Index 
Elfogadott szövegek
2016. október 25., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
A DNS-adatokra vonatkozó automatizált adatcsere Dániával *
 A daktiloszkópiai adatokra vonatkozó automatizált adatcsere Dániával *
 EU‒Kína-megállapodás a diplomata-útlevéllel rendelkező személyek rövid távú tartózkodására jogosító vízumok alóli mentességről ***
 A pénzügyi stabilitás vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy komoly nehézségek által fenyegetett tagállamok ***I
 Jean-Marie Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
 Jane Collins kiváltságainak és mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem
 Mario Borghezio kiváltságainak és mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem
 A vasúti közlekedés statisztikája az árukra, utasokra és balesetekre vonatkozó adatgyűjtés tekintetében ***II
 A belvízi áruszállítással kapcsolatos statisztikák (felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörök) ***II
 A vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keret ***I
 A 3/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet: Az intézmények biztonsága
 Az EU Iránnal kapcsolatos stratégiája a nukleáris megállapodást követően
 A korrupció elleni küzdelem és a CRIM állásfoglalásának nyomon követése
 Emberi jogok és migráció a harmadik országokban
 Vállalati felelősség harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekért
 A cseppfolyósított földgázra és a gáz tárolására vonatkozó uniós stratégia
 A halászati ellenőrzések egységessé tételének mikéntje Európában
 A közép- és kelet-európai közlekedési infrastruktúra összekapcsolódásának és hozzáférhetőségének fejlesztése
 A demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus

A DNS-adatokra vonatkozó automatizált adatcsere Dániával *
PDF 245kWORD 42k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a DNS-adatokra vonatkozó, Dániával való automatizált adatcsere megindításáról szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló tervezetről (11219/2016 – C8-0340/2016 – 2016/0813(CNS))
P8_TA(2016)0391A8-0289/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (11219/2016),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0340/2016),

–  tekintettel a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló, 2008. június 23-i 2008/615/IB tanácsi határozatra(1), és különösen annak 33. cikkére,

–  tekintettel a határokon átnyúló bűnüldözési együttműködés megerősítéséről az EU-ban: a prümi határozat és az európai információcsere-modell végrehajtása című, 2013. október 10-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0289/2016),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)HL L 210., 2008.8.6., 1. o.
(2)HL C 181., 2016.5.19., 67. o.
(3)Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0269.


A daktiloszkópiai adatokra vonatkozó automatizált adatcsere Dániával *
PDF 247kWORD 42k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a daktiloszkópiai adatokra vonatkozó, Dániával való automatizált adatcsere megindításáról szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló tervezetről (11220/2016 – C8-0341/2016 – 2016/0814(CNS))
P8_TA(2016)0392A8-0288/2016

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (11220/2016),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0341/2016),

–  tekintettel a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló, 2008. június 23-i 2008/615/IB tanácsi határozatra(1), és különösen annak 33. cikkére,

–  tekintettel a „határokon átnyúló bűnüldözési együttműködés megerősítéséről az EU-ban: a prümi határozat és az európai információcsere-modell (EIXM) végrehajtása” című, 2013. október 10-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0288/2016),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)HL L 210., 2008.8.6., 1. o.
(2) HL C 181., 2016.5.19., 67. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0269.


EU‒Kína-megállapodás a diplomata-útlevéllel rendelkező személyek rövid távú tartózkodására jogosító vízumok alóli mentességről ***
PDF 240kWORD 42k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság közötti, a diplomata-útlevéllel rendelkező személyek rövid távú tartózkodására jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (15470/2015 – C8-0110/2016 – 2015/0293(NLE))
P8_TA(2016)0393A8-0281/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (15470/2015),

–  tekintettel az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság közötti, a diplomata-útlevéllel rendelkező személyek rövid távú tartózkodására jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás tervezetére (15469/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8‑0110/2016),

–  tekintettel a Külügyi Bizottság levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikke (2) bekezdésére, és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8‑0281/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok, valamint a Kínai Népköztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


A pénzügyi stabilitás vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy komoly nehézségek által fenyegetett tagállamok ***I
PDF 249kWORD 42k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. október 25-i jogalkotási állásfoglalása az 1303/2013/EU rendeletnek egyes, a pénzügyi stabilitás vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy komoly nehézségek által fenyegetett tagállamok pénzügyi irányításával kapcsolatos rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0418 – C8-0238/2016 – 2016/0193(COD))
P8_TA(2016)0394A8-0292/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0418),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 177. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0238/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. szeptember 21-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. szeptember 21-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0292/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. október 25-én került elfogadásra az 1303/2013/EU rendeletnek egyes, a pénzügyi stabilitás vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy komoly nehézségek által fenyegetett tagállamok pénzügyi irányításával kapcsolatos rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2016)0193


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2016/2135 rendelettel.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Jean-Marie Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
PDF 249kWORD 43k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i határozata a Jean-Marie Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2016/2108(IMM))
P8_TA(2016)0395A8-0301/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a párizsi fellebbviteli bíróság főügyésze által 2016. március 14-én továbbított, a párizsi területi bíróság vizsgálóbírói előtt fajgyűlöletre uszítás miatt ugyanazon tényállás alapján folyamatban lévő két (2211/15/21. és 2226/15/9. számú) eljárással összefüggésben eljuttatott és a plenáris ülésen 2016. június 8-án bejelentett, a Jean-Marie Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló két kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően meghallgatta Jean-Marie Le Pent,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a Francia Köztársaság alkotmányának 26. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0301/2016),

A.  mivel a párizsi területi bíróság két vizsgálóbírója egy feltételezett bűncselekmény kapcsán Jean-Marie Le Pen parlamenti mentelmi jogának felfüggesztését kérte;

Β.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

C.  mivel a Francia Köztársaság alkotmányának 26. cikke szerint „feladatai ellátása során kifejtett véleménye vagy leadott szavazata miatt egyetlen parlamenti képviselő ellen sem folytatható vizsgálat, nem tartóztatható le, nem vehető őrizetbe és nem ítélhető el”, valamint a parlament engedélye nélkül parlamenti képviselőt „nem lehet letartóztatni bűntett vagy más bűncselekmény miatt, illetve vele szemben más, szabadságelvonással járó kényszerintézkedés nem alkalmazható”;

D.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke szerint feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem vonhatók bírósági eljárás alá;

E.  mivel e rendelkezés célja annak biztosítása, hogy az európai parlamenti képviselőket megillesse a véleménynyilvánítás szabadságának joga, ami elvi kérdés, de ez a jog nem jogosít fel rágalmazásra, becsületsértésre, gyűlöletre uszításra vagy mások tisztességének megkérdőjelezésére, sem bármely olyan kijelentésre, amely sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkét;

F.  mivel a parlamenti mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseket az uniós Szerződések értékei, céljai és elvei fényében kell értelmezni;

G.  mivel egy európai parlamenti képviselő esetében ez az abszolút mentelmi jog nemcsak a képviselőnek a Parlament hivatalos ülésein kifejtett véleményére vonatkozik, hanem a máshol, például a médiában kifejtett véleményére is, amennyiben kapcsolat áll fenn „a kifejtett vélemény és a parlamenti tevékenység között”;

H.  mivel Jean-Marie Le Pent azzal vádolják, hogy egy 2014. június 6-án az interneten közzétett videofelvételen nyilvánosan fajgyűlöletre uszított;

I.  mivel nincsen összefüggés a vitatott kijelentés és Jean-Marie Le Pen parlamenti tevékenysége között, és ezért Jean-Marie Le Pen nem az európai parlamenti képviselői feladatainak ellátása során járt el;

J.  mivel nem áll fenn az ún. fumus persecutionis esetének gyanúja, vagyis hogy megkísérelték volna Jean-Marie Le Pen parlamenti munkáját akadályozni;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Jean-Marie Le Pen mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Francia Köztársaság illetékes hatóságainak.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63., ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07. és C-201/07., ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06., ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11. és T-347/11., ECLI:EU:T:2013:23.


Jane Collins kiváltságainak és mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem
PDF 252kWORD 44k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i határozata a Jane Collins kiváltságainak és mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelemről (2016/2087(IMM))
P8_TA(2016)0396A8-0297/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Jane Collins 2016. május 3-i, kiváltságainak és mentelmi jogának a londoni Legfelsőbb Bíróság Queen’s Bench tanácsában ellene folyamatban lévő polgári peres eljárással (beadvány száma: HQ14DO4882) összefüggésben való fenntartására irányuló, a plenáris ülésen 2016. május 11-én bejelentett kérelmére,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően meghallgatta a Jane Collinst képviselő James Carvert,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 7., 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 7. és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0297/2016),

A.  mivel Jane Collins kérte kiváltságainak és mentelmi jogának a londoni Legfelsőbb Bíróság Queen’s Bench tanácsában ellene folyamatban lévő polgári peres eljárással összefüggésben való fenntartását;

B.  mivel a kérelem elsősorban az Európai Parlament képviselőit a jegyzőkönyv 7. cikke értelmében megillető azon jog fenntartását illeti, hogy az Európai Parlamentbe utazva, illetve onnan elutazva szabad mozgásukra vonatkozóan semmilyen igazgatási vagy egyéb korlátozás nem alkalmazható rájuk;

C.  mivel a kérelem e része ahhoz kapcsolódik, hogy Jane Collinst az ellene indított bírósági eljárások ütemezésével állítólag megakadályozták abban, hogy elutazzon a parlamenti ülésekre,

D.  mivel ugyanakkor a jegyzőkönyv 7. cikke nem alkalmazandó a jogi eljárásokból eredő korlátozásokra, mivel azokat a jegyzőkönyv 8. és 9. cikkében foglalt különös szabályok tartalmazzák(2), és ezért a parlamenti kiváltság fenntartására irányuló kérelem a jegyzőkönyv 7. cikke alapján elfogadhatatlan;

E.  mivel a kérelem másodsorban az európai parlamenti képviselőket a jegyzőkönyv 8. cikke értelmében megillető szabadság fenntartását érinti, amely szerint a feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt ellenük nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem vonhatók bírósági eljárás alá;

F.  mivel a kérelem e része ahhoz kapcsolódik, hogy Jane Collins ellen az Egyesült Királyságban polgári jogi keresetet nyújtottak be állítólagos becsületsértés és rágalmazás miatt elszenvedett – többek között súlyos – károk megtérítése, valamint az iránt, hogy tiltsák meg számára a vitatott kijelentések megismétlését;

G.  mivel a becsületsértéssel és rágalmazással kapcsolatos kereset a Jane Collins által egy pártkonferencián megfogalmazott vádakat érinti;

H.  mivel a jegyzőkönyv 8. cikke által biztosított parlamenti mentelmi jog az európai parlamenti képviselőkre kizárólag a feladataik ellátása során kifejtett véleményükre alkalmazandó;

I.  mivel az európai parlamenti képviselők által az Európai Parlamenten kívül tett nyilatkozatok csak akkor tekinthetők a feladataik ellátása során tett nyilatkozatoknak, ha olyan szubjektív értékelésnek minősülnek, amely közvetlen és nyilvánvaló kapcsolatot mutat e feladatok ellátásával(3);

J.  mivel azonban a vitatott nyilatkozatok és Jane Collins európai parlamenti képviselői feladatai között nincs közvetlen és nyilvánvaló kapcsolat, mivel nem az Európai Parlament képviselőjeként folytatott tevékenységéhez vagy az Európai Unió politikáihoz kapcsolódnak, és egy nemzeti szintű politikai vita kapcsán hangzottak el;

K.  mivel ezért a vitatott nyilatkozatokra a jegyzőkönyv 8. cikkének hatálya nem terjed ki;

1.  úgy határoz, hogy nem tartja fenn Jane Collins kiváltságait és mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését haladéktalanul továbbítsa az Egyesült Királyság hatóságainak, többek között Justice Warby úrnak.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63., ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85., ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05., ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07. és C-201/07., ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06., ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello-ügy, C-163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11. és T-347/11., ECLI:EU:T:2013:23.
(2) A Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Parlament, T-345/05., ECLI:EU:T:2008:440, 49. és 51. pont;
(3) A Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello-ügy, C-163/10, ECLI: EU:C:2011:543.


Mario Borghezio kiváltságainak és mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem
PDF 243kWORD 45k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i határozata a Mario Borghezio kiváltságainak és mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelemről (2016/2028(IMM))
P8_TA(2016)0397A8-0312/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Mario Borghezio 2016. január 5-i, kiváltságainak és mentelmi jogának a milánói bíróságon folyamatban lévő (RGNR No 41838/13 és RG GIP No 12607/14 számú) büntetőeljárásokkal összefüggésben való fenntartására irányuló, a plenáris ülésen 2016. február 1-jén bejelentett kérelmére,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően meghallgatta Mario Borgheziót,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

—  tekintettel a 205/1993 sz. olasz törvény 1. cikkének A) pontjára;

—  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 7. és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0312/2016),

A.  mivel Mario Borghezio európai parlamenti képviselő a 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikke alapján kiváltságainak és mentelmi jogának fenntartását kérte a milánói bíróság előtt folyamatban lévő büntetőeljárásokkal összefüggésben; mivel az ügyészség által szolgáltatott feljegyzés szerint Borghezio úr feltételezhetően a felsőbbrendűségen és faji vagy etnikai gyűlöleten alapuló nézeteket osztott meg egy rádióműsorban, ami a 205/1993 sz. olasz törvény 1. cikkének a) pontja értelmében büntetendő;

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikke kölcsönösen kizárják egymást(2); mivel a szóban forgó ügy csak egy európai parlamenti képviselő feltételezhetően diszkriminatív véleményével kapcsolatos; mivel tehát csak a jegyzőkönyv 8. cikkének alkalmazhatósága magától értetődő;

C.  mivel a 7. jegyzőkönyv 8. cikke értelmében feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem vonhatók bírósági eljárás alá;

D.  mivel a Bíróság megállapította, hogy ahhoz, hogy valamely véleményre vonatkozzék a mentelmi jog, az európai parlamenti képviselőnek a feladata ellátása során kell azt kifejtenie, ez pedig magában foglalja azt a követelményt, hogy kapcsolatnak kell fennállnia a kifejtett vélemény és a parlamenti feladatok között; mivel ennek a kapcsolatnak közvetlennek és nyilvánvalónak kell lennie(3);

E.  mivel Borghezio urat a szóban forgó rádióműsorban megkérték az olasz kormány egy új tagja, nevezetesen az új integrációügyi miniszter kinevezésének és hozzáértésének kommentálására;

F.  mivel az ügy tényállása, ahogyan az a Jogi Bizottságnak átadott dokumentumokból és a korábbi meghallgatásból kitűnik, arra utal, hogy a képviselő az interjú során tett kijelentései nem állnak közvetlen és nyilvánvaló kapcsolatban parlamenti tevékenységével;

G.  mivel, különösen, az állítólag elhangzott kijelenések túllépik a politikai vitákban általánosan elfogadott hangnemet, és ezen túlmenően természetük a parlamentáris szemlélettől mélyen eltérő; mivel e kijelentések ellentétesek az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkével, és ezért nem tekinthető úgy, hogy azokat az Európai Parlament egy képviselője feladatainak ellátása során fejtette ki;

H.  mivel ennélfogva nem lehet úgy tekinteni, hogy Mario Borghezio európai parlamenti képviselői feladatait látta el;

I.  mivel a Bíróság megállapította, hogy amikor valamely nemzeti bíróság előtt európai parlamenti képviselővel szemben eljárás indul, és e bíróság arról értesül, hogy ugyanezen képviselő kiváltságai és mentességei fenntartására irányuló, a Parlament eljárási szabályzata szerinti eljárás van folyamatban, az említett bíróság köteles az eljárást felfüggeszteni, és kikérni a Parlament véleményét, amely azt a lehető legrövidebb időn belül megadja(4); mivel a milánói bíróság, amely előtt a Borghezio úr elleni eljárásokat kezdeményezték, Borghezio úrnak a Bíróság vonatkozó esetjogán alapuló kérelme ellenére elutasította az eljárás felfüggesztését és elrendelte annak folytatását;

1.  úgy határoz, hogy nem tartja fenn Mario Borghezio kiváltságait és mentelmi jogát;

2.  sajnálja, hogy a Bíróság vonatkozó esetjoga ellenére a milánói bíróság elutasította a Borghezio úrral szembeni eljárások felfüggesztését;

3.  elvárja, hogy az olasz hatóságok minden esetben eleget tegyenek a Bíróság által kimondott azzal kapcsolatos elvnek, hogy az illetékes bíróság köteles felfüggeszteni a bírósági eljárást, amennyiben egy európai parlamenti képviselő mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelmet nyújtottak be;

4.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az Olasz Köztársaság illetékes hatóságának és Mario Borgheziónak.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C 163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.
(2) A fent hivatkozott C-200/07. és C-201/07. sz. ún. Marra egyesített ügyek, 45. pont.
(3) A fent hivatkozott C-163/10. sz. ún. Patriciello ügy, 33. és 35. pont.
(4) A fent hivatkozott C-200/07. és C-201/07. sz. ún. Marra egyesített ügyek, 43. pont.


A vasúti közlekedés statisztikája az árukra, utasokra és balesetekre vonatkozó adatgyűjtés tekintetében ***II
PDF 257kWORD 42k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a vasúti közlekedés statisztikájáról szóló 91/2003/EK rendelet árukra, utasokra és balesetekre vonatkozó adatgyűjtés tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és a tanácsi rendelet elfogadása céljából a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról (10000/1/2016 – C8-0365/2016 – 2013/0297(COD))
P8_TA(2016)0398A8-0300/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

—  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (10000/1/2016 – C8-0365/2016),

—  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (COM(2013)0611)(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

—  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0300/2016),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy írja alá a jogi aktust, miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, illetve a Tanács főtitkárával együttműködve gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, 2014. március 11., P7_TA(2014)0197.


A belvízi áruszállítással kapcsolatos statisztikák (felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörök) ***II
PDF 258kWORD 42k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a belvízi áruszállítással kapcsolatos statisztikákról szóló 1365/2006/EK rendeletnek bizonyos intézkedések elfogadása érdekében a Bizottságra ruházandó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról (09878/1/2016 – C8-0358/2016 – 2013/0226(COD))
P8_TA(2016)0399A8-0298/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

—  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (09878/1/2016 – C8-0358/2016),

—  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0484) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére,

—  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0298/2016),

1.  egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogalkotási aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, 2014. március 11., P7_TA(2014)0180.


A vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keret ***I
PDF 551kWORD 77k
Az Európai Parlament 2016. október 25-én elfogadott módosításai a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keretről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2013)0884 – C8-0033/2014 – 2013/0432(COD))(1)
P8_TA(2016)0400A8-0239/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
1 bevezető hivatkozás
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 33. cikkére,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 33. és 114. cikkére,
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
1 a preambulumbekezdés (új)
(1a)   Ezen irányelvnek összhangban kell lennie a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel1.
___________________
1 Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról (HL L 269., 2013.10.10., 1. o.).
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  Következésképpen a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra 28 különböző jogszabályrendszer irányadó. Ennek eredményeképpen az uniós vámjogszabályok megsértését az Unión belül nem mindenhol azonos módon kezelik, és az egyes ügyekben kiszabható szankciók jellege és súlya az adott szankciót kiszabó tagállamtól függ.
(2)  A vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra 28 különböző jogszabályrendszer irányadó. Ennek eredményeképpen az uniós vámjogszabályok megsértését az Unión belül nem mindenhol azonos módon kezelik, és az egyes ügyekben kiszabható szankciók jellege és súlya az adott szankciót kiszabó tagállamtól függ, lehetséges tagállami bevételkiesést és a kereskedelem torzulását okozva.
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  A tagállamok jogrendszerei közötti különbségek nemcsak a vámunió optimális igazgatását érintik, hanem akadályozzák a gazdasági szereplőkre érvényes egyenlő versenyfeltételek kialakulását is a vámunió területén, ugyanis hatással vannak a vámjogi egyszerűsítésekhez és könnyítésekhez való hozzáférésükre.
(3)  A tagállamok jogrendszerei közötti különbségek nemcsak a vámunió optimális igazgatását, valamint a jogsértések különböző vámhatóságok általi kezelésének módja tekintetében a belső piac megfelelő működésének biztosításához szükséges átláthatóságot érintik, hanem akadályozzák az Unió-szerte már most is különböző szabályozásoknak megfelelni köteles gazdasági szereplőkre érvényes egyenlő versenyfeltételek kialakulását is a vámunió területén, ugyanis hatással vannak a vámjogi egyszerűsítésekhez és könnyítésekhez való hozzáférésükre.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Meg kell állapítani az uniós vámjogszabályok megsértésének tekintendő és szankcionálandó magatartások listáját. Ebben a teljes mértékben a vámjogszabályokból eredő kötelezettségeken alapuló vámjogszabálysértéseket kell felsorolni, és közvetlen hivatkozást kell feltüntetni a Vámkódexre. Azt, hogy a tagállamok a vámjogszabályok említett megsértése tekintetében közigazgatási vagy büntetőjogi szankciót alkalmazzanak-e, ez az irányelv nem határozza meg.
(6)  Ebben az irányelvben meg kell állapítani az uniós vámjogszabályok megsértésének tekintendő és szankcionálandó magatartások listáját. Ebben a teljes mértékben a vámjogszabályokból eredő kötelezettségeken alapuló vámjogszabálysértéseket kell felsorolni, és közvetlen hivatkozást kell feltüntetni a Vámkódexre. Ez az irányelv kimondja, hogy a tagállamoknak a vámjogszabályok említett megsértése tekintetében nem büntetőjogi szankciót kell alkalmazniuk. Lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy a tagállamok az uniós és a nemzeti joggal összhangban nem büntetőjogi szankciók helyett büntetőjogi szankciókat alkalmazhassanak, amennyiben a szóban forgó jogsértés természete és súlya ezt megköveteli, annak érdekében, hogy a kiszabott szankciók visszatartó erejűek, hatékonyak és arányosak legyenek.
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)   A magatartások első kategóriájában azokat az objektív felelősség hatálya alá tartozó vámjogszabálysértéseket kell felsorolni, amelyeknek nem feltétele a vétkesség egyetlen eleme sem, tekintve az érintett kötelezettségek objektív jellegét és azt, hogy a teljesítésükért felelős személyek nem hagyhatják figyelmen kívül létezésüket és kötelező jellegüket.
törölve
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)   A magatartások második és harmadik kategóriájában a vámjogszabályok megsértésének gondatlanságból, illetve szándékosan elkövetett eseteit kell felsorolni, amelyeknél ezt a szubjektív elemet a felelősség keletkezéséhez meg kell állapítani.
törölve
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  A jogbiztonság biztosítása érdekében elő kell írni, hogy ne minősülhessen a vámjogszabályok megsértésének a vámhatóságok hibájából eredő cselekmény, illetve mulasztás.
(10)  A jogbiztonság biztosítása érdekében elő kell írni, hogy ne minősülhessen a vámjogszabályok megsértésének a vámhatóságok Vámkódexben meghatározott hibájából eredő cselekmény, illetve mulasztás.
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)  A tagállamok nemzeti szankciórendszereinek közelítése érdekében létre kell hozni a szankciók skáláját, amely a vámjogszabálysértések különböző kategóriáit és súlyát tükrözi. A hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy illetékes hatóságaik az alkalmazandó szankciók típusának és szintjének meghatározásakor meghatározott súlyosbító és enyhítő körülményeket vegyenek figyelembe.
(12)  A tagállamok nemzeti szankciórendszereinek közelítése érdekében létre kell hozni a szankciók skáláját, amely a vámjogszabálysértések súlyosságát tükrözi. A hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy illetékes hatóságaik az alkalmazandó szankciók típusának és szintjének meghatározásakor meghatározott súlyosbító és enyhítő körülményeket vegyenek figyelembe.
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
12 a preambulumbekezdés (új)
(12a)   A vámhatóságok csak abban az esetben szabhatják ki a szankciókat az áruk értéke alapján, ha a súlyos jogsértések nem a meg nem fizetett vámhoz, hanem az adott áru értékéhez kapcsolódnak, például a szellemi tulajdonjogok megsértése vagy a tiltott vagy korlátozás alá eső árukkal kapcsolatos jogsértések esetén.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  A vámjogszabályok megsértésére vonatkozó eljárások elévülési idejét négy évben kell megállapítani a vámjogszabály megsértése elkövetésének, vagy folytatólagos vagy ismételt jogsértés esetében a jogsértést képező magatartás megszűnésének napjától kezdve. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a vámjogszabályok megsértését illető nyomozásokhoz vagy jogi eljárásokhoz kapcsolódó cselekmények az elévülési időt megszakítsák. A tagállamok meghatározhatják, mely esetekben van szükség az említett elévülési idő nyugvására. Nyolc év elteltével ki kell zárni az eljárás megindításának vagy továbbfolytatásának lehetőségét, a szankciók végrehajtásának elévülési idejét pedig három évben kell megállapítani.
(13)  A vámjogszabályok megsértésére vonatkozó eljárások elévülési idejét négy évben kell megállapítani a vámjogszabály megsértése elkövetésének, vagy folytatólagos vagy ismételt jogsértés esetében a jogsértést képező magatartás megszűnésének napjától kezdve. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a vámjogszabályok ugyanazon megsértésével kapcsolatos nyomozásokhoz vagy jogi eljárásokhoz kapcsolódó cselekmények vagy a jogsértésért felelős személy cselekménye az elévülési időt megszakítsák. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy meghatározhassák azokat az eseteket, amikor az említett elévülési idő nyugszik. Nyolc év elteltével – az elévülési idő megszakadásától függetlenül – az eljárás elévül, a szankciók végrehajtásának elévülési idejét pedig három évben kell megállapítani.
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
14 preambulumbekezdés
(14)  Amennyiben ugyanazon személy ellen ugyanazon tényállás tekintetében büntetőeljárás indult, rendelkezni kell a vámjogszabályok megsértése miatt indított közigazgatási eljárás felfüggesztéséről. A közigazgatási eljárás folytatását a büntetőeljárás lezárása után kizárólag a non bis in idem elv szigorú betartásával szabad lehetővé tenni.
(14)  Amennyiben ugyanazon személy ellen ugyanazon tényállás tekintetében büntetőeljárás indult, rendelkezni kell a vámjogszabályok megsértése miatt indított közigazgatási eljárás felfüggesztéséről. A közigazgatási eljárás folytatását a büntetőeljárás lezárása után kizárólag a ne bis in idem elv szigorú betartásával szabad lehetővé tenni, ami azt jelenti, hogy ugyanaz a cselekmény nem büntethető kétszer.
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
15 a preambulumbekezdés (új)
(15a)   Ezen irányelv általános célja az uniós vámjogszabályok hatékony végrehajtásának biztosítása. Az ezen irányelv által biztosított jogi keret azonban nem teszi lehetővé a végrehajtás, ezen belül a felügyelet, az ellenőrzés és a nyomozás integrált megközelítését. A Bizottságnak ezért elő kell írni, hogy annak felmérése érdekében, hogy van-e szükség további jogalkotásra, nyújtson be jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezekről a szempontokról, többek között a közös kockázatkezelési keret végrehajtásáról.
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
18 a preambulumbekezdés (új)
(18a)   Ezen irányelv célja a vámügyi együttműködés megerősítése a vámjogi szankciókat tartalmazó nemzeti jogszabályok közelítése révén. Mivel a tagállamok jogi hagyományai jelenleg igen különbözőek, teljes körű harmonizáció e területen nem lehetséges.
Módosítás 15
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés
(1)  Ez az irányelv létrehozza az uniós vámjogszabályok megsértésére vonatkozó keretet, és szankciókat ír elő az említett jogsértésekre vonatkozóan.
(1)  Ezen irányelv célja a belső piac megfelelő működésének elősegítése, valamint az uniós vámjogszabályok megsértésére vonatkozó keret meghatározása, továbbá nem büntetőjogi szankciók kiszabása az említett jogsértésekre vonatkozóan a tagállamok törvényi, szabályozási és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése révén.
Módosítás 16
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)   Ezen irányelv a tagállamok azon kötelezettségeit fedi le, amelyek az Európai Unió kereskedelmi partnereivel, a Kereskedelmi Világszervezettel és a Vámigazgatások Világszervezetével szemben állnak fenn, a kereskedelem elősegítése és a biztonság garantálása mellett a homogén és hatékony belső piac megteremtése céljából.
Módosítás 17
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk
2. cikk
2. cikk
Vámjogszabálysértések és szankciók
Általános elvek
A tagállamok meghatározzák a 3–6. cikkben felsorolt vámjogszabálysértésekre alkalmazandó szankciók szabályait.
(1)   A tagállamok meghatározzák a 3. és 6. cikkben felsorolt vámjogszabálysértésekre alkalmazandó szankciók szabályait, melyeknek szigorúan meg kell felelniük a ne bis in idem elvnek.
A tagállamok biztosítják, hogy a 3. és 6. cikkben meghatározott cselekmények vagy mulasztások a vámjogszabályok megsértésének minősüljenek, amennyiben azokat gondatlanságból vagy szándékosan követik el.
A tagállamok az uniós és a nemzeti joggal összhangban nem büntetőjogi szankciók helyett büntetőjogi szankciókat alkalmazhatnak, amennyiben a szóban forgó jogsértés természete és súlya ezt megköveteli ahhoz, hogy a kiszabott szankciók visszatartó erejűek, hatékonyak és arányosak legyenek.
(2)   Ezen irányelv alkalmazásában:
a)   a vámhatóságoknak meg kell állapítaniuk, hogy a jogsértést gondatlanságból követték-e el, ami azt jelenti, hogy a felelős személy a jogsértést eredményező körülmények kialakulásának elkerülése érdekében nem tanúsított ésszerű gondosságot a saját tevékenysége feletti ellenőrzés tekintetében, vagy a megtett lépések láthatólag nem elégségesek, amennyiben a körülmények kialakulásának kockázata ésszerűen előre látható;
b)   a vámhatóságoknak meg kell állapítaniuk, hogy a jogsértést szándékosan követték-e el, ami azt jelenti, hogy a felelős személy annak tudatában járt el, hogy jogsértésnek minősülő cselekményt vagy mulasztást követ el, vagy szándékolt és tudatos céljában állt a vámjogszabályok megsértése;
c)   elírások vagy ilyen jellegű hibák nem minősülnek a vámjogszabályok megsértésének, kivéve, ha a körülmények összességéből nyilvánvaló, hogy azokat gondatlanság következtében vagy szándékosan követték el.
Módosítás 18
Irányelvre irányuló javaslat
2 a cikk (új)
2a. cikk (új)
A kereskedelmi eljárások egyszerűsítése
A kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló WTO-egyezmény keretében vállalt uniós kötelezettségek betartása érdekében a tagállamok közös munkával minden tagállamra kiterjedő együttműködési rendszert hoznak létre. E rendszer célja a vámjogi szankciók fő teljesítménymutatóinak koordinálása (jogorvoslati kérelmek számának, visszaesők arányának elemzése stb.); a bevált gyakorlatok terjesztése a vámhatóságok között (ellenőrzések és szankciók hatékonysága, igazgatási költségek csökkentése stb.); a gazdasági szereplők tapasztalatainak továbbítása és kapcsolatteremtés közöttük; annak nyomon követése, hogy a vámhatóságok hogyan végzik tevékenységüket; valamint statisztika készítése a harmadik országbeli vállalkozások által elkövetett jogsértésekről. Az együttműködési rendszeren belül az összes tagállam késedelem nélkül tájékoztatást kap a vámjogszabálysértések ügyében folytatott vizsgálatokról és a megállapított jogsértésekről a kereskedelem elősegítése, az illegális áruk belső piacra kerülésének megakadályozása és az ellenőrzés hatékonyságának javítása érdekében.
Módosítás 19
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk
3. cikk
3. cikk
Az objektív felelősség körébe tartozó vámjogszabálysértések
Vámjogszabálysértések
A tagállamok biztosítják, hogy a következő cselekmények vagy mulasztások vétkességtől függetlenül a vámjogszabályok megsértésének minősüljenek:
A tagállamok biztosítják, hogy a következő cselekmények vagy mulasztások a vámjogszabályok megsértésének minősüljenek:
a)  ha a vámáru-nyilatkozatot, az átmeneti megőrzési árunyilatkozatot, a belépési gyűjtő árunyilatkozatot, a kilépési gyűjtő árunyilatkozatot, az újrakiviteli árunyilatkozatot vagy az újrakiviteli értesítést benyújtó személy nem biztosítja a Vámkódex 15. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint az árunyilatkozatban, értesítésben vagy kérelemben megadott információ pontosságát és teljességét;
a)  ha a vámáru-nyilatkozatot, az átmeneti megőrzési árunyilatkozatot, a belépési gyűjtő árunyilatkozatot, a kilépési gyűjtő árunyilatkozatot, az újrakiviteli árunyilatkozatot vagy az újrakiviteli értesítést benyújtó személy nem biztosítja a Vámkódex 15. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint az árunyilatkozatban, értesítésben vagy kérelemben megadott információ pontosságát és teljességét;
b)  ha a vámáru-nyilatkozatot, az átmeneti megőrzési árunyilatkozatot, a belépési gyűjtő árunyilatkozatot, a kilépési gyűjtő árunyilatkozatot, az újrakiviteli árunyilatkozatot vagy az újrakiviteli értesítést benyújtó személy nem biztosítja a Vámkódex 15. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint az alátámasztó okmányok hitelességét, pontosságát és érvényességét;
b)  ha a vámáru-nyilatkozatot, az átmeneti megőrzési árunyilatkozatot, a belépési gyűjtő árunyilatkozatot, a kilépési gyűjtő árunyilatkozatot, az újrakiviteli árunyilatkozatot vagy az újrakiviteli értesítést benyújtó személy nem biztosítja a Vámkódex 15. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint az alátámasztó okmányok hitelességét, pontosságát és érvényességét;
c)  ha a személy nem nyújt be belépési gyűjtő árunyilatkozatot a Vámkódex 127. cikke szerint, tengerjáró hajó vagy légi jármű érkezéséről szóló értesítést a Vámkódex 133. cikke szerint, átmeneti megőrzési árunyilatkozatot a Vámkódex 145. cikke szerint, vámáru-nyilatkozatot a Vámkódex 158. cikke szerint, vámszabad területen végzett tevékenységekről szóló értesítést a Vámkódex 244. cikkének (2) bekezdése szerint, indulás előtti árunyilatkozatot a Vámkódex 263. cikke szerint, újrakiviteli árunyilatkozatot a Vámkódex 270. cikke szerint, kilépési gyűjtő árunyilatkozatot a Vámkódex 271. cikke szerint vagy újrakiviteli értesítést a Vámkódex 274. cikke szerint;
c)  ha a személy nem nyújt be belépési gyűjtő árunyilatkozatot a Vámkódex 127. cikke szerint, tengerjáró hajó vagy légi jármű érkezéséről szóló értesítést a Vámkódex 133. cikke szerint, átmeneti megőrzési árunyilatkozatot a Vámkódex 145. cikke szerint, vámáru-nyilatkozatot a Vámkódex 158. cikke szerint, vámszabad területen végzett tevékenységekről szóló értesítést a Vámkódex 244. cikkének (2) bekezdése szerint, indulás előtti árunyilatkozatot a Vámkódex 263. cikke szerint, újrakiviteli árunyilatkozatot a Vámkódex 270. cikke szerint, kilépési gyűjtő árunyilatkozatot a Vámkódex 271. cikke szerint vagy újrakiviteli értesítést a Vámkódex 274. cikke szerint;
d)  ha a gazdasági szereplő nem őrzi meg a Vámkódex 51. cikke szerint a vámalakiságok elvégzéséhez kapcsolódó okmányokat és információkat a vámjogszabályok által előírt ideig, hozzáférhető bármely módon;
d)  ha a gazdasági szereplő nem őrzi meg a Vámkódex 51. cikke szerint a vámalakiságok elvégzéséhez kapcsolódó okmányokat és információkat a vámjogszabályok által előírt ideig, hozzáférhető bármely módon;
e)  ha az Unió vámterületére beszállított árut a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdése első és második albekezdésének megsértésével a vámhatóságok engedélye nélkül a vámfelügyelet alól kivonják;
e)  ha az Unió vámterületére beszállított árut a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdése első és második albekezdésének megsértésével a vámhatóságok engedélye nélkül a vámfelügyelet alól kivonják;
f)  ha az árut a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdése negyedik albekezdésének, valamint 158. cikke (3) bekezdésének és 242. cikkének megsértésével a vámfelügyelet alól kivonják;
f)  ha az árut a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdése negyedik albekezdésének, valamint 158. cikke (3) bekezdésének és 242. cikkének megsértésével a vámfelügyelet alól kivonják;
g)  ha az a személy, aki az Unió vámterületére árut szállít be, a Vámkódex 135. cikkének (1) bekezdése szerint nem tesz eleget az áru megfelelő helyre történő szállítására vonatkozó kötelezettségének, vagy a Vámkódex 137. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint nem tájékoztatja a vámhatóságot, ha a kötelezettségek nem teljesíthetők;
g)  ha az a személy, aki az Unió vámterületére árut szállít be, a Vámkódex 135. cikkének (1) bekezdése szerint nem tesz eleget az áru megfelelő helyre történő szállítására vonatkozó kötelezettségének, vagy a Vámkódex 137. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint nem tájékoztatja haladéktalanul a vámhatóságot, ha a kötelezettségek nem teljesíthetők, valamint nem tájékoztatja arról a helyről, ahol az áru van;
h)  ha az a személy, aki vámszabad területre szállít be árut – amennyiben a vámszabad terület érintkezik valamely tagállam és egy harmadik ország közötti szárazföldi határral –, a Vámkódex 135. cikkének (2) bekezdése szerint nem közvetlenül, az Unió vámterületének más részén történő keresztülhaladás nélkül szállítja be erre a vámszabad területre az árut;
h)  ha az a személy, aki vámszabad területre szállít be árut – amennyiben a vámszabad terület érintkezik valamely tagállam és egy harmadik ország közötti szárazföldi határral –, a Vámkódex 135. cikkének (2) bekezdése szerint nem közvetlenül, az Unió vámterületének más részén történő keresztülhaladás nélkül szállítja be erre a vámszabad területre az árut;
i)  ha a nyilatkozattevő átmeneti megőrzés vagy vámeljárás esetében nem nyújtja be a Vámkódex 145. cikkének (2) bekezdése és 163. cikkének (2) bekezdése szerint a vámhatóságokhoz az okmányokat, amikor az uniós jog azt előírja, vagy amikor a vámellenőrzéshez az szükséges;
i.  ha a nyilatkozattevő átmeneti megőrzés vagy vámeljárás esetében nem nyújtja be a Vámkódex 145. cikkének (2) bekezdése és 163. cikkének (2) bekezdése szerint a vámhatóságokhoz az okmányokat, amikor az uniós jog azt előírja, vagy amikor a vámellenőrzéshez az szükséges;
j)  ha az átmeneti megőrzésben lévő nem uniós áruért felelős gazdasági szereplő az árut a Vámkódex 149. cikke szerint a határidőn belül nem vonja vámeljárás alá, vagy nem viszi újra ki;
j)  ha az átmeneti megőrzésben lévő nem uniós áru átmeneti megőrzéséért felelős nyilatkozattevő vagy az árukat a vámhatóságok által kijelölt vagy engedélyezett helytől eltérő helyen őrző személy az árut a Vámkódex 149. cikke szerint a határidőn belül nem vonja vámeljárás alá, vagy nem viszi újra ki;
k)  ha vámeljárás esetében a szóban forgó vámeljárásra irányadó rendelkezések alkalmazásához szükséges alátámasztó okmányok a Vámkódex 163. cikkének (1) bekezdése és 167. cikkének (1) bekezdése szerint a vámáru-nyilatkozat vagy a kiegészítő árunyilatkozat benyújtásának időpontjában nem állnak a nyilatkozattevő birtokában és nem állnak a vámhatóságok rendelkezésére;
k)  ha vámeljárás esetében a szóban forgó vámeljárásra irányadó rendelkezések alkalmazásához szükséges alátámasztó okmányok a Vámkódex 163. cikkének (1) bekezdése és 167. cikkének (1) bekezdése szerint a vámáru-nyilatkozat vagy a kiegészítő árunyilatkozat benyújtásának időpontjában nem állnak a nyilatkozattevő birtokában és nem állnak a vámhatóságok rendelkezésére;
l)  ha a vámeljárás nyilatkozattevője a Vámkódex 166. cikke szerinti egyszerűsített árunyilatkozat vagy a Vámkódex 182. cikke szerinti, a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés esetében nem nyújt be a Vámkódex 167. cikkének (1) bekezdése szerint a megadott határidőn belül kiegészítő árunyilatkozatot az illetékes vámhivatalhoz;
l)  ha a vámeljárás nyilatkozattevője a Vámkódex 166. cikke szerinti egyszerűsített árunyilatkozat vagy a Vámkódex 182. cikke szerinti, a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés esetében nem nyújt be a Vámkódex 167. cikkének (1) bekezdése szerint a megadott határidőn belül kiegészítő árunyilatkozatot az illetékes vámhivatalhoz;
m)  ha a vámhatóság által az árura, a csomagolásra vagy a szállítóeszközökre felhelyezett azonosítási eszközöket a Vámkódex 192. cikkének (2) bekezdése szerint a vámhatóság előzetes engedélye nélkül eltávolítják vagy megsemmisítik;
m)  ha a vámhatóság által az árura, a csomagolásra vagy a szállítóeszközökre felhelyezett azonosítási eszközöket a Vámkódex 192. cikkének (2) bekezdése szerint a vámhatóság előzetes engedélye nélkül eltávolítják vagy megsemmisítik;
n)  ha az aktív feldolgozási eljárás jogosultja a Vámkódex 257. cikke szerint nem zárja le a vámeljárást a meghatározott határidőn belül;
n)  ha az aktív feldolgozási eljárás jogosultja a Vámkódex 257. cikke szerint nem zárja le a vámeljárást a meghatározott határidőn belül;
o)  ha a passzív feldolgozási eljárás jogosultja a Vámkódex 262. cikke szerint nem viszi ki a hibás árut a határidőn belül;
o)  ha a passzív feldolgozási eljárás jogosultja a Vámkódex 262. cikke szerint nem viszi ki a hibás árut a határidőn belül;
p)  ha vámszabad területen a Vámkódex 244. cikkének (1) bekezdése szerint a vámhatóságok jóváhagyása nélkül épületet építenek;
p)  ha vámszabad területen a Vámkódex 244. cikkének (1) bekezdése szerint a vámhatóságok előzetes jóváhagyása nélkül épületet építenek;
q)  ha a fizetésre kötelezett személy a Vámkódex 108. cikke szerint nem fizeti meg az előírt időtartamon belül a behozatali vagy kiviteli vámot.
q)  ha a fizetésre kötelezett személy a Vámkódex 108. cikke szerint nem fizeti meg az előírt időtartamon belül a behozatali vagy kiviteli vámot;
qa)  ha a gazdasági szereplő a vámhatóságok kérésére nem bocsátja megfelelő formában és ésszerű időn belül rendelkezésre a szükséges dokumentumokat és információkat, és nem ad meg minden szükséges segítséget a vámalakiságok vagy vámellenőrzések végrehajtásához a Vámkódex 15. cikkének (1) bekezdése szerint;
qb)   ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja nem teljesíti e határozatból eredő kötelezettségeit a Vámkódex 23. cikkének (1) bekezdése szerint;
qc)   ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja nem értesíti haladéktalanul a vámhatóságot az említett vámhatóság által hozott határozat meghozatalát követően felmerült bármely olyan tényezőről, amely befolyásolja a határozat fenntartását vagy tartalmát, a Vámkódex 23. cikkének (2) bekezdése szerint;
qd)   ha az uniós árutovábbítási eljárás jogosultja nem állítja vám elé a sértetlen árut a rendeltetési vámhivatalnál az előírt határidőn belül a Vámkódex 233. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint;
qe)   ha az árut a vámhatóságnak a Vámkódex 140. cikke szerinti engedélye nélkül, vagy nem a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott helyeken kirakják vagy átrakják az azt fuvarozó szállítóeszközről;
qf)   ha az árut a vámhatóságnak a Vámkódex 147. és a 148. cikk szerinti engedélye nélkül átmeneti megőrzési létesítményben vagy vámraktárban tárolják;
qg)   ha az engedélyes vagy a vámeljárás jogosultja nem tesz eleget a vámraktározási eljárás alatt álló árunak a Vámkódex 242. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti tárolásából eredő kötelezettségeknek;
qh)   ha a vámhatóságok által a Vámkódex 15. vagy 163. cikke szerint megkövetelt esetekben hamis információkat vagy okmányokat bocsátanak a vámhatóságok rendelkezésére;
qi)   ha a gazdasági szereplő a vámhatóságoktól a következőkre vonatkozó engedélyt helytelen vagy hiányos információk vagy valótlan, helytelen vagy érvénytelen dokumentumok révén kívánja megszerezni:
i.   a Vámkódex 38. cikke szerinti engedélyezett gazdálkodói jogállás,
ii.   a Vámkódex 166. cikke szerinti egyszerűsített árunyilatkozat igénybevétele,
iii.   a Vámkódex 177., 179., 182. vagy 185. cikke szerinti egyéb vámügyi egyszerűsítések igénybevétele, vagy
iv.   a Vámkódex 211. cikke szerint az áru különös eljárások alá vonása;
qj)   ha az árut anélkül léptetik be az Unió vámterületére vagy léptetik ki onnan, hogy a Vámkódex 139., 245. cikke vagy 267. cikkének (2) bekezdése szerint vám elé állítanák;
qk)   ha az árut a vámraktárban a vámhatóságnak a Vámkódex 241. cikke szerinti engedélye nélkül feldolgozzák;
ql)   ha a vámjogszabályok megsértésének az e cikk qd) és qj) pontjában meghatározott esetei egyikével érintett árut megszereznek vagy birtokolnak.
Módosítás 20
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk
4. cikk
törölve
Gondatlanságból elkövetett vámjogszabálysértések
A tagállamok biztosítják, hogy a következő gondatlanságból elkövetett cselekmények vagy mulasztások a vámjogszabályok megsértésének minősüljenek:
a)   ha az átmeneti megőrzésben lévő nem uniós áruért felelős gazdasági szereplő az árut a Vámkódex 149. cikke szerint a határidőn belül nem vonja vámeljárás alá, vagy nem viszi újra ki;
b)   ha a gazdasági szereplő a Vámkódex 15. cikkének (1) bekezdése szerint nem adja meg a vámhatóságoknak a vámalakiságok vagy vámellenőrzések végrehajtásához szükséges segítséget;
c)   ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja a Vámkódex 23. cikkének (1) bekezdése szerint nem teljesíti a határozatból eredő kötelezettségeit;
d)   ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja a Vámkódex 23. cikkének (2) bekezdése szerint nem értesíti haladéktalanul a vámhatóságot az említett vámhatóság által hozott határozat meghozatalát követően felmerült bármely olyan tényezőről, amely befolyásolhatja a határozat fenntartását vagy tartalmát;
e)   ha a gazdasági szereplő a Vámkódex 139. cikke szerint nem állítja vám elé az Unió vámterületére beszállított árut;
f)   ha az uniós árutovábbítási eljárás jogosultja a Vámkódex 233. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint nem állítja vám elé a sértetlen árut a rendeltetési vámhivatalnál az előírt határidőn belül;
g)   ha a gazdasági szereplő a Vámkódex 245. cikke szerint nem állítja vám elé a vámszabad területre szállított árut;
h)   ha a gazdasági szereplő a Vámkódex 267. cikkének (2) bekezdése szerint nem állítja vám elé az Unió vámterületéről való kiszállításra szánt árut;
i)   ha az árut a Vámkódex 140. cikke szerint a vámhatóság engedélye nélkül, vagy nem a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott helyeken kirakják vagy átrakják az azt fuvarozó szállítóeszközről;
j)   ha az árut a 147. és a 148. cikk szerint a vámhatóság előzetes engedélye nélkül átmeneti megőrzési létesítményben vagy vámraktárban tárolják;
k)   ha az engedélyes vagy a vámeljárás jogosultja a Vámkódex 242. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint nem tesz eleget a vámraktározási eljárás alatt álló áru tárolásából eredő kötelezettségeknek.
Módosítás 21
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk
5. cikk
törölve
Szándékosan elkövetett vámjogszabálysértések
A tagállamok biztosítják, hogy a következő szándékosan elkövetett cselekmények vagy mulasztások a vámjogszabályok megsértésének minősüljenek:
a)  ha a vámhatóságok által a Vámkódex 15. vagy 163. cikke szerint megkövetelt esetekben hamis információkat vagy okmányokat bocsátanak a vámhatóságok rendelkezésére;
b)  ha a gazdasági szereplő a vámhatóságoktól a következőkre vonatkozó engedélyt valótlan nyilatkozatok révén vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével szerezte meg:
i.  a Vámkódex 38. cikke szerinti engedélyezett gazdálkodói jogállás,
ii.  a Vámkódex 166. cikke szerinti egyszerűsített árunyilatkozat igénybevétele,
iii.   a Vámkódex 117., 179., 182. és 185. cikke szerinti egyéb vámügyi egyszerűsítések igénybevétele,
iv.   a Vámkódex 211. cikke szerint az áru különös eljárások alá vonása;
c)  ha az árut anélkül léptetik be az Unió vámterületére vagy léptetik ki onnan, hogy a Vámkódex 139., 245. cikke vagy 267. cikkének (2) bekezdése szerint vám elé állítanák;
d)  ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja a Vámkódex 23. cikkének (1) bekezdése szerint nem teljesíti a határozatból eredő kötelezettségeit;
e)  ha a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja a Vámkódex 23. cikkének (2) bekezdése szerint nem értesíti haladéktalanul a vámhatóságot az említett vámhatóság által hozott határozat meghozatalát követően felmerült bármely olyan tényezőről, amely befolyásolhatja a határozat fenntartását vagy tartalmát;
f)  ha az árut a Vámkódex 241. cikke szerint a vámraktárban a vámhatóság engedélye nélkül feldolgozzák;
g)  ha a vámjogszabályok megsértésének a 4. cikk f) pontjában és e cikk c) pontjában meghatározott esetei egyikével érintett árut megszereznek vagy birtokolnak.
Módosítás 22
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk
6. cikk
6. cikk
Felbujtás, bűnsegély és kísérlet
Felbujtás, bűnsegély és kísérlet
(1)  A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az 5. cikkben említett cselekményre vagy mulasztásra való felbujtás vagy ezek bűnsegédlete a vámjogszabályok megsértésének minősüljön.
(1)  A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a 8b. cikk (2) bekezdésében említett cselekményre vagy mulasztásra való felbujtás vagy ezek bűnsegédlete a vámjogszabályok megsértésének minősüljön.
(2)  A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az 5. cikk b) vagy c) pontjában említett cselekmény vagy mulasztás elkövetésének kísérlete a vámjogszabályok megsértésének minősüljön.
(2)  A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a 3. cikk qi) vagy qj) pontjában említett cselekmény vagy mulasztás elkövetésének kísérlete a vámjogszabályok megsértésének minősüljön.
Módosítás 23
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk
7. cikk
7. cikk
A vámhatóság hibája
A vámhatóság hibája
A 3–6. cikkben említett cselekmények vagy mulasztások nem minősülnek a vámjogszabályok megsértésének, ha a vámhatóságok hibájából következnek be.
A 3. és 6. cikkben említett cselekmények vagy mulasztások a Vámkódex 119. cikkével összhangban nem minősülnek a vámjogszabályok megsértésének, ha a vámhatóságok hibájából következnek be, és a vámhatóság felelős azért, ha a hibák kárt okoznak.
Módosítás 24
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)  A tagállamok biztosítják a jogi személyek felelősségre vonását a vámjogszabályok megsértéséért, amennyiben azt a javukra bármely, a jogi személyen belül vezető beosztást betöltő személy követte el akár egyénileg, akár a jogi személy szervének részeként eljárva, a következők alapján:
(1)  A tagállamok biztosítják a jogi személyek felelősségre vonását a 3. és 6. cikkben említett vámjogszabálysértésekért, amennyiben azt a hasznukra bármely, a jogi személyen belül vezető beosztást betöltő személy követte el akár egyénileg, akár a jogi személy szervének részeként eljárva, a következők alapján:
Módosítás 25
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 2 bekezdés
(2)  A tagállamok biztosítják továbbá a jogi személyek felelősségre vonását, amennyiben az (1) bekezdésben említett személy felügyelete alatt álló valamely személy által az említett jogi személy javára elkövetett vámjogszabálysértést az (1) bekezdésben említett személy általi felügyelet vagy ellenőrzés hiánya tette lehetővé.
(A magyar változatot nem érinti.)
Módosítás 26
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)   Ezen irányelv alkalmazásában „jogi személy”: az alkalmazandó jog alapján jogi személyiséggel rendelkező bármely jogalany, kivéve az államokat vagy egyéb, közhatalmi jogosítványokat gyakorló közjogi testületeket, valamint a közjogi nemzetközi szervezeteket.
Módosítás 27
Irányelvre irányuló javaslat
8 a cikk (új)
8a. cikk (új)
Tényezők, amelyeket figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy a jogsértés csekély súlyúnak minősül-e
(1)   Annak megállapításakor, hogy a 3. cikkben említett jogsértés csekély súlyúnak minősül-e a tagállamok az eljárás kezdetétől – azaz annak megállapítása során, hogy történt-e vámjogszabálysértés – biztosítják, hogy illetékes hatóságaik minden lényeges körülményt figyelembe vegyenek, beleértve a következőket:
a)   a jogsértést gondatlan magatartás következtében követték el;
b)   az érintett áru nem tartozik a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdésének második mondatában és a 267. cikke (3) bekezdésének e) pontjában említett tilalmak vagy korlátozások hatálya alá;
c)   a jogsértés hatása csekély, vagy a jogsértésnek nincs hatása a fizetendő vámok összegére;
d)   a jogsértésért felelős személy az eljárás során hatékonyan együttműködik az illetékes hatósággal;
e)   a jogsértésért felelős személy önkéntesen bejelenti a jogsértést, amennyiben arról e személy tudomása szerint még nem folytattak vizsgálatot;
f)   a jogsértésért felelős személy bizonyítani tudja, hogy jelentős erőfeszítést tesz az uniós vámjogszabályoknak való megfelelésért azáltal, hogy ‒ például egy megfelelési rendszer segítségével ‒ magas szintű ellenőrzést gyakorol a tevékenysége felett;
g)   a jogsértésért felelős személy olyan kis- vagy középvállalkozás, amely még nem rendelkezik előzetes tapasztalatokkal a vámügyek terén.
(2)   Az illetékes hatóságok csak abban az esetben minősítenek csekély súlyúnak egy jogsértést, ha annak kapcsán nem állnak fenn a 8b. cikkben említett súlyosbító tényezők.
Módosítás 28
Irányelvre irányuló javaslat
8 b cikk (új)
8b. cikk
Tényezők, amelyeket figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy a jogsértés súlyosnak minősül-e
(1)   Annak megállapításakor, hogy a 3. vagy 6. cikkben említett jogsértés súlyosnak minősül-e a tagállamok az eljárás kezdetétől – azaz annak megállapítása során, hogy történt-e vámjogszabálysértés – biztosítják, hogy az illetékes hatóságok az alábbi körülményeket figyelembe vegyék:
a)   a jogsértést szándékosan követték el;
b)   a jogsértés huzamosabb ideig fennállt, jelezve a jogsértés folytatásának szándékát;
c)   egy hasonló vagy kapcsolódó jogsértés folyamatos vagy ismétlődő, azaz azt egynél többször követték el;
d)   a jogsértés jelentősen kihat az elkerült behozatali vagy kiviteli vám összegére;
e)   az érintett áru a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdésének második mondatában és a 267. cikke (3) bekezdésének e) pontjában említett tilalmak vagy korlátozások hatálya alá tartozik;
f)   a jogsértésért felelős személy elutasítja az illetékes hatósággal való együttműködést vagy a teljes együttműködést;
g)   a jogsértésért felelős személy korábban követett már el jogsértést.
(2)   A 3. cikk f), g), p), qi) és qj) pontjában említett jogsértések jellegüknél fogva súlyos jogsértésnek minősülnek.
Módosítás 29
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk
9. cikk
9. cikk
A vámjogszabályok megsértésének 3. cikkben említett eseteiben alkalmazandó szankciók
A vámjogszabályok csekély súlyú megsértésének eseteiben alkalmazandó nem büntetőjogi szankciók
A tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabását biztosítják a vámjogszabályok 3. cikkben említett megsértése esetén, a következő korlátok között:
(1)   A tagállamok az elkerült adók behajtásán túlhatékony, arányos, visszatartó erejű és nem büntetőjogi szankciók kiszabását biztosítják a vámjogszabályok 3. cikkben említett azon megsértése esetén, amelyek a 8a. cikkel összhangban csekély súlyúnak minősülnek, a következő korlátok között:
a)  a vámjogszabályok meghatározott árura vonatkozó megsértése esetén az áru értékének 1–5 %-áig terjedő pénzbírság;
a)  a vámjogszabályok adóelkerüléssel összefüggő megsértése esetén az elkerült adó 70 %-áig terjedő pénzbírság;
b)  a vámjogszabályok nem meghatározott árura vonatkozó megsértése esetén 150 EUR-tól 7 500 EUR-ig terjedő pénzbírság.
b)  a vámjogszabályok nem adóelkerüléssel összefüggő megsértése esetén 7 500 EUR-ig terjedő pénzbírság.
(2)   A szankciók mértékének az e cikk (1) bekezdésében meghatározott korlátok közötti meghatározása során a tagállamok biztosítják a 8a. cikkben felsorolt valamennyi lényeges körülmény figyelembevételét.
Módosítás 30
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk
10. cikk
törölve
A vámjogszabályok megsértésének 4. cikkben említett eseteiben alkalmazandó szankciók
A tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabását biztosítják a vámjogszabályok 4. cikkben említett megsértése esetén, a következő korlátok között:
a)   a vámjogszabályok meghatározott árura vonatkozó megsértése esetén az áru értékének 15 %-áig terjedő pénzbírság;
b)   a vámjogszabályok nem meghatározott árura vonatkozó megsértése esetén 22 500 EUR-ig terjedő pénzbírság.
Módosítás 31
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk
11. cikk
11. cikk
A vámjogszabályok megsértésének 5. és 6. cikkben említett eseteiben alkalmazandó szankciók
A vámjogszabályok súlyos megsértésének eseteiben alkalmazandó nem büntetőjogi szankciók
A tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabását biztosítják a vámjogszabályok 5. és 6. cikkben említett megsértése esetén, a következő korlátok között:
(1)   A tagállamok az elkerült adók behajtásán túlhatékony, arányos, visszatartó erejű és nem büntetőjogi szankciók kiszabását biztosítják a vámjogszabályok 3. és 6. cikkben említett azon megsértése esetén, amelyek a 8b. cikkel összhangban súlyosnak minősülnek, a következő korlátok között:
a)  a vámjogszabályok meghatározott árura vonatkozó megsértése esetén az áru értékének 30 %-áig terjedő pénzbírság;
a)  a vámjogszabályok adóelkerüléssel összefüggő megsértése esetén az elkerült adó 70%-ától 140%-áig terjedő pénzbírság;
aa)   a vámjogszabályok nem a meg nem fizetett vámhoz, hanem az adott áru értékéhez kapcsolódó megsértése esetén az áruk értékének 15%-ától 30%-áig terjedő pénzbírság;
b)  a vámjogszabályok nem meghatározott árura vonatkozó megsértése esetén 45 000 EUR-ig terjedő pénzbírság.
b)  a vámjogszabályok a meg nem fizetett vámhoz és az adott áru értékéhez egyaránt nem kapcsolódó megsértése esetén 7 500 EUR-tól 45 000 EUR-ig terjedő pénzbírság.
(2)   A szankciók mértékének az e cikk (1) bekezdésében meghatározott korlátok közötti meghatározása során a tagállamok biztosítják a 8a. cikkben és a 8b. cikk (1) bekezdésében felsorolt valamennyi lényeges körülmény figyelembevételét.
Módosítás 32
Irányelvre irányuló javaslat
11 a cikk (új)
11a. cikk
Súlyos jogsértések esetében alkalmazandó egyéb nem büntetőjogi szankciók
(1)   A 11. cikkben felsorolt szankciókon felül és a Vámkódexszel összhangban a tagállamok az alábbi, nem pénzügyi szankciókat szabhatják ki, amennyiben súlyos jogsértés történt:
a)   az áruk végleges vagy ideiglenes elkobzása;
b)   egy már megadott engedély felfüggesztése.
(2)   A tagállamok a Vámkódexszel összhangban gondoskodnak arról, hogy a vámjogszabályok súlyos vagy ismétlődő megsértése esetén visszavonják az engedélyezett gazdálkodói jogállást.
Módosítás 33
Irányelvre irányuló javaslat
11 b cikk (új)
11b. cikk
Felülvizsgálat
(1)   ... [ezen irányelv hatálybalépésének dátuma] -tól/től számított öt év elteltével a Bizottság a tagállamok illetékes hatóságaival közösen felülvizsgálja a 9. és 11. cikk alapján alkalmazandó pénzbírságok összegeit. A felülvizsgálati eljárás célja a vámunión belül kiszabott pénzbírságok összegeinek közelítése, a vámunió működésének összehangolása érdekében.
(2)   A Bizottság évente közzéteszi a 3. és 6. cikkben említett vámjogszabálysértésekért a tagállamok által kiszabott szankciók részleteit.
(3)   A tagállamok biztosítják a 952/2013/EU rendelet 5. cikkének 2. pontja, valamint a 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet1 értelmében vett vámjogszabályoknak való megfelelést.
_______________
1Az Európai Parlament és a Tanács 978/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 303., 2012.10.31., 1. o.).
Módosítás 34
Irányelvre irányuló javaslat
11 c cikk (új)
11c. cikk
Vitarendezés
A tagállamok olyan vitarendezési eljárást biztosítanak, amely lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok a vámjogi szankciós eljárás megindítása vagy lefolytatása alternatívájaként megegyezés útján rendezzék a jogsértésért felelős személlyel a vámjogszabály megsértésének kérdését, amennyiben az elkövető elfogadja az azonnal jogerőre emelkedő szankciót.
Mindazonáltal amennyiben peres eljárás indítására kerül sor, az illetékes hatóságok csak az igazságügyi hatóság beleegyezésével köthetnek megállapodást.
A Bizottság iránymutatásokat ad a vitarendezési eljárásokra vonatkozóan annak érdekében, hogy a jogsértésért felelős személy számára biztosított legyen az egyenlő elbánás elve szerinti és átlátható vitarendezés lehetősége, valamint hogy a megkötött egyezségek magukban foglalják az eljárás közzétételét.
Módosítás 35
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk
12. cikk
törölve
A szankciók hatékony alkalmazása és a szankcionálási hatáskör illetékes hatóságok általi gyakorlása
A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok a 3–6. cikkben említett vámjogszabálysértésekre alkalmazandó szankciók típusának és szintjének meghatározásakor minden releváns körülményt figyelembe vegyenek, beleértve adott esetben a következőket:
a)  a jogsértés súlya és időtartama;
b)  az, ha a jogsértésért felelős személy engedélyezett gazdálkodó;
c)  a megkerült behozatali vagy kiviteli vám összege;
d)  az, ha az érintett áru a Vámkódex 134. cikke (1) bekezdésének második mondatában említett tilalmak vagy korlátozások hatálya alá tartozik, vagy közbiztonsági kockázatot jelent;
e)  a jogsértésért felelős személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintje;
f)  a jogsértésért felelős személy korábbi jogsértései.
Módosítás 36
Irányelvre irányuló javaslat
12 a cikk (új)
12a. cikk
Megfelelés
A tagállamoknak gondoskodnak arról, hogy az uniós vámjogszabályoknak való megfelelésről és a további megfelelés módjáról szóló iránymutatások és kiadványok könnyen hozzáférhető, érthető és naprakész formában elérhetőek legyenek az érdekeltek számára.
Módosítás 37
Irányelvre irányuló javaslat
13 cikk
13. cikk
Elévülés
13. cikk
Elévülés
(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a 3–6. cikkben említett vámjogszabálysértések miatt indított eljárások elévülési ideje a vámjogszabályok megsértésének napjától kezdődően négy év legyen.
(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértések miatt kezdeményezett eljárások megindításának elévülési ideje a vámjogszabályok megsértésének napjától kezdődően négy év legyen.
(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a vámjogszabályok folytatólagos vagy ismétlődő megsértése esetében az elévülési idő a vámjogszabályok megsértését képező cselekmény vagy mulasztás megszűnésének napján kezdődjön.
(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a vámjogszabályok folytatólagos vagy ismétlődő megsértése esetében az elévülési idő a vámjogszabályok megsértését képező cselekmény vagy mulasztás megszűnésének napján kezdődjön.
(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az elévülési időt az illetékes hatóság minden olyan cselekménye megszakítsa, amelyről a szóban forgó személyt értesítették, és amely a vámjogszabályok ugyanazon megsértését illető nyomozáshoz vagy jogi eljáráshoz kapcsolódik. Az elévülési idő a megszakító cselekmény napján kezdődik.
(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az elévülési időt a jogsértésért felelős személy cselekménye, vagy az illetékes hatóság minden olyan cselekménye megszakítsa, amelyről a szóban forgó személyt értesítették, és amely a vámjogszabályok ugyanazon megsértését illető nyomozáshoz vagy jogi eljáráshoz kapcsolódik. Az elévülési idő a megszakító cselekmény véget érésének napján folytatódik.
(4)  A tagállamok biztosítják, hogy az (1) vagy a (2) bekezdésben említett naptól számított nyolc év elteltével ne legyen lehetőség a 3–6. cikkben említett vámjogszabálysértések miatt indított eljárások megindítására vagy továbbfolytatására.
(4)  A 14. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy az e cikk (1) vagy a (2) bekezdésében említett naptól számított nyolc év elteltével – az elévülési idő e cikk (3) bekezdésében említett megszakadásától függetlenül – a.3 és 6. cikkben említett vámjogszabálysértések miatti eljárások elévülnek.
(5)  A tagállamok a szankciót kiszabásáról szóló határozatok végrehajtására vonatkozóan három éves elévülési időt biztosítanak. Az említett időszak a határozat jogerőre emelkedésének napján kezdődik.
(5)  A tagállamok a szankciót kiszabásáról szóló határozatok végrehajtására vonatkozóan három éves elévülési időt biztosítanak. Az említett időszak a határozat jogerőre emelkedésének napján kezdődik.
(6)  A tagállamok megállapítják az (1), (4) és (5) bekezdésben említett elévülési időszak nyugvásának eseteit.
(6)  A tagállamok megállapítják az (1), (4) és (5) bekezdésben említett elévülési időszak nyugvásának eseteit.
Módosítás 38
Irányelvre irányuló javaslat
16 cikk – 1 bekezdés
A tagállamok együttműködnek és átadják egymásnak a 3–6. cikkben említett vámjogszabálysértést képező cselekmény vagy mulasztás miatti eljáráshoz szükséges információkat, különösen amennyiben egynél több tagállam indított eljárást ugyanazon személy ellen, ugyanazon tényállás tekintetében.
A tagállamok együttműködnek és átadják egymásnak a 3. és a 6. cikkben említett vámjogszabálysértést képező cselekmény vagy mulasztás miatti eljáráshoz szükséges információkat, különösen azokban az esetekben, amelyekben egynél több tagállam indított eljárást ugyanazon személy ellen, ugyanazon tényállás tekintetében. A tagállamok közötti együttműködés célja az árukon végzett vámellenőrzések hatékonyságának javítása és az eljárások összehangolása az Unión belül.
Módosítás 39
Irányelvre irányuló javaslat
16 cikk – 1 a bekezdés (új)
A Bizottság felügyeli a tagállamok közötti együttműködést a vámellenőrzésekre és a vámjogi szankciókra alkalmazandó fő eredménymutatók létrehozása, a legjobb gyakorlatok terjesztése, valamint a vámtisztviselők képzésének összehangolása érdekében.
Módosítás 40
Irányelvre irányuló javaslat
17 cikk
17. cikk
17. cikk
Lefoglalás
Lefoglalás
A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok ideiglenesen lefoglalhassanak a 3–6. cikkben említett vámjogszabálysértésekhez használt bármely árut, fuvareszközt és bármely más eszközt.
A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok ideiglenesen lefoglalhassanak a 3. és 6. cikkben említett vámjogszabálysértésekhez használt bármely árut, fuvareszközt vagy más eszközt. Amennyiben egy szankció kiszabását követően a tagállam véglegesen lefoglalja az említett árukat, választhat adott esetben az áruk megsemmisítése, újrafelhasználása vagy újrahasznosítása között.
Módosítás 41
Irányelvre irányuló javaslat
18 cikk – 1 a bekezdés (új)
A Bizottság 2017. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az uniós vámjogszabályok végrehajtásának további elemeiről, például a felügyeletről, az ellenőrzésről és a nyomozásról, amelyet adott esetben ezen irányelv kiegészítésére irányuló jogalkotási javaslat kísér.
Módosítás 42
Irányelvre irányuló javaslat
18 a cikk (új)
18a. cikk
Tagállami jelentéstétel
A tagállamok elküldik a Bizottságnak a jogsértésekre vonatkozó statisztikákat kimutatva azt, hogy e jogsértések nyomán milyen szankciókat vetettek ki, annak érdekében, hogy a Bizottság értékelni tudja ezen irányelv alkalmazását. Az ilyen módon szolgáltatott információkat ezen irányelv hatálybalépését követően évente kell megküldeni. A Bizottság ezeket az adatokat felhasználhatja ezen irányelv felülvizsgálata során a nemzeti szankciórendszerek fokozottabb közelítése céljából.

(1) Az ügyet a 61. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra (A8-0239/2016).


A 3/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet: Az intézmények biztonsága
PDF 248kWORD 43k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalása az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó, 3/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról: Az Intézmények biztonsága (12600/2016 – C8-0409/2016 – 2016/2121(BUD))
P8_TA(2016)0401A8-0295/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 41. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2015. november 25-én fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel a Bizottság által 2016. június 30-án elfogadott, 3/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2016)0310),

–  tekintettel a Tanács által 2016. október 11-én elfogadott és a Parlamentnek ugyanazon a napon továbbított, a 3/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (12600/2016 – C8-0409/2016),

–  tekintettel a Parlament elnökének a Bizottság elnökéhez intézett, 2016. június 7-i levelére, különösen annak 3. bekezdésére;

–  tekintettel az intézményközi megállapodás 27. pontjának alkalmazásáról szóló nyilatkozatára, amely a 2016. évi költségvetésre vonatkozó egyeztetési eljárás keretében 2015. november 14-én elfogadott együttes következtetések részét képezi;

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. és 91. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0295/2016),

A.  mivel a legújabb terrortámadások arra késztették az uniós intézményeket, hogy 2016-ban felülvizsgálják a biztonsági igényeiket és azonosítsák a további erőforrások iránti igényeiket;

B.  mivel a 3/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet következésképpen a biztonságra vonatkozó költségvetés összesen 15,8 millió EUR összeggel való növelését javasolja az Európai Iskolák, az Európai Parlament, az Európai Bizottság, a Bíróság, az Európai Számvevőszék, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága és az Európai Külügyi Szolgálat tekintetében;

C.  mivel a 3/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezetnek különösen 35 további állandó álláshely létrehozása a célja, hogy az Európai Parlamentbe további biztonsági személyzetet lehessen felvenni; mivel ezeket az álláshelyeket a 2017. évi költségvetésben fenn kell tartani, és tekintetükben nem szabad érvényesíteni az 5%-os létszámcsökkentési célkitűzést, mivel ezek új tevékenységet jelentenek; mivel a Parlament teljes mértékben tiszteletben tartja az 5%-os létszámcsökkentésről szóló, a 2016. évi költségvetésre vonatkozó együttes következtetésekhez csatolt nyilatkozatát;

1.  tudomásul veszi a 3/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezetet, annak a Bizottság által benyújtott formájában;

2.  jóváhagyja a 3/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

3.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 3/2016. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 48., 2016.2.24.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.


Az EU Iránnal kapcsolatos stratégiája a nukleáris megállapodást követően
PDF 463kWORD 61k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalása az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról a nukleáris megállapodást követően (2015/2274(INI))
P8_TA(2016)0402A8-0286/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és Mohammad Javad Zarif iráni külügyminiszter 2016. április 16-i teheráni közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2015. július 20-án elfogadott 2231 (2015) számú határozatára,

–  tekintettel az iráni nukleáris programról szóló megállapodással kapcsolatos, 2015. július 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU Iránnal kapcsolatos megközelítéséről szóló, 2011. március 10-i(1), az Iránban élő etnikai kisebbségek helyzetéről szóló, 2012. június 14-i(2), az emberi jogok megsértésének legutóbbi eseteiről Iránban című, 2011. november 17-i(3), és az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2014. április 3-i(4) állásfoglalására,

–  tekintettel az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre, tekintettel az EU emberi jogokról szóló éves jelentéseire,

–  tekintettel az EU emberi jogokról szóló éves jelentéseivel kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a halálbüntetésről szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az ENSZ különleges előadójának az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2016. március 10-i jelentésére, a legutóbbi, 2016. május 20-i és június 8-i nyilatkozataira, amelyekben aggodalmát fejezi ki az emberi jogok védelmezőinek bebörtönzése, a bahá'i közösség elleni gyűlölet közelmúltban történő ismételt felszítása miatt, valamint az ENSZ főtitkárának 2016. március 3-i, az Iráni Iszlám Köztársaságban tapasztalható emberi jogi helyzetről szóló jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2015. december 17-én elfogadott 70/173 számú határozatára (A/RES/70/173),

–  tekintettel Federica Mogherini alelnök/főképviselő egy iráni fiatalkorú bűnelkövető kivégzésével kapcsolatos 2015. október 14-i, és az emberi jogok iráni védelmezője, Narges Mohammadi elítélésével kapcsolatos 2016. május 20-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0286/2016),

A.  mivel az iráni nukleáris megállapodást és az iráni belpolitikai fejleményeket követően most lehetőség nyílik az országban a reformokra és az Európai Unióval ápolt kapcsolatok javítására;

Az EU–Irán kapcsolatok

Politikai párbeszéd

1.  meggyőződése, hogy az átfogó közös cselekvési terv (JCPOA) – közismert nevén: az iráni nukleáris megállapodás – a multilaterális diplomácia és különösen az európai diplomácia jelentős eredménye, amelynek nemcsak az EU-iráni kapcsolatok számottevő javulását kell lehetővé tennie, hanem a stabilitás előmozdítását is az egész régióban; véleménye szerint az összes fél felelős annak szigorú és maradéktalan végrehajtásáért; üdvözli a Közös Bizottság létrejöttét, amelyben Irán és az E3/EU+3 (Kína, Franciaország, Németország, az Orosz Föderáció, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok képviselői, valamint az alelnök/főképviselő) vesznek részt; teljes mértékben támogatja az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét a JCPOA égisze alatt létrehozott Közös Bizottság koordinátori szerepében és meggyőződése, hogy a JCPOA szigorú és teljes végrehajtása továbbra is rendkívül fontos;

2.  üdvözli, hogy Mogherini alelnök/főképviselő 2016. április 16-án látogatást tett Iránban, hét európai biztos társaságában, mert ez fontos mérföldkő az EU és Irán közötti kétoldalú kapcsolatok nagyra törő programjának felállításában a közös érdekű területeken; megjegyzi, hogy számos bizottsági nyilatkozat és Iránba látogató több uniós küldöttség – a legutóbbi alkalommal a főképviselő/alelnök és hét biztos részvételével – a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokra összpontosított;

3.  emlékeztet arra, hogy a Tanács határozata, amely szerint a közös átfogó cselekvési tervben vállalt kötelezettségek végrehajtása eredményeként fel kell oldani az Iráni Iszlám Köztársaság elleni összes nukleáris vonatkozású szankciót, lehetőséget kínál az Iránnal való kapcsolatok újbóli felvételére, valamint alkalmat és előnyöket teremt mindkét félnek azáltal, hogy lehetőséget ad az európai vállalatok számára az iráni piac újbóli megnyitására; arra is emlékeztet, hogy a jelentős, viszonylag magasan képzett és fiatal népességgel, valamint a régió egyik legváltozatosabb GDP-összetételével rendelkező Iránnak beruházásokra van szüksége, és az ország potenciális piacot jelent a kiváló minőségű európai áruk számára;

4.  üdvözli a nyitottságot az Iránnal való kapcsolatokban; rámutat, hogy az EU–Irán kapcsolatokat a nukleáris megállapodás/JCPOA végrehajtásával együtt kell fejleszteni; emlékeztet arra, hogy a megállapodás feltételei szerint amennyiben Irán nem hajtja végre a megállapodást, sor kerülhet a szankciók újbóli bevezetésére; ösztönzi az Unió, az uniós tagállamok és Irán közötti megújult kapcsolatokat, amelyben mindkét fél szorosan együttműködik bilaterális és multilaterális kérdések megoldásában, a régió fokozott stabilitásának biztosítása és a nukleáris megállapodás hatékony végrehajtása érdekében; véleménye szerint az EU–Irán kapcsolatokat többszintű párbeszéddé kell fejleszteni, amely kiterjed a politikai, diplomáciai, gazdasági, tudományos, technikai és emberek közötti kapcsolatokra, amely a civil társadalmi szereplőkre, a nem kormányzati szervekre és az emberi jogok védelmezőire egyaránt kiterjed; támogatja az EU és Irán közötti kapcsolatok mindkét fél kölcsönös előnyét szolgáló, valamint a közös érdekek és különbségek realisztikus felmérésén alapuló megnyitását az együttműködés fokozatos bővítésének ösztönzése céljából, a bizalomépítés légkörében, mindenekelőtt Irán és az EU népeinek érdekeit szem előtt tartva; e tekintetben támogatja az Európai Unió az iránti elkötelezettségét, hogy megújítja az együttműködést Iránnal, az alábbi négy elvet követő párbeszéd alapján: a párbeszéd hatálya átfogó jellegű; együttműködő azokon a területeken, ahol az EU-nak és Iránnak közösek az érdekei; kritikus, nyílt és őszinte azokon a területeken, ahol az EU nem ért egyet Iránnal, de törekednek a közös nevező megtalálására; és általában konstruktív és gyakorlatias a hangneme;

5.  üdvözli az Európai Külügyi Szolgálaton (EKSZ) belül hozott intézményi változásokat, amelyek igazodnak a JCPOA eredményeihez, különösen az iráni munkacsoport létrehozását az EKSZ-en belül, melynek célja az Iránnal kapcsolatos kérdések különféle cselekvési szálainak összehangolása; üdvözli, hogy az EKSZ lépéseket tett egy uniós küldöttség teheráni megnyitása érdekében, amire az Európai Parlament korábbi állásfoglalásai is felszólítottak, mivel ez lehetővé teszi az Unió számára az iráni hatóságokkal való együttműködést, amely lehetővé tenné magával az EU-val kapcsolatos közismeretek javítását az országon belül, eloszlatná a félreértéseket, valamint elmélyítené az EU és Irán közötti együttműködést; hangsúlyozza ebben a tekintetben, hogy a kereskedelem és a beruházás uniós hatáskör, és hogy egy uniós küldöttség teheráni megnyitása megkönnyítené az Unió és Irán közötti együttműködést a kereskedelem, az oktatás, a kultúra, az emberi jogok és a környezeti fenntarthatóság területén, és erőteljesen hozzájárulna mindkét fél elvárásainak teljesüléséhez; kiemeli, hogy az Euronews jövőben tervezett fárszi nyelvű adásának is fontos médiahídként kellene szolgálnia az Európai Unió és a perzsául beszélő nézők között;

6.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió és Irán úgy döntött, hogy konstruktív módon néz szembe a mindkét felet érintő kérdésekkel; olyan uniós stratégiára szólít fel, amely újból bevonja Iránt az együttműködésbe, amely kezdetben bizalomerősítő intézkedésekre épülhet technikai területeken, és amely pozitív precedenseket teremthet az Európai Unió és Irán közös munkájában és kikövezheti az utat egy tartalmasabb hosszú távú együttműködés előtt;

7.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kölcsönös bizalom helyreállítását célzó stratégia részeként az EU és Irán közötti kapcsolatok parlamenti dimenziója is kiépüljön; e tekintetben megismétli, hogy támogatja a Parlament és a madzslisz között megvitatott, a terrorizmus elleni küzdelemről szóló parlamentközi párbeszédre irányuló javaslatot, az iráni radikalizálódás közös kihívásainak felismeréseként, az egész Közel-Keleten és magán az Európai Unión belül; üdvözli az EU és Irán közötti megújított politikai párbeszédet, amely az emberi jogokra is kiterjed; bátorítja egy olyan emberi jogi párbeszéd kialakítását a jövőben, amelyben az igazságszolgáltatás, a biztonsági erők és a civil társadalom képviselői egyaránt részt vesznek; elismeri, hogy ugyan mindkét oldalon érezhető a gyanakvás és a bizalmatlanság, de amiatt, hogy több tagállam hosszú múltra visszatekintő iráni kapcsolatokkal rendelkezik, illetve Irán jó viszonyt kíván ápolni az Európai Unióval, jó esély van a kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló kapcsolat kiépítéséhez; elismeri Irán saját belső politikáinak összetettségét és ismételten hangsúlyozza, hogy az EU nem kívánja befolyásolni Irán – vagy bármely más ország – belpolitikai döntéseit, ehelyett a nemzetközi normák és elvek kölcsönös tiszteletben tartásán alapuló együttműködésre törekszik; úgy véli, hogy a kapcsolatok teljes körű normalizálására csak a közös átfogó cselekvési terv (JCPOA) folyamatos végrehajtásával párhuzamosan, rendszeres és tartós párbeszéd révén kerülhet sor, és az elsődleges prioritásnak az EU és Irán közötti kapcsolatok kiszélesítését kell tekinteni azokon a területeken, ahol erre közös akarat nyilvánul meg; úgy véli azonban, hogy a végső célt az EU és Irán közötti partnerség kialakítása jelenti;

8.  megismétli az Európai Uniónak a halálbüntetéssel szemben minden esetben és minden körülmények között hangoztatott szilárd és elveken nyugvó álláspontját, és újra nyomatékosítja, hogy a halálbüntetés eltörlése az Unió emberi jogi és külpolitikájának egyik fő célkitűzése; továbbra is erősen kritizálja Iránt a halálbüntetés gyakori alkalmazása miatt; a politikai párbeszéden belül fontos célkitűzésnek tekinti a halálos ítélet alkalmazásának csökkentését; felszólít arra, hogy Irán azonnal hirdessen moratóriumot a halálbüntetések végrehajtására vonatkozóan; megjegyzi, hogy a legtöbb kivégzést kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények miatt hajtják végre; megérti azt a kihívást, amellyel Iránnak szembe kell néznie a világ egyik legfontosabb tranzitútvonalaként, mert világszerte az ópium-lefoglalások 86 %-ára Irán területén kerül sor; ennek ellenére úgy véli, hogy a halálbüntetés alkalmazásával kapcsolatos aggályok, például a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények miatti és a 18 évnél fiatalabb személyekkel szemben kiszabott halálbüntetés – amelyek sértik az emberi jog és humanitárius jog területén Irán által önként elfogadott nemzetközi kötelezettségvállalásokat – képezhetik azt a közös programot, amellyel e kérdést meg lehet közelíteni; felszólítja az iráni parlament képviselőit, hogy első lépésként vizsgálják felül a 2013. évi büntető törvénykönyv 91. cikkét a 18 évnél fiatalabb személyek halálbüntetésének eltörlése céljából; megjegyzi, hogy ha az iráni parlament jóváhagyja a benyújtott törvénytervezetet, akkor az erőszakmentesen végrehajtott kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények büntetése életfogytiglani bebörtönzésre mérséklődik; megjegyzi, hogy ez a törvény – elfogadása esetén – jelentős mértékben csökkenthetné a kivégzések számát Iránban;

9.  hangsúlyozza, hogy a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt kiszabott halálbüntetés eltörlése drasztikus mértékben (iráni becslések szerint akár 80%-ban) csökkentené a kivégzések számát; az iráni kivégzések megoldásaként felszólít az EU és Irán közötti együttműködésre az illegális kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem terén, az emberi jogi normák tiszteletben tartása mellett; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson technikai támogatást és segítse a közigazgatási kapacitásépítést az iráni jogállamiság megerősítése érdekében, többek között az igazságszolgáltatási rendszernek az elszámoltathatóság javítására irányuló reformjának, valamint a börtönbüntetés és a halálbüntetés alternatíváinak előmozdításával; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Iránnak nyújtott technikai vagy más segítséget ne lehessen felhasználni az emberi jogok megsértésére;

Kereskedelmi és gazdasági kérdések

10.  tudomásul veszi Irán azon kifejezett célkitűzését, hogy évente 8 %-os növekedést érjen el; úgy véli, hogy az uniós beruházások kulcsfontosságúak e cél elérése érdekében; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió nem áll az Iránnal folytatott engedélyezett üzleti tevékenységek útjában, és nem akadályozza meg, hogy nemzetközi cégek vagy pénzintézetek együttműködjenek Iránnal mindaddig, amíg betartják a vonatkozó jogszabályokat; hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy Irán kiaknázhassa gazdasági potenciálját, a nemzetközi beruházásoknak kedvező, átlátható gazdasági környezetet kell teremtenie és minden szinten korrupcióellenes intézkedéseket kell hoznia, különös tekintettel a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) arra vonatkozó ajánlásainak teljesítésére, hogy szüntessék be a terrorszervezetek finanszírozását; felhívja az EU-t, hogy maradéktalanul támogassa Irán e téren kifejtett erőfeszítéseit, különösen az EU és Irán közötti kétoldalú beruházási megállapodás kialakítására irányuló erőfeszítések támogatásán keresztül;

11.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelem és a globális szabályokon alapuló kereskedelmi rendszerhez való újbóli hozzáférés eszköz lehet Irán nemzetközi elszigetelődésének megtörésére, valamint a kereskedelem fontos eszközként szolgálhatna a politikai párbeszéd, valamint a régió országai közötti együttműködés megerősítésére, a regionális fejlesztésnek, a foglalkoztatásnak és a stabilitásnak a tágabb térségben történő növelése érdekében;

12.  megállapítja, hogy Irán a Közel-Kelet második legnagyobb gazdasága, és becsült névleges GDP-je 397 milliárd USD volt 2015-ben; megjegyzi továbbá, hogy az Európai Unió Iránnal folytatott kereskedelme jelenleg kb. nyolcmilliárd USD értéken áll, de ez a következő két év folyamán a várakozások szerint megnégyszereződik; emlékeztet arra, hogy régebben az Európai Unió volt Irán fő kereskedelmi partnere és úgy véli, hogy törekedni kell e pozíció visszaszerzésére; támogatja az EU Iránnal ápolt kereskedelmi kapcsolatainak bővítését, és felszólítja az EU-t az Iránnal folytatott kereskedelmi, pénzügyi és gazdasági együttműködés kiépítésére, az iráni emberek jobb életkörülményei és foglalkoztatásának javítása, valamint a fokozott regionális fejlődés érdekében; úgy véli, hogy az Iránnal folytatott kereskedelem és a beruházások kibővítése hosszabb távon a szélesebb régió békéjének és biztonságának előmozdításához is hozzájárulhat, ha az Európai Unió megtalálja a regionális beruházási rendszerek lehetőségeit, például az energia és a közlekedés összekapcsolhatóságának területén;

13.  úgy véli, hogy az európai vállalatokkal aláírt számos szerződés ellenére Irán képtelen teljesíteni kötelezettségvállalásait a likviditás hiánya miatt, ördögi körbe kergetve az iráni nyitás folyamatát;

14.  megjegyzi, hogy Irán a világ legnagyobb gazdasága a WTO-n kívül; támogatja Irán WTO-tagságra irányuló törekvéseit; megjegyzi, hogy az Iránnal való kereskedelmi és együttműködési megállapodásról szóló tárgyalásra vonatkozó jelenlegi uniós meghatalmazás elavult; felhívja a Bizottságot, hogy Irán WTO-szabályokhoz való szorosabb közelítése és az európai beruházások védelme érdekében vizsgálja meg a kereskedelmi és befektetési kapcsolatok megerősítését szolgáló lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy egy formális tárgyalási keret lehetővé tenné az EU számára, hogy a legnagyobb integrált piacként és gazdasági blokként teljesen kihasználja helyzetét, és fórumot hozzon létre az eszmecseréhez és a párbeszédhez; felszólítja az EU-t, hogy mérje fel az Irán Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozását célzó tárgyalások újraindításának lehetőségeit, hiszen a WTO-tagság tovább liberalizálná az iráni gazdaságot, ösztönözné a növekedést, beépítené az országot a globális szabályokon alapuló kereskedelmi rendszerbe és mechanizmust biztosítana az Iránnal együtt bevezetésre kerülő, szükséges gazdasági reformok támogatására, valamint az Irán által vállalt nemzetközi kötelezettségek betartatására; kéri a Bizottságot, hogy használja ki ezeket a tárgyalásokat a kulcsfontosságú munkaügyi jogok reformjának előmozdítására, az alapvető ILO-egyezmények alapján; aggodalmának ad hangot az Irán csatlakozásával foglalkozó WTO munkacsoport elnöke kinevezésének késedelmei miatt; felszólítja a Bizottságot, hogy vesse be minden befolyását ennek az akadálynak a haladéktalan megszüntetése érdekében, és indítsa el Irán WTO-hoz való csatlakozásának folyamatát; véleménye szerint a csatlakozási folyamat lezárásaként törölni kell Iránt a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) nyilvános nyilatkozata szerinti listáról;

15.  úgy véli, hogy az online szólásszabadság hiánya, az internetes forgalom módszeres felügyelete és megfigyelése, valamint a digitális szabadság hiánya akadályozza az Iránnal folytatott kereskedelmet, emellett sérti az emberi jogokat és szabadságokat; kiemeli a nyitott és biztonságos iráni internetben rejlő lehetőségeket a digitális gazdaság szempontjából; ismételten kéri egy hatékony európai exportellenőrzési rendszer kialakítását, hogy meg lehessen előzni a kettős felhasználású áruknak és technológiáknak az emberi jogok megsértésére és az EU ellen történő felhasználását;

16.  hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy Irán gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat alakítson ki a regionális szereplőkkel, egy, a WTO-szabályokat tiszteletben tartó gazdasági és kereskedelmi tömb megteremtése érdekében; megjegyzi, hogy e regionális párbeszéd kialakításához és felépítéséhez az Európai Unió rendelkezésre tudja bocsátani szakértelmét és támogatását;

17.  úgy véli, hogy a nukleáris programmal kapcsolatos gazdasági és pénzügyi szankcióknak az EU és a nemzetközi közösség általi, a JCPOA-ban meghatározottak szerinti megszüntetése fontos elem annak bizonyítására, hogy az EU végrehajtotta Iránnal szemben vállalt kötelezettségeit, továbbá hajlandó megerősíteni a gazdasági együttműködést a kölcsönös gazdasági haszon érdekében; megjegyzi azonban, hogy jóllehet a legtöbb gazdasági és pénzügyi szankciót már feloldották, egyes szankciók érvényben maradtak és ezeket a nukleáris megállapodás nem érintette; felszólítja az EU-t, hogy kötelezze az uniós székhelyű üzleti vállalkozásokat az Iránban folytatott tevékenységeik teljes átláthatóságának biztosítására; kéri, hogy helyezzenek hangsúlyt a beruházások minőségére és volumenére, valamint mérjék fel, hogy az új beruházások megfelelnek-e az ENSZ üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó alapelveinek, hasonlóképpen ahhoz, amikor Mianmarban/Burmában a szankciók visszavonására került sor; megjegyzi, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó iránymutatások hatékony végrehajtása döntő fontosságú, ha azt szeretnénk, hogy az EU és Irán között megélénkülő kereskedelmi kapcsolatok pozitív hatást fejtsenek ki az iráni társadalom egészére;

18.  emlékeztet az Egyesült Államok által kivetett szankcióknak és a dollárügyleteknek betudható jogbizonytalanságra, amely az Iránban befektetni kész uniós vállalkozásokat övezi, és amely aláássa a JCPOA iráni nép által várt kedvező gazdasági hatásának megvalósulását; nyomatékosítja, hogy foglalkozni kell e kérdéssel és egyéb pénzügyi kérdésekkel a FATF ajánlásai szerint, hogy megteremthessék az Iránban tevékenykedő uniós vállalkozások működéséhez szükséges megfelelő egyértelműséget és jogbiztonságot; felszólít az Iránnal folytatott kereskedelempolitika módosítására; azt szeretné, ha az Iránnal lebonyolított valamennyi ügyletet euróban teljesítenék, hogy megakadályozzák az amerikai hatóságokat olyan büntetések kiszabásában, amelyeket korábban egyes európai bankokra róttak ki; támogatja az Egyesült Államokkal való szoros párbeszédet annak érdekében, hogy Iránban biztosított legyen az európai kereskedelmi kapcsolatok és beruházások folytonossága;

19.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy mindenképpen nagyobb erőfeszítéseket kell tenni egy olyan környezet megteremtése érdekében, amely vonzó lehet a nemzetközi befektetések számára, mert Irán csak így aknázhatja ki gazdasági potenciálját; ebben a tekintetben felszólítja Iránt, hogy gondoskodjon pénzügyi ágazatának átláthatóságáról és harcoljon a korrupció és a pénzmosás ellen, a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) ajánlásainak megfelelően; üdvözli az iráni kormánynak a FATF ajánlásaira épülő cselekvési tervét, valamint az uniós és iráni tisztviselők részvételével július 12-én tartott technikai megbeszéléseket, az ezzel kapcsolatban szükséges reformok vállalásáról;

20.  üdvözli a JCPOA által már elért pozitív eredményeket – amilyen például az Irán és az EU közötti kereskedelem 43 %-os bővülése 2016 első félévében, a 2015-ös év hasonló időszakához képest, 30 iráni bank újbóli csatlakozása a SWIFT-rendszerhez –, továbbá a JCPOA pozitív hatását, amelyet az iráni infláció és kamatlábak csökkenő trendjének megerősítésére gyakorolt; üdvözli, hogy egyre több európai kisbank tevékenykedik Iránban, ami megkönnyíti a kkv-knak nyújtott hitelezést; kéri, hogy a kereskedelmi kapcsolatok megerősítése során szenteljenek külön figyelmet az európai és iráni kkv-k szerepének;

21.  üdvözli, hogy az iráni kormány mindenképpen szeretné ösztönözni a külföldi befektetéseket, mert közvetlen külföldi befektetésekre van szükség az összes fontos gazdasági ágazatban; megállapítja, hogy valószínűleg több mint egytrillió USD befektetésre lesz szükség az infrastruktúra területén a következő tíz év folyamán, ami lehetőségeket kínál az európai vállalatok számára, ideértve az energia, a gépjárműgyártás és a repülőgépgyártás ágazatát; üdvözli, hogy az a 180 kereskedelmi delegáció, amely látogatást tett Teheránban a JCPOA aláírása óta, közöttük 15 uniós tagállam küldöttsége is, az Iránnal ápolt gazdasági kapcsolatok iránti növekvő érdeklődést jelzi; felszólítja az Európai Uniót és tagállamait, hogy tárják fel az exporthitel-garanciáknak a kereskedelem, a projektfinanszírozás és az iráni beruházások fellendítése céljára való felhasználásának lehetőségeit; támogatja az iráni kormány, valamint az Airbus és a Boeing között létrejött megállapodások aláírását, amely egy további bizalomépítő intézkedés a JCPOA elfogadását követően;

Ágazati együttműködés

22.  megjegyzi, hogy Irán rendelkezik a világ második legnagyobb gázkészletével és a világ negyedik legnagyobb olajkészletével; véleménye szerint az energiaügyi együttműködés jelentős szerepet játszhat az EU energiaellátási forrásainak diverzifikálásában, csökkentve a tagállamok egyetlen beszállítótól való energiafüggőségét, hozzájárulva ezáltal az EU energiabiztonságához; úgy véli, hogy a gazdasági szankciók feloldása jelentős kiadásokat szabadíthat fel az olaj- és a gázipar területén és más gazdasági ágazatokban, ahol ki lehetne aknázni a beruházások és az új technológiához való hozzáférés előnyeit; felszólítja az uniós vállalatokat, hogy hajtsanak végre beruházásokat az iráni energiaágazatban; különösen felszólít arra, hogy az EU támogassa az LNG-technológia fejlesztését Iránban; úgy véli, hogy az Iránban megvalósuló beruházásoknak teljes mértékben összhangban kell lenniük az EU hosszú távú dekarbonizációs kötelezettségvállalásaival;

23.  megjegyzi, hogy jelenleg az iráni háztartások több mint felének energiaszükségletét földgázzal elégítik ki; hangsúlyozza, hogy Iránban hatalmas lehetőségek rejlenek a megújuló energiaforrások fejlesztésében, mivel a napsütéses napok száma éves átlagban 300, valamint az ország becslések szerint Irán teljes energiafogyasztásának 13-szorosának megfelelő termelési kapacitással rendelkezik; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a megújuló energiaforrások fejlesztését Iránban, az ország energiaszerkezetének diverzifikálásához való hozzájárulásként;

24.  felhívja Iránt, hogy csatlakozzon a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezéshez (EITI), és hogy folyamatosan javuljon az EU és Irán közötti energiaügyi együttműködés, hogy az mind az iráni, mind az európai népek környezeti, társadalmi és gazdasági javát szolgálja;

25.  hangsúlyozza, hogy számos környezeti kihívás – többek között vízhiány és talajromlás – fenyegeti Iránt, ezért az üzleti együttműködésben rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználása mellett az EU-nak együtt kell működnie Iránnal a környezetvédelem fokozása és a környezeti szempontból fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében; környezetvédelmi együttműködésre szólít fel a vízminőség megőrzése, ideértve Irán támogatását az Urmia-tó megmentésében, az elsivatagosodás elleni küzdelem, a földrengések nyomon követése, valamint a levegőszennyezés és a hulladékgazdálkodás területén; különös aggodalmának ad hangot ezzel kapcsolatban a Kaszpi-tenger szennyezettségének szintje miatt, és sürgeti, hogy az EU és a tagállamok tevékenyen támogassák az iráni kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megfordítsa ezt a súlyos pusztulást; üdvözli, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó iráni nem kormányzati szervezetek partneri kapcsolatokat építettek ki a régió más nem kormányzati szervezeteivel; üdvözli, hogy részt vesznek az IUCN- és a ramsari egyezményben; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az iráni nem kormányzati szervezeteket részvételen alapuló irányítási projektek kidolgozásában;

26.  úgy véli, hogy feltétlenül szükség van a környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos regionális párbeszédre és együttműködésre Irán és szomszédai között az olyan kihívások megoldásához mint a levegőszennyezés, a szűkös vízkészletek és az elsivatagosodás; hangsúlyozza, hogy az EU-nak meg kell könnyítenie az ilyen regionális együttműködést, mert ez fontos bizalomépítő intézkedés, és építenie kell arra, hogy a regionális szereplők hajlandók kihasználni az európai szaktudást ezen a területen;

27.  tudomásul veszi azokat a tanulmányokat, amelyek szerint a nukleáris energia nem lehet versenyképes Iránban, mivel az ország kevés urántartalékkal rendelkezik, továbbá magas az urán kitermelési költsége; mindazonáltal felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Iránnal folytatott békés célú nukleáris együttműködés lehetőségét összhangban a JCPOA-ban tett kötelezettségvállalással, és hogy ösztönözze Iránt, hogy írja alá a nukleáris biztonságról szóló egyezményt; üdvözli egyes iráni hivatalos személyek azon javaslatát, hogy folytassanak regionális párbeszédet a békés célú nukleáris programok biztonságáról;

28.  hangsúlyozza a légi közlekedés biztonsága terén való együttműködés lehetőségét, amelynek keretében a szükséges alkatrészek tekintetében technikai segítséget és hozzáférést kapnának az európai feketelistáról eltávolítandó iráni vállalatok;

29.  tudomásul veszi, hogy Irán 3 millió afgán állampolgárt fogadott be, akik közül csak 950 000 személy rendelkezik Iránban hivatalos jogi menekültstátussal, és ezáltal Irán lett az egyik legfontosabb menekülteket befogadó ország; üdvözli, hogy Irán további 6,5 millió eurós uniós támogatást kapott az országban élő afgán lakosság oktatásának és egészségügyi ellátásának támogatására; hangsúlyozza, hogy konkrét intézkedésekre van szükség, amelyek megvédik az afgán migránsok és az afgán menekültek emberi jogait Iránban, ideértve a megfelelő eljáráshoz és a törvény előtti egyenlőséghez való jogukat is; úgy véli, hogy az EU és Irán közötti együttműködés a menekültügyi igazgatás terén előmozdíthatja a kölcsönös megértést, a nemzetközi jog fokozott tiszteletben tartását, valamint a menedékkérők és a menekültek emberi jogait is, továbbá hozzájárul a konfliktusok megoldásához oly módon, hogy csökkentheti a jelenlegi és jövőbeli menekültáramlatokat; úgy véli, hogy az EU és Irán között a menekültügyi igazgatás terén folyó együttműködés javítaná az Iránban élő menekültek helyzetét és megakadályozná az embercsempészetet; úgy véli, hogy az EU és Irán közötti együttműködésnek a migrációval kapcsolatos átfogó párbeszédre is ki kell terjednie, különös tekintettel a politikai és jogalkotási megközelítésre, valamint a szabályos és szabálytalan migrációval kapcsolatos prioritásokra, a menedékkérőkre és a menekültekre, országos és regionális szinten egyaránt;

30.  elismeri, hogy Irak fiatal, művelt és technológiailag fejlett – a becslések szerint több mint 60%-ban 30 év alatti – lakossága, valamint társadalmának pezsgése különleges lehetőséget biztosíthat az Unióban élő emberekkel való kapcsolatok előmozdításában, a viszonosság és a kölcsönös tisztelet elvei alapján; véleménye szerint az ifjúsági csereprogramok a legsikeresebb tevékenységek között szerepelnek, amelyek közelebb hozzák egymáshoz a társadalmakat és a kultúrákat; ezért üdvözli, hogy egyre több iráni diák tanul az Erasmus Mundus program keretében európai egyetemeken, a tévhitek és a sztereotípiák elleni küzdelem jegyében; kéri, hogy a diákok és kutatók közötti csereprogramok növelése révén fokozzák az együttműködést az oktatás, a kutatás és az innováció területén, többek között az egyetemek közötti együttműködés, a környezet, a megújuló energiák, az igazságszolgáltatás és az emberi jogok, valamint a jó kormányzás területén; felszólítja a Bizottságot, hogy bővítse az Erasmus Mundus iráni hallgatóit célzó költségvetését; üdvözli azokat a munkaértekezleteket, amelyekre a közelmúltban került sor a Teheráni Egyetemen azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtsanak arról, hogy az iráni egyetemek számára milyen előnyökkel járhat a Horizont 2020 keretprogramban való részvétel; felszólítja az iráni kormányt, hogy nevezzen ki nemzeti koordinátort a Horizont 2020 keretprogramhoz, hogy technikai segítséget és tanácsadást nyújtson az iráni egyetemeknek a Horizont 2020 projektekre való pályázáshoz; kéri a Bizottságot annak tanulmányozására, hogy hogyan lehetne jobban elősegíteni az iráni egyetemi oktatók és kutatók számára, hogy európai egyetemeken folytathassanak tanulmányokat és képzést; egy olyan európai uniós program létrehozására szólít fel, amely közelebb hozza egymáshoz a kutatókat és a diákokat Iránból, az ÖET-országokból és Európából, az európai regionális integrációból leszűrt tapasztalatok tanulmányozása és a tanulságok levonása céljából;

31.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az európai és iráni kettős állampolgárságú személyeket letartóztatják, amikor belépnek Iránba és hangsúlyozza, hogy ezek a letartóztatások akadályozzák az emberek közötti kapcsolatok lehetőségeit; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy tegyék lehetővé az európai diaszpórában élő irániak számára, hogy biztonságosan hazautazhassanak szülőföldjükre;

Regionális biztonság

32.  hangsúlyozza, hogy Irán különféle népei és kultúrái fontos hatást gyakoroltak sok ezer éven keresztül, többek között Európára is; megjegyzi, hogy Irán geostratégiai helyzetéből, lakossága számából, gazdaságának méretéből, kőolaj- és földgázkészleteiből, valamint a régióra gyakorolt befolyásából adódóan kulcsszerepet tölt be a Közel-Keleten és a Perzsa-öböl térségében; hangsúlyozza, hogy Irán stratégiai érdekeit a helyreállított regionális stabilitás szolgálja a legjobban, és ezeknek követése nem idézhet elő versenyt a régió többi jelentős szereplőjével;

33.  véleménye szerint a nukleáris megállapodás megnyitja a lehetőséget a régió biztonsági válságának megoldására irányuló együttműködés előtt; úgy véli, hogy Iránnak stabilizációs szerepet kell vagy kellene betöltenie a régióban; úgy véli, hogy az Iránnal fenntartott kapcsolatok normalizálása az egész régió javát szolgálhatja; úgy véli, hogy regionális kulcsszerepe arra kellene ösztönöznie Iránt, hogy stabilizációs szerepet töltsön be a régióban; hangsúlyozza, hogy az EU-iráni kapcsolatok az európai szomszédságpolitika (ENP) 2015. november 18-án előterjesztett felülvizsgálatának részét képezik, amely azt irányozza elő, hogy a kibővített együttműködési keretbe bevonják az EU szomszédságában található partnerállamokkal szomszédos harmadik országokat; ezért ösztönzi, hogy az Unió, a déli szomszédság partnerállamai és az olyan regionális kulcsszereplők, mint Irán közötti együttműködés felajánlása érdekében határozzanak meg a regionális kihívásokkal, például a biztonsággal, az energiával vagy a menekültek kezelésével kapcsolatos tematikus kereteket;

34.  felszólítja a régió összes államát, különösen Szaúd-Arábiát és Iránt, hogy tartózkodjanak a konfliktusokat gerjesztő ellenséges retorikától, valamint a régió fegyveres csoportjait – a Hezbollah és az al-Nuszra katonai szárnyát is beleértve – támogató fellépésektől; aggodalmának ad hangot a tágabb régió fokozódó militarizálása miatt, és támogatja a fegyverzetek fokozottabb ellenőrzésére, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozására és a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket, elismerve a jogos védelmi aggályokat, ugyanakkor úgy véli, hogy a régió valamennyi országának szuverenitását is teljes körűen tiszteletben kell tartani; hangot ad aggodalmának az iráni ballisztikus rakétakísérletek miatt, amelyek ugyan nem sértik meg a JCPOA feltételeit, de nem állnak összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2231(2015) sz. határozatával;

35.  úgy véli, hogy EU és Irán közötti politikai párbeszéd során fel kell szólítani Iránt, valamint a régió többi fontos szereplőjét, hogy vállaljon konstruktív szerepet az iraki, jemeni, szíriai, libanoni és afganisztáni politikai válság megoldásában, amelynek a nemzetközi jog tiszteletben tartásán és ezen országok szuverenitásának kell alapulnia; felszólít arra, hogy az uniós diplomáciának a vallási identitások helyett inkább politikai prioritásokon, valamint a Közel-Kelet összes országában élő népek – köztük az izraeliek és palesztinok – egymás iránti tiszteletének, biztonságának elvén kell alapulnia, a stabilabb és harmonikusabb Közel-Kelet előmozdítása céljából; úgy véli, hogy a terrorizmus és az erőszakos szélsőségek elleni küzdelem terén az EU és Irán között megvalósult együttműködés a politikai párbeszéd fontos részét alkotja;

36.  meggyőződése, hogy a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a Perzsa-öböl térségében zajló konfliktusokra csak úgy lehet megoldást találni, ha az összes érintett szereplő tárgyalóasztalhoz ül; ezért üdvözli, hogy Irán a Szíriát támogató nemzetközi csoport révén részt vesz a szíriai béketárgyalásokon; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az iráni hozzájárulás mostanáig nem eredményezte a helyzet jelentős javulását, és kéri, hogy Irán járuljon hozzá legalább a humanitárius segítség célba juttatásának elősegítéséhez, a polgári lakosság támadásokkal szembeni védelmének fokozásához, valamint folyamatosan törekedjen a konfliktus hosszú távú megoldására; megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy a szíriai Asszad-rezsim fennmaradása egyre inkább Irántól függ, és ezért felszólítja az iráni hatóságokat, hogy használják fel befolyásukat a szíriai konfliktus békés lezárásának elérésére;

37.  üdvözli, hogy Irán kész támogatni az iraki stabilitás megteremtésére irányuló jelenlegi erőfeszítéseket, arra ösztönzi, hogy vállaljon tényleges szerepet a szektás erőszak megszüntetésében, és további erőfeszítésekre szólít fel, hogy az országban működő összes milícia az iraki kormány fennhatósága alá kerüljön, az összes érdek egyesítése érdekében; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és Iránnak közös ellenségekkel kell szembenéznie az ISIS/Dáis, az Al-Kaida, az Al-Nuszra és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által megnevezett hasonló terrorista szervezetek formájában, amelyeket az iszlám szélsőséges perverzitása ösztönöz; üdvözli, hogy Irán hozzájárult az ISIS/Dáis elleni küzdelemhez, és ezen belül már korán támogatta az Erbilben működő kurd regionális kormányt és elismeri döntő jelentőségű iraki hozzájárulását, ami megállította az ISIS/Dáis előrenyomulását és visszafoglalt területeket a dzsihadista terroristáktól; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy rendszeresen kapunk információkat az Al-Kaida-vezetőket elengedéséről; tudomásul veszi az Irán és Ausztrália közötti megállapodást, amelynek értelmében megosztják az ISIS/Dáis elleni küzdelemmel kapcsolatos hírszerzési információkat;

38.  úgy véli, hogy a régió számos országában a regionális rivalizálás áll a konfliktusok hátterében; nagyon aggódik amiatt, hogy a régióban fokozódik a szektás erőszak, és hangsúlyozza, hogy szükség van az Unió tartós és átfogó diplomáciai részvételére a konfliktus mögött meghúzódó dinamikának az etnikumok és a szekták közötti hosszú távú megbékélés támogatásán keresztül történő kezeléséhez; aggodalommal veszi tudomásul az Irán és Szaúd-Arábia közötti súlyosbodó viszályt, amelynek tétje a politikai és vallási befolyás megszerzése, és figyelmeztet a konfliktus megoldásának és a biztonságnak a vonzataira a Közel-Keleten és azon túl; véleménye szerint az Irán és Szaúd-Arábia közötti közeledés politikája és konstruktív együttműködésük nélkülözhetetlen a regionális feszültségek oldásához a fegyveres konfliktusok lezárása felé vezető úton Irakban, Szíriában és Jemenben, és az ebből fakadó migrációs áramlatok, valamint a terrorizmust és a szélsőségeket kiváltó okok megoldásához, amelyek fenyegetik a régiót, az Európai Uniót és mindenkit; szorgalmazza, hogy az EU folytasson aktív diplomáciát a Teherán és Rijád közötti feszültségek enyhítése érdekében, beleértve a bizalomépítő, a „második vonalbeli diplomáciai” és a helyzet enyhítését célzó intézkedéseket is, első lépésként a Szaúd-Arábia és Irán közötti diplomáciai kapcsolatok ismételt felvétele céljából, a kapcsolatok normalizálása során; felhívja az EU-t, hogy e tekintetben működjön együtt az Egyesült Államokkal és Oroszországgal, elsősorban egy új regionális biztonsági infrastruktúra kialakításának támogatásával, amely figyelembe veszi Irán és Szaúd-Arábia fenyegetéssel és biztonsággal kapcsolatos jogos aggodalmait is, és amely biztonsági garanciákat nyújt Irán és az Öbölmenti Együttműködési Tanács országai számára; hangsúlyozza, hogy a Perzsa-öbölben folytatott tengerbiztonsági együttműködés – beleértve a szabad hajózásról szóló charta aláírását – az első bizalomépítő intézkedés lehetne a regionális bizalom és együttműködés kialakítására;

39.  határozottan elítéli az iráni rezsim Izrael elpusztítására irányuló ismétlődő felszólításait és a holocaust megtörténtét tagadó politikáját;

Társadalmi-gazdasági kérdések, jogállamiság, demokrácia és emberi jogok

40.  úgy véli, hogy Irán forradalmi öröksége és iszlám köztársaságának alkotmánya, valamint az Irán és az EU politikai-intézményi rendszere közötti jelentős különbségek nem képezheti akadályát a nyitottságnak, valamint a demokráciával, a jogállamisággal és az emberi jogokkal kapcsolatos kérdésekről folytatott őszinte és egyenes párbeszédnek és a közös nevező megtalálásának; felszólítja az Iszlám Köztársaságot, hogy bővítse ki a politikai pluralizmus terét; hangsúlyozva, hogy a madzslisz a reformok és Európa pártján áll, meggyőződése, hogy a 2016. februári parlamenti és szakértői gyűlési választások az iráni nép akaratát tükrözik, és lehetőséget kínálnak az Európai Unióval és annak tagállamaival való további együttműködésre, amelyeknek konstruktív kapcsolat kialakításához kell vezetniük, valamint lehetőséget kell teremteniük a belső gazdasági, politikai és szociális reformokhoz; felszólítja Iránt, hogy tegye lehetővé a nemzetközi normáknak megfelelő szabad és tisztességes választásokat;

41.  megjegyzi, hogy Irán nyitottabbá vált, mert segítségre van szüksége polgárai szükségleteinek kielégítéséhez, és azért, hogy megtartsa a fiatal és képzett embereket, ami nagyon fontos az ország stabilitásához;

42.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy Iránban a legmagasabb az egy főre jutó halálbüntetés miatti kivégzések száma a világon; hangsúlyozza, hogy a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért kirótt halálbüntetés megszüntetése radikálisan csökkentené a kivégzések számát; e tekintetben üdvözli, hogy az újonnan megválasztott madzslisz olyan jogszabályt mérlegel, amely a kábítószerrel kapcsolatos egyes bűncselekményeket levenné a halálbüntetéssel sújtható bűncselekmények listájáról;

43.  rámutat arra, hogy a 2013-as iszlám büntető törvénykönyv elfogadása nagyobb mérlegelési jogkört ad a bíráknak, és hogy a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény Irán általi ratifikálása megtiltja a gyermekek kivégzését, és lehetővé teszi a 2013 előtt halálra ítélt fiatalkorú elkövetők számára a megismételt eljárás lefolytatását; felszólítja Iránt, hogy biztosítsa e tilalom teljes körű végrehajtását, és hogy minden érintett elkövető tudomást szerezzen az ehhez való jogáról; felszólítja Iránt, hogy jelentsen be moratóriumot a halálbüntetés tekintetében;

44.  tovább buzdítja Iránt, hogy teljes mértékben működjön együtt az ENSZ összes emberi jogi mechanizmusával, és tegyen lépéseket az ezzel kapcsolatban megfogalmazott ajánlások alkalmazása érdekében – az egyetemes időszakos felülvizsgálati mechanizmust is ide számítva –, lehetővé téve, hogy a nemzetközi emberi jogi szervezetek végrehajtsák küldetésüket; mindez javítana Irán megítélésén az európai közvélemény szemében; kiemeli, hogy az iráni kormány párbeszéd útján fokozta együttműködését az ENSZ különeljárásaival; felszólítja az iráni kormányt, hogy foglalkozzon azokkal a súlyos aggályokkal, amelyekre az ENSZ különleges előadójának és az ENSZ főtitkárának jelentése az iráni emberi jogi helyzettel kapcsolatban rámutatott, valamint azokkal a konkrét cselekvési felhívásokkal, amelyek az ENSZ-Közgyűlés határozatában szerepelnek;

45.  felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot egy olyan környezet támogatására, amely lehetővé teszi a civil társadalmi szervezetek megfelelő és független működését; hangsúlyozza az uniós emberi jogokra vonatkozó iránymutatások fenntartásának fontosságát az Unió és Irán közötti kapcsolatokban, ide számítva az emberi jogi aktivistákat is;

46.  felszólítja Iránt, hogy tartsa tiszteletben, védelmezze és hajtsa végre az Iráni Iszlám Köztársaság alkotmánya, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerinti kötelezettségeit azáltal, hogy tiszteletben tartja az internetes és az interneten kívüli szólásszabadságot, a véleménynyilvánítási, az egyesülési és a békés gyülekezési szabadságot, a gondolat-, a lelkiismereti, a vallási szabadságot és a meggyőződés szabadságát, valamint az ezen eszközökben foglaltaknak megfelelően nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi származásra való, vagy egyéb helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetés nélkül, a jogban és a gyakorlatban is biztosítja polgárai számára az egyéni, szociális és politikai jogokat; rámutat arra, hogy ez magában foglalja a törvény előtti egyenlőséghez való jogot, valamint az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a szakmai lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés jogát;

47.  üdvözli az új büntetőeljárási törvény alapján végrehajtott reformokat, ugyanakkor súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a törvénykönyv nem garantálja maradéktalanul a nemzetközi szinten megfelelő eljárások védelmét; felszólítja Iránt, hogy vizsgálja felül a 2014. évi büntetőeljárási törvényt, és illessze be a tisztességes eljárások hiányzó garanciáit; felszólítja Iránt, hogy vizsgálja felül és módosítsa a törvényt annak érdekében, hogy a kínzásokkal, rossz bánásmóddal vagy a kényszer más formáival kicsikart nyilatkozatokat zárják ki a bizonyítékok közül a büntető eljárásokban, és hogy automatikusan vizsgálják ki a hatóságok tudomására jutott, kínzásokkal és más rossz bánásmóddal kapcsolatos eseteket;

48.  felszólít valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátására; felszólítja Iránt, hogy bocsássa szabadon a bebörtönzött uniós állampolgárokat, akiket olyan igazságszolgáltatási eljárás alapján tartanak fogva vagy ítéltek el, amely nem felel meg a nemzetközi normáknak, például: az 58 éves Nazak Afshar, akit 2016 márciusa óta, a 76 éves Kamal Foroughi, akit 2011 májusa óta, a 65 éves Homa Hoodfar, akit 2016 júniusa óta, és a 37 éves Nazanin Zaghari-Ratcliffe, akit 2016 áprilisa óta tartanak fogva;

49.  felismeri, hogy nagyon sokféle hit és világnézet létezik Iránban; megjegyzi, hogy néhány vallási kisebbség és alapvető vallásszabadsága hivatalosan védelmet élvez az Iráni Iszlám Köztársaság alkotmányában; aggódik ugyanakkor amiatt, hogy növekszik azoknak az embereknek a száma, akiket bebörtönöznek egy vallási kisebbségi csoporthoz való tartozásuk vagy hitük miatt; felszólítja az iráni hatóságokat a vallási és etnikai kisebbségek jogainak maradéktalan tiszteletben tartására és törvényi védelmére, valamint a vallásszabadság kiterjesztésére;

50.  tudomásul veszi az iráni nők által az oktatás, a tudomány és a kutatás területén elért eredményeket, amelyet jól példáz az a tény, hogy az iráni egyetemek hallgatóinak többsége nő; arra ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy továbbra is vessék fel a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos aggályaikat az iráni hatóságokkal való kétoldalú szerepvállalásaik során; felszólít a nemek közötti teljes egyenlőség megvalósítására a nők jelenlegi jogi és gyakorlati hátrányos megkülönböztetését megszüntető intézkedésekkel, valamint a munkaerőpiacon és a gazdasági, kulturális, társadalmi és politikai élet minden aspektusában a nők egyenlő részvételének biztosításával; üdvözli a törvénytervezet megfogalmazására irányuló kísérleteket „a nők erőszak elleni védelméről”, és reméli, hogy az újonnan megválasztott parlament mérlegelni fog olyan jogszabályokat, amelyek teljes mértékben bűncselekményként kezelik a nők elleni erőszakot, a családon belüli erőszakot és a házasságon belüli nemi erőszakot is beleértve;

51.  üdvözli, hogy Rohani elnök kampánya során ígéretet tett arra, hogy megalkotja a polgárok jogaira vonatkozó chartát és nyilatkozatait, amelyek szerint elő fogja mozdítani az etnikai kisebbségek jogait; úgy véli, hogy a chartának Irán nemzetközi emberi jogi kötelezettségeire kell épülnie és teljes mértékben összhangban kell állnia azzal; hangsúlyozza a jogállamiság tiszteletben tartásának és a bírói kar függetlenségének fontosságát, ami elengedhetetlen a közvetlen külföldi befektetések realizálásához szükséges jogbiztonság garantálásához, de mindenekelőtt maguknak az iráni polgároknak az érdekében; felszólítja az igazságszolgáltatást a tisztességes tárgyalások és a megfelelő eljárások, illetve annak tiszteletben tartására, hogy a gyanúsítottaknak mindig biztosítsanak ügyvédet; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy működjenek együtt az iráni hatóságokkal az igazságszolgáltatás, a büntetés-végrehajtási rendszer – köztük a börtönkörülmények – reformja, a kormány elszámoltathatósága, a jogállamiság, a szólásszabadság és a polgárok egyetemes emberi jogainak és alapvető szabadságainak tiszteletben tartása, valamint a korrupció elleni harc terén;

o
o   o

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az iráni kormánynak és parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az EKSZ-nek.

(1) HL C 199. E, 2012.7.7., 163. o.
(2) HL C 332. E, 2013.11.15., 102. o.
(3) HL C 153. E, 2013.5.31., 157. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0339.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0348.


A korrupció elleni küzdelem és a CRIM állásfoglalásának nyomon követése
PDF 502kWORD 65k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalása a korrupció elleni küzdelemről és a CRIM bizottság állásfoglalásának nyomon követéséről (2015/2110(INI))
P8_TA(2016)0403A8-0284/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67., valamint 82–89. cikkére, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 5., 6., 8., 17., 32., 38., 41., 47–50. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács az Európai Unió megújított, a 2015 és 2020 közötti időszakra szóló belső biztonsági stratégiájáról szóló, 2015. június 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács a biztonság témájában hozott, 2015. június 25–26-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ vonatkozó egyezményeire, különösen a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményre és az ENSZ korrupció elleni egyezményére (UNCAC),

–  tekintettel az Európa Tanács korrupcióról szóló, 1999. január 27-én és november 4-én Strasbourgban aláírásra megnyitott büntetőjogi és polgári jogi egyezményére, valamint az Európa Tanácson belül működő Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) létrehozásáról szóló, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1998. május 5-én és 1999. május 1-jén elfogadott (98)7. és (99)5. sz. határozatra,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 2014. április 30-án elfogadott, a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló CM/Rec (2014) 7. számú ajánlásra,

–  tekintettel „A külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben” elnevezésű, 1997. december 17-én Párizsban aláírásra megnyitott OECD-egyezményre, az annak kodifikálására irányuló ajánlásokra és a legutóbbi országonkénti ellenőrző jelentésekre,

–  tekintettel az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2013. augusztus 12-i 2013/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló, 2014. április 3-i 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló, 2014. április 3-i 2014/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az euró és más pénznemek hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről, valamint a 2000/383/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2014. május 15-i 2014/62/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i 2015/849/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a pénzátutalásokat kísérő adatokról és az 1781/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/847 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a Belső Biztonsági Alap részét képező, a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és a 2007/125/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16-i 513/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségéről (CEPOL), valamint a 2005/681/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2219 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti, a bűncselekményből származó jövedelmek és a bűncselekményekhez kapcsolódó egyéb tulajdon felkutatása és azonosítása terén való együttműködésről szóló, 2007. december 6-i 2007/845/IB tanácsi határozatra(10),

–  tekintettel a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek az európai parlamenti pártok finanszírozása tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 1142/2014/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet)(13),

–  tekintettel a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(14),

–  tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2012)0363),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0534),

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által a C–105/14. sz. (Taricco és társai) ügyben hozott ítéletre(15), amelyben kimondta, hogy az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény 1. cikkében megfogalmazott „csalás” fogalma kiterjed a héából származó bevételre is,

–  tekintettel a Büntető Igazságszolgáltatási Együttműködés Európai Ügynökségének (Eurojust) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0535),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2015. április 29-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemről, valamint a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2015)0625),

–  tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(17),

–  tekintettel „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” címmel a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek benyújtott, 2014. február 3-i bizottsági jelentésre (COM(2014)0038),

–  tekintettel „Az európai biztonsági stratégia” címmel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának benyújtott, 2015. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0185),

–  tekintettel a szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékeléséről (SOCTA) szóló 2013. márciusi, és az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékeléséről (IOCTA) szóló 2015. szeptember 30-i Europol-jelentésekre,

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások (végleges jelentés)” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem során az uniós fellépés hiánya miatti többletköltségekről készített tanulmányra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0284/2016),

A.  mivel a szervezett bűnözés globális fenyegetést jelent, és ezáltal közös és összehangolt választ igényel az Európai Unió és tagállamai részéről;

B.  mivel a mai napig nincs teljes tisztánlátás a szervezett bűnözés jelenségének összetettségével, illetve a bűnszervezeteknek a tagállamok társadalmi, gazdasági-vállalkozói, politikai és intézményi szerkezetébe történő beszivárgásával járó veszéllyel kapcsolatban;

C.  mivel a szervezett bűnözői csoportokról bebizonyosodott, hogy hajlamosak és képesek diverzifikálni a tevékenységeiket azáltal, hogy alkalmazkodnak a különböző területi, gazdasági és társadalmi környezetekhez, kihasználják azok gyengeségeit és sérülékenységét, egyszerre több piacon működnek, valamint kihasználják az egyes tagállamok jogrendjének különböző jogszabályi rendelkezéseit saját tevékenységeik fejlesztése és a lehető legnagyobb haszon elérése érdekében;

D.  mivel a bűnszervezetek változtattak működési módjukon, és immár olyan szakemberek, pénzintézetek, tisztviselők és politikusok támogatására építenek, akik bár nem tagjai a bűnszervezeteknek, különböző szinten támogatják azok tevékenységeit;

E.  mivel a bűnszervezetek rendkívüli alkalmazkodóképességről tanúbizonyságot téve saját hasznukra fordították az új technológiákból származó előnyöket;

F.  mivel önmagában a szervezethez tartozásból fakadó megfélemlítő erő veszélyes természete nem elsődleges szempont a ténylegesen elkövetett bűncselekmények elleni küzdelemben, és mivel ez uniós szinten szabályozási és működési hézagot idéz elő, megkönnyítve a szervezett bűnözői csoportok nemzetközi tevékenységét;

G.  mivel a bűnszervezetek tipikus erőszakos megnyilvánulásainak a közrendet és a társadalom biztonságát fenyegető egyértelmű veszélyein túl a szervezett bűnözés következményei közé tartoznak más, éppoly súlyos helyzetek is, mint például a legális gazdaságba való beszivárgás és az ahhoz kapcsolódó, a köztisztviselőket érintő korrupció, amelyekből következik az állami intézményekbe és a közigazgatásba történő beszivárgás;

H.  mivel a bűnszervezetek által elkövetett bűncselekményekből származó illegális bevételeket jelentős arányban az európai legális gazdaságba fektetik be újra; mivel a gazdaság egészséges szerkezetébe újra befektetett illegális pénzeszközök súlyos torzító hatásaik révén komoly fenyegetést jelentenek a vállalkozás és a verseny szabadságára;

I.  mivel a bűnözői csoportok beszivárognak a politikai-közigazgatási szférába, hogy hozzáférhessenek a közigazgatás pénzügyi erőforrásaihoz, és a politikusok, köztisztviselők és vállalkozók szemet hunyása mellett befolyásolják annak tevékenységét; mivel a politikai-közigazgatási szféra befolyásoltsága elsősorban a közbeszerzések és a közcélú beruházások, a közpénzekből nyújtott támogatások, a fém- és egyéb hulladékok ártalmatlanítása, minden típusú termékek beszerzésére és szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések terén nyilvánul meg;

J.  emlékeztet arra, hogy a szervezett bűnözés elsődleges célja a nyereségszerzés; ezért a bűnüldöző hatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges kapacitásokkal ahhoz, hogy célzottan foglalkozni tudjanak a szervezett bűnözés finanszírozásával, amely gyakran elválaszthatatlan a korrupciótól, a csalástól, a hamisítástól és a csempészettől;

K.  mivel a visszaélést bejelentő személyek központi szerepet játszanak a korrupció elleni küzdelemben, mivel felfedik a csalások azon eseteit, amelyek egyébként titokban maradnának; mivel a visszaélések bejelentése az egyik leghatékonyabb módszere annak, hogy megállítsuk és megakadályozzuk a törvénysértések bekövetkeztét, illetve – ha már bekövetkeztek – azokat felfedjük;

L.  mivel egyetlen uniós jogszabályt sem szabad úgy értelmezni, hogy az korlátozza a visszaélések bejelentését;

M.  mivel a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás komoly fenyegetést jelent az Unió gazdaságára, mivel a tagállamoknak és az Unió egészének adóbevételeit jelentősen csökkenti, valamint súlyos kihatása van az uniós közpénzekből finanszírozott projektek elszámoltathatóságára, mivel a bűnszervezetek számos különböző ágazatban működnek, melyek közül sok kormányzati irányítás alatt áll;

N.  mivel 2014-ben az uniós költségvetéssel kapcsolatos csalásként 1649 szabálytalanságot jeleztek 538,2 millió euró összértékben, mind a kiadásokra, mind a bevételekre vonatkozóan, ugyanakkor nem létezik semmilyen hivatalos adat arra vonatkozóan, hogy a csalások hány százaléka tulajdonítható a szervezett bűnözésnek;

Bevezetés

1.  ismételten felhívja a figyelmet a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról szóló, 2013. október 23-i állásfoglalásában megfogalmazott problémákra és ajánlásokra; megismétli különösen a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás felszámolását célzó európai cselekvési terv elfogadására irányuló felhívását, amelynek sikerességéhez azonban elegendő pénzügyi forrásra és képzett munkaerőre van szükség;

2.  üdvözli az EU Tanácsának holland, szlovák és máltai elnöksége által felvázolt 18 hónapos programot, amely fontos napirendi pontként tűzi ki a szervezett bűnözéssel szembeni átfogó és integrált megközelítést; rámutat, hogy a csalás, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelemnek az uniós intézmények politikai prioritását kell képeznie, és ezért alapvető fontosságú a tagállamok közötti politikai és igazságügyi együttműködés;

3.  úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi események tükrében az egyes, fellépést igénylő területekre kell megkülönböztetett figyelmet fordítani;

A meglévő jogszabályok megfelelő átültetésének biztosítása, végrehajtásuk ellenőrzése és hatékonyságuk értékelése

4.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak át kellene ültetniük és végre kellene hajtaniuk a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás ellen uniós és nemzetközi szinten meglévő eszközöket;

5.  kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb végezze el ezen eszközök átültető intézkedéseinek értékelését, és megállapításairól teljes körűen tájékoztassa a Parlamentet, illetve szükség esetén kezdeményezzen jogsértési eljárást; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be értékelő jelentést a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló 2008/841/IB tanácsi kerethatározat és a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetéséről;

6.  felhívja a tagállamokat a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv helyes átültetésére, amely a rendőrségi és igazságügyi együttműködés megerősítésének alapvető eszköze az Európai Unióban;

7.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy gyorsan ültessék át a 4. pénzmosás elleni irányelvet;

8.  javasolja, hogy az Unió teljes jogú tagként csatlakozzon a GRECO-hoz; kéri, hogy az EU vegyen részt a Nyílt Kormányzati Együttműködésben, tegyen eleget az Európai Unió által is aláírt korrupció elleni ENSZ-egyezmény szerint fennálló adatszolgáltatási kötelezettségének, továbbá járuljon hozzá az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) által a fent említett ENSZ-egyezmény keretében biztosított technikai segítségnyújtáshoz; sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb nyújtson be eredményjelentést a Parlamentnek az EU GRECO-tagságának előkészületeiről, és ebben a jelentésben készítsen felmérést a jogi kihívásokról és a lehetséges megoldásokról;

9.  sajnálja, hogy a Bizottság még nem tette közzé a korrupció elleni küzdelemről szóló második jelentését, amelyet 2016 elején kellett volna kiadnia; felszólítja a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtsa be a jelentést; ismételten rámutat, hogy a korrupció elleni küzdelemről szóló jelentések nem szorítkozhatnak csak a tagállamokban uralkodó helyzetre, hanem külön fejezetben kell foglalkozniuk az uniós intézmények által tett intézkedésekkel; felhívja ezért a Bizottságot, hogy találja meg a megfelelő módot az uniós intézményeken, szerveken és ügynökségeken belüli korrupció feltárására;

10.  felhívja a Bizottságot annak áttekintésére, hogy miként kapcsolhatók össze a különböző uniós szintű nyomon követési mechanizmusok – beleértve az együttműködési és ellenőrzési mechanizmust, a korrupció elleni küzdelemről szóló uniós jelentést és az uniós igazságügyi eredménytáblát – egy átfogóbb jogállamisági nyomon követési keretrendszerbe, amelyet az összes tagállamra és valamennyi uniós intézményre, szervre és ügynökségre alkalmazni lehetne; e tekintetben úgy véli, hogy az uniós intézményeknek példát kell mutatniuk a legmagasabb szintű átláthatóság előmozdítása, valamint annak biztosítása révén, hogy visszatartó erejű és hatékony szankciókat vetnek ki az elkövetőkre; felhívja a Bizottságot, hogy szabályozza a lobbitevékenységet, és szankcionálja az összeférhetetlenség eseteit;

11.  emlékeztet arra, hogy multidiszciplináris megközelítésre van szükség a szervezett bűnözés hatékony megelőzése és az ellene való hatékony küzdelem érdekében; ezért hangsúlyozza az Európai Unió bűnmegelőzési hálózatának szerepét és pénzügyi támogatásának szükségességét;

12.  javasolja, hogy egy hatékony és korszerű uniós szabályozás kidolgozása érdekében a Bizottság készítsen tanulmányt a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén érvényben lévő legfejlettebb nemzeti jogszabályokról; kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az uniós tagállamokban a szervezett bűnözés elleni fellépés területén alkalmazott nyomozati módszerek vonatkozásában, különös tekintettel az olyan eszközök alkalmazására, mint a telefonlehallgatás, megfigyelés, házkutatás, késleltetett letartóztatás, késleltetett elkobzás, fedett nyomozás, illetve az ellenőrzött és felügyelt szállítás;

13.  felhívja a tagállamokat, hogy nagyobb mértékben fektessenek be a jogszerűség kultúrájába, figyelembe véve különösen azt, hogy a megelőzés első és leghatékonyabb formája az uniós polgárok új nemzedékeinek oktatása, és különösen az egyes fellépések népszerűsítése az iskolákban;

A szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem prioritásai és működési struktúrája

14.  úgy véli, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos jelenlegi uniós szakpolitikai ciklusban nem csak az úgynevezett nyereségvágyból elkövetett bűncselekmények (olyan bűncselekmények, amelyek elkövetésére az ilyen szervezeteket létrehozták) , hanem a bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekmények (bűnszövetkezethez való tartozás) elleni fellépésre is hangsúlyt kellene fektetni; szükségesnek tartja a bűnszervezetben való részvétel büntethetőségének meghatározását a ténylegesen elkövetett bűncselekményektől függetlenül; emlékeztet arra, hogy egy érdemi uniós korrupcióellenes stratégia keretében a szakpolitikai ciklus prioritásai közé be kell venni a pénzmosás, a korrupció és az emberkereskedelem elleni küzdelmet;

15.  kéri, hogy a prioritásokat hangolják össze az uniós bűnmegelőzési, gazdasági, szociális, foglalkoztatási és oktatási politikák prioritásaival, és azok meghatározásába teljes körűen vonják be az Európai Parlamentet;

16.  kéri, hogy az Europolon belül hozzanak létre egy különleges egységet a különböző ágazatokban egyidejűleg működő szervezett bűnözői csoportok elleni fellépés céljából; úgy ítéli meg, hogy a tagállamoknak a jelenlegi intézményi keretben biztonságos és hatékony mechanizmusokat kell létrehozniuk annak biztosítására, hogy a szervezett bűnözés terén folytatott nyomozásokat össze tudják hangolni, és hogy erősítsék a tagállamok bűnüldöző hatóságai közötti kölcsönös bizalmat;

Szigorúbb jogszabályi keret

17.  a meglévő jogszabályok átültetésének és végrehajtásának értékelése alapján felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon jogi szabályozásról az esetleges hiányosságok megszüntetése, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem, valamint a határokon átnyúló igazságügyi együttműködés javítása érdekében; felhív különösen:

   a) a jelenlegi szabályozás felülvizsgálatára azzal a céllal, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat lehessen bevezetni, és hogy közös meghatározást lehessen találni a bűncselekmények – többek között a szervezett bűnözés – fogalmára, ahol a szervezett bűnözést egy olyan hosszabb ideje fennálló szervezett csoport tevékenységeként lehetne meghatározni, amely legalább kettő, vagy annál több tagból áll, akik szervezett együttesként közvetlen vagy közvetett, bármely formában megvalósuló jogellenes anyagi/vagyoni haszonszerzés céljából az EU és a tagállamok gazdasági és társadalmi kohézióját súlyosan veszélyeztető módon tevékenykednek;
   b) az ökológiai bűnözés elleni fellépést szolgáló felülvizsgált jogszabály benyújtására azzal a céllal, hogy szigorítani lehessen a jogellenes hulladékégetést szankcionáló büntetőjogi intézkedéseket, és hogy az úgynevezett „új szennyező anyagok” kibocsátását a 2008/99/EK irányelvben foglaltaknak megfelelően bűncselekménnyé lehessen nyilvánítani;

18.  kéri a Bizottságtól a bűncselekmények és büntetések meghatározására vonatkozó minimumszabályok kidolgozását; különösen kéri, hogy:

   a) a „köztisztviselő”, a „csalás” és a „korrupció” fogalmának közös meghatározását horizontálisan alkalmazzák; emlékeztet arra, hogy a PIF-irányelvről folyó tárgyalások keretében ezeket a fogalmakat meg fogják határozni, de csak az irányelv alkalmazása céljából; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a tárgyalások a Tanácson belül nemrégiben elakadtak, és kéri azok mielőbbi folytatását;
   b) nyújtsanak be új szabályozási javaslatot a bűnszervezetek azon típusára vonatkozólag, amelynek résztvevői a szervezethez tartozásból fakadó megfélemlítő erőt, és az azzal kikényszerített alárendeltséget és hallgatást kihasználva követnek el bűncselekményeket, illetve szereznek közvetlen vagy közvetett irányítást vagy ellenőrzést gazdasági tevékenységek, koncessziók, engedélyek, közbeszerzési pályázatok és közszolgáltatások felett, vagy szereznek tisztességtelen nyereséget vagy előnyöket saját maguk vagy mások részére;
   c) nyújtsanak be olyan jogalkotási javaslatot, amely külön uniós programot hoz létre a bűnszervezeteket, illetve a b) pontban meghatározott szervezeteket feljelentő tanúk és informátorok védelmére;
   d) dolgozzanak ki olyan jogalkotási javaslatot, amely közös szabályokat határoz meg a visszaélést bejelentő személyek védelmére; kéri, hogy 2017 vége előtt terjesszék elő ezt a javaslatot;
   e) dolgozzanak ki újabb jogalkotási kezdeményezéseket a büntetőeljárásokban gyanúsított vagy vádolt személyek – többek között az előzetes letartóztatás során fennálló – jogainak erősítése érdekében, ezzel is biztosítva a tisztességes eljáráshoz való jogot, amelyet az emberi jogok európai egyezménye és az Alapjogi Charta is elismer;
   f) dolgozzanak ki külön jogszabályt a radioaktív anyagok és veszélyes hulladékok kivitelével, valamint az állat- és növényfajok illegális kereskedelmével szembeni fellépés érdekében, mivel a környezetvédelmi szövetségek és nem kormányzati szervezetek szerint az állatvilággal és erdőkkel kapcsolatban elkövetett bűncselekmények, valamint a radioaktív anyagok és veszélyes hulladékok harmadik országokba irányuló kereskedelme és exportja komoly szerepet játszik a szervezett bűnözés finanszírozásában;

Hatékonyabb uniós szintű rendőrségi és igazságügyi együttműködés

19.  megjegyzi, hogy a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás olyan jelenségek, amelyeknek rendszerint határokon átnyúló dimenziója is van, és amelyek határokon átnyúló együttműködést követelnek meg az illetékes nemzeti hatóságok, valamint a nemzeti hatóságok és az illetékes uniós ügynökségek között;

20.  úgy véli, hogy a nemzeti hatóságok közötti információcserén alapuló rendőrségi és igazságügyi együttműködés a korrupció és a szervezett bűnözés elleni eredményes küzdelem alapvető feltétele;

21.  felszólítja a Bizottságot, hogy a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem terén tegyen konkrét lépéseket a jobb európai koordináció érdekében, valamint az ilyen jelenségek által előidézett emberi, társadalmi és gazdasági károkra való fokozott figyelemfelkeltés érdekében;

22.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a határokon átnyúló rendőrségi és igazságügyi együttműködést túlzottan hosszadalmas és bürokratikus eljárások jellemzik, amelyek csökkentik hatékonyságát, és veszélyeztetik a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás elleni uniós szintű fellépés eredményességét; felhívja a tagállamokat, hogy fonják szorosabbra, tegyék hatékonyabbá és erősítsék meg az egymás közötti, illetve az Europol és az Eurojust keretében folytatott határokon átnyúló rendőrségi és igazságügyi együttműködést és információcserét, valamint hogy többek között a CEPOL és az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat segítségével biztosítsák a megfelelő képzést és technikai támogatást, garantálják a bizonyítékok tagállamok közötti kölcsönös elfogadhatóságát, és vessenek be több közös nyomozócsoportot;

23.  felhívja a tagállamokat, hogy rendszeresen töltsék fel, cseréljék ki és használják a szervezett bűnözés kapcsán elítélt személyekre vonatkozóan a meglévő európai adatbázisokban tárolt relevánsnak és fontosnak ítélt adatokat, és felkéri az Europolt és Eurojustot, hogy könnyítsék meg az ilyen jellegű információcserét; kéri, hogy a biztonságos kommunikáció javítása és az Europol jelenlegi eszközeinek hatékony felhasználása érdekében – az európai adatvédelmi jogszabályok teljes mértékű tiszteletben tartása mellett – hangolják össze az infrastruktúrákat;

24.  hangsúlyozza, hogy sürgősen létre kell hozni egy hatékonyabb kommunikációs és információcsere-rendszert az igazságügyi hatóságok között az EU-n belül, szükség esetén lecserélve a büntetőügyekben folytatott kölcsönös jogsegély hagyományos eszközeit; felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy szükség van-e jogalkotási intézkedésre ezen a területen ahhoz, hogy létrehozzák az uniós igazságügyi hatóságok közötti megfelelő uniós információcsere-rendszert;

25.  felszólítja a tagállamokat, hogy a szervezett bűnözéshez kapcsolódó személyekkel kapcsolatban rendszeresen cseréljenek ki minden szükségesnek és lényegesnek ítélt PNR-adatot;

A bűnszervezetek vagyonának elkobzása és szociális célú újrafelhasználása

26.  úgy véli, hogy a bűnszervezetek EU-beli eszközeinek lefoglalására vonatkozó közös eljárás alkalmazása elrettentő erejű lenne a bűnözők szemében; felhívja a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül ültessék át a bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló 2014/42/EU irányelvet; kéri a Bizottságot, hogy a nemzeti vagyonvédelmi intézkedésekhez kapcsolódó lefoglalási és elkobzási határozatok kölcsönös elismerésének biztosítása érdekében minél előbb nyújtson be jogalkotási javaslatot;

27.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak uniós intézkedéseket a következők tekintetében:

   a) a bűncselekményekből származó jövedelmek nyomon követése, befagyasztása és elkobzása, többek között oly módon, hogy büntethetővé teszik a pénzügyi vagy ingatlantőke tulajdonjogának a befagyasztás vagy elkobzás elkerülése céljából másra történő átruházását, illetve az ilyen átruházás elfogadását, továbbá hogy jogerős elmarasztaló ítélet hiányában is lehetővé teszik az elkobzást;
   b) a befagyasztott és elkobzott vagyon kezelése és szociális célú, valamint arra történő újrafelhasználása, hogy a zsarolás és védelmi pénz szedésének áldozatul esett személyek és vállalkozók családjainak kártérítést nyújtsanak;
   c) az egész Unióra kiterjedő, megfelelő forrásokkal ellátott közigazgatási, rendőri és bírói együttműködés létrehozása, amely felkutatja, lefoglalja és elkobozza a bűncselekményekből származó javakat, valamint a vagyonvisszaszerzési hivatalok működésének javítása;

28.  sürgeti a tagállamokat, hogy a meglévő platformok, például a csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság (COCOLAF) keretében osszák meg egymással az e kérdéskörrel kapcsolatos legjobb gyakorlatokat;

A szervezett bűnözés és korrupció legális gazdaságba való beszivárgásának megelőzése

29.  emlékeztet rá, hogy a korrupció gyakran abban nyilvánul meg, hogy a szervezett bűnözés a közbeszerzési eljárások és a köz- és a magánszféra közötti partnerségek elbírálása során beszivárog a legális gazdaságba;

30.  kéri egy egész Unióra kiterjedő „e-közbeszerzési” rendszer bevezetését annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a korrupció kockázatát a közbeszerzések során;

31.  kéri a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a közbeszerzési eljárásokba építsenek be ellenőrző eszközöket, készítsenek feketelistát a szervezett bűnözéssel kapcsolatban álló és/vagy korrupcióban érintett vállalkozásokról, és zárják ki azokat az államigazgatáshoz fűződő minden anyagi jellegű kapcsolatból, illetve az uniós támogatásokból; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a bűnözői csoportok felderítésére szakosodott belföldi struktúrákat, és zárják ki a közbeszerzési eljárásokból a korrupciós gyakorlatokban és pénzmosásban érintett gazdasági szervezeteket; hangsúlyozza, hogy egy „feketelista” hatékonyan visszatarthatja a társaságokat attól, hogy korrupt tevékenységekben vegyenek részt, és megfelelő ösztönzést nyújt számukra belső feddhetetlenségi eljárásaik fejlesztéséhez és megszilárdításához; e célból felhívja a tagállamokat, hogy alakítsák ki a vállalkozások „szervezett bűnözés elleni” tanúsítási rendszerét, és az erre vonatkozó információkat automatikusan osszák meg uniós szinten;

32.  emlékeztet arra, hogy huszonegy tagállam még nem ültette át a közbeszerzési irányelvekről szóló csomagot; úgy véli, hogy a közbeszerzési szabályoknak alapvető jelentőségük van az átláthatóság és az elszámoltathatóság megvalósulása szempontjából ezen a korrupciónak egyik leginkább kitett területen;

33.  emlékeztet arra, hogy valamennyi tagállamban átlátható és felülvizsgálható könyvelési szabályokat kell biztosítani nemcsak központi kormányzati, hanem regionális és helyi szinten is;

34.  kifejezi aggodalmát a pénzmosásban részt vevő szervezett bűnözői csoportok által alkalmazott gyakorlatok miatt, amelyek során költség alatti árajánlatokat nyújtanak be nagy munkákra kiírt közbeszerzésekre; kéri a Bizottságot, hogy a közbeszerzéseket elnyert vállalatok és alvállalkozók esetében készítsen gazdasági elemzést a kínált árakat illetően;

35.  rámutat arra, hogy a bonyolult vállalati struktúrákon keresztül megvalósuló pénzmosás és annak beépülése a legális gazdasági tevékenységekbe fenyegetést jelenthet a közrendre nézve; felhívja a tagállamokat, hogy a kis- és középvállalkozásokra háruló indokolatlan terhek nélkül vezessenek be intézkedéseket a pénzügyi tevékenységek átláthatóságának növelésére és az ügyletek természetes személyekig történő visszakövetésének javítására, hogy nyomon kövessék a bűnözők és terroristák finanszírozását („kövesd a pénz útját” elv); felhívja a tagállamokat olyan intézkedések meghozatalára, amelyek megnehezítik az egymásba fonódó vállalatok bonyolult és sűrű struktúráinak létrehozását, amelyek – mivel egyre kevésbé átláthatóak – felhasználhatók a bűnözői és terrorista tevékenységek és más súlyos bűncselekmények finanszírozására;

36.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szerződések odaítélése előtt követeljék meg a vállalkozóktól a vállalati szerkezetük és tényleges tulajdonosaik feltárását, hogy elkerüljék az olyan vállalatok támogatását, amelyek agresszív adótervezésben, adócsalásban, adókikerülésben és korrupcióban vesznek részt;

37.  megjegyzi, hogy az ingatlanvásárlás az uniós tagállamokban a bűnözői tevékenységből származó bevételek tisztára mosásának egyik módja, amelynek során a bűnözők külföldi postafiókcégeken keresztül fedik el a végső tényleges tulajdonosi szerkezetet; sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden olyan külföldi vállalatnak, amely ingatlan-tulajdonjogot szándékozik szerezni a területén, ugyanazokat az átláthatósági szabályokat kelljen betartania, mint amelyeket a joghatóságukban bejegyzett vállalatoktól követelnek meg;

38.  emlékeztet arra, hogy a gazdasági válság további nyomást gyakorolt az európai kormányokra; tekintettel a jelenlegi gazdasági kihívásokra, véleménye szerint nagyobb szükség van a közkiadások feddhetetlenségének és átláthatóságának biztosítására;

39.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket az engedélyezési és városfejlesztési határozatok átláthatóságának biztosítására regionális és helyi szinten egyaránt;

40.  megjegyzi, hogy az EUMSZ 325. cikke értelmében a csalás elleni küzdelem a tagállamok és a Bizottság jogszabályban előírt kötelezettsége, és üdvözli, hogy a pénzügyi hatásokkal bíró jogalkotási javaslatok csalás elleni záradékokat tartalmaznak;

41.  kifejezi aggodalmát a héacsalások, és különösképpen az úgynevezett „körhintacsalások” számának növekedésével kapcsolatban; felhívja az összes tagállamot, hogy vegyenek részt az EUROFISC hálózatban, annak minden tevékenységi területén, az ilyen típusú csalások elleni küzdelem szempontjából hasznos információk cseréjének megkönnyítése érdekében;

42.  felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el konkrét jogszabályokat és hozzanak megfelelő intézkedéseket az olyan szakemberek, pénzintézetek, köztisztviselők és politikusok tevékenységének minden szinten történő megelőzése és korlátozása érdekében, akik ugyan nem tagjai a szervezett bűnözési hálózatoknak, de azok tevékenységét különböző szinteken elősegítik; e vonatkozásban:

   a) javasolja a tagállamoknak és az uniós intézményeknek, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés beszivárgásának megelőzése érdekében gondoskodjanak a köztisztviselők kötelező rotációjáról;
   b) kéri olyan kötelező szabályok megállapítását, amelyek értelmében szervezett bűnözésben való részvételért, pénzmosásért, korrupcióért vagy egyéb súlyos bűncselekményekért, illetve közigazgatás elleni és ahhoz kapcsolódó bűncselekményekért és korrupcióért jogerősen elítélt személyek, továbbá azok a személyek, akik ilyen cselekményeket elkövettek, ne indulhassanak választásokon, illetve ne végezhessenek munkát az államigazgatásban vagy annak számára, ideértve az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket is;
   c) kéri, hogy sújtsák büntetőjogi szankciókkal azokat a vezetőket és bankokat, amelyek bizonyítottan részt vettek nagy mennyiségű pénzmosásban; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatot a banki folyamatok teljes átláthatóságának biztosítására nem csupán magánszemélyekre, hanem jogi személyekre és vagyonkezelői alapokra vonatkozóan is;

43.  úgy véli, hogy olyan európai szintű szabályokra van szükség, amelyek biztosítják a politikai pártok valamennyi finanszírozási forrásának ellenőrzését és felügyeletét, azok jogszerűségének biztosítása érdekében;

44.  meglátása szerint szigorítani kell a pénzáramlások nagyobb fokú átláthatóságának és visszakövethetőségének biztosítására irányuló jogszabályi rendelkezéseket, különös tekintettel az uniós alapok helyes felhasználásával kapcsolatosan végzett előzetes vizsgálatokra és záró ellenőrzésekre; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak be nemzeti nyilatkozatokat ellenőrzési rendszereikről; felszólítja a Bizottságot, hogy:

   a) a tagállamok által az uniós források felhasználása során elkövetett szabálytalanságok esetén igazítsa ki a kifizetéseket;
   b) átmenetileg zárja ki az uniós támogatásból azokat az intézményeket és vállalatokat, amelyeket vétkesnek találtak az uniós forrásokkal való visszaélésben;
   c) kövesse szorosan nyomon az uniós alapok felhasználását, és arról rendszeresen nyújtson be jelentést az Európai Parlamentnek;

45.  úgy véli, hogy a Bizottságnak a legmagasabb szintű feddhetetlenséget kell bevezetnie az uniós finanszírozású projektek közbeszerzési eljárásaiban; emlékeztet arra, hogy a projekteredményeknek a civil társadalmi szervezetekkel együttműködésben elvégzett nyomon követése és a helyi hatóságok elszámoltatása elengedhetetlen annak meghatározásához, hogy az uniós forrásokat megfelelően használták-e fel, és felléptek-e a korrupcióval szemben;

46.  felhívja a figyelmet, hogy az átláthatóság a visszaélések és a csalások elleni küzdelem leghatékonyabb eszköze; kéri a Bizottságot, hogy javítsa ebben az összefüggésben a szabályokat, és tegye kötelezővé az uniós alapok összes kedvezményezettjére vonatkozó adatok közzétételét, ideértve az alvállalkozói szerződésekre vonatkozó adatokat is;

47.  kéri a Bizottságot, hogy az átláthatóság fokozása és a korrupció elleni küzdelem érdekében kezdeményezzen az államigazgatási eljárások egyszerűsítésére irányuló jogalkotási intézkedéseket;

48.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy kövesse nyomon és jelentse a Parlamentnek azt, hogy milyen százalékban ítélnek oda közvetlenül közbeszerzési szerződéseket a tagállamokban, valamint azokat a jogi körülményeket, amelyek mellett a nemzeti közigazgatási szervek a legtöbbször élnek ezzel a lehetőséggel;

49.  azt ajánlja, hogy a tagállamok törekedjenek a hatékony átláthatósági, nyomon követési és elszámoltathatósági mechanizmusok biztosítására az uniós források felhasználása során; mivel az uniós források pozitív hatása az átláthatóság, a hatékony nyomon követés és elszámoltathatóság biztosítására irányuló nemzeti és uniós szintű folyamatokon alapul, mérlegelni kell azt is, hogyan tegyék a nyomon követést és az értékelést folyamatos, és ne csak utólagos eljárássá; úgy véli, hogy a Számvevőszék szerepét e tekintetben meg kell erősíteni;

50.  úgy véli, hogy minőségi és mennyiségi mutatókat kell kidolgozni, és ezeknek összehasonlíthatóknak kell lenniük ahhoz, hogy mérni lehessen az uniós források hatását, és segítsenek értékelni, hogy ezek a források elérték-e céljukat, továbbá hogy szisztematikusan össze kell gyűjteni és közzé kell tenni a számszerű adatokat;

Európai Ügyészség

51.  úgy véli, hogy az Európai Ügyészségnek központi elemét kell képeznie a korrupció elleni küzdelemnek az Európai Unióban; megismétli azt a kérését, hogy a lehető leghamarabb és a lehető legtöbb tagállam részvételével hozzák létre a nemzeti kormányoktól és az uniós intézményektől független, politikai befolyástól és nyomástól mentes, hatékonyan működő Európai Ügyészséget;

52.  megismétli annak fontosságát, hogy egyértelműen meg kell határozni a nemzeti ügyészségek és az Európai Ügyészség közötti, valamint az Eurojust és az OLAF közötti felelősségi köröket és hatásköröket, hogy meg lehessen akadályozni a hatáskörök közötti ütközéseket; szorgalmazza, hogy feladataival összhangban rendeljenek megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokat a jövőbeli Európai Ügyészséghez; úgy véli, hogy az EPPO-nak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy büntetőeljárást indítson az Unió pénzügyi érdekeit sértő valamennyi bűncselekmény, köztük a héacsalások esetében is; e tekintetben felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az Európai Unió Bírósága által a C–105/14. sz. (Taricco és társai) ügyben hozott ítéletet, és a lehető leghamarabb hárítsák el a PIF-irányelvről folyó tárgyalások előtt álló akadályokat a Tanácsban;

53.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Tanácsban jelenleg folyó tárgyalások aláássák a független és hatékony Európai Ügyészség alapelképzelését;

54.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy mérje fel, szükséges-e a létrehozandó Európai Ügyészség mandátumának az esetleges felülvizsgálata, hogy létrejöttét követően hatáskörei közé felvegyék a szervezett bűnözés elleni küzdelmet is;

Külön fellépést igénylő területek

Hamisítás

55.  elítéli az áruk, a gyógyszerek és az élelmezési célú mezőgazdasági termékek a nemzetközi szervezett bűnözés által működtetett elosztási hálózatok közreműködésével folyó, Unión belüli hamisításának terjedését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az áruk, gyógyszerek és az agrár-élelmiszeripari termékek hamisításával szembeni fellépés érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nagyságrendjük és előfordulási gyakoriságuk megállapítása érdekében rendszerszerűen gyűjtsenek adatokat a csalás és hamisítás eseteiről, és cseréljék ki a bevált gyakorlatokat e jelenség azonosítása és leküzdése érdekében;

56.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek fontolóra más, az élelmiszercsalás megelőzésére és az attól való eltántorításra szolgáló módszereket, például a csalás vádjában bűnösnek talált élelmiszeripari és gyógyszeripari vállalkozók megnevezését és megszégyenítését egy európai nyilvántartásban;

57.  kéri a jelenlegi nyomon követési rendszerek fejlesztését és a 178/2002/EK rendeletben rögzített „fokozatmentes” nyomonkövethetőség következetes végrehajtását, amely vonatkozik élelmiszerre, takarmányra, élelmiszer előállítására szánt állatra és minden olyan anyagra, amelyet élelmiszer vagy takarmány előállításánál feldolgozásra vagy vélhetően feldolgozásra szánnak;

Kábítószer-kereskedelem

58.  emlékeztet arra, hogy a kábítószer-kereskedelem hatalmas jövedelemforrás a bűnözői csoportok számára, és hogy az ellen mind a megtorlás, mind a megelőzés eszközével fel kell lépni; felkéri a tagállamokat és az illetékes intézményeket, hogy lépjenek fel a kábítószer-kereskedelem és az egyéb bűncselekmények, illetve az általuk a legális gazdaságra és kereskedelemre gyakorolt hatás meggyengítése érdekében, amint azt kiemelte az Europol és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának 2016-os jelentése a kábítószer-kereskedelemről;

59.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy értékelnie kell az EU 2013–2016-os kábítószer elleni cselekvési tervének végrehajtásában elért előrehaladást; felszólítja a Bizottságot, hogy ez alapján tegyen javaslatot új cselekvési tervre a 2017–2020-as időszakra;

60.  megjegyzi, hogy a könnyű drogokkal kapcsolatos új szakpolitikák értékelése rendkívül fontos, és úgy véli, hogy a büntethetőség megszüntetésére/legalizálásra irányuló stratégiákat a bűnszervezetek hatékony felszámolási eszközének kell tekinteni; kéri, hogy a kérdés kerüljön be az Unió belső és külső szakpolitikáiba, minden illetékes uniós és nemzetközi ügynökség, valamint minden érintett ország intézményének a politikai párbeszédekbe való bevonása révén;

Fogadások, és mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása

61.  emlékeztet arra, hogy a bűnszervezetek gyakran pénzmosásra használják a szerencsejátékok legális és illegális pénzáramlását, illetve a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolásából eredő pénzáramlást; elítéli az ilyen visszaélések köré kiépült bűnözői érdekköröket, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a sportmérkőzések eredményének befolyásolását bűncselekménnyé nyilvánítva vezessenek be jogszabályokat a jelenség elleni küzdelem és a megelőzés érdekében; felkéri a tagállamokat, hogy átlátható és hatékony módon működjenek együtt a sportszervezetekkel, és erősítsék meg az Eurojusttal és az Europollal folytatott kommunikációt és együttműködést e jelenségek visszaszorítása érdekében;

Adóparadicsomok

62.  rámutat, hogy adócsalás és adóval való visszaélések miatt évente 1 milliárd euró bevételtől esik el az Európai Unió; hangsúlyozza, hogy megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az adóparadicsomoknak, és az olyan országoknak, melyek nem átlátható vagy jogsértő adózási gyakorlatot követnek, mert ez egy olyan hatalmas probléma, ami minden egyes európai polgárt érint;

63.  üdvözli a G20 csoporton belül létrejött nemzetközi megállapodást, amely szerint új, az EU által már most is alkalmazott magas szintű globális normát vezetnek be a fokozott adóügyi átláthatóság érdekében; kéri e megállapodás gyors végrehajtását, valamint az adócsalás és az adókijátszás hatékony, nemzetközi szintű nyomon követését; üdvözli, hogy a Bizottság 2016 februárjában adóügyi információcserére is kiterjedő megállapodásokat írt alá például Andorrával és Monacóval, és hogy 2015-ben a Bizottság már aláírt ilyen megállapodásokat Svájccal, Liechtensteinnel és San Marinóval;

64.  emlékeztet arra, hogy az EU felelőssége, hogy megszüntesse az olyan adózási szabályokat, amelyek lehetővé teszik a transznacionális vállalatok és a magánszemélyek adóelkerülését, valamint hogy segítséget nyújtson a harmadik országoknak a tiltott pénzeszközök visszajuttatásához és az elkövetők bíróság elé állításához; hangsúlyozza, hogy az Uniónak valamennyi vonatkozó nemzetközi fórumon kiemelt kérdésként elő kell mozdítania az adóparadicsomok, a banktitok és a pénzmosás elleni küzdelmet, a túlzott szakmai titoktartás megszüntetését, a multinacionális vállalatok országonkénti nyilvános jelentéstételét, valamint a vállalatok tényleges tulajdonosainak nyilvános nyilvántartását; emlékeztet arra, hogy az adóparadicsomok ideális gyűjtő- és átmosóhelyei a bűncselekményekből származó jövedelmeknek, és ezért uniós szintű összehangolt megközelítésre szólít fel;

65.  felszólítja a Bizottságot, hogy hívja fel a figyelmet a korrupció támogatásának súlyos hatásaira, vizsgálja meg egy olyan átfogó terv lehetőségét, amelynek célja, hogy visszatartsa azon nem uniós országokba történő eszközáthelyezéseket, amelyek anonim védelmet biztosítanak korrupt egyéneknek, és vizsgálja felül az ezen országokkal fenntartott gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat;

Környezetet károsító bűncselekmények

66.  aggodalmának ad hangot az olyan illegális, környezettel kapcsolatos tevékenységek számának növekedése miatt, amelyek szervezett, maffiaszerű bűnözői tevékenységhez, például illegális – többek között veszélyes- – hulladékkereskedelemhez és ártalmatlanításhoz, valamint a környezeti örökség rombolásához kapcsolódnak, illetve ezekből erednek; emlékeztet arra az ajánlására, hogy közös cselekvési tervet kell kidolgozni a bűncselekmények ilyen formáinak megakadályozására és leküzdésére; rámutat, hogy jobban kellene érvényt szerezni a természetvédelemre és a környezetvédelemre vonatkozó meglévő jogszabályoknak, többek között azon vállalkozók és alvállalkozók büntetőjogi szempontból történő ellenőrzése révén, amelyek az EU költségvetése által finanszírozott nagyméretű, infrastrukturális munkák kedvezményezettjei;

67.  kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és értékelje a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntessenek minden olyan jogellenes magatartást, amely negatív hatást gyakorol az emberi egészségre vagy a környezetre; felkéri a környezetvédelmi jog végrehajtására és érvényesítésére létrehozott uniós hálózatot (IMPEL), hogy rendszeres időközönként tájékoztassa az Európai Parlamentet a tagállamok által a 2008/99/EK irányelv végrehajtása terén tett intézkedésekről;

68.  felhívja a figyelmet, hogy a szervezett bűnözés földmunkákra specializálódott építőipari társaságokat használ a pénzmosásra és a környezetszennyezést okozó mérgező anyagok illegális lerakására; kéri a Bizottságot, hogy ezen eljárások megelőzésére végezzen bűnözés elleni ellenőrző tevékenységeket azoknál a vállalkozóknál és alvállalkozói társaságoknál, amelyek az EU költségvetése által finanszírozott nagyméretű, infrastrukturális munkák kedvezményezettjei;

Számítógépes bűnözés

69.  felhívja a figyelmet arra, hogy a számítógépes bűnözés gyakran használt eszköz a pénzmosás és a hamisítás területén; rámutat, hogy a számítógépes bűnözés számos bűnszervezet számára jelentős jövedelemforrást jelent, ezért ezen a területen meg kell erősíteni az uniós jogszabályozást, valamint a tagállamok és az uniós ügynökségek közötti együttműködést; aggodalommal jegyzi meg, hogy az internet csalárd – például kábítószer- és emberkereskedelem céljára való – felhasználása révén a bűnszervezetek megnövelték illegális kereskedelmi tevékenységeik volumenét;

Szervezett bűnözés és terrorizmus

70.  emlékeztet arra, hogy a szervezett bűnözés és a terrorizmus egymáshoz közeledése és összetalálkozása, valamint a bűnözői és terrorista szervezetek közötti kapcsolatok egyre nagyobb fenyegetést jelentenek az Unió számára; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a terrorizmus szervezett bűnözés általi finanszírozása és támogatása büntethető legyen, valamint hogy a szervezett bűnözés, a terrorcselekmények és a terrorizmus finanszírozásának összefonódását határozottabban vegyék figyelembe a büntetőeljárásokban részt vevő tagállami hatóságok;

71.  hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözői hálózatok által fegyverrel, kőolajjal, vadon élő állatfajtákkal, cigarettával, hamisított árukkal, műalkotásokkal és más kulturális tárgyakkal folytatott illegális kereskedelem és a migránsok csempészete a terrorista csoportok forrásszerzésének rendkívül jövedelmező módjává vált; tudomásul veszi, hogy a Bizottság a lőfegyverek és robbanóanyagok kereskedelme és jogellenes használata elleni cselekvési tervet nyújtott be; hangsúlyozza, hogy azt mihamarabb végre kell hajtani; felhívja a tagállamokat, hogy a szükségtelen adminisztratív terhek elkerülése mellett tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a terrorista szervezetek és bűnszövetkezetek ne húzhassanak hasznot az árukereskedelemből;

72.  rámutat, hogy bűncselekmény elkövetésében való részvétel összekapcsolható lehet terrorcselekményekkel; emlékeztet arra, hogy az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) szerint a kábítószer-kereskedelem, az illegális fegyverkereskedelem, a nemzetközi szervezett bűnözés és a pénzmosás a terrorizmus szerves részévé vált; úgy véli, hogy a terrorizmus elleni eredményes küzdelem érdekében szigorítani kellene a szervezett bűnözés és a pénzmosás elleni fellépést célzó uniós jogszabályokat, figyelembe véve a terrorista csoportok és a szervezett bűnözői csoportok között már meglévő, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat;

Szervezett bűnözés, emberkereskedelem és embercsempészet

73.  aggodalmának ad hangot az Európába tartó menekültáramlat által gerjesztett embercsempészet növekvő hivatásszerűvé tétele és az embercsempész bandák és csempészhálózatok ezzel járó növekvő gazdasági profitja miatt; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az embercsempészet elleni küzdelemben folytatott nemzetközi együttműködést az embercsempészet megakadályozása és a csempészhálózatok befolyásának minimalizálása érdekében;

74.  emlékeztet arra, hogy az emberkereskedelem terén az Európai Unió külön jogi és politikai keretet fogadott el az együttműködés optimalizálása érdekében és azért, hogy az emberkereskedelem kérdését az olyan szervezetek és ügynökségek prioritásai közé emelje, mint az Europol és az Eurojust; üdvözli az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért előrehaladásról készített első jelentés következtetéseit; felszólítja a Bizottságot, hogy ennek alapján mihamarabb dolgozzon ki stratégiát a 2016 utáni időszakra;

75.  elítéli, hogy a szervezett bűnözői csoportok beépültek a bevándorlók fogadására előirányzott források kezelésébe, és célzott intézkedésekre szólít fel az áldozatok származási, tranzit- és célországaiban működő bűnözői csoportok bonyolult hálózatai által bonyolított emberkereskedelem és -csempészet ellen;

76.  hangsúlyozza, hogy sürgősen foglalkozni kell a migráns munkavállalók munkaerejének az Unióban tapasztalható súlyos kizsákmányolásával; elismeri, hogy az embercsempészet alapvető okait többek között a szabályos migrációs csatornák hiánya és a migránsok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének akadályai képezik; megjegyzi továbbá, hogy a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelv fontos rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miként kezelendő az Unióban szabálytalanul tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok munkaerejének kizsákmányolása, e rendelkezések sikerének előfeltétele azonban az igazságos, hatékony és hozzáférhető panasztételi mechanizmus a tagállamokban, és megjegyzi, hogy ezek végrehajtása továbbra is rendkívül gyenge hatásfokú;

Külső dimenzió

77.  kéri az Uniót, hogy továbbra is támogassa a közigazgatás megerősítését és megfelelő korrupcióellenes jogalkotási keretek létrehozását valamennyi országban, nevezetesen olyan konfliktus utáni vagy átalakulóban lévő országokban, ahol gyengék az állami intézmények; kéri az Uniót, hogy a fejlődő országokban erősítse meg a regionális és szakosított rendőrségi és igazságügyi hálózatokat, mindenkor olyan feltételek mellett, amelyek garantálják az adatvédelem és a magánélet megfelelő normáit, valamint ossza meg az Europol, Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat bevált gyakorlatait és know-how-ját; hangsúlyozza, hogy javítani kell a szabályozást és a bűnüldözést, elő kell segíteni a visszaéléseket bejelentő személyek védelmét a bűnelkövetők bűncselekmények miatti felelősségre vonása érdekében, és az EU-n belül és kívül egyaránt megfelelő rendszert kell kialakítani a visszaélést bejelentő személyek védelme érdekében; külön hangsúlyozza, hogy szükség van egy olyan közvetlen bejelentő mechanizmusra az uniós támogatásban részesülő országok polgárai számára, amely segítségével felhívhatják a figyelmet az uniós finanszírozású támogatási programok szabálytalanságaira;

78.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a korrupció és a jogellenes pénzáramlások megszüntetésére irányuló legfontosabb nemzetközi egyezmények és kezdeményezések a végrehajtási szakaszban nem tudtak konkrét eredményeket felmutatni; emlékeztet arra, hogy egy korrupcióellenes külpolitikai stratégia kidolgozása alapvetően fontos a korrupció és a pénzügyi bűncselekmények hathatós felszámolásához; kéri az Uniót, hogy külső politikáiban prioritásként mozdítsa elő az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény, illetve minden más, korrupció és pénzmosás elleni küzdelmet célzó, vonatkozó nemzetközi okmány megfelelő átültetését és végrehajtását;

79.  felszólítja a Bizottságot, hogy folyamatos ellenőrzéssel biztosítsa, hogy uniós támogatás közvetve vagy közvetlenül se járuljon hozzá a korrupcióhoz; véleménye szerint a segélyek nagyarányú pazarlása és a korrupció elkerülése érdekében a segítségnyújtást jobban hozzá kell igazítani a fogadó országok felvevőképességéhez és általános fejlesztési szükségleteihez; felhívja az Uniót, hogy a középtávú pénzügyi tervezésen és az országstratégiai dokumentumokon keresztül közvetlenül is kezelje a korrupciót, és a költségvetési támogatásokat egyértelmű korrupcióellenes célkitűzésekhez kösse; ezért hangsúlyozza, hogy a végrehajtás nyomon követéséhez megbízható mechanizmusokat kell kialakítani; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy erős, holisztikus és átfogó stratégiát a korrupciós kockázatok fejlődő országokban való kezelésére annak érdekében, hogy a fejlesztési támogatások ne járulhassanak hozzá a korrupcióhoz, és maradéktalanul hajtsa végre a 2013-ban közzétett csalás elleni stratégiát, különösen az uniós támogatások és azok valamennyi módozatainak végrehajtása – beleértve az Európai Fejlesztési Alapot és a vagyonkezelői alapokat –, illetve a fejlesztési projektek harmadik felekhez történő delegálása során; aggodalommal jegyzi meg, hogy az AKCS-országokban tapasztalt korrupció uniós megközelítése csekély stratégiai iránymutatást nyújt a korrupció megelőzését és ellenőrzését célzó nemzeti rendszerek megerősítéséhez; úgy véli, hogy fokozni kell az Európai Külügyi Szolgálat és a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatóság közötti koordinációt a korrupció fejlődő országokban történő hatékony megfékezésével kapcsolatos megközelítések tekintetében;

80.  emlékeztet az EU belső és külső politikái közötti összhang fontosságára, és rámutat, hogy a fejlődő országok stabilitásának helyreállítása eszközeként be kell építeni a szervezett bűnözés elleni küzdelmet a fejlesztési és biztonsági stratégiákba;

81.  hangsúlyozza, hogy az embereknek a saját gazdasági, élelmezési és mezőgazdasági rendszereikkel kapcsolatos döntéshozatali joga tiszteletben tartása jelenti a megoldást az éhezéshez és szegénységhez vezető bűncselekmények leküzdésére; sürgeti a nemzetközi közösséget az élelmiszereket érintő pénzügyi spekulációkkal, úgymint a kiterjedt mezőgazdasági területeknek a mezőgazdasággal foglalkozó multinacionális nagyvállalatok általi, alacsony áron történő felvásárlásával és e vállalatok földszerzésével szembeni tényleges lépések megtételére, figyelembe véve a kistermelőkre gyakorolt káros hatást;

82.  felszólítja a fejlődő országokat, hogy korrupcióellenes menetrendjeik részeként fokozzák az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot az erőforrás-szerződéseikben, a vállalatok pénzügyi jelentéseiben, valamint a könyvvizsgálat és a bevételek beszedése és szétosztása során;

83.  sürgeti az Uniót, hogy nyújtson nagyobb mértékű támogatást az erőforrásokban gazdag országoknak ahhoz, hogy végre tudják hajtani a kőolaj-, a földgáz- és a bányászati ágazatban a nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot előíró, a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésben (EITI) foglalt elveket; határozottan ösztönzi hatékony jogi keret létrehozását az EITI azon vállalatok általi megfelelő alkalmazásának támogatására, amelyek érintettek a kőolaj-, a földgáz- és a bányászati ágazat ellátási láncaiban;

84.  utasítja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy kövesse nyomon a korrupció elleni küzdelemről szóló állásfoglalásaiban megfogalmazott ajánlásait; felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy a fent ajánlások fényében két éven belül értékelje a Bizottság által ezen a területen tett jogalkotási intézkedéseket;

o
o   o

85.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 218., 2013.8.14., 8. o.
(2) HL L 127., 2014.4.29., 39. o.
(3) HL L 130., 2014.5.1., 1. o.
(4) HL L 151., 2014.5.21., 1. o.
(5) HL L 141., 2015.6.5., 73. o.
(6) HL L 328., 2008.12.6., 28. o.
(7) HL L 141., 2015.6.5., 1. o.
(8) HL L 150., 2014.5.20., 93. o.
(9) HL L 319., 2015.12.4., 1. o.
(10) HL L 332., 2007.12.18., 103. o.
(11) HL L 317., 2014.11.4., 28. o.
(12) HL L 119., 2016.5.4., 89. o.
(13) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.
(14) HL L 65., 2016.3.11., 1. o.
(15) ECLI:EU:C:2015:555.
(16) HL C 346., 2016.9.21., 27. o.
(17) HL L 135., 2016.5.24., 53. o.
(18) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0269.
(19) HL C 208., 2016.6.10., 89. o.


Emberi jogok és migráció a harmadik országokban
PDF 417kWORD 67k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalása a harmadik országokban az emberi jogok és a migráció helyzetéről (2015/2316(INI))
P8_TA(2016)0404A8-0245/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára és különösen annak 13. cikkére,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezményre és annak kiegészítő jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a polgári és politikai jogokról szóló 1966. évi nemzetközi egyezségokmányra, a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló 1966. évi nemzetközi egyezségokmányra, valamint ezek kiegészítő jegyzőkönyveire,

–  tekintettel a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi egyezményre, valamint a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. évi egyezményre,

–  tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló 1966. évi nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi egyezményre (CEDAW) és az ahhoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1984. évi egyezményre és annak kiegészítő jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989. évi egyezményre és az ahhoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvekre,

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló 1990. évi nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló 2006. évi nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló 2006. évi egyezményre és az ahhoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának az emberi jogok előmozdításáról és védelméről, többek között a migránsok emberi jogainak védelmére szolgáló eszközökről szóló, 2015. augusztus 3-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a migránsok védelméről szóló, 69/167. számú, 2014. december 18-i határozatára,

–  tekintettel a nemzetközi emberi jogi mechanizmusok keretében végzett munkára, többek között François Crépeau, a migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges ENSZ-előadó számos jelentésére, a témával foglalkozó egyéb különleges előadók jelentéseire, az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésre, valamint az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott egyéb testületek munkájára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) által végzett munkára és az általa készített jelentésekre, köztük a nemzetközi határok tekintetében ajánlott emberi jogi alapelvekre és iránymutatásokra, valamint az átutazó migránsok helyzetéről szóló jelentésre,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre,

–  tekintettel a migráns munkavállalók felelősségteljes felvételéről és alkalmazásáról szóló dakkai elvekre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének vonatkozó jelentéseire,

–  tekintettel a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésről szóló, 2011. november 18-i bizottsági közleményre (COM(2011)0743),

–  tekintettel az „Európai migrációs stratégia” című 2015. május 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0240),

–  tekintettel a Bizottság „A menekültügyi válság kezelése: az európai migrációs stratégia szerinti kiemelt intézkedések végrehajtásának helyzete” című 2015. október 14-i közleményére (COM(2015)0510),

–  tekintettel az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció kiváltó okainak kezelésével foglalkozó európai uniós szükséghelyzeti alap létrehozásáról szóló 2015. október 20-i bizottsági határozatra (C(2015)7293),

–  tekintettel az Európai Tanács 2015. június 25–26-i, valamint 2015. október 15-i, migrációról szóló ülésének következtetéseire,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló cselekvési tervről szóló, 2015. július 20-án elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a menekült- és migrációs válság kezelését szolgáló intézkedésekről szóló 2015. november 9-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a vallettai csúcstalálkozón 2015. november 11–12-én elfogadott politikai nyilatkozatra és cselekvési tervre,

–  tekintettel a migrációval kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó korábbi állásfoglalásaira, különösen a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló 2014. december 17-i(1), a Földközi-tengeren történt legutóbbi tragédiákról és az uniós migrációs és menekültügyi politikákról szóló 2015. április 29-i(2), valamint a migráció holisztikus megközelítéséről szóló 2016. április 12-i(3) állásfoglalásokra,

–   tekintettel a lányok oktatás révén történő érvényesülésének európai uniós támogatásáról szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel „A női menekültek és menedékkérők helyzete az Unióban” című, 2016. március 8-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „Az emberkereskedelem elleni küzdelem az uniós külkapcsolatok terén” című, 2016. július 5-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés parlamenti elnökeinek második csúcstalálkozóján, 2015. május 11-én elfogadott, az euromediterrán térséget érintő bevándorlással, menekültüggyel és emberi jogokkal foglalkozó zárónyilatkozatra(7),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. december 17-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a migrációról, az emberi jogokról és a humanitárius válság elől menekülőkről szóló, 2015. december 9-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az egyes civil társadalmi szervezetek által a migránsok emberi jogi helyzetéről készített számos jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0245/2016),

A.  mivel az emberi jogok kivétel nélkül minden ember elidegeníthetetlen jogai;

B.  mivel a migráció globális és sokdimenziós jelenség, amelynek számtalan oka van, többek között a gazdasági körülmények (például a javak elosztásának és a gazdasági integrációnak az alakulása regionális és globális szinten), a társadalmi és politikai viszonyok, a munkával, az erőszakkal és a biztonsággal kapcsolatos helyzet, a környezet állapotának fokozatos romlása és a természeti katasztrófák egyre súlyosabbá válása; mivel ezt a jelenséget koherens és kiegyensúlyozott módon olyan átfogó perspektívában kell kezelni, amely figyelembe veszi az emberi dimenziót, beleértve pozitív aspektusát a demográfia alakulásának és a gazdaság fejlődésének tekintetében;

C.  mivel a migrációs útvonalak rendkívül összetettek, a helyváltoztatások ugyanis nem csak egyik régióból a másikba történnek, hanem gyakran egy régión belül; mivel az ENSZ szerint a gazdasági világválság következtében erősödik a nemzetközi migrációs áramlás; mivel jelenleg mintegy 244 millió személyt tekintenek nemzetközi migránsnak;

D.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és az egyéb nemzetközi egyezményekben meghatározott jogok egyetemesek és oszthatatlanok;

E.  mivel a migráció a fokozódó globalizációnak és a piacok egymásrautaltságának is következménye;

F.  mivel a különböző, migrációt befolyásoló tényezők alapján megjósolhatók a következmények, és elkerülhetetlenné teszik a megfelelő politikák kidolgozását;

G.  mivel a migrációs áramlatok különböző típusai különösen válság idején jelentős gazdasági, társadalmi és politikai továbbgyűrűző hatásokkal járnak mind a migránsok származási, mind célországai tekintetében;

H.  mivel a külföldiek be- és kilépésének felügyeletéhez és ellenőrzéséhez hatékony mechanizmusokkal kell rendelkezni, továbbá szükség van a migráció hatásának olyan vizsgálatára és olyan előrejelzésekre, amelyek alapján ki lehet dolgozni a migrációkezeléssel kapcsolatos minden politikát;

I.  mivel a migráció mögött meghúzódó tényezők egyre sokrétűbbek, és mivel több dimenzióval rendelkezhetnek, és gazdasági, környezeti, kulturális, politikai, családi vagy személyes okokra vezethetők vissza; mivel e migránsok egyre nagyobb számban kényszerből hagyják el lakóhelyüket, és különleges védelemre szorulnak tekintettel arra, hogy többek között az államok gyengesége, a konfliktusok, a politikai vagy vallási üldöztetés elől menekülnek;

J.  mivel nehezebbé válik a különbségtétel menekültek, menedékkérők és migránsok között, egyebek mellett azért, mert sok országban nincsenek meg a megfelelő jogi és intézményi eszközök és keretek;

K.  mivel fontos, hogy a tranzit- és a célországok hatóságai, valamint befogadóállomásai odafigyeljenek és készek legyenek arra, hogy egyéni szükségleteiknek megfelelő és rugalmas elbánásban részesítsék a migránsokat és a menedékkérőket;

L.  mivel a migrációs mozgások globális és regionális szintűvé váltak, és mivel a déli országok közötti migrációs áramlások nagyságrendje – melyeknek 80%-a egymással határos, kis jövedelmi különbségekkel rendelkező országok között zajlik – mára kissé meghaladta a dél–észak irányú áramlásokét;

M.  mivel Európa mindig is egyszerre volt a migráció célrégiója és kiindulási pontja; mivel a felsőbb társadalmi rétegekbe tartozó, külföldre távozó személyek jelenkori migrációján kívül az európaiak is kivándoroltak gazdasági nehézségek, konfliktusok és politikai üldöztetés miatt; mivel a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság miatt sok európai kényszerült kivándorlásra, többek között a déli országok feltörekvő gazdaságai felé;

N.  mivel a migránsok és főleg a menekültek között egyre több a nő és a gyermek; mivel a migránsok és főleg a menekültek között egyre több a diplomás, és mivel az „agyelszívás” eseteinek számát már 2010-ben 59 millióra becsülték; mivel a leginkább érintett kontinens Ázsia, ugyanakkor az afrikai kontinens fizeti a legnagyobb árat, ugyanis lakosságának csupán 4%-a diplomás, és ezeknek 31%-a elvándorol(10);

O.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala szerint bizonyos területeken az instabilitás és a konfliktusok olyan humanitárius válságot okoznak, amely különösen a fejlődő országokban több mint 65 millió menekültet és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyt érint;

P.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala a hontalan személyek számát legalább 10 millióra becsli;

Q.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 13. cikke szerint az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani, ugyanakkor joga van bármely országot, ideértve a sajátját is elhagyni, valamint saját országába visszatérni;

R.  mivel a származási, a tranzit- és az érkezési országok közötti együttműködés, valamint az információk és a bevált gyakorlatok megosztása alapvető fontosságú az illegális migráció és az emberkereskedelem megakadályozásában és az ezek elleni küzdelemben, mivel lehetővé teszi közös gondjaik és érdekeik felismerését;

S.  mivel a migrációra vonatkozó holisztikus megközelítésnek választ kell adnia a fejlődés, a világbéke, az emberi jogok és az éghajlatváltozás egész világot érintő problémáira, különösen ami a származási országokban uralkodó humanitárius körülmények javítását illeti, hogy a helyi lakosság biztonságosabb övezetekben élhessen;

T.  mivel a Genfi Egyezmény és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvek rögzítik a menekültek jogait;

U.  mivel a Közel-Keleten és Afrikában számos menekülttáborban romlanak az életkörülmények többek között a közegészség tekintetében is, és mivel a menekültek biztonságát sok esetben nem garantálják, különösen a kiszolgáltatott személyek, mindenekelőtt a nők és a kiskorúak esetében;

V.  mivel a Világbank szerint a nemzetközi migránsok pénzátutalásai 2013-ban meghaladták az 550 milliárd dollárt, amelyből 414 milliárd dollárt a fejlődő országokba utaltak;

W.  mivel az AKCS-országokban érezhetően fokozódott a migránsokra irányuló idegengyűlölet, megkülönböztetés és erőszak, a migránsokkal szembeni ellenérzések, a gyűlöletbeszédek és a gyűlölet-bűncselekmények száma;

X.  mivel az egyének és az országok számára lehetőséget jelent a migrációs problémákra adott konkrét, jól szervezett és megfelelő válasz; mivel e válasznak a szegénység elleni küzdelem, a fenntartható fejlődés elősegítése, valamint a migránsok és a menekültek jogai és méltósága tiszteletben tartásának elvén kell alapulnia; mivel a származási, a tranzit- és az érkezési országok közötti szoros együttműködésre kell e válasznak épülnie;

Y.  mivel a migráció fontos dinamikus tényező, amely egyes országokban képes ellensúlyozni a demográfiai válságot és a munkaképes korú népesség arányának csökkenését;

Z.  mivel nehezen állapítható meg az irreguláris migránsok száma, ami nem könnyíti meg az élet- és munkakörülményeikre vonatkozó mutatók bevezetését, miközben éppen ők szorulnak leginkább védelemre tekintettel arra, hogy jogállás és jogi elismerés nélkül különösen ki vannak téve a visszaéléseknek, a kizsákmányolásnak és a legalapvetőbb emberi jogoktól való megfosztottságnak;

AA.  mivel a nemzetközi migráció eszközként szolgálhat a munkaerőhiány sajátos problémáinak megoldásához;

AB.  mivel a migránsok hozzájárulnak a befogadó országok sokszínűségéhez és kulturális gazdagságához; mivel ehhez teljes mértékben integrálódniuk kell a befogadó közösségekbe, hogy gazdasági, társadalmi és kulturális potenciáljuk e közösségek javát szolgálja; mivel a politikai döntéshozóknak az idegengyűlölet és a hátrányos megkülönböztetés elkerülésének megelőzése érdekében mielőbb tájékoztatniuk kell a nyilvánosságot arról a kedvező hatásról, amelyet a migránsok gazdasági, kulturális és szociális szinten kifejtenek a társadalomra;

AC.  mivel a megfelelő befogadási és integrációs politikák révén elkerülhető a számos migráns által átélt traumák hatásainak súlyosbodása és állandósulása;

AD.  mivel csak a befogadás révén lehetséges a társadalmi-kulturális fejlődés, és mivel ez komoly elkötelezettséget kíván meg a migránsoktól, akiknek készen kell állniuk a befogadó társadalomba való beilleszkedésre anélkül, hogy lemondanának eredeti kulturális identitásukról, de komoly elkötelezettség szükséges a befogadó országok intézményei és közösségei részéről is, amelyeknek készen kell állniuk a migránsok fogadására és igényeik kielégítésére;

A migránsok jogainak tiszteletben tartása során felmerülő kihívások és kockázatok

1.  kifejezi szolidaritását azok irányában, akik többek között konfliktusok, üldöztetések, az emberi jogok megsértése és a nyomor miatt hazájuk elhagyására kényszerülnek; komoly aggodalmának ad hangot, amiért sok migráns emberi jogai súlyosan sérültek számos tranzit- vagy célországban; hangsúlyozza, hogy a migránsok méltóságát és emberi jogait tiszteletben kell tartani;

2.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak jó példával kell elöl járniuk a migránsok emberi jogainak elősegítése és védelme terén, különösen a saját határaikon belül, annak érdekében, hogy hitelesek legyenek akkor, amikor migrációs és az emberi jogok harmadik országbeli helyzetéről tárgyalnak;

3.  emlékeztet arra, hogy a világon a menekültek és a migránsok többségét a fejlődő országok fogadják be; elismeri azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a harmadik országok tesznek a migránsok és a menekültek befogadására; hangsúlyozza, hogy ezen országok támogatási rendszere kritikus kihívásokkal néz szembe, ami súlyosan veszélyeztetheti az egyre nagyobb számú, lakóhelyét elhagyni kényszerült személy védelmét;

4.  emlékeztet arra, hogy „minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni”(11); hangsúlyozza, hogy az érintett személy társadalmi helyzete és állampolgársága semmilyen módon nem kérdőjelezheti meg ezt a jogot, továbbá hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy méltósággal döntsön migrációs lehetőségekről; felszólít minden kormányt, hogy nézzen szembe azzal, hogy a migránsok esetében nem érvényesül az emberi jogok védelme; felszólítja a kormányokat és a nemzeti parlamenteket, hogy számolják fel a migránsokat kriminalizáló, büntető jellegű jogi kereteket, és rövid, közép- és hosszú távú megoldásokat alkalmazzanak a migránsok biztonságának garantálása érdekében; elítéli azokat az eseteket, amikor megtiltják a belépést vagy a visszatérést bizonyos államokba, valamint kifogásolja, hogy a hontalanság hatással van a jogokhoz való hozzáférésre;

5.  megjegyzi, hogy a menekültek világszerte növekvő száma eltörpül az országukon belül a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek még nagyobb száma mellett; hangsúlyozza, hogy ez utóbbiak nem lehetnek megkülönböztetés áldozatai csak azért, mert a nemzetközi határok átlépése nélkül igyekeznek biztonságot találni, valamint ennek alapján hangsúlyozza, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek jogait tiszteletben kell tartani, ideértve az egészséghez és az oktatáshoz fűződő jogukat is;

6.  emlékeztet a hontalan személyek azonosításának fontosságára annak érdekében, hogy a nemzetközi jog szerint őket megillető védelmet biztosítsanak a számukra; ezzel összefüggésben sürgeti, hogy az államok vezessenek be a hontalanság megállapítását szolgáló eljárásokat, valamint cseréljék ki bevált gyakorlataikat, ideértve azon jogszabályokat és gyakorlatokat, amelyekkel megelőzhető, hogy további gyermekek váljanak hontalanná;

7.  felhívja a figyelmet arra, hogy az Uniónak külpolitikája keretében mindig tekintetbe kell vennie a hontalanság kérdését, különösen azért, mert a hontalanság a kényszerű lakóhelyelhagyás egyik fő oka; emlékeztet a 2012-ben közzétett, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretben és cselekvési tervben foglalt vállalásra, amelynek célja „közös keret kiépítése a Bizottság és az EKSZ számára annak érdekében, hogy a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok keretében felvessék a hontalanságnak és a migránsok önkényes fogva tartásának a kérdését”;

8.  aggodalmának ad hangot, amiért a migránsokat és a menekülteket önkényesen fogva tartják és helytelenül bánnak velük, és emlékeztet arra, hogy a fogva tartást csak a legszükségesebb esetben lehet alkalmazni, továbbá hogy mindenképpen garantálni kell a megfelelő védőintézkedéseket, ideértve a megfelelő bírósági eljárásokhoz való hozzáférést;

9.  kéri az államokat, hogy ismerjék el a nemzetközi jogból fakadó kötelezettségeiket a menedékjoggal és a migrációval kapcsolatban, és fogadják el a fenti kötelezettségek eredményes teljesítéséhez szükséges nemzeti jogszabályokat, ideértve a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásának lehetővé tételét; kéri, hogy e jogszabályok vegyék figyelembe a migránsokat ért üldöztetés és megkülönböztetés fokát és jellegét;

10.  emlékeztet arra, hogy a migránsokat megilleti a jog, hogy ne küldjék vissza őket olyan országba, ahol fennáll a veszélye annak, hogy rossz elbánásban részesülnek vagy megkínozzák őket; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi jog szerint tilos a kollektív kiutasítás és a visszairányítás; aggodalmának ad hangot azon migránsok kezelése miatt, akiket helyzetük megfelelő nyomon követése nélkül visszairányítanak származási országukba vagy egy harmadik országba, és feltétlenül kéri azon nehézségek figyelembevételét, amelyekkel a fenti országokba történő visszatérésükkor szembesülnek;

11.  a származási országukba visszatérő migránsok számára a visszailleszkedésüket elősegítő programok elindítását kéri;

12.  hangsúlyozza a migránsok ahhoz fűződő jogának jogállásuktól független tiszteletben tartásának fontosságát, hogy kérjék az igazságszolgáltatáshoz és a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférést anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy feljelentik őket a bevándorlási hatóságoknál, fogva tartják és kitoloncolják őket; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy sok országban nem állnak rendelkezésre a migránsokat megillető jogok megsértésével kapcsolatos ellenőrzési mechanizmusok és nyomon követési eljárások, sem pedig a migránsoknak és a menedékérőknek nyújtott tájékoztatásra és jogi segítségnyújtásra vonatkozó minőségi garanciák; azt javasolja, hogy a menekültügy tekintetében illetékes hatóságok és a befogadóállomások személyzetét, valamint a nemzetközi védelmet kérőkkel kapcsolatba kerülő egyéb személyzetet és szociális munkásokat megfelelően képezzék ki annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a védelem kérésével összefüggő általános és személyes körülményeket és a nemekkel kapcsolatos kérdéseket;

13.  felszólítja továbbá a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy fokozzák a bevált gyakorlatok cseréjét harmadik országokkal, különösen a humanitárius dolgozók számára nyújtott képzés terén, hogy hatékonyabban azonosíthassák – különösen a legveszélyeztetettebb – migránsok különböző jellemzőit, hátterét és tapasztalatait, és így jobban megvédjék és segítsék e migránsokat a szükségleteiknek megfelelően;

14.  hangsúlyozza, hogy a biztonságos ország és a biztonságos származási ország koncepciója nem akadályozhatja meg a menedékjog iránti kérelmek egyénenkénti vizsgálatát; határozottan kéri, hogy a nemzetközi védelemre szoruló migránsok személyazonosságát állapítsák meg, és kérelmüket minden esetben vegyék figyelembe, valamint ragaszkodik ahhoz, hogy számukra a visszaküldés tilalma tekintetében biztosítsák a megfelelő garanciákat és a panasztételi mechanizmushoz való hozzáférést;

15.  felhívja a figyelmet a fizikai és lelki erőszakra, valamint annak szükségességére, hogy elismerjék a migráns nőket és gyermekeket érő erőszak és üldöztetés egyedi formáit, például az emberkereskedelmet, az erőszakos eltüntetést, a szexuális visszaéléseket, a nemi szervek megcsonkítását, a korai és a kényszerházasságokat, a kapcsolati erőszakot, a rabszolgaságot, a becsületbeli bűncselekményeket és a nemi alapú megkülönböztetést; emlékeztet a szexuális jellegű erőszak és az erőszakos közösülés – ideértve azt, amikor háborús fegyverként alkalmazzák – áldozatainak minden eddiginél magasabb és egyre növekvő számára;

16.  aggodalmának ad hangot a gyermekek fegyveres csoportokba történő toborzása miatt; ragaszkodik ahhoz, hogy elő kell mozdítani a lefegyverzésüket, rehabilitációjukat és visszailleszkedésüket célzó politikákat;

17.  hangsúlyozza, hogy a családtagoktól történő elszakadás – akkor is, ha őrizetben vannak – nagyobb kockázatoknak teszi ki a nőket és a gyermekeket;

18.  emlékeztet arra, hogy különösen kiszolgáltatottak a kísérő nélküli nők és lányok, a női családfők, valamint a várandós, a fogyatékossággal élő és az időskorú nők; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok és az üldöztetés elől menekülő fiatal lányokat fokozottan fenyegeti a korai és kényszerházasság, a korai szülés, az erőszakos közösülés, a szexuális és fizikai visszaélés és a prostitúció veszélye még akkor is, amikor elérik a biztonságosnak mondott helyeket; ezért különösen egészségügyi szempontból különleges védelmet és segítséget kér számukra a befogadó táborokban;

19.  javasolja a nemekkel kapcsolatos kérdések migrációs politikákba történő integrálását, ideértve az emberkereskedelem és az erőszak és megkülönböztetés nők elleni minden más formájának megakadályozását és büntetését; kéri a fenti erőszakos cselekedetek megelőzésében kulcsfontosságú egyenlőség teljes – de facto és de jure – megvalósítását a nők autonómiájának és függetlenségének előmozdítása érdekében;

20.  aggodalmának ad hangot a migráns gyermekek ellen elkövetett erőszakos cselekedetek – köztük kínzás, fogva tartás, valamint eltüntetés – számának növekedését mutató beszámolók és tanúvallomások megsokszorozódása miatt; hangsúlyozza, hogy az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának véleménye szerint a gyermekek pusztán migrációs jogállásuk vagy szüleik migrációs jogállása alapján történő őrizetben tartása sérti jogaikat, és semmilyen körülmények között nem szolgálhatja érdekeiket;

21.  emlékeztet arra, hogy a migráns gyermekek különösen kiszolgáltatottak főleg, ha kíséret nélkül vannak, továbbá hogy a nemzetközi jog szabályainak megfelelően a gyermek mindenek fölött álló érdeke alapján különleges védelemre jogosultak; hangsúlyozza, hogy be kell illeszteni a fejlesztési együttműködésbe a kíséret nélküli kiskorúak ügyét, elősegítve integrációjukat azon országokban, ahol letelepednek, mindenekelőtt az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésük, valamint az erőszak, a visszaélések, a kizsákmányolás és az elhanyagolás kockázatainak megelőzése révén;

22.  aggodalmának ad hangot a származási országukon kívül született gyermekek nyilvántartásba vételével kapcsolatos nehézségek miatt, amelyek a hontalanság fokozott kockázatához vezethetnek; ezzel összefüggésben kéri annak lehetővé tételét, hogy születésüket szüleik migrációs jogállásától függetlenül nyilvántartásba vegyék;

23.  sürgeti az Uniót, hogy szorosan működjön együtt az UNICEF-fel, az UNHCR-rel és valamennyi illetékes nemzetközi szervezettel és intézménnyel, hogy minden eszközzel növelje a migráns gyermekek és családjaik migrációs jogállásuktól független védelmét szolgáló kapacitásokat egész útjuk során, védelemre irányuló, elsősorban az oktatási intézményeket és az egészségügyi ellátást célzó programok finanszírozásával, a gyermekek számára speciális terek és pszichológiai támogatás rendelkezésre bocsátásával, a családi kapcsolatok megállapításának és a kíséret nélküli vagy a családjuktól elszakadt gyermekek családjukkal való újraegyesítésének biztosításával, továbbá a következő elvek alkalmazásával: megkülönböztetésmentesség, valamint a kriminalizálás, a fogva tartás, a visszaküldés és az indokolatlan szankciók elkerülése, családegyesítés, fizikai és jogi védelem, valamint a személyazonossághoz való jog;

24.  emlékeztet arra, hogy a legális migrációs utak hiánya, a regionális instabilitás és a konfliktusok, valamint menekülni próbáló nők, fiatal lányok és gyermekek kiszolgáltatottsága a bűnözői hálózatok érdekét szolgálja, mivel e nők, lányok és gyermekek az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás áldozatává válnak;

25.  felhívja a figyelmet az erőszak azon sajátos típusaira és az üldöztetés azon egyedi formáira, amelyeknek az LMBTI-migránsok vannak kitéve; kéri az LMBTI-migránsok és menedékkérők számára rendelkezésre álló egyedi szociális-jogi védelmi mechanizmusok bevezetését kiszolgáltatottságuk figyelembevételének garantálása és annak ellenőrzése érdekében, hogy védelem iránti kérelmüket még fellebbezési szakaszban is szigorúan megvizsgálják;

26.  emlékeztet arra, hogy a gazdasági, társadalmi és kulturális jogok, és különösen az egészséghez, az oktatáshoz és a lakhatáshoz való jog olyan emberi jogoknak számítanak, amelyeket minden migráns és különösen a gyermekek számára is biztosítani kell migrációs jogállásuktól függetlenül;

27.  aggodalmának ad hangot a migránsok esetében a munkajog megsértésének esetei és kizsákmányolásuk miatt; elismeri, hogy az oktatás, a munkalehetőségek és a családegyesítés az integráció folyamatának fontos részét képezik; kitart amellett, hogy fel kell lépni a migránsok által végzett kényszermunka minden formája ellen, és különösen elítéli a gyermekek mindenfajta kizsákmányolását;

28.  aggodalmának ad hangot az olyan megkülönböztető gyakorlatok miatt, amelyek igen gyakran bizonyos szociokulturális, nyelvi és vallási kisebbségeket sújtanak, és a migránsok jogainak gyakorlása tekintetében hozzájárulnak az egyenlőtlenséghez;

29.  felszólítja a fogadó országokat, hogy garantálják a migráns nők számára a jogot a szexuális és reproduktív egészséghez való hozzáférésre;

30.  felhívja a figyelmet arra, hogy el kell kerülni az elszigetelt migránsnegyedek kialakulását, ösztönözni kell a befogadást és a társadalomban zajló élet teljes potenciáljának kihasználását;

31.  úgy véli, hogy a családi élethez és a családegyesítéshez való joghoz hasonlóan az oktatáshoz és a munkához való jog is elősegíti a migránsok autonómiáját és integrációját; ragaszkodik a munkavállaló migránsok és családjaik szociális védelme biztosításának fontosságához; megállapítja, hogy a migránsok tényleges integrációjának a munkaerőpiac és a benne rejlő lehetőségek alapos értékelésén, az emberi jogok és a migránsok munkavállalói jogainak jobb védelmén és a munkaerő-piaci szereplőkkel zajló állandó párbeszéden kell alapulnia;

32.  felhívja a figyelmet arra, hogy a fogadó ország nyelvének elsajátítása jelentősen javíthatja a migránsok életminőségét, valamint gazdasági és kulturális függetlenségét, továbbá elősegíti hozzáférésüket a befogadó társadalomban őket illető jogokra vonatkozó információkhoz; úgy véli, hogy a nyelvoktatást a fogadó ország hatóságainak kell garantálniuk; azt javasolja, hogy a migránsokat vonják be az összes szociális és politikai döntéshozatali folyamatba;

33.  úgy véli, hogy a migráns nők befogadásához és emancipációjához kulcsfontosságú a foglalkoztatáshoz, a képzéshez és a független jogálláshoz való hozzáférésük; kéri, hogy a gyakran alulreprezentált migráns nők esetében fokozzák az ilyen erőfeszítéseket a befogadásuk és emancipációjuk előtt tornyosuló akadályok felszámolása érdekében;

34.  emlékeztet arra, hogy a fogadó országoknak támogatniuk kell a migránsok, különösen a migráns nők emancipációját, biztosítva számukra a szükséges ismereteket és szociális készségeket, különösen a szakképzéssel és a nyelvtanulással összefüggőeket, hogy megvalósuljon szociokulturális befogadásuk;

35.  úgy véli, hogy minden munkavállalónak olyan szerződést kell adni, amelynek nyelvét érti, és a munkavállalókat védeni kell a szerződés helyettesítésétől; hangsúlyozza, hogy a származási és a célország közötti kétoldalú megállapodásoknak erősíteniük kell az emberi jogok védelmét;

36.  úgy véli, hogy koherens nemzeti és átfogó, a nemek kérdésére érzékeny migrációs politikákat kell kialakítani, amelyek a migráció minden szakaszára kiterjednek, amelyeket a kormány koordinál, és amelyeket a nemzeti emberi jogi intézményekkel, a magánszektorral, a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel, a civil társadalommal és magukkal a migránsokkal zajló nagyszabású konzultáció keretében dolgoznak ki a nemzetközi szervezetek támogatásával;

37.  emlékeztet arra, hogy mindenkinek joga van a biztos és méltányos munkakörülményekhez és a munkavállalói jogok teljes tiszteletben tartásához az emberi jogokkal kapcsolatos normáknak és eszközöknek, valamint az ILO alapvető egyezményeinek megfelelően;

38.  kiemeli, hogy a fogadó országokban rendszerint a migránsok és különösen a migráns nők számára fenntartott bizonytalan foglalkoztatás fokozza kiszolgáltatottságukat; emlékeztet, hogy a munka révén történő kizsákmányolás gyakran az emberkereskedelem vagy -csempészet következménye, de megvalósulhat e két bűncselekmény nélkül is; ezzel összefüggésben aggódik a fogadó országok számos munkaadójának büntetlensége miatt, miközben felelősek a munkajog nemzetközi normáinak a migráns munkavállalók kárára történő megsértéséért; aggódik, amiért bizonyos országokban a munkajoggal kapcsolatos jogszabályok olyan gyakorlatokat tesznek lehetővé, amelyek sértik a nemzetközi normákat; meggyőződését fejezi ki, hogy a migránsok munkaerejének kizsákmányolását felszámolni kívánó minden erőfeszítés során kettős megközelítést kell alkalmazni, amelynek célja egyrészt a visszaélést elkövető munkáltatók tényleges felelősségre vonása, másrészt az áldozatok védelme az ilyen jellegű kizsákmányolással szemben;

39.  felhívja a figyelmet a migránsok saját származási országaikban megszerzett képesítései elismerésének szükségességére, hogy könnyebben függetlenedjenek és integrálódjanak a társadalom különböző szektoraiba, különösen a munkaerőpiacba; hangsúlyozza, hogy valamennyi migráns jogait el kell ismerni, ideértve az irreguláris migránsokat is, a munkavállalók jogait védő szervezeteket, például szakszervezeteket kell alapítani, és azokhoz csatlakozni, továbbá hogy el kell ismerni ezeket a struktúrákat;

40.  bátorítja a vállalkozásokat, hogy annak megakadályozása érdekében, hogy tevékenységeikkel megsértsék az emberi jogokat, hajtsák végre az ENSZ vállalatokkal és emberi jogokkal kapcsolatos irányadó elveit, továbbá ha sor kerül ilyen jogsértésre, hozzanak intézkedéseket és törekedjenek a tevékenységeikkel közvetlenül összefüggő, az emberi jogokra kedvezőtlenül ható következményeket megakadályozni vagy enyhíteni;

41.  felszólítja az Uniót, hogy az USA-val és más nemzetközi partnerekkel együtt tegyen összehangolt diplomáciai erőfeszítéseket a harmadik országokkal való aktív együttműködés céljából annak érdekében, hogy választ adjanak a migráció jelenlegi globális kihívásával kapcsolatos közös stratégia iránti sürgető igényre;

42.  szorgalmazza, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője tegyen meg minden gyakorlati erőfeszítést, amely szükséges az érintett harmadik országok eredményes és hatékony részvételének eléréséhez;

43.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU javítsa a béke és stabilitás kialakítására irányuló szakpolitikáit azon területeken, ahol a háború és a konfliktus hatalmas migrációs áramlásokat vált ki az Európai Unió irányába;

44.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unióra és tagállamaira hárul a feladat, hogy aktívan fellépjenek a tömeges migráció e jelenségei mögött húzódó súlyos válságok okainak felszámolása érdekében;

45.  kéri a származási és a tranzitországokban fennálló humanitárius körülmények javítását, hogy a helyi lakosság és a menekültek biztonságosabb övezetekben élhessenek;

46.  felszólítja az összes harcban álló felet, hogy hagyjanak fel a civilek elleni támadásokkal, védelmezzék meg őket, és engedjék meg nekik, hogy teljes biztonságban távozhassanak az erőszak sújtotta területekről, vagy segítséget kaphassanak a humanitárius szervezetektől;

47.  kiemeli az Iszlám Állam és fejlődése hatását a legális menedékkérők és az irreguláris migránsok tömeges beáramlására; elismeri a biztonságpolitikák és a terrorizmusellenes küzdelem kulcsfontosságú szerepét a migráció kiváltó okainak kezelésében;

48.  megismétli az ENSZ menekültügyi főbiztosának azon közelmúltbeli nyilatkozatát, mely szerint sok migráns terrorizmus és súlyos emberi jogi jogsértések áldozatává válik, és ezért e menekültekkel ennek megfelelően kell bánni;

49.  emlékeztet arra, hogy az UNHCR égisze alatti áttelepítési programok világszerte számos országban hasznos eszközként szolgálnak a nemzetközi védelemre szoruló személyek érkezésének összehangolt kezelésére; hangsúlyozza, hogy amennyiben az áttelepítés nem jöhet szóba, arra kell ösztönözni minden államot, hogy dolgozzanak ki és működtessenek humanitárius befogadási programokat, vagy legalább olyan körülményeket teremtsenek, amelyek között a menekültek származási országok közelében maradhatnak;

50.  tudomásul veszi a Szíriához közeli országokba küldött humanitárius segélyeket illetően a növekvő igényeket és az állandó finanszírozási deficitet, amelynek következtében az Élelmezési Világprogramnak csökkentenie kellett a menekültek ételadagjait; kéri az ENSZ tagországait, az Európai Uniót és tagállamait, hogy legalább pénzügyi kötelezettségvállalásaikat teljesítsék; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezekben az országokban a menekülteknek nyújtott segélyeiket a megélhetést szolgáló eszközök rendelkezésre bocsátására, a menekültek biztonságára, az alapjogokhoz való hozzáférésükre és különösen az egészséghez és az oktatáshoz való hozzáférésre összpontosítsák, együttműködve az UNHCR-rel, az Élelmezési Világprogrammal és az illetékes szervezetekkel;

51.  emlékeztet, hogy a migráció összefügg a fejlődéssel, és hogy a kényszermigráció elkerüléséhez kulcsfontosságú a fejlesztési együttműködés az oktatás, az egészségügy, a munkajog, a szegénység csökkentése, az emberi jogok, a demokratizálódás és a konfliktust követő újjáépítés terén, továbbá az egyenlőtlenségek, az éghajlatváltozás következményei és a korrupció elleni küzdelem; megállapítja, hogy a földterületek és erőforrások kisajátítása jelentős hatást gyakorolhat a humanitárius válságokra, és hogy a társadalmi, politikai és humanitárius válságok miatt az emberek migrációra kényszerülhetnek; úgy véli, hogy a migrációt az egész világon jelentős eszköznek tekintik a fenntartható és inkluzív fejlődés szolgálatában;

52.  felhívja az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy azonosítsák azon konkrét intézkedéseket, amelyeket a kormányok hozhatnak a fejlődést segítő legális migrációban rejlő potenciál erősítése érdekében; hangsúlyozza, hogy erős és határozott politikai vezetésre van szükség, különösen a célországokban, az idegengyűlölet elleni küzdelem, valamint a migránsok társadalmi integrációjának elősegítése érdekében;

53.  úgy véli, hogy a migrációnak kiváltó okai (nevezetesen gazdasági, politikai és társadalmi okai) vannak; úgy véli, hogy a fejlesztési segélyeknek hatékonyan kell kezelniük a migráció kiváltó okait, mégpedig a fejlesztési együttműködés fokozása, a kapacitásépítés javítása, a konfliktusrendezés támogatása és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása révén; hangsúlyozza, hogy a fenti okok a konfliktusok és háborúk növekvő számához, az emberi jogi jogsértésekhez, és a felelősségteljes kormányzás hiányához kapcsolódnak;

54.  hangsúlyozza, hogy regionális és helyi együttműködéssel és a civil társadalom bevonásával biztosítani kell a migráció irányítását;

Az emberi jogokon alapuló megközelítés

55.   fokozottan kéri, hogy a menedékkérelemmel és a migrációval kapcsolatos politikák kidolgozásában és a döntéshozatalban részt vevő egyetlen szereplő se tegye lehetővé a migráns és a menekült meghatározásainak összemosását; emlékeztet arra, hogy különleges figyelmet kell szentelni azon menekülteknek, akik konfliktusok és üldöztetések elől menekülnek, és akiket így megillet a menedékjog mindaddig, amíg nem térhetnek vissza származási országukba; emlékeztet arra, hogy a menekültek többsége származási országával szomszédos országban vagy régióban keres menedéket; úgy véli ezért, hogy az Unió külpolitikájának keretében holisztikus megközelítést alkalmazni velük szemben;

56.  kéri az államokat, hogy a migránsok jogaival kapcsolatos valamennyi nemzetközi szerződést és egyezményt ratifikálják és alkalmazzák az ilyen tárgyú normákat, amelyek számos jogi eszközben megtalálhatók, ideértve az emberi jogokkal kapcsolatos főbb nemzetközi eszközöket, valamint a migrációra vonatkozó kérdéseket kezelő más eszközöket, például az ENSZ 1951. évi menekültügyi egyezményét és annak jegyzőkönyveit, továbbá a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt; úgy véli ezzel összefüggésben, hogy árt az Unió emberi jogokkal kapcsolatos politikáinak és az ezen jogok oszthatatlansága iránt hangoztatott elkötelezettségének az, hogy az Unió tagállamai nem ratifikálták a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt;

57.  emlékeztet, hogy az emberkereskedelem és -csempészet elleni küzdelem legjobb módja a biztonságos és legális migrációs utak megnyitása, továbbá hogy a fejlesztési stratégiáknak el kell ismerniük, hogy a migráció és a mobilitás a fejlődés motorja a fogadó ország és a pénzátutalások és a beruházások révén egyszersmind a származási ország számára is; felszólítja ezért az Uniót és a legfejlettebb harmadik országokat az együttműködésre annak érdekében, hogy megnyíljanak a legális migrációs utak, és hogy a származási és a célországok között együttműködési jegyzőkönyveket hozzanak létre hatékony átmeneti migrációs rendszerek kidolgozása céljából, egyes államok bevált gyakorlataiból merítve, elősegítve különösen a családegyesítést és a mobilitást, többek között gazdasági okokból is, és mindezt minden képzettségi szinten a kevésbé képzett migránsok esetében is az illegális munkavégzés elleni küzdelem érdekében;

58.   üdvözli a demokrácia és az emberi jogok európai eszközében (EIDHR) a 2014–2020-as időszakra előirányzott, a migránsokat, menedékkérőket, valamint hazájukat elhagyni kényszerült és hontalan embereket érintő különleges rendelkezéseket; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is kezelje prioritásként a migránsok és a menekültek jogainak védelmét és előmozdítását az emberi jogok eszközének félidős vizsgálata során 2017/2018-ban; felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, teljesítsék a 2015 júliusában elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv keretében vállalt kötelezettségeiket, és a migrációval kapcsolatos, harmadik országokkal kötött valamennyi megállapodásba, kidolgozott folyamatba és programba vegyék fel és erősítsék az emberi jogokat; úgy véli, hogy az emberi jogokra vonatkozó független értékelésnek kell kísérnie minden megállapodást vagy programot, és ezeket rendszeres értékelésnek is alá kell vetni; azt javasolja, hogy kommunikációs és figyelem felhívó kampányokat tartsanak a lakosság migránsokról kialakított látásmódjának javítása érdekében azokról az esélyekről, amelyekkel a migránsok hozzájárulhatnak a társadalomhoz mind a származási, mind a célországban; emlékeztet ezzel összefüggésben, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének továbbra is finanszíroznia kellene a rasszizmus, a diszkrimináció, az idegengyűlölet és az intolerancia más formái, többek között a vallási intolerancia elleni küzdelem erősítését és a programok elfogadását célzó projekteket;

59.  kéri az Uniót külön iránymutatásokat fogadjon el a migránsok jogaira vonatkozóan, amelyek kiegészítik az emberi jogokra vonatkozó iránymutatásait, továbbá arra, hogy ennek keretében végezzen hatásvizsgálatokat és hozzon létre a fejlesztési politikák és a migrációs politikák nyomon követését szolgáló mechanizmusokat a migránsokra vonatkozó közpolitikák hatékonyságának garantálása érdekében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy integrálják az emberi jogok tiszteletben tartását az Unió külkapcsolataiban a migrációt érintő minden politikába, különös tekintettel a külügyekre, a fejlesztésre és a humanitárius segítségnyújtásra; emlékeztet annak szükségességére, hogy tiszteletben tartsák az emberi jogokat az Unió minden külpolitikájában, különösen a kereskedelmi, a fejlesztési, a környezeti és a migrációs politikákban, hogy teljesítsék az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében foglalt célokat, és hogy végrehajtsák az Unió minden megállapodásában, köztük a kereskedelmi megállapodásokban foglalt emberi jogi záradékokat; kéri ezért, hogy a harmadik országokkal migrációs kérdésekben zajló minden együttműködéshez társuljon az ezen országok menekültek számára rendelkezésre álló segélyezési rendszereinek, valamint az emberkereskedelem és embercsempészet elleni küzdelemmel kapcsolatos képességüknek és eltökéltségüknek az értékelése; hangsúlyozza, hogy az e területtel kapcsolatos egyetlen politikát sem szabad a fejlesztési támogatási politika rovására alkalmazni;

60.  felszólít arra, hogy az Unió külső együttműködési finanszírozási eszközeiben prioritásként szerepeljen a mozgás szabadsága, az oktatáshoz, egészséghez és a munkához fűződő jog, valamint kéri a fejlődő országok támogatását, hogy olyan hosszú távú politikákat tudjanak elfogadni, amelyek tiszteletben tartják e jogokat; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az emberi jogi országstratégiák keretében szenteljen külön figyelmet a migránsok jogaira;

61.  azt tartaná megfelelőnek, ha a migránsok és menekültek jogait különálló elemként az érintett harmadik országokkal folytatott párbeszédek napirendjére tűznék, valamint ha a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek és a migránsok jogainak védelme terén tevékenykedő nem kormányzati szervezetek, emberijog-védők, újságírók és ügyvédek védelmét célzó európai projektek finanszírozást kiemelten kezelnék;

62.  ezzel kapcsolatban felszólítja az országokat, hogy a migránsok minden befogadási és őrizetben tartási helyszínén biztosítsák a független megfigyelők, a nem kormányzati szervezetek és a nemzeti és nemzetközi intézmények és szervezetek hozzáférését; ösztönzi az uniós küldöttségeket és a tagállami követségeket, valamint az Európai Parlamentet meglátogató küldöttségeket, hogy vizsgálják meg a fenti helyszíneken a migránsok helyzetét, és a migránsok jogai, valamint a nyilvánosság számára biztosítandó átláthatóság garantálása érdekében lépjenek fel az üggyel kapcsolatban a nemzeti hatóságoknál;

63.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedők gyakran torz képet festenek a menekültek számára; ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy felszámolják az emberkereskedelmet, elvágják a pénzáramlást és leépítsék a hálózatokat, mivel ez pozitív hatással lesz a háború és a terror elől menekülő, harmadik országbeli menekültek emberi jogi helyzetére;

64.  elsősorban a leginkább érintett országokban szoros együttműködést szorgalmaz a migránsok jogainak védelme terén az illetékes nemzetközi szervezetekkel és a migráció kezelése tekintetében aktív más intézményekkel és szervezetekkel, hogy segítséget kapjanak ahhoz, hogy a migránsokat méltón és jogaikat tiszteletben tartva fogadják;

65.  hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem és az embercsempészet elleni küzdelem céljából erősíteni kell a fenti szervezetekkel való együttműködést, fokozva a képzést, a kapacitásépítésre vonatkozó intézkedéseket és az információcsere mechanizmusait, többek között a „bevándorlási összekötő tisztviselők” hálózatának hatásvizsgálata és az e területtel kapcsolatos Palermói Jegyzőkönyvek ratifikálása révén a bűnügyi együttműködés előmozdítása, a gyanúsítottak azonosítása és a nemzeti hatóságokkal partnerségben zajló nyomozások támogatása érdekében;

66.  kéri, hogy az Európai Parlament jusson nagyobb szerephez a migrációs politikák emberi jogi vonatkozásaira vonatkozó horizontális megközelítés kidolgozásában, valamint hogy ezek a kérdések jelenjenek meg az emberi jogok és a demokrácia globális helyzetéről szóló uniós éves jelentésben, többek között az országonkénti megközelítésről szóló fejezetében; szorosabb parlamenti ellenőrzést kér a harmadik országokkal kötött munkamegállapodások, valamint az érintett uniós ügynökségek külső együttműködési tevékenységei vonatkozásában; kéri a szakértői jelentések és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal által a menekültek származási országaira vonatkozóan összegyűjtött adatok jobb figyelembevételét;

67.  elismeri a politikai párbeszéd keretében a civil társadalom által tett hozzájárulást; hangsúlyozza az Unió valamennyi külpolitikája keretében a civil társadalommal való konzultáció fontosságát, külön figyelmet szentelve a migrációval kapcsolatos minden politikában és folyamatban a teljes részvételnek, az átláthatóságnak és az információ megfelelő terjesztésének; emlékeztet, hogy döntéshozatali szinten fokozni kell a nőszervezetek részvételét a konfliktusok rendezésében, továbbá hogy a menekült nőknek, a lakóhelyük elhagyására kényszerített nőknek és a migráns nőknek megfelelő módon részt kell venniük az őket érintő döntésekben; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy erősítse meg a harmadik országokban lévő nemzeti emberi jogi intézmények kapacitásait annak érdekében, hogy fokozhassák erőfeszítéseiket a migránsok jogainak védelme terén, és felléphessenek a migránsokkal szembeni embertelen és megalázó bánásmódok és gyűlöletbeszédek ellen, ahogy a 32 ombudsman és nemzeti emberi jogi intézmény által elfogadott Belgrádi Nyilatkozatban áll;

68.  felszólítja a befogadó országokat, hogy tulajdonítsanak nagyobb fontosságot a migránsok egyesületeinek, amelyeket közvetlenül be kell vonni a közösségeken belüli fejlesztési programokba;

69.  felszólítja a tagállamokat, hogy teljesítsék azt a kötelezettségvállalásukat, mely szerint bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 0,7%-át fejlesztési támogatásra fordítják; kéri, hogy ezt a támogatást ne rendeljék a migrációs együttműködés alá, és kéri az Uniót és tagállamait, hogy a menekültek fogadására szolgáló finanszírozást ne építsék be a fejlesztési támogatásba;

70.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatási programokat nem szabad pusztán a migráció és a határigazgatás területén felhasználni; sürgeti a migránsokra és menedékkérőkre irányuló uniós fejlesztési projekteket, hogy alkalmazzák a "senkiről nem szabad megfeledkezni" elvet, szem előtt tartva az alapvető szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést, különösen az egészségügy és az oktatás területén, és különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott személyekre és csoportokra – így például a nőkre, a gyermekekre, a kisebbségekre és az őslakosokra, az LMBT-személyekre és a fogyatékossággal élőkre;

71.  tudomásul veszi a migráció olyan pozitív aspektusait a migránsok származási országainak fejlődése tekintetében, mint például a pénzutalások, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a családokhoz és a közösségek fejlődéséhez; ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy csökkentsék a pénzátutalások költségeit;

72.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsák a fejlesztési célú politikák hatékonyabb és eredményesebb koherenciáját, és hogy migrációs politikájukon belül biztosítsanak elsőbbséget az emberi jogok tiszteletben tartásának a harmadik országok tekintetében;

73.  sürgeti az EU-t, hogy a migráció dimenzióját integrálják a Cotonou utáni keretbe, mely meghatározza az EU és az AKCS-országok közötti jövőbeni kapcsolatokat; megjegyzi, hogy a harmadik országoknak a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés eszközeinek kialakításába és az azokról folyó tárgyalásokba való nagyobb mértékű bevonása javítaná ezen eszközök "partnerségi" jellegét, javítva a helyiek szerepvállalását és azok hatékonyságát;

74.  kéri, hogy engedjék el az elszegényedett országok adósságait, hogy segítsék őket az emberi jogok tiszteletben tartását garantáló állami politikák kidolgozásában; hangsúlyozza, hogy a fenntartható adósságrendezési megoldásokat, többek között a felelősségteljes hitelnyújtásra és hitelfelvételre vonatkozó normákat elő kell segíteni az államadósság-átütemezési folyamatok többoldalú jogi kerete révén az adósságterhek enyhítése és a nem fenntartható adósságok elkerülése érdekében az emberi jogok védelméhez szükséges feltételek megteremtése céljából;

75.  üdvözli a migrációnak a fenntartható fejlesztési célokba, különösen a globális fejlesztési politika keretét 2030-ig meghatározó 10. fenntartható fejlesztési célba való integrálását; emlékeztet arra, hogy az államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy nemzetközi szinten együttműködnek „a biztonságos, rendezett és szabályos migráció biztosítása érdekében az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartásával, a migránsokkal, a menekültekkel és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekkel való humánus bánásmód mellett, függetlenül a migrációs státuszuktól; rámutat arra, hogy a kényszerű lakóhelyelhagyás nem csak humanitárius kérdés, hanem fejlesztési kihívást is jelent, ezért javítani kell a humanitárius és fejlesztési szereplők közötti koordinációt; úgy véli, hogy a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása lehetőséget kínál arra, hogy erősítése a jogokon alapuló megközelítést a menekültügyi és migrációs politikák terén és a migrációval kapcsolatos iránymutatásokat beépítse a fejlesztési stratégiákba; felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy fogadjon el mérhető mutatókat a migrációra vonatkozó fenntartható fejlesztési célokról, valamint gyűjtsön és tegyen közzé lebontott adatokat a migránsok tisztességes munkához, az egészségügyhöz és az oktatáshoz való hozzáférésére vonatkozóan, különösen a fejlődő célországokban annak érdekében, hogy javítsák a migráció kezelését;

76.  kitart amellett, hogy az Uniónak és tagállamainak az éghajlatváltozás elleni küzdelem keretében támogatniuk kell a legkevésbé fejlett országokat annak érdekében, hogy ezekben az országokban ne súlyosbodjon a nyomor, és ne gyorsuljon fel a környezeti nehézségek miatt lakóhelyük elhagyására kényszerülők számának növekedése;

77.  kéri az Uniót, hogy aktívan vegyen részt a „klímamenekült” fogalmával kapcsolatos vitában, valamint az esetleges nemzetközi jogi meghatározás kidolgozásában;

78.  kitart amellett, hogy hatékonyabban kell koordinálni és értékelni az Európai Unióban a migrációval kapcsolatban a harmadik országok javára rendelkezésre álló azon különböző pénzügyi eszközök végrehajtását, hatását és folyamatosságát, amelyek többek között a migrációs politikára, a nemzetközi fejlesztési együttműködésre, a külpolitikára, a szomszédságpolitikára és a humanitárius segítségnyújtásra vonatkoznak, és amelyek 20114 és 2014 között több mint 1 milliárd eurót mozgósítottak több mint 400 projekt számára;

79.  hangsúlyozza az Unió együttműködési eszközeinek hatását a bevándorlás, a menedékjog és az emberi jogok védelme terén; tudomásul vesz az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alap létrehozását; kéri a fenti alap és a hasonló jellegű megállapodások, például az EU–Törökország nyilatkozat és a kartúmi, valamint a rabati folyamat értékelését és nyomon követését;

80.  hangsúlyozza, hogy a harmadik országokkal kötött megállapodásoknak a migrációt kiváltó társadalmi, gazdasági és politikai válságok megoldására kell koncentrálniuk a támogatást;

81.  hangsúlyozza az Európai Unió és a harmadik országok közötti, a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés keretében kialakítandó fokozott együttműködés fontosságát annak érdekében, hogy erősödjön ezen eszközök partnerségi jellege, hatékonysága és hozzájárulása a migrációs kihívások kezeléséhez;

82.  szükségesnek ítéli a mobilitás és a migráció kérdésével kapcsolatos globális megközelítés koherenciájának javítását, az emberi jogok tiszteletben tartását nyomon követő és felügyelő szigorú mechanizmusok beépítését minden külső megállapodásba, valamint olyan, származási és tranzitországokban megvalósuló projektek kiemelt kezelését, amelyek jellegüknél fogva javítják a migránsok emberi jogi helyzetét;

83.  ösztönzi az Uniót, hogy legközelebbi partnereivel mobilitási partnerségeket írjon alá;

84.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy csak olyan visszaküldési politikákat dolgozzanak ki, amelyek a migránsokat teljes biztonságban fogadni képes országokba irányulnak, őket fenyegető veszélyek kockázata nélkül, ahol teljes mértékben tiszteletben tartják alapvető és eljárási jogaikat, és ezzel kapcsolatban kéri, hogy a kitoloncolással szemben részesítse előnyben az önkéntes visszatérést; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az e politikák keretében harmadik országokkal kötött megállapodások tartalmazzanak olyan védzáradékokat, amelyek garantálják, hogy a hazájukba visszaküldött migránsok ne szembesüljenek jogaik megsértésével vagy az üldöztetés kockázatával; elismeri a rendszeres értékelések jelentőségét annak érdekében, hogy ne kerülhessen sor megállapodás megkötésére olyan országokkal, amelyek nem tartják tiszteletben az emberi jogok nemzetközi normáit;

85.  intézkedéseket kér a csempészhálózatok ellen és az emberkereskedelem felszámolása érdekében; kéri, hogy a nemzetközi védelmet kereső személyek számára hozzanak létre legális és biztonságos utakat, ideértve a humanitárius folyosókat is; javasolja, hogy hozzanak létre állandó és kötelező áttelepítési programokat, és humanitárius vízumot adjanak azoknak, akik konfliktusok sújtotta övezetekből menekülnek, többek között annak érdekében, hogy lehetőségük legyen valamely harmadik országba belépni és ott menedékjogot kérni; kéri legális utak létrehozását és a belépést és a tartózkodást szabályozó általános szabályok kidolgozását, hogy a migránsok dolgozhassanak és munkát kereshessenek;

86.  kitart annak szükségessége mellett, hogy hozzák létre és jobban hajtsák végre a bajba jutott, az átutazó és az Unió határain tartózkodó migránsok védelmét szolgáló kereteket;

87.  üdvözli az embercsempészek és -kereskedők ellen végrehajtott műveleteket, és támogatja az Unió külső határigazgatásának megerősítését; szem előtt tartva a gyors és hosszú távra szóló fellépést, hangsúlyozza az átfogó és konkrét, a harmadik országok együttműködését magában foglaló ütemterv szükségességét, az embercsempészek szervezett bűnözői hálózatai elleni küzdelem érdekében;

88.  hangsúlyozza, hogy a migránscsempészet összefügg az emberkereskedelemmel, és súlyosan sérti az emberi jogokat; emlékeztet arra, hogy az embercsempészet elleni konkrét harc egyik eszköze az olyan küldetések végrehajtása, mint az Európai Uniónak a Földközi-tenger déli-középső részén folytatott katonai művelete; kéri az Uniót, hogy folytassa és fokozza az ilyen jellegű műveleteket;

89.   úgy véli, hogy át kell gondolni a határpolitika és a biztonság megerősítését, méghozzá a Frontex és az EASO jövőbeni szerepének javításával; szolidaritásra és kötelezettségvállalásra szólít fel a fenti ügynökségek költségvetéseihez és tevékenységeihez való elegendő hozzájárulás formájában;

90.  hangsúlyozza, hogy javítani kell az Unió külső határain lévő uniós fogadóállomások és beléptetési pontok működését;

91.  felszólítja az Európai Uniót, hogy a határokon és migrációs útvonalakon szerzett információk megosztásával és cseréjével kapcsolatos megállapodásokba építse be az adatvédelmet;

92.  kéri az Európai Uniót és a fogadó országokat, hogy hozzanak létre hatékony eszközöket az információáramlás koordinálására, összehangolására, az adatok gyűjtésére, keresztellenőrzésére és elemzésére;

o
o   o

93.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ-nek, az Európa Tanácsnak, az Afrikai Uniónak, az Amerikai Államok Szervezetének, valamint az Arab Államok Ligájának.

(1) HL C 294., 2016.8.12., 18. o.
(2) HL C 346., 2016.9.21., 47. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0102.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0312.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0073.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0300.
(7) http://apum.parlement.ma/Future_Meetings/Docs/IISummit-of-Speakers_Lisbon-11MAY2015/DeclaracaoCimeira_EN.pdf
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0470.
(9) HL C 179., 2016.5.18., 40. o.
(10) Az ENSZ 2015. évi jelentése a migrációról, amely az alábbi címen érhető el: http://www.un.org/en/development/desa/population/migration/publications/migrationreport/docs/MigrationReport2015_Highlights.pdf
(11) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 13. cikkének (2) bekezdése.


Vállalati felelősség harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekért
PDF 309kWORD 56k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalása a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről (2015/2315(INI))
P8_TA(2016)0405A8-0243/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire, különösen az 1966. december 16-án New Yorkban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 8., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81., 82., 83., 114., 208. és 352. cikkére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokról és a demokráciáról szóló uniós stratégiai keretre(1), valamint a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervre (2015–2019)(2),

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó iránymutatásaira,

–  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos állásfoglalásokra,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. december 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a „Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás, valamint fenntartható növekedés” című, 2013. február 6-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út” című, 2013. február 6-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-i 26/9. számú határozatára, amelyben az EJT jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kidolgozása céljából nyitott kormányközi munkacsoport létrehozása mellett döntött, amely emberi jogi vonatkozásban szabályozná a transznacionális társaságok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységét,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre (UNGP), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalatokra vonatkozó felülvizsgált iránymutatásaira, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatára, a Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács (IIRC) keretrendszerére, az ENSZ Globális Megállapodás tíz elvére, a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet „társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó iránymutatásról” szóló ISO 26000 számú szabványára és az Európai Kézművesek, Kisiparosok, Kis- és Középvállalkozások Szabványügyi Hivatala által az európai kkv-k részére kiadott, a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó ISO 26000 számú szabványról szóló felhasználói kézikönyvre,

–  tekintettel a „Hosszú távú értékteremtés a vállalatok és befektetők számára” elnevezésű projektre, amelyet jelenleg hajtanak végre az ENSZ Felelős Befektetési Elvei (PRI) kezdeményezés és az ENSZ Globális Megállapodás alapján,

–  tekintettel az Európa Tanács által a tagállamoknak címzett, 2016. március 2-án elfogadott, az emberi jogokról és az üzleti vállalkozásokról szóló ajánlásra,

–  tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című közleményére (COM(2011)0681) és a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalás európai keretének előmozdítása” című zöld könyvére (COM(2001)0366) és a vállalati társadalmi felelősségvállalás ebben szereplő meghatározására, valamint annak nyomon követéséről szóló 2006. és 2011. évi közleményére,

–  tekintettel a tagállamoknak a maastrichti alapelvekből fakadó, területen kívüli kötelezettségeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0243/2016),

A.  mivel az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel nemzetközi fellépéseit (a kereskedelempolitikát is beleértve) is ezek az elvek vezérlik;

B.  mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek minden államra és minden transznacionális és egyéb üzleti vállalkozásra alkalmazandók, méretüktől, ágazatuktól, működési helyüktől, tulajdonosi körüktől és szerkezetüktől függetlenül, bár a tényleges ellenőrzés és a szankcionálási mechanizmusok ezen irányelvek világszintű végrehajtása során továbbra is kihívást jelent; mivel 2013. február 6-i állásfoglalásában az Európai Parlament felhívta a figyelmet a kkv-k olyan egyedi jellemzőire, melyeket a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos politikákban kellőképpen figyelembe kell venni, valamint arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdését potenciáljukhoz igazítva, rugalmasan kell megközelíteni;

C.  mivel az ENSZ Globális Megállapodása(8) tíz olyan elvet foglal magában, amelyeket a vállalkozásoknak fel kell karolniuk, támogatniuk kell, és saját befolyási övezetükben alapvető értékekként kell megvalósítaniuk az emberi jogok, a munkaügyi normák, a környezetvédelem, valamint a korrupció elleni küzdelem terén, amelyekre kötelezettséget vállalnak, és amelyeket önkéntes alapon belefoglalnak üzleti tevékenységeikbe;

D.  mivel a vállalatok a gazdasági globalizáció, a pénzügyi szolgáltatások és a nemzetközi kereskedelem fő szereplői, és kötelességük eleget tenni valamennyi hatályos és alkalmazandó jogszabálynak és nemzetközi szerződésnek, valamint tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat; mivel a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és mivel az üzleti világ – amennyiben rá van kényszerítve az emberi jogok tiszteletben tartására – fontos szerepet játszhat az emberi jogok, a demokrácia, a környezetvédelmi normák és a vállalati felelősségvállalás előmozdításában;

E.  mivel azonban az üzleti vállalkozások időnként emberi jogi visszaéléseket okoznak, illetve hozzájárulnak azokhoz, és hatást gyakorolnak a kiszolgáltatott csoportok, például a kisebbségek, az őslakos népek, a nők és gyermekek jogaira, illetve hozzájárulnak a környezeti problémákhoz;

F.  mivel a vállalatok által okozott emberi jogi jogsértések világszerte aggodalomra adnak okot, és mivel a világ valamennyi vállalkozásának kötelessége az emberi jogok tiszteletben tartása, ugyanakkor az európai intézmények elsődleges kötelessége az EU-hoz kapcsolódó vállalatok felelősségének szabályozása;

G.  mivel számos nemzetközi tevékenységet folytató, harmadik országokban működő, európai vagy nem európai vállalat jelentős üzleti tevékenységet folytat Európában, vagy ott található a székhelye, és/vagy európai vállalatok tulajdonában áll, eszközei vagy árui Európában vannak, vagy más vállalatokat ellenőriz Európában, illetve európai pénzintézetek által biztosított befektetéseket vagy pénzügyi szolgáltatásokat vesz igénybe; mivel a globalizáció és a technológiai fejlődés arra késztette a vállalatokat, hogy helyi beszállítóknak szervezzék ki a tevékenységeket, vagy hogy ellátási és termelési láncaikban olyan árukat és szolgáltatásokat vegyenek igénybe, melyeket több különböző ország más vállalatai termelnek vagy nyújtanak, ily módon különféle joghatóságokat érintve, amelyek eltérő jogrendszerekkel rendelkeznek, és ahol eltérő mértékben valósul meg az emberi jogok és normák védelme és érvényesítése;

H.  mivel az emberi jogok védelmének prioritásnak kell lennie a tagállamok és az Unió számára; mivel az EU vezető szerepet játszott a globális felelősségvállalással kapcsolatos számos kezdeményezés megvitatásában és végrehajtásában, ami együtt jár a nemzetközi normák előmozdításával és tiszteletben tartásával; mivel az emberi jogok megsértése esetén hatékony jogorvoslatra van szükség; mivel a nemzeti és a nemzetközi jogon belül egyaránt igazságosabb és hatékonyabb jogorvoslati rendszerre van szükség az üzleti vállalkozások által elkövetett emberi jogi visszaélések kezelése érdekében;

I.  mivel még mindig nem létezik globális, átfogó megközelítés a vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősség vonatkozásában; mivel a nemzetközi vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélések áldozatai a bírósági jogorvoslathoz való hozzáférés terén számos akadályba – többek között a bizonyítékok elfogadhatóságával és közzétételével kapcsolatos eljárásjogi akadályokba, gyakran megfizethetetlen perköltségekbe, az emberi jogi visszaélésben érintett vállalatra vonatkozó egyértelmű felelősségi szabályok hiányába – ütköznek;

A vállalatok és az emberi jogok

1.  megjegyzi, hogy az üzleti tevékenységek és az ellátási láncok fokozódó globalizációja és nemzetközivé válása miatt a nemzetközi vállalatok emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása tekintetében játszott szerepe fontosabbá válik és olyan helyzet alakul ki, ahol döntő fontosságú a nemzetközi normák, szabályok és együttműködés megléte ahhoz, hogy elkerüljék a harmadik országokbeli emberi jogi visszaéléseket; mélységes aggodalmát fejezi ki a harmadik országokban elkövetett emberi jogi jogsértések miatt, melyek többek között egyes uniós vállalatok és üzleti vállalkozások vezetői döntései miatt, valamint magánszemélyek, nem állami szereplők és államok miatt következtek be; emlékezteti a vállalati szereplőket arra, hogy globális tevékenységeik során tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat, függetlenül attól, hogy a felhasználók hol élnek, valamint attól, hogy a fogadó tagállam betartja-e saját emberi jogi kötelezettségeit;

2.  megjegyzi, hogy a technológia rohamos fejlődése sürgős figyelmet és megfelelő jogi keretet igényel;

3.  hangsúlyozza annak sürgető szükségességét, hogy folyamatosan, hatékonyan és egységesen lépjenek fel valamennyi szinten – a nemzeti, európai és nemzetközi szintet is beleértve – a nemzetközi vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélések azonnali hatékony kezelése, valamint a vállalatok és magatartásuk területen kívüli dimenziójából adódó jogi problémák és az azzal kapcsolatos bizonytalanság hatékony kezelése érdekében, hogy hol viselik a felelősséget az emberi jogi visszaélésekért;

A nemzetközi keretrendszer

4.  üdvözli az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelvek elfogadását és határozottan támogatja azok világszintű végrehajtását; hangsúlyozza, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelveket az ENSZ egyhangúlag fogadta el az uniós tagállamok, az ILO és a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara teljes támogatása mellett, beleértve azt is, hogy támogatták a szabályozási és önkéntes fellépés „intelligens kombinációjának” elképzelését; kéri, hogy az Unió képviselői a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd során következetesen hivatkozzanak az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelvekre és a vállalati felelősségvállalásra vonatkozó egyéb nemzetközi normákra; felszólítja továbbá a vállalatokat az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó irányelvek végrehajtására, többek között a kellő gondosságra irányuló politikák és kockázatkezelési biztosítékok bevezetésével, valamint hatékony jogorvoslat nyújtásával abban az esetben, ha tevékenységeik az emberi jogokra nézve káros hatással voltak vagy ilyenhez hozzájárultak;

5.  elismeri az ENSZ Globális Megállapodást, a társadalmi felelősségvállalásról szóló ISO 26000 számú szabványt, az ILO multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatát és az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásait mint olyan eszközöket, amelyek képesek érvényesíteni a felelősségvállalást a vállalatok üzleti tevékenységeiben;

A vállalatokhoz intézett felhívások és a vállalatok emberi jogok tiszteletben tartására irányuló kötelezettsége

6.  felhívja a vállalatokat – legyen szó akár európai, akár nem európai vállalatokról –, hogy végezzenek emberi jogi átvilágításokat, és integrálják azok megállapításait belső politikáikba és eljárásaikba, és rendeljenek azokhoz kellő erőforrásokat és hatáskört, és megfelelően hajtsák végre azokat; hangsúlyozza, hogy mindehhez elegendő források elkülönítésére van szükség; hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban elkövetett emberi jogi visszaélések elkerülését célzó intézkedésekkel kapcsolatos átláthatóság és tájékoztatás döntő fontosságú ahhoz, hogy biztosított legyen a megfelelő demokratikus felügyelet, és hogy a fogyasztók tényekre alapozott döntéseket hozhassanak;

7.  elismeri a vállalati társadalmi felelősségvállalás kiemelkedő fontosságát, és üdvözli, hogy egyre szélesebb körben alkalmazzák a vállalati társadalmi felelősségvállaláson és a vállalatok önkéntes kötelezettségvállalásán alapuló eszközöket; határozottan hangsúlyozza azonban, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása a vállalkozásokra és vezetésükre vonatkozó erkölcsi kötelesség és jogi kötelezettség, és azt be kell építeni a hosszú távú gazdasági kilátásokba, függetlenül attól, hogy hol működnek, mekkora a méretük, vagy melyik ipari ágazatban tevékenykednek; elismeri, hogy a vállalatok jogi kötelezettségeit méretük és képességeik alapján konkrétan meg kell határozni, és hogy az EU-nak és a tagállamoknak a leghatékonyabb eszközök révén kell az emberi jogok lehető legmagasabb szintű védelmére kell törekedniük, nem pusztán formális adminisztratív és bürokratikus szabályok özönét hozva;

8.  hangot ad azon meggyőződésének, hogy megfelelő rugalmasságot kell biztosítani a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó iránymutatások végrehajtásakor annak érdekében, hogy igazodni lehessen az egyes tagállamok és régiók egyedi követelményeihez, különösen a kkv-k kapacitásai tekintetében; üdvözli, hogy a Bizottság az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal karöltve aktívan együttműködik más nemzetközi testületekkel annak érdekében, hogy megvalósuljon a vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezések alapvető „konvergenciájára” irányuló hosszú távú célkitűzés, előmozdítsák a vállalati társadalmi felelősségvállalás tekintetében követett helyes vállalati gyakorlatok cseréjét, valamint elmélyítsék a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet ISO 26000 szabványának iránymutatásait, biztosítva a vállalati társadalmi felelősségvállalás egységes, általános, következetes és átlátható meghatározását; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy járuljon hozzá hatékonyan a tagállamok politikáihoz nyújtott útmutatáshoz és azok összehangolásához, ezáltal a lehető legkisebbre csökkentve annak kockázatát, hogy a több tagállamban tevékenységet folytató üzleti szereplőknek az egymástól eltérő rendelkezések miatt többletköltségei keletkezzenek;

9.  megismétli, hogy figyelmet kell fordítani az elsősorban a helyi és regionális szinten, konkrét ágazatokban tevékenykedő kkv-k sajátosságaira; alapvető fontosságúnak tartja tehát, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos uniós politikák, ideértve az ezzel kapcsolatos nemzeti cselekvési terveket is, figyelembe vegyék a kkv-k egyedi szükségleteit, valamint összhangban álljanak a „gondolkozz először kicsiben” elvvel, és elismerjék a kkv-knak a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz való informális és intuitív hozzáállását; ismét hangot ad azon véleményének, hogy ellenez minden olyan intézkedést, amelyek további adminisztratív vagy pénzügyi terhet róhatnak a kkv-kra, támogatja azonban azokat az intézkedéseket, amelyek közös fellépések végrehajtását teszik lehetővé a kkv-k számára;

10.  emlékeztet arra, hogy ha a vállalatok esetében megállapítást nyer, hogy kárt okoztak, illetve hozzájárultak a károkozáshoz, akkor erkölcsi és jogi felelősséget is kell vállalniuk, valamint hatékony jogorvoslati eljárásokat kell biztosítaniuk az érintett személyek és közösségek számára, és részt kell venniük ezekben az eljárásokban; ez magában foglalja a helyreállítást, a kártérítést, a rehabilitációt és az arra vonatkozó garanciákat, hogy ez nem ismétlődik meg többször;

11.  üdvözli azt a gyakorlatot, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos felelősséget a vállalatok, valamint a vállalati és magánügyfeleik és beszállítóik közötti kötelező szerződéses követelményekbe építik be; megjegyzi, hogy az ilyen követelmények az esetek többségében bírósági úton érvényesíthetők;

A tagállamokhoz intézett felhívások és a tagállamok emberi jogok védelmére irányuló kötelezettsége

12.  melegen üdvözli a vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló kötelező ENSZ-szerződés elkészítését célzó munkát; sajnálatosnak tartja az e folyamattal kapcsolatban tanúsított hátráltató magatartást, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy konstruktívan vegyenek részt e tárgyalásokban;

13.  emlékeztet arra, hogy az államoknak és a vállalatoknak eltérő, de egymást kiegészítő szerepe van az emberi jogok védelme terén; emlékeztet arra, hogy az államoknak – saját hatáskörükön belül – kötelességük megvédeni az emberi jogokat, a vállalatok által elkövetett visszaélésekkel szembeni is, még akkor is, ha azok harmadik országokban működnek; nyomatékosan emlékeztet arra, hogy ha emberi jogi visszaélések fordulnak elő, az államoknak biztosítaniuk kell a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférést az áldozatok számára; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az emberi jogok harmadik országok általi tiszteletben tartása, köztük a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférés biztosítása a joghatóságuk alá tartozó személyek számára, az EU ezen országokkal fenntartott külkapcsolatainak alapvető eleme;

14.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi szinten biztosítsák a vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó szakpolitikák közötti koherenciát: a különböző uniós intézményekben, az intézmények között, valamint az EU és tagállamai között, és különösen az Unió kereskedelempolitikája vonatkozásában; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezt az elvet kifejezetten építsék be valamennyi megkötendő megállapodásukba, összhangban az emberi jogokra vonatkozóan tett nemzetközi kötelezettségvállalásokkal; megjegyzi, hogy ez fokozott együttműködést tesz szükségessé a Bizottság főigazgatóságai és az Európai Külügyi Szolgálat között;

15.  felhívja az Európai Uniót, a tagállamokat, a harmadik országokat és minden nemzeti és nemzetközi hatóságot, hogy sürgősen és a lehető legszélesebb körben fogadjanak el olyan kötelező eszközöket, amelyek az emberi jogok hatékony védelmére szolgálnak ezen a területen, és hogy biztosítsák, hogy a fent említett nemzetközi szabályokból eredő valamennyi nemzeti és nemzetközi kötelezettséget teljes körűen érvényesítsék; reméli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos európai erőfeszítések példaértékűek lehetnek más országok számára; meggyőződése, hogy a nemzeti fejlesztési bankoknak példát kell mutatniuk az emberi jogok ellenőrizhető tiszteletben tartását illetően;

16.  felhívja az államokat, köztük az Uniót és tagállamait, hogy a hatáskörükbe tartozó valamennyi területen haladéktalanul és megbízhatóan hajtsák végre az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, cselekvési tervek kidolgozását is beleértve; sajnálja, hogy a Bizottság által a vállalati társadalmi felelősségvállalásról kiadott 2011-es közlemény ellenére nem minden tagállam fogadott el olyan nyilatkozatokat vagy politikákat a vállalati társadalmi felelősségvállalásról, amelyek megemlítik az emberi jogokat, illetve tette közzé a vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó terveit, és sürgeti az EU-t, hogy tegye közzé ilyen irányú tervét; felkéri a tagállamokat, hogy az ENSZ üzleti vállalkozásokkal és emberi jogokkal foglalkozó munkacsoportja által kiadott iránymutatásokkal összhangban dolgozzanak ki nemzeti cselekvési terveket, illetve vizsgálják felül azokat; szorgalmazza, hogy e terveket a jogi szabályozás, a tervek végrehajtását és hatékonyságát nyomon követő mechanizmusok felállítása, a szakpolitikák és a gyakorlat terén meglévő hiányosságok azonosítását célzó alapfelmérések alapján, az érdekelt felek érdemi közreműködésével dolgozzák ki;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy koherens, holisztikus, hatékony és kötelező jogszabályokat alkossanak, hogy eleget tegyenek a joghatóságuk alatt működő vállalkozások által elkövetett emberi jogi visszaélések megakadályozásával, kivizsgálásával, szankcionálásával és orvoslásával kapcsolatos kötelességüknek, beleértve a harmadik országokban elkövetett visszaéléseket is;

18.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy hozzanak egyértelmű szabályokat arra, hogy a területükön vagy a joghatóságuk alatt létrehozott vállalatoknak működésük során tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat minden olyan országban és összefüggésben, ahol tevékenykednek, továbbá az Unión kívüli üzleti kapcsolataikban is; úgy véli, hogy a vállalkozásoknak méretük és képességeik függvényében, ideértve a harmadik országokban tevékenykedő bankokat, és egyéb pénzügyi vagy hitelintézeteket is, biztosítaniuk kell, hogy legyenek olyan rendszereik, amelyek a tevékenységeik és értékláncaik kockázatait értékelik és mérsékelik azok emberi jogi, munkaügyi, környezetvédelmi és katasztrófákkal kapcsolatos szempontjait érintő lehetséges negatív hatásokat; felszólítja a tagállamokat, hogy rendszeres időközönként értékeljék az ilyen jogszabályok megfelelőségét, és kezeljék a hiányosságokat;

19.  emlékeztet arra, hogy a nemzeti jogalkotással kapcsolatos legutóbbi fejlemények – például az Egyesült Királyságban a modern rabszolgaság elleni törvénynek az ellátási lánc átláthatóságára vonatkozó záradéka vagy Franciaországban a gondossági kötelezettségről szóló törvény – fontos lépést jelentenek az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság felé, illetve hogy az EU már tett lépéseket ebbe az irányba (a fakitermelésre vonatkozó uniós rendelet, a nem pénzügyi beszámolásról szóló uniós irányelv, a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany felelősségteljes importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc tekintetében alkalmazott öntanúsítás uniós rendszerének létrehozásáról bizottsági javaslat); arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, továbbá minden államot, hogy vegyenek erről példát az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság bevezetése felé vezető úton;

20.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság kötelezővé tétele az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekben előírt lépéseket követő intézkedés, amelyet bizonyos – az emberi jogokkal kapcsolatos kockázatok proaktív azonosítására, az e kockázatok megelőzésére és csökkentésére irányuló szigorú és megalapozott cselekvési tervek kidolgozására, a kiderült visszaélésekre adott megfelelő válaszokra és az átláthatóságra vonatkozó – átfogó elveknek kell vezérelniük; kiemeli, hogy a szakpolitikáknak figyelembe kell venniük a vállalkozások méretét és az ebből fakadó képességeiket, különös tekintettel a mikro-, kis- és középvállalkozásokra; hangsúlyozza, hogy minden szakaszban biztosítani kell az érintett szereplőkkel folytatott konzultációt, valamint a projektekkel vagy a befektetésekkel kapcsolatos minden lényeges információkat az érintett érdekelt felek rendelkezésére kell bocsátani;

21.  arra kéri az államokat, és különösen az Uniót és a tagállamokat, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság kötelező bevezetését célzó azonnali fellépés terén prioritásként kezeljék az állami tulajdonban lévő vagy állami ellenőrzés alatt álló, az állami hatóságoktól vagy az európai intézményektől jelentős támogatásban és szolgáltatásokban részesülő, valamint közbeszerzési szerződéseken keresztül árukat vagy szolgáltatásokat nyújtó üzleti vállalkozásokat;

22.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a jelenlegi jogalkotási folyamat során szólítsák fel arra az olyan nyersanyagokat vagy árukat felhasználó vállalatokat, amelyek konfliktusok által sújtott térségből származhatnak, hogy termékcímkézés révén hozzák nyilvánosságra az ilyen anyagok forrását és használatát annak érdekében, hogy a termékek összetételét és származását illetően, ezen adatok nyújtására beszállítóikat felszólítva, teljes körű tájékoztatással szolgáljanak; támogatásra szólít fel azzal kapcsolatban, hogy az OECD-nek a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló útmutatása alapján az úgynevezett konfliktusövezetből származó ásványok tekintetében bevezessék a kellő gondosság kötelező elvét az ónt, tantált, volfrámot és aranyat importálók tekintetében; kéri a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc fontolóra vételének belefoglalását ebbe a folyamatba;

23.  elégedetten veszi tudomásul, hogy a jelenlegi (2014/95/EU) számviteli irányelvnek a nem pénzügyi és sokszínűséggel kapcsolatos információk közzététele tekintetében történt felülvizsgálata eredményeképpen a nagyvállalkozások és vállalatcsoportok 2017-től kötelesek közzétenni az emberi jogok tiszteletben tartását és az ahhoz kapcsolódó kérdéseket érintő politikákra, kockázatokra és eredményekre vonatkozó információkat; sürgeti a tagállamokat, hogy az elfogadott időkereten belül maradéktalanul hajtsák végre a felülvizsgált számviteli irányelvet, és többek között hozzanak létre megfelelő, hatékony mechanizmusokat annak biztosítására, hogy a vállalatok eleget tesznek jelentéstételi kötelezettségeiknek; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű iránymutatást a vállalatok részére a nem pénzügyi beszámolásra vonatkozó új követelményekről; azt ajánlja, hogy ez az iránymutatás tartalmazza és részletezze az adott vállalat globális értékláncán belül a vállalat tevékenységeihez kapcsolódó fő emberi jogi kockázatok és hatások pontos és átfogó megismeréséhez minimálisan szükséges alapvető elemeket;

A hatékony jogorvoslatokhoz való hozzáférés

24.  felkéri a Bizottságot, hogy az érdekelt felekkel, többek között a civil társadalommal és a vállalatokkal folytatott konzultáció keretében mélyrehatóan vizsgálja meg az igazságszolgáltatással kapcsolatos jelenlegi akadályokat a tagállami bíróságok elé vitt olyan ügyekben, amelyek uniós vállalkozások által állítólag külföldön elkövetett emberi jogi visszaélésekre vonatkoznak; kitart amellett, hogy e vizsgálat célja az ilyen akadályok felszámolására vagy csökkentésére szolgáló hatékony intézkedések meghatározása és elfogadásuk előmozdítása;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy a nemzetközi partnerekkel együttműködve tegyenek megfelelő lépéseket, hogy bírósági, adminisztratív, jogalkotási vagy más megfelelő eszközökön keresztül biztosítsák, hogy amikor ilyen emberi jogi visszaélések fordulnak elő, az érintettek hatékony jogorvoslathoz férjenek hozzá azokban az esetekben, amikor adott államokban székhellyel rendelkező vállalatok tulajdonában, illetve irányítása vagy ellenőrzése alatt vannak a más országokban elkövetett emberi jogi visszaélésekért felelős vállalatok; felhívja az említett államokat, hogy tegyenek megfelelő lépéseket az olyan jogi, gyakorlati és egyéb lényeges akadályok megszüntetésére, amelyek a jogorvoslathoz való hozzáférés megtagadásához vezethetnek, és alakítsák ki a megfelelő eljárási útvonalakat, hogy a harmadik országokból származó érintettek is hozzáférhessenek a polgári jogi és a büntetőjogi igazságszolgáltatáshoz; e tekintetben felszólítja az államokat, hogy lebbentsék fel a jogi személyiségről a fátylat, amely elfedheti egyes vállalatok tényleges tulajdonosi körét;

26.  felszólítja az Uniót és valamennyi államot, különösen az uniós tagállamokat, hogy foglalkozzanak a polgári peres eljárások során felmerülő pénzügyi és eljárási terhekkel; üdvözli a Bizottság által 2013. június 11-én elfogadott 2013/396/EU ajánlást(9) és ösztönzi a tagállamokat, hogy teljesítsék az abban foglaltakat; úgy véli, hogy az ugyanebben az ajánlásban kínált eszköz csökkentheti a perköltségeket az emberi jogi visszaélések áldozatai számára; arra ösztönöz, hogy az ilyen típusú jogorvoslat az emberi jogi visszaélések valamennyi áldozatára alkalmazandó legyen harmadik országokban is, továbbá olyan közös normák elfogadását szorgalmazza, amelyek lehetővé teszik egyesületek számára, hogy az állítólagos áldozatok nevében keresetet nyújtsanak be;

A Bizottsághoz intézett felhívások

27.  tudatában van annak, hogy a „vállalati felelősségvállalás” nem egy önálló kérdés, hanem a különböző jogi és politikai területek széles körét érinti;

28.  üdvözli a magánszektor felelős ellátásilánc-kezelésre irányuló, nem kötelező kezdeményezéseit, amelyeket a Bizottság szolgálatai vezettek be, azonban hangsúlyozza, hogy a magánszektor nem kötelező kezdeményezései önmagukban nem elegendők; szorgalmazza a kötelező és végrehajtható szabályok, valamint az azokhoz kapcsolódó szankciók és független nyomon követési mechanizmusok sürgős bevezetését;

29.  üdvözli az általános vámkedvezmény-rendszerre vonatkozó új rendeletet (GSP+), amely 2014. január 1-jén lépett hatályba(10) az Uniónak az emberi és munkajogok, a környezetvédelem és a felelősségteljes kormányzás sérülékeny harmadik országokban való előmozdítására irányuló fő kereskedelempolitikai eszközeként; üdvözli különösen a GSP+ szigorú és rendszerszintű nyomon követési mechanizmusát, és szorgalmazza, hogy összpontosítsanak az egyezményben felsorolt egyezmények nemzeti szintű hatékony végrehajtására;

30.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak meg kell védeniük az emberi jogokat; megjegyzi, hogy a kereskedelmi megállapodások általában hozzájárulhatnak a szabályokon nyugvó globális kereskedelmi rendszer megerősítéséhez, valamint hogy – amint azt az Európai Bizottság a közelmúltban „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című legújabb kereskedelmi stratégiájában felvázolta – a kereskedelemnek és az értékeknek együtt kell járniuk; emlékeztet arra, hogy meg kell vizsgálni a kereskedelmi és a beruházási megállapodások lehetséges emberi jogi hatásait, és ennek alapján minden olyan szükséges emberi jogi záradékot és biztosítékot bele kell foglalni e megállapodásokba, amelyekkel mérsékelhetők és kezelhetők az emberi jogi hatásokkal kapcsolatban azonosított kockázatok; kéri, hogy a Bizottság tegyen meg minden szükséges és lehetséges lépést a holisztikus és koherens fellépés érdekében, és határozottan kéri, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodásokba szisztematikusan építsék be az emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos vállalati felelősségvállalásra vonatkozó, nemzeti szinten végrehajtandó szabályokat, valamint a nemzetközileg elismert elvekre és iránymutatásokra való hivatkozásokat;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul nyújtson be jogalkotási javaslatot a kettős felhasználású termékek exportellenőrzésére vonatkozóan, mivel az európai vállalatok által előállított technológiákat világszerte még mindig emberi jogi jogsértéseket okoznak;

32.  sürgeti egy következetes jogszabálycsomag megalkotását, amely tartalmazza az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre, a joghatóságra, a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok elismerésére és végrehajtására, az alkalmazandó jogra és a harmadik országokat érintő határokon átnyúló esetekben nyújtott jogsegélyre irányadó szabályokat;

33.  kéri, hogy vegyék fontolóra a Brüsszel I. rendelet(11) szerinti joghatósági szabályok kiterjesztését a harmadik országbeli alperesekre a többek között egy uniós tagállammal egyértelmű kapcsolatban álló – azaz az Unióban székhellyel vagy jelentős üzletrésszel rendelkező, illetve az üzleti tevékenységüket főként az Unióban folytató – vállalatok, valamint olyan vállalatok ellen indított peres eljárásokban, amelyek számára az EU jelentős felvevőpiacot jelent;

34.  szorgalmazza, hogy a bizonyítékok felfedésére irányuló eljárások fejlesztése révén javítsák a bizonyítékokhoz való hozzáférést;

35.  emlékeztet arra, hogy amikor a vállalatok emberi jogi visszaéléseket követnek el, akkor ezek a cselekmények személyes büntetőjogi felelősséggel is járhatnak, és követeli, hogy e bűncselekmények felelősei ellen megfelelő szinten indítsanak büntetőeljárást; felszólítja a tagállamokat, hogy kezeljék azokat a jogi, eljárási és gyakorlati akadályokat, amelyek a bűnüldöző hatóságokat gátolják abban, hogy az emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos bűncselekményekben érintett vállalatok és képviselőik ellen nyomozást folytassanak és vádat emeljenek;

36.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a harmadik országokban vállalatok által elkövetett súlyos emberi jogi visszaélések tekintetében az EUMSZ 83. cikkével összhangban állapítsanak meg szabályozási minimumokat a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan az olyan különösen súlyos bűncselekmények esetében, amelyek jellegüknél vagy hatásuknál fogva több államra kiterjedő vonatkozásúak, illetve amelyek esetében különösen szükséges, hogy az ellenük folytatott küzdelem közös alapokon nyugodjék;

37.  hangsúlyozza, hogy a termelési láncon belüli emberi jogi jogsértések maradéktalan tiszteletben tartása alapvető, nem pedig fogyasztói választás kérdése; a termelők és a fogyasztók tudatosságának fokozása érdekében egy „visszaélésmentes” termékcímke uniós szintű önkéntes bevezetését szorgalmazza, amelynek működését egy független szerv ellenőrizné szigorú szabályok szerint, amely ellenőrzési hatáskörökkel lenne felruházva, és annak ellenőrzésére és tanúsítására szolgálna, hogy az adott termék termelési láncának egyik szakaszában sem követtek el visszaélést; véleménye szerint az EU-nak és a tagállamoknak elő kellene mozdítaniuk az ilyen „visszaélésmentes” termékcímkét; azt ajánlja, hogy az említett „visszaélésmentes” címkét megszerző termékek esetében biztosítsanak kedvezményeket;

38.  határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy indítson európai szintű kampányt a „visszaélésmentes” címke bevezetése és népszerűsítése céljából, arra ösztönözve az európai fogyasztókat, hogy az olyan termékek és vállalatok mellett döntsenek, amelyek megszerezték ezt a címkét, valamint arra kér minden vállalatot és vállalkozást is, hogy alkalmazzák az emberi jogok tiszteletben tartására és a kapcsolódó kérdésekre vonatkozó bevált gyakorlatokat;

39.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen számoljanak be az emberi jogok üzleti tevékenységük keretében való hatékony védelmének biztosítása érdekében hozott intézkedésekről, az elért eredményekről, a védelem terén még meglévő hiányosságokról, valamint az e hiányosságok leküzdését célzó jövőbeli ajánlott fellépésekről;

o
o   o

40.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének és az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11855-2012-INIT/hu/pdf
(2) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10897-2015-INIT/hu/pdf
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0470.
(4) HL C 316., 2016.8.30., 141. o.
(5) HL C 181., 2016.5.19., 2. o.
(6) HL C 24., 2016.1.22., 28. o.
(7) HL C 24., 2016.1.22., 33. o.
(8) https://www.unglobalcompact.org/what-is-gc/mission/principles
(9) HL L 201., 2013.7.26., 60. o.
(10) http://ec.europa.eu/trade/policy/countries-and-regions/development/generalised-scheme-of-preferences/
(11) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=URISERV:l33054


A cseppfolyósított földgázra és a gáz tárolására vonatkozó uniós stratégia
PDF 381kWORD 57k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalása a cseppfolyósított földgázra és a földgáztárolásra vonatkozó uniós stratégiáról (2016/2059(INI))
P8_TA(2016)0406A8-0278/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a cseppfolyósított földgázra és a földgáztárolásra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2016. február 16-i bizottsági közleményre (COM(2016)0049),

–  tekintettel a „Keretstratégia egy ellenállóképes energiaunióhoz és egy jövőbe mutató éghajlat-politikához” című, 2015. február 25-i bizottsági közleményre (COM(2015)0080) és annak mellékleteire;

–  tekintettel az „Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–2030-as időszakra” című, a 2014. január 22-i bizottsági közleményben meghatározott Energia 2030 stratégiára (COM(2014)0015),

–  tekintettel az energiahatékonyságról és annak az energiabiztonsághoz, valamint a 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai kerethez való hozzájárulásáról szóló, 2014. július 23-i bizottsági közleményre (COM(2014)0520),

–  tekintettel az Éghajlat-változási Kormányközi Testület I. munkacsoportjának az „Éghajlatváltozás 2013: Természettudományos alapok” című, ötödik értékelő jelentésére,

–  tekintettel az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló, 2014. október 22-i 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) feleinek 21. konferenciáján (COP 21), 2015 decemberében létrejött párizsi megállapodásra,

–  tekintettel a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervről szóló, 2011. december 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0885),

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

–  tekintettel a harmadik energiaügyi csomagra,

–  tekintettel „Az Európai Unió hőtechnikai stratégiája” című, 2016. február 16-i bizottsági közleményre (COM(2016)0051),

–  tekintettel az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az Európai Számvevőszéknek „Az energiaellátás biztonságának javítása a belső energiapiac megvalósításával: több erőfeszítésre van szükség” című, 16/2015. sz. különjelentésére,

–  tekintettel „Az európai energiaunió felé” című, 2015. december 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A8-0278/2016),

A.  mivel a földgáz az elkövetkező évtizedekben az ipari termelésben és az épületek fűtésének energiaforrásaként jelentős szerepet tölthet be az Unió energiarendszerében a megújuló energia mellett, miközben az Unió megvalósítja az üvegházhatású gázkibocsátással, az energiahatékonysággal és a megújuló energiával kapcsolatos céljait, és megvalósítja a karbonszegény gazdaságra való áttérést, amelyben a földgáz szerepe fokozatosan csökkenni fog a tiszta energiaforrások javára;

B.  mivel a földgáz fosszilis tüzelőanyag, amely nem megfelelő kezelése esetén az életciklusa (előállítás, szállítás, fogyasztás) során jelentős mennyiségű metánt bocsáthat ki; mivel 20 éves időszakot véve alapul a metán a globális felmelegedéshez potenciálisan jóval nagyobb arányban járul hozzá, mint a szén-dioxid, és ezáltal jelentős hatást gyakorol az éghajlatváltozásra;

C.  mivel az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy 2050-re az 1990-es szint 80–95%-ára csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását;

D.  mivel Európa földgázbehozataltól való függése az elkövetkező években várhatóan növekedik majd, és egyes államokban már elérte a 100%-ot olyan esetekben, amikor nem vagy csak korlátozott számban állnak rendelkezésre alternatív szállítók vagy szállítási útvonalak;

E.  mivel a cseppfolyósított földgáz (LNG) Európa számára mind a földgáz árának mérséklésére gyakorolt nyomás révén a versenyképesség növelése, mind pedig az ellátásbiztonság fokozása tekintetében nagy lehetőséget jelent; mivel a földgáz a megújuló energiaforrások számára rugalmas tartalékot is jelent;

F.  mivel a földgáznak (a CNG-nek és az LNG-nek) a közlekedésben való alkalmazása az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló 2014/94/EU irányelvben előírtak szerint jelentős környezeti előnyökkel járna;

G.  mivel az Uniónak aktívan kell törekednie saját – például Cipruson felfedezett – hagyományos gázkészleteinek hasznosítására;

H.  mivel az Uniónak mint a világ második legnagyobb LNG-importőrének kezdeményezőbb szerepet kellene játszania a nemzetközi energiadiplomácia színterén;

I.  mivel fontos a hazai energiaforrások, például a ciprusi kizárólagos gazdasági övezetben található földgázkészletek felhasználására vonatkozó integrált javaslat kezdeményezése, valamint egy földgáz-cseppfolyósító létesítmény kialakításának támogatása Cipruson a környező területekről származó készletek kiaknázása szempontjából;

J.  mivel az Unió továbbra sem tudja maradéktalanul kihasználni az integrált belső energiapiac előnyeit, mivel nem rendelkezik elegendő összeköttetéssel és egységességgel, és mivel a harmadik energiaügyi csomag végrehajtása még nem teljes;

K.  mivel „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” öt, egymást kölcsönösen erősítő és egymással szorosan összefüggő dimenziót határoz meg, nevezetesen: energiabiztonság; teljesen integrált európai energiapiac, energiahatékonyság; a gazdaság dekarbonizációja; kutatás, innováció és versenyképesség; mivel a stratégiának a mindenki számára megfizethető energiaárakat is elő kell segítenie;

Bevezetés

1.  üdvözli „A cseppfolyósított földgázra (LNG) és a földgáztárolásra vonatkozó uniós stratégia” című bizottsági közleményt; úgy véli, hogy az LNG-t és a földgáztárolást teljes mértékben integráló belső energiapiac jelentős szerepet tölt majd be az ellenállóképes energiaunió mint végső cél elérésében;

2.  emlékeztet arra, hogy az LNG-re és a földgáztárolásra vonatkozó uniós stratégia az energiaunió egyik olyan eleme, amely az Unió fenntartható, biztonságos és versenyképes energiarendszerre történő áttérési törekvésének ad konkrét kifejezési formát, valamint az a célja, hogy véget vessen a külső gázszállítóktól való függőségnek; hangsúlyozza, hogy az energiaunió egyik célja az, hogy az EU világelső legyen a megújuló energiák terén;

3.  mivel a COP 21 keretében létrejött párizsi megállapodással összhangban ki kell igazítani az EU földgázpolitikáját, megfelelve annak a kitűzött célnak, hogy az iparosodás előtti szintekhez viszonyított globális hőmérséklet-emelkedés ne haladja meg a 1,5° Celsius-fokot; mivel a földgáz 2050-ig – amikorra a párizsi megállapodással és az EU energiaügyi ütemtervével összhangban az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szint 80-95%-ára kell csökkenteni – várhatóan továbbra is szerepet játszik az Unió energiarendszerében, különösen az ipari termelésben és az épületek hőforrásaként; mivel a földgáz szerepe csökkenni fog és hosszú távon a használatát teljesen meg kell szüntetni, amint az Unió megvalósítja az üvegházhatású gázkibocsátással, az energiahatékonysággal és a megújuló energiával kapcsolatos nagyra törő céljait, valamint áttér a karbonszegény gazdaságra;

4.  úgy véli, hogy az energiabiztonság a nemzeti energiapolitikák jobb összehangolása, egységes energiapiaccal rendelkező, tényleges energiaunió létrehozása, közös energiapolitika, valamint a tagállamok között e témában való együttműködés által valósítható meg a leghatékonyabb módon, a szolidaritás és a bizalom elvével összhangban; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az energiapolitika további integrációjának a tagállamok érdekeit kell szolgálnia az uniós célkitűzésekkel, a nemzetközi kötelezettségekkel és a meghatározott célkitűzésekkel összhangban, és nem lehet ellentétes a tagállamok és állampolgárainak érdekeivel; támogatja a közös uniós álláspont kialakítására irányuló erőfeszítéseket a multilaterális energiaügyi intézmények és keretek tekintetében;

5.  úgy véli, hogy minden uniós polgár számára biztosítani kell a hozzáférést a biztonságos és megfizethető energiaellátáshoz; e tekintetben kiemeli a jelenleg zajló fejleményeket a cseppfolyós földgáz globális piacain, ahol a túlkínálat az árak csökkenéséhez vezetett, ami lehetőséget nyújt arra, hogy a viszonylag olcsóbb gázellátás révén alacsonyabb energiaköltségeket lehessen biztosítani az uniós fogyasztók számára; hangsúlyozza, hogy a biztonságos, megfizethető és fenntartható energia az európai gazdaság egyik kulcsfontosságú hajtóereje, és létfontosságú az ipari versenyképesség számára; kéri az Uniót és tagállamait, hogy az uniós energiastratégia részeként egyrészt biztosítsanak elsőbbséget az energiaszegénység felszámolásának, másrészt fejlesszék az energiaellátást a bevált gyakorlatok uniós szintű megosztása révén;

6.  hangsúlyozza, hogy az LNG-re vonatkozó uniós stratégiának összhangban kell lennie az alkalmazkodóképes energiaunió keretstratégiájával, hogy elősegítse a fokozottan biztonságos energiaellátást, a dekarbonizációt, a gazdaság hosszú távú fenntarthatóságát, valamint a megfizethető és versenyképes energiaárak biztosítását;

7.  egyetért azzal a bizottsági értékeléssel, miszerint a balti, valamint a közép- és délkelet-európai tagállamok és Írország – az egyes tagállamok által végrehajtott óriási infrastrukturális fejlesztések ellenére – továbbra is nagymértékben egyetlen szállítótól függnek, és ki vannak téve a kínálati sokkoknak és ellátási zavaroknak;

8.  elismeri, hogy az LNG és a hozzá tartozó csőhálózati infrastruktúra elérhetősége e tagállamokban jelentősen javíthatná a jelenlegi ellátásbiztonsági helyzetet, nemcsak fizikai, hanem gazdasági értelemben is, egyúttal hozzájárulva a versenyképesebb energiaárakhoz is;

9.  nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és ösztönözzék a meglévő infrastruktúra – többek között a gáztárolás – hatékonyabb és jobb kihasználását;

10.  felhívja a figyelmet a villamos áramot gázzá átalakító technológiában rejlő lehetőségekre a megújuló energiák tárolása, valamint azok közlekedéshez, fűtéshez és villamosenergia-termeléshez történő karbonsemleges gázként való felhasználása terén;

11.  hangsúlyozza, hogy az uniós földgázrendszert diverzifikáltabbá és rugalmasabbá kell tenni, ezzel hozzájárulva az energiaunió kulcsfontosságú célkitűzéséhez, azaz a biztonságos, kiszámítható és versenyalapú földgázellátáshoz; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan stratégiát, amely hosszú távon az Unió gáztól való függőségének csökkentésére törekszik, tekintettel azon kötelezettségvállalására, hogy 2050-re az 1990-es szinthez képest 80–95%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság „elsődleges elvnek” tekintése és a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos megszüntetése jelentősen csökkentené az Unió importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét;

12.  emlékeztet arra, hogy a Parlament többször is kérte a 2030-ig teljesítendő, kötelező éghajlat- és energiapolitikai célkitűzések – azaz az üvegházhatást okozó gázok uniós kibocsátásainak legalább 40%-os csökkentése, a megújuló energia tekintetében legalább 30%-os célkitűzés, az energiahatékonyság tekintetében pedig 40%-os célkitűzés – egyedi nemzeti célkitűzések útján való végrehajtását;

13.  hangsúlyozza, hogy az új LNG-visszaalakító terminálok támogatása előtt elő kell mozdítani a meglévő LNG-terminálok leghatékonyabb, határokon átnyúló kihasználását, a technológiai bezáródás és a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos infrastruktúra elértéktelenedésének megelőzése és annak biztosítása érdekében, hogy az új projektek költségeit ne a fogyasztóknak kelljen viselniük; úgy véli, hogy a Bizottságnak alaposan felül kell vizsgálnia a gázkeresletre, a kockázatokra vonatkozó elemzését, valamint a kockázat- és szükségletértékeléseit;

Az infrastruktúra hiányosságainak pótlása

LNG-infrastruktúra

14.  emlékeztet arra, hogy az Unió egészének LNG-visszaalakító terminálokkal való ellátottsága megfelelő, és elismeri, hogy az elmúlt évek szerény belső gázkereslete és az LNG viszonylag magas globális ára miatt több uniós LNG-visszaalakító terminál kihasználtsági aránya alacsony; hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamnak – különösen a legkiszolgáltatottabbaknak – közvetlenül vagy közvetve, más tagállamokon keresztül hozzá kell férniük az LNG-hez;

15.  hangsúlyozza, hogy a piacalapú megoldások és a meglévő LNG-infrastruktúra regionális szintű használata számára az esetek többségében elsőbbséget kell biztosítani; megjegyzi azonban, hogy a megoldások a nemzeti és a piaci sajátosságoktól – például az összeköttetések szintjétől, a tárolási megoldások rendelkezésre állásától és a piacszerkezettől – függően eltérőek lehetnek;

16.  hangsúlyozza, hogy az eszközök elértéktelenedésének elkerülése érdekében az új infrastruktúrára vonatkozó döntéshozatal előtt mind regionális, mind környezeti fenntarthatósági szempontból – az Unió éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseinek és a földrajzi egyensúly elvének figyelembevételével – alapos elemzésnek kell alávetni az LNG-ellátási alternatívákat és lehetőségeket az energiabiztonság javítása és annak biztosítása érdekében, hogy a meglévő infrastruktúrát a lehető leghatékonyabban kihasználjuk;

17.  hangsúlyozza a regionális együttműködés fontosságát az új LNG-terminálok építése során, és rámutat, hogy a tengeri kijárattal rendelkező tagállamoknak szorosan együtt kell működniük a kontinentális országokkal a szükségtelen és nem gazdaságos projektekbe irányuló túlzott mértékű beruházás elkerülése érdekében; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy a nyugat-keleti és észak-déli folyosók optimális kihasználtsága, valamint a kétirányú szállításra alkalmas, fejlett infrastruktúra bővítené az LNG-ellátás lehetőségeit; úgy ítéli meg, hogy közösen lehetne tudást és információt szerezni olyan területeken, mint az energiatároló létesítmények, vagy az LNG-re és rendszerösszekötőkre vonatkozó pályázati eljárások; határozottan úgy véli, hogy az uniós stratégiának biztosítania kell, hogy az LNG Európa-szerte regionális szinten hozzáférhető legyen;

18.  nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be stratégiákat az olyan létesítmények támogatására, amelyeket használni lehet a jövőben a megújuló földgáz továbbításának és tárolásának kezelésére.

19.  hangsúlyozza, hogy a stratégiának magában kell foglalnia az LNG használatát mint a gázelosztási és -továbbítási infrastruktúra fejlesztésének alternatíváját azokon a területeken, ahol az jelenleg nem költséghatékony; megjegyzi, hogy a kisméretű LNG-létesítmények optimális infrastruktúrát jelenthetnek a földgázfelhasználás növelése számára azon térségekben, ahol a földgáz-infrastruktúrával kapcsolatos beruházások nem kifizetődők, beleértve a gáz hő előállítását célzó felhasználásának növelését és ekképpen az ún. nem ipari kibocsátások korlátozását;

20.  nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a fő közös érdekű projekteket és csak a három regionális magas szintű csoport által meghatározott, gazdasági szempontból leghatékonyabb projektek számára biztosítsanak kiemelt elsőbbséget; hangsúlyozza, hogy a szükséges és a gáz iránti keresletnek megfelelő LNG-terminálok kiépítése nem elegendő, és hogy a csőhálózati infrastruktúra támogatása és a megfelelő díjtételek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az előnyök a fogadó országokon kívül is realizálódjanak;

21.  üdvözli, hogy a fontos LNG-projekteket (pl. az észak-déli folyosót) közös érdekű projektekként határozták meg; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vonja be a balkáni országokat a gázvezetékek és a TEN-E hálózat további rekonstrukciójának megtervezésébe annak érdekében, hogy az Unió energetikai ágazata kulcsszerepet játszhasson a régióban;

22.  egyetért a Bizottság által az ellátásbiztonsági rendelet jelenlegi felülvizsgálata során előterjesztett, a rendszerösszekötők kétirányú szállításra vonatkozó mentességeinek felülvizsgálatát célzó javaslattal, és támogatja ebben a folyamatban az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) szerepének bővítését; tudomásul veszi az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) munkaerő- és forráshiányát; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az ACER számára a szükséges erőforrásokat, különösen a kellő számú saját munkatársat, hogy az ügynökség el tudja látni a jogszabályok által ráruházott feladatokat;

Tárolási infrastruktúra

23.  emlékeztet arra, hogy az új gáztárolók fejlesztése során a geológia az egyik fő meghatározó tényező, és megállapítja, hogy jelenleg Európában sok a fölösleges gáztárolási kapacitás; hangsúlyozza, hogy a regionális együttműködés és a gázhálózati összeköttetések megfelelő szintje, valamint a belső szűk keresztmetszetek megszüntetése jelentősen javíthatná a meglévő gáztárolók kihasználtsági arányát; kiemeli, hogy biztosítani kell a legszigorúbb környezetvédelmi előírások alkalmazását az LNG-tároló infrastruktúra tervezése, létrehozása és használata során;

24.  emlékeztet arra, hogy a gáztárolók határokon átnyúló hozzáférhetősége jelenti az egyik kulcsfontosságú eszközt az energiaszolidaritás elvének gázhiány és vészhelyzeti válság idején történő érvényesítéséhez;

25.  hangsúlyozza, hogy Ukrajna tárolási kapacitásának bővebb használata csak akkor válik lehetővé, ha Ukrajnában garantálható a megfelelő, stabil kereskedelmi és jogi keret és az ellátási infrastruktúra épsége, feltéve, hogy megfelelő szintű gázösszeköttetések állnak rendelkezésre, hogy az energia szabadon, fizikai akadályok nélkül áramolhasson a határokon át; hangsúlyozza továbbá, hogy mivel Ukrajna gázfüggő ipari ágazata rövid időn belül újra fog éledni, további gázkészleteket kell majd importálni; úgy ítéli meg, hogy az Uniónak támogatnia kell Ukrajnát az orosz földgáztól való függőségről az LNG-re való átállásban;

Az LNG- és a tárolási infrastruktúra összekapcsolása a piaccal

26.  rámutat a regionális, így a közép- és délkelet-európai földgáz-összeköttetésekkel foglalkozó magas szintű csoport (CESEC), illetve a balti energiapiacok összekapcsolási tervével (BEMIP) és a Délnyugat-Európával foglalkozó csoport munkájának jelentőségére; úgy véli, hogy ez a fajta önkéntességen alapuló regionális együttműködés igen hatékony, és üdvözli, hogy a Bizottság támogató szerepet játszik e mechanizmusokban; hangsúlyozza, hogy a jóváhagyott cselekvési terveket pragmatikus módon és időben végre kell hajtani, valamint nyomatékosan kéri a végrehajtás szoros nyomon követését;

27.  hangsúlyozza, hogy költséghatékony energiaellátási megoldásokat kell találni a belső energiapiachoz nem megfelelően kapcsolódó és/vagy integrálódó, de a szolidaritás elvének megfelelően az Unió teljes támogatását kiérdemlő Ibériai-félsziget, Közép- és Délkelet-Európa, a balti államok és Írország hosszú távú ellátásbiztonságának növelése érdekében; kiemeli a legkiszolgáltatottabb, továbbra is „energiaszigetnek” minősülő országok, például Ciprus és Málta támogatásának szükségességét beszállító országaik és útvonalaik diverzifikálása érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az LNG- és gáztárolásnak hozzá kell járulnia az uniós tagállamok és régiók bárminemű energetikai elszigeteltségének megszüntetéséhez;

28.  kéri, hogy termeljenek gázt a Földközi-tenger, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger térségében, illetve kéri a tengerparttal nem rendelkező közép- és délkelet-európai országok ezen új kapacitásokkal való összekapcsolását e régiók ellátási forrásainak diverzifikálása céljából; megjegyzi, hogy ez lehetővé teszi majd a különböző forrásokból származó gáz közötti versenyt, és kivált bizonyos olajindexált szerződések alapján importált földgázmennyiségeket, ezzel erősítve a tagállamok tárgyalási pozícióját; hangsúlyozza, hogy egyetlen energiaforrás sohasem lesz elegendő az Unió energiaszükségletének kielégítéséhez, és hogy mind a nemzeti, mind a külföldi piacok szempontjából nélkülözhetetlen a diverzitás; úgy véli ezért, hogy aktívan kell törekedni a Cipruson felfedezett hazai hagyományos földgázkészletek hasznosítására;

29.  egyetért a Bizottság azon törekvésével, hogy több információt és segítséget nyújtson a projektgazdák számára a különböző projektfinanszírozási forrásokról, például az Európai Stratégiai Beruházási Alapról (ESBA), az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközről (CEF), az európai strukturális és beruházási alapokról és a különböző műszaki megoldásokról;

30.  megállapítja, hogy az optimális uniós és regionális szintű helyzet elérése során alapvető elvként a költséghatékony és környezeti szempontból fenntartható megoldásokat kell követni, továbbá felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a nemzeti szabályozó hatóságokat, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásokat a kritikus infrastruktúra fejlesztésére fordítsák annak érdekében, hogy magánbefektetőket vonzzanak az LNG-infrastruktúra és a rendszerösszekötők számára;

31.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2015-ben az Oroszországból importált földgáz mennyisége 7%-kal meghaladta a 2014. évi mennyiséget, és hogy a 2015-ben az Unióba harmadik országokból importált földgáz 41%-a Oroszországból származott; hangsúlyozza, hogy az LNG és a földgáz tárolása a hatékonyság növekedése és a megújuló energia fokozott alkalmazása mellett létfontosságú szerepet játszik az orosz földgáztól való függőség csökkentésében;

32.  aggodalmának ad hangot az Északi Áramlat gázvezeték kapacitásának tervezett megkétszerezése, illetve annak az energiabiztonságra és az ellátási források diverzifikációjára, valamint a tagállamok közötti szolidaritásra gyakorolt káros hatása miatt; hangsúlyozza a projekt geopolitikai következményeit és a teljes mértékben integrált, biztonságos, versenyképes és fenntartható energiaunió alapját képező elveket, kiemelve, hogy a projektet ezért nem szabad uniós pénzügyi támogatásban vagy uniós jogi eltérések kedvezményében részesíteni; hangsúlyozza, hogy az Északi Áramlat gázvezeték kapacitásának megkétszerezése következtében egy társaság erőfölényre tenne szert az európai gázpiacon, ez pedig el kell kerülni;

33.  úgy véli, hogy ha megépül a 2. Északi Áramlat – ami ellentétes az európai érdekekkel –, akkor szükségszerűen gondos és részletes értékelés alá kell vetni az LNG-terminálokhoz való hozzáférést és az észak–déli földgázfolyosó állását;

A belső energiapiac kiteljesítése: kereskedelmi, jogi és szabályozási szempontok

Az uniós piac vonzóvá tétele az LNG számára

34.  nyomatékosan felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a harmadik energiaügyi csomagot és a földgázipari üzemi és kereskedelmi szabályzatokat;

35.  rámutat, hogy a jól összekapcsolt cseppfolyósítottgáz-elosztó központok jelentős szerepet játszanak a gázpiacon, ami egységes integrált piacot biztosítana, ahol a gáz a piaci árjelzéseknek megfelelően szabadon áramolhat a határokon keresztül;

36.  hangsúlyozza, hogy az észak-afrikai országok jelentős gáztartalékai és a Földközi tenger keleti térségében nemrégiben felfedezett gázmezők lehetőséget adnak a régiónak, hogy élénk, Európának gázt továbbító központtá váljon; úgy véli, hogy a földközi-tengeri térségben jelenleg fejlesztés alatt álló LNG-kapacitás képezheti egy infrastrukturális központ alapját;

37.  kitart amellett, hogy a belső gázpiac kiteljesítése és a szabályozási akadályok elhárítása nagyban javítaná a gázpiacok likviditását; nyomatékosan felhívja az érdekelt feleket, hogy mielőbb véglegesítsék a földgázszállítási díjak összehangolt rendszerére vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzatot;

38.  emlékeztet arra, hogy a kormányok, a nemzeti szabályozó hatóságok és a legfontosabb érdekelt felek között folyamatosan aktív együttműködésre van szükség a határokon átnyúló beruházásokkal kapcsolatban, a nemzeti érdekek mellett mindig szem előtt tartva az európai perspektívát;

A földgáztárolás a belső piacon

39.  rámutat, hogy a meglévő gáztárolók kihasználási arányának növelése érdekében uniós szinten össze kell hangolni a szállítási díjstruktúrákat és növelni kell az átláthatóságot a díjak meghatározása terén; úgy véli, hogy a földgázszállítási díjak összehangolt struktúrákra vonatkozó szabályrendszerben figyelembe kell venni a harmonizáció szükségességét;

40.  egyetért a Bizottság azon javaslatával, hogy lehetővé kell tenni a biometán és a vonatkozó uniós gázszállítási, -elosztási és -tárolási normáknak megfelelő egyéb megújuló gázok alkalmazását; ezzel kapcsolatban azt ajánlja, hogy vegyék fontolóra technikai paraméterek, például a gázminőség, a költséghatékonyság, a méretgazdaságosság és az esetleges helyi vagy regionális hálózati megoldások alkalmazását;

41.  nyomatékosan felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a harmadik energiaügyi csomagot, különösen a biometánnak a hálózatba és a tárolási létesítményekbe való bejuttatását biztosító rendelkezések tekintetében; kiemeli ebben a vonatkozásban a 2009/73/EK irányelvet, amelynek megfelelően a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szükséges minőségi követelmények figyelembevétele mellett a biogáz és a biomasszából származó gázfajták, valamint egyéb gázfajták megkülönböztetéstől mentesen betáplálhatók legyenek a gázhálózatba, a vonatkozó műszaki szabályok és a biztonsági szabványok követelményeinek betartása mellett;

42.  kéri az LNG-létesítmények és a tárolók üzemeltetőit, hogy a nemzeti szabályozó hatóságokkal együttműködésben dolgozzanak ki új, rugalmas, a hatályos uniós jogszabályoknak megfelelő termékeket és szolgáltatásokat az LNG-visszaalakítás és -tárolás vonzóbbá tétele és a meglévő LNG- és tároló létesítmények kihasználásának maximalizálása érdekében;

A tárolás szerepének optimalizálása a gázellátás biztonsága érdekében

43.  hangsúlyozza a gáztárolás által nyújtott azonnali, rendkívül rugalmas szolgáltatások egyes tagállamokban betöltött szerepét, és rámutat, hogy az ellátás zavara idején a tároló eltérő szerephez juthat az LNG-hez képest, ha az ellátási lánc logisztikája esetleg nem biztosítja ugyanazt rugalmasságot;

44.  hangsúlyozza a szabályozási akadályok felszámolásának jelentőségét a regionális tárolási koncepciók kidolgozása szempontjából; úgy véli, hogy egyes tárolók egyedi feltételeket kielégítő nemzetközi szolgáltatásokat, például határokon átnyúló szállítással összekötött tárolási szolgáltatásokat is nyújthatnának; javasolja, hogy a regionális magas szintű csoportok működjenek fokozottabban együtt a stratégiailag értékes eszközök regionális és európai szintű felhasználására vonatkozó innovatív megoldások felkutatása céljából;

Az EU mint a nemzetközi LNG-piacok szereplője

45.  megállapítja, hogy a cseppfolyósító kapacitás növelése világszintű tendencia, amely potenciális hatást gyakorol majd az európai gázpiacokra;

46.  úgy véli, hogy fontos piacként való megjelenése révén az EU hozzájárulhat a földgáz-kereskedelem szabályainak kialakulásához a globális gázpiacok rugalmasságának és konvergenciájának javítása érdekében;

47.  támogatja a Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat és a tagállamok tevékeny szerepvállalását az energiadiplomáciában egy szabályokon alapuló, átlátható és jól működő globális gázpiac előmozdítása érdekében;

48.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU alapvető értékeivel és külpolitikai fellépésének hatékonyságával összhangban csökkentsék vagy szüntessék meg az EU emberi jogokat megsértő önkényuralmi rendszerektől származó behozataltól való függését az olaj- és a gáz tekintetében;

49.  az intézmények közötti fokozott konvergenciára és szinergiára szólít fel, nevezetesen a külső energiabiztonsági prioritásoknak a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által folytatott politikákba történő fokozott integrációjára, továbbá az alelnök/főképviselő és az illetékes biztosok közötti jobb koordinációra; felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy jobban éljenek az együttműködést meglévő módjaival és alakítsanak ki újakat a jelenlegi és potenciális szállítókkal, valamint a tranzitországokkal és más kulcsfontosságú szereplőkkel; ezzel összefüggésben felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet az uniós energiadiplomáciai cselekvési terv végrehajtásáról.

50.  hangsúlyozza, hogy el kell hárítani az akadályokat az LNG világszintű szabad kereskedelme elől, és az LNG-termelésnek fenntarthatónak kell lennie; nyomatékosan kéri ezzel összefüggésben az Egyesült Államok döntéshozóit, hogy növeljék a beruházások biztonságát azáltal, hogy egyértelmű kritériumokat és határidőket vezetnek be a szabadkereskedelmi megállapodások hatálya alá nem tartozó országokba irányuló földgázexport engedélyezési folyamatába;

51.  hangsúlyozza, hogy a globális szabadkereskedelmi fórumokon hangsúlyosabban fel kell hívni a figyelmet az importált cseppfolyósított földgáz környezeti, éghajlati és társadalmi hatásaira; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az illékony metánkibocsátások minimalizálását;

52.  hangsúlyozza, hogy az LNG használata a tengeri és a közúti közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkenéséhez is hozzájárulhat, amennyiben minden hatékony intézkedést meghoznak azért, hogy az üzemanyag teljes életciklusa során – ideértve a termelési, az elosztási és az égési szakaszt – minimalizálják a metánszivárgást; ezért felszólít a megfelelő rendelkezések meghozatalára a metánszivárgás minimalizálása érdekében a teljes LNG-láncban az elérhető legjobb technológiák alkalmazása révén, és e célból megfelelő K+F finanszírozás biztosítására;

53.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelem kulcsfontosságú szerepet játszik az energiabiztonság megteremtésében, és a szoros energiaügyi partnerségek, amelyeket az energiaügyi fejezeteknek az uniós kereskedelmi megállapodásokba való belefoglalása is megerősít, ennek alapvető eszközei; kulcsfontosságúnak tartja, hogy az Unió kereskedelempolitikája növelje az uniós tagállamok energiaellátásának diverzifikációját és csökkentse a túl kevés szállítótól származó importenergiától való függőségüket; hangsúlyozza, hogy az Uniónak új partnerségi lehetőségeket kell feltárnia, felülvizsgálnia a jelenlegi partnerségeket és konkrét energiaügyi tárgyalásokat folytatnia – többek között – közép-ázsiai, észak-afrikai és amerikai térségben lévő más partnerekkel; rámutat arra, hogy az Uniónak kezdeményezőbb szerepet kellene játszania a nemzetközi energiadiplomácia színterén; szorgalmazza az EU kereskedelmi és energiapolitikája közötti összhang növelését; hangsúlyozza az átláthatóság növelésének szükségességét a cseppfolyósított földgázzal kapcsolatos nemzetközi tárgyalások során; úgy véli, hogy a partnerekkel, például az Egyesült Államokkal és Ausztráliával folytatott tárgyalásoknak határozott energiaügyi elemet kell tartalmazniuk; hangsúlyozza, hogy az Uniónak szoros együttműködést kell folytatnia a nemzetközi partnerekkel a versenyen alapuló és átlátható globális LNG-piac érdekében;

54.  emlékeztet rá, hogy a jelenlegi kihívásoknak való megfelelés, valamint az energiaügyi és éghajlat-változási célkitűzések végrehajtása érdekében az e szakpolitikai területeket jellemző globális korlátok mellett az Uniónak és tagállamainak a meglévő jogi keretek és nemzetközi egyezmények alapján közösen kell fellépniük a nemzetközi szintéren energiabiztonsági és fenntarthatósági kérdések nemzetközi kereskedelmi fórumokon – valamint a gázbehozataltól függő partnerországok körében – történő felvetésével; hangsúlyozza, hogy az Uniónak ugyanakkor támogatnia kell és ösztönöznie kell az energiahatékonyságot;

55.  úgy véli, hogy az uniós tagállamok magán- és állami vállalatai számára a tiszta, biztonságos és energiahatékony technológiák terén jelentős lehetőségeket teremtő kereskedelmi politika különösen fontos, különösen a növekvő globális energiakereslet fényében; jelentős vámcsökkentéseket szorgalmaz a tiszta technológiák számára a zöld árukkal kapcsolatos kezdeményezés keretében, továbbá az EU szabadkereskedelmi megállapodásaiban, amelyeknek meg kell szüntetniük az energiahordozók kereskedelmére vonatkozó nem vámjellegű akadályokat;

56.  kiemeli a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodás (TTIP) energiáról és nyersanyagokról szóló fejezetének fontosságát az EU energiabiztonsága szempontjából; üdvözli a Bizottságnak az Egyesült Államokból származó földgáz uniós exportjára vonatkozó korlátozások megszüntetésére irányuló munkáját;

57.  úgy véli, hogy az Egyesült Államok keleti partvidékén található Sabine Pass LNG-n keresztül a piacra kerülő évi 12,2 milliárd m3 földgáz a különböző egyesült államokbeli projekteknek köszönhetően 2020-ig piacra jutó potenciálisan további 74 milliárd m3-t kitevő földgázzal együtt jelentős lehetőséget kínál Európa számára, hogy erősítse energiakereskedelmi kapcsolatait az Egyesült Államokkal; véleménye szerint a TTIP nyersanyagokról és energiáról szóló fejezetének lezárása jelentős mértékben javítja majd az Unió gázellátási lehetőségeit;

58.  úgy véli, hogy az európai vállalatok nem korlátozhatók abban, hogy a belföldi vállalatokkal azonos feltételek mellett működjenek a harmadik országok energiapiacain; hangsúlyozza, hogy az európai energiapiacon működő harmadik országbeli vállalatoknak eleget kell tenniük az európai jogszabályoknak; hangsúlyozza, hogy e szereplőknek átlátható struktúrával kell rendelkezniük, amely lehetővé teszi részvényeseik nyomon követését.

59.  hangsúlyozza, hogy az LNG-vel kapcsolatos tervezés, a létesítmények kiépítése és a gáz használata, valamint a hazai készletek és források kitermelése tekintetében a lehető legszigorúbb környezetvédelmi normákat kell érvényesíteni és tiszteletben kell tartani a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó előírásokkal kapcsolatos nemzetközi munkaügyi normákat; hangsúlyozza, hogy fel kell hívni a figyelmet az importált cseppfolyósított földgáz környezeti, éghajlati és társadalmi hatásaira; ismételten emlékeztet arra, hogy be kell vonni a helyi közösségeket, és hogy a fogyasztás és – építés esetén – az új infrastruktúra tervezése tekintetében a valóságot tükröző értékelésekre kell támaszkodni; hangsúlyozza, hogy a cseppfolyósított földgázra való átállás lehetőséget kínál a tengeri szénszállítástól való függőség megszüntetésére; felhívja az Uniót, hogy biztosítson pénzügyi támogatást az ilyen célú európai projektek számára;

60.  rámutat arra, hogy mivel a következő években az LNG-ellátás növekedése várható, ezt a stratégiát ki lehetne egészíteni az LNG-t szállító hajókra irányuló szükségletek értékelésével és olyan intézkedésekkel, amelyek lehetővé teszik az uniós hajógyártó ipar számára, hogy megragadja ezt a lehetőséget, és ezáltal hozzájáruljon azon célhoz, hogy az ipar GDP-aránya 2020-ra 20%-ra növekedjen; felszólít arra, hogy a Tanács folyamatosan kísérje figyelemmel az LNG-szállítás biztonsági normáit és szükség esetén szigorítsa azokat a terrorizmus megelőzésére irányuló intézkedések keretében;

A fenntarthatóság kérdése és az LNG mint közlekedési, fűtési és villamosenergia-termelési célú alternatív tüzelőanyag

61.  elismeri, hogy az LNG-ben mint alternatív üzemanyagban komoly lehetőségek rejlenek mind a közúti, mind a tengeri szállítás terén; hangsúlyozza, hogy az LNG áruszállítás területén való szélesebb körű alkalmazása hozzájárulhat a globális CO2-, SOx- és NOx-kibocsátások csökkentéséhez, különösen, ha a tengeri szállításban gyarapodik a cseppfolyósított földgázzal (LNG) működő motorok használata;

62.  hangsúlyozza, hogy a töltés infrastruktúra-hálózatának megléte az LNG mint alternatív üzemanyag közlekedési ágazatban való számottevő alkalmazásának előfeltétele; felhívja e tekintetben a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az alternatív tüzelőanyagokról szóló 2014/94/EU irányelv maradéktalan végrehajtását, többek között LNG-töltőállomások létesítését a TEN-T folyosók mentén, illetve a tengeri és a belvízi kikötőkben, felváltva a szennyezőbb üzemanyagokat; hangsúlyozza azonban ezzel összefüggésben, hogy következetes összhangot kell biztosítani a fenntarthatósági célkitűzésekkel, ezért a cseppfolyósított földgáz nem szoríthatja ki a megújuló energiaforrásokat;

63.  felszólít tengeri útvonalak kifejlesztésére, például az Azori-szigetek érintésével, amely földrajzi elhelyezkedésénél fogva kulcsfontosságú töltőállomás lehetne a transzatlanti LNG-útvonalakhoz; kéri az Európai Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre forrásokat az e célt szolgáló projektek támogatására;

64.  kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és azok régióival közösen hozza létre az „LNG kék folyosók a szigeteknek” elnevezésű közös projektet a tengerészeti ágazat számára, amely felöleli a TEN-T átfogó hálózat kikötőit, a szükséges LNG-infrastruktúrák létrehozása és ezen hálózat, valamint a TEN-T törzshálózat összekapcsolása érdekében;

65.  felhívja továbbá a tagállamokat a 2014/94/EU irányelv végrehajtásának biztosítására a CNG- töltőállomások tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy a városi/külvárosi agglomerációkban és más sűrűn lakott területeken, valamint legalább a meglévő TEN-T törzshálózat mentén az egész Unióban közlekedhessenek a CNG-vel üzemelő gépjárművek;

66.  hangsúlyozza, hogy a 2014/94/EU irányelvben foglaltaknak megfelelően meg kell határozni a tengerjáró és belvízi hajókat, valamint a gépjárműveket kiszolgáló LNG-töltőállomásokra vonatkozó közös műszaki előírásokat; Az LNG tárolására, vételezésére és fedélzeten való használatára vonatkozó szigorú harmonizált biztonsági szabályokat és képzéseket kér az Unió egészében, egyidejű vételezési és szállítási műveleteket téve lehetővé; megállapítja, hogy e munkát a Nemzetközi Tengeri Szervezettel (IMO) és az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökséggel (EMSA) szoros együttműködésben kell elvégezni;

67.  hangsúlyozza, hogy megfelelő K+F finanszírozást kell biztosítani egyrészt a belvízi és tengerjáró hajók, valamint a gépjárművek esetében alkalmazott jobb technológiák fejlesztéséhez az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású flottára történő gyors átállás érdekében, másrészt az LNG-töltőállomások létrehozása esetében a kezelő nélküli rendszerek fejlesztéséhez; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az LNG felhasználásán alapuló hajók és gépjárművek fejlesztését, illetve a hagyományos üzemanyagokat használó járművek átalakítását, hogy használhassanak LNG-t is;

68.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözze az LNG vasúti szállítását, mivel ez elősegíti egyrészről a közúti közlekedés tehermentesítését, másrészről pedig hozzájárul egy csekély károsanyag-kibocsátással járó energiahordozó/tüzelőanyag környezetbarát és biztonságos szállításához;

69.  felszólítja a Bizottságot, hogy az új személygépkocsik CO2-kibocsátására vonatkozóan kibocsátási követelményeket megállapító 443/2009/EK rendelethez kapcsolódóan, az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően vizsgálja meg egy, a szénhidrogén-kibocsátásokra vonatkozó CO2-egyenérték megállapításának lehetőségét, többek között a fogyasztók tájékoztatása céljából;

70.  megjegyzi, hogy egyes területeken, például a távolsági szállítás és a nagyteljesítményű ipari felhasználások terén a kisüzemi LNG-technológia alkalmazása nemcsak hozzájárulhat az éghajlatpolitikai célkitűzések eléréséhez, hanem jelentős üzleti előnyt is eredményezhet;

71.  megállapítja, hogy az LNG és különösen a sűrített földgáz (CNG) a tömegközlekedés számára is életképes megoldást jelent, mivel már rendelkezésre áll, és ezáltal hozzájárulhat a levegő- és zajszennyezés csökkentéséhez, ami különösen a városi agglomerációkban jobb életkörülményekhez vezethet;

72.  megállapítja, hogy bár az LNG és a CNG reális átmeneti megoldást biztosíthat a közlekedés környezetre gyakorolt hatásainak csökkentéséhez, hosszú tavú előnyeik csak akkor valósulnak meg, ha párhuzamosan támogatást kap a zökkenőmentes átmenet a cseppfolyósított biogáz (LBG) és a megújuló energia más formáinak használata felé, többek között úgy, hogy biztosítják az LNG- és az LBG-rendszerek közötti átjárhatóságot; hangsúlyozza, hogy a stratégiának illeszkednie kell az átfogóbb éghajlati és energetikai célokhoz és prioritásokhoz, és a COP 21 konferencián elfogadott megállapodással összhangban a kereslet csökkentésére, az energiahatékonyság javítására és a fosszilis tüzelőanyagok megszüntetésére kell helyeznie a hangsúlyt;

73.  hangsúlyozza, hogy a töltőállomás-infrastruktúra hatékony hálózata az LNG mint a közlekedési ágazat alternatív üzemanyaga érdemi alkalmazásának előfeltétele; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre az ilyen infrastruktúrák fejlesztésére irányuló ösztönzőket az ellátás jelenlegi hiányosságainak felszámolása és a teljes ellátási hálózat kiépítése érdekében;

74.  a multimodális közlekedés előmozdítása szempontjából hangsúlyozza a tengeri és belvízi kikötőkben található LNG-infrastruktúrák jelentőségét, mivel az ilyen infrastruktúraát a tengeri és belvízi hajók, valamint a szárazföldön való továbbszállítást végző tehergépjárművek egyaránt használni tudják; sürgeti a nemzeti és regionális üzemeltetőket, hogy szorosan működjenek együtt ezen infrastruktúra multifunkcionalitásának és kihasználhatóságának fokozása céljából;

75.  úgy gondolja, hogy a földgáz mint alternatív üzemanyag közlekedésben való használatának előmozdítása fontos globális kihívást jelent, és a kibocsátáscsökkentés elérése iránti, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezeten (ICAO) és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezeten (IMO) keresztül megteendő kötelezettségvállalásra vonatkozó felhívásokat;

o
o   o

76.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, valamint az Energiaközösség Titkárságának és szerződő feleinek.

(1) HL L 307., 2014.10.28., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0444.


A halászati ellenőrzések egységessé tételének mikéntje Európában
PDF 374kWORD 57k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalása a halászati ellenőrzések egységessé tételének mikéntjéről Európában (2015/2093(INI))
P8_TA(2016)0407A8-0234/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére, amely az „Európa fenntartható fejlődése” melletti szükséges kötelezettségvállalást irányozza elő, valamint előírja „a környezet minőségének magas fokú védelmét és javítását”, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 11., 43. és 191. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK tanácsi rendeletre (a továbbiakban: ellenőrzési rendelet),

–  tekintettel a közös halászati politikáról szóló 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre és különösen annak 15. és 36. cikkére,

–  tekintettel a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal létrehozásáról szóló 768/2005/EK tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1010/2009/EK bizottsági rendeletre,

–  tekintettel a 2015/812/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kirakodási kötelezettségre vonatkozó részére, és különösen a 7. és 9. cikkére,

–  tekintettel a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 404/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletre,

–  tekintettel a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó, 2014. február 5-i álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal létrehozásáról szóló 768/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó, 2016. július 6-i álláspontjára(2),

–   tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek éttermekben és kiskereskedelemben történő nyomonkövethetőségéről szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0234/2016),

A.  mivel a közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet hatálya az Európai Unió egész területére kiterjed;

B.  mivel a 404/2011/EU végrehajtási rendeletben foglalt különböző vizsgálati modellekben szereplő vizsgálati formákat nem harmonizálták, ugyanazon témákra eltérő elnevezések használatosak, ami a hatóságok közötti információátadásban működési nehézségeket okoz;

C.  mivel a legutóbbi, az elektronikus hajónaplók végrehajtásához alapvetően szükséges adatcsere-protokollokat 2010 júliusában fejezték be, és mivel az elektronikus hajónaplók 2010 januárja óta kötelezők;

D.  mivel az európai halászati ellenőrzés szabályossága, gyakorisága, tartama, komolysága, alapossága, hatékonysága és módszerei tekintetében valós eltérések mutatkoznak, illetve a halászok ilyen eltéréseket érzékelnek, és egyenlő és megkülönböztetésmentes elbánásra van szükség;

E.  mivel a halászati ellenőrzési erőfeszítéseknek szükségszerűen építeniük kell a halászati ágazat teljes körű és aktív részvételére;

F.  mivel a pontrendszer a halászhajókat és nem a hajótulajdonosokat, a halászat vagy a termelési láncban részt vevő egyéb személyeket bünteti;

G.  mivel a halászati ágazat a tengerekkel és óceánokkal való fenntartható gazdálkodás fontos szereplője;

H.  mivel az esetleges regionális eltérések mellett a tagállamok között jelentős különbségek vannak az európai, különösen az ellenőrzési rendeletből eredő rendeletek alkalmazása terén, és mivel minden egyes tagállam saját egyedi jogrendszerrel és eltérő igazgatási és igazságszolgáltatási szerkezettel rendelkezik, amely szükségszerűen tükröződik a KHP szabályainak való meg nem felelés esetén kiszabott közigazgatási és/vagy büntető szankciók rendszerében és abban is, hogy e rendszerek az egyes tagállamok között eltéréseket és igazságtalanságokat eredményeznek;

I.  mivel megállapítást nyert, hogy kockázatokat hordoz, ha a nemzeti ellenőrzési hatóságok nem mindenkor férnek hozzá a külföldi hajók hatékony ellenőrzéséhez szükséges lényeges adatokhoz, és mivel az ellenőrzésekkel és szankciókkal kapcsolatos eltérő megközelítések problémát okoznak a tagállamok számára az észlelt jogsértések lobogó szerinti államokkal való nyomon követésekor;

J.  mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó, az Unióba beáramló termékekre vonatkozóan szigorúbb ellenőrzésekre van szükség, és valamennyi tagállamban garantálni kell az ilyen halászat azonos szintű ellenőrzését;

K.  mivel az 1224/2009/EK rendelet és a megfelelő szankciók végrehajtásáért a tagállamok felelnek;

L.  mivel egyes tagállamok nem rendelkeznek speciális halászati ellenőrzési egységekkel;

M.  mivel az Európai Halászati Ellenőrzési Hivatal (EFCA), amelyet a közös halászati politika szerinti legmagasabb szintű közös ellenőrzési normák előmozdítása érdekében hoztak létre, a rendelkezésére álló erőforrások korlátozottsága ellenére hatékony szerepet játszik az ellenőrzési rendszer egységes végrehajtásában;

N.  mivel az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA), különösen a 11 06 62 02. (a közös halászati politika (KHP) és az integrált tengerpolitika ellenőrzése és végrehajtása), valamint a 11 06 64. (EFCA) költségvetési tételeivel hozzájárulhat a halászati ellenőrzés tökéletesítéséhez és korszerűsítéséhez;

O.  mivel a kirakodási kötelezettség már alkalmazandó, és az a halászati szereplőket aránytalanul súlyosan érinti, mivel ugyan a szereplők az uniós jog értelmében megengedett eszközöket és felszereléseket használnak, és minden lehetséges módon kerülik a járulékos fogásokat, pusztán azért is megbüntethetik őket, mert e fogások meghaladják az uniós és a nemzeti jog szerint megengedett maximális mennyiséget;

P.  mivel a halászati technikák és felszerelések változnak és fejlődnek, és a hatékonyság érdekében az ellenőrzési rendszereket és technikákat is korszerűsíteni kell; emlékeztet arra, hogy erre a célra az ETHA-t is fel lehet használni;

Q.  mivel az ellenőrzés szempontjából a kirakodási kötelezettség olyan fontos kérdés, amelyre a jogalkotónak és az ellenőrzésért felelős hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk;

R.  mivel az alacsony költségekkel működő távoli megfigyelési technológiák, például az automatizált azonosító rendszer (AIS) lehetővé teszik az önkéntes ellenőrzést, továbbá megkönnyítik a nyomon követést és fokozzák a halászok biztonságát;

S.  mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat és az abból származó fogásokkal való kereskedés globális szinten bűncselekménynek minősül;

T.  mivel a halárverések létfontosságú szerepet töltenek be a tengeri élelmiszerek ágazatában, és központi szerepet játszanak a kirakodott halak ellenőrzésében;

U.  mivel a tagállamok eltérő jogrendszerekkel rendelkeznek, és mivel a begyűjtött bizonyítékoknak a büntető eljárást lefolytató tagállamok ezen egyedi rendszerein belül elfogadhatóknak és felhasználhatóknak kell lenniük;

V.  mivel az ellenőrzési rendelet végrehajtásában a legjobb szövetségesek a megfelelően képzett, ösztönzött halászok, akik tisztában vannak ezen ellenőrzések előnyeivel, és tevékenyen tiszteletben tartják őket;

I.– A harmonizációt fékező tényezők

1.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a halászati tevékenységek hatékony ellenőrzését az élő tengeri erőforrások fenntartható kiaknázásának és az uniós flották számára egyenlő versenyfeltételek garantálása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az ellenőrzési rendelet hatékony végrehajtását;

2.  hangsúlyozza, hogy az Unió által a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat ellen világszerte folytatott, nagyszabású küzdelemhez az ellenőrzési rendelet saját felségvizeinken való hatékony alkalmazásának kellene társulnia;

3.  hangsúlyozza az ellenőrzések körének sokféleségét és a különböző ellenőrzési helyszínek közötti eltéréseket, illetve a halászati ellenőrzések ebből eredő diszkriminatív jellegét, minthogy egyes tagállamokban az ellenőrzést úgy szervezik meg, hogy a halászati eszközöktől egészen a fogyasztóig terjedjen, míg mások kizárólag bizonyos láncszemeknél végeznek vizsgálatot, ezzel például a fogások szállításával vagy az étkeztetéssel kapcsolatos szempontokat is kizárva az ellenőrzésből;

4.  elismeri, hogy a jelenlegi ellenőrzési rendelet a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendelettel együtt jelentős eredményeket hozott az ellenőrzési rendszerben a számos, korábban különálló rendelet megszilárdítása, az új technológiák alkalmazási lehetőségének bevezetése, a szankciók harmonizálására irányuló előzetes lépések megtétele, a Bizottság és a tagállamok szerepének egyértelművé tétele, a nyomonkövethetőség javítása és más előrelépések tekintetében;

5.  emlékeztet arra, hogy a rendeletek halászok általi elfogadottságát befolyásolja, hogy a végrehajtás hatásait tisztességesnek tartják és a rendeleteket észszerűnek találják-e, valamint hogy a rendelet és a hagyományos halászati sémák és gyakorlatok összeegyeztethetők-e egymással;

6.  szükségesnek céli a halászatra vonatkozó normák tisztázását, osztályozását és kidolgozását a különböző tengeri területeken;

7.  megállapítja, hogy az ellenőrzéseket sokféle módon szervezik, egyes tagállamok felosztják őket a különböző közigazgatási szervek között, mások egyetlen szervhez rendelik őket, továbbá megállapítja, hogy az ellenőrzésekhez felhasznált eszközök, felszerelések és emberi, logisztikai és pénzügyi erőforrások igen sokfélék; megjegyzi továbbá, hogy e körülmények megnehezítik az irányítás átláthatóságának és az információ hozzáférhetőségének biztosítását;

8.  hangsúlyozza, hogy az ellenőrzések hatékonysága az Unión belüli halászterületek nagyfokú sokféleségétől függően is változik, mivel vannak köztük szűk, korlátozott övezetek, amelyek halászati erőforrásain lényegileg a szomszédos tagállamok osztoznak, illetve igen távoli és félreeső fekvésű övezetek is; fenntartja, hogy a kiterjedt és főként óceáni jellegű kizárólagos gazdasági övezetekkel rendelkező legkülső régiók sajátos jellemzői, a kiaknázott halállományok típusa és az alternatív erőforrások hiánya egyértelműen szigorúbb ellenőrzési intézkedéseket tesz szükségessé e régiókban, amelyek nagymértékben függnek a halászattól, és igen sérülékenyek a KHP szabályait köztudottan megsértő flották által okozott súlyos károkkal szemben;

9.  nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy maradéktalanul és megfelelően hajtsák végre az ellenőrzési rendeletet annak érdekében, hogy egyértelműen lássák, a soron következő felülvizsgálat során mely részeket kell tökéletesíteni, valamint hogy ezáltal a jövőben is működőképes és könnyen alkalmazható ellenőrzési rendeletet biztosítsanak;

10.  megjegyzi, hogy megközelítésbeli különbség van a kockázatértékelésen alapuló ellenőrzések és a halászati tevékenységre és a fogások értékesítési csatornáira vonatkozó véletlenszerű ellenőrzések között;

11.  megállapítja, hogy a technikai intézkedések jelenlegi összetettsége és az esetlegesen egymásnak ellentmondó rendelkezések hatalmas száma, a számos eltérés és mentesség, a különböző jogi szövegekben elszórtan elhelyezett rendelkezések nem csak a megértésüket, hanem az ellenőrzésüket és érvényre juttatásukat is megnehezíti;

12.  emlékeztet arra, hogy a véletlenszerű ellenőrzéseket a kirakodás időpontjában végzik, míg a tengeren végzett ellenőrzések, mivel kockázatértékelésen alapulnak, nyilvánvalóan nagyobb arányban derítenek fényt a jogsértésekre, mint a szárazföldön elvégzett vizsgálatok;

13.  emlékeztet arra, hogy mivel a halászatra vonatkozó kirakodási kötelezettség alapvető változást jelent, az (EU) 2015/812 salátarendelet kétéves alkalmazkodási időszakot ír elő, amelynek lejárta előtt a kirakodási kötelezettség megsértése nem tekinthető súlyos jogsértésnek; kéri ezen időszak szükség szerinti meghosszabbítását;

14.  megjegyzi, hogy az 1224/2009/EK rendeletben található nagyszámú fakultatív rendelkezésnek köszönhetően a tagállamok, sőt néha a régiók is eltérően ültetik át a szabályokat nemzeti és regionális jogukba; hangsúlyozza, hogy egyes rendelkezései a gyakorlatban nehezen juttathatók érvényre, vagy mert a szabályozás kevéssé igazítható a valósághoz, például a halászati ágazat tengeri medencénként, tagállamonként és halászati övezetenként igen eltérő, meghatározó jellemzői (flott, halászati eszközök, halászterületek és célfajok) miatt, vagy mert az ellentmondások az ellenőrök számára több eltérő értelmezésre adnak lehetőséget;

15.  megállapítja, hogy eltérés van a tagállamok között a jogsértések mértékében, illetve hogy ugyanazon jogsértésre közigazgatási vagy büntetőjogi szankciót alkalmazhatnak; azt állítja, hogy a pontalapú, a nem megfelelés esetén pontlevonással járó halászatiengedély-rendszer jelentős európai eszköz, mivel súlyos jogsértések esetén szankcionálási keretet biztosít, ugyanakkor a szükséges egységesség híján csak súlyosbítja a tagállamokban a gazdasági szereplők között már eddig is méltánytalan, egyenlőtlenségeket eredményező helyzetet; kéri e szankciók tekintetében fennálló eltérések elkerülését;

16.  megjegyzi, hogy a bizalom és az átláthatóság tagállamok közötti hiánya a rendelettel kapcsolatos információmegosztás hiányának egyik fő problémája; ösztönzi e helyzet megoldását a valamennyi halászra kiterjedő egyenlő versenyfeltételek biztosítása és igazolása érdekében;

17.  emlékeztet arra, hogy az EFCA gondoskodik az ellenőrzésre, felügyeletre és megfigyelésre vonatkozó közös normák alkalmazásáról, és a közös megvalósítási tervek révén megkönnyíti a tagállamok közötti operatív együttműködést; ismételten rámutat, hogy meg kell erősíteni az EFCA megbízatását annak érdekében, hogy közös halászati ellenőrzési műveleteket hozzon létre, amelyek lehetővé teszik számos helyi, regionális és nemzeti hatóság, valamint az uniós szinten parti őrségi feladatot ellátó uniós ügynökségek hatékony és összehangolt fellépését; kéri, hogy az EFCA több erőforrást különítsen el e feladatra;

18.  úgy véli, hogy a halászati felügyelők képzésének az EFCA által létrehozott „alaptanterve” lényeges pontja a felügyelők képzésére és az ellenőrzési eljárásra irányuló szabványosításnak, és kéri, hogy azt valamennyi tagállam alkalmazza; megállapítja, hogy a tagállamok nem ugyanazzal a képzési referenciarendszerrel rendelkeznek, ha mégis, csak önkéntes alapon, azaz a képesítések tartalma, a toborzás és a kitűzött célok mind eltérőek;

19.  megállapítja, hogy a halászok képzése és tájékoztatása tagállamonként eltérő, és hogy az „ellenőrzési” rendeletben meghatározott, az egyszerűsítést vagy a hozzáférhetőséget szolgáló egyetlen eszköz sem valósult meg; úgy véli, hogy e helyzetben nincs meg a kellő tudatosság, ami komolyan gátolja a jogszabályok kívánatos, harmonizált alkalmazását; határozottan ösztönzi ezen eszközök mielőbbi végrehajtását;

20.  megjegyzi, hogy noha a fogyasztók az évek folyamán a Bizottság széles körű tudatosságnövelő kampányának köszönhetően tudatosabbá váltak az általuk vásárolt áruk eredetét és azonosítását illetően, ugyanazok a fogyasztók nem kapják meg a megfelelő tájékoztatást a számukra az éttermekben felszolgált haltermékekről, mivel a kereskedelmi lánc e végső elemére vonatkozóan nem léteznek kötelező előírások;

21.  hangsúlyozza, hogy az új nyomonkövetési, valamint valós idejű információtovábbítási és kommunikációs technológiák felhasználása elengedhetetlen a tengeri felügyelet tökéletesítéséhez; kéri a tagállamok által használt eszközök műszaki kompatibilitásának megoldását, valamint az ellenőrzéssel kapcsolatos adatbázisok részleges megosztását, továbbá a rendszerből eredő eltérések és hatékonyságcsökkenés kiküszöbölését;

22.  rámutat, hogy nem értékelték az egyes szabályoknak a hajók eltérő technológiai szintjéből, a helyi logisztikából és az ágazat különböző kikötőkben való megszervezéséből eredő tényleges végrehajthatatlanságát;

23.  kiemeli az ETHA szerepét, amelyet a 2014 és 2020 közötti időszakban – különösen a közös halászati politika célkitűzéseinek ellenőrzésére rendelve – 580 millió eurót kitevő költségvetése révén töltött be;

24.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az egységes piac egységességét, valamint hogy a tagállamokban egyenértékű módon, a tagállamokon belüli és kívüli ellenőrzések során egységes minőségi szinten teljesítik az ellenőrzési előírásokat, attól függetlenül, hogy a termékeket mely határon léptetik be az Unióba;

II.– Jobbítási javaslatok

25.  támogatja az uniós jogi szabályozás egyszerűsítését és tökéletesítését, valamint az igazgatási terhek csökkentését a minőségi jogalkotás érdekében, különösen az 1224/2009/EK tanácsi rendelet korlátozott körű és célzott felülvizsgálata révén, amely a tervek szerint legkésőbb 2017-re várható, megtartva ugyanakkor azokat a hatékony szabályokat, amelyek megelőzik, felfedik és szankcionálják a KHP megsértését, és elsősorban a normák különböző tagállamok közötti végrehajtásának javítására összpontosítva, főként nagyobb fokú harmonizációra törekedve, feltéve, hogy e harmonizáció a meglévő erőteljes ellenőrzési kereten alapul, és nem jár a legmagasabb szintű munka-, környezet-, szakszervezet- vagy társadalomvédelmi normák felhígításával;

26.  úgy ítéli meg, hogy az új KHP-ban előirányzott regionalizációhoz stabil és harmonizált ellenőrzési rendszerre van szükség; határozottan ellenzi az „ellenőrzési” rendelet gyengítését, és úgy véli, hogy a tagállamok már most is élhetnek a jelenlegi keret által biztosított rugalmassággal;

27.  kéri, hogy az európai intézmények működjenek együtt a halászati ágazattal e felülvizsgálat során, különösen a hagyományos kisüzemi part menti halászat terén, amelynek védelmére és előmozdítására minden új jogszabálynak törekednie kell;

28.  hangsúlyozza, hogy a jogi eszközök kidolgozása vagy felülvizsgálata során tárgyalásokat kell folytatni a különböző nemzeti, legkülső régióbeli és regionális hatóságokkal;

29.  úgy véli, hogy a tagállamok közötti szorosabb együttműködés az ellenőrzések további harmonizációjának egyik módja lenne; hangsúlyozza e tekintetben az uniós halászati ellenőrzési rendszer szerinti kötelezettségeknek való megfeleléssel foglalkozó szakértői csoport jelentőségét;

30.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a kötelező szabályok végrehajtása előtt meg kell teremteni a jogi és működési környezetet, ezzel elkerülve a paradox helyzeteket;

31.  úgy véli, hogy a Bizottságnak gondoskodnia kell az egységes és pontos átültetésről, és meg kell győződnie a meglévő szabályozás végrehajtásának helyzetéről, például azáltal, hogy megállapítja az egyes tagállamok által minimálisan ellenőrizendő szállítmányok százalékos arányát; úgy véli továbbá, hogy az ellenőrzési eljárásoknak átláthatóaknak, kiegyensúlyozottaknak és szabványosítottaknak kell lenniük, lehetővé téve, hogy a tagállamok egyenrangú felek legyenek halászaik ellenőrzése tekintetében, valamint hogy az ellenőrzési szabályoknak egyszerűbbeknek, átfogóbbaknak és következetesebbeknek kell lenniük;

32.  támogatja az ellenőrzések szigorítását a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó hal behozatalának megelőzése érdekében, többek között olyan nemzeti hírszerző csoportok létrehozása révén, amelyek a kockázatok feltárására legjobb képesítéssel rendelkező, szakosodott halászati ellenőrökből állnak, valamint a minimálisan ellenőrizendő szállítmányok százalékos arányának megállapítása révén;

33.  úgy véli, hogy a kirakodási kötelezettség tekintetében jó minőségű adatok gyűjtésére, kezelésre és felhasználásra van szükség a kirakodási kötelezettség tényleges végrehajtásának ellenőrzése és értékelése céljából, valamint annak érdekében, hogy az adatgyűjtés megfeleljen a felülvizsgált KHP-ból eredő követelményeknek;

34.  kéri a tagállamokat és tengeri halászati ellenőrzési hatóságaikat, hogy hozzanak létre szakosodott halászati ellenőrökből álló csoportokat; támogatja és ösztönzi a tagállamok közötti együttműködés fokozását ellenőrök, ellenőrzési módszerek és adatok cseréje, közös kockázatelemzések, valamint a lobogójuk alatt közlekedő hajók kvótáira vonatkozó információk megosztása révén;

35.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok felelnek az ellenőrzési rendelet végrehajtásáért; emlékezteti a tagállamokat arra, hogy tegyenek eleget kötelezettségeiknek, és működjenek szorosan együtt egymással a bevált gyakorlatok és az adatok megosztása érdekében, és tegyék lehetővé az ellenőrzési rendszerek interoperabilitását;

36.  úgy véli, hogy a lehetséges ellenőrzések különböző fajtáinak egységes és kiszámítható alkalmazása ezen ellenőrzések teljes körű meghatározása, harmonizációja és kifejtése révén hozzájárulna ahhoz, hogy valamennyi uniós halászati területen egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani;

37.  rámutat, hogy egyes régiókban a tengermedencéket az Unión kívüli országokkal közösen irányítják, és kéri a tagállamok és nem tagországok közötti együttműködés fokozását;

38.  úgy véli, hogy a tagállamoknak, az Európai Halászati Ellenőrző Hivatalnak és a Bizottságnak szorosabb együttműködést és koordinációt kell folytatnia;

39.  kéri, hogy az EFCA és a tagállami képzési intézmények hajtsanak végre egységes, a halászati ellenőröknek szánt európai képzési tervet, amely közös tanterven és szabványosított szabályokon alapul, és amelyet részben az ETHA finanszírozhatna;

40.  kéri, hogy az EFCA alaptantervét fordítsák le és terjesszék széles körben, például a nemzeti hatóságoknak szánt, az alkalmazásról szóló képzések révén, az ETHA segítségével; javasolja, hogy az ellenőrök a bevált gyakorlatok példáival egészítsék ki e kézikönyvet;

41.  hangsúlyozza a harmadik felek által nyújtott ellenőrzési képzési kezdeményezések értékelését és tanúsítását;

42.  javasolja a halászok képzésének és tájékoztatásának javítását, amit szakmai szervezeteik és part menti akciócsoportok is végezhetnek annak érdekében, hogy a szabályok céljának és általános jelentőségének érthetőbbé tételével terjesszék ezen szabályok megértésének tiszteletben tartásának kultúráját; e célból javasolja a tanácsadó bizottságokkal való hatékony egyeztetést; javasolja online adatbázisok létrehozását a halászati területekre vonatkozó dokumentumok és információk számára (a büntetőpontrendszert is ideértve) a hatályos adatvédelmi rendelkezések szabta keretek között, ezáltal mindenki számára elérhetővé, olvashatóvá és érthetővé téve a szabályozást; kéri a Bizottságot, hogy értékelje a leendő európai halászoknak szóló képzési tanfolyamokat, és következtetéseit tegye közzé közlemény útján;

43.  javasolja az ellenőrzések nyomtatásra kész vagy elektronikus mintáit tartalmazó és az ellenőrzési jelentéseket központosító elektronikus EFCA-nyilvántartás (egységes EFCA-ügyfélszolgálat) ötletének fontolóra vételét; megjegyzi, hogy ezt az elektronikus EFCA-nyilvántartást a tagállamok és harmadik országok által kiállított fogási tanúsítványok érkeztetésére és központi tárolására is fel lehetne használni;

44.  javasolja az ellenőrző ügynökségek által használt nyilvános kommunikációs rendszerek tökéletesítését, és hangsúlyozza, hogy rendszeresen terjeszteni kell az általuk végzett munkát és az elért eredményeket, valamint állandó jelleggel tájékoztatást kell nyújtani a halászati erőforrásokra alkalmazott szabályokról, például a legkisebb kifogható méretekről, illetve az időbeli és térbeli korlátozásokról;

45.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az EFCA szerepét, különösen költségvetését, hatásköreit és emberi erőforrásait tekintve; javasolja, hogy vizsgálják felül e szervezet beavatkozásainak a 1224/2009/EK rendelet 94. és 95. cikkében meghatározott feltételeit, és különösen kapjon jogot arra, hogy a túlhalászott és a maximálisan fenntartható hozamot el nem érő halászati erőforrások esetében beavatkozzon;

46.  hangsúlyozza, hogy különösen azokban a tagállamokban, amelyek eddig kevéssé hajtották végre az ellenőrzési rendeletet, meg kell erősíteni és szigorítani kell az ellenőrzéseket a jogellenes halászat elleni fellépés, a KHP szabályainak való megfelelés és a begyűjtött adatok minőségének fokozása érdekében;

47.  emlékeztet arra, hogy az adatokat valós időben kell tudni megosztani, különösen a Hivatal által a tagállamokkal együtt végzett és a Hivatal által közös megvalósítási tervek révén összehangolt ellenőrzési műveletek során;

48.  hangsúlyozza, hogy növelni kell az EFCA a tagállamokhoz közeli jelenlétét, a legkülső régiókat is ideértve;

49.  javasolja, hogy az Európai Parlament legalább két képviselővel vegyen részt a Hivatal igazgatótanácsában, amelyben hat képviselőt a Bizottság és egyet-egyet a tagállamok jelölnek, és hogy e képviselet legyen paritásos összetételű (nők és férfiak azonos számban foglaljanak helyet benne), és a Parlament Halászati Bizottsága jelölje ki tagjai közül;

50.  javasolja az ellenőrzés – például a nyomon követés –kiterjesztését a teljes termelési láncra, és a tengeri ellenőrzési jogkör egyetlen közigazgatási szervre történő átruházását az emberi, logisztikai és pénzügyi erőforrások pazarlásával járó és zavart okozó ellenőrzésbeli átfedések, valamint a halászati ágazat szereplőire gyakorolt fölösleges nyomás elkerülése érdekében; emellett kéri a tagállami intézmények között hivatalos együttműködés kialakítását annak érdekében, hogy a haltermelési lánc egésze hatékonyan ellenőrizhető legyen;

51.  kéri a Bizottságtól, hogy határozza meg, helyénvaló-e a büntetőpontok halászati engedélyekkel való összekapcsolása; hangsúlyozza, hogy e rendszer értelmében a pontokat a hajó értékesítése esetén továbbviszik az engedéllyel, ami egyes esetekben csökkentheti a hajók értékét és így akadályozhatja továbbértékesítésüket például fiatal halászok részére, akik vállalkozást kívánnak indítani;

52.  javasolja egyedi intézkedések elfogadását annak elérése céljából, hogy az éttermekben a fogyasztás tudatosabb és felelősebb módon történjen, nem kizárva egy, az étteremtulajdonosokra nézve kötelező előírás bevezetését, hogy a termékekről minimális tájékoztatást nyújtsanak, ezzel közvetett ellenőrzés gyakorlását lehetővé téve a fogyasztók számára;

53.  javasolja a belvizeken önálló közösségi vagy regionális ellenőrzések, a tengeri halászati területeken 12 tengeri mérföldes körzetben nemzeti ellenőrzések, minden egyéb víz esetében uniós ellenőrzések lefolytatását;

54.  úgy véli, hogy a kockázatértékelésen alapuló ellenőrzéseknek átlátható, konkrét és mérhető, európai szinten meghatározott minimumkritériumokra kell épülniük;

55.  kéri a szankciók szabványosítását és egyúttal arányos és megkülönböztetésmentes és elrettentő szinten tartását; a büntetőjogi szankciókkal szemben a gazdasági szankciókat – többek között az ideiglenes tevékenységfelfüggesztést – részesíti előnyben, ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy az 1380/2013/EU rendelet 17. cikkében foglaltaknak megfelelően a jogsértések megelőzése érdekében előnyben kell részesíteni a KHP szabályainak megfelelő halászoknak szánt ösztönzőket;

56.  emlékeztet arra, hogy a szankciókért a tagállamok felelnek, és hogy az Európai Unió az 1224/2009/EK rendelet útján jogilag nem írhatja elő azok szabványosítását; rámutat ugyanakkor, hogy a pontrendszer a szankciókra vonatkozóan fontos keretet biztosít, és felhívja a tagállamokat, hogy kezdeményezzék különösen a büntetőjogi szankciók széles körű szabványosítását a jelenleg fennálló egyenlőtlenségek felszámolása érdekében;

57.  úgy véli, hogy a járulékos fogások rendszere valójában a halászati szereplők objektív és teljes felelősségét eredményezi, mivel abban az esetben is felelősségre vonhatók, ha teljes mértékben a jognak megfelelően és a lehető legnagyobb körültekintéssel jártak el a nem szándékos fogások elkerülése érdekében;

58.  úgy véli, hogy az európai uniós jog általános elvei nem egyeztethetők össze egy olyan rendszerrel, amelyben valamely személy objektíve felelősségre vonható nem gondatlanságból és nem szándékosan elkövetett cselekedetéért;

59.  arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a súlyos jogsértésekre és/vagy ismételt jogellenes magatartás esetében alkalmazandó, harmonizált minimumbüntetés kidolgozását;

60.  támogatja szigorúbb szankciók kiszabását a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat esetében;

61.  kéri olyan mechanizmusok kidolgozását, amelyek a szabályoknak való megfelelés javítása érdekében a jó példákra világítanak rá;

62.  úgy véli, hogy egyes rendelkezések olyan módon való értelmezése, amely a nem szándékos fogásokra vonatkozó határérték túllépéséért büntetést von maga után, figyelembe nem véve a gondatlanság vagy szándékosság hiányát jogszerű magatartás esetén, egyértelműen ellentétes az Európai Unió azon alapvető értékeivel, amelyeket az elsődleges jogban az EUSZ 6. cikke rögzít;

63.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki könnyen alkalmazható és érthető iránymutatásokat a tagállamok közötti egyenlőtlen bánásmód megelőzése érdekében, különösen olyan esetekben, amikor a halászati szereplők a járulékos fogások önkéntes bejelentése révén igazolják, hogy jóhiszeműen jártak el, és a fogások teljesen véletlenszerűek voltak;

64.  úgy ítéli meg, hogy ha hozzásegítik a gazdasági szereplőket ahhoz, hogy a tagállamok között kompatibilis, modern és könnyen korszerűsíthető technológiákba és felszerelésekbe ruházzanak be, az tisztességesebbé, kiegyensúlyozottabbá és hatékonyabbá teszi majd az ellenőrzéseket;

65.  ösztönzi finanszírozási mechanizmusok létrehozását az alacsony költségű technológiák használatának növelése érdekében az önkéntes ellenőrzések lehetővé tétele és a halászok nyomon követésének és biztonságának javítása érdekében, különösen a kisüzemi halászat területén;

66.  hangsúlyozza az elektronikus technológiák (elektronikus jelentéstételi és elektronikus nyomon követő rendszerek) fontosságát, amelyek adott esetben költséghatékony eszközöket jelentenek a tengeri tevékenységek megfigyelésének bővítésére;

67.  ellenzi mindennemű kötelező fedélzeti videokamerás megfigyelési rendszer előírását;

68.  felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy az új földmegfigyelő technológiák, például a Sentinel műholdak használata a halászat ellenőrzése szempontjából hasznos lehet;

69.  javasolja, hogy egyenértékű ellenőrzéseket alkalmazzanak a behozott halászati termékekre, a tengerparti halászatra és a szabadidős horgászatra, illetve az uniós flotta által a nem uniós vizeken folytatott és a nem uniós flott által az uniós vizeken folytatott halászatra is annak biztosítása érdekében, hogy az európai piac egésze egyenértékű hozzáférési szinttel rendelkezzen; javasolja a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal kapcsolatban az adatmegosztás kötelezővé tételét;

70.  hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló költségvetési forrásoknak, különösen az ETHA keretein belül, reálisaknak, következeteseknek és az ellenőrzés céljaihoz elegendőeknek kell lenniük;

71.  javasolja a területek számára létfontosságú halárverések megőrzésének biztosítását különösen ETHA-finanszírozás által, mivel hozzájárulnak az átláthatósághoz és a nyomonkövethetőséghez, valamint megkönnyítik a halászat ellenőrzését;

72.  támogatja a szabadidős horgászat hatásainak a felülvizsgált ellenőrzési rendeletbe való beillesztését;

73.  kéri egy, az egész Unió területén kompatbilis nyomonkövetési, adatátviteli és -elemzési rendszer kidolgozását; emellett kéri, hogy újból az Európai Bizottság feladata legyen az információ- és adatmegosztás kereteinek meghatározása, a hatályos adatvédelmi rendelkezésekkel összhangban; hangsúlyozza, hogy az adat- és információmegosztás átlátható kerete kulcsfontosságú az egyenlő versenyfeltételek biztosítása szempontjából;

74.  hangsúlyozza, hogy a kirakodási kötelezettség végrehajtásához megfelelő ellenőrzési rugalmasságnak kell társulnia, mivel figyelembe kell venni a halászati területekre vonatkozóan e kötelezettséggel előírt alapvető változásokat, különösen a több fajt érintő halászati tevékenységek tekintetében; ismételten hangsúlyozza, hogy a szankciókat és a pontrendszert a kirakodási kötelezettséggel összefüggő meg nem feleléssel kapcsolatos súlyos jogsértések esetén a kirakodási kötelezettség végrehajtásáról szóló (EU) 2015/812 rendelettel összhangban progresszív módon kell alkalmazni;

75.  hangsúlyozza, hogy az érdekelt felek és a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátani azt az információt, hogy a tagállamok szankcionálják-e a különböző típusú jogsértéseket, illetve milyen módon, valamint hogy a szankciókat a hajó lobogójától függetlenül következetesen alkalmazzák-e, teljes mértékben tiszteletben tartva az érintettek magánélethez való jogát;

o
o   o

76.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0083.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0307.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0222.


A közép- és kelet-európai közlekedési infrastruktúra összekapcsolódásának és hozzáférhetőségének fejlesztése
PDF 413kWORD 61k
Az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalása a közép- és kelet-európai közlekedési infrastruktúra összekapcsolódásának és hozzáférhetőségének fejlesztéséről (2015/2347(INI))
P8_TA(2016)0408A8-0282/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A közlekedésről szóló 2011-es fehér könyv végrehajtása: számvetés és a fenntartható mobilitás felé vezető út” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a fenntartható városi mobilitásról szóló, 2015. december 2-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Unió regionális repülőtereinek és légi szolgáltatásainak jövőjéről szóló, 2012. május 10-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 170. cikkére,

–  tekintettel az 1315/2013/EU rendeletre(4),

–  tekintettel az 1316/2013/EU rendeletre(5),

–  tekintettel a Bizottság „Közúti közlekedésbiztonság az Európai Unióban” című, 2015. márciusi jelentésére(6),

–  tekintettel a Duna menti országok minisztereinek 2014. december 3-i, a Duna és hajózható mellékfolyói vízi infrastruktúrájának hatékony helyreállításával és karbantartásával foglalkozó ülésére(7),

–  tekintettel a Kárpátok közlekedésével kapcsolatos együttműködés megerősítéséről és a Via Carpatia fejlesztési projekt folytatásáról szóló, 2016. március 3-i łańcuti nyilatkozatra(8),

–  tekintettel a „berlini folyamatra”, a nyugat-balkáni országok 2014. évi konferenciájára, a 2015. évi bécsi csúcstalálkozóra és a 2016. évi párizsi konferenciára,

–  tekintettel a Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájához kapcsolódó cselekvési tervre (SEC(2010)1489),

–  tekintettel a Európai Unió balti-tengeri stratégiájához kapcsolódó cselekvési tervre (SWD(2015)0177),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0282/2016),

A.  mivel a közlekedési infrastruktúra összekapcsolhatósága és hozzáférhetősége jelentős hatással van az Unió és régiói gazdasági növekedésére, gazdasági versenyképességére, foglalkoztatására és területi kohéziójára; mivel Közép- és Kelet-Európa az egységes európai piac nélkülözhetetlen része, amely a befektetések vonzása és az egész EU gazdasági növekedéséhez való hozzájárulás tekintetében kiaknázandó lehetőségeket rejt magában, és mivel kivétel nélkül minden közlekedési módnak fokozottan kell összpontosítania a versenyképesség, az intermodalitás és az ökológiai átmenet javítására, hogy jobban szolgálják az egységes piac fejlődését;

B.  mivel a közép- és kelet-európai közlekedési infrastruktúra összekapcsolhatóságának és hozzáférhetőségének javítása a kohéziós politika által kitűzött célok elérésének egyik módja, különösen a határ menti régiók kívánatos gazdasági fejlődése tekintetében;

C.  mivel az Unió középső és keleti részei legtöbb régiójában a közlekedési infrastruktúra a többi európai régióhoz képest még mindig alulfejlett, és mivel egymás mellett található Közép- és Kelet-Európa alulfejlett közlekedési infrastruktúrája és a világ egyik legfejlettebb és legsűrűbb, Európa középső részén található hálózata; mivel a polgárok arra számítanak, hogy a tagállamok az Unió támogatásával együttesen fejlesztik ezt az infrastruktúrát;

D.  mivel Közép- és Kelet-Európában az európai strukturális és beruházási alapok jelentik a közösségi közlekedési beruházások fő forrását, és mivel az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz a régió közlekedési infrastruktúrája TEN-T törzshálózati folyosók részeként történő továbbfejlesztésének fontos finanszírozási eszköze; mivel a nemzeti, regionális és helyi közigazgatás adminisztratív kapacitásának hiánya az uniós pénzeszközök alacsony mértékű felhasználását eredményezheti, és ezért a közép- és kelet-európai tagállamok az Unió más részeihez hasonlóan különféle okok folytán – például nem megfelelő előkészítés és hatékonyság miatt – nem mindig használják ki teljes mértékben az uniós finanszírozást; mivel a jó projektek megjelenésének fellendítése, valamint a közigazgatások számára az uniós finanszírozás kezeléséhez nyújtott támogatás megkönnyítése érdekében be kell indítani a kapacitásépítést és a technikai segítségnyújtást;

E.  mivel az olyan fontos projektekkel kapcsolatos munkálatok intenzívebbé tétele, mint a Via Carpatia és a Rail Baltica, a keleti/kelet-mediterrán és a balti–adriai törzshálózati folyosó, az adriai–jón folyosó és a TRACECA, az Unió ezen részében jelentősen ösztönözné a közlekedési infrastruktúra összekapcsolhatóságának és hozzáférhetőségének fejlesztését; mivel a szomszédos harmadik országok és az Unió közép- és kelet-európai tagállamai közötti szorosabb, többek között a vasúti közlekedést és infrastruktúrát érintő összeköttetések támogatása elősegíti az Európai Unió, a szomszédos országok és régiók, valamint Ázsia közötti vasúti összeköttetés javítását;

F.  mivel a határokon átnyúló fejlett közlekedési kapcsolatok elengedhetetlenek a regionális versenyképesség, illetve a határ menti területeken működő kkv-k terjeszkedésének előmozdítása szempontjából, valamint – különös tekintettel a tömegközlekedésre – a gazdasági szempontból kiszolgáltatott lakosság társadalmi befogadásának támogatása tekintetében; mivel a nemzeti határokon átnyúló jó közlekedési – különösen vasúti – kapcsolatok sok közép- és kelet-európai tagállamban továbbra is hiányoznak; mivel a különféle közlekedési módok közötti, kevéssé hatékony kapcsolat, valamint a legalapvetőbb és az általános közlekedés közötti hálózati létesítmények hiánya azt jelenti, hogy nincs megfelelő interoperabilitás a különféle közlekedési módok között, miközben ez az interoperabilitás nemcsak csökkentené a személy- és teherszállítás költségeit és növelné a szállítási szolgáltatások rugalmasságát, hanem segítené az ökológiai és társadalmi aggályok kezelését is;

G.  mivel a közlekedési infrastruktúra összehangolt fejlesztése pozitív hatással lehet a környezetre és a közlekedés energiahatékonyságára;

Horizontális szempontok

1.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági szükségleteket és a fenntartható fejlődés elveit figyelembe véve fokozni kell az Unió középső és keleti részébe irányuló, onnan kiinduló és azon belüli közlekedési infrastruktúra összekapcsolhatóságát és hozzáférhetőségét; ismételten hangsúlyozza, hogy a TEN-T célkitűzései közé tartozik a hiányzó kapcsolatok kiépítése, a szűk keresztmetszetek megszüntetése, valamint az akadálymentes kapcsolatok biztosítása a hosszú távú és határokon átnyúló utas- és áruszállítás számára, különösen a határokon átnyúló régiókban; úgy véli, hogy az uniós finanszírozás felhasználásának tükröznie kell azokat a valódi beruházásokat, amelyekre szükség van ahhoz, hogy 2030-ig teljesen kiépüljön a régió TEN-T törzshálózata; megjegyzi, hogy az új infrastruktúra kiépítésén felül az Uniónak be kell ruháznia a jelenlegi közlekedési infrastruktúra korszerűsítésébe és kiegészítésébe;

2.  hangsúlyozza a tagállamok által egymás között összehangolt projekttervezés jelentőségét, a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve a nemzeti közlekedési főterveket és a tagjelölt országokkal folytatott koordinációt, mindeközben realisztikus, a közlekedésről szóló európai fehér könyvvel összhangban álló módon értékelve a közlekedési szükségleteket, kitérve a költség-haszon elemzésre és az érintettekkel folytatott konzultációra is; megállapítja, hogy a közlekedési főtervek kidolgozására vonatkozó előzetes feltételrendszer segített a tagállamoknak felállítani közlekedési beruházásaik prioritási sorrendjét; úgy véli, hogy a Bizottság illetékes szolgálatainak gondoskodniuk kell e főtervek értékeléséről és nyomon követéséről annak érdekében, hogy azok megfeleljenek az uniós célkitűzéseknek és prioritásoknak is;

3.  határozottan azt tanácsolja, hogy a régiók közötti határokon átnyúló szállítás elősegítése, valamint a szűk keresztmetszetek felszámolása érdekében jobban ki kell használni a regionális együttműködést célzó már meglévő politikákat és eszközöket, például az európai területi együttműködést, az Interreget, valamint különösen az európai területi együttműködési csoportosulásokat;

4.  úgy véli, hogy a makroregionális uniós stratégiák, például azok, amelyeket a Balti-tenger, a Duna, illetve az Adriai- és a Jón-tenger tekintetében már kidolgoztak, valamint a Kárpátok régiójára és a fekete-tengeri régióra vonatkozó esetleges jövőbeli stratégia – a jobb szállítási feltételek biztosítása érdekében – innovatív irányítási keretet nyújtanak az olyan közlekedéspolitikai kihívások kezelésére, amelyeket a tagállamok egymagukban nem képesek megoldani;

5.  üdvözli a TEN-T törzshálózati folyosójára vonatkozó első, 2015-ös munkatervek elkészültét és a TEN-T-hálózat nyugat-balkáni országok felé történő további bővítésére vonatkozó új térképek elfogadását; hangsúlyozza, hogy a törzshálózat megvalósítása bizonyára ösztönözni fogja majd az átfogó hálózat fejlesztését is, különösen a határokon átnyúló jelentőséggel bíró és a folyosók megerősítésére hatást gyakorló összeköttetések tekintetében; hangsúlyozza a városi csomópontok jelentőségét és az utas- és teherszállítás javításában betöltött szerepét;

6.  hangsúlyozza, hogy a közép- és kelet-európai régió és Európa többi része között az infrastruktúra fejlesztése és minősége terén fennálló egyenlőtlenségek az egész Unióra kiterjedő világos, konkrét és integrált stratégia révén csökkenthetők;

7.  emlékezteti a Bizottságot a közlekedésről szóló 2011–2020-as fehér könyv szerinti kötelezettségeire, melyben elfogadta a versenyképes és erőforrás-hatékony európai közlekedési rendszer kialakítására vonatkozó 40 konkrét intézkedés végrehajtási tervét; emlékeztet arra, hogy az egyik hosszú távú terve, hogy a 300 km feletti közúti szállításnak 2030-ra 30%-át, 2050-re pedig több mint 50%-át vegye át a vasút vagy a vízi közlekedés, jelentősen csökkentve Közép- és Kelet-Európa forgalmát;

8.  úgy véli, hogy a közlekedési csomópontok fejlesztése a távolsági, regionális és városi közlekedés összekapcsolásának kulcsfontosságú eleme, ezzel előmozdítva a hatékonyságot, az intermodalitást és a regionális üzleti fejlődést, szem előtt tartva azt is, hogy a digitalizálásban rejlő nagy lehetőségek fokozhatják a teljes logisztikai lánc teljesítményét, többek között azáltal, hogy az adatokat az összes érintett számára elérhetővé teszik (adatmegosztás) új szolgáltatások és gyakorlatok kifejlesztéséhez;

9.  hangsúlyozza, hogy a közép- és kelet-európai közúti infrastruktúra építése és korszerűsítése során adott esetben figyelembe kellene venni a kerékpárosok szükségleteit; hangsúlyozza a Közép- és Kelet-Európa országaiban meglevő kerékpárút-infrastruktúra fejlesztésének jelentőségét, ami növeli a közlekedés biztonságát, csökkenti a közlekedési balesetek áldozatainak számát, javítja az Unió átlagos életminőségét és az uniós lakosok egészségét; hangsúlyozza, hogy az EuroVelo kerékpárút-hálózat, különösen a 13. számú, úgynevezett Vasfüggöny-útvonal, a Kelet-Európa útvonal, valamint az Atlanti-óceán–Fekete-tenger útvonal a vasúti összeköttetésekkel kiegészítve érdekes lehetőségeket kínál a közép- és kelet-európai makrorégiókban az idegenforgalom terén működő kkv-k számára, ezért támogatni kell azokat;

10.  rámutat arra, hogy az Unió nyugati, középső és keleti részén található tagállamok koherens gazdasági fejlődésének előmozdítása nagy beruházásokat igényel; kiemeli az európai és a nemzeti hatóságok közötti jobb koordináció szükségességét, különösen a TEN-T hálózat törzsrészének megvalósítása terén; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az európai szinten szükséges koordinációnak tekintettel kell lennie a tagállamok sajátos kihívásaira, valamint a gazdaságaik, szociális biztonsági rendszereik, infrastruktúrájuk minősége és a demográfiai változásaik közötti eltérésekre; hangsúlyozza, hogy a jobban működő vasúti ágazatban foglalkoztatási lehetőségek rejlenek; szorgalmazza az áruk és szolgáltatások szabad mozgása előtti valamennyi önkényes akadály felszámolását, és kitart amellett, hogy az országoknak tartózkodniuk kell az ilyen akadályok bevezetésétől;

11.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a közép- és kelet-európai közlekedési infrastrukturális projektek megvalósítása során gondoskodjanak az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből, az európai strukturális és beruházási alapokból, az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből, valamint az EBB és az EBRD eszközeiből történő finanszírozás közötti szinergiákról és azok kölcsönös kiegészítő jellegéről, hasznosításuk és diverzifikálásuk jelentős fejlesztése céljából; kiemeli, hogy mennyire fontos a többféle eszköz ötvözésével („blending”) finanszírozott projektek előkészítésével és hasznosításával kapcsolatos tapasztalatok és ismeretek cseréje és terjesztése; emlékeztet annak fontosságára, hogy a kereskedelmi szempontból életképes, piaci alapú projektek előmozdítása érdekében kellő időben felhasználják az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) eszközeit; sürgeti a Bizottságot, az Európai Beruházási Bankot és az Európai Beruházási Tanácsadó Platformot, hogy fokozzák a közép- és kelet-európai projektgazdákkal folytatott munkájukat annak biztosítása érdekében, hogy az ESBA-t innovatív és fenntartható közlekedési módokkal kapcsolatos, minőségi infrastrukturális projektekhez használják fel; hangsúlyozza az ESBA jelentőségét minden típusú közlekedési infrastrukturális projekt kidolgozása során; megállapítja, hogy az ESBA által finanszírozni kívánt infrastrukturális projektek legnagyobb része egyelőre Nyugat-Európában található; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy az ESBA kapcsán ösztönözze a befektetőket arra, hogy támogassák a közép- és kelet-európai közlekedési infrastrukturális projektekre összpontosító projektplatformokat; hangsúlyozza a kohéziós politika keretében nyújtott támogatás jelentőségét a közép- és kelet-európai tagállamok közlekedési infrastruktúrájának fejlesztésében, melynek minősége továbbra is messze elmarad a nyugat-európai országok úthálózatának minőségétől, és ezt szem előtt tartva szorgalmazza a szükséges források és finanszírozási szintek garantálását a következő többéves pénzügyi keretben;

12.  emlékeztet arra, hogy a Kohéziós Alapból 11 305 500 000 eurót átcsoportosítottak a Hálózatfinanszírozási Eszközbe, hogy azt a Kohéziós Alap támogatásaiból részesülő tagállamok közlekedési ágazatában költsék el; hangsúlyozza, hogy azokban az esetekben, amikor a beruházást politikai megfontolások motiválják, nem pedig üzleti érdekek, a harmadik felek beruházásba történő bevonása helyett ezen azonnal rendelkezésre álló pénzeszközök használatát kell előnyben részesíteni, különösen a jelenlegi felhasználási arányra való tekintettel;

13.  felszólítja a közép- és kelet-európai tagállamokat, hogy az uniós alapok felhasználása tekintetében biztosítsák az átláthatóság magas szintjét és a szoros felügyeletet, valamint a lehető leghamarabb tegyék közzé az alapok elosztására vonatkozó információkat;

14.  felhívja a figyelmet azokra lehetőségekre, melyeket a köz- és magánszféra partnersége keretében megvalósuló hibrid projektek nyújtanak azzal, hogy összekapcsolják az infrastrukturális beruházásokra irányuló, uniós támogatásból származó finanszírozási forrásokat (az összes támogatható költség legfeljebb 85%-a), a kedvezményezett számára előírt társfinanszírozás formájában megvalósuló állami finanszírozást, valamint a magánvállalatoktól származó pénzeszközöket; hangsúlyozza továbbá, hogy az európai alapok és költségvetési erőforrások a beruházás megbízhatóságát erősítő tényezők, mivel csökkentik a magánszektor kockázatait; megállapítja, hogy a magánszektor ugyanakkor élhet az egyes országok gazdasági, politikai és költségvetési változásaitól nem függő, stabil, hosszú lejáratú szerződések adta lehetőségekkel; arra buzdítja tehát a tagállamokat, hogy adott esetben éljenek a köz- és a magánszféra közötti partnerség lehetőségével, amely az infrastrukturális beruházások kedvező formája lehet, kiváltképp egyrészt a jelentős kiadásokkal járó és alacsony megtérülésű, bonyolult infrastrukturális projektek esetében, másrészt a jó minőségű közszolgáltatások hatékony nyújtásának garantálására irányuló célkitűzés tekintetében; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson a közép- és kelet-európai tagállamok számára technikai segítséget, mivel ezen országok egy része kevés tapasztalattal rendelkezik a pénzügyi eszközök felhasználásának, valamint a magánszféra nagy projektekbe történő bevonásának terén; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy a nemzeti, regionális és helyi közigazgatási szervekkel együttműködve nyújtson be rendszeres átfogó áttekintést a különböző uniós alapok társfinanszírozásával megvalósuló közlekedési projektekről, a megfelelő összegek feltüntetésével;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közlekedési projektek – különösen a határokon átnyúló projektek – végrehajtásának megkönnyítése érdekében ésszerűsítsék és egyszerűsítsék a közbeszerzési eljárásokat, tegyenek közzé iránymutatásokat a köz- és magánszféra közötti partnerségre vonatkozóan, biztosítanak megfelelő állami támogatási keretet, valamint egyszerűsítsék az engedélyezési eljárásokat;

16.  hangsúlyozza, hogy az esb-alapokat az egységes piachoz való teljes körű hozzáférés biztosítása és a gazdasági növekedés további előmozdítása érdekében fel lehet használni a közép- és kelet-európai régió határterületeire jellemző hiányzó láncszemeket célzó fejlesztésekre és a már meglévő infrastruktúra megszilárdítására; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy mivel a közlekedés kulcsfontosságú a regionális fejlődés szempontjából, a megfelelő és kellően finanszírozott helyi infrastruktúra a gazdasági, társadalmi és területi kohézió kialakításának alapvető és elkerülhetetlen előfeltétele;

17.  emlékeztet arra, hogy az esb-alapokat a közvetítő testületek és a kedvezményezettek adminisztratív kapacitásainak növelésére is fel lehet használni, ami nélkül egyébként veszélybe kerülhetne a régió közlekedési beruházásainak nyújtott uniós támogatás; megállapítja, hogy a JASPERS segítségnyújtási mechanizmus az eddigiekben különösen hasznosnak bizonyult ebben a szerepben, és ezért elképzelhető, hogy a program egyszerű továbbvitele helyett állandóbb intézményi háttért biztosítanak számára; rámutat arra, hogy az Európai Beruházási Tanácsadó Platformon keresztül biztosított technikai támogatásnak segítenie kellene a magán- és állami projektgazdákat abban, hogy érett és jól felépített projektek stabil utánpótlását hozzák létre, hogy hosszú távon részesülhessenek a pénzügyi eszközök előnyeiből; emlékeztet arra, hogy a törzshálózati folyosók európai koordinátorai politikai megbízatással rendelkeznek, elegendő igazgatási kapacitással azonban nem; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szükségtelen bürokrácia elkerülése érdekében tegyenek lépéseket az ilyen forrásokkal való állami gazdálkodás ésszerűsítésére;

18.  felszólítja a Bizottságot és az EBB-t, hogy jobban működjenek együtt és koordinálják erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél bevonásával széles körű konzultációt biztosítsanak a közlekedési infrastruktúra finanszírozásáról, a bevált gyakorlatok megosztásáról, a pénzügyi eszközök előmozdításáról és a potenciális projektek korai feltérképezéséről, illetve rendszeresen nyújtsanak ezekről tájékoztatást a Parlamentnek; hangsúlyozza, hogy a közlekedési infrastruktúra összekapcsolhatóságának és hozzáférhetőségének fejlesztésére irányuló projektekkel kapcsolatos valamennyi lépést a lehető leghamarabb meg kell tenni;

19.  bátorítja a régiókat és a tagállamokat, hogy fogadjanak el a környezetbarátabb közlekedési lehetőségek irányába mutató intézkedéseket, valamint folytassák a már elkezdetteket; bátorítja az esb-alapok olyan projektek finanszírozására történő felhasználását, amelyek célja a tömegközlekedés és a fenntarthatóbb közlekedési módok iránti igény kialakítása, például a határokon átnyúló jegyvásárlás egyszerűsítése és az elektromos töltőállomás-rendszerekbe történő beruházások révén;

20.  hangsúlyozza, hogy az európai TEN-T hálózaton belül egyenlő figyelmet kell fordítani a kelet–nyugati és észak–déli közlekedési folyosókra, melyek a kkv-kon belüli új munkahelyek létrehozásával, illetve az induló innovatív vállalkozások, a kereskedelmi kapcsolatok, a tudomány, a kutatás és a technológia fellendítésével hozzájárulhatnak a részt vevő országok gazdasági fejlődéséhez, valamint a közúti biztonság javításához és a szállítási költségek csökkentéséhez; hangsúlyozza a multimodalitás és a közlekedési innováció fontosságát a kereskedelem és az idegenforgalom fejlesztése, valamint a környezetvédelem szempontjából, és támogatja a belvízi utak integrálását a multimodális logisztikai láncba, mivel az összes közlekedési mód összekapcsolása biztosítaná a térség gazdasági fejlődését, valamint csökkentené a közlekedési rendszer szűk keresztmetszeteit;

21.  üdvözli a TEN-T hálózat kiterjesztését a nyugat-balkáni országokra; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Nyugat-Balkán csatlakozni kívánó országai TEN-T hálózatba történő integrálását, valamint az Ukrajnával, Moldovával és egyéb szomszédos – köztük a TRACECA-folyosó részét képező — országokkal a közlekedési kapcsolatok terén folytatott együttműködést; hangsúlyozza a pénzügyi kritériumok kiigazításának fontosságát annak érdekében, hogy a csatlakozásra váró és a tagjelölt országok szélesebb körben vehessék igénybe az uniós pénzügyi eszközöket, különösen a határokon átnyúló projektekhez; hangsúlyozza, hogy regionális szinten össze kell hangolni a beruházásokat – különösen az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) és a nyugat-balkáni beruházási keret révén megvalósulókat – és a forgalom optimalizálására irányuló intézkedéseket, hogy hozzájáruljanak a régió törzshálózatának bővítéséhez;

22.  úgy véli, hogy az Unió középső és keleti országai közlekedési infrastruktúrájának és összekapcsolhatóságának fejlesztése fontos eszköz az Unió keleti határa és a Nyugat-Balkán stabilitásának, gazdasági fejlődésének, regionális együttműködésének és biztonságának megerősítéséhez, valamint a belső piac közlekedési feltételeinek felfelé irányuló konvergenciája fokozásához; kiemeli e tekintetben a keleti/kelet-mediterrán folyosó jelentőségét;

23.  hangsúlyozza a schengeni térség megőrzésének feltétlen szükségességét az áruk, szolgáltatások és személyek nyitott belső határokon történő szabad áramlásán alapuló, hatékony és költséghatékony uniós közlekedési rendszer szempontjából; emlékeztet arra, hogy a Bizottság már 2011 júniusában sürgette, hogy az összes tagállam hozza meg a schengeni térség Bulgáriára és Romániára történő kibővítésére vonatkozó döntést;

24.  hangsúlyozza, hogy az uniós idegenforgalmi ágazat fejlődésének elősegítése érdekében javítani kell a közlekedési infrastruktúra összekapcsolhatóságát és hozzáférhetőségét; hangsúlyozza, hogy a kibővített és hatékony európai közlekedési hálózat fontos eszköz a turizmus ágazata számára, mert növeli a régiók turisztikai vonzerejét; úgy véli, hogy Közép- és Kelet-Európa országai idegenforgalmi ágazatuk fejlesztése terén hatalmas potenciállal rendelkeznek, melyet a közlekedési infrastruktúra további fejlesztése révén még jobban ki lehetne használni;

25.  rámutat a különböző közlekedési módoknak a bennük rejlő előnyök jobb kihasználása érdekében történő összekapcsolásával kialakuló szinergiák kedvező környezeti és gazdasági szempontjaira;

26.  hangsúlyozza, hogy Közép- és Kelet-Európában a kombinált szállítás fejlesztése megköveteli a vasúti áruszállítási folyosók jellemzőinek javítását és a nyilvánosan hozzáférhető intermodális terminálok építésének támogatását;

27.  felhívja a figyelmet az olyan nemzetközi infrastrukturális projektekben rejlő hatalmas potenciálra, mint amilyen például az Új Selyemút, melynek segítségével Közép- és Kelet-Európa lényegesen jobban kihasználhatná a globális gazdaság által kínált lehetőségeit; úgy véli, hogy Közép- és Kelet-Európa kedvező földrajzi fekvése okán Európa és Ázsia között fontos logisztikai központtá és közlekedési csomóponttá fejlődhet;

28.  hangsúlyozza, hogy Közép- és Kelet-Európa egyre javuló közlekedési elérhetősége és a hozzá kapcsolódó beruházások a helyi cégek és vállalkozások számára lendületet adhatnak a fejlődéshez; felhívja a figyelmet arra, hogy a versenytárgyalási eljárások és a projektek kivitelezése tekintetében a kis- és középvállalkozások számára barátságos körülményeket kellene kialakítani; felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet a beruházások fővállalkozói és alvállalkozói közötti együttműködés sokszor tisztességtelen mivoltának problémáira, melynek áldozatai leggyakrabban a legalacsonyabban kvalifikált munkavállalók;

29.  kitart amellett, hogy Közép- és Kelet-Európa infrastrukturális megoldásainak tervezése során figyelembe kell venni a ritkán lakott és nehezen megközelíthető régiók, mint például a hegyvidékek lakosságának szükségleteit; kitart amellett, hogy a közlekedés elérhetőségének hiánya társadalmi kirekesztettséghez vezethet, és felszólítja a Bizottságot a helyi közlekedési útvonalakat igénybe vevő emberek szükségleteinek figyelembevételére; hangsúlyozza, hogy a közlekedési kapcsolatok jövedelmezősége nem lehet a hasznosság értékelésének egyetlen kritériuma;

Közúti szállítás

30.  emlékeztet arra, hogy a határokon áthaladó utak fejlesztése elengedhetetlen a határ menti régiók lakossága és vállalkozásai közötti együttműködés megkönnyítéséhez; felszólítja a tagállamokat, hogy folytassák az utak korszerűsítését és a hiányzó kapcsolatok létesítését, építsenek biztonságos és könnyen megközelíthető parkolókat, valamint erősítsék a regionális és helyi összeköttetéseket a TEN-T-hálózattal, mivel a TEN-T-hez való csatlakozás fontos alapját képezi a regionális központok gazdasági növekedésének;

31.  hangsúlyozza, hogy az Unióban méltányos úthasználatidíj-rendszereket kell kialakítani; rámutat arra, hogy az ilyen rendszerek kialakítása során a tagállamok számára – sajátos jellemzőik miatt – biztosítani kell bizonyos rugalmasságot, ugyanakkor fenn kell tartani a műszaki átjárhatóság megfelelő szintjét; kitart amellett, hogy ezeket a rendszereket a vállalkozói közösséggel és a kereskedelmi úthasználókkal együttműködésben kellene megtervezni, valamint hogy nem tanácsos ez utóbbiakra olyan további vagy aránytalan díjakat kiszabni, amelyek csökkentenék az általuk folytatott gazdasági tevékenység jövedelmezőségét;

32.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak az Unió keleti határa mentén húzódó – Észtországban induló, Lettországon, Litvánián, Lengyelországon, Szlovákián, Magyarországon, Románián és Bulgárián áthaladó, majd Görögországban végződő – közúti infrastruktúrahálózat javításának sürgető szükségességével; úgy véli, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek a már hosszabb ideje tervezett Via Carpatia projekt kereteire kellene támaszkodniuk, mely ügyben az érintett országok képviselői 2016. március 3-án Varsóban a folyosó fejlesztéséről szóló további együttműködésről és nyomvonalának aktualizálásáról szóló nyilatkozatot írtak alá; úgy véli, hogy a Via Carpatia építésének köszönhetően az Unió legkülső régiói lehetőséget kapnak a fejlődés felgyorsítására, és gyorsabban léphetnek az Unió fejlettebb területeinek nyomába; megjegyzi, hogy a útvonal kiépítése ösztönzi a beruházásokat és az üzleti növekedést, valamint javítja az Unió egészének biztonságát, elsősorban az Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus kontextusában; úgy véli, hogy ki kellene aknázni annak lehetőségét, hogy a Rajna–Duna-folyosó a Via Carpatián keresztül megnyíljon az Unió északi része felé, és úgy véli, hogy a Via Carpatia projektre megfelelő költségvetési forrásokat kellene biztosítani; szorgalmazza, hogy a megfelelő uniós finanszírozás biztosítása érdekében a Via Carpatia projektet építsék bele a TEN-T törzshálózatba ; ösztönzi továbbá a tagállamokat a projekt finanszírozásának kidolgozására, felhasználva az összes felmerülő pénzügyi eszközt, például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt és az Európai Stratégiai Beruházási Alapot;

33.  ismételten hangsúlyozza, hogy a közúti infrastruktúra minősége közvetlen hatással van a közúti biztonságra; úgy véli ezért, hogy a közúti infrastruktúra kiépítésekor a közlekedés biztonságát is meg kell vizsgálni; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos középső és keleti tagállamban továbbra is viszonylag magas a halálos kimenetelű és súlyos sérülésekkel járó közúti balesetek száma; hangsúlyozza, hogy még inkább elő kell mozdítani a közúti biztonság javítására irányuló intézkedéseket tagállami és uniós szinten egyaránt; úgy véli, hogy a közép- és kelet-európai tagállamokban megfelelő finanszírozást kell biztosítani az infrastruktúra helyreállítására irányuló projektekhez;

34.  hangsúlyozza, hogy a közlekedési ágazat biztonsága és fenntarthatósága kulcsfontosságú prioritás az infrastruktúrafejlesztés során; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi közlekedési módban továbbra is ösztönözzék a digitalizálást és az automatizálást; felhív arra, hogy az infrastrukturális beruházási projektek tartalmazzanak olyan közlekedési megoldásokat, amelyek a közúti balesetek halálos kimenetelű vagy súlyos sérüléseket okozó következményei kockázatát csökkentik, és arra, hogy vegyék figyelembe a nagy forgalmú közlekedési utak mentén élő emberek szükségleteit;

Vasúti szállítás

35.  hangsúlyozza a vasútvonalak építésének, korszerűsítésének és fenntartásának elsőbbségét az Unió középső és keleti országai vasúti közlekedésének koherens, fenntartható növekedése és a kohézió szempontjából; hangsúlyozza, hogy a vasút fontos szerepet játszik az éghajlatra gyakorolt hatás, a levegőszennyezés, valamint a balesetek számának csökkentésében, és arra számít, hogy az ilyen erőfeszítések pozitív hatással lesznek az ipari fejlődésre, a teherfuvarozás logisztikájára, a közszolgáltatások színvonalára és az utasok megbízható mobilitására; felszólítja a tagállamokat a határokon átnyúló és az országokon belüli szűk keresztmetszetek felszámolására és az operatív kapacitások bővítésére a közlekedésről szóló 2011. évi fehér könyvben meghatározott, 2030-ra és 2050-ra kitűzött, a modális váltással kapcsolatos célok elérése érdekében;

36.  úgy véli, hogy Közép- és Kelet-Európa egyes régióiban figyelemre méltó vasúti hálózat található, amelynek infrastruktúrája azonban sürgős korszerűsítésre szorul, mielőtt állapota tovább romlana és működésképtelenné válna; bírálja a határokon áthaladó vasútvonalak alulfinanszírozottságát és számos határ menti területen a vasúti személyszállítási szolgáltatások alacsony színvonalát; felszólítja a tagállamokat, hogy (újra) építsék ki a hiányzó összeköttetéseket, és számolják fel a meglévő szűk keresztmetszeteket; javasolja, hogy a TEN-T átfogó hálózatának és törzshálózatának tervezési módszereivel vizsgálják meg a vasúti hálózatot a lehetséges további hiányzó – elsősorban határokon átnyúló – összeköttetések azonosítása érdekében, mind az uniós tagállamok között, mind pedig az uniós és a szomszédos, nem uniós országok között; szoros és konstruktív együttműködés kialakítására ösztönzi a tagállamokat az említett hiányosságok megszüntetése, valamint a területi integráció és a kohézió fejlesztése érdekében; kéri, hogy a Bizottság nyújtson hatékony pénzügyi támogatást minden erre irányuló erőfeszítéshez;

37.  megismétli, hogy támogatja az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) bevezetését a TEN-T összes törzshálózati folyosóján; úgy véli, hogy az ERTMS teljes körű és gyors végrehajtását kiemelt uniós prioritásként kell kezelni ahhoz, hogy kiépülhessen egy teljes mértékben átjárható, működőképes, hatékony és vonzó európai vasúti térség, amely képes versenyre kelni más közlekedési módokkal;

38.  felszólítja a tagállamokat egyértelmű, hosszú távú vasúti közlekedési fejlesztési stratégia elfogadására és az Unió pénzeszközeinek felhasználásával zajló vasúti beruházások előtt álló akadályok felszámolására;

39.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell a vasutak minőségének javítására irányuló beruházásokat, hogy a vasút mind a személyszállítás, mind az árufuvarozás tekintetében hozzáférhetőbbé és vonzóbbá váljon, és növekedjen a közlekedési módok megoszlásán belüli részaránya, a modális váltásra vonatkozó, a közlekedésről szóló uniós fehér könyvben meghatározott harmadik célnak megfelelően;

40.  megállapítja, hogy hiányoznak a kikötőkhöz kapcsolódó közúti és vasúti összeköttetések; kiemeli, hogy a legtöbb kelet-európai repülőtér vasúti infrastruktúra közelében található, és az integráció műszaki szempontból továbbra is lehetséges; felkéri a Bizottságot, hogy teljes mértékben támogassa a multimodális közlekedési összeköttetések (közút–vasút–repülőtér) további integrációját Közép- és Kelet-Európában;

41.  felhívja az Európai Bizottságot a gördülő állományba való beruházások további támogatására Közép- és Kelet-Európa országaiban, ami lehetővé teszi a vasúti potenciál helyreállítását ezen államok tömegközlekedési rendszereiben is;

42.  kiemeli, hogy az európai vasúti közlekedési infrastruktúra fenntartható fejlesztése nem érhet véget pusztán a hálózat kiépítésével, hanem ahhoz, hogy hosszú távon költséghatékony maradjon, fel kell ölelnie a karbantartási intézkedéseket is; úgy véli, hogy a karbantartási tevékenységek jelentőségére való tekintettel a pénzügyi eszközök jelentős részét ezekre az intézkedésekre kell fordítani;

43.  felhívja a figyelmet a Rail Baltica mint az északi-tengeri–balti folyosó egyik kiemelt projektjének közös előnyeit és stratégiai fontosságát az összes érintett tagállam, valamint a Finnországban (a Botteni-öbölig történő lehetséges bővítéssel) kezdődő, Észtországban, Lettországban, Litvániában és Lengyelországban folytatódó, majd Németországig, Hollandiáig és Dél-Európáig terjedő térség számára; üdvözli a Rail Baltica projekt megépítésében és előkészítésében történt előrehaladást, és hangsúlyozza, hogy az érdekelt és érintett országok közötti jó együttműködés kulcsfontosságú ahhoz, hogy a projekt további késedelem és visszaesés nélkül haladjon előre, és hogy el lehessen kerülni annak kockázatát, hogy a projekt végrehajtásához szükséges pénzügyi források ne kerüljenek e célra elkülönítésre; hangsúlyozza, hogy ha az Európai Bizottság szabályait figyelmen kívül hagyják, akkor a hozzávetőlegesen 85%-os uniós társfinanszírozás elvész, és a finanszírozás jövőbeni feltételei soha nem lesznek olyan kedvezőek, mint most; sürgeti az érintett országokat, hogy ismerjék el és erősítsék meg, hogy az RB vasúti közös vállalkozás a legmegfelelőbb szervezet egy ilyen jelentős, nemzetek közötti projekt irányítására, az uniós finanszírozásra vonatkozó közös pályázatok benyújtására, a közös és a nemzeti közbeszerzések lefolytatására, a projekttel kapcsolatos feladatok koordinálására és végül annak szemléltetésére, hogy képesek az együttműködésre;

44.  mivel az európai személy- és áruszállítási piacon belül a vasút részaránya stagnál, hangsúlyozza a Shift2Rail kezdeményezés fontosságát – különösen az áruszállítás terén – a vasút versenyképességének és hatékonyságának növelése érdekében; úgy véli, hogy a teherszállítás tekintetében a vasutak minőségének javítására irányuló beruházásokra is szükség van; üdvözli a régió tagállamainak olyan közös nemzetközi kezdeményezéseit a vasúti infrastruktúra fejlesztése és korszerűsítése terén, mint például a 11. számú új vasúti áruforgalmi folyosó – az úgynevezett Amber (borostyánkő) folyosó – kialakítása, amely összeköti Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Szlovénia ipari és kereskedelmi központjait, ami a nemzetközi vasúti áruszállítási kapacitás elosztása terén végzett közös fellépést jelent; felhívja a figyelmet arra, hogy az ilyen projektek támogatják a vasutat mint a nemzetközi árufuvarozás szállítási eszközét, javítják a vasúti szállítás versenyképességét, valamint biztosítják a nemzetközi árufuvarozásban jelenleg meglevő kapacitások jobb kihasználását;

45.  megjegyzi, hogy különféle uniós programokon keresztül sok finanszírozási forrás áll a vasúti ágazat rendelkezésére; úgy véli, hogy e finanszírozási források igénybevétele és hatékony felhasználása nélkülözhetetlen, mivel a pénzügyi kötöttségek szigorúan korlátozzák, hogy a nemzeti kormányok milyen összegű vasúti beruházásokat tudnak megvalósítani közpénzből;

46.  felhívja a figyelmet a Közép- és Kelet-Európában a határokon átnyúló regionális vasúti utasszállítás terén általában alkalmazott pótdíjakra, amelyeket a vasúttársaságok gyakran a nemzetközi vasúti díjak részeként vetnek ki, ami csökkenti a határokon átnyúló vasúti összeköttetések vonzerejét;

47.  hangsúlyozza, hogy a vasúti közlekedési ágazat versenyképességének fokozása és a régió gazdasági növekedésének támogatása érdekében biztosítani kell a közép- és kelet-európai országok összeköttetését a nyugat-európai nagy sebességű vasúthálózattal; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a TEN-T folyosókon, a nagy sebességű vasúti összeköttetések terén megvalósuló határokon átnyúló projekteket;

48.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a harmadik országokkal közös projekteket és beruházásokat, mert ez lehetővé teszi az uniós finanszírozásból korszerűsített vasúti árufuvarozási folyosók egymást kiegészítő kihasználását, például az Unió és Ázsia országai közötti kapcsolatok terén;

Belvízi hajózási útvonalak

49.  kiemeli, hogy a belvízi szállítás mint költséghatékony és fenntartható eszköz Unió-szerte fontos szerepet játszik a multimodális szállítás és a logisztika szempontjából; szükségesnek tartja ezért a személy- vagy áruszállítás célját szolgáló belvízi szállítási infrastruktúra korszerűsítését, továbbá az interoperabilitás egyéb közlekedési formák révén való fejlesztését;

50.  megállapítja, hogy Közép- és Kelet-Európa a belvízi utak, valamint a folyami és tengeri kikötők tekintetében jelentős fejlesztési potenciállal rendelkezik; úgy véli, hogy ez a potenciál csak a környezetvédelemre, a biológiai sokféleségre és a vízre irányuló uniós vívmányok teljes körű tiszteletben tartása mellett aknázható ki, valamint hogy a kikötők és a vasutak használatának fokozottabb hangsúlyozása segíthet a régióban a multimodális szállítás előmozdítására irányuló cél támogatásában;

51.  üdvözli a NAIADES program létrehozását, valamint annak folytatását 2020-ig a NAIADES II program keretében, és hangsúlyozza egy belvízi utakra vonatkozó európai stratégia és cselekvési terv meglétének fontosságát;

52.  úgy véli, hogy a belvízi kikötők gazdasági potenciálja szempontjából fontos azokban a multimodalitás kiaknázása; hangsúlyozza, hogy a használók odacsábítása érdekében a kikötők vonzáskörzetében fontos szerepe van a szállítás utolsó szakasza (az „utolsó mérföld”) megfelelő megközelíthetőségének, valamint a belvízi terminálok összekapcsolt vasúti infrastruktúrájával és a közlekedési csomópontokkal való vasúti összeköttetésnek;

53.  kiemeli a Duna kulcsfontosságú vízi útként betöltött szerepét a Duna makrorégióban; megjegyzi, hogy a régió belvízi közlekedési lehetőségeit fokozottabban ki kell használni, ezért emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak fenn kell tartaniuk a felelősségi körükbe tartozó belvízi utak működőképességét; felkéri a folyópart menti országokat, hogy gondoskodjanak a Duna folyamatos hajózhatóságáról, valamint hogy hajtsák végre a hajózható útvonalak rehabilitációjával és karbantartásával kapcsolatban 2014-ben elfogadott főterveiket, mindeközben figyelembe véve a környezetvédelmi szempontokat is, továbbá fordítsanak kiemelt figyelmet a természetes élőhelyek, a környezet, a biológiai sokféleség és a víz megőrzésére és ezáltal a fenntartható mezőgazdasággal, halászattal és idegenforgalommal foglalkozó kkv-k védelmére és támogatására; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az Odera, az Elba és a Duna közötti összeköttetés az észak–déli tengely mentén található régió egészének szállítási és kommunikációs kapacitását fellendítheti, ami munkahelyteremtéshez és a kkv-k fejlődéséhez vezet;

54.  bátorítja a tagállamokat, hogy az egyéb belvízi hajózási infrastruktúrák, különösen a TEN-T törzshálózatához tartozó folyószakaszok tekintetében fokozzák erőfeszítéseiket a hajózhatóság növelésére és a IV. hajózhatósági osztály elérésére; hangsúlyozza, hogy jelentősen növelni kell az Elba hajózható szakaszát a teljes hajózhatóság biztosításához, ami nélkülözhetetlen a keleti/kelet-mediterrán folyosóhoz; hangsúlyozza, hogy az Odera folyót IV. hajózhatósági osztályúvá kell tenni; hangsúlyozza továbbá az E40-es és E70-es nemzetközi vízi utak különleges jelentőségét, ugyanis javítják Közép- és Kelet-Európa integrációját a páneurópai szárazföldi közlekedési útvonalak rendszerébe; kiemeli, hogy a jó multimodális kapcsolatok kialakítása az említett vízi utak és a Baltikum–Adria TEN-T törzshálózati folyosó között jelentősen növelné az Unió keleti régióiba irányuló befektetési potenciált;

Tengeri kikötők és repülőterek

55.  hangsúlyozza a Balti-, a Fekete- és az Adriai-tenger kikötőibe irányuló behajózás vonzóbbá tételében rejlő potenciált a „tengeri autópályák” koncepciójának összefüggésében; kiemeli, hogy bővíteni kell az energiaágazat kapacitásait, ideértve a hajózás fenntartható üzemanyagait is, illetve biztosítani kell a kikötői hátországok hatékony vasúti összeköttetéseit;

56.  rámutat arra, hogy a Balti-, az Adriai- és a Fekete-tenger kikötőinek fejlesztését egyéb tenger alatti infrastruktúrák nem akadályozhatják; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Északi Áramlattal és hasonló projektekkel kapcsolatos törekvések alááshatják és megakadályozhatják a régióra irányuló beruházásokat, különösen a Balti-tenger régiójában; kitart amellett, hogy minden tenger alatti csővezetéknek tiszteletben kell tartania a kikötők bejáratának merülési magasságra vonatkozó előírásait;

57.  úgy véli, hogy a tengeri kikötők és a repülőterek akkor szolgálják a legjobban az Unió középső és keleti országainak gazdasági fejlődését, ha egy integrált multimodális szállítási rendszer csomópontjait képezik, és összeköttetéssel rendelkeznek egy nagy teljesítményű vasúti infrastruktúrához;

58.  kiemeli, hogy az észak-adriai kikötőknek regionális egyeztetés útján meg kell erősíteniük az együttműködésüket az Adriai-tenger északi részén zajló kereskedelmi forgalom közös előmozdítása, valamint az olaszországi, illetve a szlovéniai (Koper) és a horvátországi (Rijeka) kikötők teljes integrálása érdekében; ezzel kapcsolatban felszólítja a Bizottságot, hogy a rijekai kikötőt integrálja a balti–adriai folyosóba, hogy teljes közlekedési összeköttetés álljon fenn az észak-adriai tengeri kikötők és Közép-Európa, illetve a Balti-tenger között;

59.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság a közelmúltban kidolgozott európai légi közlekedési stratégiában azonosította az összeköttetések terén fennálló hiányosságok problémáját; megállapítja ugyanakkor, hogy a javasolt megoldások korlátozott lehetőségekkel bírnak, és arra buzdítja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az Unión – különösen a közép- és kelet-európai régión – belüli légi összeköttetéseket, és dolgozzon ki további javaslatokat a légi közlekedési szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén tapasztalható hiányosságok csökkentésére; úgy véli, hogy tovább kell fejleszteni az Unió ezen részén belüli légi kapcsolatokat, ugyanis az Unió 13 új tagállamában az összeköttetések száma hét és félszer alacsonyabb, mint az Unió 15 régi tagállamában(9); aggodalmának ad hangot amiatt, hogy míg a régió repülőtéri infrastruktúrája folyamatos korszerűsítés alatt áll, az új légi útvonalak döntő többsége kizárólag nyugatra irányul; felkéri a Bizottságot, hogy végezzen elemzést arról, hogy a vonatkozó jogszabályok megfelelnek-e a célnak, és szükség esetén javasoljon új kezdeményezéseket az Európa szélső területei és középpontja közötti elégséges összeköttetések biztosítására;

60.  hangsúlyozza, hogy a közép- és kelet-európai régió légi összeköttetéseinek száma és színvonala alacsonyabb, mint az Unió nyugati részében; rámutat arra, hogy az összeköttetések e hiányosságait a Bizottság kérésére elvégzett független elemzés állapította meg;

61.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a tagállamokon belüli és azok közötti légi összeköttetéseket, és hozzon intézkedéseket a légi közlekedési szolgáltatások fejlesztésére az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások színvonala szempontjából;

62.  megjegyzi, hogy hatalmas potenciál rejlik a kis és közepes repülőterekben Közép- és Kelet-Európa szállítási elérhetősége tekintetében, különösen az üzleti úton lévők vagy turisták számára; emlékeztet arra, hogy Közép- és Kelet-Európa régióiban a legutóbbi években számos regionális repülőtér épült vagy meglevő légikikötők kerültek korszerűsítésre, amelyek potenciálja a repülőterek és a fő közlekedési útvonalak közötti megfelelő összeköttetés hiányában nincs kellőképpen kihasználva; hangsúlyozza e repülőterek hatékonyabb kihasználásának szükségességét, ami közúti és vasúti kapcsolatok kiépítésével oldható meg;

63.  elismeri, hogy a regionális és helyi repülőterek sokrétű szerepet játszanak az Unió középső és keleti régióinak fejlődésében, valamint a gazdasági növekedés, a kereskedelem, az inkluzív mobilitás, valamint a turizmus elősegítésében, illetve az akadálymentes hozzáférés megkönnyítésében a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára; kiemeli, hogy a regionális repülőterek hozzájárulnak a régiók vonzerejének növeléséhez; fenntartja, hogy minden új létesítmény esetében gondosan értékelni kell a forgalmi igényeket és a potenciált, valamint az uniós pénzeszközöket szigorúan a gazdaságilag életképes és fenntartható projektekre kell korlátozni; hangsúlyozza, hogy a már meglévő kapacitásokra irányuló pénzügyi támogatást ennek megfelelően kell odaítélni; úgy véli, hogy a regionális légikikötők szerepe növekedni fog, ha korszerű infrastruktúrával és olyan közlekedési hálózattal (mindenek előtt vasúti összeköttetéssel) rendelkeznek, amely megfelelő módon össze van hangolva a régióval és a vidékkel, ami lehetővé teszi, hogy a közeli városok és községek különböző részeiről gyorsan elérhetővé váljék a repülőtér; hangsúlyozza a meglévő és új regionális és helyi repülőterek fejlesztésének fontosságát, amelyek az alulfejlett és elszigetelt régiókban hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez – többek között az idegenforgalmi ágazatban – azáltal, hogy javítják e térségek elérhetőségét és összekapcsolhatóságát, és ezáltal vonzóbbá teszik azokat a beruházások és a versenyképesség szempontjából, és így felgyorsítják társadalmi és gazdasági fejlődésüket; javasolja, hogy a Bizottság fontolja meg egy regionális szintű repülőtér-hálózat kialakítását a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti összekapcsolhatóság javítása érdekében;

o
o   o

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0310.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0423.
(3) HL C 261. E, 2013.9.10., 1. o.
(4) HL L 348., 2013.12.20., 1. o.
(5) HL L 348., 2013.12.20., 129. o.
(6) http://ec.europa.eu/transport/road_safety/pdf/vademecum_2015.pdf
(7) http://ec.europa.eu/transport/modes/inland/news/2014-12-04-danube-ministrial-meeting/conclusions.pdf
(8) http://mib.gov.pl/files/0/1796967/deklaracjalancucka.pdf
(9)Az „Európai légi közlekedési stratégia” című bizottsági közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2015)0261).


A demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus
PDF 499kWORD 68k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról (2015/2254(INL))
P8_TA(2016)0409A8-0283/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) preambulumára, különösen annak második, negyedik, ötödik és hetedik bekezdésére,

–  tekintettel különösen az EUSZ 2. cikkére, 3. cikke (1) bekezdésére, 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint 6., 7. és 11. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ-nek a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok Unión belüli tiszteletben tartásával, és előmozdításával és védelmével kapcsolatos cikkeire, többek között annak 70., 258., 259., 260., 263. és 265. cikkére,

–  tekintettel az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésére és 5. cikkére, az EUMSZ 295. cikkére, valamint a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. számú jegyzőkönyvre és a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. számú jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

–  tekintettel az Európa Tanács Európai Szociális Chartájára, különösen annak E. cikkére,

–  tekintettel a koppenhágai kritériumokra, és arra az uniós szabályanyagra (a vívmányokra), amelyeknek a tagjelölt országoknak meg kell felelniük, amennyiben csatlakozni kívánnak az Unióhoz, különösen annak 23. és 24. fejezetére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE), az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának és Velencei Bizottságának egyezményeire, ajánlásaira, határozataira és jelentéseire,

–  tekintettel az Európa Tanács 2000. október 25-i R(2000)21. számú ajánlására és a jogászok szerepéről szóló, 1990. évi ENSZ-alapelvekre, amelyek felkérik az országokat a szabad és független jogi szakma garantálására,

–  tekintettel az Európa Tanács és az Európai Unió közötti 2007. május 23-i egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanács keretében elfogadott Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájára;

–  tekintettel a Velencei Bizottság 106. plenáris ülésén, 2016. március 18-án elfogadott, a jogállamiság kritériumait tartalmazó listára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló ENSZ-egyezményekre és az ENSZ-egyezmények testületeinek joggyakorlatára,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a jogállamisággal kapcsolatos segítségnyújtásra vonatkozó 2008. áprilisi ENSZ-megközelítésre,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira, különösen a 16. számú célra,

–  tekintettel a COSAC a parlamenti ellenőrzésre vonatkozó európai uniós eljárások és gyakorlatok fejleményeiről szóló, 2016. május 18-i, huszonötödik féléves jelentésére ,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) kiadványaira, többek között az ügynökség 2013. december 31-i „Alapvető jogok az európai uniós bel- és igazságügyek jövője területén” című dokumentumában javasolt európai alapjogi információs rendszerre (EFRIS),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének az EUSZ 2. cikkében felsorolt közös értékeknek való megfelelést meglévő információforrások alapján mérni képes objektív alapjogi mutatók integrált eszközének fejlesztéséről szóló, 2016. április 8-i véleményére,

–  tekintettel a Németország, Dánia, Finnország és Hollandia külügyminiszterei által a Bizottság elnökének küldött, 2013. március 6-i levélre,

–  tekintettel az olasz elnökségnek „A jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítása az Európai Unióban” című, 2014. november 15-i feljegyzésére,

–  tekintettel a Tanácsnak és a Tanács keretében ülésező tagállamoknak a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosításáról szóló 2014. december 16-i következtetéseire,

–  tekintettel jogállamiságról szóló, a luxemburgi és a holland elnökség alatt megvalósult 2015. november 17-i és 2016. május 24-i első és második párbeszédre,

–  tekintettel a Tanács előkészítő szerveinek az alapvető jogoknak való megfelelés szempontjából történő vizsgálatához szükséges módszertani lépésekről szóló, 2014. december 19-i tanácsi iránymutatásokra,

–  tekintettel „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégia” című, 2010. október 19-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel az alapvető jogoknak a bizottsági hatásvizsgálatok végzése során történő figyelembe vételére vonatkozó gyakorlati útmutatásról szóló, 2011. május 6-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel a Bizottság meglévő nyomon követési mechanizmusára és időszakos értékelési eszközeire, többek között az együttműködési és ellenőrzési mechanizmusra, az igazságügyi eredménytáblára, a korrupcióellenes jelentésekre és a médiafigyelésre,

–  tekintettel a Bizottság alapvető jogokról szóló évenkénti kollokviumára,

–  tekintettel „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című, 2014. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2014)0158),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel az Európa Tanács „A döntéshozatalban való állampolgári részvétel jó gyakorlatának kódexe” című, 2009. október 1-i dokumentumára,

–  tekintettel a 2016. évi uniós igazságügyi eredménytáblára, valamint a Bizottság „Az európai uniós jog alkalmazásának ellenőrzése, 2015. évi éves jelentés” című 2016. július 15-i jelentésére,

–  tekintettel a Parlament Európai Hozzáadott Érték Osztályának a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmusról szóló 2016. áprilisi értékelésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0283/2016),

A.  mivel az Európai Unió az EUSZ első cikkeiben foglalt vezérlő alapelvek és célkitűzések közé felvett, és az uniós tagság feltételei között szereplő értékek, azaz az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok – a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is beleértve – tiszteletben tartásának értékein alapul;

B.  mivel az uniós intézményeknek és szerveknek, valamint a tagállamoknak folyamatosan és ténylegesen, példamutató módon teljesíteniük kell kötelezettségeiket, továbbá a jogállamiság olyan közös kultúrájának kialakítására kellene törekedniük, amelyben a jogállamiság minden érintett szereplő által egységesen alkalmazandó egyetemes értéknek számít a 28 tagállamban és az uniós intézményekben egyaránt, miközben ezen elvek maradéktalan tiszteletben tartása és előmozdítása az európai projekt egésze legitimitásának alapvető előfeltétele és a polgárok Unió iránti bizalmának alapfeltétele;

C.  mivel az Európai Unió Bíróságának (Bíróság) 2014. december 18-i 2/13. számú véleménye(1) és a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlata szerint a Chartában elismert alapvető jogok az Unió jogi felépítésének középpontjában állnak, és e jogok tiszteletben tartása az uniós jogi aktusok jogszerűségének feltétele, így az Unión belül nem engedhetők meg az ugyanezen jogokkal összeegyeztethetetlen intézkedések;

D.  mivel az Uniónak az EUSZ 2. cikkének, 3. cikke (1) bekezdésének és 7. cikkének megfelelően megvan az a lehetősége, hogy fellépjen az alapját képező „alkotmányos mag” és a közös értékek védelme érdekében;

E.  mivel a jogállamiság az európai liberális demokrácia gerincét képezi, és az Európai Unió egyik alapelve, amely valamennyi tagállam közös alkotmányos hagyományaiban gyökerezik;

F.  mivel valamennyi tagállam, az Unió és a tagjelölt országok intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei kötelesek tiszteletben tartani, védelmezni és előmozdítani ezeket az elveket és értékeket, és kötelességük a lojális együttműködés;

G.  mivel többek között az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Európai Unió tagállamainak állampolgárai számára nyújtott menedékjogról szóló 24. jegyzőkönyvvel, a 2002/584/IB tanácsi kerethatározat(2) (10) preambulumbekezdésével és az Emberi Jogok Európai Bírósága (mint pl. „M.S.S. kontra Belgium és Görögország”– 2011. január 21-i ítélet) és a Bíróság (mint pl. „N.S. és M.E.” – 2011. december 21-i ítélet(3) és, „Aranyosi és Căldăraru” – 2016. április 5-i ítélet(4)) ítélkezési gyakorlatával összhangban a tagállamok – a nemzeti bíróságokat is beleértve – kötelesek tartózkodni az uniós jogszabályok végrehajtásától más tagállamokkal szemben, amennyiben ez utóbbi tagállamban egyértelműen fennáll a jogállamiság és az alapvető jogok súlyos vagy súlyos és tartós megsértésének kockázata;

H.  mivel a jogállamiság tiszteletben tartása az Unión belül előfeltétele az alapvető jogok védelmének, valamint a Szerződésekből és a nemzetközi jogból fakadó valamennyi jog és kötelezettség megőrzésének, továbbá előfeltétele a kölcsönös elismerésnek és bizalomnak, valamint kulcsfontosságú tényező olyan szakpolitikai területeken, mint például a belső piac, a növekedés és a foglalkoztatás, a megkülönböztetés elleni küzdelem és a társadalmi befogadás, a rendőrségi és igazságügyi együttműködés, a schengeni térség, valamint a menekültügyi és migrációs politika, és ennek következtében a jogállamiság, a demokratikus kormányzás és az alapvető jogok gyengülése komoly fenyegetést jelent az Unió stabilitására, a monetáris unióra, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térségre, valamint az Unió jólétére nézve;

I.  mivel a jogállamiság tagállamokban történő megvalósításának módja kulcsszerepet játszik a tagállamok és jogrendszereik közti kölcsönös bizalom biztosításában, ezért alapvető fontosságú egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozása;

J.  mivel az Unió közös alapvető értékeken és elveken alapul, és mivel a demokrácia virágzását és az alapvető jogok védelmét lehetővé tevő alapvető értékek és elvek fogalmának meghatározása élő és állandó folyamat, és míg ezek az értékek és elvek idővel alakulhatnak, védelmezni kell ezeket, és ezeknek kell a politikai döntések alapját képezniük, függetlennek kell lenniük a mindenkori politikai többségtől, és ellen kell állniuk az átmeneti változásoknak, ennélfogva létfontosságú az ezek értelmezéséért felelős, független és pártatlan igazságszolgáltatás;

K.  mivel az Unió polgárai és lakosai nincsenek mindig kellően tisztában az őket európaiként megillető valamennyi joggal; mivel lehetővé kell tenni számukra, hogy együtt alakíthassák és főként magukénak vallják az Unió alapvető értékeit és elveit;

L.  mivel az EUSZ 4. cikke (2) bekezdésével összhangban az Uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok Szerződések előtti egyenlőségét, és mivel a kulturális sokféleség és a nemzeti hagyományok tagállamokon belüli és tagállamok közötti tiszteletben tartása nem akadályozhatja a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok egységes és magas szintű védelmét az Unió egészében; mivel az egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve egyetemes elv, amely az Unió összes szakpolitikájának és tevékenységének közös jellemzője;

M.  mivel a jogállamiság és a hatékony igazságszolgáltatási rendszerek védelme kulcsszerepet játszik egy olyan pozitív politikai környezet létrehozásában, amely képes visszaszerezni a közvélemény intézmények iránti bizalmát, és ezáltal a befektetésbarát környezet kialakítását, a nagyobb szabályozói kiszámíthatóságot és a fenntartható növekedést szolgálja;

N.  mivel a tagállami igazságszolgáltatási rendszerek hatékonyságának javítása a jogállamiság kulcsfontosságú aspektusa, amely elengedhetetlen az egyenlő bánásmód, a kormányzati visszaélések szankcionálása és az önkényesség megelőzése biztosítása szempontjából, és azt a Bizottság az európai szemeszter, azaz a gazdaságpolitikák uniós szintű összehangolásának éves ciklusa keretében végrehajtandó strukturális reformok kulcsfontosságú elemeként határozta meg; mivel a független jogászi hivatás a szabad és demokratikus társadalom egyik sarokköve;

O.  mivel az ENSZ főtitkára „Az ENSZ jogállamisággal kapcsolatos segítségnyújtásra vonatkozó megközelítéseˮ című iránymutatásának ajánlása szerint a jogállamban a a társadalomnak és a civil közösségeknek hozzá kell járulniuk a jogállamiság megerősítéséhez és a tisztviselők és intézmények elszámoltathatóságához;

P.  mivel az Európai Parlament Kutatószolgálata „Az európai egység hiányából fakadó költségek a szervezett bűnözés és a korrupció területénˮ című tanulmányának becslése szerint a meglévő uniós nyomon követési mechanizmusoknak – például az együttműködési és ellenőrzési mechanizmusnak, az igazságügyi eredménytáblának és az korrupcióellenes jelentéseknek – a jogállamiság ellenőrzésére szolgáló szélesebb keretbe történő integrálása évente 70 milliárd EUR költségmegtakarítást eredményezne;

Q.  mivel az Unió demokratikus és jogi kormányzása nem nyugszik olyan szilárd jogszabályi alapokon, mint gazdasági kormányzása, mivel az Unió nem mutatkozik ugyanolyan rendíthetetlennek és eltökéltnek alapvető értékei tiszteletben tartatásával kapcsolatban, mint gazdasági és adóügyi szabályai végrehajtásának biztosításával kapcsolatban;

R.  mivel amennyiben valamely tagjelölt állam nem tartja tiszteletben az előírt normákat, értékeket és demokratikus elveket, uniós csatlakozása mindaddig késedelmet szenved, amíg e normáknak maradéktalanul eleget nem tesz, ugyanakkor ha valamely tagállam vagy uniós intézmény nem teljesíti ugyanezeket a normákat, az a gyakorlatban csekély következményekkel jár;

S.  mivel a koppenhágai kritériumok értelmében a tagjelölt országokra vonatkozó kötelezettségek az EUSZ 2. cikkének, valamint az EUSZ 4. cikkében megállapított lojális együttműködés elvének megfelelően uniós csatlakozásukat követően is alkalmazandók a tagállamokra, és mivel nem csak az újabb, hanem a régebbi tagállamokról is rendszeres értékelést kell készíteni annak ellenőrzése céljából, hogy jogszabályaik és gyakorlataik továbbra is megfelelnek-e az Unió alapjául szolgáló közös értékeknek;

T.  mivel az uniós tagállamok állampolgárainak körülbelül 8%-a nemzeti kisebbségekhez tartozik, és körülbelül 10%-uk regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél; mivel nincs uniós jogi keret ezen személyek kisebbségi jogainak garantálására; mivel rendkívül fontos egy olyan hatékony mechanizmus létrehozása, amely nyomon követi az ilyen személyek jogait; mivel különbség van a kisebbségek védelme és a megkülönböztetés elleni politikák között; mivel az egyenlő bánásmód valamennyi polgár alapvető joga, és nem kiváltság;

U.  mivel a belső és a külső demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal kapcsolatos politika koherenciája és következetessége kulcsfontosságú az Unió hitelessége szempontjából;

V.  mivel kevés eszköz áll rendelkezésre annak ellenőrzésére, hogy az uniós intézmények jogalkotói és végrehajtói szakpolitikai döntései megfelelnek-e az Unió alapelveinek és értékeinek;

W.  mivel a Bíróság az utóbbi időben különböző ítéleteiben megsemmisített egyes uniós jogszabályokat, bizottsági határozatokat, illetve jogalkotási gyakorlatokat, mivel azok sértették az Európai Unió Alapjogi Chartáját vagy ellentétesek voltak a Szerződés átláthatóságra és dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó elveivel, az uniós intézmények azonban több esetben is elmulasztották, hogy maradéktalanul eleget tegyenek az ítéletekben foglaltaknak és azok szellemének;

X.  mivel az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdése értelmében az Uniónak a Szerződésben előírt kötelezettsége, hogy csatlakozzon az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez;

Y.  mivel az Európa Tanács és az Európai Unió közötti együttműködés középpontjában a plurális demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, a jogállamiság, a politikai és jogi együttműködés, a társadalmi kohézió és a kulturális párbeszéd előmozdítása és védelme áll;

Z.  mivel a Tanács és a Bizottság egyaránt elismerte, hogy a Szerződésben foglalt elvek és értékek teljes körű alkalmazásának biztosítása érdekében hatékonyabb és kötelező erejű mechanizmusokra van szükség, és ezt a Tanács a jogállamiságról szóló párbeszéd, a Bizottság pedig a jogállamiság megerősítésére irányuló uniós keret révén valósítja meg;

AA.  mivel az Uniónak sokféle eszköz és eljárás áll rendelkezésére a Szerződésben foglalt elvek és értékek teljes körű és megfelelő alkalmazásának biztosítására, de nincs gyors, hatásos reagálás az uniós intézmények részéről; mivel a meglévő eszközöket egy jogállamisági mechanizmus keretében kell érvényesíteni, értékelni és kiegészíteni annak érdekében, hogy azok megfelelőek és hatékonyak legyenek, és ne tekintsék őket politikai indíttatású vagy önkényes és egyes országokat méltánytalanul célzó állító eszközöknek;

AB.  mivel a Bíróság Chartára hivatkozó ítéleteinek száma a 2011. évi 43-ról 2014-ben 210-re növekedett;

AC.  mivel a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok követelményének való megfelelés területén az intézmények és tagállamok közötti összhang nyilvánvaló előnyökkel jár, mint például a kevésbé költséges bírósági ügyek, jobb érthetőség biztosítása az uniós polgárok számára és jogaik jobb megértésének biztosítása, és nagyobb bizonyosság a tagállamok számára a végrehajtás tekintetében;

AD.  mivel néhány tagállam kormánya tagadja, hogy az uniós elvek és értékek megőrzése szerződéses kötelezettség, illetve hogy az Uniónak joga van biztosítani a megfelelést;

AE.  mivel olyan esetekben, amikor valamely tagállam nem garantálja többé a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartását, illetve a jogállamiság megsértése esetén az Uniónak és tagállamainak kötelessége, hogy megvédje a Szerződések integritását és alkalmazását, és védelmezze a joghatósága alá tartozó valamennyi személy jogait;

AF.  mivel a civil társadalom fontos szerepet játszik a demokrácia építésében és megerősítésében, az állam jogköreinek felügyeletében és korlátozásában, illetve a jó kormányzás, az átláthatóság, a hatékonyság, a nyitottság, az alkalmazkodóképesség és az elszámoltathatóság előmozdításában;

AG.  mivel a szubszidiaritás elve nem használható fel a Szerződésekben foglalt elvek és értékek tagállamok általi betartásának biztosítására irányuló bármely uniós fellépés elutasítására;

AH.  mivel az Unió alapjául és az európaiak jogainak forrásául szolgáló értékek tagállamok és intézmények általi betartásának biztosítására irányuló uniós fellépések alapvető feltételei annak, hogy a tagállamok és az intézmények az európai projekt részei legyenek;

AI.  mivel a folyamatos európai integrációs folyamat és az egyes tagállamokban tapasztalható fejlemények igazolták, hogy nem sikerült megfelelően megelőzni a jogállamiság és az alapvető értékek tiszteletben tartásának elmulasztását, és a meglévő mechanizmusok felülvizsgálatára és integrálására, valamint hatékony mechanizmus kialakítására van szükség a fennálló hiányosságok megszüntetése és a Szerződésben foglalt elvek és értékek Unió-szerte történő tiszteletben tartásának, védelmének és előmozdításának biztosítása érdekében;

AJ.  mivel a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló, új európai uniós paktumot kell létrehozni és mivel e paktumnak bizonyíték alapúnak, objektívnak és a külső befolyástól – különösen a politikai befolyástól –, valamint megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie, és egyenlő mércével kell mérnie; tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás, a szükségesség és az arányosság elvét; a tagállamokra és az uniós intézményekre egyaránt alkalmazandónak kell lennie; emellett fokozatos megközelítésen kell alapulnia, megelőző és korrekciós ággal egyaránt rendelkezve;

AK.  mivel a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktumnak egy egységes, koherens, a meglévő eszközökre és mechanizmusokra épülő keretrendszer biztosítására, valamint a még fennmaradó hiányosságok felszámolásra kell törekednie;

AL.  mivel a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktum létrehozásának az EUSZ 7. cikke (1) és (2) bekezdésének közvetlen alkalmazásának sérelme nélkül kell történnie;

1.  a Szerződések lehetséges módosításáig javasolja a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó átfogó uniós mechanizmus valamennyi érintett érdekelt fél bevonásával történő kialakítását, és ezért kéri a Bizottságot, hogy 2017 szeptemberéig az EUMSZ 295. cikke alapján terjesszen elő javaslatot a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktum megkötésére olyan intézményközi megállapodás formájában, amely megállapítja az Unió intézményei és tagállamai között az EUSZ 7. cikke szerinti együttműködést megkönnyítő, a meglévő mechanizmusokat integráló, kiigazító és kiegészítő intézkedéseket a mellékletben meghatározott részletes ajánlások alapján, belefoglalva annak lehetőségét, hogy amennyiben kívánja, valamennyi uniós intézmény és szerv is csatlakozhasson a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló uniós paktumhoz;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy folytasson érdemi párbeszédet a civil társadalommal, biztosítva a civil társadalom javaslatainak és szerepének figyelembe vételét az intézményközi megállapodásra irányuló javaslatában;

3.  különösen ajánlja, hogy a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktum megelőző és korrekciós elemeket is tartalmazzon, és egyenlő mértékben érintse valamennyi tagállamot és az Unió három fő intézményét, tiszteletben tartva ugyanakkor a szubszidiaritás, a szükségesség és az arányosság elvét;

4.  úgy véli, hogy bár a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktum fő célja az uniós értékek megsértésének megelőzése és korrekciója, hatásos visszatartó erővel rendelkező lehetséges szankciókat is tartalmaznia kell;

5.  meggyőződése szerint az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének következtetései és véleményei, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlata megfelelő alapot jelent az EUSZ 2. cikkének, valamint a Chartában rögzített jogok terjedelmének értelmezéséhez;

6.  emlékeztet arra, hogy a Szerződések őreként a Bizottság feladata az uniós jog helyes végrehajtásának, illetve a Szerződésekben foglalt célok és elvek tagállamok és valamennyi uniós intézmény és szerv által való tiszteletben tartásának nyomon követése és vizsgálata; ezért javasolja, hogy demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló szakpolitikai cikluson belül a Bizottság e feladatát is vizsgálják a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal való megfelelésének értékelése során;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2018-tól kezdődően kösse össze a vonatkozó éves tematikus jelentéseit, a meglévő nyomon követési mechanizmusok eredményeit, valamint a rendszeres értékelési eszközöket, és ezeket mind ugyanazon a napon, a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló szakpolitikai ciklushoz illeszkedve tegye közzé;

8.  véleménye szerint fontos a folyamatos párbeszéd előmozdítása, valamint az Unió és tagállamai közötti konszenzust erősítő munka, amelynek célja a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok előmozdítása és védelme a Szerződésekben és a Chartában rögzített közös értékek maradéktalanul átlátható és kézzelfogható módon történő oltalmazása érdekében; meggyőződése, hogy a Szerződésekben és a Chartában rögzített alapvető jogok és értékek tekintetében szó sem lehet kompromisszumról;

9.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek kulcsszerepet kellene játszaniuk az EUSZ 2. cikkében rögzített közös uniós értékek megvalósítási folyamatának számontartásában, valamint az ezen értékeknek való megfelelés figyelemmel kísérésében; megjegyzi, hogy a Parlament továbbra is kulcsfontosságú szerepet játszik a közös uniós konszenzus keretében a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról folytatott, a társadalmainkban bekövetkező változásokat figyelembe vevő szükségszerű, folyamatos vita fenntartásában; véleménye szerint ezen értékek és elvek érvényesülésének a Chartában garantált alapvető jogok tiszteletben tartásának hatékony nyomonkövetésén is kell alapulnia;

10.  javasolja, hogy a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló parlamentközi vitákba vonják be a civil társadalmat, és úgy véli, hogy a civilek részvételét és a civil társadalom erejét a demokrácia fokmérőjeként kell figyelembe venni;

11.  felkéri a Bizottságot, hogy 2017 júniusáig terjesszen elő új megállapodástervezetet az Unió EJEE-hez való csatlakozására vonatkozóan annak érdekében, hogy az Unió – a Bíróság 2/13 sz. véleményének nyomán – eleget tegyen az EUSZ 6. cikkében rögzített kötelezettségének; felhívja továbbá az Európa Tanácsot, hogy tegye lehetővé az Európai Szociális Charta aláírását harmadik felek számára, hogy a Bizottság tárgyalásokat kezdhessen az Unió csatlakozásáról;

12.  felkéri az európai ombudsmant, hogy a társadalom nézeteit figyelembe véve éves jelentésének részeként egy külön erre szolgáló fejezetben emeljen ki és foglaljon egységes keretbe a polgárok alapvető jogaihoz, valamint a demokrácia és a jogállamiság elvéhez kapcsolódó eseteket, ajánlásokat és döntéseket; felkéri a Bizottságot, hogy elemezze ezeket a konkrét ajánlásokat;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy a Charta 47. cikkével összhangban biztosítson jogi segítségnyújtáshoz való általános hozzáférést azon magánszemélyek és szervezetek számára, akik vagy amelyek a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nemzeti kormányok vagy uniós intézmények általi megsértésével összefüggő ügyekben folytatnak pert, szükség esetén a nemzeti rendszereket és a büntetőeljárásokban gyanúsított vagy vádlott, szabadságuktól megfosztott személyek, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárások keretében keresett személyek ideiglenes költségmentességhez való jogáról szóló, európai parlamenti és tanácsi irányelvet kiegészítve;

14.  üdvözli a Bíróság reformját, amelynek révén fokozatosan növelik a törvényszéki bírák számát a munkaterhelés kezelése és az eljárások időtartamának csökkentése érdekében;

15.  javasolja, hogy a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó szakértői testület az intézményközi megállapodásban foglaltaknak megfelelően értékelje az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést is az Unió szintjén, olyan szempontok alapján, mint például a bíróságok és bírák függetlensége és pártatlansága, a független jogi szakma, a jogállás, a peres eljárások időtartama és költsége, a költségmentességi rendszer megfelelősége és hatékonysága, valamint az ehhez szükséges pénzforrások megléte, a bírósági ítéletek végrehajtása, az állampolgárok rendelkezésére álló bírósági felülvizsgálat és jogorvoslati lehetőségek köre, valamint a határokon átnyúló kollektív jogorvoslati lehetőségek; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az EUMSZ 298. cikkének (1) bekezdésére és az európai polgárok nyitott, hatékony és független európai igazgatáshoz való jogára vonatkozó rendelkezésére kell összpontosítani;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy a civil társadalommal partnerségben dolgozzon ki és hajtson végre tájékoztató kampányt, amely információkat nyújt az állampolgárok jogorvoslathoz való jogairól és az eljárási útvonalakról a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nemzeti kormányok vagy az Unió intézményei általi megsértésével kapcsolatos ügyekben annak érdekében, hogy az Unió állampolgárai és lakosai számára lehetővé tegye, hogy teljesen tisztában legyenek a Szerződésekből és a Chartából következő jogaikkal (például a véleménynyilvánítás szabadsága, gyülekezési szabadság és szavazáshoz való jog);

17.  szorgalmazza egy alapítvány létrehozását azon demokráciát támogató szervezetek számára, amelyek a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat előmozdító helyi szereplőket támogatják az Unióban;

18.  rámutat arra, hogy mivel az Unió az általa kötött nemzetközi megállapodásokban rendelkezéseket ír elő az emberi jogok védelmének előmozdításáért, így saját magának is éppúgy biztosítania kell, hogy valamennyi intézménye és tagállama is megfeleljen a jogállamiságnak és tiszteletben tartsa az alapvető jogokat;

19.   emellett javasolja, hogy a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktumba foglalják bele a tagállamok és az Unió által megerősített nemzetközi megállapodások elsődleges és másodlagos uniós joggal való összeegyeztethetőségének rendszeres nyomon követését;

20.  úgy véli továbbá, hogy amennyiben a Szerződés felülvizsgálata megfontolásra kerülne, az alábbi módosításokat lehetne végrehajtani:

   az EUSZ 2. cikke és a Charta legyen a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadandó jogalkotási intézkedések jogalapja;
   az EUSZ 2. cikke és a Charta értelmében annak lehetővé tétele a nemzeti bíróságok számára, hogy a Bíróság előtt kereseteket indítsanak a tagállamok fellépéseinek jogszerűségével kapcsolatban;
   az EUSZ 7. cikkének felülvizsgálata a tagállamokkal szembeni megfelelő és alkalmazható szankciók előírása érdekében, azonosítva a hibás tagállam azon jogait, amelyek (a Tanácson belüli szavazati jog mellett) felfüggeszthetők, például a pénzügyi szankciókat vagy az uniós finanszírozás felfüggesztését;
   annak lehetővé tétele, hogy valamely uniós jogszabállyal kapcsolatban – annak elfogadása után és végrehajtása előtt – a parlamenti képviselők egyharmada a Bírósághoz fordulhasson;
   az EUMSZ 258. és 259. cikkének módosítása révén annak lehetővé tétele, hogy valamely intézkedés által közvetlenül és személyükben érintett természetes és jogi személyek a Bíróság előtt keresetet indítsanak a Charta uniós intézmények vagy az egyik tagállam által elkövetett állítólagos megsértése miatt;
   a Charta 51. cikkének eltörlése, és a Chartának az Unió alapjogi jogszabályává való átalakítása;
   az egyhangú döntéshozatalra vonatkozó követelmény felülvizsgálata az alapvető jogok tiszteletben tartásához, védelméhez és előmozdításához kapcsolódó területeken, többek között az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén;

21.  megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét;

22.  úgy véli, hogy a kért javaslatoknak az uniós költségvetést érintő pénzügyi vonzatait a meglévő költségvetési előirányzatokból kell fedezni; hangsúlyozza, hogy mind az Unió, mind tagállamai, valamint állampolgárai esetében a javaslatok elfogadása és végrehajtása lényeges költség- és időmegtakarítást eredményezhet, és elősegítheti a bizalmat, valamint a tagállami határozatok és intézkedések kölcsönös elismerését, így mind gazdasági, mind szociális szempontból előnyös lehet;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kapcsolódó részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, továbbá a Régiók Bizottságának a szubnacionális parlamenteknek és tanácsoknak való terjesztés céljából.

MELLÉKLET

Részletes ajánlások a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok helyzetének a tagállamokban és az uniós intézményeknél történő ellenőrzésére és nyomon követésére szolgáló eljárásokkal kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó intézményközi megállapodás tervezetére

INTÉZMÉNYKÖZI MEGÁLLAPODÁS TERVEZETE

EURÓPAI UNIÓS PAKTUM A DEMOKRÁCIÁRÓL, A JOGÁLLAMISÁGRÓL ÉS AZ ALAPVETŐ JOGOKRÓL

Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) preambulumára, különösen annak második, negyedik, ötödik és hetedik preambulumbekezdésére,

tekintettel különösen az EUSZ 2. cikkére, 3. cikke (1) bekezdésére, 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint 6., 7. és 11. cikkére,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok Unión belüli tiszteletben tartásával, és előmozdításával és védelmével kapcsolatos cikkeire, többek között annak 70., 258., 259., 260., 263. és 265. cikkére,

tekintettel az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésére és 5. cikkére, az EUMSZ 295. cikkére, valamint a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. számú jegyzőkönyvre és a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. számú jegyzőkönyvre,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

tekintettel az Európa Tanács Európai Szociális Chartájára, különösen annak a megkülönböztetés tilalmáról szóló E. cikkére,

tekintettel a koppenhágai kritériumokra, és arra az uniós szabályanyagra (a vívmányokra), különösen annak 23. és 24. fejezetére, amelyeknek a tagjelölt országoknak meg kell felelniük, amennyiben csatlakozni kívánnak az Unióhoz,

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE), az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának és Velencei Bizottságának egyezményeire, ajánlásaira, határozataira és jelentéseire,

tekintettel a Velencei Bizottság 106. plenáris ülésén, 2016. március 18-án elfogadott, a jogállamiság kritériumait tartalmazó listára,

tekintettel az Európa Tanács és az Európai Unió közötti 2007. május 23-i egyetértési megállapodásra,

tekintettel az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére,

tekintettel az Európa Tanács keretében elfogadott Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájára,

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló ENSZ-egyezményekre és az ENSZ-egyezmények testületeinek joggyakorlatára,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) kiadványaira, többek között az ügynökség 2013. december 31-i „Alapvető jogok az európai uniós bel- és igazságügyek jövője területén” című dokumentumában javasolt európai alapjogi információs rendszerre (EFRIS),

tekintettel a jogállamisággal kapcsolatos segítségnyújtásra vonatkozó 2008. áprilisi ENSZ-megközelítésre,

tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira, különösen a 16. számú célra,

tekintettel a COSAC a parlamenti ellenőrzésre vonatkozó európai uniós eljárások és gyakorlatok fejleményeiről szóló, 2016. május 18-i, huszonötödik féléves jelentésére ,

tekintettel a Németország, Dánia, Finnország és Hollandia külügyminiszterei által a Bizottság elnökének küldött, 2013. március 6-i levélre,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének az EUSZ 2. cikkében felsorolt közös értékeknek való megfelelést meglévő információforrások alapján mérni képes objektív alapjogi mutatók integrált eszközének fejlesztéséről szóló, 2016. április 8-i véleményére,

tekintettel az olasz elnökségnek „A jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítása az Európai Unióban” című, 2014. november 15-i feljegyzésére,

tekintettel a Tanácsnak és a Tanács keretében ülésező tagállamoknak a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosításáról szóló, 2014. december 16-i következtetéseire,

tekintettel a Tanács előkészítő szerveinek az alapvető jogoknak való megfelelés szempontjából történő vizsgálatához szükséges módszertani lépésekről szóló, 2014. december 19-i tanácsi iránymutatásokra,

tekintettel jogállamiságról szóló, a luxemburgi és a holland elnökség alatt megvalósult, 2015. november 17-i és 2016. május 24-i első és második párbeszédre,

tekintettel a Bizottság meglévő nyomon követési mechanizmusára és időszakos értékelési eszközeire, többek között az együttműködési és ellenőrzési mechanizmusra, az igazságügyi eredménytáblára, a korrupcióellenes jelentésekre és a médiafigyelésre,

tekintettel „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégia” című, 2010. október 19-i bizottsági közleményre,

tekintettel az alapvető jogoknak a bizottsági hatásvizsgálatok végzése során történő figyelembe vételére vonatkozó gyakorlati útmutatásról szóló, 2011. május 6-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

tekintettel „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című, 2014. március 19-i bizottsági közleményre,

tekintettel a Bizottság alapvető jogokról szóló évenkénti kollokviumára,

tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra,

tekintettel az Európai Parlament „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2012)” című, 2014. február 27-i állásfoglalására(5),

tekintettel az Európai Parlament „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2013−2014)” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(6),

(1)  mivel szükség van egy olyan, a demokráciával, jogállamisággal és alapvető jogokkal foglalkozó mechanizmusra, amely objektív, pártatlan, bizonyítékokon alapul, egyenlően és igazságosan valamennyi tagállamra és az Unió intézményeire alkalmazandó, továbbá megelőző és korrekciós dimenzióval egyaránt rendelkezik.

(2)  mivel egy ilyen mechanizmus elsődleges céljaként a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok megsértésének és be nem tartásának megelőzését kell kitűzni, ugyanakkor biztosítania kell az EUSZ 7. cikke szerinti megelőző és korrekciós ág, valamint a Szerződésekben szereplő más eszközök gyakorlati működéséhez szükséges eszközöket.

(3)  mivel el kell kerülni az új struktúrák és a párhuzamosságok felesleges létrehozását, és előnyben kell részesíteni a meglévő eszközök beépítését és felhasználását.

(4)  mivel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal kapcsolatos fogalommeghatározások, normák és referenciaértékek kidolgozása nem egyszeri döntést igényel, hanem tartós és interaktív folyamatot, amely széles körű nyilvános vitán és konzultáción, rendszeres felülvizsgálaton és a bevált gyakorlatok megosztásán alapul.

(5)  mivel kizárólag egy olyan mechanizmus lehet eredményes, amely élvezi az uniós állampolgárok széles körű támogatását, és lehetővé teszi, hogy a folyamatot magukénak érezzék.

(6)  mivel elsősorban a tagállamok felelősek a közös normák megőrzéséért, azonban amikor ezt elmulasztják, az Unió feladata, hogy beavatkozzon alkotmányos alapértékeinek védelme és annak biztosítása érdekében, hogy az EUSZ 2. cikkében és a Chartában megállapított értékek az Unió egész területén valamennyi uniós állampolgár és lakos részére biztosítva legyenek.

(7)  mivel fontos, hogy a kormányzat minden szintje saját hatáskörei és feladatai alapján szorosan együttműködjön egymással a jogállamiságot fenyegető lehetséges rendszerszintű veszélyek korai szakaszban történő azonosítása céljából, és javítsa a jogállamiság védelmét.

(8)  mivel számos eszköz áll rendelkezésre az uniós értékek súlyos megsértése kockázatának kezelésére, de ezen eszközökhöz világos és objektív referenciaértékeket kell kidolgozni ahhoz, hogy kellően erősek és visszatartó erejűek legyenek a jogállamiság és az alapvető jogok megsértésének megakadályozására; mivel az Unió nem rendelkezik jogilag kötelező erejű mechanizmussal ahhoz, hogy rendszeresen átvilágítsa az uniós értékek és az alapvető jogok tagállamok és uniós intézmények általi tiszteletben tartását.

(9)  mivel az EUMSZ 295. cikkével összhangban ez az intézményközi megállapodás kizárólag az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti együttműködés megkönnyítésére szolgáló szabályokat határoz meg, és az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdésével összhangban ezek az intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el; mivel ez az intézményközi megállapodás nem sérti a Bíróság előjogait az uniós jog hivatalos értelmezése tekintetében,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

1. cikk

Az Unió alapértékeit és alapelveit, nevezetesen a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat az Unió egész területén meg kell őrizni a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló uniós paktum révén, amely rendelkezik ezen értékek és elvek fogalommeghatározásáról, részletezéséről, nyomon követéséről és érvényre juttatásáról, és amely mind a tagállamokra, mind az Unió intézményeire alkalmazandó.

2. cikk

A demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló uniós paktum elemei:

–  évenkénti jelentés a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető értékekről (európai jelentés a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról), amely országspecifikus ajánlásokat tartalmaz, magában foglalva az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, az Európa Tanács és a terület egyéb hatóságai által készített jelentéseket;

–  évenkénti parlamentközi vita a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés alapján;

–  a lehetséges kockázatok és jogsértések orvoslására szolgáló, a Szerződések rendelkezéseinek megfelelő intézkedések, többek között az EUSZ 7. cikke megelőző és korrekciós ágának aktiválása,

–  a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló szakpolitikai ciklus az Unió intézményein belül.

3. cikk

A demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló uniós paktum kiterjesztésre kerül annak érdekében, hogy egységes uniós eszközben egyesítse a Bizottság jogállamisági keretét és a Tanács jogállamiságról szóló párbeszédét.

4. cikk

A demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok tagállamokban tapasztalható helyzetéről szóló, a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentést a 8. cikkben említett független szakértőkkel (a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó szakértői testülettel) konzultálva a Bizottság készíti el. A Bizottság a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentést továbbítja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek. A demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentést a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

A demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés egy általános részből és ajánlásokat tartalmazó országspecifikus jelentésekből áll.

Amennyiben a Bizottság nem fogadja el időben a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentést, beleértve az országspecifikus jelentéseket is, az Európai Parlament illetékes bizottsága hivatalosan kérheti a Bizottságot, hogy adjon magyarázatot a késedelemre, és haladéktalanul fogadja el a dokumentumokat, hogy a folyamat ne szenvedjen további késedelmet.

5. cikk

A demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés egyesíti és kiegészíti a meglévő eszközöket, nevezetesen az igazságügyi eredménytáblát, a médiapluralizmus nyomon követésére szolgáló eszközt, a korrupcióellenes jelentést és az EUMSZ 70. cikkén alapuló kölcsönös értékelési eljárásokat, és felváltja a Bulgáriára és Romániára vonatkozó együttműködési és ellenőrzési mechanizmust.

6. cikk

A demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés különféle források és a tagállami tevékenységek értékelésére, jelentésére és nyomon követésére szolgáló meglévő eszközök felhasználásával jön létre, ideértve többek között a következőket:

–  a tagállamok illetékes hatóságainak hozzájárulásai a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok terén;

–  az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, különösen az EFRIS;

–  az Unió egyéb szakosított ügynökségei, különösen az európai adatvédelmi biztos, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE), az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound), valamint az Eurostat;

–  szakértők, tudósok, civil szervezetek, és többek között a bírák, ügyvédek és újságírók szakmai és ágazati szervezetei;

–  nemzetközi szervezetek és nem kormányzati szervezetek által kidolgozott meglévő mutatók és referenciaértékek;

–  az Európa Tanács, különösen a Velencei Bizottság, az Európai Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) és az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa, és az igazságszolgáltatás hatékonyságával foglalkozó európai bizottság (CEPEJ);

–  a nemzetközi szervezetek, mint például az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD);

–  a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága és más nemzetközi bíróságok, választottbíróságok és egyezmények alapján létrehozott testületek ítélkezési gyakorlata;

–  az Európai Parlament valamennyi állásfoglalása vagy egyéb vonatkozó megnyilvánulása, ideértve az alapvető jogok európai uniós helyzetéről szóló éves jelentését is;

–  az uniós intézmények hozzájárulásai.

Az e cikkben említett forrásokból származó valamennyi hozzájárulást, valamint a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentésnek a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó testület által készített tervezetét – az országspecifikus ajánlásokat is beleértve – elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára a Bizottság honlapján.

7. cikk

A demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentést harmonizált formátumban, országspecifikus ajánlásokkal kiegészítve nyújtják be, és a következőkre helyezett kiemelt hangsúllyal készítik el:

–  a hatalmi ágak szétválasztása;

–  az állam pártatlansága;

–  a politikai döntések választásokat követő visszafordíthatósága;

–  az intézményi fékek és egyensúlyok megléte, amelyek biztosítják az állam pártatlanságának megkérdőjelezhetetlenségét;

–  az állam és az állami intézmények állandósága az alkotmány állandóságára alapozva;

–  a média szabadsága és pluralizmusa;

–  a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezés szabadsága;

–  a civil szféra és a civil párbeszédet szolgáló hatékony mechanizmusok előmozdítása;

–  az aktív és passzív demokratikus részvételhez való jog a választásokon és a részvételi demokrácia;

–  feddhetetlenség és korrupciótól való mentesség;

–  átláthatóság és elszámoltathatóság;

–  jogszerűség;

–  jogbiztonság;

–  hatáskörrel való visszaélés megelőzése;

–  a törvény előtti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség;

–  az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés: függetlenség és pártatlanság, tisztességes eljárás, alkotmánybíráskodás (adott esetben), független jogi hivatás;

–  a jogállamisággal szembeni fő kihívások: korrupció, összeférhetetlenség, személyes adatok gyűjtése és megfigyelés;

–  a Charta I–VI. címe;

–  az emberi jogok európai egyezménye és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvek.

8. cikk

A demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok tagállamokbeli helyzetének értékelését, valamint az országspecifikus ajánlástervezetek kidolgozását független szakértőkből álló reprezentatív bizottság (a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó szakértői testület) végzi a rendelkezésre álló adatok és információk mennyiségi és minőségi felülvizsgálata alapján.

8.1.  A demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó szakértői testület a következő tagokból áll:

–  az egyes tagállamok nemzeti parlamentje által kijelölt egy-egy független szakértő, aki az adott időpontban aktív szolgálatban nem lévő, alkotmánybírósági vagy legfelsőbb bírósági bíró;

–  további tíz szakértő, akiket az Európai Parlament nevez ki kétharmados többséggel az alábbi szervezetek által jelölt személyek listájáról:

i.  az Európai Nemzeti Tudományos Akadémiák Szövetsége (ALLEA);

ii.  a Nemzeti Emberi Jogi Intézmények Európai Hálózata (ENNHRI);

iii.  Európa Tanács (beleértve a Velencei Bizottságot, a GRECO-t és az Európa Tanács emberi jogi biztosát);

iv.  a CEPEJ és az Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsa (CCBE);

v.  az ENSZ, az EBESZ és az OECD.

8.2.  A demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó szakértői testület a saját tagjai közül választja meg az elnökét.

8.3.  A demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés tervezete, valamint az országspecifikus ajánlások tervezetei kidolgozásának megkönnyítése érdekében a Bizottság titkárságot biztosít a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó szakértői testület részére, lehetővé téve a testület hatékony működését, különösen azáltal, hogy összegyűjti a felülvizsgálandó és értékelendő adatokat és információforrásokat, és adminisztratív támogatást nyújt a jelentés összeállítása során.

9. cikk

A demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó szakértői testület minden egyes tagállamot értékel a 7. cikkben felsorolt szempontok tekintetében, és azonosítja a lehetséges kockázatokat és jogsértéseket. Az értékelést minden egyes testületi tag névtelenül és függetlenül végzi a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó szakértői testület függetlenségének, illetve a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés objektivitásának biztosítása érdekében. A demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó szakértői testület tagjai azonban egyeztethetnek egymással a módszerek és az elfogadott normák megvitatása céljából.

A demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó testület évente felülvizsgálja az értékelési módszereket, és szükség esetén a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament közös megegyezésével továbbfejlesztik, pontosítják, kiegészítik és módosítják azt a nemzeti parlamentekkel, szakértőkkel és a civil társadalommal folytatott egyeztetés alapján.

10. cikk

A demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés Bizottság általi elfogadásával megkezdődik a parlamentközi vita, valamint a Tanácson belüli vita, amelynek célja a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés eredményei és az országspecifikus ajánlások vizsgálata a következő lépések révén:

–  az Európai Parlament parlamentközi vitát szervez a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés alapján, és határozatot fogad el. E vitát oly módon kell megszervezni, hogy elérendő referenciaértékek és célok kerüljenek kitűzésre, valamint értékelési eszközök álljanak rendelkezésre a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok tekintetében kialakult uniós konszenzuson belül évről évre bekövetkezett változások felméréséhez; a vonatkozó eljárásokat fel kell gyorsítani ezen eszközök létrehozása érdekében, ezek ugyanis nemcsak az évente bekövetkező változások azonnali és hatékony nyomon követését teszik majd lehetővé, hanem biztosítani fogják a kötelezettségvállalások valamennyi érdekelt fél általi teljesítését;

–  az évenkénti parlamentközi vita a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti többéves strukturált párbeszéd részét képezi, és ebbe a civil társadalmat, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét és az Európai Tanácsot is bevonják;

–  a Tanács évenkénti vitát folytat a jogállamiságról szóló párbeszédre építve a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés alapján, és tanácsi következtetéseket fogad el, felkérve a nemzeti parlamenteket, hogy reagáljanak a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentésre, a javaslatokra vagy a reformokra;

–  a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés alapján a Bizottság határozhat „rendszerszintű kötelezettségszegési” eljárás megindításáról az EUSZ 2. cikke és az EUMSZ 258. cikke értelmében, több kötelezettségszegési ügyet összefogva;

–  a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés alapján, az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal történt konzultációt követően a Bizottság úgy határozhat, hogy az EUMSZ 70. cikke értelmében javaslatot terjeszt elő a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos uniós politikák tagállamok általi végrehajtásának értékelésére;

10.1.  Amennyiben a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés alapján valamely tagállam megfelel a 7. cikkben felsorolt valamennyi szempontnak, nincs szükség további intézkedésre.

10.2.  Amennyiben a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés alapján valamely tagállam a 7. cikkben felsorolt valamelyik szempont tekintetében hiányosságokat mutat, a Bizottság haladéktalanul párbeszédet kezdeményez az adott tagállammal, figyelembe véve az országspecifikus ajánlásokat.

10.2.1.  Amennyiben egy adott tagállamról készített országspecifikus jelentésben a szakértői testület megállapítja, hogy egyértelműen fennáll annak kockázata, hogy súlyosan megsértik az EUSZ 2. cikkében említett értékeket, és hogy kellően megalapozott az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdéséhez folyamodni, akkor az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság haladéktalanul megvitatja az ügyet, és indokolással ellátott határozatot hoz, amelyet nyilvánosságra hoz.

10.3.  Amennyiben a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentés alapján egy adott tagállamról készített országspecifikus jelentésben a szakértői testület megállapítja, hogy fennáll – azaz fokozódik vagy legalább két éven keresztül változatlanul fennáll – az EUSZ 2. cikkében említett értékek megsértése, és hogy kellően megalapozott az EUSZ 7. cikkének (2) bekezdéséhez folyamodni, akkor az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság haladéktalanul megvitatja az ügyet, és valamennyi intézmény indokolással ellátott határozatot hoz, amelyet nyilvánosságra hoz.

11. cikk

A Bizottság valamennyi jogalkotási javaslatáról készített hatásvizsgálatnak ki kell terjednie az alapvető jogokra a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 25. bekezdésével összhangban;

A demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó, a 8. cikkben említett szakértői testület értékeli a demokrácia, a jogállamiság és a demokrácia Európai Parlament, Tanács és Bizottság általi betartását.

12. cikk

A hatásvizsgálatokkal kapcsolatos intézményközi együttműködés javítása és az alapvető jogok és a jogállamiság értékei tiszteletben tartó kultúra megteremtése érdekében intézményközi hatásvizsgálati munkacsoport („munkacsoport”) kerül létrehozásra. A munkacsoport már korai szakaszban egyeztet a nemzeti szakértőkkel annak érdekében, hogy jobban előre lehessen látni a tagállamokban jelentkező végrehajtási kihívásokat, valamint hogy segítsen megszüntetni az Unió különböző intézményeinél az alapvető jogok és a jogállamiság uniós jogi aktusokra gyakorolt hatása tekintetében kialakult eltérő értelmezéseket. A munkacsoport a Tanács előkészítő szerveinek az alapvető jogoknak való megfelelés szempontjából történő vizsgálatához szükséges módszertani lépésekről szóló tanácsi iránymutatásokra, az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló bizottsági stratégiára, az alapvető jogok bizottsági hatásvizsgálatok végzése során történő figyelembe vételére vonatkozó gyakorlati útmutatásra, a jogalkotás minőségének javítására szolgáló eszköztár 24. eszközére és az Európai Parlament eljárási szabályzata 38. cikkére alapozza munkáját a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok követelményének való megfelelés és azok előmozdításának biztosítása érdekében.

13. cikk

Az alábbi, a jogállamiság és az alapvető jogok uniós intézmények általi érvényre juttatásáról és betartásáról szóló bizottsági, tanácsi és európai parlamenti éves jelentéseket a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló európai jelentésnek a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló éves szakpolitikai ciklusával együtt kell benyújtani:

–  éves jelentés a Charta alkalmazásáról;

–  éves jelentés az uniós jog alkalmazásáról;

–  éves jelentés a 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásáról(7).

14. cikk

Ez a megállapodás […]-án/-én lép hatályba.

Kelt: … ,

az Európai Parlament részéről

az elnök

az Európai Unió Tanácsa részéről

az elnök

az Európai Bizottság részéről

az elnök

(1) ECLI:EU:C:2014:2454.
(2) A Tanács 2002/584/IB kerethatározata (2002. június 13.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról (HL L 190., 2002.7.18., 1. o.).
(3) ECLI:EU:C:2011:865.
(4) ECLI:EU:C:2016:198.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0173.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0286.
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat