Choisissez la langue de votre document :
- bg - български
- es - español
- cs - čeština
- da - dansk
- de - Deutsch
- et - eesti keel
- el - ελληνικά
- en - English
- fr - français
- ga - Gaeilge
- hr - hrvatski
- it - italiano
- lv - latviešu valoda
- lt - lietuvių kalba
- hu - magyar (kiválasztva)
- mt - Malti
- nl - Nederlands
- pl - polski
- pt - português
- ro - română
- sk - slovenčina
- sl - slovenščina
- fi - suomi
- sv - svenska
|
 Virtuális pénznemek |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Nemzetközi Fizetések Bankjának 2015. novemberi, a digitális fizetőeszközökről szóló dokumentumára(1), – tekintettel a Bank of England digitális fizetőeszközök közgazdaságtanáról szóló kiadványára (Q3/2014)(2), – tekintettel az Európai Bankhatóság 2014. júliusi, a virtuális fizetőeszközökről szóló véleményére(3), – tekintettel az Európai Központi Bank 2015. februári, a virtuális fizetőeszköz-rendszerekre vonatkozó elemzésére(4), – tekintettel a Bizottság 2016. február 2-i, a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervére(5), – tekintettel a Bizottság 2015. májusi, az EU-n belüli héabevétel-kiesésről szóló tanulmányára(6), – tekintettel a Bizottság Közös Kutatóközpontjának a virtuális fizetőeszközök digitális menetrendjéről szóló tanulmányára(7), – tekintettel a Pénzügyi Akció Munkacsoportnak (FATF) a virtuális fizetőeszközök kockázatalapú megközelítésére vonatkozó 2015. júniusi iránymutatására, – tekintettel az Európai Tanács 2016. február 12-i, a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemről szóló következtetéseire(8), – tekintettel az Európai Bíróságnak a virtuális fizetőeszközök átváltása esetén alkalmazandó hozzáadottértékadó-eljárásról szóló ítéletére (C-264/14)(9), illetve Kokott főtanácsnok 2015. július 16-án ismertetett véleményére(10), – tekintettel az ESMA 2015. júliusi, „Beruházás virtuális fizetőeszközökön és megosztott könyvelési technológián keresztül” című konzultációjára(11), – tekintettel az EP Kutatási Szolgálatának a „Bitcoin: piac, gazdaság és szabályozás” című beszámolójára(12), – tekintettel az Europol 2016. január 18-i, „Az Iszlám Állam terrorista támadásainak módszereiben bekövetkezett változások” című jelentésére(13), – tekintettel a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 2014. júniusi, a virtuális fizetőeszközökről szóló jelentésére(14), – tekintettel az OECD „A Bitcoin kérdés: fizetőeszköz vagy közvetítő nélküli tranzakciós technológia” című tanulmányára(15), – tekintettel az IMF „A virtuális fizetőeszközök és azokon túl” című, 2016. januári belső vitaanyagára(16), – tekintettel az Egyesült Királyság tudományos kormányhivatala tudományos főtanácsadójának 2016-os, „Megosztott könyvelési technológia: a Blockchain alkalmazáson túl” című jelentésére(17), – tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság 2016. január 25-i, a virtuális fizetőeszközökről szóló meghallgatására, – tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, – tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0168/2016), A. mivel még nincs egyetemesen alkalmazható meghatározás, de a virtuális fizetőeszközökre gyakran digitális készpénzként utalnak, és az Európai Bankhatóság (EBH) a virtuális fizetőeszközöket digitális értékmegjelenítőknek tekinti, amelyeket nem központi bank vagy közigazgatási szerv bocsát ki, és nem kapcsolódnak szükségszerűen hivatalos fizetőeszközhöz, de amelyeket természetes és jogi személyek fizetőeszközként elfogadnak, valamint elektronikusan továbbíthatók, tárolhatók vagy adhatók-vehetők; mivel a virtuális fizetőeszközök leginkább a megosztott könyvelési technológián alapulnak, amely több mint 600 virtuálisfizetőeszköz-rendszer technológiai alapját képezi(18), és közülük az eddigi legjelentősebb a Bitcoin; mivel 2009-ben hozták létre és jelenleg a megosztott könyvelési technológián alapuló virtuálisfizetőeszköz-rendszerek között közel 90%-os piaci részesedéssel rendelkezik, és a forgalomban lévő Bitcoinok piaci értéke mintegy 5 milliárd euró(19), de még nem ért el rendszerszintű dimenziókat; B. mivel a megosztott könyvelési technológia különböző bizalmi és ellenállóképességi szinttel rendelkező adatbázisokat tartalmaz, amelyek ügyletek nagy számát képesek gyorsan lebonyolítani, és transzformációs képességgel rendelkeznek nem csak a virtuális fizetőeszközök, hanem tágabb értelemben a pénzügyi technológiában is, ahol az elszámolás és a kiegyenlítés kézenfekvő alkalmazási területe lehet, továbbá a pénzügyön túlmenően más területeken is, különös tekintettel a személyazonosság és a tulajdonjog igazolására; C. mivel a megosztott könyvelési technológiába irányuló beruházások a pénzügyi területen jelenleg zajló innovációs ciklusának szerves részét képezik, és mindeddig összesen több mint 1 milliárd eurót fektettek be kockázati tőkealapokból és vállalati beruházásokból(20); A virtuális fizetőeszközökben és a megosztott könyvelési technológiában rejlő lehetőségek és kockázatok a fizetések gyorsan változó technológiai környezetében 1. hangsúlyozza, hogy a virtuális fizetőeszközök és a megosztott könyvelési technológiák a következők révén képesek hozzájárulni a polgári jóléthez és a gazdasági fejlődéshez, illetve többek között a pénzügyi ágazathoz:
2. megjegyzi, hogy a virtuális fizetőeszközök, valamint a megosztott könyvelési technológia rendszerei olyan kockázatokat rejtenek, amelyeket a megbízhatóságuk javítása érdekében megfelelően kell kezelni, többek között a jelen körülmények között, nevezetesen:
3. úgy véli, hogy e kockázatok kezelése megköveteli a technológiai vívmányok megnövelt szabályozási kapacitását és szakmai ismeretét, valamint egy, az innovációval lépést tartó szilárd jogi keret kialakítását, amely biztosítja, hogy megbízhatóan lehessen megfelelő időben történő és arányos választ adni, ha és amennyiben a megosztott könyvelési technológia egyes alkalmazásainak használata gyors ütemben válna rendszerszinten jelentőssé; 4. rámutat azonban, hogy ha a szabályozást egy korai szakaszban fogadják el, lehet, hogy nem tudják a még képlékeny helyzethez igazítani, és téves üzenetet közvetíthetnek a közönségnek a virtuális fizetőeszközök előnyeiről vagy biztonságosságáról; A megosztott könyvelési technológia alkalmazása a fizetéseken túl 5. megjegyzi, hogy a megosztott könyvelési technológiában rejlő lehetőség, hogy alacsonyabb költségekkel felgyorsítsa, decentralizálja, automatizálja és standardizálja az adatközpontú folyamatokat, adott esetben alapvetően megváltoztathatja az eszközök átruházásának és a nyilvántartások vezetésének módját, ami kihatna mind a magán-, mind a közszférára, az utóbbit három dimenzióban érintve: szolgáltatások nyújtójaként, felügyeleti szervként és jogalkotóként; 6. rámutat, hogy az elszámolás, a kiegyenlítés és más kereskedést követő irányítási folyamatok jelenleg évente 50 milliárd dollárnál is nagyobb költséggel járnak a globális pénzügyi vállalkozásoknak(25), és ez, valamint a banki egyeztetési folyamatok azok a területek, ahol a megosztott könyvelési technológia révén növelhető lenne a hatékonyság, a gyorsaság és a megbízhatóság, azonban a szabályozókat is új kihívások elé állítaná; 7. hangsúlyozza, hogy magánszektorbeli szereplők ezzel összefüggésben több kezdeményezést is tettek, és felkéri mind az európai, mind a nemzeti szintű illetékes hatóságokat, hogy kövessék nyomon e kezdeményezéseket; 8. megállapítja továbbá, hogy a megosztott könyvelési technológia révén fokozni lehetne az adatmegosztást, az átláthatóságot, valamint a kormányok és a polgárok, illetve a magánszektor szereplői és az ügyfelek közötti bizalmat; 9. elismeri a megosztott könyvelési technológiában rejlő, kibontakozóban lévő, a pénzügyi ágazaton jóval túlmutató lehetőségeket, többek között a kriptorészvényeken alapuló közösségi finanszírozást, a vitaközvetítési szolgáltatásokat, különösen a pénzügyi és az igazságügyi ágazatokban, illetve a digitális aláírással egybekötött „intelligens szerződések” lehetőségeit, a magasabb szintű adatbiztonságot és a dolgok internete fejlődésével való szinergiákat lehetővé tevő alkalmazásokat; 10. hangsúlyozza, hogy a blockchain technológiák dinamizálják az üzleti környezetet, valamint hosszú távon az egész reálgazdaságot átalakíthatják; 11. elismeri a megosztott könyvelési technológiában rejlő lehetőséget a kormányok támogatása terén abban, hogy csökkentsék a pénzmosást, a csalást és a korrupciót; 12. ösztönzi az állami hivatalokat, hogy alapos hatásvizsgálat elvégzését követően teszteljék a megosztott könyvelési technológia rendszereit, hogy javítani tudják a polgároknak nyújtott szolgáltatásokat és az e-kormányzati megoldásokat, az EU adatvédelmi szabályaival összhangban; ösztönzi az állami hivatalokat, hogy kerüljék a bezáródási hatásokat, amelyek a megosztott könyvelési technológia magánrendszereitől való függéshez kapcsolódhatnak; különösen elismeri a megosztott könyvelési technológiában az ingatlan-nyilvántartási rendszerek javítása terén rejlő lehetőségeket; 13. javasolja, hogy az állami hivatalok és a jelentős mennyiségű adat elemzésével foglalkozó illetékes hatóságok tanulmányozzák a RegTech agendában szereplő valós idejű megosztott könyvelési technológián alapuló felügyeleti és jelentéstételi eszközöket a pénzügyi ágazatban és azon kívül is, többek között legalább az elmaradó héabefizetések csökkentése érdekében is az Unióban(26); Intelligens szabályozás az innováció fokozása és az integritás megőrzése érdekében 14. uniós szintű arányos szabályozói megközelítésre hív fel, amely nem fojtja meg ebben a korai szakaszában az innovációt és nem jelent további felesleges költségeket, miközben komolyan veszi a szabályozók számára a virtuális fizetőeszközök és a megosztott könyvelési technológia elterjedt használata által jelentett kihívásokat; 15. hangsúlyozza az egy rendszerben szereplő és közös adatbázissal rendelkező csomópontokból álló megosztott könyvelési technológia, illetve hiperlinkekkel logikai kapcsolatba rendezett globális forrásrendszernek tekintett világháló közötti hasonlóságokat; megjegyzi, hogy a megosztott könyvelési technológia és a világháló is az interneten alapszik, amely valójában egymáshoz kapcsolódó nagyszámítógépek, személyi számítógépek és vezeték nélküli számítógépek hálózatainak globális rendszere; 16. emlékeztet rá, hogy a többszereplős megközelítést szorgalmazó törekvések ellenére az internetet még mindig az USA Kereskedelmi Minisztériumának Nemzeti Távközlési és Információs Hivatala szabályozza; 17. üdvözli, hogy létrejött a blockchain technológiák dinamikus koalíciója és az internetirányítási fórum, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a megosztott könyvelési technológia közös és inkluzív irányítását annak érdekében, hogy el lehessen kerülni az internet fejlődése kapcsán korábban tapasztalt problémákat; 18. rámutat, hogy egyes fontos uniós jogszabályok, például az EMIR, a CSDR, az SFD, az MiFID/MiFIR, a UCITs és az AIFMD, az elvégzett tevékenységekkel összhangban álló szabályozási keretet biztosíthatnak, függetlenül az azokat alátámasztó technológiáktól, akkor is, ha a virtuális fizetőeszközök és a megosztott könyvelési technológia alkalmazásai új piacokra terjeszkednek vagy kiterjesztik tevékenységeiket; megállapítja azonban, hogy célzottabb szabályozásra lehet szükség; 19. üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy a virtuális fizetőeszközök kereskedési platformjaira is terjesszék ki a pénzmosás elleni irányelv hatályát, az ilyen platformokkal kapcsolatos eddigi névtelenség felszámolása érdekében; elvárja, hogy e tekintetben bármely javaslat célzott legyen, a virtuális fizetőeszközökhöz kapcsolódó kockázatok teljes körű elemzése alapján legyen indokolva, továbbá alapos hatásvizsgálaton alapuljon; 20. javasolja, hogy a Bizottság tervezze meg a virtuális fizetőeszközök átfogó elemzését, és ezen elemzés alapján szükség esetén fontolja meg a kifizetésekre vonatkozó uniós jogszabályok – többek között a fizetési számlákról szóló irányelv, a pénzforgalmi irányelv és az elektronikus pénzről szóló irányelv – felülvizsgálatát, mivel az új technológiai fejlemények új lehetőségeket kínálnak, beleértve a virtuális fizetőeszközöket és a megosztott könyvelési technológiát is, hogy erősíteni lehessen a versenyt és csökkenteni lehessen a tranzakciós költségeket, többek között a fokozott interoperabilitás és esetleg egy egyetemes és független elektronikus pénztárca révén is; 21. megállapítja, hogy nem utolsósorban a pénzügyi válságokra és az azokhoz kapcsolódó hitelszűkére adott válaszként több virtuális helyi fizetőeszköz is létrejött Európában; különös óvatosságra int a virtuális fizetőeszköz fogalmának meghatározása kapcsán, függetlenül attól, hogy erre milyen jogszabályban kerül majd sor, a nonprofit jellegű helyi fizetőeszközök létezésének megfelelő figyelembe vétele céljából, amelyet csak korlátozott mértékben alkalmazhatók, és jelentős szociális és környezeti előnyöket nyújtanak, továbbá kéri az e tekintetben vett aránytalan szabályozás megelőzését, mindaddig, amíg nem jön létre adóelkerülés vagy adómegkerülés; 22. felszólít egy megosztott könyvelési technológiával foglalkozó munkacsoport létrehozására, amelyet a Bizottság vezetne, és amely technikai és szabályozási szakértőkből állna, a következők érdekében:
23. hangsúlyozza, hogy a virtuális fizetőeszközök használatát illetően fogyasztói tudatosságra, átláthatóságra és bizalomra van szükség; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a virtuális fizetőeszközöket használó ágazatokkal való konzultációt követően dolgozzon ki iránymutatásokat annak biztosítása céljából, hogy helyes, világos és teljes körű tájékoztatás álljon rendelkezésre a virtuális fizetőeszközök jelenlegi és jövőbeni felhasználói számára, hogy ezáltal teljes mértékben megalapozott döntéseket hozhassanak, javítva ezzel a fogyasztók számára a virtuális fizetőeszközök rendszereinek átláthatóságát a tekintetben, hogy miként szerveződnek és működnek, és miben különböznek a szabályozott és felügyelt fizetési rendszerektől; o 24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – „EGF/2015/010 FR/MoryGlobalˮ referenciaszámú kérelem – Franciaország |
| |||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0185 – C8-0136/2016), – tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet), – tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére, – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára, – tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra, – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére, – tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0182/2016), A. mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott, vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket; B. mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében; C. mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságnál, a Parlamentnél és a Tanácsnál, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják a saját vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket; D. mivel Franciaország „EGF/2015/010 SE/MoryGlobal” referenciaszámon az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be a NACE Rev.2. rendszer alatti 49. ágazat (Szárazföldi és csővezetékes szállítás) és 52. ágazat (Raktározás és szállítást kiegészítő tevékenység) szerinti gazdasági ágazatban a Franciaország kontinentális területén bekövetkezett elbocsátások tekintetében, és mivel várhatóan 2 132 EGAA-hozzájárulásra jogosult elbocsátott munkavállaló fog az intézkedésekben részt venni; mivel a kérelem benyújtására a MoryGlobal bírósági felszámolása után és az „EGF/2014/017 FR/Mory-Ducros” referenciaszámú kérelem folyományaként került sor; E. mivel a kérelmet az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti beavatkozási kritériumok alapján nyújtották be, amely a támogatást a következőkhöz köti: legalább 500 elbocsátott munkavállaló egy négyhónapos referencia-időszak alatt egy vállalkozáson belül egy tagállamban, ideértve a beszállítók vagy a továbbfeldolgozó vállalatok körében elbocsátott munkavállalókat és/vagy a tevékenységüket megszüntető önálló vállalkozókat is; 1. egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Franciaország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 5 146 800 eurós pénzügyi hozzájárulásra, ami a 8 528 000 eurót kitevő teljes költség 60 %-a; 2. megállapítja, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta a kérelem francia hatóságok általi 2015. november 19-i benyújtásától számított 12 hetes határidőt, mielőtt 2016. április 7-én lezárta annak értékelését, hogy a kérelemben foglaltak megfelelnek-e a pénzügyi hozzájárulás megadása feltételeinek, és az értékelésről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet; 3. úgy véli, hogy a MoryGlobalnál történt elbocsátások a termelés európai általános visszaeséséhez köthetőek, amely a fuvarozandó mennyiségek csökkenéséhez és árháborúhoz vezetett a közúti fuvarozási ágazatban – a működési árrés folyamatos szűkülését és Franciaországban jelentős veszteségeket eredményezve az ágazatban 2007 óta –, mindez csődök sorozatát váltotta ki, beleértve a Mory-Ducros és később a MoryGlobal vállalatokat, amely utóbbi a Mory-Ducros 2 107 volt dolgozóját vette át; 4. rámutat, hogy a Mory-Ducros 2 513 volt munkavállalójának 2015 áprilisában(4) jóváhagyott EGAA-támogatás összege 6 052 200 EUR; 5. megjegyzi, hogy eddig a „Szárazföldi és csővezetékes szállítás” ágazattal kapcsolatban két másik EGAA-kérelem került benyújtásra: az EGF/2014/017 FR/Mory-Ducros, valamint az EGF/2011/001 AT/Nieder- und Oberoesterreich referenciaszámú kérelem, mindkettő a globális pénzügyi és gazdasági válsággal kapcsolatban ebben az ágazatban bekövetkezett 2 804 elbocsátásra vonatkozóan; megjegyzi, hogy a két kérelemben több intézkedés hasonló; 6. megjegyzi, hogy a francia hatóságok már 2015. április 23-án, a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatási kérelem előtt elkezdték nyújtani az érintett munkavállalók számára a személyre szabott szolgáltatásokat; 7. üdvözli, hogy Franciaország elindította a szociális tervet, amelyben a MoryGlobal is részt vesz pénzügyileg, mielőtt megkapná a kiegészítő EGAA-támogatást; nagyra értékeli, hogy az EGAA-ból kért támogatás nem tartalmaz az EGAA-rendelet 7. cikke 1. bekezdésének b) pontjában szereplő intézkedéseket – nevezetesen juttatásokat –, hanem valós hozzáadott értékkel bíró intézkedésekre irányul az elbocsátott dolgozók munkaerőpiacon történő újbóli beilleszkedése érdekében; 8. megjegyzi, hogy az EGAA által társfinanszírozott, személyre szabott szolgáltatások szakértő tanácsadói csapat által nyújtott tanácsadást és útmutatást foglalnak magukban, amelyek kiegészítik a szociális tervet és a francia állam által finanszírozott, a munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedését elősegítő foglalkoztatási biztonsági szerződést; megjegyzi, hogy a tanácsadói csoportot működtető három szerződő fél nyújt szolgáltatásokat a Mory-Ducrostól elbocsátott dolgozóknak is; elvárja, hogy a Bizottság és a francia hatóságok szigorúan betartsák azt az elvet, hogy az ügynökségeknek az elért eredmények alapján fizetnek; 9. megjegyzi, hogy a szerződő felek (BPI, Sodie és AFPA Transitions) feladata, hogy segítséget nyújtsanak az elbocsátott munkavállalóknak, és segítsenek nekik azon lehetőségek megtalálásában, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkaerőpiacon maradjanak és új munkahelyet találjanak olyan személyre szabott szolgáltatások révén, mint a csoportos és egyéni tájékoztatás, a pályamódosítás és a segítségnyújtás új munkahelyek keresésében; 10. úgy véli, hogy az 55 és 64 év közötti munkavállalók esetében magasabb a hosszú távú munkanélküliség és a munkaerő-piaci kirekesztés kockázata, ami esetleg társadalmi kirekesztettséghez vezethet; ezért úgy véli, hogy azon munkavállalóknak, akik a javasolt fellépések várható kedvezményezettjeinek 19%-át teszik ki, speciális igényeik vannak az EGAA-rendelet 7. cikkének megfelelően a számukra nyújtott személyre szabott megközelítés során; 11. megállapítja, hogy Franciaország jelezte, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja az intézkedésekkel megcélzott kedvezményezettek képviselőivel és a szociális partnerekkel egyeztetve készült el; 12. emlékeztet arra, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak; üdvözli, hogy Franciaország minden szükséges biztosítékot benyújtott arra vonatkozóan, hogy a javasolt fellépések a globális kihívásokhoz való igazodást célzó kombinált intézkedésekként egészítik ki a strukturális alapok által finanszírozott intézkedéseket a fenntartható gazdasági növekedés elérése érdekében, ahogy azt az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap 2007 és 2014 közötti időszakára vonatkozó európai végrehajtási értékelése(5) kiemeli; 13. megjegyzi, hogy a tanácsadói csoportot működtető szerződő felek megegyeznek azokkal, amelyek a Mory-Ducrostól elbocsátott dolgozóknak nyújtanak szolgáltatásokat; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen értékelést a Mory-Ducros elbocsátott munkavállalóinak jelenleg folyósított támogatás költséghatékonyságáról, mivel a jelen kérelem az EGF/2014/017 FR/Mory-Ducros referenciaszámú kérelem folytatása és a személyre szabott szolgáltatásokat ugyanazok a szerződő felek nyújtják; 14. figyelembe veszi a speciális munkaerőpiac érzékenységét, mivel a 28 tagállam közül Franciaország rendelkezik a legnagyobb hozzáadottérték-aránnyal a közúti szállítási szolgáltatások ágazatában; 15. tudomásul veszi, hogy a francia hatóságok megerősítették, hogy a javasolt intézkedésekre más uniós alapból vagy pénzügyi eszközből nem folyósítanak pénzügyi támogatást, és hogy azok kiegészítik a strukturális alapok által finanszírozott fellépéseket; 16. megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás a nemzeti intézkedéseket egészíti ki és nem helyettesítheti azokat az intézkedéseket, amelyekért a tagállamok vagy a vállalatok felelősek; 17. nagyra értékeli a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást; tudomásul veszi az új ütemezés miatti szoros határidőket és az ügyre vonatkozó utasítások hatékonyságára gyakorolt esetleges hatást; 18. emlékeztet a Bizottsághoz intézett azon kérésére, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az összes EGAA-kérelemmel kapcsolatos dokumentumokhoz; 19. jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 20. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről; 21. utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Franciaország kérelme – EGF/2015/010 FR/MoryGlobal) (E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2016/989 határozat.)
| ||||||||||||||||||
| Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – „EGF/2015/011 GR/Supermarket Larissaˮ referenciaszámú kérelem – Görögország |
| |||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0210 – C8-0149/2016), – tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet), – tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére, – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára, – tekintettel a kiskereskedelmi ágazattal kapcsolatos öt korábbi EGAA igénybevételi kérelemre, – tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (EGF/2016/000 TA 2016 - Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére) szóló, 2016. április 13-i állásfoglalására(4), – tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra, – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére, – tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0181/2016), A. mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott, vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket; mivel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) a kis- és középvállalkozások, valamint multinacionális cégek által elbocsátott munkavállalók érdekeit szolgálja, függetlenül a megszüntetésre vonatkozó döntést motiváló politikáktól vagy érdekektől, különösen a multinacionális cégek esetében; mivel az EGAA-rendeletnek és az uniós kereskedelempolitikának fokozott figyelmet kellene fordítania az Unión belül a munkahelyek, a termelés és a know-how megőrzésének mikéntjére; B. mivel az Unió által a rászoruló munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében; C. mivel Görögország „EGF/2015/011 GR/Supermarket Larissa” referenciaszámon az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be a Közép-Makedónia (Κεντρική Μακεδονία) (EL12) és Thesszália (Θεσσαλία) (EL14) NUTS 2. szintű régióiban a NACE Rev 2. rendszer alatti 47. ágazat (kiskereskedelem, kivéve: gépjármű és motorkerékpár) szerinti gazdasági ágazatban bekövetkezett elbocsátások tekintetében, és mivel az intézkedésekben várhatóan 557 elbocsátott munkavállaló, valamint a fenti régiókban élő 543 munkanélküli, képzésben vagy oktatásban nem részesülő, 30 év alatti fiatal (NEET-fiatal) fog részt venni; mivel a munkavállalók elbocsátására a Supermarket Larissa ABEE csődje és bezárása miatt került sor; D. mivel a kérelmet az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti beavatkozási kritériumok alapján nyújtották be, amely a támogatást a következőkhöz köti: legalább 500 elbocsátott munkavállaló egy négyhónapos referencia-időszak alatt egy vállalkozáson belül egy tagállamban, ideértve a beszállítók vagy a továbbfeldolgozó vállalatok körében elbocsátott munkavállalókat és/vagy a tevékenységüket megszüntető önálló vállalkozókat is; 1. egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Görögország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 6 468 000 EUR összegű pénzügyi hozzájárulásra, ami a 10 780 000 EUR-t kitevő összes kiadás 60 %-a; 2. megállapítja, hogy a pénzügyi hozzájárulás 557 elbocsátott munkavállalót fog érinteni, akik közül 194 férfi és 363 nő; 3. emlékeztet arra, hogy ugyanebben a régióban további 543 munkanélküli, képzésben vagy oktatásban nem részesülő, 30 év alatti fiatal is részesülhet személyre szabott szolgáltatásokban, például pályaorientációs tanácsadásban az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében; 4. megállapítja, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta a kérelem görög hatóságok általi 2015. november 26-i benyújtásától számított 12 hetes határidőt, mielőtt 2016. április 14-én lezárta annak értékelését, hogy a kérelemben foglaltak megfelelnek-e a pénzügyi hozzájárulás megadása feltételeinek, majd erről 2016. április 15-én értesítette a Parlamentet. 5. megállapítja, hogy a tervek szerint az 557 elbocsátott munkavállalón kívül a fenti régiókban élő 543 munkanélküli, képzésben vagy oktatásban nem részesülő, 30 év alatti fiatal (NEET-fiatal) is részt fog venni az intézkedésekben, és az EGAA által társfinanszírozott, személyre szabott szolgáltatásokban fog részesülni; megállapítja, hogy a görög hatóságok azért kérik a NEET-fiatalok bevonását az intézkedésekbe, mert a régióban összevetve a munkakeresők magas számával nincsenek elhelyezkedési lehetőségek, és Thesszáliában a munkanélküliek 73,5 %-a 12 hónapnál hosszabb ideje nem talál munkát (Eurostat); 6. megállapítja, hogy a görög gazdaság súlyos recessziója, amelyet a háztartások fogyasztásának visszaesése és a vásárlóerő csökkenése követett, ahhoz vezetett, hogy 2015-ben az élelmiszerek, italok és dohányáruk kiskereskedelmi volumene 30 %-kal alacsonyabb volt, mint 2008-ban a válság kezdetén; megállapítja, hogy a Supermarket Larissa értékesítési adatai a görög gazdaság visszaesésének megfelelően alakultak; 7. ezért megállapítja, hogy a Supermarket Larissa, amely kis élelmiszerüzletek 1986-ban létrehozott, 42 üzletből álló és 600 munkavállalót foglalkoztató szövetkezete, nem tudta kiheverni a veszteségeket, és 2014 második negyedévében arra kényszerült, hogy bezárja boltjait; rámutat, hogy mindez a megszorító intézkedések, többek között a (30 %-os) fizetéscsökkentés, a bérleti szerződések újratárgyalása és a számlák esedékességi idejének késleltetése ellenére következett be; megállapítja, hogy a fenti helyzethez a vállalatok hitelezésének drasztikus csökkenése is hozzájárult egy olyan környezetben, ahol az Európai Központi Bank által végrehajtott mennyiségi lazítás nem tudta beindítani a hitelezést; megállapítja, hogy a fenti eset a hitelezők Görögországra gyakorolt folyamatos nyomásának és az európai megszorítási politikának a drámai eredménye; 8. üdvözli, hogy a görög hatóságok már 2016. február 26-án, a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló határozat előtt elkezdték nyújtani az érintett munkavállalók számára a személyre szabott szolgáltatásokat; 9. megjegyzi, hogy az EGAA-rendelet szerint e jövedelemtámogatási intézkedések szigorúan a személyre szabott szolgáltatási csomag legfeljebb 35 %-ára szorítkoznak, és a munkakereső vagy képzési tevékenységekben részt vevő megcélzott kedvezményezettek tevékeny részvételétől függnek; 10. megállapítja, hogy noha a szövetkezet megszorító intézkedéseket vezetett be, többek között csökkentették a fizetéseket, újratárgyalták a bérleti szerződéseket, késleltették a számlák esedékességi idejét, olcsóbb termékeket árultak és csökkentették a működési költségeket, mégis arra kényszerült, hogy elkezdje egymás után bezárni boltjait; 11. tudomásul veszi, hogy a Görögország által az elbocsátott munkavállalók és a NEET-fiatalok számára tervezett intézkedések az alábbiakból állnak: pályaorientációs tanácsadás; képzés, átképzés és szakképzés; vállalkozásalapításhoz nyújtott hozzájárulás; részvételi támogatás és képzési támogatás; mobilitási juttatás; 12. megállapítja, hogy a saját vállalkozást indító munkavállalók és NEET-fiatalok meglehetősen magas összeget (15 000 EUR-t) kapnak a személyre szabott szolgáltatások részeként; ugyanakkor megállapítja, hogy az elbocsátott munkavállalók közül sokan rendelkeznek vállalkozói háttérrel, ami növeli esélyeiket a sikerre ebben a szektorban; 13. megállapítja, hogy fennáll annak lehetősége, hogy a vállalkozások egy része szociális szövetkezetként fog működni, és ezzel összefüggésben üdvözli a görög hatóságok által a görögországi szociális gazdasági ágazat erősítésére tett erőfeszítéseket; 14. megállapítja a tájékoztatási kampány elindításának fontosságát, amelynek célja a fenti intézkedésekkel megcélzott NEET-fiatalok elérése; emlékeztet az azt szorgalmazó álláspontjára, hogy a NEET-fiatalokat folyamatosan és fenntartható módon támogassák; 15. üdvözli, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja a kedvezményezettek képviselőivel és a szociális partnerekkel tartott további egyeztetések nyomán készült el; 16. emlékeztet arra, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak; 17. hangsúlyozza, hogy személyre szabott képzéssel minden munkavállaló foglalkoztathatóságát javítani kell, és elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzés megfeleljen mind a munkavállalók, mind az üzleti környezet igényeinek; 18. felszólítja a Bizottságot, hogy a növekedési potenciállal rendelkező és így munkaerőt felvevő ágazatokról szóló jövőbeni javaslataiban jobban térjen ki a részletekre, valamint megalapozott adatokat gyűjtsön az EGAA-támogatás hatásáról, amelyet többek között az állások minőségére és a munkaerőpiacra való újbóli beilleszkedésnek az EGAA révén elért arányára gyakorol; 19. tudomásul veszi, hogy a görög hatóságok megerősítették, hogy a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósítanak támogatást; 20. nagyra értékeli a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást; tudomásul veszi az új ütemezés miatti szoros határidőket és az ügyre vonatkozó utasítások hatékonyságára gyakorolt esetleges hatást; 21. emlékezetet a Bizottsághoz intézett kérésére, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az összes EGAA-kérelemmel kapcsolatos dokumentumhoz; 22. jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 23. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről; 24. utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Görögország kérelme – EGF/2015/011 GR/Supermarket Larissa) (E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2016/990 határozat.)
| ||||||||||||||||
| Gianluca Buonanno mentelmi jogának felfüggesztése |
| |||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az olaszországi Vercelli Rendes Bíróság helyettes államügyésze által 2015. november 20-án , a Vercelli Rendes Bíróság előtt Gianluca Buonanno nevében kezdeményezett, állítása szerint ismeretlen hívó fél által a mobiltelefonjára 2015. április 14-én érkezett telefonos fenyegetésekkel kapcsolatos büntetőeljárással (hivatkozási szám: 2890/15 R.G.N.R. mod. 44) összefüggésben eljuttatott és 2015. december 14-én a plenáris ülésen bejelentett, egy Gianluca Buonanno által használt telefonszámra vonatkozóan a telefontársaságoktól a forgalmi adatokkal kapcsolatos adatkérés engedélyezése iránti kérelemre, – miután eljárási szabályzata 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően meghallgatta Gianluca Buonannót, – tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére, – tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1), – tekintettel az Olasz Köztársaság alkotmányának 68. cikkére, – tekintettel a 2003. június 20-i 140. sz. törvény 4. cikkére, amely az alkotmány 68. cikkének végrehajtási rendelkezéseit tartalmazza és a magas rangú állami tisztséget betöltő személyek büntetőeljárás alá vonására vonatkozik(2), – tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére, – tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0180/2016), A. mivel a Vercelli Rendes Bíróság helyettes államügyésze eljutatott egy arra irányuló kérelmet, hogy engedélyezzék a Gianluca Buonanno Olaszországban megválasztott európai parlamenti képviselő által használt telefonszám forgalmi adatainak beszerzését a telefontársaságoktól egy, a Vercelli Rendes Bíróság előtt e képviselő nevében kezdeményezett, állítása szerint ismeretlen hívó fél által a mobiltelefonjára 2015. április 14-én érkezett telefonos fenyegetésekkel kapcsolatos büntetőeljárás kapcsán; B. mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját tagállamuk területén az adott tagállam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik; C. mivel az Olasz Köztársaság alkotmányának 68. cikke kimondja, hogy „e Ház engedélye nélkül a Parlament egyetlen tagját sem lehet motozásnak vagy házkutatásnak alávetni, sem letartóztatni vagy személyi szabadságától más módon megfosztani, sem őrizetben tartani, kivéve jogerős bírósági ítélet végrehajtása esetén, vagy ha a képviselőt olyan bűncselekmény elkövetésén érik tetten, amelynél tettenérés esetén a letartóztatás kötelező. Ilyen engedélyre a parlamenti képviselő beszélgetései vagy az általa folytatott kommunikáció megfigyeléséhez, vagy e képviselő postájának lefoglalásához is szükség van.”; D. mivel a 2003. június 20-i 140. sz. törvény 4. cikke, amely az Alkotmány 68. cikkének végrehajtásáról rendelkezik és a magas rangú állami tisztséget betöltő személyek büntetőeljárás alá vonására vonatkozik, többek között rögzíti, hogy ha parlamenti képviselő telefonos forgalmi adatainak beszerzése szükséges, az illetékes hatóságnak be kell szereznie annak a parlamenti kamarának az engedélyét, amelynek az adott személy a tagja; E. mivel a Gianluca Buonanno mentelmi jogának felfüggesztése iránti kérelem arra irányul, hogy a nyomozó hatóság hozzáférhessen a képviselő mobiltelefonszámának forgalmi adataihoz arra a napra vonatkozóan, amikor a képviselő állítása szerint fenyegető hívásokat kapott; F. mivel a Vercelli Rendes Bíróság helyettes államügyésze a mentelmi jog felfüggesztése iránti kérelmében elismeri, hogy nem egyértelmű, hogy ez a parlamenti kiváltság azokra az esetekre is vonatkozik-e, amikor a parlamenti képviselő egy bűncselekmény feltételezett sértettje; mivel a helyettes államügyész ennek ellenére arra a következtetésre jut, hogy a nemzeti jogszabályok legmegfelelőbb értelmezése szerint e kiváltság a parlament tagjait eljárásjogi jogállásuktól függetlenül megilleti; mivel azonban az e következtetését alátámasztó nemzeti ítélkezési gyakorlatot nem terjeszt elő; G. mivel az Európai Parlamentnek nem feladata a parlamenti képviselők kiváltságaival és menteségeivel kapcsolatos nemzeti szabályok értelmezése; mivel mindazonáltal helyénvalónak tűnik emlékeztetni arra, hogy az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke elsősorban a parlamenti képviselők függetlenségét kívánja biztosítani, annak megakadályozásával, hogy letartóztatás vagy bírósági eljárás indítása általi fenyegetettség a Parlament ülésszakainak ideje alatt nyomást gyakoroljon rájuk; mivel a jelen esetben vitathatatlanul úgy tűnik, hogy az érintett képviselőre nem gyakoroltak semmilyen nyomást, hiszen az eljárás olyan feltételezett fenyegetésekkel kapcsolatos, amelyek miatt a képviselő mint a telefonos fenyegetések sértettje maga tett feljelentést; H. mivel a fentiek fényében úgy tűnik, hogy nem lett volna szükség arra, hogy a Vercelli Rendes Bíróság helyettes államügyésze az Európai Parlament engedélyét kérje ahhoz, hogy elrendelje Gianluca Buonanno 2015. április 14-i telefonos forgalmi adatainak beszerzését; I. mivel a fentiek ellenére a jogbiztonság érdekében óvatosságból helyénvalónak tűnik a Vercelli Rendes Bíróság helyettes államügyésze engedélyezés iránti kérelmének teljesítése; 1. úgy határoz, hogy felfüggeszti Gianluca Buonanno mentelmi jogát; 2. utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az olaszországi Vercelli Rendes Bíróság helyettes államügyészének és Gianluca Buonannónak.
| ||||||||||||
| A nemzetközi védelem területén Svédország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések * |
| ||||||||||||||||||||||||||||
(Konzultáció) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0677), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikkének (3) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0017/2016), – tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0170/2016), 1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában; 2. felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően; 3. felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni; 4. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát; 5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| |||||||||||||||||||||||||||||
| A transzatlanti adatáramlások |
| |||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6., 7., 8., 11., 16., 47. és 52. cikkére, – tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (a továbbiakban: adatvédelmi irányelv), – tekintettel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra(2), – tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) (általános adatvédelmi rendelet) és a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4), – tekintettel a 2000. július 26-i 2000/520/EK bizottsági határozatra (a védett adatkikötőről szóló határozat), – tekintettel „A bizalom helyreállítása az EU–USA adatáramlások tekintetében” címmel a Bizottság által az Európai Tanácshoz és a Tanácshoz címzett 2013. november 27-i közleményre (COM(2013)0846), – tekintettel „A védett adatkikötő működése az uniós polgárok és az EU-ban letelepedett vállalatok szempontjából” című, az Európai Tanácshoz és a Tanácshoz intézett 2013. november 27-i EU (COM(2013)0847) bizottsági közleményre (a védett adatkikötőről szóló közlemény) , – tekintettel az Európai Bíróság által a C-362/14. sz. Maximillian Schrems kontra adatvédelmi biztos ügyben hozott, 2015. október 6-i ítéletre (EU: C:2015:650), – tekintettel a 95/46/EK irányelv alapján, az Európai Bíróság C-362/14. sz. (Schrems-)ügyben hozott ítéletét követően a személyes adatoknak az Európai Unióból az Amerikai Egyesült Államokba történő továbbításáról szóló, az Európai Tanácshoz és a Tanácshoz intézett 2015. november 6-i bizottsági közleményre (COM(2015)0566), – tekintettel a 29. cikk szerinti munkacsoport Schrems-ügyben hozott ítélet következményeiről szóló, 2016. február 3-i nyilatkozatára, – tekintettel az Obama elnök által 2016. február 24-én aláírt, a bírósági jogorvoslatról szóló 2015. évi törvényre, – tekintettel a 2015. évi „USA Freedom Act” törvényre(5), – tekintettel az USA elektronikus hírszerzési tevékenységeinek a 28. elnöki politikai irányelvben (PPD-28) megállapított reformjára(6), – tekintettel a „Transzatlanti adatáramlás: erős biztosítékok a bizalom helyreállításáért” címmel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2016. február 29-i bizottsági közleményre (COM(2016)0117), – tekintettel a 29. cikk szerinti munkacsoportnak az EU–USA adatvédelmi pajzs megfelelőségi határozattervezetéről szóló 2016. április 13-i 01/2016. számú véleményére, – tekintettel az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukról, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésről szóló 2014. március 12-i(7), valamint az európai uniós polgárok tömeges elektronikus megfigyeléséről szóló 2014. március 12-i európai parlamenti állásfoglalás nyomon követéséről szóló 2015. október 29-i állásfoglalására(8), – tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére, A. mivel az Európai Bíróság a C-362/14. számú, Maximillian Schrems kontra adatvédelmi biztos ügyben hozott 2015. október 6-i ítéletében érvénytelenítette a védett adatkikötőről szóló határozatot, és az ítéletben világossá tette, hogy valamely harmadik országban biztosított, megfelelő szintű védelmet úgy kell értelmezni, hogy az „lényegében egyenértékű” az Unióban biztosított védelemmel, és emiatt szükség van az EU–USA adatvédelmi pajzsról folyó tárgyalások lezárására, jogbiztonságot biztosítandó azzal kapcsolatban, hogy a személyes adatokat miként kell továbbítani az EU-ból az USA-ba; B. mivel az adatok védelme azok védelmét is jelenti, akikre a feldolgozandó információ vonatkozik, és mivel e védelem az Unió által elismert alapvető jogok közé tartozik (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikke); C. mivel a személyes adatok védelme, a magánélet és a magáncélú kommunikáció tiszteletben tartása, a biztonsághoz való jog, az információk megismeréséhez és közléséhez való jog és a vállalkozás szabadsága mind alapvető jogok, amelyeket védelmezni kell és egyensúlyba kell hozni; D. mivel a harmadik ország által biztosított védelmi szint vizsgálata során a Bizottság köteles értékelni a belföldi jogából, vagy a vállalt nemzetközi kötelezettségeiből eredően ebben az országban alkalmazandó szabályok tartalmát, valamint az e szabályok tiszteletben tartásának biztosítására szolgáló gyakorlatot, mivel ezen intézménynek az adatvédelmi irányelv 25. cikke (2) bekezdésének megfelelően figyelembe kell vennie a személyes adatok harmadik országba való továbbításával kapcsolatos valamennyi körülményt; mivel ezen értékelésnek nem csupán a kereskedelmi és magáncélú személyes adatok védelmével kapcsolatos jogszabályokra és gyakorlatokra kell hivatkoznia, de az adott országban vagy ágazatban alkalmazandó keret valamennyi aspektusára ki kell terjednie, különösen, de nem kizárólag, a bűnüldözés, a nemzetbiztonság és az alapvető jogok tiszteletben tartása szempontjaira; E. mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) az EU gazdaságának leggyorsabban növekvő ágazatát képezik, és egyre inkább függnek az adatok szabad áramlásától; mivel a védett adatkikötőre vonatkozó megállapodásból profitáló vállalatok 60%-át kkv-k teszik ki, és a szerződés lehetővé teszi számukra, hogy egyszerűsített és költséghatékony megfelelési eljárásokat alkalmazzanak; F. mivel az USA és az EU gazdasága a világ GDP-jének több mint 50%-át, a világ exportjának 25%-át és a világ importjának több mint 30%-át adja; mivel világszerte az USA és az EU közötti gazdasági kapcsolat értékét tartják a legnagyobbnak, és a teljes transzatlanti kereskedelmet 2014-ben 1,09 billió USD-ra értékelték, miközben az USA és Kanada közötti teljes kereskedelmet 741 milliárd USD-ra, az USA és Kína közötti teljes kereskedelmet pedig 646 milliárd USD-ra tették; G. mivel az Egyesült Államok és Európa közötti, határokon átnyúló adatáramlás világviszonylatban a legnagyobb volumenű – 50 %-kal nagyobb, mint az Egyesült Államok és Ázsia közötti adatforgalom, és majdnem kétszerese az Egyesült Államok és Latin-Amerika közötti adatforgalomnak –, és mivel a személyes adatok továbbítása és cseréje alapvető eleme az Európai Unió (EU) és az Egyesült Államok (USA) közötti szoros kapcsolatoknak a kereskedelem és a bűnüldözés területén; H. mivel a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport a 01/2016. sz. véleményében üdvözölte az adatvédelmi pajzs által a védett adatkikötőre vonatkozó határozathoz képest elért jelentős javulásokat, és mivel megállapította, hogy különösen a kulcsfontosságú fogalommeghatározások beillesztése, az adatvédelmi pajzsot használó vállalatokat tartalmazó lista felügyeletének biztosítása érdekében létrehozott mechanizmusok és az immár kötelező külső és belső megfelelési felülvizsgálatok kedvező előrelépést jelentenek, és mivel a munkacsoport határozott aggályokat is felvetett mind a kereskedelmi szempontokkal, mind pedig az adatvédelmi pajzs keretében továbbított adatok hatóságok általi hozzáférhetőségét illetően; I. mivel eddig az alábbi országokat/területeket ismerték el a személyes adatok megfelelő szintű biztonságát nyújtó országként: Andorra, Argentína, Kanada, a Feröer szigetek, Guernsey, Man-sziget, Jersey, Uruguay, Izrael, Svájc és Új-Zéland, és kiváltságos hozzáférést kaptak az uniós piachoz; 1. üdvözli a Bizottság és az Egyesült Államok kormányának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy jelentős előrelépést érjenek el az adatvédelmi pajzs tekintetében a védett adatkikötőről szóló határozathoz képest, különösen az olyan kulcsfontosságú fogalmak, mint például a „személyes adatok”, az „adatfeldolgozás” és az „adatkezelő” meghatározásának beillesztése, az adatvédelmi pajzs felügyeletének biztosítását szolgáló mechanizmusok kialakítása és a megfelelőség most már kötelező külső és belső megfelelőségi ellenőrzése révén; 2. hangsúlyozza a transzatlanti kapcsolatok fontosságát, amelyek továbbra is mindkét fél számára létfontosságúak; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok és az EU között létrejövő átfogó megoldásnak tiszteletben kell tartania az adatvédelemhez és a magánélethez fűződő jogokat; emlékeztet arra, hogy az EU egyik alapvető célja a személyes adatok védelme, többek között a nagy nemzetközi kereskedelmi partneréhez való továbbítás során; 3. hangsúlyozza, hogy az adatvédelmi pajzsra vonatkozó megállapodásnak összhangban kell lennie az elsődleges és másodlagos uniós joggal, valamint az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó határozataival; 4. megjegyzi, hogy a VI. melléklet (Robert S. Litt, a Nemzeti Hírszerzés Hivatala Igazgatója (DNI) által küldött levél) pontosítja, hogy a 28. elnöki rendelet (a továbbiakban: „PPD-28”) értelmében hat esetben továbbra is lehetőség van nem egyesült államokbeli személyek személyes adatainak és kommunikációinak tömeges gyűjtésére; rámutat, hogy a tömeges gyűjtésnek csupán „ésszerű és a gyakorlatban megvalósítható mértékben” kell „testre szabottnak” lennie, ami nem felel meg a szükségesség és az arányosság Chartában lefektetett kritériumainak; 5. emlékeztet arra, hogy a jogbiztonság és különösen a világos és egységes szabályok kulcsfontosságú elemek a vállalkozások fejlesztése és növekedése szempontjából, különösen a kkv-k esetében, annak biztosítása érdekében, hogy ne kerüljenek bizonytalan jogi helyzetbe és működésüket és az Atlanti-óceánt átszelő tevékenységek folytatásának lehetőségét tekintve ne szenvedjenek el súlyos következményeket; 6. üdvözli, hogy az adatvédelmi pajzs keretében jogorvoslati lehetőséget vezettek be a magánszemélyek számára; felhívja a Bizottságot és az Egyesült Államok kormányát, hogy kezeljék a jelenlegi bonyolultságot, hogy felhasználóbarátabbá és hatékonyabbá tegyék az eljárást; 7. felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen az Egyesült Államok által nyújtott „írásbeli biztosítékok” jogi státuszának tisztázására; 8. üdvözli, hogy az Egyesült Államok Külügyminisztériumában kineveztek egy ombudsmant, aki független hatóságokkal fog együttműködni az uniós felügyeleti hatóságok által a kormányzati megfigyeléssel kapcsolatos kérdésekben továbbított egyéni kérelmekre nyújtott válaszadás érdekében; úgy ítéli meg azonban, hogy ez az új intézmény nem eléggé független, nincs megfelelő hatáskörrel felruházva feladata hatékony gyakorlásához és végrehajtásához; 9. üdvözli az adatvédelmi pajzsra vonatkozó keret által a tagállami adatvédelmi hatóságoknak adott kiemelt szerepet a személyes adatok tartásához való, az EU Alapjogi Chartájában meghatározott jog védelmével kapcsolatos keresetek kivizsgálása és az adattovábbítások felfüggesztése terén, valamint hogy az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma számára kötelezettségként szabták meg e panaszok rendezését; 10. elismeri, hogy az adatvédelmi pajzs az EU és harmadik országok, köztük az Egyesült államok közötti szélesebb, az adatvédelemről, a kereskedelemről, a biztonságról és a kapcsolódó jogokról és a közös érdekű célkitűzésekről folyó párbeszéd része; felhívja ezért az összes felet, hogy munkálkodjanak együtt olyan működőképes, közös nemzetközi keretek és belföldi jogszabályok megteremtésén és folyamatos javításán, amelyekkel elérhetők e célkitűzések; 11. hangsúlyozza, hogy az Unió és az Egyesült Államok között továbbított személyes adatokra vonatkozó jogbiztonság elengedhetetlen a fogyasztói bizalommal, a transzatlanti üzleti fejlesztéssel és a bűnüldözéssel kapcsolatos együttműködéshez, melynek hatékonysága és hosszú távú végrehajtása szempontjából alapvető fontosságú, hogy az ilyen adattovábbítások megfeleljenek az elsődleges és másodlagos uniós jognak is; 12. felhívja a Bizottságot a 29. cikk szerinti munkacsoportnak az EU–USA adatvédelmi pajzs megfelelőségi határozattervezetéről szóló 01/2016. számú véleményében foglalt ajánlások maradéktalan végrehajtására; 13. felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre az adatvédelmi pajzsra vonatkozó kerettel kapcsolatban azt a feladatát, hogy rendszeresen szigorúan felülvizsgálja a megfelelőségre vonatkozó megállapítását és annak jogi indokolását, különösen az általános adatvédelmi rendelet két év múlva való alkalmazásának fényében; 14. felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a párbeszédet az Egyesült Államok kormányával annak érdekében, hogy a tárgyalások során még nagyobb előrelépést lehessen elérni az adatvédelmi pajzsról szóló megállapodás terén, annak jelenlegi hiányosságai fényében; 15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Államok kormányának és Kongresszusának.
| ||||||||||||||||||||||||
| Az energiafogyasztók érdekeit szolgáló új megállapodás létrehozása |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottság „Új irányvonal az energiafogyasztók számára” című, 2015. július 15-i közleményére (COM(2015)0339), – tekintettel a Bizottság „Nyilvános konzultáció az energiapiac újratervezéséről” című, 2015. július 15-i közleményére (COM(2015)0340), – tekintettel a Bizottság 2016. február 16-i közleményére az Európai Unió hőtechnikai stratégiájáról (COM(2016)0051), – tekintettel a Bizottság „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című, 2015. február 25-i közleményére (COM(2015)0080), – tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903), – tekintettel „A belső energiapiac működőképessé tétele” című, 2012. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2012)0663), – tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2011)0112), – tekintettel a „2050-ig szóló energiaügyi ütemterv” című, 2011. december 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0885), – tekintettel a harmadik energiaügyi csomagra, – tekintettel az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre, – tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre, – tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre, – tekintettel a személyes adatok védelméről szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre, – tekintettel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre, – tekintettel a fogyasztók jogairól szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre, – tekintettel az intelligens fogyasztásmérő rendszerek bevezetésének előkészítéséről szóló, 2012. március 9-i 2012/148/EU bizottsági ajánlásra, – tekintettel „Az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája felé” című közleményről szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására(1), – tekintettel „A belső energiapiac működőképessé tételéről” szóló, 2013. szeptember 10-i állásfoglalására(2), – tekintettel „A 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervről: egy energiagazdag jövő” című, 2013. március 14-i állásfoglalására(3), – tekintettel az intelligens energiahálózatok fejlesztésének helyi és regionális következményeiről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására(4), – tekintettel a közüzemi szolgáltatások terén a fogyasztók védelméről szóló, 2014. április 15-i állásfoglalására(5), – tekintettel „Az európai energiaunió felé” című közleményről szóló, 2015. december 15-i állásfoglalására(6), – tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, – tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0161/2016), 1. üdvözli az „Új irányvonal az energiafogyasztók számára” című bizottsági közleményt; 2. hangsúlyozza, hogy a jelentés kizárólag az energetikai átállással összefüggésben kíván új irányvonalat meghatározni a háztartási energiafogyasztók számára; hangsúlyozza, hogy az ipari fogyasztók helyzetével külön keretben kell foglalkozni; 3. kiemeli, hogy a jelenleg zajló energetikai átállás a hagyományos központosított energiatermelésen alapuló energetikai rendszer felől egy decentralizáltabb, energiahatékony, rugalmas és elsősorban a megújuló energiákon alapuló rendszer felé való elmozdulást eredményez; 4. felhívja a figyelmet az új piaci szerkezetre való átállás költségeire egyes tagállamokban; felhívja a Bizottságot, hogy megfelelőképpen vegye figyelembe ezeket a költségeket a megengedhetőség és a versenyképesség szempontjából; 5. emlékeztet arra, hogy a végső célnak olyan gazdaság megvalósításának kellene lennie, amelynek alapja az "energiahatékonyság ma/az elsődleges energiaforrás" elvének maradéktalan alkalmazása, és amely az energiamegtakarítás, valamint a keresleti oldali intézkedések kínálati oldallal szembeni előnyben részesítése révén valósítható meg a párizsi megállapodás 1,5°-os forgatókönyvének megfelelő éghajlati céljaink, az energiabiztonság, a versenyképesség és különösen az alacsonyabb fogyasztói számlák elérése érdekében; 6. ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az energiauniónak elsősorban a polgárok mostani és jövőbeli generációinak érdekeit kell szem előtt tartania, és ennek érdekében
7. úgy véli, hogy a szabályozott fogyasztói energiaárak megszüntetésének figyelembe kellene vennie piaci verseny tényleges szintjét az energiaunióra vonatkozó stratégiával összefüggésben, amelynek garantálnia kell a biztonságos fogyasztói energiaárakat; 8. úgy véli, az energetikai átállásnak általános elvként hatékonyabb, átláthatóbb, fenntarthatóbb, versenyképesebb, stabilabb, decentralizáltabb és inkluzívabb energetikai rendszert kell eredményeznie, amely előnyös az egész társadalom számára, fokozza a polgárok és a helyi és regionális közösségek részvételét, valamint lehetővé teszi számukra, hogy tulajdonosok vagy résztulajdonosok legyenek a megújuló energia termelésében, elosztásában és tárolásában, biztosítva ugyanakkor a legkiszolgáltatottabbak védelmét, valamint azt, hogy ezek a csoportok is élhessenek az energiahatékonysági intézkedésekből és a megújuló energiából származó előnyökkel; A polgárok számára előnyös, jól működő energiapiac felé 9. úgy véli, hogy az előrelépések ellenére sem teljesült minden tagállamban teljes mértékben a harmadik energiaügyi csomagban foglalt, a valóban versenyképes, átlátható és fogyasztóbarát kiskereskedelmi energiapiac biztosítására irányuló célkitűzés, amit az is mutat, hogy továbbra is magas a piaci koncentráció, a nagykereskedelmi költségek csökkenése egyes tagállamokban nem tükröződik a kiskereskedelmi árakban, és alacsony a szolgáltatóváltások száma és fogyasztói elégedettség szintje; 10. ezért úgy véli, hogy a Bizottságnak a jól működő, fogyasztóbarát energiapiacokra vonatkozóan további mutatókat kell meghatároznia vagy kidolgoznia; hangsúlyozza, hogy e mutatóknak többek között figyelembe kell venniük a szolgáltatót váltó energiafogyasztókra gyakorolt gazdasági hatást, a szolgáltatóváltás vagy szerződésmódosítás technikai akadályait vagy a fogyasztói tudatosság szintjeit; 11. hangsúlyozza, hogy nyílt, átlátható, versenyképes és jól szabályozott piacokra van szükség az árak alacsonyan tartásához, az innováció ösztönzéséhez, a fogyasztók számára nyújtott szolgáltatások javításához, valamint a polgárok számára kedvező árat kínáló, a polgárokat kedvezőbb pozícióba helyező és az energiaszegénységet megelőző, új, innovatív üzleti modelleket gátló tényezők felszámolásához; 12. emlékeztet arra, hogy az elosztóhálózatok esetében – természetes monopóliumjellegük miatt – a fogyasztók választási lehetősége korlátozott, ezért a fogyasztók nem válthatnak elosztóhálózat-üzemeltetőt; hangsúlyozza az elosztóhálózat-üzemeltetők ellenőrzésének szükségességét, ami védi a fogyasztókat az elosztási díjak hirtelen emelkedésével szemben; 13. úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket, hogy a nemzeti hálózatok magasabb szintű összekapcsolásának hasznát ne az elosztórendszer-üzemeltetőknek adják át, hanem a végső fogyasztók javára fordítsák át; úgy véli továbbá, hogy a nemzeti hálózatok magasabb szintű összekapcsolásának pozitív hatást kell gyakorolnia a fogyasztók által fizetett energiaárakra, ezért el kell kerülni, hogy a hasznot csak a elosztórendszer-üzemeltetőkre ruházzák át; 14. felkéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szigorúan garantálják a harmadik energiacsomag teljes körű végrehajtását, valamint kéri annak felülvizsgálatát az energiapiac újratervezése keretében az alábbi, háztartási fogyasztókkal kapcsolatos ajánlások figyelembevétele céljából:
15. határozottan úgy véli, hogy minden energiaszolgáltató honlapját és digitális számlázási lehetőségeit maradéktalanul hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékossággal élő személyek számára is, kielégítve az EN 301 549 sz. európai szabványban foglalt vonatkozó követelményeket; 16. ragaszkodik hozzá, hogy a tagállamok teljes körűen hajtsák végre a szolgáltatóváltással kapcsolatosan a harmadik energiacsomagban szereplő rendelkezéseket, és hogy a nemzeti szabályozások garantálják a fogyasztók számára a jogot a gyors, könnyű és költségmentes szolgáltatóváltáshoz, és azt, hogy a szolgáltatóváltás lehetőségét ne akadályozzák a szerződésbontáshoz kapcsolódó díjak és büntetések; leszögezi, hogy e jog piacfelügyelet, illetve hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók révén történő érvényesítése alapvető fontosságú, és támogatja az ACER „Híd 2025-höz” kiadványának szolgáltatóváltással kapcsolatos ajánlásait; 17. úgy véli, hogy elő kell mozdítani a kollektív szolgáltatóváltási rendszereket és kampányokat, ezáltal hozzásegítve a fogyasztókat az ár és a minőség szempontjából számukra kedvezőbb megoldáshoz; hangsúlyozza, hogy az ilyen rendszereknek függetlennek, megbízhatónak, átláthatónak, átfogónak és inkluzívnak kell lenniük, és el kell jutniuk a kevésbé tudatos fogyasztókhoz is; úgy véli, hogy a helyi hatóságok, szabályozók, fogyasztói szervezetek és egyéb nonprofit szervezetek alkalmasak e szerepkör betöltésére a visszaélésszerű gyakorlatok elkerülése érdekében; 18. ragaszkodik hozzá, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról és a fogyasztók jogairól szóló irányelvek házaló kereskedéssel, tisztességtelen feltételekkel vagy gyakorlatokkal, illetve agresszív marketingtechnikákkal kapcsolatos rendelkezéseit a tagállamok megfelelően hajtsák végre és érvényesítsék az energiafogyasztók, és különösen a legkiszolgáltatottabb csoportok védelme érdekében; megjegyzi, hogy a házaló kereskedéssel kapcsolatos panaszok száma több tagországban is emelkedett; 19. üdvözli, hogy a Bizottság fontolóra kívánja venni kifejezetten az energia területét érintő jogszabályok beépítését a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet(7) mellékletébe; Az inkluzív energiarendszer biztosítása annak elősegítésével, hogy a polgárok magukénak érezzék az energetikai átállást, megtermeljék saját energiájukat, és energiahatékonnyá váljanak 20. úgy véli, hogy a jól működő energiarendszerekkel összefüggésben a helyi hatóságok, közösségek, szövetkezetek, háztartások és az egyének fontos szereplői az energetikai átállásnak, és jelentős mértékben hozzá kell járulniuk az átálláshoz, illetve ösztönzést kell kapniuk ahhoz, energiatermelővé és -szolgáltatóvá válhassanak, amennyiben így döntenek; ezért nagyon fontosnak tartja, hogy az Európai Unió elfogadja a „termelő-fogyasztók” közös operatív fogalommeghatározását; 21. felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be hálózati mérési rendszereket az önálló termelés és a szövetkezeti energiatermelés támogatása érdekében; 22. úgy véli, hogy a fogyasztói magatartás jelentős változása igen fontos az optimális energetikai átállás eléréséhez; úgy véli, hogy az ösztönzők és a minőségi információkhoz való hozzáférés kulcsfontosságú e tekintetben, és felkéri a Bizottságot, hogy jövőbeni javaslataiban foglalkozzon e kérdéssel; úgy véli továbbá, hogy a magatartás megváltoztatása terén fontos szerepet játszik majd az oktatás, a képzés és a tájékoztatási kampányok; 23. úgy véli, hogy a tőkéhez és pénzügyi szakértelemhez való korlátozott hozzájutás, a magas kezdeti beruházási költségek és a hosszú megtérülési idő jelentik a legfontosabb akadályokat a saját termelés és az energiahatékonysági intézkedések előtt; ezért új üzleti modellek, kollektív beszerzési rendszerek és innovatív pénzügyi eszközök kidolgozását szorgalmazza, amelyek révén valamennyi fogyasztó saját termelésre, saját fogyasztásra és energiahatékonyságra ösztönözhető; úgy véli, hogy ennek az EBB, az ESBA, a Horizont 2020 és a Strukturális Alapok fontos célkitűzésévé kell válnia, és a közhivataloknak és a piaci szereplőknek teljes mértékben ki kell aknázniuk az ebben rejlő lehetőségeket; megismétli, hogy a projekteket a költséghatékonyság összehasonlítása alapján kell finanszírozni, és közben szem előtt kell tartani a nemzeti és az európai éghajlati és energetikai célokat és kötelezettségeket; 24. kéri, hogy stabil, elégséges és költséghatékony javadalmazási rendszerek garantálják a befektetői biztonságot, és fokozzák a kis és közepes méretű megújulóenergia-projektek igénybevételét, egyszersmind a minimálisra csökkentve a piaci torzulásokat; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó, az állami támogatásokról szóló iránymutatásokban előirányzott de minimis mentességeket; úgy véli, hogy a hálózati és egyéb díjaknak megkülönböztetéstől mentesnek és átláthatónak kell lenniük, tisztességesen tükrözniük kell a fogyasztó által a hálózatra gyakorolt hatást, el kell kerülniük a kettős számlázást, és egyszersmind megfelelő forrásokat kell biztosítaniuk az elosztási hálózatok karbantartására és fejlesztésére; sajnálatosnak tartja, hogy visszamenőleges hatállyal megváltoztatták a megújuló energia támogatására szolgáló rendszereket, valamint tisztességtelen és büntető jellegű adókat vagy díjakat vezettek be, amelyek visszavetik a saját termelés eddig jellemző terjedését; rávilágít a jól megtervezett és időtálló támogatási rendszerek fontosságára annak érdekében, hogy fokozni lehessen a befektetők biztonságát és a megfelelő ár-érték arányt, illetve hogy a jövőben el lehessen kerülni az ilyen változtatásokat; hangsúlyozza, hogy a hálózatot tárolási kapacitással ellátó termelő-fogyasztókat jutalmazni kell; 25. javasolja, hogy a lehetséges legalacsonyabb szintre csökkenjenek az új saját termelési kapacitásokat gátló adminisztratív akadályok, elsősorban a piachoz és a hálózathoz való hozzáférést gátló korlátozások felszámolásával; javasolja az engedélyezési folyamatok lerövidítését és egyszerűsítését, például egy egyszerű bejelentési kötelezettségre való átállással, továbbra is tiszteletben tartva valamennyi jogszabályi előírást, illetve biztosítva az elosztórendszer-üzemeltetők tájékoztatását; úgy véli, hogy a megújuló energiáról szóló irányelv felülvizsgálata konkrét rendelkezéseket is tartalmazhatna az akadályok felszámolását és a közösségi/kooperatív energiarendszerek előmozdítását illetően, a projektengedélyekkel foglalkozó, illetve műszaki és pénzügyi szakértelmet nyújtó „egyablakos ügyintézés” és/vagy különleges tájékoztató kampányok útján, helyi és közösségi szinten, továbbá biztosítva a termelő-fogyasztók hozzáférését az alternatív vitarendezési mechanizmusokhoz; 26. hangsúlyozza, hogy kedvező, stabil és méltányos keretet kell kialakítani, amely kedvez a többlakásos épületek bérlőinek és lakóinak, hogy ők is élvezhessék a közös tulajdon, a saját termelés és az energiahatékonysági intézkedések előnyeit; 27. felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a Polgármesterek Szövetségének, az intelligens városok és az intelligens közösségek kezdeményezéseknek, továbbá a 100%-os megújulóenergia-közösségeknek nyújtott támogatást annak érdekében, hogy tovább lehessen fejleszteni e szervezet eszközként betöltött szerepét a saját termelésben, az energiahatékonysági intézkedésekben, az energiaszegénység elleni küzdelemben, valamint a legjobb gyakorlatok helyi hatóságok, régiók és tagállamok közötti cseréjében, továbbá biztosítsa, hogy valamennyi helyi hatóság ismerje a rendelkezésére álló pénzügyi támogatásokat; Az igényoldali gazdálkodás fejlesztésének előmozdítása 28. hangsúlyozza, hogy az igényoldali válaszintézkedések ösztönzése érdekében az áraknak különbözniük kell a csúcsidőszakokban és a csúcsidőszakokon kívül, ezért támogatja az önkéntes beleegyezésen alapuló dinamikus árképzés fejlesztését, a valamennyi fogyasztóra gyakorolt hatások alapos értékelése függvényében; hangsúlyozza, hogy olyan technológiákat kell bevezetni, amelyek a rugalmas fogyasztást jutalmazó árjelzéseket adnak, ezáltal ösztönözve a fogyasztói reakciókat; úgy véli, hogy az összes tarifának átláthatónak és összehasonlíthatónak kell lennie, és azokat világosan el kell magyarázni; javasolja, hogy alaposabban elemezzék a progresszív és változtatható díjrendszerek megvalósításának módját az energiamegtakarítás, a saját termelés, a keresleti válasz és az energiahatékonyság ösztönzése érdekében; emlékezteti a Bizottságot, hogy a következő jogalkotási javaslatok megfogalmazása során garantálni kell, hogy a dinamikus árképzés bevezetése mellett több információt is közöljenek a fogyasztókkal; 29. úgy véli, hogy a fogyasztóknak könnyen és megfelelő időben hozzá kell férniük fogyasztási adataikhoz és a kapcsolódó költségekhez, hogy tájékozott döntéseket hozhassanak; megjegyzi, hogy csak 16 tagállam vállalta az intelligens fogyasztásmérők nagy mennyiségben történő bevezetését 2020-ig; úgy véli, hogy ahol intelligens fogyasztásmérőket vezetnek be, a tagállamoknak szilárd jogszabályi keretet kell biztosítaniuk, hogy fel lehessen számolni a nem igazolható utólagos számlázást, illetve biztosítani lehessen, hogy az ilyen fogyasztásmérők bevezetése hatékony és megfizethető legyen az összes fogyasztó számára, és különösen az energiaszegénységben élő fogyasztók számára; ragaszkodik hozzá, hogy az intelligens fogyasztásmérők alkalmazásából eredő előnyöket méltányosan osszák el a hálózatüzemeltetők és a fogyasztók között; 30. hangsúlyozza, hogy az intelligens technológiák fejlesztése kulcsszerepet játszik az energetikai átállásban és hozzájárulhat ahhoz, hogy a fogyasztók csökkenthessék energiaköltségeiket és javíthassák energiahatékonyságukat; felszólít az ICT gyors telepítésére, ideértve a mobil alkalmazásokat, az online platformokat és az online számlázást; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ez a fejlődés nem eredményezheti sem a legkiszolgáltatottabb és a piac fejleményeit kevésbé követő fogyasztók hátrahagyását, sem a számláik növekedését, ha közvetlenül nem élvezik az előnyöket; megjegyzi, hogy kiemelt figyelmet kell szentelni ezeknek a csoportoknak, és hogy el kel kerülni minden olyan bezáródási hatást, amely gátolhatja a fogyasztók díjszabások és szolgáltatók közötti szabad választását; 31. hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni olyan intelligens hálózatok és berendezések kifejlesztését, amelyek automatizálják az energiaigény árjelzések függvényében való kezelését; úgy véli, hogy a berendezéseknek magas szintű adatvédelmet kell biztosítaniuk, kölcsönösen átjárhatónak kell lenniük, azokat a végfelhasználó javára kell megtervezni és fel kell szerelni olyan funkciókkal, amelyek fokozzák az energiamegtakarítást és támogatják az energiaszolgáltató piacok fejlődését és az igények kezelését; 32. hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak képeseknek kell lenniük arra, hogy szabadon válasszanak csoportosulások és energiaszolgáltató vállalatok között, a szolgáltatóktól függetlenül; 33. hangsúlyozza, hogy a polgárok energiával összefüggő adatainak gyűjtését, feldolgozását és tárolását az adatokhoz való hozzáférést diszkriminációtól mentesen kezelő szervezeteknek kell végezniük, összhangban az adatok és a magánélet védelmével kapcsolatos hatályos uniós kerettel, amely rögzíti, hogy mindig a fogyasztóknak kell rendelkezniük a személyes adataik felett, és az adatokat csak kimondott engedélyükkel lehet átadni harmadik feleknek; úgy véli továbbá, hogy biztosítani kell, hogy a polgárok helyesbíthessék és töröltethessék személyes adataikat; Az energiaszegénység okainak kezelése 34. fokozott koordinációt szorgalmaz uniós szinten az energiaszegénység elleni fellépés érdekében, a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti cseréje, illetve az energiaszegénység közös definíciója révén, amely azon a gondolaton alapszik, hogy a megfizethető energiához való hozzáférés az alapvető szociális jogok közé tartozik; ; 35. kitart amellett, hogy az adatok rendelkezésre állása és hatékonyabb összegyűjtése alapvető fontosságú a helyzet értékelése és az energiaszegénységben élő polgárok, háztartások és közösségek minél hatékonyabb támogatása érdekében; 36. kiemeli ezen a területen valamennyi szinergia támogatásának fontosságát, elsősorban azoké, amelyek a helyi hatóságok és az elosztórendszer-üzemeltetők között közvetíthetnek, és amelyek, az európai és nemzeti adatvédelmi szabályozás teljes betartása mellett egyben a legtöbb információt adhatják az energiaszegénység mértékéről, továbbá azonosíthatják a veszélyhelyzeteket; 37. úgy véli, hogy az energiaunió irányítási keretének tartalmaznia kell a tagállamok energiaszegénységgel kapcsolatos céljait és jelentéseit, illetve hogy ki kell dolgozni a legjobb gyakorlatok eszköztárát; 38. úgy véli, hogy az energiahatékonysági intézkedések központi jelentőségűek minden, az energiaszegénység és a fogyasztói kiszolgáltatottság felszámolására irányuló költséghatékony stratégiában, és kiegészítik a szociális politikákat; intézkedéseket szorgalmaz annak biztosítására, hogy a meglévő épületek energiahatékony felújítása az energiaszegénységben élő polgárok helyzetét is kezelje az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv és az energiahatékonysági irányelv (és különösen ennek 7. cikke) felülvizsgálatával összefüggésben; úgy véli, fontolóra kell venni egy olyan cél kitűzését, hogy 2030-ig meghatározott mértékben csökkenjen a nem energiahatékony otthonok száma, a bérleményekre és a szociális lakásokra összpontosítva; úgy véli, hogy az állami hatóságok által birtokolt és használt épületeknek példát kell mutatniuk ezen a területen; 39. kéri, hogy az energiahatékonyság és a saját termelés támogatását célzó uniós alapok az energiaszegénységben élő, alacsony jövedelmű fogyasztókra is összpontosítsanak, orvosolják azt a problémát, hogy eltérő ösztönzők vonatkoznak a bérlőkre és a tulajdonosokra; 40. úgy véli, hogy a tagállamok eltérő gyakorlatainak tiszteletben tartása mellett a jól célzott tarifacsomagok nélkülözhetetlenek az alacsony jövedelmű, kiszolgáltatott polgárok számára, és ezért elő kell ezeket mozdítani; úgy véli, hogy minden ilyen jellegű szociális tarifacsomagnak teljes mértékben átláthatónak kell lennie; o 41. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A szegénység: a nemek közötti egyenlőség |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, valamint 3. cikkének (3) bekezdésére; – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8., 9., 151., 153. és 157. cikkére, – tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak a szociális jogokra és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó rendelkezéseire,a – tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW), – tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény), – tekintettel az Európa 2020 uniós növekedési stratégiára, és különösen azon célkitűzésére, hogy a tagállami szegénységi küszöb alatt élő európaiak számát 2020-ig 25%-kal kell csökkenteni, ezáltal több mint 20 millió embert kiemelve a szegénységből, valamint arra, hogy teljes körűen ki kell építeni a tagállamok szociális biztonsági és nyugdíjrendszereit a megfelelő jövedelemtámogatás biztosítása érdekében, – tekintettel a Bizottság 2013-as szociális beruházási csomagjára (SIP), – tekintettel a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó gyakorlati közösségre (GenderCop), és különösen annak a szegénységgel és a társadalmi befogadással foglalkozó munkacsoportjára, – tekintettel a 2014–2020-as időszakra elkülönített strukturális alapokra alkalmazandó közös rendelkezésekről szóló rendelet 7. cikkére, – tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjának 2014. évi éves ülésére, – tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre, – tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelvre, – tekintettel az Európai Bizottság 2015. augusztusi, „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című ütemtervére, – tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0278), – tekintettel a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyekre irányuló uniós felmérésre, amelyet az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) végzett el és adott ki 2013. május 17-én, – tekintettel „A nők és a szegénység az Európai Unióban” című, 2005. október 13-i állásfoglalására(1), valamint a nemek közötti megkülönböztetésmentességről és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2009. február 3-i állásfoglalására(2), – tekintettel a szülési szabadságról szóló irányelvet módosító 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása vonatkozásában 2010. október 20-án első olvasatban elfogadott álláspontjára(3), – tekintettel „A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” című 2011. március 8-i állásfoglalására(4), – tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló, 2011. április 5-i állásfoglalására(5), – tekintettel a nyugdíjkorhatárhoz közelítő nők helyzetéről szóló 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(6), – tekintettel az egyedülálló anyák helyzetéről szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(7), – tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról a Bizottsághoz szóló 2012. május 24-i állásfoglalására(8), – tekintettel az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölése és megelőzése témájával foglalkozó 57. ülésszakáról szóló, 2013. február 6-i állásfoglalására(9), – tekintettel a gazdasági válságnak a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira kifejtett hatásáról szóló 2013. március 12-i állásfoglalására(10), – tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás az Európai Unióban 2013-ban” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(11), – tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló 2015. június 9-i állásfoglalására(12); – tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló 2015. október 8-i állásfoglalására(13), – tekintettel a Bizottság megbízásából készített, 2014 áprilisában közétett, „Egyedülálló szülők és foglalkoztatás Európában” című tanulmányra, – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság „A szegénység elleni küzdelem célkitűzésének elérése a növekvő rezsiköltségek fényében” című jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság ahhoz fűzött véleményére (A8-0040/2016), – tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, – tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0153/2016), A. mivel az Eurostat legfrissebb adatai szerint a szegénységben élő nők száma (jelenleg 64,6 millió) továbbra is állandóan magasabb a szegénységben élő férfiakénál (jelenleg 57,6 millió)(14); mivel ez azt mutatja, hogy a szegénység másképpen hat a nőkre és a férfiakra; mivel a nők esetében a 28 tagállamból álló EU-ban a szegénység kockázata 2014-ben különösen magas volt, a nők társadalmi juttatások nélküli szegénységi aránya 46,6% volt, e juttatásokkal együtt pedig 17,7%; mivel a nők körében tapasztalható szegénység aránya tekintetében a tagállamok között erős különbségek mutatkoznak; mivel függetlenül attól, hogy a nők bizonyos csoportjai – például az időskorú nők, az egyedülálló nők, az egyedülálló anyák, a leszbikusok, a biszexuális nők, a transznemű nők vagy a fogyatékossággal élő nők – mennyire sajátos kockázatoknak vannak kitéve, a migráns nők és az etnikai kisebbségekhez tartozó nők körében tapasztalható szegénység aránya az EU-ban mindenütt azonos; mivel a 28 tagállamból álló Unióban a népesség 38,9 %-a, az egyedülálló nőknek pedig 48,6 %-a nem képes megbirkózni a váratlan kiadásokkal; mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa kijelentette, hogy a világon a legszegényebb emberek többsége nő, hogy a vidéken szegénységben élő nők száma 1975 óta mintegy 50 százalékkal nőtt, hogy a világon az összes munkaóra kétharmadát a nők dolgozzák le és hogy a világ élelmiszermennyiségének a felét a nők állítják elő, akik ennek ellenére a világ jövedelmének csupán 10 százalékát keresik meg, továbbá a világ vagyonának kevesebb mint egy százalékával rendelkeznek; B. mivel a társadalmi és gazdasági jólét növekedése egyenlőséget teremt a nemek között, és ez nemcsak a nők, hanem a gazdaság és a társadalom egésze számára is előnyös; mivel a férfiak és a nők közötti egyenlőség biztosítására irányuló célkitűzés az 1957-es Római Szerződésre nyúlik vissza; C. mivel a kormányok a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben elkötelezték magukat annak biztosítására, hogy minden fiú és lány elvégezze az általános iskolát; mivel a Parlament 2015 májusában a nemzetközi nőnap alkalmából megrendezte „A nők és a lányok érvényesülésének támogatása az oktatás révén” elnevezésű rendezvényt; mivel mind az iskolarendszeren belüli, mind az azon kívüli oktatás alapvető fontossággal bír a marginalizáció és a megkülönböztetés több formájának leküzdésében, azáltal, hogy párbeszédet teremt, nyitottságot és megértést biztosít a közösségek között, valamint elősegíti a társadalom perifériájára szorult közösségek emancipációját; D. mivel gazdasági visszaesés idején a szegénység kockázatának már eleve kitett emberek – akik nagyobb valószínűséggel nők – veszélyeztetett helyzetbe kerülnek a munkaerő-piacokon és a szociális biztonság tekintetében, kiváltképpen, ha többszörösen is hátrányos megkülönböztetéssel sújtott csoportok tagjai; mivel az uniós LMBT-felmérés megállapítja, hogy a leszbikus, biszexuális és transznemű nők aránytalanul erősen vannak kitéve a megkülönböztetés veszélyének a szexuális irányultságuk vagy a nemi identitásuk miatt a munkahelyen (19 %), az oktatásban (19 %), a lakhatási ügyekben (13 %), az egészségügyben (10 %) és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés során (8 %); mivel ez aránytalanul veszélyezteti a nők gazdasági és társadalmi jólétét; E. mivel a Bizottság által igényelt és a tagállamok által végrehajtott megszorító politikák az utóbbi évek gazdasági válságát tetézve fokozták az egyenlőtlenséget és különösen a nőket sújtották, súlyosbítva szegénységüket és egyre jobban kiszorítva őket a munkaerő-piacról; mivel az állami gyermek-, idős- és beteggondozási szolgáltatások és infrastruktúrák hálózata, valamint az ilyen jellegű minőségi és ingyenes közszolgáltatások köre szűkült; F. mivel az egyszülős családok nagyobb mértékben vannak kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának (49,8% az eltartott gyermekkel rendelkező átlagos családokra vonatkozó 25,2%-hoz képest, jóllehet az adatok tagállamonként rendkívül eltérők)(15); az Eurostat adatai szerint 2014-ben az Unióban az egyszülős háztartások 56,6 %-át nők alkották; a szegénység erős hatást gyakorol a gyermekek egyéni fejlődésére és tanulására, és következményeit egész életútjuk során viselhetik; mivel a különböző társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező gyermekek közötti oktatási szakadék nőtt (a szolgáltatások 11 országban a 0 és 3 év közötti gyermekek kevesebb mint 15%-át érik el); mivel a szegénység nagy valószínűséggel több nemzedéken át fennmarad; mivel a megfelelő minőségű oktatás hiánya a gyermekszegénység kockázatát jelentősen növelő tényező, továbbá a gyermekek társadalmi kirekesztettségét is fokozza, az iskola elhagyásának kockázatát pedig nagyban erősítik a családi élethez kötődő tényezők, így pl. a stabilitás hiánya, a családon belüli erőszak vagy a rossz lakáskörülmények; G. mivel a vidéki térségekben élő nőket különösen sújtja a szegénység; mivel a vidéki térségekben sok nőt nyilvántartásba sem vettek a munkaerő-piacon, vagy pedig munkanélküliként tartanak számon; mivel a vidéki térségekben élő nők körében rendkívül magas a munkanélküliségi ráta, és akiknek van munkájuk, nagyon alacsony jövedelemmel rendelkeznek; mivel a vidéki térségekben élő nők korlátozottan férnek hozzá az oktatáshoz, a korai rákdiagnosztizáláshoz és általában az egészségügyi ellátáshoz; H. mivel a szegénység fenyegetésében töltött élet következménye a társadalmi kirekesztés és a kimaradás a társadalmi életből, hiszen nehezebb az oktatáshoz, az alapvető egészségügyi ellátáshoz, a méltó lakáskörülményekhez, a kultúrához és sporthoz, valamint a tömegközlekedéshez való hozzáférés; mivel a nők támogatását célzó politikákba történő beruházás javítja a nők családjának, különösen gyermekeiknek életfeltételeit is; I. mivel a nemek közötti bérszakadék aránya 16,3 %, és mivel az atipikus és bizonytalan formájú munkaszerződések is erősebben érintik a nőket, mint a férfiakat; J. mivel az üzleti vállalkozást indítani kívánó nők a hitelhez jutás tekintetében igen gyakran nehézségekkel szembesülnek, a hagyományos pénzügyi közvetítők ugyanis nem szívesen nyújtanak hitelt a nőknek, mert a kockázatoknak jobban kitett vállalkozóknak tekintik őket, akik esetében kisebb az üzleti növekedés és a hasznot hozó befektetések valószínűsége; K. mivel a nők gyakran háztartási alkalmazottként dolgoznak, sok esetben a nemzeti munkajog keretein kívül; mivel az okmányokkal nem rendelkező nők különösen ki vannak téve annak a veszélynek, hogy ilyen jellegű munkára kényszerítik és kizsákmányolják őket; L. mivel a család idősebb vagy beteg tagjait, valamint a gyermekeket gyakrabban gondozzák nők, mint férfiak, és a nők gyakrabban is szakítják meg karrierjüket, miáltal kevésbé vannak jelen és hosszú időszakokon át egyáltalán nem folytatnak tevékenységeket a munkaerő-piacokon; mivel az elszegényedés kockázatát csökkentették az elérhető árú, a korai gyermekkorban rendelkezésre bocsátott oktatással és gondozással, illetve a más függő személyek – például idősek – gondozásával kapcsolatos színvonalas szociális szolgáltatások és létesítmények; mivel csupán kevés tagállam teljesítette vagy teljesítette túl a gondozási teendők nemek közötti egyenlő megosztása szempontjából elengedhetetlennek tekintendő barcelonai célkitűzéseket; M. mivel a szegénység generációk közötti dimenzióiból adódóan a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel szembesülő lányok és fiatal nők helyzetének megoldása elengedhetetlen a szegénység női problémává válásának megakadályozásához; N. mivel a 27 tagállamból álló EU-ban az aktív korú egyedülálló anyák 34 %-a van kitéve a szegénység kockázatának, miközben a többi gyermekes család esetében e kockázati arány 17 %; O. mivel a nyugdíjszakadék átlagos aránya 39 %, ami a makacsul fennmaradó – a bérekben, a foglalkoztatáshoz való hozzáférésben, hátrányos megkülönböztetésben és a munkaerő-piacon a nők és a férfiak közötti bérszakadékban megnyilvánuló –, egyenlőtlenségek által okozott egyensúlyhiány következménye; mivel a nyugdíjszakadék a nők gazdasági függetlenségének akadálya és az egyik oka annak, hogy az idősebb nők jövedelme a szegénységi küszöb alá süllyed; mivel biztosítani kell a hozzáférést a nőkkel szemben is méltányos nyugdíjrendszerekhez; mivel a nyugdíjszakadék a 2006 és 2012 közötti időszakban csökkent azokban a tagállamokban, ahol a 2006/54/EK irányelv(16) végrehajtásra került; P. mivel a szegénység kockázatának növekedése szoros összefüggésben áll az oktatás, a szociális biztonsági rendszerek és a gyermekgondozási szolgáltatások szintjén jelentkező költségvetési megszorításokkal; mivel a válság és a több tagállamban foganatosított megszorító intézkedések a nőket és a gyermekeket hosszabb távon sújtották; Q. mivel a nők a gazdasági és társadalmi fejlődés kulcsfontosságú mozgatórugói, és a jó oktatás az egyik leghatékonyabb rendelkezésre álló stratégia annak biztosításához, hogy a nők sikeresek legyenek a munkaerő-piacon és kitörjenek a generációról generációra örökített szegénységből; mivel az oktatás nem ingyenes, hanem jelentős közvetlen és közvetett költségekkel jár, ami erősen gátolja, hogy a szegénységben élő emberek magasabb képzettséget szerezhessenek; mivel a lányok az iskolában jobban teljesítenek a fiúknál, de gyakran nagyobb nehézségekkel szembesülnek, illetve családi vagy egyéb nyomás akadályozza őket abban, hogy iskolai sikerükből szakmai eredményességet kovácsoljanak; R. mivel a szegénység női problémává válásához a patriarchális társadalomban gyökerező, a nőket alárendelt társadalmi szerepbe kényszerítő társadalmi sztereotípiák is hozzájárulnak; mivel e sztereotípiák már gyermekkorban kialakulnak, és hatásuk az oktatási-képzési formák megválasztásától egészen a munkaerő-piacig érezhető; mivel a nőkre még ma is túlságosan gyakran „nőbarát” feladatokat osztanak, amelyek ellátásáért továbbra sem fizetik meg őket megfelelően, és még mindig alulképviseltek bizonyos területeken, például a matematikában, a tudományokban, az üzleti életben, a számítástechnikai és a mérnöki szakmákban, valamint a felelős vezetői beosztásokban; mivel e sztereotípiák a fizetések megállapításakor normatív szerepet játszó, férfiak által uralt ágazatokkal együtt a fizetések tekintetében nemen alapuló megkülönböztetéshez vezetnek; S. mivel az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia nagyra törő célokat tűzött ki, például a 75%-os foglalkoztatási arány megteremtését és a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek legalább 20 millióval történő csökkentését a 2020-ig terjedő időszakban; mivel az Európa 2020 stratégia célkitűzései tartalmazzák a korai iskolaelhagyás arányának 10 % alá csökkentését; T. mivel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek egyike, hogy a 30–34 évesek körében az egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya 40% legyen a jelenlegi átlagos 37,9%-hoz képest, és mivel a nők átlaga meghaladta a 42,3%-ot, szemben a férfiak 33,6%-os arányával; U. mivel az Európa 2020 stratégia öt mérhető célkitűzéseinek egyikét képező szegénységellenes célkitűzésének teljesítéséhez erőteljes új politikai lendületre van szükség; mivel e célkitűzések csak akkor teljesíthetők, ha a szegénységellenes politika erős nemi dimenziót is magába foglal, és a nők –főként a szegénység kockázatával szembeni – védelmére irányuló nemzeti politikák elfogadásával párosul; V. mivel a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a nők gazdasági függősége tovább súlyosbíthatja az erőszak áldozatául esett nők helyzetét, és ez megfordítva is igaz, hiszen az erőszak következményekkel jár a nők egészségére nézve, és gyakran munkahelyük elvesztéséhez, hajléktalansághoz, társadalmi kirekesztéshez és szegénységhez vezet; mivel ez rendkívüli mértékben megnöveli az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás veszélyét; mivel ráadásul az ilyen erőszak áldozataként szenvedő nők közül gazdasági függőségük miatt sokan továbbra is együtt élnek támadójukkal; W. mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség a nők szegénysége elleni küzdelem eszköze, hiszen kedvezően befolyásolja a termelékenységet és a gazdasági növekedést, továbbá a nők nagyobb munkaerő-piaci részvételéhez vezet, ami számos társadalmi és gazdasági előnnyel jár; A szegénység kérdése a munka és a magánélet egyensúlyával összefüggésben 1. hangsúlyozza a minőségi közszolgáltatások kulcsfontosságú szerepét a szegénység – különösen a nőket sújtó szegénység – elleni küzdelemben, hiszen ők jobban rá vannak utalva e szolgáltatásokra; 2. hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a férfiakat a nemek közötti egyenlőség valamennyi területen és a munkaerő-piac valamennyi szintjén történő előmozdítására, és szükség van elkötelezett együttműködésükre ebben; 3. úgy véli, hogy a tagállamoknak előtérbe kell helyezniük a magán- és a szakmai élet összeegyeztethetőségét, családbarát – például rugalmas munkaidejű vagy a távmunka lehetőségét tartalmazó – munkaügyi megállapodásokat vezetve be; megjegyzi, hogy a gyermekek, függő személyek és idősek gondozásával kapcsolatos megfizethető, színvonalas szolgáltatások – különösen bölcsődék, óvodák és hosszú távú gondozást nyújtó létesítmények – hiánya hozzájárul a társadalmi kirekesztéshez, a nemi alapú foglalkoztatási szakadékhoz, a bérszakadékhoz és az abból következő nyugdíjszakadékhoz; hangsúlyozza, hogy a kora gyermekkortól biztosított ingyenes színvonalas oktatáshoz, a megfizethető gondozáshoz, a formális, informális és nem formális oktatáshoz, valamint a családtámogatási szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés központi jelentőséggel bír a nők munkaerő-piacra történő belépésének és a munkaerő-piacon maradásuk ösztönzése, az esélyegyenlőség szavatolása és a szegénység generációról generációra örökítésének megtörése szempontjából, mivel segítséget nyújt a nők számára önállóságuk kivívásához és a munkahelyük megőrzését biztosító képesítések megszerzéséhez; 4. sajnálatosnak tartja a megszorító politikákat, amelyek a gazdasági válsággal együtt hozzájárulnak a szegénységi ráta növekedéséhez, különösen a nők esetében; 5. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a Barcelonában kitűzött célok elérése érdekében használják ki és fejlesszék tovább a már rendelkezésre álló szakpolitikai és pénzügyi eszközöket, közöttük a „szociális beruházási csomagot”; kéri ezzel összefüggésben az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) optimalizálását, és hogy a szociális beruházások végrehajtása és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) igénybe vétele során tegyék prioritássá a gyermekek és más eltartásra szoruló személyek elhelyezésére szolgáló állami és magánüzemeltetésű infrastruktúrák kialakítását; javasolja, hogy a Bizottság társfinanszírozási mechanizmus keretében biztosítson egyedi forrásokat ösztönző intézkedések előmozdítására meghatározott területeken, ahol kevés a koragyermekkori nevelési és gondozási létesítmény és kirívóan alacsony a nők foglalkoztatási aránya; 6. felhívja a tagállamokat olyan politikák végrehajtására, amelyek védik, értékelik és előmozdítják az ingyenes színvonalas közszolgáltatásokat, különösen az egészségügyben, az oktatásban, a szociális biztonság terén és az igazságszolgáltatásban; hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy a közszolgáltatások céljaira biztosítottak legyenek a szükséges pénzügyi és emberi erőforrások; 7. felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a munka és a magánélet összeegyeztethetőségének elősegítése érdekében, hogy a nők és különösen a szegénység veszélyének leginkább kitett nők teljes munkaidőben folytatni tudják szakmai pályájukat, vagy ha úgy kívánják, részmunkaidőben vagy rugalmas munkaidő-beosztással dolgozhassanak; 8. felhívja a Bizottságot, hogy az anyák és apák különféle szabadságtípusok – nevezetesen a szülési, az apasági, a szülői és a gondozói szabadság – tekintetében fennálló szükségleteinek kielégítése céljával, a tagállamokkal szorosan egyeztetve tegyen következetes jogalkotási kezdeményezést, támogatva különösen a férfiak aktívabb apaszerep-vállalását, lehetővé téve a családi feladatok igazságosabb megosztását és egyenlő esélyeket biztosítva a nők számára a munkaerő-piaci részvételre, miáltal megerősödik gazdasági függetlenségük; tisztában van azzal, hogy egyes tagállamok már igen előrehaladott – az uniós jog rendelkezésein is túllépő – szabályokkal rendelkeznek e téren; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra jogszabályok bevezetését az anyasági, apasági és szülői jogok védelme vagy javítása céljával; hangsúlyozza, hogy 2010-ben a szülői szabadságot igénybe vevő személyek mindössze 2,7%-a volt férfi, ami rámutat arra, hogy a szülőiszabadság-jogok rendelkezésre bocsátásának biztosítása érdekében kézzelfogható intézkedésekre van szükség; 9. ismételten csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a patthelyzet feloldására és ezáltal az európai polgárok jobb védelmének szavatolására irányuló több éves erőfeszítések ellenére visszavonták a szülési szabadságról szóló irányelvet; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki új javaslatot, illetve a fizetett apasági szabadság kötelező erejű jog legyen; úgy véli, hogy egyedi intézkedéseket kell hozni minden tagállamban annak érdekében, hogy javuljon a nők helyzete a magánélet és a munka egyensúlya tekintetében; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy erőteljesebb szociális dimenziót és a nemek munkahelyi egyenlőségére vonatkozó célkitűzéseket is építsen be az európai szemeszterbe; 10. üdvözli az „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című bizottsági ütemtervben előirányzott gondozói szabadság bevezetésére irányuló javaslatot; Szegénység és munka 11. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat olyan politikák bevezetésére, amelyek célja a nők foglalkoztatásának előmozdítása, a társadalom perifériájára szorult nők csoportjainak munkaerő-piaci integrálása az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek fényében, az oktatás megerősítése és javítása, valamint a képzési és tájékoztatási kampányokba történő befektetés fokozása, biztosítva, hogy a nők jövőbeli munkaerő-piaci integrációjában a képesítés játssza majd a főszerepet, és hangsúlyt fektetve az egész életen át tartó tanulásra, mivel ez a nőket felvértezi a színvonalas álláshelyek megszerzéséhez szükséges képességekkel, és lehetőséget ad számukra, hogy meglévő képességeik újakkal való kiegészítésének köszönhetően sikerrel alkalmazkodhassanak a folyamatosan változó munkaerő-piaci körülményekhez; kéri a reáltantárgyak előmozdításának fokozását a fiatal lányok körében annak érdekében, hogy megszűnjenek az oktatási sztereotípiák, valamint – hosszú távon – a foglalkoztatási és a bérszakadék is; felhív megfizethető, színvonalas állami gondozási szolgáltatások kidolgozására, a nők és a férfiak számára egyformán előnyös, rugalmasan kiigazítható munkaidő-feltételeket tartalmazó – de nem bizonytalan helyzetet teremtő – munkaügyi megállapodásokra, valamint a férfiak és a nők szegregációjának leküzdésére irányuló egyedi intézkedések foganatosítására foglalkozások és ágazatok szerint, többek között a vállalati szférában és a felelős beosztásokban is; 12. hangsúlyozza, hogy a hitelekhez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a tanácsadáshoz való hozzáférés elengedhetetlen a társadalmi kirekesztéssel küzdő nők vállalkozói sikeréhez, valamint képviseletük növeléséhez ezen ágazatban; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak tényleges intézkedéseket a saját vállalkozást indítani vagy befektetési projekteket megvalósítani kívánó nők finanszírozáshoz jutásának segítése érdekében, és mozdítsák elő a vállalkozói kedvet a nők körében (mivel ez hozzájárul az általános gazdasági és társadalmi fejlődéshez), növeljék a nők hitelhez való hozzáférését (mikrohitel-eszközök révén is, és különös tekintettel a halmozott hátrányos megkülönböztetéssel szembesülő nőkre), valamint a bizonytalanságot kiküszöbölő módon dolgozzanak és bontakoztassanak ki önfoglalkoztatási programokat; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a legjobb gyakorlatok megosztása és előmozdítása, a mentorálás, a női szerepeket közvetítő modellek, valamint az állás nélküli nők támogatásának egyéb formái jelentőségét; 13. hangsúlyozza az alábbiak döntő fontosságát: a makrogazdasági, társadalmi és a munkaerő-piacra vonatkozó politikák reformja, összhangba állítva a nemek közti egyenlőségre vonatkozó politikákkal annak érdekében, hogy biztosítsák a nők számára a gazdasági és társadalmi igazságosságot; a szegénységi ráta meghatározására használt módszerek felülvizsgálata és a méltányos vagyoni elosztást előmozdító stratégiák kidolgozása; 14. megjegyzi, hogy a nőket gyakrabban foglalkoztatják bizonytalan feltételek mellett, alacsony fizetésért és atipikus munkaszerződésekkel; megjegyzi, hogy a bizonytalan foglalkoztatás további megnyilvánulása a nem önként vállalt részidős munka elterjedtsége, ami hozzájárul a szegénységi kockázathoz, és amelynek aránya a teljes foglalkoztatáson belül 16,7 %-ról 19,6 %-ra emelkedett; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a be nem jelentett munka, a bizonytalan foglalkoztatás és az atipikus szerződési formák – többek között egyes tagállamokban a „nullaórás” szerződések – visszaélésszerű alkalmazásának leküzdésére; hangsúlyozza, hogy a nők nagy arányban végeznek be nem jelentett munkát, ami kedvezőtlen hatást gyakorol a nők jövedelmére, társadalombiztosítási fedezetére és szociális biztonsági védelmére, és rossz hatással van az EU GDP-jére; sürgeti a tagállamokat, hogy fontolják meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bizonytalan munkahelyek mennyiségének csökkentését célzó ajánlásainak(17) végrehajtását, így például a bizonytalan munkaviszonyt létesítő szerződések alkalmazásának elemzését és korlátozását, valamint a munkavállalók ilyen típusú, egymást követő szerződéssel történő foglalkoztatása időtartamának korlátozását, amely letelte után határozatlan idejű szerződés lehetőségét kelljen felajánlani; 15. felhívja a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a munkavállaló nők jogainak érvényesülését, mert egyre gyakoribb, hogy a nők rosszul fizetett munkákat végeznek és diszkrimináció áldozatává válnak; 16. rámutat, hogy a szegénységben élő nők új kategóriái jöttek létre a szakmával rendelkező fiatal nők körében, és így fiatal diplomás nők magas részarányát kárhoztatják bizonytalan feltételek melletti munkavállalásra és olyan jövedelemre, amely ritkán haladja meg a szegénységi küszöböt („újszegények”); 17. ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy a nők és a férfiak közötti bérszakadék megszüntetése és a nyugdíjszakadék csökkentése érdekében vizsgálja felül a meglévő jogszabályokat; megjegyzi, hogy a bérek átláthatóságának fokozása a nemek közötti bérszakadék felszámolásának alapvető feltétele, és felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a Bizottság 2014. március 7-i, a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről szóló ajánlását, ideértve a nemi alapú munkahelyi diszkrimináció tekintetében a bizonyítási teher megfordítását is; 18. felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy a valamely személy neme megváltoztatásának hivatalos elismeréséhez kapcsolódó eljárások, illetve az ilyen eljárások hiánya milyen hatással vannak a transznemű személyek munkaerő-piaci helyzetére, különösen a foglalkoztatáshoz való hozzáférésükre, javadalmazásuk szintjére, szakmai előmenetelükre és nyugdíjukra; 19. aggodalommal állapítja meg, hogy a nők nyugdíja gyakran a létminimumot is alig haladja meg, aminek több oka is lehet, mint például a családjukról való gondoskodás miatt a szakmai tevékenység megszakítása vagy beszüntetése, a teljes szakmai pálya során a részmunkaidős szerződések dominanciája vagy a házastárs vállalkozásában, különösen a kereskedelmi vagy mezőgazdasági ágazatban, munkabér és társadalombiztosítás nélkül végzett munka; 20. üdvözli, hogy a Bizottság az „egyenértékű munkáért járó egyenlő bért” a nemek közötti egyenlőségre irányuló új stratégiájának egyik legfontosabb intézkedési területeként kezeli; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el közleményt „A nemek közötti egyenlőség és a nők jogai tekintetében a 2015 utáni időszakra vonatkozó új stratégia” címmel, hogy az abban foglalt célkitűzéseket és szakpolitikákat hatékonyan végre lehessen hajtani; 21. kéri a tagállamokat, ügyeljenek arra, hogy a gyermekek nevelése vagy az idősek gondozása érdekében szakmai tevékenységüket ideiglenesen felfüggesztő nők visszailleszkedhessenek a munkaerő-piacra, vagy újból elfoglalhassák korábbi munkakörüket, és módjuk legyen az előrelépésre; 22. felhívja a Bizottságot, hogy végezzen hatásértékelést az EU-ban működő minimumjövedelem-rendszerekről, és vegyen fontolóra további intézkedéseket, amelyek figyelembe veszik az egyes tagállamok gazdasági és társadalmi körülményeit, továbbá vizsgálja meg, hogy e minimumjövedelem-rendszerek közül melyek azok, amelyek lehetővé teszik a háztartások számára alapvető személyes szükségleteik kielégítését; ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen vezessenek be nemzeti szintű minimálnyugdíjat, amely a szegénységi küszöbnél nem lehet alacsonyabb; 23. megjegyzi, hogy a legkiszolgáltatottabb csoportot a nyugdíjas nők alkotják, akik gyakran szegénységben élnek vagy ki vannak téve a szegénység kockázatának; felhívja a tagállamokat, hogy a nemek közötti nyugdíjszakadék csökkentését tekintsék gazdasági célnak; felhívja a tagállamokat, hogy reformálják meg nyugdíjrendszereket azzal a szándékkal, hogy a nyugdíjszakadék megszüntetése érdekében mindig megfelelő nyugdíjakat biztosítsanak; úgy véli, hogy a nyugdíjszakadék leküzdésére szolgáló eszköz lehet többek között a nyugdíjrendszerek nők és férfiak egyenlőségét biztosító kiigazítása, valamint az oktatás, a karrier-tervezés, a szülői szabadsági rendszerek és más, szülőket támogató szolgáltatások területén végzett kiigazítás; felhívja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban fontolják meg közös nyugdíjjogosultság megállapítását válás vagy különválás esetén; megjegyzi, hogy a foglalkoztatói öregségi nyugdíjrendszereket egyre inkább a biztosítási elveknek megfelelően működtetik, és hogy emiatt számos ponton hézagok keletkezhetnek a szociális védelemben(18); hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bírósága egyértelművé tette, hogy a foglalkoztatói nyugdíjrendszereket díjazásnak kell tekinteni, és hogy az egyenlő bánásmód elve e rendszerekre is vonatkozik; Szegénység: általános ajánlások 24. felhívja a figyelmet arra, hogy a szegénységben élő személyek a lakosság jobb módban élő tagjaihoz képest gyakran magasabb egységköltséget fizetnek a társadalmi és gazdasági túlélésükhöz nélkülözhetetlen ugyanazon javakért és szolgáltatásokért, például a távközlési szolgáltatásokért, az energiáért és a vízért; felhívja a tagállamokat, hogy az anyagi forrásokat leginkább nélkülöző személyeket támogató mechanizmusok kidolgozása és a szociális szempontú díjszabás kialakítása érdekében működjenek szorosan együtt e rendszerek szolgáltatóival és működtetőivel, különösen a víz- és energiaellátás területén a háztartások energiaszegénységének felszámolása érdekében; 25. ismételten felhívja a figyelmet az oktatás szerepére a nemi sztereotípiák felszámolásában és a nők társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai és tudományos életben való érvényesülésének biztosításában, valamint a generációról generációra örökített szegénység felszámolásában a nők bevonása révén olyan ágazatokba – például a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a vállalkozás területeire –, amelyekben alulreprezentáltak, valamint felszólítja a Bizottságot, hogy országspecifikus ajánlásaiban fogalmazzon meg kifejezetten a nőkre vonatkozó szakképzési célokat is; hangsúlyozza a nők szerepét a nem formális oktatásban; kéri a tagállamokat, hogy a lányok és a nők oktatását egészítsék ki olyan beruházásokkal, amelyek célja a nők esélyeinek növelése a gazdasági életben, valamint a tagállami helyreállítási tervekben való tevékeny részvételük biztosítása; ösztönzi a tagállamokat, hogy segítsék a fiatal lányokat az iskolarendszerű oktatásból a munkaerő-piacra való átlépésben; hangsúlyozza, hogy minden oktatási intézménynek közvetítenie kell a demokratikus értékeket azzal a céllal, hogy támogassák a toleranciát, az aktív polgári részvételt, a társadalmi felelősségvállalást, valamint a nemekkel, a kisebbségekkel, az etnikai és a vallásos csoportokkal kapcsolatos különbségek tiszteletben tartását; rámutat a sport és a testnevelés fontosságára az előítéletek és a sztereotípiák leküzdésében, valamint értékes potenciális hozzájárulására a társadalmilag hátrányos helyzetű fiatalok jó útra tereléséhez; 26. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a gyermekes nőket azért különböztetik meg a munkahelyeken, mert anyák, nem pedig azért, mert munkateljesítményük elmarad társaikétól; sürgeti a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő az anyákról mint munkavállalókról kialakított pozitív képet, és harcoljanak az úgynevezett „anyasági hátrány” jelensége ellen, melynek létezését számos kutatási tanulmány kimutatta; 27. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a strukturális és befektetési alapokat és különösen az Európai Szociális Alapot (ESZA), valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA) az oktatás és a képzés javítására használják fel a nők munkához jutásának javítása, a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztettségük leküzdése érdekében; rámutat arra, hogy az ESZA társadalmi befogadásra irányuló intézkedésekre és társadalmi innovációs projektekre előirányzott 20%-át aktívabban fel lehetne használni olyan kezdeményezések – például kis helyi projektek – támogatására, amelyek célja a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élő nők érvényesülésének elősegítése; sürgeti a tagállamokat, hogy szervezzenek több tájékoztató kampányt az uniós finanszírozású projektekben való részvételi lehetőségekről; 28. kéri olyan finanszírozási mechanizmusok bevezetését, amelyek ösztönzik a nemek egyenlő képviseletének megvalósítását ott, ahol ez még nem áll fenn, és hangsúlyozza, hogy nemek szerint lebontott adatokra van szükség a lányok, a fiúk, a férfiak és a nők sajátos helyzetének jobb megértéséhez, ami elengedhetetlen az egyenlőtlenséggel összefüggő kérdésekre adandó hatékonyabb válaszintézkedésekhez; kéri a Bizottságot, hogy ismertesse az olyan európai oktatási mobilitási programokban való részvétel nemre és korra lebontott adatait, mint az Erasmus+, a Kreatív Európa és a Polgárok Európája; 29. emlékeztet különösen a migráns és menekült gyermekek – fiúk és lányok egyaránt – oktatáshoz való hozzáféréshez való jogára, amely jog az európai társadalmak egyik prioritása; ezért hangsúlyozza, hogy az elhúzódó migránsválság körülményei között a migránsok oktatása terén mind európai, mind tagállami szinten sürgős intézkedésekre van szükség; hangsúlyozza, hogy az oktatás kulcsfontosságú az integráció szempontjából, és ha a tagállamok oktatási rendszerei nem képesek megfelelni e kihívásnak, ez további kulturális szegregációt idézhet elő és mélyítheti a társadalmi különbségeket; rámutat, hogy a minőségi oktatáshoz, a nyelvi mediációhoz és a pszichológiai segítségnyújtáshoz való hozzáférést a menekülttáborokban és a célvárosokban sem akadályozhatják a menekültstátusz elismeréséhez kapcsolódó ügyintézési vagy igazgatási szempontok; 30. hangsúlyozza az önkéntes szervezetek és a szolgáltatási ágazat által e téren betöltött szerepet, és sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák azok tevékenységét; emlékeztet a nők nagyarányú részvételére az önkéntes munkákban az oktatás terén és egyéb területeken, valamint például a menekült és nehéz helyzetben levő gyermekeknek nyújtott oktatási lehetőségek támogatásában és javításában; 31. hangsúlyozza, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés gyermekekre gyakorolt hatásai egész életen át tartóak lehetnek és generációról generációra öröklődő szegénységhez vezethetnek; hangsúlyozza, hogy a gyermekek szegénységének és társadalmi kirekesztésének kockázata minden tagállamban szorosan összefügg szüleik, különösen az anya iskolai végzettségével, valamint a szülők munkaerő-piaci helyzetével és szociális körülményeivel, továbbá a tagállamok által kínált családtámogatási formákkal; javasolja a tagállamoknak, hogy valamennyi fiatal számára, minden életkorban – így kora gyermekkorban is – biztosítsák az ingyenes és színvonalas állami oktatáshoz való hozzáférést; hangsúlyozza a gyermekek számára nyújtott, a bennük rejlő képességek maradéktalan kibontakoztatására irányuló tanulási útmutatók szerepét; hangsúlyozza a tizenéves anyák támogatását tanulmányok folytatását biztosító programokkal, esetükben ugyanis a tanulmányok megszakítása az első lépés a szegénységhez vezető úton; hangsúlyozza, hogy a gyermekek körében tapasztalható szegénység leküzdéséhez, valamint a gyermekek jólétének előmozdításához átfogó intézkedéscsomagra van szükség, amely az alábbi három pillérre épül: hozzáférés a megfelelő forrásokhoz, valamint a munkahelyi és a családi élet összeegyeztetése; minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés; a gyermekek részvétele az őket érintő döntések meghozatalában, valamint a kulturális, szabadidős és sporttevékenységekben; ismételten felhívja a figyelmet az információkhoz való egyenlő, könnyű hozzáférés biztosításának szükségességére, különös tekintettel a szociális biztonsággal, a felnőttoktatással, az egészségügyi ellátással és a rendelkezésre álló gazdasági támogatással kapcsolatos információkra; 32. hangsúlyozza, hogy az LMBTI-családokat számos tagállamban nem ismerik el, aminek következményeképpen az LMBTI-személyek jövedelme alacsonyabb, létfenntartási költségeik pedig magasabbak, ez pedig növeli a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatát; úgy véli, hogy az egyenlő bánásmódra vonatkozó jogszabályok a szexuális és nemi kisebbségek marginalizálódása és megkülönböztetése által okozott szegénység leküzdésének létfontosságú eszközei; e tekintetben felszólítja a Tanácsot, hogy fogadja el a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló 2008. évi javaslatot; felszólít továbbá arra, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló irányelv jövőbeli átdolgozásába kifejezetten emeljék be a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés tilalmát; továbbra is aggasztónak tartja, hogy alacsony szintű a tudatosság a hátrányos megkülönböztetés áldozatait megillető jogok, valamint a számukra támogatást kínáló testületek és szervezetek létezése tekintetében; kéri e tekintetben a Bizottságot, hogy kísérje szorosan figyelemmel a nemzeti panasztételi testületek és eljárások hatékonyságát; 33. felszólít a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelv teljes körű végrehajtására, és kéri annak kiegészítését egy olyan rendelkezéssel, amely előírja a vállalatok számára a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó intézkedések vagy tervek kidolgozását, beleértve a szegregáció megszüntetésével és a fizetési rendszerek fejlesztésével kapcsolatos fellépéseket, valamint a nők szakmai előmenetelét támogató intézkedéseket; 34. ismételten megerősíti a fiataloknak tartott gazdasági és pénzügyi oktatás fontosságát, mivel hasznosnak bizonyult az élet későbbi szakaszaiban, többek között a költségek és bevételek kezelésében a gazdasági döntések meghozatalakor; javasolja a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint az olyan nőket és lányokat célzó oktatási programok előmozdítását, akik kiszolgáltatott csoportokban és marginalizált közösségekben szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel szembesülnek; 35. megállapítja, hogy az élettárs nélkül élő nők esetében a második jövedelemforrás hiánya nagyban hozzájárulhat e nők szegénységéhez és társadalmi kirekesztődéséhez; rámutat azon elvált és családfenntartó nők gyakran bizonytalan helyzetére, akiknek a bíróság a gyermek feletti felügyeletet ítélte, és akik számára ezért megfelelő tartásdíjat kell meghatározni; megállapítja, hogy a gyermeküket egyedül nevelő nőket a szegénységbe taszíthatja, ha nem kapják meg a tartásdíjat; kiemeli, hogy az elvált nők jobban ki vannak téve a megkülönböztetésnek és a szegénységnek, és hogy ez azt bizonyítja, hogy a nők gazdasági szempontból még mindig nem teljesen függetlenek, ami rámutat, hogy további fellépésekre van szükség a munkaerő-piac, valamint a nemek közötti bérszakadék megszüntetése területén; 36. hangsúlyozza, hogy a háztartások kiadásaira és bevételeire vonatkozó adatok gyűjtését személyekre bontott adatokkal is ki kell egészíteni annak érdekében, hogy meg lehessen jeleníteni a nemek közötti egyenlőtlenségeket a háztartásokon belül; 37. hangsúlyozza, hogy a makrogazdasági politikának összeegyeztethetőnek kell lennie a társadalmi egyenlőség politikájával;ismételten hangsúlyozza, hogy az olyan pénzintézeteknek, mint az EKB és a tagállami jegybankok, figyelembe kell venniük a társadalmi hatásokat a makrogazdasági monetáris politikák vagy a pénzügyi szolgáltatási politikák modellezése és meghatározása során; 38. továbbra is támogatja azt a kezdeményezést, hogy dolgozzanak ki iránymutatásként szolgáló referencia-költségvetést, és felhívja a Bizottságot, hogy ennek kialakításakor térjen ki a sajátos nemi szempontokat figyelembe vevő megfontolásokra, beleértve a háztartásokon belül tapasztalt, nemek közötti egyenlőtlenséget; 39. megerősíti annak a szükségességét, hogy kutatásokat végezzenek a női hajléktalanságról, valamint okairól és gerjesztőiről, mivel ez a jelenség nincs jelenik meg kellőképpen a jelenlegi adatokban; megjegyzi, hogy a figyelembe veendő nemi szempontú tényezők közé tartozik a nemi alapú gazdasági függőség, az átmeneti lakhatás és a szociális szolgáltatások elkerülése; 40. hangsúlyozza, hogy a nők elleni erőszak továbbra is jelentős probléma az EU-ban, amely érinti az erőszak áldozatait, és hogy sürgős szükség van arra, hogy a nők elleni erőszak elkövetőit bevonják a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló intézkedésekbe, függetlenül életkoruktól, iskolai végzettségüktől, jövedelmük nagyságától vagy társadalmi helyzetüktől, továbbá hogy a nőkkel szembeni erőszak következményeként állandóan erősödik a nők perifériára szorulásával, elszegényedésével és társadalmi kirekesztésével kapcsolatos kockázat; megjegyzi, hogy a nők gazdasági függetlensége központi szerepet játszik abban, hogy proaktív intézkedéseket téve képesek legyenek elkerülni az olyan helyzeteket, amelyekben nemi alapú erőszaknak lehetnek kitéve; felhívja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy biztosítsanak olyan szociális védelmi rendszereket, amelyek szavatolják az erőszak áldozatául esett nők szociális jogait, bármely módon – otthoni körülmények között, emberkereskedelem során vagy prostitúcióval összefüggésben – került is sor az erőszakra, és tegyenek lépéseket e nők munkaerő-piaci reintegrációja érdekében, többek között olyan eszközöket is felhasználva erre a célra, mint például az Európai Strukturális Alap; hangsúlyozza, hogy az erőszak áldozatai számára nyújtott jogi szolgáltatások esetében szükséges, hogy az információk fokozottan rendelkezésre álljanak; 41. hangsúlyozza, hogy határozottan fel kell lépni a családon belüli erőszakkal, különösen a nők elleni erőszakkal szemben; megjegyzi, hogy a nők gazdasági függetlensége kulcsszerepet játszik az életükben és abban, hogy képesek legyenek a családon belüli erőszakos helyzetekből önerőből kiszabadulni, továbbá hogy azokat a nőket, akik a fizetett szabadságukat már teljes egészében igénybe vették, munkahelyük és gazdasági függetlenségük elvesztésének veszélye fenyegeti; megjegyzi, hogy az Ausztráliában és az Egyesült Államokban nemrégiben bevezetett, családon belüli erőszak miatti szabadság számos munkavállaló számára biztosította a munkahely védelmét a családon belüli erőszak hatásainak kezelésekor, így például időt adott az érintettek számára az orvosi vizsgálatokra, a bíróságon való megjelenésre és az ilyen helyzetekben intézendő más eljárásokra; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak megvizsgálására, hogy megvalósítható-e – és milyen eredményeket hozna –, ha a kapcsolati erőszak áldozatául esett és ilyen erőszakot túlélő személyek számára fizetett külön szabadságot biztosító, magánéletük tiszteletben tartását biztosító rendszert, amennyiben a fizetett szabadság hiánya gátat vetne az elé, hogy az áldozatoknak módjában álljon megtartani állásukat; felhívja emellett a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be további intézkedéseket annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a kapcsolati erőszak problémájára, segítséget nyújtsanak az ilyen erőszak áldozatai számára, jobban megismertessék velük jogaikat és az azok védelmére szolgáló eszközöket, valamint megvédjék gazdasági függetlenségüket; 42. ismételten felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy írják alá és erősítsék meg az Isztambuli Egyezményt, és kéri, hogy sürgősen szülessen kezdeményezés a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló uniós irányelv kidolgozása céljával; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő európai stratégiát a nemi alapú erőszak felszámolása tekintetében és hozza létre a nemi alapú erőszak felszámolásának európai évét; 43. úgy véli, hogy a nők elleni erőszak felszámolásához az erőszakot dicsőítő normák elleni proaktív munkára van szükség; hangsúlyozza, hogy a férfiak által a nők ellen elkövetett erőszakos cselekedetek alapjául szolgáló sztereotípiákat és struktúrákat proaktív intézkedésekkel lehet felszámolni, a macsó kultúráról nemzeti szinten folytatott kampányok és folyamatos oktatás révén; 44. felhívja a figyelmet arra, hogy az új technológiákat alapvető eszköznek kell tekinteni új munkahelyek létrehozására, illetve lehetőségnek arra, hogy segítsék a nőket a szegénységből való kilépésből; 45. bátorítja a tagállamokat, hogy a szegénység kockázatának csökkentése érdekében a regionális és helyi hatóságokkal együttműködve segítsenek a vidéki térségekben élő nők életminőségének javításában, eközben pedig nyújtsanak a vidéki nők emancipációját célzó magas színvonalú oktatási programokat, valamint biztosítsanak e csoport számára színvonalas foglalkoztatási feltételeket és tisztességes jövedelmet; ösztönzi a tagállamokat, hogy a vidéki térségekben az általános életkörülmények javítása érdekében biztosítsanak jó minőségű önkormányzati, szociális és állami infrastruktúrát; 46. megítélése szerint a nők szegénységének számos vonatkozása – többek között a nők hozzáférésének hiánya a kultúrához és a társadalmi szerepvállaláshoz – továbbra sem kap kellő figyelmet, és ezért kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a kultúra, a sport és a szabadidős tevékenységek valamennyi nő számára történő biztosításához szükséges támogatásokról, különös figyelmet fordítva a szegénységben élő, a fogyatékossággal élő, valamint a migráns nőkre; úgy véli, hogy a súlyos anyagi nélkülözés mérésére szolgáló meglévő mutatók kizárják az értékelés köréből a kulturális és társadalmi életben való részvételt, ezért nem nyújtanak teljes képet a szegénységről; kéri még több mutató kidolgozását a társadalmi, kulturális és politikai részvételből való kirekesztés értékelése, és különösen a szegénységi csapdára gyakorolt hatásának, valamint a generációk közötti hatásainak felmérése érdekében; 47. megjegyzi, hogy a fogyatékossággal élő nők gyakran hátrányos megkülönböztetés áldozatai családjukon belül és az oktatásban egyaránt, foglalkoztatási lehetőségeik korlátozottak, és hogy az általuk kapott szociális juttatások többnyire nem elegendőek a szegénység kockázatának elkerüléséhez; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a tagállamoknak és a regionális és helyi hatóságoknak a fogyatékossággal élő nők számára a jogaik gyakorlása érdekében szükséges speciális támogatást kell biztosítaniuk és olyan intézkedéseket kell javasolniuk, amelyek kiegészítő és támogató intézkedések révén elősegítik e személyek munkaerő-piaci integrációját, különösen az oktatás és képzés területén; 48. nagyra törőbb fellépésre szólít az energiaszegénység leküzdése érdekében, amely aránytalanul sújtja az egyedülálló nőket, az egyszülős és a nők által vezetett háztartásokat; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzák meg az energiaszegénység fogalmát, amely figyelembe veszi a jelenség nemi szempontjait is, és hogy építsék be azt az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv jövőbeli átdolgozásába; kiemeli a közösségi energetikai kezdeményezések fontos szerepét, például a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók – különösen a szegénység és a társadalmi kirekesztés, valamint a marginalizálódás által sújtott nők – támogatását szövetkezetek által; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás nagy hatással van a női szegénységre; 49. ismételten felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen egy európai gyermekgarancia létrehozására, amely biztosítja majd, hogy a szegénység kockázatának kitett minden európai gyermek hozzáférhessen az ingyenes egészségügyi ellátáshoz, az ingyenes oktatáshoz, az ingyenes gyermekgondozáshoz, a tisztességes lakhatáshoz és a megfelelő táplálkozáshoz; hangsúlyozza, hogy e politikának különösen a kiszolgáltatott és marginalizálódott közösségekben élő nők és lányok helyzetével kell foglalkoznia; megjegyzi, hogy az ifjúsági garanciával a nemekkel kapcsolatos szempontokat is magába kell foglalnia; 50. bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyűjtsenek nemek szerint lebontott statisztikákat, és hogy a nők és a férfiak körében tapasztalható szegénység tekintetében vezessenek be külön mutatókat olyan eszközként, amellyel mérhető a szélesebb körű szociális, gazdasági és foglalkoztatási politikáknak a nőkre és a szegénységre gyakorolt hatása annak érdekében, hogy ki lehessen dolgozni a jogalkotási és költségvetési eszközöknek a szegénység leküzdése céljából történő felhasználása tekintetében bevált gyakorlatok cseréjét, a figyelmet a szegénység kockázatának különösen kitett csoportokra fordítva, függetlenül szexuális irányultságuktól vagy nemi azonosságtudatuktól; 51. hangsúlyozza a szociális vállalkozások szerepét a szegénység és társadalmi kirekesztés, illetve a többszörös megkülönböztetés által sújtott nők felemelésében; 52. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsék meg az érdekelt felek szerepvállalási folyamatát, amely előmozdítja és elősegíti a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek – különösen a nők és a lányok – közvetlen szerepvállalását a társadalmi integrációra vonatkozó politikai döntéshozatal valamennyi szintjén; 53. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést mint annak biztosítására szolgáló eszközt, hogy a költségvetési döntések meghozatalakor figyelembe vegyék a nemi dimenziót és küszöböljék ki a nőket és férfiakat eltérően érintő intézkedéseket; 54. sürgeti a tagállamokat a szegénység elleni harcban a nem kormányzati szervekkel való együttműködésre, melyek sikeresen működnek a mélyszegénység sújtotta területeken, értékes know-how-val rendelkeznek a helyi közösségekre vonatkozóan; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a hatékony helyi szintű együttműködést; 55. felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az egyenlő bánásmód elősegítésének céljából vonják be a szociális partnereket (a szakszervezeteket és a munkaadókat), valamint a civil társadalmat, többek között a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervezeteket a nemek közötti egyenlőség megvalósításába; hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszéd keretében foglalkozni kell a nemek közötti egyenlőség munkahelyi gyakorlatainak nyomon követésével és előmozdításával, ideértve a munka és a magánélet összeegyeztetésének megkönnyítését célzó rugalmas munkafeltételeket is; hangsúlyozza a kollektív szerződések jelentőségét a megkülönböztetés elleni fellépés, illetve a nők és a férfiak közötti munkahelyi egyenlőség előmozdítása szempontjából, valamint az olyan egyéb eszközök jelentőségét, mint a magatartási kódexek, továbbá a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kutatás, tapasztalatcsere és a bevált gyakorlatok cseréje. o 56. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Az egységes piac nem vámjellegű akadályai |
| |||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottság „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című, 2015. október 28-i közleményére (COM(2015)0550), – tekintettel „Az európai egységes piaci stratégia – Elemzés és bizonyítékok” című, 2015. október 28-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0202), – tekintettel „Az egységes piac integrációja és a versenyképesség az Európai Unióban és tagállamaiban” című, 2015. október 28-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0203), – tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Az európai szintű fellépés hiányának költségei az egységes piacon” című 2014. szeptemberi tanulmányára, – tekintettel „A szolgáltatások belső piaca: jelenlegi helyzet és további lépések” című, 2013. szeptember 11-i állásfoglalására(1), – tekintettel a „Az összes szereplő javát szolgáló európai kiskereskedelmi cselekvési terv” című, 2013. december 11-i állásfoglalására(2), – tekintettel az online egységes piaci eredménytábla 2015. októberi kiadására, – tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, – tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0160/2016), A. mivel az egységes európai piac jelentősen hozzájárul az európai gazdaságokhoz; B. mivel az egységes piacnak az áruk és a szolgáltatások szabad mozgása, a közbeszerzés, a digitális gazdaság és a fogyasztóvédelmi joganyag tekintetében történő kiteljesítése a becslések szerint évi 651 milliárd eurótól 1,1 billió euróig terjedő összegű gazdasági előnyökkel járna, ami az uniós GDP 5–8,63%-ának felel meg; C. mivel több mint 20 évvel az egységes piac bevezetése után az indokolatlan nem vámjellegű akadályok továbbra is nehézségeket okoznak az áruk és szolgáltatások tagállamok közti kereskedelme és szabad mozgása tekintetében; mivel e nem vámjellegű akadályok fenntartása protekcionizmusból fakadhat és olyan bürokratikus terhekkel járhat, amelyek igen gyakran nem állnak arányban az elérni kívánt célokkal; D. mivel a szolgáltatások egységes piaca a becslések szerint az európai gazdaság mintegy 70 %-át teszi ki, ugyanakkor az Unión belüli kereskedelemnek csupán mintegy 20 %-át adja; E. mivel a szabályozott szakmák 25%-a csak egy tagállamban van szabályozva; F. mivel a működő digitális egységes piacból adódó lehetséges nyereséget évi mintegy 415 milliárd euróra, a GDP-növekedést pedig 2020-ra 0,4 % körülire becsülik, és mivel az uniós jogszabályokban számos hiányosság van, amelyek akadályozzák e piac megfelelő működését; G. mivel közvetlen külföldi befektetések útján csupán az új kkv-k, mikrovállalkozások és kezdő vállalkozások 2%-a bővítette a határokon túl üzleti tevékenységeit; H. mivel a fogyasztók számára az egységes piac hiányosságai, így az uniós jog nem teljes vagy az egységes piac céljainak ellentmondó módon történő végrehajtása számos esetben a termékek az optimálistól elmaradó választékát és az áruk és szolgáltatások árának emelkedését eredményezték; I. mivel a vállalkozások számára a költségek a drágább ellátási láncban jelentkeznek, ami saját termékeik költségesebbé válásához vezet, vagy az üzleti szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáféréshez, ami árt a versenyképességüknek; mivel az innovációt a versenypiac ösztönzi; J. mivel a jelenlegi héarendszer bonyolult volta is nem vámjellegű akadálynak tekinthető; K. mivel a tagállamok és nagy multinacionális vállalatok közötti versenyellenes adómegállapodások indokolatlan nem vámjellegű akadálynak tekinthetők; L. mivel a vállalkozások és az egyének az egységes piacon belüli, határokon átnyúló tevékenységek esetében jelentős akadályokkal szembesülnek amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő minőségű információk, segítségnyújtási szolgáltatások és online eljárások, ami nagy adminisztratív terhekhez és jelentős megfelelési költségekhez vezet; M. mivel az akadályok és a költségek nyomon követése széttöredezett és rendszertelen, az akadályok és a költségek számszerűsítése és egyértelmű azonosítása pedig hiányzik, ami miatt nehéz rangsorolni a szakpolitikai fellépéseket; I. Háttér és politikai célkitűzések 1. tudatában van annak, hogy a vámjellegű akadályok 1968. július 1-jei felszámolása ellenére az áruk és szolgáltatások szabad mozgását továbbra is hátráltatják az olyan, nem vámjellegű akadályok, mint a termékekre, a szolgáltatókra és a szolgáltatásnyújtás feltételeire vonatkozó indokolatlan nemzeti műszaki szabályok és szabályozási és nem szabályozási jellegű előírások, vagy a bürokrácia; hangsúlyozza, hogy az egységes piac erősítéséhez sürgős intézkedésekre van szükség mind uniós, mind tagállami szinten e nem vámjellegű akadályok kezelése érdekében; 2. a nem vámjellegű akadályokat olyan, aránytalan vagy diszkriminatív szabályozói intézkedésnek tekinti, amely olyan terhet vagy költséget eredményez, amelyet egy adott piacra belépni kívánó vállalkozásnak viselnie kell, és amelyet a már a piacon tevékenykedő vállalkozások nem viselnek, illetve olyan költséget, amelyet a nem nemzeti vállalkozásoknak viselniük kell, míg az a nemzeti vállalkozásokat nem terheli, a tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy olyan, jogszerű közpolitikai célkitűzéseket szabályozzanak és kövessenek, mint a környezetvédelem és a fogyasztói és munkavállalói jogok; 3. elismeri, hogy a többszintű kormányzás következtében nemzeti szintű különbségek alakulhatnak ki; véleménye szerint a szabályozói döntéshozatal minden szintjén jól meg kell érteni, hogy arányos, és a jogszerű közpolitikai célkitűzések elérését elősegítő intézkedésekre van szükség; úgy véli, hogy a politikai és a szabályozási gyakorlat következetessége és koherenciája jelentős mértékben hozzájárulhat a nem vámjellegű akadályok csökkentéséhez; 4. úgy véli, hogy amennyiben megindokolható, hogy az ilyen, nem vámjellegű akadályok arányosak, az eltérő nemzeti szabályozási előírásokkal kapcsolatos információkat könnyen hozzáférhetővé, a vonatkozó tájékoztatásnyújtást és az eljárások végrehajtását pedig a lehelő leginkább felhasználóbaráttá kell tenni; úgy véli, hogy a kapcsolattartó pontok széles skálájára – ideértve a termékinformációs kapcsolattartó pontokat és az egyablakos ügyintézést – épülő jelenlegi rendszer végrehajtása túlságosan bonyolult és nem egységesen történik a tagállamokban; emlékeztet a kkv-kat célzó, meglévő egységes piaci eszközök megerősítésének és egyszerűsítésének fontosságára a kkv-k határokon átnyúló terjeszkedésének megkönnyítése érdekében; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt e rendszerek egyszerűsítésére és javítására, különös tekintettel az egyablakos ügyintézés gyors javításának szükségességére, és felhívja a Bizottságot, hogy 2016 végéig tegyen jelentést az Európai Parlamentnek az elért haladásról és a következő lépésekről; hangsúlyozza, hogy a szabályozási előírások tekintetében való nagyobb nyitottság és elérhetőség révén a szóban forgó tagállam vonzóbbá válik a belföldi befektetések szempontjából; 5. üdvözli a digitális egységes piacról szóló európai bizottsági közleményben bejelentett, egységes digitális hozzáférési pontra irányuló kezdeményezést, amelyet pozitív lépésnek tekint; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egységes belépési pontot a vállalkozások és a fogyasztók számára, amelyen keresztül hozzáférhetnek az egységes piaccal kapcsolatos valamennyi információhoz, támogatáshoz, problémamegoldáshoz, valamint az Unión belüli, határokon átnyúló működéshez szükséges nemzeti és uniós szintű eljárásokhoz; 6. úgy véli, hogy a nem vámjellegű akadályok felszámolása érdekében fontos a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés a SOLVIT működésének javítása céljából, különösen azon földrajzi területeken vagy iparágakban, ahol a vállalkozások ritkán veszik igénybe a SOLVIT-ot, és az illetékes hatóság nem foglalkozik minden előterjesztett üggyel; 7. hangsúlyozza, hogy számos vállalat – különösen kkv-k – nézőpontjából, amelyek más tagállamban kívánnak kereskedni, egy ilyen bővítés továbbra is a „nemzetközi kereskedelem” kategóriájába tartozik; rámutat arra, hogy a kkv-k, a kezdő és az innovatív vállalkozások – különösen a megosztásalapú gazdaságban működők – számára teljes mértékben lehetővé kell tenni a határokon átnyúló kereskedelmen keresztül történő növekedést; 8. úgy véli, hogy az Európai Unió és az egyes tagállamok egyik feladata végső soron az indokolatlan nem vámjellegű akadályok felszámolása kell hogy legyen, amennyiben azok nem indokolhatók vagy nem támogatják az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésében felsorolt célkitűzéseket, amely rögzíti, hogy Európa a magas versenyképességű szociális piacgazdaságon alapul; 9. ismételten rámutat arra, hogy a digitális egységes piaci stratégia és az európai egységes piaci stratégia olyan kezdeményezéseket tartalmaz, amelyeket gyorsan és nagyra törően kell végrehajtani az egységes piacon belüli nem vámjellegű akadályok csökkentése érdekében; hangsúlyozza, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek feltétlenül a minőségi jogalkotás elvein és a leghatékonyabb eszközökön – köztük a harmonizáción és a kölcsönös elismerésen – kell alapulniuk; II. Horizontális nem vámjellegű akadályok 10. úgy véli, hogy a meglévő irányelvek átültetése és nemzeti szinten való pontos végrehajtása ütemének eltérései jogbizonytalanságot eredményeznek a vállalkozások számára és eltérő versenyfeltételeket a belső piacon; 11. véleménye szerint azokban az esetekben, amikor a Bizottság szükségtelen uniós jogszabályokat helyez hatályon kívül, a tagállamoknak haladéktalanul intézkedniük kell a megfelelő belföldi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről; 12. úgy véli, hogy az uniós jognak való tagállami meg nem felelés állapotának hosszú ideig való fenntartása káros hatással van az egységes piacra és a fogyasztókra; úgy véli továbbá, hogy a lassú átültetési folyamat azt eredményezi, hogy egyes tagállamok számára a megfelelési határidőt indokolatlanul meghosszabbítják; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egységes piaci stratégiában foglaltaknak megfelelően működjenek együtt a megfelelés kultúrájának fokozottabb előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy mielőbb foglalkozni kell a tagállami meg nem felelés kérdéskörével; 13. felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét a túlszabályozás jelenségére, melynek során egyes nemzeti kormányok az uniós jog végrehajtása során az átültetett irányelveket további szabályokkal terhelik meg; 14. felhívja a figyelmet arra, hogy a külföldi szolgáltatókat az utóbbi időkben célzó ellenőrzések intenzitása és száma egyre nő; felhívja a tagállamokat ezen ellenőrzések arányosságának, indokoltságának és megkülönböztetésmentességének biztosítására; 15. úgy véli, hogy a meglévő, helyesen átültetett szabályok következetlen érvényesítése ugyanolyan káros az egységes piacra nézve, mint a kései átültetés; úgy véli, hogy a megfelelés és az érvényesítés nehezebbé válik, ha a különböző jogszabályok a széles körben használt definíciókat – például a nyomonkövethetőség vagy a forgalomba hozatal fogalmát – eltérő jelentéssel alkalmazzák; 16. véleménye szerint ugyanazon szabályok különböző tagállamok általi, nem egyenlő módon történő alkalmazása új, indokolatlan nem vámjellegű akadályok létrehozásának kockázatát rejti magában; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a lehető legkorábbi szakaszban minimálisra csökkentsék az eltéréseket; 17. véleménye szerint a Bizottságnak fokoznia kellene az iránymutatások alkalmazását az irányelvek végrehajtására vonatkozóan, mivel ez hasznos eszköz lehet a nagyobb mértékben egységes végrehajtás biztosításához; 18. megjegyzi a termékpiaci szabályozás terén fennálló nemzeti szintű különbségeket, amelyekkel a határokon átnyúló tevékenységeket folytató vállalkozásoknak még mindig szembe kell nézniük a korlátozások szintje és a tagállamok közötti különbségek tekintetében egyaránt; úgy véli, hogy ez szükségtelenül arra kényszeríti a vállalkozásokat, hogy termékeiket és szolgáltatásaikat oly módon módosítsák, hogy azok megfeleljenek a többféle, különböző szabványnak vagy megismételt vizsgálatoknak, ami által korlátozza az Unión belüli kereskedelmet, csökkenti a növekedést és akadályozza a munkahelyteremtést; 19. úgy véli, hogy mivel a méretgazdaságosságot csökkenti a különböző termékcsoportok kínálatának szükségessége, a terhet sokféle – jogi, pénzügyi vagy egyéb – módon aránytalan mértékben a kkv-k és a mikrovállalkozások viselik; 20. felhívja a figyelmet a határokon átnyúló közbeszerzések jelenlegi alacsony szintjeire, tekintettel arra, hogy az Unión belüli, valamennyi közbeszerzésnek csupán kevesebb mint 20%-át hirdetik meg páneurópai platformokon és a szerződéseknek csupán 3,5%-át ítélik oda más tagállamokból származó vállalatoknak; felhívja a figyelmet arra, hogy milyen nehéz – különösen a kkv-k számára – a részvétel a határon átnyúló közbeszerzéseken; ezzel összefüggésben rámutat a közbeszerzésekről és a koncessziós szerződésekről szóló új uniós irányelvek jelentőségére, amelyeket a tagállamoknak 2016 áprilisáig kellett átültetniük; felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre ezeket a jogszabályokat, ideértve a teljes mértékben elektronikus közbeszerzési eljárásokat; 21. hangsúlyozza, hogy az egyik legnagyobb nem vámjellegű akadályt a héaelőírásoknak való megfelelés költségei jelentik; gyakorlati javaslatokat kér a héa egyszerűsítésére irányulóan; 22. elismeri, hogy az Unió-szerte fennálló különböző héarendszereket nem vámjellegű akadályoknak lehetne tekinteni; hangsúlyozza, hogy a szűkített egyablakos ügyintézés (VAT MOSS) megfelelő mód ezen akadály leküzdésének támogatására és különösen a kkv-k határokon átnyúló tevékenységének segítésére; elismeri, hogy továbbra is vannak kisebb problémák a VAT MOSS-t érintően; felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg még jobban a vállalatok számára a héafizetési kötelezettségek teljesítését Unió-szerte; 23. úgy véli, hogy számos nemzeti adminisztratív gyakorlat szintén indokolatlan nem vámjellegű akadályokat eredményez, ideértve a dokumentumok nemzeti szervezetek vagy hivatalok általi hivatalossá tételére irányuló előírásokat is; sürgeti a tagállamokat, hogy az észtországi és dán példákra építve alkalmazzák az e-kormányzati megoldásokat, ami magában foglalja az átjárhatóság előtérbe helyezését és a digitális aláírást, ezáltal korszerűsítve közigazgatásaikat, több és hozzáférhetőbb digitális szolgáltatásokat nyújtva a polgárok és a vállalkozások számára, valamint hogy segítsék elő a határokon átnyúló együttműködést és a közigazgatások átjárhatóságát, a személyes jellegű adatok védelmének sérelme nélkül; úgy véli, hogy az e-kormányzás alkalmazása fontos eszköz a vállalatok számára, ez azonban nem zárhatja ki az információhoz való hozzáférés alternatív módjait és nem hozhatja hátrányos helyzetbe azokat a polgárokat, akik nem képesek hozzáférni a digitális szolgáltatásokhoz; 24. felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon határozott megközelítést a gyakorlati végrehajtás vonatkozásában, gondoskodva arról, hogy a tagállamok megfelelően alkalmazzák és hajtsák végre az egységes piaci szabályokat; e tekintetben úgy véli, hogy megfelelőbben kell koordinálni az átültetett irányelvek végrehajtásának folyamatát, pl. a Bizottság által szervezett, átültetéssel foglalkozó műhelytalálkozók és a bevált gyakorlatok cseréje révén a tagállamok közti eltérések korai szakaszban való minimálisra csökkentése érdekében; III. Ágazatspecifikus nem vámjellegű akadályok Egységes árupiac 25. hangsúlyozza a kölcsönös elismerés elvének fontosságát az uniós szinten nem harmonizált áruk az egységes piacra jutásának biztosítása szempontjából, valamint – ugyanebből a célból – olyan esetekben, amikor a tagállamok (gyakran igen eltérő) nemzeti szabályozással rendelkeznek az áruk tekintetében; 26. hangsúlyozza, hogy számos vállalkozás nincsen tudatában a kölcsönös elismerésnek, és úgy véli, hogy az egységes piacon való kereskedelem során meg kell felelnie a rendeltetési tagállam nemzeti előírásainak; 27. felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel a kölcsönös elismerés alkalmazásának javítása érdekében; ebben az összefüggésben számít a Bizottság terveire a kölcsönös elismerésre vonatkozó rendeletre való figyelemfelhívás fokozása és a rendelet felülvizsgálata céljából; úgy véli, hogy a harmonizáció szintén hatékony eszköz annak biztosítására, hogy az áruk és szolgáltatások egyenlő módon megjelenhessenek az egységes piacon; A szolgáltatások egységes piaca 28. felhívja a figyelmet a szolgáltatók problémáira – különösen az üzleti szolgáltatások, a közlekedési ágazat és az építőipar területén –, amelyek az engedélyezésre, regisztrációra, előzetes értesítésre vonatkozó többszörös és különböző indokolatlan előírásokból vagy de facto letelepedési követelményekből erednek; hangsúlyozza, hogy ez hátrányos megkülönböztetéshez vezethet a külföldi szolgáltatókkal szemben, ami ellentétben állna a szolgáltatások szabad mozgásának elvével; ezzel összefüggésben fejlettebb e-közigazgatást és elektronikus regisztrációs rendszert szorgalmaz a folyamat szolgáltatók számára történő egyszerűsítése érdekében; 29. hangsúlyozza, hogy az egységes piacot különösen a szolgáltatási irányelv végrehajtásának hiánya vagy eltérő alkalmazása akadályozza; 30. hangsúlyozza, hogy világos és egységes szabályozási környezetre van szükség, amely lehetővé teszi a szolgáltatások fejlesztését egy olyan piacon, amely védelmezi a munkavállalókat és a fogyasztókat, és amely biztosítja, hogy az EU egységes piacának meglévő vagy újabb szolgáltatói nem szembesülnek értelmetlen szabályozási akadályokkal, üzleti tevékenységük jellegétől függetlenül; 31. felhívja a figyelmet továbbá a szolgáltatók és részvényesi vagy irányítási struktúrájuk jogi formájára vonatkozó, egyes tagállamokban érvényes indokolatlan vagy aránytalan korlátozásokra, valamint a szakma közös gyakorlására vonatkozó korlátozásokra; hangsúlyozza, hogy e korlátozások némelyike aránytalanul vagy indokolatlanul akadályozhatja a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a szolgáltatásokra vonatkozó szabályozási követelmények és korlátozások arányosságának egységes értékelését; 32. hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási irányelvben megállapított értesítési kötelezettség hatékonyan csökkenthette volna vagy számolhatta volna fel az indokolatlan nem vámjellegű akadályokat, de alkalmazását a tagállamok és a Bizottság mellőzték; ezért üdvözli, hogy az egységes piaci stratégiában az értesítési eljárás ismét központi helyet foglal el, mivel a korai szerepvállalás révén a nemzeti intézkedések felülvizsgálhatók, és ily módon a problémák még felmerülésük előtt megoldhatók; úgy véli továbbá, hogy a tagállamok számára elő kell írni, hogy új szabályozási intézkedések bevezetésekor részletesebb indokolást bocsássanak rendelkezésre; rámutat a termékekre vonatkozó értesítési eljárással kapcsolatos kedvező tapasztalatokra, és javasolja, hogy az eljárás szolgáljon példaként a szolgáltatásokra vonatkozó eljárás javításához; 33. emlékeztet arra, hogy a közszolgáltatásokat az általuk ellátott, általános érdekű feladatok miatt különös védelem illeti meg az egységes piaci szabályok vonatkozásában, és ezért az állami hatóságok által a megfelelő működésük érdekében meghatározott szabályok nem minősülnek nem vámjellegű akadályoknak; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a szociális és egészségügyi szolgáltatások nem tartoznak a szolgáltatási irányelv hatálya alá; 34. rámutat, hogy az építőipari szolgáltatást nyújtó szolgáltatóknak gyakran saját országukban kell olyan szervezeti követelményeknek eleget tenniük – többek közt a szervezeti tanúsítási rendszerek vonatkozásában –, amelyek túlságosan bonyolulttá teszik a határokon átnyúló szolgáltatásuk nyújtását; visszafogva a szolgáltatások és szakemberek szabad mozgását az építőiparban; 35. felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a szóban forgó akadályok támasztotta problémával, többek közt adott esetben a kölcsönös elismerés javítása és, adott esetben, jogalkotási intézkedés révén; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli intézkedések, így a javasolt szolgáltatói útlevél, nem eredményezhetnek további adminisztratív terheket, hanem a nem vámjellegű akadályok kérdését kell kezelniük; 36. felhívja a Bizottságot, hogy kezelje a széttöredezett európai bankszektorral kapcsolatos terheket, amely miatt a külföldi szereplők – különösen kkv-k –számára nehézségeket okoz a más tagállamban történő bankszámlanyitás; 37. rámutat, hogy a szabályozott szakmákhoz való hozzáférésre és azok gyakorlására vonatkozó tagállami szabályozások egyes esetekben aránytalanok és ezért indokolatlan szabályozási akadályokat gördíthetnek bizonyos szakmák végzése, valamint a szabályozott szakmákat folytató szolgáltatók mobilitása elé; elismeri ugyanakkor a tisztességes verseny és a képzés minősége biztosításának és a sikeres minősítési rendszerek támogatásának fontosságát; 38. megerősíti a Bizottság azon álláspontját, hogy az Európai Unión belül bevált gyakorlatként kell javasolni a duális képzési rendszereket; 39. üdvözli az elmúlt két évben végrehajtott kölcsönös értékelési gyakorlatot; úgy véli, hogy a megfelelően kialakított és a tagállamok közti őszinte vitát ösztönző szakmai értékelési eljárások hatékonyan mozdíthatják elő a változásokat; ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy terjesszék ki ezt a gyakorlatot, különösen az egységes piac szabályozásának más területeire; 40. felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a tagállamok reformprioritásaival a szakmai szolgáltatások területén az európai szemeszter és a tagállamokban gyakorolt bizonyos szakmák deregulációjáról szóló, országspecifikus ajánlások összefüggésében; A kiskereskedelem egységes piaca 41. hangsúlyozza a Bizottság által 2014–2015 folyamán a kiskereskedelmi egységekről készített szakértői értékelést, amely kimutatta, hogy a kiskereskedők a vállalkozások létrehozása és folytatása során az egységes piacon gyakran szembesülnek aránytalan és nem megfelelő feltételekkel és eljárásokkal; 42. felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a teljes körű digitális egységes piacban rejlő lehetőségek kibontakoztatásának folyamatát és az európai digitális menetrend végrehajtását; 43. felhívja a figyelmet, hogy némely tagállamok a kis- vagy nagykereskedelmi ágazatokban működő vállalkozások számára diszkriminatív előírásokat vezetnek be a működés területe, a vállalat nagyságrendje vagy járulékos tőkéje alapján, ami nem egyeztethető össze az egységes piac eszméjével és a szabad verseny elvével, valamint korlátozza a munkaerőpiac fejlődését; 44. rámutat, hogy az olyan szabályozás, amely a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi tevékenységek tekintetében korlátozásokat vezet be, valamint ellenkezik az uniós előírásokkal és aránytalan, lényegesen megnehezítheti a piacra lépést, aminek következtében kevesebb új üzlet nyílik, ez pedig hátráltathatja a versenyt és magasabb fogyasztói árakat eredményez; e tekintetben hangsúlyozza, hogy egyes intézkedések, így díjak és vizsgálati illetékek nem vámjellegű akadályokként működhetnek, amennyiben azokat nem indokolják közpolitikai célok; úgy véli, hogy a kis- és nagykereskedelmi tevékenységek tekintetében bevezetett bármely működési korlátozásnak nem szabad indokolatlanul vagy aránytalanul korlátoznia ezeket a tevékenységeket, és nem vezethet a piaci szereplők közötti de facto diszkriminációhoz; 45. felhívja a Bizottságot, hogy az arányosság és a szubszidiaritás elvének figyelembe vételével állapítsa meg a kiskereskedelmi vállalkozások létrehozásához kapcsolódó bevált módszereket az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának biztosítása céljából; 46. felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a kis- és nagykereskedelemre vonatkozó, egységes piacon belüli működési korlátozásokat, szükség esetén terjesszen elő reformjavaslatokat, és 2017 tavaszán tegyen jelentést erről az elemzésről; 47. hangsúlyozza, hogy az elérhető, megfizethető, hatékony és kiváló minőségű csomagkézbesítés a kkv-k, és különösen a fogyasztók javára szolgáló, határokon átnyúló virágzó elektronikus kereskedelem alapvető előfeltétele; IV. Következtetések 48. felhívja a Bizottságot, hogy 2016-ban adjon átfogó áttekintést az egységes piacot érintő, nem vámjellegű akadályokról, és készítsen elemzést ezek kezelésének módjáról, egyértelműen megkülönböztetve a nem vámjellegű akadályoktól a tagállamok valamely jogszerű közpolitikai céljának arányos módon történő végrehajtására vonatkozó szabályozásokat, és ennek keretében terjesszen elő ambiciózus javaslatot e nem vámjellegű akadályok mielőbbi megszüntetésére annak érdekében, hogy fel lehessen szabadítani az egységes piacban rejlő, még mindig kiaknázatlan potenciált; 49. felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezze időben uniós szakpolitikai és jogalkotási fellépések mérlegelését az újonnan megjelenő területeken, széles körű konzultációt folytatva az érdekelt felekkel, különösen a kkv-kkal és a civil társadalmi szervezetekkel; 50. felhívja a Bizottságot elsőként annak biztosítására, hogy a tagállamok tartsák tiszteletben az egységes piacra vonatkozóan már meglévő szabályokat, ahelyett, hogy további újabb jogszabályokat vezetnének be olyan kérdéseket illetően, amelyeket a meglévő szabályok már lefednek; 51. felhívja a Bizottságot, hogy mélyítse el a végrehajtással és az egységes piacot alátámasztó alapelvekkel kapcsolatos munkáját; úgy véli, hogy a nemzeti intézkedésekkel és az indokolatlan nem vámjellegű akadályokat képező végrehajtási eljárásokkal kapcsolatos korai beavatkozás hatékony lehet, és ily módon hamarabb érhetők el eredmények, mint kötelezettségszegési eljárások révén; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy súlyos vagy tartós eredménytelenség vagy az uniós jog helytelen alkalmazása esetén a Bizottságnak valamennyi rendelkezésre álló intézkedéssel élnie kell, beleértve a kötelezettségszegési eljárások középpontba állítását, biztosítandó az egységes piaccal kapcsolatos uniós jogszabályok teljes körű végrehajtását; 52. sajnálatosnak tartja, hogy a Parlament még mindig csak korlátozottan fér hozzá a kötelezettségszegési eljárást megelőző eljárásokkal és a kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatos információkhoz, és – a titoktartásra vonatkozó szabályok kellő tiszteletben tartása mellett – nagyobb átláthatóságra szólít fel e tekintetben; 53. felhívja a tagállamokat, hogy tekintsék az egységes piacot olyan közös kezdeményezésnek, amelyet összehangolt és kollektív módon kell fenntartani és amely az uniós gazdaság versenyképessé tételének feltétele; úgy véli, hogy végső soron a fogyasztók szenvedik meg az indokolatlan nem vámjellegű akadályok következményeit, akik nem férhetnek hozzá a belföldi piacra újonnan belépőkhöz, és akiknek magasabb költségekkel, alacsonyabb szintű minőséggel és leszűkült választékkal kell szembenézniük; úgy véli, hogy a tagállamoknak több időt kellene szentelniük az egységes piachoz kapcsolódó horizontális problémák megoldásának és az egy vagy több tagállam általi elsőbbségi intézkedéseket megkövetelő területek azonosításának az egységes piac fenntartása és előmozdítása érdekében; o 54. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
| ||||||||||||
| Az egységes piacra vonatkozó stratégia |
| |||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkére, – tekintettel a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1), – tekintettel a Bizottság „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című, 2015. október 28-i közleményére (COM(2015)0550), – tekintettel „Az európai egységes piaci stratégia – Elemzés és bizonyítékok” című, 2015. október 28-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0202), – tekintettel „Az egységes piac integrációja és a versenyképesség az Európai Unióban és tagállamaiban” című, 2015. október 28-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0203), – tekintettel a Bizottság európai digitális egységes piaci stratégiáról szóló, 2015. május 6-i közleményére (COM(2015)0192), – tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez Együtt egy újfajta növekedésért” című, 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206), – tekintettel „A második egységes piaci intézkedéscsomag Együtt egy újfajta növekedésért” című 2012. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2012)0573), – tekintettel a Mario Monti által az Európai Bizottság elnöke számára készített „Az egységes piac új stratégiája Európa gazdasága és társadalma szolgálatában” című 2010. május 9-i jelentésre, – tekintettel az egységes piacnak a 2015-ös európai szemeszter keretében történő irányításáról szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására(2), – tekintettel „Az összes szereplő javát szolgáló európai kiskereskedelmi cselekvési terv” című, 2013. december 11-i állásfoglalására(3), – tekintettel „A digitális egységes piaci intézkedéscsomag megvalósítása felé” című, 2016. január 19-i állásfoglalására(4), – tekintettel „A hathatós munkaügyi ellenőrzések: az európai munkakörülmények javítására irányuló stratégia” című, 2014. január 14-i állásfoglalására(5), – tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készült, „Az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költség az egységes piacon” című, 2014. szeptemberi tanulmányra, – tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából készült, „Stratégia az egységes piac kiteljesítésére: »a billió eurós bónusz«” című, 2015. szeptemberi tanulmányra, – tekintettel „A késedelmes fizetésekről szóló irányelv utólagos értékelése” című, a Bizottság megbízásából készült 2015. november 20-i tanulmányra, – tekintettel „Az uniós bútorpiac helyzete és a bútoripari termékekre vonatkozó lehetséges kezdeményezés” című, a Bizottság megbízásából készült 2014. novemberi tanulmányra, – tekintettel az online egységes piaci eredménytábla 2015. októberi kiadására, – tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, – tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0171/2016), A. mivel az egységes piac eddig is az uniós integráció sarokköve, valamint a fenntartható növekedés és munkahelyteremtés motorja volt és továbbra is az marad, az EU-n belüli kereskedelem előmozdítása, és ezzel egyidejűleg az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése alapján magas versenyképességű szociális piacgazdaság garantálása révén; B. mivel az európai belső piac elmélyítése továbbra is fontos gazdasági kérdés, különösen az új technológiák kifejlesztésével összefüggésben, melyek esetében kritikus méretű piac szükséges annak elősegítéséhez, hogy innovációs és versenyképes szereplők jelenjenek meg a globális szintéren; C. mivel az egységes piac az elmúlt években jelentős pozitív fejlődésen ment keresztül, ám majdnem az összes területen többet is elérhetne, beleértve a digitalizáció vezérelte piac serkentését, az induló vállalkozások ösztönzését, a globális ellátási láncok integrálását, a munkavállalók mobilitásának és szociális jogainak javítását, az új üzleti modellek kezelését, továbbá a piaci működés elősegítésének, a kölcsönös elismerésnek, a szabványosításnak és az engedélyek szakemberek számára történő kiadásának biztosítását, ha az indokolatlan fizikai, jogi és technikai akadályok felszámolásra kerülnek; D. mivel a Parlament saját kutatásai alapján az egységes piac kiteljesítéséből származó várható nyereség 3 billió eurót tesz ki (ami éves szinten 615 milliárd euró potenciális hatékonyságnövekedést jelent); mivel az egységes piac széttöredezettsége a nagyobb strukturális gazdasági növekedés egyik fő akadálya; E. mivel valódi stratégiai megközelítésre van szükség az egységes piac további integrációjához, és mivel a fennálló kihívásokra adott válaszoknak úgy politikai, mint technikai természetűnek kell lenniük, különösen az egységes piacon belüli indokolatlan, nem vámjellegű akadályok esetén; F. mivel az Uniónak valódi egységes piacra kell törekednie és azt valamennyi polgár, munkavállaló, gazdasági szereplő és tagállam közös erőforrásaként kell kezelnie, és mivel az egységes piac csak akkor fogja lehetőségeit teljes körűen kiaknázni, ha valamennyi, egymással együttműködő tagállam teljes támogatását élvezi; G. tekintettel arra, hogy az uniós szintű jogszabályokat és javaslatokat egységes stratégiai elképzelésbe kellene belefoglalni, ezért azoknak egymással koherenseknek és ellentmondásoktól menteseknek kell lenniük; mivel a tagállamoknak tartózkodniuk kell az olyan megkülönböztető intézkedésektől, mint a kizárólag bizonyos ágazatokat vagy üzleti modelleket érintő és a versenyt torzító kereskedelmi és adójogszabályok, amelyek megnehezítik a vállalkozások számára, hogy letelepedjenek egy adott tagállamban, ami egyértelműen a belső piac elveinek megsértését jelenti; H. mivel az egységes piacot nem szabad más horizontális politikai területektől, különösen a digitális egységes piactól, az egészségügytől, a szociális és fogyasztóvédelemtől, a munkajogtól és a polgárok mobilitásától, a környezettől, a fenntartható fejlődéstől, az energiától, a szállítástól és a külpolitikától elszigetelten vizsgálni; I. mivel az egységes piac kiteljesítése a termékek és szolgáltatások ágazata terén, valamint az akadályok felszámolása kiemelt prioritást jelent, ami gyorsított eljárást igényel a tagállamok és az uniós intézmények részéről; J. mivel az egységes piacon belüli akadályok a fogyasztók számára kevesebb választási lehetőséghez és drágább termékekhez és szolgáltatásokhoz vezetnek; K. mivel a szociális gazdaság vállalkozásainak elismertsége európai szinten alacsony, és mivel e vállalkozások többségét európai szintű jogi keret nem ismeri el, hanem azokat csak egyes tagállamokban, nemzeti szinten ismerik el, különböző jogi formában; mivel az európai uniós jogi keret hiánya gátolja e vállalkozások belső piacon belüli, határokon átnyúló működésre való képességét; L. mivel a hamisítás súlyos fenyegetést jelent a közegészségre és a közbiztonságra nézve, és mivel a csempészett hamisított áruk összértéke az elmúlt években jelentősen növekedett, súlyosbítva ezzel a hamisítás káros hatását az innovációra, a foglalkoztatásra és az európai vállalkozások márkaépítésére; M. mivel az egységes tőkepiac létrehozása elősegítené a kockázatok határokon átívelő megosztásának növelését és javítaná a piacok likviditását; N. mivel a Bizottság összefoglaló jelentése a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló konzultációról rámutatott, hogy a fogyasztók erőteljesen támogatják a területi alapú tartalomkorlátozással szembeni jogalkotási intézkedéseket; O. mivel a pénzügyi válság gazdasági következményei még mindig érződnek, és a GDP számos tagállamban továbbra is a 2008-as szint alatt van; P. mivel az egységes piacot tartósan magas munkanélküliségi arány jellemzi; mivel a pénzügyi válság több mint 6 millióval növelte a munkanélküliek számát; mivel 2015 végére az Unióban több mint 22 millió munkanélküli volt; Szakpolitikai célkitűzések 1. támogatja az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó egységes piaci stratégiára vonatkozó, „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című bizottsági közlemény átfogó célkitűzéseit, és értékeli a kulcsfontosságú területeken az egységes piacban rejlő lehetőségek fogyasztók, munkavállalók és vállalkozások – különös tekintettel az induló vállalkozásokra – számára történő, teljes körű kiaknázása, a fenntartható munkahelyek számának növelése és a kkv-k növekedése és fejlődése érdekében előirányzott fellépéseit; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan átfogó szakpolitikákat, amelyek a tisztességesebb és versenyképesebb egységes piac megvalósítását szolgálják, az EUMSZ általánosan alkalmazandó rendelkezésekről szóló II. címével összhangban; 2. megállapítja, hogy az Unió számára alapvető célkitűzés egy olyan belső piac létrehozása, amelyben biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása; 3. üdvözli, hogy a stratégia ki kívánja egészíteni a más területeken tett erőfeszítéseket; úgy véli, hogy a már meglévő kezdeményezéseket javítva a stratégia jó lehetőségeket kínál, hogy elősegítse a gazdasági jólét biztosítását, fokozza a fenntartható munkahelyteremtést és növekedést, konkrét intézkedésekkel javítsa az európai polgárok jólétét, vonzóvá tegye az Európai Uniót a befektetések számára és fejlessze az európai vállalkozások globális versenyképességét; hangsúlyozza azonban e stratégia megvalósításának szükségességét a különböző kezdeményezések közötti következetlenségek és átfedések elkerülése érdekében; hangsúlyozza, hogy a javaslatoknak bizonyítékokon kell alapulniuk és igazodniuk kell a minőségi jogalkotásra vonatkozó elvekhez; 4. hangsúlyozza, hogy a versenyképesség, a fenntartható növekedés, a kutatás, az innováció, a munkahelyteremtés, a fogyasztói választék és az új üzleti modellek tekintetében megvalósuló kézzelfogható és gyors eredmények elérése érdekében sürgősen meg kell szüntetni az egységes piacon lévő indokolatlan akadályokat; úgy véli, hogy e célok elérése érdekében szükség esetén törekedni kell a jogszabályok fokozottabb harmonizációjára – a lehető legmagasabb szintű fogyasztóvédelem fenntartása mellett –, és megfelelő intézkedéseket kell elfogadni a tagállamok által állított indokolatlan akadályok leküzdésére; 5. úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálatának nagyratörő célokat kell kitűznie, hogy 2020-ra megvalósuljon egy nagy versenyképességű, szociális piacgazdaság és a fenntartható növekedés; hangsúlyozza, hogy az egységes piacnak központi szerepet kell játszania e cél elérésében; 6. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy innovatív módon hajtsák végre az egységes piaci jogszabályokat ; hangsúlyozza a munkaintenzív ágazatok, mint például a kiskereskedelem és a vendéglátóipar komoly lehetőségeit a munkahelyteremtésre, az integrációra és a fiatalkori munkanélküliség leküzdésére; 7. úgy véli, hogy a 2010-es, „Az egységes piac új stratégiája” című Monti-jelentést teljes mértékben végre kell hajtani és figyelembe kell venni az egységes piaci stratégiával kapcsolatos munka során; 8. hangsúlyozza, hogy az egységes piaci stratégiának nem szabad figyelmen kívül hagynia az ipari ágazatban rejlő lehetőségeket, ami a fenntartható növekedést és minőségi foglalkoztatást illeti Európában; 9. úgy véli, hogy a belső kereslet, és különösen a vásárlóerő erősítése, innovatív intézkedések elfogadása és a zöld gazdaságba való beruházás elengedhetetlen feltételei az egységes piacban rejlő lehetőségek teljes körű kihasználásának és a fenntartható növekedés előmozdításának; Korszerűbb és innovatívabb egységes piac 10. üdvözli, hogy a stratégia olyan szempontokra összpontosít, amelyek célja a vállalkozások, különösen a kkv-k, a mikrovállalkozások és az induló vállalkozások támogatása az egységes piacon folytatott tevékenységeik, növekedésük és piacon maradásuk elősegítése érdekében, ezáltal előmozdítva az innovációt és a munkahelyteremtést; hangsúlyozza, hogy a kkv-kkal és induló vállalkozásokkal kapcsolatos minden kezdeményezés azonnali fellépést igényel, és kiemelt fontosságúként kellene kezelni, de emlékeztet arra, hogy ezek a kezdeményezések nem adhatnak lehetőségeket a tisztességtelen vállalkozások számára ahhoz, hogy megkerüljék a meglévő szabályokat, gyengítsék a munkavállalókra és a fogyasztókra vonatkozó előírásokat, vagy fokozzák a vállalati csalások, a bűncselekmények és a postafiókcégek kockázatát; 11. úgy véli, hogy a stratégia új lehetőségeket kínálhat az európai gazdaság gerincét képező kkv-k, továbbá a mikrovállalkozások és az induló innovatív vállalkozások számára; úgy véli, hogy a megfelelő üzleti környezet kialakítása a kkv-k számára biztosított magánkockázatitőke-rendszerek javítása, a finanszírozáshoz való hozzájutás elősegítése, az erőteljes szabályozás és a „gondolkozz először kicsiben” elvnek az egységes piac egészében való, teljes körű alkalmazása révén elengedhetetlen, és támogathatja a növekedést és a munkahelyteremtést; 12. úgy véli, hogy az igazgatási terheknek és a vállalkozások, különösen a kkv-k megfelelési költségeinek csökkentése, valamint a szükségtelen jogszabályok hatályon kívül helyezése, ugyanakkor a fogyasztóvédelem, a munkavállalók védelme, valamint a környezet- és egészségvédelem tekintetében a magas szintű normák folyamatos biztosítása alapvető fontosságú a stratégia célkitűzéseinek teljesítése érdekében; 13. szükségesnek tartja az „innovatív” induló vállalkozásokra, kkv-kra és a szociális gazdaságban működő vállalkozásokra vonatkozó lehetséges objektív kritériumok és mutatók figyelembevételét, melyeket hivatkozási pontként lehetne használni kapcsolódó intézkedések elfogadásához; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot ilyen kritériumokra és mutatókra; 14. hangsúlyozza a szociális gazdaságban működő vállalkozások belső piaci politikákon belüli támogatásának szükségességét, szem előtt tartva, hogy az EU-ban körülbelül 2 millió szociális gazdaságban működő vállalkozás van, amelyek körülbelül az összes európai vállalkozás 10-12%-át teszik ki; hangsúlyozza továbbá, hogy a szociális gazdaság gyorsan növekszik, minőségi termékeket és szolgáltatásokat biztosít és kiváló minőségű munkahelyeket teremt; 15. sürgeti a Bizottságot, hogy kérje fel a REFIT-platformot, hogy vizsgálja meg az innováció előtti akadályokat és terjesszen elő javaslatot – az Európai Innovációs Tanács létrehozására vonatkozó javaslat mellett – azok csökkentésére vagy megszüntetésére; hangsúlyozza, hogy ez a folyamat nem vezethet alacsonyabb szintű foglalkoztatási, fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi előírásokhoz; úgy véli, hogy a jobb szabályozás biztosítása érdekében a meglévő jogszabályokat felül kell vizsgálni, és ahol szükséges, egyszerűsíteni kell, hogy azok a célnak megfelelőek legyenek, miközben minden új jogszabálynak alaphelyzetben időtállónak és digitálisnak kell lennie, és követnie kell a „gondolkozz először kicsiben” elvet; 16. megjegyzi, hogy a jó szabályozás a vállalkozások és a munkavállalók számára is előnyös, és segít előmozdítani a gazdasági növekedést és a minőségi foglalkoztatást az egységes piacon; tudomásul veszi a Bizottság minőségi jogalkotási programját, amely magában foglalja az érdekelt felek fokozottabb bevonását például a REFIT platformon keresztül, valamint a hatásvizsgálatok megerősítését; hangsúlyozza, hogy a jogalkotásnak nem csak a rövid távú hatásait, hanem a hosszú távú értékét is fel kell mérni, csakúgy, mint a szabályozás hiányának következményeit; úgy véli, hogy a jobb, hatékonyabb és egyszerűbb jogalkotás csökkenteni fogja az igazgatási terheket, és elő fogja mozdítani a növekedést és a munkahelyteremtést, ugyanakkor továbbra is magas színvonalú fogyasztó-, munkavállalói, egészség- és környezetvédelmet fog biztosítani; 17. úgy véli, hogy az egységes piac további fejlődése a tagállamok közötti kereskedelemmel szembeni akadályok megszüntetését igényli; támogatja a 2016. februári Európai Versenyképességi Nyilatkozatot, különösen a szabályozás egyszerűsítésére és a terhek csökkentésére, az uniós szabályozás általános, és különösen a kkv-kat és mikrovállalkozásokat érintő terheinek csökkentésével kapcsolatos további teendőkre, és egyes ágazatokban a lehetséges tehercsökkentési célok megállapítására vonatkozó kötelezettségvállalást; javasolja az ezen tehercsökkentési célok megállapítására irányuló munka haladéktalan megkezdését; 18. úgy véli, hogy az egységes piac célkitűzéseinek biztosítása, valamint a növekedés és munkahelyteremtés érdekében az EU-nak javítania kell a versenyképességet az Európai Tanács versenyképességről szóló nyilatkozatában foglaltak szerint; 19. üdvözli a Bizottság eltökéltségét, miszerint foglalkozni kíván az Európai Unión belüli adókoordináció hiányával, különös tekintettel azon nehézségekre, amelyekkel a kkv-knak az eltérő nemzeti héaszabályozások bonyolultsága miatt kell szembenézniük; teljes körű támogatást nyújt a Bizottságnak a héareform tekintetében; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehet módosítani a digitális szolgáltatásokra számított héa esetén a teljesítés helyére vonatkozó új szabályokat úgy, hogy azok megfeleljenek a kis- és mikrovállalkozások speciális igényeinek; sürgeti a Bizottságot, hogy értékelje a további koordináció megvalósíthatóságát, és konkrétan értékelje egy egyszerűsített héamegközelítés lehetőségét (bizonyos árucikkekre) az e-kereskedelmi ágazatban; 20. támogatja a Bizottság arra irányuló törekvéseit, hogy az Európai Unión belül gondoskodjon a méltányos adóztatásról, és fellépjen az agresszív adótervezés és az adókikerülési gyakorlatok ellen; felszólítja a Bizottságot, hogy törekedjen az országonkénti beszámolási kötelezettség bevezetésére a transznacionális vállalatok esetében; 21. felhívja a figyelmet a vállalkozásokat, különösen a kkv-kat és az induló vállalkozásokat sújtó nehézségekre; hangsúlyozza, hogy a külső tényezők közötti különbségek, mint például a könnyebb hitelhez jutás, az adórendszerek és a munkaügyi jogszabályok okozzák azt, hogy a kkv előnytelenebb helyzetben találják magukat a többiekhez képest; sürgeti a Bizottságot, hogy amellett, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapon és olyan programokon keresztül, mint a Horizont 2020 és a COSME, vagy az esb-alapok folytatja az ilyen vállalkozásoknak nyújtott értékes támogatást, keressen újabb utakat elérésük megkönnyítésére, különös tekintettel a mikrovállalkozásokra, például a pályázati felhívások hat hónapos időszakokra csökkentése és a vonatkozó eljárások további egyszerűsítése, valamint az európai finanszírozások átláthatóságának javítása révén; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a COSME program pénzeszközeit kívánja felhasználni az innovatív fiatal kkv-kat megcélzó tájékoztató kampányok finanszírozására; kéri, hogy e kampányokba vonják be a vállalkozások segítéséért felelős összes regionális és helyi hatóságot, mindenekelőtt az Enterprise Europe Network hálózat tagjait; az egyszerűsítést kulcsfontosságú eszköznek tekinti a kkv-k és induló vállalatok finanszírozási forrásokhoz való hozzáférésében; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a közösségi finanszírozás határokon átnyúló zökkenőmentes megvalósíthatóságát; 22. sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kkv-megbízottak hálózatának megerősítését különböző fellépések megvalósításával – elkerülve ugyanakkor a további bürokráciát –, amelyek arra irányulnak, hogy javuljon az eszközzel kapcsolatos figyelemfelkeltés és az eszköz láthatósága a kkv-k körében, fokozódjanak az egyes nemzeti kkv-megbízottak és a hozzájuk tartozó kkv-képviselők közötti cserék, valamint biztosítva legyen a Parlament évente egyszer történő tájékoztatása a hálózat tevékenységéről; 23. rámutat, hogy annak ellenére, hogy az Európai Parlament 2011. februárban elfogadta a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelvet, Európában évente több ezer kkv és induló vállalkozás megy csődbe, miközben – többek között az állami közigazgatási szerveknek benyújtott – számláik kifizetésére várnak; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a késedelmes fizetésekről szóló irányelv alkalmazásának és érvényesítésének megkönnyítésére irányuló erőfeszítéseiket; sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy a késedelmes fizetésekről szóló irányelv nem kielégítő végrehajtása esetén vizsgálják meg az azon vállalkozásoknak nyújtandó megfelelő kompenzáció lehetőségeit, amelyeknek közigazgatási szervek tartoznak pénzekkel, annak érdekében, hogy azok ne legyenek kénytelenek csődöt jelenteni; 24. értékeli a vállalkozások fizetésképtelenségéről szóló jogalkotási kezdeményezést – ezen belül is a korai szerkezetátalakítást és a második esélyt –, amely biztosítani fogja, hogy a tagállamok olyan szabályozási környezetet alakítsanak ki, amely elfogadja, hogy időnként csőd következik be, és bátorítja az innovációt, ugyanakkor rámutat, hogy a csődbe jutás költségei és következményei nem kizárólag a vállalkozás tulajdonosát és részvényeseit érintik, hanem annak hitelezőit, munkavállalóit és az adófizetőket is; felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy ez a kezdeményezés összehangolja a fizetésképtelenségi eljárásokat az EU-n belül és csökkentse az eljárások hosszát és költségeit; 25. sajnálja, hogy a Bizottság nem hangsúlyozta eléggé a kézműipar és a kkv-k által végzett hagyományos gyártás speciális szerepét, mint olyan tényezőt, amely komolyan hozzájárul a versenyképességhez és a gazdasági stabilitáshoz Európában; ösztönzi a Bizottságot, hogy a feldolgozóipar tekintetében teljes mértékben használja ki a digitalizálásban és az innovációban rejlő lehetőségeket, különösen a mikro- és kisméretű gyártók és induló vállalkozások, valamint a kevésbé iparosodott régiók esetén, a regionális egyenlőtlenségek csökkentése és a helyi gazdaságok felélénkítése érdekében; úgy véli, hogy a következő évek során erőteljesebb kkv- és kézműipari politikát kell előterjeszteni az összes európai intézmény és a tagállamok egyik kiemelt prioritásaként; 26. üdvözli a Bizottság egységes digitális portálját, amelynek a szolgáltatási irányelv értelmében létrehozott, meglévő egyablakos ügyintézési pontokra kell épülnie, és csatlakoztatnia kell az egyablakos ügyintézési pontokat más hasonló egységes piaci hálózatokhoz; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg minden lehetőséget az egységes digitális portál felhasználásának optimalizálására annak érdekében, hogy segítséget nyújtson az európai induló vállalkozások számára, hogy azok Európa-szerte megerősödhessenek és nemzetközivé váljanak, azáltal, hogy pontos és egyértelmű tájékoztatást nyújt különböző nyelveken a hazai piacon vagy más uniós országokban való működéshez szükséges valamennyi eljárásról és alaki követelményről; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egységes belépési pontot a vállalkozások és a fogyasztók számára, amelyen keresztül hozzáférhetnek az egységes piaccal kapcsolatos valamennyi információhoz, támogatáshoz, problémamegoldáshoz, valamint az Unión belüli, határokon átnyúló működéshez szükséges nemzeti és uniós szintű eljárásokhoz; sürgeti a Bizottságot ezek gyors végrehajtására; 27. megjegyzi, hogy a vállalkozások, különösen a kkv-k vagy nincsenek tudatában a más tagállamokban alkalmazandó szabályoknak, vagy nehezen találják meg és értelmezik a vállalkozásukra vonatkozó szabályokkal és eljárásokkal kapcsolatos információkat; sürgeti a Bizottságot, hogy egyetlen portálon kapcsoljon össze valamennyi különböző portált, hozzáférési pontot és információs weboldalt, amely felhasználóbarát információkat nyújt a kkv-k és az induló vállalkozások számára, hogy azok képesek legyenek tájékozott döntéseket hozni és időt és költségeket megtakarítani; 28. sürgeti a Bizottságot, hogy az egyablakos ügyintézési pontokat egy szabályozási portálból fejlessze teljes körű online vállalkozási portálok rendszerévé, amely támogatja a vállalkozások képviselői által nyújtott és köztük zajló rendszeres információcserét, és segíti a hazai vállalkozásokat és polgárokat abban, hogy más EU tagállamokban versenyezzenek; 29. emlékeztet a kkv-kat célzó, meglévő egységes piaci eszközök megerősítésének és egyszerűsítésének fontosságára a kkv-k határokon átnyúló terjeszkedésének megkönnyítése érdekében; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a termékinformációs kapcsolattartó pontok és az egyablakos ügyintézés egyszerűsítésére és javítására; 30. emlékeztet arra, hogy a fogyasztók számára mind online mind pedig offline egyenlő szintű védelmet kell biztosítani; kiemeli, hogy a piacon valamennyi online és offline működő gazdasági szereplőnek meg kell tennie minden ésszerű és megfelelő lépést a hamisítás elleni küzdelem érdekében, hogy biztosított legyen a fogyasztók védelme és a termékek biztonsága; 31. hangsúlyozza, hogy a megosztáson alapuló gazdaság gyorsan növekszik és miközben megváltoztatja számos szolgáltatás és javak biztosításának és felhasználásának módját, utat mutathat az innováció számára, és képes további előnyöket és lehetőségeket hozni a vállalkozások és fogyasztók számára az egységes piacon; rámutat a megosztáson alapuló gazdaság által nyújtott gazdasági, társadalmi és környezeti előnyökre; sürgeti a Bizottságot, hogy koordinálja a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy rövid vagy hosszú távú jogszabályi megoldásokat találjanak a megosztáson alapuló gazdaság kialakításához; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak be javaslatokat a foglalkoztatási és adózási visszaélések megelőzése érdekében a megosztáson alapuló gazdaságon belül; 32. üdvözli a Bizottság megosztáson alapuló gazdaságra vonatkozóan bejelentett kezdeményezését, és azon szándékát, hogy megvizsgálja az e területen létrehozott vállalkozásokat, és tisztázza – útmutatás révén – a megosztáson alapuló üzleti modellek alkalmazására és működésére vonatkozó, meglévő uniós jogszabályok rendelkezései közötti kölcsönhatásokat; úgy véli, hogy ezen a területen a szabályozói beavatkozásnak rugalmasnak kell lennie, hogy lehetővé tegye a szabályok azonnali kiigazítását és érvényesítését a gyors és hatékony kiigazításokat igénylő, gyorsan fejlődő ágazatban; hangsúlyozza, hogy a meglévő fogyasztóvédelmi szabványok alkalmazása és végrehajtása a digitális gazdaságban szintén szükséges; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a megosztáson alapuló gazdaság számára a fejlődéshez és a növekedéshez szükséges lehető legjobb feltételeket; 33. hangsúlyozza, hogy a megosztáson alapuló gazdaság által nyújtott új biztonsági jellemzők, mint például a fizetések biztonsága, a földrajzi helymeghatározás és a biztosítás elősegítik a tudatos fogyasztói magatartás kialakítását, ezért szükségessé teszik annak értékelését, hogy az utólagos jogorvoslatok hol lehetnek hatékonyabbak, mint az előzetes szabályozások; sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a köz- és magánszféra együttműködését a megosztáson alapuló gazdaságban meglévő akadályok kezelése – különös tekintettel a digitális azonosító megnövekedett használatára –, az online tranzakciókba vetett fogyasztói bizalom kialakítása, az adófizetés digitális megoldásainak kifejlesztése, határokon átnyúló biztosítási rendszerek kiépítése és a munkaügyi jogszabályok modernizálása érdekében; 34. úgy véli, hogy a megosztáson alapuló gazdaságban ösztönözni kell új üzleti modellek fejlesztését, az innovatív szolgáltatásokat és a javak ideiglenes használatát, ám amennyiben lehetséges, hasonló szolgáltatásokra hasonló szabályokat kell alkalmazni a szolgáltatások magas minőségének megóvása érdekében, függetlenül az azokhoz való hozzáférés és biztosításuk szervezési módjától, azonos versenyfeltételeket biztosítva és a fogyasztók jogait és biztonságát szavatolva, ezzel egyidejűleg elkerülve az új üzleti modellek kialakulását hátráltató felszabdaltságot; úgy véli, hogy a megosztáson alapuló gazdasággal kapcsolatban kizárólag egy egységes piaci megközelítés alkalmazható, mivel az egységes piac helyi vagy nemzeti szabályok általi felszabdaltsága megakadályozza a megosztáson alapuló gazdaság európai vállalatainak európai szintű fejlesztését; 35. felhívja a figyelmet az Uniós műszaki szabványok fontos szerepére az egységes piacon megvalósuló innováció, versenyképesség és haladás érdekében; úgy véli, hogy időben fel kell lépni a minőségre, interoperabilitásra és a biztonságra vonatkozó, magas szintű uniós szabványok kialakításáért az uniós iparpolitika előmozdítása érdekében, továbbá hogy ezeket nemzetközi szinten is támogatni kell; sürgeti a Bizottságot, hogy a 1025/2012/EU rendeletben már meghatározottak szerint támogassa és erősítse meg az uniós szabványokat, és tegye hatékonyabbá és célirányosabbá a szabványosítási keretrendszert, többek között a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások kínálta lehetőségek kiaknázása révén; hangsúlyozza, hogy a szabványokat piacorientált, nyitott, inkluzív és versenyképes módon kell megállapítani annak érdekében, hogy könnyen végrehajthatóak legyenek a kkv-k számára, és elkerülhető legyen a zárt értékláncok kockázata, elkerülve egyúttal azonban közzétételük késedelmét is; 36. kiemeli a szabványosítási rendszernek a termékek, és egyre inkább a szolgáltatások szabad forgalomba bocsátásában betöltött jelentős szerepét; megjegyzi, hogy Európában a szabványok önkéntes alkalmazása 0,3–1%-kal járult hozzá a GDP-hez és pozitívan hat a munkatermelékenységre; 37. emlékeztet arra, hogy a szabványok túlnyomó többségének kidolgozása az ágazatok szerinti igényekre adott válaszként, a szabványok piaci relevanciájának biztosítását célzó, lentről felfelé építkező megközelítés alapján történik; támogatja az egységes piaci stratégiában foglalt, annak biztosítására irányuló elkötelezettséget, hogy Európa globális szinten továbbra is a szabványok kidolgozásának élvonalában maradjon; ösztönzi az olyan szabványosítást, amely globális nemzetközi szabványok kidolgozása, illetve adott esetben egyenértékű nemzetközi szabványok elismerése révén összeegyeztethető a nemzetközi megközelítéssel; tudomásul veszi a közös szabványosítási kezdeményezés keretén belül szabványosítási tevékenységekre irányuló keretrendszer kialakításának és az elsőbbségek megállapításának szándékát; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közös kezdeményezést továbbra is alulról felfelé építkező, ágazatok szerinti igények vezéreljék, így kizárólag azokat a szabványokat részesítse előnyben és dolgozza ki, amelyek a felmért igényekre reagálnak és amelyek piaci relevanciája igazolt, illetve nem vezetnek szükségtelen szabványok követéséhez, vagy az egyéb kidolgozott releváns szabványokkal nem összeegyeztethető előírások megállapításához; 38. megjegyzi, hogy a közös európai szabványosítási kezdeményezésre tett javaslat az európai szabványosítási rendszer független felülvizsgálatára fog épülni, és támogatja az európai szabványosítási közösség olyan intézkedések kidolgozására irányuló célkitűzését, amelyek fejlesztik a rendszer egészét, beleértve az európai üzleti vállalkozások inkluzivitására és versenyképességének támogatására vonatkozó ajánlásokat; 39. felhívja a Bizottságot, hogy az európai szabványügyi szervekkel folytatott együttműködés során támogassa a szabványügyi szerveknek és nemzeti társszervezeteiknek a kkv-k mind a szabványosítási folyamatba, mind a kidolgozott szabványok alkalmazásába történő bevonásának fejlesztésére tett erőfeszítéseit; továbbra is ösztönzi a Bizottságot, hogy az európai szabványosításra irányuló 2016. évi munkaprogramban és a vonatkozó rendeletben foglalt kötelezettségvállalások végrehajtása során folytasson szoros együttműködést az európai szabványügyi szervekkel, a nemzeti szabványügyi testületekkel és egyéb szervekkel a szabványosítási folyamat átláthatóságának növelése érdekben; 40. úgy véli, hogy a közös kezdeményezéseknek a munkamódszerek folyamatos javítására kell összpontosítaniuk, elsősorban a műszaki bizottságok összetételének felülvizsgálatát célzó eljárások kidolgozása, valamint a nyitottságot és az inkluzivitást elősegítő olyan intézkedések kidolgozása révén, amelyek az érdekelt felek széles köre számára lehetővé teszik, hogy hozzájáruljanak a műszaki bizottságoknál folytatott eszmecserékhez; 41. úgy véli, hogy az átláthatóbb és hozzáférhetőbb jogorvoslati mechanizmus megteremtené a bizalmat és javítaná a szabványosítási folyamatokat; úgy véli, amennyiben az adott szabvány kidolgozását a Bizottság kérte valamely jogszabálynak az Európai Unió által történő elfogadását követően, akkor a Parlament illetékes bizottsága, szükség esetén a hivatalos kifogásról szóló határozatot megelőzően, részt vehet a folyamat részét képező nyilvános vizsgálatban és vitában; hangsúlyozza, hogy a szabványügyi testületeknek továbbítandó szabványosítási kérelmek megállapításakor figyelembe kell venni az arányosság és a kockázatalapú megközelítés elvét; 42. úgy véli, hogy a nyilvánosságnak a javasolt szabványok tervezetével kapcsolatos tájékozottságának növelése a végső jóváhagyást megelőzően fokozhatná az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot, valamint megalapozottabb folyamatot biztosítana, az európai szabványosítási közösségnél alkalmazott bevált gyakorlatokkal összhangban; 43. felhívja a Bizottságot, hogy a 2016 végéig nyújtson be jelentést a Parlamentnek a közös európai szabványosítási kezdeményezés végrehajtásáról és az európai szabványosítási közösséggel együttműködésben a 2016. évi éves uniós munkaprogramban foglalt ajánlások terén elért eredményekről; 44. felszólítja a Bizottságot, amely az EU belső piacán zajló versenyért felelős, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságokkal együttműködve biztosítson egyenlő versenyfeltételeket a piacon jelenlévő versenytársak között; 45. üdvözli a közelmúlt kezdeményezéseit a hatékonyabb és átlátható közbeszerzésekkel kapcsolatban, a közbeszerzési adatok jobb felhasználása és bizonyos nagyszabású infrastrukturális projektek esetén a közbeszerzés fokozottabb önkéntes értékelése által; sürgeti a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal ezen kezdeményezések megvalósításában; 46. reméli, hogy a Bizottság folytatja a közbeszerzési rendszer 2014-ben irányelvek révén megkezdett reformját, és halad a kereslet fokozott meghatározása felé a közbeszerzés területén, azzal a céllal, hogy jutalmazza a technológiai innovációt és az energiahatékonyságot; 47. megjegyzi, hogy a 2014. évi új közbeszerzési rendszer egyszerűbb, rugalmasabb szabályokat tartalmaz annak érdekében, hogy jobban megfeleljen az állami szektorbeli egyéb szakpolitikáknak, valamint a tagállamoknak és a sajátos helyi vállalkozásoknak; rámutat, hogy a tagállamokban még mindig jelentős elégtelenségek mutatkoznak a közbeszerzés terén, amelyek korlátozzák a határokon átnyúló terjeszkedést és a hazai piacokon való növekedést; 48. alapvetően üdvözli a Bizottság által kihirdetett, a közbeszerzések átláthatóságának, hatékonyságának és elszámoltathatóságának növelésére irányuló kezdeményezéseket; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az új uniós irányelvek végrehajtásának és alkalmazásának elsőbbséget kell élvezniük az olyan új eszközökkel szemben, mint a közbeszerzési szerződések nyilvántartása; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az adatelemzés lehetséges eszközei nem vezethetnek új vagy kiegészítő beszámolási kötelezettségekhez; emlékeztet arra, hogy egy előzetes értékelési mechanizmusnak a nagy infrastrukturális projektek esetén kizárólag önkéntes természetűnek kell lennie; 49. rámutat arra, hogy teljes mértékben elektronikus közbeszerzési rendszerre van szükség; hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési irányelv egészét gyorsan és teljes körűen végre kell hajtani; kiemeli az elektronikus közbeszerzés szélesebb körű alkalmazásának szükségességét a piacok kkv-k előtt történő megnyitása érdekében; 50. hangsúlyozza az egységes szabadalom fontosságát; támogatja a Bizottság szándékát, hogy megszüntesse a bizonytalanságokat egyrészt azzal kapcsolatban, hogy az egységes szabadalom hogyan fog együtt érvényesülni a nemzeti és kiegészítő oltalmi tanúsítványokkal, másrészt egy egységes kiegészítő oltalmi tanúsítvánnyal kapcsolatban, szem előtt tartva eközben a közegészséget és a betegek érdekeit; 51. sürgeti a Bizottságot, hogy 2019-ig vezessen be és hajtson végre a kiegészítő oltalmi tanúsítványokra (SPC) vonatkozó szabályozás alól a gyártás tekintetében biztosított mentességet a generikus és biológiailag hasonló gyógyszereket előállító európai iparágak versenyképességének globális környezetben történő növelése, valamint az Európai Unióban a munkahelyek megtartása és új munkahelyek teremtése, az Unión belüli növekedés fenntartása és megteremtése érekében anélkül, hogy a védett piacokon az SPC-rendszer keretében biztosított piaci kizárólagosságot veszélyeztetné; úgy véli, hogy az ilyen rendelkezések pozitív hatással lehetnek a kiváló minőségű gyógyszerekhez való hozzáférésre a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokban, és segíthetik a gyártás kiszervezésének megakadályozását; 52. intézkedéseket sürget az Európában lévő szabadalmi rendszerhez történő hozzáférés megkönnyítésére – többek között a kérelmezési és megújítási díjak csökkentése és fordítási segítségnyújtás formájában – azon mikrovállalkozások, kkv-k és induló vállalkozások számára, amelyek termékeik és folyamataik innovációjában az egységes hatályú európai szabadalmat kívánják használni; hangsúlyozza, hogy a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmak és az innovatív nyílt engedélyezési megoldások egyaránt fontosak, és hogy ez utóbbiak olykor jobban támogatják az innovációt; hangsúlyozza a szabadalmi licenciaszerződések jelentőségét az uniós versenyjog korlátai között, tisztességes, ésszerű és megkülönböztetéstől mentes (FRAND) feltételek mellett, a K+F és a szabványosítási kezdeményezések megőrzése, az innováció ösztönzése, valamint tisztességes engedélyezési feltételek biztosítása érdekében; 53. felhívja a Bizottságot, hogy – a Parlament már korábban megfogalmazott kérésének megfelelően – haladéktalanul terjesszen elő a nem mezőgazdasági termékekre vonatkozó földrajzi jelzések oltalmára szolgáló egységes európai rendszerre vonatkozó jogalkotási javaslatot azzal a céllal, hogy egységes európai rendszert hozzon létre, felszámolva a nem megfelelő helyzetet és a rendkívüli széttagoltságot Európában, valamint számos különböző pozitív hatást kínálva a polgárok, a fogyasztók, a gyártók és Európa teljes gazdasági és társadalmi szerkezete számára; hangsúlyozza, hogy ez az eszköz kifejezetten kiemelné számos helyi termék hozzáadott értékét, ami nyilvánvaló előnyökkel jár az érintett gyártókra és régiókra, valamint a fogyasztói tudatosságra nézve; 54. megjegyzi, hogy az uniós tagállamok többségében még nem használták tejes mértékben ki a köz- és magánszféra közötti partnerségekben (PPP) rejlő lehetőségeket; kéri a tagállami PPP keretszabályok harmonizációját, a bevált gyakorlatok terjesztését és e modell népszerűsítését; 55. felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki olyan struktúrákat, amelyek tanáccsal látják el és segítik a határmenti ingázókat az egy másik tagállamban való munkavégzés gazdasági és szociális következményeit illetően; 56. megjegyzi, hogy az egységes piac és a digitális egységes piac mélyítése új lehetőségeket és kihívásokat teremthet, és kérdéseket vet fel a készségek, az új foglalkoztatási formák, a pénzügyi struktúrák, a szociális védelem, valamint a munkahelyi egészség és biztonság tekintetében, melyekkel majd foglalkozni kell, egyaránt szolgálva a munkavállalók, a vállalkozások és a fogyasztók érdekeit; 57. sajnálja, hogy a stratégia nem szentel különleges figyelmet a strukturális munkaerőhiánynak, amely továbbra is az európai egységes piac növekedésének akadályát képezi; aggodalommal állapítja meg, hogy az uniós lakosság 40–47%-ának elégtelenek a digitális készségei, és hogy a digitális készségekkel rendelkező munkavállalók iránti kereslet évente 4%-kal nő, miközben az oktatásra fordított állami kiadások 2010 óta 3,2%-kal csökkentek, ami veszélyezteti az EU középtávú versenyképességét és munkaerejének foglalkoztathatóságát; ösztönzi a tagállamokat a digitális oktatásba és készségekbe való beruházásra; 58. megjegyzi, hogy a munkaerő-mobilitási csomag célja a mélyebb és tisztességesebb egységes piachoz való hozzájárulás; hangsúlyozza azonban, hogy biztosítani kell a csomagban szereplő intézkedések arányosságát, és figyelembe kell venni a bizonyos régiók felé irányuló nagy arányú mobilitás következményeit; 59. hangsúlyozza, hogy a Bizottság támogatja a duális képzési rendszereket, amelyek – a személyes fejlődés előmozdítása mellett – segíthetik az európai munkavállalók kompetenciáinak és képesítéseinek a munkaerőpiac tényleges igényeihez való közelítését; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy biztosítsák, hogy a stratégia semmilyen módon ne ássa alá a duális képzési rendszereket, egyidejűleg garantálva a tanulószerződéses gyakorlati képzések minőségét, és különösen a foglalkoztatásvédelmet; hangsúlyozza a szociális partnereknek a duális képzési rendszerek kialakításában játszott fontos szerepét; úgy véli, hogy bár az egyik tagállamban alkalmazott duális képzési rendszert nem lehet egy másik tagállamban egyszerűen lemásolni, európai szinten összpontosítani kell a duális oktatás és az ifjúsági foglalkoztatás közötti szoros összefüggésre; 60. támogatja a foglalkoztatás területén a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos uniós jogban meglévő hézagok megszüntetésére irányuló intézkedéseket, különös tekintettel a fogyatékossággal élő személyekre; támogatja továbbá a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelv késedelem nélküli végrehajtását; 61. üdvözli a be nem jelentett munkavégzéssel foglalkozó platform létrehozását, és ösztönzi a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy fektessenek bele a lehető legtöbbet a be nem jelentett munkavégzés és a színlelt önfoglalkoztatás elleni hatékonyabb fellépés érdekében; 62. hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy élni lehessen a munkák digitalizálásának lehetőségével, biztonságos és rugalmas munkaidő-beosztási szabályokat, stabil munkakörülményeket és szociális védelmet kell kialakítani, valamint elő kell segíteni az intelligens munkavégzést („smart working”), a termelékenység fokozása, és a munka és a magánélet egyensúlyának javítása céljából; e tekintetben hangsúlyozza a digitális műsorszórásra való átállás fontosságát a vidéki területeken, hogy azok is részesülhessenek a digitális menetrend által kínált számos lehetőségből, többek között a távmunkából; 63. hangsúlyozza az erős és független társadalmi partnerek, valamint a hatékony szociális párbeszéd fontosságát; hangsúlyozza, hogy a szociális partnereket adott esetben be kell vonni a szabályozott szakmák területén megvalósuló esetleges nemzeti reformokkal kapcsolatos munkálatokba; 64. hangsúlyozza az egységes piac által a foglalkoztatás tekintetében hozott lehetőségekről és változásokról szóló szociális párbeszéd fontosságát; Az egységes piac elmélyítése 65. sürgeti a Bizottságot, hogy mélyítse el az intézkedések foganatosítására irányuló munkáját; rámutat arra, hogy már számos intézkedést elfogadtak, ám megfelelő foganatosításukra még nem került sor, ez pedig aláássa az egyenlő, tisztességes versenyfeltételeket az egységes piacon; rámutat továbbá, hogy a Bizottság által 2015 közepén szolgáltatott adatok szerint mintegy 1090 kötelezettségszegési eljárás van folyamatban az egységes piaccal kapcsolatban; sürgeti a Bizottságot, hogy az egységes piacra vonatkozó jogszabályok átültetésének, alkalmazásának és érvényesítésének javítása céljából átlátható és objektív kritériumokon alapuló, az intézkedések foganatosítására irányuló, célirányos intézkedések megtétele révén biztosítsa, hogy az adminisztratív koordináció, az együttműködés és az intézkedések foganatosítása minden szinten (uniós szinten, a tagállamok és a nemzeti, helyi, illetve regionális hatóságok között) prioritást élvezzen, gondoskodva ezáltal az indokolatlan és aránytalan akadályok gazdasági szempontból leginkább jelentős eseteinek leküzdéséről; úgy véli, hogy a nemzeti intézkedések és a végrehajtás tekintetében a korai beavatkozás hatékonyabb lehet és általa jobb eredmények érhetők el, mint a kötelezettségszegési eljárásokon keresztül; hangsúlyozza mindemellett, hogy amennyiben a korai beavatkozás nem vezet eredményre, a Bizottságnak minden rendelkezésre álló eszközzel élnie kell, beleértve a kötelezettségszegési eljárásokat is, hogy biztosítsa az egységes piacra vonatkozó jogszabályok végrehajtását; 66. üdvözli a stratégia azon szándékát, hogy az egységes piaci szabályozás megsértésére vonatkozóan jogkövető magatartást és „zéró toleranciát” teremtsen; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat annak feltárására, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárásokra vonatkozó hatásköreit nem kellene-e összehangolni a Bizottság versenypolitikai hatásköreivel; 67. sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson további támogatást a tagállamoknak a jogszabályoknak való megfelelésre és azok érvényesítésére vonatkozó erősebb kultúra kialakításában, többek között a belső piaci információs hálózat (IMI) támogatása és bővítése, a fontosabb új jogszabályokra vonatkozó végrehajtási tervek kidolgozása és a tagállamokkal a megfelelés tárgyában folytatott párbeszéd, a jogszabályok érvényesítéséért felelős nemzeti tisztviselők számára képzés megszervezése, valamint a nemzeti szabályozó hatóságok között a hatékonyabb koordináció elősegítése révén; felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben vállalják az uniós jogszabályok végrehajtását és érvényesítését, és alkalmazzák a kölcsönös elismerés elvét; hangsúlyozza, hogy a helyes érvényesítés és a jobb szabályozás alapvető fontosságú, figyelembe véve az egységes piac töredezettségét, amely korlátozza a gazdasági tevékenységet és a fogyasztók választási lehetőségeit; és ki kell terjednie valamennyi üzleti ágazatra, valamint a jelenlegi és jövőbeli jogszabályokra; 68. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg azokat a szükségtelen korlátozásokat az egységes piacon belül, amelyeket közérdeken alapuló kényszerítő indokok nem támasztanak alá, szükség esetén fogalmazzanak meg új elképzeléseket e kihívások leküzdéséhez és készítsenek jelentést azokról 2017-ben; 69. kéri a tagállamokat, hogy koherens és következetes módon ültessék át a belső piacra vonatkozó szabályozást, valamint maradéktalanul és helyesen hajtsák végre a belső piaci szabályozást és jogszabályokat; hangsúlyozza, hogy a további vizsgálatokra és regisztrációra vonatkozó előírások, a szabványok és tanúsítványok el nem ismerése, az ellátás területi korlátozása és a hasonló intézkedések többletköltségeket okoznak a fogyasztók és a kiskereskedők számára, megfosztva az uniós polgárokat attól, hogy teljes mértékben kihasználhassák az egységes piac előnyeit; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a hatékonyabb irányítás érdekében megfelelő politikát alkalmazzanak azon tagállamokkal szemben, amelyek nem megfelelően alkalmazzák a belső piaci szabályokat, és ennek érdekében adott esetben indítsanak kötelezettségszegési eljárást, gyorsított eljárást alkalmazva; 70. megjegyzi, hogy az egységes piacra vonatkozóan már meglévő jogszabályok egységesebb végrehajtásának eléréséhez sürgősen szükség van az uniós szabályok egységes és következetes alkalmazására, illetve megfelelő érvényesítésére, valamint kvalitatív és kvantitatív mutatókon alapuló rendszeres nyomon követésre és értékelésre, teljesítményértékelésre és a bevált gyakorlatok megosztására; emlékeztet tehát az egységes piac működésére vonatkozó európai szabályok teljes körű és teljes mértékű átültetésének és végrehajtásának szükségességére valamennyi tagállamban; 71. felhívja a Bizottságot, törekedjen erőteljesebben arra, hogy meglehetősen korai szakaszban azonosítsa az uniós jogszabályok tagállamok által történő esetleges megszegését, és határozottan lépjen fel a nemzeti parlamentekben elfogadott, illetve folyamatban lévő minden olyan jogalkotási intézkedéssel szemben, amely növelheti az egységes piac széttagoltságát; 72. kiemeli, hogy a tagállamoknak az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtása és alkalmazása iránti elkötelezettsége és hajlandósága elengedhetetlen az egységes piac sikerességéhez; felhívja a tagállamokat, hogy számolják fel az egységes piacra nézve indokolatlan és aránytalan akadályokat, valamint tartózkodjanak a diszkriminatív és protekcionista intézkedésektől a munkahelyteremtés, valamint a növekedés és a versenyképesség fokozása érdekében; 73. megjegyzi, hogy a tagállamoknak fontos szerepük van az egységes piac megfelelő irányításában és működésében, ezért együttesen, előrelátóan kell felelősséget vállalniuk az egységes piacért és annak irányításáért, az egységes piac állapotáról szóló összevont jelentések, a Versenyképességi Tanács ülésein folytatott rendszeres és tematikus viták, az Európai Tanács éves célirányos ülései, valamint az egységes piacnak, az irányítás pilléreként, az európai szemeszterbe történő felvétele révén új politikai lendületet teremtve; 74. megismétli, hogy az EU létrehozhatná az egységes piac integrációjának mértékére vonatkozó, tudományosan megalapozott független mutatóit, amelyeket az éves növekedési jelentés részeként kellene közzétenni, és sürgeti az EU szerveinek elnökeit egy, a valódi egységes piac felé vezető út feltérképezését célzó stratégiai dokumentum „az öt elnök jelentése” elfogadására; 75. hangsúlyozza, hogy a Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságának meg kell erősítenie a nemzeti parlamentekkel fenntartott kapcsolatait az egységes piacra vonatkozó szabályok átültetéséhez és végrehajtásához kapcsolódó kérdések koordinálása és kezelése érdekében; 76. hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a SOLVIT-hálózatot, különösen a SOLVIT, a CHAP, az EU Pilot és az Enterprise Europe Network közötti interakció kiterjesztése révén az uniós panasztételi eljárások szélesebb keretének ésszerűsítése érdekében, és fel kell hívni a polgárok és a kkv-k figyelmét a hálózatra, és annak az egységes piachoz kapcsolódó értelmezési problémák megoldásában betöltött szerepére; úgy véli, hogy a Bizottságnak a jogszabályok érvényesítésével kapcsolatos prioritások meghatározásának módjánál figyelembe kell vennie a SOLVIT-hálózaton keresztül kérdésekre vonatkozó adatokat; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket a legproblémásabb esetek megoldásában a tagállamoknak biztosított segítségnyújtás terén; felkéri a tagállamokat, hogy lássák el a szükséges eszközökkel és megfelelően pozícionálják nemzeti SOLVIT-központjaikat, hogy azok betöltsék szerepüket; 77. hangsúlyozza, hogy a nemzeti szabályok átláthatósága létfontosságú eszköz a határon átnyúló kereskedelem lehetővé tételéhez az egységes piacon belül és segít a nem vámjellegű kereskedelmi korlátok azonosításában; ösztönzi a tagállamokat, hogy a növekvő kereskedelem érdekében, amely valamennyi tagállam javát fogja szolgálni, tegyék online módon könnyebben és több nyelven elérhetővé nemzeti szabályaikat; 78. rámutat a mobilitás előmozdításának jelentőségére képzési, gyakornoki, készségfejlesztési és a foglalkoztathatóságot előmozdító programok keretében, úgymint az Erasmus+ és az EURES, melyek európai munkavállalók milliói számára nyújtanak lehetőséget hasznos tapasztalatok szerzésére; 79. sajnálatát fejezi ki, hogy sok tagállam nem alkalmazza megfelelően a kölcsönös elismerés elvét; ezzel összefüggésben várakozással tekint a Bizottság javaslatára az áruk egységes piaca megerősítésének részeként, mivel az javítani fogja a kölcsönös elismerést a figyelemfelkeltésre irányuló fellépések révén, továbbá biztosítani fogja a kölcsönös elismerés elvének jobb alkalmazását és érvényesítését a kölcsönös elismerésről szóló rendelet felülvizsgálata révén, egyebek között a kölcsönös elismerés elvének helytelen végrehajtásával vagy alkalmazásával kapcsolatban kialakult viták megoldását elősegítő eszközök javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy amennyiben az illetékes hatóságok Unió-szerte megfelelően alkalmaznák a kölcsönös elismerés elvét, az lehetővé tenné a vállalkozások számára, hogy szigorúan csak az üzleti tevékenységekre és az Unió növekedésének fellendítésére összpontosítsanak ahelyett, hogy a kölcsönös elismerés elvének a tagállamok általi be nem tartásából eredő különféle nehézségek leküzdésére törekednének; 80. úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak proaktívabbnak kell lennie azon ágazatok azonosításában, amelyekben nagy lehetőségek rejlenek a határokon átnyúló kereskedelem és a digitalizáció tekintetében, és amelyekben alkalmazható lenne a kölcsönös elismerés elve; 81. felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza, hogyan működnének a javasolt piaci információs eszközök, és hogy mi az ilyen eszközökre irányadó jogalap; 82. ismételten sürgeti a Tanácsot, hogy mihamarabb fogadja el a termékbiztonsági és piacfelügyeleti csomagot és felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben maradéktalanul töltse be a megoldás elősegítésére irányuló szerepét; hangsúlyozza a kiskereskedelmi termékekre vonatkozó releváns információk biztosításának, különösen a származási ország feltüntetésének fontosságát, ami alapvető fontosságú a fogyasztók védelme és a hamisítás elleni küzdelem megerősítése érdekében; 83. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szigorítsanak a hamisítás esetén alkalmazandó szankciókon, és biztosítsák az e területre vonatkozó uniós jogszabályok maradéktalan végrehajtását; 84. hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamok között a különböző címkézési és minőségi előírások terén fennálló különbségek szükségtelen akadályokat teremtenek az áruk értékesítőinek tevékenységei és a fogyasztóvédelem számára; hangsúlyozza az ökocímke hozzáadott értékét; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje, mely címkék alapvető fontosságúak a fogyasztók tájékoztatásához, és mely címkék nem azok, és vizsgálja meg a kézzel gyártott és az ipari termékekkel kapcsolatos kulcsfontosságú tájékoztatásra vonatkozó kötelező rendszer bevezetését, mint ahogyan azt uniós szinten például a bútorágazat tekintetében már tanulmányozták, a fogyasztók alapvető tájékoztatásának és a különböző tagállamok vonatkozásában a termékminőség azonos szintjének biztosítása érdekében; úgy véli, hogy egy ilyen kezdeményezés előnyös lehet a fogyasztók, az ágazatok és a kereskedelmi szereplők számára, mivel biztosítja az átláthatóságot, az európai termékek megfelelő elismerését és a szereplőkre vonatkozó összehangolt szabályokat az egységes piacon; 85. a szolgáltatások egységes piaca tekintetében hangsúlyozza, hogy egyértelműen szükség van a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás javítására, ugyanakkor figyelmet kell fordítani arra, hogy ne segítsék elő a szociális dömpinget; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a szolgáltatásokról szóló irányelv megfelelő és hatékony alkalmazását, elkerülve ugyanakkor a túlszabályozást; üdvözli a Bizottságnak a szolgáltatásokról szóló irányelv értelmében történő értesítés javítására irányuló javaslatát, mivel a jelenlegi eljárás nem hatékony és nem átlátható; úgy véli, hogy az értesítésnek a jogalkotási folyamat korábbi szakaszában kell megtörténnie annak érdekében, hogy az érdekelt felek és a tagállamok időben kifejthessék észrevételeiket és csökkenjenek az új jogszabályok elfogadása során felmerülő késedelmek; egyetért az (EU) 2015/1535 irányelvben foglalt értesítési eljárás valamennyi olyan ágazatra történő kiterjesztésével, amelyre az irányelv nem terjed ki; elutasítja a szolgáltatásokról szóló irányelv hatályának kibővítésére vonatkozó bármely kérést; felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a széttöredezett európai bankszektorra nehezedő terhekkel, amelyek miatt a külföldi szereplők – különösen kkv-k – számára nehézségeket okoz a más tagállamban történő bankszámlanyitás; 86. kéri a Bizottságot, hogy törekedjen a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtással kapcsolatos eljárás egyszerűsítésére és egységesítésére, a kkv-k belső piaci integrációjának előmozdítása érdekében; 87. rámutat arra, hogy a szolgáltatásokról szóló irányelv 16. cikkének (1) bekezdése és az EUB ítélkezési gyakorlata világosan meghatározza az arányos szabályozással szemben támasztott követelményeket; emlékeztet arra, hogy ha egy tagállam kevésbé szigorú szabályokat alkalmaz mint egy másik, ez nem jelenti azt, hogy ez utóbbi szabályai aránytalanok és ennek következtében az európai uniós jogszabályokkal összeegyeztethetetlenek lennének; megismétli, hogy azon szabályok, amelyek a határon átnyúló szolgáltatásokat megnehezítik, akadályozzák vagy nem vonzónak állítják be, csak akkor összeegyeztethetők a belső piac követelményeivel, ha a közérdeken alapuló kényszerítő indokot szolgálnak, e célra valóban alkalmasak, és a szolgáltatásnyújtás szabadságát csak olyan mértékben akadályozzák, amely az általuk követett közérdekű célkitűzés védelmében szükséges; 88. rámutat arra, hogy biztosítani kell a szolgáltatásokra vonatkozó szabályozási követelmények és korlátozások arányosságának egységes értékelését; nyugtázza a Bizottság szolgáltatói útlevél bevezetésére irányuló javaslatát, amely a kulcsfontosságú gazdasági ágazatokban, mint például az üzleti szolgáltatások ágazata, elősegíti a vállalatok fejlődését és mobilitását az egységes piacon; úgy véli, hogy a kezdeményezésnek egyrészt a határon átnyúló szolgáltatásnyújtást folytatni kívánó szolgáltatókat és a hatóságokat terhelő adminisztratív eljárások egyszerűsítésére, másrészt a szabályozási jellegű akadályok leküzdésére kell törekednie, amelyek elriasztják ezeket a vállalatokat attól, hogy megjelenjenek más tagállam piacán; kéri, hogy az esetleges szolgáltatói útlevél illeszkedjen a belső piaci jogszabályok támogatását szolgáló horizontális eszközök, mint például a belső piaci információs rendszer (IMI) vagy az egységes ügyintézési pontok sorába, amelyekről a szolgáltatásokról szóló irányelv a határon átnyúló szolgáltatásokra vonatkozóan minden szükséges adminisztratív eljárás intézésére szolgáló egységes hatósági felületként rendelkezik; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatói útlevél bevezetése nem vezethet arra, hogy az EUB által kialakított ítélkezési gyakorlatot a közérdeken alapuló kényszerítő indokokról, amelyek a szolgáltatások határon átnyúló mozgását korlátozó szabályozását legitimálhatják, meggyengítsék vagy hatályon kívül helyezzék; kiemeli azonban, hogy a szolgáltatói útlevél felesleges lehetne akkor, ha a szolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtása és érvényesítése megfelelően történne; hangsúlyozza, hogy ezzel nem járhat együtt a származási ország elvének bevezetése; 89. üdvözli az egységes piacon a szolgáltatások szerepére irányuló erőteljes összpontosítást és annak biztosítását, hogy a szakemberek és a szolgáltató vállalatok, különösen a kiskereskedők, nem szorulnak be a nemzeti piacokra; hangsúlyozza, hogy a szakmai és szolgáltatói útlevélrendszerek a tagállamok közötti felesleges adminisztráció elkerülésére fognak összpontosítani, amely visszatartja a polgárokat a határokon átnyúló munkavállalástól és kereskedelemtől; 90. ismételten hangsúlyozza – többek között nyelvi és adminisztratív, valamint a tájékoztatás hiányából fakadó – akadályok elhárításának fontosságát, amelyek korlátozzák a határokon átnyúló online kereskedelemben rejlő üzleti lehetőségeket és gyengítik a fogyasztók egységes piacba vetett bizalmát; hangsúlyozza a kiskereskedelmi tevékenység gyakorlását érintő működési korlátozások, mint például az üzletek nyitvatartási idejének szabályozása, a kiskereskedelemre vonatkozó egyedi és szelektív adók és a vállalatokat érintő aránytalan információigénylés megszüntetésének jelentőségét; 91. elismeri a helyi hatóságok hatáskörét a várostervezés vonatkozásában; rámutat ugyanakkor arra, hogy a várostervezést nem lenne szabad ürügyként használni a boltok szabad létesítéséhez való jog megkerülésére; ezzel összefüggésben emlékeztet a szolgáltatási irányelv megfelelő végrehajtásának fontosságára; sürgeti a tagállamokat, hogy számolják fel a szabad mozgás előtt álló akadályokat és nyissák meg piacaikat a versenyképesség ösztönzése és a boltok sokszínűségének elősegítése érdekében, hiszen ez alapvető fontosságú ahhoz, hogy a bevásárlókörzetek, különösen a városközpontokban, vonzóak maradjanak; 92. kiemeli, hogy a kis- és nagykereskedelmi ágazat a legnagyobb üzleti ágazat Európában; úgy véli, hogy a kiskereskedelem szükségtelen szabályozói, adminisztratív és gyakorlati akadályainak csökkentése prioritást jelent; 93. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kiskereskedelmi ágazat helyzetét kezeljék politikai prioritásként, lévén a közös piac egyik tartóoszlopa, beleértve az egységes digitális piacot, és szüntessék meg azokat a szabályozási, adminisztratív és gyakorlati korlátokat, amelyek megnehezítik a vállalkozások indítását, fejlesztését és fenntartását, valamint a kiskereskedők számára a belső piac lehetőségeinek teljes kiaknázását; úgy véli, hogy a kiskereskedelmi piacra vonatkozó jogszabályoknak bizonyítékokon kell alapulniuk, figyelembe véve az ágazat szükségleteit; 94. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a kiskereskedelmi egységeket érintő azon szükségtelen korlátozásokat az egységes piacon belül, amelyeket közérdeken alapuló kényszerítő indokok nem támasztanak alá, szükség esetén fogalmazzanak meg új elképzeléseket e kihívások leküzdéséhez és készítsenek jelentést azokról 2017 tavaszán; 95. a szabadfoglalkozású szolgáltatásnyújtási ágazatra vonatkozóan úgy véli, hogy a különböző szabályozási megközelítések önmagukban nem jelentenek akadályt a belső piac elmélyítésében; hangsúlyozza, hogy a foglalkozáshoz való hozzáférésre és a foglalkozási gyakorlására vonatkozó szabályok a közérdek védelme és a fogyasztóvédelem érdekében szükségesek lehetnek, és ezeket csak a mindenkori nemzeti kontextusba ágyazva érdemes értékelni; 96. egyetért a Bizottsággal abban, hogy számos tagállami szabályozás a szabályozott szakmák hozzáférése és gyakorlása terén nincs arányban a követelményekkel, és ezeknek a szakmáknak a hozzáférhetőségét korlátozó akadályokat hoz létre; 97. úgy véli, hogy a határon átnyúló ideiglenes szolgáltatásnyújtást, beleértve a szakmai szolgáltatásokat, a belső piac kulcsfontosságú elemének kell tekinteni, mivel munkahelyeket teremt és kimagasló minőségű termékeket és szolgáltatásokat biztosít az uniós polgárok számára; ezért úgy véli, hogy az időszakos iránymutatás hasznos eszköz a tagállamok számára, figyelembe véve a tagállamok eltérő gazdasági, földrajzi és társadalmi hátterét; 98. üdvözli a megújult figyelmet az egységes piac legújabb stratégiáján belül a szabályozott szakmákra és a szellemi szabadfoglalkozásúakra vonatkozóan Európában, akik jelentős növekedési és foglalkoztatási tényezőt képviselnek az egységes piacon: sürgeti a Bizottságot, hogy olyan konkrét intézkedéseket javasoljon, amelyekkel végrehajthatók a Bizottság munkacsoportjának „A szabadfoglalkozású tevékenységek megerősítését célzó cselekvési irányvonalak ” ajánlásai; 99. üdvözli a bizonyos szakmákhoz való hozzáférést korlátozó szabályozási jellegű akadályok megszüntetésére irányuló bizottsági jogszabályjavaslatot mint az egységes piac megnyitásában és a munkahelyteremtés ösztönzésében tett fontos lépést; 100. támogatja a Bizottság kezdeményezését, hogy felülvizsgálja a szabályozott szakmákat, azonban emlékeztet arra, hogy minden efféle gyakorlatnak támogatnia kell a foglalkoztatás és a szolgáltatások, a megfelelő képesítések és a fogyasztói biztonság magas színvonalát; 101. úgy véli, hogy a vállalkozások számára nehézségeket okozhat az, hogy versenyképesek maradjanak, és fenntartsák a munkahelyeket, illetve újakat hozzanak létre, amennyiben nem állnak rendelkezésre versenyképes szakmai és üzleti szolgáltatások szerte az EU-ban; 102. kiemeli, hogy a nem hatékony szállítási szolgáltatások, különösen az utolsó kilométereken történő szállítás tekintetében, jelentős akadályt jelentenek a határon átnyúló értékesítésben az Európai Unióban; hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető, megfizethető, hatékony és magas színvonalú szállítási szolgáltatások az egységes piac sikerének elengedhetetlen előfeltételei; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó cselekvési tervet a csomagszállításra vonatkozóan és határozzon meg az e piacon 2020 végéig elérendő célokat; felhívja a Bizottságot, hogy fektessen nagyobb hangsúlyt azon akadályok felszámolására, amelyekkel a határon átnyúló szállítás során a szolgáltatók szembenéznek; 103. felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal a szakmai képesítések elismerésére vonatkozó eljárás egyszerűsítése és felgyorsítása érdekében, többek között közös képzési keretek bevezetésének előmozdítása és ösztönzése révén, a szubszidiaritás elvének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a képzéseket és az oktatást az információs és kommunikációs technológiák, illetve a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területén annak érdekében, hogy mind a jelenlegi, mind a jövőbeli munkavállalók rendelkezzenek a vonatkozó digitális készségekkel; 104. üdvözli, hogy a stratégia utal az Unió-szerte tapasztalható magas munkanélküliségre, azonban sajnálatát fejezi ki, hogy nem tartalmaz olyan konkrét lépéseket és intézkedéseket, amelyek segíthetnék az embereket az elhelyezkedésben, mint például az oktatás és képzés színvonalának javítása, az egész életen át tartó tanulásra irányuló célok teljesítése, valamint a munkavállalók és szakemberek készségei és képesítései közötti különbségek leküzdése; úgy véli, magától értetődő, hogy az egységes piac a különböző ágazatok digitalizálása következtében gyorsan változik és az új munkahelyeken más készségekre és képesítésekre lesz szükség; 105. helyteleníti, hogy a Bizottság az egységes piaci stratégiában nem hozott olyan konkrét intézkedéseket, amelyek a fogyatékkal élő személyek és fogyasztók, az idősek, illetve a vidéki és távoli területeken élők szükségleteinek kielégítését célozzák meg; 106. úgy véli, hogy a Juncker bizottsági elnök által hirdetett „ugyanazon a helyen egyenlő munkáért egyenlő díjazás” elv a piaci torzulások elleni küzdelem fontos eszköze; Tisztességesebb belső piac 107. hangsúlyozza, hogy a valódi egységes piacnak az áruk és szolgáltatások jobb minősége, szélesebb skálája, ésszerűbb ára, és biztonsága tekintetében előnyöket és védelmet kell biztosítania a polgárok, a fogyasztók és a vállalkozások számára; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatásban részesülők (fogyasztók és vállalkozók) állampolgárság vagy lakóhely/székhely alapján történő indokolatlan, és semmilyen objektív és ellenőrizhető szemponttal nem alátámasztható hátrányos megkülönböztetése – akár online, akár offline környezetben – elfogadhatatlan az egységes piacon; úgy véli azonban, hogy a vállalatok olyan kötelezettsége, hogy az Unió egész területére értékesítsenek, nem megvalósítható; 108. sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb terjesszen elő jogalkotási javaslatot az indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozás és a diszkrimináció piaci szereplők által alkalmazott más indokolatlan formáinak kiküszöbölésére; sürgeti a Bizottságot, hogy határozzon meg hatékony kritériumokat a területi alapú tartalomkorlátozás indokolatlan jellegének értékelésére; hangsúlyozza, hogy minden ilyen javaslatban tiszteletben kell tartani a kereskedelem szabadságának alapelvét; hangsúlyozza emellett, hogy a bizottsági javaslatnak figyelembe kell vennie az arányosság elvét, különösen a kis- és mikrovállalkozások esetében; megjegyzi, hogy a piaci szereplőknek olykor piacválasztást kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy az adott piaci feltételek mellett működjenek; 109. egyetért azzal, hogy a fogyasztóknak az áruk és szolgáltatások belső piacon történő vásárlásánál átlátható információkra és az érdekeik védelmét szolgáló modern és stabil jogokra van szükségük; úgy ítéli meg, hogy a fogyasztóvédelmi jogi irányelvek felülvizsgálata, összevonása és egységes szerkezetbe foglalása meglehetősen magas szintű fogyasztóvédelmi és érvényesítő jogokat biztosítana, elismerve ezáltal a nemzeti jogszabályokból származó, meglévő bevált gyakorlatokat; 110. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgája meg a fogyasztókat érintő jelenleg fennálló jogbizonytalanságokat, és adott esetben szüntesse meg azokat a fogyasztói jogok jogi keretének egyértelműsítése és kiegészítése révén; ismételten hangsúlyozza a fogyasztókat érintő valamennyi javasolt uniós jogszabály rugalmas harmonizációjának elve iránti elkötelezettségét, illetve hogy teljes harmonizáció csak akkor valósul meg, amennyiben biztosítja a fogyasztók magas szintű védelmét és egyértelmű előnyökkel jár a fogyasztók számára; 111. hangsúlyozza, hogy a szociális gazdaságban működő vállalkozások különféle üzleti modelleket képviselnek, ami elengedhetetlen a versenyképes és tisztességesebb egységes piachoz; felhívja a Bizottságot, hogy illessze be a szociális gazdaságot az egységes piacra irányuló szakpolitikáiba és dolgozzon ki európai cselekvési tervet a szociális gazdasági vállalkozások számára annak érdekében, hogy felszabadítsa a fenntartható és inkluzív növekedésben rejlő teljes potenciált; Következtetések 112. sürgeti a Bizottságot, hogy a fenti javaslatok figyelembevételével mihamarabb terjesszen elő jogalkotási javaslatokat és kezdeményezéseket a jogalkotók számára a megfelelő érintettekkel folytatott egyeztetéseket és hatásvizsgálatokat követően a javaslatok időben történő elfogadásának biztosítása érdekében; o 113. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
| ||||||||||||||||||
| Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat |