Az Európai Parlament 2016. július 6-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Azerbajdzsán Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, az Azerbajdzsán Köztársaság uniós programokban való részvételét szabályozó általános elvekre vonatkozó, az Európai Unió és az Azerbajdzsán Köztársaság közötti keretmegállapodásról szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (05616/2014 – C8-0043/2014 – 2013/0420(NLE))

P8_TA(2016)0301 A8-0210/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05616/2014),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Azerbajdzsán Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, az Azerbajdzsán Köztársaság uniós programokban való részvételét szabályozó általános elvekre vonatkozó, az Európai Unió és az Azerbajdzsán Köztársaság közötti keretmegállapodásról szóló jegyzőkönyv tervezetére (05618/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 212. cikkével, és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0043/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0210/2016),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Azerbajdzsán Köztársaság kormányainak és parlamentjenek.

Az Európai Parlament 2016. július 6-i állásfoglalása az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó, a 2015-ös pénzügyi év többletének átvezetésére irányuló 2/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontról (09586/2016 – C8-0225/2016 – 2016/2051(BUD))

P8_TA(2016)0302 A8-0212/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 41. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(2), amelyet 2015. november 25-én fogadtak el véglegesen,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a Bizottság által 2016. április 15-én elfogadott, 2/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2016)0227),

–  tekintettel a Tanács által 2016. június 17-én elfogadott és a Parlamenthez aznap továbbított, a 2/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (09586/2016 – C8-0225/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. és 91. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0212/2016),

A.  mivel a 2/2016. számú költségvetés-módosítási tervezet célja a 2015-ös pénzügyi évből származó 1 349 millió EUR összegű többletnek a 2016-os költségvetésbe történő átvezetése;

B.  mivel e többlet fő összetevői a bevételi oldalon jelentkező 980 millió EUR pozitív bevételi kimutatás, a kiadási oldalon tapasztalható 187 millió EUR fel nem használt összeg és az árfolyamkülönbségek 182 millió EUR összege;

C.  mivel a bevételi oldalon a két fő összetevő a késedelmi kamatok és a pénzbírságok (180 millió EUR), valamint a saját források pozitív eredménye (1 071 millió EUR), amelyből le kell vonni a többletekből, egyenlegekből és kiigazításokból adódó negatív eredményt (–537 millió EUR);

D.  mivel a kiadási oldalon a fel nem használt előirányzatok mértéke a III. szakasz esetében viszonylag alacsony – 2015-re vonatkozóan 78 millió EUR, a 2014-es áthozatokra vonatkozóan pedig 14 millió EUR –, míg a többi intézmény vonatkozásában 94 millió EUR;

E.  mivel a III. szakasz magas végrehajtási aránya mutatja a kifizetési előirányzatokra nehezedő nyomást, ami 2015 folyamán továbbra is fontos kihívást jelentett, és amely a jelenlegi többéves pénzügyi keret utolsó éveiben várhatóan ismét jelentkezni fog;

1.  tudomásul veszi a 2/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetet a Bizottság által benyújtott formájában, amely kizárólag a 2015. évi 1 349 millió EUR összegű többletnek a költségvetésbe való átvezetésére vonatkozik, a költségvetési rendelet 18. cikkével, és a Tanács ezen költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontjával összhangban;

2.  megjegyzi, hogy a 2/2016. számú költségvetés-módosítási tervezet elfogadása 1 349 millió euróval csökkenteni fogja a tagállamoktól az uniós költségvetésbe 2016 folyamán érkező GNI-alapú hozzájárulások arányát; ismét sürgeti a tagállamokat, hogy az e csökkentés nyomán visszakapott összegeket használják arra, hogy eleget tegyenek a menekültügyi válság kapcsán tett ígéreteiknek, és az Unió által folyósított összeghez hasonló arányban járuljanak hozzá a két külön erre a célra létrehozott uniós vagyonkezelői alaphoz; aggodalommal állapítja meg, hogy 2016 tavaszán a tagállamok csak 82 millió euróval járultak hozzá az Afrikáért Szükséghelyzeti Alaphoz és 69 millió euróval a szíriai válság kapcsán létrehozott Madad alaphoz, míg az Unió 1,8 milliárd euróval és több mint 500 millió euróval járult hozzá ezekhez az alapokhoz;

3.  ragaszkodik ahhoz, hogy a GNI-alapú hozzájárulás korrigálása helyett az uniós költségvetés számára lehetővé kell tenni a fel nem használt előirányzatokból fennmaradó, illetve az uniós versenyjog megsértése miatt a vállalatokra kivetett bírságokból eredő bármely többlet újrahasznosítását finanszírozási igényei fedezésének érdekében, különösen a kifizetési hiányok tekintetében; reméli, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata keretében megoldják e kérdést;

4.  jóváhagyja a 2/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

5.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 2/2016. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (2) HL L 48., 2016.2.24. (3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (5) HL L 163., 2007.6.23., 17. o.

Az Európai Parlament 2016. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (05581/1/2016 – C8-0188/2016 – 2013/0027(COD))

P8_TA(2016)0303 A8-0211/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (05581/1/2016 – C8-0188/2016),

–  tekintettel a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. május 22-i véleményére(1),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0048) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0211/2016),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogalkotási aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 271., 2013.9.19., 133. o. (2) Elfogadott szövegek 2014.3.13., P7_TA(2014)0244.

Az Európai Parlament 2016. július 6-án elfogadott módosításai az energiahatékonyságot jelölő címkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2015)0341 – C8-0189/2015 – 2015/0149(COD))(1)

P8_TA(2016)0304 A8-0213/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat 1 preambulumbekezdés (1)  Az Európai Unió elkötelezett egy előretekintő klímapolitikát folytató energiaunió kialakítása mellett. Az energiahatékonyság lényeges eleme az Európai Unió 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretének és döntő szerepet játszik az energia iránti kereslet mérséklésében. (1)  Az Európai Unió elkötelezett egy előretekintő energia- és klímapolitikát folytató energiaunió kialakítása mellett. Az energiahatékonyság lényeges eleme az Európai Unió 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretének és döntő szerepet játszik az energia iránti kereslet mérséklésében és az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozásában. Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés (2)  Az energiahatékonyságot jelölő címkézés a termékek energiafogyasztása tekintetében megalapozott döntések meghozatalát teszi lehetővé a fogyasztók számára, és ezzel előmozdítja az innovációt. (2)  Az energiahatékonyságot jelölő címkézés a hatékony és fenntartható, energiával kapcsolatos termékek tekintetében megalapozott döntések meghozatalát teszi lehetővé a fogyasztók számára, és ezzel jelentős mértékben hozzájárul az energiamegtakarításhoz és az energiaszámlák csökkentéséhez, ugyanakkor előmozdítja az innovációt és az energiahatékonyabb termékek gyártásába irányuló beruházásokat. Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat 4 preambulumbekezdés (4)  Ezért a 2010/30/EU irányelvet helyénvaló egy azonos hatályú rendelettel felváltani, amely módosítja és megerősíti az irányelv egyes rendelkezéseit tartalmuk egyértelművé tétele és aktualizálása érdekében. A megfelelő jogi eszköz a rendelet, mivel a rendelet olyan egyértelmű és részletes szabályokat állapít meg, amelyek nem adnak alkalmat eltérő tagállami átültetésekre, így nagyfokú harmonizációt biztosítanak az egész Unióban. A nem tagállami, hanem uniós szintű összehangolt szabályozási keret csökkenti a gyártók költségeit és egyenlő versenyfeltételeket biztosít. Az egész Unióra kiterjedő harmonizáció lehetővé teszi az áruk szabad mozgását a teljes egységes piacon. (4)  Ezért a 2010/30/EU irányelvet helyénvaló egy azonos hatályú rendelettel felváltani, amely módosítja és megerősíti az irányelv egyes rendelkezéseit tartalmuk egyértelművé tétele és aktualizálása érdekében, figyelembe véve a termékek energiahatékonysága tekintetében az elmúlt években elért gyors technológiai fejlődést. A megfelelő jogi eszköz a rendelet, mivel a rendelet olyan egyértelmű és részletes szabályokat állapít meg, amelyek nem adnak alkalmat eltérő tagállami átültetésekre, így nagyfokú harmonizációt biztosítanak az egész Unióban. A nem tagállami, hanem uniós szintű összehangolt szabályozási keret az értéklánc egészében csökkenti a gyártók költségeit és egyenlő versenyfeltételeket biztosít. Az egész Unióra kiterjedő harmonizáció lehetővé teszi az áruk szabad mozgását a teljes egységes piacon. Módosítás 4 Rendeletre irányuló javaslat 4 a preambulumbekezdés (új) (4a)   Indokolt, hogy a használt termékek ki legyenek zárva e rendelet hatálya alól; ilyen használt terméknek minősül minden olyan termék, amelyet a második vagy többedik alkalommal történő forgalmazása előtt használatba vettek. Módosítás 5 Rendeletre irányuló javaslat 4 b preambulumbekezdés (új) (4b)   Mivel a személy- és áruszállítási eszközök energiafogyasztását más uniós jogszabályok és politikák közvetlenül vagy közvetve már szabályozzák, az említett szállítóeszközöket továbbra is indokolt kizárni e rendelet hatálya alól. Ez a kizárás azokra a közlekedési eszközökre is kiterjed, amelyek motorja üzem közben helyhez kötött, mint például a liftek, mozgólépcsők és szállítószalagok. Módosítás 6 Rendeletre irányuló javaslat 7 preambulumbekezdés (7)  Az energiával kapcsolatos termékek hatékonyságának megalapozott fogyasztói döntések révén történő javítása általánosságban is az Unió gazdaságának javára válik, ösztönzi az innovációt és hozzá fog járulni az Unió 2020-as és 2030-as energiahatékonysági céljainak eléréséhez. Egyszersmind a fogyasztók számára megtakarításokat eredményez. (7)  Az energiával kapcsolatos termékek hatékonyságának megalapozott fogyasztói döntések és fokozott társadalmi tudatosság révén történő javítása általánosságban is az Unió gazdaságának javára válik, csökkenti az energia iránti keresletet és megtakarításokat ér el az energiaszámlák terén. Hozzájárul továbbá az energiabiztonsághoz, ösztönzőt nyújt az energiahatékonysággal kapcsolatos kutatáshoz, innovációhoz és beruházásokhoz, és versenyelőnyhöz juttatja azokat az iparágakat, amelyek a leginkább energiahatékony termékeket fejlesztik és gyártják. Hozzá fog járulni továbbá az Unió 2020-as és 2030-as energiahatékonysági céljainak, valamint az Unió környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos céljainak eléréséhez. Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés (8)   Az Európai Tanács 2014. október 23-i és 24-i következtetései indikatív célként tűzték ki, hogy a jövőbeli energiafogyasztásra vonatkozó előrejelzésekhez képest 2030-ra az Unió szintjén legalább 27%-kal javuljon az energiahatékonyság. Ezt a célt 2020-ig felülvizsgálják abból a szempontból, hogy az említett százalékos arány uniós szinten növelhető-e 30%-ra. Ezenkívül a következtetések 2030-ra vonatkozóan kötelező uniós célok teljesítését írják elő az üvegházhatást okozó gázok hazai kibocsátásának legalább 40%-os csökkentésére vonatkozóan az 1990-es szinthez képest, ideértve a nem ETS-ágazatok kibocsátásainak 30%-os csökkentését is. törölve Módosítás 8 Rendeletre irányuló javaslat 9 preambulumbekezdés (9)  Az energiával kapcsolatos termékek specifikus energiafogyasztásával kapcsolatos pontos, releváns és összehasonlítható információk rendelkezésre bocsátása elősegíti, hogy a vásárlók olyan termékek beszerzése mellett döntsenek, amelyek használat közbeni energia- és egyéb alapvető erőforrás-fogyasztása kisebb. A kötelezően alkalmazandó szabványosított címke hatékony eszköz arra, hogy a potenciális vásárlók hozzájussanak az energiával kapcsolatos termékek energiafogyasztására vonatkozó összehasonlítható adatokhoz. A címkézést ki kell egészíteni termékismertető adatlappal. A címkének könnyen felismerhetőnek, egyszerűnek és lényegre törőnek kell lennie. E célból meg kell tartani a címke sötétzöld színtől piros színig terjedő skáláját, hogy alapul szolgáljon a vásárlók tájékoztatásához a termékek energiahatékonyságáról. Az ábécé betűit alkalmazó, A-tól G-ig terjedő beosztásról bebizonyosodott, hogy a vásárlók számára igen könnyen értelmezhető. Olyan esetekben, amikor a 2009/125/EK irányelv szerinti környezettudatos tervezési intézkedések következtében a termékek már nem sorolhatók az F vagy G osztályokba, ezeket az osztályokat nem kell feltüntetni a címkén. Kivételes esetekben ezt az elvet célszerű kiterjeszteni a D és E osztályokra is, noha ilyen helyzet csak csekély valószínűséggel adódik, mivel amint a termékmodellek többsége a két legmagasabb osztályba sorolható, a címkét új beosztással kell ellátni. (9)  Az energiával kapcsolatos termékek specifikus energiafogyasztásával kapcsolatos pontos, releváns, ellenőrizhető és összehasonlítható információk rendelkezésre bocsátása elősegíti, hogy a vásárlók olyan termékek beszerzése mellett döntsenek, amelyek használat közbeni energia- és egyéb alapvető erőforrás-fogyasztása az adott teljesítmény eléréséhez kisebb, így csökkennek az életciklus-költségek. A kötelezően alkalmazandó szabványosított címke hatékony eszköz arra, hogy a potenciális vásárlók hozzájussanak az energiával kapcsolatos termékek energiahatékonyságára és abszolút energiafogyasztására vonatkozó összehasonlítható adatokhoz. A címkézést ki kell egészíteni termékismertető adatlappal, amelyet a 2010/30/EU irányelv alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok „termékismertető adatlapként” említenek, amely elektronikusan rendelkezésre bocsátható. A címkének lényegre törőnek, megfelelő mérési és számítási módszertanon alapulónak, valamint könnyen felismerhetőnek és érhetőnek kell lennie. E célból meg kell tartani a címke sötétzöld színtől piros színig terjedő meghatározott színeit, hogy alapul szolgáljon a vásárlók tájékoztatásához a termékek energiahatékonyságáról. Az ábécé betűit alkalmazó, A-tól G-ig terjedő, ismert beosztásról bebizonyosodott, hogy a vásárlók számára igen könnyen értelmezhető. A beosztás minden termékcsoportra kiterjedő egységes alkalmazásának a vásárlók körében átláthatóságot és közérthetőséget kell eredményeznie. Amennyiben a 2009/125/EK1a irányelv szerinti, környezetbarát csomagolásra vonatkozó rendelkezések miatt egyes termékek már nem sorolhatók az F. vagy G. osztályba, ezeket az osztályokat ennek ellenére sötétszürke színnel kiemelve ugyanúgy fel kell tüntetni a címkén, hogy ezáltal minden termékkategóriában megmaradjon az A-tól G-ig terjedő egységes beosztás. Ebben az összefüggésben a címke sötétzöld színtől piros színig terjedő skáláját meg kell őrizni a fennmaradó magasabb osztályok számára, és csak a forgalomba hozott új termékek egységeire alkalmazhatók. _______________ 1a Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.). Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 10 preambulumbekezdés (10)  A digitális technológia fejlődése lehetővé teszi a címkék alternatív, elektronikus úton történő rendelkezésre állítását és bemutatását, például az interneten, vagy az üzletekben elhelyezett elektronikus kijelzőkön. Az ilyen lehetőségek kihasználása érdekében e rendeletnek engedélyeznie kell a papíralapú energiacímkéket helyettesítő vagy azokat kiegészítő elektronikus címkék alkalmazását. Olyan esetekben, amikor az energiacímke bemutatása nem kivitelezhető, például a távértékesítés bizonyos formáinál vagy hirdetésekben és műszaki promóciós anyagokban, a potenciális vevők számára legalább a termék energiaosztályára vonatkozó információt meg kell adni. (10)  A digitális technológia fejlődése lehetővé teszi a címkék alternatív, elektronikus úton történő rendelkezésre állítását és bemutatását, például az interneten, vagy az üzletekben elhelyezett elektronikus kijelzőkön. Az ilyen lehetőségek kihasználása érdekében e rendeletnek engedélyeznie kell a nyomtatott energiacímkéket kiegészítő elektronikus címkék alkalmazását. Ez nem érinti a szállító azon kötelezettségét, hogy a kereskedő számára minden egyes termékhez nyomtatott címkét mellékeljen. Olyan esetekben, amikor az energiacímke bemutatása nem kivitelezhető, a potenciális vevők számára legalább a termékmodell energiaosztályára vonatkozó információt meg kell adni. A meghatározott termékcsoportokra vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alternatív rendelkezéseket is előírhatnak a címkék alternatív bemutatására a kisebb méretű termékek esetében, és ha azonos termékeket együttesen, nagy mennyiségben mutatnak be; Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés (11)  A gyártók azzal reagálnak az energiafogyasztást jelölő címkézésre, hogy egyre hatékonyabb termékeket állítanak elő. E technológiai fejlődés eredményeképpen olyan termékek születnek, amelyek elsősorban az energiacímkéken feltüntetett magasabb osztályokat népesítik be. Ahhoz, hogy a vásárlók a termékeket ténylegesen össze tudják vetni, a termékek további megkülönböztetésére van szükség, ami életre hívja a címkék új beosztással való ellátásának igényét. Ami az újrabeosztás gyakoriságát illeti, azt nagyjából tízévente érdemes elvégezni tekintettel arra, hogy nem lenne kívánatos a gyártók túlterhelése sem. Ez a rendelet ezért részletes rendelkezéseket állapít meg az újrabeosztás tekintetében annak érdekében, hogy maximális jogbiztonságot nyújtson a szállítók és kereskedők számára. Indokolt, hogy az új beosztású címkén a magasabb energiaosztályokba eleinte ne tartozzanak termékek, mert ez ösztönzi a technológiai fejlődést, és lehetővé teszi még hatékonyabb termékek kifejlesztését és elismerését. Annak érdekében, hogy a címkék újrabeosztásakor a lehető legkisebb legyen a fogyasztók megtévesztésének esélye, valamennyi címkét rövid határidőn belül le kell cserélni. (11)  A gyártók azzal reagálnak az energiafogyasztást jelölő címkézésre, hogy egyre hatékonyabb termékeket fejlesztenek ki és hoznak forgalomba. Ezzel párhuzamosan a kevésbé hatékony termékek gyártását leállítják, amire a környezetbarát csomagolásra vonatkozó uniós jogszabályok ösztönzik őket. E technológiai fejlődés eredményeképpen olyan termékmodellek születnek, amelyek elsősorban az energiacímkéken feltüntetett magasabb osztályokat népesítik be. Ahhoz, hogy a vásárlók a termékeket ténylegesen össze tudják vetni, a termékek további megkülönböztetésére van szükség, ami életre hívja a címkék új beosztással való ellátásának igényét. Ami az újrabeosztás gyakoriságát illeti, azt nagyjából tízévente kívánatos elvégezni, tekintettel arra, hogy kerülni kell a gyártók és a kereskedők túlterhelését, különös tekintettel a kisvállalkozásokra. Az ilyen megközelítésnek el kell kerülnie a felesleges és nem hatékony újrabeosztást, amely a gyártók és a fogyasztók számára egyaránt káros lenne. Ez a rendelet ezért részletes rendelkezéseket állapít meg az újrabeosztás tekintetében annak érdekében, hogy maximális jogbiztonságot nyújtson a szállítók és kereskedők számára. A Bizottságnak minden újrabeosztás előtt alapos előkészítő tanulmányt kell készítenie. A termékcsoporttól függően és a benne rejlő lehetőségek alapos értékelése alapján az új beosztású címkén a legmagasabb osztályt üresen kell hagyni, mert ez ösztönzi a technológiai fejlődést, és lehetővé teszi még hatékonyabb termékmodellek kifejlesztését és elismerését. Annak érdekében, hogy a címkék újrabeosztásakor a lehető legkisebb legyen a fogyasztók megtévesztésének esélye, valamennyi címkét rövid és betartható határidőn belül le kell cserélni, és az újonnan bevezetett címkének megjelenésében a régi címkétől könnyen megkülönböztethetőnek kell lennie, egyben megfelelő fogyasztói tájékoztató kampányokat kell tartani, amelyek egyértelműen jelzik, hogy a címke új verziójáról van szó, ami a készülékek jobb besorolását eredményezi. Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 11 a preambulumbekezdés (új) (11a)   A 2010/30/EU irányelvnek megfelelően elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén bevezetett címkék jelenlegi fejlődése miatt szükség van a meglévő címkék kezdeti, az e rendelet szerinti követelményekhez igazított újrabeosztására, az A–G-ig terjedő egységes skála biztosítása érdekében. Módosítás 12 Rendeletre irányuló javaslat 14 preambulumbekezdés (14)  Annak érdekében, hogy megmaradjon a vásárlók energiacímkék iránti bizalma, az energiával kapcsolatos termékek tekintetében nem alkalmazhatók olyan egyéb címkék, amelyek az energiacímkék utánzatai. Nem megengedhető továbbá olyan kiegészítő címkék, jelzések, szimbólumok vagy feliratok használata, amelyek félrevezethetik vagy megtéveszthetik a vásárlókat a használat közbeni energia- vagy egyéb erőforrás-fogyasztás tekintetében. (14)  Annak érdekében, hogy megmaradjon a vásárlók energiacímkék iránti bizalma, az energiával kapcsolatos termékek tekintetében nem megengedhető olyan egyéb címkék használata, amelyek az energiacímkék utánzatai. Nem megengedhető továbbá olyan kiegészítő címkék, jelzések, szimbólumok vagy feliratok használata, amelyek nem különböztethetők meg egyértelműen az energiahatékonyságot jelölő címkétől, és félrevezethetik vagy megtéveszthetik a vásárlókat a használat közbeni energia- vagy egyéb erőforrás-fogyasztás vagy a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusban felsorolt egyéb jellemzők tekintetében. Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat 15 preambulumbekezdés (15)  A jogbiztonság érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben az uniós piacfelügyeletre és az uniós piacra belépő termékek ellenőrzésére vonatkozóan előírt szabályok az energiával kapcsolatos termékekre is alkalmazandók. Tekintettel az áruk szabad mozgásának alapelvére, elengedhetetlen, hogy a tagállamok piacfelügyeleti hatóságai hatékonyan együttműködjenek egymással. Ezt az energiacímkével kapcsolatos együttműködést a Bizottság támogatásával el kell mélyíteni. (15)  A jogbiztonság érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben az uniós piacfelügyeletre és az uniós piacra belépő termékek ellenőrzésére vonatkozóan előírt szabályok az energiával kapcsolatos termékekre is alkalmazandók. Tekintettel az áruk szabad mozgásának alapelvére, elengedhetetlen, hogy a tagállamok piacfelügyeleti hatóságai folyamatos információcsere révén hatékonyan együttműködjenek egymással, különösen a termékek megfelelőségét vizsgáló értékelések eredményeire ás következményeire vonatkozóan. A tagállami vámhatóságoknak továbbá részt kell venniük a harmadik országokból az Unióba behozott, energiával kapcsolatos termékekre vonatkozó információcserében. A környezettudatos tervezéssel és az energiacímkézéssel kapcsolatos közigazgatási együttműködési (ADCO) szakértői csoportot a Bizottságnak el kell mélyítenie és javítania kell, mint a piacfelügyeleti hatóságok együttműködéséhez megfelelő keretet. __________________ __________________ 21 HL L 218., 2008.8.13., 30. o. 21 HL L 218., 2008.8.13., 30. o. Módosítás 14 Rendeletre irányuló javaslat 15 a preambulumbekezdés (új) (15a)   A még hatékonyabb felügyelet és a tisztességes verseny uniós piacon való biztosítása, valamint a szűkös erőforrások leghatékonyabb felhasználásának biztosítása érdekében a nemzeti piacfelügyeleti hatóságoknak fizikai termékvizsgálatok révén is ellenőrizniük kell a szabályoknak való megfelelést, és használniuk kell a piacfelügyeleti információcsere-rendszert (ICSMS) arra, hogy információt cseréljenek a tervezett és elvégzett termékvizsgálatokról, továbbá, hogy rendelkezésre bocsássák a vizsgálati jegyzőkönyvet és megosszák a vizsgálataik eredményét, ily módon elkerülve a szükségtelen vizsgálatok elvégzését, és megnyitva az utat a fizikai vizsgálatot végző regionális kiválósági központok előtt. Az eredményeket abban az esetben is meg kell osztani, ha a vizsgálat nem mutat ki szabálysértést. Módosítás 15 Rendeletre irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés (16)  A megfelelés monitoringjának elősegítése, valamint a termékspecifikus címkék és termékismertető adatlapok felülvizsgálatát szolgáló szabályozási folyamathoz szükséges aktuális piaci adatok közlése érdekében a szállítóknak termékmegfelelési információikat elektronikus formában kell rendelkezésre bocsátaniuk a Bizottság által létrehozott adatbázisban. Ezeket az információkat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni a célból, hogy azok alapján a vásárlók megfelelően tájékozódhassanak, a kereskedők pedig más módokon is hozzájuthassanak a címkékhez. Az adatbázisban lévő információkhoz a piacfelügyeleti hatóságoknak mindenkor hozzá kell férniük. (16)  A tagállamok piacfelügyeleti kötelezettségeinek sérelme nélkül, a fogyasztók számára hasznos eszköz létrehozása céljából, a megfelelés monitoringjának elősegítése, valamint a termékspecifikus címkék és termékismertető adatlapok felülvizsgálatát szolgáló szabályozási folyamathoz szükséges aktuális piaci adatok közlése érdekében a szállítóknak a megkövetelt termékmegfelelési információikat elektronikus formában kell rendelkezésre bocsátaniuk a Bizottság által létrehozott és fenntartott adatbázisban. Az információ fogyasztóknak szánt részét nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni a termékadatbázis nyilvános felületén. Ezt az információt nyílt hozzáférésű adatokként kell hozzáférhetővé tenni, hogy az alkalmazások fejlesztői és más összehasonlító eszközök számára lehetőséget biztosítsanak a felhasználásukra. A termékadatbázis nyilvános felületéhez való könnyű, közvetlen hozzáférést dinamikus QR-kódok vagy egyéb felhasználóközpontú, a nyomtatott címkén szereplő eszközök révén kell elősegíteni. A szállítóknak a termékadatbázis megfeleléssel kapcsolatos felületén kiegészítő információt kell hozzáférhetővé tenniük mind a piacfelügyeleti hatóságok, mind a Bizottság számára. Az adatbázisra szigorú adatvédelmi szabályoknak kell vonatkozni. Amennyiben a műszaki információ érzékeny, a piacfelügyeleti hatóságok számára biztosítani kell, hogy szükség esetén hozzáférhessenek ezekhez az információkhoz a szállítók együttműködési kötelezettségének megfelelően. Módosítás 16 Rendeletre irányuló javaslat 16 a preambulumbekezdés (új) (16a)   A Bizottságnak egy online portált kell létrehoznia és fenntartania, amely a piacfelügyeleti hatóságok számára hozzáférést biztosít a szállítók szerverén található részletes termékinformációkhoz. Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat 19 preambulumbekezdés (19)  Az e rendelet szerinti termékspecifikus követelmények hatálya alá tartozó termékek energiafogyasztását és egyéb adatait olyan megbízható, pontos és megismételhető módszerekkel kell mérni, amelyek figyelembe veszik az általánosan elismert legújabb mérési és számítási módszereket. A belső piac működése érdekében uniós szinten harmonizált szabványokra van szükség. Közzétett szabványok hiányában a termékspecifikus követelmények alkalmazásakor a Bizottságnak az adott termékspecifikus követelményekkel kapcsolatban átmeneti mérési és számítási módszereket kell közzétennie az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ha az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétételre kerül egy ilyen szabványra való hivatkozás, a szabványnak való megfelelést az adott termékspecifikus követelményekkel kapcsolatos, e rendelet alapján elfogadott mérési módszereknek való megfelelésnek kell tekinteni. (19)  Az e rendelet szerinti termékspecifikus követelmények hatálya alá tartozó termékek abszolút energiafogyasztását és egyéb környezetvédelmi és teljesítményre vonatkozó adatait a harmonizált szabványokkal és módszerekkel összhangban és olyan megbízható, pontos és megismételhető módszerekkel kell mérni, amelyek figyelembe veszik az általánosan elismert legújabb mérési és számítási módszereket. Ezeknek a módszereknek és a vizsgálati környezetnek a szállítók és a piacfelügyeleti hatóságok vonatkozásában egyaránt az adott termék általános fogyasztó által a való életben történő használatához a lehető legközelebb állónak, továbbá megbízhatónak kell lenniük ahhoz, hogy megakadályozhassák szándékos és nem szándékos módon történő kijátszásukat. Az energiahatékonysági osztály nem alapulhat kizárólag a leginkább energiahatékony beállításon vagy öko-üzemmódon, amennyiben az vélhetően nem tükrözi az átlagos fogyasztói magatartást. A tűréshatárokat és az opcionális vizsgálati paramétereket oly módon kell megállapítani, hogy azok ne vezessenek a hatékonyságnövekedés jelentős eltéréséhez, amely az adott termék energiahatékonysági osztályát esetleg módosíthatja. A vizsgált és bejelentett eredmények közötti megengedett eltéréseknek a statisztikai mérési bizonytalanságra kell korlátozódniuk. Közzétett szabványok hiányában a termékspecifikus követelmények alkalmazásakor a Bizottságnak az adott termékspecifikus követelményekkel kapcsolatban átmeneti mérési és számítási módszereket kell közzétennie az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ha az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétételre kerül egy ilyen szabványra való hivatkozás, a szabványnak való megfelelést az adott termékspecifikus követelményekkel kapcsolatos, e rendelet alapján elfogadott mérési módszereknek való megfelelésnek kell tekinteni. Módosítás 18 Rendeletre irányuló javaslat 20 preambulumbekezdés (20)  A Bizottságnak munkatervet kell készítenie meghatározott termékek címkéinek felülvizsgálatára, amely magában foglalja az olyan további, energiával kapcsolatos termékek tájékoztató jellegű listáját is, amelyek tekintetében energiacímke vezethető be. A munkaterv végrehajtását az érintett termékcsoport műszaki, környezeti és gazdasági szempontú elemzésével kell kezdeni. Az elemzésnek ki kell térnie a kiegészítő információkra is, többek között a fogyasztóknak az energiával kapcsolatos termék teljesítményét (például abszolút energiafogyasztását, tartósságát vagy környezeti teljesítményét) érintő adatokról való tájékoztatásának lehetőségére és költségeire, összhangban a körforgásos gazdaság előmozdításának célkitűzésével. A kiegészítő információk célja, hogy javítsák a címke érthetőségét és hatásosságát, és a vásárlót semmilyen módon nem befolyásolhatják hátrányosan. (20)  E rendelet hatálya alapján a Bizottságnak hosszú távú munkatervet kell készítenie meghatározott termékek címkéinek felülvizsgálatára, amely magában foglalja az olyan további, energiával kapcsolatos termékek tájékoztató jellegű listáját is, amelyek tekintetében energiacímke vezethető be, és ezt a munkatervet rendszeresen frissítenie kell. A Bizottságnak évente tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot a munkaterv előrehaladásáról. Módosítás 19 Rendeletre irányuló javaslat 20 a preambulumbekezdés (új) (20a)   A munkaterv végrehajtását az érintett termékcsoport műszaki, környezeti és gazdasági szempontú elemzésével kell kezdeni. Az elemzésnek figyelembe kell vennie a kiegészítő információkat is, ideértve a fogyasztóknak az energiával kapcsolatos termékmodell teljesítményét (például életciklus-költségét, javíthatóságát, összekapcsolhatóságát, újrahasznosítottanyag-tartalmát, tartósságát és környezeti teljesítményét vagy kombinált energiahatékonysági teljesítményindexét) érintő adatokról való pontos tájékoztatásának lehetőségét és költségeit, összhangban a körforgásos gazdaság előmozdításának célkitűzésével. E kiegészítő információk célja, hogy javítsák a címke érthetőségét és hatásosságát, a fogyasztók számára és a fogyasztót semmilyen módon nem befolyásolhatják hátrányosan. Módosítás 20 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 és 2 bekezdések (1)  Ez a rendelet meghatározza a termékek használat közbeni energia- és egyéb erőforrás-fogyasztása címkézés és szabványos termékismertető révén történő jelölésének, valamint az energiával kapcsolatos termékeket érintő kiegészítő információk megadásának keretét, lehetővé téve ezáltal a vásárlók számára, hogy hatékonyabb termékeket választhassanak. (1)  Ez a rendelet meghatározza az energiával kapcsolatos termékekre vonatkozó keretet, és az energiahatékonyságra, az abszolút energiafogyasztásra és egyéb környezeti és teljesítménnyel kapcsolatos tulajdonságokra vonatkozó címkével látja el őket. Lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy energiafogyasztásuk csökkentése érdekében energiahatékonyabb termékeket válasszanak. (2)  Ez a rendelet nem alkalmazandó a következőkre: (2)  Ez a rendelet nem alkalmazandó a következőkre: a)  használt termékek; a)  használt termékek; b)  személy- vagy áruszállítási eszközök, kivéve a helyhez kötött motorral meghajtott eszközöket. b)  személy- vagy áruszállítási eszközök. Módosítás 21 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 6 pont 6.  „gyártó”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely energiával kapcsolatos terméket gyárt, illetve ilyen terméket terveztet vagy gyártat, és az adott, energiával kapcsolatos terméket saját nevével vagy védjegyével ellátva értékesíti; (A magyar változatot nem érinti.) Módosítás 22 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 9 pont 9.  „kereskedő”: az a kiskereskedő vagy más személy, aki a vásárlóknak termékeket ad el, ad bérbe vagy ajánl lízingelésre, illetve mutat be; 9.  „kereskedő”: az a kiskereskedő vagy más természetes vagy jogi személy, aki a vásárlóknak termékeket ad el, ad bérbe vagy ajánl lízingelésre, illetve mutat be; Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 10 a pont (új) 10a.   „energiahatékonyság”: a teljesítményben, szolgáltatásban, termékben vagy energiában kifejezett eredmény és a befektetett energia hányadosa; Módosítás 24 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 11 pont 11.  „energiával kapcsolatos termék”: minden olyan termék, amely használata során hatást gyakorol az energiafogyasztásra, és amelyet az Unióban forgalomba hoznak és használatba vesznek, beleértve az energiával kapcsolatos termékekbe beépítendő, forgalomba hozott és használatba vett alkatrészeket is; 11.  „energiával kapcsolatos termék”, a továbbiakban „termék”: minden olyan termék, amely használata során hatást gyakorol az energiafogyasztásra, és amelyet az Unióban forgalomba hoznak és használatba vesznek, beleértve az energiával kapcsolatos termékekbe beépítésre szánt, a fogyasztók számára különálló alkatrészekként forgalomba hozott és használatba vett alkatrészeket is, amelyek energetikai és környezeti teljesítménye függetlenül értékelhető; Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 13 pont 13.  „címke”: az ábécé betűit hét különböző színben (sötétzöldtől pirosig terjedő skálán) alkalmazó, A-tól G-ig terjedő beosztást tartalmazó grafikus diagram az energiafogyasztás jelölésére; 13.  „címke”: az ábécé betűit hét különböző színben (sötétzöldtől pirosig) alkalmazó, kizárólag A-tól G-ig terjedő zárt skálát tartalmazó, nyomtatott vagy digitális grafikus diagram a fogyasztók energiahatékonyságról és energiafogyasztásról való tájékoztatására, ahol minden osztály jelentős energiamegtakarításnak felel meg; Módosítás 26 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 13 a pont (új) 13a.   „termékcsoport”: energiával kapcsolatos, azonos főfunkcióval rendelkező termékek csoportja; Módosítás 27 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 17 pont 17.  „termékismertető adatlap”: a termékre vonatkozó szabványos információs táblázat; 17.  „termékismertető adatlap”: a termékre vonatkozó szabványos információs táblázat, nyomtatott vagy elektronikus formában; Módosítás 28 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 18 pont 18.  „újrabeosztás”: az adott termék címkéjén feltüntetett energiaosztály eléréséhez szükséges követelmények rendszeres szigorítása, amely meglévő címkéknél bizonyos energiaosztályok törlésével is járhat; 18.  „újrabeosztás”: az adott termékcsoport címkéjén feltüntetett energiaosztály eléréséhez szükséges követelmények szigorítása; Módosítás 29 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 19 pont 19.  „új beosztású címke”: egy adott termékre vonatkozó címke, amelyet új beosztással láttak el; 19.  „új beosztású címke”: egy adott termékcsoportra vonatkozó címke, amelyet új beosztással láttak el, és amely világosan megkülönböztethető az újrabeosztás előtti címkéktől; Módosítás 97 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 19 a pont (új) 19a.  „intelligens berendezés”: olyan berendezés, amely fejlett információs és kommunikációs technológiákat, valamint standardizált referenciális ontológiát használ, és amely aktiválható úgy, hogy különféle külső ingerekre, például árinformációkra, vezeték nélküli eszközön vagy alkalmazásokon keresztül küldött közvezérlőjelekre, és/vagy lokális mérésekre válaszoljon, és hogy a hatékonyabb használat érdekében automatikusan változtassa meg az energiafogyasztási mintáit; Módosítás 30 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 20 pont 20.  „kiegészítő információ”: az energiával kapcsolatos termék működési és környezeti teljesítményére vonatkozó információ (például a termék abszolút energiafogyasztása vagy tartóssága), mely a piacfelügyeleti hatóságok által mérhető adatokon alapul, egyértelmű és a vásárló szempontjából nem befolyásolja jelentősen hátrányosan a címke egészének érthetőségét és hatásosságát. 20.  „kiegészítő információ”: az energiával kapcsolatos termék működési, környezeti és erőforrás-hatékonysági teljesítményére vonatkozó, a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott bármely információ, mely a piacfelügyeleti hatóságok által mérhető és ellenőrizhető adatokon alapul, könnyen érthető és a vásárló szempontjából nem befolyásolja jelentősen hátrányosan a címke egészének hatásosságát. Módosítás 31 Rendeletre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 20 a pont (új) 20a.   „termékadatbázis”: az e rendelet és az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó energiával kapcsolatos termékekre vonatkozó adatok valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett, olyan nyilvános felülettel rendelkező, fogyasztó-orientált honlapként megszervezett gyűjteménye, ahol az adatokhoz elektronikus eszközökkel egyenként hozzá lehet férni, és egy elektronikus platformként strukturált, megfeleléssel kapcsolatos felület, amely támogatja a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok tevékenységét és pontosan meghatározott hozzáférhetőségi és biztonsági követelményekkel rendelkezik. Módosítás 32 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés (1)  A szállítók teljesítik az alábbi kötelezettségeket: (1)  A szállítók: a)  gondoskodnak arról, hogy a forgalomba hozott termékek díjmentesen el legyenek látva az e rendelet és a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti, pontos adatokat tartalmazó címkékkel és termékismertető adatlapokkal; a)  gondoskodnak arról, hogy a forgalomba hozott termékek mindegyike díjmentesen el legyen látva pontos adatokat tartalmazó nyomtatott címkékkel és termékismertető adatlapokkal; b)  a kereskedők kérésére azonnal és díjmentesen rendelkezésre bocsátják a címkéket; b)  a kereskedők kérésére öt munkanapon belül, díjmentesen rendelkezésre bocsátják a címkéket és a termékismertető adatlapokat; ba)   a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott időpontot megelőző három hónapig a kereskedők rendelkezésére bocsátják mind az aktuális, mind az új beosztású címkéket és a termékismertető adatlapokat; c)  gondoskodnak arról, hogy a címkék és a termékismertető adatlapok pontos adatokat tartalmazzanak, és műszaki dokumentációt hoznak létre, amely alapján ez a pontosság ellenőrizhető; c)  gondoskodnak arról, hogy a címkék és a termékismertető adatlapok pontos adatokat tartalmazzanak, és műszaki dokumentációt hoznak létre, amely alapján ez a pontosság ellenőrizhető; d)  a termékmodell forgalomba hozatala előtt a 8. cikknek megfelelően létrehozott termékadatbázisba beviszik az I. mellékletben megadott információkat. d)  az I. mellékletben foglalt információkat beviszik a 8. cikk szerint létrehozott termékadatbázis nyilvános felületébe és megfeleléssel kapcsolatos felületébe: i.   valamennyi új modell esetében, a modell valamely egységének forgalomba hozatala előtt, ii.   valamennyi 2014. január 1. után forgalomba hozott, továbbra is szállított modell esetében az adatbázis 16. cikk szerinti teljes körű működésének kezdetét követő 18 hónapon belül; da)   a termék utolsó egységének forgalomba hozatalát követően legalább 10 éven át a 8. cikk szerinti adatbázisban tartják a termékismertető adatlapokat és a műszaki dokumentációt; db)   címkéket biztosítanak olyan termékcsoportok esetén, ahol a termék több részegységből vagy alkatrészből áll, amelyek energiahatékonysága ezen alkatrészek konkrét kombinációjától függ; Módosítás 33 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 1 a bekezdés (új) (1a)   A szállítók: a)   nem hozhatnak forgalomba olyan termékeket, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy a tesztelés során automatikusan a valós helyzettől eltérő teljesítményt nyújtsanak annak érdekében, hogy a termékbe beépített hardver vagy szoftver segítségével kedvezőbb szintet lehessen kimutatni; b)   a termék használatba vételét követően szoftverfrissítések révén nem vezethetnek be az energiahatékonyságot jelölő eredeti címkének a vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott paraméterei romlását eredményező változtatásokat. Módosítás 34 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 2 bekezdés (2)  A kereskedők teljesítik az alábbi kötelezettségeket: (2)  A kereskedők kötelesek: a)  a szállító által rendelkezésre bocsátott vagy más módon hozzáférhetővé tett címkéket a felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá eső termékkel összefüggésben látható módon bemutatják; a)  amennyiben a terméket értékesítik, többek között az interneten, jól látható és feltűnő módon bemutatni a címkét a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározottak szerint; aa)   a meglévő címkéket a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott időpontot követő három héten belül az üzletekben és az interneten is lecserélik az új beosztású címkékre; b)  amennyiben nem rendelkeznek címkével vagy új beosztású címkével: b)  amennyiben nem rendelkeznek címkével vagy új beosztású címkével, a szállítótól címkét vagy új beosztású címkét kérnek; i.   a szállítótól címkét vagy új beosztású címkét kérnek; ii.   kinyomtatják a címkét a 8. cikknek megfelelően létrehozott termékadatbázisból, ha az adott termék esetében ilyen lehetőség rendelkezésre áll; vagy iii.   kinyomtatják a címkét vagy az új beosztású címkét a szállító honlapjáról, ha az adott termék esetében van ilyen lehetőség; c)  a vásárló számára hozzáférhetővé teszik a termékismertető adatlapot. c)  kérésre a vásárló számára hozzáférhetővé teszik a termékismertető adatlapot, többek között nyomtatott formában is. Módosítás 35 és 86 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 3 bekezdés (3)  A szállítók és a kereskedők teljesítik az alábbi kötelezettségeket: (3)  A szállítók és a kereskedők: a)  egy adott termékmodell hirdetéseiben vagy műszaki promóciós anyagaiban utalást tesznek a termék energiahatékonysági osztályára a vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően; a)  egy adott termékmodell vizuális hirdetéseiben vagy műszaki promóciós anyagaiban utalást tesznek a termék energiahatékonysági osztályára a vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően; b)  együttműködnek a piacfelügyeleti hatóságokkal és saját kezdeményezésükre vagy a piacfelügyeleti hatóságok kérésére azonnali intézkedéseket hoznak az e rendeletben és az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott követelmények nem teljesítésével kapcsolatos, felelősségi körükbe tartozó bármilyen jogsértés orvoslására; b)  együttműködnek a piacfelügyeleti hatóságokkal és azonnali intézkedéseket hoznak a nem teljesítéssel kapcsolatos bármilyen jogsértés orvoslására az 5. cikk szerint; c)  az e rendelet hatálya alá tartozó termékekkel kapcsolatban nem bocsátanak rendelkezésre vagy mutatnak be az e rendelet és a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok követelményeinek meg nem felelő egyéb címkét, jelzést, szimbólumot vagy feliratot, ha ez félrevezetheti vagy megtévesztheti a vásárlókat a használat közbeni energia- vagy egyéb erőforrás-fogyasztás tekintetében; c)  az e rendelet hatálya alá tartozó termékek esetében tartózkodnak attól, hogy félrevezető, megtévesztő vagy utánzatot megtestesítő címkéket, jelzéseket, szimbólumokat vagy feliratokat használjanak a használat közbeni energia- vagy egyéb erőforrás-fogyasztás tekintetében; d)  az e rendelet hatálya alá nem tartozó termékek tekintetében nem bocsátanak rendelkezésre vagy mutatnak be olyan címkéket, amelyek az e rendeletben meghatározott címkék utánzatai. d)  az e rendelet hatálya alá nem tartozó termékek tekintetében nem bocsátanak rendelkezésre vagy mutatnak be olyan címkéket, amelyek az e rendeletben meghatározott címkék utánzatai. Módosítás 36 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 3 a bekezdés (új) (3a)   Az (1)–(3) bekezdésben a címkékre vonatkozóan meghatározott általános követelmények egyaránt alkalmazandók a meglévő, az új és az új beosztású címkékre. Módosítás 37 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés (1)  A tagállamok nem tiltják meg, nem korlátozzák és nem akadályozzák az e rendeletnek és az e rendelet alapján elfogadott, vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak megfelelő, energiával kapcsolatos termékek forgalomba hozatalát vagy használatbavételét saját területükön. (1)  A tagállamok nem akadályozhatják a területükön olyan termékek forgalomba hozását vagy üzembe helyezését, amelyek megfelelnek e rendeletnek. Módosítás 38 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 2 bekezdés (2)  A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a szállítók és a kereskedők teljesítsék e rendeletben és a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban előírt kötelezettségeket és követelményeket. (2)  A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a szállítók és a kereskedők teljesítsék az e rendeletben előírt kötelezettségeket és követelményeket. Módosítás 39 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 3 bekezdés (3)  Ha a tagállamok ösztönzőket nyújtanak valamely, e rendelet hatálya alá tartozó és egy felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott, energiával kapcsolatos termék tekintetében, az ösztönzőknek az alkalmazandó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott legmagasabb energiahatékonysági osztály elérésére kell irányulniuk. (3)  Ha a tagállamok ösztönzőket nyújtanak valamely, e rendelet hatálya alá tartozó és egy felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott termék tekintetében, ezeknek az ösztönzőknek az alkalmazandó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott két legmagasabb, termékeket tartalmazó energiahatékonysági osztály elérésére kell irányulniuk. Módosítás 40 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 4 bekezdés (4)  A tagállamok – adott esetben a kereskedőkkel együttműködésben – gondoskodnak arról, hogy a címkék, köztük az új beosztású címkék, és a termékismertető adatlapok bevezetését oktatási és promóciós tájékoztató kampányok kísérjék, amelyek célja az energiahatékonyság és a vásárlók általi felelősségteljesebb energiafelhasználás előmozdítása. (4)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a címkék bevezetésére és újrabeosztására az energiahatékonyságot jelölő címkézésről szóló oktatási és promóciós tájékoztató kampányokkal együtt kerüljön sor. A Bizottság koordinálja ezeket a kampányokat, támogatva a szállítók és a kereskedők közötti szoros együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét. Módosítás 41 Rendeletre irányuló javaslat 4 cikk – 5 bekezdés (5)  A tagállamok megállapítják e rendelet és az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra és végrehajtási mechanizmusokra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok érvényesítése érdekében. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok ezekről a rendelkezésekről az e rendelet alkalmazásának kezdőnapjáig tájékoztatják a Bizottságot, és a szóban forgó rendelkezések minden későbbi módosítását is haladéktalanul bejelentik. (5)  A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra és végrehajtási mechanizmusokra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok érvényesítése érdekében. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, valamint arányosaknak a meg nem felelésből adódó gazdasági előnyökkel. A tagállamok ezekről a rendelkezésekről az e rendelet alkalmazásának kezdőnapjáig tájékoztatják a Bizottságot, és a szóban forgó rendelkezések minden későbbi módosítását is haladéktalanul bejelentik. Módosítás 42 Rendeletre irányuló javaslat 5 cikk – 2 bekezdés (2)  A Bizottság támogatja a piacfelügyeletért vagy a külső határokon történő ellenőrzésekért felelős nemzeti hatóságok közötti, illetve az említett hatóságok és a Bizottság közötti együttműködést és információcserét a termékek energiahatékonyságot jelölő címkézésének piacfelügyelete terén. (2)  A Bizottság ösztönzi és koordinálja a piacfelügyeletért vagy az ilyen termékek uniós piacon való forgalomba hozataláért felelős nemzeti hatóságok közötti, illetve az e hatóságok és a Bizottság közötti együttműködést és információcserét az e rendelet hatálya alá tartozó termékek energiahatékonyságot jelölő címkézésének piacfelügyelete terén, a környezettudatos tervezéssel és az energiacímkézéssel kapcsolatos közigazgatási együttműködési (ADCO) szakértői csoport megerősítése révén. Ilyen információcseréket akkor is le kell folytatni, amikor a vizsgálati eredmények azt jelzik, hogy a gyártó megfelel a vonatkozó jogszabálynak. Módosítás 43 Rendeletre irányuló javaslat 5 cikk – 2 a bekezdés (új) (2a)   2018. január 1-jéig a tagállamok e rendelet követelményeinek betartása érdekében piacfelügyeleti tervet hoznak létre és hajtanak végre. A tagállamok legalább háromévente felülvizsgálják a piacfelügyeleti terveiket. 2020. január 1-jéig és azt követően éves rendszerességgel a tagállamok piacfelügyeleti jelentést készítenek, amelyben értékelik az e rendelettel és a 2009/125/EK irányelvvel kapcsolatos megfelelési trendeket. A tagállamok minden nemzeti piacfelügyeleti hatóság számára kötelezővé teszik a piacfelügyeleti információs és kommunikációs rendszer (ICSMS) használatát. Módosítás 44 Rendeletre irányuló javaslat 5 cikk – 2 b bekezdés (új) (2b)   A nemzeti piacfelügyeleti hatóságok fizikai termékvizsgálatokat folytatnak, amelyek az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban előírtakkal összhangban legalább egy termékcsoportra kiterjednek. A piacfelügyeleti hatóságok a 8. cikk értelmében létrehozott termékadatbázis megfeleléssel kapcsolatos felületén keresztül tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot a tervezett és elvégzett fizikai termékvizsgálatokról. Ennek során a 9. cikk értelmében megbízható, pontos és megismételhető mérési eljárásokat alkalmaznak, amelyek a használat valós körülményeit hivatottak szimulálni, és kizárják a vizsgálati eredmények szándékos vagy nem szándékos manipulálását vagy módosítását. Módosítás 45 Rendeletre irányuló javaslat 5 cikk – 2 c bekezdés (új) (2c)   A piacfelügyeleti hatóságok e rendelet megsértése esetén jogosultak megtéríttetni a fizikai termékvizsgálat költségeit a szállítóval. A Bizottság – közvetlenül vagy harmadik félen keresztül – függetlenül ellenőrizheti a megfelelőséget. Módosítás 46 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 1 bekezdés (1)  Ha egy tagállam piacfelügyeleti hatóságainak elégséges indokuk van azt feltételezni, hogy valamely, e rendelet hatálya alá tartozó, energiával kapcsolatos termék kockázatot jelent a közérdek védelmének e rendelet hatálya alá tartozó szempontjai tekintetében, értékelést kell végezniük az érintett, energiával kapcsolatos termékek vonatkozásában, mégpedig az e rendeletben és az e rendelet alapján elfogadott, vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusaiban meghatározott valamennyi követelmény tekintetében. A szállító ezzel összefüggésben szükség szerint együttműködhet a piacfelügyeleti hatóságokkal. (1)  Ha egy tagállam piacfelügyeleti hatóságainak elégséges indokuk van azt feltételezni, hogy valamely, e rendelet hatálya alá tartozó termék kockázatot jelent a közérdek védelmének e rendelet hatálya alá tartozó szempontjai tekintetében, haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot és értékelést kell végezniük az érintett termékmodellek vonatkozásában, mégpedig az e rendeletben és az e rendelet alapján elfogadott, vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott valamennyi követelmény tekintetében, továbbá fel kell mérniük, hogy tanácsos-e kiterjeszteni az értékelést más termékmodellekre is. A szállító szükség szerint együttműködhet a piacfelügyeleti hatóságokkal. Módosítás 47 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés (2)  Amennyiben az értékelés során a piacfelügyeleti hatóságok megállapítják, hogy valamely energiával kapcsolatos termék nem felel meg az e rendeletben és az e rendelet alapján elfogadott, vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban megállapított követelményeknek, haladéktalanul felszólítják a szállítót az ahhoz szükséges kiigazító intézkedés megtételére, hogy az energiával kapcsolatos termék megfeleljen az említett követelményeknek, vagy – az előírásuktól függően – kivonják az energiával kapcsolatos terméket a forgalomból vagy visszahívják a terméket a kockázat jellegével arányos ésszerű időn belül. Az e bekezdésben említett intézkedésekre a 765/2008/EK rendelet 21. cikke alkalmazandó. (2)  Amennyiben az értékelés során a piacfelügyeleti hatóságok megállapítják, hogy valamely termékmodell nem felel meg az e rendeletben megállapított követelményeknek, felszólítják a szállítót az ahhoz szükséges kiigazító intézkedés megtételére, hogy a termékmodell haladéktalanul megfeleljen az említett követelményeknek, és előírhatják a termékmodell forgalomból való kivonását vagy a már használatba vett egységek visszahívását a kockázat jellegével arányos ésszerű időn belül, kiterjesztve ezeket az intézkedéseket a piacon fellelhető egyenértékű modellekre is. Az e bekezdésben említett intézkedésekre a 765/2008/EK rendelet 21. cikke alkalmazandó. Módosítás 48 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 3 bekezdés (3)  Amennyiben a piacfelügyeleti hatóságok úgy ítélik meg, hogy a megfelelés hiánya nem korlátozódik az ország területére, akkor tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az értékelés eredményeiről és azokról az intézkedésekről, amelyek meghozatalára felszólították a szállítót. (3)  A piacfelügyeleti hatóságok az ICSMS-en keresztül tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az értékelés eredményeiről és bármely olyan intézkedésekről, amelyek meghozatalára a (2) bekezdés értelmében felszólították a szállítót. Módosítás 49 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 4 bekezdés (4)  A szállító gondoskodik minden megfelelő kiigazító intézkedés meghozataláról az uniós piacon általa forgalmazott, valamennyi szóban forgó, energiával kapcsolatos termék tekintetében. (4)  A szállító gondoskodik a (2) bekezdéssel összhangban előírt korlátozó intézkedések meghozataláról az uniós piacon általa forgalmazott, valamennyi szóban forgó termékmodell tekintetében. Módosítás 50 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 5 bekezdés (5)  Amennyiben a szállító nem teszi meg a megfelelő kiigazító intézkedéseket a (2) bekezdésben említett időszakon belül, a piacfelügyeleti hatóságok meghozzák az összes megfelelő átmeneti intézkedést az energiával kapcsolatos termék nemzeti piacon történő forgalmazásának megtiltására vagy korlátozására, illetve a forgalomból való kivonására vagy visszahívására. A piacfelügyeleti hatóságok ezekről az intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot. (5)  Amennyiben a szállító nem hajtja végre a kiigazító intézkedéseket a (2) bekezdésben említett időszakon belül, a piacfelügyeleti hatóságok meghozzák az összes megfelelő átmeneti intézkedést a termékmodell nemzeti piacon történő forgalmazásának megtiltására vagy korlátozására, illetve a forgalomból való kivonására vagy visszahívására. A piacfelügyeleti hatóságok azonnal értesítik a Bizottságot és a többi tagállamot ezekről az intézkedésekről, és feltöltik az információt a 8. cikk értelmében létrehozott termékadatbázis megfeleléssel kapcsolatos felületére. Módosítás 51 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 6 bekezdés (6)  Az (5) bekezdés szerinti tájékoztatás során meg kell adni az összes rendelkezésre álló adatot, különösen a nem megfelelő, energiával kapcsolatos termék azonosításához szükséges adatokat, az energiával kapcsolatos termék származási helyét, a megfelelés állítólagos hiányának és a felmerülő kockázatnak a jellegét, a meghozott nemzeti intézkedések jellegét és időtartamát, valamint a szállító által felhozott érveket. A piacfelügyeleti hatóságoknak meg kell adniuk különösen, hogy az energiával kapcsolatos termék a közérdek védelmének e rendelet hatálya alá tartozó szempontjaival kapcsolatos követelményeinek be nem tartása miatt, vagy a megfelelőség vélelmezését megalapozó, a 9. cikkben említett harmonizált szabványok hiányosságai miatt nem felel meg az előírt követelményeknek. (6)  Az (5) bekezdés szerinti értesítés során meg kell adni az összes rendelkezésre álló adatot, különösen a nem megfelelő termék azonosításához szükséges adatokat, származási helyét, a megfelelés állítólagos hiányának és a felmerülő kockázatnak a jellegét, a meghozott nemzeti intézkedések jellegét és időtartamát, valamint a szállító vagy a kereskedő által felhozott érveket. A piacfelügyeleti hatóságoknak mindenekelőtt jelezniük kell, hogy a termékmodell a közérdek védelmének e rendelet hatálya alá tartozó szempontjaival kapcsolatos követelmények be nem tartása miatt, vagy a megfelelőség vélelmezését megalapozó, a 9. cikkben említett harmonizált szabványok hiányosságai miatt nem felel meg az előírt követelményeknek. Ebben az esetben a Bizottság az 1025/2012/EU rendelet 11. cikkében előírt eljárást alkalmazza. Módosítás 52 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 7 bekezdés (7)  Az eljárást kezdeményező tagállamtól eltérő tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az elfogadott intézkedésekről és azokról a kiegészítő információkról, amelyek az előírásoknak az energiával kapcsolatos termék tekintetében történő megsértéséről a rendelkezésükre állnak, valamint – amennyiben nem értenek egyet a bejelentett nemzeti intézkedéssel – a kifogásaikról. (7)  Az eljárást kezdeményező tagállamtól eltérő tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az elfogadott intézkedésekről és azokról a kiegészítő információkról, amelyek az előírásoknak az érintett termékmodell meg nem feleléséről a rendelkezésükre állnak, valamint – amennyiben nem értenek egyet a bejelentett nemzeti intézkedéssel – a kifogásaikról. Módosítás 53 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 8 bekezdés (8)  Amennyiben az egyik tagállam által hozott átmeneti intézkedéssel szemben az (5) bekezdés szerinti tájékoztatás kézhezvételétől számított 60 napon belül sem valamely tagállam, sem a Bizottság nem emel kifogást, az intézkedés megalapozottnak tekintendő. (8)  Amennyiben az egyik tagállam által hozott átmeneti intézkedéssel szemben az (5) bekezdésben említett értesítéstől számított 4 héten belül sem valamely tagállam, sem a Bizottság nem emel kifogást, az intézkedés megalapozottnak tekintendő. Módosítás 54 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 9 bekezdés (9)  A tagállamok gondoskodnak az energiával kapcsolatos termékkel kapcsolatban a megfelelő korlátozó intézkedések haladéktalan meghozataláról, így például az energiával kapcsolatos termék piacaikról való kivonásáról. (9)  A tagállamok gondoskodnak az érintett termékmodellel kapcsolatban a saját nemzeti helyzetükkel arányban álló, párhuzamos korlátozó intézkedések haladéktalan meghozataláról, és erről tájékoztatják a Bizottságot. Módosítás 55 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 10 bekezdés (10)  Amennyiben a (4) és (5) bekezdésben rögzített eljárás befejezését követően kifogást emelnek egy tagállam valamely intézkedésével szemben, vagy ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy nemzeti intézkedés ellentétes az uniós jogszabályokkal, a Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a tagállamokkal és a szállítóval, és értékeli a nemzeti intézkedést. Az értékelés eredményei alapján a Bizottság határoz arról, hogy a nemzeti intézkedés megalapozott-e. (10)  Amennyiben a (4) és (5) bekezdésben rögzített eljárás befejezését követően kifogást emelnek egy tagállam valamely intézkedésével szemben, vagy ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy ilyen nemzeti intézkedés ellentétes az uniós joggal, a Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a tagállamokkal és a szállítóval és értékeli a nemzeti intézkedést, amelynek alapján határoz arról, hogy a nemzeti intézkedés megalapozott-e, és megfelelő alternatív intézkedésről is határozhat. Módosítás 56 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 11 bekezdés (11)  A Bizottság haladéktalanul tájékoztatja a tagállamokat és szállítót határozatáról, amelynek az összes tagállam a címzettje. (11)  A Bizottság haladéktalanul értesíti a tagállamokat és az érintett szállítót határozatáról, amelynek az összes tagállam a címzettje. Módosítás 57 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 12 bekezdés (12)  Amennyiben megállapítást nyert, hogy a nemzeti intézkedés indokolt, valamennyi tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a nem megfelelő, energiával kapcsolatos terméket saját piacán kivonja a forgalomból, és erről tájékoztatja a Bizottságot. Ha a nemzeti intézkedést megalapozatlannak ítélik, az érintett tagállam visszavonja az intézkedést. (12)  Amennyiben a nemzeti intézkedést indokoltnak ítélik meg, valamennyi tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nem megfelelő termékmodellt kivonják a nemzeti piacaikról, és erről tájékoztatja a Bizottságot. Ha a nemzeti intézkedést megalapozatlannak ítélik, az érintett tagállam visszavonja az intézkedést. Módosítás 58 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 13 bekezdés (13)  Amennyiben a nemzeti intézkedés megalapozottnak minősül, és a termék meg nem felelése a (6) bekezdésben említett harmonizált szabványok hiányosságainak eredménye, akkor a Bizottság az 1025/2012/EU rendelet 11. cikkében előírt eljárást alkalmazza. (13)  Amennyiben egy nemzeti intézkedés indokoltnak minősül, és a termékmodell meg nem felelése a 6. cikk (6) bekezdésében említett harmonizált szabványok hiányosságainak következménye, akkor a Bizottság az 1025/2012/EU rendelet 11. cikkében előírt eljárást alkalmazza. Módosítás 96 Rendeletre irányuló javaslat 6 cikk – 13a bekezdés (új) (13a)   Ha a termék bizonyítottan nem felel meg az ebben a rendeletben és a hozzá kapcsolódó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott követelményeknek, a vásárlók jogosultak arra, hogy díjmentesen visszaküldjék a kereskedőnek a terméket, és hogy a szállító teljes mértékben visszatérítse számukra az eredeti vételárat. A szállítók, a piacfelügyeleti hatóságokkal együttműködve, minden elvárható erőfeszítést megtesznek, hogy kapcsolatba lépjenek az érintett vásárlókkal az alkalmazandó fogyasztóvédelmi jogszabályoknak megfelelően. Módosítás 59 Rendeletre irányuló javaslat 7 cikk – cím és 1 bekezdés Címkék és új beosztás A címkék bevezetésére és újrabeosztására irányuló eljárás (1)  A Bizottság a 12. és 13. cikknek megfelelően elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén bevezethet címkéket vagy új beosztást határozhat meg a meglévő címkék tekintetében. (1)  A Bizottság a 13. cikkel összhangban felhatalmazást kap arra, hogy címkék bevezetésére vagy újrabeosztására vonatkozóan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítésére. A 2010/30/EU irányelv 10. cikkével összhangban elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén a 2017. január 1-je előtt bevezetett címkék az e rendelet értelmében vett címkéknek tekintendők. Módosítás 60 Rendeletre irányuló javaslat 7 cikk – 2 bekezdés (2)  Amennyiben egy adott termékcsoport esetében a D, E, F vagy G energiaosztályba tartozó modellek egy, a 2009/125/EK irányelv alapján elfogadott végrehajtási intézkedés miatt már nem hozhatók forgalomba, az osztályt vagy osztályokat nem kell feltüntetni a címkén. (2)  Az A-tól G-ig terjedő skála homogenitásának biztosítása érdekében a Bizottság – az (1) bekezdésnek megfelelően és a (4) bekezdés előírásait követve – a rendelet hatálybalépését követő 5 éven belül új beosztású címkéket vezet be a meglévő termékcsoportok számára. A 811/2013/EU1a és a 812/2013/EU1b felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletek hatálya alá tartozó termékcsoportokat e rendelet hatálybalépése után 6 évvel felül kell vizsgálni az új beosztással való ellátásuk céljából. Az 1059/2010/EU1c, az 1060/2010/EU1d, az 1061/2010/EU1e, az 1062/2010/EU1f és a 874/2012/EU1g, felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletek hatálya alá tartozó termékcsoportok esetében az előkészítő tanulmányok véglegesítését követően a Bizottság a rendelet hatálybalépésétől számított 21 hónapon belül új beosztással ellátott címkéket vezet be. __________________ 1a A Bizottság 811/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. február 18.) a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a helyiségfűtő berendezések, a kombinált fűtőberendezések, a helyiségfűtő berendezésből, hőmérséklet-szabályozóból és napenergia-készülékből álló csomagok, valamint a kombinált fűtőberendezésből, hőmérséklet-szabályozóból és napenergia-készülékből álló csomagok energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 239., 2013.9.6., 1. o.). 1b A Bizottság 812/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. február 18.) a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a vízmelegítők, a melegvíz-tároló tartályok, valamint a vízmelegítőből és napenergia-készülékből álló csomagok energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 239., 2013.9.6., 83. o.). 1c A Bizottság 1059/2010/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2010. szeptember 28.) a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a háztartási mosogatógépek energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 314., 2010.11.30., 1. o.). 1d A Bizottság 1060/2010/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2010. szeptember 28.) a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a háztartási hűtőkészülékek energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 314., 2010.11.30., 17. o.). 1e A Bizottság 1061/2010/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2010. szeptember 28.) a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a háztartási mosógépek energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 314., 2010.11.30., 47. o.). 1f A Bizottság 1062/2010/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2010. szeptember 28.) a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a televíziókészülékek energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről szóló (HL L 314., 2010.11.30., 64. o.). 1g A Bizottság 874/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. július 12.) a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a lámpák és a lámpatestek energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 258., 2012.9.26., 1. o.). Módosítás 61 Rendeletre irányuló javaslat 7 cikk – 3 bekezdés (3)  A Bizottság gondoskodik arról, hogy egy címke bevezetésekor vagy új beosztással való ellátásakor a követelményeket úgy határozzák meg, hogy a címke bevezetése idején várhatóan egy termék se sorolódjon az A vagy B kategóriába, illetve hogy a modellek többsége a becslések szerint legkorábban tíz év múlva legyen az említett osztályokba sorolható. (3)  A Bizottság gondoskodik arról, hogy az új címkék minden későbbi bevezetését vagy a (2) bekezdésben említett átsorolását abban az esetben kezdeményezzék, ha az adott termékcsoportot érintő technológiai fejlődés következtében az összes alábbi feltétel teljesül:  a)   az uniós piacon értékesített termékek 25%-a a legfelső – A – energiahatékonysági osztályba tartozik; vagy b)   az uniós piacon értékesített termékek 50%-a a két legfelső – A és B – energiahatékonysági osztályba tartozik; Módosítás 62 Rendeletre irányuló javaslat 7 cikk – 3 a bekezdés (új) (3a)   A termékcsoport 11. cikk szerinti munkaprogramba való felvételével a Bizottság biztosítja, hogy: a)   a (3) bekezdésben megállapított feltételek teljesülését követő 18 hónapon belül elkészül az újrabeosztással kapcsolatos előkészítő tanulmány; b)   a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktus 13. cikkel összhangban történő felülvizsgálatán és hatálybalépésén keresztül a (3) bekezdésben megállapított feltételek teljesülését követő 18 hónapon belül elvégzik az újrabeosztást. Módosítás 63 Rendeletre irányuló javaslat 7 cikk – 4 bekezdés (4)  A címkék időről időre új beosztással láthatók el. (4)  A Bizottság meghatározza az új vagy új beosztású címkékre vonatkozó követelményeket és arra törekszik, hogy az legalább tíz évig érvényes legyen. A Bizottság ezért gondoskodik arról, hogy egy címke bevezetésekor vagy új beosztással való ellátásakor várhatóan egy termék se sorolódjon az A kategóriába a címke bevezetésének időpontjában. Azon termékek esetében, ahol a (3a) bekezdés a) pontjában említett előkészítő tanulmány szerint a technológia várhatóan gyorsan fog fejlődni, a címke bevezetésének időpontjában egy terméket sem sorolnak az A és a B energiaosztályba. Módosítás 64 Rendeletre irányuló javaslat 7 cikk – 5 bekezdés (5)  Amikor egy címkét új beosztással látnak el: (5)  Amennyiben egy adott termékcsoport esetében az F vagy a G energiaosztályba tartozó modellek egy, a 2009/125/EK irányelv alapján elfogadott, környezettudatos tervezésről szóló végrehajtási intézkedés miatt már nem hozhatók forgalomba, a szóban forgó osztályt vagy osztályokat– a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározottak szerint – szürke árnyalattal kell jelölni. A címke sötétzöld színtől piros színig terjedő hagyományos skáláját meg kell őrizni a fennmaradó magasabb osztályok számára. A változások csak a forgalomba hozott új termékek egységeire vonatkoznak. a)   a szállítók a b) pontban meghatározott időpontot megelőző hat hónapig a kereskedők rendelkezésére bocsátják mind az aktuális, mind az új beosztású címkét; b)   a szállítók a – többek között az interneten – megvételre kínált termékeken az aktuális címkéket lecserélik az új beosztású címkékre a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusban e célra meghatározott időpontot követő egy héten belül. Az említett időpont előtt a szállítók nem mutathatják be az új beosztású címkét. A szállítók akkor értékesíthetnek címke vagy új beosztással ellátott címke nélküli energiával kapcsolatos termékeket, ha az adott termék esetében soha nem készült (új beosztású) címke, és e termék szállítója már nem folytat piaci tevékenységet. Módosítás 65 Rendeletre irányuló javaslat 7 cikk – 6 bekezdés (6)   A 2010/30/EU irányelv 10. cikkének megfelelően elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén az e rendelet alkalmazásának kezdőnapja előtt bevezetett címkék az e rendelet értelmében vett címkéknek tekintendők. A Bizottság az e rendelet hatálybalépését követő öt éven belül felülvizsgálja az említett címkéket új beosztással való ellátásuk szempontjából. törölve Módosítás 66 Rendeletre irányuló javaslat 8 cikk Termékadatbázis Termékadatbázis A Bizottság termékadatbázist hoz létre és tart fenn, amely magában foglalja az I. mellékletben megadott információkat. Ezeket az I. melléklet 1. pontjában felsorolt információkat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. (1)   A Bizottság termékadatbázist hoz létre és tart fenn, amely két különböző felületből áll: a nyilvános felületből és a megfeleléssel kapcsolatos felületből. A nyilvános felület tartalmazza az I. melléklet 1. pontjában meghatározott információkat, az I. melléklet 3. pontjában meghatározott működési követelmények tiszteletben tartása mellett. A megfeleléssel kapcsolatos felület tartalmazza az I. melléklet 2. pontjában meghatározott információkat, az I. melléklet 4. pontjában meghatározott működési követelmények tiszteletben tartása mellett. (2)   Információk termékadatbázisba való bevitelekor a szállítók hozzáférési és szerkesztési jogokkal rendelkeznek. A változásokat dátummal kell ellátni és egyértelműen láthatóvá kell tenni a piacfelügyeleti hatóságok számára. A megfeleléssel kapcsolatos felületen szereplő adatokat kizárólag e rendelet és az ez alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok betartásához köthető célokra használják, nem rendeltetésszerű felhasználásuk pedig tilos. A szállítók az I. melléklet 2a. pontjában a szállítók által végzett vizsgálatokra vonatkozó rendelkezések szerint a szervereiken tárolhatják a 3. cikk (1) bekezdés c) pontja szerinti műszaki dokumentációt, vizsgálati jelentéseket vagy hasonló megfelelőségértékelési dokumentációkat, amelyek csak a piacfelügyeleti hatóságok és a Bizottság számára hozzáférhetők. Az adatbázis létrehozásakor olyan kritériumokat kell figyelembe venni, hogy az minél kevesebb adminisztratív terhet jelentsen a szállítók és az adatbázis más felhasználói számára, valamint felhasználóbarát és költséghatékony legyen. A termékadatbázis nem váltja fel, illetve nem módosítja a piacfelügyeleti hatóságok feladatait. (3)   A Bizottság a piacfelügyeleti hatóságok és a szállítók támogatásával különleges figyelmet szentel a nyilvános és a megfeleléssel kapcsolatos felület teljes megvalósításáig tartó átmeneti folyamatnak. (4)   A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a termékadatbázis létrehozására vonatkozó operatív részletek kidolgozásával kiegészítve e rendeletet a 13. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Módosítás 67 Rendeletre irányuló javaslat 9 cikk – 2 bekezdés Amennyiben egy termék megfelelőségértékelése során ilyen harmonizált szabványokat alkalmaznak, a termék úgy tekintendő, mint amely megfelel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus vonatkozó mérési és számítási követelményeinek. (2)   Amennyiben egy termék megfelelőségértékelése során ilyen harmonizált szabványokat alkalmaznak, a termékmodell úgy tekintendő, mint amely megfelel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus vonatkozó mérési és számítási követelményeinek. (2a)   A harmonizált szabványok célja, hogy – amennyire csak lehetséges – a használat valós körülményeit szimulálják, a szabványos vizsgálati módszereket követve és a termékcsoporton belüli összehasonlíthatóság sérelme nélkül. (2b)   A harmonizált szabványok mérési és számítási módszerei megbízhatóak, pontosak és megismételhetők, valamint összhangban vannak a 3. cikk (1a) bekezdésében foglalt követelményekkel. Módosítás 68 Rendeletre irányuló javaslat 10 cikk – 1 bekezdés Az e rendelet hatálya alá tartozó tevékenységének folytatása során a Bizottság valamennyi felhatalmazáson alapuló jogi aktus esetében biztosítja a tagállamok és az adott termékcsoport tekintetében érdekelt felek – például az ipar, a kkv-k, a kézműipar, a szakszervezetek, a kereskedők, a kiskereskedők, az importőrök, a környezetvédő csoportok és fogyasztói szervezetek – képviselőinek arányos részvételét. E célból a Bizottság konzultációs fórumot hív életre, amelyben az említett felek találkoznak egymással. A konzultációs fórum kombinálható a 2009/125/EK irányelv 18. cikke szerinti konzultációs fórummal. (1)   Az e rendelet hatálya alá tartozó tevékenységének folytatása során a 7. cikk szerinti címkék bevezetése vagy új beosztása, valamint a 8. cikk szerinti adatbázis létrehozása érdekében a Bizottság biztosítja a tagállamok, köztük a piacfelügyeleti hatóságok, és az adott termékcsoport tekintetében érdekelt felek – például az ipar, a kkv-k, a kézműipar, a szakszervezetek, a kereskedők, a kiskereskedők, az importőrök, a környezetvédő csoportok és fogyasztói szervezetek – képviselőinek arányos részvételét, valamint az Európai Parlament szerepvállalását. (2)   A Bizottság konzultációs fórumot hív életre, amelyben az (1) bekezdésben felsorolt felek e célból találkoznak egymással. E konzultációs fórum részben vagy egészében megegyezhet a 2009/125/EK irányelv 18. cikke szerinti konzultációs fórummal. A konzultációs fórum üléseinek jegyzőkönyvét a 8. cikk alapján létrehozott adatbázis nyilvános felületén közzéteszik. Módosítás 69 Rendeletre irányuló javaslat 10 cikk – 2 bekezdés Szükséges esetben a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottság fogyasztók bevonásával megvizsgálja a meghatározott termékcsoportokra vonatkozó címkék megjelenését és tartalmát annak biztosítására, hogy a címkék világosan érthetők legyenek. (3)   Szükséges esetben az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottság az uniós fogyasztók képviseleti csoportjainak bevonásával megvizsgálja a meghatározott termékcsoportokra vonatkozó címkék megjelenését és tartalmát annak biztosítására, hogy a címkék világosan érthetők legyenek. Módosítás 70 Rendeletre irányuló javaslat 11 cikk – 1 bekezdés Miután egyeztetett a 10. cikkben említett konzultációs fórummal, a Bizottság kidolgoz egy munkatervet, amelyet nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. A munkaterv tájékoztató jellegű listát tartalmaz azokról a termékcsoportokról, amelyek tekintetében a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását prioritásként kell kezelni. A munkatervben terveket kell meghatározni a termékek vagy termékcsoportok címkéinek felülvizsgálatára és újrabeosztására vonatkozóan is. A Bizottság a konzultációs fórummal folytatott egyeztetést követően időről időre módosíthatja a munkatervet. A munkaterv kombinálható a 2009/125/EK irányelv 16. cikkében előírt munkatervvel. (1)   Miután egyeztetett a 10. cikkben említett konzultációs fórummal, a Bizottság a 13. cikknek megfelelően e rendelet kiegészítése érdekében felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el abból a célból, hogy hosszú távú munkatervet dolgozzon ki, amelyet többek között a 8. cikk értelmében létrehozott adatbázis nyilvános felületén is nyilvánosan hozzáférhetővé tesz. (2)   A Bizottság olyan részekre osztva szervezi meg a munkatervet, amelyek tartalmazzák az energiahatékonysági címkék új termékcsoportokban való bevezetése, valamint a termékcsoportok címkéinek újrabeosztása terén követett prioritásokat. A Bizottság biztosítja a munkatervhez szükséges forrásokat és a terv koherenciáját. E munkaterv kombinálható a 2009/125/EK irányelv 16. cikkében a környezetbarát tervezéssel kapcsolatban előírt munkatervvel. A Bizottság a konzultációs fórummal való egyeztetést követően rendszeres időközönként aktualizálja a munkatervet. Az Európai Parlament és a Tanács évente tájékoztatást kap az elért haladásról, és hivatalosan is értesítést kap annak minden változásáról. Módosítás 71 Rendeletre irányuló javaslat 12 cikk – 1 bekezdés (1)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy 13. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az energiával kapcsolatos termékek meghatározott csoportjainak (a továbbiakban: meghatározott termékcsoportok) címkéivel kapcsolatos részletes követelményekre vonatkozóan. (1)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet kiegészítése érdekében a 13. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben meghatározza az energiával kapcsolatos termékek meghatározott csoportjainak (a továbbiakban: meghatározott termékcsoportok) címkéivel kapcsolatos részletes követelményeit. Módosítás 72 Rendeletre irányuló javaslat 12 cikk – 2 bekezdés (2)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak termékcsoportokat kell meghatározniuk, amelyek megfelelnek az alábbi feltételeknek: (2)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak termékcsoportokat kell meghatározniuk, amelyek megfelelnek az alábbi feltételeknek: a)  a rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján és az uniós piacon forgalmazott mennyiségek ismeretében a termékcsoportoknak jelentős megtakarítási potenciállal kell rendelkezniük az energia- és – adott esetben – egyéb erőforrások tekintetében; a)  az uniós piacon való aktuális elterjedtség alapján jelentős megtakarítási lehetőségek vannak az energia- és – adott esetben – egyéb erőforrások tekintetében; b)  az egyenértékű funkciókkal rendelkező termékcsoportoknak jelentősen különbözniük kell egymástól a releváns teljesítményszintek tekintetében; b)  a termékcsoporton belül az egyenértékű funkciókkal rendelkező modellek jelentősen eltérő energiahatékonysági szinttel rendelkeznek; c)  nem mutatkozhat jelentős negatív hatás a termékcsoport megfizethetősége és az életciklus során felmerülő költségek tekintetében. c)  a felhasználó szempontjából nincsenek jelentős negatív hatások a termék megfizethetősége, az életciklus során felmerülő költségei és használhatósága tekintetében. Módosítás 73 és 98 Rendeletre irányuló javaslat 12 cikk – 3 bekezdés (3)  A meghatározott termékcsoportokra vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak rögzíteniük kell különösen: (3)  A meghatározott termékcsoportokra vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak rögzíteniük kell különösen az érintett termékcsoport esetében: a)  az „energiával kapcsolatos termék” 2. cikk 11. pontja szerinti fogalmába beletartozó, azon meghatározott termékcsoportok definiálását, amelyre a felhatalmazáson alapuló jogi aktus vonatkozik; a)  az energiával kapcsolatos termékek definiálását, amelyre a felhatalmazáson alapuló jogi aktus vonatkozik; b)  a címkének az energiafogyasztást jelölő A-tól G-ig terjedő beosztást is magában foglaló megjelenését és tartalmát úgy, hogy a címkének lehetőség szerint egységes megjelenési jellemzőkkel kell rendelkeznie az összes termékcsoportok tekintetében, és minden esetben egyértelműnek és olvashatónak kell lennie; b)  a címke megjelenését, méreteit és tartalmát, amelynek minden esetben egyértelműnek és olvashatónak kell lennie, figyelembe véve a látássérült fogyasztók szükségleteit, és a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktussal meghatározott alábbi információkat kell feltűnő helyen feltüntetnie: i.   az érintett termékmodell energiahatékonysági osztályát jelölő, A-tól G-ig terjedő beosztást, úgy, hogy a címke lehetőség szerint egységes megjelenési jellemzőkkel rendelkezzen az összes termékcsoportok tekintetében; ii.   a kWh/évben vagy egy releváns időtartam szerinti lebontásban megadott abszolút energiafogyasztást; c)  adott esetben más források és az energiával kapcsolatos termékekre vonatkozó kiegészítő információk használatát; ilyenkor a címkén hangsúlyozni kell a termék energiahatékonyságát; c)  adott esetben más források és az energiával kapcsolatos termékekre vonatkozó kiegészítő információk használatát; ilyenkor a címkén hangsúlyozni kell a termék energiahatékonyságát; ca)  adott esetben a címkébe foglalt hivatkozást, mely lehetővé teszi a vásárlók számára a termékek összekapcsolhatósági funkciókkal (azaz intelligens berendezésekkel) való azonosítását; d)  azokat a helyeket, ahol a címkének meg kell jelennie többek között a címke termékre rögzítése, csomagolásra nyomtatása, elektronikus formában való vagy online elérhetővé tétele során; d)  azokat a helyeket, ahol a címkének meg kell jelennie többek között a címke termékre rögzítése – olyan helyen, ahol a termékben nem tesz kárt –, csomagolásra nyomtatása, elektronikus formában való vagy online elérhetővé tétele során; e)  adott esetben a címkézéshez használandó elektronikus eszközöket; e)  adott esetben a címkézéshez használandó elektronikus eszközöket; f)  távértékesítés esetén a címke és a műszaki adatok rendelkezésre bocsátásának módját; f)  távértékesítés esetén a címke és a műszaki adatok rendelkezésre bocsátásának módját; g)  a tartalmat és adott esetben formátumot, illetve a műszaki dokumentációra és termékismertető adatlapra vonatkozó egyéb részleteket; g)  az előírt tartalmakat és adott esetben formátumot, illetve a termékismertető adatlapra és a műszaki dokumentációra vonatkozó egyéb részleteket; h)  azt, hogy a követelményeknek való megfelelés vizsgálatakor csak a jogi aktus(ok)ban meghatározott ellenőrzési tűrések legyenek alkalmazandók; h)  azt, hogy a követelményeknek való megfelelés vizsgálatakor csak a jogi aktus(ok)ban meghatározott ellenőrzési tűrések legyenek alkalmazandók; i.  a szállítók és kereskedők termékadatbázissal kapcsolatos kötelezettségeit; i.  a szállítók és kereskedők termékadatbázissal kapcsolatos kötelezettségeit; j)  a hirdetésekben és műszaki promóciós anyagokban feltüntethető energiahatékonysági osztály pontos megjelölését, ideértve a jelölés olvashatóságára és láthatóságára vonatkozó előírásokat; j)  adott esetben a hirdetésekben és műszaki promóciós anyagokban feltüntethető energiahatékonysági osztály pontos megjelölését, ideértve a jelölés olvashatóságára és láthatóságára vonatkozó előírásokat; k)  a címkén és a termékismertető adatlapon szereplő adatok meghatározásához szükséges megfelelőségértékelési eljárásokat, valamint mérési és számítási módszereket; k)  a 9. cikk értelmében a címkén és a termékismertető adatlapon szereplő adatok meghatározásához szükséges megfelelőségértékelési eljárásokat, valamint mérési és számítási módszereket, beleértve az energiahatékonysági mutatót (EEI) vagy azzal egyenértékű paramétert, valamint az energiaosztály megállapítására használt A-G lépcsőket; l)  azt, hogy nagyobb készülékek esetében előírás-e a magasabb szintű energiahatékonyság annak érdekében, hogy egy adott energiahatékonysági osztályba sorolhatók legyenek; l)  azt, hogy nagyobb készülékek esetében előírás-e a magasabb szintű energiahatékonyság annak érdekében, hogy egy adott energiahatékonysági osztályba sorolhatók legyenek; m)  a címkén lévő minden olyan kiegészítő hivatkozás formáját, amely a vásárlók számára lehetővé teszi a termék teljesítményével kapcsolatos, a termékismertetőn megadott részletesebb információkhoz való elektronikus úton történő hozzáférést; m)  a címkén lévő minden olyan kiegészítő hivatkozás formáját, amely a vásárlók számára lehetővé teszi a termék teljesítményével kapcsolatos, a termékismertetőn megadott részletesebb információkhoz való elektronikus úton történő hozzáférést; n)  azt, hogy az intelligens fogyasztásmérőkön vagy a termék interaktív kijelzőjén fel kell-e tüntetni a termék használat közbeni energiafogyasztását jelző energiaosztályt, és ha igen, miként; n)  azt, hogy az intelligens fogyasztásmérőkön vagy a termék interaktív kijelzőjén fel kell-e tüntetni a termék használat közbeni energiafogyasztását jelző energiaosztályt, és ha igen, miként; o)  a felhatalmazáson alapuló jogi aktus értékelésének és esetleges felülvizsgálatának időpontját. o)  a felhatalmazáson alapuló jogi aktus értékelésének és esetleges felülvizsgálatának időpontját; Ami a címkének az első albekezdés b) pontjában említett tartalmát illeti, az osztályozás A–G fokozatainak a vásárlók szempontjából jelentős energia- és költségmegtakarítást kell tükröznie. Ami az első albekezdés m) pontjában említett hivatkozások formáját illeti, a hivatkozások lehetnek weblapcímek, QR-kódok, online címkék linkjei vagy más egyéb fogyasztóközpontú eszközök. Ami az első albekezdés m) pontjában említett hivatkozások formáját illeti, a hivatkozások lehetnek weblapcímek, dinamikus QR-kódok, online címkék linkjei vagy más egyéb fogyasztóközpontú eszközök, amelyek a 8. cikk értelmében létrehozott adatbázis nyilvános felületéhez kapcsolódnak. A címke bevezetése egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozó termék esetében nem gyakorolhat jelentős negatív hatást a termék használhatóságára a felhasználó szempontjából. Az első albekezdés g) pontjában említett termékismertető adatlap közvetlen kapcsolatot biztosít a 8. cikk értelmében létrehozott adatbázis nyilvános felületéhez, amely azon uniós piacok valamennyi hivatalos nyelvén elérhető a fogyasztók számára, amelyeken az adott termékmodellt forgalomba hozták. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy 13. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a termékadatbázissal kapcsolatos operatív részleteket érintően, köztük a szállítók és kereskedők bármely kötelezettségére vonatkozóan. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése érdekében a termékadatbázis létrehozására vonatkozó operatív részletek kidolgozásával, köztük a szállítók és kereskedők bármely kötelezettségére vonatkozóan. Az első albekezdés g) pontjában említett bizalmas információk és a műszaki dokumentáció megfelelő védelmének biztosítása érdekében e felhatalmazáson alapuló jogi aktusok megadják, hogy mely információkat kell feltölteni a termékadatbázisba, és mely információkat kell rendelkezésre bocsátani a nemzeti hatóságok és a Bizottság kérésére. Módosítás 74 Rendeletre irányuló javaslat 12 cikk – 3 a bekezdés (új) (3a)   A Bizottság az e rendeletet kiegészítő és a környezetbarát tervezésről szóló 2009/125/EK irányelvet továbbfejlesztő valamennyi felhatalmazáson alapuló jogi aktusról naprakész nyilvántartást vezet, beleértve az összes harmonizált szabványra való teljes körű hivatkozásokat, amelyek a 9. cikknek megfelelően teljesítik a vonatkozó méréseket és kalkulációs módszereket, továbbá azokat nyilvánosan hozzáférhetővé teszik. Módosítás 75 Rendeletre irányuló javaslat 13 cikk – 2 bekezdés (2)  A Bizottságnak a 7. és 12. cikkben említett felhatalmazása e rendelet alkalmazásának kezdőnapjától határozatlan időre szól. (2)  A Bizottság számára adott, a 7. cikkben, a 8. cikk (4) bekezdésében, a 11. cikk (1) bekezdésében és a 12. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazás 2017. január 1-től kezdődően hat évre szól. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a hatéves időtartam vége előtt jelentést készít a számára adott felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok letelte előtt, a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. Módosítás 76 Rendeletre irányuló javaslat 13 cikk – 3 bekezdés (3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. és 12. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az e rendeletben meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. cikkben, a 8. cikk (4) bekezdésében, a 11. cikk (1) bekezdésében és a 12. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. Módosítás 77 Rendeletre irányuló javaslat 13 cikk – 3 a bekezdés (új) (3a)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel. Módosítás 78 Rendeletre irányuló javaslat 13 cikk – 5 bekezdés (5)  A 7. és 12. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbítható. (5)  A 7. cikk, a 8. cikk (4) bekezdése, a 11. cikk (1) bekezdése és a 12. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik. Módosítás 79 Rendeletre irányuló javaslat 14 cikk – 1 bekezdés Legfeljebb nyolc évvel a hatálybalépést követően a Bizottság értékeli e rendelet alkalmazását és arról jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentésnek értékelést kell tartalmaznia arról, hogy a rendelet milyen eredményességgel teszi lehetővé a vásárlók számára hatékonyabb termékek választását, figyelembe véve a vállalkozásokra gyakorolt hatást is. ... [hat évvel e rendelet hatálybalépését követően]-ig a Bizottság értékeli e rendelet alkalmazását, és arról jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E jelentésnek értékelést kell tartalmaznia arról, hogy e rendelet és az az alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok milyen eredményességgel teszik lehetővé a fogyasztók számára energiahatékonyabb termékek választását, figyelembe véve olyan kritériumokat, amilyen a vállalkozásokra, az energiafogyasztásra, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására, a piacfelügyeleti tevékenységekre, illetve az adatbázis létrehozásának és fenntartásának költségeire gyakorolt hatást is. Az első bekezdés alapján lefolytatott értékelési gyakorlat egyértelműen felhasználja az 5. cikkben megállapított, a végrehajtásra és a piacfelügyeletre vonatkozó éves nyomonkövetési jelentéseket. Módosítás 80 Rendeletre irányuló javaslat 16 cikk – 3 bekezdés Az 3. cikk (1) bekezdésének d) pontját azonban 2019. január 1-jétől kell alkalmazni. A 3. cikk (1) bekezdésének d) pontját azonban a 8. cikk értelmében létrehozott adatbázis nyilvános felületének teljes körű működésének megkezdésekor, de legkésőbb 2018. január 1-jétől alkalmazni kell. Módosítás 81 Rendeletre irányuló javaslat I melléklet – cím és 1 pont A termékadatbázisba bevezetendő adatok A termékadatbázisba bevezetendő adatok és a működési követelmények 1.  Nyilvánosan elérhető termékadatok: 1.  Az adatbázis nyilvános felületén feltüntetendő információk: a)  a gyártó vagy a szállító neve és védjegye; a)  a szállító neve vagy védjegye, címe, kapcsolattartási adatai vagy egyéb jogi azonosítása; aa)   a tagállam piacfelügyeleti hatóságainak kapcsolattartási adatai; b)  a termékazonosító(k), ideértve valamennyi egyenértékű modell termékazonosítóját; b)  a termékazonosító(k), ideértve valamennyi egyenértékű modell termékazonosítóját; c)  a címke elektronikus formában; c)  a címke elektronikus formában; d)  a címkén feltüntetett osztály(ok) és más paraméterek; d)  a címke energiahatékonysági osztálya(i) és más paraméterei; e)  a termékismertető adatlap elektronikus formában. e)  a termékismertető adatlap paraméterei elektronikus formában; ea)   a 4. cikk (4) bekezdésében említett tagállami oktatási és tájékoztató kampányok; eb)   a Bizottság 11. cikkben említett munkaterve; ec)   a konzultációs fórum jegyzőkönyve; ed)   a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és az alkalmazandó harmonizált szabványok jegyzéke; Módosítás 82 Rendeletre irányuló javaslat I melléklet – 2 pont 2.  Csak a tagállamok, a piacfelügyeleti hatóságok és a Bizottság számára elérhető megfelelési információk: 2.  Az adatbázis megfeleléssel kapcsolatos felületén feltüntetendő információk: a)  az alkalmazandó felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott műszaki dokumentáció; a)  vizsgálati jelentés vagy hasonló megfelelőségértékelési dokumentáció, amely alapján értékelhető a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusban szereplő valamennyi követelménynek való megfelelés, beleértve a vizsgálati módszereket és a méréssorozatokat is; b)  vizsgálati jelentés vagy hasonló műszaki jellegű bizonyíték, amely alapján értékelhető az alkalmazandó felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti valamennyi követelménynek való megfelelés; b)  az e rendelettel kapcsolatos piacfelügyelet keretében elfogadott átmeneti intézkedések; c)  a szállító neve és címe; c)  a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett műszaki dokumentáció: ca)   a tagállam piacfelügyeleti hatóságai és a bizottsági koordináció közvetlen kapcsolattartási adatai; cb)   a tagállamok és a Bizottság által végzett megfelelőségi ellenőrzések eredménye, valamint adott esetben a piacfelügyeleti hatóságok által hozott, az 5. és 6. cikkben említett kiigazító és korlátozó intézkedések; d)   a szállító képviselőjének kapcsolattartási adatai. Módosítás 83 Rendeletre irányuló javaslat I melléklet – 2 a pont (új) 2a.   A termékadatbázis nyilvános felületére vonatkozó működési követelmények: a)   az egyes termékmodelleket a nyilvántartásban elkülönítve kell rögzíteni; b)   a fogyasztók számára könnyen azonosíthatóvá teszi a legjobb energetikai osztályt az egyes termékkategóriák tekintetében, lehetővé téve számukra a modell sajátosságainak összehasonlítását és a legjobb energiahatékonysággal rendelkező termékek kiválasztását; c)   egységes, megtekinthető és nyomtatható fájl formájában generálja az egyes termékek energiacímkéjét, valamint a teljes termékismertető adatlapot az Unió valamennyi hivatalos nyelvét lefedő nyelvi változatban; d)   az információt géppel olvasható, rendezhető és kereshető formátumban teszik ingyenesen közzé, tiszteletben tartva a harmadik fél általi felhasználást lehetővé tevő nyílt szabványokat; e)   a többszörös regisztráció automatikusan elkerülhető; f)   létrehoznak és fenntartanak egy, a fogyasztókat segítő on-line ügyfélszolgálatot vagy kapcsolattartó pontot, amelyet a felület egyértelműen feltüntetnek. Módosítás 84 Rendeletre irányuló javaslat I melléklet – 2 b pont (új) 2b.   A termékadatbázis megfeleléssel kapcsolatos felületére vonatkozó működési követelmények: a)   szigorú biztonsági szabályokat biztosítanak a bizalmas információk védelme érdekében; b)   a hozzáférési jogokat a szükséges ismeret elvére alapozzák; c)   hivatkozást tüntetnek fel a piacfelügyeleti információs és kommunikációs rendszerhez (ICSMS).

(1) Az ügyet a 61. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra (A8-0213/2016).

Az Európai Parlament 2016. július 6-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Határ- és Parti Őrségről és a 2007/2004/EK rendelet, a 863/2007/EK rendelet, valamint a 2005/267/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2015)0671 – C8-0408/2015 – 2015/0310(COD))

P8_TA(2016)0305 A8-0200/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0671),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 77. cikke (2) bekezdésének b) és d) pontjára és 79. cikke (2) bekezdésének c) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0408/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. május 25-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. június 30-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Költségvetési Bizottság és a Halászati Bizottság véleményére (A8-0200/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. július 6-án került elfogadásra az Európai Határ- és Parti Őrségről és az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 863/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2007/2004/EK tanácsi rendelet és a 2005/267/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/1624 rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2016. július 6-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló 1406/2002/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2015)0667 – C8-0404/2015 – 2015/0313(COD))

P8_TA(2016)0306 A8-0215/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0667),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 100. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0404/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. március 16-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0215/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. július 6-án került elfogadásra az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló 1406/2002/EK rendelet módosításáról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/1625 rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2016. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal létrehozásáról szóló 768/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2015)0669 – C8-0406/2015 – 2015/0308(COD))

P8_TA(2016)0307 A8-0068/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0669),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0406/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. május 25-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0068/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. július 6-án került elfogadásra a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal létrehozásáról szóló 768/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/1626 rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2016. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a 883/2013/EU, Euratom rendeletnek az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) Felügyelő Bizottságának titkársága tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0113 – C8-0109/2016 – 2016/0064(COD))

P8_TA(2016)0308 A8-0188/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0113),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 325. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0109/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Számvevőszék 2016. április 5-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. június 8-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0188/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. július 6-án került elfogadásra a 883/2013/EU, Euratom rendeletnek az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) Felügyelő Bizottságának titkársága tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/2030 rendelet.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLÁLSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata

A Bizottság teljes körűen elkötelezett az OLAF Felügyelő Bizottsága titkárságának független működése mellett. A 883/2013/EU, Euratom rendelet (az OLAF-rendelet) javasolt módosításának elsődleges célja, hogy további garanciákkal biztosítsa a titkárság függetlenségét. A módosított rendelet végrehajtását ez a cél vezérli majd.

Ahogyan azt Georgieva alelnök 2016. május 20-i levelében a Felügyelő Bizottság elnöke számára megerősítette, a Bizottság a Felügyelő Bizottság titkárságát a módosított rendelet alkalmazásának időpontjától kezdve a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatalhoz (PMO) kívánja csatolni. Ez az átszervezés pusztán adminisztratív jellegű lépés, melynek célja egyes szervezeti és költségvetési vonatkozások egyszerűsítése. Nem befolyásolja a titkárság független működését.

Ahogyan az említett levélben szintén említésre kerül, a titkárságnak a PMO-val történő adminisztratív összekapcsolása nem lesz hatással a jelenlegi személyzeti és költségvetési eljárásokra. A titkárságvezető felel majd a személyzet irányításáért és értékeléséért. A titkárságvezető értékelése a Felügyelő Bizottság jelentésén alapul majd.

A Bizottság a Felügyelő Bizottsággal folytatott konzultációt követően fontolóra veszi olyan megfelelő belső mobilitási szabályok bevezetését, amelyek korlátoznák a titkárságra történő kinevezések időtartamát, ugyanakkor gondoskodnának a folytonosságról, a függetlenség hatékonyságának biztosítása érdekében, valamint azért, hogy az OLAF-nál elkerülhető legyen az összeférhetetlenség vagy a forgóajtó-jelenség kockázata.

A rendelet módosítása nem befolyásolja a Felügyelő Bizottság hozzáférését az OLAF informatikai rendszerein, adatbázisaiban és dokumentumaiban található információkhoz.

A Felügyelő Bizottság titkárság személyzeti irodái az OLAF jelenlegi épületében maradnak, megvédve a Felügyelő Bizottság és az OLAF függetlenségét, ugyanakkor biztosítva a könnyű kapcsolattartást.”

(1) HL C 150., 2016.4.27., 1. o.

Az Európai Parlament 2016. július 6-i állásfoglalása a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően (2015/2353(INI))

P8_TA(2016)0309 A8-0224/2016

Az Európai Parlament

–  tekintettel az EUMSZ 311., 312. és 323. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 2. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló, 2015. április 21-i (EU, Euratom) 2015/623 tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Tanács 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom határozatára az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel „A 2014–2020. évi többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalások: megszerzett tapasztalatok és a továbbvezető út” című, 2014. április 15-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Parlament és a nemzeti kormányokat képviselő intézmények közötti kapcsolatokról szóló, 2013. december 12-i állásfoglalásra(7),

–  tekintettel a 2014–2020. évi többéves pénzügyi keretről szóló 2013. november 19-i állásfoglalására(8), és a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodással kapcsolatos állásfoglalására(9),

–  tekintettel a 2014–2020. évi többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalásokra vonatkozó politikai megállapodásról szóló, 2013. július 3-i állásfoglalására(10)

–  tekintettel a többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. március 13-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a 2014–2020. évi többéves pénzügyi keret pozitív végkifejletének elérésére vonatkozó érdekekről szóló, 2012. október 23-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (TPK) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című, 2011. június 8-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a többéves pénzügyi kerethez csatolt, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló intézményközi közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló, 2016. június 15-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0224/2016),

A.  mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keretet (TPK) most fogadták el első alkalommal a Lisszaboni Szerződés új rendelkezései szerint, amely szerint a Tanács, különleges jogalkotási eljárás keretében cselekedve, egyhangúlag fogadja el a többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendeletet, az Európai Parlament beleegyezésének megszerzése után;

B.  mivel a jelenlegi – 2013-ban elfogadott – többéves pénzügyi keret az elfogadás idején érvényes uniós prioritásokat tükrözi; mivel az EU a következő években továbbra is olyan kihívásokkal néz szembe, amelyekkel nem számoltak a többéves pénzügyi keret jóváhagyásakor; mivel az uniós finanszírozási prioritások megszaporodtak, miközben a többéves pénzügyi keret változatlan maradt;

C.  mivel az új pénzügyi keret demokratikus legitimitásának biztosítása érdekében, és hogy az új Bizottság és az újonnan megválasztott Parlament lehetőséget kapjon az Unió politikai és költségvetési prioritásainak újbóli megerősítésére és kiértékelésére azáltal, hogy ennek megfelelően kiigazítja a többéves pénzügyi keretet, a Parlament követelte egy választások utáni átdolgozási záradék beillesztését;

D.  mivel a 2014–2020. évi többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás egy hosszú és fáradságos tárgyalási folyamat eredményeként született meg, amelyre rendkívül bonyolult társadalmi, gazdasági és pénzügyi helyzetben került sor; mivel ennek következtében a többéves pénzügyi keret általános színvonala ténylegesen csökkent az előző tervezési időszakhoz képest;

E.  mivel politikailag szembenézve azzal, hogy lehetetlen megváltoztatni a többéves pénzügyi keretnek az Európai Tanács által elfogadott általános számadatait, a Parlament sikeres tárgyalások eredményeként beillesztett egy különleges cikket a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletbe, a többéves pénzügyi keret kötelező és átfogó felülvizsgálatáról, illetve átdolgozásáról, új és továbbfejlesztett rugalmassági rendelkezések létrehozásáról, és a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport felállításáról;

A félidős felülvizsgálat és átdolgozás jogi keretei és hatálya

1.  emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 2. cikkével összhangban a Bizottság 2016 vége előtt benyújtja a többéves pénzügyi keret működésének kötelező felülvizsgálatát, az akkor uralkodó gazdasági helyzet, valamint a legújabb makroökonómiai előrejelzések teljes körű figyelembevételével, és hogy ehhez a felülvizsgálathoz szükség esetén a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet átdolgozására vonatkozó jogalkotási javaslatot is csatolni kell;

2.  e tekintetben úgy véli, hogy míg a felülvizsgálat célja a többéves pénzügyi keret működésének felmérése és kiértékelése a végrehajtáshoz, az új gazdasági feltételekhez, és más új fejleményekhez képest, és ilyen módon a jogalkotási állapot fenntartása, az átdolgozás magába foglalja a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet módosítását, ami viszont magába foglalja (a jogszabályi rendelkezések mellett) a többéves pénzügyi keret felső határait, az EUMSZ 312. cikkének és a többéves pénzügyi keret átdolgozásának hatókörére vonatkozó korlátozások tiszteletben tartása alapján, amelyet a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 2. cikkének utolsó mondata előír; emlékeztet arra, hogy ez a cikk kiköti, hogy az előzetesen előirányzott nemzeti keretösszegek ilyen átdolgozás révén nem csökkenthetők; kiemeli, hogy a többéves pénzügyi keret átdolgozás tekintetében nem állapítottak meg egyéb korlátozást, ezért lehetőség van a többéves pénzügyi keret felső határainak megemelésére; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy az EUMSZ 323. cikke előírja, hogy gondoskodni kell a harmadik felekkel kapcsolatos uniós jogi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges pénzügyi eszközökről;

3.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 311. cikkének értelmében az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái megvalósításához szükséges eszközökről; ezért úgy véli, hogy amennyiben a felülvizsgálat arra a következtetésre jut, hogy a jelenlegi felső határok túl alacsonyak voltak, akkor elsődleges jogi követelmény lesz a felső határok megemelése;

4.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 17. cikke lehetőséget biztosít a többéves pénzügyi keret átdolgozására előre nem látható körülmények bekövetkezése esetén; rámutat a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2013-as elfogadása óta az Uniót érő válságok mértékére;

5.  hangsúlyozza, hogy az állásfoglalás hatóköre a többéves pénzügyi keret működésének tisztán költségvetési szempontú elemzésére terjed ki, és hogy ez nem érinti az ágazati jogszabályok jogi alapjait; megjegyzi azonban, hogy sok uniós politika és program rendelkezik saját felülvizsgálati és átdolgozási követelményeiről, alapvetően 2017-re beütemezve;

I.A többéves pénzügyi keret felülvizsgálata – az első évek kiértékelése

6.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret 2016. évi felülvizsgálatának számba kell vennie számos súlyos válságot és új politikai kezdeményezést és azok költségvetési következményeit, amelyekkel a többéves pénzügyi keret elfogadásakor nem számoltak; megemlíti többek között a migrációt és a menekültválságot, a külső vészhelyzeteket, a belső biztonsági kérdéseket, a mezőgazdasági válságot, az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) finanszírozását, az uniós költségvetés kifizetési válságát, a munkanélküliség tartósan magas szintjét, különösen a fiatalok körében, valamint a szegénységet és a társadalmi kirekesztést; rámutat továbbá a közelmúltban elfogadott nemzetközi éghajlatváltozási megállapodásra és a fejlesztési politikára nehezedő egyre nagyobb nyomásra; megállapítja, hogy a további sürgető szükségletek finanszírozása érdekében szükségesnek tartották, hogy példátlan mértékben támaszkodjunk a többéves pénzügyi keret rugalmassági mechanizmusaira és különleges eszközeire, mivel a többéves pénzügyi keret felső határai túlságosan szorosnak bizonyultak egyes fejezetekben; úgy véli, hogy az elmúlt két évben a többéves pénzügyi keret lényegében teljesítőképességének határain mozog;

7.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek az uniós szakpolitikák politikai és stratégiai prioritásaihoz kell igazodnia, valamint biztosítania kell a hosszú távú prioritások és az új kihívások közötti egyensúlyt; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek alapvető szerepet kell játszania a közösen elfogadott Európa 2020 stratégia megvalósításában, amely jelzi a költségvetés fő irányvonalait és megadja annak átfogó prioritását; ezért úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának egy arra vonatkozó minőségi elemzésre is ki kell terjednie, hogy elérték-e, illetve milyen mértékben érték el az e stratégiában meghatározott célokat; kitart amellett, hogy ehhez az értékeléshez olyan előrejelzéseknek kell társulniuk, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret fennmaradó éveiben az e stratégia támogatására előirányzott pénzügyi erőforrások elegendőek lesznek-e annak sikeres megvalósíthatóságához;

A.Kulcsfontosságú események és kihívások

Migrációs és menekültválság

8.  hangsúlyozza, hogy a Szíriában, a Közel-Keleten és Afrika egyes régióiban zajló konfliktusok példátlan mértékű humanitárius és migrációs következményeket idéztek elő; emlékeztet arra, hogy az Unióra közvetlen hatást gyakorol az a több mint egymillió menekült, aki csak 2015-ben elérte Európát, és az elkövetkező években még több érkezőre számítanak; emlékeztet arra, hogy ez a válság súlyos pénzügyi válaszokat váltott ki az Unió részéről, és ezért jelentős hatást gyakorolt az Unió költségvetésére, különös tekintettel a 3. fejezetre (Biztonság és uniós polgárság) és a 4. fejezetre (Globális Európa);

9.  emlékeztet arra, hogy 2015 folyamán az európai migrációs stratégiának megfelelően jóváhagyott kiegészítő intézkedések azonnali költségvetési hatásokkal jártak, és ez különösen visszatükröződött az 5/2015. és a 7/2015. számú költségvetés-módosítási tervezetben; ezenkívül emlékeztet arra, hogy jóváhagyták a 2016. évi uniós költségvetés 1506 millió eurós kiegészítésének felhasználását a rugalmassági eszköz mozgósításával, hogy ezzel kiegészítő erőforrásokat biztosítsanak a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos, a 3. fejezet (Biztonság és uniós polgárság) alapján meghozott intézkedések finanszírozásához, ilyen például a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) és a Belső Biztonsági Alap (ISF) megnövelése, valamint erőforrások biztosítása a migrációval kapcsolatos három ügynökség, nevezetesen a Frontex, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) és az Europol számára;

10.  megjegyzi, hogy a fent említett költségvetési döntések teljesen kimerítették az ezen fejezet alapján rendelkezésre álló szűkös kereteket, és valójában a 3. fejezet felső határértékének átdolgozásához vezettek; ezenkívül felhívja a figyelmet a Bizottság új javaslataira, amelyektől azt várja, hogy hatást gyakorol az Unió költségvetésére, különös tekintettel a Dublin III. rendelet átdolgozására irányuló javaslatra, amelynek a többéves pénzügyi keret fennmaradó időszakára vonatkozó teljes költségevetési vonzata 1 829 millió EUR, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség létrehozásáról szóló javaslatra, 1212 millió eurós teljes költségvetéssel a többéves pénzügyi keret hátralévő részére és az új vészhelyzeti támogató mechanizmusra, amely a becslések szerint legalább 700 millió eurós hatást gyakorol a 2016–2018. közötti időszakban; hangsúlyozza, hogy a helyzet annyira kritikus, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) számára 2015 novemberében jóváhagyott további előirányzatokat 2016 márciusában csökkenteni kellett, a még sürgetőbb szükségletek finanszírozása érdekében, például humanitárius segítségnyújtás szükségessége az Unióban, amelyet a fentiekben említett új vészhelyzeti támogatási mechanizmus foglalkozik;

11.  úgy véli, hogy az európai migrációs és menekültválság megoldásához szolidaritáson és igazságos tehermegosztáson alapuló európai megközelítésre van szükség; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek támogatnia kell a tagállamokat a menekültek befogadásához kapcsolódó költségterhek mérséklése céljából, mivel ez enyhíteni fog a különösen nagy menekültbeáramlással küzdő tagállamokra nehezedő költségvetési nyomáson; hangsúlyozza, hogy ez a megközelítés szinergiákat fog teremteni, ráadásul minden tagállam számára hatékony és költséghatékony;

12.  hangsúlyozza, hogy jelentős, de még mindig nem elegendő költségvetési eszközöket vetettek be a menekült- és migrációs válság kiváltó okainak a 4. fejezetben szereplő különleges uniós programok megerősítésén keresztül történő megoldása érdekében; emlékeztet a meghozott intézkedésekre, például arra, hogy 2015 folyamán 170 millió eurót átcsoportosítottak a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos tevékenységek javára, ezenkívül 2016-ban jóváhagytak további 130 millió eurót a 4. fejezet alapján a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos tevékenységekhez, továbbá átcsoportosítottak 430 millió eurót az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz, a fejlesztési együttműködési eszköz és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz alatt; emlékeztet továbbá, hogy a migráció és a menekültválság külső dimenziójának megoldása érdekében a Bizottság több különféle további javaslatot tett, amelyek hatást gyakorolnak az Unió költségvetésére, ilyen például az uniós vagyonkezelő alapok létrehozására vonatkozó javaslat (a Madad vagyonkezelő alap és a vészhelyzeti vagyonkezelő alap Afrika számára, amelynek becsült kezdeti költségvetési hatása 570 millió, illetve 405 millió euró), valamint a törökországi menekültügyi program, amelyre egymilliárd eurót különítettek el az Unió költségvetéséből, nem számítva a lehetséges további kiadásokat; hangsúlyozza, hogy további nyomások fognak nehezedni az Unió költségvetésére a Bizottság által bejelentett további tervezett cselekvések miatt, ilyen például a „Londoni kötelezettségvállalás”, vagy például a 2016. március 18-án megrendezett EU-Törökország csúcstalálkozóból fakadó kötelezettségek; hangsúlyozza, hogy a későbbi pótlólagos költségvetési eszközöknek lehetővé kell tenniük a legkiszolgáltatottabb bevándorlók, különösen a nők és a gyermekek, valamint az LMBTI migránsok befogadását is; aggodalmának ad hangot azonban amiatt, hogy azoknak a problémáknak a nagyságrendje miatt, amelyekkel az Unió jelenleg szembenéz, esetleg további cselekvésekre is szükség lesz;

13.  arra a következtetésre jut, hogy a migráns- és menekültválság mértékét és a Bizottság által e kérdés kezelése érdekében kezdeményezett intézkedések pénzügyi hatását nem lehetett előre látni a 2014–2020. évi többéves pénzügyi keret elfogadásának időpontjában; rávilágít arra, hogy az elégséges erőforrások hiánya miatt az Unió kénytelen volt a tagállamok, az uniós költségvetés és az Európai Fejlesztési Alap, konkrétan az uniós vagyonkezelő alapok (a Madad vagyonkezelő alap és a vészhelyzeti vagyonkezelő alap Afrika számára) és a törökországi menekültügyi program által közösen finanszírozott, ad hoc, „kisegítő” eszközöket létrehozni; emlékeztet arra, hogy a migrációs és menekültválság kezelését célzó általános költségvetési stratégia hiánya ahhoz vezetett, hogy az Európai Parlament kiszorul az uniós költségvetési források felhasználásával kapcsolatos döntésekből; kiemeli, hogy az ilyen eszközök elszaporodása elszámoltathatósági problémákat vet fel az EU-ban, amelyekkel foglalkozni kell; sajnálja, hogy a tagállamok mindezidáig nem teljesítették a vagyonkezelő alapok tekintetében várt hozzájárulásokat, és ez aláássa ezeknek az alapoknak a sikerét; ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul tegyenek eleget hozzájárulási kötelezettségvállalásaiknak és teljesítsék feladataikat;

A beruházások alacsony szintje

14.  emlékeztet arra, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válság kirobbanása óta az Unió a beruházások alacsony és elégtelen szintje miatt szenved; különösen felhívja a figyelmet arra, hogy 2014-ben az összes beruházás 15%-kal elmaradt a 2007. évi szinthez képest, amely 430 milliárd EUR beruházás-visszaesésnek felel meg; úgy véli, hogy a beruházások alacsony szintje lassítja a gazdasági fellendülést, és közvetlen kihatásai vannak a növekedésre, a munkahelyekre és a versenyképességre;

15.  hangsúlyozza, hogy válaszul erre a nyomasztó problémára, az új Bizottság 2014-ben javaslatot tett egy európai beruházási tervre és az ESBA létrehozására, 315 milliárd EUR mozgósítása céljából, a reálgazdaságban végrehajtott új beruházásként; megismétli az ESBA iránti erős elkötelezettségét, amely várhatóan erőteljes és célzott lendületet fog adni a növekedést és a munkahelyteremtést előmozdító gazdasági szektornak; megállapítja, hogy már jelentős számú projektet jóváhagytak, amelyek végrehajtása folyamatban van; megjegyzi, hogy az Unió által az ESBA számára nyújtott garanciát az Unió költségvetésében elkülönített 8 milliárd eurós garanciaalap fedezi;

16.  emlékeztet arra, hogy ennek a kiegészítő finanszírozásnak a biztosítása érdekében 2,2 milliárd, illetve 2,8 milliárd euróval csökkentették két jelentős uniós program: a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) pénzügyi támogatását, míg a fennmaradó 3 milliárd eurót a TPK fel nem használt tartalékából fedezik; hangsúlyozza a Parlamentnek az ESBA-tárgyalások alatt amellett tanúsított elkötelezettségét, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék az erre a két programra gyakorolt negatív hatásokat, amelyeknek pénzügyi kereteiről csak 2013-ban döntöttek és amelyet már a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalások során is jelentős mértékben csökkentettek a bizottsági javaslathoz képest;

17.  sajnálja, hogy gyakran az uniós költségvetés kutatásra és innovációra szánt része érzi meg először a költségvetéssel kapcsolatos intézkedéseket; megjegyzi, hogy a kutatási és innovációs programok uniós hozzáadott értéket teremtenek, és kiemeli e programok kulcsfontosságú szerepét a versenyképesség támogatása, és ezáltal a jövőbeli növekedés és az Unió hosszú távú jóléte szempontjából;

18.  ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 15. cikke szerint 2014-2015-ben előreütemezték a Horizont 2020 erőforrásait (200 millió EUR az Európai Kutatási Tanács és a Marie Curie cselekvések számára) és a COSME erőforrásait (50 millió EUR), hogy ezzel részben ellentételezzék a 2013–2014. évi előirányzatok csökkentését; megjegyzi, hogy ez az előreütemezés nem változtatja meg a programok teljes pénzügyi keretösszegét, ami a többéves pénzügyi keret második felében kevesebb előirányzathoz vezet; hangsúlyozza azonban, hogy a Horizont 2020 és a COSME előreütemezését teljesen kimerítették, ilyen módon bizonyítva ezeknek a programoknak az erős teljesítményét és még több forrás felszívásával kapcsolatos képességeit;

19.  továbbá mély aggodalommal jegyzi meg, hogy a Horizont 2020 sikerességi aránya 13%-ra csökkent az elődje (FP7) által az előző tervezési időszakban elért 20-22%-ról; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ennek eredményeként kevesebb magas színvonalú projekt részesül uniós finanszírozásban a kutatás és az innováció területén; hasonló módon azt is megjegyzi, hogy az elégtelen költségvetési finanszírozás miatt sok, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközzel (CEF) kapcsolatos magas színvonalú pályázatot elutasítanak;

Ifjúsági munkanélküliség

20.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munkanélküliség továbbra is drámaian magas, és ez jelenti az Unió egyik legszorítóbb és legsúlyosabb mai problémáját; kiemeli, hogy 4,4 millió, 25 évnél fiatalabb embernek nem volt munkája szerte az Unióban 2016 februárjában, és hogy ez több tagállamban 40%-nál magasabb aránynak felel meg, illetve ez az EU egyes régióiban több mint 60%; hangsúlyozza, hogy az EU-ban a foglalkoztatási arány jóval az Európa 2020 stratégiában foglalt célkitűzés alatt van; következésképpen kiemeli, hogy túl sok fiatalt érint a társadalmi kirekesztés veszélye, és konkrétabb fellépésekre van szükség a NEET-fiatalok (nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok) bevonása érdekében; kiemeli, hogy a magas végzettségű és jól képzett emberi erőforrások mennyisége komoly hatást gyakorol Európa versenyképességére, innovációs képességére és termelékenységére, valamint e tekintetben hangsúlyozza az oktatásba, képzésbe, fiatalokba és kultúrába irányuló beruházások szükségességét; elismeri továbbá az EU 2010–2018-as időszakra szóló ifjúsági stratégiájának fontosságát;

21.  hangsúlyozza, hogy az Unió költségvetése jelentős mértékben hozzájárul a munkanélküliség elleni küzdelemhez, különösen az Európai Szociális Alapon (ESZA) és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésen keresztül; rámutat a Bizottság arra vonatkozó jelzésére, hogy a végrehajtó hatóságok kijelölése jelentős kihívást jelentett a programok pénzügyi folyamatai szempontjából; hangsúlyozza azt is, hogy a hatóságok kijelölésének és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásának kezdeti késedelmei ellenére a jelenlegi adatok (részben az e program előfinanszírozási rátájának jelentős növelése révén elért) teljes felvevőképességet tükröznek; megjegyzi, hogy a Bizottság hamarosan elvégzi e kezdeményezés kiértékelését, és arra számít, hogy bevezetik a szükséges kiigazításokat a sikeres végrehajtás érdekében; véleménye szerint a javasolt strukturálisreform-támogató program valószínűsíthetően értékes hozzájárulást tudna nyújtani a tagállamok ezzel kapcsolatos igazgatási kapacitásainak javításához; hangsúlyozza az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés teljesítményének folyamatos értékelését az érintett érdekeltek, köztük az ifjúsági szervezetek részéről;

22.  különösen aggódik az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés új, 2016. évi kötelezettségvállalási előirányzatainak hiánya miatt, mivel teljes eredeti költségkeretét előreütemezték 2014–2015-ben (a többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendelet 15. cikke); hangsúlyozza, hogy ennek az előreütemezésnek a támogatásával a Parlamentnek soha nem az volt a szándéka, hogy a kezdeményezést szüntessék meg alig két évvel a létrehozása után, és hogy a folytatás biztosítása céljából más TPK mechanizmusok – például a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék – lépjenek életbe; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékot eddig csak az ESBA finanszírozására vették igénybe; továbbá felhívja a figyelmet az előirányzatok előreütemezésére, ugyanazon cikk alapján, az Erasmus + esetében (150 millió EUR), ez egy másik olyan uniós program, amely jelentős mértékben hozzájárul a fiatalok foglalkoztathatóságának javításához, és amelyet ennek az időszaknak az első két évében teljes mértékben végrehajtottak; emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), szerint egy európai uniós szintű, hatékony ifjúsági garancia az euróövezet országaiban évente 21 milliárd EUR költséggel járna;

Belső biztonság

23.  emlékeztet a Franciaországban és Belgiumban a közelmúltban elkövetett terrorista támadásokra és a más tagállamokban észlelt fokozott fenyegetettségi szintekre, amely összehangoltabb és megerősített uniós szintű cselekvésre és eszközökre szólít fel; hangsúlyozza, hogy az Uniónak rendelkezésére áll megfelelő eszközként a Belső Biztonsági Alap, és több – egyre nagyobb nyomás alatt álló – ügynökség is tevékenykedik ezen a területen; úgy véli, hogy több európai cselekvésre és ezért több finanszírozásra van szükség ezen a területen, hogy megfelelő választ adhassunk erre a fenyegetésre; hangsúlyozza, hogy az ezen a területen folytatott együttműködés a személyzeti állomány növelését teszi szükségessé az érintett ügynökségeknél, ami még nagyobb nyomást gyakorolhat az uniós költségvetésre, és ismét kéri a Terrorizmus Elleni Küzdelem Európai Központja személyzeti állományának Europolon belüli korlátozott megerősítését, amelynek finanszírozása a Belső Biztonsági Alapból származó források átcsoportosításával történik;

24.  hangsúlyozza, hogy az igazságügyi együttműködés megerősítését célzó jelenlegi fellépések és jogalkotási javaslatok alapján az Eurojustnak folyamatosan további pénzügyi és emberi erőforrásokra lesz szüksége, ami az uniós költségvetésre is ki fog hatni;

Válságok a mezőgazdasági ágazatban

25.  hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika (KAP) 2020-ig szóló feszes felső határértékei sokkal kisebb mozgásteret biztosítanak mint a korábbi többéves pénzügyi keret, miközben az ágazat több kihívással szembesül; emlékeztet arra, hogy ez a politika döntő fontosságú sok mezőgazdasági termelő jövedelmi helyzetét tekintve, különösen válság idején, és rámutat az éves felhasználás közel 100%-ot elérő magas arányára; emlékeztet azokra a különféle válságokra, amelyekkel az európai gazdálkodóknak a jelenlegi többéves pénzügyi keret kezdete óta szembe kellett nézniük, különös tekintettel a tej-, a sertés-, a szarvasmarha-, a gyümölcs- és zöldségágazat válságára, és azokra a hosszú távú negatív hatásokra, amelyeket az orosz embargó által előidézett veszteségek a mezőgazdasági termékek területén az európai gazdálkodóknak okoztak; megemlíti a cukorkvóták 2017-es eltörlését és annak a cukorágazatra gyakorolt lehetséges hatását, kellő figyelmet szentelve a legkülső régiók sajátos igényeinek; kiemeli az ezekre a válságokra válaszként meghozott – a 2016. évi költségvetésben 500 millió eurót, a 2015. évi költségvetésben pedig 300 millió eurót kitevő – vészhelyzeti intézkedések költségvetésre gyakorolt hatását, amelyeket a 2. fejezeten belüli tartalékokból finanszíroztak; hangsúlyozza, hogy bármilyen erre vonatkozó csökkentés veszélybe sodorhatja az EU – különösen pedig a vidéki térségek – területi kohézióját; ellenez továbbá a mezőgazdasági politika ismét nemzeti hatáskörbe helyezése irányába történő minden elmozdulást, ami piactorzuláshoz és a mezőgazdasági termelők körében tisztességtelen versenyhez vezetne;

Környezeti kihívások

26.  aggodalommal tölti el, hogy nem valósult meg az a célkitűzés, hogy (a jelenlegi többéves pénzügyi kereten belül) az uniós költségvetés legalább 20%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre fordítsák, és hogy a Bizottság éghajlat-politikai szempontok általános érvényesítését szolgáló módszertanának számításai szerint a költségvetés mintegy 12,7%-át fordították e célra; rámutat, hogy nagy szükség van az éghajlatváltozás elleni fellépés, a biológiai sokféleség védelmének és a természeti erőforrások fenntartható felhasználásának finanszírozására, amelyet a jelenlegi globális felmelegedés hatásai tovább fog fokozni; különösen felhívja a figyelmet az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek (COP21) a közelmúltban, 2015-ben tartott párizsi konferenciáján elfogadott éghajlat-változási megállapodásra;

Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

27.  emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika az Unió legfőbb beruházási politikája és eszköze az uniós régiók közötti gazdasági, társadalmi és területik különbségek csökkentésére és ezáltal az uniós polgárok életminőségének javítására; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika fontos szerepet játszik az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia megvalósításában, elsősorban az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre és a szociális célkitűzésekre szánt összegek egyértelmű elkülönítésével, különös tekintettel a növekvő szegénység –köztük a gyermekszegénység –, az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint a foglalkoztatás ösztönzésére; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a fenti célok maradéktalan végrehajtását; úgy véli továbbá, hogy az előzetesen előirányzott nemzeti keretösszegek tiszteletben tartása mellett a strukturális alapok is értékes hozzájárulást képesek nyújtani a felmerülő kihívásokhoz, például a menekültválság következményeihez;

A fejlesztési és szomszédsági politikákra nehezedő egyre nagyobb nyomás

28.  megállapítja továbbá, hogy a konfliktusok és a háborúk hatásai felfelé irányuló nyomást gyakorolnak a humanitárius segélyek és a katasztrófakockázatok csökkentése iránti globális igényekre; rámutat az addisz-abebai megállapodásra, amely során az állam- és kormányfők megerősítették határozott politikai kötelezettségvállalásukat a fenntartható fejlesztési célok elérése mellett, és felismeri, hogy ehhez kiadásokra van szükség; emlékeztet arra, hogy az EU a közelmúltban megújította arra irányuló kollektív kötelezettségvállalását, hogy hivatalos fejlesztési támogatását (ODA) a GNI 0,7%-ára emelje és az ODA legalább 20%-át az alapvető szociális szolgáltatásokra, elsősorban az oktatásra és az egészségügyre fordítja; határozottan ellenzi a fejlesztési támogatás nem fejlesztési célú felhasználását;

29.  emlékeztet arra, hogy a keleti szomszédságban is törékeny a helyzet; hangsúlyozza az uniós költségvetés fontos szerepét a déli és a keleti uniós szomszédságban egyaránt uralkodó helyzet stabilizálásának előmozdításában, e kihívásokat oly módon kezelve, hogy támogatást biztosít a társulási megállapodásokat jelenleg végrehajtó országoknak annak érdekében, hogy elősegítsék a reformokat és biztosítsák az EU és az adott országok közötti kapcsolatok elmélyítését;

A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése

30.  üdvözli, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata lehetőséget kínál arra, hogy jelentős előrelépést tegyenek a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének többéves pénzügyi keretbe, illetve ezzel kapcsolatban a többéves pénzügyi kerethez csatolt közös nyilatkozat végrehajtásába és nyomon követésébe való hatékonyabb beépítése terén;

Fizetési elmaradások

31.  emlékeztet az előző (2007–2013. évi) többéves pénzügyi keret során felhalmozódott kifizetetlen számlákra, amely a 2010 végére jellemző 5 milliárdos szintről példa nélkül álló mértékben 2011 végéig 11 milliárd, 2012 végéig 16 milliárd, és 2013 végéig 23,4 milliárd euróra emelkedett; figyelmeztet, hogy ez a hátralék továbbgyűrűzött a jelenlegi (2014–2020. évi) többéves pénzügyi keretbe, és 2014 végére elérte a példátlanul magas 24,7 milliárd eurót; hangsúlyozza, hogy a Parlament állhatatos követelésére megegyezés született egy kifizetési tervről, amely szerint 2016 végéig 2 milliárd EUR értékű „normál” szintre csökkentik a kohéziós politikával kapcsolatos, a 2007–2013. évi időszakban felhalmozódott kifizetési követelések hátralékait; rámutat arra, hogy legalább 8,2 milliárd EUR kifizetetlen számlát találtak 2015 végén a 2007–2013. évi időszakból a kohéziós politika területéről, és elvárják, hogy ez a számadat 2016 végére 2 milliárd EUR alá csökkenjen; megjegyzi, hogy ez a csökkenés pusztán ideiglenes könnyebbséget jelent, mivel ez a 2007–2013. és a 2014–-2020. évi programokra benyújtott pénzügyi követeléseknek csak egy részét jelenti; sajnálatát fejezi ki, amiért semmit sem tettek a más fejezetek alatt azonosított „rejtett elmaradások” kezelése érdekében; felhívja a figyelmet arra, hogy konkrét intézkedés hiányában a jelenlegi többéves pénzügyi keret végén ismét bekövetkezhet a 2012–2014 közötti helyzet;

32.  sajnálatát fejezi ki, amiért ezen kifizetési válság miatt az uniós költségvetés kedvezményezettjeinek, például egyetemi hallgatóknak, egyetemeknek, kkv-knak, kutatóknak, nem kormányzati szervezeteknek, helyi és regionális hatóságoknak és más releváns szervezeteknek súlyos következményeket kellett elszenvedniük; emlékeztet különösen a kifizetések drámai hiányára a 2014. évi humanitárius műveletek területén, ami negatív hatást gyakorolt az Unió életmentő műveleteire; emlékezet arra, hogy a Bizottság kénytelen volt „enyhítő intézkedéseket” alkalmazni, például csökkentette az előfinanszírozások arányát és elhalasztotta a pályázati felhívások és az ajánlati felhívások meghirdetését és a kapcsolódó szerződések megkötését; emlékeztet arra, hogy mesterségesen lelassították az új, 2014–2020. évi programok végrehajtását a kifizetések általános hiánya miatt, például 2014-ben mesterségesen késleltették egymilliárd EUR értékű pályázati felhívás a Horizont 2020 alapján történő meghirdetését, azzal a céllal, hogy a kifizetésekre 2015-ben, ne 2014-ben kerüljön sor; hangsúlyozza továbbá, hogy a késedelmes kifizetések miatt az Unió költségvetését terhelő büntetések mértéke mintegy hárommillió EUR összeget tett ki 2014-ben és 2015-ben egyaránt;

B.A többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezéseinek fokozott használata

33.  hangsúlyozza, hogy azoknak a további előirányzatok biztosítása érdekében, amelyekre 2014 óta szükség van a válságok kezeléséhez vagy új politikai prioritások finanszírozásához, a költségvetési hatóság – az összes rendelkezésre álló tartalék kimerítése után – jóváhagyta a többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezéseinek és különleges eszközeinek jelentős mértékű mozgósítását; emlékeztet arra, hogy több ilyen rendelkezés közvetlenül az Európai Parlament javaslatai alapján jött létre, amely a maximálisan lehetséges rugalmasság követelését az egyik kulcsfontosságú követelménynek tekintette a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalások során;

34.  különösen felhívja a figyelmet arra, hogy a különleges eszközöket a menekült- és migrációs válság kezelése érdekében mozgósították (2016-ban a rugalmassági eszköz teljes összegét kimerítették – ez 1 530 millió EUR volt; a sürgősségi segélyre képzett tartalék 2016-ban – 150 millió EUR), a kifizetési hiányok problémája (a 2015-ben aktivált rendkívüli tartalék – 3,16 milliárd EUR), és az ESBA garanciaalap finanszírozása (a 2014. évi kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék teljes összege – 543 millió EUR); emlékeztet arra, hogy a rendkívüli tartaléknak a kifizetésekben való mozgósítására vonatkozó döntés együtt járt a 2018–2020. évre vonatkozó kifizetések felső határának csökkentésével;

35.  arra számít, hogy minden további igény, amely 2016-ban felmerül a migrációs és menekültválság kapcsán, ide számítva azt a 200 millió eurós részletet, amelyet ki kell fizetni az Unión belül nyújtandó vészhelyzeti támogatások új eszközéért, a rendkívüli tartalék azonnali mozgósításához fog vezetni; emlékeztet arra, hogy nem áll rendelkezésre több tartalék a 3. fejezet alatt, miközben az erre az évre szóló rugalmassági eszközt már teljes egészében felhasználták; ajánlja, hogy vizsgálják meg a felmerülő kihívásokhoz kapcsolódó további rugalmas lehetőségeket;

36.  emlékeztet arra, hogy az Intézményközi Megállapodás (IIA) 17. pontjában szereplő jogalkotási rugalmasság lehetővé teszi a rendes jogalkotási eljárás során elfogadott programok pénzügyi kereteinek legfeljebb +/- 10%-os megnövelését a hétéves időszak során; megjegyzi, hogy az „új, objektív és tartós körülmények” lehetővé teszik, hogy a költségvetési hatóság még ennél is nagyobb mértékben eltérjen az eredeti pénzügyi keretektől; üdvözli azt a tényt, hogy ezt a rendelkezést már felhasználták, hogy az Unió képes legyen reagálni előre nem látható eseményekre azáltal, hogy jelentős mértékben megnöveli a programok, például az AMIF eredeti éves allokációját;

II.A többéves pénzügyi keret félidős átdolgozása – elkerülhetetlen követelmény

37.  a fenti elemzés alapján meg van győződve arról, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret működésének felülvizsgálata egyben azt is jelenti, hogy a többéves pénzügyi keret valódi félidős átdolgozása, amelyről a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet rendelkezik, teljességgel elengedhetetlen ahhoz, hogy politikai célkitűzéseinek teljesítése során az Unió hatékonyan szembenézhessen a kihívások sokaságával; emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia végrehajtása marad a legfontosabb prioritás, amelyet az Unió költségvetésének támogatnia kell; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetést kellő forrással kell ellátni ahhoz, hogy valóban biztosítsa a növekedést és a munkahelyteremtést előmozdító beruházásokat, megvalósítsa a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót és előmozdítsa a szolidaritást;

38.  sürgeti, hogy jogalkotási javaslatának előkészítése során a Bizottság vegye figyelembe a Parlamentnek a többéves pénzügyi keretről szóló rendelettel kapcsolatos következő kéréseit, mind a számadatok, mind pedig néhány olyan rendelkezés tekintetében, amelyek a többéves pénzügyi keret működésére vonatkoznak, és amelyeket már a jelenlegi többéves pénzügyi keretre nézve is alkalmazni kell;

39.  hangsúlyozza, hogy 2016 őszén várható két jogalkotási javaslat, amelyek fontos költségvetési vonatkozással bírnak, ezek az ESBA meghosszabbítása és a külső beruházási terv létrehozása. elvárja, hogy a két javaslat finanszírozására vonatkozó összes javaslat mihamarabb elérhető legyen, hogy azokat érdemben figyelembe lehessen venni a TPK félidős felülvizsgálatáról folytatott tárgyalások során; megismétli fő álláspontját, amely szerint az új politikai kezdményezéseket nem a meglévő uniós programok és politikák kárára kell finanszírozni;

40.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során megállapított módosításokat késlekedés nélkül végre kell hajtani, és már a 2017. évi uniós költségvetésbe is integrálni kell azokat; ezért felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtsa be a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatáról szóló rendeletre vonatkozó jogalkotási javaslatát, hogy lehetővé váljanak a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára és a 2017. évi uniós költségvetésre vonatkozó tárgyalások párhuzamos folytatása, és időben döntés születhessen e tekintetben;

41.  tudomásul veszi az Egyesült Királyságban 2016. június 23-án tartott népszavazás kimenetelét; ebben a tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a költségvetési hatóságot a népszavazás összes lehetséges költségvetési következményéről, függetlenül az Egyesült Királyság és az Unió közti közelgő tárgyalásoktól;

42.  megjegyzi, hogy az Unió jelentősen hozzájárult az írországi béke és megbékélés ösztönzéséhez, különösen a PEACE programok révén, amelyek Észak-Írországot és a déli határ menti megyéket célozták; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyságban tartott népszavazás eredménye súlyos problémákat jelenthet a békefolyamatra nézve és alááshatja a békefolyamat és a Nagypénteki Megállapodás sérthetetlenségét; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a békefolyamatot a PEACE program további finanszírozása révén;

A.A Parlament kérései a többéves pénzügyi keret második felére nézve

A többéves pénzügyi keret számadatai (kötelezettségvállalások)

43.  meggyőződése, hogy miközben teljes mértékben támogatja az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) átfogó politikai és pénzügyi támogatásának gondolatát, az Unió költségvetése nem finanszírozhat új kezdeményezéseket a már érvényben lévő uniós programok és politikák rovására; szándékában áll teljesíteni azt a kötelezettségvállalását, hogy teljes mértékben ellentételezi az Európai Stratégiai Befektetési Alappal kapcsolatos, a Horizont 2020 és a CEF programot érintő csökkentéseket, hogy teljesíthessék célkitűzéseiket, amint erről alig két évvel ezelőtt megállapodás született, valamint az EU elérhesse kutatási és innovációs céljait; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy ez a kompenzáció nem befolyásolhatja az 1a. alfejezet („Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért”) alá tartozó egyéb programok finanszírozási szintjét, rámutatva vitathatatlan hozzájárulásukra a növekedéshez, munkahelyteremtéshez és versenyképességhez; úgy véli, hogy az 1a. alfejezeten belüli mozgástér nem elegendő ezen igények kielégítéséhez, ezért ezen alfejezet felső határának megemelését szorgalmazza;

44.  határozottan támogatja az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (YEI) folytatását, amely képes azonnali választ adni az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemben, a folyamatos kiértékelés eredményeként végrehajtott szükséges kiigazításokat követően; úgy véli, hogy ezt csak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok legalább a program első két évében évenként elkülönítettel megegyező szintjének (6 milliárd EUR előreütemezése 2014–2015-ben) biztosításával lehet elérni a jelenlegi többéves pénzügyi keret hátralévő éveiben, a Bizottság közelgő értékelésének függvényében; megjegyzi, hogy ezzel együtt át fel kell emelni az 1b. alfejezet („Gazdasági, társadalmi és területi kohézió”) felső határait, mivel semmiféle tartalék nem áll rendelkezésre;

45.  az a határozott véleménye, hogy a KAP számára elkülönített teljes költségvetési előirányzatot és az előirányzott nemzeti keretösszegeket, beleértve a közvetlen kifizetésekre vonatkozó összegeit, érintetlenül kell hagyni a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során; hangsúlyozza továbbá, hogy biztosítani kell azt, hogy ne csökkenjen az Európai Tengerügyi és Halászati Alap számára elkülönített költségvetési előirányzat, hogy végrehajtható legyen a közös halászati politika közelmúltban elfogadott reformja;

46.  úgy véli, hogy a konfliktusok és az éghajlatváltozás által előidézett migrációs és a menekültválság nagyságrendje azt mutatja, hogy ezen a területen jelentős további költségvetési következmények felmerülésével kell számolni az elkövetkező években a 3. fejezet („Biztonság és uniós polgárság”) alatt; hangsúlyozza továbbá, hogy ugyanezen fejezetben további finanszírozásra lesz szükség az uniós belső biztonság érdekében és a terrorizmus elleni küzdelem terén végzett uniós szintű fellépés fokozása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb készítse el a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig szükséges költségvetés aktualizált előrejelzését, a fenti területeken felmerülő kihívások kezelése érdekében;

47.  ezért szilárd véleménye, hogy a rendelkezésre álló erőforrások még a 3. fejezet alatt rendelkezésre álló szűkös tartalékok és a meglévő rugalmassági rendelkezések mozgósításával sem lesznek elégségesek az e fejezet alatt felmerülő megnövekedett szükségletek kezelésére; ezért kéri a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap és a Belső Biztonsági Alap, valamint az uniós ügynökségek (Frontex, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO), az Europol, az Eurojust, és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA)) jelentős megerősítését, amelyek e területen új feladatköröket vállaltak, valamint egyéb megvalósítható kezdeményezések megerősítését; úgy véli, hogy szükség van a 3. fejezet alatt meghatározott felső határok felemelésére;

48.  arra számít, hogy az elkövetkező évek során a migrációs és menekültválság külső dimenzióira adott hatékony válaszra irányuló összehangolt cselekvés – azaz az európai szomszédság és Szubszaharai-Afrika politikai stabilizációja, valamint a migráció humanitárius és gazdasági okainak kezelése – a következő évek során intenzívebbé fog válni, és ez együtt fog járni a 4. fejezet (Globális Európa) alatti finanszírozás iránti fokozott igényekkel; hangsúlyozza, hogy a finanszírozás iránti ilyen jellegű igényeket nem szabad az Unió jelenlegi külső cselekvésének, többek között a fejlesztési politikának a rovására teljesíteni; ezért a 4. fejezet alatt meghatározott felső határok megemelését szorgalmazza;

49.  nagyobb pénzügyi támogatást kér a polgárokat közvetlenül érintő három európai program, a Kreatív Európa, az Európa a polgárokért és az Erasmus+ számára, mivel e programok új támogatási csatornákat hoznak létre a menekültek integrációjával és oktatásával kapcsolatos jelenlegi helyzetre való reagáláshoz, valamint az Unió és a tagállamok által irányított, az általános társadalmi helyzet, a kölcsönös megértés és a különböző társadalmainkon belüli együttélés javítását célzó fellépések előterében állnak;

A többéves pénzügyi keret számadatai (kifizetések)

50.  úgy véli, hogy sürgős cselekvésre van szükség egy újabb kifizetési válság megelőzése érdekében, amely a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéhez közeledve bekövetkezhet; szilárd meggyőződése, hogy mindent meg kell tenni a kifizetetlen számlák felhalmozódásának elkerülése érdekében, ami az előző időszak során egyszer már megtörtént; hangsúlyozza azonban, hogy a kifizetési igények szokásos csúcsának elérésével egy időben jelentős nyomás várható a többéves pénzügyi keret második felének kifizetéseit illetően; úgy véli, hogy a szokásosnál nagyobb nyomás oka többek közt a rendkívüli tartalék ellentételezése a 2018–2020. évi kifizetésekre vonatkozó, már így is szigorú felső határok mellett, a megosztott igazgatás hatálya alá tartozó új programok – köztük az IFK – elindításában tapasztalható jelentős késlekedés, az EFSI kifizetési profilja, valamint a migrációs és menekültválság kapcsán vállalt, a közelmúltban megnövelt kötelezettségeknek megfelelő további kifizetések;

51.  emlékeztet arra, hogy a kifizetési előirányzatok a múltbeli kötelezettségvállalások egyértelmű következményei; ezért elvárja, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok újabb megerősítéseivel együtt az ezeknek megfelelő kifizetési előirányzatokat is növeljék, és ezen belül emeljék meg a kifizetések felső határait; úgy véli továbbá, hogy a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata kiváló lehetőséget kínál a kifizetések végrehajtásának számbavételére és frissített előrejelzések elkészítésére a kifizetések várható alakulásáról a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéhez közeledve; úgy véli, hogy a három intézménynek közösen ki kell dolgoznia és el kell fogadnia egy kötelező, közös kifizetési tervet a 2016–2020. évi időszakra nézve; kitart amellett, hogy az ilyen új kifizetési tervnek hatékony és eredményes pénzgazdálkodáson kell alapulnia és világos stratégiával kell szolgálnia arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig az összes fejezeten belül eleget tegyenek minden kifizetési igénynek, valamint elkerüljék bizonyos többéves programok és más enyhítő intézkedések – például az előfinanszírozási arányok csökkentésének – mesterségesen lelassított végrehajtása által okozott „rejtett elmaradásokat”;

52.  eltökélt szándéka, hogy határozottan rendezi a többéves pénzügyi keret különleges eszközeinek kifizetését a költségvetésben; emlékeztet arra a megoldatlan értelmezési konfliktusra, amely fennáll egyrészről a Bizottság és a Parlament, a másik oldalon a Tanács között, amely az elmúlt években a költségvetési tárgyalások előterében volt; megismétli régóta hangoztatott álláspontját, amely szerint a kötelezettségvállalási előirányzatokban szereplő különleges eszközök mozgósításából fakadó kifizetési előirányzatokat is a többéves pénzügyi keret éves kifizetéseinek felső határa fölött kellene figyelembe venni;

Az EU alapvető jogának biztosításához kapcsolódó feltételesség

53.  kitart amellett, hogy minden országnak teljes körű felelősséget kell vállalnia a menekültválsággal és az ezzel fogalkozó újraelosztási mechanizmusra vonatkozó döntéssel kapcsolatban; kéri a Bizottságot, hogy vezessen be egy pénzügyi bonus-malus mechanizmust azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok teljesítik-e vagy sem az Unió által elfogadott intézkedések alá tartozó kötelezettségvállalásaikat; támogatja, hogy az ezen intézkedéseket nem teljesítő tagállamok szankcionálásából származó minden pénzügyi hozzájárulás extra bevételként az uniós költségvetésbe folyjon vissza;

Rendkívüli bevétel

54.  szilárd meggyőződése, hogy az uniós költségvetés alulteljesítése miatt megmaradt minden többletet vagy a vállalatokra az Unió versenyjogának megsértése miatt kivetett pénzbírságokat rendkívüli bevételként kell az Unió költségvetésébe beilleszteni, a GNI-hozzájárulások ennek megfelelő kiigazítása nélkül; úgy véli, hogy ez az intézkedés jelentősen hozzájárulna az uniós költségvetést érintő kifizetési probléma enyhítéséhez; kéri a Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatban terjesszen elő megfelelő jogalkotási javaslatokat;

55.  meggyőződése, hogy az összes fejezet vonatkozásában az előirányzatok által érintett fellépések végrehajtásának teljes vagy részbeni elmaradása miatt visszavont kötelezettségvállalásokat ismét elérhetővé kell tenni az uniós költségvetésen belül, és azokat a költségvetési hatóság mozgósíthatja az éves költségvetési eljárás keretében; szilárd meggyőződése, hogy az uniós költségvetést érintő jelenlegi megszorítások és az Unióban felmerült pótlólagos finanszírozási igények miatt ennek a rendelkezésnek a 2007–2013. évi programok végrehajtásából, többek között a kohéziós politika programjainak lezárásából fakadóan visszavont kötelezettségvállalásokra is vonatkoznia kell; kéri a Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatban terjesszen elő megfelelő jogalkotási javaslatokat;

Rugalmassági rendelkezések és különleges eszközök

56.  hangsúlyozza, hogy pusztán a többéves pénzügyi keret különleges eszközei mozgósításának gyakorisága és szintje, amely az elmúlt két évben tapasztalható volt, minden kétséget kizáróan bizonyítja a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletbe foglalt rugalmassági rendelkezések és mechanizmusok értékét; hangsúlyozza a Parlament régóta hangoztatott álláspontját, amely szerint a rugalmasságnak lehetővé kell tennie a többéves pénzügyi keret általános felső határainak maximális kihasználását a kötelezettségvállalások és a kifizetések teljesítéséhez;

57.  úgy véli ezért, hogy a többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendelet félidős felülvizsgálatának lehetővé kell tennie számos olyan megszorítás és korlátozás megszüntetését, amelyeket a Tanács a többéves pénzügyi keret elfogadásakor a rugalmassági rendelkezésekre nézve elrendelt; úgy véli különösen, hogy vissza kell vonni a fel nem használt előirányzatok és tartalékok átvitelére vonatkozó minden korlátozást, amelyeket vagy az éves felső határok meghatározásával (a kifizetésekre vonatkozó összesített tartalék), vagy pedig időhatárok előírásával (a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék) meghatároztak; úgy véli, hogy tekintettel a jelenleg számos fejezetet érintő költségvetési megszorításokra, a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékok alá tartozó források felhasználása tekintetében nem határozható meg külön mozgástér;

58.  hangsúlyozza különösen a 2016. évi rugalmassági eszköz teljes összegének mozgósítását; megjegyzi, hogy ez az eszköz lehetővé teszi egyértelműen meghatározott kiadások finanszírozását, amelyeket egy vagy több fejezet felső határán belül nem lehet finanszírozni, és amelyek nem kapcsolódnak valamelyik konkrét uniós politikához; úgy véli ezért, hogy ez valódi rugalmasságot biztosít az Unió költségvetésén belül, különösen súlyos válságok esetén; ennek megfelelően felszólít a pénzügyi keretösszeg jelentős, akár 2 milliárd euró éves összegre történő megemelésére, és rámutat arra, hogy ez az összeg csak akkor kerül bele a költségvetésbe, ha a költségvetési hatóság döntést hoz ennek az eszköznek a mozgósításáról; emlékeztet arra, hogy a rugalmassági eszköz egyetlen konkrét politikai területhez sem kapcsolódik, és bármilyen célra mozgósítható, amelyet szükségesnek tartanak;

59.  rámutat a sürgősségi segélyre képzett tartalék szerepére, amelyet harmadik országok konkrét segítségkéréseire adott gyors válaszokban, előre nem látható események esetén betölt, és hangsúlyozza annak különleges jelentőségét a jelenlegi helyzetben; felszólít a fenti tartalék pénzügyi keretösszegének jelentős, akár egymilliárd euró éves összegre történő megemelésére;

60.  felhívja a figyelmet azokra a különféle szabályokra, amelyek hatályban vannak a többéves pénzügyi keret különleges eszközei, nevezetesen a rugalmassági eszköz, a sürgősségi segélyre képzett tartalék, az uniós szolidaritási alap és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap fel nem használt előirányzatai átvitelének határidejére nézve; felszólít ezeknek a szabályoknak a harmonizálására, hogy egy általános N+3 szabály vonatkozzon ezekre az eszközökre;

61.  különleges jelentőséget tulajdonít a rendkívüli tartaléknak, az előre nem látható körülményekre adott válaszlépések utolsó eszközeként; hangsúlyozza, hogy a Bizottság szerint ez az egyetlen olyan különleges eszköz, amely kizárólag a kifizetési előirányzatok kifizetéséhez mozgósítható, az uniós költségvetés kifizetési válságának megelőzése érdekében, amint ez 2014-ben is történt; sajnálattal veszi tudomásul azt a tényt, hogy az előző időszakkal ellentétben a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet előírja az előirányzatok kötelező ellentételezését; szilárd véleménye, hogy ez a követelmény fenntarthatatlan helyzetet hoz létre, ami tulajdonképpen csökkenteni fogja a többéves pénzügyi keret éves felső határait az időszak utolsó éveiben, és ily módon további nyomást gyakorol az uniós költségvetésre; hangsúlyozza, hogy a rendkívüli tartalék mindenképpen egy utolsó lehetőség, amelynek mozgósításáról a költségvetési hatóság két ága kölcsönösen megállapodik; felszólít ezért a kötelező ellentételezés szabályának azonnali, visszamenőleges hatályú visszavonására, valamint szorgalmazza a maximális összegének az uniós GNI 0,05%-ára történő megemelését;

A nemzetközi éghajlatváltozási megállapodások nyomon követése

62.  felhívja a figyelmet arra, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (COP21) részes felei által Párizsban elért megállapodás egy egyetemes, kötelező érvényű, dinamikus és differenciált megállapodás az éghajlatváltozás jelentette kihívással való szembenézés érdekében; megjegyzi továbbá, hogy a párizsi megállapodás értelmében uniós finanszírozást kell elkülöníteni a fejlődő országok éghajlatváltozással szembeni fellépéseinek támogatására; hangsúlyozza, hogy COP21-ből adódó lehetséges intézkedések finanszírozásának ki kell egészítenie az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés jelenlegi finanszírozását, és felszólítja a Bizottságot, hogy a felülvizsgálat előtt kellő időben mutassa be végrehajtási stratégiáját és első értékelését a COP21 megállapodásnak az Unió költségvetésére gyakorolt lehetséges hatásairól; hangsúlyozza továbbá, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata kiváló lehetőséget teremt azon célkitűzés elérésének biztosítására, hogy a kiadások 20%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre fordítsák, valamint a küszöb esetleges megemelésére, összhangban az Uniónak a COP 21 konferencián tett nemzetközi kötelezettségvállalásaival; felhívja a Bizottságot az éghajlat-változási politika általános érvényesítését szolgáló mechanizmus teljes körű működésének garantálására, továbbá az ehhez kapcsolódó kiadások nyomon követésére szolgáló módszer javítására; emlékeztet továbbá arra, hogy az Unió elkötelezett az ENSZ biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiai tervének végrehajtása mellett, és hangsúlyozza, hogy elegendő forrást kell elkülönítenie ez irányú kötelezettségvállalásainak teljesítésére;

Egyszerűsítés

63.  úgy véli, hogy a félidős értékelés/felülvizsgálat kiváló lehetőséget kínál az érintett uniós politikák és programok működésének, valamint a többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezései és különleges eszközei működésének első elemzésére és kiértékelésére, és elvárja, hogy a Bizottság gondoskodjon egy elemzésről, amely azonosítja a jelenlegi végrehajtási rendszer hiányosságait; különös figyelmet szentel a jelenlegi programozási időszakban bevezetett új elemek – például a kohéziós politikán belüli előzetes feltételrendszer – végrehajtási folyamatára gyakorolt hatások értékelésének; úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata során a kiutalt forrásoknak a kitűzött célok eléréshez viszonyítotteredményességét is számba kell venni; felkéri a Bizottságot, hogy álljon elő konkrét javaslatokkal a lehetséges hiányosságok megoldása és a végrehajtási környezet javítása és racionalizálása céljából a jelenlegi többéves pénzügyi keret hátralévő éveire nézve, a szűkös pénzügyi erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználásának biztosítása és a kedvezményezettek bürokratikus terheinek csökkentése érdekében;

Teljesítményalapú költségvetés-tervezés / Teljesítményalapú költségvetés-tervezés

64.  hangsúlyozza, hogy fontos megmutatni az uniós költségvetés végrehajtása által biztosított hozzáadott értéket, és támogatja, hogy az eredményorientált költségvetés kultúrája az uniós kiadások központi elemévé váljon; hangsúlyozza, hogy adott esetben a teljesítmény- és eredményalapú értékelésnek központi elvvé kell válnia, és kiemeli, hogy ez különösen érvényes az innovációs programok esetében; elismeri a Bizottság munkáját az „eredményközpontú uniós költségvetés” elnevezésű kezdeményezéssel összefüggésben, amelyet még tovább kell fejleszteni, és várakozással tekint a teljesítményalapú költségvetés-tervezéssel foglalkozó intézményközi szakértői munkacsoport munkájának eredménye elé; úgy véli, hogy ez a megközelítés annak eszközéül szolgálhat, hogy fokozzák a rosszul teljesítő programok teljesítményét; hangsúlyozza azonban, hogy a technikai vagy programozási hiányosságok nem eredményezhetik az uniós költségvetés csökkenését vagy a szakpolitikai prioritások feladását, és hogy önmagában a pénzek hatékonyabb elköltése nem fogja megoldani azt a problémát, hogy nem áll rendelkezésre elegendő pénzügyi eszköz a sürgős és növekvő szükségletek kielégítésére; emlékezteti a Bizottságot, hogy a Parlamentet mint a költségvetési hatóság egyik ágát be kell vonni a Bizottság stratégiájának kialakításába e tekintetben;

Pénzügyi eszközök

65.  tudomásul veszi a pénzügyi eszközöknek az Unió költségvetésében betöltött megnövekedett szerepét a finanszírozás kiegészítő formájaként, a támogatásokhoz és az adományokhoz képest; felismeri az ezekben az eszközökben rejlő lehetőségeket az uniós költségvetés pénzügyi, és ezen keresztül politikai befolyásának növelése szempontjából; hangsúlyozza azonban, hogy nem ajánlatos minden politikai területen elmozdulni a hagyományos finanszírozástól az innovatívabb eszközök felé, mivel nem a piaci szempontok határozzák meg teljes mértékben az összes politikát; kiemeli, hogy a pénzügyi eszközök alternatív és kiegészítő finanszírozási módot kínálnak, azonban azok nem használhatók fel olyan projektekhez, amelyek kizárólag támogatást vehetnek igénybe, és amelyek különösen fontosak a kevésbé fejlett régiók számára.

66.  kéri a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata során végezzen alapos elemzést a pénzügyi eszközök jelenlegi programozási időszak kezdetétől való felhasználására vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszköz értékelésekor a tőkeáttételi szempont nem lehet az egyetlen értékelési kritérium; ezzel kapcsolatban emlékeztet az addicionalitás kritériuma, továbbá az arra irányuló értékelés fontosságára, hogy a pénzügyi eszköz mennyiben járult hozzá az Unió kohéziós célkitűzéseihez;

67.  ösztönzi a Bizottságot, hogy határozza meg az összes olyan uniós szakpolitikai területet, ahol a támogatásokat kombinálni lehetne a pénzügyi eszközökkel, és elemezze a kettő közötti megfelelő egyensúly kialakításának módját; határozott véleménye, hogy a különféle uniós erőforrások harmonizált irányítási szabályok alapján való kombinálásának lehetősége elősegítené az uniós szintű finanszírozásra rendelkezésre álló források közötti szinergiák optimalizálását; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök egyre elterjedtebb használata nem vezethet az uniós költségvetés csökkentéséhez; emlékeztet korábbi, több alkalommal tett felszólítására nagyobb átláthatóságra és demokratikus ellenőrzésre az uniós költségvetésből támogatott pénzügyi eszközök végrehajtása tekintetében;

B.A Parlament szempontjai a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre nézve

68.  emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 25. cikke szerint a Bizottság 2018. január 1. előtt beterjeszti az új többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatát; hangsúlyozza ezért, hogy a következő többéves pénzügyi keret számos kulcsfontosságú elemét meg kell vitatni a küszöbön álló felülvizsgálat, illetve átdolgozás keretein belül;

69.  úgy véli, hogy a kulcsfontosságú prioritások közt helyet kell kapnia a többéves pénzügyi keret időtartamára vonatkozó kiigazításoknak, a saját források rendszere mélyreható reformjának, a költségvetés egységességére helyezett nagyobb hangsúlynak és a nagyobb költségvetési rugalmasságnak; továbbá meg van győződve arról, hogy a döntéshozatali folyamat módozatait felül kell vizsgálni a demokratikus legitimitás biztosítása és a Szerződés rendelkezéseinek betartása érdekében;

70.  emlékeztet a költségvetés alapelveire: egységesség, költségvetési pontosság, évenkéntiség, egyensúly, egyetemesség, részletesség, hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és átláthatóság, amelyeket figyelembe kell venni az uniós költségvetés meghatározása és végrehajtása során;

71.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló, a tagállamok közötti megállapodás nehézségeinek egyik lényeges eleme a nettó egyenlegekre helyezett elsődleges fókuszpontjuk; megismétli azt az álláspontját, hogy az uniós költségvetés nem tekinthető egy egyszerű, nullára kihozható játszmának, hanem ez a konvergencia egyik fontos előmozdítója és a közös politikák kifejeződése, amelyek kollektív hozzáadott értéket teremtenek; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy változtassák meg az uniós költségvetéssel kapcsolatos felfogásukat és megközelítési módjukat, azaz a költségvetés méretét az Unió jogi kötelezettségeiből, a programjaiban és politikáiban, valamint a nemzetközi vállalásaiban foglalt politikai céljaiból következő pénzügyi igények alapos értékelése alapján határozzák meg, annak érdekében, hogy a végeredmény ne egy újabb patthelyzet legyen, amely még jobban elválasztja az Uniót annak polgáraitól; ennek megfelelően felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen egy tanulmányt a tagállamok által az uniós szintű finanszírozás révén hozott szakpolitikai intézkedések eredményeként nemzeti szinten elért megtakarításokról;

72.  rámutat egy olyan döntéshozatali eljárás kialakításának politikai fontosságára, amely vagy uniós, vagy nemzeti szinten garantálja a szükséges pénzügyi források rendelkezésre állását az Európai Tanács által hozott politikai döntések teljes mértékű végrehajtásának biztosítása érdekében;

Időtartam

73.  emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 3. preambulumbekezdése szerint a három intézmény megállapodott arról, hogy az értékelés, illetve felülvizsgálat kapcsán közösen megvizsgálják a legmegfelelőbb időtartam kérdését; megismétli azt az álláspontját, hogy a többéves pénzügyi keret időtartamát össze kell egyeztetni a Parlament és a Bizottság politikai ciklusával, és ezáltal az európai választásokat a kiadások jövőbeni prioritásairól folytatott párbeszéd fórumává kell tenni;

74.  hangsúlyozza azonban, hogy különösen a kohéziós politika és a vidékfejlesztés területéhez tartozó, megosztott igazgatás hatálya alá eső programok esetében elengedhetetlen a hosszabb távú kiszámíthatóság, annak figyelembevételével, hogy nemzeti és regionális szinten mennyi időre van szükség az ágazati jogszabályokról és a cselekvési programokról való megegyezéshez;

75.  úgy véli, hogy a gyorsan változó politikai környezet figyelembevételével és a fokozott rugalmasság biztosításának céljával a többéves pénzügyi keret egyes elemeiről öt évre kell megállapodni, míg másokról, nevezetesen az olyan programokhoz kapcsolódó elemekről, amelyekhez hosszabb távú programozás és/vagy olyan politikák szükségesek, amelyek komplex eljárásokat tartalmaznak a végrehajtási rendszerek létrehozásához, 5+5 éves időtartamra kell megállapodni, kötelező jellegű félidős felülvizsgálattal;

A saját források rendszerének reformja

76.  hangsúlyozza, hogy szükség van a saját források rendszerének mindenre kiterjedő reformjára, az egyszerűség, a méltányosság és az átláthatóság mint vezérlő elvek figyelembevételével; ezért ambiciózus végső jelentést vár el a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű csoporttól 2016 végéig, valamint egy ugyanilyen ambiciózus, a saját erőforrásokra vonatkozó, 2021-től érvényes jogalkotási csomagot a Bizottságtól, 2017 végéig;

77.  hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a GNI-hozzájárulások részarányát az Unió költségvetésében, hogy ki lehessen szállni a tagállamok „méltányos megtérülés”-szemléletű megközelítési módjából; hangsúlyozza, hogy ez csökkentené a nemzeti kincstárakra nehezedő terheket és ezáltal elérhetővé tenné az érintett erőforrásokat a tagállamok nemzeti költségvetései számára; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi héaalapú saját forrás túlságosan bonyolult és lényegében egy második GNI-hozzájárulás, és ezért felszólít ennek a saját erőforrásnak vagy a lényegi megreformálására, vagy pedig teljes megszüntetésére; szükségesnek tartja azonban a GNI-hozzájárulások megtartását a költségvetés elemeként, mivel kiegyenlítő hozzájárulásként szükség van annak funkciójára;

78.  felszólít egy vagy több új saját forrás bevezetésére, ideális esetben egyértelmű kapcsolattal a hozzáadott értéket létrehozó európai politikákkal; megjegyzi, hogy a magas szintű csoportban már számos lehetséges új saját erőforrás terítékre került, többek között a megreformált héa-rendszer, a pénzügyi tranzakciós adó és az EKB pénzkibocsátásból származó jövedelme, a megreformált uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és a széndioxidkibocsátás-adóztatás, a fuvarozás adóztatása, a társasági adó, valamint a villamosenergia- vagy digitális adó; nagy várakozással tekint a magas szintű csoport ajánlásai elé a továbblépés és annak érdekében, hogy a Parlament kidolgozhassa saját álláspontját a kérdésre vonatkozóan; ebben a tekintetben felszólít az engedmények minden formájának megszüntetésére;

A költségvetés egységessége

79.  hangsúlyozza a költségvetés egységessége alapelvének fontosságát és emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 310. cikkének (1) bekezdése szerint az Unió minden bevételi és kiadási tételét fel kell tüntetni a költségvetésben; aggodalmát fejezi ki a kormányközi döntéshozatal közösségi módszerétől való, 2014 óta megfigyelhető eltérés miatt, amely a Közép-afrikai Köztársaság számára létrehozott Bêkou vagyonkezelő alap, a szíriai válságra adott válaszként létrehozott Madad regionális vagyonkezelő alap és az Unió afrikai vészhelyzeti vagyonkezelő alapja, valamint a törökországi menekültügyi program létrehozásában tapasztalható volt; hangsúlyozza, hogy az ilyen jellegű finanszírozás az intézmények által megtárgyalt és elfogadott jelenlegi többéves pénzügyi programok forrásainak átcsoportosításával jár; rámutat, hogy ez veszélyezteti a demokratikus elszámoltathatóságot, hiszen a Parlamentet kizárták ezen alapok létrehozásából;

80.  hangsúlyozza, hogy a Szerződés értelmében a Parlament és a Tanács egyenlő partnerként határozza meg az Unió költségvetését a költségvetési hatóság két ágaként; úgy véli továbbá, hogy az Unió minden kiadásának nélkülözhetetlen eleme az összes kiadás felett gyakorolt teljes parlamenti ellenőrzés; felszólítja a Bizottságot, hogy őrizze meg a költségvetés egységességét és új politikai kezdeményezések javasolásakor tekintse ezt vezérlő elvnek;

81.  megismétli régóta hangoztatott álláspontját, amely szerint az európai fejlesztési alapot (EFA) 2021-től kezdődően integrálni kell az Unió költségvetésébe, egyúttal gondoskodva az afrikai békefenntartási mechanizmus és a biztonsággal kapcsolatos műveletek finanszírozásáról;

82.  hangsúlyozza, hogy az EFA vagy a hasonló ad-hoc eszközök uniós költségvetésbe történő jövőbeli integrációja azzal kell járjon, hogy a vonatkozó költségvetési keretüket hozzáadják a többéves pénzügyi keret felső határához, amelyet ennek megfelelően módosítanak annak érdekében, hogy ne kerüljön veszélybe a többi uniós politika és program finanszírozása;

Fokozott rugalmasság

83.  hangsúlyozza, hogy az Unió költségvetésének merev struktúrája megfosztja a költségvetési hatóságot attól a lehetőségtől, hogy megfelelő módon reagáljon a változó körülményekre; ezért a többéves pénzügyi keret felső határainak teljes kihasználása céljából nagyobb rugalmasságra szólít fel a következő többéves pénzügyi keretben a fejezetek, a felhasználatlan tartalékok és az évek közötti fokozott rugalmasság útján;

84.  hangsúlyozza, hogy amellett, hogy képeseknek kell lenniük rugalmasan reagálni a változó körülményekre az elfogadott programok csorbítatlanul hagyása mellett, az Uniónak arra is képesnek kell lennie, hogy gyorsan reagáljon a kialakulóban lévő válságokra, mint a jelenlegi migrációs válság; felszólít ezért a többéves pénzügyi keret már meglévő különleges eszközein kívül egy állandó uniós válságtartalék létrehozására az Unió költségvetésében, az olyan ad hoc megoldások elkerülése érdekében, mint a vagyonkezelő alapok felállítása; hangsúlyozza, hogy egy ilyen, válságok és a váratlan helyzetek kezelésére szolgáló mechanizmusnak jellegéből adódóan a többéves pénzügyi keret új különleges eszközként kell működnie, és azt a többéves pénzügyi keret felső határain felül és kívül kell kezelni;

Döntéshozatali folyamat

85.  emlékeztet a Parlament azzal a móddal kapcsolatos kritikus álláspontjára, ahogyan a 2014-2020. évi többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához vezető eljárást lefolytatták; emlékeztet arra, hogy a rendelet elfogadásához szükség van a Parlament beleegyezésére; hangsúlyozza ezért, hogy a Parlamentnek már kezdettől fogva teljes mértékben részt kell vennie a releváns tárgyalásokban; úgy véli, hogy az uniós intézményeknek hivatalossá kell tenniük a következő többéves pénzügyi keret eljárásának módozatait, a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata során elért megállapodásban, amelyben figyelembe kell venni az előző tárgyalások hiányosságait, és teljes mértékben meg kell védelmezni a Parlament Szerződésben lefektetett szerepét és előjogait; úgy véli, hogy ezeket a módozatokat végső soron magában az intézményközi megállapodásban kell rögzíteni, akárcsak az éves költségvetési eljárás esetében;

86.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához szükséges egyhangú döntés ténylegesen akadályozza a folyamatot; felhívja ebben a tekintetben az Európai Tanácsot, hogy aktiválja ezért az EUMSZ 312. cikkének (2) bekezdésében szereplő áthidaló záradékot, lehetővé téve a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet minősített többséggel történő elfogadását; emlékeztet továbbá, hogy az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdésében szereplő általános áthidaló záradékot is igénybe lehet venni a rendes jogalkotási eljárás alkalmazása érdekében; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet tekintetében a minősített többségi szavazásra való áttérés összhangban állna lényegében az összes többéves uniós program elfogadása során alkalmazott döntéshozatali folyamattal és az uniós költségvetés elfogadására szolgáló éves eljárással is;

87.  emlékeztet arra, hogy a Szerződés szerint az Európai Tanács nem lát el jogalkotói feladatokat; ennek kapcsán megismétli, hogy határozottan elítéli az Európai Tanács beavatkozását a jogalkotásba a legutóbbi többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások során; kéri az Európai Tanácsot, hogy kizárólag a Szerződésben rábízott feladatokkal foglalkozzon és tartózkodjon a rendes jogalkotási eljárások keretében elfogadandó politikai változások megelőlegezésétől, tiszteletben tartva a Parlament együttdöntés keretében érvényesülő jogalkotási jogait;

88.  ragaszkodik ahhoz, hogy a következő többéves pénzügyi keret elfogadásához vezető jogalkotási folyamat az Európai Parlament és a Tanács közötti kimerítő tárgyalásokat követően 2018 végéig lezáruljon; hangsúlyozza, hogy az időben elfogadott többéves pénzügyi keret lehetővé fogja tenni, hogy az összes új program késedelem nélkül elindulhasson 2021. január 1-jén; hangsúlyozza a nemzeti parlamentek és az európai polgárok megfelelőbb tájékoztatásának szükségességét a következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos kihívásokról, adott esetben egy intézményközi és parlamentközi konferencia révén;

o
o   o

89.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi érintett intézménynek és testületnek, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (2) HL L 103., 2015.4.22., 1. o. (3) HL L 168., 2014.6.7., 105. o. (4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0378. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0599. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0455. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0456. (10) HL C 75., 2016.2.26., 47. o. (11) HL C 36., 2016.1.29., 49. o. (12) HL C 68. E, 2014.3.7., 1. o. (13) HL C 380. E, 2012.12.11., 89. o.

Az Európai Parlament 2016. július 6-i állásfoglalása a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről (2016/2038(INI))

P8_TA(2016)0310 A8-0223/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. és 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107., 108., 113., 115. és 116. cikkére,

–  tekintettel az egy feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAXE 2) felállításáról, annak hatásköreiről, létszámáról és megbízatásának időtartamáról szóló, 2015. december 2-i határozatára(1),

–  tekintettel az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) által a luxemburgi feltételes adómegállapításokról és más káros gyakorlatokról nyilvánosságra hozott tényekre, amelyek „LuxLeaks” néven váltak ismertté,

–  tekintettel az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) által az offshore vállalkozások igénybevételéről feltárt tényekre, amelyek „panamai dokumentumok” néven váltak ismertté, és különösen a 2016. május 9-én közzétett dokumentumokra,

–  tekintettel a G7, G8 és G20 által a nemzetközi adózási kérdésekben tartott különböző csúcstalálkozókra, különösen a 2016. május 26–27-i ize-simai csúcstalálkozóra, valamint a G20 pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek 2016. április 14–15-én Washingtonban tartott ülésének eredményeire,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. július 27-én az addisz-abebai cselekvési menetrendről elfogadott határozatra,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „G20/OECD vállalatirányítási elvek” című, 2015. november 30-i jelentésére,

–  tekintettel az Ecofin Tanácsnak a multinacionális vállalatok tevékenységeire vonatkozó adózási információk cseréjéről és a vállalkozások adózásával kapcsolatos magatartási kódexről szóló, 2016. március 8-i, a társasági adózásról, az adóalap-erózióról és a nyereségátcsoportosításról szóló, 2015. december 8-i, a vállalkozások adózásáról szóló, 2014. december 9-i és az adópolitikáról szóló, 1997. december 1-jei következtetéseire, valamint az Ecofin panamai dokumentumokról szóló, 2016. április 22-i nem hivatalos megbeszélésével kapcsolatos tájékoztatóra,

–  tekintettel a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv(2) módosításáról szóló, 2015. december 8-i tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az EK–Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás és a biztosítási díjak adózása területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló, 1977. december 19-i 77/799/EGK tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a Bizottság 2016. március 16-i közös ellenőrző jelentésére, amely a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló európai parlamenti állásfoglalásra, valamint a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló európai parlamenti állásfoglalásra adott válaszra,

–  tekintettel a 2013/34/EU irányelvnek a társaságiadó-információk egyes vállalkozások és fióktelepek általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2016)0198) (a CbCR javaslat),

–  tekintettel a Bizottság adókikerülés elleni kezdeményezéscsomagra irányuló javaslatára, amely egy bevezető közleményből(7), az adókikerülés elleni tanácsi irányelvből(8), a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv felülvizsgálatáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatból(9), az adóegyezményekre vonatkozó ajánlásból(10) és az agresszív adótervezésről szóló ajánlásból áll(11),

–  tekintettel a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011-es bizottsági javaslatra (COM(2011)0121), és a Parlament arra vonatkozó, 2012. április 19-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a vállalkozások adózásával kapcsolatos magatartási kódexről szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 1997. december 1-jén elfogadott állásfoglalásra(13), valamint a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport Tanácsnak készített rendszeres jelentéseire,

–  tekintettel az EU és a Monacói Hercegség között az adózás átláthatóságáról szóló, 2016. február 22-én parafált megállapodásra,

–  tekintettel az EU és az Andorrai Hercegség között 2016. február 12-én aláírt megállapodásra,

–  tekintettel az EU és a San Marino Köztársaság által a megtakarításokból származó jövedelem adóztatásáról 2015. december 8-án aláírt megállapodásra,

–  tekintettel az EU és a Liechtensteini Hercegség által a számlainformációk automatikus cseréjéről 2015. október 28-án aláírt megállapodásra,

–  tekintettel az EU és a Svájci Államszövetség által az adójogszabályok betartásának javításáról 2015. május 27-én aláírt adózási megállapodásra,

–  tekintettel a Jersey és az Egyesült Királyság között 2015. november 30-án létrejött aktualizált megállapodásra, valamint a Jersey és az Egyesült Királyság közötti, kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás 2. bekezdésének értelmezéséről szóló álláspontváltozásra,

–  tekintettel az információcsere tekintetében a 2009. évi megállapodással módosított és 2009. november 27-től hatályos, Guernsey és az Egyesült Királyság között 2009. január 20-án aláírt kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodásra,

–  tekintettel a 2007/36/EK irányelvnek a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzése, valamint a 2013/34/EU irányelvnek a vállalatirányítási nyilatkozat egyes elemei tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2015. július 8-i európai parlamenti jogalkotási álláspontra(14),

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az adókikerülésről és az adócsalásról mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívásról szóló, 2015. július 8-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a nemzeti parlamentekben, különösen az Egyesült Királyság parlamentjének alsóházában (House of Commons), az Egyesült Államok szenátusában (Senate), az ausztrál szenátusban és a francia nemzetgyűlésben és szenátusban az adókikerülésről és az adócsalásról tartott különféle parlamenti meghallgatásokra és azt követő jelentésekre,

–  tekintettel az Európa Tanács visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló, 2014. április 30-i CM/Rec(2014)7. számú ajánlására,

–  tekintettel az Antoine Deltour, Raphaël Halet és Édouard Perrin elleni, az úgynevezett „LuxLeaks” dokumentumok közzétételében betöltött szerepük miatti, luxemburgi bírósági tárgyalásra,

–  tekintettel a Fiat(18), a Starbucks(19), valamint a többletnyereségre vonatkozó belgiumi feltételes adómegállapítás tekintetében a Bizottság által az állami támogatásról hozott határozatokra(20), továbbá a McDonalds-ot, az Apple-t és az Amazont érintő, állami támogatással kapcsolatos vizsgálatok megkezdésére vonatkozó határozatokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAXE 2) jelentésére (A8-0223/2016),

Általános megfontolások, tények és számadatok

A.  mivel az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) által nyilvánosságra hozott, a„panamai dokumentumok” és a „LuxLeaks” által feltárt információk rámutattak arra, hogy az EU-nak és a tagállamoknak sürgősen fel kell lépniük egyrészt az adócsalással, az adókikerüléssel és az agresszív adótervezéssel szemben, másrészt nemcsak a tagállamok közötti, hanem nemzetközi szintű fokozottabb együttműködés és átláthatóság érdekében méltányosabb adórendszerek létrehozására az adórendszerek igazságosabbá tételével és annak biztosításával, hogy a társasági adó megfizetésére az értékteremtés helyszínén kerüljön sor;

B.  mivel az adócsalás és az adókikerülés mértékét a Bizottság évente 1 billió euróra becsüli(21), miközben az OECD becslései szerint(22) a bevételkiesés globális szinten a teljes társaságiadó-bevétel 4–10%-át teszi ki, ami 2014-es szinten évente 75–180 milliárd eurót jelent; mivel ezek csupán óvatos becslések; mivel nyilvánvaló, hogy ezek a gyakorlatok milyen negatív hatást gyakorolnak a tagállamok költségvetésére és polgáraira és alááshatják a demokráciába vetett bizalmat; mivel az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés erodálja a tagállamok adózási bázisát, és ezáltal az adóbevételek kieséséhez vezet, ami gyengíti a gazdaságokat és szűkíti a kormányok mozgásterét a közszolgáltatások, beruházások és szociális biztonság tekintetében;

C.  mivel elfogadhatatlan, hogy a kölcsönös ellenőrzés alá tartozó költségvetési kereten belül egy adott tagállamon belüli adókötelezettségből származó forrásokat valójában egy másik tagállamban tisztességtelen és agresszív adótervezés révén szednek be;

D.  mivel a fejlődő országokat aránytalan mértékben érinti a társaságiadó-kikerülés, amely a becslések szerint évi 100 milliárd dollár(23) összegű adóbevételkiesést idéz elő, ezáltal megfosztja őket a legalapvetőbb szolgáltatások finanszírozásához nélkülözhetetlen forrásoktól és árt az EU fejlesztési együttműködési politikáinak;

E.  mivel a „panamai dokumentumok” felhívták a figyelmünket arra, hogy az adókikerülés problémája túlmutat a multinacionális vállalatokon, szorosan kapcsolódik bűncselekményekhez, és hogy becslések szerint az offshore vagyon 10 billió dollárra tehető;

F.  mivel a G20-ak vezetői 2009 áprilisában intézkedéseket hoztak és konkrétan felkérték az offshore térségeket, hogy írjanak alá legalább 12 információcseréről szóló szerződést annak érdekében, hogy véget vessenek a banktitok korszakának; mivel közgazdászok komolyan kétségbe vonták ezen intézkedések eredményességét, mivel ezek a szerződések csak a bankbetétek adóparadicsomok közötti áthelyezését, nem pedig a pénzeszközök jelentős visszatelepítését eredményezték(24); mivel a pénzügyi átláthatóság növelésére irányuló legújabb nemzetközi törekvések ellenére nincs látható jele annak – legalábbis 2014-ig –, hogy az offshore joghatóságú területeken történő portfólióbefektetések csökkennének; mivel még túl korai értékelni, hogy az automatikus adóügyi információcsere (a közös adatszolgáltatási standard) alkalmazása változtat-e ezen a tendencián;

G.  mivel a Nemzetközi Fizetések Bankja által nyújtott információk szerint 2008 és 2015 között az offshore központokban elhelyezett külföldi betétek évente átlagosan 2,81 %-kal nőttek, míg a világ többi részén csak 1,24 %-kal(25); mivel a külföldi betétek szempontjából legfontosabb pénzügyi offshore központok a Kajmán-szigetek (663 milliárd USD), Luxemburg (360 milliárd USD), Svájc (137 milliárd USD), Hongkong (125 milliárd USD), Szingapúr (95 milliárd USD), Bermuda (77 milliárd USD), Panama (67 milliárd USD), Jersey (58 milliárd USD) és a Bahama-szigetek (55 milliárd USD); mivel az elmúlt néhány évben az európai adóparadicsomokban, például Andorrában, Gibraltáron, Liechtensteinben és Svájcban a külföldi betétek csökkenése vagy stagnálása figyelhető meg, ami alapján feltételezhető az offshore tevékenységek más joghatósági területre való áthelyezése és az, hogy az egyre növekvő számú, adóügyi információval kapcsolatos kétoldalú megállapodások következtében átalakulóban van az offshore ágazat;

H.  mivel becslések szerint az offshore pénzügyi központokba irányuló beruházások 2015-ben 72 milliárd dollárt tettek ki(26) és az utóbbi években nőttek a fejlődő országokban és az átalakuló gazdaságokban letelepedett multinacionális vállalatoktól származó, időnként a tőke körbeáramoltatásával („round-tripping”) megvalósított beruházások formájában megjelenő egyre több forrás miatt; mivel az offshore beruházások többségét a különleges célú gazdasági egységekbe irányuló beruházások teszik ki; mivel 2015-ben Luxemburg volt az elsődleges fogadója a különleges célú gazdasági egységekkel kapcsolatos beruházásoknak, mivel Hollandiában is különösen magas volt a különleges célú gazdasági egységekkel kapcsolatos beruházások aránya 2015-ben; mivel az, hogy továbbra is vannak olyan pénzáramlások, amelyeket offshore pénzügyi mechanizmusokon keresztül bonyolítanak le, felhívja a figyelmet arra, hogy nagyobb koherenciát kell kialakítani az adó- és beruházási politikák között európai és globális szinten is;

I.  mivel 2016 áprilisában az OECD ismét megbízatást kapott arra, hogy hozza létre a nem együttműködő országok és területek feketelistáját; mivel a Bizottság az adóparadicsomok azonosítására vonatkozó kritériumok meghatározása során elismerte, hogy nemcsak az átláthatósággal és az együttműködéssel kapcsolatos kritériumok vizsgálata fontos, hanem a káros adórendszereké is;

J.  mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) a legfontosabb munkahelyteremtők Európában, hiszen az elmúlt öt évben az összes új munkahely 85%-át hozták létre Európában(27); mivel tanulmányok kimutatták(28), hogy a több országban jelen levő vállalatok átlagosan 30%-kal kevesebb adót fizetnek, mint a csak egy országban működő vállalkozások; mivel ez súlyosan torzítja a versenyt, munkahelyek és az egyenlőség elvesztéséhez vezet az Unióban, és akadályozza a fenntartható növekedést;

K.  mivel a Bizottság úgy határozza meg az agresszív adótervezést, hogy az az adófizetési kötelezettség csökkentése céljából kihasználja az adórendszer jogi alakiságaiból fakadó előnyöket, illetve a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket; mivel a Bizottság elismeri, hogy az agresszív adótervezésnek sokféle formája lehet, aminek következtében az adójogszabályokat nem a jogalkotó szándéka szerint alkalmazzák; mivel az agresszív adótervezés fő formái közé az adósságátcsoportosítás, az immateriális javak és a szellemi tulajdon birtoklási helyének megállapítása, a stratégiai transzferárazás, a hibrid struktúrák és az offshore hitelek tartoznak; mivel a különbizottság által meghallgatott vállalatok javarészt megismételték, hogy sok adót fizetnek és magatartásuk jogszerű; mivel eddig a vállalatoknak csupán kis százaléka ismerte el nyilvánosan, hogy a társaságiadó-kikerülés kiemelten kezelendő probléma;

L.  mivel a határokon átnyúló vállalati befektetések közel egyharmadát offshore pénzügyi konstrukciókon keresztül bonyolítják le; mivel a Bizottság megállapítja, hogy az Európai Unióban a nyereségátcsoportosítás 72%-a tarnszferárazáson és a szellemi tulajdon birtoklási helyének adójogi szempontú megállapításán keresztül történik, és hogy az egyéb nyereségátcsoportosítási stratégiák közé tartozik az adósságátcsoportosítás(29);

M.  mivel a kétoldalú adóegyezmények elosztják az adókivetési jogokat a forrásországok és a székhely szerinti országok között; mivel a forrásországok a tényleges gazdasági tevékenységből származó jövedelem megadóztatására kapnak jogot, feltéve, hogy állandó telephely található a forrásországokban, a székhely szerinti országok pedig passzív jövedelem, például osztalékok, jogdíjak és kamatok megadóztatására kapnak jogot; mivel az adókivetési jogok ilyen jellegű megosztása alapvető az agresszív adótervezési rendszerek megértéséhez;

N.  mivel a számviteli eljárás abból áll, hogy a vállalat pénzügyi helyzetét úgy mutatják ki, hogy a bevételeket és a kiadásokat, a nyereséget és veszteséget abban a naptári időszakban vetik össze, amikor keletkeztek, nem pedig abban az időszakban, amikor a pénzforgalom ténylegesen megvalósul; mivel ha az adóköteles jövedelem az egyik országból vagy területről a másikba kerül át, és mindegyik másképpen kezeli azt, fennáll az eltérések kihasználásának lehetősége; mivel annak ellenére, hogy a jogdíjfizetés üzleti célokból indokolt lehet megfelelő fiskális koordináció nélkül, és mivel valamely országban kedvező adóelbánásban részesülhet, ami más országokban adózási bázisának eróziójához vezet;

O.  mivel a világkereskedelem 60%-át csoporton belül bonyolítják le, és erre ezért transzferárazási módszereket alkalmaznak; mivel a nyereségátcsoportosítás 70%-a a transzferárazáson keresztül történik;

P.  mivel az adópolitikák konvergenciáját a káros adózási gyakorlatok fokozottabb ellenőrzésének és kivizsgálásának kell kísérnie; mivel a Bizottság új hivatalos vizsgálatokat indított a multinacionális vállalatok adóügyi megítélésével kapcsolatban; mivel az adópolitikai intézkedéseknek az állami támogatás szempontjából történő értékelése olyan megközelítés, amely az utóbbi időben nagyobb jelentőségű lett; mivel további átgondolásra és intézkedésekre van szükség az adózás és a verseny közötti kölcsönhatás jobb megértése és kezelése érdekében; mivel a Bizottságnak lehetősége van arra, hogy válogatás nélkül és nem részrehajló módon kivizsgálja a kedvezményes adóztatáson keresztüli jogtalan állami támogatások minden feltételezett esetét; mivel az A8-0223/2016 jelentés elfogadásának időpontjában a Bizottság által állami támogatási ügyekben indított vizsgálatok közül több is még folyamatban volt; mivel egyes tagállamok eljárást kezdeményeztek néhány multinacionális vállalattal szemben a hiányzó összegek visszatérítésére; mivel csak egyes tagállamok végezték el belső adópolitikájuk átgyűrűző hatásának elemzését, hogy megvizsgálják a fejlődő országokra gyakorolt hatásokat;

Q.  mivel a jól megtervezett, megfelelő és összehangolt módon végrehajtott szabályozás az agresszív adózás elleni legjobb eszköz;

Az egyes adójogrendszerek szerepe

R.  mivel a Parlament találkozókat tartott Andorra, Liechtenstein, Monaco, Guernsey és Jersey kormányainak képviselőivel; mivel a Kajmán-szigetek képviselői csak a koordinátorok ülésén jelentek meg, a különbizottság hivatalos meghallgatásán nem; mivel a Man-sziget visszautasította a felkérést, hogy jelenjen meg a különbizottság előtt, helyette írásbeli hozzászólást küldött;

S.  mivel egyes adójogrendszerek tevőlegesen közreműködnek a multinacionális vállalatok agresszív adópolitikájának megtervezésében, amelyek így kikerülik az adózást; mivel néhány adójogrendszerben a társasági adó mértéke 0% vagy ahhoz közeli érték; mivel a különböző adórendszerek összetettsége miatt nincs átláthatóság, ami világszinten káros hatást fejt ki;

T.  mivel ezek a joghatóságok mind kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2017-ig bevezetik az automatikus információcserét, kivéve Andorrát és Monacót, ahol 2018-ban kerül erre sor; mivel fontos nyomon követni azt, hogy bevezettek-e már tényleges jogalkotási változásokat annak biztosítására, hogy 2017-től hatékony automatikus információcsere működjön;

U.  mivel a joghézagok, a nem hatékony információcsere, általánosabban pedig az ellenőrzési követelmények be nem tartása, a végső haszonhúzókkal kapcsolatos információk hiánya és a banki titoktartással kapcsolatos jogszabályok fokozatos megszüntetése ellenére fennálló vállalati és banki titoktartás akadályozzák az adókijátszás és adókikerülés felszámolását; mivel e gyakorlatok átláthatatlanságát a pénzügyi szektor néhány adóalanya agresszív adózási gyakorlatok céljából használja ki; mivel a már létező kétoldalú adóegyezményeken túl az országok közötti automatikus információcserére irányuló kezdeményezéseket csak nemrégiben vezették be; mivel hatékony végrehajtás nélkül a rendszerek gyengesége bátorítani fogja az adócsalást és az adókikerülést;

V.  mivel egyes EU-n belüli és azon kívüli adójogrendszerek a folyamatban lévő globális kezdeményezések ellenére és annak ellenére sem hajlandók megreformálni adórendszereiket, hogy néhányukat bevonták az OECD munkájába;

W.  mivel az Andorra, Guernsey, Jersey, Liechtenstein és Monaco részvételével megszervezett meghallgatások (lásd az 1. mellékletet) azt mutatták, hogy az offshore vállalkozások nyilvántartásba vételének feltételei és az e tekintetben szolgáltatandó információk joghatóságonként eltérőek; mivel a kezelt vagyon, az alapítványok és a vállalatok végső haszonhúzóira vonatkozó teljes körű információkat néhány ilyen joghatóság hivatalos adóhatóságai nem ismerik vagy nem gyűjtik, illetve nem teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé; mivel Andorra, Liechtenstein, Monaco, San Marino és Svájc információcserére vonatkozó megállapodást írt alá az EU-val; mivel a Csatorna-szigetek képviselői megállapodásokat írtak alá az Egyesült Királysággal, és kijelentették, hogy készek hasonló megállapodásokat kötni a többi tagállammal;

X.  mivel néhány ország és terület hatályos jogszabályai nem biztosítják a felelősségteljes kormányzást, illetve nem tartják be az átláthatósággal és az együttműködéssel kapcsolatos nemzetközi normákat;

Y.  mivel ezen adójogrendszerek némelyike a tagállamok függő vagy társult területei, és ezért – még ha önkormányzattal is rendelkeznek – részben a nemzeti és európai jogszabályok vonatkoznak rájuk; mivel a tagállamoknak ezért mérlegelniük kell jogszabályok bevezetését annak biztosítása érdekében, hogy társult és függő területeik megfeleljenek a legszigorúbb előírásoknak;

Z.  mivel néhány tagállam saját listát állított össze a nem együttműködő országokról és területekről és/vagy az „adóparadicsomok” vagy a „privilegizált adójogrendszerek” lényegi meghatározásairól; mivel nagy különbségek vannak e listák között azt illetően, hogy miként határozzák meg, illetve értékelik a nem együttműködő joghatóságokat vagy adóparadicsomokat; mivel az OECD nem együttműködő joghatóságokról készített listája nem felel meg a céljának; mivel a Bizottság a 2015. június 17-i adóügyi kezdeményezéscsomagban közzétette a nem együttműködő joghatóságok listáját, amelyet a közös nevező elve szerint a meglévő nemzeti listák alapján készített el; mivel annak ellenére, hogy erre sürgősen szükség lenne, még mindig nincs közös uniós meghatározás és lista a nem együttműködő joghatóságokról; mivel az említett listák egyike sem tartalmaz világos, mérhető és teljes körű kritériumokat arra vonatkozóan, hogy az egyes joghatóságok mennyire titoktartóak;

A pénzügyi intézmények szerepe a multinacionális vállalatok agresszív adótervezésében

AA.  mivel néhány pénzügyi intézmény, valamint könyvvizsgáló vagy jogi cég közvetítőként szerepet játszott olyan komplex jogi struktúrák létrehozásában, amelyek a multinacionális vállalatok által alkalmazott agresszív adótervezési rendszereket eredményeztek, ahogy azt a „LuxLeaks” és a „panamai dokumentumok” is bizonyították; mivel a joghézagok, az eltérések és a tagállamok közötti koordináció, együttműködés és átláthatóság hiánya olyan környezetet teremt, amely elősegíti az adócsalást; mivel a pénzügyi intézmények mindazonáltal kulcsfontosságú és nélkülözhetetlen szövetségesek az adócsalás elleni küzdelemben a rendelkezésükre álló számla- és a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információk miatt, és mivel ezért rendkívül fontos, hogy teljes mértékben és hatékonyan együttműködjenek az ilyen információk megosztásában;

AB.  mivel az e vizsgálatra rendelkezésre álló idő alatt számos olyan adóbotrány pattant ki, amelyekben bankok is érintettek voltak; mivel a pénzügyi intézmények különböző agresszív adótervezési rendszereket használhatnak, hogy támogassák ügyfeleiket az adócsalásban és adókikerülésben; mivel a bankok a piacon eljárhatnak az ügyfeleik nevében, és az adóhatóságok előtt azt állíthatják, hogy ők ezeknek az ügyleteknek a haszonhúzói, ami ahhoz vezet, hogy az ügyfelek jogtalanul hasznot húznak a bankok számára bankstátuszuk vagy illetőségük alapján nyújtott adókedvezményekből; mivel az agresszív adótervezés megtervezésében és végrehajtásában a bankok (különösen a befektetési banki műveleteket végzők) kettős szerepet játszanak: egyrészt agresszív adótervezést dogoznak ki ügyfeleik számára, gyakran pénzügyi termékeket, például hiteleket, származtatott pénzügyi eszközöket, repóügyleteket vagy tőkéhez kötött eszközöket használva fel ehhez, másrészt pedig maguk is agresszív adótervezést folytatnak a saját bankközi és saját számlás pénzügyi ügyleteiken keresztül;

AC.  mivel a különbizottság előtt megjelenő bankok hivatalosan tagadták, hogy bármilyen formában adócsalást vagy adókikerülést tanácsoltak volna ügyfeleiknek, és tagadták, hogy e célból kapcsolatot tartanának fenn könyvvizsgáló és jogi cégekkel;

AD.  mivel néhány nagy pénzügyi intézmény jelentős számú leányvállalatot alapított különleges adójogrendszerekben, illetve azokban a joghatóságokban, ahol alacsony vagy nagyon alacsony a társasági adó mértéke, annak érdekében, hogy vállalati és magánügyfeleik javára, vagy saját maguk előnyére kikerüljék az adót; mivel számos pénzügyi intézmény nemrégiben bezárta néhány fiókját ezekben a joghatóságokban; mivel az Egyesült Államokban számos pénzügyi intézményt pereltek be adócsalás vagy pénzmosás miatt, ami jelentős pénzbírság megfizetéséhez vezetett, de az Európai Unióban nagyon kevés büntetőeljárás indult;

AE.  mivel a bankok versenypiacon működnek, ami ösztönzi őket arra, hogy adózásilag vonzó rendszereket népszerűsítsenek az új ügyfelek bevonása és a meglévők kiszolgálása érdekében; mivel a bankok alkalmazottai gyakran hatalmas nyomás alatt vannak, hogy érvényesítsék az ügyfeleik adócsalást és adókikerülést lehetővé tevő szerződéseit, azt kockáztatva, hogy elbocsátják őket, ha ezt nem teszik meg; mivel összeférhetetlenség és „forgóajtó-jelenség” áll fenn a bankok és a tanácsadó cégek vezető tisztviselői, illetve az adóhatóságok képviselői között; mivel az adóhatóságok nem mindig rendelkeznek kellő hozzáféréssel a bankok ellenőrzésére és az adócsalási esetek észlelésére szolgáló információkhoz és eszközökhöz;

AF.  mivel fontos elismerni, hogy nem mindegyik komplex strukturált pénzügyi ügyletet kötik meg adózási célzattal, és a jellemzően adózási célt szolgáló termékek az összes komplex strukturált pénzügyi ügyletnek csak egy kis részét teszik ki; mivel azonban az agresszív adótervezési ügyletekben érintett összegek nagyon magasak lehetnek, hiszen egyetlen ügylet néha milliárd eurós nagyságrendű forrásokat érint, és 100 millió eurós nagyságrendű adókedvezményt jelent(30); mivel az adóhatóságokat foglalkoztatja az agresszív adótervezési célokra használt komplex strukturált pénzügyi ügyletek átláthatatlansága, különösen ha e megállapodások különálló részeit különböző adójogrendszerekben hajtják végre;

AG.  mivel az uniós hitelintézetekre már országonkénti nyilvános jelentéstételi követelmények vonatkoznak a tőkekövetelményekről szóló irányelv (CRD IV) alapján; mivel meg kell jegyezni, hogy voltak bizonyos hiányosságok ezekben az országonkénti jelentésekben, és hogy foglalkozni kell a hiányosságokkal; mivel a különbizottság előtt megjelent pénzügyi intézmények közül egy sem emelt érdemi kifogást a közzétételi követelményekkel szemben; mivel némelyikük egyértelműen kijelentette, hogy helyesli ezt a követelményt, és támogatja, hogy az egy globális szabállyá váljon;

AH.  mivel a pénzügyi intézmények bizonyos dokumentumaival kapcsolatos országonkénti jelentések jelentős ellentmondásokat mutattak a pénzügyi intézmények által a tengeren túli területeken kívüli joghatóságokban elért teljes nyereség és a tevékenységük, az általuk befizetett adó összege és az ugyanezekben a joghatóságokban foglalkoztatott munkavállalók száma között; mivel ugyanezek a jelentések azt is feltárták, hogy nem egyeznek meg azok a területek, ahol a pénzügyi intézmények és alkalmazottaik működnek, és azok, ahonnan nyereségre tesznek szert;

AI.  mivel a különbizottság meghallgatásán megjelent bankok és multinacionális vállalatok nem válaszolták meg teljes körűen a képviselők valamennyi kérdését, és így néhány felvetett probléma megválaszolatlan vagy körvonalazatlan maradt; mivel e bankok és multinacionális vállalatok némelyike az eljárás egy későbbi szakaszában írásbeli hozzászólást küldött (lásd a 2. mellékletet);

Szabadalmi, tudásbázissal kapcsolatos és K+F adókedvezmények

AJ.  mivel a szellemi tulajdonhoz, szabadalmakhoz és a kutatás-fejlesztéshez (K+F) kapcsolódó rendszereket Unió-szerte széles körben alkalmazzák; mivel a multinacionális vállalatok ezeket arra használják, hogy fiktív módon csökkentsék teljes adó-hozzájárulásukat; mivel az OECD adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési tervének (BEPS) 5. intézkedése megemlíti a „módosított nexus módszert”; mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak az is feladata, hogy elemezze és hatékonyan felügyelje ezeket a gyakorlatokat a tagállamokban;

AK.  mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport megvizsgálta a szabadalmi adókedvezmények rendszerét, de nem fejezte be az egyes rendszerekkel kapcsolatos vizsgálatát; mivel az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással szembeni cselekvési tervének 5. intézkedése megemlíti a „módosított nexus módszert” mint a K+F ösztönzők nyújtására vonatkozó új standardot; mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoportban a tagállamok megegyeztek abban, hogy nemzeti jogukban 2015-től végrehajtják a „módosított nexus módszert”; mivel azzal is egyetértenek, hogy a szabadalmi adókedvezmények meglévő rendszereit 2021-re meg kell szüntetni; mivel a tagállamok komoly késésben vannak a „módosított nexus módszer” nemzeti szintű végrehajtása tekintetében;

AL.  mivel a Bizottság több tanulmánya is egyértelműen azt mutatja, hogy a szabadalmi adókedvezmény és a K+F közötti kapcsolat gyakran önkényes és/vagy mesterséges; mivel ez a következetlenség ahhoz a feltételezéshez vezethet, hogy ezeket a rendszereket az esetek többségében adókikerülés céljából hozták létre és használták; mivel a K+F, főként a szabadalmi adókedvezmények által termelt jövedelemre nyújtott adóösztönzők, gyakran az adóbevételek jelentős csökkenését eredményezik valamennyi kormány számára, beleértve azokat is, amelyek ilyen politikában vesz részt; mivel jobban meg kellene vizsgálni, hogyan lehetne a leghatékonyabban ösztönözni a nagyon is szükséges kutatás-fejlesztést az Unióban anélkül, hogy az káros adózási gyakorlatokat eredményezne; mivel az OECD és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is több alkalommal megerősítette, hogy úgy gondolják, hogy a szabadalmi adókedvezmények nem tekinthetők megfelelő eszköznek a K+F ösztönzésére;

AM.  mivel a szabadalmi adókedvezmények káros adózási gyakorlatokban betöltött központi szerepét eredetileg a Parlament korábbi különbizottságának Hollandiában és az Egyesült Királyságban végzett tényfeltáró megbízatása során figyelték meg, majd a ciprusi küldetés során erősítették meg; mivel hasonló rendszerek léteznek más tagállamokban is;

AN.  mivel különösen égető probléma merül fel amiatt, hogy a tagállamok között semmilyen harmonizált megközelítés sincs a kimenő kifizetésekkel kapcsolatban; mivel ebben a jelenlegi összehangolatlan keretben joghézagokat teremt azoknak a helyzeteknek az együttes fennállása, hogy az anya-és leányvállalatokról szóló irányelv és a kamatokról és jogdíjakról szóló irányelv megszünteti a forrásadóztatást, néhány tagállamban pedig nem vetnek ki forrásadót a kimenő osztalék-, licencdíj- és jogdíjkifizetésekre, és így a nyereség anélkül hagyhatja el ténylegesen az Unió bármely tagállamát, hogy akár egyszer is megadóztatták volna;

A magatartási kódexszel (vállalkozások adózása) foglalkozó csoport, az adózással foglalkozó magas szintű munkacsoport és az adóügyi munkacsoport által benyújtott dokumentumok

AO.  mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport megbízatását az Ecofin Tanács 1997. december 1-jei következtetéseiben határozták meg; mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport dokumentumai a különbizottság munkájának alapvető információforrásai (ahogy azt már a Parlament 2015. november 25-i állásfoglalása bemutatta);

AP.  mivel a különbizottság megbízatásának kezdete után öt hónap telt el, mire a magatartási kódexszel foglalkozó csoport néhány tárgyalási anyagát és jegyzőkönyvét az EP épületeiben zárt üléseken az európai parlamenti képviselők rendelkezésére bocsátották; mivel ugyan további dokumentumokat is rendelkezésre bocsátottak, azonban néhány dokumentumot és jegyzőkönyvet továbbra sem tettek közzé, ezek nem állnak rendelkezésre vagy hiányoznak; mivel a Bizottság az egyik informális ülésen kijelentette, hogy valamennyi általa benyújtott és rendelkezésére álló dokumentumot a különbizottság rendelkezésére bocsátotta, és ezért minden további fontos, a Bizottság által benyújtott tárgyalási anyag – ha valaha is a Bizottság birtokában volt – minden bizonnyal elveszett;

AQ.  mivel a tagállamok nem adtak kielégítő válaszokat a Parlament többször megismételt felszólításaira, hogy teljes körűen hozzák nyilvánosságra a szóban forgó dokumentumokat; mivel ez a gyakorlat már több hónapja tart; mivel az átláthatósági irányelven alapuló kérés nyomán ezeket a dokumentumokat az Amszterdami Egyetem kutatóinak rendelkezésére bocsátották; mivel nemrégiben mégis rendelkezésre bocsátották ezeket a dokumentumokat, de csak bizalmi alapon, és nem használhatók fel nyilvános vitákon; mivel az átláthatóság és az információkhoz való hozzáférés a parlamenti munka alapvető elemei;

AR.  mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport konkrét kérdéseket vizsgált meg, ami azonban nem vezetett konkrét reformokhoz; mivel például a feltételes adómegállapításokról legalább 1999 óta folynak viták, és még mindig nehézségeket okoz az elfogadott ajánlások végrehajtása, még a „LuxLeaks botrány” leleplezései után is; mivel a szabadalmi adókedvezmények rendszerének vizsgálatát sohasem zárták le teljesen 2014-ben, és semmilyen más vizsgálat sem indult, annak ellenére, hogy a tagállamok késlekednek az új „módosított nexus módszer” bevezetésével;

A külső dimenzió: a G20, az OECD és az ENSZ; részvétel és a fejlődő országokat érintő következmények

AS.  mivel az OECD, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek a társasági adóalap eróziója elleni küzdelem érdekelt felei; mivel biztosítani kell a gyakorlatok globális harmonizálását és a közös szabályok, például az OECD által az adóalap-erózióban és a nyereségátcsoportosításban javasolt szabályok végrehajtását; mivel az OECD vagy a G20-ak tagságánál kevésbé szelektív tagsággal rendelkező ENSZ szintű kormányközi fórumot kell létrehozni annak érdekében, hogy valamennyi ország – köztük a fejlődő országok – egyenlő feltételek mellett vehessen részt; mivel a G20 pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek 2016. április 14–15-én Washingtonban tartott ülése újólag megismételte az összes országnak és joghatóságnak szóló azon felhívását, hogy hajtsák végre a Pénzügyi Akció Munkacsoportnak (FATF) a jogi személyek és jogi konstrukciók átláthatóságára és tényleges tulajdonosára vonatkozó standardjait; mivel a G20-csoport egyes tagjai a tényleges tulajdonosra vonatkozó információk automatikus megosztását szorgalmazták, és arra kérték a Pénzügyi Akció Munkacsoportot és az adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórumot, hogy e célból 2016 októberéig tegyenek kiinduló javaslatokat;

AT.  mivel – Egyesült Államokban tett tényfeltáró út során tett megfigyelések alapján – globális szinten nem átlátható a tényleges tulajdonosi szerkezet, és nincs közös fogalommeghatározás a tényleges tulajdonosra; mivel az átláthatóságnak ez a hiánya különösen nyilvánvaló a postafiókcégek és a jogi cégek esetében; mivel az Egyesült Államok jelenleg készíti elő az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos cselekvési tervének végrehajtását;

AU.  mivel a BEPS-folyamat nem vonja be egyenlő tárgyalópartnerként a fejlődő országokat, és nem nyújt hatékony megoldást a legszegényebb országok adózási problémáira, amint azt az adóegyezmények globális hálózata is példázza, amely gyakran akadályozza a fejlődő országokat abban, hogy megadóztassák a területükön termelt nyereséget;

AV.  mivel az EU és az USA között már létezik adóügyi együttműködés az EU és az USA illetékes hatóságainak részvételével, politikai szinten azonban hiányzik az ehhez hasonló együttműködés, különös tekintettel a parlamenti együttműködésre;

AW.  mivel 2016 júliusában egy adózási szimpóziumot terveznek tartani az erőteljes, fenntartható és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés elérése céljából; mivel a G20 felhívta valamennyi nemzetközi szervezetet, az EU-t is beleértve, hogy feleljenek meg a felmerülő kihívásoknak;

AX.  mivel a TAXE 2 különbizottság és a Fejlesztési Bizottság által az agresszív adózási gyakorlatok fejlődő országokat érintő következményeiről közösen szervezett nyilvános meghallgatás azt mutatta, hogy a fejlődő országok hasonló problémákkal szembesülnek az adóalap-erózió, a nyereségátcsoportosítás, az átláthatóság hiánya, a globális szinten szerteágazó adórendszerek és a koherens és hatékony nemzetközi jogszabályok hiánya terén; mivel a fejlődő országok elszenvedői az agresszív adótervezésnek; mivel a fejlődő országok adóigazgatása nem rendelkezik erőforrásokkal és szakértelemmel ahhoz, hogy eredményesen küzdjön az adócsalás és adókikerülés ellen;

AY.  mivel a G20 tagjai megerősítették annak biztosítása mellett tett kötelezettségvállalásukat, hogy erőfeszítéseket tesznek a fejlődő országok gazdaságai kapacitásainak erősítése érdekében, és arra bátorítják a fejlett országokat, hogy tartsák magukat az ENSZ 2015. július 27-i ülésén felvázolt addisz-abebai adózási kezdeményezés elveihez; mivel a hatékony globális koordinációhoz elengedhetetlen a fejlődő országok véleménye és prioritásainak figyelembevétele;

AZ.  mivel az IMF és a Világbank technikai segítségnyújtást biztosít, beleértve a fejlődő országok adóhatóságainak a nemzetközi adózási kérdésekkel kapcsolatban nyújtott eszközöket is, hogy javítsa a fejlődő országok képességeit az adócsalás, adókikerülés és pénzmosás elleni küzdelem terén, különös tekintettel a transzferárazásra;

BA.  mivel az ausztrál kormány bejelentette azokat a terveket, melyek szerint 2017. július 1-jei hatállyal az átcsoportosított nyereségre kivetett adót vezet be az adókikerülő multinacionális vállalatokra, valamint hogy egy új adóhivatali munkacsoportot hoz létre;

A Parlament különbizottságának (TAXE 2) munkája

BB.  mivel a Bizottság által javasolt több intézkedés is a Parlament 2015. december 16-i és 2015. november 25-i állásfoglalásait közvetlenül követő intézkedések; mivel így az ezekben foglalt fontos kezdeményezéseket immár – legalábbis részben – a Bizottság terjesztette elő; mivel még nem került sor az említett állásfoglalásokban kért egyéb alapvető fontosságú intézkedésekre, például az adóügyi állami támogatás keretének reformjára, a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó hatékony jogi rendelkezésekre, valamint az annak megakadályozására irányuló intézkedésekre, hogy tanácsadók és a pénzügyi ágazat segítse és támogassa az agresszív adótervezést;

BC.  mivel az Uniót érintő következményeket elsősorban a Parlament feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottsága (TAXE 1) elemezte és értékelte, aminek eredményeképpen 2015. november 25-én elsöprő többséggel állásfoglalást fogadtak el; mivel a Parlament 2015. december 16-i állásfoglalását hasonlóan elsöprő többséggel fogadták el; mivel a Bizottság egy közös választ adott a 2015. december 16-i és 2015. november 25-i állásfoglalásra;

BD.  mivel a Parlament 2015. december 2-án megalakult TAXE 2 különbizottsága 11 ülést tartott, néhányat a Gazdasági és Monetáris Bizottsággal, a Jogi Bizottsággal és a Fejlesztési Bizottsággal közösen, amelyeken meghallgatták Margrethe Vestager versenypolitikai biztost, Pierre Moscovici gazdasági és pénzügyi, adó- és vámügyi biztost, Jonathan Hillt, a pénzügyi stabilitásért, a pénzügyi szolgáltatásokért és a tőkepiaci unióért felelős biztost, Eric Wiebes holland pénzügyminisztert (a Tanács elnökségének képviseletében), az adószakértőket, a fejlesztési szakértőket, a multinacionális vállalatok képviselőit, a bankok képviselőit, valamint az EU nemzeti parlamentjeinek képviselőit; mivel találkozókat tartottak Andorra, Liechtenstein, Monaco, Guernsey és Jersey kormányainak képviselőivel is, és kézhez kapták a Man-sziget kormányának írásbeli hozzászólását is (lásd az 1. mellékletet); mivel a különbizottság tényfeltáró küldetést is szervezett az Egyesült Államokba (lásd az A8-0223/2016 jelentés 6. mellékletét), hogy áttekintse megbízatásának harmadik országokat érintő sajátos szempontjait is, valamint küldetést szervezett Ciprusra is (lásd az A8-0223/2016 jelentés 5. mellékletét); mivel a különbizottság tagjait személyesen kérték fel arra, hogy vegyenek részt az OECD „TAXE” elnevezésű magas szintű parlamentközi munkacsoportjának munkájában; mivel a különbizottság a koordinátorok szintjén zárt üléseket tartott, amelyeken meghallgatta a Kajmán-szigetek kormányának képviselőit, az oknyomozó újságírókat és a Bizottság tisztviselőit; mivel mindezek a tevékenységek, amelyek rengeteg nagyon hasznos információt szolgáltattak a gyakorlatok és az adórendszerek Unión belüli és kívüli működéséről egyaránt, segítettek tisztázni néhány fontos kérdést, míg mások megválaszolatlanul maradtak;

BE.  mivel az első felkérésre a hét multinacionális vállalat közül csak négy egyezett bele abba, hogy megjelenjen a képviselők előtt (lásd a 2. mellékletet);

BF.  mivel amiatt, hogy a Bizottság és a Tanács továbbra sem adja egyetértését az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására irányadó részletes rendelkezésekről szóló rendeletjavaslathoz, a Parlament különbizottságai és vizsgálóbizottságai még mindig nem rendelkeznek elégséges hatáskörökkel, például a tanúk beidézéséhez való joggal vagy a dokumentumokhoz való hozzáférés érvényesítésével, szemben a tagállamok parlamentjeinek és az USA Kongresszusának hasonló bizottságaival;

BG.  mivel a Tanács a legutóbb adóügyekben több átfogó előzetes megállapítást tett, anélkül, hogy figyelembe vette, vagy akár megvárta volna az Európai Parlament véleményét;

Következtetések és ajánlások

1.  megismétli a 2015. november 25-i és a 2015. december 16-i állásfoglalásának következtetéseit;

A jelentést követő bizottsági és tagállami intézkedések

2.  sajnálja, hogy tizenhárom tagállam nem rendelkezik megfelelő szabályokkal az osztalékok adómentes átfolyásán alapuló agresszív adótervezéssel szembeni fellépésre; sajnálatosnak tartja azt is, hogy tizenhárom tagállam nem ellenőrzi a haszonhúzót, amikor elfogadja a forrásadó csökkentésére vagy a forrásadó-mentességre irányuló kérelmet; sajnálja azt is, hogy tizennégy tagállamban még mindig nincsenek szabályok az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozóan annak érdekében, hogy megakadályozzák az agresszív adótervezést, és huszonöt tagállamnak nincsenek szabályai az olyan esetek elleni fellépésre, amikor egy helyi vállalat adózását egy másik állam eltérően ítéli meg; elítéli, hogy eddig egyetlen tagállam sem követelte az agresszív adótervezési struktúrák betiltását;

3.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjanak el további jogalkotási javaslatokat a társasági adó kikerüléséről, mivel van tere annak, hogy a tagállamok szigorítsák az adóvisszaélés tilalmára vonatkozó szabályokat az adóalap-erózió elleni fellépés érdekében; mélységesen sajnálja, hogy a tagállamok egyik tanácsi munkacsoportban sem vitatták meg a Parlament ajánlásait;

4.  üdvözli a Bizottság által 2016. január 28-án közzétett adókikerülés elleni kezdeményezéscsomagot, valamint az azt követően már elfogadott jogalkotási javaslatokat és közleményeket (lásd az A8-0223/2016 jelentés 4. mellékletét); üdvözli, hogy a Tanács elfogadta a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosításáról szóló irányelvet az adóhatóságok felé történő országonkénti jelentéstétel létrehozása érdekében, ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács nem várta meg, hogy megismerje és megvizsgálja a Parlament álláspontját saját álláspontjának elfogadása előtt, és nem rendelkezett a Bizottságnak az információcserébe való bevonásáról; felhívja a Tanácsot, hogy fogadjon el egyhangú és határozott álláspontot az adókikerülés elleni kezdeményezéscsomaggal kapcsolatban, és az adókikerülés elleni irányelvet egyetlen önálló irányelvként tartsa meg, az OECD-ajánlások hatékony, és azokon túlmutató végrehajtása érdekében azzal a céllal, hogy az uniós ambíciók megvalósulhassanak és az egységes piac működése erősödjön, ne pedig gyengüljön; mélységesen sajnálja, hogy a Tanács jelenlegi álláspontjának tervezete meggyengült, különösen a kamatcsökkentésre vonatkozó átmeneti rendelkezés, illetve az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabállyal kapcsolatos nem átfogó megközelítés miatt; üdvözli azt a kezdeményezést, hogy az eredményes adóztatásra vonatkozó külső stratégia keretében létrehozzák a nem együttműködő joghatóságok közös uniós fogalommeghatározását és listáját; hangsúlyozza, hogy ennek a listának objektív, teljes körű és mennyiségileg meghatározható kritériumokon kell alapulnia; megismétli azon álláspontját, hogy a jövőben több és kötelező érvényű intézkedésre lesz szükség az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni hatékony és szisztematikus küzdelemhez;

5.  úgy véli, hogy az igazgatási együttműködésről szóló irányelvet – miután a feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos automatikus információcsere és az országonkénti jelentéstétel tekintetében számos alkalommal egymás után és eseti alapon is módosították – teljes egészében át kell dolgozni, különösen – de nem csak – azért, hogy csökkentsék és végső soron megszüntessék az információcsere elve alóli jelenlegi kivételeket;

6.  ismételten hangsúlyozza azon álláspontját, hogy a multinacionális vállalatoknak mérlegbeszámolójukban világos és érthető módon, azon tagállamonkénti és harmadik országonkénti bontásban, ahol működnek, közzé kell tenniük számos információt, többek között az adózás előtti eredményt, az eredményt terhelő adókat, az alkalmazottak számát és a tevékenységeket; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezeket az információkat – esetleg egy központi uniós nyilvántartás révén – a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátani;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy 2016 vége előtt terjesszen elő javaslatot a közös konszolidált társaságiadó-alapra (KKTA), valamint egy megfelelő és méltányos elosztási kulcsra, amely az Unión belül átfogó megoldást nyújtana a káros adózási gyakorlatokra, átláthatóságot és egyszerűséget biztosítana a vállalkozások számára, továbbá elősegítené az Unió belül a határokon átnyúló gazdasági tevékenységeket; úgy véli, hogy a konszolidálás a KKTA elengedhetetlen eleme; véleménye szerint a konszolidációt minél előbb be kell vezetni, és csak ideiglenesen működhet bármilyen közbenső, csak az adóalapok harmonizációját tartalmazó, a veszteség korrigálását lehetővé tevő rendszer; úgy véli, hogy egyre sürgetőbb a KKTA teljes mértékű konszolidációjának bevezetése; felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul jussanak megállapodásra a KKTA-javaslatról, és azt követően gyorsan hajtsák végre a jogszabályt; emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a kiskapuk és a vállalati adórendszerek közötti különbségek, valamint a közigazgatási gyakorlatok eltérősége egyenlőtlen versenyfeltételeket és tisztességtelen adóversenyt idézhetnek elő az EU-ban;

8.  üdvözli, hogy a Bizottság 2016. április 12-én elfogadta a 2013/34/EU irányelvnek a társaságiadó-információk és a társasági adó nagyobb átláthatóságával kapcsolatos információk egyes vállalkozások és fióktelepek általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló irányelvet; sajnálja azonban, hogy a Bizottság által javasolt hatály, kritériumok és küszöbértékek nincsenek összhangban a Parlament által elfogadott korábbi álláspontokkal, és ezért nem érnék el céljukat;

9.  üdvözli, hogy a Tanács 2015. december 8-án megállapodást ért el a feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos automatikus információcseréről; sajnálja azonban, hogy a Tanács nem fogadta el a Parlament által a Bizottságnak az ilyen intézkedésre irányuló javaslatáról szóló, 2015. október 20-i jelentésében megfogalmazott ajánlásokat; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak teljes körű hozzáférést kell kapnia a feltételes adómegállapítások új uniós adatbázisához; ragaszkodik ahhoz, hogy átfogó és hatékony adatbázisra van szükség a határokon átnyúló lehetséges hatásokat kifejtő valamennyi feltételes adómegállapításról; sürgeti a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül vezessék be a feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos információk automatikus cseréjének megkezdéséhez szükséges jogi keretet;

10.  hangsúlyozza, hogy az automatikus információcsere nagy adatmennyiséget fog eredményezni, amelyet kezelni kell, és ragaszkodik ahhoz, hogy össze kell hangolni az érintett adatok számítógépes feldolgozásával kapcsolatos kérdéseket, ahogy az adatok elemzéséhez szükséges emberi erőforrásokat is; kéri, hogy erősítsék meg a Bizottság által ebben a munkában betöltött szerepet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondosan kövessék nyomon a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv nemzeti szintű végrehajtását és annak előírásait maradéktalanul tartsák be, különösen annak ellenőrzése céljából, hogy hány tagállam kér adóügyi információt e jogalap helyett kétoldalú adóegyezmények alapján; felhívja a tagállamokat, hogy a hatékony adóbeszedés és a káros adózási gyakorlatokkal szembeni fellépés biztosítása érdekében elegendő emberi erőforrással erősítsék meg adóhatóságaikat, mivel a forráshiány és a leépítések, valamint a megfelelő képzés, technikai eszközök és vizsgálati hatáskör hiánya egyes tagállamok adóhatóságait komolyan hátráltatja; felhívja a tagállamokat, hogy integrálják az adóhatóságokkal, valamint a pénzügyi felügyeletekkel és szabályozókkal kicserélt információkat;

11.  üdvözli, hogy Franciaország, Hollandia és az Egyesült Királyság 2016. május 12-én bejelentette, hogy nyilvános nyilvántartást hoz létre a vállalatok tényleges tulajdonosairól; megdicséri Franciaországot, hogy kötelezettséget vállalt a vagyonkezelői alapok nyilvános nyilvántartásának létrehozására; támogatja az Egyesült Királyság kötelezettségvállalását, hogy minden, az országban ingatlant vásárló vagy az állammal szerződést kötő külföldi vállalatot kötelez arra, hogy jelentse be tényleges tulajdonosát; felhívja az összes tagállamot, hogy fogadjanak el hasonló kezdeményezéseket;

12.  sajnálja, hogy az OECD automatikus információcserére vonatkozó új globális szabványai nem tartalmaznak átmeneti időszakot a fejlődő országok számára, és azzal, hogy viszonossá teszik ezt a szabványt, lényegében kirekesztődhetnek azok az országok, amelyeknek még kevés kapacitásuk van a kért információk összegyűjtéséhez, kezeléséhez és megosztásához szükséges infrastruktúra létrehozására;

13.  megjegyzi, hogy a közös transzferárfórum felvette a 2014–2019-es munkaprogramjába az annak biztosítására irányuló bevált gyakorlatok kidolgozását, hogy az OECD e tárgyban elfogadott iránymutatásai megfeleljenek a tagállamok sajátosságainak; megjegyzi, hogy a Bizottság nyomon követi ennek a munkának az előrehaladását;

14.  rámutat, hogy a nyereségátcsoportosítás 70%-a transzferárazáson keresztül történik, és hogy e probléma kezelésének legjobb módja a KKTA teljes mértékű konszolidációjának elfogadása; felhívja mindazonáltal a Bizottságot, hogy nyújtson be konkrét jogalkotási javaslatot a transzferárazásról, figyelembe véve az OECD 2010-es transzferárképzési iránymutatásait a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára; hangsúlyozza továbbá, hogy újabb erőfeszítésekre lehet szükség az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos kockázatok uniós tagállamok és harmadik országok közötti, a transzferárazási keret – különösen az immateriális javak árazása – miatt történő kialakulásának megakadályozása érdekében, valamint hogy a jelenlegi, szokásos piaci ár elvének globális alternatíváit ténylegesen meg kell vizsgálni és tesztelni kell abból a szempontból, hogy képesek-e méltányosabb és hatékonyabb globális adórendszert biztosítani;

15.  üdvözli, hogy Margrethe Vestager versenypolitikáért felelős biztos a transzferárazást az állami támogatásokkal kapcsolatos ügyek kiemelt területeként sorolta be, mivel a beszámolók szerint a multinacionális vállalatok gyakran használják azt eszközként az adókijátszási és adókikerülési rendszerek, például vállalatcsoporton belüli hitelek céljából; megjegyzi, hogy jelenleg nincsenek olyan iránymutatások, amelyek az adózási vonatkozású állami támogatásokat azonosítják és szabályozzák, miközben az állami támogatásnak erről a típusáról bebizonyosodott, hogy egy aggasztó adókikerülési eszköz; felhívja a Bizottságot, hogy az állami támogatások könnyebb azonosítása érdekében dolgozzon ki iránymutatásokat és egyértelmű kritériumokat ara nézve, hogy melyek a transzferárképzés határai; támogatja a Bizottság által a Starbucks, a Fiat és az Amazon ügyében végzett vizsgálatok következtetéseit; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottságnak valamennyi releváns adathoz hozzá tudjon férni;

16.  sajnálja, hogy a meghallgatott multinacionális vállalatok nem ítélték el határozottan az adókikerülési gyakorlatokat és az agresszív adótervezést; hangsúlyozza, hogy a multinacionális vállalatok könnyen tudnak mesterséges vállalatcsoporton belüli kölcsönöket nyújtani agresszív adótervezési célokból; hangsúlyozza, hogy az idegen tőkével történő finanszírozás előnyben részesítése hátrányos az adófizetőkre és a pénzügyi stabilitásra nézve; felhívja ezért a tagállamokat, hogy az idevágó adójogszabályaikban szüntessék meg azt a torzítást, amely az idegen tőkével történő finanszírozást részesíti előnyben a saját tőkével szemben;

17.  kifejezetten hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek munkája döntő fontosságú az adócsalás és az adókikerülés feltárásában, és ezért Unió-szerte jogilag garantálni kell és meg kell erősíteni a visszaélést bejelentő személyek védelmét; megjegyzi, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európa Tanács megkezdte az ezzel a kérdéssel kapcsolatos munkát; úgy véli, hogy a bíróságoknak és a tagállamoknak úgy kell biztosítaniuk a jogos üzleti titkok védelmét, hogy eközben semmiképpen sem késleltetik, akadályozzák vagy korlátozzák a visszaélést bejelentő személyek és újságírók azon képességét, hogy dokumentálják és feltárják az illegális, jogellenes és káros gyakorlatokat, amennyiben ez egyértelműen és döntően a köz érdekében áll; sajnálja, hogy a Bizottságnak nincsenek tervei az ezzel kapcsolatos azonnali fellépésre, tekintettel az egy visszaélést bejelentő személy által nyilvánosságra hozott közelmúltbeli és jelentős leleplezésekre, közismert nevükön a LuxLeaks ügyre és a panamai dokumentumokkal kapcsolatos botrányra;

18.  üdvözli, hogy a Bizottság nyilvános konzultációt kezdeményezett a kettős adóztatással kapcsolatos vitarendezési mechanizmusok tökéletesítéséről; hangsúlyozza, hogy a vitarendezési eljárások egyértelmű határidejének meghatározása kulcsfontosságú a rendszerek hatékonyságának javítása szempontjából;

19.  üdvözli az eredményes adóztatásra vonatkozó külső stratégiáról szóló közleményt, amely felhívta az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy a jó kormányzás e követelményeit az összes kiválasztott pénzügyi közvetítővel között szerződéseibe foglalja bele; felhívja az EBB-t, hogy állapítson meg új, felelős adóztatási politikát, kezdve azzal, hogy a civil társadalommal való szoros párbeszéd keretében 2016-ban felülvizsgálja a szabályokat be nem tartó államokkal kapcsolatos politikáját;megismétli, hogy az EBB-nek erősítenie kell az ügyletekhez kapcsolódó átvilágítási tevékenységeket a végső haszonhúzókra vonatkozó információk minőségének javítása és az olyan pénzügyi közvetítőkkel végrehajtott tranzakciók hatékonyabb megelőzése érdekében, akik az átláthatóság, a csalás, a korrupció, a szervezett bűnözés, a pénzmosás vagy káros társadalmi és környezeti hatások tekintetében negatív előélettel rendelkeznek, vagy akik olyan offshore pénzügyi központokban vagy adóparadicsomban vannak bejegyezve, amelyek agresszív adótervezési gyakorlatot folytatnak;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki egyértelmű jogszabályt a gazdasági tartalom, az értékteremtés és az állandó telephely fogalommeghatározásáról annak érdekében, hogy kezelni lehessen különösen a postafiókcégek problémáját;

A nem együttműködő joghatóságok feketelistája és a rájuk alkalmazandó konkrét szankciók, valamint a forrásadó

21.  megjegyzi, hogy a nem együttműködő joghatóságokkal, köztük a tengerentúli területekkel kapcsolatban a Bizottság egyetlen konkrét kezdeményezése az eredményes adóztatásra vonatkozó külső stratégia volt; megjegyzi, hogy az OECD által a nem együttműködő joghatóságok jegyzékbe vételére alkalmazott kritériumok eddig nem bizonyultak eredményesnek a kérdés kezelésében, és nem voltak visszatartó erejűek; rámutat, hogy továbbra is vannak olyan harmadik országok, amelyek védelmezik az illegálisan szerzett vagyonokat, ami az Európai Unió országainak hatóságai számára lehetetlenné teszi azok visszaszerzését;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjessze elő a nem együttműködő joghatóságok közös uniós meghatározását és listáját (azaz az „adóparadicsomok feketelistáját”), amelynek megbízható, átlátható és objektív, az OECD ajánlásait megvalósító kritériumokon kell alapulnia, beleértve az OECD-ajánlások, az adózási átláthatósági intézkedések, az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással szembeni intézkedések és a többoldalú automatikus információcserére vonatkozó szabványok végrehajtását, a káros adózási gyakorlatok létezését, a külföldi illetőségű természetes vagy jogi személyeknek nyújtott kedvezményeket, a gazdasági tartalomra vonatkozó követelmény hiányát, a jogi személyek (ideértve a vagyonkezelőket, karitatív szervezeteket, alapítványokat stb.) vállalati struktúrájának titokban tartását vagy az eszközök vagy jogok feletti tulajdonjogot, és üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az elkövetkező hat hónapban megállapodást kíván elérni erről a listáról; felhívja a tagállamokat, hogy 2016 végéig hagyják jóvá ezt a megállapodást; úgy véli, hogy eszkalációs eljárásra lesz szükség a folyamat megelőző hatásának eléréséhez, és hogy ennek első lépése a jegyzékbe vételt megelőző, építő jellegű párbeszéd azzal a joghatósággal, amelyben hiányosságokat tártak fel; úgy véli, hogy mechanizmust kell létrehozni arra, hogy a követelményeknek immár vagy ismét megfelelő joghatóságot törölni lehessen a jegyzékből; úgy véli, hogy ebbe az értékelésbe azokat az országokat is be kell vonni, amelyek az OECD tagjai;

23.  szorgalmazza a feketelistára került nem együttműködő országok és területek elleni szankciók konkrét uniós szabályozási keretének létrehozását, beleértve a szabadkereskedelmi megállapodások felülvizsgálatának és – végső eszközként – felfüggesztésének és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodások felfüggesztésének lehetőségét, valamint az uniós forrásokhoz való hozzáférés megtiltását is; megjegyzi, hogy a szankciók célja az, hogy változtatásokat idézzenek elő az egyes joghatóságok jogszabályaiban; szorgalmazza, hogy a szankciókat azokra a vállalatokra, bankokra, könyvvizsgáló és jogi cégekre és adótanácsadókra is alkalmazzák, amelyek bizonyítottan érintettek az ezekben az országokban folyó illegális, jogellenes és káros gyakorlatokban, vagy jogi eszközökkel bizonyítottan közreműködtek illegális, jogellenes és káros vállalati adózási megállapodások megkötésében;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan kötelező erejű jogszabályokat, amelyek minden uniós intézménynek megtiltják a nem együttműködő joghatóságok közös uniós jegyzékében szereplő joghatóságokban történő számlanyitást és tevékenység végzését;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy egy többoldalú eszköz igénybevételével tárgyalják újra kétoldalú adóegyezményeiket a harmadik országokkal azzal a céllal, hogy visszaélések elleni, kellően szigorú záradékokat építsenek bele a megállapodásokba, és így megakadályozzák a kedvezőbb feltételeket biztosító adózási egyezmények kihasználását, valamint az adóztatási jogok elosztását a származási ország és az illetőség szerinti ország között, amely tükrözi a gazdasági tartalmat és az állandó telephely megfelelő fogalommeghatározását; hangsúlyozza továbbá, hogy ez a folyamat jelentősen felgyorsítható, ha a tagállamok felhatalmazzák a Bizottságot arra, hogy az Unió nevében tárgyaljon ezekről az adóegyezményekről; felhívja a tagállamokat a fejlődő országokkal szembeni méltányos bánásmódra az ilyen egyezményekről folytatott tárgyalások során;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot egy Unió-szerte alkalmazandó forrásadó tagállamok általi bevezetésére annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban termelt nyereséget legalább egyszer megadóztassák, mielőtt az kiáramlik az Unióból; megjegyzi, hogy az erre irányuló javaslatnak a kettős adóztatás elkerülése érdekében egy visszatérítési rendszert is magában kell foglalnia; hangsúlyozza, hogy a jóváírásos módszeren alapuló általános forrásadórendszer előnye, hogy megelőzi az adóztatás kettős elmaradását és az adóalap-eróziót és nyereségátcsoportosítást, anélkül, hogy kettős adózást okozna;

27.  sajnálja, hogy Andorra és Monaco 2017 helyett 2018-ra vállalta az automatikus információcsere bevezetését; rámutat arra, hogy néhány nem együttműködő joghatóság, például Andorra betartja az információcserére vonatkozó előírásokat, de kezd alacsony adókulccsal rendelkező adóparadicsommá válni; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Andorra és Spanyolország között aláírt kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás jelenleg nem biztosítja az információk hatékony automatikus cseréjét; felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan felügyelje a korábban vagy jelenleg nem együttműködő joghatóságok és a tagállamok között aláírt megállapodásokban szereplő automatikus információcsere hatékony alkalmazását;

28.  úgy véli, hogy az uniós jogszabályokban a Bizottság adókikerülés elleni kezdeményezéscsomagja részeként hatékonyan kell foglalkozni az EU tagállamai és a harmadik országok közötti hibrid meg nem feleléssel a szervezetek kijelölésében, amely az adóztatás kettős elmaradását okozza;

Szabadalmi, tudásbázissal kapcsolatos és K+F adókedvezmények

29.  megjegyzi, hogy a szabadalmi, tudásbázissal kapcsolatos és K+F adókedvezmények mindeddig nem bizonyultak annyira eredményesnek az Unióban az innováció előmozdítása terén, mint amennyire az elvárható lett volna; sajnálja, hogy ehelyett a multinacionális vállalatok visszaélnek velük és az agresszív adótervezési rendszereken keresztül sokkal inkább a nyereségátcsoportosításra használják ezeket, mint például a jól ismert „dupla ír holland szendviccsel” rendszer segítségével; úgy véli, hogy a szabadalmi adókedvezmények nem megfelelő és eredménytelen eszközök a gazdasági célkitűzések eléréséhez; kitart amellett, hogy a K+F-et tágabb hatáskörű szakpolitikai intézkedések segítségével kell ösztönözni, amelyek elősegítik a hosszú távú innovációt és a független kutatást, továbbá hogy a támogatásoknak elsőbbséget kell adni a szabadalmi adókedvezményekkel szemben, mivel a támogatások esetében kisebb a kockázata annak, hogy az adókikerülési rendszereken keresztül visszaélnek velük; megállapítja, hogy a szabadalmi adókedvezmények és a K+F tevékenységek között a kapcsolat gyakran önkényes, és hogy a jelenlegi modellek a multinacionális vállalatok tényleges adó-hozzájárulása szempontjából negatív versenyt eredményeznek;

30.  helyteleníti, hogy egyes tagállamok eddig – különösen a magatartási kódexszel foglalkozó csoport keretében – figyelmen kívül hagyták ezt a kérdést, és még elő kell terjeszteniük egy megfelelő időkeretet a probléma kezelésére;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy a szabadalmi adókedvezményekkel való, adókikerülés céljából történő visszaélések betiltása és annak biztosítása érdekében, hogy ezen adókedvezmények igénybevétele valódi gazdasági tevékenységhez kapcsolódjon, terjesszen elő javaslatokat egy szabadalmi adókedvezményekre vonatkozó kötelező uniós jogszabályra, amely az OECD módosított nexus módszerén alapul, és annak hiányosságait orvosolja; hangsúlyozza, hogy a bizottsági javaslatnak a tagállamok által bevezetett összes új szabadalmi adókedvezményre vonatkoznia kell, és hogy a még érvényben lévő szabadalmi adókedvezményeket annak megfelelően módosítani kell;

32.  felhívja a tagállamokat, hogy a kamatokról és jogdíjakról szóló irányelvbe, valamint az anya- és leányvállalatokról szóló irányelvbe illesszen be egy minimális tényleges adómértékről szóló rendelkezést, és biztosítsa, hogy a Tanács ez alól ne adjon mentességeket;

Bankok, adótanácsadók és közvetítők

33.  rendkívül sajnálja, hogy néhány bank, adótanácsadó, ügyvédi iroda és könyvvizsgáló cég és egyéb közvetítők alapvető és kulcsszerepet játszottak az agresszív adótervezési rendszerek ügyfeleik számára történő kialakításában, emellett pedig segítették a tagállamok kormányait adójogszabályaik kidolgozásában, amivel jelentős összeférhetetlenséget teremtettek;

34.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a pénzügyi intézményeknél, az adótanácsadóknál és az ügyvédi irodáknál nincs átláthatóság és hiányzik a megfelelő dokumentáció az adó-, pénzügyi és jogi tanácsadók által a vállalatok tulajdonosi szerkezetével és ellenőrzésével kapcsolatban ajánlott konkrét modellek tekintetében, amit a „panamai dokumentumok” nyomán a közelmúltban napvilágra került tények is megerősítettek; javasolja, hogy a postafiókcégek problémájának megoldása érdekében erősítsék meg a magánvállalkozások alapítására vonatkozó átláthatósági követelményeket;

35.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nincs átláthatóság és megfelelő dokumentáció a nemzeti adóhatóságoknál a transzferárazási döntések versenyére, a szabadalmi adókedvezmények paramétereire, a feltételes adómegállapítások és a diszkrecionális társasági adózás egyéb elemeire kifejtett hatásokról;

36.  szorgalmazza az adó-tanácsadási ágazatra vonatkozó meglévő magatartási kódexek szigorítását különösen annak érdekében, hogy oly módon vegyék figyelembe az esetleges összeférhetetlenségeket, hogy azokat világos és egyértelmű módon lehessen közzétenni; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy valamennyi tanácsadó szolgálatra alkalmazandó uniós magatartási kódexet, hogy az esetleges összeférhetetlenségi helyzeteket egyértelműen közzé lehessen tenni; úgy véli, hogy ennek ki kell terjednie az adótanácsadók összeférhetetlenségére vonatkozó uniós rendszer létrehozására annak megakadályozására, hogy elejét vegyék az összeférhetetlenségeknek az állami és a magánszektornak való tanácsadás során és hogy elejét vegyék az egyéb összeférhetetlenségeknek is;

37.  felhívja a figyelmet az összeférhetetlenség kockázatára, amely abból ered, ha ugyanazon könyvvizsgáló cégen belül nyújtanak jogi, adó-tanácsadási és könyvvizsgálati szolgáltatásokat; hangsúlyozza ezért, hogy fontos e szolgáltatások egyértelmű elkülönítése; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az ilyen összeférhetetlenségek megelőzésére irányuló jogszabályok megfelelő ellenőrzését és végrehajtását, és hogy vizsgálja meg a könyvvizsgálatról szóló irányelv és rendelet felülvizsgálatának szükségességét annak érdekében, hogy tisztázza, illetve szigorítsa rendelkezéseiket, különösen a könyvvizsgálatról szóló irányelv 22. cikkének és a könyvvizsgálatról szóló rendelet 5. cikkének rendelkezéseit, valamint az ezekben foglalt, nem könyvvizsgálói szolgáltatások „lényeges hatásának” meghatározását;

38.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a felsőoktatás és az adótanácsadói világ összefonódásait, és legalább az összeférhetetlenségi esetekkel foglalkozzon;

39.  felszólítja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat, beleértve az adókikerülésben érintett vállalatvezetőkre kirótt büntetőjogi szankciókat, valamint azt a lehetőséget is, hogy visszavonják azoknak a szakembereknek és vállalatoknak a működési engedélyét, amelyekről bebizonyosodott, hogy részt vettek törvénytelen adótervezési és adókijátszási rendszerek kialakításában, illetve az ezek alkalmazásáról nyújtott tanácsadásban vagy hasznosításában; kéri, hogy a Bizottság vizsgálja meg annak megvalósíthatóságát, hogy bevezessék a jogellenes adózási gyakorlatokban érintett adótanácsadók arányos pénzügyi felelősségét;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy elemezze azon bankok és pénzügyi intézmények arányos pénzügyi felelősségének bevezethetőségét, amelyek elősegítik az adóparadicsomok és nem együttműködő adójogrendszerek jövőbeli közös uniós listáján szereplő ismert adóparadicsomokba történő átutalásokat;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy szigorítsa a bankok tagállami adóhatóságokkal szembeni jelentéstételi követelményeit az olyan joghatóságokba történő és azokból érkező átutalások esetében, amelyek szerepelnek az adóparadicsomok és nem együttműködő adójogrendszerek közös uniós listáján; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bankok és egyéb pénzügyi intézmények hasonló információkat nyújtsanak be a szabályozó és adóhatóságokhoz; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg adóhatóságaik arra irányuló képességét, hogy megvizsgálják az adócsalás és adókikerülés eseteit;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot, amely bankokra, adótanácsadókra és egyéb közvetítőkre vonatkozó közzétételi kötelezettséget vezet be az adóparadicsomok és nem együttműködő joghatóságok közös uniós listáján szereplő joghatóságokhoz kapcsolódó komplex struktúrák és különleges szolgáltatások tekintetében, amelyeket úgy terveztek meg és használják az ügyfelek, hogy elősegítsék az adókijátszást, az adókikerülést, az adócsalást, a pénzmosást vagy a terrorizmus finanszírozását;

43.  felhívja a Bizottságot(31), hogy vezessen be az adóvisszaélés tilalmára vonatkozó egyedi, közös minimumszabályokat, amelyek célja bizonyos hibrid eszközátadásokból származó kedvezmények megtagadása(32), amelyek gyakran azzal a hatással járnak, hogy a bevételt levonják az egyik tagállamban, de nem adják hozzá az adóalaphoz a másik tagállamban, vagy pedig visszaélnek a külföldi adó-jóváírási tranzakciókkal;

Visszaélést bejelentő személyek

44.  megismétli a visszaélést bejelentő személyek döntő fontosságú szerepét a kötelességszegések – ideértve az illegális vagy jogellenes gyakorlatok – feltárásában; úgy véli, hogy ezek a leleplezések, amelyek rávilágítanak az adókijátszás, adókikerülés és pénzmosás nagyságrendjére, egyértelműen közérdekűek, amit a „LuxLeaks“ és a „panamai dokumentumok” legutóbbi kiszivárogtatásai is bizonyítanak, rámutatva annak a jelenségnek a súlyára, amelynek során az eszközöket alacsony adókulcsot alkalmazó joghatóságokba adják át; emlékeztet rá, hogy az adóvisszaélések észlelése és az elkövetők jogi számon kérhetősége döntően függ az adatok elérhetőségétől és minőségétől;

45.  sajnálja, hogy a Bizottság korlátozza az uniós hatáskörök különböző területein bekövetkező fejlemények nyomon követésére irányuló fellépését, és nem tervez semmilyen konkrét lépést a probléma kezelése érdekében; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a védelem hiánya veszélyeztetheti az új leleplezések közzétételét, és ahhoz vezethet, hogy a tagállamok jogos adóbevételektől essenek el; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem adott kielégítő választ a Parlament 2015. november 25-i állásfoglalásának 144. és 145. bekezdésében, illetve a Parlament 2015. december 16-i állásfoglalásában szereplő kérésekre, és különösen arra, hogy 2016. végéig dolgozzon ki egyértelmű jogi keretet a visszaélést bejelentő személyek és hasonló informátorok védelmére;

46.  ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegyen javaslatot a visszaélést bejelentő személyek, valamint az újságírók és a sajtóval kapcsolatban álló és a sajtó által támogatott és segített egyéb személyek hatékony védelmét garantáló egyértelmű jogi keretre; felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó jelenlegi jogszabályaikat, és vegyék bele annak lehetőségét, hogy tartózkodjanak az olyan ügyekben indított büntetőeljárásoktól, amelyekben a visszaélést bejelentő személyek a közérdek szem előtt tartásával cselekedtek; felkéri a Bizottságot, hogy a jogszabályok legjobb példáira a visszaélést bejelentő személyeknek már néhány tagállamban hatályos védelme tekintetében modellként tekintsen;

A magatartási kódexszel foglalkozó csoport és intézményközi kérdések

47.  sajnálja, hogy annak ellenére, hogy az első és a második különbizottság (a TAXE 1 és TAXE 2) több alkalommal is teljes körű hozzáférést kért a magatartási kódexszel foglalkozó csoport dokumentumaihoz és jegyzőkönyveihez, az európai parlamenti képviselők a zárt üléseken tartott egyeztetések során csak korlátozott számú új dokumentumhoz férhettek hozzá, és ezt csak öt hónappal a TAXE 2 megbízatásának kezdete után érték el; megállapítja, hogy egyes dokumentumokat közzé kellett volna tenni, hogy lehetővé váljon nyilvános vizsgálatuk és a tartalmukról folytatott nyílt politikai vita; megjegyzi továbbá, hogy továbbra sem kielégítő az a mód, ahogy a Tanács hajlandó eleget tenni ennek a felkérésnek;

48.  helyteleníti, hogy a Bizottság – annak ellenére, hogy rendelkezésre bocsátotta a magatartási kódexszel foglalkozó csoport üléseinek néhány belső jegyzőkönyvét – nem volt képes az összes kiosztott dokumentumot nyilvántartásba venni; úgy véli, hogy a Bizottságnak kötelessége megőrizni a magatartási kódexszel foglalkozó csoport tevékenysége során közreadott valamennyi információ és dokumentum összes fellelhetőségét és nyilvántartását, hogy értékelje a tagállamok intézkedéseinek a Szerződéssel való összhangját; felhívja a Bizottságot, hogy az összes dokumentum visszakeresésével hozzon sürgős intézkedéseket e helyzet javítására; felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal ebben az ügyben;

49.  sürgeti a tagállamokat, hogy javítsák a magatartási kódexszel foglalkozó munkacsoport munkamódszerei átláthatóságát és hatékonyságát, mivel ezek hiánya az egyik olyan tényező, amely akadályozza, hogy konkrét javulás következhessen be a káros adózási gyakorlatok elleni küzdelemben; sajnálja, hogy nem kapta meg a magatartási kódexszel foglalkozó csoport több tárgyalási anyagát, amelyek a Tanácstól vagy a tagállamoktól származnak, és kulcsfontosságúak a különbizottság megbízatásának megfelelő teljesítéséhez; felszólít, hogy rendszeresen tegyék közzé a felügyelet eredményeit a tekintetben, hogy az ajánlásoknak a tagállamok milyen mértékben felelnek meg; felkéri a magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy készítsen nyilvánosan hozzáférhető éves jelentést, amelyben azonosítja és részletesen leírja a tagállamok által az év során alkalmazott leginkább káros adózási gyakorlatokat; megismétli a Tanácshoz 2015-ben intézett azon kérését, hogy politikai szinten hozzon létre egy „adóügyi bizottságot”;

50.  nyilvános információk alapján megállapítja, hogy a magatartási kódexszel foglalkozó csoport 1998 és 2014 között 421 intézkedést vizsgált meg, ebből 111-et (26 %) károsnak ítélt meg, kétharmadukat azonban a csoport létezésének első öt évében vizsgálta meg; megjegyzi, hogy az évek során csökkent az intézkedések tagállami vizsgálata, 2014-ben az összes intézkedés mindössze 5 %-át értékelték és sajnálja, hogy a csoport 2012 novembere óta nem talált káros adóintézkedést; azt a következtetést vonja le, hogy a magatartási kódexszel foglalkozó csoport nem végzett teljes munkát az elmúlt tíz évben, és hogy irányítását és megbízatását sürgősen felül kell vizsgálni;

51.  megismétli a Bizottsághoz 2015-ben intézett azon kérését, hogy készítse el a magatartási kódexszel foglalkozó csoport 1999. évi jelentése (a Primarolo-jelentés (SN 4901/99)) 26. bekezdésében említett közigazgatási gyakorlatokról szóló 1999. évi Simmons és Simmons jelentés frissítését;

52.  hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy a magatartási kódex révén történt némi javulás, a tagállamok potenciálisan káros saját intézkedéseinek bejelentése nem hatékony, a káros intézkedések meghatározására vonatozó kritériumok elavultak, valamint a káros jelleggel kapcsolatos döntésekre vonatkozó egyhangú határozathozatal elve nem bizonyult eredményesnek; sajnálja, hogy számos tagállam ellenzi a magatartási kódexszel foglalkozó csoport szükséges reformját; sürgeti ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a káros gyakorlatok és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport irányítási szempontjainak azonosítására vonatkozó kritériumokat (beleértve a döntéshozatali struktúrát és a káros rendelkezések elfogadott leépítését és az ezekre vonatkozó moratórium nyomon követését, az esetleges halogatás elkerülését, a megfelelés elmulasztása esetén alkalmazott szankciókat) a lehető leghamarabb megreformálják az átláthatóság és az elszámoltathatóság fokozása érdekében, és hogy biztosítsák a Parlament szoros bevonását és az információkhoz való hozzáférését; rámutat a 3. mellékletben szereplő hiányosságokra és egyéb lényeges információkra; megjegyzi továbbá, hogy ha összehasonlítjuk a kódexszel foglalkozó csoport által hivatalosan értékelt összes adórendszer Bizottság által összeállított listáját és a döntéshozatalkor és később az üléseken született dokumentumokat, először is sok esetben tisztázatlan, hogy a döntés hogyan született meg, például hogy miért mondták ki végül az olyan rendszerekről, hogy nem károsak, amelyek esetében megalapozott indokok alapján ennek ellenkezője volt feltételezhető, másodszor pedig az olyan esetekben, amikor az értékelés alapján bizonyítható volt a káros jelleg, vajon a káros intézkedések leépítésével kapcsolatos eljárásokat megfelelően végrehajtotta-e a tagállam; kiemeli, hogy ezért néhány tagállam nem felelt meg a 77/799/EGK és a 2011/16/EU tanácsi irányelvben meghatározott kötelezettségeknek, mivel nem cserélt ki spontán módon adóinformációkat, még azokban az esetekben sem, amikor – az irányelvek által hagyott mérlegelési jogkör ellenére – egyértelmű okok alapján várható volt, hogy más tagállamokban adóbevétel-kiesés következhet be, vagy hogy a vállalkozáscsoportokon belüli mesterséges nyereségátvitel adómegtakarítást eredményezhet; hangsúlyozza, hogy a Bizottság nem töltötte be az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, a Szerződések őreként rá háruló szerepet, mivel nem járt el ebben az ügyben és nem tette meg a szükséges lépéseket a tagállamok értesítése és kötelezettségeik, különösen a 77/799/EGK és a 2011/16/EU tanácsi irányelvből eredő kötelezettségeik betartatása érdekében, annak ellenére, hogy bizonyítékokkal rendelkezett arról, hogy nem teljesítik a kötelezettségeket;

53.  megjegyzi, hogy a különbizottság számára nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos tagállamok szisztematikusan akadályozzák az adókikerülés elleni küzdelem terén történő előrelépést; megjegyzi, hogy az közigazgatási gyakorlatokról (határozatok) szóló vita közel két évtizede folyik a magatartási kódexszel foglalkozó csoportban; elítéli, hogy számos tagállam a LuxLeaks előtt nem volt hajlandó beleegyezni a feltételes adómegállapítási gyakorlataikkal kapcsolatos információk cseréjébe, és a LuxLeaks kiszivárogtatásai után tett vállalásaik ellenére még most is vonakodnak a magatartási kódexszel foglalkozó csoport által kidolgozott modellútmutató nemzeti jogrendszerbe való átültetésétől;

54.  felhívja a Bizottságot, hogy a Parlamentnek biztosítson állandó, kellő időben történő és rendszeres hozzáférést az adóügyekkel foglalkozó tanácsi csoportok tárgyalási anyagaihoz és jegyzőkönyveihez, ideértve a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, a magas szintű munkacsoportot és az adóügyi munkacsoportot; javasolja a Bizottságnak, hogy erre a célra használja példaként a Parlamenttel az SSM/EKB jegyzőkönyveihez való hozzáférés tekintetében kötött megállapodást;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy ha a tagállamok nem adnak kielégítő választ, lehetőleg az EUMSZ 116. cikke, vagy az EUMSZ 352. cikke, illetve a megerősített együttműködés értelmében terjesszen elő jogalkotási javaslatot a magatartási kódexszel foglalkozó csoport hatékonyságának fokozására;

56.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy sürgősen lépjenek fel az adócsalással, az adókijátszással, az adóparadicsomokkal és az agresszív adótervezéssel szemben, a keresleti és a kínálati oldalról is; sajnálja, hogy a Tanács és különösen egyes tagállamok évekig nem tettek határozott fellépést ezekben a kérdésekben, és emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a káros és illegális adózási gyakorlatok elleni fellépés céljából lehetőségük van (legalább 9 tagállam részvételével) a megerősített együttműködés rendszereinek létrehozására;

57.  szorgalmazza az uniós adópolitika koherenciájával és koordinációjával foglalkozó új központ Bizottság rendszerén belüli létrehozását, amelynek célja, hogy garantálja az egységes piac megfelelő és koherens működését és a nemzetközi normák végrehajtását; úgy véli, hogy ennek az új szervnek kellene felelnie a tagállamok adópolitikájának uniós szintű értékeléséért és nyomon követéséért, annak biztosításáért, hogy a tagállamok nem vezetnek be új káros adóintézkedéseket, annak nyomon követéséért, hogy a tagállamok betartják-e a nem együttműködő joghatóságok közös uniós listáját, továbbá a nemzeti adóhatóságok közötti együttműködés biztosításáért és erősítéséért (pl. képzésen és a bevált módszerek cseréjén keresztül), valamint ezen a területen a felsőoktatási programok kezdeményezéséért; úgy véli, hogy mindezeket végrehajtva ez a központ segíthetne a tagállamok összehangolatlan szakpolitikai kezdeményezéseinek betudható új adózási joghézagok megelőzésében, és felléphetne az olyan adózási gyakorlatok és szabályok ellen, amelyek megzavarják és akadályozzák az egységes piac megfelelő működését és logikáját, továbbá beleavatkoznak abba; úgy véli, hogy ez a központ kapcsolattartó pontként is működhet a visszaéléseket bejelentő személyek számára, amennyiben a tagállamok és a nemzeti adóhatóságok nem intézkednek az adókijátszás és adókikerülés bejelentése esetén, vagy nem végeznek megfelelő vizsgálatot az ügyben; úgy véli, hogy a központ az adófizetőkre háruló terhek csökkentése érdekében kihasználhatná az uniós és nemzeti szinten meglévő szakértelem összevonásából származó előnyöket;

Külső dimenzió

58.  üdvözli, hogy a G8 és a G20 szintjén újra az adózási kérdésekre összpontosítanak, aminek eredményeként új ajánlásokat kell elfogadni; felhívja a Bizottságot, hogy a G20 következő ülésein és az ad hoc szimpóziumokon koherens álláspontot képviseljen az Unió nevében; felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet a megállapításokról és a G20 döntéseinek a társaságiadóalap-erózióval, az agresszív adótervezési gyakorlatokkal szembeni küzdelmet érintő lehetséges következményeiről és az illegális pénzmozgásokról;

59.  felhívja az Uniót, a G20-csoportot, az OECD-t és az ENSZ-t, hogy továbbra is működjenek együtt a globális iránymutatások előmozdítása érdekében, amelyek a fejlődő ország számára is kedvezőek lesznek;

60.  támogatja az ENSZ keretében egy jól felszerelt és megfelelő további erőforrásokkal rendelkező globális szervezet létrehozását annak biztosításra, hogy minden ország egyenlő feltételekkel vehessen részt a globális adópolitikák kidolgozásában és reformjában; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy kezdjenek el dolgozni egy ambiciózus globális adózási csúcstalálkozó megszervezésén és egy ilyen kormányközi szervezet létrehozásán;

61.  felhívja a nemzetközi fórumokat, hogy a nagyobb átláthatóság biztosítása érdekében fogadják el a végleges haszonhúzó szigorúbb és pontosabb fogalommeghatározását;

62.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szükség esetén végezzék el a nemzeti és uniós adópolitikák tovagyűrűző hatásainak elemzését a fejlődő országokra gyakorolt hatás értékelése érdekében;

63.  rámutat, hogy a fejlődő országok adóssága főként a jogszerűtlen tőkekiáramlással magyarázható, másrészt, hogy az agresszív adótervezés ellentétes a vállalatok társadalmi felelősségének elveivel;

64.  felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi és partnerségi megállapodásokba foglaljon bele egy felelősségteljes adókormányzásra vonatkozó záradékot – hivatkozva mindenekelőtt az adózással kapcsolatos vonatkozó OECD-ajánlásokra (pl. az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással szembeni intézkedésekre) –, biztosítva ezzel, hogy a vállalkozások vagy közvetítők adókikerülés vagy adókijátszás, illetve illegális tevékenységekből származó bevételek pénzmosása céljából ne tudjanak a kereskedelmi és partnerségi megállapodásokkal visszaélni;

65.  felhívja az OECD-t és az egyéb nemzetközi szerveket, hogy kezdjék meg az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással szembeni ambiciózus második intézkedéscsomagra (BEPS II) irányuló munkát, amelynek elsősorban minimumszabályokon és konkrét végrehajtási célkitűzéseken kell alapulnia;

66.  úgy véli, hogy a végrehajtás ellenőrzése új kihívás lesz; hangsúlyozza, hogy a Bizottság és a FATF-ban részt vevő tagállamok közötti koordinációt javítani kell annak érdekében, hogy az EU hangja hallhatóbb legyen; hangsúlyozza, hogy különösen a fejlődő országok számára részletes végrehajtási iránymutatást kell kidolgozni, valamint nyomon kell követni az új káros adózási intézkedések kidolgozását;

67.  e tekintetben szorgalmazza egy parlamenti ellenőrző csoport létrehozását az OECD szintjén, amely megfigyeli és felügyeli e kezdeményezés kialakítását és végrehajtását;

68.  felszólít az Európai Parlament és az USA Kongresszusa közötti, nemzetközi adóügyek terén strukturált párbeszéd kialakítására; javasolja az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó hivatalos parlamentközi fórumok létrehozását, valamint e tekintetben a meglévő transzatlanti jogalkotói párbeszéd kihasználását; ösztönzi az EU és az USA együttműködését az OECD BEPS projekt végrehajtása során; megjegyzi az USA és az EU közötti kölcsönösség hiányát a FATCA megállapodás keretében; a kölcsönösség biztosítása érdekében ösztönzi az USA és az EU közötti megerősített együttműködést a FATCA megállapodás keretében, és minden érintett felet felkér arra, hogy aktívan vegyen részt a végrehajtásában;

69.  üdvözli a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információk adóhatóságok közötti automatikus cseréjére irányuló kísérleti projektet, amelyet az EU öt legnagyobb tagállama 2016 áprilisában indított útnak; felszólít arra, hogy ezen országok kifejezett szándékával összhangban terjesszék ki ezt a kezdeményezést és a számlainformációkra vonatkozó közös jelentéstételi és átvilágítási standardhoz hasonlóan használják az információk cseréjére vonatkozó globális standard alapjaként;

70.  a végső haszonhúzókra vonatkozó információk hozzáférhetőségének és az ilyen információcsere hatékonyságának javításában következő lépésként szorgalmazza a végső haszonhúzók nyilvános uniós nyilvántartásának létrehozását, amely tartalmazná a végső haszonhúzókra vonatkozó információkhoz való hozzáférésre irányadó harmonizált standardokat és az összes szükséges adatvédelmi biztosítékot is, ami egy erre irányuló globális kezdeményezés alapját képezné; ebben az összefüggésben hangsúlyozza az OECD-hez és az ENSZ-hez hasonló intézmények létfontosságú szerepét;

71.  szorgalmazza a magánszemélyek, vállalatok és minden egyéb szervezet, például vagyonkezelői alapok és alapítványok valamennyi pénzügyi eszközét tartalmazó globális vagyonnyilvántartás megvalósíthatóságára vonatkozó tanulmány elkészítését, amelyhez az adóhatóságok teljes körű hozzáférést kapnának, és amely megfelelő védintézkedéseket tartalmazna a benne foglalt információk bizalmasságának biztosítására;

72.  hangsúlyozza, hogy egy közös és átfogó EU–USA megközelítésre van szükség az OECD-előírások végrehajtásával és a haszonhúzókkal kapcsolatban; hangsúlyozza továbbá, hogy a felelősségteljes adókormányzásra vonatkozó záradékokat be kell építeni bármely jövőbeli kereskedelmi megállapodásba, hogy biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket, több értéket teremtsenek a társadalom egésze számára, fellépjenek az adócsalással és adókikerüléssel szemben és a transzatlanti partnerek vezető szerephez jussanak a felelősségteljes adóügyi kormányzás elősegítése terén;

Egyéb ajánlások

73.  felhívja a nemzeti parlamenteket, hogy működjenek együtt a megfelelő ellenőrzés és az adórendszerek tagállamok közötti koherenciájának biztosítása érdekében; felhívja a nemzeti parlamenteket, hogy továbbra is kövessék éberen a kormányaik által ebben a témában hozott döntéseket, és fokozzák részvételüket az adóügyekkel foglalkozó parlamentközi fórumok munkájában;

74.  felhívja a Bizottságot, hogy a törvény előtti egyenlőség biztosítása érdekében vizsgálja meg a tudomására jutott összes jogellenes állami támogatás ügyét; felhívja a Bizottságot, hogy visszafizettetési határozat alapú választ hozzon minden olyan esetben, amikor az állítólagos adókedvezmény jogellenes állami támogatásnak minősül; aggodalmának ad hangot azon állítások miatt, amelyek szerint Luxemburg szóbeli feltételes adómegállapításokat alkalmaz, hogy elkerülje az információk megosztására irányuló, a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv szerinti kötelezettségét; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és számoljon be arról, hogy a tagállamok a káros gyakorlatokat másik káros gyakorlatokkal helyettesítik-e azt követően, hogy uniós szinten előrelépés történt a jogalkotás terén; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és számoljon be az olyan esetekről, ahol egy konkrét adókedvezmény nyújtása miatt torzult a piac;

75.  hangsúlyozza, hogy a hatékony adóbeszedésre irányuló digitális megoldások képesek az adózási adatoknak közvetlenül a tevékenységekből való összegyűjtésére a megosztott használaton alapuló gazdaságban, valamint a tagállami adóhatóságok munkaterhének csökkentésére;

76.  tudomásul veszi, hogy nyilvánosságra kerültek a „panamai dokumentumok”, amelyek dokumentálták, hogy a vállalatok és magánszemélyek adóköteles vagyonuk, valamint a korrupcióból és szervezett bűnözésből származó bevételük eltitkolása érdekében szisztematikusan postafiókcégeket használtak; üdvözli a Parlament arra vonatkozó döntését, hogy ezzel kapcsolatban vizsgálóbizottságot hoz létre és hogy folytatja az adókijátszással, adókikerüléssel és pénzmosással kapcsolatos munkát; kiemeli annak óriási politikai jelentőségét, hogy a joghézagok felszámolása érdekében elemezzék a fenti gyakorlatokat alkalmazó adóhatóságok és vállalatok működését;

77.  megjegyzi, hogy további munkára van szükség a tagállamok, a Bizottság és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport dokumentumaihoz való hozzáféréssel kapcsolatban; megismétli, hogy tovább kell elemezni a már a Parlament rendelkezésére bocsátott dokumentumokat, hogy megfelelően felmérjék a további politikai fellépés és szakpolitikai kezdeményezések szükségességét; felhívja a soron következő vizsgálóbizottságot e munka folytatására és a különbizottságétól eltérő formátum alkalmazására, amely jobban hasonlít egy nyomozó bizottságra, mint amilyen például az egyesült királyságbeli Államháztartási Bizottság;

78.  felhívja a Tanácsot, hogy teljes körűen aknázza ki a Parlamenttel folytatott konzultációban rejlő lehetőségeket, ez konkrétan azt jelenti, hogy várja meg a Parlament véleményét a politikai megállapodások megkötése előtt, és törekedjen a Parlament álláspontjának figyelembe vételére;

79.  kötelezettséget vállal arra, hogy folytatja a különbizottság által megkezdett munkát, fellép azokkal az akadályokkal szemben, amelyek gátolták, hogy a különbizottság eleget tegyen megbízatásának, valamint biztosítja a különbizottság ajánlásainak megfelelő nyomon követését; utasítja az illetékes hatóságokat, hogy azonosítsák az e cél elérésére legalkalmasabb intézményi felépítést;

80.  felhívja illetékes bizottságát, hogy a küszöbön álló, azonos témájú saját kezdeményezésű jogalkotási jelentésében kövesse nyomon ezeket az ajánlásokat;

o
o   o

81.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, a nemzeti parlamenteknek, az ENSZ-nek, a G20-csoportnak és az OECD-nek.

1. MELLÉKLET

A MEGBESZÉLÉSEKEN MEGJELENT SZEMÉLYEK JEGYZÉKE

(BIZOTTSÁGI ÜLÉSEK, KOORDINÁTOROK ÉS KÜLDETÉSEK)

2. MELLÉKLET

A BIZOTTSÁG ÜLÉSEIN VALÓ MEGJELENÉSRE

FELKÉRT MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK ÉS BANKOK

2.1. melléklet: A meghívott multinacionális vállalatok jegyzéke

2.2 melléklet: A meghívott bankok jegyzéke

3. MELLÉKLET

A MAGATARTÁSI KÓDEXSZEL KAPCSOLATOS DOKUMENTUMOK

(1)  Nyilvánosan hozzáférhető dokumentumok és források alapján

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0420. (2) A Tanács (EU) 2015/2376 irányelve (2015. december 8.) a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 332., 2015.12.18., 1. o.). (3) A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a közvetlen adóztatás területén a tagállamok illetékes hatóságainak kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.). (4) HL L 83., 1999.3.27., 1. o. (5) HL L 336., 1977.12.27., 15. o. (6) 5 HL L 141., 2015.6.5., 73. o. (7) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Kezdeményezéscsomag az adókikerülés ellen: Az eredményes adóztatás megvalósításának és az adózás átláthatóbbá tételének következő lépései az EU-ban (COM(2016)0023). (8) A belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2016)0026). (9) A 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2016)0025). (10) A Bizottságnak az adóegyezményekkel való visszaélés elleni intézkedések végrehajtásáról szóló, 2016. január 28-i ajánlása (C(2016)0271). (11) Tanulmány az agresszív adótervezés struktúráiról és mutatóiról, Európai Unió, 2016. (12) HL C 258. E, 2013.9.7., 134. o. (13) HL C 2., 1998.1.6., 2. o. (14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0257. (15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0457. (16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0408. (17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0265. (18) SA.38375 – A Luxemburg által a Fiatnak nyújtott állami támogatás. (19) SA.38374 – A Hollandia által a Starbucksnak nyújtott állami támogatás. (20) A Bizottság (EU) 2016/1699 határozata (2016. január 11.) a Belgium által alkalmazott, a többletnyereség adómentességét célzó SA.37667 (2015/C) (korábbi 2015/NN) számú állami támogatási programról (az értesítés a C(2015) 9837. számú dokumentummal történt) (HL L 260., 2016.9.27., 61. o.). (21) http://ec.europa.eu/taxation_customs/taxation/tax_fraud_evasion/a_huge_problem/index_en.htm, Európai Bizottság, 2016. május 10. (22) Measuring and Monitoring BEPS, Action 11 - 2015 Final Report (Az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás mérése és nyomon követése, 11. intézkedés – 2015. évi zárójelentés); Az OECD/G20 adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó projektje. (23) World Investment Report 2015 - Reforming International Investment Governance, UNCTAD, 2015 (Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) 2015-ös globális befektetési jelentése – A nemzetközi beruházások szabályozásának reformja). (24) http://gabriel-zucman.eu/files/JohannesenZucman2014 (25) BIS 2016 – lokációs banki statisztika (26) http://unctad.org/en/PublicationsLibrary/webdiaeia2016d2_en.pdf (27) http://ec.europa.eu/growth/smes/, Európai Bizottság, 2016. május 10. (28) http://europa.eu/rapid/press-release_MEMO-16-1351_en.htm#_ftnref8 és Egger, P., W. Eggert és H. Eggert és H. Winner (2010), „Saving taxes through foreign plant ownership” (Adók megtakarítása az üzemek külföldi tulajdona révén), Journal of International Economics 81, 99–108. o. Finke, K. (2013), Tax Avoidance of German Multinationals and Implications for Tax Revenue Evidence from a Propensity Score Matching Approach, mimeo (A német multinacionális vállalatok adókijátszása és hatásai az adóbevételekre – hajlandósági együttható alapú összehasonlításból származó bizonyítékok) (29) https://polcms.secure.europarl.europa.eu/cmsdata/upload/a0cf64ee-8e0d-4b5f-b145-6ffbaa940e10/TheRoleFinancialSectorTaxPlanning_Draft_210316.pdf (30) OECD, 2008, „Study into the role of tax intermediaries” (Tanulmány az adózási közvetítők szerepéről; http://www.oecd.org/tax/administration/39882938.pdf (31) A bizottsági szolgálatok valóban megerősítették, hogy a Bizottság 2016. január 28-i, adókikerülési gyakorlatok elleni javaslatának 10. cikke (Hibrid struktúrák) „kölcsönös elismerési megközelítésen alapult, amely célja a hibrid gazdálkodó egységek és hibrid pénzügyi eszközök jogi besorolásában fennálló különbségek kiegyenlítése volt, de nem terjedt ki a hibrid eszközök átvitelére, amelyek nem érintik a jogi besorolások meg nem felelését”. (32) Az OECD a következőképpen határozza meg a „hibrid átutalásokat”: „olyan ügyletek, amelyek az egyik ország adórendszere szerint egy eszköz tulajdonjogának átadását jelentik, a másik ország adórendszere szerint azonban nem, ami általában biztosítékokkal fedezett hitelt jelent”. Lásd: OECD, 2012. március, „Hibrid struktúrákat alkalmazó adóelkerülési módszerek: adópolitika és megfelelőségi kérdések”, http://www.oecd.org/

Az Európai Parlament 2016. július 6-i állásfoglalása az innovációt támogató szinergiákról: az európai strukturális és beruházási alapok, Horizont 2020 és más uniós innovációs alapok és programok (2016/2695(RSP))

P8_TA(2016)0311 RC-B8-0851/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 4., 162., és 174–190. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a Kohéziós Alapról, és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel Regionális Fejlesztési Bizottságának a kohéziós politikáról és az intelligens szakosodást célzó kutatási és innovációs stratégiákról (RIS3) szóló jelentésére (A8-0159/2016),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Európa ismét beruház – Az európai beruházási terv mérlege és a következő lépések” című, 2016. június 1-jei bizottsági közleményre (COM(2016)0359),

–  tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv: új iránymutatások az európai strukturális és beruházási alapok és az Európai Stratégiai Beruházási Alap ötvözéséhez” című, 2016. február 22-i kiadványára,

–  tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javításáról szóló, 2013. február 5-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az „Intelligens szakosodás: hálózatépítési kiválóság a jó kohéziós politikáért” című, 2014. január 14-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az állásfoglalása a legkülső régiók lehetőségei fejlesztésének a strukturális alapok és a többi uniós program közötti szinergiák megteremtése révén történő optimalizálásáról szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása az Unióban” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra szóló kohéziós politika egyszerűsítése és teljesítményorientáltsága felé” című, 2015. november 26-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a „Kutatás és innováció: a megújuló növekedés forrásai” című, 2014. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2014)0339),

–  tekintettel a „Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról: a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások” című, 2014. július 23-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel az „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2014)0903),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020 és más kutatási, innovációs és versenyképességgel kapcsolatos uniós programok közti szinergiák előmozdítása” című, 2014-es szolgálati munkadokumentumára (SWD(2014)0205),

–  tekintettel „Az Európa 2020 keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika” című, 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0553),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „Az innovációs szakadék megszüntetése” című, 2013. július 30-i véleményére,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának az „Induló csúcstechnológiai vállalkozásokat támogató ökoszisztémák létrejöttét segítő intézkedések” című, 2014. november 20-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a 2014–2020-as finanszírozási időszakban a kohéziós politika továbbra is a fő uniós eszköz arra, hogy az EU-t közelebb hozza a polgáraihoz, minden régiót lefedve, a reálgazdaságba való beruházás céljából, ugyanakkor az európai szolidaritás kifejeződése is, mivel kiszélesíti a növekedést és a jólétet, és csökkenti a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségeket, amelyeket súlyosbít a gazdasági és pénzügyi válság;

B.  mivel a kohéziós politikát teljes mértékben hozzá kell igazítani az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiához, és a három alapja – Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), Európai Szociális Alap (ESZA) és Kohéziós Alap – köré kell építeni, szélesebb körű koordinációt kialakítva egy közös stratégiai keret keretében a vidékfejlesztési alapokkal, nevezetesen az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal (EMVA) és a tengerügyi és halászati ágazati alapokkal, nevezetesen az Európai Tengerügyi és Halászati Alappal (ETHA);

C.  mivel a közös rendelkezésekről szóló rendelet közös rendelkezéseket határozott meg mind az öt alapra – európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) – vonatkozóan, az egyes esb-alapokra és az európai területi együttműködési célkitűzésre vonatkozó egyedi rendelkezések pedig külön rendeletek tárgyát képezték;

D.  mivel a kohéziós politika közelmúltbeli reformja korlátozott számú célkitűzést és prioritást vezetett be, tematikus fókuszt/koncentrációt kialakítva, ugyanakkor biztosít bizonyos fokú rugalmasságot és egyes jellegzetességekhez való alkalmazkodóképességet; mivel ezen túlmenően a reform biztosította a partnerségi elv megerősítését, a szilárd többszintű kormányzást, a területi fejlesztés jól meghatározott megközelítését, az öt alap közötti, valamint az egyéb releváns programokkal és kezdeményezésekkel (pl. Horizont 2020, EaSI, COSME, LIFE, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, Erasmus+ és NER 300) kialakított szinergiák fokozását, a végrehajtási szabályok további egyszerűsítését, hatékony ellenőrzési és értékelési rendszer és átlátható teljesítménymérési keret kialakítását, világos szabályokat a pénzügyi eszközök felhasználására vonatkozóan, erős irányítási és kontrollrendszert, valamint hatékony pénzügyi irányítási rendszert;

E.  mivel 2015. december 14-én a Bizottság közleményt fogadott el az esb-alapok uniós növekedési stratégiához, európai beruházási tervhez és a Bizottság következő évtizedre vonatkozó prioritásaihoz való hozzájárulásáról, amely valójában az esb-alapok közös rendelkezéseiről szóló rendelet 16. cikkében előírt, az alapok eddigi végrehajtásáról szóló jelentés, amely tartalmazza a tagállamokkal a partnerségi megállapodásokról folytatott tárgyalások eredményét, az operatív programokat és az egyes országok esetében felmerülő fő kihívásokat;

F.  mivel a Horizont 2020 és az esb-alapok közötti szinergiák erősítésének ésszerű magyarázata a beruházási stratégiák és a beavatkozások közötti jelentőségteljes interakciók kiépítésében rejlik mint a gazdaságra jelentős hatást gyakorlás módja, illetve az intelligens szakosodási prioritásokkal bíró innovációs beruházások világszínvonalú kutatási és innovációs kezdeményezésekkel való ötvözésében, ekképpen biztosítva az alapokra való nagyobb befolyást;

1.  ismételten hangsúlyozza, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelettel bevezetett közös stratégiai keret tovább erősítette a kohéziós politika és egyéb uniós politikák, támogatási programok és kezdeményezések (pl. Horizont 2020, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, digitális egységes piac, vidékfejlesztés, energiaunió, Innovatív Unió és az Európa 2020 kiemelt kezdeményezései) közötti kapcsolatokat, és ezáltal az összes eszköze és célkitűzése révén – ideértve a városfejlesztési menetrendet, a területfejlesztési menetrendet, a kkv-kba való beruházást, az intelligens növekedési és az intelligens szakosodási stratégiákat, valamint az innovatív megoldások meghonosítását célzó lehetséges állami beruházásokat többek között a környezetvédelem, az energia, az egészségügy, az éghajlat-politika, a digitalizáció és a közlekedés terén – jelentős mértékben hozzájárul az egységes piac megerősítéséhez és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához;

2.  hangsúlyozza, hogy a fent említett szinergiákat már a stratégiai tervezés szakaszában beépítik, és ezért már kezdettől fogva a lehetőségek azonosítására és megteremtésére irányuló stratégiai választásokra és tervezésre van szükség a régiók és a tagállamok részéről, megerősítve például a kiválóságot az intelligens szakosodás területein; rámutat, hogy a Horizont 2020 esetében ez magában foglalja a figyelemfelkeltést, az információnyújtást (különösen a hetedik keretprogram kutatási eredményeiről és a Horizont 2020 projektekről), a kommunikációs kampányokban való részvételt, a meglévő hálózatok megnyitását az újonnan érkezőknek, valamint a nemzeti kapcsolattartó pontoknak az európai strukturális és beruházási alapokkal foglalkozó nemzeti és regionális politikai döntéshozókkal és igazgatási hatóságokkal történő lehető legjobb összekapcsolását;

3.  hangsúlyozza, hogy az intelligens szakosodási stratégiáknak a nemzeti és regionális irányító hatóságok, valamint más érdekelt felek – például a felsőoktatási intézmények, az ipari szereplők és a szociális partnerek – bevonásával egy vállalkozói felfedezési folyamat során történő kidolgozása kötelező azon régiók és tagállamok számára, amelyek ERFA-forrásokat kívánnak a kutatásba és fejlesztésbe fektetni; emlékeztet arra, hogy az intelligens szakosodási módszertannak továbbra is a 2020 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politika modelljeként kell szolgálnia, mivel az intelligens szakosodási stratégiáknak egyaránt tartalmazniuk kell alulról felfelé irányuló intézkedéseket (kapacitásépítés, és a nemzeti/regionális kutatási és innovációs rendszerek javítása), valamint felülről lefelé irányuló intézkedéseket (a kutatási eredmények felhasználása, innovációtámogatás és piacra jutás) a Horizont 2020 keretében, ami pedig a maga részéről serkenti az uniós szintű együttműködést az innovációs szakadék megszüntetése és az Unió globális versenyképességének megerősítése érdekében, miközben támogatja az élenjárók és a mögöttük következők közötti kapcsolatokat is a kiválóság terjesztésével és a részvétel növelésével kapcsolatos tevékenységek keretében;

4.  meggyőződése, hogy a kohéziós politikán belüli eredményorientált szemléletet tovább kell erősíteni; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a versenyképességgel kapcsolatos uniós szakpolitikákkal fennálló szinergiák növelésére, különösen a kutatás-fejlesztés, az ikt, a megújuló energiák és a kkv-k terén, tekintettel az uniós K+F eredmények növekvő felhasználására, új, magas színvonalú munkahelyek teremtésére, illetve a meglévő munkahelyek fenntartására, valamint a zöld gazdaság előmozdítására;

5.  megállapítja, hogy a 2014–2020 közötti programozási időszakban a kohéziós politika a pénzügyi eszközöknek erősebb szerepet juttat, és megjegyzi, hogy a pénzügyi eszközök, mivel kiegészítik a támogatásokat, jelentős tőkeáttételi hatással rendelkeznek – ami erősítheti a piacon az innováció erősítését célzó finanszírozás hatását (például energiahatékonyság révén) –, és a szükséges társfinanszírozás biztosításával hozzájárulhatnak a felhasználási arány javításához, különösen az alacsony nemzeti társfinanszírozási kapacitással rendelkező tagállamokban és régiókban; hangsúlyozza azonban, hogy a támogatások továbbra is elengedhetetlenek bizonyos projektek esetében, úgymint a K+I projektek és azon projektek, amelyek elsősorban a társadalmi kihívásokra összpontosítanak; emlékeztet rá, hogy a támogatások és pénzügyi eszközök nem ugyanolyan típusú tevékenységeket finanszíroznak, és hogy e különböző támogatási formák eltérő kedvezményezettekre és projektekre irányulnak; hangsúlyozza a támogatásfinanszírozás folytatásának jelentőségét a jövőbeni uniós programokban; hangsúlyozza, hogy a jövőben megfelelő egyensúlyt kell fenntartani a támogatások és a pénzügyi eszközök között; emlékeztet rá, hogy tovább kell erősíteni a pénzügyi eszközök elszámoltathatóságát, átláthatóságát és eredményközpontúságát;

6.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak folyamatos figyelmet a kkv-k igényeire az esb-alapok és a Horizont 2020 kialakítása és végrehajtása során, valamint az ezek közötti szinergiákra; kéri a Bizottságot, hogy készítsen összehangolt pályázati felhívásokat a több alapból történő finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében; felszólít a releváns kkv-programok – mint a COSME, a Horizont 2020 kkv-eszköze és az Európai Stratégiai Beruházási Alap kkv-komponense – átfogó értékelésére mind a költségvetési előirányzatok, mind a projektek sikerességi arányát, valamint az adminisztratív terheket és a végrehajtás gördülékenységét illetően;

7.  megjegyzi, hogy a beruházások hatásának maximalizálása érdekében tovább kell erősíteni az egyéb szakpolitikákkal és eszközökkel kialakított szinergiákat; ezzel összefüggésben emlékeztet a „kiválósághoz vezető út” (S2E) elnevezésű uniós költségvetési kísérleti projektre, amely továbbra is támogatja 13 tagállam régióit az esb-alapok közötti szinergiák fejlesztésében és kiaknázásában; felszólít rugalmasság biztosítására a tagállamok számára a „kiválóság pecsétjének” használatához; kiemeli továbbá a kapcsolódó szakosodási területek beazonosításának fontosságát is más régiókban és tagállamokban a velük való összefogás, a több országot érintő projektlehetőségekre való jobb felkészültség és a nemzetközi szintű összekapcsolódás elérése céljából;

8.  emlékeztet rá, hogy a Horizont 2020-at érintő költségvetési korlátok miatt fennáll annak kockázata, hogy kiváló értékelést kapott projektek támogatás nélkül maradnak; hangsúlyozza, hogy hozzáférhetővé kell tenni alternatív finanszírozási forrásokat; az esb-alapokból lehetne például támogatást nyújtani a kiváló Horizont 2020 projektek számára a „kiválóság pecsétjének” segítségével;

9.  megjegyzi, hogy a Horizont 2020 költségvetése jelentős részének végrehajtására közszektoron belüli társulások és köz- és magánszféra partnerségek lesznek felhatalmazva, ami lehetőségeket kínál a közszektoron belüli társulások igazgatási mechanizmusainak az intelligens szakosodási kezdeményezésekkel (RIS3) és programokkal kialakított szinergiák optimalizálása érdekében történő felhasználására az éves munkatervek kialakítása révén;

10.  hangsúlyozza, hogy az ESBA-nak ki kell egészítenie az esb-alapokat és más uniós programokat – például a Horizont 2020-at – és az Európai Beruházási Bank hagyományos tevékenységeit; megjegyzi, hogy ennek eredményeként az ESBA más típusú projekteket céloz meg, mint amilyeneket a 2,2 milliárd eurós Horizont 2020 program megcélozott volna; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az uniós eszközök közti teljes koherenciát és szinergiákat az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés átfogó stratégiai céljainak elérése és a köztük vagy a politika végrehajtásának különböző szintjei közti átfedések és ellentmondások kiküszöbölése érdekében, ugyanakkor kiegészítve a nemzeti és regionális alapokat és programokat; emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia felülvizsgálata során meg kell határozni a szükséges eszközöket, ugyanakkor biztosítani kell valamennyi rendelkezésre álló forrás hatékony felhasználását és az átfogó stratégiai célok vonatkozásában a várt eredmények elérését, figyelembe véve, hogy a K+I beruházások mennyiségét, minőségét és hatását növelni kellene a kohéziós politikai eszközök és a Horizont 2020 összehangolt használata révén;

11.  felhívja a Bizottságot az alapok közötti szinergiák folyamatos nyomon követésére, és a szinergiákra vonatkozó közlemény készítésére, különös tekintettel a Horizont 2020 és az RIS3 közötti szinergiákra, a bevált gyakorlatok terjesztése és azok hatásainak fokozása érdekében az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatára készülődve; rámutat arra, hogy egy ilyen rendszer sem növelheti az adminisztratív terheket;

12.  kiemeli a Bizottságnak az uniós innovációs kezdeményezések jobb koordinálását célzó Európai Innovációs Tanács lehetséges létrehozására irányuló előkészületeit; megjegyzi, hogy az Európai Innovációs Tanács fő céljául a kereskedelmi kapcsolatokat gátló akadályok felszámolásához történő hozzájárulást és az innovációs szakadék megszüntetését kell kitűzni; hangsúlyozza, hogy az Európai Innovációs Tanácsba be kell vonni minden érintett szereplőt, valamint átlátható és gyors konzultációt és döntéshozatali eljárásokat kell biztosítani, elkerülve az átfedéseket; hangsúlyozza továbbá, hogy a Horizont 2020 költségvetését maradéktalanul vissza kell állítani az ESBA előtti szintre;

13.  hangsúlyozza a Horizont 2020 és az esb-alapok között a biztonság tekintetében fennálló kapcsolatot (az ikt infrastruktúrának az EU-ban mindenütt azonos szinten kell lennie); támogatja az ikt-biztonsági struktúrák harmonizálását; kéri, hogy az ellenőrzési folyamatok tekintetében kapcsolják össze eszeket az alapokat, és felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki világos, összehangolt és koordinált megközelítést a 2020 utáni időszakra vonatkozóan, külön hangsúlyt fektetve az adminisztratív és ellenőrzési folyamatokra, az arányosságra és az elszámoltathatóságra;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok nemzeti és regionális kormányzatainak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o. (3) HL L 347., 2013.12.20., 470. o. (4) HL L 347., 2013.12.20., 259. o. (5) HL L 347., 2013.12.20., 303. o. (6) HL L 347., 2013.12.20., 281. o. (7) HL L 347., 2013.12.20., 487. o. (8) HL L 347., 2013.12.20., 104. o. (9) HL C 24., 2016.1.22., 2. o. (10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0002. (11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0133. (12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0308. (13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0419.

Az Európai Parlament 2016. július 6-i állásfoglalása a Bizottság 2017. évi munkaprogramjára vonatkozó stratégiai prioritásokról (2016/2773(RSP))

P8_TA(2016)0312 RC-B8-0885/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Bizottságnak szóló, Jean-Claude Juncker által 2014. július 15-én ismertetett, „Új kezdet Európa számára: a munkahelyteremtés, a növekedés, a méltányosság és a demokratikus változás programja” című politikai iránymutatásra,

–  tekintettel „A Bizottság 2016. évi munkaprogramja – Lejárt a szokványos megoldások ideje” című, 2015. október 27-i bizottsági közleményre (COM(2015)0610) és annak I–VI. mellékleteire,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottsági Elnökök Értekezletének összefoglaló jelentésére, amely kiegészítő információkat nyújt ezen állásfoglaláshoz a parlamenti bizottságok szempontjából, és amelyet a Bizottságnak kellőképpen figyelembe kell vennie 2017. évi munkaprogramjának kidolgozásakor és elfogadásakor,

–  tekintettel az Egyesült Királyságban tartott népszavazásból eredő, az Európai Unióból való kilépésről szóló döntésről szóló, 2016. június 28-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Tanács 2016. június 28–29-i következtetéseire,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a Bizottság 2017. évi munkaprogramjára vonatkozó megállapításaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 37. cikkének (3) bekezdésére,

A.  mivel az európai integrációs folyamat békét eredményezett, és évtizedek óta hozzájárul Európában a biztonsághoz és a jóléthez;

B.  mivel Európa jelenleg számos közös és globális kihívással néz szembe, emellett pedig sok polgár részéről növekvő frusztrációval és bizalmatlansággal a bizonytalan életkilátások és a lehetőségek hiánya miatt, és a polgárok elvárják, hogy a döntéshozók reagáljanak erre; mivel annak érdekében, hogy sikeres legyen, az európai integráció nem korlátozódhat pusztán egy gazdasági projektre; mivel az európaiak szívét sürgősen ismét meg kell nyerni az európai projekt számára, és sürgősen meg kell erősíteni a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót;

C.  mivel az Unió egymást átfedő válságai hatékony európai megoldásokat tesznek szükségessé, amelyek a közösségi módszer révén szilárdan egy demokratikusabb folyamaton alapulnak, amely teljes körűen bevonja az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket, összhangban az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 5. cikkével;

D.  mivel az Unió mindannyiunk közös otthona, amelynek biztonságos helyként kell szolgálnia és stabil gazdasági környezet kell nyújtania polgárai számára; mivel a fenntarthatóság és a gazdasági növekedés összeegyeztethetők egymással, és kölcsönösen erősíthetik egymást; mivel fontos, hogy az EU leküzdje az elhúzódó gazdasági válságot azáltal, hogy fokozza a fenntartható beruházásokat, csökkenti a különbségeket, megállapodott szakpolitikákat hajt végre és jobb szakpolitikákat dolgoz ki, különösen a belső piac elmélyítése és a gazdasági és monetáris unió javítása révén;

E.  mivel úgy döntöttünk, hogy közös értékeken alapuló közösségként közös jövőt építünk, és ápoljuk hagyományaink és történelmünk gazdagságát és sokszínűségét; mivel azt szeretnénk, hogy Európa betölthesse szerepét és felelősségét a globális színtéren, elkötelezetten a szolidaritás, a multilateralizmus, külső partnerségeink és a jobb normák felé közelítés előmozdítása iránt; mivel biztosítani szeretnénk a közös békén, jóléten és demokrácián alapuló közös projektünket annak érdekében, hogy vonzó jövőt teremtsünk az összes elkövetkező nemzedék számára;

Az európai polgárok munka- és életkörülményeinek javítása

1.  emlékeztet arra, hogy az utóbbi időben az európai gazdasági fellendülés visszafogott és kiegyensúlyozatlan volt, az Unió számos régiójában továbbra is elfogadhatatlan a munkanélküliség, a szegénység és az egyenlőtlenség szintje, valamint hogy a fiatalabb generációk súlyos kilátástalansággal szembesülnek; az Uniónak ezért azon kell dolgoznia, hogy dinamikus és befogadó munkaerőpiacot valósítson meg a szociális piacgazdaság európai modelljébe ágyazva, javítva a polgárok élet- és munkakörülményeit és lehetővé téve a tisztességes munkaerő-mobilitást; meg van győződve arról, hogy valamennyi uniós polgár számára biztosítani kell, hogy számíthasson a tisztességes munkakörülményekre és a magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférésre, a szociális védelemre és azokra az alapvető szolgáltatásokra, amelyek lehetővé teszik a munka és a magánélet közötti egyensúlyt és megfelelnek egy modern uniós munkaerőpiac igényeinek; felismeri, hogy egy versenyképes és inkluzív gazdaság lényegét az a képessége jelenti, hogy minden tevékenység tekintetében kiaknázza a nőkben és a férfiakban rejlő tehetséget;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy e célból építsen a folyamatban lévő nyilvános konzultációra és a Parlament hamarosan elkészülő jelentésére, azáltal hogy a szubszidiaritás elvével és a Szerződés célkitűzéseivel összhangban előterjeszt egy javaslatot a szociális jogok európai pillérével kapcsolatban, amelyet konkrét kezdeményezésekre lehet átültetni, különösen az alábbiakra:

3.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak nyomon kell követnie, ösztönöznie és támogatnia kell a tagállamok hatékony és eredményes pénzeszközfelhasználását a fiatalok foglalkoztatásának fellendítése és a minőségi munkahelyek létrehozása terén, különösen azokban a régiókban, ahol magas a munkanélküliség szintje, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés, az európai strukturális és beruházási alapok, valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az Európai Beruházási Bank által finanszírozottakhoz hasonló foglalkoztatási és növekedési programokon keresztül;

4.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak – a tagállamokkal és a szociális partnerekkel együttműködve – meg kell erősítenie az európai szociális párbeszédet is, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek és a versenyképességi kihívások kezelése érdekében jobban összehangolja a munkaerő-piacokat és a szociális védelmi követelményeket;

A gazdasági fellendülés és a hosszú távú versenyképesség megerősítése a munkahelyteremtés a jólét fokozása céljából

5.  meggyőződése, hogy az EU világelső lehet egységes piaca teljes potenciáljának felszabadítása, valamint a vállalkozási kedv, a tisztességes verseny és az innovációba történő beruházás előmozdítása révén;

6.  úgy véli, hogy az Uniónak egy erős és sokszínű európai üzleti környezetet kell előmozdítania; rámutat arra, hogy az uniós versenypolitika alapvető szerepet játszik szociális piacgazdaságának működésében; hangsúlyozza, hogy az európai ipar csak akkor maradhat versenyképes, a célnak megfelelő és időtálló, ha fenntarthatóvá válik és megvalósítja a digitális átállást; osztja a Bizottság azon nézetét, hogy Európának nagy dolgokban nagynak, kis dolgokban kicsinek kell lennie;

7.  kéri, hogy indítsák újra a fenntartható növekedést és a foglalkoztatást célzó Európa 2020 stratégiát, a jövőre vonatkozó valódi ambícióval, különösen a szociális piacgazdaságunk modelljének javítása és a tagállamok gazdaságainak modernizálását szolgáló strukturális reformok megvalósítása, valamint a széles körű jólét megteremtése révén; meggyőződése, hogy a foglalkoztatás és a termelékenység növelése továbbra is kiemelt fontosságú, és hogy az EU-nak célzott beruházásokra van szüksége az innovatív, erőforrás-hatékony és digitális gazdaság felé történő elmozdulás felgyorsításához, Európa újraiparosítása és a munkahelyek visszatelepítése érdekében;

8.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy új, ambiciózus, a körforgásos gazdaságról szóló csomagra épülő és azt kiegészítőt ipari stratégiát; rámutat, hogy még több magán- és közberuházásra van szükség az energetikai átállás, az ökoinnovatív kkv-k, a kutatás és az oktatás terén;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot további intézkedésekre a kutatás és fejlesztés, az innováció, a kulturális sokszínűség és a kreativitás fokozására, melyek a munkahelyteremtés kulcsfontosságú előmozdítói, ugyanakkor vegye figyelembe, hogy a vállalatok – és különösen a kkv-k – tőkéhez való hozzáférése alapvető fontosságú a fejlesztés és az új termékek és szolgáltatások előállításának ösztönzéséhez mind a hagyományos, mind a feltörekvő ágazatokban, valamint a szellemi tulajdonjogok hatékony védelmének ösztönzéséhez;

10.  úgy véli, hogy az egységes piacon további integrációra van szükség, különösen a digitális területen, a fogyasztók és a kkv-k számára tisztességes környezet megteremtése, valamint az indokolatlan akadályok felszámolása révén; mélyen meg van győződve arról, hogy a globálisan versenyképes, innovatív és polgárközpontú digitális egységes piac az egyik lehetséges útja annak, hogy meg tudjunk felelni a 21. század kihívásainak;

11.  elvárja a Bizottságtól, hogy használja valamennyi hatáskörét és jogkörét, hogy elősegítsen egy jobb növekedési modellre való áttérést, amely összeegyeztethető a fenntartható fejlődés elveivel, amely gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziókat is magában foglal;

Válasz az éghajlatváltozásra és az energiabiztonság biztosítása

12.  emlékeztet arra, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket az energiaunió megvalósítása érdekében, amely garantálni fogja az energiabiztonságot, valamint a megfizethető és fenntartható energiát valamennyi polgár és vállalkozás számára;

13.  rámutat az európai éghajlati katasztrófák emberi és gazdasági következményeire; hangsúlyozza, hogy továbbra is kezelni kell az éghajlatváltozás kiváltó okait – biztosítva ugyanakkor iparunk versenyképességét – egy, az energiahatékonyságot is magában foglaló ambiciózus éghajlat-változási stratégia révén;

14.  sürgeti ambiciózusabb célkitűzések uniós szinten történő meghatározását az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra vonatkozóan a 2020 utáni időszakra, összhangban az ENSZ párizsi éghajlat-változási konferenciáján (COP 21) elért megállapodással;

15.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös energia- és klímadiplomáciai stratégiát a globális aggályok eloszlatására;

16.  kéri a Bizottságot, hogy azonosítsa a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos megszüntetésére irányuló törekvéseket, és ezzel együtt csökkentse ezek lehetséges gazdasági és társadalmi hatásait;

A menekültek növekvő beáramlására adandó következetes válasz biztosítása

17.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak konkrét megoldásokat kell kidolgoznia a menekültügyi vészhelyzet kezelésére, különösen a kiváltó okok kezelése, a migrációs áramlások tranzit- és származási országaival történő együttműködés megerősítése, valamint ezen országok stabilizációját, helyreállítását és fejlesztését biztosító valamennyi rendelkezésre álló szakpolitika és eszköz felhasználása révén;

18.  ösztönzi a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve folytassa a szükséges humanitárius segítségnyújtást és biztosítson megfelelő életkörülményeket a menekülttáborokban, összekapcsolva mindezt a hosszabb távú fejlesztési programokkal, különösen az oktatás terén;

19.  rámutat arra, hogy az uniós menekültügyi és migrációs politika nem felel meg a célnak, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 80. cikke alapján alapvető újragondolás szükséges; úgy véli, hogy a közös európai menekültügyi rendszer reformja semmiképpen sem vezethet az uniós menekültügyi jogszabályok nyújtotta védelem jelenlegi szintjének csökkenéséhez;

20.  kéri rendszerszerű és érvényesíthető programok megszervezését a menedékkérők közvetlen áttelepítésére és áthelyezésére;

21.  felszólít arra, hogy a menedékkérők fogadására hozzanak létre olyan körülményeket az EU-n belül, amelyek biztosítják a menedékkérők biztonságát, valamint a velük való humánus bánásmódot, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok szükségleteire; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy elegendő forrást kell garantálni a menekültek munkaerő-piaci integrációjának biztosítására, valamint a menekültek társadalmi befogadására;

22.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy megfelelő uniós gazdasági és jogi migrációs politika kialakítására, amely a diákok, kutatók és magasan képzett munkavállalók számára rendelkezésre álló meglévő eszközökön alapul, valamint – az uniós munkaerőpiacokon megállapított hiányosságok orvoslása érdekében – hosszabb távon állapítson meg általánosabb szabályokat, amelyek irányadóak azon harmadik országbeli állampolgárok beutazására és a tartózkodására nézve, akik munkakeresés céljából érkeznek az EU-ba;

23.  úgy véli, hogy mivel a nemzetközi migráció globális jelenség, amelynek mértéke, összetettsége és hatása egyre inkább nő, az EU-nak és a nemzetközi közösség többi részének felelősséget kell vállalnia ezen a területen;

A polgárok biztonsági aggályainak kezelése

24.  hangsúlyozza, hogy a belső és külső biztonság egyre szorosabban kapcsolódik egymáshoz;

25.  sürgeti a Bizottságot, hogy az Európai Határ- és Parti Őrségre vonatkozó javaslat elfogadását követően biztosítsa annak gyors elindítását, és biztosítsa számára a szükséges emberi és logisztikai kapacitásokat;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség fenyegetéseire válaszul kövesse szorosan nyomon az EU terrorizmus elleni intézkedéseinek – többek között rendőrségi és igazságügyi együttműködés, a nemzetközi hatóságok közötti, valamint az Europolon és az Eurojuston keresztüli információk időben történő megosztása, a terrorizmus finanszírozására irányuló új trendek visszaszorítására irányuló intézkedések – hatékony átültetését és végrehajtását;

27.  kéri a Bizottságot, hogy mobilizálja a szakértelmet, valamint a technikai és pénzügyi erőforrásokat annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a bevált gyakorlatok uniós szintű koordinációját és cseréjét az erőszakos szélsőségesség, a terrorista propaganda, valamint a radikális hálózatok és a terrorista szervezetek általi online és offline eszközökön keresztül történő toborzás elleni küzdelem területén, különös tekintettel a megelőzési, beilleszkedési és újrabeilleszkedési stratégiákra;

28.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a biztonságra vonatkozóan már elfogadott jogszabályok maradéktalan végrehajtását; megismétli felhívását az EU terrorizmus elleni stratégiájának mélyreható elemzésére, amelynek során felmérik mind az elfogadott intézkedések alkalmazását, mind azok hatékonyságát; elvárja, hogy a Bizottság – figyelembe véve a növekvő terrorfenyegetettséget – szükség szerint frissítse a biztonsági stratégiát;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy terjessze elő bejelentett javaslatait az Europolon belül működő, a Terrorizmus Elleni Küzdelem Európai Központja megfelelő jogi alapjára, a meglévő információs rendszerek javítására és fejlesztésére, az információs hiányosságok kezelésére, az interoperabilitás előmozdítására, valamint az információk kötelező uniós szintű megosztására, amelyet megfelelő adatvédelmi biztosítékok kísérnek;

A szomszédságpolitikával és a globális rendszerrel kapcsolatos külső fellépések ambiciózus menetrendjének kidolgozása

30.  nagyra törő uniós globális stratégiáját szorgalmaz, amelyben az EU geopolitikai szereplővé válik a gyorsan változó világban, és kéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy koherens módon mozdítsa elő az EU valamennyi külső fellépési eszközét egy fokozottabb globális irányítás elérése, a hatékonyabb szabályozással kapcsolatos széles körű konvergencia, nagyobb biztonság és az emberi jogoknak az egész világon történő fokozottabb tiszteletben tartása céljából; hangsúlyozza ezért, hogy ennek érdekében az alábbi kulcsfontosságú elemeket az EU külügyi napirendjének prioritásai közé kell sorolni:

Méltányos adópolitikák a megfelelő források beszedése érdekében

31.  hangsúlyozza, hogy soha nem volt még nagyobb szükség arra, hogy fokozzák az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelmet, ami a nemzeti költségvetések számára akár 1 billió euró összegű potenciális bevételt jelent; úgy véli, hogy e forrásokat a jövőt szolgáló beruházásokra, a foglalkoztatás fellendítésére és az egyenlőtlenségek csökkentésére lehetne fordítani;

32.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak továbbra is haladéktalanul fel kell lépnie annak biztosítása érdekében, hogy a nyereséget azokban az európai országokban adóztassák, amelyekben a tényleges gazdasági tevékenység és értékteremtés folyik; az Uniónak arra kell törekednie, hogy elmozduljon a kötelező közös konszolidált társaságiadó-alap felé, fokozza az adózással összefüggő állami támogatás megsértéseinek kivizsgálására irányuló erőfeszítéseket, alkalmazzon a feltételes adómegállapítások használatára és átláthatóságára vonatkozó közös szabályokat, valamint alkalmazzon pontosan meghatározott közös megközelítést az adóparadicsomok megszüntetése érdekében;

33.  sürgeti a Bizottságot, hogy az adókijátszás és az adókikerülés ellen folytatott küzdelmébe foglalja bele a külső dimenziót, tekintettel többek között az Unióból adózatlanul kivitt nyereségre;

Az uniós költségvetés megerősítése és a pénzügyi eszközök

34.  azon a véleményen van, hogy ahhoz, hogy az Unió képes legyen hatékonyan fellépni, új pénzügyi és költségvetési stratégiára van szüksége; úgy véli, hogy a Bizottságnak ezért a következő elvekre és elemekre épülő intézkedéseket kell javasolnia:

A gazdasági és monetáris unió kiteljesítése

35.  ragaszkodik az európai gazdasági kormányzás keretében hozott határozatok tekintetében az uniós jogban foglalt demokratikus elszámoltathatóságra vonatkozó előírások tiszteletben tartásához;

36.  kitart azon véleménye mellett hogy az Uniónak a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergenciára kell törekednie, a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályaival és az európai szemeszter irányítási keretével teljes összhangban;

37.  úgy véli, hogy a Bizottságnak következetes módon javítania kell az adósságok, hiányok és a makrogazdasági egyensúlyhiány nyomon követését oly módon, hogy tiszteletben tartsa a Stabilitási és Növekedési Paktumot, és ösztönözze a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést, fokozott figyelemmel az euróövezet összesített költségvetési irányvonalára;

38.  úgy véli, hogy az Uniónak javítania kell az európai szemeszter hitelességét, következetességét, nemzeti felelősségvállalását és demokratikus legitimitását annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok végrehajtsák az országspecifikus ajánlásokat, olyan strukturális reformokkal és beruházásokkal, melyek célja gazdaságuk modernizálása és versenyképességük fokozása, a felelősségteljes költségvetési gazdálkodás megvalósítása, valamint az egyenlőtlenségek és az egyensúlyhiány kezelése;

39.  szorgalmazza a szorosabb gazdaságpolitikai koordinációt az euróövezet beruházási hiányosságainak kezelése és a reform-erőfeszítések megerősítése érdekében a versenyképesség növelése és a kereslet fenntartása céljából;

40.  úgy véli, hogy a bankuniót ki kell teljesíteni úgy, hogy a kockázatcsökkentő intézkedések szorosan együtt járjanak a kockázatmegosztással;

41.  megjegyzi, hogy a gazdasági és monetáris unió közös fiskális rendszerének fejlesztésére vonatkozó jelenlegi mérlegelés eredményeit figyelembe kell venni;

42.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő következetes és jól megalapozott javaslatcsomagot a gazdasági és monetáris uniónak az öt elnök jelentésében meghatározottak szerinti kiteljesítéséről;

Az alapvető jogok és a demokrácia erősítése

43.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a halmozott válság nemcsak az európai társadalmak kohézióját kezdte ki, hanem megrendítette az európai polgárok demokratikus intézményeikbe vetett hitét uniós, és egyes esetekben nemzeti szinten; ezért úgy véli, hogy Európa legfontosabb feladata az Unió demokratikus legitimitásának növelése és a polgárok érdekeinek szolgálatára vonatkozó képességébe vetett bizalom helyreállítása;

44.  emlékeztet arra, hogy megannyi mai kihívás, köztük az éghajlatváltozás, a menekültügy és a migráció, a pénzügyi piacok, a vállalatok ellátási láncai, a terrorista hálózatok, valamint a bukott és „lator” államok kérdése nemzetek feletti probléma, és európai megoldásokat tesz szükségessé, amelyeket a Bizottság és a Parlament teljes körű bevonásával a közösségi módszerrel kell meghatározni;

45.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként elő kell mozdítania az Unió általános érdekeit (az EUSZ 17. cikke), vagyis a békét, az általa vallott értékeket és népei jólétét (az EUSZ 3. cikke); rámutat arra, hogy a Parlamentnek is saját politikai felelőssége van a tagállamok közötti megosztottság megszüntetésének elősegítésében, az európai polgárok általános érdekeinek védelmében, valamint az európai szinten hozott döntések demokratikus legitimációjának biztosításában; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy minden kezdeményezés – ideértve az Európai Tanács kezdeményezéseit is – megfeleljen a Szerződések rendelkezéseinek;

46.  felkéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az európai intézmények megerősítése érdekében, valamint azért, hogy az uniós polgárokat az európai politikai életben való aktívabb részvételre ösztönözze; felhívja az uniós intézményeket, hogy fűzzék szorosabbra a kapcsolatot a fiatalabb generációkkal és kapcsolódjanak jobban vitafórumjaikhoz; úgy véli, hogy határozottabb lépésekre is van lehetőség, hogy az uniós polgárokat jogaikról tájékoztassák, kiaknázzák az európai polgári kezdeményezésben rejlő lehetőségeket, és hogy az európai ombudsman feladatát megerősítsék;

47.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak javaslatokat kellene előterjesztenie a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról, figyelembe véve a Parlament hamarosan várható jelentését; úgy véli, hogy a Bizottságnak továbbra is törekednie kellene arra, hogy az Unió csatlakozzon az emberi jogok európai egyezményéhez (EJEE), figyelembe véve a Bíróság e kérdésről szóló véleményét és kezelve a fennmaradó jogi kihívásokat;

48.  felhívja az uniós intézményeket, hogy törekedjenek a lehető legnagyobb fokú átláthatósági, elszámoltathatósági és feddhetetlenségi normákra, valamint harcoljanak az összeférhetetlenségek ellen;

49.  elkötelezett amellett, hogy minden rendelkezésére álló eszközt és forrást hajtóerőként használjon az Európai Unió reformja felé vezető megújított demokratikus folyamat során;

o
o   o

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0294.

Az Európai Parlament 2016. július 6-i állásfoglalása a bálnavadászat 2015–2016-os szezonban történő újrakezdésére vonatkozó japán döntésről (2016/2600(RSP))

P8_TA(2016)0313 RC-B8-0853/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságnak a kereskedelmi célú bálnavadászat vonatkozásában zéró fogási kvótáról szóló, 1986-ban hatályba lépett megállapodására (a „moratórium”),

–  tekintettel a 2014. szeptemberében rendezett 65. ülésén a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság által elfogadott 2014-5. sz. határozatra,

–  tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezménykeretében elfogadott, a biológiai sokféleségre vonatkozó aicsi célkitűzésekre,

–  tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre (élőhelyvédelmi irányelv)(1),

–  tekintettel a bálnavadászattal kapcsolatos közösségi fellépésről szóló 2009. február 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Nemzetközi Bíróság 2014. március 31-i, a Déli-sarkvidéken folytatott bálnavadászat ügyében hozott ítéletére (Ausztrália kontra Japán: Új-Zéland intervenciója),

–  tekintettel az Unió által 2015 decemberében aláírt, a déli-óceáni bálnavadászatnak a tudományos kutatási célú új bálnavadászati program (NEWREP-A) keretében történő, Japán általi újraindításával kapcsolatos demarsra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a bálnaállományok kihalásának megakadályozása és helyreállításuk lehetővé tétele érdekében a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) 1982-ben moratóriumot fogadott el valamennyi kereskedelmi célú bálnavadászat tekintetében, amely még mindig hatályban van; mivel a bálnavadászat szabályozásáról szóló nemzetközi egyezmény egyedi rendelkezéseket tartalmaz, melyek lehetővé teszik korlátozott számú bálna szigorúan tudományos céllal történő vadászatát, és ez „különleges engedéllyel történő bálnavadászat” néven ismert;

B.  mivel a moratórium ellenére számos országban továbbra is folyik a kereskedelmi célú bálnavadászat gyakorlata; mivel a moratórium bevezetése óta a különleges engedéllyel történő, állítólagosan tudományos célú bálnavadászat során leölt állatok száma valójában nőtt; mivel Japán évtizedek óta folytat ilyen különleges engedélyhez kötött bálnavadászatot;

C.  mivel az 1986-ban hatályba lépett nemzetközi tiltás ellenére Japán folytatta a bálnavadászatot, és 2014-ig több mint 20 000 bálnát(3) ölt le;

D.  mivel a bálnavadászat komoly szenvedést okoz az egyes állatoknak, és veszélyezteti a bálnapopulációk egészének védettségi helyzetét;

E.  mivel valamennyi nagy bálnafaj szerepel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) I. mellékletében;

F.  mivel 2014. március 31-i ítéletében az NB elrendelte a Japánban a JARPA II program alapján folytatott éves bálnavadászat felfüggesztését, a„tudományos érték hiányára” hivatkozva, valamint azért, mert a kiadott engedélyeket Japán állításaival ellentétben nem tudományos kutatás céljaira használták;

G.  mivel a tudományos engedélyek lehetővé teszik a bálnahús értékesítését vagy felajánlását, holott a tudományos szükségletek tökéletesen ártalmatlan alternatívákkal is kielégíthetők; mivel a tudósok anélkül, hogy leölnék a bálnákat, DNS-mintavétellel és a távolból történő megfigyeléssel szert tehetnek a bálnákkal kapcsolatos ismeretekre;

H.  mivel 2015 októberében Japán nyilatkozatott tett az ENSZ számára, melyben elismeri az NB joghatóságát, kivéve a tengerek biológiai erőforrásainak kutatása, megőrzése, kezelése vagy kiaknázása miatt vagy azzal kapcsolatban felmerülő viták tekintetében, kifejezetten kizárva azt, hogy az NB a jövőben vitathassa Japán különleges engedéllyel történő bálnavadászatra irányuló programját;

I.  mivel 2015 novemberében a japán halászati ügynökség arról tájékoztatta a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságot, hogy a tudományos kutatási célú új bálnavadászati program (NEWREP-A) alapján újrakezdi a bálnavadászatot;

J.  mivel Japán már több éve részt vesz a bálnahús és a bálnából készült termékek kereskedelmében, annak ellenére, hogy az emlős szerepel a CITES egyezmény I. mellékletében;

K.  mivel a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság tudósokból álló szakértői testülete, amely megvitatta és felülvizsgálta a NEWREP-A programot, megállapította, hogy a javaslat nem bizonyította a halált okozó mintavétel szükségességét a kitűzött célok eléréséhez;

L.  mivel elsődleges célként a biológiai sokszínűség védelmét kell kitűzni, beleértve ebbe a fajok megőrzését, mivel a bálnák (és a delfinek) vonatkozásában a közösségi álláspontot meghatározó uniós élőhelyvédelmi irányelv nem engedélyezi a kereskedelmi célú bálnavadászat újrakezdését egyetlen bálnaállomány tekintetében sem az Európai Unió vizein;

M.  mivel az Unió és tagállamai bírálták Japánt a bálnavadászat újrakezdése miatt, továbbá azért, mert Japán nem tartja kellően tiszteletben a Nemzetközi Bíróság 2014. évi véleményében foglalt iránymutatást; mivel 2015 decemberében csatlakoztak Új-Zélandhoz a japán kormány elleni demars keretében;

N.  mivel Japán az Unió stratégiai partnere, és a kétoldalú kapcsolat olyan közös értékeken alapul, mint például a hatékony multilateralizmusba és a szabályokon alapuló nemzetközi rendbe vetett szilárd hit;

O.  mivel az Unió jelenleg stratégiai partnerségi megállapodásra és szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalásokat folytat Japánnal;

1.  felszólítja Japánt, hogy állítsa le bálnavadász-tevékenységeit, és tartsa be az IWC következtetéseit;

2.  határozottan támogatja a kereskedelmi bálnavadászatra vonatkozó általános moratórium fenntartását és a bálnából készült termékek nemzetközi kereskedelmére vonatkozó tilalmat; sürgeti az indokolatlan „tudományos célú bálnavadászat” megszüntetését, illetve támogatja jelentős méretű óceáni és tengeri térségek menedékhelyekké történő kijelölését, ahol mindennemű bálnavadászat határozatlan ideig tilos;

3.  komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a bálnavadászatnak a NEWREP-A program keretében történő újrakezdése 333 csukabálna – köztük 200 vemhes nőstény – leölését tette lehetővé a Déli-óceánban a 2015–2016-os szezonban, továbbá hogy Japán közel 4000 bálna leölését tervezi a teljes 12 éves időszak során;

4.  helyteleníti, hogy a bálnavadászat újrakezdésével Japán egyértelműen semmibe veszi a Nemzetközi Bíróság ítéletét; úgy véli, hogy vadászatok ezért sértik az IWC normáit, és aláássák a biológiai sokféleség és a tengeri ökoszisztémák védelmét; hangsúlyozza, hogy a valódi tudományos kutatáshoz nincs szükség a bálnák nagyarányú és rendszeres leölésére;

5.  üdvözli, hogy az Unió csatlakozott a demarshoz, hogy ezzel Japán tudtára adja komoly aggodalmait; felszólítja a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ-t) és a Tanácsot, hogy szorgalmazza, hogy Japán teljesítse a tengeri emlősök védelmével kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeit;

6.  sajnálja, hogy Japán a diplomáciai demars és a széles körű nemzetközi tiltakozás ellenére nem vizsgálta felül döntését; sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy tegyenek meg mindent a kérdés politikai párbeszéd révén és az IWC segítségével történő megoldása érdekében;

7.  felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy a gyakorlat felszámolása érdekében folyamatosan folytassanak párbeszédet Japánnal az állítólagosan tudományos célú bálnavadászat kérdéséről, kétoldalú és többoldalú csatornákon keresztül;

8.  támogatja az IWC 2014-5. sz. határozatát, melynek értelmében előzetes nemzetközi – többek között az IWC tudományos bizottsága általi – felülvizsgálat nélkül nem adható ki további bálnavadászati engedély; sürgeti az IWC-t, hogy az NB ítéletét építse be munkagyakorlatába, és szabályait annak megfelelően igazítsa ki; felhívja a figyelmet arra, hogy sürgősen lépéseket kell tenni az IWC e tekintetben történő megerősítése érdekében, és felszólítja a tagállamokat, hogy az IWC következő, októberben megrendezendő ülésén sürgessék a szükséges határozatok meghozatalát;

9.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy amikor az IWC 2016 októberében sorra kerülő 66. ülése után elkészítik a bálnavadászatra vonatkozó frissített uniós közös álláspont tervezetét, olyan megközelítést alkalmazzanak, amely legalább annyira elővigyázatos, mint a jelenlegi közös álláspont (A Tanács határozata a bálnavadászat szabályozásáról szóló nemzetközi egyezménynek és jegyzékének módosításaira vonatkozóan az Európai Unió nevében, a hatáskörébe tartozó kérdéseket illetően, a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság következő három ülésén képviselendő álláspont meghatározásáról – 2011/0221(NLE));

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Japán kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 206., 1992.7.22., 7. o. (2) HL C 76. E, 2010.3.25., 46. o. (3) https://iwc.int/total-catches