Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire, különösen az 1966. december 16-án New Yorkban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 8., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81., 82., 83., 114., 208. és 352. cikkére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokról és a demokráciáról szóló uniós stratégiai keretre(1), valamint a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervre (2015–2019)(2),

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó iránymutatásaira,

–  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos állásfoglalásokra,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. december 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a „Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás, valamint fenntartható növekedés” című, 2013. február 6-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út” című, 2013. február 6-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-i 26/9. számú határozatára, amelyben az EJT jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kidolgozása céljából nyitott kormányközi munkacsoport létrehozása mellett döntött, amely emberi jogi vonatkozásban szabályozná a transznacionális társaságok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységét,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre (UNGP), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalatokra vonatkozó felülvizsgált iránymutatásaira, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatára, a Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács (IIRC) keretrendszerére, az ENSZ Globális Megállapodás tíz elvére, a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet „társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó iránymutatásról” szóló ISO 26000 számú szabványára és az Európai Kézművesek, Kisiparosok, Kis- és Középvállalkozások Szabványügyi Hivatala által az európai kkv-k részére kiadott, a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó ISO 26000 számú szabványról szóló felhasználói kézikönyvre,

–  tekintettel a „Hosszú távú értékteremtés a vállalatok és befektetők számára” elnevezésű projektre, amelyet jelenleg hajtanak végre az ENSZ Felelős Befektetési Elvei (PRI) kezdeményezés és az ENSZ Globális Megállapodás alapján,

–  tekintettel az Európa Tanács által a tagállamoknak címzett, 2016. március 2-án elfogadott, az emberi jogokról és az üzleti vállalkozásokról szóló ajánlásra,

–  tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című közleményére (COM(2011)0681) és a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalás európai keretének előmozdítása” című zöld könyvére (COM(2001)0366) és a vállalati társadalmi felelősségvállalás ebben szereplő meghatározására, valamint annak nyomon követéséről szóló 2006. és 2011. évi közleményére,

–  tekintettel a tagállamoknak a maastrichti alapelvekből fakadó, területen kívüli kötelezettségeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0243/2016),

A.  mivel az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel nemzetközi fellépéseit (a kereskedelempolitikát is beleértve) is ezek az elvek vezérlik;

B.  mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek minden államra és minden transznacionális és egyéb üzleti vállalkozásra alkalmazandók, méretüktől, ágazatuktól, működési helyüktől, tulajdonosi körüktől és szerkezetüktől függetlenül, bár a tényleges ellenőrzés és a szankcionálási mechanizmusok ezen irányelvek világszintű végrehajtása során továbbra is kihívást jelent; mivel 2013. február 6-i állásfoglalásában az Európai Parlament felhívta a figyelmet a kkv-k olyan egyedi jellemzőire, melyeket a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos politikákban kellőképpen figyelembe kell venni, valamint arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdését potenciáljukhoz igazítva, rugalmasan kell megközelíteni;

C.  mivel az ENSZ Globális Megállapodása(8) tíz olyan elvet foglal magában, amelyeket a vállalkozásoknak fel kell karolniuk, támogatniuk kell, és saját befolyási övezetükben alapvető értékekként kell megvalósítaniuk az emberi jogok, a munkaügyi normák, a környezetvédelem, valamint a korrupció elleni küzdelem terén, amelyekre kötelezettséget vállalnak, és amelyeket önkéntes alapon belefoglalnak üzleti tevékenységeikbe;

D.  mivel a vállalatok a gazdasági globalizáció, a pénzügyi szolgáltatások és a nemzetközi kereskedelem fő szereplői, és kötelességük eleget tenni valamennyi hatályos és alkalmazandó jogszabálynak és nemzetközi szerződésnek, valamint tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat; mivel a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és mivel az üzleti világ – amennyiben rá van kényszerítve az emberi jogok tiszteletben tartására – fontos szerepet játszhat az emberi jogok, a demokrácia, a környezetvédelmi normák és a vállalati felelősségvállalás előmozdításában;

E.  mivel azonban az üzleti vállalkozások időnként emberi jogi visszaéléseket okoznak, illetve hozzájárulnak azokhoz, és hatást gyakorolnak a kiszolgáltatott csoportok, például a kisebbségek, az őslakos népek, a nők és gyermekek jogaira, illetve hozzájárulnak a környezeti problémákhoz;

F.  mivel a vállalatok által okozott emberi jogi jogsértések világszerte aggodalomra adnak okot, és mivel a világ valamennyi vállalkozásának kötelessége az emberi jogok tiszteletben tartása, ugyanakkor az európai intézmények elsődleges kötelessége az EU-hoz kapcsolódó vállalatok felelősségének szabályozása;

G.  mivel számos nemzetközi tevékenységet folytató, harmadik országokban működő, európai vagy nem európai vállalat jelentős üzleti tevékenységet folytat Európában, vagy ott található a székhelye, és/vagy európai vállalatok tulajdonában áll, eszközei vagy árui Európában vannak, vagy más vállalatokat ellenőriz Európában, illetve európai pénzintézetek által biztosított befektetéseket vagy pénzügyi szolgáltatásokat vesz igénybe; mivel a globalizáció és a technológiai fejlődés arra késztette a vállalatokat, hogy helyi beszállítóknak szervezzék ki a tevékenységeket, vagy hogy ellátási és termelési láncaikban olyan árukat és szolgáltatásokat vegyenek igénybe, melyeket több különböző ország más vállalatai termelnek vagy nyújtanak, ily módon különféle joghatóságokat érintve, amelyek eltérő jogrendszerekkel rendelkeznek, és ahol eltérő mértékben valósul meg az emberi jogok és normák védelme és érvényesítése;

H.  mivel az emberi jogok védelmének prioritásnak kell lennie a tagállamok és az Unió számára; mivel az EU vezető szerepet játszott a globális felelősségvállalással kapcsolatos számos kezdeményezés megvitatásában és végrehajtásában, ami együtt jár a nemzetközi normák előmozdításával és tiszteletben tartásával; mivel az emberi jogok megsértése esetén hatékony jogorvoslatra van szükség; mivel a nemzeti és a nemzetközi jogon belül egyaránt igazságosabb és hatékonyabb jogorvoslati rendszerre van szükség az üzleti vállalkozások által elkövetett emberi jogi visszaélések kezelése érdekében;

I.  mivel még mindig nem létezik globális, átfogó megközelítés a vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősség vonatkozásában; mivel a nemzetközi vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélések áldozatai a bírósági jogorvoslathoz való hozzáférés terén számos akadályba – többek között a bizonyítékok elfogadhatóságával és közzétételével kapcsolatos eljárásjogi akadályokba, gyakran megfizethetetlen perköltségekbe, az emberi jogi visszaélésben érintett vállalatra vonatkozó egyértelmű felelősségi szabályok hiányába – ütköznek;

A vállalatok és az emberi jogok

1.  megjegyzi, hogy az üzleti tevékenységek és az ellátási láncok fokozódó globalizációja és nemzetközivé válása miatt a nemzetközi vállalatok emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása tekintetében játszott szerepe fontosabbá válik és olyan helyzet alakul ki, ahol döntő fontosságú a nemzetközi normák, szabályok és együttműködés megléte ahhoz, hogy elkerüljék a harmadik országokbeli emberi jogi visszaéléseket; mélységes aggodalmát fejezi ki a harmadik országokban elkövetett emberi jogi jogsértések miatt, melyek többek között egyes uniós vállalatok és üzleti vállalkozások vezetői döntései miatt, valamint magánszemélyek, nem állami szereplők és államok miatt következtek be; emlékezteti a vállalati szereplőket arra, hogy globális tevékenységeik során tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat, függetlenül attól, hogy a felhasználók hol élnek, valamint attól, hogy a fogadó tagállam betartja-e saját emberi jogi kötelezettségeit;

2.  megjegyzi, hogy a technológia rohamos fejlődése sürgős figyelmet és megfelelő jogi keretet igényel;

3.  hangsúlyozza annak sürgető szükségességét, hogy folyamatosan, hatékonyan és egységesen lépjenek fel valamennyi szinten – a nemzeti, európai és nemzetközi szintet is beleértve – a nemzetközi vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélések azonnali hatékony kezelése, valamint a vállalatok és magatartásuk területen kívüli dimenziójából adódó jogi problémák és az azzal kapcsolatos bizonytalanság hatékony kezelése érdekében, hogy hol viselik a felelősséget az emberi jogi visszaélésekért;

A nemzetközi keretrendszer

4.  üdvözli az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelvek elfogadását és határozottan támogatja azok világszintű végrehajtását; hangsúlyozza, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelveket az ENSZ egyhangúlag fogadta el az uniós tagállamok, az ILO és a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara teljes támogatása mellett, beleértve azt is, hogy támogatták a szabályozási és önkéntes fellépés „intelligens kombinációjának” elképzelését; kéri, hogy az Unió képviselői a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd során következetesen hivatkozzanak az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelvekre és a vállalati felelősségvállalásra vonatkozó egyéb nemzetközi normákra; felszólítja továbbá a vállalatokat az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelvek végrehajtására, többek között a kellő gondosságra irányuló politikák és kockázatkezelési biztosítékok bevezetésével, valamint hatékony jogorvoslat nyújtásával abban az esetben, ha tevékenységeik az emberi jogokra nézve káros hatással voltak vagy ilyenhez hozzájárultak;

5.  elismeri az ENSZ Globális Megállapodást, a társadalmi felelősségvállalásról szóló ISO 26000 számú szabványt, az ILO multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatát és az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásait mint olyan eszközöket, amelyek képesek érvényesíteni a felelősségvállalást a vállalatok üzleti tevékenységeiben;

A vállalatokhoz intézett felhívások és a vállalatok emberi jogok tiszteletben tartására irányuló kötelezettsége

6.  felhívja a vállalatokat – legyen szó akár európai, akár nem európai vállalatokról –, hogy végezzenek emberi jogi átvilágításokat, és integrálják azok megállapításait belső politikáikba és eljárásaikba, és rendeljenek azokhoz kellő erőforrásokat és hatáskört, és megfelelően hajtsák végre azokat; hangsúlyozza, hogy mindehhez elegendő források elkülönítésére van szükség; hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban elkövetett emberi jogi visszaélések elkerülését célzó intézkedésekkel kapcsolatos átláthatóság és tájékoztatás döntő fontosságú ahhoz, hogy biztosított legyen a megfelelő demokratikus felügyelet, és hogy a fogyasztók tényekre alapozott döntéseket hozhassanak;

7.  elismeri a vállalati társadalmi felelősségvállalás kiemelkedő fontosságát, és üdvözli, hogy egyre szélesebb körben alkalmazzák a vállalati társadalmi felelősségvállaláson és a vállalatok önkéntes kötelezettségvállalásán alapuló eszközöket; határozottan hangsúlyozza azonban, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása a vállalkozásokra és vezetésükre vonatkozó erkölcsi kötelesség és jogi kötelezettség, és azt be kell építeni a hosszú távú gazdasági kilátásokba, függetlenül attól, hogy hol működnek, mekkora a méretük, vagy melyik ipari ágazatban tevékenykednek; elismeri, hogy a vállalatok jogi kötelezettségeit méretük és képességeik alapján konkrétan meg kell határozni, és hogy az EU-nak és a tagállamoknak a leghatékonyabb eszközök révén kell az emberi jogok lehető legmagasabb szintű védelmére kell törekedniük, nem pusztán formális adminisztratív és bürokratikus szabályok özönét hozva;

8.  hangot ad azon meggyőződésének, hogy megfelelő rugalmasságot kell biztosítani a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó iránymutatások végrehajtásakor annak érdekében, hogy igazodni lehessen az egyes tagállamok és régiók egyedi követelményeihez, különösen a kkv-k kapacitásai tekintetében; üdvözli, hogy a Bizottság az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal karöltve aktívan együttműködik más nemzetközi testületekkel annak érdekében, hogy megvalósuljon a vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezések alapvető „konvergenciájára” irányuló hosszú távú célkitűzés, előmozdítsák a vállalati társadalmi felelősségvállalás tekintetében követett helyes vállalati gyakorlatok cseréjét, valamint elmélyítsék a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet ISO 26000 szabványának iránymutatásait, biztosítva a vállalati társadalmi felelősségvállalás egységes, általános, következetes és átlátható meghatározását; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy járuljon hozzá hatékonyan a tagállamok politikáihoz nyújtott útmutatáshoz és azok összehangolásához, ezáltal a lehető legkisebbre csökkentve annak kockázatát, hogy a több tagállamban tevékenységet folytató üzleti szereplőknek az egymástól eltérő rendelkezések miatt többletköltségei keletkezzenek;

9.  megismétli, hogy figyelmet kell fordítani az elsősorban a helyi és regionális szinten, konkrét ágazatokban tevékenykedő kkv-k sajátosságaira; alapvető fontosságúnak tartja tehát, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos uniós politikák, ideértve az ezzel kapcsolatos nemzeti cselekvési terveket is, figyelembe vegyék a kkv-k egyedi szükségleteit, valamint összhangban álljanak a „gondolkozz először kicsiben” elvvel, és elismerjék a kkv-knak a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz való informális és intuitív hozzáállását; ismét hangot ad azon véleményének, hogy ellenez minden olyan intézkedést, amelyek további adminisztratív vagy pénzügyi terhet róhatnak a kkv-kra, támogatja azonban azokat az intézkedéseket, amelyek közös fellépések végrehajtását teszik lehetővé a kkv-k számára;

10.  emlékeztet arra, hogy ha a vállalatok esetében megállapítást nyer, hogy kárt okoztak, illetve hozzájárultak a károkozáshoz, akkor erkölcsi és jogi felelősséget is kell vállalniuk, valamint hatékony jogorvoslati eljárásokat kell biztosítaniuk az érintett személyek és közösségek számára, és részt kell venniük ezekben az eljárásokban; ez magában foglalja a helyreállítást, a kártérítést, a rehabilitációt és az arra vonatkozó garanciákat, hogy ez nem ismétlődik meg többször;

11.  üdvözli azt a gyakorlatot, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos felelősséget a vállalatok, valamint a vállalati és magánügyfeleik és beszállítóik közötti kötelező szerződéses követelményekbe építik be; megjegyzi, hogy az ilyen követelmények az esetek többségében bírósági úton érvényesíthetők;

A tagállamokhoz intézett felhívások és a tagállamok emberi jogok védelmére irányuló kötelezettsége

12.  melegen üdvözli a vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló kötelező ENSZ-szerződés elkészítését célzó munkát; sajnálatosnak tartja az e folyamattal kapcsolatban tanúsított hátráltató magatartást, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy konstruktívan vegyenek részt e tárgyalásokban;

13.  emlékeztet arra, hogy az államoknak és a vállalatoknak eltérő, de egymást kiegészítő szerepe van az emberi jogok védelme terén; emlékeztet arra, hogy az államoknak – saját hatáskörükön belül – kötelességük megvédeni az emberi jogokat, a vállalatok által elkövetett visszaélésekkel szembeni is, még akkor is, ha azok harmadik országokban működnek; nyomatékosan emlékeztet arra, hogy ha emberi jogi visszaélések fordulnak elő, az államoknak biztosítaniuk kell a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférést az áldozatok számára; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az emberi jogok harmadik országok általi tiszteletben tartása, köztük a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférés biztosítása a joghatóságuk alá tartozó személyek számára, az EU ezen országokkal fenntartott külkapcsolatainak alapvető eleme;

14.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi szinten biztosítsák a vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó szakpolitikák közötti koherenciát: a különböző uniós intézményekben, az intézmények között, valamint az EU és tagállamai között, és különösen az Unió kereskedelempolitikája vonatkozásában; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezt az elvet kifejezetten építsék be valamennyi megkötendő megállapodásukba, összhangban az emberi jogokra vonatkozóan tett nemzetközi kötelezettségvállalásokkal; megjegyzi, hogy ez fokozott együttműködést tesz szükségessé a Bizottság főigazgatóságai és az Európai Külügyi Szolgálat között;

15.  felhívja az Európai Uniót, a tagállamokat, a harmadik országokat és minden nemzeti és nemzetközi hatóságot, hogy sürgősen és a lehető legszélesebb körben fogadjanak el olyan kötelező eszközöket, amelyek az emberi jogok hatékony védelmére szolgálnak ezen a területen, és hogy biztosítsák, hogy a fent említett nemzetközi szabályokból eredő valamennyi nemzeti és nemzetközi kötelezettséget teljes körűen érvényesítsék; reméli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos európai erőfeszítések példaértékűek lehetnek más országok számára; meggyőződése, hogy a nemzeti fejlesztési bankoknak példát kell mutatniuk az emberi jogok ellenőrizhető tiszteletben tartását illetően;

16.  felhívja az államokat, köztük az Uniót és tagállamait, hogy a hatáskörükbe tartozó valamennyi területen haladéktalanul és megbízhatóan hajtsák végre az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, cselekvési tervek kidolgozását is beleértve; sajnálja, hogy a Bizottság által a vállalati társadalmi felelősségvállalásról kiadott 2011-es közlemény ellenére nem minden tagállam fogadott el olyan nyilatkozatokat vagy politikákat a vállalati társadalmi felelősségvállalásról, amelyek megemlítik az emberi jogokat, illetve tette közzé a vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó terveit, és sürgeti az EU-t, hogy tegye közzé ilyen irányú tervét; felkéri a tagállamokat, hogy az ENSZ üzleti vállalkozásokkal és emberi jogokkal foglalkozó munkacsoportja által kiadott iránymutatásokkal összhangban dolgozzanak ki nemzeti cselekvési terveket, illetve vizsgálják felül azokat; szorgalmazza, hogy e terveket a jogi szabályozás, a tervek végrehajtását és hatékonyságát nyomon követő mechanizmusok felállítása, a szakpolitikák és a gyakorlat terén meglévő hiányosságok azonosítását célzó alapfelmérések alapján, az érdekelt felek érdemi közreműködésével dolgozzák ki;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy koherens, holisztikus, hatékony és kötelező jogszabályokat alkossanak, hogy eleget tegyenek a joghatóságuk alatt működő vállalkozások által elkövetett emberi jogi visszaélések megakadályozásával, kivizsgálásával, szankcionálásával és orvoslásával kapcsolatos kötelességüknek, beleértve a harmadik országokban elkövetett visszaéléseket is;

18.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy hozzanak egyértelmű szabályokat arra, hogy a területükön vagy a joghatóságuk alatt létrehozott vállalatoknak működésük során tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat minden olyan országban és összefüggésben, ahol tevékenykednek, továbbá az Unión kívüli üzleti kapcsolataikban is; úgy véli, hogy a vállalkozásoknak méretük és képességeik függvényében, ideértve a harmadik országokban tevékenykedő bankokat, és egyéb pénzügyi vagy hitelintézeteket is, biztosítaniuk kell, hogy legyenek olyan rendszereik, amelyek a tevékenységeik és értékláncaik kockázatait értékelik és mérsékelik azok emberi jogi, munkaügyi, környezetvédelmi és katasztrófákkal kapcsolatos szempontjait érintő lehetséges negatív hatásokat; felszólítja a tagállamokat, hogy rendszeres időközönként értékeljék az ilyen jogszabályok megfelelőségét, és kezeljék a hiányosságokat;

19.  emlékeztet arra, hogy a nemzeti jogalkotással kapcsolatos legutóbbi fejlemények – például az Egyesült Királyságban a modern rabszolgaság elleni törvénynek az ellátási lánc átláthatóságára vonatkozó záradéka vagy Franciaországban a gondossági kötelezettségről szóló törvény – fontos lépést jelentenek az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság felé, illetve hogy az EU már tett lépéseket ebbe az irányba (a fakitermelésre vonatkozó uniós rendelet, a nem pénzügyi beszámolásról szóló uniós irányelv, a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany felelősségteljes importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc tekintetében alkalmazott öntanúsítás uniós rendszerének létrehozásáról bizottsági javaslat); arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, továbbá minden államot, hogy vegyenek erről példát az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság bevezetése felé vezető úton;

20.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság kötelezővé tétele az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekben előírt lépéseket követő intézkedés, amelyet bizonyos – az emberi jogokkal kapcsolatos kockázatok proaktív azonosítására, az e kockázatok megelőzésére és csökkentésére irányuló szigorú és megalapozott cselekvési tervek kidolgozására, a kiderült visszaélésekre adott megfelelő válaszokra és az átláthatóságra vonatkozó – átfogó elveknek kell vezérelniük; kiemeli, hogy a szakpolitikáknak figyelembe kell venniük a vállalkozások méretét és az ebből fakadó képességeiket, különös tekintettel a mikro-, kis- és középvállalkozásokra; hangsúlyozza, hogy minden szakaszban biztosítani kell az érintett szereplőkkel folytatott konzultációt, valamint a projektekkel vagy a befektetésekkel kapcsolatos minden lényeges információkat az érintett érdekelt felek rendelkezésére kell bocsátani;

21.  arra kéri az államokat, és különösen az Uniót és a tagállamokat, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság kötelező bevezetését célzó azonnali fellépés terén prioritásként kezeljék az állami tulajdonban lévő vagy állami ellenőrzés alatt álló, az állami hatóságoktól vagy az európai intézményektől jelentős támogatásban és szolgáltatásokban részesülő, valamint közbeszerzési szerződéseken keresztül árukat vagy szolgáltatásokat nyújtó üzleti vállalkozásokat;

22.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a jelenlegi jogalkotási folyamat során szólítsák fel arra az olyan nyersanyagokat vagy árukat felhasználó vállalatokat, amelyek konfliktusok által sújtott térségből származhatnak, hogy termékcímkézés révén hozzák nyilvánosságra az ilyen anyagok forrását és használatát annak érdekében, hogy a termékek összetételét és származását illetően, ezen adatok nyújtására beszállítóikat felszólítva, teljes körű tájékoztatással szolgáljanak; támogatásra szólít fel azzal kapcsolatban, hogy az OECD-nek a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló útmutatása alapján az úgynevezett konfliktusövezetből származó ásványok tekintetében bevezessék a kellő gondosság kötelező elvét az ónt, tantált, volfrámot és aranyat importálók tekintetében; kéri a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc fontolóra vételének belefoglalását ebbe a folyamatba;

23.  elégedetten veszi tudomásul, hogy a jelenlegi (2014/95/EU) számviteli irányelvnek a nem pénzügyi és sokszínűséggel kapcsolatos információk közzététele tekintetében történt felülvizsgálata eredményeképpen a nagyvállalkozások és vállalatcsoportok 2017-től kötelesek közzétenni az emberi jogok tiszteletben tartását és az ahhoz kapcsolódó kérdéseket érintő politikákra, kockázatokra és eredményekre vonatkozó információkat; sürgeti a tagállamokat, hogy az elfogadott időkereten belül maradéktalanul hajtsák végre a felülvizsgált számviteli irányelvet, és többek között hozzanak létre megfelelő, hatékony mechanizmusokat annak biztosítására, hogy a vállalatok eleget tesznek jelentéstételi kötelezettségeiknek; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű iránymutatást a vállalatok részére a nem pénzügyi beszámolásra vonatkozó új követelményekről; azt ajánlja, hogy ez az iránymutatás tartalmazza és részletezze az adott vállalat globális értékláncán belül a vállalat tevékenységeihez kapcsolódó fő emberi jogi kockázatok és hatások pontos és átfogó megismeréséhez minimálisan szükséges alapvető elemeket;

A hatékony jogorvoslatokhoz való hozzáférés

24.  felkéri a Bizottságot, hogy az érdekelt felekkel, többek között a civil társadalommal és a vállalatokkal folytatott konzultáció keretében mélyrehatóan vizsgálja meg az igazságszolgáltatással kapcsolatos jelenlegi akadályokat a tagállami bíróságok elé vitt olyan ügyekben, amelyek uniós vállalkozások által állítólag külföldön elkövetett emberi jogi visszaélésekre vonatkoznak; kitart amellett, hogy e vizsgálat célja az ilyen akadályok felszámolására vagy csökkentésére szolgáló hatékony intézkedések meghatározása és elfogadásuk előmozdítása;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy a nemzetközi partnerekkel együttműködve tegyenek megfelelő lépéseket, hogy bírósági, adminisztratív, jogalkotási vagy más megfelelő eszközökön keresztül biztosítsák, hogy amikor ilyen emberi jogi visszaélések fordulnak elő, az érintettek hatékony jogorvoslathoz férjenek hozzá azokban az esetekben, amikor adott államokban székhellyel rendelkező vállalatok tulajdonában, illetve irányítása vagy ellenőrzése alatt vannak a más országokban elkövetett emberi jogi visszaélésekért felelős vállalatok; felhívja az említett államokat, hogy tegyenek megfelelő lépéseket az olyan jogi, gyakorlati és egyéb lényeges akadályok megszüntetésére, amelyek a jogorvoslathoz való hozzáférés megtagadásához vezethetnek, és alakítsák ki a megfelelő eljárási útvonalakat, hogy a harmadik országokból származó érintettek is hozzáférhessenek a polgári jogi és a büntetőjogi igazságszolgáltatáshoz; e tekintetben felszólítja az államokat, hogy lebbentsék fel a jogi személyiségről a fátylat, amely elfedheti egyes vállalatok tényleges tulajdonosi körét;

26.  felszólítja az Uniót és valamennyi államot, különösen az uniós tagállamokat, hogy foglalkozzanak a polgári peres eljárások során felmerülő pénzügyi és eljárási terhekkel; üdvözli a Bizottság által 2013. június 11-én elfogadott 2013/396/EU ajánlást(9) és ösztönzi a tagállamokat, hogy teljesítsék az abban foglaltakat; úgy véli, hogy az ugyanebben az ajánlásban kínált eszköz csökkentheti a perköltségeket az emberi jogi visszaélések áldozatai számára; arra ösztönöz, hogy az ilyen típusú jogorvoslat az emberi jogi visszaélések valamennyi áldozatára alkalmazandó legyen harmadik országokban is, továbbá olyan közös normák elfogadását szorgalmazza, amelyek lehetővé teszik egyesületek számára, hogy az állítólagos áldozatok nevében keresetet nyújtsanak be;

A Bizottsághoz intézett felhívások

27.  tudatában van annak, hogy a „vállalati felelősségvállalás” nem egy önálló kérdés, hanem a különböző jogi és politikai területek széles körét érinti;

28.  üdvözli a magánszektor felelős ellátásilánc-kezelésre irányuló, nem kötelező kezdeményezéseit, amelyeket a Bizottság szolgálatai vezettek be, azonban hangsúlyozza, hogy a magánszektor nem kötelező kezdeményezései önmagukban nem elegendők; szorgalmazza a kötelező és végrehajtható szabályok, valamint az azokhoz kapcsolódó szankciók és független nyomon követési mechanizmusok sürgős bevezetését;

29.  üdvözli az általános vámkedvezmény-rendszerre vonatkozó új rendeletet (GSP+), amely 2014. január 1-jén lépett hatályba(10) az Uniónak az emberi és munkajogok, a környezetvédelem és a felelősségteljes kormányzás sérülékeny harmadik országokban való előmozdítására irányuló fő kereskedelempolitikai eszközeként; üdvözli különösen a GSP+ szigorú és rendszerszintű nyomon követési mechanizmusát, és szorgalmazza, hogy összpontosítsanak az egyezményben felsorolt egyezmények nemzeti szintű hatékony végrehajtására;

30.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak meg kell védeniük az emberi jogokat; megjegyzi, hogy a kereskedelmi megállapodások általában hozzájárulhatnak a szabályokon nyugvó globális kereskedelmi rendszer megerősítéséhez, valamint hogy – amint azt az Európai Bizottság a közelmúltban „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című legújabb kereskedelmi stratégiájában felvázolta – a kereskedelemnek és az értékeknek együtt kell járniuk; emlékeztet arra, hogy meg kell vizsgálni a kereskedelmi és a beruházási megállapodások lehetséges emberi jogi hatásait, és ennek alapján minden olyan szükséges emberi jogi záradékot és biztosítékot bele kell foglalni e megállapodásokba, amelyekkel mérsékelhetők és kezelhetők az emberi jogi hatásokkal kapcsolatban azonosított kockázatok; kéri, hogy a Bizottság tegyen meg minden szükséges és lehetséges lépést a holisztikus és koherens fellépés érdekében, és határozottan kéri, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodásokba szisztematikusan építsék be az emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos vállalati felelősségvállalásra vonatkozó, nemzeti szinten végrehajtandó szabályokat, valamint a nemzetközileg elismert elvekre és iránymutatásokra való hivatkozásokat;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul nyújtson be jogalkotási javaslatot a kettős felhasználású termékek exportellenőrzésére vonatkozóan, mivel az európai vállalatok által előállított technológiákat világszerte még mindig emberi jogi jogsértéseket okoznak;

32.  sürgeti egy következetes jogszabálycsomag megalkotását, amely tartalmazza az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre, a joghatóságra, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok elismerésére és végrehajtására, az alkalmazandó jogra és a harmadik országokat érintő határokon átnyúló esetekben nyújtott jogsegélyre irányadó szabályokat;

33.  kéri, hogy vegyék fontolóra a Brüsszel I. rendelet(11) szerinti joghatósági szabályok kiterjesztését a harmadik országbeli alperesekre a többek között egy uniós tagállammal egyértelmű kapcsolatban álló – azaz az Unióban székhellyel vagy jelentős üzletrésszel rendelkező, illetve az üzleti tevékenységüket főként az Unióban folytató – vállalatok, valamint olyan vállalatok ellen indított peres eljárásokban, amelyek számára az EU jelentős felvevőpiacot jelent;

34.  szorgalmazza, hogy a bizonyítékok felfedésére irányuló eljárások fejlesztése révén javítsák a bizonyítékokhoz való hozzáférést;

35.  emlékeztet arra, hogy amikor a vállalatok emberi jogi visszaéléseket követnek el, akkor ezek a cselekmények személyes büntetőjogi felelősséggel is járhatnak, és követeli, hogy e bűncselekmények felelősei ellen megfelelő szinten indítsanak büntetőeljárást; felszólítja a tagállamokat, hogy kezeljék azokat a jogi, eljárási és gyakorlati akadályokat, amelyek a bűnüldöző hatóságokat gátolják abban, hogy az emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos bűncselekményekben érintett vállalatok és képviselőik ellen nyomozást folytassanak és vádat emeljenek;

36.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a harmadik országokban vállalatok által elkövetett súlyos emberi jogi visszaélések tekintetében az EUMSZ 83. cikkével összhangban állapítsanak meg szabályozási minimumokat a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan az olyan különösen súlyos bűncselekmények esetében, amelyek jellegüknél vagy hatásuknál fogva több államra kiterjedő vonatkozásúak, illetve amelyek esetében különösen szükséges, hogy az ellenük folytatott küzdelem közös alapokon nyugodjék;

37.  hangsúlyozza, hogy a termelési láncon belüli emberi jogi jogsértések maradéktalan tiszteletben tartása alapvető, nem pedig fogyasztói választás kérdése; a termelők és a fogyasztók tudatosságának fokozása érdekében egy „visszaélésmentes” termékcímke uniós szintű önkéntes bevezetését szorgalmazza, amelynek működését egy független szerv ellenőrizné szigorú szabályok szerint, amely ellenőrzési hatáskörökkel lenne felruházva, és annak ellenőrzésére és tanúsítására szolgálna, hogy az adott termék termelési láncának egyik szakaszában sem követtek el visszaélést; véleménye szerint az EU-nak és a tagállamoknak elő kellene mozdítaniuk az ilyen „visszaélésmentes” termékcímkét; azt ajánlja, hogy az említett „visszaélésmentes” címkét megszerző termékek esetében biztosítsanak kedvezményeket;

38.  határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy indítson európai szintű kampányt a „visszaélésmentes” címke bevezetése és népszerűsítése céljából, arra ösztönözve az európai fogyasztókat, hogy az olyan termékek és vállalatok mellett döntsenek, amelyek megszerezték ezt a címkét, valamint arra kér minden vállalatot és vállalkozást is, hogy alkalmazzák az emberi jogok tiszteletben tartására és a kapcsolódó kérdésekre vonatkozó bevált gyakorlatokat;

39.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen számoljanak be az emberi jogok üzleti tevékenységük keretében való hatékony védelmének biztosítása érdekében hozott intézkedésekről, az elért eredményekről, a védelem terén még meglévő hiányosságokról, valamint az e hiányosságok leküzdését célzó jövőbeli ajánlott fellépésekről;

o
o   o

40.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének és az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11855-2012-INIT/hu/pdf (2) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10897-2015-INIT/hu/pdf (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0470. (4) HL C 316., 2016.8.30., 141. o. (5) HL C 181., 2016.5.19., 2. o. (6) HL C 24., 2016.1.22., 28. o. (7) HL C 24., 2016.1.22., 33. o. (8) https://www.unglobalcompact.org/what-is-gc/mission/principles (9) HL L 201., 2013.7.26., 60. o. (10) http://ec.europa.eu/trade/policy/countries-and-regions/development/generalised-scheme-of-preferences/ (11) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=URISERV:l33054