Az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása a krími tatárokról (2016/2692(RSP))

P8_TA(2016)0218 RC-B8-0582/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a keleti partnerségről, Ukrajnáról és az Oroszországi Föderációról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a krími emberi jogi helyzetet értékelő, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) és az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa által vezetett küldöttség jelentéseire,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az ENSZ őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatára (UNDRIP),

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. március 21-i, június 27-i és július 16-i határozataira, amelyek Krím jogellenes annektálását követően szankciókat vezetnek be az Oroszországi Föderációval szemben,

–  tekintettel az ENSZ-közgyűlés 2014. március 27-i, 68/262. számú, Ukrajna területi integritásáról szóló határozatára,

–  tekintettel a Freedom House „Szabadság a világban" című 2016. évi jelentésére, amely a politikai és polgári szabadságjogok helyzetét a jogellenesen annektált Krímben „nem szabad” minősítéssel jellemzi,

–  tekintettel az ún. Krími Legfelsőbb Bíróság 2016. április 26-i ítéletére, amely a krími tatárok medzsliszét szélsőséges szervezetnek nyilvánította és megtiltotta tevékenységét a Krím félszigeten,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szóvivőjének 2016. április 14-i nyilatkozatára a krími tatárok medzslisze tevékenységének felfüggesztéséről, valamint a Krími Legfelsőbb Bíróság 2016. április 26-i ítéletére a medzslisz tevékenységének betiltásáról,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2016. április 26-i nyilatkozatára, amely a medzslisz betiltásának visszavonását sürgeti, valamint az Európa Tanács főtitkárának 2016. április 26-i nyilatkozatára arról, hogy a krími tatárok medzsliszének betiltása az egész krími tatár közösséget veszélyeztetheti,

–  tekintettel a 2014. szeptember 5-i minszki jegyzőkönyvre és a 12 pontból álló béketerv végrehajtásáról szóló 2014. szeptember 19-i minszki memorandumra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Oroszországi Föderáció jogellenesen annektálta Krímet és Szevasztopolt, ezért megszálló állammá vált, amely megsértette a nemzetközi jogot, többek között az ENSZ Alapokmányát, a Helsinki Záróokmányt, az 1994. évi budapesti megállapodást és az Oroszországi Föderáció és Ukrajna közötti 1997. évi barátsági, együttműködési és partnerségi megállapodást;

B.  mivel az Európai Unió és a nemzetközi közösség többször is hangot adott aggodalmának az emberi jogi helyzet miatt a megszállt területeken és mindazok módszeres üldöztetése miatt, akik nem ismerik el az új hatóságokat; mivel ezek az úgynevezett hatóságok célba vették a krími tatárok őshonos közösségét, akiknek többsége ellenzi a félsziget Oroszország általi elfoglalását és bojkottálta a 2014. március 16-i úgynevezett népszavazást; mivel a krími tatár intézményeket és szervezeteket egyre inkább „szélsőségesként” bélyegzik meg, a krími tatár közösség prominens tagjait pedig „terroristaként” letartóztatják vagy ennek kockázata fenyegeti őket; mivel a tatárok elleni visszaélések magukban foglalják az emberrablásokat, az erőszakos eltűnéseket, az erőszakot, a kínzást és a bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, amelyek kivizsgálását és üldözését a de facto hatóságok elmulasztották, valamint a tulajdonjogok és a nyilvántartásba vétel körüli rendszerszintű jogi problémákat;

C.  mivel a krími tatár vezetőknek, köztük Mustafa Cemilevnek és Rafat Çubarovnak korábban tiltották, hogy belépjenek a Krím félszigetre, és jelenleg is csak letartóztatás fenyegetése mellett van erre lehetőségük, és így osztoznak a medzslisz számos más tagja, valamint krími tatár aktivisták és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek sorsában; mivel az ukrán kormány adatai szerint több mint 20 000 krími tatár kényszerült arra, hogy elhagyja megszállt Krím félszigetet és Ukrajna más részeire menjen;

D.  mivel a krími tatár nép vezetője, Mustafa Cemilev, aki korábban 15 évet töltött szovjet börtönökben, közzétette 14 krími tatár nevét, akik az ún. krími orosz hatóságok politikai foglyai; köztük van Ahtem Çiygoz, a medzslisz első alelnöke is, akit tárgyalásáig Szimferopolban tartanak fogva; felszólít arra, hogy fordítsanak különös figyelmet egészségi állapotára, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy tárgyalása nyilvános legyen és azt nyomon kövesse az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek;

E.  mivel az Oroszországi Föderáció korlátozza az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), az ENSZ és az Európa Tanács bejutását Krímbe, nem is beszélve az emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezetekről és a független újságírókról; mivel a Krímbe való nehézkes bejutás nagyon megnehezíti az emberi jogok figyelemmel kísérését és az azokról való beszámolást;

F.  mivel a Krímben őshonos népnek számító teljes krími tatár népességet 1944-ben erőszakkal deportálták az egykori Szovjetunió más részeire, ahonnan 1989-ig nem térhettek vissza; mivel 2015. november 12-én az ukrán Verhovna Rada állásfoglalást fogadott el, amelyben elismerte, hogy a krími tatárok 1944-es deportálása népirtás volt, és május 18-át az emlékezés napjává nevezte ki;

G.  mivel az ún. Krími Legfelsőbb Bíróság 2016. április 26-án az ún. krími legfőbb ügyész, Natalija Poklonszkaja kérésére szélsőségességgel, terrorizmussal, az emberi jogok megsértésével, jogellenes cselekményekkel és a szabotázsakciókkal vádolta meg a medzsliszt, amely 1991-es megalapítása óta a krími tatárok képviseleti szerve volt, és 1999 májusa óta teljes körű jogi státuszt élvezett;

H.  mivel a medzsliszt szélsőséges szervezetnek nyilvánították, és felkerült az orosz igazságügyi minisztérium listájára, amelyen azon nem kormányzati szervezetek szerepelnek, amelyek tevékenységét fel kell függeszteni; mivel ennek megfelelően betiltották a medzslisz tevékenységét a Krímben és Oroszországban; mivel ez a tilalom a Krím félsziget 250 falusi és városi medzsliszének több mint 2500 tagjára is vonatkozhat;

I.  mivel az ún. legfőbb ügyész és az ún. Krími Legfelsőbb Bíróság döntése szerves részét képezi az Oroszországi Föderáció által alkalmazott, e kisebbséget amiatt sújtó politikai elnyomásnak és megfélemlítésnek, mert az a félsziget két évvel ezelőtti jogellenes elcsatolása során lojális maradt az ukrán államhoz;

J.  mivel egyértelműen megsértik a nemzetközi humanitárius jogot (többek között az 1907-es IV. Hágai Egyezményt, az 1949-es IV. Genfi Egyezményt és 1977-es I. kiegészítő jegyzőkönyvét), amelynek értelmében a megszálló hatalom nem indíthat civilek ellen eljárást a megszállást megelőzően elkövetett bűncselekmények miatt és a megszállt területeken a büntetőjognak hatályban kell maradnia;

1.  határozottan elítéli, hogy az ún. Krími Legfelsőbb Bíróság betiltotta a krími tatárok medzsliszét, és követeli a döntés azonnali visszavonását; úgy véli, hogy ez az ítélet krími tatárok célzott és rendszerszintű üldözését jelenti, és hogy azt politikai indíttatásból hozták a tatár közösség legitim képviselőinek további megfélemlítése érdekében; hangsúlyozza e demokratikusan megválasztott, a krími tatárokat képviselő döntéshozatali szerv jelentőségét;

2.  rámutat, hogy a krími tatárok medzsliszének, a Krím őshonos népe legitim és elismert képviseleti szervének betiltása további táptalajt jelent a krími tatárok megbélyegzésének, hátrányos megkülönböztetésüknek és emberi jogaik és alapvető polgári szabadságjogaik megsértésének, továbbá kísérlet arra, hogy kiűzzék őket a történelmi anyaországukat jelentő Krím félszigetről; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a medzslisz szélsőséges szervezetnek nyilvánítása újabb vádemelésekhez vezethet az Oroszországi Föderáció büntető törvénykönyvének rendelkezései szerint;

3.  emlékeztet, hogy a medzslisz betiltása azt jelenti, hogy tiltva lesz számára az ülésezés, véleményeinek a sajtóban való közzététele, nyilvános rendezvények tartása és bankszámlák használata; kéri az EU-t, hogy nyújtson pénzügyi támogatást a medzslisz tevékenységei számára annak száműzetése idején; kéri, hogy fokozzák a Krím érdekében tevékenykedő emberi jogi szervezetek finanszírozását;

4.  emlékeztet a Krím félsziget Oroszországi Föderáció általi 2014. február 20-án történt illegális annektálásának szomorú, második évfordulójára; emlékeztet arra, hogy határozottan elítéli ezt a nemzetközi jogot sértő cselekedetet; kifejezi szilárd elkötelezettségét a Krím illegális annektálásának elismerését megtagadó politika és az annak nyomán kiszabott szankciók mellett, és felhív annak megfontolására, hogy az uniós szankciók által megcélzott személyek listáját a medzslisz betiltásával kapcsolatban terjesszék ki; felszólítja a tagállamokat, hogy ezt a listát szigorúan alkalmazzák; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes uniós tagállamok politikusai, köztük nemzeti parlamentjeik tagjai és az Európai Parlament képviselői a Krím félszigeten – az ukrán hatóságok beleegyezése nélkül megszervezett – látogatásokat tettek, és felszólítja a parlamenti képviselőket, hogy a jövőben tartózkodjanak az ilyen látogatásoktól;

5.  ismét hangot ad teljes elkötelezettségének Ukrajna nemzetközileg elismert határain belüli szuverenitása, politikai függetlensége, egysége és területi integritása, valamint az európai integrációhoz vezető út követésére vonatkozó szabad és szuverén döntése mellett; felszólít minden felet, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket a megszállt Krím félszigetnek az ukrán jogrendszerbe való, politikai párbeszéd révén és a nemzetközi joggal teljes összhangban történő békés reintegrációjára; úgy véli, hogy a félsziget fölött gyakorolt ukrán ellenőrzés alapvető az Oroszországi Föderációval való együttműködésen alapuló kapcsolatok helyreállításához és a Krímhez kapcsolódó szankciók felfüggesztéséhez;

6.  elítéli a véleménynyilvánítás, egyesülés és békés gyülekezés szabadságának szigorú korlátozását többek között a hagyományos megemlékezéseken, például a krími tatárok szovjet totalitárius sztálini rezsim általi deportálásának évfordulós eseményein és a krími tatárok kulturális rendezvényein;

7.  elítéli, hogy a Krím félszigeten korlátozzák a média szabadságát, különös tekintettel a legnagyobb krími tatár televíziós csatorna, az ATR engedélyének visszavonására; kéri e csatorna, továbbá a gyermekeknek szóló Lale televíziós csatorna és a Mejdan rádióállomás újraindítását; úgy véli, hogy ezek a cselekmények a krími tatárokat kulturális és nyelvi identitásuk megőrzésének egy létfontosságú eszközétől fosztják meg; tudomásul veszi az új TV Millet televíziós csatorna alapítását, és felszólít, hogy biztosítsák annak teljes körű szerkesztői függetlenségét;

8.  mély sajnálatát fejezi ki a véleménynyilvánítás szabadságának a szélsőségesség ürügyén való rendszeres korlátozása és a közösségi médiának azon aktivisták azonosítása céljából történő megfigyelése miatt, akik nem ismerik el az új rendet és akik kritizálják a 2014. március 16-én megtartott „népszavazás” érvényességét; emlékeztet, hogy az ENSZ Közgyűlésének száz tagállama azonos álláspontra helyezkedett a 68/262. sz. határozat elfogadásával;

9.  emlékeztet, hogy az őslakos krími tatárok történelmi igazságtalanságokat szenvedtek el, amelyek ahhoz vezettek, hogy tömegesen deportálták őket a szovjet hatóságok, továbbá megfosztották őket földjeiktől és erőforrásaiktól; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az úgynevezett hatóságok olyan diszkriminatív politikákat alkalmaznak, amelyek megakadályozzák ezen ingatlanok és erőforrások visszaszolgáltatását, vagy azokat a támogatás megvásárlásának eszközként használják fel;

10.  sürgeti az Oroszországi Föderációt – amely a nemzetközi humanitárius jog értelmében mint megszálló állam a végső felelősséget viseli a Krím félszigeten –, hogy tartsa fenn a Krím félszigeten a jogrendet, védje meg a polgárokat az önkényes bírósági és közigazgatási intézkedésekkel és döntésekkel szemben, ezzel teljesítve az Európa Tanács tagjaként tett kötelezettségvállalásait, továbbá végezzen független nemzetközi vizsgálatokat a megszálló erők és az úgynevezett helyi hatóságok által elkövetett nemzetközi jogi vagy emberi jogi jogsértésekről; kéri az eltűnt személyek családjai kapcsolattartó csoportjának újbóli életre keltését;

11.  felszólít arra, hogy biztosítsanak az érintett nemzetközi emberi jogi szervezetek számára állandó és akadálytalan bejutást a Krímbe azzal a céllal, hogy figyelemmel kísérjék az emberi jogok helyzetét;

12.  üdvözli az arra vonatkozó ukrán kezdeményezést, hogy a Krím feletti ukrán szuverenitás helyreállítása érdekében egy nemzetközi tárgyalási mechanizmust hozzanak létre a „Genf plusz” formátumban, amiben az EU-nak is közvetlenül részt kellene vennie; felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy kezdjen tárgyalásokat Ukrajnával és a többi féllel a Krímből való kivonulásról és a kereskedelmi és energiaügyi embargó, valamint a krími szükségállapot megszüntetéséről;

13.  kéri a Krím történelmi és hagyományos multikulturális környezetének megőrzését és az ukrán, a tatár és más kisebbségi nyelvek és kultúrák maradéktalan tiszteletben tartását; elítéli a krími tatár jogi, kulturális és oktatási szervezetekre, köztük a krími tatár gyermekekkel foglalkozó szervezetekre jogi eszközökkel gyakorolt nyomást;

14.  felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy vizsgálja ki a kínzás valamennyi esetét a Krím félszigeten jogellenesen őrizetbe vett foglyok tekintetében, ideértve Ahtem Çiygoz, a medzslisz első alelnöke, Mustafa Değirmenci és Ali Asanov esetét is, akiket az úgynevezett helyi hatóságok a Krímben a megszállással szembeni békés tüntetésük miatt tartóztattak le, valamint hogy gondoskodjon Ukrajnába történő biztonságos visszatérésükről; ismét felszólít Oleg Szencov és Olekszandr Kolcsenko szabadon bocsátására; sürgeti az Oroszországi Föderációt, hogy vessen véget a másként gondolkodók és a polgári aktivisták politikai indíttatású üldözésének; elítéli az Oroszországi Föderációba történt elszállításukat és az orosz állampolgárság rájuk erőltetését; felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy szorosan működjön együtt az Európa Tanáccsal és az EBESZ-szel a fent említett esetekben;

15.  felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és a Tanácsot, hogy gyakoroljanak nagyobb nyomást az Oroszországi Föderációra, hogy tegye lehetővé nemzetközi szervezetek Krím félszigetre való bejutását abból a célból, hogy figyelemmel kövessék az emberi jogi helyzetet, tekintettel az alapvető szabadságok és az emberi jogok folyamatos súlyos megsértésére a félszigeten, továbbá hogy állandó nemzetközi megfigyelői és szerződéseken alapuló mechanizmusokat hozzanak létre; hangsúlyozza, hogy minden nemzetközi jelenlétnek jól koordináltnak, Ukrajnával egyeztetettnek és a főbb nemzetközi emberi jogi szervezetek által támogatottnak kell lennie;

16.  ismételten kifejezésre juttatja mély aggodalmát a krími LMBTI-személyek helyzetével kapcsolatban, amely az orosz annektálás után jelentősen romlott;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint a krími tatárok medzsliszének.

Az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása Gambiáról (2016/2693(RSP))

P8_TA(2016)0219 RC-B8-0591/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Gambiáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a gambiai helyzetre vonatkozó számos parlamenti kérdésre,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) a gambiai emberi jogi helyzetről szóló, 2016. április 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Unió gambiai küldöttségének számos nyilatkozatára,

–  tekintettel az Afrikai Unió Bizottságának a Gambiai Köztársaság emberi jogi helyzetéről szóló, 2015. február 28-i állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun 2016. április 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának jelentésére, amelyet az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadója készített, és a hozzá kapcsolódó kiegészítésre: Gambiai kiküldetés, 2015. március 2.

–  tekintettel a bírósági eljárás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések vizsgálatával foglalkozó ENSZ-különmegbízott Gambiáról közzétett 2015. május 11-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ munkacsoportjának 2014. december 24-i, Gambiáról szóló időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésére,

–  tekintettel a 2000 júniusában aláírt cotonoui partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel Gambia alkotmányára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Yahya Jammeh 1994-ben katonai puccsal került hatalomra Gambiában; mivel 1996-ban elnökké választották és azt követően már háromszor újraválasztották vitatott körülmények között;

B.  mivel az elnökválasztásra 2016. december 1-jén, a parlamenti választásokra pedig 2017. április 6-án kerül sor; mivel a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) a 2011-ben tartott legutóbbi elnökválasztásokat elítélte, mivel azok nem voltak legitimek, illetve elnyomással és az ellenzéki pártok és választóik megfélemlítésével társultak;

C.  mivel a gambiai biztonsági erők erőszakkal reagáltak a 2016. április 14-én Serekundában, a főváros Banjul külvárosában tartott, választási reformokat követelő békés tüntetésre, és a tüntetők – köztük az Egyesült Demokrata Párt (UDP) számos tagja – körében önkényes letartóztatásokat eszközöltek; mivel Solo Sandeng, ellenzéki vezető és az UDP tagja nem sokkal letartóztatását követően a fogságban gyanús körülmények között életét vesztette;

D.  mivel az UDP tagjai 2016. április 16-án újra összegyűltek igazságszolgáltatást követelve Sandeng haláláért és a párt többi tagjának szabadon bocsátásáért; mivel a rendőrség könnygázt vetett be a tüntetők ellen és sokakat letartóztatott;

E.  mivel egy másik ellenzéki vezetőt, Ousainou Darboét és a párt más vezető tagjait letartóztatták és továbbra is állami őrizetben tartják, és állítólag súlyos sérülésekben szenvednek;

F.  mivel Alagie Abdoulie Ceesaytól, a Teranga FM rádióállomás független ügyvezető igazgatójától, akit a Nemzeti Hírszerző Ügynökség (NIA) 2015. július 2-án tartóztatott le, háromszor is megtagadták az óvadék ellenében történő szabadon bocsátást gyenge egészségi állapota ellenére;

G.  mivel 2016 márciusában az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja a legutóbbi, 2015. decemberi ülésén elfogadott véleményt bocsátott ki, amelyben hangsúlyozza, hogy Alagie Abdoulie Ceesayt önkényesen megfosztották a szabadságtól, és felszólítja Gambiát, hogy bocsássa őt szabadon és ejtse az ellene felhozott valamennyi vádat;

H.  mivel a gambiai emberijog-védők és újságírók visszaélések és elnyomó jogszabályok áldozataivá válnak, emellett folyamatos zaklatással és megfélemlítéssel, letartóztatással és fogva tartással, valamint erőszakos eltüntetéssel vagy száműzetésbe kényszerüléssel kell szembenézniük;

I.  mivel Gambiában rendszeresen alkalmaznak kínzást és egyéb bántalmazási formákat; mivel az embereket állítólag rutinszerűen brutális módon megkínozzák vagy másképpen bántalmazzák, hogy vallomást csikarjanak ki tőlük, amelyet aztán a bíróságokon felhasználnak, ahogyan azt az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadója a 2014-ben Gambiában tett látogatását követően elkészített jelentésben kiemelte;

J.  mivel a NIA és a rendőrség által eszközölt önkényes fogva tartások rutinszerűen történnek, mint például Ousman Jammeh, korábbi mezőgazdasági miniszterhelyettes vagy Sheikh Omar Colley, Imam Ousman Sawaneh és Imam Cherno Gassama, iszlám tudósok esetében, továbbá az embereket gyakran az alkotmánnyal ellentétesen vádemelés nélkül és 72 óránál tovább tartják őrizetben, amely idő elmúltával a gyanúsítottat bíróság elé kellene állítani;

K.  mivel a homoszexualitás ellen irányuló hatályos gambiai jogszabályok értelmében a „homoszexualitás súlyos formáiért” hosszú börtönbüntetés és súlyos pénzbírság jár; mivel az LMBT-személyeket a biztonsági erők gyakran megtámadják, megfenyegetik vagy önkényesen letartóztatják, néhányukat pedig saját biztonságuk érdekében az ország elhagyására kényszerítettek;

L.  mivel Gambia a világ tizenöt legszegényebb országának egyike, ahol a lakosság közel egynegyede krónikus élelmiszer-ellátási bizonytalansággal néz szembe; mivel az ország erősen függ a nemzetközi segélyektől; mivel 2015 óta 14 475 gambiai folyamodott menedékjogért az EU-ban;

M.  mivel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság helyzete Gambiában súlyos aggodalmakra ad okot; mivel 2009 vége óta az EU a Cotonoui Megállapodás 96. cikke szerinti párbeszédben foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, ám kevés konkrét előrelépés történt;

N.  mivel az emberi jogi helyzetet illető aggodalmakat követően az EU jelentősen csökkentette a Gambiának nyújtott segítséget, ám még így is az ország legnagyobb segélynyújtója marad a 2015–2016-os nemzeti indikatív programra (NIP) juttatott összesen 33 millió euróval; mivel az említett segítség csökkentését követően 2015 júniusában Ousman Jammeh elnök minden átmenet nélkül kiutasította Agnes Guillard-t, az EU Gambiába akkreditált ügyvivőjét;

O.  mivel a Gambiának szóló 2015–2016-os NIP a mezőgazdaságba és élelmezésbiztonságba, valamint a közlekedési ágazatba való beruházásokra összpontosul, azonban nem irányulnak pénzeszközök a civil társadalom fejlesztésére, a demokratikus kormányzásra vagy az emberi jogok és a jogállamiság előmozdítására;

P.  mivel Gambia az ECOWAS tagja; mivel 2014 júliusában az EU és az ECOWAS gazdasági partnerségi megállapodást (EPA) kötött, amelyet 2016-ban ratifikálnak; mivel az EPA nemcsak a tisztességes kereskedelmet erősíti meg, hanem az emberi jogokat és a fenntartható fejlesztési célok elérését is;

Q.  mivel Gambia az Afrikai Unió tagállama, az afrikai charta részes állama, valamint a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai charta aláíró fele;

R.  mivel a választások módosításáról szóló 2015-ös törvény a magas költségek bevezetésével kiszorította az ellenzéki pártokat, ami így Gambiát a világ egyik legdrágább országává tette a tisztviselői helyekért való versengés szempontjából és a folyamat során megnyirbálja az állampolgári jogokat;

1.  mélységes aggodalmának ad hangot a biztonság és az emberi jogok helyzetének gyors romlása miatt Gambiában és igen sajnálatosnak tartja a békés tiltakozók elleni 2016. április 14-i és 16-i támadásokat;

2.  szorgalmazza a 2016. április 14-i és 16-i tiltakozások kapcsán letartóztatott tiltakozók szabadon engedését; kéri, hogy a Gambiai Köztársaság kormánya biztosítsa a jogszerű eljárást az alkotmányellenes kormányváltási kísérletben való állítólagos részvétel vádjával őrizetbe vett gyanúsítottak számára; sürgeti a gambiai hatóságokat, hogy minden körülmények között szavatolják ezen gyanúsítottak testi és pszichikai épségét és haladéktalanul biztosítsanak orvosi ellátást a sérülteknek; aggasztónak tartja a foglyok kínzásáról és bántalmazásáról szóló beszámolókat;

3.  sürgeti a gambiai hatóságokat, hogy folytassanak gyors és független vizsgálatot az eseményekkel kapcsolatban, és konkrétan súlyosan aggasztónak tartja Solo Sandeng ellenzéki aktivista fogva tartás során bekövetkezett halálát;

4.  határozottan elítéli a rendszerrel egyet nem értő személyek, köztük újságírók, emberijog-védők, politikai ellenzékiek és kritikusok, továbbá leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek erőszakos eltűnéseit, önkényes fogva tartásukat, kínzásukat és emberi jogaik más jellegű megsértését Yahya Jammeh elnöke kormányzása alatt; sürgeti a teljesen elkülönítve fogva tartott személyek bíróság elé állítását vagy szabadon engedését;

5.  sürgeti az Európai Uniót és az Afrikai Uniót, hogy működjenek együtt Gambiával a kínzás elleni biztosítékok bevezetése, a foglyokkal való független kapcsolattartás biztosítása, valamint a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságához fűződő jogokat érintő valamennyi jogszabály reformja érdekében, beleértve a büntető törvénykönyvben szereplő tömeges zavargás, becsületsértés és „valótlan információk terjesztése” büntetőjogi tényállásokat, valamint az online véleménynyilvánítás cenzúráját is tartalmazó, 2013-as Tájékoztatási és Hírközlési Törvény módosítását;

6.  sürgeti Gambiát, hogy ratifikálja a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményt;

7.  sürgeti a gambiai kormányt, hogy vizsgálja meg a Nemzeti Hírszerző Ügynökség által elkövetett emberjogi jogsértésekről szóló bizonyítékokat, dolgozzon ki jogszabályt a polgárok egyenlő jogainak biztosítására, beleértve az egyenlőtlenségek kérdésének kezelését, továbbá folytassa az Országos Emberi Jogi Bizottság létrehozásával kapcsolatos terveket az emberi jogi intézményekre vonatkozó párizsi elveknek megfelelően az emberi jogok állítólagos megsértéseinek kivizsgálása és figyelemmel kísérése érdekében;

8.  sürgeti a gambiai kormányt és a regionális hatóságokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést az LMBTI-személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, támadások és büntetendőségük megszüntetése érdekében és szavatolják a szólásszabadsághoz való jogukat, beleértve az LMBTI-személyek büntethetőségéről szóló rendelkezések gambiai büntetőtörvénykönyvből való törlését;

9.  felszólítja a gambiai hatóságokat, hogy akadályozzák meg a vallási alapú megkülönböztetést és ösztönözzék a valamennyi közösség közötti békés és befogadó párbeszédet, illetve lépjenek fel ennek érdekében;

10.  sürgeti az ECOWAS-t és az Afrikai Uniót, hogy a továbbiakban is kísérjék figyelemmel az emberi jogok gambiai rezsim által történő megsértéseit; emlékeztet rá, hogy a biztonság és a stabilitás továbbra is jelentős kihívást jelent Nyugat-Afrikában és ragaszkodik ahhoz, hogy az Afrikai Unió és az ECOWAS szorosan kövesse figyelemmel a gambiai helyzetet és tartson fenn állandó politikai párbeszédet a gambiai hatóságokkal a demokrácia és a jogállamiság megerősítéséről;

11.  sürgeti a Gambiai Köztársaság kormányát, hogy még a 2016 decemberére tervezett elnökválasztás előtt ratifikálja a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartát;

12.  sürgeti a gambiai kormányt, hogy kezdjen valódi párbeszédet az ellenzéki pártokkal azon jogalkotási és politikai reformokról, amelyek biztosítani fogják a szabad és tisztességes választásokat és szavatolják a gyülekezési és egyesülési szabadság tiszteletben tartását; emlékeztet rá, hogy az ellenzék és a civil társadalom független és szabad országos választásokon való teljes körű részvétele a választások sikerének egyik fontos tényezője;

13.  sürgeti a nemzetközi közösséget, beleértve az emberi jogi szervezeteket és a civil szervezeteket, valamint az EU gambiai képviseletét és más megfelelő nemzetközi szervezeteket, hogy aktívan kísérjék figyelemmel a választási eljárást, különös tekintettel a gyülekezési és egyesülési szabadság nyilvános tiszteletben tartásának biztosítására;

14.  sürgeti a gambiai kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést a szólás- és sajtószabadság mindenkori teljes körű tiszteletben tartásának garantálására; ebben a tekintetben a nemzeti szabályozás nemzetközi normákkal való összhangba hozatala érdekében szorgalmazza a Tájékoztatási és Hírközlési Törvény rendelkezéseinek reformját;

15.  aggasztónak tartja, hogy a Gambiáról szóló 2015–2016-os nemzeti indikatív program nem nyújt támogatást vagy finanszírozást a civil társadalom vagy a demokratikus kormányzás, a jogállamiság előmozdítása és az emberi jogok védelme számára; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a demokratikus kormányzás, a jogállamiság és az emberi jogok védelme legyen az EU és Gambia közötti lehetséges bármilyen jövőbeli fejlesztési együttműködési megállapodás központi eleme;

16.  sürgeti az EU gambiai képviseletét, hogy használja fel a rendelékezésére álló valamennyi eszközt, beleértve a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszközét, hogy aktívan figyelemmel kísérje a fogvatartási körülményeket Gambiában, valamint kísérje nyomon és kövesse figyelemmel a 2016. április 14-i és 16-i tiltakozások kormány által történt leverésével kapcsolatos vizsgálatokat és a tiltakozókkal szemben a fogva tartás alatt alkalmazott bánásmódot, továbbá fokozza erőfeszítéseit, hogy kapcsolatot tartson fenn a politikai ellenzék tagjaival, a diákvezérekkel, újságírókkal, emberi jogvédőkkel, szakszervezeti tisztségviselőkkel és LMBTI-vezetőkkel;

17.  sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy folytassanak le egy, a Cotonoui Megállapodás 96. cikke szerinti nyilvános konzultációt és vizsgálják meg a gambiai kormánynak nyújtott valamennyi nem humanitárius támogatás befagyasztását és az emberi jogok súlyos megsértéséért felelős tisztviselőkre vonatkozó utazási tilalmak vagy más célzott szankciók bevezetését;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége kormányainak és tagállamainak, Gambia kormányának és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0079.

Az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása Dzsibutiról (2016/2694(RSP))

P8_TA(2016)0220 RC-B8-0594/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Dzsibutiról szóló korábbi állásfoglalásaira, többek között a dzsibuti helyzetről szóló 2013. július 4-i(1) és a Szomáli-félszigeten kialakult helyzetről szóló 2009. január 15-i(2) állásfoglalásokra,

–  tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alap keretében a Dzsibutival foglalkozó, 2014. június 19-i nemzeti indikatív programra,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének 2016. április 12-i és 2015. december 23-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Federica Mogherini főképviselő 2016. május 3-án, a sajtószabadság világnapján az EU nevében tett nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU regionális politikai partnerségére a békéért, a biztonságért és a fejlesztésért Afrika szarva térségében,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményre,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára, amelyet Dzsibuti is ratifikált,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezetének (FAO) fellépéseire és közleményeire,

–  tekintettel az Afrikai Unió parlamenti választásokat figyelemmel kísérő választási megfigyelő missziójának 2016. április 10-i előzetes következtetéseire,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára, amelynek Dzsibuti 2003 óta részes fele,

–  tekintettel a 2014. december 30-án az UMP (Unió az Elnökségi Többségért), a hatalmon lévő koalíció és az USN (Unió a Nemzet Megmentésért), az ellenzéki pártok koalíciója között aláírt keretmegállapodásra, amelynek célja a „békés és demokratikus nemzeti politika” előmozdítása,

–  tekintettel a dzsibuti minisztertanács 2015. november 24-én elfogadott 2015-3016 PR/PM rendeletére, amely rendkívüli biztonsági intézkedéseket vezetett be a 2015. november 13-i párizsi terrortámadásokat követően,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogokról és a népek jogairól szóló Afrikai Chartának a nők jogairól szóló jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a 2000. június 23-án aláírt, majd 2010. június 22-én felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel Dzsibuti Köztársaság 1992-es alkotmányára, amely elismeri az alapvető szabadságjogokat és a jó kormányzás alapelveit,

–  tekintettel az Afrikai Unió választási megfigyelési és ellenőrzési misszióira vonatkozó iránymutatásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Ismail Omar Guelleh 1999 óta Dzsibuti elnöke, aki a 2016. áprilisi választásokon fölényes győzelmet aratott a szavazatok 87,1%-ával, amit ellenzéki pártok és jogvédő csoportok azzal bíráltak, hogy politikai elnyomás eredménye; mivel egyes ellenzéki jelöltek bojkottálták a 2005-ös, 2011-es és 2016-os választásokat; mivel Guelleh elnök meggyőzte a nemzetgyűlést, hogy módosítsa az alkotmányt 2010-ben, miután bejelentette, hogy a 2016-os választásokon nem fog újra indulni, és így lehetővé vált, hogy 2011-ben egy harmadik ciklusra is megválasszák; mivel az ezt követő civil társadalmi tüntetéseket elfojtották;

B.  mivel Dzsibutit kiváló elhelyezkedése az Ádeni-öbölben stratégiailag fontos helyszínné tette külföldi katonai támaszpontok számára, és a kalózkodás és terrorizmus elleni küzdelem csomópontjának tekintik;

C.  mivel tíz dzsibuti nő éhségsztrájkba kezdett Párizsban a dzsibuti nők megerőszakolásának nemzetközi kivizsgálását követelve, közülük négyen azt állították, hogy őket is megerőszakolták, miközben egy másik társuk, a 30 éves Fatou Ambassa unokahúga, Halima emlékére éhségsztrájkolt, aki 2003-ban 16 éves korában állítólag végzetes kimenetelű csoportos megerőszakolás áldozata lett; mivel e nők közül nyolcan tizenkilenc napig, 2016. március 25-től április 12-ig folytatták tiltakozásukat, és őket további tíz nő követte Brüsszelben; mivel a dzsibuti hatóságok tagadják a nők állításait; mivel nőket ejtettek túszul a dzsibuti hadsereg és az FRUD-armé (Front az Egység és Demokrácia Helyreállításáért) közötti konfliktusban; mivel a dzsibuti nőbizottság (Comité des Femmes Djiboutiennes Contre le Viol et l’Impunité (COFEDVI)), amelyet 1993-ban hoztak létre, 246, katonák által elkövetett nemi erőszakot jegyzett fel, mintegy 20 benyújtott panasz alapján;

D.  mivel uniós választási megfigyelő missziót nem hívtak meg a választások nyomon követésére, és mivel a dzsibuti hatóságok visszautasították az EU által felajánlott választási szakértői missziókat; mivel az Afrikai Unió választási megfigyelő missziója azt ajánlja, hogy független választási bizottságot kell létrehozni, amely felel a választási folyamatért, beleértve az előzetes eredmények bejelentését is;

E.  mivel három ellenzéki jelölt, Omar Elmi Khaireh, Mohamed Moussa Ali és Djama Abdourahman Djama vitatta a 2016. áprilisi választási eredményeket átláthatóság hiányában, és azt állították, hogy nem mutatja a dzsibuti nép akaratát; mivel a helyi emberi jogi szervezetek nem ismerték el az eredményeket; mivel az ellenzék rendelkezésére álló politikai tér nagyon beszűkült, korlátozott véleménynyilvánítási szabadsággal; mivel a politikai erők és a biztonsági szolgálatok szoros ellenőrzés alatt tartják az országot, és a bírói hatalom túl gyenge és közel áll a kormányhoz; mivel az ellenzéki vezetőket folyamatosan bebörtönözték, és zaklatásnak voltak kitéve, és állítólag kínzások is zajlottak; mivel a hadsereg állítólag azt az utasítást kapta, hogy távolítsa el az ellenzék képviselőit egyes szavazóhelyiségekből, hogy a szavazóurnákat le lehessen zárni, miközben más körzetek, mint például Ali-Sabieh katonai ellenőrzés alatt álltak; mivel Guelleh elnök állítólag ünnepséget rendezett, hogy megjutalmazza a hadsereget a választáshoz való hozzájárulásáért, még mielőtt a hivatalos eredményeket közzétették volna; mivel az Afrikai Unió sajnálatát fejezte ki számos szabálytalanság miatt (jegyzőkönyvek hiánya, az eredmények közzétételének és a szavazatok nyilvános megszámolásának elmaradása);

F.  mivel 2015. december 31-én az ellenzéki képviselők parlamentből való kizárását követően a szükségállapot bevezetéséről 2015. novemberben hozott törvényt alkalmazták az egyéni szabadságjogok korlátozására és ellenzéki aktivisták, emberi jogi aktivisták, szakszervezeti aktivisták és újságírók elnyomására;

G.  mivel 2014. december 30-án a hatalmon lévő koalíció, az UMP keretmegállapodást írt alá az ellenzéki koalícióval, az USN-nel, ami rendelkezett a független nemzeti választási bizottság (Commission Électorale Nationale Indépendante) megreformálásáról, közös parlamenti bizottság létrehozásáról és rövid és középtávú reformokról; mivel a közös parlamenti bizottság létrehozására 2015. februárban került sor, de a legfontosabb törvénytervezetek (mint például a független közös választási bizottság létrehozásáról szóló törvény és a politikai pártok jogairól és kötelezettségeiről szóló törvény) egyike sem került hozzá benyújtásra; mivel 2015. augusztus 26-án a dzsibuti hatóságok bejelentették, hogy nem kerül sor a választási bizottság reformjára;

H.  mivel Dzsibutiban nincsenek magántulajdonban lévő televíziós és rádióállomások, a hatóságok szorosan figyelemmel kísérik az ellenzéki weboldalakat, és rendszeresen zárolják az emberi jogi szervezetek weboldalait és közösségi média oldalait; mivel a fő újság, a La Nation, és a nemzeti műsorszóró, a Radiodiffusion-Télévision de Djibouti a kormány tulajdonában van, így öncenzúrát gyakorolnak; mivel 2015-ben a Freedom House kinyilvánította, hogy Dzsibutiban a sajtó nem szabad; mivel Dzsibuti a Riporterek Határok Nélkül által készített, a világ 2015. évi sajtószabadság-rangsorán lévő 180 ország közül a 170. helyen szerepel; mivel az UMP koalíció hatalma alatt az ellenzéki pártok és aktivisták folyamatos elnyomásnak vannak kitéve, és sok pártaktivista és újságíró, többek között a 2016-os elnökválasztási kampány során a BBC egyik riportere ellen jogi eljárás indult; mivel 2016. január 19-én a fő ellenzéki újság, a L’Aurore bírósági végzéssel megszüntetésre került; mivel még nem került sor a nemzeti kommunikációs bizottság létrehozására, amelynek 1993-ban kellett volna megtörténnie;

I.  mivel főleg 2012-ben Mablas régiójában a FRUD-armé feltételezett tagjait érintő önkényes letartóztatási hullámra került sor;

J.  mivel a hatóságok 2015. december 21-én Buldugóban állítólag legalább 27 embert meggyilkoltak és több mint 150-et megsebesítettek egy kulturális ünnepségen, bár a dzsibuti kormány kitart amellett, hogy a halálos áldozatok száma hét volt; mivel később a rendőrség is megszállta az ellenzéki vezetők találkozójának színhelyét, számos ellenzéki vezetőt megsebesített és két kiemelkedő ellenzéki vezetőt (Abdourahman Mohammed Guelleh-t, az USN főtitkárát, és Hamoud Abdi Souldant) bebörtönzött anélkül, hogy vádakat hozott volna fel ellenük; mivel mindkettőjüket csak az elnökválasztások előtt néhány nappal engedték szabadon, és az előbbit bűncselekménnyel vádolták meg; mivel Omar Ali Ewado szakszervezeti vezetőt és emberi jogi aktivistát 2015. december 29-től 2016. február 14-ig magánzárkában tartották fogva, mert közzétette a mészárlás áldozatainak és az eltűnteknek a jegyzékét; mivel ügyvédjét szintén letartóztatták a repülőtéren; mivel Said Houssein Robleh ellenzéki vezetőt, az LDDH főtitkárát a dzsibuti rendőrség golyói sebesítették meg, és jelenleg száműzetésben van Európában;

K.  mivel a fogva tartás körülményei a dzsibuti börtönökben rendkívül aggasztóak;

L.  mivel a 2015. november 13-i párizsi terrortámadásokat követően a dzsibuti minisztertanács 2015. november 24-én elfogadta a 2015-3016 PR/PM rendeletet, amely terrorizmus elleni intézkedésként megtiltja a közterületen való gyülekezést;

M.  mivel Dzsibutiban nem létezik jogszabály a családon belüli erőszak és a házastársi kapcsolaton belüli nemi erőszak ellen; mivel a hatóságok arról tájékoztatták a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó ENSZ-bizottságot (CEDAW), hogy tudatában vannak a nemi alapú erőszak elleni fellépés terén mutatkozó hiányosságoknak; mivel annak ellenére, hogy 2005 óta jogellenes, a dzsibuti nők 98%-ának csonkították meg a nemi szervét valamilyen formában;

N.  mivel a Világbank szerint a dzsibutiak több mint 23%-a él mélyszegénységben, és 74%-uk kevesebb mint 3 dollárból él naponta; mivel az élelmiszerellátás bizonytalanságát Dzsibutiban tovább súlyosbítják a magas élelmiszerárak, a vízhiány, az éghajlatváltozás és a legelők területének csökkenése; mivel Dzsibuti kedvezményezettje a tágabb értelemben vett Afrika szarva régió El Niño hatásától érintett nemzetei számára juttatott 79 millió eurós uniós támogatási csomagnak;

O.  mivel az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság tiszteletben tartása képezi az AKCS–EU partnerség alapját, és a Cotonoui Megállapodásnak is ezek a legalapvetőbb elemei; mivel az EU-nak késlekedés nélkül fokoznia kell a Cotonoui Megállapodás 8. cikke szerinti rendszeres politikai párbeszédet Dzsibutival;

P.  mivel Dzsibuti jelenleg kétoldalú uniós forrásokból 105 millió eurós támogatásban részesül, elsősorban a vízellátás és megfelelő higiénés körülmények, valamint az élelmezés- és táplálkozásbiztonság céljaira az EU nemzeti indikatív programjának részeként, a 11. Európai Fejlesztési Alap keretében; mivel 2013 és 2017 között Dzsibuti 14 millió eurót kap az EU Afrika szarva rezilienciájának javítását szolgáló kezdeményezése keretében, amelynek célja a közösségek felkészítése az ismétlődő aszályokkal való szembenézésre;

Q.  mivel Dzsibutiban jelenleg több mint 15 000 szomáliai és eritreai, valamint körülbelül 8 000 jemeni menekült tartózkodik; mivel a menekülttáborokban a nőket és a lányokat nemi alapú erőszak fenyegeti; mivel a Bizottság segítséget nyújt a menekülttáborokat befogadó közösségeknek, például életmentő szolgáltatásokat és pénzügyi támogatást;

1.  aggodalmának ad hangot az országban elakadt demokratizálódási folyamat miatt, amit a Parlament tovább rontott azzal, hogy módosította a dzsibuti alkotmány elnöki hivatali idő korlátozásáról szóló rendelkezéseit, valamint azok miatt a panaszok miatt, amelyek szerint az ellenzék tagjait zaklatták és kizárták több szavazóhelyiségből; hangsúlyozza a tisztességes, megfélemlítéstől mentes választások fontosságát;

2.  kéri a választási folyamat átláthatóságának és a 2016-os dzsibuti választásoknak alapos kivizsgálását; megismétli az EU arra vonatkozó felhívását, hogy mind a 2013. évi, mind a 2016. évi választások eredményeit közzé kell tenni szavazóhelyiségenkénti bontásban;

3.  határozottan elítéli a dzsibuti katonák által polgári személyek ellen állítólagosan elkövetett nemi erőszakot, amelyről különböző nem kormányzati szervezetek számoltak be, és amelyre az éhségsztrájkok is felhívták a figyelmet, valamint felszólítja a dzsibuti hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki különösen a hadsereg fellépéseit, és vessenek véget a büntetlenségnek; felszólítja az ENSZ-t, hogy vizsgálja ki az emberi jogok helyzetét Dzsibutiban, különös tekintettel a nők helyzetére az országban; mély szolidaritását fejezi ki a Franciaországban és Belgiumban jelenleg éhségsztrájkot folytató dzsibuti nőkkel;

4.  elítéli a demokratikus folyamatokba való katonai és rendőri beavatkozást, és megismétli, hogy a választási folyamat alapos és átlátható kivizsgálása alapvető fontosságú; aggályosnak tartja, hogy az elnök szemmel láthatóan idő előtt akarta megünnepelni a 2016. április választásokon aratott győzelmét; emlékezteti az országot arra, hogy részes fele a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezménynek, és hogy a dzsibuti alkotmány 16. cikke kimondja, hogy „senkit sem lehet kínzásnak, bántalmazásnak vagy kegyetlen, embertelen, lealacsonyító vagy megalázó bánásmódnak kitenni”; felszólítja az országot, hogy alaposan vizsgálja ki a kínzás és bántalmazás feltételezett esetei, valamint gondoskodjon az elkövetők büntetőeljárás alá vonásáról és arról, hogy megfelelő büntetést kapjanak, ha bűnösnek találják őket, valamint arról, hogy az áldozatok megfelelő ellentételezésben részesüljenek, továbbá hozzon létre független mechanizmusokat a feltételezett kötelességszegések kivizsgálására;

5.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a dzsibuti hatóságok úgy döntöttek, hogy nem hajtják végre a nemzeti a választási bizottság 2014. december 30-án aláírt keretmegállapodásban tervezett reformját, és arra ösztönzi őket, hogy szorosan működjenek együtt az ellenzékkel a választási folyamat igazságosabbá és átláthatóbbá tétele érdekében;

6.  emlékezteti a dzsibuti hatóságokat az Afrikai Unió választási megfigyelési és ellenőrzési misszióira vonatkozó iránymutatásai értelmében vállalt kötelezettségükre, miszerint megvédik az újságírókat, elítéli azt a bánásmódot, amelyben az újságírókat részesítették, és emlékezteti a dzsibuti hatóságokat a sajtószabadság és a tisztességes eljáráshoz való jog fontosságára; indokolást tartalmazó magyarázatot kér a dzsibuti hatóságoktól az újságírókkal való bánásmódra vonatkozóan; határozottan elítéli az ellenzéki vezetők, újságírók és független emberi jogi aktivisták zaklatását és vádemelés nélküli bebörtönzését az elnökválasztás előtti időszakban; felszólítja a dzsibuti hatóságokat, hogy vessenek véget a politikai ellenzék és az újságírók elnyomásának, és bocsássák szabadon mindazokat, akiket politikai alapon vagy a tömegtájékoztatás szabadságának gyakorlása miatt tartanak fogva; felszólítja a dzsibuti hatóságokat, hogy vizsgálják felül az ország szükségállapotra vonatkozó jelenlegi jogszabályait annak érdekében, hogy azokat teljes összhangba hozzák a nemzetközi joggal;

7.  elítéli, hogy Dzsibutiban nem létezik független sajtó, és a kormányt bíráló weboldalakat ellenőrzik és cenzúrázzák; sajnálattal állapítja meg, hogy az állami tulajdonú médiában öncenzúra működik; felszólítja a dzsibuti kormányt, hogy adja meg az FM frekvenciára szóló műsorszolgáltatási engedélyt minden független szervnek, amely azt kéri; felszólítja a kormányt, hogy biztosítsa a külföldi újságírók szabad bejutását az országba, lehetővé téve számukra, hogy munkájukat biztonságban és pártatlanul végezzék; felszólítja a dzsibuti kormányt, hogy hozza létre a nemzeti kommunikációs bizottságot, és engedélyezze a független és magánkézben működő műsorszolgáltatást;

8.  sajnálatát fejezi ki a 2015. december 21-i kulturális ünnepségen történt mészárlás miatt és az emberi jogi aktivisták és ellenzékiek ezt követő fogva tartása és zaklatása miatt; részvétét fejezi ki az áldozatok családjának, valamint teljes körű és független vizsgálat lefolytatását kéri a felelősök megtalálása és bíróság elé állítása céljából; ismételten megerősíti, hogy elítéli az önkényes fogva tartást, és felszólít a védelemhez való jog tiszteletben tartására;

9.  felszólítja a dzsibuti hatóságokat, hogy garantálják a nemzeti, illetve a Dzsibuti által aláírt nemzetközi egyezményekben elismert emberi jogokat, és védjék meg a polgári és politikai jogokat és szabadságokat, köztük a békés tüntetéshez való jogot és a tömegtájékoztatás szabadságát;

10.  arra ösztönzi a kormányt, hogy továbbra is nyújtson képzést a rendőrség és egyéb tisztviselők számára az emberkereskedelemről szóló törvény végrehajtása céljából, fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy az emberkereskedőket bíróság elé állítsák, és hívja fel a figyelmet az emberkereskedelem problémájára az igazságügyi, jogalkotási és közigazgatási hatóságok, a civil társadalom és az országban működő nem kormányzati szervezetek, valamint a nyilvánosság körében;

11.  kéri, hogy a nőket és a férfiakat részesítsék egyenlő bánásmódban Dzsibutiban, és emlékezteti a hatóságokat, hogy az ország részes fele a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménynek;

12.  örömmel veszi tudomásul, hogy a dzsibuti kormány fellép a női nemi szervek megcsonkításának széles körben elterjedt gyakorlata ellen, de szeretne több előrelépést látni e téren;

13.  felhívja a hatóságokat, hogy biztosítsák a nem kormányzati szervezetek bejutását Obock, Tadjourah és Dikhil régiókba;

14.  kéri a polgári és katonai hatóságokat, hogy legyenek a lehető legnagyobb mértékben visszafogottak az ország északi részén zajló rendőrségi és katonai műveletek során, és különösen arra, hogy ne alkalmazzanak semmilyen erőszakot a polgári lakossággal szemben, továbbá ne használják őket élő pajzsként a katonai táborok körül;

15.  kifejezésre juttatja, hogy kész a dzsibuti helyzet szoros nyomon követésére, illetve arra, hogy a Cotonoui Megállapodás (2000) – különösen 8. és 9. cikkének – megsértése esetén korlátozó intézkedéseket javasoljon; felszólítja a Bizottságot is, hogy kövesse szoros figyelemmel a helyzetet;

16.  sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, a Bizottságot és partnereiket, hogy a dzsibutiakkal együtt munkálkodjanak a hosszú távú politikai reformon, amit különösen a már kialakult szoros kapcsolat segíthet elő, figyelembe véve, hogy Dzsibuti kulcsszerepet játszik a terrorizmus és a kalózkodás elleni küzdelemben a régióban, valamint területén katonai támaszpont működik, és hozzájárul a régió stabilitásához;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson további támogatást a független szervezeteknek és a civil társadalomnak, különösen azáltal, hogy a lehető legrövidebb időn belül ajánlati felhívást tesz közzé a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze keretében;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Dzsibuti kormányának, az Afrikai Unió intézményeinek, a Kormányközi Fejlesztési Hatóságnak, az Arab Ligának, az Iszlám Együttműködés Szervezetének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU tagállamainak, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek.

(1) HL C 75., 2016.2.26., 160. o. (2) HL C 46. E, 2010.2.24., 102. o.

Az Európai Parlament 2016. május 12-i jogalkotási állásfoglalása a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0025 – C8-0030/2016 – 2016/0010(CNS))

P8_TA(2016)0221 A8-0157/2016

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0025),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. és 115. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0030/2016),

–  tekintettel a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0157/2016),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat 1 preambulumbekezdés (1)  Az elmúlt években nagymértékben megnőtt az adócsalás és az adókijátszás jelentette kihívás, és e jelenségek napjainkban már az Európai Unión belül és világszerte egyaránt jelentős aggodalmat váltanak ki. Az automatikus információcsere e tekintetben fontos eszköz, és a Bizottság az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervet tartalmazó 2012. december 6-i közleményében kiemelte, hogy határozottan ösztönözni kell az automatikus információcserét mint az adóügyi átláthatóság és információcsere jövőbeli európai és nemzetközi standardját. Az Európai Tanács a 2013. május 22-i következtetéseiben az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés elleni küzdelem céljából kérte az automatikus információcsere uniós és globális szintű kiterjesztését. (1)  Az elmúlt években nagymértékben megnőtt az adócsalás, az adókikerülés és az adókijátszás jelentette kihívás, és e jelenségek napjainkban már az Európai Unión belül és világszerte egyaránt jelentős aggodalmat váltanak ki. Az automatikus információcsere e tekintetben fontos eszköz, és a Bizottság az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervet tartalmazó 2012. december 6-i közleményében kiemelte, hogy határozottan ösztönözni kell az automatikus információcserét mint az adóügyi átláthatóság és információcsere jövőbeli európai és nemzetközi standardját. Az Európai Tanács a 2013. május 22-i következtetéseiben az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés elleni küzdelem céljából kérte az automatikus információcsere uniós és globális szintű kiterjesztését. Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés (2)  A multinacionális vállalatcsoportoknak, mivel több országban fejtik ki tevékenységüket, lehetőségük van arra, hogy agresszív adótervezést folytassanak, amire az egyetlen országban működő vállalkozásoknak nincs módjuk. Amennyiben a multinacionális vállalatok élnek ezzel a lehetőséggel, az különösen érintheti a csupán belföldön működő vállalatokat, rendszerint kis- és középvállalkozásokat (kkv-k), mivel adóterheik magasabbak lesznek, mint a multinacionális vállalatcsoportokéi. Másfelől minden tagállamban jelentkezhetnek bevételkiesések, és fennáll annak a kockázata, hogy egyes országok versengeni kezdenek egymással a multinacionális vállalatcsoportok további adóelőnyök nyújtásával történő megnyerésében. A probléma tehát a belső piac megfelelő működését érinti. (2)  A multinacionális vállalatcsoportoknak, mivel több országban fejtik ki tevékenységüket, lehetőségük van arra, hogy agresszív adótervezést folytassanak, amire az egyetlen országban működő vállalkozásoknak nincs módjuk. Amennyiben a multinacionális vállalatok élnek ezzel a lehetőséggel, az különösen a csupán belföldön működő vállalatokat, rendszerint kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) sújtja, mivel ők általában olyan tényleges adókulccsal adóznak, amely sokkal közelebb áll a jogszabályban előírt kulcshoz, mint a multinacionális vállalatok esetében, ami a belső piac torzulásaihoz és működési zavaraihoz, valamint a verseny kkv-k rovására történő torzulásához vezet. A verseny torzulásának elkerülése érdekében a hazai vállalkozásoknak nem szabad hátrányba kerülniük méretük vagy határon átnyúló kereskedelmi tevékenységük hiánya miatt. Továbbá minden tagállamban jelentkezhetnek bevételkiesések, és fennáll annak a kockázata, hogy tisztességtelen módon versengeni kezdenek egymással a multinacionális vállalatcsoportok további adóelőnyök nyújtásával történő megnyerésében. A probléma tehát a belső piac megfelelő működését érinti. Ennek kapcsán hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság felel a belső piac megfelelő működéséért. Módosítás 3 Irányelvre irányuló javaslat 2 a preambulumbekezdés (új) (2a)  Alapvető fontosságú az Unió számára, hogy az adójogszabályok ne hátráltassák a növekedést és a beruházásokat, ne okozzanak versenyhátrányt az uniós vállalkozások számára, ne növeljék a kettős adóztatás kockázatát, és úgy legyenek kialakítva, hogy a minimalizálják a vállalkozások költségeit és adminisztratív terheit. Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 3 preambulumbekezdés (3)  Az uniós adóhatóságoknak a multinacionális vállalatcsoportok struktúrájára, transzferárazással kapcsolatos politikájára és az Unióban és azon kívül zajló belső ügyleteire vonatkozóan átfogó és lényegi információkra van szükségük. Ezek az információk lehetővé teszik majd az adóhatóságok számára, hogy a jogi szabályozás megváltoztatásával vagy megfelelő kockázatértékelésekkel és adóellenőrzésekkel fellépjenek a káros adózási gyakorlatokkal szemben, valamint felismerjék, ha egyes vállalkozások olyan gyakorlatokat alkalmaznak, amelyek révén jelentős összegű bevételt csoportosítanak át mesterségesen adózási szempontból előnyösebb környezetbe. (3)  A tagállami adóhatóságoknak a multinacionális vállalatcsoportok struktúrájára, transzferárazással kapcsolatos politikájára, adóügyi egyezségeire, adójóváírásaira és az Unióban és azon kívül zajló belső ügyleteire vonatkozóan átfogó és lényegi információkra van szükségük. Ezek az információk lehetővé teszik majd az adóhatóságok számára, hogy a jogi szabályozás megváltoztatásával vagy megfelelő kockázatértékelésekkel és adóellenőrzésekkel fellépjenek a káros adózási gyakorlatokkal szemben, valamint felismerjék, ha egyes vállalkozások olyan gyakorlatokat alkalmaznak, amelyek révén jelentős összegű bevételt csoportosítanak át mesterségesen adózási szempontból előnyösebb környezetbe. A vonatkozó versenyszabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében a Bizottságnak is hozzá kell férnie a tagállami adóhatóságok között átadott információkhoz. A Bizottságnak az információkat bizalmasan kell kezelnie, és minden megfelelő intézkedést meg kell tennie ezen információk védelme érdekében. Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 4 preambulumbekezdés (4)   Az adóhatóságok előtti nagyobb átláthatóság arra ösztönözheti a multinacionális vállalatcsoportokat, hogy felhagyjanak bizonyos gyakorlatokkal, és megfelelően eleget tegyenek adófizetési kötelezettségüknek abban az országban, ahol nyereségre tesznek szert. A multinacionális vállalatcsoportok átláthatóságának növelése tehát lényegi részét képezi az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás visszaszorításának. (4)   A tagállami adóhatóságok, illetve a Bizottság számára szolgáltatott, illetve azok által egymás között cserélt adatok megfelelő szintje arra ösztönözheti a multinacionális vállalatcsoportokat, hogy felhagyjanak bizonyos gyakorlatokkal, és eleget tegyenek adófizetési kötelezettségüknek abban az országban, ahol az értéket létrehozzák. Ennek következtében a tagállamok kölcsönösen nagyobb nyomást gyakorolnának egymásra, és a pénzügyi piacok figyelmét a multinacionális vállalatok pénzügyi elszámoltathatóságára irányítanák. A multinacionális vállalatcsoportok átláthatóságának növelése az Unió versenyképességének rontása nélkül tehát lényegi részét képezi az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás, és végső soron az adókikerülés visszaszorításának. Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 6 preambulumbekezdés (6)  Az országonkénti jelentésben a multinacionális vállalatcsoportoknak minden egyes olyan adójogrendszer tekintetében, amelyben üzleti tevékenységet folytatnak, minden évben meg kell adniuk a bevétel összegét, az adózás előtti eredményt, valamint a megfizetett és a még esedékes nyereségadót. A multinacionális vállalatcsoportoknak alkalmazottaik létszámáról, jegyzett tőkéjükről, eredménytartalékukról és tárgyi eszközeikről is jelentést kell tenniük minden egyes adójogrendszer vonatkozásában. Végül a multinacionális vállalatcsoportoknak meg kell adniuk minden egyes olyan, a csoporthoz tartozó gazdálkodó egységet, amely az adott adójogrendszerben folytat üzleti tevékenységet, és meg kell jelölniük minden egyes gazdálkodó egység üzleti tevékenységeit. (6)  Az országonkénti jelentésben a multinacionális vállalatcsoportoknak minden egyes olyan adójogrendszer tekintetében, amelyben üzleti tevékenységet folytatnak, minden évben meg kell adniuk a bevétel összegét, az adózás előtti eredményt, a megfizetett és a még esedékes nyereségadót, valamint az adójóváírást. A multinacionális vállalatcsoportoknak alkalmazottaik létszámáról, jegyzett tőkéjükről, eredménytartalékukról és tárgyi eszközeikről is jelentést kell tenniük minden egyes adójogrendszer vonatkozásában. Végül a multinacionális vállalatcsoportoknak meg kell adniuk minden egyes olyan, a csoporthoz tartozó gazdálkodó egységet, amely az adott adójogrendszerben folytat üzleti tevékenységet, és meg kell jelölniük minden egyes gazdálkodó egység üzleti tevékenységeit. Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés (8)  A belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében az Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy az uniós multinacionális vállalatcsoportok és azon nem uniós multinacionális vállalatcsoportok, amelyek egy vagy több gazdálkodó egysége az Unió területén található, tisztességes versenyt folytassanak egymással. Ezért az adatszolgáltatási kötelezettséget a vállalatcsoportok mindkét kategóriájára ki kell terjeszteni. (8)  A belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében az Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy az uniós multinacionális vállalatcsoportok és azon nem uniós multinacionális vállalatcsoportok, amelyek egy vagy több gazdálkodó egysége az Unió területén található, tisztességes versenyt folytassanak egymással. Ezért az adatszolgáltatási kötelezettséget a vállalatcsoportok mindkét kategóriájára ki kell terjeszteni. Ennek kapcsán a tagállamoknak kell felelniük a multinacionális vállalatcsoportok jelentéstételi kötelezettségeinek betartatásáért, például büntetések bevezetésével a jelentést nem készítő multinacionális vállalatcsoportok számára. Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 9 a preambulumbekezdés (új) (9a)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az adóhatóságok közötti automatikus információcserére és az adatok adóhatóságok általi feldolgozására szánt emberi, technikai és pénzügyi erőforrások szintje ne csökkenjen, vagy növekedjen. Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés (11)  A tagállamok közötti információcsere tekintetében az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelv már több területen előírja a kötelező automatikus információcserét. Ennek hatályát ki kell terjeszteni az országonkénti jelentésekre vonatkozóan a tagállamok által folytatandó kötelező automatikus információcsere előírásával. (11)  A tagállamok közötti információcsere tekintetében az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelv már több területen előírja a kötelező automatikus információcserét. Ennek hatályát ki kell terjeszteni az országonkénti jelentésekre vonatkozóan a tagállamok által folytatandó kötelező automatikus információcsere, valamint az ilyen jelentések Bizottság részére történő továbbításának előírásával. Emellett, a Bizottságnak ezeket az országonkénti jelentéseket annak értékelésére kell felhasználnia, hogy a tagállamok megfelelnek-e az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályoknak, mivel állami támogatási dimenziója is van a tisztességtelen adózási gyakorlatoknak a társasági adó terén. Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat 12 preambulumbekezdés (12)  Az országonkénti jelentésekre vonatkozóan a tagállamok által folytatandó kötelező automatikus információcserének minden esetben magában kell foglalnia az alapvető információk azon meghatározott körének a közlését, amelyhez hozzáférhetnek azok a tagállamok, amelyekben az országonkénti jelentésben foglalt információk alapján a multinacionális vállalatcsoport egy vagy több gazdálkodó egysége vagy adóügyi illetőséggel rendelkezik, vagy a multinacionális vállalatcsoport állandó telephelyén keresztül végzett üzleti tevékenység alapján adófizetésre kötelezett. (12)  Az országonkénti jelentésekre vonatkozóan a tagállamok és a Bizottság által folytatandó kötelező automatikus információcserének minden esetben magában kell foglalnia az egységes fogalommeghatározásokon alapuló alapvető információk azon meghatározott körének a közlését, amelyhez hozzáférhetnek azok a tagállamok, amelyekben az országonkénti jelentésben foglalt információk alapján a multinacionális vállalatcsoport egy vagy több gazdálkodó egysége vagy adóügyi illetőséggel rendelkezik, vagy a multinacionális vállalatcsoport állandó telephelyén keresztül végzett üzleti tevékenység alapján adófizetésre kötelezett. Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés (16)  Meg kell határozni az országonkénti jelentésekre vonatkozó tagállamok közötti információcsere kapcsán alkalmazandó nyelvi követelményeket. El kell fogadni továbbá a CCN-hálózat fejlesztéséhez szükséges gyakorlati intézkedéseket is. Annak érdekében, hogy a 20. cikk (6) bekezdésének és a 21. cikk (7). bekezdésének végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni. (16)  Meg kell határozni az országonkénti jelentésekre vonatkozó tagállamok közötti információcsere és az ilyen jelentések Bizottság részére történő továbbítása kapcsán alkalmazandó nyelvi követelményeket. El kell fogadni továbbá a CCN-hálózat fejlesztéséhez szükséges gyakorlati intézkedéseket is, továbbá gondoskodni kell az előírások vállalkozások adminisztratív költségeit növelő megkettőzésének elkerüléséről. Annak érdekében, hogy a 20. cikk (6) bekezdésének és a 21. cikk (7) bekezdésének végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni. Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 18 a preambulumbekezdés (új) (18a)  A tagállamoknak az ezen irányelv szerint a Bizottságnak megküldendő éves jelentéseikben részletesen be kell számolniuk az ezen irányelv 8aa. cikke és III. melléklete II. szakaszának 1. pontja szerint teljesített adatszolgáltatás nagyságrendjéről, továbbá fel kell sorolniuk azokat az adójogrendszereket, amelyekben az Unióban bejegyzett csoporttagok végső anyavállalatai illetőséggel rendelkeznek, de ahol nem került sor teljes körű jelentések benyújtására vagy továbbítására. Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat 18 b preambulumbekezdés (új) (18b)  Az ezen irányelv értelmében teljesített információk cseréje elmaradhat, amennyiben az ilyen információcsere olyan üzleti, ipari vagy szakmai titok, üzleti folyamat vagy információ felfedéséhez vezetne, amelynek felfedése ellentétes lenne a közrenddel. Módosítás 14 Irányelvre irányuló javaslat 18 c preambulumbekezdés (új) (18c)  Kellő figyelmet kell fordítani a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i európai parlamenti állásfoglalásra, a Parlament Jogi Bizottságának jelentésére a 2007/36/EK irányelvnek a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzése, valamint a 2013/34/EU irányelvnek a vállalatirányítási nyilatkozat egyes elemei tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról, valamint a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására. Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat 20 preambulumbekezdés (20)  Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a tagállamok közötti, a belső piac megfelelő működésével összeegyeztethető hatékony közigazgatási együttműködést a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért e célok – a szükséges egységesség és hatékonyság miatt – az Unió szintjén jobban megvalósíthatók, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. (20)  Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a tagállamok közötti, valamint a Bizottsággal folytatott, a belső piac megfelelő működésével összeegyeztethető hatékony közigazgatási együttműködést a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért e célok – a szükséges egységesség és hatékonyság miatt – az Unió szintjén jobban megvalósíthatók, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – -1 pont (új) 2011/16/EU irányelv 1 cikk – 1 pont (-1)  Az 1. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: 1.  Ez az irányelv megállapítja azokat a szabályokat és eljárásokat, amelyek alapján a tagállamok a 2. cikkben említett adókra vonatkozó tagállami jogszabályok kezelése és végrehajtása szempontjából előreláthatólag releváns információk cseréje céljából együttműködnek egymással. „(1) Ez az irányelv megállapítja azokat a szabályokat és eljárásokat, amelyek alapján a tagállamok a 2. cikkben említett adókra vonatkozó tagállami jogszabályok kezelése és végrehajtása szempontjából előreláthatólag releváns információk cseréje céljából együttműködnek egymással és a Bizottsággal.” Módosítás 17 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – -a pont (új) 2011/16/EU irányelv 3 cikk – 2 pont -a)  A 3. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: (2)  „központi kapcsolattartó iroda” az a kijelölt hivatal, amely elsődlegesen felelős a közigazgatási együttműködés területén a többi tagállammal való kapcsolattartásért; „(2) »központi kapcsolattartó iroda«: az a kijelölt hivatal, amely elsődlegesen felelős a közigazgatási együttműködés területén a többi tagállammal és a Bizottsággal való kapcsolattartásért;” Módosítás 18 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a pont 2011/16/EU irányelv 3 cikk – 9 pont – a pont a)  a 8. cikk (1) bekezdése, a 8a. cikk és a 8.aa cikk alkalmazásában előre meghatározott információk előzetes megkeresés nélküli, rendszeres, előre meghatározott időközönként történő közlése egy másik tagállammal; a 8. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában rendelkezésre álló információkon az információt közlő tagállam adónyilvántartásában található, az adott tagállam információgyűjtésre és -feldolgozásra szolgáló eljárásaival összhangban visszakereshető információkat kell érteni; a)  a 8. cikk (1) bekezdése, a 8a. cikk és a 8.aa cikk alkalmazásában előre meghatározott információk előzetes megkeresés nélküli, rendszeres, előre meghatározott időközönként történő közlése egy másik tagállammal és a Bizottsággal; a 8. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában rendelkezésre álló információkon az információt közlő tagállam adónyilvántartásában található, az adott tagállam információgyűjtésre és -feldolgozásra szolgáló eljárásaival összhangban visszakereshető információkat kell érteni. Módosítás 19 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új) 2011/16/EU irányelv 4 cikk – 6 bekezdés (1a)  A 4. cikk (6) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: (6)  Amennyiben egy kapcsolattartó szerv vagy illetékes tisztviselő együttműködésre vonatkozó megkeresést vagy egy ilyen megkeresésre adott választ küld vagy kap, úgy a tagállama által meghatározott eljárásoknak megfelelően tájékoztatja tagállamának központi kapcsolattartó irodáját. (6)  Amennyiben egy kapcsolattartó szerv vagy illetékes tisztviselő együttműködésre vonatkozó megkeresést vagy egy ilyen megkeresésre adott választ küld vagy kap, úgy a tagállama által meghatározott eljárásoknak megfelelően tájékoztatja tagállamának központi kapcsolattartó irodáját és a Bizottságot. Módosítás 20 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 b pont (új) 2011/16/EU irányelv 6 cikk – 2 bekezdés (1b)  A 6. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: (2)  Az 5. cikkben említett megkeresés tartalmazhat konkrét közigazgatási vizsgálatra vonatkozó indokolt kérést. Amenynyiben a megkeresett hatóság úgy véli, hogy nincs szükség közigazgatási vizsgálatra, ennek indokait haladéktalanul közli a megkereső hatósággal. (2)  Az 5. cikkben említett megkeresés tartalmazhat konkrét közigazgatási vizsgálatra vonatkozó indokolt kérést. Amennyiben a megkeresett hatóság úgy véli, hogy nincs szükség közigazgatási vizsgálatra, ennek indokait haladéktalanul közli a megkereső hatósággal és a Bizottsággal. Módosítás 21 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 1 c pont (új) 2011/16/EU irányelv 8 cikk – 1 bekezdés – e a pont (új) (1c)  A 8. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki: „ea) országonkénti jelentések,” Módosítás 22 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2011/16/EU irányelv 8 aa cikk – 2 bekezdés (2)  Azon tagállam illetékes hatósága, amely az (1) bekezdés szerinti országonkénti jelentést megkapta, a (4) bekezdés szerinti határidőn belül automatikus csere útján közli a jelentést minden olyan másik tagállammal, amelyben az országonkénti jelentésben foglalt információk alapján az adatszolgáltatásra kötelezett gazdálkodó egység multinacionális vállalatcsoportjának egy vagy több vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági egysége adóügyi illetőséggel rendelkezik, vagy a multinacionális vállalatcsoport állandó telephelyén keresztül végzett üzleti tevékenység alapján adófizetésre kötelezett. (2)  Azon tagállam illetékes hatósága, amely az (1) bekezdés szerinti országonkénti jelentést megkapta, a (4) bekezdés szerinti határidőn belül a lehető leghamarabb automatikus csere útján közli a jelentést minden olyan másik tagállammal, amelyben az országonkénti jelentésben foglalt információk alapján az adatszolgáltatásra kötelezett gazdálkodó egység multinacionális vállalatcsoportjának egy vagy több vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági egysége adóügyi illetőséggel rendelkezik, vagy a multinacionális vállalatcsoport állandó telephelyén keresztül végzett üzleti tevékenység alapján adófizetésre kötelezett. Az érintett tagállam illetékes hatósága az országonkénti jelentést eljuttatja a Bizottságnak is, amely felelős az országonkénti jelentéseknek az illetékes szolgálatai rendelkezésére álló központosított nyilvántartásáért. Módosítás 23 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2011/16/EU irányelv 8aa cikk – 3 bekezdés – a pont a)  minden egyes olyan joghatóság tekintetében, amelyben a Multinacionális vállalatcsoport tevékenységet fejt ki, a bevétel összegére, az adózás előtti eredményre, a megfizetett nyereségadóra, a még esedékes nyereségadóra, a jegyzett tőkére, a felhalmozott nyereségre, az alkalmazottak számára és a pénzeszközökön és a pénzeszköz-egyenértékeseken kívüli tárgyi eszközökre vonatkozó összesített információk; a)  minden egyes olyan joghatóság tekintetében, amelyben a multinacionális vállalatcsoport tevékenységet fejt ki, a bevétel összegére, az adózás előtti eredményre, a megfizetett nyereségadóra, a még esedékes nyereségadóra, a jegyzett tőkére, a felhalmozott nyereségre, az alkalmazottak számára, a pénzeszközökön és a pénzeszköz-egyenértékeseken kívüli tárgyi eszközökre, a kapott állami támogatásokra, az eszközök értékére és fenntartásuk éves költségére, valamint a csoport eladásaira és beszerzéseire vonatkozó összesített információk; Módosítás 24 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2011/16/EU irányelv 8aa cikk – 3 bekezdés– b a pont (új) ba)  a multinacionális vállalatcsoportnak a Bizottságnak az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére irányuló 2012. évi cselekvési tervében említett jövőbeli európai adóazonosító száma (TIN). Módosítás 37 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont 2011/16/EU irányelv 8 a a cikk – 4 a bekezdés (új) (4a)   Annak érdekében, hogy növelje a polgárok számára az átláthatóságot, a Bizottság az országonkénti jelentések központosított nyilvántartásában szereplő információk alapján közzéteszi az országonkénti jelentések összesített összefoglalóját. Ennek során a Bizottságnak be kell tartania a 23a. cikk titoktartásra vonatkozó rendelkezéseit. Módosítás 26 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 a pont (új) 2011/16/EU irányelv 9 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész (2a)  A 9. cikk (1) bekezdésének bevezető része helyébe a következő szöveg lép: (1)  Minden tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága az alábbi esetek mindegyikében közli az 1. cikk (1) bekezdésében említett információkat bármely más érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságával: (1)  Minden tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága az alábbi esetek mindegyikében közli az 1. cikk (1) bekezdésében említett információkat bármely más érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságával és a Bizottsággal:ˮ Módosítás 27 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 2 b pont (új) 2011/16/EU irányelv 9 cikk – 2 bekezdés (2b)  A 9. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: (2)  A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai minden olyan tudomásukra jutott információt spontán információcsere keretében közölhetnek egy másik tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival, amely az az utóbbi számára hasznos lehet. „(2) A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai minden olyan tudomásukra jutott információt spontán információcsere keretében közölhetnek egy másik tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival és a Bizottsággal, amely a többi tagállam illetékes hatóságai számára hasznos lehet.” Módosítás 28 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 4 a pont (új) 2011/16/EU irányelv 23 cikk – 2 bekezdés (4a)  A 23. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: (2)  A tagállamok közölnek a Bizottsággal minden olyan releváns információt, amely az adócsalás és adókikerülés elleni küzdelem érdekében ezzel az irányelvvel összhangban folytatott közigazgatási együttműködés hatékonyságának értékeléséhez szükséges. (2)  A tagállamok közölnek a Bizottsággal minden olyan releváns információt, amely az adócsalás, adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelem érdekében ezzel az irányelvvel összhangban folytatott közigazgatási együttműködés hatékonyságának értékeléséhez szükséges.” Módosítás 29 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 5 pont 2011/16/EU irányelv 23 cikk – 3 bekezdés (3)  A tagállamok éves értékelést nyújtanak be a Bizottságnak a 8., a 8a. és a 8aa. cikk szerinti automatikus információcsere hatékonyságáról, valamint a gyakorlatban elért eredményekről. A Bizottság végrehajtási aktusok révén megállapítja az éves értékelés formáját és közlésének feltételeit. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 26. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni. (3)  A tagállamok éves értékelést nyújtanak be a Bizottságnak a 8., a 8a. és a 8aa. cikk szerinti automatikus információcsere hatékonyságáról, valamint a gyakorlatban elért eredményekről. A Bizottság megfelelő módon, például egy, a jelentéstételi eljárás eredményét és kimenetelét taglaló éves összefoglaló jelentés révén tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot ezekről az eredményekről. A Bizottság végrehajtási aktusok révén megállapítja az éves értékelés formáját és közlésének feltételeit. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 26. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni. Módosítás 30 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 5 a pont (új) 2011/16/EU irányelv 23 cikk – 3 a bekezdés (új) (5a)  A 23. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(3a) A Bizottság éves összevont jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az automatikus információcsere hatékonyságával és az elért gyakorlati eredményekkel kapcsolatos éves tagállami értékelésekről.” Módosítás 31 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 5 b pont (új) 2011/16/EU irányelv 23 cikk – 3 b bekezdés (új) (5b)  A 23. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(3b) Amennyiben az országonkénti információk nyilvános közzétételének következményeire vonatkozó bizottsági hatásvizsgálat megállapítja, hogy a multinacionális vállalatcsoportokra nézve nincsenek kedvezőtlen következmények, a Bizottság haladéktalanul jogszabályt javasol az információk nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan.” Módosítás 32 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 5 c pont (új) 2011/16/EU irányelv 24 cikk – 1 bekezdés (5c)  A 24. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: (1)  Ha egy tagállam illetékes hatósága egy harmadik országtól a 2. cikkben említett adókra vonatkozó tagállami jogszabályok kezelése és végrehajtása szempontjából előreláthatólag fontos információt kap, az említett hatóság – amennyiben ezt az adott harmadik országgal kötött megállapodás lehetővé teszi – továbbíthatja az információt azon tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságának, amelyek számára ez az információ hasznos lehet, valamint a megkereső hatóságoknak. „(1) Ha egy tagállam illetékes hatósága egy harmadik országtól a 2. cikkben említett adókra vonatkozó tagállami jogszabályok kezelése és végrehajtása szempontjából előreláthatólag fontos információt kap, az említett hatóság – amennyiben ezt az adott harmadik országgal kötött megállapodás lehetővé teszi – továbbíthatja az információt azon tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságának, amelyek számára ez az információ hasznos lehet, valamint a megkereső hatóságoknak és a Bizottságnak.ˮ Módosítás 33 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 1 bekezdés – 7 a pont (új) 2011/16/EU irányelv 27 a cikk (új) (7a)  Az irányelv a következő cikkel egészül ki: „27a. cikk Felülvizsgálat A Bizottság ...[ezen irányelv hatálybalépésétől számított három év elteltével] -ig felülvizsgálja ezen irányelv hatékonyságát.” Módosítás 34 Irányelvre irányuló javaslat Melléklet – III melléklet – II szakasz – 1 bekezdés – 2 albekezdés Amennyiben ugyanazon Multinacionális vállalatcsoportnak több Vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági egysége is rendelkezik belföldi adóügyi illetőséggel az Unióban, és a b) pont szerinti feltételek közül egy vagy több teljesül, a Multinacionális vállalatcsoport kijelölheti az egyik ilyen Vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági egységét arra, hogy bármely adatszolgáltatási pénzügyi év tekintetében a 8aa. cikk (1) bekezdése szerinti határidőig a 8aa. cikk (1) bekezdése szerinti követelményeknek megfelelően benyújtsa az országonkénti jelentést, valamint értesítse a tagállamot arról, hogy a jelentés benyújtásával az adott Multinacionális vállalatcsoport összes olyan Vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági egysége tekintetében eleget kíván tenni a jelentéstételi kötelezettségnek, amely az Unióban belföldi adóügyi illetőséggel rendelkezik. Ez a tagállam a 8aa. cikk (2) bekezdése értelmében minden olyan más tagállammal közli a hozzá benyújtott országonkénti jelentést, amelyben az országonkénti jelentésben foglalt információk alapján az Adatszolgáltatásra kötelezett gazdasági egység Multinacionális vállalatcsoportjának egy vagy több Vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági egysége belföldi adóügyi illetőséggel rendelkezik, vagy állandó telephelyen keresztül végzett üzleti tevékenység tekintetében adófizetésre kötelezett. Amennyiben ugyanazon Multinacionális vállalatcsoportnak több Vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági egysége is rendelkezik belföldi adóügyi illetőséggel az Unióban, és a b) pont szerinti feltételek közül egy vagy több teljesül, a Multinacionális vállalatcsoport kijelölheti az egyik ilyen Vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági egységét – lehetőség szerint a legnagyobb árbevétellel rendelkezőt – arra, hogy bármely adatszolgáltatási pénzügyi év tekintetében a 8aa. cikk (1) bekezdése szerinti határidőig a 8aa. cikk (1) bekezdése szerinti követelményeknek megfelelően benyújtsa az országonkénti jelentést, valamint értesítse a tagállamot arról, hogy a jelentés benyújtásával az adott Multinacionális vállalatcsoport összes olyan Vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági egysége tekintetében eleget kíván tenni a jelentéstételi kötelezettségnek, amely az Unióban belföldi adóügyi illetőséggel rendelkezik. Ez a tagállam a 8aa. cikk (2) bekezdése értelmében minden olyan más tagállammal közli a hozzá benyújtott országonkénti jelentést, amelyben az országonkénti jelentésben foglalt információk alapján az Adatszolgáltatásra kötelezett gazdasági egység Multinacionális vállalatcsoportjának egy vagy több Vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági egysége belföldi adóügyi illetőséggel rendelkezik, vagy állandó telephelyen keresztül végzett üzleti tevékenység tekintetében adófizetésre kötelezett.

Az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása a halászati és akvakultúra-termékeknek a vendéglátásban és a kiskereskedelemben való nyomonkövethetőségéről (2016/2532(RSP))

P8_TA(2016)0222 B8-0581/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2013. december 11-i 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 25-i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az élelmiszerválságról, az élelmiszerláncban elkövetett csalásokról és az élelmiszerlánc felügyeletéről szóló 2014. január 14-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Halászati Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek éttermekben és kiskereskedelemben történő nyomonkövethetőségéről szóló, a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésre (O-000052/2016 – B8-0365/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az EU a világon a tengeri élelmiszerek legnagyobb piaca, melyet az uniós halászati ágazat és harmadik országokból származó behozatal lát el;

B.  mivel a fogyasztóknak joguk van az érthetően megfogalmazott tájékoztatáshoz, beleértve a fogási területek vonatkozásában a partszakaszra vonatkozó és földrajzi információkat is, továbbá lehetővé kell tenni számukra, hogy teljes mértékben megbízhassanak az uniós piacot halászati termékekkel ellátó egész láncban; mivel az EU-nak és tagállamainak kötelességük megvédeni az uniós polgárokat a csalásokkal szemben; mivel valamennyi importált terméknek meg kell felelnie az uniós szabályoknak és előírásoknak;

C.  mivel a Bizottság az EU-ban forgalmazott halászati és akvakultúra-termékekkel kapcsolatos önkéntes adatok részletes és kimerítő listájának elkészítésén dolgozik; mivel a Bizottság megállapításai egy, az EU-ban forgalmazott halászati és akvakultúra-termékekkel kapcsolatos önkéntes adatokat tanúsító külső struktúra kialakításához vezethetnek;

D.  mivel a Bizottság 2015. évi uniós ellenőrzési terve(7), amely a bejelentett fajok vonatkozásában félrecímkézett fehérhúsú halak piaci előfordulását értékelte, úgy találta, hogy a bejelentett fajok a levett minták 94%-ában találhatók meg; mivel azonban egyes fajok esetében a meg nem felelési szintek igen magasak voltak, a 6%-os arány viszonylag alacsonynak számít a tagállamok egyéb, korlátozottabb tanulmányaihoz képest;

E.  mivel az 1379/2013/EU rendelet 36. cikke előírta a Bizottság számára, hogy 2015. január 1-jéig nyújtson be megvalósíthatósági jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozó ökocímkerendszer lehetőségeiről;

F.  mivel a közös piacszervezésnek tisztességes versenyt és jövedelmet kellene biztosítania az EU-ban eladott vagy vásárolt halászati termékek termelőinek;

1.  aggodalmának és elégedetlenségének ad hangot amiatt, hogy a különböző tanulmányok szerint az uniós piacon értékesített halászati termékek félrecímkézésének szintje jelentős, előfordul még az uniós intézmények éttermeiben is; újólag megerősíti, hogy a halfajok szándékos és csalárd félrecímkézése az uniós jogszabályok, többek között a közös halászati politika megsértését jelenti, és a nemzeti jog értelmében bűncselekménynek tekinthető;

2.  felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nemzeti ellenőrzést, többek között az éttermekbe és a vendéglátó-ipari ágazatba szánt nem feldolgozott halakra vonatkozóan, hogy megpróbálják kezelni a csalást és azonosítani azt a szintet az ellátási láncban, ahol a halat félrecímkézik; aggódik a jó minőségű fajok rosszabb minőségű fajokkal történő helyettesítésének elterjedtsége miatt; felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat annak tanulmányozására, hogy milyen intézkedések bevezetésével lehetne javítani a halászati és akvakultúra-termékek nyomonkövethetőségét; támogatja egy munkacsoport felállítását a nyomonkövethetőség tagállami végrehajtásának harmonizálása érdekében, valamint egy külső struktúra kialakítását, amely lehetővé teszi az uniós piacon forgalmazott halászati és akvakultúra-termékekkel kapcsolatos önkéntes adatok tanúsítását;

3.  erős nyomonkövetési rendszert támogat, amely a kirakodástól a fogyasztásig terjed és biztosítja a fogyasztók bizalmát, ezenkívül csökkenti a behozott halászati és akvakultúra-termékektől való kereskedelmi függőséget, ezáltal erősítve az uniós piacot; felszólítja a Bizottságot, hogy a nyomonkövethetőség fokozása céljából használja ki a DNS-vonalkódokban rejlő potenciált, amely DNS-szekvenálással segítheti a fajok azonosítását;

4.  üdvözli a közös piacszervezés új keretét és sürgeti a Bizottságot, hogy az 1379/2013/EU rendelet 36. cikkének megfelelően nyújtson be megvalósíthatósági jelentést a halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozó ökocímkerendszer lehetőségeiről; kiemeli, hogy ki kell dolgozni az ökocímkerendszer minimumszabályait; véleménye szerint a címkézési rendszer fő elemeinek biztosítaniuk kell az átláthatóságot, a függetlenséget és a tanúsítási eljárás hitelességét; kéri egy uniós szintű címkézési rendszer kialakításának előnyeire irányuló mélyreható elemzés elvégzését;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen kövesse nyomon, hogy az előírt információk milyen mértékben jelennek meg a címkéken; hangsúlyozza, hogy a címkéknek érthető, ellenőrizhető és pontos információkkal kell szolgálniuk; ösztönzi a tagállamokat, hogy az önkéntes címkézés összefüggésében minden olyan információt tüntessenek fel, amely segítheti a fogyasztókat abban, hogy tájékozott döntést hozzanak; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a halászati és akvakultúra-termékek címkézési követelményeiről szóló ismeretterjesztő kampányaikat;

6.  hangsúlyozza, hogy a halászati ágazatban a megfelelő európai címkézési politika kulcstényező lenne a part menti közösségek gazdasági fejlődésének fellendítésében, a halászok bevált gyakorlatainak és a fogyasztók számára biztosított termékeik minőségének elismerésében;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy a fogyasztók azon jogának biztosítása érdekében, hogy pontos, megbízható és érthető információkhoz jussanak, fogadjon el intézkedéseket, amelyek orvosolják az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) területein és alterületein alapuló jelenlegi címkézési követelmények által okozott zavart, amely különösen súlyos probléma a 27. terület egyes alterületein történő fogások esetében, ahol többek között Galicia és a Cádizi-öböl „portugál vizekként”, Wales „Ír-tengerként”, Bretagne pedig „Biscay-öbölként” van címkézve;

8.  felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a halászati termékek származásáról szóló információk átláthatóak és egyértelműek legyenek;

9.  kiemeli, hogy bármely későbbi uniós szintű ökocímkének, és harmadik felek tengeri élelmiszerei ökocímkézésének és tanúsítási rendszereinek összhangban kell állniuk a tengeri halászatból származó halak és halászati termékek ökocímkézéséről szóló FAO-iránymutatásokkal;

10.  úgy véli, hogy a halászati és akvakultúra-termékek egész EU-ra kiterjedő ökocímkézése – amelynek a további kritériumait uniós szinten kell megállapítani – hozzájárulhat a nyomonkövethetőség megerősítéséhez és a fogyasztóknak szóló átlátható információnyújtáshoz; úgy véli, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) finanszírozhatja az ilyen címkézést;

11.  megállapítja, hogy a tagállamokban hatályos egyes kereskedelmi halmegnevezések a nemzeti gyakorlatok miatt országonként eltérnek egymástól, ami zavarokat okozhat; üdvözli a Bizottság arra irányuló munkáját, hogy kísérleti projektet indít a Parlament által elfogadott formában azért, hogy nyilvános adatbázist vezessenek be, amely tájékoztatást nyújtana a kereskedelmi elnevezésekről az EU valamennyi hivatalos nyelvén;

12.  ösztönzi a Bizottságot, hogy jobban népszerűsítse a tengeri erőforrások védelme és az illegális halászat elleni küzdelem területén végzett munkáját;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) HL L 354., 2013.12.28., 1. o. (2) HL L 31., 2002.2.1., 1. o. (3) HL L 304., 2011.11.22., 18. o. (4) HL L 165., 2004.4.30., 1. o. (5) HL L 343., 2009.12.22., 1. o. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0011. (7) . http://ec.europa.eu/food/safety/official_controls/food_fraud/fish_substitution/index_en.htm?subweb=343&lang=en

Az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása Kína piacgazdasági státuszáról (2016/2667(RSP))

P8_TA(2016)0223 RC-B8-0607/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU dömpingellenes szabályozására (az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet(1)),

–  tekintettel a Kína Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió és Kína a világ legjelentősebb kereskedelmi hatalmai közé tartoznak, mivel Kína az EU második, míg az EU Kína első legnagyobb kereskedelmi partnere, a két fél közötti kereskedelmi forgalom pedig jóval meghaladja a napi egymilliárd eurót;

B.  mivel 2015-ben az EU-ba irányuló kínai beruházások első alkalommal haladták meg az EU Kínába irányuló beruházásait; mivel a kínai piac számos uniós ipar és a márka számára a jövedelmezőség fő mozgatója volt;

C.  mivel amikor Kína csatlakozott a WTO-hoz, egy a csatlakozás érdekében hozott rendelkezés lehetővé tette a dömpingérték számításának egyedi módját, amelyet a csatlakozási jegyzőkönyv 15. szakasza rögzített, és amely a kínai behozatal eltérő kezelésének alapjául szolgál;

D.  mivel a kínai termékek behozatalával kapcsolatos, 2016 decembere után követendő eljárásokra vonatkozó bármely döntésnek biztosítania kell az uniós jog a WTO-szabályoknak való megfelelését;

E.  mivel a Kína WTO-hoz történő csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszának 2016 után hatályban maradó rendelkezései jogi alapot biztosítanak arra, hogy 2016 után a Kínából származó behozatalra nem szabványos módszert alkalmazzanak;

F.  mivel – a kínai gazdaságra gyakorolt állami befolyás jelenlegi mértékéből adódóan – a cégek árra, költségekre, outputra és inputra vonatkozó döntései nem felelnek meg a kínálatot és a keresletet tükröző piaci jelzéseknek;

G.  mivel Kína a csatlakozási jegyzőkönyvében többek között kötelezettséget vállalt annak lehetővé tételére, hogy az ország által alkalmazott valamennyi árat piaci erőviszonyok határozzák meg, és mivel az EU-nak biztosítania kell, hogy Kína teljes mértékben megfeleljen a WTO-megállapodás alapján fennálló kötelezettségeinek;

H.  mivel Kína többletkapacitásai máris jelentős szociális, gazdasági és környezeti következményekkel járnak az EU-ban, amit jól mutat például az uniós acélágazatra – különösen az Egyesült Királyságban – a közelmúltban gyakorolt káros hatás, és mivel a piacgazdasági státusz megadásának jelentős szociális hatásai lehetnek az uniós munkahelyekre nézve;

I.  mivel a jelenleg hatályos 73 uniós dömpingellenes intézkedésből 56 vonatkozik a kínai behozatalra;

J.  mivel a Kínának esetleg megadandó piacgazdasági státusszal kapcsolatosan nemrég végrehajtott nyilvános konzultáció további hasznos információkat szolgáltathat a kérdés kezeléséhez;

K.  mivel a Bizottság 2012. október 10-i, „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című közleménye (COM(2012)0582) azt tűzi ki célul, hogy az ipar az EU GDP-jéhez való hozzájárulása 2020-ra elérje a 20%-ot;

1.  újólag felhívja a figyelmet az EU Kínával való partnerségének fontosságára, melyben fontos szerep jut a szabad és tisztességes kereskedelemnek és beruházásoknak;

2.  hangsúlyozza, hogy Kína nem piacgazdaság, és hogy a piacgazdaságok meghatározása céljából az EU által felállított öt kritérium még nem teljesült;

3.  sürgeti a Bizottságot, hogy egyeztessen – a következő G7 és G20 csúcstalálkozó keretében is – az EU legnagyobb kereskedelmi partnereivel arról, hogy miképpen lehetne a legmegfelelőbben elérni azt, hogy a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakasza valamennyi, 2016 után érvényben maradó rendelkezésének jogi érvénye nemzeti eljárásaikban is maradéktalanul megjelenjen, valamint hogy ellenezze a piacgazdasági státusz Kínának való bármely egyoldalú megadását;

4.  hangsúlyozza, hogy a következő EU-Kína csúcstalálkozón meg kell vitatni a piacgazdasági státusz kérdéskörét;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye kellőképpen figyelembe az uniós iparágak, a szakszervezetek és más érintett szereplők által kifejezett aggodalmakat, amelyek az uniós munkahelyekre, a környezetre, a szabványokra és a fenntartható gazdasági fejlődésre, illetve az uniós ipar egészére gyakorolt hatásokra vonatkoznak valamennyi érintett gyártási ágban, és ebben az összefüggésben gondoskodjon az uniós munkahelyek védelméről;

6.  meggyőződése, hogy mindaddig, amíg Kína nem teljesíti az ország piacgazdasággá minősítéshez szükséges öt uniós feltételt, az EU-nak nem szabványos módszert kell alkalmaznia a kínai behozatallal kapcsolatos dömpingellenes és szubvenció-ellenes vizsgálatok során az ár-összehasonlíthatóság meghatározásakor, teljes mértékben követve és tiszteletben tartva a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszának azokat a részeit, amelyek elegendő teret hagynak a nem szabványos módszer alkalmazására; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ennek az elvnek megfelelő javaslatot;

7.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az EU piacvédelmi eszközeinek általános reformjára van szükség annak garantálása érdekében, hogy az uniós ipar – a WTO szabályainak megfelelően – Kína és más kereskedelmi partnerek egyenlő feleként léphessen fel; felszólítja a Tanácsot, hogy mielőbb jusson megállapodásra a Parlamenttel az uniós piacvédelmi eszközök modernizálásával kapcsolatban;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 343., 2009.12.22., 51. o.

Az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása a 2030-as menetrend nyomon követéséről és felülvizsgálatáról (2016/2696(RSP))

P8_TA(2016)0224 B8-0583/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című, az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló New York-i csúcstalálkozóján, 2015. szeptember 25-én elfogadott dokumentumra,

–  tekintettel a 2015. július 13–16-án Addisz-Abebában megtartott harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciára,

–  tekintettel az ügynökségek közötti szakértői csoport fenntartható fejlesztési célok mutatóiról szóló jelentésére, amelyet 2015. december 17hu-én tettek közzé és az ENSZ Statisztikai Bizottságának 47. ülésén, 2016 márciusában fogadtak el,

–  tekintettel az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) 2016. július 18–22-i, „A 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési menetrend végrehajtása: a kötelezettségvállalástól az eredményekig” címmel megrendezésre kerülő, magas szintű ülésszakára,

–  tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló 2015. május 19-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Felek Konferenciája párizsi 21. ülése (COP21) során, 2015. december 12-én elfogadott párizsi megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU „valamennyi célkitűzését figyelembe véve [...] biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját”,

–  tekintettel a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó új uniós globális stratégia jelenleg is zajló kidolgozására, amely az Európai Unió globális fellépését fogja irányítani,

–  tekintettel „Az Európai Unió szerepéről az ENSZ-ben – az uniós külpolitikai célok jobb megvalósítása” című, 2015. november 24-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Tanács 2015. október 26-i, a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel az Európa 2020 stratégia „A 2020 utáni új megközelítés” című felülvizsgálatára,

–  tekintettel a segélyhatékonyságról szóló párizsi nyilatkozatra, az accrai cselekvési programra, valamint a fejlesztési segélyezés hatékonyságáról szóló, 2011 decemberében, Puszanban megrendezett magas szintű találkozón elfogadott nyilatkozatra és cselekvési tervre,

–  tekintettel a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzusra és annak közelgő felülvizsgálatára,

–  tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely előírja fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének tiszteletben tartását az EU valamennyi külső politikájában,

–  tekintettel a 2016. május 23–24-én Isztambulban, Törökországban tartandó humanitárius csúcstalálkozó eredményére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottságnak a nemzetközi együttműködésért és a fejlesztésért felelős biztoshoz írt, a fenntartható fejlesztési célok nyomon követéséről és felülvizsgálatáról szóló 2016. március 29-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel ENSZ Közgyűlésének 70/1. számú határozata felszólít a célok és célszámok globális mutatók felhasználásával történő nyomon követésére és felülvizsgálatára; mivel az ENSZ főtitkárát megbízták azzal, hogy minden évben készítsen jelentést a fenntartható fejlesztési célok terén elért eredményekről, az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fóruma (HLPF) általi nyomon követés és felülvizsgálat támogatása céljából; mivel a fenntartható fejlesztési célok terén elért eredményekről szóló jelentésnek a nemzeti statisztikai rendszerek által előállított adatokon és a különböző szinteken gyűjtött információkon kell alapulnia;

B.  mivel a Statisztikai Bizottság 46. ülésén (2015. március 3–6.) jóváhagyta a globális mutatók keretének kidolgozására és végrehajtására vonatkozó ütemtervet;

C.  mivel a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó mutatókkal foglalkozó, a 2015 utáni fejlesztési ütemterv valamennyi célkitűzésének és célszámának nyomon követésére szolgáló új mutatórendszerre irányuló javaslat teljes körű kidolgozásával megbízott intézményközi szakértői csoport mutatókat javasolt a 2030-as menetrend felülvizsgálatához, amelyeket az ENSZ Statisztikai Bizottságának 2016 márciusában tartott 47. ülésén elfogadtak;

D.  mivel a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatban javasolt 230 mutató megfelelő kiindulópontnak és szilárd keretnek tekinthető a 17 fenntartható fejlesztési cél elérése felé tett előrehaladás nyomon követéséhez és felülvizsgálatához;

E.  mivel ugyan számos mutatót még nem véglegesítettek, az aláíró tagállamoknak ezzel egyidejűleg a nemzeti sajátosságokhoz igazított nemzeti mutatókat kell a globális mutatókkal összhangban kidolgozniuk;

F.  mivel a globális mutatók keretét a Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC) 2016. júliusi ülésén és a Közgyűlés 2016. szeptemberi ülésén is el kell fogadni;

G.  mivel a Külügyek Tanácsának fejlesztési komponense 2016. május 12-én tanácskozik azzal a céllal, hogy előkészítse a HLPF 2016 júliusi ülésén képviselt uniós álláspontot és meghatározza, hogy milyen keretek között folyjanak a kereskedelemről és fejlesztésről szóló, a 2030-as menetrend végrehajtása során a magánszektornak nyújtott uniós hozzájárulásra összpontosító tematikus eszmecserék;

H.  mivel rendszerszintű stratégiai tervezésre, végrehajtásra és jelentéstételre van szükség az új menetrendnek az ENSZ fejlesztési rendszere keretében történő végrehajtásához nyújtott koherens és integrált támogatás biztosításához;

I.  mivel a fenntartható fejlesztés új, egyetemes kerete nagyobb koherenciát tesz szükségessé a különböző szakpolitikai területek és uniós szereplők között, ami pedig megköveteli a további koordinációt, párbeszédet és közös munkát az uniós intézmények között és azokon belül minden szinten, a fenntartható fejlődés három (környezeti, gazdasági és társadalmi) pillérének az EU külső és belső politikáiba való beépítése céljából;

J.  mivel a HLPF 2016. júliusi ülésekor sor fog kerülni 22 ország – köztük négy európai ország: Észtország, Finnország, Franciaország és Németország – önkéntes felülvizsgálatára és a fenntartható fejlesztési célok elérésében tett előrehaladás tematikus felülvizsgálatára, beleértve az ECOSOC funkcionális bizottságai és egyéb kormányközi szervek és fórumok által végzett felülvizsgálattal alátámasztott, több területet érintő kérdéseket is;

1.  felszólítja a Külügyek Tanácsának fejlesztési komponensét, hogy a HLPF 2016 júliusi ülése előtt fogadjon el egy koherens és egységes uniós álláspontot, amely figyelembe veszi a Parlament ezen állásfoglalásban kifejezésre juttatott álláspontját is; az EU hitelessége és vezető pozíciója szempontjából kulcsfontosságúnak tartja egy egységes álláspont előterjesztését; aggodalommal tölti el, hogy a Fejlesztési Bizottság tagjainak kérése ellenére a Bizottság nem adott ki közleményt a HLPF ülésére a 2030-as menetrend nyomon követéséről és felülvizsgálatáról, amely egy egységes uniós álláspont alapját képezné;

2.  üdvözli az ügynökségek közötti szakértői csoport fenntartható fejlesztési célok mutatóiról szóló jelentését; véleménye szerint ez figyelemreméltó eredménynek és jó tárgyalási alapnak számít, mivel a javasolt mutatók jóval szerteágazóbb szerkezeti problémákra hívják fel a figyelmet;

3.  üdvözli, hogy külön fejezet foglalkozik az adatok bontásával és a nemzeti statisztikai kapacitások megerősítésének fontosságával;

4.  elismeri a HLPF alapvető szerepét a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásának felülvizsgálata során; hangsúlyozza, hogy e fórumnak garantálnia kell az igények koordinált és hatékony értékelését, illetve a 2030-as menetrend tényleges végrehajtásához szükséges ütemtervek elfogadását;

5.  hangsúlyozza, hogy a 2030-as menetrend és a fenntartható fejlesztési célok a következő 15 évre szóló, a teljesítést garantáló megújult nemzetközi kötelezettségvállalást jelentenek a szegénység felszámolása, a fejlesztési stratégiáink újradefiniálása és korszerűsítése érdekében;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot egy olyan fenntartható fejlődésre irányuló átfogó stratégiára, amely az összes lényeges belső és külső szakpolitikára egyaránt kiterjed, 2030-ig részletes ütemtervet, félidős felülvizsgálatot és a Parlament részvételét biztosító különleges eljárást tartalmaz, beleértve a 17 cél, 169 célszám és 230 globális mutató konkrét végrehajtásának tervét is, valamint amely gondoskodik a párizsi megállapodás céljainak való megfelelésről és azok teljesítéséről; hangsúlyozza a célok egyetemességének fontosságát, továbbá azt, hogy az EU és tagállamai az összes cél és célszám maradéktalan végrehajtására vállaltak kötelezettséget, a gyakorlatban és elviekben egyaránt;

7.  kitart amellett, hogy az EU fenntartható fejlődésre irányuló stratégiáját és az ehhez kapcsolódó végrehajtási politikákat az összes érdekelt fél – köztük a nemzeti parlamentek, a helyi hatóságok és a civil társadalom – bevonásával járó, széles körű konzultációnak kell alávetni;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé közleményt a 2030-as menetrend nyomon követéséről és felülvizsgálatáról, világos tájékoztatást nyújtva a menetrend uniós és tagállami szintű végrehajtási szerkezetéről; hangsúlyozza, hogy a Bizottság valamennyi érintett főigazgatóságának és az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) teljes mértékben be kell építenie a 2030-as menetrendet az Európa 2020 stratégia közelgő felülvizsgálatába és az Unió átfogó kül- és biztonságpolitikai stratégiájába, a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikák erős koherenciájának biztosítása mellett;

9.  kiemeli, hogy a fejlesztéspolitikáról szóló európai konszenzus felülvizsgálatának maradéktalanul tükröznie kell az új 2030-as menetrendet, amely az uniós fejlesztési politikát illetően paradigmaváltással és mindenre kiterjedő átalakítással jár; emlékeztet arra, hogy a célok és a kapcsolódó célszámok elérése szempontjából létfontosságúak a fejlesztési együttműködésen belüli megfelelő és célzott támogatási programok, a segélyhatékonyság alapelvének tiszteletben tartása mellett;

10.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak teljes mértékben ki kell használnia a többéves pénzügyi keret közelgő félidős értékelését annak biztosítása érdekében, hogy a finanszírozási mechanizmusok és a költségvetési sorok tükrözzék a 2030-as menetrend keretében az EU által vállalt valamennyi kötelezettséget; felszólítja az EU-t és a tagállamait, hogy haladéktalanul vállaljanak újból kötelezettséget arra, hogy bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 0,7%-ával részt vesznek a hivatalos fejlesztési támogatásban (ODA), valamint nyújtsanak be ütemtervet ennek fokozatos növelésére;

11.  felhívja a magas szintű politikai fórumot és a Bizottságot, hogy – az átláthatóság és a kölcsönös elszámoltathatóság elvével összhangban – folytassanak rendszeres párbeszédet az elért eredményekről és rendszeresen számoljanak be a Parlamentnek; nyomatékosítja, hogy fokozott párbeszédre van szükség a Bizottság és a Parlament között a 2030-as menetrend végrehajtásáról, különösen a fejlesztési politikát és a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát illetően;

12.  felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy más partnerekkel szoros konzultációt folytatva nyújtsanak be konkrét javaslatokat arra vonatkozóan, hogy miként lehet eredményesebben integrálni a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtása során, és azt szorgalmazza, hogy az eredményes együttműködés biztosítása és a szétaprózott megközelítésmód meghaladása érdekében valamennyi uniós intézményben érvényesítsék ezen új megközelítés szempontjait;

13.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának fogalma meggyökeresedjen; felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy más partnerekkel szoros konzultációt folytatva nyújtsanak be konkrét javaslatokat arra vonatkozóan, hogy miként lehet hatékonyabban integrálni a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtására vonatkozó uniós megközelítésbe, és azt szorgalmazza, hogy ezen új megközelítésnek a szempontjait valamennyi uniós intézményben érvényesítsék;

14.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hatékony nyomon követési, felülvizsgálati és elszámoltathatósági mechanizmusokat a 2030-as menetrend végrehajtása érdekében, és erről rendszeresen számoljon be a Parlamentnek; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy – az EUMSZ 295. cikke értelmében lehetőség szerint egy kötelező hatályú intézményközi megállapodással – növelni kell a Parlament általi demokratikus ellenőrzést;

15.  felszólítja az Bizottságot és az ENSZ szakosított szerveit, alapjait és programjait, hogy indítsanak magas szintű párbeszédet a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról az EU, az ENSZ és további adományozók szakpolitikáinak, programjainak és műveleteinek összehangolása érdekében; hangsúlyozza a lebontott és hozzáférhető adatok jelentőségét a fejlődés nyomon követése és az eredmények értékelése szempontjából;

16.  felszólítja az ENSZ ügynökségeket és szervezeteket, hogy a fenntartható fejlődés valamennyi dimenziójának hatékony integrálása érdekében az ENSZ munkastruktúráin belül erősítsék meg a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az ENSZ főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0196. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0059. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0403.

Az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása a származási ország vagy az eredet helyének kötelező feltüntetéséről bizonyos élelmiszerek esetében (2016/2583(RSP))

P8_TA(2016)0225 B8-0545/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendelet), és különösen 26. cikke (5) és (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság 2015. május 20-i jelentéseire az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tej, a tejtermékek összetevőjeként felhasznált tej, valamint a marha-, a sertés-, a juh-, a kecske- és a baromfihústól eltérő hústermékek származási országának vagy eredethelyének kötelező megjelöléséről (COM(2015)0205), és a feldolgozatlan élelmiszerek, valamint az egyetlen összetevőből álló termékek és az egy-egy élelmiszer több mint 50%-át kitevő összetevők származási országának vagy eredete helyének kötelező feltüntetéséről (COM(2015)0204),

–  tekintettel a Bizottság 2013. december 17-i jelentésére az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az összetevőként felhasznált hús származási országának vagy eredete helyének kötelező megjelöléséről (COM(2013)0755), és a Bizottság ehhez kapcsolódó, 2013. december 17-i munkadokumentumára az élelmiszer-összetevőként felhasznált hústermékek eredetmegjelöléséről: fogyasztói szokások, a lehetséges forgatókönyvek megvalósíthatósága és hatásaik (SWD(2013)0437),

–  tekintettel a feldolgozott élelmiszerekben található hús származási országának feltüntetéséről szóló, 2015. február 11-i állásfoglalására(2) és a Bizottság által 2015. május 6-án elfogadott hivatalos válaszra,

–  tekintettel az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályainak a friss, hűtött vagy fagyasztott sertés-, juh-, kecske- és baromfihús származási országa vagy eredete helyének feltüntetése tekintetében történő megállapításáról szóló, 2013. december 13-i 1337/2013/EU bizottsági végrehajtási rendeletre(3),

–  tekintettel a fent említett 2013. december 13-i 1337/2013/EU bizottsági végrehajtási rendeletről szóló, 2014. február 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az élelmiszerválságról, az élelmiszerláncban elkövetett csalásokról és az élelmiszerlánc felügyeletéről szóló, 2014. január 14-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a bizonyos élelmiszerek származási országa vagy eredete helyének kötelező feltüntetéséről szóló, a Bizottságnak feltett kérdésre (O-000031/2016 – B8-0363/2016),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendelet 26. cikkének (5) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy 2014. december 13-ig jelentéseket nyújtson be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a marha-, a sertés-, a juh-, a kecske- és a baromfihústól eltérő hústermékek, a tej, a tejtermékek összetevőjeként felhasznált tej, a feldolgozatlan élelmiszerek, az egyetlen összetevőből álló termékek és a valamely élelmiszer több mint 50%-át kitevő összetevők származási országának vagy eredete helyének kötelező megjelöléséről;

B.  mivel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendelet 26. cikkének (8) bekezdése előírja, hogy a Bizottság 2013. december 13-ig végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el az említett cikk (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozóan;

C.  mivel a származás feltüntetésére vonatkozóan már léteznek szabályok és azok hatékonyan működnek számos egyéb élelmiszer, például a feldolgozatlan hústermékek, a tojás, a gyümölcsök és zöldségek, a halak, a méz, az extraszűz olívaolaj, a szűz olívaolaj, a bor és a szeszes italok esetében;

D.  mivel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendelet 26. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy a jelentésekben figyelembe kell venni többek között a fogyasztók tájékoztatás iránti igényét, a származási ország vagy az eredet helye kötelező jelölése megvalósíthatóságát és az ilyen intézkedések bevezetésének költség-haszon elemzését; mivel ezenkívül előírja azt is, hogy a jelentéseket kísérhetik az uniós jogszabályok megfelelő rendelkezéseinek módosítására irányuló javaslatok;

E.  mivel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendelet 26. cikkének (2) bekezdése hangsúlyozza, hogy a származási országnak vagy az eredet helyének megjelölése kötelező abban az esetben, ha ezek feltüntetésének elmulasztása félrevezetheti a fogyasztót az élelmiszer valódi származási országa vagy eredetének helye tekintetében, különösen, ha az élelmiszerhez csatolt információ vagy a címke egésze egyébként arra utalna, hogy az élelmiszer származási országa vagy eredetének helye más;

F.  mivel a Bizottság 2015. május 20-án közétette jelentését a tej, a tejtermékek összetevőjeként felhasznált tej, valamint a marha-, a sertés-, a juh-, a kecske- és a baromfihústól eltérő hústermékek származási országának vagy eredethelyének kötelező megjelöléséről (a továbbiakban: a tejről és az egyéb hústermékekről szóló jelentés), és a feldolgozatlan élelmiszerek, valamint az egyetlen összetevőből álló termékek és az egy-egy élelmiszer több mint 50%-át kitevő összetevők származási országának vagy eredete helyének kötelező feltüntetéséről;

G.  mivel a Bizottság COM(2013)0755 számú jelentése szerint minél összetettebb a levágási és feldolgozási szakasz és minél magasabb a feldolgozottság szintje a húságazatban, az eredetmegjelölés szempontjából a nyomonkövethetőség annál bonyolultabbá válik;

H.  mivel a számos élelmiszer-vállalkozót és más felet magában foglaló élelmiszer-ellátási lánc gyakran hosszú és összetett; mivel a fogyasztók egyre kevesebbet tudnak arról, hogy hogyan készül az általuk fogyasztott élelmiszer, és az egyes élelmiszer-vállalkozók nem mindig látják át a teljes termelési láncot;

I.  mivel csekélynek tűnik a fogyasztók arra való általános hajlandósága, hogy fizessenek a származásra vonatkozó információkért, azonban a fizetési hajlandóságra vonatkozó egyes fogyasztói felmérések(6) azt mutatják, hogy a fogyasztók többnyire hajlandók többet fizetni a származásra vonatkozó információkért;

J.  mivel a Parlament 2015. február 11-i állásfoglalásában sürgette a Bizottságot, hogy 2013. december 17-i jelentése nyomán készítsen a feldolgozott élelmiszerekben található hús eredetének feltüntetését kötelezővé tévő jogalkotási javaslatokat annak érdekében, hogy a teljes élelmiszerláncon belül növelje az átláthatóságot, és hogy az európai fogyasztók jobb tájékoztatást kapjanak, figyelembe véve ugyanakkor hatásvizsgálatait, és kerülve a túlzott költségeket és adminisztratív terheket; mivel a Bizottságnak még el kell készítenie a jogalkotási javaslatokat;

K.  mivel csak az olyan önkéntes minőségrendszerek esetében léteznek szigorú szabályok, mint az „oltalom alatt álló eredetmegjelölés” (OEM), az „oltalom alatt álló földrajzi jelzés” (OFJ) és a „hagyományos különleges termék” (HKT), miközben az 1169/2011/EU rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerek önkéntes címkézési rendszereire vonatkozó kritériumok erősen változóak;

Tej és a tejtermékek összetevőjeként felhasznált tej

1.  rámutat, hogy a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendelet (32) preambulumbekezdése rögzíti, hogy a tej az egyik olyan termék, amelynek esetében a származás feltüntetése különösen fontosnak tekintendő;

2.  hangsúlyozza, hogy a 2013. évi Eurobarométer felmérés szerint az uniós polgárok 84%-a szükségesnek tartja a tej származási helyének feltüntetését, akár tejként, akár tejtermékek összetevőjeként kerül forgalomba; megjegyzi, hogy ez azon számos tényező egyike, amely befolyásolhatja a fogyasztói magatartást;

3.  rámutat, hogy a tej kötelező eredetmegjelölése – önmagában vagy tejtermékek összetevőjeként árusítva – hasznos eszköz a tejtermékek minőségének megóvására és a munkahelyek védelmére egy olyan ágazatban, amely súlyos válságon megy keresztül;

4.  megjegyzi, hogy a tejről és az egyéb hústermékekről szóló jelentést kísérő felmérés szerint a tej és a tejtermékekben összetevőként használt tej kötelező eredetjelölésének a költségei a termelési folyamat összetettségének növekedésével együtt nőnek; megjegyzi, hogy ugyanez a felmérés azt sugallja, hogy egyes tagállamok vállalkozásai túlbecsülték a kötelező eredetmegjelölés versenyképességükre gyakorolt hatását, hiszen a felmérés nem talált egyértelmű magyarázatot az e vállalkozások által becsült nagy költségekre, sőt megállapította, hogy az az eredetmegjelöléssel szembeni erős ellenállás jele lehet;

5.  felszólít a Bizottság 2015. május 20-án közzétett jelentésének további értékelése céljából egy bizottsági munkacsoport létrehozására, annak érdekében, hogy meg lehessen határozni, hogy mely költségeket lehet elfogadható szintűre csökkenteni, amennyiben a származási ország kötelező feltüntetésére vonatkozó javaslatok csak a tejre és a kis mértékben feldolgozott tejtermékekre vonatkoznának;

6.  nagyra értékeli a tej és a tejtermékekben összetevőként használt tej kötelező eredetjelölésének a felmérésben szereplő költség-haszon elemzését, azonban úgy véli, hogy a Bizottság következtetései nem veszik kellőképpen figyelembe az ilyen termékek származási országa feltüntetésének pozitív aspektusait, úgy mint a fogyasztók jobb tájékoztatását; megjegyzi, hogy a fogyasztók félrevezetve érezhetik magukat, amennyiben a kötelező eredetmegjelölésre vonatkozó információk nem állnak rendelkezésre, és az élelmiszereken más megjelöléseket, például nemzeti zászlókat alkalmaznak;

7.  hangsúlyozza a kis- és középvállalkozások jelentőségét a termelési láncban;

8.  úgy véli, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie és elemeznie kell a kötelező eredemegjelölésnek a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatban működő kkv-kra gyakorolt gazdasági hatását;

9.  úgy véli, hogy a Bizottság tejjel és a tejtermékekben összetevőként használt tejjel kapcsolatos következtetései valószínűleg túlbecsülik a származási ország címkén való kötelező feltüntetésének a vállalkozásokra háruló költségeit , hiszen azok valamennyi tejterméket együtt kezelik;

10.  megjegyzi, hogy a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a tej származási országa feltüntetésének költségei szerények lennének;

Egyéb hústermékek

11.  hangsúlyozza, hogy a 2013. évi Eurobarométer felmérés szerint az uniós polgárok 88%-a szükségesnek tartja a marha-, a sertés-, a juh-, a kecske- és a baromfihústól eltérő hústermékek származásának megjelölését;

12.  megjegyzi, hogy a lóhúsbotrány megmutatta, hogy nagyobb átláthatóságra van szükség a lóhús ellátási láncában;

13.  megjegyzi, hogy a Bizottság jelentése szerint a jelentés tárgyát képező húsok származási országa kötelező feltüntetésének költségei viszonylag alacsonyak lennének;

Feldolgozott hústermékek

14.  rámutat, hogy az összetevőként felhasznált hús származási országának vagy eredete helyének kötelező feltüntetéséről szóló, 2013. december 17-i bizottsági jelentés elismeri, hogy a válaszadó fogyasztók több mint 90%-a fontosnak tartja a hús származásának feltüntetését a feldolgozott élelmiszereken;

15.  úgy véli, hogy a fogyasztók – sok szakemberhez hasonlóan – támogatják a feldolgozott termékekben felhasznált hús címkén való kötelező feltüntetését, és hogy egy ilyen intézkedés lehetővé tenné az élelmiszer-ipari termékek iránti fogyasztói bizalom fenntartását azáltal, hogy az ellátási láncban nagyobb átláthatóságot valósítana meg;

16.  hangsúlyozza, hogy az európai fogyasztók érdeke, hogy valamennyi élelmiszer-ipari termék címkéjén kötelezően fel legyen tüntetve a származás;

17.  rámutat, hogy önmagában a címkézés nem nyújt védelmet a csalás ellen, és kiemeli, hogy költséghatékony ellenőrzési rendszerre van szükség a fogyasztói bizalom biztosítása érdekében;

18.  emlékeztet, hogy az önkéntes címkézési rendszerek – azokban a különböző tagállamokban, ahol megfelelően valósították meg őket – sikeresek voltak mind a fogyasztók tájékoztatása, mind a termelők szempontjából;

19.  úgy véli, hogy az, hogy nem tudtak elfogadni az 1169/2011/EU rendelet 26. cikke (3) bekezdésének megfelelő végrehajtási jogi aktusokat, azt jelenti, hogy az adott cikknek nem lehet megfelelően érvényt szerezni;

20.  megjegyzi, hogy számos feldolgozott hús- és tejtermék (pl. sonka és sajt) esetében már léteznek oltalom alatt álló eredetmegjelölések, amelyek értelmében a hús származása rögzítve van az előállításra vonatkozó kritériumok között és biztosított a szigorú nyomonkövetés; kéri ezért a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az„oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel” (OEM), „ az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel” (OFJ), vagy a „hagyományos különleges termék” (HKT) megjelöléssel rendelkező termékek fejlesztését az 1151/2012/EU rendeletnek(7) megfelelően, ezáltal biztosítva, hogy a fogyasztók biztonságos eredetű és jó minőségű termékekhez jussanak;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy semelyik folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalás – mint például a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre vonatkozó tárgyalás – során se enyhítsék a származási ország feltüntetésére vonatkozó egyik hatályos uniós szabályozást se, és hogy ne sérüljön az a jog, hogy a jövőben más élelmiszer-ipari termékekre vonatkozóan a származási ország feltüntetése tekintetében további kiegészítő szabályozásokra lehet javaslatot tenni;

Következtetés

22.  felhívja a Bizottságot, hogy valósítsa meg a származási ország vagy az eredet helyének kötelező feltüntetését valamennyi tejre, tejtermékre és hústermékre, és hogy vegye fontolóra a származási ország vagy az eredet helye kötelező feltüntetésének kiterjesztését más, egyetlen összetevőből álló termékekre, vagy olyan termékekre, amelyek egyetlen fő összetevővel rendelkeznek, azáltal, hogy jogalkotási javaslatokat tesz e területeken;

23.  sürgeti a Bizottságot, hogy az élelmiszerlánc átláthatóbbá tétele és az európai fogyasztók jobb tájékoztatása érdekében nyújtson be olyan jogalkotási javaslatokat, amelyek kötelezővé teszik a feldolgozott élelmiszerekben megtalálható hús származási helyének feltüntetését, tekintettel a lóhúsbotrányra és más élelmiszerekkel kapcsolatos visszaélésekre; rámutat továbbá arra, hogy a kötelező címkézési követelményeknek figyelembe kell venniük az arányosság elvét, valamint az élelmiszer-vállalkozókra és a végrehajtó hatóságokra háruló adminisztratív terheket;

24.  úgy véli, hogy az élelmiszerek származási helye kötelező feltüntetésének célja a fogyasztók élelmiszerek iránti bizalmának helyreállítása; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot e célból, figyelembe véve az információk átláthatóságát és a fogyasztók számára olvasható voltát, az európai vállalkozások gazdasági életképességét, valamint a fogyasztók vásárlóerejét;

25.  kiemeli annak fontosságát, hogy azonos versenyfeltételek legyenek érvényesek a belső piacon, és kéri a Bizottságot, hogy ezt vegye figyelembe a származási hely címkén való kötelező feltüntetésére vonatkozó szabályok megvitatásakor;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tenyésztés, a szállítás és a levágás idején alkalmazott állatjóléti feltételekre vonatkozó címkézési rendszereket;

27.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság még mindig nem tett semmilyen intézkedést annak érdekében, hogy felvegye a tojást és a tojástermékeket azon élelmiszerek jegyzékére, amelyekre vonatkozóan kötelező a származási ország vagy az eredet helyének feltüntetése, annak ellenére, hogy az elsősorban feldolgozott élelmiszerekben használt folyékony vagy szárított tojásból készített olcsó tojástermékeket hoznak be az Unió piacára harmadik országokból, és egyértelműen megkerülik a ketreces nevelésre vonatkozó uniós tilalmat; ezért úgy véli, hogy ezzel összefüggésben a tojástermékeknek és tojást tartalmazó élelmiszereknek a származás helyét és a tenyésztés módszerét feltüntető kötelező címkézése növelheti az átláthatóságot és a védelmet, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be piacelemzést, valamint szükség esetén készítsen megfelelő jogalkotási javaslatokat;

28.  úgy véli, hogy tej és a kevéssé feldolgozott tejtermékek (mint a sajt és a tejszín), valamint a kevéssé feldolgozott hústermékek (mint a kolbász és a szalonna) származási országának feltüntetése jelentősen kisebb kapcsolódó költségekkel járna, ezért ezzel prioritásként kellene foglalkozni;

29.  úgy véli, hogy az eredetmegjelölés önmagában nem akadályozza meg a visszaéléseket; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy határozottan fel kell lépni az ellenőrzés, a meglévő jogszabályok végrehajtásának fokozása és a szigorúbb büntetések kiszabása érdekében;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket az élelmiszerek származási helyének önkéntes feltüntetésére vonatkozó szabályokkal való visszaélések elleni küzdelem érdekében;

31.  felkéri a Bizottságot, hogy támogassa a mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó, az 1151/2012/EU rendelet hatálya alá tartozó, meglévő minőségrendszereket, és kéri az e termékekre vonatkozó európai népszerűsítő kampányok fokozását;

32.  megismétli felhívását, hogy a Bizottság teljesítse arra vonatkozó jogi kötelezettségét, hogy 2013. december 13-ig az 1169/2011/EU rendelet 26. cikke (3) bekezdésének megfelelő végrehajtásához szükséges végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el, annak érdekében, hogy a nemzeti hatóságok kiszabhassák a vonatkozó szankciókat;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 304., 2011.11.22., 18. o. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0034. (3) HL L 335., 2013.12.14., 19. o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0096. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0011. (6) http://ec.europa.eu/food/safety/docs/labelling_legislation_final_report_ew_02_15_284_en.pdf, p. 50. (7) HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

Az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelv alkalmazásáról (2015/2097(INI))

P8_TA(2016)0226 A8-0076/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint 5. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. és 10. cikkére, 153. cikke (1) bekezdésének i) pontjára és 157. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 9., 23., 24. és 33. cikkére,

–  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról szóló 2010/18/EU irányelvnek a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatt szükségessé váló módosításáról szóló, 2013. december 17-i 2013/62/EU tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2006. március 23–24-i brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseire (777751/1/06 REV 1), tekintettel a „Növekvő egyensúly a munka és a magánélet között:

–  a szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésének fokozott támogatása” című bizottsági közleményre (COM(2008)0635),

–  tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i ajánlására (C(2013)0778),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2015. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című, 2015. március 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására(2);

–  tekintettel a szülési szabadságról szóló, 2015. május 20-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata „Gender equality in employment and occupation - Directive 2006/54/EC, European Implementation Assessment” (A nemek közötti egyenlőség a foglalkoztatás és a munkavégzés területén – 2006/54/EK irányelv, az európai végrehajtás értékelése) című, 2015. májusi tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „Szülési, apasági és szülői szabadság: az időtartamhoz és a juttatás összegéhez kapcsolódó adatok az Európai Unióban” című tanulmányára;

–  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) „Promoting parental and paternity leave among fathers” (A szülői és az apasági szabadság előmozdítása az apák körében) című tanulmányára,

–  tekintettel a „Maternity leave provisions in the EU Member States: Duration and allowances” (Szülési szabadságra vonatkozó rendelkezések az Európai Unió tagállamaiban: Időtartam és járadékok) című Eurofound jelentésre (Eurofound, 2015),

–  tekintettel a „Promoting parental and paternity leave among fathers” (A szülői és az apasági szabadság előmozdítása az apák körében) című 2015-ös Eurofound jelentésre,

–  tekintettel az Európai Bizottság „The Implementation of Parental Leave Directive 2010/18 in 33 European Countries” (A szülői szabadságról szóló 2010/18/EU irányelv végrehajtása 33 európai országban) című, 2015. februári tanulmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0076/2016),

A.  mivel kevés az esélye annak, hogy a nők esetében 2020-ig megvalósuljon az Európa 2020 stratégiában előirányzott 75%-os foglalkoztatási arány (amely jelenleg 63,5%); mivel továbbá proaktív politikákra van szükség a nők munkaerőpiacra való belépésének és ott maradásának, valamint az anyák oda való visszatérésének támogatására azzal a céllal, hogy stabil és tisztességes munkát kapjanak, a férfiakéval megegyező feltételekkel; különösen olyan politikákra van szükség, amelyek előmozdítják a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt mindkét szülő számára;

B.  mivel a szülők által a családban és a gyermeknevelés terén végzett munka mérhető hozzájárulást jelent a gazdasághoz, és nagy jelentőséggel bír továbbá a demográfiai fejlemények szempontjából Európában;

C.  mivel a 96/34/EK irányelv külön témaként elismeri a szakmai és a magánélet összeegyeztethetőségét, a 2010/18/EU irányelv pedig előírja, hogy minden munkavállalónak joga van a négy hónap fizetetlen szülői szabadsághoz, és hogy ezek közül az egyik hónapot át nem ruházható módon kell biztosítani; mivel a nemek közötti egyenlőség elve a foglalkoztatás terén immár szerepel az uniós jogszabályokban; mivel a női és férfi életpálya közötti egyenlőség – többek között a szülői szabadság tekintetében is – segítene az Európa 2020 stratégiában szereplő 75%-os foglalkoztatási ráta elérésében és a nők szegénységnek való sokkal nagyobb kiszolgáltatottsága problémájának megoldásában, de mérhető hozzájárulást is jelent a gazdasághoz, ami nagy jelentőséggel bír a demográfiai fejlemények szempontjából Európában;

D.  mivel a rendelkezésre álló adatok megerősítik, hogy a nem vagy rosszul fizetett családi szabadságok igénybevételi aránya alacsony, és az apák csak nagyon ritkán élnek a szülői szabadsághoz való jogaikkal; mivel a teljes egészében vagy részben át nem ruházható és megfelelően fizetett szülői szabadságot kiegyensúlyozottabb módon veszi igénybe a két szülő, ami hozzájárul a nők munkaerőpiaci megkülönböztetésének mérsékléséhez;

E.  mivel a szülési és az apasági és egy közös, tehát szülői szabadságnak nevezett vegyes modell lehetővé teszi mindkét szülő számára, hogy megfelelően és együtt döntsenek arról, hogyan intézzék a szabadságaikat a gyermekeik legjobb érdekében és a munkájuk sajátosságainak figyelembevételével;

F.  mivel a szülői szabadság hosszú távú előnyökkel jár a gyermekek fejlődésére nézve; mivel a jelenlegi vonatkozó közpolitikák keretében az uniós tagállamokban az apák egyre nagyobb számban mennek szülői szabadságra, azonban arányuk még mindig alacsony, hiszen az apáknak csupán 10%-a vesz ki legalább egy nap szülői szabadságot; mivel ezzel szemben a mindkét szülő számára rendelkezésre álló szülői szabadságot 97%-ban a nők veszik igénybe;

G.  mivel Eurofound tanulmányok szemléltették, hogy a szülői szabadság apák általi igénybevételi arányát többek között az alábbi szempontok befolyásolják: a kompenzáció mértéke, a szabadságok rendszerének rugalmassága, az információ rendelkezésre állása, gyermekgondozási szolgáltatások rendelkezésre állása és rugalmassága, valamint annak mértéke, mennyire félnek a munkavállalók attól, hogy a szabadság igénybevételével eltávolodnak a munkaerőpiactól; mivel számos kutató(5) szerint azok az apák, akik igénybe veszik az apasági szabadságot, jobb kapcsolatot alakítanak ki a gyermekeikkel, és nagyobb valószínűséggel vállalnak aktív szerepet a későbbi gyermekgondozási feladatokban; mivel ezért foglalkozni kell e kérdésekkel;

H.  mivel az egész Európai Unió súlyos demográfiai kihívással néz szembe, tekintve, hogy a legtöbb tagállamban csökken a születési ráta, és mivel a férfiakat és a nőket célzó méltányos családpolitikáknak javítaniuk kell a nők munkaerőpiaci helyzetét és a családi és a magánélet összeegyeztethetőségét, csökkenteniük kell a nemek közötti különbségeket a javadalmazás, a nyugdíjak és az egész élet keresete terén, és kedvezően kell befolyásolják a demográfiai folyamatokat;

I.  mivel az Eurostat szerint 2010-ben 3 518 600 személy vett igénybe szülői szabadságot, de közülük csupán 94 800 (2,7%) volt férfi; mivel az EUROFUND kutatása(6) szerint a nemek közötti szakadék a foglalkoztatásban való részvétel terén súlyos veszteségeket okoz az európai gazdaságok számára, amelynek összege 2013-ban megközelítette az 370 milliárd eurót;

J.  mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak konkrét intézkedéseket kellene kezdeményezniük egy új fajta munkaszervezési modell megerősítése érdekében, rugalmasabb modellek, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyt biztosító eszközök révén, amelyek lehetővé teszik, hogy a szülők ténylegesen élhessenek a szülői szerepükhöz való jogukkal; mivel ezek az intézkedések hozzájárulhatnak a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés csökkenéséhez, és segítséget nyújthatnak számukra a munkaerőpiacra való visszatérésben bármiféle társadalmi és gazdasági nyomásgyakorlás nélkül;

K.  mivel a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők foglalkoztatáshoz való hozzáférésének biztosítása mellett a szülői szabadság lehetővé teszi, hogy a szülők eleget tegyenek a gyermekeikkel szemben fennálló minden kötelezettségüknek;

L.  mivel kulcsfontosságú annak biztosítása, hogy a nőknek a munkahely mellett joguk legyen jogokhoz és az anyasághoz is anélkül, hogy ezért büntetnék őket, hiszen ez továbbra is a nőket érinti a legsúlyosabban, és őket éri legtöbbször hátrányos megkülönböztetés; mivel e diszkriminatív gyakorlatok magukban foglalják a munkaadó általi nyomásgyakorlást az állásinterjúkon részt vevő nőkkel szemben, amikor kérdések merülnek fel arra vonatkozóan, hogy van-e gyermekük, és ha igen, milyen életkorúak, azzal a céllal, hogy befolyásolják a nők döntéseit, és a gyermektelen munkavállalókat részesítsék előnyben, akikkel „szabadabban rendelkezhetnek”, továbbá a női munkavállalókat érő, arra irányuló egyre fokozottabb gazdasági és munkával összefüggő nyomásgyakorlást, hogy ne vegyenek igénybe szülési szabadságot;

M.  mivel az egyik tényező, amely korlátozza a nők belépését a munkaerőpiacra és ott maradásukat, az a fogyatékkal élő, nem önellátó gyermekek, illetve a függő helyzetű és/vagy hátrányos helyzetű kategóriákba és csoportokba tartozók gondozása terén betöltött felelősségük;

N.  mivel ahol nincsenek rendelkezések a szabadságra vonatkozóan, vagy ahol a meglévő rendelkezések elégtelennek bizonyulnak, a szociális partnerek – kollektív megállapodások révén – fontos szerepet játszhatnak új rendelkezések meghozatalában, illetve a meglévők aktualizálásában a szülési, apasági és szülői szabadságra vonatkozóan;

O.  mivel a munka és a magánélet közötti egyensúly alapvető jog, amelyet maradéktalanul be kell építeni minden olyan uniós szövegbe, amely hatással lehet e területre; mivel általánosabban is hangsúlyozni kell a családbarát munkakörnyezet fontosságát;

P.  mivel a legtöbb uniós tagállam már megfelel a szülői szabadságról szóló 2010/18/EU irányelv minimális követelményeinek, és sok tagállamban a nemzeti rendelkezések túlmutatnak e követelményeken;

Q.  mivel a tagállamoknak a köz- és a magánszférában egyaránt elő kell mozdítaniuk a vállalkozások olyan szociális jóléti modelljeit, amelyek előírják a munka és a magánélet közötti egyensúlyhoz való jog tiszteletben tartását;

R.  mivel az anyasági, apasági és szülői szabadság férfiak és nők általi igénybevétele közötti mennyiségi különbség nyilvánvalóvá teszi a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés fennállását a gyermekgondozás és a nők munkaerőpiaci részvétele tekintetében; mivel számos tagállamban nem hoztak kielégítő eredményt azok az intézkedések, melyek arra kívánták ösztönözni a férfiakat, hogy egyenlő mértékben vegyék ki a részüket a családi feladatokból;

S.  mivel a megfelelő, egyéni jogosultság alapján járó és jövedelmet biztosító szülői szabadság elengedhetetlen az azonos nemű, gyermeket nevelő párok számára annak érdekében, hogy össze tudják egyeztetni a munkahelyi és magánéletüket;

T.  mivel a szülői szabadság igénybevétele révén a munkahelyi és magánélet összeegyeztetéséhez fűződő jogukat gyakorló nők a munkahelyre való visszatérésükkor megbélyegzéssel szembesülnek, melynek következményeképp kedvezőtlenebb munkafeltételeket és létbizonytalanságot eredményező munkaszerződéseket kínálnak nekik;

Az irányelv átültetése

1.  rámutat arra, hogy a 2010/18/EU irányelv átültetéséhez szükséges rendelkezések formája tagállamonként eltérő; ezért úgy véli, hogy az átültetés során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a szociális partnerek közötti kollektív tárgyalásra vonatkozó hatályos jogszabályokat;

2.  úgy véli, hogy mivel nem az összes uniós tagállam követte az Európai Unió külön vagy egymás utáni szülési és szülői szabadságra vonatkozó megközelítését, ezért uniós szinten nehéz a különböző típusú szabadságok osztályozása;

3.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok általi túlszabályozás még jobban megnövelheti a szabályozás összetettségét és emiatt csökkentheti a megfelelést; felszólítja a tagállamokat, hogy ne hozzanak létre további adminisztratív terheket az uniós jogszabályok átültetése során;

4.  arra buzdítja azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy ésszerű időn belül bocsássák a Bizottság rendelkezésére az irányelv rendelkezései és az átültető intézkedések közötti megfelelést bemutató táblázatokat; úgy véli, a tagállamoknak feltétlenül biztosítaniuk kell, hogy rendelkezzenek a szükséges felügyeleti erőforrásokkal annak ellenőrzésére, hogy a szülőket megillető jogokat védelmező jogszabályokat betartják-e; sürgeti a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel az irányelv végrehajtását a tagállamokban, annak biztosítása érdekében, hogy az általa kínált rugalmassággal ne éljenek vissza; úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok megosztása hasznos eszköz e célok elérésében;

5.  sajnálja, hogy az irányelv alkalmazásával kapcsolatos átültetési intézkedések eltérnek egymástól, ami miatt olyan rendszerek jöttek létre, amelyekben a munkavállalók jogosultságai – például a foglalkoztatási szektortól (szerte az EU-ban nagyobb védelmet biztosítanak a közszférában, mint a magánszektorban, bár az vállalt úttörő szerepet a kérdésben), valamint a szerződés időtartamától függően – különböznek; ezért javasolja, hogy tegyenek meg minden lehetséges lépést az irányelv helyes és egységes módon történő végrehajtása érdekében, a köz- és a magánszektorban egyaránt; hangsúlyozza, hogy nemre való tekintet nélkül mindenki számára megkülönböztetés, valamint a dolgozó apák és anyák munkaszerződésének típusára vagy foglalkoztatási ágazatára való tekintet nélkül biztosítani kell a szülői szabadsághoz való jogot;

6.  üdvözli, hogy egyes tagállamok a minimális hatályán túlmenően ültették át az irányelv rendelkezéseit, miáltal azok előnyeit az önálló vállalkozók, az ipari tanulók, az azonos nemű párok és az örökbefogadott gyermekek szülei is élvezhetik;

7.  határozottan úgy véli, hogy a társadalmi jólét biztosítása a tagállamok illetékességi körébe tartozik;

8.  kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el családközpontú szociális politikákat, amelyek biztosítják az irányelvben szereplő valamennyi ellátás alkalmazását többek között a nemzetközi örökbefogadási eljárást lefolytatni kívánó szülők hosszú távú külföldi tartózkodása esetén;

9.  megállapítja, hogy több mint egy évtizeddel a 96/34/EK irányelv tagállamok általi átültettését követően továbbra is fennáll a nemek közötti egyenlőtlenség a szülői szabadság terén; megállapítja, hogy a szülői szabadság maximális időtartamát és a szabadság időszaka alatti fizetési rendszereket tekintve a tagállamok között jelentős eltérések vannak; úgy véli, hogy a szabadság alatti fizetés kérdése alapvető fontosságú annak biztosításához, hogy az alacsony jövedelmű szülőknek és az egyedülálló szülőknek is egyenlő mértékben hasznára váljon a rendszer a többi szülővel együtt; üdvözli azokat a különféle intézkedéseket, amelyek az apákat a szülői szabadság igénybevételére kívánják ösztönözni; elismeri az Európai Unió értékét abban, hogy lehetővé teszi, hogy a tagállamok a cselekvés szükségességére összpontosítsák a figyelmüket, valamint arra, hogy tanácsot adjanak és segítséget nyújtsanak azon tagállamoknak, amelyeknek erre szükségük van, különösen a társadalombiztosítási jogosultságok terén; úgy véli, hogy a Bizottságnak olyan intézkedéseket kell javasolnia, amelyek arra ösztönzik az apákat, hogy több szülői szabadságot vegyenek ki, és hogy a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a bevált gyakorlatok hatékonyabb megosztását ezen a területen;

10.  megjegyzi, hogy egyes tagállamok úgy döntöttek, hogy csak a szülői szabadság maximális időtartamánál rövidebb időszakra biztosítanak társadalombiztosítási jogosultságokat, ezzel csökkentve a maximális időtartam szülők általi tényleges igénybevételét;

11.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, biztosítsák, hogy a közpolitikák által biztosított családi jogok, többek között a szülői szabadság, egyenlők legyenek az egyéni jogok szempontjából és mindkét szülő számára egyformán hozzáférhetőnek kell lenniük annak érdekében, hogy bátorítsák a családi és szakmai élet jobb összehangolását gyermekeik mindenek felett álló érdekével; hangsúlyozza, hogy e jogokat – amennyire lehetséges – egyénre kell szabni az Európa 2020 stratégiában mind a nők, mind a férfiak számára meghatározott 75%-os foglalkoztatási ráta elérése, illetve a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében; úgy véli, hogy bizonyos rugalmasságot kell biztosítani a szülőknek a szülői szabadság felhasználása terén, és hogy ez semmiképpen sem akadályozhatja a 2020-as stratégiában a nők és férfiak számára kitűzött 75%-os foglalkoztatási ráta elérését; úgy véli, hogy a szociális partnerek által elfogadott rendszernek elő kell mozdítania azon megoldást, melynek során a szabadság jelentős része át nem ruházható marad; hangsúlyozza, hogy mindkét szülőt azonos módon kell kezelni a jövedelemhez való jog és a szülői szabadság időtartama tekintetében;

12.  hangsúlyozza, hogy a gyermekes családok és a gyermeknevelés érdekében a karrierjüket megszakító szülőknek nem csupán a bevételek csökkenését kell elviselniük, de a magasabb kiadásokat és szülői szerepük fokozott alulértékelését is;

13.  megjegyzi, hogy az irányelv rugalmasságot biztosít a tagállamok számára a szülői szabadság szabályainak meghatározása tekintetében, a teljes idejű szabadság és a részidős szabadság közötti választás tekintetében, valamint azzal kapcsolatban, hogy milyen munkában töltött időszakokat vagy előzetes értesítéseket szabnak a szülői szabadság biztosításának feltételeként; megjegyzi, hogy egyes tagállamokban határozott idejű szerződéshez(7) és a megbízásos szerződéshez(8) hasonló nem standard szerződésekkel foglalkoztatott munkavállalókra nem terjednek ki ezek az intézkedések, és sajnálja az ilyen típusú munkaszerződések számában bekövetkezett növekedést; tudomásul veszi azokat a tagállami kezdeményezéseket, amelyek ebben a tekintetben a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítják a munkavállalóknak annak érdekében, hogy a szülői szabadság megfeleljen a szakmai és magánéleti körülményeiknek, ugyanakkor úgy véli, hogy a megoldásoknak a szülői szabadság fokozott igénybevételét kell célul tűzniük;

14.  megjegyzi, hogy a szülői szabadság igénybevétele után a munkába való visszatérés bonyolult és stresszes lehet mind a szülő, mind a gyermek számára; felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan családpolitikákat, amelyek elősegítik a munkába való zökkenőmentes és fokozatos visszatérést és a munka és a magánélet közötti optimális egyensúlyt, ugyanakkor figyelmet fordít a távmunka, az otthonról végzett munka és az intelligens munka támogatására, oly módon, hogy az ilyen intézkedések ne jelentsenek többletterhet a foglalkoztatottak számára;

15.  felszólítja a tagállamokat, intézkedéseik meghozatalakor biztosítsák, hogy a vállalkozások a kiszámítható módon tudjanak tervezni, különös figyelmet fordítva a legkisebb és a kis- és középvállalkozások ezzel kapcsolatos szükségleteire;

16.  felkéri a Bizottságot, hogy fejlessze és erősítse meg a 2010/18/EU irányelv rendelkezéseit a fogyatékossággal élő vagy súlyos vagy tartós betegséggel élő gyermeket nevelő szülők szülői szabadságra való jogosultság és biztosításának feltételei, valamint részletes szabályait figyelembe véve a tagállamok bevált gyakorlatait (a gyermekre vonatkozó korhatár kiterjesztése a szülői vagy gyermekgondozási szabadságra való jogosultság tekintetében, visszatéréskor nagyobb lehetőség a részmunkaidős munkavégzési formákra, a szabadság meghosszabbítására stb.);

17.  hangsúlyozza, hogy a szülői szabadságot igénybe vevők számára garantálni kell a kedvező feltételeket a munkába való visszatéréshez, különösen az azonos vagy azzal egyenértékű vagy hasonló álláshelyre való visszahelyezés tekintetében a munkaszerződésnek, illetve a foglalkoztatási feltételeknek megfelelően, a munkába való visszatéréskor biztosítani kell a munkaidő és/vagy a munkarend módosítását (beleértve azt is, hogy a munkáltatónak bármifajta visszautasítást indokolnia kell) képzési időt, valamint elbocsátás elleni védelmi időt kell biztosítani számukra, annak érdekében, hogy vissza tudjanak illeszkedni pozíciójukba;

A munka és a magánélet közötti egyensúly kihívásaira reagáló hatékony irányelv

18.  megjegyzi, hogy a Bizottság visszavonta a szülési szabadságról szóló irányelv tervezetét, és hogy az „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című ütemterv kapcsán a Bizottság ebben a szakaszban nem irányozza elő végleges jelentés közzétételét a szülői szabadságról szóló irányelv végrehajtására vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – ambiciózus javaslattal térjen vissza, amely ténylegesen biztosítani fogja a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt;

19.  úgy véli, hogy a politikai megbeszéléseknek számos nem jogalkotási kezdeményezésre is összpontosítaniuk kell a tagállamokkal és a civil társadalommal való együttes fellépés érdekében azzal a céllal, hogy hangsúlyozzák a szülők szerepét és elősegítsék a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt;

20.  úgy véli, hogy fontolóra kell venni egy széles körű nem jogalkotási kezdeményezést a munka és a családi élet összeegyeztetésének tagállamokon belüli előmozdítása céljából;

21.  a családhoz kapcsolódó különféle szabadságok összefonódására tekintettel úgy véli, hogy európai szinten biztosítani kell a különböző szövegek koherenciáját a szociális partnerek bevonásával annak érdekében, hogy a családok számára biztosítsák az életszakaszra vonatkozó szabadság kilátásait és ezáltal támogassák a gondozási feladatok egyenlőbb megosztását a nők és a férfiak között; sürgeti a Bizottságot, hogy ennek céljából vegye fontolóra a szülői szabadságra vonatkozó uniós jogszabály felülvizsgálati záradékának alkalmazását; úgy véli, hogy olyan világosabban megfogalmazott jogszabályokra van szükség, amelyek felszámolnak a bonyolultsággal, javítják azok betartását és védik a munkavállalókat;

22.  kéri a szociális partnereket, hogy a Bizottság 2015. februárjában közzétett jelentése alapján foglalkozzanak a szülői szabadságról szóló irányelv – a munka és szabadidő egyensúlyára, a nők munkaerőpiaci részvételére, a demográfiai kihívásokra és a férfiak családi feladatok, többek között a gyermekek és más eltartottak ellátásában való részesedésére vonatkozó – célkitűzéseinek teljes megvalósítása terén fennálló hiányosságokkal; úgy véli, hogy hatékonyabb intézkedésekre van szükség a családi feladatok férfiak és nők közötti kiegyensúlyozottabb megosztásának ösztönzése érdekében;

23.  hangsúlyozza, hogy a szülői szabadságra vonatkozó megfelelő intézkedések szorosan kapcsolódnak a megfelelő jövedelemhez, megjegyzi, hogy ahol nincsenek rendelkezések a szabadságra vonatkozóan, vagy ahol a meglévő rendelkezések elégtelennek bizonyulnak, a szociális partnerek – kollektív megállapodások révén – fontos szerepet játszhatnak új rendelkezések meghozatalában, illetve a meglévők aktualizálásában a szülési, apasági és szülői szabadságra vonatkozóan; felszólítja a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel való egyetértésben vizsgálják felül a szülői szabadságra vonatkozó pénzügyi ellentételezési rendszerüket annak érdekében, hogy az egy olyan megfelelő és tisztességes jövedelempótlás szintjét érje el, amely a férfiakat is ösztönözné az a szülői szabadság irányelv által garantált minimális időtartamán túli igénybevételére;

24.  úgy véli, hogy a szabadság igénybevételére vonatkozó jog egyéniesítésének támogatása, valamint az apai szerep elősegítésére irányuló pozitív intézkedés támogatása elengedhetetlen annak érdekében, hogy segítsük a munka és a magánélet összeegyeztetését a nemek közötti egyensúly figyelembevételével;

25.  kéri, hogy a munka és a családi élet jobb összeegyeztetése érdekében a Bizottság és a szociális partnerek vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy felajánlják a szülői szabadság minimális időtartamának négyről hat hónapra való kiterjesztését;

26.  hangsúlyozza, hogy a tagállamokon belüli (szülési, apasági vagy szülői szabadság) szabadságok rendszerének jobb összehangolása, koherenciája és hozzáférhetősége növeli az igénybevételi arányt és az általános hatékonyságot; rámutat arra, hogy ebben a tekintetben egy legalább kéthetes apasági szabadságról szóló európai irányelv elengedhetetlen;

27.  hangsúlyozza, hogy meg kell hosszabbítani azt az időtartamot, melynek során a két szülő élhet a szülői szabadsághoz való jogával; felszólítja a Bizottságot és a szociális partnereket, hogy terjesszék ki a gyermekek életkorára vonatkozó azon határt, ameddig igénybe vehető a szülői szabadság, figyelembe véve azt is, hogy a fogyatékkal élő vagy elhúzódó megbetegedésben szenvedő gyermekek szülei lehetőséget kapjanak a gyermekekre vonatkozóan az irányelvben rögzített korhatáron felüli szülői szabadság igénybevételére;

28.  kéri a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy hárítsák el azt a sok akadályt, amely egy hosszú szülői szabadság után a munkába való visszatéréssel kapcsolatban felmerül, annak elkerülése végett, hogy ez a szabadság a munkaerőpiacról való kizárás kelepcéjévé váljon; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség csak a fizetett és fizetés nélküli munka, valamint a munkahelyi, családi és gondozási kötelezettségek igazságos újraelosztása révén valósítható meg;

29.  felhívja a tagállamokat, hogy továbbra is törekedjenek nagyobb fokú konvergenciára a legjobb gyakorlatok cseréje tekintetében a munka és a magánélet összeegyeztetése terén, különös tekintettel azon szakpolitikák megvalósítására, amelyek segítik az anyákat a munkaerőpiacra való belépés, az ott maradás és az oda való visszatérés terén, valamint segíti az apákat a családi életben való részvételük terén és növelik a szülői szabadság apák általi igénybevételét; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és mozdítsák elő ezen intézkedéseket;

30.  úgy véli, hogy a barcelonai célok elérése érdekében a munka és a magánélet közötti egyensúlyt elősegítő jogalkotási intézkedések mellett a tagállamoknak – a különféle európai eszközök pénzügyi támogatásával – összpontosítaniuk kell a minőségi, inkluzív, megfizethető és hozzáférhető állami vagy magán gyermekgondozási szolgáltatások bevezetésére, amelyek attól a pillanattól kezdve rendelkezésre állnak, hogy az egyik szülő visszatér a munkaerőpiacra, különös figyelmet fordítva a szegény és a társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett családokra;

31.  felkéri a tagállamokat, hogy hívják fel a szülők figyelmét a koragyermekkori nevelésben és a gyermekeik és saját maguk számára szóló gondozási programokban való részvétel előnyeire; arra kéri a tagállamokat, hogy - miközben szem előtt tartják a gyermek érdekeit – a minőségi, mindenre kiterjedő koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások tervezetét és jogosultsági kritériumait igazítsák az egyre sokrétűbb munkaritmusokhoz, így segítve a szülőknek abban, hogy megtartsák a munkával kapcsolatos kötelezettségeiket, vagy hogy munkát találjanak;

32.  úgy véli, hogy az összes jövőbeli uniós kezdeményezés során a nemek közötti egyenlőség integrált megközelítése – beleértve a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák leküzdését és a munka és a magánélet közötti egyensúly koherenciát és átláthatóságot vinne a folyamatba és elősegítené a nemek közötti egyensúlyt a munka és a magánélet egyensúlya terén; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hívják fel a társadalom figyelmét a munka és a magánélet egyensúlyával kapcsolatos jogokra és jogorvoslatokra;

33.  kéri a Bizottságot, hogy mérje fel, milyen kedvező hatásokkal járnak a munka és a magánélet összeegyeztetésével kapcsolatos kezdeményezések, amelyek célja, hogy helyreálljon az egyensúly a családi, gondozói és háztartással kapcsolatos felelősség tekintetében, és hogy bővítse ki azok különös felelősségét, akik fogyatékkal élő, nem önellátó és/vagy hátrányos helyzetű kategóriákba és csoportokba tartozó gyermekeket gondoznak;

o
o   o

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0068. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0218. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0207. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0351. (5) http://www.oecd.org/gender/parental-leave-where-are-the-fathers.pdf (6) https://www.eurofound.europa.eu/news/news-articles/social-policies/international-womens-day-2016-the-campaign-for-equality-continues (7) Peter Moss The 10th International Review of Leave Policies and Related Research 2014, (A szabadságolási rendszerek és a kapcsolódó kutatások 10. nemzetközi áttekintése, 2014) 2014. június, 39. o. (8) https://www.cipd.co.uk/binaries/zero-hours-contracts_2013-myth-reality.pdf

Az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU irányelv nemi szempontokat figyelembe vevő végrehajtásáról (2015/2118(INI))

P8_TA(2016)0227 A8-0144/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 79. és 83. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 3, 5. és 23. cikkére,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW) és különösen 6. cikkére, amely fel kívánja számolni a nőkereskedelem minden formáját és a prostitúcióra kényszerített nők kizsákmányolását,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

–  tekintettel az ENSZ 1949-es, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciója kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezményére,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005) és Peking+15 (2010) különleges ülésein és Peking+20 felülvizsgálati konferenciáján elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló 2000. évi jegyzőkönyvre, és különösen az emberkereskedelem fogalmának e jegyzőkönyvben rögzített, nemzetközileg elfogadott meghatározására;

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló 1989-es ENSZ-egyezményre és a gyermekek jogairól szóló egyezmény fakultatív, a gyermekkereskedelemről, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló jegyzőkönyvére, valamint az Európai Parlament a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló 2014. november 27-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Oviedói Egyezményre,

–  tekintettel a hágai örökbefogadási egyezményre,

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, továbbá az ellene folyó küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló uniós irányelvhez fűzött, közös ENSZ-kommentárra, amely megköveteli annak szükségességét, hogy a nemi szempontokat is figyelembe véve nemzetközi védelmet biztosítsanak az emberkereskedelem áldozatainak,

–  tekintettel a kényszer- vagy kötelező munkáról szóló 29. sz. ILO-egyezményre, amelynek 2. cikke meghatározza a kényszermunka fogalmát,

–  tekintettel az Európa Tanács az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményére és az Európa Tanács ezen a téren megfogalmazott ajánlásaira,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségéről (CEPOL), valamint a 2005/681/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2219 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló, 2004. április 29-i 2004/81/EK tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a Bizottság „Az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012–2016)” című közleményére (COM(2012)0286),

–  tekintettel a Bizottság „Az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia végrehajtásáról szóló félidős jelentés” című szolgálati munkadokumentumára (SWD(2014)0318),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai biztonsági stratégia” című közleményére (COM(2015)0185),

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–  tekintettel az Europol „Emberkereskedelem az EU-ban” című helyzetjelentésére (2016. február),

–  tekintettel az Eurostat „Emberkereskedelem” című jelentésének 2015. évi kiadására,

–  tekintettel a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága által készített, a 2011/36/EU irányelv európai végrehajtási értékelésére,

–  tekintettel az emberkereskedelem nemi dimenziójáról szóló, a Bizottság által összeállított tanulmányra (2016),

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, a nők elleni erőszakról szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a szexuális kizsákmányolásról és a prostitúcióról, valamint ezeknek a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló 2014. február 26-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló 2015. június 9-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0144/2016),

A.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája 5. cikke (3) bekezdésének értelmében az emberkereskedelem súlyosan sérti az alapvető jogokat, az emberi méltóságot, valamint az áldozatok fizikai és pszichológiai identitását, egész további életük során megmaradó komoly károsodásokat okozva, továbbá a bűnözés, éspedig többnyire a szervezett bűnözés egyik súlyos, a jogállamiságot veszélyeztető formája, amely mögött igen magas hasznot – becslések szerint évente 150 milliárd dollárt(11) – hozó kereslet áll; mivel a tagállamok jogszabályainak eltérő jellege nagyban megkönnyíti a szervezett bűnözői tevékenységeket, és továbbra is alacsony a felelősségre vonás kockázata, a kiszabható büntetések pedig a potenciálisan magas haszonhoz viszonyítva nem elégségesek;

B.  mivel az emberkereskedelem a 2011/36/EU irányelv 2. cikkében rögzített fogalommeghatározás szerint személyek kizsákmányolás céljából való toborzása, szállítása, átadása, rejtegetése vagy fogadása – az adott személyek feletti ellenőrzés megváltoztatását vagy átadását is ideértve – fenyegetéssel, erőszakkal vagy egyéb kényszer alkalmazásával, emberrablással, csalással, megtévesztéssel, hatalommal vagy a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés révén, illetve anyagi ellenszolgáltatásnak vagy előnyöknek valamely személy felett ellenőrzést gyakorló személy beleegyezésének megszerzése érdekében történő nyújtásával vagy elfogadásával; mivel a kizsákmányolás magában foglalja legalább a más személyek prostitúciójával vagy szexuális kizsákmányolása más formáival, kényszermunkával vagy kényszerű szolgáltatásokkal – többek között koldulással, szolgasággal vagy hasonló gyakorlatokkal, illetve bűncselekményekkel vagy szervek kioperálásával kapcsolatos kizsákmányolást;

C.  mivel az emberkereskedelem számos formát ölt, és az emberkereskedelem különféle törvényes és törvénytelen tevékenységek során szedi áldozatait, például (a felsorolás teljességének igénye nélkül) a mezőgazdaságban, az élelmiszer-feldolgozó iparban, a szexiparban, a háztartási munkavégzésben, a gyártásban, a gondozásban, a takarításban, egyéb iparágakban (különösen a szolgáltatóiparban), a koldulásra és bűncselekmények elkövetésére kényszerítésben, a gyermekek on-line szexuális kizsákmányolásában, az illegális örökbefogadásban és az emberi szervek tiltott kereskedelmében;

D.  mivel – amint azt az uniós irányelvről szóló, „Emberi jogokon alapuló megközelítés (2011)” című közös ENSZ-kommentár is megfogalmazza – az ENSZ több szerve is emlékeztet arra, hogy „el kell ismerni, hogy az emberkereskedelem férfiakat és nőket is érint, és foglalkozni kell a nők és férfiak által a kiszolgáltatottsággal és a jogsértésekkel kapcsolatban megélt tapasztalatok hasonlóságaival és különbségeivel”;

E.  mivel a jelenlegi menekültválság megmutatta, hogy európai szinten nem állnak rendelkezésre megfelelő eszközök az emberkereskedelem közös – különösen a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása céljából történő – felszámolására;

F.  mivel univerzálisan alkalmazható stratégia nem lehet sikeres, és mivel az emberkereskedelem különböző formáival – például a szexuális kizsákmányolást, a munkaerő-kizsákmányolást és a gyermekkereskedelmet – konkrét és célirányos intézkedésekkel kell felvenni a küzdelmet;

G.  mivel az emberi jogokat és az áldozatokat középpontba állító a 2011/36/EU irányelv (a továbbiakban: „az irányelv”) elismerésre méltó, és kimondja, hogy az emberkereskedelem áldozatait a nemzetközi jog értelmében bizonyos jogok és szolgáltatások illetnek meg, függetlenül attól, hogy hajlandók-e vagy képesek-e részt venni büntetőeljárásban (az irányelv 11.3. cikke);

H.  mivel az emberkereskedelem áldozatainak minden támogatást feltétel nélkül kell nyújtani, és biztosítani kell újbóli áldozattá válásuk megelőzését;

I.  mivel az emberkereskedelem egyrészt globális gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek következménye, másrészt tovább súlyosbítják a férfiak és nők közötti gazdasági, társadalmi, oktatási és képzési egyenlőtlenségek;

J.  mivel friss statisztikák szerint az emberkereskedelem áldozatai főleg nők; mivel a valamely nemhez tartozás önmagában nem veszély forrása, hanem számos tényező egyszerre okozza a nők és a lányok veszélyeztetett helyzetbe kerülését, többek között a szegénység, a társadalmi kirekesztés, a nemi előítéletek és a hátrányos megkülönböztetés;

K.  mivel a nők és a lányok az emberkereskedelem nyilvántartott áldozatainak 80%-át teszik ki(12), és ez részben a nők és a lányok ellen elkövetett strukturális erőszaknak és hátrányos megkülönböztetésnek tudható be;

L.  mivel a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem legfőbb okát a prostitúciós ipar nők és lányok, férfiak és fiúk iránti kereslete jelenti; mivel az olcsó munkaerő iránti kereslet és a munkavállalói jogok fenntartása tekintetében tapasztalható tehetetlenség ugyancsak a munkaerő kizsákmányolása céljából folytatott emberkereskedelmet erősítő tényező;

M.  mivel a nemi egyenlőtlenség és a nők és lányok elleni erőszak társadalmi megítélése, valamint az emberkereskedelemmel kapcsolatos társadalmi tudatosság hiánya megengedő környezetet állandósít az emberkereskedelem számára;

N.  mivel azokban az országokban, ahol büntetendő cselekménnyé nyilvánították a szexuális szolgáltatások vásárlását és a mások prostitúcióra kényszerítéséből hasznot szerző tevékenységeket, visszaszorultak a prostitúció azon típusai – például az utcai prostitúció – amelyekben leginkább megtalálhatók az emberkereskedelem áldozatai;

O.  mivel a szexuális kizsákmányolás céljából végzett nő- és lánykereskedelem, valamint férfi- és fiúkereskedelem csökkent azokban az országokban, ahol a keresletet is büntetendővé tették mind a kerítés, mind a szexuális szolgáltatások árusítása tekintetében;

P.  mivel társadalmi és gazdasági kirekesztettségükből fakadóan a kisebbségi és bevándorló csoportok – például a romák – az emberkereskedelem áldozatainak aránytalanul nagy számát alkotják;

Q.  noha a nemekkel szembeni elvárások és a megkülönböztetés mindenki számára ártalmas, a férfiak kevésbé hajlamosak elismerni, hogy kizsákmányolás áldozataivá váltak;

R.  mivel a nők és a kisebbségi csoportok gazdasági és társadalmi helyzetének javítása csökkentené annak a veszélyét, hogy emberkereskedelem áldozataivá váljanak;

S.  mivel az áldozatok azonosítása továbbra is kihívást jelent, és mivel – annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak az emberkereskedelem áldozatainak, és büntetőeljárás alá vonják és elítéljék az emberkereskedőket – meg kell erősíteni az áldozatok támogatását és védelmét, beleértve az áldozat azon jogát is, hogy jogszerűen tartózkodjon és dolgozzon abban a tagállamban, ahová emberkereskedelem útján került, valamint javítani kell az áldozatok igazságszolgáltatáshoz és kártérítéshez való hozzáférését;

T.  mivel az emberkereskedelem nyilvántartott áldozatainak mintegy 16 %-a(13) gyermek (13%-a(14) kislány), akik különösen veszélyeztetettek, mert súlyos és maradandó fizikai, pszichológiai és érzelmi sérülést szenvednek;

U.  mivel az EU-ban az emberkereskedelem azonosított áldozatainak 70%-a, valamint az emberkereskedelem elkövetésével gyanúsítható személyek 70%-a uniós állampolgár, és a nyilvántartások szerint a szexuális kizsákmányolás céljából az emberkereskedelem áldozatául esett személyek főként Közép- és Kelet-Európából származó nők(15); mivel az emberkereskedelem összes áldozatának jobb azonosítását szolgáló rendszerek kidolgozása során a statisztikai adatokat figyelembe kell venni;

V.  mivel a nyilvántartott áldozatok többsége szexuális kizsákmányolás áldozatául eső nő vagy lány, és részarányuk a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelem áldozatai között eléri a 95 %-ot(16); mivel az emberkereskedelem a nők és lányok elleni erőszak egy formája;

W.  mivel az emberkereskedelem összetett transznacionális jelenség, amellyel szemben csak akkor lehet hatékony a fellépés, ha az EU és a tagállamok összehangolják erőfeszítéseiket annak megelőzése érdekében, hogy a bűnözői csoportok és az egyéni bűnözők kihasználhassák a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztása („forum shopping”) lehetőségét, ugyanakkor a hangsúlyt a lehetséges és tényleges áldozatok azonosítására és védelmére kell helyezni, integrált interszekcionális megközelítést alkalmazva; mivel egyértelmű a különbség az emberkereskedelem és az embercsempészet között, de különös figyelmet kell fordítani a menedékjogot kérelmező személyekre, a menekültekre és más veszélyeztetett csoportokra, különösen a gyermekekre, a kísérő nélküli kiskorúakra és a nőkre, mivel esetükben a kockázatok halmozottak, és különösen fennáll a kizsákmányolásuk és újbóli áldozattá válásuk veszélye;

X.  mivel az emberkereskedelmet gyakran olyan tevékenységnek tekintik, amelyet csak bűnszervezetek végeznek, holott valójában az áldozat családtagjai, barátai, rokonai, szerelmi partnerei és közönséges munkáltatói végezhetik;

Y.  mivel a gyanúsított, bírósági eljárás alá vont és elítélt emberkereskedők többsége (70%-a) férfi, ugyanakkor a női elkövetők jelentős kisebbséget alkotnak (29%) és jelentős szerepet játszhatnak az emberkereskedelem folyamatában(17), különösen a gyermekkereskedelem esetében;

Z.  mivel az emberkereskedelem felszámolásával kapcsolatos bármely jogszabály csak akkor lehet hatékony, ha a büntetlenség kultúráját a zéró tolerancia kultúrájával váltja fel;

AA.  mivel az áldozatok gyakran nincsenek tisztában a jogaikkal és azzal, hogy miként gyakorolhatják e jogaikat hatékonyan;

AB.  mivel az emberkereskedelem nem azonos sem a rabszolgasággal, sem a tágabb értelemben vett kizsákmányolással; mivel a kizsákmányolás nem minden válfaja minősül emberkereskedelemnek;

Az irányelv végrehajtása során az emberkereskedelem nemi dimenziójának kezelésére meghozott intézkedések általános értékelése

1.  megállapítja, hogy a 2011/36/EU irányelvet 2013. április 6-ig kellett átültetni a tagállamok nemzeti jogába, és hogy egy kivételével az összes tagállam értesítette a Bizottságot az irányelv nemzeti jogba történő átültetéséről;

2.  felszólítja a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv teljes és pontos végrehajtását;

3.  hangsúlyozza, hogy az EU jogi és politikai kerete beismeri, hogy az emberkereskedelem nem-specifikus jelenség és megköveteli a tagállamoktól, hogy hozzanak nem-specifikus intézkedéseket(18); emlékeztet arra, hogy az irányelv 1. cikke hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelemre vonatkozóan a nemi szempontokat érvényesítő megközelítést kell elfogadni; hangsúlyozza, hogy a férfiak és a nők, a kislányok és a kisfiúk más-más módon vannak kiszolgáltatva, és gyakran különböző célokból kereskednek velük, ezért a megelőzési, segítségnyújtási és támogatási intézkedéseknek figyelemmel kell lenniük a nemek közötti különbségekre; hangsúlyozza továbbá, hogy az uniós stratégia a nők elleni erőszakot és a nemek közötti egyenlőtlenséget az emberkereskedelem egyik fő okaként jelöli meg, és számos intézkedést ír elő az emberkereskedelem nemi vonatkozásainak kezelése tekintetében;

4.  megállapítja, hogy a Bizottság köteles jelentéseket közzétenni az irányelv végrehajtásával összefüggő szempontokról; mély aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy ezek a jelentések későn fognak elkészülni, mert ez rossz üzenetet közvetít az irányelv végrehajtására vonatkozó prioritásaikról; felszólítja a Bizottságot, hogy teljesítse az irányelvben megállapított jelentéstételi kötelezettségeit és az ütemtervet;

5.  ismételten emlékezteti a Bizottságot azon kötelességére, hogy a 2011/36/EU irányelv 23. cikkének 1. bekezdése szerint 2015. áprilisában egy jelentést kellett volna benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben hozták meg az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket; hangsúlyozta, hogy a Bizottság ezt a jelentéstételi kötelezettségét a megállapított ütemezés szerint nem teljesítette;

6.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem elleni uniós jogszabályok végrehajtása során a nemi szempontok figyelembe vételét következetesen ellenőrizni kell, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy erre is térjen ki abban az értékelésében, amelynek tárgyát a tagállamok ezen irányelvnek való megfelelése, valamint az irányelv végrehajtása képezi;

7.  dicséri az emberkereskedelem elleni fellépések uniós koordinátorának az emberkereskedelem számos szempontjához kapcsolódó ismeretterjesztés és bizonyítékgyűjtés fejlesztése során végzett kiváló munkáját, többek között a nemi vonatkozásokkal és a gyermekek különös veszélyeztetettségével kapcsolatos kutatását; úgy véli azonban, hogy az emberkereskedelemre adott uniós válaszlépések felgyorsítása érdekében az emberkereskedelem elleni fellépések uniós koordinátorának mandátumát ki kell bővíteni;

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok bűnüldöző hatóságai nem használják ki teljes mértékben az Europol képességeit annak érdekében, hogy növeljék az információ-megosztást az Europollal, így kapcsolatok jöhessenek létre a különböző tagállamokban végzett nyomozások között, és szélesebb körű titkosszolgálati képet lehessen felvázolni az EU-ban a legnagyobb fenyegetést jelentő szervezett bűnhálózatokról;

9.  üdvözli az emberkereskedelem elleni bizottsági weboldalt, amely tartalmazza az EU által támogatott EU-n belüli és kívüli projektek adatbázisát, továbbá naprakész tartalmaz az uniós jogi és politikai eszközökről, a tagországokban az emberkereskedelem ellen tett intézkedésekről, valamint a finanszírozási lehetőségekről és az EU kezdeményezéseiről;

10.  hangsúlyozza az áldozatok és a velük közvetlenül érintkező közalkalmazottak, a biztonsági erők, az igazságügyi és a szociális szolgáltatást nyújtó hatóságok és a rendőrség számára nyújtott egyértelmű és következetes tájékoztatás fontosságát, amely a sürgősségi ellátásra, az egészségügyi ellátásra és egészséggondozásra, a tartózkodási engedélyre, a munkaügyi jogokra, az igazságszolgáltatáshoz és jogi tanácsadóhoz való hozzáférésre, a kártérítés iránti kérelem lehetőségeire, a gyermekek speciális jogaira, stb. vonatkozó információkat tartalmaz;

11.  hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a munkapiaci közvetítőkre, a vállalkozókra, az alvállalkozókra és az állásközvetítő irodákra is, különösen a magas kockázatú ágazatokban, ők ugyanis hozzájárulhatnak az emberkereskedelem megelőzéséhez, különösen az olyan emberkereskedelmi formák esetében, amelyek célja a munkaerő kizsákmányolása, valamint az egyes vendéglátói szolgáltatási és gondozási szerződések hátterében meghúzódó szexuális kizsákmányolás;

12.  hangsúlyozza, hogy az EU jogszabályi és politikai kerete az emberkereskedelemről egyesíti a külső és belső dimenziót, és elismeri, hogy az emberi jogokat súlyosan sértő emberkereskedelem elleni küzdelem az EU külső fellépésének világos célját alkotja; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-n kívüli országok gyakran az EU-n belüli emberkereskedelem származási vagy tranzitországai, és hogy a kereskedelem, mint határokon átnyúló illegális tevékenység fontos terület a közösségen kívüli országokkal való együttműködésben; üdvözli, hogy a Tanács kérésére a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat információs csomagot dolgozott ki a kiemelt országokban és régiókban az emberkereskedelem ellen megvalósított tevékenységekről, valamint közreadta az EU és a tagországok rendelkezésére álló eszközök listáját, beleértve az emberkereskedelem leküzdésére irányuló uniós külső politikákat, valamint az EU és a tagországok által finanszírozott projekteket is; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal és az EKSZ-szel az emberkereskedelem elleni küzdelemben;

13.  úgy véli, hogy a menedékjogot kérelmező személyek, a menekültek és a migránsok különösen ki vannak szolgáltatva az emberkereskedelem kockázatának, és hogy különös figyelmet kell fordítani a nőkkel, a gyermekekkel és más sérülékeny csoportok tagjaival folytatott emberkereskedelemre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tárják fel az Európába érkező menekültek számának növekedése és az emberkereskedelem közötti összefüggéseket; felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék az együttműködést – ideértve a hotspotokat – a potenciális áldozatok azonosítására, és hogy használjanak fel minden eszközt az emberkereskedők és embercsempészek hálózatainak felszámolására, ideértve az adatgyűjtés fejlesztését és a meglévő védelmi szabványoknak való megfelelés biztosítását; emlékeztet az uniós ügynökségeknek és hálózatoknak az Unió határain az áldozatok korai azonosításában és az emberkereskedelem elleni küzdelemben betöltött szerepére, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy fokozni kell az együttműködést az Europol, az Eurojust, a nemzeti hatóságok és harmadik országok között, valamint az ECRIS használata révén; felhív a bel- és igazságügyi ügynökségek rendelkezésére álló erőforrások megerősítésére a nemek közötti egyenlőség területén képzett ügynökségi tisztviselők kinevezésének lehetővé tétele érdekében különösen azokban a tagállamokban, amelyeknek vegyes migrációs hullámokkal kell szembenézniük; hangsúlyozza, hogy a migrációs stratégiában felvázolt, uniós fogadóállomásokon alapuló új megközelítés nem korlátozódhat az ügyhátralék gyors feldolgozására és megszüntetésére, hanem a potenciális áldozatok hatékony átirányítására szolgáló arányos, emberkereskedelem elleni összetevőt is tartalmaznia kell.

14.  felhívja a tagállamokat, hogy kritikusan értékeljék a menekültek nyilvántartásba vételével kapcsolatos gyakorlataikat és a megfelelő szolgáltatási és ellátási szervezeteiket, mivel ez a csoport, különösen a kísérő nélküli kiskorúak, rendkívül kiszolgáltatottak a bűnbandák általi kizsákmányolásnak, és az ebből eredő emberkereskedelemnek;

15.  úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a transznemű áldozatokra, akik gyakran megkülönböztetéssel, megbélyegzéssel és erőszakos fenyegetéssel szembesülnek nemi identitásuk miatt; úgy véli, hogy a transzneműeket kiszolgáltatott csoportnak kell tekinteni, akik különösen ki vannak téve annak a veszélynek, hogy az emberkereskedők kezei közé kerülnek; úgy véli, hogy ezt a kiszolgáltatottságot figyelembe kell venni, amikor a tagállamok egyedi kockázatértékeléseket végeznek, annak biztosítása érdekében, hogy az emberkereskedelem áldozatai megfelelő védelmet és gondozást kapjanak; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak a transznemű áldozatok sajátos helyzetével kapcsolatos megfelelő képzést azoknak a tisztviselőknek, akik nagy valószínűséggel kapcsolatba kerülnek az emberkereskedelem áldozataival vagy potenciális áldozataival, hogy e személyek proaktívabb módon azonosítani tudják az áldozatokat és szükségleteikhez igazíthassák segítségnyújtási szolgáltatásokat;

Az emberkereskedelem megelőzésében érvényesülő nemi szempontok

16.  hangsúlyozza, hogy az irányelv 11. cikke értelmében a tagállamok kötelesek az érintett segítségnyújtó szervezetekkel együttműködve megfelelő mechanizmusokat létrehozni az áldozatok kilétének korai megállapítása, segítése és támogatása érdekében; kiemeli a következő négy alapvető dimenzión alapuló stratégia szükségességét: megelőzés, büntetőeljárás, az áldozatok védelme és többszintű partnerség;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy küzdjenek a büntetlenség ellen, minősítsék bűncselekménynek az emberkereskedelmet, biztosítsák az elkövetők bíróság elé állítását és szigorítsák a kiszabható büntetéseket; ezért sürgeti a tagállamokat, hogy ratifikáljanak minden releváns nemzetközi eszközt, megállapodást és jogszabályi kötelezettséget, ami hatékonyabbá, összehangoltabbá és koherensebbé teszi majd az emberkereskedelem felszámolását célzó erőfeszítéseiket, ideértve az Európa Tanács egyezményét az emberkereskedelem elleni fellépésről;

18.  következetes megközelítésre szólít fel az emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények elleni bűnvádi eljárások terén, és felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák nyomozásaikat és bűnvádi eljárásaikat; felhívja e tekintetben a tagállamokat, hogy fokozzák a határokon átnyúló együttműködést és az érintett uniós ügynökségekkel folytatott közös munkát;

19.  emlékeztet arra, hogy a nők és gyermekek arra kényszerülhetnek, hogy szexuális szolgáltatással fizessenek a védelem, a túlélés, migrációs útjuk folytatása és az alapvető ellátások fejében; hangsúlyozza, hogy azokat a nőket és gyermekeket, akik szexuális szolgáltatással fizetnek a túlélésért, nem tekintik emberkereskedelem áldozatainak, így nem kaphatják meg a szükséges segítséget;

20.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem és az embercsempészet megelőzése érdekében fontos megteremteni a legális és biztonságos migráció lehetőségét (például humanitárius vízumot) a nők és a gyermekek számára; rámutat annak fontosságára is, hogy a célországokban hivatalos tartózkodási engedéllyel rendelkező migráns nők hozzáférhessenek a nyelvoktatáshoz és a társadalmi integráció más eszközeihez, különösen az oktatáshoz és a képzéshez, és állampolgári jogokat gyakorolhassanak;

21.  kéri a tagállamokat, hogy tudatosan kialakított struktúra szerint beszélgessenek el az áldozatokkal, így hozzájárulva a tények pontos rekonstruálásához anélkül, hogy pszichológiai nyomást gyakorolnának az áldozatokra, akik már eleve megfélemlített és zavart állapotban vannak;

22.  kiemeli, hogy az emberkereskedelem leküzdésére irányuló minden erőfeszítésnek egyensúlyt kell teremtenie a büntetőeljárás alá vonásra való törekvés és az áldozatok védelméért vállalandó felelősség között; hangsúlyozza, hogy az áldozatok támogatása fontos szerepet játszik az emberkereskedelem megelőzésében, mivel a megfelelő támogatásban részesült áldozatok könnyebben épülnek fel az események okozta megrázkódtatásból, segítenek az elkövetők büntetőeljárás alá vonásában és megelőzési programok előkészítésében, felhívják a politikai döntéshozók figyelmét a problémára, valamint elkerülik, hogy ismét emberkereskedelem áldozataivá váljanak;

23.  hangsúlyozza, hogy az internet kulcsfontosságú szerepet játszik az emberkereskedelem elősegítésében, és ezáltal növeli a szervezett bűnözés e súlyos formája elleni küzdelem során jelentkező kihívásokat; elítéli, hogy az internetet az EU-ban és az EU-n kívül egyaránt egyre gyakrabban használják az áldozatok hamis állásajánlatokkal történő toborzására, a kizsákmányolt áldozatok által nyújtott szolgáltatások hirdetésére és a bűnhálózatok közötti információcserére; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a vonatkozó, emberkereskedelem elleni politikájuk figyelemmel legyen erre, és hogy a számítógépes technológiákhoz kapcsolódó bűnüldözési intézkedések végrehajtói rendelkezzenek azzal a nemekkel kapcsolatos szakértelemmel, amely ezen bűntény minden formája elleni harc megelőzéséhez és hatékony felszámolásához szükséges, és különösen a szexuális kizsákmányolás célzatával elkövetett emberkereskedelemmel kapcsolatban; kiemeli, hogy az új technológiákat, a szociális médiát és az internetet is alkalmazni kell az emberkereskedelem elleni küzdelem során kialakított megfelelő gyakorlatok terjesztése, a figyelem felhívása és a potenciális áldozatok figyelmének az emberkereskedelem veszélyeire történő felhívása céljaira; kéri ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy folytasson további vizsgálatot az internet szerepéről az emberkereskedelemben, és megállapításairól megfelelően tájékoztassa a Parlamentet;

24.  sajnálja, hogy az áldozatok azonosítása továbbra is a végrehajtás egyik legnehezebb és befejezetlen feladata, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez nem csökkenti a tagállamok felelősségét abban, hogy megvédjék ezeket a veszélyeztetett embereket; hangsúlyozza, hogy a bűncselekmény kényszerítő és megtévesztő jellege miatt az áldozatok nem mindig ismerik fel saját kiszolgáltatottságukat; hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozataira kényszerített cselekedetek egyes tagállamokban bűncselekménynek számítanak, ami bizonyos esetekben csökkenti a bizalmat az áldozatok és a hatóságok között; emlékeztet arra, hogy a 2011/36/EU irányelv tiltja az emberkereskedelem áldozatainak kriminalizálását; felhívja a tagállamokat a nevezett irányelv az emberkereskedelem áldozatainak nyújtott védelemre és támogatásra vonatkozó 11–17. cikkének végrehajtására (különösen az áldozatok elhelyezésére szolgáló menedékhelyek számának növelésével és az áldozatok társadalomba való visszailleszkedésére irányuló programok támogatásával), valamint a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv maradéktalan végrehajtására annak érdekében, hogy megfelelő segítséget és támogatást biztosítsanak az emberkereskedelem áldozatai számára, ideértve a letelepedés és a munkaerőpiachoz való hozzáférés jogát is abban a tagállamban, ahová az áldozat emberkereskedelem útján kerültek; hangsúlyozza, hogy e rendelkezések végrehajtása nem függhet attól, hogy az áldozatok benyújtanak-e panaszt vagy együttműködnek-e a bűnügyi nyomozásban; felhívja a Bizottságot, hogy az áldozatok védelme terén fokozza a bevált gyakorlatok megosztását;

25.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozatainak védelmén és segítésén fáradozó nem kormányzati szervezetek és magánszemélyek nem tehetők felelőssé semmilyen bűncselekményért;

26.  erőteljesen bírálja, hogy még nem számít minden tagállamban bűncselekménynek az, ha valaki igénybe veszi az emberkereskedelem áldozatainak szolgáltatásait, ugyanakkor tudomásul veszi, hogy valaminek a tudomását nagyon nehéz a bíróság előtt bizonyítani, és úgy véli, hogy fontos lépés lenne elismerni ennek a bűncselekménynek a súlyosságát, illetve valós keretet biztosítani az emberkereskedelem megelőzéséhez és a büntetlenség kultúrájának felszámolásához;

27.  felszólítja a tagállamokat, hogy léptessenek életbe szigorú büntetőjogi szankciókat az emberkereskedelem, a modern rabszolgaság és a kizsákmányolás bűncselekményeivel szemben; valamint nyilvánítsák bűncselekménnyé az embercsempészet áldozatai – beleértve a prostitúció céljából folytatott emberkereskedelem áldozatait – által nyújtott szolgáltatások tudatos igénybevételét, mások prostitúció révén történő kizsákmányolását vagy a szexuális kizsákmányolás, a kényszermunka, illetve -szolgáltatások egyéb formáit, – a koldulást, a rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot és a szolgaságot is ideértve –, a bűncselekményhez kapcsolódó kizsákmányolást és a szervek kivételét; megjegyzi, hogy nemzeti szinten alacsony az emberkereskedelem bűncselekményével kapcsolatos büntetőeljárások és ítéletek száma;

28.  megállapítja, hogy az áldozatok nyilvántartásba vételekor az elsődleges információforrás a rendőrség, rámutatva a kielégítő emberi és anyagi erőforrások szükségességére, ideértve a bűnüldöző hatóságok célirányos szakirányú képzésének szükségességét és a személyzet tagjai közötti nagyobb nemi egyensúlyt is; hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozatainak egyes tagállamokban börtönök és idegenrendészeti fogdák révén való nyilvántartásba vétele jól érzékelteti a rendszer és az ebben részt vevő szakemberek ismereteinek hiányosságait; kitart amellett, hogy az uniós tagállamoknak hatékony módon kell alkalmazniuk az emberkereskedelem elleni törvényeket, és hangsúlyozza, hogy az áldozatok azonosításának javítása és az emberkereskedelem kifinomultabb formáinak azonosítása érdekében a büntető igazságszolgáltatási rendszernek jobban kell összpontosítania a kizsákmányolás dinamikájára és a törvény alkalmazására; megállapítja ebben az összefüggésben, hogy az (EU) 2015/2219 rendelet szerint a CEPOL-nak elő kell mozdítania az alapvető jogok – így a sértettek jogai, támogatása és védelme – általános tiszteletben tartását és megértését a bűnüldözés során;

29.  kéri, hogy az Europol és a nemzeti rendőri erők kapjanak kiemeltebb szerepet és több erőforrást az embercsempészetet elősegítők büntetőeljárás alá vonásához, különös figyelmet fordítva a rendőri erők és a nyilvánosság tájékoztatására az emberkereskedelem új formáiról;

30.  felszólítja az Europolt és a tagállamokat, hogy fokozzák fellépésüket a toborzók ellen folytatott küzdelemben akár proaktív megközelítéssel, akár valamely áldozat tanúvallomása nyomán, a 2011/36/EU irányelv 9. cikkével összhangban; hangsúlyozza, hogy a toborzók különböző csatornákat használnak, többek közt a közösségi hálózatokat és az internetes oldalakat (online toborzó ügynökségek); felszólítja a Bizottságot, hogy terjessze ki az Europol szélsőséges internetes tartalmakkal foglalkozó uniós egységének (EU IRU) mandátumát az emberkereskedelem elleni küzdelemre;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a tagállamok és az Europol között az emberkereskedelem elleni küzdelem keretében folytatott együttműködés hatékonyságát; hangsúlyozza a módszeres adatcsere fontosságát, valamint azt, hogy valamennyi tagállam szolgáltasson adatokat az e célra használt európai adatbázisok, többek közt az Europol Phoenix fókuszpont és Twins fókuszpont elnevezésű adatbázisai számára; hangsúlyozza, hogy a határőrségek és parti őrségek számára elérhetővé kell tenni az Europol adatbankjait;

32.  megállapítja, hogy az áldozatok eltérően élik meg a kizsákmányolást, és a mutatókat tartalmazó „ellenőrző listával” végzett azonosítási módszer akadályozhatja az áldozatok kilétének hivatalos azonosítását, és hatással lehet az áldozatok szolgáltatásokhoz, segítséghez és védelemhez való hozzáférésére;

33.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozatainak arra való ösztönzése érdekében, hogy ezeket a bűncselekményeket jelentsék a hatóságoknak és ezáltal könnyebbé váljon az áldozatok korai azonosítása, a törvények módosítása szükséges, hogy ezáltal a törvény elismerje az emberkereskedelem áldozatainak jogait; hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozatainak jogot kell biztosítani az ellátás és a védelem vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy nagyobb hatáskört kell biztosítani a szociális munkások, az egészségügyi dolgozók és a bevándorlási szolgálatok számára annak megállapításához, hogy mi minősül emberkereskedelemnek, és hogy a törvénynek kit kell támogatnia és védenie;

34.  a 2011/36/EU irányelv 8. cikkének hatékonyabb végrehajtására és nyomon követésére szólít fel annak érdekében, hogy az emberkereskedelem áldozatai ellen ne indítsanak eljárást és velük szembeni ne hozzanak szankciókat és ítéletet, és hangsúlyozza, hogy ez kiterjed a prostitúciós tevékenységet folytató személyekkel szembeni szankciók és ítélethozatal mellőzésére és a tranzitországokba és célországokba történő szabálytalan belépés vagy tartózkodás miatti büntetés elhagyására;

35.  aggodalommal veszi tudomásul azokat a bizonyítékokat, melyek szerint az emberkereskedelem egyes áldozatait letartóztatják és kitoloncolják, ahelyett, hogy lehetővé tennék számukra az őket áldozatként megillető jogok gyakorlását és a szükséges segítséghez való hozzáférést, ahogy azt a 2004/81/EK irányelv előírja;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok alapján alkosson iránymutatásokat, amelyekkel Unió-szerte kialakíthatják a nemekkel kapcsolatos szakértelmet és azt érvényesíthetik a bűnüldöző hatóságok tevékenységeiben;

37.  felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt az emberkereskedelem áldozatai azonosításával kapcsolatos iránymutatások megfelelőbb kidolgozása érdekében, ami segítené a konzuli szolgálatokat és a határőröket e feladat ellátásában;

38.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy „a pénz útjának követését” válasszák fő stratégiának az emberkereskedelemből hasznot húzó szervezett bűnözői hálózatok elleni nyomozások és bűnvádi eljárások során, és felszólítja az Europolt és az Eurojustot, hogy erősítsék meg kapacitásaikat az emberkereskedelem elleni küzdelem terén; felhívja a tagállamokat, hogy működjenek szorosan együtt az Europollal és egymással az emberkereskedelem pénzügyi szempontjainak és az azzal kapcsolatos pénzmosásnak a kivizsgálásában; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak meg kell erősíteniük az együttműködést az emberkereskedelemben részt vevő magánszemélyek vagyonának befagyasztásában és elkobzásában, mivel ez hatékony eszközt jelenthetne annak elérésére, hogy az emberkereskedelem „csekély kockázattal járó és nagy haszonnal kecsegtető” üzletből egy „nagy kockázattal és kis haszonnal járó” üzletté váljon; felhívja a tagállamokat, hogy ebben az összefüggésben hatékonyabban használjanak fel minden létező rendelkezésre álló eszközt, így például a bírósági ítéletek kölcsönös elismerését, a közös nyomozócsoportokat és az európai nyomozási határozatot; úgy véli, hogy az emberkereskedelem bűncselekményében elítélt személyek elkobzott vagyonát az emberkereskedelem áldozatainak támogatására és kártalanítására kell felhasználni; megjegyzi továbbá, hogy az emberkereskedelemből és kizsákmányolásból származó óriási pénzeszközöket a bűnözés másfajta, súlyos formáinak finanszírozására használják fel;

39.  felszólítja a bel- és igazságügyi ügynökségeket, például az Eurojustot, az Europolt, az FRA-t, a Frontexet, a CEPOL-t és az EASO-t, hogy dolgozzanak ki egy hosszú távú programot a nemi egyensúly javítására az emberkereskedelem szempontjából fontos döntéshozatal során; felhív a vezető testületeik és személyzetük nemi összetételére vonatkozó számadatok közzétételére, amelyet a tagállamokkal folytatott megbeszélések követnének a méltányos toborzás és előmenetel előnyeiről a bűnüldöző és határvédelmi szolgálatoknál; felszólít továbbá az Europol „Női tényező” programjához hasonló programok rendszeres – nem pedig egyszeri jelleggel történő – kiterjesztésére a leginkább férfiak által uralt bel- és igazságügyi ügynökségekre;

40.  emlékeztet rá, hogy a gyakorló szakemberek és tisztviselők képzése alapvető fontosságú a potenciális áldozatok korai azonosítása és a bűncselekmények megelőzése szempontjából; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben alkalmazzák a 2011/36/EU irányelv 18. cikkének (3) bekezdésében foglaltakat, valamint hogy osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat, különösen az emberkereskedelem áldozataival hivatalos minőségben érintkező személyek – köztük rendőrtisztek és egyéb biztonsági erők, határőrök, bírók, magas rangú bírók, jogászok és egyéb bírói hatóságok, az áldozatokkal közvetlenül érintkező egészségügyi személyzet, szociális munkások és pszichológusok – nemi szempontokat érvényesítő képzéseinek kialakítása során; hangsúlyozza, hogy a képzésnek ki kell terjednie a nemi alapú erőszak és kizsákmányolás megértésének a fejlesztésére, az áldozatok kilétének megállapítására, a hivatalos azonosítási eljárásra és a nemtől függően nyújtott, megfelelő segítségnyújtásra;

41.  felszólít a szakmákon belüli ismeretek bővítését célzó, figyelemfelhívó publikációk kidolgozására és terjesztésére, melyre példa „A konzulátusi és diplomáciai személyzet kézikönyve az emberkereskedelem áldozatainak támogatásáról és védelméről”(19);

42.  elismeri a bűnüldöző szervek, a szolgáltatók, a különböző érdekelt felek és az áldozatok közötti hosszú távú kapcsolatok annak érdekében történő megalapozásának fontosságát, hogy kialakítsák az áldozatokban a bizalmat és fogékonyan kielégítsék a szükségleteiket; hangsúlyozza, hogy a segítségnyújtó szervezeteknek elegendő forrásra van szükségük a projektekhez, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos – főleg nőügyi – szervezet szenved a finanszírozás csökkentésétől;

43.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságtól és a tagállamoktól érkező forrásokat a legalkalmasabb szolgáltatónak kell juttatni, az áldozatok szükségleteinek figyelembevételével, ideértve a nemektől függő, illetve gyermekspecifikus követelményeket, a szolgáltató szakértelmét, illetve azt, hogy a szolgáltató milyen lehetőségekkel rendelkezik széles körű és hosszú távú segítségnyújtás és gondozás biztosítására;

44.  felszólítja a tagállamokat, hogy tevőlegesen vonják be a szociális partnereket, a magánszektort, a szakszervezeteket és a civil társadalmat, és különösen az emberkereskedelem elleni harc és az áldozatok ellátásának területén tevékenykedő nem kormányzati szervezeteket az emberkereskedelem megelőzését célzó kezdeményezéseikbe – különösen a munkaerő-kizsákmányolás területén –, ideértve az áldozatok kilétének megállapításával és a figyelemfelhívó tevékenységekkel kapcsolatos kezdeményezéseket is;

45.  megállapítja, hogy míg a szexuális kizsákmányolás minden tagállamban jogellenes, ez mégsem akadályozza meg a szexuális kizsákmányolás céljából történő emberkereskedelmet; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/92/EU irányelv rendelkezéseit, valamint erősítsék a gyermekek szexuális kizsákmányolásának megelőzésére és felszámolására irányuló rendőrségi és igazságügyi együttműködésüket; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben vizsgálja meg, hogy a szexuális szolgáltatások iránti kereslet hogyan mozgatja az emberkereskedelmet – ezen belül a gyermekkereskedelmet is – és hogyan lehetne a legjobban csökkenteni a keresletet; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a tagállamok kötelesek különös figyelmet fordítani az emberkereskedelem gyermek áldozataira, köztük a harmadik országokból érkező kísérő nélküli kiskorúakra, valamint arra, hogy a bűnvádi eljárások során különleges védelmet kell nyújtaniuk a gyermekeknek, és minden esetben elsődlegesen a gyermekek legfőbb érdekeit kell figyelembe venniük;

46.  megjegyzi, hogy a gyermekkereskedelemre vonatkozó adatgyűjtésnek e bűnügyi jelenség közös definícióján kell alapulnia; megjegyzi továbbá, hogy egyes tagállamok a gyermekkereskedelmet a kizsákmányolás külön formájának tekintik, más tagállamok pedig a gyermek áldozatokat a felnőtt áldozatokkal együtt kezelik, ami akadályozza annak a lehetőségét, hogy átfogó hírszerzési képet alkossanak, és uniós szinten határozzák meg a legjobb nyomozási stratégiát;

47.  hangsúlyozza a Bizottságnak az irányelv 23. cikke (2) bekezdése szerinti kötelezettségét, melynek értelmében 2016-ig jelentést tesz közzé, amelyben értékeli az emberkereskedelem áldozatai szolgáltatásainak tudatos igénybevételét bűncselekménynek nyilvánító hatályos nemzeti jogszabályok hatását és a további intézkedések szükségességét; kiemeli, hogy a Bizottság nem támaszkodhat kizárólagosan egy tagállam jelentésére, hanem a civil társadalommal és egyéb fontos szervekkel – mint például a GRETA – együttműködve, valamint az EBESZ emberkereskedelemért felelős különleges képviselője és az ENSZ emberkereskedelemmel és a rabszolgatartás modern formáival foglalkozó különleges előadója által készített országjelentésekre alapozva is értékelnie kell a megfelelést;

48.  tudomásul veszi a tagállamok közötti egyetértés hiányát arról, hogy mi számít kizsákmányolás iránti keresletnek, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a skandináv modell alapján javasoljanak az ügyfél büntethetőségére vonatkozó iránymutatásokat, miközben felhívják a figyelmet az emberkereskedelem minden formájára, így különösen a szexuális kizsákmányolásra, és láthatóvá teszik a kizsákmányolás egyéb formáit, így a házi kényszerszolgaságot;

49.  hangsúlyozza, hogy bizonyos embercsoportok nagyobb sebezhetősége különösen kiteszi őket annak a veszélynek, hogy emberkereskedelem áldozatai lesznek; ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy az emberkereskedelem azon szolgáltatások és termékek iránti magas keresletnek köszönhetően létezik, amelyek alapja az emberek kizsákmányolása, ami a szervezett bűnözés egy rendkívül nyereséges formája;

50.  hangsúlyozza azokat az adatokat, amelyek alátámasztják azt az elrettentő hatást, amelyet a szexuális szolgáltatások megvásárlásának büntetendővé tétele ért el Svédországban; kiemeli ennek a szabályozási modellnek a normatív hatását és az általa biztosított lehetőséget a társadalmi hozzáállás megváltoztatására annak érdekében, hogy csökkentsék az emberkereskedelem áldozatainak szolgálataira jelentkező általános keresletet;

51.  felszólítja a tagállamokat az irányelv 18. cikke (4) bekezdésének maradéktalan alkalmazására, valamint arra, hogy dolgozzanak ki egyedi stratégiákat a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelem iránti kereslet csökkentésére, például a kilépést segítő programokat és a prostituáltként dolgozók lehetőségeinek bővítésére és jogainak védelmére szolgáló rendszereket, valamint az emberkereskedelem áldozatai által nyújtott szexuális szolgáltatások iránti kereslet visszaszorítását célzó kampányokat, megjegyezve ugyanakkor, hogy a prostitúció szabályozása tagállami hatáskörbe tartozik; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább a szexuális szolgáltatásokra irányuló kereslet és az emberkereskedelem közötti kapcsolatokat; úgy véli, hogy a kereslet csökkentése olyan jogi szabályozáson keresztül valósítható meg, amely a büntetőjogi terhet az emberkereskedelem áldozatai által nyújtott szexuális szolgáltatások vásárlóira hárítja azok értékesítői helyett;

52.  felhívja az Uniót, hogy fordítson figyelmet az emberkereskedelem és az emberek kizsákmányolásának új formáira, és tegye láthatóvá azokat, beleértve a reproduktív kizsákmányolást és az újszülöttek kereskedelmét is;

53.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy nagyon kevés tagállam rendelkezik egyértelműen meghatározott keresletcsökkentő programokkal, és általánosságban véve ezek a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelemre összpontosítanak; felszólítja a tagállamokat, hogy az emberkereskedelem minden formájára alkossanak keresletcsökkentő programokat;

54.  megjegyzi, hogy a színlelt házasságok bizonyos körülmények között emberkereskedelemnek minősülhetnek, ha kényszerítő vagy kizsákmányoló elemet tartalmaznak, valamint hogy a nők és lányok nagyobb valószínűséggel válnak áldozatokká;

55.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló intézkedések hozzájárulnak az emberkereskedelem megelőzéséhez, és ezekbe a nők és lányok oktatását célzó stratégiákat és társadalmi szerepvállalásuk növelését célzó programokat kellene beépíteni társadalmi helyzetük javítása, valamint az emberkereskedelemnek való kiszolgáltatottságuk csökkentése érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek több proaktív megelőző intézkedést, például szervezzenek tájékoztató és figyelemfelhívó kampányokat, kifejezetten férfiakat célzó képzéseket, célirányos műhelyeket kiszolgáltatott csoportok részvételével és oktatási tevékenységeket az iskolákban, ideértve az egyenlőség előmozdítását és a nemi sztereotípiák és a nemi alapú erőszak elleni fellépést, mivel az egyenlő bánásmód megvalósítását az egész társadalom céljává kell tenni;

56.  hangsúlyozza a figyelemfelhívó kampányok hatékonyságát a fogyasztók arra való nevelésében, hogy olyan vállalatoktól vásároljanak termékeket, amelyek nem alkalmaznak rabszolgamunkát az ellátási láncukban, ám megjegyzi, hogy ez önmagában nem elég az emberkereskedelem iránti kereslet csökkentéséhez;

57.  megállapítja, hogy a 2009/52/EK irányelv értelmében a munkáltatóknak már most is tilos olyan harmadik országbeli állampolgárral munkát vagy szolgáltatást végeztetni, aki jogosulatlanul tartózkodik az EU-ban, és a munkáltatónak tudomása van arról, hogy a személy emberkereskedelem áldozata; elismeri, hogy az emberkereskedelem áldozataivá vált uniós polgárok nem tartoznak e jogszabály hatálya alá; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy nemzeti jogszabályaik védjék meg az emberkereskedelem áldozataivá vált uniós polgárokat a munkaerő-kizsákmányolástól, valamint hogy írjanak elő megfelelő szankciókat;

58.  emlékeztet arra, hogy az Europol szerint 2015-ben mintegy 10 000, kísérő nélküli kiskorú tűnt el az Unióba való megérkezését követően, és hogy ezek a gyermekek emberkereskedelem áldozataivá válhattak, kitéve mindenfajta kizsákmányolásnak és visszaélésnek; felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a menekültügyi jogszabálycsomagot, és érkezésükkor vegyék nyilvántartásba a gyermekeket a gyermekvédelmi rendszerekbe való felvételük biztosítása érdekében; felhívja a tagállamokat az információ-megosztás bővítésére, hogy jobb védelmet nyújtsanak a migráns gyermekeknek Európában;

59.  aggodalmát fejezi ki azon roma nőkre és gyermekekre vonatkozó adatok hiánya miatt, akik kényszermunka vagy kényszerszolgáltatások – ideértve a koldulást is – miatt vannak kitéve az emberkereskedelem veszélyének; felszólítja a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre adatokat az emberkereskedelem áldozataivá vált roma nőkre és gyermekekre vonatkozóan, a tekintetben, hogy hányan részesültek közülük segítségnyújtásban és mely országokban;

60.  hangsúlyozza, hogy a kényszerházasságot az emberkereskedelem egy formájának kell tekinteni, amennyiben fennáll az áldozat kizsákmányolása, és felszólítja az összes tagállamot, hogy vegyék fel a szempontok közé ezt a vetületet is; hangsúlyozza, hogy a kizsákmányolás lehet szexuális (házasságon belüli erőszak, kényszerített prostitúció vagy pornográfia) vagy gazdasági (háztartási munka vagy koldulásra kényszerítés) jellegű, valamint hogy a kényszerházasság lehet az emberkereskedelem végcélja (az áldozat feleségnek történő eladása vagy kényszer alatt megkötött házasság); hangsúlyozza, hogy a hatóságok számára nehéz az ilyen típusú emberkereskedelem feltárása, mivel az titokban történik; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő menedéket ezeknek az áldozatoknak a számára; felhívja a Bizottságot, hogy erre vonatkozóan fokozza a bevált gyakorlatok megosztását;

61.  aggodalmát fejezi ki a „grooming”(szexuális visszaélés előkészülete) jelenség terjedése miatt; emlékeztet arra, hogy az áldozatok gyakran érzelmileg függő helyzetben vannak, ami nehezíti a nyomozást, mivel nehezebb őket az emberkereskedelem áldozataiként azonosítani és gyakran megtagadják a tanúskodást az őket szexuális visszaélés céljával manipuláló személy ellen; felhívja a Bizottságot, hogy erre vonatkozóan fokozza a bevált gyakorlatok megosztását; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak ezen áldozatok számára egyedi menedékről, valamint arról, hogy a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek elismerjék, hogy ezek a személyek áldozatok, mindenekelőtt abban az esetben, ha kiskorúakról van szó, a „deviáns viselkedés” miatt való megbélyegzésük elkerülése érdekében;

Az áldozatoknak nyújtandó segítség, támogatás és védelem nemi dimenziója

62.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatosan, hogy nem minden áldozat tud könnyen hozzáférni a szolgáltatásokhoz, illetve nem szerez azokról tudomást; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatásokhoz való hozzáférés során tilos a megkülönböztetés;

63.  megállapítja, hogy az emberkereskedelem áldozatainak speciális szolgáltatásokra van szükségük, köztük biztonságos rövid és hosszú távú elhelyezéshez, tanúvédelmi programokhoz, egészségügyi szolgáltatásokhoz és tanácsadáshoz, fordítási és tolmácsolási szolgáltatásokhoz, jogorvoslathoz, kárpótláshoz, oktatáshoz és képzéshez – így tartózkodás szerinti országukban beszélt nyelv oktatásához –, szakképzéshez, munkaközvetítéshez, (újra)integrálási, családjogi közvetítési és áttelepítési segítségnyújtáshoz való hozzáférésre, valamint hogy ezeket a szolgáltatásokat az egyes eseteknek megfelelően egyénre kell szabni, különös tekintettel a nemi dimenzióra;

64.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem nemi dimenziójából következően a tagállamok kötelesek az emberkereskedelmet a nők és lányok elleni erőszak egyik formájaként kezelni; kiemeli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a kizsákmányolást mozgató erőkre és a járulékos hosszú távú érzelmi és pszichológiai ártalmakra; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai stratégiát a nemi alapú erőszak felszámolására, és ez foglaljon magában egy olyan, a nők elleni erőszakkal kapcsolatos jogalkotási javaslatot, amely az emberkereskedelemmel is foglalkozik;

65.  kiemeli egyes kormányzati szolgálatok és a civil társadalom az emberkereskedelem áldozatainak azonosításával és az áldozatoknak nyújtott segítséggel és támogatással kapcsolatos kiváló munkáját, habár ezt nem minden tagállamban és az emberkereskedelemnek nem minden formájára vonatkozóan végzik el;

66.  hangsúlyozza, hogy megfelelő finanszírozást kell biztosítani a független nem kormányzati szervezetek és a nemspecifikus menhelyek számára, hogy megfelelően ki tudják elégíteni a szükségleteket a célországokban az áldozatok útjának minden pontján, és hogy megelőző módon dolgozzanak az adott forrás-, tranzit- és célországokban;

67.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre forródrótokat, amelyen keresztül az emberkereskedelem és a kizsákmányolás áldozatai segítséget és tanácsot kérhetnek; megjegyzi, hogy az ilyen forródrótok sikeresnek bizonyultak más területen, mint például a radikalizálódás és a gyermekrablások;

68.  felszólítja a tagállamokat, hogy olyan, a nemek közötti különbségekre figyelemmel lévő szolgáltatásnyújtást biztosítsanak az emberkereskedelem áldozatai számára, amely megfelel a szükségleteiknek, és tekintettel van az emberkereskedelem azon formájára jellemző szükségletekre, amelyet elszenvedtek; hangsúlyozza, hogy bár az áldozatok többsége a nők és lányok közül kerül ki, minden nemű áldozat számára egyedi szolgáltatást kell biztosítani;

69.  hangsúlyozza, hogy a szexuális kizsákmányolás számos áldozatát kábítószerezik, hogy fizikai és lelki függőségben tartsák; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre speciális áldozatsegítő programokat ezen áldozatok számára, és ezt az elemet súlyosbító körülményként ismerjék el az emberkereskedelemmel szembeni büntető igazságszolgáltatási intézkedések megállapítása során;

70.  hangsúlyozza, hogy a szexuális irányultságon vagy a nemi hovatartozáson alapuló, különböző típusú megkülönböztetések kumulatív hatása az LMBTI-személyeket különösen kiszolgáltatottá teszi az emberkereskedelem veszélyeivel szemben; felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az LMBTI áldozatok egyedi igényeit; felkéri a Bizottságot, hogy erre vonatkozóan támogassa a bevált gyakorlatok cseréjét;

71.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden tagállam módszeresen ismerje el az emberkereskedelem azon női áldozatainak biztonságos terhesség-megszakítási szolgáltatásokhoz való hozzáférésének jogát, akiknek a terhessége a kizsákmányolásuk következménye;

72.  úgy véli, hogy a 2011/36/EU irányelv 11. cikke (5) bekezdésének kiegészítése szükséges a jövőbeni integrációt célzó támogatások bevezetése érdekében (nyelvtanulás, a kultúra és közösség megismertetése stb.) azokban az esetekben, amikor az áldozatok körülményeik alapján tartózkodási engedélyt igényelhetnek;

73.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az emberkereskedelem áldozataivá vált uniós és harmadik országbeli polgárok tartózkodási engedélyre legyenek jogosultak;

74.  megállapítja, hogy a rendezetlen tartózkodási státusz nem zárja ki azt, hogy az illető emberkereskedelem áldozata, és az ilyen áldozatokat ezért ugyanazok a jogok illetik meg, mint másokat; felhívja a tagállamokat, hogy ne mossák egybe a migráció és az emberkereskedelem kérdését, és hangsúlyozza a segítségnyújtásnak az irányelvben megállapított feltételnélküliségét;

75.  felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyan biztosítsák az áldozatok jogait, valamint kéri a 2011/36/EU irányelv végrehajtásának a 2012/29/EU irányelvben meghatározott rendelkezések fényében való elemzését; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak ingyenes jogi segítségnyújtást – ideértve a jogsegélyt és a jogi képviseletet, a pszichológiai és orvosi támogatást, a segítségnyújtáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való jogokról való tájékoztatást, beleértve a szexuális kizsákmányolás áldozatainak az abortuszhoz való jogát is – mindenkinek, aki saját állítása alapján vagy kellő számú azonosítási feltétel teljesülése alapján emberkereskedelem áldozatának tekinthető, hogy segítsenek nekik a jogaik gyakorlásában és a kártérítéshez és/vagy jogorvoslathoz való hozzáférésben; hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem áldozataként való önmeghatározás soha nem lehet az áldozatok jogokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésének egyetlen feltétele;

76.  felhívja a tagállamokat, hogy ne csak a büntetőeljárásokban biztosítsanak jogsegélyt az emberkereskedelem áldozatainak, hanem az őket érintő bármely polgári, munkaügyi vagy bevándorlási/menekültügyi eljárásban is;

77.  felszólítja a tagállamokat, hogy az áldozatok támogatási időtartamának meghatározásakor vegyék figyelembe, hogy az emberkereskedelem más formáihoz képest a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelem okozta megrázkódtatásokból való felépülés hosszabb időt vesz igénybe; felszólít a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelem áldozatainak nyújtott védelmi intézkedések kiterjesztésére annak érdekében, hogy minimalizálják a megrázkódtatást, illetve megakadályozzák az emberkereskedelem megismétlődését és a másodlagos viktimizációt, valamint hogy minden esetben biztosítsák az egyéni szükségletek kielégítését;

Az irányelv végrehajtása során hozott, nemi szempontokat érvényesítő egyéb intézkedések értékelése

78.  hangsúlyozza, hogy az áldozatok bármilyen formában történő kötelezése az emberkereskedők büntetőeljárásában való részvételre ártalmas lehet az áldozatokra; hangsúlyozza, hogy az emberi jogokon alapú megközelítésben az ilyen kötelezettség nem lehet a szolgáltatásokhoz való hozzáférés feltétele;

79.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem valamennyi áldozatát rendszerszintűen tájékoztatni kell arról, hogy joguk van felépülési és gondolkodási időszakot igénybe venni, és számukra ténylegesen biztosítani kell egy ilyen időszakot; sajnálja, hogy néhány tagállamban ezeket a jogokat csak a migrációs törvényekbe ültették át, és ezért azok nem vonatkoznak az emberkereskedelem összes áldozatára, csak azokra, akiknek jogállása rendezetlen; emlékeztet arra, hogy ezeket a jogokat az emberkereskedelem összes áldozata számára biztosítani kell;

80.  emlékeztet arra, hogy a 2004/81/EK irányelv szerint a tagállamok kötelesek felépülési és gondolkodási időszakot engedélyezni az emberkereskedelem áldozatai számára; felszólítja a tagállamokat, hogy ezen időszak hosszának megállapításakor vegyék figyelembe az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményének 13. cikkét, és hogy hosszabbítsák meg a szóban forgó egyezményében foglalt minimális 30 napos felépülési és gondolkodási időszakot a szexuális kizsákmányolás áldozatai esetében, mivel az erőszak e fajtája jelentős és tartós kárt okoz az áldozatokban;

81.  megállapítja, hogy az emberkereskedelem felszámolására irányuló jelenlegi európai uniós stratégia 2016-ban lezárul, és felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a jelenlegi stratégiát, és vezessen be egy az emberi jogokon alapuló megközelítést alkalmazó új stratégiát, amely az áldozatokat helyezi középpontba, egyértelműen érvényesíti a nemi dimenziót és konkrét lépéseket tartalmaz e tekintetben, megfelelően és hatékonyan kezeli a megelőzést, és továbbra is visszaszorítja a keresletet, amely az emberkereskedelem valamennyi formáját ösztönzi; felszólít arra, hogy az emberkereskedelem elleni intézkedések hatékony végrehajtásának céljából építsék bele ezt a stratégiát a többi szakpolitikai területbe, illetve hangolják össze azokkal, ideértve – többek között – a biztonságot, a nemek közötti egyenlőséget, a migrációt, a kiberbiztonságot és a bűnüldözést;

82.  elismeréssel nyilatkozik azokról a tagállamokról, amelyek hatékony nemzeti jelentéstételi mechanizmust alakítottak ki és nemzeti előadókat jelöltek ki, és felszólítja őket ezeknek az intézkedéseknek a megfelelő finanszírozására és függetlenségének biztosítására, hogy feladataikat a lehető legjobban végezhessék el;

83.  felszólítja a tagállamokat, hogy a stratégiák és a végzett tevékenységek értékelése, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelemben tett erőfeszítések fokozása érdekében nevezzenek ki egy független nemzeti előadót, aki jogszerűen a nemzeti országgyűlés elé állhat és javaslatokat tehet az emberkereskedelem elleni harc előmozdítására;

84.  felszólítja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek részletesebb és naprakészebb adatokat az összes jelentősebb szereplőtől származó megbízható statisztikai információ összeillesztésével, biztosítva az adatok homogenitását és nem, életkor, a kizsákmányolás formája (az emberkereskedelem formáinak altípusain belül), továbbá származási és célország szerinti bontását, felvéve az adatok közé a belföldön emberkereskedelem áldozatává váltakat is, a potenciális áldozatok jobb azonosítása és a bűncselekmények hatékonyabb megelőzése érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy több adatot osszanak meg egymással, hogy jobban felmérhessék az emberkereskedelem nemi dimenzióját és legújabb tendenciáit, és hatékonyabban felléphessenek az emberkereskedelemmel szemben; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti előadók még fontosabb szerepet játsszanak az adatgyűjtési kezdeményezések koordinálásában, szorosan együttműködve az ezen a területen aktív civil társadalmi szervezetekkel;

85.  megállapítja, hogy az irányelv emberkereskedelemre adott egyértelmű meghatározása ellenére eltérő meghatározások honosodtak meg a tagállamok nemzeti jogszabályaiban; felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen kutatást erről a témáról, és készítsen jelentést arról, hogy ezek a fogalommeghatározásokban felmerülő eltérések mit jelentenek a gyakorlatban az irányelv alkalmazására nézve; hangsúlyozza a fogalmi tisztázás fontosságát annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a kapcsolódó, de külön kérdésekkel való összemosás;

86.  megjegyzi, hogy az érdekelt felek általánosságban megerősítik, hogy az emberkereskedelem áldozatainak túlnyomó többsége észrevétlen marad; elismeri, hogy bizonyos kiszolgáltatott csoportokat – például (hajléktalan) fiatalok, gyermekek, fogyatékossággal élő személyek és LMBTI-személyek – érintő emberkereskedelem nem kapott elég figyelmet; hangsúlyozza a jobb adatgyűjtés fontosságát az áldozatok azonosításának javítása érdekében, tekintettel ezekre a csoportokra és a legjobb gyakorlat kidolgozására ezen áldozatok konkrét szükségleteinek kezeléséhez;

87.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unión belüli emberkereskedelem elleni erőfeszítések fokozása érdekében az EU intézményeinek körültekintően kell értékelnie az uniós jogszabályok végrehajtását a tagállamokban, és szükség esetén további jogszabályi és más jellegű intézkedéseket kell alkalmaznia;

88.  felszólítja a Bizottságot, hogy alkosson egységesített iránymutatásokat – ideértve az adatvédelmet is – az adatgyűjtésről az illetékes szervek, például a bűnüldöző szervek, a határellenőrzési és bevándorlási szolgálatok, a szociális szervezetek, a helyi hatóságok, a börtönök, a nem kormányzati szervezetek és egyéb hozzájárulók számára;

89.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós migrációs stratégiában (COM(2015)0240) nagyobb prioritást kapjon az emberkereskedelem elleni fellépés, hogy így elősegítsék az áldozatok közreműködését az emberkereskedők büntetőjogi felelősségre vonásában;

90.  felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon az önfoglalkoztatással való – a helyi munkaügyi normák és munkaviszonyból eredő kötelezettségek elkerülése céljából folytatott – visszaéléssel a migráns munkaerő foglalkoztatásában bizonyos uniós tagállamokban, elismerve, hogy a hamis önfoglalkoztatást gyakran alkalmazzák az emberkereskedelem kockázatának leginkább kitett migráns munkaterületeken;

91.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy az ismert útvonalak, például a keletről az Unióba vezető útvonal mentén erősítsék meg az emberkereskedelemmel kapcsolatos regionális együttműködést a Stabilitási Eszköz felhasználásával és a tagjelölt országok folyamatos felelősségének fenntartásával;

92.  felhívja az Uniót, hogy az Eurostat segítségével becsülje fel az emberkereskedelem bejegyzett vagy nem bejegyzett áldozatainak számát az olyan szervezetek, mint a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC), és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) általános gyakorlatának megfelelően;

93.  felhívja a tagállamokat, hogy az emberkereskedelem elleni irányelveikbe foglalják bele a visszaküldés tilalmának elvét, az ENSZ emberkereskedelem elleni jegyzőkönyve és az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezménye példáját követve, az államok nemzetközi menedékjog és a nemzetközi emberi jogi normák szerinti kötelezettségeivel összhangban;

94.  arra bátorítja az Uniót és a tagállamokat, hogy végezzenek kutatásokat az emberkereskedelem legújabb tendenciáiról és formáiról, többek között arról is, hogy a jelenlegi migrációs válság miként befolyásolhatja az emberkereskedelmet, hogy megfelelő és célzott válaszintézkedésekkel tudják kezelni az új fejleményeket;

95.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen elemzést az emberkereskedelem különféle formái közötti kapcsolatokról és a köztük lévő útvonalakról a 2011/36/EU irányelv végrehajtásáról szóló, következő jelentésben, mivel az áldozatokat gyakran egyidejűleg több különböző módon zsákmányolják ki, illetve az áldozatok az egyik fajta emberkereskedelemből egy másikba kerülnek; továbbá kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az emberkereskedelem fő okainak és ezek nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásának folyamatos kutatását;

96.  felhívja a Bizottságot hogy mérje fel, szükség van-e a jövőbeni Európai Ügyészség mandátumának felülvizsgálatára, hogy felállítását követően hatáskörei közé felvegyék az emberkereskedelem elleni küzdelmet is;

97.  tekintettel arra, hogy az Isztambuli Egyezmény hatékony eszköz a nők elleni erőszak, ezen belül az emberkereskedelem megelőzésére és felszámolására és az áldozatok védelmére és segítésére, sürgeti az Európai Bizottságot, hogy mozdítsa elő az egyezmény tagállamok általi ratifikálását;

o
o   o

98.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070. (2) HL L 319., 2015.12.4., 1. o. (3) HL L 315., 2012.11.14., 57. o. (4) HL L 101., 2011.4.15., 1. o. (5) HL L 168., 2009.6.30., 24. o. (6) HL L 348., 2008.12.24., 98. o. (7) HL L 261., 2004.8.6., 19. o. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0126. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0162. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0218. (11) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2014-es becslése, „Haszon és szegénység: a kényszermunka gazdasági vonatkozásai”. (12) Az Eurostat „Emberkereskedelem” című jelentésének 2015. évi kiadása. (13) Idem. (14) Idem. (15) 3 Europol, helyzetjelentés: Emberkereskedelem az Európai Unióban (2016. február). (16) 2015-ös Eurostat-jelentés. (17) Idem. (18) Időközi jelentés az emberkereskedelem felszámolására irányuló stratégia végrehajtásáról (SWD(2014)0318), 9. o. (19) https://ec.europa.eu/anti-trafficking/publications/handbook-consular-and-diplomatic-staff-how-assist-and-protect-victims-human-trafficking_en.