és eredményorientált megközelítés

185.  megjegyzi, hogy a kutatás, fejlesztés és innováció tényleges hatásai és eredményei alapvető fontosságúak a forgalomba hozatal és a hozzáadott érték szempontjából;

186.  üdvözli a hetedik keretprogram utólagos értékelését végző magas szintű szakértői csoport által várt kedvező eredményeket, nevezetesen azt, hogy a program közvetlenül több mint 1,3 millió munkahelyévet hozott létre (10 éven át finanszírozott projektek révén), közvetve pedig 25 éves időtartamra 4 millió munkahelyévet eredményezett; valamint hogy minden egyes, a hetedik keretprogram révén elköltött EUR mintegy 11 eurónyi közvetlen és közvetett gazdasági hatással járt innovációk, új technológiák és termékek révén, a keretprogram kkv-k számára biztosított pénzügyi hozzájárulása pedig meghaladta a 10%-os célértéket, és elérte a 17%-ot (5 milliárd euró);

187.  hangsúlyozza, hogy a teljesítményorientált megközelítés megerősítése érdekében a Számvevőszék tesztelte az Európa 2020 stratégia indikátorait, mivel ebben a stratégiában fontos szerepet játszik a K+F;

188.  felkéri a Bizottságot, hogy továbbítsa a Parlamentnek az ITER-tanács novemberi ülésén ismertetett cselekvési tervet;

189.  ragaszkodik ahhoz, hogy a következő évre vonatkozó költségvetési döntések előkészítése céljából 2016 júniusáig megkapja a Bizottságtól az ITER-re vonatkozó hosszú távú projektütemterv és a kapcsolódó költségek frissített változatát; emlékeztet arra, hogy 2016-ban csaknem 475 millió eurónyi kifizetési előirányzatot különítettek el az ITER számára;

Pénzügyi eszközök

190.  megjegyzi, hogy az innovatív pénzügyi eszközök, különösen a Horizont 2020 esetében a gyakorlati végrehajtás egyik kulcsterületét jelentik; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy 2014-ben az Európai Beruházási Bank Csoport (az EBB és az EBA) a Bizottsággal együttműködve, közös kezdeményezésként új termékskálát vezetett be az „InnovFin – uniós finanszírozás innovátoroknak” keretében;

191.  kéri a Bizottságot, hogy a jövőbeni mentesítési eljárások keretében szolgáljon információkkal az InnovFin végrehajtásáról, amely kiterjed az uniós költségvetés e pénzügyi eszközön belüli részesedésére;

192.  rámutat, hogy bizonyos ágazatok és politikák – például a vasúti infrastruktúra, az elméleti vagy alapkutatás – pénzügyi eszközök révén kevésbé finanszírozhatóak, ezáltal fennáll a veszélye, hogy kimaradnak az uniós intézkedésekből;

Bevált gyakorlat

193.  megjegyzi, hogy az e területtel kapcsolatos ellenőrzési tevékenységek intenzívebbé váltak, és azokat koordinálta a Közös Ellenőrzési Szolgálat, amely a kutatási és fejlesztési kiadásokban érintett összes főigazgatóság, végrehajtó ügynökség és közös vállalkozás közös irányítási szolgálataként működik;

194.  jó gyakorlatnak tartja a kiszervezés egy konkrét típusát, amelyet az e területtel kapcsolatos nagy projektek szakosodott ügynökségek általi irányítása esetében alkalmaznak; mivel ez a gyakorlat csak rövid ideje létezik, egyelőre nincsenek biztos eredmények, azonban a módszer és a modell rendkívül innovatívnak tűnik;

Meghozandó intézkedések

195.  megállapítja, hogy a Bizottságnak:

196.  felkéri a DG RTD-t, hogy javítsa az információkezelést, különösen a teljesítményorientáltságnak megfelelően, vonja be az összes érintett felet, különösen az új szereplőket, valamint javítsa az információkezelést a tagállamokbeli kedvezményezettekkel; javasolja a független ellenőrök fokozott bevonását nem csupán a hibákra összpontosítva, hanem a teljesítményciklusra is, ideértve a kockázatok megfelelő értékelését is; továbbá hatásvizsgálatnak kell alávetni a szabályozási előírásokat;

197.  felkéri a DG RTD-t, hogy éves tevékenységi jelentéseiben átfogóan és részletesen tegye közzé, hogy miként járult hozzá az országspecifikus ajánlásokhoz, mivel ezeknek tanúsítaniuk kell, hogy a DG miként segíti hozzá a tagállamokat az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez;

198.  megjegyzi, hogy a Bizottság kezdeményezte az érintett felekkel való konzultációt a Horizont 2020-ban bevezetendő további egyszerűsítésekről; tájékoztatást kér a további egyszerűsítések végrehajtásának módjáról;

199.  hangsúlyozza, hogy a magyarázó jegyzetekkel ellátott támogatási megállapodás vezérelvének is az egyszerűsítésnek és a Horizont 2020-ban való részvételnek kell lennie; rámutat arra, hogy a hetedik keretprogramtól eltérően a Horizont 2020 keretében a belsőleg kiszámlázott költségeket a különböző költségkategóriák – köztük a személyzeti költségek – szerint fel kell osztani és ennek megfelelően kell bejelenteni; felhívja ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a magyarázó jegyzeteket, és tegye lehetővé, hogy a belsőleg kiszámlázott költségek költségkategóriákra való bontás és a szolgáltatások idejének nyilvántartása nélkül a többi közvetlen költségekhez hasonlóan támogathatóak legyenek;

Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

Általános kérdések

200.  üdvözli, hogy a Számvevőszék éves jelentésének struktúrája most első alkalommal a 2014. január 1-én hatályba lépett többéves pénzügyi keret fejezeteit követi; 2013-ban a Számvevőszék éves jelentése két külön fejezetből állt: az egyik a regionális politikáról, a közlekedésről és az energiaügyről szólt, a másik a foglalkoztatásról és a szociális ügyekről; úgy véli azonban, hogy ez a politikai változás korlátozza a Számvevőszék megállapításainak a korábbi évekkel való összehasonlíthatóságát;

201.  megjegyzi, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió az uniós költségvetés jelentős részét osztja újra, ami 2014-ben 54,4 milliárd eurót jelentett; ennek 80%-át regionális és várospolitikára fordították jórészt az ERFA-n és a Kohéziós Alapon keresztül, 20%-át pedig foglalkoztatásra és szociális ügyekre, főként az ESZA révén;

202.  hangsúlyozza, hogy ebben az időszakban az ERFA főként olyan területeket támogatott, amelyek infrastrukturális projekteket, munkahelyteremtést vagy -megőrzést, regionális gazdaságfejlesztési kezdeményezéseket és kkv-tevékenységeket is tartalmaztak, a Kohéziós Alap pedig a környezetvédelemhez és a közlekedéshez kapcsolódó infrastruktúrákba való beruházásokat támogatott;

203.  hangsúlyozza, hogy az ESZA támogatja a humántőke-beruházásokat és azokat az intézkedéseket, amelyek célja javítani a munkavállalók és vállalkozások alkalmazkodását a változó foglalkoztatási formákhoz, növelni a foglalkoztatási lehetőségekhez való hozzáférést, erősíteni a hátrányos helyzetűek társadalmi integrációját, illetve a közigazgatás és a közszolgáltatások kapacitását és hatékonyságát; úgy véli, hogy az ESZA-beruházások eredményei a teljesítménymutatók ellenére is nehezebben számszerűsíthetők;

204.  üdvözli, hogy a Számvevőszék által 2011-ben és 2012-ben tett 16 ajánlás közül nyolcat szinte teljes mértékben végrehajtottak, hetet nagyrészt, egyet pedig részben hajtottak végre;

Európa 2020

205.  megjegyzi, hogy a regionális és várospolitika terén a négy legfontosabb fő teljesítménymutató a következő: a létrehozott munkahelyek száma, a támogatott kutatóintézetekkel együttműködő vállalkozások száma, a támogatást kapó vállalkozások száma, a létrejött új megújulóenergia-termelési kapacitás; bár a tagállamok végrehajtási jelentéseiben feltüntetett átfogó eredmények átlagosan 29%-kal javultak az előző évhez képest, a Bizottság szerint a gazdasági válság miatt nem fog teljesülni az összes kitűzött cél; felhívja a Bizottságot, hogy vonja le a szükséges következtetést a többéves pénzügyi keret 2016 végéig előterjesztendő félidős felülvizsgálatához;

206.  üdvözli a Bizottság annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy a kohéziós politika még nagyobb mértékben járuljon hozzá az Unió gazdasági kormányzásához, átvilágítva a 2014 és 2020 közötti összes partnerségi megállapodást annak biztosítása céljából, hogy a tagállamok fejlesztési és versenyképességi stratégiái megfelelően tükrözik a 2014. június vége előtt elfogadott valamennyi vonatkozó országspecifikus ajánlást;

207.  megjegyzi, hogy 2015 végéig a 2007–2013-as programozási időszak forrásainak átlagosan 89%-át használták fel (felhasználási arány), Olaszország (79%), Románia (70%) és Horvátország (59%) volt lemaradva;

208.  hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén a két legfontosabb teljesítménymutató a munkanélküliségi ráta, illetve a létrehozott és/vagy megőrzött munkahelyek száma; üdvözli, hogy a 2007–2013-as programozási időszak utólagos értékelésének előzetes megállapításai szerint a jelzett időszakban 2013 végéig 8,8 millió ESZA-résztvevő kapott munkát az ESZA támogatásainak eredményeként; üdvözli azt is, hogy 300 000 ESZA által támogatott személy vált önfoglalkoztatóvá, és több mint 50 000 induló vállalkozás kapott támogatást;

209.  kiemelt fontosságot tulajdonít az ifjúsági garanciának; elégedetten állapítja meg tehát, hogy 2014-ben 110 300 munkanélküli fiatal vett részt az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés által finanszírozott fellépésekben; eddig 1,3 milliárd eurót utaltak ki helyi projektek számára; ezzel összefüggésben köszönetet mond a Számvevőszék 3/2015. számú különjelentésében megfogalmazott iránymutatásért, valamint a Bizottság által az észrevételekre adott konstruktív válaszokért; hangsúlyozza azonban, hogy bizonyos tagállamokban még mindig vannak nehézségek az ifjúsági garancia végrehajtása és annak biztosítása terén, hogy elegendő projekt legyen előkészületben az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében;

210.  tudomásul veszi az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) szóló bizottsági jelentés megállapításait, amelyek szerint két év alatt (2014–2015) 7 636 munkavállaló (a kedvezményezettek 44,9%-a) talált új munkahelyet az EGAA végrehajtási időszakának végéig;

211.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a munkanélküliségi ráta (különösen a hosszú távú munkanélküliség), valamint a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok százalékos aránya a munkaerőpiac egyensúlyhiányára utalhat; megjegyzi, hogy az Unión belül a tartós munkanélküliek (aktív népességhez viszonyított) aránya Görögországban (19,5%), Spanyolországban (12,9%), Horvátországban (10,1%), Szlovákiában (9,3%) és Portugáliában (8,4%) a legmagasabb, míg az uniós átlag 5,1%; és hogy a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya Cipruson (33,7%), Bulgáriában (30,9%), Magyarországon (30,3%), Görögországban (30,0%) és Romániában (26,9%) a legmagasabb, míg az uniós átlag 16,37%;

212.  üdvözli az ERFA/a Kohéziós Alap 2007 és 2013 közötti programjainak végrehajtása nyomán elért eredményeket, amelyeket néhány, a tagállamok által évente jelentett alapmutató és a legutóbbi rendelkezésre álló adatok előzetes értékelésének megállapításai szemléltetnek, melyek szerint mintegy 950 000 munkahely jött létre, 36 000 vállalkozás működött együtt kutatóintézetekkel, több mint 270 000 vállalat részesült támogatásban, és több mint 4000 megawattnyi többletkapacitás jött létre a megújulóenergia-termelés területén;

213.  üdvözli, hogy a Számvevőszék első alkalommal megpróbálta értékelni egy kísérleti projekt programjainak teljesítményét, és hogy az ellenőrzés szerint a 186 projekt közül 89 (48%) elérte (vagy meghaladta) a projekt teljesítményének mérése céljából meghatározott összes célszámot; megjegyzi, hogy a Számvevőszék 56 projekt esetében (30%) azt tapasztalta, hogy a projekt vonatkozásában rögzített egy vagy több mutató nem érte el a kitűzött szintet, valamint 17 esetben (9%) az ellenőrzés idejére lejárt a határidő, ám nem teljesült az összes kitűzött cél; ösztönzi a Számvevőszéket, hogy folytassa e tevékenység finomhangolását különösen a 2014–2020 közötti új pénzügyi időszak programjai vonatkozásában;

Irányítási kérdések

214.  kiemeli, hogy a többéves pénzügyi keret 1b. fejezete alatti kiadások megosztott irányítás alá tartoznak; e téren az operatív programok végrehajtása, valamint a szabálytalan kiadások megelőzése, illetve feltárása és korrigálása elsősorban a tagállamok felelőssége;

215.  hangsúlyozza, hogy különösen a kohézió esetében a megosztott irányítás két okból is jelentős és fontos szempont: a programokat a tagállamokban és a tagállami régiókban hajtják végre közös uniós szabályok alapján, figyelembe véve ugyanakkor a tagállamok és a régiók egyedi idényeit; megosztott finanszírozásról is van szó, hiszen sok esetben a tagállamok és a kedvezményezettek a projektek társfinanszírozói is;

216.  elfogadhatatlannak találja, hogy a kedvezményezettek által elkövetett 21 számszerűsíthető hiba esetében a tagállami hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a költségek Bizottság felé történő elszámolása előtt megelőzzék, illetve feltárják és korrigálják a hibákat; és ha mindezeket az információkat felhasználták volna a hibák kijavítására, e fejezet esetében a becsült hibaarány 1,6 százalékponttal alacsonyabb lett volna; ezenkívül a Számvevőszék szerint az általa feltárt hibát 13 esetben a tagállami hatóságok követték el; ezek a hibák 1,7 százalékponttal járultak hozzá a becsült hibaarányhoz; ez a helyzet, amely immár évek óta változatlanul fennáll, gondatlanságra utal;

217.  hangsúlyozza, hogy az ESZA vonatkozásában a leggyakoribb feltárt támogathatósági problémák a következők: a támogathatósági időszakon kívül elszámolt költségek (Cseh Köztársaság, Németország), túlzott mértékű fizetések (Németország, Finnország, Lengyelország, Portugália), a projekthez nem kapcsolódó költségek (Hollandia, Lengyelország, Portugália), a tagállami támogathatósági szabályok megsértése (Lengyelország) és a le nem vont bevétel (Ausztria); a közbeszerzési szabályok be nem tartásának legáltalánosabb példái az alábbiak: indokolatlan közvetlen odaítélés (Németország, Olaszország), pótlólagos munkák/szolgáltatások indokolatlan közvetlen odaítélése, ajánlattevők jogellenes kizárása, összeférhetetlenség és hátrányosan megkülönböztető kiválasztási kritériumok (Finnország);

218.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék 161 tranzakciót elemzett a regionális és várospolitika területén (101 kapcsolódott ERFA-projektekhez, 55 a Kohéziós Alap projektjeihez, 5 pedig pénzügyi eszközökhöz), valamint 170 tranzakciót az ESZA területén; és hogy a 331 vizsgált tranzakcióból 135-nél merült fel hiba; megjegyzi, hogy a Számvevőszék becslése szerint a hibaarány 5,7% (az ERFA és a Kohéziós Alap becsült hibaaránya 6,1%, az ESZA becsült hibaaránya 3,7%);

219.  felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy hatékonyt eszközt, amely hozzájárul a nemzeti hatóságok által végzett felügyeleti és ellenőrzési tevékenységek megbízhatóságának javításához; emlékeztet rá, hogy a hozzáférhetőség és az ellenőrzések javítása érdekében fontos kiterjeszteni a közbeszerzésekkel kapcsolatos adatok átláthatóságát, közzétéve a közbeszerzések kedvezményezettjeire és az alvállalkozókra vonatkozó adatokat;

220.  tudomásul veszi, hogy az ERFA/a Kohéziós Alap programjainak irányító hatósági ellenőrzése – valamennyi, 2015. november végén rendelkezésre álló ellenőrzési eredmény szerint – 90%-ban jól működik vagy kismértékű javításokra szorul; emlékeztet arra, hogy a tagállamok által elkövetett hibák fő okai a bonyolult irányítási struktúrákban, valamint abban gyökereznek, hogy a személyzet nagyfokú fluktuációja vagy a személyzeti állomány költségvetési korlátozások miatti elégtelen volta miatt elvész a szakértelem;

221.  felkéri a Bizottságot, hogy erőteljesebb eszközökkel ösztönözze a tagállamokat arra, hogy regionális politikájukban használjanak innovatív pénzügyi eszközöket, figyelembe véve ugyanakkor a 2007 és 2013 közötti időszakból levont tanulságokat, elkerülendő a források pénzügyi eszközökben való bennragadását;

222.  felhívja a figyelmet a Számvevőszék 10/2015. számú, „Az uniós kohéziós kiadások terén nagyobb erőfeszítés lenne szükséges a közbeszerzési problémák kezelésére” című különjelentés ajánlásaira, és üdvözli, hogy a Bizottság pozitívan reagált a Számvevőszék megállapításaira;

223.  üdvözli, hogy a Bizottság 2015 októberében kiadott egy dokumentumot „Közbeszerzés – iránymutatás az európai strukturális és beruházási alapok által finanszírozott projektekben előforduló leggyakoribb hibák elkerülése érdekében” címmel; sajnálattal állapítja meg ugyanakkor, hogy a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” fejezet egészének kiadásait érintő fő hibaforrás továbbra is a közbeszerzési szabályok megszegése, amely a becsült hibaarány majdnem feléért felelős; emlékeztet arra, hogy a közbeszerzési szabályok súlyos megsértésének minősül például a szerződések, pótlólagos munkák vagy szolgáltatások indokolatlan közvetlen odaítélése, ajánlattevők jogellenes kizárása, valamint összeférhetetlenségek és hátrányosan megkülönböztető kizárási kritériumok; úgy véli, hogy a hibák és visszaélések felszámolása érdekében alapvető fontosságú egy teljes átláthatósági politika alkalmazása az ajánlatkérők és az alvállalkozók adataira;

224.  üdvözli, hogy a kötelezettségvállalások visszavonásának elkerülése érdekében a Bizottság 2014 novemberében Bulgária, Horvátország, a Cseh Köztársaság, Magyarország, (Dél-)Olaszország, Románia, Szlovákia és Szlovénia vonatkozásában létrehozta a Végrehajtás-javítási Munkacsoportot;

225.  emlékeztet rá, hogy a 2014–2020 közötti európai strukturális és beruházási alapok (ESB-alapok) jogi kerete előzetes feltételeket is bevezetett az uniós pénzeszközök hatékony és eredményes felhasználásának biztosítására, többek között a tagállami közbeszerzési rendszerekre kiterjedően; ezzel összefüggésben 12 ország (Bulgária, Cseh Köztársaság, Görögország, Magyarország, Horvátország, Olaszország, Lettország, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovénia és Szlovákia) cselekvési tervét fogadták el, amelyeket 2016-ig értékelni kell; emlékeztet rá, hogy az előzetes feltételek teljesítése a támogatás előfeltétele; teljes átláthatóságot szorgalmaz az infrastrukturális projektek finanszírozását illetően, beleértve a projektek gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóságára vonatkozó előzetes és utólagos elemzések közzétételét;

226.  kéri a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra a Lyon és Torino közötti nagy sebességű vasútvonal projektjére és annak finanszírozására vonatkozó teljes dokumentációt;

227.  örömmel látja, hogy a DG REGIO 2009 óta 265 ellenőrzést végzett; a DG REGIO azt a következtetést vonta le, hogy a 2007–2013 közötti időszak ERFA/KA-előirányzatainak mintegy 91%-áért felelős 42 ellenőrző hatóság munkájára általánosságban lehet hagyatkozni; a DG EMPL 2014 végéig a 92 ellenőrző hatóság közül 87-et vizsgált felül (94,6%-os arány); ezek a 2007–2013 közötti programozási időszak 118 operatív programjából 113-ra – a programozási költségvetés 99,1%-ára – terjedtek ki;

228.  megállapítja, hogy a megszakítási és az előzetes felfüggesztési eljárások 121 ERFA/KA-programot, valamint a tagállamok által benyújtott csaknem 7,9 milliárd EUR összértékű kifizetési kérelmet érintettek; megállapítja továbbá, hogy az ESZA vonatkozásában a Bizottság 11 figyelmeztető levelet és 18 felfüggesztést megelőző levelet küldött ki, 31 esetben határozott a kifizetés megszakításáról, valamint 11 operatív programot függesztett fel, és összesen 1,3 milliárd eurónyi kifizetési kérelmet szakított meg;

229.  megjegyzi, hogy a DG REGIO és a DG EMPL szigorú felügyeleti és megszakítási politikájának, valamint a cselekvési tervek növekvő számának eredményeképpen 2014-ben az ERFA/a Kohéziós Alap vonatkozásában 840 millió EUR összegű pénzügyi korrekciót igazoltak vissza és 854 millió eurót hajtottak végre az összes programozási időszak tekintetében (melyekről 2014-ben és az azt megelőző években határoztak), valamint hogy az ESZA 2007 és 2013 közötti időszakában 209 millió EUR összegű pénzügyi korrekciót fogadtak el/szabtak ki és 155,9 millió EUR összegűt hajtottak végre (melyekről 2014-ben és az azt megelőző években határoztak);

230.  elégedetten veszi tudomásul, hogy a Bizottság felügyeleti szerepének köszönhetően az igazoló hatóságok 2014-ben 782 millió EUR összegben alkalmaztak pénzügyi korrekciókat a kiadások Bizottság felé történő elszámolása előtt az ERFA/a Kohéziós Alap vonatkozásában, aminek köszönhetően nem kellett helytelen kiadások után kifizetéseket teljesíteni az uniós költségvetésből;

231.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék szerint a partnerségi megállapodásokban és a programokban az Európa 2020 stratégia céljai nincsenek módszeresen, tematikus célokkal operatív célokká átalakítva; megjegyzi azonban, hogy azok az ESB-alapok programjainak szintjén a 11 tematikus célkitűzéshez igazított konkrét célkitűzések révén át vannak ültetve operatív célokba; úgy véli, hogy az eredményeket csak akkor lehet érdemben értékelni, ha a tematikus célkitűzések és az operatív programok össze vannak hangolva, és a teljesítménymutatók és referenciaértékek lehetővé teszik a haladás mérését;

232.  megjegyzi, hogy a partnerségi megállapodások és az általános szabályozás egyfelől az integrált megközelítést minden bizonnyal ösztönző közös szabályokat hoztak létre, másfelől azonban minden alap kezelése egyedi szabályok és eljárások szerint történik;

233.  érdeklődéssel veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék a közeljövőben különleges ellenőrzést terjeszt elő a partnerségi megállapodásokra és a teljesítményközpontú keretre a kohéziós politikában;

234.  sajnálatosnak tartja, hogy az ERFA/KA terén a 2014-ben 73-ról 77-re nőtt azon operatív programok száma, amelyekre nézve fenntartás volt érvényben, míg az ESZA terén ezek száma változatlanul 36 volt; e fenntartások becsült pénzügyi hatása az ERFA/KA terén a 2013-as 423 millió euróról 2014-re 224 millió euróra csökkent, míg az ESZA terén a 2013-as 123,2 millió euróról 2014-re 169,4 millió euróra nőtt;

235.  egyetért a 2014 és 2020 között időszakra körvonalazott közös ellenőrzési stratégiával, amelyben a prioritást a tematikus ellenőrzések két területe kapja majd: a teljesítményadatok bejelentésére szolgáló rendszerek megbízhatósága (a politika eredményorientáltságával összefüggő újdonság) és a pénzügyi eszközök;

236.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ESZA keretében a tagállamok még nem tették maradéktalanul a magukévá az egyszerűsített költségelszámolási opciókat; üdvözli az „Egyszerűsített költségelszámolási opciók az Európai Szociális Alapnál” című jelentést, melyben a DG EMPL azt várja, hogy a 2014 és 2020 közötti programozási időszakban a kiadások átlagosan 35%-át az egyszerűsített költségelszámolási opció jogcímén igénylik, amely arányt egyes tagállamok (Olaszország, Hollandia, Spanyolország és Svédország) jelentős mértékben meg fognak haladni, míg mások (Bulgária, Magyarország, Lettország és Szlovákia) lényegesen alatta fognak maradni; támogatja a DG EMPL azon törekvését, hogy előmozdítsa az egyszerűsített költségelszámolási opciók tagállamok általi alkalmazását, és felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben éljenek az egyszerűsített költségelszámolási opciókban rejlő lehetőségekkel;

237.  nagyra értékeli ezzel összefüggésben, hogy a Bizottság magas szintű csoportot hozott létre, amelynek feladata az európai strukturális és beruházási alapok ügyvitelének egyszerűsítése a kedvezményezettek számára; másolatokat kíván kapni azokról a jelentésekről, amelyeket a csoport 2016 februárjában tesz majd közzé;

238.  üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy ösztönzi a tagállamokat az ARACHNE informatikai eszköz átvételére azzal a céllal, hogy adatokat bányásszanak a csalárd tevékenységek megelőzése érdekében; emlékezteti a tagállamokat, hogy ezt az informatikai eszközt ingyenesen bocsátják a rendelkezésükre;

239.  üdvözli, hogy a Bizottság 2014-ben elindította azon négy tanulmány első sorozatát, amelyek célja a megreformált kohéziós politika elemeinek beépítése a 2014 és 2020 közötti programozási időszak műveleteibe; emlékeztet arra, hogy a négy tanulmány témái a következők; az előfeltételek, a partnerség elve, a teljesítménykeret és az „új rendelkezések” (amelyek számos új programozási elemet fednek le, úgymint a kedvezményezettekre nehezedő adminisztratív terhek értékelése és a csökkentésük céljával tervbe vett fellépések, a horizontális elvek, a területi megközelítések stb.); másolatokat kíván kapni a tanulmányokról, mihelyt azok elkészültek;

Jogszerűség és szabályszerűség: a hibák kérdése

240.  aggasztja, hogy a Számvevőszék 161 tranzakciót vizsgált a regionális és várospolitika területén, illetve 170 tranzakciót a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén, és ebből 135 esetben tárt fel hibát (75 a regionális és várospolitika területén, 60 a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén); megállapítja, hogy 25 számszerűsített hiba alapján a regionális és várospolitika területén 6,1%-os a becsült hibaarány, ugyanez a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén 28 számszerűsített hiba alapján 3,7%, ami a kohézió területére összesítve 5,7%-os valószínűsíthető hibaarányt jelent;

241.  nyugtalanítónak találja, hogy a kedvezményezettek által elkövetett 21 számszerűsíthető hiba esetében a tagállami hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a költségek Bizottság felé történő elszámolása előtt megelőzzék, illetve feltárják és korrigálják a hibákat; és ha mindezeket az információkat felhasználták volna a hibák kijavítására, az e fejezettel kapcsolatos becsült hibaarány 1,6 százalékponttal alacsonyabb lett volna; megállapítja ezenkívül, hogy 13 esetben a Számvevőszék szerint az általa feltárt hibát a tagállami hatóságok követték el; ezek a hibák 1,7 százalékponttal járultak hozzá a becsült hibaarányhoz; úgy véli, hogy ez a helyzet, amely immár évek óta változatlanul fennáll, gondatlanságra utal;

242.  sajnálattal állapítja meg, hogy az előző pénzügyi évekhez hasonlóan a hibaarány – néhány olyan záró kifizetési kérelem esetén is, amelyre vonatkozóan ellenőrzést és külső költségvizsgálatot végeztek – az EFA tekintetében gyengeségeket jelez az előzetes ellenőrzések terén; hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési szabályok megsértéséhez és a kiadásokat igazoló dokumentumok hiányához kapcsolódó hibák tették ki a becsült hibaarány majdnem kétharmadát;

243.  hangsúlyozza, hogy ha a tagállami ellenőrzések teljesen megbízhatóak lennének mindkét szakpolitikai területen, akkor a regionális és várospolitika esetében a becsült hibaarány 3,3százalékponttal, a foglalkoztatás és szociális ügyek esetében pedig 3,2% százalékponttal kisebb lehetett volna;

244.  sürgeti az Európai Bizottságot, hogy július 1. előtt közölje, hogy milyen tervei vannak e helyzet megváltoztatására, hogy alapvető javulást elérni a pénzügyi irányításban tagállami szinten; határozottan meg van győződve arról, hogy a mentesítés az ezen a területen való szükséges haladástól kell függjön;

245.  sajnálja, hogy a hibák forrásai ugyanazok maradtak:

246.  sajnálja, hogy évek óta gyakran ugyanazon típusú hibákat azonosítanak ugyanazokban a tagállamokban; tudomásul veszi, hogy a Bizottság által felfüggesztett, illetve megszakított kifizetések biztosítják, hogy elvégezzék a korrekciós intézkedéseket azokban az esetekben, ahol hiányosságokat állapítottak meg; kéri a Bizottságot, hogy ezen megállapítás alapján fokozza a nemzeti és regionális irányítási és kontrollrendszerek ellenőrzését, illetve enyhítse az ellenőrzést azon országok esetében, ahol az irányítási és kontrollrendszerek megbízhatónak bizonyultak;

247.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a 2007 és 2013, valamint a 2014 és 2020 közötti finanszírozási időszak alatti informatikai monitoringrendszerek pályázati eljárása során megszegték a közbeszerzési szabályokat, ami szintén felvetette a csalás gyanúját; megjegyzi, hogy ezeket a hibákat a cseh ellenőrző hatóságok feltárták; teljes mértékben támogatja a Bizottság azon álláspontját, hogy mindaddig nem kerülhet sor kifizetésekre, amíg meg nem tették a megfelelő korrekciós intézkedéseket, és le nem zárult a rendőrségi vizsgálat;

248.  aggodalommal figyeli a strukturális alapok 2007 és 2013, valamint 2014 és 2020 közötti kiadásait nyomon követő rendszerekre kiírt ajánlati felhívások során felmerülő problémákat, és felvilágosítást kér arról, hogy ezek a problémák miért lépnek fel minden finanszírozási időszakban, továbbá felvilágosítást kér a csalások kivizsgálásával és a jogtalanul megszerzett pénzek visszafizettetésével kapcsolatos aktuális helyzetről;

249.  rámutat, hogy a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság 2014. évi éves tevékenységi jelentésének számadatai szerint az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap által támogatott egyes operatív programok esetében a hibakockázat a becslések súlyozott átlagát számítva 9 tagállamban 1% alatt marad (2013-ban 6 ilyen tagállam volt), és csupán két tagállamban éri el vagy haladja meg ez az arány a 4%-ot (2013-ban öt tagállamban);

250.  rámutat arra, hogy A Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága 2014. évi éves tevékenységi jelentésének számadatai szerint az Európai Szociális Alap által támogatott egyes operatív programok esetében a hibakockázat a becslések súlyozott átlagát számítva 9 tagállamban – 2013-hoz hasonlóan – 1% alatt marad, és ez az arány 6 tagállamban éri el vagy haladja meg a 4%-ot (a legmagasabb arány 7,9%), miközben 2013-ban ez az arány 5 tagállamban haladta meg a 4%-ot (a legmagasabb arány 8,8% és 9,3% volt);

251.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék az elmúlt három évben nem észlelt semmilyen számszerűsíthető hibát az egyszerűsített költségelszámolási módszerek alkalmazása kapcsán; ez azt mutatja, hogy az egyszerűsített költségelszámolási módszereket alkalmazó projektek a tényleges költségeket alkalmazó projekteknél kisebb a hibák valószínűsége;

252.  véleménye szerint hasznos lenne, ha a Bizottság célzott elemzést végezne a nemzeti támogathatósági szabályokról (mind a 2007 és 2013, mind pedig a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan), és ezen az alapon iránymutatást készítene a tagállamok számára a szükségtelenül összetett és bonyolult szabályok (a túlszabályozás) egyszerűsítéséről és felszámolásáról;

253.  megjegyzi, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok tiszteletben tartása a hibák minimalizálásának fontos tényezője a kohéziós politikában;

254.  hangsúlyozza, hogy bizonyos mértékig összpontosítani kell arra, hogy hogy a tagállami hatóságok a valósnál kevesebb hibát és a valósnál több pénzügyi korrekciót jelentenek be;

255.  aggodalmának ad hangot a menekültügyi alapok ellenőrzésével kapcsolatban, amelyeket a tagállamok vészhelyzetben gyakran a meglévő szabályokat be nem tartva használnak fel; alapvető fontosságúnak tartja, hogy a Bizottság szigorúbb ellenőrzési rendszert alakítson ki, többek között a menekültek és menedékkérők emberi jogainak tiszteletben tartása érdekében;

Az adatok megbízhatóságával kapcsolatos kérdések

256.  elégedetten veszi tudomásul, hogy az ERFA/KA és az ESZA tagállamai által készített éves ellenőrzési jelentésekben szereplő adatok pontossága javult; sajnálja azonban, hogy egyes esetekben a Bizottság korrekciója meghaladta az 1,5%-ot, így az adatokat megbízhatatlannak kell tekinteni;

Teljesítmény- és eredményorientált megközelítés

257.  üdvözli, hogy a reálpolitikai eredmények bizonyítása és az elért teljesítmény tekintetében a Számvevőszék most első ízben alkalmazott teljesítményalapú megközelítést az uniós költségvetés és az Európa 2020 stratégia egymást kiegészítő jellege vonatkozásában; véleménye szerint az e stratégia végrehajtása révén a strukturális alapoknál elért eredmények igen fontosak az „egy főre eső GDP” uniós szintű kiemelt gazdasági mutató szempontjából, valamint más mutatók vonatkozásában is;

258.  fontosnak tartja annak értékelését, hogy az ERFA, a KA és az ESZA projektjei befejeződtek-e (2014 végéig), és hogy sikerült-e elérni az azokban kitűzött célokat;

259.  sajnálatosnak tartja, hogy a teljesítményalapú támogatási forma még mindig inkább kivétel, mint szabály; megjegyzi, hogy azon esetek zömében, amikor nem sikerült a támogatási megállapodásokban jóváhagyott projekt-célkitűzések megvalósítása, a kudarc nem gyakorolt hatást a folyósított uniós finanszírozás szintjére;

260.  emlékeztet, hogy 51 görögországi kiemelt projekt végrehajtását fel kell gyorsítani; emellett 14 – többek között a földkatasztert és a nemzeti nyilvántartást érintő – projektet „szűk keresztmetszetű” projektként azonosítottak, amelyek esetében fennáll a kötelezettségvállalások visszavonásának kockázata; elvárja, hogy a Bizottság a 2014-es évre szóló mentesítésére vonatkozó nyomonkövetési jelentésében nyújtson naprakész tájékoztatást a Parlament számára a helyzetről;

261.  emlékeztet, hogy a Cseh Számvevőszék a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó nyomonkövetési rendszerrel kapcsolatos közbeszerzési eljárásról szóló OPTP/2014/SM/01. számú jelentésében, amelyet 2015 áprilisában nyújtottak be a Bizottságnak, több mint 9 millió EUR összegű indokolatlan kiadásról tesz említést; üdvözli, hogy a Bizottság figyelmeztető levélben helyezte kilátásba a kifizetések esetleges megszakítását, és felhívta a cseh hatóságokat a megfelelő pénzügyi korrekciók alkalmazására; tudni kívánja, hogy miként értékelte a helyzetet az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF);

Pénzügyi konstrukciók

262.  megjegyzi, hogy a tagállamok irányító hatóságainak bejelentése alapján 2014 végén összesen 1025 pénzügyi konstrukció működött (73 holdingalap és 952 külön alap); ezek 90 %-át a vállalkozások, 6%-ukat a városfejlesztési projektek és 4%-ukat az energiahatékonysági/megújuló energiával kapcsolatos alapok pénzügyi konstrukciói teszik ki; ezek a pénzügyi konstrukciók 25 tagállamban működtek és 183 operatív programból kaptak pénzügyi támogatást; az operatív programok pénzügyi konstrukciókba befizetett hozzájárulásainak összértéke 16 milliárd EUR volt, amelyből 10,9 milliárd eurót tesz az ERFA és az ESZA; a végső kedvezményezettek számára folyósított kifizetések 2014 végéig elérték a 9,19 milliárdot, amiből 5,8 milliárdot képviseltek a strukturális alapok, így az operatív programok összegeinek felhasználási aránya csaknem elérte az 57%-ot;

263.  megjegyzi, hogy a legfrissebb és rendkívül átfogó tanulmány helyesen értékeli úgy a pénzügyi konstrukciók műveleteit a kohéziós politikában a 2007 és 2013 közötti időszakban, hogy a pénzügyi konstrukcióknak számos előnyük van, de még mindig vannak gyengeségek, melyeket orvosolni kell; az elemzés azonban azt mutatja, hogy a felhasználás tagállamonként gyökeresen eltérő; felhívja a Bizottságot annak elemzésére, milyen okok húzódnak meg a tagállamok között tapasztalható drámai különbségek között, és találjon hatékony ösztönzőt számukra aktivitásuk fokozására a pénzügyi konstrukciók azon területeken való felhasználása tekintetében, ahol azok sikeresnek bizonyultak;

264.  megjegyzi, hogy látható különbség van a pénzügyi konstrukciókba fektetett pénzügyi források volumene és a végső kedvezményezettek számára kiosztott összeg között; véleménye szerint ez azt jelentheti, hogy bizonyos jelentős összegeket csupán „állomásoztattak” a pénzügyi konstrukciók területén annak érdekében, hogy elkerüljék a kötelezettségvállalások visszavonásának kockázatát; felhívja a Bizottságot, hogy járuljon hozzá a pénzügyi konstrukciók felhasználása során tapasztalt ezen negatív fejlemény felszámolásához, és úgy véli, hogy a pénzügyi konstrukciókba való részletenkénti befizetésre vonatkozó, a 2014 és 2020 közötti időszakra bevezetett új rendelkezés pozitív lépés ebben az irányban;

265.  megjegyzi, hogy a pénzügyi konstrukciók várható konjunktúrája szükségszerűen vadonatúj megközelítéshez vezet majd a közpénzek közigazgatási hatóságok általi elköltése, az ellenőrzés és az ellenőrző testületek tekintetében, méghozzá olyan mértékben, amely az innovatív pénzügyi eszközöknek kedvező környezetet biztosító „új kultúrát” követel meg; felhívja a Bizottságot, hogy tesztelje az e környezetre való megfelelő felkészültséget;

266.  megjegyzi, hogy bölcs végrehajtásuk esetén a pénzügyi konstrukciók képesek lennének lényegesen hozzájárulni a hatékonysághoz, az eredményességhez és a gazdaságossághoz az európai strukturális és beruházási alapok felhasználása terén, mivel jellegükből adódóan az eredményességre törekszenek, illetve ösztönző hatással vannak a teljesítményre; felhívja a Bizottságot, hogy ezt a fajta előnyt is tükrözze az Unió költségvetési kiadásokra vonatkozó politikájában;

267.  tudomásul veszi azt a tájékoztatást, hogy 2014-ig hét tagállamban az ESZA finanszírozásával összesen 53 olyan pénzügyi eszköz került bevezetésre, amelynek felhasználását elsősorban a kis- és középvállalkozások támogatására korlátozták, és ebből összesen 16 716 kkv részesült kedvezményben (közöttük 11 286 mikrovállalkozás), és az ESZA összesített költségvetése elérte a 472 millió eurót;

268.  emlékeztet arra, hogy a pénzügyi konstrukciók végrehajtása a 2017 és 2013 közötti időszakban lassú volt, aminek okát a következők képezik:

269.  üdvözli a szabályozási keret előírását, amely szerint a 2014 és 2020 közötti programozási időszak folyamán a pénzügyi konstrukciók felhasználásának kötelező előzetes értékelésen kell alapulnia azzal a céllal, hogy azonosítani lehessen a beruházási szükségleteket, és segítséget lehessen nyújtani az uniós források terhére történő túlzott kötelezettségvállalás elkerüléséhez;

270.  ugyancsak üdvözli, hogy az Európai Beruházási Bank bevonásával a közös pénzügyi eszközökre vonatkozó technikai szaktanácsadási platform (a „Fi-compass”) jött létre, a pénzügyi konstrukciók felhasználásának támogatása céljával a 2014 és 2020 közötti programozási időszak folyamán;

Bevált gyakorlat

271.  üdvözli az egyszerűsítés, a túlszabályozás csökkentése és a közös igazgatás javítása tekintetében megfigyelhető tendenciát, amely kéz a kézben jár a 2014 és 2020 közötti programozási időszakra vonatkozó kohéziós politika új elemeivel, és a legjobb módszertani gyakorlatnak mutatkozik, amely számos konkrét intézkedésben ölt testet, mint amilyen például a kiegészítő jelleg kialakítása az „Európai beruházási tervvel” az európai strukturális és beruházási alapok és az Európai Stratégiai Beruházási Alap gyakorlati egymás mellett élése révén, a pénzügyi konstrukciók horderejének megkétszerezése, célzott kezdeményezések rendelkezésre bocsátása például a kkv-k számára, munkacsoportok felállítása a végrehajtás javítása érdekében, az intelligens növekedés tematikájára való összpontosítás kialakítása, az intelligens szakosodási stratégiát tiszteletben tartó kutatási és innovatív stratégiák bevezetése, illetve a kohéziós politika hozzájárulása többek között a vonatkozó uniós politikákhoz többek között a digitális gazdaság, az energia, a szociális ügyek területein;

272.  üdvözli, hogy a Bizottság létrehozta a kedvezményezettek érdekében történő egyszerűsítéssel foglalkozó magas szintű csoportot, hogy az segítse az egyszerűsítés akadályainak és korlátainak azonosítását, és módot találjon azok kezelésére; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Számvevőszék által elismert sikeres egyszerűsítési folyamatokat, például a Horizont 2020 esetében, valamint a közvetett költségek átalányalapú megtérítésének egyszerűsítését annak érdekében, hogy ezt a megközelítést tegye általánossá más szakpolitikai területeken is;

273.  felszólítja a Bizottságot,hogy vizsgálja meg, illetve vizsgálja felül annak lehetőségét, hogy más programokra is kiterjesszék a jogdíjfizetési rendszert, amely sokkal kevesebb hibát von maga után, mint a legtöbb hiba forrását jelentő költségvisszatérítési rendszer;

274.  felhívja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy a tagállamok miként javítják az ellenőrzésekre vonatkozó szabályaikat annak érdekében, hogy megteremtsék a legjobb gyakorlatok megosztásának közös alapját, különösen a közbeszerzési szerződések, valamint a csalás és a korrupció elleni küzdelem terén;

Meghozandó intézkedések

275.  megállapítja, hogy a Bizottságnak:

276.  támogatja a Bizottság fenntartásait a gazdasági, társadalmi és területi kohézió vonatkozásában, és kéri, hogy a Parlament mentesítési határozatát követően készülő bizottsági jelentésben kapjon tájékoztatást az érintett programok fejlesztéséről;

277.  sürgeti, hogy a Bizottság folytassa a tagállami elsőfokú ellenőrzések hiányosságainak szigorú orvoslását, mivel a legjelentősebb hibák némelyike ezen a szinten keletkezik;

278.  felkéri a Bizottságot, hogy a Parlament mentesítési határozatát követően készülő jelentésében számoljon be arról, hogy a tagállamok miként fogadták az országspecifikus ajánlásokat;

279.  egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Bizottság terjessze ki az összes tagállamra azt az értékelést, amelyet az igazoló hatóságok által közölt pénzügyi korrekciók megbízhatóságára, valamint annak a „fennmaradó hibaarány” bizottsági kiszámítására gyakorolt hatására nézve folytat; felkéri a Bizottságot, hogy a Parlament mentesítési határozatának nyomon követésekor számoljon be az eredményekről;

280.  egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Bizottságnak tovább kell erősítenie az ellenőrző hatóságok kontrollrendszerét, és be kell számolnia ez eredményekről a Parlament mentesítési határozatának nyomon követése keretében;

281.  felkéri a DG REGIO-t és a DG EMPL-et, hogy éves tevékenységi jelentéseikben tegyék közzé, hogy miként járultak hozzá a Bizottság országspecifikus ajánlásainak előkészítéséhez, és hogyan támogatják a tagállamokat azok végrehajtásában, mivel ezeknek az ajánlásoknak ki kell mutatniuk, hogy a DG-k miként segítik hozzá a tagállamokat az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez;

Természeti erőforrások

Általános kérdések

282.  megjegyzi, hogy a természeti erőforrásokkal kapcsolatos kiadási terület főként a közös agrárpolitika (KAP) tárgykörébe tartozó tevékenységek különböző típusait fedi le, amelyek célja a mezőgazdasági termelékenység növelése, a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása, a piacok stabilizálása, valamint gondoskodás arról, hogy az ellátás folyamatos legyen és a fogyasztók számára elfogadható ár ellenében történjék; tudatában van, hogy két alap látja el ezt a feladatot: az EMGA (Európai Mezőgazdasági Garanciaalap) osztja el az Unió közvetlen támogatásait/kifizetéseit, valamint hoz piaci intézkedéseket, az EMVA (Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap) pedig vidékfejlesztési programokat társfinanszíroz projektalapon;

283.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy semmilyen uniós forrást ne lehessen bikaviadalok közvetlen vagy közvetett támogatására felhasználni; úgy véli, hogy nem szabad a KAP előirányzatait vagy az EU költségvetéséből származó bármilyen előirányzatot olyan tevékenységek finanszírozására fordítani, amelyek állatok kínzását is magukban foglalják;

284.  megjegyzi, hogy az egyéb területek közé tartoznak a közös halászati politika (EHA – Európai Halászati Alap) alá tartozó tevékenységek és a környezethez kapcsolódó támogatási tevékenységek (környezetvédelem, a környezet állapotának javítása, a természeti erőforrások racionális felhasználása), elsősorban a LIFE (környezetvédelmi program) keretében;

285.  sajnálattal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék által 2011-ben és 2012-ben tett 21 ajánlás közül csak ötöt hajtotta végre teljes mértékben, négyet nagyrészt , tizenkettőt pedig részben hajtottak végre;

Irányítási kérdések

286.  megjegyzi, hogy a KAP kiadásaira megosztott irányítás keretében kerül sor (társfinanszírozás a tagállamokkal; közvetlen kifizetések kifizető ügynökségek útján; és fennáll a felelősség a támogathatóságért és a kedvezményezetteknek való kifizetésekért); az EHA is a megosztott felelősség elve alapján működik; a LIFE irányítását pedig központilag a Bizottság végzi;

287.  hangsúlyozza, hogy a hatékony elosztás problémája részben abban áll, hogy korlátozott a megbízhatóság, a MePaR adatbázis pedig nem mindig naprakész; elégedetten állapítja meg, hogy valamennyi ellenőrzött tagállamban orvosolták a MePaR hiányosságait, azonban sajnálatosnak tartja, hogy bizonyos tagállamokban még mindig vannak súlyos hiányosságok; felkéri a Bizottságot, hogy alkalmazza az új KAP-szabályozás(92) értelmében rendelkezésre álló megerősített eszközöket, amennyiben a nemzeti rendszerek súlyos és tartós hiányosságokat mutatnak;

288.  kiemeli, hogy az egyik azonosított hiányosság abban áll, hogy nem tökéletesek a tagállamok vidékfejlesztési cselekvési tervei;

289.  javasolja, hogy a Bizottság nyújtson iránymutatást a tagállamok számára e problémák megoldása érdekében, és járuljon hozzá ahhoz, hogy a tagállamok megfelelő döntéseket hozzanak;

290.  üdvözli, hogy a Számvevőszék nyomon követési ellenőrzést hajtott végre annak értékelése céljából, hogy orvosolták-e a 2007–2013-as időszakban a MePaR vonatkozásában tapasztalt hiányosságokat;

291.  elégedetten állapítja meg, hogy valamennyi ellenőrzött tagállamban orvosolták a MePaR hiányosságait, azonban sajnálatosnak tartja, hogy Görögországban, Spanyolországban és Olaszországban még mindig vannak súlyos hiányosságok; felkéri a Bizottságot, hogy alkalmazza az új KAP-szabályozás értelmében rendelkezésre álló megerősített eszközöket, amennyiben a nemzeti rendszerek súlyos és tartós hiányosságokat mutatnak;

292.  aggodalommal állapítja meg, hogy előfordulhat, hogy egy bizonyosságnövelő eljárás(93) keretében egy igazoló testület alábecsülheti az adott pénzügyi évre bejelentett hibaarányt; hangsúlyozza, hogy az eljárás önkéntes alkalmazása mellett döntő hat tagállam esetében a Számvevőszék összességében azt állapította meg, hogy a végrehajtás hiányosságai megbízhatatlanná teszik a bejelentett hibaszinteket, és hogy a Bizottságnak keretbővítéseket kell alkalmaznia a bejelentett hibaarányokra vonatkozóan;

293.  rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a görög tanúsító szerv a „bizonyosságnövelő eljárás” keretében jelentős mértékben alábecsülte a 2014-es pénzügyi évre bejelentett hibaszintet, és hangsúlyozza, hogy az ezen eljárás önkéntes alkalmazása mellett döntő hat tagállam (Görögország, Bulgária, Románia, Olaszország, Luxemburg, Egyesült Királyság) tekintetében a Számvevőszék összességében azt állapította meg, hogy Luxemburg kivételével a tagállami végrehajtás hiányosságai megbízhatatlanná teszik a bejelentett hibaszinteket;

294.  sajnálatosnak tartja, hogy a Számvevőszék az általa 2014-ben meglátogatott öt kifizető ügynökség – Írország, Olaszország (Campania), Portugália, Románia és Svédország – esetében hiányosságokat tapasztalt a vidékfejlesztési tranzakciókhoz kapcsolódó ellenőrzési rendszerekben, és különösen a jogosultsági feltételek, a környezeti feltételek, a társaságok maximális mérete és a közbeszerzési eljárások ellenőrzése tekintetében;

295.  sajnálatosnak tartja, hogy a vidékfejlesztés területén a hibatípusok és rendszerszintű hiányosságok nagy részét nem oldják meg a Számvevőszék által felülvizsgált cselekvési tervek;

296.  üdvözli, hogy a Számvevőszék tapasztalatai szerint a Bizottság kielégítően irányította a 2014-es pénzügyi záróelszámolási eljárást;

297.  aggodalommal állapítja meg, hogy a szabályszerűségi eljárások 2014-ben még mindig elhúzódtak; rámutat arra, hogy az ügyhátralék 2013 végéhez képest bekövetkezett 15%-os csökkenése nem volt elegendő, és jelentős ügyhátralékhoz, 2014 végén 180 lezáratlan dossziéhoz vezetett;

298.  hangsúlyozza, hogy a tudástranszferrel és a tanácsadási intézkedésekkel kapcsolatos számvevőszéki ellenőrzés feltárta, hogy jelentős számú, egymáshoz hasonló szolgálat kap finanszírozást különféle uniós alapokból (például az ESZA-ból és az EMVA-ból), és ez a párhuzamos finanszírozás és a költséges irányítási struktúrák megkettőzésének kockázatával jár;

299.  sajnálatosnak tartja a Számvevőszék azon megállapításait, amelyek szerint a vidéki infrastruktúrához nyújtott uniós támogatás csak korlátozottan volt értékarányos; sajnálatosnak tartja, hogy az uniós vidékfejlesztési támogatás szükségessége nem minden esetben volt egyértelműen indokolt, a más alapokkal való koordináció gyenge volt, a kiválasztási eljárás során pedig a finanszírozást nem irányozták szisztematikusan a leginkább költséghatékony projektekre; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kiadások eredményorientált kezelése érdekében gyűjtsenek releváns és megbízható adatokat a finanszírozott intézkedések hatékonyságáról és eredményességéről;

Jogszerűség és szabályszerűség: a hibák kérdése

300.  rendkívül aggasztónak tartja, hogy az EMGA vonatkozásában a Számvevőszék 183 piactámogatási és közvetlen támogatási tranzakciót, valamint 176 vidékfejlesztési, környezetvédelmi, éghajlat-politikai és halászati tranzakciót elemzett, amelyekből 177 tartalmazott valamilyen hibát (93 mezőgazdasági piactámogatási és közvetlen támogatási tranzakció, illetve 84 vidékfejlesztési, környezetvédelmi, éghajlat-politikai és halászati tranzakció); megállapítja, hogy 88 számszerűsített hiba alapján az EMGA piaci beavatkozásai és közvetlen támogatásai esetében 2,9%-os a becsült hibaarány, ugyanez a vidékfejlesztés, a környezetvédelem, az éghajlat-politika és a halászat területén 41 számszerűsített hiba alapján 6,2%, ami a természeti erőforrások területére összesítve 3,6%-os valószínűsíthető hibaarányt jelent; elégedetten állapítja meg, hogy javult a helyzet, mivel a kölcsönös megfeleltetés nélkül a valószínű hibaarány a természeti erőforrások terén összességében 3% lenne;

301.  elfogadhatatlannak tartja, hogy az EMGA piaci beavatkozásainak és közvetlen támogatásainak kedvezményezettjei által elkövetett 26 számszerűsíthető hiba esetében a tagállami hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a költségek Bizottság felé történő elszámolása előtt megelőzzék, illetve feltárják és korrigálják a hibákat; megjegyzi, hogy ha mindezeket az információkat felhasználták volna a hibák kijavítására, az alfejezettel kapcsolatos becsült hibaarány 0,6 százalékponttal alacsonyabb lett volna; megállapítja ezenkívül, hogy 34 esetben a Számvevőszék szerint az általa feltárt hibát a tagállami hatóságok követték el; ezek a hibák 0,7 százalékponttal járultak hozzá a becsült hibaszinthez; a vidékfejlesztés, a környezetvédelem, az éghajlat-politika és a halászat területén a kedvezményezettek által elkövetett 15 számszerűsíthető hiba esetében a tagállami hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a költségek Bizottság felé történő elszámolása előtt megelőzzék, illetve feltárják és korrigálják a hibákat; ha mindezeket az információkat felhasználták volna a hibák kijavítására, az alfejezettel kapcsolatos becsült hibaarány 3,3 százalékponttal alacsonyabb lett volna; megállapítja ezenkívül, hogy három esetben a Számvevőszék szerint az általa feltárt hibát a tagállami hatóságok követték el; ezek a hibák 0,6 százalékponttal járultak hozzá a becsült hibaszinthez; úgy véli, hogy ez a helyzet, amely immár évek óta változatlanul fennáll, gondatlanságra utal;

302.  sajnálatosnak tartja, hogy a hibák forrása változatlan maradt:

303.  különös aggodalmának ad hangot a támogathatósági kritériumok gyaníthatóan szándékos megkerülésével kapcsolatos esetek miatt; megjegyzi, hogy ezeket az eseteket továbbították az OLAF-hoz, és kéri az OLAF-ot, hogy vizsgálatainak eredményéről számoljon be a Bizottság nyomonkövetési jelentésében;

Az adatok megbízhatóságával kapcsolatos kérdések

304.  hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a megbízható és naprakész MePaR megléte, amelynek csökkentenie kell a hibák számát;

305.  rámutat arra, hogy mivel a tagállamok által az egyes kifizető ügynökségekre vonatkozóan jelentett hibaarányok nem mindig megbízhatók, a DG AGRI a hibaszintet főként a Bizottság és a Számvevőszék által az elmúlt három évben végzett ellenőrzések alapján korrigálja;

306.  hangsúlyozza, hogy míg 2014-ben a tanúsító szervek valamennyi, tagállamok által közölt EMGA-IIER ellenőrzési statisztikáról pozitív értékelést adtak ki, a Bizottságnak a 69 kifizető ügynökség közül 17 esetében kellett felfelé korrigálnia a közölt, 2%-ot – és köztük öt esetben az 5%-ot is – meghaladó fennmaradó hibaarányt(94), nevezetesen Spanyolország (Andalúzia, Cantabria, Extremadura és La Rioja) és Magyarország esetében; rámutat arra, hogy a KAP közvetlen kifizetéseire vonatkozóan jelentett hibaarány a DG AGRI által elvégzett korrekció eredményeképpen összességében 0,55%-ról 2,54%-ra emelkedett;

307.  hangsúlyozza, hogy míg 2014-ben a tanúsító szervek a tagállamok által közölt EMVA-ellenőrzési statisztikák 88%-áról pozitív értékelést adtak ki, a Bizottságnak a 72 kifizető ügynökség közül 43 ügynökség esetében kell felfelé korrigálnia a közölt, 2%-ot – és köztük 14 esetben, nevezetesen Bulgária, Dánia, Spanyolország (Andalúzia és Valencia), Franciaország (ODARC és ASP), Egyesült Királyság (Anglia), Görögország, Írország, Litvánia, Lettország, Hollandia, Portugália és Románia esetében az 5%-ot is – meghaladó korrigált hibaarányt; rámutat arra, hogy a vidékfejlesztési kifizetésekre vonatkozóan jelentett hibaarány a DG AGRI által elvégzett korrekció eredményeképpen összességében 1,52%-ról 5,09%-ra emelkedett;

308.  hangsúlyozza, hogy fennáll a kockázata annak, hogy a Bizottság az egyes kifizető ügynökségek szintjén alulbecsüli a korrigált hibaarányt, mivel korrekciókra csak abban az esetben kerül sor, ha rendelkezésre áll bizottsági vagy számvevőszéki ellenőrzés;

309.  megjegyzi ugyanakkor, hogy a Számvevőszék véleménye szerint a Bizottság módszertana helytálló megközelítés, és elégséges alapot jelent az egyes kifizető ügynökségek szintjén alkalmazható fenntartásokhoz;

310.  rámutat arra, hogy a vidékfejlesztés terén a szakpolitika megvalósítására irányuló struktúra meglehetősen széttagolt(95), ami miatt a Bizottság megfelelőségi ellenőrzései csak korlátozottan fedik le az EMVA-kiadásokat;

311.  megjegyzi, hogy mivel az elmúlt három évben elvégzett átlagos pénzügyi korrekció az EMGA esetében az érintett kiadások 1,2%-ának, az EMVA esetében pedig 1%-ának felel meg, a Bizottság az EMGA esetében a korrigált hibaarány szintje (2014-ben 2,6%) felénél valamivel kisebb, az EMVA esetében pedig a korrigált hibaarány (2014-ben 5,1%) egyötödének megfelelő pénzügyi korrekciót alkalmazott; megjegyzi továbbá, hogy az elmúlt három évben a visszafizettetések az EMGA esetében a kiadások 0,3%-át, az EMVA esetében pedig a kiadások 0,9%-át tették ki;

312.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által az egyrészt a pénzügyi korrekciókra és visszafizettetésekre (a kiadások 1,9%-a), másrészt az összesített korrigált hibaarányra (5,1%) vonatkozóan közölt adatok alapján a 2014-es számadatok az EMVA esetében azt mutatják, hogy a korrekciós képesség nem elegendő ahhoz, hogy a programozási időszak(96) végéig a lényegességi küszöb alá csökkentsék a kockázatosnak minősülő kiadásokat;

313.  megjegyzi, hogy a DG AGRI főigazgatója által kiadott vezetői nyilatkozat három fenntartást tartalmaz a tagállamokkal megosztott irányítás alá tartozó 2014-es kiadásokra vonatkozóan, és egy fenntartást a közvetett irányítás alá tartozók tekintetében, összesen 1446,9 millió eurót érintően (2013-ban 1451,9 millió euró); rámutat arra, hogy a 2014-ben kockázatnak kitett legmagasabb összeg az ABB03 - Közvetlen kifizetések alá esik; üdvözli a Főigazgatóság által a tagállami hatóságok adataival kapcsolatban a költségvetési rendelet 66. cikkében megköveteltek szerint végzett intenzív felügyeleti és javító munkát; felhívja a figyelmet arra, hogy az ennek során feltárt gyenge pontok és a nemzeti rendszerekben végrehajtott javítások fontos részét képezik a megbízhatósági nyilatkozat alapjául szolgáló adatoknak; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa tovább az ennek a megbízhatósági nyilatkozatnak az alapjául szolgáló adatokat;

Teljesítmény- és eredményorientált megközelítés

314.  megjegyzi, hogy megállapítást nyert a teljesítménykritériumok aránylag erőteljes, ám inkább formális hangsúlyozása (a Számvevőszék szerint a vizsgált projektek 93%-ában), míg ezzel ellentétben a célok elérésének mértékét a jelek szerint nem mérték ennyire szigorúan;

315.  megjegyzi, hogy a DG AGRI főigazgatójának éves tevékenységi jelentése szerint a mezőgazdasági jövedelmi tényező (KPI 1) 2014-ben stabil volt; hangsúlyozza, hogy a Bizottság szerint(97) a munkavállalónkénti mezőgazdasági jövedelmet a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának visszaesése pozitívan befolyásolja; felhívja a Bizottságot, hogy éves tevékenységi jelentésében e kérdésről szisztematikusan adjon számot;

316.  meglepetten állapítja meg, hogy a DG AGRI főigazgatójának éves tevékenységi jelentése szerint a vidéki térség foglalkoztatási aránya (KPI 4) 2014-ben stabil volt, noha az Unión belül a gazdálkodók száma folyamatosan csökken;

317.  véleménye szerint fenntarthatatlan, hogy a DG AGRI éves tevékenységi jelentése szerint(98) az uniós mezőgazdasági üzemek 44,7%-a félig önellátó, azaz évente 4000 eurónál kisebb bevételhez jut; megállapítja továbbá, hogy a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen támogatások 2014-es pénzügyi évben való elosztásáról szóló, a Bizottság által 2015. december 15-én elfogadott jelentés szerint:

318.  kéri a DG AGRI-t, hogy 2015-ös éves tevékenységi jelentésében adjon számot a gazdasági és környezeti mutatók széles skálájáról, kiegyensúlyozott áttekintést nyújtva az uniós mezőgazdaság helyzetéről és tágabb összefüggéséről, lehetővé téve a társjogalkotók számára, hogy megfelelőbben értékeljék a KAP teljesítményét, és a kellő ismeretek birtokában mérlegeljék annak jövőbeni irányát;

319.  kéri a DG AGRI-t, hogy tevékenységi jelentésében számoljon be a mezőgazdasági jövedelemtámogatás elosztásának alakulásáról, és ennek során részletesen mutassa be különösen a KAP 2013-as reformjában újonnan bevezetett támogatási formák, mint például az átcsoportosítással nyújtható támogatás hatásait;

320.  üdvözli, hogy a Számvevőszék egy kísérleti teljesítményellenőrzés keretében 71 olyan vidékfejlesztési projektre összpontosított, amelyek tárgyi eszközökbe való beruházásokat foglaltak magukban;

321.  üdvözli a 2007 és 2013 közötti vidékfejlesztési politika végrehajtása révén elért eredményeket, amelyeket az előzetes (2014. végi) adatok mutatnak, utalva a mikrovállalkozások (73 000 vállalkozás) és a fiatal gazdák (164 000) támogatására, valamint az új termékek vagy technológiák 136 000 mezőgazdasági üzemben történő bevezetését segítő innovációs támogatásra;

322.  fájlalja, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel az intézkedések célzottságában és a projektkiválasztásban, és hogy a költségek ésszerű voltára vonatkozóan nem volt bizonyíték;

323.  sajnálatosnak tartja, hogy a Számvevőszék az általa 2014-ben meglátogatott öt kifizető ügynökség – Írország, Olaszország (Campania), Portugália, Románia és Svédország – esetében hiányosságokat tapasztalt a vidékfejlesztési tranzakciókhoz kapcsolódó ellenőrzési rendszerekben, és különösen a jogosultsági feltételek, a környezeti feltételek, a társaságok maximális mérete és a közbeszerzési eljárás ellenőrzése tekintetében;

Pénzügyi konstrukciók

324.  megjegyzi, hogy a pénzügyi konstrukciók alkalmazása e területen teljességgel elhanyagolható mértékű és meglehetősen kivételes;

325.  fájlalja, hogy a Számvevőszék súlyos hiányosságokat tárt fel a vidékfejlesztés finanszírozási eszközeinek rulírozási és tőkeáttételi hatása tekintetében, és arra a következtetésre jutott, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakban a pénzügyi konstrukciók sikertelenek voltak(99); kéri, hogy a Bizottság végezzen értékeléseket annak érdekében, hogy megfelelő ösztönzőket biztosítson a kedvezményezettek számára a jelentős hozzáadott érték eléréséhez;

326.  megjegyzi, hogy a Bizottság szabályszerűségi záróelszámolási eljárást indított annak érdekében, hogy részletes és pontos információkat szerezzen a Cseh Köztársaság állami mezőgazdasági intervenciós alapját érintő összeférhetetlenségi kockázatról, és hangsúlyozta, hogy az összeférhetetlenség megelőzéséhez szükséges intézkedések elmulasztása végső soron szükségessé teheti, hogy az illetékes cseh hatóság visszavonja a kifizető ügynökség akkreditációját, és/vagy pénzügyi korrekciók alkalmazásához vezethet a Bizottság részéről; kéri a Bizottságot, hogy járjon el késlekedés nélkül, és 2016 júniusáig tegyen jelentést a Parlamentnek erről a kérdésről; kéri az OLAF-ot, hogy haladéktalanul számoljon be a Parlamentnek arról, hogy indít-e vizsgálatot vagy sem;

327.  megjegyzi, hogy a pénzügyi konstrukciók támogathatósági időszakának végét követően a befektetésekből az alapokba visszakerült forrásokat a tagállamok felhasználhatják, és azok a jelenlegi jogszabályi keretek között nemzeti forrásokká válhatnak; sajnálatosnak tartja, hogy ebből adódóan az eredetileg konkrét pénzügyi eszközökhöz kötött források végül különböző ágazatokhoz és egyedi vállalkozásokhoz kerülhetnek át; felhívja a Bizottságot, hogy fokozottan ösztönözze a tagállamokat e források ugyanazon ágazaton belüli felhasználására;

Bevált gyakorlat

328.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék részletesen elemzi, hogy az uniós támogatást az azonosított strukturális és területi igényeket, valamint a strukturális hátrányokat tükröző, egyértelműen meghatározott célkitűzésekre összpontosították-e; megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék a teljesítménykritériumot a támogatás célzottá tétele és a kiválasztás részeként tesztelte; úgy véli, hogy a DG AGRI által kidolgozott, továbbfejlesztett közös nyomonkövetési és értékelési keret a teljesítményalapú megközelítés tekintetében egyedi mutatókat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára az előrehaladás mérését és az azzal kapcsolatos jelentéstételt;

Meghozandó intézkedések

329.  megállapítja, hogy a Bizottságnak:

330.  kéri, hogy:

Globális Európa

Általános kérdések

331.  megjegyzi, hogy e terület a külpolitikai tevékenységekkel, az uniós tagjelölt és potenciális tagjelölt országoknak nyújtott támogatással, valamint a fejlődő és a szomszédos országoknak nyújtott fejlesztési és humanitárius segéllyel összefüggő kiadásokat foglalja magában, amelyek nem képezik részét az Európai Fejlesztési Alap (EFA) tevékenységeinek;

332.  megjegyzi, hogy a Globális Európa című, 4. fejezet összesen 7,4 milliárd eurót tartalmaz, és felhasználása az együttműködési eszközökön és a teljesítési módszereken alapul;

333.  megjegyzi, hogy jelenleg kétségkívül három, a bővítési és a szomszédsági menetrend szempontjából jelentős terület van: a partnerség, a bővítés és az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) kialakítandó szinergiák;

334.  üdvözli, hogy a Számvevőszék által 2011-ben és 2012-ben tett nyolc ajánlás közül négyet teljes mértékben, kettőt nagyrészt, kettőt pedig bizonyos mértékig végrehajtottak;

Irányítási kérdések

335.  megjegyzi, hogy e területen közvetlen irányítás van, amennyiben a kiadásokat a Bizottság és annak főigazgatósága kezeli; ezt a brüsszeli központon, vagy az egyes országokban működő uniós képviseleteken vagy nemzetközi szervezetekkel együttműködésben biztosítják;

336.  meglepődve veszi tudomásul, hogy az 5. számú – „időben történő végrehajtás” – és 6. számú – „a cél elérése” – fő teljesítménymutatóval mérve nem ugyanazoknál a képviseleteknél a legmagasabb a kockázatnak kitett összeg, mint amelyeket a legrosszabbul teljesítőkként tartanak számon; úgy véli, hogy ez kérdéseket vet fel egyes képviseletek jelentéseinek minőségét és komolyságát illetően;

337.  súlyos aggodalommal veszi tudomásul, hogy az EAMR szerint az uniós képviseletek által vezetett 2598 projekt közül:

338.  üdvözli, hogy a Bizottság létrehozta a folyamatban lévő projektek nyomon követésére szolgáló rendszert, valamint hogy az EAMR-jelentések tartalmaznak egy áttekintést arról, hogy az év végén mely projektek végrehajtása szenved késedelmet, és mely projektek kapcsán áll fenn a kockázat, hogy egy vagy több kezdeti célkitűzés nem teljesül;

339.  bátorítja a Bizottságot, hogy folytassa e projektek nyomon követését, és tegyen megfelelő intézkedéseket annak érdekében, a projektek a kitűzött határidőn belül elérhessék céljukat; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen aktuális jelentést a projektek helyzetéről, és felszólítja, hogy vonja be a jelentéstételbe a szomszédságpolitikai támogatás programjait is;

340.  sajnálatosnak tartja, hogy a képviseletek személyzete kevésbé gyakran keresi fel azokat a projekteket, amelyeknél problémák vannak a végrehajtással, mint azokat, amelyeknél nincsenek problémák;

341.  megjegyzi, hogy a 2014. évi EAMR adatai szerint a KPI-5 vörös figyelmeztető jelzéssel ellátott projektjeinek 77%-át látogatták meg, 23%-át nem, a sárga jelzéssel ellátott projektek 74%-át látogatták meg, 26%-át nem, a zöld jelzésű projekteknek pedig 71%-át látogatták meg, 29%-át nem;

342.  emlékeztet arra, hogy a Parlament felkérte a Bizottságot, hogy mutassa be, milyen intézkedéseket hozott az uniós képviseletek pénzügyi tervezést és forráselosztást, pénzügyi igazgatást és ellenőrzést illető teljesítményének javítása érdekében, és a Parlament elé kell terjesztenie, hogy milyen következtetéseket vont le az EAMR-rel kapcsolatban;

343.  megjegyzi, hogy a 2014-ben fő teljesítménymutatóik kevesebb mint 60%-át teljesítő 22 küldöttség cselekvési tervét 2015. november 5-én hivatalosan továbbították az Európai Parlamentnek; megjegyzi továbbá, hogy a DG DEVCO által az EAMR alapján leszűrt következtetéseket a DG DEVCO 2014. évi éves tevékenységi jelentése tartalmazza;

344.  kitart amellett, hogy a Bizottság semmi esetre sem használhatja az Unió általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet 163. cikkében említett kontradiktórius eljárást valamely számvevőszéki különjelentés elfogadásának késleltetésére vagy akadályozására;

345.  ismételten és határozottan hangsúlyozza, hogy a megbízhatóság kialakításának folyamatához olyan intézkedések szükségesek, amelyek megerősítik az uniós képviseletek elszámoltathatóságát az uniós képviseletvezetők által elkészített és aláírt EAMR révén;

346.  az uniós képviseletvezetők által kiállított EAMR-t fontos belső igazgatási eszköznek tartja, amely lehetővé teszi a Bizottság számára a problémák időben történő észlelését és azoknak akár a végrehajtás közbeni kezelését; sajnálatosnak tartja, hogy e jelentéseket nem csatolták a DG DEVCO és a DG NEAR éves tevékenységi jelentéseihez, amint azt a költségvetési rendelet 67. cikkének (3) bekezdése előirányozza; sajnálatosnak tartja, hogy azokat szisztematikusan bizalmasnak minősítik, miközben a költségvetési rendelet 67. cikkének (3) bekezdése értelmében azokat „az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére kell bocsátani, adott esetben kellőképpen figyelembe véve bizalmas jellegüket”;

347.  sajnálatosnak tartja, hogy a külső segítségnyújtási programok végrehajtását illetően az uniós képviseletek általános teljesítménye a 2014. évi EAMR-ben alkalmazott fő teljesítménymutatókkal mérve 2013-hoz képest romlott; megjegyzi ugyanakkor, hogy e jelentések a folyamatban lévő projektek értékelését tartalmazzák, és hogy a teljesítményre az uniós képviseletek befolyásán kívül eső tényezők is hatással vannak, többek között a kedvezményezett országok kormányzásának minősége, a biztonsági helyzet, a politikai válságok, a végrehajtó partnerek elkötelezettsége stb.;

348.  tudomásul veszi, hogy az EAMR-jelentések alapján levonható értékelések csak pillanatfelvételek az egyes projektek év végi helyzetéről, és hogy a feltárt nehézségek aktuális hatása csak a projekt végén értékelhető;

349.  kitart amellett, hogy a Bizottságnak az EAMR-t a feltárt hiányosságok kezelésére kell felhasználnia annak érdekében, hogy a folyamatban lévő projektek elérjék eredetileg kitűzött céljukat; elvárja, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy a külső segítségnyújtási projekteket a késedelmes projektek arányának csökkentése érdekében ésszerű időn belül megtervezzék; elvárja, hogy a Bizottság beszámoljon a Parlamentnek a súlyos végrehajtási problémákkal küzdő küldöttségek helyzetének megoldását célzó korrekciós intézkedésekről;

350.  megjegyzi, hogy a folyamatban lévő projektek nagyon korlátozott részénél tapasztaltak figyelmeztető jelzést indokoló súlyos problémákat; üdvözli az előirányzott kiigazító fellépéseket, amelyek még lehetővé teszik a pozitív eredményeket a végrehajtási időszak végére;

351.  úgy véli, hogy az uniós képviseletvezetőket felvételük során és kiküldetésük előtt rendszeresen emlékeztetni kell az igazgatásban betöltendő, képviseletük műveleti portfóliójával kapcsolatos irányítási és felügyeleti feladataikra (főbb menedzsment folyamatok, ellenőrzési menedzsment, fő teljesítménymutatók megfelelő megértése és értékelése), az éves tevékenységi jelentés keretében benyújtandó minőségi és kimerítő jelentésekre, hogy ne csak feladatkörük politikai aspektusára összpontosítsanak;

352.  aggodalmának ad hangot a harmadik országokban a külső támogatások uniós kezelése miatt; rámutat, hogy minden második eurót késedelmesen fizetnek ki (a legutóbbi jelentéstétel időpontjában ez 805 projekt volt), minden harmadik EUR nem éri el a tervezett célt (610 projekt), minden negyedik euróra pedig mindkettő igaz (500 projekt); aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a költségvetési támogatás esetén az intézkedések majdnem egyötöde (18,5 %) késedelmes, és nem éri el a célokat – az Európai Fejlesztési Alap projektjeinek majdnem felénél ugyanezek a végrehajtási problémák jelentkeznek; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a problémás projekteknél kevésbé gyakran tesznek látogatást, mint a problémamentes projekteknél; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen aktuális jelentést a projektek helyzetéről, és felszólítja, hogy vonja be a jelentéstételbe a szomszédságpolitikai támogatás programjait is;

353.  tudomásul veszi, hogy a feltárt nehézségek tényleges hatása csak a projekt végén értékelhető; úgy véli, hogy a projektek végrehajtása terén jelentkező nehézségek és késedelmek pénzügyi hatásait óvatosan kell felmérni, és ezek csak a projekt kiadásainak igen korlátozott részét jelenthetik;

354.  úgy véli, hogy az uniós képviseletvezetők számára az általános iránymutatásokban egyértelmű útmutatást kell adni a fenntartás és annak elemei meghatározására vonatkozóan;

355.  úgy véli, hogy a képviseleteknek fel kell tárniuk és meg kell szilárdítaniuk a tendenciákat igazgatási információk és fő teljesítménymutatók alapján a programozási ciklusnak az uniós fejlesztési segély megfelelő általános vagy ágazati teljesítményét szolgáló értékelése érdekében;

356.  üdvözli, hogy a Bizottság fokozta az uniós finanszírozású projektek nyomon követését a tindoufi menekülttáborokban, melynek keretében 2015-ben összesen 24 nyomonkövetési látogatásra került sor, és a Bizottság humanitárius személyzete havonta akár két hetet is a táborokban töltött; üdvözli a Bizottság mindazon erőfeszítéseit, amelyek célja az uniós források táborokon belüli lehető leghatékonyabb felhasználásának biztosítása, és elismeri, hogy Tindouf esetében nem vetnek ki vámot a humanitárius célú behozatalra;

Jogszerűség és szabályszerűség: a hibák kérdése

357.  megállapítja, hogy Számvevőszék által ellenőrzött 172 tranzakció közül 43 esetében észleltek hibát; megjegyzi, hogy 28 számszerűsített hiba alapján a becsült hibaarány 2,7%-os;

358.  üdvözli, hogy a Számvevőszék külön hibaarányt állapított meg a Bizottság által közvetlenül kezelt költségekre vonatkozóan (kizárva a több adományozótól származó és a költségvetés-támogatási tranzakciókat), és sajnálja, hogy ezen egyedi tranzakciók esetében a hibaarányt 3,7%-ban határozták meg; lesújtónak találja, hogy hét számszerűsíthető hiba esetében a Bizottság elegendő információval rendelkezett ahhoz, hogy a költségek elfogadása előtt megakadályozza, illetve feltárja és korrigálja a hibákat; megjegyzi, hogy ha mindezeket az információkat felhasználták volna a hibák kijavítására, az e fejezettel kapcsolatos becsült hibaarány 0,2 százalékponttal alacsonyabb lett volna;

359.  megjegyzi, hogy a fő hibák között a pénzügyi kedvezményezettek által igényelt – az időszak, az adók, az eredetszabályoknak való megfelelés hiánya vagy a nem elégséges dokumentáció miatt –, nem támogatható kiadások és a kifizetések Bizottság általi nem megfelelő elszámolása és elfogadása is szerepel;

360.  üdvözli, hogy a Számvevőszék külön hibaarányt állapított meg a Bizottság által közvetlenül kezelt költségekre vonatkozóan, kizárva a több adományozótól származó és a költségvetés-támogatási tranzakciókat; sajnálja, hogy e konkrét tranzakciók hibaarányát 3,7%-ban határozták meg;

361.  kiemeli, hogy a Számvevőszék által vizsgált költségvetés-támogatási tranzakciók jogszerűségi és szabályszerűségi hibáktól mentesek voltak; szükségesnek tartja ugyanakkor, hogy a Bizottság kialakítson egy rendszert a költségvetés-támogatásként nyújtott pénzeszközök folyamatos nyomon követésére, beleértve folyamatos ellenőrzési mechanizmusokat is annak vizsgálata céljából, hogy teljesülnek-e az ilyen támogatási formákhoz való hozzáférés feltételei;

362.  sajnálatosnak tartja, hogy a Számvevőszék 2014-ben újból észlelte azt a 2013-ban már feltárt rendszerszintű hibát, miszerint a költségeket a becslés és nem a ténylegesen felmerült, kifizetett és elfogadott költségek alapján fogadták el; elégedettséggel állapítja meg ugyanakkor, hogy a DG ELARG 2014 májusában korrigálta a 2013-as és 2014-es számlákban szereplő pontatlan elszámolásokat, és felülvizsgálta az ELARG számviteli kézikönyvében szereplő utasításokat is;

363.  emlékeztet arra, hogy a Europe Aid főigazgatója megbízhatósági nyilatkozatában(100) azt állította, hogy a meglévő ellenőrzési eljárások megfelelő garanciákat nyújtanak valamennyi alapul szolgáló tranzakció jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatban, ugyanakkor általános fenntartást fogalmazott meg a 2%-ot meghaladó hibaarányt illetően, ami arra utal, hogy az ellenőrzési eljárások nem voltak képesek megelőzni, felderíteni vagy korrigálni a lényeges hibákat;

364.  alapvető fontosságúnak tartja azt, hogy az előcsatlakozási támogatások kifizetését fel lehessen függeszteni nemcsak abban az esetben, ha bizonyítást nyert az azokkal való visszaélés, hanem akkor is, amikor egy csatlakozás előtt álló ország valamilyen módon megsérti az Európai Unió Alapjogi Chartája által szentesített jogokat;

Az adatok megbízhatóságával kapcsolatos kérdések

365.  megjegyzi, hogy e téren az adatok igazgatása a kiadások jellege és az elosztásuk szerinti területek miatt nyilvánvalóan eltér az uniós költségvetés minden más területétől;

Teljesítmény- és eredményorientált megközelítés

366.  megjegyzi, hogy a támogatás jellege miatt a tökéletesített kockázatkezelés és a megerősített ellenőrzési rendszerek is jelentősen hozzájárulnak a teljesítmény előtérbe helyezéséhez;

Pénzügyi konstrukciók

367.  megjegyzi, hogy e területen a pénzügyi konstrukciók nem játszanak központi szerepet; amennyiben ilyen jellegű támogatásra lehetőség van, azt inkább az EFA fellépései révén használják fel;

Meghozandó intézkedések

368.  megállapítja, hogy a Bizottságnak:

369.  kéri, hogy a Bizottság dolgozzon ki és hajtson végre belső ellenőrzési eljárásokat annak biztosítására, hogy az előfinanszírozást a ténylegesen felmerülő költségek alapján számolják el, a jogi kötelezettségvállalásokat nem figyelembe véve;

370.  teljes mértékben támogatja a Bizottság által az összefoglaló jelentésben(101) adott utasítást, amelyben nyomatékosan felszólítja a DG DEVCO-t, hogy „találjon megoldásokat kontrolleredményeinek jobb kiértékelésére, hogy a kockázatok szerinti differenciáltabb megbízhatóságot nyújthasson, és hogy a kontroll-erőforrásainak nagyobbik részét a specifikus fenntartások által érintett területekre irányítsa a különböző kontrollok viszonylagos költséghatékonyságának figyelembevétele mellett”;

371.  kéri a Bizottságot, hogy:

Igazgatás

372.  megjegyzi, hogy ez a nagyon konkrét terület az uniós intézmények és egyéb szervek kiadásaira vonatkozik, és hogy a Bizottság itt számos esetben szolgáltatói szerepben lép fel a többiek számára;

373.  rámutat, hogy a teljes összegnek mintegy 60%-a a személyzet költségét teszi ki; a többi sor pedig többek között az épületekre, felszerelésekre, energiára, távközlésre és informatikára vonatkozik;

374.  kéri, hogy minden uniós intézmény és ügynökség alkalmazza a személyzeti szabályzat 16. cikkét oly módon, hogy a távozó vezető tisztviselőkről évente információkat, továbbá egy összeférhetetlenségi jegyzéket tesz közzé; kéri, hogy a fent említett független szerkezet értékelje az uniós pályafutás utáni munkavállalás összeegyeztethetőségét vagy azt a helyzetet, amikor köztisztviselők és volt európai parlamenti képviselők a közszférából a magánszektorba mennek dolgozni (a forgóajtó-jelenség), és az összeférhetetlenség lehetőségét, és határozzon meg egyértelmű várakozási időszakokat, amelyek kiterjednek legalább az átmeneti ellátás időtartamára;

375.  rámutat, hogy öt korábbi tisztviselőt 2014-ben szaktanácsadóként alkalmaztak, és egy esetben 43 hétre, két másik esetben pedig 30 hétre részesítettek javadalmazásban; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson további tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy miért nem hosszabbították meg az eredeti szerződéseket ahelyett, hogy napi alapon fizetik a fent említett korábbi tisztviselőket, illetve hogy figyelembe vették-e az említett eredeti szerződéseket, és ha igen, miként, illetve fizettek-e egyidejűleg nyugdíjakat;

376.  rámutat, hogy a tisztviselők személyzeti szabályzatának keretében a heti munkaidő 37,5 óráról 40 órára emelése mintegy 2900-zal több álláshellyel egyenértékű, és ez a gyakorlatban ellensúlyozza a személyzeti szabályzat reformja keretében elfogadott, több éven keresztül véghezvitt 5%-os személyzetcsökkentést; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be éves adatokkal alátámasztott átlátható jelentést a tervezett álláshely-csökkentésről, és ebbe számítsa bele a munkaidő-hosszabbítást;

377.  hangsúlyozza, hogy a mentesítési eljárás a Bizottság minden tagja esetében elsőbbséget élvez más ülésekkel szemben, mivel a Parlament illetékes bizottsága úgy véli, hogy minden biztos elszámoltatható a Parlamenttel szemben;

378.  hangsúlyozza a visszaélést bejelentő személyek fontos szerepét; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi uniós intézmény végrehajtsa a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló szabályokat; kéri a Bizottságot, hogy segítse elő az Unión belül a visszaélést jelentő személyek védelméről szóló jogszabály kidolgozását;

379.  kéri, hogy minden olyan uniós intézmény és ügynökség sürgősen fogadjon el a visszaélések bejelentéséről szóló belső szabályokat, amely még nem tett így, és alkalmazzanak közös megközelítést kötelezettségeikkel kapcsolatban, amely a visszaélést bejelentő személyek védelmére összpontosít; külön figyelmet kér a visszaélést bejelentő személyek védelmére az üzleti titkok védelméről szóló irányelvvel összefüggésben; felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezze uniós jogszabály elfogadását a visszaélést bejelentő személyek minimális védelméről; felhívja az intézményeket és az ügynökségeket a személyzeti szabályzat módosítására annak biztosítása érdekében, hogy az ne csak formálisan kötelezze a tisztviselőket mindenféle szabálytalanság bejelentésére, hanem állapítson meg megfelelő védelmet a visszaélést bejelentő személyek számára; felhívja az intézményeket és az ügynökségeket, hogy késedelem nélkül hajtsák végre a személyzeti szabályzat 22c. cikkét;

380.  aggodalmának ad hangot a közigazgatásban dolgozók körében elkövetett öngyilkosságok száma miatt; szükségesnek tartja, hogy az ilyen jellegű események megismétlődésének elkerülése végett a Bizottság végezzen komoly elemzést a személyzet jólétéről;

381.  sajnálattal állapítja meg, hogy a Számvevőszék által 2011-ben és 2012-ben tett nyolc ajánlás közül egyetlen ajánlást sem hajtottak végre maradéktalanul, és ötöt csak nagyrészt, hármat pedig csak részben hajtottak végre;

382.  tudomásul veszi, hogy a Bizottságon belül a betegállomány szintje továbbra is stabil; üdvözli a pszichoszociális támogató munkacsoport létrehozását, ami a hiányzási napok számát 2200-ről (2010) 772-re (2014) szorította vissza. ennek ellenére aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy 868 esetben volt szükség a beavatkozásra, habár 95%-os elégedettséggel;

383.  megjegyzi, hogy több mint 250 alkalmazottat, akik nem kerültek be az új kabinetekbe, a főigazgatóságokhoz vették vissza vagy azoknál helyezték el, és az új Juncker-Bizottságban mintegy 550 új alkalmazottat köszöntöttek az új kabinetekben;

384.  már régóta meghaladottnak tartja az unós alkalmazottak 64 éves kiváltságát, hogy bűncselekményeik miatt az uniós tagállamokban nem állíthatók bíróság elé; követeli, hogy ezt a Szerződés jegyzőkönyvében rögzített kiváltságot korlátozzák a harmadik országokban dolgozó uniós alkalmazottakra;

Jogszerűség és szabályszerűség: a hibák kérdése

385.  megállapítja, hogy Számvevőszék által ellenőrzött 129 tranzakció közül 20 esetében észleltek hibát; megjegyzi, hogy 12 számszerűsített hiba alapján a becsült hibaarány 0,5%-os;

386.  megjegyzi, hogy a fő hibák között a nem támogatható vagy nem helyesen kiszámított személyzeti juttatások és kapcsolódó előnyök, a meglévő szerződés hatálya alá nem tartozó szolgáltatások kifizetése és az egyéb, megfelelően nem indokolt kiadások szerepeltek;

Magatartási kódex és összeférhetetlenség

387.  megállapítja, hogy a nyilvánosság és a média komoly érdeklődést mutat a feddhetetlenségi kérdések iránt, aminek következtében a jól működő magatartási kódexek folyamatos figyelmet igényelnek; hangsúlyozza, hogy a magatartási kódex csak megfelelő alkalmazása és betartásának következetes – nem csak incidensek esetén való – ellenőrzése mellett lehet hatékony megelőző intézkedés; rámutat arra, hogy a magatartási kódex felülvizsgálatára 2017 végéig sort kell keríteni;

388.  ösztönzi az uniós intézményeket és ügynökségeket, hogy hívják fel jobban a figyelmet az összeférhetetlenségi politikára a tisztviselők körében a folyamatban lévő figyelemfelkeltő tevékenységekkel párhuzamosan, és kötelezően megvitatandó elemként a feddhetetlenség és átláthatóság belefoglalását a felvételi eljárásokba és a teljesítményértékelésekbe; véleménye szerint az összeférhetetlenségre vonatkozó jogszabályokban különbséget kellene tenni a választott képviselők és a köztisztviselők között; úgy véli, hogy a tagállamokban dolgozó, az uniós támogatások kezeléséért és ellenőrzéséért felelős köztisztviselőknél és közalkalmazottaknál is szükség van ilyen szabályozásra; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a jogalapra vonatkozó megfelelő tervezetet;

389.  úgy véli, hogy a Bizottságnak az eseti etikai bizottság ajánlásainak vonatkozásában proaktívan dokumentumokat kellene közzétennie a korábbi biztosok hivatali idejüket követően betöltött állásairól, az 1049/2001/EK rendelettel összhangban szerkesztve az üzleti vagy személyes információkat;

390.  kéri a Bizottságot, hogy 2017 végéig vizsgálja felül a biztosokra vonatkozó magatartási kódexet, többek között meghatározva, hogy mi minősül „összeférhetetlenségnek”, valamint kritériumokat vezetve be a mandátum lejárta utáni foglalkoztatás összeegyeztethetőségének értékeléséhez, és három évre hosszabbítva meg a biztosoknál alkalmazandó visszavonulási időszakot; kéri a Bizottságot, hogy kívánja meg a tagállamoktól biztosjelöltjeik esetleges összeférhetetlenségének egyértelmű jelzését és annak kifejtését, hogy miként határozzák meg nemzeti jogszabályaik az összeférhetetlenséget; amennyiben a nemzeti jogszabályok és a Bizottság által magára nézve alkalmazott vonatkozó szabályok eltérően értelmezik az összeférhetetlenséget, a tagállamoknak az utóbbi értelmezést kell követniük;

391.  ebben a tekintetben kéri a Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet az összeférhetetlenség, valamint a korrumpáló gyakorlatok megakadályozására a decentralizált ügynökségeknél, amelyek különösen veszélyeztetettek ebből a szempontból, figyelembe véve azt, hogy viszonylag ismeretlenek a nyilvánosság számára és az EU-n belül különböző helyeken találhatók;

392.  rámutat arra, hogy az összeférhetetlenségek tekintetében jelentős lépés a potenciálisan összeférhetetlen helyzetek áttekintésekor a Bizottság elnökére, a Bizottság eseti etikai bizottságára és a főtitkárra vonatkozó átláthatóság növelése; felhívja a Bizottságot, hogy az 1049/2001/EK rendelettel összhangban proaktívan tegye közzé az etikai bizottság véleményeit, hogy a Bizottság a határozatai tekintetében elszámoltatható legyen a közvélemény felé; megismétli a Parlament azon ajánlását, hogy az eseti etikai bizottságot hatáskörének bővítése és független szakértők bevonása érdekében meg kell reformálni;

393.  véleménye szerint a biztosokra vonatkozó magatartási kódexnek egyértelműbben tartalmaznia kellene az eseti etikai bizottság feladatainak leírását, és magában kellene foglalnia azt a követelményt, hogy a Bizottság tagjainak független szakértőknek kell lenniük;

394.  felhívja a Bizottságot, hogy nyílt, géppel olvasható formátumban tegye közzé az érdekeltségi nyilatkozatokat;

395.  úgy véli, hogy helyénvaló volna, ha a biztosok kabinetjébe felvett kormányzati alkalmazottak feladatai nem terjednének ki a saját tagországukkal való kapcsolattartásra, kivéve, ha vizsgálatnak vetik alá őket a Bizottság jogos érdekeivel való bármilyen lehetséges összeférhetetlenség szempontjából;

Összeférhetetlenségek a megosztott irányításban és a harmadik országokban az uniós pénzek kezelése során

396.  rámutat arra, hogy néhány tagállamban hiányoznak a kormánytagok jogviszonyait szabályozó törvények, amelyek kizárják, hogy a tisztviselők teljesen vagy részben gazdasági társaságokat birtokoljanak;

397.  súlyos összeférhetetlenséget lát abban, hogy e tisztviselők gazdasági társaságai uniós pénzekre pályáznak, illetve alvállalkozóként uniós pénzt kaphatnak, továbbá hogy a tulajdonos és maga a tisztviselő ezzel egyidejűleg e pénzek szabályszerű felhasználásáért, illetve az ezzel kapcsolatos ellenőrzésért felel;

398.  követeli, hogy a Bizottság a jövőben a támogatásokról szóló uniós jogszabályokban írja elő, hogy azok az uniós tagállamokban és harmadik országokban működő gazdasági társaságok, amelyek tisztviselők tulajdonában vannak, ne kérelmezhessenek és kaphassanak uniós pénzeket;

Átláthatóság

399.  úgy véli, hogy a költségvetés Unión belüli végrehajtására vonatkozó valamennyi adat tekintetében közzététel révén biztosítani kell az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, a tagállamok megosztott irányításhoz kapcsolódó kiadásaira is kiterjedően;

400.  hangsúlyozza azt az elvet, hogy a Bizottságnak minden szinten meg kell szüntetnie a nyilvántartásba nem vett lobbistákkal való kapcsolattartást;

401.  felhívja a Bizottságot, hogy az uniós politikai döntéshozatali folyamatban érintett valamennyi személyre terjessze ki a lobbistákkal tartott találkozók adatainak feljegyzését, előírva főigazgatóságaik számára, hogy rendszeresen készítsenek jelentést a szervezeti egységeiknél tartott találkozókról, és könnyen elérhető formában tegyék közzé ezt az információt a Bizottság honlapján;

402.  úgy véli, hogy a Bizottságot kötelezni kellene a szakpolitikák és jogszabályok tervezetére vonatkozó, lobbistáktól/érdekképviselőktől kapott valamennyi észrevétel „jogalkotási lábnyomként” történő feljegyzésére és közzétételére; úgy véli, hogy e jogalkotási lábnyomnak részletes információkat kellene magában foglalnia azon lobbistákra vonatkozóan, akiknek álláspontja lényeges hatással volt a Bizottság javaslataira;

403.  üdvözli a Bizottságot elhagyó vezető tisztviselők listájának közzétételét, és kéri a Bizottságot, hogy a kabinet valamennyi tagjára terjessze ki a „vezető tisztviselő” fogalmát;

Szakértői csoportok

404.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a szakértői csoportokon belüli összeférhetetlenségekkel szembeni ombudsmani ajánlások nyomán, és mindaddig halassza el az új horizontális szabályok elfogadását, amíg a Parlament a CONT és a JURI bizottság közös saját kezdeményezésű jelentésének folyamatban lévő kidolgozása alapján ki nem tudja fejteni álláspontját;

Egyéb kérdések

Migráció és menekültek

405.  üdvözli a jelentős menekültáradat által okozott válsághelyzetek enyhítésére felhasználható pénzösszegekre vonatkozó tájékoztatást;(102)

406.  úgy véli, hogy a migrációs politikában érintett uniós forrásokat teljesítménymutatók alapján kell ellenőrizni és auditálni;

407.  rámutat a jelenlegi migrációs válságra, és hangsúlyozza, hogy azt egységes uniós megoldással kell kezelni; tudomásul veszi a migrációra és a külső határok igazgatására 2014-ben elkülönített forrásokat, és kéri a Számvevőszéket, hogy vegye fontolóra egy, e források hatékonyságáról szóló különjelentés gyors kidolgozását, amelynek következtetéseit az uniós migrációs és határellenőrzési politika felülvizsgálatának jelenlegi folyamatában figyelembe lehet venni;

408.  utal 2013-ra vonatkozó mentesítési jelentésének 234. és 235. bekezdésére; naprakész tájékoztatást kér a Nemzetközi Irányítócsoporttal (IMG) és a Bizottsággal jelenleg folytatott együttműködésről, különös tekintettel a folyamatban lévő és az új szerződésekre és kifizetésekre;

409.  felvilágosítást kér arról, hogy melyek azok a be nem fejezett görög uniós projektek, amelyeket 2015. december 31. után már nem lehet tovább finanszírozni; felvilágosítást kér arról, hogy ezek a projektek hogyan fognak folytatódni;

OLAF

410.  úgy ítéli meg, hogy az OLAF kulcsszereplő a korrupció elleni küzdelemben, ezért úgy véli, hogy kiemelkedő fontossága van annak, hogy az intézmény hatékonyan és függetlenül működjön; javasolja, hogy az OLAF-ról szóló rendelettel összhangban az OLAF Felügyelő Bizottsága kapjon hozzáférést az OLAF tevékenységeinek felügyeletével kapcsolatos küldetése hatékony végrehajtásához szükséges információkhoz, és költségvetési szempontból legyen független;

411.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok nem követik nyomon az Unió pénzügyi érdekeit sértő, az OLAF által eléjük tárt feltételezett csalások ügyeit; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket, és az OLAF-ot, hogy folytassa és gyorsítsa fel annak elemzését, hogy milyen okokból nem követik nyomon a tagállamok a feltételezett ügyeket, terjessze a Parlament elé ezzel kapcsolatos megállapításait, és folytassa a tagállamok támogatását az európai alapokkal kapcsolatos csalások megelőzése és felderítése terén végzett tevékenységük javítása során;

412.  megjegyzi, hogy az OLAF erőfeszítéseket tett felügyelő bizottsága ajánlásainak végrehajtására(103); tájékoztatást kér ugyanakkor arról, hogy végrehajtották-e a vonatkozó ajánlásokat és vannak-e alapvető különbségek; elvárja, hogy a jövőben az OLAF egyértelműen nyilvánítsa ki, hol és mennyiben tér el a felügyelő bizottság eredeti ajánlásaitól; megjegyzi, hogy 2014 volt az első olyan év, amelyben a felügyelő bizottság a korábban kiadott ajánlások nyomon követéséről határozott; kéri az OLAF-ot és a felügyelő bizottságot, hogy ezt az eljárást évente ismételje meg;

413.  sürgeti az OLAF-ot, hogy hajtsa végre a főigazgató vizsgálatokban való közvetlen részvételével kapcsolatos ajánlást, mivel a 883/2013/EU, Euratom rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a vizsgálatokat a főigazgató által kijelölt alkalmazottak folytatják le, nem pedig maga a főigazgató, mivel ez olyan vizsgálatokat eredményezhet, amelyekben ütköznek egymással a célkitűzések;

414.  elvárja az OLAF-tól a felügyelő bizottság arra vonatkozó ajánlásának végrehajtását, hogy az adott ügyiratba vegye fel annak ellenőrzését, hogy fennáll-e esetleges összeférhetetlenség valamely nemzeti szakértő feladatai és a vizsgálati tevékenységekben való részvétele között;

415.  szilárd meggyőződése, hogy a felügyelő bizottságot a 883/2013/EU, Euratom rendelet 17. cikkének (5) bekezdésével összhangban tájékoztatni kellene valamennyi olyan elutasított ügyről, amelyben a tagállamok igazságügyi hatóságainak továbbítottak információt, hogy védelmezni lehessen az állítások által érintett személyeket megillető eljárási garanciákat; kéri az OLAF-ot, hogy mielőbb hajtsa végre a felügyelő bizottság ajánlását;

416.  megjegyzi, hogy 2014-ben az OLAF összesen 307 vizsgálatot és összehangolt tevékenységet zárt le; e vizsgálatok közül az OLAF 147 esetben adott ki ajánlást, ami 47%-os nyomonkövetési arányt jelent; megjegyzi, hogy a 2011 előtti években az arány rendszeresen meghaladta az 50%-ot; elvárja, hogy az OLAF tegyen lépéseket hatékonyságának tartós helyreállítása érdekében, javítva kiválasztási eljárását; úgy véli, hogy hatékonyságának növelése érdekében az OLAF-nak át kellene gondolnia a felügyelő bizottság 31. számú ajánlását;

417.  megállapítja, hogy az OLAF és a felügyelő bizottság közös erőfeszítéseket tett az új munkarendről való megállapodás érdekében; megismétli a 2013-as költségvetéssel kapcsolatban tett azon felhívását, hogy mielőbb találjanak megoldást az OLAF és a felügyelő bizottsága között fennmaradó kérdésekre annak érdekében, hogy jogi kötelezettségeiknek hatékonyan, a jelenlegi korlátozott együttműködésük feltételeinek megfelelően eleget tudjanak tenni; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben töltse be szerepét, és dolgozzon aktívan egy hosszú távú megoldás késedelem nélküli megvalósításán;

418.  üdvözli, hogy a Bizottság felfüggesztette az OLAF főigazgatójának mentelmi jogát annak érdekében, hogy a belga igazságügyi hatóságok ki tudják vizsgálni azt a gyanút, hogy jogellenesen rögzítettek egy (az OLAF által telefonhívásra kért) tanú és egy érintett személy közötti (az OLAF által lejegyzett) telefonbeszélgetést, ami az OLAF épületében és az OLAF vizsgálatvégző tisztviselőinek segítségével történt;

419.  hangsúlyozza, hogy a felügyelő bizottságnak – megbízatásával összhangban – önállóan dolgozó személyzettel kellene rendelkeznie, akik függetlenek az OLAF igazgatásától és pénzügyi autonómiát élveznek; üdvözli a Bizottság erre irányuló jelenlegi erőfeszítéseit;

420.  kéri az OLAF-ot, hogy biztosítson a felügyelő bizottság számára hozzáférést azokhoz a dokumentumokhoz, amelyeket a felügyelő bizottság a jogszabályi megbízatás szerinti hatáskörének megfelelő feladatai ellátásához szükségesnek ítél;

421.  megjegyzi, hogy az OLAF 2014-ben jelentős lépéseket tett azért, hogy fokozza az Unió pénzügyi érdekeinek a Bizottság és a tagállamok általi védelmét, azáltal, hogy kiteljesítette a csalás elleni többéves stratégia kiemelt fellépéseit, amelyek egyrészt a Bizottság szervezeti egységei és az ügynökségek szintjén csalás elleni stratégiák kidolgozását, másrészt pedig a tagállamok saját csalás elleni stratégiáik kidolgozásában való támogatását állították a középpontba;

422.  rámutat arra, hogy az OLAF 2014-ben rekordösszegű, 901 millió eurónyi pénzügyi támogatás uniós költségvetésbe való visszafizettetését javasolta, amely összeg a 2013. évinek több mint kétszerese; rámutat arra, hogy 2014-ben, az OLAF 206,5 millió EUR visszafizettetésére vonatkozó ajánlása nyomán az érintett hatóságok által visszafizettetett teljes összeg szintén emelkedett (2013-ban 117 millió volt);

423.  sürgeti az OLAF-ot, hogy a 2014-es új személyzeti szabályzattal összhangban dolgozzon ki belső szabályzatot a visszaélések bejelentésére vonatkozóan;

424.  emlékeztet arra, hogy a Bizottsághoz kérelem érkezett a belga bíróságoktól személyzete mentelmi jogának felfüggesztésére irányulóan; kitart amellett, hogy a Bizottságnak teljes körűen együtt kell működnie a belga igazságügyi hatóságokkal;

425.  rámutat arra, hogy az OLAF 2014. évi éves jelentésében rögzítésre kerültek az ágazatonkénti vizsgálati tevékenységek és eredmények; kéri az OLAF-ot, hogy a következő éves jelentésben valamennyi ágazatra vonatkozóan nyújtson részletes tájékoztatást a vizsgálatok típusáról és eredményeiről;

Dohányipari megállapodások

426.  emlékeztet rá, hogy a Bizottság 2015 májusában ígéretet tett arra, hogy mihamarabb közzéteszi a PMI-vel (Philip Morris International) kötött megállapodásra vonatkozó értékelését; hangsúlyozza, hogy a Bizottság több ízben is elhalasztotta az értékelés közzétételét, amelyre végül 2016. február 24-én – egy nappal a kérdéssel kapcsolatos parlamenti plenáris vitát megelőzően – került sor; határozottan úgy véli, hogy az értékelés ily kései időpontban való közzétételével a Bizottság súlyos mulasztást követett el a Parlament és a polgárok iránti átláthatósági kötelezettségei tekintetében, veszélyeztetve a Parlament azon képességét, hogy időben kifejthesse véleményét e bonyolult és kényes kérdésről;

427.  kiemeli, hogy a PMI-megállapodás 2004-ben, első megkötésekor innovatív eszköz volt az illegális dohánykereskedelem kezelése terén, de hangsúlyozza, hogy a piac és a szabályozási környezet azóta jelentősen megváltozott; hangsúlyozza, hogy a négy nagy dohányipari vállalattal(104) kötött megállapodások nem számolnak a dohánytermékek tiltott kereskedelmének mára kialakult egyes lényeges jellemzőivel, köztük különösen azzal, hogy az illegális kereskedelem nagy részét ma az „olcsó fehér” cigaretták kereskedelme teszi ki; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen cselekvési tervet az e probléma sürgős kezelését célzó új intézkedésekkel;

428.  úgy véli, hogy a dohánytermék-irányelvből(105) és a WHO FCTC jegyzőkönyvéből álló új jogi keret már ki fog terjedni a dohányipari megállapodások valamennyi elemére;

429.  emlékeztet arra, hogy a Parlament 2016. március 9-én(106) kifejezte, hogy „a PMI-vel kötött megállapodást nem szabad megújítani, meghosszabbítani vagy újratárgyalni”;

430.  sürgeti a Bizottságot, hogy még a PMI-megállapodás lejárta előtt uniós szinten hozzon meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy nyomon lehessen követni a PMI dohánytermékeket, továbbá tegyen jogi lépéseket a gyártó termékeinek bármiféle jogellenes elkobzásához kapcsolódóan mindaddig, amíg a dohánytermékekről szóló irányelv teljes körűen nem érvényesíthető, annak érdekében, hogy ne legyen szabályozási hézag a PMI-megállapodás lejárta, illetve a dohánytermékekről szóló irányelv és az FCTC hatálybalépése között;

431.  felszólítja a PMI-t, hogy a megállapodás meghosszabbításától függetlenül továbbra is alkalmazza a hatályos megállapodásban a nyomon követésre és a kellő gondosságra vonatkozó („Ismerd az ügyfeledet”) rendelkezéseket;

432.  felszólítja a Bizottságot, hogy a csempészet és a hamisított termékek elleni küzdelem kiegészítő eszközeként terjesszen elő egy további új rendeletet abból a célból, hogy a dohányipar által használt nyersdohányra, szűrőkre és papírokra is kiterjedjenek a független nyomon követésre és a kellő gondosságra vonatkozó („Ismerd az ügyfeledet”) rendelkezések;

433.  sajnálatosnak tartja, hogy a dohányipari megállapodások Bizottság általi értékelésében késedelmek következtek be; kéri a Bizottságot, hogy az értékelést mielőbb bocsássa rendelkezésre, kitérve az e megállapodások értelmében a dohányipari vállalatok által fizetett pénzből fedezett beruházások eredményeire is;

434.  aggodalmának ad hangot az európai ombudsman megállapítása(107) miatt, amelynek értelmében a Bizottság – az Egészségügyi Főigazgatóság kivételével – „nem hajtja végre teljes körűen az ENSZ WHO átláthatóságra és dohánylobbira vonatkozó szabályait és iránymutatásait”; ezért úgy véli, hogy ezzel a Bizottság hitelessége és feddhetetlensége kérdőjeleződött meg;

435.  nyomatékosan felhívja valamennyi érintett uniós intézményt, hogy a WHO dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezménye 5. cikkének (3) bekezdését a hozzá csatolt iránymutatásokban szereplő ajánlásokkal összhangban hajtsa végre; nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegye közzé a dohányipari vállalatokkal kötött megállapodások értékelését és egy, a WHO dohányzás visszaszorításáról szóló keretegyezménye végrehajtásáról szóló hatásvizsgálatot;

Európai Iskolák

436.  kiemeli, hogy az Európai Iskolák az uniós költségvetésből 164,2 millió euróban részesültek, amely összeg az iskolák működési költségvetésének 59%-a;

437.  rendkívül aggasztónak találja a Számvevőszéknek az Európai Iskolák 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésében foglalt következtetéseket, amelyek szerint: „a folyamatos számviteli és ellenőrzési hiányosságok miatt a Számvevőszék nem tudja biztonsággal kijelenteni, hogy a 2014-es összevont éves beszámoló mentes volt a lényeges hibás állításoktól”;

438.  megjegyzi, hogy a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság (DG HR) főigazgatója a Bizottság 2014. évi összefoglaló jelentésében megtartotta a jó hírnévre vonatkozó fenntartást az Európai Iskolák vonatkozásában, és hogy az Európai Bizottság képviselője az Európai Iskolák 2012. és 2013. évi elszámolása tekintetében a mentesítés megadása ellen szavazott; sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok képviselői nem veszik ugyanolyan komolyan a problémákat;

439.  emlékeztet arra, hogy a Parlament a Bizottság 2010. évre vonatkozó mentesítésére irányuló eljárás során már megkérdőjelezte „az Európai Iskolákról szóló egyezmény döntéshozatali és finanszírozási” struktúráit; és kérte, hogy a Bizottság „vizsgálja meg a tagállamokkal az egyezmény felülvizsgálatát, és 2012. december 31-ig tegyen jelentést az elért eredményekről”; megjegyzi, hogy a Parlamenthez semmiféle jelentés nem érkezett az elért eredményekről;

440.  teljes mértékben támogatja a Számvevőszéknek az Európai Iskolák 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló, 2015. november 11-i jelentésében kiadott 11 ajánlást, amelyek a számvitel, a személyzet, a közbeszerzési eljárások, az ellenőrzési standardok és a kifizetési kérdések területére terjednek ki;

441.  kéri a Bizottságot, hogy 2016. július 1-jéig adjon számot az Európai Iskolák által a Számvevőszék ajánlásainak és a bizottsági cselekvési terv végrehajtása terén elért eredményekről;

442.  felhívja a költségvetési hatóságot, hogy a 2017-es költségvetési eljárás során az Európai Iskoláknak nyújtott uniós költségvetési hozzájárulás bizonyos – elsősorban a főtitkári hivatalnak szánt – részét helyezze tartalékba, amennyiben a Számvevőszék ajánlásainak végrehajtása terén nem születnek megfelelő eredmények;

Euronews

443.  megjegyzi, hogy 2014-ben a Euronews 18 millió eurót kapott az uniós költségvetésből, noha a Bizottság nem tulajdonosa a Euronews-nak, és aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Euronews jelenlegi irányítási struktúrája nem feltétlenül teszi lehetővé a nemzetközi tulajdonosoktól való teljes függetlenséget és autonómiát; felhívja a Bizottságot, hogy jelentős pénzügyi támogatóként biztosítsa, hogy a Euronews tiszteletben tartsa a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveit és a Bizottsággal kötött jogi megállapodásokat, ideértve a szerkesztői függetlenségről szóló, kötelező erejű chartát;

Összegzés

444.  végezetül összegzésképpen az alábbiakat állapítja meg:

Általános eredmények és politikai ajánlások

445.  úgy véli, hogy a 2014-es mentesítés:

C. A bizottságok álláspontja

Külügyi Bizottság

446.  aggódik amiatt, hogy a 2014-es pénzügyi évben a 4. fejezet vonatkozásában nőtt a lényeges hibák aránya; támogat a Számvevőszék éves jelentésében szereplő minden ajánlást, és sürgeti a Bizottságot, hogy mihamarabb kövesse nyomon azokat a korábbi években tett ajánlásokat, amelyek teljes körű végrehajtására még mindig nem került sor;

447.  üdvözli, hogy Az Európai Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások Főigazgatósága javította azt a rendszerhibát, amely befolyásolta 2013-as kiadásait, és végrehajtotta a Számvevőszék által kért jelentős változtatásokat rendszerein; hasonlóképpen elégedettségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a Számvevőszék ellenőrzési munkája alapján helyesnek találta a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága éves tevékenységi jelentését;

448.  aggodalommal veszi tudomásul a támogatási szerződésekkel kapcsolatos kiadások ellenőrzésével összefüggésben feltárt hibákat, amelyek a Számvevőszék által a 4. fejezetben azonosított hibák több mint 50%-át teszik ki; megállapítja, hogy a legjelentősebb hibatípus a nem támogatható kiadásokat érinti; hangsúlyozza, hogy az előzetes ellenőrzések végrehajtásának javítása révén a hibákat meg kell előzni vagy fel kell tárni és ki kell javítani a kiadások elfogadása előtt; különös aggodalommal állapítja meg, hogy A Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága nem tudta feltárni a hibákat; sürgeti a Bizottságot a kiadások ellenőrzésével kapcsolatos említett problémák megoldására eddig tett erőfeszítések fokozásának biztosítására, továbbá a támogatások felügyeletével kapcsolatban a Számvevőszék által annak 2011-es éves jelentésében tett ajánlás teljes körű nyomon követésére;

449.  hangsúlyozza, hogy megfelelő előzetes ellenőrzést kell végezni azokban az esetekben, amikor a Bizottság – esetleg az Európai Beruházási Bankon keresztül – úgy határoz, hogy jelentős környezeti hatással járó nagyszabású infrastrukturális projekteket finanszíroz, mely ellenőrzés célja a projektek pénzügyi, környezeti és társadalmi fenntarthatóságának megvizsgálása, és kéri, hogy a harmadik országoknak juttatott uniós finanszírozásban kizárólag olyan projektek részesülhessenek, amelyek pénzügyileg fenntarthatók, továbbá gazdasági és társadalmi szempontból hasznosak;

450.  elismeri, hogy a Bizottság folyamatos előrelépéseket tesz a közös kül- és biztonságpolitika keretébe tartozó valamennyi küldetésnek a „hatpilléres értékeléssel” történő hitelesítése terén; különösen üdvözli azt, hogy a három legnagyobb küldetés mostanára megfelel ennek az elvnek; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottság a Számvevőszék ajánlásának megfelelően minden küldetést hitelesítsen;

451.  üdvözli a küldetéseket támogató platform (MSP) létrehozását és megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy tegyen lépéseket egy valódi közös szolgáltató központ (SSC) felállításával kapcsolatban, amely egy integrált erőforrás-kezelési rendszerrel (IRMS) együtt valósulna meg, a küldetések gyorsabb megkezdése és költséghatékonyságának javítása eszközeként; javasolja a közös biztonság- és védelempolitikai raktár (KBVP-raktár) fejlesztését és azt, hogy a meglévő KBVP-küldetéseket is kiszolgálja, továbbá, hogy a jövőbeli SSC kezelje azt;

452.  sajnálja a KBVP-küldetések esetében az alapvető berendezések és szolgáltatások beszerzése tekintetében mutatkozó jelentős késedelmeket, és azoknak a küldetések működésére gyakorolt negatív hatását; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék a jogállamisággal kapcsolatban Koszovónak nyújtott uniós támogatásról szóló 2012-es különjelentésében rámutatott a hatékonyság hiányára, és arra a következtetésre jutott, hogy a költségvetési rendeletben meghatározott közbeszerzési szabályokat „nem a KBVP-küldetések igényeit szem előtt tartva tervezték, ahol néha gyors és rugalmas reagálásra van szükség”; sajnálja, hogy a költségvetési rendelet nemrégiben történt felülvizsgálata nem eredményezte a pénzügyi szabályok szükséges megváltoztatását; megismétli, hogy a megfelelő költségvetési sorok kezelését a polgári műveleti parancsnokra kellene ruházni, ugyanolyan módon, mint ahogy az az uniós küldöttségek vezetői esetében történt;

453.  emlékeztet arra, hogy a KBVP képzési és tanácsadási küldetéseinek hatékonyságát nagymértékben akadályozzák az EU e fellépések felszereléssel való akár alapvető támogatásával kapcsolatos intézményi nehézségei; ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság által a biztonság és a fejlesztés támogatására szolgáló kapacitásbővítésről szóló közös közlemény végrehajtására tett erőfeszítéseket; felhívja a Bizottságot, hogy terjessze elő a szükséges jogalkotási javaslatokat egy külön erre a célra szolgáló alap mielőbbi létrehozására, hogy azt a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során be lehessen építeni az uniós költségvetésbe;

454.  üdvözli az Európai Unió afganisztáni rendfenntartó missziójáról és a kínzás és a halálbüntetés elleni küzdelem uniós támogatásáról szóló 2015-ös számvevőszéki különjelentéseket; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy hajtson végre a Számvevőszék által ezen jelentések keretében tett minden ajánlást;

455.  hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban zajló uniós projektek hatékonyságának értékelésekor figyelembe kell venni a projektek környezetéhez kapcsolódó kritériumokat, mert az uniós külső segélyekkel kapcsolatos tevékenységekre gyakran válság sújtotta térségekben vagy politikai szempontból nehéz környezetben kerül sor;

Fejlesztés és együttműködés

456.  emlékeztet arra, hogy az Unió fejlesztési és humanitárius támogatásra fordított kiadásait gyakran olyan térségekben nyújtják, amelyek igen sok kihívást jelentenek, ami növeli a projektek végrehajtásának, értékelésének és a kiadások ellenőrzésének nehézségeit; a fejlesztési és a humanitárius támogatás esetében ezért nagyobb valószínűséggel merülnek fel hibák, mint más uniós szakpolitikai területek esetében;

457.  megállapítja, hogy a Számvevőszék szerint a hibák 57%-a a nem támogatható kiadásokhoz kapcsolódik; támogatja a Számvevőszék azon ajánlását, hogy a EuropeAid fejlessze az előzetes ellenőrzéseket, és jobban használja ki a helyszíni ellenőrzéseket a hibák feltárása érdekében;

458.  üdvözli, hogy a Számvevőszék szerint a DG ECHO által bevezetett kontrolleljárások a pénzügyi tranzakciókat illetően megfelelően működnek, és hogy a főigazgatóság jelentéstételi rendszere megbízható; az említettekhez gratulál a DG ECHO-nak;

459.  elismeri, hogy a biztonsághoz kapcsolódó kiadások fontosak a fejlesztés és különösen az arra irányuló jelenlegi erőfeszítések szempontjából, hogy átfogóan kezeljék a biztonság és a fejlesztés közötti összefüggéseket, és hogy teljesítsék a fejlesztési menetrend 16. célját, azonban hangsúlyozza, hogy az ilyen támogatás nem minősül tengerentúli fejlesztési támogatásnak, és jelenleg nem származhat a 233/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet által létrehozott Fejlesztési Együttműködési Eszközből, illetve az Európai Fejlesztési Alapból (EFA);

460.  megállapítja, hogy 2014-ben a líbiai határigazgatáshoz kapcsolódó, 12,9 millió EUR összegű két projektet a Fejlesztési Együttműködési Eszköz révén finanszíroztak; emlékeztet arra, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszköz elsődleges célja a szegénység csökkentése; ismételten határozott aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fejlesztési programokat olyan célokra is felhasználhatják, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a fejlesztéshez; emlékeztet arra, hogy az ilyen megközelítés nem fog segíteni az Uniónak abban, hogy elérje azt a célkitűzést, hogy a GNI 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítsák;

461.  megállapítja, hogy hasznos lehet a DG DEVCO által 2015-ben elindított eredménykeret, azonban tudomásul veszi a hozzá kapcsolódó, a Számvevőszék 21/2015. számú különjelentésében azonosított kockázatokat is; szükségesnek tartja, hogy elkerüljék azt az inkább szakpolitikai jellegű kockázatot is, hogy túlhangsúlyozzák a DG DEVCO által a keretben meghatározott, korlátozott számú számszerűsíthető eredményre való törekvést, és kisebb jelentőséget tulajdonítanak az Unió fejlesztési együttműködési szakpolitikai célkitűzéseivel kapcsolatos más eredmények elérésének, valamint a minőségi eredményeknek; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a keretet az egyéb monitoring- és jelentéstételi intézkedéseket kiegészítő eszközként kezeljék;

462.  üdvözli a Számvevőszéknek a EuropeAid értékelési és eredményorientált monitoringrendszereiről szóló 18/2014. számú különjelentését; felhívja a DG DEVCO-t, hogy sürgősen orvosolja értékelési és monitoringrendszereinek azon hiányosságait, amelyekre a Számvevőszék különjelentése rámutatott, különösen a főigazgatóság értékelési rendszerének súlyos hiányosságait; kiemeli, hogy a rosszul működő értékelési rendszer növeli annak kockázatát, hogy olyan projekteket választanak ki, amelyek nem megfelelő minőségűek vagy nem érik el célkitűzéseiket; megállapítja, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy eltér a Bizottság és a Számvevőszék véleménye a költségvetés-támogatási műveletek eredményességére vonatkozó megbízható információkat illetően; úgy véli, hogy a Számvevőszék által kiemelt problémák összefüggésben vannak az Unió küldöttségeinek és a DG DEVCO értékelési osztályának létszámhiányával; úgy véli, ez jól mutatja, hogy a létszámcsökkentéseknek milyen káros következményei lehetnek az uniós programok hatékony működésére;

463.  bízik abban, hogy a DG DEVCO orvosolni fogja értékelési és monitoringrendszereinek azon hiányosságait, amelyekre a Számvevőszék 18/2014. számú különjelentése rámutatott;

464.  felszólít arra, hogy vezessenek be formális ellenőrzési jogköröket az EFA-val kapcsolatban, lehetőleg az EUMSZ 295. cikke értelmében kötendő, kötelező jellegű intézményközi megállapodás révén;

465.  súlyos aggodalmát fejezi ki a Számvevőszéknek a halászati partnerségi megállapodások Bizottság általi kezeléséről szóló, 11/2015. számú különjelentésében foglalt megállapításai miatt; megállapítja, hogy a Számvevőszék kétségeit fejezi ki a halászati partnerségi megállapodások fenntarthatóságát illetően, mivel nehéz alkalmazni a többletállomány lehalászásának fogalmát; megállapítja továbbá, hogy a Számvevőszék határozottan megkérdőjelezi a halászati partnerségi megállapodások végrehajtása Bizottság általi figyelemmel kísérésének minőségét; sajnálja továbbá, hogy a halászati partnerségi megállapodások utólagos értékelését a Számvevőszék szerint nem használják ki kellőképpen a követő megállapodások kialakítása során; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb hajtsa végre a Számvevőszék által megfogalmazott számos ajánlást;

466.  emlékeztet arra, hogy a kifizetési források 2014-ben tapasztalt, gyakorlatilag állandó akut hiánya súlyosbította a DG ECHO a tekintetben jelentkező nehézségeit, hogy megfelelően tudjon reagálni az Unió szomszédságában és azon túl tapasztalható, egyre súlyosabb humanitárius válságokra; üdvözli, hogy a 2015-ös és a 2016-os uniós költségvetésnek a helyzethez jobban alkalmazkodó előirányzatai nagyrészt megoldották a DG ECHO kifizetési problémáit;

467.  sajnálja, hogy amiatt, hogy 2014-ben elégtelen mértékűek voltak a kifizetési előirányzatok, az összesen 43 millió EUR összegű, Marokkónak és Jordániának nyújtandó költségvetés-támogatási kifizetéseket nem lehetett 2014-ben teljesíteni, ahogyan azt a szerződés előírta; úgy ítéli meg, hogy ez súlyosan aláássa az Unió hitelességét;

Foglalkoztatás és szociális ügyek

468.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a „foglalkoztatás és szociális ügyek” szakpolitikai terület esetében a becsült hibaarány 2014-ben 3,7%, ami valamivel magasabb, mint az előző évben (3,1%); hangsúlyozza, hogy ez visszalépést jelent a 2%-os célértéket meg nem haladó hibaszázalék elérését illetően;

469.  üdvözli, hogy a számvevőszéki jelentés az Európa 2020 stratégia fényében elemzi az uniós költségvetés végrehajtását; tudomásul veszi azt az észrevételt, mely szerint az uniós költségvetési hozzájárulás nincs külön megnevezve a kiemelt célok, például a foglalkoztatás és a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása elérésének összefüggésében;

470.  üdvözli továbbá a Számvevőszék ajánlásait, melyek szerint az Európa 2020 stratégiát jobban össze kell hangolni a többéves pénzügyi kerettel, és a magas szintű politikai célokat használható operatív célkitűzésekké kell átalakítani, továbbá hangsúlyozza, hogy a teljesítményre, az eredményekre és a hozzáadott értékre kell összpontosítani, különösen a kiemelt foglalkoztatási és a szociális célok esetében, ahol a Bizottság hatásköre nem terjed ki jogilag kötelező érvényű keret kialakítására; felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az eredménymutatókat és a monitoring-rendszereket az eredmények meghatározott célkitűzésekkel való összehasonlítása érdekében, valamint azért, hogy tájékozottabb legyen a jövőbeli célkitűzések meghatározásakor, és növelni tudja az uniós kiadások hatékonyságát;

471.  nyugtázza a Számvevőszék szabálytalanságok kockázatának növekedésére vonatkozó észrevételeit a Horizont 2020 programban részt vevő kis- és középvállalkozások (kkv-k) esetében; támogatja a Bizottság válaszát, mely szerint a kkv-k bevonása a programba döntő jelentőségű a növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából, és nyugtázza a kkv-kra vonatkozó igazgatási szabályok egyszerűsítését, továbbá hangsúlyozza, hogy a további egyszerűsítés a kkv-k részvételének fokozódását eredményezné; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kkv-kon keresztül fenntartható álláshelyeket lehet létrehozni;

472.  megállapítja, hogy a kkv-k Európa legnagyobb munkahelyteremtői, és úgy véli, hogy többet lehetne tenni az uniós finanszírozási programokban való részvételük fokozása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be további intézkedéseket a kkv-k aktív részvételének ösztönzése érdekében, ideértve a „gondolkozz először kicsiben” elvének alkalmazását;

473.  rámutat, hogy az ESZA kiadásainak szabályossága tekintetében a fő kockázat továbbra is a humántőke-beruházások immateriális jellegéből, a tevékenységek sokszínűségéből, valamint abból adódik, hogy a projektek végrehajtásába számos, sok esetben kis partnert vonnak be; felhívja a Bizottságot a különleges enyhítő intézkedések folytatására, beleértve mind a megelőző, mind pedig a korrekciós intézkedéseket;

474.  nyugtázza a Számvevőszék 17/2015. számú különjelentésében az ESZA finanszírozásának a 2012 és 2014 közötti időszakban történő átirányítása kapcsán tett észrevételeket; aggodalommal nyugtázza az e finanszírozás hatásáról szóló bizottsági jelentéstétel hiányosságait; úgy véli, hogy az eredményeken alapuló szakpolitika irányába történő további lépések elengedhetetlenek a megbízható pénzügyi elszámoltathatóság és az uniós források hatékony felhasználásának biztosításához;

475.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a magasabb hibaarányok miatti kifizetési felfüggesztések vagy megszakítások negatívan befolyásolhatják a 2007–2013-as programok sikeres lezárását;

476.  úgy véli, hogy az egyszerűsített költségelszámolási módszerek szélesebb körű alkalmazásának előmozdítása hozzájárulhat az adminisztratív terhek csökkentéséhez, a hibaarány leszorításához, valamint ahhoz, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a teljesítményre és az eredményekre; hangsúlyozza azonban, hogy az egyszerűsített költségelszámolási módszerek alkalmazása során biztosítani kell a jogbiztonságot és a bizalmat, illetve értékelni kell az előnyöket, és az érdekelteket teljes körűen be kell vonni valamennyi szinten; hangsúlyozza, hogy az egyszerűsített költségelszámolási módszereket a tagállamok rendelkezésére álló lehetőségnek kell tekinteni;

477.  ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok kerüljék az ESZA végrehajtásával kapcsolatos szabályok és követelmények – a kedvezményezettekre további terheket rovó és a hibázás kockázatát növelő – további bonyolítását;

478.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék által a „foglalkoztatás és szociális ügyek” szakpolitikai területen megvizsgált 178 tranzakcióból 62 esetében (34,8%) hibát tártak fel, melyből 12 volt a 20%-ot meghaladó számszerűsíthető hiba (6,7%); nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy hozzon korrekciós intézkedéseket, és alkalmazzon szigorú eljárásokat a szabálytalanságok kockázatának csökkentésére e szakpolitikai területen, valamint kövesse nyomon a Számvevőszék által a nem támogatható kiadásokkal kapcsolatban feltárt eseteket;

479.  sajnálja, hogy az ESZA azon programjainak száma, amelyekben a hibaarány meghaladja az 5%-ot, a 2013. évi 18,8%-ról 2014-re 22,9%-ra nőtt, és hogy az e hibaszázalékokkal érintett kifizetések volumene drasztikusan, 11,2%-ról 25,2%-ra emelkedett;

480.  felhívja a figyelmet a Számvevőszék azon, többedszer ismételt észrevételére, hogy a hibaarány alacsonyabb lenne, ha a nemzeti hatóságok jobban figyelembe vették volna a rendelkezésre álló információkat, mielőtt a kifizetési kérelmeket elküldték a Bizottságnak; e tekintetben ragaszkodik hozzá, hogy a tagállamok és a nemzeti hatóságok részletesebb ellenőrzéseket végezzenek, és ne nyújtsanak be helytelen visszatérítési kérelmeket;

481.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy használják az Arachne elnevezésű kockázatértékelési eszközt, és kéri a Bizottságot, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakban továbbra is nyújtson iránymutatást és technikai segítséget a tagállamok számára az irányítási és ellenőrzési követelmények helyes végrehajtásához; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság fokozza a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között;

482.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse a Számvevőszék ajánlásait annak biztosítása érdekében, hogy az uniós költségvetés végrehajtása jobban hozzájáruljon az Európa 2020 stratégia kiemelt foglalkoztatási és szociális céljainak megvalósításához; e tekintetben elvárja, hogy a Bizottság és a tagállamok támaszkodjanak nagyobb mértékben a teljesítménymutatókra, és javítsák a 2014 és 2020 közötti időszakban elért eredményekre vonatkozó jelentéstételt;

Környezetvédelem, közegészségügy és élelmiszer-biztonság

483.  ismételten kijelenti, hogy az EUMSZ-nek megfelelően a Parlament, miután megvizsgálta a beszámolót, a pénzügyi kimutatást, az EUMSZ 318. cikke szerinti értékelő jelentést, a Számvevőszék által készített éves jelentést az ellenőrzés alatt álló intézményeknek a Számvevőszék észrevételeire adott válaszaival együtt, a megbízhatósági nyilatkozatot és a Számvevőszék bármely egyéb különjelentését, mentesítést ad a Bizottságnak a költségvetés végrehajtása tekintetében;

484.  emlékeztet rá, hogy a tervek szerint 2014 az új többéves pénzügyi keret – amelynek célja a 2014–2020-as időszakra eső uniós kiadások mennyiségének és elosztásának meghatározása – megvalósításának első éve, és ezért a végrehajtás szintje alacsonyabb, mint az előző években;

485.  tudomásul veszi a környezetvédelem és az egészségügy szakpolitikai területeinek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves számvevőszéki jelentésen belüli bemutatását; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a környezetvédelmi politika és az éghajlatpolitika ismét egy fejezetbe került a vidékfejlesztéssel és a halászattal; megismétli a fejezet alá tartozó szakpolitikai területek illogikus összetételére vonatkozó bírálatát; véleménye szerint nem a Számvevőszéknek kellene meghoznia a szakpolitikai területek csoportosítására vonatkozó politikai döntést; nyomatékosan kéri a Számvevőszéket, hogy következő éves jelentésében vizsgálja felül megközelítésmódját;

486.  ebben az összefüggésben említésre méltónak véli, hogy a vidékfejlesztésről, a környezetvédelemről, a halászatról és az egészségügyről szóló fejezet mutatja a legnagyobb hibaarányt a Számvevőszék 2014-es jelentésében, 6,2%-kal a 4,4%-os átlaggal szemben; megállapítja továbbá, hogy a Számvevőszék által feltárt főbb hiányosságok közül számos nagyon hasonlított az elmúlt három évben már azonosított hiányosságokhoz;

487.  megjegyzi, hogy a hibák számításának módját illetően eltér a Számvevőszék és a Bizottság nézőpontja; megjegyzi, hogy a Bizottság véleménye szerint a Számvevőszék éves reprezentatív hibaarányát a nettó pénzügyi korrekciók és visszafizettetések többéves jellegének összefüggésében kell értelmezni;

488.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék nem tett észrevételt a „Közegészségügy”, az „Élelmiszer-biztonság”, valamint a „Környezetvédelem és éghajlat-politika” alá tartozó politikák irányításával kapcsolatban;

489.  megállapítja, hogy a környezetvédelemre, az éghajlat-politikára, a közegészségügyre és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó 2014-es költségvetési tételek végrehajtását illetően a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság összességében elégedett; ismét emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetésnek csupán kevesebb mint 0,5%-át fordítják ezekre a szakpolitikai eszközökre, miközben szem előtt kell tartani e területek egyértelmű uniós hozzáadott értékét, valamint az európai polgároknak az uniós környezeti és éghajlati politikák, a közegészségügy és élelmiszer-biztonság iránti támogatását;

490.  elégedettségének ad hangot a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság illetékességi körébe tartozó öt decentralizált ügynökség munkájával kapcsolatban, amelyek olyan technikai, tudományos vagy irányítási feladatokat látnak el, amelyek segítik az uniós intézményeket politikáik kidolgozásában és végrehajtásában a környezetvédelem, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a közegészség és élelmiszerbiztonság területei, valamint ezek költségvetéseinek végrehajtása terén;

Környezetvédelem és éghajlat-politika

491.  hangsúlyozza, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóság számára 352 041 708 EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzat állt rendelkezésre, és ennek 99,7%-a felhasználásra került; megjegyzi, hogy a kifizetési előirányzatok tekintetében kielégítő eredmény, hogy a rendelkezésre álló 290 769 321 EUR 95,03%-a felhasználásra került; megjegyzi továbbá, hogy a LIFE+ igazgatási kiadásait két költségvetési éven keresztül hajtják végre (automatikus átvitelek révén), és hogy ezeket az igazgatási kiadásokat leszámítva a kifizetések végrehajtási aránya eléri a 99,89%-ot;

492.  nyugtázza, hogy az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság a kötelezettségvállalási előirányzatok esetében a 102 694 032 EUR 99,7%-ára, a kifizetési előirányzatok esetében a 32 837 296 EUR 93,1%-ára javította a végrehajtási arányt, továbbá az igazgatási kiadásokat leszámítva a kifizetések végrehajtási aránya eléri a 98,5%-ot;

493.  elégedett a LIFE+ működési költségvetésének általános végrehajtásával, amely 2014-ben a kötelezettségvállalási előirányzatok tekintetében elérte a 99,9%-ot, a kifizetési előirányzatok tekintetében pedig a 97,4%-ot; megjegyzi, hogy 2014-ben 283 121 194 eurót különítettek el a tagállami projektek pályázati felhívásaira, 40 000 000 EUR a Természetitőke-finanszírozási Eszköz és „az energiahatékonysági rendszer magánfinanszírozása” pénzügyi eszközök keretében végrehajtott pénzügyi műveletek keretében került felhasználásra, 8 952 827 eurót olyan civil szervezetek operatív tevékenységének támogatására fordítottak, amelyek a környezet európai szintű védelme és fejlesztése terén tevékenykednek, és részt vesznek az uniós szakpolitikák és jogszabályok kidolgozásában és végrehajtásában, valamint 49 502 621 eurót különítettek el a Bizottság szerepvállalását támogató intézkedésekre a szakpolitikai és jogalkotási folyamatok kezdeményezése és ellenőrzése terén; megjegyzi, hogy 20 914 622 EUR igazgatási támogatás céljából került felhasználásra a környezetvédelmi célú pénzügyi eszköz (LIFE) keretében,valamint működési támogatás céljából az EASME ügynökség számára;

494.  tudatában van, hogy a LIFE+ fellépések kifizetési aránya valamennyivel mindig alacsonyabb, mint a kötelezettségvállalási előirányzatoké;

495.  tudomásul veszi, hogy 4 350 000 EUR olyan nemzetközi egyezményekhez, jegyzőkönyvekhez és megállapodásokhoz való hozzájárulásként került elkülönítésre, amelyeknek az Unió részes fele, vagy amelyek tekintetében az Unió előkészítő munkában vesz részt;

496.  kielégítőnek tartja az összesen 2 950 000 EUR összegű tizenkét kísérleti projekt és hat előkészítő intézkedés végrehajtásának előrehaladását; tudatában van annak, hogy e fellépések végrehajtása nagy terhet jelenthet a Bizottság számára, tekintettel a végrehajtáshoz szükséges eljárásokhoz (pl. cselekvési terv, pályázati felhívás) képest rendelkezésre álló alacsony összegekre; nyomatékosan kéri a költségvetési hatóságot, hogy a jövőben összpontosítson az Unió számára valódi hozzáadott értéket képviselő kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre;

Közegészségügy

497.  emlékeztet arra, hogy 2014 az új programok végrehajtásának első éve: az egészségügyi programot 2014. március 11-én fogadták el (282/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(108)), míg az élelmiszerekre és a takarmányokra vonatkozó közös pénzügyi keretet 2014. június 27-én fogadták el (652/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(109));

498.  megjegyzi, hogy az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság 2014-ben a közegészségügyi költségvetési tételek alatt 244 221 762 EUR végrehajtásáért volt felelős, amelynek 96,6%-a kielégítő módon került lekötésre; tudomásul veszi, hogy e költségvetés kb. 75%-a közvetlenül átutalásra kerül három decentralizált ügynökséghez (az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központhoz, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósághoz és az Európai Gyógyszerügynökséghez); megjegyzi továbbá, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok végrehajtási szintje 98,9% fölötti minden költségvetési sor esetében, kivéve az Európai Gyógyszerügynökséget, amelynél a kötelezettségvállalási előirányzatok esetében az alulteljesítés megfelel a 2013-as eredménynek, amelyet a 2015-ös év során használtak fel;

499.  megjegyzi továbbá, hogy a kifizetési előirányzatok végrehajtási szintje 98,8%, amely nagyon jó végrehajtási arányt mutat;

500.  megjegyzi, hogy a 2008 és 2014 közötti időszakra szóló közegészségügyi program végrehajtási aránya is nagyon jó (a kötelezettségvállalási és a kifizetési előirányzatok esetében egyaránt 99,7%), és hogy a fennmaradó fel nem használt források alapvetően olyan címzett bevételekhez kapcsolódnak, amelyeket 2015-ben még fel lehet használni;

501.  elégedetten nyugtázza, hogy az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság hatáskörébe tartozó, a közegészségügy területén indított mind a tíz kísérleti projekt és öt előkészítő intézkedés végrehajtása jól halad, és minden vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzat felhasználásra került;

Élelmiszer-biztonság, állategészségügy, állatjólét és növényegészségügy

502.  tudomásul veszi, hogy az élelmiszer-biztonság, állategészségügy, állatjólét és növényegészségügy esetében a végrehajtási arány 96,8%; megjegyzi azonban, hogy amennyiben figyelembe vesszük a 6 800 000 EUR összegű nem automatikus átvitelt, akkor a végrehajtási arány eléri az elérhető előirányzatok 100%-át;

503.  megjegyzi, hogy az elmúlt évhez hasonlóan a tuberkulózis elleni programokhoz való uniós hozzájárulás volt a legjelentősebb, és hogy a kéknyelv-betegség elleni programokhoz való uniós hozzájárulás ugyanakkor továbbra is alacsony volt;

504.  elismeri, hogy a 8 100 000 eurós összegű alulteljesítés a takarmány- és élelmiszer-biztonság, az állategészségügy, az állatjólét és a növényegészségügy alcím alatt főleg a következőkkel magyarázható: a különböző programokra szánt címzett bevételekhez kapcsolódó és 2015-ben felhasználható 500 000 EUR (azaz nincs alulteljesítés), továbbá 800 000 EUR címzett bevétel, amelyet technikai okokból nem használható fel 2015-ben (a régi programok C5 előirányzatai miatt), valamint a szükségalaphoz kapcsolódó 6 800 000 EUR; megjegyzi, hogy az utóbbi összeget átvitték 2015-re (az afrikai sertéspestis elleni 2014-es intézkedésekre Észtországban, Lettországban, Litvániában és Lengyelországban);

505.  elismeréssel nyugtázza, hogy a 2014-es kifizetési előirányzatokat tekintve az „Takarmány- és élelmiszer-biztonság, állategészségügy, állatjólét és növényegészségügy” költségvetési alcím esetében a végrehajtási arány 99,0%, ami némi csökkenést jelent a 2013. évi 99,9%-hoz képest; tudomásul veszi, hogy a globális átcsoportosítás során a további kifizetési előirányzatok iránti kérelmeket elutasították, és az év végéig csak egyetlen kifizetés nem került teljesítésre, ám a tagállamok megállapodása értelmében az esedékes összeg 2015. január elején kifizetésre került;

506.  elégedetten nyugtázza, hogy az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság hatáskörébe tartozó, az élelmiszerbiztonság területén indított mindhárom kísérleti projekt és egy előkészítő intézkedés végrehajtása jól halad, és minden vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzat (1 250 000 euró) felhasználásra került;

507.  a rendelkezésre álló adatok és a végrehajtási jelentés alapján úgy véli, hogy a 2014-es pénzügyi év vonatkozásában megadható a mentesítés a Bizottság számára a környezetvédelmi és éghajlat-politika, a közegészségügy és az élelmiszer-biztonság területén eszközölt kiadások tekintetében;

Közlekedés és turizmus

508.  megjegyzi, hogy a végleges 2014-es költségvetésnek az év során módosított változatában a közlekedéspolitika számára összesen 2 931 147 377 EUR állt rendelkezésre kötelezettségvállalási előirányzatok, és 1 089 127 380 EUR kifizetési előirányzatok formájában; megjegyzi továbbá, hogy ebből:

509.  üdvözli a mobilitási és közlekedési politikák kötelezettségvállalási előirányzatainak 2014. évi magas, 98,2%-os végrehajtási arányát, és a kifizetési előirányzatok jelentős mértékű, 95,2%-os végrehajtási arányát; megjegyzi, hogy a fennálló kötelezettségvállalások 2014-ben 1 653 372 424 euróval nőttek, elérve az 5 647 143 046 eurós teljes összeget, valamint, hogy a fennálló kötelezettségek növekedése általában magasabb az új többéves pénzügyi keret kezdetén, mivel az új projektek kifizetései később valósulnak meg; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a közlekedési projektek megfelelően végrehajtásra kerüljenek;

510.  sajnálja, hogy a „Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért” területen, amelyhez a közlekedés is tartozik, a közlekedés a legkisebb részét teszi ki (0,8 milliárd euró) a Számvevőszék által auditált teljes összegnek (13 milliárd euró), 2014-ben 5,6%-os volt a becsült hibaarány, magasabb, mint 2013-ban ugyanezen a területen (4,0%), amelyet főleg a jogosulatlanul elszámolt költségek megtérítése okozott, ám egyúttal a közbeszerzési szabályok be nem tartása is; kéri a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket a fenti helyzet orvoslása érdekében (beleértve a számlák gondosabb ex antevizsgálatát a hibák észlelése és korrigálása érdekében a költségtérítés előtt);

511.  felhívja a figyelmet arra, hogy 2014-ben nem került finanszírozásra projekt az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében, mivel az első projektpályázati felhívás 2015 márciusában lezárult, és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz hitelfinanszírozási eszköze, amelyet az Európai Beruházási Bank (EBB) kezelésére bíztak, csak 2014 végén került elfogadásra; rámutat, hogy 2014-ben a Számvevőszék hat műveletet vizsgált a közlekedési ágazatban (Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság), és közülük két esetben számszerűsíthető hibát tárt fel; ezért elégedettségének ad hangot, mivel 2014-ben (33%) csökkent az érintett műveletek százalékos aránya 2013-hoz (62%) és 2012-höz (49%) képest; kéri a Bizottságot és a többi érintett szereplőt, hogy biztosítsák a jövőbeni közlekedési projektek közbeszerzési szabályoknak és a költségek elszámolhatóságának való megfelelését;

512.  megjegyzi, hogy a Bizottság által alkalmazott több éves irányítási stratégia számításai szerint, amely figyelembe veszi a visszafizetéseket, korrigálásokat, és az ellenőrzések és auditálások hatásait a program végrehajtásának időszakában, a TEN-T program fennmaradó hibaaránya 0,84% volt;

513.  felhívja a figyelmet azon minőségi projektek magas számára, amelyeket a rendelkezésre álló források hiánya miatt nem lehetett elfogadni az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) közlekedési munkaprogramjának 2014-es pályázatai közül; úgy véli, hogy elegendő támogatást kell biztosítani az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz közlekedési munkaprogramjának keretében benyújtott projektek számára; sajnálja, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz költségvetését csökkentette az Európai Stratégiai Beruházási Alap (EFSI) részére nyújtott finanszírozás; emlékeztet azonban arra, hogy a költségvetési fegyelemről szóló intézményközi megállapodás(110) 10%-os rugalmasságról rendelkezik az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz költségvetésének növelése terén az éves költségvetési eljárás során, és ez a rugalmasság független az Európai Stratégiai Beruházási Alap finanszírozásától; kitart amellett, hogy az 1316/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(111) I. mellékletében foglalt, a Parlament és a Tanács által közösen elfogadott projektek végrehajtása indokolttá tenné az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz költségvetésének növelését;

514.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse szoros figyelemmel az innovatív pénzügyi eszközök – a Marguerite Alap, hitelgarancia eszközök, pl. a transzeurópai közlekedési hálózathoz tartozó projektek hitelgarancia-eszköze (LGTT) és a Projektkötvény-kezdeményezés – alkalmazását a TEN-T projektek uniós beruházásai tőkeáttételének növelése és új finanszírozási források vonzása érdekében, valamint kéri annak biztosítását, hogy az uniós költségvetés hozzájárulásait ezekhez az eszközökhöz megfelelő módon kezeljék és használják fel;

515.  megjegyzi, hogy a közlekedési és turisztikai projektekkel kapcsolatos információk több adatbázisban is elérhetők, így pl. a pénzügyi átláthatósági rendszerben, a kohéziós és regionális alapok révén társfinanszírozott TEN-T projektek INEA adatbázisában és a Horizont 2020 projektek CORDIS adatbázisában; kéri az ezen eszközök révén elérhető projektekre vonatkozó információk integrálását annak érdekében, hogy az előkészítés és az utókövetés szakaszaiban egyaránt jobb rálátás nyíljon az uniós források elosztására; ismételten hangsúlyozza, hogy könnyen hozzáférhető éves listát kell készíteni az Unió által társfinanszírozott közlekedési és turisztikai projektekről, továbbá kereshető online adatbázist az Unió által társfinanszírozott projektekről, az átláthatóság növelése érdekében feltüntetve a finanszírozás pontos mennyiségét;

516.  rámutat arra, hogy a 2014–2020-as időszak közlekedési projektjeit számos forrásból finanszírozzák, beleértve az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt (CEF), a Kohéziós Alapot, az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, és az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (EFSI); ezért felhívja a Bizottságot olyan szinergiák kidolgozására, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek a különböző források hatékonyabban osszák el az elérhető finanszírozást;

517.  elismeri, hogy az uniós források tekintetében a „ha nem használod fel, elveszíted” elv arra késztetheti a tagállamokat, hogy alacsony hatásfokú projekteket javasoljanak kiválasztásra; aggasztja, hogy a múltban a projektek téves kiválasztása rossz eredménnyel végződő uniós finanszírozású közlekedési beruházásokhoz vezetett; üdvözli az új 2014–2020-as jogi keretet, amely megerősíti a projektek költség-haszon elemzését és felülvizsgálati eljárását;

518.  üdvözli, hogy 2014. júniusában létrehozták a Shift2Rail közös vállalkozást, amelynek célja, hogy növelje az európai vasúti ágazat versenyképességét; megjegyzi, hogy a Shift2Rail közös vállalkozás esetében külön mentesítési eljárásokra fog sor kerülni, amennyiben a következő évek során pénzügyileg autonómmá válik; helyteleníti azonban a közös vállalkozás végrehajtása során mutatkozó késedelmeket, valamint azt, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) különösen nehezen tudnak hozzájutni;

519.  úgy véli, hogy a Bizottságnak teljes átláthatóságot kell biztosítania a források kezelése során, mindenkor és minden körülmények között biztosítva a közérdek védelmét és elsőbbségét a magánérdekkel szemben;

520.  megjegyzi, hogy a végleges 2014-es költségvetésnek az év során módosított változatában a turizmus számára összesen 11 226 160 EUR állt rendelkezésre kötelezettségvállalási előirányzatok, és 6 827 266 EUR kifizetési előirányzatok formájában; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen hatásvizsgálatot a finanszírozott projektekről a jövőbeni kiadási prioritások jobb meghatározása érdekében, amely prioritások összhangban vannak azzal a ténnyel, hogy az Unió a világ első számú idegenforgalmi célpontja, és a turizmus az uniós gazdaság növekedésének egy kulcsfontosságú területe; felhívja a Bizottságot, hogy a finanszírozott projektek és előkészítő intézkedések eredményeit vegye figyelembe a jövő év költségvetésének tervezése során, és készítsen könnyen hozzáférhető éves listát az e területen indított projektekről;

521.  javasolja, hogy azokkal az ágazatokkal kapcsolatban, amelyekért a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság a felelős, a Parlament adja meg a mentesítést a Bizottság számára az Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének végrehajtása alól;

Regionális fejlesztés

522.  megállapítja, hogy az Európai Unió 2014. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló, 2015. november 10-i számvevőszéki jelentés („számvevőszéki jelentés”) a legvalószínűbb hibaarányt 5,7%-ra becsülte a kohéziós politika területén, ami 2013-hoz képest 5,3%-os növekedést jelent; aggodalmát fejezi ki a növekedés miatt, amely különösen a pénzügyi következményekkel és a költségvetésre súlyos negatív hatásokkal járó hibák szempontjából jelentős; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika területén a becsült hibaarány fele a közbeszerzésre és az állami támogatásra vonatkozó szabályok bonyolultságából, valamint az ezen eljárások során elkövetett szabálysértésekből – például szerződések indokolatlan közvetlen odaítélése, összeférhetetlenségek és megkülönböztető kiválasztási kritériumok – adódik;

523.  nyugtázza a számvevőszéki jelentésre adott bizottsági választ, amely szerint a hibaarány 2000–2006 közötti programozási időszakhoz viszonyított átlagos csökkenése az irányítási és kontrollrendszerek javulását mutatja; felhívja a Bizottságot, hogy kellő időben biztosítson tájékoztatást és képzést a hatóságok számára a közbeszerzésekre és az állami támogatásokra vonatkozó szabályokról; ezzel összefüggésben üdvözli a közbeszerzési cselekvési terv bevezetését; nyugtázza az integritási megállapodások kezdeményezésének alkalmazását, és sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen megfelelő előzetes értékelést arra vonatkozóan, hogy azok mennyiben képesek ténylegesen javítani a közbeszerzés átláthatóságát és hatékonyságát az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy 2016 végére teljesítsék a közbeszerzésre vonatkozó előzetes feltételrendszert, és 2016 áprilisáig ültessék át jogrendszerükbe a közbeszerzésről szóló 2014-es irányelveket, a szabálytalanságok elkerülése, valamint a hatékony és eredményes projektvégrehajtás és a kitűzött eredmények, és ezáltal a kohéziós politikai célok megvalósításának biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan felügyelje ezt a folyamatot, megfelelő iránymutatást és technikai segítséget nyújtva a tagállamok számára ezen irányelvek nemzeti jogba történő megfelelő átültetésével összefüggésben;

524.  emlékeztet arra, hogy nem minden szabálytalanság csalás, és hogy a nem csalárd és a csalárd szabálytalanságokat meg kell különböztetni egymástól; mivel a nem csalárd szabálytalanságok gyakran a pénzügyi irányítási és kontrollrendszerek gyengeségéből és az igazgatási kapacitás hiányából adódnak, a szabályok ismeretével és a konkrét munkákat vagy szolgáltatásokat érintő technikai szakértelemmel összefüggésben egyaránt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelő, hatékony és eredményes pénzügyi irányítási és kontrollrendszerek létrehozását, a szabályozási keret vonatkozó rendelkezéseivel összhangban, egyidejűleg igazodva a nemzeti szabályozási helyzethez;

525.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális hatóságokat annak biztosítására, hogy a kedvezményezettek koherens információkat kapjanak a támogatási feltételekkel kapcsolatban, különös tekintettel a kiadások támogathatóságára és a költségtérítés felső korlátaira;

526.  megjegyzi, hogy a kohéziós politika tagállamokban történő végrehajtásához intézményi rendszerüktől függően jelentős mennyiségű nemzeti eljárás és szabályozás szükséges, ami újabb réteget képez, és szabálytalanságokhoz, következésképpen az esb-alapok elvesztegetéséhez, és a tagállamok közötti különbségek fokozódásához vezethet; felhívja a Bizottságot, hogy – a tagállamok intézményi sajátosságainak tiszteletben tartása mellett – járuljon hozzá a nemzeti és regionális szintű végrehajtás egyszerűsítéséhez, és adja meg a tagállamok számára a szabályok végrehajtásához szükséges pontosításokat; emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat a Parlament „A 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika egyszerűsítése és teljesítményorientáltsága felé” című állásfoglalására, és arra, hogy meg kell tenni a kívánt lépéseket a túlzott szabályozási és igazgatási teher szükséges minimumra való csökkentése érdekében, lehetővé téve az esb-alapok eredményesebb felhasználását, és elkerülve a végső kedvezményezettek, különösen a kkv-k általi hibákat; sajnálja, hogy a Bizottság kizárta a tagállamok képviselőit az esb-alapok kedvezményezettjei érdekében történő egyszerűsítés nyomon követéséért felelős magas szintű munkacsoportból, és így nem veszi figyelembe véleményüket a rendszer javítása érdekében;

527.  úgy véli, hogy az esb-alapok rendszeres és hatékony felhasználásához elengedhetetlen az igazgatási kapacitás biztosítása, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a tudásmegosztás és a bevált gyakorlatok cseréjének erősítésére bizonyos végrehajtási témák kapcsán (pl. közbeszerzés, állami támogatás, támogathatósági kritériumok és ellenőrzési nyomvonal), különösen a csekélyebb igazgatási és pénzügyi kapacitásokkal rendelkező potenciális kedvezményezettek esetében; ezzel összefüggésben javasolja, hogy szervezzenek konkrét ám átfogó tevékenységeket, amelyek célja az esb-alapokkal kapcsolatos projekteken dolgozó köztisztviselők és hatóságok, valamint a kedvezményezettek oktatása (pl. képzések és ismeretújító képzések, szemináriumok, vagy technikai és igazgatási támogatás nyújtása);

528.  üdvözli a Bizottság által létrehozott „Taiex Regio Peer 2 Peer” eszközt, amelynek célja a tagállami irányító, igazoló és ellenőrző hatóságok közötti partnerségi cserék előmozdítása, az igazgatási kapacitásaik javítása érdekében; hangsúlyozza a hatóságok kijelölése terén tett erőfeszítések fokozásának jelentőségét, ami a kifizetési kérelmek benyújtásának előfeltétele, a zökkenőmentes végrehajtás és forrásáramlás biztosítása érdekében; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak hatékonyan és eredményesen be kellene vezetnie minden olyan rendelkezésre álló eszközt, amely a kockázatok korai felismerését és megelőzését szolgálja a kohéziós politika terén, különös tekintettel például az ARACHNE adatbányászati eszközre, a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos kockázatok korai felismerése és megelőzése céljából; mivel a Végrehajtás-javítási Munkacsoport tevékenységei között vannak olyanok is, amelyek javíthatják a hatékonyságot és az eredményességet, valamint növelhetik a végrehajtott kohéziós politikai projektek hozzáadott értékét, felhívja a Bizottságot ezen elemek mennyiségi mutatókkal történő értékelésére;

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

529.  úgy véli, hogy a KAP mint az eredeti uniós szakpolitikák egyike az Unió egyik fontos, széles körű hatást gyakorló eszköze, nem csak az élelmiszertermelés és az ökoszisztéma-szolgáltatások, hanem a vidéki területek tényleges és potenciális környezeti, társadalmi-gazdasági és a nemek közötti egyenlőség tekintetében megvalósított fejlődése, valamint az e területeken az elnéptelenedés elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítések szempontjából is, figyelembe véve, hogy a körkörös gazdaság fogalmának kidolgozására van szükség; úgy véli, hogy a KAP ezáltal hozzájárul az Unió területi egyensúlyának megteremtéséhez, pénzügyi támogatást és jelentős eszközöket biztosítva, melyek segítik a fiatal mezőgazdasági termelőket a mezőgazdasági tevékenység megkezdésében, biztosítva a mezőgazdaságban a generációs folytonosságot;

530.  megállapítja, hogy a DG AGRI 2014-ben jelentős munkát végzett annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok hatóságai még inkább képesek legyenek a mezőgazdasági kiadások terén a hibák elkerülésére, valamint a vidékfejlesztési programjaik végrehajtására; elismeri a DG AGRI-nak a 2014. évi számvevőszéki éves jelentésből kitűnő pozitív eredményeit, és úgy véli, hogy a tagállamokkal együtt elvégzett tevékenységei jó alapot teremthetnek a 2014–2020-as kiadási időszak kulcsfontosságú évei során a további fejlődéshez;

531.  kéri, hogy kirívó esetekben a folyamatosan alulteljesítő ügynökségek akkreditációját vonják vissza;

532.  úgy véli, hogy az élelmiszereink biztonságos és folyamatos megtermelését biztosító, társadalmi, környezeti és gazdasági szinten az egész Unióra kiterjedő pozitív hatással járó, termények és élelmiszerek széles skáláját lefedő KAP esetében elengedhetetlen a következetes teljesítés és végrehajtás;

533.  megállapítja, hogy az Unióhoz 2004-ben vagy azt követően csatlakozó tagállamok (EU-N13) esetében az egy munkavállalóra jutó mezőgazdasági tényezőjövedelem mindössze egynegyede a korábbi 15 EU-tagállamban generált mezőgazdasági tényezőjövedelemnek(112);

534.  üdvözli a 2013. évi éves jelentésben szereplő adatokhoz képest elért előrelépést, és nyugtázza, hogy a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a mezőgazdasági politika esetében a vizsgált tranzakciók alapján 2013-hoz képest a hibaarány csökkent; nyugtázza, hogy a hibaarány 2014-ben a 17 tagállamban ellenőrzött EMGA esetében 2,9% (2013-ban 3,6%), a 18 tagállamban ellenőrzött vidékfejlesztés, környezetvédelem és halászat esetében 6,2% (2013-ban 7%), és hogy a „Természeti erőforrások” fejezet egészére vonatkozó általános hibaarány 3,6%;

535.  hangsúlyozza, hogy közös módszertant kell kidolgozni a hibaarány számítására, hogy ezáltal biztosítani lehessen az eredmény érvényességét és el lehessen kerülni a Bizottság, valamint a Számvevőszék által megadott hibaarány közötti lényeges különbséget;

536.  felhívja a figyelmet a Bizottság nyilatkozatára(113), mely szerint a kölcsönös megfeleltetési kötelezettségekkel kapcsolatos hibák (például az állatok szállításának, ülések időpontjának és határidőknek időben történő bejelentése) nincsenek hatással a kifizetésekre való jogosultságra (ezt a Számvevőszék már megerősítette), és a nagyobb egyértelműség érdekében a kölcsönös megfeleltetési hibaarányt a teljes hibaarányból kell levonni;

537.  rámutat, hogy például a tejágazatban a termeléstől függő kifizetések tagállamonként eltérő végrehajtása versenytorzulást okozott;

538.  üdvözli, hogy a Bizottság új iránymutatásokat vezetett be a megosztott irányítás esetén a közbeszerzési szabályok megszegése miatti pénzügyi korrekciók megállapítására vonatkozóan(114);

539.  megjegyzi, hogy 2014 átmeneti év volt, amelynek során jelentős kifizetéseket hajtottak végre a 2007–2013-as finanszírozási időszak utolsó szakaszához kapcsolódóan, és amelynek során az év közepén megszülettek a KAP 2014–2020-as finanszírozási időszakára vonatkozó utolsó rendelkezések (a végrehajtási és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok); megjegyzi továbbá, hogy a 2015-ös és 2016-os éveket szintén átmeneti éveknek kell tekinteni, amelyek során a gazdálkodóknak és a tagállami hatóságoknak egyaránt első alkalommal kellett teljes mértékben megvalósítaniuk az ökologizálást és egyéb jelentős szakpolitikai változásokat, melyek új és bonyolult szabályozással járnak, és melyek következtében jelentős számú új pályázó pályázik közvetlen kifizetésekre, mivel a tagállami vidékfejlesztési tervekben szereplő számos többéves intézkedés végrehajtását csak 2016-ban kezdik meg, és ezen intézkedésekkel összefüggésben különleges figyelmet kell fordítani a reform keretében bevezetett új eszközökre;

540.  örömmel látja, hogy 2013-hoz képest csökkentek a hibaarányok, és elismeri, hogy e célra jelentős erőfeszítéseket és forrásokat szenteltek, főként a tagállami hatóságok végrehajtással kapcsolatos, Bizottság általi tájékoztatása és technikai segítségnyújtás révén, ugyanakkor úgy véli, hogy a hibák mérésével önmagában nem lehet a teljesítményt vagy az eredményeket felmérni;

541.  emlékezteti a Bizottságot, hogy az összetett szabályozás miatt elkövetett nem szándékos hibák kockázatát a kedvezményezett viseli; a fenti megközelítés támogatása érdekében a szankciókra vonatkozóan ésszerű, arányos és hatékony politikára szólít fel, amellyel elkerülhető, hogy ugyanazért a hibáért mind a kifizetési rendszer, mind a kölcsönös megfeleltetés keretében kettős szankcionálást alkalmazzanak; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a szankciók legyenek még inkább arányban a hibák jellegével; olyan eszközök bevezetését szorgalmazza, amelyek ösztönzésen alapuló és eredményorientált megközelítést szolgálnak, melynek révén csökkenteni lehetne a hibaarányt és a vizsgálatok arányát, és különbséget lehetne tenni a hibák és a csalás között, ugyanakkor biztosítható, hogy a mezőgazdasági termelők folytatni tudják az alapvető élelmiszerek termelését, ami a szakpolitika lényege; úgy ítéli meg, hogy a komplexitás kezelésének folytatása és a KAP egyszerűsítése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a jövőbeni virágzó uniós mezőgazdasági ágazat biztosítása érdekében új belépőket vonzzanak a mezőgazdaságba és meg is tartsák őket és készségeiket;

542.  üdvözli, hogy a Számvevőszék éves jelentésében foglalkozik a teljesítménymérés módjával, különösen mivel a Bizottság kiadásait az eredményekre kívánja összpontosítani, ugyanakkor rámutat az abban rejlő nehézségre, hogy a II. pilléren belüli környezetvédelmi intézkedések végrehajtásának jelenleg előnyben részesített módját jelentő többéves finanszírozási programok végrehajtásáról egy olyan eszköz segítségével alkotnak képet, amely egyetlen egy évet vizsgál, és felhívja a Számvevőszéket, hogy magyarázza el teljesítményorientáltsággal kapcsolatos felfogását, kifejezetten a mezőgazdasági politikával kapcsolatban; nyomatékosan kéri ugyanakkor a Számvevőszéket, hogy a teljesítményértékelés során vegye figyelembe a vidékfejlesztési politika céljainak sokszínűségét, hogy el lehessen kerülni a leegyszerűsített mutatók használatát és a hibás következtetések levonását;

543.  nyugtázza, hogy a Számvevőszék – saját ellenőrzései alapján – úgy véli, hogy az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IIER) jelentősen hozzájárul az általa érintett támogatási programok hibaszintjének megelőzéséhez és csökkentéséhez(115), és tudomásul veszi azon észrevételt, mely szerint valamennyi vizsgált tagállam hozott kiigazító intézkedéseket a MePaR hiányosságainak kezelésére(116);

544.  üdvözli a Bizottság javaslatát, miszerint az IIER-t megelőző jellegű előzetes ellenőrzések bevezetésével kellene egyszerűsíteni, ami lehetővé tenné a nemzeti hatóságok számára a mezőgazdasági termelők kérelmeivel kapcsolatos problémák azonosítását és a kiigazítások végrehajtását, aminek következtében csökkenne a büntetések aránya;

545.  egyetért a Számvevőszék főbb ajánlásaival, melyek szerint: a tagállamoknak a MePAR-adatbázisaikban megbízható és naprakész információkat és fotókat kell biztosítaniuk a támogatásra jogosult földterületekkel kapcsolatos túligénylést érintő hibák kockázatának csökkentése érdekében; a Bizottságnak köteleznie kell a tagállamokat arra, hogy cselekvési terveikbe foglaljanak a gyakran előforduló hibaokok orvoslására szolgáló helyesbítő intézkedéseket, felül kell vizsgálnia a vidékfejlesztési szabályszerűségi ellenőrzéseire vonatkozó stratégiáját, valamint biztosítania kell a tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről való bizonyosság növelését célzó, 2015-től kötelező érvényű eljárás megfelelő alkalmazását;

546.  nyugtázza, hogy Bizottság egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a vidékfejlesztési kiadások szabályozása és a támogathatósági feltételek összetettek, részben a szakpolitika jellegéből és a területek különbözőségéből adódóan; felszólít a 2014–2020 közötti időszakra szóló szabályokban foglalt egyszerűsítési, illetve megelőző intézkedések megerősítésére, továbbá az egyszerűsítés tagállami szintű végrehajtására, elsősorban az új vidékfejlesztési programok keretében, a hibaarányok csökkentésének és a hatékonyság és rugalmasság növelésének fontos eszközeként, ezáltal is fokozva a felvevőképességet, különösen az olyan kisebb programok esetén, amelyek iránt a múltban kisebb érdeklődés mutatkozott és/vagy amelyek folyamatosan nagy hibaarányt mutattak a rugalmatlanságuk miatt;

547.  kéri a Bizottságot, hogy időben terjesszen elő részletes tervet a KAP bürokratikus terheinek csökkentéséről;

548.  sürgeti a Bizottságot és a tagállami hatóságokat, hogy továbbra is foglalkozzanak a közvetlen kifizetésekkel kapcsolatos szabályozás összetettségével, és ahol csak lehet, egyszerűsítsék azt, valamint kiemelt prioritásként kell kezelni az ökologizálási intézkedések egyszerűsítését, különösen, amikor az EMGA és a vidékfejlesztési alapok igazgatása több különböző szinten történik a tagállamokon belül, adott esetben eltérő megközelítéseket követve; hangsúlyozza, hogy a tagállamok között a közvetlen kifizetések terén meglévő óriási különbségek miatt a versenyképesség terén nőtt a szakadék az egységes piacon tevékenykedő mezőgazdasági termelők között;

549.  elvárja a Bizottságtól, hogy sürgősen és teljes mértékben használja ki a KAP egyszerűsítésének folyamatát, különös tekintettel a kölcsönös megfeleltetést és az ökologizálást szabályozó összetett és nagy terhet jelentő rendeletekre, amely végső soron Európa-szerte érinti a gazdákat; hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítési folyamatnak az adminisztratív terhek csökkentésére kell összpontosítania, valamint hogy az nem veszélyeztetheti a KAP legutóbbi reformja keretében elfogadott elveket és szabályokat, amelyeket változatlanul kell hagyni; úgy véli, hogy ez az egyszerűsítés nem terjedhet ki a KAP 2013–2020-as időszakra vonatkozó kiadásainak felülvizsgálatára;

550.  rámutat, hogy az Unióban a mezőgazdasági területek befektetők általi megvásárlásával egyre nagyobb nyomás alá kerülnek a családi gazdaságok, és a közvetlen kifizetések egy része a nemzetközi konszernekhez kerül;

551.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a KAP jobb – az egyes tagállamok igényeiből kiinduló – pénzgazdálkodásának biztosítása érdekében a különböző helyszíneken végrehajtott, azonos típusú programokra összehasonlítható teljesítménymutatókat és értékeket alkalmazzanak, és várakozással tekint e terület előrehaladására a 2014–2020-as időszakban;

552.  hangsúlyozza, hogy a KAP fontos szerepet tölt be a társadalmi befogadás előmozdításában – többek között, ám nem kizárólagosan az együttműködésre irányuló erőfeszítések révén – és a vidéki területeken a szegénység csökkentésében, valamint a gazdaság fejlesztésében a munkahelyteremtés, a LEADER-kezdeményezés, továbbá új vagy jobb szolgáltatások és infrastruktúrák biztosítása révén; felszólít a KAP két pillére vidéki területeken kifejtett átfogó hatásának, valamint annak elemzésére, hogy a forrásokat mely területekhez és hogyan rendelik hozzá, a tényleges végső kedvezményezettekre összpontosítva;

553.  megállapítja, hogy a kiadásoknak mind a vidéki területek, mind pedig általában véve a fogyasztók javát kell szolgálniuk, és emlékeztet rá, hogy a végső kedvezményezettek helyi közösségeikben költenek termékekre és szolgáltatásokra, illetve munkavállalók saját üzemeikben való alkalmazására, ezáltal is elősegítve, hogy az emberek ne hagyják el az olyan vidéki, vagy elszigetelt területeket, ahol a mezőgazdaság és az erdészet gyakran a gazdaság fő hajtóereje;

554.  megállapítja, hogy a mezőgazdasági termékekre 2014 közepén kivetett orosz importtilalom jelentős kihívást képez; kiáll amellett, hogy a pénzeszközök célzott felhasználásának biztosítása érdekében már a sürgősségi intézkedések korai szakaszában hatékonyabb irányításra van szükség; ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság arra irányuló, folyamatos erőfeszítéseit, hogy alternatív értékesítési lehetőségeket azonosítson a mezőgazdasági termelés során keletkezett többlet számára, és támogassa a tilalom által érintett ágazatokat; üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy alternatív értékesítési lehetőségeket azonosítson a mezőgazdasági termelés során keletkezett többlet számára, és felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek közös erőfeszítéseket az értékesítési lehetőségek bővítése előtt álló akadályok felszámolása érdekében; hangsúlyozza a TTIP-megállapodás jelentőségét, amellyel ellensúlyozni lehetne számos hagyományos kereskedelmi piac lezárását;

555.  üdvözli a Bizottság döntését, hogy rendkívüli támogatási programokat hoz létre azon országok számára, amelyek a tej- és tejtermékágazatban veszteségeket szenvedtek el, valamint arra kéri a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra további támogatási intézkedéseket a hasonló problémákkal küzdő ágazatok esetében is;

556.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos tagállamban a vidéken élő nők csak korlátozottan férnek hozzá a munkaerőpiachoz, és arra kéri a Bizottságot, hogy jövőbeli fejlesztési kezdeményezései keretében – prioritásként – kötelezze el magát a vidéken élő nők munkaerő-piaci hozzáférésének javítása és fokozása mellett, valamint a vidéken élő nőkkel kapcsolatos külön célok megállapítása kíséretében az európai ifjúsági garanciaprogramhoz hasonlóan irányozzon elő megfelelő forrásokat a vidéken élő nők javát szolgáló európai garanciaprogram számára;

557.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a kedvezményezettek számára a jogbiztonság biztosítása és a szükségtelen hibák elkerülése érdekében pontosítsa a termelői szervezetekre vonatkozó szabályokat – különösen a zöldség- és gyümölcságazatban –, valamint még jobban rövidítse le a bizottsági ellenőrzések idejét;

558.  tekintettel a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásának biztosítására vonatkozó, Szerződésbe foglalt célkitűzésre(117), úgy véli, hogy a fogyasztók számára biztosítandó egyenlő hozzáférést veszélyezteti, a héacsalás valószínűségét pedig növeli az, amikor az élelmiszerekre túl magas héát szabnak ki;

559.  úgy véli, hogy a 2007–2013-as programozási időszak célkitűzései továbbra is fontos célok, és hogy a jelenlegi időszak során az EU-nak arra kell összpontosítania, hogy fokozza a mezőgazdasági üzemek és a mezőgazdasági ágazat életképességét, és az élelmiszerláncon belül elősegítse a jobb egyensúly megteremtését a termelői szervezetek megerősítése érdekében, továbbá támogassa a minőségrendszereket, a rövid ellátási láncokat, a szociális gazdaságot, a helyi piacokat, az ökoszisztéma-szolgáltatásokat és a kiegyensúlyozott területi fejlődést, szigorúan a vidéki területeken az új vidékfejlesztési programok keretében, egyidejűleg elkerülve az ésszerűtlen környezeti elvárásokat vagy kiadásokat;

560.  emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék által a 2014-es kiadásokkal kapcsolatban elvégzett összes ellenőrzés közül mindössze három esetet utaltak az OLAF-hoz vizsgálatra(118) „mesterségesen megteremtett körülmények támogatásszerzés céljából” gyanújával (már jól működő vállalatok vagy személyek egy csoportja által létrehozott új szervezetek) és a számvevőszéki ellenőrzést megelőzően a tagállami hatóságok egy esetet nyilvánítottak kockázatosnak;

561.  megállapítja, hogy a szakpolitika megvalósítását tovább lehetne javítani; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy tájékoztassák minden, a szakpolitikai célkitűzések megcélozása és megvalósítása, illetve az azoknak való megfelelés terén elért előrehaladásról;

562.  felszólítja a Bizottságot, hogy a harmadik országokon belüli eladásösztönzés szempontjából vizsgálja meg a kifizetések hatékonyságát és eredményességét, valamint biztosítsa, hogy ezek az intézkedések nem szorítják ki a piacról a helyi mezőgazdasági termelőket;

563.  megállapítja, hogy a 2014. évi éves tevékenységi jelentés DG AGRI általi elkészítése idején a vidékfejlesztést célzó előcsatlakozási támogatási eszköz számos, a jelentésben foglalt eleméről nem állt rendelkezésre információ, és hogy az információkat frissíteni kell (támogatott gazdaságok száma, bruttó hozzáadott érték növekedése, uniós normákat bevezető gazdaságok száma), ugyanakkor úgy véli, hogy az új finanszírozási időszakban folyamatos ellenőrzésre van szükség;

564.  megállapítja, hogy a Számvevőszék éves jelentése jó eredményeket mutat, ugyanakkor felhívja a Számvevőszéket, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy milyen lépéseket kíván tenni egy többéves ellenőrzési módszertan bevezetésére a tervezett teljesítményorientáltabb megközelítés kidolgozásának keretében.

Halászat

565.  tudomásul veszi az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló, a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek címzett bizottsági közleményt; tudomásul veszi továbbá a Számvevőszék 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentését; tudomásul veszi a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság 2014-es éves tevékenységi jelentését; tudomásul veszi a halászati partnerségi megállapodásokról szóló 11/2015. számú számvevőszéki különjelentést;

566.  tudomásul veszi a Számvevőszék véleményeit a beszámoló alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségéről és szabályszerűségéről; tudomásul veszi a Számvevőszék elutasító véleményét a kifizetési előirányzatokról, amelyek tekintetében az általános hibaarány 4,4% volt, de amelyekben nem volt észlelhető a halászatra vonatkozó speciális hibaarány; felszólít arra, hogy a terület fokozottabb átláthatóságának biztosítása érdekében a halászatot külön kezeljék, és azt ne keverjék a mezőgazdasággal;

567.  tudomásul veszi a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság által az EHA-programok egyes tagállamokban működő irányítási és kontrollrendszere kapcsán megfogalmazott fenntartást;

568.  bízik abban, hogy a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság által bevezetett belső ellenőrzési rendszer kellő garanciát nyújt ahhoz, hogy a tranzakciók jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatos kockázatokat megfelelő módon lehessen kezelni;

Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA)

569.  megjegyzi, hogy az ETHA és az egyéb európai strukturális és beruházási alapok megosztott irányítása alatti programok 2014. január 1. utáni elfogadása a többéves pénzügyi keret technikai felülvizsgálatához vezetett, mivel a 2014. évi fel nem használt előirányzatokat át kellett vinni a következő évekre;

570.  mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok többsége késedelmesen nyújtotta be az ETHA-val kapcsolatos operatív programját, ami jelentős késedelmeket okozott az alapok felszabadításában; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak a krediteket megosztott irányításban kell végrehajtaniuk;

571.  úgy véli, hogy a tagállamoknak javítaniuk kell a Bizottság felé információtovábbításra használt eszközeiket és csatornáikat; ajánlja, hogy a Bizottság gyakoroljon nagyobb nyomást a tagállamokra annak érdekében, hogy azok megbízható adatokat nyújtsanak be;

572.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy biztosítson minden lehetséges támogatást a tagállamok számára az ETHA forrásainak megfelelő és teljes körű kihasználása és a magas végrehajtási arány elérése érdekében, összhangban prioritásaikkal és igényeikkel, különös tekintettel a halászati ágazat fenntartható fejlesztésére;

Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség

573.  üdvözli, hogy az ügynökség 2014. január 1-től megbízást kapott az ETHA programjainak bonyolítására; tudomásul veszi a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság és az ügynökség által 2014. szeptember 23-án aláírt egyetértési megállapodást; hangsúlyozza, hogy az ügynökségnek kiváló minőségű támogatást kell nyújtania az összes kedvezményezett számára a 19 ETHA-fellépést illetően;

Az Európai Számvevőszék 11/2015. számú különjelentése (2014. évi mentesítés): Megfelelően kezeli a Bizottság a halászati partnerségi megállapodásokat?

574.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Számvevőszék ajánlásait;

575.  sajnálatának ad hangot a közelmúltbeli jegyzőkönyvekben a tonnányi mennyiségekre vonatkozóan elfogadott kvóták alulhasznosítása miatt keletkező költségek miatt; javasolja, hogy a hozzáférési jogokért járó kifizetéseket szorosabban kössék össze az aktuális kifogott mennyiséggel; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ágazati támogatások kifizetése legyen összhangban a többi költségvetés-támogatási kifizetéssel, és felszólít arra, hogy a közösen elfogadott fellépések végrehajtását illetően a partnerországok igyekezzenek javítani az eredményeket;

576.  hangsúlyozza, hogy amint arra a Számvevőszék rámutatott, az egy régión belüli halászati partnerségi megállapodások egymást kiegészítő jellegét és koherenciáját javítani lehetne annak érdekében, hogy maximalizálják a bennük rejlő regionális szintű lehetőségeket;

577.  hangsúlyozza, hogy a független utólagos értékelésekből származó információk nem voltak mindig kellően teljes körűek, következetesek és összehasonlíthatóak, ami csökkentette hasznosságukat a döntéshozatali folyamat és a tárgyalások során; megállapítja továbbá, hogy ezek az értékelések nem mérik fel kellő mértékben, hogy a halászati partnerségi megállapodások mennyiben teljesítik célkitűzéseiket, mivel nem térnek ki a halászattól függő uniós régiók foglalkoztatási mutatóira, illetve az uniós piac halellátására;

578.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem áll rendelkezésre megbízható, leellenőrizhető és könnyen hozzáférhető információ a halállományokra és a nemzeti halászflották, illetve a hozzáféréssel rendelkező külföldi halászflották halászati teljesítményére vonatkozólag, mivel a halászati partnerségi megállapodás egyik legfontosabb célkitűzése az, hogy csak a többletállományokat halásszák, amit a tapasztalatok szerint a gyakorlatban igen nehéz megvalósítani;

579.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy az eredményesség biztosítása érdekében szigorúbban ellenőrizze az ágazati támogatások végrehajtását;

580.  hangsúlyozza, hogy a lehető legrészletesebb mátrixok segítségével hatékonyan ellenőrizni kell az Unió által finanszírozott olyan tevékenységeket, amelyek nemzetközi megállapodások keretében ágazati támogatást nyújtanak; hangsúlyozza továbbá, hogy szorgalmazni kell az ágazati támogatás arányának növelését; határozottan úgy véli, hogy idővel a megállapodások kereskedelmi részét a hatékony, megfelelően ellenőrzött és jelentős ágazati támogatástól kellene függővé tenni;

581.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a jelenleg hatályos jegyzőkönyvek nem adnak lehetőséget a részleges kifizetésre abban az esetben, ha a célkitűzéseket csak részben teljesítik; tudomásul veszi, hogy abban az esetben, ha nincsenek vagy csak korlátozottan vannak eredmények, az ágazati támogatás követező évre történő kifizetését a célok teljesítéséig felfüggesztik; mindazonáltal felszólítja a Bizottságot, hogy amennyiben lehetséges, az új jegyzőkönyvekbe illessze be az ágazati támogatás részleges kifizetésének lehetőségét;

Mentesítés

582.  a rendelkezésre álló adatok alapján javasolja a mentesítés megadását a Bizottság számára a 2014-es pénzügyi évre a tengerügyek és a halászat területét érintő kiadásokra vonatkozóan;

Kultúra és oktatás

583.  üdvözli, hogy az Erasmus+ program már az első évben megvalósította a szakmai készségek bővítésére és a foglalkoztathatóság javítására, valamint az oktatásra, a képzésre, a sportra és a fiatalokra vonatkozó uniós programok és a szakpolitikai fejlemények közötti szorosabb kapcsolatok létrehozására irányuló központi célkitűzését, és az uniós fellépéseket úgy építette fel, hogy azok az egész életen át tartó tanulás célkitűzésének jobban megfeleljenek, és – azáltal, hogy minden uniós polgár számára elérhetővé váltak – elősegítsék a társadalmi, gazdasági és területi egyenlőtlenségek kiküszöbölését; rámutat ugyanakkor, hogy számos probléma merült fel az Erasmus+ fiatalokkal foglalkozó tagozatával kapcsolatban, mivel a korábbi „Fiatalok lendületben” programhoz képest nehéz a finanszírozáshoz való hozzáférés; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem irányzott elő kellő mértékű költségvetést az Erasmus+ programon belül annak érdekében, hogy jobb tájékoztatást nyújtson az új programok tételeire vonatkozó általános változásokról, és ezáltal több iskolai projektet indíthasson;

584.  úgy véli, hogy bár az Erasmus+ szerinti finanszírozás folyósításának fokozottabb decentralizálása jobban megfelel a program egyes nemzeti és helyi követelményeinek, a legfontosabb fellépésektől függően ezt a decentralizációt újra át kell gondolni annak megelőzése érdekében, hogy az akadályozza az Erasmus+ – különösen a fiatalkora vonatkozó – stratégiai célkitűzéseinek megvalósítását;

585.  megjegyzi, hogy az Erasmus+ program elősegíti az európai fiatalok munkaerő-piaci integrációját, a foglalkoztathatóság előmozdítását, valamint az új készségek elsajátítását; ösztönzi továbbá az állampolgárság, az önkéntes tevékenységek, valamint az ifjúság és a sport nemzetközivé tétele terén indított kezdeményezéseket; elősegíti ezen túlmenően az oktatás, a formális és informális képzés, valamint az egész életen át tartó tanulás minőségének javítását; végezetül erősíti az emberi jogok ismeretén és tiszteletben tartásán alapuló európai polgárság tudatát;

586.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy amint az az Európai Ifjúsági Fórum által a program végrehajtása kapcsán 2015-ben kiadott jelentéséből kiderül, az Erasmus+ ifjúsági finanszírozásának folyósítását de facto felfüggesztették Görögországban;

587.  tudomást vesz az Erasmus+, a Kreatív Európa és az Európa a polgárokért programok kezdeti végrehajtási szakasza kapcsán a Bizottsághoz tartozó DG EAC és az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség által jelzett nehézségekről, különös tekintettel az ajánlati felhívások közzététele és a finanszírozások folyósítása terén észlelt bizonyos késedelmekre; reméli, hogy ezek kivételes esetek, és ezért várakozással tekint az elkövetkezendő évek elé, amikor ezek a programok a végrehajtás első évéhez képest stabilabb szakaszba fognak jutni; javasolja, hogy az Erasmus+ program adjon teret a mindhárom területen – az oktatás, az ifjúság és a sport területén – az innovációt ösztönző tapasztalatok alapját képező, kisléptékű projekteknek is;

588.  üdvözli az átalányösszegeken és egységköltségeken alapuló finanszírozási modellek felé való elmozdulást, mivel ezek egyszerűsítik a pénzügyek kezelését mind a kedvezményezettek, mind maga az EU számára; különösen az Erasmus+ fiatalokkal foglalkozó tagozatával kapcsolatban rámutat azonban arra, hogy ezek az átalányösszegek és egységköltségek az ifjúsági egyesületek és nem kormányzati szervezetek alapvető operatív kiadásainak fedezésére sem elegendők; úgy véli, hogy tovább kell növelni a program uniós támogatását;

589.  emlékeztet arra, hogy az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség által folyósított záró kifizetések késedelmei közvetlen hatással vannak a kedvezményezettek jogaira, és veszélyeztetik a kulturális egyesületek és projektek működését, a kreativitást és a kultúrával foglalkozó civil társadalom sokszínűségét; arra ösztönzi az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökséget, hogy tökéletesítse tovább ellenőrzési és kifizetési rendszereit;

590.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Európai Iskolák még nem orvosolták a Számvevőszék által ismételten felvetett problémákat, és ezért megismétli az Európai Iskolák igazgatótanácsának küldött azon ajánlását, amelyben a bizalmi állások betöltése és az egyéb – az átláthatóság, illetve a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás alapvető elveinek nem megfelelő – hiányosságok megoldása kapcsán rotációs rendszer bevezetését javasolja; tudomásul veszi, hogy 2014-ben elfogadták az Európai Iskolák új pénzügyi szabályait, amelyek – megfelelő végrehajtásuk esetén – eszközként szolgálhatnak a Számvevőszék által azonosított kritikus kérdések orvoslására; kéri az Európai Iskolák Igazgatótanácsát, hogy vegye fontolóra, hogy bizonyos, jelenleg decentralizált álláshelyeket – például a számfejtést – centralizál, és hogy a hiba- és csalási kockázatok minimálisra csökkentése érdekében törekszik a pénzügyi tranzakciók engedélyezésével, végrehajtásával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok elkülönítésére; úgy véli, hogy – tekintettel a felmerült aggályokra, valamint arra a tényre, hogy az Európai Iskolák költségvetésének 60%-a, azaz 177 millió EUR az uniós költségvetésből származik – ideje lenne átfogó módon felülvizsgálni az Európai Iskolák rendszerének irányítását, működését és szervezeti felépítését;

591.  megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keret hétéves programozási időszaka és az EU politikai és stratégiai prioritásainak tízéves programozása közötti eltolódás hátrányosan érintheti az uniós programok által elért eredmények következetes értékelését; rámutat, hogy a többéves pénzügyi keret közelgő felülvizsgálata alapvetően fontos az uniós kiadások kezelése szempontjából, mivel biztosítja, hogy az uniós beruházási programok hatékonyak legyenek; ragaszkodik ahhoz, hogy mind az Erasmus+, mind pedig a „Kreatív Európa” programjai keretében jelentősen egyszerűsíteni kell a pályázati űrlapokat és feltételeket, különösen a kisléptékű projektek esetében;

592.  aggodalommal szemléli a Bizottság által felhalmozott kifizetési hátralékot, amely 2014-ben 26 milliárd eurót tett ki, és amelynek fele „rendellenes” volt, mivel – ahogyan azt az Európai Parlament Kutatószolgálata megállapította – nem a pénzügyi év végén kapott számlák miatt keletkezett, és mivel egyedül az Erasmus+ által felhalmozott hátralék 202 millió EUR volt; megjegyzi, hogy ez a hátralék részben a túlságosan rugalmatlan többéves pénzügyi keret miatt halmozódott fel, amely nem teszi lehetővé a finanszírozások átcsoportosítását, továbbá keretei igen szűkösek, részben amiatt, hogy a tagállamok nem tettek eleget a kifizetési előirányzatok tekintetében fennálló kötelezettségeiknek;

593.  kiemeli, hogy az „Európa a polgárokért” program egyedülálló és közvetlen kapocsként szolgál az EU és állampolgárai között azzal a céllal, hogy támogassa a fellépéseket, a petíciókat és a polgári jogokat; úgy véli, hogy a jelenlegi finanszírozási szint túlságosan alacsony, és hangsúlyozza, hogy az európai polgárság értékeire hangsúlyt fektető kezdeményezések révén egyre gazdagabb programot teljes tartalmában végre kell hajtani; határozottan ellenez minden további költségvetési megszorítást vagy kifizetési késedelmet az „Európa a polgárokért” program (2014–2020) esetében;

Állampolgári jogok, bel- és igazságügy

594.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint az Unió konszolidált beszámolója minden lényeges szempontból híven tükrözi az Unió 2014. december 31-i pénzügyi helyzetét; mindazonáltal aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a megvizsgált pénzügyi felügyeleti és kontrollrendszerek a 21. egymást követő évben is csak részben eredményesek a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségének és szabályszerűségének biztosítását tekintve;

595.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tranzakciók mögötti kifizetések hibaaránya meghaladja a lényegességi küszöböt; emlékeztet ezért arra, hogy a költségvetéssel körültekintően kell gazdálkodni, és a hibaarányt tovább kell csökkenteni;

596.  tudomásul veszi a többéves pénzügyi keret 3. fejezetének (Biztonság és uniós polgárság) kiadásaira vonatkozóan készített új éves számvevőszéki jelentést; kéri, hogy azt a következő évben foglalják bele a mentesítésbe, figyelembe véve a költségvetés növekedését; egyetért azzal, hogy új megközelítésre van szükség, amely az uniós költségvetés befektetését, nem pedig annak elköltését célozza;

597.  sajnálja, hogy egyes tagállamokban a parlamenti képviselők, kormánytagok és az önkormányzati képviselő-testületek tagjai összeférhetetlenségével kapcsolatos jogszabályok homályosak és nem elégségesek; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a helyzetet, és szükség esetén tegyen javaslatot a megoldásra; úgy ítéli meg, hogy egy ilyen javaslatnak a hivatalban lévő és a jelölt bizottsági tagokra is vonatkoznia kellene;

598.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a megfelelő ár-érték arányt, és hogy le kell vonni a tanulságokat a múltbeli projektekből, amelyek – például a tervezettnél hat évvel később és a kezdeti költségvetéshez képest nyolcszoros áron megvalósult második generációs Schengeni Információs Rendszer (SIS II) – esetében a bizottsági irányítás hiányosságai késedelmekhez és túlköltekezéshez vezettek;

599.  megállapítja, hogy bár a Külső Határok Alap hozzájárult a külső határok igazgatásához, az alap értéknövelő hatása korlátozott volt; és hogy a végső eredmény a kijelölt hatóságok részéről a nyomon követésben, valamint a Bizottság és a tagállamok részéről az értékelésében mutatkozó súlyos hiányosságok miatt nem volt mérhető;

A nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdések

600.  emlékeztet arra, hogy amint azt az EUMSZ 8. cikke is rögzíti, a nők és férfiak közti egyenlőség az Európai Unió alapvető értékeinek egyike, és az Unió előmozdítja annak érvényesülését; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséget minden politikában érvényesíteni kell, ezért erre tekintettel kell lenni a költségvetési folyamatok során;

601.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy egyes költségvetési sorok közvetett módon előmozdíthatják a nemek közötti egyenlőtlenséget, mivel végrehajtásuk hátrányosan érintheti a nőket; ezért felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést az új és meglévő költségvetési sorok esetében egyaránt, illetve amennyiben lehetséges, hajtsa végre a szükséges szakpolitikai változtatásokat a nemek közötti egyenlőtlenség közvetett előfordulásának megakadályozása érdekében;

602.  emlékezteti a Bizottságot az eredményalapú költségvetés-tervezés melletti újonnan tett kötelezettségvállalására, és megismétli a Parlament azon kérését, hogy az uniós költségvetés végrehajtására vonatkozó közös eredménymutatók közé vegyenek fel nemek szerint bontott mutatókat is, ami lehetővé tenné a költségvetés végrehajtásának megfelelőbb értékelését a nemek közti egyenlőség szempontjából;

603.  felhívja a Bizottságot vizsgálat végzésére arról, hogy milyen hatással volt az uniós finanszírozás a nemek közötti egyenlőség előmozdítására;

604.  felkéri az Uniót, hogy az ESZA-n belül növelje a magas színvonalú közszolgáltatások kialakítására fordított kiadások arányát a gyermekgondozás, az idősek és az ellátásra szoruló felnőttek ápolása területén (amely feladatokat többnyire nők látnak el), figyelembe véve a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) által a közelmúltban kidolgozott, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutató által jelzett egyértelmű tényeket;

605.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak a kiadásokkal kapcsolatos döntésekben részt vevő hivatalnokok részére teljes körű képzést annak érdekében, hogy teljes mértékben átlássák, milyen hatással vannak döntéseik a nemek közötti egyenlőségre;

606.  felhívja az uniós intézményeket annak kiértékelésére, hogy megvalósul-e a nemek tényleges arányossága az álláshelyek elosztását illetően az Unió intézményeiben és testületeiben, nemek szerinti statisztikákat készítve a személyzet létszámáról és besorolásáról a mentesítési eljárás részeként.

(1) HL L 51., 2014.2.20. (2) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (3) HL C 373., 2015.11.10., 1. o. (4) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (6) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0148. (7) HL L 51., 2014.2.20. (8) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (9) HL C 367., 2015.11.5., 2. o. (10) HL C 409., 2015.12.9., 73. o. (11) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (12) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (13) HL L 11., 2003.1.16., 1. o. (14) HL L 297., 2004.9.22., 6. o. (15) HL L 343., 2013.12.19., 46. o. (16) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0148. (17) HL L 51., 2014.2.20. (18) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (19) HL C 367., 2015.11.5., 9. o. (20) HL C 409., 2015.12.9., 90. o. (21) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (22) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (23) HL L 11., 2003.1.16., 1. o. (24) HL L 297., 2004.9.22., 6. o. (25) HL L 341., 2013.12.18., 73. o. (26) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0148. (27) HL L 51., 2014.2.20. (28) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (29) HL C 367., 2015.11.5., 2. o. (30) HL C 409., 2015.12.9., 56. o. (31) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (32) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (33) HL L 11., 2003.1.16., 1. o. (34) HL L 297., 2004.9.22., 6. o. (35) HL L 341., 2013.12.18., 69. o. (36) HL L 363., 2014.12.18., 183. o. (37) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0148. (38) HL L 51., 2014.2.20. (39) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (40) HL C 367., 2015.11.5., 12. o. (41) HL C 409., 2015.12.9., 247. o. (42) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (43) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (44) HL L 11., 2003.1.16., 1. o. (45) HL L 297., 2004.9.22., 6. o. (46) HL L 346., 2013.12.20., 58. o. (47) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0148. (48) HL L 51., 2014.2.20. (49) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (50) HL C 367., 2015.11.5., 10. o. (51) HL C 409., 2015.12.9., 379. o. (52) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (53) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (54) HL L 11., 2003.1.16., 1. o. (55) HL L 297., 2004.9.22., 6. o. (56) HL L 346., 2013.12.20., 54. o. (57) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0148. (58) HL L 51., 2014.2.20. (59) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (60) HL C 367., 2015.11.5., 10. o. (61) HL C 409., 2015.12.9., 362. o. (62) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (63) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (64) HL L 11., 2003.1.16., 1. o. (65) HL L 297., 2004.9.22., 6. o. (66) HL L 352., 2013.12.24., 65. o. (67) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0148. (68) HL L 51., 2014.2.20. (69) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (70) HL C 373., 2015.11.10., 1. o. (71) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (72) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (73) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (74) HL L 11., 2003.1.16., 1. o. (75) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0148. (76) Európa 2020 stratégia; európai szemeszter; hatos csomag, kettes csomag; országspecifikus ajánlások többek között; az országspecifikus ajánlásoknak való szoros megfelelés lehetne az uniós költségvetési kiadások hatékony felosztásának mutatója. (77) Az Európai Parlament 2013. április 17-i állásfoglalása az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező megjegyzésekkel, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek (HL L 308., 2013.11.16., 27.o.), 321. bekezdés, Az Európai Parlament 2014. április 3-i állásfoglalása a 2012-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (HL L 266., 2014.9.5., 32.o.) 314–315. bekezdés, Az Európai Parlament 2015. április 29-i állásfoglalása a 2013-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (HL L 255., 2015.9.30., 27.o.), 305. bekezdés. (78) A Számvevőszék 2014-es éves jelentése, 3.10. pont. (79) A Számvevőszék 2014-es éves jelentése, 3.5. pont. (80) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.). (81) A Számvevőszék 2014. évi jelentése, 3.65. pont. (82) A 2013-as adatokat újraszámítottuk a 2014-es éves jelentés felépítése szerint, hogy a két év adatait össze lehessen hasonlítani. (83) A Számvevőszék 2014-es éves jelentése szerint az összehasonlított 2013-as és a 2012-es becsült hibaarányok 0,2, illetve 0,3 százalékponttal alacsonyabbak, mivel a Számvevőszék módosította a közbeszerzési szabályok súlyos megsértése számszerűsítésének módját. (84) A Számvevőszék éves jelentése, 1.54. és 1.64. pont. (85) mivel a RIA rendkívül hatékony eszköz a pénzgazdálkodás valóban hatékonnyá és eredményessé tételére; (86) A Bizottság által 2015 márciusában elfogadott, a kifizetetlen számlák mértékének csökkenését célzó rövid távú intézkedéseket tartalmazó kifizetési terv nem megfelelő eszköz; a nem teljesített kifizetések magas szintjének kezelése hosszabb távú perspektívát igényel. (87) Az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a Kohéziós Alap (KA), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA), forrás: a Számvevőszék 2014-es éves jelentése. (88) a felhasználási arány a tagállamokban 50% és 92% között van; (89) Válaszok a Moedas biztos úrhoz intézett újabb írásbeli választ igénylő kérdésre, 3. kérdés; (90) a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság 2012-es tevékenységi jelentése, a 45. oldaltól. (91) Mint például az INEA. (92) A havi és időközi kifizetések csökkentése és felfüggesztése: lásd a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 41. cikkének (2) bekezdését (HL L 347., 2013.12.20., 549. o.). (93) A Számvevőszék 2014-es éves jelentése, 7.44–7.50. (94) Lásd az alábbi táblázatot: A DG AGRI 2014. évi tevékenységi jelentésének 10. melléklete, 3.2.8. pont. (95) A vidékfejlesztési politikát 46 intézkedés révén hajtják végre, amelyeket nemzeti vagy regionális szinten irányított vidékfejlesztési programok útján valósítanak meg. (96) A Számvevőszék 2014. évi jelentése, 7.71. pont. (97) Lásd Hogan biztos válaszát a 7b. írásbeli választ igénylő kérdésre. CONT-meghallgatás, 2016. január 14. (98) A DG AGRI főigazgatójának éves tevékenységi jelentése, 17. o. (99) Az Európai Számvevőszék 5/2015. számú különjelentése .A pénzügyi eszközök sikeres és ígéretes eszközök-e a vidékfejlesztés terén. (100) Lásd a Europe Aid 2014. évi tevékenységi jelentését, 115. o. (101) Összefoglaló jelentés a Bizottság 2014-ben elért irányítási eredményeiről (COM(2015)0279, 21. o.). (102) Válaszok a Thyssen biztoshoz intézett 48. és 49. számú, írásbeli választ igénylő kérdésre. (103) Lásd az OLAF Felügyelő Bizottság 2014. évi éves jelentéséről szóló európai parlamenti állásfoglalásnak a Bizottság által 2015. szeptember 23-án elfogadott nyomon követését. (104) Philip Morris International, British American Tobacco, Japan Tobacco International és Imperial Tobacco Limited. (105) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/40/EU irányelve (2014. április 3.) a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 127., 2014. 4.29., 1. o.). (106) Az Európai Parlament 2016. március 9-i állásfoglalása a dohánytermékekre vonatkozó megállapodásról (a PMI-vel kötött megállapodás). Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0082. (107) http://www.ombudsman.europa.eu/en/press/release.faces/en/61027/html.bookmark. (108) Az Európai Parlament és a Tanács 282/2014/EU rendelete (2014. március 11.) az egészségügyre vonatkozó harmadik uniós cselekvési program (2014–2020) létrehozásáról és az 1350/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 86., 2014.3.21., 1. o.). (109) Az Európai Parlament és a Tanács 652/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról, a 98/56/EK, a 2000/29/EK és a 2008/90/EK tanácsi irányelv, a 178/2002/EK, a 882/2004/EK és a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 66/399/EGK, a 76/894/EGK és a 2009/470/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 189., 2014.06.27., 1. o.). (110) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (111) Az Európai Parlament és a Tanács 1316/2013/EU rendelete (2013. december 11.) az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról, a 913/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 680/2007/EK és a 67/2010/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2013.12.20., 129. o.). (112) DG AGRI – 2014. évi éves jelentés, 12. oldal. (113) A Számvevőszék 2014. évi éves jelentése – válasz a 7.15. bekezdésre. (114) A Számvevőszék 2014. évi éves jelentése – válasz a 7.32. bekezdésre. (115) A Számvevőszék 2014. évi éves jelentése – 7.35. bekezdésre. (116) A Számvevőszék 2014. évi éves jelentése – 7.40. bekezdésre. (117) Az EUMSZ 39. cikk (1) bekezdésének e) pontja. (118) A Számvevőszék 2014. évi éves jelentése – 7.30. bekezdés.

Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása a Bizottság 2014. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentésekről (2015/2206(DEC))

P8_TA(2016)0148 A8-0127/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében elkészített számvevőszéki különjelentésekre,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0267/2015)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére az ellenőrzés alá vont intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi év tekintetében az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (III. szakasz – Bizottság) szóló, 2016. április 28-i határozatára(5), valamint a határozat szerves részét képező megjegyzéseket tartalmazó állásfoglalására,

–  tekintettel a 2014-as pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2016. február 12-i tanácsi ajánlásra (05583/2016 – C8-0042/2016)

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0127/2016),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködve, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

B.  mivel a Számvevőszék különjelentései információkat szolgáltatnak a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos aggasztó kérdésekről, ezért hasznosak a Parlament számára a mentesítési hatóságként betöltött szerepének gyakorlása tekintetében;

C.  mivel a Parlament számvevőszéki különjelentésekkel kapcsolatos észrevételei szerves részét képezik a fent említett, az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, 2016. április 28-i határozatának;

I.rész – A Számvevőszék 18/2014. számú, „A EuropeAid értékelési és eredményorientált monitoringrendszerei” című különjelentése

1.  üdvözli a EuropeAid értékelési és eredményorientált monitoringrendszereinek (EOM) értékeléséről szóló különjelentést és megjegyzéseit, illetve ajánlásait az alábbiakban foglalja össze;

Általános megjegyzések

2.  komolyan aggódik a EuropeAid és az EOM-rendszerek nem kielégítő megbízhatósága, a programértékelés nem megfelelő szintű felügyelete és nyomon követése, valamint amiatt, hogy a EuropeAid nem tudja biztosítani az emberi és pénzügyi források megfelelő és hatékony elosztását a különböző értékelési tevékenységek esetében;

3.  rámutat, hogy elengedhetetlen, hogy a Parlament mint költségvetési ellenőrző hatóság világos képet kapjon az Unió fő célkitűzései megvalósulásának valós mértékéről;

4.  úgy véli, hogy a Bizottsággal, az EKSZ munkatársaival, illetve a kedvezményezettekkel és a független szakértőkkel folytatott meghallgatások átfogóbb képet fognak nyújtani arról, hogy a EuropeAid mennyiben járul hozzá az uniós célok eléréséhez;

5.  emlékeztet, hogy a Bizottság minőségbiztosítás iránti elkötelezettsége részeként külső, objektív és pártatlan visszajelzést kell nyújtani a Bizottság támogatási projektjeinek és programjainak teljesítményéről;

6.  úgy véli, hogy az értékelések eredményei olyan kulcsfontosságú elemek, melyeket hasznosítani kell a szakpolitikákban és a politikai felülvizsgálati folyamatokban a stratégiai politikai célkitűzések kiigazítása és a többi uniós szakpolitikával való koherencia fokozása érdekében; e tekintetben úgy véli, hogy alapvető fontosságú, hogy az értékeléseket független, átlátható és a nyilvánosság számára hozzáférhető módon végezzék;

7.  úgy véli, hogy a különböző típusú értékelésekből származó eredmények elemzésébe és összesítésébe való befektetés nem csak átfogó képet nyújt a trendekről, hanem tanulságok levonását is lehetővé teszi, ami erősíti az értékelési folyamatok végső hatékonyságát, és közben jobb bizonyítékot is szolgáltat a döntéshozatal és a politikaformálás terén arról, hogy jó úton járunk az adott segítségnyújtási eszköz tekintetében;

8.  úgy véli, hogy a tudás valamennyi eszköz révén való megosztása kulcsfontosságú nem csak az értékelési kultúra, hanem főleg az eredményes teljesítménykultúra kialakítása szempontjából;

9.  ösztönzi a Számvevőszéket, hogy vizsgálja meg a EuropeAid összes finanszírozási mechanizmusát annak ellenőrzése érdekében, hogy helyes-e az ár-érték arány, valamint hogy az uniós finanszírozás hatékonyan hozzájárul-e az uniós célok és értékek előmozdításához; úgy véli, hogy az uniós finanszírozású projekteket össze kell hangolni a szomszédos országokra vonatkozó politikai célkitűzésekkel, figyelembe véve a támogatottak elszámoltathatóságát, és azt, hogy az uniós finanszírozás helyettesíthető;

10.  támogatja a Számvevőszék ajánlásait a EuropeAid értékelési és eredményorientált monitoringrendszereinek vonatkozásában;

A Számvevőszék ajánlásai

11.  nyugtázza, hogy a Számvevőszék a következőkkel kapcsolatban tesz ajánlásokat: az értékelési és EOM-erőforrások hatékony felhasználása, az értékelések rangsorolása és monitoringja, a minőség-ellenőrzési eljárások alkalmazása, az elért eredmények kimutatása, valamint az értékelési és EOM-megállapítások hasznosulásvizsgálata és elterjesztése.

12.  úgy véli, hogy a EuropeAid-nek a pénzügyi és személyzeti erőforrások programértékelések és EOM-ek nyomán történő, megalapozott elosztása érdekében megfelelő információkezelési eljárásokkal kell rendelkeznie, és rendszeresen igényfelméréseket kell végeznie;

13.  úgy véli, hogy annak érdekében, hogy az elvégzett értékelések tükrözzék a szervezet prioritásait, a EuropeAid:

14.  úgy véli, hogy programértékelések és az EOM-felülvizsgálatok minőségének biztosítása érdekében a EuropeAid:

15.  úgy véli, hogy azért, hogy az értékelési rendszer megfelelőbb információkkal tudjon szolgálni az elért eredményeket illetően, a EuropeAid:

II.rész – A Számvevőszék 22/2014. számú, „A gazdaságosság elvének alkalmazása: az Unió által finanszírozott vidékfejlesztési projektekre nyújtott támogatások költségeinek ellenőrzés alatt tartása” című különjelentése

16.  üdvözli a Számvevőszék „Az Unió által finanszírozott vidékfejlesztési projektekre nyújtott támogatások költségeinek ellenőrzés alatt tartása” című különjelentését, és támogatja annak következtetéseit és ajánlásait;

17.  megjegyzi, hogy az uniós vidékfejlesztési politika kulcsfontosságú a mezőgazdaság versenyképességének előmozdításához, valamint a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodáshoz és az éghajlatváltozás elleni fellépés fokozásához; hangsúlyozza a területfejlesztés jelentőségét a vidéki gazdaságok és közösségek számára, többek között munkahelyek létrehozása és fenntartása szempontjából;

18.  sajnálja, hogy a Bizottság a 2007–1013-as programozási időszak indulásakor nem nyújtott iránymutatásokat és nem adott tájékoztatást a helyes gyakorlatról, ezáltal nem gondoskodott arról, hogy a tagállamok rendszerei hatásosan működjenek a támogatások jóváhagyásának megkezdésekor; hangsúlyozza, hogy 2012 óta a Bizottság aktívabb és jobban koordinált megközelítést alkalmaz;

19.  megjegyzi, hogy számos gyenge pontot talált a vidékfejlesztési támogatások költségeinek tagállamok általi ellenőrzése terén; megjegyzi, hogy a Bizottság egyetért azzal, hogy a vidékfejlesztési projektekre nyújtott támogatások költségelszámolásának jobb ellenőrzésével megtakarításokat lehetne elérni, miközben az eredmények és célok továbbra is ugyanazok maradhatnának; üdvözli, hogy azonosították a megvalósítható, költséghatékony megoldásokat, és azokat szélesebb körben is alkalmazni lehet, valamint hogy a Bizottság elfogadja a Számvevőszék megállapításait, és kifejezte azon szándékát, hogy együttműködjön a tagállamokkal annak érdekében, hogy javítsák a vidékfejlesztési költségek ellenőrzését a 2014–2020 közötti programozási időszakban;

20.  osztja a Számvevőszék azon véleményét, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak még az új programozási időszak elején ellenőrizniük kellene, hogy a rendszerek a kockázatok tükrében hatékonyan és hatásosan működnek-e;

21.  hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak arra kellene ösztönöznie a tagállamokat, hogy alkalmazzák az ellenőrzőlistát és a Számvevőszék által kidolgozott, az I. mellékletben(7) foglalt kritériumokat;

22.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak együtt kellene működniük annak biztosítása érdekében, hogy a valamennyi vidékfejlesztési program tekintetében követett stratégiák megfeleljenek a Számvevőszék által annak értékelése érdekében meghatározott kritériumoknak, hogy az ellenőrzési rendszerek orvosolják-e a túlzott műszaki tartalomhoz, a nem versenyképes árakhoz, valamint a projektek változásaihoz kapcsolódó kockázatokat, és a legnagyobb kockázatú területekre irányulnak-e; úgy véli, hogy a folyamat részét kell képeznie a kontrollrendszereknek a tagállami hatóságok belső ellenőrzési szolgálatai (vagy más ellenőrző intézmény) által végzett előzetes értékelésnek;

23.  úgy véli, hogy a tagállamoknak: szélesebb körben kellene alkalmazniuk a már azonosított költséghatékony megoldásokat; a költségeket az elvárt teljesítmény vagy eredmény tükrében kellene értékelniük; ellenőrizniük kellene, hogy a standard költségek túlfizetéshez vezetnek-e; a beszállítók árlistái helyett valós piaci árakat kellene felhasználniuk viszonyítási árként a berendezések és gépek tekintetében; ellenőrizniük kellene, hogy a költségek ésszerűek-e, többek között akkor is, ha a közbeszerzési eljárásokat betartották; szigorúbb követelményeket és/vagy ellenőrzéseket kellene végrehajtaniuk a magas támogatási arányú intézkedések stb. esetében;

24.  üdvözli, hogy a Bizottság vállalta, hogy iránymutatást adjon a vidékfejlesztési ellenőrzésekhez és szankciókhoz, amelybe külön fejezetet illesztett be a költségek ésszerűségéről, valamint a különjelentés mellékletében szereplő, az irányító hatóságok számára készült ellenőrzési listáról; megjegyzi, hogy a képzés és a tapasztalatok megosztása az európai vidékfejlesztési hálózat tevékenységeinek részét fogja képezni a 2014–2020-as időszakban;

III.rész – Az Európai Számvevőszék 23/2014. számú, „Hibák a vidékfejlesztési kiadásokban: a hibák okainak és kezelésének áttekintése” című különjelentése

25.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék magas hibaarányt tárt fel a vidékfejlesztési politika területén; rámutat ugyanakkor az elmúlt 3 évben tapasztalható kismértékű csökkenésre;

26.  elismeri a tagállamok és a Bizottság által tett erőfeszítéseket, amelyek célja a hibák csökkentése a vidékfejlesztési kiadások terén, különösen a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben és a költségvetési megszorítások idején;

27.  megjegyzi, hogy a Bizottság a tagállamok által elvégzett és saját ellenőrzéseinek megállapításai alapján korrekciós intézkedéseket hajtott, illetve hajt végre a Számvevőszék jelentésében azonosított számos területen;

28.  emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék éves jelentésében megállapította, hogy számos esetben a nemzeti hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy megelőzzék, illetve feltárják és kijavítsák a hibákat a térítési kérelmek a Bizottságnak való benyújtása előtt, ami jelentősen csökkenthette volna a hibaarányt;

29.  megállapítja, hogy minél egyszerűbbek szabályok, annál kevesebb hiba fog előfordulni; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hibaarány az elkövetkezendő években növekedhet, tekintettel a reform utáni KAP bonyolult új szabályaira; ezért felszólít a KAP tényleges egyszerűsítésére, és arra, hogy az világosabb iránymutatást adjon a nemzeti hatóságoknak és a mezőgazdasági termelőknek;

30.  úgy véli, hogy a KAP igazgatási és ellenőrzési kiadásai (4 milliárd EUR) tetemesek, és a hangsúlyt az ellenőrzések hatékonyságának javítására kell helyezni, nem pedig azok számának növelésére; ebben az összefüggésben kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a vidékfejlesztési kiadások területén jelentkező hibák fő okaira; úgy véli, hogy a tagállamoknak adott esetben az alábbiakra vonatkozó megelőző és helyesbítő intézkedéseket kell tenniük:

az előzetes feltételrendszer koncepciójának alkalmazása során a tagállamok dolgozzanak ki és biztosítsanak a kedvezményezettek számára részletes iránymutatást a közbeszerzési szabályok alkalmazásával kapcsolatban;

a tagállamok terjesszék ki adminisztratív ellenőrzéseik hatókörét olyan kötelezettségvállalásokra, amelyeket dokumentumok alapján is ellenőrizni lehet, és amelyeket jelenleg csak az 5%-os helyszíni ellenőrzések során vizsgálnak; ezenkívül a csökkentések és szankciók rendszerét úgy kell kialakítani, hogy tényleges visszatartó erővel rendelkezzenek a potenciális szabályszegőkre nézve;

31.  kéri a Bizottságot, hogy kísérje szorosan figyelemmel vidékfejlesztési programjainak végrehajtását, és hogy a szabályszerűségi ellenőrzései során vegye figyelembe az alkalmazandó szabályokat – beleértve adott esetben a nemzeti szinten elfogadott szabályokat – a 2007–2013 közötti programozási időszakban feltárt hiányosságok és hibák megismétlése kockázatának csökkentése érdekében;

32.  úgy véli, hogy még mindig sok a következetlenség a hibaarány számításának módszerei terén, nem csak a Bizottság és a tagállamok között, hanem a Bizottság egyes szervezeti egységein belül is, és ez még bonyolultabbá teszi a tagállamok számára a megfelelő nemzeti jogszabályok bevezetését; kéri a Bizottságot, hogy alkalmazzon olyan egységes módszert a hibaarány kiszámítása tekintetében, amelyet a tagállamok által alkalmazott módszerek teljes mértékben tükrözni tudnak;

33.  támogatja az egyszerűsített költségelszámolási módszerek szükség esetén intenzívebb használatát a jogszabályi előírásokkal összhangban, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, vizsgálják meg, hogy a célirányosított hatókör, a támogathatósági feltételek alacsony száma és az egyszerűsített költségelszámolási módszerek jellemzői közül melyeket lehet átvenni a többi támogatási intézkedés megtervezése és végrehajtása során, az intézkedések átfogó célkitűzéseinek veszélyeztetése nélkül;

34.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elemezzék, hogyan javítható az agrártermékek feldolgozására irányuló befektetések támogatási rendszere, valamint elemezzék az agrár-környezetvédelmi kifizetésekkel kapcsolatos intézkedéseket, hogy amennyire csak lehetséges, a kötelezettségvállalásokat a tagállami adminisztratív ellenőrzések keretében lehessen ellenőrizni;

35.  kéri a Bizottságot, hogy végezzen részletes elemzést a pénzügyi végrehajtási arány és a hibaarány közötti negatív korreláció okairól;

IV.rész – Az Európai Számvevőszék 24/2014. számú, „Megfelelő-e a tűz és a természeti katasztrófák okozta erdőkárok megelőzésére és helyreállítására nyújtott uniós támogatás irányítása?” című különjelentése

36.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös kritériumokat a tűzveszély mértékének meghatározására az európai erdőkben annak érdekében, hogy véget vessenek a rendkívül tűzveszélyes területek önkényes és nem következetes meghatározásának, és ezzel együtt a hibás értékelési és kiválasztási folyamatoknak a tagállamokban;

37.  sürgeti a tagállamokat, hogy megelőző intézkedéseiket a 226. intézkedés előírásainak megfelelően a tényleges tűzveszély szerint válasszák meg, ne pedig egyéb környezeti vagy gazdasági okok miatt; e tekintetben ragaszkodik ahhoz, hogy a kedvezményezettek mindenre kitérően bizonyítsák és pontosan dokumentálják azt, hogy miért veszik igénybe az ezen intézkedés keretében nyújtott támogatást; egyetért a Számvevőszék azon ajánlásával, hogy a fellépések között előre kell sorolnia a környezeti szempontból legértékesebb erdőket, például a Natura 2000 erdőterületeket;

38.  a Számvevőszék által a különböző régiókban hasonló tevékenységek kapcsán felmerülő eltérő átlagköltségek kapcsán feltárt aggasztó megállapításokra tekintettel arra szólít fel, hogy határozzák meg a támogatás ésszerű és igazolható felső határértékét, és írják elő az attól való esetleges eltérés részletes indokolásának kötelezettségét;

39.  felkéri a tagállamokat, hogy jobban hangolják össze és strukturálják az erdőtüzekre vonatkozó szakpolitikáikat; támogatja a kedvezményezettek európai platformjának létrehozását a bevált gyakorlatok megosztása és előmozdítása céljából;

40.  különösen sajnálatosnak tarja, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan a Számvevőszék továbbra is súlyos hiányosságokat tárt fel a folyamatosan rosszul teljesítő nyomon követési keretet illetően; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon azonnali intézkedéseket a nyomon követési és ellenőrzési rendszer javítása érdekében;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy egy, a nemzeti adatokon alapuló európai erdészeti információs rendszer létrehozásának és egy európai adatplatformba történő integrációjának ösztönzése révén támogassa az erdők és erdei erőforrások többfunkciós szerepével kapcsolatos harmonizált adatok szolgáltatását;

42.  ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy a tagállamok hozzanak létre megbízható ellenőrzési rendszert, amely magában foglalja a releváns dokumentumok és információk megőrzésének követelményét; e tekintetben felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a támogatást csak akkor lehessen folyósítani, ha a tagállam kidolgozott ilyen megfelelő és ellenőrizhető ellenőrzési rendszert;

43.  felhívja a tagállamokat, hogy rendszeresen tegyenek jelentést a végrehajtott fellépések hatásáról, valamint az erdőtüzek, természeti katasztrófák és a károsodott területek mértékének csökkenéséről;

V.rész – A Számvevőszék 1/2015. számú, „Belvízi szállítás Európában: 2001 óta nem történt jelentős javulás a modális részesedés és a hajózhatóság feltételeinek terén” című különjelentése

44.  üdvözli a Számvevőszék „Belvízi szállítás Európában: 2001 óta nem történt jelentős javulás a modális részesedés és a hajózhatóság feltételeinek terén” című különjelentését, és támogatja annak megállapításait, következtetéseit és ajánlásait;

45.  megjegyzi, hogy az uniós szállítási ágazat alapvető fontosságú az egységes piac megvalósulásához, a kkv-k versenyképességéhez és a globális gazdasági fejlődéshez Európában;

46.  megállapítja, hogy az egy évtizednyi beruházás ellenére a belvízi utak szállítási mód fejlődése elmarad a közúti és a vasúti szállítás üteme mögött; további jelentős erőfeszítéseket követel a Bizottság és a tagállamok részéről;

47.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják a belvízi hajózási ágazatot érintő kutatás, fejlesztés és innováció útitervét, belefoglalva abba a kikötői infrastruktúrát és berendezéseket annak biztosítása érdekében, hogy a műszaki fejlesztések megfeleljenek más közlekedési módok igényeinek, és ezáltal biztosított legyen a multimodális közlekedés;

48.  úgy véli, hogy a 2001-es fehér könyvben és annak 2006-os félidős felülvizsgálatában megfogalmazott célkitűzések, valamint a 2006-os és a 2013-as NAIA­DES (Integrált európai cselekvési program a belvízi szállítás érdekében) programok végrehajtása nem volt hatékony részben a tagállamok részéről való elkötelezettség hiánya miatt;

49.  nyugtázza, hogy csökkent a tagállamok érdeklődése egy közösségi szállítási politikába való befektetés iránt, hogy előnyben részesítik a nemzeti, regionális és helyi kizárólagos projektek finanszírozását, és hogy a projekt-kiválasztási folyamatok decentralizáltak, ami nem teszi lehetővé, hogy a Bizottság prioritási sorrendet állítson fel a támogatható projektekről;

50.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok jogi kötelezettséget vállaltak nemzeti finanszírozás nyújtására a törzshálózat létrehozásához, azaz ahhoz, hogy a stratégiailag fontos európai hajóutakat nagy kapacitású szállítási folyosókká alakítsák át;

51.  megjegyzi, hogy meggyengült a Bizottság stratégiai koordináló szerepe, ami a végrehajtott projektek és az uniós szintű prioritások közötti eltéréshez vezetett;

52.  felhívja a figyelmet arra, hogy a Számvevőszék különjelentésein(8) alapuló kutatás révén a belvízi utakra vonatkozó következtetésekhez hasonlóakat lehet levonni egyéb, az uniós költségvetésből finanszírozott közlekedési területek tekintetében is; megjegyzi, hogy ilyen területek a városi tömegközlekedés és a repülőtéri infrastruktúra, ahol a projekteket gyakran az alábbi hiányosságok jellemzik:

53.  úgy véli, hogy a fent említett következtetések – a belvízi hajózásra vonatkozó észrevételekkel együtt – közös uniós szintű horizontális kérdéseket jeleznek; úgy véli, hogy a közlekedési ágazat uniós finanszírozásának eredményeit gyengíti a stratégiai tervezés nem kielégítő szintje, valamint a koherencia, a fenntartható eredmények, a hatékonyság és eredményesség hiánya;

54.  úgy véli, hogy a belvízi hajózás fejlődésének biztosításához a fenntartható politikai eredmények egyrészt a tagállamok közötti, másrészt a tagállamok és a Bizottság közötti intenzív együttműködés révén érhetőek el;

55.  javasolja, mind a Bizottság, mind a tagállamok fordítsanak kiemelt figyelmet a közös kötelezettségvállalásokra, mivel az Unió közlekedési ágazata egy összetett, gazdasági, politikai és jogi változókkal jellemzett környezetben tevékenykedik, ahol a multimodális hálózatok kialakítása az eltérő prioritások és az következetlen kötelezettségvállalás okozta akadályokba és korlátokba ütközik;

56.  javasolja, hogy a tagállamok összpontosítsanak az olyan belvízi projektekre, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a belvízi szállítás javításának szempontjából a legnagyobb és legközvetlenebb­ hatást biztosító törzshálózati folyosókhoz;

57.  javasolja, hogy a „kevesebb több” elvét alkalmazzák akkor, amikor a tagállamok a belvízi szállításba fektetnek be, korlátozott uniós forrásokat kell az elsődleges prioritású projektekre fordítani a szűk keresztmetszetek hatékony felszámolása és az integrált uniós belvízi úthálózat kialakítása érdekében;

58.  javasolja, hogy a tagállamok tekintsék az 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(9) (a TEN-T rendelet) és az 1316/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) (az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközről szóló rendelet) alapvető eszközöknek a projektek ésszerűsítésében a Bizottság által 2001 óta megfogalmazott célkitűzések eléréséhez;

59.  javasolja, hogy a TEN-T eszközt és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt intenzíven használják lehetőségként a stratégiailag fontos uniós folyósokra (törzshálózat és átfogó hálózat) összpontosító, a teljes hálózaton szabványosított infrastrukturális követelményekkel bíró, illetve a projekt végrehajtására jogilag kötelező határidőkkel rendelkező beruházásokra;

60.  javasolja, hogy alkalmazzanak részletes stratégiai megközelítést és tervezést az európai strukturális és beruházási alapokból, a TEN-T-ből és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből származó finanszírozás összehangolása során a belvízi hajózás célkitűzéseinek hatékony és eredményes megvalósítása érdekében;

61.  javasolja, hogy az intermodális közlekedési központok törzshálózat mentén történő létrehozását tekintsék kulcsfontosságú tényezőnek, amely lehetővé teszi a közúti áruszállításról a belvízi áruszállításra való átállást;

62.  javasolja, hogy a tagállamok vegyék figyelembe a Bizottság koordináló szerepét az olyan hosszú távú stratégiai projekteknél, mint a törzshálózati folyosók;

63.  javasolja, hogy a Bizottság azonosítson és elemezzen valamennyi horizontális kérdést, erőteljesen fókuszálva a stratégiai tervezésre, a tagállamokkal való és azok közötti együttműködésre, a projektek kiválasztására és végrehajtására annak lehetővé tétele érdekében, hogy a következtetéseket figyelembe vegyék a jelenlegi tervezési időszakban;

64.  javasolja, hogy a Bizottság biztosítson intenzív technikai segítségnyújtást és útmutatást a tagállamok részére a pályázatok beadása előtt és a végrehajtási szakasz során a belvízi szállítás beazonosított akadályainak felszámolása érdekében;

65.  javasolja, hogy a Bizottság leginkább olyan projektek finanszírozása mellett döntsön, amelyek a belvízi szállítás szempontjából a legrelevánsabbak és átfogó terveket kínálnak a szűk keresztmetszetek megszűntetésére;

66.  javasolja, hogy a Bizottság részesítse előnyben az olyan tagállami projektek és kezdeményezések finanszírozását, amelyek célja a belvízi szállítás innovatív megoldások – például csúcstechnológiás navigáció, alternatív üzemanyagok és hatékony hajók – révén történő fejlesztése; úgy véli, hogy a Bizottságnak a különböző uniós kikötők között is ösztönöznie kellene a többoldalú európai csereprogramokat és az ismeretek megosztására szolgáló programokat;

67.  javasolja, hogy a Bizottság javítsa a tagállamok és régióik tájékoztatását a belvízi szállítás támogatására rendelkezésre álló finanszírozási eszközökről, melyek célja a meglévő szűk keresztmetszetek felszámolása a kulcsfontosságú folyosókon;

68.  úgy véli, hogy egyszerűsítés és kötelezőbb erejű kötelezettségvállalások és feltételek révén jelentősen javítani kell a tagállamok közötti, a belvízi szállítás fejlesztését célzó koordinációt, ami meghatározza majd az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és a TEN-T rendelet által létrehozott multimodális törzshálózati folyosókkal kapcsolatos munkát;

69.  úgy véli, hogy a szűk keresztmetszetek felszámolását célzó specifikus és megvalósítható fellépésekről kell a Bizottságnak tárgyalásokat folytatni és a tagállamoknak elfogadniuk egy végrehajtási ütemezés formájában;

70.  kéri a Bizottságot, hogy aktualizálja a belvízi hajózásra vonatkozó stratégiai céljait és ajánlásait, és tegyen javaslatot egy a 2020 utáni időszakra vonatkozó uniós belvízi hajózási stratégiára és cselekvési tervre;

71.  javasolja, hogy a belvízi szállításra vonatkozó bizottsági fellépések előzetes értékelése becsülje meg a lehetséges eredményeket a 2001 óta megfogalmazott átfogó célkitűzések és a törzshálózat megvalósítása vonatkozásában;

VI.rész – Az Európai Számvevőszék 2/2015. számú, „Uniós finanszírozású települési szennyvíztisztító telepek a Duna-medencében: a tagállamoknak további segítségre van szükségük az uniós szennyvíz-politikai célok eléréséhez” című különjelentése

72.  úgy véli, hogy a 2000 lakosegyenértéknél kisebb, gyűjtőrendszerekkel rendelkező agglomerációk számára jelentési kötelezettséget kell előírni a szennyvíz kezelésének megfelelősége vonatkozásában, tekintettel a 91/271/EGK tanácsi irányelv(11) (a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv) 7. cikkében foglaltakra; megjegyzi, hogy a gyűjtőrendszerekkel nem rendelkező agglomerációk esetében a jelentésnek információt kell tartalmaznia arról, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek tartalmaznak-e ennek a helyzetnek megfelelő intézkedéseket;

73.  egyetért a Számvevőszékkel, hogy a Bizottságnak ellenőriznie kell a 2 000 lakosegyenértéknél nagyobb, illetve kisebb agglomerációk számáról történő tagállami jelentéseket azokban az esetekben, ahol jelentős változások történtek, különösen kategóriaváltás esetén;

74.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a tagállamokat, hogy állapítsanak meg egyértelmű kötelezettségeket a háztartásoknak a nyilvános szennyvízhálózathoz való csatlakozására, amennyiben nem léteznek ilyen kötelezettségek, vagy a határidők nem egyértelműek;

75.  megjegyzi, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvnek való megfelelés értékelésének idejét le kell rövidíteni, előírva a tagállamok számára, hogy jelentésüket a Bizottság referencia-időpontjától számított 6 hónapon belül tegyék meg; emellett megjegyzi, hogy a Bizottságnak utána kellene járnia, hogy más, környezettel kapcsolatos irányelvek esetén vannak-e a jelentéstételi időszak hosszával kapcsolatos problémák;

76.  ragaszkodik ahhoz, hogy fel kell gyorsítani a szennyvíz területén történő beruházásokra szánt uniós alapok tagállamok általi felhasználását, mivel késedelmekre derült fény a jelentésben szereplő tagállamok esetében, és az uniós pénzeszközök felhasználása lassúnak bizonyult; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson technikai, jogi és adminisztratív segítséget a kedvezményezettek számára a folyamatban lévő projektek kellő időben történő befejezése érdekében;

77.  a Bizottság elismeri, hogy a 2013 végén a felhasználási arány valamennyi tagállam esetében igen alacsony volt, ami a program szintjén a kötelezettségvállalások visszavonásának kockázatával jár (az 1083/2006/EK tanácsi rendelet 93. cikke(12)) ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ennek objektív okai vannak, például a technikai, jogi és adminisztratív kapacitások megerősítésének szükségessége az érintett tagállamokban; ezenfelül megjegyzi, hogy a Bizottság rámutat, hogy a legtöbb projekt esetében a kifizetésre rendszerint a projekt végrehajtásának utolsó évében kerül sor (azaz 2014 és 2015 a 2007–2013 közötti programozási időszak vonatkozásában);

78.  úgy véli, hogy a tagállamokat fel kell kérni, hogy szolgáljanak naprakész információkkal arról, milyen mértékű további finanszírozásra van szükségük ahhoz, hogy a 2000 lakosegyenértéknél nagyobb, illetve az annál kisebb, gyűjtőrendszerrel már rendelkező agglomerációk esetében be tudják tartani a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvben előírt végrehajtási határidőket; üdvözli a SIIF jelentésre szolgáló eszköz (strukturált végrehajtási és információs keret) bevezetését, amelytől a jelentéstételi folyamat javítását várják nemzeti szinten;

79.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamokban hajtsák végre az előírásoknak eleget nem tévő agglomerációk települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvben foglaltaknak való megfelelése biztosítását szolgáló projekteket;

80.  hangsúlyozza, hogy javítani kell az unió által finanszírozott vízközmű-szolgáltatók környezeti teljesítményét, valamint hogy a Bizottságnak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a vonatkozó jogszabályok végrehajtásának, és a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv céljainak eléréséhez rendelt határidők érvényesítésének érdekében; úgy véli, hogy egyenlő szintű környezetvédelmet kell biztosítani az Unió egész területén;

81.  úgy véli, hogy a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy vizsgálják meg az olyan költségmegtakarítási lehetőségeket, mint a szennyvíziszap energiatermelési potenciáljának hasznosítása vagy a szennyvíziszapnak mint a foszforkinyerés értékes nyersanyagának hasznosítása, és terjesszék az erre vonatkozó információkat;

82.  megjegyzi, hogy a valamely működési program keretében jóváhagyott „nagyobb projektekre” vonatkozó végső kifizetéseket a szennyvíziszap újrafelhasználását célzó megfelelő megoldás meglététől kell függővé tenni; ösztönzi a tagállamokat, hogy ugyanezt a megközelítést alkalmazzák a nemzeti szinten elfogadott projektek esetében is;

83.  ösztönzi a tagállamokat, hogy hajtsanak végre felelős csatornadíj-szabási politikát, valamint hogy szükség esetén módosítsák úgy a vízdíjszabásra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, hogy a díjak ne lehessenek alacsonyabbak az általánosan elfogadott 4%-os megfizethetőségi szintnél;

84.  annak biztosítására ösztönzi a tagállamokat, hogy a szennyvíztisztító telepek állami tulajdonosai, mint például az önkormányzatok, biztosítsák, hogy hosszú távon elegendő forrás álljon rendelkezésre a szennyvíz-infrastruktúra szükséges karbantartására és felújítására;

VII.rész – A Számvevőszék 3/2015. számú, „Uniós ifjúsági garancia: az első lépések megtörténtek, de kockázatok várhatók a végrehajtás során” című különjelentése

85.  üdvözli a Számvevőszék „Uniós ifjúsági garancia: az első lépések megtörténtek, de kockázatok várhatók a végrehajtás során” című különjelentését, és jóváhagyja az abban foglalt ajánlásokat;

86.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelenleg végzi a kezdeményezés értékelését annak végrehajtása közepette, és üdvözli a Számvevőszék azon törekvését, hogy már egy korábbi szakaszban megkezdje az uniós pénzeszközök felhasználásának értékelését;

87.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia kulcsfontosságú elem a fiatalok munkanélküliségének kezelése terén; üdvözli, hogy az EU állam-, illetve kormányfői úgy döntöttek, hogy 6,4 milliárd eurós uniós forrást különítenek el (3,2 milliárd eurót az Európai Szociális Alapból, további 3,2 milliárd eurót pedig egy új költségvetési sorból) az ifjúsági garancia számára; rámutat arra, hogy ez egy jó kezdeti lépés, de nem elégséges az ifjúsági garancia sikeréhez, ezért arra kéri a Bizottságot, hogy győződjön meg arról, hogy a hétéves időszak során további pénzeszközöket találnak az ifjúsági garancia támogatására;

88.  rámutat, hogy a fiatalok foglalkoztatásához olyan alapok és eszközök nyújtanak támogatást, mint az európai strukturális és beruházási alapok (ESBA), az Erasmus+, az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program és más programok; hangsúlyozza, hogy jobb szinergiákat kell kialakítani a rendelkezésre álló források között;

89.  úgy véli, hogy az ifjúsági garanciaprogram finanszírozása rendkívül összetett, az Európai Szociális Alap és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (YEI) révén fennálló különféle lehetőségek miatt; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást a tagállamok hatóságai számára, megfelelően figyelembe véve, hogy a helyi, regionális és nemzeti hatóságok eltérő kihívásokkal szembesülnek a program végrehajtása során, és ezért egyedi iránymutatásokat igényelnek;

90.  azon a véleményen van, hogy a Bizottság sok forrást szánt annak biztosítására, hogy ez hatékony intézkedés legyen a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemben, sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy sokkal kevesebb energiát fektettek a tagállamok általi végrehajtás összehangolásának biztosítására;

91.  rámutat arra, hogy nemcsak a pénzügyi eszközök rendelkezésre állása, hanem az alapok sikeres felhasználása is szükséges feltétele az ifjúsági garancia hatékony végrehajtásának; ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több európai régióban rendkívül alacsony az ESZA felhasználására irányuló kapacitás; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szükséges adminisztratív és emberi erőforrásokat, hogy megfelelő mértékben fel tudják használni az ifjúsági garancia megvalósítása érdekében rendelkezésre bocsátott forrásokat;

92.  úgy véli, hogy annak ellenére, hogy javítani kell a források felhasználását, a tagállamoknak a program végrehajtása során és a Bizottságnak felügyeleti szerepe révén figyelmet kell fordítaniuk az eredményekre, hogy biztosítsák a beruházott források hosszú távú megtérülését;

93.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó ellenőrzési rendszert, többek között az ifjúsági garancia végrehajtására irányuló intézkedések értékelését szolgáló standardokat, hogy értékelje annak sikerét a tagállamokban; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy fontolja meg kötelező célok kijelölését az európai szemeszter keretében a fiatalkori munkanélküliség elleni küzdelem terén;

94.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a végrehajtás terén mutatkozó hiányosságok kiküszöbölése érdekében a rendelkezésre álló források tagállamok általi hatékony végrehajtását a Bizottság általi kiterjedt segítségnyújtással ötvözzék;

95.  megjegyzi, hogy az Unió nem rendelkezik kötelező érvényű jogra vonatkozó hatáskörrel az aktív munkaerő-piaci szakpolitikák terén, azonban hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak példákat kell biztosítania a tagállamok számára az ifjúsági garancia végrehajtására vonatkozó legjobb gyakorlatokról, különös tekintettel az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózata által azonosítottakra;

96.  sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki az uniós finanszírozást és kötelezzék el magukat azon reformok mellett, amelyek célja az oktatás, a képességek fejlesztése, a köz- és magánszféra közötti partnerségek, a foglalkoztatási szolgálatok és az ezekhez való hozzáférés fejlesztése terén jelentkező hiányosságok leküzdése;

97.  a megfelelő végrehajtás és a hosszú távú pozitív hatás biztosítása érdekében kéri a tagállamokat, hogy szükség esetén kezdeményezzenek intézményi változásokat, és támogassák a helyi közösségek, az oktatási hatóságok, állami foglalkoztatási hivatalok, a helyi iparágak és vállalkozások, a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek közötti együttműködést; úgy véli, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a rendelkezésre álló különböző finanszírozási források tekintetében jobb kapacitástervezést és eredményorientált stratégiai felhasználást érjenek el;

98.  emlékezteti a tagállamokat arra, hogy az ESZA és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés előirányzatainak kiegészítéseként kötelezettséget kell vállalniuk a nemzeti finanszírozás kibővítésére, hogy biztosítsák a szükséges ösztönző erőt a fiatalok foglalkoztatása terén;

99.  üdvözli a Bizottság azon javaslatát, amely az Európai Szociális Alapról szóló 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(13) módosítására irányul azzal a céllal, hogy növelje az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés által támogatott operatív programokra fordított kezdeti előfinanszírozás összegét, ezáltal 2015-ben 1%-ról 30%-ra növelve a kezdeti előfinanszírozást az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés vonatkozásában; rámutat, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés által támogatott operatív programok gyors végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy az előfinanszírozás összegét e rendelet hatálybalépését követően azonnal kifizeti a tagállamoknak;

100.  kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre átfogó ellenőrzési rendszert, amely magában foglalja az ifjúsági garancia végrehajtásának monitorozására szolgáló mutatórendszer a tervezett eredménymutatókkal együtt, az elért eredményekre összpontosítva és felmérve a fiatalok foglalkoztatását célzó intézkedések kedvezményezettjeinek foglalkoztatási helyzetét;

101.  úgy véli, hogy a munkaerőpiac kínálati oldalára vonatkozó szakpolitikákat az oktatási, ifjúsági és szociális politikákkal összekapcsolva kell kezelni, tágabb makrogazdasági összefüggésben;

102.  megjegyzi, hogy a Bizottság 2016. évi, az ifjúsági garanciáról szóló végrehajtási jelentése és a Számvevőszéknek a fiatalok foglalkoztatására vonatkozó küszöbönálló különjelentései komoly lehetőséget jelentenek a meglévő hiányosságok kezelésére mind a Bizottság szintjén, mind pedig nemzeti, regionális és helyi szinten;

VIII. rész – A Számvevőszék 4/2015. számú, „Mennyiben járult hozzá a technikai segítségnyújtás a mezőgazdasági és vidékfejlesztési szakpolitika végrehajtásához?” című különjelentése

103.  kéri, hogy a Bizottság pontosítsa a technikai segítségnyújtás hatókörét és a tagállamok általi alkalmazását a vidékfejlesztés területén; kéri, hogy a Bizottság különösen az operatív/„kapacitásépítési” kiadások és a támogatható adminisztratív/„költségvetés-támogatási” kiadások közötti különbséget tegye egyértelműbbé, főként a személyi jellegű ráfordítások esetében;

104.  kéri, hogy a Bizottság szorosan kövesse nyomon a technikai segítségnyújtás tagállamok általi végrehajtását;

105.  kéri, hogy a Bizottság biztosítsa megfelelő intézkedésekkel, hogy általános adminisztratív kiadásokat, mint pl. rendszeres informatikai karbantartást ne terheljen a technikai segítségnyújtáshoz kapcsolódó költségvetési sorokra;

106.  kéri, hogy a Bizottság a jövőben írja elő a tagállamok számára, hogy külön számoljanak be a vidékfejlesztéshez kapcsolódó adminisztratív/„költségvetés-támogatási” kiadásokról, annak átláthatóbbá tétele érdekében, hogy a technikai segítségnyújtási források egy részét ilyen jellegű támogatásra költötték;

107.  kéri, hogy a Bizottság a tagállamokkal együtt hozzon létre megfelelő teljesítménymérési keretet a technikai segítségnyújtási finanszírozás tekintetében; úgy véli, hogy különösen a Bizottság és a tagállamok technikai segítségnyújtási szükségleteit kell megfelelően felmérni, továbbá a célkitűzések meghatározására, valamint azok elérésének mérésére szolgáló mechanizmust kell létrehozni;

IX.rész – A Számvevőszék 5/2015. számú, „Sikeres és ígéretes-e a pénzügyi eszközök alkalmazása a vidékfejlesztés terén?” című különjelentése

108.  kéri, hogy a Bizottság azonosítsa a vidékfejlesztés területének kihívásait, sajátosságait és akadályait annak érdekében, hogy ösztönözze a tagállamokat a pénzügyi eszközök kialakításának és az irántuk mutatkozó költségvetési igény értékelésének javítására, valamint a túltőkésítés elkerülésére, amelynek során pénzeszközöket kötnek le anélkül, hogy azok hozzájárulnának az uniós szakpolitikák végrehajtásához; kéri, hogy a végső kedvezményezettek számára könnyítsék meg a hozzáférést annak érdekében, hogy regionális szinten lehetővé váljon a pénzügyi eszközök – különösen a támogatásokhoz képest – aktívabb alkalmazása;

109.  kéri, hogy a tagállamok bocsássanak rendelkezésre megbízható számszerűsített adatokat a pénzeszközök megfelelő típusának meghatározása és a pénzügyi források ennek megfelelő elkülönítése érdekében; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok hozzanak létre olyan nyomon követési rendszereket, amelyek lehetővé teszik a pénzügyi eszközök eredményességének értékelését;

110.  kéri, hogy a Bizottság az egyedi hiányosságok azonosítása és a túltőkésítés elkerülése érdekében nyújtson iránymutatást a pénzügyi eszközök 2014–2020-as programozási időszakban bevezetett kötelező tagállami előzetes értékelésére nézve, és segítse tevékenyen annak minőségjavítását; kéri ezenkívül, hogy a tagállamok megfelelő technikai elemzéssel állapítsák meg a kockázati kitettségi arányt;

111.  kéri, hogy a Bizottság határozzon meg megfelelő szabályokat és célértékeket a tőkeáttételi és a rulírozó hatásra nézve annak érdekében, hogy a 2014–2020-as programozási időszakban növelje a pénzügyi eszközök eredményességét; kéri továbbá, hogy a pénzügyi eszközök vidékfejlesztés terén történő jövőbeli kialakítását és alkalmazását megelőzően a Bizottság és a tagállamok végezzenek alapos értékelést ezek az uniós szakpolitikák végrehajtásához való hozzájárulása és a kedvezményezettek szempontjából tapasztalható eredményessége alapján;

112.  kéri, hogy a pénzügyi eszközök hosszú távú hatásait támogatandó a Bizottság és a tagállamok állapítsanak meg egyértelmű szabályokat a programozási időszakok közötti átmenetre;

113.  kéri, hogy a Bizottság ösztönözze a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy olyan egységes pénzügyi eszközt, amely hiteleket és garanciákat is nyújt, ami élénkítené tevékenységét és megnövelné kritikus tömegét;

114.  kéri, hogy a tagállamok találjanak megoldást a beruházási intézkedésekkel kapcsolatos támogatások kezelése terén tapasztalható, potenciálisan „talált pénz” hatást vagy kiszorító hatást eredményező kiválasztási hiányosságok kiküszöbölésére; kéri, hogy e célból a projektek életképességének biztosítása érdekében a tagállamok alkalmazzanak olyan megfelelő és világosan meghatározott mutatókat, mint például a beruházások megtérülése vagy a kivetített pénzforgalom kimutatása;

115.  kéri, hogy a tagállamok vizsgálják meg, hogyan lehet a támogatásokat és a pénzügyi eszközöket a legjobb ár-érték arányt biztosítva, a tőkeáttételi és rulírozó hatást optimalizálva összekapcsolni az operatív programban;

116.  kéri, hogy a Bizottság kellő időben, a 2007–2013-as vidékfejlesztési programozási időszak lezárása előtt határozzon meg pontos operatív végrehajtási szabályokat, a kilépés szabályozására nézve is;

X.rész – A Számvevőszék 6/2015. számú, „Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer integritása és alkalmazása” című különjelentése

117.  csalódott amiatt, hogy a különböző alkalmazott felosztási rendszerek hatékonyságát az EU ETS II. szakaszában (2008–2012) a tagállamok nem tudták teljes körűen elemezni, ami pedig nagyon fontos lett volna a Számvevőszék ellenőrzési eredményei alapján tett politikai ajánlásokhoz;

118.  rámutat, hogy a számvevőszéki értékelés az EU ETS második szakaszának (2008–2012) végrehajtására helyezte a hangsúlyt, míg az EU ETS harmadik szakasza (2013–2020) tekintetében jelentős reformokról, többek között uniós harmonizációs intézkedésekről döntött és hajtotta azokat végre;

119.  üdvözli az ETS integritását védő keret jelentős javítása érdekében végrehajtott intézkedéseket, többek között a kibocsátási egységek azonnali piacára vonatkozó intézkedések többségét a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv(14) és a piaci visszaélésről szóló irányelv(15)/rendelet(16) keretében; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy a Számvevőszék ajánlásaival összhangban kiegészítő intézkedések hoz, ideértve a piacon kötelezően részt vevő kereskedőkre vonatkozó intézkedéseket is;

120.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a kibocsátási piac átláthatóságát és eredményes uniós szintű felügyeletét, továbbá a nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság közötti együttműködést szolgáló eljárások működését;

121.  úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak a Szerződések őreként szorosan nyomon kellene követnie a tagállami végrehajtást, és alaposabb segítséget kellene nyújtania a folyamat során; úgy véli, hogy megfelelő egyensúlyt kell teremteni a szilárd alapokon nyugvó nyomonkövetés, jelentéstétel és ellenőrzés, valamint az adminisztratív terhek között; úgy véli, hogy a Bizottságnak biztosítania kell a jogi határozatok előrejelezhetőségét és a jogbiztonságot, ezáltal is figyelembe véve az Európai Tanács iránymutatásait;

122.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék értékelte az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer integritását és végrehajtását, ám szükség van az ETS rendszer hatékonyságának és az elért eredmények elemzésére is, ideértve az európai uniós és a nemzeti jogszabályok közötti összefüggések értékelése tekintetében, például a megújuló energiaforrások kiaknázásával és az energiahatékonysági intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek jelentős hatással vannak a szén-dioxid-kibocsátásra és így a szén-dioxid-piacra is;

123.  kéri, hogy a Számvevőszék vonja be az elemzésbe az érintett iparágakat is, különösen a jogbiztonság és az előrejelezhetőség tekintetében, illetve azzal kapcsolatban, hogy mennyire biztosított a megbízható a jogi keret, és hogy a kibocsátáskereskedelem kereteit érintő közelmúltbeli kiigazítások mennyiben javították a rendszer hatékonyságát;

124.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a számvevőszéki ellenőrzés idején az ETS-sel összefüggő héacsalás kockázatát még mindig orvosolták maradéktalanul, mivel a tagállamok egyharmada még nem hajtotta végre a fordított adókivetési mechanizmusra vonatkozó jogszabályokat; felszólítja a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül hajtsák végre e jogszabályokat;

125.  úgy véli, hogy kulcsfontosságú minden szükséges intézkedést meghozni a kibocsátásáthelyezés elkerülésére és a tisztességes nemzetközi versenyképesség biztosítására a kibocsátási egységek szabad kiosztására vonatkozó jelenlegi intézkedések terén; kéri, hogy a Bizottság értékelje a kibocsátásáthelyezésnek kitett iparágakat és vállalatokat, hogy egyértelműen azonosítsa azokat a területeket, ahol az európai ipar veszteségeket szenvedett el azokkal az országokkal szemben, amelyekben nincs szigorú éghajlatvédelmi szabályozás.

XI.rész – A Számvevőszék 7/2015. számú, „Uniós rendfenntartó misszió Afganisztánban: vegyes eredmények” című különjelentése

126.  kéri, hogy a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat EKSZ alkalmazza nemcsak az afganisztáni EUPOL-misszióból, hanem a többi a közös biztonság- és védelempolitikai (KVBP-) misszióból levont tanulságokat, azzal a céllal, hogy elősegítse a különböző missziók közötti tudástranszfert és szinergikus hatásokat; adott esetben egyértelműbb horizontális iránymutatást kér az EKSZ-től a KVBP-missziókra vonatkozóan; rámutat, hogy az érintett valamennyi uniós szereplő, köztük a tagállamok közötti és a más nemzetközi szereplőkkel való koordinálás kulcsfontosságú a jelenlegi és a jövőbeli missziók sikere szempontjából;

127.  kéri, hogy az EKSZ növelje fő afganisztáni pénzügyi eszközének, ENSZ Fejlesztési Program által kezelt, a nem megfelelő kezelés és átláthatatlanság miatt bírált Jogrend Alap Afganisztánért (LOTFA) elszámoltathatóságát; ismételten hangsúlyozza, hogy a misszió politikai céljai és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítása érdekében minden megfelelő finanszírozási csatornát hatékonyan fel kell használni a jövőbeli KVBP-missziók számára, az uniós vagyonkezelői alapokat is ideértve;

128.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ hozzon létre szinergiákat és kereszthivatkozásokat a projekttevékenységek között, valamint teremtsen erőteljes és hatékony kapcsolatot a misszió célkitűzései és a misszió végrehajtási tervében meghatározott részcélok között;

129.  úgy véli, hogy a nemek, a nők társadalmi szerepvállalásának növelése és az oktatás játsszon fontos szerepet az EUPOL és más KVBP-missziók képzési tervében; ezzel összefüggésben megállapítja, hogy az EUPOL a képzéssel kapcsolatos tevékenységek terén jobbára sikeres volt, az útmutatás és tanácsadás területén azonban kevésbé;

130.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ előzetesen alaposabban hangolja össze a KVBP-missziókat az egyéb kétoldali uniós missziókkal és a hasonló célú nemzetközi erőfeszítésekkel; e tekintetben nagyobb mértékű együttműködést és koordinációt kér az Unió és tagállamai között, a szinergiák európai kereten belüli elősegítése révén; kéri, hogy a jelenlegi és a jövőbeli KVBP-missziók megbízatása egyértelműen rögzítse az egyéb uniós szereplőkkel, többek között a tagállamokkal való koordinációra vonatkozó felelősségeket;

131.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ szenteljen különös figyelmet a közbeszerzési eljárásokra annak biztosítása érdekében, hogy azok a KVBP operatív szükségleteit tükrözzék; rámutat, hogy a körülményes közbeszerzési eljárások megnehezítették a projektek végrehajtását, ami a várt teljesítmény elmaradásához vezetett, az egyszerűsített vagy rugalmas eljárások alkalmazása pedig a véglegesített szerződéseket eredményező eljárások számának növekedésével járt;

132.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ tovább növelje KVBP-misszióik hatékonyságát a hosszú távú fenntarthatóság és az elért eredmények javítása révén; ugyanakkor elismeri, hogy az Unió és a nemzetközi közösség támogatása döntően befolyásolja e hosszú távú célok elérését;

133.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ vizsgálja meg az EU által elért eredményeket az EUPOL fokozatos, 2016 végéig végrehajtandó megszüntetése után, ideértve a 2016 utáni időszakra vonatkozó újabb kötelezettségvállalás lehetőségét is;

134.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ jó előre részletes iránymutatásokat dolgozzon ki a missziók méretcsökkentésére és lezárására, valamint a missziók eszközeinek felszámolására vonatkozóan;

XII.rész – A Számvevőszék 8/2015. számú, „Az uniós pénzügyi támogatás megfelelő választ ad a mikrovállalkozók igényeire?” című különjelentése

135.  üdvözli a Számvevőszék „Az uniós pénzügyi támogatás megfelelő választ ad a mikrovállalkozók igényeire?” című különjelentését, és elvben támogatja annak ajánlásait;

136.  megjegyzi, hogy a mikrohitelezés, még ha egyelőre kiforratlannak tartják is, egyre terjed az Unióban, és több, mint 250 000 munkahely létrehozásához járult hozzá (2013-as adat);

137.  úgy véli, hogy jelentős különbségek állnak fenn az Európai Szociális Alap (ESZA) támogatásai és az Európai Progress mikrofinanszírozási eszköz (EPMF) pénzügyi eszközei között, amelyek különböző célokat szolgálnak; úgy ítéli meg, hogy a különböző piaci feltételekre különböző támogatási mechanizmusok lehetnek megfelelők;

138.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék vizsgálata két különböző pénzügyi mechanizmust vet össze, amelyek eltérő megközelítéssel és célkitűzéssel rendelkeznek; hangsúlyozza, hogy az ESZA és az EPMF sok szempontból különbözőek, mégpedig a szerkezetük, a szabályozásuk és a célcsoportjaik tekintetében, lévén az utóbbi célja kizárólag a mikrofinanszírozás, míg az előbbi sokkal szélesebb körre terjed ki;

139.  kiemeli a két pénzügyi eszköz egymást kiegészítő jellegét és azt, hogy jelentős haszonnal járnak a mikrokölcsönök felvevői számára három pénzügyi eszköz, a vissza nem térítendő támogatások, kölcsönök és garanciák formájában; úgy véli, hogy – az ESZA által nyújtott – támogatások éppolyan alapvető fontosságúak a mikrohitelezés szempontjából, mint a másik két eszköz, és teljesítményüket kiegészítő jellegüket figyelembe véve kellene értékelni;

140.  hangsúlyozza, hogy a mikrofinanszírozás célja a társadalmi befogadás növelése, a munkanélküliség elleni harc, illetve s munkanélküliek, egyéb hátrányos helyzetű csoportok és a mikrovállalkozások könnyebb hozzáférése a finanszírozáshoz; ebben a tekintetben a vissza nem térítendő támogatások és a pénzügyi eszközök elsődleges feladatának az emberek és mikrovállalkozások segítésének kell lennie abban, hogy legyőzzék a fenti célkitűzések előtt álló akadályokat;

141.  úgy véli, hogy a vissza nem térítendő támogatások alapvető fontosságúak a növekedésre, a társadalmi befogadásra és a foglalkoztatásra vonatkozó célkitűzések eléréséhez, a Bizottság „Tisztességes munka mindenki számára – Az Európai Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához”(COM(2006)0249) és a„Közös elkötelezettség a foglalkoztatásért” (COM(2009)0257) című közleményeinek, illetve az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció (EaSI) programjáról szóló 1296/2013/EU rendeletnek(17) megfelelően;

142.  hangsúlyozza a mikrofinanszírozási rendszer megerősítésének szükségességét, amely a gazdasági és társadalmi fejlődés eszköze, és a valóban rászorulók szükségleteit elégíti ki;

143.  hangsúlyozza, hogy a 2014–2020-as költségvetési időszakban a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának ki kell küszöbölnie azt a problémát, hogy a pénzügyi eszközök aránylag kevéssé összpontosítanak a kiszolgáltatott csoportok helyzetének javítására;

144.  úgy véli, hogy az EPMF és az ESZA kiegészítő jellege elmaradt a kívánt mértéktől, amely szükséges lenne a valamennyi mikrohitel szolgáltatóval szemben támasztott azon követelmény teljesítéséhez, hogy együttműködjenek a különböző – különösen az ESZA által támogatott – vállalkozásokkal, képzés és tanácsadás révén segítve őket;

145.  üdvözli, hogy a Bizottság az új (2014–2020) szabályozási keret kidolgozásakor figyelembe vette a Számvevőszék által feltárt legtöbb hiányosságot és ajánlásait;

XIII. rész – A Számvevőszék 9/2015. számú, „A kínzás és a halálbüntetés elleni küzdelem uniós támogatása” című különjelentése

146.  üdvözli a kínzás és a halálbüntetés elleni küzdelem uniós támogatásáról szóló különjelentést, és az erre vonatkozó megjegyzéseit és ajánlásait az alábbiakban foglalja össze;

147.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogok az EU külső tevékenységeinek és az EU két-és többoldalú kapcsolatainak egyik sarokkövét képezik; úgy véli, hogy ezekre – az EU fő prioritásaként – folyamatos figyelmet kell fordítani;

148.  hangsúlyozza, hogy az EU szilárdan elkötelezett a kínzás és egyéb bántalmazás minden formájának megelőzése és felszámolása, valamint a halálbüntetés eltörlése mellett; megjegyzi, hogy ennek legfőbb eszköze a Demokrácia és az Emberi Jogok Európai Eszköze (EIDHR), amely támogatást nyújt a projekteket végrehajtó civil szervezeteknek;

149.  megjegyzi, hogy a 2007–2013 évi programozási időszakban 100,9 millió eurót különítettek el az EIDHR keretében a kínzás és a halálbüntetés elleni küzdelemmel kapcsolatos projektek részére; rámutat ugyanakkor ezen összeg viszonylag csekély mértékére, amennyiben figyelembe vesszük az eszköz ambiciózus céljait és alkalmazási körének globális jellegét;

150.  hangsúlyozza, hogy a finanszírozás – amely világszerte több mint 120 országban oszlik el – szétaprózódása csökkenti az EIDHR hatását; sürgeti a Bizottságot, hogy az eredmények javítása érdekében pontosítsa a prioritások meghatározását és szűkítse le az alkalmazási kört; kiemeli, hogy olyan országokra és témákra kell a forrásokat összpontosítani, ahol jelentősek az igények és ahol nagyban javulhatna a helyzet; üdvözli, hogy a Bizottság már megkezdte az eddiginél célzottabb megközelítés kialakítását a 2015. évi pályázati felhívásokban;

151.  a Számvevőszék jelentése alapján megjegyzi, hogy a finanszírozott projekteket gyakran nem hangolják megfelelően össze a többi uniós fellépéssel, például a hagyományos fejlesztési támogatással és a partnerországokkal folytatott párbeszéddel, e projektek nem képezik részét egy koherens és stratégiai megközelítésnek és nem egészítik ki jól egymást; az ugyanezen célt szolgáló tevékenységek kiegészítése és a kettős finanszírozás elkerülése érdekében globális stratégia kidolgozására ösztönzi a Bizottságot;

152.  bátorítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy oda terelje a figyelmet és a politikai nyomást, ahol arra a legnagyobb szükség van, az uniós küldöttségek helyi kapacitásának növelése mellett, az emberi jogokra és demokráciára irányuló politikákkal kapcsolatos hatékonyság, eredmények és a hatás kultúrájának növelése érdekében;

153.  felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy növeljék és általánosan érvényesítsék az emberi jogi párbeszédek, országstratégiák és konkrét ajánlások hatékonyságát annak garantálásával, hogy a harmadik országokkal folytatott politika valamennyi szintjén rendszeresen felvetik a legfontosabb emberi jogok kérdését, például a halálbüntetés eltörlését és a kínzás elleni küzdelmet;

154.  véleménye szerint több olyan emberi jogi projektre kell törekedni, amely az EKSZ és a Bizottság közös programozása és ellenőrzése alatt valósul meg, és ezáltal nagyobb összhangban van a helyi politikai és emberi jogi stratégiákkal;

155.  kéri, hogy minőségibb és stratégiaibb megközelítést alkalmazzanak az ajánlattételi felhívások keretében benyújtott kérelmek kiválasztási folyamatának egésze során; bátorítja a Bizottságot, hogy ezen eszközt a konkrét, mérhető célkitűzéseken alapuló, hosszú távú elképzelésekkel összhangban alkalmazza;

156.  sürgeti az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket, hogy valamennyi országban folyamatosan kövessék nyomon az előre- vagy visszalépéseket, és vegyék igénybe az összes rendelkezésre álló befolyásolási eszközt; támogatja az uniós küldöttségek politikai elemzői, formáló, koordináló szerepét és jelentéstételi funkcióit;

157.  hangsúlyozza, hogy az eszköz jó áttekintést nyújt az emberi jogok nemzetközi helyzetének és alakulásának elemzéséhez; rámutat arra, hogy az EU folyamatos jelenléte és érdeklődése változást hozhat a kínzás és a halálbüntetés területén; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a Bizottságnak stratégiai megközelítést kell kialakítania e kérdést illetően;

158.  megjegyzi, hogy a Bizottság különböző csatornákon keresztül szerez részletes információkat más országok emberi jogi helyzetéről, és ezek segítségével alakítja ki a prioritásokat; aggodalommal jegyzi meg, hogy ugyan a Bizottság speciális emberi jogi országstratégiákkal rendelkezik, amelyek alapos elemzést adnak az adott ország helyzetéről és megfogalmazzák a területre vonatkozó fő prioritásokat, azokat nem vették megfelelően figyelembe a finanszírozás elosztásakor és más uniós fellépésekkel való összehangoláskor; rámutat, hogy az országstratégiák hozzáadott értéke azok szigorúan bizalmas jellege miatt korlátozott mértékű; felszólítja a Bizottságot, hogy a maximális hozzáadott érték biztosítása érdekében biztosítson e stratégiákhoz hozzáférést a projektértékelők számára;

159.  üdvözli a projektfinanszírozás igényorientált megközelítését, amelyet jó módszernek tart a magas minőségű projekteket kínáló, tapasztalt és motivált szervezetek bevonásához; elégedettséggel jegyzi meg, hogy ez az alulról építkező megközelítés arra ösztönzi a civil szervezeteket, hogy projektjeiket az adminisztrációs, működési és földrajzi kapacitásukkal és a saját stratégiájukkal összhangban alakítsák ki;

160.  sajnálattal tölti el, hogy a kisebb civil szervezetek a támogatás igénylésekor hátrányba kerülhetnek a hosszadalmas és bonyolult jelentkezési eljárások, a nyelvi követelmények és/vagy a tapasztalati követelmények miatt; felszólítja a Bizottságot, hogy a minőségi projektek megjelenésének ösztönzése érdekében gyorsítsa fel és egyszerűsítse a jelentkezési folyamatot;

161.  üdvözli, hogy a Bizottság szemináriumokat és képzéseket szervez a helyi civil társadalmi szervezetek számára, előmozdítja a partnerségeket és engedélyezi a támogatások továbbadását, és az elmúlt négy évben a globális ajánlattételi felhívás közzétételét megelőzően civil társadalmi szemináriumokat szervezett, ahol lehetőség nyílt az EIDHR bemutatására;

162.  aggodalommal tölti el, hogy a szervezetek nem fenntartató jellege – a szakemberek elvesztése miatt – veszélybe sodorhatja a tevékenységük folytatását; üdvözli, hogy a Bizottság azzal próbálja enyhíteni a szervezetek pénzügyi függését, hogy az EIDHR keretében lehetővé teszi számukra adománygyűjtéssel foglalkozó munkatárs felvételét;

163.  rámutat, hogy a Számvevőszék értékelése alapján a projektek hatásait nehéz volt megállapítani, mivel az elérendő hatások gyakran nem kézzelfoghatóak, nem lettek kitűzve teljesítménymutatók és a Bizottságnak készített civil társadalmi beszámolók a tevékenységekre összpontosítanak;

164.  figyelembe veszi, hogy a kínzás elleni küzdelem és a halálbüntetés eltörlése hosszú távú folyamat, amelynek hatását és eredményeit nehéz mennyiségileg meghatározni, az EIDHR érzékeny kérdésekkel foglalkozik bonyolult politikai kontextusban, a végrehajtás pedig alapos és időigényes irányítást igényel;

165.  e tekintetben rámutat, hogy a hatások mérésére szolgáló rendszerek meglehetősen gyengék, a projektek logikai keretei nem egyértelműek, hiányoznak a jól meghatározott referenciaértékek és célok; felszólítja a Bizottságot, hogy a projektek eredményességének és hozzáadott értékének növelése érdekében tisztázza a logikai keretre vonatkozó követelményeket;

166.  felkéri a Bizottságot, hogy végezze el az EIDHR finanszírozásának alapos hatásvizsgálatát és vonja le e vizsgálat következtetéseit; ösztönzi a Bizottságot, hogy a kiválasztási folyamat során vegye figyelembe a különböző típusú projektek hatását és eredményeit; üdvözli, hogy a Bizottság már dolgozik az emberi jogi projektek hatásvizsgálatának javításán, és felkéri a Bizottságot, hogy ossza meg a mentesítésért felelős hatósággal ennek eredményeit;

167.  megjegyzi, hogy a projektek értékelését pontozásos rendszerrel és egységes értékelési mátrixokkal végzik, olyan szempontokra kiterjedő kritériumokkal, mint a projekt tervezése, relevanciája, kapacitása, megvalósíthatósága, eredményessége, fenntarthatósága és költséghatékonysága, és ennek alapján a legmagasabb pontszámot elérő projektek részesülnek támogatásban; tudomásul veszi a Számvevőszék jelentése alapján, hogy az egységes értékelési mátrixok e kritériumok pontozását segítő útmutató tekintetében hiányosságokat mutatnak; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé az útmutatót, és felkéri a Bizottságot, hogy vegye újból fontolóra az egységes értékelési mátrixok javítását;

168.  kéri a Bizottságot hogy küszöbölje ki az értékelés terén a Számvevőszék által jelzett hiányosságokat; üdvözli ugyanakkor az értékelés rugalmasságát az emberi jogok területére irányuló projektek esetében, amely nem korlátozódhat egyszerű „kipipálgatásra”; kiemeli, hogy ehhez szükség van a józan észre, amint erre a mentesítésért felelős hatóság is felhívta a figyelmet;

169.  a Számvevőszék jelentése alapján megjegyzi, hogy a legtöbb pályázati felhívás csak általánosságban írta le a célkitűzéseket; tudomásul veszi a Bizottságtól, hogy a pályázati felhívásokat holisztikus módon megközelítő stratégiát részesíti előnyben; felkéri ugyanakkor a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EIDHR pénzeszközeit hatékonyan használják fel, a pályázati felhívásokban minimális projektkövetelmények bevezetésével biztosítva a projektek megvalósíthatóságát, életképességét és hozzáadott értékét;

170.  örül annak, hogy a támogatást igénylő civil szervezeteknek először pályázatleírást kell benyújtaniuk a javasolt projekt fő jellemzőiről; a pályázatleírást a projektek előzetes kiválasztását szolgáló idő- és költséghatékony megoldásnak tartja;

171.  tudomásul veszi a Számvevőszék jelentése alapján, hogy a projektkiválasztás jól dokumentáltan, de a kellő szigor híján zajlott, a projektek hiányosságait azok felismerését követően nem orvosolták; elégedettséggel jegyzi meg, hogy az értékelő bizottság általános következtetései kellőképpen részletesek voltak; üdvözli, hogy a projekttevékenységek általában a tervek szerint valósultak meg és költséghatékonyak voltak; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa a projektértékelések következetességét;

172.  tudomásul veszi a Számvevőszék jelentése alapján, hogy a kedvezményezett szervezetek eltérően értelmezik, hogy milyen közvetlen költségekre terjed ki az átalányösszeg, ami a szervezet munkájának alulértékeléséhez vagy nem elszámolható költségek kifizetéséhez vezethet; kéri a Bizottságot az átalányösszegre vonatkozó szabályok tisztázására;

173.  üdvözli a 2015 és 2019 közötti időszakban az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós akciótervet mint megújult politikai kötelezettségvállalást az EU külső fellépéseinek teljes spektrumán és pénzügyi eszközein belüli nagyobb egységesség és következetesség megteremtése mellett;

174.  üdvözli, hogy a Bizottság már megkezdte és folytatni is fogja a jogokon alapuló megközelítés végrehajtását e megközelítés eljárásokba és sablonokba való általános beépítésével, menetrendek kidolgozásával és képzések szervezésével;

XIV.rész – A Számvevőszék 10/2015. számú, „Az uniós kohéziós kiadások terén nagyobb erőfeszítés lenne szükséges a közbeszerzési problémák kezelésére” című különjelentése

175.  üdvözli „Az uniós kohéziós kiadások terén nagyobb erőfeszítés lenne szükséges a közbeszerzési problémák kezelésére” című számvevőszéki különjelentés megállapításait és ajánlásait;

176.  megjegyzi, hogy 2007 és 2013 között összesen 349 milliárd EUR elosztással a kohéziós politika az Európa régiói közötti gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló fő szakpolitika; hangsúlyozza ezért a megfelelő közbeszerzési eljárások fontosságát, hiszen a Számvevőszék a közbeszerzési eljárást azonosította, mint az uniós kohéziós kiadásokon belüli hibák fő forrását;

177.  hangsúlyozza, hogy a 2007 és 2013 között végrehajtott projektek 40%-a hibákat tartalmazott a közbeszerzési eljárásokat illetően, és hogy a fő hibák a közvetlen odaítélés indokolatlan alkalmazása, a kiválasztási kritériumok nem megfelelő alkalmazása, valamint az egyes ajánlattevőkkel szembeni részrehajló bánásmód voltak;

178.  megjegyzi, hogy a hibák fő forrásai a következők voltak: az adminisztratív kapacitás hiánya, az uniós irányelvek tagállamok általi helytelen átültetése, a jogszabályok nem egységes értelmezése és a nem megfelelő tervezés;

179.  felhívja a figyelmet arra, hogy a közbeszerzés jogi és adminisztratív keretének bonyolultságát gyakran tekintik a hibák egyik okának; megjegyzi, hogy 69 ellenőrző hatóság 90%-a szerint a jelenlegi bonyolultsági szint magasabb a szükségesnél; megjegyzi, hogy közel 50%-uk rámutatott, hogy a közbeszerzési gyakorlatot főként az eljárások egyszerűsítésével lehetne javítani;

180.  felhívja ezért a tagállamokat, hogy kerüljék az uniós irányelveken túlmutató szabályokat; úgy véli, hogy ez ösztönözné és elősegítené a kkv-k részvételét is a közbeszerzési eljárásokban;

181.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék fő megállapítása az volt, hogy a Bizottság és a tagállamok nem tettek elegendő erőfeszítést a közbeszerzés rendszeres és szisztematikus elemzésére, és hogy az egységes, részletes adatok hiánya lehetetlenné tette, hogy elemezzék, kezeljék és megelőzzék ezeket a hibákat;

182.  osztja a Számvevőszék arra vonatkozó véleményét, hogy a Bizottságnak létre kell hoznia egy adatbázist a közbeszerzési eljárások hibái gyakoriságának, súlyosságának és okainak elemzése céljából; úgy véli, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy következetes és megbízható információkat kapjon a tagállamoktól a szabálytalanságokról;

183.  üdvözli a Bizottság 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó proaktív megközelítését, amelynek célja, hogy útmutatás, nyomon követés és műszaki segítségnyújtás révén támogassa a nemzeti cselekvési tervek 2016-ig való végrehajtását; elismeri, hogy ezzel a proaktív megközelítéssel a Bizottság szándéka az, hogy csökkentse a 2016 utáni operatív programoknak tett kifizetések esetleges felfüggesztésének kockázatát;

184.  elvárja a Bizottságtól, hogy felfüggessze a kifizetéseket és pénzügyi korrekciókat szabjon ki azon tagállamok tekintetében, amelyek nem érték el ezeket a célokat, ám mindezt csak legvégső esetben, amennyiben a megelőzés, a korrekció és a segítségnyújtás minden más eszköze kimerült már;

185.  üdvözli, hogy bár a Bizottság már régóta foglalkozik a kohéziós politika területének közbeszerzési hibáival, amelyek már egy ideje nyilvánvalóak voltak, a közbeszerzési cselekvési terve keretében jelenleg még összeszedettebb módon közelíti meg a problémát; ebben az összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy folytassa tovább e terv végrehajtását, és az elért haladásról évente tegyen jelentést;

186.  elvárja, hogy a Bizottság létrehozzon egy magas szintű csoportot, amely vezető szerepet vállal a közbeszerzési hibák problémájának kezelésében és előmozdítja annak egyszerűsítését;

187.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki az e-közbeszerzés által nyújtott lehetőségeket, amelynek nagy mértékben hozzájárulhat az átláthatóság javításához, a kkv-k ajánlattételi felhívásokhoz való szélesebb körű hozzáférésének javításához, valamint a szabálytalanságok és a csalás megelőzéséhez;

188.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréje területén;

189.  üdvözli ARACHNE elnevezésű csalásfelderítési informatikai eszközt, és felhívja a tagállamokat, hogy átfogó és jó minőségű adatokat kódoljanak a program megfelelő működése érdekében;

XV.rész – A Számvevőszék 11/2015. számú, „Megfelelően kezeli a Bizottság a halászati partnerségi megállapodásokat?” című különjelentése

190.  üdvözli, hogy a halászati partnerségi megállapodások a magánmegállapodásokhoz képest stabilabb jogi keretet nyújtanak; megjegyzi, hogy az európai hajótulajdonosok kinyilvánították, hogy a halászati partnerségi megállapodásokat részesítik előnyben, és felkérték a Bizottságot, hogy bővítse ki a megállapodások hálózatát;

191.  felkéri a Bizottságot, hogy jobban tartsa tiszteletben a kizárólagossági záradékot; megjegyzi, hogy ugyan egyes tényezők nem a Bizottságon múlnak, a jelenlegi jegyzőkönyv lejárata előtt mégis kellő időben el kellene indítania az új jegyzőkönyvre irányuló tárgyalási folyamatot; sürgeti a Bizottságot, hogy amikor csak lehetséges, csökkentse a tárgyalások hosszát;

192.  sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa a halászati partnerségi megállapodások és a halászati ágazat egyéb uniós kezdeményezései és finanszírozási forrásai közötti következetességet, határozzon meg regionális stratégiákat a halászati irányítás fejlesztésére, valamint biztosítsa, hogy az egyazon régióra vonatkozóan tárgyalás alatt álló jegyzőkönyvek összhangban álljanak a vonatkozó regionális stratégiával és az egyéb uniós alapokkal;

193.  kéri, hogy a Bizottság fektessen nagyobb hangsúlyt a korlátozó technikai feltételekre, például a halászterületek szűk meghatározására; rámutat arra, hogy ez hatással lehet a külső uniós flotta jövedelmezőségére;

194.  kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a korábbi jegyzőkönyvek alkalmazását, és próbálja meg jobban összekapcsolni a hozzáférési jogokért teljesített kifizetéseket a tényleges fogásokkal, közben gondoskodva arról, hogy a halászati tevékenységeket ne érje káros hatás;

195.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság által megtárgyalt halászati partnerségi megállapodások költsége a múltbeli árakhoz képest viszonylag magas volt; kéri, hogy a gazdaságilag legelőnyösebb megoldások és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásnak való megfelelés biztosítása érdekében a halászati partnerségi megállapodásokra irányuló tárgyalások előkészítése során a Bizottság vegye figyelembe a gazdaságosság, eredményesség és hatékonyság elveit;

196.  megállapítja, hogy az utólagos értékeléseknek arra kell összpontosítaniuk, hogy egyrészt következetes és összehasonlítható elemzés készüljön a jegyzőkönyvek értelmében elköltött közpénzek megtérüléséről, másrészt átfogó és kritikai elemzés szülessen a jegyzőkönyveknek az Unió és az érintett partnerország számára biztosított eredményességéről;

197.  bátorítja a Bizottságot, hogy erősítse meg tárgyalási pozícióját; hangsúlyozza a partnerországoknak nyújtott teljes uniós pénzügyi hozzájárulás jelentőségét;

198.  sürgeti a Bizottságot, hogy utólagos jelentéséhez használja a legfrissebb adatokat; kéri a Bizottságot, hogy ezt a jelentést kellő időben bocsássa az érdekelt felek rendelkezésére;

199.  felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az elektronikus engedélyek vagy az engedéllyel rendelkező hajók jegyzékének elfogadását a partnerországokban az engedélyek teljes érvényességi idejére; rámutat arra, hogy csökkenteni kell az engedélykérelmezési eljárásban tapasztalható késedelmeket; felszólítja a Bizottságot, hogy azonosítsa és csökkentse az eljárások szűk keresztmetszeteit;

200.  felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a lobogó szerinti tagállamok teljes körűen alkalmazzák a fogásokra vonatkozó új adatbázist, valamint hogy ez az adatbázis szolgáljon megbízható, konszolidálható, nyomon követhető és frissíthető adatokkal a fogásokról;

201.  megjegyzi, hogy a Bizottság adatbázist hozott létre a fogási adatok kezelése érdekében; megjegyzi továbbá, hogy ebben az adatbázisban halászterületek szerinti bontásban kell rögzíteni a tagállamok heti fogási adatait; aggodalommal állapítja meg, hogy a számvevőszéki ellenőrzés idején az adatbázis még nem működött, mivel a tagállamok nem teljesítették adatközlési kötelezettségeiket; felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben orvosolja ezt a problémát, valamint hogy az adatbázisba vezessen be a tényleges végleges fogásmennyiségre vonatkozó egyértelmű és következetes adatokat, hogy elkerülhetőek legyenek az esetleges negatív pénzügyi következményei annak, amikor a végleges fogásmennyiség nagyobb, mint a referenciamennyiség;

202.  sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse szorosabb figyelemmel az ágazati támogatások végrehajtását, hogy biztosítsa azok hatékonyságát és költséghatékonyságát; felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon a partnerországok által végrehajtott fellépések hatékony koordinálásáról; felkéri a Bizottságot, hogy a jegyzőkönyvekbe építsen be a finanszírozandó fellépésekre vonatkozó, hivatalos jogosultsági feltételeket;

203.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ágazati támogatások kifizetése legyen összhangban a többi költségvetés-támogatási kifizetéssel, és vegye alapul a közösen elfogadott fellépések végrehajtásában a partnerországok által elért eredményeket;

204.  aggodalommal állapítja meg, hogy ugyan az ágazati támogatási kifizetéseket akkor kellene folyósítani, amikor a partnerországok már igazolni tudják az elért eredményeket, a jelenleg hatályos jegyzőkönyvek nem teszik lehetővé a részleges kifizetést arra az esetre, amikor az eredményeket csak részben érték el; tudomásul veszi a Bizottság észrevételét, miszerint abban az esetben, ha nincsenek vagy csak korlátozottan vannak eredmények, az ágazati támogatás követező évre történő kifizetését a célok teljesítéséig fel kell függeszteni; ennek ellenére felszólítja a Bizottságot, hogy amennyiben lehetséges, az új jegyzőkönyvekbe illessze be az ágazati támogatás részleges kifizetésének lehetőségét;

XVI.rész – A Számvevőszék 12/2015. számú, „A tudástranszfer- és tanácsadási intézkedések gyenge irányítása kihat a tudásalapú vidéki gazdaság előmozdítását célzó uniós prioritásra” című különjelentése

205.  kéri, hogy a tagállamok rendszeresítsenek a vidéki gazdasági szereplők tudás- és készségigényeinek elemzésére szolgáló eljárásokat, amelyek túlmutatnak a tág témakörök meghatározásán, mégpedig az ajánlattételi felhívásokhoz vagy pályázati időszakokhoz, és azt, hogy a Bizottság nyújtson további útmutatást arról, hogyan végezzék a tagállamok az ilyen ismétlődő elemzéseket, amelyeket ne általános, hanem konkrét módon végezzenek el;

206.  kéri, hogy a tagállamok gondoskodjanak arról, hogy új tanácsadási szolgáltatások létrehozása csak akkor részesüljön támogatásban, ha az érintett területen kimutathatóan hiány áll fenn az érintett szolgáltatásokból, és amennyiben fennáll az új személyzet, létesítmények, illetve berendezések finanszírozásának szükségessége;

207.  kéri, hogy a tagállamok tisztességes és átlátható verseny útján válasszák ki a közfinanszírozásban részesítendő szolgáltatókat, függetlenül attól, hogy ajánlattételi felhívásokat vagy formális közbeszerzési eljárásokat alkalmaznak-e;

208.  javasolja, hogy a tagállamok vegyék figyelembe az európai strukturális és beruházási alapok által finanszírozott projektekben előforduló leggyakoribb hibák elkerülése érdekében kiadott közbeszerzési iránymutatásokat;

209.  kéri, hogy a Bizottság nyújtson további konkrét útmutatást a házon belüli megvalósításra, az alvállalkozásra és a konzorciumok általi szolgáltatásnyújtás értékelésére vonatkozóan, és kövesse megfelelően nyomon a tagállami eljárásokat, biztosítva ezzel, hogy a tudástranszfer- és tanácsadási tevékenységek kiválasztása versenyen alapul, tisztességes és átlátható;

210.  kéri, hogy a tagállamok mérjék fel a piacon ésszerű áron, könnyen elérhető tudástranszfer- és tanácsadási tevékenységek támogatásának szükségességét, és amennyiben ez az igény indokolt, a tagállamok biztosítsák, hogy a támogatott tevékenységek költsége nem haladja meg a piacon kínált hasonló tevékenységek költségét;

211.  kéri, hogy a Bizottság építsen az uniós alapok komplementaritásának biztosítása érdekében tett első lépésekre a kettős finanszírozás és a kettős adminisztráció kockázatának mérséklése érdekében;

212.  kéri, hogy a tagállamok hozzanak létre olyan visszacsatolási rendszereket, amelyek a monitoring- és értékelési információk segítségével javítják a későbbi ajánlattételi felhívásokat vagy pályáztatási eljárásokat, és a Bizottság nyújtson útmutatást arról, hogyan tudják a tagállamok használni az ilyen ismétlődő visszacsatolási eljárásokat, és kövesse nyomon, hogy a tagállamok alkalmazzák-e ezeket;

213.  kéri, hogy a Bizottság haladéktalanul biztosítsa, hogy a tudástranszfer- és tanácsadási intézkedések kockázatai tudatosuljanak, és ennek megfelelően fokozza az általa végzett felügyeletet és irányítást;

214.  kéri, hogy a tagállamok osszák meg bevált gyakorlataikat és folytassák projektértékeléseiket, hogy kellő alappal rendelkezzenek a 2014 és 2020 közötti végrehajtási időszakhoz;

215.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé átfogó értékelést a tanácsadási szolgáltatásokról, különös tekintettel az eredményekre és a nettó hatásokra annak érdekében, hogy a befektetéseket ne pusztán mennyiségi szempontból értékeljék;

216.  kéri, hogy a Bizottság mozdítsa elő a módszertani megközelítésekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását a hálózatépítési tevékenységeken keresztül;

XVII. rész – A Számvevőszék 13/2015. számú, „A FLEGT cselekvési terv keretében a fakitermelő országoknak nyújtott uniós támogatás” című különjelentése

217.  üdvözli az EU által az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére (FLEGT) vonatkozó cselekvési terv keretében a fakitermelő országoknak nyújtott támogatásról szóló különjelentést és megjegyzéseit, illetve ajánlásait az alábbiakban foglalja össze;

218.  rendkívül fontosnak tartja a FLEGT kezdeményezést az erdészeti irányítás javítása, az erdők megőrzése és a jogszabályok érvényesítése szempontjából, különös tekintettel valamennyi lehetséges eszköz, többek között az önkéntes partnerségi megállapodások és a kellő pénzügyi gondosság igénybevételére az illegális fakitermelés globális problémájának kezelése, valamint az Unióba irányuló faexport biztosításának elősegítése érdekében;

219.  sajnálja azonban, hogy a FLEGT cselekvési tervének és projektjeinek végrehajtási szakaszában kumulatív hiányosságokat azonosítottak, amelyeket most gyorsan és alaposan értékelni kell;

220.  határozott véleménye, hogy 2003 és 2013 között a FLEGT-tel kapcsolatos támogatásokra fordított 300 millió EUR elköltése után ideje elvégezni az illegális fakitermelés és a kapcsolódó kereskedelem mérséklését szolgáló FLEGT-folyamat komoly költség-haszon elemzését, és hogy az eredmények és hatások szempontjából való hatékonyabbá tételük érdekében áramvonalasítani kell a meglévő mechanizmusokat is;

221.  sajnálja a FLEGT cselekvési tervének lassú végrehajtását, a 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (az uniós fakitermelési rendelet)(18) kései elfogadását és azt, hogy a Bizottság lassan reagált a FLEGT általános finanszírozásával kapcsolatos tanulságokra;

222.  felhívja a Bizottságot, hogy egyértelmű célok és kritériumok révén határozza meg a segélyezésre irányuló erőfeszítéseinek prioritásait; felhívja a Bizottságot, hogy kerülje a különféle költségvetésekből származó uniós finanszírozásokat, és a finanszírozás egyetlen, egyértelműen meghatározott költségvetésből történjen;

223.  felhívja a Bizottságot az átláthatóság és az elszámoltathatóság azonnali fokozására, nyomon követés és rendszeres jelentéstétel révén, beleértve a megfelelő előrehaladási értékelést is; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az uniós fakitermelési szabályozás tagállamokban történő teljes körű végrehajtását, és készítsen róla jelentést, valamint tegye meg a szükséges jogi lépéseket végrehajtásának biztosítására;

224.  felhívja a Bizottságot a különféle uniós politikákon belüli, illetve az érintett szolgálatai által tett erőfeszítések áramvonalasítására és jobb összehangolására az illegális fakitermelés elleni küzdelem terén;

225.  emlékeztet arra, hogy a fatermékeknek az EU és a faexportáló országok közötti, jogilag kötelező operatív engedélyezési rendszer révén való nyomon követhetőségét kell a legfontosabb és állandó célnak tekinteni, különös tekintettel a Számvevőszék által azonosított olyan tényezőkre, mint az elterjedt korrupció, a gyenge jogérvényesítés és a projektek nem megfelelő kockázatértékelése;

226.  felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli két- és többoldalú kereskedelmi megállapodásaiban tárgyaljon a faimportra vonatkozó előírásokról, hogy azok ne veszélyeztessék a FLEGT cselekvési terv révén a fakitermelő országokkal elért sikereket;

227.  úgy véli, hogy a FLEGT-rendszer irányítási hiányosságait a FLEGT fellépés külső értékelése révén vagy ad hoc alapon a Bizottságnak kellene kezelni;

XVIII. rész – A Számvevőszék 14/2015. számú, „Teremt-e többletértéket az AKCS beruházási keret?” című különjelentése

228.  üdvözli az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokra (AKCS) vonatkozó beruházási keret által teremtett többletértékről szóló számvevőszéki különjelentést, amely konkrét és pozitív példát szolgáltat a 2012. és a 2013. évi mentesítési eljárás Számvevőszék általi nyomon követésére, mely során a Parlament az Európai Beruházási Bank (EBB) külső megbízatásának és a beruházási keretnek a félidős felülvizsgálata előtt különjelentés elkészítését kérte az EBB külső hitelezési tevékenységeinek teljesítményéről és az uniós fejlesztési politikákkal és célokkal való összehangolásáról;

229.  úgy véli, hogy az AKCS beruházási keretre vonatkozó ellenőrzésnek a Számvevőszék munkatervébe való belefoglalása jó gyakorlati megoldás a Parlament és a Számvevőszék közötti együttműködés és kollaboratív ellenőrzés szempontjából;

230.  úgy véli, hogy ez az ellenőrzési jelentés mérföldkőnek számít, mivel ez az első Számvevőszék által elvégzett ellenőrzés ezen a konkrét területen; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az AKCS beruházási keretre nem vonatkozik a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatra vonatkozó ellenőrzése;

231.  tudomásul veszi az AKCS beruházási keret és az EU fejlesztési politika célkitűzései közötti koherenciával és a katalizátorhatásával kapcsolatos pozitív következtetéseket; üdvözli az EBB és a Bizottság közötti jó együttműködést, különösen a projektek feltérképezése és kiválasztása terén;

232.  sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Számvevőszék nem tudta pontosabban meghatározni, milyen hozzáadott értéket képvisel az AKCS beruházási keret; ezért kéri a Számvevőszéket, hogy a jövőben a különjelentésekben hozzon konkrétabb példákat és válasszon ki néhány projektet következtetéseinek és ajánlásainak jobb szemléltetésére; felkéri a Számvevőszéket, hogy ezt az első tapasztalatot használja fel arra, hogy tovább finomítsa az ilyen eszközök tőkeáttételének, katalizátorhatásának és hozzáadott értékének értékelését; felkéri a Számvevőszéket, hogy a hozzáadott értéket ne a klasszikus hármas (gazdaságosság, eredményesség, hatékonyság) vonatkozásában, hanem egy második hármast (ökológia, egyenlőség és etika) is magában foglaló, tágabb értelemben vizsgálja;

233.  egyetért a Számvevőszék ajánlásaival; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Számvevőszék ajánlásait a jövőbeli jogalkotási javaslataiban és a jövőbeli tárgyalások során, mint például az EBB külső mandátumának vagy a Cotonoui Megállapodásnak a felülvizsgálatakor;

234.  ajánlja, hogy az uniós politika konzisztenciája érdekében mielőbb igazítsák ki a beruházási keretet és az EBB politikáját a COP 21 eredményének és a 2015 utáni lehetséges millenniumi fejlesztési céloknak megfelelően; úgy véli, hogy az éghajlatváltozás, valamint az összes közvetlen és közvetett, különösen a világ legszegényebb országaiban tapasztalható következményei elleni küzdelmet még inkább prioritásként kell kezelni;

235.  úgy véli, hogy alapvető fontosságú az EBB számára, hogy folyamatosan időt fordítson a kellő körültekintéssel kapcsolatos politikára az eredményértékelési eszközökkel összefüggésben, hogy jobban megismerje a pénzügyi közvetítők és a kedvezményezettek profilját és hatékonyabban tudja értékelni a projektek hatásait a végső kedvezményezettekre; felszólítja az EBB-t, hogy komolyan vegye figyelembe a Számvevőszék ajánlásait, és hogy javítsa a jelenlegi gyakorlatokat annak érdekében, hogy megerősítse az AKCS beruházási keret hozzáadott értékét;

236.  úgy véli, hogy nem létezhet az uniós adófizetők által befizetett olyan pénz, amely nem tartozik a Parlament mentesítési eljárása alá; ezért ismételten hangsúlyozza, és mély meggyőződése, hogy a Parlament általi mentesítési eljárásnak az EBB által az Unió nevében kezelt AKCS beruházási keretre is vonatkoznia kell, mivel a beruházási keret finanszírozása az uniós adófizetők pénzéből történik;

237.  rámutat arra, hogy az EBB uniós és tagállami pénzeszközök kezelésével összefüggő tevékenységeit érintő számvevőszéki ellenőrzések módja tekintetében az EBB, a Bizottság és a Számvevőszék közötti együttműködést szabályozó, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikkének (3) bekezdésében említett háromoldalú megállapodást 2015-ben meg kell újítani; megismétli a Parlament azon kérését, hogy az EBB e tekintetben aktualizálja az Európai Számvevőszék feladatkörét, és azt terjesszék ki az Uniótól vagy az Európai Fejlesztési Alapból származó közpénzeket érintő valamennyi új Európai Fejlesztési Alap pénzügyi eszközre;

XIX.rész – A Számvevőszék 15/2015. számú, „Az EU energiakeretéből folyósított támogatás a megújuló energia számára Kelet-Afrikában” című különjelentése

238.  üdvözli az AKCS-EU energiakeretből a kelet-afrikai megújuló energia számára folyósított támogatásról szóló számvevőszéki különjelentést, melynek kapcsán megállapításait és ajánlásait az alábbiakban foglalja össze;

239.  üdvözli, hogy az energiakeret alatti második pályázati felhívás óta az előzetes megvalósíthatósági tanulmányt a pályázatok kötelező részévé tették; hangsúlyozza, hogy annak pontos és reális forgatókönyveken kell alapulnia; rámutat arra is, hogy a helyi szerepvállalás fokozása és a projektek előmozdítása érdekében a forgatókönyveknek tartalmazniuk kell felméréseket arra nézve, hogy a helyi lakosságot hogyan lehet bevonni a projekt végrehajtásába;

240.  úgy véli, hogy a projekt megvalósíthatóságát jobban össze kell kapcsolni a szociális, gazdasági és környezetvédelmi fenntarthatósággal annak érdekében, hogy az energiakeret beruházási projektjeinek hatékonyságán, koherenciáján és láthatóságán túlmenően az érintett régiókban szélesebb körű eredményeket is el lehessen érni;

241.  úgy véli, hogy a projekteket és a kapcsolódó kockázatokat folyamatosan figyelemmel kell kísérni, és azokat gyors kockázatcsökkentő intézkedéseknek – így akár a közbeszerzési stratégia, valamint a kiválasztási és végrehajtási folyamat módosításának – kell kísérniük; úgy véli, hogy a nyomonkövetési jelentések megállapításait fel kell használni az újabb pályázati felhívások kidolgozása során;

242.  arra szólít fel, hogy az energiakeret biztosítsa a nem kormányzati szervezetekhez és a helyi közösségekhez hasonló helyi érdekeltek bevonását a projektek kezdetétől az utómunkálatokig, kellően figyelembe véve az ilyen projektek egyedi igényeit, többek között felhív a helyi szintű kapacitásépítés folyamatos támogatására a projekt élettartamának teljes időszaka alatt nyújtott megfelelő képzési kínálat révén, mivel a fő cél a helyi szerepvállalás fokozása és a koordináció előmozdítása annak érdekében, hogy a projekt életképes és fenntartható legyen a finanszírozási időszak lejárta után is;

243.  kéri a Bizottság Nemzetközi Együttműködési és a Fejlesztési Főigazgatóságát (DG DEVCO) annak biztosítására, hogy a végrehajtó partnerek válaszoljanak a projekt(ek) végrehajtására vonatkozó minden kiegészítő tájékoztatás iránti kérelemre; kéri a DG DEVCO-t, hogy összpontosítson mindenekelőtt a végrehajtó partnerek általi potenciális korrupcióra és/vagy csalásra, ám ugyanakkor ne teremtsen szükségtelenül további adminisztratív terheket; korrupció és/vagy csalás esetén felszólít arra, hogy a DG DEVCO bontsa fel a szerződést és keressen új partnereket a régióban;

244.  felhívja a Bizottságot, hogy az energia területén túlmenően is biztosítsa a politikai koherenciát, valamint a helyi érdekeltekkel – és különösen az ENSZ szervezeteivel és a SE4ALL-al („mindenki számára elérhető fenntartható energia”) – való szoros együttműködést annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredmények szülessenek a régióban élő emberek és a környezet számára; úgy véli, hogy a más helyi projektekkel való szinergiákat, beleértve a tervezési szakaszban lévő projekteket is, minden esetben a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni;

XX.rész – A Számvevőszék 16/2015. számú, „Az energiaellátás biztonságának javítása a belső energiapiac megvalósításával: több erőfeszítésre van szükség” című különjelentése több erőfeszítésre van szükség

245.  A belső energiapiac megfelelő és folyamatos működése érdekében a tagállamok hozzák összhangba az energiainfrastruktúra-beruházásaikat az energiapiaci szabályozásaikkal annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az uniós források optimális felhasználását;

246.  úgy véli, hogy az energiapiaci reformoknak tagállami szinten kell kezdődniük; úgy véli, hogy a közösen elfogadott energiaügyi csomagok, különösen a harmadik energiaügyi csomag végrehajtása megteremtené a belső energiapiac megvalósításához szükséges feltételeket;

247.  figyelembe véve az energiabiztonságra vonatkozó jövőbeli regionális megközelítést, hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egyes tagállamok rendelkezzenek az ahhoz szükséges infrastruktúrával, hogy energiát exportálhassanak és importálhassanak, valamint hogy területükön keresztül villamos energiát és gázt lehessen átszállítani;

248.  hangsúlyozza, hogy minden jövőbeli uniós energiaprojektnek meg kell felelnie az uniós jogszabályoknak, valamint az energiauniós alapelveknek, azaz a diverzifikációnak, az ellátásbiztonságnak, a hozzáférhetőségnek, a versenyképességnek és a fenntarthatóságnak;

249.  úgy véli, hogy a szomszédos tagállamok közötti kapcsolatok erősítését és javítását kiemelt ügyként kell kezelni; ösztönzi a kétirányú kapacitás (a kétirányú áramlást lehetővé tévő összekapcsolás) kifejlesztését a határokon lévő kapcsolódási pontokon, bevonva azokat a tagállamokat is, amelyeken áthaladnak az energiafolyosók;

250.  úgy véli, hogy a stratégiai infrastrukturális projektek végrehajtásának hozzá kell járulnia az energiabiztonság közép- és hosszú távú vonatkozásaihoz;

251.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy biztosítson megnövelt pénzügyi forrásokat és a szükséges hatáskört az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége számára, és úgy véli, hogy engedélyezni kell az ügynökség számára a további munkaerő felvételét annak érdekében, hogy az energiapiacok ellenőrzését teljes körűen és hatékonyan tudja végezni;

XXI.rész – A Számvevőszék 17/2015. számú, „Az ifjúsági munkacsoportoknak nyújtott bizottsági támogatás: az ESZA-források átirányítása megtörtént, de nem összpontosítottak kellő mértékben az eredményekre” című különjelentése

252.  üdvözli a Számvevőszék jelentését, támogatja az abban foglalt ajánlásokat, és örömmel veszi, hogy a Bizottság azokat elfogadja és a jövőben figyelembe veszi; üdvözli e tekintetben, hogy ezeket az ajánlásokat a Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok (ESB) 2014–2020-as időszakra szóló alapjainak jogszabályi keretében végrehajtotta, így biztosítva a jobb értékarányosságot, például teljesítménymérési keret és tartalék, előzetes feltételrendszer, közös output- és eredménymutatók révén;

253.  megjegyzi, hogy a fiatalkori munkanélküliség az egész EU-ban komoly problémát jelent, és kezeléséhez megfelelő forrásokat kell biztosítani mind uniós, mind nemzeti szinten; kifejezetten ösztönzi a tagállamokat a rendelkezésre álló uniós támogatás felhasználására;

254.  megjegyzi, hogy az ifjúsági munkacsoportok létrehozása elsősorban politikai gyakorlat volt, és a kezdetektől fogva így is lett meghirdetve, feladata pedig az volt, hogy meggyőzze a nemzeti kormányokat, hogy a felhasználatlan forrásokat irányítsák át a fiatalkori munkanélküliség kezelésére, anélkül hogy további adminisztratív és/vagy jogi eljárásokat teremtenének vagy új forrásokat irányoznának elő;

255.  megjegyzi e feladat politikai nehézségét, és elismeri ezen ifjúsági munkacsoportok érdemét abban, hogy növelték a legmagasabb politikai szint tudatosságát, összehozták a különböző politikai és irányítási hatóságokat, valamint meggyőzték őket arról, hogy a fiatalkori munkanélküliséget más kezdeményezések elé kell helyezni;

256.  hangsúlyozza, hogy a teljesítményre és az eredményekre kell összpontosítani, továbbá elégedett, hogy a 2014–2020-as programozási időszakra szóló új szabályozási keret rendelkezéseket tartalmaz a tagállamok által elért eredményekről szóló jelentéstételre vonatkozóan;

257.  megjegyzi, hogy sok esetben a leginkább támogatásra szoruló tagállamokat gyenge adminisztratív kapacitás jellemzi, amely ahhoz vezet, hogy a projekt irányítására összpontosítanak, ahelyett, hogy a befektetési célokat menedzselnék;

258.  megjegyzi, hogy a beruházások hatásait még mindig nagymértékben kvantitatív mutatók segítségével értékelik, amelyek nem tükrözik a helyes értékelési gyakorlat minden vetületét; megjegyzi, hogy a teljesítmény nem egyenlő az eredménnyel;

259.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai strukturális és beruházási alapok fel nem használt előirányzatai kapcsán hozzon létre egy korai előrejelző mechanizmust annak érdekében, hogy a tagállamoknak legyen idejük átcsoportosítani a pénzeszközöket a fiatalok foglalkoztatását célzó intézkedésekre;

260.  várakozással tekint az előreláthatólag 2017 elejére elkészülő „Uniós ifjúsági garancia – tagállami végrehajtás” című számvevőszéki jelentés elé, és javasolja, hogy az eredményeket vegyék figyelembe a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatában;

XXII. rész – A Számvevőszék 20/2015. számú, „A mezőgazdasági nem termelő beruházásokra nyújtott uniós vidékfejlesztési támogatás költséghatékonysága” című különjelentése

261.  javasolja, hogy a Bizottság bátorítsa a tagállamokat arra, hogy a nem termelő beruházásokat (NPI) az egyéb vidékfejlesztési intézkedésekkel és/vagy környezetvédelmi rendszerrel fokozottabb szinergiában hajtsák végre, valamint hogy a Bizottság a tagállami éves végrehajtási jelentések révén 2017-től kövesse nyomon az érintett tagállamok általi végrehajtást.

262.  a Bizottság a 2014–2020-as programozási időszakra iránymutatást ad a tagállamoknak a nem termelő beruházásokra vonatkozó kiválasztási kritériumokkal kapcsolatban, és ellenőrzi, hogy a projektkiválasztáskor megfelelő eljárásokat alkalmaznak-e; ezzel összefüggésben javasolja, hogy a tagállamok gondoskodjanak a nem termelő beruházásokra vonatkozó kiválasztási eljárások átláthatóságáról, közzétételéről és hatékony végrehajtásáról, valamint hatékonyan ellenőrizzék az e kritériumoknak való megfelelést;

263.  javasolja, hogy a Bizottság gondoskodjék annak nyomon követéséről, vagy legalábbis a 2014–2020-as programozási időszak értékelése során történő külön értékeléséről, hogy a nem termelő beruházások hogyan járulnak hozzá az uniós agrár-környezetvédelmi célok eléréséhez;

264.  javasolja, hogy a Bizottság a nem termelő beruházásokat jelentős mértékben támogató tagállamokat bátorítsa arra és segítse abban, hogy a leggyakrabban támogatott NPI-típusokra vonatkozóan határozzanak meg kifejezetten az eredményt mérő mutatókat, ezzel biztosítva annak jobb nyomon követését és értékelését, hogy a nem termelő beruházások hogyan járulnak hozzá az uniós agrár-környezetvédelmi célok eléréséhez; ezzel összefüggésben kéri, hogy a tagállamok 2016 júniusától kezdve éves végrehajtási jelentéseikben számoljanak be ezekről a mutatókról, és értékelési terveikben szerepeltessék a nem termelő beruházások által elért eredmények értékelését is;

265.  a Bizottság további iránymutatást nyújt a legnagyobb támogatási aránnyal rendelkező nem termelő beruházások jövedelemtermelő jellemzőinek megállapítását szolgáló kritériumok meghatározásában, a tagállamok pedig haladéktalanul megállapítják ezeket a kritériumokat, és a támogatás intenzitásának differenciálására használják őket;

266.  a tagállamok a lehető leghamarabb eljárásokat vezetnek be annak biztosítására, hogy a támogatott nem termelő beruházások költségei ne haladják meg a piac által kínált hasonló jellegű áruk, szolgáltatások vagy kivitelezési munkák költségeit; úgy véli, hogy e tekintetben a tagállamoknak megfelelő referenciaértékeket és/vagy referenciaköltségeket kell meghatározniuk, amelyekhez viszonyítva a nem termelő beruházások költségeit az adminisztratív ellenőrzések keretében módszeresen ellenőrzik;

267.  javasolja, hogy a Bizottság a 2014–2020-as időszak vidékfejlesztési programjainak jóváhagyásához használja fel a tagállamok által az intézkedések ellenőrizhetőségéről és vizsgálhatóságáról rendelkezésre bocsátott információkat annak biztosítása céljából, hogy a tagállamok a költségek ésszerűsége vonatkozásában megfelelő eljárásokat hozzanak létre és hajtsanak végre, valamint hogy ellenőrizze, hogy a tagállamok ténylegesen alkalmazzák-e az e tekintetben előirányzott ellenőrzéseket; javasolja továbbá, hogy a Bizottság tegye lehetővé a költségek ésszerűségének ellenőrzésére irányuló eljárások meghatározását szolgáló bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását;

268.  javasolja, hogy a tagállamok még a 2014–2020-as programozási időszak első helyszíni ellenőrzései előtt határozzanak meg egy módszert az ezen ellenőrzések során talált hibák okainak időben történő megállapítására és elemzésére, valamint hozzanak az NPI-rendszereik irányítási és kontrollrendszereinek javításához szükséges intézkedéseket;

269.  javasolja, hogy a Bizottság vegye figyelembe a nem termelő beruházásokkal kapcsolatos kiadások területén a Számvevőszék által meghatározott hiányosságokat, és a tagállamokkal együtt hozza meg a szükséges intézkedéseket az ilyen beruházások megfelelő pénzügyi irányításának biztosítása érdekében;

XXIII. rész – A Számvevőszék 22/2015 számú, „A hitelminősítő intézetek uniós felügyelete megfelelően van kidolgozva, de még nem teljesen eredményes” című különjelentése

270.  hangsúlyozza, hogy a (hitelminősítőkről szóló) 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(19) célja „közös szabályozási [megközelítés bevezetése] a hitelminősítési tevékenységek integritásának, átláthatóságának, felelősségének, megfelelő irányításának és függetlenségének növelésére, hozzájárulva az Unióban kiadott hitelminősítések minőségéhez, és így [...] a belső piac zökkenőmentes működéséhez, miközben a fogyasztók és befektetők védelmének magas szintjét is megvalósítja” (a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet 1. cikke) ;

271.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) az ellenőrzés és a javaslatok számos aspektusáról megállapodott;

272.  üdvözli, hogy az ESMA rövid idő alatt megfelelő alapokat fektetett le a hitelminősítők eredményes uniós felügyeletére; megállapítja ugyanakkor, hogy a Számvevőszék szerint az eljárás nehézkes, mivel a rendelet előírásai szerint teljeskörűségi és szabályszerűségi szakaszokra van osztva;

273.  egyetért a Számvevőszék véleményével, mely szerint a regisztrációs folyamat során az ESMA-nak megfelelően dokumentálnia kell a hitelminősítési módszertanok valamennyi szabályozási követelményének értékelését, és hogy a jóváhagyási eljárásra vonatkozó bizonyítékokat nem csak belső levelezésben, hanem az erre a célra szolgáló ügyiratokban is tárolni kell;

274.  üdvözli, hogy a Számvevőszék és az ESMA egyetértenek az ESMA kockázatalapú megközelítésében; úgy véli, hogy a kockázatazonosítási eljárásnak átláthatónak, átfogónak és követhetőnek kell lennie;

275.  úgy véli, hogy minden vizsgálatot megfelelően dokumentálni kell, annak bemutatása és biztosítása érdekében, hogy a következtetéseket a bizonyítékok megfelelő elemzése támasztja alá; megjegyzi, hogy e célból a Számvevőszék a felügyelet céljára szolgáló informatikai eszköz bevezetését ajánlja; nyugtázza az ESMA álláspontját, mely szerint jelenlegi monitoringeszközei hatékonynak bizonyultak; ugyanakkor meggyőződése, hogy egy célzott informatikai eszköz a legjobb módja az átlátható, átfogó és követhető információkezelésnek, figyelemmel a személyzeti fluktuáció általános szintjére; ezért kéri az ESMA-t, hogy költségvetési tervezésében irányozza elő egy ilyen számítástechnikai eszköz bevezetését;

276.  emlékeztet, hogy a hitelminősítőkről szóló rendelet egyik célja és feladata a függetlenség biztosítása és az összeférhetetlenségek elkerülése (lásd a hitelminősítőkről szóló rendelet 1. mellékletét); ezért úgy véli, hogy a hitelminősítőknek ellenőrizniük kell a minősítési elemzők kereskedési tevékenységeit is; mindazonáltal úgy véli, hogy az ESMA-nak strukturált módon meg kell vizsgálnia a hitelminősítők által az összeférhetetlenségre vonatkozóan bevezetett rendszereket;

277.  utal a hitelminősítőkről szóló rendelet 23. cikkére, amely kimondja: „Az e rendelet szerinti feladataik teljesítése során az ESMA, a Bizottság, vagy a tagállamok hatóságai nem befolyásolhatják a hitelminősítések tartalmát vagy módszereit.”; úgy véli, hogy a hitelminősítő intézetek módszereit tehát csak a regisztráció lezárulását követően lehet ellenőrizni, folyamatos felügyeleti eljárásokkal;

278.  egyetért azzal, hogy az ESMA vizsgálja meg a hitelminősítői módszertanok kialakításának és alkalmazásának eddig még nem vizsgált fontos szempontjait; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezt a feladatot erőforráshiány miatt nem lehet teljes körűen elvégezni;

279.  sajnálja, hogy a jelenlegi rendszer nem garantálja a piacok hatékony védelmét kiszivárogtatás esetén, és felhívja az ESMA-t, hogy javítsa a kontrollrendszerét az esetlegesen piaci torzulásokhoz vezető fellépések megelőzése és leküzdése érdekében;

280.  sajnálja, hogy az eurórendszer jelenlegi szabályai nem garantálják az ESMA által regisztrált minden hitelminősítő egyenrangú kezelését; felhívja az Európai Központi Bankot és az uniós jogalkotót a helyzet mielőbbi orvoslására;

281.  nyugtázza, hogy a központi adattárat integrálni fogják a 2013-ban létrehozott európai minősítése platformba (a hitelminősítőkről szóló rendelet 11a. cikke), és hogy ez a munka folyamatban van; kéri az ESMA-t hogy biztosítsa a hitelminősítők által szolgáltatott adatok megbízhatóságát;

282.  kéri, hogy az ESMA törekedjen a hitelminősítők adatközlési gyakorlatainak további javítására és egységesítésére;

283.  üdvözli, hogy az ESMA tovább kívánja fejleszteni a honlapját, és közzé kívánja tenni az összes alkalmazandó jogszabályt és vonatkozó dokumentumot, valamint felhasználóbarátabbá kívánja tenni a honlapját;

284.  megállapítja, hogy a hitelminősítőkről szóló rendeletben néhány kifejezés (pl. módszer) értelmezése nem egyértelmű, ami negatív következményekkel járhat a rendelet végrehajtására; ezért felhívja az ESMA-t és a Számvevőszéket, hogy nyújtsák be a Bizottságnak és a jogalkotónak azon jogalkotási rendelkezések listáját, amelyek további pontosításra szorulnak;

XXIV. rész – A Számvevőszék 2/2016. számú, „Az Európai Számvevőszék különjelentéseinek nyomon követéséről szóló 2014. évi jelentés” című különjelentése

285.  üdvözli a tényt, hogy a 44 ajánlásból 23 teljes mértékben megvalósult;

286.  üdvözli továbbá, hogy a Bizottság többnyire elfogadta a Számvevőszéknek a jelenlegi különjelentésben szereplő további ajánlásait;

287.  ugyanakkor megjegyzi, hogy a Számvevőszék szerint a 44 ajánlásból 18 részben vagy egyáltalán nem valósult meg, vagy pedig nem lehetett ellenőrizni;

288.  hangsúlyozza, hogy a mentesítésért felelős hatóság véleménye szerint nem kielégítő, ha az ellentmondásos eljárások azzal végződnek, hogy a Bizottság és a Számvevőszék eltérő következtetésekre jut; ezért mindkettőt felszólítja, hogy kerüljék el ezt a kimenetelt;

289.  felhívja a Számvevőszéket, hogy ajánlásaiban egyértelműen jelezze, milyen lépéseket vár el a Bizottságtól, illetve a tagállamoktól;

290.  felhívja a Számvevőszéket, hogy dolgozzon ki egy rendszert a nemzeti ellenőrzési hatóságokkal együttműködve, amely lehetővé teszi a Számvevőszék számára az ajánlásai tagállamok általi nyomon követések értékelését;

291.  hangsúlyozza, hogy máig nem kapott kielégítő magyarázatot arra, hogy a Bizottság miért tartotta éveken át kiemelten fontosnak, hogy a főigazgatóságoknak saját belső ellenőrzési kapacitás álljon rendelkezésükre, ha 2015 áprilisától kezdve megint átcsoportosítja a belső ellenőrző kapacitásokat a Belső Ellenőrzési Szolgálat alá;

o
o   o

292.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

(1) HL L 51., 2014.2.20., (2) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (3) HL C 373., 2015.11.10., 1. o. (4) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0147. (6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (7) Lásd a különjelentés I. mellékletétében a Számvevőszék által a kontrollrendszernek a vidékfejlesztési költségekhez kapcsolódó kockázatok tükrében történő kiértékelésére kidolgozott ellenőrzőlistát. (8) A Számvevőszék 1/2014. számú, „Az EU által támogatott városi tömegközlekedési projektek eredményessége” című, valamint 21/2014. számú, „Az európai uniós finanszírozásban részesült repülőtéri infrastruktúrák: alacsony értékarányosság” című különjelentése. (9) Az Európai Parlament és a Tanács 1315/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2013.12.20., 1. o.). (10) Az Európai Parlament és a Tanács 1316/2013/EU rendelete (2013. december 11.) az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról, a 913/2010/EU rendelet módosításáról és a 680/2007/EK és 67/2010/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2013.12.20., 129. o.). (11) A Tanács 91/271/EGK irányelve (1991. május 21.) a települési szennyvíz kezeléséről (HL L 135., 1991.5.30., 40. o.). (12) A Tanács 1083/2006/EK rendelete (2006. július 11.9 az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.). (13) Az Európai Parlament és a Tanács 1304/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 470. o.). (14) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/39/EK irányelve (2004. április 21.) a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.). (15) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/57/EU irányelve (2014. április 16.) a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló irányelv) (HL L 173., 2014.6.12., 179. o.). (16) Az Európai Parlament és a Tanács 596/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 173., 2014.6.12., 1. o.). (17) Az Európai Parlament és a Tanács 1296/2013/EU rendelete (2013. december 11.) az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció programjáról („EaSI”) és a foglalkoztatási és társadalmi befogadási célú európai Progress mikrofinanszírozási eszköz létrehozásáról szóló 283/2010/EU európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról (HL L 347., 2013.12.20., 238. o.). (18) Az Európai Parlament és a Tanács 995/2010/EU rendelete (2010. október 20.) a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról (HL L 295., 2010.11.12., 23. o.). (19) Az Európai Parlament és a Tanács 1060/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a hitelminősítő intézetekről (HL L 302., 2009.11.17., 1. o.).

1. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2015/2203(DEC))

P8_TA(2016)0149 A8-0137/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2014-es pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásaira, valamint bevételi és kiadási kimutatásaira (COM(2015)0379 – C8-0248/2015),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2015)0295),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap által támogatott tevékenységekről szóló, a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt(1),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alap 2014. pénzügyi évre vonatkozó műveleteinek végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2016. február 12-i tanácsi ajánlásokra (05219/2016 – C8-0036/2016, 05220/2016 – C8-0037/2016, 05223/2016 – C8-0038/2016, 05224/2016 – C8-0039/2016),

–  tekintettel a Bizottság által a 2013. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2015)0505) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2015)0194 és SWD(2015)0195),

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Coutonouban aláírt(3) és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított(4) partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló 2013. november 25-i 2013/755/EU tanácsi határozatra („tengerentúli társulási határozat”),(5)

–  tekintettel a negyedik AKCS–EK egyezmény második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 1995. december 20-án létrejött belső megállapodás(6) 33. cikkére,

–  tekintettel a 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, illetve az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyvén alapuló közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról, illetve az EK-Szerződés negyedik részében foglalt tengerentúli országok és területek számára nyújtott támogatás elosztásáról a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 2000. szeptember 18-án létrejött belső megállapodás 32. cikkére(7),

–  tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2006. július 17-i belső megállapodás 11. cikkére(8),

–  tekintettel az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS-EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2013. június 24-i és 26-i belső megállapodás 11. cikkére(9),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel a negyedik AKCS–EU egyezmény értelmében folytatott fejlesztési finanszírozási együttműködésre vonatkozó, 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat 74. cikkére(10),

–  tekintettel a kilencedik Európai Fejlesztési Alapra vonatkozó, 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat 119. cikkére(11),

–  tekintettel a 10. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet 50. cikkére(12),

–  tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2015. március 2-i (EU) 2015/323 tanácsi rendelet 48. cikkére(13),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0137/2016),

1.  mentesítést ad a Bizottság számára a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről (L sorozat).

2. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2014-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolásainak lezárásáról (2015/2203(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2014-es pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásaira, valamint bevételi és kiadási kimutatásaira (COM(2015)0379 – C8-0248/2015),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2015)0295),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap által támogatott tevékenységekről szóló, a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt(14),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(15),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alap 2014. pénzügyi évre vonatkozó műveleteinek végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2016. február 12-i tanácsi ajánlásokra (05219/2016 – C8-0036/2016, 05220/2016 – C8-0037/2016, 05223/2016 – C8-0038/2016, 05224/2016 – C8-0039/2016),

–  tekintettel a Bizottság által a 2013. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2015)0505) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2015)0194 és SWD(2015)0195),

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Coutonouban aláírt(16) és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított(17) partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló 2013. november 25-i 2013/755/EU tanácsi határozatra („tengerentúli társulási határozat”),(18)

–  tekintettel a negyedik AKCS–EK egyezmény második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 1995. december 20-án létrejött belső megállapodás(19) 33. cikkére,

–  tekintettel a 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, illetve az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyvén alapuló közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról, illetve az EK-Szerződés negyedik részében foglalt tengerentúli országok és területek számára nyújtott támogatás elosztásáról a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 2000. szeptember 18-án létrejött belső megállapodás 32. cikkére(20),

–  tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2006. július 17-i belső megállapodás 11. cikkére(21),

–  tekintettel az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS-EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2013. június 24-i és 26-i belső megállapodás 11. cikkére(22),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel a negyedik AKCS–EU egyezmény értelmében folytatott fejlesztési finanszírozási együttműködésre vonatkozó, 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat 74. cikkére(23),

–  tekintettel a kilencedik Európai Fejlesztési Alapra vonatkozó, 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat 119. cikkére(24),

–  tekintettel a 10. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet 50. cikkére(25),

–  tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2015. március 2-i (EU) 2015/323 tanácsi rendelet 48. cikkére(26),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0137/2016),

1.  megállapítja, hogy a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap végleges éves beszámolója megfelel a Számvevőszék éves jelentésében lévő 2. táblázatban szereplő adatoknak;

2.  jóváhagyja a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2014-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak, valamint gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

(1) HL C 373., 2015.11.10., 289. o. (2) HL C 379., 2015.11.13., 124. o. (3) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. (4) HL L 287., 2010.11.4., 3. o. (5) HL L 344., 2013.12.19., 1. o. (6) HL L 156., 1998.5.29., 108. o. (7) HL L 317., 2000.12.15., 355. o. (8) HL L 247., 2006.9.9., 32. o. (9) HL L 210., 2013.8.6., 1. o. (10) HL L 191., 1998.7.7., 53. o. (11) HL L 83., 2003.4.1., 1. o. (12) HL L 78., 2008.3.19., 1. o. (13) HL L 58., 2015.3.3., 17. o. (14) HL C 373., 2015.11.10., 289. o. (15) HL C 379., 2015.11.13., 124. o. (16) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. (17) HL L 287., 2010.11.4., 3. o. (18) HL L 344., 2013.12.19., 1. o. (19) HL L 156., 1998.5.29., 108. o. (20) HL L 317., 2000.12.15., 355. o. (21) HL L 247., 2006.9.9., 32. o. (22) HL L 210., 2013.8.6., 1. o. (23) HL L 191., 1998.7.7., 53. o. (24) HL L 83., 2003.4.1., 1. o. (25) HL L 78., 2008.3.19., 1. o. (26) HL L 58., 2015.3.3., 17. o.

1. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, I. szakasz – Európai Parlament (2015/2155(DEC))

P8_TA(2016)0150 A8-0135/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0200/2015)(2),

–  tekintettel a 2014. évi költségvetési és pénzgazdálkodási jelentésre, I. szakasz – Európai Parlament(3),

–  tekintettel a belső ellenőr 2014-es pénzügyi évről szóló éves jelentésére,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(4),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(5),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére és 318. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament költségvetésének végrehajtásáról szóló belső szabályzatról szóló, 2005. április 27-i elnökségi határozatra(7) és különösen annak 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament költségvetésének végrehajtásáról szóló belső szabályzatról szóló, 2014. június 16-i elnökségi határozatra(8) és különösen annak 22. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére, 98. cikkének (3) bekezdésére, valamint V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0135/2016),

A.  mivel az elnök 2015. július 8-án elfogadta a Parlament 2014-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolását;

B.  mivel a főtitkár mint felhatalmazás útján engedélyezésre jogosult főtisztviselő, 2015. szeptember 18-án megalapozott bizonyossággal igazolta, hogy a Parlament költségvetéséhez rendelt forrásokat az eredetileg tervezett célra és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban használták fel;

C.  mivel a 966/2012/EU, Euratom rendelet 166. cikkének (1) bekezdése szerint minden uniós intézmény köteles megtenni a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy eleget tegyen a Parlament mentesítő határozatához kapcsolódó észrevételeknek;

1.  mentesítést ad elnöke számára az Európai Parlament 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek,és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételükről (L sorozat).

2. Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, I. szakasz - Európai Parlament (2015/2155(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, I. szakasz - Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére, 98. cikkének (3) bekezdésére, valamint V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0135/2016),

A.  mivel a Parlament számvitelért felelős tisztviselője a 2014-es végleges elszámolás igazolásakor úgy nyilatkozott, hogy megalapozott bizonyosságra tett szert arra nézve, hogy a beszámoló minden lényegi szempontból megbízható és valós képet ad a Parlament pénzügyi helyzetéről, és hogy nincs tudomása olyan ügyekről, amelyek miatt fenntartását kellett volna kifejeznie;

B.  mivel ellenőrzései során a Számvevőszék megállapította, hogy az intézmények és szervek kiválasztott rendszereiben és éves tevékenységi jelentéseiben az ellenőrzés nem tárt fel jelentős hiányosságokat;

C.  mivel a szokásos eljárásnak megfelelően a Költségvetési Ellenőrző Bizottság kérdőívet küldött a Parlament igazgatási szerveihez és a kapott válaszokat a Költségvetési Ellenőrző Bizottság a költségvetésért felelős alelnök, a főtitkár és a belső ellenőr jelenlétében megvitatta;

D.  mivel a közpénzek kezelése terén mindig lehet javulást elérni a minőség, a hatékonyság és az eredményesség tekintetében, és a vizsgálat szükséges annak biztosításához, hogy a Parlament igazgatása és politikai vezetősége elszámoljon az uniós polgárok felé;

Az Európai Parlament beszámolója

1.  megállapítja, hogy a Parlament 2014-ben összesen 1 755 631 742 EUR összegű végleges előirányzattal rendelkezett, ami az uniós intézmények 2014. évi igazgatási kiadásaira elkülönített többéves pénzügyi keret 5. fejezetének 20,13%-át tette ki, ami összességében 0,3%-os növekedést jelent a 2013. évi költségvetéshez képest (1 750 463 939 EUR);

2.  tudomásul veszi, hogy a könyvelésben 2014. december 31-én bevételként szereplő összeg 174 436 852 EUR volt (2013: 158 117 371 EUR), amiből 26 979 032 EUR címzett bevétel (2013: 25 991 783 EUR);

3.  tudomásul veszi, hogy 2014-ben a kötelezettségvállalások 72%-át négy fejezet tette ki: a 10. fejezet (Az Európai Parlament képviselői), a 12. fejezet (Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak), a 20. fejezet (Ingatlanok és járulékos költségek), valamint a 42. fejezet (Parlamenti asszisztensek alkalmazásával kapcsolatos kiadások);

4.  tudomásul veszi az alábbi adatokat, melyek alapján a Parlament 2014-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolását lezárták:

5.  megjegyzi, hogy az előzetes előirányzati fejezetekből és egyéb forrásokból összesen 71 500 000 eurót csoportosítottak át a luxembourgi Konrad Adenauer épület éves lízingdíjának, illetve kibővítésének és modernizálásának finanszírozására; megállapítja, hogy ez a 2014. évi végleges előirányzatok 4%-át teszi ki;

A Számvevőszék által a 2014. évi beszámoló megbízhatóságára és az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan kiadott vélemények

6.  emlékeztet, hogy a Számvevőszék valamennyi uniós intézménynél – így az Európai Parlamentnél is – külön, egyetlen szakpolitikai csoportként értékeli az igazgatási és egyéb kiadásokat, és hogy az ellenőrzési bizonyítékok összességükben arra mutatnak, hogy az igazgatásra fordított kiadásokat nem jellemzi lényeges hibaszint; tudomásul veszi, hogy az ügyletek ellenőrzése azt mutatja, hogy a többéves pénzügyi keret 5. fejezetében (Igazgatás) a becsült hibaarány 0,5% (csökkenés a 2013-as 1%-ról);

7.  emlékeztet, hogy az ellenőrzés során 129 kifizetési tranzakcióból álló mintát vizsgáltak, amelyben munkabérekkel, nyugdíjakkal és kapcsolódó juttatásokkal kapcsolatos 92 kifizetés, épületekre vonatkozó szerződésekkel kapcsolatos 14 kifizetés, és egyéb kiadásokkal (energia, kommunikáció, információtechnológia stb.) kapcsolatos 23 kifizetés szerepelt; hangsúlyozza, hogy a 129 ellenőrzött ügyletből 20 (azaz 15,5%) esetében merült fel hiba; megjegyzi, hogy a 12 számszerűsített hiba alapján a becsült hibaarány 0,5%-os;

8.  hangsúlyozza a Számvevőszék azon ajánlását, hogy a Parlament erősítse meg az európai politikai pártok által a kapcsolódó szervezeteik részére nyújtott költségtérítések ellenőrzését, dolgozzon ki a politikai pártok számára megfelelő szabályokat a közbeszerzésről és azok alkalmazását megfelelő ellenőrzésekkel és jobb iránymutatások nyújtásával kísérje figyelemmel; ragaszkodik ahhoz, hogy az európai politikai pártok kiadásai teljes mértékben átláthatóak legyenek, és ahhoz, hogy a jövőben az illetékes bizottság a rendes mentesítési eljárás keretében részletesen megvizsgálja és megvitassa ezt az információt;

A belső ellenőr éves jelentése

9.  megállapítja, hogy az illetékes bizottság 2016. január 25-i ülésén a belső ellenőr ismertette a 2015. július 16-án aláírt éves jelentését és elmondta, hogy 2014-ben a Parlament igazgatása tekintetében az alábbi ellenőrzési tevékenységet végezte el:

10.  kiemeli, hogy a támogatásfolyósítási eljárás ellenőrzése során a belső ellenőr azt állapította meg, hogy jelentős javulás érhető el bizonyos irányítási és ellenőrzési eljárásokban, ami az alábbiak révén erősebb biztosítékot nyújtana arra, hogy a támogatási programok teljesítik célkitűzéseiket:

A Parlament belsőkontroll-keretrendszerének ellenőrzése

11.  nyugtázza, hogy jelentős előrelépést követően 2014 végén az eredetileg meghatározott 452 belsőkontroll-intézkedés közül csak 4 intézkedés nem volt végrehajtva; felhívja a belső ellenőrt, hogy tájékoztassa a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot az e fennmaradó intézkedésekkel kapcsolatban elért haladásról;

A 2013. évi mentesítési állásfoglalás nyomon követése

12.  tudomásul veszi a 2013-as pénzügyi évre vonatkozó mentesítési állásfoglalásra(9) a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által 2015. október 15-én adott írásbeli válaszokat; üdvözli a Parlament által az állásfoglalásában feltett különböző kérdésekről és kérésekről szóló főtitkár beszámolót, valamint a képviselők azt követő vitáját;

13.  megjegyzi, hogy következetlenség volt megfigyelhető a Parlament mentesítésére vonatkozó jelentéstervezet előterjesztésének időpontja és a főtitkárhoz benyújtható további kérdések időpontja között;

14.  tudomásul veszi a főtitkár válaszát az ePetition alkalmazás hozzáférhetőségéről a képviselők és a nyilvánosság számára; kéri a főtitkárt, hogy tájékoztassa a Parlamentet a Jogi Szolgálattal folytatott konzultáció eredményeiről, és készítsen műszaki és költségvetési szempontból költségbecslést az alkalmazás hozzáférhetőségének kibővítéséről;

15.  emlékeztet arra, hogy az étkeztetési szolgáltatások célja, hogy gyors étkeztetési szolgáltatást biztosítson a képviselőknek és a személyzetnek; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a csúcsidőszakokban – különösen a strasbourgi plenáris héten – korlátozott hely van az étkezdékben; üdvözli az új kültéri helyiség rendelkezésre állását, amely részben kezelni fogja ezt a helyzetet, amikor az időjárás ezt lehetővé teszi; felhívja az igazgatást a rendelkezésre álló hely hatékonyabb felhasználásával a strasbourgi étkezde további javítására;

16.  megjegyzi, hogy az étkeztetési szolgáltatások esetében a Parlament fix áras szerződéseket kezdett el alkalmazni; rámutat, hogy az étkeztetési szolgáltatásokra igényelt költségvetési eszközök elég korlátozottak voltak, az éves költségvetés mindössze 0,23%-át tették ki; elvárja, hogy a Parlament étkezdéiben stabilak maradjanak az árak a kínált ételsorok árának többszöri jelentős emelését követően;

17.  megjegyzi, hogy a brüsszeli étkeztetési szolgáltatásokra 2015-ben kötött új szerződések már nem írnak elő kizárólagosságot egyetlen vendéglátó-ipari vállalkozás számára; elvárja, hogy a brüsszeli kisebb étkezdék üzemeltetése oly módon valósuljon meg, hogy abban a kkv-k is részt vehessenek, és amely előmozdítja a sokféleséget a vendéglátó-ipari szolgáltatók között a minőségi szolgáltatás és a megfizethető árak biztosítása érdekében;

18.  aggodalommal állapítja meg, hogy az árszintek emelkedése indokolatlanul kedvezőtlen árakhoz vezetett, különösen az asszisztensek, a gyakornokok és a látogatók számára; hangsúlyozza, hogy az emelkedés miatt a Parlamenten belüli árak ma gyakorlatilag megegyeznek a környező éttermek és bárok áraival; aggodalommal jegyzi meg továbbá, hogy miközben az árak nőttek, az étel minősége jelentősen romlott;

19.  úgy véli, hogy a nagy számú választókerületi és plenáris üléshetek alatt az étkezdék és kávézók által nyújtott kapacitás nincs teljes mértékben kihasználva; javasolja, hogy az étkeztetési szolgáltatókkal kötött megállapodások vegyék figyelembe azt a lehetőséget, hogy e létesítmények személyzetét máshol foglalkoztassák azokon a heteken, amikor nem minden étkezde és kávézó van nyitva;

20.  felhívja az igazgatást, hogy értékeljen és javasoljon egy olyan árrendszert, amely összekapcsolja az új szabályokat annak a lehetőségnek a biztosításával, hogy a gyakornokok kedvezményesen, megfizethető menükből választhassanak;

21.  csalódott, hogy az igazgatás nem tud adatokat szolgáltatni a különböző parlamenti napokon és heteken felszolgált ételek változó számáról; azon tűnődik, hogy miként végezhető el a szolgáltatást nyújtók bármilyen ellenőrzése, ha ilyen alapinformációk sem állnak rendelkezésre; felhívja az igazgatást, hogy bocsássa az illetékes bizottság rendelkezésére a 2015. szeptember 26-án hatályba lépett étkeztetési szerződést, és adjon felvilágosítást a felszolgált ételekre vonatkozó részletekről;

22.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék 2014. július 11-én elfogadott jelentése kimondja, hogy az uniós költségvetésben körülbelül évi 114 millió eurós megtakarítást lehetne elérni, ha a Parlament központosítaná tevékenységeit; megismétli a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett felhívását, hogy – a hosszú távú megtakarítások megvalósítása érdekében – foglalkozzanak a Parlament által jó néhány korábbi állásfoglalásban megfogalmazott, az egyetlen székhelyre vonatkozó ütemterv szükségességével;

2014. évi mentesítés

23.  elismerően nyilatkozik a költségvetésért felelős alelnök, a főtitkár és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által a Számvevőszék illetékes tagja és a belső ellenőr jelenlétében 2016. február 4-én folytatott eszmecsere színvonaláról; üdvözli a főtitkár rendelkezésre állását, és gyakoribb lehetőségeket kér arra, hogy a Költségvetési Ellenőrzési Bizottságban megvitassák vele a Parlament költségvetésére hatást gyakorló ügyeket;

24.  tudomásul veszi az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal (EGSZB) és a Régiók Bizottságával kötött együttműködési megállapodás 2014. február 5-én történt aláírását; kéri, hogy vezessenek be konkrét és részletes rendelkezéseket a három intézmény között megosztott szolgálatok működésére vonatkozóan; kitart amellett, hogy a megállapodásnak kiegyensúlyozottnak és mindhárom intézmény számára egyformán előnyösnek kell lennie; kéri, hogy a megállapodás félidős felülvizsgálatában valamennyi intézmény értékelje a megállapodás hatását az emberi erőforrások, a szinergiák, a hozzáadott érték és a tartalom szempontjából, valamint készítsen részletes értékelést a megállapodásból fakadó megtakarításokról és/vagy a költségvetési kiadások emelkedéséről, különös tekintettel a személyzeti kérdésekről szóló fejezetekre; kéri, hogy továbbra is tájékoztassák a megállapodás további fejleményeiről;

25.  emlékeztet arra, hogy az említett megállapodás keretében legfeljebb 80 tisztviselőt helyeznek át a Parlamentbe az EGSZB-ből és a Régiók Bizottságából (a fordítói és asszisztensi szolgálatból), akik az Európai Parlament új Kutatószolgálatánál fognak dolgozni; úgy véli, hogy ennek az áthelyezésnek lehetővé kell tennie azt, hogy növekedjen a Parlamenten belül készített dokumentumok száma és kevesebb költségvetési forrásra legyen szükség a tanulmányok, felmérések vagy értékelések kiszervezésére; aggodalommal állapítja meg, hogy mostanáig 25 tisztviselőt helyeztek át az EGSZB-ből és 24 tisztviselőt a Régiók Bizottságából az Európai Parlament Kutatószolgálatához, akiknek nagy része közel áll a nyugdíjazáshoz, ami az említett két intézmény költségvetésének személyzeti fejezeteiben jelentős megtakarítást jelent, ugyanakkor a Parlament költségvetésében jelentős költségnövekedést idéz elő mind rövid távon (bérek), mind közép- és hosszú távon (nyugdíjak);

26.  üdvözli a szolgáltatók nevének közzétételét az egyes képviselők honlapján az akkreditált parlamenti asszisztensekre és a képviselő által alkalmazott helyi asszisztensekre vonatkozó adatok mellett;

27.  sajnálatosnak tartja a felelősség igazgatásról a képviselők hivatalára történt átruházását; felszólítja az igazgatást, hogy vizsgálja felül mely kötelezettségeket (pl. a gyakornokok képzésének biztosítása) lehet az igazgatásnak visszaadni;

28.  hangsúlyozza, hogy átláthatóbbá és elérhetőbbé kell tenni a Parlament belső döntéshozó szerveinek munkáját, különös tekintettel az Elnökségre; kéri, hogy a napirendeket és az ülések jegyzőkönyveit időben és rendszeresen tegyék közzé az interneten és továbbítsák a képviselők számára;

29.  rámutat arra, hogy a képviselők irodáira háruló adminisztratív teher is általánosan nőtt, és kéri a belső parlamenti eljárásokra, például az új asszisztensek felvételére alkalmazandó eljárások egyszerűsítését;

30.  megjegyzi, hogy jelentős késést követően elfogadták a visszaélések bejelentésére vonatkozó belső szabályokat, melyek 2016 januárja óta vannak hatályban; aggodalmát fejezi ki a visszaélést bejelentő személyeknek nyújtott védelem hiánya miatt, és felhívja a Parlamentet, hogy biztosítsa jogaik teljes körű tiszteletben tartását; felhívja az Elnökséget, hogy a visszaélések bejelentésére vonatkozó belső szabályokat terjessze ki az akkreditált parlamenti asszisztensekre, és felszólít az ezzel egyenértékű nemzeti jogszabályok alkalmazására a helyi asszisztensek esetében;

31.  felvilágosítást kér arról, hogy hogyan alakul a képviselők elszámolásaival kapcsolatban az OLAF-fal folytatott hivatalos és nem hivatalos együttműködés; rámutat arra, hogy legalább egy alkalommal információkat adtak át harmadik feleknek; ebben a képviselők független megbízatásának megsértését látja;

32.  megjegyzi, hogy nehéz volt teljes mértékben különbséget tenni az elnök politikai tevékenysége és a 2014-es európai választások alatt a pártja vezetői beosztásáért folytatott felkészülése között, továbbá nehéz volt ilyen irányú különbséget tenni a többi vezetői beosztásért induló személy esetében is; úgy véli, hogy nem történt meg a két feladatkör egyértelmű szétválasztása; felszólít a tisztségviselők feladatainak és az európai választásokon jelöltként indulók tevékenységeinek egyértelmű szétválasztására; sajnálja a parlamenti személyzet legalábbis közvetett részvételét a kampány előkészítésében, és felszólít arra, hogy a jövőben ez ne ismétlődjön meg; e tekintetben sajnálja, hogy az elnök az Európai Parlament Elnökségének Twitter-profilját személyes profiljává alakította át, és ezt felhasználta a kampány során;

33.  megbízza az Európai Parlament Kutatószolgálatát, hogy végezzen összehasonlító elemzést az olyan jelöltek összeférhetőségére irányadó jogi keretről, akik más nemzetközi szervezetekben és a tagállamokban indulnak választási kampányokban (miniszterelnöki, főtitkári, kancellári stb. választás);

34.  megjegyzi, hogy a január 22. és április 18. közötti időszakban az elnök hivatalos nemzetközi kiküldetései során főleg szocialista kormányok és szocialista pártokhoz és szervezetekhez kapcsolódó hivatalos képviseletek képviselőivel találkozott; felszólít további információk szolgáltatására ezzel kapcsolatban;

35.  további információt kér a vezetői tisztségért induló összes jelölt választási kampányáról, különösen arról, hogy a választási kampány alatt elkísérték-e őket tisztviselők és egyéb, a személyzeti szabályzat hatálya alá eső, szabadságon nem lévő alkalmazottak; üdvözli az elnök által adott kiegészítő információkat, és hasonló átláthatóságot kér a többi jelölttől is;

Általános költségtérítés

36.  emlékeztet, hogy az általános költségtérítés a megválasztás szerinti tagállamban felmerülő költségek fedezésére szolgál, mint például a képviselők irodáinak bérleti díja, berendezések, irodai eszközök, események dokumentációja vagy logisztikai megszervezése; tudomásul veszi, hogy a képviselők parlamenti mandátumához kapcsolódó juttatások átfogó ellenőrzési rendszere 40–75 új adminisztrációs álláshely létrehozását jelentené, ami ellentétes lenne a személyzetcsökkentési tervvel;

37.  támogatja a teljes átláthatóságot az általános költségtérítés tekintetében, hogy az európai polgárok betekintést kapjanak az európai parlamenti képviselők általános kiadásaiba; sürgeti az Elnökséget, hogy vizsgálja felül az általános költségtérítésből fedezhető kiadások listáját;

38.  megismétli a képviselők költségtérítéseivel kapcsolatos nagyobb átláthatóságra irányuló felhívást; felhívja az Elnökséget, hogy dolgozzon ki pontosabb szabályokat az említett juttatás keretében engedélyezett kiadások elszámoltathatóságára vonatkozóan, anélkül, hogy ez további költségekkel és adminisztratív terhekkel járna a képviselők számára;

39.  emlékezteti az Elnökséget az általános költségtérítés ellenőrzésének sürgető igényére;

A látogatócsoportok részére nyújtott támogatások kezelése

40.  üdvözli, hogy a Parlament által a látogatócsoportok számára nyújtott támogatásokat jobban hozzáigazítják az e tekintetben felmerülő tényleges költségekhez; mélységesen aggódik azonban amiatt, hogy ez a Parlament belső ellenőre által azonosított egyedüli kritikus fellépés;

41.  aggódik amiatt, hogy a 2014-ben a látogatócsoportoknak nyújtott finanszírozást még mindig főleg készpénzben fizették ki: a 2013-ban felmerült 24 593 928,16 EUR kiadás 73,14%-át készpénzben, 26,86%-át banki átutalással fizették ki, miközben a 2014-ben felmerült 22 281 749,46 EUR kiadás 71,15%-át fizették ki készpénzben és 28,85%-át banki átutalással;

42.  tudomásul veszi, hogy az uniós költségvetés pénzügyi irányításának átfogó felülvizsgálatára vonatkozó jelentésben a Számvevőszék arról számolt be, hogy „magas kockázatú” az a gyakorlat, hogy a látogatócsoportok költségeit készpénzben térítik meg; ezért kéri, hogy lehetőség szerint korlátozzák a készpénzes kifizetéseket a látogatócsoportok költségeinek visszatérítése során; rámutat arra, hogy a látogatócsoportoknak történő készpénzes kifizetések jelentős, jó hírnevet érintő és biztonsági kockázatokat rejtenek a Parlamentre nézve; tudomásul veszi a gyakorlati aggályokat és felszólít a kifizetések alternatív és hatékony módszereinek értékelésére a látogatócsoportok fogadására vonatkozó új szabályok elfogadása előtt;

Átláthatósági nyilvántartás és összeférhetetlenség

43.  üdvözli, hogy a Bizottság nyilvános konzultációt kezdeményezett a Bizottság és a Parlament jelenlegi átláthatósági nyilvántartásának felülvizsgálatáról, és annak a Tanácsra való kiterjesztéséről; kéri, hogy közvetlenül a nyilvános konzultáció után hozzanak létre egy intézményközi munkacsoportot a nyilvántartás felülvizsgálatával, valamint az azt kísérő magatartási kódexszel és annak működésével kapcsolatos javaslatok előkészítésére;

44.  emellett felszólítja a Parlament igazgatását egy jelentés készítésére arról, hogy a releváns európai nem kormányzati szervezetek mely volt vezetői, vezérigazgatói, igazgatói és igazgatótanácsi tagjai képviselők jelenleg a Parlamentben;

45.  felszólítja a Parlament igazgatását egy jelentés készítésére arról, hogy az érdekcsoportok és egyéb külső szervezetek hogyan használják a Parlament épületeit; felhívja az Elnökséget annak megvizsgálására, hogy ezek az események összeegyeztethetők-e a parlamenti munkával, biztosítva eközben azt, hogy a Parlament olyan intézmény maradjon, amely nyitott a civil társadalommal folytatott eszmecserére és a nyilvános vitára;

46.  emlékeztet a képviselők azon kötelezettségére, hogy haladéktalanul értesíteniük kell az igazgatást az érdekeltségi nyilatkozatokban bekövetkezett minden változásról; sajnálja, hogy a 2014-ben megválasztott képviselők életrajzait és érdekeltségi nyilatkozatait nagyon későn töltötték fel a Parlament honlapjára;

47.  sürgeti a Parlamentet, hogy fogadjon el szabályokat annak érdekében, hogy a lobbisták/érdekképviseletek szakpolitikai intézkedések, jogszabályok és módosítások tervezetéhez való mindennemű hozzájárulását tegyék közzé mint „jogalkotási lábnyomot”;

48.  felhívja az Elnökséget, hogy teremtse meg a technikai lehetőséget a képviselők számára, hogy – amennyiben szeretnék – ülésterveiket, és különösen az érdekérvényesítőkkel való találkozásaikat közzétegyék hivatalos honlapjukon;

Belső Politikák Főigazgatósága és Külső Politikák Főigazgatósága

49.  megjegyzi, hogy a 2014-ben az Unión kívülre utazó küldöttségek, közös parlamenti közgyűlések, eseti küldöttségek és választási megfigyelő missziók költségeit 5 794 360 euróról (2013) 1 351 212 euróra mérsékelték a fent említett, 2013-as pénzügyi évre vonatkozó mentesítési állásfoglalásban a Parlament által tett megjegyzéseket követően, valamint a parlamenti ciklusok közötti átmeneti időszak miatt a kiküldetések számában bekövetkező csökkenés eredményeként, mivel ekkor pár hónapig szüneteltek a küldöttségek utazásai; sajnálja azonban, hogy néhány parlamenti kiküldetés kirívóan költséges volt, különösen a távoli úti célok vonatkozásában; arra számít, hogy a közeljövőben jobban részletezik és tovább csökkentik ezeket a költségeket, és kéri, hogy az éves tevékenységi jelentésben tegyék közzé az egyes kiküldetések költségeire vonatkozó adatokat;

50.  úgy véli, hogy fel kell mérni annak a lehetőségét, hogy a küldöttségek utazásainak számát informatikai eszközök, például videokonferenciák igénybevételével csökkentsék;

51.  felszólít, hogy sürgősen fejlesszék és töltsék fel tartalommal a parlamentközi küldöttségek honlapjait; elengedhetetlennek tartja azt is, hogy a költségvetéstől függően a parlamenti bizottságok üléseihez hasonlóan a küldöttségek nyilvános üléseit is közvetítsék élőben az interneten keresztül;

Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága

52.  emlékeztet rá, hogy az új képviselői kutatási szolgálat külön kutatási kapacitást kezdett biztosítani az egyes képviselők részére, a főbb szakpolitikai területekre vonatkozó tájékoztató anyagok előállítása révén; hangsúlyozza, hogy működésének első teljes évében a kutatási szolgálat több mint 450 kiadványt készített, a képviselőktől érkezett 1 675 kérésre adott választ, és a Parlament egyéb partnereitől érkezett 745 hasonló kérésnek tett eleget; megállapítja, hogy a szolgálatnak köszönhetően lényeges információk nagy mennyiségéhez lehet hozzájutni, aminek jelentős mértékben csökkentenie kell külső szakértők bevonását, tetemes megtakarítást hozva létre; felszólít, hogy az összes nagy tevékenységi területre vonatkozó tájékoztató dokumentumokat fordítsák le a tagállamok hivatalos nyelveire;

53.  kéri a különféle szolgáltatási területek (kutatási szolgálat, hatásvizsgálat) feladatainak egyértelmű meghatározását, és hogy a képviselőket tájékoztassák ezekről a felelősségi területekről;

54.  kéri, hogy az előzetes hatásvizsgálatokért felelő osztály fokozza láthatóságát, e-mail útján, azokkal a kiváló szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyeket a bizottsági képviselők és előadók számára nyújt, csakúgy mint munkamódszerei tekintetében; ösztönzi, hogy szervezzenek képzéseket a tanácsadóknak és a képviselői asszisztenseknek; kéri az e területen rendelkezésre álló személyzeti erőforrások lényeges bővítését, mivel ez nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a Parlament egyenlő félként tudjon részt venni a döntéshozatalban;

55.  üdvözli, hogy eddig még nem emeltek panaszt egyoldalú hatásvizsgálatok miatt; kéri az osztályt, hogy e tekintetben továbbra is biztosítsa a semlegességet;

56.  sürgeti az EPRS főigazgatóságot, hogy még jobban különböztesse meg kiadványait a Parlament hivatalos álláspontjaitól, hogy elkerülje a félreértést a nyilvánosságban és a médiában; üdvözli, hogy minden kiadványba felelősségkizáró nyilatkozatot illesztenek be; felhívja az EPRS főigazgatóságot, hogy tegye láthatóbbá ezt a nyilatkozatot, és az ne csak a hátoldalon jelenjen meg, valamint vezessen be olyan további elemeket, amelyek alapján a kiadvány könnyen megkülönböztethető a Parlament által hivatalosan elfogadott álláspontoktól;

Kommunikációs Főigazgatóság

57.  megjegyzi, hogy a VoteWatch kétszer kapott támogatást (2012-ben 149 172 eurót, 2013-ban 350 000 eurót) kifejezetten az európai választásokkal kapcsolatos projektek társfinanszírozására; kéri e projektek hozzáadott értékének értékelését;

58.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Parlament kommunikációs tevékenységének nincsenek tényleges eredményei, figyelembe véve az európai választásokon való egyre csökkenő részvételt, valamint azt, hogy a társadalom általában nem ismeri a Parlament szerepét és tevékenységeit;

59.  kritikával illeti a szavazáshoz fűzött indokolásokkal, a plenáris ülésen elhangzott felszólalásokkal, a parlamenti kérdésekkel, módosításokkal, állásfoglalási indítványokkal, valamint az Európai Tanács elnökéhez, a Tanácshoz, a Bizottsághoz vagy a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, írásbeli választ igénylő kérdésekkel kapcsolatos, a Parlament honlapján közzétett statisztikai adatokat, amelyek célja mintha annak igazolása lenne, hogy feltételezhetően melyik képviselő „aktív” olyan platformokon, mint például a MEPRanking; felhívja a Parlamentet, hogy hagyjon fel azzal, hogy csupán a számokat ismerteti statisztikai formában, és megfelelőbb kritériumokat vegyen figyelembe egy képviselő „aktívként” való beazonosítása tekintetében;

60.  nyugtázza, hogy a COMM főigazgatóság erőteljesen követeli a kiadások csökkentését és a hatékonyság fokozottabb kiemelését; kéri, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt az információs és kommunikációs technológiák (ikt) hatékony, semmint költséges felhasználására; megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy nagy összegeket költenek a Parlament honlapjára, az továbbra is bonyolult, nehézkes rajta eligazodni, és nem biztosítja a kívánt láthatóságot; javasolja a marketingstratégia felülvizsgálatát; hangsúlyozza, hogy a polgárok bevonásához kulcsfontossággal bír egy átlátható és hozzáférhető weboldal;

61.  felszólít egy új és hatékony keresőmotor alkalmazására a Parlament honlapján, amely egyaránt lehetővé teszi a keresőmotor erőteljes optimalizálását, és egy átfogó találati lista generálását, továbbá kéri, hogy tegyenek célzott erőfeszítéseket a honlaphoz való hozzáférés javítására a keresőszó-felismerés javítása révén; intenzív intézményközi együttműködést ajánl az uniós intézmények összes internetes adatbázisának összekapcsolására; megjegyzi, hogy ez valamennyi polgár irányában biztosítani fogja az uniós tevékenységek fokozottabb átláthatóságát;

Az Európai Történelem Háza

62.  csalódottan veszi tudomásul az Európai Történelem Háza jövőbeni otthonaként szolgáló Eastman épületen végzett munkálatok folyamatos késését; kéri, hogy készítsenek részletes kommunikációs tervet / promóciós és weboldal projektet / marketingtervet arról, hogy az Európai Történelem Háza hogyan fogja elérni a várt hatást;

63.  emlékeztet rá, hogy a munkálatoknak 2014 vége előtt be kellett volna fejeződniük; elvárja, hogy a projektre eredetileg meghatározott teljes költségvetést a késések ellenére tartsák tiszteletben, és hogy az első kiállítás 2016 végén nyíljon meg;

64.  kéri, hogy az információk tartalma tekintetében biztosítsák a szigorú különválasztást a már létező Parlamentáriumtól; ismételten figyelmeztet annak kockázatára, hogy a későbbi költségek rendkívül magasak lesznek, és egyáltalán nem lesznek arányban a létesítmény rendeltetésével;

Az Európai Parlament Látogatóközpontja

65.  üdvözli, hogy a Parlamentárium Brüsszel egyik legtöbbet látogatott turisztikai látványossága, és 2014-ben 340 500 látogatót fogadott (2013-ban 337 000); hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a belga hatóságokat tájékoztassák ezen adatokról, és az azokból származó előnyökről;

66.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Parlament Látogatóközpontjával kapcsolatos költségvetési sor az előző évhez képest 24%-kal nőtt, miközben a látogatók száma csak 1%-kal emelkedett;

67.  ajánlja, hogy a Parlamentáriumnak otthon adó tagállam járuljon hozzá a létesítmények létrehozásának és működtetésének költségeihez;

LUX díj

68.  megjegyzi, hogy magára a LUX filmdíjra fordított kiadások 2014-ben 391 506 eurót tettek ki, ami jelentősen alacsonyabb a korábbi évek költségénél (2013: 448 000 EUR, 2012: 434 421 EUR), és amely kiadások a hivatalos kiválasztást, a versenyt – beleértve az Unió 24 hivatalos nyelvén történő feliratozást –, a 28 tagállamban történő vetítés kópiáit és a díjátadási ünnepséget fedezték; emlékeztet arra, hogy a LUX filmdíj reklámozása és népszerűsítése – a Szaharov-díjjal és a nők jogaival együtt – arra szolgál, hogy szemléltesse a Parlament elkötelezettségét az olyan konszenzus tárgyát képező értékek mellett, mint az emberi jogok és a szolidaritás, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség melletti elkötelezettség; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy még nem áll rendelkezésre annak a felmérésnek az eredménye, amelyet a LUX díj ismertségéről és hatásáról kértek a 2013-as mentesítési jelentésben; kéri, hogy a tanulmány eredményeit 2016 közepéig hozzák nyilvánosságra, és azokat hivatalosan mutassák be a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak és a Kulturális és Oktatási Bizottságnak,;

Személyzeti Főigazgatóság

69.  nyugtázza, hogy 2014-ben a Főtitkárság 309 tisztviselőt és ideiglenes alkalmazottat vett fel, míg a képviselőcsoportok 8 ideiglenes alkalmazottat szerződtettek; nyugtázza, hogy 2014. december 31-én összesen 6 040 tisztviselő és ideiglenes alkalmazott dolgozott a Parlamentnél (ebből 5 295 a Főtitkárságnál és 745 a képviselőcsoportoknál); hangsúlyozza, hogy 2013-ban a számadatok az alábbiak szerint alakultak: 6 105 (összesen), 5 308 (Főtitkárság) és 797 (képviselőcsoportok);

70.  kéri a személyzetre vonatkozó képesítési követelmények egyértelműbb megfogalmazását, különös tekintettel az olyan érzékeny feladatokra, mint amelyeket például a bizottsági titkárságokon és az előzetes hatásvizsgálatokért felelős osztályon látnak el; a különleges követelmények felülvizsgálatát kéri a személyzet ideológiai és politikai semlegességére vonatkozóan; kéri, hogy a Parlamentnek nyújtsák be a személyzet kiválasztására vonatkozó kritériumokat;

71.  rámutat arra, hogy 2014-ben a Parlament 114 korábbi ideiglenes alkalmazottat vett fel a strasbourgi plenáris ülésekre szerződéses alkalmazottként; kiemeli, hogy az ezen ideiglenes alkalmazottak (intérimaires) ügyében egy francia bíróság által hozott ítélet önmagában nem indokolja azt a döntést, hogy a személyzeti szabályzat alapján vegyék fel őket;

72.  hangsúlyozza, hogy a személyzeti szabályzat és a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2014-es felülvizsgálata keretében 2014. január 1-jén 67 álláshelyet (66 állandó és 1 ideiglenes) töröltek a létszámtervből az álláshelyek – a képviselőcsoportok kivételével – 2013 és 2017 között 5%-kal való csökkentésére vonatkozó célkitűzés elérése érdekében;

73.  rámutat arra, hogy a heti munkaidő 37,5 óráról 40 órára emelése, amire a személyzeti szabályzat módosítása keretében kerül sor, több mint további 350 álláshellyel egyenértékű, és ez a gyakorlatban ellensúlyozza a személyzeti szabályzat keretében elfogadott, több éven keresztül végrehajtandó 5%-os személyzeti csökkentést; felszólítja a Parlamentet, hogy nyújtson be egy éves adatokat tartalmazó, átlátható jelentést a tervezett álláshely-csökkentésről, és ennek keretében számítsa be a munkaidő-hosszabbítást;

74.  megállapítja, hogy a női tisztviselők aránya továbbra is nagyon magas, és 2013 és 2014 vége között 58,8%-ról 59,2%-ra emelkedett; aggodalmát fejezi ki a nemek egyenlőtlen eloszlása miatt az igazgatásban, ugyanis a nők aránya az osztályvezetők között csak 30%, az igazgatók között 34%, a főigazgatók között pedig 18,2%; kéri egy esélyegyenlőségi terv bevezetését, különösen a vezető beosztásokra vonatkozóan, hogy a lehető leghamarabb orvosolják ezt az egyensúlyhiányt; emlékeztet arra, hogy 2014-ben a 8 felvett igazgatóból 1, a 31 felvett egységvezetőből pedig 9 volt nő; úgy véli, hogy kiegyensúlyozottá kell tenni az felvételi eljárást; megismétli felhívását, hogy a nők kiegyensúlyozottabb képviseletére van szükség a felsővezetői beosztásokban;

75.  sajnálja, hogy a Parlament még nem tett közzé évente információkat azokról a vezető tisztviselőkről, akik elhagyták a Parlament igazgatását, valamint nem tette közzé a lehetséges összeférhetetlenséggel kapcsolatos esetek felsorolását, a személyzeti szabályzat 16. cikkének (4) bekezdésében megköveteltek szerint;

76.  nyugtázza, hogy 2014 végén a Parlamentnél 1 686 (2013-ban 1 763) akkreditált parlamenti asszisztens dolgozott, és 4 453 helyi asszisztens rendelkezett a képviselőkkel kötött munkaszerződéssel;

77.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a képviselők által alkalmazott helyi asszisztensek száma erősen változó, 2014-ben 0 és 46 fő között mozgott (2013-ban 0 és 43 fő között); hangsúlyozza, hogy 91 képviselő alkalmazott 10-nél több helyi asszisztenst 2014-ben, míg 2013-ban 84 képviselőre volt ugyanez igaz;

78.  üdvözli, hogy az Elnökség 2015. október 26-án új szabályrendszert fogadott el a parlamenti asszisztensi juttatások kezelésére, megerősítve a helyi asszisztensi szerződések megtérítésére vonatkozó követelményeket, a parlamenti asszisztensi juttatások legalább 25%-ának az akkreditált asszisztensekkel kapcsolatos költségek fedezésére való elkülönítése révén;

79.  megjegyzi, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek 2014 végén a Parlament személyzetének 26,7%-át tették ki; emlékeztet rá, hogy 2014 júliusának végén a hetedik jogalkotási ciklusban alkalmazott mintegy 1 700 akkreditált parlamenti asszisztens szerződése járt le, és a Személyzeti Főigazgatóság jelentős műveletbe kezdett 1 686 akkreditált parlamenti asszisztens 2014 vége előtt történő felvétele céljából, akik a nyolcadik jogalkotási ciklusban a képviselőkkel dolgoznak;

80.  kiemeli, hogy a Strasbourgba utazó akkreditált parlamenti asszisztensek napidíja legalább 21%-kal alacsonyabb az egyéb alkalmazottak napidíjánál; sajnálja, hogy az Elnökség nem tesz eleget a Parlament 2015. április 29-i állásfoglalásának 74. pontjában kifejezett kérésnek; ismételten kéri az Elnökséget, hogy hozza meg az ezen egyenlőtlenség megszüntetéséhez szükséges megfelelő intézkedéseket, és igazítsa az akkreditált parlamenti asszisztensek napidíját az egyéb alkalmazottak napidíjához;

81.  sajnálja, hogy az Elnökség nem tett semmilyen lépést a Parlament 2015. április 29-i állásfoglalásának 71. pontja nyomán; kéri az Elnökséget, hogy sürgősen hozza meg a szükséges intézkedéseket a célból, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek munkahelyi zaklatásának megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság felépítése kiegyensúlyozott legyen és tagjai között legyen legalább két akkreditált parlamenti asszisztens;

82.  megelégedéssel veszi tudomásul a nyolcadik parlamenti ciklus kezdetére tekintettel az akkreditált parlamenti asszisztensek szerződései kezelésének megszervezése érdekében elfogadott intézkedéseket, valamint különösen azt, hogy az APA People alkalmazás megfelelően működik; úgy véli azonban, hogy a fokozott gyorsaság és hatékonyság érdekében több adminisztratív munkatárssal kellett volna megerősíteni az akkreditált parlamenti asszisztensek felvételében részt vevő szolgálatok némelyikét; hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló személyzeti és technikai erőforrások nem voltak elegendőek ahhoz, hogy elkerülhető legyen egyes asszisztensek szerződésének késedelmes aláírása, néhány szerződés megszakítása, valamint a napidíjak, egyéb juttatások és ennek következtében a fizetések késedelmes kifizetése; elismeri azonban, hogy a folyamat jelentősen javult 2009-hez képest, és úgy véli, hogy a Parlamentnek tovább kell dolgoznia a felvételi eljárás gyorsaságának és gördülékenységének javításán;

83.  kéri a főtitkárt és az Elnökséget, hogy vizsgálják meg az akkreditált parlamenti asszisztensekkel kapcsolatos problémákat – ide tartozik például a szerződések késedelmes aláírása a jelen parlamenti ciklus kezdetén, szerződések megszakítása, az európai választások előrehozatalának következményei az előírt minimális járulékfizetési időszakokra stb. – és javasoljanak rájuk megoldásokat; kéri, hogy vonják be az akkreditált parlamenti asszisztensek képviselőit a megoldások keresésébe;

84.  tudomásul veszi a képzéseknek az akkreditált parlamenti asszisztensek egyedi szükségleteihez való igazítása terén elért előrelépéseket; elengedhetetlennek véli azonban, hogy további előrelépés történjen e téren, főként ami a különleges képzéseket, a rugalmas időbeosztást és az intenzív nyelvtanfolyamokat illeti, amelyekre csak azokban az időszakokban kerül sor, amikor az akkreditált parlamenti asszisztensek többsége kötelező éves szabadságát tölti; kéri, hogy vegyék figyelembe az akkreditált parlamenti asszisztensek sajátos körülményeit a munkahelyi jóllét (mindfulness) javítását célzó tevékenységek, illetve ebédidőben tartott konferenciák stb. időzítése tekintetében;

85.  tudomásul veszi az asszisztensekre vonatkozó szabályzatról szóló, a Parlament által készített, 2015 júliusában bemutatott értékelő jelentést; sajnálja, hogy a jelentés gyakorlatilag az APA-People alkalmazás eredményeinek értékelésére, valamint a szabályzat megvalósítása során és a belső alkalmazási szabályok tekintetében az igazgatás által tapasztalt néhány probléma jelzésére korlátozódik; elégedetlenségének és teljes egyet nem értésének ad hangot a jelentés második részében kifejezésre juttatott néhány értékítélet kapcsán; ezért úgy véli, hogy az elvégzett értékelés csupán az APA-People alkalmazás tekintetében valósítja meg a célkitűzéseit; következésképpen kéri a Parlamentet, hogy még év vége előtt végezze el a szabályzat és az alkalmazási szabályok teljes és kimerítő értékelését; az értékelésben foglalkozzon az összes, nehézségeket okozó jogi aspektussal is, a különböző előírások közeljövőbeli javítása, kiigazítása és reformja alapjainak lefektetése érdekében; kéri, hogy a folyamatba vonják be az akkreditált parlamenti asszisztensek hivatalos képviselőit, különös tekintettel az első felülvizsgálat során játszott oly pozitív szerepükre;

86.  kéri, hogy az átláthatóság érdekében a Parlament éves jelentése tartalmazza a Személyzeti Bizottság által szervezett és az intézmény költségvetéséből finanszírozott tevékenységeket, és ismertesse a tevékenységek jellegét, a felmerült költségeket, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének való megfelelést;

87.  kéri, hogy tájékoztassák az akkreditált parlamenti asszisztensek felvétele során használt, a jelenlegi parlamenti ciklus elején bevezetett APA People alkalmazás értékelésének eredményeiről;

Infrastrukturális és Logisztikai Főigazgatóság

88.  hangsúlyozza, hogy az új középtávú ingatlanstratégia magában foglalja további területek felkutatását a főépületek közelében a Parlament igényeinek kielégítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a felújítási munkálatokra vonatkozó többéves tervet realista és részletes előrejelzésekre kell alapozni, a pénzügyi paraméterek és az időkeret tekintetében egyaránt; emlékeztet rá, hogy a Parlament az általa elfoglalt épületek 81%-ának tulajdonosa, és hogy a költségvetést meg kell óvni az öregedő épületek felújítási költségeitől, ami jelentős kihívást fog jelenteni a Parlament számára az elkövetkezendő években;

89.  rámutat, hogy a Parlament három munkahelyén összesen 1,1 millió m²-t foglal el; úgy véli, hogy a legfontosabb a megfelelő intézkedések kidolgozása annak biztosítására, hogy a Parlament épületei a fokozott karbantartási költségek ellenére is fenntarthatóak maradjanak;

90.  ragaszkodik ahhoz, hogy a legnagyobb körültekintéssel járjanak el új vásárlások vagy bérlések előtt, és kiemeli a stratégiai irodahasználati terv rendszeres felülvizsgálatának és kiigazításának szükségességét; úgy véli, hogy a stratégiai végrehajtási keretben foglalt koncepcióknak lehetőséget kell biztosítaniuk a Parlament számára az új épületek iránti igény csökkentésére, ahogyan a szervezet egyre inkább az eredményekre és a személyzet számára a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére törekszik; hangsúlyozza, hogy az általánosan rendelkezésre álló technológiák és gyakorlatok, mint például a távmunka hozzájárulhatnak a hatékonyabb időkihasználáshoz és a környezetbarátabb Parlament megvalósításához;

91.  megállapítja, hogy 2014 júniusa óta az IPOL, az EXPO és az EPRS főigazgatóságoktól közel 1 000 munkatárs költözött a Square de Meeûs épületbe; emlékeztet rá, hogy ez a költözés volt az első kulcsfontosságú szakasz az arra irányuló folyamatban, hogy a képviselők számára a Parlament főépületeiben több helyet biztosítsanak; kéri, hogy tájékoztassák a Parlament következő lépéseiről, konkrét menetrendben jelezve, hogy mikortól állnak rendelkezésre új irodák;

92.  felhívja az igazgatást, hogy a Parlament főépületében alakítson ki létesítményeket a Square de Meeûs épületében dolgozó személyzet számára, beleértve egy olyan termet is, ahol a képviselők betekinthetnek a korlátozott hozzáférésű dokumentumokba;

93.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament és a Bizottság között továbbra sem jött létre együttműködési megállapodás az Európa Házak közös működtetése tekintetében; sürgeti a két intézményt, hogy kössenek a felek számára kölcsönösen elfogadható megállapodást, amely meghatározza az ingatlanvásárlás vagy -bérlés kereteit, és hogy egyszerűsítsék az Európa Házak napi működését szabályozó igazgatási és pénzügyi eljárásokat; kéri, hogy szükség esetén a politikai hierarchia avatkozzon be;

94.  esedékesnek tartja a Paul-Henri Spaak épület felújítását, beleértve az épület, valamint a látogatói előadótermek és képviselői irodák bővítését; támogatja az igazgatás tervét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy azt a képviselők aktuális száma alapján kell végrehajtani, nem pedig az Unió lehetséges – és irreális – bővítése alapján;

95.  pontos tervet és költségprognózist kér a felújítási munkálatokra vonatkozóan; felszólít az átláthatóság fokozására és az egyes képviselők részvételére azokban a döntésekben, amelyek igazgatási és pénzügyi szempontból lényeges hatást gyakorolnak az intézményre; elégtelennek találja az Elnökök Értekezlete és az Elnökség szintjén nyújtott tájékoztatást, illetve kötött előzetes megállapodásokat; kéri, hogy az összes képviselőnek küldjenek el minden, a Parlament szervezetével és jövőbeni fejlődésével kapcsolatos stratégiai dokumentumot;

96.  aggodalmának ad hangot a sofőrszolgálat internalizálására irányuló javaslat és annak többletköltségei miatt, ami 2017-ben több mint 50%-os növekedést tesz ki 2016-hoz képest;

Tolmácsolási és Konferenciaszervezési Főigazgatóság, Fordítási Főigazgatóság

97.  megállapítja, hogy a Parlament által végzett számítások szerint a tolmácstisztviselők 2014-ben átlagosan heti 10,7 órát töltöttek tolmácsolási szolgáltatásokkal a tolmácsfülkékben; megjegyzi ugyanakkor, hogy a tolmácsfülkében töltött órák a tolmácsok munkájának csupán egy részét teszik ki, mivel feladataik közé tartozik többek között az ülések előkészítése, a nyelvtanulás, a nyelvtudás fenntartása, a készenléti szolgálat, valamint tárgyi és egyéb szakosodott képzések elvégzése is; felhívja a főtitkárt, hogy biztosítson olyan mutatókat, amelyek a tolmácsok összes tevékenységét mérik; sajnálja, hogy az egyes tolmácsok által ellátott tolmácsolási megbízások éves átlagban heti 6 és 16 óra között mozognak, ami a tolmácsok egyenlőtlen igénybevételéhez vezet; elismeri, hogy a választások miatt 2014 a parlamenti tevékenységek mennyisége tekintetében nem átlagos év volt;

98.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a statisztikákra vonatkozó számítási módszert nem tisztázták, és felhívja az igazgatást, hogy jobban kommunikálják folyamataikat a tolmácsok megfelelő képviselőinek;

99.  felhívja az igazgatást, hogy a tolmácsok által a tolmácsfülkében töltött órák átlagos számának kiszámításakor zárják ki a számításból a szabadságot és a betegszabadságot;

100.  ismételten hangsúlyozza a többnyelvűségnek az intézmény demokratikus legitimációja szempontjából betöltött jelentőségét; örömmel látja, hogy az Elnökség által 2011-ben elfogadott erőforrás-hatékony többnyelvűségi politika, és az azt követően végrehajtott szervezeti reformok eredményeképpen megtakarításokat sikerült elérni a tolmácsolással kapcsolatos költségvetési sorokon; kéri, hogy a munkafeltételek tartalmazzanak olyan garanciákat, amelyek célja mind a tolmácsolás minőségének, mind pedig a tolmácsok egészségének védelme; egyidejűleg foglalkozva a parlamenti munka ritmusának megváltozásából eredő igényekkel és az erőforrások hatékony felhasználásával; felhívja a főtitkárt, hogy folytassa a tolmácsokkal való szoros együttműködésre irányuló erőfeszítéseit;

101.  kitart amellett, hogy a tolmácsolás terén továbbra is hatékonyságnövelésre van lehetőség, nevezetesen az intézmény jelenlegi ülésrendjéhez már nem illeszkedő, 2005-ben hozott szabályok által akadályoztatott szolgálat hatékonyságának fokozása révén; kéri annak vizsgálatát, hogy hatékonyságnövelést lehetne-e megvalósítani az INTE főigazgatóságigazgatási támogató egységeiben;

102.  kéri annak felülvizsgálatát, hogy a Parlament fő munkanapjain garantálnak-e megfelelő számú belső tolmácsot;

103.  felhívja a Tolmácsolási és Konferenciaszervezési Főigazgatóságot, hogy tegyen meg minden szükséges igazgatási intézkedést a tolmácsok informatikai eszközeinek és technikai támogatásának javítására, hogy azok megfeleljenek a Bizottság eszközeinek, továbbá hogy növelje a produktivitást a tolmácsolási megbízások terén, hozza összhangba az egyes tolmácsok tolmácsolási munkaterhét, és biztosítsa a tolmácstisztviselők jelenlétét és elérhetőségét a Parlament fő munkanapjain, szociális jogaik teljes körű tiszteletben tartása mellett; végezetül, kéri a főtitkárt, hogy nyújtson be új koncepciót a személyzet hatékony és gazdaságos felhasználására, és azt többek között alapozza a tolmácsokkal elért megállapodásra;

104.  úgy véli, hogy a tolmácsolási szolgáltatások javítása – különösen a Bizottsággal együttműködésben, az intézményi együttműködés keretében – javítaná e szolgáltatások felhasználásának hatékonyságát;

105.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az ülések szervezésének és a konferenciák lebonyolításának feladata elaprózódik a különböző főigazgatóságok között;

Pénzügyi Főigazgatóság

Utazási iroda

106.  üdvözli a Pénzügyi Főigazgatóság által a legjobb árak keresésére vonatkozóan az utazási irodának adott utasítások eredményes végrehajtását; ösztönzi az utazási irodát, hogy még inkább éljen az árak összehasonlításának eszközével, és a nagyobb rugalmasság és olcsóbb jegyek szerzése érdekében igyekezzen megállapodást kötni a főbb légitársaságokkal, egyidejűleg biztosítva az utazások módosításának és törlésének lehetőségét; felhívja az utazási irodát, hogy a foglalás során igyekezzen olcsóbb jegyeket és ajánlatokat találni, és általában véve ajánljon versenyképesebb árakat, figyelembe véve az összes légitársaságot; felhívja a Pénzügyi Főigazgatóságot, hogy a további javítandó területek azonosítása érdekében készítsen felmérést a felhasználók körében az utazási irodával való elégedettségről;

107.  tudomásul veszi azokat a nehézségeket, amelyeket az utazásszervezési kérések kezelése jelent egy olyan méretű, továbbá olyan feladatokkal és a munkája természetéből adódó sajátosságokkal (rugalmasság, lemondás az utolsó pillanatban) rendelkező intézménynél, mint a Parlament;

108.  felhívja a Pénzügyi Főigazgatóságot, hogy a Biztonsági és Védelmi Főigazgatósággal és a Kommunikációs Főigazgatósággal szorosan együttműködve értékelje újra a szükséghelyzetekre vonatkozó vészhelyzeti terveket, hogy jobban kezelni tudja az új biztonsági fenyegetéseket, különösen az intézmény különböző helyszínei közötti kiküldetések esetén;

Önkéntes nyugdíjalap

109.  megállapítja, hogy az önkéntes nyugdíjalap 2014 végén 270,3 millió EUR-ra növelte az alap eszközei alapján számított becsült biztosításmatematikai hiányt (2013-ban 207,9 millió EUR); hangsúlyozza, hogy ez aggályokat ébreszt az alap tőkéjének idő előtti eltékozlásával kapcsolatban;

110.  hangsúlyozza, hogy az alap tervezett jövőbeni kötelezettségei több évtizedre oszlanak meg; felhívja az Elnökséget, hogy tanulmányozza, hogyan lehetne az alap likviditását növelni;

111.  kéri a 2013-as pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló, fent említett parlamenti állásfoglalásban kért külső értékelés eredményeinek további késedelem nélküli bemutatását; elsősorban az önkéntes nyugdíjalap igazgatótanácsát teszi felelőssé az alap deficitjéért; egyedüli koncepció kialakítására szólít fel a magánnyugdíjalap tekintetében, az alap kötelezettségeinek csökkentése érdekében; felhívja az Elnökséget, hogy a külső értékelés kézhezvételét követően haladéktalanul tegyen javaslatot egy átfogó cselekvési tervre, amely a Parlament feladataival foglalkozik; szükségesnek tartja az alap részes feleinek nyújtott nyugdíjjárulékok csökkentését;

112.  felhívja az elnökséget, hogy a lehető leghamarabb értékelje a nyugdíjalap jelenlegi helyzetét;

Parlamenti asszisztensek alkalmazása

113.  üdvözli, hogy új, szigorúbb szabályok vonatkoznak a helyi asszisztensekre és szolgáltatókra; megjegyzi, hogy néhány ponton az új szabályok továbbra is homályosak, és téves értelmezésnek engednek teret; kéri e pontok további tisztázását, különös tekintettel a helyi asszisztensek és szolgáltatók melléktevékenységeire; hangsúlyozza, hogy mindkét csoportra nagyon szigorú ellenőrzésnek kell vonatkoznia;

114.  üdvözli a képviselők e-portáljának létrehozását; úgy véli, hogy ez a pénzügyek felülvizsgálatának költséghatékony és eredményes eszköze, összhangban a Parlament papírmentes politikájával; felhívja a Pénzügyi Főigazgatóságot, hogy tevőlegesen mozdítsa elő a portál használatát az európai parlamenti képviselők körében;

Innovációs és Technológiai Támogatási Főigazgatóság

115.  megjegyzi, hogy a Parlament információbiztonsági politikájához koordinált és összehangolt szervezeti biztonsági stratégiára van szükség;

116.  erősebb információbiztonsági rendszerek bevezetését kéri, hogy a közzététel biztosítása mellett védjék az információkat a jogosulatlan hozzáféréssel, valamint a zavarral, módosítással vagy megsemmisítéssel szemben, annak érdekében, hogy biztosítsák az információk sértetlenségét, bizalmasságát és rendelkezésre állását;

117.  kéri, hogy hozzanak létre sürgősségi gyors riasztórendszert, amely lehetővé teszi az ITEC Főigazgatóság számára, hogy gyors sms vagy e-mail üzeneteket küldjön azon képviselőknek és a személyzet azon tagjainak, akik szerepelni kívánnak egy ilyen, speciális sürgősségi helyzetekben alkalmazandó kommunikációs listán;

118.  nyugtázza, hogy a 2013-as mentesítés során megfogalmazott kérésnek megfelelően sorra került az ikt független harmadik fél általi ellenőrzése; megállapítja, hogy az ellenőrzés arra irányult, hogy értékeljék a Parlament informatikai biztonsági képességeit, és felmérjék a rendszerei számítógépes fenyegetésnek való kitettségét, egy olyan informatikai fejlesztési terv kidolgozása céljából, amely egyben ütemtervet is javasol a Parlament globális biztonsági szintjének javítására; egy kiberbiztonsági rendelet elfogadását szorgalmazza annak garantálása érdekében, hogy a Parlament képes legyen hatékonyan megvédeni informatikai rendszereit, valamint garantálják a képviselők kibertámadásokkal szembeni biztonságát és védelmét;

119.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament informatikai biztonsági szervezetének, érettségének és képességeinek az ISO 27002:2013 szabvány és nemzetközi bevált módszerek alapján elvégzett értékelése szerint a szervezeti biztonság érettségi szintje viszonylag alacsony;

120.  felhív a Parlament informatikai biztonsági rendszereinek rendszeres stressztesztelésére az ikt tartományban;

121.  megjegyzi, hogy az Elnökség 2015. szeptember 7-i ülésén elfogadta az informatikai biztonságra vonatkozó politikát; rámutat annak sürgető igényére, hogy az eddiginél lényegesen erősebb informatikai biztonsági politikát vezessenek be, összhangban a Parlament globális informatikai biztonsági stratégiájára vonatkozó menetrenddel;

Biztonsági és Védelmi Főigazgatóság

122.  nyugtázza, hogy a biztonsági szolgálatok saját hatáskörbe vonása Brüsszelben 2014 decemberében, Strasbourgban pedig 2015. július 1-jén, a globális biztonsági koncepció elfogadását követően lezárult; hangsúlyozza, hogy a közelmúltban kialakult biztonsági helyzetre tekintettel további biztonsági intézkedésekre van szükség, és sürgősen felül kell vizsgálni a globális biztonsági koncepciót;

123.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a brüsszeli és a strasbourgi hatóságok eltérő megközelítéseket követnek a parlamenti épületek biztonságát illetően; elengedhetetlennek tartja a belga, a francia és a luxemburgi hatóságokkal való szoros együttműködést a Parlament épületei körüli biztonsági körzet megerősítése érdekében;

124.  kéri a teljes biztonsági személyzet hatékony átvilágítását annak biztosítása céljából, hogy mind a megbízhatóság, mind pedig a szakmai kompetenciák szintje tekintetében alkalmasak legyenek a feladataik ellátására;

125.  kitart amellett, hogy a Parlament épületei és azok közvetlen szomszédsága biztonságának fokozását kiemelt prioritásként kell kezelni; szükségesnek tartja a biztonsági személyzet megfelelő felszerelésének és munkakörülményeinek biztosítását, tekintettel a jelenlegi biztonsági helyzetre;

126.  felszólít az épületbiztonsági intézkedések felülvizsgálatára, és a parlamenti parkolók bejáratának fokozottabb ellenőrzésére automatikus rendszámfelismerés révén; kéri, hogy hozzanak létre egy központi külső ellenőrzési pontot, ahol a Parlament épületeibe belépő összes külső beszállítót ellenőrzik;

127.  emlékeztet az európai parlamenti képviselők irodáiban elkövetett lopásokkal kapcsolatos incidensekre; felhívja az Infrastrukturális és Logisztikai Főigazgatóságot és a Biztonsági és Védelmi Főigazgatóságot, hogy teremtsenek nagyobb biztonságot és átláthatóságot az irodákhoz hozzáféréssel rendelkező alvállalkozókkal és karbantartási személyzettel kapcsolatban;

128.  alapvetőnek tartja a munkaviszony megkezdése előtti szigorú ellenőrzést, a személyzet távozását szabályozó, kötelező erejű eljárások kialakítását, a megfelelő biztonsági irányítási struktúrák kiépítését, valamint a megfelelő válságkezelési képzést;

129.  emlékeztet a 2014. október 7-i, kurd tüntetőkkel kapcsolatos incidensre; kéri a Parlament biztonsági szolgálatának átfogó és bizalmas értékelését; üdvözli, hogy a biztonsági területen folytatott együttműködés megerősítése céljából első lépésként létrejött egy, a Parlament, a Bizottság, a Tanács és a belga állam képviselőit magában foglaló magas szintű csoport; felszólít a nemzeti és a nemzetközi biztonsági szolgálatokkal való együttműködés fokozására;

130.  kitart amellett, hogy fokozzák a Biztonsági és Védelmi Főigazgatóság és az ITEC főigazgatóság közötti együttműködést, a megfelelő szintű információs és kommunikációs védelem biztosítása érdekében a Parlamenten belül;

131.  megállapítja, hogy amikor az uniós intézmények és szervek a mai biztonsági és terrorellenes kihívásokat kezelik, elkülönült erőforrásokról, eltérő szabályokról és különböző, egymással nem kompatibilis felszerelésekről tesznek tanúbizonyságot; véleménye szerint ez a helyzet nemcsak az egyes igazgatásokon belüli gyenge irányítást jelent (a biztonsággal kapcsolatos kiadások éves költségvetése a Bizottságnál és a Parlamentnél is mintegy 40–40 millió EUR, a Tanácsnál mintegy 15 millió EUR, az Európai Külügyi Szolgálatnál (EKSZ) pedig csak a brüsszeli központ biztosításának költsége több mint évi 5 millió EUR), de fokozhatja az uniós intézmények sérülékenységét is;

132.  aggodalmát fejezi ki a jelenlegi biztonsági környezet miatt, mivel a komoly terrorfenyegetés egész Európára és azon túlra is kiterjed, nevezetesen az összehangolt brüsszeli és párizsi merényletek és a Thalys vonaton meghiúsult támadás miatt; felszólítja az uniós intézményeket, hogy proaktív módon mozdítsák elő az egymás és a székhelyüket, irodáikat vagy küldöttségeiket befogadó, illetve a feladataik végrehajtásának helyszíne szerinti országok nemzeti hatóságai közötti megerősített együttműködést;

133.  sürgeti a főtitkárt, valamint a Bizottság, a Tanács, az EKSZ és a parlamenti bizottságok megfelelő igazgatási hatóságait, hogy tárják fel a közös intézményközi biztonságpolitika lehetséges alapjait, többek közt kidolgozva egy olyan közös elemeket – mint a kockázatértékelési eszközök és metódusok, az egyes politikai hatóságok és nagyon fontos vendégek védelmét biztosító személyzet és eszközök, a biztonsági személyzet képzési menetrendje és erőforrásai, belépés-ellenőrzési berendezések és technológiák, kiberbiztonság és a kommunikáció biztonsága, valamint szakosodott erőforrás-kezelés – tartalmazó cselekvési tervet, amelyet össze kell hangolni az Unió fő munkahelyeit, külső irodáit és küldöttségeit befogadó államok illetékes hatóságaiéval;

Környezetbarát Parlament

134.  üdvözli az Európai Számvevőszék által 2013-ban és 2014-ben végzett ellenőrzések pozitív eredményeit, amely kiemelte, hogy a 14 ellenőrzött uniós intézmény közül az Európai Parlament volt az, amely a legambiciózusabb stratégiát dolgozta ki a szén-dioxid-kibocsátások csökkentése terén;

135.  felhívja a figyelmet arra, hogy a videokonferenciák és a távmunka hozzájárulhatnak a hatékonyabb időkihasználáshoz és a környezetbarátabb Parlament megvalósításához, valamint az igazgatási és utazási költségek csökkentéséhez;

136.  kiemeli, hogy minden szerződés és ajánlati felhívás tekintetében be kell vezetni a zöld közbeszerzést; a környezetbarát szerződések tekintetében ambiciózus kötelező célokra hív fel, különösen a következő területeken: élelmiszerek és étkeztetés, járművek és közlekedés, higiéniai felszerelések és vizesblokkok, papír, hulladékgazdálkodás, informatikai és képalkotó berendezések, világítás, takarítás és bútorok;

Zöld közbeszerzés és az EMAS

137.  felhívja a főtitkárt, hogy dolgozzon ki tervezetet a parlamenti utazásokra rendelkezésre álló utazóládák számának csökkentése érdekében; azt javasolja, hogy vezessenek be „igény szerinti étkezési rendszert” vagy „étkezdemegosztási rendszert”, ezáltal is csökkentve a kapcsolódó költségeket és a szénlábnyomot;

138.  üdvözli az elkerülhetetlen kibocsátások kompenzálására tett kiegészítő intézkedéseket; felhívja a Parlamentet, hogy dolgozzon ki további szén-dioxid-kompenzációs politikákat

Képviselőcsoportok (4 0 0. költségvetési tétel)

139.  tudomásul veszi, hogy a 4 0 0. költségvetési tételben a képviselőcsoportok és a független képviselők számára beállított előirányzatokat 2014-ben a következőképpen használták fel:

Európai politikai pártok és európai politikai alapítványok

140.  tudomásul veszi, hogy 2014-ben a 4 0 2. költségvetési tétel előirányzatait a következőképpen használták fel(10):

141.  tudomásul veszi, hogy 2014-ben a 4 0 3. költségvetési tétel előirányzatait a következőképpen használták fel(11):

(1) HL L 51., 2014.2.20. (2) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (3) HL C 247., 2015.7.28., 1. o. (4) HL C 373., 2015.11.10., 1. o. (5) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (7) PE 349.540/Bur/ann/fin. (8) PE 422.541/Bur. (9) Az Európai Parlament 2015. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, I. szakasz — Európai Parlament (HL L 255., 2015.9.30., 3. o.). (10) Forrás: 2014.10.20-i elnökségi jegyzőkönyv (PE 538.295/BUR) és 2014.10.20-i elnökségi jegyzőkönyv (PE 538.297/BUR) 12. pont. (11) Forrás: PV BUR. 2014.10.20. (PE 538.295/BUR) és PV BUR. 2014.10.20. (PE 538.297/BUR), 12. pont

1. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács (2015/2156(DEC))

P8_TA(2016)0151 A8-0101/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0201/2015)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0101/2016),

1.  elhalasztja a Tanács főtitkára számára az Európai Tanács és a Tanács 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásáról szóló határozatát;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács (2015/2156(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0101/2016),

A.  mivel a közköltségvetési adatok átláthatósága és ellenőrzése általános demokratikus alapelv, amelytől az Unió nem térhet el;

B.  mivel a mentesítési eljárás a képviseleti demokrácia fogalmának részét képezi;

C.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 319. cikke értelmében egyedül az Európai Parlament feladata az Európai Unió általános költségvetésének végrehajtása alóli mentesítés;

D.  mivel a Tanács költségvetése az Európai Unió költségvetésének egyik szakaszát képezi;

E.  mivel az EUMSZ 319. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság az Európai Parlament kérésére köteles megadni a Parlamentnek a kiadások végrehajtásával, illetve a pénzügyi ellenőrző rendszerek működésével kapcsolatos minden szükséges tájékoztatást;

F.  mivel az EUMSZ 335. cikkének megfelelően minden egyes uniós intézmény igazgatási autonómiával rendelkezik, és a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (költségvetési rendelet) 55. cikke szerint az intézmények egyénileg felelősek költségvetésük végrehajtásáért;

G.  mivel a szükséges információk hiányában a Parlament nincs abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozzon a mentesítést illetően;

H.  mivel a Parlament által 2012. szeptember 27-én tartott, „Az Európai Parlament joga a Tanács mentesítésére” című műhelytalálkozón a jogi és tudományos szakértők egyetértettek abban, hogy a Parlamentet megilleti a tájékoztatáshoz való jog;

1.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék ellenőrzési munkája alapján arra a következtetésre jutott, hogy a 2014. december 31-i fordulónappal záruló évet illetően az intézmények és szervek igazgatási és egyéb kiadásokkal kapcsolatos kifizetései összességükben lényegi hibától mentesek;

2.  tudomásul veszi, hogy a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében a Számvevőszék megállapította, hogy az Európai Tanács és a Tanács tekintetében ellenőrzött terülteken a személyzeti költség kiszámításához kapcsolódóan kis számban hibákat, és a családi támogatások kezelésében pedig hiányosságokat talált;

3.  felhívja az Európai Tanácsot és a Tanácsot, hogy orvosolja a feltárt hiányosságokat, és javítsa ki a Számvevőszék által megállapított hibákat;

4.  tudomásul veszi, hogy az Európai Tanács és a Tanács költségvetése 2014-ben összesen 534 200 000 EUR volt (2013-ban 535 511 300 EUR), 91,3%-os végrehajtással; tudomásul veszi, hogy a felhasználási arány 2014-ben növekedett;

5.  tudomásul veszi, hogy a Tanács 2014. évi költségvetése 1,3 millió euróval csökkent (-0,2%);

6.  továbbra is aggályosnak tartja, hogy a fel nem használt előirányzatok aránya magas, és ez szinte minden kategóriára jellemző; a költségvetési tervezés javítása érdekében megismétli a főbb teljesítménymutatók kidolgozására irányuló felhívását;

7.  aggodalmának ad hangot a 2014-ről 2015-re átvitt – különösen az ingatlanokhoz, gépekhez és berendezésekhez kapcsolódó – előirányzatok nagy száma miatt; határozottan úgy véli, hogy az előirányzattok átvitelének ismétlődő előfordulása sérti a költségvetési rendeletben rögzített évenkéntiség valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét;

8.  úgy véli, hogy a Tanács költségvetési tételek közötti jelentős átcsoportosításai jobb költségvetési programozással elkerülhetők lennének;

9.  ismételten hangsúlyozza, hogy az Európai Tanács és a Tanács költségvetését külön kell választani pénzgazdálkodásuk átláthatóságának előmozdítása és a két intézmény elszámoltathatóságának fokozása érdekében;

10.  kitart amellett, hogy – a többi intézményhez hasonlóan – a Tanácsnak is elszámoltathatónak és átláthatónak kell lennie, és felhívja a Tanácsot, hogy csatlakozzon az uniós átláthatósági nyilvántartáshoz;

11.  ismételten kéri az Európai Tanácsot és a Tanácsot, hogy küldjék el a Parlament számára éves tevékenységi jelentésüket a két intézménynél rendelkezésre álló humánerőforrások átfogó áttekintésével, kategóriák, besorolási fokozatok, nemek, állampolgárság és szakképzettség szerinti bontásban;

12.  kijelenti, hogy az uniós intézmények és ügynökségek éves jelentései fontos szerepet játszhatnának az átláthatósággal, az elszámoltathatósággal és a feddhetetlenséggel kapcsolatos szabályok betartásában; felhívja az uniós intézményeket és ügynökségeket, hogy éves jelentéseikben szerepeltessenek állandó fejezetet ezekről az elemekről;

13.  sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács még mindig nem fogadott el magatartási kódexet; véleménye szerint minden uniós intézménynek és ügynökségnek közös magatartási kódexet kellene elfogadnia, mert ez nélkülözhetetlen az intézmények átláthatóságához, elszámoltathatóságához és feddhetetlenségéhez; felhívja a magatartási kódexszel továbbra sem rendelkező uniós intézményeket és szerveket, hogy a lehető legrövidebb időn belül dolgozzanak ki ilyen dokumentumot;

14.  felhívja a Tanácsot, hogy további késedelem nélkül vezesse be a visszaélések bejelentésére vonatkozó belső szabályokat;

15.  felhív a Tanács tagjainak pénzügyi érdekeltségeiről szóló érdemi nyilatkozat közzétételére az interneten;

16.  aggodalommal állapítja meg, hogy az Európai Tanács elnökére és kabinetjének tagjaira vonatkozóan nincsenek feddhetetlenségi szabályok, összeférhetetlenségi nyilatkozatok és részletes életrajzi adatok; megállapítja továbbá, hogy a Tanácsba delegált nemzeti képviselőkre vonatkozóan nincsenek közös feddhetetlenségi szabályok; felszólítja a Tanácsot, hogy hozzon intézkedéseket a helyzet orvoslására, és erről tegyen jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak;

17.  üdvözli az Unió magas rangú tisztviselőinek javadalmazásáról szóló tanácsi rendelet tervezetét és a benne előirányzott megtakarításokat;

18.  felhívja a Tanácsot, hogy saját szervezetén belül dolgozzon ki részletes korrupció elleni iránymutatásokat és független politikai intézkedéseket;

19.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Tanácson belül a jogalkotási folyamat, a tárgyalások, a tagállami álláspontok és az ülések vonatkozásában nyugtalanítóan hiányzik az átláthatóság; sürgeti a Tanácsot, hogy tegye közzé a lényeges dokumentumokat, és hozzon létre olyan egyértelmű jelentéstételi rendszert, amely lehetővé teszi, hogy a nyilvánosság nyílt és átlátható módon követhesse az eljárásokat;

20.  aggodalmának ad hangot a háromdalú egyeztetések és egyeztető ülések átláthatatlansága miatt; felhívja a Tanácsot, hogy a tárgyalások tekintetében módszeresen növelje az átláthatóságot és az integritást;

21.  tudomásul veszi az Intézményközi Fordítási és Tolmácsolási Bizottság által a harmonizált módszerek kialakítása terén elért eredményeket, amelyek lehetővé teszik a fordítási költségek közvetlen összehasonlítását valamennyi intézmény között; örömmel veszi tudomásul, hogy a Tanács e módszer alapján szolgáltat adatokat;

22.  hangsúlyozza, hogy a Tanács Főtitkárságának 2014. évi fő pénzügyi célkitűzései közül egy – az Európa épület befejezése 2015 végére – nem valósult meg; sajnálatát fejezi ki a késés miatt, és kéri, hogy tájékoztassák a halasztás pénzügyi következményeiről;

23.  ismételten kéri, hogy a Tanács ingatlanpolitikáját mellékeljék éves tevékenységi jelentéséhez, különös tekintettel annak fontosságára, hogy e politika költségei ésszerűek maradjanak, és ne legyenek túl magasak;

A mentesítésre vonatkozó határozat elhalasztásának okai

24.  ismételten rámutat, hogy a Tanácsnak átláthatónak és az uniós polgárok előtt teljes körűen elszámoltathatónak kell lennie a rábízott pénzeszközök tekintetében azáltal, hogy – a többi uniós intézményhez hasonlóan – teljes körűen és jóhiszeműen részt vesz az éves mentesítési eljárásban; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az uniós költségvetés végrehajtásának hatékony felügyeletéhez a Parlament és a Tanács közötti, együttműködési megállapodáson alapuló együttműködésre van szükség; sajnálatát fejezi ki az eddigi mentesítési eljárás során tapasztalt nehézségek miatt; rámutat, hogy a két intézmény közötti párbeszédre való képességet javítani kell egy olyan megoldás mielőbbi megtalálása érdekében, amely lehetővé teszi a Szerződésekben foglalt megbízatás teljesítését és az állampolgárok előtti elszámoltathatóság biztosítását;

25.  megjegyzi, hogy az Unió különböző intézményeinek, szerveinek és hivatalainak külön-külön adott mentesítés hosszú múltra visszatekintő gyakorlat, amely annak érdekében jött létre, hogy átláthatóságot és demokratikus elszámoltathatóságot biztosítson az Unió adófizetői felé; hangsúlyozza, hogy ez ténylegesen garantálja a Parlamentnek az uniós költségvetés egésze fölötti ellenőrzési hatáskörét és kötelezettségét;

26.  megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság 2014. január 23-i levelében megfogalmazott álláspont szerint az összes intézménynek részt kell vennie a Parlament által a mentesítési eljárás során tett ajánlásokat követő nyomonkövetési folyamatban, és hogy a mentesítési eljárás zökkenőmentes lefolytatása érdekében az EUMSZ és a másodlagos joganyag vonatkozó rendelkezéseinek maradéktalan tiszteletben tartása mellett az összes intézménynek együtt kell működnie a Parlamenttel;

27.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság levelében úgy nyilatkozik, hogy nem fogja felügyelni más intézmények költségvetésének végrehajtását, és hogy egy másik intézménynek feltett kérdésekre nem áll módjában választ adni, mert azzal megsértené az adott intézmény költségvetési autonómiáját;

28.  emlékeztet arra, hogy a költségvetési rendelet 55. cikke értelmében az említett rendelet 2. cikke b) pontjában meghatározott valamennyi intézmény autonómiát élvez saját költségvetési szakasza végrehajtásában; megerősíti, hogy a jelenlegi szabályok értelmezésével és a gyakorlattal összhangban az átláthatóság és az uniós adófizetők felé fennálló demokratikus elszámoltathatóság fenntartása érdekében a Parlament külön-külön ad mentesítést az egyes intézményeknek;

29.  hangsúlyozza, hogy a Parlament az EUMSZ 316., 317. és 319. cikke valamint a költségvetési rendelet 55. és 164–167. cikke értelmében mentesítési jogkörrel rendelkezik; úgy véli, hogy e rendelkezések együttesen elégséges jogalapot teremtenek ahhoz, hogy a Bizottság mentesítésére irányuló kifejezett joga mellett a Parlament gyakorolhassa azon jogát, hogy a Tanács esetében különálló mentesítési határozatot hozzon; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek joga, valamint az uniós polgárok felé fennálló kötelezettsége is a mentesítés megadása vagy elutasítása;

30.  hangsúlyozza, hogy a Tanács 2009 óta nem hajlandó alávetni magát a Parlament által végrehajtott mentesítési eljárásnak, visszautasítva a szükséges információk átadását, az írásbeli kérdésekre való válaszadást, valamint a tanácsi költségvetés végrehajtásáról szóló meghallgatásokon és vitákon való részvételt, ennek következtében pedig uniós közpénzekből több mint 3 milliárd EUR került felhasználásra megfelelő ellenőrzés nélkül; úgy véli, hogy ez negatív üzenet az uniós polgárok felé;

31.  megismétli, hogy a Tanács együttműködése híján a Parlament nincs abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozzon a mentesítést illetően;

32.  úgy véli, hogy a fennálló helyzet a Szerződésekben rögzített kötelezettségek teljesítésének, különösen az intézmények közötti jóhiszemű és kölcsönös együttműködés elve betartásának súlyos elmulasztását jelenti, és hogy sürgősen megoldást kell találni annak érdekében, hogy az uniós költségvetés egésze ellenőrizhető legyen; ezzel kapcsolatban hivatkozik az EUMSZ 15. cikkére is, amely kimondja, hogy valamennyi uniós intézmény, szerv és hivatal gondoskodik tevékenységének átláthatóságáról;

33.  ismételten rámutat, hogy a hatékony költségvetési ellenőrzés csak a Parlament és a Tanács közötti együttműködés nyomán valósulhat meg, és hogy annak főbb elemeit a Tanács, és a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának képviselői közötti hivatalos megbeszéléseknek, az írásos kérdőív alapján a bizottsági tagok által feltett kérdésekre adott válaszoknak, valamint a kérésre folytatott költségvetési ellenőrzések háttéranyagául szolgáló dokumentumok benyújtásának kell képezniük;

34.  emlékeztet arra, hogy a Parlament a többi intézménynek akkor ad mentesítést, ha azok benyújtották a kért dokumentumokat és választ adtak a feltett kérdésekre; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Parlament rendre nem kap választ kérdéseire a Tanácstól;

35.  tudomásul veszi a Tanács főtitkárának levelét, melyet válaszul küldött a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának a 2016. január 11-i eszmecserére szóló meghívására; hangsúlyozza, hogy a levél nem válaszol sem a meghívásra, sem pedig a Tanács Főtitkárságának 2015. november 25-én küldött, a Parlament képviselőinek kérdéseit tartalmazó kérdéssorra, hanem csupán megismétli a Tanács korábban már kinyilvánított álláspontját a pénzügyi információk cseréjéről;

36.  úgy véli, hogy a mentesítési eljárás az uniós polgárok felé való demokratikus elszámoltathatóság fontos eszköze;

37.  kéri a Tanácsot, hogy kezdjen tárgyalásokat a Parlamenttel biztosítandó a Parlament ahhoz való jogának érvényesítését, hogy a Tanács költségvetésének végrehajtásáról szóló információkhoz hozzájusson; úgy véli, hogy ez kötelezi a Tanácsot a kért információk átadására;

38.  sajnálja, hogy az átláthatóság tekintetében nem minden uniós intézmény követ azonos szintű előírásokat, és úgy véli, hogy a Tanácsnak még van mit javítania e téren;

39.  úgy véli, hogy bár a helyzetet javítani lehetne a Szerződések keretein belül az uniós intézmények közötti megfelelőbb együttműködés révén, idővel szükség lehet a Szerződések felülvizsgálatára a mentesítési eljárások átlátható menetének biztosítása érdekében abban az értelemben, hogy a Parlamentet kifejezett hatáskör illeti meg arra, hogy külön-külön adjon mentesítést minden intézménynek vagy szervnek;

40.  felhívja a Bizottságot a költségvetési rendelet módosítására a mentesítési eljárás céljainak tisztázása és a rendelet be nem tartása esetén kiszabható szankciók egyértelmű meghatározása érdekében; hangsúlyozza, hogy erre az uniós polgárok pénzügyi érdekeinek védelme céljából az uniós intézmények elszámoltathatóságának megőrzése érdekében kell sort keríteni, hangsúlyozza, hogy ez alól nem lehetnek kivételek.

(1) HL L 51., 2014.2.20. (2) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (3) HL C 373., 2015.11.5., 1. o. (4) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.

1. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, IV. szakasz – Bíróság (2015/2157(DEC))

P8_TA(2016)0152 A8-0123/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára(2) (COM(2015)0377 – C8-0202/2015),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0123/2016),

1.  mentesítést ad a Bíróság hivatalvezetője számára a Bíróság 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Bíróságnak, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, IV. szakasz – Bíróság (2015/2157(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, IV. szakasz – Bíróság,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0123/2016),

1.  elégedetten veszi tudomásul, hogy a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében a Számvevőszék megállapította, hogy az Európai Unió Bírósága („a Bíróságˮ) tekintetében az emberi erőforrásokhoz és a beszerzésekhez kapcsolódóan ellenőrzött területeken nem tárt fel lényeges hiányosságokat;

2.  örömmel látja, hogy ellenőrzési munkája alapján a Számvevőszék úgy vélte, hogy a 2014. december 31-i fordulónappal záruló évet illetően az intézmények és szervek igazgatási és egyéb kiadásokkal kapcsolatos kifizetései összességükben lényegi hibától mentesek;

3.  megállapítja, hogy 2014-ben a Bíróság összesen 355 367 500 EUR összegű előirányzattal rendelkezett (2013-ban ez az összeg 354 880 000 EUR volt), és hogy az előirányzatok felhasználási aránya 99 %-os volt; üdvözli, hogy 2014-ben nőtt a felhasználási arány a 2013-as 96,3 %-hoz képest;

4.  nyugtázza, hogy a Bíróság költségvetése kizárólag igazgatási jellegű, és több mint 75%-át az intézménynél dolgozókhoz kapcsolódó kiadások teszik ki, a fennmaradó rész pedig az épületekhez, a berendezésekhez, a felszerelésekhez kapcsolódó költségekből, valamint egyéb költségekből tevődik össze;

5.  üdvözli a Bíróság igazságszolgáltatási tevékenységei terén 2014-ben mutatott produktivitást, amikor is 1691 ügyet utaltak a három testület elé, és 1685 ügy került lezárásra;

6.  megjegyzi, hogy a Bíróság 2014-ben 719 ügyet zárt le (2013-ban 701-et) és 622 új ügyet tárgyalt (2013-ban 699-et); nyugtázza a pozitív statisztikát, és úgy véli, hogy a teljesítményt a jövőben is javítani lehet;

7.  tudomásul veszi, hogy 2014-ben a Törvényszékhez 912 új ügy érkezett be, 814 ügyet lezárt és 1423 ügy folyamatban van, tehát 2012-höz és 2013-hoz képest átlagosan nőtt az eljárások száma;

8.  rámutat, hogy a kilenc ideiglenes titkári pozíció 2014-es létrehozása a Törvényszéken megerősítette az igazságügyi csoport, és biztosította annak hatékonyságát és javította teljesítményét;

9.  megállapítja, hogy 2014-ben a Közszolgálati Törvényszéken a 2013. évi 184-hez képest 152 ügyet zártak le, és 216 ügy volt folyamatban; megállapítja, hogy 2014-ben a Törvényszék kevésbé hatékonyan végezte általános igazságügyi tevékenységét;

10.  sürgeti a Bíróságot a meglévő erőforrások hatékony felhasználásának fokozására; úgy véli, hogy a 2014-ben végrehajtott belső reformok, nevezetesen a Törvényszékre és a Közszolgálati Törvényszékre vonatkozó működési szabályzat reformja, valamint az eljárások kezelésének és a kommunikációnak a javítását szolgáló informatikai alkalmazások kifejlesztése hozzájárultak az erőforrás-felhasználás optimalizálásához;

11.  üdvözli, hogy a Számvevőszék a Bíróság felülvizsgálatát tervezi teljesítményének értékelése céljából, a Parlament 2013-as mentesítés keretében megfogalmazott kérése nyomán;

12.  nyugtázza 2016 januárjában nyújtott információt a bírák külső tevékenységeinek listájával kapcsolatban, amely iránt kérés fogalmazódott meg a 2014-es mentesítésről a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságában folytatott eszmecsere alkalmával; sajnálja, hogy az nem tartalmazza, hány bíró vett részt a különböző eseményeken; áttekintést kér a külső tevékenységekről bíránként, beleértve az oktatást, az előadásokat, egyéb rendezvényeket, és az ezekre való felkészülést munkaidő alatt, és nem csak a hivatalosan engedélyezett tevékenységekről; kéri a bírák külső tevékenységével kapcsolatos minden forrás, mint például fordítási szolgáltatások, jogi referensek és sofőrök igénybevételének közzétételét;

13.   úgy véli, hogy minden egyes bíró külső tevékenységeivel kapcsolatos információt hozzáférhetővé kellene tenni a közvélemény számára; kéri ennek az információnak a Bíróság honlapján való közzétételét, valamint az éves tevékenységi jelentéseibe való belefoglalását;

14.  kéri a bírák pénzügyi érdekeltségeiről szóló nyilatkozat közzétételét a Bíróság honlapján;

15.  elvárja, hogy a Törvényszék folyamatban lévő reformja során hatáselemzést végezzenek, annak megerősítése érdekében, hogy areform megfelelő, és egyszerűsíti a Bíróság igazságszolgáltatási szervezetrendszerét;

16.  megelégedéssel nyugtázza az e-Curia alkalmazásban eszközölt javításokat, és hogy azt egyre több tagállam kezdte használni 2014-ben; sajnálja azonban, hogy három tagállam továbbra sincs a felhasználók között;

17.  felhívja a Bíróságot, hogy még erőteljesebben alkalmazzon új technológiákat annak érdekében, hogy a Bíróság kötelezettségeinek aláásása nélkül csökkenteni lehessen a papírhasználatot, valamint a fordítás és tolmácsolás igénybevételét szükségessé tevő ülések számát;

18.  nyugtázza, hogy a fordítási igazgatóság tevékenységét megfelelőnek ítélték; úgy véli, hogy korlátozott fordítási rendszer alkalmazása révén további megtakarításokat lehetne elérni a nem igazságszolgáltatási dokumentumok fordítása tekintetében;

19.  megjegyzi, hogy a Bíróság részt vesz a fő intézményközi tevékenységi és teljesítménymutatók kidolgozásával foglalkozó munkacsoportban (KIAPI), amely többek között a fordítási költségeket is elemzi; sajnálja, hogy a Bíróság továbbra sem bocsát rendelkezésre a KIAPI-n belül elfogadott összehangolt módszertannak megfelelő adatokat;

20.  ismételten kéri, hogy a Bíróság üléseinek napirendjét mellékeljék az éves tevékenységi jelentésekhez;

21.  megállapítja, hogy a nők aránya továbbra is alacsony a Bíróság felelősséggel járó álláshelyein, és kéri az egyensúlyhiány mielőbbi helyreállítását;

22.   nem tartja kielégítőnek a Bíróság által a Parlament 26. kérdésére (Nyugdíjak) adott választ; kéri, hogy a Bíróság a többi intézményhez hasonlóan adjon egyértelmű és részletes választ; úgy véli, hogy a Bíróságnak a Parlament által küldött minden kérdésre válaszolnia kellene, és felhívja a Bíróságot, hogy a nyugdíjakkal kapcsolatban legyen teljesen átlátható;

23.  megjegyzi, hogy a Bíróság flottájában 75 hivatali gépjármű van, amelyek költsége 1 168 251 EUR; megjegyzi, hogy a sofőrök fizetése 2014-ben 2 434 599 EUR volt; úgy ítéli meg, hogy ez túlzottan magas költség, amely ellentétben áll azzal az általános tendenciával, hogy az uniós intézmények korlátozzák a hivatali gépjárművek használatát; ismételten felhívja a Bíróságot, hogy csökkentse a bírák és a személyzet rendelkezésére álló hivatali gépjárművek számát; hangsúlyozza, hogy a sofőrök által nyújtott többlet-magánszolgáltatások költségeit az uniós adófizetők viselik; ajánlja, hogy a Bíróság e kérdésekkel intézményközi kontextusban foglalkozzon, és sürgeti a Bíróságot, hogy tevékenyen mozdítsa elő a környezetbarát mobilitást;

24.  üdvözli a Bíróság által a zöld közbeszerzés elvének való megfelelés érdekében tett intézkedéseket és támogatja a stratégia fenntartását;

25.  megelégedéssel nyugtázza, hogy a Bíróság ingatlanpolitikáját mellékelték az éves tevékenységi jelentéshez.

(1) HL L 51., 2014.2.20. (2) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (3) HL C 373., 2015.11.10., 1. o. (4) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.

1. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, V. szakasz – Számvevőszék (2015/2158(DEC))

P8_TA(2016)0153 A8-0107/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0203/2015)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0107/2016),

1.  mentesítést ad a Számvevőszék főtitkára számára a Számvevőszék 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Számvevőszéknek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Ombudsmannak, az Európai adatvédelmi biztosnak valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, V. szakasz – Számvevőszék (2015/2158(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, V. szakasz – Számvevőszék,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0107/2016),

1.  rámutat, hogy a Számvevőszék éves beszámolóját egy független külső könyvvizsgáló cég, a PricewaterhouseCoopers SARL auditálja, hogy ugyanazon átláthatósági és elszámoltathatósági elvek vonatkozzanak a Számvevőszékre is, mint az általa ellenőrzött szervekre; tudomásul veszi a könyvvizsgálói véleményt, mely szerint a beszámoló „a Számvevőszék pénzügyi helyzetéről megbízható és valós képet ad”;

2.  hangsúlyozza, hogy 2014-ben a Számvevőszék összesen 133 498 000 EUR összegű végleges előirányzattal rendelkezett (2013-ben 142 761 000 euróval), és hogy a költségvetés összesített végrehajtási aránya 98,8% volt, míg 2013-ban 92%; üdvözli a csökkentett költségvetés magasabb végrehajtási arányát;

3.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék költségvetése tisztán adminisztratív jellegű, amelynek nagy részét az intézményben dolgozókkal kapcsolatos kiadások teszik ki;

4.  elismeri a Számvevőszék kulcsfontosságú szerepét az uniós források jobb és intelligensebb felhasználásának biztosításában; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék kiemelt szerepet tölt be abban a tekintetben, hogy a jogalkotó és a költségvetési hatóság számára értékes véleményeket biztosít az uniós politikák révén elért eredményekről és azok kimeneteléről az Unió által finanszírozott tevékenységek gazdaságosságának, hatékonyságának és eredményességének javítása érdekében;

5.  üdvözli a Számvevőszék 2014 végén megkezdett reformját, melynek célja az ellenőrzési folyamat ésszerűsítése, a Számvevőszék feladatorientált szervezetté alakítása és személyzete feladatkörének bővítése; felkéri a Számvevőszéket, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az elért célokról és a reform hatásáról;

6.  emlékezteti a Számvevőszéket, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság a decentralizált ügynökségekről szóló, 2012-es közös megközelítés 54. pontjában megállapodott abban, hogy „az ilyen kiszervezett külső ellenőrzésekért minden szempontból továbbra is teljes mértékben a Számvevőszéknek kell felelnie, amely az összes szükséges adminisztratív és közbeszerezési eljárást kezeli, valamint hogy ezeket, továbbá a kiszervezett külső ellenőrzésekkel összefüggésben felmerülő minden egyéb költséget saját költségvetéséből kell finanszíroznia”; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a magánszektorbeli ellenőrök bevonását tartalmazó új ellenőrzési megközelítés miatt nőtt a decentralizált ügynökségek adminisztratív terhe; aggodalommal állapítja meg, hogy ez 85%-kal növelte az adminisztratív terhet, ami több mint 13 000 plusz órát jelent avagy átlagosan 3,5 teljes munkaidős egyenértéket a Számvevőszék által végzett korábbi ellenőrzéshez képest; sajnálatosnak tartja, hogy az ellenőrzési szerződések közbeszerzési eljárása és kezelése több mint 1 400 óra többletmunkát jelentett a decentralizált ügynökségek számára, és hogy a magánszektorbeli vállalkozások által végzett külső ellenőrzések teljes többletkiadása 2014-ben 550 000 eurót tett ki; ismét felhívja a Számvevőszéket, hogy kövesse az elfogadott közös megközelítést, kössön szerződést az ügynökségek külső ellenőreivel és fizesse ki őket, valamint nyújtson jobb iránymutatást a külső ellenőröknek, hogy jelentősen csökkenjen az adminisztratív teher;

7.  elégedetten állapítja meg, hogy a Számvevőszék a Bíróság felülvizsgálatát tervezi teljesítményének értékelése céljából, a Parlament 2013-as mentesítés keretében elfogadott 2015. április 29-i állásfoglalása nyomán(6);

8.  építve e jó együttműködésre, kéri a Számvevőszéket, hogy készítsen különjelentést arról, hogy a Bizottság megfelelő mértékben használta-e hatáskörét a tagállamoknak az uniós költségvetés végrehajtása során történő támogatásában és ellenőrzésében;

9.  támogatja a Számvevőszék erőfeszítéseit a teljesítmény-ellenőrzésekre fordított források növelése terén; úgy véli, az ellenőrző személyzet feladatorientált szervezése lehetővé teszi majd, hogy a Számvevőszék rugalmasabban használhassa fel erőforrásait anélkül, hogy ez aláásná feladatainak teljesítését; úgy véli, hogy az EUMSZ 287. cikkének (3) bekezdése alapján szorosabb együttműködésre kellene törekedni a Számvevőszék és a nemzeti legfőbb ellenőrző intézmények között, különösen a különböző uniós politikák és programok teljesítmény-ellenőrzési (értékarányossági) jelentéseinek elkészítése során és a megosztott irányítás alatt álló területek ellenőrzése terén; konkrét eredményeket vár a Számvevőszék éves munkaprogramjának megosztása tekintetében;

10.  tudomásul veszi a Számvevőszék kamararendszerének megreformálására irányuló kezdeményezését és szeretne többet megtudni arról;

11.  elégedetten veszi tudomásul, hogy a 2014. év rekordot jelentett a Számvevőszék teljesítményében; üdvözli az olyan új elemeket, mint például az állapotfelmérés;

12.  tudomásul veszi, hogy 2008 óta lerövidült a jelentések elkészítéséhez szükséges idő, bár még mindig nem sikerült elérni a 18 hónapos célt; hangsúlyozza, hogy reális célra van szükség annak érdekében, hogy ne kerüljön veszélybe a jelentések minősége;

13.  arra buzdítja a Számvevőszéket, hogy vizsgálja meg a különjelentések száma és időszerűsége közötti összefüggést;

14.  hangsúlyozza, hogy a különjelentésekben található ajánlások gyakran nem egyértelműek, és azon a véleményen van, hogy azoknak következetesen jelezniük kellene az érintett országok esetében a pozitív és negatív tapasztalatokat;

15.  elégedetten állapítja meg, hogy az 5 %-os létszámcsökkentés végrehajtására oly módon kerül sor, hogy az ne gyakoroljon negatív hatást az ellenőrzési szolgálatok megerősítésére irányuló számvevőszéki politikára; felszólítja a Számvevőszéket, hogy gondoskodjon róla, hogy további csökkentések ne rontsák a jelentések minőségét;

16.  felkéri a Számvevőszéket, hogy biztosítsa személyzetének földrajzi egyensúlyát, különösen a vezetői és igazgatói posztokon, az érdemek és a szakmai szempontok tiszteletben tartása mellett;

17.  méltányolja a Számvevőszék arra irányuló erőfeszítéseit, hogy javítsa a nemek közötti egyensúlyt alkalmazottai körében; kiemeli és örömmel üdvözli ezzel összefüggésben a női ellenőrök számának növekedését, ami kétségkívül hozzájárul majd ahhoz, hogy a nők felelős beosztásokat töltsenek be az ágazatban és hogy létrejöjjön a női ellenőrök hálózata; hangsúlyozza, hogy folytatni kell az ez irányú törekvéseket;

18.  nagyra értékeli a Számvevőszék ellenőreinek szakképzése érdekében tett erőfeszítéseit, melyek célja a tudásmenedzsment, illetve a tudásmenedzsment korszerűsítésének hatékonyabbá tétele; elismerését fejezi ki a Számvevőszéknek a Metz/Nancy Egyetemmel az európai ellenőrzés szakirányú képzés létrehozása érdekében folytatott együttműködésért, és arra ösztönzi a Számvevőszéket, hogy e célból lépjen kapcsolatba más európai egyetemekkel is;

19.  megállapítja, hogy a K3 épület kifizetésére kötött szerződés keretében rendelkezésre álló források fennmaradó részét a K2 épület felújításának finanszírozására használják fel; szeretne többet megtudni e munkálatok részleteiről;

20.  ismételten kéri, hogy a Számvevőszék ingatlanpolitikáját mellékeljék az éves tevékenységi jelentéshez;

21.  elismeri, hogy a Számvevőszék erőfeszítéseket tett a fordítási költségek csökkentésére; úgy véli, hogy a hatékonyság fokozására és a költségek csökkentésére irányuló 2013–2017-es számvevőszéki stratégia részét képezhetné egy olyan, a fordítással kapcsolatos együttműködési megállapodás megkötése, amilyet a Parlament is kötött a konzultatív bizottságokkal; kéri a Számvevőszéket, hogy további megtakarítások elérése érdekében fontolja meg a fordítás kiszervezését;

22.  tudomásul veszi az Intézményközi Fordítási és Tolmácsolási Bizottság által a harmonizált módszerek kialakítása terén elért eredményeket, amelyek lehetővé teszik a fordítási költségek közvetlen összehasonlítását valamennyi intézmény között; örömmel veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék e módszer alapján szolgáltat adatokat;

23.  felhívja a Számvevőszéket, hogy a hatályos titoktartási és adatvédelmi szabályoknak megfelelve éves tevékenységi jelentésében számoljon be azon lezárt OLAF-esetek eredményéről és következményeiről, amelyekben a vizsgálat érintette az intézményt vagy annak bármelyik alkalmazottját;

24.  tudomásul veszi, hogy technikai okokból elhalasztották a belső ellenőrzési szolgálat azon ajánlásainak végrehajtását, amelyek a kiküldetésekre vonatkozó útmutatóban szereplő szabályok felülvizsgálatára irányultak;

25.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék megtette első lépéseit a papírmentes munkakörnyezet kialakítása felé; támogatja a Számvevőszék kezdeményezését, ám elvárja, hogy a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága továbbra is kapjon néhány nyomtatott példányt a Számvevőszék jelentéseiből; támogatja a Számvevőszék által a mai napig alkalmazott környezetvédelmi stratégiát, többek között az energiafogyasztás csökkentésére helyezett hangsúlyt, a videokonferenciák gyakoribb igénybevételét, az esővíz-hasznosító rendszert és a fenntartható mobilitás előmozdítását;

26.  üdvözli, hogy a Számvevőszék médián keresztül közvetített üzenetei közérthetőbbé váltak; reméli, hogy ez a tendencia folytatódni fog;

27.  méltányolja a Számvevőszék és a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága közti együttműködést, és üdvözli, hogy a Számvevőszéktől rendszeres visszajelzést kap kéréseire.

(1) HL L 51., 2014.2.20. (2) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (3) HL C 373., 2015.11.5., 1. o. (4) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (6) Az Európai Parlament állásfoglalása (2015. április 29.) az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, V. szakasz – Számvevőszék (HL L 255., 2015.9.30., 123. o.).

1. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (2015/2159(DEC))

P8_TA(2016)0154 A8-0111/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0204/2015)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0111/2016),

1.  mentesítést ad az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság főtitkára számára az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, az Európai Ombudsmannak, az Európai Adatvédelmi Biztosnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (2015/2159(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság,

–  tekintettel az európai ombudsman 2015. november 18-i határozatára, amelyben lezárta az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ellen 1770/2013/JF. számmal indított panasz alapján végzett vizsgálatot,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0111/2016),

1.  örömmel látja, hogy ellenőrzési munkája alapján a Számvevőszék úgy vélte, hogy a 2014. december 31-i fordulónappal záruló évet illetően az intézmények és szervek igazgatási és egyéb kiadásokkal kapcsolatos kifizetései összességükben lényegi hibától mentesek;

2.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy 2014. évi éves jelentésében a Számvevőszék észrevételeket tett az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) felé amiatt, hogy a vizsgált 15 közbeszerzési eljárás közül négy esetében hiányosságokat tárt fel;

3.  üdvözli, hogy a Számvevőszék megállapításai nyomán az EGSZB a főigazgatóságok – kivéve a Logisztikai Igazgatóság, ahol már létezik ilyen szolgálat – munkájának segítése céljából létrehozott egy speciális, a közbeszerzést támogató szolgálatot; várakozása szerint ez a szolgálat 2016. második felében már teljes körűen működni fog;

4.  megjegyzi, hogy 2014-ben az EGSZB költségvetése 128 559 380 EUR volt (2013-ban 130 104 400 EUR), ami a 2013. évi költségvetéshez képest 1,19%-os csökkenés, míg a felhasználási arány 95,6%-os volt; tudomásul veszi, hogy a felhasználási arány 2014-ben növekedett, ám sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy még mindig nem érte el a 2012. évi 96,8%-ot;

5.  hangsúlyozza, hogy az EGSZB költségvetése kizárólag igazgatási jellegű, és jelentős részét az intézménynél dolgozókhoz kapcsolódó kiadások teszik ki, a fennmaradó rész pedig az épületekhez, a berendezésekhez, valamint a felszerelésekhez kapcsolódik és egyéb fenntartási költségekből tevődik össze;

6.  tudomásul veszi a 2013-as pénzügyi év kapcsán a Parlament által 2015. április 29-én kiadott mentesítési állásfoglalást (6)követően az EGSZB éves tevékenységi jelentéséhez csatolt nyomonkövetési észrevételeket;

7.  megállapítja, hogy 2014-ben az EGSZB kevesebb jelentést és véleményt készített, és kevesebb jogalkotási munkaértekezletet tartott; meglepetésének ad hangot mindazonáltal amiatt, hogy ugyanebben az időszakban a jogi osztály megnövekedett számú jogi szakvéleményt adott ki; kéri, hogy tájékoztassák ennek okairól;

8.  tudomásul veszi, hogy a Parlament és a Régiók Bizottsága közötti megállapodással párhuzamosan az EGSZB és a Parlament között együttműködési megállapodást írtak alá 2014. február 5-én, amelynek két melléklete az igazgatási együttműködésről és a költségvetési hatásokról szól;

9.  üdvözli az EGSZB válaszát a 2013-as pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló, fent említett parlamenti állásfoglalásban megfogalmazott kérésre, nevezetesen hogy értékeljék egyenként az együttműködési megállapodás hatását az emberi erőforrások, valamint a költségek, a szinergiák, a hozzáadott érték és a tartalom minősége szempontjából;

10.  úgy véli, hogy még mindig van mit javítani az együttműködési megállapodáson, különösen ami a politikai vetületet illeti; véleménye szerint a Parlament, az EGSZB és a Régiók Bizottsága képes további olyan szinergiákat teremteni, amelyek növelik a termelékenységet az együttműködési területek mindegyikén, és arra szólít fel, hogy a három intézmény közös szervezeti egységeinek működésére vonatkozóan állapítsanak meg konkrét és részletes szabályokat; kéri, hogy végezzenek felmérést az EGSZB tagjai körében arról, hogy elégedettek-e az Európai Parlament Kutatószolgálata által számukra nyújtott szolgáltatásokkal; kéri, hogy továbbra is tájékoztassák az együttműködési megállapodás további fejleményeiről;

11.  kéri, hogy az együttműködési megállapodás félidős felülvizsgálatába foglaljanak bele intézményenkénti részletes bontást az abból fakadó megtakarításokról és a megnövekedett költségvetési terhekről;

12.  tudomásul veszi, hogy az EGSZB a Parlament a 2013. évi mentesítés kapcsán tavaly benyújtott konkrét kérésének megfelelően bevezette a tagok utazási költségeinek tényleges költségek alapján történő megtérítésére vonatkozó új szabályokat; üdvözli, hogy a 2015 őszén kezdődött új, jelenlegi EGSZB ciklus elejére a rendszer már teljes mértékben felállt;

13.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az EGSZB kedvezményezettjeinek kifizetett utazási költségek és ellátmányok teljes összege 17 375 864 EUR volt; sürgeti az intézményt, hogy dolgozzon ki következetes stratégiát e költségek és ellátmányok jelentős mértékű csökkentése érdekében;

14.  megjegyzi, hogy az együttműködési megállapodás értelmében 2014-ben az EGSZB 1 560 000 eurós pozitív egyenleggel rendelkezett; aggodalommal állapítja meg, hogy az EGSZB 36 tisztviselőjét és a Régiók Bizottsága 24 tisztviselőjét, akik mind a fordítói szolgálatoknál dolgoztak és az esetek többségében nagyon közel voltak a nyugdíjkorhatárhoz, az említett együttműködési megállapodás értelmében áthelyezték, így az EGSZB és a Régiók Bizottsága jelentős megtakarításokat könyvelhet majd el a személyzettel kapcsolatos jogcímeken (bérek és nyugdíjak), míg a Parlament kiadásai jelentősen növekedni fognak, mind a rövid távon (bérek) mind pedig hosszú távon (nyugdíj);

15.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a személyzet kiküldetési költségei a 2013. évi 338 366 euróról 2014-ben 387 481 euróra emelkedtek (14,5%-os növekedés);

16.  javasolja, hogy az éves tevékenységi jelentésében tüntessék fel a vezetői álláshelyeket betöltők nemzetiség, nem és beosztás alapján csoportosított áttekintését;

17.  üdvözli, hogy a visszaélések bejelentésére vonatkozó belső szabályok kidolgozása során szoros volt az együttműködés az EGSZB és a Régiók Bizottsága között, mivel a két intézménynek vannak közös szervezeti egységei és személyzete; úgy véli azonban, hogy az EGSZB-nek túl sok ideig tartott e szabályok jóváhagyása; üdvözli mindazonáltal azt a tényt, hogy a szabályokat visszamenő hatállyal alkalmazzák;

18.  tudomásul veszi, hogy 2014-ben enyhén növekedett a vezető pozíciót betöltő egyik nem száma (a 2013. évi 39%-hoz képest 40%); sajnálatát fejezi ki azonban a még mindig meglévő különbség miatt, ami a többi kategóriára nem jellemző; hangsúlyozza a szükséges egyensúly eléréséhez szükséges középtávú célok kitűzésének fontosságát, és sürgeti, hogy e cél elérése érdekében tevékenyen folytassák a munkát;

19.  üdvözli, hogy az EGSZB „Etika és feddhetetlenség” címmel külön tanfolyamot szervezett az alkalmazottak jogaira és kötelességeire vonatkozó ismeretek és tudatosság javítása érdekében; úgy véli azonban, hogy a tanfolyamot nem csak az új alkalmazottak számára kellene kötelezővé tenni, hanem az EGSZB személyzetének valamennyi tagja számára;

20.  sajnálja, hogy az EGSZB még nem hajtotta végre a fent említett 2013. évi mentesítési állásfoglalás 24. bekezdésében a Parlament által kért valamennyi intézkedést; úgy véli, hogy az, hogy az EGSZB nem tájékoztatta a Parlament Elnökségét és saját tagjait valamint alkalmazottait két elmarasztaló bírósági ítéletről, és hogy úgy döntött, hogy arról inkább más, általános jellegű beszámolókban tesz csak említést, nem volt helyénvaló eljárás; reméli, hogy ilyen jellegű mulasztásokra a visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó új szabályok kidolgozását követően nem fog sor kerülni, és hogy a konkrét esetet visszamenőlegesen orvosolni lehet majd;

21.  reméli, hogy a visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó új szabályok nyomán az EGSZB haladéktalanul és hatékony módon fogja biztosítani azt, hogy a visszaélést bejelentő személyeket elismerjék, komolyan vegyék és tiszteletben tartsák az olyan ügyekben, mint amelyeka Törvényszék elé kerültek, és amelyek az említett szabályok elfogadása előtt történtek; kéri, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek a visszaélést bejelentő személyek ellen a különféle EGSZB-kiadványokban megjelenő támadásoknak;

22.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EGSZB elleni fent említett 1770/2013/JF. ügyet lezáró határozatában az ombudsman megállapítja, hogy az EGSZB csak részben fogadta el a hivatali visszásságok orvoslására tett javaslatot; helyteleníti, hogy az EGSZB nem ismerte el, hogy hivatali visszásság történt, sem azt, hogy hibát követett el akkor, amikor a panaszost áthelyezte; helyteleníti, hogy az EGSZB elvben sem ismeri el ezeket a hibákat, jóllehet a gyakorlatban elfogadta az ombudsman ajánlásainak arra vonatkozó részét, hogy kártérítést nyújtson az elkövetett hivatali visszásságokért;

23.  tudomásul veszi a fent említett 2013. évi mentesítési állásfoglalás nyomán az EGSZB által a videokonferencia-berendezések használatáról nyújtott tájékoztatást; kéri, hogy a jövőben is tájékoztassák az e téren elért eredményekről; úgy véli, hogy a videokonferencia és az ahhoz hasonló technológiák alkalmazása lehetővé teszi az EGSZB számára az utazási és az ülésekkel kapcsolatos költségek jelentős csökkentését;

24.  tudomásul veszi, hogy a videokonferencia segítségével tartott ülések száma 2013-hoz képest megkétszereződött; tudomásul veszi hogy a videokonferencia eszközt azokon az üléseken veszik igényben, amelyeken nincs szükség tolmácsolásra; ösztönzi az EGSZB-t, hogy használja fel hatékony módon a nyelvi képzést annak biztosítása érdekében, hogy kevesebb tolmácsolásra legyen szükség, és ezáltal tegye eredményesebbé és hatékonyabbá munkáját;

25.  ösztönzi az EGSZB-t, hogy erősítse tájékoztatási és kommunikációs politikáját, valamint a közösségi médiában való jelenlétét;

26.  tudomásul veszi az EGSZB arra irányuló erőfeszítéseit, hogy ismertségét hatékony tájékoztatási és kommunikációs politika révén növelje; egyetért azzal, hogy az EGSZB az intézményközi együttműködés ösztönzésére összpontosít annak érdekében, hogy javuljon a kommunikáció és az ismertség, valamint hogy tagjai nagyobb mértékben részt vegyenek a nemzeti szintű intézmények munkájában, és ösztönzi az EGSZB-t, hogy továbbra is haladjon ezen irányvonalak mentén; ebben az összefüggésben üdvözölni fog minden olyan további erőfeszítést, amely az információáramlás javítására, és ezáltal az átláthatóság fokozására irányul;

27.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az előzetesen kért, de végül igénybe nem vett tolmácsolási szolgáltatások aránya a 2013. évi 5,1%-ról 2014-re 4,3%-ra csökkent; úgy véli, hogy az együttműködési megállapodás nyomán a tolmácsolási költségek tovább fognak csökkenni;

28.  meglepetéssel veszi tudomásul, hogy a kiszervezett fordítás aránya 2013-hoz képest 1%-kal csökkent; várakozásai szerint ez a trend az együttműködési megállapodás végrehajtása nyomán változni fog, mivel az a fordítói személyzet a Parlamenthez történő áthelyezését követően nagyobb arányú fordítás-kiszervezést irányoz elő;

29.  tudomásul veszi az Intézményközi Fordítási és Tolmácsolási Bizottság által a harmonizált módszerek kialakítása terén elért eredményeket, amelyek lehetővé teszik a fordítási költségek közvetlen összehasonlítását valamennyi intézmény között; üdvözli, hogy az EGSZB e módszer alapján szolgáltat adatokat;

30.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2014-ben az egyik jelentős rendezvényt el kellett halasztani; ismételten kéri az EGSZB-t, hogy belső rendezvényeit körültekintőbben szervezze;

31.  üdvözli, hogy az éves tevékenységi jelentésbe belefoglalták az Európai Csalás Elleni Hivatal által 2014-ben lezárt esetekre vonatkozó megállapításokat és következményeket;

32.  üdvözli az EGSZB azon döntését, hogy ingatlanpolitikáját csatolja az éves tevékenységi jelentéshez;

33.  tudomásul veszi az EGSZB és a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága közötti együttműködést, különösen a mentesítési eljárás tekintetében.

(1) HL L 51., 2014.2.20. (2) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (3) HL C 373., 2015.11.10., 1. o. (4) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (6) Az Európai Parlament 2015. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (HL L 255., 2015.9.30., 128. o.).

1. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, VII. szakasz – Régiók Bizottsága (2015/2160(DEC))

P8_TA(2016)0155 A8-0132/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0205/2015)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0132/2016),

1.  mentesítést ad a Régiók Bizottsága főtitkára számára a Régiók Bizottsága 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Régiók Bizottságának, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak, valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, VII. szakasz – Régiók Bizottsága (2015/2160(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, VII. szakasz – Régiók Bizottsága,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0132/2016),

1.  tudomásul veszi, hogy a 2014-as pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében a Számvevőszék megállapította, hogy a Régiók Bizottsága tekintetében az emberi erőforrásokhoz és a beszerzésekhez kapcsolódóan ellenőrzött területeken nem tártak fel lényeges hiányosságokat;

2.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék ellenőrzési munkája alapján arra a következtetésre jutott, hogy a 2014. december 31-i fordulónappal záruló évet illetően az intézmények és szervek igazgatási és egyéb kiadásokkal kapcsolatos kifizetései összességükben lényegi hibától mentesek;

Költségvetési és pénzgazdálkodás

3.  megjegyzi, hogy 2014-ben a Régiók Bizottsága 87 600 000 eurós jóváhagyott költségvetéssel rendelkezett (2013-ban ez az összeg 87 373 000 EUR volt), amelyből 86 300 000 EUR kötelezettségvállalási előirányzat volt, 98,5 %-os felhasználási aránnyal; üdvözli, hogy a felhasználási arány 2014-ben növekedett;

4.  megjegyzi, hogy az Adminisztrációs és Pénzügyek Igazgatóságának 4. célkitűzését – „hatékony belső ellenőrzési környezet biztosítása és a költségvetési rendelet végrehajtásának nyomon követése” – három hatásmutatóból kettő esetében nem valósították meg: a megtérülési ráta a jogi vagy költségvetési kötelezettségvállalások vagy kifizetések tekintetében nem érte el a 4 %-os célkitűzést, ugyanakkor a pénzügyi kivételek száma 2014-ben 6 %-kal nőtt, ahelyett, hogy 3 %-kal csökkent volna;

5.  aggodalommal veszi tudomásul a kivételekről szóló jelentések számának növekedését: 87 pénzügyi kivétel és három adminisztratív kivétel; hangsúlyozza, hogy ez utóbbiak a belső eljárásoknak való meg nem feleléssel voltak kapcsolatosak; megjegyzi, hogy 2014-ben négy eltérést engedélyeztek (szemben a 2013-ban sorra került egy eltéréssel) a közbeszerzési szabályok vagy szerződésigazgatás vonatkozásában, valamint hogy az eltérésekről szóló jelentések (81-ből 58) a jogi kötelezettségvállalások hiányával vagy elégtelenségével kapcsolatosak; részletes tájékoztatást kér ezekről az eltérésekről és az érintett összegekről; teljes körű jelentést kér a hasonló helyzetek megakadályozása érdekében hozott kiigazító intézkedésekről 2016 júniusa végéig;

6.  tudomásul veszi, hogy a 2014. pénzügyi évben a költségvetési tételek között 13 átcsoportosításra került sor; úgy véli, hogy a képviselőcsoportok kommunikációs költségvetésére és az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételre vonatkozó átcsoportosításokat előre lehetett volna irányozni az eredetileg jóváhagyott költségvetésben;

Megtakarítások és igazgatási kiadások

7.  hangsúlyozza, hogy a Régiók Bizottságának költségvetése kizárólag igazgatási jellegű, és jelentős részét az intézménynél dolgozókhoz kapcsolódó kiadások teszik ki, a fennmaradó rész pedig az épületekhez, a berendezésekhez, a felszerelésekhez kapcsolódó és egyéb fenntartási költségekből áll össze;

8.  ugyanakkor megjegyzi, hogy 2014-ben 8 277 556 EUR összeget fordítottak csak a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak az utazás és az ülések idejére járó ellátmányok fedezésére, valamint 409 100 EUR-t az alkalmazottak kiküldetéseire és utazási költségeire; rendkívül magasnak találja a kiküldetések számát (787), valamint a tagok számára az utazásra és ülésekre járó juttatásokból eredő költségeket; úgy véli, hogy a tagok kiküldetéseiről egyértelműen tájékoztatni kellene az éves tevékenységi jelentésben, kiegészítve a kiadások részletes ismertetésével és költség-haszon elemzéssel; hangsúlyozza, hogy a tagok kiküldetésére tett utalás homályos, pontatlan és nem szolgál világos számokkal; felhívja a Régiók Bizottságát, hogy éves tevékenységi jelentésében minden esetben ismertesse a tagok kiküldetéseivel kapcsolatos adatokat;

9.  a Régiók Bizottsága által a 2014. év vonatkozásában lízingre (külső lízingbe adók) fordított 9 594 089 EUR-t túl magasnak találja; emlékeztet rá, hogy még az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) 1 181 382 EUR összegű hozzájárulásának visszavonását követően is a Régiók Bizottsága által kifizetett nettó összeg magasabb volt, mint a szóban forgó lízingkifizetések könyvekben szereplő részaránya, a különbség pedig építési költségként került elszámolásra (852 464 EUR); hangsúlyozza, hogy a Régiók Bizottsága kötelezettségeinek nagy része a bérbe vett épületek miatti ügyletekből ered (2014-ben 95,6 %), valamint hogy 2014 végén a pénzügyi lízingből származó adósság 65 051 695 EUR-t tett ki; felhívja a Régiók Bizottságát, hogy a Parlamenttel és a Bizottsággal együtt azonosítsa a költségek csökkentését célzó megoldásokat (pl. az épületek/üléstermek/konferenciatermek széles körű, közös használata);

10.  kéri, hogy a Régiók Bizottsága mellékelje ingatlanpolitikáját éves tevékenységi jelentéséhez, különös tekintettel annak fontosságára, hogy az e politikához kapcsolódó költségeket megfelelően ésszerűsítsék, és azok ne legyenek túl magasak;

11.  tudomásul veszi a tolmácsolási szolgáltatások terén megvalósított megtakarításokat; sajnálja, hogy a Régiók Bizottságának éves tevékenységi jelentése nem ad alapos tájékoztatást a tolmácsolási szolgáltatások felhasználási és lemondási arányairól; kéri, hogy ezeket az adatokat tüntessék fel a Régiók Bizottsága 2015. évi éves tevékenységi jelentésében;

12.  elégedetten nyugtázza, hogy a Régiók Bizottsága 2013. évi éves tevékenységi jelentésében beszámolt az igénybe nem vett tolmácsolási szolgáltatásokról; pozitív fejleménynek tartja, hogy a fel nem használt tolmácsolási szolgáltatások aránya a 2012-es 3,23 %-ról 2013-ra 2,51 %-ra csökkent, és úgy véli, hogy ezt az arányt még tovább lehet javítani; felhívja a Régiók Bizottságát, hogy tervezze meg jobban üléseit;

13.  tudomásul veszi, hogy a Régiók Bizottsága nagyobb mértékben veszi igénybe a videokonferencia lehetőségét; ugyanakkor sajnálattal veszi tudomásul a hordozható videokonferencia eszközök bevezetésének késedelmét, és kéri, hogy a Régiók Bizottsága 2015. évi éves tevékenységi jelentésében tájékoztassák e tekintetben a fejleményekről; tudomásul veszi, hogy a Régiók Bizottsága szerint a videokonferencia eszközt azokon az üléseken veszik igénybe, amelyeken nincs szükség tolmácsolásra; ösztönzi a Régiók Bizottságát, hogy használja fel hatékony módon a nyelvi képzést annak biztosítása érdekében, hogy kevesebb tolmácsolásra legyen szükség, és ezáltal tegye hatékonyabbá és eredményesebbé a Régiók Bizottsága munkáját; kéri a Régiók Bizottságát, hogy 2016. június végéig e tekintetben nyújtson naprakész tájékoztatást a mentesítésért felelős hatóság számára;

14.  felszólít a videokonferencia és az ahhoz kapcsolódó eszközök széles körű alkalmazására a költségek jelentős csökkentése érdekében; nem érti, hogy a Görögországba és Olaszországba irányuló kiküldetések ilyen nagy száma (77 és 125) hogyan teremt hozzáadott értéket az érintett országok polgárai vagy más uniós polgárok számára;

Együttműködés és megállapodások

15.  üdvözli az Európai Többszintű Kormányzás Chartájának 2014-ben történt elfogadását, amelyet az Unió közhatóságai közötti párbeszéd és partnerség új formáinak kifejlesztése melletti kötelezettségvállalás kísért, a közpolitikák és közkiadások optimalizálása, és a szakpolitikák fokozott megvalósítása érdekében; kéri, hogy tájékoztassák a projekt e tekintetben követett stratégiájáról és eredményeiről;

16.  tudomásul veszi, hogy a Parlament, a Régiók Bizottsága, és az EGSZB közötti együttműködési megállapodást a felek 2014. február 5-én aláírták azzal a céllal, hogy politikai együttműködést alakítsanak ki; megjegyzi, hogy egy az igazgatási együttműködésről szóló mellékletről is megállapodtak;

17.  úgy véli, hogy még mindig van mit javítani a Parlament és a Régiók Bizottsága közti, az együttműködési megállapodáson alapuló együttműködésen, különösen ami a politikai vetületet illeti; felhívja mindkét intézményt annak vizsgálatára, hogy lehet-e további, olyan szinergiákat teremteni, amelyek növelik a termelékenységet az együttműködési megállapodás által lefedett területeken, és kéri, hogy az e tekintetben bekövetkezett fejleményekről továbbra is tájékoztassák; kéri a Parlament, a Régiók Bizottsága és az EGSZB által közösen nyújtott szolgáltatások működésével kapcsolatos egyedi és részletes rendelkezések megállapítását;

18.  kéri annak felmérését, hogy a Régiók Bizottságának tagjai mennyire vannak megelégedve a Európai Parlament Kutatószolgálata által számukra nyújtott szolgáltatásokkal; kéri, hogy továbbra is tájékoztassák az együttműködési megállapodással kapcsolatos fejleményekről;

19.  kéri, hogy az együttműködési megállapodásból származó költségvetési megtakarításokat és megnövekedett költségvetési kiadásokat intézmények szerinti részletes bontásban foglalják bele a megállapodás félidős értékelésébe;

20.  megjegyzi, hogy 2014-ben a Régiók Bizottsága és az EGBSZ pozitív költségvetési pozícióval rendelkezett az együttműködési megállapodás keretében; aggodalommal állapítja meg, hogy a Régiók Bizottságának 24 tisztviselőjét és az EGBSZ 36 tisztviselőjét, akik valamennyien a fordító szolgálatokon dolgoztak, és legtöbbjük rendkívül közel járt a nyugdíjkorhatárhoz, a megállapodás értelmében áthelyezték, ami azt eredményezi, hogy e két intézmény jelentős megtakarításokat ér el az alkalmazottakra vonatkozó költségvetési fejezetben (bérek és nyugdíjak), míg a Parlament kiadásai jelentősen növekednek majd mind rövid (bérek), mind hosszú távon (nyugdíjak);

21.  tudomásul veszi, hogy 2015-ben a Régiók Bizottsága és az EGSZB új, kétoldalú igazgatási együttműködési megállapodást írt alá; kéri, hogy továbbra is tájékoztassák erről a kétoldalú együttműködésről a félidős értékelés összefüggésében;

22.  rámutat a Régiók Bizottsága és a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága közötti együttműködésre, különösen a mentesítési eljárás tekintetében;

Humánerőforrás-gazdálkodás

23.  sajnálattal állapítja meg, hogy a Fordítási Igazgatóság 2. számú célkitűzése – „a munkamódszerek javítása és a humán- és pénzügyi erőforrás-gazdálkodás optimalizálása” – nem valósult meg; aggodalommal tölti el az 1420. költségvetési sor alacsony végrehajtási aránya (a fordítás kiszervezése és fordítási eszközök); megjegyzi, hogy a költségvetés végrehajtási aránya számos, a fordítással kapcsolatos költségvetési tétel tekintetében jóval az előző éves átlag alatt volt;

24.  tudomásul veszi az Intézményközi Fordítási és Tolmácsolási Bizottság által a harmonizált módszerek kialakítása terén elért eredményeket, amelyek lehetővé teszik a fordítási költségek közvetlen összehasonlítását valamennyi intézmény között; örömmel veszi tudomásul, hogy a Régiók Bizottsága e módszer alapján szolgáltat adatokat;

25.  megjegyzi, hogy a nők továbbra is alacsony arányban vannak jelen a Régiók Bizottságának vezetői álláshelyein; kéri egy olyan, a vezetőségi álláshelyekre vonatkozó esélyegyenlőségi terv létrehozását, amely a szóban forgó egyenlőtlenség mielőbbi megszüntetését célozza;

26.  sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a vezetők kevesebb, mint 35 %-a nő, ugyanakkor az alkalmazottak több mint 60 %-a nő; ezért hangsúlyozza, hogy a felsővezetői álláshelyeknek csak 28 %-át tölti be nő; felhívja a Régiók Bizottságát, hogy orvosolja ezt a nőket érintő, kiegyensúlyozatlan helyzetet;

Közbeszerzések és a szerződések kezelése

27.  hangsúlyozza, hogy az ellenőrző bizottság elvégezte a Régiók Bizottsága jelenlegi közbeszerzési gyakorlatának elemzését, és ajánlásokat tett a pénzügyi folyamatok javításával kapcsolatban, amelyeket 15, az ellenőrzési rendszerek megerősítését célzó intézkedéssel egészítettek ki; legkésőbb 2016 júniusának végéig részletes tájékoztatást kér a közbeszerzések minőségének biztosításával foglalkozó csoportról és annak hatékonyságáról, valamint az ellenőrző bizottság e tekintetben tett ajánlásairól és azok nyomon követéséről;

28.  sajnálja, hogy a közbeszerzési szabályoktól vagy szerződéskezeléstől való eltérések száma a 1-ről (2013) 4-re (2014) emelkedett; megjegyzi, hogy az egyik ilyen mentesség az informatikai szolgáltatások folyamatosságára vonatkozó, a Régiók Bizottsága és a Parlament közös eljárása során bekövetkezett eljárási hibából ered; felhívja a Régiók Bizottságát, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ilyen helyzet többé ne alakulhasson ki; kéri a Régiók Bizottságát, hogy késlekedés nélkül vizsgálja meg a költségvetési rendelet rendelkezéseinek vagy a közbeszerzésre vonatkozó belső szabályoknak való meg nem felelés miatti kivételekről szóló jelentések folyamatban lévő ügyét; megjegyzi, hogy ugyanakkor a kivételek száma az érintett műveleteknek csak 0,4 %-át teszi ki;

Belső ellenőrzés

29.  megjegyzi, hogy a 2013-ban létrehozott ellenőrző bizottság 2014-ben kétszer ülésezett; aggodalmának ad hangot az informatikai projektek teljesítményével kapcsolatos ellenőrzés nyomon követésének eredményei tekintetében; úgy véli, hogy az informatikai projektek és alkalmazások teljesítménye egyértelműen azonosított gyenge pontot képez, amelynek orvoslására nem születtek intézkedések; határozott sajnálatának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az ellenőrző hatóság 15 ajánlásából csak egyet zártak le; kéri, hogy legkésőbb 2016 június végéig végezzék el a szóban forgó informatikai projektek, valamint azoknak az uniós polgárok számára biztosított hozzáadott értékének hatásvizsgálatát;

30.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az ellenőrök által a külső írásbeli kommunikáció teljesítményével kapcsolatban tett 18 ajánlásából 16-ot lezártak, valamint hogy a második nyomon követési jelentés szerint a hatékonyság és eredményesség a fennmaradó lezáratlan ajánlások miatti hiányának kockázatát alacsonynak tekintik;

31.  tudomásul veszi a jogszabályban előírt jogok meghatározására szolgáló rendszer megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó, 2015-ben megadott főtitkári jóváhagyást, és további tájékoztatást kér a megbízatás átruházására irányuló eljárások felülvizsgálatával, az ellenőrzések eredményeire vonatkozó kockázatelemzés javításával, az eljárások és ellenőrző listák meghatározásával vagy felülvizsgálatával, a képzési politika alkalmazásával, a kinevezésekre, áthelyezésekre és a státuszra vonatkozó döntések közzétételével kapcsolatos 19 ajánlásról; sürgeti a Bizottságot, hogy 2016 június végéig terjesszen elő egy az ellenőrzött szervezeti egység által összeállított cselekvési tervet, amelynek határidőket kell tartalmaznia a szükséges kiigazító intézkedések végrehajtására;

A visszaélések bejelentésére, az összeférhetetlenségre és a „forgóajtó-jelenségre” vonatkozó szabályok

32.  üdvözli, hogy a Régiók Bizottsága határozatot fogadott el a visszaélések bejelentésére vonatkozó szabályok létrehozásáról(6), amely 2016. január 1-jén lépett hatályba; úgy véli azonban, hogy túl sok ideig tartott e szabályok meghatározása; felhívja a Régiók Bizottságát, hogy késedelem nélkül tegye közzé e szabályokat, valamint hogy az éves tevékenységi jelentésében tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az e szabályok végrehajtása terén tett előrelépéséről; mindazonáltal üdvözli, hogy a visszaélések bejelentésére vonatkozó belső szabályaik kidolgozása során szoros volt az együttműködés a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság között, mivel a két intézménynek vannak közös szervezeti egységei és személyzete; üdvözli továbbá, hogy a szóban forgó szabályokat visszamenő hatállyal alkalmazzák;

33.  elfogadhatatlannak találja, hogy a Régiók Bizottsága 2003. óta ugyanazzal a visszaélés bejelentésére vonatkozó üggyel foglalkozik, valamint hogy a Közszolgálati Törvényszék 2013. évi(7) és 2014. évi(8) ítéletei, és a Parlament 2015. április 29-i, mentesítésről szóló állásfoglalása(9) ellenére a szóban forgó ítéletekben foglaltakat még nem hajtotta végre, a felperes fellépését nem ismerte el jogszerűnek és az ügyet még nem zárta le; sürgeti a Régiók Bizottságát, hogy tegye meg az összes szükséges lépést a helyzet késlekedés nélküli megoldására, és nyilvánosan ismerje el, hogy a visszaéléseket bejelentő személy állításai az igazságnak megfelelők voltak, ahogyan azt az Európai Csalás Elleni Hivatal és más uniós szervezetek kimondták; kéri a Régiók Bizottságát, hogy 2016. június végéig tájékoztassa a Parlamentet a visszaélés bejelentésére vonatkozó ügyben tett előrelépésről;

34.  tudomásul veszi, hogy a Régiók Bizottsága szerint a 2014. pénzügyi évben nem fordult elő összeférhetetlenségi helyzet; sürgeti a Régiók Bizottságát, hogy tegye közzé összes tagja és a felső vezetés tagjainak önéletrajzát és érdekeltségi nyilatkozatát, valamint fogadjon el az összeférhetetlenségek és a forgóajtó-jelenség megelőzését és kezelését célzó belső politikát és világos szabályokat a Bizottság által közzétett irányelveknek megfelelően; elvárja a Régiók Bizottságától, hogy a szóban forgó önéletrajzokat, érdekeltségi nyilatkozatokat és szabályokat 2016. június végéig a Parlament rendelkezésére bocsássa;

Általános teljesítmény, tervezés és stratégiai gazdálkodás

35.  tudomásul veszi a Régiók Bizottságának tájékoztatási és kommunikációs politikája erősítése terén tett erőfeszítéseit és eredményeit; ösztönzi a Régiók Bizottságát, hogy a kommunikáció és a láthatóság javítása érdekében élénkítse az intézményi együttműködést, valamint hogy fokozza az intézmények tagjainak nemzeti szinten való jelenlétét; ebben az összefüggésben üdvözli a Régiók Bizottsága részéről tett minden olyan további erőfeszítést, amely az információáramlás javítására, és ezáltal az átláthatóság fokozására irányul;

36.  hangsúlyozza, hogy a különösen a pénzgazdálkodási és működési vagy szervezési téren végrehajtott ellenőrzések és kockázatelemzések során azonosított kockázatokkal késlekedés nélkül foglalkozni kell; legkésőbb 2016 júniusa végéig kéri a Régiók Bizottsága által javasolt kárenyhítő intézkedések részletes, azok végrehajtásának világos ütemtervét is tartalmazó ismertetését;

37.  kéri a Régiók Bizottságát, hogy értesítse a Parlamentet azokról az intézkedésekről, amelyek célja az uniós polgárok „részvételének ösztönzése” volt, például olyan helyzetekben, amelyekben sor került a polgárokkal való eszmecserére és a polgárok bevonására, és amelyekben e részvétel révén közvetlen, mérhető, célirányos és látható hatással bíró eredményeket értek el;

(1) HL L 51., 2014.2.20. (2) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (3) HL C 373., 2015.11.10., 1. o. (4) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (6) A Régiók Bizottságának a visszaélések bejelentésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2015. december 17-i 508/2015. határozata. (7) A Közszolgálati Törvényszék (első tanács) 2013. május 7-i ítélete, Robert McCoy kontra Régiók Bizottsága (F-86/11. sz.ügy; ECLI:EU:F:2013:56). (8) A Közszolgálati Törvényszék (első tanács) 2014. november 18-i ítélete, Robert McCoy kontra Régiók Bizottsága (F-156/12. sz.ügy; ECLI:EU:F:2014:247). (9) Az Európai Parlament 2015. április 29-i állásfoglalása az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, VII. szakasz — Régiók Bizottsága (HL L 255., 2015.9.30., 132. o.).

1. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat (2015/2163(DEC))

P8_TA(2016)0156 A8-0136/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0208/2015)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 55., 99. és 164–167. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0136/2016),

1.  mentesítést ad az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője számára az Európai Külügyi Szolgálat 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek, az európai ombudsmannak és az európai adatvédelmi biztosnak, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat (2015/2163(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0136/2016),

1.  üdvözli, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) továbbra is lényeges hibáktól mentesen hajtotta végre költségvetését, és hogy az igazgatási költségvetés teljes hibaarányát a Számvevőszék 0,5 %-ra becsülte;

2.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék nem tárt fel jelentős hiányosságokat a kiválasztott rendszerekben és éves tevékenységi jelentésben;

3.  felhívja az EKSZ-t, hogy javítsa a munkatársak személyes helyzetére vonatkozó olyan adatok naprakészen tartását figyelemmel kísérő rendszereit, amelyek hatással lehetnek a családi juttatások kiszámítására; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a személyzeti juttatásokkal kapcsolatban már a korábbi években is aggályok és hibák merültek fel; kéri, hogy az EKSZ nevében a Bizottság Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatala hajtson végre szigorúbb ellenőrzéseket ezen a téren;

4.  kéri az EKSZ-t, hogy folytassa erőfeszítéseit a közbeszerzési szabályok és eljárások képviseleteken történő végrehajtásának támogatása és nyomon követése érdekében a központból származó tanácsadáshoz, képzéshez és útmutatáshoz való hozzáférés révén, különösen a biztonsági szolgáltatások beszerzése során;

5.  nyugtázza a műveletek EKSZ-en belüli előzetes és utólagos ellenőrzésének jobb strukturálására tett erőfeszítéseket; felhívja ezzel kapcsolatban az EKSZ-t, hogy csökkentse a kötelezettségvállalások és kifizetések esetében az ellenőrzés során talált, jelenleg 18 %-ra becsült hibaarányt;

6.  megállapítja, hogy 2014-ben az EKSZ központjának végleges költségvetése 518,6 millió EUR volt, ami 1,9 %-os növekedést jelent az előző pénzügyi évhez képest, és a költségvetés a következőképpen oszlott meg: 212,9 millió EUR az EKSZ központjára és 305,7 millió EUR az uniós képviseletekre; megjegyzi, hogy az EKSZ saját költségvetésén felül a Bizottság 271 millió EUR hozzájárulást nyújtott az uniós küldöttségeken dolgozó személyzet igazgatásának ellentételezésére;

7.  tudomásul veszi, hogy az EKSZ központjánál a költségvetés 65 %-a a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó és a külső személyzet bérének és egyéb juttatásainak kifizetését (azaz 138,2 millió EUR), míg 14 %-a (vagyis 29,9 millió EUR) az épületekkel és a számítógépes rendszerekkel kapcsolatos költségeket fedezi (beleértve a minősített informatikai rendszereket és berendezéseket, amelyek 12,7%-ot, azaz 27,1 millió eurót tesznek ki);

8.  megállapítja, hogy az uniós képviseletek esetében a 305,7 millió EUR felosztása a következő volt: 103,4 millió EUR (33,7%) a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyzet javadalmazására és juttatásaira, 59,8 millió EUR (19,6%) a külső alkalmazottakra és a külső szolgáltatásokra, 19 millió EUR (6,2 %) az alkalmazottakhoz kapcsolódó egyéb kiadásokra, 103,1 millió EUR (33,8%) az épületekre és 20,4 millió EUR (6,7 %) az egyéb igazgatási kiadásokra;

9.  megjegyzi, hogy az EKSZ már teljes mértékben felelős a képviseletek működésével kapcsolatos valamennyi igazgatási költségért, kivéve az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országokban lévő képviseletek esetében; emlékeztet, hogy egy megfelelő költségvetési eljárás, és különösen a költségvetési struktúra egyszerűsítése fő kihívás marad rövid távon a pénzügyi folyamatok ésszerűsítése és az EKSZ működése megszilárdításának elősegítése érdekében;

10.  felhívja az EKSZ-t, hogy egyszerűsítse jelenlegi költségvetési eljárásait és csökkentse azok merevségét annak érdekében, hogy az Unió érdekeit szem előtt tartva rugalmasan, ugyanakkor hatékonyan lehessen támaszkodni a küldöttségek személyzetének munkájára;

11.  tudomásul veszi az új szervezeti diagramot és ezzel kapcsolatban a korábbi magas vezetői arányú igazgatási struktúra ésszerűsítését egy kevésbé hierarchikus rendszer javára; mindazonáltal sajnálattal jegyzi meg, hogy az EKSZ belső adminisztratív és pénzügyi kerete még mindig túlzottan összetett és merev; megállapítja, hogy a jelenlegi struktúra nem teszi lehetővé az EKSZ számára a válságokra időben történő reagálást, és ehhez hasonlóan a kulcsfontosságú információkhoz való hozzáférés is hosszadalmas; felhívja az EKSZ-t, hogy a Bizottsággal, a Tanáccsal és a tagállamokkal együttműködésben készítsen elő további reformokat belső eljárásai ésszerűsítése és struktúrájának egyszerűsítése érdekében;

12.  ismételten aggódik amiatt, hogy az EKSZ személyzeti összetételében továbbra is egyensúlyhiány tapasztalható a nemek és az állampolgárság tekintetében; üdvözli a közelmúltbeli előrelépéseket, ugyanakkor megjegyzi, hogy a nemek közötti egyensúlyhiány – különösen a magasabb besorolási fokozatokban és a vezető beosztásokban – továbbra is jelentős; sajnálja az egyik nem alacsony arányát az EKSZ székhelyén (16%) és a képviseletvezetői beosztásokban (23%) betöltött felső vezetői pozíciókban, és elvárja, hogy a jövőbeni éves jelentések a nemek közötti egyenlőség javulásáról számoljanak be; ismételten aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az EKSZ-ben aránytalanul sok magas besorolási fokozatú álláshely van;

13.  sürgeti az EKSZ-t, hogy vizsgálja felül a tagállamokból és az uniós intézményekből érkező személyzet közötti egyensúly megteremtését szolgáló képletet; ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a képletet a hierarchia valamennyi szintjén alkalmazni kell, különös tekintettel a képviseletvezetőkre, akik esetében a tagállami diplomaták erősen felülreprezentáltak: a 128 képviseletvezetőből 59 (azaz 46 %) tagállami diplomata, és közülük csak 20 származik a 2004-ben, 2007-ben és 2013-ban csatlakozott tagállamokból; úgy véli, hogy ez a felülreprezentáltság rossz üzenetet közvetít az EU-hoz 2004 után csatlakozott tagállamok felé; véleménye szerint a tagállamok és az uniós intézmények között, valamint a tagállamokon belül jobb reprezentációra van szükség az Unión belüli sokféleség kifejezésére és tükrözésére;

14.  hangsúlyozza, hogy a földrajzi egyensúlynak – nevezetesen a személyzet állampolgársága és a tagállamok nagysága közötti kapcsolatnak – továbbra is az erőforrás-gazdálkodás fontos elemének kell lennie, különösen az Unióhoz 2004 óta csatlakozott tagállamok vonatkozásában, amelyek ma az EKSZ központjában és a képviseleteken az adminisztrátori személyzet (AD) 18%-át teszik ki, ezen országoknak az unió lakosságához viszonyított 21%-os arányához viszonyítva, és ahol további előrelépésre van szükség;

15.  megjegyzi, hogy 2014-ben az 5%-os létszámcsökkentés végrehajtásának eredményeként az EKSZ 17 álláshellyel csökkentette központjának személyzetét;

16.  megjegyzi, hogy 2013-ban teljesült az a személyzeti szabályzatban foglalt cél, hogy az adminisztrátori (AD) besorolású alkalmazottak legalább egyharmada tagállami diplomata legyen, amit 2014-ben kis mértékben túl is teljesítettek (33,8%);

17.  megállapítja azonban, hogy viszonylag magas a tagállamokból érkező kirendelt nemzeti szakértők száma (2014-ben 407: 350 a központban és 57 a képviseleteken), és juttatásaik, az EKSZ költségvetését terhelő költségek és az esetleges összeférhetetlenségi kérdések további tisztázását kéri; úgy véli, hogy a kirendelt nemzeti szakértőkre vonatkozó egyértelmű politikát tovább kell fejleszteni;

18.  ösztönzi az EKSZ-t, hogy folytassa a szolgálaton belül jelenleg zajló vitafolyamatot az EU különleges képviselőinek jövőjéről, valamint a különmegbízottakkal és az EKSZ-szel való kapcsolatukról;

19.  hangsúlyozza, hogy az egyeztetések és a koordináció erősítése, a szinergiák kiaknázása és a költséghatékonyság biztosítása érdekében lépéseket kell tenni az Unió különleges képviselőinek az EKSZ adminisztratív felépítésébe és felső vezetésébe történő szorosabb beintegrálása céljából; üdvözli az EU különleges képviselőinek jobb integrálására tett eddigi erőfeszítéseket és azt az információt, hogy az EKSZ tárgyalásokat folytat erről a tagállamokkal; tájékoztatást kér a kérdés további fejleményeiről;

20.  hangsúlyozza, hogy az átláthatóság és az elszámoltathatóság nemcsak a demokratikus ellenőrzés szempontjából elengedhetetlen követelmények, hanem a megfelelő működés és az uniós lobogó alatt megvalósított missziók hitelessége szempontjából is; megismétli, hogy a Parlament nagy jelentőséget tulajdonít a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) terén megvalósuló különböző küldetések és műveletek feletti ellenőrzés gyakorlásának;

21.  tudomásul veszi a megosztott szolgáltatási központok létrehozását, ami javítja mind a központosított logisztikai, közbeszerzési és igazgatási támogatást a civil KBVP-küldetésekhez és az EU különleges képviselőinek, mind a küldetések gyorsabb megkezdését és költséghatékonyságát; szintén tudomásul veszi, hogy jelenleg folyik a küldetéseket támogató platform létrehozása, amely a feladatok megkettőzése nélkül valósul meg;

22.  üdvözli, hogy tovább terjedt az a gyakorlat, amely szerint az uniós küldöttségek és a tagállamok közösen bérelnek épületet: 2014-ben 17 társbérleti egyetértési megállapodást írtak alá, amivel 50-re emelkedett a közösen bérelt épületek száma; kéri az EKSZ-t, hogy haladjon tovább ezen az úton és rendszeresen számoljon be a kérdésről a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának;

23.  hangsúlyozza, hogy a költségvetési rendelet rugalmatlansága miatt az uniós képviseletvezetőket továbbra is túlterhelik az adminisztratív teendők; kifejti, hogy megfelelő eszközöket kell a képviseletvezetők rendelkezésére bocsátani, hogy hatékonyan vezethessék és felügyelhessék a képviseleteket, túlzott adminisztratív terhek generálása nélkül; ezzel összefüggésben üdvözli az arról folyó vitát, hogy a feladatok meghatározására a központtól távol kerülhessen sor, és hogy lehetővé válhasson regionális igazgatási központok létrehozása, amelyek átvennék e terhek egy részét, és egy jövőbeli szélesebb körű megoldás részét képeznék; ismételten felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy fontolják meg a probléma valamennyi megoldási lehetőségét a méretgazdaságosság céljából;

24.  arra ösztönzi az EKSZ-t, hogy fokozza a koordinációt és a felügyelet az uniós tagállamok nagykövetségei és konzulátusai közötti helyi konzuli együttműködésben, és fontolja meg konzuli szolgáltatások biztosításának lehetőségét az uniós képviseleteken keresztül; megismétli azon kérését, hogy az EKSZ készítsen részletes elemzést a pénzügyi hatásokról és az elérhető költségmegtakarításokról;

25.  sürgeti az EKSZ-t, hogy alakítson ki szorosabb együttműködést, koordinációt és tevékenységi szinergiákat az uniós képviseletek és a tagállamok nagykövetségei között;

26.  aggódik a külföldi uniós képviseletek munkájának és erőfeszítéseinek hatékonysága miatt; sürgeti az EKSZ-t, hogy rendszeresen végezze el az uniós képviseletek értékelését és éves tevékenységi jelentésében számoljon be az uniós képviseletek működése során tapasztalt főbb gyengeségekről és nehézségekről az egyes képviseletekre kidolgozott cselekvési terv alapján, az értékelési folyamat eredményeként;

27.  úgy véli, hogy az uniós képviseletvezetőket felvételük során és kiküldetésük előtt rendszeresen emlékeztetni kell az igazgatásban betöltendő, képviseletük műveleti portfóliójával kapcsolatos irányítási és felügyeleti feladataikra (főbb menedzsment folyamatok, ellenőrzési menedzsment, fő teljesítménymutatók megfelelő megértése és értékelése), hogy ne csak feladatkörük politikai aspektusára összpontosítsanak vagy arra koncentráljanak;

28.  megjegyzi, hogy nyolc képviselet adott ki fenntartásokat tartalmazó megbízhatósági nyilatkozatot közbeszerzési ügyek, humánerőforrás-hiány és/vagy rendkívüli helyi biztonsági korlátozások miatt;

29.  úgy véli, hogy az uniós képviseletvezetőket világos útmutatással kell ellátni az általános operatív iránymutatásokban a fenntartás és annak elemei meghatározása, illetve a fenntartás benyújtása esetén megfontolandó elemek tekintetében, úgy mint a pénzügyi és a hírnévvel kapcsolatban fennálló kockázatok szintje, az operatív gyengeségek, a feltárt belső és külső korlátozások, valamint ezek hatása a pénzgazdálkodásra és a kifizetési műveletekre; emlékeztet, hogy egy fenntartás esetleges kiadásakor egyértelműen meg kell határozni a visszatérő vagy ideiglenes gyengeséget mutató folyamatot, amely összefüggésben van a belsőkontroll-szabványok működésével, megfelelőségével és teljesítményével;

30.  üdvözli a belsőkontroll-szabványok hatékony végrehajtását, mint az EKSZ központjában és a képviseleteken 2014-ben végzett belső felmérés következtetését, kivéve az üzleti folytonosság kérdését, amelyhez még gyors javításokra van szükség az igazgatási eljárásokban; hasznosnak tartja dinamikus és holisztikus megközelítés alkalmazását az igazgatási információk, a teljesítménymutatók és a belsőkontroll-szabványok kezelésében, mivel az egyes – az egyértelműen meghatározott politikai és operatív célkitűzések érdekében nemzetközi bevált gyakorlatokon alapuló – információ típusok hozzájárulnak az irányítási folyamatok általános minőségéhez és teljeskörűségéhez, valamint az uniós szakpolitikai irányítás eredményességéhez és hatékonyságához;

31.  felhívja az EKSZ-t és a EuropeAid-et, hogy a Bizottság által közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselői minőségük révén erősítsék meg a képviseletvezetők felügyeletét, hogy növeljék elszámoltathatóságukat a globális felelősségvállalási láncban azáltal, hogy minőségi és kimerítő jelentéseket nyújtanak be (az ún. külső támogatások kezeléséről szóló jelentéseket) az EKSZ és a EuropeAid éves tevékenységi jelentéseinek kidolgozása keretében;

32.  sürgeti az EKSZ-t és a EuropeAid-et annak biztosítására, hogy az uniós képviseletek már a végrehajtási szakaszban aktívan kezeljék a külső támogatási programokban és projektekben feltárt hiányosságokat, annak érdekében, hogy a jelenleg folyó programok és projektek elérjék célkitűzéseiket és elkerüljék a késedelmeket;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az erőfeszítéseket és csökkentse a fennálló kötelezettségvállalásokat (csökkentse a fennálló kötelezettségvállalásokat (RAL), a még lekötendő eszközöket (RAC) és a fennmaradó kifizetéseket (RAP)), valamint rövidítse le a projektvégrehajtás átlagos idejét;

34.  üdvözli, hogy a képviseletvezetők felügyeletét megerősítő, mind az elszámoltathatóságra, mind a jelentéstételi követelményekre kiterjedő javított és még átfogóbb iránymutatásokat adtak ki 2015 vonatkozásában a külső támogatások kezeléséről szóló jelentés (EAMR) keretében;

35.  tudomásul veszi, hogy az EAMR-jelentések alapján levonható értékelések csak pillanatfelvételek az egyes projektek év végi helyzetéről, és hogy a feltárt nehézségek aktuális hatása csak a projekt végén értékelhető;

36.  üdvözli az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és az EKSZ között, a hatályba lépett új OLAF-rendelettel összhangban aláírt igazgatási megállapodást;

37.  sajnálja, hogy a visszaélést bejelentő személyekre alkalmazandó szabályokat és operatív iránymutatásokat még nem véglegesítették a közös kül- és biztonságpolitika keretén belül; sürgeti az EKSZ-t, hogy 2016 vége előtt véglegesítse és fogadja el ezeket a szabályokat;

38.  úgy véli, hogy az EKSZ-nek és a Bizottságnak támogatási feladatokat kell kidolgoznia a KBVP-küldetések gyors, hatékony és következetes megkezdésének előmozdítására, kiküldetés előtti képzést biztosítva valamennyi munkatárs számára az uniós eljárásokról és politikákról, átfogó iránymutatásokat nyújtva az operatív feladatokról, és a legteljesebb mértékig felhasználva a korábbi KBVP-missziók tanulságait, hogy elősegítse a különböző missziók közötti tudástranszfert és szinergikus hatásokat;

39.  felhívja az EKSZ-t, hogy növelje fő afganisztáni pénzügyi eszközének, az ENSZ Fejlesztési Program (és más harmadik országokbeli, többoldalú adományozói vagyonkezelői alapok) által kezelt Jogrend Alap Afganisztánért (LOTFA) elszámoltathatóságát, amely a nem megfelelő kezelés és átláthatatlanság hiánya miatt kapott bírálatokat; ismételten hangsúlyozza, hogy a misszió politikai céljai és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítása érdekében minden megfelelő finanszírozási csatornát hatékonyan fel kell használni a jövőbeli KVBP-missziók számára, az uniós vagyonkezelői alapokat is ideértve;

40.  hangsúlyozza, hogy bizonyos KBVP-küldetések jelentős biztonsággal kapcsolatos költségeket vonnak maguk után; ugyanakkor kiemeli, hogy a biztonságos munkakörnyezet alapvető a projektek hatékony végrehajtásához és a képzett személyzet felvételéhez; felhívja az EKSZ-t, hogy vegye fontolóra a biztonsággal kapcsolatos kiadásokat a küldetési költségvetésben, hogy elegendő pénzügyi eszközök álljanak rendelkezésre az aktuális kiküldetési megbízatások végrehajtásához;

41.  kéri, hogy az EKSZ és a Bizottság szenteljen különös figyelmet a közbeszerzési és a humánerőforrással kapcsolatos eljárásokra annak biztosítása érdekében, hogy azok a KVBP operatív szükségleteit tükrözzék; rámutat, hogy a körülményes közbeszerzési eljárások megnehezítették a projektek végrehajtását, ami a várt teljesítmény elmaradásához vezetett;

42.  a KBVP-missziók által elért eredmények fenntarthatóságának javítása érdekében annak biztosítására ösztönzi az EKSZ-t, hogy a fenntarthatósági szempontokat a helyi szükségletek és az eredmények fenntartására való képesség módszeres értékelése révén építsék be valamennyi missziós tevékenység operatív tervezésébe;

43.  felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy jó előre hangolják össze a KVBP-missziókat az egyéb uniós erőfeszítésekkel, kétoldalú missziókkal és a hasonló célú nemzetközi erőfeszítésekkel; e tekintetben nagyobb mértékű együttműködést és koordinációt kér az Unió és tagállamai között, a szinergiák elősegítése révén;

44.  ismételten hangsúlyozza, hogy a költségmegtakarítás érdekében javítani kell a kül- és biztonságpolitikai együttműködést a tagállamok között terén; hangsúlyozza, hogy alapvető jelentőségű, hogy a tagállamok képesek legyenek határozottan fellépni a közös biztonsági kihívásokkal szemben egy olyan időszakban, amikor e kihívások folyamatosan nőnek;

45.  sajnálattal állapítja meg, hogy az EKSZ még mindig nem rendelkezik átfogó stratégiával és elképzeléssel, ami megnehezíti a váratlan eseményekre való gyors reagálást a gyorsan változó világban; felhívja az EKSZ-t, hogy pontosítsa a jövőre vonatkozó elképzelését, hogy irányt adjon az egyébként gyengén végrehajtott küldetésének, és hogy nyújtson magas szintű támogatást az uniós intézmények és a tagállamok számára a külpolitika terén; e tekintetben felhívja az EKSZ-t, hogy bővítse az olyan globális kérdésekkel kapcsolatos szakismereteket, mint az éghajlatváltozás vagy az energiabiztonság;

46.  sürgeti az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a Parlamenttel szorosan együttműködve vegyék figyelembe az Eulex-ügyben levont tanulságokat, és vizsgálják meg közösen, hogy hogyan tudnák végrehajtani az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által megrendelt Jacqué-jelentés ajánlásait, továbbá foglalkozzanak a még lezáratlan kérdésekkel.

47.  felhívja a Számvevőszéket, hogy következő éves jelentésébe foglaljon bele egy áttekintést a Parlament ezen állásfoglalásban megfogalmazott ajánlásainak EKSZ általi nyomon követéséről.

(1) HL L 51., 2014.2.20. (2) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (3) HL C 373., 2015.11.5., 1. o. (4) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.

1. Az Európai Parlament 2016. április 28-i határozata az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, VIII. szakasz – Európai ombudsman (2015/2161(DEC))

P8_TA(2016)0157 A8-0121/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0206/2015)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5)és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0121/2016),

1.  mentesítést ad az európai ombudsman számára az európai ombudsman 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan,

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az európai ombudsmannak, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek, az európai adatvédelmi biztosnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, VIII. szakasz – Európai ombudsman (2015/2161(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, VIII. szakasz – Európai ombudsman,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0121/2016),

1.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében a Számvevőszék megállapította, hogy az európai ombudsman (a továbbiakban: ombudsman) tekintetében az emberi erőforrásokhoz és a beszerzésekhez kapcsolódóan ellenőrzött területeken nem tárt fel lényeges hiányosságokat;

2.  hangsúlyozza, hogy ellenőrzési munkája alapján a Számvevőszék úgy vélte, hogy a 2014. december 31-i fordulónappal záruló évet illetően az intézmények és szervek igazgatási és egyéb kiadásokkal kapcsolatos kifizetései összességükben lényegi hibától mentesek;

3.  rámutat, hogy az ombudsman költségvetése teljes egészében igazgatási jellegű, és 2014-ben 9 857 002 EUR-t tett ki (2013-ban ez az összeg 9 731 371 EUR volt), amelyből 7 977 702 EUR az 1. címhez (Az intézmény állományához tartozó személyekkel kapcsolatos kiadások), 1 346 800 EUR a 2. címhez (Épületek, bútorok, berendezések és egyéb működési költségek) 532 500 EUR pedig a 3. címhez (Az intézmény által betöltött különleges funkciók gyakorlása során felmerülő költségek) van hozzárendelve;

4.  nyugtázza, hogy az összes előirányzat 97,87 %-át lekötötték (2013-ban ez az arány 98,20 % volt) és 93,96%-át kifizették (2013-ban 91,82 %-át), 97,87 %-os felhasználási arány mellett (szemben a 2013. évi 98,20 %-kal),;ami a felhasználási arány csökkenését mutatja 2014-ben;

5.  megjegyzi, hogy 2014-ben az intézmény tagjaihoz kapcsolódó kötelezettségvállalások jelentős mértékben növekedtek; kéri az ombudsmant, hogy adjon átfogó leírást ezekről az összegekről a 2014-es mentesítés után készítendő nyomonkövetési jelentésében;

6.  üdvözli, hogy a 2019-ig szóló új stratégiájával összhangban az ombudsman saját kezdeményezésű vizsgálatokat hajtott végre, módszeresebb megközelítést alkalmazva a hatáskörébe tartozó összetett kérdésekben; úgy ítéli meg, hogy ez hatékony eszköz, és felkéri az ombudsmant, hogy rendszeresen tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot e vizsgálatok hatásáról, és határozza meg egyértelműen a koordinátor feladatait; mindazonáltal emlékeztet arra, hogy az ombudsman elsődleges céljának a polgároktól érkező panaszok megválaszolásának kell lennie észszerű határidőn belül, és hogy a saját kezdeményezésű vizsgálatoknak semmi esetre sem szabad ezen cél kárára történniük;

7.  üdvözli a „saját kezdeményezésű vizsgálatok koordinátora” elnevezésű új álláshely létrehozását; úgy ítéli meg, hogy ez a hatékonyabb munkavégzés irányába tett lépés, és felkéri az ombudsmant, hogy tegyen jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak ezen álláshely működéséről, hatásáról és hatékonyságáról;

8.  kéri, hogy az ombudsman hivatala tartsa be az átláthatóság elvét, különösen az egyértelmű felelősségi körök megállapítása és kiosztása tekintetében, és biztosítsa, hogy az ombudsman weboldala rendszeresen frissítésre kerüljön és pontosan tükrözze az intézmény szervezeti felépítését;

9.  megjegyzi, hogy a 2019-ig szóló stratégia új fő teljesítménymutatókat vezetett be nagyon konkrét célokkal, és hogy a fő teljesítménymutatók eredménytáblája szerint ezek közül egyes célok nem teljesültek; ebben a tekintetben megjegyzi, hogy az ombudsman alacsonyabb pontokat ért el a 12 és 18 hónapon belül lezárt vizsgálatok aránya, továbbá az olyan ügyek aránya tekintetében, amelyek esetében az elfogadhatóságról szóló döntés egy hónapon belül megszületik; felhívja az ombudsmant arra, hogy dolgozzon ki stratégiát e tekintetben az esetleges hiányosságok mérséklésére, és tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot ennek előrehaladásáról;

10.  üdvözli, hogy a folyamatban lévő vizsgálatokhoz viszonyítva a lezárt vizsgálatok aránya az előző költségvetési év (2013) végén mindenkori legmagasabb szintet érte el (1,4 lezárt vizsgálat jut minden egyes folyamatban lévőre, az 1,1-es célhoz képest); hangsúlyozza, hogy a 12 és 18 hónapon belül lezárt vizsgálatok aránya 2014-ben csökkent; tudomásul veszi, hogy az ombudsman szerint a saját kezdeményezésű vizsgálatok lefolytatását tartalmazó, 2019-ig szóló új stratégia hatással volt a lezárt esetek számára; kéri az ombudsmant, hogy adjon egyértelmű magyarázatot erre a hatásra a mentesítő hatóság számára a mentesítés után készítendő következő nyomonkövetési jelentésben;

11.  hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamok, például Spanyolország és Lengyelország állampolgárai által benyújtott, az ombudsman hatáskörén kívül eső panaszok száma továbbra is nagyon magas, ami kétségtelenül nagy frusztrációt okoz a polgárok körében az uniós intézményekkel, és különösen az ombudsmannal kapcsolatban; ezért kéri, hogy az ombudsman javítsa tájékoztatási és kommunikációs politikáját, és alakítson ki szorosabb, zökkenőmentes és rendszeres együttműködést az Európai Ombudsmanok Hálózatával és a nemzeti és regionális ombudsmanokkal e probléma orvoslása érdekében;

12.  megállapítja, hogy a fő teljesítménymutatók eredménytáblája szerint az ombudsman személyzetének körében tapasztalható elégedettség szintje a tervezettnél alacsonyabb volt; tudomásul veszi, ez főleg az ombudsmani struktúrában bekövetkező kulcsfontosságú változások miatt volt, és hogy a helyzetet azóta számos intézkedéssel orvosolták; felhívja az ombudsmant, hogy továbbra is biztosítsa, hogy a személyzet elégedettségi szintje magas legyen;

13.  üdvözli az ombudsman által benyújtott, jól felépített, egyértelmű és olvasóbarát éves tevékenységi jelentést; üdvözli az ombudsman megerősített külső kommunikációs stratégiáját és fokozottabb jelenlétét a közösségi médiában;

14.  elvárja, hogy az ombudsman továbbra is következetességre törekedjen az éves tevékenységi jelentés tekintetében, és azt tegye teljes mértékben átfogóvá, mert fontos eszközt képez munkájának értékeléséhez;

15.  rámutat az ombudsman személyzete által Brüsszel és Strasbourg között végrehajtott kiküldetések magas számára, amely összesen 212 volt, 126 000 EUR költséggel, amelyhez hozzáadódik az utazások alatt elveszített munkaidő miatt a becslések szerint 60 000 EUR; felhívja az ombudsmant, hogy lehetőség szerint csökkentse személyzete kiküldetéseinek számát, és a lehető legnagyobb mértékben használja a videokonferenciákat és egyéb kapcsolódó technikai lehetőségeket, ahogy azt a többi intézmény is teszi, hogy elkerülje a szükségtelen utazásokat és jelentősen csökkentse a költségeket; továbbá emlékezteti az ombudsmant az említett ingázás által okozott szén-dioxid-kibocsátás környezeti hatására, és arra, hogy emiatt fontos, hogy az ombudsman teljesítse ezzel kapcsolatos kötelezettségvállalását, és tájékoztassa a Parlamentet az elért előrehaladásról;

16.  aggodalmát fejezi ki az ombudsman személyzeti kiválasztási politikája miatt, amelynek része az, hogy sürgősségi eljárásokat alkalmaz korábbi gyakornokok rövid lejáratú szerződésekre való közvetlen kiválasztására; sajnálja, hogy 2014-ben három ideiglenes alkalmazott felvételére kiválasztási eljárás nélkül került sor; kéri az ombudsmant, hogy személyzeti kiválasztási kritériumait sürgősen igazítsa ki az európai közszolgálat minőségi, átláthatósági, tárgyilagossági és esélyegyenlőségi kritériumainak megfelelően;

17.  üdvözli az ombudsman által 2015-ben a nemek közötti egyensúly javítására tett előrelépést; hangsúlyozza, hogy a 2014-re vonatkozóan elérhető adatok még mindig nagy különbségeket mutatnak, különösen az asszisztensi (AST) álláshelyeken (21/9), valamint a vezetői álláshelyeken (9/2), és ragaszkodik ahhoz, hogy középtávon célokat kell kitűzni, amelyek lehetővé teszik a szükséges egyensúly elérését, és hogy további tennivalók vannak ebben az értelemben;

18.  kéri az ombudsmant, hogy éves tevékenységi jelentésébe foglaljon bele egy táblázatot az emberi erőforrásokról állampolgárság, nemek és besorolási fokozatok szerinti bontásban, hogy növelje az átláthatóságot; kéri az ombudsmant, hogy a többi intézményhez hasonlóan válaszoljon a Parlament nyugdíjakról szóló kérdéseire;

19.  megismétli az ombudsman felé tett azon tavalyi felhívását, hogy 2015-ös éves tevékenységi jelentésében jelölje meg a 2014-re kért, fel nem használt tolmácsolási szolgáltatások arányát;

20.  üdvözli a fordítással és a kiadványokkal kapcsolatos költségvetési sorokon elért megtakarításokat;

21.  megismétli az ombudsman felé tett azon felhívását, hogy éves tevékenységi jelentésében a titoktartásra és az adatvédelemre vonatkozó hatályos szabályokkal összhangban számoljon be a lezárt OLAF-esetek eredményéről és következményeiről, amennyiben egy vizsgálat érintette az ombudsmant vagy annak bármelyik alkalmazottját;

22.  tudomásul veszi az ombudsman számításait, amelyek szerint 195 000 eurós megtakarítást lehetne elérni, ha csak egy székhelye lenne; tekintetbe veszi, hogy az ombudsman székhelye a Parlament székhelyéhez kötődik, és ezért szükségesnek tartja az ombudsman bevonását a Parlament székhelyének központosításáról szóló bármely vitába; hangsúlyozza, hogy egy ilyen központosítást tevékenyen elő kell mozdítani.

(1) HL L 51., 2014.2.20. (2) HL C 377., 2015.11.13., 1. o. (3) HL C 373., 2015.11.5., 1. o. (4) HL C 377., 2015.11.13., 146. o. (5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.