Index 
Elfogadott szövegek
2016. szeptember 13., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
Kohéziós politika és az intelligens szakosodást célzó kutatási és innovációs stratégiák (RIS3)
 Európai területi együttműködés – bevált gyakorlatok és innovatív intézkedések
 A gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásmérésről szóló vizsgálatra vonatkozó időközi jelentés
 Ujhelyi István mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
 Rosario Crocetta kiváltságainak és mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem
 Szotiriosz Zarianopulosz mentelmi jogának fefüggesztésére irányuló kérelem
 Megállapodás az EU és Kína között Horvátország csatlakozására figyelemmel ***
 Az EU–Uruguay közötti megállapodás Horvátország csatlakozására figyelemmel ***
 Lazaros Stavrou Lazarou számvevőszéki taggá történő kinevezése
 João Alexandre Tavares Gonçalves de Figueiredónak a Számvevőszék tagjává történő kinevezése
 Leo Brincatnak a Számvevőszék tagjává történő kinevezése
 A harmadik országokkal folytatott külkereskedelemre vonatkozó statisztikák (felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörök) ***II
 A földgáz- és villamosenergia-árakra vonatkozó európai statisztikák ***I
 Útban az energiapiac újratervezése felé
 A fűtésre és hűtésre vonatkozó uniós stratégia
 A kkv-k versenyképességének fokozása
 Az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia
 EU–Afrika vészhelyzeti alap: következmények a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás szempontjából
 A munka és a magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerő-piaci feltételek kialakítása

Kohéziós politika és az intelligens szakosodást célzó kutatási és innovációs stratégiák (RIS3)
PDF 301kWORD 59k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i állásfoglalása a kohéziós politikáról és az intelligens szakosodást célzó kutatási és innovációs stratégiákról (RIS3) (2015/2278(INI))
P8_TA(2016)0320A8-0159/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, különösen annak 4., 162., és 174–178. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet(1)),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a Kohéziós Alapról, és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a 2014. január 14-i, „Intelligens szakosodás: hálózatépítési kiválóság a jó kohéziós politikáért” című állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítése” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Európai beruházási terv: új iránymutatások az európai strukturális és beruházási alapok és az Európai Stratégiai Beruházási Alap ötvözéséhez” című, 2016. február 22-i kiadványára,

–  tekintettel a „Kutatás és innováció: a megújuló növekedés forrásai” című, 2014. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2014)0339),

–  tekintettel a Bizottság „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások” című, 2014. július 23-i, hatodik jelentésére a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

–  tekintettel a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – Az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0639),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020 és más kutatási, innovációs és versenyképességgel kapcsolatos uniós programok közti szinergiák előmozdítása” című, 2014-es iránymutatására,

–  tekintettel „Az Európa 2020 keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika” című, 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0553),

–  tekintettel „Az innovációs output mérése Európában: egy új mutató felé” című, 2013. szeptember 13-i bizottsági közleményre (COM(2013)0624),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2012. május 4-i, „Aktív idősödés: innováció, intelligens egészség – jobb életminőség” című véleményére(10),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2013. május 30-i, „Az innovációs szakadék megszüntetése” című véleményére(11) ,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2014. október 7-i, „Induló csúcstechnológiai vállalkozásokat támogató ökoszisztémák létrejöttét segítő intézkedések” című véleményére(12) ,

–  tekintettel a Bizottság „Az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020 és más kutatási, innovációs és versenyképességgel kapcsolatos uniós programok közötti szinergiák előmozdítása” című, döntéshozóknak és végrehajtó szervezeteknek szánt, iránymutatásokat tartalmazó, 2014-ben közzétett szolgálati munkadokumentumára (SWD(2014)0205),

–  tekintettel „A kohéziós politika és a kutatási és fejlesztési alapokkal való szinergiák: a kiválósághoz vezető út” elnevezésű kísérleti projektre,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek a Kelet-Makedónia és Trákia régióra vonatkozó előkészítő intézkedésére (REMTh),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0159/2016),

A.  mivel a jelenlegi gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság idején az Európai Uniónak fokoznia kell erőfeszítéseit, hogy intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasági növekedést hozzon létre;

B.  mivel a kutatás, a technológiafejlesztés és az innováció (K+F+I) megerősítése egyike a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) beruházási prioritásainak; mivel az innováció támogatása Unió-szerte és a tagállamokon belül nagyon eltérő, különösen a tekintetben, hogy miként támogatják a tudás és a technológia kiaknázását az innováció előmozdítása érdekében;

C.  mivel a tagállamoknak a 2014–2020-as programozási időszakra vonatkozóan első alkalommal kell a nemzeti és regionális irányító hatóságok, valamint más érdekelt felek – például a felsőoktatási intézmények, az ipari szereplők és a szociális partnerek – bevonásával egy vállalkozói felfedezési folyamat során nemzeti és/vagy regionális intelligens szakosodási stratégiákat kidolgozniuk;

D.  mivel az intelligens szakosodás különböző, többek között a vállalkozó szellemre, oktatásra és innovációra vonatkozó szakpolitikákat kombinál és ötvöz annak érdekében, hogy a régiók saját erősségeikre és komparatív előnyeikre összpontosítva azonosítsanak és válasszanak ki a fejlesztésükhöz és a kapcsolódó beruházásokhoz kiemelt területeket;

E.  mivel a RIS3 stratégiák várhatóan segíteni fognak az európai gazdaság versenyképesebbé tételében, az innováció terén európai hozzáadott érték létrehozásában, több és magasabb színvonalú munkahelyek teremtésében, valamint új tapasztalatok széles körének hasznosításában; mivel ezek a stratégiák céljaik szerint hozzájárulnak a bevált gyakorlatok terjesztéséhez és újfajta vállalkozói szemléletmódot teremtenek, amely a működő digitális egységes piaccal és az intelligens szakosodással ötvözve új készségekhez, szaktudáshoz, innovációhoz és munkahelyteremtéshez vezethet a kutatási eredmények jobb kiaknázása és az innováció valamennyi formájának hasznosítása érdekében;

F.  mivel a RIS3 stratégia kidolgozása olyan, több érdekelt félre kiterjedő irányítási mechanizmusok kialakítását foglalja magában, amelyek azonosítják a helyi alapú, legnagyobb stratégiai potenciállal rendelkező területeket, stratégiai prioritásokat állapítanak meg és hatékony támogató szolgáltatásokat nyújtanak a vállalkozásoknak, hogy maximálisra növeljék egy adott régió tudásalapú fejlődési potenciálját;

G.   mivel a RIS3 stratégiák hozzájárulnak az uniós alapok hatékony felhasználásához, az Európai Unió minden tagállamát és régióját érintik, valamint felszabadítják valamennyi régió potenciálját, ezáltal elősegítve, hogy az Unió leküzdje mind a belső, mind a külső innovációs szakadékokat annak érdekében, hogy globális szinten versenyképesebbé váljon;

H.   mivel a RIS3 stratégiák időben történő és sikeres kidolgozása a tagállamokban jelentős mértékben függ a programozásra, költségvetés-tervezésre, végrehajtásra és értékelésre vonatkozó, növekvő adminisztratív kapacitásuktól a szakpolitikai kereten belül, amelynek célja a K+F+I területén történő magánberuházások fokozása; mivel a stratégiák kidolgozásánál figyelembe kell venni, hogy az intelligens szakosodási stratégiák első értékelései vegyes képet mutattak, különösen a prioritások kiválasztása terén, amelyek gyakran túl általánosnak vagy a regionális gazdasági és innovációs struktúrákhoz nem eléggé kötődőnek minősültek, ami azt jelenti, hogy e tekintetben javítani kell az intelligens szakosodási stratégiákat;

I.  mivel a RIS3 platform segíti a részt vevő régiók közötti, alulról felfelé irányuló és szakértők közötti eszmecserét és tudástranszfert; mivel e folyamatnak prioritást kell kapnia az intelligens szakosodási kezdeményezések jövőbeli kialakítása és gyakorlata tekintetében;

A RIS3 központi szerepet tölt be a kohéziós politikának az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez való hozzájárulásában

1.  kiemeli, hogy az intelligens szakosodási stratégiák támogatják az európai strukturális és beruházási alapok tematikus koncentrációját és stratégiai programozását, és helyben nagyobb fokú teljesítményorientáltságot eredményeznek, ezáltal hozzájárulva az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához; hangsúlyozza, hogy e stratégiák célja, hogy tudásalapú és fenntartható növekedést, kiegyensúlyozott fejlődést és minőségi munkahelyeket teremtsenek valamennyi régióban, nem csak a fejlett térségekben, hanem az átmeneti régiókban, a kevésbé fejlett és a vidéki térségekben, valamint a szigeteken is;

2.  kéri, hogy az intelligens szakosodási stratégiák megfelelő működése érdekében teljes mértékben tartsák be az európai strukturális és beruházási alapok odaítélésére vonatkozó új, előzetes feltételekkel kapcsolatos rendelkezéseket;

3.  felhívja az összes részt vevő szereplőt, hogy a RIS3-at az egyes régiók már létező képességeinek, eszközeinek és kompetenciáinak elemzése alapján alakítsák ki, és hogy összpontosítsanak a vállalkozói felfedezési folyamatra annak érdekében, hogy feltárják az intelligens szakosodás várhatóan kialakuló szegmenseit vagy komparatív előnyeit, hogy elkerüljék az erőltetett és mesterséges túlszakosodást, valamint hogy erőteljesebb partnerséget alakítsanak ki a köz- és a magánszféra között, úgy, hogy közben mindig elkerülik a magán- és a közszféra közötti esetleges összeférhetetlenséget;

4.  támogatja az innováció tág meghatározását, amely szerint az innováció egy ötletnek egy új vagy továbbfejlesztett, a piacra bevezetett termékké vagy szolgáltatássá, vagy az iparban és kereskedelemben alkalmazott, új vagy továbbfejlesztett operatív eljárássá, vagy egy szociális szolgáltatáshoz való új megközelítéssé történő átalakítását jelenti;

5.  felkéri a régiókat, hogy dolgozzanak ki innovatív támogatási szolgáltatási rendszereket azzal a céllal, hogy kiegészítsék vagy helyettesítsék a meglévő támogatási szolgáltatásokat annak érdekében, hogy lehetővé tegyék valamely adott régió számára, hogy teljes mértékben kibontakoztassa versenyképességi potenciálját, versenyképességük megőrzése érdekében segítsék a vállalkozásokat az új tudás és technológia átvételében, és biztosítsák, hogy a kutatási és innovációs források elérjék a kritikus tömeget;

6.  felkéri az Európai Bizottságot az általános csoportmentességi rendelet kiigazítására annak lehetővé tétele érdekében, hogy az európai strukturális és beruházási alapok a kiválósági pecsét feltételeit is felajánlhassák;

7.  felkéri a nemzeti hatóságokat, hogy fektessenek be a regionális hírszerzésbe és a nagy mennyiségű adatbányászatba, hogy igazolni tudják egyedi versenyelőnyüket, valamint hogy megértsék azokat a trendeket, amelyek a regionális vállalkozásokat a globális értékláncban jellemzik;

8.  úgy véli, hogy a Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatósága által létrehozott, a sevillai Közös Kutatóközpontban található S3 platform kulcsszerepet tölt be a régiók innovációs stratégiájára vonatkozóan nyújtott tanácsadás és a vonatkozó referenciaértékek meghatározása, a lemaradó régiók segítése, valamint a többszintű irányítás és a régiók közötti szinergiák fokozása terén, a nemzeti és regionális döntéshozók számára nyújtott tájékoztatás, módszerek, szakértelem és tanácsadás révén; hangsúlyozza, hogy a platformnak folyamatosan törekednie kell adatbázisának frissítésére, figyelembe véve a régiók és városok helyi szükségleteit, sajátosságait és prioritásait;

9.  úgy véli, hogy a sevillai S3 platformnak különös figyelmet kellene szentelnie a lemaradó régióknak, és segítségükre kellene lennie különösen stratégiájuk kialakításában és azok orientációjának meghatározásában;

10.  úgy véli, hogy a kisebb régióknak nagyobb gondot jelent a stratégiák kidolgozása és végrehajtása, és olyan javaslatok kidolgozására szólít fel, amelyek növelik az ilyen régióknak nyújtott támogatást, hogy így erősítsék az S3 stratégiák végrehajtását és a bevált gyakorlatok cseréjét;

11.  üdvözli, hogy a Bizottság újabban a lemaradó régiókra összpontosít, egy, az Európai Parlamentnek a Kelet-Makedónia és Trákia régióra vonatkozó előkészítő intézkedéséhez kapcsolódó nemrégi kísérleti projekt formájában, amelyet 2017 végéig nyolc tagállam régióira terjesztenek ki;

12.  üdvözli a Bizottság DG GROW főigazgatósága által létrehozott Regionális Innovációs Monitor Plusz platform (RIM Plus) folytatását, a DG RTD által létrehozott Kutatási és Innovációs Megfigyelőközpontot (RIO) és a különböző szakpolitikákkal kapcsolatos tudásközpontokat a DG JRC-nél (Közös Kutatóközpont), amelyek átfogó adatokat, mutatókat és iránymutatást nyújtanak az S3-ban érdekelt nemzeti és regionális szereplőknek;

13.  várakozással tekint az Európai Innovációs Tanáccsal kapcsolatos részletek elé, amelynek célja egy egyablakos rendszer kialakítása az innovátorok számára, összekötve így a tudományos eredményeket az európai vállalkozások és hatóságok szükségleteivel;

14.  emlékeztet arra, hogy a közfinanszírozás továbbra is az innováció jelentős motorja; felhívja az érintett hatóságokat, hogy legyenek elővigyázatosak a tekintetben, hogy nagyobb hangsúlyt helyeznek-e a pénzügyi eszközökre, mivel az innovációknak nem szabad csak a támogatásokra összpontosulniuk, lehetővé kell tenni számukra az alternatív finanszírozási módok – mint például a kölcsönök és a garanciák – azonosítását is, valamint hogy tartsanak fenn egyensúlyt a támogatások és az alternatív finanszírozási módok (köz- és magánfinanszírozás) között;

Többszintű irányítás és annak teljesítőképessége

15.  sajnálja, hogy egyes tagállamok a nemzeti szintű RIS3 mellett döntöttek, anélkül, hogy lehetőséget biztosítottak volna a helyi és regionális hatóságok számára saját véleményük kialakítására, és így aláásták az alulról felfelé irányuló vállalkozói felfedezési folyamatot, amelynek meg kellene jelennie a RIS3-ban; hangsúlyozza a regionális megközelítés fontosságát, mivel a RIS3 stratégiák végrehajtása csak akkor lehet sikeres, ha a helyi és regionális eszközökön alapul; felszólítja az érintett tagállamokat, hogy fontolják meg a nemzeti RIS3 regionális stratégiákkal történő felváltását, hogy ne mulasszák el a növekedési lehetőségeket, és adott esetben felszólít a nemzeti és a regionális S3 stratégiák közötti jobb koordinációra, annak érdekében, hogy szükség esetén azokat hozzáigazítsák a fenntartható fejlődés jövőbeli szükségleteihez és követelményeihez, különösen az élelmiszeripari és az energetikai ágazatban; sajnálja, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet 5. cikkében foglalt partnerségi elvet nem mindig tartják be; felszólítja a tagállamokat, hogy a partnerségi megállapodás és az operatív programok előkészítésének és végrehajtásának minden szakaszában tartsák tiszteletben a partnerség elvét;

16.  úgy véli, hogy a kormány és a régió érintett szereplői közötti együttműködés minősége döntően befolyásolja a RIS3 stratégia sikerét, és a prioritások meghatározása során jelentősen csökkenti a hibás fejlődési irányok kockázatát; ennek kapcsán hangsúlyozza a vállalkozásokkal és különösen a kkv-kkal folytatott konzultáció fontosságát, mivel az innovációs jövőkép csak akkor lehet sikeres, ha a vállalkozások rendelkeznek a végrehajtásához szükséges megfelelő potenciállal;

17.  kiemeli az összes irányítási szint közötti jobb koordináció fontosságát annak érdekében, hogy a regionális stratégiákat illetően előmozdítsák az alulról építkező szemléletet, bevonva az intelligens szakosodás valamennyi hatóságát és az érdekelt feleket, továbbá a szakértőket, a civil társadalmat és a végfelhasználókat, hogy szakítani lehessen az elszigetelt gondolkodásmóddal; felhívja a figyelmet arra, hogy a vonatkozó tagállami szabályozás kiigazításának elmulasztása akadályozza a beruházások megvalósítását a kutatás és innováció területén;

18.  rámutat arra, hogy milyen korlátozott szerepet kapott a civil társadalom a RIS3 stratégiák kidolgozásában, ezért a civil társadalom részvételének platformok és együttműködésen alapuló partnerségek révén történő fokozására szólít fel, mivel ez segíthet a stratégiák jobb kialakításában, továbbá erősíti a társadalommal való együttműködést és jobb irányítást eredményez;

19.  kiemeli annak fontosságát, hogy a teljes végrehajtási szakasz során szoros koordinációt kell biztosítani az operatív programok és a RIS3 között;

20.  megerősített párbeszédre és együttműködésre szólít fel az uniós intézmények (az EP és a Tanács) között, valamint a végrehajtás szintjén (a Bizottság és a nemzeti végrehajtó hatóságok), az innováció és a kutatás számára kedvező keret kialakítása, valamint a RIS3 végrehajtásának megerősítése érdekében, a 2014-es többéves pénzügyi keret közelgő felülvizsgálatával összefüggésben;

21.  felszólítja a Bizottságot és az egyéb érintett szerveket, hogy az arra rászoruló tagállamoknak nyújtsanak további segítséget a RIS3 stratégia végrehajtásához;

22.  felhív arra, hogy folyamatosan tegyenek erőfeszítéseket a szemléletmód megváltoztatásának ösztönzésére, és hogy támogassák az innovatív szakpolitikai megközelítéseket a régión belüli, régiók közötti, régión kívüli, határokon átnyúló és nemzetek feletti együttműködés – többek között a makrorégiókon keresztül történő – fokozása érdekében olyan, már létező eszközök révén, mint az INTERREG, hogy tovább erősíthessék a stratégiákban rejlő európai hozzáadott értéket;

23.  emlékeztet arra, hogy hangsúlyozni kell a társadalmi innováció fontosságát, mivel az segíthet új üzleti modelleket és kultúrákat kialakítani, ezáltal megfelelő környezetet teremtve a körforgásos gazdaság megvalósításához;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy a RIS3 stratégiák hozzáadott értékéről és az operatív programokban történő végrehajtásáról adjon ki integrált közleményt, amelyet a 7. kohéziós jelentésben a további intézkedésekre irányuló javaslatoknak kell követniük;

25.  sajnálattal veszi tudomásul az intelligens szakosodás témáján alapuló, régiók közötti együttműködés hiányát; megállapítja, hogy a közös stratégiai keret lehetőséget kínál arra, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet hatálya alá tartozó alapok (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Kohéziós Alap, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és Európai Tengerügyi és Halászati Alap) legfeljebb 15%-át a saját régión kívül, ilyen együttműködésre használják fel; hangsúlyozza, hogy a „Beruházás a növekedésbe és a munkahelyteremtésbe – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című jelentés 16.3. pontja is rámutatott arra, hogy ezeket a lehetőségeket eddig nem használták ki kellőképpen; felszólítja a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket nagyobb mértékben használják ki;

26.  felhív olyan rugalmassági és koordinációs mechanizmusok kialakítására, amelyek összekapcsolják a RIS3 folyamat eredményeit és a „Horizont 2020”, valamint más programok végrehajtását; ösztönzi a régiókat, hogy használják a transznacionális együttműködés olyan formáit, mint például a Vanguard kezdeményezés, a „kiválósági pecsét”, a tudáscsereplatform, az S3 platformok, „a kiválósághoz vezető út” kezdeményezés, valamint az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) helymegosztási központjaira vonatkozó regionális innovációs programok; felszólít a stratégiai klaszterpartnerségek kialakításának előmozdítására, hogy ezek által fokozzák a beruházást, javítsák a koordinációt, szinergiákat alakítsanak ki és mozdítsák elő az eszmecserét a párhuzamosságok és a közpénzek nem kellően hatékony felhasználásának elkerülése érdekében;

27.  ösztönzi a nemzeti és európai intézményeket, hogy ne csupán az EU-tagállamok között és a NUTS2 régiók körében, hanem a tagállamokon belül is egyre inkább folytassák az innovációs szakadék nyomon követését;

28.  úgy véli, hogy az eljárásokat egyszerűsíteni kell, és csökkenteni kell a stratégiák adminisztratív folyamatában tapasztalt szűk keresztmetszetek számát;

29.  felhívja az illetékes hatóságokat minden szinten, hogy a stratégiák adminisztratív folyamatát illetően egyszerűsítsék az eljárásokat és csökkentsék a szűk keresztmetszeteket; ösztönzi a humán tőkébe való beruházást – többek között az Unió régiók közötti partnerségein keresztül – az igazgatási kapacitások növelése és a RIS3 folyamat sikeres irányítása, végrehajtása és figyelemmel kísérése érdekében, anélkül, hogy további igazgatási szinteket hoznának létre; arra ösztönzi a hatóságokat, hogy biztosítsanak elsőbbséget a kutatás és az innováció számára azokban a régiókban, ahol megvan ehhez a szükséges potenciál, de ahol az e területre irányuló beruházások alulméretezettek;

30.  sürgeti a régiókat és a tagállamokat, hogy a RIS3 eredményes és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében fokozzák a technikai segítségnyújtásra rendelkezésre álló költségvetés felhasználását;

31.  emlékeztet arra, hogy az intelligens szakosodási stratégiákat olyan hathatós eszközzé kell tenni, amelynek segítségével kezelni lehet a társadalmi, környezeti, éghajlati és energiaügyi kihívásokat, valamint elő lehet mozdítani a tudás átgyűrűzését és a technológia diverzifikációját;

Jobb szinergiák a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében

32.  kritikát fogalmaz meg az európai strukturális és beruházási alapok és más uniós pénzügyi eszközök közötti szinergiák hiánya miatt, ami akadályozza az uniós támogatások koordinálását, koherenciáját és integrálását, valamint rontja azok eredményeit és hatását; felszólít arra, hogy több figyelmet és kutatást kell szentelni a szinergiákhoz való stratégiai megközelítés javítása módjának, valamint hogy figyelembe kell venni a finanszírozási eszközök kombinálását, egymást kiegészítő jellegét és potenciálját olyan módon, hogy biztosított legyen az uniós garanciák teljes mértékű kihasználása a beruházási platformok finanszírozása érdekében;

33.  hangsúlyozza az intelligens szakosodás hármas és négyes spirálon alapuló megközelítése regionális szintű folytatásának és elmélyítésének szükségességét, a közigazgatási szervek, vállalkozások, egyetemek és polgárok bevonásával; hangsúlyozza, hogy az utóbbi két résztvevő (azaz a felsőoktatási/kutatóintézmények és a polgárok szervezetei) szerepét meg kell erősíteni az új uniós programozással és finanszírozási típusokkal kapcsolatban;

34.  felszólít a kkv-knak és az induló vállalkozásoknak nyújtandó támogatás növelésére, mivel e vállalkozások túlnyomó többsége élen jár az áttörést hozó innováció terén, és számos területen jelentős mértékben hozzájárulnak a helyi tehetségek felfedezéséhez és a fiatalok foglalkoztatásához;

35.  ösztönzi a megbízható mutatószámok folyamatos kutatását, amelyekkel az irányítás valamennyi szintjén nyomon követhető az innovációs teljesítmény, amihez jobban kell mozgósítani és koordinálni az Eurostat és az Európai Bizottság egyéb illetékes főigazgatóságainak forrásait, valamint figyelembe kell venni az OECD, az ESPON és az ezen a területen aktív egyéb szereplők, például a nemzeti statisztikai hivatalok eredményeit;

36.  hangsúlyozza, hogy az európai strukturális és beruházási alapoknak a „Horizont 2020” keretprogrammal és az Európai Stratégiai Beruházási Alappal való koordinált és egymást kiegészítő felhasználása – összhangban a Bizottság által 2016 februárjában kiadott, az európai strukturális és beruházási alapok és az Európai Stratégiai Beruházási Alap egymást kiegészítő jellegére vonatkozó iránymutatással – kiváló lehetőségeket teremt az innováció fokozására regionális, nemzeti és uniós szinten azáltal, hogy növeli a kutatásra és az innovációra fordított beruházások vonzerejét, hogy azok a közfinanszírozást kiegészítő magánforrásokat is vonzzanak; felhívja a helyi és regionális hatóságokat, hogy a lehető legjobban használják ki a lehetőségeket az említett eszközök kombinálására;

37.  felhív a szükséges információk összegyűjtésére a RIS3 keretében rendelkezésre álló különböző szakpolitikák és eszközök – így például a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika, az intelligens szakosodási platform, az Európai Klaszter Megfigyelőközpont, az európai innovációs partnerség, az Európai Stratégiai Fórum, a kulcsfontosságú alaptechnológiák és a kutatási infrastruktúrák – közötti szinergiák kialakítása érdekében;

38.  ösztönzi a régiókat, hogy RIS3 stratégiáik végrehajtása során erősítsék meg a nyílt innovációs szemléletmódot és a négyes spirál modellen alapuló ökoszisztéma-együttműködést;

39.  hangsúlyozza az oktatás és a kutatás valós piaci szükségletekhez való hozzáigazításának jelentőségét annak érdekében, hogy az új innovációk megfeleljenek a keresletnek és hozzájáruljanak a gazdasági növekedéshez;

Intelligens városok mint a RIS3 katalizátorai

40.  megismétli, hogy az uniós városi területeknek kulcsfontosságú szerepet kell betölteniük az Unió gazdasági és társadalmi fejlődésében azáltal, hogy központként szolgálnak különböző szereplők és ágazatok számára, ötvözve az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés kihívásait és lehetőségeit, és úttörőként lépnek fel az integrált és területi alapú szakpolitikai megközelítések tekintetében; hangsúlyozza a városi területek fontosságát az innovációs klaszterek fejlődéséhez szükséges emberi erőforrások, infrastruktúra és beruházási potenciál előmozdításában;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy az európai városfejlesztési menetrend kidolgozásakor az erőforrások hatékony felhasználása céljából történő szinergiák és szoros kapcsolatok kialakítása érdekében vegye figyelembe a RIS3 stratégiákat és egyéb innovációs programokat, különös tekintettel az integrált területi beruházásokra;

42.  hangsúlyozza az innovatív, ágazatokon átnyúló, hármas spirálon alapuló és határokon átnyúló együttműködés elősegítésének fontosságát, amely a régiók és a városok intelligensebbé, zöldebbé és élhetőbbé tételére irányuló európai kihívásokhoz kapcsolódik;

43.  hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni az „intelligens és összekapcsolt városok” koncepcióját, és ki kell terjeszteni egész Európára; üdvözli a holland uniós elnökség azon szándékát, hogy alulról építkező megközelítést hozzanak létre, amellyel megerősítik a városok hatásköreit – a regionális hatóságokkal egyeztetve –, hogy továbbfejlesszék az uniós városfejlesztési menetrendet, és hogy az intelligens városok kiváló városokká fejlődjenek; ezzel összefüggésben támogatja az Amszterdami Paktum elkészítését, amely a fenntartható növekedésre és a munkahelyteremtésre, a minden érdekelt fél, a polgárok és a társadalmi szervezetek közötti kapcsolatok elősegítésére, valamint a fenntartható és inkluzív fejlődés előmozdítására összpontosít;

44.  felhívja a figyelmet a különböző, városok közötti, az intelligens szakosodásra és innovációra irányuló együttműködési és tudáscsereprogramok – mint például a Bizottság által támogatott „nyitott és agilis intelligens városok” program – előmozdítására;

45.  támogatja a Bizottságnak és a Tanácsnak az Amszterdami Paktummal összefüggésben az uniós városfejlesztési menetrend érdekében megfogalmazott kezdeményezéseit; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a városi és regionális politikák közötti összhangot; felkéri a Bizottságot, hogy a 7. kohéziós jelentésben terjesszen be az „Intelligens Városok” és a RIS3 kezdeményezéseinek és módszertanának összehangolására irányuló javaslatokat;

Nyomon követés és értékelés

46.  megjegyzi, hogy bár a legtöbb régió elfogadott egy RIS3-at, közülük számos régiónak még dolgoznia kell azon, hogy megfeleljen az előzetes feltételrendszer követelményeinek. A fő kihívásokat a nyomon követési mechanizmus, a költségvetési keret, valamint a kutatási és innovációs célú magánberuházásokat ösztönző intézkedések jelentik;

47.  emlékezteti a helyi és regionális döntéshozókat az iránti elkötelezettségük fontosságára, hogy a RIS3-at a gazdasági szerkezetváltás eszközeként használják fel saját régiójukon belül, ezáltal befolyásolva az uniós politikát is;

48.  üdvözli, hogy ezek a regionális stratégiák az energiaügyre, az egészségügyre, az információs és kommunikációs technológiákra, a korszerű anyagokra, az élelmiszerekre, a szolgáltatásokra, a turizmusra, a fenntartható innovációra és közlekedésre, a bioalapú gazdaságra, a gyártási rendszerekre és a kulturális és kreatív ágazatokra összpontosítanak, valamint egyéb szakosodásra és az adott régiók különösen versenyképes ágazataira; sajnálja azonban, hogy sok stratégia nem elég részletes, és felszólít a prioritások meghatározási folyamatának finomítására, amivel elkerülhető annak kockázata, hogy valamennyi stratégia ugyanazokra a témákra összpontosítson; felszólít arra, hogy ne csupán a csúcstechnológia, hanem az alacsonyabb színvonalú technológia és a társadalmi innováció terén is dolgozzanak ki stratégiákat, és arra ösztönzi az összes érdekelt felet, hogy törekedjenek az ágazatok közötti átfedésekre, mivel ezek az átfedések elősegíthetik az innovációt;

49.  úgy véli, hogy az intelligens szakosodási stratégiák nemzeti megfigyelőközpontjainak támogatása segíthet a RIS3 nyomon követését biztosító megfelelőbb indikátor-rendszerek kiépítésében, különösen a módszertan és a képzés vonatkozásában;

50.  megállapítja, hogy egyes RIS3 stratégiák nem kellően dokumentáltak, például az érintett régió egyedi versenyelőnyeire vonatkozó bizonyítékokat illetően, míg mások nem szolgáltatnak kellő bizonyítékot az érdekelt felek azon kapacitását illetően, hogy a vállalkozások részére támogatást nyújtsanak az innovációhoz, vagy a kutatók azon kapacitását illetően, hogy alkalmazott kutatásokat végezzenek, vagy kereskedelmi célú alkalmazásokat találjanak az eredmények számára; megjegyzi továbbá, hogy egyes régiók a területek széles körére kiterjedő stratégiákkal és leegyszerűsítő nyomon követési mutatókkal rendelkeznek; ezért sürgeti a hatóságoknak a kapott releváns információk összegyűjtésére és értékelésére vonatkozó kapacitásainak növelését, valamint hogy növeljék a régiók és a központi hatóságok koordinált erőfeszítéseit a meglévő adatbázisok azonosítása és szabványosítása, továbbá azoknak az érdekelt felek számára történő hozzáférhetővé tétele érdekében;

51.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy használják fel a meglévő eszközöket – mint például a közösségi innovációs felmérést (CIS) – a stratégiák végrehajtásának időszakos (éves és középtávú) – mind mennyiségi, mind minőségi szempontú – nyomon követése érdekében, valamint hogy vonják be valamennyi érdekelt felet – többek között a civil társadalmat – a folyamatba; megállapítja, hogy mind a régiók, mind a tagállamok hasonló problémákkal néznek szembe a nyomon követés értékelése tekintetében, és felhívja a régiókat, hogy a RIS3 hatásának megfelelőbb elemzése érdekében rendszeresen tegyenek közzé jelentést célkitűzéseik elérésére vonatkozóan, továbbá hogy garantálják az átláthatóságot és a nyomon követési információkhoz való nyilvános hozzáférést; tisztában van azonban azzal, hogy a stratégiák csak évek elteltével hoznak eredményt, ezért a korai nyomon követést az ésszerű elvárásokhoz kell igazítani;

52.  ösztönzi a régiókat és a tagállamokat, hogy – tekintettel a 2016. decemberi céldátumra – az előzetes feltételrendszernek való megfelelés érdekében legyenek proaktívak a cselekvési tervek időben történő végrehajtását illetően; kéri őket, hogy a RIS3 folyamatos felülvizsgálata keretében dolgozzák ki és vezessék be nyomon követési mechanizmusukat, amelynek olyan beruházási szegmensek meghatározására kell összpontosítania, ahol a regionális innovációs szereplők versenyelőnyre tehetnek szert vagy fenntarthatják versenyelőnyüket;

53.  véleménye szerint a RIS3 keretében a releváns eszközök nyomon követésében és értékelésében való közös részvétel, valamint a különböző eszközökről készítendő jelentések nyomon követésének és értékelésének összehangolása sokat segíthet ezen a területen; felszólítja ezért az összes érdekelt felet és döntéshozót, hogy teremtsenek szinergiákat, és dolgozzanak ki olyan megoldásokat, amelyek összegyűjtik és szintetizálják a konkrét RIS3 stratégiákban foglalt szakpolitikákból és eszközökből származó adatokat;

54.  emlékeztet arra, hogy egy jól megfogalmazott stratégiai dokumentum nem segít elérni a várt eredményeket, ha nem vezetnek be támogatási szolgáltatásokat a vállalkozások számára;

Legfőbb tanulságok és a RIS3 jövője

55.  sajnálja, hogy a RIS3 stratégiák gyakran elismerik ugyan annak szükségességét, hogy segíteni kell a vállalkozásoknak az innováció valamennyi formájának kiaknázásában, később azonban csak a technológiai tudáson alapuló innovációt támogatják; azt javasolja e tekintetben, hogy a RIS3 vegye figyelembe az innovációt más területeken is, például a szolgáltatási és a kreatív ágazatban, és emlékeztet mindenfajta innovációs rendszer és intézmény fontosságára, függetlenül azok méretétől és a helyi és regionális klaszterekhez fűződő kapcsolatától;

56.  rámutat, hogy a RIS3-akat megfelelően kell végrehajtani annak érdekében, hogy orvosolják az innovációs szakadék problémáját és elősegítsék Európában a munkahelyteremtést és a növekedést; hangsúlyozza, hogy e célból alapvető fontosságú, hogy előmozdítsák az alulról építkező stratégiákat, és hogy megerősítsék a RIS3 potenciáljának vizsgálatát valamennyi irányítási szinten; e tekintetben úgy véli, hogy a tagállamoknak be kell vonniuk nemzeti statisztikai hivatalaikat, hogy segítsenek a régiók számára értékelési és nyomon követési mechanizmusaik kialakításában;

57.  úgy véli, hogy a stratégiák részvételen alapuló megközelítését valamennyi folyamatban meg kell valósítani – a nyomon követési és értékelési folyamatot is beleértve –, mivel ez növelni fogja a RIS3-célkitűzések megvalósításával kapcsolatos együttműködés hatókörét;

58.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy ne tévesszék szem elől, hogy ennek az eszköznek életképesnek, operatívnak és hatékonynak kell lennie, hogy ne okozzon a kedvezményezettek számára bürokratikus terheket;

59.  felhívja a Bizottságot, hogy sürgesse a stratégiák 2017-ben történő felülvizsgálatát annak érdekében, hogy előmozdítsa azok hatékonyságát és eredményességét, és hogy adjon tájékoztatást azoknak a 2020 utáni, jövőbeli kohéziós politikához, valamint kutatási és innovációs politikához történő hozzájárulásáról, figyelembe véve a végrehajtásuk első éveiben nyert tapasztalatokat; felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen nyilvános konzultációt, valamint hogy a 7. kohéziós jelentést megelőzően szervezzen uniós szintű konferenciát a Parlamenttel, a Régiók Bizottságával és más érdekelt felekkel közösen;

60.  elismeri, hogy az intelligens szakosodási stratégiák hathatós eszközként szolgálhatnak az energetikai kihívások, az erőforrás-hatékonyság és az energiabiztonság kezelésében;

61.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az S3 platform szerepét, segítsen a stratégiák részletességének növelésében, valamint hogy továbbra is összpontosítson a magánberuházások bevonásának jelentőségére;

62.  kéri a DG REGIO-t és az S3 platformot, hogy készítsenek rövid szakpolitikai dokumentumot a RIS3-mal kapcsolatos korábbi tapasztalatokról, és széles körben terjesszék azt. A dokumentum összpontosítson a következőkre: 1) a tapasztalatok SWOT-elemzése; 2) a régiók által szerzett tapasztalatok és a legfőbb csapdák a RIS3-ról szóló iránymutatásban leírt hat lépés mindegyikét illetően; 3) ajánlások és a RIS3 folyamatos fejlesztését szolgáló egységesített formanyomtatványok a 2020-at követő stratégiák megfelelőbb kidolgozása érdekében; valamint 4) a RIS3 stratégiák sikeres kidolgozásához és végrehajtásához szükséges emberi erőforrások; úgy véli, hogy a kutatásban és innovációban érintett regionális hálózatokat ösztönözni és támogatni kell a sikertörténetek és a levont tanulságok népszerűsítése terén, hogy a megfelelő gondolkodásmódot a régiókban valamennyi szinten meghonosíthassák;

o
o   o

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 470. o.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(5) HL L 347., 2013.12.20., 303. o.
(6) HL L 347., 2013.12.20., 281. o.
(7) HL L 347., 2013.12.20., 487. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0002.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0308.
(10) HL C 225., 2012.7.27., 46. o.
(11) HL C 218., 2013.7.30., 12. o.
(12) HL C 415., 2014.11.20., 5. o.


Európai területi együttműködés – bevált gyakorlatok és innovatív intézkedések
PDF 394kWORD 59k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i állásfoglalása az európai területi együttműködésről – bevált gyakorlatok és innovatív intézkedések (2015/2280(INI))
P8_TA(2016)0321A8-0202/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak XVIII. címére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról (EGTC) szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a külső tevékenységek finanszírozására vonatkozó uniós eszközök végrehajtására vonatkozó közös szabályok és eljárások megállapításáról szóló, 2014. március 11-i 236/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 231/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 232/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel a területrendezésért és területfejlesztésért felelős miniszterek 2011. május 19-én, Gödöllőn tartott informális ülésén elfogadott, „Az Európai Unió 2020-ig szóló területi menetrendje – Egy sokszínű régiókból álló, befogadó, intelligens és fenntartható Európa felé” című dokumentumra,

–  tekintettel az Európai Unió tagállamainak a kohéziós politika új programozási időszakának hatékony és időbeni elindítására való felkészültségéről szóló, 2014. január 14-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a 2014-2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika elindulásában bekövetkezett késedelemről szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

–  tekintettel a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentésre (COM(2014)0473),

–  tekintettel „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítése” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a kohéziós politikáról és az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatáról szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra szóló kohéziós politika egyszerűsítése és teljesítményorientáltsága felé” című, 2015. november 26-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel „Az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap” című, 2015. június 25-i (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(15),

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, a makroregionális stratégiák hozzáadott értékéről szóló jelentésre (COM(2013)0468) és a Tanács 2013. október 22-i vonatkozó következtetéseire,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága („B” Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) „A makrorégiók új szerepe az európai területi együttműködésben” című, 2015. januári tanulmányára,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága („B” Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) „Az európai területi együttműködési csoportosulás mint a területi együttműködés előmozdításának és javításának eszköze Európában” című, 2015. júliusi tanulmányára,

–  tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv: új iránymutatások az európai strukturális és beruházási alapok és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) együttes igénybevételére vonatkozóan” című, 2016. február 22-i közleményére;

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2015 májusában kiadott, „ A területfejlesztést támogató pénzügyi eszközök” című kiadványára;

–  tekintettel a „Beruházás a növekedésbe és a munkahelyteremtésbe – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0639),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „Az Interreg 25 éve – új impulzus a határon átnyúló együttműködéshez” című, 2015. szeptember 2-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2015 decemberében kiadott, „A 2050-re szóló területi jövőkép: mi várható?” című véleményére,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „A határokon átnyúló együttműködés erősítése: egy jobb szabályozási keret szükségessége”című, 2015. december 17-i véleményére,

–  tekintettel a Tanács luxemburgi elnöksége által készített, „Visszatekintés az Interreg 25 évére és a területi együttműködés jövőjének előkészítése” című háttérdokumentumra,

–  tekintettel „Az Interreg 25 éve: hozzájárulás a kohéziós politika céljainak megvalósításához” című tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a luxemburgi elnökség a határrégiókra vonatkozó, az e területek szükségleteire és kihívásaira választ adó egyedi jogszabályi rendelkezések meghozatalára irányuló, „A határokon átnyúló régiókra irányuló egyedi rendelkezések kijelölésének és alkalmazásának eszköze” című kezdeményezésére(16),

–  tekintettel a Bizottság által 2015. szeptember 21-én, az Európai Együttműködés Napján indított, a határokon átnyúló együttműködés még fennálló akadályairól szóló, uniós szintű nyilvános konzultációra(17),

–  tekintettel a Bizottság által 2015-ben készített első olyan Eurobarométer-felmérés eredményeire, amely a határ menti területeken élő polgárok szokásainak azonosítására és feltérképezésére irányult célirányosabb uniós intézkedések kialakítása érdekében(18),

–  tekintettel az OECD 2013-as, „Régiók és innováció: határokon átnyúló együttműködés” című jelentésére,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a „2014. évi EGTC nyomonkövetési jelentés – Az Európa 2020 stratégia végrehajtása” című jelentésére(19),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0202/2016),

A.  mivel az európai lakosság mintegy 38 %-a határmenti régiókban él, és mivel az EU jelentős gazdasági, pénzügyi és társadalmi válsággal néz szembe, amely különösen a nőket érinti minden téren; mivel az EU-nak bele kell foglalnia a nemek közötti egyenlőséget mint fő összetevőt az európai területi együttműködéssel kapcsolatos valamennyi politikába és gyakorlatba;

B.  mivel az európai területi együttműködés átfogó célja a nemzeti határok hatásának csökkentése a régiók közötti különbségek csökkentése, a határokon átívelő beruházások és közös munka tekintetében még fennálló akadályok felszámolása, a kohézió megerősítése és az Unió egészének harmonikus gazdasági, társadalmi, kulturális és területi fejlődése előmozdítása érdekében;

C.  mivel az európai területi együttműködés a kohéziós politika szerves része, hiszen megerősíti az Unió területi kohézióját;

D.  mivel a tagállamok felhasználhatják az európai területi együttműködést a migrációs válság által okozott kihívások kezelésére;

E.  mivel még mindig csak kevés európai polgár használja ki maradéktalanul az uniós belső piacban és a mozgás szabadságában rejlő lehetőségeket;

F.  mivel a megosztott irányítás, a többszintű kormányzás és a partnerség elveinek alapján az európai területi együttműködés programjait az európai, nemzeti, regionális és helyi szereplők széles körét bevonó, kollektív folyamat révén alakították ki a közös kihívások határokon átnyúló kezelése és a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása céljából;

G.  mivel szükség van az európai területi együttműködés (2020 utáni időszak) szerkezetéről való közös gondolkozásra;

Az európai területi együttműködés hozzáadott értéke, legjobb gyakorlatok és az Európa 2020 stratégia céljaihoz való hozzájárulás

1.  megjegyzi, hogy az európai területi együttműködés immár a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika két egyformán fontos céljának egyike, amely saját szabályozással rendelkezik; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az európai területi együttműködésre vonatkozó 10.1 milliárd eurós költségvetés, ami a kohéziós politika költségvetésének 2,8 %-át képezi, nem áll arányban az európai területi együttműködés előtt álló jelentős kihívásokkal, és nem tükrözi az európai hozzáadott érték magas színvonalát sem; emlékeztet ezzel összefüggésben az Európai Parlament csalódottságára a 2014-2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások eredményével kapcsolatban az európai területi együttműködés költségvetési előirányzatainak csökkentésének tekintetében; úgy véli, hogy az európai területi együttműködés megnövelt költségvetése fokozni fogja a kohéziós politika hozzáadott értékét a következő programozási időszakban; kéri az EUMSZ területi kohézióról szóló 174. cikkének fokozott tiszteletben tartását főként a vidéki térségek és az ipari átalakulás által érintett területek, illetve a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiók tekintetében, mint a legkülső régiók, a legészakibb, gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kohéziós politika megvalósításakor fordítsanak fokozott figyelmet a földrajzilag és demográfiailag leghátrányosabb helyzetben lévő térségekre;

2.  megjegyzi, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megfelelően az európai területi együttműködést oly módon alakították át, hogy a tematikus koncentráció és eredményorientáltság középpontba helyezése révén nagyobb hatást fejtsen ki, nem sértve ugyanakkor a területi szempontokat figyelembe vevő megközelítést, amely lehetővé teszi a regionális prioritások további érvényesítését; úgy véli, hogy több figyelmet kell szentelni az európai területi együttműködés sajátosságainak; ezért az európai területi együttműködés programjainak jobb értékelésére szólít fel hatásaik és hozzáadott értékeik bemutatása céljából;

3.  megjegyzi, hogy a határokon átnyúló együttműködés a határmenti régiók fejlesztésének kulcsfontosságú eszköze, amelyek az európai integráció igazi laboratóriumainak tekinthetők; hangsúlyozza, hogy a 2000–2006 és 2007–2013 közötti időszakban megvalósított, határokon átnyúló együttműködést stratégiai szempontból fokozottabban hangsúlyozott prioritások felé való irányultság és a legjobb gyakorlatok alkalmazása jellemezte a nagyobb mértékű összekapcsoltság és jobb hozzáférhetőség, valamint a tudás- és innovációtranszfer terén, megerősítve a regionális identitást, kezelve a környezeti kihívásokat, megerősítve az intézményi kapacitást, az egészségügyet, az oktatást, a foglalkoztatást és a munkavállalói mobilitást, valamint a polgári védelmet, új partnerségeket hozva létre és megerősítve a meglévőket;

4.  tudomásul veszi, hogy a transznacionális együttműködés segített a kutatás, az innováció és a tudásalapú gazdaság támogatása tekintetében, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, valamint a fenntartható közlekedés és mobilitás transznacionális megközelítések alkalmazása révén történő előmozdításában, valamint hozzájárult az intézményi kapacitás megerősítéséhez; hangsúlyozza, hogy az integrált területi megközelítés és a transznacionális együttműködés különösen fontos a környezetvédelem szempontjából, különösen a vízügy, a biológiai sokféleség és az energiaügy területén;

5.  elismeri, hogy a régiók közötti együttműködés számos kérdés tekintetében lehetővé tette a városok és régiók számára a tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjét is felölelő együttműködést, valamint hogy ez javította számos regionális és helyi szakpolitika hatékonyságát; úgy véli, hogy foglalkozni kell a vidéki és a városi térségek közötti jelentős fejlettségbeli különbségekkel és a nagyvárosi régiók problémáival;

6.  úgy véli, hogy a hatékony határokon átnyúló és transznacionális együttműködés növeli a földrajzi térségek vonzerejét a kereskedelmi cégek számára a helyi, regionális és határokon átnyúló potenciál és a humán tőke arra irányuló lehető leghatékonyabb felhasználása révén, hogy jobban kielégítsék a kereskedelmi cégek igényeit és elvárásait, ugyanakkor hogy megelőzzék ezek elvándorlását harmadik országokba, az EU régióinak az elnéptelenedését és a munkanélküliség növekedését;

7.  meggyőződése, hogy az európai területi együttműködés jelentős európai hozzáadott értéket kínál, elősegítve a békét, a stabilitást és a regionális integrációt, többek közt a bővítési és a szomszédságpolitika keretében, valamint a legjobb gyakorlatok világszerte való terjesztése révén; úgy véli, hogy a határokon átnyúló együttműködés hozzáadott értéket jelenthet a bevándorlási válság kezelésében;

8.  rámutat, hogy a 2014–2020 közötti időszak vonatkozásában az európai területi együttműködés és Európai Regionális Fejlesztési Alap költségvetésének mintegy 41 %-át(20) a környezet javítását célzó intézkedésekbe fektetik be, míg 27 %-át az intelligens növekedés, többek között a kutatás és az innováció megerősítésére fordítják, 13 %-át pedig az inkluzív növekedés foglalkoztatáshoz, oktatáshoz és képzéshez kötődő tevékenységek révén való előmozdítására, emellett 33 program a határokon átnyúló általános összeköttetés javítására irányul majd; megjegyzi továbbá, hogy 790 millió eurót különítenek el az intézményi kapacitás együttműködési struktúrák létrehozása vagy megerősítése és a közszolgáltatások hatékonyságának javítása révén való fokozására;

9.  hangsúlyozza, hogy az eredményközpontúság koncepciója értelmében az Interreg programjainak kiváló minőségű projektszintű együttműködést kell biztosítaniuk és az értékelés új formáját kell bevezetniük, figyelembe véve az egyes programok sajátos jellegét és hozzájárulva a kedvezményezettek és az irányító hatóságok adminisztratív terheinek csökkentéséhez; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az irányító hatóságokat, hogy működjenek együtt és osszák meg egymással az információkat és a legjobb gyakorlatokat annak érdekében, hogy értékeléseket végezzenek és iránymutatásokat adjanak ki arról, hogyan lehet az európai területi együttműködés sajátosságaira alkalmazni az eredményorientáltság célját; elismeri, hogy az európai területi együttműködés programjainak teljes hozzáadott értékét nem lehet csak mennyiségi mutatókkal értékelni, és felhívja a Bizottságot, hogy állapítson meg több minőségi mutatót a területi együttműködés révén elért eredmények jobb megjelenítése érdekében;

10.  aggodalommal állapítja meg az Interreg programjainak késedelmes elfogadását, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket azok hatékony és sikeres végrehajtása, valamint a határokon átnyúló együttműködés akadályainak felszámolása érdekében, a 2007-2013 közötti programozási időszakban már előtérbe került kritikus problémák elkerülése céljából; felszólítja a Bizottságot, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket az európai területi együttműködési programok végrehajtásának felgyorsítására;

11.  sajnálattal állapítja meg, hogy nem állnak rendelkezésre megbízható, határokon átnyúló adatok és bizonyítékok a határokon átnyúló együttműködés hatékonyságával kapcsolatban a teljesítményre vonatkozó keretről szóló jelentéstétel tekintetében; ezért felhívja a Bizottságot, az Eurostatot és az irányító hatóságokat, hogy működjenek együtt közös értékelési kritériumok kidolgozása céljából, valamint hogy közösen koordináljanak egy egységes adatbázist és alakítsanak ki módszereket a megbízható adatok határokon átnyúló biztosítására, felhasználására és cseréjére; tudomásul veszi a tagállamok helyi és regionális önkormányzatainak nagyon eltérő mértékű felhatalmazásából eredő, az integrált területi megközelítés végrehajtásával kapcsolatosan jelentkező kihívásokat;

12.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az irányító hatóságokat, hogy hozzanak létre megfelelően strukturált nyomonkövetési rendszereket és értékelési terveket az Európa 2020 stratégia célkitűzései és a területi integráció tekintetében elért eredmények jobb értékelése érdekében;

A területi kohézióhoz való hozzájárulás

13.  rámutat, hogy az európai területi együttműködés jelentősen hozzájárul az Unió területi kohézióra vonatkozó célkitűzésének különböző ágazati politikák területi szintű integrációja révén való megerősítéséhez; üdvözli az Európai Területfejlesztési és Kohéziós Megfigyelő Hálózat (ESPON) „ET2050: területi szempontú forgatókönyvek és jövőképek Európa számára” című tanulmányát, amely referenciakeretként szolgálhat a 2020 utáni kohéziós politika előkészületeiről folyó további megbeszélésekhez;

14.  emlékeztet az integrált területi beruházások (ITI) és a közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD) fontosságára, amelyeket nem hajtanak végre elég széleskörűen az Interreg 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó programjaiban, és ösztönzi a tagállamokat ezek nagyobb mértékű használatára, hangsúlyozva, hogy ehhez nélkülözhetetlen lesz a regionális és helyi szervezetek erőteljesebb részvétele; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak tájékoztatási és képzési programokat a kedvezményezettek számára;

15.  úgy véli, hogy az új területfejlesztési eszközök – úgymint az integrált területi beruházás (ITI) és a közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD) – nyomán beruházások valósulhatnak meg a szociális, az egészségügyi és az oktatási infrastruktúra területén, elindulhat a hátrányos helyzetű városi területek rehabilitációja, munkahelyek jöhetnek létre, és egyéb, a migránsok elszigeteltségének csökkentését és beilleszkedésük támogatását célzó intézkedésekre kerülhet sor;

16.  javasolja, hogy kapjanak különös figyelmet azok a projektek, amelyek célja a települések és a régiók új demográfiai valósághoz való hozzáigazítása és az ezen új helyzetből adódó egyensúlyhiányok enyhítése, különösen az alábbiak révén: 1) a szociális és a mobilitási infrastruktúra hozzáigazítása a demográfiai változásokhoz és a migrációs áramláshoz; 2) kifejezetten az idősödő lakosságnak szánt javak és szolgáltatások létrehozása; 3) az idősebbek, a nők és a migránsok társadalmi integrációt elősegítő foglalkoztatási lehetőségeinek támogatása; 4) a digitális összeköttetések megerősítése és olyan platformok létrehozása, amelyek lehetővé teszik és ösztönzik az elszigeteltebb régiókban élő lakosság részvételét és a különböző közigazgatási, szociális és politikai szolgáltatásokkal való interakcióját valamennyi (helyi, regionális, nemzeti és európai) szinten;

17.  rámutat az európai területi együttműködés a szigeti régiókban, a legkülső régiókban, a gyéren lakott régiókban, a hegyvidéki és a vidéki területeken a regionális együttműködés és integráció megerősítésének eszközeként játszott szerepére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet az alapnak e régiókban, közöttük a harmadik országokkal határos régiókban történő felhasználására azzal a céllal, hogy javítsák az európai területi együttműködés keretében finanszírozott, határokon átnyúló projektek végrehajtását;

18.  rámutat az európai területi együttműködés és a makroregionális stratégiák kiegészítő jellegére a közös kihívások nagyobb, funkcionális területeken való kezelése tekintetében, valamint arra a pozitív szerepre, amit a makroregionális stratégiák a makrorégiók előtt álló, közös kihívások kezelésének segítésében játszhatnak;

19.  úgy véli, hogy az együttműködés határokon átnyúló és transznacionális vetületei közötti jobb koordinációra, szinergiára és komplementaritásra kell törekedni az együttműködés és integráció szélesebb körű, stratégiai területeken való javítása céljából; felszólít az irányító hatóságok és a makroregionális stratégia szereplői közti jobb koordinációra; nyomatékosan kéri az együttműködés, továbbá az európai területi együttműködés programjai és a nemzeti és regionális programok közötti kapcsolatok és összhang megerősítését a programok kidolgozási szakaszában, a kiegészítő jelleg ösztönzése és az átfedések elkerülése érdekében;

20.  megjegyzi, hogy egyes régiók súlyos migrációs kihívásokkal néznek szembe, és felhív az Interreg programok felhasználására és sürgős végrehajtására többek között annak érdekében, hogy – mindenekelőtt makroregionális stratégiák révén – válasz szülessen a menekültválság okozta kihívásokra, és sor kerüljön a bevált gyakorlatok cseréjére a helyi és regionális önkormányzatok között a határ menti területeken, harmadik országokat is bevonva;

A kutatás és az innováció támogatása

21.  hangsúlyozza a kutatás és innováció – pl. a közös kutatási projektek, a kutatóintézetek és a vállalatok közötti együttműködés, a nemzetközi határokon átnyúló egyetemek, kutatási központok, képzési intézmények létrehozása, a határokon átnyúló klaszterek és vállalkozások hálózatai, a kkv-kat szolgáló, határokon átnyúló inkubátorok és tanácsadási szolgáltatások létrehozása, a külföldi befektetők bevonzását célzó csúcstechnológiai márkaépítés stb. – terén elért eredményeket; megjegyzi, hogy az Interreg programjai fontos szerepet játszanak a régiók versenyképességének és innovációs potenciáljának növelésében azáltal, hogy ösztönzik az intelligens szakosodási stratégiák közti szinergiákat, a klaszterek közti együttműködést és az innovációs hálózatok fejlesztését; felkéri a Bizottságot, hogy végezze el az Európai Regionális Fejlesztési Alapon és az Európai Szociális Alapon belüli területi együttműködés átfogó áttekintését a közös stratégiai keret alapján (a közös rendelkezésekről szóló 1303/2013/EU rendelet 1. melléklete);

22.  tudatában van annak, hogy az intelligens növekedés, többek között a kutatás és innováció megerősítését célzó beruházások az ERFA határokon átnyúló együttműködési programok számára elkülönített, 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó támogatásának 27 %-át teszik ki(21), megjegyzi továbbá, hogy a transznacionális programok költségvetésének 35 %-át az intelligens növekedés a kutatás és az innováció megerősítése révén való támogatására fordítják;

23.  hangsúlyozza, hogy határokon átnyúló innovációs szakpolitikai megközelítéseket, így közös kutatási és mobilitási programokat, közös kutatási infrastruktúrákat, partnerségeket és együttműködési hálózatokat kell létrehozni; felhívja a figyelmet, hogy a tagállamok eltérő jogszabályai megnehezítik a kutatások és az innováció határokon átnyúló szintre való kiterjesztésére irányuló közös fellépéseket;

24.  hangsúlyozza, hogy a programok és alapok – közöttük az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok), a Horizont 2020, az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBI) és egyéb uniós források – közötti szinergiáknak és komplementaritásnak a kutatási és innovációs beruházások mennyiségének, minőségének és hatásának maximalizálására kell irányulniuk; azt javasolja a helyi és regionális hatóságoknak, hogy teljes mértékben használják ki ezen alapok kombinálásának a lehetőségeit a kkv-k, a kutatási és innovációs projektek támogatására, akár a határokon átnyúló szinten is, adott esetben; azt javasolja a kkv-knak, hogy teljes mértékben használják ki az ezen alapok kínálta lehetőségeket, hogy hozzájáruljanak az európai területi együttműködési programok megvalósításához;

25.  felszólít határokon átnyúló innovációs stratégiák elfogadására és a meglévő intelligens szakosodási stratégiákkal, valamint egyéb, létező programokkal és stratégiákkal való komplementaritások megállapítására; ösztönzi a határokon átnyúló szinergiák létrehozására és a támogatás különböző forrásainak mobilizálására kínálkozó lehetőségek felmérését;

26.  úgy véli, hogy a pénzügyi eszközöknek az európai területi együttműködési programok szerves részét kell képezniük a vissza nem térítendő támogatások kiegészítése révén a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférése, illetve a kutatás és az innováció támogatása céljából; úgy véli, hogy a pénzügyi eszközök fokozott felhasználása több beruházást fog vonzani az Interreg projektjeibe, új munkahelyeket teremtve és jobb eredmények elérését téve lehetővé; emlékeztet a technikai támogatás és a megfelelő képzési kezdeményezések alapvető jelentőségére a pénzügyi eszközöknek még a kevésbé fejlett régiókban is maximális haszonnal történő felhasználása szempontjából;

Kormányzás és a szakpolitikák összehangolása

27.  emlékeztet arra, hogy ahhoz képest, hogy az európai területi együttműködés a 2007–2013-as programozási időszak óta a kohéziós politika önálló célkitűzése, a kohézióról szóló hatodik jelentés túlságosan kevés figyelmet szentel ennek a témának; emlékeztet arra, hogy az európai területi együttműködési csoportosulásban (EGTC) komoly lehetőségek rejlenek nem csak az európai területi együttműködés előmozdítása és a határon átnyúló irányítás eszközeként, hanem az átfogóan integrált területfejlesztés előmozdítójaként és a sokszintű kormányzás rugalmas platformjaként is;

28.  üdvözli az EGTC-rendeletet (az 1302/2013/EU rendeletet), és felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák az európai területi együttműködési csoportosulások létrehozására irányuló erőfeszítéseiket; rámutat azonban, hogy ez a rendelet nem elégséges a határokon átnyúló együttműködés előtti, már fennálló valamennyi jogi akadály leküzdéséhez; üdvözli ezért a luxemburgi elnökségnek a határrégiókra vonatkozó, egyedi jogszabályi eszköz létrehozására irányuló kezdeményezését, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egyedi jogi rendelkezésekben állapodjanak meg; üdvözli a Bizottság kezdeményezését, amelynek értelmében 2016 végéig elvégeznék a határokon átnyúló együttműködés előtti akadályok elemzését, amelynek keretében megvizsgálnák a lehetséges megoldásokat és a legjobb gyakorlatok példáit; kéri a Bizottságot, hogy elemzésében térjen ki a határ menti régiók szükségleteinek tanulmányozására is; érdeklődéssel várja a Bizottság által 2015. szeptember 21-én indított, a határokon átnyúló együttműködés még fennálló akadályairól szóló, uniós szintű nyilvános konzultáció eredményeit; kéri a Bizottságot, hogy elemzésében vegye figyelembe a Parlament ajánlásait és a nyilvános konzultáció eredményeit;

29.  úgy véli, hogy az Interreg-programoknak – a megállapodás szerinti prioritások és beavatkozási logika tiszteletben tartása mellett, és egyéb megfelelő finanszírozások kiegészítőjeként – támogatniuk kell a migráció és a menekültügy területét célzó intézkedéseket, és hatékony integrációs politikákat kell elősegíteniük; kéri a Bizottságnak a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló operatív programok módosításainak gyors vizsgálatára és elfogadására való nyitottságának kihasználását, amennyiben az érintett tagállamok kérelmeznek ilyen módosításokat, és azok kizárólag a menekültválság kezelésével kapcsolatos fontos célokra irányulnak;

30.  úgy véli, hogy a pénzügyi eszközöket, e rugalmas mechanizmusokat szélesebb körben kell felhasználni a vissza nem térítendő támogatások mentén; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök – hatékony megvalósításuk esetén – jelentős mértékben növelheti a finanszírozás hatását; e tekintetben hangsúlyozza a pénzügyi eszközökre vonatkozó egyértelmű, következetes és hangsúlyozott szabályok szükségességét, hogy elősegítsék az előkészítési és a végrehajtási folyamat egyszerűsítését az alapkezelők és a kedvezményezettek számára; felhívja a figyelmet arra a lehetőségre, hogy előnyre lehet szert tenni az egyedi szakértelemből és know-how-ból az EBB finanszírozás-tervezési és technikai segítségnyújtási eszközei révén;

31.  hangsúlyozza, hogy a 2007–2013 közötti programozási időszak alatt az Interreg programjai és egyéb, az Unió által finanszírozott programok közti lehetséges komplementaritások értékelése nem volt megfelelő; kéri megfelelő koordinációs mechanizmusok létrehozását az esb-alapok és más, közösségi és nemzeti finanszírozási eszközök, például a Horizont 2020, valamint az ESBA és az EBB közti tényleges koordináció, komplementaritás és szinergia biztosítása érdekében;

32.  ösztönzi azoknak a folyamatban lévő értékeléseknek az irányító hatóságok értékelési terveibe való beemelését, amelyek a programok közti szinergiák hatékonyságának egyedi értékelését helyezik középpontba;

33.  hangsúlyozza a jólét és munkahelyteremtés szempontjából óriási dinamikával rendelkező, határokon átnyúló munkaerő-piacok egyre növekvő jelentőségét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az Interreg-programok által kínált lehetőségeket a határokon átnyúló munkavállalói mobilitás megkönnyítésére, előmozdítva többek között az esélyegyenlőség elvének érvényesülését, szükség esetén az adminisztratív és társadalmi szabályozási keret kiigazításával, valamint az összes kormányzási szint közötti párbeszéd erősítésével;

34.  döntő fontosságúnak véli az európai területi együttműködés programjai és az EURES-szolgálatok közötti szinergiák és komplementaritás fokozását, mivel ezek különösen fontos szerepet játszanak azokban a határokon átnyúló régiókban, amelyekben jelentős mértékű a határokon átnyúló ingázás; felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy teljes mértékben használják ki az EURES-szolgálatok által kínált lehetőségeket az Unión belüli foglalkoztatás és a foglalkoztatási mobilitás céljaira;

35.  meggyőződése, hogy a többszintű kormányzás elve, a partnerség elve és az európai magatartási kódex tényleges végrehajtása különösen fontosak az Interreg-programok fejlesztése szempontjából;

Egyszerűsítés

36.  hangsúlyozza, hogy a kifejezetten az európai területi együttműködésre vonatkozó rendelet meglététől függetlenül tovább kell egyszerűsíteni a területi együttműködési programok végrehajtását, és felhívja az egyszerűsítéssel foglalkozó magas szintű munkacsoportot, hogy még az európai területi együttműködésre vonatkozó jogalkotási javaslat megszületése és a 2020 utáni időszakra vonatkozó Interreg-programok tervezése előtt fontolja meg az egyszerűsítést és a kedvezményezettekre nehezedő adminisztratív terhek csökkentését célzó intézkedések meghozatalát;

37.  kéri a Bizottságot, hogy javasoljon egyedi fellépéseket a jelentéstételt, az ellenőrzést és az állami támogatást érintő szabályok egyszerűsítésére, valamint az eljárások harmonizálására; sürgeti az Interreg programjaira vonatkozó, standard követelmények cselekvési ágak szerinti megállapítását;

38.  felhívja a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék nemzeti rendelkezéseiket és kerüljék a túlszabályozást; sürgeti az e-kohézió végrehajtását és az adminisztratív eljárások egyszerűsítését;

39.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalom és a magánszféra szereplőinek bevonására vonatkozó rendelkezéseket bővíteni és egyszerűsíteni kell, az átláthatóság és az elszámoltathatóság szükségességének folyamatos figyelembevételével; javasolja, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek kínálhassanak számos potenciális előnyt, bár azok az összeférhetetlenség veszélyét is magukban foglalják, amit megfelelő módon kezelni kell mind a kemény jog, mind pedig a puha jog eszközeivel; felhívja a Bizottságot, hogy időben adjon következetes és egyértelmű iránymutatást a pénzügyi eszközök az európai területi együttműködés programjaiban való alkalmazásáról;

40.  hangsúlyozza, hogy a növekedésre és a foglalkoztatásra vonatkozó programok egyszerűsítésének vonatkozniuk kell az Interreg programokra is;

41.  rámutat arra, hogy az egyszerűsítő intézkedések alkalmazása keretében mechanizmusokat kell létrehozni a kedvezményezettek figyelemmel kísérése érdekében;

42.  úgy véli, hogy elsőbbséget kell adni az erők egyesítésének és a szereplők közötti kölcsönös bizalom előmozdításának a határokon keresztül, és hogy a pénzügyi eszközök értékes segítséget nyújthatnak ezekhez az erőfeszítésekhez;

Ajánlások a jövőre nézve

43.  úgy véli, hogy az európai területi együttműködés bizonyította hatékonyságát, és hogy a benne rejlő lehetőségeket még jobban ki kell bontakoztatni; kiemeli a regionális politikán túlmutató lehetőségeit az olyan területeken, mint az egységes piac, a digitális menetrend, a foglalkoztatás, a mobilitás, az energiaügy, a kutatás, az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a környezetvédelem, és ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg az európai területi együttműködés – mint fontos eszköz – fenntartását, sőt, szánjanak neki markánsabb szerepet a 2020 utáni időszakra szóló kohéziós politikán belül, jelentősen növelve egyúttal költségvetését;

44.  úgy véli, hogy meg kell őrizni az európai területi együttműködés filozófiáját és jelenlegi struktúráját, beleértve a vezető kedvezményezett elvének való megfelelést, valamint a határokon átnyúló komponensének hangsúlyos jellegét; felhívja az Európai Bizottságot, hogy 25 év során szerzett tapasztalataira támaszkodva elemezze a harmonizált kritériumok egy adott halmazának lehetséges fejlődését, nem csak a népességi adatok alapján, hanem a társadalmi-gazdasági és területi sajátosságok alapján is;

45.  hangsúlyozza az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz keretében az EU külső határain megvalósuló határokon átnyúló együttműködés fontosságát; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a bevált gyakorlatokat – amelyek lehetővé teszik az Interreg programok kedvezményezettjeire nehezedő adminisztratív terhek csökkentését – alkalmazni lehessen az EU külső határain végrehajtott programokra is;

46.  emlékeztet az úgynevezett „kisebb projektek alap” által kínált, az állampolgárok közötti, alulról építkező együttműködésben rejlő lehetőségekre a polgári szerepvállalás elősegítését célzó kis- és mikro-projektek számára odaítélhető összegekkel kapcsolatosan, különös figyelmet fordítva a kis határ menti szomszédos régiók közötti, határokon átnyúló együttműködésekre; kéri az ilyen projektek ösztönzését, emlékeztetve arra, hogy ez további erőfeszítéseket igényel az egyszerűsítés és a rugalmasság tekintetében;

47.  ösztönzi stratégiák közös létrehozását a határ menti területek tekintetében, az integrált és fenntartható területfejlesztés előmozdítása érdekében, beleértve az integrált megközelítések végrehajtását és terjesztését, valamint a határokon átnyúlva a közigazgatási eljárások és a jogi rendelkezések harmonizálását; hangsúlyozza a régiókon belüli kiegyensúlyozott területi fejlődés előmozdításának jelentőségét;

48.  úgy véli, hogy ösztönözni kell a határ menti együttműködést a határ menti hegyvidéki területek között és nagyobb figyelmet kell szentelni annak, valamint különös jelentőséget kell tulajdonítani a vidéki területeknek;

49.  hangsúlyozza, hogy az európai területi együttműködés egyik célkitűzése a kulturális együttműködés legyen; úgy véli ezért, hogy nagyobb ösztönzést kell adni az azonos kultúrával és nyelvi örökséggel rendelkező határ menti területek közötti együttműködésnek a kultúra és az oktatás területén;

50.  hangsúlyozza, hogy nagyobb beleszólást és részvételi lehetőséget kell biztosítani a régióknak és helyi hatóságoknak a javaslattételre, az irányításra és az európai területi együttműködés értékelésére, különösen a határ menti együttműködés területén, figyelembe véve, hogy egyes régiók már rendelkeznek ilyen hatáskörökkel;

51.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a pénzügyi eszközöknek a támogatások kiegészítésében játszott szerepét; fontosnak tartja a munkakapcsolatok szorosabbra vonását az EBB-vel, támogatva a kkv-kat, valamint a beruházások serkentése érdekében mozgósítva mind a Bizottság, mind az EBB pénzügyi és technikai szakértelmét; felhívja a Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot, hogy a pénzügyi eszközöket hozzák szorosabb összefüggésbe a területi együttműködés célkitűzésével;

52.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az irányító hatóságokat, hogy vizsgálják meg a luxemburgi elnökség arra irányuló javaslatát, hogy az utólagos értékelések eredményeinek ismeretében, a 2014–2020-as programok végrehajtását és egy megfelelő hatásvizsgálat elvégzését követően létre kellene hozni egy új jogi eszközt a 2020 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politika céljára;

53.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2016-ban kezdeményezzenek uniós szintű, többoldalú, strukturált vitát az érdekelt felekkel az európai területi együttműködés 2020 utáni jövőjéről a 2020 utáni kohéziós politika előkészítése céljából; hangsúlyozza, hogy a vitának elsősorban az európai területi együttműködés szerkezetéhez és a programok költségvetésének elosztására vonatkozó eljáráshoz, továbbá az eredményközpontúság koncepciójának szélesebb körben történő alkalmazását biztosító új mechanizmusok kidolgozásához kapcsolódó kérdésekről kell szólnia; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt a Régiók Bizottságával, valamint az érdemleges civil társadalmi és regionális szereplőkkel;

54.  kéri az EU területi jövőképének kialakítását a területi kohézióról szóló zöld könyv (COM(2008)0616) alapján, és megállapítja, hogy a területi kohézióról szóló, jövőbeni fehér könyv szintén fontos lehet a 2020 utáni következő programozási időszak szempontjából;

A társadalmi tudatosság és a láthatóság növelése

55.  sajnálatát fejezi ki az európai területi együttműködési programok iránti közérdeklődés alacsony szintje és e programok nem elégséges láthatósága miatt, és kéri a tervezett céloknak, a felkínált lehetőségeknek és a projektek megvalósítása módjainak, valamint visszamenőlegesen a lezárult projektek eredményeinek hatékonyabb kommunikációját; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az irányító hatóságokat, hogy hozzanak létre az együttműködést célzó mechanizmusokat és széles körű intézményesített platformokat a jobb láthatóság biztosítása és a nyilvánosság figyelmének fokozottabb felkeltése céljából; felhívja a Bizottságot, hogy térképezze fel és széles körben terjessze az európai területi együttműködés programjainak és projektjeinek eddigi eredményeit;

56.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC) szerepét, amelyet a határokon átnyúló régiók helyi igényeinek hatékonyabb kielégítése terén tölthet be;

57.  elismeri a helyi szereplők és a projektek kidolgozása támogatásának fontosságát, és bátorítja az irányító hatóságokat a meglévő promóciós eszközök, valamint a területi kapcsolattartó pontok megerősítésre;

58.  megjegyzi, hogy a Bizottság, az EBB és a helyi és regionális önkormányzatok közötti jó együttműködés kulcsfontosságú eleme a pénzügyi eszközöknek a területfejlesztésben és az egész kohéziós politikában történő sikeres felhasználásának; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy szükséges egyrészt az EK és az EBB, másrészt a helyi és regionális hatóságok közötti tapasztalatcsere és tudástranszfer intenzívebbé tétele;

59.  tudomásul veszi a területi (helyi) ösztönzésben, információterjesztésben, helyi szintű tudatosságnövelésben és projekttámogatásban betöltött szerep fontosságát, és ezért ösztönzi az irányító hatóságokat, hogy erősítsék meg az olyan hasznos eszközöket, mint a területi kapcsolattartó pontok;

60.  felhív az összhang fokozására a Bizottság, az irányító hatóságok és az érdekelt felek között a projektek tematikus eredményeinek kritikai elemzése érdekében, amely egyaránt kiemeli a sikertörténeteket és a hiányosságokat, és ajánlásokat fogalmaz meg a 2020 utáni időszakra, egyúttal biztosítja az átláthatóságot és a polgárokhoz való közelséget;

o
o   o

61.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 303. o.
(5) HL L 77., 2014.3.15., 95. o.
(6) HL L 77., 2014.3.15., 11. o.
(7) HL L 77., 2014.3.15., 27. o.
(8) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(9) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0015.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0068.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0308.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0384.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0419.
(15) HL L 169., 2015.7.1., 1. o.
(16) http://www.dat.public.lu/eu-presidency/Events/Informal-Ministerial-Meetings-on-Territorial-Cohesion-and-Urban-Policy-_26-27-November-2015_-Luxembourg-City_/Material/IMM-Territorial-_LU-Presidency_---Input-Paper-Action-3.pdf
(17) IP/15/5686 – Az Európai Bizottság sajtóközleménye.
(18) 422. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés – határokon átnyúló együttműködés az EU-ban.
(19) http://cor.europa.eu/en/documentation/studies/Documents/EGTC_MonitoringReport_2014.pdf
(20) A „Beruházás a növekedésbe és a munkahelyteremtésbe – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, bizottsági közlemény I. melléklete (Európai területi együttműködés/Interreg).
(21) A „Beruházás a növekedésbe és a munkahelyteremtésbe – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, bizottsági közlemény I. melléklete (Európai területi együttműködés/Interreg).


A gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásmérésről szóló vizsgálatra vonatkozó időközi jelentés
PDF 248kWORD 43k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i állásfoglalása a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásmérés vizsgálatáról (2016/2090(INI))
P8_TA(2016)0322A8-0246/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 226. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről szóló, 1995. április 19-i 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozatra(1),

–  tekintettel az Európai Parlament a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel foglalkozó vizsgálóbizottság felállításáról, hatásköreiről, létszámáról és megbízatásának időtartamáról szóló, 2015. december 17-i (EU) 2016/34 határozatára(2),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 198. cikkére,

–  tekintettel a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel foglalkozó vizsgálóbizottság időközi jelentésére (A8-0246/2016);

A.  mivel a Szerződés 226. cikke megteremti a jogi alapot ahhoz, hogy az Európai Parlament ideiglenes bizottságot hozzon létre az uniós jog végrehajtásával kapcsolatos állítólagos jogsértések és hivatali visszásságok kivizsgálására a nemzeti vagy az uniós bíróságok joghatóságának sérelme nélkül, és mivel ez a Parlament ellenőrzési jogkörének fontos eleme;

B.  mivel a Parlament az Elnökök Értekezletének javaslata alapján 2015. december 17-én úgy határozott, hogy vizsgálóbizottságot állít fel a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel kapcsolatos uniós jog alkalmazása állítólagos megsértéseinek kivizsgálására, és a bizottság bármilyen javaslatot tehet, amit ebben a kérdésben szükségesnek tart;

C.  mivel a vizsgálóbizottság munkaterv alapján végzi a munkáját, amely munkaterv a következőket tartalmazza:

   a meghívott tanúk és szakértők meghallgatási programja a releváns szóbeli tanúvallomások összegyűjtése céljából;
   írásbeli bizonyítékok kérése a meghallgatásokra meghívott tanúktól és szakértőktől;
   dokumentumok bekérése a releváns írásbeli bizonyítékoknak a Bizottságtól, a tagállami hatóságoktól és más releváns szereplőktől történő összegyűjtése céljából;
   helyszíni információk összegyűjtésére szolgáló két küldöttség;
   tájékoztatások és tanulmányok, amelyeket a szakértői költségvetésből rendelnek meg;
   hivatalos írásbeli vélemény a Parlament Jogi Szolgálatától olyan meghívottak megkereséséről, akik jogi eljárások keretében tanúskodhatnak;

D.  mivel a vizsgálóbizottság különféle kérdőíveket küldött a tagállamoknak, az uniós intézményeknek és más szervezeteknek, és honlapján nyilvános felhívást tett közzé tanúskodásra;

E.  mivel a folyamatban lévő vizsgálat eredményei hozzáadott értékkel szolgálhatnak az Unió típusjóváhagyási keretéhez;

F.  mivel 2015. december 17-i határozatában a Parlament felszólította a vizsgálóbizottságot arra, hogy a munka megkezdésétől számított hat hónap elteltével nyújtson be időközi jelentést;

G.  mivel a vizsgálóbizottság jellege nem teszi lehetővé, hogy azt megelőzően hozzon végleges következtetéseket vizsgálatai alapján, hogy megállapítása szerint betöltötte a megbízatását; mivel ennek következtében ebben az időközi jelentésben még nem jött el az ideje annak, hogy a bizottság bármilyen észrevételt benyújtson megbízatásának különféle aspektusairól;

H.  mivel az eddigiekben a bizottságnak benyújtott és az általa megvizsgált szóbeli és írásbeli tanúvallomások megerősítik, hogy további vizsgálatokra van szükség minden olyan szempontból, amelyre megbízatása kiterjed;

1.  ösztönzi a vizsgálóbizottságot munkája folytatására és a Parlament által annak 2015. december 17-i határozatában adott megbízatás teljes körű végrehajtására, és támogatja a megbízatás teljesítésére irányuló valamennyi intézkedést és kezdeményezést;

2.  felkéri az Elnökök Értekezletét és az Elnökséget, hogy támogasson minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a vizsgálóbizottság képes legyen teljesíteni megbízatását, különös tekintettel a meghallgatások és a rendkívüli ülések jóváhagyására, a szakértők és a tanúk költségeinek megtérítésére, a küldöttségek és minden egyéb, kellően indokolt technikai eszköz igénybevételére;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon azonnali támogatásról és teljes átláthatóságról a vizsgálóbizottság munkájának támogatásában, a jóhiszemű együttműködés alapelvének teljes tiszteletben tartásával, és adjon meg minden lehetséges technikai és politikai támogatást, különösen a kért dokumentumok gyorsabb benyújtása révén; teljes együttműködést vár el a hivatalban lévő, valamint a korábbi időszakokban a hivatalt betöltő érintett biztosoktól és a főigazgatóságoktól; a jóhiszemű együttműködés alapelvének teljes tiszteletben tartása mellett felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a vizsgálóbizottság számára a szükséges technikai és politikai támogatást, különösen annak lehetővé tételével, hogy a Bizottság gyorsabban benyújthassa a kért dokumentumokat, és ha a dokumentumokhoz szükség van a tagállamok beleegyezésére, akkor a beleegyezés megadásához szükséges belső eljárásaik felgyorsításával;

4.  elvárja, hogy a tagállamok kormányai, parlamentjei és felhatalmazással rendelkező hatóságai támogassák a vizsgálóbizottságot feladatainak végrehajtásában, az uniós jogba bevésődött jóhiszemű együttműködés alapelvének teljes tiszteletben tartásával;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 113., 1995.5.19., 2. o.
(2) HL L 10., 2016.1.15., 13. o.


Ujhelyi István mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
PDF 252kWORD 44k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i határozata az Ujhelyi István mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2015/2237(IMM))
P8_TA(2016)0323A8-0229/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Magyarország állandó képviselője által 2015. július 15-én eljuttatott, a Pesti Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) előtt folyamatban lévő büntetőeljárással összefüggésben az e bíróság 2014. november 26-i végzésében foglalt és 2015. szeptember 7-én a plenáris ülésen bejelentett, Ujhelyi István mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően 2016. január 28-án meghallgatta Ujhelyi Istvánt,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel Magyarország Alaptörvénye 4. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény 10.§ (2) bekezdésére,

–  tekintettel az az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 74.§ (3) bekezdésére és 79.§ (2) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0229/2016),

A.  mivel a Pesti Központi Kerületi Bíróság egy előtte folyamatban lévő eljárással összefüggésben Ujhelyi István európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte;

B.  mivel a bíróság kérelme egy rágalmazás vétsége miatti büntetőeljárással kapcsolatos, amely Ujhelyi István egy magyar magánszemélyre vonatkozó, 2014. április 25-én elhangzott kijelentéseivel összefüggésben indult,

C.  mivel a 7. jegyzőkönyv 8. cikke értelmében feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem vonhatók bírósági eljárás alá;

D.  mivel a 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt az Európai Parlament tagjai saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességeket élvezik;

E.  mivel Magyarország Alaptörvénye 4. cikkének (2) bekezdése szerint az országgyűlési képviselőt mentelmi jog és a függetlenségét biztosító javadalmazás illeti meg;

F.  mivel az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény 10. § (1) bekezdése szerint az európai parlamenti képviselőt a magyar Országgyűlés képviselőjével azonos mentelmi jog illeti meg;

G.  mivel az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 74.§ (3) bekezdése szerint a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően pedig a bíróság terjeszti elő a házelnökhöz;

H.  mivel az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 79.§ (2) bekezdése szerint a képviselők választásán jelöltként igazolt személyt a képviselőkkel azonos mentelmi jog illeti meg, ezért a 2014. április 25-én elhangzott kijelentésekre kiterjed a magyar Országgyűlés képviselőit megillető abszolút mentelmi jog, azzal az eltéréssel, hogy mentelmi jog felfüggesztéséről a Nemzeti Választási Bizottság határoz, és a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt a Nemzeti Választási Bizottság elnökéhez kell benyújtani;

I.  mivel a szóban forgó kijelentéseket 2014. április 25-én tették, amikor Ujhelyi István nem volt európai parlamenti képviselő, viszont nemzeti parlamenti képviselő volt;

J.  mivel az Ujhelyi István ellen felhozott vádak nem az Európai Parlament tagjaként feladata ellátása során általa kifejtett véleménnyel vagy leadott szavazattal függnek össze, és mivel ezért a 7. jegyzőkönyv 8. cikke szerinti abszolút mentesség nem alkalmazandó;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Ujhelyi István mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a megfelelő magyar hatóságoknak.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C‑163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.


Rosario Crocetta kiváltságainak és mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem
PDF 250kWORD 44k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i határozata a Rosario Crocetta kiváltságainak és mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelemről (2016/2015(IMM))
P8_TA(2016)0324A8-0230/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Rosario Crocetta 2016. január 7-i, a 2016. január 21-i plenáris ülésen bejelentett, saját kiváltságainak és mentelmi jogának a palermói bíróságon folyamatban lévő (RGNR 20445/2012 számú) büntetőeljárással összefüggésben való fenntartására irányuló kérelmére,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően meghallgatta Rosario Crocettát,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel az olasz büntető törvénykönyv 595. cikkére;

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, valamint 7. és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0230/2016),

A.  mivel Rosario Crocetta volt európai parlamenti képviselő kiváltságainak és mentelmi jogának fenntartását kérte egy palermói bíróság előtt folyamatban lévő büntetőeljárással összefüggésben; mivel az ügyészség által küldött értesítés azzal vádolja Crocetta urat, hogy az olasz Büntető Törvénykönyv 595. cikke értelmében büntetendő, rágalmazó kijelentéseket tett;

B.  mivel a 7. jegyzőkönyv 8. cikke értelmében feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem vonhatók bírósági eljárás alá; mivel e mentességet – mivel annak célja az európai parlamenti képviselők szabad véleménynyilvánítása és függetlensége védelmének biztosítása – abszolút mentességnek kell tekinteni, amely megakadályoz a képviselői feladatok ellátása során kifejtett vélemény vagy leadott szavazat miatti minden bírósági eljárást(2);

C.  mivel a Bíróság megállapította, hogy ahhoz, hogy valamely véleményre vonatkozzék a mentelmi jog, az európai parlamenti képviselőnek a „feladata ellátása során” kell azt kifejtenie, ez pedig magában foglalja azt a követelményt, hogy kapcsolatnak kell fennállnia a kifejtett vélemény és a parlamenti feladatok között; mivel ennek a kapcsolatnak közvetlennek és nyilvánvalónak kell lennie(3);

D.  mivel a szóban forgó kijelentéseket Rosario Crocetta akkor tette, amikor európai parlamenti képviselő volt;

E.  mivel Crocetta úr parlamenti tevékenysége azt mutatja, hogy mindig is rendkívül aktív volt a szervezett bűnözés és annak uniós és tagállami hatásai elleni küzdelem területén; mivel a rendszerszintű korrupció politikára és gazdaságra gyakorolt hatásával is foglalkozott, különös tekintettel a környezetvédelmi beruházások területén lebonyolított közbeszerzési eljárásokra;

F.  mivel az ügy tényállása, ahogyan az a Jogi Bizottságnak átadott dokumentumokból és meghallgatásból kitűnik, arra utal, hogy Crocetta úr kijelentései közvetlen és nyilvánvaló kapcsolatban állnak parlamenti képviselői feladatainak ellátásával;

G.  mivel ennélfogva vélelmezhető, hogy Rosario Crocetta a szóban forgó ügyben európai parlamenti képviselői tisztségét gyakorolta;

1.  úgy határoz, hogy fenntartja Rosario Crocetta kiváltságait és mentelmi jogát ;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és illetékes bizottságának jelentését az Olasz Köztársaság megfelelő hatóságainak és Rosario Crocettának.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63., ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85., ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05., ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07. és C-201/07., ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06., ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C 163/10., ECLI:EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11. és T-347/11., ECLI:EU:T:2013:23.
(2) C-200/07. és C-201/07. sz. egyesített ügyek, Marra, lásd fent, 27. pont.
(3) C-163/10. sz., Patriciello-ügy, lásd fent, 33. és 35. pont.


Szotiriosz Zarianopulosz mentelmi jogának fefüggesztésére irányuló kérelem
PDF 248kWORD 43k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i határozata Szotiriosz Zarianopulosz mentelmi jogának fefüggesztésére irányuló kérelemről (2016/2083(IMM))
P8_TA(2016)0325A8-0233/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a görög főügyész 2016. március 28-án továbbított és a plenáris ülésen 2016. április 27-én bejelentett kérelemre, amelyben a főügyész – a jogellenes cselekmény ügyében eljáró szaloniki ügyész által indítani kívánt nyomozati eljárás (ABM A2015/1606 sz. ügyirat) kapcsán – kéri Szotiriosz Zarianopulosz mentelmi jogának felfüggesztését,

–  tekintettel arra, hogy Szotiriosz Zarianopulosz nem kívánt élni az eljárási szabályzat 9. cikkének (5) bekezdése értelmében őt megillető meghallgatási joggal,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló, 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én és 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel az Görög Köztársaság alkotmányának 62. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0233/2016),

A.  mivel a görög főügyész jogellenes cselekmény feltételezett elkövetésére vonatkozó nyomozati eljárással összefüggésben kérte Szotiriosz Zarianopulosz európai parlamenti képviselő parlamenti mentelmi jogának felfüggesztését,

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke értelmében az Európai Parlament képviselői saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

C.  mivel a Görög Köztársaság alkotmányának 62. cikke értelmében parlamenti megbízatásuk során a parlamenti képviselők ellen eljárást indítani, őket letartóztatni, bebörtönözni vagy egyéb módon szabadságuktól megfosztani a parlament előzetes engedélye nélkül nem lehet;

D.  mivel a görög hatóságok azzal a váddal kívánnak eljárni Szotiriosz Zarianopoulosszal szemben, hogy önkormányzati ülésen nem tett eleget jogszabályi kötelezettségeinek;

E.  mivel a tervezett bírósági eljárás tárgya, hogy 2011-ben a szaloniki önkormányzat állítólagosan jogellenes engedélyeket bocsátott ki, amelyek alapján közterületek elfoglalásával (a járdákon) teraszok kialakítására került sor, Szotiriosz Zarianopulosz ellen pedig akkori önkormányzati tagsága miatt indulna eljárás;

F.  mivel nyilvánvaló, hogy a tervezett eljárás nyilvánvalóan nem Szotiriosz Zarianopulosz európai parlamenti képviselői megbízatásával, hanem korábbi, a szaloniki önkormányzatban betöltött tagságával függ össze;

G.  mivel a tervezett eljárás nem érint olyan véleményt, illetve szavazatot, amelyet az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. számú jegyzőkönyv 8. cikke értelmében az európai parlamenti képviselő feladatának ellátása során nyilvánított ki, illetve adott le;

H.  mivel nem létezik olyan ok, amely alapján feltételezhető volna, hogy a tervezett eljárás mögöttes szándéka a képviselő politikai tevékenységének akadályozása (fumus persecutionis), már csak azért sem, mert az eljárás kiterjed a nevezett időszakban a szaloniki önkormányzatban tagsággal rendelkező valamennyi személyre;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Szotiriosz Zarianopulosz mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és illetékes bizottsága jelentését a görög hatóságoknak.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.


Megállapodás az EU és Kína között Horvátország csatlakozására figyelemmel ***
PDF 248kWORD 42k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság között az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXIV. cikkének 6. pontja és XXVIII. cikke alapján, a Horvát Köztársaság engedményes listáján szereplő engedményeknek ezen ország Európai Unióhoz való csatlakozása során történő módosítására vonatkozóan, levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (15561/2015 – C8-0158/2016 – 2015/0298(NLE))
P8_TA(2016)0326A8-0231/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (15561/2015),

–  tekintettel az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság között az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXIV. cikkének 6. pontja és XXVIII. cikke alapján, a Horvát Köztársaság engedményes listáján szereplő engedményeknek ezen ország Európai Unióhoz való csatlakozása során történő módosítására vonatkozóan, levélváltás formájában létrejött megállapodásra (15562/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdése első albekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0158/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0231/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Kínai Népköztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


Az EU–Uruguay közötti megállapodás Horvátország csatlakozására figyelemmel ***
PDF 248kWORD 42k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és az Uruguayi Keleti Köztársaság között az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXIV. cikkének 6. pontja és XXVIII. cikke alapján, a Horvát Köztársaság engedményes listáján szereplő engedményeknek ezen ország Európai Unióhoz való csatlakozása során történő módosítására vonatkozóan, levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (06870/2016 – C8-0235/2016 – 2016/0058(NLE))
P8_TA(2016)0327A8-0241/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06870/2016),

–  tekintettel az Európai Unió és az Uruguayi Keleti Köztársaság között az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXIV. cikkének 6. pontja és XXVIII. cikke alapján, a Horvát Köztársaság engedményes listáján szereplő engedményeknek ezen ország Európai Unióhoz való csatlakozása során történő módosítására vonatkozóan, levélváltás formájában létrejött megállapodás tervezetére (06871/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (4) bekezdésének első albekezdésével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjának v. alpontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0235/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0241/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Uruguayi Keleti Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


Lazaros Stavrou Lazarou számvevőszéki taggá történő kinevezése
PDF 237kWORD 41k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i határozata Lazaros Stavrou Lazarou a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0190/2016 – 2016/0807(NLE))
P8_TA(2016)0328A8-0258/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0190/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0258/2016),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottság értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel 2016. szeptember 5-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvezően véleményezi a Tanács Lazaros Stavrou Lazarou számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatát;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.


João Alexandre Tavares Gonçalves de Figueiredónak a Számvevőszék tagjává történő kinevezése
PDF 242kWORD 41k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i határozata João Alexandre Tavares Gonçalves de Figueiredónak a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0260/2016 – 2016/0809(NLE))
P8_TA(2016)0329A8-0259/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0260/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0259/2016),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel 2016. szeptember 5-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvezően véleményezi a Tanács João Alexandre Tavares Gonçalves de Figueiredo számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatát;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.


Leo Brincatnak a Számvevőszék tagjává történő kinevezése
PDF 237kWORD 41k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i határozata Leo Brincat a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0185/2016 – 2016/0806(NLE))
P8_TA(2016)0330A8-0257/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0185/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0257/2016),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel 2016. szeptember 5-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvezőtlenül véleményezi a Tanács Leo Brincat számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatát és kéri a Tanácsot, hogy vonja vissza javaslatát és nyújtson be újabbat a Parlamentnek;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.


A harmadik országokkal folytatott külkereskedelemre vonatkozó statisztikák (felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörök) ***II
PDF 246kWORD 42k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása a Közösség harmadik országokkal folytatott külkereskedelmére vonatkozó statisztikáról szóló 471/2009/EK rendeletnek bizonyos intézkedések elfogadása érdekében a Bizottságra ruházandó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (08536/1/2016 – C8-0226/2016 – 2013/0279(COD))
P8_TA(2016)0331A8-0240/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (08536/1/2016 – C8-0226/2016),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0579) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0240/2016),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogalkotási aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek 2014.3.12., P7_TA(2014)0226.


A földgáz- és villamosenergia-árakra vonatkozó európai statisztikák ***I
PDF 246kWORD 44k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása a földgáz- és villamosenergia-árakra vonatkozó európai statisztikáról és az ipari végfelhasználók által fizetendő gáz- és villamosenergia-árak átláthatóságának javítását célzó közösségi eljárásról szóló 2008/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2015)0496 – C8-0357/2015 – 2015/0239(COD))
P8_TA(2016)0332A8-0184/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0496),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 338. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0357/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. június 22-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A8-0184/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. szeptember 13-án került elfogadásra a földgáz- és villamosenergia-árakra vonatkozó európai statisztikáról és a 2008/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2016/1952 rendelet).


Útban az energiapiac újratervezése felé
PDF 329kWORD 63k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i állásfoglalása az „Útban az energiapiac újratervezése felé” témáról (2015/2322(INI))
P8_TA(2016)0333A8-0214/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 114. és 194. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek 21. konferenciáján (COP 21), 2015 decemberében kötött párizsi megállapodásra,

–  tekintettel a „2050-ig szóló energiaügyi ütemterv” című, 2011. december 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0885),

–  tekintettel a Bizottság 2013. november 5-i, „A villamos energia belső piacának megteremtése és az állami beavatkozások optimális hozzájárulása” című közleményére (C(2013)7243) és a „Generation Adequacy in the internal electricity market - guidance on public interventions” (A termelési kapacitások megfelelősége a villamos energia belső piacán – útmutató az állami beavatkozásokhoz) című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0438),

–  tekintettel a Bizottság „Iránymutatás a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról” című, 2014. április 9-i közleményére(1),

–  tekintettel „A Bizottság 2015. évi munkaprogramja – Új kezdet” című, 2014. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2014)0910),

–  tekintettel a Bizottság „Új irányvonal az energiafogyasztók számára” című, 2015. július 15-i közleményére (COM(2015)0339),

–  tekintettel a Bizottság „Az energiaunióra vonatkozó csomag – A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című, 2015. február 25-i közleményére (COM(2015)0080),

–  tekintettel a Bizottság „Az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os célkitűzés elérése – Az európai villamosenergia-hálózat felkészítése a 2020. évre” című, 2015. február 25-i közleményére (COM(2015)0082),

–  tekintettel a Bizottság „Nyilvános konzultáció az energiapiac újratervezéséről” című, 2015. július 15-i közleményére (COM(2015)0340),

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23–24-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az energiaunióról szóló, 2015. március 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az energiaunió irányítási rendszeréről szóló, 2015. november 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, valamint a 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2013. április 17-i 347/2013/EU európai parlamenti és tanács rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Parlament és a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK tanácsi irányelvre, valamint a félrevezető reklámról szóló 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv”)(5),

–  tekintettel az Európai Unión belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről, a 617/2010/EU, Euratom tanácsi rendelet felváltásáról és a 736/96/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 256/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a villamosenergia-ellátás biztonságát és az infrastrukturális beruházások védelmét célzó intézkedésekről szóló, 2006. január 18-i 2005/89/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a harmadik energiaügyi csomagra,

–  tekintettel „Az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája felé” című közleményről szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervről: egy energiagazdag jövő” című, 2013. március 14-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az intelligens energiahálózatok fejlesztésének helyi és regionális következményeiről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Párizsban megkötendő új nemzetközi éghajlat-változási megállapodásról szóló, 2015. október 14-i állásfoglalására(12);

–  tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(13),

–  tekintettel a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(14),

–  tekintettel a belső energiapiac működőképessé tételéről szóló, 2013. szeptember 10-i állásfoglalására(15);

–  tekintettel „Az európai energiaunió felé” című dokumentumról szóló, 2015. december 15-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel „Az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os célkitűzés elérése – Az európai villamosenergia-hálózat felkészítése a 2020. évre” című, 2015. december 15-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A8-0214/2016),

A.  mivel a villamosenergia-piaccal kapcsolatos bizottsági terveknek a piac tényleges átalakulásához kell vezetniük, hozzá kell járulniuk a hatékonysághoz, az ellátás biztonságához, a megújuló energiaforrások és a rendszerösszekötők fejlesztéséhez, valamint biztosítaniuk kell az európai belső energiapiac teljes körű megvalósítását;

B.  mivel az energiapiacok integrációja – valamennyi piaci szereplő, különösen pedig a termelő-fogyasztók integrációja mellett –hozzá fog járulni a biztonságos, megfizethető, hatékony és fenntartható energiaellátás Szerződésben rögzített célkitűzéséhez;

C.  mivel az éghajlati és energiaügyi célkitűzések eléréséhez a jövő energiarendszerének rugalmasabbnak kell lennie, és így az beruházásokat igényel mind a négy rugalmassági megoldás – rugalmas termelés, hálózatfejlesztés, keresletrugalmasság és tárolás – terén;

D.  mivel az EU-ban a villamos energia összmennyiségének több mint a felét üvegházhatású gázok termelése nélkül állítják elő;

E.  mivel a villamosenergia-piacok integrációjának meg kell felelnie az EUMSZ 194. cikkének, amely értelmében az európai energiapolitikának biztosítania kell az energiapiac megfelelő működését, az energiaellátás biztonságát, elő kell mozdítania az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrások fejlesztését, továbbá az energiahálózatok összekapcsolását; mivel továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozik a tagállamok energiaszerkezetének és az energiaforrásaik felhasználási feltételeinek meghatározása;

F.  mivel a többoldalú együttműködés pozitív tapasztalatai (például a regionális biztonsági koordinációs kezdeményezések, amilyen a CORESO, az átvitelirendszer-üzemeltetők biztonsági együttműködése (TSC), az ötoldalú energiaügyi fórum, a Délnyugat-Európa összekapcsolásával foglalkozó magas szintű munkacsoport, a balti energiapiacok összekapcsolási terve (BEMIP), a közös multinacionális skandináv tartalékpiacok és a kiegyenlítő piacok, valamint a közép- és kelet-európai piac összekapcsolása terén) végzett közös munka pozitív tapasztalatai megfelelő példával járnak elöl az erősebb regionális piac iránti felelősségvállalás terén; mivel ezek megtervezésekor olyan szabályokat alakítottak ki, amelyek biztosítják a kapacitások kellő időben előre történő kiosztását a kevésbé környezetszennyező üzemek építésébe történő beruházások ösztönzése érdekében;

G.  mivel a jövőben több tagállam is elégtelen energiatermelési kapacitásra számít, ami a szükséges biztonsági mechanizmusok hiányában a közeljövőben áramszünetekkel fenyeget;

H.  mivel a nemzeti kapacitáspiacok megnehezítik a villamosenergia-piacok integrációját, és a közös energiapolitikai célok ellen hatnak, és csak végső esetben, minden egyéb lehetőség kimerítését követően alkalmazhatók, beleértve a szomszédos országokkal való fokozottabb összekapcsolást, a keresletoldali válaszintézkedéseket és a regionális piaci integráció egyéb formáit is;

I.  mivel Európa elkötelezett az energetikai átállás sikeres megvalósítása és különösen a megújuló energiaforrások integrálásának előmozdítása mellett, ami a rugalmasság iránt új igényekkel és az energiaellátás biztonságán alapuló piaci rendszerek megvalósításával jár;

J.  mivel az energiabiztonságra vonatkozóan a Szerződésekben megfogalmazott célkitűzés elengedhetetlen az energiaunió megszilárdításához, és ezért meg kell őrizni és/vagy létre kell hozni az ennek megvalósítását célzó megfelelő eszközöket;

K.  mivel a biztonságos, fenntartható és versenyképes energiapiac megvalósításához szükséges intézkedések végrehajtását szolgáló közberuházások maximális hatékonyságának biztosításához elengedhetetlen, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap pénzeszközeit ötvözzék a többi energetikai finanszírozási forrással, például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközzel;

L.  mivel nemzetközi szinten elengedhetetlen a szorosabb együttműködés, és ennek európai szinten katalizálnia kell a szorosabb piaci integrációt;

M.  mivel az energiaadók, az adórendszerből adódó magas költségek, a megkülönböztetés nélküli árszabályozás, a nagyfokú piaci koncentráció, az adminisztrációs terhek, a támogatások, a határokon átnyúló együttműködés és egyes régiókban a rendszerösszekötők hiánya, továbbá a nem eléggé kihasznált keresletoldali szabályozás hátrányosan befolyásolja a villamos energia belső piacának működését, és ezáltal késlelteti a megújuló energiaforrások teljes piaci integrációját;

N.  mivel minden piaci szereplőnek hozzá kell járulnia a rendszer kiegyenlítéséhez a villamosenergia-ellátás maximális biztonságának a társadalom és a gazdaság számára megengedhető költségekkel történő szavatolása érdekében;

O.  mivel az egyes tagállamok közötti összekapcsolódás mértékének célzottan a jelenlegi szűk keresztmetszetekre irányuló, középtávon 15%-ra való emelése – amennyiben a költség-haszon elemzés ezt alátámasztja – növelheti az ellátás biztonságát és megszüntetheti az energiaszigeteket; hangsúlyozza, hogy a mennyiségi célkitűzésen túl a rendszerösszekötők nyílt hozzáférhetősége és rendelkezésre állása is kulcsfontosságú az európai villamosenergia-piac működése fennmaradó akadályainak megszüntetésében;

P.  mivel az ingadozó teljesítményű megújuló energiaforrásoknak az energiaszerkezetben való, egyre növekvő jelenléte a rugalmas és fenntartható energiaforrások, illetve a rugalmas technológiák, úgymint a tárolás és a keresletoldali válaszintézkedések formájában megvalósuló stabil biztonsági hátteret tesz szükségessé;

Q.  mivel az energiatárolás kulcsfontosságú eszköz az energiapiacok rugalmasságának és hatékonyságának növelésében, azonban továbbra sem áll rendelkezésre ennek hatékony kivitelezésére szolgáló szabályozói mechanizmus;

R.  mivel a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) nemrég érdemi ajánlásokat tett az „Új energia a piacok számára” című tanulmányában(18);

S.  mivel egy megfelelően kialakított és megvalósított európai energiapiac képes lehet arra, hogy jelentős mértékben megnövelje Európa energiabiztonságát és energiafüggetlenségét, különösen azokkal a nagyobb szállítókkal szemben, amelyektől az Unió függő helyzetben van;

T.  mivel a valódi energiapiac létrehozásához sürgősen fel kell számolni az Unióban még létező energiaszigeteket;

1.  üdvözli a Bizottságnak az energiapiac újratervezéséről szóló, fent említett 2015. július 15-i közleményét, és osztja azt az álláspontot, hogy az újratervezett villamosenergia-piacnak – a hatályos jogszabályok végrehajtása mellett – erősítenie kell az energiakínálat és -kereslet valamennyi dimenziója terén folytatott regionális együttműködést, valamint fejlettebb, decentralizáltabb és rugalmasabb piacokra kell összpontosítania egy olyan megfelelően szabályozott, piaci alapú rendszer biztosítása érdekében, amely képes az EU valamennyi éghajlat-változási és energetikai célkitűzésének 2030-ig történő megvalósítására;

2.  úgy ítéli meg, hogy az energiapiac újratervezését az alábbi innovatív elemek tették szükségessé:

   a megújuló energiaforrások fokozottabb jelenléte piaci alapú ellentételezés mellett;
   a nemzeti piacok erőteljesebb integrálása az összekapcsolások fejlesztése útján;
   az intelligens hálózatok fejlesztése és új decentralizált termelési technológiák, amelyeknek köszönhetően a fogyasztók aktívabb fogyasztói és termelői szerepet egyaránt játszhatnak, illetve javulhat a keresleti oldal irányítása;

3.  üdvözli azt a tényt, hogy az energiaunióra vonatkozó új stratégia célja, hogy az EU vezető szerephez jusson a megújuló energiaforrások terén, ennek a célnak a megvalósítása pedig Európa villamosenergia-rendszerének alapvető átalakítását igényli;

4.  üdvözli azt a tényt, hogy az energiaunióra vonatkozó új stratégia újabb előnyöket nyújt az energiafogyasztók számára, az opciók sokkal szélesebb körét kínálja számukra az energiapiacokon való részvételt illetően, és a fogyasztók nagyobb védelmét biztosítja;

5.  kéri az európai piacok meglévő szabályozási kereteinek összehangolását a megújuló energiák hányadának növelése és a meglévő, határokon átnyúló szabályozási hiányosságok megszüntetése érdekében; hangsúlyozza, hogy az energiarendszer fokozódó decentralizálására irányuló új villamosenergia-piacnak piaci elveken kell alapulnia, amelyek ösztönzőleg hatnak a beruházásokra, biztosítják a kkv-k energiapiaci hozzáférését és egy stabil, integrált és intelligens energiarendszer útján lehetővé teszik a fenntartható és hatékony villamosenergia-ellátást; úgy véli, hogy e keretnek elő kell mozdítania és jutalmaznia kell a rugalmas tárolási megoldásokat, a keresletoldali válaszintézkedésekkel kapcsolatos technológiákat, a rugalmas termelést, a fokozottabb összekapcsolódásokat, illetve a további piaci integrációt, amelyek elő fogják segíteni a megújuló energiák egyre nagyobb térnyerését és piaci integrációját; megerősíti, hogy az ellátás biztonságához és a széntelenítéshez likvid rövid lejáratú (másnapi és napon belüli) piacokra és hosszú távú árimpulzusokra egyaránt szükség van;

6.  úgy ítéli meg, hogy a harmadik energiaügyi csomag valamennyi tagállamban történő, teljes körű végrehajtása az európai energiapiac megvalósulásának egyik legfontosabb lépése; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon a jelenlegi szabályozási keret végrehajtásáról;

7.  kéri, hogy az újratervezett villamosenergia-piacon alkalmazzanak holisztikus, jövőorientált megközelítést, elismerve, hogy az úgynevezett termelő-fogyasztók egyre fontosabbak a megújuló energiaforrásokból történő, decentralizált villamosenergia-termelésben; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy legyen egy olyan szerepvállalói folyamat irányítója, amelynek segítségével létrejöhet a termelő-fogyasztók fogalmának uniós szintű, gyakorlatias, közös értelmezése; kéri a Bizottságot, hogy a módosított megújulóenergia-irányelvben szerepeltessen egy új fejezetet a termelő-fogyasztókról, a megújuló energiaforrások saját termelése és saját felhasználása főbb akadályainak elhárítása és az ezek terén tett beruházások ösztönzése céljából;

8.  úgy véli, hogy az egész Unióra kiterjedő villamosenergia-piac elsősorban úgy valósítható meg, ha stratégiai megközelítést alkalmazva meghatározzák a tervezett integráció szükséges szintjét, helyreállítják a piaci szereplők közötti bizalmat, és különösen ha biztosítják a hatályos jogszabályok megfelelő végrehajtását;

9.  kéri a tagállamokat, hogy erőteljesebben törekedjenek egy rugalmas és decentralizált belső villamosenergia-piaci koncepció kialakítására Európában, fokozzák a nemzeti átállási stratégiák közötti összehangolást, és tekintsenek el attól, hogy tartós kapacitáspiacok és mechanizmusok kialakításával az EUMSZ 114. és 194. cikkében kitűzött célokat meghiúsítsák;

10.  abból indul ki, hogy a villamos energia megerősített európai belső piaca a nagykereskedelemre erősebben ható piaci árimpulzusokon alapulva alakítható ki, az energiaellátás tényleges szűkösségét és feleslegét tükröző árakkal, ideértve az új kapacitások és rugalmassági szolgáltatások számára beruházási impulzusként működő hirtelen árnövekedéseket is; emlékeztet arra, hogy a szűkösséget tükröző árképzésre való átállás a keresletoldali válaszintézkedések és a tárolás fokozottabb igénybevételével, továbbá a piaci hatalommal való visszaélés kockázatára irányuló tényleges piacfelügyelettel és ellenőrzésekkel jár, különösen a fogyasztók védelme érdekében; úgy véli, hogy ez az egyik legfontosabb célkitűzés az energiahatékonyságra való törekvés során, és hogy rendszeresen értékelni kell, hogy a ténylegesen szűk kínálatot tükröző árak valóban elegendő beruházást eredményeznek-e a villamosenergia-termelési kapacitások terén;

11.  hangsúlyozza, hogy az EU belső villamosenergia-piacára a lényegesen eltérő – többek között a nukleáris biztonságot és védelmet, a környezetvédelmi és az éghajlat-változási követelményeket érintő – jogi és szabályozási rendszereket alkalmazó harmadik országokból érkező behozatal is kihat; kéri a Bizottságot, hogy az energiapiac újratervezése során megfelelően vegye ezt figyelembe, hogy egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani az uniós és az Unión kívüli országok energiatermelői között, az európai fogyasztókat pedig biztonságos, fenntartható és megfizethető energiával lehessen ellátni;

12.  úgy ítéli meg, hogy az energetikai beruházásokhoz stabil és kiszámítható hosszú távú keret szükséges, és hogy az EU feladata az új szabályok eredményei iránti bizalom megteremtése lesz;

13.  kéri az összes megvitatott javaslatra vonatkozóan a megfelelő átmeneti időszakok meghatározását részletes költség-haszon elemzésekkel együtt;

14.  kiemeli az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) és a villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózata (ENTSO-E) által támogatott rendszer megfelelősége regionális szintű közös elemzésének fontosságát, és kéri, hogy a szomszédos piacok átvitelirendszer-üzemeltetői (TSO-k) erre vonatkozóan dolgozzanak ki egy, a Bizottság által jóváhagyott közös rendszert; felhívja a figyelmet a megerősített regionális együttműködésben rejlő hatalmas lehetőségekre;

15.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai átviteli infrastruktúrák és villamosenergia-piacok hatékony fejlesztéséhez összehangolt hosszú távú tervezés szükséges; kiemeli e tekintetben a regionális együttműködés javításának szükségességét, és rámutat a meglévő regionális piaci megközelítések, például a Nord Pool sikerére;

16.  megerősíti a tagállamok arra irányuló jogát, hogy nemzeti energiaszerkezetükben meghatározzák a saját energiaforrásaik használatára vonatkozó feltételeket a Szerződés rendelkezései alapján, amelyek előírják, hogy az európai energiapolitikának biztosítania kell az energiapiac működését, az energiaellátás biztonságát, elő kell mozdítania az energiahatékonyságot, az energiamegtakarítást és a megújuló energiaforrások fejlesztését, továbbá az energiahálózatok összekapcsolását; hangsúlyozza, hogy a regionális együttműködés révén költségmegtakarítások és más előnyök keletkezhetnek az európai energiarendszerben, és ezt az együttműködést szabványos, átlátható regionális rendszermódszertanra kell alapozni hosszú távú megfelelőségi szükségleteinek értékelése, valamint annak meghatározása céljából, hogy miként lépjenek fel villamosenergia-válság esetén, különösen ha egy ilyen válság határokon átnyúló hatásokkal bír; kéri ezért a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a keret ebből a célból történő módosítására; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy ez a jogalkotási javaslatában is tükröződjön;

17.  emlékezteti az atomenergiát használó tagállamokat, hogy azt az uniós biztonsági normákkal, a belső energiapiaci szabályozással és az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban tegyék;

18.  megjegyzi, hogy a villamos energia belső piacának a megújuló energiaforrások növekvő aránya melletti kiteljesítéséhez elengedhetetlenek az energiahatékonysági megtakarítások, a keresletoldali válaszintézkedések, az energiatárolási kapacitások és a hálózatok különösen intelligens energiahálózatok révén történő bővítése, az összekapcsolások, továbbá a nemzeti hálózatok hatékony alkalmazása és ezek további bővítése és fejlesztése, valamint emlékeztet az energiahatékonyság elsődlegességének elvére, ami azt jelenti, hogy először a keresleti oldal beruházását kell figyelembe venni a hálózati és a kínálati beruházáshoz képest; sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamokon belül és tagállamok között még mindig nagy hiányosságokat mutatnak az összekapcsolások, ami hálózati túlterheltséghez vezet, és hátrányosan befolyásolja a működési biztonságot és a határokon átnyúló energiakereskedelmet; sajnálja az átviteli kapacitások annak érdekében történő korlátozásának gyakorlatát, hogy kiegyensúlyozzák a nemzeti termelést, illetve hogy kezelni tudják a belföldi szűk keresztmetszeteket; kéri, hogy a villamosenergia-hálózatok kialakítására vonatkozó célokat –a tényleges piaci forgalom tükrében és a vonatkozó költség-haszon elemzések alapján – regionálisan differenciálják, és vegyék figyelembe az ENTSO-E hálózatokra vonatkozó tízéves tervét, feltéve hogy az EU tekintetében megállapított minimumcélkitűzések teljesülnek; e célból ugyancsak nagyon fontosnak tartja a koordinálatlan párhuzamos áramlások ellensúlyozását, különösen a kelet- és közép-európai régióban; hangsúlyozza, hogy kiépítését követően a határon átnyúló kapacitás rendelkezésre állása ugyanolyan fontos, mivel a tagállamok kapacitáskorlátozásai egyre növekednek;

19.  rámutat arra, hogy új megközelítéseket kell kidolgozni a szűk keresztmetszetek leküzdésére és egy olyan intelligens elosztó hálózat megvalósítására, amely lehetővé teszi a decentralizált termelők, a termelő-fogyasztók és a fogyasztók gördülékeny integrálását és szolgáltatásnyújtását;

20.  ismételten támogatja az EU regionális interoperabilitási célkitűzéseit; elismeri ugyanakkor, hogy a meglévő infrastruktúra szuboptimális használata az említett célkitűzések életképességét veszélyezteti; hangsúlyozza, hogy a meglévő infrastruktúra optimális használata elengedhetetlen az európai energiapiac számára, ezért kéri a Bizottságot, hogy a soron következő jogalkotási javaslataiban foglalkozzon ezzel a kérdéssel;

21.  kéri a villamos energia belső piacára vonatkozó jogalkotási keret optimalizált végrehajtását és alkalmazását, továbbá kéri a Bizottságot és az ACER-t, hogy foglalkozzon emellett a nagykereskedelmi piacok problémáival is, amennyiben a jelenlegi gyakorlatok nem állnak összhangban a 714/2009/EK rendelettel; kéri az ACER-t, hogy fokozza a meglévő rendszer-összekötői kapacitás korlátozásának szabályozói felügyeletét;

22.  rámutat arra, hogy a hálózatok célzott és ambiciózus bővítése és a hálózati túlterheltség megszüntetése fontos előfeltétele a belső energiapiac megvalósításának és ezáltal a verseny fokozásának; úgy véli, hogy az árzónák konfigurációját valamennyi releváns érdekelt fél bevonásával, valamint az ACER hatásköreinek és az ENTSO-E ajánlattételi övezeti felülvizsgálatának figyelembevételével kell meghatározni; hangsúlyozza, hogy a kínálati zónák felosztása végső esetben ésszerű és piacgazdasági kiindulási alap lehet ahhoz, hogy tükrözze bizonyos régiók szűkös villamosenergia-ellátását; úgy véli, hogy a szorosan integrált villamosenergia-hálózatok esetében az árzónákat az összes érintett szomszédos országnak közösen kell felosztania, így megakadályozható a hálózatok nem hatékony használata, valamint a nemzetközi kapacitások belső piaccal nem összeegyeztethető csökkenése;

23.  tudomásul veszi, hogy az energia alacsony nagykereskedelmi ára és ennek a beruházásokra gyakorolt hatása, továbbá a termelési kapacitásnak a keresleti oldal igényeihez szükséges rugalmassághoz való igazítását célzó mechanizmus kialakításának szükségessége miatt európai megközelítés hiányában és fogyasztói piacai sajátos elemei miatt több tagállamnak is kapacitásmechanizmusokat kellett kialakítania;

24.  szkeptikus a tisztán nemzeti és nem piaci alapú kapacitásmechanizmusokkal és piacokkal szemben, mivel ezek összeegyeztethetetlenek a belső energiapiac elveivel, továbbá a piac torzulásához, az érett technológiák közvetett támogatásához és a végfelhasználók számára magas költségekhez vezetnek; hangsúlyozza, hogy az EU-ban a kapacitásmechanizmusokat a határokon átnyúló együttműködés szemszögéből kell kialakítani, az azok szükségességére vonatkozó alapos vizsgálatok elvégzését követően, illetve a versenyre és az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok tiszteletben tartása mellett; véleménye szerint a nemzeti energiatermelés uniós energiarendszerbe való jobb bekapcsolása és az összekapcsolások megerősítése csökkenthetné a kapacitásmechanizmusok szükségességét és azok költségeit;

25.  szorgalmazza, hogy a határokon átnyúló kapacitásmechanizmusok csak akkor kaphassanak engedélyt, ha többek között az alábbi feltételek teljesülnek:

   a) szükségességüket a termelési és ellátási helyzetre vonatkozó részletes regionális megfelelőségi értékelés támasztja alá, amely kiterjed az összeköttetésekre, a tárolásra, a keresletoldali válaszintézkedésekre és az energiaelőállításhoz szükséges, határokon átnyúló erőforrásokra, és amely a folyamatos ellátást egyértelműen fenyegető veszélyek azonosítására szolgáló, homogén, szabványosított és átlátható módszeren alapul;
   b) nem létezik ennél kevesebb költségekkel járó és a piacba kevésbé beavatkozó alternatív intézkedés, amilyen például a határokon keresztüli kereskedelmet nem korlátozó, teljes regionális piaci integráció, a célzott hálózati/stratégiai tartalékokkal ötvözve;
   c) azokat úgy alakították ki, hogy a határokon átnyúló kereszttámogatások, vagy az iparral és más ügyfelekkel szembeni egyenlőtlen bánásmód elkerülése érdekében ne jelentsenek hátrányos megkülönböztetést a villamos energia tárolásával kapcsolatos technológiák részvételére, az aggregált keresletoldali válaszintézkedésekre, a stabil megújuló energiaforrásokra és a más tagállamokban működő vállalkozások részvételére nézve, valamint kizárólag a biztonságos ellátáshoz feltétlenül szükséges kapacitást ellentételezzék;
   d) azokat úgy alakították ki, hogy tartalmazzanak olyan szabályokat, amelyek biztosítják a kapacitások kellő időben előre történő kiosztását a kevésbé környezetszennyező üzemek építésébe történő megfelelő beruházások ösztönzése érdekében;
   e) a leginkább környezetszennyező technológiák mellőzése érdekében a fenntarthatósággal és a levegőminőséggel kapcsolatos szabályokat léptettek életbe (ezzel kapcsolatban fontolóra lehet venni kibocsátási előírásokat is);

26.  hangsúlyozza, hogy az az energiapiac újratervezése mellett a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv és az energiahatékonysági irányelv küszöbön álló felülvizsgálata jelentik a kulcsot az energiatárolásban rejlő lehetőségek feltárásához;

27.  úgy véli, hogy az új és a meglévő villamosenergia-tárolási megoldások fejlesztése elengedhetetlen eleme az energetikai átállásnak, és az újratervezett energiapiac szabályai segíthetnek a különféle érintett technológiákat támogató keret megvalósításában;

28.  úgy ítéli meg, hogy az energiatárolás számos előnnyel jár, nem utolsósorban a keresletoldali válaszintézkedések lehetővé tétele és a hálózat kiegyensúlyozásához való hozzájárulása miatt, illetve a megújuló forrásokból termelt felesleges energia tárolási eszközeként; kéri a hatályos szabályozási keret annak érdekében történő módosítását, hogy támogatni lehessen az energiatárolási rendszerek és más rugalmassági lehetőségek alkalmazását, hogy az ingadozó teljesítményű megújuló energiaforrások nagyobb arányban és alacsonyabb határköltséggel kerülhessenek be – akár központosítva, akár elosztva – az energiarendszerbe; hangsúlyozza, hogy külön eszközcsoportot kell megállapítani a villamosenergia- vagy az energiatárolási rendszerek számára a hatályos szabályozási keretben, mivel az energiatárolási rendszerek kétféle – termelési és keresleti – kategóriába tartoznak;

29.  kéri ezért, hogy az újratervezett piac az energiatárolásra vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzatokban foglalkozzon a technikai akadályokkal és a megkülönböztető gyakorlatokkal, továbbá hogy méltányosan állapítsák meg a díjakat és az adókat, mentesítve ezzel a termelt, illetve az elfogyasztott energia kettős költsége alól, és olyan piacot biztosítva, amely jutalmazza a gyorsan reagáló rugalmas energiaforrásokat; úgy véli, hogy ha és amennyiben a tárolási lehetőségek száma megnő, és ezek megfizethetőek lesznek, a kapacitáspiacok hamar okafogyottá válnak;

30.  hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az energiatároló rendszerek bevezetését, valamint hogy az energiapiac technológiasemleges kialakítása révén egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni, hogy az energiatárolás versenyezni tudjon az egyéb rugalmas megoldásokkal;

31.  ezért az energiapiac technológiailag semleges kialakítását szorgalmazza, ami a megújuló energiaforrásokból előállított kapacitás kiegészítéseképpen különféle megújuló energiaforrásokon alapuló energiatárolási megoldásokat tesz lehetővé, mint a lítium-ion akkumulátorok, a hőszivattyúk vagy a hidrogén üzemanyagcellák; világosan meghatározott mechanizmusok létrehozását szorgalmazza továbbá annak érdekében, hogy hasznot lehessen húzni a túltermelésből és a megszorításból;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy egyértelműen határozza meg a tárolásnak a villamosenergia-termelési lánc különböző szakaszain belül elfoglalt helyét, valamint tegye lehetővé az átvitelirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők számára, hogy hálózati kiegyenlítést célzó energiatárolási szolgáltatásokba és egyéb kiegészítő szolgáltatásokba ruházzanak be, ilyen szolgáltatásokat vegyenek igénybe, illetve ilyen lehetőségeket aknázzanak ki;

33.  tudomásul veszi az energetikai és kiegészítő szolgáltatások egyre szélesedő körét, amelyek a jövőben az energiatároláshoz kapcsolódhatnak; következésképpen szorgalmazza a villamosenergia-tárolás fogalmának meghatározását, amely lefedi annak kettős természetét (villamosenergia-betáplálás és villamosenergia-felszabadítás), továbbá kéri a villamosenergia-tárolás útjában álló szabályozási akadályok felszámolását;

34.  a meglévő szabályozási keret felülvizsgálatát szorgalmazza az energiatároló-rendszerek és más rugalmas megoldások alkalmazásának előmozdítása érdekében, azzal a céllal, hogy az energiarendszerbe – központosított vagy decentralizált módon – alacsonyabb marginális költségek mellett nagyobb részarányban tároljanak be a szakaszos üzemű, megújuló energiaforrásokból;

35.  kéri, hogy a meglévő szabályozási keretbe foglalják bele a „villamosenergia-rendszeren belüli energiatárolás” fogalmát;

36.  a meglévő szabályozási keretrendszeren belül a termelés, a hálózatüzemeltetés és a fogyasztás mellett a villamosenergia-tároló rendszerek külön kategóriájának létrehozását szorgalmazza;

37.  hangsúlyozza, hogy a gázvezetékek összekapcsolása és a nemzeti vészhelyzeti intézkedések összehangolása jelentik azokat a módozatokat, amelyek révén a tagállamok súlyos gázellátási zavar esetén együttműködhetnek;

38.  megjegyzi, hogy a határokon átnyúló versenynek köszönhetően előnyökhöz juttathatók a fogyasztók azzal, hogy több energiaszolgáltató jelenik meg egy olyan piacon, amely decentralizált és új, innovatív energiaszolgáltató társaságok megjelenését fogja eredményezni;

39.  az összes energiafogyasztót és -termelőt megillető tisztességes költség- és haszonmegosztásra tekintettel kéri a hagyományos energiapiacoknak („energy-only markets”) a meglévő jogszabályok következetes átültetésén alapuló továbbfejlesztését, az átviteli infrastruktúra célzott korszerűsítését, a fokozottabb regionális szintű együttműködést, jobb összeköttetéseket, energiahatékonyságot, keresletoldali válaszintézkedési rendszerek és tárolási megoldások biztosítását, amelyek megfelelő hosszú távú előrejelzéseket tudnak nyújtani a villamosenergia-rendszer biztonságos működésének fenntartásához és a megújuló energiaforrások fejlesztéséhez, amellett, hogy figyelembe veszik a nemzeti energiarendszerektől elszigetelt régiók villamosenergia-piacainak sajátosságait is, és az ellátás biztonságának fokozása érdekében előmozdítják az energia diverzifikálását és nagyobb versenyre ösztönöznek;

40.  hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság az energiaunióra vonatkozó stratégia központi elve, mivel hatékony módja annak, hogy csökkentsék a kibocsátásokat, hogy megtakarításokat érjenek el a fogyasztók számára és hogy csökkentsék az EU-nak a fosszilis tüzelőanyag-importtól való függőségét;

41.  elismeri, hogy jelenleg a legfőbb kérdés a rugalmas energiafelhasználás és a kapacitás, amelyeket – mint kiegészítő elemeket – kellően meg kell vizsgálni a piac időtálló kialakítása során;

42.  hangsúlyozza, hogy az európai villamosenergia-piacnak piacvezéreltnek kell lennie; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a dinamikus árképzés jelző és irányító funkcióval rendelkezik, és kétségtelenül fontos szerepet játszik a hatékonyság és a jól működő villamosenergia-piac biztosítása terén;

43.  rámutat, hogy az időben változó villamosenergia-árak növelhetik a keresletoldali rugalmasságot, ami segíthet a kereslet és a kínálat közötti egyensúly megteremtésében és a megújuló energiaforrásokon alapuló változó energiatermelési minták kiegyenlítésében; e tekintetben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a villamosenergia-árak a tényleges villamosenergia-költségeket tükrözzék;

44.  megállapítja, hogy a jövőbeni árcsúcsokkal kapcsolatos várakozás vonzó lehet az előállítók és a befektetők számára olyan rugalmas megoldásokba való befektetés szempontjából, amilyen az energiatárolás, az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos előállítási kapacitás keresletoldali kezelése, a nagyhatékonyságú, modern gázüzemű erőművek és a szivattyús tároló vízerőművek; kéri, hogy a nagyobb árcsúcsok esetében is tartózkodjanak a nagykereskedelmi piaci mechanizmusokba való beavatkozásoktól; szorgalmazza, hogy a termelési költségek alatti szabályozott végfelhasználói árak bármilyen tervezett megszüntetése esetében vegyék figyelembe az energiaszegénység veszélyének kitett, kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók szükségleteit;

45.  hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a megújuló energiaforrások teljes körű villamosenergia-piaci integrációja; erőfeszítésekre szólít fel azok kiegyenlítő szolgáltatásokba való bevonásának ösztönzésére és maximalizálására, továbbá véleménye szerint az ajánlati határidők lerövidítése, a kereskedési intervallumok kiegyenlítőenergia-elszámolási időszakkal való összehangolása, valamint a különböző tagállamokban működő energiatermelők esetében az összevont ajánlatok benyújtásának lehetővé tétele jelentősen hozzájárulna e cél eléréséhez;

46.  szorgalmazza a belső piac, valamint a kiegyenlítő és tárolási szolgáltatások integrációjának befejezését, minden piaci időkereten belül előmozdítva a likviditást és a határokon átnyúló kereskedést; kéri, hogy gyorsítsák fel a célmodell napon belüli és kiegyenlítő piacokat érintő ambiciózus céljainak megvalósítására irányuló erőfeszítéseket, és ennek érdekében először hangolják össze az ajánlati határidőket és a kiegyenlítő energiához kapcsolódó termékeket;

47.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat olyan eszközök biztosítására vonatkozóan, amelyekkel 20–30 évre csökkenteni lehetne a hozamkockázatokat annak érdekében, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiatermelést célzó beruházásokat ténylegesen a piac vezérelje; ide tartoznak például az olyan közös beruházások, amelyekhez a nagyfogyasztók és a villamosenergia-termelők közötti, szerződésen alapuló kockázatmegosztás társul, vagy az átlagköltség-alapú árképzésen alapuló hosszú távú szerződések piaca;

48.  kéri, hogy a villamosenergia-ellátással és a rendszerfenntartással kapcsolatos szolgáltatási szerződések odaítélése piacgazdasági alapokon nyugodjon; az ilyen – akár nemzeti szintű, akár határokon átnyúló – közbeszerzési eljárásoknak – technológiasemlegesnek kell lenniük, valamint az energiatároló létesítmények számára is lehetővé kell tenni az azokban való részvételt;

49.  támogatja a megújuló energiaforrások uniós energiapiacon való egyre nagyobb részesedését; hangsúlyozza a megújuló energiákba való hosszú távú beruházások stabil és költséghatékony támogatási keretének fontosságát, amely rövid távon képes reagálni és kiigazítható, továbbá az egyes országok igényeihez és körülményeihez szabott, lehetővé téve az érett megújulóenergia-technológiák támogatásának fokozatos megszüntetését; üdvözli, hogy a költségek szempontjából számos megújulóenergia-technológia gyorsan felveszi a versenyt a termelés hagyományos formáival; megjegyzi, hogy ügyelni kell annak biztosítására, hogy a támogatási rendszereket jól megtervezzék, és a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett energiaintenzív ágazatokra gyakorolt hatást a minimálisra korlátozzák;

50.  hangsúlyozza a digitális technológiák jelentőségét, mivel árjelzéseket küldenek, ami lehetővé teszi, hogy a keresletoldali válaszintézkedések rugalmassági forrásként szolgáljanak; ezért ambiciózus stratégiát szorgalmaz az energiaágazaton belüli digitalizáció tekintetében, amely az intelligens hálózatok és az intelligens fogyasztásmérők bevezetésétől a mobilalkalmazások, az online platformok és az adatcsomópontok bevezetéséig számos dolgot érint;

51.  rámutat arra, hogy a tagállamoknak a 2020-ra vonatkozó kereten belül a piaci helyzettől függetlenül az energiafelhasználásra irányuló, a megújuló energiaforrások arányára vonatkozó konkrét, mennyiségi célokat kell megvalósítaniuk, ezért hangsúlyozza a megújuló energiaforrások versenyre és költséghatékonyságra összpontosító politikákkal való támogatásának fontosságát, elismerve ugyanakkor, hogy a megújuló energiaforrások tekintetében meglévő számos különféle technológia eltérő érettségi szakaszban van és különböző jellemzőkkel bír, így esetükben nem lehet egységes megközelítést alkalmazni; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) fontos szerepére, és úgy véli, hogy a beruházások támogatása a betáplálási előjognál és a rögzített áraknál összeegyeztethetőbb a piaccal;

52.  kitart amellett, hogy a megújuló energiaforrások egyre fejlettebb technológiai szintje és átfogó terjedése mellett a támogatási rendszereket piaci alapon – például betáplálási felárak révén – kell irányítani annak érdekében, hogy az energiafelhasználók költségei ésszerű kereteken belül maradjanak;

53.  óva int az ellátásra irányuló és az éghajlat-politikai célkitűzések összemosásától; az ETS következetes erősítését és a piaci szerkezet átalakítását tekintve nagyobb rugalmasságot kér annak érdekében, hogy a jövőben a szén-dioxid és a tüzelőanyagok ára a megújuló energiaforrások kiépítését fokozottabban támogathassa;

54.  emlékeztet arra, hogy az állami támogatásokról szóló 2014. évi iránymutatások értelmében 2016-tól a megújuló energia termelőit kiegyenlítési felelősség terheli, ami a termelőkre nézve olyan kötelezettséget jelent, hogy a korábbi szállítási kötelezettségvállalásokhoz képest rövid távon jelentkező eltéréseket ki kell egyenlíteniük; hangsúlyozza, hogy az üzemeltető által bejelentett ütemtervtől való eltérés esetén megfelelő értékben kiegyenlítő energiaárat kell kivetni; emlékeztet a megújulóenergia-irányelv hatályban lévő rendelkezéseire, amelyek elsőbbségi hozzáférést és szállítást biztosítanak a megújuló energia esetében; javasolja, hogy értékeljék és vizsgálják felül e rendelkezéseket a villamosenergia-piaci átalakítás megvalósulását követően, amely kiegyenlítettebb versenyfeltételeket biztosít és jobban figyelembe veszi a megújulóenergia-termelés sajátosságait;

55.  kéri, hogy a szubszidiaritás elvére tekintettel a tagállamok – a regionális szinttől kezdve – összehangoltan járjanak el a megújuló energiaforrások további kiépítésével összefüggésben az energiapiacok gazdaságosságának növelése érdekében, az összeurópai célok megvalósítása és a hálózatok stabilitásának erősítése céljából; úgy véli, hogy a tagállamok nem hozhatnak egyoldalúan – regionális vagy uniós szinten folytatott szélesebb körű eszmecsere és együttműködés nélkül – olyan döntést, amely a szomszédos országokra nézve jelentős hatással jár; emlékeztet arra, hogy a megújuló energiaforrások többnyire erőteljesen kötődnek az adott helyhez; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy egyre inkább konvergáló európai keretrendszert a megújuló energiaforrások támogatására vonatkozóan;

56.  ajánlja, hogy a tagállamok mérlegeljék egy olyan szabályozási keretrendszer bevezetését, amely a végfelhasználókat arra ösztönzi, hogy a saját termelés és a helyi energiatárolás felé forduljanak;

57.  meggyőződése, hogy a megújuló energiaforrások mellett minden biztonságos és fenntartható energiahordozó meg tudja tartani helyét a villamosenergia-termelésben, ami a legutóbbi COP21 konferencián elfogadott globális megállapodással összhangban a fokozatos szén-dioxid-mentesítés célját szolgálja;

58.  kiemeli az uniós szintű koordináció fontosságát a vízenergia-források felhasználására és az ágazat verseny előtti megnyitására vonatkozó koncessziós rendszerek meghatározása terén a piacok torzulásának megakadályozása és az erőforrások hatékony felhasználásának elősegítése érdekében;

59.  megjegyzi, hogy a villamosenergia-piac átrendeződése megfelel majd a fogyasztók elvárásainak, mivel új technológiák használatának köszönhetően valós előnyöket fog nyújtani különösen az alacsony szén-dioxid-kibocsátású megújuló energiaforrások tekintetében, és meghatározza a tagállamok egymásrautaltságát az energiabiztonság tekintetében;

60.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő tárolási lehetőségeket biztosító, teljesen összekapcsolt villamosenergia-hálózati rendszer hiányában a hagyományos alapterhelési energiatermelés továbbra is elengedhetetlen az ellátás biztonságának fenntartásához;

61.  kiemeli, hogy az elosztórendszer-üzemeltetők energiaunióval szemben viselt helyi és regionális felelősségét nagyobb mértékben figyelembe kell venni, mivel az energiaágazat egyre inkább decentralizálttá válik, a megújuló energiaforrások 90%-át már bekapcsolták az elosztórendszerekbe, valamint az elosztórendszer-üzemeltetők helyileg beágyazottak; emlékeztet arra, hogy minden tagállam számára fontos, hogy végrehajtsa a harmadik energiacsomagban foglalt, az átviteli és elosztórendszerek szétválasztásával kapcsolatos követelményeket, különösen az elosztórendszer-üzemeltetőknek az adathozzáférés és adatkezelés terén megnövekedett szerepe fényében; kiemeli, hogy a szállításirendszer-üzemeltetők (TSO-k) és az elosztórendszer-üzemeltetők (DSO-k) közötti interfésznek nagyobb figyelmet kell szentelni: véleménye szerint a megfelelő üzleti modellek megvalósítása, az erre a célra létrehozott infrastruktúrák és az összehangolt támogatások minden tagállamban és a határokon átnyúlóan is előmozdíthatják a keresletoldali válaszintézkedések hatékony elindítását;

62.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzák létre a helyi közösségek villamosenergia-átalakításban való részvételének ösztönzéséhez szükséges jogi és közigazgatási mechanizmusokat, bevonva őket a kis léptékű megújulóenergia-termelő létesítményekre irányuló projektekbe;

63.  hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrások a legtöbb esetben az elosztórendszerek szintjén, a fogyasztói szinthez közel vannak betárolva, és kéri ezért, hogy befolyásosabb szerepet kapjanak a DSO-k, továbbá azokat fokozottabban vonják be az európai szabályozási keret kialakításába és az illetékes testületek munkájába annak érdekében, hogy a különféle közös érdekű kérdésekről – így a keresletoldali válaszintézkedésekről, a rugalmasságról és tárolásról, a DSO-k és TSO-k közötti szorosabb európai szintű együttműködésről – iránymutatásokat dolgozzanak ki;

64.  kéri, hogy ösztönözzék az olyan intelligens hálózati technológiákba és elosztórendszerekbe irányuló befektetéseket, amelyek jobban alkalmasak a növekvő mennyiségű megújuló energia felvételére és a digitalizációra való felkészülésre; véleménye szerint a DSO-knak nagyobb szerepet kell kapniuk az adatszerzésben és az adatszolgáltatásban, továbbá az adatvédelmet minden körülmények között biztosítani kell, figyelembe véve az egyes országokban az intelligens fogyasztásmérők teljes körű bevezetésével kapcsolatban szerzett tapasztalatokat;

65.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható villamosenergia-ellátás biztonsága szempontjából elengedhetetlenül szükséges, de még hiányzó villamosenergia-infrastruktúra kiépítésével kapcsolatban fontos regionális megközelítést követni a (villamosenergia-) hálózatokon belüli fennakadások kiküszöbölése és a belső energiapiac kiteljesítése céljából;

66.  a DSO-kat semleges piaci közvetítőknek tekinti, akiknél az adatok összefutnak, és akik ezt követően – a felhasználó hozzájárulásával – azokat megkülönböztetéstől mentesen a jogosult harmadik fél rendelkezésére bocsátják, biztosítva ezzel, hogy a felhasználók saját adataik kezelői maradnak; úgy véli, hogy a DSO-k előmozdítják a piac fejlődését, aktív rendszergazdaként, a technológiai fejlődés előmozdítóiként, adatkezelőként és innovatív szereplőként egyre fontosabb szerepet játszanak, úgy véli, hogy világos szabályokra van szükség ahhoz, hogy a DSO-k semleges piacműködtetőkként léphessenek fel; rámutat, hogy a DSO-k más piaci szereplők mellett a helyi hatóságokat is támogathatják, ellátva őket adatokkal annak érdekében, hogy területükön lehetővé tegyék az energiarendszer átalakítását;

67.  hangsúlyozza, hogy minden döntési szinten fel kell gyorsítani az energetikai infrastrukturális projektekhez kapcsolódó engedélyezési eljárásokat;

68.  úgy ítéli meg, hogy a régiókon belüli és a régiók közötti együttműködésnek az ACER koordinációja és az ENSTO-E közreműködése melletti fokozása hasznos, különösen a határokon átnyúló hatások értékelése tekintetében, anélkül, hogy a tagállamok eközben feladnák az ellátás biztonságára irányuló felelősségüket; hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló együttműködés és a rendszerösszekötők kulcsfontosságúak az energiaellátás biztonságának megvalósításában;

69.  üdvözli az ACER munkáját, és kéri, hogy az ügynökség az aktuális és jövőbeli feladatok és kötelezettségek teljesítéséhez elegendő anyagi és személyi forrással legyen ellátva, valamint egy belátható középtávú időtartamon belül stratégiailag meg tudja tervezni tevékenységét;

70.  tudomásul veszi az európai energiapiac hatékony, pártatlan és folyamatos felügyeletének jelentőségét, amely kulcsfontosságú eszközt jelent egy olyan valódi belső energiapiac biztosításához, amelyet a szabad verseny, a megfelelő árjelzések és az ellátás biztonsága jellemeznek; hangsúlyozza az ACER ezzel kapcsolatos jelentőségét, és kíváncsian várja, hogy a Bizottság milyen álláspontot alakít ki az ACER határokon átnyúló kérdésekkel kapcsolatos új és megerősített hatásköreiről;

71.  felszólítja az ACER-t, hogy támogassa és hangolja össze a rendszer biztonsága és megfelelősége terén a fokozott regionális együttműködésre irányuló erőfeszítéseket; úgy ítéli meg, hogy az ellátás biztonságával kapcsolatos hatáskörök nemzetek feletti szervezetekre való átruházására csak akkor kerülhet sor, ha az az egész villamosenergia-rendszerre nézve egyértelműen előnyös lehet, illetve megfelelően elszámoltatható;

72.  kéri, hogy a határokon átnyúló és régiók közötti kérdések összehangolása terén ruházzanak döntéshozatali hatáskört az ACER-re, különösen a regionális biztonságpolitikai együttműködési kezdeményezések keretében, azzal a céllal, hogy optimalizálja az energiaforrásokkal való gazdálkodást, ahhoz, hogy az ilyen együttműködés figyelembe vegye a nemzeti sajátosságokat, költségalapú legyen és piaci kritériumokat alkalmazzon, valamint az energiaunió megteremtése érdekében megfelelő eszközöket dolgozzon ki ahhoz, hogy egy újabb mamuthatóság létrehozása nélkül hatékonyan felügyelni tudja az energiapiacot;

73.  megjegyzi, hogy az új energiapiac kialakítására vonatkozó bizottsági javaslatok a villamosenergia-ágazatra korlátozódnak; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a földgázpiac szerkezete felülvizsgálatának lehetőségét annak érdekében, hogy kezelni lehessen a gázágazatot érintő kihívásokat (pl. az Unió változó gázkereslete, elavult eszközök és díjszabási rendszerek, további piaci integráció, valamint az ACER és a földgázpiaci szállításirendszer-üzemeltetők európai hálózatának – ENTSO-G – szerepe);

74.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) HL C 200., 2014.6.28., 1. o.
(2) HL L 211., 2009.8.14., 1. o.
(3) HL L 211., 2009.8.14., 15. o.
(4) HL L 115., 2013.4.25., 39. o.
(5) HL L 149., 2005.6.11., 22. o.
(6) HL L 84., 2014.3.20., 61. o.
(7) HL L 33., 2006.2.4., 22. o.
(8) HL L 304., 2011.11.22., 64. o.
(9) HL C 286. E, 2009.11.27., 24. o.
(10) HL C 36., 2016.1.29., 62. o.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0065.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0359.
(13) HL L 140., 2009.6.5., 16. o.
(14) HL L 211., 2009.8.14., 55. o.
(15) HL C 93., 2016.3.9., 8. o.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0444.
(17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0445.
(18) http://www.iea.org/publications/freepublications/publication/REPOWERINGMARKETS.pdf


A fűtésre és hűtésre vonatkozó uniós stratégia
PDF 345kWORD 66k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i állásfoglalása az Európai Unió hőtechnikai stratégiájáról (2016/2058(INI))
P8_TA(2016)0334A8-0232/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek 21. konferenciáján (COP 21), 2015 decemberében kötött párizsi megállapodásra,

–  tekintettel a „2050-ig szóló energiaügyi ütemterv” című, 2011. december 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0885),

–  tekintettel „Az Európai Unió hőtechnikai stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2016)0051),

–  tekintettel a Bizottság „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című, 2015. február 25-i közleményére (COM(2015)0080),

–  tekintettel a Tanácsnak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23–24-i következtetéseire,

–  tekintettel a harmadik energiaügyi csomagra,

–  tekintettel az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. február 5-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az „Erőforrás-hatékonyság: elmozdulás a körkörös gazdaság felé” című, 2015. július 9-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „Az európai energiaunió felé” című dokumentumról szóló, 2015. december 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0232/2016),

A.  mivel az EU végső energiakeresletének mintegy 50%-át fűtésre és hűtésre használják, amelynek 80%-át épületekben használják fel; mivel a fűtési és hűtési ágazatnak tükröznie kell az éghajlatváltozásról szóló, 2015. évi párizsi megállapodást (COP21); mivel az Unió energetikai és éghajlati céljaival összeegyeztethető fűtési és hűtési ágazatnak legkésőbb 2050-re 100 %-ban megújuló energiaforrásokon kell alapulnia, ami csak energiafogyasztásunk csökkentése és az „energiahatékonyság mint elsődleges energiaforrás” elv maradéktalan alkalmazása révén érhető el;

B.  mivel 1 %-nyi energiamegtakarítás 2,6 %-kal csökkenti a földgázimportot(5);

C.  mivel többet kell tenni mind az épületek fűtési szükségleteinek csökkentése, mind pedig annak érdekében, hogy a fennmaradó szükségleteket az EU 2050-re vonatkozó célkitűzéseivel összhangban az egyéni kazánokban elégetett, importált fosszilis tüzelőanyagok helyett fenntartható fűtési és hűtési megoldásokkal elégítsük ki;

D.  mivel az épületek hatalmas arányt képviselnek a végső energiafogyasztásból, és mivel az épületek energiahatékonyságának növelése és a keresletoldali válaszintézkedési programok döntő fontosságú – az energiakeresletet kiegyensúlyozó és a csúcsidőszakokat tehermentesítő – szerepet tölthetnek be, ami a kapacitásfölösleg csökkentését és az előállítási, üzemeltetési és átviteli költségek mérséklését eredményezi;

E.  mivel a megújuló energiaforrások aránya lassan emelkedik (2012-ben a primer energiaellátás 18%-át biztosították), de továbbra is számos potenciális lehetőség kiaknázatlan midben szinten, és mivel a megújuló energiaforrások és a visszanyert hő fűtésben és hűtésben képviselt arányát a tagállamokban tovább kell növelni;

F.  mivel az EU fűtési és hűtési piaca helyi természetéből fakadóan széttöredezett, és számos különböző technológia alkalmazása, valamint eltérő gazdasági szereplők közreműködése jellemzi; mivel az akadályok elhárítása, valamint a fűtés és a hűtés hatékonyabbá és fenntarthatóbbá tétele érdekében a helyi és a regionális dimenzió alapvető mind a fűtésre és hűtésre vonatkozó helyes politikák kialakításakor, mind pedig a fűtési és hűtési infrastruktúra tervezésekor és megvalósításakor, valamint a fogyasztókkal folytatandó konzultációs során is;

G.  mivel a biomassza az Unió megújuló energiaforrásokból előállított teljes hőfogyasztásának 89 %-át és az Unió teljes hőfogyasztásának 15 %-át fedezi, és hatalmas lehetőségeket rejt abban a tekintetben, hogy a növekvő fűtési igényre további jelentős és költséghatékony megoldásokat kínál;

H.  mivel a fűtés és a hűtés kitűnően példázza, hogy az energetikai megoldásokra vonatkozóan holisztikus, integrált és rendszeralapú megközelítést kell kialakítani, amely az energiarendszer kialakítására és a tágabb értelemben vett gazdaságra vonatkozó horizontális megközelítéseket is felölel;

I.  mivel a fűtés és a hűtés tekintetében a fosszilis tüzelőanyagokból származó primer energia aránya továbbra is igen magas, 75 %, és ez a dekarbonizáció egyik legfőbb akadálya, ami gyorsítja az éghajlatváltozást, és jelentős környezeti károkat okoz; mivel a fűtési és hűtési ágazatnak maradéktalanul hozzá kell járulnia az EU éghajlatváltozási és energetikai célkitűzéseinek megvalósításához, és mivel a fosszilis fűtőanyagokra vonatkozó támogatásokat a helyi feltételeket figyelembe véve és az Európai Tanács 2013. május 22-i következtetéseivel összhangban fokozatosan le kell építeni;

J.  mivel az ipari és más kereskedelmi folyamatok során előállított és a légkörbe vagy vízbe kibocsátott (és produktív módon nem hasznosított) hő mennyisége becslések szerint elegendő lenne az Unió lakó- és szolgáltatási épületei teljes fűtési szükségleteinek kielégítéséhez;

K.  mivel az épületek az Unió teljes CO2-kibocsátásának mintegy 13 %-áért felelősek;

L.  mivel az épületekben alkalmazandó progresszív, hatékony fűtési és hűtési rendszerekkel szerves egységben alapos hőszigetelési eljárásokat is alkalmazni kell, ezáltal csökkentve az energia iránti keresletet és a fogyasztók költségeit, valamint hozzájárulva az energiaszegénység enyhítéséhez és minőségi helyi munkahelyek teremtéséhez;

M.  mivel az energiaunión belüli átfogó és integrált hőtechnikai stratégiához kapcsolódó intézkedések megfelelő végrehajtásuk esetén jelentős lehetőségeket kínálnak mind a vállalkozások, mind pedig a fogyasztók számára az EU-ban, az ipar általános energiaköltségeinek csökkentése, a versenyképesség fellendítése és a fogyasztókat érintő költségmegtakarítások tekintetében;

N.  mivel az Unió szabályozási kerete a fő célkitűzések kiemelését szolgálja, ám elengedhetetlen, hogy az energiarendszer tágabb átvizsgálása keretében valódi előrehaladás történjen a fűtés és a hűtés átformálása terén;

O.  mivel a megújuló energiaforrások, különösen a villamos energia általános energiahálózatban betöltött szerepének optimalizálása – ami a fűtési és hűtési alkalmazásokkal és a szállítással szerves egységbe foglalásuk révén érhető el – olyan célkitűzés, amely hozzájárul az energiarendszer dekarbonizációjához, az energiaimporttól való függőség mérsékléséhez, a háztartások energiaszámláinak csökkentéséhez és az uniós ipar versenyképességének fellendítéséhez;

P.  mivel e közös célkitűzések teljesítésének leghatékonyabb módja az, ha az összes érintett érdekelt féllel egyetértésben a helyi és regionális hatóságokat felhatalmazzák arra, illetve támogatják abban, hogy teljesen integrált rendszeren alapuló megközelítést alkalmazzanak a várostervezést, az infrastruktúra fejlesztését, a lakóingatlanok építését és felújítását és az új ipari fejlesztéseket illetően annak érdekében, hogy maximalizálják a lehetséges kapcsolódásokat, a hatékonyságot és más kölcsönös előnyöket;

Q.  mivel az épületek energiahatékonysága a megfelelő energiarendszerek használatától is függ; mivel az „energiahatékonyság az első helyen” és az „energiahatékonyság mint elsődleges energiaforrás” elveket a fűtési és hűtési ágazatban is tiszteletben kell tartani;

R.  mivel a meglévő épületállomány alapos felújítására irányuló ambiciózus célkitűzések több millió európai munkahelyet teremtenének, különösen a kkv-kban, növelnék az energiahatékonyságot és alapvető szerepet játszanának a fűtésre és hűtésre használt energia minimálisra csökkentésében;

S.  mivel az energiahatékony, alacsony kibocsátású köz- és lakóépületek tervezése során figyelembe kell venni az építészetet, a várostervezést, a hőigények sűrűségét, valamint az európai éghajlati övezetek és az épülettípusok sokféleségét;

T.  mivel a hulladékhő felhasználásában és a távfűtési rendszerekben hatalmas kihasználatlan potenciál rejlik, mivel az Európában rendelkezésre álló hőfölösleg meghaladja az összes európai épület teljes hőigényét, valamint hogy az Unió teljes hőigényének 50 %-a távfűtéssel kielégíthető;

U.  mivel az európai lakosság jelentős része olyan területeken – különösen városokban – él, ahol előfordul a levegőminőségi normák túllépése;

V.  mivel a fűtés és a hűtés Európában várhatóan továbbra is az energiaszükségletek legjelentősebb forrása marad, és mivel a földgázt és a cseppfolyósított földgázt széles körben használják e kereslet kielégítésére, és alkalmazásukat rendkívül hatékony energiatárolás révén optimalizálni lehetne; mivel a fosszilis tüzelőanyagokhoz való ragaszkodás ellentétes az Unió éghajlatvédelmi és energetikai kötelezettségeivel és dekarbonizációs célkitűzéseivel;

W.  mivel Európa eltérő éghajlati övezetei között a fűtésre fordított éves energiakiadások tekintetében jelenleg számottevő különbségek mutatkoznak, ugyanis ezek a dél-európai országokban 90 kWh/m2-t, Közép- és Észak-Európában pedig 175–235 kWh/m2-t tesznek ki;

X.  mivel a hatékony fűtési és hűtési megoldások kiépítésében az európai ipari és szolgáltató ágazat – különösen a megújulóenergia-ágazat – fejlődésének ösztönzése, valamint a távoli és vidéki térségekben a magasabb hozzáadott érték teremtése tekintetében jelentős potenciál rejlik;

Y.  mivel az energia társadalmi értékké vált, amelyhez biztosítani kell a hozzáférést; mivel azonban nem minden polgár férhet hozzá az energiához, éspedig Európában több mint 25 millió ember ütközik súlyos nehézségekbe e téren;

Z.  mivel az energiahatékonysági politikáknak az épületek teljesítményének javítását célzó legköltséghatékonyabb – a hőszükségletek csökkentése és/vagy az épületek nagy hatékonyságú alternatívákhoz való csatlakoztatása általi – módozataira kell összpontosítaniuk;

AA.  mivel a fogyasztók körében a fűtési rendszerek hatékonyságának hiányával kapcsolatos tudatosság alacsony szintje az energiaszámlákat a legjelentősebben befolyásoló tényezők egyike;

AB.  mivel a jó hőszigeteléssel rendelkező otthonok mind a környezet, mind a felhasználók energiaszámlája szempontjából előnyt jelentenek;

AC.  mivel a családi házak fűtési és hűtési szükségleteinek 72 %-át a vidéki és a köztes térségek fogyasztják el;

AD.  mivel a természetes alapú megoldások, például a jól megtervezett utcai növényzet, az épületek számára szigetelést és árnyékot biztosító zöld tetők és falak a fűtési és hűtési szükségletek csökkentése révén visszafogják az energiaigényeket;

AE.  mivel az épületekben felhasznált energia 85 %-át helyiségek fűtésére és meleg víz előállítására fordítják, és az Unión belül a fűtés és hűtés 45%-át a lakóingatlanokban használják fel;

AF.  mivel az iparnak a helyi hatóságokkal együttműködve fontos szerepet kell betöltenie a hulladékhő és a hulladék hűtőhatás jobb felhasználásában;

AG.  mivel az európaiak fogyasztási kiadásaiknak átlagosan 6 %-át költik fűtésre és hűtésre, és 11 %-uk nem engedheti meg magának, hogy otthonát télen kellően melegen tartsa;

AH.  mivel a hűtési ágazatot továbbra is alaposabb elemzésnek kell alávetni, valamint a bizottsági stratégiában és a tagállami politikákban is jobban figyelembe kell venni;

AI.  mivel fontosnak véli a történelmi épületekben elérhető energiamegtakarításokról szóló tanulmányok támogatását ezen épületek energetikai teljesítményének lehetőség szerinti optimalizálása érdekében, biztosítva ugyanakkor a kulturális örökség védelmét és megőrzését;

1.  üdvözli a Bizottság „Az EU hőtechnikai stratégiája” című közleményét, amely fontos lépés a holisztikus megközelítés megteremtése felé a fűtés és hűtés átalakítása terén az Európai Unióban, és hozzájárul a fellépés kiemelten kezelendő területeinek meghatározásához; maradéktalanul egyetért a Bizottság azon törekvésével, hogy feltárja és kiaknázza a villamosenergia- és a fűtési ágazat közötti szinergiákat egy olyan hatékony ágazat megteremtése céljával, amely növeli az energiabiztonságot, és megkönnyíti az EU éghajlati és energiaügyi célkitűzéseinek költséghatékony megvalósítását; kéri a Bizottságot, hogy a fűtési és hűtési ágazatot kezelje az európai energiapiac újratervezésének részeként;

2.  hangsúlyozza, hogy a fűtésre és a hűtésre vonatkozóan egyedi intézkedéseket kell hozni a 2012/27/EU energiahatékonysági irányelv és a 2009/28/EK megújulóenergia-irányelv, illetve az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv felülvizsgálata során;

3.  úgy véli, hogy a hőtechnikai stratégiának e két hőigényre egyforma mértékben kell kiterjednie, tekintettel arra, hogy Európa különböző éghajlati övezetekkel rendelkezik, és energiafelhasználási szükségletei ennek megfelelően eltérőek;

4.  hangsúlyozza, hogy a hőtechnikai stratégiának olyan fenntartható és költséghatékony megoldásokat kell előnyben részesítenie, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára az uniós éghajlat- és energiapolitikai célok elérését; megjegyzi, hogy a tagállamok fűtési és hűtési ágazatai eltérő energia-összetételük, sajátos éghajlati viszonyaik, épületállományuk energiahatékonyságának más-más foka és iparaik intenzitásának különbözősége miatt meglehetősen eltérnek egymástól, ezért hangsúlyozza, hogy a megfelelő stratégiai megoldások megválasztása tekintetében rugalmasságot kell biztosítani;

5.  kéri egyedi, nemzeti szintű fenntartható hőtechnikai stratégiák kidolgozását, amelyek külön figyelmet fordítanak a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésre, a kapcsolt energiatermelésre, a távfűtésre és -hűtésre, amelyeknek az energiahatékonysági irányelv 14. cikkében foglaltak értelmében lehetőleg megújuló energiaforrásokon kell alapulniuk;

6.  tudomásul veszi, hogy a hatékony, nagy teljesítményű hőszigetelés, valamint a megújuló energiaforrások és a visszanyert hő használata az uniós hőtechnikai stratégia alapvető prioritásai; úgy véli azonban, hogy az „energiahatékonyság az első helyen” elvet tiszteletben kell tartani, mivel a pénzügyi megtérülés tekintetében az energiahatékonyság jelenleg a legnagyobb és leggyorsabb eredményt kínáló lehetőségek egyike, és egyszersmind a megújuló energiaforrásokon alapuló, biztonságos, ellenálló és intelligens fűtési és hűtési rendszerre történő sikeres átállást célzó stratégia kulcsfontosságú része;

7.  megállapítja, hogy a decentralizált, rugalmasabb energiarendszer, amelyben az energiaforrások és a hőforrások közelebb vannak a felhasználási ponthoz, elősegítheti a decentralizált energiatermelést, módot adva a fogyasztóknak és a közösségeknek a fokozottabb energiapiaci részvételre és saját energiafelhasználásuk ellenőrzésére, valamint lehetővé teszi számukra, hogy a keresletoldali válaszadás aktív résztvevőivé váljanak; úgy véli, hogy minél rövidebb úton jutunk el a primer energiától az egyéb, felhasználható hőenergiáig, annál magasabb az energiarendszer általános energiahatékonysága; elismeri továbbá, hogy egy ilyen megközelítés csökkenti az átviteli és elosztási veszteségeket, javítja az energetikai infrastruktúra ellenálló képességét, és ezzel egy időben helyi üzleti lehetőségeket kínál a kkv-k számára;

8.  hangsúlyozza az egyfelől a környezettudatos tervezésre és az energiacímkézésre vonatkozó jogszabályok, másfelől az energiahatékonyságról szóló irányelv és az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv egymást kiegészítő jellegét a fűtési és hűtési célra elfogyasztott energiamennyiség csökkentése terén; úgy véli, hogy a háztartási készülékeknek (mosógépeknek, mosogatógépeknek stb.) a lehető legmagasabb fokú energiahatékonysággal kell rendelkezniük, és úgy kell őket megtervezni, hogy üzemeltetésük helyén ki tudják használni a melegvíz-szolgáltatást; úgy véli ezért, hogy a környezettudatos tervezésre vonatkozó követelményeket és az energiacímkézési politikákat a további energiamegtakarítások érdekében rendszeresen felül kell vizsgálni és tökéletesíteni kell, valamint innovatívabb termékek és az energiaköltségek csökkentése révén fokozni kell a versenyképességet;

9.  emlékeztet arra, hogy az Unió energiaszükségletének legnagyobb hányadát a fűtés és a hűtés teszi ki; hangsúlyozza a jelenleg rendelkezésre álló megújuló energiaforrások között a technológiasemlegesség elve tiszteletben tartásának, valamint a piaci és állami alapú ösztönzők fontosságát a fűtési és hűtési ágazatban az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és biztonságos energiaellátásra való áttérés során;

10.  hangsúlyozza, hogy a bérlők és a többlakásos épületekben élők számára egy olyan kedvező keretet kell létrehozni, amely lehetővé teszi számukra, hogy ők is élvezhessék a saját termelés, a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtés és hűtés, valamint az energiahatékonysági intézkedések előnyeit, ily módon kezelve az eltérő ösztönzőkből fakadó kihívásokat és az esetenként korlátozó lakásbérleti szabályokat;

11.  hangsúlyozza a megújulóenergia-technológiák, közöttük a fenntartható biomassza, a légtermikus, geotermikus és a napenergián alapuló technológiák alkalmazása, valamint az akkumulátorokkal ellátott, vízmelegítésre és az épületek fűtésére és hűtésére szolgáló napelemek alapvető szerepét, főként, ha azok napi használat vagy szezonális kiegyensúlyozás céljából hőtároló berendezésekhez csatlakoznak; felszólítja a tagállamokat, hogy az ilyen technológiák előmozdítása és elterjesztése érdekében biztosítsanak ösztönzőket rendelkezésre; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a hatályos energiahatékonysági irányelvet és az épületek energiateljesítményéről szóló irányelvet, többek között a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó rendelkezéseket és a hosszú távú felújításra vonatkozó stratégiákat is, tekintettel arra, hogy épületállományaik korszerűsítése érdekében megfelelő beruházásokat kell eszközölniük; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a közel nulla energiaigényű épületek tekintetében 2050-ig az egész EU területén megvalósítandó elképzelést;

12.  úgy véli, hogy az Unió energiabiztonságával kapcsolatos problémák főként a hőellátás biztonságát érintik; úgy véli ezért, hogy a fűtésre használt energiaforrások diverzifikálása rendkívül fontos, és felszólítja a Bizottságot, hogy tárja fel a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtési technológiák további támogatásának és gyorsított bevezetésének módjait;

13.  úgy véli, hogy Európa különböző éghajlati övezeteiben az energiahatékony és alacsony kibocsátású építkezés alapját a komplett lakó- és kereskedelmi célú negyedek tervezése során alkalmazott fűtési célú hőtérképeknek, megfelelő építészeti megoldásoknak, üzemeltetésre vonatkozó bevált gyakorlatoknak, valamint várostervezési elveknek, közöttük városi szintű hálózati megoldásoknak – például a távfűtésnek és -hűtésnek – kellene képezniük; hangsúlyozza, hogy a megfelelően szigetelt építőanyag magas hőtárolási kapacitással rendelkezik, ami jelentős megtakarításokhoz vezet a fűtés és a hűtés terén;

14.  hangsúlyozza, hogy az Unióban az energiafogyasztás mintegy 40%-áért és a földgázfelhasználás egyharmadáért az építőipar energiaigénye felel, és ezeket akár háromnegyedével is csökkenteni lehetne, ha felgyorsítanák az épületek felújítását; kiemeli, hogy ezen energiafogyasztás 85 %-át fűtésre és háztartási meleg víz előállítására használják fel, és így a fűtésellátás biztonságosabb és fenntarthatóbb megközelítésének eléréséhez továbbra is kulcsfontosságú a régi és nem hatékony fűtési rendszerek korszerűsítése, a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia fokozott használata, a hulladékhő rendkívül hatékony távfűtési rendszereken keresztüli jobb felhasználása, valamint az épületek jobb hőszigeteléssel történő ellátása és komplett felújítása; javasolja az épületekre vonatkozó energiahatékonysági előírások szigorításának folytatását, figyelembe véve és ösztönözve a technológiai újításokat, különösen a szigetelés homogenitásának biztosítása tekintetében; javasolja továbbá a közel nulla energiaigényű épületek építésének további támogatását;

15.  arra buzdítja a tagállamokat, hogy integrált megközelítés, harmonizált feltérképezés és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 14. cikkének megfelelő vizsgálat alapján dolgozzanak ki hosszú távú fűtési és hűtési stratégiákat; hangsúlyozza, hogy a stratégiának meg kell határoznia a kiemelt intézkedési területeket, és lehetővé kell tennie a városok optimalizált energetikai tervezését; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti fűtési és hűtési stratégiákra vonatkozó általános iránymutatást kidolgozásával segítse a tagállamokat ennek megvalósításában;

16.  felhívja a figyelmet az épületek felújításának és szigetelésének gazdasági hatásaira, ugyanis ezek gyakran a fűtési és hűtési költségek akár 50 %-os csökkentéséhez is vezethetnek, és felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő társfinanszírozást az alacsony energiahatékonyságú önkormányzati lakások és társasházak felújítására irányuló kezdeményezések számára;

17.  üdvözli a Bizottság olyan intézkedések csomagjára kidolgozására vonatkozó szándékát, amelyek elősegítik többlakásos épületek felújítását; úgy véli, hogy harmonizált és átfogó intézkedéscsomagot kell kidolgozni a városok energiatervezése tekintetében is, amely lehetővé teszi a helyi fűtési és hűtési potenciál feltérképezését, az optimalizált és integrált épületfelújítást, valamint a fűtési és hűtési infrastruktúra fejlesztését;

18.  ismételten hangsúlyozza olyan uniós rendszerek kidolgozásának jelentőségét, amelyek ösztönzést nyújtanak a középületek, lakóingatlanok és szociális lakások energiahatékonysági korszerűsítésére, valamint olyan új, környezetbarát épületek felépítésére, amelyek energiahatékonysága meghaladja a jogszabályokban előírt minimumkövetelményeket;

19.  hangsúlyozza a fűtés és hűtés helyi jellegét és helyi potenciális lehetőségeit; felhívja a helyi és regionális hatóságokat, hogy a termális korszerűsítés további megkönnyítése érdekében gondoskodjanak a már meglévő, alacsony energiahatékonyságú köz-, üzleti és lakóépületek felújításáról; kiemeli az olyan mozgalmak, például a Polgármesterek Szövetsége jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a tudás és a legjobb gyakorlatok megosztását;

20.  hangsúlyozza, hogy fel kell térképezni a helyi fűtési és hűtési lehetőségeket Európában, hogy a nagyvárosok jobban felmérhessék, milyen erőforrások állnak helyben a rendelkezésükre, lehetővé téve hozzájárulásukat az EU energiafüggetlenségének javításához, helyi, nem kiszervezhető munkahelyek létrehozása révén fel tudják lendíteni a növekedést és a versenyképességet, illetve tiszta és megfizethető energiát tudjanak biztosítani a fogyasztók számára;

21.  felszólítja a helyi hatóságokat, hogy területeiken mérjék fel a már létező fűtési és hűtési potenciált, valamint a jövőbeli fűtési és hűtési igényeket, figyelembe véve a helyben rendelkezésre álló megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségeket, a kapcsolt energiatermelésből származó hőenergiát, valamint a távfűtés volumenét;

22.  úgy véli, hogy a központi fűtési és hűtési rendszerrel rendelkező területen kívül található háztartások számára vonzó finanszírozási rendszert kell létrehozni a háztartások fűtésére megújuló energiaforrásokat alkalmazó új technológiák előmozdítása érdekében;

23.  felszólítja a helyi hatóságokat, hogy foglalkozzanak a vidéki térségekben található, gyakran régi, kevésbé energiahatékony, kevésbé egészségbarát és általában alacsonyabb hőkomfortú épületek sajátos problémáival;

24.  úgy véli, hogy minél rövidebb az ellátási lánc – ahol a primer energiát hasznos hőenergia előállítása céljából más energiává alakítják át –, annál nagyobb az energiahatékonyság, továbbá – tekintettel az Unióban tapasztalható éghajlati és egyéb körülmények rendkívüli sokféleségére – felhívja a Bizottságot, hogy technológiasemleges eszközök segítségével tegye lehetővé minden közösség számára, hogy költséghatékony megoldások kidolgozásával csökkentse a fűtési és hűtési ágazatban jelentkező szén-dioxid-intenzitást;

25.  megjegyzi, hogy az Unió szabályozási kerete a fő célkitűzések kiemelését szolgálja, ám elengedhetetlen, hogy az energiarendszer tágabb átvizsgálása keretében valódi előrehaladás történjen a fűtés és a hűtés átformálása terén;

26.  kiemeli, hogy az uniós politikai eszközök és kapacitások még nem eléggé kiforrottak ahhoz, hogy előmozdítsák a fűtési és hűtési ágazat átalakulását, a lehető legjobban kihasználják a lehetőségeket, illetve megoldásokat találjanak a kereslet és a szén-dioxid-kibocsátás szükséges mértékű és ütemű csökkentésére;

27.  hangsúlyozza a szennyezőbb egyedi fűtési rendszerek helyett alternatívát kínáló távfűtési hálózatok jelentőségét, amelyek a fenntartható fűtés és hűtés rendelkezésre bocsátásának különösen hatékony és költséghatékony módját jelentik, mivel beépítik a megújuló energiaforrásokat, a visszanyert hőt és hideget, és az alacsony fogyasztás időszakaszaiban a többletenergiát tárolják, rugalmasságot biztosítva ezáltal az energiarendszer számára; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokat nagyobb arányban kell a rendszer részévé tenni, tekintve, hogy a távfűtés és -hűtés már több, mint 20%-a megújuló energiából származik (az energiahatékonysági irányelvvel összhangban), ezért átfogó távlatokból kell értékelni a hatékony távfűtésben és -hűtésben rejlő potenciált; kéri a meglévő távfűtési rendszerek korszerűsítését és bővítését a magas hatékonysági fokú, megújuló energiaforrásokból származó alternatív megoldásokra történő átállás érdekében; bátorítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki adózási és pénzügyi mechanizmusokat a távfűtés és -hűtés fejlesztésének és alkalmazásának ösztönzése érdekében, és építsék le a szabályozási akadályokat;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy komolyan értékelje a tagállamok által az energiahatékonysági irányelv 14. cikkével összhangban kidolgozandó, a kapcsolt energiatermelés és a távfűtés lehetőségeire vonatkozó átfogó értékeléseket annak érdekében, hogy e tervek e megoldások valós gazdasági potenciálját tükrözzék, és az uniós célkitűzésekkel összhangban megbízható alapot szolgáltassanak a szakpolitikák számára;

29.  hangsúlyozza, hogy a hatékonyabb helyi kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő rendszerekre és a megújuló energiaforrásokra történő átállás érdekében elengedhetetlen, hogy a sűrűn lakott városi agglomerációkban a gyenge hatásfokú és nem fenntartható egyedi vagy távfűtési és -hűtési rendszerek használatát fokozatosan hatékony rendszerekkel váltsák fel, illetve a legmodernebb hűtési vagy fűtési technológiákkal korszerűsítsék;

30.  kéri a Bizottságot, hogy a megújulóenergia-irányelvvel és a piac szerkezetének átalakításával kapcsolatos kezdeményezéseiben tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek a villamosenergia-, a fűtési és a hűtési rendszerek további integrációja révén hozzájárulnak a hatékonyabb és rugalmasabb energiarendszer létrehozásához;

31.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy közös európai keretet a saját célú energiatermelés előmozdítása és jogbiztonságának biztosítása érdekében, különösen azáltal, hogy ösztönzi és támogatja a megújuló energiaforrásokat hasznosító környéki szövetkezeteket;

32.  kéri, hogy nemzeti szinten dolgozzanak ki az épületek fűtési- és hűtésienergia-szükségletére vonatkozó mutatót;

33.  stratégiai megközelítést szorgalmaz az ipar fűtési és hűtési szükségleteiből eredő CO2-kibocsátások csökkentése érdekében a folyamatok hatékonyságának javítása, a fosszilis tüzelőanyagok fenntartható energiaforrásokkal való felváltása és az iparnak a környező hőenergia-környezetbe való integrálása révén;

34.  rámutat, hogy az energia- és erőforrás-áramlások klaszterbe rendezése az elsődleges energiafogyasztás mérséklése tekintetében óriási lehetőségeket rejt, különösen ipari környezetben, ahol a lépcsőzetes rendszer értelmében az egyik folyamatból nyert, fölösleges fűtési vagy hűtési energiát fel lehet használni egy másik, kevésbé szélsőséges hőmérsékletet igénylőben, valamint adott esetben távfűtési rendszerek révén épületek fűtésére és hűtésére is;

35.  megállapítja, hogy az elavult, alacsony energiahatékonyságú fűtőberendezéseket a rendelkezésre álló legjobb, az EU energetikai és éghajlat-változási célkitűzéseinek megfelelő alternatív megoldásokkal, azaz megújuló tüzelőanyagot használó, környezetbarátabb kapcsolt energiatermelő létesítményekkel kell felváltani, a biomasszára vonatkozó fenntarthatósági kritériumokkal összhangban;

36.  megállapítja, hogy a fűtési és hűtési ágazat nagymértékben helyi jellegű, mivel a hő rendelkezésre állása, a ráépülő infrastruktúra és a hő iránti kereslet alapvetően helyi körülményektől függ;

37.  egyetért a Bizottságnak a hőtechnikai stratégiában kifejezésre juttatott azon álláspontjával, hogy a kapcsolt energiatermelő létesítmények gazdasági potenciálja még kiaknázatlan, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az energiaunió helyzetéről szóló bizottsági közleménnyel (COM(2015)0572) összhangban mozdítsák elő jobban nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést és távfűtést;

38.  megítélése szerint a hűtéssel kapcsolatban rendszerszintű megközelítésre van szükség, amely felöleli az épített környezetet és egyéb tevékenységeket, például a fuvarozás területén használt hűtést;

39.  úgy véli, hogy Európa mérsékelt éghajlati övezetében bizonyos körülmények között, rugalmasságuknak köszönhetően fontossá válhatnak a hatékony hőszivattyút alkalmazó, reverzibilis fűtési és hűtési rendszerek; rámutat arra, hogy a hőt két vagy több energiaforrásból előállító hibrid fűtési rendszerek elősegíthetik a megújuló energiaforrások fűtésen belüli szerepének növekedését, különösen azon meglévő épületek esetében, amelyekbe e rendszerek kevés átalakítással beépíthetők; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a hőszivattyúk tekintetében biztosítsanak megfelelő, egymáshoz igazított számítási módszereket, és mozdítsák elő a támogatási mechanizmusokkal kapcsolatos bevált gyakorlataik megosztását a különböző hőigényeket kielégítő hatékony, fenntartható és alacsony szén-dioxid-kibocsátású megoldások támogatása érdekében;

40.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze az üvegházhatást okozó fluortartalmú gázokra vonatkozó uniós jogszabályoknak való megfelelést, az e gázok légkörbe való kibocsátásának csökkentése céljával; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az alternatív hűtőközegek alkalmazása biztonságos és költséghatékony legyen, és a környezetvédelem, az éghajlatváltozás és az energiahatékonyság tekintetében összhangban álljon más uniós célkitűzésekkel;

41.  úgy véli, hogy a tagállamoknak fel kellene tárniuk a termálvizekből származó hő, az ipari eljárásokból közvetlenül visszanyert energia, valamint műs alacsony hőmérsékletű hőforrásokból származó hő felhasználásának lehetőségét, például a mélytengeri bányákból származó hőét, amelyet hatalmas hőszivattyúk segítségével, a meglévő és az új távfűtési hálózatok révén nemcsak egyes épületek, hanem egész városok fűtésére fel lehetne használni, amennyiben a megfelelő távfűtési infrastruktúra rendelkezésre áll, vagy azt kialakítják;

42.  hangsúlyozza a hőenergia-szükségletek és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére egyaránt képes technológiák, például az alacsony entalpiájú geotermikus energia, a megújuló energiaforrásokon alapuló távfűtés/-hűtés, a földgázt és/vagy biometánt égető kisebb trigenerációs vagy kapcsolt energiatermelő létesítmények, illetve ezek kombinációjának szerepét;

43.  úgy véli, hogy a csúcsidőszakokban villamos fűtést használó, azaz az energiát hő formájában tároló, és ezáltal a villamosenergia-ellátás minőségét többféle megújuló energiaforrás beépítésének megkönnyítése révén javító hőtároló létesítmények rendkívül fontos szerepet tölthetnek be a fűtésben, és hozzájárulnak a rendszer kiegyensúlyozásához, valamint az energia előállításának, behozatalának és árának alacsonyabb szinten tartásához;

44.  úgy véli, hogy az ipari folyamatok során és a hagyományos erőművekben történő kapcsolt villamosenergia-termelés során keletkező, valamint a hőt rekuperációval hasznosító, megfelelően szigetelt lakóépületekből és a mikro-energiatermelésből származó hulladékhőnek és hulladék hűtőhatásnak sokkal nagyobb szerepet kellene játszania a fűtésben és a hűtésben, mint a múltban; hangsúlyozza, hogy az ipari hulladékhő és hulladék hűtőhatás alkalmazását el kell ismerni és kutatás révén ösztönözni kell, tekintettel az ebben rejlő hatalmas beruházási és innovációs lehetőségekre; hangsúlyozza, hogy az ipari és a közeli lakó- vagy szolgáltatóépületeket ösztönözni kell arra, hogy együttműködjenek egymással és megosszák energiatermelésüket és -szükségleteiket;

45.  hangsúlyozza, hogy a távfűtési infrastruktúra közfinanszírozása vagy köztulajdonba vétele nem segítheti elő a magas szén-dioxid-kibocsátású infrastruktúra melletti költséges technológiai bezáródást; kéri a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy a 2050-ig az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 1990-hez képest 80–95%-os csökkentésére és az energiagazdaságon belüli rendezett átmenet biztosítására irányuló uniós célkitűzések fényében szigorúan ellenőrizzék a távfűtési infrastruktúrának nyújtott állami pénzügyi támogatást;

46.  úgy véli, hogy a hulladék hűtőhatás előállításának, felhasználásának vagy újrahasznosításának integrálása környezeti és gazdasági előnyöket teremt és csökkenti az elsődleges hűtési szükségletet;

47.  hangsúlyozza, hogy a „hulladékból energia” megközelítés továbbra is jelentős szerepet fog játszani a fűtésben, mivel az alternatív megoldást gyakran a hulladéklerakók és a fosszilis tüzelőanyagok használata jelentik, ami az újrahasznosítás fokozásának szükségességére hívja fel a figyelmet;

48.  felszólítja a tagállamokat, hogy jogi és gazdasági eszközökkel gyorsítsák fel az elavult, 80%-nál alacsonyabb energiahatékonysággal rendelkező, szilárd tüzelőanyaggal üzemelő fűtőberendezések fokozatos leállítását, és azokat lehetőség szerint váltsák fel hatékony és fenntartható fűtőrendszerekkel helyi szinten (például távfűtési rendszerekkel) vagy mikroszinten (például geotermikus és napenergia-rendszerekkel);

49.  rámutat, hogy az intelligens fűtési rendszerek bevezetése hozzásegítheti a fogyasztókat ahhoz, hogy jobban tisztában legyenek energiafogyasztásukkal, és hozzájárul nem kellő hatékonyságú fűtési rendszereik felújításához, előmozdítva az energiamegtakarítást;

50.  emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy a meglévő európai épületállomány 75%-a energetikai szempontból nem kellően hatékony, és hogy becslések szerint ezen épületek 90%-a 2050-ig továbbra is használatban marad; hangsúlyozza ezért, hogy ezeket az épületeket sürgősen alapos felújításnak kell alávetni;

51.  kéri a Bizottságot, hogy a hulladékok energetikai hasznosítására irányuló program részeként dolgozzon ki tervet a szerves hulladék távfűtési és -hűtési rendszerekben, fűtésre és hűtésre történő fenntartható használatában rejlő potenciális lehetőségek előmozdítására és kiaknázására;

52.  hangsúlyozza, hogy a biogáz fontos fenntartható erőforrást jelent a fűtési és hűtési rendszerek számára, ezért szükségesnek tartja, hogy világos célokat határozzanak meg a szerves újrafeldolgozást illetően annak érdekében, hogy ösztönözzék a biohulladék gyűjtéséhez és kezeléséhez kapcsolódó beruházásokat;

53.  felszólítja a tagállamokat, hogy számolják fel a városi térségekben az agglomeráción belüli fűtés során az alacsony légrétegekbe történő kibocsátást generáló – a légkörbe a tökéletlen égésből származó és a konvekciós áramlások révén szétterjedő természetes pirolitikus gázokat, NOx-et, kormot, légszennyező részecskéket és pernyét kibocsátó –, elavult fűtőberendezések használatát, és ösztönzők révén segítsék elő a fenntartható, közöttük megújuló energiaforrásból származó alternatívák használatát;

54.  kéri a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a vidéki épületállomány több mint felét ellátó, energetikailag nem kellően hatékony, olajjal és szénnel működő fűtőberendezések és kazánok fokozatos kivonása érdekében; úgy véli, hogy az energiaszolgáltatásnak alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású és megújuló energiaforrásokból kell származnia;

55.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható energiaforrásokon alapuló távfűtés gátat vet a lakott területek légszennyezettségét növelő, szennyezőbb egyedi fűtési rendszerek terjedésének, amelyeket ráadásul jóval nehezebb ellenőrizni, mint a széles körben elterjedt távfűtési rendszereket; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az Unióban eltérőek az infrastrukturális és éghajlati feltételek, és hogy e rendszereket gyakran kell korszerűsíteni hatékonyságuk növelése érdekében; szorgalmazza tehát, hogy elemezzék a távfűtési infrastruktúra támogatásának szükségességét és a megújuló energiaforrásokkal és a távfűtéssel kapcsolatos adózási gyakorlatokat;

56.  úgy véli, hogy a tagállamoknak sürgősen lépéseket kell tenniük a szilárd fosszilis tüzelőanyagok és szerves hulladékok égetésére használt, alacsony hőmérsékletű tüzelőberendezések fokozatos leállítása érdekében, ezek ugyanis az égési folyamat során számos káros anyagot bocsátanak a légkörbe; úgy véli, hogy a sűrűn beépített városokban ahol csak lehet, a tagállamoknak ösztönözniük kell az idős és alacsony hatásfokú fatüzelésű kályhák fokozatos felszámolását, és meg kell könnyíteniük azok korszerű, hatékony, környezetbarát és egészséges alternatívákkal való felváltását, a fatüzelésből fakadó lehetséges egészségügyi kockázatok és az e téren leginkább bevált gyakorlatok megismertetését célzó figyelemfelkeltő kezdeményezésekkel párhuzamosan;

57.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szüntessék meg a környezettudatos tervezésről szóló irányelvből és a közepes tüzelőberendezésekről szóló irányelvből eredő szabályozási hézagot, amely az 1 MW-nál kisebb teljesítményű, az irányelvek hatálya alá nem tartozó berendezések esetében kibocsátási kockázatot hordoz;

58.  úgy véli, hogy a hűtés iránti igény növekedése e kérdés további vizsgálatát teszi szükségessé, ideértve a teljes hűtési láncra vonatkozó, integrált megközelítést is a magas hőmérsékletről való ipari hűtés iránti kereslettől a háztartási hűtésen át az élelmiszer-ipari hűtési szükségletekig;

59.  véleménye szerint ahhoz, hogy a fogyasztók és a hatóságok az energiahatékonysággal és a fűtési megoldásokkal kapcsolatban racionális döntéseket hozhassanak, minőségi adatoknak kell a rendelkezésükre állniuk; felhívja a figyelmet a digitalizáció által nyújtott lehetőségek fűtési és hűtési ágazatra való kibővítésének jelentőségére; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozza ki a megújuló energiaforrásokon alapuló hűtés fogalmának meghatározását és kiszámításának módszertanát;

60.  úgy véli, hogy a víztakarékos hőcserélők alapvető szerepet játszhatnak a hűtésben az ipari folyamatok során, a hőnek a termékek tárolási helyéhez közeli természetes, egész évben legfeljebb 6 °C hőmérsékletű víztesteknek történő átadása (szabad hűtés) révén;

61.  úgy véli, hogy a nagy teljesítményű állandó üzemanyagcellák a nagyon közeli jövőben a szén mint szilárd tüzelőanyag környezetbarát alternatíváját jelenthetik;

62.  úgy véli, hogy a villamos energia gázzá történő alakítása nagy lehetőségeket rejt magában, mint a megújuló energia jövőbeli tárolásának és továbbításának, valamint központi és helyi hőtermelésre történő alkalmazásának egyik lehetséges módja; megállapítja, hogy a villamos energia gázzá történő alakítása a megújuló energia hőtermelésre történő alkalmazásának hatékony módja, különösen a konurbációkban, ahol már használni lehet meglévő infrastruktúrát; kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő a villamos energia gázzá történő alakítására irányuló kutatásokat és kísérleti projekteket;

63.  úgy véli, hogy az innovatív fűtésre és hűtésre irányuló európai uniós stratégia intenzív kutatást igényel, megalapozva az e célt szolgáló, környezetbarát berendezéseket gyártó ipar létrehozását;

64.  hangsúlyozza a kutatás és a technológiai innováció jelentőségét fokozza az európai ipar számára, mivel megerősíti annak versenyelőnyét és gazdasági életképességét, valamint hozzájárul az uniós energia- és éghajlatpolitika céljainak eléréséhez; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy az energiahatékonyság, valamint a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtési és hűtési technológiák tekintetében – a költségek csökkentése, a teljesítmény fokozása, valamint az energiarendszerbe történő beépítésük előmozdítása érdekében – fokozni kell a kutatási, fejlesztési és innovációs fellépéseket; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt az ágazati érintettekkel a fenntartható fűtési és hűtési technológiákra vonatkozó naprakész menetrendek fenntartásában a szóban forgó technológia fejlesztésének koordinálása, nyomon követése és hiányosságainak felismerése érdekében;

65.  úgy véli, hogy tekintettel arra, hogy az uniós hőtermelési ágazatban sürgősen gyors és hatékony eredményeket kell elérni a termikus felújítások terén, az EU-nak a jelenleg elérhető legjobb technológiák alkalmazásának fokozása érdekében a kutatásra kellene összpontosítania;

66.  úgy véli, hogy a Horizont 2020 keretprogramhoz tartozó kutatásoknak ki kellene terjedniük a fenntartható fűtési és hűtési megoldások, a hulladékhő és a hulladék hűtőhatás kiaknázására irányuló technológiák, illetve az olyan új anyagok kifejlesztésére, amelyek maximális hővezető-képességgel (hőcserélők), minimális vezetőképességgel, vagyis maximális hőellenállással (hőszigetelés), illetve maximális hőfelhalmozási rátával rendelkeznek (hőtartályok);

67.  véleménye szerint a Horizont 2020 program keretében előrelépést kell elérni azon kutatás és fejlesztés terén, amelyek tárgyát a fenntartható és hatékony fűtési és hűtési rendszerek és anyagok, például kisméretű, megújuló energiaforrásokon alapuló hőtermelési és -tárolási megoldások, távfűtési és -hűtési rendszerek, a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés és a szigetelőanyagok, valamint innovatív anyagok képezik, mint például olyan ablaküvegek, amelyek kintről sok rövidhullámú sugárzást (napfényt) engednek be, és csak nagyon kevés hosszúhullámú sugárzást engednek ki, amely egyébként pedig elszökne;

68.  hangsúlyozza, hogy kiterjedt tudományos kutatásokat kell folytatni olyan innovatív műszaki megoldások kifejlesztésére, amelyek célja energiahatékony és megújuló energiaforrásokon alapuló berendezések és teljes fűtő- és hűtőrendszerek létrehozása;

69.  szorgalmazza a technológiasemlegesség és a költséghatékonyság biztosítására vonatkozó, már meglévő jogszabályok felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy egyik technológiát se hozzák előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetbe a másiknál: egy épület energiahatékonyságának kiszámításába például az energiaforrástól függetlenül bele kellene kalkulálni a megújuló energiának a helyszínen – például a lakóépületekre szerelt napelemek révén – vagy az épület közelében történő megtermelését;

70.  hangsúlyozza, hogy a legfejlettebb technológiák és az intelligens energiagazdálkodás (például automatizálás és intelligens fűtésszabályozási rendszerek révén történő) ötvözése különösen nagy jelentőséggel bír hálózatszerűen összekapcsolt körülmények között, ahol a berendezés könnyen tud alkalmazkodni az időjárási körülményekhez és a villamosenergia-piaci árjelzésekhez, és a kereslet időbeli eltolásának köszönhetően hozzájárul a hálózat stabilitásához; felszólítja a Bizottságot, hogy az intelligens technológiákat szervesebben építse be a vonatkozó energiauniós kezdeményezésekbe, biztosítandó az intelligens berendezések, összekapcsolt otthonok és intelligens épületek tényleges, kölcsönös összekapcsolhatóságát az intelligens hálózatokkal; véleménye szerint a meglévő épületállomány felújítása során elő kell mozdítani az ilyen megoldásokat, mivel hozzájárulnak ahhoz, hogy a fogyasztók jobban megértsék fogyasztási szokásaikat és annak megfelelően igazítsák ki fűtésrendszerük működését;

71.  hangsúlyozza, hogy az építőiparban nagy lehetőségek rejlenek az energiakereslet és a szén-dioxid-kibocsátások csökkentése tekintetében; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség az épületfelújítások ütemének növeléséhez; megállapítja, hogy ennek eléréséhez vonzó pénzügyi ösztönzőkre, különböző szinteken rendkívüli szakértelemmel bíró szakértőkre, valamint a bevált gyakorlatok cseréjére és terjesztésére van szükség;

72.  felszólítja a Bizottságot, hogy azonosítsa és szüntesse meg az energiahatékonysági intézkedések, különösen a háztartások által végzett saját felújítások előtt fennmaradó akadályokat, és alakítson ki egy tényleges energiahatékonysági piacot a bevált gyakorlatok átadásának elősegítése és a termékek és megoldások egész Unióban való elérhetőségének biztosítása érdekében, azzal a céllal, hogy kiépüljön az energiahatékonysági termékek és szolgáltatások valódi egységes piaca; hangsúlyozza, hogy az ilyen termékek és szolgáltatások kezdeti bevezetése, valamint a fűtést és hűtést is felölelő integrált energiarendszer folyamatos karbantartása és napi szintű üzemeltetése egyaránt munkahelyteremtési és gazdaságnövelő potenciállal bír;

73.  úgy véli, hogy az iparágnak egyértelmű jelzésre van szüksége a politikai döntéshozók részéről annak érdekében, hogy végrehajtsák az Unió energiával kapcsolatos célkitűzéseinek elérését szolgáló beruházásokat; kiemeli, hogy a költséghatékony és környezeti szempontból fenntartható fűtési és hűtési megoldások leghatékonyabb előmozdításához nagyra törő, kötelező erejű célokra, valamint egy olyan szabályozási keretre van szükség, amely előmozdítja az innovációt és nem teremt felesleges adminisztratív terheket;

74.  úgy véli, hogy az épületek energiahatékonyságába történő beruházásoknak együtt kell járniuk a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtésbe és hűtésbe történő befektetésekkel; úgy véli, hogy az épületek energiahatékonysága és a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtés és hűtés között meglévő szinergiák jelentős lehetőséget jelentenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulásban; üdvözli a közel nulla energiafelhasználású épületek számárnak növelésére irányuló nemzeti szintű erőfeszítéseket;

75.  azt javasolja, hogy az építészeti szempontból kiemelt épületek termikus felújítása számára dolgozzanak ki egyéni megoldásokat, összpontosítva egyrészt az épület külső burkolására irányuló beruházásokra, másrészt pedig az épület szabályozási és automatizálási rendszereinek optimalizálására és a hatékony fűtés és hűtés biztosítására, gondoskodva arról, hogy ne veszélyeztessék a szóban forgó épületek sajátos építészeti stílusát;

76.  megállapítja, hogy az intelligens épületek építészeti megtervezése során holisztikus módon kell biztosítani a hőkomfortot (vagy hűtést) az épület formája és tömege, a tér kialakítása és az olyan paraméterek beállítása révén, mint a nappali fény mennyisége, a szellőzés és a hővisszanyerés intenzitása, ugyanakkor alacsony fenntartási költségeket biztosítva;

77.  hangsúlyozza a standardizált hőenergia-ellenőrzések jelentőségét és az ipari szigeteléssel kapcsolatos problémák orvoslásának költséghatékonyságát az energiamegtakarítás és a kibocsátáscsökkentés érdekében; rámutat, hogy a már létező és bizonyítottan működő fenntartható technológiákba történő beruházások révén az ipari energia költségeit tovább lehetne csökkenteni;

78.  hangsúlyozza, hogy az európai strukturális és beruházási alapok az energiarendszer korszerűsítése fontos eszközének tekinthetők, úgy véli, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra történő átálláshoz kapcsolódó prioritásra használt ERFA-támogatások eddig érvényben lévő korlátozása nem volt hatékony; úgy véli, hogy a 2020 utáni időszakra szóló programozási időszakra az erre a prioritásra előirányzott költségvetési hányadot meg kell növelni;

79.  hangsúlyozza a fűtési és hűtési ágazat korszerűsítésével kapcsolatos projektbe történő befektetésekhez szükséges rövid és hosszú távú finanszírozáshoz való hozzáférés biztosításának fontosságát, függetlenül e projektek volumenétől, amelyek tárgya lehet például a távfűtés és -hűtés, a hálózati infrastruktúra korszerűsítése (többek között a megújuló energiaforrásokra történő átállás) és az épületfelújítási arány felpörgetése; kéri e tekintetben a Bizottságot, hogy dolgozzon ki robusztus innovációs és hosszú távú finanszírozási mechanizmust; hangsúlyozza, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) és más alkalmazandó európai alapok, például az Európai Beruházási Bank (EBB) és az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS) jóvoltából rendelkezésre álló források fontos szerepet tölthetnének be a finanszírozás és a technikai segítségnyújtás tekintetében, stabil szabályozási feltételeket kínálva és ezáltal biztosítva, hogy a projektek vonzók legyenek a beruházók számára, különösen a bürokrácia minimalizálása, valamint gyors pályázati és jóváhagyási folyamat révén; kéri a Bizottságot, hogy valamennyi alkalmazandó európai alap tekintetében a fűtésre és hűtésre vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket a 2020 utáni időszakra szóló programozási időszakra erősítse meg, és számolja fel azokat az akadályokat, amelyek a helyi hatóságokat gátolják hasznos forrásoknak a középületek felújítására történő odaítélését; támogatja az „Intelligens finanszírozás – intelligens épületek” kezdeményezést, amely a megújuló energiaforrások építőiparban történő felhasználásával párhuzamosan előmozdítja az energiahatékonyság fokozását; véleménye szerint az épületek korszerűsítése és hőszigetelése a munkahelyek teremtése szempontjából hatalmas lehetőségeket kínál, és ennek fényében a finanszírozáshoz való hozzájutás tekintetében elsőbbséget kell élveznie más intézkedésekkel szemben;

80.  ismételten hangsúlyozza, hogy a strukturális alapok igénybe vételének lehetőségét ki kellene terjeszteni az épületek és épületrendszerek korszerűsítésének szélesebb körére, különösen a magán épülettulajdonosoknak nyújtott kedvezményes hitelek formájában, ami sokkal erőteljesebb hajtóerőt biztosítana a már létező épületek sürgetően szükséges korszerűsítésére, különösen az Unió kevésbé fejlett részein;

81.  hangsúlyozza, hogy a fűtési és hűtési ágazat fejlesztésének ösztönzése érdekében a Bizottságnak teljes mértékben ki kell használnia az 1303/2013/EU rendelet 19. cikkében rögzített előzetes feltételrendszert, és gondoskodnia kell arról, hogy megfelelően átültessék és végrehajtsák a fűtésre és hűtésre vonatkozó releváns intézkedéseket tartalmazó, meglévő uniós jogszabályokat;

82.  úgy véli, hogy a fűtési és hűtési ágazat dekarbonizációjának megvalósításához szükséges hatékony technológiákra, különösen a közösségi alapú megoldásokra irányuló állami támogatással kapcsolatos iránymutatásoknak tekintetbe kell venniük a megfelelő állami támogatás szükségességét;

83.  úgy véli, hogy az olyan kezdeményezések, mint az Európai helyi energiahatékonysági támogatási eszköz (ELENA), az intelligens városok és az intelligens közösségek kezdeményezések, valamint az új, egyesített Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége támogathatják a helyi és regionális üzemeltetőket az épületek energiarendszereinek felújításában;

84.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós költségvetést a dekarbonizációs és energiahatékonysági céloknak megfelelően használják fel;

85.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak célzott intézkedéseket azzal a céllal, hogy ösztönözzék az energiahatékonysági fejlesztéseket és előmozdítsák a megújuló energiaforrások szélesebb körű használatát az alacsony bevételű és kiszolgáltatott háztartásokban; felszólítja a Bizottságot, hogy juttasson sokkal több uniós forrást a kiszolgáltatott és energiaszegénység által sújtott háztartásokat célzó, energiahatékonysággal és megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos programokra, illetve nyújtson iránymutatást a tagállamok számára az energiaszegénységgel kapcsolatos egyes konkrét intézkedésekről;

86.  úgy véli, hogy jobb tájékoztatást kell nyújtani a polgárok számára háztartási energiafogyasztásukról, a lehetséges energiamegtakarításokról, valamint a fűtési rendszereik megújuló energián alapuló korszerűsítésének előnyeiről, például annak lehetőségéről, hogy a fűtés és hűtés céljaira saját maguk is előállíthatnak és fogyaszthatnak megújuló forrásból energiát;

87.  úgy véli, hogy a tagállamoknak többek között tájékoztató kampányok, egyablakos ügyintézési pontok, kollektív beszerzések (a közös fellépésnek köszönhetően alacsonyabb árú beszerzések) és a különálló projektek összekapcsolása (több kisebb projekt nagy csomaggá ötvözése alapján kedvezőbb feltételek melletti beruházáshoz jutás) révén gondoskodniuk kell arról, hogy a fogyasztók ne csupán maradéktalanul tisztában legyenek a fenntarthatóbb fűtési és hűtési rendszerek és az energiahatékonyság terén rendelkezésre álló korszerűsítések technológiai és gazdasági előnyeivel, hanem hozzá is férjenek ezekhez, így képesek legyenek a lehető legjobb, egyedi körülményeikhez igazodó döntéseket meghozni, és élvezhessék e megoldások gazdasági, egészségügyi és életminőségbeli előnyeit; megjegyzi, hogy a távoli és elszigetelt helyen élő háztartások különös figyelmet és egyedi megoldásokat igényelhetnek; hangsúlyozza, hogy a „termelő-fogyasztók” nagy potenciállal rendelkeznek a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtést és hűtést biztosító energiarendszerek kialakításában; hangsúlyozza a beszerelést végző szakemberek és az építészek folyamatos oktatásának, képzésének, hitelesítésének és felügyeletének jelentőségét, mivel az első kapcsolattartó pontot a háztartási fogyasztókkal ők jelentik;

88.  úgy véli, hogy elengedhetetlen az épületek termikus állapotának, illetve az alkalmazott fűtési (és hűtési) mód hatékonyságának felmérésével foglalkozó szakemberek folyamatos képzése; úgy véli, hogy szükségessé válnak az optimálisan elhelyezett, a végfelhasználók számára elérhető szolgáltatócsoportok;

89.  hangsúlyozza, hogy meg kell adni a szabadságot a fogyasztóknak arra, hogy számos, igen hatékony, megújuló energián alapuló fűtési technológia közül választhassák ki azt, amelyik a leginkább megfelel saját fűtési igényeiknek;

90.  hangsúlyozza, hogy ezért tájékoztatást és ösztönzőket adva lehetővé kell tenni a fogyasztók számára idős és gyenge hatásfokú fűtési rendszereik korszerűsítésének felgyorsítását annak érdekében, hogy élvezhessék a rendelkezésre álló technológiák, többek között a megújuló energiaforrásokon alapuló fűtési rendszerek alkalmazásának köszönhetően már elérhető előnyöket; rámutat arra, hogy a fogyasztók nincsenek tisztában az általuk használt fűtési rendszer gyakran alacsony teljesítményével; felhívja a Bizottságot, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv soron következő felülvizsgálata során terjesszen elő javaslatokat a meglévő fűtési és hűtési rendszerek korszerűsítésének tudatosításáról, valamint e folyamat ütemének felgyorsításáról; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra energiacímkézési rendszer bevezetését a már felszerelt fűtő- és hűtőberendezések tekintetében;

91.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztók aktív szerepet játszhatnak a fenntartható európai fűtési és hűtési rendszer kialakításában; véleménye szerint az energiacímkézésről szóló új rendelet – amely az új címkék előremutató rendszerét hozza létre, lehetővé téve a különféle termékek között az energiahatékonyság tekintetében fennálló különbségek markáns megjelenítését – egyik fontos eredménye lehet, hogy könnyebbé teszi a fogyasztók számára energia-megtakarítási és költségcsökkentési döntések meghozatalát, így csökkentheti a számukra kiszámlázott összegeket;

92.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő konkrét stratégiákat az energiaszegénység egyre növekvő problémájának kezelésére, hogy segíteni lehessen valamennyi fogyasztónak, különösen a legkiszolgáltatottabbaknak abban, hogy egyénileg vagy közösen javítsák lakhatási, fűtési és hűtési helyzetüket, akár tulajdonosokról, akár bérlőkről van szó;

93.  hangsúlyozza, hogy a helyi erőforrások felhasználásának előnyben részesítése révén magas szintű energiafüggetlenséget kell elérni;

94.  szorgalmazza a meglévő ipari vállalkozásokból származó hulladékhő háztartási fűtésre történő használatát;

95.  úgy véli, hogy az energiaszegénység legyőzésének kulcsa a fűtés általános költségeinek csökkentése az egyes háztartások számára, biztosítva, hogy az energiafelhasználás három legfőbb szakaszában – a primer energia hasznos energiává történő átalakítása, az energia szállítása és különösen a végfelhasználó általi felhasználás során – jelentősen növekedjen az energiahatékonyság; kéri a tagállamokat, hogy valóban kezeljék prioritásként az energiahatékonysági intézkedéseket és a megújuló energiaforráson alapuló fűtésre és hűtésre való átállást;

96.  fontosnak tartja annak biztosítását, hogy az energiahatékonyság javítására fordított finanszírozás egy része az energiaszegény háztartásokban vagy a leginkább rászoruló területeken élőknél végrehajtandó átalakításokat segítse, például azáltal, hogy támogatja őket az energiahatékonyabb fűtő- és hűtőberendezésekbe való befektetésben;

97.  úgy véli, hogy az energiahatékonyságról szóló irányelv értelmében a tagállamoknak állami épületfelújítási terveket kellene kidolgozniuk az épületek energiahatékonnyá történő átalakítása céljából, nem utolsósorban a magánkézben lévő épületek felújításának ösztönzésével, valamit úgy véli, hogy e terveknek konkrét intézkedésekkel kell segíteniük a legkiszolgáltatottabb csoportokat abban, hogy leküzdhessék az energiaszegénységet;

98.  felszólítja a Bizottságot, hogy az energiahatékonyságról szóló irányelv végrehajtása során dolgozzon ki képzést az energiahatékonysággal kapcsolatos ellenőrzésben és tervezésben részt vevő szakemberek számára, valamint segítse a magánszemélyeket, és különösen a legkiszolgáltatottabb csoportokat az ilyen típusú tevékenységek végrehajtásában;

99.  hangsúlyozza, hogy miközben jelenleg az európai épületek jelentős hányadát érinti az energiapazarlás azok rossz minőségű szigetelése, valamint régi és nem hatékony fűtési rendszereik miatt, az energiaszegénység az uniós lakosság közel 11%-át érinti;

100.  kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy a lehetséges jövőbeli földgázellátási válság kockázatának fényében a trágyafeldolgozásból nyert biogáz termelését teljes mértékben építsék be a körforgásos gazdaság megvalósításába.

101.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0094.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 104. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0266.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0444.
(5) Az Európai Bizottság közleménye az energiahatékonyságról, és annak az energiabiztonsághoz, valamint a 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai kerethez való hozzájárulásáról (COM(2014)0520).


A kkv-k versenyképességének fokozása
PDF 355kWORD 57k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i állásfoglalása a „kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása” tematikus célkitűzés végrehajtásáról – a közös rendelkezésekről szóló rendelet 9. cikkének (3) bekezdése (2015/2282(INI))
P8_TA(2016)0335A8-0162/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös rendelkezésekről szóló 1303/2013/EU rendeletnek a „kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása” tematikus célkitűzéséről szóló 9. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közös rendelkezésekről szóló 1303/2013/EU rendeletnek az esb-alapokból támogatott pénzügyi eszközökről szóló 37. cikkére,

–  tekintettel a több tagállam által közösen indított, a kutatást végző kis- és középvállalkozások támogatását célzó kutatási-fejlesztési programban történő uniós részvételről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatjavaslatról szóló, 2014. április 15-i jogalkotási álláspontra(1),

–  tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javításáról szóló, 2013. február 5-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel „A kkv-k zöld növekedési lehetőségei” című, 2015. május 19-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a kis- és középvállalkozásoknak szóló COSME programra,

–  tekintettel a kkv-król, az erőforrás-hatékonyságról és a zöld piacokról szóló Eurobarométer felmérésre (381. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés), és az innovációk piaci hasznosítása terén a köztámogatás szerepéről szóló Eurobarométer felmérésre (394. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés),

–  tekintettel a 2008. december 4-i állásfoglalására az európai kisvállalkozások környezetének fejlesztése érdekében tett lépésekről - Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag(4),

–  tekintettel a Bizottság „Gondolkozz előbb kicsiben! Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag” című, 2008. június 25-i közleményére (COM(2008)0394),

–  tekintettel a Kisvállalkozások Európai Chartájára, amelyet az Európai Tanács a 2000. június 19–20-i feirai ülésén fogadott el,

–   tekintettel a következő programozási időszakban a kkv-k finanszírozására szolgáló uniós eszközök felülvizsgálatának gyakorlati vonatkozásáról szóló, 2011. február 16-i európai parlamenti állásfoglalásra(5),

–  tekintettel „A kis- és középvállalkozásokról (kkv-król): versenyképesség és üzleti lehetőségek” című, 2012. október 23-i állásfoglalására(6),

–  hálózatépítési kiválóság a jó kohéziós politikáért” című, 2014. január 14-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítése” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Bizottság 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlására a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) fogalmának meghatározásáról(9),

–  tekintettel a „Kutatás és innováció: a megújuló növekedés forrásai” című, 2014. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2014)0339),

–  tekintettel a „Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról: a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások” című, 2014. július 23-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

–  tekintettel az „Iparpolitika: A versenyképesség erősítése” című, 2011. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2011)0642),

–  tekintettel a „Kisvállalkozás, nagyvilág – új partnerség, amelynek segítségével a kis- és középvállalkozások megragadhatják a globális lehetőségeket” című, 2011. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2011)0702),

–  tekintettel „A kkv-k szabályozási terheinek minimálisra csökkentése – Az uniós szabályozás hozzáigazítása a mikrovállalkozások szükségleteihez” című, 2011. november 23-i bizottsági jelentésre (COM(2011)0803),

–  tekintettel „Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata” című, 2011. február 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0078),

–   tekintettel az Európa 2020 stratégia keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politikáról szóló, 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0553),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a „Beruházás a növekedésbe és a munkahelyteremtésbe – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0639),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2013. május 30-i, „Az innovációs szakadék megszüntetése” című véleményére(10),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2014. október 7-i, „Induló csúcstechnológiai vállalkozásokat támogató ökoszisztémák létrejöttét segítő intézkedések” című véleményére(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0162/2016),

A.  mivel a kohéziós politika a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében történő beruházás fő eszköze az Európai Unióban, több mint 350 milliárd euró éves költségvetéssel 2020-ig; mivel a kohéziós politika beruházásainak kézzelfogható eredményei segítik a tagállamok régióinak jelenlegi és jövőbeli növekedését;

B.  mivel a gazdasági és pénzügyi válság következtében számos tagállamban nőtt a szegénység és a társadalmi kirekesztés mértéke, továbbá a hosszú távú munkanélküliség, a fiatalok munkanélkülisége és a társadalmi egyenlőtlenségek, ezért a kkv-k lényeges és fontos szerepet játszhatnak Európa fellendülésében;

C.  mivel a 23 millió kis- és középvállalkozás (kkv) – amelyek az összes vállalkozás körülbelül 99 %-át teszik ki – alapvető hozzájárulást nyújt a gazdasági növekedéshez, a társadalmi kohézióhoz, az innovációhoz és a magas minőségű munkahelyek teremtéséhez, és több mint 100 millió munkahelyet biztosítanak, azaz kettőt minden három magánszektorbeli munkahelyből, továbbá a nagyobb vállalkozások foglalkoztatási növekedési ütemének kétszeresét tartják fenn; mivel az európai kkv-k mindössze 13 %-a folytat kereskedelmi és beruházási tevékenységet a globális piacokon;

D.  mivel az európai kkv-k nagyon sokfélék, nagyszámú helyi szintű mikrovállalkozással, amelyek gyakran a hagyományos ágazatokban tevékenykednek, valamint egyre nagyobb számban új, induló vállalkozással és gyorsan fejlődő, innovatív vállalkozással, továbbá egyedi célokra és csoportokra összpontosító szociális vállalkozásokkal; mivel ezek az üzleti modellek egymástól eltérő problémákkal küzdenek, ezért igényeik is eltérőek; mivel az európai, nemzeti és regionális szabályozás egyszerűsítése alapvető fontosságú a kkv-k hitelhez való hozzáférésének megkönnyítéséhez;

E.  mivel a kkv-k kiválóan alkalmazkodnak a változásokhoz, és képesek arra, hogy lépést tartsanak a technológiai fejlődéssel;

F.  mivel a mikrohitel, amely főleg a mikrovállalkozókat és azokat a hátrányos helyzetű embereket célozza, akik önfoglalkoztatókká szeretnének válni, döntő fontosságú a hagyományos banki szolgáltatásokhoz való hozzáférés akadályainak leküzdésében, és mivel a JASMINE program (az európai mikrofinanszírozási intézményeket támogató közös program) és az EU társadalmi változás és innováció programjának szociális vállalkozási tengelye értékes támogatást nyújthat a finanszírozáshoz való hozzáférés javításához, ideértve a szociális vállalkozásokat is;

G.  mivel a kohéziós politika 2007–2013-as programozási időszakban 70 milliárd euró összegű támogatást nyújtott a kkv-knak, ami több mint 263 000 munkahelyet teremtett, és segítette a kkv modernizálását az információs és kommunikációs technológiák szélesebb körű használata, a készségek, az innováció, illetve a munkamódszerek korszerűsítése révén;

H.  mivel a kohéziós politika a 2014–2020-as programozási időszakban tovább támogatja a kkv-kat a 2007–2013 közötti támogatás megkettőzésével 140 milliárd euróra;

I.  mivel „A kkv-k versenyképességének fokozása” című (3. számú) tematikus célkitűzés a teljes finanszírozást tekintve egyik legnagyobb százalékos arányú, 13,9 %-os tematikus célkitűzés, és elsődleges fontosságú a kohéziós politika és az Európa 2020 stratégia célkitűzések elérése érdekében;

J.  mivel azok a kkv-k szenvednek leginkább az összetett szabályozástól, a bizonytalan szabályoktól és az adminisztrációs terhektől, nevezetesen az ügyintézési költségek és az odaítélt összegek közötti aránytalanságtól, az eljárási határidőktől és a pénzeszközök kényszerű megelőlegezésétől, amelyek az európai strukturális és beruházási alapokra pályáznak, amennyiben versenykörülmények között fejlődnek és számos kényszernek vannak kitéve, többek között pénzügyi kényszereknek;

K.  mivel a tematikus koncentráció bevezetése a kohéziós politika 2014–2020-as programozása során hatékony eszközt teremtett az operatív programok megtervezéséhez, nagyobb hangsúlyt fektetve a beruházási prioritásokra annak érdekében, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre a tényleges hatás eléréséhez;

L.  mivel a közös rendelkezésekről szóló rendelet 14., 16. és 29. cikkeiben meghatározott partnerségi megállapodások és operatív programok a tagállamokban és a régiókban végrehajtott beruházások irányításának stratégiai eszközei;

M.  mivel a kkv-k fogják biztosítani azt, hogy az ipari termelés a tagállamok GDP-jének legalább 20 %-os részesedését tegye ki 2020-ig;

N.  mivel jelenleg az európai kkv-knak csak kis százaléka képes a nemzetközi kereskedelem, a kereskedelmi megállapodások és a globális értékláncok lehetőségeinek felismerésére és kiaknázására, és nemzetközi szinten az európai kkv-knak csak 13 %-a játszott aktív szerepet az Unión kívül az elmúlt három évben;

O.  mivel a kkv-k nemzetközivé válási folyamatának a vállalati társadalmi felelősségvállaláson, az emberi jogok és a munkavállalói jogok tiszteletben tartásán, valamint a lehető legmagasabb szintű környezetvédelmen kell alapulnia a tisztességes verseny biztosítása és a minőségi munkahelyek számának növelése érdekében;

1.  megjegyzi, hogy a tematikus koncentráció révén az operatív programok célzottabban támogatnak bizonyos korlátozott számú stratégiai célkitűzést, különösen a növekedés elősegítése és a kkv-kban – a mikrovállalkozásokat is beleértve – létrehozandó jó minőségű munkahelyek teremtése szempontjából; úgy véli, hogy a kkv-k az európai gazdaság hajtóerői, és kulcsfontosságúak a kohéziós politika sikere szempontjából, ám méretük miatt gyakran és számos kihívással szembesülnek; ezért ajánlja a kkv-k támogatásának növelését az esb-alapokból;

2.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a kkv-k fejlesztésére irányuló projektek hozzáadott értékét a hagyományos ágazatok fejlesztése és innovációja szempontjából, mivel ez nemcsak a munkahelyteremtést ösztönzi, hanem megőrzi a helyi és regionális vállalatok sajátos profilját, a fenntarthatóság elveinek tiszteletben tartása mellett; hangsúlyozza az ilyen ágazatok környezetének figyelembevételét is, a hagyományos tudásalapú termelési technikák és az innováció közötti kényes egyensúly megbontása nélkül; rámutat arra, hogy a kkv-k fontos szerepet játszanak a szolgáltatási ágazatban, amely jelentős változáson megy keresztül a digitalizálás eredményeképpen, és úgy véli, hogy az információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos szakképzett munkaerő hiányát a megfelelő oktatásra és képzésre fektetett nagyobb hangsúllyal kell kezelni;

3.  hangsúlyozza, hogy átfogó igény van olyan mechanizmusokra, amelyek segítik az üzleti környezet egyszerűsítését, és megerősítik új vállalkozások célravezető és hatásos szabályozási programmal történő létrehozásának folyamatát a kkv-k versenyképességének és az európai strukturális és beruházási alapok felhasználásának támogatása érdekében; hangsúlyozza az előzetes feltételek teljesítésének szükségességét;

4.  kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a körkörös gazdaságra vonatkozó csomag elveit a 3. számú tematikus célkitűzés végrehajtása során, annak érdekében, hogy ösztönözni lehessen a fenntarthatóbb gazdasági növekedést és új, minőségi munkahelyeket lehessen teremteni a kkv-k számára, különös figyelmet fordítva zöld munkahelyek teremtésére; e tekintetben úgy véli, hogy mindenképpen folytatni kell a kkv-k zöld versenyképességének előmozdítását a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés megkönnyítése, a tájékoztatás bővítése, a jogszabályok egyszerűsítése, a bürokrácia csökkentése, az e-kohézió növelése és a környezetbarát vállalkozási kultúra megerősítése révén; megjegyzi, hogy az újragyártást, a javítást, a karbantartást, az újrahasznosítást és a környezetbarát tervezést is magában foglaló környezetbarátabb értéklánc számos kis- és középvállalkozásnak jelentős üzleti lehetőségeket tudna nyújtani, feltéve, ha megvalósul a szabályozási, intézményi és technikai akadályok felszámolása vagy csökkentése;

5.  emlékeztet arra, hogy azok a nehézségek, amelyekkel a kkv-k szembesülnek, részben abból fakadnak, hogy a tagállamok és az Európai Unió megszorító politikái elfojtják a keresletet;

6.  ösztönzi a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy vegyék fontolóra a pénzügyi eszközök nyújtotta lehetőségek kihasználását; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell e pénzügyi eszközök és a kkv-k pénzügyi támogatását célzó „kkv-kezdeményezés program” átláthatóságát, elszámoltathatóságát és ellenőrzését; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközöket mindig a kohéziós politika céljaival összhangban kell alkalmazni, valamint megfelelő technikai és igazgatási támogatást kell nyújtani;

7.  kéri a hitelhez jutás egyszerűsítését és a vonatkozó szabályozás csökkentését, figyelembe véve a mikrovállalkozások és induló vállalkozások sajátos jellemzőit és azon régiókét, ahol ezek működnek; sajnálja, hogy a befektetők és a bankok gyakran vonakodnak finanszírozni az induló és korai terjeszkedési szakaszban lévő vállalkozásokat, és sok kkv, különösen a kis induló vállalkozások számára gyakran nehézséget okoz a külső finanszírozáshoz jutás; ezért kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a növekedni kívánó mikrovállalkozások és induló vállalkozások finanszírozási eszközökhöz való hozzáférésének javítására; megjegyzi, hogy a kkv-k finanszírozásának kamatlábait egyenlővé kell tenni a nagyobb társaságoknak nyújtott kamatlábakkal;

8.  úgy véli, hogy az európai kisvállalkozások hajlamosak erőteljesen támaszkodni olyan finanszírozási forrásokra, mint a bankokra, és nem rendelkeznek teljes körű ismeretekkel a kiegészítő finanszírozási források létezéséről, vagy finanszírozási lehetőségeikről; megjegyzi, hogy a Bizottság, tekintettel a piacok töredezettségére, ajánlások sorát fogalmazta meg, pl. a tőkepiaci unióról, amelyek a pénzügyi források diverzifikálását, a tőke szabad mozgását és a finanszírozáshoz jutás megkönnyítését célozzák, különösen a kkv-k esetében;

9.  felhívja a figyelmet a pénzügyi eszközökkel elért eredményekre vonatkozó bizonyítékok hiányára és e pénzügyi eszközöknek az Unió átfogó célkitűzéseivel és prioritásaival fennálló laza kapcsolatára; felhívja a Bizottságot a támogatások további fejlesztésére a pénzügyi eszközök használatának előmozdítása helyett;

10.  megjegyzi, hogy az elmúlt 2007–2013-as programozási időszakban néhány akadály, mint például a gazdasági válság hatásai, a strukturális alapok komplex kezelése és az adminisztratív terhek, valamint a kkv-k rendelkezésére álló finanszírozás szűkössége és a támogatási rendszerek végrehajtásának bonyolultsága az ilyen pénzeszközök nem megfelelő felhasználását eredményezte a kkv-k részéről; figyelmeztet arra, hogy az alacsony felhasználási arány kiváltó okát kezelni kell annak érdekében, hogy ugyanezek a problémák ne ismétlődjenek meg a 2014–2020-as programozási időszakban, és hogy egyes kkv-kat a túlzott mértékű bürokrácia akadályozott meg abban, hogy pályázzanak az elérhető forrásokra; sajnálja, hogy az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságáról és a kkv-kra gyakorolt hatásáról készült tanulmányok túl általános jellegűek és hiányosak, és kéri a Bizottságot, hogy – a tagállamokkal együttműködve – mihamarabb készítsen elemzést a problémáról, és juttassa el annak eredményét a Parlamenthez; hangsúlyozza, hogy a hiányos adminisztratív kapacitás hátráltathatja a 3. tematikus célkitűzés időben történő végrehajtását;

11.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság fokozott figyelmet fordít a jó kormányzásra és a jó minőségű közszolgáltatásokra; emlékeztet arra, hogy az átlátható, következetes és innovatív közbeszerzési rendszer fontos a kkv-k számára; ezért sürgeti a kkv-k pályázatokon való részvétele előtt álló akadályok minél teljesebb körű elmozdítását, vagyis a túlzott bürokratikus terhek kiiktatását, a kiegészítő feltételek szabásának elkerülését nemzeti szinten, egyúttal mihamarabb végrehajtva a közbeszerzési vitarendezésre vonatkozó hatályos jogalkotási keret rendelkezéseit; üdvözli a 2014/24/EU irányelvet, és az egységes európai közbeszerzési dokumentumot, amelyek remélhetőleg jelentősen csökkentik a vállalatok, különösen a kkv-k bürokratikus terheit; hangsúlyozza, hogy továbbra is szigorúan kell alkalmazni a hibák és a csalások elleni intézkedéseket, az igazgatási terhek növelése nélkül, és a hibák megelőzése érdekében az adminisztratív eljárások egyszerűsítésével; felhívja a szerződéseket csoportosítani kívánó ajánlatkérőket, ügyeljenek arra, hogy ne zárják ki a kkv-ket az eljárásból a végleges tétel puszta mérete miatt, mivel a nagyobb szerződések nehezebben teljesíthető kritériumokat tartalmazhatnak;

12.  megismétli, hogy fokozni kell az átláthatóságot és az összes érintett regionális és helyi hatóságok, a civil társadalmi szereplők, a vállalkozók és más érdekelt felek részvételét, különösen a projekteket érintő ajánlattételi felhívásokban foglalt követelmények meghatározásának folyamatában, a végleges kedvezményezettek igényeinek alaposabb figyelembevétele érdekében; ezért hangsúlyozza a partnerségi elv tényleges végrehajtásának és tiszteletben tartásának szükségességét a partnerségi megállapodások és operatív programok tervezési, előkészítési és végrehajtási szakaszában egyaránt, a közös rendelkezésekről szóló rendelet és a partnerségi magatartási kódex részletes rendelkezései alapján; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamokban még mindig sok olyan kkv-kat képviselő van, amelyek részvétele nem valósult meg igazán, és megfelelő konzultáció nélkül gyakran csak tájékoztatásban részesülnek; ösztönzi a gazdaság jövőorientált, fenntartható és gazdasági szempontból innovatív ágazatait képviselő szervezeteket, hogy vegyenek részt a partnerségben, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ruházzák fel hatáskörrel ezeket a szervezeteket, a technikai segítségnyújtás és a kapacitásépítés igénybevételével;

13.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a kkv-ket célzó valamennyi uniós beruházási politika fokozott koordinációját és koherenciáját; megjegyzi, hogy az európai strukturális és befektetési alapokból történő finanszírozás és a kkv-ket célzó más politika és pénzügyi eszköz közötti szinergia emelése maximálisra növeli a beruházások hatását; üdvözli az európai strukturális és beruházási alapokhoz való hozzáférés megkönnyítésére irányuló tervet a „kiválóság pecsétjének” bevezetése révén olyan projektek esetében, amelyek „kiváló” minősítést kaptak, ám nem jutottak finanszírozáshoz a „Horizont 2020” keretprogram által; sürgeti a tagállamokat, hogy az érintett társadalmi és gazdasági szereplőkkel együtt hozzanak létre regionális szintű egyablakos rendszert, ezzel támogatva a már meglévőket, vagy konszolidált platformot a kkv-k támogatását szolgáló különböző uniós finanszírozási eszközök számára, továbbá sürgeti a tagállamokat, hogy nyújtsanak adminisztratív támogatást a projektek előkészítéséhez és végrehajtásához;

14.  hangsúlyozza, hogy az integrált területi beruházás, a közösségvezérelt helyi fejlesztés, a makroregionális stratégiák és általában az európai területi együttműködés jelentős szerepet játszhatnak a 3. tematikus célkitűzés céljainak sikeres végrehajtásában, mivel egyes projektek határokon átnyúló területekkel is rendelkezhetnek, és képesek hely-alapú innovatív gyakorlatok kifejlesztésére;

15.  megjegyzi, hogy a Bizottság által közzétett első értékelés szerint a kkv-k támogatására szánt összegek jelentősen növekedtek az előző programozási időszakokhoz képest; hangsúlyozza, hogy az európai strukturális és beruházási alapok, és különösen a kutatás és a fejlesztés támogatását célzó operatív programok életképes és felhasználóbarát finanszírozási keret biztosítása révén segíthetik a kkv-ket abban, hogy szabadalmi bejelentéseket nyújtsanak be az Európai Szabadalmi Hivatalhoz;

16.  sajnálja a kohéziós politika végrehajtása során a jelenlegi programozási időszakban előforduló késedelmeket; rámutat arra, hogy a kisvállalkozások számára sürgősen hozzáférést kell biztosítani a finanszírozáshoz, valamint, hogy bár az összes operatív program elfogadásra került, a végrehajtás még csak nagyon kezdeti szakaszában tart; megjegyzi, hogy a késlekedések miatt akadozik a kohéziós politika végrehajtása, és sürgeti a Bizottságot a késlekedéseket mihamarabb megszüntető intézkedések kidolgozására;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és ösztönözze a kohéziós politika végrehajtásának felgyorsítását, különösen a fenntartható növekedést és a minőségi munkahelyek létrehozását szolgáló projektek esetében, a vidéki területeken indított projektekre is összpontosítva, új szolgáltatások létrehozása, illetve a vidéki elvándorlás megakadályozása céljából; felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a gazdasági, társadalmi hozzáadott értéket és a jogosultsági követelmények megállapításakor a projektek környezeti hatását;

18.  hangsúlyozza a Parlament szerepét a kohéziós politika eredményorientált végrehajtásának felügyelete során; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legkorábbi szakaszban azonosítsa és csökkentse a források kkv-k és induló vállalkozások támogatására történő hatékony felhasználásának akadályait, hogy azonosítsa a lehetséges szinergiákat az európai strukturális és beruházási alapok között, illetve az esb-alapok és a kkv-kel kapcsolatos egyéb alapok között, és szolgáljon konkrét ajánlásokkal a fenti pénzügyi eszközök használatának további egyszerűsítésre, ellenőrzésére és használatának értékelésére irányuló lépésekről és iránymutatásról; megjegyzi, hogy az ágazat növekvő nehézségekkel néz szembe, különösen a legkülső régiókban és azokon a területeken, ahol az alapvető infrastruktúra elmaradottsága a magánberuházások alacsony szintjét eredményezi;

19.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k több finanszírozási forráshoz való hozzáférésének javítása és megkönnyítése érdekében meg kell szervezni az Európai Beruházási Bank és az Európai Beruházási Alap közötti párbeszédet;

20.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k európai strukturális és beruházási alapokhoz való széleskörű hozzáférését gátló fő akadályai a támogatási programok nagy száma és változatossága, a szabályok és az eljárások bonyolultsága, a végrehajtási jogszabályok késedelmes bevezetése és túlbuzgóság veszélye; felkéri tehát az egyszerűsítéssel foglalkozó magas szintű munkacsoportot, hogy álljon elő konkrét javaslatokkal – tekintetbe véve a minőségi jogalkotásra vonatkozó stratégiát – arra nézve, hogyan egyszerűsíthetők az eljárások az európai strukturális és beruházási alapok igazgatása során a kkv-k számára, különös hangsúlyt helyezve az ellenőrzéssel, az igazgatás rugalmasságával, a kockázatkezeléssel és az időközi értékeléssel, valamint a konktrollrendszerekkel kapcsolatos követelményekre, továbbá a versenyjoggal és egyéb uniós politikákkal való összhangra; kéri, hogy az egyszerűsítést célzó intézkedések vegyék figyelembe a kisvállalkozói intézkedéscsomag „csak egyszer” és „gondolkozz először kicsiben” alapelvét, és ezek átgondolása és végrehajtása különböző szinteken történjen, a kkv-k különböző kategóriáinak képviselőivel együttműködve; felhívja a magas szintű munkacsoportot, hogy munkájának eredményeit folyamatosan ossza meg a Parlament Regionális Fejlesztési Bizottságával, és felhívja a Bizottságot, hogy konzultáljon a tagállamok képviselőivel a munkacsoport által vizsgált kérdésekről;

21.  kéri a Bizottságot az állami támogatásra vonatkozó olyan feltételek megállapítására nemzeti és regionális szinten, amelyek nem különböztetik meg hátrányosan a kkv-ket, és amelyek összhangban állnak a kohéziós politika vállalkozások számára szánt támogatásával, valamint arra, hogy használja ki teljes mértékben az általános csoportmentességi rendeleten alapuló támogatási kereteket, hogy csökkentse a közigazgatásokra és kedvezményezettekre nehezedő bükrokratikus terhet, és növelje az esb-alapok kihasználtságát, egyértelműen meghatározva a kkv-knak juttatott esb-alapokra vonatkozó szabályok és az állami támogatásra vonatkozó szabályok közti kapcsolatot;

22.  kéri a Bizottságot, hogy e tekintetben ösztönözze a tagállamokat az adatok, az ismeretek és a legjobb gyakorlatok cseréjére, megfelelő jelentéstétel biztosításával, és motiválva őket arra, hogy támogassák a nagy munkahelyteremtési potenciállal rendelkező projekteket;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen találjanak tartós megoldást a kifizetési hátralékok problémájára a regionális politika terén, többek között a késedelmes fizetésekről szóló irányelv (2011/7/EU) alkalmazásában, annak biztosítása érdekében, hogy a kkv-k mint a projektben részt vevő partnerek ne visszakozzanak a jelenlegi programozási időszak támogatási programjaiban és projektjeiben való részvételtől a kifizetési késedelmek miatt; rámutat továbbá, hogy az irányelv előírásainak következetesebb betartása, amely többek közt megköveteli, hogy a hatóságok 30 napon belül kifizessék a beszerzésre kerülő termékeket és szolgáltatásokat, hozzájárulna a kkv-k stabilizációját és növekedését elősegítő feltételek megteremtéséhez;

24.  hangsúlyozza, hogy az intelligens szakosodás stratégiái, bár a 3. tematikus célkitűzés nem követeli meg azokat előzetes feltételként, alapvető eszközök az innováció biztosítása és a tematikus célkitűzések alkalmazhatósága terén, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy e stratégiáknak nem csak a tudományos és technikai jellegű innovációra, hanem a nem tudományos innovációra is ki kell terjedniük; kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a Parlament számára a kkv-kat célzó intelligens szakosodási stratégiákról nemzeti és/vagy regionális szinten; hangsúlyozza, hogy az egyes régiók által elfogadott intelligens szakosodási stratégiáinak összhangban kell lenniük az adott terület gazdaságával, illetve azt, hogy kihívást jelent az intelligens szakosodásnak az adott esetben hiányos támogató infrastruktúrájú nem városi területeken való megvalósítása; üdvözli a 3. tematikus célkitűzés európai kisvállalkozói intézkedéscsomagra vonatkozó előzetes feltételeit, és felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket, és gyorsítsák meg a kisvállalkozói intézkedéscsomag célkitűzéseinek megvalósítását; ezért támogatja az „Európai vállalkozói régió” (EVR) díjat, amelynek célja az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag tíz elvét alkalmazó, kiemelkedő, jövőorientált vállalkozói stratégiákkal rendelkező uniós régiók azonosítása és jutalmazása;

25.  arra kéri az irányító hatóságokat, hogy vegyék figyelembe az egyes térségek jellemzőit és egyedi kompetenciáit, azokra összpontosítva, amelyek elmaradottak, valamint elnéptelenedés és magas munkanélküliség sújtja őket, mind a hagyományos, mind az innovatív gazdasági ágazatok fejlesztésének céljával; felszólítja a Bizottságot konkrét programok kidolgozására, amelyek tartalmazzák az fenntartható, intelligens és inkluzív növekedés összes, a kkv-kra érvényes elemét; emlékeztet a nemek közötti szakadék problémájára, amelyre a kisvállalkozói intézkedéscsomag is felhívja a figyelmet, és aggodalmának ad hangot a nők alacsony arányát illetően a vállalkozások indítása és vezetése terén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a fiatal és női vállalkozók támogatására irányuló konkrét stratégiák végrehajtását a zöld növekedés vonatkozásában, amely összeegyezteti a gazdasági növekedést a foglakoztatás növekedésével, valamint a társadalmi befogadást és a szakmaiságot a környezeti fenntarthatósággal;

26.  kéri a Bizottságot, hogy a meglévő költségvetéseken belül hozzon létre a kkv projektek eredményeinek terjesztésére szolgáló, részvételen alapuló platformot, többek között a bevált gyakorlatok példáival, beleértve az ERFA 2000–2006, valamint a 2007–2013 közötti programozási időszakait is;

27.  megjegyzi, hogy az Európai Bizottság által kidolgozott, „Intelligens útmutató a szolgáltatásinnovációhoz” című dokumentum hangsúlyozza, hogy a regionális állami támogatásokra vonatkozó stratégiák az egyes térségek társadalmi és gazdasági szereplőivel együtt hogyan teremthetnek a kkv-k számára kedvező környezetet, és hogyan támogathatják őket abban, hogy megőrizzék versenyképességüket a globális értékláncokon belül;

28.  hangsúlyozza a kkv-k előtt álló jövőbeli kihívásokat és lehetőségeket a COP21 konferencián a közelmúltban hozott határozatokhoz való alkalmazkodás és azok betartása terén;

29.  úgy véli, hogy a kisvállalkozások tevékenységét segítő megfelelő támogatás és ösztönzők innovatív lehetőséget nyújthatnak a menekültek és migránsok integrációjához;

30.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k a foglalkoztatás fő forrásai az Unióban, és a vállalkozások létrehozását meg kell könnyíteni a vállalkozói készségek ösztönzése és iskolai tananyaggá tétele révén, ahogy a kisvállalkozói intézkedéscsomag is utal rá, és különösen alapvető fontosságú a mikrohotelek rendszere, a megfelelő képzés és a vállalkozásbarát politika, valamint célzott képzésre van szükség, amely felkészíti a fiataloknak a zöld gazdaságra;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az irányító hatóságokkal együtt ösztönözze egy egyetemekből, kutatóközpontokból, társadalmi és gazdasági szereplőkből és közintézményekből álló hálózat kialakítását, amely támogatja a vállalkozói készségek kialakítását, és arra ösztönzi az irányító hatóságokat, hogy használják fel a technikai segítségnyújtásra szánt összegeket, beleértve az ikt-megoldások innovatív alkalmazását a kkv-k által; e tekintetben megjegyzi, hogy a 11. tematikus célkitűzésben szereplő technikai segítségnyújtásnak támogatnia kell a közös rendelkezésekről szóló rendelet partnerségekről szóló 5. cikkében szereplő összes partnert; ezért arra szólít fel, hogy biztosítani kell a területi kkv szervezeteknek a 11. tematikus célkitűzés rendelkezéseihez és a kapacitásépítési intézkedésekhez való hozzáférést;

32.  kiemeli, hogy az Unióban székhellyel rendelkező kkv-k csak 25%-a végez exporttevékenységet, és a kkv-k nemzetközivé tételéhez helyi szintű támogatás nyújtására is szükség van; felszólítja a Bizottságot az európai strukturális és beruházási alapok nagyobb mértékű kihasználására, hogy segítse a kkv-ket a a nemzetközi kereskedelemben számukra felkínált lehetőségek megragadásában és az előttük álló kihívások kezelésében, valamint nyújtson támogatást részükre az alkalmazkodási költségek és a fokozott nemzetközi verseny negatív hatásainak kezelésében;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politika előkészítése során növelje a kkv-k versenyképességének megerősítésére szánt forrásokat;

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0364.
(2) HL C 24., 2016.1.22., 2. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0198.
(4) HL C 21. E, 2010.1.28., 1. o.
(5) HL C 188. E, 2012.6.28., 7. o.
(6) HL C 68. E, 2014.3.7., 40. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0002.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0308.
(9) HL L 124., 2003.5.20., 36. o.
(10) HL C 218., 2013.7.30., 12. o.
(11) HL C 415., 2014.11.20., 5. o.


Az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia
PDF 297kWORD 57k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i állásfoglalása az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról (2015/2324(INI))
P8_TA(2016)0336A8-0226/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 192. cikkére, 265. cikkének (5) bekezdésére és 174. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alpok-régióra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2015. július 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0366) és az ahhoz kapcsolódó cselekvési tervre és támogató elemzési dokumentumra (SWD(2015)0147),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, és az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a közös rendelkezésekről szóló rendelet (CPR)),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU rendeletre(3),

–  tekintettel az Alpok-régióra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2013. december 19-i és 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „Az Európai Unió Alpok-régióra vonatkozó stratégiájáról szóló bizottság közleményre vonatkozó, 2015. október 8-i véleményére(4),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „Az Európai Unió Alpokra vonatkozó makroregionális stratégiája” című, 2014. december 3-i véleményére(5),

–  tekintettel „Az Unió makroregionális stratégiáinak alakulásáról: A jelenlegi gyakorlat és a jövőbeni kilátások, különösen a Földközi-tenger térségében” című, 2012. július 3-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégia alakulásáról szóló, 2013. május 23-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, a makroregionális stratégiák irányításáról szóló, 2014. május 20-i jelentésre (COM(2014)0284),

–  tekintettel „Az Európa 2020 keretei közötti fenntartható növekedéshez hozzájáruló regionális politika” című, 2011. január 26-i bizottsági közlemény (COM(2011)0017),

–  tekintettel az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92/EU irányelv módosításáról szóló, 2014. április 16-i 2014/52/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezménynek (Aarhusi Egyezmény) az Európai Közösség nevében való megkötéséről szóló, 2005. február 17-i 2005/370/EK tanácsi határozatra,

–  tekintettel az Európai Unió Alpok-régióra vonatkozó stratégiájáról Brdóban (Szlovénia) 2016. január 25–26-án megrendezett nyitókonferenciára,

–   tekintettel az Európai Unió Alpok-régióra vonatkozó stratégiájáról 2014. szeptember 17-én Innsbruckban az érdekelt felek számára megrendezett konferenciára,

–  tekintettel az Európai Unió Alpok-régióra vonatkozó stratégiájáról 2014. december 1–2-án Milánóban az érdekelt felek számára megrendezett konferenciára,

–  tekintettel az Alpok védelméről szóló Egyezmény megkötéséről szóló, 1996. február 26-i 96/191/EK tanácsi határozatra (Alpesi Egyezmény),

–  tekintettel az Európai Unió Alpok-régióra vonatkozó stratégiájáról folytatott nyilvános konzultációról szóló bizottsági összefoglaló jelentésre,

–  tekintettel az érdekelt feleknek „Az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásáról szóló politikai állásfoglalás” című, 2013. október 18-án Grenoble-ban elfogadott dokumentumban megfogalmazott nézeteire,

–  tekintettel „A makrorégiók új szerepe az európai területi együttműködésben” című, az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága (B. Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) által 2015 januárjában közzétett tanulmányra,

–  tekintettel „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című, 2009. április 1-jei bizottsági fehér könyvre (COM(2009)0147),

–  tekintettel a Bizottság 2015. évi kutatási és innovációs eredménytáblájára,

–  tekintettel a Bizottság az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése” című közleményére (COM(2013)0249),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020 és más kutatási, innovációs és versenyképességgel kapcsolatos uniós programok közti szinergiák előmozdítása” című 2014-es iránymutatására,

–  tekintettel a Bizottság az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Központi Bankhoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, a Régiók Bizottságához és az Európai Beruházási Bankhoz intézett, „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0226/2016),

A.  mivel az átfogó harmonikus fejlődés előmozdítása érdekében az Unió egészében meg kell erősíteni a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót;

B.  mivel a makroregionális stratégiák a gazdasági, társadalmi és területi kohézió céljának megvalósítását elősegítő jelenlegi alapvető eszközök; mivel e stratégiák a nem az új jogszabályokra, nem az új intézményekre és nem a többletforrásokra számító „három nem” elvére épülnek;

C.  mivel az Alpok-régióra vonatkozó makroregionális stratégia segíthet visszafordítani a gazdasági visszaesést a kutatási és innovációs beruházások, valamint a vállalkozások támogatása révén, figyelembe véve a régió egyedi jellemzőit és értékeit;

D.  mivel a makroregionális stratégiák céljának arra kell irányulnia, hogy a különböző régiók közös céljait önkéntes és összehangolt megközelítéssel könnyebben lehessen elérni anélkül, hogy további szabályozást kellene létrehozni;

E.  mivel az éghajlatváltozás kibontakozása az Alpok-régióban gyorsabb a globális átlagnál, ami egyre gyakrabban vezet természeti katasztrófákhoz, így lavinákhoz és áradásokhoz;

F.  mivel a makroregionális stratégiák célja, hogy meghatározzák az erőforrásokat és kihasználják a régiók közös fejlesztési potenciálját;

G.  mivel a makroregionális stratégiák a többszintű kormányzás olyan modelljét kínálják, amelyben a stratégiák csak a helyi, regionális és nemzeti szintű érdekelt felek bevonása mellett lehetnek sikeresek; mivel kölcsönös együttműködést kell ösztönözni a különböző makrorégiók között annak érdekében, hogy politikájuk jobban összhangban legyen az európai célokkal;

H.  mivel a makroregionális stratégiák hozzájárulhatnak a régió egészének javát szolgáló együttműködési hálózatok létrehozására irányuló, határokon átnyúló stratégiák és nemzetközi projektek kialakításához;

I.  mivel a regionális identitások, valamint a kulturális örökség – így elsősorban a népi kultúrák és az Alpok-régió népszokásai – fokozott védelmet érdemelnek;

J.  mivel az Alpok régiói által elfogadott, alulról építkező határozott megközelítés az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia (EUSALP) létrehozását eredményezte, amelynek célja az Alpok-régió egészét érintő közös kihívások eredményes kezelése;

K.  mivel az Alpok-régió jelentős szerepet játszik a tagállamok gazdasági fejlődésében, és számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt a városi és a környező külvárosi területeknek;

L.  mivel az Alpok-régióra vonatkozó makrostratégia kb. 80 millió embert fog érinteni hét ország 48 régiójában, mely országok közül öt uniós tagállam (Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország és Szlovénia) és kettő nem uniós tagállam (Liechtenstein és Svájc);

M.  mivel az Alpok-régióra vonatkozó uniós stratégiának a környezeti fenntarthatóságot és a gazdasági fejlődést egy olyan természetes környezetvédelmi területen kell összehangolnia, amely egy fő idegenforgalmi célpont is egyben;

N.  mivel az Alpok egyes területeinek fő problémája az elnéptelenedés, és az Alpok-régió lakosainak többsége nem tudja magát fenntartani kizárólag a turizmusból, ezért tovább kell fejleszteni a mezőgazdaságot, az erdészetet, valamint az egyéb környezetbarát ágazatokat és szolgáltatásokat;

O.  mivel jelentős különbségek vannak a stratégia által érintett régiók között, és ezért mind a különböző régiók között (horizontálisan), mind az egyes régiókon belül (vertikálisan) koordinálni kell a politikákat és az ágazatokat;

P.  mivel az Alpok-régió egyedülálló földrajzi és természeti jellemzőkkel rendelkezik, és jelentős fejlődési lehetőségeket rejtő, összekapcsolt és tranzit makrorégiót alkot; mivel konkrét válaszokat kell adni a környezettel, a demográfiával, a közlekedéssel, a turizmussal, az energetikával, a szezonalitással és a többrétű tevékenységekkel kapcsolatos kihívásokra, és mivel az összehangolt területi tervezés jobb eredményeket hozhat és hozzáadott értéket teremthet az alpesi és az Alpokkal határos régiók területi kohéziójában;

Q.  mivel az Alpok-régió Európa „víztornya” és az Alpok elegendő vizet biztosít ahhoz, hogy nyáron kielégítse a hegyvidéki területek szükségleteinek akár 90 %-át; mivel a víz fontos a vízenergia, a mezőgazdasági területek öntözése, a fenntartható erdőgazdálkodás, a biológiai sokféleség és a táj megőrzése, valamint az ivóvízellátás biztosítása szempontjából; mivel alapvető fontosságú a vizek minőségének és a folyók alacsony vízállásának megőrzése az Alpokban, és megfelelő egyensúlyt kell találni a helyi lakosság érdekei és a környezet szükségletei között;

R.  mivel az Alpok-régiót határok szelik át, és e korlátok megszüntetése alapfeltétele a térségben folytatott együttműködésnek, a személyek, a szolgáltatások, az áruk és a tőke szabad mozgásának és az ezzel járó gazdasági, szociális és környezeti kölcsönhatásnak; mivel az Alpok-régióra vonatkozó stratégia lehetőséget kínál a határokon átnyúló együttműködés megerősítésére, az emberek és a gazdasági tevékenységek között összeköttetéseket és hálózatokat hoz létre, és ezáltal megszünteteti a határok által képzett akadályokat;

S.  mivel a Bizottság az Alpok-régióra vonatkozó uniós stratégiáról szóló közleményében hangsúlyozza, hogy az Alpok környezeti örökségének megőrzése érdekében csökkenteni kell az Alpokon áthaladó közlekedés hatását, valamint azt, hogy fontos lenne egy olyan stratégia végrehajtása, amely a helyi lakosság számára egészségesebb és jobban megőrzött lakókörnyezet biztosítására irányul;

T.  mivel a személyek szabad mozgása alapvető jog, és előfeltétele – különösen a határmenti területeken – a gazdasági, társadalmi, területi és környezeti kohézióhoz kapcsolódó célkitűzések elérésének, az erőteljes és fenntartható versenyképesség megteremtésének, valamint a foglalkoztatáshoz való egyenlő hozzáférésnek;

U.  mivel az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia területét a középpontjában található hegyvidéki és a nagyvárosi területeket is magában foglaló Alpok körüli terület alkotja, amelyek szoros kölcsönhatásokon és funkcionális kapcsolatokon keresztül összeköttetésben állnak egymással, és együttesen befolyást gyakorolnak a gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődésre;

V.  mivel ez a megőrzött ökoszisztémákkal és szolgáltatásokkal rendelkező régió – a régió kulturális és természeti örökségének figyelembe vételével – számos gazdasági tevékenységhez biztosíthat alapot, a mezőgazdaságra, az erdészetre, a turizmusra és az energiatermelésre helyezett hangsúllyal;

W.  mivel az Európai Unió Alpok-régióra vonatkozó stratégiája első, hegyvidéki területeket érintő makroregionális stratégiaként mintaként és inspirációként szolgálhat az Unió más hegyvidéki területei számára;

X.  mivel a korábbi uniós makroregionális stratégiák igazolták az ilyen típusú együttműködés sikerét, és hasznos tapasztalatként szolgáltak új makroregionális stratégiák kidolgozásához;

Általános megjegyzések és kormányzás

1.  üdvözli a Bizottságnak az Európai Unió Alpok-régióra vonatkozó stratégiájáról szóló közleményét és az ahhoz kapcsolódó cselekvési tervet; úgy véli, hogy ez a lépés az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó célkitűzésével összhangban a régió fejlődése felé mutat; megjegyzi, hogy a stratégia és a cselekvési terv jelentős szerepet játszhat a régió elnéptelenedésének megakadályozására irányuló törekvésben, különösen, ha fiatalok elvándorlásáról van szó;

2.  kiemeli a gazdasági, szociális és környezetvédelmi érdekeket összehangoló Alpesi Egyezmény végrehajtása során szerzett értékes tapasztalatokat; felhívja a részt vevő országokat, hogy tartsák tiszteletben az elért megállapodásokat, és tartsák fenn a fenntartható fejlődés és az Alpok védelme tekintetében tett szigorú kötelezettségvállalásaikat;

3.  üdvözli, hogy az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) esetleges jelentős forrásokat, továbbá az eszközök és technikai lehetőségek széles tárházát biztosítják a stratégia számára; nagyobb szinergiákat sürget az esb-alapok és a stratégia pillérei szempontjából fontos más alapok és eszközök – különösen a Horizont 2020, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, a LIFE program, a kkv-kat célzó COSME program, az Interreg Alpesi térség program és az Európai Stratégiai Beruházási Alap – közötti koordináció és komplementaritások elősegítése érdekében, amelyek tekintetében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az Alpok-régió sajátos kihívásaira irányuló egyes pályázati felhívások milyen hozzáadott értéket biztosíthatnak;

4.   felhívja a Bizottságot és az európai strukturális és beruházási alapok programjainak előkészítéséért, irányításáért és végrehajtásáért felelős nemzeti, regionális és helyi szerveket, hogy hangsúlyozzák a makroregionális projektek és intézkedések jelentőségét; az együttműködés fokozását várja el az Alpok-régióban szerepet játszó említett európai uniós politikák, programok és stratégiák összehangolása révén, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy ellenőrizze az érintett programok gyakorlati alkalmazását az átfedések elkerülése, valamint a kiegészítő jelleg és a hozzáadott érték maximalizálása érdekében; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a követendő eljárás teljes átláthatóságának biztosítása érdekében tegye könnyen hozzáférhetővé a fontos dokumentumokat az európai polgárok és az intézmények számára;

5.  ismételten hangsúlyozza a „három nem” elvének fontosságát, mivel a makrorégiók olyan keretek, amelyek az együttműködési kezdeményezések hozzáadott értékére és a különböző uniós finanszírozási eszközök közötti szinergiákra épülnek;

6.  felhívja a tagállamok illetékes hatóságait és a részt vevő régiókat, hogy – lehetőség szerint – mind nemzeti, mind regionális szinten hangolják össze politikáikat és a finanszírozási módokat az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia intézkedéseivel és célkitűzéseivel, és hogy módosítsák elfogadott operatív programjaikat az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia keretében a jövőben megvalósuló projektek megfelelő végrehajtásának, illetve annak biztosítása céljából, hogy az irányító hatóságok kellően figyelembe vegyék az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia prioritásait az operatív programok végrehajtásakor (pl. külön erre a célra közzétett pályázati felhívások, bónuszpontok vagy költségvetési források erre a célra történő rendelése révén); a makroregionális megközelítés 2020 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politika reformját megelőző megerősítésére szólít fel, valamint hangsúlyozza az integrált makroregionális projektek és intézkedések fontosságát;

7.  felhívja az EBB-t, hogy a Bizottsággal együttműködve vizsgálja meg az Alpok-régióra vonatkozó beruházási terv elkészítésének lehetőségét, amely lehetővé tenné az állami és magánforrásokból származó finanszírozás igénybevételét; kéri a régió számára olyan csővezetékprojekt létrehozását, amely vonzza a befektetőket; ebben az összefüggésben ösztönzi a Bizottságot, az Európai Beruházási Bankot (EBB) és a részt vevő országokat, hogy aknázzák ki az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) kínálta lehetőségeket a régióban a makroregionális szintű fenntartható fejlődés, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás megvalósítása céljából;

8.   hangsúlyozza, hogy megfelelő tájékoztató kampányokat kell tartani az alpesi régióra vonatkozó uniós stratégiáról, és ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a stratégia megfelelő minőségű legyen, valamint hogy annak céljait és eredményeit megfelelően kommunikálják valamennyi szinten, többek között határokon átnyúló módon és nemzetközi szinten is; az uniós makroregionális stratégiák végrehajtása tekintetében felhív az összehangolás és a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítására, különösen a természeti és a kulturális örökség kezelése terén, hogy ezáltal fenntartható idegenforgalmi lehetőségeket hozzanak létre;

9.  az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia irányító testületeit támogató makroregionális szintű végrehajtási struktúra létrehozására hív fel, melyet a Bizottsággal, a tagállamokkal és a régiókkal együttműködve, és velük egyetértve kell kialakítani; üdvözli továbbá a Parlamentnek az irányító szerveiben való képviseletét, és úgy véli, hogy a Parlamentet be kell vonni a stratégia végrehajtásának ellenőrzésébe;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy játsszon aktív szerepet az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtási szakaszában; úgy véli, hogy a tagállamok és régiók mellett – megosztott irányítás alapján, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvét tiszteletben tartva – a Parlamentet is be kell vonni a stratégiához kapcsolódó projektek tervezésének és megvalósításának minden szakaszába, hogy biztosított legyen többek között a közigazgatási szerv részéről a helyi és a regionális érdekelt felek, a gazdasági és a szociális partnerek, valamint a makrorégió civil társadalmát képviselő szervezetek tényleges részvétele, továbbá a megfelelő koordináció az Unió által támogatott más stratégiákkal és finanszírozási formákkal;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtását objektív kritériumok és mérhető indikátorok alapján;

12.  támogatja az Alpok-régió vidéki és városi területein történő stratégiai tervezést, a hálózatépítés és a közös célkitűzések koherens, összehangolt és integrált szakpolitikai keretben történő előmozdítása céljából (pl. a megújuló energiaforrások, a jólét, a logisztika, illetve a vállalati és szociális innováció vonatkozásában); ösztönzi a bevált gyakorlatok megosztását, például a fenntartható idegenforgalomról a régiók között, valamint más létező makroregionális stratégiákban;

13.  sürgeti a helyi és a regionális hatóságokat, hogy a döntéshozatali eljárások tekintetében a helyi civil és regionális társadalommal együtt vállaljanak vezető szerepet az irányító szerveiben, illetve a stratégia operatív, technikai és végrehajtási szerveiben, teljes mértékben tiszteletben tartva a szubszidiaritás, továbbá a többszintű kormányzás elvét;

14.  úgy véli, hogy a beruházásokat a régió teljes népességének az egészségügyi ellátáshoz és az elsősegélyt és sürgősségi segélyt nyújtó egységekhez való egyenlő és hatékony hozzáférésére kell irányítani, különösen a vidéki területeken, az elnéptelenedés elkerülése érdekében;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy kétévente nyújtson be egy objektív kritériumokon és mérhető mutatókon alapuló jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásáról működésének, valamint a növekedés, a munkahelyek, az egyenlőtlenségek csökkentése és a fenntartható fejlődés tekintetében jelentett hozzáadott értékének értékelése érdekében;

16.  kéri a részt vevő országokat, hogy a környezet figyelembevételével folytassák az energiaellátási források diverzifikálására irányuló erőfeszítéseiket; hangsúlyozza azon, meglévő vízerőművi infrastruktúra fenntarthatóságának, versenyképességének és korszerűsítésének szükségességét, amelyet nagyon korai szakaszban fejlesztettek, úgy, hogy közben figyelembe veszik, hogy a vízerőművi infrastruktúrák milyen hatásokat gyakorolhatnak a környezetre és a geológiai állapotra, továbbá szükségesnek tartja a kisebb (mini-, mikro- és piko-) erőművek előmozdítását; hangsúlyozza, hogy az integrált vízkészlet-gazdálkodás és -védelem az Alpok fenntartható fejlődésének egyik kulcsa, és ezért a helyi lakosságnak képesnek kell elköteleződnie a vízenergia és az általa létrehozott hozzáadott érték felhasználására; sürgeti a részt vevő országokat, hogy járuljanak hozzá jól működő hálózatok kialakításához a makrorégióban az energiaellátás biztonságának biztosítása és a határon átnyúló együttműködés bevált gyakorlatainak cseréjére vonatkozó struktúrák kialakítása érdekében;

17.  hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni a társadalmi dimenziót egy olyan növekedési modell kialakítására való törekvés biztosítása érdekében, amely képes biztosítani a fenntartható növekedést, a társadalmi befogadást és a szociális védelmet mindenki számára, különösen a határ menti területeken; ebben az összefüggésben, kiemeli, hogy prioritásokat kell meghatározni és intézkedéseket kell hozni a megkülönböztetés valamennyi formája ellen;

18.   emlékeztet arra az alapelvre, hogy garantálni kell a közszolgáltatásokhoz való általános hozzáférést az Unió egész területén, elsősorban az oktatás, az egészségügyi ellátás, a szociális szolgáltatások és a mobilitás terén, különös figyelmet fordítva a fogyatékossággal élő személyek szükségleteire; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a részt vevő országok támogassák az Alpok-régióban a közszolgáltatások nyújtására irányuló alternatív és innovatív megoldásokat, beleértve a helyi és regionális igényekhez igazodó, személyre szabott szolgáltatásokat is; ezzel kapcsolatosan felhívja a részt vevő országokat, hogy dolgozzanak ki ösztönzőket a köz- és magánszféra közötti partnerségek fejlesztésére; emlékeztet azonban a mindenkit megillető minőségi közszolgáltatások megfizethetőségének és elérhetőségének elvére;

19.   aggodalmának ad hangot az Alpok-régió bizonyos részein található ökoszisztémák pusztulása és a természeti katasztrófák veszélye miatt; hangsúlyozza, hogy a természeti katasztrófakockázat kezelésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégiákat teljes körűen kell alkalmazni; kiemeli, hogy közös készenléti tervek kidolgozására és végrehajtására van szükség a határokon átnyúló szennyezés problémájának kezelésére; gyorsreagálású közös csapatok felállítására szólít fel a természeti katasztrófák (földcsuszamlás, hegyomlás és áradás) által veszélyeztetett idegenforgalmi területeken; ezzel összefüggésben rámutat, hogy javítani kell az uniós polgári védelmi mechanizmus előmozdításán;

Munkahelyek, gazdasági növekedés és innováció

20.  elismeri, hogy az Alpok-régiók a hatalmas kiterjedésű természetes tájakkal, valamint a magasan fekvő területektől az alacsonyan fekvő, sőt a Földközi-tenger partjáig terjedő ökoszisztémák rendkívüli változatosságával egy olyan környezeti örökséggel rendelkeznek, amelyet meg kell őrizni, ily módon lehetővé téve a természet és az emberek együttélésén alapuló gazdasági térség és bioszféra kialakulását; rámutat a gazdálkodási és más gazdasági tevékenységek közötti aktív szinergikus együttműködés szükségességére a védett területeken (Natura 2000 terület, nemzeti parkok, stb.) az integrált turisztikai termékek kifejlesztésének érdekében, valamint kiemeli a hegyvidéki régiók egyedülálló élőhelyei megőrzésének és védelmének fontosságát.

21.  kiemeli a stratégia által munkaerőpiacának fejlesztése szempontjából megnyíló azon lehetőségeket, amelyeket különböző jelentős mértékű határokon átnyúló ingázás jellemez; úgy véli, hogy a munkaerő képzettségi szintje javításának és a zöld gazdaságban az új munkahelyek teremtésének az Alpok-stratégia beruházási prioritásainak részét kell képeznie; hangsúlyozza azonban, hogy a mezőgazdaság, az idegenforgalom, a kereskedelem, a kézműipar- és a gyártás területén tevékenykedő kis- és középvállalkozások – gyakran családi vállalkozások, mint például a kis mezőgazdasági üzemek és kis feldolgozó vállalkozások – állnak az Alpok-régió gazdasági tevékenységeinek középpontjában, és ezzel az élőhely és a kulturális- és természeti környezet gerincét, valamint a foglalkoztatás fő forrását alkotják az Alpokban; hangsúlyozza a gazdasági tevékenységek és a foglalkoztatási lehetőségek további diverzifikálásának szükségességét az Alpok-régióban;

22.  hangsúlyozza, hogy kiemelt területként kell kezelni a digitális infrastruktúrákba történő beruházást, és a nagy városi központoktól távol eső területek lakossága számára gyors és hatékony hozzáférést kell biztosítani a szélessávú internethez, és ezáltal olyan digitális és online szolgáltatásokhoz, mint például az e-kereskedelem, valamint a digitális piaci csatornák, a távmunka és egyéb lehetőségek igénybe vétele, és – amennyiben lehetséges – elő kell segíteni egyúttal a fizikai helyváltoztatást nem igénylő alternatív megoldásokat;

23.  úgy ítéli meg, hogy az innováció és az intelligens szakosodási stratégiákra alapuló és a meglévő uniós forrásokból (pl. ERFA, ESZA, COSME, Horizont 2020 vagy Erasmus +) finanszírozott, a gazdaság kulcsfontosságú területein alkalmazott új technológiák használata segíthetnének minőségi munkahelyeket teremteni az olyan stratégiai ágazatokban, mint az élettudományok, a biogazdaság, az energiaügy, a biotermékek, az új anyagok vagy az e-szolgáltatások területe; emlékeztet arra, hogy erőteljes támogatást kell nyújtani a kis- és középvállalkozások számára, ami megfordíthatja az Alpok-régió bizonyos területein jelenleg tapasztalt elnéptelenedési tendenciát;

24.  felhívja az alpesi térséghez tartozó tagállamok és régiók illetékes hatóságait, hogy folytassanak párbeszédet az Európai Bizottsággal azzal a céllal, hogy megvizsgálják, hogy a következő programozási időszakban megvalósítható-e egy – az EUMSZ 185. cikkén alapuló – közös program, amely támogatja az Alpok területe kutatási és innovációs tevékenységeinek integrációját az intelligens szakosodási stratégiákba épített integrált európai értékláncok keretében;

25.  ösztönzi az állami és a magánvállalkozások, az egyetemek, a kutatóintézetek és más fontos érdekelt felek közötti klasztereket és együttműködést, az innováció, illetve az alpesi és az Alpok-széli területek közötti szinergiák kiaknázásának lehetővé tétele céljából; úgy véli, hogy a hatékonyabb és eredményesebb beruházások szavatolása érdekében a tervezett fellépéseknek a nemzeti és regionális kutatásokra és az intelligens regionális szakosodásra vonatkozó innovációs stratégiákra kell épülniük;

26.  elismeri, hogy az Alpok régióra vonatkozó európai uniós stratégia sikere szempontjából nagy jelentőséggel bír, hogy a kulturális és kreatív ágazatban működő egyesületek és intézmények, illetve mikrovállalkozások és kkv-k számára projekteket dolgozzanak ki, mivel ezek erőteljes befolyást gyakorolnak a beruházásra, a növekedésre, az innovációra és a foglalkoztatásra, illetve a kulturális és nyelvi sokszínűség megmentésének és támogatásának területén játszott alapvető szerepük miatt;

27.  hangsúlyozza, hogy az Alpokra vonatkozó makroregionális stratégiának nem csak a hagyományos gazdasági tevékenységi formák, így például a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás és a kézműves tevékenységek megőrzését, fenntartását és adott esetben alkalmazkodását kell biztosítania, de az innováció, illetve az ezen a területen születő új kezdeményezések – többek között az Unió InnovFin eszköze révén történő – fejlesztésének ösztönzését is; rámutat annak szükségességére, hogy a kis- és középvállalkozások számára könnyebb hozzáférést kell biztosítani a támogatáshoz és a finanszírozáshoz, szem előtt tartva a munkahelyteremtésben betöltött szerepüket;

28.  hangsúlyozza, hogy a tágabb térség idegenforgalmának további fejlődése szempontjából kulcsfontosságú a régiók közötti, különösen a határokon átnyúló együttműködés; ösztönzi a meglévő természeti és kulturális örökségre, a fenntarthatóságra és az innovációra épülő idegenforgalmi stratégiák kidolgozását; hangsúlyozza, hogy támogatni kell a különböző alpesi hagyományok és szokások társadalmi, kulturális és gazdasági dimenzióját, fenntartva azok sokszínűségét;

29.  megállapítja, hogy a ragadozó madarak és emlősök Alpok-régiókba történő visszatelepítése nemzeti és helyi szinten valósul meg, miközben e fajok nem ismerik a közigazgatási határokat, és migrációjuk határokon átnyúló természetes jelenség; a ragadozó madarak és emlősök visszatelepítéséhez kapcsolódó összeférhetetlenségek elkerülése érdekében kéri a tagállamokat, hogy törekedjenek a különböző hatóságok közötti jobb koordinációra, valamint arra, hogy a haszonállatok és a legelő állatok állománygazdálkodásának és az állatok védelmének javítása érdekében az Alpok-régióra vonatkozó stratégia részeként és az Alpesi Egyezmény nagyragadozók, vadon élő patások és a társadalom platformjával összefüggésben fokozzák az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét;

30.  támogatja az idegenforgalmi kínálat változatosabbá tételét a regionális adottságokhoz alkalmazkodó és az olyan regionális forrásokat kihasználó kínálatok fejlesztésével, mint például az idegenforgalmi témaparkok és tematikus útvonalak, az étel- és borturizmus, a kulturális, illetve a gyógy- és sportturizmus, az idegenforgalmi szezon meghosszabbítása érdekében, egyúttal enyhítve az infrastruktúrára nehezedő nyomást, az idegenforgalmi ciklusban az egész éves foglalkoztatás megvalósításával, és támogatva a falusi turizmust, melynek célja, hogy a forgatagtól távol eső szállodák falusi és természetvédelmi tevékenységei odavonzzák a látogatókat, valamint megerősítsék az idegenforgalmi célpontok versenyképességét és fenntarthatóságát; támogatja az éghajlatváltozáshoz és a környezetvédelemhez jobban alkalmazkodó új idegenforgalmi tevékenységek előmozdítását; hangsúlyozza a hegyimentő szogálatok támogatásának és koordinációjuk továbbfejlesztésének szükségességét;

31.  támogatja az iskolai szünetek és az ehhez kapcsolódó nyaralások és egyéb utazások időben egyenletes elosztása révén a közlekedési infrastruktúra tehermentesítését elősegítő intézkedéseket, az úthasználati díjak intelligens kialakítását, valamint az az idegenforgalmi szolgáltatók által a csúcsidőszakokban, illetve -időkben biztosított ösztönzőket;

32.  emlékeztet arra, hogy gazdasági szempontból mennyire fontos a „szelíd” és fenntartható idegenforgalmi tevékenységeknek az egész Alpok-régióban – többek között a tóparti és fürdővárosokban – történő fejlesztése; a tagállamokat is a kerékpár és a vonat, illetve intermodális közlekedési szolgáltatások együttes használatára ösztönzi; a bevált gyakorlatok alapján rámutat az Unió által finanszírozott projektek részeként létrehozott idegenforgalmi platformokra;

33.  megjegyzi, hogy gyakran ugyanannak a személynek kell – esetenként határokon átnyúló módon – különböző tevékenységeket elvégeznie az év során; felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy ösztönözzék az együttműködést a szakmai alap- és továbbképzést nyújtó szervek között; hangsúlyozza azokat az előnyöket, amelyeket egy határokon átnyúló tanulásnak szentelt Erasmus+ program hozhatna létre;

Mobilitás és összeköttetés

34.  hangsúlyozza, hogy a részt vevő országok között javítani kell a közlekedési és energetikai összeköttetéseket, ideértve a helyi, regionális és határon átnyúló közlekedést, illetve a hátországgal való intermodális összeköttetéseket (a nagy konurbációkat is ideértve), a régió fejlődésének előmozdítása, lakosai életminőségének javítása és új lakosok idevonzása céljából is, ugyanakkor meg kell vizsgálni azt is, hogy a TEN-T hálózatok jobb megvalósítására irányuló globális cél elérése érdekében a már meglévő hálózatokat helyre lehet-e állítani és/vagy fejleszteni; hangsúlyozza az intelligens infrastruktúra-építés fontosságát; úgy véli, hogy az újonnan épített infrastruktúráknak valódi „technológiai folyosókká” kell válniuk, amelyeken belül ki kell építeni az összes „különálló infrastruktúrát”, úgymint az elektromos, a telefon-, a széles sávú és ultraszéles sávú internetvezetékeket, a gázvezetékeket, az optikai hálózatokat, a vízvezetékeket stb.;

35.  felszólít az alpesi közlekedés- és környezetvédelmi politika jövőbeli tervezésének és végrehajtásának holisztikus megközelítésére; hangsúlyozza, hogy prioritásként kell kezelni a közúti forgalom vasúti forgalomra való átállását szolgáló modális váltást, különösen a teherforgalom terén, és kéri a Bizottságot, hogy támogassa ezt az átállást; ezzel összefüggésben szorgalmazza, hogy a közúti közlekedésből származó bevételeket a hatékony és környezetbarát személy- és vasúti áruszállítás megvalósításának és fejlesztésének előmozdítására, valamint a zaj- és levegőszennyezés csökkentésére használják fel, és megemlít olyan területekkel kapcsolatos lehetséges projekteket, mint a közlekedésszervezés, technológiai innováció, interoperabilitás, stb.; felhív továbbá az Alpok-régió meglévő infrastruktúrájának bővítésére, beleértve az intermodális és interoperábilis minőségi rendszereket; hangsúlyozza, hogy a régió összes lakosa számára biztosítani kell az összeköttetést és hozzáférhetőséget;

36.  hangsúlyozza, hogy a közlekedési útvonalakat össze kell kapcsolni Európa más részeivel és a TENT-T folyosókkal, biztosítva egyúttal a már meglévő infrastruktúrák optimális kihasználását; emlékeztet arra, hogy a hegyvidéki terep továbbra is akadályozza, hogy az európai polgárok közelebb kerüljenek egymáshoz, és hogy az Unió elkötelezte magát a határokon átnyúló közlekedési infrastruktúra finanszírozásának növelése iránt; kéri ezért a részt vevő országokat is, hogy erőfeszítéseiket összpontosítsák a fenntartható és inkluzív kiegészítő projektek végrehajtására és tervezésére, valamint a jelenlegi TEN-T hálózat összekötésére és fejlesztésére;

37.  felhívja a figyelmet arra, hogy a hegyvidéki területeken belül és a hegyvidéki és az azokat övező területek között hiányoznak a működő, nem környezetszennyező összeköttetések; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kohézió és az életminőség javítása érdekében regionális és helyi szinten segítsék elő – különösen a vasúti hálózat terén – a tiszta, karbonszegény és jobb összeköttetéseket; ösztönzi és támogatja az Alpok-régióban való letelepedést;

38.  felkéri a makroregionális stratégiában részt vevő országokat, hogy vegyék figyelembe a határ menti munkavállalók sajátos helyzetét, és dolgozzanak ki megállapodásokat az Alpok-makrorégió határ menti munkavállalói számára;

39.  támogatja a helyi közlekedés igény szerinti innovatív formáinak – mint például az intelligens közlekedési információk, a közlekedésszervezés, a közlekedési információtechnológia, valamint a multimodalitás – fejlesztését, figyelembe véve a régióközi tevékenységmegosztásban e területen rejlő lehetőségeket is;

40.  hangsúlyozza, hogy a hegyvidéki területeken belül nincsenek működő digitális összeköttetések; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a regionális és helyi szintű összeköttetések javítását e területeken az életminőség javítása, az új tevékenységek kialakítása és a munkahelyteremtés előmozdítása, továbbá a visszatelepülés ösztönzése céljából;

41.  hangsúlyozza, hogy beruházásokat kell végezni a hegyvidéki területeken, hogy le lehessen küzdeni a piac azon hiányosságát, hogy nem képes digitális összeköttetéseket biztosítani e területeken; hangsúlyozza a teljes és minden területet lefedő szélessávú internet-hozzáférés jelentőségét a hegyvidéki régiókban is, a távoli települések és gazdasági területek hosszú távú életképességének biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét javaslatokat a probléma megoldására;

Környezetvédelem, biológiai sokszínűség, éghajlatváltozás és energia

42.  hangsúlyozza a biológiai sokféleség védelmének és megerősítésének fontosságát az Alpok-régióban; közös erőfeszítéseket kér a biológiai sokféleség megóvását és fenntartását célzó innovatív intézkedések bevezetésére, valamint sürgeti a nagyragadozók szerepének alapos vizsgálatát és kiigazítási intézkedések esetleges meghozatalát, valamint az uniós vívmányoknak a környezet és a biológiai sokféleség, a talaj és a víz védelme tekintetében történő maradéktalan megfelelése mellett; hangsúlyozza, hogy minden lehetséges intézkedést meg kell tenni a már meglévő jogalkotási kezdeményezések megkettőzésének elkerülése érdekében;

43.   kiemeli, hogy az Alpok-makrorégió hatalmas lehetőségeket kínál az innovatív megoldások területén, amelyek révén a régió a körforgásos gazdaság egyedülálló kísérleti laboratóriumává válhat; a 2017-es európai költségvetési eljárásba egy kísérleti projektet tervez, amely feltérképezi a térségben rejlő lehetőségeket a körforgásos gazdaságra vonatkozó konkrét stratégiák kidolgozása érdekében, többek között a termelés, a fogyasztás és a hulladékgazdálkodás területén;

44.   hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni a saját termelésű energiát, fejleszteni kell az energiahatékonyságot, és támogatni kell a régió leghatékonyabb megújuló energiaforrásainak fejlesztését a vízenergiától kezdve a nap- és szélenergián keresztül a geotermikus energiáig, valamint az Alpokra jellemző megújuló energia formáinak fejlesztését; megjegyzi a fűtési ágazatban használt különböző típusú égéstermékek használatából származó, levegőminőségre gyakorolt hatást; támogatja a jelenlegi erdőterületek csökkentése nélküli fenntartható fakitermelést, ami fontos a hegyvidéki ökoszisztémán belüli egyensúly és a lavinák, földcsuszamlások és áradások elleni védelem tekintetében;

45.  hangsúlyozza annak sürgős szükségességét, hogy új stratégiákat kell kialakítani a közegészségügyi aggályokat felvető levegőszennyezés, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem céljából, különösen a makrorégió iparosodottabb és sűrűbben lakott területein, azonosítva egyúttal a szennyezés meglévő forrásait és szorosan nyomon követve a szennyező kibocsátásokat; felhívja tehát a tagállamokat hogy a párizsi COP21 konferencia céljaival összhangban dolgozzanak ki fenntartható közlekedési politikákat, és támogassák a teljes Alpok-makrorégióban az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzését és fenntartását;

46.   kiemeli az energiaszállítási infrastruktúrák fontosságát, és támogatja az intelligens energia-elosztási -tárolási és -továbbítási rendszereket, valamint a villamosenergia- és gáztermelési és -szállítási energetikai infrastruktúrába való beruházást a TEN-E hálózatnak megfelelően az energiaközösségi érdekű projektek listáján szereplő konkrét projektek megvalósításával; hangsúlyozza a helyi, mindenekelőtt pedig a megújuló energiaforrások kihasználásának fontosságát az importfüggőség csökkentése érdekében; felszólít a decentralizált/saját előállítású energiatermelésre és az energiahatékonyság javítására valamennyi ágazatban;

47.  sürgeti a részt vevő országokat, hogy erőiket egyesítve valósítsák meg a területfejlesztést és az integrált területgazdálkodást a régió különböző érdekelt feleinek (nemzeti, regionális és helyi hatóságok, a kutatói közösség, a nem kormányzati szervezetek stb.) bevonásával;

48.  kéri a Világ Gleccsereit Megfigyelő Szolgálat keretében végzett együttműködés és tevékenységek további megerősítését, figyelemmel a Párizsban megrendezett COP21 konferencia legutóbbi határozataira és az ezek alapján követendő stratégiára;

49.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hőmérséklet emelkedése komoly veszélyt jelent a nagy magasságban élő fajok túlélése szempontjából, és hogy a gleccserek olvadása is további aggodalomra okot adó tényező, mivel jelentős hatást gyakorol a felszín alatti vízkészletre; széles körű nemzetközi terv kidolgozására szólít fel a gleccserek olvadása és az Alpok egészét érintő éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében;

50.  kéri a részt vevő országokat, hogy továbbra is törekedjenek az energiaellátási források diverzifikálására és a rendelkezésre álló megújuló energiaforrások – úgymint a nap- és a szélenergia – fejlesztésére az energiatermelés összetételén belül; hangsúlyozza a vízerőművek fenntarthatóságát és versenyképességét; sürgeti a részt vevő országokat, hogy járuljanak hozzá jól működő villamosenergia-hálózatok kialakításához a makrorégióban;

51.  hangsúlyozza, hogy az energiaforrások diverzifikálása nem csupán a makrorégió energiabiztonságát növeli, hanem fokozza a versenyt is, ami a régió gazdasági fejlődése szempontjából is komoly előnyökkel jár;

o
o   o

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, illetve az Alpok régióra vonatkozó európai uniós stratégiában részt vevő országok (Franciaország, Olaszország, Svájc, Liechtenstein, Ausztria, Németország és Szlovénia) kormányainak és nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 303. o.
(4) HL C 32., 2016.1.28., 12. o.
(5) HL C 19., 2015.1.21., 32. o.
(6) HL C 349. E, 2013.11.29., 1. o.
(7) HL C 55., 2016.2.12., 117. o.


EU–Afrika vészhelyzeti alap: következmények a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás szempontjából
PDF 377kWORD 55k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i állásfoglalása az Uniós Szükséghelyzeti Alapról Afrikáért: következmények a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás szempontjából (2015/2341(INI))
P8_TA(2016)0337A8-0221/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 41. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkére,

–  tekintettel az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alapra (Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért), amelyet a 2015. november 11–12-én tartott vallettai migrációs csúcsértekezleten hoztak létre,

–  tekintettel a vallettai csúcstalálkozón elfogadott közös cselekvési tervre,

–  tekintettel a Cotonou-ban 2000. június 23-án aláírt, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodásra(1) és annak felülvizsgált változataira, valamint a hozzá csatolt Ic. jegyzőkönyvre (a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret), amely a tizenegyedik Európai Fejlesztési Alapnak (EFA)) felel meg,

–  tekintettel az EU költségvetését létrehozó, a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keretre és az abban foglalt 4. költségvetési fejezetre („Globális Európa”),

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amelyet az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó, New Yorkban tartott csúcstalálkozóján fogadtak el 2015-ben,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című közös szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0182), valamint a Tanács 2015. október 26-i következtetéseire, amelyekben jóváhagyták a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2016–2020-as cselekvési tervet,

–  tekintettel a pekingi Cselekvési Platformra (1995) és nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD, 1994) cselekvési programjára, valamint ezek felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0221/2016),

A.  mivel a Bizottság elnöke és 25 uniós tagállam, valamint Norvégia és Svájc által aláírt Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért (a továbbiakban: „szükséghelyzeti alap”) létrehozását az európai és afrikai partnerek a migrációval foglalkozó vallettai csúcstalálkozón kezdeményezték 2015. november 12-én azzal a fő céllal, hogy elősegítse a stabilitást a régióban, és hozzájáruljon a migráció jobb kezeléséhez; mivel a szükséghelyzeti alap konkrét rendeltetése a destabilizáció, a kényszerű lakóhelyelhagyás és az illegális migráció kiváltó okainak kezelése az ellenálló-képesség, a gazdasági lehetőségek, az esélyegyenlőség, a biztonság és a fejlődés előmozdítása révén;

B.  mivel továbbra is a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus alkotja az uniós fejlesztéspolitika elvi keretét, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus megerősíti humanitárius segítségnyújtás alapelveit; mivel a 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlesztési menetrend a fejlődés kulcsfontosságú feltételként nevezte meg a békét, és mivel a békével és az igazságszolgáltatással kapcsolatban 16 fenntartható fejlődési célt fogalmaztak meg; mivel az EU-nak és a humanitárius területen vele együttműködő partnereinek képesnek kell lenniük arra, hogy támogatást és védelmet biztosítsanak a szükségletek, valamint a humanitárius tevékenység semlegességének, pártatlanságának, emberiességének és függetlenségének elve alapján, amint ezt a nemzetközi jog, és különösen a nemzetközi humanitárius jog előírja;

C.  mivel Afrikában továbbra is nagyon magas a népességnövekedési ráta, a termékenységi arányszám pedig csak lassan csökken, és e helyzet ahhoz vezet majd, hogy már a közeljövőben meredeken emelkedni fog a fiatal munkaképes korú népesség, továbbá jelentős társadalmi és gazdasági hasznot fog hajtani; mivel a stabilitás, a fenntartható gazdasági növekedés, a társadalmi kohézió és a régió fejlődésének előmozdításához elengedhetetlen, hogy biztosítsák a fiatalok számára azt az oktatást és azokat a készségeket, amelyek a bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatásához szükségesek;

D.  mivel a szükséghelyzeti alap olyan fejlesztési eszköz kíván lenni, amely különböző támogatóktól származó forrásokat egyesít annak érdekében, hogy gyors, rugalmas, egymást kiegészítő jellegű, átlátható és közös intézkedéseket tegyen lehetővé az EU részéről, válaszul a vészhelyzet különböző vonatkozásaira;

E.  mivel világszerte másfél milliárd ember él konfliktusok sújtotta, instabil régiókban, továbbá az instabil államok és a kormányzás nélkül maradt területek száma egyre nő, amely sokakat sodor szegénységbe, és törvényen kívüli állapotokat, burjánzó korrupciót és erőszakot szül; mivel a szükséghelyzeti alap azzal a megfontolással jött létre, hogy segítséget nyújtson különböző afrikai régiókban (Afrika szarván, a Száhil övben, a Csád-medencében, Észak-Afrikában) fekvő, a legsérülékenyebb helyzetben levő afrikai államokat is magukban foglaló 23 országnak, amelyeket származási, tranzit- vagy célországként, vagy akár mind a háromként a migráció a legsúlyosabban érint, és amelyek számára rendkívül nagy segítséget jelent az EU pénzügyi támogatása; mivel a támogatásban részesíthető országok afrikai szomszédjainak konkrét esetekben ugyancsak előnyére válhatnának a szükséghelyzeti alap regionális dimenziójú projektjei, amelyek célja a regionális migrációs áramlások és a határokon átnyúló kapcsolódó kihívások kezelése;

F.  mivel a szükséghelyzeti alap célja az irreguláris migráció és a lakóhelyelhagyás kiváltó okainak kezelése a származási, tranzit- és a célországokban, öt kiemelt sajátos területre összpontosítva, amelyek a következők: 1) a migrációnak köszönhető előnyök kibontakoztatása; 2) legális migráció és mobilitás; 3) védelem és menedékjog; 4) az illegális migráció megelőzése és az ellene vívott küzdelem; és 5) visszatérés, visszafogadás és újrabeilleszkedés;

G.  mivel az EU hozzájárulása 1.8 milliárd eurós összeget tesz ki, és emellett a Bizottság az uniós tagállamoktól és más adományozóktól származó további forrásokra is számíthat, amelyek összege ugyanennyi; mivel a szükséghelyzeti alap az érintett régióknak nyújtott meglévő uniós támogatás kiegészítésére szolgál, amelynek összege 2020-ig meghaladja a 10 milliárd eurót, és célja a befogadó és fenntartható gazdasági növekedés támogatása;

H.  mivel 2014-ben két szükséghelyzeti alapot hoztak létre, nevezetesen a Közép-afrikai Köztársaság stabilizálására és újjáépítésére összpontosító Bêkou szükséghelyzeti alapot, amely pozitív eredményeket hozott, valamint a szíriai válság kezelésére szolgáló Madad alapot;

I.  mivel az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) 2014. február 12-én kiadott, „A 2014-et követő nemzetközi népesedési és fejlesztési konferenciák” című átfogó jelentése hangsúlyozza, hogy az erőszaknak kitett nők és serdülők védelmét a nemzetközi fejlesztési menetrendben prioritásként kell kezelni;

J.  mivel a szükséghelyzeti alapok eseti válaszintézkedés részei – ami az uniós pénzügyi keret forrásainak szűkösségét és rugalmasságának korlátozottságát mutatja –, mégis létfontosságúak a humanitárius válságokra, közöttük a hosszabb ideig tartó válságokra adandó gyors és átfogó válaszok biztosításához;

K.  mivel az Unió továbbra is törekszik az 1325. sz. ENSZ BT-határozat, valamint a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló további ENSZ-határozatok hatékony végrehajtására;

A pénzügyi források rendelkezésre bocsátása és költségvetési vonatkozások

1.  emlékeztet arra, hogy a pénzügyi források rendelkezésre bocsátása három fő szakaszból áll: az ígéret, a kötelezettségvállalás és az intézkedés/kifizetés; rámutat ugyanakkor, hogy le kell vonni a tanulságokat a korábbi szükséghelyzeti alapokból; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok hozzájárulásai mindmáig túl alacsony szintűek, az uniós hozzájárulásnak elenyésző hányadát teszik ki, jóval elmaradva a hivatalosan vállalt kötelezettségektől – a tagállami pénzügyi vállalások mindössze 81,71 millió eurót tettek ki 2016 áprilisában (ami az előirányzott 1,8 milliárd eurónak csupán 4,5%-át jelenti); ragaszkodik ahhoz, hogy az ígéreteket és kötelezettségvállalásokat ültessék át intézkedésekbe; emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a hatékony segítségnyújtást a megfelelő időben és kiszámíthatóan nyújtott finanszírozás jellemzi, és sürgeti e kifizetés gyorsítását;

2.  üdvözli az arra vonatkozó szándékot, hogy vészhelyzetben a forrásokat gyorsabban és rugalmasabb módon fizessék ki, és hogy többféle támogatási forrást vegyenek igénybe a migrációs és menekültügyi válság számos dimenziójának kezelése érdekében; kritikát fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság egyes előirányzatokat az alap-jogiaktusok céljaitól és elveitől eltérően használt fel, hogy azokat az alap révén juttassa célba, mivel ez sérti a pénzügyi szabályokat, és veszélybe sodorja a hosszú távú uniós szakpolitikák sikerét; felhív ezért arra, hogy ahol lehet, használjanak fel új előirányzatokat, és biztosítsák a teljes körű átláthatóságot a pénzeszközök eredetét és rendeltetését illetően;

3.  megállapítja, hogy a külső fellépés területén a szükséghelyzeti alapok legfőbb célja a konkrét szükséghelyzetekre vagy a szükséghelyzetek utáni válságra adott gyors válasz lehetővé tétele az uniós tagállamok és más adományozók hozzájárulásainak átcsoportosításán és az európai erőfeszítések láthatóbbá tételén keresztül; hangsúlyozza azonban, hogy a tagállamok nem tekinthetnek el azon kötelezettségvállalásuktól, hogy bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 0,7 %-ával részt vegyenek a hivatalos fejlesztési támogatásban (ODA); felhívja tehát a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben kötelezettségvállalásaikat mind az ODA szerinti 0,7%-os célkitűzés, mind pedig a szükséghelyzeti alaphoz való hozzájárulásuk tekintetében;

4.  hangsúlyozza az önkéntes hozzájárulások bizonytalanságát, és sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék vállalásaikat, és rövid időn belül az uniós hozzájáruláshoz hasonló összegeket nyújtsanak ők is annak érdekében, hogy teljes mértékben ki lehessen használni az alapban rejlő lehetőségeket, és ne csak a stratégiai testületbeli szavazati jog megszerzéséhez szükséges minimális összegeket biztosítsák;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alapok a költségvetési hatóság megkerülését eredményezik, ami aláássa a költségvetés egységességét; megjegyzi, hogy ezen eseti eszköz létrehozása annak elismerését jelenti, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret alulméretezett; rámutat, hogy az Unió költségvetésének 85 %-a a tagállamok hozzájárulásaiból tevődik össze; úgy véli, hogy a szükséghelyzeti alap létrehozása valójában a jelenlegi többéves pénzügyi keret felső határainak felülvizsgálatát jelenti azáltal, hogy növeli a tagállamok hozzájárulásait; hangsúlyozza ezért, hogy az uniós költségvetésen kívüli finanszírozási eszközök létrehozásának a továbbiakban is kivételes intézkedésnek kell maradnia; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére, hogy jelentős források származnak az uniós költségvetésből, az Európai Parlament nem rendelkezik képviselettel a stratégiai testületben; felszólít arra, hogy a költségvetési hatóságot kérjék fel, hogy vegyen részt az alap stratégiai testületében;

6.  megjegyzi, hogy a szükséghelyzeti alapokból az afrikai országok számára juttatott uniós pénzügyi támogatást jelenleg főként a 11. EFA keretében folyósítják; hangsúlyozza, hogy a szükséghelyzeti alapok azért jöttek létre, mert az EU költségvetése és a többéves pénzügyi keret nem rendelkezik az ilyen válságok különböző dimenzióinak megfelelő és átfogó kezeléséhez szükséges forrásokkal és rugalmassággal; felhívja az EU-t, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret idei felülvizsgálata és a külső pénzügyi eszközök 2016-os felülvizsgálata keretében találjon holisztikusabb megoldást azzal a szándékkal, hogy növelje a EU költségvetéséből rendelkezésre bocsátható humanitárius és fejlesztési támogatás hatékonyságát és reakcióképességét;

7.  felszólít különösen arra, hogy végezzék el a felső határok megfelelő felülvizsgálatát, hogy lehetővé tegyék a válságmechanizmusok belefoglalását a többéves pénzügyi keretbe a költségvetés egységességének helyreállítása érdekében; úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata megfelelőbb költségvetési, demokratikus és jogbiztonságot biztosítana; hangsúlyozza továbbá, hogy felül kell vizsgálni a pénzügyi szabályokat annak érdekében, hogy megkönnyítsék az uniós költségvetés forrásainak irányítását, és hogy egy integráltabb megközelítés részeként nagyobb mértékű szinergiát érjenek el az uniós költségvetés, az EFA és a kétoldalú együttműködés között, hogy ezáltal növeljék a fejlesztési támogatások hatását, és hogy előkészítsék az EFA-nak a költségvetésbe való beemelését – a források szintjének fenntartása mellett – előreláthatólag 2021-től; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen azonnali intézkedéseket a költségvetési hatóság bevonásának javítása érdekében, és hogy jobban hangolja össze a szükséghelyzeti alapokat és más mechanizmusokat a költségvetési normákkal, többek között azáltal, hogy feltünteti őket az Unió költségvetésében;

8.  megjegyzi, hogy az Európai Parlament bizonyította a költségvetési hatóság ágaként vállalt felelősségét azáltal, hogy elfogadta a szükséghelyzeti alapok alkalmazását; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a vészhelyzeti eszközök megtöbbszöröződése ahhoz vezet, hogy nem alkalmazzák a közösségi módszert; kifejezi, hogy fenn kívánja tartani az Unió költségvetésére vonatkozó alapelveket, többek között a költségvetés egységességének és az együttdöntésnek az elvét; úgy véli, hogy valóban sürgősen újra kell gondolni az Európai Unió reagálási képességét a jelentős válságokat illetően, különösen azok költségvetési vonzatai tekintetében; azzal a feltétellel fogadja el a jövőbeli válságkezelő eszközökre irányuló javaslatokat, hogy ezeket a szempontokat integrálják a többéves pénzügyi keret 2016 vége előtt elvégzendő félidős felülvizsgálatába;

9.  megjegyzi, hogy további finanszírozást vettek igénybe az uniós költségvetés egyéb pénzügyi eszközeiből, többek között a fejlesztési együttműködési eszközből (DCI) 125 millió eurót, a humanitárius segítségnyújtási eszközből 50 millió eurót és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközből (ENI) 200 millió eurót;

10.  megjegyzi, hogy az összesen 1,8 milliárd euró összegű uniós támogatásban csak 1 milliárd euró összegű kiegészítő forrás származik az EFA tartalékalapjából; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a szükséghelyzeti alap finanszírozását más fejlesztési célkitűzések hátrányára hajthatják végre; emlékeztet arra, hogy a szükséghelyzeti alapnak ki kell egészítenie a már létező eszközöket, és felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az átláthatóságot és elszámoltathatóságot a szükséghelyzeti alaphoz hozzájáruló jelenlegi költségvetési tételek felhasználásával és összegeivel kapcsolatban;

11.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az EFA (az Európai Fejlesztési Alap) és az ODA (hivatalos fejlesztési támogatás) forrásait a fogadó ország gazdasági, humán és társadalmi fejlesztésére kell fordítani, különös hangsúlyt helyezve a szükséghelyzeti alap létrehozásáról szóló határozatban azonosított fejlesztési kihívásokra; hangsúlyozza, hogy biztonság nélkül nem lehetséges a fejlesztés; elítéli az Európai Fejlesztési Alap és az hivatalos fejlesztési segély forrásainak a migráció kezelésére és fejlesztési célokat nem követő bármely egyéb fellépésre történő minden felhasználását;

A legkevésbé fejlett országok finanszírozása

12.  hangsúlyozza, hogy az Afrika számára létrehozott szükséghelyzeti alap finanszírozása szolgáló Európai Fejlesztési Alap (EFA) felhasználása hatást gyakorolhat a szükséghelyzeti alapból nem támogatott kedvezményezett afrikai országokra is, különösen a legkevésbé fejlett országokra (LDC-országok);

13.  mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár a legkevésbé fejlett országok számára nyújtott hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) továbbra is jelentős, ennek ellenére az ezen országoknak juttatott fejlesztési támogatás már eleve alacsony szintje 2013-ban és 2014-ben egyaránt tovább csökkent, és hogy a számukra nyújtott támogatás aránya az elmúlt tíz év viszonylatában most a legalacsonyabb; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a jelenlegi válság költségeinek fedezése kapcsán nem vonnak el támogatást a legszegényebb országoktól;

A civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek, a helyi hatóságok és a nemzetközi szervezetek szerepe

14.  úgy véli, hogy az Afrikát segítő Uniós Szükséghelyzeti Alapnak hozzá kell járulnia a fejlesztéshez a migráció tranzit- és származási országaiban, megerősítve és javítva a helyi állami (szociális, egészségügyi, oktatási, élelmiszerellátási, kulturális) szolgáltatásokat, a politikai szerepvállalást és a kormányzást, különösen közösségalapú projektek révén; úgy véli, hogy az alapnak hozzá kell járulnia a foglalkoztatás fejlesztéséhez a helyi ágazatokban, tiszteletben tartva az emberi jogokat és a környezetvédelmi előírásokat; úgy véli ezzel összefüggésben, hogy a helyi kormányzati hatóságokat mindenben partnerként kell kezelni, mivel csakis ők biztosíthatják maradéktalanul a hatékonyságot és a megfelelő kormányzást (a támogatások hatékony felhasználására vonatkozó elvekkel összhangban), továbbá a helyi szinten nyújtott állami szolgáltatások ellátásában is rájuk kell bízni a főszerepet; úgy véli, hogy a civil társadalomnak, a nem kormányzati szervezeteknek, a nemzetközi szervezeteknek és a diaszpóra-közösségeknek kiegészítő, ugyanakkor kulcsfontosságú szerepet kell játszaniuk a migráció kiváltó okainak kezelése, valamint a helyi szolgáltatások javítása tekintetében;

15.  emlékeztet arra, hogy a regionális és helyi hatóságok, valamint a civil társadalmi és a nem kormányzati szervezetek az eredményes fejlesztési politikában természetes partnerek, és hogy a nemzeti hatóságokkal és a helyi közösségekkel folytatott állandó párbeszéd alapvető szereppel bír a közös stratégiák és prioritások meghatározásában és abban, hogy az alap felhasználása során a bizonyítékokon alapuló szemlélet érvényesüljön, különösen azokban az államokban, ahol nyilvánvalóan nincsenek elégséges garanciák a felelősségteljes kormányzásra és az átláthatóságra; felhív a szubszidiaritás és felelősségvállalás elvének tiszteletben tartására e cselekvési területen is; hangsúlyozza, hogy a helyi önkormányzati testületeket, a helyi civil társadalmat, valamint a nem kormányzati és a nemzetközi szervezeteket szorosan be kell vonni a szükséghelyzeti alap tervezési, végrehajtási és értékelési szakaszába; felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza és formalizálja az ezekkel az érdekelt felekkel folytatott konzultációs eljárásokat, hogy biztosítsa hatékony részvételüket a műveleti bizottságokban folyó vitákban, világos és átlátható jogosultsági feltételek mellett;

16.  hangsúlyozza, hogy jobb egyensúlyt kell biztosítani a kedvezményezett országok kormányainak és különösen a megbízható civil társadalmi szereplőknek nyújtott támogatások között, mivel utóbbiak gyakran jobban tudatában vannak azoknak a társadalmi problémáknak, amelyek orvoslása támogatásra szorul;

17.  emlékeztet az ellenálló-képesség emberekre és közösségekre összpontosító megközelítésének fontosságára, és szilárd meggyőződése, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alapnak Afrikáért nem csupán a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos kérdésekre kell összpontosítania figyelmét, hanem olyan alulról szerveződő projektekre is, amelyek kifejezett célja az alapszolgáltatások minőségének, valamint méltányos és egyetemes hozzáférhetőségének javítása és a helyi hozzáértés kifejlesztésére irányuló képzés biztosítása, valamint a sérülékeny közösségek – beleértve a kissebségeket – igényeinek kielégítésére;

Átláthatóság és egyértelműség a célkitűzések eredményesebb megvalósítása érdekében

18.  elismeri a jelenlegi menekültválság összetett és többdimenziós jellegét; figyelmeztet azonban az uniós fejlesztési támogatás rendellenes felhasználásának komoly kockázatára, különösen a konfliktusok által sújtott országokban, ahol a biztonsági, migrációs és fejlesztési kérdések szorosan összefonódnak; hangsúlyozza, hogy a szükséghelyzeti alap hatálya alá tartozó projekteknek fejlesztési célkitűzésekkel kell rendelkezniük; hangsúlyozza, hogy az olyan intézkedéseket tartalmazó projekteket olyan módon kell kialakítani, hogy végleges kimenetelük a szegénység csökkentésére, valamint a kedvezményezett országok stabilitására összpontosítson;

19.  emlékezteti a Bizottságot és a szükséghelyzeti alap kezelésével közvetlenül megbízott hatóságokat, hogy az EFA-ból, illetve az egyéb fejlesztési finanszírozásból szármató forrásokat kizárólag a közvetlenül a fejlesztés támogatását célzó intézkedésekre szabad felhasználni; kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson kifejezett biztosítékokat arra, hogy e források felhasználása kizárólag ilyen módon történik, és biztosítson rendszeres és átfogó jelentéseket e források felhasználásáról;

20.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés nem használható fel közvetlenül katonai vagy védelmi műveletek finanszírozására (az EUSZ 41. cikkének (2) bekezdése), de a fejlesztési célokat is követő békefenntartó műveletek sincsenek kifejezetten kizárva; emlékeztet továbbá, arra, hogy az EUMSZ 209. és 212. cikke nem zárja ki kimondottan a biztonsági ágazatban végrehajtott kapacitásépítés finanszírozását;

21.  felhívja a Bizottságot, a stratégiai testületet és az operatív bizottságot, hogy figyelmüket elsősorban a kapacitásépítésre, a stabilitásra és a békére, az ellenállóképességre, a helyi lakosság jólétére és érvényesülésére, az emberi jogok előmozdítására, védelmére és maradéktalan tiszteletben tartásának biztosítására, valamint munkalehetőségek teremtésére és a képzésre összpontosítsák, különös figyelmet fordítva a nőkre és a fiatalokra;

22.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az EU fejlesztéspolitikájának az EUMSZ 208. cikkében is rögzített végső célja a szegénység csökkentése, majd felszámolása; e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy míg az EU szükséghelyzeti alaphoz történő hozzájárulására főként az ODA forrásainak felhasználásával kerül majd sor, e finanszírozási mechanizmus nem kizárólag fejlesztésre irányuló célok elérésére törekszik majd; hangsúlyozza, hogy a szükséghelyzeti alapon belül egyértelmű, átlátható és kommunikálható különbséget kell tenni egyfelől a fejlesztési tevékenységek finanszírozására szolgáló eszköztár és másfelől a migrációkezeléssel kapcsolatos tevékenységek, a határellenőrzések és egyéb tevékenység finanszírozási eszközei között; hangsúlyozza, hogy az ODA forrásainak felhígítása – aminek következtében kevesebb forrás jut a mélyszegénység elleni küzdelemre – aláásná a nemzetközi fejlesztés terén elért jelentős eredményeket, és veszélyeztetné az újonnan elfogadott fenntartható fejlesztési célok elérését;

Az uniós politikák koherenciája és az emberi jogok melletti elkötelezettség

23.  felszólítja az EU-t, hogy a fejlesztési célú nemzetközi együttműködés területén foganatosított intézkedései között teremtsen nagyobb koherenciát, éspedig két szempontból is: egyfelől az EU-nak és tagállamainak kötelezettségvállalásaiknak megfelelően kell fellépniük, és másfelől átfogó koherenciát kell biztosítaniuk az afrikai régióra irányuló külső politikáik és eszközeik között, az AKCS–EU Cotonoui Megállapodás közös irányításra törekvő szellemében; ez utóbbi szempontból úgy ítéli meg, hogy a szükséghelyzeti alapnak tükröznie kell a fenntartható fejlődést, valamint a valamennyi fejlesztési szereplő közötti kölcsönös kiegészítő jelleget biztosító politikai koherencia elveit, és a fejlesztési céloknak, valamint a biztonsági, humanitárius és migrációs politikáknak semmilyen ellentmondásba sem szabad kerülniük egymással; reméli, hogy a minőségi jogalkotásra irányuló csomag hozzá fog járulni a fenntartható fejlődésre irányuló politikák koherenciájának javításához azzal, hogy minden hatásvizsgálatában figyelembe veszi a fejlesztést és az emberi jogokat;

24.  emlékeztet arra, hogy a szükséghelyzeti alapból finanszírozott projektekhez nyújtott fejlesztési támogatásra irányadó szabályokat és kritériumokat a közös értékek és érdekek szerint kell meghatározni, különös tekintettel az emberi jogok tiszteletben tartására és előmozdítására; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a biztonság, a migráció szabályozása és az emberkereskedelem és embercsempészet terén folytatott együttműködéssel kapcsolatos uniós politikának külön rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek célja annak biztosítása, hogy fokozzák az emberi jogok tiszteletben tartását és erősítsék a jogállamiságot, különös figyelmet fordítva a nők jogaira, az LMBTI személyek jogaira, a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra, a gyermekek jogaira, valamint a kisebbségek és más különösen sérülékeny csoportok jogaira; emlékeztet arra, hogy az EU-nak támogatnia kell a vallás vagy meggyőződés, nem, faj vagy etnikai hovatartozás, életkor, fogyatékosság és szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelmet;

25.  rámutat, hogy a szükséghelyzeti alapnak hozzá kell járulnia a fogadó országokban a béke biztosításával és a kormányzás megerősítésével kapcsolatos hosszú távú célkitűzések megvalósításához; hangsúlyozza, hogy gondosan és rendszerszerűen értékelni kell, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért forrásaiból finanszírozott intézkedések milyen hatást gyakorolnak a humanitárius segítségnyújtásra; hangsúlyozza, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért nem veszélyeztetheti a hosszú távú uniós fejlesztési együttműködést; hangsúlyozza, hogy biztosítani és garantálni kell a hosszú távú és rövid távú projektekkel kapcsolatos felelősségvállalást és azok egymást kiegészítő jellegét, és össze kell hangolni ezeket a projekteket az EU Száhil övre, Guineai-öbölre, Afrika szarvára és Észak-Afrikára irányuló meglévő regionális és országstratégiáival; hangsúlyozza, hogy a források jó elosztása és a civil társadalmi szereplőkhöz fűződő szoros partnerségek kiépítése érdekében átfogóan fel kell mérni az ország és az ágazat állapotát; üdvözli a szükséghelyzeti alapba beépített kutatási elemet, amely lehetőséget kínálhat az EU és az érintett országok közötti fejlesztési lehetőségek és szinergiák megteremtésére;

Célkitűzések és nyomon követés

26.  felhívja a Bizottságot annak rendszeres ellenőrzésére, hogy miként használják fel és miként osztják el az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért forrásait, valamint fokozza a Parlament ellenőrzési hatásköreit az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért felett; különösen felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljanak be mind az Európai Unió tagállamai, mind az afrikai államok által ezen alapok alkalmazása során foganatosított konkrét intézkedésekről és az elért eredményekről;

27.  aggasztja, hogy nincs koordináció a szükséghelyzeti alap kezelésében érintett minden szereplő (különösen a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága (DG DEVCO) és a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO)) között, illetve hogy hiányoznak az egyértelmű iránymutatások a rendelkezésre álló források elérésének módját illetően; megállapítja, hogy a szükséghelyzeti alapon belül a civil társadalom finanszírozásának feltételei és az erre rendelkezésre álló források nem egyértelműek és nem átláthatóak; ismételten emlékeztet arra, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért intézkedéseinek programozása és végrehajtása terén általában véve jobb kommunikációra van szükség a Bizottság, a tagállamok és a Parlament között, a későbbi potenciális kiegészítő szükséghelyzeti alapok további tervezése érdekében; emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania arra, hogy intézkedései következetesek legyenek és összhangban álljanak a regionális fejlesztési programokkal, elkerülendő az átfedéseket és biztosítva, hogy a fő hangsúlyt a fejlesztés – azaz ne a határok ellenőrzése és a biztonság, a migránsok kárára – kapja; ugyanebből a megfontolásból felhívja továbbá a Bizottságot, hogy maximalizálja a globális segély hatását és hatékonyságát, erőteljes párbeszédet folytatva az ENSZ-szel az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért összefüggésrendszerében; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy fokozza a politikáinak és finanszírozásának – ideértve a szükséghelyzeti alapot is – rendszerszintűbb hatásvizsgálatára irányuló erőfeszítéseit, különös tekintettel a fenntartható fejlődésre, az emberi jogokra és a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásaikra, és építse be e vizsgálatok eredményeit politikáiba és programozásába;

28.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentet mindeddig nem vonták be a szükséghelyzeti alap létrehozásába, és ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság részletes és rendszeres jelentések révén garantálja a Parlamentnek az alap végrehajtásával kapcsolatos ellenőrzési hatáskört;

29.  úgy véli, hogy a szükséghelyzeti alapra jellemző rendkívüli rugalmasságra és beavatkozási gyorsaságra tekintettel hathavonta legalább egyszer időszaki jelentést kellene tenni a Parlament számára; nyomatékosan hangsúlyozza az átlátható ellenőrzés, az értékelés és az elszámoltathatóság szükségességét;

30.  úgy véli, hogy az európai magánszereplők, a helyi és regionális hatóságok, nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom bevonása és figyelmének felkeltése szempontjából a szükséghelyzeti alap keretében kidolgozott projektek átláthatósága és láthatósága, valamint az azokkal kapcsolatos tájékoztatás rendkívül fontos annak érdekében, hogy létrejöjjenek a feltételek az érintett szereplők szélesebb körű bevonásához és a tagállamok részvételének megkönnyítéséhez;

31.  hangsúlyozza, hogy az újraelosztásra, a származási országokban való átcsoportosításra és a tagállamok pénzügyi kötelezettségvállalásaira vonatkozó rendelkezések végrehajtását alaposan ellenőrizni kell, különös figyelmet fordítva az emberi jogokra;

32.  emlékeztet arra, hogy az uniós migrációs politikáknak mindenekelőtt a migráció kiváltó okainak kezelésére kell összpontosítaniuk; hangsúlyozza, hogy az uniós migrációs politikáknak a 2030-as fenntartható fejlesztési menetrend 3., 4., 5. céljával, 10. céljának 7. célkitűzésével és 16. céljával összhangban a béke és a stabilitás megteremtésére, valamint a gazdasági fejlődés erősítésére kell irányulniuk, szorosabb együttműködést kialakítva harmadik országokkal a migránsok, közöttük a magasan képzett migránsok származási országaikba való visszatérésére és újrabeilleszkedésére irányuló ösztönzők, valamint az önkéntes visszatérés és a visszafogadás ügyében, olyan módon, amely növeli lehetőségeiket;

33.  hangsúlyozza, hogy az instabilitás és a fizikai veszélyeztetettség a fő okai a lakóhely kényszerű elhagyásának, és ezért az alap végrehajtása során egy olyan konfliktusérzékeny megközelítést támogat, amely kiemelten kezeli a konfliktusmegelőzést, az államépítést, a felelősségteljes kormányzást és a jogállamiság előmozdítását; úgy véli, hogy a szükséghelyzeti alap nagy lehetőséget kínál az EU számára, lehetővé téve az afrikai partnerekkel folytatott együttműködés és politikai párbeszéd megerősítését, különös tekintettel a visszatérési és visszafogadási megállapodások hatékony végrehajtására, továbbá hogy közös stratégiákat dolgozzon ki a migrációs áramlások kezelésére; rámutat arra, hogy a 2015. novemberi vallettai csúcstalálkozó következtetéseivel összhangban meg kell osztani a felelősséget az EU és afrikai partnerei között; úgy véli ugyanakkor, hogy a fejlesztési segélyt nem szabad a migránsok és a menedékkérők áramlásának megfékezésére felhasználni, és hogy az alap hatálya alá tartozó programok nem szolgálhatnak ürügyül az útra kelés megakadályozására vagy a határátkelések megszigorítására, figyelmen kívül hagyva azokat az okokat, amelyek otthonaik elhagyására kényszerítik az embereket; súlyosan aggasztja a szükséghelyzeti alap által az emberi jogokra esetlegesen kifejtett hatás, mivel a migránshullámok korlátozására olyan országok együttműködésével kerül sor, amelyek rendszeresen és/vagy súlyosan megsértik az alapvető jogokat; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa hogy az alap a rendeltetésének megfelelően közvetlenül az arra rászorulóknak nyújtson segítséget, és ne az emberi jogi jogsértéseket elkövető kormányokat finanszírozza; felszólít arra, hogy az EU által finanszírozott projektekben fokozzák a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartására irányuló erőfeszítéseket;

34.  hangsúlyozza, hogy fontos a nemzetközi migráció okainak és következményeinek a nemi dimenzióból kiinduló megértése, ideértve a vonatkozó döntéshozatali eljárást és a migrációhoz vezető mechanizmusokat; emlékeztet arra, hogy a menekült és migráns nők és leányok különösen sérülékenyek, amikor olyan helyzetekben találják magukat, amelyekben biztonságuk nem garantálható, és nemi erőszak vagy szexuális kizsákmányolás áldozatává válhatnak; hangsúlyozza, hogy a szükséghelyzeti alapnak hozzá kell járulnia a kiszolgáltatott migránsok, menekültek és az emberkereskedelem áldozatainak védelméhez, támogatásához és/vagy a számukra nyújtott segítséghez, és hogy különös figyelmet kell szentelni a nőknek és a gyermekeknek;

35.  megjegyzi, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért elnevezésű alapot az afrikai és európai állam- és kormányfők migrációs ügyekről megrendezett vallettai csúcsértekezletét követően hozták létre; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson a Parlament számára áttekintést a csúcsértekezletet követő konkrét intézkedésekről, többek között a fejlesztés, a csempészek elleni küzdelem, valamint a visszatérési, visszafogadási és újrabeilleszkedési megállapodások aláírása terén; felhívja a Tanácsot, hogy biztosítsa a Bizottság számára a szükséges felhatalmazásokat annak érdekében, hogy ilyen megállapodásokat köthessen az Alap által érintett országokkal.

o
o   o

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, valamint a Pánafrikai Parlament elnökének.

(1) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.


A munka és a magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerő-piaci feltételek kialakítása
PDF 459kWORD 68k
Az Európai Parlament 2016. szeptember 13-i állásfoglalása a munka és a magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerő-piaci feltételek kialakításáról (2016/2017(INI))
P8_TA(2016)0338A8-0253/2016

Az Európai Parlament,

—  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére,

—  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 6. cikkének a) pontjára, 8. és 10. cikkére, 153. cikkének (1) bekezdésére, 153. cikkének (2) bekezdésére és 157. cikkére,

—  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 9., 23., 24. és 33. cikkére,

—  tekintettel az 1996. május 3-i Európai Szociális Chartára, és különösen annak I. részére, valamint II. része 2., 4., 16. és 27. cikkeire, melyek a családos munkavállalók egyenlő esélyekhez és egyenlő bánásmódhoz való jogáról szólnak,

—  tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelvre(1) (a szülési szabadságról szóló irányelv),

—  tekintettel a Bizottságnak a szülési szabadságról szóló irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatára (COM(2008)0637),

—  tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv(2) módosításáról, valamint a munkavállalókat a munka és a családi élet összeegyeztethetőségében segítő intézkedések bevezetéséről szóló 2011/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása tekintetében az első olvasatban 2010. október 20-án elfogadott álláspontjára, amelyben többek között kéthetes apasági szabadság bevezetését kérte,

—  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelvre(3),

—  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról szóló 2010/18/EU irányelvnek a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatt szükségessé váló módosításáról szóló, 2013. december 17-i 2013/62/EU tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 7-i 2010/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15-i 97/81/EK tanácsi irányelvre(8),

—  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: a 2016. évi éves növekedési jelentés” című, 2016. február 25-i(9) állásfoglalására,

—  tekintettel a szülési szabadságról szóló, 2015. május 20-i állásfoglalására(10),

—  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(11),

—  tekintettel „A nemi sztereotípiák felszámolásáról az EU-ban” című, 2013. március 12-i állásfoglalására(12),

—  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás az EU-ban 2013-ban” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(13),

—  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására(14),

—  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(15),

—  tekintettel az Európában a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új stratégiáról szóló, 2016. február 3-i állásfoglalására(16),

—  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására(17),

—  tekintettel a „Kisgyermekkori nevelés és gondozás: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét” című, 2011. június 15-i tanácsi következtetésekre(18),

—  tekintettel „A nők és férfiak közötti jövedelmi esélyegyenlőség: A nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése” című, 2015. június 19-i tanácsi következtetésekre,

—  tekintettel az Európai Unió Tanácsa által a 2011. március 7-i következtetéseiben elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló, a 2011–2020-as időszakra vonatkozó európai paktumra(19),

—  tekintettel az Európai Tanács 2002. március 15–16-i barcelonai ülésén elfogadott elnökségi következtetésekre,

—  tekintettel az EU hármas elnökségének (Hollandia, Szlovákia és Málta) a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2015. december 7-i nyilatkozatára,

—  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—  tekintettel az „Új kezdet a dolgozó családoknak a munka és a magánélet közötti egyensúly kihívásainak kezelésére” című bizottsági ütemtervre (2015. december), valamint a nyilvános és az érdekelt felekkel folytatott konzultációra,

—  tekintettel „A Bizottság 2016. évi munkaprogramja – Lejárt a szokványos megoldások ideje” című bizottsági közleményre (COM(2015)0610),

—  tekintettel a szociális jogok európai pillérével kapcsolatos konzultáció elindításáról szóló bizottsági közleményre (COM(2016)0127),

–  tekintettel a Bizottság „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében – többek között a 2014–2020-as Európai Szociális Alap végrehajtása révén” (COM(2013)0083) című közleményére és a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i 2013/112/EU ajánlására,

—  tekintettel a „Növekvő egyensúly a munka és a magánélet között: a szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésének fokozott támogatása” című bizottsági közleményre (COM(2008)0635),

—  tekintettel a „ Koragyermekkori nevelés és gondozás: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét” című, 2011. február 17-i bizottsági közleményre (COM(2011)0066),

—  tekintettel a Bizottságnak a barcelonai célkitűzésekről szóló, „A kisgyermek-gondozási szolgáltatások fejlesztése Európában a tartós és inkluzív növekedés érdekében” című, 2013. május 29-i eredményjelentésére (COM(2013)0322),

—  tekintettel a „Stratégiai kötelezettségvállalás a nemek közötti egyenlőségért 2016–2019” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra és különösen annak a nők munkaerő-piaci részvételének növeléséről és a nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségéről szóló 3.1. fejezetére,

—  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unióban a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló jelentésére (SWD(2016)0054), különös tekintettel az egyenlő mértékű gazdasági függetlenségről szóló fejezetre,

—  tekintettel a „Foglalkoztatás és társadalmi fejlemények Európában 2015-ben” című, 2016. január 21-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra és különösen annak a szociális védelemről szólóIII.2. fejezetére,

—  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) „A munkával töltött idő, valamint a munka és magánélet egyensúlya az életpálya szempontjából” (2013), „Gyermekek és hozzátartozók gondozása: a fiatal munkavállalók pályafutására gyakorolt hatás” (2013) és „Munka és gondozás: e két tevékenység összeegyeztetését segítő intézkedések demográfiai változások idején” (2015) című tanulmányaira, valamint az európai munkakörülményekről szóló hatodik felmérésre (2016),

–  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért „Munkaidővel kapcsolatos fejlemények a 21. században” című, 2015. évi tanulmányára,

—  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért „A szülői és az apasági szabadság előmozdítása az apák körében” című tanulmányára,

—  tekintettel az egyenlőség előmozdításával foglalkozó nemzeti szervek európai hálózata (Equinet) „Az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek küzdelme a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyért mindenki számára” című, 2014. július 8-i jelentésére,

—  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének 2015. évi nemek közötti egyenlőségi indexére és „A munka, a család és a magánélet összeegyeztetése az Európai Unióban: szakpolitikai áttekintés” című, 2015. évi jelentésére,

—  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „A nemek közötti egyenlőség a foglalkoztatás és a munkavégzés területén – 2006/54/EK irányelv, európai végrehajtási értékelés” című, 2015. májusi tanulmányára,

—  tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „Szülési, apasági és szülői szabadság: az időtartamhoz és a juttatás összegéhez kapcsolódó adatok az Európai Unióban” című tanulmányra,

—  tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „A szülési és apasági szabadsághoz kapcsolódó költségek és előnyök” című tanulmányra,

—  tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „A nem és a fogyatékosság együttese által generált hátrányos megkülönböztetés” című tanulmányra,

—  tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának „A férfiak és nők közötti különbségek a munkára, a gondozásra és a kikapcsolódásra szánt idő tekintetében” című, 2016. márciusi tanulmányára,

—  tekintettel a Eurocarers által készített, „Enabling Carers to Care” című, 2014. évi gondozási stratégiára,

—  tekintettel a lelki egészség és jóllét európai paktumára (2008) és az abban foglalt „lelki egészség a munkahelyi környezetben” elnevezésű prioritásra,

—  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) családi kötelezettségekről szóló 156. számú egyezményére (1981.), valamint családos munkavállalókról szóló 165. számú ajánlására (1981.),

—  tekintettel az ILO részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 1994. évi egyezményére, az otthon végzett munkáról szóló 1996. évi egyezményére, az anyaság védelméről szóló 2000. évi egyezményére és a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló 2011. évi egyezményére,

—  tekintettel az ILO „Anyaság, apaság és munka: jogszabályok és gyakorlat szerte a világon” című jelentésére (2014.),

—  tekintettel az Egyesült Nemzetek nők helyzetével foglalkozó bizottságának 60. ülésén, 2016. március 24-én elfogadott következtetésekre, különösen az e)–g) pontokra,

—  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az UNICEF„A családos munkavállalók támogatása: a gyermekek fejlődése és a tisztességes munkára vonatkozó menetrend összekapcsolása” című, 2013. július 8-i közös munkadokumentumára,

—  tekintettel az OECD 2015. évi „jobb élet” indexére,

—  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az eljárási szabályzat 55. cikke alapján a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra,

—  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0253/2016),

A.  mivel az Eurostat legfrissebb adatai szerint az elmúlt évtizedekben csökkent a születési arány az EU-ba, és az EU korábban nem tapasztalt demográfiai kihívásokkal néz szembe(20), melyekre a tagállamoknak válaszolniuk kell; mivel a családbarát politikák fontosak a pozitív demográfiai változások előidézése érdekében, minthogy a munkahelyek bizonytalansága és a nehéz munkakörülmények negatívan befolyásolhatják a családtervezést;

B.  mivel 2014-ben 5,1 millió gyermek született az EU 28 tagállamában, ami durván 10,1%-os születési rátának felel meg; mivel összehasonlításképpen ez a ráta 2000-ben 10,6%, 1985-ben 12,8%, 1970-ben pedig 16,4% volt; mivel az EU súlyos demográfiai kihívásokkal néz szembe abból adódóan, hogy a születési ráta folyamatosan csökken a legtöbb tagállamban, ami miatt az Unió fokozatosan elöregedő társadalommá alakul, és ami közvetlen fenyegetetést jelent a társadalmi és gazdasági növekedésre és fejlődésre;

C.  mivel a női és férfi szerepekkel, illetve a szűk családdal kapcsolatos hagyományos felfogást további kihívások érik, hiszen az Unióban növekszik az egyszülős családok, az azonos neműek életközösségén alapuló családok, a fiatalkorú anyák stb. száma; mivel e sokféleség elismerésének hiánya további megkülönböztetéshez vezet és hátrányosan érinti az Unióban élő embereket és családjukat;

D.  mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség az Európai Unió alapvető elve, és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikke értelmében tilos minden nemi alapú megkülönböztetés, és valamennyi területen biztosítani kell a férfiak és nők közötti egyenlőséget, ideértve a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését is;

E.  mivel a Bizottság által benyújtott ütemterv kiindulópontot jelent; mivel ez egy olyan lehetőség, amelynek meg kell nyitnia az utat az európai nők és férfiak munkája és magánélete közötti egyensúly átalakítási folyamata előtt és jelentősen hozzá kell járulnia a nemek közötti egyenlőség magasabb szintjeinek eléréséhez;

F.  mivel a munka és a magánélet összeegyeztetésére irányuló, jól megtervezett és végrehajtott szakpolitikákat a munkakörnyezet jelentős mértékű javításának kell tekinteni, amely lehetővé teszi a jó munkakörülményeket és a szociális és szakmai jólétet; mivel ugyanakkor a munka és a magánélet közötti egyensúly előmozdítja a gazdasági növekedést, a versenyképességet, az átfogó munkaerő-piaci részvételt, a nemek közötti egyenlőséget, csökkenti a szegénység kockázatát, fokozza a nemzedékek közötti szolidaritást, foglalkozik az elöregedő társadalom jelentette kihívással, valamint kedvező hatással van a születési arányok alakulására az EU-ban; mivel az ezen célkitűzések eléréséhez végrehajtandó politikáknak modernnek kell lenniük, a nők munkaerő-piaci hozzáférésének javítására, és a háztartási tevékenységek nők és férfiak közötti egyenlő megosztására kell összpontosítaniuk, valamint kollektív tárgyalással és szerződésekkel támogatott, koherens szakpolitikai kereten kell alapulniuk a gondozás, a szakmai és a magánélet közötti egyensúly növelésének lehetővé tétele érdekében;

G.  mivel a munka és a magánélet összeegyeztetése nagyban függ a munkahelyen elfogadott munkarendtől; mivel kétségessé vált, hogy a munkaórák számának növelése valóban kedvezően hat-e gazdaságra a termelékenység fokozódása szempontjából; mivel az uniós munkavállalók jelentős része a tipikustól eltérő munkaidőben dolgozik, ideértve a hétvégi és munkaszüneti napokon való munkavégzést, valamint a műszakban történő vagy éjszakai munkavégzést, és 2015-ben a munkavállalók több mint fele dolgozott a szabadidejében; mivel a legfrissebb adatok szerint a munkarend a munkavállalók 31%-a esetében rendszeresen változik, gyakran rövid időn belül(21); mivel ez egészségügyi és biztonsági aggályokat vet fel, fokozza a munkahelyi balesetek kockázatát, valamint hosszú távon egészségromláshoz vezet, megnehezítve a munkavállalók számára a munka összeegyeztetését a gyermekek és egyéb eltartottak irányában meglévő kötelezettségekkel; mivel néhány ágazat jobban érintett, például a kiskereskedelmi szolgáltatások, ahol a foglalkoztatottak zöme nő;

H.  mivel a Bizottságnak a tagállamokkal együttműködve konkrét intézkedéseket kell tennie egy, a munkavállalók számára a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését az állami- és magánszférában egyaránt lehetővé tevő kiigazítható és hatékony munkateljesítmény-modell előmozdítására;

I.  mivel 2015-ben az EU 28 tagállamában a foglalkoztatási ráta a férfiak esetében 75,9%, a nők esetében pedig 64,3% volt(22), annak ellenére, hogy a nők iskolázottabbak; mivel a munkavállaló nők száma még alacsonyabb, ha a foglalkoztatási rátát teljes munkaidős egyenértékben fejezzük ki, mivel néhány tagállamban a részmunkaidős foglalkoztatás aránya rendkívül magas a nők körében; mivel 2013-ban a férfiak heti 47 órát töltöttek fizetett munkával, ezzel szemben a nők 34 órát; mivel ha a fizetett munkaórákat és az otthon végzett, nem fizetett munkaórákat összeadjuk, a fiatal nők átlagosan 64 órát dolgoztak, míg a fiatal férfiak 53 órát(23); mivel a munkaerőpiacon fennálló, a nemek közötti különbségeknek tulajdonítható egy főre jutó GDP-veszteség a becslések szerint Európában elérte a 10%-ot;

J.  mivel a jelenlegi foglalkoztatási, társadalmi-gazdasági és egyenlőséggel kapcsolatos európai szakpolitikákkal összefüggésben az Európa 2020 stratégia és a korábban meghatározott célok messze vannak a megvalósulástól; mivel a nők munkaerőpiacra való belépésének elősegítése céljából kidolgozott és végrehajtott proaktív politikák, és különösen a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly megteremtését célzó politikák nélkül valójában egyetlen európai szinten kitűzött célt sem lehet elérni;

K.  mivel az európai munkaerőpiacokat nemi alapú szegregáció jellemzi(24); mivel ezt a Bizottság is elismerte a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2016. március 8-i közleményében (COM(2016)0127, 1. melléklet), megjegyezve, hogy „[a] nők továbbra is alulreprezentáltak a foglakoztatásban, ugyanakkor felülreprezentáltak a részmunkaidős állásokat és a rosszabbul fizetett ágazatokat tekintve; órabérük pedig – még azonos munka végzése esetén is – annak ellenére alacsonyabb, hogy iskolázottsági szintjük meghaladja a férfiakét”;

L.  mivel az EU által bevezetett makrogazdasági politikák és a gazdasági válságra adott válaszként bevezetett megszorító intézkedések következtében a szegénység és a különbségek súlyosbodása tovább fokozódott;

M.  mivel a magánélet és a munka összeegyeztetése különösen nagy kihívást jelent az egyedülálló szülők számára, amelyek többsége nő; mivel az EU 28 tagállamában az egyedülálló anyák nem kevesebb, mint 34 %-át fenyegeti szegénység, és az ilyen családokból származó gyermekek aránytalanul nagy mértékben vannak kitéve a szegénység nemzedékről nemzedékre való átöröklődése veszélyének;

N.  mivel a szegénység a szegénység női problémává válásának negatív következményei leginkább azokat a gyermekeket érintik, akiket egyedülálló anyák nevelnek, akik jelentős nehézségekkel szembesülnek az egyedüli családfenntartói és a szülői kötelezettségek összeegyeztetése során;

O.  mivel a nemek közötti egyenlőség a munkaerőpiacon nem csak a nők, hanem a gazdaság és a társadalom egésze számára kedvező hatásokkal jár, minthogy a fenntartható és befogadó gazdasági növekedés előmozdításának, a szakmai egyenlőtlenség csökkentésének, valamint a munkaerő-piaci hatékonyságnak és rugalmasságnak kulcsfontosságú gazdasági eszköze, mivel a nők munka világába való belépése és visszatérése a családok bevételének, a fogyasztásnak, a társadalombiztosítási befizetéseknek, valamint a begyűjtött adóknak a növekedéséhez vezet; mivel a nőket továbbra is hátrányos megkülönböztetés éri a foglalkoztatáshoz való hozzáférés és a foglalkoztatás megtartása tekintetében, munkavállalói jogaikat pedig nem tartják tiszteletben különösen a terhesség és anyaság tekintetében;

P.  mivel a férfiak és a nők közötti bérszakadék 16,3%, és a munkaszerződések atipikus és bizonytalan formái szintén inkább a nőket érintik, mint a férfiakat;

Q.  mivel a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek a nők jogait illetően egész életre kiható következményekkel és hatásokkal járnak, például a nyugdíjjogosultság tekintetében, amit az EU-ban a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség 39%-os aránya is igazol, amely a nemek közötti bérszakadéknak (16%) több mint a duplája;

R.  mivel a különböző szakmák közül különösen a szellemi szabadfoglalkozású nők és a női vállalkozók szembesülnek nagy nehézségekkel a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése terén; mivel igen gyakori, hogy a vállalkozni kívánó nők nehezen jutnak hitelhez, mert a pénzügyi közvetítők nem hajlandóak kölcsönt nyújtani számukra, mivel úgy tekintik, hogy a nők esetében magasabb a kockázati kitettség és a nők kevésbé alkalmasak arra, hogy a vállalkozást fejlesszék;

S.  mivel a társadalomban általánosan jelenlévő sztereotípiák másodlagos szerepet tulajdonítanak a nőknek; mivel ezek a sztereotípiák a gyermekkortól kezdve alakulnak ki, és az oktatás és képzés kiválasztásától egészen a munkaerőpiacig érezhetők; mivel a nőket továbbra is gyakran „nőbarát” munkahelyekre korlátozzák, és rosszul fizetik; mivel ez a munkaerő-piaci megosztottság újratermeli azokat a sztereotípiákat, amelyek miatt a gondozási feladatok túlnyomó részét főként a nőknek kell ellátniuk, amelynek következtében a nők 2–10-szer több időt töltenek fizetetlen gondozással, mint a férfiak(25); mivel a nemi sztereotípiák és a nemi alapú megkülönböztetés kedvezőtlenül befolyásolják a nők személyes, társadalmi és gazdasági függetlenségét és kilátásait, és eredményükképpen magasabb lesz a nők részmunkaidős foglalkoztatáson belüli aránya, a nők pályafutása többször megszakad, és jobban ki lesznek téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának – különös tekintettel az egyedülálló anyákra –, autonómiájuk tehát sérül;

T.  mivel a meglévő szakpolitikai keret és uniós és nemzeti szintű szabályozás ellenére a különböző családi vonatkozású szabadságok még mindig gyakran adnak lehetőséget a megkülönböztetésre és megbélyegzésre a nők és férfiak tekintetében egyaránt, és ez különösen a nőket érinti, mivel fő gondozóként többnyire ők vesznek ki családi vonatkozású szabadságot;

U.  mivel a szülői szabadság férfiak és nők általi igénybevétele közötti különbség nemi alapú hátrányos megkülönböztetésre utal; mivel az uniós tagállamokban továbbra is alacsony a szülői szabadságot igénybe vevő apák aránya, hiszen az apáknak csupán 10%-a vesz ki legalább egy nap szabadságot, és a nők 97%-a felhasználja a szülők rendelkezésére álló összes szülői szabadságot; mivel a rendelkezésre álló adatok megerősítik, hogy a fizetetlen vagy rosszul fizetett családi vonatkozású szabadság alacsony részvételi arányt eredményez; mivel a teljes egészében vagy részben át nem ruházható és megfelelően fizetett szülői szabadság kiegyensúlyozottabb igénybevételhez vezet a két szülő részéről, ami hozzájárul a nők munkaerő-piaci megkülönböztetésének mérsékléséhez; mivel csupán néhány tagállam ösztönzi az apákat arra, hogy igénybe vegyék az apasági vagy szülői szabadság nagy részét, ami miatt a férfiak nem vehetnek részt egyenlő mértékben a gyermekeik gondozásában, és nem tölthetnek annyi időt velük;

V.  mivel alapvető fontosságú, hogy olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyek elősegítik az apák szabadsághoz való hozzáférését, annál is inkább, mivel a családi szabadságot igénybe vevő apák jobb kapcsolatot alakítanak ki gyermekeikkel és nagyobb a valószínűsége annak, hogy aktív szerepet vállalnak a gyermekek gondozásával kapcsolatos jövőbeli feladatok ellátásában;

W.  mivel az Eurofound által készített tanulmányok rámutattak azokra a tényezőkre, amelyek a családi szabadság apák általi igénybevételét befolyásolják, melyek a következők: az ellentételezés mértéke, a szabadságok rendszerének rugalmassága, az információk rendelkezésre állása, a gyermekgondozási létesítmények rendelkezésre állása és rugalmassága, valamint a munkaerőpiacról való kiszorulástól való félelem a szabadság kivétele esetén;

X.  mivel a megfizethető, megfelelő és minőségi kisgyermekkori nevelés és gondozás rendelkezésre állása és az ahhoz való hozzáférés, az egyéb eltartottak gondozására szolgáló létesítmények és magas színvonalú szociális szolgáltatások rendelkezésre állása a nők munkaerő-piaci részvételét befolyásoló egyik legfontosabb tényező; mivel hiányozik a minőségi és minden jövedelmi réteg számára megfizethető gyermekgondozási szolgáltatásokat kínáló megfelelő infrastruktúra; mivel az európaiak 27%-a számára az elégtelen minőségű gyermekgondozás megnehezíti az e szolgáltatásokhoz való hozzáférést(26); mivel a jó minőségű szolgáltatások megteremtéséhez be kell ruházni a gyermekgondozók képzésébe(27); mivel mindössze 11 tagállam teljesítette az első barcelonai célkitűzést (a három éves kor és az iskolakötelezettség kora közötti gyermekek legalább 90%-a számára biztosítani kell óvodai elhelyezést), és mindössze 10 tagállam teljesítette a második célkitűzést (a három év alatti gyermekek legalább 33%-a számára biztosítani kell bölcsődei elhelyezést)(28);

Y.  mivel a kisgyermekkori nevelés és gondozás és a gyermekek 0–3 éves koruk között szerzett tapasztalatai döntő hatással vannak a gyermekek kognitív fejlődésére, mivel az első öt évben fejlődnek ki az alapvető képességeik;

Z.  mivel a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére irányuló politikáknak lehetővé kell tenniük, hogy a szülők eleget tudjanak tenni a gyermekeikkel szembeni kötelezettségeiknek, az anyák és az apák számára egyaránt biztosítva a szükséges pénzeszközöket, időt és támogatást;

AA.  mivel a kontinensek közül Európában él a legtöbb idős ember, és az öregedési folyamat a következő évtizedekben is folytatódni fog; mivel számos tagállamban hiányoznak az ahhoz szükséges megfelelő hosszú távú ellátó létesítmények, hogy ki lehessen elégíteni a megnövekedett gondozási szükségleteket, és kezelni lehessen az „egészséges életévek” mutató stagnálásával vagy csökkenésével kapcsolatos kérdéseket; mivel az idős hozzátartozók hivatalos otthoni gondozásával kapcsolatban létrehozott legtöbb munkahely alulfizetett és alacsony képesítést kíván(29);

AB.  mivel az Unióban a gondozás 80%-át nem hivatalos gondozók végzik; mivel mintegy 3,3 millió, 15 és 34 év közötti európai kényszerült feladni teljes munkaidős állását amiatt, mert az eltartott gyermekek vagy idősebb hozzátartozók számára nem állt rendelkezésre megfelelő gondozási létesítmény;

AC.  mivel az ikt és a kialakulóban lévő technológiák minden ágazatban megváltoztatták a munka- és a foglalkoztatási környezetet, a szervezeti kultúrát és felépítést; mivel a szakpolitikai döntéshozatal során naprakésznek kell lenni a technológiai fejleményeket illetően annak biztosítása érdekében, hogy ezen új körülmények között ne hátráltassák, hanem előmozdítsák a szociális előírásokat és a nemek közötti egyenlőséget;

AD.  mivel a gondozás és a fizetett munka összekapcsolása jelentős hatást gyakorol a munka fenntarthatóságára és a foglalkoztatási rátákra, különösen a nők tekintetében, akik életük bizonyos szakaszaiban gondozási feladatokkal szembesülhetnek unokáik és/vagy idősebb szüleik kapcsán(30);

AE.  mivel néhány uniós jogrendszer nem egyénre szabott adó- és szociális biztonsági rendszereket tart fenn, ahol a nőket csak származtatott jogok illetik meg a férfiakhoz fűződő kapcsolataik alapján, ideértve az egészségügyi és nyugdíjszolgáltatásokhoz való hozzáférést is; mivel a feleségeket/anyákat függőségi helyzetbe hozó tagállamok közvetlen megkülönböztetést gyakorolnak a nőkkel szemben, és a biztosított közszolgáltatások szelektív nyújtása révén megtagadják tőlük állampolgári jogaikat;

AF.  mivel célzott munkaerő-piaci politikákra és a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére irányuló politikákra van szükség ahhoz, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyt és a foglalkoztatási biztonságot illetően figyelembe lehessen venni a kiszolgáltatott nők – többek között a fogyatékossággal élő nők, a fiatal nők, a bevándorló és menekült nők, az etnikai kisebbséghez tartozó nők és az LMBTI nők – előtt álló, egymást átfedő akadályokat;

AG.  mivel az, hogy a munkavállalóknak marad szabadidejük a személyes fejlődésre és a továbbképzésre az egész életen át tartó tanulás jegyében, anélkül, hogy hátrányos megkülönböztetés érné őket, pozitívan befolyásolja a jólétüket, és lehetővé teszi, hogy több készség birtokában és termelékenyebb munkavállalóként járuljanak hozzá a gazdaság működéséhez(31);

AH.  mivel a munka és a magánélet összeegyeztetésére irányuló politikák végrehajtása önmagában, az életkörülmények emelését célzó politikák, valamint a kulturális, szabadidős és sporttevékenységek stb. ösztönzése és támogatása nélkül nem jelent előnyt a munkavállalók számára;

Általános elvek

1.  hangsúlyozza, hogy a szakmai, a magán- és a családi élet összeegyeztetése egy széles körű fogalom, amely magában foglalja az összes olyan jogalkotási és nem jogalkotási jellegű átfogó szakpolitikát, amelynek célja az emberek élete különböző aspektusai közötti megfelelő és arányos egyensúly előmozdítása; úgy véli, hogy a munka és a magánélet közötti valódi egyensúly kialakításához szilárd, több területet lefedő, strukturált, koherens és átfogó szakpolitikákra van szükség, amelyek magukban foglalnak a munka, a családról és barátokról való gondoskodás és velük töltött idő, valamint a szabadidő és a személyes fejlődésre fordított idő összehangolására irányuló intézkedéseket is; rámutat, hogy mindenekelőtt kulturális elmozdulásra van szükség a társadalmon belül a nemi sztereotípiák leküzdése érdekében, hogy a munka és a gondozási feladatok férfiak és nők közötti megosztása egyenletesebb legyen;

2.  hangsúlyozza, hogy a szakmai, a magán- és a családi élet összeegyeztethetőségét alapvető jogként biztosítani kell minden ember számára az Európai Unió Alapjogi Chartájának szellemében, mindenki számára elérhető intézkedésekkel, nemcsak a fiatal anyák, apák vagy gondozók számára; felszólít egy olyan rendszer bevezetésére, amely e jogok biztosítását a szociális rendszerek alapcélkitűzésévé teszi, és felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy a köz- és a magánszférában egyaránt mozdítsák elő a vállalkozások olyan szociális jóléti modelljeit, amelyek tiszteletben tartják a munka és a magánélet közötti egyensúlyhoz való jogot; úgy véli, hogy ezt a jogot általánosan érvényesíteni kell az olyan uniós tevékenységekben, amelyek közvetlenül vagy közvetetten hatást gyakorolhatnak e kérdésre;

3.  rámutat, hogy az EU korábban nem tapasztalt demográfiai változásokkal néz szembe – a várható élettartam növekedése, alacsonyabb születési arány, a családszerkezet megváltozása újfajta kapcsolatépítési és együttélési módok megjelenésével, kései szülővé válás és migráció –, melyek új kihívások elé állítják; aggodalommal tölti el, hogy a gazdasági és pénzügyi válságnegatív hatást gyakorolt a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló szakpolitikákhoz, és a minőségi és megfizethető szolgáltatások rendelkezésre állásához és az azokhoz való hozzáféréshez szükséges közforrásokra; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be pozitív szakpolitikákat és ösztönzőket a demográfiai megújulás előmozdítására, a szociális biztonsági rendszerek megőrzésére és az emberek és a társadalom egésze jólétének és fejlődésének előmozdítására;

4.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban tapasztalható csökkenő születési arányt a válság tovább súlyosbította, mivel a munkanélküliség, a bizonytalan munkalehetőségek, a jövővel kapcsolatos bizonytalanságok, valamint a munkaerő-piaci hátrányos megkülönböztetés arra készteti a fiatalokat, és főként a női szakembereket, hogy halasszák el a gyermekvállalást annak érdekében, hogy aktívak maradhassanak a növekvő versennyel jellemzett munkaerőpiacon; ezzel összefüggésében felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy mozdítsák elő a családbarát munkakörnyezetet, az összeegyeztetési terveket, a munkába való visszatérési programokat, a munkavállalók és a munkáltatók közötti kommunikációs csatornákat, valamint a vállalkozások és önfoglalkoztatók számára kínált ösztönzőket, és biztosítsák különösen azt, hogy az emberek ne kerüljenek hátrányos gazdasági helyzetbe a gyermekvállalás miatt, és hogy a jogos szakmai aspirációkat ne hátráltassák a családi tervek; kiemeli továbbá, hogy a szülési, az apasági és a szülői szabadság csak akkor alkalmazható eredményesen, a társadalom és a gazdaság számára hasznos módon, ha emellett más szakpolitikai eszközöket is alkalmaznak, beleértve a minőségi és megfizethető gyermekgondozás biztosítását;

5.  üdvözli a Bizottság által alkalmazott megközelítést, amely szerint a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére irányuló szakpolitikák kulcsfontosságú szerepet játszanak a társadalmi-gazdasági kihívások kezelésében; felszólítja az európai szociális partnereket, hogy állapodjanak meg egy, a szakmai, a magán- és a családi élet összeegyeztethetőségére vonatkozó jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket tartalmazó átfogó csomagról; felszólítja a Bizottságot – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett –, hogy amennyiben a szociális partnerek nem jutnak megállapodásra, akkor a Bizottság 2017. évi munkaprogramjának részeként, a már bejelentett szociális jogok európai pillére keretében nyújtson be egy javaslatot az említett intézkedéscsomagra; hangsúlyozza, hogy a jogalkotási javaslatoknak jogalapként tartalmaznia kell a férfiak és a nők közötti egyelőséget; felhívja a Bizottságot, hogy a szociális szereplőkkel együttműködésben tegyen lépéseket a szociális jogok pillérének létrehozása érdekében, amely tényleges szociális beruházáshoz vezet, elsősorban a humántőkébe való befektetésre összpontosítva;

6.  üdvözli, hogy a Bizottság nyilvános konzultációt indított a szociális jogok európai pilléréről, hogy véleményeket és visszajelzéseket gyűjtsön számos fontos alapelvről a jól működő és tisztességes munkaerőpiacok és jóléti rendszerek támogatása érdekében az euróövezeten belül;

7.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a vonatkozó szakpolitikák és intézkedések figyelembe veszik a családi kapcsolatok – beleértve a regisztrált partnerkapcsolatot –, a szülői és a nagyszülői szerepvállalás, valamint a társadalom egészének növekvő sokféleségét, különösen annak érdekében, hogy a gyermekeket ne érje megkülönböztetés a szüleik családi állapota vagy a családjuk szerkezete miatt; felszólítja a tagállamokat a jogi dokumentumok kölcsönös elismerésére a megkülönböztetéstől mentes szabad mozgás érdekében;

8.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre olyan szakpolitikákat és intézkedéseket, amelyek támogatják a leghátrányosabb helyzetű embereket és azokat, akik jelenleg ki vannak rekesztve az érvényben lévő jogszabályokból és szakpolitikákból, például az egyedülálló szülők, a nem házasságban élő párok, az egynemű párok, a migránsok, az önfoglalkoztatók, az úgynevezett „segítő házastársak,” valamint azok a családok, amelyeknek egy vagy több tagja fogyatékkal él;

9.  felívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló jogszabályok és szakpolitikák vegyék figyelembe a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt és a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága (CRPD) 2015. évi, az Uniónak szóló záró észrevételeit;

10.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy elsősorban a gyermekek jólétét és mindenek felett álló érdekeit vegyék figyelembe a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére irányuló szakpolitikák kidolgozása, figyelemmel követése és végrehajtása során; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a „Beruházások a gyermekek érdekében” című ajánlást(32) és szorosan kísérjék figyelemmel az elért eredményeket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gyermekszegénység leküzdésére irányuló integrált európai terv részeként dolgozzanak ki és vezessenek be olyan kezdeményezéseket, amelyek – a gyermekgaranciához hasonlóan – a gyermekeket helyezik a szegénység enyhítésére irányuló jelenlegi szakpolitikák középpontjába, hogy minden gyermek hozzáférhessen ingyenes egészségügyi ellátáshoz, ingyenes oktatáshoz, gyermekgondozáshoz, tisztességes lakhatáshoz és megfelelő táplálkozáshoz;

11.  úgy véli, hogy a gyermekszegénység kapcsolódik a szülők szegénységéhez, és ezért felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a gyermekszegénységre és a gyermekek jólétére vonatkozó ajánlást, és alkalmazzák az abban foglalt, mutatókon alapuló ellenőrzési keretet;

12.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló szakpolitikákba beépítsék az életciklus-alapú megközelítést annak érdekében, hogy az élete során különböző pillanatokban mindenki kapjon támogatást, és munkavállalói jogok birtokában aktív szerepet vállalhasson a munkaerőpiacon és a társadalom egészén belül;

13.  hangsúlyozza, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúly növelése és a nemek közötti egyenlőség megerősítése nélkülözhetetlen a nők munkaerő-piaci részvételének támogatásához – különös tekintettel a gondozási feladatokat ellátó nőkre és az egyedülálló anyákra –, és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésével kapcsolatos célok eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a nők gazdasági szerepvállalása erősítésének kulcsa a munkaerőpiac és a jóléti rendszerek átalakítása és kiigazítása, hogy azok figyelembe vegyék a nők életciklusait;

14.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki az átalakulást szolgáló szakpolitikákat, és fektessenek be figyelemfelhívó kampányokba a nemi sztereotípiák leküzdése, és a gondozás és házimunka egyenletesebb megosztásának előmozdítása érdekében, figyelmet szentelve a férfiak azon jogára és igényére is, hogy megbélyegzés és büntetés nélkül vállalhassanak gondozási feladatokat; úgy véli, hogy támogatni kell a vállalkozások azon erőfeszítéseit, amelyek a munka és a magánélet közötti egyensúly előmozdítására és a megkülönböztetés elleni küzdelemre irányulnak;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak fokozott védelmet a munka és magánélet közötti egyensúllyal kapcsolatos megkülönböztetéssel és törvénytelen elbocsátásokkal szemben, melyek leginkább a női munkavállalókat érintik, és biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz és a jogi eljárásokhoz való hozzáférést, szükség esetén többek között a munkavállalói jogokkal és a jogi segítségnyújtással kapcsolatos tájékoztatás fokozása révén; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatot olyan szakpolitikákra, amelyek javítják a megkülönböztetés elleni intézkedések érvényesítését a munkahelyen, ideértve az egyenlő bánásmódhoz való, törvényben biztosított jogok ismeretének növelését, és ennek érdekében folytassanak le tájékoztató kampányokat, fordítsák meg a bizonyítási terhet(33), és hatalmazzák fel az egyenlőség előmozdításával foglalkozó nemzeti szerveket saját kezdeményezésű hivatalos vizsgálatok lefolytatására az egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekben, valamint nyújtsanak segítséget a hátrányos megkülönböztetés potenciális áldozatainak;

16.  kiemeli, hogy az egyenlőségre vonatkozó összehasonlítható, átfogó, megbízható és rendszeresen frissített adatok hiánya megnehezíti a megkülönböztetés fennállásának bizonyítását, különös tekintettel a közvetett megkülönböztetésre; felhívja a tagállamokat, hogy szisztematikus módon gyűjtsenek és tegyenek hozzáférhetővé adatokat az egyenlőségre vonatkozóan, bevonva az egyenlőség előmozdításával foglalkozó nemzeti szerveket és a bíróságokat, többek között ezen adatok országspecifikus ajánlások tekintetében történő elemzése és nyomon követése céljából; felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezze az efféle adatgyűjtés előmozdítását a tagállamoknak szóló ajánlások révén, valamint azáltal, hogy megbízza az Eurostatot arra irányuló egyeztetések megszervezésével, hogy az Európai Társadalomtudományi Elemzések mutatói tekintetében általánosan érvényesüljön az adatoknak a megkülönböztetés alapja szerinti bontása; felhívja a Bizottságot hogy továbbra is szisztematikus módon működjön együtt a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE) a nemek szerint lebontott adatok mennyiségének növelése és minőségének javítása érdekében;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen vizsgálja felül a Pekingi Cselekvési Platform által beazonosított kritikus területeken elért eredményeket, amelyekre vonatkozóan az EIGE már kidolgozott mutatókat, és vegye figyelembe ezeknek a felülvizsgálatoknak az eredményeit, amikor a nemek közötti egyenlőséget értékeli az EU-ban;

18.  rámutat az egyenlőség előmozdításával foglalkozó nemzeti szerveknek a foglalkoztatási egyenlőségről szóló 2000/78/EC irányelv végrehajtásában betöltött fontos szerepére, tekintettel arra, hogy hozzájárulnak a tudatosság növeléséhez és az adatgyűjtéshez, kapcsolatban állnak a szociális partnerekkel és más érdekelt szereplőkkel, kezelik az alacsony bejelentési arány problémáját, és hozzáférhetőbbé teszik a panasztételi eljárásokat; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek, így az Equinet szerepét, kapacitását és függetlenségét, többek között megfelelő finanszírozás biztosítása révén; felszólít különösen az egyenlő bánásmódról szóló 2006/54/EK irányelv szerinti szervezetek megerősítésére, melyek biztosítják az igazságszolgáltatáshoz és jogi eljárásokhoz való hozzáférést;

19.  szükségesnek tartja, hogy megfelelő képzésről gondoskodjanak a nemzeti, regionális és helyi hatóságok és bűnüldöző szervek alkalmazottai, valamint a munkaügyi felügyelők számára a foglalkoztatással kapcsolatos megkülönböztetést tiltó jogszabályokról és a vonatkozó ítélkezési gyakorlatról; úgy véli, hogy az erre irányuló képzés a bírók, ügyészek, ügyvédek és rendőri erők számára is rendkívül fontos;

20.  felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködésben biztosítsák, hogy a szociális jogosultságokhoz való, állami politikák által biztosított jogok egyenlő módon hozzáférhetőek a nők és a férfiak számára, annak érdekében, hogy mindenki élhessen jogaival, és javíthassa a munka és a magánélet közötti egyensúlyt;

A nők és férfiak közötti egyenlőség a jövedelem és a gondozás terén

21.  hangsúlyozza, hogy fel kell számolni a nemek között a fizetett és a nem fizetett munka tekintetében fennálló egyenlőtlenségeket, és elő kell mozdítani a feladatok, a költségek és a gyermekgondozás, illetve eltartottak gondozása egyenlő megosztását a nők és a férfiak között, és a társadalom egészén belül is, többek között a közérdekű szolgáltatásokhoz való általános hozzáférés biztosítása révén; e tekintetben rámutat arra, hogy konkrét javaslatokra van szükség a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása érdekében;

22.  sajnálja, hogy továbbra is fennáll a nemek közötti bérszakadék, amely sérti az EUMSZ 157. cikkében szentesített elvet, miszerint a női és a férfi munkavállalóknak egyenlő munkáért egyenlő díjazásban kell részesülniük, és különösen a gyermekeket nevelő anyákat érinti hátrányosan; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel és a nemek közötti egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervezetekkel együttműködésben alkossanak és hajtsanak végre a nemek közötti bérszakadék felszámolására irányuló politikákat; felszólítja a tagállamokat, hogy ezen erőfeszítéseket kiegészítendő rendszeresen végezzék el a fizetések felmérését;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2016. június 16-i tanácsi következtetésekkel összhangban erősítse meg a nemek közötti egyenlőség tekintetében tett stratégiai vállalását, és építse be a nemi dimenziót az Európa 2020 stratégiába annak biztosítása érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos munka továbbra is prioritás maradjon; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a 2015 utáni időszakra fogadjon el egy, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiát, összhangban a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum (2011–2020) ajánlásaival;

24.  felhívja a tagállamokat, hogy indítsanak olyan nők és férfiak fenntartható és minőségi foglalkoztatással való támogatására irányuló proaktív szakpolitikákat és megfelelő beruházásokat, akik családi és gondozással kapcsolatos szabadságot követően lépnek a munkaerőpiacra, térnek oda vissza, vagy szeretnének a munkaerőpiacon maradni és előre haladni, összhangban az Európai Szociális Charta 27. cikkével; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az ugyanabba, azonos, vagy hasonló munkakörbe való visszatérést, a terhesség vagy a családi szabadságra irányuló kérelem vagy annak kivétele miatti elbocsátás vagy kedvezőtlenebb bánásmód elleni védelmet, továbbá a munkába való visszatérést követően egy védelmi időszakot annak érdekében, hogy az érintett személyek újból alkalmazkodni tudjanak a munkahelyükhöz;

25.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be a szociális partnereket és a civil társadalmat a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikákba; hangsúlyozza e politikák megfelelő finanszírozásának jelentőségét, a kollektív szerződések és tárgyalás fontosságát a megkülönböztetés elleni küzdelemben és a nemek közötti munkahelyi egyenlőség előmozdításában, valamint a kutatás és a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát;

26.  úgy véli, hogy a nők munkaerő-piaci részvételének és gazdasági függetlenségének előmozdítása döntő szerepet játszik az Európa 2020 stratégia 75%-os foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzésének elérésében, és növelné a GDP-t; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nők minőségi munkahelyeken való foglalkoztatását támogató szakpolitikákat és beruházásokat, különösen azokban az ágazatokban és pozíciókban, ahol a nők alulreprezentáltak, például a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM), a zöld gazdaság ágazatai, vagy az összes ágazat felső vezetői pozíciói;

Családi és gondozási vonatkozású szabadságtípusok

27.  megjegyzi, hogy a Bizottság visszavonta a szülési szabadságról szóló irányelv felülvizsgálatát, és felszólítja, hogy a szociális partnerekkel együttműködésben és a civil társadalommal való konzultációval terjesszen elő magas szintű normákat előíró, ambiciózus javaslatot a munka és a magánélet közötti egyensúly javításának biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a családok támogatása, az egyenlőtlenségek elleni küzdelem előmozdítása, a nők társadalmi és gazdasági függetlenségének erősítése, valamint gyermekvállalási miatti pénzügyileg hátrányos helyzetbe kerülésük megakadályozása érdekében biztosítsák, hogy a nőket a szülési szabadság alatt fizetik, és szociális védelmet biztosítanak számukra; hangsúlyozza, hogy a szülési szabadságot a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásainak megfelelően a várandós nők, és az újdonsült, a gyermeket szoptató és az egyedülálló anyák jogainak védelmét szolgáló hatékony intézkedéseknek kell kísérniük;

28.  felszólít az egyes szabadságtípusok közötti koordináció javítására uniós és tagállami szinten, a szociális partnerekkel együttműködésben; rámutat, hogy a különböző szabadságtípusokhoz való jobb hozzáférés az egyes életszakaszokhoz igazodó szabadságolási lehetőségeket kínál az emberek számára, növeli a munkaerő-piaci részvételt, az általános hatékonyságot és a munkahelyi elégedettséget; megjegyzi, hogy ahol nincsenek rendelkezések a szabadságra vonatkozóan, vagy ahol a meglévő rendelkezések elégtelennek bizonyulnak, a szociális partnerek szerepet játszhatnának új rendelkezések meghozatalában, illetve a meglévők aktualizálásában a szülési, apasági és szülői szabadságra vonatkozóan;

29.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő jövedelempótlást és szociális védelmet bármely, családdal vagy gondozással kapcsolatos szabadság ideje alatt, különösen annak érdekében, hogy az alacsony jövedelmű dolgozók is kihasználhassák a szabadsággal kapcsolatos intézkedések előnyeit, másokkal egyenlő feltételek alapján;

30.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé jelentést a szülői szabadságról szóló irányelv végrehajtásáról, és felhívja a Bizottságot és a szociális partnereket, hogy vegyék fontolóra a szülői szabadság időtartamának megfelelő meghosszabbítását, négyről legalább hat hónapra, megfelelő jövedelempótlás és szociális védelem mellett, valamint emeljék fel a gyermekek életkorára vonatkozó azon határt, ameddig igénybe vehető a szülői szabadság; hangsúlyozza, hogy a szülőknek rugalmasságot kell biztosítani abban a tekintetben, hogy részletekben vagy egyszerre kívánják kivenni a szabadságot; felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy gondolják újra a szülői szabadságra vonatkozó pénzügyi ellentételezési rendszerüket annak érdekében, hogy a jövedelempótlás szintje megfelelő legyen annak ösztönzésére, hogy a férfiak is éljenek a szülői szabadsággal az irányelv által garantált minimális időtartamon túl; ismételten hangsúlyozza, hogy a szülői szabadságot egyenlően kell megosztani a szülők között, és hogy egy jelentős részének átruházhatatlannak kell maradnia(34); hangsúlyozza, hogy mindkét szülőt azonos módon kell kezelni a jövedelemhez való jog és a szülői szabadság időtartama tekintetében;

31.  rámutat a fogyatékkal élő gyermekekkel rendelkező dolgozó szülők fokozott kiszolgáltatottságára; ezért felhívja a Bizottságot, hogy javítsa és erősítse meg a 2010/18/EU irányelv fogyatékossággal élő, illetve a cselekvőképességet súlyosan vagy hosszú távon korlátozó betegségben szenvedő gyermekekkel rendelkező szülők számára nyújtott szülői szabadságra alkalmazandó jogosultsági feltételekre és részletes szabályokra vonatkozó rendelkezéseit; ezzel összefüggésben felhívja a tagállamokat, hogy e szülők esetében terjesszék ki a szülői szabadság lehetőségét a gyermek irányelvben meghatározott életkorán túlra, és nyújtsanak számukra további szülési, apasági (amennyiben létezik) és szülői szabadságot;

32.  úgy véli, hogy a szabadság igénybevételére vonatkozó jog egyéniesítésének támogatása, valamint az apák gyermeknevelésben betöltött szerepének szabadság kivétele révén történő erősítése elengedhetetlen a munka és a mangánélet közötti, nemi szempontból is érvényesülő egyensúly, valamint az Európa 2020 stratégia nők és férfiak foglalkozatására vonatkozó célkitűzéseinek megvalósítása érdekében;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy a szülők és az eltartottakkal rendelkező személyek számára a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása érdekében terjesszen elő megalapozott és koherens kezdeményezéseket az alábbiakra vonatkozóan:

   1) az apasági szabadságról szóló irányelv, amely legalább kéthetes kötelező szabadságot biztosít teljes fizetéssel;
   2) a gondozói szabadságról – mint a hivatásos gondozás kiegészítéséről – szóló irányelv, amely lehetővé teszi a hozzátartozók gondozását a munkavállalók számára, és megfelelő díjazást és szociális védelmet nyújt a gondozóknak; alkalmazott-központú rugalmasságra és a férfiaknak nyújtott elégséges ösztönzésre szólít fel, hogy vállalják a gondozási szabadságot;
   3) az összes tagállamban érvényes minimumszabályok megállapítása az örökbefogadó szülők és a gyermekek sajátos szükségleteinek kezelésére, a természetes szülők jogaival megegyező jogokat biztosítva;

elismerve, hogy egyes tagállamok már hoztak proaktív intézkedéseket az apasági szabadságról és a gondozási szabadságról;

34.  felhívja a tagállamokat, hogy munkaügyi és társadalombiztosítási szabályozás révén mind a nők, mind pedig a férfiak számára vezessenek be „gondozási krediteket”, vagyis a nyugdíj számításakor figyelembe vett egyenértékű időszakokat, hogy ily módon is védelemben részesüljenek mindazok, akik felfüggesztik szakmai tevékenységüket, hogy egy eltartott személy vagy családtag számára nem hivatalos, fizetés nélküli gondozást biztosítsanak, elismerve e gondozók munkájának társadalom egésze számára meglévő értékét; ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat e területen;

Eltartottak gondozása

35.  felszólítja a tagállamokat, hogy 2020-ra ténylegesen hajtsák végre a barcelonai célkitűzéseket, és támogassák a 2014-ben elfogadott, a kisgyermekkori nevelésre és gondozásra vonatkozó minőségi keretrendszert;

36.  emlékeztet arra, hogy a szociális szolgáltatásokba – beleértve az infrastruktúrát – való beruházás jelentős foglalkoztatási hatásokat generál, és hanem komoly kiegészítő bevételt is teremt az állami szektor számára a munkaviszonyt terhelő adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások formájában; kéri a tagállamokat, hogy fektessenek be a magas színvonalú kisgyermekkori nevelésre és gondozásra, valamint az idősek és eltartottak gondozására irányuló szolgáltatásokba; felhívja a tagállamokat az efféle szolgáltatások elérhetőségének, megfizethetőségének és általános hozzáférhetőségének biztosítására, gondozási szolgáltatásokra, és ezen belül a független életviteli rendszerekre fordított közkiadások növelése, valamint az uniós források jobb felhasználása révén; felszólít arra, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát a szociális szolgáltatásokba és infrastruktúrába való befektetések fellendítésére is használják fel, mindenekelőtt az ESZA, az ERFA és az ESBA segítségével; felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg a gondozási szolgáltatásokhoz való ingyenes hozzáférés biztosítását a szegénységben élő vagy a társadalomból kirekesztett családok számára; rámutat továbbá az állami gondozási struktúrákba és szolgáltatásokba való befektetések elégtelenségének az egyedülálló szülőkre – akiknek nagy többsége nő – kifejtett aránytalan hatására;

37.  kiemeli, hogy el kell ismerni azon személyek munkáját, akik idejüket és tudásukat az idős és eltartott személyek gondozására áldozzák fel;

38.  kiemeli, hogy a fogyatékkal élő gyermekek gondozása különösen nehéz feladat elé állítja a dolgozó szülőket, amit a társadalomnak el kell ismernie, és akiket állami politikák és kollektív tárgyalás révén támogatni kell; felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekek iskoláskor előtti gondozásának biztosítása során ne csak a gondozás elérhetőségére, hanem annak minőségére is fektessenek hangsúlyt, különös tekintettel a hátrányos helyzetű és a fogyatékkal élő gyermekekre;

39.  felhívja a tagállamokat, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyt javító hatékony eszközként támogassák a megfelelő fiskális politikákat és nyissanak utat a nők foglalkoztatása előtt;

40.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be az idősek, a fogyatékkal élők és egyéb eltartottak gondozására vonatkozó célokat, hasonlóképpen a barcelonai célkitűzésekhez, a minőséget, a hozzáférhetőséget és a megfizethetőséget mérő mutatókkal; felhívja az Eurostatot, az Eurofoundot és az EIGE-t (tekintettel ez utóbbi nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatójára), hogy gyűjtsék össze a vonatkozó adatokat, és végezzenek tanulmányokat e munka támogatása céljából;

41.  felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg az idősek gondozására specializálódott szolgáltatási hálózatot, és alakítsák ki az otthoni szolgáltatások hálózatát; e tekintetben hangsúlyozza az egyedi megközelítés szükségességét az idősgondozási szakpolitikák kidolgozásánál, és azt, hogy amennyiben lehetséges, hangsúlyt kell fektetni az érintettek saját preferenciáikra a gondozás helyét illetően;

42.  felszólítja a Bizottságot, hogy minden gondozási szolgáltatás tekintetében törekedjenek európai szintű minőségi normák kialakítására, ideértve a gondozás rendelkezésre állását, elérhetőségét és megfizethetőségét, ami elősegítené a gondozási szolgáltatások minőségének tagállamok általi javítását; emlékeztet a meglévő szabályozási keretre, úgymint a hosszú távú gondozási szolgáltatások európai minőségi keretrendszerére, amely inspirációként szolgálhat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan szakpolitikákat, amelyek amennyiben lehetséges a közösségi alapú gondozás támogatásával elősegítik a hosszú távú gondozás intézményesítettségének mérséklését;

43.  rámutat arra, hogy a munkaerőbe történő beruházás a minőségi szolgáltatások elérésének egyik fontos eleme(35); ezért felszólítja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy mozdítsák elő a gondozók tisztességes munkakörülményeit és magas színvonalú foglalkoztatását, például tisztességes fizetéssel, a gondozók jogállásának elismerésével és magas színvonalú szakmai képzési útvonalak biztosításával;

Minőségi foglalkoztatás

44.  rámutat, hogy egész Európában sok a szegény munkavállaló, és egyeseknek többet és hosszabb ideig – nem egyszer több állásban – kell dolgozniuk ahhoz, hogy a megélhetéshez elegendő jövedelemre tegyenek szert; felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy dolgozzanak ki egy bérpolitikai keretet, amely hatékony intézkedésekkel küzd a bérezési megkülönböztetés ellen, és az összes munkavállaló számára megfelelő bért biztosít, például az emberhez méltó életet garantáló minimálbérek nemzeti szinten való megállapítása révén, igazodva a nemzeti gyakorlatokhoz; felhívja a tagállamokat, hogy a bérpolitikák kidolgozásának fontos részeként támogassák a kollektív tárgyalást;

45.  rámutat, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlynak a munkavállalók jogain és munkaerő-piaci biztonságán, valamint a szabadsághoz való jogukon kell alapulnia, anélkül, hogy azokat a mobilitás és rugalmasság iránt megnövekedett igények korlátoznák; hangsúlyozza, hogy a nagyobb rugalmasság azt eredményezheti, hogy a nők alacsonyabb fizetésekben és atipikus foglalkoztatási formákban megnyilvánuló jelenlegi munkaerő-piaci megkülönböztetése, valamint a nem fizetett házimunkák terén történő aránytalan szerepvállalása csak erősödik, amennyiben a nemek közötti egyenlőség szempontjait nem veszik egyértelműen figyelembe;

46.  felhívja az Eurofoundot, hogy az európai munkakörülményekről szóló felmérése révén erősítse a foglalkozatás minőségének nyomon követésével kapcsolatos tevékenységeit, a munkahelyek minőségével kapcsolatos elképzelése alapján, amely magában foglal olyan tényezőket, mint a jövedelem, a kilátások, a munkaidő minősége, a készségek felhasználása és fejlesztése, a szociális környezet, a fizikai kockázat és a munka intenzitása; ezért felhívja az Eurfoundot, hogy fejlessze tovább a szakpolitikákkal, a szociális partnerekkel kötött megállapodásokkal, valamint a munkahelyek színvonalát támogató vállalati gyakorlatokkal kapcsolatos kutatását(36); felhívja az Eurofoundot, hogy kísérje figyelemmel a munkarendek alakulását, és elemezze az e területre vonatkozó állami politikákat és a szociális partnerekkel kötött megállapodásokat, beleértve annak elemzését, hogy ez utóbbiakat esetében hogyan zajlik a tárgyalás, és hogy a megállapodások hogyan járulnak hozzá a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséhez; felkéri a Eurofoundot, hogy dolgozzon ki kutatást annak tanulmányozására, hogy a kétkeresős háztartások hogyan kezelik közösen a munkaidő-beosztásukat és hogyan lehet őket a leghatékonyabban támogatni;

47.  hangsúlyozza, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlynak a munkavállalók jogain és munkaerő-piaci biztonságán, valamint a szabadsághoz való jogukon kell alapulnia, anélkül, hogy azokat a mobilitás és rugalmasság iránt megnövekedett igények korlátoznák; másrészt rámutat, hogy minden munkavállalónak eltérő a személyes és családi helyzete, ezért úgy véli, hogy a munkavállalók számára biztosítani kell a rugalmas munkarend lehetőségét, saját konkrét körülményeikhez igazodva életük különböző szakaszai során; úgy véli, hogy az efféle, a munkavállalókat előtérbe helyező rugalmasság előmozdítaná a nők magasabb arányú foglalkoztatását; hangsúlyozza, hogy a munkavállalók és a munkáltatók együttes felelősséggel tartoznak a megfelelő rendszer kialakításáért és elfogadásáért; felszólítja a Bizottságot, hogy térképezze fel, mi a helyzet a tagállamokban a „rugalmas munkaidő-beosztás kérelmezéséhez való jog” tekintetében;

48.  támogatja az „intelligens munkavégzést” mint a munkavégzés rugalmasságot, autonómiát és együttműködést ötvöző módját, amely nem követeli meg szükségszerűen a munkavállaló munkahelyen, vagy bármely előre meghatározott helyen való jelenlétet, és lehetővé teszi számára, hogy munkaidejét saját maga határozza meg, ugyanakkor tiszteletben tartja a maximális napi és heti munkaidőre vonatkozó jogszabályi és kollektív szerződésekből fakadó előírásokat; ezért hangsúlyozza az „intelligens munkavégzésben” a munka és a magánélet összehangolása szempontjából rejlő lehetőségeket, különös tekintettel a munkaerőpiacra szülési vagy szülői szabadságot követően belépő vagy oda visszatérő szülőkre; elutasítja ugyanakkor a jelenlét kultúrájáról az állandó rendelkezésre állás kultúrájára való átállást; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy az intelligens munkavégzési politikák kidolgozása során gondoskodjanak arról, hogy azok nem rónak további terhet a munkavállalókra, hanem inkább megerősítik a munka és a magánélet közötti egészséges egyensúlyt és növelik a dolgozók jólétét; hangsúlyozza, hogy az ezen új munkavégzési formákkal való visszaélés megelőzése érdekében meg kell erősíteni a célokhoz kötött munkavégzést; felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a technológiában – például digitális adatok, nagy sebességű internet, audio- és a videotechnológia – az intelligens (táv)munkával kapcsolatos rendszerek tekintetében rejlő lehetőségeket;

49.  hangsúlyozza, hogy egyes alternatív üzleti modellek, például a szövetkezetek és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak nagy lehetőségeket kínálnak a nemek közötti egyenlőség, valamint a munka és a magánélet közötti egészséges egyensúly előmozdítására, különös tekintettel a kialakulófélben lévő „intelligens munkavégzés” digitális környezetére, mivel így az alkalmazottakat jobban bevonják a döntések meghozatalába; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzenek kutatást azzal kapcsolatban, hogy a szövetkezetek és az alternatív üzleti modellek milyen hatást gyakorolnak a nemek közötti egyenlőségre, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyra, különösen a technológiai ágazatokban, és fogadjanak el olyan politikákat, amelyek előmozdítják és terjesztik a bevált gyakorlati modelleket;

50.  aggodalmát fejezi ki a nem önként választott részidős munka növekvő aránya miatt, különösen a gondozási feladatokat ellátó nők körében, ami fokozza munkavállalói szegénységük kockázatát; hangsúlyozza, hogy amikor egy munkavállaló úgy dönt, hogy részmunkaidőben kíván dolgozni, a foglalkoztatás minőségét és a megkülönböztetésmentességet számukra is ugyanúgy biztosítani kell, mint a teljes munkaidőben dolgozó munkavállalóknak, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelvvel(37) összhangban, és felszólítja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel ennek az irányelvnek az alkalmazását; kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók, az alkalmi munkavállalók, valamint a megszakított karrierrel rendelkező vagy bizonyos időszakban rövidebb munkaidőben dolgozó munkavállalóknak joguk legyen a tisztességes nyugdíjazáshoz, bármifajta megkülönböztetés nélkül;

51.  aggodalmát fejezi ki a néhány tagállamban meglévő zéró órás szerződések, kizsákmányoló jellegű szerződések, kényszerű ideiglenes szerződések, rendszertelen, előre nem látható és túlzott munkaórák és alacsony színvonalú gyakornoki programok miatt, amelyek hosszú távon lehetetlenné teszik a munka és a magánélet közötti egészséges egyensúly kialakítását; ezért felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy sürgősen foglalkozzanak a bizonytalan foglalkoztatás problémájával, amely leginkább fiatalokat és nőket érint;

52.  rámutat, hogy a túl hosszú és rendszertelen munkaidő, a nem elegendő pihenőidő, a bizonytalan foglalkoztatás és az aránytalan eredménykötelezettségek kulcsfontosságú tényezők a növekvő stressz kialakulásában, a fizikai és mentális romlásában, valamint a munkahelyi balesetek és megbetegedések számának növekedésében; rámutat arra, hogy a rugalmas munkaidő és a kiszámítható munkaidő pozitív hatást gyakorol a munka és a magánélet közötti egyensúlyra(38); felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy gondosodjanak a munkaidő és a heti pihenőidő tiszteletben tartásáról a vonatkozó jogszabályok betartása révén; emlékezetet a Bizottság kötelezettségére, mely szerint figyelemmel kell kísérnie a munkaidő-irányelv végrehajtását, és fontolóra kell vennie kötelezettségszegési eljárás indítását azon tagállamok ellen, amelyek azt nem tartják tiszteletben;

53.  ezenkívül felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, a szociális partnereket és az érdekelt feleket, hogy összpontosítsanak az innovatív munkahelyi szervezésre, valamint teremtsenek egyensúlyt a nőknek és a férfiaknak a munka és a magánélet közötti egyensúlyt illető igényei és a vállalkozás termelékenysége/nyereségessége tekintetében; megjegyzi, hogy az a pozitív kapcsolat, amely a nők növekvő foglalkoztatása, a munka és a magánélet egyensúlya és az üzleti versenyképesség között áll fenn – a munkától való távolmaradás csökkenése, a kibocsátási rés, a munkaerő-vándorlás, a tehetséges emberekre gyakorolt vonzerő, a lojalitás, az erőforrások átcsoportosítása, a jóléti tervek kidolgozása, az életszínvonal emelkedése és idő felszabadítása révén – széles körben a legjobb gyakorlatoknak bizonyultak Európa számos nagyvállalatánál és kkv-hálózatánál;

54.  kiemeli, hogy a nők és az LMBTI-személyek sajátos nemi alapú akadályokba és stresszforrásokba ütköznek a munka során, például zaklatás, kirekesztés, hátrányos megkülönböztetés vagy nemi sztereotípiák, amelyek negatív hatást gyakorolnak munkahelyi jólétükre, veszélyeztetik mentális egészségüket és szakmai karrierjüket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket ezeknek a hátrányos körülményeknek a kezelése érdekében, és ennek érdekében gondoskodjanak a releváns megkülönböztetés-ellenes jogszabályok megfelelő végrehajtásáról, valamint nemek szerint differenciált élethosszig tartó tanulási programokról, ezenkívül működjenek együtt a szakszervezetekkel és a civil társadalmi szervezetekkel;

55.  felhívja a tagállamokat olyan - különösen pénzügyi és személyi - feltételekkel és eszközökkel rendelkező nemzeti munkafelügyeleti szervek kialakítására és megerősítésére, amelyek lehetővé teszik a hatékony jelenlétet a területen, és felveszik a munkahely bizonytalansága, a nem szabályozott munkavégzés és a munkaerő és bérdiszkrimináció elleni harcot, különösen a férfiak és nők közötti egyenlőség tekintetében;

56.  felhívja a tagállamokat az egyenlő bánásmódról szóló 2006/54/EK irányelv teljes körű végrehajtására, és Bizottságot arra, hogy vizsgálja felül az irányelvet, és mozdítsa elő a vállalkozások körében a nemek közötti egyenlőségre irányuló tervek végrehajtását, beleértve a szegregáció megszüntetésével, a fizetési rendszerek fejlesztésével, valamint a nők szakmai előmenetelének támogatásával kapcsolatos intézkedéseket; hangsúlyozza az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek szerepének jelentőségét a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak támogatásában, valamint a nemi sztereotípiák kezelésében; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségre és egyenlő munkahelyi bánásmódra vonatkozó alapelv betartását;

57.  megismétli a Tanácshoz intézett felhívását, hogy mielőbb fogadja el a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvjavaslatot;

58.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy garantálják a szociális biztonságot, a szociális védelmet és a díjazást a betegszabadságok során, a munka és a magánélet közötti valódi egyensúly lehetővé tétele érdekében;

Életminőség

59.  rámutat arra, hogy az „életminőség” tágabb fogalom, mint az „életfeltételek”, és az egyének általános társadalmi jólétére vonatkozik, az emberi lét számos olyan aspektusát meghatározva, amely nélkülözhetetlen a teljes élethez(39);

60.  hangsúlyozza, hogy a szabadidő és a feladatok megosztása terén a nők és a férfiak között fennálló egyenlőtlenségek kihatnak a nők személyes fejlődésére, új készségek és nyelvek elsajátítására, valamint a társadalmi, politikai, kulturális és közösségi életben való részvételükre, és különösen a nők gazdasági helyzetére;

61.  hangsúlyozza, hogy a nők elleni megkülönböztetés összes formája, így a nemi szegregáció, a bérek és a nyugdíjak terén fennálló különbségek, a nemi sztereotípiák, valamint a szakmai és magánélet összeegyeztetésével járó sok stressz tükröződik a nők gyakran mozgásszegény életmódjában, és jelentős hatást gyakorol a fizikai és mentális egészségükre(40); ismételten hangsúlyozza a sztereotípiák elleni küzdelem fontosságát, amelynek során az általános iskolától kezdve a tanulás valamennyi szakaszában elő kell segíteni és védeni kell a nemek közötti egyenlőséget; felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy végezzenek és támogassanak figyelemfelkeltő és tájékoztató kampányokat, valamint olyan programokat, amelyek elősegítik a nemek közötti egyenlőséget és a sztereotípiák leküzdését;

62.  hangsúlyozza az egész életen át tartó tanulásnak a munkavállalók önfejlesztése tekintetében meglévő fontosságát, beleértve azt is, hogy követni tudják állandóan változó munkakörülményeket; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az egész életen át tartó tanulást; felszólítja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre az oktatási és képzési szabadságra, valamint a munkahelyi szakképzésre és a többek között más tagállamokban is folytatott egész életen át tartó tanulásra vonatkozó szakpolitikákat; felhívja őket, hogy a munkán belüli és kívüli tanulást, beleértve a fizetett tanulási lehetőségeket, tegyék hozzáférhetővé minden munkavállaló számára, különös tekintettel a hátrányos helyzetű munkavállalókra, hangsúlyt helyezve a női munkavállalókra azokban az ágazatokban, ahol a nők strukturálisan alulreprezentáltak;

63.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a szociális és gazdasági egyenlőtlenségek elleni küzdelemre; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassanak olyan intézkedéseket, amelyek célja megfelelő jövedelemrendszerek bevezetése a tagállami gyakorlatokkal és hagyományokkal összhangban, tegyék lehetővé téve mindenki számára az emberhez méltó életet, támogassák a társadalomban való teljes körű részvételt, és biztosítsák az emberek függetlenségét egész életük során;

o
o   o

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 348., 1992.11.28., 1. o.
(2) HL C 70. E, 2012.3.8., 163. o.
(3) HL L 68., 2010.3.18., 13. o.
(4) HL L 353., 2013.12.28., 7. o.
(5) HL L 180., 2010.7.15., 1. o.
(6) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(7) HL L 299., 2003.11.18., 9. o.
(8) HL L 14., 1998.1.20., 9. o.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0059.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0207.
(11) HL C 93., 2016.3.9., 110. o.
(12) HL C 36., 2016.1.29., 18. o.
(13) HL C 316., 2016.8.30., 2. o.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0218.
(15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0351.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0042.
(17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0226.
(18) HL C 175., 2011.6.15., 8. o.
(19) A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 3073. ülése (Brüsszel, 2011. március 7.)
(20) Az Eurostat 2015. évi demográfiai jelentése
(21) Eurofound (2015): Az első eredmények: Hatodik európai munkakörülmény-felmérés.
(22) http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do
(23) Eurofound (2013): Gyermekek és hozzátartozók gondozása: a fiatal munkavállalók pályafutására gyakorolt hatás
(24) Eurofound (2015): Az első eredmények: Hatodik európai munkakörülmény-felmérés.
(25) Az Eurostat 2010-es adatai alapján, a Bizottság 2015. évi jelentése a nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban (SWD(2016)0054).
(26) Az Eurofound európai életminőségről szóló 2012. évi felmérése.
(27) Eurofound (2015): Koragyermekkori gondozás: munkakörülmények, képzés és a szolgáltatások minősége – Rendszerezett áttekintés
(28) A barcelonai célkitűzésekről szóló, „A kisgyermek-gondozási szolgáltatások fejlesztése Európában a tartós és inkluzív növekedés érdekében” című 2013. május 29-i eredményjelentés (COM(2013)0322).
(29) Eurofound (2013), Gyermekek és hozzátartozók gondozása: a fiatal munkavállalók pályafutására gyakorolt hatás.
(30) Eurofound-jelentés: Fenntartható munka az életpályán keresztül: Vitadokumentum (2015)
(31) CEDEFOP-tanulmány: Tanulmányi szabadság. Szakpolitikák és gyakorlatok Európában, 2010.
(32) A Bizottság 2013/112/EU ajánlása:
(33) Az Európai Parlament 2015. október 8-i állásfoglalása a 2006/54/EK irányelv alkalmazásáról (P8_TA(2015)0351).
(34) Az Európai Parlament 2016. május 12-i állásfoglalása a 2010/18/EU tanácsi irányelv alkalmazásáról (P8_TA(2016)0226).
(35) Eurofound (2015): Koragyermekkori gondozás: munkakörülmények, képzés és a szolgáltatások minősége – Rendszerezett áttekintés.
(36) Az Eurofound jelentése az európai munkahelyek színvonalának trendjeiről (2012) és az Eurofound jelentése az európai munkahelyek színvonalában tapasztalható konvergenciákról és divergenciákról az 1995–2010 időszakban (2015).
(37) A Tanács 97/81/EK irányelve.
(38) Az Eurofound európai munkakörülményekről szóló felmérése.
(39) Az Eurofound európai életminőségről szóló harmadik felmérése.
(40) Az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának „A férfiak és nők közötti különbségek a munkára, a gondozásra és a kikapcsolódásra szánt idő tekintetében” című 2016. márciusi tanulmánya.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat