Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67., valamint 82–89. cikkére, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 5., 6., 8., 17., 32., 38., 41., 47–50. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács az Európai Unió megújított, a 2015 és 2020 közötti időszakra szóló belső biztonsági stratégiájáról szóló, 2015. június 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács a biztonság témájában hozott, 2015. június 25–26-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ vonatkozó egyezményeire, különösen a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményre és az ENSZ korrupció elleni egyezményére (UNCAC),

–  tekintettel az Európa Tanács korrupcióról szóló, 1999. január 27-én és november 4-én Strasbourgban aláírásra megnyitott büntetőjogi és polgári jogi egyezményére, valamint az Európa Tanácson belül működő Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) létrehozásáról szóló, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1998. május 5-én és 1999. május 1-jén elfogadott (98)7. és (99)5. sz. határozatra,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 2014. április 30-án elfogadott, a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló CM/Rec (2014) 7. számú ajánlásra,

–  tekintettel „A külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben” elnevezésű, 1997. december 17-én Párizsban aláírásra megnyitott OECD-egyezményre, az annak kodifikálására irányuló ajánlásokra és a legutóbbi országonkénti ellenőrző jelentésekre,

–  tekintettel az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2013. augusztus 12-i 2013/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló, 2014. április 3-i 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló, 2014. április 3-i 2014/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az euró és más pénznemek hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről, valamint a 2000/383/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2014. május 15-i 2014/62/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i 2015/849/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a pénzátutalásokat kísérő adatokról és az 1781/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/847 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a Belső Biztonsági Alap részét képező, a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és a 2007/125/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16-i 513/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségéről (CEPOL), valamint a 2005/681/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2219 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti, a bűncselekményből származó jövedelmek és a bűncselekményekhez kapcsolódó egyéb tulajdon felkutatása és azonosítása terén való együttműködésről szóló, 2007. december 6-i 2007/845/IB tanácsi határozatra(10),

–  tekintettel a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek az európai parlamenti pártok finanszírozása tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 1142/2014/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet)(13),

–  tekintettel a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(14),

–  tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2012)0363),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0534),

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által a C–105/14. sz. (Taricco és társai) ügyben hozott ítéletre(15), amelyben kimondta, hogy az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény 1. cikkében megfogalmazott „csalás” fogalma kiterjed a héából származó bevételre is,

–  tekintettel a Büntető Igazságszolgáltatási Együttműködés Európai Ügynökségének (Eurojust) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0535),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2015. április 29-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemről, valamint a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2015)0625),

–  tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(17),

–  tekintettel „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” címmel a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek benyújtott, 2014. február 3-i bizottsági jelentésre (COM(2014)0038),

–  tekintettel „Az európai biztonsági stratégia” címmel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának benyújtott, 2015. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0185),

–  tekintettel a szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékeléséről (SOCTA) szóló 2013. márciusi, és az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékeléséről (IOCTA) szóló 2015. szeptember 30-i Europol-jelentésekre,

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások (végleges jelentés)” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem során az uniós fellépés hiánya miatti többletköltségekről készített tanulmányra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0284/2016),

A.  mivel a szervezett bűnözés globális fenyegetést jelent, és ezáltal közös és összehangolt választ igényel az Európai Unió és tagállamai részéről;

B.  mivel a mai napig nincs teljes tisztánlátás a szervezett bűnözés jelenségének összetettségével, illetve a bűnszervezeteknek a tagállamok társadalmi, gazdasági-vállalkozói, politikai és intézményi szerkezetébe történő beszivárgásával járó veszéllyel kapcsolatban;

C.  mivel a szervezett bűnözői csoportokról bebizonyosodott, hogy hajlamosak és képesek diverzifikálni a tevékenységeiket azáltal, hogy alkalmazkodnak a különböző területi, gazdasági és társadalmi környezetekhez, kihasználják azok gyengeségeit és sérülékenységét, egyszerre több piacon működnek, valamint kihasználják az egyes tagállamok jogrendjének különböző jogszabályi rendelkezéseit saját tevékenységeik fejlesztése és a lehető legnagyobb haszon elérése érdekében;

D.  mivel a bűnszervezetek változtattak működési módjukon, és immár olyan szakemberek, pénzintézetek, tisztviselők és politikusok támogatására építenek, akik bár nem tagjai a bűnszervezeteknek, különböző szinten támogatják azok tevékenységeit;

E.  mivel a bűnszervezetek rendkívüli alkalmazkodóképességről tanúbizonyságot téve saját hasznukra fordították az új technológiákból származó előnyöket;

F.  mivel önmagában a szervezethez tartozásból fakadó megfélemlítő erő veszélyes természete nem elsődleges szempont a ténylegesen elkövetett bűncselekmények elleni küzdelemben, és mivel ez uniós szinten szabályozási és működési hézagot idéz elő, megkönnyítve a szervezett bűnözői csoportok nemzetközi tevékenységét;

G.  mivel a bűnszervezetek tipikus erőszakos megnyilvánulásainak a közrendet és a társadalom biztonságát fenyegető egyértelmű veszélyein túl a szervezett bűnözés következményei közé tartoznak más, éppoly súlyos helyzetek is, mint például a legális gazdaságba való beszivárgás és az ahhoz kapcsolódó, a köztisztviselőket érintő korrupció, amelyekből következik az állami intézményekbe és a közigazgatásba történő beszivárgás;

H.  mivel a bűnszervezetek által elkövetett bűncselekményekből származó illegális bevételeket jelentős arányban az európai legális gazdaságba fektetik be újra; mivel a gazdaság egészséges szerkezetébe újra befektetett illegális pénzeszközök súlyos torzító hatásaik révén komoly fenyegetést jelentenek a vállalkozás és a verseny szabadságára;

I.  mivel a bűnözői csoportok beszivárognak a politikai-közigazgatási szférába, hogy hozzáférhessenek a közigazgatás pénzügyi erőforrásaihoz, és a politikusok, köztisztviselők és vállalkozók szemet hunyása mellett befolyásolják annak tevékenységét; mivel a politikai-közigazgatási szféra befolyásoltsága elsősorban a közbeszerzések és a közcélú beruházások, a közpénzekből nyújtott támogatások, a fém- és egyéb hulladékok ártalmatlanítása, minden típusú termékek beszerzésére és szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések terén nyilvánul meg;

J.  emlékeztet arra, hogy a szervezett bűnözés elsődleges célja a nyereségszerzés; ezért a bűnüldöző hatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges kapacitásokkal ahhoz, hogy célzottan foglalkozni tudjanak a szervezett bűnözés finanszírozásával, amely gyakran elválaszthatatlan a korrupciótól, a csalástól, a hamisítástól és a csempészettől;

K.  mivel a visszaélést bejelentő személyek központi szerepet játszanak a korrupció elleni küzdelemben, mivel felfedik a csalások azon eseteit, amelyek egyébként titokban maradnának; mivel a visszaélések bejelentése az egyik leghatékonyabb módszere annak, hogy megállítsuk és megakadályozzuk a törvénysértések bekövetkeztét, illetve – ha már bekövetkeztek – azokat felfedjük;

L.  mivel egyetlen uniós jogszabályt sem szabad úgy értelmezni, hogy az korlátozza a visszaélések bejelentését;

M.  mivel a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás komoly fenyegetést jelent az Unió gazdaságára, mivel a tagállamoknak és az Unió egészének adóbevételeit jelentősen csökkenti, valamint súlyos kihatása van az uniós közpénzekből finanszírozott projektek elszámoltathatóságára, mivel a bűnszervezetek számos különböző ágazatban működnek, melyek közül sok kormányzati irányítás alatt áll;

N.  mivel 2014-ben az uniós költségvetéssel kapcsolatos csalásként 1649 szabálytalanságot jeleztek 538,2 millió euró összértékben, mind a kiadásokra, mind a bevételekre vonatkozóan, ugyanakkor nem létezik semmilyen hivatalos adat arra vonatkozóan, hogy a csalások hány százaléka tulajdonítható a szervezett bűnözésnek;

Bevezetés

1.  ismételten felhívja a figyelmet a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról szóló, 2013. október 23-i állásfoglalásában megfogalmazott problémákra és ajánlásokra; megismétli különösen a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás felszámolását célzó európai cselekvési terv elfogadására irányuló felhívását, amelynek sikerességéhez azonban elegendő pénzügyi forrásra és képzett munkaerőre van szükség;

2.  üdvözli az EU Tanácsának holland, szlovák és máltai elnöksége által felvázolt 18 hónapos programot, amely fontos napirendi pontként tűzi ki a szervezett bűnözéssel szembeni átfogó és integrált megközelítést; rámutat, hogy a csalás, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelemnek az uniós intézmények politikai prioritását kell képeznie, és ezért alapvető fontosságú a tagállamok közötti politikai és igazságügyi együttműködés;

3.  úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi események tükrében az egyes, fellépést igénylő területekre kell megkülönböztetett figyelmet fordítani;

A meglévő jogszabályok megfelelő átültetésének biztosítása, végrehajtásuk ellenőrzése és hatékonyságuk értékelése

4.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak át kellene ültetniük és végre kellene hajtaniuk a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás ellen uniós és nemzetközi szinten meglévő eszközöket;

5.  kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb végezze el ezen eszközök átültető intézkedéseinek értékelését, és megállapításairól teljes körűen tájékoztassa a Parlamentet, illetve szükség esetén kezdeményezzen jogsértési eljárást; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be értékelő jelentést a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló 2008/841/IB tanácsi kerethatározat és a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetéséről;

6.  felhívja a tagállamokat a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv helyes átültetésére, amely a rendőrségi és igazságügyi együttműködés megerősítésének alapvető eszköze az Európai Unióban;

7.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy gyorsan ültessék át a 4. pénzmosás elleni irányelvet;

8.  javasolja, hogy az Unió teljes jogú tagként csatlakozzon a GRECO-hoz; kéri, hogy az EU vegyen részt a Nyílt Kormányzati Együttműködésben, tegyen eleget az Európai Unió által is aláírt korrupció elleni ENSZ-egyezmény szerint fennálló adatszolgáltatási kötelezettségének, továbbá járuljon hozzá az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) által a fent említett ENSZ-egyezmény keretében biztosított technikai segítségnyújtáshoz; sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb nyújtson be eredményjelentést a Parlamentnek az EU GRECO-tagságának előkészületeiről, és ebben a jelentésben készítsen felmérést a jogi kihívásokról és a lehetséges megoldásokról;

9.  sajnálja, hogy a Bizottság még nem tette közzé a korrupció elleni küzdelemről szóló második jelentését, amelyet 2016 elején kellett volna kiadnia; felszólítja a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtsa be a jelentést; ismételten rámutat, hogy a korrupció elleni küzdelemről szóló jelentések nem szorítkozhatnak csak a tagállamokban uralkodó helyzetre, hanem külön fejezetben kell foglalkozniuk az uniós intézmények által tett intézkedésekkel; felhívja ezért a Bizottságot, hogy találja meg a megfelelő módot az uniós intézményeken, szerveken és ügynökségeken belüli korrupció feltárására;

10.  felhívja a Bizottságot annak áttekintésére, hogy miként kapcsolhatók össze a különböző uniós szintű nyomon követési mechanizmusok – beleértve az együttműködési és ellenőrzési mechanizmust, a korrupció elleni küzdelemről szóló uniós jelentést és az uniós igazságügyi eredménytáblát – egy átfogóbb jogállamisági nyomon követési keretrendszerbe, amelyet az összes tagállamra és valamennyi uniós intézményre, szervre és ügynökségre alkalmazni lehetne; e tekintetben úgy véli, hogy az uniós intézményeknek példát kell mutatniuk a legmagasabb szintű átláthatóság előmozdítása, valamint annak biztosítása révén, hogy visszatartó erejű és hatékony szankciókat vetnek ki az elkövetőkre; felhívja a Bizottságot, hogy szabályozza a lobbitevékenységet, és szankcionálja az összeférhetetlenség eseteit;

11.  emlékeztet arra, hogy multidiszciplináris megközelítésre van szükség a szervezett bűnözés hatékony megelőzése és az ellene való hatékony küzdelem érdekében; ezért hangsúlyozza az Európai Unió bűnmegelőzési hálózatának szerepét és pénzügyi támogatásának szükségességét;

12.  javasolja, hogy egy hatékony és korszerű uniós szabályozás kidolgozása érdekében a Bizottság készítsen tanulmányt a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén érvényben lévő legfejlettebb nemzeti jogszabályokról; kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az uniós tagállamokban a szervezett bűnözés elleni fellépés területén alkalmazott nyomozati módszerek vonatkozásában, különös tekintettel az olyan eszközök alkalmazására, mint a telefonlehallgatás, megfigyelés, házkutatás, késleltetett letartóztatás, késleltetett elkobzás, fedett nyomozás, illetve az ellenőrzött és felügyelt szállítás;

13.  felhívja a tagállamokat, hogy nagyobb mértékben fektessenek be a jogszerűség kultúrájába, figyelembe véve különösen azt, hogy a megelőzés első és leghatékonyabb formája az uniós polgárok új nemzedékeinek oktatása, és különösen az egyes fellépések népszerűsítése az iskolákban;

A szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem prioritásai és működési struktúrája

14.  úgy véli, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos jelenlegi uniós szakpolitikai ciklusban nem csak az úgynevezett nyereségvágyból elkövetett bűncselekmények (olyan bűncselekmények, amelyek elkövetésére az ilyen szervezeteket létrehozták) , hanem a bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekmények (bűnszövetkezethez való tartozás) elleni fellépésre is hangsúlyt kellene fektetni; szükségesnek tartja a bűnszervezetben való részvétel büntethetőségének meghatározását a ténylegesen elkövetett bűncselekményektől függetlenül; emlékeztet arra, hogy egy érdemi uniós korrupcióellenes stratégia keretében a szakpolitikai ciklus prioritásai közé be kell venni a pénzmosás, a korrupció és az emberkereskedelem elleni küzdelmet;

15.  kéri, hogy a prioritásokat hangolják össze az uniós bűnmegelőzési, gazdasági, szociális, foglalkoztatási és oktatási politikák prioritásaival, és azok meghatározásába teljes körűen vonják be az Európai Parlamentet;

16.  kéri, hogy az Europolon belül hozzanak létre egy különleges egységet a különböző ágazatokban egyidejűleg működő szervezett bűnözői csoportok elleni fellépés céljából; úgy ítéli meg, hogy a tagállamoknak a jelenlegi intézményi keretben biztonságos és hatékony mechanizmusokat kell létrehozniuk annak biztosítására, hogy a szervezett bűnözés terén folytatott nyomozásokat össze tudják hangolni, és hogy erősítsék a tagállamok bűnüldöző hatóságai közötti kölcsönös bizalmat;

Szigorúbb jogszabályi keret

17.  a meglévő jogszabályok átültetésének és végrehajtásának értékelése alapján felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon jogi szabályozásról az esetleges hiányosságok megszüntetése, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem, valamint a határokon átnyúló igazságügyi együttműködés javítása érdekében; felhív különösen:

18.  kéri a Bizottságtól a bűncselekmények és büntetések meghatározására vonatkozó minimumszabályok kidolgozását; különösen kéri, hogy:

Hatékonyabb uniós szintű rendőrségi és igazságügyi együttműködés

19.  megjegyzi, hogy a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás olyan jelenségek, amelyeknek rendszerint határokon átnyúló dimenziója is van, és amelyek határokon átnyúló együttműködést követelnek meg az illetékes nemzeti hatóságok, valamint a nemzeti hatóságok és az illetékes uniós ügynökségek között;

20.  úgy véli, hogy a nemzeti hatóságok közötti információcserén alapuló rendőrségi és igazságügyi együttműködés a korrupció és a szervezett bűnözés elleni eredményes küzdelem alapvető feltétele;

21.  felszólítja a Bizottságot, hogy a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem terén tegyen konkrét lépéseket a jobb európai koordináció érdekében, valamint az ilyen jelenségek által előidézett emberi, társadalmi és gazdasági károkra való fokozott figyelemfelkeltés érdekében;

22.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a határokon átnyúló rendőrségi és igazságügyi együttműködést túlzottan hosszadalmas és bürokratikus eljárások jellemzik, amelyek csökkentik hatékonyságát, és veszélyeztetik a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni uniós szintű fellépés eredményességét; felhívja a tagállamokat, hogy fonják szorosabbra, tegyék hatékonyabbá és erősítsék meg az egymás közötti, illetve az Europol és az Eurojust keretében folytatott határokon átnyúló rendőrségi és igazságügyi együttműködést és információcserét, valamint hogy többek között a CEPOL és az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat segítségével biztosítsák a megfelelő képzést és technikai támogatást, garantálják a bizonyítékok tagállamok közötti kölcsönös elfogadhatóságát, és vessenek be több közös nyomozócsoportot;

23.  felhívja a tagállamokat, hogy rendszeresen töltsék fel, cseréljék ki és használják a szervezett bűnözés kapcsán elítélt személyekre vonatkozóan a meglévő európai adatbázisokban tárolt relevánsnak és fontosnak ítélt adatokat, és felkéri az Europolt és Eurojustot, hogy könnyítsék meg az ilyen jellegű információcserét; kéri, hogy a biztonságos kommunikáció javítása és az Europol jelenlegi eszközeinek hatékony felhasználása érdekében – az európai adatvédelmi jogszabályok teljes mértékű tiszteletben tartása mellett – hangolják össze az infrastruktúrákat;

24.  hangsúlyozza, hogy sürgősen létre kell hozni egy hatékonyabb kommunikációs és információcsere-rendszert az igazságügyi hatóságok között az EU-n belül, szükség esetén lecserélve a büntetőügyekben folytatott kölcsönös jogsegély hagyományos eszközeit; felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy szükség van-e jogalkotási intézkedésre ezen a területen ahhoz, hogy létrehozzák az uniós igazságügyi hatóságok közötti megfelelő uniós információcsere-rendszert;

25.  felszólítja a tagállamokat, hogy a szervezett bűnözéshez kapcsolódó személyekkel kapcsolatban rendszeresen cseréljenek ki minden szükségesnek és lényegesnek ítélt PNR-adatot;

A bűnszervezetek vagyonának elkobzása és szociális célú újrafelhasználása

26.  úgy véli, hogy a bűnszervezetek EU-beli eszközeinek lefoglalására vonatkozó közös eljárás alkalmazása elrettentő erejű lenne a bűnözők szemében; felhívja a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül ültessék át a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló 2014/42/EU irányelvet; kéri a Bizottságot, hogy a nemzeti vagyonvédelmi intézkedésekhez kapcsolódó lefoglalási és elkobzási határozatok kölcsönös elismerésének biztosítása érdekében minél előbb nyújtson be jogalkotási javaslatot;

27.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak uniós intézkedéseket a következők tekintetében:

28.  sürgeti a tagállamokat, hogy a meglévő platformok, például a csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság (COCOLAF) keretében osszák meg egymással az e kérdéskörrel kapcsolatos legjobb gyakorlatokat;

A szervezett bűnözés és korrupció legális gazdaságba való beszivárgásának megelőzése

29.  emlékeztet rá, hogy a korrupció gyakran abban nyilvánul meg, hogy a szervezett bűnözés a közbeszerzési eljárások és a köz- és a magánszféra közötti partnerségek elbírálása során beszivárog a legális gazdaságba;

30.  kéri egy egész Unióra kiterjedő „e-közbeszerzési” rendszer bevezetését annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a korrupció kockázatát a közbeszerzések során;

31.  kéri a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a közbeszerzési eljárásokba építsenek be ellenőrző eszközöket, készítsenek feketelistát a szervezett bűnözéssel kapcsolatban álló és/vagy korrupcióban érintett vállalkozásokról, és zárják ki azokat az államigazgatáshoz fűződő minden anyagi jellegű kapcsolatból, illetve az uniós támogatásokból; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a bűnözői csoportok felderítésére szakosodott belföldi struktúrákat, és zárják ki a közbeszerzési eljárásokból a korrupciós gyakorlatokban és pénzmosásban érintett gazdasági szervezeteket; hangsúlyozza, hogy egy „feketelista” hatékonyan visszatarthatja a társaságokat attól, hogy korrupt tevékenységekben vegyenek részt, és megfelelő ösztönzést nyújt számukra belső feddhetetlenségi eljárásaik fejlesztéséhez és megszilárdításához; e célból felhívja a tagállamokat, hogy alakítsák ki a vállalkozások „szervezett bűnözés elleni” tanúsítási rendszerét, és az erre vonatkozó információkat automatikusan osszák meg uniós szinten;

32.  emlékeztet arra, hogy huszonegy tagállam még nem ültette át a közbeszerzési irányelvekről szóló csomagot; úgy véli, hogy a közbeszerzési szabályoknak alapvető jelentőségük van az átláthatóság és az elszámoltathatóság megvalósulása szempontjából ezen a korrupciónak egyik leginkább kitett területen;

33.  emlékeztet arra, hogy valamennyi tagállamban átlátható és felülvizsgálható könyvelési szabályokat kell biztosítani nemcsak központi kormányzati, hanem regionális és helyi szinten is;

34.  kifejezi aggodalmát a pénzmosásban részt vevő szervezett bűnözői csoportok által alkalmazott gyakorlatok miatt, amelyek során költség alatti árajánlatokat nyújtanak be nagy munkákra kiírt közbeszerzésekre; kéri a Bizottságot, hogy a közbeszerzéseket elnyert vállalatok és alvállalkozók esetében készítsen gazdasági elemzést a kínált árakat illetően;

35.  rámutat arra, hogy a bonyolult vállalati struktúrákon keresztül megvalósuló pénzmosás és annak beépülése a legális gazdasági tevékenységekbe fenyegetést jelenthet a közrendre nézve; felhívja a tagállamokat, hogy a kis- és középvállalkozásokra háruló indokolatlan terhek nélkül vezessenek be intézkedéseket a pénzügyi tevékenységek átláthatóságának növelésére és az ügyletek természetes személyekig történő visszakövetésének javítására, hogy nyomon kövessék a bűnözők és terroristák finanszírozását („kövesd a pénz útját” elv); felhívja a tagállamokat olyan intézkedések meghozatalára, amelyek megnehezítik az egymásba fonódó vállalatok bonyolult és sűrű struktúráinak létrehozását, amelyek – mivel egyre kevésbé átláthatóak – felhasználhatók a bűnözői és terrorista tevékenységek és más súlyos bűncselekmények finanszírozására;

36.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szerződések odaítélése előtt követeljék meg a vállalkozóktól a vállalati szerkezetük és tényleges tulajdonosaik feltárását, hogy elkerüljék az olyan vállalatok támogatását, amelyek agresszív adótervezésben, adócsalásban, adókikerülésben és korrupcióban vesznek részt;

37.  megjegyzi, hogy az ingatlanvásárlás az uniós tagállamokban a bűnözői tevékenységből származó bevételek tisztára mosásának egyik módja, amelynek során a bűnözők külföldi postafiókcégeken keresztül fedik el a végső tényleges tulajdonosi szerkezetet; sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden olyan külföldi vállalatnak, amely ingatlan-tulajdonjogot szándékozik szerezni a területén, ugyanazokat az átláthatósági szabályokat kelljen betartania, mint amelyeket a joghatóságukban bejegyzett vállalatoktól követelnek meg;

38.  emlékeztet arra, hogy a gazdasági válság további nyomást gyakorolt az európai kormányokra; tekintettel a jelenlegi gazdasági kihívásokra, véleménye szerint nagyobb szükség van a közkiadások feddhetetlenségének és átláthatóságának biztosítására;

39.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket az engedélyezési és városfejlesztési határozatok átláthatóságának biztosítására regionális és helyi szinten egyaránt;

40.  megjegyzi, hogy az EUMSZ 325. cikke értelmében a csalás elleni küzdelem a tagállamok és a Bizottság jogszabályban előírt kötelezettsége, és üdvözli, hogy a pénzügyi hatásokkal bíró jogalkotási javaslatok csalás elleni záradékokat tartalmaznak;

41.  kifejezi aggodalmát a héacsalások, és különösképpen az úgynevezett „körhintacsalások” számának növekedésével kapcsolatban; felhívja az összes tagállamot, hogy vegyenek részt az EUROFISC hálózatban, annak minden tevékenységi területén, az ilyen típusú csalások elleni küzdelem szempontjából hasznos információk cseréjének megkönnyítése érdekében;

42.  felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el konkrét jogszabályokat és hozzanak megfelelő intézkedéseket az olyan szakemberek, pénzintézetek, köztisztviselők és politikusok tevékenységének minden szinten történő megelőzése és korlátozása érdekében, akik ugyan nem tagjai a szervezett bűnözési hálózatoknak, de azok tevékenységét különböző szinteken elősegítik; e vonatkozásban:

43.  úgy véli, hogy olyan európai szintű szabályokra van szükség, amelyek biztosítják a politikai pártok valamennyi finanszírozási forrásának ellenőrzését és felügyeletét, azok jogszerűségének biztosítása érdekében;

44.  meglátása szerint szigorítani kell a pénzáramlások nagyobb fokú átláthatóságának és visszakövethetőségének biztosítására irányuló jogszabályi rendelkezéseket, különös tekintettel az uniós alapok helyes felhasználásával kapcsolatosan végzett előzetes vizsgálatokra és záró ellenőrzésekre; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak be nemzeti nyilatkozatokat ellenőrzési rendszereikről; felszólítja a Bizottságot, hogy:

45.  úgy véli, hogy a Bizottságnak a legmagasabb szintű feddhetetlenséget kell bevezetnie az uniós finanszírozású projektek közbeszerzési eljárásaiban; emlékeztet arra, hogy a projekteredményeknek a civil társadalmi szervezetekkel együttműködésben elvégzett nyomon követése és a helyi hatóságok elszámoltatása elengedhetetlen annak meghatározásához, hogy az uniós forrásokat megfelelően használták-e fel, és felléptek-e a korrupcióval szemben;

46.  felhívja a figyelmet, hogy az átláthatóság a visszaélések és a csalások elleni küzdelem leghatékonyabb eszköze; kéri a Bizottságot, hogy javítsa ebben az összefüggésben a szabályokat, és tegye kötelezővé az uniós alapok összes kedvezményezettjére vonatkozó adatok közzétételét, ideértve az alvállalkozói szerződésekre vonatkozó adatokat is;

47.  kéri a Bizottságot, hogy az átláthatóság fokozása és a korrupció elleni küzdelem érdekében kezdeményezzen az államigazgatási eljárások egyszerűsítésére irányuló jogalkotási intézkedéseket;

48.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy kövesse nyomon és jelentse a Parlamentnek azt, hogy milyen százalékban ítélnek oda közvetlenül közbeszerzési szerződéseket a tagállamokban, valamint azokat a jogi körülményeket, amelyek mellett a nemzeti közigazgatási szervek a legtöbbször élnek ezzel a lehetőséggel;

49.  azt ajánlja, hogy a tagállamok törekedjenek a hatékony átláthatósági, nyomon követési és elszámoltathatósági mechanizmusok biztosítására az uniós források felhasználása során; mivel az uniós források pozitív hatása az átláthatóság, a hatékony nyomon követés és elszámoltathatóság biztosítására irányuló nemzeti és uniós szintű folyamatokon alapul, mérlegelni kell azt is, hogyan tegyék a nyomon követést és az értékelést folyamatos, és ne csak utólagos eljárássá; úgy véli, hogy a Számvevőszék szerepét e tekintetben meg kell erősíteni;

50.  úgy véli, hogy minőségi és mennyiségi mutatókat kell kidolgozni, és ezeknek összehasonlíthatóknak kell lenniük ahhoz, hogy mérni lehessen az uniós források hatását, és segítsenek értékelni, hogy ezek a források elérték-e céljukat, továbbá hogy szisztematikusan össze kell gyűjteni és közzé kell tenni a számszerű adatokat;

Európai Ügyészség

51.  úgy véli, hogy az Európai Ügyészségnek központi elemét kell képeznie a korrupció elleni küzdelemnek az Európai Unióban; megismétli azt a kérését, hogy a lehető leghamarabb és a lehető legtöbb tagállam részvételével hozzák létre a nemzeti kormányoktól és az uniós intézményektől független, politikai befolyástól és nyomástól mentes, hatékonyan működő Európai Ügyészséget;

52.  megismétli annak fontosságát, hogy egyértelműen meg kell határozni a nemzeti ügyészségek és az Európai Ügyészség közötti, valamint az Eurojust és az OLAF közötti felelősségi köröket és hatásköröket, hogy meg lehessen akadályozni a hatáskörök közötti ütközéseket; szorgalmazza, hogy feladataival összhangban rendeljenek megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokat a jövőbeli Európai Ügyészséghez; úgy véli, hogy az EPPO-nak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy büntetőeljárást indítson az Unió pénzügyi érdekeit sértő valamennyi bűncselekmény, köztük a héacsalások esetében is; e tekintetben felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az Európai Unió Bírósága által a C–105/14. sz. (Taricco és társai) ügyben hozott ítéletet, és a lehető leghamarabb hárítsák el a PIF-irányelvről folyó tárgyalások előtt álló akadályokat a Tanácsban;

53.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Tanácsban jelenleg folyó tárgyalások aláássák a független és hatékony Európai Ügyészség alapelképzelését;

54.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy mérje fel, szükséges-e a létrehozandó Európai Ügyészség mandátumának az esetleges felülvizsgálata, hogy létrejöttét követően hatáskörei közé felvegyék a szervezett bűnözés elleni küzdelmet is;

Külön fellépést igénylő területek

Hamisítás

55.  elítéli az áruk, a gyógyszerek és az élelmezési célú mezőgazdasági termékek a nemzetközi szervezett bűnözés által működtetett elosztási hálózatok közreműködésével folyó, Unión belüli hamisításának terjedését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az áruk, gyógyszerek és az agrár-élelmiszeripari termékek hamisításával szembeni fellépés érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nagyságrendjük és előfordulási gyakoriságuk megállapítása érdekében rendszerszerűen gyűjtsenek adatokat a csalás és hamisítás eseteiről, és cseréljék ki a bevált gyakorlatokat e jelenség azonosítása és leküzdése érdekében;

56.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek fontolóra más, az élelmiszercsalás megelőzésére és az attól való eltántorításra szolgáló módszereket, például a csalás vádjában bűnösnek talált élelmiszeripari és gyógyszeripari vállalkozók megnevezését és megszégyenítését egy európai nyilvántartásban;

57.  kéri a jelenlegi nyomon követési rendszerek fejlesztését és a 178/2002/EK rendeletben rögzített „fokozatmentes” nyomonkövethetőség következetes végrehajtását, amely vonatkozik élelmiszerre, takarmányra, élelmiszer előállítására szánt állatra és minden olyan anyagra, amelyet élelmiszer vagy takarmány előállításánál feldolgozásra vagy vélhetően feldolgozásra szánnak;

Kábítószer-kereskedelem

58.  emlékeztet arra, hogy a kábítószer-kereskedelem hatalmas jövedelemforrás a bűnözői csoportok számára, és hogy az ellen mind a megtorlás, mind a megelőzés eszközével fel kell lépni; felkéri a tagállamokat és az illetékes intézményeket, hogy lépjenek fel a kábítószer-kereskedelem és az egyéb bűncselekmények, illetve az általuk a legális gazdaságra és kereskedelemre gyakorolt hatás meggyengítése érdekében, amint azt kiemelte az Europol és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának 2016-os jelentése a kábítószer-kereskedelemről;

59.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy értékelnie kell az EU 2013–2016-os kábítószer elleni cselekvési tervének végrehajtásában elért előrehaladást; felszólítja a Bizottságot, hogy ez alapján tegyen javaslatot új cselekvési tervre a 2017–2020-as időszakra;

60.  megjegyzi, hogy a könnyű drogokkal kapcsolatos új szakpolitikák értékelése rendkívül fontos, és úgy véli, hogy a büntethetőség megszüntetésére/legalizálásra irányuló stratégiákat a bűnszervezetek hatékony felszámolási eszközének kell tekinteni; kéri, hogy a kérdés kerüljön be az Unió belső és külső szakpolitikáiba, minden illetékes uniós és nemzetközi ügynökség, valamint minden érintett ország intézményének a politikai párbeszédekbe való bevonása révén;

Fogadások, és mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása

61.  emlékeztet arra, hogy a bűnszervezetek gyakran pénzmosásra használják a szerencsejátékok legális és illegális pénzáramlását, illetve a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolásából eredő pénzáramlást; elítéli az ilyen visszaélések köré kiépült bűnözői érdekköröket, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a sportmérkőzések eredményének befolyásolását bűncselekménnyé nyilvánítva vezessenek be jogszabályokat a jelenség elleni küzdelem és a megelőzés érdekében; felkéri a tagállamokat, hogy átlátható és hatékony módon működjenek együtt a sportszervezetekkel, és erősítsék meg az Eurojusttal és az Europollal folytatott kommunikációt és együttműködést e jelenségek visszaszorítása érdekében;

Adóparadicsomok

62.  rámutat, hogy adócsalás és adóval való visszaélések miatt évente 1 milliárd euró bevételtől esik el az Európai Unió; hangsúlyozza, hogy megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az adóparadicsomoknak, és az olyan országoknak, melyek nem átlátható vagy jogsértő adózási gyakorlatot követnek, mert ez egy olyan hatalmas probléma, ami minden egyes európai polgárt érint;

63.  üdvözli a G20 csoporton belül létrejött nemzetközi megállapodást, amely szerint új, az EU által már most is alkalmazott magas szintű globális normát vezetnek be a fokozott adóügyi átláthatóság érdekében; kéri e megállapodás gyors végrehajtását, valamint az adócsalás és az adókijátszás hatékony, nemzetközi szintű nyomon követését; üdvözli, hogy a Bizottság 2016 februárjában adóügyi információcserére is kiterjedő megállapodásokat írt alá például Andorrával és Monacóval, és hogy 2015-ben a Bizottság már aláírt ilyen megállapodásokat Svájccal, Liechtensteinnel és San Marinóval;

64.  emlékeztet arra, hogy az EU felelőssége, hogy megszüntesse az olyan adózási szabályokat, amelyek lehetővé teszik a transznacionális vállalatok és a magánszemélyek adóelkerülését, valamint hogy segítséget nyújtson a harmadik országoknak a tiltott pénzeszközök visszajuttatásához és az elkövetők bíróság elé állításához; hangsúlyozza, hogy az Uniónak valamennyi vonatkozó nemzetközi fórumon kiemelt kérdésként elő kell mozdítania az adóparadicsomok, a banktitok és a pénzmosás elleni küzdelmet, a túlzott szakmai titoktartás megszüntetését, a multinacionális vállalatok országonkénti nyilvános jelentéstételét, valamint a vállalatok tényleges tulajdonosainak nyilvános nyilvántartását; emlékeztet arra, hogy az adóparadicsomok ideális gyűjtő- és átmosóhelyei a bűncselekményekből származó jövedelmeknek, és ezért uniós szintű összehangolt megközelítésre szólít fel;

65.  felszólítja a Bizottságot, hogy hívja fel a figyelmet a korrupció támogatásának súlyos hatásaira, vizsgálja meg egy olyan átfogó terv lehetőségét, amelynek célja, hogy visszatartsa azon nem uniós országokba történő eszközáthelyezéseket, amelyek anonim védelmet biztosítanak korrupt egyéneknek, és vizsgálja felül az ezen országokkal fenntartott gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat;

Környezetet károsító bűncselekmények

66.  aggodalmának ad hangot az olyan illegális, környezettel kapcsolatos tevékenységek számának növekedése miatt, amelyek szervezett, maffiaszerű bűnözői tevékenységhez, például illegális – többek között veszélyes- – hulladékkereskedelemhez és ártalmatlanításhoz, valamint a környezeti örökség rombolásához kapcsolódnak, illetve ezekből erednek; emlékeztet arra az ajánlására, hogy közös cselekvési tervet kell kidolgozni a bűncselekmények ilyen formáinak megakadályozására és leküzdésére; rámutat, hogy jobban kellene érvényt szerezni a természetvédelemre és a környezetvédelemre vonatkozó meglévő jogszabályoknak, többek között azon vállalkozók és alvállalkozók büntetőjogi szempontból történő ellenőrzése révén, amelyek az EU költségvetése által finanszírozott nagyméretű, infrastrukturális munkák kedvezményezettjei;

67.  kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és értékelje a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntessenek minden olyan jogellenes magatartást, amely negatív hatást gyakorol az emberi egészségre vagy a környezetre; felkéri a környezetvédelmi jog végrehajtására és érvényesítésére létrehozott uniós hálózatot (IMPEL), hogy rendszeres időközönként tájékoztassa az Európai Parlamentet a tagállamok által a 2008/99/EK irányelv végrehajtása terén tett intézkedésekről;

68.  felhívja a figyelmet, hogy a szervezett bűnözés földmunkákra specializálódott építőipari társaságokat használ a pénzmosásra és a környezetszennyezést okozó mérgező anyagok illegális lerakására; kéri a Bizottságot, hogy ezen eljárások megelőzésére végezzen bűnözés elleni ellenőrző tevékenységeket azoknál a vállalkozóknál és alvállalkozói társaságoknál, amelyek az EU költségvetése által finanszírozott nagyméretű, infrastrukturális munkák kedvezményezettjei;

Számítógépes bűnözés

69.  felhívja a figyelmet arra, hogy a számítógépes bűnözés gyakran használt eszköz a pénzmosás és a hamisítás területén; rámutat, hogy a számítógépes bűnözés számos bűnszervezet számára jelentős jövedelemforrást jelent, ezért ezen a területen meg kell erősíteni az uniós jogszabályozást, valamint a tagállamok és az uniós ügynökségek közötti együttműködést; aggodalommal jegyzi meg, hogy az internet csalárd – például kábítószer- és emberkereskedelem céljára való – felhasználása révén a bűnszervezetek megnövelték illegális kereskedelmi tevékenységeik volumenét;

Szervezett bűnözés és terrorizmus

70.  emlékeztet arra, hogy a szervezett bűnözés és a terrorizmus egymáshoz közeledése és összetalálkozása, valamint a bűnözői és terrorista szervezetek közötti kapcsolatok egyre nagyobb fenyegetést jelentenek az Unió számára; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a terrorizmus szervezett bűnözés általi finanszírozása és támogatása büntethető legyen, valamint hogy a szervezett bűnözés, a terrorcselekmények és a terrorizmus finanszírozásának összefonódását határozottabban vegyék figyelembe a büntetőeljárásokban részt vevő tagállami hatóságok;

71.  hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözői hálózatok által fegyverrel, kőolajjal, vadon élő állatfajtákkal, cigarettával, hamisított árukkal, műalkotásokkal és más kulturális tárgyakkal folytatott illegális kereskedelem és a migránsok csempészete a terrorista csoportok forrásszerzésének rendkívül jövedelmező módjává vált; tudomásul veszi, hogy a Bizottság a lőfegyverek és robbanóanyagok kereskedelme és jogellenes használata elleni cselekvési tervet nyújtott be; hangsúlyozza, hogy azt mihamarabb végre kell hajtani; felhívja a tagállamokat, hogy a szükségtelen adminisztratív terhek elkerülése mellett tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a terrorista szervezetek és bűnszövetkezetek ne húzhassanak hasznot az árukereskedelemből;

72.  rámutat, hogy bűncselekmény elkövetésében való részvétel összekapcsolható lehet terrorcselekményekkel; emlékeztet arra, hogy az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) szerint a kábítószer-kereskedelem, az illegális fegyverkereskedelem, a nemzetközi szervezett bűnözés és a pénzmosás a terrorizmus szerves részévé vált; úgy véli, hogy a terrorizmus elleni eredményes küzdelem érdekében szigorítani kellene a szervezett bűnözés és a pénzmosás elleni fellépést célzó uniós jogszabályokat, figyelembe véve a terrorista csoportok és a szervezett bűnözői csoportok között már meglévő, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat;

Szervezett bűnözés, emberkereskedelem és embercsempészet

73.  aggodalmának ad hangot az Európába tartó menekültáramlat által gerjesztett embercsempészet növekvő hivatásszerűvé tétele és az embercsempész bandák és csempészhálózatok ezzel járó növekvő gazdasági profitja miatt; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az embercsempészet elleni küzdelemben folytatott nemzetközi együttműködést az embercsempészet megakadályozása és a csempészhálózatok befolyásának minimalizálása érdekében;

74.  emlékeztet arra, hogy az emberkereskedelem terén az Európai Unió külön jogi és politikai keretet fogadott el az együttműködés optimalizálása érdekében és azért, hogy az emberkereskedelem kérdését az olyan szervezetek és ügynökségek prioritásai közé emelje, mint az Europol és az Eurojust; üdvözli az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért előrehaladásról készített első jelentés következtetéseit; felszólítja a Bizottságot, hogy ennek alapján mihamarabb dolgozzon ki stratégiát a 2016 utáni időszakra;

75.  elítéli, hogy a szervezett bűnözői csoportok beépültek a bevándorlók fogadására előirányzott források kezelésébe, és célzott intézkedésekre szólít fel az áldozatok származási, tranzit- és célországaiban működő bűnözői csoportok bonyolult hálózatai által bonyolított emberkereskedelem és -csempészet ellen;

76.  hangsúlyozza, hogy sürgősen foglalkozni kell a migráns munkavállalók munkaerejének az Unióban tapasztalható súlyos kizsákmányolásával; elismeri, hogy az embercsempészet alapvető okait többek között a szabályos migrációs csatornák hiánya és a migránsok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének akadályai képezik; megjegyzi továbbá, hogy a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelv fontos rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miként kezelendő az Unióban szabálytalanul tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok munkaerejének kizsákmányolása, e rendelkezések sikerének előfeltétele azonban az igazságos, hatékony és hozzáférhető panasztételi mechanizmus a tagállamokban, és megjegyzi, hogy ezek végrehajtása továbbra is rendkívül gyenge hatásfokú;

Külső dimenzió

77.  kéri az Uniót, hogy továbbra is támogassa a közigazgatás megerősítését és megfelelő korrupcióellenes jogalkotási keretek létrehozását valamennyi országban, nevezetesen olyan konfliktus utáni vagy átalakulóban lévő országokban, ahol gyengék az állami intézmények; kéri az Uniót, hogy a fejlődő országokban erősítse meg a regionális és szakosított rendőrségi és igazságügyi hálózatokat, mindenkor olyan feltételek mellett, amelyek garantálják az adatvédelem és a magánélet megfelelő normáit, valamint ossza meg az Europol, Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat bevált gyakorlatait és know-how-ját; hangsúlyozza, hogy javítani kell a szabályozást és a bűnüldözést, elő kell segíteni a visszaéléseket bejelentő személyek védelmét a bűnelkövetők bűncselekmények miatti felelősségre vonása érdekében, és az EU-n belül és kívül egyaránt megfelelő rendszert kell kialakítani a visszaélést bejelentő személyek védelme érdekében; külön hangsúlyozza, hogy szükség van egy olyan közvetlen bejelentő mechanizmusra az uniós támogatásban részesülő országok polgárai számára, amely segítségével felhívhatják a figyelmet az uniós finanszírozású támogatási programok szabálytalanságaira;

78.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a korrupció és a jogellenes pénzáramlások megszüntetésére irányuló legfontosabb nemzetközi egyezmények és kezdeményezések a végrehajtási szakaszban nem tudtak konkrét eredményeket felmutatni; emlékeztet arra, hogy egy korrupcióellenes külpolitikai stratégia kidolgozása alapvetően fontos a korrupció és a pénzügyi bűncselekmények hathatós felszámolásához; kéri az Uniót, hogy külső politikáiban prioritásként mozdítsa elő az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény, illetve minden más, korrupció és pénzmosás elleni küzdelmet célzó, vonatkozó nemzetközi okmány megfelelő átültetését és végrehajtását;

79.  felszólítja a Bizottságot, hogy folyamatos ellenőrzéssel biztosítsa, hogy uniós támogatás közvetve vagy közvetlenül se járuljon hozzá a korrupcióhoz; véleménye szerint a segélyek nagyarányú pazarlása és a korrupció elkerülése érdekében a segítségnyújtást jobban hozzá kell igazítani a fogadó országok felvevőképességéhez és általános fejlesztési szükségleteihez; felhívja az Uniót, hogy a középtávú pénzügyi tervezésen és az országstratégiai dokumentumokon keresztül közvetlenül is kezelje a korrupciót, és a költségvetési támogatásokat egyértelmű korrupcióellenes célkitűzésekhez kösse; ezért hangsúlyozza, hogy a végrehajtás nyomon követéséhez megbízható mechanizmusokat kell kialakítani; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy erős, holisztikus és átfogó stratégiát a korrupciós kockázatok fejlődő országokban való kezelésére annak érdekében, hogy a fejlesztési támogatások ne járulhassanak hozzá a korrupcióhoz, és maradéktalanul hajtsa végre a 2013-ban közzétett csalás elleni stratégiát, különösen az uniós támogatások és azok valamennyi módozatainak végrehajtása – beleértve az Európai Fejlesztési Alapot és a vagyonkezelői alapokat –, illetve a fejlesztési projektek harmadik felekhez történő delegálása során; aggodalommal jegyzi meg, hogy az AKCS-országokban tapasztalt korrupció uniós megközelítése csekély stratégiai iránymutatást nyújt a korrupció megelőzését és ellenőrzését célzó nemzeti rendszerek megerősítéséhez; úgy véli, hogy fokozni kell az Európai Külügyi Szolgálat és a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatóság közötti koordinációt a korrupció fejlődő országokban történő hatékony megfékezésével kapcsolatos megközelítések tekintetében;

80.  emlékeztet az EU belső és külső politikái közötti összhang fontosságára, és rámutat, hogy a fejlődő országok stabilitásának helyreállítása eszközeként be kell építeni a szervezett bűnözés elleni küzdelmet a fejlesztési és biztonsági stratégiákba;

81.  hangsúlyozza, hogy az embereknek a saját gazdasági, élelmezési és mezőgazdasági rendszereikkel kapcsolatos döntéshozatali joga tiszteletben tartása jelenti a megoldást az éhezéshez és szegénységhez vezető bűncselekmények leküzdésére; sürgeti a nemzetközi közösséget az élelmiszereket érintő pénzügyi spekulációkkal, úgymint a kiterjedt mezőgazdasági területeknek a mezőgazdasággal foglalkozó multinacionális nagyvállalatok általi, alacsony áron történő felvásárlásával és e vállalatok földszerzésével szembeni tényleges lépések megtételére, figyelembe véve a kistermelőkre gyakorolt káros hatást;

82.  felszólítja a fejlődő országokat, hogy korrupcióellenes menetrendjeik részeként fokozzák az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot az erőforrás-szerződéseikben, a vállalatok pénzügyi jelentéseiben, valamint a könyvvizsgálat és a bevételek beszedése és szétosztása során;

83.  sürgeti az Uniót, hogy nyújtson nagyobb mértékű támogatást az erőforrásokban gazdag országoknak ahhoz, hogy végre tudják hajtani a kőolaj-, a földgáz- és a bányászati ágazatban a nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot előíró, a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésben (EITI) foglalt elveket; határozottan ösztönzi hatékony jogi keret létrehozását az EITI azon vállalatok általi megfelelő alkalmazásának támogatására, amelyek érintettek a kőolaj-, a földgáz- és a bányászati ágazat ellátási láncaiban;

84.  utasítja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy kövesse nyomon a korrupció elleni küzdelemről szóló állásfoglalásaiban megfogalmazott ajánlásait; felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy a fent ajánlások fényében két éven belül értékelje a Bizottság által ezen a területen tett jogalkotási intézkedéseket;

o
o   o

85.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 218., 2013.8.14., 8. o. (2) HL L 127., 2014.4.29., 39. o. (3) HL L 130., 2014.5.1., 1. o. (4) HL L 151., 2014.5.21., 1. o. (5) HL L 141., 2015.6.5., 73. o. (6) HL L 328., 2008.12.6., 28. o. (7) HL L 141., 2015.6.5., 1. o. (8) HL L 150., 2014.5.20., 93. o. (9) HL L 319., 2015.12.4., 1. o. (10) HL L 332., 2007.12.18., 103. o. (11) HL L 317., 2014.11.4., 28. o. (12) HL L 119., 2016.5.4., 89. o. (13) HL L 119., 2016.5.4., 1. o. (14) HL L 65., 2016.3.11., 1. o. (15) ECLI:EU:C:2015:555. (16) HL C 346., 2016.9.21., 27. o. (17) HL L 135., 2016.5.24., 53. o. (18) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0269. (19) HL C 208., 2016.6.10., 89. o.