Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2139(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0322/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0322/2016

Viták :

PV 21/11/2016 - 17
CRE 21/11/2016 - 17

Szavazatok :

PV 22/11/2016 - 5.10
CRE 22/11/2016 - 5.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0437

Elfogadott szövegek
PDF 319kWORD 57k
2016. november 22., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozása
P8_TA(2016)0437A8-0322/2016

Az Európai Parlament 2016. november 22-i állásfoglalása a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról (2016/2139(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint a Közgyűlés által 2015. szeptember 25-én elfogadott „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra, és különösen az abban meghatározott fenntartható fejlesztési célok közül a 17. célra, amely kötelezi az ENSZ tagállamait a menetrend végrehajtási eszközeinek megerősítésére és a fenntartható fejlődést szolgáló globális partnerség újjáélesztésére,(1)

–  tekintettel az addisz-abebai cselekvési programra, a fejlesztésfinanszírozásról szóló harmadik nemzetközi konferencián (Addisz-Abeba, Etiópia, 2015. július 13–16.) elfogadott záródokumentumra, amelyet az ENSZ Közgyűlése a 2015. július 27-i 69/313. sz. határozatában(2) jóváhagyott,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának „A nemzetközi fejlesztési együttműködés trendjei és eredményei” című, a 2016. évi fejlesztési együttműködési fórumhoz benyújtott jelentésére (E/2016/65)(3),

–  tekintettel a segélyhatékonysággal foglalkozó második magas szintű fórum által 2005-ben elfogadott, a segélyhatékonyságról szóló párizsi nyilatkozatra, a segélyhatékonysággal foglalkozó harmadik, 2008-ban Accrában (Ghána) rendezett magas szintű fórum által elfogadott accrai cselekvési programra(4) és a segélyhatékonysággal foglalkozó negyedik, 2011 decemberében Puszanban (Koreai Köztársaság) rendezett magas szintű fórum által elfogadott dokumentumra, amely elindította a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerséget (GPEDC)(5),

–  tekintettel a békeépítésről és államépítésről szóló, 2010. április 10-én Diliben elfogadott nyilatkozatra, valamint a segélyhatékonysággal foglalkozó negyedik magas szintű fórumon 2011. november 30-án elindított, az instabil államokban való szerepvállalásról szóló új megállapodásra,

–  tekintettel a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerség (GPEDC) 2014 áprilisában, Mexikóvárosban megrendezett első magas szintű találkozójáról kiadott közleményre(6),

–  tekintettel a GPEDC hamarosan megrendezésre kerülő második magas szintű találkozójára, amelyre 2016. november 28. és december 1. között kerül sor Nairobiban(7),

–  tekintettel az OECD/UNDP 2014. évi, „A fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozása” című értékelő jelentésére(8),

–  tekintettel a fejlesztés hatékonyságát szolgáló, 2011-ben Sziemreapben elfogadott, a civil társadalmi szervezetekre vonatkozó nemzetközi fejlesztéshatékonysági keretrendszerre,

–  tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely az EU fejlesztési politikájának elsődleges célkitűzéseként határozza meg a szegénység csökkentését és megszüntetését, és előírja, hogy az Unió és a tagállamok teljesítsék az ENSZ és az egyéb illetékes szervezetek égisze alatt vállalt kötelezettségeiket, valamint a szakpolitikák végrehajtásakor vegyék figyelembe azokat a fejlesztési együttműködési célkitűzéseket, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra,

–  tekintettel a fejlesztési politikáról szóló 2005. évi európai konszenzusra(9) és az arra irányuló tervekre, hogy 2017-ben új konszenzusról állapodnak meg,

–  tekintettel az Európai Unió magatartási kódexére a fejlesztési politika terén való komplementaritásról és munkamegosztásról(10),

–  tekintettel a segélyhatékonysági működési keret egységes szerkezetbe foglalt szövegére(11), amely a segélyhatékonysági működési keretről szóló, 2009. november 17-i tanácsi következtetésekre, az országok közötti munkamegosztásról szóló 2010. június 14-i tanácsi következtetésekre, és az átláthatóságról és a kölcsönös elszámoltathatóságról szóló 2010. december 9-i tanácsi következtetésekre épül,

–  tekintettel „Az uniós nemzetközi együttműködési és fejlesztési eredmények keretrendszerének elindítása” című, 2015. március 26-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0080) és az eredménykeretről szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre(12),

–  tekintettel a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerség első magas szintű találkozójával kapcsolatos közös uniós álláspontról szóló, 2014. március 17-i tanácsi következtetésekre(13),

–  tekintettel az „Új globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre(14),

–  tekintettel a közös programozás megerősítéséről szóló, 2016. május 12-i tanácsi következtetésekre(15),

–  tekintettel az EU által nyújtott fejlesztési támogatás célértékeiről szóló, az Európai Tanács részére készített 2016. évi jelentéssel kapcsolatos, 2016. május 12-i tanácsi következtetésekre(16),

–  tekintettel „A fejlesztésfinanszírozás elszámoltathatóságáról szóló 2015. évi uniós jelentés – Az Unió és a tagállamok által elért eredmények áttekintése” című, 2015. június 23-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0128),

–  tekintettel „Az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája – Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa” című, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnöke által 2016 júniusában ismertetett stratégiára(17),

–  tekintettel a támogatáshatékonyságról szóló, 2005. évi párizsi nyilatkozat nyomon követéséről szóló, 2008. május 22-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a fejlődő országoknak nyújtott uniós költségvetés-támogatás jövőjéről szóló, 2011. július 5-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a segélyhatékonyságról szóló negyedik magas szintű fórumról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel az Európai Parlament az uniós fejlesztési segélyt adományozók koordinációjáról szóló, a Bizottságnak címzett ajánlásokat tartalmazó, 2013. december 11-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló, 2015. május 19-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel a magánszektor fejlesztésben betöltött szerepéről szóló, 2016. április 14-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel a 2030-ig szóló menetrend nyomon követéséről és felülvizsgálatáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015. évi uniós jelentésről szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0322/2016),

A.  mivel a párizsi nyilatkozat és az accrai cselekvési program által lefektetett alapelvek továbbra is teljes mértékben érvényesek, és bebizonyosodott, hogy milyen értéket képviselnek a fejlesztési támogatások minőségének javításában, valamint e finanszírozások közvélemény általi támogatottsága szempontjából az adományozó országokban;

B.  mivel a monterreyi konszenzus (2002) magas szintű politikai kötelezettségvállalásai, a római nyilatkozat (2003), a párizsi nyilatkozat (2005), az accrai cselekvési program (2008) és a segélyhatékonysággal foglalkozó negyedik magas szintű puszani fórum (2011) mind ugyanazt a célt követik, azaz hogy a hivatalos fejlesztési támogatás hatásainak maximalizálása érdekében javítsák a végrehajtás minőségét, az irányítást és a felhasználását;

C.  mivel a segélyhatékonysági alapelvek sok országban egyértelműen hozzájárultak a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához, de az eredmények nem egyenletesek, és nem minden fejlesztési szereplő érvényesítette teljes mértékben és mindig az összes alapelvet az összes országban;

D.  mivel a globális partnerség kulcsszerepet játszhat a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtásában és a fenntartható fejlesztési célok megvalósításában azáltal, hogy a hangsúlyt a hagyományos állami fejlesztési támogatással kapcsolatos „segélyhatékonyságról” áthelyezi a „fejlesztési együttműködés hatékonyságára”;

E.  mivel – különösen az alacsony jövedelmű országokban és azon országokban, amelyek mélyszegénységgel és egyenlőtlenséggel küzdenek – a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) alapvető szerepet játszhat a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtásában, amennyiben célzottabb, és tiszteletben tartja a hatékony fejlesztési együttműködés alapelveit, nevezetesen az egyes országok demokratikus felelősségvállalását, a helyi kapacitás összehangolását, megerősítését, az átláthatóságot és a demokratikus elszámoltathatóságot, az eredményekre történő összpontosítást és a inkluzivitást; hangsúlyozza, hogy a segélyezési feltételeknek tiszteletben kell tartaniuk a demokratikus felelősségvállalás elveit;

F.  mivel a fejlesztési támogatáson és együttműködésen kívül más fejlesztéspolitikai eszközökre is szükség van ahhoz, hogy hatékonyan csökkenteni lehessen a szegénységet és a többi fenntartható fejlesztési cél elérését is elő lehessen mozdítani;

G.  mivel a költségvetés-támogatás számos előnnyel jár, ilyen például az állami felelősségvállalás, az eredmények pontosabb értékelése, a szakpolitikák nagyobb koherenciája, a támogatás jobb kiszámíthatósága, valamint a rendelkezésre álló forrásoknak a lakosság közvetlen hasznára történő optimális felhasználása;

H.  mivel a magánszektor – az egyéb hagyományos kormányzati és nem kormányzati fejlesztési szervezetek mellett – fejlesztési stratégiánkban, azaz az inkluzív és fenntartható fejlődés megvalósításában egyre inkább valódi partnerként vesz részt;

I.  mivel a segélyhatékonyság szempontjából elengedhetetlen, hogy a kedvezményezett országok a piacgazdasági mechanizmusokat bevezető, növekedésösztönző gazdaságpolitikákkal párhuzamosan mozgósítsák a magántőkét, földreformokat hajtsanak végre és fokozatosan megnyissák piacaikat a globális verseny előtt;

J.  mivel egy bizottsági tanulmány szerint a támogatás szétaprózódása évi 2–3 milliárd EUR pluszköltséget jelent az Európai Unió számára;

K.  mivel a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerség (GPEDC) olyan inkluzív fórumot kínál, amely minden országból összehozza a kormányokat, a bilaterális és multilaterális szervezeteket, a civil társadalmat, a parlamenteket, a szakszervezeteket és a magánszektort egyaránt;

L.  mivel a GPEDC a fejlesztésben részt vevő szereplők magatartására és a közöttük fennálló kapcsolatokra, a fejlesztési politikák és programok hatékony végrehajtására, valamint az elmúlt évtized során meghatározott legfontosabb alapelvek betartásában elért eredmények megfigyelésére összpontosít, hogy ezáltal javítsa az összes szereplő hatékonyságát a fejlesztésben; mivel tisztázni kell a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtását felügyelő globális fejlesztési rendszerrel fennálló kapcsolatait;

M.  mivel az olyan országok, mint Kína, Brazília, Törökország, Oroszország és India egyre fontosabb szerepet játszanak nemcsak új adományozókként, hanem a fejlesztési szakértelem és a technológia átadóiként is, nem utolsósorban a közelmúltban megszerzett és jelenlegi saját fejlesztési tapasztalataiknak köszönhetően; mivel a globális közjavak előmozdítása terén a hagyományosabb adományozókkal folytatott együttműködésük és a GPEDC-en belül folytatott inkluzív fejlesztési együttműködésben való részvételük fokozható;

N.  mivel a Bizottság tevékeny szerepet játszik a GPEDC irányító bizottságában, amelynek egyik társelnökét az egyik uniós ország, Hollandia adja; mivel e társelnöki szerepet most Németország veszi át;

O.  mivel az egyes országoknak a fejlesztési együttműködésben vállalt felelőssége megköveteli, hogy az adományozók igazodjanak a nemzeti fejlesztési tervekhez és a nemzetközi szinten elfogadott fenntartható fejlesztési célokhoz és célkitűzésekhez, valamint a hazai szereplők részvételéhez a fejlesztési tervek és programok végrehajtásával kapcsolatos tervezés és elszámoltathatóság tekintetében;

P.  mivel a segély kettős haszonnal jár, amennyiben nemcsak a fejlesztési projektek finanszírozza, hanem e forrásokat helyi szinten, helyileg előállított termékekre és szolgáltatásokra költik el; mivel ezért a segélyhatékonyságról szóló párizsi nyilatkozat szerinti segélyhatékonyság tekintetében, valamint a partnerországok jó kormányzásának megszilárdításában és demokratikus elszámoltathatóságának javításában elengedhetetlen szerepet tölt be az országos rendszerek és a nemzeti közbeszerzési rendszerek megerősítése;

Q.  mivel a szolgáltatók által meghatározott fejlesztési együttműködési menetrendek és a kötött segélyek – beleértve a közbeszerzés területére vonatkozókat is – különböző, olykor a fejlesztéspolitikákkal ellentétes politikai érdekeket fejezhetnek ki, és veszélyeztethetik az összehangolás terén eddig elért előrehaladást, valamint a fejlesztési támogatással kapcsolatos felelősségvállalást és annak fenntarthatóságát is, ami a hatékonyság hiányához és növekvő függőséghez vezet; mivel a helyi szintű felelősségvállalás fontos szerepet tölt be abban, hogy a polgárok számára tényleges fejlődést biztosítsanak;

R.  mivel egyre jobban terjed az eredménykeretek használata a fejlesztési együttműködési programok eredményeinek mérésében, viszont az ezekért a keretekért való teljes felelősségvállalás és a fejlődő országok által történő használatuk továbbra is nagy kihívásokat támaszt;

S.  mivel a GPEDC 2016. évi ellenőrzési fordulója szerint továbbra is lassú az országos rendszerek használatával kapcsolatos előrehaladás, valamint a kötött segélyek megszüntetése nem folytatódott tovább, és arányuk még mindig a 2010-ben elért legmagasabb szinten, 80 %-on áll;

T.  mivel a partnerországok parlamenti képviselői, a helyi hatóságok és a civil társadalom képviselői továbbra is elégedetlenségüknek adnak hangot annak kapcsán, hogy milyen mértékben vonják be őket a folyamatokba és milyen tájékoztatást kapnak a fejlesztési együttműködési tervezésről és a végrehajtásról;

U.  mivel a fejlesztés hatékonysága – amelyet a fejlesztés szolgálatába állított összes eszköz és erőforrás hatékony felhasználásaként értelmeznek, beleértve a szegénység csökkentését is – nemcsak a támogatásnyújtó és a kedvezményezett országoktól, hanem attól is függ, hogy léteznek-e hatékony és alkalmazkodóképes intézmények és szilárd politikák, hogy működik-e a helyi szereplők és a civil társadalom részvétele, a jogállamiság és a mindenkire kiterjedő demokratikus kormányzás, hogy léteznek-e eredményes és átlátható nyomonkövetési mechanizmusok, illetve hogy vannak-e biztosítékok a fejlődő országokon belül zajló korrupció, valamint a nemzetközi szinten történő tiltott pénzmozgások ellen; mivel a GPEDC-nek egyre fontosabb szerepet kell játszania a fejlesztés fent említett meghatározó tényezőinek támogatásában és előmozdításában;

V.  mivel a támogatások szétaprózódása továbbra is állandó problémát jelent, amely az adományozók és a segélyszervezetek burjánzásából, valamint tevékenységük és projektjeik összehangolásának hiányából ered;

W.  mivel a déli országok közötti együttműködés növekedése a feltörekvő gazdaságok lelassulása és a nyersanyagárak csökkenése ellenére sem állt meg;

X.  mivel a fejlesztési környezet egyre inkább heterogén, amelynek egyik jellemzője, hogy a közepes jövedelmű országokban több a szegény, mint az alacsony jövedelmű országokban; mivel ezzel párhuzamosan a fejlesztési kihívások jellege is megváltozott és olyan új globális kihívások jelentek meg, mint a migráció, az élelmezésbiztonság, a béke és stabilitás, valamint az éghajlatváltozás;

1.  felkéri a fejlesztés összes szereplőjét, hogy építsenek a Párizstól Puszanig vállalt kötelezettségekre, újítsák meg és erősítsék meg erőfeszítéseiket, hogy a fejlesztési együttműködést a lehető leghatékonyabbá tegyék, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben meghatározott nagyratörő célok és célkitűzések elérése céljából, és hogy a lehető legjobban használják fel a fejlesztésre szánt állami és magánforrásokat;

2.  kéri, hogy a szegénység csökkentéséhez és a fenntartható fejlesztési célok elérésének előmozdításához vegyék igénybe az összes rendelkezésre álló fejlesztéspolitikai eszközt; úgy véli, hogy a fejlesztésfinanszírozás hatékonyságát a konkrét eredmények, illetve az alapján kell értékelni, hogy a finanszírozás milyen hatással van a fejlesztéspolitika egészére nézve;

3.  hangsúlyozza a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) kulcsszerepét a fejlesztéshatékonysági menetrend teljesítésében, a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentésében, az alapvető közszolgáltatások ellátásában és a jó kormányzási eljárások támogatásában; hangsúlyozza, hogy az ODA rugalmasabb, kiszámíthatóbb és számonkérhetőbb, mint a fejlesztéshez esetlegesen hozzájáruló egyéb pénzáramlások;

4.  emlékeztet arra, hogy a hatékony fejlesztési együttműködés előfeltétele az elegendő finanszírozás biztosítása; megjegyzi, hogy a hivatalos fejlesztési támogatást nyújtók közül a legtöbben nem tettek eleget azon kötelezettségvállalásuknak, hogy 2015-ig bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-át fejlesztési támogatásra fordítsák, aminek eredményeképpen több mint 2 billió USD-t nem bocsátottak a fejlődő országok rendelkezésére a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez;

5.  sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy teljesítsék azt a régóta fennálló kötelezettségvállalásukat, amely szerint bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-át támogatási célokra ajánlják, és ösztönzi őket arra, hogy fokozzák fejlesztési támogatásaikat mind az uniós költségvetésen, mind az Európai Fejlesztési Alapon (EFA) keresztül, valamint hogy fogadjanak el ütemtervet a kötelezettségvállalás átlátható, kiszámítható és elszámoltatható teljesítése érdekében; óva int a hivatalos fejlesztési támogatási kritériumok azzal a céllal történő enyhítésétől, hogy a fejlődő országokban a fenntartható fejlődés előmozdításához közvetlenül kapcsolódó kiadásoktól eltérő kiadásokat fedezzenek;

6.  aggodalommal jegyzi meg, hogy 2015 közepéig alig öt uniós ország tett közzé puszani végrehajtási terveket; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek közzé végrehajtási terveket és az erőfeszítéseikkel kapcsolatos jelentéseket még a GPEDC második magas szintű találkozója előtt (HLM2), amelyre 2016. november 28. és december 1. között Nairobiban kerül sor;

7.  kéri, hogy a HLM2 záródokumentuma egyértelműen foglalkozzon a fejlesztési szereplők és intézmények eltérő szerepkörével és felelősségével, és jelölje ki őket a menetrend végrehajtását és az alapelvek alkalmazását illetően, az előrehaladás megkönnyítése, valamint a jövőbeni együttműködés megkönnyítése érdekében;

8.  tudomásul veszi, hogy a mexikói javaslatba belefoglalták az ötödik fejlesztéshatékonysági alapelvet, miszerint „senkiről sem szabad megfeledkezni”; elismeri annak jelentőségét, hogy a fejlesztéshatékonysági program keretében nagy figyelmet fordítsanak a szegény, kiszolgáltatott és marginalizált csoportokra, kellően figyelembe véve a nemek közötti egyenlőség kérdését, valamint a kiszolgáltatott helyzeteket és a konfliktushelyzeteket; úgy véli, hogy jóllehet ez az alapelv megfelel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben foglalt általános elgondolásnak és átfogó kötelezettségvállalásnak, esetleges beépítése esetén azonban komolyan meg kell vitatni és át kell gondolni, hogy miként működhet, különösen az érvényesítéssel kapcsolatos kérdéseket és a mutatókat illetően;

9.  hangsúlyozza, hogy a GPEDC-t határozottan be kell vonni a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és az addisz-abebai cselekvési program végrehajtásába; úgy véli, hogy a GPEDC akkor képes hozzáadott értékről gondoskodni, ha munkáját stratégiai szempontból beütemezik és testre szabják, az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa fejlesztési együttműködési fóruma, a fejlesztésfinanszírozási fórum és a magas szintű politikai fórum munkájának és időbeosztásának a figyelembevételével;

10.  hangsúlyozza, hogy a GPEDC-nek jelentős szerepet kell játszania a megfigyelés és az elszámoltathatóság konkrét tényeken alapuló aspektusaiban, a fenntartható fejlesztési célok elérésére vonatkozó hatékonysági alapelvek tekintetében és annak támogatásában, hogy az összes résztvevő teljesebb mértékben hajtsa végre azokat országos szinten; hangsúlyozza, hogy a GPEDC-nek gondoskodnia kell egyértelműen meghatározott csatornákról az OECD adományozóin kívüli egyes fejlesztési szereplők közötti együttműködéshez, ide számítva az új adományozókat, a helyi és regionális önkormányzatokat, a civil társadalmi szervezeteket, a jótékony magánszemélyeket, a pénzintézeteket, a magánszektor vállalatait és a szakszervezeteket is; úgy véli, hogy a GPEDC elnökségének gyakorlására vonatkozó intézkedéseknek vissza kell tükrözniük az érintettek sokféleségét;

11.  felhívja a figyelmet arra, hogy 1% növekedés Afrikában a hivatalos fejlesztési támogatás több mint kétszeresét teszi ki;

12.  úgy véli, hogy a GPEDC-nek vezető szerepet kell játszania a 17. fenntartható fejlesztési cél eredményeinek biztosításában, nevezetesen az ellenőrzés és az elszámoltathatóság, a segélyhatékonyság javítása, a fejlesztési finanszírozás minőségi és kapacitási szempontjai, az adózás és a hitelezés fenntarthatósága, a magánszektor mozgósítása és a fenntartható fejlődésért viselt felelőssége, az átláthatóság, a szakpolitikák koherenciája, a sok résztvevős partnerségek, valamint a déli országok közötti és a háromoldalú együttműködés tekintetében;

13.  hangsúlyozza, hogy a GPEDC-nek fontos szerepet kell játszania a 17.16.1. fenntartható fejlesztési céllal kapcsolatos mutató tekintetében, különösen a hatékonyabb, befogadóbb és több érdekelt felet tömörítő partnerségek létrehozásában annak érdekében, hogy fejlesztési erőfeszítéseik minőségének mérésével támogassák és fenntartsák a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtását; üdvözli a 2016-os ellenőrzési fordulót, megjegyezve, hogy növekedett az e gyakorlatban részt vevő fejlesztési partnerek számra, és bizakodva várja az értékelő jelentés megjelenését;

14.  arra buzdítja a GPEDC részes feleit, hogy mérlegeljék egy függetlenebb és megfelelőbb módon finanszírozott állandó GPEDC-titkárság létrehozását, a közös támogatócsoport munkájára építve, és sürgeti az Unió tagállamait és a partnerországokat, hogy nevezzék ki nemzeti kapcsolattartó pontjaikat;

15.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament számára lehetővé kell tenni, hogy ellássa az Európai Unió által folytatott valamennyi szakpolitika, köztük a fejlesztéspolitika demokratikus ellenőrzése terén betöltött alapvető szerepét, és határozottan kéri, hogy rendszeresen és kellő időben tájékoztassák a Bizottság által a GPEDC irányító bizottságában betöltött pozíciókról;

16.  üdvözli az elért eredményeket, és azt javasolja a Bizottságnak, hogy tegyen további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy minden érdekelt fél hozzáférhessen a fejlesztési együttműködési tervezés, a finanszírozási mechanizmusok, a projektek és a támogatások mozgása átláthatóságának terén rendelkezésre álló információkhoz, különösen a nemzetközi segélyek átláthatóságára irányuló kezdeményezés (IATI) és az „EU Aid Explorer” weboldal felállítása kapcsán; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy további fontos lépésekre van még szükség e téren, és határozottan kéri, hogy az összes adományozó sürgősen tegyen további jelentős erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az információk és az adatok könnyebben hozzáférhetők, aktuálisabbak és összehasonlíthatóbbak legyenek; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek ma még nem járulnak hozzá az IATI-hoz, hogy kezdjék ezt meg; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel a rendelkezésre álló adatokat és ebben támogassák a partnerországokat is úgy, hogy segítik az információcsere és a bevált gyakorlatok előmozdítását e téren;

17.  úgy véli, hogy a fejlesztési eredményekkel kapcsolatos ellenőrzés, felülvizsgálat és tudásmegosztás elengedhetetlenül fontos az elszámoltathatóság és az együttműködés hatásának növeléséhez, főként országos szinten; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy legalább 24 havonta nyújtson be jelentéseket a puszani alapelvek átfogó végrehajtására irányuló uniós és tagállami erőfeszítésekről és cselekvési tervekről; kéri az Uniót, hogy továbbra is támogassa a partnerországokat igazgatási és logisztikai kapacitásaik, valamint elsősorban statisztikai rendszereik fejlesztésében;

18.  üdvözli az OECD kezdeményezéseit, amelyek hozzájárulhatnak a jogellenes pénzmozgások csökkentéséhez, és arra kéri a nemzetközi közösséget, hogy fokozzák az adórendszerekkel és általánosságban a pénzmozgásokkal kapcsolatos átláthatóság növelésére irányuló együttműködést; kitart amellett, hogy a multinacionális vállalatok és pénzügyi intézmények ebben alapvető és felelősségteljes szerepet játszanak;

19.  felkéri a Bizottságot, az uniós küldöttségeket és a tagállamok ügynökségeit, hogy a stratégiai dokumentumokat, az adományozók közötti koordinációt, az éves cselekvési terveket, a folyamatban lévő és a tervezett programokat, valamint a pályázati felhívásokat és beszerzéseket vagy egyéb alkalmazott finanszírozási mechanizmusokat áttekintő országspecifikus fejlesztési együttműködési áttekintések publikálásával tájékoztassák a nemzeti parlamenteket, és amennyiben ez lehetséges, a helyi és a regionális hatóságokat, valamint a magánszektor érintettjeit és a civil társadalmat a fejlesztési segítségnyújtással kapcsolatos tervezésről és pénzügyi kötelezettségvállalásokról;

20.  bátorítja a támogatásban részesülő országok parlamentjeit, hogy fogadjanak el a fejlesztési támogatásokra vonatkozó nemzeti politikákat az adományozók és a támogatásban részesülő kormányok – köztük a helyi hatóságok – elszámoltathatóságának javítása, az államháztartás-irányítás és támogatásfelvevő képesség továbbfejlesztése, a korrupció és a támogatások pazarlásának felszámolása, az adózási rendszerek hatékonnyá tétele, a költségvetési támogatás fogadási feltételeinek javítása, valamint hosszú távon a támogatástól való függőség csökkentése érdekében;

21.  fontosnak tartja annak előmozdítását, hogy valamennyi tagállam csatlakozzon az addisz-abebai adózási kezdeményezéshez annak érdekében, hogy 2020-ig megkétszerezzék a partnerországok adóügyi kapacitásának megerősítésére szánt technikai segítségnyújtást;

22.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a partnerországok nemzeti parlamentjeivel az ilyen jellegű politikák kidolgozásának konstruktív támogatása céljából, és egészítsék ki azokat kölcsönös elszámoltathatósági rendelkezésekkel; üdvözli a Bizottságnak a belső elszámoltathatóság javítására irányuló erőfeszítéseit a költségvetési támogatásokkal kapcsolatban, és hogy ennek érdekében megerősíti a nemzeti parlamentek és a legfőbb ellenőrzési intézmények intézményi kapacitásait;

23.  kiemeli a polgárok, a helyi közösségek, a választott képviselők, a vallási alapú szervezetek, a civil társadalmi szervezetek, a tudományos intézetek, a szakszervezetek és a magánszektor fejlesztésben betöltött szerepét, és hangsúlyozza, hogy minden említett szereplőt be kell vonni a hatékonysági menetrend előmozdításának és végrehajtásának különféle szintjeibe; úgy véli, hogy hatékony hozzájárulásukhoz szükség van arra, hogy részt vegyenek a tervezésben és végrehajtásban, a kölcsönös elszámoltathatóságban és átláthatóságban, valamint a nyomon követésben és értékelésben, és hogy az adományozók javítsák a kiszámíthatóságot és a gyorsaságot, amikor partnerekként együttműködnek ezekkel a szereplőkkel a végrehajtásban és az alapszolgáltatások nyújtásában, annak érdekében, hogy valóban el tudják érni a lakosság legkiszolgáltatottabb rétegeit;

24.  hangsúlyozza, hogy a támogatás csak akkor maradhat fenn, ha a kedvezményezettek komolyan elkötelezik magukat és képesek az irányításra; kiemeli a fejlesztési eredményekért vállalt felelősség megosztásának jelentőségét, ideértve az isztambuli alapelvek végrehajtását is, és felhívja a figyelmet arra, hogy a demokratikus felelősségvállaláshoz erős intézményekre van szükség, amelyek képesek biztosítani a helyi szereplők teljes körű bevonását a fejlesztési programok végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe;

25.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy lehetővé tegyék a civil társadalmi szervezetek számára, hogy független fejlesztési szereplőként betölthessék szerepüket, különös hangsúlyt helyezve az elfogadott nemzetközi jogokkal összhangban álló, kedvező környezet megteremtésére, amely maximalizálja a civil társadalmi szervezetek fejlesztési hozzájárulásait; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos partnerországban egyre kisebb teret hagynak a civil társadalmi szervezeteknek; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa a civil társadalmi szervezetek finanszírozási forrásokhoz való hozzáférését;

26.  üdvözli az Unió által a közös programozással kapcsolatos kötelezettségvállalások terén elért eredményeket; megjegyzi, hogy a közös programozás célja, hogy csökkentse a támogatások szétaprózódását és a tranzakciós költségeket, a jobb munkamegosztás útján fokozza a komplementaritást, növelje a fejlesztési együttműködés nemzeti szintű és kölcsönös elszámoltathatóságát és kiszámíthatóságát, és ilyen módon egyértelmű előnyöket nyújtson az Unió és a partnerországok számára egyaránt; úgy látja, hogy az uniós fejlesztési támogatásban részesülő 110 ország közül 59 országban próbálták ki a közös programozást; kéri az uniós tagállamokat és a partnerországokat, hogy mozdítsák elő a közös programozásban való szerepvállalást annak érdekében, hogy minden lehetséges országban teljes mértékben kiaknázhassák annak előnyeit;

27.  emlékeztet arra a kérésére(26), hogy kodifikálják és erősítsék meg a fejlesztési segélyek fokozott komplementaritását és hatékony koordinálását biztosító mechanizmusokat és gyakorlatokat az uniós tagállamok és intézmények körében azáltal, hogy egyértelmű és érvényesíthető szabályokról gondoskodnak az egyes országok demokratikus felelősségvállalása, a harmonizálás, az ország stratégiáival és rendszereivel való összehangolás, a finanszírozások kiszámíthatósága, az átláthatóság és a kölcsönös elszámoltathatóság biztosítása érdekében; kéri, hogy a Bizottság tájékoztasson azzal kapcsolatban, miért nem követik nyomon ezt a kérést, és közölje, hogy milyen alternatív intézkedéseket tett vagy szándékozik tenni ebben a tekintetben;

28.  emlékeztet arra, hogy az EU és a tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy megszüntetik a kötött segélyeket, és elismeri az ezen a téren elért előrehaladást; további erőfeszítéseket szorgalmaz annak felgyorsítása érdekében, hogy globális szinten a fejlesztési segélyek minden adományozója megszüntesse a kötött segélyeket, beleértve a feltörekvő gazdaságokat is; kéri a támogatásnyújtókat, hogy első lehetőségként a partnerországok közbeszerzési eljárásait vegyék igénybe;

29.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szegénység felszámolásával kapcsolatos szempontok szem elől tévesztése nélkül dolgozzanak ki új – a közös érdekű globális kihívások kezelésén alapuló – kezdeményezéseket a déli országok közötti, valamint a háromoldalú együttműködés erősítését célzó iránymutató projektekre nézve, és vonjanak be ebbe új feltörekvő adományozókat és más közepes bevételű országokat; hangsúlyozza, hogy a fejlesztéshatékonysági program megvalósítása érdekében ki kell használni a decentralizált együttműködésben rejlő összes lehetőséget, az átláthatóságra, a hatékonyságra és a koherenciára vonatkozó valamennyi garancia tiszteletben tartásával, elkerülve a nemzetközi segélyezési struktúra további széttöredezését;

30.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatás fontos szerepet játszhat a szegénység elleni küzdelemben, az egyenlőtlenségek kezelésében és a fejlesztés előmozdításában, különösen a leginkább rászoruló és kiszolgáltatott csoportok minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférésének előmozdításában, ezenkívül katalizálhat más kritikus rendszerszintű tényezőket, amelyek elősegítik a fejlődést, ideértve például a nemek közötti egyenlőség előmozdítását (ahogy azt a puszani partnerség keretében is kifejezésre juttatták), az oktatást, az egészségügyi rendszerek megerősítését, ezen belül is a szegénységgel összefüggő betegségek elleni küzdelmet, ha a jogállamiságra, valamint az emberi jogok tiszteletben tartására épülő legitim, mindenkire kiterjedő kormányzás keretében alkalmazzák;

31.  kiemeli a 16. fenntartható fejlesztési cél jelentőségét az általános hatékonyság szempontjából és figyelmeztet, hogy a fejlesztési segély nem képes eredményesen betölteni rendeltetését ott, ahol hiányzik a béke, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság, egy pártatlan, hatékony és független igazságszolgáltatási rendszer, a közintézmények és a tisztségviselők sérthetetlenségének biztosítására szolgáló, nemzetközileg elismert szociális, környezetvédelmi és munkaügyi normák és biztosítékok, a minden szinten befogadó, részvételen és képviseleten alapuló döntéshozatal, az átláthatóság és az elszámoltathatóság;

32.  emlékeztet arra, hogy a fogadó országokban tapasztalható korrupció, akár közvetlen módon kapcsolódik a fejlesztési támogatáshoz, akár nem, súlyosan sérti a demokratikus legitimitást és a fejlesztési segítségnyújtás nyilvánosság általi támogatását az adományozó országokban; ezért üdvözöl minden olyan megtett intézkedést, amely előmozdítja a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást, és véglegesen felszámolja a korrupciót, ugyanakkor megjegyzi, hogy sok partnerországban olyan helyzet uralkodik, amely természetéből adódóan együtt jár bizonyos mértékű kockázattal;

33.  sürgeti, hogy a tagállamok és más adományozók fokozzák erőfeszítéseiket és a humán erőforrásokat a hatékonyság fogalmának jobb meghatározása és átfogó elemzések végrehajtása céljából a bizonytalan helyzet, a konfliktusok utáni állapotok és a konfliktusmegelőzés összefüggésében, amelyek esetében a kívánt eredményeket nem mindig sikerül pontosan megfogalmazni adatok formájában és az eredménykereteken belül;

34.  határozottan úgy véli, hogy a magánszektor fontos partner a fenntartható fejlesztési célok elérésében, valamint a további fejlesztési források mozgósításában; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködésben játszott növekvő szerepükre tekintettel a magánszektor szereplőinek igazodniuk kell a fejlesztéshatékonysági alapelvekhez, és a projektek teljes időtartama alatt be kell tartaniuk a vállalati elszámoltathatóság alapelveit; elismeri a magánszektor bizonyos szereplőinek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy üzleti modelljük alapvető elemeiként figyelembe vegyék az emberi jogi kötelezettségvállalásokat, a társadalmi befogadást, valamint a fenntarthatóságot, és e megközelítés általános elterjesztését szorgalmazza; rámutat arra, hogy a magánszektornak tiszteletben kell tartania a nemzetközi jog elveit, valamint a szociális és környezetvédelmi normákat, csakúgy, mint az ENSZ emberi jogokról szóló globális megállapodását, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, az ILO alapvető munkaügyi normáit, a környezetvédelmi normákat, valamint az ENSZ korrupció elleni egyezményét; felszólítja a Bizottságot, hogy bizonyosodjon meg arról, hogy adóparadicsomokban működő cégek ne vehessenek részt a hivatalos fejlesztési támogatás keretében finanszírozott projektekben; ezzel párhuzamosan hangsúlyozza, hogy a partnerországokban elő kell segíteni a vállalkozások számára kedvező környezet, többek között az átlátható jogi és szabályozási rendszerek megteremtését;

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, Kenya parlamentjének és kormányának mint a GPEDC második magas szintű találkozójának házigazdájának, a GPEDC társelnökeinek, az ENSZ fejlesztési programjának, az OECD-nek és az Interparlamentáris Uniónak.

(1) http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/70/1&Lang=E
(2) http://www.un.org/esa/ffd/wp-content/uploads/2015/08/AAAA_Outcome.pdf
(3) https://documents-dds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/N16/132/05/PDF/N1613205.pdf?OpenElement
(4) http://www.oecd.org/dac/effectiveness/34428351.pdf
(5) http://www.oecd.org/dac/effectiveness/49650173.pdf
(6) http://effectivecooperation.org/2014/03/draft-communique-for-the-first-high-level-meeting-of-the-global-partnership/
(7) http://effectivecooperation.org/events/2016-high-level-meeting/
(8) http://effectivecooperation.org/wp-content/uploads/2016/05/4314021e.pdf
(9) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
(10) A Tanács következtetései 9558/07, 2007.5.15.
(11) A Tanács 18239/10. sz. dokumentuma.
(12) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9145-2015-INIT/en/pdf
(13) http://www.consilium.europa.eu/en/workarea/downloadasset.aspx?id=15603
(14) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9241-2015-INIT/en/pdf
(15) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-8831-2016-INIT/en/pdf
(16) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-8822-2016-INIT/en/pdf
(17) 10715/16 számú tanácsi dokumentum
(18) HL C 279. E, 2009.11.19., 100. o.
(19) HL C 33. E, 2013.2.5., 38. o.
(20) HL C 131. E, 2013.5.8., 80. o.
(21) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0558.
(22) HL C 353., 2016.9.27., 2. o.
(23) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0137.
(24) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0224.
(25) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0246.
(26) 2013. december 11-én elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0558.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat