Index 
Elfogadott szövegek
2016. november 23., Szerda - Strasbourg
Egyes légköri szennyezőanyagok kibocsátásai ***I
 A Bázel III véglegesítése
 A közös biztonság- és védelempolitika végrehajtása
 A harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló uniós stratégiai kommunikáció
 Jelnyelv és hivatásos jelnyelvi tolmácsok
 A bentazon hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbítása

Egyes légköri szennyezőanyagok kibocsátásai ***I
PDF 250kWORD 57k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. november 23-i jogalkotási állásfoglalása az egyes légköri szennyezőanyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről és a 2003/35/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0920 – C7-0004/2014 – 2013/0443(COD))
P8_TA(2016)0438A8-0249/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0920),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0004/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. július 10-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2014. október 7-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. június 30-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0249/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. november 23-án került elfogadásra az egyes légköri szennyezőanyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről, a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2013)0443


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2016/2284 irányelvvel.)

(1) HL C 451., 2014.12.16., 134. o.
(2) HL C 415., 2014.11.20., 23. o.
(3) Ezen állásfoglalás a 2015. október 28-án elfogadott módosítások helyébe lép (Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0381).


A Bázel III véglegesítése
PDF 276kWORD 49k
Az Európai Parlament 2016. november 23-i állásfoglalása a Bázel III megállapodás véglegesítéséről (2016/2959(RSP))
P8_TA(2016)0439B8-1226/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a G20-csúcstalálkozók válságot követő következtetéseire,

–  tekintettel a G20-ak pénzügyminisztereinek és központi banki vezetőinek 2016. február 27-i közleményére,

–  tekintettel a G20-ak pénzügyminisztereinek és központi banki vezetőinek 2016. április 14–15-i közleményére,

–  tekintettel a G20-ak pénzügyminisztereinek és központi banki vezetőinek 2016. július 23–24-i közleményére,

–  tekintettel a G20-ak vezetőinek 2016. szeptember 4–5-i közleményére,

–  tekintettel a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) jelentéseire a G20-ak vezetőinek az elfogadott reformmenetrend végrehajtásáról, és különösen a BCBS által „A válságot követő reformok lezárása: frissítés” címmel a G20-ak vezetőinek készített 2015. novemberi jelentésre(1),

–  tekintettel a BCBS „Revisions to the Basel III leverage ratio framework” (A Bázel III tőkeáttételi arányra vonatkozó keretének felülvizsgálata) című 2016. április 6-i, a „Reducing variation in credit risk-weighted assets – constraints on the use of internal model approaches” (A hitelkockázattal súlyozott eszközöket illetően felmerülő eltérések csökkentése – a belső modellen alapuló módszerek használatának korlátai) című 2016. március 24-i és a „Revisions to the Standardised Approach for credit risk” (A sztenderd hitelkockázati módszer felülvizsgálatai) című 2015. december 10-i konzultációs anyagára,

–  tekintettel a BCBS „Regulatory treatment of accounting provisions” (A számviteli szabályok szabályozási kezelése) című, 2016. októberi vitaanyagára és konzultációs anyagára,

–  tekintettel a BCBS „TLAC holdings - Amendments to the Basel III standard on the definition of capital” (A teljes veszteségviselési képesség (TLAC) eszközei – A tőke meghatározásáról szóló Bázel III szabvány módosításai) című, 2016. októberi szabványára(2),

–  tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) „EU Shadow Banking Monitor” című 2016. júliusi kiadványára,

–  tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) által elvégzett stressztesztek eredményeire, melyeket 2016. július 29-én tettek közzé,

–  tekintettel a Tanács a válságot követő bázeli reformok véglegesítéséről szóló, 2016. július 12-i következtetéseire (3),

–  tekintettel az IMF 2016-os jelentésére a globális pénzügyi stabilitásról,

–  tekintettel a bankunióról szóló 2015. évi éves jelentésről szóló, 2016. március 10-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel 2016. január 19-i állásfoglalására a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintéséről és kihívásairól: hatások és a pénzügyi szabályozás hatékonyabb és eredményesebb uniós keretei és a tőkepiaci unió felé vezető út(5),

–  tekintettel 2016. április 12-i állásfoglalására az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben(6),

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság „Az Európai Unió szerepe a nemzetközi gazdasági fórumokon – 5. tanulmány: A BCBS” című tanulmányára,

–  tekintettel a BCBS főtitkárával, Bill Coen úrral, az SSM felügyelőbizottságának elnökével, Danièle Nouy asszonnyal, az EBH elnökével, Andrea Enria úrral és az Európai Bizottság alelnökével, Valdis Dombrovskis úrral a Bázel III/IV véglegesítéséről folytatott eszmecserére,

–  tekintettel a Bizottság nyilatkozatára a sztenderd hitelkockázati módszer Bázeli Bizottság általi felülvizsgálatairól és a Katainen alelnökkel folytatott, 2016. július 6-i eszmecserére,

–  tekintettel a Bázel III megállapodás véglegesítéséről a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000136/2016 – B8-1810/2016),

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a pénzügyi stabilitás megőrzésének előfeltétele egy rugalmas és jól feltőkésített bankrendszer, amely megfelelően tudja hitelezni a reálgazdaságot az egész ciklus során és támogatni tudja a gazdasági növekedést;

B.  mivel a G20-ak vezetői a pénzügyi válságot követően megállapodtak egy, a nemzetközi bankok szabályozási előírásait, köztük a prudenciális követelményeket is szigorító átfogó reformmenetrendben;

C.  mivel a BCBS nemzetközileg elfogadott minimumszabályokat dolgoz ki a nagy, nemzetközileg aktív bankok prudenciális követelményeire vonatkozóan; mivel a BCBS nyomon követi és áttekinti e globális szabványok végrehajtását és arról jelentést készít a G20-aknak; mivel iránymutatása fontos eszköz a világszerte alkalmazott szabályozások fragmentálódásának megakadályozására;

D.  mivel az Európai Unió a tőkekövetelmény-rendelet (CCR) és a tőkekövetelmény-irányelv (CRD IV) keretében végrehajtotta a nemzetközileg elfogadott szabályokat, jóllehet azokat az EU valódi finanszírozási igényeihez alakította, például a kkv-ket támogató tényező kapcsán és lehetővé téve némi rugalmasságot; mivel az EU-ban úgy döntöttek, hogy e szabályoknak minden bankra vonatkozniuk kell, nem csak a legnagyobb, nemzetközileg aktív bankokra, miközben néhány Európán kívüli országban azok némelyikét csak a legnagyobb bankokra alkalmazzák; mivel fontos a nemzetközileg egyforma feltételek felé történő előrelépés; mivel a bázeli keret elfogadott módosításainak végrehajtása érdekében a Bizottságnak el kell készítenie a CRR/CRD IV felülvizsgálatáról szóló jogalkotási javaslatot;

E.  mivel a bankok prudenciális követelményei kapcsolódnak más szabályozási előírásokhoz, például a teljes veszteségviselési képességhez (TLAC) és a származékos eszközök kötelező központi klíringjéhez, illetve kiegészítik azokat; mivel az uniós bankszektorra vonatkozó szabályozási keret jelentősen javult az elmúlt években, különösen a bankunió létrehozása révén;

F.  mivel a pénzügyi stabilitás és növekedés szilárd kerete átfogó és kiegyensúlyozott kell legyen, hogy dinamikus felügyeleti gyakorlatokat tartalmazhasson és ne csak a főként kvantitatív aspektusokra vonatkozó statikus szabályozásra összpontosítson;

G.  mivel az adatok szerint a múltban túl nagy volt a kockázati súlyok és a stratégiai kockázatmodellezés változékonysága a bankokra vonatkozó tőkekövetelmények és a nemzeti felügyeletek belső modellek értékelésével kapcsolatos nehézségeinek csökkentése érdekében, ami hozzájárult a pénzügyi válsághoz;

H.  mivel a különféle banki üzleti modellekre vonatkozó prudenciális követelmények végrehajtása jelentősen eltérhet egymástól a hatály és az összetettség vonatkozásában, ami az egységes megközelítést hatékonytalanná és aránytalanul terhessé teszi különösen a kisebb, hazai piacra összpontosító, kevésbé bonyolult és kevéssé összekapcsolódó bankok, illetve szabályozóik és felügyeleteik számára; ezért megfelelő mértékű arányosságra és rugalmasságra van szükség;

I.  mivel a BCBS most foglalkozik a bankokra vonatkozó prudenciális keret további módosításával a hitelkockázat és az operatív kockázat kezelése érdekében; mivel e reformok a hitelkockázatra vonatkozó standardizált megközelítés kockázatérzékenységének és szilárdságának növelésére, a belső modelleken alapuló megközelítések további korlátozásaira, valamint a tőkeáttételi arány kialakításának és egy standardizált megközelítéseken alapuló esetleges tőkeküszöbnek a véglegesítésére összpontosítanak;

J.  mivel az egyesült államokbeli pénzintézetek többsége a standardizált megközelítést használja a hitelkockázat értékelésére, miközben az EU-ban a nagy és közepes bankok belső modelleket használnak;

K.  mivel a standardizált megközelítés megfelelő felülvizsgálata és az arányosság elvének tiszteletben tartása a fő tényezők abból a szempontból, hogy a BCBS-standardok azoknál a kis bankoknál is működjenek, amelyek leginkább használják azt;

L.  mivel a G20-ak jelezték, hogy a jelenlegi felülvizsgálat során nem nőhetnek jelentősen az általános tőkekövetelmények, és ezt az álláspontot a tagállamok is megismételték a 2016. júliusi ECOFIN Tanács ülése során;

M.  mivel a szabályozók rendszerszintű stresszteszteket végeznek az európai bankoknál és e tesztek eredményeit nyilvánosságra hozzák;

N.  mivel egyes nem uniós joghatóságok, például Japán aggodalmuknak adtak hangot a tőke növelésére irányuló egyre nagyobb nyomás és az új szabályoknak való megfelelés érdekében végzett tevékenységek magasabb költségei miatt;

O.  mivel a BSBC döntései nem bírnak jogilag kötelező erővel, és azokat rendes jogalkotási eljárás révén át kell ültetni ahhoz, hogy hatályosak legyenek az EU-ban; mivel nem minden illetékes nemzeti hatóság van képviselve a BCBS-ben, azonban az EKB és az SSM teljes jogú tagként, a Bizottság és az EBH pedig megfigyelőként vesz részt munkájában;

1.  hangsúlyozza a bankok prudenciális szabályozására vonatkozó szilárd globális előírások és elvek fontosságát, és üdvözli a BCBS ezzel kapcsolatos munkáját a válságot követően;

2.  hangsúlyozza, hogy a bankokat jól fel kell tőkésíteni, hogy támogatni lehessen a reálgazdaságot, csökkenjen a rendszerszintű kockázat és elkerülhető legyen a válság során tapasztalt hatalmas mentőcsomagok megismétlődése; hangsúlyozza, hogy a tisztességes verseny és a pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében az árnyékbanki ágazat megfelelő szabályozására van szükség;

3.  rámutat, hogy más joghatóságoktól eltérően az európai gazdaságban a bankok kulcsszerepet játszanak annak finanszírozásában, és valószínűleg továbbra is a háztartások és a vállalkozások, különösen a kkv-k fő finanszírozási forrásai maradnak; hangsúlyozza, hogy az uniós jogi szabályozás mindig igyekezett figyelembe venni ezt (például a kkv-kra vonatkozó támogatási együttható révén) és a továbbiakban is így kell tennie (például meghosszabbítva és kibővítve a támogatási együtthatót); elismeri azonban, hogy fontos az európai gazdasági finanszírozási formáinak diverzifikálása, és üdvözli ennek kapcsán a tőkepiaci unió keretében folyó munkát;

4.  megjegyzi, hogy a Bázel III keret véglegesítése érdekében a BCBS által jelenleg végzett munka célja az egyszerűsítés, az összehasonlíthatóság és a kockázattal súlyozott tőkekövetelmények konvergenciájának erősítése a kockázattal súlyozott értékpapírok túlzott eltéréseinek kezelése és annak biztosítása érdekében, hogy ugyanazokra a kockázatokra ugyanazok a szabályok vonatkozzanak; hangsúlyozza, hogy a BCBS határozatai legitimitásának és elismerésének fokozása érdekében nagyobb átláthatóságra és elszámoltathatóságra van szükség; üdvözli, hogy a BCBS főtitkára megjelent az ECON bizottságban és ösztönzi a további párbeszédet;

5.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi felülvizsgálat során tiszteletben kell tartani a jegybankelnökök és felügyeleti vezetők csoportja által meghatározott elvet, miszerint nem növelik jelentősen az általános tőkekövetelményeket, ugyanakkor erősítik az európai bankok általános pénzügyi pozícióját;

6.  hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálat egy második ugyanolyan fontos elve a globális szinten egyenlő versenyfeltételek biztosítása, csökkentve – és nem elmélyítve – a joghatóságok és a banki modellek közti különbségeket, az uniós banki modell indokolatlan penalizálása nélkül;

7.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a BCBS friss tervezeteinek előzetes elemzése arra utal, hogy a reformcsomag a jelenlegi szakaszában nem áll összhangban a fenti két elvvel; felszólítja a BCBS-t, hogy vizsgálja felül javaslatait ebből a szempontból és felhívja az EKB-t és az SSM-et, hogy az új szabályok véglegesítése és ellenőrzése során biztosítsa ezen elvek tiszteletben tartását;

8.  hangsúlyozza, hogy ilyen megközelítésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Parlament társjogalkotóként konzisztensen hajtsa végre az új szabályt;

9.  emlékeztet az arányosság elvének fontosságára, melyet nem csak a szabályozott intézmények mérete kapcsán kell értékelni, hanem az egyes érdekcsoportok szabályozásának költségei és hasznai közti tisztességes egyensúlyként is figyelembe kell venni;

10.  párbeszédre és a bevált gyakorlatok megosztására szólít fel a szabályozók között az uniós és nemzetközi szinten biztosítandó arányosság elve alkalmazásának vonatkozásában;

11.  felhívja a BCBS-t, hogy a szabályok bizottság által elfogadását megelőzően gondosan és átfogóan értékelje az új reformok kvalitatív és kvantitatív hatásait, figyelembe véve azoknak a különféle joghatóságokra és banki modellekre gyakorolt következményeit; úgy véli, hogy az értékelés során figyelembe kell venni a bizottság által korábban javasolt reformterveket is; felhívja a BCBS-t, hogy amennyiben az elemzés során kiegyensúlyozatlanságra derül fény, tegye meg a szükséges kiigazításokat;

12.  emlékeztet a szabályozás kockázatalapú megközelítésének fontosságára, ugyanazokra a kockázatokra vonatkozóan ugyanazokkal a szabályokkal, és hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a szabályozási arbitrázs lehetőségét és a kockázattal súlyozott értékpapírok túlzott különbözőségét; felhívja a BCBS-t, hogy őrizze meg a prudenciális szabályozás kockázatérzékenységét, biztosítva, hogy a standardizált megközelítés felülvizsgálata és a belső minősítésen alapuló módszer (IRBA) alkalmazása során kiküszöbölhető legyen a szabályozói arbitrázs és megfelelően figyelembe vegyék a finanszírozás különféle formáinak, például az ingatlanhitelezés, az infrastruktúra-finanszírozás és a speciális hitelezés jellemzőit, elkerülve a reálgazdaságra gyakorolt aránytalan következményeket; aggodalmának ad hangot ezzel kapcsolatban az eredményküszöbök javasolt bevezetése által a reálgazdaságra gyakorolt esetleges hatások miatt;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy gondosan és átfogóan értékelje a közelmúltbeli és az új reformok kvalitatív és kvantitatív hatásait többek között az európai reálgazdaság finanszírozására és az olyan tervezett európai jogalkotási projektekre, mint a tőkepiaci unió; felhívja a Bizottságot, hogy használja fel a pénzügyi szolgáltatásokról szóló rendelet 2016 végén esedékes első értékelése során készülő értékelések megállapításait; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a BCBS új javaslatai és azok végrehajtása ne álljon ellentétben e kezdeményezésekkel; hangsúlyozza, hogy az értékelés nem veszélyeztetheti az eddig elért jogalkotási eredményeket és hogy az nem tekinthető deregulációra való felhívásnak;

14.  kéri, hogy a származékos termékek kötelező központi klíringjének előírását teljes mértékben vegyék figyelembe a tőkeáttételi arány megállapítása során, hogy ezzel is ösztönözzék a központi klíring gyakorlatát;

15.  emlékeztet, hogy megfelelően figyelembe kell venni az európai banki modellek jellegzetességeit, a piacokat, amelyeken működnek, az intézmények eltérő méretét és a különböző kockázati profilokat úgy a hatásértékelés, mint a szabályok kalibrálása során, hogy meg lehessen őrizni az európai banki ágazat diverzitását és tiszteletben lehessen tartani az arányosságot; felhívja a Bizottságot, hogy mindezen elveket vegye figyelembe a végrehajtás körének meghatározása és a BCBS javaslatainak uniós jogszabályokba való átültetése során;

16.  hangsúlyozza az európai és nemzeti bankfelügyeletek fontos szerepét a felügyeleti konvergencia biztosításában az EU-ban, tekintettel az arányosság elvére és a szabályok különféle banki modelleknek való megfelelésére; hangsúlyozza a felügyelt intézmények helyzetére vonatkozó megbízható és összehasonlítható információk jelentőségét, ami lehetővé teszi e munka hatékony és megbízható elvégzését; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a belső modellek alkalmazására vonatkozó jogot; felhívja az SSM-et és az EBH-t, hogy folytassák felügyeleti tevékenységüket, biztosítva a belső modellek konzisztens alkalmazását és hogy megfelelően figyelembe tudják venni a bankok üzleti modelljeinek kockázatát, erősíteni tudják a konvergenciáját a hibák kezelési módjában és adott esetben módosításokat javasolhassanak;

17.  emlékeztet, hogy a bankokra vonatkozó prudenciális követelmények interakcióban állnak más fontos banki szabályokkal, például a TLAC-szabály bevezetésével az EU-ban és annak a BRRD keretében a MREL-lel való harmonizálásával, valamint az IFRS 9 számviteli szabvány alkalmazásával a közeljövőben, továbbá a bankunió keretével; hangsúlyozza ezért, hogy a prudenciális szabályozás reformjáról folyó gondolkodás során figyelembe kell venni ezeket a különféle tényezőket, valamint egyedi és kombinált hatásukat;

18.  emlékeztet, hogy az elmúlt években számos nagy uniós bank osztalékot fizetett részvényeseinek, miközben jelentősen alultőkésítettek maradtak és nem tisztították meg következetes módon mérlegeiket;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy tekintse prioritásnak a kevéssé kockázatos banki modellekre vonatkozó „kis bankok szabályozási csomagjával” (small banking box) kapcsolatos munkát, és terjessze ki e munkát annak értékelésére is, hogy a jövőben megvalósítható-e egy olyan szabályozási keret, amely kevésbé bonyolult, megfelelő és arányos prudenciális szabályokat ír elő a különféle banki modellek vonatkozásában;

20.  hangsúlyozza a Bizottság, az Európai Központi Bank és az Európai Bankhatóság szerepének jelentőségét a BCBS munkájában való részvételben és a BCBS-ben folytatott viták fejleményeiről való átlátható és átfogó beszámolásban; felszólít e szerep láthatóbbá tételére az ECOFIN ülésein és a Parlament ECON bizottsága előtti fokozottabb elszámoltathatóságra, továbbá arra, hogy az EU képviselői rendszeresen számoljanak be a vitákról;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) http://www.bis.org/bcbs/publ/d344.pdf.
(2) https://www.bis.org/bcbs/publ/d387.htm.
(3) http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2016/07/12-conclusions-banking-reform/.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0093.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0006.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0108.


A közös biztonság- és védelempolitika végrehajtása
PDF 288kWORD 56k
Az Európai Parlament 2016. november 23-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról (a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentés alapján) (2016/2067(INI))
P8_TA(2016)0440A8-0317/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtására (a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentés alapján),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) állandó strukturált együttműködés létrehozásáról szóló 42. cikk (6) bekezdésére és 46. cikkére,

–  tekintettel az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) az Európai Parlamenthez intézett, a közös kül- és biztonságpolitikáról (KKBP) szóló éves jelentésére (13026/2016), különösen annak a közös biztonság- és védelempolitikát (KBVP) érintő szakaszaira,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkére, valamint V. címére, és különösen 21. és 36. cikkére, valamint 42. cikkének (2), (3) és (7) bekezdésére,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló 2013. november 25-i, 2014. november 18-i, 2015. május 18-i,2016. június 27-i és 2016. október 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i és 2015. június 26-i következtetéseire,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2015. május 21-i(1), az európai védelmieszköz-piacokon végbemenő változásoknak az európai biztonsági és védelmi képességekre kifejtett hatásáról szóló, 2015. május 21-i(2), „a Fekete-tenger medencéjének stratégiai katonai helyzetéről a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes elcsatolása után” című, 2015. június 11-i(3), „az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2016. április 13-i(4) és „a béketámogató műveletekről – Az EU szerepvállalása az ENSZ és az Afrikai Unió vonatkozásában” című, 2016. június 7-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Federica Mogherini alelnök/főképviselő által 2016. június 28-án bemutatott, „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című dokumentumra,

–  tekintettel a Federica Mogherini alelnök/főképviselő által 2016. november 14-én ismertetett, a biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervre, valamint a Tanács kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiáról szóló 2016. november 14-i következtetéseire,

–  tekintettel a főképviselő és a Bizottság 2016. április 6-i közös közleményére a hibrid fenyegetések elleni küzdelemről (JOIN(2016)0018) és a vonatkozó, 2016. április 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a főképviselő és a Bizottság 2015. április 28-i közös közleményére a biztonságot és a fejlesztést szolgáló kapacitásépítésről (JOIN(2015)0017), valamint a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 230/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2016. július 5-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0447),

–  tekintettel a főképviselő és a Bizottság „A biztonsági ágazat reformjának támogatását szolgáló uniós stratégiai keret elemei” című, 2016. július 5-i közös közleményére (JOIN(2016)0031),

–  tekintettel a missziótámogatási platformról szóló, 2016. április 18-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0185),

–  tekintettel az Európai Unió 2015–2020-as időszakra szóló megújított belső biztonsági stratégiájára és a 2015. június 15–16-i kapcsolódó tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság „Az európai biztonsági stratégia megvalósítása a terrorizmus elleni küzdelem és a hatékony és valódi biztonsági unió előkészítésének érdekében” című, 2016. április 20-i közleményére (COM(2016)0230),

–  tekintettel a főképviselő és a Bizottság „Az EU átfogó megközelítése a külső konfliktusok és válságok tekintetében” című, 2013. december 11-i közös közleményére (JOIN(2013)0030) és a Tanács ehhez kapcsolódó, 2014. május 12-i következtetéseire,

–  tekintettel a kiberbiztonságról és -védelemről szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(6); tekintettel a főképviselő és a Bizottság „Az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiája: Nyílt, megbízható és biztonságos kibertér” című, 2013. február 7-i közleményére (JOIN(2013)0001); tekintettel a Tanács 2014. november 18-i uniós kiberbiztonsági politikai keretére,

–  tekintettel az „Európa kibertámadásokkal szembeni ellenálló képességének erősítése, valamint a versenyképes és innovatív kiberbiztonsági ágazat támogatása” című, 2016. július 5-i bizottsági közleményre (COM(2016)0410),

–  tekintettel a NATO számítógép-incidenskezelő képessége (NCIRC) és a hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoport – Európai Unió (CERT-EU) közötti, 2016. február 10-én aláírt technikai megállapodásra, amely megkönnyíti a kiberbiztonsági incidensekkel kapcsolatos fokozott információmegosztást,

–  tekintettel a NATO 2016. évi varsói csúcstalálkozója összefüggésében 2016. július 8-án aláírt EU–NATO közös nyilatkozatra (az Európai Tanács elnökének, az Európai Bizottság elnökének és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete főtitkárának közös nyilatkozata),

–  tekintettel a varsói csúcstalálkozó közleményére, amelyet az Észak-atlanti Tanács 2016. július 8–9-i varsói ülésén részt vevő állam- és kormányfők adtak ki,

–  tekintettel az Eurobarométer 2016 júniusi 85.1. felmérésének eredményeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0317/2016),

Stratégiai háttér

1.  megállapítja, hogy az európai biztonsági környezet jelentősen leromlott, képlékenyebbé, összetettebbé, veszélyesebbé és kevésbé kiszámíthatóvá vált; megállapítja, hogy a fenyegetések mind hagyományos, mind hibrid jellegűek, melyeket állami és nem állami szereplők váltanak ki, délről és keletről érkeznek és az egyes tagállamokat eltérően érintik;

2.  emlékeztet arra, hogy az uniós tagállamok biztonsága szorosan kapcsolódik egymáshoz, és megállapítja, hogy a tagállamok összehangolatlanul és erőforrásaikat szétaprózva reagálnak a közös fenyegetésekre és kockázatokra, ezáltal bonyolítva és gyakran akadályozva a közös megközelítést; hangsúlyozza, hogy a koordináció hiánya az uniós fellépés egyik sebezhetősége; megjegyzi, hogy Európa nem elég rugalmas a hibrid, gyakran határokon átnyúló dimenzióval is rendelkező fenyegetések hatékony kezeléséhez;

3.  úgy látja, hogy Európának egyre összetettebb válságok sorozatára kell válaszolnia, melyek forrása Nyugat-Afrikától a Száhel-övezeten, Afrika szarván és a Közel-Keleten, valamint Kelet-Ukrajnán keresztül a Kaukázusig terjed; úgy véli, hogy az EU-nak fokoznia kell a párbeszédet és együttműködést a térség harmadik országaival, valamint a regionális és szubregionális szervezetekkel; hangsúlyozza, hogy az EU-nak készen kell állnia a nemzetközi biztonsági környezet strukturális változásainak és az olyan kihívásoknak a kezelésére, melyek között szerepelhet államok közötti konfliktus, államok összeomlása és kibertámadások, valamint az éghajlatváltozással járó biztonsági kihívások;

4.  aggodalommal állapítja meg, hogy a radikális iszlamista szervezetek és egyének által végrehajtott terrorista támadások soha nem látott mértékben irányulnak Európára, nyomás alá helyezve az európai életmódot; kiemeli, hogy ennek következtében az egyén biztonságának kérdése kiemelkedővé vált, gyengítve a hagyományos különbségtételt a külső és a belső dimenziók között;

5.  felszólítja az EU-t, hogy alkalmazkodjon ezekhez a biztonság kihívásokhoz, különösen azzal, hogy más külső és belső eszközökkel összhangban hatékonyabban használja fel a KBVP eszközeit; jobb együttműködést és koordinációt szorgalmaz a tagállamok között, különösen a terrorizmus elleni küzdelem terén;

6.  átfogó deradikalizációs programokon alapuló erőteljes megelőző politikát szorgalmaz; megjegyzi, hogy alapvető fontosságú a radikalizálódás és a terrorista propaganda elleni aktívabb küzdelem is, mind az EU-n belül, mind az EU külkapcsolataiban; felszólítja a Bizottságot, hogy a radikalizálódás és a terrorizmus elleni, valamennyi tagállamban folytatott küzdelem terén lépjen fel a szélsőséges tartalmak online terjesztése ellen és ösztönözzön aktívabb bírósági együttműködést a büntető igazságszolgáltatási rendszerek között, a Eurojustot is beleértve;

7.  megjegyzi, hogy a II. világháború óta először fordult elő, hogy a határokat erőszakkal változtatták meg Európában; hangsúlyozza, hogy a katonai megszállás káros hatást gyakorol Európa egészének biztonságára; megismétli, hogy minden erőszakkal történő határmódosítás Ukrajnában összeegyeztethetetlen a Helsinki Záróokmánnyal és az ENSZ Alapokmányával;

8.  mivel az Eurobarométer 2016 júniusi 85.1. felmérése szerint az uniós polgárok mintegy kétharmada azt szeretné látni, hogy az EU nagyobb szerepet vállal a biztonsági ügyekben és a védelempolitikában;

9.  úgy véli, hogy az egységesebb, és így hatékonyabb európai kül- és biztonságpolitika határozottan hozzájárulna az iraki és a szíriai fegyveres ütközetek intenzitásának csökkentéséhez, illetve a magát Iszlám Államnak nevező csoport eltörléséhez;

Felülvizsgált és erősebb KBVP

10.  határozott meggyőződése, hogy emiatt a KBVP alapos és jelentős felülvizsgálatára van szükség, hogy az EU és tagállamai döntő mértékben hozzá tudjanak járulni az Unió biztonságához, a nemzetközi válságok kezeléséhez, és érvényesíteni tudják az EU stratégiai autonómiáját; emlékeztet, hogy egyedül egyetlen ország sem tud szembenézni az aktuális biztonsági kihívásokkal;

11.  meggyőződése, hogy a KBVP sikeres felülvizsgálatának már a folyamat kezdetétől fogva teljes mértékben be kell vonnia a tagállamokat, hogy elkerüljék azt a kockázatot, hogy a folyamat a későbbiekben holtpontra jut; hangsúlyozza az európai védelmi képességek fejlesztése tekintetében a további összehangolás gyakorlati és pénzügyi előnyeit, és megemlíti azokat a folyamatban lévő kezdeményezéseket, amelyeket az Európai Tanács 2016 decemberi védelmi ülésén konkrét intézkedésekkel kell nyomon követni; arra is felszólítja a tagállamokat és az EU-t, hogy megfelelő mértékben ruházzanak be a biztonságba és védelembe;

12.  hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés (az EUSZ 42. cikkének (6) bekezdése) létrehozása által lehetőség nyílna az önvédelem vagy egy állandó önvédelmi struktúra kialakítására, amely a válságkezelési műveletek megerősítésére szolgálna;

13.  kiemeli, hogy mivel Európa immár nem tartja maradéktalanul ellenőrzése alatt biztonsági környezetét, a fellépés időpontjának és helyének megválasztásával az EU-nak a KBVP-missziókon és műveleteken keresztül, valamint egyéb eszközök révén képesnek kell lennie, hogy a válságkezelés teljes spektrumában beavatkozzon, többek közt a válságmegelőzés és válságrendezés területén is, ily módon felölelve a konfliktusciklus valamennyi szakaszát, továbbá maradéktalanul szerepet vállalva abban, hogy Európa biztonságos maradjon, és biztosítva a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség egészének közös biztonságát és védelmét; sürgeti az Európai Tanácsot, hogy kezdje meg azt a folyamatot, amely a közös biztonság- és védelempolitikát az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdésében előírt közös védelemmé alakítja; úgy véli, hogy a KBVP egyik jelentős célkitűzése az EU ellenálló képességének megerősítése kell legyen;

14.  üdvözli a KBVP-re vonatkozó útitervet, amelyet konkrét menetrend és lépések megadásával mutat be az alelnök/főképviselő; üdvözli, hogy ez az útiterv kiegészíti a jövőbeli európai védelmi cselekvési tervet; kiemeli, hogy meg kell erősíteni a KBVP katonai komponensét; határozottan támogatja, hogy a tagállamok hangolják össze a biztonsági és védelmi beruházásaikat, valamint uniós szinten növeljék a védelmi kutatás pénzügyi támogatását;

15.  hasonlóképpen kiemeli, hogy a KBVP-nek az erős kollektív védelem elvén és hatékony finanszírozáson kell alapulnia, továbbá hogy a KBVP-t a biztonság és védelem terén illetékes nemzetközi intézményekkel, például a NATO-val teljes összhangban, és teljes mértékben egymást kiegészítve kell végrehajtani; úgy véli, hogy az EU-nak a NATO kapacitáscéljainak teljesítésére kell ösztönöznie a tagállamokat, ami megköveteli, hogy a védelmi kiadásokat legalább a GDP 2%-ára növeljék a walesi és a varsói csúcstalálkozókon megerősítetteknek megfelelően;

16.  emlékeztet arra, hogy Európában és környezetében a konfliktusok és válságok a fizikai és a kibertérben is bekövetkeznek, és kiemeli, hogy ezért a kiberbiztonságot és kibervédelmet a KBVP alapelemeként integrálni kell, és általánosan érvényesíteni kell az EU valamennyi belső és külső politikáján;

17.  üdvözli az EU az alelnök/főképviselő által ismertetett kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiáját mint a KKBP és a KBVP működésének és fejlődésének hátterét biztosító intézményi keret szükséges és pozitív fejlődését; sajnálja a tagállamok alacsony szintű részvételét a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégia előkészítésében;

18.  kiemeli, hogy a tagállamok és a nemzeti parlamentek részéről határozott elköteleződésre, felelősségvállalásra és támogatásra van szükség valamennyi uniós szervvel szoros együttműködésben az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának politikai szinten megkívánt ambíciója, prioritásai és átfogó megközelítése gyors és hatékony végrehajtásának biztosításához, mégpedig egy biztonságról és védelemről szóló uniós fehér könyv formájában, melyet egy biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási terv előz meg; kiemeli, hogy a végrehajtási terv szorosan kapcsolódik az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának szélesebb körű végrehajtásához, a Bizottság jövőbeni európai védelmi cselekvési tervéhez és a Varsóban aláírt EU–NATO közös nyilatkozat végrehajtásához; üdvözli az alelnök/főképviselő és a tagállamok által a végrehajtási folyamatban végzett folyamatos munkát; hangsúlyozza, hogy hozzá kell rendelni a szükséges megfelelő erőforrásokat az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának végrehajtásához és egy hatékony és szilárdabb KBVP kialakításához;

19.  úgy véli, hogy az Európai Tanács által elfogadott és bemutatott megállapodás tárgyát képező ágazati stratégia kidolgozása lenne szükséges az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának nyomon követéseként, amelynek tovább kellene pontosítania az ambíció, a feladatok, a követelmények és a képességbeli prioritások polgári és katonai szintjeit; megismétli az európai védelem fehér könyvének kidolgozására irányuló korábbi felhívásait és felszólítja a Tanácsot, hogy haladéktalanul készítse el ezt a dokumentumot; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a biztonságra és védelemre javasolt végrehajtási terv messze elmarad a parlamentek és a nyilvánosság várakozásaitól; megismétli, hogy az Európai Unió tagállamainak biztonsága oszthatatlan;

20.  üdvözli a Németország és Franciaország külügyminiszterei által javasolt európai biztonsági paktumot és támogatja többek között Európa stratégiai környezete közös elemzésének ötletét, a fenyegetésértékelés időszakos közös tevékenységgé válását, és így egymás aggodalmainak tiszteletben tartását és a közös képességek és fellépés támogatását; üdvözli a más tagállamok által a KBVP fejlesztése terén a közelmúltban indított kezdeményezéseket is; sajnálja azonban, hogy a tagállamok nem végeznek önértékelést arról, hogy miért voltak tétlenek a védelem területén tett korábbi európai kötelezettségvállalások végrehajtása tekintetében;

21.  megállapítja, hogy ehhez együtt kell működni a NATO hasonló tevékenységeivel; hangsúlyozza, hogy ehhez elengedhetetlen a komoly kötelezettségvállalás és a hírszerzési és egyéb információk tagállamok közötti fokozott és hatékonyabb cseréje;

22.  megállapítja, hogy mivel a belső és a külső biztonság egyre inkább összefonódik, és egyre nehezebb különbséget tenni a fizikai és a kibertér között, szükségessé válik egyedi eszköztáraik integrációja, lehetővé téve az EU számára, hogy a rendelkezésre álló eszközök teljes tárházát kihasználva lépjen fel, ideértve az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (7) bekezdését is;

A KBVP és a válságok integrált megközelítése

23.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy egy állandó uniós parancsnokságot hozzanak létre a polgári és katonai KBVP-missziók és -műveletek számára, ahonnan egy integrált operatív személyzet támogatná a teljes tervezési ciklust, a kezdeti politikai koncepció kidolgozásától egészen a részletes tervekig; hangsúlyozza, hogy ez nem a NATO struktúráinak megismétlése lenne, hanem a KBVP-missziók és -műveletek tervezési és végrehajtási képességeinek megerősítéséhez szükséges intézményi rendszer;

24.  kiemeli, hogy a KBVP-missziók és -műveletek – többek között a határokon nyújtott támogatás, a kapacitásépítés, a katonai kiképzési missziók és a haditengerészeti műveletek – hozzájárulnak a nemzetközi békéhez és stabilitáshoz;

25.  sajnálatosnak tartja, hogy a KBVP-missziókat és -műveleteket továbbra is strukturális gyenge pontok akadályozzák, veszélyeztetve azok eredményességét; úgy véli, hogy ezeknek valódi eszközökké kell válniuk, és jobban integrálni lehetne őket az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájába;

26.  e tekintetben tudomásul veszi az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája által kitűzött politikai ambíció szintjét, miszerint integráltan közelíti meg a konfliktusokat és válságokat, és az Unió megelőzés, rendezés és stabilizáció révén a konfliktus valamennyi szakaszában szerepet vállal, továbbá kötelezettséget vállal az idő előtti kilépés elkerülésére; úgy véli, hogy az EU-nak koherensen támogatnia kell az Iszlám Állam elleni koalícióban részt vevő tagállamokat egy kiképzésre irányuló iraki KBVP-misszió létrehozásával;

27.  üdvözli a Száhel-övezetben jelen lévő „regionalizált” KBVP-missziók elképzelését, mivel ez megfelel az alrégió országai akaratának, hogy a G5 Száhel-övezetbeli platformján keresztül erősítsék meg az együttműködést a biztonság területén; meggyőződése, hogy ez lehetőséget kínálhatna a helyszínen jelen lévő KBVP-missziók (EUCAP Száhel Mali és EUCAP Száhel Niger) eredményességének és relevanciájának megerősítésére; határozottan úgy véli, hogy a „regionalizáció” koncepciójának a terepen szerzett szakértelemre, határozott célkitűzésekre és az elérésükhöz szükséges eszközökre kell épülnie, és azt nem szabad csupán a politikai megfontolások ösztönzésére meghatározni;

28.  kiemeli, hogy a jövőbeli missziókról és műveletekről szóló minden tanácsi határozatnak az EU biztonságát vagy azon partnerek és régiók biztonságát közvetlenül érintő konfliktusokba történő beavatkozásokat kell előre sorolnia, ahol az EU-nak szerepe van a biztonság megteremtésében; úgy véli, hogy a beavatkozásról szóló döntésnek a stratégiai környezet közös elemzésen és megértésén, valamint a tagállamok közös stratégiai érdekein kell alapulnia, és figyelembe kell vennie más szövetségek és szervezetek, például az ENSZ vagy a NATO fellépéseit is; úgy véli továbbá, hogy a kapacitásépítést célzó KBVP-missziókat össze kell hangolni a Bizottságnak a biztonsági ágazat reformja és a jogállamiság terén végzett tevékenységével;

29.  tudomásul veszi a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz létrehozásáról szóló 230/2014/EU rendelet módosítására irányuló bizottsági javaslatot, melynek célja az uniós támogatás kiterjesztése a partnerországok katonai szereplőinek felszerelésére, mivel ez elengedhetetlen hozzájárulást jelent ellenálló képességükhöz, ami csökkenti annak esélyét, hogy ismét konfliktus tárgyává és az EU ellen irányuló ellenséges tevékenységek menedékhelyeivé váljanak; hangsúlyozza, hogy erre csak a fent említett, a 230/2014/EU rendelet módosítására irányuló javaslat 3a. cikkében meghatározott kivételes körülmények esetén kerülhet sor, hogy hozzájáruljanak a fenntartható fejlődéshez, a felelősségteljes kormányzáshoz és a jogállamisághoz; ösztönzi e tekintetben az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a KBVP-missziók hatékonyságának és fenntarthatóságának javítása érdekében gyorsítsák fel a biztonságot és a fejlesztést szolgáló kapacitásépítési kezdeményezés végrehajtását;

30.  kiemeli, hogy a partnerek által a biztonság és a védelem területén végzett kapacitásépítés javítása érdekében más pénzügyi eszközöket is azonosítani kell; felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a legjobb eredmények elérése és a párhuzamos helyszíni munkavégzés elkerülése érdekében biztosítsa a teljes koherenciát és koordinációt;

31.  ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a petersbergi feladatokat felül kellene vizsgálni és a harccsoportokat mielőbb bevethető katonai eszközzé kellene tenni fokozottabb modularitásuk és funkcionálisabb finanszírozásuk révén; megjegyzi, hogy a tagállamok konstruktív hozzáállásának hiánya továbbra is politikai és műveleti akadályt állít a harci egységek bevetése elé; sürgeti a Tanácsot, hogy kezdeményezze a katonai műveletek kezdeti szakaszainak sürgős finanszírozására szolgáló induló alap létrehozását, melyet az EUSZ 41. cikkének (3) bekezdése ír elő;

32.  nagyobb rugalmasságot kér az EU pénzügyi szabályozásában, hogy támogassák a válságokra való reagálási képességét, és végrehajtsák a Lisszaboni Szerződés jelenlegi rendelkezéseit; kéri az ATHENA mechanizmus felülvizsgálatát, hogy hatókörét kiterjesszék először a gyorsreagálási műveletek és az uniós harccsoportok bevetésének, majd pedig az összes katonai művelet valamennyi költségére;

Együttműködés a NATO-val és más partnerekkel

33.  emlékeztet, hogy a NATO és az EU stratégiai érdekei megegyeznek, és ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülnek mind keleten, mind délen; felhívja a figyelmet arra, hogy a kölcsönös védelmi záradék, a 42. cikk (7) bekezdése érvényes az EU tagállamaira, akár tagjai a NATO-nak, akár nem; megjegyzi, hogy az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy saját eszközeivel ugyanolyan mértékben védje meg az EU azon tagállamait is, amelyek nem tagjai a NATO-nak; tudomásul veszi az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának a megfelelő szintű uniós stratégiai autonómiára vonatkozó célkitűzését, és kiemeli, hogy a két szervezet esetében szükség van eszközeik egymást kiegészítő jellegére; úgy véli, hogy az EU „stratégiai autonómiájának” meg kellene erősítenie Európa arra irányuló képességét, hogy előmozdítsa a biztonságot határain belül és azokon túl is, továbbá megerősítse a NATO-val való partnerséget és a transzatlanti kapcsolatokat;

34.  úgy véli, hogy az EU és a NATO közötti szoros és hatékony együttműködés alapját misszióik, és ebből következően eszköztáraik egymást kiegészítő jellege és összeegyeztethetősége képezi; hangsúlyozza, hogy a két szervezet közötti kapcsolatoknak továbbra is az együttműködésen, nem pedig a versenyen kell alapulniuk; úgy véli, hogy az EU-nak a NATO kapacitási céljainak teljesítésére kell ösztönöznie a tagállamokat, ami megköveteli, hogy a védelmi kiadásokat legalább a GDP 2%-ára növeljék;

35.  kiemeli, hogy a NATO erőssége az elrettentés és a védelem, és hogy a NATO tagjai elleni agresszió esetén készen áll megvalósítani a kollektív védelmet (az Észak-atlanti Szerződés V. cikke), míg a KBVP jelenleg a békefenntartásra, a konfliktusmegelőzésre és a nemzetközi biztonság megerősítésére összpontosít (az EUSZ 42. cikke), az EU pedig további eszközökkel rendelkezik a tagállamok belső biztonsága előtt álló kihívások, többek között a felforgatás kezelésére, melyekre nem terjed ki az V. cikk hatálya; megismétli, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 222. cikke szerinti „szolidaritási klauzula” célja az, hogy biztosítsa a demokratikus intézmények és a polgári lakosság védelmét terrortámadás esetén;

36.  üdvözli a közelmúltban az EU és a NATO által Varsóban aláírt közös nyilatkozatot és teljes mértékben támogatja az abban említett együttműködési területeket; megjegyzi, hogy a nyilatkozat a kialakult informális gyakorlatokat írja le, és nem emeli új szintre és az EU és a NATO közötti együttműködést; kiemeli, hogy a hibrid és kiberfenyegetések, valamint a kutatás tekintetében elsősorban el kell mélyíteni az együttműködést, és még inkább ki kell egészíteni a kapacitásépítést; üdvözli a pozsonyi ütemterv kinyilatkoztatott célját, miszerint haladéktalanul megkezdik a közös nyilatkozat végrehajtását;

37.  teljes mértékben támogatja a más intézményi partnerekkel, köztük az ENSZ-szel, az Afrikai Unióval és az EBESZ-szel, valamint a stratégiai kétoldalú partnerekkel, különösen az USA-val a hibrid fenyegetések, a tengerhajózási biztonság, a gyorsreagálás, a terrorizmus elleni küzdelem és a kiberbiztonság terén folytatott biztonsági és védelmi együttműködés fokozását;

Európai védelmi együttműködés

38.  úgy véli, hogy az erősebb védelmi ipar fejlesztése megerősíti az EU stratégiai autonómiáját és technológiai függetlenségét; meggyőződése, hogy Európa szomszédságában az EU biztonságnyújtó státuszának erősítéséhez megfelelő és elegendő képességek és olyan versenyképes, hatékony és átlátható védelmi ipar szükséges, amely biztosítja a fenntartható ellátási láncot; megállapítja, hogy az európai védelmi ipart a széttöredezettség és a megkettőződések jellemzik, amelyeket fokozatosan fel kell számolni úgy, hogy ösztönzőket és jutalmakat biztosítanak valamennyi nemzeti összetevő számára, és figyelembe veszik egy integrált védelmi piac hosszú távú kilátásait;

39.  sajnálja, hogy a tagállamok még nem hajtották végre a szükséges elkötelezettséggel a rendszerszintű és hosszú távú védelmi együttműködés szakpolitikai keretét, és hogy az erőforrások egyesítésére és megosztására irányuló kezdeményezés nem járt kézzelfogható eredményekkel; felszólítja a Tanácsot, hogy vezessen be rendszeres félévenkénti vitákat, hogy stratégiai iránymutatást és politikai lendületet adjon a KBVP-nek és az európai védelmi együttműködésnek;

40.  hangsúlyozza, hogy tovább kell mélyíteni a kibervédelem terén folytatott együttműködést, és biztosítani kell a KBVP-missziók teljes körű kibernetikai ellenálló képességét; sürgeti a Tanácsot, hogy a kibervédelmet szerves elemként építse be a védelemről folyó vitákba; határozottan szükségesnek tartja a nemzeti kibervédelmi stratégiákat; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes körűen használják ki az Európai Védelmi Ügynökség keretében rendelkezésre álló kibernetikai kapacitásépítési intézkedéseket, és használják fel a NATO együttműködésen alapuló kibervédelmi kiválósági központját (CCDCOE);

41.  megjegyzi, hogy minden tagállam számára nehézséget okoz a teljesen működőképes védelmi képességek nagyon széles körének fenntartása, főként a pénzügyi korlátok miatt; ezért több koordinációt szorgalmaz, és világosabb döntési lehetőségeket követel azzal kapcsolatban, hogy mely képességeket tartsák meg, hogy a tagállamok specializálódni tudjanak bizonyos képességekre;

42.  úgy véli, hogy a tagállamok fegyveres erőinek kompatibilitásában és integrálásában kulcsszerepe van az interoperabilitásnak; hangsúlyozza ezért, hogy tagállamoknak meg kell vizsgálniuk a védelmi erőforrások közös közbeszerzésének lehetőségét; megjegyzi, hogy az EU védelmi piacainak protekcionizmusa és zárt jellege megnehezíti ezt;

43.  emlékeztet, hogy a szilárd európai védelmi technológiai és ipari bázis – amely a kkv-k számára is lehetőségeket biztosít – alapvetően alátámasztja a KBVP-t és a közös piac előfeltétele, lehetővé téve így az EU számára stratégiai autonómiájának kiépítését;

44.  sajnálja, hogy a tagállamok a védelmi és biztonsági közbeszerzésekről szóló 2009/81/EK irányelvet és a védelmi vonatkozású termékek Európai Unión belüli transzferéről szóló 2009/43/EK irányelvet teljesen eltérő mértékben alkalmazzák; ennek következtében felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazza a 346. cikkről szóló iránymutató feljegyzést, továbbá hogy vállalja a Szerződések őreként rá ruházott szerepet, és az irányelvek megsértése esetén kezdje meg a kötelezettségszegési eljárások végrehajtását; felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák a katonai közbeszerzések keresleti oldalára irányuló multinacionális erőfeszítéseket, a kínálati oldalon pedig felszólítja az európai ipart, hogy jobb koordinációval és ágazati konszolidációval erősítsék meg globális piaci pozícióikat;

45.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamokban folyamatosan csökkenek a védelmi kutatási előirányzatok, ami veszélyezteti a technológiai és ipari bázist és ezáltal Európa stratégiai autonómiáját; felszólítja a tagállamokat, hogy haderőiket inkább az európai védelmi iparból, mint a versenytárs ipari vállalatoktól származó felszerelésekkel lássák el;

46.  meggyőződése, hogy a hatékony KBVP számára előnyös lenne, ha fokoznák az Európai Védelmi Ügynökség szerepét a képesség vezérelte programok, projektek és tevékenységek összehangolásában; úgy véli, hogy támogatni kellene, hogy az Európai Védelmi Ügynökség maradéktalanul teljesíthesse célkitűzéseit, többek között különösen az európai védelmi cselekvési terv és az európai védelmi kutatási program összefüggésében a közeljövőben felmerülő prioritásait és szerepeit; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az Ügynökség szervezetét, eljárásait és tevékenységeit, több lehetőséget nyitva meg a további együttműködés és integráció számára; felhívja a tagállamokat, hogy az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájával és az ágazati stratégiával összhangban adjanak iránymutatásokat a képességfejlesztési terv felülvizsgálatának koordinálásáról;

47.  hangsúlyozza, hogy a kiberbiztonság jellegéből adódóan olyan szakpolitikai terület, ahol elengedhetetlen az együttműködés és az integráció, nem csak az uniós tagállamok, a fő partnerek és a NATO között, hanem a társadalom különböző szereplői közötti is, mivel ez nem csupán katonai feladat; egyértelműbb iránymutatásokat kér arra vonatkozóan, hogy az uniós védelmi és támadó képességeket hogyan és milyen összefüggésekben használják fel; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament több alkalommal is kérte az uniós kettős felhasználású termékek és technológiák exportjáról szóló rendelet alapos felülvizsgálatát annak megelőzése érdekében, hogy rossz kezekbe kerüljenek olyan szoftverek és más rendszerek, amelyeket az EU digitális infrastruktúrája ellen és az emberi jogok megsértésére lehet felhasználni; felszólítja az EU-t, hogy a nemzetközi fórumokon – beleértve az internetirányítási fórumokat, de nem csak azokat – védelmezze azt az elvet, hogy az internet alapvető infrastruktúrája egy semleges övezet, ahol a nemzeti érdekeiket követő kormányok nem avatkozhatnak be;

48.  támogatja a Bizottság védelmi vonatkozású kezdeményezéseit, például a védelmi cselekvési tervet és a védelmiipar-politikát, amelyeket a biztonságról és védelemről szóló uniós fehér könyv bemutatása után kell elindítani; támogatja, hogy a Bizottság kiterjedt és jól összpontosított kutatás, tervezés és végrehajtás révén aktívabb szerepet vállaljon a védelemben; üdvözli a KBVP-hez kapcsolódó kutatásokra vonatkozó előkészítő intézkedést és megfelelő finanszírozásra szólít fel a jelenlegi többéves pénzügyi keret fennmaradó részére; támogatja, hogy a következő többéves pénzügyi keret (2021–2027) során egy uniós védelmi kutatási programot dolgozzanak ki;

49.  úgy véli, hogy a jövőbeni uniós finanszírozású védelmi kutatási programnak finanszíroznia kellene a tagállamok által megállapított prioritási területek kutatási projektjeit, és hogy egy Európai Védelmi Alap támogathatná a tagállamok által közösen megállapított és elismert uniós többletértékkel rendelkező képességek finanszírozását;

50.  felszólít az európai jog olyan reformjára, amely az európai védelmi ipari vállalatok számára lehetővé teszi, hogy ugyanolyan állami támogatásokban részesülhessenek, mint az amerikai ipari vállalatok;

o
o   o

51.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO főtitkárának, a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének, az ENSZ főtitkárának, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) hivatalban lévő elnökének és az EBESZ Parlamenti Közgyűlése elnökének.

(1) HL C 353., 2016.9.27., 59. o.
(2) HL C 353., 2016.9.27., 74. o.
(3) HL C 407., 2016.11.4., 74. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0120.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0249.
(6) HL C 419., 2015.12.16., 145. o.


A harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló uniós stratégiai kommunikáció
PDF 301kWORD 59k
Az Európai Parlament 2016. november 23-i állásfoglalása a harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló uniós stratégiai kommunikációról (2016/2030(INI))
P8_TA(2016)0441A8-0290/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról szóló, 2009. április 2-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a strasbourgi/kehli csúcstalálkozón elfogadott 2009. április 4-i nyilatkozatra, amelyet a NATO 60. évfordulója alkalmából fogadtak el,

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 2015. február 9-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2015. március 19-i és 20-i következtetéseire,

–  tekintettel az EU Szíriára és Irakra, valamint az ISIL/Dáis jelentette fenyegetésre vonatkozó regionális stratégiájáról szóló, 2015. március 16-i tanácsi következtetésekre, amelyet a Külügyek Tanácsa 2016. május 23-án újra megerősített,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének / a Bizottság alelnökének „Az Unió szerepe a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2015. május 18-i jelentésére, és az EU új globális biztonsági stratégiájáról folyó munkára,

–  tekintettel az EU és Oroszország közötti kapcsolatok helyzetéről szóló, 2015. június 10-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a stratégiai kommunikációra vonatkozó uniós cselekvési tervre (Ares(2015)2608242 – 2015.6.22.),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a NATO walesi csúcstalálkozóján kiadott, 2014. szeptember 5-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az európai polgárok radikalizálódásának és terrorista szervezetek általi toborzásának megelőzéséről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0185),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés kerete – európai uniós válasz“ című, 2016. április 6-i közös közleményére (JOIN(2016)0018),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz és a Tanácshoz intézett, „Az európai biztonsági stratégia megvalósítása a terrorizmus elleni küzdelem és a hatékony és valódi biztonsági unió előkészítésének érdekében“ című, 2016. április 20-i bizottsági közleményre (COM(2016)0230),

–  tekintettel a Demokráciáért Európai Alapítvány által a keleti partnerség keretében és azon túl folyó orosz nyelvű médiakezdeményezésekről „Bringing Plurality and Balance to the Russian Language Media Space” (A pluralitás és az egyensúly megteremtése az orosz nyelvű médiatérben) címmel készített megvalósíthatósági tanulmányra,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadójának jelentésére (A/HRC/31/65),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 34. általános megjegyzésére (CCPR/C/GC/34),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0290/2016),

A.  mivel az Unió elkötelezte magát amellett, hogy nemzetközi szintű fellépése olyan elvekkel összhangban történik, mint amilyen a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a média szabadsága, az információkhoz való hozzáférés, a véleménynyilvánítás szabadsága és a médiapluralizmus, mely utóbbit azonban a nemzetközi jog, többek között az emberi jogok európai egyezménye értelmében bizonyos mértékben korlátozni lehet; mivel az Unió hiteltelenítésére irányuló harmadik fél szereplők nem osztják ugyanezeket az elveket;

B.  mivel az EU, tagállamai és polgárai egyre nagyobb és módszeresebb nyomás alá kerültek az állami és nem állami szereplőktől – többek között a szomszédságukban található transznacionális terrorista vagy bűnszervezetektől – induló információs, félretájékoztató és félrevezető kampányok és propagandák kezelése tekintetében, amelyek célja, hogy aláássák magának az objektív tájékoztatásnak vagy az etikus újságírásnak a fogalmát, minden tájékoztatást részrehajlóan vagy a politikai hatalom eszközeként használva fel, és amelyek a demokratikus értékek és érdekek ellen is irányulnak;

C.  mivel a média szabadsága, az információkhoz való hozzáférés és a véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus rendszer alappillére, amelyben a média tulajdonosi szerkezetének és finanszírozási forrásainak átláthatósága kiemelt fontosságú; mivel a minőségi újságírás, a médiapluralizmus és a tények ellenőrzésének biztosítására irányuló stratégiák csak akkor lehetnek eredményesek, ha a tájékoztatást nyújtók bizalmat élveznek és hitelesek; mivel ezzel egyidejűleg kritikusan értékelni kell, hogy miként kezeljék azokat a médiaforrásokat, amelyek bizonyítottan több alkalommal is részt vállaltak a szándékos megtévesztés és félretájékoztatás stratégiájában, különösen az „új médiában”, a közösségi hálókon és a digitális világban;

D.  mivel az információs hadviselés egy történelmi jelenség, amely egyidős magával a hadviseléssel; mivel a célzott információs hadviselés gyakorlatát széles körben alkalmazták a hidegháború során, és azóta mindig is szerves részét képezte az újkori hibrid hadviselésnek, amely az álcázott és nyílt katonai és nem katonai intézkedések kombinációja, amelyet azzal a céllal vetnek be, hogy hadüzenet nélkül destabilizálják a támadás alatt álló ország politikai, gazdasági és társadalmi helyzetét, és nemcsak az EU partnerei ellen irányul, hanem maga az EU, az intézményei és az összes tagállam és állampolgár ellen is, nemzetiségtől és vallástól függetlenül;

E.  mivel a Krím Oroszország általi annektálásával és az Oroszország által a Donyec-medencében folytatott hibrid háborúval a Kreml fokozta a szembenállást az EU-val; mivel a Kreml fokozta propagandáját, amelynek során Oroszország nagyobb szerepet játszik az európai médiakörnyezetben, azzal a céllal, hogy politikai támogatást szerezzen az európai közvéleményben az orosz fellépés mellett, és aláássa az EU külpolitikájának koherenciáját;

F.  mivel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 20. cikkével összhangban törvényben meg kell tiltani minden háborús propagandát, valamint a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen hirdetését, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra izgat;

G.  mivel a pénzügyi válság és a digitális média új formáinak terjedése komoly kihívások elé állította a minőségi újságírást, ami a kritikus gondolkodás visszaszorulásához vezetett a közönség körében, amely így fogékonyabbá vált a félretájékoztatásra és a manipulálásra;

H.  mivel a propaganda és az orosz média térnyerése különösen erőteljes, és gyakran egyedülálló helyet foglal el a keleti szomszédság országaiban; mivel ezen országokban a nemzeti média gyakran gyenge, és nem képes megbirkózni az orosz média erejével és hatalmával;

I.  mivel információs és kommunikációs hadviselési technológiákat vetnek be annak érdekében, hogy legitimizálják az uniós tagállamok szuverenitását, politikai függetlenségét, állampolgáraik biztonságát és a területi integritásukat fenyegető fellépéseket;

J.  mivel az EU nem ismeri el az ISIL/Dáist államnak, illetve állam jellegű entitásnak;

K.  mivel az ISIL/Dáis, az al-Kaida és sok más dzsihádista terrorista csoport rendszerszerűen használ kommunikációs stratégiákat, valamint offline és online közvetlen propagandát az EU és tagállamai és az európai értékek elleni akcióik igazolásának részeként és az európai fiatalok toborzásának fellendítése érdekében is;

L.  mivel a NATO strasbourgi/kehli csúcstalálkozón elfogadott nyilatkozatát követően, amely hangsúlyozza annak egyre nagyobb jelentőségét, hogy a NATO megfelelő módon és időben, pontosan és gyorsan reagálva kommunikáljon formálódó szerepéről, célkitűzéseiről és küldetéséről, 2014-ben Lettországban létrehozták a NATO Stratégiai Kommunikációs Kiválósági Központját ((NATO StratCom COE), amit a NATO walesi csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozat üdvözölt;

A harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló uniós stratégiai kommunikáció

1.  hangsúlyozza, hogy az EU-ellenes ellenséges propaganda számos formában és különböző eszközök felhasználásával, gyakran a tagállamok profiljához igazodva valósul meg, célja pedig az, hogy kétséget keltsen, megossza a tagállamokat, elősegítse az Európai Unió és észak-amerikai partnerei stratégiai szétválását, megbénítsa a döntéshozatali eljárásokat, rontsa az uniós intézmények és a transzatlanti partnerség hitelét, amely elismert szerepet tölt be Európa biztonsági szerkezetében, valamint az uniós állampolgárok és a szomszédos országok állampolgárainak szemében és tudatában, továbbá hogy aláássa és kikezdje a demokratikus értékeken, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapuló európai narratívát; emlékeztet arra, hogy a legfontosabb alkalmazott eszközök közé tartozik a félelemkeltés és az uniós polgárok elbizonytalanítása, valamint az, hogy a valóságosnál sokkal erősebbnek mutatják be az ellenséges állami és nem állami szereplőket;

2.  felszólítja az uniós intézményeket annak elismerésére, hogy a stratégiai kommunikáció és az információs hadviselés nemcsak külső uniós probléma, hanem belső is, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU-val szemben ellenséges propagandának számos közvetítője van az Unióban; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy néhány tagállama csak korlátozott mértékben van tudatában annak, hogy a propaganda és a félretájékoztatás közönségévé és színterévé vált; e tekintetben felszólítja az uniós szereplőket, hogy kezeljék azt a problémát, hogy nincs egyértelmű helyzet és megállapodás azt illetően, hogy mit tekintenek propagandának és félretájékoztatásnak, és a média képviselőivel és a tagállamok szakértőivel együttműködve dolgozzák ki a fogalommeghatározások közös készletét, és gyűjtsenek adatokat és tényeket a propaganda fogadtatásáról;

3.  megállapítja, hogy a félretájékoztatás és a propaganda a hibrid hadviselés részét képezi; hangsúlyozza ezért, hogy intézményi/politikai kommunikáció, agytrösztök/tudományos kutatások, a közösségi médián keresztül folytatott kampányok, civil társadalmi kezdeményezések, a médiaműveltség és egyéb hasznos intézkedések révén növelni kell a tudatosságot és határozottságot kell mutatni;

4.  hangsúlyozza, hogy a harmadik országok EU-ellenes propagandára és félretájékoztatásra irányuló stratégiája különböző formákat ölthet, amely az Európai Unión belül és azon túl is kiterjedhet különösen a hagyományos sajtóra, a közösségi hálózatokra, az iskolai programokra és a politikai pártokra;

5.  megjegyzi a többek között az uniós intézmények, a tagállamok, a különböző NATO- és ENSZ-szervek, az NGO-k és a civil szervezetek szintjén folytatott jelenlegi uniós stratégiai kommunikáció többrétegű jellegét, és felszólít az e szereplők közötti lehető legjobb koordinációra és információcserére; felszólít az azon különböző szereplők közötti nagyobb koordinációra és információcserére, amelyek aggodalmuknak adtak hangot az ilyen propagandaműveletekkel kapcsolatban és stratégiákat szeretnének bevezetni a félretájékoztatás elleni küzdelem érdekében; úgy véli, hogy az uniós keretek között az uniós intézményeket kell megbízni ezzel a koordinációval;

6.  elismeri, hogy az EU-nak prioritásnak kell tekintenie a stratégiai kommunikációs munkát, amelynek megfelelő erőforrásokkal kell rendelkeznie; megismétli, hogy az EU az integráció sikeres modellje, amely a válságok közepette is továbbra is vonzó azon országok számára, amelyek le kívánják másolni ezt a modellt, és annak részévé akarnak válni; ezért kiemeli, hogy az EU-nak a sikereivel, értékeivel és elveivel kapcsolatos pozitív üzeneteket kell határozottan és bátran hangsúlyoznia, narratívájában pedig offenzívnak, és nem defenzívnek kell lennie;

Az orosz félretájékoztatás és propaganda-hadviselés felismerése

7.  sajnálattal jegyzi meg, hogy Oroszország az uniós partnerekkel meglévő kapcsolatait és a velük tartott találkozókat a valódi párbeszéd kialakítása helyett inkább propagandacélokra és arra használja fel, hogy nyilvánosan gyengítse az Unió közös álláspontját;

8.  elismeri, hogy az orosz kormány használja a különböző eszközök és csatornák széles skáláját, például az agytrösztöket és a különleges alapítványokat (pl. Russzkij Mir), a különleges hatóságokat (Rosszotrudnicsesztvo), a többnyelvű TV-állomásokat (pl. Russia Today), a fiktív hírügynökségeket és multimédia-szolgáltatásokat (Szputnyik), a határokon átnyúló társadalmi és vallási csoportokat, mivel a rezsim a hagyományos keresztény értékek egyedüli védelmezőjeként kíván mutatkozni, a közösségi médiát és az internetes trollokat pedig a demokratikus értékek megkérdőjelezésére, Európa megosztására, belső támogatás szerzésére, valamint olyan kép kialakítására használja, miszerint az EU keleti szomszédságában hanyatló államok találhatók; hangsúlyozza, hogy Oroszország jelentős pénzügyi forrásokat fektet be félretájékoztatási és propagandaeszközeibe, amelyeket vagy közvetlenül az állam kezdeményez, vagy pedig a Kreml által ellenőrzött vállalatok és szervezetek valósítanak meg; kiemeli egyrészt, hogy a Kreml a politikai kohézió aláásása céljából politikai pártokat és szervezeteket finanszíroz az EU-ban, másrészt, hogy a kremli propaganda közvetlenül konkrét újságírókat, politikusokat és magánszemélyeket céloz meg az EU-ban;

9.  emlékeztet a biztonsági és hírszerzési szolgáltatások azon következtetésére, hogy Oroszország képes és szándékában áll olyan műveleteket folytatni, amelyek más országok destabilizálására irányulnak; rámutat arra, hogy ez gyakran a politikai szélsőségesek támogatása, valamint nagyléptékű félretájékoztatási és tömegtájékoztatási kampányok formájában valósul meg; megjegyzi továbbá, hogy az ilyen médiavállalatok jelen vannak és aktívak az EU-ban;

10.  rámutat arra, hogy a Kreml tájékoztatási stratégiája kiegészíti azt a politikáját, hogy egyes uniós tagállamokkal megerősíti a kétoldalú kapcsolatokat, a gazdasági együttműködést és a közös projekteket, hogy gyengítse az uniós tagállamok koherenciáját, és aláássa az uniós politikákat;

11.  azzal érvel, hogy az orosz stratégiai kommunikáció részét képezi egy átfogóbb felforgató kampánynak, amelynek célja az uniós együttműködés, valamint az Unió és tagállamai szuverenitásának, politikai függetlenségének és területi integritásának gyengítése; sürgeti a tagállamokat, hogy legyenek éberek az európai felségterületen folytatott orosz tájékoztatási műveletekkel kapcsolatban, és fokozzák az ilyen műveletek elleni fellépést szolgáló kapacitásmegosztást és elhárítási munkát;

12.  erőteljesen bírálja azokat az orosz erőfeszítéseket, amelyek az uniós integrációs folyamat megszakítására irányulnak, és e tekintetben sajnálja, hogy Oroszország támogatja az Unió-ellenes erőket az EU-ban, különös tekintettel a szélsőjobboldali pártokra, populista erőkre és mozgalmakra, amelyek tagadják a liberális demokráciák alapértékeit;

13.  mélységes aggodalmának ad hangot a Kreml által ösztönzött tevékenységek – többek között a félretájékoztatás és a propaganda – Európában tapasztalható gyors növekedése miatt, amelyek célja, hogy fenntartsák vagy fokozzák Oroszország befolyását az EU meggyengítésére és megosztására; hangsúlyozza, hogy a Kreml propagandájának nagy része arra irányul, hogy néhány európai országot „Oroszország hagyományos befolyási övezetéhez” tartozóként ábrázoljon ; megjegyzi, hogy egyik fő stratégiáját képezi egy alternatív narratíva terjesztése és bevezetése, amely gyakran a történelmi események manipulált értelmezésén alapul, célja pedig a külső fellépéseinek és geopolitikai érdekeinek alátámasztása; megjegyzi, hogy a történelem meghamisítása egyik fő stratégiáját képezi; e tekintetben megjegyzi, hogy nyilvános kampányokon és az oktatási rendszereken keresztül fel kell hívni a figyelmet a kommunista rezsimek által elkövetett bűncselekményekre, és a Kreml narratívája elleni fellépés érdekében támogatni kell a kutatási és dokumentációs tevékenységeket, különösen a szovjet blokk egykori országaiban;

14.  hangsúlyozza, hogy Oroszország kihasználja a nemzetközi jogi keret hiányát például a kiberbiztonság területén, valamint a médiaszabályozásokban az elszámoltathatóság hiányát, és az ezekben az ügyekben meglévő bárminemű kétértelműséget saját előnyére fordítja; hangsúlyozza, hogy az informatika területén folytatott orosz tevékenységek elősegítik az információs hadviselést; felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy fordítsanak figyelmet az internetcsatlakozási pontok mint az uniós biztonsági stratégia kritikus infrastruktúrájának szerepére; kiemeli, hogy alapvető fontosságú az információs rendszerek ellenálló képességének biztosítása uniós és tagállami szinten, különösen a tagadással és a bomlasztással szemben, amelyek központi szerepet játszhatnak a hibrid konfliktusokban és a propaganda elleni küzdelemben, e tekintetben szorosabb együttműködést szorgalmaz a NATO-val, különösen a NATO együttműködésen alapuló kibervédelmi kiválósági központjával;

15.  felkéri a tagállamokat, hogy a hibrid fenyegetések felfedése érdekében dolgozzanak ki összehangolt stratégiai kommunikációs mechanizmusokat a képességek támogatására és a félretájékoztatás és propaganda elleni fellépésre;

Az ISIL/Dáis információs hadviselésének, félretájékoztatási és radikalizálódási módszereinek megértése és leszerelése

16.  tudatában van annak, hogy az ISIL/Dáis mind regionális, mind globális szinten számos stratégiát alkalmaz gyűlöletkeltő és erőszakos politikai, vallási és szociális felfogásának terjesztésére; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy alakítsák ki az ISIL/Dáis „ellenhangját”, bevonva az oktatási rendszert és olyan elismert muszlim tudósok szerepvállalásának és láthatóságának növelése révén, akiknek megvan a hitelük ahhoz, hogy az ISIL/Dáis-propagandát megfosszák legitimitásától; üdvözli az ISIL/Dáis elleni nemzetközi koalíció erőfeszítéseit, és e tekintetben támogatja az EU Szíriára és Irakra vonatkozó regionális stratégiáját; sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy dolgozzák ki és terjesszék a dzsihádista propaganda „ellenhangját“, külön hangsúlyt fektetve a radikális iszlámot hirdető teológiai eltévelyedéssel kapcsolatos oktatási tevékenységre;

17.  megjegyzi, hogy az iszlamista terrorszervezetek, különösen az ISIL/Dáis és az al-Kaida, aktív tájékoztató kampányokat folytatnak, amelyek célja az európai értékek és érdekek aláásása és az azok elleni gyűlöletkeltés fokozása; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az ISIL/Dáis – elsősorban a fiatalok körében – széles körben alkalmazza a közösségi média eszközeit, különösen a Twittert és a Facebookot propagandájának és toborzási céljainak előmozdítására; e tekintetben kiemeli annak fontosságát, hogy az ISIL/Dáis-szal szembeni ellenpropaganda stratégiáját egy szélesebb, átfogóbb regionális stratégiába ágyazzák bele, amely összekapcsolja a diplomáciai, társadalmi-gazdasági, fejlesztési és konfliktusmegelőzési eszközöket; üdvözli a Délre irányuló stratégiai kommunikációs munkacsoport létrehozását, amely képes hatékonyan hozzájárulni az ISIL/Dáis szélsőséges propagandájának és befolyásának lebontásához és leküzdéséhez;

18.  kiemeli, hogy az ISIL/Dáis célpontja az EU és az európai polgárok, és felszólítja az EU-t és tagállamait a szorosabb együttműködésre a társadalom, és különösen a fiatalok toborzástól és radikalizálódástól való védelmére, így erősítve a radikalizálódás elleni ellenálló képességüket; hangsúlyozza, hogy még inkább előtérbe kell helyezni az uniós eszközök és módszerek javítását, főként a kibertérben; ösztönzi valamennyi tagállamot, hogy a 2015. októberben létrehozott radikalizálódástudatossági hálózat kiválósági központjával szorosan együttműködve vizsgálja ki és hatékonyan kezelje a radikalizálódásra való fogékonyság hátterében rejlő társadalmi-demográfiai kiváltó okokat, és vezessen be többdimenziós struktúrákat (tudományos kutatás, büntetés-végrehajtás, rendőrség, igazságszolgáltatás, szociális szolgálatok, oktatás) a radikalizálódás elleni küzdelem érdekében; kiemeli, hogy a Tanács szorgalmazta a terrorizmushoz és erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizálódásra választ adó büntető igazságszolgáltatási intézkedések előmozdítását;

19.  felszólítja a tagállamokat, hogy lépjenek fel az ISIL/Dáis finanszírozáshoz és támogatáshoz való hozzáférésének megakadályozása érdekében, és mozdítsák elő ezt az elvet az EU külső fellépéseiben, továbbá hangsúlyozza, hogy le kell leplezni az ISIL/Dáis valódi természetét és el kell utasítani ideológiáját;

20.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy Unió-szerte következetesen lépjenek fel az intoleráns, radikális prédikátorok által a prédikációkon, könyvekben, tévéműsorokban, az interneten és minden más kommunikációs eszközzel rendszerszerűen népszerűsített gyűlöletbeszéddel szemben, amely termékeny talajt kínál az olyan terrorszervezetek növekedés számára, mint az ISIL/Dáis és az al-Kaida;

21.  kiemeli annak fontosságát, hogy az EU és tagállamai együttműködjenek a közösségimédia-szolgáltatókkal az ISIL/Dáis propagandájának a közösségi médiacsatornákon keresztül történő terjesztése elleni fellépés érdekében;

22.  hangsúlyozza, hogy az iszlamista terrorszervezetek, különösen az ISIL/Dáis és az al-Kaida, aktív félretájékoztatási kampányokat folytatnak, melyek célja az európai értékek és érdekek aláásása; e tekintetben kiemeli az iszlamista EU-ellenes propagandával és félretájékoztatással szembeni külön stratégia fontosságát;

23.  hangsúlyozza, hogy az elfogulatlan, megbízható és objektív, az uniós országok fejleményeivel kapcsolatos tényeken alapuló kommunikáció és információáramlás megakadályozná a harmadik felek által táplált propaganda terjesztését;

A propaganda elleni fellépés uniós stratégiája

24.  üdvözli a stratégiai kommunikációra vonatkozó cselekvési tervet; üdvözli „A hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés közös kerete” című közös közleményt, és felszólít az azokban foglalt ajánlások haladéktalan jóváhagyására és végrehajtására; hangsúlyozza, hogy a javasolt intézkedések megkövetelik az összes érintett uniós és nemzeti szintű szereplő együttműködését és összehangolását; úgy véli, hogy csak egy átfogó megközelítés vezetheti sikerre az uniós erőfeszítéseket; felszólítja az EU soros elnökségét betöltő tagállamokat, hogy a stratégiai kommunikációkat mindig foglalják bele programjaikba, hogy biztosítani lehessen az e területtel kapcsolatos munka folytonosságát; üdvözli a lett elnökség kezdeményezéseit és eredményeit e területen; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy az uniós fellépés jobb összehangolása érdekében biztosítsa a gyakori politikai szintű kapcsolattartást a tagállamokkal; hangsúlyozza, hogy lényegesen meg kell erősíteni az EU és a NATO között a stratégiai kommunikáció terén folytatott együttműködést; üdvözli a szlovák elnökség azon szándékát, hogy a totalitárius rendszerek áldozatainak európai emléknapja alkalmából konferenciát kíván rendezni a totalitarizmusról;

25.  felkéri az illetékes uniós intézményeket és hatóságokat, hogy szorosan ellenőrizzék az Európa-ellenes propaganda finanszírozási forrásait;

26.  hangsúlyozza, hogy a demokráciát szolgáló uniós eszközök keretében több forrásra van szükség a tömegtájékoztatás szabadságának támogatására az európai szomszédságpolitika (ENP) országaiban; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a meglévő eszközök – így a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze, az európai szomszédságpolitika, a keleti partnerségi médiaszabadság-figyelő projekt (Eastern Partnership Media Freedom Watch) és a Demokráciáért Európai Alapítvány – maradéktalan kiaknázásáról a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének védelme érdekében;

27.  megjegyzi, hogy Oroszország hatalmas erőforrásokat rendel a propagandatevékenységekhez, továbbá hogy az ellenséges propaganda kihathat az uniós döntéshozatali eljárásokra és alááshatja a közbizalmat, a nyitottságot és a demokráciát; elismeri az EU stratégiai kommunikációs munkacsoportja által elvégzett munkát; felszólít ezért az EU stratégiai kommunikációs munkacsoportjának megerősítésére azáltal, hogy az EKSZ-en belül olyan teljes jogú egységgé váljon, amelyik felelős a keleti és a déli szomszédságért, továbbá megfelelő személyzettel és elegendő költségvetési forrásokkal rendelkezik, lehetőleg külön e célra szolgáló, kiegészítő költségvetési sor révén; megerősített együttműködést szorgalmaz az uniós tagállamok hírszerzési szolgálatai között azzal a céllal, hogy értékeljék az EU demokratikus alapjainak és értékeinek aláásására törekvő harmadik országok befolyását; szorosabb együttműködést szorgalmaz a Parlament és az EKSZ között a stratégiai kommunikáció terén, bevonva a Parlament elemzési kapacitásait és a tagállamokban működő Tájékoztatási Irodáit is;

28.  hangsúlyozza, hogy az EU számára elengedhetetlen, hogy külső fellépésein keresztül továbbra is aktívan előmozdítsa az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartását; úgy véli, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának, a gyülekezési szabadságnak, az információkhoz való hozzáférés jogának és a média függetlenségének támogatása a szomszédos országokban erősíti az EU propaganda ellen irányuló fellépéseit;

29.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban és szomszédságában a nem állami szereplőkre is kiterjedően meg kell erősíteni a médiapluralizmust és a média objektivitását, pártatlanságát és függetlenségét, többek között az újságírók támogatása és a médiaszereplők számára kifejlesztett kapacitásépítési programok segítségével, az információcserére szolgáló partnerségek és hálózatok (például a tartalommegosztó platformok), a médiával kapcsolatos kutatások, az újságírók képzési és mobilitási lehetőségeinek és az uniós székhelyű médiumokhoz való kiközvetítésének előmozdításával, a bevált gyakorlatok megosztásának elősegítése érdekében;

30.  hangsúlyozza a színvonalas újságírás-oktatás és -képzés fontos szerepét az EU-ban és az EU-n kívül a minőségi újságírói elemzések és a kiadványok magas színvonala érdekében; amellett érvel, hogy az uniós értéknek tekintett sajtó- és véleménynyilvánítási szabadság és médiapluralizmus előmozdításába beletartozik a harmadik országokban üldözött és bebörtönzött újságírók és emberi jogi jogvédők támogatása is;

31.  szorosabb együttműködést szorgalmaz az uniós intézmények, a Demokráciáért Európai Alapítvány, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), az Európa Tanács és a tagállamok között az átfedések elkerülése és a hasonló kezdeményezések szinergiájának biztosítása érdekében;

32.  megdöbbenését fejezi ki a média függetlenségével és szabadságával kapcsolatos, egyes uniós tagállamokbeli problémák miatt, amelyekről nemzetközi szervezetek, például a Riporterek Határok Nélkül tudósítottak; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket a médiaágazat jelenlegi helyzetének javítása érdekében, a tömegtájékoztatás szabadságát, pártatlanságát és függetlenségét támogató uniós külső tevékenység hitelességének biztosítása céljából;

33.  felszólítja a javaslatnak megfelelően megerősített kommunikációs munkacsoportot, hogy az @EUvsDisInfo Twitter oldallal összhangban hozzon létre egy, a nyilvánosságnak szánt honlapot, amely tartalmazza a félretájékoztatás felfedésére szolgáló különböző eszközöket, elmagyarázza azok működését, és a civil társadalom számos ilyen irányú kezdeményezését bemutatja;

34.  megerősíti, hogy egy hatékony kommunikációs stratégiának be kell vonnia a helyi közösségeket az uniós fellépésekkel kapcsolatos eszmecserékbe, támogatnia kell az emberek közötti közvetlen kapcsolatokat, és megfelelő teret kell biztosítania a kulturális és társadalmi cserekapcsolatoknak, melyek kulcsszerepet játszanak a helyi közösségekben kialakuló előítéletek leküzdésében; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az uniós küldöttségeknek közvetlen kapcsolatot kell ápolniuk a civil társadalom alulról szerveződő, helyi szereplőivel és képviselőivel;

35.  hangsúlyozza, hogy a gyűlöletkeltés, illetve az erőszakra vagy háborúra való uszítás nem bújhat meg a szólásszabadság leple alatt. jogi kezdeményezések megtételét sürgeti e tekintetben a félretájékoztatás kezelésével kapcsolatban az elszámoltathatóság növelése érdekében;

36.  kiemeli az uniós politikákra vonatkozó belső és külső kommunikáció következetességének és hatékonyságának, valamint az egyes régióknak megfelelően kialakított tájékoztatás biztosításának fontosságát, mely magában foglalja az információkhoz a helyi nyelven való hozzáférést is; üdvözli ezzel összefüggésben az EKSZ orosz nyelvű honlapjának elindítását mint a megfelelő irányba tett első lépést, és ösztönzi az EKSZ honlapjának további nyelvekre, például arab és török nyelvre történő lefordítását;

37.  kiemeli a tagállamok felelősségét, hogy aktívan, megelőző módon és együttműködve lépjenek fel a területükön folytatott és érdekeiket aláásó ellenséges információs műveletekkel szemben; sürgeti a tagállamok kormányait, hogy fejlesszék ki saját stratégiai kommunikációs képességeiket;

38.  felszólítja az összes tagállamot, hogy bocsássák a polgáraik rendelkezésére az EU stratégiai kommunikációs munkacsoportjának hetente megjelenő két hírlevelét a félretájékoztatásról (The Disinformation Digest és The Disinformation Review), hogy felhívják a nyilvánosság figyelmét a harmadik felek által alkalmazott propagandamódszerekre;

39.  ragaszkodik ahhoz, hogy tegyenek különbséget propaganda és kritika között;

40.  hangsúlyozza, hogy ugyan az EU-t vagy annak szakpolitikáit érintő nem minden bírálat minősül feltétlenül propagandának vagy félretájékoztatásnak, különösen a politikai véleménynyilvánítás körében, de manipuláció vagy harmadik országokhoz kapcsolható olyan támogatás esetén, melynek célja e kritikák szítása vagy súlyosabbá tétele, okkal kérdőjelezhető meg ezen üzenetek megbízhatósága;

41.  hangsúlyozza, hogy noha a harmadik országok általi EU-ellenes propaganda és félretájékoztatás ellen fel kell lépni, ez nem kérdőjelezheti meg a konstruktív kapcsolatok harmadik országokkal történő fenntartását és azt, hogy a közös kihívások kezelése során stratégiai partnerekként kezeljük őket;

42.  üdvözi a stratégiai kommunikációra vonatkozó cselekvési terv elfogadását és az East StratCom Team (a keleti stratégiával és kommunikációval foglalkozó csoport) felállítását az Európai Külügyi Szolgálaton (EKSZ) belül, melynek célja az uniós politikák közvetítése és az EU-ellenes propaganda és félretájékoztatás elleni fellépés; felszólít a stratégiai kommunikáció további fokozására; úgy véli, hogy az East StratCom Team munkájának hatékonyságát és átláthatóságát tovább kell javítani; kéri az EKSZ-t, hogy dolgozza ki az e munka eredményességének mérésére vonatkozó kritériumokat; kiemeli továbbá, hogy fontos az East StratCom Team számára elegendő finanszírozást és megfelelő személyzetet biztosítani;

43.  megjegyzi, hogy az East StratCom Task Force (a keleti stratégiával és kommunikációval foglalkozó munkacsoport) által publikált Disinformation Review-nak (Szemle a félretájékoztatásról) meg kell felelnie a Nemzetközi Újságíró Szövetség által az újságírók magatartási elveiről szóló nyilatkozatban előírt előírásoknak; hangsúlyozza, hogy e szemle nyelvezetének megfelelőnek, értékítéletektől mentesnek és sértő nyelvezet használatát mellőzőnek kell lennie; felkéri az East StratCom Task Force-t, hogy vizsgálja felül a szemlében használt nyelvezetre vonatkozó kritériumokat;

44.  úgy véli, hogy az EU-ellenes propaganda ellensúlyozására hatékony stratégia lehet olyan intézkedések elfogadása, amelyek célja, hogy a célközönség megfelelő és érdekes információkhoz jusson az uniós tevékenységekkel, az európai értékekkel és egyéb közérdekű kérdésekkel kapcsolatban, és hangsúlyozza, hogy erre a célra a modern technológiákat és a közösségi hálózatokat is fel lehetne használni;

45.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási kezdeményezéseket annak érdekében, hogy hatékonyabban és elszámoltathatóbban kezeljék a félretájékoztatást és a propagandát, és hogy az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz félidős felülvizsgálatát használja fel arra, hogy stratégiai prioritásként előmozdítsa a média ellenálló képességét; felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a meglévő uniós pénzügyi eszközök hatékonyságának mélyreható felülvizsgálatát, és terjesszen elő olyan átfogó és rugalmas megoldásra irányuló javaslatot, amely közvetlen támogatást tud nyújtani a független médiaorgánumoknak, agytrösztöknek és nem kormányzati szervezeteknek – különösen a célcsoport anyanyelvén –, és lehetővé teszi kiegészítő források átcsoportosítását olyan szervezetek, például a Demokráciáért Európai Alapítvány számára, amelyek erre képesek, ugyanakkor korlátozza a stratégiai kommunikációs tevékenységekben, erőszakra uszításban és gyűlöletkeltésben részt vevő személyek és szervezetek finanszírozását szolgáló pénzmozgásokat; felhívja a Bizottságot, hogy alaposan ellenőrizze az EU által finanszírozott egyes nagyléptékű médiaprojektek, például az Euronews hatékonyságát;

46.  kiemeli a figyelemfelhívás, az oktatás, az online média és az információs műveltség fontosságát az EU-ban és a szomszédságban, hogy a propaganda azonosítása érdekében a polgárok képesek legyenek kritikusan elemezni a médiatartalmakat; ebben az értelemben hangsúlyozza a tudás erősítésének fontosságát az oktatási rendszer valamennyi szintjén; rámutat arra, hogy bátorítani kell az embereket az aktív polgári szerepvállalásra, és tudatosítani kell őket mint médiafogyasztókat; kiemeli az online eszközök, különösen a közösségi média központi szerepét, ahol a hamis információk terjesztése és a félretájékoztatási kampányok elindítása sokkal egyszerűbb, és gyakran semmilyen akadályba sem ütközik; emlékeztet arra, hogy kontraproduktív módszer, ha a propaganda ellen propagandával lépnek fel, ezért megérti, hogy az EU egésze és a tagállamok egyenként csak úgy küzdhetnek a harmadik felek propagandájával szemben, hogy megcáfolják a félretájékoztatási kampányokat, és pozitív üzeneteket és információkat használnak fel, és valóban hatékony stratégiát dolgoznak ki, amely differenciált és alkalmazkodik a propagandát terjesztő szereplők természetéhez; elismeri, hogy a pénzügyi válság és a digitális média új formáinak terjedése komoly kihívások elé állította a minőségi újságírást;

47.  aggodalmának ad hangot a közösségi médiának és online platformoknak a gyűlöletbeszéd terjesztésére és az erőszakra való uszításra történő felhasználása miatt, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy igazítsák ki és tegyék naprakésszé a jogszabályokat az aktuális fejlemények kezelése érdekében, vagy maradéktalanul hajtsák végre és érvényesítsék az online és offline gyűlöletbeszéd elleni, meglévő jogszabályokat; amellett érvel, hogy e tekintetben szorosabb együttműködésre van szükség az online platformokkal, valamint a vezető internetes és médiavállalatokkal;

48.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a színvonalas újságíráshoz és a tájékoztatás sokoldalúságához szükséges keretet a tömegtájékoztatás sokszínűségét hátrányosan befolyásoló médiakoncentráció elleni küzdelemben;

49.  megjegyzi, hogy a médiaoktatás tudást és készségeket ad, valamint képessé teszi a polgárokat véleménynyilvánítási szabadságuk gyakorlására, a médiatartalmak kritikai elemzésére és a félretájékoztatásra való reagálásra; kiemeli ezért, hogy a médiaműveltséget célzó fellépések segítségével minden szinten növelni kell a félretájékoztatás veszélyeivel kapcsolatos tudatosságot, többek között egy média-, újságírói és szerkesztői etikáról szóló európai tájékoztatási kampánnyal, valamint a közösségi platformokkal való jobb együttműködés előmozdításával és a gyűlöletbeszéd, az erőszakra való felbujtás és az online megkülönböztetés kezelésére irányuló közös kezdeményezések támogatásával;

50.  megállapítja, hogy semmiféle „puha” hatalmi stratégia nem lehet sikeres a kulturális diplomácia és a kultúrák közötti párbeszéd országok közötti és országon belüli előmozdítása nélkül, az Unión belül és azon túl; bátorítja ezért a hosszú távú nyilvános és kulturális diplomáciai fellépéseket és kezdeményezéseket, például a diákokat és a fiatal szakembereket célzó ösztöndíjakat és csereprogramokat, köztük a kultúrák közötti párbeszéd támogatására, az EU-hoz fűződő kulturális kapcsolatos megerősítésére és a közös kulturális kapcsolatok és örökség előmozdítására irányuló kezdeményezéseket, valamint az uniós küldöttségek és az EKSZ tagjai számára megfelelő képzés biztosítását annak érdekében, hogy megfelelő interkulturális készségekkel rendelkezzenek;

51.  úgy véli, hogy a közmédiának példát kell mutatnia arra, hogy miként kell az újságírás bevált gyakorlataival és etikai elveivel összhangban pártatlan és objektív tájékoztatást nyújtani;

52.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani az új technológiákra – köztük a digitális műsorszórásra, a mobiltávközlésre, az internetes média- és közösségi hálózatokra, ezen belül a regionális jellegű hálózatokra is –, amelyek elősegítik a Szerződésekben foglalt európai értékekre vonatkozó információk terjesztését és azok nagyobb mértékű tudatosítását; emlékeztet arra, hogy e tájékoztatásnak magas színvonalúnak kell lennie, annak keretében be kell számolni konkrét bevált gyakorlatokról és rá kell világítani az EU harmadik országokban megnyilvánuló hatásaira, köztük az uniós humanitárius segítségnyújtásra, valamint azokra a lehetőségekre és előnyökre, melyeket az Unióval való szorosabb kapcsolat és együttműködés hoz magával a harmadik országok polgárai és különösen a fiatalok számára, például a vízummentes utazás vagy a kapacitásépítés, a mobilitás és a csereprogramok tekintetében;

53.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az OPEN szomszédsági program keretében jelenleg fejlesztés alatt álló, európai szomszédságpolitikának szentelt új honlap ne csak a szakértői közösségeknek szánt tartalmakat foglaljon magában, hanem tartalmazzon egy, a nagyközönség igényeire szabott részt is; úgy véli, hogy a honlapon helyet kell kapnia egy keleti partnerségnek szentelt résznek is, ahol egy helyen meg lehet találni mindazokat az információkat, melyek jelenleg csak különböző webhelyeken, részenként lelhetők fel;

54.  rámutat a popkultúrában és a szórakozva oktatásban rejlő potenciálra, mivel azok felhasználhatók a közös emberi értékek kifejezésére és az uniós politikák közvetítésére is.

55.  hangsúlyozza, hogy támogatja az olyan kezdeményezéseket, mint a baltikumi médiakiválósági központ Rigában, a NATO Stratégiai Kommunikációs Kiválósági Központja ((NATO StratCom COE) vagy a radikalizálódástudatossági hálózat kiválósági központja; hangsúlyozza, hogy hasznosítani kell megállapításaikat és elemzéseiket és minden szinten meg kell erősíteni az EU elemzési kapacitásait; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak hasonló projekteket, vállaljanak szerepet az újságírók képzésében, támogassák a független médiacentrumokat és a média sokszínűségét, ösztönözzék a média és az agytrösztök közötti hálózatépítést és együttműködést, valamint a bevált gyakorlatok és információk cseréjét ezen a területen;

56.  elítéli a független média, az újságírók és a civil társadalmi aktivisták elleni rendszeres rendőrségi razziákat Oroszországban és a megszállt területeken, ideértve a jogellenes annektálása után a Krímet is; hangsúlyozza több tucat újságíró megölését, nyomtalan eltűnését és bebörtönzését 1999 óta Oroszországban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az újságírók védelmét Oroszországban és az EU szomszédságában, valamint támogassák az orosz civil társadalmat és fektessenek be az emberek közötti kapcsolatokba; sürgeti az újságírók azonnali szabadon bocsátását; megjegyzi, hogy az EU megerősíti kapcsolatait a keleti partnerekkel és más szomszédaival, és Oroszország felé is nyitva tartja a kommunikációs csatornákat; elismeri, hogy az orosz félretájékoztatási kampányok legnagyobb akadálya az lenne, ha magán Oroszországon belül létezne független és szabad média; úgy véli, hogy az EU-nak ennek elérését kell célul kitűznie; kéri, hogy fordítsanak különleges figyelmet és elégséges erőforrást a média pluralizmusára, a helyi médiára, az oknyomozó újságírásra és az idegen nyelvű médiára, különös tekintettel az orosz, arab, farszi, török és urdu nyelvre, valamint más olyan nyelvekre, amelyeket a propagandával szemben sebezhető lakosság beszél;

57.  támogatja az érintett szereplők által Szíriában, Irakban és a térségben (többek között a külföldi harcosok származási országaiban) folytatott kommunikációs kampányokat, amelyek célja, hogy megfosszák hitelétől az ISIL/Dáis ideológiáját, és elítéljék az emberi jogok ISIL/Dáis általi megsértését, valamint hogy fellépjenek a térségbeli egyéb csoportokhoz kötődő erőszakos szélsőségekkel és gyűlöletre uszítással szemben; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a közel-keleti és észak-afrikai országokkal folytatott párbeszédükben helyezzenek hangsúlyt arra, hogy a felelősségteljes kormányzás, az elszámoltathatóság, az átláthatóság, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása elengedhetetlen előfeltételei annak, hogy megvédjék ezeket a társadalmakat az intoleráns és erőszakos ideológiák terjedésétől, amelyek ösztönzést adnak az olyan terrorszervezeteknek, mint az ISIL/Dáis és az al-Kaida; az ISIL/Dáis és más nemzetközi terrorszervezetek felől érkező növekvő fenyegetéssel szembesülve kiemeli, hogy meg kell erősíteni az együttműködést a biztonsági kérdésekben azokkal az országokkal, amelyek kiterjedt tapasztalatokkal rendelkeznek a terrorizmus elleni küzdelem terén;

58.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy erősítsék meg az EU-nak a végrehajtási folyamat melletti teljes körű támogatását, és pénzügyileg járuljanak hozzá a Demokráciáért Európai Alapítvány által a keleti partnerség keretében és azon túl folyó orosz nyelvű médiakezdeményezésekről készített megvalósíthatósági tanulmányban foglalt ajánlások megvalósításához;

o
o   o

59.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a tagállamoknak, a Bizottságnak, valamint a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EKSZ-nek és a NATO-nak.

(1) HL C 137. E, 2010.5.27., 25. o.
(2) HL C 434., 2015.12.23., 24. o.
(3) HL C 407., 2016.11.4., 35. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0272.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0410.


Jelnyelv és hivatásos jelnyelvi tolmácsok
PDF 376kWORD 51k
Az Európai Parlament 2016. november 23-i állásfoglalása a jelnyelvekről és a szakképzett jelnyelvi tolmácsokról (2016/2952(RSP))
P8_TA(2016)0442B8-1230/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2., 5., 9., 10., 19.,168. cikkére és 216. cikkének (2) bekezdésére, valamint az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a siketek jelnyelvéről szóló 1988. június 17-i(1), valamint a jelnyelvekről szóló 1998. november 18-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (CRPD) és az EU-ban 2011. január 21-én, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozattal összhangban történt hatályba lépésére(3),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról szóló, 2016. július 7-i állásfoglalására, különös tekintettel az ENSZ CRPD-bizottságának záró észrevételeire(4),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottságnak az inkluzív oktatáshoz való jogról szóló 4. sz. (2016) általános megjegyzésére(5),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (a továbbiakban: „a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv”)(6),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel „Az Erasmus+ program és a szakképzési mobilitás támogatásának más eszközei – az egész életen át tartó tanulás perspektívájából” című, 2016. április 12-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európai Ifjúsági Fórum az egyenlőségről és a megkülönböztetésmentességről szóló szakpolitikai dokumentumára(9),

–  tekintettel a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés követelményeire vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2015. december 2-i javaslatra (COM(2015)0615),

–  tekintettel a közszektorbeli szervezetek webhelyeinek akadálymentesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló 2012. december 3-i javaslatra (COM(2012)0721),

–  tekintettel a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló, 2010. október 20-i 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel a jelnyelvi tolmácsok európai fórumának (efsli) a „Tanulási eredmények” és „Értékelési iránymutatások” című kiadványaira, melyek célja, hogy a jelnyelvi tolmácsok egyenlő képzési lehetőségeket kapjanak, valamint hogy a siket polgárok az Unió egész területén minőségi szolgáltatásokban részesüljenek(11),

–  tekintettel az efsli/Siketek Európai Uniója által a jelnyelvi tolmácsok számára a nemzetközi/európai szintű találkozókhoz kidolgozott iránymutatásra(12),

–  tekintettel a Szinkrontolmácsok Nemzetközi Szövetségének (AIIC) a vegyes csapatokban dolgozó tolmácsok számára kidolgozott iránymutatására(13),

–  tekintettel a külföldi munkavállalás vagy tanulás esetén a jelnyelvi tolmácsolási szolgáltatáshoz való jogokról szóló efsli-jelentésre(14),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel teljes jogú polgárként a fogyatékossággal élő személyek, és különösen a nők és gyermekek – beleértve a siket és nagyothalló személyeket, a jelnyelvet használókat és az azt nem használókat – egyenlő jogokkal rendelkeznek, és joguk van az elidegeníthetetlen méltósághoz, az egyenlő bánásmódhoz, a független életvitelhez, az önállósághoz és a teljes körű társadalmi szerepvállaláshoz;

B.  mivel az EUMSZ értelmében az Uniónak politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során fel kell lépnie a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés ellen (10. cikk), és az ilyen megkülönböztetés leküzdésére az Unió jogszabályokat fogadhat el (19. cikk);

C.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 26. cikke kifejezetten tiltja a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést, és a fogyatékossággal élő személyek társadalomban való egyenlő részvételéről rendelkezik;

D.  mivel az EU-ban mintegy egymillió a jelnyelvet használó(15), és 51 millió a nagyothalló polgárok száma(16), és ez utóbbiak közül számosan jelnyelvet használók is;

E.  mivel a nemzeti és regionális jelnyelvek teljes jogú, a beszélt nyelvekkel egyenértékű, természetes nyelvek, amelyek saját nyelvtannal és szintaxissal rendelkeznek(17),

F.  mivel az EU többnyelvűségi politikája ösztönzi az idegen nyelvek tanulását, és mivel egyik célja az, hogy minden európai anyanyelvén kívül még két nyelvet beszéljen; mivel a nemzeti és regionális jelnyelvek tanulása és előmozdítása támogathatja ezt a célkitűzést;

G.  mivel az akadálymentes hozzáférhetőség előfeltétele annak, hogy a fogyatékossággal élő személyek önálló életet élhessenek és teljes körű és egyenlő módon részt vehessenek a társadalom életében(18),

H.  mivel az akadálymentes hozzáférhetőség nem korlátozódik a környezet fizikai hozzáférhetőségére, hanem kiterjed az információk és a kommunikáció hozzáférhetőségére is, többek közt a tartalom jelnyelven való biztosításának formájában is(19),

I.  mivel a szakképzett jelnyelvi tolmácsok a megbízások és feladatok tekintetében egyenrangúak a tolmácsokkal;

J.  mivel a jelnyelvi tolmácsok helyzete nem egységes a tagállamokban, és az informális családi támogatástól a felsőfokú képesítéssel rendelkező tolmácsokig terjedő, széles skálán helyezkedik el;

K.  mivel valamennyi tagállamban hiány van a szakképzett jelnyelvi tolmácsokból, és mivel a jelnyelvet használók és a jelnyelvi tolmácsok aránya 8: 1 és 2 500:1 közt mozog, az átlagos arány pedig 160:1(20);

L.  mivel olyan petíció(21) benyújtására került sor, amely az Európai Parlamenttől a petíciók nemzeti és regionális jelnyelveken való benyújtásának lehetővé tételét kéri;

M.  mivel az Európai Unióban használt jelnyelvekkel foglalkozó brüsszeli nyilatkozat(22) a természetes jelnyelv használatához való megkülönböztetésmentes megközelítést szorgalmaz, ahogyan azt a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény előírja, amelyet az EU, és egy kivételével valamennyi tagállam is aláírt;

N.  mivel az állami és a magán televízióban alkalmazott feliratozás szintje és minősége jelentősen eltér az egyes tagállamokban, a skála ugyanis a 10%-nál kisebb értéktől a csaknem 100%-ig terjed, és a minőségi normák is nagyban különböznek egymástól(23); mivel a tagállamok többségében nem állnak rendelkezésre adatok a televíziós jelnyelvi tolmácsolás szintjéről;

O.  mivel az új nyelvi technológiák fejlesztése előnyöket hozhat a jelnyelvet használók számára;

P.  mivel a CRPD szerint az ésszerű alkalmazkodás megtagadása megkülönböztetést jelent, és mivel a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv értelmében az egyenlő bánásmód elvének való megfelelés biztosítása érdekében kötelező az ésszerű alkalmazkodás végrehajtása;

Q.  mivel a siket, siketvak vagy nagyothalló polgárok jelenleg nem kommunikálhatnak közvetlenül az Európai Parlament képviselőivel és az Európai Unió intézményeinek tisztviselőivel, illetve fordítva, mivel az uniós intézmények sem léphetnek közvetlen kapcsolatba siket vagy nagyothalló emberekkel;

Képzett és professzionális jelnyelvi tolmácsok

1.  hangsúlyozza, hogy szakképesítéssel rendelkező és professzionális jelnyelvi tolmácsokra van szükség, amit csak a következő megközelítés alapján lehet biztosítani:

   a) a nemzeti és regionális jelnyelv(ek) hivatalos elismerése a tagállamokban és az uniós intézményekben,
   b) hivatalos képzés (egyetemi vagy 3 éves nappali tagozatos tanulmánnyal egyenértékű, a beszélt nyelvi tolmácsok képzése tekintetében megkövetelt képzésnek megfelelő egyéb képzés)(24),
   c) nyilvántartásba vétel (hivatalos akkreditációs és minőségellenőrzési rendszer, például folyamatos szakmai továbbképzés),
   d) a szakma hivatalos elismerése;

2.  elismeri, hogy a magas színvonalú jelnyelvi tolmácsszolgáltatás nyújtása:

   a) valamennyi érdekelt fél bevonásával megvalósított objektív minőségértékelés függvénye,
   b) szakmai képesítéseken alapul,
   c) a siketek közössége szakértő képviselőinek bevonását feltételezi;
   d) a jelnyelvi tolmácsok képzésére és alkalmazására szolgáló elégséges források függvénye;

3.  elismeri, hogy a jelnyelvi tolmácsolás szakmai szolgáltatás, amelyet megfelelő szakmai díjazással kell ellentételezni;

Az akadálymentes hozzáférhetőség és az ésszerű alkalmazkodás közötti különbségtétel(25)

4.  méltányolja, hogy az akadálymentes hozzáférhetőség bizonyos csoportok számára előnyöket hoz, és hogy fokozatosan bevezetett előírások csomagján alapul;

5.  tudatában van annak, hogy aránytalanságra vagy indokolatlan teherre hivatkozva nem indokolható az akadálymentes hozzáférhetőség biztosításának elmulasztása;

6.  elismeri, hogy az ésszerű alkalmazkodás egyénre vonatkozik, és az akadálymentes hozzáférhetőségre vonatkozó kötelezettség kiegészítése;

7.  megjegyzi továbbá, hogy egy konkrét személy az ésszerű alkalmazkodás tekintetében intézkedéseket igényelhet még akkor is, ha az akadálymentes hozzáférhetőség kötelezettsége egyébként teljesül;

8.  megérti, hogy a jelnyelvi tolmácsolás biztosítása az adott helyzettől függően akadálymentes hozzáférhetőséget vagy ésszerű alkalmazkodást biztosító intézkedésének minősülhet;

Akadálymentes hozzáférhetőség

9.  hangsúlyozza, hogy a siket, siketvak és nagyothalló polgárok számára jelnyelvi tolmácsolás, feliratozás, beszédfelismerő formátumok és/vagy alternatív kommunikációs formák, többek között szóbeli tolmácsolás révén ugyanolyan tájékoztatást és kommunikációt kell biztosítani, mint amelyben egészséges társaik részesülnek;

10.  hangsúlyozza, hogy az állami és kormányzati szervek által nyújtott szolgáltatásokat, többek között az általuk közzétett online tartalmakat élő közvetítők, például helyszíni jelnyelvi tolmácsolás, vagy szükség esetén akár alternatív internetalapú és a távvezérelt szolgáltatások révén is hozzáférhetővé kell tenni;

11.  ismételten kifejezésre juttatja elkötelezettségét a politikai folyamat a lehető legnagyobb mértékű hozzáférhetővé tétele mellett, többek között szakképzett jelnyelvi tolmácsolás szolgáltatása révén is; megjegyzi, hogy ez kiterjed a választásokra, a nyilvános konzultációkra és adott esetben egyéb eseményekre is;

12.  hangsúlyozza, hogy a nyelvi technológiák egyre nagyobb szerepet játszanak a digitális térhez való akadálymentes hozzáférés mindenki számára egyenlő módon történő biztosításában;

13.  elismeri a minimumszabványok jelentőségét az akadálymentes hozzáférhetőség biztosítása szempontjából, különös tekintettel az új és a kialakulóban lévő technológiákra, például az internetalapú jelnyelvi tolmácsolási és feliratozási szolgáltatásokra;

14.  megjegyzi, hogy bár az egészségügyi ellátás biztosítása tagállami hatáskörbe tartozik, foglalkozni kell a siket, siketvak és nagyothalló betegek szükségleteivel is (különös figyelmet fordítva a nőkre és gyermekekre), például oly módon is, hogy szakképzett jelnyelvi tolmácsokat bocsát rendelkezésre és ilyen jellegű ismereteket adó képzésben részesíti a személyi állomány tagjait;

15.  elismeri, hogy az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférés a siket, siketvak és nagyothalló polgárok számára csak akkor biztosítható, ha megfelelő képesítéssel rendelkező és professzionális jelnyelvi tolmácsok állnak rendelkezésre;

16.  tisztában van a szakszerű és precíz tolmácsolási és fordítási szolgáltatások jelentőségével, különösen bírósági és egyéb jogi környezetben; ismételten rámutat ezért annak fontosságára, hogy szakosodott és magasan képzett jelnyelvi tolmácsok álljanak rendelkezésre különösen a fent említett körülmények között;

17.  hangsúlyozza, hogy fegyveres konfliktus, humanitárius szükségállapot vagy természeti katasztrófa esetén a fogyatékossággal élő személyeket fokozottan és egyedi intézkedésekkel kell segíteni, például jeltolmácsolás és a vészhelyzetre vonatkozó hozzáférhető, valós idejű, szövegalapú információk rendelkezésükre bocsátása révén(26);

Foglalkoztatás, oktatás és képzés

18.  megjegyzi, hogy a foglalkoztatáshoz, az oktatáshoz és képzéshez való egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében meg kell hozni az ésszerű alkalmazkodással kapcsolatos, a szakképzett jelnyelvi tolmácsok rendelkezésre bocsátását is magukba foglaló intézkedéseket;

19.  hangsúlyozza, hogy kiegyensúlyozott és átfogó tájékoztatást kell nyújtani a jelnyelvről és a siketek élethelyzetéről annak érdekében, hogy a szülők a gyermekeik legjobb érdekeit szolgáló, tájékozott döntést hozhassanak;

20.  hangsúlyozza, hogy a korai beavatkozást célzó programok kulcsfontosságúak a gyermekek számára az életvezetési készségek, így a nyelvi készségek kifejlődése szempontjából; megjegyzi továbbá, hogy ezeknek a programoknak ideális esetben siket példaképeket is kellene tartalmazniuk;

21.  hangsúlyozza, hogy a siket, siketvak és nagyothalló diákok és szüleik számára az iskoláskor előtti szolgáltatások vagy iskolai oktatás révén lehetőséget kell adni a környezetükben használt nemzeti vagy regionális jelnyelv megtanulására(27);

22.  hangsúlyozza, hogy a jelnyelvet fel kell venni a tantervekbe a figyelem felkeltése, valamint a jelnyelvek használatának fokozása érdekében;

23.  hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell hozni a siket közösségek nyelvi identitásának elismerése és előmozdítása érdekében(28);

24.  felhívja a tagállamokat, hogy éppúgy ösztönözzék a jelnyelv elsajátítását, mint az idegen nyelvekét;

25.  hangsúlyozza, hogy a képesítéssel rendelkező jelnyelvi tolmácsok és a tantestületek jelnyelvben járatos, a kétnyelvű befogadó oktatási környezetben hatékony munkavégzés képességeivel bíró tagjai jelentős mértékben hozzájárulnak a siket gyermekek és fiatalok egyetemi szintű tanulmányi sikereihez, ami hosszú távú magasabb oktatási eredményekhez és a munkanélküliségi arány csökkenéséhez vezet;

26.  hangsúlyozza, hogy széles körben tapasztalható a hozzáférhető formátumú és nyelvű kétnyelvű jelnyelvi tankönyvek és tananyagok hiánya;

27.  nyomatékosan kéri a szabad mozgás elvének szavatolását az EU-ban a siket, siketvak és nagyothalló emberek számára, különösen az Erasmus+ és a hozzá kapcsolódó mobilitási programok keretében, biztosítva, hogy a résztvevőkre ne háruljanak aránytalan terhek abból fakadóan, hogy maguknak kell biztosítaniuk saját tolmácsolási szükségleteik kielégítését;

28.  üdvözli a „fogyatékossággal élő személyek európai kártyája” kísérleti projektet; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelnyelvi tolmácsolást kizárták a projektből, mivel ez jelentősen akadályozza a siket, siketvak és nagyothalló a munkavállalók és diákok a szabad mozgását az EU-ban;

Az Európai Unió intézményei

29.  elismeri, hogy az EU intézményeinek a legjobb gyakorlat példáit kell közvetíteniük alkalmazottaik, választott tisztviselőik, gyakornokaik és az uniós polgárok számára az ésszerű alkalmazkodás és az akadálymentes hozzáférhetőség tekintetében, amibe a jelnyelvre történő tolmácsolás is beletartozik;

30.  üdvözli, hogy az Európai Unió intézményei eseti alapon már jelenleg is gondoskodnak a nyilvános rendezvények és bizottsági ülések akadálymentes hozzáférhetőségéről; úgy véli, hogy a feliratozás és a beszédfelismerés alkalmazását alternatívaként kellene fontolóra venni, ugyanakkor egyenértékű és szükséges intézkedésként is a jelnyelvet nem használó nagyothallók vonatkozásában, valamint hogy ez szintén fontos az uniós intézmények alkalmazottai számára az ésszerű alkalmazkodásnak a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK tanácsi irányelv 5. cikkével összhangban való biztosítása tekintetében;

31.  elismeri, hogy az uniós intézményeknél működik egy rendszer, melynek keretében a tolmácsolási osztályok jelnyelvi tolmácsolási szolgáltatást nyújtanak az akadálymentes hozzáférhetőséget biztosítandó; sürgeti az intézményeket, hogy akkor is vegyék igénybe ezeket a meglévő rendszereket, amikor ésszerű alkalmazkodást biztosítanak az alkalmazottak és/vagy a választott tisztviselők számára, ezáltal hatékonyan csökkentve az egyénekre s az intézményekre nehezedő adminisztratív terheket;

32.  határozottan felhívja az intézményeket, hogy hivatalosan adják meg a jelnyelvi tolmácsoknak ugyanazt a státuszt, mint amivel a tolmácsok rendelkeznek az intézmények és/vagy azok alkalmazottai és kinevezett tisztviselői számára nyújtott tolmácsolási szolgáltatások tekintetében, ideértve a technológiai támogatáshoz, segédanyagokhoz és dokumentumokhoz való hozzáférést is;

33.  sürgeti az Eurostatot annak biztosítására, hogy az uniós intézmények megkapják a jelnyelvet használó siketekre, siketvakokra és nagyothallókra vonatozó statisztikákat fogyatékossági és nyelvi szakpolitikáik jobb kialakítása, végrehajtása és elemzése érdekében;

34.  sürgeti a Parlament látogatásszervező szervezeti egységét, hogy gondoskodjék a siket, siketvak és nagyothalló látogatók igényeiről azáltal, hogy számukra közvetlen hozzáférést biztosít a nemzeti és regionális jelnyelvi és beszédfelismerési szolgáltatásokhoz;

35.  kéri az intézményeket, hogy maradéktalanul hajtsák végre az INSIGN európai kísérleti projektet, amely az Európai Parlament egy valós idejű jelnyelvi alkalmazás és szolgáltatás végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i határozata nyomán született, és amelynek célja a siket és nagyothalló emberek és az uniós intézmények közti kommunikáció javítása(29);

o
o   o

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 187., 1988.7.18., 236. o.
(2) HL C 379., 1998.12.7., 66. o.
(3) HL L 23., 2010.1.27., 35. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0318.
(5) http://www.ohchr.org/Documents/HRBodies/CRPD/GC/RighttoEducation/CRPD-C-GC-4.doc
(6) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(7) HL L 255., 2005.9.30., 22. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0107.
(9) http://www.youthforum.org/assets/2016/04/0099-16_Policy_Paper_Equality_Non-discrimination_FINAL2.pdf
(10) HL L 280., 2010.10.26., 1. o.
(11) http://efsli.org/publications
(12) http://efsli.org/efsliblu/wp-content/uploads/2012/09/SL-Interpreter-Guidelines.pdf
(13) http://aiic.net/page/6701/guidelines-for-spoken-language-interpreters-working-in-mixed-teams/lang/1
(14) http://efsli.org/efsliblu/wp-content/uploads/2012/09/R1101-The-right-to-sign-language-interpreting-services-when-working-or-studying-abroad.pdf
(15) http://europa.eu/rapid/press-release_IP-13-511_hu.htm
(16) A Nagyothallók Európai Szövetsége (EFHOH) http://www.efhoh.org/about_us
(17) Brentari, D., ed. (2010) Sign Languages. Cambridge University Press.Pfau, R., Steinbach M. & Bencie W., eds. (2012) Sign Language: An International Handbook. De Gruyter.
(18) 2. számú általános megjegyzés, CRPD-bizottság, CRPD/C/GC/2.
(19) Az Egyesült Nemzetek Szervezete egyezménye a fogyatékossággal élő személyek jogairól (UNCRPD), 9. cikk.
(20) Wit, M. de (2016, megjelenés előtt). Sign Language Interpreting in Europe, 2016. évi kiadás.
(21) 1056–16. sz. petíció.
(22) Brüsszeli nyilatkozat (2010), az Európai Siketek Szövetsége (EUD) http://www.eud.eu/files/8514/5803/7674/brussels_declaration_FINAL.pdf
(23) EFHOH (2015). State of subtitling access in EU. Elérhető: http://media.wix.com/ugd/c2e099_0921564404524507bed2ff3648781a3c.pdf
(24) Efsli (2013) Learning Outcomes for Graduates of a Three Year Interpreting Training Programme.
(25) CRPD/C/GC/4, 28. pont.
(26) Az Egyesült Nemzetek Szervezete egyezménye a fogyatékossággal élő személyek jogairól (UNCRPD), 11. cikk.
(27) http://www.univie.ac.at/designbilingual/downloads/De-Sign_Bilingual_Findings.pdf
(28) 4. számú általános megjegyzés, CRPD-bizottság, CRPD/C/GC/4, az alábbi helyen elérhető: http://www.ohchr.org/Documents/HRBodies/CRPD/GC/RighttoEducation/CRPD-C-GC-4.doc
(29) http://www.eud.eu/projects/past-projects/insign-project/


A bentazon hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbítása
PDF 263kWORD 45k
Az Európai Parlament 2016. november 23-i állásfoglalása a bentazon hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyása meghosszabítására, továbbá az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet mellékletének módosítására irányuló bizottsági végrehajtási rendelettervezetről (D047341/00 – 2016/2978(RSP))
P8_TA(2016)0443B8-1228/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a bentazon hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyásának meghosszabbítására, továbbá az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének módosítására irányuló bizottsági végrehajtási rendelettervezetre (D047341/00),

–  tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 20. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 11. és 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) „Conclusion on the peer review of the pesticide risk assessment of the active substance bentazone”(3) (A bentazon hatóanyag esetében felmerülő kockázatok felméréséről szóló, peszticideket vizsgáló szakértői értékelésből levont következtetés) című dokumentumára,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel a bentazon hatóanyag növénykultúrák széles körében alkalmazott kelés utáni, szelektív növényvédő szer széleslevelű gyomnövények ellen, amelynek használata elterjedt a mezőgazdaságban;

B.  mivel a bentazon hatóanyag tulajdonságaiból adódóan különösen nagy kockázatot jelent a közvetlen beszivárgás a talajvízbe;

C.  mivel az Egyesült Királyság Környezetvédelmi Ügynökségének adatai szerint a bentazon hatóanyag az angliai talajvízben leggyakrabban kimutatott engedélyezett növényvédő szer, és a felszíni vizekben is megtalálható; mivel egész Európában hasonló a helyzet;

D.  mivel a Bizottság 2016. április 8-i (EU) 2016/549 végrehajtási rendelete az 540/2011/EU végrehajtási rendelet módosításáról 2017. június 30-ig meghosszabbította a bentazon hatóanyag jóváhagyási időtartamát annak okán, hogy a vegyi anyag vizsgálata elhúzódott;

E.  mivel a bentazon hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyása meghosszabbítására, továbbá az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének módosítására irányuló bizottsági végrehajtási rendelettervezet (a továbbiakban: „végrehajtási rendelettervezet”) az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által végzett tudományos értékelés alapján 2032. január 31-ig, vagyis a lehető leghosszabb időszakra rendelkezik a bentazon engedélyezéséről;

F.  mivel az 1107/2009/EK rendelettel összhangban, valamint a jelenlegi tudományos és technikai ismeretek fényében a végrehajtási rendelettervezet bizonyos feltételeket és korlátozásokat tartalmaz, különösen a további megerősítő információ nyújtásának kötelezettségét;

G.  mivel a hosszabbítási kérelmet értékelő jelentésre vonatkozó észrevételek mérlegelése nyomán az a döntés született, hogy a kérelmezőknek további információval kell szolgálniuk;

H.  mivel a hosszabbítási kérelmet értékelő jelentésre vonatkozó észrevételek mérlegelése nyomán az a döntés született, hogy az EFSA végezzen szakértői konzultációt a vegyi anyag emlősökre gyakorolt toxicitása, szermaradékai, környezeti sorsa és viselkedése, valamint ökotoxicitása terén, és fogadjon el következtetést arra nézve, hogy a bentazon hatóanyag várhatóan megfelel-e az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében foglalt feltételeknek;

I.  mivel a kérelmezőknek az OECD fogalmi keretben jelenleg szereplő 2. és 3. szintű tesztekre vonatkozó megerősítő információt kell benyújtaniuk az endokrin rendszer által katalizált hatásmechanizmusok lehetőségének vizsgálata érdekében, tekintettel a patkányokon végzett fejlődési toxicitásvizsgálat során megfigyelt fejlődési hatásokra (beágyazódás utáni veszteségek növekedése, az élő mazgatok számának csökkenése és a magzati fejlődés rendellenességei egyértelmű anyai toxicitás hiányában, amelyek arra utalnak, hogy megfelelő lehet a 2. kategóriájú, reprodukciót károsító anyagnak minősítés);

J.  mivel a fogyasztói kockázatértékelés nem került véglegesítésre amiatt, hogy a növények esetében végzett kockázatértékelés, illetve az állatok esetében való érvényesítés tekintetében javasolt szermaradék-meghatározások ideiglenesnek minősültek az adatok terén feltárt hiányosságok miatt;

K.  mivel a felszín alatti vizeknek a kiindulási anyag bentazonnal és a metabolit N-metil-bentazonnal szembeni kitettségére vonatkozó értékelés nem került véglegesítésre; mivel nem áll rendelkezésre információ a felszín alatti vizek lehetséges kitettségére vonatkozóan abban az esetben, ha az évi kijuttatási mennyiség meghaladja a 960 g hatóanyag/ha mennyiséget (a reprezentatív használat előírt mennyiségei 1 440 g hatóanyag/ha-ig terjednek);

L.  mivel a Bizottság határozata a hatóanyag jóváhagyásáról – egyúttal adatokat kérve a biztonságossága megerősítésére vonatkozóan (amely a megerősítő jellegű információkkal kapcsolatos eljárás néven ismert) – lehetővé tenné a hatóanyag forgalmazását még mielőtt a Bizottság minden szükséges adatot megkapott volna a döntés alátámasztásához;

M.  mivel az európai ombudsman az Európai Bizottság növényvédő szerek (peszticidek) engedélyezésével és forgalomba hozatalával kapcsolatos gyakorlatairól szóló 12/2013/MDC ügyben 2016. február 18-án hozott határozata felszólította a Bizottságot, hogy megszorítóan és szigorúan az alkalmazandó jogszabályokkal összhangban alkalmazza a megerősítő jellegű információkkal kapcsolatos eljárást, és az ombudsman döntését követő két éven belül nyújtson be jelentést, amely igazolja, hogy a megerősítő jellegű információkra vonatkozó határozatok száma a jelenlegi megközelítéshez képest jelentősen csökkent;

N.  mivel a Bizottság végrehajtási rendelettervezete nem hajtja végre az európai ombudsman javaslatait, amelyek megoldást kínálnak a Bizottság növényvédő-jóváhagyási rendszerének fejlesztésére;

O.  mivel az 1107/2009/EK rendelet értelmében a hatóanyagok jóváhagyása legfeljebb tizenöt évre hosszabbítható meg; mivel a jóváhagyás időtartamának arányban kell állnia az adott hatóanyag használatával járó esetleges kockázatokkal; mivel az elővigyázatosság elve, amelyet az 1107/2009/EK rendelet értelmében alkalmazni kell, a Bizottság számára előírja, hogy ne hagyjon jóvá hatóanyagokat olyan esetekben, amelyekben a közegészség vagy a környezet veszélyeztetve lehet;

P.  mivel az EFSA szakértői értékelése javasolja a bentazon hatóanyag 2. kategóriájú, reprodukciót károsító anyagként történő besorolását, összhangban az 1272/2008/EK rendelet rendelkezéseivel;

Q.  mivel egy eset akkor sorolható a kritikus problématerületek közé, amennyiben elegendő információ áll rendelkezésre a reprezentatív használatok értékelésének elvégzéséhez, összhangban az 1107/2009/EK rendelet 29. cikkének (6) bekezdése szerinti egységes elvekkel, valamint az 546/2011/EU rendelet rendelkezéseivel, továbbá ez a vizsgálat nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy legalább egy reprezentatív felhasználás tekintetében várható, hogy a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer nem fog károsan hatni az emberi vagy állati egészségre, vagy a felszín alatti vizekre nézve, illetve nem terheli elfogadhatatlan mértékben a környezetet;

R.  mivel az EFSA következtetései szerint kritikus problémák kerültek meghatározásra, különösen az a tény, hogy a két kérelmező számára javasolt technikai anyagspecifikáció nem volt összevethető a toxikológiai referenciaértékek megállapítására szolgáló tesztelés során használt anyaggal, valamint nem került bizonyításra, hogy az ökotoxicitásra vonatkozó kísérletek során használt technikai anyag megfelelően reprezentatív a két kérelmező technikai specifikációi vonatkozásában;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási rendelet tervezete túllépi az 1107/2009/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bentazol hatóanyag reprezentatív használatainak értékelése nem elégséges annak megállapításához, hogy legalább egy reprezentatív felhasználás tekintetében várható, hogy a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer nem fog károsan hatni az emberi vagy állati egészségre, vagy a felszín alatti vizekre nézve, illetve nem terheli elfogadhatatlan mértékben a környezetet.

3.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a növényvédelmi termékekre vonatkozó alternatív, fenntartható és költséghatékony megoldások terén finanszírozzák a kutatást és az innovációt az emberi és állati egészség, valamint a környezet magas szintű védelmének biztosítása érdekében;

4.  úgy véli, hogy a megerősítő jellegű információkkal kapcsolatos eljárásnak a bentazon hatóanyagra történő alkalmazásával a Bizottság megsértette az 1107/2009/EK rendelet rendelkezéseit, valamint az elővigyázatosságnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkében szereplő elvét.

5.  felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a releváns hiányzó információ igénylését és értékelését, mielőtt a jóváhagyásról döntene;

6.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási rendelete tervezetét és nyújtson be új tervezetet a bizottságnak;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 309., 2009.11.24., 1. o.
(2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(3) EFSA Journal 2015;13(4):4077.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat