Index 
Elfogadott szövegek
2016. október 6., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Ruanda: Victoire Ingabire ügye
 Szudán
 Thaiföld, különös tekintettel Andy Hall ügyére
 Nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok: IFRS 9
 A szíriai helyzet
 Az ENSZ 2016. évi éghajlat-változási konferenciája, COP 22, Marrákes (Marokkó)
 Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló rendelet végrehajtása
 Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2014. évi éves jelentés
 A géntechnológiával módosított Bt11 kukoricaszemek forgalomba hozatala
 A géntechnológiával módosított 1507 kukoricaszemek forgalomba hozatala
 A géntechnológiával módosított MON 810 kukoricaszemek engedélyének megújítása
 A géntechnológiával módosított MON 810 kukoricából készült termékek forgalomba hozatala
 A géntechnológiával módosított 281-24-236 × 3006-210-23 × MON 88913 gyapot forgalomba hozatala

Ruanda: Victoire Ingabire ügye
PDF 269kWORD 48k
Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása Ruandáról: Victoire Ingabire ügyéről (2016/2910(RSP))
P8_TA(2016)0378RC-B8-1061/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel 2013. május 23-i, Ruandáról: Victoire Ingabire ügyéről szóló állásfoglalására(1),

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az Afrikában a tisztességes eljáráshoz és a jogi segítséghez való jogra vonatkozó elvekre és iránymutatásokra,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a 1966. Évi, Ruanda által 1975-ben ratifikált Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a 2015. évi egyetemes emberi jogi helyzetértékelés eredményére és az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 2016. évi záró észrevételére,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel Federica Mogherini főképviselő által az EU nevében tett 2015. december 3-i nyilatkozatra a ruandai alkotmány felülvizsgálatáról,

–  tekintettel az EU 2015. december 18-i együttes helyi nyilatkozatára a ruandai alkotmánytervezet kapcsán szervezett népszavazásról,

–  tekintettel az Egyesült Demokratikus Erők 2016. március 16-i sajtóközleményére Victoire Ingabige Umuhoza politikai fogoly fellebbezési ügyéről,

–  tekintettel a Freedom House Ruandáról szóló 2015. évi jelentésére,

–  tekintettel az Amnesty International „Ruanda 2015/2016” című országjelentésére,

–  tekintettel az Amnesty International „Veszélyben az igazságszolgáltatás: Victoire Ingabire elsőfokú pere” című, 2013. évi jelentésére,

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselő/alelnök 2013. február 4-i válaszára, amelyet a Victoire Ingabire-re vonatkozó, E-010366/2012 írásbeli választ igénylő kérdésre adott,

–  tekintettel a Human Rights Watch által 2016. szeptember 29-én kiadott, „Ruanda: egy ellenzéki aktivista eltűnése” című nyilatkozatra,

–  tekintettel a békés gyülekezéshez és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadót Ruandáról szóló 2014. évi jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Ruanda azon kevés számú afrikai ország között szerepel, amelyek vezető szerepet játszanak a millenniumi fejlesztési célok teljesítésében, különösen olyan kérdésekben, mint a nemek közti egyenlőség, a nők szerepvállalásának fokozása, az általános elsőfokú oktatás, a gyermek- és anyai halandóság, az AIDS elterjedtsége és a környezet fenntarthatósága;

B.  mivel az erőteljes gazdasági növekedést az életminőség látványos javulása kísérte, amit a gyermekhalandóság kétharmaddal történő csökkenése és az elsőfokú oktatásban való szinte teljesen általános részvétel fémjelez;

C.  mivel gazdasági és politikai erőfeszítésekre került sor az ország gazdaságának felemelkedése, az iparosítás és a szolgáltatások felé való terelése érdekében;

D.  mivel 2012. október 30-án Victoire Ingabire-t, az Egyesült Demokratikus Erők (UDF) elnökét nyolc évnyi börtönbüntetésre ítélték „a hatóságok elleni tevékenységre való, terrorista eszközöket felhasználó szövetkezés”, valamint az 1994. évi népirtás jelentőségének minimalizálása miatt, a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR) szervezettel való kapcsolattartás alapján;

E.  mivel 2016. szeptemberben az Európai Parlament küldöttség számára nem tették lehetővé, hogy találkozzon a bebörtönzött Victoire Ingabire ellenzéki vezetőt; mivel bár a látogatás a nők társadalmi szerepére és szerepvállalásuk erősítésére kívánt összpontosítani, a külügy- és együttműködési miniszter úgy vélekedett, hogy „nincs különösebb indok arra, hogy Victoire Ingabire, a nemzeti fogvatartási iránymutatások és szabályok hatálya alá tartozó fogoly találkozzék a hivatalos látogatásra érkezett európai uniós parlamenti képviselőkkel”;

F.  mivel a küldöttség megállapította, hogy e téren jelentős kihívások állnak fenn, így az oktatáshoz való vidéki hozzáférés, az egyenlőbb tulajdonviszonyok és a nem mezőgazdasági jellegű foglalkoztatáshoz való jobb hozzáférés tekintetében, és mivel az emberi jogok helyzete – különösen a politikai részvételt és a véleménynyilvánítás szabadságát tekintve – továbbra is aggodalomra ad okot, a független civil társadalom továbbra is fennálló nagyfokú fejletlenségével együtt;

G.  mivel Victoire Ingabire ügyének elsőfokú tárgyalását számos emberi jogi szervezet elítélte az észlelt súlyos szabálytalanságok és a tisztességtelen bánásmód miatt; mivel az Amnesty International jelentésében említést tesz a ruandai elnök által a tárgyalás megkezdése előtt tett prejudikáló nyilvános nyilatkozatokról, valamint arról, hogy bizonyítékként használták fel a Camp Kami-ban fogva tartottak vallomásait, ahol állítólag kínzáshoz folyamodnak; mivel miután 2012-ben Victoire Ingabire ellen tanúskodtak a ruandai felsőbíróságon, a vád négy tanúja és a vádlott társai 2013-ban a Legfelső Bíróság előtt úgy nyilatkoztak, hogy tanúvallomásukat meghamisították;

H.  mivel 2012. szeptember 13-án Victoire Ingabire Umuhozát két másik ruandai politikai személlyel – Bernard Ntagandával és Deogratias Mushyayidivel – együtt az Európai Parlament gondolatszabadságért odaítélt 2012. évi Szaharov-díjára jelölték;

I.  mivel 2015-ben Ingabire asszony az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bírósághoz fellebbezett, azzal vádolva a ruandai kormányt, hogy megsértették jogait; mivel 2015 márciusában Ruanda kivonult az Afrikai Bíróságból, kijelentve, hogy Ruanda bíróságai képesek valamennyi országbeli ügyet kivizsgálni; mivel 2016. február 29-én a ruandai kormány visszavonta nyilatkozatát, amely lehetővé tette, hogy magánszemélyek panaszukkal közvetlenül az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bírósághoz fordulhassanak, csupán pár nappal azelőtt, hogy a bírák elé került volna a Victoire Ingabire által a ruandai kormány ellen benyújtott panasz;

J.  mivel az FDU-Inkingi – Victoire Ingabire pártja – szerint Ingabire asszony fogva tartási körülményei erősen megromlottak 2016 áprilisa óta; mivel nem jut hozzá kívülről származó és speciális dietetikus ételekhez, orvosi igazolását pedig érvénytelenítették;

K.  mivel – egyebek mellett– az FDU-Inkingi nem tudta legális politikai pártként bejegyeztetni magát és több tagját megfenyegették, letartóztatták és fogva tartják;

L.  mivel több, ellenzéki párthoz tartozó személyt börtönben tartanak; mivel Illuminée Iragena ápolónő, az FDU-Inkingihez kötődő politikai aktivista az elmúlt öt hónapban nem adott magáról életjelt és aggódnak biztonságáért; mivel Léonille Gasengayire-t, az FDU-Inkingi kincstárnokát 2016. augusztus 23-án letartóztatták és felkelésre való lázítás címén vád alá helyezték;

M.  mivel Ruanda a 2016-os sajtószabadság-ranglistán 180 ország közül a 161. helyet foglalja el; mivel a sajtószabadság helyzete tovább romlik és független újságírókat gyakran zaklatnak, fenyegetnek és letartóztatnak; mivel a külföldre távozott, illetve külföldi újságírók egyre gyakrabban válnak törvényen kívüli megfélemlítés, erőszak és erőszakos eltüntetés áldozataivá amiatt, hogy tudósításaikban hivatalos személyeket bírálnak;

N.  mivel 2014 októberében – a BBC egy kritikus hangú, az 1994-es ruandai népirtásról szóló dokumentumműsorának közvetítése után – a kormány határozatlan időre felfüggesztette a British Broadcasting Corporation (BBC) kinyarwanda nyelvű rádióadását;

O.  mivel a demokrácia megszilárdulása alapvető jelentőségű, beleértve a bíróságok függetlenségének garantálását és az ellenzéki pártok részvételét, különös tekintettel a 2017-ben tartandó elnökválasztásra;

P.  mivel a ruandai igazságszolgáltatási rendszer Victoire Ingabire bűnügyének tárgyalása során megnyilvánuló hiányosságai aláaknázták a kiemelt politikai ügyek kezelésére való képességét;

Q.  mivel Ruanda kulcsszereplő a Nagy-tavak régiójában és kiemelkedő szerepet játszhat a stabilizációs folyamatban, beleértve az ásványokkal és más természeti erőforrásokkal folytatott illegális kereskedelem elleni küzdelmet; Mivel az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársasággal (KDK) foglalkozó szakértői csoportjának 2015. évi jelentése azt ajánlja, hogy a ruandai kormány indítson vizsgálatot, illetve üldözze az ón, tantál és wolfram illegális kereskedelmében részt vevőket, valamint a KDK-ból Ruanda felé folytatott ásványcsempészetet;

1.  határozottan elítéli a politikai okokból folytatott tárgyalásokat, a politikai ellenfelek üldözését és a tárgyalás eredményének prejudikálását; sürgeti a ruandai kormányt, hogy a gazdasági és szociális eredményeket terjessze ki az emberi jogok területére is, a modern és inkluzív demokrácia felé való maradéktalan haladás érdekében; sürgeti a ruandai hatóságokat, hogy biztosítsák Victoire Ingabire fellebbezésének tisztességes lebonyolítását és a ruandai és nemzetközi jogszabályokban lefektetett normák tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy a megvádolt személyek ügyének tárgyalása és az ellenük emelt vádak nem alapulhatnak homályos és pontatlan jogszabályokon és azok helytelen alkalmazásán, mint ahogyan ez Victoire Ingabire esetében történik;

2.  kifejezi mély aggodalmát amiatt, hogy a ruandai Legfelsőbb Bíróság elutasította Victoire Ingabire fellebbezését, akit 15 évnyi börtönbüntetésre ítélt, továbbá romló fogva tartási körülményei miatt is; véleménye szerint a Ruandában lefolytatott fellebbezési eljárás nem felelt meg a nemzetközi normáknak, ideértve Ingabire asszony jogát az ártatlanság vélelméhez;

3.  hangsúlyozza, hogy Ruanda 2016. márciusi kivonulása az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bíróság joghatósága alól alig pár nappal Ingabire asszony fellebbezési ügyének vizsgálata előtt nem független az ügytől, és célja annak a lehetőségnek a korlátozása, hogy magánszemélyek és nem kormányzati szervezetek közvetlenül a Bírósághoz fordulhassanak;

4.  emlékezteti a ruandai hatóságokat, hogy a Cotonoui Megállapodás 8. cikkének keretében a Ruandával folytatott politikai párbeszéd során az EU növekvő figyelmet tanúsít az emberi jogok és a tisztességes tárgyaláshoz való jog tiszteletben tartása iránt; felhív Ingabire asszony ügyének gyors és pártatlan, tényeken alapuló és a jogszabályoknak megfelelő, bármiféle korlátozástól, tisztességtelen befolyásolástól, nyomásgyakorlástól vagy fenyegetéstől mentes újabb vizsgálatára; Felhív Victoire Ingabire jogainak tiszteletben tartására, beleértve a jogi képviselethez, illetve a megfelelő élelemhez és bánásmódhoz való hozzáférését fogva tartása során;

5.  elítéli az ellenzéki pártok vezetői, tagjai és aktivistái, az újságírók és más, a ruandai kormány által kritikusnak minősített személyek ellen irányuló bármiféle megfélemlítést, letartóztatásukat, fogva tartásukat és üldöztetésüket csupán azért, mert hangot adtak véleményüknek; sürgeti ezzel összefüggésben a ruandai hatóságokat, hogy vizsgálja felül és módosítsa a nemzeti jogszabályokat a véleménynyilvánítás szabadságának garantálása érdekében, különösen a büntető törvénykönyv véleménynyilvánítást korlátozó 463. és 451. cikkét;

6.  felhívja a ruandai kormányt, hogy mutasson készséget az ellenzéki aktivisták és újságírók ellen elkövetett állítólagos visszaélések kivizsgálására, valamint a katonai fogva tartási intézményeket hozza összhangba a ruandai jogszabályokkal és a nemzetközi normákkal; sürgeti a ruandai hatóságokat, hogy haladéktalanul engedjék szabadon a csupán véleménynyilvánításhoz, egyesüléshez és békés gyülekezéshez való joguk gyakorlása miatt fogva tartott vagy bebörtönzött valamennyi magánszemélyt és más aktivistát, továbbá gondoskodjon az igazgatási, jogalkotói és igazságügyi jogkörök szétválasztásáról, elsősorban a bíróságok függetlenségét tartva szem előtt;

7.  sürgeti a ruandai hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket Illuminée Iragena, John Ndabarasa, Léonille Gasangayire és más, netán erőszakos eltüntetés áldozataivá vált magánszemélyek ügyének kivizsgálására, hollétük feltárására, szabadon bocsátásukra vagy ügyük bíróság elé vitelére, amennyiben fogva tartják őket, továbbá gondoskodjanak a kormány tényleges vagy feltételezett ellenfelei vagy bírálói – köztük Frank Rusagara, Joel Mutabazi, Kizito Mihigo és vádlott-társaik – ellen indított perekben a tisztességes tárgyalásról;

8.  Sürgeti a ruandai hatóságokat, hogy garantálják a 2017. évi választások békés, hiteles és átlátható jellegét, és felhívja a kormányt az ellenzékkel való egyeztetésre a választásokhoz vezető úton; kifejezi támogatását a 2017. évi elnökválasztás kapcsán egy hosszú távú uniós választási megfigyelő küldöttség mellett, amely a politikai térre és az alapvető szabadságokra összpontosítaná figyelmét;

9.  emlékezteti a ruandai hatóságokat, hogy a demokrácia a plurális kormányzáson, működőképes ellenzéken, a független médián és igazságszolgáltatáson, az emberi jogok és a véleménynyilvánításhoz és a gyülekezéshez való jog tiszteletben tartásán alapul; felhív ebben az összefüggésben arra, hogy Ruanda nyissa meg a politikai teret, feleljen meg az említett normáknak és javítson emberi jogi besorolásán; elvárja, hogy Ruanda végrehajtsa a békés gyülekezéshez és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó ajánlásait (2014);

10.  felhívja a ruandai hatóságokat, hogy sürgősen végezzék el annak a nyilatkozatnak a felülvizsgálatát, amely magánszemélyek és nem kormányzati szervezetek számára lehetővé tette, hogy panaszt nyújtsanak be az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bírósághoz, állítsák vissza és vezessék be újra ezt a lehetőséget;

11.  felhívja az EU-t és nemzetközi partnereit, hogy továbbra is támogassák Ruanda népét a béke és a stabilitás építése terén végzett munkájában mind az országban, mind a régió egészében;

12.  kéri a Bizottságot, hogy folytassa a ruandai kormányzati intézményeknek juttatott uniós támogatás rendszeres értékelését annak biztosítása érdekében, hogy a támogatás teljes mértékben az emberi jogok, a véleménynyilvánításhoz és az egyesüléshez való jog helyzetének javulását, a politikai pluralizmust és a független civil társadalom érdekét szolgálja;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Federica Mogherini alelnöknek/főképviselőnek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió intézményeinek, a Kelet-afrikai Közösségnek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Gyűlésnek, a tagállamoknak, Victoire Ingabire védelmezőinek, valamint Ruanda elnökének.

(1) HL C 55., 2016.2.12., 127. o.


Szudán
PDF 186kWORD 49k
Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása Szudánról (2016/2911(RSP))
P8_TA(2016)0379RC-B8-1062/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szudánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az EU, a trojka (Norvégia, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok) és Németország képviselői által 2016. augusztus 8-án tett közös nyilatkozatra, amely üdvözölte, hogy a Sudan Call aláírta az AUHIP (az Afrikai Unió Szudánnal foglalkozó magas szintű végrehajtó bizottsága) ütemtervét,

–  tekintettel „A független szakértő jelentése az emberi jogi helyzetről Szudánban” című, 2016. július 28-i jelentésre, valamint „A különleges előadó jelentése a kényszerintézkedéseknek az emberi jogok érvényesülésére gyakorolt káros hatásai” című, a különleges ENSZ-előadó szudáni missziója alkalmával készült 2016. augusztus 4-i jelentésre,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) 2016. június 27-i nyilatkozatára a szudáni kormány azon bejelentéséről, hogy négy hónapos időszakra egyoldalúan beszünteti az ellenségeskedéseket,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Szudánról szóló, a 2016. június 29-i 7728. ülésén elfogadott, 2296. számú határozatára,

–  tekintettel az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsának a darfúri helyzetről szóló, 2016. június 13-i közleményére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5. cikkére és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkére, amelyek egyaránt leszögezik, hogy senki sem vethető alá kínzásnak vagy kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek,

–  tekintettel a főképviselőnek az Európai Unió nevében tett, a 2015-ös szudáni választások kedvezőtlen körülményeiről szóló 2015. április 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a „polgári jogokon és a demokrácián alapuló állam létrehozásáról” szóló, „Sudan Call” (szudáni felhívás) című nyilatkozatra,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a Darfúrban kialakult konfliktus már 13 éve tart és több mint 300 000 ember életét követelte, és a szudáni kormányerők továbbra is polgári személyeket támadnak, különösen Dzsebel Marrában; mivel megkülönböztetés nélküli bombatámadások folynak polgári célpontok ellen, többek között a szudáni erők a dél-kordofáni, a kék-nílusi és a darfúri térségben fekvő falvak ellen törvénytelen támadásokat intéznek, amelyek során emberek vesztik életüket, és a polgári élet infrastruktúrája elpusztul;

B.  mivel a 2010-es nemzetbiztonsági törvény kiterjedt hatáskörökkel ruházta fel a szudáni kormányt, amely így rendszeres jelleggel embereket tart fogva és zár magánzárkába vádemelés nélkül és huzamosabb időtartamra, szervezeteket pedig betilt vagy házkutatásnak vet alá;

C.  mivel az ENSZ 2016. szeptember 21-i időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésének megállapítása szerint Szudán ismételten megerősítette, hogy csatlakozni kíván a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményhez, valamint a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményhez;

D.  mivel az emberi jogi jogsértések és visszaélések többek között a darfúri, a dél-kordofáni és a kék-nílusi és térségben rendkívül aggasztó méreteket öltöttek, és többek között bírósági eljárás nélküli kivégzésekre, túlzott erőszak alkalmazására, polgári személyek meggyilkolására, nőkkel szembeni szexuális és nemi alapú erőszakra, gyermekekkel szembeni erőszaktettekre és visszaélésekre, valamint önkényes letartóztatásokra és fogva tartásokra került sor;

E.  mivel Szudánban a politikai ellenzéki pártokat, a civil szférát, a polgári társadalmat és az emberijog-védőket korlátozásokkal sújtják; mivel híradások szerint a nemzeti államvédelmi és titkosszolgálati szervek (NISS) állandóan gátolják, zaklatják és üldözik az emberijog-védőket, diákaktivistákat és a politikai ellenzék tagjait, hogy ne folytathassák jogszerű tevékenységeiket; mivel az idén önkényesen letartóztatták a civil társadalom számos aktivistáját, közöttük a szudáni civil társadalom négy képviselőjét, akiket a titkosszolgálat ügynökei a kartúmi nemzetközi repülőtéren fogtak el, amint éppen Genfbe készültek utazni, ahol egy magas szintű, az emberi jogokkal foglalkozó, 2016. március 31-én diplomatákkal közösen tartandó ülésen vettek volna részt;

F.  mivel emberijog-védő csoportok hiteles bizonyítékokat tártak fel arra vonatkozóan, hogy a szudáni kormányerők polgári személyek ellen vegyi fegyverekkel támadásokat követtek el, és a darfúri Dzsebel Marra régióban fekvő falvak lakói beszámoltak azon szörnyű hatásokról, amelyeket feltételezetten vegyi fegyveres támadások okoztak, amelyek közül a legutóbbi 2016. szeptember 9-én, Gamarah faluban történt; mivel beszámolók szerint a „Gyors Támogató Erők” elnevezésű, a szudáni hadsereg volt kormánypárti katonáiból alakult milícia a szudáni titkosszolgálat (NISS) irányításával ugyancsak sorozatos támadásokat hajtott végre;

G.  mivel 2016. február 29-én a NISS Kartúmban brutálisan feldúlta a képzéssel és humánfejlesztéssel foglalkozó civil társadalmi szervezet (TRACKS) központját, majd letartoztatták az igazgatót, Khalfálah Alafif Muktárt és munkatársait – Arva Ahmed Elrabi, Al-Hasszán Keiri, Imáni-Lejla Raie, Abu Hureira Abderrahman, Ab-Bakír Al-Afif Muktár, Midhát Afifadeen és Mustafa Adam aktivistákat –, akiket bűnszövetkezet és államellenes háborús szervezkedés vádja alá helyeztek, amely cselekmények halálbüntetéssel sújtandók; mivel értesülések szerint az igazgató egészségi állapota rossz, és családtagjai nem látogathatják meg;

H.  mivel a szudáni hatóságok a vallásszabadságot sértő súlyos megszorításokat írnak elő; mivel a keresztény egyházi vezetőkkel szembeni fenyegetések és a keresztény közösségek megfélemlítése az elmúlt évek során egyre gyorsabb ütemben folyik; mivel Petr Jašeket, a Keresztény Segélyprogram (Christian Aid) cseh résztvevőjét, Hasszán Abdurahém Kodi Taur és Kuva Samál lelkipásztorokat, valamint Abdulmonem Abdumavla Issza Abdumavla darfúri egyetemi hallgatót a szudáni titkosszolgálat már kilenc hónapja tartja fogva, és vádat emeltek ellenük amiatt, mert feltárták a keresztények szenvedéseit Szudán háború sújtotta térségeiben; mivel az elmúlt években egyre több embert állítottak bíróság elé és ítéltek halálra hitehagyás vádjával;

I.  mivel a „Gyors Támogató Erők” elnevezésű milíciát a közelmúltban Szudán északi határain bevetették annak érdekében, hogy feltartóztassák az irreguláris migránsok áramlását; mivel 2016. augusztus 31-én a Gyors Támogató Erők parancsnoka kijelentette, hogy erői az Egyiptommal és Líbiával közös határok mentén járőröznek, és így azt a látszatot keltették, hogy Szudán az EU nevében az irreguláris migráció ellen küzd; mivel az EU Szudánba indított küldöttsége 2016. szeptember 6-án cáfolta ezt a támogatást;

J.  mivel 2016. augusztus 24-én 48 potenciális szudáni menedékkérőt deportáltak Olaszországból Szudánba; mivel 2016 májusában a szudáni hatóságok több mint 400 eritreai személyt deportáltak, akik letartóztatásukkor Líbiába igyekeztek;

K.  mivel a szudáni hatóságok aránytalanul gyakran illetnek nőket és gyermekeket homályos vádakkal; mivel a nőket rendszeresen hátrányos megkülönböztetés éri, és homályosan meghatározott öltözködési szabályok megsértése esetén testi fenyítésnek és korbácsolásnak vannak kitéve;

L.  mivel a „Sudan Call” (szudáni felhívás) című nyilatkozat aláírói (politikai pártok és fegyveres ellenzéki mozgalmak, közöttük a Nemzeti Umma Párt, a Nemzeti Konszenzus Erői és a Szudáni Forradalmi Front) képviselői kötelezettséget vállaltak arra, hogy megkísérelnek véget vetni a Szudán különböző térségeiben dúló konfliktusoknak, és jogi, intézményes és gazdasági reformok útjára lépnek;

M.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) el-Basír elnök ellen két alkalommal – 2009-ben és 2010-ben – elfogatóparancsot adott ki háborús bűntettek, emberiesség elleni bűntettek és népirtás vádjával; mivel annak ellenére, hogy Szudán mint állam nem részese a Római Statútumnak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1593(2005). számú határozata értelmében együtt kell működnie az NBB-vel, Szudánnak tehát eleget kell tennie az NBB által kiadott elfogatóparancsnak;

N.  mivel 2008 júniusában Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsában ülésező uniós külügyminiszterek kinyilvánították, hogy „a Tanács készen áll arra, hogy intézkedéseket vegyen fontolóra olyan személyek ellen, akik felelősek a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködés megtagadásáért”;

O.  mivel az EU jelenleg egy, „a migráció jobb kezelését” célzó projektet hajt végre Szudánnal közösen;

1.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szudáni kormány Darfúr Dzsebel Marra térségében polgári személyek ellen vegyi fegyvereket vetett be, és hangsúlyozza, hogy ez a nemzetközi szabályok súlyos megsértése, és egyúttal háborús bűn; emlékeztet arra, hogy Szudán a vegyifegyver-tilalmi egyezmény részes állama, és a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet által vezetendő nemzetközi vizsgálatra szólít fel a vegyi fegyverek bevetésével kapcsolatos állítások tekintetében; emlékezteti a szudáni kormányt az emberi jogok védelmével kapcsolatos felelősségére;

2.  továbbra is mélyen aggasztják a konfliktusövezetekben – többek között a darfúri, a dél-kordofáni és a kék-nílusi térségben – állandósult jogszerűtlen kivégzések, emberrablások, nemi alapú és szexuális erőszak, valamint az ezeket követően a hatalmas belső népességmozgások által okozott súlyos humanitárius vészhelyzetek; felszólítja a szudáni erőket, hogy haladéktalanul vessenek véget a polgári célpontok elleni, levegőből végrehajtott bombatámadásoknak;

3.  elítéli a politikai aktivisták önkényes letartóztatását, valamint emberijog-védők és újságírók jelenlegi fogva tartását Szudánban; nyomatékosan felszólítja a szudáni kormányt, hogy biztosítsa a véleménynyilvánítási, egyesülési és gyülekezési szabadság békés gyakorlását; hangsúlyozza, hogy a nemzeti párbeszéd csak akkor lesz sikeres, ha olyan légkörben zajlik, amelyben biztosított a véleménynyilvánítás, a sajtó, az egyesülés és a gyülekezés szabadsága;

4.  felhívja az Afrikai Uniót és a szudáni kormányt, hogy mihamarabb vizsgáljon ki minden állítást, amely szerint kínzás, bántalmazás, önkényes fogva tartás, túlzott erő alkalmazása történt, és tisztességes bírósági eljárások keretében vonja felelősségre a felelősöket, de halálbüntetéshez ne folyamodjon; felszólítja a szudáni kormányt, hogy a halálbüntetés és a testi fenyítés valamennyi formájának megszüntetése érdekében azonnal hirdessen moratóriumot minden kivégzésre vonatkozóan;

5.  különösen mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a humanitárius ügynökségekre és szervezetekre vonatkozó belépési megszorítások továbbra is érvényben vannak; kéri a szudáni kormányt, hogy az ENSZ időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelése kapcsán kötelezettségvállalásainak megfelelően minden lehetséges erőfeszítést tegyen meg annak érdekében, hogy a humanitárius ügynökségek és szervezetek jobban felvehessék a kapcsolatot mindazokkal, akik humanitárius segélyre szorulnak; nyomatékosan kéri a szudáni kormányt, hogy haladéktalanul kezdjen építő jellegű párbeszédet a civil társadalmi szervezetekkel annak érdekében, hogy az emberi jogok ügye nagyobb figyelmet kapjon Szudánban;

6.  ismételten leszögezi, hogy a gondolat, a vallás és a meggyőződés szabadsága egyetemes emberi jog, amelyet mindenhol és mindenki esetében meg kell védeni; kéri a szudáni kormányt, hogy helyezzen hatályon kívül minden olyan jogszabályt, amely büntet vagy hátrányos helyzetbe hoz egyéneket vallási meggyőződésük miatt, különös tekintettel a hitehagyás esetére, és különös tekintettel a cseh Keresztény Segélyprogram résztvevőjére Petr Jašek-re, Hasszán Abdurahém Kodi Taur és Kuva Samál szudáni lelkipásztorokra, valamint Abdulmonem Abdumavla Issza Abdumavla darfúri egyetemi hallgatóra;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szudáni titkosszolgálat egyre gyakrabban veszi őrizetbe a civil társadalmi aktivistaként fellépő polgárokat, és felhívja Szudánt, hogy haladéktalanul bocsássa szabadon a fogva tartottakat, azonnal vessenek véget az önkényes letartóztatásoknak, ejtenek minden olyan vádat, amelyet e személyek békés tevékenységei miatt emeltek, továbbá biztosítsa, hogy a nem kormányzati szervezetek, közöttük a TRACK munkatársai, a velük kapcsolatban álló személyek és diákaktivisták anélkül végezhessék munkájukat, hogy megtorlástól kelljen tartaniuk;

8.  emlékezteti Szudánt arra, hogy elfogadta azokat az ajánlásokat, hogy csatlakozzon a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményhez, valamint azon kötelezettségvállalására, hogy fokozza a kínzás és az embertelen bánásmód megelőzésére irányuló erőfeszítéseit; felszólítja ugyanakkor Szudán kormányát, hogy sürgősen vizsgálja felül nemzetbiztonsági törvényét, amely lehetővé teszi, hogy a gyanúsítottakat – bármiféle jogi felülvizsgálati lehetőség nélkül – akár négy és fél hónapig is fogva tartsák, és hogy jogrendszerét a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban reformálja meg;

9.  felhívja a szudáni kormányt, hogy helyezze hatályon kívül a szudáni jogszabályokban rögzített kiterjedt mentességeket, hozza nyilvánosságra a három állami vizsgálóbizottság megállapításait, továbbá nyilvánosan ismerje el a 2003-ban a megszorítások megszüntetését követelő tiltakozás leverése során elkövetett számos gyilkosságot, és szolgáltasson igazságot az áldozatoknak;

10.  emlékeztet rá, hogy tiszteletben kell tartani az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2008. júniusi következtetéseit, amelyekben leszögezte, hogy a szudáni kormány továbbra sem hajlandó együttműködni a Nemzetközi Büntetőbírósággal, és rámutatott, hogy a szudáni kormánynak kötelessége együttműködni – és erre képes is –, továbbá hogy az NBB által kibocsátott valamennyi elfogatóparancsnak eleget kell tenni; nyomatékosan felszólítja Omár el-Basírt, hogy tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot és jelenjen meg az NBB előtt, amely háborús bűncselekményekkel, emberiesség elleni bűncselekményekkel és népirtással vádolja;

11.  kéri az Afrikai Unió tagállamait, és különösen azokat az országokat, amelyek befogadták el-Basír elnököt (a Kongói Demokratikus Köztársaságot, Csádot, Dél-Afrikát, Ugandát és Dzsibutit), hogy tartsák tiszteletben a Római Statútumot és a Nemzetközi Büntetőbíróság határozatait;

12.  felhívja az EU-t, hogy sújtsa célzott büntető szankciókkal mindazokat a személyeket, akik felelősek háborús bűnök folyamatos elkövetéséért és a Nemzetközi Büntetőbírósággal folytatandó együttműködés megtagadásáért; kéri az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy további időveszteség nélkül állítsa össze az ilyen szankciók kiszabására rászolgáló személyek listáját;

13.  megjegyzi, hogy a szudáni kormány 2016. március 16-án aláírta az ütemtervre vonatkozó megállapodást, és ezután egyértelművé tette, hogy kötelezettséget vállal arra, hogy más feleket is bevon a nemzeti párbeszédbe, és hogy folyamatosan tiszteletben tart minden döntést, amit az ellenzék aláírói és a 7+7 mechanizmus, a nemzeti párbeszéd irányítóbizottsága közreműködésével sikerül elérni; ragaszkodik ahhoz, hogy minden fél tartsa tiszteletben az általa vállalt kötelezettségeket, és folyamatos párbeszédre szólít fel a végleges fegyvernyugvás elérés érdekében; kéri az EU-t és tagállamait, hogy továbbra is elkötelezetten támogassák az Afrikai Unió azon erőfeszítéseit, amelyek célja a béke megteremtése Szudán és a szudáni nép számára, módot adva a demokrácia belső reformoknak köszönhető megteremtésére;

14.  kéri, hogy az UNAMID (az Afrikai Unió és az ENSZ hibrid művelete Darfúrban) legyen állandó jelleggel jelen Dzsebel Marrában; kéri, hogy az UNAMID folytasson haladéktalanul vizsgálatot, és tegyen közzé jelentést az emberi jogok és a nemzetközi jog szudáni kormányerők által Dzsebel Marrában elkövetett állítólagos megsértésével kapcsolatban;

15.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy kísérjék szoros figyelemmel a Szudánnak nyújtott uniós fejlesztési támogatásokat annak megelőzése érdekében, hogy bármely közvetlen vagy közvetett forrás a helyi milíciák kezére juthasson, továbbá biztosítsák, hogy az Egyiptommal és Líbiával közös határok mentén járőröző Gyors Támogató Erők ne tehessenek úgy, mintha az EU nevében az irreguláris migráció ellen küzdenének;

16.  felhívja ezért a Bizottságot és az érintett tagállamokat, hogy biztosítsák a teljes átláthatóságot a Szudánnal közösen folytatott, „a migráció jobb kezelésére” vonatkozó projektet, többek között minden tervezett tevékenység, valamint az uniós és nemzeti finanszírozás kedvezményezettjei tekintetében is, és hogy készítsenek átfogó jelentést a 2016 májusában Szudánba látogató uniós technikai küldöttség munkájáról;

17.  kéri az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a Parlament maradéktalan tájékoztatást kapjon a kartúmi folyamat keretében indított párbeszédről, valamint arra, hogy az EU–Afrika Infrastruktúraalapból finanszírozott tevékenységeket – és különösen azokat, amelyek célja a szudáni kormány kapacitásainak fokozása – a meglévő megállapodásokkal teljes összhangban hajtsák végre, biztosítva, hogy a nemzetközi kötelezettségek és jogszabályok a polgárok és a civil társadalom számára egyaránt maradéktalanul átláthatók legyenek az EU-ban és Szudánban egyaránt;

18.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Szudánban a nők jogait továbbra is gyakran megsértik, továbbá különösen a büntető törvénykönyv 152. cikke miatt, és nyomatékosan felhívja a szudáni hatóságokat, hogy késedelem nélkül írják alá és ratifikálják a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményt;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Szudán kormányának, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés alelnökeinek, a Pánafrikai Parlamentnek és a Vegyifegyver-tilalmi Szervezetnek.


Thaiföld, különös tekintettel Andy Hall ügyére
PDF 262kWORD 49k
Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása Thaiföldről, különösen Andy Hall helyzetéről (2016/2912(RSP))
P8_TA(2016)0380RC-B8-1068/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Thaifölddel kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2010. május 20-i(1), a 2014. február 6-i (2), a 2015. május 21-i(3) és a 2015. október 8-i(4) állásfoglalására,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Frederica Mogherini által a Bizottság nevében Andy Hall helyzetéről tett, 2015. november 19-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az Unió thaiföldi küldöttségének a thaiföldi uniós misszióvezetőkkel egyetértésben adott 2014. november 14-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosságának 2016. szeptember 20-i sajtóközleményére,

–  tekintettel Maurizio Bussi, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet thaiföldi, kambodzsai és laoszi népi demokratikus köztársaságbeli országigazgatójának Andy Hall thaiföldi munkajogi aktivista elítéléséről szóló, 2016. szeptember 21-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának Thaifölddel kapcsolatos, 2016. május 11-i időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésére és ajánlásaira,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel az ENSZ migrációval foglalkozó tematikus munkacsoportjának 2014. évi thaiföldi migrációs jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogok védelmezőiről szóló, 1998. évi nyilatkozatára és az ENSZ Közgyűlésének 2015. december 17-i, A/RES/70/161. számú határozatára,

–  tekintettel A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), amelyet 1966-ban fogadtak el, és amelynek Thaiföld is részes fele,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni, 1984. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének 2012. november 18-i emberi jogi nyilatkozatára,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Andy Hallt, a munkavállalók jogainak védelmezőjét, uniós polgárt 2016. szeptember 20-án hároméves felfüggesztett börtönbüntetésre és 150 000 baht bírság megfizetésére ítélték, miután részt vett a finn Finnwatch nem kormányzati szervezet által készített jelentés készítésében, és feltárta, hogy egy thaiföldi ananászfeldolgozó létesítmény, a Natural Fruit Company Ltd. megsérti a munkajogokat;

B.  mivel Andy Hallt korábban rágalmazással és a jelentés online közzétételével kapcsolatos számítógépes bűncselekménnyel vádolták meg, és mivel engedték, hogy Andy Hall két büntetőügye tovább haladjon a thai igazságszolgáltatási rendszerben;

C.  mivel a thai munkaügyi minisztérium a korábbi bírósági tárgyalásokon több, a társaság és a Natural Fruit Company Ltd. által elkövetett munkajogi visszaélést állapított meg;

D.  mivel 2015. szeptember 18-án a bangkoki Prakanong Bíróság Andy Hallnak kedvező ítéletében helybenhagyta az ellene indított másik rágalmazási eljárást elutasító határozatokat, ami ellen a Natural Fruit Company Ltd. és a thai főügyész is fellebbezett, és az ügyek most a Legfelsőbb Bíróság előtt vannak; mivel a két polgári eljárást a két büntetőeljárás elbírálásáig felfüggesztették;

E.  mivel a nemzetközi és a thaiföldi hazai média beszámolói szerint a Migráns Munkavállalók Jogi Hálózatát (Migrant Worker Rights Network, MWRN), amely szervezetnek Andy Hall a tanácsadója, valamint magát Andy Hallt és 14, egy baromfitenyésztő telepen dolgozó mianmari munkavállalót hasonló, rágalmazással és számítógépes bűncselekményekkel kapcsolatos perekkel fenyeget egy, az európai piacot ellátó thaiföldi csirkebeszállító vállalat;

F.  mivel a thai hatóságok 2016. szeptember 28-án megakadályozták, hogy külföldi emberi jogi szakértők és kutatók nyilvánosan ismertessék és közzétegyék az Amnesty International legfrissebb kutatási jelentését, amely dokumentálja, hogy katonai bázisokon, rendőrőrsökön és idegenrendészeti fogdákban rendszeresen kínozzák és bántalmazzák a politikai ellenzék tagjait, migráns munkavállalókat, lázadással gyanúsított személyeket és másokat;

G.  mivel a rágalmazással kapcsolatos, börtönbüntetést is magukban foglaló szankciókat tartalmazó törvények aránytalan alkalmazása az állítólagos emberi jogi visszaéléseket bejelentő emberijog-védők ellen korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, ezáltal megszegve a Thaiföld által A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ICCPR) értelmében, annak részes feleként vállalt kötelezettségeket;

H.  mivel Thaiföldön közel négymillió külföldi él, és közülük 2,7 millióan Kambodzsából, Laoszból vagy Mianmarból érkeztek; mivel az ezen országokból érkező migránsok számára a munkavállalási engedély 2001 óta rendelkezésre áll, mivel azonban továbbra is több mint egymillió bejelentetlen migráns munkavállaló tartózkodik az országban;

I.  mivel a Human Rights Watch 2016. szeptember 18-i nyilatkozata szerint „a Thaiföldön dolgozó mianmari, kambodzsai és laoszi migráns munkavállalók emberi jogait és munkajogait az elmúlt években rendszeresen és büntetlenül megsértik”, és „a migráns munkavállalókat a thai munkaügyi törvények gyakran csak csekély mértékben vagy egyáltalán nem védik, ellentétben a kormányzat azon állításaival, hogy e törvények valamennyi jogszerűen bejelentett migráns munkavállalót megvédik”;

J.  mivel Thaiföld 2006-ban és 2009-ben elkezdte a munkavállalók foglalkoztatása terén való együttműködésről Kambodzsával és Laosszal, illetve Mianmarral kötött egyetértési megállapodás végrehajtását; mivel az egyetértési megállapodás szerinti rendszer értelmében a munkavállalók Thaiföldre való átköltözésük előtt szerezhetnek állásajánlatokat és úti okmányokat, ám az ezen országokból érkező munkavállalóknak csupán 5%-a esett át az egyetértési megállapodás szerinti folyamaton;

1.  üdvözli az Unió határozott elkötelezettségét a thai nép iránt, amellyel az Unió hosszú ideje szilárd politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat ápol;

2.  sajnálattal fogadja az Andy Hallt elmarasztaló ítéletet, és aggodalmának ad hangot az igazságszolgáltatási eljárás miatt, illetve amiatt, hogy az milyen hatást gyakorolhat az emberijog-védők munkájuk végzésére vonatkozó szabadságára;

3.  felhívja a thai kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy Andy Hall és más emberijog-védők – többek között a tisztességes tárgyaláshoz való – jogait tiszteletben tartsák és megvédjék, továbbá hogy alakítson ki kedvezőbb környezetet, amely elősegíti az emberi jogok érvényesítését, és konkrétan biztosítsa, hogy az emberi jogok előmozdítását és védelmét ne minősítsék bűncselekménynek;

4.  felhívja a thai hatóságokat annak biztosítására, hogy az ország rágalmazással kapcsolatos törvényei összhangban álljanak A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával (ICCPR), amelynek Thaiföld részes fele, valamint hogy dolgozza át a számítógépes bűncselekményekről szóló törvényt, amelynek jelenlegi megfogalmazása túlságosan homályos;

5.  elismerését fejezi ki az EKSZ-nek az Andy Hall ügyében folytatott munkájáért, és nyomatékosan kéri, hogy szorosan kövesse figyelemmel a helyzetet; felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy vesse fel a kérdést a thai kormánynál a küszöbön álló bangkoki ASEAN–EU miniszteri találkozón;

6.  felhívja a thai kormányt és az állami intézményeket, hogy tegyenek eleget a Thaiföld saját alkotmányából fakadó és a nemzetközi kötelezettségeknek, tiszteletben tartva az igazságszolgáltatás függetlenségét, a jogszerű és tisztességes eljáráshoz való jogot és a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát;

7.  elismeri a thai kormány által a munkavállalók kizsákmányolása elleni küzdelem és a belföldi és migráns munkavállalók védelme terén elért eredményeket, amelyeket jól mutat különösen a munkaügyi felügyelet megerősített rendszere, a munkaerő-közvetítő ügynökségekre vonatkozó jogszabályok, az adósszolgaság és az emberkereskedelem megelőzését célzó intézkedések, a munkaügyi visszaélésekre vonatkozó határozottabb szankcionálási politika, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 187. sz. egyezményének ratifikálása és a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény 2016. márciusi aláírása;

8.  felhívja a thai hatóságokat, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre a jogban és a gyakorlatban egyaránt az alacsonyan képzett migráns munkavállalók befelé irányuló migrációjára vonatkozó holisztikus, hosszú távú politikát, összhangban az emberi jogi elvekkel és figyelembe véve a munkaerőpiaci szükségleteket; ezzel összefüggésben első lépésként javasolja a munkaviszonyokról szóló törvény átdolgozását annak érdekében, hogy a migráns munkavállalók számára ugyanazt az egyesülési szabadságot biztosítsák, mint a thai állampolgárok számára;

9.  kéri, hogy védjék meg a migráns munkavállalókat azáltal, hogy erőteljesebben ösztönzik a munkaadókat a legalizációs folyamatba való bekapcsolódásra, illetve hogy komoly bírságokat vagy egyéb büntetéseket szabnak ki azon munkaadókra, amelyek nem vesznek részt a legalizációs folyamatban vagy megsértik a munkajogot;

10.  felkéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és az Unió bangkoki küldöttségét, valamint a tagállami küldöttségeket, hogy továbbra is kövessék nyomon a thaiföldi emberi jogi helyzetet, folytassák a párbeszédet a kormánnyal és a civil társadalommal, és használjanak fel Thaiföldön minden rendelkezésükre álló eszközt az emberi jogok, az emberijog-védők és a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítására;

11.  nyomatékosan kéri az Uniót és tagállamait, hogy átlátható nyomon követés és jelentéstétel révén, a civil társadalommal együttműködve biztosítsák, hogy a területükön letelepedett, Thaiföldön üzleti tevékenységet folytató társaságok tiszteletben tartsák a nemzetközi emberi jogi normákat, és üdvözli, hogy a finn kiskereskedelmi S-csoport támogatást nyújtott Andy Hall számára;

12.  meggyőződése, hogy a társaságoknak elszámoltathatóknak kell lenniük azokért a környezeti károkért és emberi jogi visszaélésekért, amelyekért felelősek, továbbá hogy az Uniónak és a tagállamoknak ezt alapvető elvként tiszteletben kellene tartaniuk;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, Thaiföld kormányának és parlamentjének, a tagállamok parlamentjének és kormányának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége tagállamai kormányainak.

(1) HL C 161. E, 2011.5.31., 152. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0107.
(3) HL C 353., 2016.9.27., 52. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0343.


Nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok: IFRS 9
PDF 178kWORD 47k
Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokról: IFRS 9 (2016/2898(RSP))
P8_TA(2016)0381B8-1060/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IFRS 9 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard tekintetében történő módosításáról szóló (EU) .../... bizottsági rendelet végleges tervezetére,

–  tekintettel a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete (IASB) által 2014. július 24-én kiadott, a pénzügyi instrumentumokról szóló IFRS 9 nemzetközi pénzügyi beszámolási standardra, az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) IFRS 9 jóváhagyására vonatkozó szakvéleményére(2), az EFRAG IFRS 9-re vonatkozó, a megbízható és valós összkép elve szerinti értékelésére, valamint az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Bankhatóság (EBH) IFRS 9 jóváhagyásával kapcsolatos véleményező leveleire,

–  tekintettel az IFRS 4 standard IASB által 2016. szeptember 12-én, „Az IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok és az IFRS 4 Biztosítási szerződések együttes alkalmazása” címmel kiadott módosításaira,

–  tekintettel Philippe Maystadt 2013. októberi, „Should IFRS Standards be More European?” (Európaibbá kell-e tennünk az IFRS standardokat?) című jelentésére,

–  tekintettel a G20-ak vezetőinek 2009. április 2-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó, Jacques de Larosière által vezetett magas szintű munkacsoport 2009. február 25-i jelentésére,

–  tekintettel a nemzetközi számviteli standardok (IAS) értékeléséről, valamint a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) Alapítványa, az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) és a Közérdekű Felügyeleti Tanács (PIOB) tevékenységeiről szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottságának az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) elnökéhez címzett, „Az IFRS 9 bevezetésének következményei a pénzügyi stabilitásra – elemzés iránti kérelem” című, 2016. január 8-i levelére és a 2016. február 29-i válaszlevélre,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottságának a pénzügyi stabilitásért, a pénzügyi szolgáltatásokért és a tőkepiaci unióért felelős biztoshoz címzett, az IFRS 9 jóváhagyásáról szóló 2016. június 16-i levelére és a 2016. július 15-i válaszlevélre,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottságának az IFRS 9-ről szóló tanulmányaira („IFRS jóváhagyási kritériumok az IFRS 9 kapcsán”, „Az IFRS 9 jelentősége a pénzügyi stabilitás és a felülvizsgálati szabályok tekintetében”, „A görög államkötvények értékvesztése az IAS 39 és IFRS 9 alatt: Esettanulmány” és a „Pénzügyi instrumentumok értékvesztésének várható veszteség alapú számvitele: az FASB és IASB IFRS 9 megközelítései”),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokról és az IFRS 9-ről szóló, szóbeli választ igénylő kérdésre (O-000115/2016 – B8-0721/2016),

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a globális pénzügyi válság következtében a G20-ak és az EU napirendjére került a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) pénzügyi stabilitásban és növekedésben betöltött szerepének vizsgálata, különös tekintettel a bankrendszerben realizált veszteségek elszámolására; mivel a G20-ak és a de Larosière-jelentés kulcsfontosságú kérdéseket emeltek ki a válság előtti számviteli standardokkal kapcsolatban, többek között a valós értéken történő értékelés elvéhez és az eredmény elszámolásához kapcsolódó prociklikusságot, a ciklus fellendülési szakaszában a kockázatok felhalmozódásának alulbecslését és a nem likvid és értékvesztett eszközök értékelésére szolgáló közös és átlátható módszertan hiányát;

B.  mivel a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete (IASB) a pénzügyi válság bizonyos aspektusainak és a bankszektorra gyakorolt hatásának alapvető megválaszolásaként adta ki a pénzügyi instrumentumokról szóló IFRS 9-et; mivel az IFRS 9 az IAS 39 helyébe lép, és 2018. január 1-jén lép hatályba;

C.  mivel az EFRAG pozitív jóváhagyásra vonatkozó szakvéleményt adott ki az IFRS 9 standarddal kapcsolatban, számos megjegyzést téve a „valós érték” feszült piaci körülmények közötti használatát, a veszteségekre való 12 havi céltartalékképzés megközelítésével kapcsolatos fogalmi alap hiányát és a hosszú távú befektetésekhez kapcsolódó nem megfelelő tartalékképzést illetően; mivel az IFRS 9 és az azt követő új biztosítási standard (IFRS 17) különböző hatálybalépési időpontja miatt a szakvélemény fenntartást fogalmazott meg a standardnak a biztosítási ágazatra való alkalmazhatóságával kapcsolatban;

D.  mivel a valós értéken történő értékelés hosszú távú befektetésekre gyakorolt hatásával kapcsolatos vitát tovább erősíti a témával kapcsolatos mennyiségi hatáselemzés hiánya;

E.  mivel a nem realizált nyereség elszámolása a valós értéken történő értékelés keretében sértheti a tőkemegőrzési irányelvet és a számviteli irányelvet; mivel a Bizottság jelenleg dolgozik a tagállamok osztalékfizetési gyakorlatainak összehasonlításán;

F.  mivel minden számviteli standard esetében az óvatosság elvét kell követni;

G.  mivel az új standard az előzőhöz (IFRS 39) hasonlóan összetettnek, hacsak nem még bonyolultabbnak tűnik; mivel az eredeti cél az egyszerűsítés volt;

H.  mivel a soron következő, új biztosítási standard (IFRS 17), amely az IFRS 4 helyébe lép, valószínűsíthetően 2020 után lép hatályba; mivel aggályok merültek fel az IFRS 9 és az IFRS 17 hatálybalépési időpontjai összeegyeztetésének hiánya miatt; mivel az IASB 2016. szeptemberében kiadta az IFRS 4-hez fűzött végleges módosításait, két lehetséges megoldást ajánlva: átfedés vagy ideiglenes mentesség a beszámolót készítő gazdálkodó egység szintjén;

I.  mivel a Gazdasági és Monetáris Bizottság a pénzügyi instrumentumokról szóló IFRS 9 vizsgálata keretében nyilvános meghallgatást szervezett, négy tanulmányt rendelt meg az IFRS 9-ről és vizsgálódott bizottsági szinten, valamint az IFRS-sel foglalkozó állandó csoportja révén;

1.  nyugtázza, hogy a pénzügyi instrumentumokról szóló IFRS 9 az IASB pénzügyi válságra adott egyik fő válasza; nyugtázza, hogy a végrehajtásra irányuló erőfeszítések folyamatban vannak;

2.  elismeri, hogy az IFRS 9 fejlődést jelent az IAS 39-hez képest, amennyiben a „realizált veszteség” helyett a „várható veszteségre” összpontosító értékvesztési modell kezelni képes a hitelveszteség-elszámolási eljárásokban felmerülő „túl kevés túl későn” problémáját; megállapítja ugyanakkor, hogy az IFRS 9 nem kevés ítélőképességet kíván meg a számviteli eljárás során; hangsúlyozza, hogy az ellenőrök igen eltérő véleményen vannak e tekintetben, és alig nyújtanak konkrét iránymutatást; ezért kéri, hogy európai felügyeleti hatóság a Bizottsággal és az EFRAG-gal együttműködésben dolgozzon ki iránymutatást az irányítói mérlegelési jogkörrel való visszaélések megelőzése érdekében;

3.  jóllehet nem ellenzi az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IFRS 9 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendeletet, emlékeztet a fent említett, 2016. június 7-i állásfoglalásában az IFRS 9-cel kapcsolatban tett kéréseire;

4.  emlékeztet rá, hogy a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó megközelítés hatásvizsgálatot tesz szükségessé; megjegyzi, hogy az IFRS 9-re vonatkozó, megfelelő mennyiségi hatásvizsgálat hiánya részben a megbízható adatok hiányából adódik; hangsúlyozza, hogy jobban meg kell ismerni az IFRS 9 bankszektorra, biztosítási ágazatra és általában véve a pénzügyi piacokra, valamint a pénzügyi ágazat egészére gyakorolt hatását; ezért ismételten kéri az IASB-től és az EFRAG-tól hatáselemzői kapacitásuk megerősítését, főként a makrogazdaság terén;

5.  megismétli a Gazdasági és Monetáris Bizottságának az ERKT-hoz intézett, az IFRS 9 bevezetésének pénzügyi stabilitásra gyakorolt következményeiről szóló elemzés elkészítésére irányuló kérését; emlékeztet rá, hogy az ERKT ígéretet tett e kérelem 2017 során történő megválaszolására; üdvözli az IFRS 9-cel foglalkozó új munkacsoportot ERKT általi létrehozását; emlékeztet a Maystadt-jelentés közjavakra vonatkozó kritérium kiterjesztésével kapcsolatos ajánlásaira, melyek szerint a számviteli standardok nem veszélyeztethetik a pénzügyi stabilitást az EU-ban, és nem gátolhatják az EU gazdasági fejlődését;

6.  rámutat az IFRS 9 egyéb szabályozói követelményekkel való kapcsolata teljes körű megértésének jelentőségére; üdvözli az EBH IFRS 9 uniós bankokra gyakorolt hatásáról szóló, elkészítés alatt álló értékelését, amelynek célja a standard előírt szavatolótőkére gyakorolt hatásának, az egyéb prudenciális szabályokkal való kapcsolatának, valamint az intézmények IFRS 9 alkalmazására való felkészülésének jobb megértése; megjegyzi, hogy valószínűleg a sztenderd módszert alkalmazó bankokat érintené legkomolyabban az elsődleges alapvető tőkéjük csökkentése; ezért felhívja a Bizottságot, hogy 2017 végéig tegyen javaslatot a prudenciális keretrendszerben végrehajtandó megfelelő lépésekre, például egy fokozatos bevezetési rendszer beillesztésére a tőkekövetelményekről szóló rendeletbe, amely hároméves időszakra, vagy egy megfelelő nemzetközi megoldás bevezetéséig mérsékelné az új értékvesztési modell hatásait, és elhárítaná a bankok tőkemegfelelési mutatójára és hitelezési tevékenységeire gyakorolt hirtelen és indokolatlan hatásokat;

7.  rámutat az IFRS 9 és a soron következő új biztosítási standard, az IFRS 17 hatálybalépési időpontjai összeegyeztetésének hiányára; megállapítja, hogy az IASB módosításokat adott ki az IFRS 4-hez, és ezek keretében foglalkozott bizonyos – nevezetesen az opcionális elhalasztási megközelítéshez kapcsolódó – aggályokkal; felhívja a Bizottságot, hogy az EFRAG támogatásával gondosan, kielégítően és megfelelően foglalkozzon ezzel a kérdéssel, egyenlő versenyfeltételeket biztosítva az EU-n belül;

8.  hangsúlyozza a hosszú távú befektetések gazdasági növekedésben betöltött jelentőségét; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bizonyos, közvetlenül vagy közvetetten hosszú távú befektetésként tartott pénzügyi instrumentumok – főként a saját tőke – IFRS 9 szerinti számviteli kezelése a hosszú távú befektetések előmozdításának céljával ellentétes lehet; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az IFRS 9 az EU hosszú távú befektetési stratégiáját szolgálja, és csökkentse a prociklicitást, valamint a túlzott kockázatvállalás ösztönzését; felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2017 decemberéig készítsen értékelést;

9.  üdvözli a Bizottság jelenleg zajló, a tagállamok osztalékfizetési gyakorlatainak összehasonlítására irányuló kezdeményezését; felhívja a Bizottságot az IFRS 9 tőkemegőrzési és a számviteli irányelveknek való megfelelésének biztosítására, továbbá arra, hogy szükség esetén működjön együtt az IASB-vel és a nemzeti és harmadik országbeli szabályozókkal annak érdekében, hogy megszerezze támogatásukat a módosításokhoz, vagy ennek hiányában gondoskodjon az uniós jog megfelelő módosításáról;

10.  felhívja a Bizottságot – az európai felügyeleti hatóságokkal, az EKB-vel, az Európai Rendszerkockázati Testülettel és az EFRAG-gal együtt –, hogy szorosan kövesse figyelemmel az IFRS 9 végrehajtását az EU-ban, legkésőbb 2019 júniusában készítsen utólagos hatáselemzést, azt mutassa be az Európai Parlamentnek, és annak elgondolásai szerint cselekedjen;

11.  felhívja az IASB-t, hogy végezze el az IFRS 9 végrehajtást követő felülvizsgálatát a standard nem szándékolt hatásainak beazonosítása és értékelése érdekében, különös tekintettel a hosszú távú befektetésekre gyakorolt hatásokra;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) HL L 243., 2002.9.11., 1. o.
(2) http://www.efrag.org/Assets/Download?assetUrl=%2Fsites%2Fwebpublishing%2FSiteAssets%2FEndorsement%2520Advice%2520on%2520IFRS%25209.pdf.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0248.


A szíriai helyzet
PDF 154kWORD 42k
Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása Szíriáról (2016/2894(RSP))
P8_TA(2016)0382B8-1089/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Szíriában – különösen Aleppóban, amelyet súlyos légibombázások értek – kiújult az ellenségeskedés, és egészségügyi intézményeket is támadnak; mivel a helyzet a nemzetközi közösségnek az ellenségeskedések leállítására tett erőfeszítései ellenére drámai mértékben és gyorsan romlik;

B.  mivel az Európai Unió egyike a Szíriában történő soha nem látott erőszak és rombolás elől menekülő tömegek számára biztosítandó humanitárius segítségnyújtás fő résztvevőinek; mivel nemzetközi egység hiányában jelentősen nehezebb elérni a szíriai háború tárgyalásos megoldását;

C.  mivel az EU-nak folytatnia kell erőfeszítéseit, illetve a Bizottság alelnökén/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjén keresztül kollektíven hangsúlyosabb szerepet kell vállalnia a szíriai béke megteremtését szolgáló közvetítésben;

1.  erőteljesen elítéli a polgári lakosság és infrastruktúra elleni támadásokat, az összes szíriai ostrom folytatódását és hogy a humanitárius segítség nem jut el a szükséget szenvedő szíriai néphez; kifejezi mély aggodalmát az Aleppó és Szíria valamennyi ostromlott területén élő emberek szenvedései miatt, akik közül sok nő és gyermek nem jut hozzá az alapvető humanitárius javakhoz, akik rendkívüli hiányt szenvednek élelmiszerben, ivóvízben és egészségügyi szerekben;

2.  mélyen sajnálja és feltétel nélkül elítéli a humanitárius segítséget szállító konvoj és a Vörös Félhold Aleppó melletti raktára elleni legutóbbi támadásokat, amelyek a nemzetközi humanitárius jog súlyos és riasztó megsértését jelentik és esetlegesen háborús bűntettnek is minősíthetők; tisztelettel adózik azoknak a humanitárius segélymunkásoknak, akik életüket vesztették a lakosság segélyezése során Aleppóban és egész Szíriában, és kifejezi legőszintébb együttérzését az áldozatok családjainak és barátainak; felszólít rá, hogy a tettesek ne úszhassák meg következmények nélkül a háborús, illetve az emberiesség elleni bűntettek elkövetését és vonják őket felelősségre;

3.  felszólítja a konfliktusban részt vevő valamennyi felet – különösen Oroszországot és az el-Aszad-rezsimet – a polgári lakosság és infrastruktúra elleni támadások maradéktalan beszüntetésére, ideértve a víz- és elektromos infrastruktúrákat, arra, hogy tegyenek hiteles és azonnali lépéseket az ellenségeskedések leállítására, valamennyi ostrom abbahagyására, valamint biztosítsák, hogy a humanitárius szervezetek gyors, biztonságos és akadálytalan módon elérhessék a szükséget szenvedő lakosság egészét;

4.  üdvözli az EU sürgősségi humanitárius kezdeményezését Aleppó számára, amelynek célja – mint az alapok sürgős humanitárius szükség esetén történő igénybevételének is – a sebesültek és betegek egészségügyi evakuálásának biztosítása Aleppó keleti részéből, különös tekintettel a nőkre, gyermekekre és idősekre; sürgeti, hogy valamennyi fél sürgősen adja meg a szükséges engedélyeket a humanitárius segítség eljuttatásához és az egészségügyi evakuáláshoz;

5.  sürgeti, hogy a Szíriát támogató nemzetközi csoport valamennyi résztvevője folytassa a tárgyalásokat a szilárd tűzszünet megteremtése érdekében, valamint hogy dolgozzanak erőteljesebben a szíriai helyzet tartós politikai rendezésének eléréséért; teljes mértékben támogatja Staffan de Mistura ENSZ-különmegbízott ez irányban tett erőfeszítéseit;

6.  felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy Szíria tekintetében tegyen újabb erőfeszítéseket a szíriai helyzet politikai rendezését elősegítő közös uniós stratégia kialakítása érdekében, melybe beletartoznának a nyomon követést szolgáló, valamint a Szíriát támogató nemzetközi csoporton belüli megállapodások és kötelezettségvállalások szilárd betartását kikényszerítő eszközök is;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Egyesült Nemzeteknek, a Szíriát támogató nemzetközi csoport tagjainak, valamint a szíriai konfliktusban érintett összes félnek.


Az ENSZ 2016. évi éghajlat-változási konferenciája, COP 22, Marrákes (Marokkó)
PDF 315kWORD 60k
Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása a Párizsi Megállapodás végrehajtásáról és az ENSZ marokkói Marrákesben tartandó, 2016. évi éghajlatváltozási konferenciájáról (COP 22) (2016/2814(RSP))
P8_TA(2016)0383B8-1043/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra, az 1/CP.21 határozatra és az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP 21), valamint a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban (Franciaország) megrendezett 11. konferenciájára (CMP 11),

–  tekintettel az UNFCCC feleinek 18. konferenciájára (COP 18) és a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, a katari Dohában 2012. november 26. és december 8. között megrendezett 8. konferenciájára (CMP 8), valamint a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti második, 2013. január 1-jén kezdődő és 2020. december 31-én véget érő kötelezettségvállalási időszakot meghatározó jegyzőkönyv módosításának elfogadására,

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásnak az ENSZ székhelyén, New Yorkban 2016. április 22-én 2017. április 21-ig történő aláírásra való megnyitására, és arra, hogy 180 állam aláírta a Párizsi Megállapodást, valamint 27 – a teljes becsült globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás 39,08%-áért felelős – állam letétbe helyezte a megerősítési okmányt (a 2016. szeptember 7-i állapot szerint),

–  tekintettel a Párizsban megkötendő új nemzetközi éghajlat-változási megállapodásról szóló, 2015. október 14-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „A Párizsban kijelölt út: a Párizsi Megállapodás következményeinek felmérése” című, 2016. március 2-i bizottsági közleményre (COM(2016)0110),

–  tekintettel „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia” című, 2013. április 16-i bizottsági közleményre (COM(2013)0216) és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. október 23-i és 24-i következtetéseire,

–  tekintettel arra, hogy Lettország és az Európai Bizottság 2015. március 6-án benyújtotta az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményéhez az EU és tagállamai tervezett nemzeti hozzájárulásait,

–  tekintettel az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) ötödik értékelő jelentésére (AR5) és összefoglaló jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) 2014 novemberében közzétett, a kibocsátási szakadékokról szóló 2014. évi összefoglaló jelentésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban tapasztalható szakadékról szóló, 2014. évi jelentésére,

–  tekintettel a G7-ek 2015. június 7–8-án a németországi Schloss Elmauban tartott csúcstalálkozóján elfogadott, „Gondolkodjunk előre! Cselekedjünk közösen!” című vezetői nyilatkozatra, amelyben a résztvevők megerősítették azon kötelezettségvállalásuk betartása melletti szándékukat, hogy 2050-ig 2010-hez képest 40–70%-kal csökkentik az üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat, amivel kapcsolatban biztosítani kell, hogy a csökkentés közelebb legyen a 70%-hoz, mint a 40%-hoz,

–  tekintettel a G7-ek 2016. május 26–27-én a japán Ise-Shimában tartott csúcstalálkozóján elfogadott vezetői nyilatkozatra, amely felhívja minden felet, hogy törekedjen arra, hogy a Párizsi Megállapodás 2016-ban hatályba léphessen,

–  tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testület „Too late, too sudden: Transition to a low-carbon economy and systemic risk” (Túl későn, túl hirtelen: Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás és a rendszerkockázatok) című, 2016. februári jelentésére,

–  tekintettel a Laudato si’ kezdetű enciklikára,

–  tekintettel az erőforrásokkal foglalkozó nemzetközi szervezet 2015. decemberi, éghajlatváltozással kapcsolatos 10 fő üzenetére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Párizsi Megállapodás 30 nappal az után lép hatályba, hogy legkevesebb 55, együttesen legalább az üvegházhatást okozó gázok teljes becsült kibocsátásának 55%-áért felelős részes fél az ENSZ-nél letétbe helyezte a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányait;

B.  mivel a 2030-ra szóló éghajlati keretről szóló bizottsági javaslatban bemutatott csökkentési pálya nincs összhangban a Párizsi Megállapodásban meghatározott célokkal; mivel első lépésként újra kell hangolni a célokat, hogy azok a 2050-re előírt tartomány felső határán legyenek, azaz 2050-re 95%-os csökkentést kell elérni;

C.  mivel a globális felmelegedés mérséklésére irányuló erőfeszítéseket nem a gazdasági növekedés előmozdítása előtt álló akadályként kell tekinteni, hanem egy új és fenntartható gazdasági növekedés és foglalkoztatás megvalósításának mozgatórugójaként;

D.  mivel az éghajlatváltozás fokozhatja az erőforrásokért, például az élelmiszerért, vízért, legelőterületért folyó versenyt, súlyosbíthatja a gazdasági nehézségeket és a politikai instabilitást, és a nem túl távoli jövőben a lakosság nemzeti határokon belüli és határokon átnyúló lakhelyelhagyásának egyik legnagyobb mozgatórugójává válhat; mivel ezzel összefüggésben fontos, hogy az éghajlatváltozásra visszavezethető migráció kérdése kiemelt helyen szerepeljen a nemzetközi napirendben,

E.  mivel az éghajlatváltozás nagyobb mértékben sújtja a fejlődő országokat, főként a kevésbé fejlett országokat és a kis fejlődő szigetországokat, amelyek nem rendelkeznek elegendő erőforrással ahhoz, hogy felkészüljenek a már zajló változásokra és alkalmazkodjanak azokhoz; mivel az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) szerint e kihívást tekintve Afrika különösen kiszolgáltatott helyzetben van, és ezért különösen ki van téve a vízhiány, az igen erőteljes meteorológiai jelenségek és az élelmiszer-ellátás aszály és elsivatagosodás okozta bizonytalansága veszélyének;

F.  mivel 2015. március 6-án az EU és tagállamai benyújtották a tervezett nemzeti hozzájárulást az UNFCCC-hez, amelynek értelmében kötelezettséget vállalnak azon kötelező cél mellett, hogy 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 40%-kal csökkentik a hazai üvegházhatásúgáz-kibocsátást az Európai Tanács 2030-ra szóló éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23-i következtetéseiben meghatározottak szerint;

Éghajlat-politika szilárd tudományos alapon

1.  emlékeztet arra, hogy az IPCC 2014. évi 5. értékelő jelentésében bemutatott tudományos bizonyítékok szerint az éghajlati rendszer felmelegedése kétségtelen tény, az éghajlat változóban van, és az emberi tevékenység a fő oka a 20. század közepe óta megfigyelhető felmelegedésnek; aggódik amiatt, hogy az éghajlatváltozás természeti és emberi rendszerekre gyakorolt széles körű és jelentős hatásai már valamennyi földrészen és óceánban nyilvánvalóak;

2.  tudomásul veszi az UNFCCC titkárságának következtetéseit, miszerint ha a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás a jelenlegi szinten folytatódik, az a következő 5 éven belül felemészti a legfeljebb 1,5°C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedésnek megfelelő fennmaradó szénköltségvetést; hangsúlyozza, hogy a globális felmelegedés legsúlyosabb hatásainak elkerülése érdekében a Párizsi Megállapodásban elfogadottak szerint minden országnak fel kell gyorsítania a közel nulla üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és az éghajlatváltozásnak való ellenállásra való átállást;

3.  sürgeti a fejlett országokat, különösen az EU-t, hogy a jelenlegi kötelezettségvállalásaikon túlmenően radikálisan csökkentsék üvegházhatásúgáz-kibocsátásaikat, hogy a lehetséges mértékig elkerüljék a negatív kibocsátások nagymértékű előfordulását, ami azért következik be, mert a technológiák nem bizonyulnak sikeresnek, társadalmilag elfogadhatónak, költséghatékonynak és mégis biztonságosnak;

A Párizsi Megállapodás megerősítésének és végrehajtásának sürgőssége

4.  üdvözli a párizsi éghajlatváltozási megállapodást, amely mérföldkövet jelent az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a multilateralizmust illetően; úgy véli, hogy ez egy ambiciózus, kiegyensúlyozott, méltányos és jogilag kötelező erejű megállapodást jelent, valamint hogy a megállapodás elfogadása és az, hogy a COP 21 végéig összesen 187 részes fél jelentette be tervezett nemzeti hozzájárulását, fordulópontot jelent egy átfogó és közös, globális szintű fellépés irányába, a megállapodás végrehajtása pedig véglegesen és visszafordíthatatlanul felgyorsítja majd az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes és éghajlati szempontból semleges globális gazdaságra való áttérést;

5.  határozottan üdvözli valamennyi ország az iránti elkötelezettségét, hogy a globális átlaghőmérséklet növekedését az iparosodás előttihez képest 2 °C-kal magasabb szintnél jóval alacsonyabb szintre korlátozza, és további erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedést 1,5 °C-ra korlátozza, valamint azt a célt, hogy a különböző forrásokból származó, emberi eredetű kibocsátások és az üvegházhatást okozó gázok nyelők általi eltávolítása egyensúlyba kerüljön („közel nulla kibocsátás”) az évszázad második felében, a méltányosság alapján;

6.  emlékeztet arra, hogy a világ hőmérsékleti növekedésének jóval kevesebb, mint 2 °C-ra történő korlátozása nem garantálja a jelentősen kedvezőtlen éghajlati hatások elkerülését; elismeri, hogy egyértelművé kell tenni a konkrét politikák által a hőmérséklet növekedésének világszinten átlagosan 1,5 °C-ra való korlátozására gyakorolt hatást; üdvözli ezért, hogy az IPCC 2018-ban különjelentést készít ebből a célból; hangsúlyozza, hogy nem szabad túlbecsülni azt a potenciált, amelyet a nyelők a kibocsátássemlegességhez való hozzájárulásban képviselnek;

7.  emlékeztet arra, hogy korai dekarbonizációra van szükség ahhoz, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését 2 °C alá csökkentsük, miközben erőfeszítéseket kell tenni e növekedés 1,5 °C-ra való korlátozása érdekében, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásainak pedig a lehető leghamarabb el kell érniük a csúcsértéküket; emlékeztet arra, hogy a globális kibocsátásokat 2050-ig vagy nem sokkal az után ki kell vezetni; felszólítja az erre hatáskörrel rendelkező valamennyi felet, hogy hajtsák végre nemzeti dekarbonizációs céljaikat és stratégiáikat, elsőbbséget adva a szénből származó kibocsátások fokozatos csökkentésének, amely a legszennyezőbb energiaforrás, és felszólítja az EU-t, hogy e célból működjön együtt a nemzetközi partnereivel, bemutatva a bevált gyakorlatok példáit;

8.  hangsúlyozza, hogy a jogilag kötelező Párizsi Megállapodás és a dekarbonizáció elérése felé felvázolt pálya megbízható iránymutatást ad majd a döntéshozóknak, elkerüli a magas szén-dioxid-kibocsátású beruházások költséges technológiai bezáródását, biztonságot és kiszámíthatóságot biztosít a vállalkozóknak és a befektetőknek, és ösztönzi a beruházások eltolódását a fosszilis tüzelőanyagokhoz kapcsolódó beruházásoktól az alacsony szén-dioxid-kibocsátású beruházások felé;

9.  hangsúlyozza, hogy még az arra vonatkozó tudományos bizonyítékok nélkül is, hogy mit jelent a globális felmelegedés 1,5 °C-ra korlátozása minden ágazat és régió számára, nyilvánvaló, hogy az országok jelenlegi erőfeszítései nem elégségesek ezeknek a legsérülékenyebb országokra vonatkozó biztonságos határértékeknek az eléréséhez; arra sürget minden országot, különösen a fejlett országokat, hogy fokozzák közös erőfeszítéseiket, és korszerűsítsék a nemzeti hozzájárulásaikat a 2018-as támogató párbeszéddel összefüggésben; felszólítja az EU-t, hogy ebben az összefüggésben a 2030-ra vonatkozó nemzeti hozzájárulásában kötelezze el magát a további kibocsátáscsökkentés mellett; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió fellépése önmagában nem elegendő, ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy a többi felet is ugyanerre ösztönözzék;

10.  üdvözli a Párizsi Megállapodás kötelezettségvállalását, hogy a század második felében közel nullára csökkenti a globális kibocsátásokat; elismeri, hogy ez a legtöbb ágazat számára azt jelenti az EU-ban, hogy lényegesen korábban kell elérniük a nulla kibocsátást; hangsúlyozza, hogy az Uniónak nyomást kell gyakorolnia azokra a felekre, amelyek nem álltak még rá a Párizsi Megállapodással összhangban lévő pályára;

11.  sürgeti, hogy mihamarabb életbe lépjen a Párizsi Megállapodás, és arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a korai és gyors megerősítésről, hogy ne késleltessék a megállapodás hatálybalépését; ennélfogva sürgeti a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be a Parlament és az illetékes bizottságok előtt a ratifikációs folyamat előrehaladásáról, különösképp az esetlegesen felmerülő akadályok okairól; üdvözli, hogy több tagállam már megkezdte, néhányan pedig már le is zárták nemzeti ratifikálási eljárásaikat;

12.  sajnálja azonban, hogy az összes tervezett nemzeti vállalás bevezetése a 2 °C-os célkitűzés közelébe sem viszi a világot; rámutat, hogy további törekvésre van szükség, és az Európai Unió és más fontos kibocsátók összehangolt fellépését szorgalmazza annak érdekében, hogy tervezett nemzeti vállalásaikat összhangba hozzák a Párizsi Megállapodás kötelezettségvállalásaival; hangsúlyozza, hogy sürgető és kiemelkedően fontos, hogy minden fél, köztük az EU, ötévente növelje kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásait a nemzeti vállalásaiban a Párizsi Megállapodás törekvésekre vonatkozó mechanizmusával összhangban; úgy véli, hogy a nemzeti vállalások a nemzeti fejlesztési tervezés során kulcsfontosságú eszközök, összhangban a fenntartható fejlesztési célokkal;

13.  hangsúlyozza, hogy meg kell mutatni, hogy az EU kitart a Párizsi Megállapodás mellett, többek között az EU saját közép- és hosszú távú céljainak és politikai eszközeinek felülvizsgálatával, továbbá hogy a lehető leghamarabb indítsa el ezt a folyamatot, hogy lehetővé tegye az átfogó vitát, amelyben az Európai Parlamentnek döntő szerepet kell játszania, partneri viszonyban a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal, valamint a civil társadalommal és az üzleti szektorral; felhívja a Bizottságot, hogy készítse el a század közepére szóló, nulla kibocsátásra irányuló stratégiát az EU számára, amely egy költséghatékony pályát vázol fel a Párizsi Megállapodásban elfogadott, közel nulla kibocsátásra vonatkozó cél elérésére;

A COP 22 Marrákesben

14.  úgy véli, hogy a tárgyalásoknak előrelépést kell hozniuk a Párizsi Megállapodás kulcsfontosságú elemei tekintetében, beleértve az átláthatósági keret fokozását, a világszintű helyzetfelmérés részleteit, a tervezett nemzeti vállalásokkal kapcsolatos további iránymutatást, a differenciálás, a veszteségek és a károk megértését, az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását és a kapacitástámogatást, az inkluzív többszintű kormányzást, valamint a végrehajtást és a megfelelés előmozdítását megkönnyítő mechanizmust; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák fenn a Párizsi Megállapodás keretében elfogadott kötelezettségvállalásokat, különösen az EU által az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz nyújtott hozzájárulásra, valamint a finanszírozás, a technológiatranszfer és a kapacitásépítés terén nyújtott támogatására, az uniós tagállamok jogállásában bekövetkezett változások ellenére;

15.  hangsúlyozza, hogy az idő döntő tényező az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén tett közös erőfeszítések és a Párizsi Megállapodás betartása terén; kiemeli, hogy az EU képes arra, és felelősséggel is tartozik azért, hogy példát mutasson, és haladéktalanul megkezdje a munkát az éghajlat- és energiapolitikai céljai és azon nemzetközi szinten elfogadott cél összehangolása terén, hogy a globális átlaghőmérséklet növekedését 2°C alatt tartsák, miközben erőfeszítéseket tesznek e növekedés 1,5°C-ra való korlátozása érdekében;

16.  arra bátorítja az EU-t és a tagállamokat, hogy folytassák aktív szerepvállalásukat az úgynevezett „ambiciózus koalícióban”, és kötelezzék el magukat a tárgyalások folyamatának felgyorsítása és a marokkói elnökség azon prioritásának támogatása mellett, hogy hozzájárul a megújuló energiához és az alkalmazkodási intézkedésekhez az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemben;

17.  hangsúlyozza, hogy megbeszéléseket kell kezdeni a 2018. évi „támogató párbeszéd” alakításáról, amely kiemelkedő lehetőséget biztosít majd az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló törekvések tekintetében fennálló szakadék megszüntetésére a jelenlegi tervezett nemzeti vállalásokra való tekintettel; úgy véli, hogy az Uniónak előremutató szerepet kell vállalnia ebben az első támogató párbeszédben, hogy felmérje a közös törekvéseket és a kötelezettségvállalások teljesítésében elért előrehaladást; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jóval a támogató párbeszéd előtt nyújtsák be a Párizsi Megállapodás szerinti jelenlegi kötelezettségvállalásokon túlmutató és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló törekvések tekintetében fennálló szakadék megszüntetéséhez az EU képességeinek megfelelően hozzájáruló további ÜHG-csökkentéseket;

18.  emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedéseknek a 2020 előtti időszakban történő növelése abszolút előfeltétele a Párizsi Megállapodás hosszú távú céljai elérésének, valamint kulcseleme a Marrákesben tartandó éghajlat-változási konferencia (COP22) sikere értékelésének;

A 2020-ig tartó időszakra szóló törekvések és a Kiotói Jegyzőkönyv

19.  megjegyzi, hogy az EU jó úton halad afelé, hogy túlteljesítse 2020-ra kitűzött céljait az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése terén, és teljesítse a 2020-ra kitűzött céljait a megújuló energia vonatkozásában, továbbá lényeges fejlődés ment végbe az energiahasználat intenzitása terén a hatékonyabb épületeknek, termékeknek, gyártási folyamatoknak és gépjárműveknek köszönhetően, miközben az európai gazdaság reálértéken 45%-kal nőtt 1990 óta; hangsúlyozza azonban, hogy több ambícióra és fellépésre van szükség ahhoz, hogy fenntartsák a megfelelő ösztönzőket az EU 2050-re szóló éghajlat- és energiapolitikai céljainak eléréséhez szükséges ÜHG-kibocsátások csökkentésére; kiemeli, hogy nem történt elégséges előrelépés a közlekedés és a mezőgazdasági ágazat ÜHG-kibocsátásainak csökkentése terén a 2020-as célokhoz mérten, és hogy fokozni kell az erőfeszítéseket az ezen ágazatok által a kibocsátáscsökkentéshez 2030-ig nyújtandó hozzájárulások terén;

20.  kiemeli, hogy az ÜHG-kibocsátásra, a megújulóenergia-forrásokra és az energiamegtakarításra vonatkozó 20/20/20-as célok kulcsszerepet játszottak e folyamat elősegítésében, valamint abban, hogy a különféle környezetvédelmi iparágakban sikerült több mint 4,2 millió munkahelyet megőrizni és folyamatos növekedést elérni a válság idején;

21.  tisztázza, hogy noha a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszaka terjedelmében korlátozott, nagyon fontos átmeneti lépésként kell rá tekinteni, ezért felszólítja a feleket, köztük az uniós tagállamokat is, hogy a lehető leghamarabb fejezzék be a megerősítési folyamatot; megjegyzi, hogy az EP egyetértését adva teljesítette szerepét, és üdvözli azokat a tagállamokat, amelyek már befejezték belső eljárásaikat;

Valamennyi ágazat átfogó erőfeszítése

22.  üdvözli a kibocsátáskereskedelmi rendszerek globális fejlődését, amelyek négy kontinensen 17 kibocsátáskereskedelmi rendszert ölelnek fel, és a globális GDP 40%-át teszik ki, elősegítve a globális kibocsátás költséghatékony módon történő csökkentését; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy erősítse a kapcsolatot az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és más kibocsátáskereskedelmi rendszerek között azzal a céllal, hogy az egyenlő versenyfeltételek megteremtése révén a jövőben nemzetközi szén-dioxid-piaci mechanizmusok jöjjenek létre az éghajlatvédelmi törekvések növelése, és egyúttal a kibocsátásáthelyezés kockázata csökkentésének elősegítése érdekében; kéri, hogy tegyenek határozott erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a változó jogállású tagállamokat az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében tartsák; felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre garanciákat annak biztosítása érdekében, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének összekapcsolása tartósan hozzájáruljon az éghajlatváltozás mérsékléséhez, és ne ássa alá az EU hazai ÜHG-kibocsátási célját;

23.  hangsúlyozza, hogy az IPCC megállapításaival összhangban a földhasználatból származó kibocsátások (mezőgazdasági, állattenyésztési, erdészeti és egyéb földhasználat) jelentős költséghatékonysági potenciállal bírnak az éghajlatváltozás mérséklése és az ellenálló képesség fokozása tekintetében, és hogy az uniós fellépés a nemzetközi együttműködés erősítésére van ezért szükség a földhasználatból származó kibocsátások szén-dioxid-megkötési potenciáljának jobb becsléséhez és optimalizálásához a biztonságos és tartós szén-dioxid-megkötés biztosítása érdekében; megjegyzi, hogy e tekintetben különleges lehetőségek kapcsolódnak az agrárerdészethez; emlékeztet a parlamenti ciklus kezdetén a közvetett földhasználat-változás terén elért lényeges megállapodásra, és reméli, hogy a Parlament akkori hozzájárulása a tárgyalásokhoz egy nagyra törő megoldás alapja lehet a jogszabály közelgő felülvizsgálata keretében;

24.  megjegyzi, hogy az erdőirtás és erdőpusztulás a üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának 20%-áért felelős, és hangsúlyozza az erdők és az aktív fenntartható erdőgazdálkodás éghajlatváltozás mérséklésében betöltött szerepét, és azt, hogy fokozni kell az erdők éghajlatváltozással kapcsolatos alkalmazkodási kapacitásait és ellenálló képességét; hangsúlyozza, hogy a trópusi erdőkre összpontosító mérséklési erőfeszítésekre (REDD+) van szükség; hangsúlyozza, hogy ilyen erőfeszítések nélkül fennáll a veszélye, hogy a 2 °C alatti célkitűzést nem lehet megvalósítani; felhívja továbbá az EU-t, hogy növelje a fejlődő országokban az erdőirtás csökkentésére nyújtott nemzetközi finanszírozást;

25.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az emberi jogok továbbra is az éghajlattal kapcsolatos fellépés középpontjában álljanak, és ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság és a tagállamok biztosítsák, hogy az alkalmazkodási intézkedésekről folytatott tárgyalások elismerjék az emberi jogok tiszteletben tartásának, védelmének és előmozdításának szükségességét, ami felöleli a nemek közötti egyenlőséget, a nők teljes körű és egyenlő részvételét, valamint a munkaerő igazságos átállásának aktív előmozdítását, megteremtve a mindenkit megillető tisztes munkát és jó minőségű munkahelyeket;

26.  szorgalmazza, hogy vegyék fel a földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF) ágazatát az EU 2030-ra szóló éghajlat- és energiapolitikai keretébe, tekintettel arra, hogy ezeket a kibocsátásokat elkülönítetten kell figyelembe venni annak elkerülése érdekében, hogy az uniós LULUCF-ágazat által elnyelt szén-dioxid mennyiségét más ágazatokban az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítések csökkentésére használják fel;

27.  emlékeztet, hogy a közlekedés az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása tekintetében a második legnagyobb ágazat; sajnálja, hogy a Párizsi Megállapodás nem tesz említést a nemzetközi légi közlekedésről és a hajózásról; hangsúlyozza, hogy az ezen ágazat kibocsátásainak csökkentését célzó stratégiákat kell bevezetni; megismétli, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye feleinek a szükségletek és a helyzet sürgősségének szem előtt tartásával intézkedéseket kell hozniuk a nemzetközi légi közlekedésből és hajózásból eredő kibocsátások eredményes szabályozása és korlátozása érdekében; minden felet felszólít arra, hogy a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) keretében működjenek együtt egy globális szakpolitikai keret kialakításában, hogy hatékony válaszokat tudjanak adni, valamint hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy 2016 vége előtt megfelelő célokat tűzzenek ki a szükséges csökkentések elérésére a jóval 2 °C alatti cél fényében;

28.  emlékeztet, hogy a légi közlekedésből származó, üvegházhatást okozó gázok 2012. január 1-jén bekerültek az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerébe, az ETS hatálya alá tartozó minden légijármű-üzemeltetőt kötelezve arra, hogy szén-dioxid-kibocsátási egységeket szerezzenek be; tudomásul veszi az „idő megállításáról szóló” 2013. és 2014. évi két határozat elfogadását, amelyek átmenetileg korlátozták az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatályát a nemzetközi járatok kizárásával annak érdekében, hogy az ICAO időt kapjon a nemzetközi légi közlekedés kibocsátásának csökkentésére irányuló globális piaci alapú intézkedés (GMBM) kidolgozására, valamint azt, hogy ez a mentesség 2017-től kezdődően hatályát veszti;

29.  szorgalmazza, hogy az ICAO közgyűlésének jelenleg zajló, 39. ülésszakán hozzanak egy tisztességes és szilárd globális piaci alapú intézkedést, amelyet 2020-tól nemzetközi szinten végre kell hajtani; mélységes csalódottságának ad hangot a jelenleg az ICAO-nál megvitatás alatt álló javaslat miatt, és emlékeztet arra, hogy a meglévő jogszabályoknak a repülés uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe való bevonása tekintetében történő módosítását csak akkor lehet figyelembe venni, ha a globális piaci alapú intézkedés nagyratörő, és az Európán belüli járatok továbbra is az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartoznak;

30.  felhívja a figyelmet az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) figyelmeztetésére, hogy ha későn tudatosítják a kibocsátások ellenőrzésének fontosságát, az ahhoz vezethet, hogy kapkodva hajtják végre a szén-dioxid-intenzív energiaforrások használatára vonatkozó mennyiségi korlátozásokat, és az átállás költsége ennek megfelelően magasabb lesz, aminek hatása lehet a gazdasági tevékenységre és a pénzügyi intézményekre is; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje tovább a kapkodó végrehajtás lehetséges rendszerszintű kockázatait, és szükség esetén tegyen javaslatot a pénzügyi piacok átláthatósági követelményeire és a rendszerszintű kockázatok lehetőség szerinti mérséklésére irányuló politikákra;

31.  hangsúlyozza a körforgásos gazdaság által az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalom megvalósításában betöltött szerepet; megállapítja, hogy azok az intézkedések, amelyek csak a kibocsátáscsökkentésre összpontosítanak, és nem veszik figyelembe a megújuló energia használatának és az erőforrások hatékony felhasználásának hozzájárulását, nem érik el a céljukat; úgy véli, hogy a nyersanyagok kitermelésének és a hulladékgazdálkodásnak az ÜHG-kibocsátásra kifejtett hatására való tekintettel a COP22-n megfelelően foglalkozni kell a globális körforgásos gazdaság modelljére való átállással;

32.  kiemeli a teljességre törekvő, rendszerszintű megközelítés jelentőségét az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló politikák megtervezése és végrehajtása során, és felhívja a figyelmet különösen arra, hogy a gazdasági növekedést és az emberi jólétet elválasszák az erőforrás-felhasználástól, mivel az erőforrás-hatékonyság mind az ÜHG-kibocsátást, mind pedig az egyéb környezeti és erőforrás-terhelést csökkenti, ezzel egyidejűleg pedig lehetővé teszi a fenntartható fejlődést, ezzel szemben az egyedül az ÜHG-kibocsátásra összpontosító politika nem garantálja az erőforrások kíméletes felhasználását; hangsúlyozza, hogy a hatékony erőforrás-felhasználás gazdasági és környezeti haszon elérését teszi lehetővé; hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaság és azzal együtt a természeti erőforrásokkal folytatott szakszerű gazdálkodás az éghajlati kérdések egyik központi ösztönzőjévé válhat: megállapítja például, hogy az energiafelhasználás egy jelentős hányadáért közvetlenül az erőforrások kinyerése, feldolgozása, szállítása, átalakítása, felhasználása és ártalmatlanítása felel; megállapítja, hogy az erőforrások termelékenységének a hatékonyság javításán keresztül történő növelése, valamint az erőforrás-pazarlás újrafelhasználáson, újrafeldolgozáson és újrahasznosításon keresztül történő csökkentése jelentős mértékben hozzájárul az erőforrás-fogyasztás és egyben az ÜHG-kibocsátások csökkentéséhez; ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet az erőforrásokkal foglalkozó nemzetközi testület munkájára;

A CO2-től eltérő kibocsátások csökkentése

33.  üdvözli a G7-ek 2016. május 26–27-én a japán Ise-Shimában tartott csúcstalálkozóján elfogadott vezetői nyilatkozatot, amely hangsúlyozza annak fontosságát, hogy csökkenteni kell a rövid távú éghajlat-befolyásolók kibocsátását, beleértve a kormot, a fluorozott szénhidrogéneket (HFC-ket) és a metánt, hogy le lehessen lassítani a rövid távú felmelegedés ütemét;

34.  kéri a fluorozott szénhidrogének fokozatos kivonására irányuló, nagyra törő globális terv elfogadását 2016-ban a Montreali Jegyzőkönyv alapján; emlékeztet arra, hogy az EU nagyra törő jogszabályokat fogadott el a fluorozott szénhidrogének 2030-ig történő 79%-os fokozatos csökkentésére vonatkozóan, mivel széles körben rendelkezésre állnak az éghajlatbarát alternatívák, és az ezekben rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell használni; megjegyzi, hogy a fluorozott szénhidrogének használatának fokozatos csökkentése kézenfekvő megoldás az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedések céljából az Unión belül és kívül egyaránt;

Ipar és versenyképesség

35.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem prioritásként kezelendő, és világszerte folytatni kell, egyúttal biztosítva az energiabiztonságot, valamint a fenntartható gazdasági növekedés kialakítását és a munkahelyteremtést;

36.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos beruházásokhoz szilárd és kiszámítható jogi keretre, illetve egyértelmű politikai jelzésekre van szükség;

37.  üdvözli, hogy Kína, valamint az Unió energiaigényes iparágainak más fontos versenytársai bevezetik a szén-dioxid-kereskedelmet és az egyéb árképzési mechanizmusokat; úgy véli, hogy az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséig az Uniónak megfelelő és arányos intézkedéseket kell fenntartania ipara versenyképességének biztosítása és szükség esetén a kibocsátásáthelyezés megelőzése érdekében, figyelembe véve, hogy az energia, az ipar és az éghajlat-politika egymásba fonódnak;

38.  hangsúlyozza az olyan meglévő programok és eszközök – például a Horizont 2020 program – jobb kihasználásának fontosságát, amelyek nyitottak a harmadik országok részvétele tekintetében, különösen az energetika, az éghajlatváltozás és a fenntartható fejlődés területén, továbbá a fenntarthatóság érvényesítésének fontosságát a kapcsolódó programokban;

Energiapolitika

39.  felszólítja az Uniót, hogy sürgesse a nemzetközi közösséget a konkrét intézkedések haladéktalan elfogadására, beleértve a környezeti vagy gazdasági szempontból káros támogatások fokozatos kivezetésének menetrendjét is, a fosszilis tüzelőanyagokat illetően is;

40.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió ambiciózusabb energiahatékonysági célkitűzése segíthet a nagyra törő éghajlati cél végrehajtásában, és egyben csökkenti a kibocsátásáthelyezés kockázatát is;

41.  hangsúlyozza az energiahatékonyság és a megújuló energia fontosságát a kibocsátások csökkentése, a gazdasági megtakarítások, az energiabiztonság, valamint a kiszolgáltatott és szegény háztartások védelme és megsegítése érdekében az energiaszegénység megelőzése és enyhítése tekintetében; szorgalmazza az energiahatékonysági intézkedések és a megújuló energiaforrások fejlesztésének globális előmozdítását (például a megújuló energiaforrások önellátó előállításának és felhasználásának ösztönzésével), és emlékeztet arra, hogy az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások az energiaunió két fő célját képezik;

Kutatás, innováció és digitális technológiák

42.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással, az ahhoz való alkalmazkodást célzó politikákkal, valamint az erőforrás-hatékony és alacsony kibocsátású technológiákkal kapcsolatos kutatás és innováció kulcsfontosságú ahhoz, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem költséghatékony legyen, csökkenti a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget, és várhatóan előmozdítja a másodlagos nyersanyagok felhasználását; ezért globális kötelezettségvállalásokat sürget a beruházások fokozása és erre a területre való irányítása érdekében;

43.  emlékeztet arra, hogy a kutatás, az innováció és a versenyképesség az Unió energiaunióra irányuló stratégiája öt pillérének egyikét alkotják; megjegyzi, hogy az Unió elkötelezett aziránt, hogy megőrizze globális vezető szerepét ezeken a területeken, ugyanakkor szoros tudományos együttműködést alakítson ki a nemzetközi partnerekkel; hangsúlyozza az erős innovációs kapacitás kiépítésének és fenntartásának fontosságát mind a fejlett, mind a feltörekvő országokban, a tiszta és fenntartható energiatechnológiák térnyerése érdekében;

44.  emlékeztet arra, hogy a digitális technológiák katalizátorként hathatnak az energiarendszer átalakítása során; hangsúlyozza az energiatárolási technológiák kidolgozásának fontosságát, amelyek hozzájárulnak az elektromos áram, a fűtés és hűtés lakossági ágazatainak szén-dioxid-mentesítéséhez;

45.  hangsúlyozza, hogy fontos az ágazatban aktív szakképzett munkások számának növelése, valamint a tudás és a bevált gyakorlatok terjesztése a minőségi munkahelyek létrehozásának ösztönzése érdekében, egyúttal támogatva a munkaerő átállását, amennyiben szükséges;

46.  felszólít a műholdak és hasonló technológiák hatékonyabb felhasználására a kibocsátásokra, a hőmérsékletre és az éghajlatváltozásra vonatkozó adatok pontos összegyűjtése céljából; rámutat konkrétan a Kopernikusz program hozzájárulására; felszólít továbbá az országok közötti átlátható együttműködésre és információmegosztásra, illetve az adatok nyitottá tételére a tudományos közösség számára;

A nem állami szereplők szerepe

47.  kiemeli, hogy a nem állami szereplők egyre szélesebb köre lép fel a dekarbonizáció érdekében és azzal a céllal, hogy ellenállóbbá váljanak az éghajlatváltozással szemben; hangsúlyozza ennélfogva a kormányok, az üzleti közösség ‒ köztük a kis- és középvállalkozások ‒ a városok, a régiók, a nemzetközi szervezetek, a civil társadalom és a tudományos intézmények közötti strukturált és építő jellegű párbeszéd, valamint az éghajlati fellépés megtervezésébe és végrehajtásába való bevonásuk jelentőségét abban, hogy erőteljes globális fellépés induljon az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és ellenállóképes társadalmak felé; üdvözli a „globális éghajlatvédelmi cselekvési program” kidolgozását, amely a „Lima–Párizs cselekvési program” hetven, több érdekelt felet tömörítő kezdeményezésére épít a különböző ágazatokban;

48.  hangsúlyozza, hogy a nem állami szereplők éghajlat-politikai cselekvési programját (NAZCA) teljes mértékben integrálni kell az UNFCCC keretébe; megjegyzi, hogy a helyi és regionális hatóságok a „Lima–Párizs cselekvési program” és a NAZCA legnagyobb hozzájárulói, és már elkötelezettséget mutattak amellett, hogy eredményeket érjenek el a Párizsi Megállapodás végrehajtása terén az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás, a horizontális koordináció biztosítása és az éghajlat-változási politika általános érvényesítése, a helyi közösségek és polgárok felelősségvállalásának ösztönzése, valamint a társadalmi változás és innováció folyamatainak előmozdítása tekintetében olyan kezdeményezéseken keresztül, mint a Polgármesterek Globális Szövetsége, valamint az „Under 2” egyetértési megállapodás;

49.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a civil társadalom valamennyi szereplőjével (intézményekkel, magánszektorral, nem kormányzati szervezetekkel és helyi közösségekkel) működjenek együtt annak érdekében, hogy kezdeményezéseket dolgozzanak ki a kulcsfontosságú ágazatokban (energia, technológiák, városok, közlekedés), valamint hogy az alkalmazkodásra és a rugalmasságra irányuló kezdeményezéseket dolgozzanak ki az alkalmazkodási problémák megoldása érdekében, különösen a vízhez való hozzáférés, az élelmezésbiztonság vagy a kockázatmegelőzés területén; felszólítja az összes kormányt és a civil társadalom valamennyi szereplőjét e cselekvési program támogatására és megerősítésére;

50.  fontosnak tartja annak biztosítását, hogy a következő, COP22 konferencia tárgyalásai során a jogszerűen folytatott lobbitevékenység a lehető legátláthatóbb legyen, és hogy minden hivatalosan elismert érdekelt fél – kölcsönösen – méltányos hozzáféréssel rendelkezzen minden szükséges információhoz;

51.  emlékezteti a feleket és magát az ENSZ-t, hogy az egyéni fellépések éppoly fontosak, mint a kormányok és az intézmények fellépései; ezért kéri, hogy tegyenek fokozott erőfeszítéseket olyan, a lakosság körében végrehajtandó tudatosságnövelő és tájékoztató kampányok és fellépések érdekében, amelyek rámutatnak arra, hogy milyen apró és nagy tettek járulnak hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez a fejlett és a fejlődő országokban;

Az éghajlatváltozásnak alkalmazkodás révén való ellenállás

52.  hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodást célzó intézkedések elkerülhetetlenül szükségesek valamennyi ország számára, ha minimálisra kívánják csökkenteni a negatív hatásokat és maradéktalanul ki kívánják használni az éghajlatváltozásnak ellenálló növekedés és a fenntartható fejlődés lehetőségeit; kéri ennek megfelelően hosszú távú alkalmazkodási célok kitűzését; emlékeztet arra, hogy a fejlődő országok – különösen a legkevésbé fejlett országok és a fejlődő kis szigetállamok – járultak hozzá legkevésbé az éghajlatváltozáshoz, de ők a legkiszolgáltatottabbak az éghajlatváltozás káros hatásaival szemben, valamint ők rendelkeznek a leggyengébb alkalmazkodási képességgel;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról 2013-ban elfogadott uniós stratégiát; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot jogilag kötelező erejű intézkedésre, ha a tagállamokban hozott intézkedéseket nem tartják kielégítőnek;

54.  felhívja a figyelmet arra, hogy a tétlenség súlyos és gyakran visszafordíthatatlan következményekkel jár, és emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás a világ valamennyi régióját érinti különféle, de egytől egyig rendkívül pusztító formákban, amelyek következtében migrációs áramlások, halálesetek, valamint gazdasági, ökológiai és társadalmi veszteségek következnek be; kiemeli, hogy a tiszta és megújuló energetikai technológiát biztosító innováció érdekében tett összehangolt globális politikai és pénzügyi támogatás elengedhetetlen az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzések eléréséhez és a növekedés ösztönzéséhez;

55.  kéri a klímamenekültek problémájának és e – globális felmelegedés által kiváltott éghajlati katasztrófák okozta – probléma nagyságának komoly elismerését; aggodalommal jegyzi meg, hogy 2008 és 2013 között 166 millióan kényszerültek otthonuk elhagyására áradások, szélviharok, földrengések vagy egyéb természeti katasztrófák következtében; felhívja a figyelmet különösen arra, hogy Afrika és a Közel-Kelet egyes részein az éghajlattal kapcsolatos fejlemények hozzájárulhatnak a politikai instabilitáshoz, a gazdasági nehézségekhez és a földközi-tengeri menekültválság kiterjedéséhez;

56.  üdvözli a veszteségek és károk rendezésére szolgáló varsói nemzetközi mechanizmus erőfeszítéseit, amelynek felülvizsgálatára a COP22 konferencián kerül sor; felkéri a mechanizmust, hogy javítsa annak megértését és az azzal kapcsolatos szakértelmet, hogy az éghajlatváltozás hatásai hogyan érintik a migráció, a lakóhely elhagyása és az emberi mobilitás mintáit, valamint mozdítsa elő ezen ismeretek és szakértelem alkalmazását;

57.  felszólítja az EU-t és minden más országot, hogy kezeljék az éghajlatváltozás emberi jogi dimenzióját és társadalmi hatásait, hogy biztosítsák az emberi jogok és a szolidaritás védelmét és előmozdítását, és támogatást nyújtsanak azoknak a szegényebb országoknak, amelyek kapacitásai kimerültek az éghajlatváltozás hatásai miatt;

A fejlődő országok támogatása

58.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok is fontos szerepet játszanak a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérésében, valamint hogy segítséget kell nyújtani ezeknek az országoknak az éghajlatváltozás kezelésére irányuló terveik végrehajtásához, teljes mértékben kihasználva a folyamatban lévő éghajlati intézkedések, az addisz-abebai cselekvési program és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend közötti szinergiákat, a kapcsolódó fenntartható fejlődési célkitűzéseknek megfelelően;

59.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban, különösen Afrikában a megújuló energiák használatának fokozásával elő kell mozdítani a fenntartható energiához való általános hozzáférést; hangsúlyozza, hogy Afrika óriási természeti erőforrásokkal rendelkezik, amelyek képesek biztosítani energiabiztonságát; hangsúlyozza, hogy idővel, amikor a villamosenergia-összeköttetések sikeresen kiépülnek, az európai energia egy része Afrikából jöhetne;

60.  hangsúlyozza, hogy az Unió rendelkezik az ahhoz szükséges tapasztalattal, kapacitásokkal és globális befolyással, hogy vezető szerepet játsszon a Párizsi Megállapodás által ösztönzött globális átalakuláshoz szükséges intelligensebb, tisztább és ellenállóbb infrastruktúra kialakításában; felhívja az Uniót, hogy támogassa a fejlődő országok által az inkluzívabb, társadalmilag és környezetileg fenntarthatóbb, jólétben élő és biztonságosabb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalmakká való átalakulás terén tett erőfeszítéseket;

Az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása

61.  megjegyzi, hogy további erőfeszítésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására szolgáló összegek igénybevétele 2020-ig elérje a 100 milliárd dolláros célt; üdvözli, hogy a finanszírozás 2025-ig folytatódik; sürgeti, hogy az EU és minden olyan fél, amelynek erre lehetősége van, teljesítse azon kötelezettségét, hogy biztosítsa az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását, hogy támogassa üvegházhatású gázok csökkentésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló fokozottabb erőfeszítéseket, tekintettel a kihívás nagy horderejére és sürgősségére; elismeri, hogy az éghajlatváltozás veszélyes hatásainak minimalizálása lényegesen több alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes beruházást követel meg, és szükségessé teszi a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatások kivezetését; kiemeli annak fontosságát, hogy a szén-dioxid-árazás és a köz- és magánszféra közötti partnerségek révén ösztönözzék a szélesebb értelemben vett pénzmozgásokat;

62.  további finanszírozási források biztosítása érdekében konkrét uniós és nemzetközi intézkedésekre szólít fel, többek között arra, hogy fogadjanak el pénzügyi tranzakciós adót, hogy a 2021–2030-as időszakban az EU ETS kibocsátási egységeinek egy részét hagyják figyelmen kívül, valamint hogy a légi közlekedés és a hajózás kibocsátásaira irányuló uniós és nemzetközi intézkedésekből származó bevételeket az éghajlatváltozás elleni nemzetközi küzdelem finanszírozására és a többek között technológiai innovációs prokjektekre szolgáló Éghajlat-változási Alap javára különítsék el;

63.  üdvözli a Párizsi Megállapodás kötelezettségvállalását, hogy minden pénzügyi mozgást összhangba hoznak az alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátással és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes fejlesztéssel; úgy véli, hogy ez megköveteli, hogy az EU sürgősen fellépjen a fosszilis tüzelőanyagok és magas szén-dioxid-kibocsátású infrastruktúrák felé történő pénzügyi mozgásokkal szemben;

64.  várakozással tekint a támogató párbeszéd elé, amelynek keretében fel lehet tárni a pénzügyi források és a támogatás növelésére szolgáló lehetőségeket, hogy valamennyi fél fokozza az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló törekvéseit; elismeri valamennyi fél, így az adományozók és a kedvezményezettek felelősségét abban, hogy együttműködjenek a támogatás fokozásában és hozzáférhetőbbé és hatékonyabbá tételében;

65.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a Párizsi Megállapodás uniós költségvetést érintő lehetséges következményeinek teljes körű értékelését, és dolgozzon ki egy célzott automatikus uniós finanszírozási mechanizmust, amely megfelelő kiegészítő támogatást nyújt ahhoz, hogy az EU igazságosan részt vállaljon a 100 milliárd USD összegű nemzetközi éghajlat-finanszírozási cél teljesítésében;

66.  a kibocsátások kezelésének globálisan alkalmazandó eszközeként a szén-dioxid átfogó alapokon nyugvó árazására, a kibocsátáskereskedelmi bevételek éghajlatvédelmi beruházásokra fordítására, továbbá a nemzetközi közlekedésben használt üzemanyagok szén-dioxid-tartalom alapján történő árazásából származó bevételek képzésére szólít fel; javasolja továbbá, hogy a mezőgazdasági támogatásokat részben olyan beruházások biztosítására használják fel, amelyek a mezőgazdasági üzemekben a megújuló energia termelését és felhasználásátszolgálják; kiemeli annak fontosságát, hogy mobilizálják a magánszektor tőkéjét, és felszabadítsák az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákhoz szükséges beruházásokat; ambiciózus kötelezettségvállalásra szólítja fel a kormányokat, valamint az állami és magánkézben lévő pénzintézeteket, például bankokat, nyugdíjalapokat és biztosítótársaságokat arra vonatkozóan, hogy hitelezési és beruházási gyakorlataikat összehangolják a 2°C alatti célkitűzéssel és a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott források kivonásával, beleértve a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos beruházásokra nyújtott exporthitelek fokozatos kivezetését is; kéri, hogy a zöld beruházásokhoz nyújtsanak egyedi állami garanciákat, valamint a zöld beruházási alapok és a zöld kötvények kibocsátói számára biztosítsanak tanúsítványokat és adókedvezményeket;

67.  kiemeli annak fontosságát, hogy nemzetközi és európai szinten is megosszák a fenntarthatósági kérdések pénzügyi szektorba való integrálásának gyakorlatait és kéri a pénzügyi termékek címkézésének fontolóra vételét, amelynek keretében értékelnék és jelentenék az éghajlattal kapcsolatos kockázatokkal szembeni kitettségeiket, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átálláshoz való hozzájárulásukat, hogy a befektetők megbízható és tömör tájékoztatást kaphassanak a nem pénzügyi kérdésekről is;

Klímadiplomácia

68.  üdvözli az EU által a klímadiplomáciára fordított folyamatos figyelmet, amely alapvető fontosságú az éghajlat-politika partnerországokban és a világszintű közvélemény körében való ismertségének növeléséhez; hangsúlyozza, hogy az EU, az uniós tagállamok és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) hatalmas külpolitikai kapacitással rendelkeznek, és vezető szerepet kell vállalniuk az éghajlatváltozással foglalkozó fórumokon; hangsúlyozza, hogy a nagyratörő és sürgős éghajlat-politikai fellépésnek, valamint a COP21 keretében vállalt kötelezettségek végrehajtásának továbbra is prioritást kell élveznie az EU által a partnerországokkal, a G7-ekkel, a G20-akkal, valamint az ENSZ-ben és egyéb nemzetközi fórumokon folytatott magas szintű kétoldalú és biregionális párbeszédek során;

69.  felhívja az Uniót, hogy éghajlat-politikai erőfeszítéseit összpontosítsa a Párizsi Megállapodás szilárd struktúrájának kiépítésére;

Az Európai Parlament

70.  vállalja, hogy a lehető leghamarabb megerősíti a Párizsi Megállapodást, felhasználja nemzetközi szerepét és a nemzetközi parlamenti hálózatokban való tagságát arra, hogy következetesen törekedjen a Párizsi Megállapodás gyors megerősítésére és végrehajtására;

71.  úgy véli, hogy mivel minden nemzetközi megállapodáshoz szükség van az Európai Parlament egyetértésére, megfelelő szerepet kell kapnia az uniós küldöttségben; elvárja ezért, hogy részt vehessen az uniós koordinátorok marrákesi ülésein, és hogy hozzáférést kapjon minden előkészítő dokumentumhoz a tárgyalások megkezdésének időpontjától fogva;

o
o   o

72.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye titkárságának azzal a kéréssel, hogy azt juttassák el valamennyi EU-n kívüli szerződő félnek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0359.


Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló rendelet végrehajtása
PDF 386kWORD 60k
Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló 1935/2004/EK rendelet végrehajtásáról (2015/2259(INI))
P8_TA(2016)0384A8-0237/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról, valamint a 80/590/EGK és a 89/109/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. október 27-i 1935/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokra és tárgyakra vonatkozó helyes gyártási gyakorlatról szóló, 2006. december 22-i 2023/2006/EK bizottsági rendeletre(2),

–  tekintettel az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagokról és műanyag tárgyakról szóló, 2011. január 14-i 10/2011/EU bizottsági rendeletre(3),

–  tekintettel a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága által 2016 májusában készített, az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló, 1935/2004/EK rendelet európai végrehajtási értékelésére(4),

–  tekintettel „Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok – Hogyan garantálhatjuk az élelmiszer-biztonságot és a technológiai innovációt a jövőben?” című, 2016. január 26-án az Európai Parlamentben tartott munkaértekezlet eredményeire(5),

–  tekintettel a keverék toxicitásáról szóló bizottsági jelentésre(6),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, „Vegyi anyagok együttes hatása – Keverékek” című bizottsági közleményre (COM(2012)0252),

–  tekintettel a Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsa által 2009. december 22-én a vegyi anyagok együttes hatásáról elfogadott következtetéseire(7),

–  tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra vonatkozó általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(8), amely többek között elismeri, hogy az Uniónak foglalkozni kell minden vonatkozó uniós jogszabályban a vegyi anyagok együttes hatásával és az endokrin diszruptorokkal kapcsolatos biztonsági aggályokkal,

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számára készített, „A hormonháztartást zavaró anyagokra vonatkozó tudományos álláspont 2012-ben” című értékelésre(9),

–  tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) (a REACH-rendelet),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0237/2016),

A.  mivel az 1935/2004/EK rendelet (a továbbiakban: keretrendelet) általános biztonsági követelményeket állapít meg valamennyi élelmiszerekkel rendeltetésszerűen közvetett vagy közvetlen módon érintkezésbe kerülő anyagra és tárgyra vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy ezek az anyagok ne kerüljenek az élelmiszerbe olyan nagy mennyiségben, amely veszélyezteti az emberi egészséget, illetve elfogadhatatlan változást idéz elő az élelmiszer összetételében, vagy az élelmiszer érzékszervi tulajdonságaiban romlást idézi elő;

B.  mivel a keretrendelet I. melléklete 17 élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő olyan anyagot és tárgyat sorol fel, amelyek külön intézkedések hatálya alá tartozhatnak;

C.  mivel a fent említett 17 anyag közül mindössze 4 anyagra vonatkoznak külön uniós intézkedések: a műanyagokra (az újrafeldolgozott műanyagokat is beleértve), a kerámiákra, a regenerált cellulózra, valamint az aktív és az intelligens anyagokra;

D.  mivel határozottan szükség van bizonyos külön uniós intézkedések, különösen a kerámiatárgyakról szóló 84/500/EGK tanácsi irányelv felülvizsgálatára;

E.  mivel az I. mellékletben felsorolt másik 13 anyagra vonatkozóan a tagállamok továbbra is élhetnek a nemzeti szabályozás lehetőségével;

F.  mivel a többi élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagra vonatkozóan számos tagállam már különböző intézkedéseket hozott, illetve ezen dolgozik; mivel e tagállami intézkedések tekintetében a kölcsönös elismerés elve nem működik, és a belső piac hatékony működését és az egészségvédelem magas szintjét a keretrendeletben és a Szerződésekben előirányzott módon ezért nem lehet biztosítani;

G.  mivel a külön uniós intézkedések által nem szabályozott anyagok veszélyt jelenthetnek a közegészségügyre, és a fogyasztói bizalom elvesztéséhez, jogbizonytalansághoz és a vállalkozók megfelelési költségeinek emelkedéséhez, valamint a versenyképesség és az innováció csökkenéséhez vezethetnek – melyek gyakran az ellátási lánc alsóbb szintjein elhelyezkedő fogyasztókra hárulnak – ezzel akadályozva a versenyképességet és az innovációt; mivel a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága által 2016 májusában végzett európai végrehajtási értékelés szerint széles körű az egyetértés valamennyi érdekelt fél között a tekintetben, hogy az egységes intézkedések hiánya káros hatást gyakorol a közegészségügyre és a környezetvédelemre, valamint a belső piac zökkenőmentes működésére;

H.  mivel a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó elvek nem késleltethetik az emberi egészséget és/vagy a környezetet érintő, potenciálisan súlyos vagy visszafordíthatatlan következmények elhárítására vagy csökkentésére irányuló intézkedéseket, ahogy azt az uniós Szerződésekben foglalt elővigyázatosság elve is megköveteli;

I.  mivel az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban található hormonháztartást zavaró anyagok és a genotoxikus anyagok különösen problematikusak mind a közegészségre, mind a környezetre nézve; mivel a kémiai összetétel alapján jelenleg nem lehet megbízhatóan előre megbecsülni a hormonháztartást zavaró és a genotoxikus tulajdonságokat, ezért a kémiailag összetett, élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok biztonságosságának garantálását szolgáló lehetséges figyelmeztető intézkedésként biológiai vizsgálatok elvégzését kell ösztönözni; mivel az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagoknak a fogyasztók, a környezet és a gyártók javára történő megbízható és költséghatékony biztonsági értékelésének biztosítása érdekében ösztönözni kell az analitikai és toxikológiai vizsgálatok fejlesztésével kapcsolatos kutatást;

J.  mivel közegészségügyi kockázatot jelentenek azok az ártalmas (kórokozó vagy élelmiszerromlást okozó) mikroorganizmusok, amelyek szennyező anyagként előfordulhatnak az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban, valamint azok a biocidek is, amelyeket az ilyen anyagok számának csökkentése érdekében használnak;

K.  mivel bizonyos élelmiszerek hosszú ideig érintkeznek legkülönbözőbb csomagolóanyagokkal;

L.  mivel az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok használatának szempontjából jelentőséggel bíró valamennyi rendelkezés hatékonyabb összehangolása elősegítheti a fogyasztók egészségének hatékonyabb védelmét, és csökkentheti az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok, különösen a csomagolóanyagok környezetre gyakorolt hatását;

M.  mivel az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokat érintő valamennyi rendelkezés, többek között a REACH-rendelet hatékonyabb összehangolása hatékonyabbá tenné a körforgásos gazdaságot;

N.  mivel a külön intézkedéseket tudományos adatokkal kell alátámasztani; mivel számos kérdés továbbra is tisztázatlan tudományos szempontból, ezért további kutatásokra van szükség;

O.  mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szerint a nanotechnológia és a nanoanyagok egy új technológiai fejlődést képviselnek, és az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok az egyik olyan ágazat, amelyben megjelent a nanoanyagok használata; mivel a nanoanyagok sajátos tulajdonságai hatással lehetnek azok toxikokinetikai és toxikológiai profiljára, azonban ezekre vonatkozóan csak szűkösen állnak rendelkezésre információk; mivel a nanoanyagok élelmiszerekben és biológiai mátrixokban történő jellemzése, észlelése és mérése során jelentkező nehézségekből, valamint a toxicitásra vonatkozó adatok és vizsgálati módszerek korlátozott elérhetőségéből is fakadnak bizonytalanságok;

P.  mivel az uniós szintű egészségügyi és környezeti kockázatértékelések jelenleg az egyes anyagok értékelésére szorítkoznak, és figyelmen kívül hagyják a különböző expozíciós utakról és terméktípusoktól származó együttes és kumulatív expozíció valós körülményeit, amelyet „koktélhatásnak” vagy „keverékhatásnak” is neveznek;

Q.  mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO)/WHO 2009-es ajánlása(11) szerint az expozíciós értékelésnek ki kell terjednie a normál népességre, valamint a veszélyeztetett, illetve a normál népességnél várhatóan nagyobb expozíciónak kitett kritikus csoportokra (például a csecsemőkre, gyermekekre);

R.  mivel az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok nyomonkövethetőségét az ellátási lánc minden szakaszában biztosítani kell az ellenőrzés, a hibás termékek visszahívásának, a fogyasztók tájékoztatásának és a felelősség megállapításának megkönnyítése érdekében;

S.  mivel a címkézés nagyon közvetlen és hatékony eszköz a fogyasztók tájékoztatására a termék jellemzőiről;

T.  mivel az anyagokra vonatkozó, valamennyi gazdasági ágazatot átfogó horizontális megközelítés biztosítja a jogszabályok következetességét, és kiszámíthatóságot teremt a vállalkozások számára;

U.  mivel az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő valamennyi anyagra vonatkozó, uniós szintű egységes vizsgálati módszerek kidolgozása az egész Unióban elősegítené az egészség- és környezetvédelem magasabb szintjének biztosítását;

V.  mivel az élelmiszerekkel érintkező kész tárgyak biztonsági ellenőrzésének bevezetése lehetőséget kínálhatna bizonyos külön intézkedések kiegészítésére;

Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtása sikerek és hiányosságok

1.  elismeri, hogy a keretrendelet szilárd jogalapot biztosít, amelynek célkitűzései továbbra is időszerűek;

2.  hangsúlyozza, hogy míg elsősorban az uniós szinten még nem szabályozott 13 anyagra vonatkozó külön intézkedések elfogadására kell összpontosítani, valamennyi érintett érdekelt fél rámutat arra, hogy hiányosságok vannak a hatályos szabályozás végrehajtásában és betartatásában;

3.  arra számít, hogy a Bizottság Közös Kutatóközpontja a közeljövőben felülvizsgálja a tagállamok által a nem harmonizált anyagokra vonatkozóan elfogadott nemzeti rendelkezéseket; felhívja a Bizottságot, hogy ezt a felülvizsgálatot használja kiindulópontként a szükséges intézkedések meghatározására;

4.  sürgeti a Bizottságot, hogy a szükséges intézkedések kidolgozása során vegye figyelembe az Európai Parlament Kutatási Szolgálata (ERPS) által végzett európai végrehajtási értékelést, valamint a már hatályos és a kidolgozás alatt álló nemzeti intézkedéseket;

5.  rámutat, hogy tekintettel az említett anyagok uniós piacon való előfordulási gyakoriságára és az emberi egészségre jelentett kockázatára, valamint az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok és ugyanígy az élelmiszerek egységes piacának megőrzése érdekében a Bizottságnak előtérbe kell helyeznie a papírra, kartonpapírra, lakkokra és bevonókra, fémekre és ötvözetekre, nyomdafestékekre és ragasztókra vonatkozó uniós külön intézkedések kidolgozását;

6.  kiemeli, hogy különös figyelmet kell fordítani azokra az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokra – akár közvetlenül, akár közvetve érintkeznek az élelmiszerekkel –, amelyeknél magasabb a kioldódás kockázata, mint például a folyadékokat és magas zsírtartalmú élelmiszereket körbevevő anyagok, valamint azokra az anyagokra, amelyek hosszabb ideig érintkeznek az élelmiszerrel;

7.  úgy véli, hogy további uniós szintű külön intézkedések elfogadása a vállalkozókat az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő, biztonságos újrafelhasználható és újrahasznosított anyagok kifejlesztésére ösztönözné, elősegítve ezáltal az Unió hatékonyabb körkörös gazdaság megteremtésére irányuló erőfeszítéseit; rámutat arra, hogy ennek egyik előfeltétele azoknak az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban lévő anyagoknak a hatékony nyomon követése és kivonása lenne, amelyek veszélyeztethetik az emberi egészséget;

8.  ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az újrahasznosított termékekből készült élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok használata és az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok újrafelhasználása nem vezethet ahhoz, hogy a végtermék megemelkedett számú szennyező anyagot és/vagy maradékanyagot tartalmazzon;

9.  meggyőződése, hogy – mivel az Unió a körforgásos gazdaság felé történő elmozdulásra törekszik – jobb szinergiákat kell kialakítani az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó keretrendelet és a körforgásos gazdaság között, aminek magában kell foglalnia az újrahasznosított papírra és kartonpapírra vonatkozó uniós szintű külön intézkedéseket is; megjegyzi, hogy korlátozott alkalommal lehet újra felhasználni az újrahasznosított a papír- és kartontermékeket, ami friss farost-ellátás biztosítását követeli meg;

10.  tekintettel az ásványi olajok az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő, papírból és kartonból készült anyagokból és tárgyakból az élelmiszerekbe való kioldódásának veszélyére, az ásványi olajokra vonatkozó külön intézkedések elfogadásáig és azok nyomdafestékekben történő lehetséges betiltásáig támogatja az ilyesfajta kioldódást megakadályozását célzó további kutatást;

11.  támogatja, hogy a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv módosításáról szóló irányelvre vonatkozó bizottsági javaslat (COM(2015)0596) minden anyag tekintetében növeli az újrahasznosítási és az újrafelhasználási célokat; azonban emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok biztonságosságának garantálása érdekében az újrahasznosítási és újrafelhasználási célokat megfelelő ellenőrzési intézkedéseknek kell kísérniük;

12.  hangsúlyozza a termelési lánc kis- és középvállalkozásainak nehéz helyzetét, mivel ezek jogszabályi rendelkezések hiányában nincsenek abban a helyzetben, hogy a termékeik biztonságosságát garantáló információkat szerezzenek vagy továbbítsanak;

13.  elengedhetetlennek tartja, hogy a tagállamok bevonják a folyamatba az összes érdekelt felet, amikor javaslatot tesznek az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó egyedi biztonsági követelményekre;

14.  elismeri, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok biztonságosságának értékelésére vonatkozó jelenlegi paradigma nem elégséges, mivel általában alábecsülik az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok által az élelmiszerszennyezésben betöltött szerepet, valamint hiányos a humán expozícióra vonatkozó információ;

Kockázatértékelés

15.  tudatában van annak, hogy az EFSA milyen fontos szerepet játszik a külön intézkedések által szabályozott, élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban felhasznált anyagok kockázatértékelésében; elismeri az adott anyagok kockázatértékelése kapcsán felmerülő költségeket és az EFSA korlátozott erőforrásait; ezért felkéri a Bizottságot, hogy az ezzel együtt járó többletmunkára tekintettel növelje az EFSA számára nyújtott finanszírozást, mivel egyre nagyobb szükség van az alábbiakban részletezett kockázatértékelésekre;

16.  felhívja az EFSA-t és az Európai Vegyianyag-ügynökséget (ECHA), hogy az átfogó értékeléshez rendelkezésre álló eszközök hatékony felhasználása érdekében tett erőfeszítés során szorosabban működjenek együtt és hangolják össze munkájukat;

17.  felismeri, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok kockázatának megfelelő értékelése érdekében egyaránt figyelembe kell venni a gyártásuk és feldolgozásuk során használt anyagokat és a nem szándékosan hozzáadott anyagokat, beleértve a szándékosan hozzáadott anyagokból származó szennyeződéseket és a kémiai reakciókból származó egyéb anyagokat; elismeri, hogy ennek érdekében a kiindulási anyagokat egyértelműen meg kell jelölni az EFSA és a tagállamok illetékes hatóságai számára; hangsúlyozza ennek megfelelően a tudományos testületek/laboratóriumok közötti együttműködés fontosságát, és üdvözli az EFSA azon szándékát, hogy a felhasznált anyagok helyett inkább a kész anyagokra és tárgyakra, valamint a gyártási folyamatra összpontosítson;

18.  hangsúlyozza a nem szándékosan hozzáadott anyagokkal kapcsolatos további kutatások fontosságát, mivel az ismert veszélyes anyagokkal ellentétben ezek identitása és szerkezete, különösen a műanyagokban, gyakran ismeretlen;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a következőkkel kapcsolatos bizonyítékokat: i. az anyagok funkcionális barriereken keresztüli kioldódásával kapcsolatos jelenlegi feltételezések; ii. 10 ppb koncentrációs küszöbérték az élelmiszerekben lévő kioldódó anyagok esetében, amelyeket egyes vállalatok és az illetékes hatóságok annak eldöntésére használnak fel, hogy melyik vegyi anyagok kockázatát értékeljék; iii. a funkcionális barrierek milyen mértékben válnak kevésbé hatékonnyá a hosszú tárolási időszak alatt, amikor már csak lelassíthatják a kioldódást; iv. a vegyi anyagok bélen keresztül történő felszívódását befolyásoló, molekulamérettel kapcsolatos jelenlegi feltételezések;

20.  felhívja az EFSA-t és a Bizottságot, hogy a veszélyeztetett csoportok fogalmát terjessze ki a várandós és szoptató nőkre is, és a kockázatértékelési kritériumok közé vegye fel az alacsony dózisú expozíció és a nem monotonikus dózis-reakció viszony lehetséges hatásait is;

21.  sajnálatosnak tartja, hogy jelenlegi kockázatértékelési eljárása során az EFSA nem veszi figyelembe az úgynevezett „koktélhatást” vagy a az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokból és más forrásokból származó egyidejű többszörös és kumulatív expozíciót, amely káros hatásokat fejthet ki még akkor is, ha a keverékben az egyes anyagok szintje alacsony, és sürgeti az EFSA-t, hogy a jövőben ennek megfelelően járjon el; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy az emberi egészségre nézve biztonságosnak minősülő kioldódási határértékek megállapítása során vegye figyelembe ezt a hatást, beleértve annak hosszabb időszakokon keresztüli fennállását is;

22.  további tudományos kutatásra szólít fel a különböző vegyi anyagok közötti kölcsönhatásról;

23.  sajnálja továbbá, hogy az EFSA eddig nem vette figyelembe azt, hogy ártalmas mikroorganizmusok lehetnek az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban; ezért sürgeti az EFSA keretében működő biológiai veszélyek tudományos testületét (BIOHAZ), hogy egy a tárgyban készített EFSA-véleményben vizsgálja meg az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban előforduló mikroorganizmusok kérdését;

24.  rámutat arra, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok az 528/2012/EU rendelet(12)(a biocid termékekről szóló rendelet) hatálya alá tartoznak, mivel az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban előfordulhatnak biocidek, hogy a felületüket megtisztítsák a mikrobiális szennyeződésektől (fertőtlenítőszerek), és tartósítsák az élelmiszert (tartósítószerek); megjegyzi azonban, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban előforduló biocidek különböző típusait különböző jogi keretek szabályozzák, és hogy a biocid típusától függően a kockázatértékelést az ECHA-nak vagy az EFSA-nak kell elvégeznie, esetleg mindkét ügynökségnek;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló rendelet és a biocid termékekről szóló rendelet közötti összhangot, és hogy e tekintetben tisztázza az ECHA és az EFSA szerepét; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy harmonizált és konszolidált megközelítést az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban biocidként használt anyagok átfogó értékeléséről és engedélyezéséről az átfedések, a jogbizonytalanság és a munkafeladat megkettőzésének elkerülése céljából;

26.  felkéri az EFSA-t, hogy vegye figyelembe azt, hogy az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottsága (ÚÚAKTB) 2009-ben az élelmiszer-termelő területeket azonosította az egyik olyan kritikus helyként, amelyek elősegítik az antibiotikumokkal és biocidekkel szemben is rezisztens baktériumok kifejlődését; ezért rámutat arra, hogy a biocideket tartalmazó, élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok is hozzájárulhatnak az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumok emberekben való előfordulásához;

27.  kiemeli, hogy élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok az aggodalomra okot adó vegyi anyagokkal szembeni humán expozíció jelentős forrásai, ideértve a perfluorozott vegyületeket és a hormonháztartást zavaró anyagokat is, mint amilyenek a ftalátok és biszfenolok, amelyek összefüggést mutatnak a krónikus betegségekkel, valamint a reprodukciós problémákkal, az anyagcserezavarokkal, az allergiákkal és az idegrendszeri fejlődési problémákkal; megjegyzi, hogy különösen aggasztó az ilyen vegyi anyagok élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban való kioldódása, mivel ezek rendkívül kis dózisban is képesek káros hatást kifejteni;

28.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban használt anyagok fokozott hatást gyakorolhatnak a csecsemők és kisgyermekek egészségére;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy szüntesse meg a REACH-re és az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó jogszabályok között a biztonsági értékelések terén jelentkező hiányosságokat, biztosítva, hogy a vállalatok elkészítik a gyártás, a felhasználás és a forgalmazás során az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban használt vegyi anyagoknak való kitettség emberi egészséget érintő szempontjainak biztonsági értékelését; úgy véli, hogy ezt pontosítani kell az 1935/2004/EK rendeletben;

30.  felkéri a Bizottságot, hogy biztosítson jobb koordinációt és koherensebb megközelítést a REACH és az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó jogszabályok között, különösen ami a REACH szerinti besorolás alapján a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagokat (1A, 1B és 2. kategória) vagy a különös aggodalomra okot adó anyagokat illeti, valamint biztosítsa azt, hogy a REACH értelmében fokozatosan kivont káros anyagokat az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokból is kivonják; hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy ki lehessen zárni a közegészségre jelentő valamennyi kockázatot, a Bizottságnak rendszeres időközönként tájékoztatnia és friss információval kell ellátnia a Parlamentet és a Tanácsot arra vonatkozóan, hogy egyes aggodalomra okot adó anyagokat (mint például a különös aggodalomra okot adó anyagok, a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok, a bioakkumulatív anyagok vagy a hormonháztartást zavaró anyagok bizonyos kategóriái), amelyeket a REACH vagy egyéb jogszabályok értelmében betiltottak vagy kivontak, még mindig használnak-e az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban; kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a biszfenol-A (BPA) különös aggodalomra okot adó anyagok kategóriájába történő besorolását;

31.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság 2016. június 15-én közzétette a biocid termékekben és növényvédőszerekben használt hatóanyagok hormonháztartást zavaró tulajdonságait meghatározó tudományos kritériumokat; hangsúlyozza azonban a horizontális kritériumok szükségességét valamennyi termékre, többek között az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozóan, és kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjessze elő ezeket a kritériumokat; szorgalmazza, hogy – amint e kritériumok hatályba lépnek – vegyék ezeket figyelembe az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok kockázatértékelési eljárásában;

32.  megjegyzi, hogy az EFSA legutóbbi véleményét követően a Bizottság végül bejelentette, hogy 0,05 mg/kg-os BPA kioldódási határértéket tervez bevezetni a műanyagból készült csomagolásokra és dobozokra, valamint a fémdobozokhoz használt lakkokra és bevonókra vonatkozóan; tekintettel azonban arra, hogy az elmúlt évtizedben több alkalommal végzett EFSA-újraértékelések nem kezelték hatékonyan az egészségügyi problémák mindegyikét, és arra, hogy az EFSA 2017-ben megint újraértékeli(13) a biszfenol-A veszélyét azon jelentés közzétételét követően, amely aggályokat vet fel azzal kapcsolatosan, hogy a tolerálható napi bevitel nem védi meg a magzatokat és az újszülötteket a BPA immunrendszert károsító hatásától, és azt javasolja, hogy tanácsolják azt a fogyasztóknak, hogy csökkentsék az élelmiszerből, illetve más forrásokból származó BPA-expozíciójukat, felszólít a BPA valamennyi élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagban történő használatának betiltására.

33.  a Bizottság Közös Kutatóközpontjának 2015-ös tudományos és szakpolitikai jelentése alapján elismeri a nehézfémek élelmiszerekbe történő kioldódásának problémáját; úgy értesült, hogy a Bizottság a kerámiatárgyakról szóló 84/500/EGK tanácsi irányelvben felülvizsgálja az ólomra és a kadmiumra vonatkozó határértékeket; határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot, amely alacsonyabb határértékeket állapít meg a kadmium és az ólom kibocsátására vonatkozóan, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 84/500/EGK irányelv felülvizsgálatának megvitatására még nem került sor a Parlamentben és a Tanácsban;

34.  támogatja azon kutatási és innovációs kezdeményezéseket, amelyek az emberi egészségre nézve bizonyítottan biztonságos új anyagokat fejlesztenek ki az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban való használat céljából; hangsúlyozza azonban, hogy az esetleges biztonságosabb alternatívák között a biszfenol-A (BPA) helyettesítőjeként jelenleg nem szerepelhet a biszfenol-S (BPS), mivel a BPS a BPA-hoz hasonló toxikológiai profillal rendelkezhet(14);

35.  támogatja elsősorban a nanoanyagokkal kapcsolatos további kutatást, mivel ezen anyagok hatásainak és kioldódási képességének, valamint az emberi egészségre gyakorolt hatásának tudományos megítélése még mindig bizonytalan; ezért úgy véli, hogy nem csak a műanyagokban való felhasználás esetén kell engedélyezni a nanoanyagokat, hanem az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő valamennyi anyag esetében is, és nem csak ömlesztett formában kell értékelni őket;

36.  rámutat arra, hogy a piaci akadályok és különösen a különböző nemzeti szabályok alapján történő engedélyezésre benyújtott petíciók ahhoz vezetnek, hogy elvesznek a lehetőségek az élelmiszer-biztonság innováción keresztül történő javítására;

Nyomonkövethetőség

37.  úgy véli, hogy a megfelelőségi nyilatkozat hatékony eszköz lehet annak biztosítása érdekében, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok megfeleljenek a hatályos jogszabályoknak, és javasolja, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő valamennyi anyagot – harmonizált és nem harmonizált anyagot egyaránt – megfelelőségi nyilatkozat és megfelelő dokumentáció kísérjen, amint az jelenleg is érvényes azon élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok esetében, amelyekre vonatkozóan külön intézkedéseket fogadtak el; úgy véli, hogy a használati feltételeknek jobban tükröződniük kell az adott megfelelőségi nyilatkozatokban;

38.  sajnálatosnak tartja azonban, hogy még a kötelező megfelelőségi nyilatkozatok sem mindig állnak rendelkezésre érvényesítés céljából, valamint hogy amennyiben rendelkezésre is állnak, nem mindig elég jó minőségűek ahhoz, hogy a megfelelőségi dokumentáció megbízható forrásai lehessenek;

39.  kéri a harmadik országokból behozott, élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok nyomonkövethetőségének és megfelelőségének a megfelelő és teljes körű azonosítási dokumentumok és megfelelőségi dokumentáció előírásával történő megerősítését; hangsúlyozza, hogy a behozott, élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagoknak meg kell felelniük az uniós normáknak, biztosítva a közegészség védelmét és a tisztességes versenyt;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy vezesse be a nanoanyagok élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban való szándékos jelenlétére vonatkozó kötelező címkézést, valamint a biotermékben és a kritikus fontosságú csoportoknak szánt termékekben használt, élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok összetételére vonatkozó kötelező címkézést;

Megfelelőség, a szabályozás érvényesítése és ellenőrzések

41.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó jogszabályok érvényesítési szintje tagállamonként nagyon eltérő; hangsúlyozza, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó olyan uniós iránymutatásokat kell kidolgozni, amelyek elősegítik a jogszabályok harmonizált és egységes végrehajtását és jobb érvényesítését a tagállamokban; e célból hangsúlyozza a tagállamok közötti adatmegosztás fontosságát; úgy véli, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló keretrendelet végrehajtásának javítására irányuló intézkedéseket egyéb, nem jogalkotási szakpolitikai alternatíváknak, például az ágazat által elvégzett önértékelésből származó tapasztalatoknak kell kiegészíteniük;

42.  úgy véli, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak további harmonizálásával megteremthető az emberi egészség védelmének egységesen magas szintje;

43.  az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő egyes anyagok és tárgyak analitikai vizsgálatára vonatkozó egységes uniós norma bevezetésére tesz javaslatot annak biztosítása érdekében, hogy a vállalatok és illetékes hatóságok az Unió egészében egy és ugyanazon módszer szerint végezzék el a vizsgálatokat; megállapítja, hogy egységes vizsgálati módszerek bevezetése biztosítaná az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok egységes kezelését a belső piacon, ezáltal biztosítva az ellenőrzés színvonalának javulását és a védelem szintjének emelkedését;

44.  hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamok felelőssége azon vállalatok ellenőrzése, amelyek élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokat gyártanak vagy hoznak be; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy egyes tagállamok nem követelik meg a vállaltoktól üzleti tevékenységük nyilvántartásba vételét, ami lehetővé teszi az ilyen vállalatok számára a megfelelési ellenőrzések kijátszását; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa azt, hogy azok a tagállamok, amelyek ezt még nem tették meg, kötelezően írják elő az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokat gyártó vagy behozó valamennyi vállalat számára üzleti tevékenységük hivatalos nyilvántartásba vételét a 882/2004/EK rendeletnek megfelelően; elismeri, hogy több tagállamban is léteznek alkalmas nyilvántartásba vételi mechanizmusok, amelyek a bevált gyakorlatok példáiként szolgálhatnak;

45.  felkéri a tagállamokat, hogy növeljék a hivatalos ellenőrzések gyakoriságát és hatékonyságát a meg nem felelés kockázata, valamint az ebből eredő egészségügyi kockázat alapján, figyelembe véve az élelmiszer mennyiségét, a célzott fogyasztót és azt, hogy az élelmiszer mennyi ideig került érintkezésbe az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyaggal, valamint az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok típusát, hőmérsékletét és egyéb meghatározó tényezőket;

46.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell az egységes, szigorú és rendszeres ellenőrzések elvégzéséhez szükséges személyzet, valamint meg nem felelés esetén a visszatartó erejű szankciók rendszere rendelkezésre állásáról a 882/2004/EK rendelet felülvizsgálatának megfelelően;

47.  a tagállamok és a Bizottság közötti hatékonyabb együttműködésre és koordinációra szólít fel az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszer terén, az egészségügyi kockázatok gyors és eredményes megszüntetése érdekében;

48.  felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg alaposabban azt a megközelítést, amely az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő kész tárgyak biztonsági ellenőrzésein, illetve az élelmiszerekkel érintkező tárgyak egyéb jóváhagyási eljárásain alapul;

49.  üdvözli az Európai Bizottság „Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért” platformját; ösztönzi a platform tevékenységeinek kiterjesztését;

o
o   o

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 338., 2004.11.13., 4. o.
(2) HL L 384., 2006.12.29., 75. o.
(3) HL L 12., 2011.1.15., 1. o.
(4) PE 581.411
(5) PE 578.967
(6) Kortenkamp 2009. http://ec.europa.eu/environment/chemicals/effects/pdf/report_mixture_toxicity.pdf
(7) http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&f=ST%2017820%202009%20INIT
(8) hetedik környezetvédelmi cselekvési program: HL L 354., 2013.12.28., 171. o. http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:32013D1386&from=HU
(9) http://www.who.int/ceh/publications/endocrine/en/
(10) HL L 396., 2006.12.30., 1. o.
(11) A legújabb fejlemények az élelmiszerekben lévő vegyi anyagok kockázatértékelésével és az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban használt anyagok biztonsági értékelésére gyakorolt lehetséges hatásukkal kapcsolatban – EFSA Journal 2016; 14(1):4357 (28. o.) https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/4357
(12) HL L 167., 2012.6.27., 1. o.
(13) https://www.efsa.europa.eu/en/press/news/160426a?utm_content=hl&utm_source=EFSA+Newsletters&utm_campaign=3bd764133f-HL_20160428&utm_medium=email&utm_term=0_7ea646dd1d-3bd764133f-63626997
(14) A társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság (SEAC) véleménye a biszfenol-A korlátozását javasló XV. melléklet szerinti dokumentációról, 13. o. http://www.echa.europa.eu/documents/10162/13641/bisphenol_a_seac_draft_opinion_en.pdf


Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2014. évi éves jelentés
PDF 270kWORD 51k
Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről: 2014. évi éves jelentés (2015/2326(INI))
P8_TA(2016)0385A8-0262/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 32. éves jelentésre (2014) (COM(2015)0329),

–  tekintettel „Az EU Pilot értékelő jelentése” című bizottsági jelentésre (COM(2010)0070),

–  tekintettel „Az EU Pilot második értékelő jelentése” című bizottsági jelentésre (COM(2011)0930),

–  tekintettel a közösségi jogsértések tárgyában a panaszossal való kapcsolattartásról szóló, 2002. március 20-i bizottsági közleményre (COM(2002)0141),

–  tekintettel „Az uniós jog alkalmazása tárgyában a panaszosokkal való kapcsolattartás korszerűsítése” című, 2012. április 2-i bizottsági közleményre (COM(2012)0154),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra,

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottságnak az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 30. és 31. éves jelentéséről (2012-2013) szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0262/2016),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 17. cikke a Bizottság alapvető szerepét abban határozza meg, hogy a Szerződések őreként járjon el;

B.  mivel az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdése értelmében az Európai Unió Alapjogi Chartája (a Charta) ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések, és annak az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint tagállamai a címzettjei annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre (a Charta 51. cikkének (1) bekezdése);

C.  mivel az EUMSZ 258. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében Bizottság indokolással ellátott véleményt küld annak a tagállamnak, amely a Bizottság megítélése szerint nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, és ha az érintett tagállam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, akkor a Bizottság a Bírósághoz fordulhat;

D.  mivel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás előírja az információk megosztását a felszólító levél alapján indított valamennyi kötelezettségszegési eljárásra vonatkozóan, de ez nem terjed ki a hivatalos kötelezettségszegési eljárásokat megelőző informális EU Pilot eljárásra;

E.  mivel a Bizottság az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésére és az Unió és a tagállamok közötti lojális együttműködés alapelvére hivatkozik a Bizottság tagállamokkal szembeni titoktartási kötelezettségének érvényesítése érdekében az EU Pilot eljárások alatt;

F.  mivel az EU Pilot eljárások célja a Bizottság és a tagállamok közötti szorosabb és koherensebb együttműködés lehetővé tétele, hogy az uniós jog megsértéseit lehetőleg korai stádiumban lehessen orvosolni, és elkerülhetővé váljon formális kötelezettségszegési eljárás;

G.  mivel 2014-ben 3715 panasz érkezett a Bizottsághoz az uniós jog feltételezett megsértéséről, és Spanyolország (553), Olaszország (475) és Németország (276) voltak azok a tagállamok, amelyek ellen a legtöbb panaszt nyújtották be;

H.  mivel 2014-ben a Bizottság 893 új kötelezettségszegési eljárást indított, aminek következtében jelenleg Görögországnak (89), Olaszországnak (89) és Spanyolországnak (86) van a legtöbb lezáratlan ügye;

I.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt meghatározás szerint a megfelelő ügyintézéshez való jog azt jelenti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék, és mivel az EUMSZ 298. cikkében foglaltak értelmében feladataik ellátása során az Unió intézményei, szervei és hivatalai egy nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak;

1.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikke szerint a Bizottság felelős az uniós jog alkalmazásának biztosításáért, az EU Alapjogi Chartáját is ideértve (az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdése), amely rendelkezéseinek címzettjei az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre;

2.  elismeri, hogy az uniós jog helyes végrehajtásáért és alkalmazásáért az elsődleges felelősség a tagállamokat terheli, rámutat azonban, hogy ez nem menti fel az uniós intézményeket az elsődleges uniós jog tiszteletben tartásának kötelessége alól a másodlagos uniós jog megalkotása során;

3.  kiemeli a Bizottság jelentős szerepét az uniós jog alkalmazásának ellenőrzésében és abban, hogy éves jelentést nyújt be a Parlamentnek és a Tanácsnak; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is játsszon aktív szerepet és fejlesszen ki különböző eszközöket az uniós jog tagállamokbeli végrehajtásának, érvényesítésének és teljesítésének javítására, továbbá hogy az uniós irányelvek végrehajtására vonatkozó adatok mellett következő éves jelentésében nyújtson adatokat az uniós rendeletek végrehajtásáról is;

4.  elismeri, hogy az uniós jog helyes végrehajtásáért és alkalmazásáért az elsődleges felelősség a tagállamokat terheli, hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak az uniós jog végrehajtásakor teljes körűen tiszteletben kell tartaniuk a Szerződésekben és az EU Alapjogi Chartájában foglalt alapvető értékeket és jogokat; emlékeztet arra, hogy az uniós jog végrehajtásának ellenőrzése és értékelése a Bizottság feladata, e célból ismét felszólítja a tagállamokat, hogy szisztematikusan alkalmazzák a megfelelési táblázatokat, rámutat azonban, hogy ez nem menti fel az uniós intézményeket az elsődleges uniós jog tiszteletben tartásának kötelessége alól a másodlagos uniós jog megalkotása során; felidézi, hogy az ágazati jogszabályokkal kapcsolatosan fel kell használni saját végrehajtási jelentéseit;

5.  elismeri, hogy a Parlamentnek fontos szerepet kell játszania azáltal is, hogy politikai ellenőrzést gyakorol a Bizottság végrehajtási intézkedései felett, ellenőrzi az uniós jog végrehajtásának ellenőrzéséről szóló éves jelentéseket, és megfelelő parlamenti állásfoglalásokat fogad el; úgy véli, hogy a Parlament még inkább hozzájárulhatna az uniós jogszabályok időben történő, pontos átültetéséhez a jogalkotási döntéshozatali folyamatban szerzett tapasztalatainak a nemzeti parlamentekkel fenntartott, előre kialakított kapcsolatai révén történő megosztása révén;

6.  megjegyzi, hogy az uniós jog nemzeti jogba való helyes és időben történő átültetése és a világos hazai jogi keret prioritást kell, hogy képezzen a tagállamok számára az uniós jog megsértésének elkerülése és annak biztosítása céljából, hogy az egyének és a vállalkozások részesüljenek az uniós jog hatékony és eredményes alkalmazása által nyújtott előnyökből;

7.  hangsúlyozza a szociális partnerek, a civil társadalmi szervezetek és az egyéb érdekelt felek fontos szerepét a jogszabályok létrehozásában és az uniós jog tagállamok általi átültetése és alkalmazása terén mutatkozó hiányosságok nyomon követésében és jelentésében; megjegyzi, hogy a Bizottság az e folyamatot elősegítő új eszközök 2014-es bevezetésével elismerte az érdekelt felek szerepét; arra bátorítja az érdekelt feleket, hogy e tekintetben a jövőben is maradjanak éberek;

8.  elismeri az uniós jog tényleges alkalmazásának hatását az uniós intézmények hitelességének megerősítése szempontjából; méltányolja, hogy a Bizottság éves jelentése nagy jelentőséget tulajdonít a polgárok, a vállalkozások és a civil társadalmi szervezetek által benyújtott petícióknak, amelyek benyújtása a Lisszaboni Szerződésben rögzített alapvető jog, továbbá az európai polgárság fontos eleme és olyan fontos másodlagos eszköz, amely a polgárok véleményének és tapasztalatainak közvetlen kinyilvánítása révén teszi lehetővé az uniós jog alkalmazásának ellenőrzését és esetleges hiányosságainak azonosítását – a választások és népszavazások mellett, amelyek továbbra is a demokratikus véleménynyilvánítás elsődleges útjai maradnak;

9.  úgy véli, hogy a tagállamok nem tudnak eleget tenni a jogalkotásra vonatkozó irreális végrehajtási határidőknek, ami az alkalmazás késedelmének hallgatólagos elfogadásához vezet; kéri az európai intézményeket, hogy állapodjanak meg megfelelőbb ütemezésben a rendeletek és irányelvek végrehajtására vonatkozóan, figyelembe véve a vizsgálatok elvégzéséhez és a konzultációkhoz szükséges időszakokat; úgy véli, hogy a Bizottságnak a jelentéseket, felülvizsgálatokat és jogszabályi felülvizsgálatokat a társjogalkotókkal közösen megállapított időpontokban és a vonatkozó jogszabályokban előírtak szerint kell előterjesztenie;

10.  üdvözli, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló új intézményközi megállapodás magában foglal az uniós jog végrehajtásának és alkalmazásának javítását, valamint az ezzel kapcsolatos strukturáltabb együttműködést célzó rendelkezéseket; támogatja a megállapodásban foglalt felhívást, mely szerint javítani kell az olyan nemzeti intézkedések azonosítását, amelyek nem kapcsolódnak szigorúan uniós jogszabályhoz (túlszabályozásként ismert gyakorlat); hangsúlyozza az átültetés javításának fontosságát és annak szükségességét, hogy a tagállamok értesítést adjanak az európai irányelveket kiegészítő nemzeti intézkedésekről, és világosan megjelöljék ezeket; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak az uniós jogszabályok alkalmazása során el kell kerülniük, hogy szükségtelenül terhesebbé tegyék az uniós szabályokat, mivel ez az Unió jogalkotási tevékenységének félreértelmezéséhez vezet és növeli az indokolatlan EU-szkepticizmust a polgárok körében; emlékeztet arra azonban, hogy ennek semmiféle hatása nincs a tagállamok azon előjogára, hogy nemzeti szinten az uniós szinten megállapodottaknál szigorúbb szociális és környezetvédelmi normákat fogadjanak el;

11.  úgy véli, hogy a Parlamentnek jelentősebb szerepet kellene játszania annak elemzésében, hogy a csatlakozásra váró országok és az Európai Unióval társulási megállapodást kötött országok miként felelnek meg az uniós jognak; e tekintetben a közösségi jog tiszteletben tartása és alkalmazása tekintetében megfelelő segítség nyújtását javasolja az érintett országoknak a nemzeti parlamentjeikkel való folyamatos együttműködés révén;

12.  javasolja, hogy a Parlament készítsen valódi jelentéseket, ne csupán állásfoglalásokat valamennyi tagjelölt országról a Bizottság által közzétett éves eredményjelentésekre reagálva, hogy minden érintett szakbizottság kibocsáthassa a véleményét; úgy véli, hogy a Bizottságnak továbbra is az európai szomszédságpolitikában részt vevő valamennyi olyan ország tekintetében is eredményjelentéseket kellene közzétennie, amelyek társulási megállapodást írtak alá, hogy a Parlament az említett országok által a csatlakozási menetrendhez kapcsolódó uniós vívmányok végrehajtása terén elért eredményeket komolyan és szisztematikusan értékelhesse;

13.  üdvözli a Bizottság 32. éves jelentését az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről, és megjegyzi, hogy a környezetvédelem, a közlekedés, valamint a belső piac és szolgáltatások képezték 2013-ban azokat a szakpolitikai területeket, ahol a legtöbb kötelezettségszegési eljárás volt még 2014-ben is lezáratlan; megjegyzi azt is, hogy a környezetvédelem, egészség, fogyasztóvédelem, mobilitás és közlekedés képezték 2014-ben ismét azokat a szakpolitikai területeket, ahol a legtöbb kötelezettségszegési eljárást indították; az intézményközi átláthatóság biztosítása érdekében arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a Parlament könnyebb hozzáférését az uniós jog megsértésével kapcsolatos ügyekhez;

14.  megjegyzi, hogy az éves jelentés szerint „az elmúlt öt évben a formális kötelezettségszegési eljárások száma csökkent”, és hogy a Bizottság szerint ez a tagállamokkal az EU Pilot eljárás keretén belül folyatott strukturált párbeszéd hatékonyságát tükrözi; úgy véli azonban, hogy az utóbbi években végbement csökkenés és a következő években várható csökkenés elsősorban a Bizottság új jogalkotási javaslatai számának folyamatos csökkenésére vezethető vissza; rámutat arra, hogy a Bizottság irányelvek késedelmes átültetése esetén nem alkalmaz EU Pilot eljárást;

15.  ismételten emlékeztet arra, hogy ezen utólagos értékelés nem menti fel a Bizottságot azon kötelessége alól, hogy hatékonyan és időben ellenőrizze az uniós jog alkalmazását, és megjegyzi, hogy a Parlament a Bizottság ellenőrzése révén segítséget nyújthatna a jogszabályok végrehajtásának vizsgálatában;

16.  megjegyzi, hogy az új EU Pilot ügyek számának a vizsgált időszak folyamán tapasztalható növekedése és a lezáratlan kötelezettségszegési ügyek számának csökkenése az éves jelentés szerint azt mutatja, hogy az EU Pilot rendszer bizonyította hasznosságát, és pozitív hatást gyakorolt az uniós jog hatékonyabb végrehajtásának előmozdítása révén; hangsúlyozza azonban, hogy az uniós jog érvényesítése sem nem kellőképpen átlátható, sem a panaszosok és érdekelt felek nem gyakorolhatnak felette tényleges ellenőrzést, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament többszöri kérése ellenére továbbra sem fér hozzá megfelelően az EU Pilot eljárásra és a folyamatban levő ügyekre vonatkozó információkhoz; e tekintetben a Parlament felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb átláthatóságot az EU Pilot eljárásra vonatkozó információkra, valamint a folyamatban lévő ügyekre vonatkozóan;

17.  úgy véli, hogy az uniós jog be nem tartása miatti pénzügyi szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kellene lenniük, figyelembe kellene venniük az azonos területen történő ismételt mulasztást, valamint hogy tiszteletben kell tartani a tagállamok törvényes jogait;

18.  rámutat, hogy a jogállamiságon, a jogbiztonságon és a jog kiszámíthatóságán alapuló Európai Unióban az uniós polgárok számára jogot kell biztosítani arra, hogy egyértelmű, elérhető, átlátható módon és megfelelő időben (az interneten és más módon) elsőként értesüljenek arról, ha az uniós jog átültetése céljából elfogadtak-e nemzeti jogszabályokat, és ha igen, melyeket, valamint hogy ezek helyes végrehajtásának biztosításáért mely nemzeti hatóságok viselik a felelősséget;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy egyetlen portálon kapcsolja össze a különböző honlapokat, hozzáférési pontokat és tájékoztató weboldalakat, amely egyszerű hozzáférést kínál a polgároknak az online panaszbenyújtáshoz szükséges űrlapokhoz, és felhasználóbarát tájékoztatást nyújt a kötelezettségszegési eljárásokról; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy következő ellenőrző jelentésébe foglaljon bele az e portálok használatával kapcsolatos részletesebb információkat is;

20.  emlékeztet, hogy a Bizottság és a Parlament közötti lojális együttműködés kötelezettsége mindkettőjükre vonatkozik; ezért felhív az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás átdolgozására, hogy lehetővé tegyék az EU Pilot eljárásokról szóló információk átadását (bizalmas) dokumentum formájában az uniós jog értelmezése és alkalmazása terén illetékes parlamenti bizottságnak;

21.  emlékeztet arra, hogy 2013. január 15-i állásfoglalásában(2) a Parlament kérte egy európai közigazgatási eljárásjogi uniós rendelet elfogadását az EUMSZ 298. cikke alapján, azonban annak ellenére, hogy az állásfoglalást elsöprő többséggel fogadták el (572 mellett, 16 ellene, 12 tartózkodás), a Parlament kérését nem követte a Bizottság részéről javaslat; felkéri a Bizottságot, hogy ismét vizsgálja meg a Parlament határozatát egy közigazgatási eljárásjogra vonatkozó jogalkotási javaslat előterjesztése érdekében;

22.  sajnálatának ad hangot konkrétabban amiatt, hogy nem követték nyomon arra irányuló felhívását, hogy rendelet formájában állapítsanak meg a kötelezettségszegési, illetve az azt megelőző eljárás egyes aspektusaira vonatkozó kötelező szabályokat – beleértve az értesítéseket, a kötelező határidőket, a meghallgatáshoz való jogot, az indokolási kötelezettséget, továbbá valamennyi személy azon jogát, hogy hozzáférjen a rá vonatkozó dokumentumokhoz –, erősítve ezzel a polgárok jogait és biztosítva az átláthatóságot;

23.  emlékeztet arra ezzel összefüggésben, hogy a Jogi Bizottság létrehozott egy közigazgatási joggal foglalkozó új munkacsoportot, amely úgy döntött, hogy kidolgoz egy tényleges rendelettervezetet az uniós igazgatásra vonatkozó közigazgatási eljárásjogról, hogy „ihletet” adjon a Bizottságnak – nem azért, hogy megkérdőjelezze a Bizottság kezdeményezési jogát, hanem hogy megmutassa, hogy egy ilyen rendelet elfogadása hasznos és egyben megvalósítható is lenne;

24.  úgy véli, hogy e rendelettervezet célja nem a meglévő uniós jogszabályok felváltása, hanem az értelmezéssel kapcsolatos hiányosságok és problémák kiküszöbölése érdekében ezek kiegészítése, valamint a meglévő szabályok hozzáférhetőbb, világosabb és koherensebb értelmezése a polgárok, vállalkozások, valamint az igazgatás és annak tisztviselői érdekében;

25.  ismét felhívja ezért a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az európai közigazgatási eljárásjogról; figyelembe véve a Parlament eddigi erőfeszítéseit ezen a területen;

26.  emlékeztet arra, hogy a Szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartája az uniós intézmények számára kötelező jogi erővel bírnak még abban az esetben is, ha nemzetközi hitelezői csoportok („trojka”) tagjaként lépnek fel;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye az uniós jog betartatását valódi politikai prioritássá, amelynek érdekében működjön szorosan együtt a Parlamenttel, amely köteles a) biztosítani a Bizottság politikai elszámoltathatóságát, és b) társjogalkotóként meggyőződni arról, hogy a jogalkotási munka folyamatos javítása érdekében teljes körűen tájékozott;

28.  támogatja, hogy a Parlamenten belül létrejöjjön egy eljárás az uniós jog tagállamok általi végrehajtásának ellenőrzésére, amely képes a meg nem felelés kérdését országspecifikus módon elemezni, továbbá figyelembe veszi azt, hogy a Parlament érintett állandó bizottságai saját illetékességi területükön belül nyomon követik az uniós jog alkalmazását.

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0322.
(2) HL C 440., 2015.12.30., 17. o.


A géntechnológiával módosított Bt11 kukoricaszemek forgalomba hozatala
PDF 268kWORD 49k
Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított Bt11 (SYN-BTØ11-1) kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalára vonatkozó bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D046173/01 – 2016/2919(RSP))
P8_TA(2016)0386B8-1083/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított Bt11 (SYN-BTØ11-1) kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalára vonatkozó bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D046173/01),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) és különösen annak 18. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2005. május 19-én kiadott véleményre(2),

–  tekintettel a rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított MON 810 kukoricára vonatkozó kockázatértékelési következtetések és kockázatkezelési ajánlások naprakésszé tételéről szóló, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által 2012. december 6-án kiadott tudományos véleményre(3),

–  tekintettel a rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított Bt11 és MON 810 kukorica termesztésére vonatkozó kockázatértékelési következtetések és kockázatkezelési ajánlások kiegészítéséről szóló, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által 2012. december 6-án elfogadott tudományos véleményre(4),

–  tekintettel a nem célzott lepidoterák Bt-kukorica pollenjének való kitettségének a védett élőhelyeken történő korlátozására vonatkozó kockázatkezelési ajánlásokat naprakésszé tevő, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által 2015. május 28-án elfogadott tudományos véleményre(5),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) 11. és 13. cikkére,

–  tekintettel a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni ellenálló képesség érdekében géntechnológiával módosított kukoricakészítménynek (Zea mays L., 1507 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti termesztés céljából történő forgalomba hozataláról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló 2014. január 16-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel a Syngenta Seeds SAS (korábban Novartis Seeds) (a továbbiakban „a bejelentő”) a 90/220/EGK tanácsi irányelv(8) alapján 1996-ban értesítést nyújtott be az illetékes francia hatóságoknak a géntechnológiával módosított Bt11 kukorica forgalomba hozataláról (hivatkozás: C/F/96/05.10); mivel a 2001/18/EK irányelvnek megfelelően 2003-ban benyújtottak egy naprakésszé tett értesítést;

B.  mivel a géntechnológiával módosított Bt11 kukorica Cry1Ab proteint – amely az európai kukoricamollyal (Ostrinia nubilalis) és a mediterrán kukoricamollyal (Sesamia nonagrioides) szemben védelmet biztosító Bt-protein (forrása a Bacillus thuringiensis subsp. Kurstaki) – és Pat proteint tartalmaz, amely ellenállást biztosít a glufozinát-ammónium tartalmú gyomirtókkal szemben;

C.  mivel a glufozinát a reprodukciót károsító anyagnak minősül, így az 1107/2009/EK rendelet kizárási kritériumai hatálya alá esik; mivel a már engedélyezett anyagok tekintetében akkor kell alkalmazni a kizárási kritériumokat, amikor az engedélyezést meg kell újítani; mivel a glufozinátra vonatkozó engedély 2017-ben lejár; mivel ezért a glufozinát használatát 2017 végén elvileg be kell szüntetni;

D.  mivel a 2001/18/EK irányelv 26c. cikkének (2) bekezdése szerint a géntechnológiával módosított Bt11 kukorica termesztése tilos az alábbi területeken: Vallónia (Belgium); Bulgária; Dánia; Németország (kivéve kutatási célokból); Görögország; Franciaország; Horvátország; Olaszország; Ciprus; Lettország; Litvánia; Luxemburg; Magyarország; Málta; Hollandia; Ausztria; Lengyelország; Szlovénia; Észak-Írország (Egyesült Királyság); Skócia (Egyesült Királyság); Wales (Egyesült Királyság).

E.  mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szerint a tények azt mutatják, hogy a kibocsátott pollen 95–99%-a a pollenforrástól számított 50 méteren belül rakódik le, bár a pollenszórás során tapasztalt függőleges szélmozgás vagy széllökések magasba repíthetik a polleneket a légkörben és akár több kilométerre is eljuttathatják azokat;

F.  mivel egy 2005-ös véleményében az EFSA úgy vélte, hogy a kukoricának nincsenek kereszteződére képes vad rokonai Európában, ezért akkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a termesztés és az elterjedés várhatóan nem gyakorol nem szándékolt hatást a környezetre;

G.  mivel a teosinte, a termesztett kukorica őse, 2009 óta megtalálható Spanyolországban; mivel a teosinte-populáció befogadhatja a Spanyolország néhány olyan területén is termelt géntechnológiával módosított MON 810 kukoricából származó transzgenetikus DNS-t, ahol a teosinte is rendkívül elterjedt; mivel a gének átkerülhetnek a teosintébe, miáltal az Bt-toxint kezd termelni és így a kukorica és teosinte hibridjei ellenállóbbá válnak az eredeti teosinte növényekhez képest; mivel ez a forgatókönyv jelentős kockázatot hordoz a gazdálkodók és a környezet számára;

H.  mivel az illetékes spanyol hatóságok tájékoztatták a Bizottságot a teosinte jelenlétéről a spanyolországi kukoricaföldeken, többek között a géntechnológiával módosított kukorica termesztésére szolgáló földeken is rendkívül korlátozott jelenlétről számolva be; mivel a rendelkezésre álló információk szerint Franciaországban is találtak már teosintét;

I.  mivel a Bizottság 2016. július 13-án kérte az EFSÁ-t, hogy a tudományos szakirodalom és egyéb források alapján 2016 szeptember végéig értékelje, hogy napvilágra kerültek-e olyan új bizonyítékok, amelyek nyomán módosítani kellene az EFSA szakvéleményeiben szereplő, a géntechnológiával módosított MON 810, Bt11, 1507 és GA21 kukoricafajtákkal kapcsolatos következtetéseket és ajánlásokat;

J.  mivel a Bizottság végrehajtási határozattervezetének 24. pontja szerint a helyi halandóság kapcsán az EFSA két „elfogadható” helyi halandósági rátát vett fontolóra (0,5% és 1%); mivel azonban a nem célzott lepidoterák Bt-kukorica pollenjének való kitettségének a védett élőhelyeken történő korlátozására vonatkozó kockázatkezelési ajánlásokat naprakésszé tevő 2015. május 28-i tudományos véleményében az EFSA egyértelműen kijelenti, hogy „minden, az EFSA GMO-testülete által illusztrációként szolgáló védelmi szint csak példaként szolgál”, és hogy „minden itt alkalmazott küszöbérték szükségszerűen önkényes és azokat módosítani kell az aktuális uniós védelmi célok függvényében”;

K.  mivel a Bizottság végrehajtási határozattervezetében a 0,5% alatti helyi halandósági arány mellett döntött és a mellékletben önkényesen legalább 5 méteres izolációs távolságot írt elő a Bt11 kukoricaföldek és a 2004/35/EK irányelv 1. cikkének (3) bekezdése szerinti védett élőhelyek között, annak ellenére, hogy az EFSA egyértelműen megállapítja, hogy egy védett élőhely körüli, a Bt11/MON 810 kukoricaföldektől számított 20 méteres izolációs távolság előírása csökkentené várhatóan 0,5% alá a helyi halandósági arányt még a rendkívül érzékeny nem célzott lepidoptera-lárvák esetében is, amely távolság négyszer akkora, mint amit a Bizottság javasolt;

L.  mivel a nem célzott lepidoterák kitettségének a védett élőhelyeken történő korlátozására vonatkozó kockázatkezelési ajánlásokat naprakésszé tevő 2015. május 28-i tudományos véleményében az EFSA kijelentette, hogy „jelenleg nem áll rendelkezésre elég adat arra vonatkozóan, hogy a Bt-vel kapcsolatos lárvahalandóságot az általános halandóság keretében tudjuk értékelni”;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi a 2001/18/EK irányelvben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a termesztés EFSA általi kockázatértékelése hiányos és a Bizottság által javasolt kockázatkezelési ajánlások nem megfelelőek;

3.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete nem felel meg az uniós jognak, mivel az nem egyeztethető össze a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet céljával, ami az elővigyázatosság elvével összhangban az, hogy közelítse egymáshoz a tagállamok törvényeit, rendeleteit és közigazgatási rendelkezéseit, és védje az emberi egészséget és a környezetet a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátása esetén, ha arra más célból kerül sor, mint a Közösségen belüli forgalomba hozatal, valamint a géntechnológiával módosított szervezetek vagy ilyeneket tartalmazó termékek Közösségen belüli forgalmazása esetén;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 106., 2001.4.17., 1. o.
(2) A géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületnek a Bizottság kérésére adott véleménye (referencia : C/F/96/05.10) a géntechnológiával módosított, rovarokkal szemben ellenálló Bt11 kukorica termesztésre, takarmányként és ipari feldolgozásra történő forgalomba hozataláról a 2001/18/EK irányelv C. része szerint a Syngenta Seeds-től EFSA Journal (2005) 213, 1–33.
(3) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (GMO-testület); Tudományos vélemény a rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított MON 810 kukoricára vonatkozó kockázatértékelési következtetések és kockázatkezelési ajánlások naprakésszé tételéről. EFSA Journal 2012; 10(12):3017 [98 pp.], doi:10.2903/j.efsa.2012.3017.
(4) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (GMO-testület); Tudományos vélemény a rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított Bt11 és MON 810 kukorica termesztésére vonatkozó kockázatértékelési következtetések és kockázatkezelési ajánlások kiegészítéséről. EFSA Journal 2012; 10(12):3016 [32 pp.], doi:10.2903/j.efsa.2012.3016.
(5) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (GMO-testület); Tudományos vélemény a nem célzott lepidoterák Bt-kukorica pollenjének való kitettségének a védett élőhelyeken történő korlátozására vonatkozó kockázatkezelési ajánlásokat naprakésszé tételéről. EFSA Journal 2015; 13(7):4127 [31 pp.], doi:10.2903/j.efsa.2015.4127.
(6) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0036.
(8) A Tanács 90/220/EGK irányelve (1990. április 23.) a géntechnológiával módosított szervezeteknek a környezetbe történő szándékos kibocsátásáról (HL L 117., 1990.5.8., 15. o.).


A géntechnológiával módosított 1507 kukoricaszemek forgalomba hozatala
PDF 269kWORD 47k
Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított 1507 (DAS-Ø15Ø7-1) kukorica vetőmagjának termesztés céljából történő forgalomba hozataláról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D046172/00 – 2016/2920(RSP))
P8_TA(2016)0387B8-1085/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított 1507 (DAS-Ø15Ø7-1) kukorica vetőmagjának termesztés céljából történő forgalomba hozataláról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D046172/00),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) és különösen annak 18. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA) a termesztésre szánt, rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított 1507 kukoricára vonatkozó környezeti kockázatértékelés és kockázatkezelési ajánlások értékelésének naprakésszé tételéről szóló, legutóbb 2012. február 24-én naprakésszé tett tudományos véleményére(2),

–  tekintettel az EFSA termesztésre szánt, rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított 1507 kukoricára vonatkozó környezeti kockázatértékelés következtetéseinek és kockázatkezelési ajánlások kiegészítéséről szóló, 2012. október 18-i tudományos véleményére(3),

–  tekintettel az EFSA rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított MON 810 kukoricára vonatkozó kockázatértékelési következtetések és kockázatkezelési ajánlások naprakésszé tételéről szóló, 2012. december 6-i tudományos véleményére(4),

–  tekintettel az EFSA rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított Bt11 és MON 810 kukorica termesztésére vonatkozó kockázatértékelési következtetések és kockázatkezelési ajánlások kiegészítéséről szóló, 2012. december 6-i tudományos véleményére(5),

–  tekintettel az EFSA nem célzott és védendő lepkék Bt-kukorica pollenjének való kitettségének a védett élőhelyeken történő korlátozására vonatkozó kockázatkezelési ajánlások naprakésszé tételéről szóló, 2015. május 28-i tudományos véleményére(6),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(7) 11. és 13. cikkére,

–  tekintettel a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni ellenálló képesség érdekében géntechnológiával módosított kukoricakészítménynek (Zea mays L., 1507 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti termesztés céljából történő forgalomba hozataláról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló 2014. január 16-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel a Pioneer Overseas Corporation és a Dow AgroSciences Europe Ltd a 90/220/EGK tanácsi irányelv(9) alapján 2001-ben értesítést nyújtott be az illetékes spanyol hatóságoknak a géntechnológiával módosított 1507 kukorica forgalomba hozataláról (hivatkozás: C/ES/01/01); mivel a 2001/18/EK irányelvnek megfelelően 2003-ban benyújtottak egy naprakésszé tett értesítést;

B.  mivel a géntechnológiával módosított 1507 kukorica Cry1F fehérjét – amely a kukoricamollyal (Ostrinia nubilalis), és egyéb, a lepkék rendjébe tartozó kártevőkkel szemben (például Sesamia spp., Spodoptera frugiperda, Agrotis ipsilon és Diatraea grandiosella) védelmet biztosító Bt-fehérje (forrása a Bacillus thuringiensis subsp. Kurstaki) –, valamint PAT fehérjét termel, amely toleranciát biztosít a glufozinát-ammónium tartalmú gyomirtókkal szemben;

C.  mivel a glufozinát a reprodukciót károsító anyagnak minősül, így az 1107/2009/EK rendelet kizárási kritériumainak hatálya alá esik; mivel a már engedélyezett anyagok tekintetében a kizárási kritériumokat akkor kell alkalmazni, amikor az engedélyezést meg kell újítani; mivel a glufozinátra vonatkozó engedély 2017-ben lejár; mivel ezért a glufozinát használatát 2017 végén elvileg be kell szüntetni;

D.  mivel a 2001/18/EK irányelv 26c. cikkének (2) bekezdése szerint a géntechnológiával módosított 1507 kukorica termesztése tilos az alábbi területeken: Vallónia (Belgium), Bulgária, Dánia, Németország (kivéve kutatási célból), Görögország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Szlovénia, Észak Írország (Egyesült Királyság), Skócia (Egyesült Királyság) és Wales (Egyesült Királyság);

E.  mivel az EFSA szerint a bizonyítékok azt mutatják, hogy a kibocsátott pollen 95–99%-a a pollenforrástól számított mintegy 50 méteren belül rakódik le, azonban a pollenszórás idején érkező függőleges szélmozgás vagy széllökések magasba repíthetik a polleneket a légkörben, és akár több kilométerre is eljuttathatják őket;

F.  mivel az EFSA géntechnológiával módosított szervezetek tudományos testülete az 1507 kukorica termesztésével kapcsolatos aggályként határozta meg a lepkék rendjébe tartozó célzott kártevők Cry1F fehérjével szembeni ellenálló képességének lehetséges kifejlődését, mert az ellenálló képesség kifejlődése a kártevők elleni védekezés megváltozását eredményezheti, ami káros környezeti hatással járhat;

G.  mivel a teosinte, a termesztett kukorica őse, 2009 óta megtalálható Spanyolországban; mivel a teosinte-populáció befogadhatja a Spanyolország néhány olyan területén is termelt géntechnológiával módosított MON 810 kukoricából származó transzgenetikus DNS-t, ahol a teosinte is rendkívül elterjedt; mivel a gének átkerülhetnek a teosintébe, miáltal az Bt-toxint kezd termelni, és így a kukorica és teosinte hibridjei ellenállóbbá válnak az eredeti teosinte növényekhez képest; mivel ez a forgatókönyv jelentős kockázatot hordoz a gazdálkodók és a környezet számára;

H.  mivel az illetékes spanyol hatóságok tájékoztatták a Bizottságot a teosinte jelenlétéről a spanyolországi kukoricaföldeken, és beszámoltak többek között a géntechnológiával módosított kukorica termesztésére szolgáló földeken is tapasztalható, rendkívül korlátozott jelenlétéről; mivel a rendelkezésre álló információk szerint Franciaországban is találtak már teosintét;

I.  mivel a Bizottság 2016. július 13-án kérte az EFSA-t, hogy a rendelkezésre álló tudományos szakirodalom és a tárgyhoz tartozó egyéb információk alapján 2016 szeptember végéig értékelje, hogy napvilágra kerültek-e olyan új bizonyítékok, amelyek nyomán módosítani kellene az EFSA tudományos véleményeiben szereplő, a géntechnológiával módosított MON 810, Bt11, 1507 és GA21 kukoricafajták termesztésével kapcsolatos következtetéseket és ajánlásokat;

J.  mivel a Bizottság végrehajtási határozattervezetének 24. pontja szerint az EFSA két „elfogadható” helyi mortalitási arányt vett fontolóra (0,5% és 1%); mivel azonban a nem célzott és védendő lepkék Bt-kukorica pollenjének való kitettségének a védett élőhelyeken történő korlátozására vonatkozó kockázatkezelési ajánlások naprakésszé tételéről szóló 2015. május 28-i tudományos véleményében az EFSA egyértelműen hangsúlyozza, hogy „minden, az EFSA GMO-testülete által illusztrációként használt védelmi szint csak példaként szolgál”, és hogy „minden itt alkalmazott küszöbérték szükségszerűen önkényes, és azokat módosítani kell az aktuális uniós védelmi célok függvényében”;

K.  mivel a Bizottság végrehajtási határozatának tervezetében a 0,5% alatti helyi mortalitási arány mellett döntött, és a mellékletben önkényesen legalább 20 méteres izolációs távolságot írt elő az 1507 kukoricaföldek és a 2004/35/EK irányelv 1. cikkének (3) bekezdése szerinti védett élőhelyek között annak ellenére, hogy az EFSA egyértelműen bizonyítottként állapítja meg, hogy a védett élőhely körül az 1507 kukoricaföldektől számított 30 méteres izolációs távolság előírása csökkentené várhatóan 0,5% alá a helyi mortalitási arányt még a rendkívül érzékeny, nem célzott lepkelárvák esetében is, amely távolság nagyobb, mint amelyet a Bizottság javasolt;

L.  mivel a nem célzott és védendő lepkék kitettségének a védett élőhelyeken történő korlátozására vonatkozó kockázatkezelési ajánlások naprakésszé tételéről szóló 2015. május 28-i tudományos véleményében az EFSA kijelentette, hogy „jelenleg nem áll rendelkezésre elég adat ahhoz, hogy a lárvák Bt-vel kapcsolatos mortalitását az általános mortalitás összefüggésében tudjuk értékelni”;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi a 2001/18/EK irányelvben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a termesztés EFSA általi kockázatértékelése hiányos, és a Bizottság által javasolt kockázatkezelési ajánlások nem megfelelőek;

3.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete nem felel meg az uniós jognak, mivel nem egyeztethető össze a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet céljával, amely az elővigyázatosság elvével összhangban az, hogy közelítse egymáshoz a tagállamok törvényeit, rendeleteit és közigazgatási rendelkezéseit, és védje az emberi egészséget és a környezetet, amennyiben géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátására kerül sor bármilyen más célból, mint a Közösségen belüli forgalomba hozatal, vagy termékekként vagy termékekben megjelenő géntechnológiával módosított szervezeteket hoznak forgalomba a Közösségen belül;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 106., 2001.4.17., 1. o.
(2) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (GMO-testület); Tudományos vélemény a termesztésre szánt, rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított 1507 kukoricára vonatkozó környezeti kockázatértékelés és kockázatkezelési ajánlások értékelésének naprakésszé tételéről. EFSA Journal 2011; 9(11):2429 [73 pp.], doi:10.2903/j.efsa.2011.2429.
(3) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (GMO-testület); Tudományos vélemény a termesztésre szánt, rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított 1507 kukoricára vonatkozó környezeti kockázatértékelés következtetéseinek és kockázatkezelési ajánlásoknak a kiegészítéséről. EFSA Journal 2012; 10(11):2934 [36 pp.], doi:10.2903/j.efsa.2012.2934.
(4) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (GMO-testület); Tudományos vélemény a rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított MON 810 kukoricára vonatkozó kockázatértékelési következtetések és kockázatkezelési ajánlások naprakésszé tételéről. EFSA Journal 2012; 10(12):3017 [98 pp.], doi:10.2903/j.efsa.2012.3017.
(5) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (GMO-testület); Tudományos vélemény a rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított Bt11 és MON 810 kukorica termesztésére vonatkozó környezeti kockázatértékelési következtetések és kockázatkezelési ajánlások kiegészítéséről. EFSA Journal 2012; 10(12):3016 [32 pp.] doi:10.2903/j.efsa.2012.3016.
(6) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (GMO-testület); Tudományos vélemény a nem célzott és védendő lepkék Bt-kukorica pollenjének való kitettségének a védett élőhelyeken történő korlátozására vonatkozó kockázatkezelési ajánlások naprakésszé tételéről. EFSA Journal 2015; 13(7):4127 [31 pp.] doi:10.2903/j.efsa.2015.4127.
(7) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0036.
(9) A Tanács 90/220/EGK irányelve (1990. április 23.) a géntechnológiával módosított szervezeteknek a környezetbe történő szándékos kibocsátásáról (HL L 117., 1990.5.8., 15. o.).


A géntechnológiával módosított MON 810 kukoricaszemek engedélyének megújítása
PDF 272kWORD 48k
Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 810 (MON-ØØ81Ø-6) kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalára vonatkozó engedély megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D046170/00 – 2016/2921(RSP))
P8_TA(2016)0388B8-1086/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított MON 810 (MON-ØØ81Ø-6) kukoricaszemek (D046170/00) termesztés céljából történő forgalomba hozatalára vonatkozó engedély megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 23. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 11. és 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által a rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított MON 810 kukoricára vonatkozó kockázatértékelési következtetések és kockázatkezelési ajánlások naprakésszé tételéről szóló, 2012. december 6-án kiadott tudományos véleményre(3),

–  tekintettel a rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított Bt11 és MON 810 kukorica termesztésére vonatkozó kockázatértékelési következtetések és kockázatkezelési ajánlások kiegészítéséről szóló, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által 2012. december 6-án elfogadott tudományos véleményre(4),

–  tekintettel a nem célzott lepidoterák Bt-kukorica pollenjének való kitettségének a védett élőhelyek megóvása érdekében történő korlátozására vonatkozó kockázatkezelési ajánlásokat naprakésszé tevő, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által 2015. május 28-án elfogadott tudományos véleményre(5),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított MON 810 kukorica Monsanto Europe S.A. általi termesztésének a forgalomba hozatal utáni 2014. évi éves környezeti nyomon követési jelentésről (PMEM) szóló, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által 2016. március 9-én elfogadott tudományos véleményre(6),

–  tekintettel a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni ellenálló képesség érdekében géntechnológiával módosított kukoricakészítménynek (Zea mays L., 1507 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti termesztés céljából történő forgalomba hozataláról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló 2014. január 16-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel 2007. április 11-én és 18-án a Monsanto Europe S.A. az 1829/2003/EK rendelet 11. és 12. cikkének megfelelően három kérelmet nyújtott be a Bizottságnak a MON 810 kukoricából jelenleg előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatali engedélyének megújítására, a MON 810 kukoricát tartalmazó és abból álló takarmányok engedélyezésére, valamint a MON 810 kukoricát tartalmazó vagy abból álló, bármely más kukoricáéhoz hasonló felhasználásra szánt termékek nem élelmiszerként és takarmányként történő forgalomba hozatalára vonatkozóan, a termesztést is beleértve; mivel az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépésének időpontját követően a gyártó a szóban forgó termékeket az említett rendelet 8. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának, valamint 20. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően bejelentette a Bizottságnak, és azokat bevezették a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok közösségi nyilvántartásába;

B.  mivel 2016. március 9-én a Monsanto Europe S.A. levelet küldött a Bizottságnak, amelyben kéri, hogy a termesztésre vonatkozó kérelmet a többi kérelemtől elkülönítve vizsgálják;

C.  mivel a kérelemben leírtaknak megfelelően a géntechnológiával módosított MON 810 kukorica tartalmazza a Bacillus thuringiensis kurstaki alfajtából származó Cry1Ab fehérjét, amely rezisztenciát biztosít a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel – például Ostrinia nubilalis és a Sesamia spp – szemben;

D.  mivel a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalát eredetileg a 90/220/EGK tanácsi irányelv(8) értelmében a Bizottság a 98/294/EK határozattal(9) engedélyezte; mivel Franciaország 1998. augusztus 3-án engedélyezte a Monsanto Europe S. A.-nak (a továbbiakban: Monsanto) a MON 810 kukoricatermékek forgalomba hozatalát.

E.  mivel a 2001/18/EK irányelv 26c. cikkének (2) bekezdése szerint a géntechnológiával módosított MON 810 kukorica termesztése tilos az alábbi területeken: Vallónia (Belgium); Bulgária; Dánia; Németország (kivéve kutatási célokból); Görögország; Franciaország; Horvátország; Olaszország; Ciprus; Lettország; Litvánia; Luxemburg; Magyarország; Málta; Hollandia; Ausztria; Lengyelország; Szlovénia; Észak-Írország (Egyesült Királyság); Skócia (Egyesült Királyság); Wales (Egyesült Királyság).

F.  mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szerint a bizonyítékok arra mutatnak, hogy a kibocsátott pollenek 95–99%-a pollen forrásától legfeljebb 50 méterre rakódik le, ugyanakkor a vertikális szélmozgások vagy széllökések révén a szétszóródó pollen a légkörbe kerülhet és jelentős, akár több kilométeres távolságra is eljuthat;

G.  mivel az EFSA önkényesen kizárta a kukorica kereszbeporzását a MON 810 kukoricáról készített tudományos véleményeinek hatóköréből, ezzel figyelmen kívül hagyva a biológiai sokféleséget fenyegető potenciális kockázatokat;

H.  mivel a teosinte, a termesztett kukorica őse, 2009 óta megtalálható Spanyolországban; mivel a teosinte-populáció befogadhatja a Spanyolország néhány olyan területén is termelt genetikailag módosított MON 810 kukoricából származó transzgenetikus DNS-t, ahol a teosinte is rendkívül elterjedt; mivel a gének átkerülhetnek a teosintébe, miáltal az Bt-toxint kezd termelni és így a kukorica és teosinte hibridjei ellenállóbbá válnak az eredeti teosinte növényekhez képest; mivel ez a forgatókönyv jelentős kockázatot hordoz a gazdálkodók és a környezet számára;

I.  mivel az illetékes spanyol hatóságok tájékoztatták a Bizottságot a teosinte jelenlétéről a spanyolországi kukoricaföldeken, többek között a géntechnológiával módosított kukorica termesztésére szolgáló földeken is rendkívül korlátozott jelenlétről számolva be; mivel a rendelkezésre álló információk szerint Franciaországban is találtak már teosintét;

J.  mivel a Bizottság 2016. július 13-án kérte az EFSÁ-t, hogy a tudományos szakirodalom és egyéb források alapján 2016 szeptember végéig értékelje, hogy napvilágra kerültek-e olyan új bizonyítékok, amelyek nyomán módosítani kellene az EFSA szakvéleményeiben szereplő, a genetikailag módosított MON 810, Bt11, 1507 és GA21 kukoricafajtákkal kapcsolatos következtetéseket és ajánlásokat;

K.  mivel végrehajtási határozata tervezetének 22. pontjában a Bizottság a helyi halandósági arányt illetően azt állítja, hogy az EFSA két helyi halandósági arányt tekintett „elfogadhatónak” (0,5% és 1%), ugyanakkor a nem célzott lepidoterák Bt-kukorica pollenjének való kitettségének a védett élőhelyeken történő korlátozására vonatkozó kockázatkezelési ajánlásokat aktualizáló 2015. május 28-i tudományos véleményében az EFSA egyértelműen kimondja, hogy „az EFSA GMO-testülete által illusztrálásra alkalmazott konkrét védelmi szintek csak példának tekinthetők” és „bármilyen küszöb alkalmazása szükségszerűen önkényes, amelyet az EU-n belüli hatályos védelmi célokkal összhangban kell módosítani”;

L.  mivel a Bizottság végrehajtási határozattervezetében a 0,5% alatti helyi halandósági arány mellett döntött és a mellékletben önkényesen legalább 5 méteres izolációs távolságot írt elő a MON 810 kukoricaföldek és a 2004/35/EK irányelv 1. cikkének (3) bekezdése szerinti védett élőhelyek között, annak ellenére, hogy az EFSA egyértelműen megállapítja, hogy egy védett élőhely körüli, a Bt11/MON 810 kukoricaföldektől számított 20 méteres izolációs távolság előírása – ami négyszerese a Bizottság által javasolt távolságnak – csökkentené várhatóan 0,5% alá a helyi halandósági arányt még a rendkívül érzékeny nem célzott lepidoptera-lárvák esetében is;

M.  mivel a nem célzott lepidoterák kitettségének a védett élőhelyeken történő korlátozására vonatkozó kockázatkezelési ajánlásokat naprakésszé tevő 2015. május 28-i tudományos véleményében az EFSA kijelentette, hogy „jelenleg nem áll rendelkezésre elég adat arra vonatkozóan, hogy a Bt-vel kapcsolatos lárvahalandóságot az általános halandóság keretében tudjuk értékelni”;

N.  mivel a beszámolók szerint a forgalomba hozatal utáni környezeti nyomon követés végrehajtására sorozatosan nem kerül sor, mivel az EFSA szerint a 2014. évi PMEM-jelentés kimutatta, hogy Spanyolországban – a korábbi évekhez hasonlóan – részben nem hajtották végre a Bt-mentes kukorica menedékként való telepítését, és a korábbi évek PMEM-jelentéseiben a MON 810 kukoricával kapcsolatosan megfogalmazottakhoz hasonlóan módszertani hiányosságokat tártak fel a mezőgazdasági termelők által kitöltött kérdőívek elemzése és a szakirodalom áttekintése során;

O.  mivel az EFSA GMO-testülete nyomatékosan – mégis eredménytelenül – megismétli minden évben a MON 810 kukorica forgalomba hozatala utáni környezeti nyomon követésével kapcsolatos ajánlásait, nevezetesen a mintavétellel kapcsolatos részletesebb információk megadását, a mezőgazdasági termelőket célzó kérdőívek részrehajló megfogalmazása lehetőségének csökkentését és az összes idevágó tudományos publikáció megnevezését; mivel a mezőgazdasági termelőket célzó kérdőívek mintavételi keretének javítását illetően a GMO-testület hiábavalóan hangoztatja évről évre a nemzeti GMO-termesztői nyilvántartások fontosságát, illetve arra irányuló ajánlásait, hogy a hozzájárulás birtokosai fontolják meg, hogyan tudnák a lehető legjobban felhasználni a nemzeti nyilvántartásokban rögzített adatokat és előmozdítani a párbeszédet a nyilvántartások kezeléséért felelős szervekkel ott, ahol MON 810 kukoricát termesztenek;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  a termesztés EFSA által végzett értékelését hiányosnak, a Bizottság által javasolt kockázatkezelési ajánlásokat pedig nem megfelelőnek tartja;

3.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozattervezete nem felel meg az uniós jognak, mivel az nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzéseivel, ami a 178/2002/EK rendeletben meghatározott általános alapelvekkel összhangban az, hogy alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o.
(2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(3) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (GMO-testület); Tudományos vélemény a rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított MON 810 kukoricára vonatkozó kockázatértékelési következtetések és kockázatkezelési ajánlások naprakésszé tételéről. EFSA Journal (2012); 10(12):3017. [98 pp.] doi:10.2903/j.efsa.2012.3017.
(4) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (GMO-testület); Tudományos vélemény a rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított Bt11 és MON 810 kukorica termesztésére vonatkozó kockázatértékelési következtetések és kockázatkezelési ajánlások kiegészítéséről. EFSA Journal 2012; 10(12):3016 [32 pp.] doi:10.2903/j.efsa.2012.3016.
(5) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (GMO-testület); Tudományos vélemény a nem célzott lepidoterák Bt-kukorica pollenjének való kitettségének a védett élőhelyeken történő korlátozására vonatkozó kockázatkezelési ajánlások naprakésszé tételéről. EFSA Journal 2015; 13(7):4127 [31 pp.], doi:10.2903/j.efsa.2015.4127.
(6) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (GMO-testület); Tudományos vélemény a géntechnológiával módosított MON 810 kukorica Monsanto Europe S.A. általi termesztésének a forgalomba hozatal utáni 2014. évi éves környezeti nyomon követési jelentésről (PMEM). EFSA Journal 2016; 14(4):4446 [26 pp.], doi:10.2903/j.efsa.2016.4446.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0036.
(8) A Tanács 90/220/EGK irányelve (1990. április 23.) a géntechnológiával módosított szervezeteknek a környezetbe történő szándékos kibocsátásáról (HL L 117., 1990.5.8., 15. o.).
(9) A Bizottság 98/294/EK határozata (1998. április 22.) a 90/220/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően, a genetikailag módosított kukorica (Zea mays L. MON 810 vonal) forgalomba hozataláról (HL L 131., 1998.5.5., 32. o.).


A géntechnológiával módosított MON 810 kukoricából készült termékek forgalomba hozatala
PDF 263kWORD 45k
Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricából készült termékek (MON-ØØ81Ø-6) forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D046169/00 – 2016/2922(RSP))
P8_TA(2016)0389B8-1084/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított MON 810 kukorica (MON-ØØ81Ø-6) forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D046169/00),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 11. cikke (3) bekezdésére és 23. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. és 13. cikkére(2),

–  tekintettel arra, hogy az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2016. július 8-án úgy szavazott, hogy nem nyilvánít véleményt,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2012. december 6-án kiadott tudományos szakvéleményre(3),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát (MON-ØØ6Ø3-6 × ACS-ZMØØ3-2) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatról szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított MON 87705 x MON 89788 szójababot (MON-877Ø5-6 × MON-89788-1) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről szóló, 2016. február 3-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított MON 87708 x MON 89788 szójababot (MON-877Ø8-9 × MON-89788-1) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről szóló, 2016. február 3-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított FG72 szójababot (MST-FGØ72-2) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről szóló, 2016. február 3-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek, valamint a Bt11, MIR162, MIR604 és GA21genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricák forgalomba hozatalának engedélyezéséről és a 2010/426/EU, a 2011/893/EU, a 2011/892/EU és a 2011/894/EU határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről szóló, 2016. június 8-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel 2007. április 11-én és 18-án a Monsanto Europe S.A. az 1829/2003/EK rendelet 11. és 23. cikkének megfelelően három kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz a MON 810 kukoricából előállított meglévő élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok engedélyezésének, a MON 810 kukoricát tartalmazó és abból álló takarmányok engedélyezésének, valamint a MON 810 kukoricának az ilyen kukoricát tartalmazó vagy abból álló termékekben való, bármely más kukoricáéhoz hasonló, nem élelmiszerként és takarmányként történő egyéb felhasználásának – beleértve a termesztést is – engedélyezésének megújítására vonatkozóan; mivel az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépésének időpontját követően a gyártó a szóban forgó termékeket az említett rendelet 8. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának és 20. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően bejelentette az Európai Bizottságnak, és azokat bevezették a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok közösségi nyilvántartásába.

B.  mivel 2016. március 9-én a Monsanto Europe S.A. levelet küldött a Bizottságnak, melyben kérte, hogy a kérelem termesztésre vonatkozó részét külön kezeljék a kérelem többi részétől;

C.  mivel a géntechnológiával módosított MON-ØØ81Ø-6 kukorica a kérelemben leírtak szerint Cry1Ab proteint tartalmaz (forrása a Bacillus thuringiensis subsp. kurstaki), amely védelmet biztosít a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel – köztük az európai kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és a Sesamia spp. kártevőkkel – szemben;

D.  mivel a bizottsági végrehajtási határozattervezetéről az Állandó Bizottság 2016. július 8-án szavazott és nem nyilvánított véleményt;

E.  mivel a tagállamok elutasító szavazatának vagy tartózkodásának két fő oka az volt, hogy nincsenek hosszú távú takarmányozási és toxicitási tanulmányok, és nem elengedő a kockázatértékelés sem;

F.  mivel a bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről 2016. szeptember 15-én szavazott a fellebbviteli bizottság, és ismét nem nyilvánított véleményt, mivel az uniós lakosság 38,74%-át képviselő 12 tagállam a határozattervezet mellett szavazott, a lakosság 18,01%-át képviselő 11 tagállam ellene szavazott, a lakosság 43,08%-át képviselő négy tagállam tartózkodott, a lakosság 0,17%-át képviselő egy tagállam pedig nem volt jelen;

G.  mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló jogalkotási javaslata indokolásában 2015. április 22-én a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépése óta az engedélyező határozatokat a Bizottság az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően a tagállami bizottságok véleményei nélkül fogadta el, és hogy a géntechnológiával módosított (GM) élelmiszerek és takarmányok esetében általánossá vált az az egyébiránt kivételes döntéshozatali gyakorlat, hogy a dossziét végleges jóváhagyásra visszaküldik a Bizottsághoz;

H.  mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló 2015. április 22-i jogalkotási javaslatot a Parlament 2015. október 28-án elutasította, azzal az indokkal, hogy míg az előállítás szükségszerűen egy tagállam területén történik, a GMO-k kereskedelme átlépi a határokat, ami azt jelenti, hogy a Bizottság által javasolt nemzeti „értékesítésre és felhasználásra” vonatkozó tilalmat a behozatali határellenőrzés visszaállítása nélkül nem lehetne érvényesíteni; mivel a Parlament elutasította az 1829/2003/EK rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot, és felkérte a Bizottságot, hogy vonja vissza javaslatát és nyújtson be újat;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozattervezet nem felel meg az uniós jognak, mivel az nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, ami a 178/2002/EK rendeletben meghatározott általános alapelvekkel összhangban az, hogy alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozattervezetét;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján nyújtson be új jogalkotási javaslatot az 1829/2003/EK rendelet módosítására, figyelembe véve azokat a gyakran hangoztatott tagállami aggályokat, amelyek nem csupán a GMO-k által az egészségre vagy a környezetre jelentett veszélyekkel kapcsolatosak;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o.
(2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(3) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (GMO-testület); Tudományos szakvélemény a rovarokkal szemben ellenálló, géntechnológiával módosított MON 810 kukoricára vonatkozó kockázatértékelési következtetések és kockázatkezelési ajánlások naprakésszé tételéről. EFSA Journal (2012); 10(12):3017. [98 pp.], doi:10.2903/j.efsa.2012.3017.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0456.
(5) Elfogadott szövegek. P8_TA(2016)0040.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0039.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0038.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0271.


A géntechnológiával módosított 281-24-236 × 3006-210-23 × MON 88913 gyapot forgalomba hozatala
PDF 363kWORD 47k
Az Európai Parlament 2016. október 6-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított 281-24-236 × 3006-210-23 × MON 88913 gyapotot (DAS-24236-5×DAS-21Ø23-5×MON-88913-8) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D046168/00 – 2016/2923(RSP))
P8_TA(2016)0390B8-1088/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított 281-24-236 × 3006-210-23 × MON 88913 gyapotot (DAS-24236-5×DAS-21Ø23-5×MON-88913-8) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére és 19. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. és 13. cikkére(2),

–  tekintettel arra, hogy az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2016. július 8-án úgy szavazott, hogy nem nyilvánít véleményt,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által 2016. március 9-én kiadott véleményre(3),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát (MON-ØØ6Ø3-6 × ACS-ZMØØ3-2) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatról szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított MON 87705 x MON 89788 szójababot (MON-877Ø5-6 × MON-89788-1) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről szóló, 2016. február 3-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított MON 87708 x MON 89788 szójababot (MON-877Ø8-9 × MON-89788-1) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről szóló, 2016. február 3-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított FG72 szójababot (MST-FGØ72-2) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről szóló, 2016. február 3-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek, valamint a Bt11, MIR162, MIR604 és GA21genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricák forgalomba hozatalának engedélyezéséről és a 2010/426/EU, a 2011/893/EU, a 2011/892/EU és a 2011/894/EU határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről szóló, 2016. június 8-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel 2009. március 12-én a Dow AgroSciences Europe az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikke szerint kérelmet nyújtott be Hollandia illetékes hatóságához a 281-24-236 × 3006-210-23 × MON 88913 gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan;

B.  mivel a géntechnológiával módosított DAS-24236-5×DAS-21Ø23-5×MON-88913-8 gyapot a kérelemben leírtaknak megfelelően foszfinotricin-acetiltranszferáz (PAT) fehérjét tartalmaz, amely ellenállást biztosít a glufozinát-ammónium tartalmú gyomirtókkal szemben, illetve módosított CP4 5-enolpiruvilshikimát-3-foszfát szintáz (CP4EPSPS) fehérjét tartalmaz, amely ellenállást biztosít a glifozáttartalmú gyomirtó szerekkel szemben, továbbá Cry1F és Cry1Ac fehérjéket tartalmaz, amelyek védelmet biztosítanak bizonyos, a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szemben, és mivel a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség – a WHO rákbetegségekkel foglalkozó ügynöksége – 2015. március 20-án a glifozátot az „emberre valószínűleg rákkeltő hatású” anyagként sorolta be(9);

C.  mivel a bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről az Állandó Bizottság 2016. július 8-án szavazott és nem nyilvánított véleményt;

D.  mivel a bizottsági végrehajtási határozattervezetről 2016. szeptember 15-én szavazott a fellebbviteli bizottság, és ismét nem nyilvánított véleményt, mivel az uniós lakosság 38,66 %-át képviselő 11 tagállam a határozattervezet mellett szavazott, a lakosság 33,17 %-át képviselő 14 tagállam ellene szavazott, a lakosság 28 %-át képviselő 2 tagállam tartózkodott, a lakosság 0,17%-át képviselő 1 tagállam pedig nem volt jelen;

E.  mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló jogalkotási javaslata indokolásában 2015. április 22-én a Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépése óta az engedélyező határozatokat a Bizottság az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően a tagállami bizottságok véleményei nélkül fogadta el, és hogy a géntechnológiával módosított (GM) élelmiszerek és takarmányok esetében általánossá vált az az egyébiránt kivételes döntéshozatali gyakorlat, hogy a dossziét végleges jóváhagyásra visszaküldik a Bizottsághoz;

F.  mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló 2015. április 22-i jogalkotási javaslatot a Parlament 2015. október 28-án elutasította(10), azzal az indokkal, hogy míg az előállítás szükségszerűen egy tagállam területén történik, a GMO-k kereskedelme átlépi a határokat, ami azt jelenti, hogy a Bizottság által javasolt nemzeti „értékesítésre és felhasználásra” vonatkozó tilalmat a behozatali határellenőrzés visszaállítása nélkül nem lehetne érvényesíteni; mivel a Parlament elutasította az 1829/2003/EK rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot, és felkérte a Bizottságot, hogy vonja vissza javaslatát és nyújtson be újat;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozattervezet nem felel meg az uniós jognak, mivel az nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, ami a 178/2002/EK rendeletben meghatározott általános alapelvekkel összhangban az, hogy alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján nyújtson be új jogalkotási javaslatot az 1829/2003/EK rendelet módosítására, figyelembe véve azokat a gyakran hangoztatott tagállami aggályokat, amelyek nem csupán a GMO-k által az egészségre vagy a környezetre jelentett veszélyekkel kapcsolatosak;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o.
(2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(3) Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testülete (GMO-testület); Tudományos vélemény a Dow Agrosciences LLC kérelméről (EFSA-GMO-NL-2009-68) a géntechnológiával módosított 281-24-236 × 3006-210-23 × MON 88913 gyapot 1829/2003/EK rendelet szerint élelmiszerként vagy takarmányként történő felhasználása, behozatala és feldolgozása. EFSA Journal 2016; 14(4):4430. [21 pp.] ; doi : 10.2903/j.efsa.2016.4430.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0456.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0040.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0039.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0038.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0271.
(9) IARC-monográfiák, 112. kötet: Öt szerves foszfátot tartalmazó rovarirtó és gyomirtó vegyszer értékelése, 2015. március 20. http://www.iarc.fr/en/media-centre/iarcnews/pdf/MonographVolume112.pdf
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0379.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat