Az Európai Parlament 2016. szeptember 14-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről l (14381/2013 – C8-0120/2016 – 2013/0321(NLE))

P8_TA(2016)0339 A8-0216/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14381/2013),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államközösség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyvre (14382/2013),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével, 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával és 218. cikke (8) bekezdésének második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0120/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság ajánlására (A8-0216/2016),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Svájci Államszövetség kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2016. szeptember 14-i jogalkotási állásfoglalása a Növekedési és Foglalkoztatási Háromoldalú Szociális Csúcstalálkozóról és a 2003/174/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (05820/2014 – C8-0164/2016 – 2013/0361(APP))

P8_TA(2016)0340 A8-0252/2016

(Különleges jogalkotási eljárás – egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05820/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikkének (1) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0164/2016),

–  tekintettel a Növekedési és Foglalkoztatási Háromoldalú Szociális Csúcstalálkozóról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2014. április 15-i időközi állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság ajánlására (A8-0252/2016),

1.  egyetért a tanácsi határozat tervezetével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0377.

Az Európai Parlament 2016. szeptember 14-i jogalkotási állásfoglalása a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról, a 2009/100/EK irányelv módosításáról és a 2006/87/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (07532/2/2016 – C8-0227/2016 – 2013/0302(COD))

P8_TA(2016)0341 A8-0256/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (07532/2/2016 – C8-0227/2016),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. január 21-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2014. január 31-i véleményére(2),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0622) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0256/2016),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 177., 2014.6.11., 58. o. (2) HL C 126., 2014.4.26., 48. o. (3) Elfogadott szövegek, 2014. április 15., P7_TA(2014)0343.

Az Európai Parlament 2016. szeptember 14-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, és másrészről a SADC-GPM-államok közötti gazdasági partnerségi megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (10107/2016 – C8-0243/2016 – 2016/0005(NLE))

P8_TA(2016)0342 A8-0242/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10107/2016),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, és másrészről a SADC-GPM-államok közötti gazdasági partnerségi megállapodás tervezetére (05730/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (3) és (4) bekezdésével és 209. cikkének (2) bekezdésével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0243/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0242/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a SADC-GPM-államok (Botswana, Dél-Afrika Lesotho, Mozambik, Namíbia és Szváziföld) parlamentjeinek és kormányainak.

Az Európai Parlament 2016. szeptember 14-i állásfoglalása az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) és az Európai Uniós Halászati Vállalkozások Nemzeti Szervezeteinek Szövetsége (EUROPÊCHE) között 2012. május 21-én létrejött és 2013. május 8-án módosított, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi, a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtásáról szóló megállapodás végrehajtásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (2016/2794(RSP))

P8_TA(2016)0343 B8-0976/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) és az Európai Uniós Halászati Vállalkozások Nemzeti Szervezeteinek Szövetsége (EUROPÊCHE) között 2012. május 21-én létrejött és 2013. május 8-án módosított, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi, a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtásáról szóló megállapodás végrehajtásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2016)0235),

–  tekintettel az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) és az Európai Uniós Halászati Vállalkozások Nemzeti Szervezeteinek Szövetsége (EUROPÊCHE) között 2012. május 21-én létrejött és 2013. május 8-án módosított, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi, a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtásáról szóló megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 155. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 101. cikkének (3) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 155. cikkének (1) bekezdése biztosítja annak lehetőségét a szociális partnerek számára, hogy amennyiben így kívánják, párbeszédet kezdjenek, amely szerződéses kapcsolatokhoz, így megállapodásokhoz is vezethet;

B.  mivel a Szerződés 155. cikkének (2) bekezdése szerint az uniós szinten megkötött megállapodásokat az aláíró felek együttes kérelmére, a Tanács által a Bizottság javaslata alapján hozott határozattal kell végrehajtani;

C.  mivel a halászati ágazatban dolgozók különleges védelmet igényelnek, figyelemmel többek között a halászhajókon végzett munka egyedi sajátosságaira, a halálos és nem halálos balesetek nagy számára, valamint a foglalkoztatási megbetegedések más ágazatokhoz viszonyított kockázatára és előfordulására a veszélyes munkakörnyezetben, a munkaidő, pihenés és kikapcsolódás nem egyértelmű megkülönböztetésére, valamint a részben a nem megfelelő pihenésből adódó fáradtság egészségügyi és biztonsági következményeire, valamint az informális és nem szokványos munkaviszonyok és bérezési megoldások – ideértve a bevétel személyzet tagjai közötti elosztásának rendszerét – túlsúlyára;

D.  mivel az ILO a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló, (188. számú) egyezménye és (199. számú) ajánlása olyan lényeges kérdésekkel foglalkozik, amelyek célja tisztességes munka- és életkörülmények biztosítása a fedélzeten, beleértve az alábbiakat: a halászhajó-tulajdonosok és hajóparancsnokok munkavállalók egészségével és biztonságával kapcsolatos felelőssége (8. cikk); a foglalkoztatás alsó korhatárának meghatározása és a fiatal munkavállalók védelme (9. cikk); kötelező orvosi vizsgálatok és igazolások (10–12. cikk); pihenőidők (13. és 14. cikk); személyzeti listák (15. cikk); a kötelezettségeket és a munkakörülményeket rögzítő munkaszerződések (16–20. cikk); a hazautaztatáshoz való jog (21. cikk); felvétel és elhelyezés (22. cikk); a halászok rendszeres kifizetése és a fizetésük családjaiknak való átutalása (23. és 24. cikk); a szállásra és étkeztetésre vonatkozó normák (25–28. cikk); a munkavállalók biztonságával és egészségével kapcsolatos normák és orvosi ellátás biztosítása a fedélzeten (29–33. cikk); szociális védelem (34–37. cikk); védelem munkavégzéssel összefüggő megbetegedések, sérülések és halálozás esetén (38–39. cikk); megfelelés és végrehajtás (40–44. cikk);

E.  mivel a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló, 188. sz. ILO-egyezményt eddig csak 8 ország ratifikálta; mivel a tagállamokat a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló, 188. sz. ILO-egyezmény ratifikálására felhatalmazó tanácsi határozat ellenére eddig mindössze két uniós tagállam – Franciaország és Észtország – tette ezt meg; mivel az EU-nak és tagállamainak vezető szerepet kell betölteniük a halászati ágazatbeli tisztességes díjazás és munkafeltételek előmozdításában;

F.  mivel ez a megállapodás valamennyi olyan halászra alkalmazandó, akit valamely uniós tagállam fennhatósága alatt lajstromozott, vagy valamely uniós tagállam lobogója alatt közlekedő, kereskedelmi halászatot folytató hajón foglalkoztatnak; mivel azzal, hogy a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló ILO-egyezményről az uniós szociális partnerek által kötött megállapodás beépül az uniós jogba, az EU jobban latba tudja vetni súlyát a megállapodás partnerországok általi végrehajtásának világszintű előmozdítása érdekében, ezáltal is hozzájárulva a globális halászati ágazatban a tisztességes és azonos versenyfeltételek kialakulásához, valamint a halászok kizsákmányolásának legrosszabb formái –többek között a kényszermunka, a csempészet és a gyermekmunka – elleni küzdelemhez;

1.  nyugtázza az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) és az Európai Uniós Halászati Vállalkozások Nemzeti Szervezeteinek Szövetsége (EUROPÊCHE) között 2012. május 21-én létrejött és 2013. május 8-án módosított, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi, a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtásáról szóló megállapodás végrehajtásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatot; sajnálja ugyanakkor, hogy a Tanácsnak késve mutatták be a szociális partnerek között 2013-ban véglegesített megállapodást; hangsúlyozza a – többek között uniós szinten folytatott – társadalmi párbeszéd jelentőségét;

2.  üdvözli, hogy a szociális partnerek által kötött megállapodás és a Bizottság javaslata csupán a minimális követelményeket írja elő, meghagyva a tagállamok és/vagy a szociális partnerek arra vonatkozó szabadságát, hogy az érintett ágazatban dolgozók számára előnyösebb intézkedéseket fogadjanak el; megállapítja, hogy ez a megállapodás a munkavállalókkal egyazon hajón tevékenykedő, önfoglalkoztató halászokra is alkalmazandó; hangsúlyozza a bérekkel, a szociális védelemmel és a szociális biztonsággal kapcsolatos rendelkezések továbbfejlesztésének szükségességét, a munkavállalók és családjaik számára többek között sérülések, balesetek és halálozás esetén megfelelő és tisztességes jövedelem biztosítása érdekében; kiemeli a megállapodás végrehajtását szolgáló mechanizmusok létrehozásának jelentőségét, beleértve a megfelelő felügyeleti és végrehajtási intézkedések kidolgozását;

3.  javasolja a tanácsi irányelv haladéktalan elfogadását, a szociális partnerek kérésének megfelelően;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a szociális partnereknek.

Az Európai Parlament 2016. szeptember 14-i állásfoglalása a legutóbbi lengyelországi fejleményekről és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogokra gyakorolt hatásukról (2016/2774(RSP))

P8_TA(2016)0344 B8-0977/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szerződésekre, különösen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 4. és 6. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a Lengyel Köztársaság alkotmányára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel a Bizottságnak „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című, 2014. március 11-i közleményére (COM(2014)0158),

–  tekintettel a lengyelországi helyzettel kapcsolatos, 2016. január 19-i vitájára,

–  tekintettel a lengyelországi helyzetről szóló, 2016. április 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottság 2016. június 1-én elfogadott véleményére a lengyelországi jogállamiságról,

–  tekintettel a Bizottság 2016. július 27-i ajánlására a lengyelországi jogállamiságra vonatkozóan,

–  tekintettel az Európa Tanács szakértőinek a lengyel közszolgálati médiával kapcsolatos három jogszabálytervezetről szóló, 2016. június 6-i véleményére,

–  tekintettel a Velencei Bizottságnak a Lengyel Alkotmánybíróságról szóló 2015. június 25-i törvény módosításairól szóló, 2016. március 11-i véleményére,

–  tekintettel a Velencei Bizottságnak a rendőrségi törvény és egyes más törvények módosításáról szóló, 2016. január 15-i törvénnyel kapcsolatos 2016. június 13-i véleményére,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2016. február 9–12-i lengyelországi látogatását követően elkészített, 2016. június 15-i jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is – tiszteletben tartásának értékein alapul, és mivel ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában, és mivel a lengyel nép ezeket a 2003-ban tartott népszavazás alkalmából jóváhagyta;

B.  mivel az EUSZ 6. cikkének (3) bekezdése megerősíti, hogy az EJEE-ben garantált és a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következő alapvető jogok az uniós jog általános alapelveit képezik;

C.  mivel az EU működése a kölcsönös bizalom vélelmén alapul, amely szerint a tagállamok az EJEE-ben és az Alapjogi Chartában rögzítetteknek megfelelően tiszteletben tartják a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat;

D.  mivel a lengyel alkotmány 9. cikke kimondja, hogy a Lengyel Köztársaság tiszteletben tartja a rá vonatkozó nemzetközi jogot;

E.  mivel a jogállamiság egyike azon közös értékeknek, amelyeken az EU alapul, és mivel a Szerződések értelmében a Bizottság a Parlamenttel és a Tanáccsal együtt felelős a jogállamiság mint az EU egyik alapvető értéke tiszteletben tartásának garantálásáért, és annak biztosításáért, hogy az uniós jogot, értékeket és elveket tiszteletben tartsák;

F.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke és az EJEE 6. cikke rögzíti a bírói kar függetlenségét, amely alapvető követelmény a hatalommegosztás demokratikus elve tekintetében, amelyet a lengyel alkotmány 10. cikke is tükröz;

G.  mivel a hatalmi ágak szétválasztása és az igazságszolgáltatás függetlensége a demokratikus rendszer olyan alapvető eleme, amelyet nem szabad aláásni;

H.  mivel Lengyelországban a közelmúlt eseményei – különösen az Alkotmánybíróság összetételével és működésével kapcsolatos vita, valamint az, hogy nem tették közzé az Alkotmánybíróság által meghozott ítéleteket – a jogállamiság tiszteletben tartásával kapcsolatos garanciák tekintetében aggodalomra adnak okot;

I.  mivel a Velencei Bizottság az Alkotmánybíróságról szóló jogszabály módosításaira vonatkozó véleményében felhívta a lengyel állami szerveket, hogy tegyék közzé, teljes mértékben tartsák tiszteletben és hajtsák végre az Alkotmánybíróság ítéleteit, miközben hangsúlyozza, hogy a fent említett módosítások súlyosan aláássák az Alkotmánybíróság munkáját és az alkotmány őreként hatástalanná teszik;

J.  mivel az az Alkotmánybíróság megbénítása arra késztette a Bizottságot, hogy a jogállamisági keretnek megfelelően párbeszédet kezdeményezzen a lengyel kormánnyal annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsák a jogállamiságot; mivel a lengyel hatóságokkal folytatott intenzív párbeszédet követően és annak tükrében, hogy a lengyel kormány nem ért el eredményeket az alkotmányos válság rendezésében, a Bizottság szükségesnek tartotta, hogy a jelenlegi helyzet értékeléséről hivatalos véleményt készítsen;

K.  mivel a lengyel hatóságokkal folytatott további megbeszélések ellenére a lengyelországi jogállamiságot fenyegető kérdéseket nem oldották meg kielégítően, és a Bizottság úgy véli, hogy Lengyelországban rendszerszintű fenyegetés veszélyezteti a jogállamiságot; mivel emiatt konkrét ajánlásokat fogalmazott meg a lengyel hatóságok számára, hogy hogyan kezeljék minél gyorsabban az általa aggályosnak tartott ügyeket;

L.  mivel a jogállamisági keret célja a jogállamisággal szembeni rendszerszintű fenyegetések kiküszöbölése bármely uniós tagállamban, különösen olyan helyzetekben, amelyek nem kezelhetők hatékonyan kötelezettségszegési eljárások keretében, valamint abban az esetben, ha a nemzeti szintű „jogállami biztosítékok” már nem tűnnek képesnek e fenyegetések hatékony kezelésére;

M.  mivel az EU elkötelezte magát a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének, valamint a tájékozódás és a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartása mellett az Alapjogi Charta 11. cikkében és az EJEE 10. cikkében foglaltaknak megfelelően, és amit a lengyel alkotmány 14. cikke is tükröz;

N.  mivel az újonnan javasolt és már elfogadott lengyel médiatörvény módosításai, különösen a közszolgálati média irányítása, a szerkesztői függetlenség és az intézményi autonómia tekintetében aggodalomra adnak okot a véleménynyilvánítás szabadságának és a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének tiszteletben tartását illetően;

O.  mivel az Európa Tanács szakértői miután szakértői párbeszédet folytattak a lengyel hatóságokkal a közszolgálati médiával kapcsolatos három törvénytervezet csomagjáról, arra a következtetésre jutottak, hogy javításokra van szükség, különösen az irányítás, a tartalom és az újságírók közfeladata és védelme terén;

P.  mivel a szabadsághoz és a biztonsághoz, a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez fűződő jogot az Alapjogi Charta 6., 7. és 8. cikke, valamint az EJEE 5. és 8. cikke, továbbá a lengyel alkotmány 31. és 47. cikke is rögzíti;

Q.  mivel a Velencei Bizottság a rendőrségi törvény módosításaira és bizonyos egyéb aktusokra vonatkozó véleményében arra a következtetésre jutott, hogy a rendőrségi törvényben a titkosszolgálati megfigyelés végrehajtásához meghatározott eljárási biztosítékok és anyagi feltételek nem elegendők ahhoz, hogy megakadályozzák annak túlzott alkalmazását, illetve a magánélet vagy a személyes adatok védelmébe történő indokolatlan beavatkozást; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága is kiemelte, hogy lehetőleg bírósági ellenőrzéssel végzett hatékony felügyeleti mechanizmusokat kell bevezetni az ilyen tevékenységek felügyeletének biztosítására;

R.  mivel hasonló aggályokat vet fel a terrorizmus elleni új jogszabály, különösen az EJEE 5., 8., 10. és 11. cikkének és a lengyel alkotmánynak való megfelelés tekintetében;

S.  mivel az Európai Bizottság úgy véli, hogy amíg az alkotmánybíróság akadályokba ütközik a hatékony alkotmányos felülvizsgálat elvégzése tekintetében, addig nem lesz lehetőség az alkotmány tiszteletben tartásának hatékony ellenőrzésére, ideértve az alapjogokra vonatkozó rendelkezéseit, a jogalkotási aktusokat, például a Szejm által nemrégiben elfogadott különösen érzékeny jogalkotási aktusokat;

T.  mivel a Velencei Bizottság az alkotmányjog független szakértőiből áll, akiket az Európa Tanács valamennyi tagállama, köztük Lengyelország nevezett ki, és mivel véleménye az Európa Tanács tagállamai jogállamisággal és demokráciával kapcsolatos kötelezettségeinek leghitelesebb értelmezése; mivel a jelenlegi lengyel kormány közvetlenül kérte a Velencei Bizottság véleményét;

U.  mivel a tisztességes eljáráshoz, az ártatlanság vélelméhez és a védelemhez fűződő jogot az Alapjogi Charta 47. és 48. cikke és az EJEE 6. cikke, valamint a lengyel alkotmány 41., 42. és 45. cikke rögzíti;

V.  mivel az Európa Tanács emberi jogi biztosa Lengyelországban tett látogatását követően készített jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény és az ügyészségről szóló törvény közelmúltban elfogadott módosításai veszélyeztethetik a tisztességes eljáráshoz való jog védelmét a büntetőeljárás során, az ártatlanság vélelmét és a védelemhez való jogot – különösen azokban az esetekben, amikor nem áll rendelkezésre elegendő garancia a hatalmi visszaélések elkerüléséhez –, valamint a hatalmi ágak szétválasztásának elvét;

W.  mivel az Alapjogi Charta, az EJEE és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint a nők szexuális és reproduktív egészséghez fűződő joga több emberi joghoz kapcsolódik, többek között az élethez és méltósághoz fűződő joghoz, az embertelen vagy megalázó bánásmódtól való mentességhez fűződő joghoz, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez, a magánélethez, az oktatáshoz fűződő joghoz, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmához, amint azt a lengyel alkotmány is tükrözi;

X.  mivel a hatékony, pártatlan, hozzáértő és politikailag semleges közszolgálati rendszer a demokratikus kormányzás egyik alapvető eleme, de mivel az új közszolgálati törvény, valamint a lengyel alkotmány 153. cikke sértheti ezt az elvet;

Y.  mivel a lengyel alkotmánybíróság a 2016. július 22-én elfogadott jogszabály számos rendelkezését alkotmányellenesnek nyilvánította;

Z.  mivel a lengyel környezetvédelmi miniszter jóváhagyta a białowieżai erdőben folyó fakitermelés növelését célzó tervet; mivel amikor a természetvédelmi nemzeti tanács kifogást emelt a tervvel kapcsolatban, a kormány a tanács 39 tagjából 32-t leváltott; mivel 2016. június 16-án a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a białowieżai erdőre vonatkozóan;

1.  hangsúlyozza, hogy alapvető jelentőségű annak biztosítása, hogy az EUSZ 2. cikkében és a lengyel alkotmányban felsorolt közös európai értékeket maradéktalanul tiszteletben tartsák, és hogy garantálják az Alapjogi Chartában lefektetett alapvető jogokat;

2.  megismétli a lengyelországi helyzetről a 2016. április 13-i állásfoglalásában kifejezésre juttatott álláspontját, különösen az Alkotmánybíróság megbénításával kapcsolatban, ami veszélyezteti Lengyelországban a demokráciát, az alapvető jogokat és a jogállamiságot;

3.  sajnálatának és aggodalmának ad hangot, hogy ez idáig nem született kompromisszumos megoldás, és hogy a Velencei Bizottság 2016. március 11-i ajánlásait nem hajtották végre; sajnálatának ad hangot, amiért a lengyel kormány nem teszi közzé az alkotmánybíróság valamennyi ítéletét, többek között a 2016. március 9-i és 2016. augusztus 11-i ítéletet sem;

4.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy konstruktív és termékeny párbeszédet folytasson a lengyel kormánnyal annak érdekében, hogy gyors és konkrét megoldásokat találjanak a jogállamiságot érintő fent említett rendszerszintű fenyegetésekre; hangsúlyozza, hogy a párbeszédnek pártatlannak, bizonyítékokon alapulónak és együttműködőnek kell lennie, ugyanakkor tiszteletben kell tartania az Uniónak és tagállamainak a Szerződésekben rögzített hatásköreit, valamint a szubszidiaritás elvét;

5.  tudomásul veszi a Bizottság véleményének és az abból következő ajánlásoknak az elfogadását a jogállamisági keretnek megfelelően a lengyelországi helyzet értékelését követően; elvárja, hogy a Bizottság tegye lehetővé a Parlament számára a véleményhez való hozzáférést az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás II. mellékletében foglaltaknak megfelelően;

6.  felszólítja a lengyel kormányt, hogy a lojális együttműködés Szerződésben foglalt elvével összhangban működjön együtt a Bizottsággal, és szorgalmazza, hogy használja ki a Bizottság által lehetővé tett három hónapot arra, hogy a lengyel Szejmben képviselt valamennyi párt részvételével kompromisszumra jussanak a jelenleg zajló alkotmányos válság megoldása érdekében, teljes mértékben tiszteletben tartva a Velencei Bizottság véleményét és az Európai Bizottság ajánlásait;

7.  felszólítja a Bizottságot mint a Szerződések őrét, hogy következő lépésként kövesse nyomon a lengyel hatóságok ajánlásokra adott válaszintézkedéseit, miközben továbbra is teljes mértékben támogatja Lengyelországot a jogállamiság megerősítését szolgáló megfelelő megoldások megtalálásában;

8.  aggodalmát fejezi ki a teljesen működőképes alkotmánybíróság hiánya, valamint a közelmúltban más területeken bekövetkezett, a megfelelő konzultációt nélkülöző gyors jogalkotási fejlemények miatt, és sürgeti a Bizottságot, hogy értékelje az elfogadott jogszabályok összeegyeztethetőségét az elsődleges és másodlagos uniós joggal és azon értékekkel, amelyeken az Európai Unió alapul, figyelembe véve a Velencei Bizottság 2016. június 11-i, az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2016. június 15-i és a Bizottság 2016. július 27-i, a jogállamiságra vonatkozó ajánlásait, különösen az alábbiak tekintetében:

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen, alaposan és átlátható módon tájékoztassa a Parlamentet az előrelépésről és a meghozott intézkedésekről;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Tanácsnak, valamint a Lengyel Köztársaság elnökének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0123.

Az Európai Parlament 2016. szeptember 14-i állásfoglalása az Unió Tunéziához fűződő kapcsolatairól a jelenlegi regionális helyzetben (2015/2273(INI))

P8_TA(2016)0345 A8-0249/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 8. cikkére,

–  tekintettel az uniós választási megfigyelő missziónak a 2014. évi tunéziai parlamenti és elnökválasztásokról szóló végleges jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának „Tunéziai börtönök; nemzetközi normák kontra a valóság” című, 2014. márciusi jelentésére és a tunéziai Igazságügyi Minisztérium tisztviselőinek nyilatkozataira,

–  tekintettel a Tunéziára vonatkozó, 2014–2015 közötti időszakra szóló egységes uniós támogatási keretre, amelyet a C(2014)5160 bizottsági határozat módosításával 2016 végéig terjesztettek ki,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. november 18-i jelentésre (JOIN(2015)0050),

–  tekintettel arra, hogy Tunézia 2015. december 1-jén társulási megállapodást írt alá a Horizont 2020 programmal a kutatás és innováció területén,

–  tekintettel az EU és Tunézia közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folytatandó tárgyalások megnyitásáról szóló, 2016. február 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a sürgősségi autonóm kereskedelmi intézkedések Tunézia esetében történő bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet tervezetről szóló, 2016. március 10-i álláspontjára(3),

–  tekintettel a Tunéziai Köztársaságra vonatkozó sürgősségi autonóm kereskedelmi intézkedések bevezetéséről szóló (EU) 2016/580, 2016. április 13-i európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) 2016. április 19-i hatálybalépésére,

–  tekintettel az EU–Tunézia Társulási Tanácsnak az EU–Tunézia cselekvési terv (2013–2017) végrehajtására vonatkozó 2015. március 17-i ajánlására, illetve az EU–Tunézia Társulási Tanács 2016. április 18-i együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel Tunézia 2016–2020 közötti időszakra szóló stratégiai fejlesztési tervére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0249/2016),

A.  mivel Tunézia az európai szomszédságpolitika keretében az EU prioritást élvező országai közé tartozik;

B.  mivel a békés demokratikus átalakulás folyamata Tunéziában sikeres példát mutat az arab világban, és megerősítése döntő fontosságú az egész régió stabilitása szempontjából, ennek egyenes következményeként pedig Európa biztonsága szempontjából is;

C.  mivel a Nobel-békedíjat 2015-ben a Tunéziai Nemzeti Párbeszéd Kvartett kapta „a tunéziai pluralista demokrácia kiépítésében való meghatározó részvételének” elismeréseként;

D.  mivel Tunézia jelenleg nehéz társadalmi-gazdasági helyzetben van, a líbiai körülmények miatt pedig biztonsági problémákkal is szembe kell néznie; mivel a tunéziai gazdaság alapvető alkotóelemét jelentő idegenforgalmat ezek a körülmények és az országra irányuló terrorista támadások súlyosan érintik;

E.  mivel a tunéziai gazdaság nagymértékben függ a külföldi befektetésektől, az idegenforgalomtól és a termékek EU-ba irányuló exportjától, és mivel egy gazdaság csak akkor tud virágozni, ha a demokrácia fejlődhet;

F.  mivel a 2011. évi tömeges demonstrációk egyik fő oka a munkahelyek és a lehetőségek hiánya volt, és mivel számos probléma mind a mai napig sújtja a lakosságot a fiatalok nagyarányú munkanélküliségére való tekintettel;

G.  mivel olyan valódi partnerséget kell kialakítani, amely a Földközi-tenger mindkét partján élő lakosság érdekeit figyelembe veszi, és amely különösen a tunéziai társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentését tartja szem előtt;

H.  mivel a Ben Ali-rezsim vége és a demokratikus folyamat megszilárdítása azt jelenti, hogy az EU a stabilitásra vonatkozó célkitűzés elérésének egyik eszközeként, e fontos partner érdekeinek és prioritásainak fokozottabb figyelembe vételével javíthatja a Tunéziával folytatott politikai párbeszédet;

I.  mivel az Európai Uniónak és tagállamainak továbbra is kötelezettséget kell vállalnia a Tunézia népével és kormányával való együttműködés mellett a közös érdekek – többek között a kereskedelem, a befektetések, az idegenforgalom, a kultúra és a biztonság – előmozdítása érdekében;

J.  mivel az albizottságok szervezésével összefüggésben Tunéziában háromoldalú párbeszédet kezdtek a hatóságok, a civil társadalom szereplői és az EU képviselői között;

K.  mivel a sajtószabadság és a publikálás szabadsága a nyitott, szabad és demokratikus együttélés lényegi részét képezi;

L.  mivel Tunézia jelentős szerepet játszott a líbiai konfliktus szembenálló felei közötti megállapodás megkötésének előmozdításában;

M.  mivel a líbiai instabilitás és annak tovagyűrűző hatásai súlyosan fenyegetik Tunézia és az egész régió stabilitását; mivel Tunézia jelenleg jelentős létszámú, lakóhelyét elhagyni kényszerült, a líbiai instabilitás és erőszak elől menekülő líbiainak nyújt menedéket, ami terhet jelent a belső helyzet és az infrastruktúra szempontjából;

N.  mivel az elmúlt évben Tunéziát számtalan terrorista támadás érte; mivel Tunézia az Európai Unió kulcsfontosságú partnere a terrorizmus elleni küzdelemben;

O.  mivel nyugtalanítóan magas azoknak a tunéziai fiataloknak a száma, akiket az ISIS/DÁIS sikeresen toborzott, és mivel a kilátástalanság és gazdasági stagnálás miatt a fiatalok fogékonnyá válhatnak a szélsőséges csoportosulások csábítására;

1.  megújítja a tunéziai néppel és a 2011-ben megkezdett politikai átalakulási folyamat céljából kötött egyezségét; rámutat azokra a kihívásokra és fenyegetésekre, amelyekkel az ország a demokratikus átmenet megerősítése, a gazdasági és társadalmi prosperitása érdekében szükséges intézkedések meghozása, valamint a biztonságának garantálása során meg kell küzdenie; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy mozgósítsanak és jobban koordináljanak jelentős technikai és pénzügyi forrásokat Tunézia konkrét támogatására, kiemeli, hogy Tunézia támogatásfelvevő képességének, stabilitásának, demokráciájának, jó kormányzásának, a korrupció elleni küzdelemnek, valamint a régió gazdasági fejlődésének és foglalkoztatási helyzetének megerősítésére irányuló intézkedések nélkül a reformkilátások veszélybe kerülnek; éppen ezért az Európai Unió és Tunézia között érdemi, mélyreható és átfogó partnerség létrehozására hív fel;

2.  felszólítja a deauville-i partnerség résztvevőit, hogy teljesítsék kötelezettségvállalásaikat; úgy véli, hogy a tunéziai helyzet indokolttá teszi egy valódi „Marshall-terv” beindítását, megfelelő finanszírozással, a demokratikus átmenet megerősítése, valamint a gazdasági és társadalmi élet minden ágazata beruházásai és fejlesztése átfogó támogatásának érdekében, különösen a munkahelyteremtés és a megfelelő minőségű és mindenki számára hozzáférhető közszolgáltatások tekintetében; felszólít továbbá a civil társadalom támogatására irányuló törekvések konszolidálására is; aggodalmának ad hangot az átmeneti időszak instabilitását jellemző jelenlegi társadalmi-gazdasági és költségvetési nehézségek miatt, Tunéziának pedig feltétlenül végre kell hajtania a megfelelő reformokat a foglalkoztatás bővítése és a fenntartható és inkluzív növekedés megteremtése céljából; ebből adódóan elengedhetetlennek tartja, hogy a költségvetési hatóságok határozottan megnöveljék az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz Tunéziának címzett forrásait;

3.  kijelenti, hogy Tunéziának a lesújtó társadalmi és gazdasági helyzet ellenére megvalósuló, történelmi jelentőségű demokratikus átmenete a hagyományos intézkedéseken túlmutató, fokozottabb EU–Tunézia partnerséget tesz szükségessé;

4.  elismeri a Tunézia és szomszédai közötti jó együttműködést, amit az Algériával aláírt preferenciális kereskedelmi megállapodás és a helyi fejlődés elősegítését célzó, határokon átnyúló helyi bizottságok létrehozása, valamint a tunéziai és líbiai gazdaság közötti kapcsolatok létrehozása és a tunéziaiak lakóhelyüket elhagyni kényszerült líbiaiak iránti szolidaritása fémjelez; üdvözli e tekintetben a Líbiában a megbékélési folyamat terén történt előrelépéseket;

5.  emlékeztet arra, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitika végrehajtása során tiszteletben kell tartani az emberi jogokat; felhív ellenőrző mechanizmusok létrehozására az alapvető szabadságok, a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartása és más emberi jogi kérdések tekintetében, a civil társadalom teljes körű bevonása mellett;

6.  hangsúlyozza, hogy az integráció politikai folyamatának az Arab Maghreb Unió keretében történő újbóli elindítása különösen alkalmas eszköz lehet a biztonság megteremtésére és az együttműködés megerősítésére az egész régióban;

I – Politikai reformok és intézmények

7.  támogatja a demokratizálódási folyamatot, és rámutat, hogy társadalmi és gazdasági reformokra van szükség Tunéziában; hangsúlyozza, hogy fontos támogatni a tunéziai népképviseleti közgyűlést, tekintettel arra a helyzetre, amit a változékony regionális helyzet stabilitásának megerősítése és ezzel egyidejűleg a demokrácia elmélyítésére tett erőfeszítések jelentenek; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a népképviseleti közgyűlés nem rendelkezik megfelelő eszközökkel, ez pedig veszélyezteti jogalkotási szerepét, és lelassítja a sürgősen szükséges új jogszabályok megalkotását; támogatja a közgyűlést a képességeinek kiépítésére irányuló erőfeszítéseiben, többek között a személyzettoborzásban; támogatja a népképviseleti közgyűlés támogatásigényének felmérését, kéri a Parlament szervezeti egységeit, hogy fokozzák a népképviseleti közgyűlés számára biztosított kapacitásépítés-támogató tevékenységeket; javasolja, hogy a Parlament szervezzen legmagasabb szintű politikai találkozót, például egy „tunéziai hét” keretében, saját épületeiben, hogy elősegítse a parlamenti együttműködést;

8.  üdvözli az EU–Tunézia Parlamenti Vegyes Bizottság létrehozását, amely központi szerepet fog játszani és amely lehetővé teszi az Európai Parlament képviselőinek és a tunéziaiak rendszeres találkozását, valamint a demokráciáról, a jogállamiságról és közös érdeklődésre számot tartó bármely kérdésről szóló strukturált politikai párbeszéd fejlesztését; kiemeli, hogy a kereskedelmi tárgyalások megnyitása keretében a parlamenti vegyes bizottságnak fontos szerepet kell betöltenie a folyamatban lévő tárgyalások hatékony nyomon követésének biztosításában; felhív a népi képviselők közgyűlését támogató konkrét kezdeményezések elindítására más európai parlamenti bizottságokkal, például az állampolgári jogi bizottsággal közösen (a bel- és igazságügyi kérdések, a migrációs jogszabályok és a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés támogatására);

9.  üdvözli a Tunéziában megvalósult háromoldalú párbeszédet; felhív ennek folytatására és az EU és Tunézia közötti kétoldalú kapcsolatok valamennyi szempontjára történő kiterjesztésére, és különösen a civil társadalomnak az európai szomszédságpolitika módosításának végrehajtásába, illetve az EU és Tunézia közös prioritásaira vonatkozó tárgyalási folyamatba történő bevonásának biztosítására;

10.  megállapítja, hogy a Tunézia által végrehajtandó, leginkább problémás reformok egyike a közigazgatási reform; üdvözli, hogy a tunéziai kormány új módszereket vizsgál a prioritást élvező legfontosabb szakpolitikák meggyorsítására; úgy véli, hogy az európai és a tunéziai igazgatás közötti ikerintézményi együttműködés kedvezően járul hozzá a közigazgatási reformhoz; támogatja az IT-alapú megoldások alkalmazását az e-állam és az e-kormányzat kialakításához és fejlesztéséhez;

11.  üdvözli, hogy Tunézia tiszteletben tartja a gyülekezés szabadságára vonatkozó nemzetközi normákat, aminek köszönhetően az ország vezető szerepet játszik az arab világban a független civil társadalom megerősítésében; felszólít azon civil társadalmi csoportok, politikai pártok és szakszervezetek számára nyújtott technikai és kapacitásépítési támogatás folytatására, amelyeknek kulcsszerepet kell játszaniuk, és amelyek alapvető fontosságúnak bizonyultak a demokratikus átalakulás és az általános fejlődés, a kormányzat elszámoltathatósága és az emberi jogok tiszteletben tartásának – többek között a nők és gyerekek védelme, a nemek egyenlősége, valamint az üldöztetés és a megkülönböztetés valamennyi áldozata védelmének – ellenőrzése szempontjából; üdvözli ezen a területen az olyan, uniós finanszírozású egyedi programokat, mint a civil társadalmat támogató projekt (PASC), és az Európai Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Tunéziai Kvartett között a tunéziai és az európai civil társadalmak közötti kapcsolatok megerősítése céljából aláírt megállapodást; ösztönzi a civil társadalom és a közigazgatási szervek között a helyi fejlesztési prioritások – többek között a helyi beruházások – terén folytatott párbeszédet és együttműködést; felszólít az állampolgári ismeretek oktatása és a demokratikus kötelezettségvállalás előmozdítására;

12.  hangsúlyozza, hogy ki kell alakítani az állampolgársági kultúrát, és felhív olyan támogató környezet megteremtésére, amelyben biztosítják a civil társadalmi szervezetek döntéshozatali eljárásba történő bevonásához szükséges struktúrákat;

13.  úgy véli, hogy a Bizottságnak és az EKSZ-nek meg kell adnia a 2016 októberére tervezett helyhatósági választásokhoz a szükséges támogatást, valamint biztosítaniuk kell egy uniós és európai parlamenti megfigyelő missziót, amennyiben a tunéziai kormány igényli, ahogyan erre már a 2014. évi parlamenti és elnökválasztáson is sor került; e tekintetben felszólít az önkormányzatok megerősített támogatására a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlése (ARLEM) keretében, valamint a tagállamok koordinálásával megvalósuló testvérvárosi projektek elősegítése révén;

14.  kéri a nemi szempontból kiegyensúlyozott politikák támogatását – többek között a családi állapotra vonatkozó törvénykönyv reformja révén, az örökléssel és a házassági jogokkal kapcsolatos kérdésekben a nők hátrány megkülönböztetésének felszámolása érdekében, a nők közéletben és magánszektorban történő fokozott részvétele érdekében, a tunéziai alkotmány 46. cikkében előírtak szerint; ösztönzi továbbá az új női vezetők mentorálására vonatkozó olyan programok kialakítását, amelyek támogathatják a döntéshozói pozíciókba történő bejutásukat; ajánlja, hogy Tunézia semmisítse meg a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre vonatkozó általános nyilatkozatát;

15.  felszólít a fiatalok politikai életbe való bevonására, különösen a fiatalok helyhatósági választásokon történő részvételének előmozdítása szempontjából; üdvözli e tekintetben a fiataloknak szóló ismeretterjesztő/állampolgári ismeretek oktatására irányuló, uniós finanszírozású projektet; üdvözli a fiatalok helyhatósági választásokon való képviseletére vonatkozó jogalkotási rendelkezéseket; úgy ítéli meg, hogy a 2016. évi helyhatósági választások lehetővé teszik, hogy a fiatalok ismét aktívan bekapcsolódjanak a politikai átalakulás folyamatába;

16.  üdvözli az átmeneti igazságszolgáltatási rendszert; emlékeztet arra, hogy a tunéziai nép nagy reményeket fűz az átmenet folyamatához; sajnálatát fejezi ki magát az „Igazság és Méltóság” bizottságon belüli intenzív polarizálódás miatt; megállapítja, hogy a nemzeti egyeztetésnek és növekedésnek nem kellene egymásnak ellentmondó prioritásoknak lennie;

17.  felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy indítsanak programot az igazságszolgáltatási ágazat és a jogállamiság reformjának támogatása érdekében, a tunéziai alkotmány értékekeinek tiszteletben tartása mellett, többek között a Legfelsőbb Bírósági Tanács és az Alkotmánybíróság folyamatos létrehozásának technikai és pénzügyi támogatásával is; üdvözli a 2011-ben elfogadott uniós igazságügyi reformprogramot (PARJI), továbbá a 2014-ben elfogadott és csupán 15 millió euróval finanszírozott PARJ2 programot;

18.  a kormányt a kínzás megakadályozására irányuló intézkedések mielőbbi elfogadására hívja fel; ösztönzi Tunéziát a halálbüntetés megszüntetésére; aggasztja, hogy a tunéziai hatóságok több alkalommal is kínzást alkalmaztak olyan kiskorúakkal szemben, akiket terrorista szervezetekhez való csatlakozás szándékával gyanúsítottak;

19.  felszólítja Tunéziát, hogy sürgősen reformálja meg a szükségállapotról szóló 1978. évi törvényt, amelyet jelenleg az alkotmány alapvető rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva hajtanak végre;

20.  aggodalmának ad hangot a tunéziai börtönök túlzsúfoltsága, az élelmiszerhiány és a rossz higiénia, illetve e körülményeknek a foglyok alapvető jogaira gyakorolt hatása miatt; üdvözli a tunéziai büntetés-végrehajtási intézmény reformjára irányuló tunéziai–európai projektet, amelynek célja kisebb bűncselekmények tekintetében az alternatív szankcionálási rendszer megerősítése a szabadságvesztés-büntetés helyett;

21.  felszólít a büntetőjogi törvénykönyv reformjára, és különösen 230. cikkének visszavonására, amely három év szabadságvesztéssel bünteti a homoszexualitást és ellentétes a megkülönböztetésmentesség és a magánélet védelme alkotmányos elveivel; örömmel fogadja a jogszabályoknak a közelmúltban újakkal való helyettesítését, valamint a narkotikumokról szóló, 1992-52. törvény módosítását – mint a tunéziai jogalkotás nemzetközi standardokhoz közelítése céljából megfelelő lépéseket –, ami az elrettentés helyett a megelőzést részesíti előnyben, és olyan alternatív büntetési módokat hoz létre, amelyek a kábítószer-fogyasztók rehabilitálásának és újraintegrálásának kedveznek;

22.  felszólít a decentralizációs folyamat erősítésére és a régiók szerepének fokozására további helyi autonómiák létrehozása révén; támogatja az uniós tagállamokkal való, decentralizált megközelítést ösztönző partnerségeket (pl. képzések, kapacitásépítés e területen), valamint a tagállamok helyi önkormányzatai által működtetett decentralizált együttműködési projekteket, amelyek hozzájárulnak a tunéziai regionális és helyi kormányzás fejlesztéséhez, akárcsak az európai uniós városokkal és helyi közösségekkel ápolt partnerségeket és a bevált gyakorlatok cseréjét; felhív fokozottabb uniós támogatás nyújtására a régióbeli civil társadalom számára, a meglévő sikeres kezdeményezésekre építve;

23.  aggasztja, hogy nem sok előrelépés történt a büntető eljárásjogról szóló törvénykönyv, illetve a büntető törvénykönyv véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében történő általános módosítását illetően; aggasztja, hogy számos állampolgárt, többek között újságírókat és bloggereket helyeztek vád alá, illetve ítéltek szabadságvesztésre állami tisztviselők rapdalokban történő állítólagos hírnévrontására, megsértésére, illetve a közerkölcs megsértésére hivatkozva, amiért hangot adtak véleményüknek; üdvözli a tényt, hogy Tunézia csatalkozott a Freedom Online Coalition partnerséghez, és felszólítja az aktívabb részvételre;

24.  a sajtó és a média szabadsága, az offline és online szólásszabadság – különösen a bloggereké –, akárcsak a gyülekezési szabadság a demokrácia és a nyitott, pluralista társadalom alapvető elemei és elengedhetetlen pillérei; ösztönzi a bevált gyakorlatokra vonatkozó standardokat a médiaágazat területén, hogy az oknyomozó és sokrétű újságírás érvényesülhessen; elismeri a cenzúrázatlan internet-hozzáférés, valamint a digitális és közösségi média által teremtett lehetőségeket; üdvözli Tunézia élő, nyitott internetes médiakínálatát, ám felszólítja a tunéziai hatóságokat, hogy folytassák az alapvető technológiai infrastruktúrákba való beruházást és támogassák a digitális összeköttetéseket és műveltséget, különösen az ország legszegényebb területein; üdvözli a tájékoztatásról szóló új törvény 2016. márciusi elfogadását, amelynek célja a tájékoztatás szabadságához való jog, többek között pedig a visszaélést bejelentő személyek hatékony védelme Tunéziában; üdvözli ezzel összefüggésben, hogy az Audiovizuális Kommunikációs LEgfelső Hatóság (HAICA) és utódja, az Audiovizuális Kommunikációs Bizottság (ACA) uniós támogatást kap a médiareform támogatására létrehozott, folyamatban lévő 10 millió eurós programból;

25.  felszólítja az Európa Tanács Közgyűlését, hogy adja meg Tunéziának a „partner a demokráciáért” státuszt, amely jelentős lépés lehet a tunéziai parlamenti demokrácia és jogállamiság megszilárdításában;

II – Gazdasági és társadalmi fejlődés

26.  üdvözli a Bizottság 500 millió eurós makrogazdasági támogatási javaslatát és ennek a Tanács és a Parlament általi elfogadását;

27.  üdvözli az EU és Tunézia közötti, ambiciózus szabadkereskedelmi megállapodásra (DCFTA) vonatkozó tárgyalások megnyitását; emlékeztet arra, hogy az EU-nak ezeket a tárgyalásokat testre szabott technikai és pénzügyi támogatás mellett kell folytatnia; hangsúlyozza, hogy a piaci hozzáférési lehetőségek és a befektetési környezet javítására törekedve ennek a megállapodásnak nemcsak egyszerű kereskedelmi dimenziója van, és hozzá kell járulnia az európai standardoknak a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem és a munkavállalói jogok védelme területére való kiterjesztéséhez, konszolidálva az ország demokratikus rendszerét, és felélénkítve gazdaságát; az Európai Bizottságot lépésről lépésre haladó megközelítés elfogadására, valamint annak biztosítására hívja fel, hogy ez a megállapodás kölcsönös előnyökkel járjon, kellőképpen figyelembe véve a két fél közötti jelentős gazdasági különbségeket; emlékeztet a Bizottságnak és a tunéziai kormánynak címzett ajánlásaira, amelyek értelmében egyértelmű és részletes eljárást kell megvalósítani a tunéziai és az európai civil társadalomnak a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások egészébe történő bevonására; felhív a konzultációs eljárás nyitottá és átláthatóvá tételére és arra, hogy fokozottabban figyelembe kell venni a tunéziai civil társadalom sokféleségét, a hasonló tárgyalások során alkalmazott bevált gyakorlatok alapján;

28.  üdvözli a Tunéziai Köztársaság tekintetében elfogadott sürgősségi autonóm kereskedelmi intézkedéseket, mivel ezek konkrétan a tunéziai gazdaság támogatását, valamint a reformok ösztönzését szolgálják; felhív Tunézia megnövelt uniós támogatására az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz révén, valamint a Tunéziának nyújtott európai uniós segítség koordinációjára, hogy az ország teljes mértékben kihasználhassa a nemzetközi támogatást, és lehetővé váljon a munkahelyteremtés, különösen a fiatal diplomások számára; ösztönzi a más érdekelt, globális és regionális adományozó országokkal és szervezetekkel való partnerségeket, és különösen a regionális egyenlőtlenségek csökkentését, a mezőgazdaság terén nyújtott képzés és befektetések előmozdítását, amely figyelembe veszi a helyi mezőgazdaság sajátosságait, valamint a számítástechnikába, a gyártási ágazatba, a kkv-kba való beruházásokat támogató intézkedéseket, amelyek fellendítenék a foglalkoztatást; megjegyzi, hogy a turisztikai ágazatra drámai hatással voltak a 2015-ös támadások, és – figyelembe véve a tunéziai hatóságok által azóta végrehajtott intézkedéseket – felkéri a tagállamokat, amelyek még nem értékelték újra a biztonsági helyzetet, hogy a lehető leggyorsabban tegyék ezt meg, hogy a tunéziai idegenforgalom feléledhessen;

29.  felszólítja az EU-t, hogy az ENI középtávú felülvizsgálata során vonják be a civil társadalmat, a helyi önkormányzatokat és más fontos szereplőket a finanszírozási prioritások megállapítására irányuló folyamatba;

30.  kiemeli, hogy foglalkozni kell a munkanélküliség kérdésével, különösen a fiatal egyetemi diplomások munkanélküliségével, és mélyreható reformokat kell indítani a növekedés, a minőségi oktatás és foglalkoztatás (pl. a devizakorlátozások könnyítése, mikrohitelekhez való hozzáférés, a munkaügyi jogszabályok reformja, a munkaerőpiac igényeinek megfelelő szakképzési rendszerek kifejlesztése, illetve az adminisztratív eljárások egyszerűsítése) és a tunéziai gazdaság diverzifikálásának támogatása érdekében; felszólít minden felet, hogy tartsák fenn a jó együttműködés szellemét annak érdekében, hogy az ország egész területére kiterjedő inkluzív gazdasági fejlődést célzó reformokra lehessen összpontosítani, ideértve a hosszú távú fejlesztési tervre szoruló, kevésbé fejlett és elszegényedett régiókat is; felszólítja a tunéziai hatóságokat, hogy üdvözöljék azokat a kezdeményezéseket, amelyek az állampolgárok politikai párbeszéd vagy a technológiai innováció javítására való elkötelezettségét tükrözik; hangsúlyozza, hogy az ilyen polgári kezdeményezéseket nemzetközi szinten is támogatni kell;

31.  üdvözli a 2016–2020 közötti időszakra szóló tunéziai stratégiai fejlesztési tervre irányuló kezdeményezést, és felszólít annak gyors végrehajtására az európai és a nemzetközi pénzügyi intézményektől érkező támogatás felhasználása megkönnyítését célzó szabályozási keretek elfogadásával; üdvözli az új beruházási kódexet, amely várhatóan szabályozási stabilitást teremt és megkönnyíti a beruházásokat, továbbá az adóreformokat; felkér a közigazgatás modernizálására, amelynek hatékonyan és átlátható módon kellene működnie, ezáltal megkönnyítve a projektek végrehajtását és a források jobb felhasználását;

32.  támogatja a tunéziai kormány által az új belföldi, regionális és globális igényeknek megfelelően a gazdaság korszerűsítésére és liberalizálására tett erőfeszítéseket, és úgy véli, hogy egy erőteljes és sokszínű tunéziai gazdaság képes lesz munkahelyeket, lehetőségeket és jólétet teremteni, az ország pedig megvalósíthatja széles körű politikai és társadalmi célkitűzéseit;

33.  emlékeztet a tunéziai mezőgazdasági ágazat stratégiai jelentőségére, és e tekintetben üdvözli a tunéziai költségvetésben 2016-ra tervezett intézkedéseket, többek között a mezőgazdasági termelők adósságainak eltörlését és a mezőgazdasági ágazatról szóló nemzeti konzultáció megkezdését; fontosnak tartja, hogy e nemzeti konzultációba vonják bele a civil társadalmat és a szereplők lehető legszélesebb körét, beleértve az ország déli részén működő kistermelőket és a fiatal gazdálkodókat is; úgy véli, hogy a mezőgazdasági ágazatban mélyreható reform és számos sürgős gyakorlati intézkedés szükséges, például a sótalanító üzemek kapacitásainak növelése a vízhiány, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatosan felmerülő egyéb problémák kezelése érdekében; felszólítja a tunéziai hatóságokat, hogy tiltsák meg az EU-ban már betiltott valamennyi növényvédő szer használatát;

34.  felszólítja az EU-t, hogy fokozza a Tunézia elsivatagosodásának megakadályozására nyújtott támogatását; megállapítja, hogy a tunéziaiakat súlyos vízhiány sújtja; felszólítja Tunéziát, hogy ösztönözze a fenntartható mezőgazdasági és étkezési szokásokat; ajánlja olyan földreform végrehajtását, amely a gazdálkodókat az erdők és a folyók megóvására ösztönzi; emlékeztet arra, hogy Tunézia tengerparti idegenforgalmának fenntartható fejlődéséhez erőteljesen csökkenteni kell a hotelek sűrűségét, hogy racionalizálhatók legyenek a beruházások, és kezelhető legyen a vízparti terület;

35.  üdvözli a „Fiatalok mobilitása, élelmezésbiztonság és a vidéki szegénység csökkentése” című projekt APIA (Agents de promotion des investissements agricoles) általi, a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelem érdekében történő elindítását, amely alternatívákat kínál a vidéki területeken; felkéri a tagállamokat, hogy támogassák az uniós fellépéseket a tunéziai hatóságokkal, a civil társadalmi szervezetekkel és a magánszektorral együttműködésben olyan ágazati vagy tematikus projektekben vállalva szerepet, amelyek közvetlen és előnyös hatással vannak a tunéziai társadalomra;

36.  üdvözli az Unió a Mediterrán Térségért Főtitkársága által a Földközi-tenger térségében élő fiatalok foglalkoztathatósága céljából létrehozott programokat, például a Med4jobs programot; felszólítja az Unió a Mediterrán Térségért tagállamait, hogy hívják fel az unió Főtitkárságát arra, hogy az átmeneti folyamat konszolidálásának támogatása során Tunézia gazdasági és társadalmi fejlesztésére összpontosítson;

37.  felszólít a korrupció elleni küzdelem fokozására, különösen a növekvő feketegazdaságra való tekintettel, annak érdekében, hogy hatékonyabb és átlátható döntéshozatali eljárást valósítsanak meg, valamint a beruházások és vállalkozások számára kedvezőbb környezetet alakítsanak ki; örömmel fogadja a tunéziai Korrupcióellenes Hivatal létrehozását, de sajnálja, hogy ennek költségvetése korlátozott; sürgeti a tunéziai hatóságokat, hogy erősítsék a hivatal képességét, hatékonyságát, és lássák el minden szükséges pénzügyi és logisztikai támogatással a közigazgatás megfelelő működésének és a közbeszerzés szabályszerűségének biztosítása érdekében; kéri a tunéziai hatóságokat, hogy nagyfokú láthatóságot biztosítsanak a korrupció elleni intézkedéseiknek;

38.  a társadalmi párbeszéd nemzeti tanácsa létrehozásának a felgyorsítására hív fel (amelyről 2013-ban született határozat);

39.  kifejezi aggodalmát a vagyonvisszaszerzés tunéziai hiánya miatt, ami a vagyoni eszközök elkobzásához és visszajuttatásához kapcsolódó hosszadalmas és bonyolult eljárásoknak köszönhető; felszólít külön technikai kapacitási támogatás nyújtására Tunéziának annak érdekében, hogy el tudja végezni a vizsgálatokat és összegyűjthesse a vagyoni eszközök visszaadásával kapcsolatos ügyekhez szükséges hírszerzési információk és bizonyítékokat;

40.  felszólítja a tagállamokat, hogy adjanak hangot támogatásuknak és politikai akaratuknak a befagyasztott tunéziai vagyoni eszközök felszabadításának felgyorsítása érdekében; üdvözli a Tanács 2016. január 28-i határozatát, hogy 48 személy esetében egy évvel meghosszabbítja a vagyoni eszközök befagyasztását;

41.  felszólít a már az EU-ban élő tunéziai és észak-afrikai személyek gyorsabb és biztonságosabb átutalásainak, illetve befektetési lehetőségeinek a támogatására, különös tekintettel a helyi és a regionális fejlesztésre;

42.  aggodalmának ad hangot a tunéziai adósságok fenntarthatósága kapcsán, és kéri adósság fenntarthatóbbá tételére vonatkozó lehetőségek értékelését, különösen az ország gazdasági helyzetének tükrében; felhív a tunéziai adósságok beruházási projektekké történő alakítására, különösen a stratégiai infrastruktúra kiépítése és a regionális egyenlőtlenségek csökkentése érdekében, illetve üdvözli az e tekintetben tett kezdeményezéseket; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék az ilyen típusú projektek számát; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy térképezzék fel a tunéziai adósság preferenciális átütemezésének és az adósságelemek diverzifikálásának lehetőségeit;

43.  üdvözli a munkahelyteremtés és a szakképzés területén létrehozott, olyan uniós projekteket, mint például az IRADA; javasolja, hogy használják az európai szomszédságpolitika forrásait a kkv-k további segítésére; rámutat, hogy a kkv-k kulcsfontosságúak Tunézia növekedése szempontjából, és ezért európai uniós támogatásban kell részesülniük; ösztönzi a kkv-ágazat fejlesztése érdekében a nőkre és a fiatalokra irányuló vállalkozásindítási programok kialakítását, amelyek célja vállalkozásirányítási képzés és a pénzügyi támogatáshoz való hozzáférés; ajánlja, hogy Tunézia a lehető leghamarabb tegye meg a megfelelő intézkedéseket, hogy teljes körű támogatást kaphasson az EU COSME (a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő) programjából; ösztönzi a kkv-knek nyújtott magánkölcsönöket, többek között a hitelgarancia-ágazat kapacitásainak a növelésével és a tőkehiányos bankszektor reformjával; üdvözli a tunéziai központi bankkal a közelmúltban elindított partnerségi programot, amelynek célja a bankszektor modernizálásának támogatása;

44.  javasolja, hogy használják a regionális források és a regionális egyenlőtlenségek csökkentése terén meglévő uniós szakértelmet a tunéziai regionális fejlesztésre és egyenlőtlenségek csökkentésére; felszólítja a nemzetközi partnereket és finanszírozási intézményeket, hogy támogassák a nemzeti infrastruktúra (pl. autópályák, vasutak, kikötők, repülőterek és távközlési hálózatok) javítását és bővítését a vidéki és belvízi központok jobb bevonása érdekében;

45.  ösztönzi az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz olyan összeurópai kezdeményezésekbe való bevonását, mint az energiaunió; ösztönzi ugyanakkor további észak-afrikai regionális együttműködések kialakítását konkrét kérdésekben, például az erdőtelepítés és vízgazdálkodás terén, valamint a nagyobb társadalmi-gazdasági integrációt – fokozott kereskedelemmel – egész Észak-Afrikában; emlékeztet arra, hogy az Unió a Mediterrán Térségért konkrét projektek kidolgozását támogatja a régióban, és éppen ezért részt vesz az Európai Uniós és Tunézia által végrehajtott projektekben;

46.  együttműködésre szólítja fel az EU-t a zöld gazdaságra és fenntartható fejlődésre történő nagyobb összpontosítás és a megújuló energiák használatának fokozása, továbbá a jobb víz- és hulladékkezelés érdekében, különös tekintettel Tunézia hatalmas lehetőségeire a megújuló energiák ágazata terén; üdvözli a bizerte-i tó megtisztításához (amit az Unió a Mediterrán Térségért támogat), Ghar el Melh növénytetőihez vagy Bejában a szerves hulladék fogyasztás céljából történő felhasználásához hasonló projekteket;

47.  üdvözli az euro-mediterrán villamosenergia-piacok integrálását, mivel ez a déli szomszédokkal folytatott energetikai együttműködés fontos eleme; úgy véli, hogy az Elmed projektje lehetővé teszi a földközi-tengeri térség északi és déli része közötti kétirányú villamosenergia-kereskedelmet, amely a villamosenergia-ellátás biztonsága, stabilitása és megfizethetősége tekintetében valamennyi partner számára előnyös;

III – Biztonság és védelem

48.  mélyen aggasztja a többek között a líbiai instabilitás tovagyűrűzése következtében Tunéziában gyorsan kialakult biztonsági helyzet; tudomásul veszi, hogy a líbiai határ egy részén falat építenek; aggodalmát fejezi ki, hogy számos tunéziai külföldi harcos csatlakozik a Dáishoz és más terrorista csoportokhoz; hangsúlyozza, hogy a fegyverkereskedelem elleni harc a terrorizmus visszaszorításának jelentős része; hangsúlyozza, hogy az ország hírszerzésének reformjára van szükség, a jogállamiság és az emberi jogi egyezmények tiszteletben tartása mellett;

49.  aggasztja a Ben Guerdane határmenti várost rögtön a sabrathai bombázást követően sújtó terrorista támadás, amely arra utal, hogy a Tunézia és Líbia közötti határ továbbra is erősen átjárható; aggályainak ad hangot a líbiai helyzet miatt, és felszólítja valamennyi líbiai felet a nemzeti egységkormánnyal (GNA) való konstruktív együttműködésre; hangsúlyozza, hogy az EU a nemzeti egységkormány kérésére kész biztonsági támogatást nyújtani, és hogy a Tunézia és Líbia közötti biztonsági koordinálást újból meg kell teremteni; javasolja, hogy a tunéziai hatóságokkal partnerségben felmérést kell készíteni egy határellenőrzést segítő uniós misszió Tunéziában való létrehozásáról;

50.  elismeri, hogy a radikalizálódás legfőbb okai között a szegénység és a társadalmi kirekesztés is szerepel; ezért felhív a fiatalok hatékonyabb társadalmi integrációjára, hogy biztos munkahelyet tudjanak találni maguknak és hogy ne legyenek a – többek között terrorista szervezetek által harcosoknak történő – toborzások célpontjai; javasolja a nemzetközi szervezetek, például a Hedayah kezdeményezése révén összegyűjtött szakértelem felhasználását az erőszakos szélsőségesség elleni helyi és a regionális stratégiák kidolgozására; felszólít a figyelem felkeltésére Tunéziában a már meglévő hálózatok vagy hasonló kezdeményezések iránt;

51.  felszólítja a tunéziai kormányt a hazatérő külföldi harcosokkal foglalkozó stratégia – például a büntető és a megelőző intézkedések deradikálizáló és rehabilitációs programokkal való kombinálása útján történő – létrehozására, hogy az ilyen személyek a jövőbeli kockázatok mérséklése érdekében lehetőséget kapjanak a társadalomba való újbóli beilleszkedésre; átfogóbb stratégiára hív fel a börtönökben és a fogházakban történő radikalizálódás megakadályozására; felhív a fiatalok jobb oktatására, illetve radikalizálódásának megakadályozására;

52.  elismeri, hogy a terrorizmus közös kihívás, amely közös választ igényel, illetve hogy az EU és Tunézia között a biztonság, illetve a terrorizmus elleni küzdelem területén folytatott együttműködés a közelmúltban magasabb szintet ért el, különösen a biztonsági ágazat reformjának támogatására irányuló, ambiciózus program elindításával;

53.  támogatja a Líbiában az ENSZ vezetésével zajló békefolyamatot és politikai egyeztetést, mivel ez elengedhetetlen eszköze a tágabb régió stabilizálásának, illetve Tunézia biztonsági és reformfolyamatai megerősítésének;

54.  üdvözli a Tunézia által a biztonsági segítségnyújtás összehangolása céljából elindított folyamatot, amelyben az EU aktív szereplő; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak támogatnia kell a biztonsági problémákat kezelő megfelelő állami struktúrák kiépítését; üdvözli a G7+3 biztonsági együttműködés terén elért eredményeit; kéri a jelenleg folyamatban levő programok gyors végrehajtását, valamint a Tunéziának nyújtott biztonsági segítségnyújtás megerősítését, a határbiztonságra, az idegenforgalmi infrastruktúrák védelmére és a terrorizmus mindenkit fenyegető veszélyének legyőzésére összpontosítva; ugyanakkor arra ösztönzi a tunéziai hatóságokat, hogy arányosan reagáljanak az ilyen veszélyekre, hogy a nemrég kivívott demokratikus szabadságok és alapvető jogok megóvhatók legyenek; a tunéziai illetékes hatóságok teljes mértékű támogatását, egy nemzeti biztonsági szakértő kinevezését szorgalmazza, illetve felszólítja a tagállamokat, osszák meg a biztonsági ágazatban bevált gyakorlataikat Tunéziával, különösen a biztonsági személyzet képzése és az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében; felhív az EU által Tunéziának a biztonsági területen nyújtott támogatás emberi jogok szempontjából történő szisztematikus értékelésére;

55.  legmélyebb aggodalmának ad hangot a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 2015 júliusában a tunéziai népképviseleti közgyűlés által elfogadott 22/2015. számú törvény miatt, amelynek értelmében bizonyos „terrorista” bűncselekmények esetén halálbüntetést is kiszabható; aggodalmának ad hangot a terrorizmus elleni küzdelemről szóló törvény számos előírása kapcsán; hangsúlyozza, hogy ez a törvénytervezet súlyosan sértheti a polgári szabadságjogokat, illetve aláaknázhatja az emberi jogok tiszteletben tartását Tunéziában; felhívja a tunéziai hatóságokat a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratórium betartásának a folytatására; emlékeztet arra, hogy halálbüntetés a tunéziai jog értelmében eleve kiszabható többek között emberölés és erőszakos közösülés bűncselekménye esetén, bár 1991 óta nem hajtottak végre kivégzést; hangsúlyozza, hogy bár Tunézia a terroristaveszélynek leginkább kitett országok közé tartozik, az államoknak a terrorizmus elleni küzdelem során teljes körűen tiszteletben kell tartania az emberi jogokat; hangsúlyozza, hogy az ENP szorosan kapcsolódik az emberi jogok és a nemzetközi jog tiszteletben tartásához, és emlékeztet arra, hogy az EU határozott ellenzői állásponton van a halálbüntetést illetően;

56.  üdvözli a tényt, hogy a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 22/2015. számú törvényben előírás született a sajtó forrásainak jogi védelméről, valamint az engedély nélküli, kormányzati felügyelet bűncselekménnyé nyilvánításáról;

57.  üdvözli a tunéziai biztonsági ágazat reformjának támogatására irányuló uniós program 2015 novemberében történő elindítását – amely különösen a biztonsági szolgáltatások, a határellenőrzés és a hírszerzés szerkezetátalakítására összpontosít –, valamint a mindkét fél által a 2016. április 18-i EU–Tunézia Társulási Tanácsban kinyilvánított megállapodást, amely a program hatékony és gyors elindítására vonatkozik;

58.  felhív arra, hogy a pusztán szakpolitikai eszközök útján megvalósuló támogatás helyett a célkitűzések logikáját szem előtt tartó, egyértelmű stratégiai jövőképre kell törekedni, amely a megelőzésre, a népképviseleti közgyűlés jogalkotói tevékenységének támogatására, illetve terrorizmus elleni ügyészségi hivatal létrehozására összpontosít;

59.  üdvözli az EU és Tunézia között a terrorizmus elleni küzdelem tekintetében létrejött, fokozott politikai párbeszédet; emlékeztet arra, hogy az emberi jogokat tiszteletben kell tartani a terrorizmus elleni intézkedések során;

60.  felhív az Europolhoz hasonló uniós ügynökségekkel való fokozott együttműködésre, ugyanakkor megállapítja, hogy Tunézia nincs azon harmadik országok listáján, amelyekkel az Europol megállapodásokat köt; felkéri a Tanácsot, hogy vegye fontolóra Tunézia felvételét a harmadik országok e listájára; kéri, hogy erről az együttműködésről készítsenek hatásvizsgálatot, és azt ismertessék a Külügyi Bizottság (AFET) és az Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottság (LIBE) közös bizottsági ülésén; üdvözli, hogy az EUROJUST kapcsolattartási pontot hozott létre Tunéziában, valamint az EUROJUST által a hatóságokhoz intézett kérelmet is, hogy ez utóbbiak fokozzák az együttműködést és hozzanak létre egy második kapcsolattartási pontot is, amely kifejezetten a terrorizmussal foglalkozik; felszólítja a tunéziai kormányt, hogy a lehető leghamarabb ismertesse a fenti javaslatok megfelelő nyomon követését;

IV – Mobilitás, kutatás, oktatás és kultúra

61.  üdvözli az EU és Tunézia közötti mobilitási partnerséget, amelyet 2014 márciusában írtak alá, és felkér mielőbbi végrehajtására; új vízumpolitikát szorgalmaz Tunézia viszonylatában, illetve egy visszafogadási megállapodás megkötését kéri; megjegyzi, hogy bár a mobilitási partnerség nemzeti hatáskörbe tartozik, az európai szomszédságpolitika keretében részét képezi az uniós javaslatnak; javasolja, hogy a tagállamok mutassák ki Tunézia iránti szolidaritásukat azáltal, hogy megkönnyítik a vállalkozók, diákok, kutatók, művészek stb. számára a vízumszerzést;

62.  ösztönzi az EU-t, hogy a vízumeljárások megkönnyítése érdekében a déli szomszédságában lévő partnerországokkal írjon alá a mobilitásra irányuló partnerségi megállapodásokat visszafogadási megállapodásokkal együtt; felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve dolgozzon ki opciókat a körkörös migrációs rendszerek alkalmazására, amelyek a migránsok számára biztonságos és jogszerű útvonalakat nyitnak; elítéli az emberkereskedelmet, amelynek legtöbb áldozata nő, valamint hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a partnerországokkal megerősített együttműködést folytassanak ennek leküzdése érdekében; megállapítja, hogy az – embercsempészet és emberkereskedelem útján is megvalósuló – illegális migráció csökkentésének legjobb útja a rövid távú vízumok helyett a többszöri belépésre és hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadása; ajánlja, hogy Tunézia módosítsa az ország területét engedély nélkül elhagyó személyek büntetendőségéről szóló, 2004. évi törvényt a nemzetközi joggal összhangban;

63.  felhívja Tunézia hatóságait az Európai Unió tagállamaival folytatott szoros együttműködésre az illegális migráció szervezett formáinak leküzdése terén;

64.  hangsúlyozza, hogy az EURONAVFOR MED-hez hasonló kezdeményezések az emberkereskedelem elleni küzdelem konkrét és hatékony eszközét jelentik; az EU-t az ilyen jellegű műveletek folytatására és megerősítésére, valamint a Tunéziához hasonló partnerországok bevonására hívja fel;

65.  üdvözli az EU–Tunézia partnerséget a kutatás és innováció terén, valamint Tunézia részvételét a Horizont 2020 keretprogramban; hangsúlyozza, hogy egy konzisztens tudományos kutatási és technológiai fejlesztési politika ösztönözheti a K+F beruházásokat, a kutatás és az innováció magánszektorba történő transzferét, illetve új vállalkozások létrehozását; kiemeli, hogy Tunéziának az Erasmus+ program teljes jogú résztvevőjének kell lennie az egyetemi hallgatók diákcsere-programokba való bekapcsolódásának további fejlesztése érdekében; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tanulmányaikat európai területen folytatni kívánó tunéziai diákok egyre több nehézséggel néznek szembe; felszólít a „pozitív megkülönböztetés politikájának” követésére a kevésbé fejlett régiókból érkező diákok esetében az ilyen programokban való részvételüket lehetővé tévő ösztönzők révén; felszólítja Tunéziát, hogy a partnerségek kiigazítása és prioritásaik meghatározása révén fejlessze az idegen nyelvekkel, a műszaki tudományokkal, a megújuló energiaforrásokkal, a természettudományokkal és a számítástechnikával kapcsolatos készségeket, mivel e területeken a legnagyobb a foglalkoztatási ráta;

66.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az iskolák, egyetemek és kutatóközpontok közötti partnerségek kialakítását, illetve az élethosszig tartó tanulásra irányuló közös projektek megerősítését, különösen a nyelvtanulás, az új technológiák, a nők oktatásának előmozdítása és a vállalkozás területén;

67.  felhív a partnerségek erősítésére a kreatív, kulturális, sport, népnevelési, közösségi léttel kapcsolatos és audiovizuális ágazatokban hálózatok megerősítése, valamint fokozott interkulturális párbeszédet célzó kezdeményezések, a római korból származó közös történelmi és régészeti örökség elismerése, a szereplők mobilitása, valamint a kulturális és audiovizuális tartalmak – többek között fesztiválok és kiállítások segítségével történő – támogatása és mozgása révén; ösztönzi Tunéziát, hogy vegyen részt a Kreatív Európa programban;

68.  ajánlja, hogy az uniós intézmények és különösen az EU tuniszi küldöttsége használják az arab nyelvet ajánlati felhívások és a részvételi szándék kifejezésére való felhívások közzétételekor, továbbá a nyilvánossággal való kommunikáció során; hangsúlyozza, hogy a tunéziai kormánynak tájékoztatnia kell állampolgárait az intézkedéseiről;

69.  úgy ítéli meg, hogy szükség van az arab nyelv használatára a civil társadalomnak az EU–Tunézia kapcsolatokba történő bevonásában, különösen a szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások során;

o
o   o

70.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tunéziai Köztársaság kormányának és a Tunéziai Népi Közgyűlés elnökének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0272. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0061. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0086. (4) HL L 102., 2016.4.18., 1. o.

Az Európai Parlament 2016. szeptember 14-i állásfoglalása az Európai Unión belüli szociális dömpingről (2015/2255(INI))

P8_TA(2016)0346 A8-0255/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkére és az EUMSZ 56. cikkére, 153. cikkének (5) bekezdésére és 154. cikkére,

–  tekintettel a munkavállalók szabad mozgáshoz fűződő alapvető jogára (EUMSZ 45. cikk) és a szolgáltatások szabad mozgására (EUMSZ 56. cikk),

–  tekintettel az EUMSZ 151. és 153. cikkére és az EUSZ 9. cikkére, amely garantálja a megfelelő szociális védelmet,

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a 2014/67/EU irányelv folyamatban levő végrehajtására,

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október 21-i 1072/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1071/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8) és a közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről szóló, 2002. március 11-i 2002/15/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló, 2008. szeptember 24-i 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri szállításra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel a tagállamok között üzemeltetett rendszeres személyszállítási és kompszolgáltatások személyzetével kapcsolatos feltételekről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(1998)0251),

–  tekintettel az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) között, a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról szóló, 1999. június 21-i 1999/63/EK tanácsi irányelvre(12), amelyet az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) között létrejött, a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény alapján kötött megállapodás végrehajtásáról szóló, 2009. február 16-i 2009/13/EK tanácsi irányelvvel(13) módosítottak,

–  tekintettel a „Hathatós munkaügyi ellenőrzések: az európai munkakörülmények javítására irányuló stratégia” című, 2014. január 14-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a be nem jelentett munkavégzés kezelésére irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozásáról szóló, 2016. március 9-i 2016/344/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(15),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkára vonatkozó alapvető normáira, valamint a munkaügyi igazgatásról és a munkaügyi ellenőrzésről szóló ILO-egyezményekre és -ajánlásokra, amelyek a munkavállalók munkafeltételeire és védelmére vonatkozó törvényi rendelkezések alkalmazásának garantálása szempontjából nemzetközi referenciát jelentenek,

–  tekintettel az Eurofound „Kiküldött munkavállalók az Európai Unióban (2010)” című jelentésére(16) és a nemzeti jelentésekre,

–  tekintettel az európai munkaügyi kapcsolatok Eurofound-szótárára(17),

–  tekintettel a Bizottság „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című, 2015. május 19-i közleményére (COM(2015)0215),

–  tekintettel a Parlament „Uniós szociális és munkaügyi jogok és uniós belső piaci jogszabályok” című, 2015. évi tanulmányára,

–  tekintettel a Bizottság „A kiválasztott, egyes tagállamokban és ágazatokban a 96/71/EK irányelv szerint a kiküldött munkavállalókra alkalmazott bérmegállapítási rendszerek és bérminimumok” című, 2015. évi tanulmányára,

–  tekintettel a Genti Egyetem „Atipikus foglalkoztatási formák a légi közlekedési ágazatban” címmel elvégzett, 2015. évi vizsgálatára, amelyet a Bizottság finanszírozott,

–  tekintettel a Bizottság elnökének az Unió helyzetéről szóló, a Parlament előtt 2015. szeptember 9-én elmondott beszédére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0255/2016),

A.  mivel a be nem jelentett foglalkoztatás és a színlelt önfoglalkoztatás a verseny torzulásához vezethet, ez pedig a társadalombiztosítási rendszerek hosszú távú károsodását, a bizonytalan munkahelyek számának növekedését és általánosságban a munkavállalók védelmének és a foglalkoztatás minőségének romlását eredményezheti, ezért ezek ellen küzdeni kell; mivel a kiszervezés és az alvállalkozásba adás erősödő tendenciája a hatályos munkaügyi és szociális jogszabályokkal való visszaélésre vagy azok megkerülésére adhat lehetőséget; mivel az belső piacon a mozgás szabadságának és az Unión belüli szolidaritásnak a fenntartásához elengedhetetlen az említett visszaélések kezelése;

B.  mivel a munkavállalókat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikke értelmében megillető szabad mozgás, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága a belső piac alapvető elveit képezik;

C.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája, amelyet valamennyi tagállam aláírt, kimondja, hogy valamennyi területen biztosítani kell a férfiak és a nők közötti egyenlőséget; mivel a szociális dömping kapcsán az Unió előtt álló kulcsfontosságú kihívás a nők foglalkoztatottsági szintjének növelése, a nők munkaerő-piaci helyzetének javítása és a nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolása;

D.  mivel az uniós politikák egyik legfőbb elve a szociális kohézió, amely minden – helyi vagy utazó – munkavállaló bérének és a számukra biztosított társadalombiztosítási védelemnek a folyamatos és állandó közelítését jelenti; mivel az Unión belül jelentős eltérések vannak a munkakörülmények és a bérek között, és mivel a felfelé irányuló szociális konvergencia az egész Unión belüli prosperitás és a fokozódó belső kereslet kulcsa; mivel a munkavállalók elsősorban a bérkülönbségek miatt hagyják el hazájukat;

E.  mivel az EUMSZ 9. cikke az Unió alapelveként fogalmazza meg a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítását, a megfelelő szociális biztonság biztosítását, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet, valamint az oktatásnak, a képzésnek és az emberi egészség védelmének a magas szintjét; mivel a válság és a tagállamok többségét jellemző magas munkanélküliségi ráta miatt egyre mélyül az egyenlőtlenség;

F.  mivel a nemek közötti bérszakadék továbbra is fennáll, és a létező uniós jogszabályok és a puha jog részét képező ajánlások ellenére rendkívül kevés előrelépés történt ezen a téren; mivel a szociális dömping még jobban megnehezíti a helyzetet, a nemek közötti bérszakadékkal együtt, amely a férfiak és a nők nyugdíja közötti eltéréshez vezet, és emiatt az idős nők a férfiakhoz képest jobban ki vannak téve a szegénység veszélyének;

G.  mivel az emberkereskedelem, különösen a nőkkel való – nemcsak a harmadik országokból az Unióba irányuló, hanem az uniós országok között is fennálló – kereskedelem gyakran hamis munkaszerződésekkel van összefüggésben;

H.  tekintettel arra, hogy egyre több lehetőség adódik „szociális dömpingre” az extraterritoriális jellegű munkaviszonyokban;

I.  mivel a közlekedési ágazatban a biztonság, az utasok védelme, illetve a megfelelő munkafeltételek nagymértékben kapcsolatban állnak egymással;

J.  mivel a 2011-es közlekedéspolitikáról szóló fehér könyv legvégső céljaként egy Egységes Európai Közlekedési Térség kialakítását határozták meg;

K.  mivel a Bizottság bejelentette, hogy 2016 során új kezdeményezéseket szándékozik előterjeszteni a közúti fuvarozással kapcsolatban, ideértve a szociális vonatkozásokat is;

L.  mivel a közúti fuvarozási ágazat alapvető fontosságú az Európai Unió társadalma és gazdasága szempontjából, és ez adja a teljes belföldi teherfuvarozási tevékenység majdnem háromnegyedét (72 %); mivel ez az ágazat több utast szállít, mint a vasút, a villamos és a metró együttvéve, és az EU teljes munkaerejének több mint 2,2 %-át (5 millió főt) foglalkoztatja;

M.  mivel a fizikai és a mentális egészséget védő, megfelelő munkakörülmények a munkavállalók alapvető jogát képezik(18), és önmagukban is pozitív értéket képviselnek;

N.  mivel a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker 2014. július 15-én és az Unió helyzetéről szóló 2015. évi beszédében kiemelte, hogy igazságosabb és páneurópaibb munkaerőpiacra van szükség, amit a polgárok szabad mozgásának mint Uniónk egyik alapvető jogának támogatásával és védelmével lehet megvalósítani, ugyanakkor a visszaéléseket és a szociális dömping kockázatát el kell kerülni;

O.  mivel a Bíróság a C-341/05. sz. Laval-ügyben 2007. december 18-án hozott ítéletében(19) rámutatott a kollektív fellépés jogára az esetleges szociális dömping ellen, és hangsúlyozta, hogy az ilyen intézkedéseknek arányosnak kell lenniük, hogy az Unió alapvető szabadságjogai, mint például a szolgáltatásnyújtás szabadsága ne sérüljenek,

P.  mivel az Európai Szociális Chartát a tagállamok között a szociális alapjogok területén létrejött konszenzus kifejeződésének kell tekinteni,

Q.  mivel a visszaélések növekedése és a szociális dömping terjedése meggyengíti a belső piac támogatását és a vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképessségét, veszélyezteti az európai munkavállalók jogait és az európai integrációba vetett bizalmát, és elengedhetetlenné teszi a valódi szociális konvergenciát; mivel a leginkább érintett ágazat a mezőgazdaság, az építőipar, a vendéglátás és az élelmiszeripar, a közlekedés, az egészségügyi, a gondozási és a háztartási szolgáltatások;

R.  mivel az Európai Unión belül a munkavállalókkal szemben tanúsított egyenlő bánásmód elve, valamint az egységes piacon az alapvető szociális konvergencia fontos, mivel az EUMSZ 45. cikke kimondja, hogy a „munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében”;

S.  mivel a szociális, adóügyi vagy környezeti dömping ellentétes az európai értékekkel, és ezáltal veszélyezteti az európai polgárok jogainak védelmét(20);

T.  mivel a tagállamok többsége egyelőre nem ültette át a 2014/67/EU irányelvet, annak ellenére, hogy ennek határideje 2016. június 18. volt; mivel az említett irányelvnek a tagállamok általi átültetését követően értékelni kell az irányelv végrehajtásának hatásait, hogy meghatározható legyen a munkavállalók kiküldetésének rendszerében folytatott különböző csalások elleni küzdelemre és a kiküldött munkavállalók védelmére gyakorolt tényleges hatása;

U.  mivel a kiküldött munkavállalók a teljes uniós munkaerő kb. 0,7 %-át jelentik(21);

V.  mivel az Unión belül kiküldött munkavállalók száma 1,92 millió, és elsősorban az építőipart (a kiküldött munkavállalók 43,7 %-a), a szolgáltatási, a közlekedési, a távközlési és a mezőgazdasági ágazatot képviselik;

W.  mivel a személyek szabad mozgása elengedhetetlen eleme az európai projektnek, ugyanakkor a gazdasági, a szociális és a területi kohézió célkitűzései elérésének is előfeltétele, hogy valamennyi tagállamban megvalósuljon az erős és fenntartható versenyképesség;

X.  mivel a Bíróság a C-396/13. sz. ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy a 96/71/EK irányelv egyrészről arra irányul, hogy biztosítsa a tisztességes versenyt a belföldi vállalkozások és a határon átnyúló szolgáltatást nyújtó vállalkozások között, másrészről arra, hogy biztosítsa a fogadó tagállam minimális védelmet nyújtó kötelező, alapvető szabályainak alkalmazását a kiküldött munkavállalók számára;

Y.  mivel a munkavállalók kiküldetésének a szakmai hatáskörök és tapasztalatok megosztását kell megkönnyítenie, és nem válhat a szociális dömping forrásává;

Z.  mivel az európai munkaadói és munkavállalói szakszervezetek jelentős szerepet tölthetnek be a szociális dömping elleni küzdelemben;

AA.  mivel kötelezettséget vállaltak amellett, hogy a vállalkozások és különösen a kkv-k pénzügyi terheit nem növelik;

AB.  mivel a bérek megállapítása tagállamok hatáskörébe tartozik;

AC.  mivel a Bíróság a C-396/13. sz. ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy a fogadó tagállam jogosult a minimálbér összegének, valamint számítási módjának meghatározására és az alkalmazott kritériumok értékelésére;

AD.  mivel a Bizottság elnöke megállapította, hogy „az azonos helyen végzett azonos munkát azonos módon kell javadalmazni”(22); mivel jogilag pontosítani kell ezt az elvet és az alkalmazását,

I.Az ellenőrzések és a tagállamok közötti és az általuk gyakorolt koordináció megerősítése

1.  úgy ítéli meg, hogy bár a szociális dömping fogalmát illetően nincs jogilag elismert és egyetemesen alkalmazott meghatározás, a fogalom különféle szándékos visszaéléseket és a hatályos európai és nemzeti jogszabályok (többek között törvények és egyetemesen alkalmazandó kollektív szerződések) megkerülését foglalja magában, ami a foglalkoztatási és a működési költségek jogellenes minimalizálásával lehetővé teszi a tisztességtelen versenyt, és a munkavállalói jogok megsértéséhez, illetve a munkavállalók kizsákmányolásához vezet; úgy ítéli meg, hogy az említett gyakorlatok és helyzetek következményei három főbb szempontra terjedhetnek ki:

2.  úgy véli, hogy alapvető fontosságú az egyenlő versenyfeltételeknek és a tisztességes versenynek az EU egész területén történő biztosítása, valamint a szociális dömping megszüntetése; hangsúlyozza, hogy a munkaügyi felügyelőségek és a szociális partnerek kulcsszerepet játszanak a munkavállalói jogok kikényszerítésében és a tisztességes bérnek a tagállami jogszabályokkal és gyakorlatokkal összhangban történő meghatározásában, valamint a munkáltatóknak nyújtott szakmai tanácsadásban és támogatásban; rámutat arra, hogy 28 tagállam ratifikálta az ILO munkaügyi ellenőrzésről szóló, 81. számú egyezményét, és felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az egyezmény valamennyi rendelkezésének végrehajtását; kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat eredményes és hatékony munkaügyi felügyelőségek létrehozásában, és szövegezzen ajánlást a munkaügyi ellenőrzésről szóló, 81. számú ILO-egyezmény alapján a munkaügyi normák betartásának és a munkavállalók védelmének – például a munkaidőre, a biztonságra és egészségre vonatkozó rendelkezésekkel történő – biztosítása érdekében; emlékeztet a szociális partnereknek a hatályos jogszabályok betartásának biztosításában játszott fontos szerepére;

3.  felhívja a tagállamokat, hogy növeljék az ellenőrzési szerveik (többek között a szociális és/vagy munkaügyi felügyelőségek és szervek és az összekötő irodák) rendelkezésére álló megfelelő személyzetet és erőforrásokat – többek között a tolmácsolás és a fordítás területén – a bevált gyakorlatok cseréje útján is; sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék az ILO ajánlása szerint 10 000 munkavállalónként egy munkaügyi felügyelő alkalmazására vonatkozó referenciaértéket, és gondoskodjanak a munkavállalók és a szolgáltatások szabad mozgása területén az európai jogszabályok végrehajtásához szükséges megfelelő eszközökről;

4.  felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák a felügyeleti szolgálatok közötti határokon átnyúló együttműködést, és dolgozzanak ki elektronikus információ- és adatcsere rendszert annak érdekében, hogy hatékonyabb ellenőrzésekkel tudjanak küzdeni a szociális csalás, a színlelt önfoglalkoztatás és a be nem jelentett foglalkoztatás ellen, továbbá hogy ezeket megelőzhessék, felismerve ugyanakkor az adatvédelem jelentőségét és figyelembe véve a tagállamok közötti kötelező együttműködést és kölcsönös segítségnyújtást; ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a felügyelők folyamatos uniós képzési programjait, szűrjék ki a szabályok kijátszására alkalmazott új módszereket, továbbá szervezzék meg a határokon átnyúló együttműködést; elismeri a Bizottság által a tagállamok munkaügyi ellenőrei számára biztosított kölcsönös tanulási programok finanszírozásában játszott szerepet; hangsúlyozza, hogy a nemzeti munkaügyi felügyelőségek és/vagy a szociális partnerek számára biztosítani kell a bejutást valamennyi tényleges munkahelyre és a munkaadó által a munkavégzéssel kapcsolatban biztosított lakóhelyre – amennyiben ezt a nemzeti jog lehetővé teszi –, megfelelően tiszteletben tartva a magánélethez való jogot és feltéve hogy ez feladatuk ellátásának előfeltétele, továbbá ellenőrizni kell a szociális dömping esetleges megvalósulását; ajánlja, hogy a Bizottság fontolja meg az Eurodetachement-projektek átalakítását olyan állandó platformmá, amely az ellenőrzéssel és a nyomon követéssel foglalkozó munkaügyi felügyelőségek (és az összekötő irodák kiküldött munkavállalókkal foglalkozó közhivatalnokai) számára az információcserét, a közös képzést, valamint az együttműködést segíti, és amely része lehetne a be nem jelentett foglalkoztatás elleni platformnak vagy azzal együttműködhetne;

5.  ösztönzi a tagállamokat, hogy adott esetben hozzanak létre ad hoc kétoldalú munkacsoportokat és szükség esetén a nemzeti illetékes hatóságokat és a munkaügyi felügyelőségeket is bevonó többoldalú munkacsoportot, hogy szociális dömping, illegális feltételekkel történő foglalkoztatás vagy csalás gyanúja esetén – valamennyi érintett tagállam jóváhagyására figyelemmel – határon átnyúló helyszíni ellenőrzéseket lehessen végezni az ellenőrzés helye szerinti tagállam nemzeti jogával összhangban, és kiszűrhetők legyenek a postafiókcégek, a munkaerő-felvétellel foglalkozó csalárd vállalkozások és a szabályokkal való, a munkavállalók kizsákmányolását eredményező visszaélések; rámutat arra, hogy az említett munkacsoportok együttműködhetnek a be nem jelentett foglalkoztatás elleni platformmal és a vezető munkaügyi felügyeleti tisztviselők bizottságával a járulékos pénzügyi teher csökkentése érdekében, és hogy az említettek az információcsere előmozdítása érdekében a nemzeti szociális felügyeleti szolgálatokból álló hálózatot hozhatnak létre; úgy véli, hogy a nemzeti hatóságok és a szociális partnerek közötti megfelelő együttműködés alapvető fontosságú a szociális dömping megszüntetése és a belső piaci tisztességes verseny biztosítása érdekében;

6.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a hatályos jogszabályok eredményesebb végrehajtásáról, és javítsák a munkaügyi felügyeletért, különösen a határokon átnyúló munkaügyi felügyeletért felelős tagállami szervek együttműködését; üdvözli a be nem jelentett foglalkoztatás elleni platform létrehozását és az általa a be nem jelentett foglalkoztatás megelőzése és az ettől való elrettentés terén történő együttműködés javítása céljából meghatározott célokat; reméli, hogy ez a platform segít kiszűrni a nemzeti és az uniós munkajog, valamint a munkavállalók szabad mozgásáról, a letelepedés szabadságáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságáról szóló uniós rendelkezések megsértését és kezelni az ilyen eseteket;

7.  hangsúlyozza, hogy a szociális jogok megsértésével szembeni intézkedések mellett az adócsalással és adókikerüléssel szembeni küzdelemre is szükség van, hogy garantálható legyen a tisztességes piac és a vállalkozások egyenlő esélyei;

8.  megjegyzi, hogy a bejelentés hiánya vagy szabálytalan jellege a kiküldetésre vonatkozó szabályok megkerülésének leggyakoribb formái közé tartoznak; ajánlja, hogy kiküldetés esetén valamennyi tagállamban legyen kötelező – legkésőbb a szolgáltatásnyújtás megkezdésekor – egy nyilatkozat benyújtása és az ilyen nyilatkozatok európai nyilvántartásban való rögzítése, ami lehetővé tenné ezek egyszerűbb felhasználását, megkönnyítené a tagállamok közötti együttműködést, és mérsékelné az egyes országok eljárásai és dokumentumai közötti eltérésekből adódó jelenlegi jogbizonytalanságokat;

9.  hangsúlyozza, hogy ha komoly kétségek merülnek fel a kiküldetés valódiságával kapcsolatban, a fogadó tagállam illetékes hatóságai számára lehetővé kell tenni, hogy a küldő állam illetékes hatóságaival együttműködve ellenőrizzék az A1 jelű nyomtatvány megbízhatóságát; felszólítja az A1 nyomtatvánnyal foglalkozó ad hoc közigazgatási munkacsoportot, hogy fokozza erőfeszítéseit az A1 nyomtatvány mgbízhatóságának javítása útján, és biztosítsa a felügyelet lehetőségét azáltal, hogy az A1 nyomtatványokat egységes digitális rendszerben gyűjtik; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréjének (EESSI) teljes körű működése, továbbá annak érdekében, hogy az valamennyi tagállamban használható legyen, és azt a kkv-k igényeire szabják; hangsúlyozza, hogy a szabálysértések elleni küzdelem egyik kulcsa lehet, ha a munkavállalók, munkáltatók és munkaügyi felügyelők könnyebben hozzáférnej az információkhoz, például egy egységes nemzeti honlapon keresztül;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják és hajtsák végre a háztartási alkalmazottakról szóló, 189. számú ILO-egyezményt; felhívja a tagállamokat, hogy teremtsék meg a háztartási alkalmazottak és gondozók törvényes alkalmazását lehetővé tevő jogi keretet, hogy jogbiztonságot nyújtsanak a munkaadóknak, és tisztességes foglalkoztatási feltételeket és munkafeltételeket biztosítsanak a munkavállalóknak; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék a háztartási alkalmazottak foglalkoztatási feltételeit, és szükség esetén nyújtsanak be fejlesztési célú ajánlásokat a hatályos Szerződésekkel (különösen az EUMSZ 153. cikkének (1) bekezdésével) összhangban, ideértve a megfelelő képzést és az ilyen munkavállalók jogaira és kötelezettségeire vonatkozó információnyújtást is;

11.  megállapítja, hogy a szociális dömping bizonyos ágazatokban – konkrétan a háztartási és az ápolási-gondozási szektorban (különösen az otthoni ápolásban) – a nőket érinti a legjobban; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt értékelje azokat a helyzeteket, amelyekben a nőknek szociális és bérdömpinggel vagy be nem jelentett munkavégzéssel kell szembenézniük, valamint értékelje az ezzel kapcsolatos hatályos uniós jogszabályokat is;

12.  felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák az állami intézmények, a szakszervezetek és a nem kormányzati szervek közötti transznacionális és helyi együttműködést a migráns munkavállalók gyakran rendkívül összetett problémáinak kezelése érdekében, valamint hogy vegyék figyelembe a munkakörülményeket, illetve az életminőséggel kapcsolatos egyéb elemeket, beleértve az általános egészséget, a társadalmi befogadást és a lakhatást;

13.  kiemeli a 2014/67/EU irányelv pénzügyi adminisztrációs büntetések és/vagy bírságok határokon átnyúló végrehajtásáról szóló rendelkezéseinek fontosságát, amelyek segítenek megszüntetni a jogsértéseket; úgy véli, hogy a kiküldetésre vonatkozó jogszabályok vagy az alkalmazandó kollektív szerződések súlyos megsértése esetén az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat vezessenek be, ideértve a szolgáltatásnyújtás felfüggesztését is; úgy véli, hogy az említett bírságok összege visszatartó erővel kell, hogy bírjon, és javítani kell a kkv-k számára a kiküldetésre vonatkozó alkalmazandó jogszabályokról történő információnyújtást;

14.  kéri a tagállamokat, hogy jelentős mértékben javítsanak a kiküldött munkavállalók társadalombiztosítására vonatkozó információk egymás közötti cseréjén, a hatályos jogszabályok jobb végrehajtása érdekében; emlékeztet a Bizottsághoz intézett kérésére, amely szerint meg kell vizsgálni egy olyan, nem hamisítható európai társadalombiztosítási kártya vagy más uniós elektronikus dokumentum bevezetésének előnyeit és adott esetben bevezetését, amelyen a munkaviszony alapján a birtokos társadalombiztosításának ellenőrzéséhez szükséges minden adat(23), továbbá a munkavállaló kiküldetésével kapcsolatosan szükséges információ tárolható – az adatvédelmi szabályok szigorú betartása mellett –, különösen abban az esetben, ha személyes jellegű különleges adatokat dolgoznak fel; hangsúlyozza azonban, hogy ez nem korlátozhatja és semmilyen módon sem veszélyeztetheti a befogadó országok hatóságainak és szociális partnereinek azon jogát, hogy az ilyen kártya adattartalmát a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban megvizsgálják, ellenőrizzék és igazolják;

15.  felhív az európai és a szociális jogszabályok súlyos megsértéséért felelős vállalkozások, többek között postafiókcégek uniós listájának elkészítésére – a vállalkozások előzetes figyelmeztetését követően –, amelyet csak az illetékes felügyeleti hatóságok használhatnak; felhív arra, hogy az ilyen vállalkozások közbeszerzésekben való részvételét, állami támogatásokhoz vagy uniós pénzeszközökhöz való hozzáférését a törvény által megszabott időszakon belül utasítsák el;

16.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy a végrehajtási információk cseréje területén határokon átnyúlóan működjenek együtt, az ellenőrző hatóságok számára biztosítsanak jobb hozzáférést a tagállamok nemzeti elektronikus nyilvántartásában, valamint a közúti fuvarozási vállalkozások európai nyilvántartásában (ERRU) nyilvántartott adatokhoz, és – azt a vonatkozó uniós jogszabályoknak való meg nem feleléssel kiegészítve – foglalják egységes szerkezetbe a közúti fuvarozók jó hírnevének elveszítését eredményező jogsértéseket tartalmazó jegyzéket; hangsúlyozza, hogy a szabálysértések felelőssége azokat terheli, akik utasításokat adnak a munkavállalóknak;

II.A szabályozási hiányosságok kezelése a nemzeti és európai munkaügyi és szociális jogszabályok végrehajtása céljából, illetve az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvének kezelése

17.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket a hatályos szabályok hiányosságainak megszüntetésére, hogy eredményesen lehessen küzdeni a szociális dömpinggel, valamint a szociális és adócsalásokkal szemben;

18.  kéri a Bizottságot, hogy gondosan kövesse nyomon a2014/67/EU irányelv végrehajtását és a be nem jelentett foglalkoztatás elleni platform eredményességét a postafiókcégekkel szembeni küzdelemben, általánosabban alkalmazva azt az elvet, hogy minden egyes vállalkozásnak rendelkeznie kell egy fő székhellyel, és biztosítva, hogy ideiglenesen kiküldetésben dolgozó munkavállalókkal ingyenesen nyújtott szolgáltatások esetén minden szolgáltatónak „valódi tevékenységet” kell végeznie a letelepedés helye szerinti tagállamban, és ennek megfelelően valódi vállalkozásnak kell lennie; emlékeztet arra, hogy vállalkozások által a származási tagállamban folytatott „valódi tevékenységnek” kell indokolnia a munkavállalók kiküldetését; emlékeztet arra, hogy a Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága elutasította az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló irányelvre irányuló javaslatot, mivel a javasolt rendelkezések némelyike előmozdíthatja a színlelt szociális és gazdasági tevékenységeket végző, így szerződési és jogszabályi kötelezettségeket sértő és az adóbevételekben több milliárd eurós veszteséget okozó vállalkozások létrehozását; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy valamennyi uniós vállalkozásra kiterjedő, átlátható és hozzáférhető vállalkozási jegyzékre, továbbá az EESSI kötelező használatára irányuló javaslat lehetőségét;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen új jelentést arról, hogy a tagállamok milyen előrelépéseket tettek a nemzeti adónyilvántartásaikban és rendszereikben az adócsalások kezelése érdekében szükséges fejlesztések terén, ahogyan azt a Bizottság „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című közleményében (COM(2012)0722) javasolta,

20.  megjegyzi, hogy a 96/71/EK irányelv csak az EUMSZ 64. és 74. cikkére hivatkozik, amelyek a szolgáltatásnyújtás és letelepedés szabadságára vonatkoznak, ugyanakkor az irányelv egyik fő célja a munkavállalók védelme; másfelől emlékeztet az EUMSZ 151. és 153. cikkének jelentőségére, amelyek az EU és a tagállamok számára a foglalkoztatás elősegítését, az élet- és munkafeltételek javítását, a megfelelő szociális védelmet, a társadalmi párbeszéd elősegítését és a kirekesztés elleni küzdelmet tűzték ki célul;

21.  felismeri a hosszú alvállalkozói láncokban rejlő kockázatokat; emlékeztet arra, hogy a tagállamok az érintett szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően a helyi és külföldi vállalatokra alkalmazható „egyetemleges felelősségi” mechanizmusokat hozhatnak létre nemzeti szinten annak érdekében, hogy a helyi és a külföldi munkavállalók gyakorolhassák jogaikat; emlékeztet arra, hogy ezt a lehetőséget a 2014/67/EU irányelv megerősítette; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse szorosan nyomon a tagállamokra az irányelv által rótt azon kötelezettséget, hogy hozzanak intézkedéseket, amelyek értelmében az építőiparban az alvállalkozói láncokban a kiküldött munkavállalók munkavállalói jogaik tiszteletben tartásáért azt a vállalkozót lehet felelősségre vonni, amelynek a munkáltató közvetlen alvállalkozója;

22.  tudomásul veszi a 96/71/EK irányelvvel és végrehajtásával kapcsolatos problémákat; hangsúlyozza, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozni kell a tisztességes munkafeltételek biztosítása, a munkavállalói jogok tiszteletben tartása és a fogadó országban a kiküldő és a helyi vállalkozások egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében, ami különösen a kkv-k számára fontos; felhív a 2014/67/EU irányelv határidőn belül történő végrehajtására; tudomásul veszi a 96/71/EK irányelvnek a kiküldetési időszakok korlátozása, az irányelvnek a bérezésre vonatkozó rendelkezésekkel való kiegészítése és a foglalkoztatási feltételek meghatározása céljából történő módosítására irányuló bizottsági javaslatot, ami biztosíthatja az egyenlő bánásmódra, illetve az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalmára vonatkozóan az uniós jogban az alapító szerződések óta érvényesülő elvek tiszteletben tartását; kitart amellett, hogy a kiküldetésre vonatkozó szabályoknak egyértelműnek, arányosnak és indokoltnak kell lennie; rámutat arra, hogy tiszteletben kell tartani a fogadó ország kollektív szerződéseit és munkaügyi kapcsolatrendszerét;

Utazó munkavállalók: a szociális dömping elleni küzdelem a közlekedés területén

23.  kéri a közúti közlekedési ágazaton belüli munkaidő és pihenőidő betartására vonatkozó szabályok ellenőrzések fokozását; kéri az ellenőrzési eszközök javítását és a foglalkozási célból használt intelligens menetíró készülékek mihamarabbi bevezetését a hatályos jogszabályok tagállamok általi megfelelő, hatékony és megkülönböztetésmentes végrehajtásának biztosítása érdekében anélkül, hogy szükségtelen adminisztrációs terhek keletkeznének; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje egy „elektronikus és integrált operátorfájl” létrehozását a közösségi engedéllyel működő valamennyi fuvarozó számára, hogy össze lehessen gyűjteni a közúti ellenőrzések során a fuvarozókra, a járművekre és a sofőrökre vonatkozó valamennyi adatot;

24.  kéri a munka-, készenléti, vezetési és pihenőidőkre vonatkozó ellenőrzések fokozását minden érintett szektorban, például az építőiparban, vendéglátóiparban, orvoslásban, közlekedésben, valamint a durva megsértések konzekvens szankcionálást;

25.  felszólítja a Bizottságot egy Európai Közúti Közlekedési Ügynökség létrehozásának megfontolására az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtásának biztosítása és a közúti közlekedéssel kapcsolatos tagállamok közötti egységesítés és együttműködés elősegítése érdekében;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy koordinálja a nemzeti hatóságokat, és fokozza a közúti fuvarozásról szóló jogszabályokkal kapcsolatos együttműködésüket többek között információcsere és egyéb olyan intézkedések révén, melyek célja a jogszabályok végrehajtásának támogatása és egyenlő esélyek biztosítása a szereplők számára; megjegyzi, hogy e területen a jogszabályok végrehajtása elsősorban a tagállamok feladata; sürgeti a tagállamokat, hogy szorosabban működjenek együtt az Euro Contrôle Route-tal és az Európai Közlekedésrendészeti Hálózattal (TIPSOL) a közúti fuvarozásról szóló uniós jogszabályok végrehajtásának javítása érdekében, biztosítva azok egyenlő és megfelelő végrehajtását;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy kollektív módon alkalmazza a közúti fuvarozásban dolgozó mobil személyzetre az 593/2008/EK rendelet (Róma I.) 8. cikkének (2) bekezdését a Bíróságnak a Koelzsch-ügyben megfogalmazott értelmezése szerint (C-29/10. sz. ügy, a Bíróság (nagytanács) 2011. március 15-i ítélete);

28.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fontos rendelkezések egyértelművé tétele érdekében folytassanak eszmecserét, hogy a „színlelt önfoglalkoztatás” elleni küzdelem céljából megkülönböztethetőek legyenek a munkavállalók és az önfoglalkoztatók, és kéri a Bizottságot, hogy a munkaviszonyról szóló, 198. számú ILO-ajánlásnak megfelelően tegyen egyedi ajánlásokat a munkaviszony fennállására vonatkozó mutatók alapján, tartózkodva ugyanakkor a csak néhány ügyféllel rendelkező, valóban önfoglalkoztató személyek megkülönböztetésétől; hangsúlyozza, hogy nyomon kell követni a légitársaságok pilótái, a mozdonyvezetők és a hasonló munkavállalók foglalkoztatási helyzetét és az őket foglalkoztató vállalatokkal fennálló munkaviszonyát; hangsúlyozza, hogy a színlelt önfoglalkoztatás problémájának komoly következményei vannak a munkavállalók szociális védelme és biztonsága területén, valamint ez hatással lehet a szabad versenyre is;

29.  a jelenlegi jogszabályi keret végrehajtásának megerősítéséig elutasítja a kabotázs újabb liberalizálását; arra biztatja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot jobb szabályokra, melyek megfelelőbb megvalósítást biztosítanak, és lehetővé teszik az ellenőrzést; felszólítja a Bizottságot, hogy a tisztességtelen gyakorlatok megszüntetése érdekében vizsgálja felül a kombinált szállításról szóló irányelvet (92/106/EGK)(24) és a kombinált szállításra vonatkozó szociális jogszabályoknak való megfelelés érdekében további intézkedésekre szólít fel;

30.  felhívja az útdíjrendszerrel rendelkező tagállamokat, hogy kiértékelés céljából biztosítsanak hozzáférést az ellenőrző hatóságok számára az útdíjak vonatkozásában összegyűjtött adatokhoz, hogy ezáltal egyebek mellett jobban ellenőrizni tudják a kabotázsműveleteket;

31.  ajánlja, hogy a társaságok akvizíciója és tulajdonátruházása esetén egyértelműen határozzák meg, hogy melyek azok a követelmények, amelyeket nem hagynak figyelmen kívül és szerepeltetnek az új szerződésekben, a munkavállalók jogainak a vállalkozások átruházása esetén történő védelméről szóló 2001/23/EK irányelvnek(25) megfelelően;

32.  felszólít az 1008/2008/EK rendelet javítására az EU-ban telephellyel rendelkező légitársaságokra vonatkozó nemzeti munkaügyi jogszabályok kötelező alkalmazásának biztosítása, valamint a „központi ügyintézés helye” meghatározásának és koncepciójának javítása érdekében, továbbá a szociális biztonsági rendszerek és a munkajog összehangolása tekintetében a legénység tagjai számára a „hazai bázis” 83/2014/EU rendelet(26) és 465/2012/EU rendelet(27) szerinti fogalommeghatározásának kiigazítására is;

33.  kifejezetten sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – többek között az EASA-rendeletben (Európai Repülésbiztonsági Ügynökség) és más vonatkozó jogszabályokban – szabványos modellként támogassák a közvetlen foglalkoztatást, és korlátozzák az atipikus foglalkoztatási formák alkalmazását;

34.  kéri a légiutas-kísérők szociális jogainak védelmét;

35.  kéri a tagállamokat, hogy vizsgálják felül jogszabályaikat annak biztosítása érdekében, hogy a légi közlekedési ágazatban kötött valamennyi szerződés gondoskodik a minőségi foglalkoztatásról és a megfelelő munkafeltételekről; úgy véli, hogy a bizonytalan munkakörülmények súlyosbító tényezőt jelentenek a biztonsági kockázatok tekintetében; hangsúlyozza, hogy a versenyképesség nem valósítható meg a munkavállalók szociális védelmének és a szolgáltatások minőségének kárára;

36.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által 2015. december 7-én közzétett Európai Légi Közlekedési Stratégia szociális dimenzióját meg kell erősíteni, mivel a foglalkoztatási és munkafeltételek közvetlenül kapcsolódnak mind az utasok, mind a személyzet védelmének és biztonságának fenntartásához; hangsúlyozza továbbá, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak ellenőrizniük és biztosítaniuk kell az Unióban telephellyel rendelkező légitársaságokra vonatkozó nemzeti szociális jogszabályok és kollektív szerződések megfelelő végrehajtását; emlékeztet e tekintetben a szociális és környezetvédelmi szabványok és a szolgáltatás minősége, valamint a biztonság között fennálló kapcsolatra; felismeri, hogy minimális képzést kell létrehozni a polgári légi közlekedési ágazat karbantartó személyzete számára; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból származó légi közlekedési szolgáltatások keretében a közösségi légifuvarozóknak kárt okozó támogatásnyújtással és tisztességtelen árképzési gyakorlattal szembeni védelemről szóló, 2004. április 21-i 868/2004/EK európai parlamenti és tanács rendelet (28) módosítására, és elemezze a végrehajtás elmulasztásának okait; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a légi személyzet alapképzésére és engedélyezésére vonatkozó szabályokat, a szakmát gyakorló pilóták kizsákmányolásához – például a „fizess, hogy repülhess” (pay-to-fly) szerződésekhez – vezető hiányosságok felszámolása céljából;

37.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a hajózási ágazatban – többek között a hajók személyzetére – alkalmazandó munkafeltételekre vonatkozó kiegészítő javaslat lehetőségét;

38.  úgy véli, hogy a tengerhajózási ágazatban a Bizottságnak biztosítania kell a szociális jogszabályoknak, többek között a 2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezménynek a teljes körű végrehajtását; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, milyen intézkedésekkel ösztönözhető az európai lakóhellyel rendelkező képzett tengerészek foglalkoztatása és megtartása;

A gazdaság digitalizálásával kapcsolatos kihívások előrejelzése

39.  emlékeztet arra, hogy a digitális és a közösségi gazdaság fejlesztése nem választható el a munkavállalók védelmétől ebben az új ágazatban, amelyben a a rugalmasabb munkahelyi gyakorlatok olyan foglalkoztatási formákat eredményezhetnek, ahol a társadalombiztosítással, a munkaidővel, a munkavégzés helyével, a képzéssel, a munkavállalói részvétellel és a munkavállalók védelmével kapcsolatos normák nem érvényesülnek eléggé; hangsúlyozza, hogy az egyesülés szabadságát és a kollektív tárgyaláshoz való jogot alkalmazni kell a foglalkoztatás ezen új formával összefüggésben, az EU Alapjogi Chartájával és a nemzeti gyakorlattal összhangban; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak ki kell igazítaniuk jogszabályaikat a digitális és a közösségi gazdaság tükrében, és és kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy sürgősen értékeljék az erre az ágazatra vonatkozó európai jogszabályok rendelkezéseit, és szükség esetén dolgozzanak ki javaslatokat a digitális, a közösségi és a megosztásalapú gazdaság szabályozására a tisztességes versenynek és a munkavállalói jogok védelmének a biztosítása céljából;

40.  megjegyzi, hogy a digitalizálás alapvető hatással van az európai munkaerőpiacokra; hangsúlyozza, hogy a digitalizálás egyrészről új üzleti modelleket és új állásokat hozhat létre, különösen a magasan képzett munkavállalók, de az alacsony képzettségű munkavállalók számára is, másrészről bizonytalan foglalkoztatási formákat is eredményezhet; hangsúlyozza, hogy a digitális egységes piaci stratégiában figyelembe kell venni a szociális szempontokat a kapcsolódó foglalkoztatási és növekedési potenciál teljes mértékű kihasználása érdekében, biztosítva ugyanakkor a magas szintű foglalkoztatási védelmet; felszólítja a Bizottságot, hogy társadalmilag igazságos és fenntartható módon alakítsa az egységes piacot; úgy véli, hogy a meglévő szociális védelmi rendszereket hozzá kell igazítani a digitális és közösségi gazdaság munkavállalóinak igényeihez az említett munkavállalók megfelelő szociális védelmének biztosítása érdekében;

41.  emlékeztet, hogy bizonyos gazdasági ágazatokban, például a mezőgazdaságban a munkaidő a szezonális lehetőségek szerint változik;

III.A felfelé irányuló társadalmi konvergencia felé

42.  hangsúlyozza az alapvető jogok elsőbbségét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és mozdítsák elő a szociális párbeszédet, amely kritikus szerepet játszik a magas szintű munkakörülmények kialakításában; hangsúlyozza, hogy a munkajog és a magas szintű szociális normák alapvető szerepet töltenek be a gazdaságok egyensúlyának helyreállításában, a jövedelmek támogatásában, valamint a kapacitásokba történő beruházások ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben az uniós jogi és szakpolitikai dokumentumoknak tiszteletben kell tartaniuk a szakszervezeti jogokat és szabadságokat, meg kell felelniük a kollektív szerződéseknek, és biztosítaniuk kell a munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmódot;

43.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon konkrét intézkedéseket a szociális dömping által sújtott nők megsegítésére, olyan módon, hogy valamennyi általános politikában és intézkedésben érvényesíti az egyenlőség megvalósítását, figyelembe véve a jelenleg is tapasztalható munkaerő-piaci szegregációt és a munkaszerződések terén fennálló egyenlőtlenségeket, amelyeket a férfiak és nők fizetése közötti, jelenleg is meglévő jelentős különbségek is tükröznek;

44.  hangsúlyozza, hogy mélyül az egyenlőtlenség Európában, ami veszélyezteti az Európa 2020 szegénységgel és foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzéseit;

45.  hangsúlyozza, hogy az Unió területén és/vagy az euróövezeten belül olyan gazdasági, adóügyi és szociális mechanizmusokat kell létrehozni, amelyek alkalmasak az uniós polgárok életszínvonalának emelésére a gazdasági és szociális különbségek csökkentése révén; sürgeti továbbá, hogy a Bizottság vegye figyelembe a szociális véleményeket is, hogy a konvergencia révén biztosítható legyen a munkavállalók fokozottabb védelme;

46.  emlékeztet a Bizottság azon kötelezettségvállalására, hogy létrehozza a szociális jogok pillérét, és hangsúlyozza a felfelé irányuló szociális konvergencia szükségességét az EUMSZ 151. cikkében megállapított célkitűzések elérése érdekében; hangsúlyozza, hogy a különféle nemzeti szociális rendszerek közötti összehasonlítást lehetővé tevő kritériumok meghatározása nem biztosítja ezt a pillért, csak az előzetes elemzés keretéül szolgálhat; hangsúlyozza, hogy a szociális jogok pillérének elfogadása nem vezethet a már meglévő munka- és szociális normák gyengüléséhez;

47.  megállapítja, hogy a tagállamokban eltérő a munkavállalói és a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulások mértéke; kéri a Bizottságot, hogy értékelje az egységes piac összefüggésében az említett különbségek gazdasági és társadalmi hatását;

48.  úgy véli, hogy a társadalmi kohézió és a termelékeny gazdaság fenntartása érdekében fontos, hogy a bérezés tisztes megélhetést tegyen lehetővé a munkavállalók számára; felszólít a kollektív tárgyalás tiszteletben tartására és támogatására; ajánlja továbbá adott esetben bérküszöbök nemzeti minimálbér formájában történő meghatározását – megfelelően tiszteletben tartva az egyes tagállamok gyakorlatait és a szociális partnerekkel való egyeztetést követően –, azzal a céllal, hogy fokozatosan elérhető legyen lehetőleg az adott nemzeti átlagbér legalább 60%-a, a bérezés területén fennálló túlzott aránytalanságok elkerülése, az összesített kereslet és a gazdasági fellendülés támogatása, továbbá a felfelé irányuló szociális konvergencia előmozdítása céljából;

49.  tudomásul veszi az európai automatikus stabilizátorok potenciális szerepét; hangsúlyozza, hogy ezeket a stabilizátorokat olyan hatékony foglalkoztatáspolitikával kell támogatni, amelynek legfőbb célja a minőségi munkahelyek létrehozása;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt vizsgálja meg az uniós szintű fellépés szükségességét a kiszervezés különféle szempontjainak kezelésében, az egyetemleges felelősségnek az alvállalkozói láncra való kiterjesztését is ideértve;

51.  hangsúlyozza, hogy valamennyi alvállalkozónak – például azon munkaerő-kölcsönzőknek, amelyek főleg nőket közvetítenek más tagállamokba háztartási és otthoni ápolási munka ellátására – felelősséggel kell tartozniuk a ki nem fizetett bérekért, a társadalombiztosítási járulékokért, a balesetbiztosításért, valamint a betegség és sérülés esetén alkalmazandó rendelkezések betartásáért; hangsúlyozza, hogy az alvállalkozóknak továbbá segítséget kell tudniuk nyújtani munkavállalóik számára az ügyfelek általi rossz bánásmód vagy visszaélés esetén és a hazautazásban;

52.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan eszköz létrehozásának a lehetőségét, amely fokozottabb elővigyázatosságot ír elő a vállalkozások számára, és ennek értelmében – az emberi jogi jogsértések, a korrupció, a súlyos személyi sérülések vagy a környezeti károk és az ILO-egyezmények megsértése megakadályozásának az érdekében – leányvállalataik és harmadik országokban tevékenykedő alvállalkozóik vonatkozásában egyaránt felelősséggel tartoznak;

53.  úgy ítéli meg, hogy a 96/71/EK irányelv és a szociális biztonsági rendszerekre vonatkozó szabályokat a harmadik országból származó kiküldött munkavállalók foglalkoztatására is alkalmazni kell a WTO által meghatározott 4. szolgáltatásnyújtási mód szabályozása alapján és a kereskedelmi megállapodások keretében, hogy megakadályozzák a harmadik országbeli vállalkozásokkal és munkavállalókkal szembeni, a tagállami vállalkozásokkal és munkavállalókkal szemben alkalmazotthoz képest kedvezőbb bánásmódot;

54.  kéri a Bizottságot, hogy a lehetőségekhez mérten vegye figyelembe ezen állásfoglalás ajánlásait;

55.  hangsúlyozza a különböző európai politikák jobb koordinálásának szükségességét;

o
o   o

56.  Utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 18., 1997.1.21., 1. o. (2) HL L 159., 2014.5.28., 11. o. (3) HL L 166., 2004.4.30., 1. o. (4) HL L 284., 2009.10.30., 1. o. (5) HL L 177., 2008.7.4., 6. o. (6) HL L 300., 2009.11.14., 72. o. (7) HL L 300., 2009.11.14., 51. o. (8) HL L 102., 2006.4.11., 1. o. (9) HL L 80., 2002.3.23., 35. o. (10) HL L 293., 2008.10.31., 3. o. (11) HL L 364., 1992.12.12., 7. o. (12) HL L 167., 1999.7.2., 33. o. (13) HL L 124., 2009.5.20., 30. o. (14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0012. (15) HL L 65., 2016.3.11., 12. o. (16) http://www.eurofound.europa.eu/publications/report/2010/working-conditions-industrial-relations/posted-workers-in-the-european-union (17) https://www.eurofound.europa.eu/observatories/eurwork/industrial-relations-dictionary (18) Az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (1) bekezdése: „Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.” (19) ECLI:EU:C:2007:809. (20) Lásd elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0252. (21) Jozef Pacolet és Frederic De Wispelaere, „Munkavállalók kiküldetése: Jelentés a 2012-ben és 2013-ban kiadott A1 hordozható dokumentumokról”, 15. o. Az EUROSTAT adatai szerint 2013-ban az Unió teljes munkaereje 243 millió fő volt (Munkaerő-felmérés 2013, EUROSTAT, http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Archive:Labour_force_survey_overview_2013). (22) https://ec.europa.eu/priorities/sites/beta-political/files/juncker-political-guidelines_en.pdf (23) Az Európai Parlament állásfoglalása (2014. január 14.) a hathatós munkaügyi ellenőrzésekről: az európai munkakörülmények javítására irányuló stratégia (Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0012). (24) A Tanács 92/106/EGK irányelve (1992. december 7.) a tagállamok közötti kombinált árufuvarozás egyes típusaira vonatkozó közös szabályok megállapításáról (HL L 368., 1992.12.17., 38. o.). (25) A Tanács 2001/23/EK irányelve (2001. március 12.) a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 82., 2001.3.22., 16. o.). (26) A Bizottság 83/2014/EU rendelete (2014. január 29.) a légi járművek üzemben tartásához kapcsolódó műszaki követelményeknek és igazgatási eljárásoknak a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében történő meghatározásáról szóló 965/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 28., 2014.1.31., 17. o.). (27) Az Európai Parlament és a Tanács 465/2012/EU rendelete (2012. május 22.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet, valamint a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 149., 2012.6.8., 4. o.). (28) HL L 162., 2004.4.30., 1. o.

Az Európai Parlament 2016. szeptember 14-i állásfoglalása a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok megjelenítése, tartalma, felülvizsgálata és módosítása, valamint az ilyen dokumentumok rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettség teljesítése tekintetében meghatározott szabályozástechnikai standardok megállapítása révén történő kiegészítéséről szóló, 2016. június 30-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletről (C(2016)03999 – 2016/2816(DEA))

P8_TA(2016)0347 B8-0974/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság felhatalmazáson alapuló rendeletére (C(2016)03999) (a továbbiakban: a felhatalmazáson alapuló rendelet),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló, 2014. november 26-i 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre és különösen annak 8. cikke (5) bekezdésére, 10. cikke (2) bekezdésére és 13. cikke (5) bekezdésére,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikkére, az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre, továbbá az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 10. és 56. cikke értelmében az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága által 2016. április 6-án benyújtott szabályozástechnikai standardtervezetekre,

–  tekintettel a Bizottságnak bejelentett levélre, amelyet a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnöke 2016. június 30-án küldött el a Bizottságnak, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnöke által 2016. július 12-én elküldött levélre,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (3) bekezdésére,

A.  mivel a piacon belüli egyenlő versenyfeltételek előmozdítása érdekében alapvetően fontos, hogy a befektetési termékekre vonatkozó fogyasztói információk összehasonlíthatóak legyenek, függetlenül attól, hogy milyen típusú pénzügyi közvetítő állítja elő, vagy hozza forgalomba ezeket a termékeket;

B.  mivel a befektetők számára félrevezető lenne, ha a hitelkockázatot nem vennék figyelembe a biztosítási termékek kockázat szerinti besorolásának kiszámításakor;

C.  mivel a több lehetőséget kínáló termékek kezelését még tisztázni kell, különösen az 1286/2014/EU rendelet értelmében az ÁÉKBV-knek biztosított kifejezett mentességgel kapcsolatban;

D.  mivel a Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus a jövőbeli teljesítményre vonatkozó forgatókönyvek kiszámításának módszerét tekintve hibákat tartalmaz, ezért nem teljesíti az 1286/2014/EU rendelet azon követelményét, hogy az „információk pontosak, helytállóak és egyértelműek legyenek, továbbá ne tévesszék meg a lakossági befektetőket”, és különösen nem mutatja ki egyes lakossági befektetési csomagtermékek, illetve biztosítási alapú befektetési termékek esetében – még a kedvezőtlen forgatókönyv esetében, sőt még azon termékek esetében sem, amelyek rendszeresen eredményeztek veszteséget az ajánlott minimális tartási idő alatt –, hogy a befektetők pénzt veszíthetnek;

E.  mivel az, hogy a felhatalmazáson alapuló rendeletben nincs részletes útmutatás az „összetettségre utaló figyelmeztetésre” vonatkozóan, azt eredményezi, hogy a kiemelt információkat tartalmazó dokumentum ezen elemét illetően a következetlen végrehajtás súlyos kockázata merül fel az egységes piacon;

F.  mivel a Parlament kitart azon véleménye mellett, hogy a szabályozástechnikai standardok további feladataként további szabványosítást kell bevezetni a tekintetben, hogy mikor kell használni az összetettségre utaló figyelmeztetést;

G.  mivel változatlanul kockázat merül fel a tekintetben, hogy a felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott szabályok ellenkeznek a jogszabály szellemével és céljával, amely kimondja, hogy a lakossági befektetési csomagtermékekre, illetve biztosítási alapú befektetési termékekre vonatkozóan egyértelmű, összehasonlítható, érthető és nem megtévesztő információkat kell biztosítani a lakossági befektetők számára;

H.  mivel a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnöke által a Bizottságnak küldött 2016. június 30-i levélben a Parlament tárgyalócsoportja azt kérte a Bizottságtól, hogy vizsgálja meg, nem kell-e elhalasztani az 1286/2014/EU rendelet végrehajtását;

1.  kifogást emel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, és értesítse arról, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet nem léphet hatályba;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be új felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely figyelembe veszi a fenti aggályokat;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy ‒ az 1. szint egyéb rendelkezéseinek változatlanul hagyásával ‒ javaslatot nyújt be az 1286/2014/EU rendelet alkalmazási időpontjának elhalasztására vonatkozóan, hogy biztosítani lehessen a rendeletben, valamint a felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott követelmények zökkenőmentes végrehajtását, valamint hogy elkerülhető legyen, hogy az 1. szintet anélkül alkalmazzák, hogy a szabályozástechnikai standardok hatályban lennének;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.