Az Európai Parlament,

–  tekintettel a thalidomid hatásaival foglalkozó alapítványról szóló törvény közelgő módosítására, amelyet a német kormány felhasználhat arra, hogy a bíróság által kijelölt alapítványi rendszerek által a thalidomid túlélőiként elismert vagy ennek okán állami rendszerek által támogatott személyek számára lehetővé tegye a thalidomid hatásaival foglalkozó német alapítvány (Conterganstiftung) különleges egészségügyi alapjához való kollektív hozzáférést,

–  tekintettel a 2010. augusztus 5-i 1006/2010 spanyol királyi rendeletre, amely szabályozza a Spanyolországban az 1960–1965 közötti időszakban a thalidomid áldozatává vált emberek számára történő segélynyújtás folyamatát;

–  tekintettel a thalidomid áldozatainak hozzávetőleges számára (mintegy 2 700 Németországban (forrás: német kormány), 500 körül Olaszországban (forrás: VITA – Associazione Vittime Italiane Thalidomide), 500 az Egyesült Királyságban, 100 Svédországban (forrás: a DLA Piper tanulmánya) és 200 Spanyolországban (forrás: Avite Spanyolország)),

–  tekintettel a Heidelbergi Egyetem „Ismételten elvégzendő felmérések a thalidomid áldozatainak problémáival, különleges szükségleteivel és az általuk tapasztalt ellátási hiányosságokkal kapcsolatban (2010–2013)” című jelentésére, amely részletezi a thalidomid túlélőinek növekvő egészségügyi problémáit és különleges szükségleteit, valamint a támogatásuk terén tapasztalható hiányosságokat,

–  tekintettel a Firefly 2015. januári jelentésére, amely kiemeli a thalidomid túlélőinek fizikai és lelki állapotában bekövetkező romlást és jövőbeli szükségleteiket(1),

–  tekintettel az Észak-Rajna–Vesztfália német tartomány egészségügyi minisztériuma megbízásából 2015 májusában készült jelentésre, amely megvizsgálta a thalidomid túlélőinek életminőségét és előrejelzést adott jövőbeli szükségleteikről(2),

–  tekintettel az Európai Parlament képviselőcsoportjainak elnökei által írt nyílt levelekre, amelyek hangsúlyozzák, hogy a thalidomid túlélői krónikus elgyengüléshez vezető fájdalommal élnek és kielégítetlen szükségletektől szenvednek;

–  tekintettel a 2015. május 27-én az Európai Parlamentben, Brüsszelben tartott sajtótájékoztatóra, amelynek során valamennyi képviselőcsoport EP-képviselői hangsúlyozták, hogy a thalidomid túlélőinek támogatást kell kapniuk egészségügyi problémáik megoldásához(3),

–  tekintettel az EU 2015. szeptemberi évfordulós ünnepségeire, amelyek során megemlékeztek arról, hogy 50 év telt el az uniós polgárok védelmét célzó első európai gyógyszeripari szabályozások elfogadása óta, ami újabb elismerése annak, hogy a hatékony gyógyszeripari jogszabályok élő hagyatékai annak, hogy több ezer csecsemő halt meg, és született súlyos rendellenességekkel a terhesség során történő thalidomidfogyasztás miatt,

–  tekintettel a Bizottsághoz benyújtott kérdésre (O-000035/2016 – B8-0120/2016) és a 2016. márciusi 9-i plenáris ülésen a thalidomidról folytatott vitára,

–  tekintettel az Ince and Co. nemzetközi jogi cég 2015. március 5-i levelére, amelyben leírja, hogy a gyógyszeripari ellenőrzés hiánya és a thalidomid hatásairól szóló bizonyítékok eltusolása hogyan hatott a gyógyszer áldozatainak egészségére(4),

–  tekintettel a német szövetségi kormány 2016. júniusi nyilatkozatára arról, hogy a thalidomid túlélőiért felelősséget kell vállalni, és bürokráciától mentes támogatást kell nyújtani számukra(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a thalidomid nevű gyógyszert a Chemie Grünenthal GmbH biztonságos gyógyszerként forgalmazta az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején reggeli rosszullét, fejfájás, köhögés, álmatlanság és egyszerű megfázás kezelésére; mivel több ezer csecsemő halálát és születési rendellenességét okozta, amikor terhes nők szedték sok európai országban;

B.  mivel a thalidomiddal kapcsolatos botrány időszakából származó dokumentumok, amelyeket függetlenül értékelt az Ince and Co. nemzetközi jogi cég, azt bizonyítják, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságban egyáltalán nem létezett hatékony gyógyszeripari felügyelet egyéb országoktól, mint például az USA-tól, Franciaországtól, Portugáliától és Törökországtól eltérően;

C.  mivel egy függetlenül ellenőrzött kutatás(6) arra a sajnálatos következtetésre jutott, hogy 1970-ben a Németországi Szövetségi Köztársaság akadályozta a Chemie Grünenthal GmbH, a thalidomid német gyártója elleni bűnügyi eljárást, és következésképpen nem lehetett egyértelműen megállapítani a gyártó bűnösségét; mivel továbbá intézkedések történtek a vállalattal szembeni polgári jogi eljárás megakadályozására, amely meggátolhatta az áldozatokat abban, hogy igazságszolgáltatást keressenek vagy megfelelő pénzügyi támogatást kaphassanak aktuális és jövőbeli egészségügyi problémáikra;

D.  mivel a közelmúltban Németországban (a Heidelbergi Egyetem jelentése és a Kölni Egyetem jelentése) és az Egyesült Királyságban (Firefly-jelentés) közzétett független jelentések arra a következtetésre jutottak, hogy a thalidomid túlélőinek nagyobb támogatásra van szükségük kielégítetlen egészségügyi szükségleteik miatt, hogy biztosítva legyen mobilitásuk és önállóan tudjanak élni, mivel szervezetük állapota gyorsan romlik fogyatékosságuk jellege és a születésük óta eltelt évek során a támogatás elmaradása miatt;

E.  felismerve, hogy – miközben Németországot különös felelősség terheli – más nemzeti kormányok is felelnek a saját thalidomid-túlélőikkel való tisztességes bánásmód biztosításáért;

F.  elismerve, hogy az Európai Parlament képviselőcsoportjainak elnökei nyílt levelekben támogatták a thalidomid túlélőinek egészségügyi szükségleteikre tekintettel való megsegítésére irányuló erőfeszítéseket;

G.  emlékeztetve a 2015 májusában Brüsszelben tartott, az Európai Parlament minden képviselőcsoportja által támogatott sajtótájékoztatóra, amely felhívta a figyelmet a thalidomid túlélőinek fennálló kielégítetlen egészségügyi problémáira;

H.  emlékeztetve arra, hogy 2015 szeptemberében Brüsszelben a Bizottság a főleg a thalidomiddal kapcsolatos botrány miatt megszülető első uniós gyógyszeripari jogszabály elfogadásának 50. évfordulóját ünnepelte; hangsúlyozva, hogy – miközben a későbbiekben kidolgozott szabályozási struktúrák az elmúlt 50 évben segítettek megvédeni uniós polgárok millióit hasonló katasztrófáktól – a thalidomid túlélői a mai napig a gyógyszer fájdalmas és elgyengüléshez vezető következményeivel élnek;

I.  emlékeztetve arra, hogy a strasbourgi plenáris ülésen 2016 márciusában lezajlott vitán minden képviselőcsoport EP-képviselői kiemelték, hogy sürgősen támogatni kell a thalidomid túlélőinek kielégítetlen szükségleteit, és az egészségügyért és az élelmiszer-biztonságért felelős biztos, Vytenis Andriukaitis kijelentette, hogy elismeri a thalidomid minden túlélője számára olyan megfelelő megoldás találására irányuló szándékot, amely javítaná életminőségüket;

J.  megjegyezve, hogy most mind a lehetőség, mind az akarat fennáll az Európai Parlament és a Bizottság részéről, hogy az etikai és humanitárius normákkal összhangban helyrehozzák az elmaradó gyógyszeripari ellenőrzésből és a bizonyítékok ezt követő eltusolásából eredő hibákat, amelyek a thalidomid tragédiájához vezettek;

K.  újra megerősítve a német szövetségi kormány 2016. júniusi nyilatkozatát(7), mely szerint felelősséget kell vállalnia és pénzügyi támogatást kell nyújtania nehézkes igazgatási eljárások és hosszadalmas egyéni vizsgálatok nélkül;

L.  megjegyezve, hogy 2016 júniusában a német szövetségi kormány is elismerte, hogy Németországban módosítani kell a thalidomid hatásaival foglalkozó alapítványról szóló törvényt, ami 2017 januárja előtt megvalósítható;

M.  megjegyezve, hogy az egész EU-ban sok túlélő gyakran nem folyamodhat támogatásért a szociális ellátás költségeinek fedezésére, ami jelenleg a thalidomid túlélőinek messze a legnagyobb aggályát képezi, akik most járnak 50-es és 60-as éveikben, így az elkövetkező években egyre gyakrabban lesz szükségük ezekre a szolgáltatásokra, mivel ápolóik, akik gyakran házastársaik vagy rokonaik, maguk is megbetegedhetnek vagy elhalálozhatnak;

1.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hangolják össze a thalidomid túlélőinek hivatalos elismerésére és számukra kárpótlás nyújtására irányuló fellépéseiket és intézkedéseiket;

2.  sürgeti a német szövetségi kormányt, hogy használja ki a thalidomid hatásaival foglalkozó alapítványról szóló törvény közelgő módosításában rejlő lehetőséget arra, hogy a bíróság által kijelölt alapítványi rendszerek által a thalidomid túlélőiként elismert vagy ennek okán állami rendszerek által támogatott személyek számára lehetővé tegye a fogyatékossággal élő személyeket támogató, a thalidomid hatásaival foglalkozó német alapítvány (Conterganstiftung für behinderte Menschen) különleges egészségügyi alapjához való kollektív hozzáférést;

3.  kéri, hogy a thalidomid Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Olaszországban, Svédországban és más tagállamokban élő túlélői csoportos alapon csatlakozhassanak a rendszerhez, ha a thalidomid áldozatául esett személyként jóhiszeműen elismerték státuszukat saját országukban;

4.  kéri a spanyol hatóságokat, hogy vizsgálják felül a kormány által 2010-ben elkezdett folyamatot, és könnyítsék meg a thalidomid spanyol túlélőinek megfelelő azonosítását és számukra kártérítés nyújtását nemzeti rendszerükön belül, ahogy azt a thalidomid által érintett személyek védelméről szóló, a spanyol képviselőház által 2016. november 24-én egyhangúlag elfogadott nem jogalkotási javaslat (161/000331) kimondja;

5.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy európai szintű keretjegyzőkönyvet, amely szerint a thalidomid által érintett minden uniós polgár hasonló mértékű kártérítést kapna, függetlenül attól, hogy melyik tagállamból származik, és dolgozzon ki uniós programot a thalidomid áldozatainak és családjaiknak történő segítségnyújtásra és támogatásukra (beleértve pénzügyi és jóléti rendelkezéseket is);

6.  kéri a Grünenthal vállalatot, hogy vállalja felelősségét azzal, hogy megfelelő kártérítést és gondozást nyújt a még el nem ismert áldozatoknak, felülvizsgálja az áldozatként való elismerés folyamatát, és párbeszédet kezdeményez az áldozatokkal az okozott kár helyreállítása érdekében;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak.

(1) http://www.thalidomidetrust.org/wp-content/uploads/2014/01/Firefly-report-March-2015.pdf (2) http://www.thalidomidetrust.org/wp-content/uploads/2016/04/The-Cologne-Report.pdf (3) http://www.fiftyyearfight.org/latest/europe-speaks-loudly-with-one-voice:-press-conference (4) http://www.fiftyyearfight.org/images/Appendix_1._Ince_letter.pdf (5) http://www.bmfsfj.de/BMFSFJ/kinder-und-jugend,did=225796.html (6) http://www.fiftyyearfight.org/images/Appendix_1._Ince_letter.pdf (7) https://www.bmfsfj.de/bmfsfj/aktuelles/alle-meldungen/leistungen-sollen-gerechter-verteilt-werden/90418?view=DEFAULT