Index 
Elfogadott szövegek
2016. július 7., Csütörtök - Strasbourg
Az albínó személyek helyzete Afrikában és különösen Malawiban
 Bahrein
 Mianmar és különösen a rohingyák helyzete
 Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 71. ülésszaka
 A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) végrehajtása
 Végrehajtási jogi aktussal szembeni kifogás: élelmiszerekkel kapcsolatos, egészségre vonatkozó, engedélyezett állítások

Az albínó személyek helyzete Afrikában és különösen Malawiban
PDF 271kWORD 86k
Az Európai Parlament 2016. július 7-i állásfoglalása az Afrikában, és különösen a Malawiban élő albínó személyek helyzetéről (2016/2807(RSP))
P8_TA(2016)0314RC-B8-0897/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az albínók ellen Tanzániában elkövetett gyilkosságokról szóló, 2008. szeptember 4-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az albínó személyek emberi jogainak érvényesülésével foglalkozó független ENSZ-szakértő 2016. január 18-i jelentésére,

–  tekintettel az albinizmus nemzetközi napjáról szóló, 2015. június 13-i uniós sajtóközleményre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az albinizmus nemzetközi napjáról szóló, 2014. december 18-i 69/170 sz. határozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának 2013. november 5-i, az albínó személyek elleni támadások és diszkrimináció megakadályozásáról szóló 263. sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2013. június 13-i, az albínó személyek elleni támadásokról és diszkriminációról szóló 23/13 sz. határozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatára (1992. december 18.),

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel a Cotonou-i Partnerségi Megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az albinizmus veleszületett rendellenesség, amely világszerte minden 20 000 emberből egyet érint; mivel ez az arány jóval magasabb a szubszaharai országokban, és Tanzánia, Malawi és Burundi azon országok közé tartoznak, ahol a legmagasabb az albínó személyek aránya;

B.  mivel az albínó személyek az üldöztetés és az emberi jogi jogsértések néhány legszélsőségesebb formájával szembesülnek, amelyek a széles körű társadalmi diszkriminációtól, a verbális kirekesztéstől és a közszolgáltatásokból való kirekesztéstől egészen a gyilkosságokig, az emberrablásokig, a nemi erőszakig és a megcsonkításig terjednek; mivel az emberi jogi megfigyelők csak 2015-ben 448 albínókkal szembeni támadást jelentettek 25 afrikai országból; mivel igen valószínű, hogy a számokat alulbecsülik, mivel a hatóságok nem mindig követik figyelemmel és nem dokumentálják az ilyen bűncselekményeket, illetve nem rendelkeznek az alapos nyomozásokhoz szükséges kapacitással és forrásokkal;

C.  mivel az albínó személyeket Afrikában fenyegető legnagyobb veszélyt a széles körben elterjedt babonák és az ilyen személyek állapotával kapcsolatos félrevezető hiedelmek jelentik, többek között az a tévhit, hogy az albínó személyek varázserővel rendelkeznek, és amelyek eredményeként bűnbandák és csempészek rendszeresen gyilkolnak meg albínókat azok testrészeiért, amelyekről azt hiszik, hogy szerencsét, egészséget és gazdagságot hoznak; mivel számos országban előfordult, hogy megnyitották az albínó személyek sírjait, és ellopták a csontokat és egyes testrészeket;

D.  mivel Malawiban, ahol a becslések szerint 10 000 albínó él, a rendőrség 69 támadásról számolt be 2014 novembere óta, és ezek közül 18 gyilkosság volt; mivel 2016 áprilisában négy ember vesztette életét, köztük egy kétéves gyermek, ami miatt a hatóságok „veszélyeztetett fajnak” minősítették az albínókat;

E.  mivel Malawi elnöke, Peter Mutharika, nemrégiben nyilvánosan elítélte a közelmúltbeli támadásokat;

F.  mivel Malawi mellett több más kelet-afrikai országban is támadásokra került sor albínó személyek ellen, például Tanzániában, Burundiban, Kenyában és Mozambikban;

G.  mivel az albínó nők és gyermekek különösen ki vannak szolgáltatva a társadalmi kirekesztésnek; mivel az albínó nők gyakran célpontjai a szexuális erőszaknak, hiszen széles körben elterjedt nézet, hogy az albínó nőkkel folytatott szexuális kapcsolat gyógyíthatja HIV/AIDS betegséget, és mivel az albínó gyermeket szülő nőket kirekesztik a munkahelyeken, és hátrányosan megkülönböztetik őket; mivel a rituális támadások áldozatainak jelentős része gyermek, akiket szüleik nagy eséllyel magukra hagynak; mivel a támadásoktól való félelem azt eredményezte, hogy iskoláskorú gyermekek nem élhetnek az oktatáshoz való jogukkal;

H.  mivel a tanzániai kormány komoly és konkrét lépéseket tett annak érdekében, hogy visszaszorítsa a boszorkányságot az országban, ideértve a hagyományos gyógyítók engedélyeinek felfüggesztését és számos boszorkánydoktor letartóztatását; mivel a tanzániai elnök 2008-ben kinevezte az első albínó parlamenti képviselőt, 2015 decemberében pedig az első albínó miniszterhelyettest;

I.  mivel, annak ellenére, hogy a nemzetközi közvélemény egyre jobban odafigyel e kérdésre, továbbá az érintett országokban elfogadott új jogszabályok dacára továbbra is csak nagyon kis számban sikerül elfogni és elítélni az elkövetőket, és számos afrikai országban továbbra is büntetlenül kerül sor ilyen bűncselekményekre és kínzásokra;

J.  mivel 2016. március 1-jén Malawi déli részén a feldühödött tömeg meglincselt és felgyújtott hét állítólagos „albínóvadászt”; mivel Malawi rendőrparancsnoka tűzparancsot adott ki minden olyan személy ellen, akit tetten érnek albínók elrablásában;

K.  mivel az albínókkal szembeni megkülönböztetés, zaklatás és megbélyegzés következtében több száz ember kényszerült ideiglenes szállásokon menedéket keresni; mivel ez a helyzet fokozta az albínó személyek kiszolgáltatottságát és biztonsághiányát, továbbá korlátozza hozzáférésüket olyan alapvető szolgáltatásokhoz, mint az egészségügy és az oktatás, valamint korlátozza foglalkoztatási lehetőségeiket és társadalomban való részvételüket;

L.  mivel ez a diszkrimináció egész életen át tartó traumát és pszichoszociális problémákat okozhat, továbbá hatalmas nyugtalanságot és félelmet kelt az albínó közösségen belül; mivel az albínó személyek általában több nehézséggel szembesülnek a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében, ideértve a bőrrák megelőzését is;

M.  mivel 2015 márciusában az ENSZ kinevezte az albínó személyek emberi jogainak érvényesülésével foglalkozó első független szakértőjét, és június 13-át hivatalosan az albinizmus nemzetközi napjává nyilvánította;

N.  mivel 2016 júniusában az ENSZ támogatásával sor került az afrikai albinizmussal kapcsolatos cselekvés első regionális fórumára, amely rögzítette az albínókkal szemben elkövetett emberi jogi jogsértések elleni konkrét, egyszerű és hatékony lépések ütemtervét;

O.  mivel az EU figyelemfelkeltő kampányokat szervezett a közvélemény ezzel kapcsolatos tudatosságának fokozása céljából, és támogatta a civil társadalmi szervezetek bevonását, illetve a helyi hatóságok kapacitásépítési erőfeszítéseit az albínók elleni gyilkosságok megfékezése céljából;

1.  emlékeztet, hogy az albínó személyeknek ugyanúgy joguk van a félelem nélküli élethez, mint bárki másnak, ahogyan azt Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatának 2. és 3. cikke kimondja;

2.  rendkívül aggasztónak tartja az afrikai albínókat fenyegető folyamatos és széles körű megkülönböztetést és üldöztetést, különösen azt követően, hogy Malawiban a közelmúltban fokozódott az erőszak; határozottan elítéli az albínó személyek által elszenvedett gyilkosságokat, emberrablásokat, csonkításokat és egyéb embertelen és megalázó bánásmódot, és részvétéről és szolidaritásáról biztosítja az áldozatok családtagjait; elítéli továbbá az albínók testrészeivel való spekulatív kereskedést;

3.  sajnálatát fejezi ki az említett eseményeket övező hallgatás és tétlenség miatt; emlékeztet arra, hogy az állam elsődleges felelőssége az, hogy megvédje polgárait, ezen belül a kiszolgáltatott csoportokat, és sürgeti a malawi kormányt és hatóságokat, hogy minden szükséges intézkedést tegyenek meg az albínók, illetve családtagjaik elleni erőszak és a diszkrimináció valamennyi formájának megszüntetése, illetve méltóságuk, emberi jogaik és jólétük védelme érdekében;

4.  sürgeti a malawi hatóságokat, hogy vessenek véget a büntetlenségnek és sürgősen kérjenek nemzetközi támogatást az albínók elleni összes bejelentett támadás pártatlan és hatékony kivizsgálásának lefolytatásához, hogy a felelősöket állítsák bíróság elé és vonják felelősségre;

5.  üdvözli Mutharika elnök nyilatkozatát, amely elítéli a támadásokat, és felszólítja a biztonsági ügynökségeket, hogy az albínóknak biztosítsanak maximális védelmet; azonban óva int minden eszkalálódástól, és emlékeztet, hogy a gyűlöletre és az erőszakra uszítás nem lehet válasz az albínók elleni jelenlegi hátrányos megkülönböztetésre; különösen elítél minden olyan próbálkozást, amely arra irányul, hogy az emberek a saját kezükbe vegyék az igazságszolgáltatást;

6.  felszólítja a malawi kormányt, hogy eredményesebben reagáljon az albínók orvosi, pszichológiai és szociális szükségleteire, az integrációs politikák részeként garantálva számukra az egyenlő hozzáférést az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz;

7.  üdvözli a 2015. márciusi malawi nemzeti reagálási tervet, amelynek a tudatosság, a belső biztonság növelésére, az emberi jogok tiszteletben tartásának figyelésére, az igazságszolgáltatás és a jogalkotás igazgatására, valamint az albínó személyek fokozott szerephez juttatására törekszik; felszólítja a malawi kormányt, hogy hajtassa végre az ötpontos cselekvési tervet, és kéri, hogy a projekt részére több forrást különítsenek el;

8.  üdvözli a tanzániai kormány által az albínók elleni hátrányos megkülönböztetés leküzdésére tett erőfeszítéseket, és a kormány azon határozatát, hogy az albínók elleni gyilkosságok felszámolására törekedve törvénytelennek nyilvánítja a boszorkánydoktorokat (kuruzslókat), elismerve ugyanakkor, hogy túl kevés ügyet visznek bíróság elé; felszólítja a malawi kormányt, hogy ennek megfelelően módosítsa a meglévő jogszabályokat annak érdekében, hogy azok tükrözzék az albínó személyek ellen elkövetett bűncselekmények súlyosságát;

9.  úgy véli, hogy nyilvános figyelemfelkeltő kampányok útján nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a hátrányos megkülönböztetés kiváltó okainak kezelésére és az erőszak visszaszorítására; hangsúlyozza a helyi hatóságok és a civil társadalmi szervezetek döntő szerepét az albínók jogainak előmozdítása, a lakosság tájékoztatása és nevelése, valamint az albinizmussal kapcsolatos mítoszok és előítéletek eloszlatása terén;

10.  aggodalmát fejezi ki az albínó nőket és gyermekeket érő konkrét kihívások okán, amelyek miatt ők még inkább ki vannak szolgáltatva a szegénységnek, bizonytalanságnak és az elszigetelésnek; ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyi áldozatnak hozzá kell férnie a megfelelő egészségügyi és pszichológiai ellátáshoz, és hogy megfelelő politikákat kell életbe léptetni a közösségükbe való újbóli beilleszkedésük megkönnyítésére;

11.  felszólítja az érintett országok hatóságait, hogy – együttműködve nemzetközi és regionális partnereikkel – kötelezzék el magukat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést az albínók testrészeivel folytatott illegális kereskedelem felszámolására, hogy vizsgálják felül a feltételezett súlyos rablásos eseteket, hogy nyomozzák ki és határozzák meg az ilyen testrészek iránti igény forrását, és hogy állítsák bíróság elé az albínókra vadászókat;

12.  úgy véli, hogy az ügyészek, nyomozók és rendőrségi személyzet számára különleges képzést kell nyújtani, amelynek köszönhetően az albínókkal kapcsolatos ügyek intézéséhez szükséges ismereteket elsajátítják;

13.  hangsúlyozza, hogy az albinizmussal kapcsolatos ismeretek és egészségügyi információk általános hiánya csak tovább súlyosbítja az albínó személyek egészségi állapotát; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket, különösen a vidéki és távol eső térségekben; úgy véli, hogy az egészségügyi személyzetnek érzékenységi szakképzést kellene tartani az albinizmussal kapcsolatosan;

14.  szorgalmazza a tanárok és az iskolai adminisztratív személyzet albinizmussal kapcsolatos szakképzését, és kéri a malawi hatóságokat, hogy könnyítsék meg az albínók oktatáshoz való hozzáférését és ebben részesülését;

15.  üdvözli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2015-ben létrehozott egy, az albínó személyek emberi jogainak érvényesítésével foglalkozó független szakértői funkciót, és ezt követően pedig elindította a világon az első, afrikai albinizmussal kapcsolatos fellépéssel foglalkozó regionális fórumot dar-esz-Szalamban 2016. június 19–17. között;

16.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy továbbra is működjenek együtt az érintett országokkal, hogy – a szükséges pénzügyi és szakmai segítségnyújtás megadásával – erőfeszítéseiket hatékonyan támogathassák az albínók szükségleteinek és jogainak megfelelő, a hátrányos megkülönböztetés hiányán és a társadalmi befogadáson alapuló szakpolitikák kidolgozásában;

17.  arra ösztönzi valamennyi érintett tagállamot, hogy osszák meg az albínók jogainak előmozdítása és védelme során bevált gyakorlataikat;

18.  felszólítja az Európai Uniót, hogy szorosan kísérje figyelemmel az albínó személyek emberi jogi helyzetét Afrikában, különösen a küldöttségei általi rendszeres jelentéstétel és nyomon követési munka révén, és hogy továbbra is munkálkodjék védelmük és társadalmi integrációjuk jelentős javításának elősegítésén;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EKSZ-nek, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Malawi és Tanzánia kormányának és parlamentjének, az Afrikai Uniónak, valamint az ENSZ főtitkárának.

(1) HL C 295. E, 2009.12.4., 94. o.


Bahrein
PDF 266kWORD 85k
Az Európai Parlament 2016. július 7-i állásfoglalása Bahreinről (2016/2808(RSP))
P8_TA(2016)0315RC-B8-0900/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bahreinről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Nabíl Radzsab ügyéről szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(1), és a „Bahrein: Mohamed Ramadan ügye” című, 2016. február 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2016. július 5-i nyilatkozatára a Bahreinben bekövetkezett közelmúltbeli fejleményekről,

–  tekintettel a halálbüntetésre, a kínzásra, a véleménynyilvánítás szabadságára és az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az alelnök/külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, Federica Mogherini szóvivőjének 2016. május 31-i nyilatkozatára az al-Vifák főtitkára, Ali Szalmán elítéléséről Bahreinben,

–  tekintettel az ENSZ lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadója, David Kaye 2016. június 1-jei nyilatkozatára Ali Szalmán ellenzéki vezető elítéléséről, valamint az ENSZ-főtitkár szóvivőjének 2016. június 16-i, és az ENSZ emberi jogi főbiztosa szóvivőjének 2016. június 21-i nyilatkozatára Bahreinről,

–  tekintettel az emberi jogokra vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre, amely az uniós szakpolitikák középpontjába kívánja helyezni az emberi jogok védelmét és felügyeletét,

–  tekintettel a 2002 februárjában elfogadott bahreini alkotmányra, különös tekintettel a bahreini büntetőtörvénykönyv 3. fejezetének 364. cikkére és az 1963-as bahreini állampolgársági törvényre,

–  tekintettel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság (BICI) 2011. novemberi jelentésére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, a gyermek jogairól szóló egyezményre, valamint az Emberi Jogok Arab Chartájára, amelyek mindegyikének Bahrein is részes fele,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948) és különösen annak 15. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Bahrein az Európai Unió kulcsfontosságú partnere a Perzsa-öbölben, többek között a politikai és gazdasági kapcsolatok, az energia és a biztonság vonatkozásában; mivel kölcsönös érdekünk tovább mélyíteni partnerségünket, hogy jobban tudjunk válaszolni a jövőbeli kihívásokra;

B.  mivel az elmúlt hónapban a bahreini kormány fokozta az emberijog-védők és a politikai ellenzék elnyomását és üldözését; mivel a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadsága egy demokratikus és pluralista társadalom elengedhetetlen pillérei; mivel a 2002-ben elfogadott bahreini alkotmány alapvető szabadságokat rögzít, köztük a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát;

C.  mivel 2016. június 13-án a rendőrség újból letartóztatta Nabíl Radzsab prominens emberijog-védőt, azzal a váddal, hogy „háború idején hamis híreszteléseket terjesztett”, és „megsértette az állami hatóságokat” 2015-ben közzétett Twitter-bejegyzéseiben, ami miatt összesen akár 13 év börtönbüntetésre is ítélhetik; mivel Nabíl Radzsab 2012 és 2014 között már letöltött egy kétéves börtönbüntetést, amiért gyakorolta szabad véleménynyilvánítási és gyülekezési jogát, és mivel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja 2013-ban arra a következtetésre jutott, hogy önkényesen tartották fogva;

D.  mivel 15 nap magánzárkát követően Radzsab úr egészsége a rossz fogva tartási körülmények következtében megromlott, és 2016. június 27-én kórházba kellett szállítani; mivel 2016. június 29-én visszaszállították a börtönbe, annak ellenére, hogy továbbra is egészségügyi problémákkal küzdött;

E.  mivel a bahreini kormány száműzetésbe kényszerítette Zainab al-Havadzsát, miután azzal fenyegette, hogy újra fogva fogja tartani határozatlan időre, és utazási tilalmat szabott ki az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához (Genf) készülő emberi jogi aktivisták egy csoportjára;

F.  mivel Mohamed Ramadan és Ali Moosa urakat továbbra is a közelgő kivégzés fenyegeti;

G.  mivel a bahreini hatóságok továbbra is a politikai elnyomás eszközeként alkalmazzák az állampolgárság megvonását, ami legutóbb Isza Kasszim ajatollah állampolgársághoz fűződő jogainak megvonásában tetőzött; mivel a bahreini hatóságok több mint 300 személy – köztük emberijog-védők, politikusok, újságírók és vallási vezetők – állampolgárságát vonták meg, többségüket hontalanná téve, megszegve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 15. cikkét;

H.  mivel a bahreini hatóságok 2016. június 14-én felfüggesztették a királyság legnagyobb politikai csoportosulását, az al-Vifák Nemzeti Iszlám Társaságot, befagyasztották annak eszközeit, elfoglalták központjukat, majd pedig 2016. júliusában bírósági kérelmet nyújtottak be gyorsított felszámolására;

I.  mivel Ali Szalmán sejk, az al-Vifák ellenzéki csoport vezetője 2015 júliusa óta tisztességes eljárás nélkül be van börtönözve, és börtönbüntetését 2016 májusában fellebbezésre négyről kilenc évre növelték; mivel egy vádlott jogai védelmének hiánya közvetlenül sérti a bahreini alkotmányt és a nemzetközi jogot; mivel 2015 szeptemberében az ENSZ önkényes letartóztatásokkal foglalkozó munkacsoportja megállapította, hogy fogva tartása önkényes;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot az emberijog-védők, a politikai ellenzék és a civil társadalom folyamatos elnyomása, és az alapvető demokratikus jogok – nevezetesen a véleménynyilvánítás szabadsága, az egyesülési és gyülekezési szabadság, a politikai pluralizmus és a jogállamiság – korlátozása miatt Bahreinben; felszólít arra, hogy vessenek véget az erőszak, a zaklatás és a megfélemlítés minden formájának, többek között igazságügyi szinten is, és az emberijog-védők, politikai ellenfelek, békés tüntetők és civil szereplők állami hatóságok és biztonsági erők és szolgálatok általi cenzúrázásának;

2.  tiszteletben tartja Bahrein szuverenitását, függetlenségét és területi sérthetetlenségét, és ösztönzi a bahreini kormány, az Európai Unió és az uniós tagállamok közötti folyamatos párbeszédet;

3.  felszólít Nabíl Radzsab és más, a véleménynyilvánítási, a gyülekezési és az egyesülési szabadság állítólagos megsértése miatt bebörtönzött emberijog-védő azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, és az ellenük felhozott összes vád ejtésére; felszólítja a hatóságokat, hogy garantálják Nabíl Radzsab testi és lelki épségét, és biztosítsák számára az összes szükséges orvosi ellátást;

4.  elítéli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 32., genfi ülésszakára utazó emberi jogi aktivisták küldöttségével szemben utazási tilalmat rendeltek el, és kéri a kormányt, hogy ezt a tilalmat oldja fel; hangsúlyozza, hogy elfogadhatatlan, hogy a civil társadalom és a média képviselőit megakadályozzák abban, hogy részt vegyenek a nemzetközi szervek munkájában, és kitart amellett, hogy a bahreini hatóságok tartsák tiszteletben a bahreini civil társadalom képviselőinek alapvető emberi és politikai jogait;

5.  emlékezteti a bahreini kormányt, hogy politikai nézeteikre és hovatartozásukra vagy vallásukra tekintet nélkül minden polgár számára garantálnia kell a biztonságot; úgy véli, hogy a hosszú távú stabilitást és biztonságot csak egy sokszínűséget tiszteletben tartó, valóban pluralista társadalom kialakításával lehet garantálni, és e tekintetben kéri, hogy engedjék szabadon Ali Szalmán sejket és a bahreini börtönökben önkényesen fogva tartott más aktivistákat;

6.  úgy véli, hogy lehetővé kell tenni a törvényes és békés panasztételt; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a bahreini kormány elnyomja a legitim politikai ellenzéket, többek között meghosszabbította az Ali Szalmán sejkre kirótt ítéletet, felfüggesztette az al-Vifák Nemzeti Iszlám Társaságot és befagyasztotta pénzeszközeit; több alapvető szabadságjogot kéri valamennyi bahreini polgár számára; ragaszkodik ahhoz, hogy Bahreinben azonnal hagyjanak fel az eltérő politikai vélemények és e vélemények szószólóinak elnyomásával, függetlenül politikai vagy vallási hovatartozásuktól;

7.  rendkívüli aggodalmának ad hangot a bahreini terrorizmus elleni törvényekkel való visszaélés és különösen amiatt, hogy az állampolgárság visszavonását a politikai nyomásgyakorlás és büntetés eszközeként használják; határozottan felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy vonják vissza az Isza Kasszim ajatollah állampolgárságának megvonásával kapcsolatos határozatot, módosítsák az ország állampolgársági törvényét és a nemzetközi szabványoknak és a kérdést szabályozó nemzetközi jognak való megfelelés érdekében kapják vissza az állampolgárságuktól jogtalanul megfosztott személyek bahreini állampolgárságukat;

8.  felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy biztosítsák a 2002. évi alkotmány teljes körű végrehajtását, és tartsák tiszteletben az általa biztosított emberi jogokat és alapvető szabadságokat, továbbá a Bahrein által ratifikált nemzetközi emberi jogi normákat és nemzetközi eszközöket; felszólít különösen a Bahreini Független Vizsgálóbizottság, az ENSZ időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelése és a nemzeti emberi jogi intézmény által megfogalmazott ajánlások hatékony végrehajtására annak érdekében, hogy javuljon az emberi jogi helyzet;

9.  emlékezteti a bahreini hatóságokat, hogy a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezmény 15. cikke tiltja a kínzással kicsikart vallomások bizonyítékként történő felhasználását bármely bírósági eljárás során; felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy ratifikálják a kínzás elleni egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét;

10.  üdvözli Bahrein részvételét a Dá’is elleni nemzetközi koalícióban;

11.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Bahrein visszatért a halálbüntetéshez, és kéri, hogy a halálbüntetés újbóli bevezetésére vezessenek be moratóriumot;

12.  üdvözli, hogy a 2012. évi bahreini munkaügyi törvény bevezette a munkavállalók védelmére irányuló intézkedéseket, és úgy véli, hogy ezek követendő példaként szolgálhatnak az Öböl-menti Együttműködési Tanács más országai számára;

13.  elismerését fejezi ki amiatt, hogy Bahrein általában tiszteletben tartja a polgárok és a külföldi lakosok azon jogát, hogy vallásukat szabadon gyakorolhassák; felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy tartsák be az ország alkotmányát, amely tiltja a polgárok jogainak és kötelezettségeinek vallási alapon történő megkülönböztetését, és számolják fel a síita lakossággal szembeni bármilyen megkülönböztetést;

14.  tudomásul veszi a bahreini kormány által a büntető törvénykönyv és a jogi eljárások reformja érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, és bátorítja e folyamat folytatását; sürgeti a bahreini kormányt, hogy tartsa be a tisztességes tárgyaláshoz való jogra irányadó nemzetközi normákat; hangsúlyozza a Bahreinnek nyújtott támogatás fontosságát, különösen igazságszolgáltatási rendszere tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljenek a nemzetközi emberi jogi normák; kéri, hogy erősítsék meg az EU és Bahrein közötti emberi jogi párbeszédet;

15.  felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy mind kétoldalú szinten, mind pedig a többoldalú fórumokon, például a 2016. július 18–19-i következő EU-ÖET miniszteri találkozón, továbbra is adjanak hangot aggályaiknak a véleménynyilvánítás, az egyesülési jog és a békés gyülekezés szabadsága ellen Bahreinben és az ÖET többi országában indított támadások miatt;

16.  elítéli az emberi jogok megsértésére használt fegyverek és technológiák kereskedelemére vonatkozó megállapodásokat; követeli a könnygáz és a tömegoszlatáshoz használatos felszerelések exportjának megtiltását addig, amíg vizsgálatokat nem végeznek azok nem megfelelő használatáról, és be nem azonosítják, és bíróság elé nem állítják az elkövetőket;

17.  határozottan ösztönzi egy EU–Bahrein emberi jogi munkacsoport létrehozását, megjegyzi azonban, hogy az EU és Bahrein közötti emberi jogi párbeszéd nem helyettesítheti az átfogó párbeszédet Bahreinben a kormány, az ellenzék és a civil társadalom között;

18.  ösztönzi a bahreini kormányt, hogy működjön együtt az ENSZ különleges előadóival (különösen a kínzás, a gyülekezés szabadsága, a bírók és az ügyvédek függetlensége, valamint az emberi jogi jogvédők kérdésében), és adjon állandó meghívást számukra;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Bahreini Királyság kormányának és parlamentjének, valamint az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagjainak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0279.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0044.


Mianmar és különösen a rohingyák helyzete
PDF 273kWORD 90k
Az Európai Parlament 2016. július 7-i állásfoglalása Mianmarról, különösen a rohingyák helyzetéről (2016/2809(RSP))
P8_TA(2016)0316RC-B8-0910/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Mianmarról/Burmáról és a rohingyákról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. április 20-i(1), a 2012. szeptember 13-i(2), a 2012. november 22-i(3), a 2013. június 13-i(4) és a 2015. május 21-i(5) állásfoglalásaira, és az általános tarifális preferenciák Mianmar/Burma számára történő visszaállításáról szóló, 2013. május 23-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának „A rohingya muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzete Mianmarban” című, 2016. június 20-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a mianmari emberi jogi helyzetről szóló, 2016. március 24-i határozatára és „A rohingya muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzete Mianmarban” című, 2015. július 3-i határozatára,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájának elemei: különleges partnerség a demokráciáért, a békéért és a jólétért” című, 2016. június 1-jei közös közleményére (JOIN(2016)0024),

–  tekintettel az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájáról szóló, 2016. június 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az EU online és offline véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó emberi jogi iránymutatásaira,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU és az ASEAN: stratégiai célú partnerség” című, 2015. május 18-i közös közleményére (JOIN(2015)0022),

–  tekintettel a 2016 áprilisában közzétett, „Az Európai Unió és a Mianmari Államszövetség Köztársasága közötti beruházásvédelmi megállapodást támogató fenntarthatósági hatásvizsgálat” című dokumentumra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel Burma/Mianmar békés gyülekezéshez és békés felvonuláshoz fűződő jogra vonatkozó 2012. évi törvényére és ennek 2014-es módosításaira, valamint a békés gyülekezésre és békés felvonulásra vonatkozó új, 2016. május 31-i törvényére,

–  tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) emberi jogokkal foglalkozó parlamenti képviselőinek „A rohingya válság és az atrocitások kockázata Mianmarban: Kihívás az ASEAN számára és felhívás a cselekvésre” című, 2015. áprilisi jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Mianmar jelentős intézkedéseket hozott gazdasága és politikai rendszere megreformálása érdekében, és mivel 2011 óta nagyszabású reformokat kezdeményeztek;

B.  mivel 2015. november 9-én a Nobel-és Szaharov-díjas Aung Szan Szú Csi vezette a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) elsöprő győzelmet aratott a választásokon, és mivel Htin Kyaw lett 50 éve az első civil elnök; mivel de facto Szú Csi asszony, akit a katonaság által 2008-ban kidolgozott alkotmány személyes népszerűsége ellenére kizárt az elnöki tisztség lehetőségéből, az állami tanácsosi címet viselve irányítja az államot;

C.  mivel a rohingyák egy etnikai-vallási muszlim kisebbséget alkotnak, akiket évtizedeken át szenvedtek a brutális elnyomástól, rendszeres üldöztetéstől, szegregációtól, kizártságtól, hátrányos megkülönböztetéstől és más emberi jogi jogsértésektől;

D.  mivel a rohingyák alkotják a muszlimok legnagyobb csoportját Mianmarban, és többségük Rakhine államban él;

E.  mivel a kb. egymillió rohingya a világ legnagyobb üldöztetésnek kitett kisebbségei között van, és hivatalosan az 1982-es burmai állampolgársági törvény óta hontalan; mivel a rohingyák nemkívánatosak a mianmari hatóságok és a szomszédos országok számára, noha ez utóbbiak közül néhány nagyszámú menekültnek nyújt menedéket; mivel a Rakhine államban folytatódó összetűzések továbbra is emberi szenvedést okoznak ás aláássák a békefolyamatba vetet bizalmat;

F.  mivel Zeid Raad el-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2016. június 20-i jelentésében ismertette a rohingyák ellen folyamatosan elkövetett jogsértéseket, például az állampolgárságtól való önkényes megfosztást, aminek következtében hontalanná válnak, a szabad mozgás súlyos korlátozását, az életre és a biztonságra irányuló fenyegetéseket, az egészséghez és az oktatáshoz fűződő jogok megtagadását, a kényszermunkát, szexuális erőszakot és politikai jogaik korlátozását, „amely jogsértések emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhetnek”; mivel Zeid Raad el-Husszein szerint a rohingyákat számos foglalkozásból kizárják, és különleges dokumentumokra van szükségük a kórházi felvételhez, ami késedelmekhez és szüléskor csecsemők és anyjuk halálához vezetett;

G.  mivel az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó parlamenti képviselői szerint mintegy 120 000 rohingya tartózkodik még több mint 80 olyan belföldi táborban Rakhine államban, amelyeket otthonuk elhagyására kényszerült emberek számára tartanak fenn, ahol alig férnek hozzá a humanitárius segélyekhez, miközben az elmúlt években több mint 100 000 rohingya menekült el a tengeren vagy a szárazföldön keresztül más országokba gyakran emberkereskedők segítségével; mivel minden évben több százan teszik kockára az életüket, mikor szárazföldön vagy a tengeren át próbálnak menekülni, és útközben sokan odavesznek;

H.  mivel az új kormány olyan helyzetet örökölt, ahol a kisebbségektől alapvető jogaikat megtagadó jogszabályok és politikák vannak érvényben, és ahol a rohingyák elleni súlyos jogsértések büntetlensége tovább szította ellenük az erőszakot;

I.  mivel Szú Csi asszony az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójával, Yanghee Leevel tartott találkozón bejelentette, hogy a kormány nem fogja használni a rohingya kifejezést (ami a katonai diktatúra alatt gyakorolt politika folytatása), mivel az a „bengáli” szóhoz hasonlóan uszítónak számít, és helyette a „Rakhine államban élő muszlim közösség” kifejezést javasolja; mivel a keményvonalas rakhani buddhistákat képviselő Arakan Nemzeti Párt (ANP) elutasította az új mandátumot és azzal vádolta a kormányt, hogy közvetlenül elfogadja, hogy a rohingyák Rakhine állam őslakosai, amit az ANP elutasít, és mivel az elmúlt napokban több ezren vonultak az utcára a kormány ellen tüntetni; mivel Szú Csi asszony az állami tanácsos, a külügyminiszteri, és az elnöki hivatal miniszteri pozícióit foglalta el egy polgári kormányban;

J.  mivel Mianmar politikai átalakuláson megy keresztül, ugyanakkor a gyakorlatban még mindig a milícia fellegvára, bizonyos minisztériumok, bírósági pozíciók és parlamenti helyek a katonaság által kinevezetteknek vannak fenntartva; mivel a hatóságokon belül tapasztalható korrupció szintje még mindig nagyon magasnak tekinthető;

K.  mivel még mindig súlyos problémák vannak Mianmar jogszabályaival, számos kulcsfontosságú jogszabály sérti a nemzetközi emberi jogi egyezményeket, többek között a büntetőtörvénykönyv, a békés gyülekezésre és békés felvonulásra vonatkozó törvény, a telekommunikációs törvény, a hírközlési médiára vonatkozó törvény és a faj- és vallásvédelemre vonatkozó négy törvény;

L.  mivel a mianmari muszlim közösség elleni legutóbbi erőszakhullám során szűk egy hét alatt két mecsetet gyújtottak fel;

M.  mivel a néhány mianmari radikális buddhista csoport által elkövetett erőszakos, agresszív és diszkriminatív propaganda és cselekedetek célpontja a (Rakhine államban és azon kívül élő) rohingya népesség;

N.  mivel az elmúlt években sok politikai foglyot szabadon engedtek, ugyanakkor számos emberijog-védőt, újságírót, a kormányt és a hadsereket bírálót és másokat demokratikus jogaik békés gyakorlása közben általános, homályosan megfogalmazott vádak alapján letartóztattak;

O.  mivel Mianmar egy nemzeti békekonferencia előkészítése mellett (a 21. századi panglongi konferencia) határozott erőfeszítéseket tett a békefolyamat előmozdítására is; mivel az ország békéje, jóléte és egysége érdekében alapvető fontosságú a nemzeti tűzszünet fenntartása és az, hogy abban valamennyi etnikai fegyveres csoport részt vegyen;

1.  üdvözli a hiteles, versenyen alapuló 2015. évi választásokat, és örömmel nyugtázza a békés hatalomátadást az ország 1962 óta első nem katonai elnökének;

2.  üdvözli az EU Mianmarra vonatkozó stratégiájáról szóló 2016. június 20-i tanácsi következtetéseket; hangsúlyozza, hogy az Uniónak stratégiai érdeke fűződik a Mianmarral folytatott kapcsolatai megerősítéséhez; úgy véli, hogy az új kormánynak történelmi lehetősége van a demokrácia megszilárdítására és a béke, a nemzeti megbékélés és a jólét megteremtésére;

3.  üdvözli Mianmar kormányának azon döntését, hogy a békét és nemzeti megbékélést kiemelt fontosságú kérdésként kezeli; hangsúlyozza, hogy azonnal be kell szüntetni a harcokat, és a vitákat tárgyalások útján rendezni kell;

4.  megérti, hogy a reformokhoz időre van szükség, hangsúlyozza azonban, hogy egyes kisebbségek folyamatos üldöztetése – mint arról az ENSZ „A rohingya muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzete Mianmarban” című közelmúltban készült jelentése tudósít – olyan súlyos helyzet, amely azonnali beavatkozást igényel, és felszólítja a kormányt, hogy fogadja meg a jelentés ajánlásait, többek között azokat, amelyek a Rakhine államban előforduló diszkriminatív „helyi határozatok” eltörlésére, illetve a sürgős orvosi kezelést érintő korlátozó intézkedések és a mozgás szabadságát érintő korlátozások felszámolására vonatkoznak;

5.  sürgeti a régió valamennyi országának kormányait és illetékes hatóságait, hogy nemzetközi kötelezettségeikkel és a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban teljes mértékben tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét, és védjék meg a rohingya menekülteket;

6.  ismét komoly aggodalmának ad hangot a délkelet-ázsiai rohingya menekültek sorsával kapcsolatban, és azonnali regionális és nemzetközi mozgósításra szólít fel a rendkívül kiszolgáltatott helyzetben lévő menekültek sürgős megsegítése érdekében; részvétét fejezi ki az embercsempészet, erőszak és a célországi hivatalos hatóságok nyújtotta védelem hiánya miatt áldozatokká válók családjának;

7.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió megelégedéssel nyugtázza a mianmari kormány arra irányuló törekvéseit, hogy hozzákezdjen a Rakhine államban kialakult problémák, köztük a rohingya nép helyzetének kezeléséhez;

8.  hangsúlyozza, hogy a hatóságoknak sürgősen biztosítaniuk kell a humanitárius szereplők, az ENSZ, a nemzetközi emberi jogi szervezetek, újságírók és más nemzetközi megfigyelők szabad és akadálytalan bejutását Rakhine államba;

9.  felszólítja a mianmari kormányt, hogy egyhangúlag ítélje el a faj- vagy vallási gyűlöletre uszítás minden formáját, tegyen azonnali konkrét lépéseket az ilyen jellegű gyűlölet megállítására, és hajtson végre konkrét intézkedéseket és politikákat a rohingya nép közvetlen vagy közvetett diszkriminációjának megakadályozására a jövőben;

10.  az Európa Tanáccsal egyetértésben szorgalmazza a hatékony demokratikus intézmények, többek között egy független és pártatlan igazságügyi rendszer és egy erős civil társadalom felépítését, továbbá a jó kormányzás előmozdítását azzal a céllal, hogy Mianmar demokratikus, a jogállamiságot és az alapvető jogokat tiszteletben tartó demokráciává váljon;

11.  felszólítja a választott kormányt, hogy alakítson ki nyitott demokráciát, melyben érvényesül az emberi jogok tisztelete, és az emberek a diszkrimináció minden formájától mentesen élhetnek a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a mozgás szabadságával;

12.  sürgeti Mianmar kormányát, hogy azonnal hajtsa végre az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 31. ülésszakán elfogadott, a mianmari emberi jogi helyzetről szóló határozatban rögzített ajánlásokat;

13.  felszólítja Mianmar kormányát, hogy védje meg a rohingya népet a diszkrimináció bármely formájával szemben, és vessen véget a rohingya néppel szemben elkövetett jogsértésekkel kapcsolatos büntetlenségnek; emlékeztet Szú Csi asszony ellenzéki pártja, az NLD szóvivőjének régen esedékes, 2015. május 18-i nyilatkozatára, mely szerint Mianmarnak meg kell adnia az állampolgárságot a rohingya kisebbségnek; felszólítja a Szaharov-díjas Szú Csi asszonyt, hogy a mianmari kormányban betöltött kulcsfontosságú pozícióit használja fel a rohingya kisebbség helyzetének javítására;

14.  felszólítja Mianmar kormányát, hogy reformálja meg az 1982. évi állampolgársági törvényt és állítsa vissza a rohingya kisebbség állampolgárságát; sürgeti Mianmar kormányát és Rakhine állam hatóságait, hogy azonnal kezdjék meg a gyermekek születési anyakönyvezését; kéri Mianmar kormányát, hogy vonja vissza az összes diszkriminatív rendelkezést;

15.  felszólítja az EU-t, hogy továbbra is nyújtson támogatást az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a dél- és délkelet-ázsiai régióban lévő rohingya menekültek helyzetének javítására irányuló törekvéseiben;

16.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a 2014. és 2024. közötti időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervét;

17.  sürgeti Mianmar kormányát, hogy azonnal bocsássa szabadon az összes politikai foglyot, valamint mindazokat, akiket a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat és normákat sértő vádak alapján tartóztattak le;

18.  felkéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy a lehető legmagasabb politikai szinten tárgyaljon a rohingyák helyzetéről mianmari kapcsolataival, továbbá az ASEA más tagállamaival;

19.  óvatosságra int az EU és Mianmar között tervezett beruházási megállapodás megkötése tekintetében, mivel veszélybe sodorhatja Mianmar szociális szempontból kiegyensúlyozott jövőbeli fejlődését mindaddig, amíg nem léteznek a vállalatok társadalmi és környezeti felelősségéről és kötelezettségéről, a munkavállalói jogokról, a földtulajdonról és a korrupcióellenes intézkedésekről szóló jogszabályok, továbbá szorgalmazza, hogy mindkét fél vegye figyelembe ezeket az aggályokat;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Mianmar kormányának és parlamentjének, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége főtitkárának, az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint a régió egyéb államai kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 258. E, 2013.9.7., 79. o.
(2) HL C 353. E, 2013.12.3., 145. o.
(3) HL C 419., 2015.12.16., 189. o.
(4) HL C 65., 2016.2.19., 157. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0211.
(6) HL C 55., 2016.2.12., 112. o.


Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 71. ülésszaka
PDF 318kWORD 148k
Az Európai Parlament 2016. július 7-i ajánlása a Tanácshoz az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 71. ülésszakáról (2016/2020(INI))
P8_TA(2016)0317A8-0146/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 71. ülésszakáról szóló ajánlásra irányuló javaslatra, amelynek előadója Andrey Kovatchev, a PPE képviselőcsoport nevében (B8-1374/2015),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), és különösen annak 21., 34. és 36. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 70. ülésszakára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 70. ülésszakára az EU prioritásait tartalmazó 2015. június 22-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az ahhoz kapcsolódó emberi jogi ENSZ-egyezményekre és azok fakultatív jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az Európai Uniónak az ENSZ munkájában történő részvételéről szóló határozatára,(1) amely feljogosítja az EU-t, hogy felszólaljon a Közgyűlésen, javaslatokat terjesszen elő, és szóbeli módosításokat nyújtson be, amelyek egy tagállam kérdésére szavazásra bocsáthatók, valamint hogy gyakorolja a válaszadáshoz való jogot,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 2000. évi 1325. számú határozata tizedik évfordulójáról szóló 2010. november 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, az ENSZ védelmi felelősségre vonatkozó elvéről (R2P) szóló 2013. április 18-i ajánlására(3),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 69. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett, 2014. április 2-i ajánlására(4),

–  tekintettel „Az Európai Unió szerepéről az ENSZ-ben – az uniós külpolitikai célok jobb megvalósítása” című, 2015. november 24-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2016-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2016. január 21-i állásfoglalására(6) és az agresszió bűncselekményéről szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a vallási kisebbségekhez tartozók ISIS általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló 2016. február 4-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel A női menekültek és menedékkérők helyzete az Unióban című, 2016. március 8-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a 2015. december 12-i Párizsi Megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ békefenntartó tevékenységeihez nyújtott uniós KBVP-támogatás megerősítésére irányuló 2012. június 13-i cselekvési tervre(10), valamint a 2015. március 23-i, „Az ENSZ és az EU közötti békefenntartási és válságkezelési stratégiai partnerség megerősítése: prioritások 2015–2018.” című dokumentumra(11),

–  tekintettel a külföldi katonai és polgári védelmi eszközök katasztrófasegélyezés esetén történő alkalmazásáról szóló, 2007. novemberi oslói iránymutatásokra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325(2000). számú határozatára, valamint a Biztonsági Tanács közelmúltban meghozott, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 2242 (2015). számú határozatára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek és az azzal kapcsolatban álló személyzet által a békefenntartó műveletek során elkövetett szexuális kizsákmányolás és visszaélések kapcsán tett rendfenntartási és segítségnyújtási erőfeszítésekről szóló, 2015. május 15-i ENSZ értékelő jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ, a WHO által 2014 áprilisában elkészített antibiotikum-rezisztenciáról szóló első jelentésére, amely az antimikrobiális rezisztenciát a globális közegészségügy elleni súlyos fenyegetésként minősíti,

–  tekintettel a panamai székhelyű Mossack Fonseca ügyvédi iroda tevékenységével összefüggésben a közelmúltban napvilágra került információkra, és az ezzel kapcsolatos kezdeményezésekre az adókikerülés felszámolását célzó szorosabb együttműködés érdekében;

–  tekintettel eljárási szabályzata 134. cikkének (3) bekezdésére és 113. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0146/2016),

A.  mivel a hatékony többoldalú kapcsolatrendszer és a jó globális kormányzás iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, és abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer, amelyeket tisztelni kell és be kell tartani, a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére;

B.  mivel az Uniónak proaktív szerepet kell játszania a globális megoldásokhoz, a békéhez és biztonsághoz, a fejlődéshez, a demokráciához, az emberi jogokhoz, valamint a jogállamiságon alapuló világrendhez eredményesen hozzájáruló ENSZ-szervezet építésében;

C.  mivel az uniós tagállamoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy az EUSZ 34. cikkének (1) bekezdésében adott felhatalmazással összhangban összehangolják fellépéseiket az ENSZ-rendszer szerveiben és szervezeteiben;

D.  mivel a globális és regionális biztonsági környezet gyorsan romlik, egyre összetettebbé válik, és elmossa a belső és a külső biztonság közötti határvonalakat; mivel az ENSZ megőrzi a globális biztonság és stabilitás biztosításában betöltött kulcsszerepét;

E.  mivel szükség van az ENSZ keretein belül működő hatékony multilateralizmus eszközeinek alapos újragondolására, a globális erőviszonyok konfigurációjának és szóródásának elmozdulása miatt; mivel az ilyen eszközöknek egyre inkább ki kell terjedniük az összes állami és nem állami érintettre, ide számítva a konfliktus-megelőzési és válságkezelési eljárásokat is;

F.  mivel az Unió és a tagállamai együtt nyújtják a legnagyobb pénzügyi hozzájárulást az ENSZ-rendszerhez: az ENSZ rendes költségvetésének mintegy egyharmadát, az ENSZ békefenntartási költségvetésének közel kétötödét, és az összes ENSZ-program és -alap költségvetésének hozzávetőleg felét biztosítva;

G.  mivel az Unió a környezet minőségének megóvására és javítására irányuló nemzetközi intézkedések és fellépések, valamint a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás előmozdítása révén a környezeti fenntarthatóság megvalósításán munkálkodik, különös tekintettel az éghajlatváltozás elleni küzdelemre;

H.  mivel az Unió az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok, a kulturális értékek és a sokféleség, a demokrácia és a jogállamiság egyik legelkötelezettebb védelmezője és előmozdítója;

I.  mivel az EU biztonsági környezete egyre bizonytalanabb és ingatagabb, aminek okát régóta fennálló és újonnan keletkező biztonsági kihívások – többek között erőszakos konfliktusok, terrorizmus, szervezett bűnözés, példátlan migrációs hullámok, éghajlatváltozás – jelentik, amelyeket nem lehet nemzeti szinten kezelni, és így regionális és globális válaszlépéseket tesznek szükségessé;

J.  mivel az új kihívások, többek között a hibrid és az információs hadviselés, a kiberfenyegetések, a biotechnológia, a halálos autonóm rendszerek, a nanotechnológia, a fegyverek miniatürizálása, valamint a kettős felhasználású technológiák elterjedése szükségessé teszik olyan multilaterális megállapodások kidolgozását, amelyekhez az ENSZ keretei a legmegfelelőbbek;

K.  mivel a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedésében a közelmúltban bekövetkezett fejlemények különösen megnehezítik a fegyverzet-ellenőrzést és a leszerelést, és aláássák a globális biztonságot és stabilitást; mivel az ENSZ megfelelő kereteket kínál a fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési intézkedések új generációjának előmozdításához a hasonló gondolkodású partnerek körében;

1.  a következő ajánlásokat címezi a Tanácsnak:

Béke és biztonság

Terrorizmus elleni küzdelem

Nonproliferáció és leszerelés

Migráció

Emberi jogok, demokrácia és jogállamiság

Fejlesztés

Éghajlatváltozás

Az EU és az ENSZ rendszerének reformja

   a) aktívan lépjen fel annak érdekében, hogy a fegyveres konfliktusban közvetlenül vagy közvetetten részt vevő valamennyi ország és azok szervezetei teljes mértékben tartsák tiszteletben a nemzetközi kötelezettségeiket és a nemzetközi jogi normákat, továbbá támogassák minden típusú konfliktus békés, diplomáciai úton történő rendezését; szorgalmazza, hogy ez a kötelezettség terjedjen ki a szükséget szenvedők számára a humanitárius segélyhez biztosított hozzáférésre is;
   b) továbbra is támogassa az arra irányuló többoldalú kísérleteket, hogy tartós politikai és békés megoldást találjanak a Közel-Keleten és Észak-Afrikában dúló konfliktusokra; továbbra is támogassa az ENSZ-főtitkár szíriai különmegbízottjának, az ENSZ-főtitkár líbiai különleges képviselőjének, az ENSZ-főtitkár Jemenért felelős különmegbízottjának, az ENSZ közel-keleti békefolyamatért felelős különleges koordinátorának és az ENSZ-főtitkár nyugat-szaharai különmegbízottjának munkáját; szólítsa fel a nemzetközi közösséget további humanitárius, pénzügyi és politikai támogatás nyújtására a humanitárius helyzet kezelése és az erőszak azonnali beszüntetése céljából; ítélje el az egyoldalú és nem összehangolt intézkedéseket minden konfliktus sújtotta övezetben;
   c) támogassa a szíriai béketárgyalásokat, amelyeket a ENSZ Biztonsági Tanácsának 2254 (2015). számú határozata alapján folytatnak; támogassa a Szíriát Támogató Nemzetközi Csoport által létrehozott munkacsoportok munkáját, amelyek felügyelik az ostromlott és más nehezen megközelíthető területeken élő szírek ezrei számára elengedhetetlenül szükséges humanitárius segélyek odaszállítását, valamint az ellenségeskedések megszüntetését, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2268(2016). számú határozata is jóváhagyott; határozottan ítélje el az elterjedt emberi jogi visszaéléseket és a nemzetközi humanitárius jog megsértését Szíriában, továbbá támogassa a civil társadalmi szervezetek munkáját a háborús bűncselekmények bizonyítékainak, az emberiesség elleni bűncselekmények és más jogsértések dokumentálásában; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a fegyveres konfliktus politikai megoldására, valamint gondoskodjon arról, hogy a nőket is bevonják a béketárgyalásokba; sürgesse az ENSZ összes tagállamát, hogy bocsássák rendelkezésre az összes szükséges pénzügyi és emberi erőforrást a helyi népesség és a menekültek megsegítésére;
   d) gondoskodjon arról, hogy az ENSZ Közgyűlése az Európai Unióval és az Amerikai Egyesült Államokkal együttműködve gondoskodjon minden eszközről annak biztosításához, hogy a két állam elvén alapuló megoldás, amely az 1967-es határokon nyugszik, és amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, továbbá amely szerint egy biztonságos és elismert határokkal rendelkező izraeli állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes palesztin állam békében és biztonságban él egymás mellett, fenntartható és hatékony legyen; cselekedjen a Tanács közel-keleti békefolyamatról szóló, 2016. január 18-i következtetései szerint, amely a települések folyamatos terjeszkedését tekinti a béketeremtés folyamatos akadályának;
   e) hangsúlyozza, hogy összehangolt humanitárius fellépésre van szükség Jemenben az ENSZ vezetése alatt; sürgesse valamennyi felet, hogy a válság által sújtott polgári lakosság sürgős szükségleteinek kielégítése érdekében a pártatlanság, a semlegesség és a függetlenség elvével összhangban tegyék lehetővé a sürgősen szükséges élelmiszerek, gyógyszerek, üzemanyagok és egyéb szükséges segély bejutását és célba juttatását az ENSZ-en és a nemzetközi humanitárius csatornákon keresztül; szólítson fel humanitárius célú fegyvernyugvásra, hogy Jemen népéhez sürgősen eljuthasson az életmentő segítség; szólítson fel a nemzetközi emberi jogi normák és a nemzetközi humanitárius jog feltételezett megsértéseinek pártatlan és független kivizsgálására, beleértve a humanitárius infrastruktúrát és dolgozókat ért legutóbbi támadásokat is; hívja fel valamennyi felet, hogy tartsa tiszteletben minden jemeni polgár emberi jogait és szabadságait, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy javítsák az országban béke- és humanitárius missziók keretében dolgozó valamennyi személy, köztük a segélyszervezetek dolgozói, az orvosok és az újságírók biztonságát; ösztönözze a Szaúd-Arábia és Irán közötti közeledési politikát a regionális feszültségek mérséklése érdekében, valamint a jemeni és más konfliktusok megoldása felé vezető ösvényként;
   f) továbbra is szólítson fel a kelet-európai és a dél-kaukázusi országok, többek között Grúzia, Moldova és Ukrajna nemzetközileg elismert határainak és területi integritásának teljes tiszteletben tartására, a nemzetközi jog ezeken a területeken elkövetett megsértéseinek fényében, valamint az európai integrációhoz vezető út követésére vonatkozó szabad és szuverén döntésük mellett; támogassa és élénkítse fel a jelenleg dúló és állandósult konfliktusok megoldására irányuló diplomáciai erőfeszítéseket; sürgesse a nemzetközi közösséget arra, hogy teljes mértékben hajtsa végre azt a politikát, hogy nem ismeri el a Krím-félsziget jogtalan annektálását; tevékenyen növelje az Oroszországra mint az ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagjára gyakorolt nyomást, hogy oldja meg a konfliktust Ukrajnában;
   g) szólítson fel az afrikai földrészen – elsősorban Szomáliában, Szudánban, Dél-Szudánban, a Közép-afrikai Köztársaságban, Maliban, Nigériában, Burundiban és általában a Nagy-tavak vidékén – a nemzetközi közösség és a regionális szervezetek által kifejtett erőfeszítések fokozottabb támogatására; ösztönözze az ENSZ tagállamait, hogy az EU példáját követve fokozzák a támogatást az Afrikai Unió növekvő szerepe és saját közvetítői és válságkezelési kapacitásai érdekében, komplementaritásokra törekedve az ENSZ Béketeremtést Támogató Irodájának erőfeszítéseivel; támogassa az AU, a KAK és az ENSZ által a burundi válság további eszkalálódásának megelőzése érdekében kifejtett erőfeszítéseket, továbbá törekedjen a Burundin belüli, a kormány és az ellenzék közötti inkluzív és nyílt párbeszéd sürgős előmozdítására; támogassa független nemzetközi tényfeltáró bizottság kiküldését, amely kivizsgálja az emberi jogok összes állítólagos megsértését, és hozzájárul a felelősök elszámoltatásához és bíróság elé állításához;
   h) támogassa a folyamatban lévő átfogó erőfeszítéseket, amelyek az ENSZ békeműveleteinek, valamint a szervezet konfliktuskezelési képességeinek megerősítésére irányulnak; kutassa fel és ösztönözze a megerősített együttműködés lehetséges új perspektíváit az EU és az ENSZ között a stratégiai elképzeléseik átalakítása érdekében, ami az EU részéről a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó új globális stratégiája révén, az ENSZ részéről pedig a békefenntartó műveleteinek és békeépítő struktúrájának, valamint a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrend (1325 (2000). sz. ENSZ BT-határozat) felülvizsgálatával, és az ezek közötti szinergiákkal valósítható meg; biztosítsa, hogy az ENSZ békeépítő rendszerének felülvizsgálati folyamata előmozdítsa a védelmi felelősség elvét és a nők béketeremtésben betöltött szerepét;
   i) üdvözölje az ENSZ Biztonsági Tanácsának nemrég hozott 2242 (2015). számú, a nőkről, a békéről és biztonságról szóló határozatának végrehajtását, mely a globális kihívások kezelésére irányuló minden erőfeszítés központi elemévé teszi a nőket, valamint szólítson fel további erőfeszítésekre a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos programnak a békefenntartás összes különböző dimenzióiba való integrálása érdekében; hangsúlyozza a nők egyenlő, teljes körű és aktív részvételének jelentőségét a konfliktusok megelőzésében és rendezésében, a béketárgyalásokon és a béketeremtési folyamatokban; gondoskodjon arról, hogy megfelelő és biztonságos orvosi ellátásban részesüljenek a háborúkban megerőszakolt női áldozatok;
   j) az ENSZ keretein belül mozdítsa elő – elsősorban hatékonyabb megelőző diplomáciai, bizalomépítési és közvetítői erőfeszítések révén – a megelőzés kultúráját, annak érdekében, hogy a szervezet gyorsabban tudjon reagálni a kialakuló válságokra, valamint a békét és a biztonságot fenyegető esetleges veszélyekre; törekedjen a korai figyelmeztető rendszerek és a korai kommunikáció megerősítésére, valamint az ENSZ, az EU és további regionális és szubregionális szervezetek közötti válságkonzultációt szolgáló eljárások továbbfejlesztésére, amelyek egyre fontosabb szerepet játszanak a nemzetközi béke és biztonság megteremtésében, a válságokra adott válaszintézkedéseik jobb összehangolása és a szükségtelen megkettőződések elkerülése érdekében; működjön együtt az ENSZ-szel a regionális és szubregionális szervezetek szerepének és kapacitásának megerősítésében a békefenntartás, a konfliktusmegelőzés, a civil és katonai válságkezelés és a konfliktusmegoldás terén;
   k) fokozza a tagállamoknak az ENSZ békefenntartó és békeépítő műveleteihez – különösen személyi állománybeli és eszközbeli hozzájárulással – nyújtott támogatását, amelynek van egy emberi jogi összetevője és egyértelmű kilépési stratégiákat tartalmaz, valamint erősítse meg az EU e téren betöltött elősegítő szerepét; fejlesszen tovább olyan eljárásokat, amelyek az EU közös biztonság- és védelempolitikáját az ENSZ-műveletek támogatására vetik be, többek között az uniós harccsoportok bevetésével, vagy kapacitásépítéssel és a biztonsági ágazat reformjára irányuló kezdeményezésekkel, és eközben fordítson elegendő figyelmet például az emberi jogok, a fenntartható fejlődés, valamint a tömeges migrációt kiváltó okok kérdésére;
   l) mozdítsa elő az emberi biztonság elvének átfogó meghatározását, szorosabban összekapcsolva ezt a nemek közötti egyenlőséggel, az emberi jogokkal és a védelmi felelősségre vonatkozó elvvel (R2P), valamint továbbra is támogassa a védelmi felelősség elvének (R2P) működőképessége felé tett erőfeszítéseket; továbbra is vállaljon központi szerepet annak elősegítésében, hogy az országok alkalmazzák a védelmi felelősség elvét, a jogállamiság és a nemzetközi humanitárius jog fenntartása érdekében; támogassa a Biztonsági Tanács népirtással, emberiesség elleni bűncselekményekkel vagy háborús bűncselekményekkel szemben megtett lépéseit szabályozó magatartási kódexet, amely arra kötelezi az ENSZ tagállamait, hogy támogatják a Biztonsági Tanács ilyen bűncselekmények megelőzésére vagy megállítására irányuló lépéseit, és nem szavazzák le a Biztonsági Tanács ezt célzó határozatait;
   m) ismételje meg, hogy egyértelműen elítéli a terrorizmust, és hogy maradéktalanul támogatja a terrorista szervezetek, különösen pedig az úgynevezett „ISIS/Dáis” legyőzésére és megsemmisítésére irányuló fellépéseket, amely szervezet nyilvánvaló veszélyt jelent a regionális és a nemzetközi biztonságra, és közben emlékeztet arra, hogy ezeknek a fellépéseknek mindig teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi emberi jogokat; támogassa a Biztonsági Tanács idegen terrorista harcosok által előidézett veszélyek elhárításáról szóló 2014. évi 2178. számú határozata, valamint az idegen terrorista harcosok beáramlásának megfékezéséről szóló madridi irányelvek összes vonatkozásának előmozdítását;
   n) fokozza az erőfeszítéseket a terroristák általi toborzás megakadályozása, valamint a közösségi média platformjain keresztül, ugyanakkor a radikalizálódott gyűlöletkeltő szónokok hálózatain keresztül is folytatott terrorista propaganda megtörése érdekében; támogassa a radikalizálódás ellen fellépő és azt visszafordító politikákat az ENSZ erőszakos szélsőségesség megelőzésére irányuló cselekvési tervével összhangban;
   o) az ENSZ-szel közösen továbbra is lépjen fel a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben, többek között a meglévő mechanizmusok alkalmazásával a terrorista személyek és szervezetek megnevezésére, valamint világszerte erősítse meg a vagyoni eszközök befagyasztására irányuló mechanizmusokat, a jogszerű eljárásra vonatkozó nemzetközi normák és a jogállamiság megőrzése mellett;
   p) az ENSZ terrorizmus elleni globális stratégiája összehangolt és koherens végrehajtásának biztosítása érdekében nyújtson támogatást az ENSZ terrorizmusellenes végrehajtással foglalkozó munkacsoportjának, kiaknázva a 25 ENSZ-testület és az Interpol forrásait és szakértelmét, mindig emlékeztetve arra, hogy a terrorizmus elleni küzdelem nem használható ürügyként az eltérő belső vélemények elnyomására vagy a lakosság jogainak megsértésére;
   q) mozdítson elő egy összehangolt nemzetközi erőfeszítést a házilag készített robbanóeszközök (IED) által előidézett növekvő fenyegetés elhárítása érdekében, különösen a házilag készített robbanóeszközök és a terrorizmus elhárításával kapcsolatos ismeretek kidolgozása által, az ENSZ-szervezetek és az Interpol forrásainak és szakértelmének felhasználásával, a rendészeti és a katonai szervek közötti fokozott együttműködés lehetővé tétele érdekében;
   r) ismételje meg ezzel kapcsolatban, hogy szükség van a biztonság, a bűnüldözés, az emberi jogok és a társadalmi-gazdasági eszközök megfelelő elegyére, amely megfelelőbb lehetőségeket kínál arra, hogy választ adjunk a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség változó természetére, amelyet az ISIS, az al-Kaida, az al-Shabaab, a Boko Haram és más szervezetek képviselnek;
   s) támogassa az Unió fokozott hozzájárulását az ENSZ kapacitásépítési kezdeményezéseihez az idegen terrorista harcosok és az erőszakos szélsőségesség elleni harc tekintetében;
   t) támogassa az ENSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megakadályozza a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik nem állami szereplők és terrorista csoportok általi kifejlesztését, gyártását, beszerzését vagy átadását, és járuljon hozzá az 1540 (2004). sz. ENSZ BT-határozat 2016-ban esedékes felülvizsgálatához; ragaszkodjon a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló Szerződés (NPT), a vegyi fegyverekről szóló egyezmény és a biológiai fegyverekről szóló egyezmény teljes körű betartásához, valamint az Átfogó Atomcsend Szerződés ratifikációs folyamatának befejezéséhez; ösztönözze az ENSZ összes tagállamát, hogy írja alá és ratifikálja a Gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, illetőleg megsemmisítéséről szóló egyezményt. üdvözölje a multilaterális nukleáris leszerelési tárgyalások előmozdításával foglalkozó, az ENSZ Közgyűlésének alárendelt, nyitott munkacsoport (OEWG) létrehozását, valamint az Unió összes tagállama aktívan vegyen részt e munkacsoport eljárásaiban; kérje, hogy az ENSZ tagállamai tegyenek tevékeny lépéseket a globális leszerelés felé, kellő figyelmet fordítva a nukleáris fegyverek biztonsági és humanitárius vonatkozásaira egyaránt;
   u) sürgesse a tagállamokat, hogy a 71. ülésszakon támogassák az ENSZ Közgyűlésének a szegényített uránt tartalmazó fegyverekről szóló határozatát, valamint dolgozzanak ki olyan közös uniós álláspontot, amely jobban tükrözi a Parlament többszöri felszólításait, amelyek egy globális elővigyázatossági moratóriumra, valamint az ilyen fegyverek használatából fakadó esetleges civil egészségügyi kockázatokat és a radioaktív hulladékok konfliktust követő kezelésével kapcsolatos komplex ügyviteli terheket és költségeket illető globális konszenzus megteremtésére vonatkoztak; az aknák megsemmisítésével foglalkozó cselekvési programokat finanszírozó uniós eszközökbe építsenek be a szegényített urán felmérésére és mentesítésére irányuló projekteket;
   v) szorgalmazza a fegyverkereskedelmi szerződés (ATT) maradéktalan végrehajtását, és buzdítsa az ENSZ valamennyi tagállamát az ATT aláírására vagy az ahhoz való csatlakozásra;
   w) törekedjen hatékonyabb fellépésre a fegyverek és lőszerek – köztük a kézi- és könnyűfegyverek – illetéktelenek kezére jutásával és tiltott kereskedelmével szembeni küzdelem során, különösen egy, a fegyverek nyomon követését szolgáló rendszer kidolgozásával;
   x) szorgalmazza a katonai robotrepülőgépek használatával kapcsolatos olyan globális politikai válasz kialakítását, amely szigorúan a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jogszabályok kereteibe szorítja ezek használatát; mozdítsa elő az emberi beavatkozás nélkül támadások végrehajtására képes, teljesen autonóm módon működő fegyverek fejlesztésének, gyártásának és használatának betiltását; gondoskodjon arról, hogy az emberi jogok képezzék részét a harmadik országokkal a terrorizmus elleni küzdelemről folytatott párbeszédnek;
   y) továbbra is támogassa az ENSZ folyamatban lévő erőfeszítéseit, amelyek a felelős és biztonságos kibertéri magatartás normái kidolgozásának feltárására irányulnak, ide számítva egy a kibertámadások elleni többoldalú keretrendszert, az érvényben lévő nemzetközi jog és emberi jogi jogszabályok alkalmazásának céljából;
   z) szorgalmazza, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) nagyobb támogatásban részesüljön a menekültek védelméről szóló nemzetközi megbízatásának teljesítése során, különös figyelmet szentelve a kiszolgáltatott csoportoknak, amilyenek például a nők és gyermekek; hangsúlyozza az UNHCR költségvetési szükségletei és a beérkezett pénzösszegek közötti súlyos finanszírozási szakadékot, valamint szólítson fel nagyobb szolidaritásra; szólítson fel arra, hogy az ENSZ rendszeres költségvetéséből részesítsék magasabb finanszírozásban az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának legfontosabb funkcióit, működőképessége megőrzésének érdekében;
   aa) emlékeztessen arra, hogy fokozott összhangot és együttműködést kell megteremteni a migrációs politika külső és belső dimenziói, valamint a fejlesztési és a külügyi menetrendek között;
   ab) követelje, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az illegális migráció megelőzése, valamint az embercsempészet és az emberkereskedelem felszámolása érdekében, elsősorban a vonatkozó titkosszolgálati információk időben történő és hatékony cseréje segítségével fellépve a bűnszervezetekkel szemben, de a nemzetközi emberi jogi jogszabályok tiszteletben tartásával; fejlessze tovább az áldozatok azonosításának és megvédelmezésének módszereit és erősítse meg a harmadik országokkal való együttműködést az ebben az ágazatban elkövetett bűncselekményekből származó jövedelmek nyomon követése, lefoglalása és visszaszerzése céljából; ragaszkodjon az ENSZ szintjén a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmény és az ehhez csatolt – az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló –jegyzőkönyvek ratifikálásának és teljes végrehajtásának fontosságához; támogassa a migránsok emberi jogaival foglalkozó ENSZ-különmegbízott munkáját;
   ac) támogassa az ENSZ-közgyűlés 2016. szeptember 19-ére tervezett, a menekültek és migránsok jelentős mértékű vándorlásának kérdését megvitató, magas szintű plenáris ülését, és szorgalmazza, hogy az ülésen a migráció alapvető okaival foglalkozzanak, kiemelt hangsúlyt helyezve a szegénység felszámolására, valamint az emberi jogok érvényesítésére és a stabilitásra;
   ad) világosan és határozottan ismételje meg, hogy az ENSZ égisze alatt létrejött egyezményekben biztosított valamennyi emberi jog egyetemes, oszthatatlan, egymástól függő és egymással összefüggő, és biztosítsák azok betartását; hívja fel a figyelmet az emberi jogok megsértéseire és a bántalmazásokra, amelyeket szerte a világon elkövetnek; szólítson fel a vélemény és a véleménynyilvánítási szabadság megvédelmezésére; hangsúlyozza, mennyire fontos a szabad sajtó egy egészséges társadalomban, és minden polgár abban betöltött szerepe;
   ae) továbbra is szálljon síkra a vallás, illetve a meggyőződés szabadságáért; sürgessen további erőfeszítéseket a vallási és más kisebbségek jogainak védelme érdekében; szólítson fel nagyobb erőfeszítésekre a vallási kisebbségek üldözéssel és erőszakkal szembeni védelme érdekében; szólítson fel az istenkáromlást vagy a hitehagyást bűncselekményként kezelő törvények visszavonására, amelyek ürügyül szolgálnak a vallási kisebbségek és a nem hívők üldözésére; támogassa a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó munkáját; tevékenyen működjön közre azért, hogy az ENSZ ismerje el az úgynevezett „ISIS/Dáis” által a kisebbségekkel szemben elkövetett népirtást, és utalja a Nemzetközi Büntetőbíróság elé az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények, a háborús bűncselekmények és a népirtás eseteit;
   af) továbbra is tevékenyen mozdítsa elő az egyenlőséget és a megkülönböztetés tilalmát; sürgeti az ENSZ-t, hogy aktívan támogassa tevékenységeiben és programjaiban a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kezdeményezéseket és továbbra is támogassa a UN Women munkáját; támogasson olyan intézkedéseket, amelyek megerősítik a női vezetőket és a nők részvételét a döntéshozás minden szintjében; küzdjön a szexuális irányultságon, a nemi identitáson vagy annak kifejezésén alapuló erőszak és megkülönböztetés ellen; szólítson fel minden olyan törvény visszavonására az ENSZ tagállamaiban, amelyek megsértik a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek jogait; üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2015-ben megtartott, az LMBTI személyek jogaival foglalkozó legelső ülését; szólítsa fel az ENSZ tagállamait, hogy hajtsák végre a rasszizmus, az idegengyűlölet és az ezekhez kapcsolódó intolerancia jelenlegi formáival foglalkozó különleges ENSZ-előadó ajánlásait;
   ag) mozdítsa elő a gyermekek jogait, különösen a gyermekek vízhez, megfelelő higiénés körülményekhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférésének biztosítása elősegítésével a konfliktusövezetekben és menekülttáborokban is, valamint a gyermekmunka, a gyermekkínzás, a gyermekkereskedelem és -házasság, továbbá a gyermekek szexuális kizsákmányolásának felszámolásával; támogassa és erősítse meg a nemzetközi erőfeszítéseket az ENSZ-en keresztül, amelyeknek az a célja, hogy véget vessenek a gyermekek fegyveres konfliktusokban való felhasználásának, és hogy hatékonyabban kezeljék a konfliktusok és a konfliktusok utáni helyzetek nőkre és lányokra gyakorolt hatásait; támogassa a fogyatékosság emberi jogokon alapuló megközelítését vészhelyzetekben és szükségállapotokban, a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban;
   ah) sürgesse az összes államot, köztük az EU tagállamait is, hogy sürgősen ratifikálják a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmány fakultatív jegyzőkönyvét, amely panasztételi és kivizsgálási mechanizmusokat hoz létre;
   ai) járuljon hozzá az emberi jogok tekintetében a transznacionális vállalatokkal és más üzleti vállalkozásokkal foglalkozó kormányközi munkacsoport munkájának sikeréhez; támogassa az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveknek az ENSZ-tagállamok általi végrehajtásáról; ösztönözze az ENSZ-tagállamokat nemzeti cselekvési tervek kidolgozására és végrehajtására; támogassa az ENSZ emberi jogi főbiztosának elszámoltathatósági és jogorvoslati projektjét, amelynek célja a hazai jogorvoslati rendszer megerősítése, különös tekintettel az üzleti életben elkövetett, emberi jogokkal való durva visszaélések eseteire; szólítsa fel az ENSZ-tagállamokat, hogy vessék fel az emberi jogok kérdését a nemzetközi és nemzeti sportszövetségek előtt;
   aj) továbbra is szálljon síkra a halálbüntetéssel szembeni zéró toleranciáért, és folytassa a halálbüntetés egyetemes eltörlésérére irányuló munkát, amely kijelöli az utat a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló határozat következő ENSZ-Közgyűlésen való elfogadásához; ítélje el, hogy egyre gyakrabban hoznak halálos ítéletet a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények miatt, és felszólít a halálbüntetés kizárására az ilyen jellegű bűncselekmények esetében;
   ak) emlékeztesse a Közgyűlést ama kötelességére, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (EJT) tagjainak megválasztásakor vegye figyelembe, hogy a jelöltek hogyan tartják tiszteletben és mozdítják elő az emberi jogokat, a jogállamiságot és a demokráciát; szólítson fel arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tagságának elnyeréséhez határozzanak meg egyértelmű, az emberi jogok betartására épülő kritériumokat, és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa fennállásának tizedik évfordulója alkalmából szólítson fel a Tanács munkamódszereinek és eredményességének felmérésére;
   al) erősítse meg a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját arra vonatkozóan, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legaggasztóbb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és szolgáltassanak igazságot a háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára; nyújtson politikai, diplomáciai, pénzügyi és logisztikai támogatást a Nemzetközi Büntetőbíróság napi működéséhez; szólítsa fel az ENSZ összes tagállamát, hogy a Római Statútum ratifikálásával csatlakozzanak a Bírósághoz, valamint ösztönözzék a kampalai módosítások ratifikálását; mozdítsa elő a szoros együttműködést a Bíróság és az ENSZ és annak szervei és ügynökségei között, valamint terjessze ki kapcsolatait a Biztonsági Tanáccsal; szólítsa fel az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy utalja a Nemzetközi Büntetőbíróság elé a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetet;
   am) kezdeményezzen nyilvános és átfogó párbeszédet az ENSZ Közgyűlés összes tagjával az elnöki mandátumok alkotmányos korlátozásainak fontosságáról világszerte;
   an) szólítsa fel az ENSZ-t a „klímamenekült” fogalmát illető jogi hiányosságok kezelésére, beleértve annak lehetséges nemzetközi meghatározását is;
   ao) törekedjen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend fenntartható fejlesztési céljainak végrehajtására; törekedjen a jövő generációk életének javítására és nyújtson ösztönzést és támogatást az országoknak ahhoz, hogy magukénak érezzék e célokat és alakítsanak ki nemzeti szintű kereteket a 17 célkitűzés eléréséhez; ösztönözze az ENSZ tagállamait a segélyek elosztásának továbbfejlesztése tekintetében vállalt kötelezettségeik teljesítésére, valamint az előrehaladás figyelemmel kísérése, valamint az elszámoltathatóság biztosítása érdekében szólítson fel a mutatószámokra vonatkozó szilárd keret elfogadására és a statisztikai adatok felhasználására; ragaszkodjon ahhoz, hogy a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórum (HLPF) váljon a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása figyelemmel kísérésének és felülvizsgálatának biztosítása terén illetékes, fő döntéshozó testületté, továbbá a 2016-os HLPF-re tekintettel alakítson ki egységes uniós álláspontot a 2030-as menetrend végrehajtásáról;
   ap) gondoskodjon arról, hogy ne csorbuljanak a pekingi cselekvési platform vívmányai az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog védelme tekintetében; javítsa a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mivel ez hozzájárul a csecsemőhalandóság és az anyák halálozási arányának csökkentéséhez; mozdítsa elő a családtervezést, az anyák egészségét, a fogamzásgátlókhoz, illetve a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférést, mivel ez jelentősen elősegíti a nők életének megmentését, valamint azt, hogy újrakezdjék életüket, amennyiben nemi erőszak áldozatává váltak; helyezze ezeket a politikákat a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés középpontjába;
   aq) nyomatékosítsa, hogy az ENSZ munkastruktúráin belül a fenntartható fejlődés valamennyi dimenziójának hatékony integrálása érdekében meg kell erősíteni a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát; emelje ki az univerzális, szabályokon alapuló, nyílt, átlátható, megkülönböztetésmentes, inkluzív és méltányos multilaterális kereskedelmi rendszer fontosságát, valamint hangsúlyozza, hogy a dohai fejlesztési forduló következtetéseit meg kell valósítani; emlékeztessen arra, hogy a fejlesztés nem lehetséges béke nélkül, és a béke nem lehetséges fejlesztés nélkül, hangsúlyozza a békével és az igazságszolgáltatással kapcsolatban megfogalmazott 16. fenntartható fejlődési cél jelentőségét, amely a fejlesztési együttműködés finanszírozásának egyik elsődleges célja kell, hogy legyen; szólítsa fel az ENSZ-t, hogy hosszú távú fejlesztési stratégiáiba rendszeresen építse be a kapacitásépítést és a jó kormányzást;
   ar) üdvözölje a 2014. szeptember 9-i 68/304. számú, mérföldkőnek számító állásfoglalás az ENSZ Közgyűlése általi elfogadását, amely elismerte, hogy „minden állam szuverén joga, hogy államadósságát átütemezze, amit semmilyen, egy másik állam által hozott intézkedés nem hiúsíthat meg vagy hátráltathat”, és „aggodalommal” jegyezte meg, hogy „a nemzetközi pénzügyi rendszer nem rendelkezik az államadósság rendezett és kiszámítható átütemezésére szolgáló, szilárd jogi kerettel”, és megindított egy „az államadósság-átütemezési folyamatok multilaterális jogi keretének” elfogadását célzó folyamatot; szólítsa fel az ENSZ-rendszer egészét e folyamat maradéktalan támogatására; felhívja az Európai Uniót és annak tagállamait, hogy vegyenek részt aktívan ebben a folyamatban;
   as) dolgozzon ki sokkal hatékonyabb és stratégiai megközelítési módot az ENSZ-ügynökségek számára, különösen a külső pénzügyi eszközökre vonatkozó programkészítés tekintetében, annak érdekében, hogy az uniós támogatások sokkal láthatóbbak legyenek a helyszínen;
   at) aktívan törekedjen a politikai kormányzás javítására a fenntartható fejlesztés terén az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) megerősítésével, és támogassa egy környezetkárosító bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék felállításának javaslatát annak érdekében, hogy a környezetvédelmi jogszabályokat világszerte jobban lehessen végrehajtani;
   au) munkálkodjon a nemzetközi adóügyi együttműködés megerősítése érdekében, támogatva egy nemzetközi adóügyi testület ENSZ-rendszeren belüli létrehozását; az adózás területére vonatkozó automatikus információcserével és az adóparadicsomok egységes globális feketelistájának létrehozásával lépjen fel az adókikerülés és pénzmosás ellen;
   av) kezdeményezzen globális tervet az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemhez, a rezisztens szuperbaktériumok további elterjedésének megakadályozása érdekében;
   aw) biztosítsa, hogy az EU továbbra is az élen járjon az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és fokozza az együttműködést az ENSZ-szel ezen a területen; biztosítsa az ENSZ 2015-ös, párizsi éghajlat-változási konferenciáján hozott határozatok gyors végrehajtását;
   ax) átfogó konszenzus alapján támogassa az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának átfogó reformját annak érdekében, hogy az pontosabban tükrözze a világ új realitásait és hatékonyabban kezelje a békét és a biztonságot jelenleg és a jövőben fenyegető biztonsági kihívásokat; törekedjen azon hosszú távú cél elérésére, hogy az Unió helyet kapjon a megreformált Biztonsági Tanácsban; ösztönözze a Biztonsági Tanács tagjait, hogy tartózkodjanak a vétójog alkalmazásától olyan esetekben, amikor emberiesség elleni bűncselekményeket követtek el;
   ay) mozdítsa elő a Közgyűlés munkájának felpezsdítését, valamint az összes ENSZ-intézmény fellépésének jobb összehangolását és koherenciáját, ami várhatóan fokozni fogja a hatékonyságot, az eredményességet, a legitimitást, az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot, illetve a rendszer kapacitását és reprezentativitását; támogassa és ösztönözze az új ENSZ-főtitkár kiválasztására irányuló eljárás átláthatóságát a jelöltek Közgyűlésen való bemutatása által; az ENSZ főtitkári pozíció legjobb jelöltjének azonosítása és kinevezése során mozdítsa elő a nemek szerinti és a földrajzi egyensúlyra épülő egyenlő és méltányos lehetőségeket, valamint a következő főtitkárnak női jelöltet támogasson, amennyiben a jelöltek hasonlóan kiemelkedő képzettségekkel rendelkeznek;
   az) tekintettel a 2015. évi ENSZ-jelentésre, valamint a francia és az ENSZ-katonák által a Közép-Afrikai Köztársaságban gyermekek ellen elkövetett szexuális bántalmazások közelmúltban megfogalmazott vádjaira, gondoskodjon arról, hogy az ENSZ, az EU tagállamai és az Unió KBVP-szervei késedelem nélkül és a lehető leggyorsabban kivizsgálják, büntetőeljárás alá vonják és megbüntessék az ENSZ, az egyes országok és az Unió égisze alatt szolgáló azon személyeket, akik szexuális erőszakot követtek el;
   ba) hívja fel az Európai Számvevőszéket, hogy erősítse meg együttműködését az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkárságának megfelelő felügyeleti szerveivel, különösen a Belső Felügyeleti Szolgáltatások Hivatalával (OIOS), a Független Ellenőrzési Tanácsadó Bizottsággal (IAAC) és a Könyvvizsgálói Testülettel, az átláthatóság, valamint a finanszírozás és a működés kölcsönös megértésének javítása érdekében;
   bb) hozzon létre hatékony rendszert a visszaéléseket bejelentő ENSZ-alkalmazottak védelme érdekében;
   bc) az ENSZ líbiai különmegbízottjának összeférhetetlenségével kapcsolatos, a közelmúltban megtörtént eset figyelembevételével kezdeményezzen kötelező magatartási kódexet, amely kötelezi a tisztségviselőket a pártatlanság fenntartására a hatékony közvetítésről szóló ENSZ-útmutatásban foglaltak szerint;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottságnak, valamint tájékoztatás céljából az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének és az Egyesült Nemzetek főtitkárának.

(1) A 2011. május 3-i A/RES/70/33 határozat.
(2) HL C 99. E, 2012.4.3., 56. o.
(3) HL C 45., 2016.2.5., 89. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0259.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0403.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0020.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0013.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0051.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0073.
(10) EKSZ 010242/12, 11216/12 sz. tanácsi dokumentum.
(11) EKSZ458/15, 7632/15. sz. tanácsi dokumentum.


A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) végrehajtása
PDF 608kWORD 294k
Az Európai Parlament 2016. július 7-i állásfoglalása a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról, különös tekintettel az ENSZ CRPD bizottságának záró észrevételeire (2015/2258(INI))
P8_TA(2016)0318A8-0203/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2., 9., 10., 19.,168. cikkére és 216. cikkének (2) bekezdésére, valamint az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 3., 15., 21., 23. és 26. cikkére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (CRPD) és az EU-ban 2011. január 21-én, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozattal összhangban történt hatályba lépésére(1),

–  tekintettel az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogaival Foglalkozó Bizottságának az Európai Unió első jelentéséről szóló, 2015. október 2-i záró észrevételeire(2),

–  tekintettel az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogaival Foglalkozó Bizottságának az Európai Unió bevezető jelentésével kapcsolatos, 2015. május 15-i témajegyzékére(3),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Unió általi végrehajtására és az Európai Uniónak az ezen egyezmény tekintetében való képviseletére vonatkozó belső szabályok megállapításáról a Tanács, a tagállamok és a Bizottság között létrejött magatartási kódexre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a gyermekek alternatív gondozásáról szóló ENSZ-iránymutatásra(4),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a C-335/11. és C-337/11. sz., HK Danmark egyesített ügyekben és a C-363/12. sz., Z és a C-356/12. sz., Glatzel ügyben hozott ítéletre,

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett, „Cselekvési terv az emberi jogokról és a demokráciáról (2015–2019): Az emberi jogok központi szerepének megőrzése az uniós menetrendben” című, 2015. április 28-i közös közleményére (JOIN(2015)0016),

–  tekintettel a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés követelményeire vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2015. december 2-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0615),

–  tekintettel „Az Európai Unió válasza az Európai Unió által a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról készített bevezető jelentéssel kapcsolatos témajegyzékre” című, 2015. június 19-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0127),

–  tekintettel a „Jelentés a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról” című, 2014. június 5-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0182),

–  tekintettel a Bizottság „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért: A szociális vállalkozásokat mint a szociális gazdaság és innováció kulcsszereplőit előmozdító szabályozási légkör kialakítása” című, 2011. október 25-i közleményére (COM(2011)0682),

–  tekintettel az „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt” című, 2010. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2010)0636),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: a 2016. évi éves növekedési jelentés” című, 2016. február 25-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A 21. század versenyképes uniós munkaerőpiacának létrehozásáról: a készségek és képesítések hozzáigazítása a kereslethez és a munkalehetőségekhez a válságból való kilábalás egyik módjaként” című, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A szociális vállalkozások és a szociális innováció szerepéről a munkanélküliség leküzdésében” című, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2013−2014)” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, első olvasatban elfogadott, 2015. július 8-i álláspontjára(11),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság által az Európai Unió bevezető jelentéséhez kapcsolódóan elfogadott témajegyzékről szóló, 2015. május 20-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A válság hatása a kiszolgáltatott helyzetű csoportok ellátáshoz való hozzáférésére” című, 2013. július 4-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által készített, „A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) végrehajtása az EU-ban” című részletes elemzésre,

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre,

–  tekintettel az európai ombudsman 2014. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az európai ombudsmannak a Bizottságra vonatkozó hivatalból indított vizsgálatát lezáró OI/8/2014/AN sz. határozatára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége soron következő, 2015. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2015. decemberében közzétett, „Violence against children with disabilities: legislation, policies and programmes in the EU” (A fogyatékossággal élő gyermekek elleni erőszak: jogszabályok, szakpolitikai intézkedések és programok az EU-ban) című jelentésére,

–  tekintettel az Eurostat által a fogyatékosság összefüggésében a munkaerő-piaci hozzáférésről, az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésről, illetve a szegénységről és a jövedelmi egyenlőtlenségekről készített 2014. évi statisztikára,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, továbbá az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Petíciós Bizottság, a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Jogi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0203/2016),

A.  mivel a fogyatékossággal élő személyeket teljes jogú polgárként megilletik az egyenlő jogok, az elidegeníthetetlen méltóság, az egyenlő bánásmód, a független életvitel, az autonómia, a közpénzekből finanszírozott rendszerek támogatásai és a teljes körű társadalmi szerepvállalás;

B.  mivel az Európai Unióban a becslések szerint mintegy 80 millió ember él fogyatékossággal, ebből 46 millió nő és lány, akik az Unió teljes nőnemű népességének mintegy 16%-át teszik ki, ami azt jelenti, hogy a fogyatékosság előfordulása az Európai Unióban gyakoribb a nők, mint a férfiak körében; mivel a fogyatékossággal élő nők gyakorta szenvednek el halmozott megkülönböztetést, és mivel komoly akadályokkal kell szembenézniük alapvető jogaik és szabadságaik érvényesítésekor, például az oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való jog terén, ami társadalmi elszigetelődéshez és pszichés traumákhoz vezethet; mivel a nőket aránytalanul sújtják a fogyatékosság hátrányos hatásai, úgy is, mint a fogyatékossággal élő családtagok gondozóit;

C.  mivel az EUMSZ értelmében az Uniónak politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során küzdenie kell a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés ellen (10. cikk), és az ilyen megkülönböztetés leküzdésére az Unió jogszabályokat fogadhat el (19. cikk);

D.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 26. cikke kifejezetten tiltja a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést, és a fogyatékossággal élő személyek társadalomban való egyenlő részvételéről rendelkezik;

E.  mivel a CRPD az első olyan emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi szerződés, amelyet az EU megerősített, és amelyet mind a 28 uniós tagállam aláírt és 27 tagállam ratifikált; mivel a tagállamnak, amelyik még nem ratifikálta, véglegesítenie kell reformjait a CRPD ratifikálására érdekében;

F.  mivel az első alkalommal fordul elő, hogy az ENSZ egyik szerve nyomon követi az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi kötelezettségek EU általi teljesítését; mivel az ENSZ CRPD Bizottságának 2015-ben közzétett, az egyezmény Unióban való végrehajtására vonatkozó záró megjegyzései erőteljes üzenetet küldtek az EU-nak az egyenlőség és az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó elkötelezettségét illetően, és iránymutatást nyújt az Unió hatáskörébe tartozó jogalkotási és szakpolitikai intézkedésekre vonatkozóan;

G.  mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlata megerősíti, hogy az uniós jog végrehajtása során a CRPD jogilag kötelező az EU-ra és tagállamaira nézve, mivel rendelkezései „az uniós jogrend szerves részét képezik”, és a másodlagos joggal szemben elsőbbségük van(16);

H.  mivel a CRPD elveinek köre jóval tágabb a megkülönböztetés kérdésénél, és végső céljuk az, hogy a fogyatékossággal élő személyek és családtagjaik teljes körűen gyakorolhassák az emberi jogokat egy befogadó társadalomban;

I.  mivel a fogyatékossággal élő személyek csoportja nem egységes, és mivel a nők, a gyermekek, az idősek és az olyan személyek, akik összetett támogatásra szorulnak, további nehézségekkel és a megkülönböztetés többszörös formáival szembesülnek;

J.  mivel a fogyatékosságot kiválthatja egy személy egészségi állapotának fokozatos és néha nem észlelhető romlása, ahogy a neurodegeneratív vagy ritka betegségekben szenvedő személyek esetében is, ami negatívan érintheti az adott személy független életét;

K.  mivel becslések szerint a fogyatékossággal élő személyek 80%-a a fejlődő országokban él; mivel az EU nemzetközi szinten támogatja a fogyatékossággal élő személyek jogainak előmozdítását, és a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) legnagyobb adományozója a világon;

L.  mivel a fogyatékossággal élő gyermekek esetében a fogyatékosság nélküli társaikhoz képest 17-szer valószínűbb, hogy intézményben élnek, ahol sokkal nagyobb az erőszak, a mellőzés és a visszaélés kockázata ahhoz képest, ha otthon élnének(17);

M.  mivel a fogyatékossággal élő gyermekeknek jogukban áll családjukkal vagy családi környezetben élni az érdekeiknek leginkább megfelelő módon; mivel a családtagoknak gyakran csökkenteniük kell vagy abba kell hagyniuk szakmai tevékenységüket, hogy fogyatékossággal élő családtagjaikat gondozhassák;

N.  mivel a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény hangsúlyozza, hogy valamennyi intézkedésbe be kell építeni a nemi dimenziót, valamint hogy elő kell mozdítani az emberi jogok és alapvető szabadságok teljes körű érvényesülését;

O.  mivel alapvető emberi jog és etikai kötelezettség a fogyatékossággal élő nőkkel és családanyákkal szembeni egyenlő bánásmód, illetve a rájuk irányuló pozitív intézkedések és politikák alkalmazása;

P.  mivel a fogyatékossággal élő nők és lányok mindennapi életük során számos tekintetben megkülönböztetésnek vannak kitéve, amely többféle – fizika, érzelmi, szexuális és gazdasági – formában megnyilvánulhat, és magában foglalja a partner vagy a gondozó által elkövetett erőszakot, a szexuális erőszakot és az intézményi erőszakot;

Q.  mivel a fogyatékossággal élő nők esetében nagyobb a valószínűsége, hogy családon belüli erőszakot vagy szexuális zaklatást szenvednek el, ami a beszámolók szerint hosszabb és nagyobb mértékű, mint a fogyatékosság nélküli nők esetében(18);

R.  mivel a fogyatékossággal élő nők – különösen a migránsok – nagyobb mértékben ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának;

S.  mivel a fogyatékosság a szegénység egyik oka és annak következménye is lehet, és mivel a hajléktalan népesség mintegy 30 %-a rendelkezik fogyatékossággal, és annak a kockázatnak vannak kitéve, hogy nem vesznek tudomást róluk(19); mivel az állam által nyújtott szociális védelem különösen fontos szerepet játszik a szegénység megelőzésében a fogyatékossággal élő személyek körében, és mivel 2012-es adatok szerint a fogyatékossággal élő személyek közt magas, 68,5% azok aránya, akik szegénységben élnek és nem részesülnek állami szociális juttatásban(20);

T.  mivel elengedhetetlen a hatályos uniós jogszabályok és szakpolitikai eszközök érvényre juttatása a CRPD teljes körű végrehajtása érdekében;

U.  mivel néhány, a CRPD-t ratifikált tagállam még nem hozta létre vagy nem jelölte ki az egyezményt végrehajtó és nyomon követő testületeket, ahogy azt a 33. cikk előírja; mivel a már létrehozott testületek munkáját – különösen a 33. cikk (2) bekezdésében meghatározott nyomon követés tekintetében – akadályozza a pénzügyi és emberi erőforrások, valamint a kijelölésükhöz szükséges szilárd jogi alap hiánya;

V.  mivel a fogyatékossággal élő személyek számára az egyik legfontosabb támasz a munkaerő-piaci részvétel és hozzáférés, amely továbbra is problémát jelent, 58,5%-os mértékű, szemben a fogyatékosság nélkül élők 80,5%-ával, ami sok fogyatékossággal élő személyt meggátol abban, hogy független és tevékeny életet éljen;

W.  mivel a fogyatékosság nélkül élő nők foglalkoztatási aránya 65%, a fogyatékossággal élő nőké pedig 44%; mivel a fogyatékossággal élő nőket a foglalkoztatáshoz és az oktatáshoz való hozzáférés terén még a fogyatékossággal élő férfiakhoz képest is gyakran hátrányos megkülönböztetés éri; mivel a fogyatékossággal élő személyek körében továbbra is elfogadhatatlanul magas a munkanélküliek aránya; mivel a fogyatékossággal élő nők és lányok a munkaerőpiachoz való hozzáférés tekintetében nagyobb nehézségekkel szembesülnek; mivel a fogyatékossággal élő nők oktatásban és a munkaerőpiacon, illetve a közösség társadalmi és gazdasági életében való aktív részvételének ösztönzése érdekében le kell küzdeni a mobilitás terén fennálló akadályokat, valamint a családtagoktól és gondozóktól való nagyobb függőséget;

X.  mivel a fizetett munkavégzés alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek önálló életet éljenek és hozzájáruljanak a családi élethez és a háztartáshoz; mivel a fogyatékossággal élő nők és lányok gyakran szembesülnek azzal, hogy alulfizetik munkájukat; mivel ez a kiszolgáltatott csoport jobban ki van téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának;

Y.  mivel az EU a CRPD feleként köteles biztosítani a fogyatékossággal élő személyek és képviseleti szervezeteik szoros bevonását és aktív részvételüket az Egyezmény végrehajtására irányuló jogszabályok és politikák kialakításában és végrehajtásában, valamint a fogyatékossággal élő személyeket érintő kérdésekkel kapcsolatos valamennyi döntéshozatali folyamatban;

Z.  mivel a tagállamok által alkalmazott megszorító intézkedések miatt megnyirbálták a szociális szolgáltatásokat, a családoknak nyújtott támogatásokat és a közösségi alapú szolgáltatásokat, és ez aránytalanul nagy mértékben rontja a fogyatékossággal élő személyek, különösen a fogyatékossággal élő gyermekek és családjaik megfelelő életszínvonalát;

AA.  mivel a Bizottság visszavonta a szülési szabadságról szóló irányelvre vonatkozó javaslatát;

AB.  mivel a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2011/24/EU irányelv nem tiltja meg kifejezetten a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést;

AC.  mivel demográfiai és társadalmi változások miatt megnőtt a kereslet a háztartási alkalmazottak és gondozók, és különösen a háztartási alkalmazottak és gondozók iránt; mivel a fogyatékossággal élő és gondozásra szoruló személyeket rendszerint a család női tagjai gondozzák, akiket ez gyakran kirekeszt a munkaerő-piacról;

AD.  mivel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság az Európai Unió első jelentéséről szóló záró észrevételeiben azt ajánlja, hogy az Európai Unió a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szakpolitikáiban és programjaiban érvényesítse a fogyatékosság, fogyatékosságügyi stratégiáiban pedig a nemi egyenlőség szempontjait, továbbá alakítson ki pozitív intézkedéseket, hozzon létre egy nyomon követési mechanizmust és finanszírozza a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal kapcsolatos adatgyűjtést és kutatást; mivel emellett azt javasolja, hogy az Európai Unió biztosítson hatékony védelmet az erőszakkal, a visszaéléssel és kizsákmányolással szemben, továbbá hogy a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését célzó szakpolitika foglalkozzon a fogyatékossággal élő gyermekek és felnőttek igényeivel, így életpályájukkal is, valamint hogy az Unió hozzon intézkedéseket a fogyatékossággal élők – akiknek többsége nő – magas munkanélküliségi arányának csökkentésére;

AE.  mivel az „Európa, a világ első számú idegenforgalmi célpontja – az európai turizmus új politikai kerete”című 2011. szeptember 27-i európai parlamenti állásfoglalásra(21) adott, 2011. december 13-án elfogadott válaszában a Bizottság elismerte, hogy mindenki számára biztosítani kell a hozzáférhető szolgáltatások (közlekedés, szállás, ellátás és látnivalók) zökkenőmentes láncolatát, és ennek céljából intézkedésekbe kezdett a figyelem felkeltése, az idegenforgalmi ágazaton belüli készségek fejlesztése, valamint végső soron az idegenforgalmi létesítmények minőségének a speciális szükségletekkel rendelkező vagy fogyatékossággal élő személyek tekintetében történő javítása érdekében;

AF.  mivel a fogyatékossággal élő, a funkcionális különbözőséggel élő, a funkcionálisan akadályozott és csökkent mozgásképességű személyeknek a közlekedés, a mobilitás és az idegenforgalom terén felmerülő szükségletei egybeesnek a közlekedési és mobilitási szolgáltatások üzleti innovációs lehetőségeivel, és – a mindenki számára történő tervezés szellemében – előnyös helyzetet teremthetnek a bármely típusú fogyatékossággal élők (köztük mások mellett a csökkent mozgásképességű személyek, a vakok, a siketek és a nagyothallók, az autizmussal élők, a szellemi vagy pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek) és az említett szolgáltatások egyéb felhasználói számára egyaránt;

Általános elvek és kötelezettségek

1.  emlékeztet arra, hogy a fogyatékossággal élő személyek teljes körű bevonása nem csak jog és megérdemelt előny az érintettek számára, hanem tőke a társadalom egésze számára, amely élvezi az e személyek által nyújtott értékekből és különböző készségekből származó előnyöket;

2.  hangsúlyozza, hogy valamennyi fogyatékossággal élő személynek joga van olyan társadalomban élni, amelyben a többiekkel azonos esélyekkel rendelkezik, a társadalomba való teljes befogadásuk és teljes körű részvételük biztosítása érdekében;

3.  hangsúlyozza, hogy függetlenül az ország társadalmi-gazdasági, politikai vagy kulturális helyzetétől, a fogyatékossággal élők társadalomba való befogadása nem csupán fejlesztési kérdés, hanem emberi jogi is;

4.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékosság a népesség átlagéletkorának növekedésével növekszik;

5.  úgy véli, hogy az Uniónak vezető szerepet kell vállalnia az emberi jogok tiszteletben tartását és előmozdítását illetően; üdvözli, hogy most első alkalommal sor került arra, hogy az EU nemzetközi emberi jogi kötelezettségeinek teljesítését felülvizsgálja egy ENSZ-testület; úgy véli, hogy az ENSZ CRPD bizottságnak az egyezmény Unió általi végrehajtásáról szóló, 2015-ben közzétett záró észrevételei az Unió egyenlőség és az emberi jogok tiszteletben tartása iránti elkötelezettségének fontos jelei, és iránymutatást adnak az EU hatáskörén belüli jogalkotási és politikai intézkedésekhez;

6.  támogatja a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló bizottsági összegzéseket és ajánlásokat és kiemeli, hogy az uniós és tagállami intézményeknek a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikáikba, programjaikba és stratégiáikba a fogyatékossággal élő nők és lányok szempontjait, a fogyatékosságügyi stratégiáikba pedig a nemi egyenlőség szempontjait kell beépíteniük; emellett felszólít az előrelépések rendszeres áttekintését célzó mechanizmusok létrehozására;

7.  felszólítja a Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy teljes körűen hajtsák végre az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága ajánlásait, és biztosítsák az egyezmény tiszteletben tartását valamennyi jövőbeli jogszabályban;

8.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendeljék hozzá a szükséges erőforrásokat a CRPD és annak fakultatív jegyzőkönyve szerinti kötelezettségeik végrehajtásához;

9.  kifejezetten sajnálja, hogy az EU hivatalosan nem konzultált a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetekkel az ENSZ CRPD bizottság 2015. évi felülvizsgálati folyamatának előkészületei és előrehaladási jelentésének elkészítése során; felszólítja a fogyatékossággal élők szervezeteit, hogy független félként aktívan járuljanak hozzá a CRPD-ülésekhez azáltal, hogy részt vesznek az EU jövőbeli felülvizsgálatokkal foglalkozó hivatalos küldöttségeiben;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy konszolidálja és javasolja az EU és a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek közötti valódi strukturált párbeszédet, beleértve a fogyatékossággal élő személyek és az őket képviselő szervezetek teljes körű és egyenlő részvételének biztosítására szolgáló megfelelő finanszírozást is;

11.  hangsúlyozza, hogy minden új kezdeményezés és az oktatáshoz, a képzéshez, a kultúrához, a sporthoz és az ifjúsághoz kapcsolódó politika és intézkedés végrehajtása, nyomon követése és értékelése terén fontos a fogyatékossággal élőket képviselő szervezetek, a politikai döntéshozók, az üzleti világ és az egyéb érdekeltek közötti rendszeres és szoros konzultáció;

12.  felszólít az esélyegyenlőséggel foglalkozó, már létező testületek megerősítésére a CRPD egyezmény általános érvényesítésének, előmozdításának és végrehajtása ellenőrzésének támogatása érdekében; emlékezteti az EU-t és tagállamait a civil társadalommal és különösen a fogyatékossággal élő személyeket tömörítő szervezetekkel való érdemi egyeztetés kötelezettségére;

13.  sürgeti az EU-t a CRPD-hez fűzött fakultatív jegyzőkönyv megerősítésére;

14.  sürgeti a jelenlegi és jövőbeni uniós jogszabályoknak és a finanszírozási programoknak a CRPD-nek való teljes körű megfelelésre tekintettel történő átfogó és horizontális felülvizsgálatát, a jövőbeni programozási időszakokat is beleértve, a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezeteknek és a CRPD-vel foglalkozó uniós struktúra (a továbbiakban: az uniós struktúra) tagjainak konstruktív bevonásával, beleértve a fogyatékosságügyi szempontok megjelenítését a jogalkotási szakpolitikákban és stratégiákban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a fogyatékosság valamennyi jogszabályban, politikában és stratégiában való általános érvényesítése érdekében;

15.  felszólít a fogyatékossággal élők jogainak az Unió globális társadalmi-gazdasági menetrendjébe – különösen az Európa 2020 stratégiába és az európai szemeszterbe – történő beépítésére; javasolja egy fogyatékosságügyi paktum elfogadását, amely biztosítja, hogy a fogyatékossággal élők jogait valamennyi uniós kezdeményezés figyelembe vegye;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében a tagállamok szociális helyzetének értékelése során (országjelentés és országspecifikus ajánlások) foglalkozzon a fogyatékossággal élő személyek helyzetének vizsgálatával is az akadálymentes Európa kiépítésére vonatkozó uniós kötelezettség keretében;

17.  úgy véli, hogy az uniós intézményeknek, különösen a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak törekednie kell annak biztosítására, hogy a hatályos és a jövőbeli jogszabályok tiszteletben tartsák az emberi jogokat, és maradéktalanul megfeleljenek a CRPD egyezménynek;

18.  felkéri a Bizottságot, hogy a záró észrevételek alapján készítsen egy jogszabálylistát azzal a céllal, hogy javaslatot tegyen a hatáskörről szóló nyilatkozat naprakésszé tételére, és ezt a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek és az Európai Parlament hivatalos bevonásával rendszeres időközönként ismételje meg;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben mérlegelje egy olyan uniós keret kidolgozását, amely garantálná a fogyatékossággal élő személyek jogainak hatékony érvényesítését, személyes autonómiájuk előmozdítását, az akadálymentes hozzáférést, a foglalkoztatáshoz való hozzáférést, a társadalmi integrációt és a független életet, valamint a megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolását;

20.  osztja az ENSZ CRPD Bizottságának azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy az Európai Unió nem rendelkezik világos stratégiával a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtását illetően;

21.  kéri az intézményeket, hogy példamutató módon lépjenek fel az integrációs politika területén;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai fogyatékosságügyi stratégia felülvizsgálatát használja fel egy egyértelmű végrehajtási időkerettel, konkrét és pontosan meghatározott referenciaértékekkel és indikátorokkal rendelkező, átfogó, a nemek különböző igényeit figyelembe vevő uniós CRPD-stratégia létrehozására, amely a külső fellépés terén is tartalmaz kötelezettségvállalásokat;

23.  elítéli a fogyatékossággal élő személyek által mind a mai napig elszenvedett megkülönböztetést és kirekesztést; kéri a Bizottságot, hogy emelje a legmagasabb szintre a szinergiákat a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó uniós fogyatékosságügyi stratégia és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény (CEDAW) rendelkezései, illetve a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény között annak biztosítása érdekében, hogy az elismert jogok valóban rendelkezésre álljanak és ténylegesen gyakorolhatók legyenek, ideértve a jogszabályi keret harmonizálását és végrehajtását, illetve kulturális és politikai fellépést;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy nyilatkozzon egyértelműen a fogyatékosság fogalmának tág, uniós szintű meghatározásával kapcsolatban;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a közbeszerzésben érvényesítendő szociális megfontolásokról szóló iránymutatást annak érdekében, hogy rávilágítson a szociális kötelezettségekre, de annak érdekében is, hogy rámutasson a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott magas minőségű támogató szolgáltatásokra irányuló befektetések lehetőségeire és hasznára;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a hatásvizsgálatokra vonatkozó iránymutatásokat, és módosítsa azokat annak érdekében, hogy egy átfogóbb listát tartalmazzanak az Egyezménynek való megfelelés jobb értékelésével kapcsolatos kérdésekről;

Egyedi jogok

27.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a viktimizáció megelőzésének érdekében tegyenek lépéseket a megkülönböztetés valamennyi formája – ideértve a fogyatékosságon alapuló többszörös megkülönböztetést, a társítás útján történő megkülönböztetést és az interszekcionális megkülönböztetést is – elleni küzdelem érdekében, különös tekintettel a fogyatékossággal élő nőkre és gyermekekre, az idősebb személyekre és a komplex támogatást igénylő személyekre, köztük az intellektuális és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyekre is, továbbá az olyan személyekre, akik fogyatékossága idővel változik;

28.  sajnálja, hogy a Tanács még mindig nem fogadta el a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló 2008-as javaslatot, ismételten felhívja a Tanácsot, hogy ezt a lehető leghamarabb tegye meg;

29.  kéri az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy szakpolitikáikban érvényesítsék a fogyatékossággal élő nők és gyerekek jogait, beleértve a következő gyermekjogi ütemtervet, és biztosítsák a fiúkkal, lányokkal és az őket képviselő szervezetekkel folytatott konzultációt a velük kapcsolatos minden kérdésben, megfelelő segítséget nyújtva ehhez fogyatékosságuk típusának és koruknak megfelelően;

30.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek jogainak védelme érdekében a családjaiknak megfelelő támogatást kell biztosítani az EU-ban rendelkezésre álló jogi eszközök megerősítésével és azokra támaszkodva, például a fogyatékossággal élő gyermekek szüleinek meghosszabbított szülő szabadság biztosításával;

31.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi, fogyatékossággal élő személy élhessen a minden uniós polgár számára biztosított szabad mozgáshoz való joggal, azáltal, hogy a jelenlegi és jövőbeli jogszabályokba belefoglalják az egyenlő esélyek, az alapvető jogok, a szolgáltatásokhoz és a munkaerőpiachoz való egyenlő hozzáférés biztosítékát, valamint a szociális biztonsági rendszerhez való hozzáférés tekintetében ugyanazokat a jogokat és kötelezettségeket, mint amelyeket annak a tagállamnak a polgárai élveznek, amelyben a fogyatékossággal élők biztosítva vannak, összhangban az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvével; emellett a foglalkoztatási egyenlőséget illetően felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul teljesítsék a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó, átdolgozott 2006/54/EK irányelv rendelkezéseit;

32.  hangsúlyozza a fogyatékossággal élő migráns nők és lányok támogatásának szükségességét, hogy olyan készségeket fejleszthessenek ki, amelyek lehetővé tennék számukra, hogy megfelelő munkához jussanak;

33.  hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élők, különösen a nők, független és önálló életet élhessenek – valamint terhesség és anyaság esetén – őket és családjukat (személyesen vagy államilag) segíteni kell, ami lehetővé teszi számukra a foglalkoztatáshoz, illetve az oktatási vagy szakképzési intézményekhez való hozzáférést;

34.  megismétli, hogy sürgősen foglalkozni kell a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal szemben családi és intézményi közegben elkövetett erőszak problémájával, és felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre a fogyatékosság bármilyen formájával élő nőket és lányokat segítő szolgálatokat; azt tanácsolja az EU-nak, hogy csatlakozzon az Európa Tanács nőkkel szembeni, illetve a családon belüli erőszak megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló egyezményéhez (Isztambuli Egyezmény), ami újabb lépés a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal szembeni erőszak leküzdése felé;

35.  emlékeztet a fogyatékossággal élőknek a fogyatékossággal kapcsolatos politikai folyamatokban és döntéshozatalban minden szinten való részvételét illető alapvető jogai fontosságára, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel összhangban; hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő nőket és lányokat – így a halmozott megkülönböztetéssel szembesülő marginalizált és kiszolgáltatott csoportok nő és lánytagjait is – fel kell jogosítani arra és lehetővé kell tenni számukra, hogy részt vegyenek a nemek közti egyenlőséggel és fogyatékossággal kapcsolatos programokra és stratégiákra irányuló döntéshozatali folyamatokban, érdekeik és jogaik kifejezésre juttatásának, valamint a nemi szempontok valóban alulról szerveződő megközelítésének biztosítása érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelően kialakított szolgáltatásokat és létesítményeket, amelyek lehetővé teszik a nők aktív bevonását és részvételét, valamint fektessenek be a támogató és az igényekhez alkalmazkodó technológiákba, és az ún. „e-befogadásba”;

36.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy az ENSZ CRPD Bizottságának a CRPD egyezmény uniós végrehajtásának felülvizsgálatával összefüggésben tett ajánlásaival összhangban hozzanak hatékony intézkedéseket a fogyatékossággal élő nők életének megkönnyítése érdekében;

37.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek nevelése elsősorban a nőkre hárul;

38.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel kapcsolatos figyelemfelhívó tevékenységet, küzdjenek az előítéletek ellen és segítsék elő minden fogyatékossággal élő személy jobb megértését, hogy a döntések valós igényeik alapján szülessenek;

39.  támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy felhívják a társadalom figyelmét a fogyatékossággal élő személyek által tapasztalt nehézségekre, valamint hogy a fogyatékossággal élők jobban tudatában legyenek lehetőségeiknek és az általuk nyújtott hozzájárulásoknak, többek között speciális iskolai oktatási programok révén; hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény jelentősége alapvetően abban rejlik, hogy változtat a kulturális attitűdökön, elismerve, hogy a fogyatékosság nem a személyekben van, hanem a társadalmi és gazdasági környezet okoz akadályokat az embereknek;

40.  kéri az illetékes tagállami hatóságokat, hogy dolgozzanak ki tudatosságnövelő stratégiákat a fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatban, és támogassák a közlekedési és idegenforgalmi dolgozóknak a fogyatékossággal élő személyek egyenjogúságáról és a fogyatékossággal kapcsolatos tudatosságról szóló képzését, valamint segítsék elő a fogyatékossággal foglalkozó európai szövetségek és a magán vagy állami közlekedési társaságok közötti együttműködést és a helyes gyakorlatok egymás közötti cseréjét. sürgeti, hogy a képzéshez kapcsolódó anyagok hozzáférhető formátumban is álljanak rendelkezésre;

41.  hangsúlyozza, hogy a légi közlekedési személyzet számára rendkívül komoly képzést kell biztosítani, hogy a légitársaságok megfelelő szolgáltatásokat tudjanak nyújtani a fogyatékossággal élő személyek számára; különös figyelmet kellene fordítani arra is, hogy a személyzet képes legyen a kerekesszékek helyes mozgatására, hogy azok ne sérüljenek;

42.  üdvözli az európai akadálymentesítési intézkedéscsomagra irányuló javaslatot(22), és az áruk és szolgáltatások – ideértve az olyan épületeket is, amelyekben az említett szolgáltatásokat nyújtják – akadálymentes hozzáférhetőségének biztosítása céljából elkötelezett annak mielőbbi elfogadása mellett, azt eredményes és hozzáférhető nemzeti jogérvényesítési és panasztételi mechanizmusokkal kiegészítve; emlékeztet arra, hogy szükség van az akadálymentesítés átfogó megközelítésére és arra, hogy a CRPD 9. cikkében foglaltaknak megfelelően valamennyi fogyatékossággal élő számára garantálni kell a hozzáférhetőséghez való jogot;

43.  hangsúlyozza az európai akadálymentességi intézkedéscsomag elfogadásának szükségességét, mivel az egyrészt kulcsfontosságú a csökkent mozgásképességű személyek közlekedés, mobilitás és idegenforgalom vonatkozásában való hozzáférésével kapcsolatos valamennyi probléma kezeléséhez, másrészt biztosítja, hogy a légi, az autóbuszos, a vasúti és a vízi személyszállítási szolgáltatások, különös tekintettel az átszállásokra, valamint az összes metró- és vasútvonal lépcső nélküli elérhetőségére, a honlapok, a mobil eszközökön alapuló szolgáltatások, az intelligens jegyértékesítés, a valós idejű tájékoztatás és az önkiszolgáló terminálok, valamint a személyszállítási szolgáltatásokhoz használt jegykiadó automaták és utasfelvételi automaták teljes mértékben hozzáférhetőek legyenek a fogyatékossággal élő személyek számára;

44.  elismeri, hogy a kis- és középvállalkozások számára előnyös lesz, hogy standard uniós követelményeknek kell megfelelniük ahelyett, hogy eltérő nemzeti szabályokhoz kellene igazodniuk; sajnálja azonban, hogy az európai akadálymentességi intézkedéscsomagra irányuló javaslat nem terjed ki a határokon átnyúló jellegű turisztikai termékekre és idegenforgalmi szolgáltatásokra; rámutat arra, hogy nem születtek további uniós szintű intézkedések az idegenforgalmi létesítmények és szolgáltatások vonatkozásában a szálláshelyek osztályozásának az akadálymentességi szempontok figyelembevételével történő fokozatos harmonizálása érdekében;

45.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban támogassa a kutatást és fejlesztést elsősorban arra vonatkozólag, hogy a fogyatékossággal élők hozzáférjenek az új és innovatív technológiákhoz;

46.  felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeni jogalkotási aktusok előkészítésénél, ahol releváns, mint például az európai digitális menetrendnél, vegye figyelembe azt a tényt, hogy az akadálymentesség egyaránt releváns a fizikai környezet és az ikt számára is; ​

47.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az akadálymentesítési elv érvényesítése során biztosítsák az „egyetemes tervezés” módszerének alkalmazását a meglévő és új építkezési projektek esetében, a munkahelyen és különösen a középületek esetében, pl. az államilag finanszírozott iskolák esetében;

48.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot a közigazgatási szervek honlapjainak akadálymentes hozzáférhetőségéről szóló, átfogó alkalmazási körű és hathatós végrehajtási mechanizmussal rendelkező, egyértelmű és hatékony irányelv létrehozása céljából a Parlamenttel való együttműködésre, összhangban az európai akadálymentesítési intézkedéscsomaggal, biztosítva, hogy az Unióban a 80 millió fogyatékossággal élő személy és 150 millió időskorú egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen a honlapokhoz és az online közszolgáltatásokhoz;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt biztosítsa, hogy az Unió egész területére kiterjedő 112-es segélyhívó telefonszám teljes körűen elérhető és megbízható legyen, a legmodernebb technológiát alkalmazva nemzeti szinten és barangolás közben is, különös tekintettel a siketekre és a nagyothallókra, megakadályozva ezáltal az elkerülhető haláleseteket és sebesüléseket. kiemeli, hogy nemzeti szintű végrehajtási intézkedésekre van szükség, amelyek biztosítják többek között a tagállamok közötti kompatibilitást, ideértve az akadálymentesen hozzáférhető nemzeti segélyhívó pontokat is;

50.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élő betegek és gondozóik teljes mértékben hozzáférjenek az elektronikus és mobil egészségügyi szolgáltatásokhoz, alkalmazásokhoz és eszközökhöz, köztük a 112-es segélyhívó számhoz – amelynek használatát Európában mindenütt meg kell könnyíteni – és a fejlett mobil helymeghatározó (AML) rendszerhez, valamint hogy még inkább kiaknázzák a telemedicinában rejlő lehetőséget a fent említettekkel kapcsolatos hozzáférés és gondozás javítása érdekében.

51.  hangsúlyozza, hogy a humanitárius fellépések során növelni kell a fogyatékossággal élő személyeknek, különösen a gyermekeknek nyújtott támogatást és egyedi juttatásokat, és felhívja az Európai Bizottságot, hogy térképezze fel a szükséghelyzetbe került fogyatékossággal élő személyeket támogató befektetéseket és finanszírozást, a nemek és életkor szerinti adatokat is ideértve;

52.  hangsúlyozza, hogy a folyamatos konfliktusok és a természeti katasztrófák is hozzájárulnak a fogyatékossággal élők számának növekedéséhez;

53.  támogatja a CRPD-egyezmény EU-nak szóló szakértői javaslatait, amelyek szerint az EU-nak hozzáférhetőbbnek és befogadóbbnak kell lennie, hogy kockázatot jelentő, illetve vészhelyzetekben az emberi jogokon alapuló megközelítést tudjon alkalmazni a fogyatékosság tekintetében, többek között a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keret révén; nyomatékosan sürgeti a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak az EU migrációs és menekültügyi politikáiban történő érvényesítését, mert ők kettős diszkrimináció áldozatai; hangsúlyozza, hogy ezeknek az intézkedéseknek megfelelő választ kell nyújtaniuk a fogyatékossággal élők specifikus igényeire, és figyelembe kell venniük az igényeken alapuló ésszerű alkalmazkodásra vonatkozó intézkedések iránti követelményeket; ösztönzi, hogy továbbra is érvényesítsék a fogyatékossággal élők igényeit a tagállamok és az Európai Unió által végrehajtott humanitárius fellépésekben,;

54.  felszólítja az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet a fogyatékossággal élők jogainak előmozdítása területén a sendai keret és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtásában partnerországaival, valamint regionális és világszintű szervezetekkel együtt;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő személyekre is kiterjedő katasztrófavédelemről szóló, 2015. februári tanácsi következtetésekkel, valamint a sendai kerettel összhangban fogadjon el végrehajtási tervet;

56.  megismétli a fogyatékossággal élőkre is kiterjedő katasztrófavédelemről szóló tanácsi következtetések fontosságát az uniós polgári védelmi mechanizmusban és a tagállami fellépésekben; felszólít a katasztrófakockázat-csökkentési kezdeményezésekkel kapcsolatos tudatosság növelésére és tájékoztatásra a fogyatékossággal élők, a veszélyhelyzettel és a polgári védelemmel foglalkozó szereplők körében, valamint a fogyatékossággal élő személyek számára a katasztrófák helyreállítási szakaszában nyújtandó pszichológiai támogatásra;

57.  hangsúlyozza, hogy különleges támogatást kell nyújtani a fogyatékossággal élők számára a vészhelyzetek után;

58.  elismeri, hogy a társadalom kiszolgáltatott tagjai még inkább marginalizálódnak, ha valamilyen fogyatékossággal rendelkeznek, és hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak meg kellene kétszerezniük az arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy valamennyi fogyatékossággal élő személy – köztük a hontalanok, a hajléktalanok, a menekültek és a menedékkérők, valamint a kisebbséghez tartozók – számára teljes mértékben biztosítani tudják az őket megillető jogokat és szolgáltatásokat; hangsúlyozza a fogyatékossággal kapcsolatos szempontok érvényesítésének szükségességét az uniós migrációs és menekültügyi politikákban;

59.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 11. cikkével összhangban a menekültkérdés megoldására vonatkozó, finanszírozási vagy egyéb támogatási intézkedésekre irányuló javaslatok kidolgozása során biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek különleges gondozását;

60.  hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak meg kell hoznia a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő, jogképességüktől megfosztott összes személy gyakorolhassa valamennyi, az uniós szerződésekben és jogszabályokban foglalt jogát, így például az igazságszolgáltatáshoz, az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, a banki szolgáltatásokhoz való hozzáférést, a foglalkoztatást, valamint az egészségügyi ellátást, a szavazást és a fogyasztói jogokat;

61.  elismeri, hogy a CRPD egyezmény pozitív hatású és kulcsfontosságú eszköznek bizonyult a jogi reform előmozdítása és a fogyatékossággal élő személyeket érintő szakpolitikák tagállamok általi felülvizsgálatának elérése szempontjából; ugyanakkor sajnálja, hogy egyes stratégiai területeken, például a büntető igazságszolgáltatás és a politikai részvétel területén a fogyatékossággal élő személyek továbbra is jelentős kihívásokkal szembesülnek; úgy véli, hogy valamennyi fogyatékossággal élő személy maradéktalan és teljes hozzáférése a politikai rendszerhez prioritást képez; felismeri, hogy ez a hozzáférés többet kell, hogy jelentsen a szavazat leadásában kimerülő, pusztán fizikai hozzáférésnél, és hogy annak a demokratikus folyamat valamennyi polgár előtti megnyitására irányuló intézkedések széles körét kell magában foglalnia; úgy véli, hogy a fenti intézkedések részét kell képezniük a jelnyelven tolmácsolt, a Braille-írással és könnyen olvasható formátumban készült választási tájékoztató anyagoknak, a szükséges, teljes körű segítségnyújtásnak a fogyatékossággal élő személyek részére a szavazási eljárások során, a postai úton és meghatalmazott útján történő szavazás lehetőség szerinti előmozdítására és a választásokon jelöltként indulni kívánó, fogyatékossággal élő személyek előtt álló akadályok elhárítására, továbbá a jog- és cselekvőképesség jelenlegi szabályainak és azoknak az egyén demokratikus folyamatban való korlátozás nélküli részvételére gyakorolt hatásának felülvizsgálatára; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv, a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló 2010/64/EU irányelv, a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012/13/EU irányelv és a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló 2013/48/EU irányelv megfelelő és teljes körű végrehajtásáról, különösen a fogyatékossággal élő emberek esetében;

62.  határozottan elítéli, hogy számos állam továbbra is bírósági úton megvonja vagy korlátozza az értelmi nehézségekkel élő személyek jog- és cselekvőképességét; felszólítja a tagállamokat, hogy pozitív módon foglalkozzanak a jog- és cselekvőképesség kérdésével, az automatikus kizárás helyett sokkal inkább a támogató befogadást részesítve előnyben;

63.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fogyatékossággal élő személyek továbbra is nehézségekbe ütköznek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés terén; emlékeztet arra, hogy az igazságszolgáltatáshoz való jog alapvető jog, és a jogállamiság alapvető eleme; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket az eljárások teljes körű alkalmazkodásának biztosítása érdekében, és az eljárásokat igazítsák az ilyen személyekhez; úgy véli, hogy a Bizottságnak fontolóra kell vennie a CRPD-ről szóló konkrét képzési programoknak a 2014–2020-as uniós igazságügyi programba való bevonását; javasolja, hogy az uniós bíróságok oly módon alkalmazzák belső szabályaikat és utasításaikat, amely megkönnyíti a fogyatékossággal élő személyek hozzáférését az igazságszolgáltatáshoz, továbbá a CRPD Bizottság Általános Ajánlásait is vegye figyelembe az igazságszolgáltatási tevékenységek végzésekor;

64.  elismeri, hogy a felnőttek nemzetközi védelméről szóló hágai egyezmény többféle módon nyújthat funkcionális segítséget a CRPD részes felei nemzetközi kötelezettségeinek végrehajtásában és támogatásában; ezzel összefüggésben sajnálatának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem követte a Parlament 2008. december 18-i állásfoglalását(23), amely ajánlásokat tartalmazott a Bizottságnak a felnőttek jogi védelmének határokon átnyúló kérdéseiről.

65.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek jobban ki vannak téve az iskolai, otthoni vagy intézményi erőszak, megfélemlítés és szexuális zaklatás kockázatának; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy konkrét intézkedésekkel és elérhető támogató szolgáltatásokkal eredményesebben lépjenek fel és küzdjenek a fogyatékossággal élő gyermekek elleni erőszakkal szemben;

66.  felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el a családokra, közösségekre, szakemberekre és intézményekre irányuló hatékony intézkedéseket a fogyatékossággal élő gyermekekkel szembeni erőszak megelőzése érdekében; megjegyzi, hogy az iskola kiemelkedő szerepet játszik a társadalmi befogadás előmozdításában, és hangsúlyozza, hogy megfelelő mechanizmusokat kell kialakítani, amelyek elősegítik a befogadást a hagyományos iskolákban, és amelyek azt is biztosítják, hogy az oktatók és a tanárok felkészültek legyenek a fogyatékossággal élő gyermekek ellen irányuló erőszak felismerésére és az arra való reagálásra;

67.  továbbá felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a legújabb nemzetközi normákkal összhangban a jogszabályok ne tegyék lehetővé a kényszergyógykezelést és a bezárást;

68.  sürgeti a fogyatékossággal élő személyek Unión belüli szabad mozgása elvének garantálását, az e szabadság gyakorlását korlátozó, még meglévő összes akadály megszüntetése révén;

69.  hangsúlyozza, hogy az európai polgárokat megillető szabad mozgás jogát garantálni kell a fogyatékossággal élő személyek számára is, és ennek érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell helyzetük és szociális jogaik kölcsönös elismerését (a CRPD 18. cikke);

70.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem fogadta el a fogyatékossággal kapcsolatos dokumentumok felvételét a bizonyos közokiratok elfogadásának egyszerűsítése révén a polgárok és a vállalkozások szabad mozgásának előmozdításáról szóló rendelet hatálya alá;

71.  üdvözli a „fogyatékossággal élő személyek európai kártyája” kísérleti projektjét; sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok korlátozott mértékben vettek részt az „európai fogyatékossági igazolvány” projektben, amely gyakorlati intézkedéseivel könnyíti a fogyatékossággal élő polgárok mobilitását és uniós országokban való tartózkodását;

72.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogainak teljes körű érvényesítése érdekében kulcsfontosságú, hogy megfelelő – pl. gondozói – rendszerek fokozottabb alkalmazása révén garantálják számukra azt a jogot, hogy maguk dönthessék el, hogyan kívánnak élni, és hogyan szeretnék kibontakoztatni a bennük rejlő képességeket;

73.  mélységesen elítéli azokat a katasztrofális körülményeket, melyek között – amint arra fény derült – bizonyos tagállamokban fogyatékossággal élő személyeket elhelyeznek, és felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy megfeleljenek az emberi jogok európai egyezményének és annak az embertelen és megalázó bánásmódot megtiltó 3. cikkének;

74.  sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy több figyelmet szenteljenek a fogyatékossággal élő személyek szükségleteire, és hogy ezeket a szükségleteket következetesen vegyék tekintetbe az uniós rendeletek, köztük a különböző közlekedési módokhoz kötődő utasjogokról szóló rendeletek felülvizsgálata során (a légi közlekedésről szóló 1107/2006/EK és 261/2004/EK rendeletek, a vasúti közlekedésről szóló 1371/2007/EK rendelet, a vízi közlekedésről szóló 1177/2010/EU rendelet és az autóbusszal történő közlekedésről szóló 181/2011/EU rendelet), valamint a jogszabályok, például a multimodális utazás vonatkozásában fennálló utasjogok kidolgozásakor; rámutat arra, hogy 2010-ben az Európai Unió a 2010 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégia keretében elkötelezte magát Európa akadálymentessé tétele mellett;

75.  felhívja az Európai Uniót, hogy erősítse meg az utasjogokra vonatkozó jogszabályok végrehajtásának ellenőrzését és harmonizálja a nemzeti végrehajtási szervek munkáját, továbbá felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a helyi, regionális és állami szintű közlekedési és idegenforgalmi szolgáltatások (köztük az autóbusszal és taxival történő közlekedés, a városi tömegközlekedés, a vasúti, a légi és a vízi közlekedés, és azon belül az állomások, a repülőterek és a kikötők) hozzáférhetőségének javítását célzó uniós jogszabályok végrehajtása és az akadálymentes Európa megvalósulását gátló tényezők kezelése érdekében azáltal, hogy az illetékes végrehajtási szervek hatáskörét megerősítik az utasjogra vonatkozó uniós jogszabályokban, biztosítva, hogy Unió-szerte valamennyi, fogyatékossággal élő utas ténylegesen és egyformán élhessen jogaival, ideértve a hozzáférhetőség és a szabványosítás, a harmonizáció, a technikai követelmények, valamint a vállalkozásoknak szóló ösztönzők vonatkozásában;

76.  kéri az Európai Bizottságot, hogy tegye egyértelművé a csökkent mozgásképességű személyek ellátásában érintett egyes szereplők felelősségi köreit, különös tekintettel a különböző közlekedési módok közötti átszállásra, és nyújtson tájékoztatást a Parlament számára a fogyatékossággal élők szervezeteinek részvételéről és az utasjogokkal kapcsolatos rendeletek végrehajtásában betöltött szerepükről;

77.  hangsúlyozza, hogy a személyszállítási szolgáltatásokhoz, járművekhez, infrastruktúrához és intermodális összekapcsolódásokhoz való – különösen a vidéki térségekben is megvalósuló – akadálymentes hozzáférhetőség a mobilitási rendszerek megkülönböztetéstől mentes működésének a kulcsa; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek hozzá kell férniük a termékekhez és szolgáltatásokhoz, és hogy további erőfeszítésekre van szükség a személyszállítási és idegenforgalmi szolgáltatások, a járművek és az infrastruktúra akadálymentessé tételéhez egyaránt; emlékeztet arra, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz lehetőséget kínál városi fellépések, valamint a valamilyen fogyatékossággal élő személyek hozzáférésének javítására irányuló intézkedések finanszírozására, amely az alkalmazkodási költségek akár 10 %-át is fedezheti;

78.  kéri az Európai Bizottságot, hogy a TEN-T alapok végrehajtásáról szóló éves jelentésében tegye közzé, hogy milyen előrelépés történt a fellépések területén, és milyen összegű támogatást biztosítottak az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és egyéb uniós alapok keretében az infrastruktúra fogyatékossággal élő személyek igényeihez való hozzáigazításához; kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket az infrastruktúra fogyatékossággal élő személyek igényeihez való hozzáigazítására irányuló projektekben való részvétel fokozása érdekében, beleértve egyebek mellett a lehetséges projektgazdák körében szervezett tájékoztatási és ismeretterjesztési rendezvényeket;

79.  ezzel összefüggésben rámutat a városi fellépések finanszírozásának fontosságára, amely környezetben gyakoribb a különféle közlekedési módok közötti átszállás, és ahol a csökkent mozgásképességű személyek nagyobb nehézségekkel szembesülnek;

80.  hangsúlyozza, hogy a tájékoztatás folyamatosan hozzáférhető formáinak a digitalizált mobilitási piaci politikák napirendjének élén kell szerepelniük, és egynél több érzékelési csatorna alkalmazásával, a különféle típusú fogyatékosságokhoz igazodó nyelvek, formátumok és technológiák – köztük jelnyelvek, Braille-írás, augmentatív és alternatív kommunikációs rendszerek – és egyéb, a fogyatékossággal élők választása szerinti elérhető kommunikációs eszközök, módok és formátumok segítségével elő kell segíteniük a bármely típusú fogyatékossággal élő személyek hozzáférését, ideértve a könnyen érthető szövegek vagy piktogramok, a feliratozás és a személyre szóló szöveges üzenetek alkalmazását az utazási információk, a jegyfoglalás és a jegyárusítás vonatkozásában; sürgeti a Bizottságot, hogy a közlekedési létesítmények és szolgáltatások tekintetében hozza létre azokat a megfelelő nyomonkövetési és ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek biztosítják, hogy a tömegközlekedési szolgáltatásoknál valamennyi tagállamban garantáltak legyenek a fogyatékossággal élők számára kínált akadálymentesítő és segítő eszközök;

81.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élők számára lehetővé kell tenni, hogy tájékozódhassanak a háztól házig történő utazás vonatkozásában meglévő multimodális és határokon átnyúló közlekedési kapcsolatokról, amelyek lehetővé teszik a leginkább fenntartható, a legköltséghatékonyabb, illetve a leggyorsabb összeköttetések közötti választást, valamint hogy az adott szolgáltatást elektronikusan lefoglalják és kifizessék;

82.  kéri a valós idejű utazási információk hozzáférhetővé tételét annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek utazásuk megkezdése előtt és utazás közben tájékozódhassanak az esetleges zavarokról és az alternatív utazási lehetőségekről;

83.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférhető formában és a fogyatékosság különböző fajtáinak megfelelő technológiák révén hozzáférést kell biztosítani az információkhoz és a kommunikációhoz, beleértve a jelnyelvet, a Braille-írást, az augmentatív és alternatív kommunikációs eszközöket és a kommunikáció általuk választott más hozzáférhető eszközeit, módjait, formáit, többek között a könnyen olvasható formátumokat és a feliratozást; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket az információhoz és a kommunikációhoz való hozzáférésről szóló jogszabályok végrehajtásának érvényesítése érdekében; sürgeti a Tanácsot, hogy mihamarabb fogadja el a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrakesh-i szerződés megkötéséről szóló határozatot; felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a szerződés rendelkezéseivel összhangban álló következetes és hatékony intézkedéseket;

84.  emlékeztet, hogy a függetlenséghez, az integrációhoz, valamint egy befogadó oktatási és képzési rendszerhez, a civil és kulturális élethez, a szabadidős és sporttevékenységekhez való hozzáférés jogát a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 19., 24. és 30. cikke garantálja; emlékeztet, hogy ezeket a jogokat az uniós jogszabályok védik, különösen az Alapjogi Charta 21. cikke, amely kimondja a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés tilalmát, megemlítve emellett a fogyatékossággal élő személyek teljes körű és tényleges társadalmi szerepvállalása, többek között a demokratikus részvétel és a társadalmi integráció elveit (az ENSZ-egyezmény 3. cikke); kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az annak biztosítására irányuló intézkedéseket, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek tényleges és egyenlő hozzáférésük legyen ne csak az olyan alapvető fontosságú területekhez, mint a befogadó, minőségi oktatás, kultúra és sport, hanem a tanórán kívüli tevékenységekhez is, mint például a színház, a nyelvek és a művészetek; felkéri a Bizottságot, hogy az oktatási és képzési célok kijelölésekor foglaljon bele fogyatékosságra vonatkozó mutatókat az Európa 2020 stratégiába;

85.  emlékeztet az ENSZ CRPD bizottsága általános megjegyzésének tervezetére, amelyet az inkluzív oktatáshoz való jogról szóló 24. cikkel kapcsolatban tett, amely részletesen kifejti annak normatív tartalmát, az államok kötelezettségeit, az egyezmény egyéb kötelezettségeivel való kapcsolatát és nemzeti szintű végrehajtását;

86.  emlékeztet, hogy a fiatalokat célzó programoknak különleges figyelmet kell fordítaniuk a fogyatékossággal élő fiatalokra;

87.  megjegyzi, hogy a 2018 utáni időszakra vonatkozó ifjúsági stratégiáknak általánosan érvényesíteniük kell a fogyatékossággal élő fiatalok szükségleteit;

88.  emlékeztet, hogy a fogyatékossággal élő személyek gyakran kívül rekednek az oktatási és képzési szolgáltatásokon vagy azokhoz nincs tényleges hozzáférésük ott, ahol a fogyatékosságuk szintjét figyelembe vevő, személyre szabott oktatási folyamatokra van szükség, hogy támogassuk őket a bennük rejlő társadalmi, gazdasági és oktatási lehetőségek kibontakoztatásában; hangsúlyozza, hogy meg kell hozni a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi fogyatékossággal élő diák részesüljön az ésszerű alkalmazkodás biztosította előnyökből, ami szükséges ahhoz, hogy gyakorolni tudják az inkluzív, minőségi oktatáshoz való jogukat; bátorítja a tagállamokat és a felelős regionális és helyi önkormányzatokat, hogy erősítsék meg a nem formális és az informális tanulásban érintett valamennyi érdekelt félnek szóló képzési programjaikat és folyamatos szakmai továbbképzési lehetőségeiket, valamint az ikt-infrastuktúrához való hozzáférésüket annak érdekében, hogy támogassák őket a fogyatékossággal élő diákokkal végzett munkájukban, és hogy szerepet tudjanak játszani a fogyatékossággal élőkkel – különösen az értelmi és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyekkel – szembeni iskolai előítéletek leküzdésében;

89.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el a fogyatékossággal élő diákok iskolai és tanulókörnyezeti szegregációjának és elutasításuk megszüntetésére irányuló hatékony intézkedéseket, és hogy biztosítsák számukra az ésszerű alkalmazkodás érvényesítését, és hozzáférést a szükséges támogatáshoz, hogy a diákok számára könnyebb legyen a bennük rejlő lehetőségek teljes kiaknázása; kiemeli, hogy az esélyegyenlőség csak akkor érhető el, ha az oktatás valamennyi szintjén, illetve valamennyi oktatási és képzési típusban – többek között az egész életen át tartó tanulás során – biztosítják az inkluzív oktatáshoz és képzéshez való jogot, és ennélfogva biztosítják a fogyatékossággal élő személyek képesítéseinek elismerését, különösen azokét, amelyeket az olyan támogató tanulási környezeteknek köszönhetően szereztek meg, amelyekben a fogyatékossággal élő személyek kifejezetten a fogyatékosságon való felülkerekedést elősegítő kompetenciákat és készségeket tudnak elsajátítani; rámutat a különleges oktatási programok technikai és pénzügyi hiányosságaira, különösen a válság által érintett tagállamokban, és felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogyan lehetne a helyzeten javítani;

90.  tudomásul veszi az eddig elért eredményeket a hallgatói csereprogramok, különösen az Erasmus+ program szabályozása terén azáltal, hogy kiegészítő pénzügyi támogatást biztosítanak a fogyatékossággal élő diákok és oktatási dolgozók mobilitására, és fenntartja, hogy továbbra is szükség van konkrét intézkedések meghozatalára a program valamennyi részében; elismeri, hogy a fogyatékossággal élő diákok a gyakorlatban még mindig számos (attitűdbeli, kommunikációs, építészeti, információs stb.) akadállyal szembesülnek; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozottabban támogassák a fogyatékossággal élő személyek részvételét az uniós csereprogramokban, és hogy javítsák a mobilitási programok láthatóságát és átláthatóságát; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő diákok és oktatók csereprogramokhoz való hozzáférése tekintetében támogassa a bevált gyakorlatok cseréjét;

91.  kéri, hogy az oktatási rendszerek tartózkodjanak az olyan környezet létrehozásától, amelyben megcímkézik a tanulókat, például hogy képesség szerinti csoportokba osztják őket, mivel ez hátrányosan érinti a fogyatékossággal élő, de különösen a tanulási nehézségekkel küzdő tanulókat;

92.  sürgeti a Bizottságot, hogy a határon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelvre vonatkozó értékelésében külön foglalkozzon a fogyatékossággal élő személyekkel, és sürgeti a tagállamokat az irányelv fogyatékossággal élő személyek szükségleteinek szemszögéből és ahhoz fűződő joguk alapján történő végrehajtásának előmozdítására, hogy ismerjék és másokkal azonos alapon hatékonyan alkalmazzák az irányelvben foglalt rendelkezéseket és eszközöket, amelyekkel még a tágabb közvélemény sincs tisztában;

93.  hangsúlyozza a szoros összefüggést az EU lakosságágnak több mint 15%-át érintő fogyatékosság és a rossz egészségi állapot között, mivel a hozzáférés nehéz és folytonosan akadályozott, ami ahhoz vezet, hogy a fogyatékossággal élő személyek nem részesülnek megfelelő egészségügyi ellátásban, illetve egyáltalán nem kapnak ellátást, többek között akkor, amikor a fogyatékosság valamely gyógyszer mellékhatásának következménye; megállapítja, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya megnehezíti a fogyatékossággal élő személyek számára azt, hogy független, másokéval egyenértékű életet éljenek és a társadalom befogadja őket;

94.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a fogyatékossággal élő személyek számottevően nagyobb arányban számolnak be meg nem felelő ellátásról vagy az ellátás megtagadásáról, illetve kényszerkezelésről vagy rossz bánásmódról, ami arra utal, hogy az egészségügyi szakembereket nem képzik ki a fogyatékossággal élő személyek egészségügyi ellátással kapcsolatos szükségleteiről; felszólítja a tagállamokat, hogy ruházzanak be a fogyatékossággal élő személyeket kezelő és segítő szakemberek képzésébe;

95.  kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő személyek tájékoztatáson alapuló beleegyező nyilatkozatát ki kell kérni minden olyan orvosi beavatkozás esetén, amelyhez erre szükség van, és minden szükséges intézkedést meg kell hozni annak biztosítására, hogy ezek a személyek hozzáférhessenek a vonatkozó információkhoz, és azokat megértsék; hangsúlyozza, hogy ezt a hozzájárulást személyesen, előzetesen és a tények teljes ismeretében kell adni, és minden mechanizmusnak biztosítania kell azt, hogy ezeket az elveket tiszteletben tartsák, valamint hogy ehhez hasonló megfelelő intézkedéseket kell hozni a pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek tekintetében is;

96.  felszólítja a Bizottságot, hogy egészségügyi eszközeibe és politikáiba építse be a fogyatékosságorientált megközelítéseket a tagállamokban fogyatékossággal élő személyek eredményesebb egészségügyi kezeléséhez való hozzájárulás érdekében, jobb fizikai, környezeti és érzékszervi hozzáférés, minőség és megfizethetőség biztosítása révén, és az eszközök és politikák fentiekkel összhangban történő fejlesztése során részletesen konzultáljon a fogyatékossággal élő személyekkel;

97.  megerősíti, hogy az 1993. évi Bécsi Nyilatkozat és Cselekvési Program és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szerint az alábbiakat magukba foglaló reproduktív jogok az alapvető szabadságjogok közé tartoznak: az egyenlőséghez és megkülönböztetésmentességhez, továbbá a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog; az átfogó reproduktív egészségügyi ellátáshoz való jog, ideértve a családtervezést, valamint a várandós és szülő nőknek nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat, oktatást és tájékoztatást; valamennyi orvosi beavatkozás – többek között sterilizáció és abortusz – esetén a beleegyező nyilatkozat megadásához fűződő jog; és a szexuális bántalmazástól és kizsákmányolástól mentes élethez való jog;

98.  felszólítja a tagállamokat olyan intézkedések elfogadására, amelyek biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő nők számára nyújtott egészségügyi ellátás és szolgáltatások, köztük a reproduktív és mentális egészségügyi ellátás és szolgáltatások hozzáférhetők legyenek, és az érintettek önkéntes beleegyező nyilatkozatán alapuljanak;

99.  sürgeti a tagállamokat olyan iránymutatások elfogadására, amelyek biztosítják, hogy minden, a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos oktatás, tájékoztatás, egészségügyi ellátás és szolgáltatás a fogyatékossággal élő nők és lányok rendelkezésére álljon hozzáférhető és a koruknak megfelelő formában, ideértve a jelnyelveket, a Braille-írást, a taktilis kommunikációt, a nagyméretű betűkkel történő nyomtatást és más alternatív kommunikációs módokat, eszközöket és formátumokat;

100.  ismételten megerősíti azt a véleményét hogy foglalkozni kell azzal a szükséglettel, hogy a fogyatékossággal élő nők és férfiak, családjukkal együtt szaksegítséget – többek között gyermekgondozási segítséget – kapjanak, hogy teljes mértékben megélhessék az anyaságot és az apaságot;

101.  hangsúlyozza, hogy az egészségbiztosítási rendszereknek nem szabad hátrányosan megkülönböztetniük a fogyatékossággal élő személyeket;

102.  sürgeti a Bizottságot, hogy a nemzeti kapcsolattartó pontok számára az EU egészére kiterjedő iránymutatást dolgozzon ki a többi tagállamban nyújtott ellátásról szóló és valamennyi beteg számára hozzáférhető tájékoztatás biztosításáról, szem előtt tartva a betegszervezetek különleges szerepét;

103.  ösztönzi a Bizottságot, hogy segítse a tagállamokat és az európai referenciahálózatok tagjait abban, hogy kiterjesszék a hálózat forrásait és szakértelmét a fogyatékosság azon formáira, amelyek noha nem feltétlenül ritkák, azonban szükségessé teszik a multidiszciplináris egészségügyi ellátó csoportok által biztosított, magas szinten specializálódott egészségügyi ellátást, továbbá az ismeretek és a források e keret révén megvalósuló koncentrációját;

104.  fenntartja, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférhetőbbé kell tenni a termékeket és a szolgáltatásokat; rámutat, hogy gazdasági és költség-haszon alapú szempontok akadályozzák a hozzáférhetőség fejlesztését és megvalósítását; úgy véli, hogy a fogyatékossággal élő személyek nagyobb mértékű bevonása az egészséggel kapcsolatos termékek és szolgáltatások kifejlesztésébe elő fogja segíteni fokozott a biztonságot és hozzáférhetőséget;

105.  hangsúlyozza, hogy a testi fogyatékossággal élő személyek nehézségekkel szembesülnek a digitalizált mobilitási piacon, és felszólít a bármely típusú fogyatékossággal élő személyek hozzáférésének elősegítésére egynél több érzékelési csatorna alkalmazásával, a különféle típusú fogyatékosságokhoz igazodó nyelvek, formátumok és technológiák – köztük jelnyelvek, Braille-írás, augmentatív és alternatív kommunikációs rendszerek – és egyéb, a fogyatékossággal élő személyek választása szerinti elérhető kommunikációs eszközök, módok és formátumok révén, ideértve a könnyen olvasható szövegek, a feliratozás és a személyre szóló szöveges üzenetek alkalmazását különösen az egészséggel kapcsolatos információk vonatkozásában;

106.  ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen fenntartható erőfeszítéseket az egészségvédelem és a betegségmegelőzés előmozdítása szolgálatában az egészségügyben és a hozzáférésben mutatkozó súlyos egyenlőtlenségek kezelése érdekében, amelyek a legkiszolgáltatottabb fogyatékossággal élő embereket sújtják;

107.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy emeljenek szót a memóriát támadó betegségek fogyatékosságként történő besorolása mellett;

108.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelően ismerjék el a családi gondozók kulcsszerepét, és gondoskodjanak arról, hogy számukra is megfelelően rendelkezésre álljanak az egészségügyi szolgáltatások, tekintettel arra, hogy a fogyatékossággal élő emberek gondozása a gondozók fizikai és mentális egészségére és jólétére is hatással van;

109.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyék lehetővé a foglalkoztatással összefüggő jogok és szolgáltatások – ideértve a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv szerinti ésszerű alkalmazkodást is – hordozhatóságát, a fogyatékossággal élő személyek számára a Szerződések által előírt szabad mozgásnak megfelelően; felhívja a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásának elősegítése érdekében vezessenek be ösztönzőket a munkaadók számára, továbbá aktív munkaerő-piaci politikákat; elismeri, hogy mind a szociális gazdaságban, mind a kialakuló digitális gazdaságban lehetőségek rejlenek a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatására;

110.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a fogyatékossággal élő személyek, és különösen nők körében – az Európai Unió más népességcsoportjaival összehasonlítva – magas a munkanélküliség aránya; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg és garantálják a fogyatékossággal élő nők – közöttük a rejtett fogyatékossággal élő, krónikus betegségben szenvedő vagy tanulási rendellenességgel küzdő nők – munkaerő-piaci részvételére vonatkozó politikai keretet;

111.  aggasztja, hogy a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvben az ésszerű alkalmazkodás fogyatékossággal élő személyektől való megtagadása nem szerepel a megkülönböztetés formái között; felkéri a Bizottságot, hogy adjon áttekintést a beérkezett panaszok típusait illetően, és e tekintetben mérlegelje, hogy szükséges-e az irányelv módosítása;

112.  rámutat, hogy érdemes túllépni a védett műhelyek keretén és olyan foglalkoztatási feltételeket teremteni a fogyatékossággal élő személyek számára, amelyek bevezetik őket a nyitott munkaerőpiacra; hangsúlyozza a bevált gyakorlatok megosztásának fontosságát a hatóságok, a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek, a támogatást nyújtó szolgáltatók, a tapasztalattal rendelkező munkaadók és egyéb érintett szereplők között;

113.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális és szolidaritáson alapuló gazdasági vállalkozásokon keresztül ösztönözzék tovább a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatását, segítve ezzel a fogyatékossággal élő szenélyeknek belépni a munkaerőpiacra; e tekintetben felhívja a Bizottságot, a „szociális vállalkozás” kezdeményezés részeként létrehozott eszközökön keresztül ösztönözze tovább az újonnan kialakult szociális befektetési piacot, és tájékoztassa a Parlamentet a kezdeményezés félidős felülvizsgálatának eredményeiről;

114.  emlékeztet arra, hogy alapvető követelmény, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára a munkavégzést a vonatkozó, specifikus jogszabályok szerint biztosítsák, hogy elkerüljék az elbocsátásukat; ezen túlmenően javasolja, hogy valósítsanak meg megfelelő ellenőrzéseket és együttműködéseket a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó központokkal és a vállalatokkal a fogyatékossággal élő személyek munkaerő-piaci marginalizálódásának megakadályozása és potenciáljuk teljes mértékű kiaknázása céljából;

115.  sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el a gyakornoksággal kapcsolatos minőségi keretelveket, valamint ösztönözzék és fejlesszék a gyakorlati oktatással egybekötött képzési lehetőségeket a fogyatékossággal élő személyek számára, ésszerű alkalmazkodás és akadálymentesség biztosítása mellett, szociális védelmet nyújtva, és ily módon megkönnyítve a munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

116.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak sürgős intézkedéseket a megszorító intézkedések által a fogyatékossággal élő személyek szociális védelmére gyakorolt negatív hatások megelőzésére és visszafordítására;

117.  felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre hatékony mechanizmusokat annak érdekében, hogy megakadályozzák, illetve enyhítsék a szegénységet, a kiszolgáltatottságot és a társadalmi kirekesztést a fogyatékossággal élő személyek és családjuk körében, különös tekintettel a fogyatékossággal élő gyermekekre és idősebb korúakra, a szociális jogok európai pillérének keretében;

118.  felszólítja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a fogyatékossággal kapcsolatos kedvezmények, közösségi alapú szolgáltatások, egészségügyi ellátások, képzési és oktatási programok megnyirbálásától, ami a CRPD tönkretételét, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés további növekedését eredményezné;

119.  a fogyatékossággal élő személyek és családjaik társadalmi kirekesztettségének megszüntetésének céljából sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közös szabályok alapján támogassák a szegénység elleni küzdelem intézkedéseit, amelyben nagyon sok hátrányos helyzetű személy családja él, felhasználva az egyértelmű indikátorokat, amelyekre alapozva módosítják a szükséges támogatási eljárásokat;

120.  hangsúlyozza, hogy a közös rendelkezésekről szóló 1303/2013/EU rendelet 7. cikke és 96. cikkének (7) bekezdése megköveteli a tagállamoktól és a Bizottságtól annak biztosítását, hogy az egyenlő esélyeket, a megkülönböztetésmentességet és a fogyatékossággal élő személyek befogadását vegyék figyelembe és mozdítsák elő általában az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok), és különösen az operatív programok végrehajtásában; kéri a fogyatékossággal élők egyedi szükségleteinek kezelésére szolgáló integrált megközelítés kialakítását; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy kövesse szorosan figyelemmel a megkülönböztetésmentességre és a fogyatékosságra vonatkozó általános előzetes feltételek alkalmazását; hangsúlyozza, hogy értékelésük mérje fel a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a fogyatékossággal élő személyek beilleszkedése érdekében tervezett intézkedések megfelelőségét, különös tekintettel az alapok hozzáférhetőségére;

121.  sürgeti a helyi, regionális, nemzeti és uniós szakpolitikai döntéshozókat, hogy biztosítsák a megkülönböztetésmentességre irányuló rendelkezések végrehajtásának, valamint az esb-alapok hozzáférhetőségének és használatának hatékony ellenőrzését, hogy támogassák a fogyatékossággal élők valamennyi szolgáltatáshoz, többek között az internethez való egyenlő hozzáférését, valamint számukra a helyi közösségekben valamennyi területen (pl. vidéki és ritkán lakott, illetve városi területeken) egyenlő és megfelelő lakhatási körülmények, továbbá őket ellátó intézmények kialakítását; megjegyzi azonban, hogy a szociálpolitikák és finanszírozásuk továbbra is elsősorban a tagállamok felelősségi körébe tartoznak;

122.  felszólítja a Bizottságot, hogy kísérje szorosan figyelemmel, hogy a megkülönböztetés tilalmának elvét és a vonatkozó jogszabályokat betartják-e az esb-alapok felhasználása során; hangsúlyozza, hogy a társadalmi befogadás és a megkülönböztetésmentesség előmozdításáért felelős szerveket és a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezeteket is be kell vonni a partnerségbe az operatív programok programozási és végrehajtási szakasza során, és biztosítani kell, hogy a fogyatékossággal élők érdekeit és aggodalmait hatékonyan figyelembe vegyék; sürgeti az esb-alapok oly módon történő felhasználását, hogy biztosítva legyenek a fogyatékossággal élők akadálymentességének, mobilitásának és lakhatásának minimumszabályai, valamint megjegyzi, hogy ez további jelentős és kihívás elé állító feladatokat von magával, különösen a helyi és regionális hatóságok számára;

123.  felszólítja a tagállamokat, hogy használják ki jobban az uniós strukturális alapokat, különösen az Európai Szociális Alapot és a Kreatív Európa programot, a lehető legnagyobb mértékben együttműködve a fogyatékossággal élőket képviselő országos, regionális és helyi szervezetekkel; hangsúlyozza továbbá, hogy garantálni kell a fogyatékossággal élő személyek teljes körű hozzáférését a munkaerőpiachoz, az oktatáshoz és képzéshez, az Erasmus+, az ifjúsági garancia és az EURES kezdeményezésekhez;

124.  felhívja a tagállamokat azon elv kiterjesztésére, amely meghatározza, hogy mikor van lehetőségük az európai strukturális és beruházási alapok közbeszerzőinek a pályázók kizárására, amennyiben azok nem teljesítik a fogyatékossággal élők számára az akadálymentesítés kötelezettségét;

125.  üdvözli, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet előzetes feltételeket vezetett be a társadalmi integrációra, és beruházási prioritásként jelölte ki az intézményi szolgáltatásokról a közösségi alapú szolgáltatásokra való átállást; felhívja a tagállamokat, hogy az intézményesítettség csökkentésére és a CRPD végrehajtási eszközeként használják fel az alapokat;

126.  aggasztja, hogy az európai strukturális és beruházási alapokat nem alkalmazzák megfelelően az intézményesítés előmozdítására, és felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítsék meg az alapok ellenőrzését a CRPD-vel összhangban, a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetekkel egyeztetve; úgy véli, hogy a folyamatot a források elkülönítésétől kezdve azok felhasználásáig az átláthatósági alapelveknek kell irányítaniuk;

127.  felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket – az európai strukturális és beruházási alapokon és az Európai Unió egyéb érintett alapjain keresztül is – annak érdekében, hogy magas minőségű és megfizethető támogató szolgáltatásokat alakítsanak ki a helyi közösségekben a fogyatékossággal élő lányok, fiúk és családjaik számára, beleértve a nagyfokú támogatásra szoruló személyeket, továbbá hogy csökkentsék az intézményesítettséget és megakadályozzák az új intézmények kialakulását, valamint hogy előmozdítsák a fogyatékossággal élő lányok és fiúk társadalmi integrációját és a jó minőségű inkluzív oktatáshoz való hozzáférését;

128.  úgy véli, hogy az európai intézményeknek fontolóra kellene venniük a meglévő és jövőbeli finanszírozási források megnyitását a fogyatékossággal élő személyeket aktívan képviselő szervezetek javára;

129.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon tovább a fogyatékossággal élő személyek bevonásán a helyi szintű projektek és szervezetek számára nyújtott pénzügyi támogatás révén;

130.  felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a döntéshozatali eljárásokban juttassák aktív szerephez a fogyatékossággal élő személyeket, többek között a képviseleti szerveiken keresztül, a CRPD egyezmény 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően; sürgeti továbbá, hogy ezen eljárások során szenteljenek kellő figyelmet a fogyatékossággal élő személyek által kifejtett álláspontoknak;

131.  ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szerzői jogra és szomszédos jogokra vonatkozó kivételek és korlátozások a fogyatékossággal élő személyek számára is elérhetőek legyenek; tudomásul veszi a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrakesh-i szerződés következtetéseit, és ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy az EU megkötheti ezt a szerződést anélkül is, hogy a ratifikálás feltétele az uniós jogi keret felülvizsgálata vagy a bírósági ítélet időzítése lenne; e tekintetben hangsúlyozza annak szükségességét is, hogy a Parlament, a Bizottság és a tagállamok együttműködjenek a marrakesh-i szerződés gyors ratifikálásának biztosítása érdekében;

132.  hangsúlyozza, hogy a szerzői jog és szomszédos jogok területére vonatkozó bármely jogszabály-módosításnak lehetővé kell tennie a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy bármilyen formában hozzáférhessenek az e jogok által védett művekhez és szolgáltatásokhoz; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak jogalkotási javaslatokat kell benyújtania a szerzői jogra és szomszédos jogokra vonatkozó kivételekről és korlátozásokról, annak biztosítása érdekében, hogy a különböző fogyatékossággal élő személyek hozzáférhessenek az e jogok által védett művekhez és szolgáltatásokhoz;

133.  hangsúlyozza a digitális rendszerek fontosságát, mivel azok – többek között segítő technológiák révén – megkönnyítik a fogyatékossággal élő személyek számára a társadalom minden területén való részvételt, emellett azt tanácsolja, hogy folytassák az életvitelt segítő környezetben alkalmazott technológiák oktatásban való felhasználásának vizsgálatát; elismeri, hogy a fogyatékossággal élő személyek aránytalanul nagy számának jelenleg nincs internetes hozzáférése, hogy kimaradnak a digitális fejlesztésekből, és ezért információkról, lehetőségekről maradnak le, új készségek elsajátításából és fontos szolgáltatásokhoz való hozzáférésből maradnak ki; felszólítja ezért a nemzeti és uniós jogalkotókat, hogy a digitális egységes piacra vonatkozó jogszabályokba azok végrehajtásakor foglaljanak bele az akadálymentesítésre vonatkozó rendelkezéseket, érvényesítsék a digitális tartalomhoz való hozzáférhetőség kérdését az összes szakpolitikában, a közösségeken belül kezdeményezzenek „digitális bajnokok” elnevezésű képzési programokat, hogy ösztönözzék a fogyatékossággal élő személyek internetes hozzáférését, és tegyék meg a szükséges intézkedéseket a számítástechnikai bűnözés és az internetes zaklatás elleni fellépés érdekében; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket annak biztosítására, hogy a szellemi tulajdonjogokat védő jogszabályok ne jelentsenek indokolatlan vagy megkülönböztetést okozó akadályt a fogyatékossággal élők számára a kulturális termékekhez való hozzáférésben, és hogy fontolják meg a szerzői jog kötelező érvényű felfüggesztését fogyatékossággal élő személyek javára történő, a fogyatékossághoz közvetlenül kapcsolódó és nem kereskedelmi természetű használat esetében, az adott fogyatékosság által indokolt mértékben; kéri a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak horizontális megközelítését, amelyet valamennyi uniós politikában alkalmazni kell;

134.  emlékeztet arra, hogy a sport rendkívül értékes eszköz a társadalmi befogadás szempontjából, mivel lehetőségeket biztosít a kapcsolatteremtésre és a szociális készségek elsajátítására; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. cikkének megfelelően indítsanak arra irányuló különleges programokat, hogy a sporttevékenységek és a sportesemények még hozzáférhetőbbé váljanak a fogyatékossággal élő személyek számára; megjegyzi, hogy a kulturális előadásokhoz vagy szabadidős tevékenységekhez való teljes körű hozzáférés joga alapvető jog, felszólítja ezért a Bizottságot, hogy javítsa a hozzáférést ezen eseményekhez, rendezvényhelyszínekhez, termékekhez és szolgáltatásokhoz, beleértve audiovizuális téren is; üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek az audiovizuális és egyéb műveket megfelelő felirattal vagy hangzó kísérőszöveggel látják el, hogy így hozzáférhetőek legyenek a fogyatékossággal élők számára;

135.  úgy véli, hogy a fogyatékossággal élő sportolók beilleszkedésének előmozdítása érdekében digitális eszközöket kell kifejleszteni a fogyatékossággal élő személyek számára, illetve a távmunkát, a hot-deskinget és a co-workinget lehetővé tevő platformokat; úgy véli továbbá, hogy a minőségi oktatást és az iskolai sportinfrastruktúrát a fogyatékossággal élő gyermekek igényeihez kell igazítani, és hogy valamennyi tagállamban az egész életen át tartó tanulás elősegítésére irányuló nemzeti és regionális stratégiai szakpolitikai keretet kell kialakítani, amely konkrét intézkedéseket tartalmaz a fogyatékossággal élők képességfejlesztésére;

136.  emlékeztet, hogy a Kreatív Európa MEDIA alprogramjának kiemelt figyelmet kell fordítania az olyan projektekre, amelyek fogyatékossággal kapcsolatos témaköröket foglalnak magukban, és hogy ki kell hangsúlyozni a filmek és fesztiválok oktatóerejét e tekintetben;

137.  hangsúlyozza a hozzáférhetőség fontosságát, mivel az teszi lehetővé a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy maradéktalanul élvezhessék az európai idegenforgalmi kínálatot;

138.  hangsúlyozza, hogy az idegenforgalmi szolgáltatásoknak figyelembe kell venniük a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit, ideértve a tájékoztatáshoz, a kommunikációhoz és a létesítményekhez – köztük a szobákhoz, fürdőszobákhoz, mosdókhoz és egyéb beltéri helyiségekhez – való egyszerű hozzáférést;

139.  hangsúlyozza, hogy az idegenforgalommal kapcsolatos minden nemzeti, regionális, helyi és európai fellépés során tiszteletben kellene tartani a „turizmus mindenki számára” elvet; megjegyzi, hogy az idegenforgalmi szolgáltatóknak figyelembe kellene venniük a fogyatékossággal élő személyek igényeit, és támogatniuk kellene a struktúrák átalakítását és a személyzet képzését célzó kezdeményezéseket.

Egyedi kötelezettségek

140.  kéri emberi jogi alapú mutatók kidolgozását, és felhívja a tagállamokat, hogy szolgáljanak mennyiségi és minőségi, különböző tényezők – beleértve a nemet, a kort, a foglalkoztatási státuszt és a fogyatékosságot – alapján bontott összehasonlítható adatokkal az Unióban folytatott minden tevékenység tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy finanszírozza a turisztikai és egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetőségével, valamint bármilyen típusú fogyatékossággal élő személyek ellen a közösségekben és az intézményekben elkövetett erőszakkal, visszaéléssel és kizsákmányolással kapcsolatos kutatást és adatgyűjtést;

141.  felszólítja a Bizottságot, hogy a CRPD egyezmény 31. cikkének megfelelően harmonizálja az uniós társadalmi felmérések keretében történő, fogyatékosságról való adatgyűjtést annak érdekében, hogy pontosan azonosítsa az e területet érintő fejleményeket, és tájékoztasson azokról; hangsúlyozza, hogy az adatgyűjtés alapjául szolgáló módszertannak ki kell terjednie valamennyi fogyatékossággal élő személyre, beleértve azokat is, akik súlyosabb fogyatékossággal vagy intézetekben élnek; valamennyi összegyűjtött adatra vonatkoznia kell a hatályos emberi jogi és adatvédelmi eszközökben, többek között – de nem kizárólag – az emberi jogok európai egyezményében, az EU Alapjogi Chartájában és az európai adatvédelmi irányelvben rögzített rendelkezéseknek; hangsúlyozza, hogy az ilyen felméréseket a lehető legspecifikusabban és legcélzottabban kell elvégezni, és megfelelő tanulmányoknak és műhelytalálkozóknak kell követniük őket, amelyek célravezető és hatékony fellépési formákat eredményeznek;

142.  felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki következetes megközelítést a fogyatékossággal élő személyek jogainak valamennyi uniós nemzetközi együttműködési politikában és programban történő érvényesítésére;

143.  hangsúlyozza a fogyatékossággal kapcsolatos valamennyi fenntartható fejlesztési cél elérésének fontosságát, különös tekintettel az inkluzív és igazságos minőségi oktatás biztosítására vonatkozó 4. célra, továbbá azt, hogy növelni kell az olyan iskolák számát, amelyek hozzáférést biztosítanak a fogyatékossággal élő tanulókra szabott infrastruktúrához, és hogy be kell ruházni a tanárok inkluzív oktatással kapcsolatos kompetenciáinak fejlesztésébe és a gyermekek iskolai és közösségbeli részvételének javításába;

144.  kiemeli a „senkiről sem szabad megfeledkezni” ígéretet, valamint a fenntartható fejlesztési célokban, különösen az oktatással, a növekedéssel és a foglalkoztatással, az egyenlőtlenséggel és az emberi települések akadálymentességével foglalkozó részekben a fogyatékosságokra, valamint a fenntartható fejlesztési célokat érintő adatgyűjtésre és ellenőrzésre való hivatkozásokat, és javasolja, hogy az EU vállaljon vezető szerepet a fogyatékossággal élőkre is kiterjedő fenntartható fejlesztési célok végrehajtásában; kiemeli továbbá a sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretre való hivatkozásokat is;

145.  javasolja, hogy az EU vállaljon vezető szerepet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendnek a fogyatékosságot figyelembe vevő végrehajtásában, és alakítson ki munkaprogramot és végezze el a munkaprogram félidős felülvizsgálatát az ellenőrzési és értékelési mechanizmus, valamint az EU elszámoltathatóságának biztosítása érdekében;

146.  felkéri a Bizottságot, hogy készítse el a fenntartható fejlesztési célok és a katasztrófakockázat-csökkentés végrehajtási tervezetét a CRPD-vel összhangban; hangsúlyozza, hogy egy ilyen tervnek jelentősen hozzá kell járulnia a fogyatékossággal és a társadalmi-gazdasági befogadással kapcsolatos területek mutatóinak a meghatározásához; hangsúlyozza, hogy a szegénység, a szociális védelem, az egészségügyi ellátás, a nők elleni erőszak, a szexuális és reprodukciós egészség és jogok, a vízhez, a megfelelő higiénés körülményekhez és az energiához való hozzáférés, a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség és a születés anyakönyvezése különleges figyelmet érdemel a fenntartható fejlesztési célok mutatóinak meghatározása során;

147.  hangsúlyozza, hogy valamennyi külső és belső uniós politikának és programnak összhangban kell állnia a CRPD-egyezménnyel, és olyan különleges intézkedéseket kell hozni, amelyek biztosítják, hogy a fogyatékossággal élők jogai minden területen, többek között a humanitárius és fejlesztési politikákban és programokban is érvényre jussanak; felszólítja ezért az EU-t, hogy fogadjon el a fogyatékosságot figyelembe vevő fejlesztésre irányuló összehangolt politikát, és alakítson ki következetes megközelítést a fogyatékossággal élő személyek jogainak valamennyi uniós nemzetközi együttműködési politikában és programban történő érvényesítésére;

148.  javasolja, hogy az uniós küldöttségek és ügynökségek tanúsítsanak kellő megértést az EU fogyatékosságügyi stratégiái iránt, és dolgozzanak inkluzív és hozzáférhető módon; javasolja, hogy az Európai Külügyi Szolgálaton belül hozzanak létre kapcsolattartó pontot a CRPD számára; felszólít, hogy haladéktalanul vezessenek be fogyatékossággal kapcsolatos szempontokat a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében indított valamennyi emberi jogi képzésbe;

149.  felszólítja továbbá az EU-t a következőkre:

   dolgozzon ki több, különösen a fogyatékossággal élőkre összpontosító fejlesztési projektet;
   hozzon létre mechanizmust a kapacitásépítésre és a fogyatékossággal élőkre is kiterjedő és általuk is hozzáférhető humanitárius támogatással kapcsolatos bevált gyakorlatok különböző uniós intézmények közötti, illetve az EU és a tagállamok közötti cseréjére;
   hozzon létre a fogyatékossági kérdésekkel foglalkozó kapcsolattartó pontokat az EU küldöttségeiben, és azokban alkalmazzon szakembert, aki képzettsége és szakértelme révén együtt tud működni a fogyatékossággal élőkkel;
   kezelje a fogyatékossági kérdéseket a partnerországokkal együttműködve, valamint támogassa a fogyatékossággal foglalkozó nem kormányzati szervezeteket a partnerországban és folytasson velük stratégiai együttműködést;
   vizsgálja felül a többéves pénzügyi keretet és az Európai Fejlesztési Alapot a CRPD keretében;
   foglaljon bele a fejlesztési politikáról szóló lehetséges új európai konszenzusba hivatkozást a fogyatékossággal kapcsolatos kérdések uniós politikákba történő általános érvényesítésére vonatkozóan;
   fontolja meg azt a lehetőséget, hogy a valamennyi uniós nemzetközi együttműködési politika és program számára rendelkezésre álló forrásokat a fogyatékossággal élőkre irányuló nemzeti programok számára különíti el;
   biztosítson a veszélyben levő gyermekek számára gyors, szakszerű és teljes körű kezelést, figyelembe véve a korai beavatkozás jelentőségét;

150.  üdvözli az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési terv (2015–2019) új, 12. célkitűzését; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtását rendszeresen vessék fel a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek során; felszólítja az EU emberi jogi különleges képviselőjét, hogy vezesse és ellenőrizze az előrehaladást ezen a területen, különös tekintettel a hozzáféréssel kapcsolatos szabványosításra irányuló erőfeszítésekre;

151.  támogatja a fogyatékossággal élők tényleges bevonását a társadalomba, nevezetesen a helyi közösségekbe, valamint olyan szolgáltatások finanszírozását, amelyek a külső fellépéseket finanszírozó eszközökbe tartozó programok révén elősegítik, hogy a fogyatékossággal élők független életet élhessenek; felszólít az uniós strukturális alapok hatékonyabb felhasználására; felszólít a külső finanszírozási eszközök félidős értékelésére annak ellenőrzése érdekében, hogy azok hogyan járultak hozzá a fogyatékossággal élők társadalomba történő beilleszkedéséhez, a korlátok megszüntetéséhez és a hozzáférés előmozdításához; kéri továbbá, hogy vessenek véget az uniós programokban szereplő minden olyan kiadásnak, amely támogatja az intézményben történő elhelyezést vagy állandósítja a fogyatékossággal élők szegregációját; felszólít a kiadások nyomon követésének megerősítésére a fogyatékossággal élők szervezeteivel konzultálva;

152.  javasolja, hogy a külső határok igazgatása területén és a menekülteket fogadó központokban az Unió által foglalkoztatott valamennyi alkalmazott vegyen részt a fogyatékossággal élő emberek szükségleteiről szóló speciális képzésben annak érdekében, hogy ki tudják elégíteni a szóban forgó emberek szükségleteit;

153.  üdvözli, hogy a Bizottság kilépett a független nyomonkövetési keretből (az uniós keret); elkötelezett az uniós keret legmegfelelőbb struktúrájának meghatározása mellett, hogy az teljes körűen megfeleljen a CRPD-nek és a párizsi elveknek és sürgeti, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Unió általi végrehajtására és az Európai Uniónak az ezen egyezmény tekintetében való képviseletére vonatkozó belső szabályok megállapításáról a Tanács, a tagállamok és a Bizottság között létrejött magatartási kódex felülvizsgálatát és módosítását, mégpedig olyan módon, hogy ebbe az Európai Parlamentet is vonják be;

154.  hangsúlyozza, hogy az egyezmény keretén belül fokozott politikai együttműködésre van szükség, többek között a pénzügyi és humán erőforrások területén, a kötelezettségek teljesítése és a CRPD egyezményben foglalt ajánlások végrehajtásának biztosítása érdekében;

155.  rendkívüli fontosságot tulajdonít a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (CRPD) 33. cikkének („Nemzeti végrehajtás és nyomon követés”) és az ENSZ CRPD bizottsága 76. és 77. számú záró észrevételének, és ennek megfelelően üdvözli, hogy az ENSZ CRPD bizottsága jóváhagyta az Európai Parlament jelenlétét a független nyomon követési keretben;

156.  felhívja a költségvetési hatóságokat, hogy gondoskodjanak megfelelő forrásokról annak érdekében, hogy az uniós keret függetlenül elláthassa feladatait;

157.  rámutat, hogy a Petíciós Bizottság az EUMSZ 227. cikke értelmében teljes körű, aktív védelmet biztosít az európai polgárok (természetes vagy jogi személyek) számára, lehetővé téve számukra, hogy panasszal éljenek, amennyiben valamely európai, nemzeti vagy helyi hatóság többek között a CRPD végrehajtását célzó európai szakpolitikák alkalmazásával kapcsolatban megsérti jogaikat, a Szerződést elfogadó záróokmányhoz csatolt, a hatáskörök elhatárolásáról szóló nyilatkozat összefüggésében;

158.  hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottságot az EU egyik olyan intézményi eszközeként ismerik el (az ombudsman mellett, akinek az a feladata, hogy hivatali visszásságok esetén védelmet biztosítson a polgárok számára), amely képes az uniós belül védelmező szerepet betölteni, az ENSZ Közgyűlésének 1993. évi 48/134. számú határozatában elfogadott, az emberi jogok védelme és előmozdítása céljából létrehozott nemzeti intézmények működésével kapcsolatos elveknek („a párizsi elvek”) megfelelően;

159.  rámutat, hogy a Petíciós Bizottság a védelmező szerep betöltése érdekében a független nyomon követési keret szolgálatába állítja funkcióit az alábbiak vonatkozásában: a CRPD-t végrehajtó uniós jog megsértésének előzetes vizsgálatai, a petíciók más parlamenti bizottságok számára való továbbítása vizsgálat vagy megfelelő intézkedés meghozatala céljából, valamint információ összegyűjtését célzó helyszíni látogatások és kapcsolatfelvétel a nemzeti hatóságokkal;

160.  emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottság minden évben jelentős számú petíciót kap fogyatékossággal élő személyektől, ami azt bizonyítja, hogy Európa-szerte emberek milliói szembesülnek napi szinten nehézségekkel a munkához és foglalkoztatáshoz, az oktatáshoz és a közlekedéshez, vagy a politikai, köz- és kulturális életben való részvételhez való hozzáférés tekintetében; hangsúlyozza a CRPD a fogyatékossággal élő személyek politikai életben és közéletben való megkülönböztetés nélküli részvételéről szóló 29. cikkének fontosságát;

161.  rámutat, hogy azok a petíciók, amelyek leginkább a figyelem középpontjába kerültek, gyakran élvezték a fogyatékossággal élő személyeket képviselő civil társadalmi szervezetek támogatását, és ezért szükség van a szóban forgó jogok megsértésével foglalkozó petíciók védelmi szerepének és eredményességének előmozdítására és tudatosítására; üdvözli az e szervezetek által a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadásának előmozdítása és életminőségük javítása terén betöltött szerepet;

162.  megállapítja, hogy egyes tagállamokban petíciókat nyújtottak be a fogyatékossággal élő személyek megélhetésének biztosításában mutatkozó elmaradások, és nem csak a jog szerint járó segélyek kifizetésének elmaradása miatt, hanem az 1062/2014. számú petícióban említetthez hasonló olyan esetek miatt is, amikor a hatóságok a fogyatékosság mértékét csökkentő, kétes eredetű orvosi vélemények alapján önkényes közigazgatási határozatokkal csökkentették a korábban odaítélt segélyek összegét; kéri az érintett nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy legyenek érzékenyebbek az ilyen fellépéseknek az érintett személyekre és családjukra gyakorolt hatását illetően, és arra kéri a Bizottságot, hogy alaposan kísérje figyelemmel a különböző tagállamokban a fogyatékosságokkal kapcsolatosan alkalmazott szakpolitikákat és az azokhoz kapcsolódó intézkedéseket;

163.  megjegyzi, hogy néhány tagállamnak, amely már ratifikálta a CRPD-t, még létre kell hoznia vagy ki kell jelölnie az egyezményt végrehajtó és nyomon követő testületeket, ahogyan azt a 33. cikk előírja; megjegyzi, hogy a már létrehozott testületek munkáját, különösen a 33. cikk (2) bekezdésében meghatározott nyomon követést akadályozza a pénzügyi és emberi erőforrások, valamint a kijelölésükhöz szükséges szilárd jogi alap hiánya;

164.  sürgeti valamennyi tagállamot, hogy feladataik elvégzése érdekében különítsenek el elegendő és stabil pénzügyi és emberi erőforrásokat a 33. cikk (2) bekezdése értelmében létrehozott nyomon követési keretekre; úgy véli, hogy a tagállamoknak garantálniuk kell a nyomon követési keretek függetlenségét azáltal, hogy biztosítják, hogy ezek összetétele és működése vegye figyelembe az emberi jogok védelme céljából létrehozott nemzeti intézmények működésére vonatkozó párizsi elveket, a 33. cikk (2) bekezdésében előírtaknak megfelelően – ezt támogatná egy hivatalos jogalap kialakítása, amely egyértelműen meghatározná a keretek szerepét és hatáskörét; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem jelölték ki a 33. cikk szerinti testületeket, hogy ezt mielőbb tegyék meg, és lássák el azokat forrásokkal és megbízatásokkal, hogy hatékonyan végrehajthassák és nyomon követhessék a CRPD szerinti kötelezettségeiket;

165.  kiemeli, hogy a CRPD-hálózatot meg kell erősíteni annak érdekében, hogy megfelelően összehangolja a CRPD végrehajtását belső és intézményközi szinten is, miközben tevékenységei és ülései során aktívan bevonja a fogyatékossággal élő személyeket és az őket képviselő szervezeteket, és szorosan konzultál velük;

166.  sürget valamennyi uniós intézményt, hivatalt és szervet, hogy hozzanak létre kapcsolattartási pontokat, és hangsúlyozza a főigazgatóságokra és az uniós intézményekre kiterjedő horizontális intézményközi koordinációs mechanizmus szükségességét; kéri, hogy a szükséges intézkedések képezzék a CRPD végrehajtási stratégiájának részét;

167.  szorgalmazza a különböző uniós intézmények végrehajtási mechanizmusai közötti intézményközi koordináció megerősítését;

Az uniós intézmények (mint közigazgatási szervek) egyezménynek való megfelelése

168.  fontosnak tartja, hogy a Petíciós Bizottság szervezzen olyan célzott eseményeket, amelyek a fogyatékosságokkal kapcsolatos petíciókra összpontosítanak, és hangsúlyozza a számos érdekelt féllel – így az Európai Parlament más érintett bizottságaival, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre vonatkozó uniós keret tagjaival, a fogyatékossággal élő személyeket képviselő civil társadalmi szervezetekkel és tudományos szakemberekkel – való párbeszéd és a tőlük származó információk fontos szerepét;

169.  üdvözli, hogy a Petíciós Bizottság által 2015. október 15-én szervezett, „A fogyatékossággal élő személyek jogainak védelme a beérkezett petíciók perspektívájából” című nyilvános meghallgatásra magas akadálymentességi normák betartásával került sor, és javasolja, hogy a jövőben a Parlament valamennyi bizottságának üléseit tegyék hozzáférhetővé a fogyatékossággal élő személyek számára;

170.  üdvözli a Braille-írás használatát a petíciók benyújtóival való kommunikáció során, és valamennyi uniós intézményt ösztönzi a jelnyelv, a könnyen olvasható formátumok és a Braille-írás használatára a polgárokkal való kommunikáció során azon erőfeszítések fenntartása és megerősítése érdekében, hogy a polgárokat bevonják az intézmények munkájába és az európai projektbe;

171.  felszólítja a tagállamokat és az uniós intézményeket annak biztosítására, hogy a nyilvános konzultációs folyamatokban való részvétel lehetőségei – a Braille-írást és a könnyen olvasható formátumokat használó, fogyatékossággal élő személyek számára elérhető kommunikációs eszközök révén – ténylegesen és széles körben ismertek legyenek;

172.  felhívja az Unió tagállamait és intézményeit annak biztosítására, hogy a konzultációs folyamatokban való részvétel lehetőségei – hozzáférhető kommunikációs eszközök közvetítésével – világosan és széles körben ismertek legyenek, az észrevételek egyéb – például Braille-írásos vagy más könnyen olvasható – formában is benyújthatók legyenek, a javasolt jogszabályokat és szakpolitikákat tárgyaló nyilvános meghallgatások és ülések pedig teljes mértékben hozzáférhetők legyenek a fogyatékossággal élő emberek, köztük az értelmi fogyatékossággal és tanulási nehézségekkel élő személyek számára;

173.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a fogyatékossággal élő személyek tényleges részvételét és szólásszabadságát az intézmények által szervezett vagy az épületeikben tartott nyilvános rendezvényeken és üléseken azzal, hogy feliratozást, jelnyelvi tolmácsolást, Braille-írással készült dokumentumokat és könnyen olvasható formátumokat bocsátanak rendelkezésre;

174.  felhívja az Európai Iskolák Igazgatótanácsát, ideértve a Bizottságot is, hogy a CRPD követelményeivel összhangban biztosítsanak minőségi inkluzív oktatást az európai iskolákban a multidiszciplináris értékelések, a fogyatékossággal élő gyermekek befogadása és az ésszerű alkalmazkodás biztosítása tekintetében, garantálva ugyanakkor a fogyatékossággal élő szülők inkluzív részvételét is;

175.  kéri az intézményeket, hogy támogassák és segítsék elő a megfelelő és inkluzív oktatásért felelős európai ügynökség munkáját;

176.  felhívja az EU-t, hogy vizsgálja felül a közös betegségbiztosítási rendszer szabályait, a nyugdíjrendszert és a fogyatékossággal kapcsolatos társadalombiztosítási és szociális védelmi intézkedéseket a fogyatékossággal élő személyek megkülönböztetésének kiküszöbölése és esélyegyenlőség biztosítása céljából, többek között azáltal, hogy a fogyatékossággal összefüggő egészségügyi szükségleteket nem betegségként határozzák meg, valamint mozdítsa elő a fogyatékossággal élő személyek független életét és munkáját azáltal, hogy teljes mértékben megtérítik a munkavégzéshez szükséges felszerelések vagy szolgáltatások többletköltségeit (például Braille-nyomtató, hallássegítő eszközök, jelnyelvi tolmács, feliratozási szolgáltatások stb.);

177.  sürgeti az intézményeket, ügynökségeket és szerveket, hogy a záró észrevételek értelmében a fogyatékossággal élők befogadását célzó nyílt folyamat keretében biztosítsák, hogy valamennyi meglévő személyzeti szabályzatot teljes körűen és hatékonyan, a CRPD-vel összhangban hajtanak végre, a belső szabályzatokat és végrehajtási rendelkezéseket pedig a CRPD rendelkezéseinek teljes körűen megfelelve dolgozzák ki;

178.  felszólít arra, hogy a szükségleteken alapuló és a CRPD-vel összeegyeztethető, megfelelő és ésszerű alkalmazkodásról kell gondoskodni az európai intézmények által alkalmazott, fogyatékossággal élő személyek, illetve olyan alkalmazottaik esetében, akik családtagként fogyatékossággal élő személyt tartanak el, különös figyelmet fordítva a fogyatékossággal élő szülők szükségleteire;

179.  sürgeti az intézményeket, hogy fogadjanak el az alkalmazottak felvételére, megtartására és előléptetésére vonatkozó átfogó stratégiákat, ideértve az ideiglenes pozitív intézkedéseket is, hogy aktívan és számottevően növelni lehessen a – többek között pszichoszociális és az értelmi – fogyatékossággal élő tisztviselők vagy alkalmazottak és gyakornokok számát a 2000/78/EK irányelv 5. cikke alapján;

180.  ajánlja, hogy a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetekkel egyeztetve hozzanak létre átfogó CRPD-képzési modulokat a személyzet számára, az ügyfelekkel közvetlenül érintkező, továbbá a vezető beosztású és a közbeszerzéssel foglalkozó alkalmazottakra összpontosítva;

181.  sürgeti az uniós intézményeket, hogy tegyék akadálymentessé internetes tartalmaikat és alkalmazásokat, ideértve az intranetes hálózatukat és valamennyi alapvető fontosságú dokumentumot és audiovizuális tartalmat, ugyanígy biztosítva eközben az épületeik fizikai akadálymentességét;

182.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt szorosan más uniós intézményekkel, testületekkel és ügynökségekkel, valamint a tagállamokkal a záró észrevételek hatékony és rendszeres nyomon követésének koordinálása érdekében, lehetőleg egy, a CRPD végrehajtására vonatkozó stratégia révén;

183.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy a végső megállapításaik végrehajtásakor biztosítsák a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek strukturált és rendszeres bevonását;

184.  tekintettel a CRPD 35. cikkére, amely arra kötelezi az egyezményt aláírt tagállamokat, hogy nyújtsanak be egy kezdeti jelentést, majd további jelentéseket az egyezmény végrehajtásáról, úgy véli, hogy ezeket a jelentéseket négyévente kell benyújtani, és a fogyatékossággal foglalkozó szervezetek bevonásával kell azokat elkészíteni;

o
o   o

185.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 23., 2010.1.27., 35. o.
(2) CRPD/C/EU/CO/1.
(3) CRPD/C/EU/Q/1.
(4) A/RES/64/142.
(5) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(6) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0059.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0321.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0320.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0286.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0261.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0208.
(13) HL C 75., 2016.2.26., 130. o.
(14) HL C 131. E, 2013.5.8., 9. o.
(15) HL C 212. E, 2010.8.5., 23. o.
(16) Az EUB által a C-335/11 és C-337/11 sz. HK Danmark egyesített ügyekben 2013. április 11-én hozott ítélet 29–30. pontja; az EUB által a C-363/12 Z sz. ügyben 2014. március 18-án hozott ítélet 73. pontja; az EUB által a C-356/12 sz. Glatzel ügyben 2014. május 22-én hozott ítélet 68. pontja.
(17) Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének jelentése: A fogyatékossággal élő gyermekek elleni erőszak: jogszabályok, szakpolitikai intézkedések és programok az EU-ban. Elérhető: http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/fra-2015-violence-against-children-with-disabilities_en.pdf
(18) Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének jelentése. A nőkkel szembeni erőszak: Uniós szintű felmérés. Főbb eredmények: http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra-2014-vaw-survey-main-results-apr14_en.pdf
(19) Van Straaten és mások (2015). Self-reported care needs of Dutch homeless people with and without a suspected intellectual disability: a 1.5-year follow-up study (A vélt szellemi fogyatékossággal rendelkező és fogyatékosság nélküli holland hajléktalanok szükségletei saját bevallásuk szerint: 1,5 éves nyomon követő vizsgálat). Lásd: Health Soc Care Community, 2015. október 1. Epub 2015. október 1.
(20) EU-SILC 2012.
(21) HL C 56. E, 2013.2.26., 41. o.
(22) COM(2015)0615.
(23) HL C 45. E, 2010.2.23., 71. o.


Végrehajtási jogi aktussal szembeni kifogás: élelmiszerekkel kapcsolatos, egészségre vonatkozó, engedélyezett állítások
PDF 268kWORD 76k
Az Európai Parlament 2016. július 7-i állásfoglalása a nem a betegségek kockázatának csökkentését, illetve a gyermekek fejlődését és egészségét érintő, élelmiszerekkel kapcsolatos, egészségre vonatkozó, engedélyezett állítások jegyzékének megállapításáról szóló 432/2012/EU rendeletet módosító bizottsági rendelet tervezetéről (D44599/02 – 2016/2708(RPS))
P8_TA(2016)0319B8-0842/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a bizottsági rendelet tervezetére (D44599/02),

–  tekintettel az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20-i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 13. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a fenti rendelet 25. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság 2016. április 12-i véleményére,

–  tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat(2) 5a. cikke (3) bekezdésének b) pontjára,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésre és (4) bekezdésének c) pontjára,

A.  mivel az 1924/2006/EK rendelet 4. cikke előírja a Bizottság számára, hogy 2009. január 19-ig dolgozzon ki olyan konkrét tápértékprofilokat, amelyeknek az egyes élelmiszereknek vagy élelmiszercsoportoknak meg kell felelniük ahhoz, hogy a tápanyag-összetételre vagy egészségre vonatkozó állításokkal lehessen azokat ellátni, valamint hogy dolgozza ki a tápanyagprofilok tekintetében az élelmiszerekre vagy élelmiszercsoportokra alkalmazandó, tápanyag-összetételre vagy egészségre vonatkozó állítások alkalmazásának feltételeit;

B.  mivel az 1924/2006/EK rendelet 2. cikkének 5. pontja szerint az „egészségre vonatkozó állítás”: bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az adott élelmiszer, élelmiszercsoport vagy annak valamely alkotóeleme és az egészség között összefüggés van;

C.  mivel jogos aggodalom áll fenn arra nézve, hogy „a koffein segít az éberség és a koncentráció fokozásában” állítás nem mutat összefüggést a koffeinfogyasztás és az „egészség” között;

D.  mivel a Bizottság még nem dolgozta ki ezeket a tápanyagprofilokat;

E.  mivel egy 250 ml-es energiaital akár 27 g cukrot és 80 mg koffeint is tartalmazhat;

F.  mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt ajánlja, hogy a felnőttek és a gyermekek napi energiabevitelének legfeljebb a 10%-a származzék szabad cukrokból, valamint hogy a további, 5% alá történő napi csökkentés (kb. 25 g) még több egészségügyi előnnyel járna(3);

G.  mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) bizonyítékokat talált arra nézve, hogy a cukorral édesített italok nagy mértékű fogyasztása testsúlygyarapodáshoz vezethet;

H.  mivel a javasolt, egészségre vonatkozó állítás valószínűleg az energiaitalok fogyasztásának fog kedvezni, és – következésképpen – joggal várható, hogy a napi cukor- és koffeinbevitel meg fogja haladni a napi ajánlott maximális beviteli mennyiséget;

I.  mivel az 1924/2006/EK rendelet 3. cikkének c) pontja kimondja, hogy „A tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása [...] nem ösztönözheti vagy helyeselheti az élelmiszer túlzott fogyasztását”;

J.  mivel a bizottsági rendelettervezet szerint az arra vonatkozó állítások, hogy a koffein segít az éberség és a koncentráció fokozásában, nem használhatóak fel a gyermekeknek és serdülőknek szánt élelmiszerek esetében;

K.  mivel az energiaitalokat a serdülők fogyasztják a legnagyobb számban;

L.  mivel a serdülők 68%-a és a gyermekek 18%-a rendszeresen fogyaszt energiaitalokat;

M.  mivel az energiaitalokat előállító vállalatok az energiaitalok forgalmazására és címkézésére vonatkozó önkéntes magatartási kódexe csak arra vállal kötelezettséget, hogy 12 év alatti gyermekeknek nem forgalmaznak energiaitalokat(4);

N.  mivel a gyakorlatban nehéz ellenőrizni, hogy a javasolt állítással megjelölt energiaitalokat ne adják el gyermekeknek, függetlenül attól, hogy gyermekeknek vagy kamaszoknak szánták-e őket, így a javasolt állítás használati feltétele hatástalan lesz; mivel egyébiránt semmi sem akadályozza az ilyen italok kamaszoknak való árusítását;

O.  mivel az 1924/2006/EK rendelet 3. cikkének a) pontja kimondja, hogy „A tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása [...] nem lehet valótlan, félreérthető vagy megtévesztő”;

P.  mivel az a feltétel vagy korlátozás, hogy a javasolt állítások nem alkalmazhatók gyermekeknek vagy kamaszoknak szánt élelmiszerek esetében, kétértelművé tenné őket az ilyen élelmiszereknek az emberi egészségre gyakorolt potenciálisan negatív hatása tekintetében;

Q.  mivel (ahogyan azt a Törvényszék a dextróz esetében megerősítette(5)) a Bizottság a múltban megtagadta olyan, egészségre vonatkozó állítások engedélyezését, amelyek a fogyasztók felé ellentmondó és kétértelmű üzenetet közvetítettek, még akkor is, ha konkrét használati feltételek mellett engedélyezni kellett volna őket, és/vagy további üzenet vagy figyelmeztetés kísérte őket;

R.  mivel a koffein biztonságosságára vonatkozó tudományos véleményében az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy nem áll rendelkezésre elegendő információ arra vonatkozóan, hogy mire kell alapozni a gyermekek koffeinfogyasztásának biztonságos szintjét, de hogy egy 3 mg/testsúly kg/nap fogyasztás valószínűsíthetően nem eredményez biztonságossági aggályokat a gyermekek és serdülők körében(6);

S.  mivel az 1924/2006/EK rendelet 3. cikkének c) pontja kimondja, hogy „A tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása [...] nem ösztönözheti vagy helyeselheti egy adott élelmiszer túlzott fogyasztását”;

T.  mivel az energiaitalt fogyasztó serdülők 25%-a három vagy több dobozt megiszik egy alkalommal, és a javasolt állítások az ilyen energiaitalok még nagyobb mennyiségű fogyasztására ösztönözhetnek;

U.  mivel a javasolt figyelmeztető címke (használati feltételek) semmilyen figyelmeztetést nem tartalmaz az egyszeri bevitel során megengedhető maximális mennyiségre nézve, hanem csak a napi maximális bevitelt említi;

V.  mivel az energiaitalok rendszeres fogyasztása a gyermekek és a serdülők körében fejfájások, alvászavar és viselkedési problémák kialakulásához vezethet;

1.  ellenzi a Bizottság rendelettervezetének elfogadását;

2.  úgy véli, hogy az 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet nem egyeztethető össze az alap-jogiaktus céljával vagy tartalmával;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza a rendelete tervezetét;

4.  felkéri a tagállamokat, hogy fontolják meg annak a lehetőségét, hogy szabályokat vezetnek be a magas koffeintartalmú italok vagy hozzáadott koffeint tartalmazó élelmiszerek gyermekek és serdülők számára történő forgalmazása tekintetében;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 404., 2006.12.30., 9. o.
(2) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.
(3) http://apps.who.int/iris/bitstream/10665/149782/1/9789241549028_eng.pdf?ua=1
(4) http://www.energydrinkseurope.org/wp-content/uploads/2015/01/FINAL_EDE-Code-of-Practice_clean_250914.pdf
(5) Lásd a Bíróságnak a T-100/15. sz., Dextro Energy kontra Európai Bizottság, ügyben 2016. március 16-án hozott ítéletét, ECLI: EU:T:2016:150, 74. bekezdés.
(6) http://www.efsa.europa.eu/sites/default/files/consultation/150115.pdf

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat