Index 
Elfogadott szövegek
2016. december 1., Csütörtök - Brüsszel
Uniós Vámkódex: az Unió vámterületét tengeri vagy légi úton ideiglenesen elhagyó áruk ***I
 Az alkalmazás kezdőnapja: a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok ***I
 EU–Kiribati-megállapodás a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről ***
 EU−Salamon-szigetek-megállapodás a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről ***
 EU−Mikronézia-megállapodás a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről ***
 EU–Tuvalu-megállapodás a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről ***
 EU–Marshall-szigetek-megállapodás a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről ***
 Az Európai Unió Szolidaritási Alapja: értékelés
 USA−EU-megállapodás a bűncselekményekkel kapcsolatban a személyes adatok védelméről ***
 EU‒Ghána átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás ***
 A rendkívüli tartalék 2016. évi igénybevétele
 4/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet: Az előirányzatok aktualizálása a migrációs és a biztonsági kérdésekkel kapcsolatos legutóbbi fejlemények figyelembevétele céljából, kifizetési és kötelezettségvállalási előirányzatok csökkentése
 5/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet: A saját forrásokról szóló határozat végrehajtása
 Az EU Szolidaritási Alapjának igénybevétele a Németországnak szóló segítségnyújtás céljából
 6/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet, amely az EU Szolidaritási Alapjának a Németországnak szóló támogatás céljából történő igénybevételére irányuló javaslatot kíséri
 A rendkívüli tartalék 2017. évi igénybevétele
 A Rugalmassági Eszköz igénybevétele a jelenlegi migrációs, menekültügyi és biztonsági válság kezelésére szolgáló azonnali költségvetési intézkedések finanszírozására
 Az EU Szolidaritási Alapjának igénybevétele a 2017. évi költségvetésből folyósítandó előlegfizetések biztosítása céljára
 2017-es költségvetési eljárás: közös szöveg
 A földrengések utáni olaszországi helyzet
 A biztosok érdekeltségi nyilatkozatai – Iránymutatások
 A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó felelősség, kártérítés és pénzügyi biztosítékok
 A Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzet
 Hozzáférés az energiához a fejlődő országokban
 Az európai fizetési meghagyásos eljárás alkalmazása

Uniós Vámkódex: az Unió vámterületét tengeri vagy légi úton ideiglenesen elhagyó áruk ***I
PDF 321kWORD 42k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU rendeletnek az Unió vámterületét tengeri vagy légi úton ideiglenesen elhagyó áruk tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0477 – C8-0328/2016 – 2016/0229(COD))
P8_TA(2016)0457A8-0329/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0477),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0328/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0329/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. december 1-jén került elfogadásra az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU rendeletnek az Unió vámterületét tengeri vagy légi úton ideiglenesen elhagyó áruk tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2016)0229


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2016/2339 rendelettel.)


Az alkalmazás kezdőnapja: a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok ***I
PDF 248kWORD 39k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az alkalmazása kezdőnapjának tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0709 – C8-0457/2016 – 2016/0355(COD))
P8_TA(2016)0458A8-0356/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0709),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0457/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok megjelenítése, tartalma, felülvizsgálata és módosítása, valamint az ilyen dokumentumok rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettség teljesítése tekintetében meghatározott szabályozástechnikai standardok megállapítása révén történő kiegészítéséről szóló, 2016. június 30-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletről (C(2016)03999 – 2016/2816(DEA)) szóló, 2016. szeptember 14-i állásfoglalására és különösen annak (4) bekezdésére(1),

–  az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően,

–  az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. november 23-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0356/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. december 1-jén került elfogadásra a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló 1286/2014/EU rendeletnek az alkalmazása kezdőnapjának tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2016/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2016)0355


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2016/2340 rendelettel.)

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0347.


EU–Kiribati-megállapodás a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről ***
PDF 240kWORD 41k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Kiribati Köztársaság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (12092/2015 – C8-0253/2016 – 2015/0200(NLE))
P8_TA(2016)0459A8-0334/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12092/2015),

–  tekintettel az Európai Unió és a Kiribati Köztársaság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás tervezetére (12091/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikkének (2) bekezdése a) pontjával és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0253/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8-0334/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Kiribati Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


EU−Salamon-szigetek-megállapodás a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről ***
PDF 240kWORD 41k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Salamon-szigetek közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (09785/2016 – C8-0422/2016 – 2016/0096(NLE))
P8_TA(2016)0460A8-0336/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (09785/2016),

–  tekintettel az Európai Unió és a Salamon-szigetek közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás tervezetére (09783/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikkének (2) bekezdése a) pontjával és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0422/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8-0336/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Salamon-szigetek kormányainak és parlamentjeinek.


EU−Mikronézia-megállapodás a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről ***
PDF 239kWORD 41k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Mikronéziai Szövetségi Államok közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (09780/2016 – C8-0388/2016 – 2016/0098(NLE))
P8_TA(2016)0461A8-0337/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (09780/2016),

–  tekintettel az Európai Unió és a Mikronéziai Szövetségi Államok közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás tervezetére (09779/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikkének (2) bekezdése a) pontjával és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0388/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8-0337/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Mikronéziai Szövetségi Államok kormányainak és parlamentjeinek.


EU–Tuvalu-megállapodás a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről ***
PDF 238kWORD 41k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és Tuvalu közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (09764/2016– C8-0268/2016 – 2016/0100(NLE))
P8_TA(2016)0462A8-0333/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (09764/2016),

–  tekintettel az Európai Unió és Tuvalu közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás tervezetére (09760/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikkének (2) bekezdése a) pontjával és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0268/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8-0333/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Tuvalu kormányainak és parlamentjeinek.


EU–Marshall-szigetek-megállapodás a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről ***
PDF 240kWORD 41k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Marshall-szigeteki Köztársaság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (09775/2016 – C8-0252/2016 – 2016/0103(NLE))
P8_TA(2016)0463A8-0335/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (09775/2016),

–  tekintettel az Európai Unió és a Marshall-szigeteki Köztársaság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás tervezetére (09774/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikkének (2) bekezdése a) pontjával és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0252/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8-0335/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Marshall-szigeteki Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


Az Európai Unió Szolidaritási Alapja: értékelés
PDF 184kWORD 49k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról: értékelés (2016/2045(INI))
P8_TA(2016)0464A8-0341/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 175. cikkére és 212. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel „Az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról – végrehajtás és alkalmazás” című, 2013. január 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló 2012/2002/EK tanácsi rendeletet módosító, 2014. május 15-i 661/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló 2012/2002/EK tanácsi rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendeletről (COM(2013)0522)(4),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról szóló, 2014. évi jelentésére (COM(2015)0502),

–  tekintettel az európai árvizekről szóló, 2002. szeptember 5-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a 2005 nyarán Európában bekövetkezett természeti katasztrófákról (tüzek és áradások) szóló, 2005. szeptember 8-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közleményére az Európai Unió Szolidaritási Alapjának jövőjéről (COM(2011)0613),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról szóló, 2013. november 28-i véleményére(7),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, valamint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0341/2016),

A.  mivel a 2002 nyarán Közép-Európát sújtó rendkívüli árvizekre adott válaszul a 2012/2002/EK rendelettel létrehozták az Európai Unió Szolidaritási Alapját (EUSZA) mint az EU számára azt lehetővé tevő értékes eszközt, hogy reagáljon az Unióban és a csatlakozási tárgyalásokban rész vevő országokban bekövetkező jelentős természeti és rendkívüli regionális katasztrófákra, és szolidaritást fejezzen ki a támogatásra jogosult régiókkal és államokkal; mivel az alap felhasználása az állami hatóságok által olyan természeti katasztrófák esetén végzett vészhelyzeti és helyreállítási műveletek finanszírozására korlátozódik, amelyek az érintett régió lakosságának életére, természeti környezetére vagy a gazdaságra közvetlenül kihatnak (bár meg kell jegyezni, hogy 2005-ben a Bizottság javaslatot nyújtott be az eredeti hatály még szélesebb körű kiterjesztésére);

B.  mivel az EUSZA megalapítása óta nagyon hasznos célt szolgált, összesen 3,8 milliárd EUR-t mozgósítva több mint 70 katasztrófához kapcsolódóan 24 kedvezményezett és csatlakozásra váró országban különféle természeti katasztrófák, úgy mint földrengések, áradások, erdőtüzek, viharok és újabban aszályok esetében; mivel az EUSZA továbbra is az EU szükséghelyzetben megnyilvánuló szolidaritásának egyik legerőteljesebb szimbóluma;

C.  mivel az eszköz 2014-ben jelentős reformon esett az alábbiak érdekében: az eljárások javítása és egyszerűsítése, a pályázatok benyújtását követő 6 héten belüli gyorsabb válasz biztosítása; hatályának újbóli meghatározása; a regionális katasztrófákra vonatkozó egyértelmű kritériumok megállapítása; és a katasztrófamegelőzés és a kockázatkezelési stratégiák megerősítése, így javítva a mentőintézkedések finanszírozásának hatékonyságát, összhangban a Parlament és a helyi és regionális hatóságok által az évek során tett számos kérelemmel; mivel a Bizottság által 2016. szeptember 14-én javasolt „salátarendelet” (COM(2016)06052016/0282(COD)) rendelkezik az alap új felülvizsgálatáról a vészhelyzeti műveletek finanszírozására szolgáló rendszer készültségének és hatékonyságának javítása érdekében;

D.  mivel a Parlament erőteljesen támogatta a reformokra irányuló javaslatokat, melyek nagy részét már a korábbi állásfoglalásaiban is kérte;

E.  mivel a 2014 júniusa (a reform hatálybalépésének ideje) előtt beérkezett kérelmeket az eredeti rendelet alapján, míg az azóta beérkezőket már a felülvizsgált rendelet szerint értékelték;

F.  mivel a természeti katasztrófák megelőzése terén tett beruházások rendkívül fontosak az éghajlatváltozásra való reagálásban; mivel uniós finanszírozásból, különösen az európai strukturális és beruházási alapokból (esb-alapok) komoly összegeket különítettek el a természeti katasztrófák megelőzésébe és a kockázatkezelési stratégiákba történő beruházásra;

G.  mivel kivételesen, amennyiben az adott évben nem áll rendelkezésre elegendő forrás, a következő év forrásait is fel lehet használni, figyelembe véve az alap éves költségvetési plafonértékét a katasztrófa szerinti, valamint az azt követő évben;

1.  emlékeztet arra, hogy 2002-es létrehozása óta az EUSZA jelentős támogatási forrást jelentett a helyi és regionális hatóságok számára az Európában bekövetkezett természeti katasztrófák – áradások, földrengések vagy akár erdőtüzek – következményeinek enyhítésére, és kifejezte az európai szolidaritást az érintett régiókkal; hangsúlyozza, hogy ami a nyilvánosságot illeti, az EUSZA az egyik legkonkrétabb és kézzel foghatóbb kifejeződése a támogatásnak, amelyet az EU a helyi közösségek számára nyújthat;

2.  hangsúlyozza, hogy az EUSZA létrehozása óta az Európai Unióban előforduló természeti katasztrófák száma, súlyossága és intenzitása is fokozódott az éghajlatváltozás következtében; ezért hangsúlyozza egy olyan megbízható és rugalmas eszköz hozzáadott értékét, melynek célja a szolidaritás kifejezése, illetve gyors és tényleges segítség nyújtása a súlyos természeti katasztrófák áldozatául esett állampolgároknak;

3.  rámutat, hogy az EUSZA az Európai Unió költségvetésén kívül finanszírozott eszköz, melynek költségvetése évente legfeljebb 500 millió EUR (2011-es árakon számolva), és a beépített rugalmasság ellenére (N+1 átvitel) évről évre jelentős források maradhatnak felhasználatlanul; megjegyzi e tekintetben, hogy a javasolt salátarendelet a pénzügyi keret költségvetésbe való részleges beemeléséről rendelkezik annak érdekében, hogy felgyorsuljon a mozgósítási eljárás, és hogy korábban és eredményesebben lehessen reagálni a katasztrófa sújtotta polgárok igényeire;

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy az éves küszöbértékek felhasználása bizonyítja, hogy az új többéves pénzügyi keret programozási időszakát követően az előirányzatok éves szintje megfelelő;

5.  kiemeli a 2014. évi reform fontosságát, amely sikeresen leküzdötte a tanácsi akadályokat, és végül teljesítette a jobb reagálókészség és a segítségnyújtás hatékonyságának javítása terén ismételten felmerülő parlamenti kívánalmakat, melyek célja gyors és átlátható reakció biztosítása a természeti katasztrófák által sújtott polgárok megsegítése érdekében; üdvözli továbbá a salátarendeletre irányuló legújabb javaslatot, amely új rendelkezéseket vezet be a finanszírozás egyszerűsítése és könnyebb igénybevétele érdekében;

6.  hangsúlyozza a reform legfontosabb elemeit, például: előleg kifizetését lehet kérelmezni, és a várható hozzájárulás összegének legfeljebb 10%-át lehet a kérelmező rendelkezésére bocsátani röviddel azután, hogy az EUSZA-tól származó pénzügyi hozzájárulás iránti kérelem benyújtásra került a Bizottságnál (legfeljebb 30 millió EUR); a vészhelyzeti és helyreállítási műveletek előkészítése és végrehajtása során felmerült költségek támogathatósága (a Parlament egyik legfőbb kérése); a pályázatok támogatásra jogosult államok általi benyújtására (12 héttel az első kár bekövetkeztét követően) és a projekt megvalósítására (18 hónap) rendelkezésre álló határidő meghosszabbítása; hat hetes határidő bevezetése a Bizottság számára a pályázatok megválaszolására; a természeti katasztrófák megelőzésére vonatkozó új rendelkezések; és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásra irányuló eljárások javítása;

7.  ugyanakkor rámutat arra, hogy a kedvezményezetteknek – annak ellenére, hogy gyorsabban előleghez juthatnak a rendes eljáráshoz képest – még mindig nehézséget okoz a kérelmezéstől a kifizetésig tartó teljes eljárás hosszúsága, mivel igen hosszadalmas a folyamat, mire a hozzájárulás teljes összege kifizetésre kerül; ebben az összefüggésben kiemeli, hogy a pályázatokat a katasztrófát követően a lehető leghamarabb be kell nyújtani, az értékelési és az azt követő szakaszokat pedig tökéletesíteni kell a kifizetések végrehajtásának megkönnyítése érdekében; úgy véli, hogy az újonnan javasolt salátarendelet EUSZA-ra vonatkozó rendelkezései hozzájárulhatnak a gyorsabb igénybevételhez, hogy a helyben fennálló valós igényeket teljesíteni lehessen; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak is meg kell vizsgálniuk a saját adminisztrációs eljárásaikat az érintett régiókra és államokra irányuló támogatás mozgósításának felgyorsítása érdekében; javasolja továbbá egy jövőbeli reform lehetséges javításai érdekében a katasztrófavédelemre vonatkozó kötelező, aktualizált nemzeti tervre irányuló kérés bevezetését, valamint azt a követelményt, hogy szolgáltassanak információt a sürgősségi szerződésekre irányuló megállapodásokkal kapcsolatos előkészületekről;

8.  felhívja a tagállamokat a helyi és regionális hatóságokkal folytatandó kommunikáció és együttműködés javítására akkor, amikor értékelik a támogatásra jogosult kárt, amely miatt kérik az EUSZA pénzügy támogatását, és elkészítik a pályázatokat, és akkor is, amikor a természeti katasztrófák hatásait elhárító projekteket valósítanak meg, biztosítva mindezzel, hogy az uniós segítség eredményes legyen helyben, és hogy fenntartható megoldások kapjanak támogatást; úgy ítéli meg továbbá, hogy az EUSZA támogatását az egész nyilvánosság számára közzé kell tenni; felhívja az érintett hatóságokat a kommunikáció javítására, és hogy adjanak tájékoztatást az EUSZA-támogatásról anélkül, hogy ez további adminisztratív terheket teremtene;

9.  hangsúlyozza, hogy fontos annak biztosítása, hogy a tagállamok a természeti katasztrófákra adott válaszul közbeszerzési eljárásokat folytassanak le annak céljából, hogy azonosítsák és terjesszék a bevált gyakorlatokat és a tanulságokat a vészhelyzetek esetén kötött szerződések tekintetében;

10.  üdvözli, hogy a Bizottság egyértelműbbé tette a regionális természeti katasztrófák támogathatóságára vonatkozó szabályokat, mindamellett emlékeztet arra, hogy a Parlament és a Tanács közötti végső megállapodás szerint a jogosultsági határérték a Bizottság javaslatával összhangban a régió GDP-jének 1,5%-a, a Parlament erőfeszítései ellenére, amely 1%-ra akarta ezt az értéket csökkenteni; megállapítja, hogy a legkülső régiók sebezhetősége számításba került a rájuk vonatkozó 1%-os határérték megállapításánál;

11.  elismeri, hogy az Alapból származó támogatás a nem biztosítható károkra korlátozódik, és nem kompenzálja a magánveszteségeket; hangsúlyozza, hogy a hosszú távú fellépések, mint a fenntartható újjáépítés vagy a gazdasági fejlesztési és megelőzési tevékenységek, az Unió egyéb eszközei, különösképpen az esb-alapok keretében részesülhetnek finanszírozási támogatásban;

12.  felszólítja a tagállamokat, hogy optimalizálják a létező uniós alapok, különösen az öt esb-alap felhasználását olyan beruházásokra, amelyek célja a természeti katasztrófák bekövetkeztének megelőzése, és rámutat a különböző uniós alapok és politikák közötti szinergiák kialakításának fontosságára, szem előtt tartva a természeti katasztrófák hatásainak megelőzését és – azokban az esetekben, amikor igénybe veszik az EUSZA-t – az újjáépítési projektek megerősítésének és hosszú távú fenntartható fejlesztésének biztosítását; kéri ebből a célból, hogy a tagállamok az EUSZA igénybevétele esetén hivatalosan vállaljanak kötelezettséget valamennyi katasztrófamegelőzési és az érintett területek fenntartható helyreállítására irányuló intézkedés végrehajtására; szinergiák alkalmazása esetén kéri az alapok kombinált felhasználásával kapcsolatos bürokratikus eljárás lehető legnagyobb mértékű egyszerűsítését;

13.  ezért hangsúlyozza, hogy fokozni kell az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló beruházásokkal kapcsolatos erőfeszítéseket, figyelembe véve a megelőző intézkedéseket az újjáépítés és újraerdősítés EUSZA-ból való támogatása során; úgy véli, hogy a megelőzésnek horizontális feladattá kell válnia, és javasolja, hogy a katasztrófák következményeinek az EUSZA forrásaiból történő enyhítése során az ökorendszeren alapuló megközelítés szerinti megelőző intézkedéseket alkalmazzák; ezenkívül felhívja a tagállamokat kockázatmegelőzési és kockázatkezelési stratégiák kidolgozására, figyelembe véve azt is, hogy korunkban számos természeti katasztrófa emberi tevékenységek közvetlen következménye;

14.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák az EUSZA-támogatás odaítélésének, irányításának és végrehajtásának maximálisan átláthatóságát; fontosnak tartja, hogy megállapítsák, hogy az EUSZA-támogatásokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek megfelelően használták-e fel, annak érdekében, hogy azonosítsák, kialakítsák és megosszák a bevált gyakorlatokat és a tanulságokat; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat az átláthatóság növelésére és annak biztosítására, hogy az információk nyilvánosan elérhetőek legyenek a segítségnyújtás mozgósításának teljes folyamata alatt, a pályázat benyújtásától kezdve egészen a projekt lezárásáig; felkéri továbbá az Európai Számvevőszéket, hogy készítsen különjelentést az EUSZA működéséről, többek között annak fényében, hogy a legutóbbi rendelkezésre álló jelentést még az EUSZA-ra vonatkozó rendelet 2014. évi felülvizsgálatát megelőzően készítették;

15.  megjegyzi, hogy 2014-ben 13 új pályázat érkezett be, és felhívja a figyelmet a szóban forgó év különleges helyzetére, mivel hat kérelmet a régi rendelet szerint értékeltek, míg a többi értékelése a felülvizsgált rendeletnek megfelelően történt;

16.  emlékeztet arra a két esetre, amikor 2014-ben a korábbi EUSZA-rendelet értelmében elutasították a rendkívüli regionális katasztrófaként való elismerésre vonatkozó kérelmeket, mivel ezek a katasztrófák nem voltak „rendkívüliek” a régi rendelet értelmében, annak ellenére sem, hogy komoly károkat okoztak közvetlen hatássokkal az érintett régiók gazdasági és társadalmi fejlődésére, ezért üdvözli a felülvizsgált EUSZA-rendelet ezzel kapcsolatos pontosításait; ugyanakkor –a jövőbeli reformokra való tekintettel és figyelembe véve a regionális természeti katasztrófák újbóli meghatározásának lehetőségét – javasolja, hogy több olyan támogatásra jogosult tagállam benyújthasson egyetlen közös pályázatot, amelyeket valamely határokon átnyúló, azonos okból bekövetkezett katasztrófa sújtott, melynek hatásai egy időben jelentkeztek, továbbá hogy a közvetett károkat is vegyék figyelembe a kérelmek értékelésekor;

17.  a jövőbeli reformok tükrében felkéri a Bizottságot, hogy vegye számításba az előlegfizetési küszöbértékek 10%-ról 15%-ra történő emelésének, valamint a kérelmek feldolgozására vonatkozó határidők hat hétről négy hétre történő csökkentésének lehetőségét; ezenkívül felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg annak lehetőségét, hogy a természeti katasztrófák támogathatóságának határértéke a régió GDP-jének 1%-a legyen, valamint hogy a kérelmek értékelésekor figyelembe vegyék az érintett régiók társadalmi gazdasági fejlettségi szintjét;

18.  hangsúlyozza, hogy meg kell fontolni a GDP-n kívül egyéb olyan új mutatók alkalmazását, mint amilyen például a humán fejlettségi mutató és a társadalmi fejlődés regionális indexe;

19.  üdvözli, hogy az EUSZA 2015. évi éves jelentésében foglaltak szerint a Bizottság elfogadott hét, a felülvizsgált szabályok keretében benyújtott segítségnyújtásra irányuló kérelmet, köztük négy olyat, amelyek 2014 végén kerültek jóváhagyásra, de amelyekhez előirányzatokat kellett átvinni 2015-re; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy 2015 volt az első olyan teljes év, amikor a felülvizsgált szabályoknak megfelelően kellett eljárni, és hogy az elemzés szerint a reformmal bevezetett jogi pontosítások biztosították a sikeres alkalmazást, amit a régi rendelkezésekről nem lehetett elmondani, amelyek szerint a regionális katasztrófák miatt beadott segítségnyújtás iránti kérelmek kb. kétharmada az értékelést követően nem bizonyult támogathatónak;

20.  sajnálja, hogy az előző rendelet idején a végrehajtásról szóló jelentések értékelési eljárása igen hosszadalmas volt, és a lezárások is későn történtek meg, és arra számít, hogy a módosított rendelet értelmében a lezárásokat hatékonyabban és átláthatóbban fogják végrehajtani, miközben garantálják az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmét;

21.  hangsúlyozza továbbá, hogy a módosított rendelet 11. cikke ellenőrzési jogkörrel ruházza fel a Bizottságot és a Számvevőszéket, és lehetővé teszi az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) számára, hogy bármikor vizsgálatokat folytasson;

22.  kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy még a jelenlegi többéves pénzügyi keret lezárulása előtt értékeljék az EUSZA működését;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak, valamint a regionális hatóságoknak.

(1) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.
(2) HL C 440., 2015.12.30., 13. o.
(3) HL L 189., 2014.6.27., 143. o.
(4) HL C 170., 2014.6.5., 45. o.
(5) HL C 272. E, 2003.11.13., 471. o.
(6) HL C 193. E, 2006.8.17., 322. o.
(7) HL C 114., 2014.4.15., 48. o.
(8) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.


USA−EU-megállapodás a bűncselekményekkel kapcsolatban a személyes adatok védelméről ***
PDF 244kWORD 41k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közötti, a bűncselekmények megelőzésével, nyomozásával, felderítésével és a vádeljárás lefolytatásával kapcsolatos személyes adatok védelméről szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (08523/2016 – C8-0329/2016 – 2016/0126(NLE))
P8_TA(2016)0465A8-0354/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (08523/2016),

–  tekintettel az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közötti, a bűncselekmények megelőzésével, nyomozásával, felderítésével és a vádeljárás lefolytatásával kapcsolatos személyes adatok védelméről szóló megállapodás tervezetére (08557/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0329/2016),

–  tekintettel a Külügyi Bizottság levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0354/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Amerikai Egyesült Államok kormányainak és parlamentjeinek.


EU‒Ghána átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás ***
PDF 244kWORD 41k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az egyrészről Ghána, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (12396/2016 – C8-0406/2016 – 2008/0137(NLE))
P8_TA(2016)0466A8-0328/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12396/2016),

–  tekintettel az egyrészről Ghána, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás tervezetére (12130/2008),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (3) bekezdésével, 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével, valamint 209. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0406/2016),

–  tekintettel az egyrészről Ghána, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról szóló, 2009. március 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0328/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Ghána kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 117. E, 2010.5.6., 112. o.


A rendkívüli tartalék 2016. évi igénybevétele
PDF 250kWORD 42k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása a rendkívüli tartalék 2016. évi igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0624 – C8-0399/2016 – 2016/2256(BUD))
P8_TA(2016)0467A8-0347/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0624 – C8-0399/2016),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(2) és különösen annak 14. pontjára,

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2015. november 25-én fogadtak el véglegesen(3),

–  tekintettel a Bizottság által 2016. szeptember 30-án javasolt, 4/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2016)0623),

–  tekintettel a Tanács által 2016. november 8-án elfogadott, a 4/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (13583/2016 – C8-0459/2016),

–  tekintettel a 2016. december 1-jén elfogadott, 4/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontjára(4),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0347/2016),

A.  mivel a Bizottság a 4/2016. számú költségvetés-módosítási tervezettel együtt javasolta a rendkívüli tartalék 240,1 millió EUR összegű igénybevételét 2016 vonatkozásában az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése 3. fejezetének (Biztonság és uniós polgárság) kiadásaihoz kapcsolódó kötelezettségvállalási előirányzatok kiegészítése céljából;

1.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

2.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a rendkívüli tartalék 2016. évi igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2017/339 határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(2) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(3) HL L 48., 2016.2.24., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0468.


4/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet: Az előirányzatok aktualizálása a migrációs és a biztonsági kérdésekkel kapcsolatos legutóbbi fejlemények figyelembevétele céljából, kifizetési és kötelezettségvállalási előirányzatok csökkentése
PDF 342kWORD 45k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó, 4/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról: Előirányzatok aktualizálása a migrációs és a biztonsági kérdésekkel kapcsolatos legutóbbi fejlemények figyelembevétele céljából, kifizetési és kötelezettségvállalási előirányzatok csökkentése a globális átcsoportosítás eredményeként, az ESBA meghosszabbítása, a Frontex létszámtervének módosítása és a bevételi előirányzatok aktualizálása (saját források) (13583/2016 – C8-0459/2016 – 2016/2257(BUD))
P8_TA(2016)0468A8-0350/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 41. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2015. november 25-én fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a Bizottság által 2016. szeptember 30-án elfogadott, 4/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2016)0623),

–  tekintettel a Tanács által 2016. november 8-án elfogadott, és az Európai Parlamentnek ugyanazon a napon továbbított, a 4/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (13583/2016 – C8-0459/2016),

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0350/2016),

A.  mivel a 4/2016. számú költségvetés-módosítási tervezet 7 284,3 millió EUR összeggel csökkenti a kifizetési előirányzatok szintjét, elsősorban az 1b. alfejezet (Gazdasági, társadalmi és területi kohézió) költségvetési soraiban, és ezért ennek megfelelően csökkenti a nemzeti hozzájárulásokat;

B.  mivel a 4/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet az Unión belüli szükséghelyzeti támogatásnyújtás eszköze javára 50 millió EUR-val, a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap javára 130 millió EUR-val, a Belső Biztonsági Alap javára pedig 70 millió EUR-val növeli a 3. fejezet (Biztonság és uniós polgárság) kötelezettségvállalási előirányzatait, ami így a rendkívüli tartalék összesen 240,1 millió EUR összegben történő igénybevételét kívánja meg, figyelembe véve 9,9 millió EUR összeg átcsoportosítását;

C.  mivel a 4/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz energetika ágából (CEF-Energetika) 73,9 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzat 2018-ban ellentételezendő átcsoportosításával ütemezi előre az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) finanszírozását;

D.  mivel a 4/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet az (EU) 2016/1624 európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) hatálybalépését szem előtt tartva módosítja a Frontex létszámtervét;

E.  mivel a 2. fejezeten (Fenntartható növekedés: természeti erőforrások) belül több költségvetési sorra kiterjedően 14,7 millió EUR-val csökkennek a kötelezettségvállalási előirányzatok, és így a 4/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezetnek a 2016. évi költségvetés kiadási oldalára gyakorolt nettó hatása eredményeképpen a kötelezettségvállalási előirányzatok 225,4 millió EUR-val növekednek;

F.  mivel a bevételi oldalt illetően a 4/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet tartalmazza a tradicionális saját forrásokra (vagyis a vámokra és a cukorilletékre), valamint a hozzáadottérték-adón (héa) és a bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló forrásokra vonatkozó előrejelzés felülvizsgálatát, valamint az érintett brit korrekciók elszámolását és azok finanszírozását is;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot a 7 284,3 millió EUR összegű többletkifizetés miatt, ami a megosztott igazgatás hatálya alá eső uniós programok jelentős késedelemmel történő végrehajtásának eredménye, és arra enged következtetni, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret vége felé jelentősen fel fognak halmozódni a kifizetési kérelmek; emlékeztet a Bizottság azon következtetésére, hogy a jelenlegi előrejelzések szerint a módosított, 2020-ig felmerülő kifizetési szükségletek csak akkor elégíthetők ki a jelenlegi felső határokon belül, ha a kifizetésekre vonatkozó összesített tartalékot teljesen felhasználják (és elővigyázatosságból megszüntetik az éves korlátokat), és ha a speciális eszközök javára történő kifizetéseket a felső határok fölött veszik figyelembe; felszólít ezért az utóbbi kérdésnek a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata keretében történő végleges és egyértelmű rendezésére;

2.  egyetért azzal, hogy a 3. fejezetet a rendkívüli tartalék igénybevételével megerősítsék, valamint azzal, hogy a Frontex létszámtervének megerősítését előreütemezzék; üdvözli különösen a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap részleges feltöltését, de aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok nemzeti programjain alapuló magas arányú költségvetési végrehajtás ellenére eddig csak kevés tényleges menekültáthelyezésre került sor;

3.  egyetért az ESBA előreütemezésével, amennyiben a CEF-től történő átcsoportosítást 2018-ban megfelelően ellentételezik; egyértelműsíti, hogy ez az előreütemezés nem előlegezi meg az ESBA meghosszabbítására irányuló új javaslat végleges finanszírozási tervét, amelyről a rendes jogalkotási eljárással összhangban határoznak;

4.  aggodalommal állapítja meg az 1,8 milliárd EUR-ra becsült, az angol font euróval szembeni leértékelődése miatt várható bevételkiesést; tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy a kiegészítő büntetésekből származó bevételeket használja fel e kiesés pótlására;

5.  jóváhagyja a 4/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

6.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 4/2016. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1.o.
(2) HL L 48., 2016.2.24.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(5) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1624 rendelete (2016. szeptember 14.) az Európai Határ- és Parti Őrségről és az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 863/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2007/2004/EK tanácsi rendelet és a 2005/267/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 251., 2016.9.16., 1. o.).


5/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet: A saját forrásokról szóló határozat végrehajtása
PDF 249kWORD 43k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó, 5/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról: A saját forrásokról szóló 2014/335/EU, Euratom határozat végrehajtása a megerősítési folyamat lezárását és a határozat 2016. október 1-jei hatálybalépését követően (13584/2016 – C8-0462/2016 – 2016/2258(BUD))
P8_TA(2016)0469A8-0348/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 41. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2015. november 25-én fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a Bizottság által 2016. október 7-én elfogadott, 5/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2016)0660),

–  tekintettel a Tanács által 2016. november 8-án elfogadott, és az Európai Parlamentnek ugyanazon a napon továbbított, az 5/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (13584/2016 – C8‑0462/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. és 91. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0348/2016),

A.  mivel az 5/2016. számú költségvetés-módosítási tervezet a 2014/335/EU, Euratom határozat megerősítési folyamatának lezárásából és hatálybalépéséből következik, mely határozat korlátozott mértékű változtatásokat tartalmaz, úgymint a tradicionális saját források beszedési költségeinek csökkentése, a héaalapú forrás lehívási mértékének csökkentése egyes tagállamok esetében és a GNI-alapú hozzájárulás bruttó csökkentése néhány tagállam esetében;

B.  mivel az 5/2016. számú költségvetés-módosítási tervezet célja a 2014-es, a 2015-ös és a 2016-os pénzügyi évekre visszamenőleges hatállyal a 2014/335/EU, Euratom határozat végrehajtásából eredő sajátforrás-kiigazítások hatásának a 2016-os uniós költségvetés bevételi oldalába való beépítése;

C.  mivel ezért az 5/2016. számú költségvetés-módosítási tervezet valamennyi tagállam egyéni hozzájárulásának módosulását eredményezi, ugyanakkor nem változtat az uniós költségvetés teljes bevételi és kiadási oldalán sem;

1.  jóváhagyja az 5/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

2.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy az 5/2016. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 48., 2016.2.24.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(5) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.


Az EU Szolidaritási Alapjának igénybevétele a Németországnak szóló segítségnyújtás céljából
PDF 245kWORD 42k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása a Németországnak szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0681 – C8-0423/2016 – 2016/2267(BUD))
P8_TA(2016)0470A8-0352/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0681 – C8-0423/2016),

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 11. pontjára,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0352/2016),

1.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

2.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a Németországnak szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2017/340 határozattal.)

(1) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.


6/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet, amely az EU Szolidaritási Alapjának a Németországnak szóló támogatás céljából történő igénybevételére irányuló javaslatot kíséri
PDF 249kWORD 43k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó, 6/2016. számú az Európai Unió Szolidaritási Alapjának a Németországnak szóló támogatás céljából történő igénybevételére irányuló javaslatot kísérő költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról (13852/2016 – C8-0473/2016 – 2016/2268(BUD))
P8_TA(2016)0471A8-0349/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 41. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2015. november 25-én fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a Németországnak szóló támogatás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatra, amelyet a Bizottság 2016. október 19-én fogadott el (COM(2016)0681),

–  tekintettel a Bizottság által 2016. október 19-én elfogadott, 6/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2016)0680),

–  tekintettel a Tanács által 2016. november 15-én elfogadott, és az Európai Parlamentnek ugyanazon a napon továbbított, a 6/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (13852/2016 – C8-0473/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. és 91. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0349/2016),

A.  mivel a 6/2016. számú költségvetés-módosítási tervezet az Európai Unió Szolidaritási Alapjának a 2016. májusi és júniusi németországi árvizekkel kapcsolatban javasolt igénybevételét fedezi;

B.  mivel ennek következtében a Bizottság javasolja a 2016. évi költségvetés módosítását és a 13 06 01. költségvetési jogcím (Segítségnyújtás a tagállamoknak jelentős természeti katasztrófák esetén, amelyek komoly következményekkel járnak az életkörülményekre, a természeti környezetre vagy a gazdaságra) kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatainak egyaránt 31 475 125 EUR-val történő megemelését;

C.  mivel az Európai Unió Szolidaritási Alapja a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben meghatározott speciális eszköz, és a megfelelő kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat a többéves pénzügyi keret felső határai felett kell szerepeltetni a költségvetésben;

1.  jóváhagyja a 6/2016. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

2.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 6/2016. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 48., 2016.2.24.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(5) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.


A rendkívüli tartalék 2017. évi igénybevétele
PDF 336kWORD 43k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása a rendkívüli tartalék 2017. évi igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0678 – C8-0420/2016 – 2016/2118(BUD))
P8_TA(2016)0472A8-0346/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0678 – C8-0420/2016),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(2) és különösen annak 14. pontjára,

–  tekintettel az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre szóló, az 1/2017. sz. módosító indítvánnyal (COM(2016)0679) módosított általános költségvetési tervezetére, amelyet a Bizottság 2016. július 18-án fogadott el (COM(2016)0300),

–  tekintettel a Tanács által 2016. szeptember 12-én elfogadott és a Parlamentnek 2016. szeptember 14-én megküldött, az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéről szóló álláspontra (11900/2016 – C8-0373/2016),

–  tekintettel a 2017-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének tervezetéről szóló, 2016. október 26-i álláspontjára(3),

–  tekintettel az egyeztetőbizottság által 2016. november 17-én jóváhagyott közös szövegtervezetre (14635/2016 – C8-0470/2016),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0346/2016),

A.  mivel a Bizottság a további és előre nem látott kötelezettségvállalási igények összes finanszírozási lehetőségének megvizsgálását követően az általa készített költségvetési tervezetben javasolta a rendkívüli tartalék 1164,4 millió EUR összegű igénybevételét, az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése 3. fejezetének kiadásaihoz kapcsolódó kötelezettségvállalási előirányzatoknak a folyó árakon 2 578 millió eurós kifizetési felső határ feletti kiegészítése céljából;

B.  mivel 2017-ben valószínűleg fel fognak merülni további finanszírozási szükségletek a belső biztonsági válságokkal és a jelenlegi humanitárius, migrációs és menekültügyi kihívásokkal kapcsolatban; elismeri, hogy ezek a szükségletek jelentősen meghaladhatják a 3. fejezet alatt rendelkezésre álló forrásokat; emlékeztet arra, hogy a 3. fejezet felső határa alatt nem áll rendelkezésre további tartalék; ennélfogva felvilágosítást kér a Bizottságtól arra vonatkozóan, hogy lehet-e és hogyan lehetséges további forrásokat igénybe venni a rendkívüli tartalékból, ha 2017 folyamán a 3. fejezet vonatkozásában esetleg további finanszírozási igények merülnek fel;

C.  mivel a Bizottság az 1/2017 sz. módosító indítvány keretében felülvizsgálta a rendkívüli tartalék fent nevezett igénybevételére vonatkozó javaslatát annak érdekében, hogy az kiterjedjen a 4. fejezet alá tartozó kiadásokra is;

D.  mivel a 2016. évi költségvetés tárgyában összehívott egyeztetőbizottság egyetértett a rendkívüli tartaléknak a 3. és 4. fejezet céljaira történő 1 906,2 millió EUR összegű igénybevételével, valamint a 2. fejezet (Fenntartható növekedés: természeti erőforrások) alatt rendelkezésre álló mozgástérből 2016-ban 575,0 millió EUR összeg ellentételezésként történő igénybevételével, valamint az 5. fejezet (Igazgatás) alatt rendelkezésre álló mozgástérből 2017-ben 507,3 millió EUR, 2018-ban 570,0 millió EUR, 2019-ben pedig 253,9 millió EUR ellentételezésként történő igénybevételével;

1.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

2.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a rendkívüli tartalék 2017. évi igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2017/344 határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(2) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0411.


A Rugalmassági Eszköz igénybevétele a jelenlegi migrációs, menekültügyi és biztonsági válság kezelésére szolgáló azonnali költségvetési intézkedések finanszírozására
PDF 252kWORD 46k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása a Rugalmassági Eszköznek a jelenlegi migrációs, menekültügyi és biztonsági válság kezelésére szolgáló azonnali költségvetési intézkedések finanszírozása céljából történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0313 – C8-0246/2016 – 2016/2120(BUD))
P8_TA(2016)0473A8-0351/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0313 – C8-0246/2016),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 11. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet(2) módosításáról szóló, 2015. április 21-i EU, Euratom 2015/623 tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 12. pontjára,

–  tekintettel az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre szóló, az 1/2017. sz. módosító indítvánnyal (COM(2016)0679) módosított általános költségvetési tervezetére, amelyet a Bizottság 2016. július 18-án fogadott el (COM(2016)0300),

–  tekintettel a Tanács által 2016. szeptember 12-én elfogadott és a Parlamentnek 2016. szeptember 14-én megküldött, az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéről szóló álláspontra (11900/2016 – C8-0373/2016),

–  tekintettel a 2017-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezettel kapcsolatos, 2016. október 26-i álláspontjára(4),

–  tekintettel az egyeztetőbizottság által 2016. november 17-én jóváhagyott közös szövegtervezetre (14635/2016 – C8-0470/2016),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0351/2016),

A.  mivel a kötelezettségvállalási előirányzatok 3. fejezeten belüli átcsoportosításával kapcsolatos valamennyi lehetőség mérlegelését követően szükségesnek tűnik a Rugalmassági Eszköz kötelezettségvállalási előirányzatok javára történő igénybevétele;

B.  mivel a Bizottság javasolta a Rugalmassági Eszköz igénybevételét annak érdekében, hogy a 3. fejezet felső határértékén felül 530 millió euróval egészítsék ki az Európai Unió 2017. évi általános költségvetésében szereplő forrásokat a migráció, a menekültügy és a biztonság területén hozott intézkedések finanszírozására;

C.  mivel ezért a Rugalmassági Eszköz 2017. pénzügyi évre biztosított valamennyi forrása kimerül;

1.  megállapítja, hogy a 3. fejezet 2017-es felső határértékei nem biztosítanak elegendő forrást a migrációval, a menekültüggyel és biztonsággal kapcsolatos sürgős intézkedések finanszírozására;

2.  ezért egyetért a Rugalmassági Eszköz 530 millió EUR összegű, kötelezettségvállalási előirányzatok formájában történő igénybevételével;

3.  egyetért továbbá azzal, hogy 2017-ben 238,3 millió EUR, 2018-ban 91 millió EUR, 2019-ben 141,9 millió EUR, 2020-ban pedig 58,8 millió EUR összegű kifizetési előirányzatot állítsanak be e célból;

4.  megismétli, hogy ezen eszköznek a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 11. cikke szerinti igénybevétele újra kiemeli azt a döntő fontosságú igényt, hogy az uniós költségvetésnek rugalmasabbnak kell lennie, továbbá megismétli a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata keretében kifejtett álláspontját, miszerint a Rugalmassági Eszköz éves összegét 2 milliárd euróra kell növelni;

5.  megismétli azt a régóta hangoztatott álláspontját, hogy − azon lehetőség sérelme nélkül, hogy a Rugalmassági Eszköz révén egyes költségvetési sorok finanszírozására úgy vegyenek igénybe kifizetési előirányzatokat, hogy még maradnak felhasználatlan kötelezettségvállalási előirányzatok − a Rugalmassági Eszköz révén korábban igénybe vett kötelezettségvállalásokból származó kifizetéseket csak a felső határérték fölött lehessen számolni;

6.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

7.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a Rugalmassági Eszköznek a jelenlegi migrációs, menekültügyi és biztonsági válság kezelésére szolgáló azonnali költségvetési intézkedések finanszírozása céljából történő igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2017/342 határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(2) HL L 103., 2015.4.22., 1. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0411.


Az EU Szolidaritási Alapjának igénybevétele a 2017. évi költségvetésből folyósítandó előlegfizetések biztosítása céljára
PDF 250kWORD 44k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása az Európai Unió Szolidaritási Alapjának az Unió 2017. évi általános költségvetéséből folyósítandó előlegfizetések biztosítása céljára történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0312 – C8-0245/2016 – 2016/2119(BUD))
P8_TA(2016)0474A8-0323/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0312 – C8-0245/2016),

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 11. pontjára,

–  tekintettel a 2016. november 17-i háromoldalú egyeztetés eredményére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0323/2016),

A.  mivel a 661/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(4) összhangban 50 000 000 EUR összeg érhető el az előlegek kifizetésére az Unió általános költségvetésének előirányzatai révén;

1.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

2.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió Szolidaritási Alapjának az Unió 2017. évi általános költségvetéséből folyósítandó előlegfizetések biztosítása céljára történő igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2017/343 határozattal.)

(1) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 661/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló 2012/2002/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 189., 2014.6.27., 143. o.).


2017-es költségvetési eljárás: közös szöveg
PDF 583kWORD 65k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása a költségvetési eljárás keretében az egyeztetőbizottság által jóváhagyott, az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének közös szövegtervezetéről (14635/2016 – C8-0470/2016 – 2016/2047(BUD))
P8_TA(2016)0475A8-0353/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyeztetőbizottság által jóváhagyott közös szövegtervezetre és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottságvonatkozó nyilatkozataira (14635/2016 – C8-0470/2016),

–  tekintettel az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetére, amelyet a Bizottság 2016. július 18-án fogadott el (COM(2016)0300),

–  tekintettel a Tanács által 2016. szeptember 12-én elfogadott és a Parlamentnek 2016. szeptember 14-én megküldött, az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéről szóló álláspontra (11900/2016 – C8-0373/2016),

–  tekintettel az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéhez fűzött 1/2017. számú módosító indítványra, amelyet a Bizottság 2016. október 17-én nyújtott be,

–  tekintettel az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéről szóló tanácsi álláspontról szóló, 2016. október 26-i állásfoglalására(1), és az abban szereplő költségvetési módosításokra,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 90. és 91. cikkére,

–  tekintettel az egyeztetőbizottsághoz delegált küldöttségének jelentésére (A8-0353/2016),

1.  jóváhagyja az egyeztetőbizottság által elfogadott közös szöveget, amely az alábbi dokumentumok együtteséből áll:

   a költségvetési tervezethez, illetve a tanácsi állásponthoz képest nem módosított költségvetési sorok jegyzéke;
   összefoglaló számadatok a pénzügyi keret fejezetei szerinti bontásban;
   valamennyi költségvetési tétel soronkénti számadatai;
   egy egységes szerkezetbe foglalt dokumentum, amely tartalmazza az egyeztetés során módosított valamennyi költségvetési sor számadatait és végleges szövegét;

2.  megerősíti az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatait;

3.  megállapítja, hogy a Parlament személyzetének létszáma ezen egyeztetés egyik kiemelkedő kérdése volt; emlékeztet arra, hogy az informális megállapodás alapján a költségvetési hatóság mindkét ága kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a költségvetés rá vonatkozó szakasza tekintetében, és emlékeztet azon politikai döntésére, miszerint a képviselőcsoportok mentesülnek az 5%-os létszámcsökkentési cél alól, amint azt a 2014., 2015., 2016. és 2017. évi költségvetésről szóló állásfoglalásaiban is hangsúlyozta; újra fogja értékelni azt, hogy a költségvetési döntések milyen következményekkel járnak az intézmény működése tekintetében;

4.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetését véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a jogalkotási állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi érintett intézménynek és szervnek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

MELLÉKLET

2016.11.17.

VÉGLEGES

2017. évi költségvetés – Az együttes következtetések elemei

Jelen együttes következtetések a következő szakaszokat foglalják magukban:

1.  2017. évi költségvetés

2.  2016. évi költségvetés – 4, 5 és 6/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezetek

3.  Együttes nyilatkozatok

Összefoglaló áttekintés

A.   2017. évi költségvetés

Az együttes következtetések elemei értelmében:

—  A kötelezettségvállalási előirányzatok teljes összege a 2017. évi költségvetésben 157 857,8 millió EUR. A többéves pénzügyi keret 2017-re vonatkozó felső határai alatt így összesen 1100,1 millió EUR mozgástér marad a kötelezettségvállalási előirányzatok tekintetében.

—  A kifizetési előirányzatok teljes összege a 2017. évi költségvetésben 134 490,4 millió EUR.

—  A Rugalmassági Eszközből 530 millió EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzat igénybevételére kerül sor 2017-re a 3. fejezetre (Biztonság és uniós polgárság).

—  A kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékból 1439,1 millió EUR összeg igénybevételére kerül sor az 1a. alfejezetre (Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért).

—  A rendkívüli tartalékból 1906,2 millió EUR összeg igénybevételére kerül sor a 3. és 4. fejezetre. Ezt ellentételezi 2017-ben a 2. fejezet (Fenntartható növekedés: természeti erőforrások) alatt rendelkezésre álló mozgástérből 575,0 millió EUR, míg az 5. fejezet (Igazgatás) alatt rendelkezésre álló mozgástérből 2017-ben 507,3 millió EUR, 2018-ban 570,0 millió EUR, 2019-ben pedig 253,9 millió EUR igénybevétele.

—  A Rugalmassági Eszköz 2014-es, 2015-ös és 2016-os igénybevételéhez kapcsolódó 2017-es kifizetési előirányzatokat a Bizottság 981,1 millió euróra becsüli.

B.   2016. évi költségvetés

Az együttes következtetések elemei értelmében:

—  A 4/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet és a rendkívüli tartalék ehhez kapcsolódó igénybevétele a Bizottság javaslatának megfelelően elfogadásra kerül.

—  Az 5/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet a Bizottság javaslatának megfelelően elfogadásra kerül.

—  A 6/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet és az Európai Unió Szolidaritási Alapjának ehhez kapcsolódó igénybevétele a Bizottság javaslatának megfelelően elfogadásra kerül.

1.  2017. évi költségvetés

1.1.   „Lezárt” sorok

Amennyiben az alábbi következtetések másként nem rendelkeznek, megerősítésre került valamennyi, sem a Tanács, sem a Parlament által nem módosított költségvetési sor, illetve azok a sorok, amelyekre vonatkozóan a megfelelő olvasat során a Parlament elfogadta a Tanács módosításait.

A többi költségvetési sor vonatkozásában az egyeztetőbizottság az alábbi, 1.2.–1.8. szakaszokban foglalt következtetésekben állapodott meg.

1.2.   Horizontális kérdések

Decentralizált ügynökségek

A valamennyi decentralizált ügynökség költségvetéséhez való uniós hozzájárulás (kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban) és álláshelyeik száma a Bizottság által az 1/2017. számú módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt szinten került megállapításra, az alábbiak kivételével:

—  Az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol, 18 02 04 jogcímcsoport), amely 10 további álláshellyel bővül, további 675 000 EUR összegű kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzat elkülönítésével.

—  Az Európai Unió Igazságügyi Együttműködési Egysége (Eurojust, 33 03 04 jogcímcsoport), amely 10 további álláshellyel bővül, további 675 000 EUR összegű kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzat elkülönítésével.

—  Az Európai Bankhatóság (EBH, 12 02 04 jogcímcsoport), amely esetében a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok 500 000 euróval csökkennek.

—  Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO, 18 03 02 jogcímcsoport), amely esetében a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok 3 000 000 euróval növekednek.

—  Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA, 17 03 12 01 jogcím), amely esetében a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok 8 350 000 euróval csökkennek.

Végrehajtó ügynökségek

A végrehajtó ügynökségek költségvetéséhez való uniós hozzájárulás (kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban) és álláshelyeik száma a Bizottság által a 2017. évi költségvetési tervezetben javasolt szinten került megállapításra.

Kísérleti projektek/előkészítő intézkedések

A 78 kísérleti projektből és előkészítő intézkedésből álló átfogó csomagot, összesen 76,9 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzat értékben, a Parlament javaslata szerint elfogadták, a Bizottság által a 2017. évi költségvetési tervezetben javasolt előkészítő intézkedésen felül.

Amikor úgy tűnik, hogy egy kísérleti projektet vagy előkészítő intézkedést meglévő jogalap fedez, a Bizottság javasolhatja előirányzatok átcsoportosítását a megfelelő jogalaphoz az intézkedés végrehajtásának megkönnyítése érdekében.

Ez a csomag teljes mértékben tiszteletben tartja a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések vonatkozásában a költségvetési rendeletben foglalt felső határokat.

1.3.   A pénzügyi keret kiadási fejezetei – kötelezettségvállalási előirányzatok

A „lezárt” költségvetési sorokról, ügynökségekről, valamint kísérleti projektekről és előkészítő intézkedésekről szóló fenti következtetések figyelembevétele után az egyeztetőbizottság az alábbi megállapodásra jutott:

1a. alfejezet – Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért

A következő sorok kötelezettségvállalási előirányzatai a Bizottság által az 1/2017. számú módosító indítvánnyal módosított 2017. évi költségvetési tervezetben javasolt szinten kerültek megállapításra:

 

 

 

 

EUR-ban

Költségvetési sor

Megnevezés

2017. évi költségvetési tervezet

2017. évi költségvetés

Különbség

02 02 02

A kis- és középvállalkozások (kkv-k) forráshoz jutásának javítása tőke- és hitelfinanszírozás formájában

167 030 000

217 030 000

50 000 000

06 02 01 03

A közlekedési módok integrációjának és összekapcsolódásának optimalizálása, valamint a közlekedés átjárhatóságának fejlesztése

360 321 493

410 321 493

50 000 000

08 02 01 01

A felderítő kutatás megerősítése az Európai Kutatási Tanács tevékenységén keresztül

1 736 471 644

1 753 136 644

16 665 000

08 02 04

A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése

123 492 850

140 157 850

16 665 000

09 04 02 01

Vezető szerep az információs és kommunikációs technológiák területén

779 380 777

796 050 777

16 670 000

15 02 01 01

A kiválóság előmozdítása és együttműködés az európai oktatás, képzés és ifjúságügy területén, és annak jelentősége a munkaerőpiac szempontjából

1 701 963 700

1 725 463 700

23 500 000

15 02 01 02

A kiválóság előmozdítása és együttműködés az európai ifjúságügy területén és a fiatalok részvétele Európa demokratikus életében

201 400 000

227 900 000

26 500 000

 

Összesen

 

 

200 000 000(6)

A Tanács és a Parlament megerősíti, hogy az 1a. alfejezet megállapodás szerinti, a 2017-es költségvetés részeként történő növelése teljes mértékben tiszteletben tartja a korábbi megállapodásokat, és nem érint hátrányosan folyamatban lévő jogalkotási eljárásokat.

Az 1a. alfejezet minden egyéb kötelezettségvállalási előirányzatát a Bizottság által az 1/2017. számú módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt szinten állapították meg, az egyeztetőbizottságban elfogadott kiigazítások alkalmazásával, amelyeket az alábbi táblázat részletez. Külön költségvetési jogcímcsoportot hoztak létre a „Különleges rendezvényekre”, a Parlament olvasatában előirányzottak szerint.

 

 

 

 

EUR-ban

Költségvetési sor

Megnevezés

2017. évi költségvetési tervezet (beleértve az 1. sz. módosító indítványt)

2017. évi költségvetés

Különbség

32 02 01 01

A belső energiapiac további integrációja, a villamosenergia- és a gázhálózatok határokon átnyúló átjárhatósága

217 403 954

206 508 927

-10 895 027

32 02 01 02

Az uniós energiaellátás biztonságának javítása

217 403 954

207 441 809

-9 962 145

32 02 01 03

Hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez és a környezetvédelemhez

217 404 002

206 509 070

-10 894 932

32 02 01 04

Vonzóbb környezet létrehozása az energiaágazatbeli projektek magánberuházása számára

85 227 000

77 291 975

-7 935 025

15 02 10

Különleges éves rendezvények

 

6 000 000

6 000 000

04 03 02 01

PROGRESS – Támogatás az Unió foglalkoztatási és szociális politikájának és a munkakörülményekre vonatkozó jogszabályoknak a kidolgozásához, végrehajtásához, nyomon követéséhez és értékeléséhez

60 000 000

65 000 000

5 000 000

04 03 02 02

EURES – A munkavállalók önkéntes földrajzi mobilitásának előmozdítása és a munkalehetőségek ösztönzése

22 578 000

23 578 000

1 000 000

 

Összesen

 

 

-27 687 129

Ennek következtében, és az ügynökségek, a kísérleti projektek és az előkészítő intézkedések figyelembevételét követően a kötelezettségvállalások elfogadott szintje 21 312,2 millió euróban kerül megállapításra, 51,9 millió EUR mozgásteret hagyva az 1a. alfejezet kiadási felső határa alatt, míg a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék 1439,1 millió euró összegben kerül igénybevételre.

1b. alfejezet — Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

A kötelezettségvállalási előirányzatok a 2017. évi költségvetési tervezetben javasolt szinten kerülnek megállapításra.

Figyelembe véve a kísérleti projekteket és az előkészítő intézkedéseket, a kötelezettségvállalások elfogadott szintje 53 586,6 millió euróban kerül megállapításra, 0,4 millió eurós mozgásteret hagyva az 1b. alfejezet kiadási felső határa alatt.

2. fejezet – Fenntartható növekedés: Természeti erőforrások

A kötelezettségvállalási előirányzatok a Bizottság által az 1/2017. számú módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt szinten kerülnek megállapításra, amely magában foglalja a Bizottság 2016. november 7-i közleményében szereplő, az EMGA célhoz kötött bevételeinek növekedéséből adódó 325 millió eurós további csökkentést. Ennek következtében az egyeztetőbizottság az alábbi megállapodásra jutott:

 

 

 

 

EUR-ban

Költségvetési sor

Megnevezés

2017. évi költségvetési tervezet (beleértve az 1. sz. módosító indítványt)

2017. évi költségvetés

Különbség

05 03 01 10

Alaptámogatási rendszer

15 621 000 000

15 296 000 000

-325 000 000

Figyelembe véve az ügynökségeket, a kísérleti projekteket és az előkészítő intézkedéseket, a kötelezettségvállalások elfogadott szintje 58 584,4 millió euróban kerül megállapításra, 1031,6 millió eurós mozgásteret hagyva a 2. fejezet kiadási felső határa alatt, figyelembe véve, hogy 575 millió eurót a rendkívüli tartalék igénybevételének ellentételezésére használnak fel.

3. fejezet – Biztonság és uniós polgárság

A kötelezettségvállalási előirányzatok a Bizottság által az 1/2017. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt szinten kerülnek megállapításra, de az egyeztetőbizottság által elfogadott kiigazításokkal, amelyeket a következő táblázat részletez:

 

 

 

 

 

EUR-ban

Költségvetési tétel

Elnevezés

2017-es KT (beleértve az 1. sz. MI-t is)

2017. évi költségvetés

Különbség

09 05 05

Fellépések a multimédia területén

19 573 000

22 573 000

3 000 000

15 04 02

Kultúra alprogram – a határokon átnyúló fellépések támogatása, valamint a nemzetek közötti áramlás és mobilitás előmozdítása

54 350 000

55 350 000

1 000 000

 

 Összesen

 

 

4 000 000

A 09 05 05. jogcímcsoport költségvetési megjegyzései az alábbi mondat hozzáadásával módosulnak: „Adott esetben a közbeszerzési és a támogatási eljárások partnerségi keretmegállapodásokat is magukban foglalhatnak, az ezen előirányzatból támogatott páneurópai hálózatok stabil finanszírozásának előmozdítása érdekében.

A 15 04 02. jogcímcsoport költségvetési megjegyzései az alábbi mondat hozzáadásával módosulnak: „Az előirányzatból támogatható a kulturális örökség európai évének előkészítése is.

Ennek következtében és az ügynökségek, a kísérleti projektek és az előkészítő intézkedések figyelembevételével a kötelezettségvállalások elfogadott szintje 4284,0 millió euróban kerül megállapításra, és nem marad mozgástér a 3. fejezet kiadási felső határa alatt, a Rugalmassági Eszköz 530 millió EUR összegben kerül igénybevételre, míg a rendkívüli tartalék 1176,0 millió EUR összegben.

4. fejezet – Globális Európa

A kötelezettségvállalási előirányzatok a Bizottság által az 1/2017. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt szinten kerülnek megállapításra, de az egyeztetőbizottság által elfogadott kiigazításokkal, amelyeket a következő táblázat részletez:

 

 

 

 

 

EUR-ban

Költségvetési tétel

Elnevezés

2017-es KT (beleértve az 1. sz. MI-t is)

2017. évi költségvetés

Különbség

01 03 02

Makroszintű pénzügyi támogatás

30 828 000

45 828 000

15 000 000

01 03 08

Az EFFA Garanciaalap feltöltése

275 000 000

p.m.

-275 000 000

13 07 01

Pénzügyi támogatás a ciprusi török közösség gazdasági fejlődésének előmozdítására

31 836 240

34 836 240

3 000 000

19 03 01 05

Sürgősségi intézkedések

69 480 000

62 850 000

-6 630 000

21 02 07 05

Migráció és menekültügy

448 273 912

404 973 912

-43 300 000

22 04 01 04

A békefolyamat támogatása és pénzügyi támogatás Palesztina és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) számára

282 219 939

310 100 000

27 880 061

22 04 01 03

Mediterrán országok – Bizalomépítés, biztonság, valamint konfliktusmegelőzés és -rendezés

340 360 500

332 480 439

-7 880 061

22 04 02 02

Keleti partnerség – Szegénységcsökkentés és fenntartható fejlődés

313 825 583

322 125 583

8 300 000

 

 Összesen

 

 

-278 630 000

A 19 03 01 07. sz. költségvetési tétel (Az Európai Unió különleges képviselői (EUKK) esetében azonban az előirányzatok a 2017-es költségvetési tervezet szintjén kerülnek megállapításra.

Ennek következtében és az ügynökségek, a kísérleti projektek és az előkészítő intézkedések figyelembevételével a kötelezettségvállalások elfogadott szintje 10 162,1 millió EUR összegben kerül megállapításra, és nem marad mozgástér a 4. fejezet kiadási felső határa alatt, míg a rendkívüli tartalék 730,1 millió EUR összegben kerül igénybevételre.

5. fejezet — Igazgatás

Az egyeztetőbizottság egyetért az intézmények létszámterveiben szereplő álláshelyek számával és a Bizottság által az 1/2017. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt előirányzatokkal, a következő kivételekkel:

—  a Parlament, amelynek esetében olvasatát jóváhagyja azzal a kivétellel, hogy az álláshelyek képviselőcsoportoknál végrehajtandó 76 fős emelését teljes mértékben ellensúlyozni kell a Parlament igazgatásának létszámtervében, költségvetési szempontból semleges módon. Továbbá az egyeztetőbizottság megegyezik abban, hogy a 2017-es költségvetésben szerepelteti a 2016. július 1-től alkalmazandó automatikus fizetéskiigazítás hatását (8 717 000 EUR);

—  a Tanács, amelynek esetében olvasatát jóváhagyja azzal, hogy a 2017-es költségvetésben szerepelteti a 2016. július 1-től alkalmazandó automatikus fizetéskiigazítás hatását (3 301 000 EUR);

—  a Számvevőszék, amelynek esetében jóváhagyásra kerülnek a 2017-es költségvetési tervezethez képest a Parlament olvasatában foglalt csökkentések;

—  az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), amelynek esetében 560 250 EUR (1200. költségvetési jogcím) átkerül a szerződéses alkalmazottak sorára a 3003. költségvetési jogcím (Épületek és kapcsolódó költségek) ugyanilyen összegű csökkentése mellett. Az 1200. jogcím költségvetési megjegyzései az alábbi mondat hozzáadásával módosulnak: „Az előirányzat a stratégiai kommunikációs tevékenységekben részt vevő szerződéses alkalmazottakkal kapcsolatos költségeket is fedezi”. Továbbá az EKSZ szakaszában a következő költségvetési sorok kiigazításra kerülnek a kettős pozíciót betöltő EUKK-kkal kapcsolatban az 1. sz. módosító indítványban javasolt átcsoportosítás törlése érdekében.

 

 

 

EUR-ban

Költségvetési tétel

Elnevezés

Különbség

3001

Külső munkatársak és külső szolgáltatások

-3 645 000

3002

Az alkalmazottakhoz kapcsolódó egyéb kiadások

-1 980 000

3003

Épületek és kapcsolódó költségek

-3 636 000

3004

Egyéb igazgatási kiadások

-815 000

 

 Összesen

-10 076 000

Ennek következtében, figyelembe véve az ügynökségeket, a kísérleti projekteket és az előkészítő intézkedéseket, a kötelezettségvállalások elfogadott szintje 9394,5 millió euróban kerül megállapításra, 16,2 millió eurós mozgásteret hagyva az 5. fejezet kiadási felső határa alatt, a mozgástérből 507,3 millió eurónak a rendkívüli tartalék igénybevételének ellentételezésére való felhasználása után.

Speciális eszközök

A speciális eszközök kötelezettségvállalási előirányzatai a Bizottság által a 2017-es költségvetési tervezetben javasolt szinten kerülnek megállapításra, kivéve az Európai Unió Szolidaritási Alapjára képzett tartalékot (a 40 02 44. költségvetési jogcímcsoport), amely törlésre kerül.

A rendkívüli tartalék ellentételezése 2018-ban és 2019-ben

A rendkívüli tartalék 2017-ben a 3. fejezetre összesen 1176,0 millió EUR, a 4. fejezetre pedig 730,1 millió EUR, azaz összesen 1906,2 millió EUR értékben kerül felhasználásra. Ezt ellentételezi 2017-ben a 2. fejezet alatt rendelkezésre álló mozgástérből 575,0 millió EUR, míg az 5. fejezet alatt rendelkezésre álló mozgástérből 2017-ben 507,3 millió EUR, 2018-ban 570,0 millió EUR, 2019-ben pedig 253,9 millió EUR igénybevétele. A rendkívüli tartalék 2017-re való igénybevételéről szóló, az 1/2017. sz. módosító indítvánnyal együtt elfogadott határozat megfelelően kiigazításra kerül.

1.4.   Kifizetési előirányzatok

A kifizetési előirányzatok átfogó szintje a 2017-es költségvetésben az 1/2017. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt szinten kerül megállapításra, az egyeztetőbizottság által elfogadott következő kiigazításokkal:

1.  Először is, figyelembe kell venni a nem differenciált kiadások kötelezettségvállalási előirányzatainak megállapodás szerinti szintjét, amelyek esetében a kifizetési előirányzatok szintje egyenlő a kötelezettségvállalási előirányzatok szintjével. Ez magában foglalja a mezőgazdasági kiadások 325 millió eurós csökkenését és az I., II., III., IV., V., VI., VII., IX. és X. szakasz igazgatási költségeinek kiigazítását (13,4 millió EUR), valamint a decentralizált ügynökségeket (amelyeknél az EU hozzájárulása a kifizetési előirányzatokhoz a fenti 1.2. szakaszban javasolt szinten kerül megállapításra). Az összesített hatás 332,3 millió eurós csökkenés.

2.  A Parlament által javasolt minden új kísérleti projekt és előkészítő intézkedés kifizetési előirányzatai a megfelelő kötelezettségvállalási előirányzatok 50%-ában kerülnek megállapításra, vagy a Parlament által javasolt szinten, amennyiben az alacsonyabb. A meglévő kísérleti projektek és előkészítő intézkedések meghosszabbítása esetén a kifizetési előirányzatok szintje megegyezik a költségvetési tervezetben meghatározottakkal, hozzáadva a megfelelő új kötelezettségvállalási előirányzatok 50%-át, vagy a Parlament által javasolt szinten kerül megállapításra, amennyiben az alacsonyabb. Az összesített hatás 35,2 millió eurós növekedés.

3.  A „különleges rendezvényekre” szánt kifizetési előirányzatok (15 02 10. költségvetési jogcímcsoport) a Parlament olvasatában megállapított összegnek felelnek meg (6 millió EUR).

4.  „Az EFFA Garanciaalap feltöltése” (01 03 08. költségvetési jogcímcsoport) kifizetési előirányzatai „p.m.” bejegyzéssel szerepelnek.

5.  A következő költségvetési tételek kiigazításáról született megállapodás a differenciált előirányzatok kötelezettségvállalási előirányzatainak alakulása eredményeként:

 

 

 

 

EUR-ban

Költségvetési tétel

Elnevezés

2017-es KT (beleértve az 1. sz. MI-t is)

2017. évi költségvetés

Különbség

01 03 02

Makroszintű pénzügyi támogatás

30 828 000

45 828 000

15 000 000

04 03 02 01

PROGRESS – Támogatás az Unió foglalkoztatási és szociális politikájának és a munkakörülményekre vonatkozó jogszabályoknak a kidolgozásához, végrehajtásához, nyomon követéséhez és értékeléséhez

38 000 000

41 167 000

3 167 000

04 03 02 02

EURES – A munkavállalók önkéntes földrajzi mobilitásának előmozdítása és a munkalehetőségek ösztönzése

17 000 000

17 753 000

753 000

09 05 05

Fellépések a multimédia területén

23 997 455

26 997 455

3 000 000

13 07 01

Pénzügyi támogatás a ciprusi török közösség gazdasági fejlődésének előmozdítására

36 031 865

39 031 865

3 000 000

15 04 02

Kultúra alprogram – a határokon átnyúló fellépések támogatása, valamint a nemzetek közötti áramlás és mobilitás előmozdítása

43 430 071

44 229 071

799 000

22 04 01 04

A békefolyamat támogatása és pénzügyi támogatás Palesztina és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) számára

280 000 000

307 661 000

27 661 000

22 04 02 02

Keleti partnerség – Szegénységcsökkentés és fenntartható fejlődés

167 700 000

172 135 000

4 435 000

19 03 01 05

Sürgősségi intézkedések

33 212 812

30 043 812

-3 169 000

21 02 07 05

Migráció és menekültügy

155 000 000

115 722 000

-39 278 000

22 04 01 03

Mediterrán országok – Bizalomépítés, biztonság, valamint konfliktusmegelőzés és -rendezés

138 000 000

134 805 000

-3 195 000

32 02 01 01

A belső energiapiac további integrációja, a villamosenergia- és a gázhálózatok határokon átnyúló átjárhatósága

34 765 600

33 023 600

-1 742 000

32 02 01 02

Az uniós energiaellátás biztonságának javítása

26 032 000

24 839 000

-1 193 000

32 02 01 03

Hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez és a környezetvédelemhez

26 531 000

25 201 000

-1 330 000

32 02 01 04

Vonzóbb környezet létrehozása az energiaágazatbeli projektek magánberuházása számára

31 200 000

28 295 000

-2 905 000

 

Összesen

 

 

5 003 000

6.  Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap kifizetési előirányzatai (40 02 43. költségvetési jogcímcsoport) nullában kerülnek megállapításra (30 millió eurós csökkenés), mivel a célhoz kötött bevételekből rendelkezésre álló kifizetési előirányzatok becslések szerint elegendők lesznek az egész 2017-es év fedezésére.

7.  Az Európai Unió Szolidaritási Alapjára képzett tartalék (40 02 44. költségvetési jogcímcsoport) törlésre kerül.

8.  A kifizetési előirányzatok további csökkentésére kerül sor a következő tételeknél:

 

 

 

 

EUR-ban

Költségvetési tétel

Elnevezés

2017-es KT (beleértve az 1. sz. MI-t is)

2017. évi költségvetés

Különbség

04 02 62

Európai Szociális Alap (ESZA) – Fejlettebb régiók – A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások

2 508 475 000

2 490 475 000

-18 000 000

13 03 61

Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) – Átmeneti régiók – A „növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházás” célkitűzés

2 214 431 000

2 204 431 000

-10 000 000

13 03 62

Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) – Fejlettebb régiók – A „növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházás” célkitűzés

3 068 052 000

3 043 052 000

-25 000 000

13 03 64 01

Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) – Európai területi együttműködés

884 299 000

783 299 000

-101 000 000

 

Összesen

 

 

-154 000 000

Ezek az intézkedések biztosítják a kifizetési előirányzatok 134 490,4 millió eurós szintjét, ami 931,4 millió eurós csökkenést jelent az 1/2017. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezethez képest.

1.5.   Tartalék

Az 1/2017. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben szereplőkön kívül nincsenek tartalékok, kivéve a következőket:

—  a 13 01 04 04. költségvetési jogcím (Strukturálisreform-támogató program) és a 13 08 01. költségvetési jogcímcsoport (Strukturálisreform-támogató program – Az 1b. alfejezetből átcsoportosított operatív technikai segítségnyújtás (ESZA, ERFA és KA)), amelyek esetében a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok teljes összege tartalékba kerül a strukturálisreform-támogató program jogalapjának elfogadásáig;

—  a 13 08 01. költségvetési jogcímcsoport (Strukturálisreform-támogató program – A 2. fejezetből átcsoportosított operatív technikai segítségnyújtás (EMVA)), amelynek esetében a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok teljes összege tartalékba kerül a strukturálisreform-támogató program jogalapjának elfogadásáig;

—  a 18 02 01 03. költségvetési jogcím (Az Unió külső határain a migrációs áramlások kezelését támogató új IT-rendszerek kialakítása), amelynek esetében 40 000 000 EUR kötelezettségvállalási és 28 000 000 EUR kifizetési előirányzat tartalékba kerül a be- és kilépésre szolgáló rendszert kialakító jogalkotási eljárás lezárultáig.

1.6.   Költségvetési megjegyzések

Amennyiben az előző bekezdésekben nem szerepelt kifejezetten eltérően, elfogadásra kerülnek az Európai Parlament vagy a Tanács által a költségvetési megjegyzések szövegében végrehajtott módosítások, kivéve az alábbi táblázatban felsorolt költségvetési sorok esetében, amelyeknél jóváhagyásra kerül az 1/2017. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt költségvetési megjegyzések szövege és az EMGA frissítése.

Ez annak tudomásulvételével történt, hogy az Európai Parlament vagy a Tanács által bevezetett módosítások nem módosíthatják vagy terjeszthetik ki a meglévő jogalap terjedelmét, illetve nem sérthetik az intézmények igazgatási autonómiáját, továbbá hogy az intézkedés fedezhető a rendelkezésre álló forrásokból.

Költségvetési tétel

Elnevezés

04 03 02 03

Mikrofinanszírozás és szociális vállalkozás – Jogi és természetes személyek finanszírozáshoz jutásának és a finanszírozás hozzáférhetőségének javítása, különösen a munkaerőpiactól legtávolabb került emberek és a szociális vállalkozások esetében

S 03 01 06 01

Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA)

05 02 11 99

Egyéb intézkedések (más növényi termékek/intézkedések)

05 04 60

Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap – EMVA (2014–2020)

05 04 60 02

Operatív technikai segítségnyújtás

18 04 01 01

Európa a polgárokért – A történelmi emlékezet és az uniós szintű polgári részvétel erősítése

1.7.   Új költségvetési sorok

A Bizottság által az 1/2017. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt költségvetési nómenklatúra a kísérleti projektek és az előkészítő intézkedések, valamint a különleges éves rendezvényekre szolgáló új költségvetési jogcímcsoport (15 02 10) bevonásával elfogadásra kerül.

1.8.   Bevételek

A Bizottság 1/2017. sz. módosító indítványban szereplő javaslata, amely 1 milliárd euró összegű, bírságokból származó bevételnek a költségvetésbe való belefoglalására irányult, elfogadásra kerül.

2.   2016. évi költségvetés

A 4/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet és a rendkívüli tartalék ehhez kapcsolódó igénybevétele a Bizottság javaslatának megfelelően jóváhagyásra kerül.

Az 5/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet a Bizottság javaslatának megfelelően jóváhagyásra kerül.

A 6/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet és az Európai Unió Szolidaritási Alapjának ehhez kapcsolódó igénybevétele a Bizottság javaslatának megfelelően jóváhagyásra kerül.

3.   Együttes nyilatkozatok

3.1.   A Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésről

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság emlékeztet arra, hogy az ifjúsági munkanélküliség csökkentése továbbra is kiemelt politikai prioritás mindannyiuk számára, ezért újólag megerősítik azzal kapcsolatos elkötelezettségüket, hogy elsősorban az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés révén a lehető legjobban kihasználják az ifjúsági munkanélküliség problémájának megoldására rendelkezésre álló költségvetési erőforrásokat.

Emlékeztetnek arra, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében „A többéves pénzügyi keret 2014–2017-es időszakra vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatainak felső határai alatt rendelkezésre álló [...] tartaléksávokból a többéves pénzügyi keretre vonatkozó összesített kötelezettségvállalási tartalékot kell képezni, és azt a 2016–2020-as időszakra vonatkozóan a többéves pénzügyi keretben megállapított összeghatárok felett, a növekedéssel és foglalkoztatással és különösen a fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos szakpolitikai célokra kell rendelkezésre bocsátani”.

A Tanács és az Európai Parlament felkéri a Bizottságot, hogy 2017-ben tegyen javaslatot költségvetés-módosításra, hogy a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékból 2017-ben 500 millió EUR összeget(7) biztosítsanak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára, amint a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 6. cikkében előírt technikai kiigazításokat elfogadják.

A Tanács és az Európai Parlament vállalja a Bizottság által előterjesztett 2017. évi költségvetés-módosítási tervezet gyors feldolgozását.

3.2.   Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a kifizetési előirányzatokról

Az Európai Parlament és a Tanács emlékeztet arra, hogy a végrehajtást tekintve biztosítani kell a kötelezettségvállalási előirányzatokhoz kapcsolódó kifizetések rendezett lebonyolítását, hogy elkerülhető legyen a kifizetetlen számlaállomány rendellenesen magas szintje.

Az Európai Parlament és a Tanács felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is szorosan és tevékenyen kísérje figyelemmel a 2014–2020-as időszak programjainak végrehajtását. Ennek érdekében felkérik a Bizottságot, hogy 2017 során kellő időben terjesszen elő aktualizált számadatokat a kifizetési előirányzatokra vonatkozó követelmények végrehajtásáról és tervezéséről.

A Tanács és az Európai Parlament a kifizetetlen számlák miatti túlzott összegű fizetési hátralék felhalmozódásának elkerülése, valamint a kifizetési igények megfelelő megtérítésének biztosítása érdekében kellő időben el fogja fogadni a szükséges határozatokat a jogos igényekre vonatkozóan.

3.3.   Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a személyi állomány 5%-os csökkentéséről

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság emlékeztet arra a megállapodásra, amely szerint valamennyi intézmény, szerv és hivatal személyi állományát a 2013. január 1-jei létszámtervhez képest fokozatosan 5%-kal leépítik; a létszámcsökkentés a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 27. pontjában foglaltak szerint történik.

A három intézmény emlékeztet arra, hogy a teljes 5%-os létszámcsökkentést 2017-re kell elérni. Az intézmények megállapodnak abban, hogy a helyzet számbavételét célzó megfelelő nyomonkövetési intézkedéseket fognak hozni annak biztosítására, hogy minden lehetőt megtegyenek a valamennyi intézmény, szerv és hivatal számára kitűzött 5%-os személyzeti létszámcsökkentési cél elérését érintő minden esetleges további késlekedés elkerülése érdekében.

Üdvözlik a Bizottság által a költségvetési rendelet 38. cikke (3) bekezdésének b) pontjával összhangban benyújtott, az intézmények által alkalmazott teljes külső személyzettel kapcsolatos konszolidált adatoknak a költségvetési tervezetben szereplő áttekintését. Felkérik a Bizottságot, hogy a következő évekre vonatkozó költségvetési tervezetek benyújtásakor is szolgáltassa ezeket az információkat.

A Tanács és a Parlament hangsúlyozza, hogy az 5%-os létszámcsökkentési cél elérésének hozzá kell járulnia az intézmények igazgatási kiadásai terén jelentkező megtakarításokhoz. Ennek alapján felkérik a Bizottságot, hogy a jövőre szóló tanulságok levonása érdekében kezdje meg a létszámcsökkentési eljárás kimenetelének értékelését.

3.4.   Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata az Európai Fenntartható Fejlődési Alapról

A Bizottság a migráció kiváltó okainak kezelése céljából kezdeményezte az Európai Fenntartható Fejlődési Alap létrehozását, amely az EFFA-garancia és az EFFA Garanciaalap létrehozására épül. A Bizottság azt javasolja, hogy az EFFA Garanciaalap számára biztosítsanak 750 millió EUR összeget a 2017–2020-as időszakban; ebből a négy év során 400 millió EUR összeget az Európai Fejlesztési Alapból, 2017–2020-ig 100 millió EUR összeget az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközből (ebből 25 millió EUR összeget 2017-ben), illetve 250 millió EUR összeget kötelezettségvállalási (és kifizetési) előirányzat formájában 2017-ben.

A Tanács és az Európai Parlament felkéri a Bizottságot, hogy amint a jogalap elfogadásra kerül, költségvetés-módosításban kérje 2017-ben a szükséges előirányzatokat az EFFA uniós költségvetésből való finanszírozásának biztosítása céljából.

A Tanács és az Európai Parlament vállalja a Bizottság által előterjesztett 2017. évi költségvetés-módosítási tervezet gyors feldolgozását.

3.5.   Együttes nyilatkozat az uniós vagyonkezelői alapokról és a törökországi menekülteket támogató eszközről

A Parlament, a Tanács és a Bizottság egyetért abban, hogy a vagyonkezelői alapok és a törökországi menekülteket támogató eszköz létrehozását átlátható és egyértelmű módon kell végezni összhangban az uniós költségvetés egységességének elvével, a költségvetési hatóság előjogaival és a meglévő jogalapok célkitűzéseivel.

Az intézmények vállalják, hogy a költségvetési rendelet felülvizsgálatának részeként adott esetben foglalkoznak a felsoroltakkal, hogy kialakítsák a megfelelő egyensúlyt a rugalmasság és az elszámoltathatóság között.

A Bizottság vállalja, hogy

—  rendszeresen tájékoztatja a költségvetési hatóságot a folyamatban lévő és tervezett vagyonkezelői alapú (a tagállami hozzájárulásokat is magában foglaló) finanszírozásról és műveletekről;

—  2017-től kezdve munkadokumentumot terjeszt elő, amely a következő évre vonatkozó költségvetési tervezetet kíséri;

—  javaslatokat nyújt be az Európai Parlament megfelelő bevonását célzó intézkedésekre.

3.6.   Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a mezőgazdaságról

A 2017. évi költségvetés olyan sürgősségi intézkedéseket is tartalmaz, amelyek a mezőgazdasági termelők támogatására irányulnak a közelmúltban tapasztalt piaci nehézségek megoldásában. A Bizottság megerősíti, hogy a 2. fejezethez tartozó tartaléksáv elegendő az esetleges előre nem látható szükségletek kielégítéséhez. Az intézmény vállalja, hogy rendszerességgel nyomon követi a piaci helyzetet és szükség esetén előterjeszti a költségvetésben engedélyezett kötelezettségvállalásokkal nem teljesíthető igényeknek való megfelelést célzó helyénvaló intézkedéseket. Az Európai Parlament és a Tanács a vázolt esetben vállalja a vonatkozó költségvetési javaslat lehető leggyorsabb feldolgozását.

(1) Ezen a napon elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0411.
(2) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.
(3) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(5) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(6) Ezen összegek a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata keretében az 1a. alfejezet 2020-ig történő átfogó növelésének részét képezik.
(7) Ez az összeg a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata keretében, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tekintetében 2020-ig megvalósítandó átfogó növelés részét képezi.


A földrengések utáni olaszországi helyzet
PDF 273kWORD 45k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása a földrengéseket követően Olaszországban kialakult helyzetről (2016/2988(RSP))
P8_TA(2016)0476RC-B8-1285/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikkére, 175. cikkének harmadik bekezdésére és 212. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Unión belül szükséghelyzeti támogatás nyújtásáról szóló, 2016. március 15-i (EU) 2016/369 tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(3), valamint az említett rendeletet módosító, 2014. május 15-i 661/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest létrehozásáról (az „EU segítségnyújtási önkéntesei” kezdeményezés) szóló, 2014. április 3-i 375/2014/EU európai parlamenti és a tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a katasztrófakezeléssel kapcsolatos európai uniós kockázatértékelés továbbfejlesztéséről szóló, 2011. április 11-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a polgári védelmi képességeknek a polgári védelem moduláris megközelítésére épülő európai kölcsönös segítségnyújtási rendszeren keresztüli megerősítéséről szóló, 2008. november 28-i tanácsi következtetésekre (16474/08),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról szóló, 2014. évi jelentésére (COM(2015)0502),

–  tekintettel a földrengések regionális hatásáról szóló, 2007. november 14-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítéséről szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2009. október 8-i állásfoglalására(9) (az olaszországi Abruzzo tartományban történt földrengés tekintetében),

–  tekintettel „Az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról – végrehajtás és alkalmazás” című, 2013. január 15-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról szóló, 2013. november 28-i véleményére(11),

–  tekintettel a földrengéseket követően Olaszországban kialakult helyzetre vonatkozó, a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000139/2016 – B8-1812/2016, O-000140/2016 – B8-1813/2016 és O-000141/2016 – B8-1814/2016),

–  tekintettel „A 2009-es abruzzói földrengést követően az Európai Unió Szolidaritási Alapja által nyújtott támogatás: az intézkedések helytállósága és költsége” című 24/2012. sz. számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a 2016. augusztus 24-én Olaszország középső részét érő pusztító földrengést még számos rengés követte a közép-olaszországi régiókban, köztük három nagy rengéssel, 2016. október 26-án egy 5,5-ös és egy 6,1-es, 2016. október 30-án pedig egy 6,5-ös erősségű földrengéssel;

B.  mivel a rengések és az utórengések az elmúlt hónapokban is folytatódtak Közép-Olaszországban; mivel több mint három évtizede nem sújtotta az országot olyan heves földrengés, mint az 2016. október 30-i legutóbbi, amely egész városokat tett a föld színével egyenlővé, kétségbeesésbe taszítva az érintett területek sok lakosát és különböző közvetett károkat idézve elő a környező területeken;

C.  mivel a beszámolók szerint a legutóbbi rengések következtében több mint 400 ember megsérült és 290-en életüket vesztették;

D.  mivel a pusztító földrengések összeadódva „dominóhatást” okoznak, és mintegy 100 000 embert kényszerítettek lakóhelyük elhagyására;

E.  mivel a legutóbbi rengések városokat romboltak le, súlyosan megrongálták a helyi és regionális infrastruktúrát, történelmi és kulturális műemlékeket döntöttek romba és kárt okoztak a gazdasági tevékenységekben, különösen a kkv-k, a táj és a mezőgazdaság vonatkozásában, valamint rontották a turisztikai és vendéglátóipari ágazat lehetőségeit;

F.  mivel az érintett területeken mintegy 130 négyzetkilométernyi térségre kiterjedően keletkeztek olyan elváltozások, amelyek esetében a maximális elmozdulás legalább 70 centiméter, és mivel az előre nem látható hidrogeológiai hatások komoly téli időjárási körülmények között további természeti katasztrófákhoz, például áradásokhoz, földcsuszamlásokhoz és kumulatív károkhoz vezethetnek;

G.  mivel az Európai Unió egyes területei kiszolgáltatottabbak és erősen földrengésveszélyesek; mivel ezeken a területeken ismétlődő módon különféle jellegű természeti katasztrófák fordulhatnak elő, amelyek egymást olykor egy évnél rövidebb intervallumban követik, a közelmúltban például Olaszországban, Portugáliában, Görögországban és Cipruson történt ilyen;

H.  mivel a fenntartható újjáépítést szolgáló erőfeszítéseket megfelelően koordinálni kell a gazdasági és társadalmi veszteségek pótlása érdekében, és mivel külön figyelmet kell fordítani a felbecsülhetetlen értékű olasz kulturális örökségnek, előmozdítva a történelmi épületek és helyszínek védelmét célzó nemzetközi és európai projekteket;

I.  mivel az Európai Unió Szolidaritási Alapját (EUSZA) a 2012/2002/EK rendelet hozta létre a 2002 nyarán Közép-Európát sújtó rendkívüli árvizekre adott válaszul;

J.  mivel a földrengések kezelésére irányuló megelőző intézkedések és a rehabilitációs intézkedések erősítésére különböző uniós eszközök használhatók fel, mint például az európai strukturális és beruházási alapok vagy a polgári védelmi mechanizmus és pénzügyi eszköz;

K.  mivel az EUSZA 2014-es reformja lehetővé tette a tagállamok számára, hogy előzetes kifizetéseket kérjenek, melyek odaítéléséről a Bizottság dönt, ha van elegendő rendelkezésre álló forrás; mivel azonban az előleg összege nem haladhatja meg az EUSZA-ból származó pénzügyi hozzájárulás előzetes teljes összegének 10%-át, és legfeljebb 30 millió EUR lehet;

L.  mivel a katasztrófa által sújtott tagállamnak a katasztrófa által okozott első károk bekövetkezését követően legfeljebb 12 héten belül be kell nyújtania a Bizottsághoz az EUSZA-ból történő támogatás iránti kérelmét; mivel a kedvezményezett állam felel a támogatás felhasználásáért és elköltésének ellenőrzéséért, azonban a Bizottság helyszíni ellenőrzéseket végezhet az EUSZA-ból finanszírozott fellépések vonatkozásában;

M.  mivel az újjáépítés során figyelembe kell venni a múltban szerzett tapasztalatokat, és mivel a lehető legsürgősebben el kell végezni a fenntartható újjáépítést, amelyet megfelelő forrásokkal, a bürokrácia egyszerűsítésével és átláthatósággal kell elősegíteni, továbbá biztonságot és stabilitást kell nyújtani az érintett lakosságnak annak biztosítása érdekében, hogy továbbra is e régiókban élhessenek;

N.  mivel a megelőzésnek egyre fontosabb szerepet kell kapnia a katasztrófa-elhárítás folyamatában, és társadalmi szerepének is növekednie kell, és mivel ehhez az információk terjesztésére, a figyelemfelhívásra és az oktatásra vonatkozó konkrét cselekvési programra van szükség;

O.  mivel a Parlament korábbi javaslataival összhangban meg kell erősíteni az érvényben lévő katasztrófamegelőző intézkedéseket, a természeti csapások és ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló stratégia uniós szintű konszolidálása céljából;

1.  legmélyebb szolidaritását és együttérzését fejezi ki a földrengések által érintett minden személynek és családnak, továbbá a katasztrófa-elhárítási erőfeszítésekben részt vevő olasz nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak;

2.  aggodalmát fejezi ki a küszöbön álló téli időszak zord időjárási körülményeinek kitett, jelentős számú, lakóhelyét elhagyni kényszerülő ember miatt; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy ragadjon meg minden lehetőséget az olasz hatóságoknak történő segítségnyújtásra annak érdekében, hogy az otthonuktól megfosztott emberek számára megfelelő életkörülményeket tudjanak biztosítani;

3.  üdvözli a mentőegységek, a polgári védelmi erők, az önkéntesek, a civil társadalmi szervezetek és a helyi, regionális és nemzeti hatóságok annak érdekében tett fáradhatatlan erőfeszítéseit, hogy életeket mentsenek, enyhítsék a károkat és biztosítsák az emberhez méltó életszínvonal fenntartásához szükséges alapvető közös tevékenységeket a katasztrófa sújtotta területeken;

4.  kiemeli az egymást követő földrengések és az utánuk maradt rombolás súlyos gazdasági és társadalmi következményeit;

5.  kiemeli a helyszínen kialakult helyzet súlyosságát, amely jelentős és intenzív pénzügyi nyomást helyez az olasz nemzeti, regionális, és helyi közhatóságokra;

6.  üdvözli a földrengéssel összefüggő kiadások miatti deficit számításának nagyobb rugalmasságát, amit Olaszországnak a Szerződésekkel összhangban engedélyeztek a jelenlegi veszélyhelyzet hatékony és gyors kezelése érdekében, valamint az érintett terület biztonságossá tételéhez szükséges jövőbeli intervenciók kezelhetősége érdekében; felhívja továbbá az olasz kormányt, hogy biztosítsa, hogy a biztosított többletforrásokat valóban erre a célra használják fel;

7.  e kivételes és rendkívül súlyos helyzet miatt arra kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy a fenntartható újjáépítési és földrengésbiztos beruházásokat, például azokat, melyeket az esb-alapokból társfinanszíroznak és az 5. tematikus célkitűzéshez („Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a kockázatmegelőzés és -kezelés előmozdítása”) tartoznak, a stabilitási és növekedési paktum keretében kizárják a nemzeti államháztartási hiány számításából;

8.  üdvözli az uniós intézmények, a többi tagállam, az európai régiók és a nemzetközi szereplők szolidaritását, amelyet vészhelyzetekben nyújtott kölcsönös segítséggel juttatnak kifejezésre;

9.  kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a Szolidaritási Alap jelenleg egyetlen katasztrófaesemény által okozott károk hatásain alapuló aktuális számítási módjának kiterjesztését az egyazon régióban ugyanazon éven belül előforduló több természeti katasztrófa által okozott károk kumulatív számítására;

10.  kiemeli a földrengés-előrejelző rendszerekhez kapcsolódó problémákat és a Földközi-tengeri térség és Délkelet-Európa magas szeizmicitását; felszólítja a tagállamokat, hogy a károk megelőzése, a válságok kezelése és a katasztrófák hatásának minimálisra csökkentése érdekében indítsanak kutatást a Horizont 2020 keretében végzett fellépésekkel közösen; aggodalommal jegyzi meg, hogy ezrek veszítették életüket, és több százan váltak hajléktalanná az elmúlt 15 évben Európát sújtó pusztító földrengések következtében;

11.  emlékeztet arra, hogy be kell tartani a földrengésbiztos épületek és infrastruktúra építésére vonatkozó követelményeket; sürgeti a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a szerkezetek megfeleljenek a földrengés esetére előírt hatályos normáknak, és hogy fordítsanak kellő figyelmet erre, amikor építési engedélyeket bocsátanak ki;

12.  hangsúlyozza az uniós polgári védelmi mechanizmusnak az európai nemzeti polgári védelmi hatóságok közötti együttműködés előmozdításában, válsághelyzetekben és a rendkívüli események által okozott hatások minimalizálásában betöltött fontos szerepét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék tovább az uniós polgári védelmi mechanizmus aktiválására vonatkozó eljárásokat annak érdekében, hogy a mechanizmus gyorsan és hatékonyan rendelkezésre álljon közvetlenül a katasztrófákat követően;

13.  tudomásul veszi az olasz kormány kérelmét az Európai Unió Szolidaritási Alapjából nyújtandó támogatás iránt, és kéri a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést, hogy haladéktalanul megvizsgálja az Európai Unió Szolidaritási Alapjából (EUSZA) történő segítségnyújtásra vonatkozó kérelmeket, hogy mielőbb biztosítani lehessen annak igénybevételét; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az előlegeket minél hamarabb a nemzeti hatóságok rendelkezésére kell bocsátani annak érdekében, hogy válaszolhassanak a helyzet okozta sürgős igényekre;

14.  úgy véli, hogy a javasolt salátarendeletben előírt, az EUSZA éves pénzügyi elosztásának költségvetésbe való részleges beemelése segíthetne a jövőben felgyorsítani az igénybevételi eljárást, hogy korábban és eredményesebben lehessen reagálni a katasztrófák áldozatainak igényeire; az esetleges jövőbeli reformokkal összefüggésben felkéri továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy megvalósítható-e az előlegfizetésre vonatkozó küszöbök emelése és a kérelmek feldolgozására irányadó határidők lerövidítése;

15.  hangsúlyozza az összes rendelkezésre álló eszköz – többek között az európai strukturális és beruházási alapok – közötti szinergiák megteremtésének, valamint annak fontosságát, hogy az erőforrásokat hatékonyan az újjáépítésre és az egyéb szükséges intézkedésekre használják fel, teljes mértékben együttműködve az olasz nemzeti és regionális hatóságokkal; felhívja a Bizottságot, hogy álljon készen a programok és az operatív programok ennek megfelelő módosítására a tagállam módosítási kérelmének előterjesztését követő lehető legrövidebb időn belül; kiemeli emellett az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapnak (EMVA) a földrengés által érintett vidéki területek és mezőgazdasági tevékenységek fenntartása céljából történő felhasználási lehetőségét;

16.  hangsúlyozza továbbá, hogy optimalizálni kell a létező uniós alapok felhasználását olyan beruházásokra, amelyek célja a természeti katasztrófák megelőzése és az újjáépítési projektek megerősítésének és hosszú távú fenntartható fejlesztésének biztosítása, és ismételten felhívja a figyelmet az alapok összehangolására vonatkozó adminisztratív eljárások egyszerűsítésének szükségességére; hangsúlyozza, hogy az EUSZA-ból történő segítségnyújtás elfogadását követően az érintett tagállamoknak fokozott erőfeszítést kell tenniük megfelelő kockázatkezelési stratégiák kidolgozása és katasztrófa-megelőzési mechanizmusaik megerősítése érdekében;

17.  tudomásul veszi az uniós Kopernikusz veszélyhelyzet-kezelési szolgáltatásának az olasz kormány kérésére történő aktiválását, melynek célja, hogy műholdas kárértékelést biztosítson az érintett területek vonatkozásában; ösztönzi a nemzetközi kutatóközpontok közti együttműködést és üdvözli megelőzés és kockázatkezelés céljából a szintetikus apertúrájú radar (SAR) használatát, amely éjjel és nappal, akár felhőkön keresztül is képes értékelni és mérni a centiméteres nagyságrendű földmozgásokat;

18.  hangsúlyozza a nyilvános kutatás és fejlesztés jelentőségét (K+F) a katasztrófák megelőzésében és elhárításában, továbbá felszólít a tagállamok kutatási-fejlesztési intézményei közötti koordináció és együttműködés fokozására, különösen azok esetében, amelyek hasonló kockázatoknak vannak kitéve; felszólít a tagállamok korai figyelmeztető rendszereinek megerősítésére és a korai figyelmeztető rendszerek közötti meglévő kapcsolatok kiépítésére és megerősítésére;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Olaszország kormányának és az érintett területek regionális és helyi önkormányzatainak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 70., 2016.3.16., 1. o.
(3) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.
(4) HL L 189., 2014.6.27., 143. o.
(5) HL L 122., 2014.4.24., 1. o.
(6) HL L 163., 1996.7.2., 1. o.
(7) HL C 282. E, 2008.11.6., 269. o.
(8) HL C 286. E, 2009.11.27., 15. o.
(9) HL C 230. E, 2010.8.26., 13. o.
(10) HL C 440., 2015.12.30., 13. o.
(11) HL C 114., 2014.4.15., 48. o.


A biztosok érdekeltségi nyilatkozatai – Iránymutatások
PDF 362kWORD 56k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása a biztosok pénzügyi érdekeltségi nyilatkozatairól – iránymutatások (2016/2080(INI))
P8_TA(2016)0477A8-0315/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), és különösen annak 17. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 245. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata XVI. mellékletére (a Bizottság jóváhagyására vonatkozó iránymutatások), és különösen annak 1. pontja a) alpontjának harmadik albekezdésére,

–  tekintettel a biztosjelölt pénzügyi érdekeltségeire vonatkozó nyilatkozatának ellenőrzéséről (az eljárási szabályzat XVI. melléklete 1. pontja a) alpontjának értelmezése) szóló, 2015. április 28-i határozatára(1),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra(2) és különösen annak a II. szakaszban (Politikai felelősség) szereplő pontjaira,

–  tekintettel a bizottsági meghallgatásokkal kapcsolatos eljárásokról és gyakorlatokról, a 2014. évi eljárásból levonható tanulságokról szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a biztosokra vonatkozó 2011. április 20-i magatartási kódexre(4) és különösen annak 1.3., 1.4., 1.5. és 1.6. pontjára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0315/2016),

A.  mivel eljárási szabályzata XVI. melléklete (A Bizottság jóváhagyására vonatkozó iránymutatások) 1. pontja a) alpontjának megfelelően a Parlament kifejezheti álláspontját a tárcáknak a megválasztott elnök általi elosztásával kapcsolatban és minden olyan információra igényt tarthat, amely szükséges a biztosjelölt alkalmasságának megítéléséhez; mivel a Parlament elvárja a pénzügyi érdekeltségekkel kapcsolatos információk teljes körű feltárását és a biztosjelöltek érdekeltségeiről szóló nyilatkozatok megküldését ellenőrzés céljából a jogi ügyekért felelős bizottságnak;

B.  mivel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás II. szakaszának (Politikai felelősség) 3. pontja értelmében a Bizottság kijelölt tagjai biztosítják az összes lényeges információhoz való teljes hozzáférést a szerződések szerinti függetlenségi kötelezettségüknek megfelelően; mivel ezt az információt közzé kell tenni az összes biztosjelölt nyitott, tisztességes és következetes értékelésének biztosítására kialakított eljárásokkal összhangban;

C.  mivel a fent említett 2015. április 28-i határozatnak megfelelően a biztosjelölt pénzügyi érdekeltségeire vonatkozó nyilatkozatának a jogi ügyekért felelős bizottság általi ellenőrzése nem csak arra terjed ki, hogy a nyilatkozatot megfelelően töltötték-e ki, hanem annak értékelésére is, hogy a nyilatkozat tartalma megfelel-e a valóságnak és nem következik-e belőle összeférhetetlenség;

D.  mivel eljárási szabályzata XVI. melléklete 1. pontja a) alpontjának megfelelően a Parlament többek között személyes függetlenségük alapján értékeli a biztosjelölteket, különösen annak fényében, hogy a Szerződések az uniós érdekek védelmezőjének különleges szerepét ruházzák a Bizottságra;

E.  mivel e tekintetben a Parlament fent említett 2015. szeptember 8-i állásfoglalásában jelezte, hogy a biztosjelöltek meghallgatása elengedhetetlen feltételének tartja, hogy a Jogi Bizottság megállapítsa az összeférhetetlenség hiányát, különösen mivel a Lisszaboni Szerződés megerősítette a Bizottság politikai megbízatását;

F.  mivel fent említett 2015. szeptember 8-i állásfoglalásában a Parlament fontosnak ítélte, hogy a Jogi Bizottság ajánlás vagy saját kezdeményezésű jelentés formájában iránymutatásokat adjon a biztosok érdekeltségi nyilatkozatával kapcsolatos eljárások reformjának megkönnyítése érdekében, felszólítva ugyanakkor a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a biztosok pénzügyi érdekeltségi nyilatkozatára vonatkozó szabályait;

G.  mivel a biztosok magatartási kódexe önzetlenségről, integritásról, átláthatóságról, őszinteségről, felelősségről és a Parlament méltóságának tiszteletben tartásáról szóló 1.3. pontjának megfelelően a biztosnak nyilatkoznia kell bármely olyan pénzügyi érdekeltségéről vagy eszközéről, amely feladatainak végzése során összeférhetetlenséget okozhat, és a nyilatkozat kiterjed a biztos házastársa vagy élettársa birtokában lévő részesedésekre is – a hatályos szabályzatban meghatározottak szerint(5) –, amelyek összeférhetetlenséget eredményezhetnek;

H.  mivel a pénzügyi érdekeltségek, amelyekről nyilatkozatot kérnek, a vállalkozások tőkéjében való egyéni pénzügyi részesedések minden formáját magukban foglalják;

I.  mivel a biztosok magatartási kódexe 1.4. pontjának megfelelően az összeférhetetlenség kockázatának kiküszöbölése érdekében a Bizottság tagja köteles nyilatkozni házastársa/élettársa szakmai tevékenységéről, és e nyilatkozatnak fel kell tüntetnie a tevékenység jellegét, a betöltött tisztség megnevezését, és adott esetben a munkaadó nevét;

J.  mivel a biztosok magatartási kódexe 1.5. pontjának megfelelően a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozat elkészítése a magatartási kódexhez csatolt űrlap segítségével történik, és mivel ezt az űrlapot a biztosjelölt Parlament általi meghallgatását megelőzően kell kitölteni és hozzáférhetővé tenni, a hivatali idő során pedig legalább évente egyszer felül kell vizsgálni, illetve akkor, ha valamely adat megváltozik;

K.  mivel az ezen az űrlapon szereplő információk korlátozottak és elégtelenek, nem tartalmazzák annak részletes meghatározását, hogy mi számít összeférhetetlenségnek, és ezért nem teszik lehetővé, hogy a Parlament megfelelően, tisztességesen és következetesen értékelje a biztosjelölt meglévő vagy esetleges összeférhetetlenségeinek meglétét, valamint feladatának a biztosok magatartási kódexével összhangban történő ellátására való képességét;

L.  mivel a biztosok magatartási kódexe 1.6. pontjának megfelelően a Bizottság tagja nem járhat el a portfóliójához tartozó kérdésekben, ha a függetlenségét érintő személyes – különösen családi vagy pénzügyi – érdekeltsége van;

M.  mivel végső soron a Bizottság dönt a tagjai érdekeltségi nyilatkozatában feltüntetendő adatok jellegéről és köréről; mivel következésképpen a Bizottság feladata a biztosjelöltek kinevezési eljárásának megfelelő lefolytatásához szükséges átláthatósági szint megfelelő biztosítása;

N.  mivel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás 5. pontja értelmében a Parlament kérheti a Bizottság elnökét, hogy vonja meg a bizalmat a Bizottság valamely tagjától; mivel a fent említett megállapodás 7. pontja szerint a Bizottságnak tájékoztatnia kell a Parlamentet a feladatkörök Bizottság tagjai közötti újraelosztása esetében a változásokról szóló parlamenti konzultáció lehetővé tétele érdekében;

O.  mivel a biztosok pénzügyi érdekeltségekről szóló jelenlegi nyilatkozatainak kezelése a nyilatkozatok 2008/2009-es kezeléséhez képest egészében véve előrelépésnek tekinthető, ugyanakkor mivel nem hiányoztak olyan történések, amelyek további pontosítást tettek szükségessé egyes érdekeltségi nyilatkozatok esetében;

P.  mivel sajnálatos, hogy a biztosok 2011-ben elfogadott magatartási kódexe nem foglalkozik kellőképpen számos, a Parlament által ajánlott jobbítással, különösen ami a biztosok pénzügyi érdekeltségekről szóló jelenlegi nyilatkozatait, a megbízatás megszűnése utáni munkavállalási korlátozásokat és az összeférhetetlenségek értékeléséért felelős ad hoc etikai bizottság megerősítését illeti; mivel ezzel összefüggésben emlékeztet a Parlamentnek a biztosjelöltek meghallgatási folyamatának módosításairól és javításáról megfogalmazott álláspontjaira is;

Q.  mivel az európai kormányzás egyik pillére az uniós intézményeken belüli etika és átláthatóság annak érdekében történő erősítése, hogy javuljon az európai polgárok intézményekbe vetett bizalma, különösen figyelembe véve a Bizottság politikai megbízatásának a Lisszaboni Szerződést követő megerősítését;

Általános észrevételek

1.  emlékeztet arra, hogy a biztosok pénzügyi érdekeltségi nyilatkozatai vizsgálatának célja annak biztosítása, hogy a biztosjelöltek feladataik ellátása során függetlenek maradhassanak, továbbá a Bizottság részéről maximális átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítása, az EUSZ 17. cikke (3) bekezdésével, az EUMSZ 245. cikkével és a biztosok magatartási kódexével összhangban; ebből a szempontból megjegyzi, hogy ennek az eljárásnak nem kellene az új Bizottság kinevezésére korlátozódnia, hanem egy biztos lemondásából, felmentéséből vagy halálából adódó üresedés, új tagállam felvétele vagy a biztos tárcájának vagy pénzügyi érdekeltségeinek lényegi módosítása esetén is le kell folytatni azt;

2.  úgy véli, hogy az esetleges összeférhetetlenség értékelését meggyőző, objektív és releváns, a biztosjelölt tárcájához kapcsolódó elemekre kell alapozni;

3.  rámutat, hogy az összeférhetetlenség meghatározása a következő: „valamely közérdek és köz- és magánérdekek közötti mindenféle összeütközés, amely valószínűleg befolyásolja, vagy feltételezhető, hogy valószínűleg befolyásolja egy feladat független, pártatlan és objektív ellátását”.

4.  megerősíti, hogy a Jogi Bizottság illetékességi és felelősségi körébe tartozik, hogy elvégezze a pénzügyi érdekeltségekre vonatkozó nyilatkozatok érdemi elemzését alapos vizsgálat révén, melynek célja annak értékelése, hogy a nyilatkozat tartalma megfelel a valóságnak, valamint a Szerződésekben és a biztosok magatartási kódexében foglalt kritériumoknak és elveknek, és nem következik-e belőle összeférhetetlenség, továbbá a bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy javaslatot tegyen a Bizottság elnökének a biztos leváltására; ezért felkéri a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre minden tényszerű eszközt és információt, ami lehetővé teszi a Jogi Bizottság számára, hogy teljes és objektív elemzést készítsen;

5.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a Jogi Bizottságnak elegendő ideje legyen arra, hogy biztosítsa részletes elemzése eredményességét;

6.  emlékeztet arra, hogy a Jogi Bizottság a legnagyobb szintű titoktartás mellett vizsgálja meg a biztosjelöltek érdekeltségi nyilatkozataival kapcsolatos kérdéseket, ezzel párhuzamosan az átláthatóság elvének megfelelően biztosítva elkészült következtetéseinek nyilvánosságra hozatalát is;

7.  úgy véli, hogy amennyiben a Jogi Bizottság a biztosjelölthöz intézendő kérdések tekintetében rendelkezésére álló időn túl esetleges összeférhetetlenséget talál, meg kell adni számára a jogot, hogy folytassa a meghallgatást, és megkaphassa a kért felvilágosítást;

A pénzügyi érdekeltségi nyilatkozatok biztosjelöltek meghallgatása előtti ellenőrzésére szolgáló eljárás

8.  a meghallgatás illetékes bizottság általi megtartásának elengedhetetlen előfeltételének tartja, hogy a Jogi Bizottság a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatok alapos elemzése alapján megállapítsa az összeférhetetlenség hiányát(6);

9.  úgy véli, hogy e megállapítás hiányában vagy abban az esetben, ha a Jogi Bizottság összeférhetetlenséget állapít meg, a biztosjelölt kinevezési eljárása felfüggesztésre kerül;

10.  úgy véli, hogy a következő iránymutatásokat kell alkalmazni a pénzügyi érdekeltségeknek a Jogi Bizottság általi vizsgálata során:

   a) amennyiben a pénzügyi érdekeltségi nyilatkozat vizsgálata során a jogi ügyekért felelős bizottság a bemutatott dokumentumok alapján megállapítja, hogy a pénzügyi érdekeltségi nyilatkozat megfelel a valóságnak, teljes és nem tartalmaz olyan információt, amely szerint meglévő vagy esetleges összeférhetetlenség áll fenn a biztosjelölt tárcájával kapcsolatosan, a bizottság elnöke az összeférhetetlenség hiányát megállapító levelet küld a meghallgatásért felelős bizottságoknak vagy – amennyiben a hivatali idő során lefolytatott eljárásról van szó – az illetékes bizottságoknak;
   b) amennyiben a Jogi Bizottság azt állapítja meg, hogy a biztosjelölt hiányos vagy ellentmondásos információkat közölt, illetve az információk vizsgálata további magyarázatokat tesz szükségessé, az eljárási szabályzat(7) és az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás(8) alapján felkéri a biztosjelöltet a további kívánt információk indokolatlan késedelem nélküli közlésére, és ezek mérlegelése és megfelelő elemzése után hoz döntést; a jogi ügyekért felelős bizottság adott esetben határozhat úgy, hogy meghallgatásra hívja a biztosjelöltet;
   c) amennyiben a Jogi Bizottság a pénzügyi érdekeltségi nyilatkozat vagy a biztosjelölt által benyújtott további információk alapján összeférhetetlenséget állapít meg, ajánlásokat dolgoz ki az összeférhetetlenség megszüntetésére; ezek az ajánlások magukban foglalhatják a szóban forgó pénzügyi érdekeltségekről való lemondást és a biztosjelölt tárcájának a Bizottság elnöke általi módosítását; súlyosabb esetekben, amennyiben más ajánlással sem lehet megoldást találni az összeférhetetlenségre, a jogi ügyekért felelős bizottság végső esetben arra a következtetésre juthat, hogy a biztosjelölt nem képes ellátni feladatát a Szerződés és a magatartási kódex értelmében; a Parlament elnöke megkérdezi az Európai Bizottság elnökét az általa megtenni szándékozott további lépésekről;

A pénzügyi érdekeltségekre vonatkozó nyilatkozatok ellenőrzésére szolgáló eljárás a hivatali idő során

11.  hangsúlyozza, hogy minden biztosnak ügyelnie kell arra, hogy érdekeltségeiről szóló nyilatkozatát haladéktalanul frissítse, ha pénzügyi körülményeiben változás következik be, és kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul értesítse a Parlamentet bármely változásról vagy olyan dologról, amely összeférhetetlenséget eredményez vagy esetleges összeférhetetlenség kialakulását eredményezi;

12.  úgy véli ezért, hogy a pénzügyi érdekeltségekre vonatkozó nyilatkozatnak tartalmaznia kell az olyan, még fennálló vagy korábbi érdekeltségeket és tevékenységeket az előző két évre vonatkozóan, amelyek vagyoni, szakmai, személyes vagy családi jellegűek, és összefüggenek a felkínált tárcával; figyelembe kell vennie továbbá azt, hogy az érdekeltség a szóban forgó személy vagy egy harmadik fél számára biztosított előnnyel járhat együtt, valamint hogy erkölcsi, anyagi vagy pénzügyi jellegű is lehet;

13.  úgy véli, hogy a hivatali idő alatt valamely biztos pénzügyi érdekeltségeinek bármely módosulása vagy a feladatoknak a Bizottság tagjai közötti újrafelosztása új helyzetet teremt az összeférhetetlenség esetleges fennállása szempontjából; úgy véli, hogy e helyzetnek új parlamenti vizsgálati eljárás tárgyát kellene képeznie az ezen állásfoglalás 10. bekezdésében, valamint az Európai Parlament eljárási szabályzatához csatolt XVI. melléklet (A Bizottság jóváhagyására vonatkozó iránymutatások) (2) pontjában megállapított feltételek mellett;

14.  emlékeztet arra, hogy amennyiben hivatali ideje alatt egy biztost felváltanak, konzultálni kell a Parlamenttel az EUMSZ 246. cikke második albekezdésének megfelelően; úgy véli, hogy e konzultáció szükségszerűen magában foglalja többek között az összeférhetetlenség hiányának ellenőrzését ezen állásfoglalás 10. bekezdésének, valamint az eljárási szabályzatához csatolt XVI. mellékletben (A Bizottság jóváhagyására vonatkozó iránymutatások)(9) meghatározott, a biztosi testület összetételének, illetve a tárcák elosztásának a Bizottság hivatali ideje alatt történő lényeges változásával foglalkozó rendelkezéseknek megfelelően;

15.  úgy véli, hogy amennyiben a hivatali idő során összeférhetetlenséget állapítanak meg, és a jelen állásfoglalás 10. bekezdésében előírt eljárást követően a Bizottság elnöke nem tesz eleget a Parlament összeférhetetlenség megszüntetését célzó ajánlásainak, a Jogi Bizottság javasolhatja, hogy a Parlament kérje a Bizottság elnökét, hogy – az EUSZ 17. cikkének (6) bekezdése szerint – vonja meg bizalmát a nevezett biztostól, továbbá adott esetben a Parlament felhívja a Bizottság elnökét, hogy az EUMSZ 245. cikkének második albekezdése szerint járjon el és fossza meg az adott biztost nyugdíjjogosultságától vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultságától;

A biztosok magatartási kódexe

16.  megállapítja, hogy a biztosok 2011. április 20-án elfogadott magatartási kódexe a pártatlanság, a tisztességes magatartás, az átláthatóság, a kellő gondosság, a feddhetetlenség, a felelősség és a körültekintés vonatkozásában az azt megelőző, 2004-ben elfogadott kódexhez képest a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatok tekintetében előrelépésnek tekinthető, mivel a biztosok partnereire is kiterjesztették a közzétételi követelményeket, valamint mivel a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatot legalább évente felül kell vizsgálni, illetve akkor, ha valamely információ megváltozik;

17.  rámutat arra, hogy a pénzügyi érdekeltségekre vonatkozó nyilatkozatok hitelessége a biztosjelölt számára átadott formanyomtatvány pontosságától függ; úgy véli, hogy a biztosok érdekeltségi nyilatkozatainak jelenlegi hatóköre túlságosan korlátozott, továbbá értelmezésük bizonytalan; felhívja ezért a Bizottságot, hogy mihamarabb vizsgálja felül a magatartási kódexet annak érdekében, hogy az érdekeltségi nyilatkozatok a Jogi Bizottság számára olyan pontos információkat nyújtsanak, amelyekkel döntését egyértelműen alátámaszthatja;

18.  úgy véli, hogy ahhoz, hogy teljesebb képet lehessen kapni a nyilatkozó biztos pénzügyi helyzetéről, a biztosok magatartási kódexe 1.3.‒1.5 pontjának megfelelően a pénzügyi érdekeltségekre vonatkozó nyilatkozatnak magában kell foglalnia a biztosjelölt és házastársa vagy élettársa minden pénzügyi érdekeltségét és tevékenységét, és semmiképpen sem szabad ezt azokra korlátozni, amelyek „feltehetően összeférhetetlenséget eredményeznek”;

19.  úgy véli, hogy a biztosok magatartási kódexének 1.6. pontjában említett családi érdekeltségeket bele kell foglalni a pénzügyi érdekeltségekre vonatkozó nyilatkozatokba; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozza ki az összeférhetetlenséget valószínűleg magában hordozó „családi érdekeltség” megállapításának tisztességes módját;

20.  úgy véli, hogy az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok kiterjesztése és javítása érdekében az érdekeltségi nyilatkozatoknak tartalmazniuk kell a biztosjelölt minden olyan szerződéses jogviszonyát is, amely feladatainak ellátása során összeférhetetlenséget eredményezhet;

21.  sajnálatosnak tartja, hogy a magatartási kódex nem kodifikálja megfelelően az EUMSZ 245. cikke szerinti követelményt, miszerint a biztosok „hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és megfontoltan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban”;

22.  sajnálattal állapítja meg, hogy a magatartási kódex nem tartalmaz semmilyen előírást az elidegenítésekre vonatkozóan annak ellenére, hogy ilyen előírásoknak minden etikai rendszerben szerepelniük kell; kiemelkedő fontosságot tulajdonít annak, hogy ezt a kérdést minél hamarabb szabályozzák;

23.  megállapítja, hogy a magatartási kódex nem ír elő konkrét határidőt a nyilatkozatnak a biztosjelölt parlamenti meghallgatása előtt történő benyújtására vonatkozóan; úgy véli, hogy ez a követelmény alapvető szempont a biztosjelöltek meghallgatási folyamatának felülvizsgálatában;

24.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem készít rendszeresen jelentést a biztosok magatartási kódexének végrehajtásáról, különösen az érdekeltségeikről szóló nyilatkozatokról, és úgy véli, hogy a magatartási kódexet módosítani kell a jogsértésekre vonatkozó panasztételre vagy szankciókra vonatkozó előírás beillesztésével, az EUMSZ 245. és a 247. cikkében foglalt súlyos kötelességszegés kivételével;

25.  különösen sajnálatosnak tartja a Bizottság elnöke által az ombudsman azon kérésére adott nemleges választ, hogy proaktívan tegye közzé a volt biztosok hivatali idejük utáni tevékenységeinek az engedélyezésére vonatkozó határozatait, valamint az ad hoc etikai bizottság véleményeit; hangsúlyozza, hogy pusztán a bizottsági ülések jegyzőkönyvének a közzététele nem elegendő ahhoz, hogy a Parlament és a civil társadalom megismerje a „lehetséges összeférhetetlenségek” gyakorlati értelmezését és az ad hoc etikai bizottság által ezzel kapcsolatban kialakított feddhetetlenségi politikát;

26.  rámutat arra, hogy a volt biztosnak 18 hónapon át tartózkodnia kell „a Bizottság tagjainál és személyzeténél történő nyomásgyakorlástól, illetve vállalkozása, ügyfele vagy munkáltatója érdekeinek védelmétől azokban a kérdésekben, amelyekért […] felelős volt”, de miután kilép a Bizottságból, három éven át igen nagyvonalú átmeneti támogatásra jogosult, amely végső alapilletménye 40 és 65%-a között mozoghat;

27.  üdvözli, hogy a magatartási kódexben bevezetésre került egy rendelkezés az ügyek biztosok közötti újraelosztásáról abban az esetben, ha fennáll az összeférhetetlenség lehetősége, de sajnálatosnak tartja, hogy:

   a) nincs részletes meghatározás arról, hogy mi okoz összeférhetetlenséget;
   b) a rendelkezés az érintett biztos portfóliójában foglalt ügyekre korlátozódik, és így nem veszi figyelembe a biztos mint testületi tag feladatait;
   c) az elnök számára nincsenek kritériumok, amelyek alapján döntsön az újraelosztásról, sem kötelező erejű keret a Parlament tájékoztatására, sem alkalmazható eljárás arra az esetre, ha egy biztos nem jelzi az összeférhetetlenséget, vagy bármilyen, a feladatai jellegével össze nem egyeztethető tevékenységet folytat;

28.  kéri a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja felül a biztosok 2011-ben elfogadott magatartási kódexét azzal a céllal, hogy figyelembe vegyék mind a Parlament legutóbbi határozataiban tett ajánlásokat, mind az Unió valamennyi intézményétől elvárható, etikára és átláthatóságra vonatkozó általános normák fejlődését; azt javasolja, hogy a Bizottság módosítsa a biztosok magatartási kódexét annak biztosítása érdekében:

   a) hogy a biztosok minden pénzügyi érdekeltségükről nyilatkozzanak, ideértve a 10 000 EUR-nál nagyobb értékű eszközöket és kötelezettségeket is;
   b) hogy a biztosok ismertessék valamennyi érdekeltségüket (részvényes, igazgatótanács tagja, tanácsadás, közeli alapítvány tagja stb.) az olyan vállalkozásokban, amelyeknek a tagjai voltak, ideértve a közeli családi érdekeltségeket, illetve azokat a változásokat, amelyek jelölésük nyilvánosságra hozatala után következtek be;
   c) hogy a biztosok által eltartott és/vagy közvetlen családtagok ugyanazon információkról legyenek kötelesek nyilatkozni, mint a házastársak vagy partnerek;
   d) hogy a biztosok egyértelműen pontosítsák azon szervezetek céljait, amelyekben saját maguk, házastársaik és/vagy eltartott gyermekeik részt vesznek, a lehetséges összeférhetetlenség megállapítása érdekében;
   e) hogy a biztosok hozzák nyilvánosságra bármely nem kormányzati szervezetben, titkos társaságban vagy az állami szervek feladatainak ellátásába való közvetlen beavatkozásra törekvő, a létezésüket eltitkoló szervezetekben való tagságukat;
   f) hogy a biztosok és eltartott családtagjaik hozzák nyilvánosságra bármely nem kormányzati szervezetben való tagságukat és a nem kormányzati szervezetek számára adott, 500 EUR-t meghaladó adományaikat;
   g) hogy az EUMSZ 245. cikkével összhangban módosítsák a magatartási kódexet, a biztosok hivatali ideje utáni munkavállalási korlátozások időtartamát legalább három évre, illetve legalább annyi időre meghosszabbítva, mint ameddig a volt biztos a 422/67/EGK rendelet szerinti átmeneti támogatásra jogosult;
   h) hogy a magatartási kódex tartalmazzon az elidegenítésekre vonatkozó konkrét követelményeket;
   i) hogy a biztosjelöltek nyilatkozataikat egy adott határidőn belül, kellő időben nyújtsák be, hogy az ad hoc etikai bizottság jóval a parlamenti meghallgatások előtt be tudja nyújtani a Parlamentnek a lehetséges összeférhetetlenségekre vonatkozó véleményét;
   j) hogy a biztosok csak olyan lobbicsoportok képviselőivel találkozzanak, amelyek szerepelnek az átláthatósági nyilvántartásban, amely az uniós intézmények keretei között zajló politikai döntéshozatalt befolyásolni kívánó személyekről tartalmaz információt;
   k) hogy a biztosok kinevezésükkor nyújtsanak be egy aláírt nyilatkozatot, amelyben vállalják, hogy a megbízatásuk alatti tevékenységekkel kapcsolatban az Európai Parlament bármelyik bizottsága előtt megjelennek;
   l) hogy a nyilatkozatokat olyan formátumban hozzák nyilvánosságra, amely kompatibilis a nyílt hozzáférésű adatokkal, hogy adatbázisokkal könnyen feldolgozhatók legyenek;
   m) hogy javuljon az ügyek összeférhetetlenség esetén alkalmazandó újraelosztására vonatkozó eljárás olyan értelemben, hogy vegyék figyelembe a biztos testületi tagként végzendő feladatait, határozzanak meg a tisztességes és körültekintő magatartással kapcsolatos kritériumokat az elnök számára az ügyek újraelosztásáról hozott határozatára vonatkozóan, hajtsanak végre egy kötelező érvényű eljárást és vezessenek be szankciókat azon ügyek esetében, amikor a biztos nem nyújt tájékoztatást a lehetséges összeférhetetlenségről, és vezessenek be egy kötelező érvényű eljárást a Parlament fent említett ügyekről történő tájékoztatására;
   n) hogy a Bizottság évente készítsen jelentést a biztosok magatartási kódexének végrehajtásáról, és rendelkezzen panasztételi eljárásokról és szankciókról nemcsak súlyos kötelességszegés, hanem az előírások, különösen a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatra vonatkozó követelmények megszegése esetén is.
   o) hogy meghatározza az EUMSZ 245. cikke tiszteletben tartásának kritériumait, amely cikk előírja a biztosok számára, hogy „megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan jár[ja]nak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban”;
   p) hogy a volt biztosok hivatali idejük utáni tevékenységeinek engedélyezésére vonatkozó határozatokat, valamint az ad hoc etikai bizottság véleményeit proaktívan tegyék közzé;
   q) hogy az ad hoc etikai bizottság olyan független szakértőkből álljon, akik maguk nem töltöttek be biztosi tisztséget;
   r) hogy az ad hoc etikai bizottság készítsen és tegyen közzé éves jelentést tevékenységeiről, és abban – amennyiben jónak látja – szerepeltessen a magatartási kódexnek vagy a kódex végrehajtásának javítására irányuló ajánlásokat;

29.  kéri a Bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat a Parlamenttel annak érdekében, hogy az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásban szükségesnek mutatkozó módosításokat elvégezzék;

30.  kéri az Alkotmányügyi Bizottságot, hogy javasoljon a Parlament eljárási szabályzatába, nevezetesen annak XVI. mellékletébe az ezen állásfoglalás végrehajtásához esetlegesen szükséges módosításokat;

o
o   o

31.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 346., 2016.9.21., 110. o.
(2) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0287.
(4) C(2011)2904.
(5) Állandó élettárs a 2278/69/Euratom, ESZAK, EGK rendelet (HL L 289., 1969.11.17., 1. o.) és a személyzeti szabályzat VII. melléklete 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében.
(6) Lásd az Európai Parlament 2015. szeptember 8-i állásfoglalását a bizottsági meghallgatásokkal kapcsolatos eljárásokról és gyakorlatokról, a 2014. évi eljárásból levonható tanulságokról.
(7) Lásd az eljárási szabályzat XVI. mellékletének 1 pontja a) alpontját.
(8) Lásd az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás II. szakaszának (3) bekezdését.
(9) Lásd az Európai Parlament eljárási szabályzatához csatolt XVI. melléklet (2) bekezdését.


A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó felelősség, kártérítés és pénzügyi biztosítékok
PDF 286kWORD 52k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó felelősségről, kártérítésről és pénzügyi biztosítékokról (2015/2352(INI))
P8_TA(2016)0478A8-0308/2016

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, a 2013/30/EU irányelv 39. cikke szerinti, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó felelősségről, kártérítésről és pénzügyi biztosítékokról szóló bizottsági közleményére (COM(2015)0422),

–  tekintettel a Bizottság e témában tett jelentését kísérő, „A tengeri balesetekkel kapcsolatos felelősség, kártérítés és pénzügyi biztosítékok az Európai Gazdasági Térségben” című bizottsági munkadokumentumra (SWD(2015)0167),

–  tekintettel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. június 12-i 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv),

–  tekintettel a tengeri olaj- és gáziparban végzett kutatási, feltárási és termelési tevékenységek biztonságáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot kísérő hatásvizsgálatra (SEC(2011)1293),

–  tekintettel a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanács irányelvre(3) (környezeti felelősségről szóló irányelv),

–  tekintettel a tengeri olaj- vagy gázipari balesetekből eredő kárigényekkel kapcsolatos nemzetközi és regionális vívmányokra, különösen az olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló, 1992. november 27-i nemzetközi egyezményre (polgári jogi felelősségről szóló egyezmény), az olajszennyezéssel okozott károk megtérítésére létesítendő nemzetközi alap létrehozásáról szóló, 1992. november 27-i nemzetközi egyezményre (nemzetközi alapról szóló egyezmény), a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló, 2001. március 23-i nemzetközi egyezményre (bunkerolaj-szennyezésről szóló egyezmény), a Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország közötti északi környezetvédelmi egyezményre, valamint a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló barcelonai egyezményhez csatolt, tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyvre (tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyv),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának 2005. szeptember 13-án hozott ítéletére(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 83. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) (átdolgozott Brüsszel I. rendelet),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezményre(6) (a 2007. évi Luganói Egyezmény),

–  tekintettel a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) (Róma II. rendelet),

–  tekintettel a BIO by Deloitte tanácsadó cég által a Bizottság számára készített, „Civil liability, financial security and compensation claims for offshore oil and gas activities in the European Economic Area” („A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos polgári jogi felelősség, pénzügyi biztosítékok és kártérítési igények az Európai Gazdasági Térségben”) című, végleges jelentésre(8),

–  tekintettel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonsági kihívásainak kezeléséről szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Mexikói-öbölben 2010 áprilisában történt Deepwater Horizon balesetre,

–  tekintettel a Castor projekttel összefüggő, Tarragona és Castellón partjainál Spanyolországban történt eseményekre, köztük a több ezer európai állampolgárt érintető, több mint 500 regisztrált földrengésre;

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0308/2016),

A.  mivel az EUMSZ 194. cikke kifejezetten fenntartja a tagállamok jogát az energiaforrásaik kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, a szolidaritás és a környezetvédelem tiszteletben tartása mellett;

B.  mivel a saját területén található kőolaj- és földgázkészletek jelentős mértékben hozzájárulhatnak Európa jelenlegi energiaigényének kielégítéséhez, és különösen fontosak az energiabiztonság és az energiaforrások sokszínűsége szempontjából;

C.  mivel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek egyre szélsőségesebb körülmények között folynak, és a tengeri és parti területek környezetére és gazdaságára nézve jelentős és pusztító következményekkel járhatnak;

D.  mivel ugyan az északi-tengeri olaj- és gáztermelés az elmúlt években visszaesett, valószínű, hogy a jövőben megnő a tengeri létesítmények száma Európában, különösen a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren;

E.  mivel a tengeri olaj- és földgázfúrótornyok által okozott baleseteknek határokon átnyúló káros következményei vannak, ezért szükséges és arányos az ilyen balesetek megelőzésére és hatásainak enyhítésére és leküzdésének megkísérlésére irányuló uniós fellépés;

F.  mivel fontos megemlékezni annak a 167 olajipari munkásnak a tragikus haláláról, akik a Piper Alpha katasztrófában vesztették életüket Aberdeen (Skócia) partjának közelében 1988. július 6-án;

G.  mivel számos tanulmány, beleértve az Európai Parlament Kutatószolgálata és a Közös Kutatóközpont által készítetteket, ezres nagyságrendűre (1990 és 2007 között konkrétan 9700-ra) becsli az uniós olaj- és gáziparban történt balesetek számát; továbbá mivel ezen balesetek összesített hatása, beleértve a kisebb léptékűeket is, súlyos és tartós következményekkel jár a tengeri környezetre nézve, és ezt tekintetbe kell venni az irányelv kidolgozásakor;

H.  mivel az EUMSZ 191. cikkével összhangban e területen minden uniós fellépésnek a magas szintű védelemre kell irányulnia, többek között az elővigyázatosság, a megelőzés, a „szennyező fizet” és a fenntarthatóság elvei alapján;

I.  mivel az EU-ban 1988 óta nem történt súlyos tengeri baleset, és mivel az EU olaj- és gázkitermelésének 73%-a az északi-tengeri tagállamokból származik, amelyek elismerten a világ legjobban teljesítő tengeri biztonsági rendszereivel rendelkeznek; mivel fontos hangsúlyozni, hogy az Uniónak megközelítőleg 68 000 kilométernyi tengerpartja van és a tengeri létesítmények száma valószínűleg emelkedni fog a jövőben, különösen a Földközi-tenger és a Fekete-tenger térségében, igen sürgős a 2013/30/EU irányelv teljes körű végrehajtása és alkalmazása, valamint annak biztosítása, hogy megfelelő jogi keret szabályozzon minden tengeri olaj- vagy gázipari tevékenységet, mielőtt súlyos baleset következne be; mivel az EUMSZ 191. cikkének megfelelően az uniós környezetvédelmi politikának az elővigyázatosság és a megelőzés elvén kell alapulnia;

J.  mivel a felelősségi rendszerek képezik a „szennyező fizet” elv alkalmazásának legfőbb eszközét azáltal, hogy biztosítják a vállalkozások felelősségre vonását a gazdasági tevékenységük során okozott károkért, valamint az ilyen károk minimalizálására irányuló elővigyázatossági intézkedések elfogadására, és ilyen gyakorlatok kialakítására és lépések megtételére ösztönzik őket;

K.  mivel bár a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv rögzíti, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek engedélyesei objektív felelősséggel tartoznak a működésükből eredő bármely környezeti kár megelőzéséért és felszámolásáért (a 7. cikk a 38. cikkel összefüggésben értelmezve – amely kiterjeszti a környezeti felelősségről szóló irányelv hatályát a tagállamok kontinentális talapzataira), ennek révén nem sikerült létrehozni egy átfogó uniós felelősségi keretet;

L.  mivel kiemelkedően fontos, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek által a károsultaknak, valamint az állatoknak és a környezetnek okozott károk megtérítésére hatékony és megfelelő kártérítési mechanizmusok, továbbá azonnali és megfelelő igénykezelési mechanizmusok álljanak rendelkezésre, valamint hogy megfelelő lehetőségek álljanak rendelkezésre a fő ökoszisztémák helyreállítására;

M.  mivel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv nem rendelkezett a tengeri balesetekből eredő károk polgári jogi szabályainak harmonizálásáról, és a meglévő nemzetközi jogi keretek pedig megnehezítik a polgári jogi kártérítési követelések határokon átnyúló sikeres érvényesítését;

N.  mivel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv meghatározza az engedélyezés előfeltételeit, amelyek célja biztosítani, hogy az engedélyesek soha ne legyenek olyan helyzetben, hogy műszakilag vagy pénzügyileg nem képesek kezelni tengeri tevékenységeik következményeit, továbbá előírja a tagállamok számára, hogy olyan eljárásokat alakítsanak ki, amelyek biztosítják a kártérítési keresetek haladéktalan és megfelelő kezelését, ideértve a határokon átnyúló események miatt fizetendő kártérítéseket is, továbbá hogy segítsék elő a fenntartható pénzügyi eszközök használatát (4. cikk);

1.  üdvözli a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló 2013/30/EU irányelv elfogadását – amely kiegészíti a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelvet és a környezeti hatásvizsgálatról szóló 2011/92/EU irányelvet –, valamint a barcelonai egyezményhez csatolt, tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyvnek a Tanács általi elfogadását, mint a környezet, az emberi tevékenységek és a munkavállalók biztonságának védelme érdekében tett első lépést; felhívja azokat a tagállamokat, amelyek még nem ültették át nemzeti jogukba az említett irányelveket, hogy ezt mihamarabb tegyék meg; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv 8. cikkében előírtak szerint az illetékes hatóságok függetlenségét, felhívja továbbá a Bizottságot, hogy értékelje a felelősségre, a kártérítésre és a pénzügyi biztosítékokra vonatkozó további harmonizált szabályok bevezetésének helyénvalóságát a határokon átnyúló következményekkel járó további balesetek megelőzése érdekében;

2.  elítéli, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv és a környezeti felelősségről szóló irányelv csak akkor minősít „súlyosnak” egy eseményt, amennyiben halálesetekkel vagy súlyos személyi sérüléssel jár, figyelmen kívül hagyva a környezetre gyakorolt hatást; hangsúlyozza, hogy valamely esemény akkor is súlyosan károsíthatja a környezetet, amennyiben nem jár halálesetekkel vagy súlyos személyi sérüléssel, mégpedig nagyságrendje miatt, vagy mert pl. védett területeket, védett fajokat vagy különösen érzékeny élőhelyeket érint;

3.  hangsúlyozza, hogy a „szennyező fizet” elv tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre való tényleges alkalmazásának nemcsak a környezeti károk megelőzésére és helyreállítására kell kiterjednie – ami a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv és a környezeti felelősségről szóló irányelv révén bizonyos mértékben jelenleg megvalósul –, hanem a hagyományos kárigények megtérítésének költségeire is, összhangban az elővigyázatosság elvével és a fenntartható fejlődés elvével; felhívja ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy a kőolajjal kapcsolatos tevékenységekről szóló norvég törvény mintájára egy jogszabályban meghatározott kompenzációs mechanizmust hoz létre a tengeri balesetekre vonatkozóan legalább azon ágazatok tekintetében, amelyek nagymértékben érintettek lehetnek, úgy mint a halászat és a part menti turizmus, valamint egyéb tengeri ágazatok; javasolja ebben az összefüggésben, hogy a vállalatok tevékenysége során bekövetkezett visszaéléseket vagy eseményeket mennyiségi és minőségi szempontból is értékeljék olyan módon, hogy az a közösséget érintő összes másodlagos hatásra is kiterjedjen; hangsúlyozza továbbá, hogy a környezeti felelősség tekintetében a környezeti felelősségről szóló irányelv átültetése és alkalmazása terén különbségek és hiányosságok tapasztalhatók, amint arra a Bizottság is rámutatott a végrehajtásról szóló második jelentésében; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a környezeti felelősségről szóló irányelv hatékony végrehajtásáról, valamint arról, hogy a tengeri balesetek által okozott környezeti károkért való felelősség az Unió egész területén megfelelő mértékben irányadó legyen;

4.  ezzel összefüggésben sajnálja, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv nem foglalkozik sem a természetes személyek, sem a jogi személyek polgári jogi – akár közvetlen, akár közvetett – károkért való felelősségével, sem a testi sérülések, sem a vagyoni károk, sem pedig a gazdasági veszteségek tekintetében;

5.  sajnálja azt is, hogy a polgári jogi károkért való felelősség kezelésének módja tagállamról tagállamra jelentősen eltér; hangsúlyozza, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel rendelkező számos tagállamban nincsen felelősségviselés a harmadik felek balesettel okozott hagyományos károk megtérítése iránti követelései esetében; a legtöbb tagállamban nem létezik rendszer a kártérítések megfizetésére, és sok tagállamban nincsen biztosíték arra, hogy az üzemeltetők vagy a felelős személyek megfelelő pénzügyi eszközökkel rendelkeznek a követelések teljesítésére; hangsúlyozza továbbá, hogy gyakran bizonytalan, hogy a tagállamok jogrendszerei hogyan kezelnék a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből eredően esetlegesen felmerülő sokféle polgári jogi követelést; úgy véli ezért, hogy szükség van egy európai keretre, amelynek a legfejlettebb tagállamok jogszabályain kell alapulnia, és amelynek ki kell terjednie nemcsak a testi sérülésekre és a vagyoni károkra, hanem a tisztán gazdasági veszteségekre is, továbbá hatékony kártérítési mechanizmusokat kell biztosítania a károsultak és az esetlegesen súlyosan hátrányosan érintett ágazatok (pl. a halászat és a part menti turizmus) számára; felhívja e tekintetben a Bizottságot annak értékelésére, hogy egy kollektív jogorvoslatra vonatkozó horizontális európai keret lehetséges megoldás-e, valamint hogy fordítson erre különös figyelmet a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv végrehajtásáról szóló jelentés elkészítése során;

6.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy a hagyományos károk megtérítésére és orvoslására irányuló követelések előtti további akadályt jelentenek a polgári eljárásjog elévüléssel, pénzügyi költségekkel kapcsolatos szabályai, a közérdekű kereset és a csoportos kártérítési kereset lehetőségének hiánya, valamint a bizonyítással kapcsolatos rendelkezések, amelyek tagállamonként jelentősen különböznek;

7.  kiemeli, hogy a kártérítési rendszereknek alkalmasnak kell lenniük a határokon átnyúló követelések hatékony, gyors, észszerű időn belüli és a különböző EGT-országokból származó igényérvényesítők megkülönböztetéstől mentes kezelésére; javasolja, hogy ezek terjedjenek ki az összes érintett területen okozott elsődleges és másodlagos károkra is, tekintettel arra, hogy az ilyen események szélesebb területet érintenek és hosszú távú hatásuk lehet; hangsúlyozza, hogy a szomszédos, de nem EGT-tag országoknak tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi jogot;

8.  úgy véli, hogy a tengeri balesetekkel kapcsolatos polgári felelősségre vonatkozóan szigorú szabályokat kell megállapítani annak megkönnyítése érdekében, hogy a károsultak (jogi és természetes személyek egyaránt) hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz, mivel ez ösztönözheti a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek végzőit a működési kockázatok megfelelő kezelésének kialakítására; úgy véli, hogy a pénzügyi felelősség felső határértékének megállapítását el kell kerülni;

9.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vegyék figyelembe a tengeri kőolaj- és földgáziparban dolgozó munkások és alkalmazottak speciális helyzetét, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra (kkv-k); rámutat arra, hogy a tengeri olaj- és gázipari balesetek különösen súlyos következményekkel járhatnak a halászati és a turisztikai ágazatokra, valamint más olyan ágazatokra, amelyek a közös tengeri környezet jó állapotára vannak utalva gazdasági tevékenységük végzéséhez, mivel ezek az ágazatok – amelyekben sok kkv működik – jelentős gazdasági veszteségeket szenvedhetnek el egy súlyos tengeri baleset esetén;

10.  hangsúlyozza ezért, hogy kiemelkedően fontos a jelenlegi tagállami felelősségi rendszerek naprakésszé tétele annak biztosítása érdekében, hogy ha ezen államok vizein esemény történne, az ne érintse hátrányosan a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek jövőjét a kérdéses államban, se Unió egészében, ha olyan területen következik be, amelynek bevételei nagymértékben a turizmustól függenek; felhívja ezért a Bizottságot, hogy ismét vizsgálja meg a kárfelszámolási és kártérítési követelési rendszerekre vonatkozó közös uniós normák bevezetésének szükségességét;

11.  hangsúlyozza, hogy a kutatásokkal, vizsgálatokkal, illetve a tengeri ipari létesítmények működésével összefüggő járulékos károk károsultjait szerepeltetni kell a tervezett kártérítésekre esetlegesen jogosultak között;

12.  megjegyzi, hogy a Bizottság rendszeres adatgyűjtést kíván végezni az európai uniós tengeri olaj- és gázipari hatósági csoport (EUOAG) révén, a nemzeti felelősségi szabályok hatékonyságára és hatályára vonatkozó átfogóbb elemzés elvégzése érdekében;

13.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak rendszeres megfelelési ellenőrzéseket kell végeznie a nemzeti jogrendszerek és a vállalkozások tekintetében is arra vonatkozóan, hogy megfelelnek-e a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv vonatkozó felelősségi és kártérítési rendelkezéseinek, ideértve a tengeri olaj- és gázipari tevékenységet végző vállalkozások pénzügyi kimutatásainak ellenőrzését és a meg nem felelés esetén való fellépést azzal a céllal, hogy megakadályozzák a súlyos baleseteket és korlátozzák ezek emberekre és környezetre gyakorolt hatását; javasolja egy európai szintű közös mechanizmus létrehozását az események és a visszaélések kezelésére;

14.  hangsúlyozza, hogy egyensúlyt kell teremteni a károsultak kárainak gyors és megfelelő megtérítése és a (kártérítéssel való visszaélés problémájaként ismert) jogtalan követelések alapján történő kifizetések megakadályozása között, a számos tengeri vállalkozás pénzügyi felelősségének szintjével kapcsolatos nagyobb biztonság és a bíróságok előtti hosszadalmas és költséges eljárások elkerülése révén;

15.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egy tagállam sem határoz meg kifejezetten széles körű pénzügyi biztosítéki eszközöket a tengeri olaj- és gáziparban történt balesetekkel kapcsolatos hagyományos kárigények megtérítése tekintetében; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a biztosítástól való túlzott függőség esetlegesen a pénzügyi biztosítéki eszközök zárt piacát eredményezheti, amivel együtt járhat a verseny hiánya és költségek növekedése;

16.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a legköltségesebb tengeri balesetek kártérítési igényeinek fedezésére előirányzott pénzügyi biztosítékok az Unióban nem váltak bevett gyakorlattá; megjegyzi, hogy ennek egyik oka talán az, hogy a kártérítési felelősség mértéke egyes tagállamokban nem tesz szükségessé ilyen jellegű pénzügyi eszközöket;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy szolgáljanak részletes adatokkal a pénzügyi eszközök igénybevételéről és a tengeri balesetek – a legköltségesebbeket is beleértve – megfelelő fedezetéről;

18.  úgy véli, hogy a bizonyított felelősség minden esetét nyilvánosságra kell hozni, az alkalmazott büntetésekkel együtt, hogy mindenki számára átlátható legyen a környezeti károk valódi költsége;

19.  sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat a tengeri olaj- és gázipari általános vagy szállítási tevékenység során történt balesetekkel kapcsolatos hagyományos kártérítési követelésekre vonatkozó pénzügyi biztosítéki eszközök kialakítására, a fizetésképtelenség esetére is kiterjedően; úgy véli, hogy ez korlátozhatná a gazdasági szereplők véletlen szennyezések miatti felelősségének áthárítását az államra, amely a jelenlegi szabályok meghagyása esetén a kártérítés költségeit viselni lenne köteles; úgy véli ebben az összefüggésben, hogy értékelni lehetne egy, a tengeri kitermelési ágazat által befizetett díjakon alapuló uniós alap létrehozásának lehetőségét;

20.  úgy véli, elemezni kell, hogy a büntetőjogi felelősség uniós szintű bevezetése a polgári jogi szankciók mellett milyen mértékű további visszatartó erőt fog képezni, ami javítani fogja a környezet védelmét és a biztonsági előírások betartását; üdvözli ezért a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008/99/EK irányelv uniós bevezetését, amely harmonizálja a büntetőjogi szankciókat az uniós környezeti jogszabályok megsértésének bizonyos eseteiben; sajnálja azonban, hogy a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelv hatálya nem terjed ki a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelvben foglalat valamennyi tevékenységre; sajnálattal állapítja meg, hogy a tengeri biztonság megsértésével kapcsolatos bűncselekmények és minimumszankcióik meghatározásai az Unióban nincsenek harmonizálva; felhívja a Bizottságot, hogy időben, legkésőbb 2019. július 19-ig a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelv hatályát terjessze ki a súlyos olajszennyezési balesetekre, és nyújtsa be a Parlament számára a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv első végrehajtási jelentését;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy készítse el az annak értékeléséhez szükséges tanulmányokat, hogy az egyes tagállamok és azok partvidékei milyen gazdasági kockázatoknak vannak esetlegesen kitéve, figyelembe véve az adott térségek gazdasági és ágazati berendezkedését, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységeinek intenzitását, a körülményeket, amelyek között ezek a tevékenységek folynak, az éghajlati tényezőket, így a tengeri áramlatokat és szeleket, valamint az alkalmazott környezeti normákat; javasolja ezért a működés beszüntetése esetére védelmi mechanizmusok és biztonsági zónák bevezetését, és üdvözli, hogy az iparág négy olajfogó kupolát épített, amelyek csökkenthetik az olajszennyezést baleset bekövetkezése esetén;

22.  célzott északi-sarkvidéki környezeti hatásvizsgálatot sürget a Északi-sarkvidéken folytatott minden tevékenység esetében, mivel itt az ökoszisztémák különösen sérülékenyek, és szoros kapcsolatban állnak a globális bioszférával;

23.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg olyan további intézkedések bevezetésének lehetőségét, amelyek hatékony védelmet biztosítanának a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatban, mielőtt súlyos baleset következne be;

24.  kéri ezzel összefüggésben a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák egy nemzetközi megoldás lehetőségének vizsgálatát, figyelemmel arra, hogy az Unióban működő olaj- és gáztársaságok közül sokan világszerte tevékenykednek, és hogy egy globális megoldás globális szinten biztosítaná az egyenlő versenyfeltételeket az EU határain kívül tevékenykedő kitermelő vállalatok fölötti ellenőrzés megerősítése révén; felszólítja a tagállamokat, hogy 2015 decemberéig erősítsék meg az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodást;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 178., 2013.6.28., 66. o.
(2) HL L 328., 2008.12.6., 28. o.
(3) HL L 143., 2004.4.30., 56. o.
(4) C-176/03. sz., Bizottság kontra a Tanács ítélet, ECLI:EU:C:2005:542.
(5) HL L 351., 2012.12.20., 1. o.
(6) HL L 339., 2007.12.21., 3. o.
(7) HL L 199., 2007.7.31., 40. o.
(8) BIO by Deloitte (2014), Civil liability, financial security and compensation claims for offshore oil and gas activities in the European Economic Area (A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos polgári jogi felelősség, pénzügyi biztosítékok és kártérítési igények az Európai Gazdasági Térségben), végleges jelentés az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatósága számára.
(9) HL C 51. E, 2013.2.22., 43. o.


A Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzet
PDF 265kWORD 47k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről (2016/3001(RSP))
P8_TA(2016)0479RC-B8-1310/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról (KDK) szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2016. március 10-i(1) és a 2016. június 23-i(2) állásfoglalásra,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban járt EU-küldöttség által az országban tapasztalható emberi jogi helyzetről tett nyilatkozatokra, különösen a 2016. november 23-i és 2016. augusztus 24-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a Kongói Demokratikus Köztársaság választások előtti és biztonsági helyzetéről szóló, 2016. június 15-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Uniónak a KDK-ban kialakult emberi jogi helyzetről kiadott 2016. június 25-i helyi közleményére, valamint a nemzeti párbeszéd megkezdését követően a Kongói Demokratikus Köztársaságban zajló választási folyamatról kiadott, 2016. augusztus 2-i és 2016. augusztus 24-i helyi közleményére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2015. július 27-i éves jelentésére az emberi jogok kongói demokratikus köztársasági helyzetéről és az ENSZ Közös Emberi Jogi Hivatalának a Kongói Demokratikus Köztársaságban folytatott tevékenységeiről,

–  tekintettel az Afrikai Unió, az Egyesült Nemzetek, az Európai Unió és a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének a KDK-ban egy befogadó politikai párbeszéd szükségességéről, valamint e szervezeteknek a melletti elkötelezettségéről szóló, 2016. február 16-i és 2016. június 5-i közös sajtónyilatkozatára, hogy támogatják a kongói feleket a demokrácia országon belüli megszilárdítása terén kifejtett erőfeszítéseikben,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (főképviselő/alelnök) szóvivőjének a KDK-ban elkövetett erőszakos cselekményekről szóló, 2016. augusztus 15-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU Tanácsának a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló, 2016. május 23-i és 2016. október 17- i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a KDK-ról szóló határozataira, különösen a KDK szankciórendszerének és a szakértői csoportok megbízatásának megújításáról szóló 2293. (2016) számú, valamint a 2277. (2016) számú határozatára, amely megújította az ENSZ kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziójának (MONUSCO) megbízatását,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodó helyzetről szóló, 2016. július 15-i és 2016. szeptember 21-i sajtónyilatkozatára,

–  tekintettel az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés társelnökeinek 2016. szeptember 20-i nyilatkozatára, amelyben nyugalomra szólítanak fel a válság párbeszéden keresztüli és az alkotmányt tiszteletben tartó megoldása érdekében,

–  tekintettel a 2000. június 23-án aláírt és 2005. június 25-én és 2010. június 22-én felülvizsgált Cotonoui Partnerségi Megállapodásra,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. júniusi afrikai chartájára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaság 2006. február 18-án elfogadott alkotmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Joseph Kabila 2001 óta a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke; mivel Kabila elnök hivatali ideje 2016. december 20-án lejár, és mivel a KDK elnökének megbízatását az alkotmány két ciklusra korlátozza, és a következő elnök- és parlamenti választásokat eredetileg 2016 végére tervezték;

B.  mivel az elmúlt két évben Kabila elnök adminisztratív és technikai eszközök felhasználásával próbálta a választásokat elodázni, és alkotmányos megbízatásának lejártát követően is hatalmon maradni;

C.  mivel 2015-ben a civil társadalom erőteljes tiltakozása és mozgósítása megakadályozta a KDK alkotmányának azon módosítására irányuló első kísérletet, amelynek értelmében Kabila elnök harmadszor is indulhatott volna az elnöki mandátumért; mivel ezek a próbálkozások országszerte növekvő politikai feszültséget, zavargásokat és erőszakot eredményeztek, és most úgy tűnik, hogy választási patthelyzet alakult ki;

D.  mivel Kabila elnök 2015 novemberében nemzeti párbeszéd elindítását jelentette be; mivel az Afrikai Unió ezt követően Edem Kodjo korábbi togói miniszterelnököt jelölte ki a nemzeti politikai párbeszéd előmozdítójának; mivel két fő ellenzéki csoport nem volt hajlandó részt venni az általuk nem befogadónak és nem demokratikusnak, valamint időhúzásnak tartott párbeszédben;

E.  mivel az Afrikai Unió, az ENSZ, az Európai Unió és Frankofónia Nemzetközi Szervezete közösen hangsúlyozták a párbeszéd jelentőségét, valamint annak fontosságát, hogy a demokráciát és a jogállamiságot tiszteletben tartó politikai szereplők között megállapodás szülessen, és felszólították valamennyi kongói politikai szereplőt, hogy teljes mértékben működjenek együtt Edem Kodjóval;

F.  mivel 2016. október 18-án Kabila elnök és az ellenzék egy része megállapodást írt alá arról, hogy az elnökválasztásokat 2018 áprilisára halasztják; mivel e megállapodás szerint Kabila elnök, aki így 2016 után is hatalmon maradhat, az ellenzéki Samy Badibanga személyében új ideiglenes miniszterelnököt bízott meg az új kormány megalakításával;

G.  mivel 2015. január óta a kongói biztonsági és hírszerzési tisztviselők szigorúan léptek fel a békés aktivisták, az ellenzék és a civil társadalom azon tagjaival szemben, akik ellenzik az arra irányuló kísérleteket, hogy Kabila elnök az alkotmányosan előírt két cikluson túl is hatalmon maradhasson;

H.  mivel emberi jogi csoportok újra és újra beszámolnak arról, hogy a választásokat megelőző időszakban romlik az országban az emberi jogi helyzet, gyengül a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a tüntetés szabadsága többek között azáltal, hogy túlzott erőt alkalmaznak a békés tüntetők, újságírók, politikai vezetők és mások ellen;

I.  mivel a KDK-ban kialakult helyzet rendezésére és stabilizálására irányuló erőfeszítéseket kedvezőtlenül befolyásolja az egyre fokozódó erőszak, valamint az emberi jogok és a nemzetközi jog megsértése, különösen a célzott intézkedések és önkényes letartóztatások;

J.  mivel Kinshasában a 2016. szeptember 19-i és 20-i tüntetések során a jelentések szerint több mint 50 embert öltek meg és számosan eltűntek, mivel a LUCHA és Filimbi mozgalmak tagjait továbbra is törvényellenesen fogva tartják; mivel az olyan médiaorgánumokat, mint az RFI és a Radio Okapi, bezárták vagy zavarják; mivel az ENSZ Közös Emberi Jogi Hivatalának jelentése szerint a 2016. szeptember 19. és 21. között tartott demonstrációk során a rendőrök és a biztonsági erők 422 esetben sértették meg az emberi jogokat;

K.  mivel a humanitárius szervezetek úgy vélik, hogy a politikai instabilitás káoszba sodorja az országot, a különféle korábbi és jelenlegi válságok miatt eleve meggyengült lakosságát pedig szélsőséges szegénységbe és bizonytalanságba taszítja, miközben már jelenleg több mint 5 millióan élelmezési segélyekre szorulnak;

L.  mivel az Európai Unió hangsúlyozta, hogy a választások 2017-ig történő elhalasztására vonatkozó döntést egy inkluzív, pártatlan és átlátható, a kongói érdekelt felek közötti politikai párbeszéd keretében kell meghozni még Kabila elnök hivatali idejének 2016. decemberi lejárta előtt;

M.  mivel a KDK-val foglalkozó, 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti indikatív program, amely a 11. Európai Fejlesztési Alapból 620 millió EUR összegű finanszírozásban részesül, előtérbe helyezi a kormányzás és a jogállamiság megerősítését, beleértve az igazságszolgáltatás, a rendőrség és a hadsereg megreformálását;

1.  mélységes sajnálatát fejezi ki az elmúlt hetekben lezajlott tüntetések során kioltott emberéletek miatt, és legmélyebb együttérzését fejezi ki az áldozatok hozzátartozóinak és a KDK népének;

2.  mélyen aggasztja, hogy a KDK-ban a választás előtti feszült időszakban egyre fokozódik a helyzet instabilitása; emlékezteti a KDK hatóságait és mindenekelőtt elnökét, hogy rájuk hárul a felelősség az ország bármely területén élő állampolgárok védelme, különösen a visszaélésekkel és bűncselekményekkel szembeni védelme tekintetében, valamint az ő felelősségük, hogy a jogállamiságot szigorúan tiszteletben tartva végezzék a kormányzás feladatát;

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kormányzati és a független nemzeti választási bizottság (CENI) kudarcot vallott, és nem tudták megtartani az elnökválasztásokat az alkotmányos határidőn belül; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy a kongói alkotmánnyal és a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartával összhangban rendezzék meg időben és sikeresen a választásokat, és kitart amellett, hogy a kongói kormány felelőssége, hogy megfelelő környezetet biztosítson az átlátható, hiteles és inkluzív választások számára;

4.  emlékeztet a KDK által a Cotonoui Megállapodás keretében tett azon kötelezettségvállalására, hogy tiszteletben tartja a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogi alapelveket, köztük a véleménynyilvánítás és a média szabadságát, a jó kormányzást és a politikai tisztségek átláthatóságát; megjegyzi, hogy a KDK hatóságaival a Cotonoui Megállapodás 8. cikke szerint a választási folyamat végleges tisztázása érdekében folytatott párbeszéd törést szenved;

5.  sürgeti az Európai Uniót, hogy konkrétabb lépéseket tegyen és haladéktalanul indítsa el a Cotonoui Megállapodás 96. cikke szerinti eljárást és fogadjon el célzott szankciókat, így vízumtilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását a tüntetések erőszakos elfojtásáért és a békés és alkotmányos hatalomátadást akadályozó politikai patthelyzetért felelős vezető tisztségviselők és a fegyveres erők tagjai, nevezetesen Kalev Mutond, John Numbi vezérőrnagy, Ilunga Kampete tábornok, Gabriel Amisi Kumba vezérőrnagy és Célestin Kanyama tábornok ellen;

6.  sürgeti az összes politikai szereplőt, hogy kezdjenek békés és konstruktív párbeszédet annak érdekében, hogy megakadályozzák a jelenlegi politikai válság elmélyülését, és hogy tartózkodjanak a további erőszaktól és a provokációktól; üdvözli a Kongói Katolikus Püspöki Konferencia (CENCO) által annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy szélesebb körű konszenzust érjenek el a politikai átmenetet illetően; felhívja a hatóságokat és az ellenzéket, hogy tartózkodjanak minden olyan cselekedettől, nyilatkozattól vagy publikációtól, amely a feszültség további terjedéséhez vezethet; mindeközben elismeri, hogy szükség van az átmeneti időszakra, amikor az elnöki tisztséget csak egy olyan ideiglenes tanács felügyelete mellett lehet gyakorolni, amelyben döntő szerepet játszik az ellenzék;

7.  mélységes aggodalmának ad hangot az emberi jogok romló helyzete és a politikai mozgástér egyre erősebb korlátozása miatt a KDK-ban, és különösen aggódik az igazságszolgáltatási rendszer felhasználása, valamint az emberijog-védők, a politikai ellenzék és az újságírók elleni erőszak és megfélemlítésük miatt; követeli a politikai foglyok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását; kéri a hatóságokat, hogy haladéktalanul szüntessék meg a médiát érő összes korlátozást;

8.  továbbra is mélységesen aggasztja a CENI tényleges szerepe, mivel az jelentős mértékben befolyásolja a választási folyamat legitimitását; emlékeztet arra, hogy a választási bizottságnak pártatlan és inkluzív intézménynek kell lennie, amely elegendő erőforrással rendelkezik egy átfogó és átlátható eljárás lebonyolításához;

9.  felszólít arra, hogy a felelősök elszámoltatása érdekében teljes körűen, alaposan és átláthatóan vizsgálják ki az emberi jogok állítólagos megsértéseit, amelyeket a tiltakozások alkalmával követtek el;

10.  felszólítja az uniós küldöttséget, hogy továbbra is szorosan kövesse nyomon a fejleményeket a KDK-ban, és az összes megfelelő eszközt vegye igénybe az emberijog-védők és a demokráciapárti mozgalmak támogatása érdekében; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy vegye fontolóra az Afrikai Unióval együttműködő uniós küldöttség közvetítői kapacitásainak növelését abból a célból, hogy befogadóbb jellegű politikai párbeszédet segítsen elő, megelőzve a politikai válság elmélyülését és az erőszak további terjedését;

11.  felszólít az Afrikai Unió fokozott részvételére a kongói alkotmány teljes tiszteletben tartatásának biztosításában; felszólít arra, hogy a további destabilizáció megelőzése érdekében biztosítsák az állandó párbeszédet a Nagy-tavak régió országai között; üdvözli e tekintetben a Nagy-tavak régió nemzetközi értekezletét, amelyet 2016 októberében Luandában tartottak abból a célból, hogy értékeljék a KDK-ban kialakult helyzetet;

12.  emlékeztet arra, hogy a béke és a biztonság a sikeres választások és a stabil politikai légkör előfeltételét képezik; üdvözli ezzel összefüggésben a MONUSCO megbízatásának megújítását és hatásköreinek megerősítését a polgári lakosság védelme és az emberi jogok választások során történő tiszteletben tartása érdekében;

13.  ismételten mély aggodalmának ad hangot a KDK-ban kialakult nyugtalanító humanitárius helyzet miatt; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy továbbra is nyújtsanak segítséget a KDK népének a leginkább veszélyeztetett népességcsoportok életkörülményeinek javítása, valamint a kényszerű lakóhelyelhagyás, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága és a természeti katasztrófák következményeinek kezelése érdekében;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a KDK kormányának és parlamentjének, az Afrikai Uniónak, az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0085.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0290.


Hozzáférés az energiához a fejlődő országokban
PDF 288kWORD 52k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása a fejlődő országokban az energiához való hozzáférésről (2016/2885(RSP))
P8_TA(2016)0480B8-1227/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a fenntartható fejlesztési célokra, különösen az energiához való hozzáférésre vonatkozó 7. célra, a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó 12. célra, valamint az éghajlatváltozásra vonatkozó 13. célra,

–  tekintettel az ENSZ által 2011-ben indított, „Fenntartható energiát mindenkinek!” (SE4ALL) című kezdeményezésre,

–  tekintettel a Bizottság 2012-ben indított, „Energia a fejlődéshez” című kezdeményezésére, amely azt célozza, hogy 2030-ra további 500 millió embernek biztosítson hozzáférést fenntartható energiához a fejlődő országokban,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkére, amely rögzíti, hogy a szegénység csökkentése – és hosszú távon felszámolása – az uniós fejlesztési politika elsődleges célja,

–  tekintettel az EUMSZ 191. cikkére és az uniós éghajlat-politikára,

–  tekintettel a Fejlesztési Együttműködési Eszközt (DCI) létrehozó, 2014. március 11-i 233/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak I. mellékletére, amely a földrajzi programokat illetően tartalmaz a fenntartható energiával kapcsolatos rendelkezéseket, valamint II. mellékletére, amely a DCI „Globális közjavak és kihívások” (GPGC) tematikus programjának fenntartható energiával kapcsolatos komponenséről rendelkezik,

–  tekintettel a DCI és az Európai Fejlesztési Alap (EFA) vonatkozó programozási dokumentumaira, ideértve a nemzeti indikatív programokat (NIP), amelyek egyik kiemelt ágazata az energiaágazat, valamint az e programokat végrehajtó éves cselekvési programokat,

–  tekintettel a 2014. évi afrikai tisztaenergia-folyosóról szóló kezdeményezésre, amelynek célja a megújuló energia gyorsabb térnyerésének előmozdítása Afrikában, valamint a szén-dioxid-kibocsátás és az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség mérséklése;

–  tekintettel a DCI és az EFA idevágó programtervezeteire vonatkozó felülvizsgálatára, amelyre azt megelőzően kerül sor, hogy a tervezeteket a DCI-, vagy az EFA-bizottság jóváhagyná,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCC) feleinek 2015. decemberi, párizsi 21. Konferenciájára (COP 21) és a Párizsi Megállapodás elfogadására, amely az első egyetemes, jogilag kötelező erejű, globális klímamegállapodás,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek 2016. november 7–18-i, marrákesi 22. Konferenciájára (COP 22),

–  tekintettel az Afrikai Unió elnöke, Idriss Déby, a Guineai Köztársaság elnöke, Alpha Condé, az Afrikai Unió Bizottságának elnöke, Nkosazana Dlamini-Zuma, illetve az Afrikai Fejlesztési Bank elnöke, Akinwumi Adesina elnöksége mellett, és a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatóságának főigazgatója, Stefano Manservisi, a C6 „Fenntartható energia és éghajlatváltozás osztály” osztályvezető-helyettese, Felice Zaccheo mint az Európai Unió képviselői, valamint Ségolène Royal, környezetvédelemért, fenntartható fejlődésért és energiáért felelős miniszter jelenlétében a megújuló energiákkal kapcsolatos kezdeményezésről és az EU–AU partnerségéről szóló, az ENSZ Közgyűlése kísérő eseményeként New Yorkban tartott, 2016. szeptember 21-i magas szintű értekezletre;

–  tekintettel a Nagy Gátak Világbizottságának „A döntéshozatal új keretei” című, 2000. november 16-i jelentésére,

–  tekintettel a fejlődő országokban található gátrendszerek megerősítésének finanszírozásáról szóló, 2011. szeptember 27-i(2), az energiához való 2030-ra történő egyetemes hozzáférés célját támogató EU fejlesztési együttműködésről szóló, 2012. február 2-i(3), valamint az „Energiapolitikai együttműködés kezdeményezéséről a határainkon túli partnerekkel: a biztonságos, fenntartható és versenyképes energiaellátás stratégiai megközelítéséről” című, 2012. június 12-i(4) állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 2015. október 6-i, „Az AKCS–EU energiaügyi pénzügyi mechanizmusa által a megújuló energiaforrásokra Kelet-Afrikában nyújtott támogatás” című, 15/2015. sz. különjelentésére,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a fejlődő országokban az energiához való hozzáférésről szóló kérdésre (O-000134/2016 – B8-1809/2016),

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a megfizethető, megbízható és biztonságos energiához való fenntartható hozzáférés elengedhetetlen az alapvető emberi szükségletek és jogok – úgymint például a tiszta vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez, a biztonságos környezethez, az egészségügyi ellátáshoz, a fűtéshez és az oktatáshoz való hozzáférés – kielégítéséhez, nélkülözhetetlen lényegében az összes gazdasági tevékenység szempontjából, emellett a fejlődés fő mozgatórugója; mivel az energiához való hozzáférésnek biztonsági és geopolitikai aspektusai is vannak, és mivel az energetikai kérdések konfliktusokat idézhetnek elő;

B.  mivel a világon 1,2 milliárdan nem jutnak elektromos áramhoz, és ennél még többek esetében megbízhatatlan a hozzáférés; mivel a villamos energiához való hozzáféréssel nem rendelkezők fele Afrikában él; mivel ez a szám egyre nő, minthogy ezen a kontinensen a népességnövekedés gyorsabb ütemű az energiához való hozzáférés kiszélesítésének üteménél;

C.  mivel a villamos energiához való hozzáférés szempontjából a Szubszaharai-Afrika helyzete a legrosszabb az egész világon, ám mivel e térség villamosenergia-ágazata fejlődésben van, valószínűsíthető, hogy 2040-re a Szubszaharai-Afrika annyi energiát fogyaszt majd, mint India és Latin-Amerika 2010-ben együttesen;

D.  mivel Afrika teljes energiafogyasztásának több mint 70%-a megújuló energiaforrásokból származik, ám majdnem teljes mértékben a biomassza hagyományos felhasználásából; mivel továbbra is hatalmas lehetőségek rejlenek más források kiaknázásában, különösen a nap- és a szélenergiában;

E.  mivel Afrika demográfiai alakulása erőteljes hatást gyakorol a növénytermesztéssel összefüggő földhasználati igényekre, továbbá a tűzifa iránti szükségletekre;

F.  mivel a globális erdőirtás felel az összes CO2-kibocsátás közel 20%-áért; és mivel a hagyományos biomasszához és a korszerűtlen tűzhelyekhez való erőteljes kötődés kockázatot jelent az erdős és cserjés területeken az afrikai kontinens számos régiójában;

G.  mivel 2,3 milliárdan hagyományos biomasszát, például faszenet használnak a főzéshez, és ez gyakran súlyosan károsítja az egészséget és a környezetet; mivel az ezzel kapcsolatos terheket aránytalanul nagy mértékben a nők viselik, például a tűzifagyűjtés révén, amely időigényes és kockára teheti biztonságukat; mivel a modernebb tűzhelyek használata csökkentheti az ételek elkészítéséhez szükség időt és erőfeszítést;

H.  mivel az afrikai kontinens rendelkezik a legnagyobb potenciállal a Földön a megújuló energiaforrások tekintetében, ezzel együtt a legnagyobb lemaradással küzd a villamosítás terén;

I.  mivel az energiaszegénység főként vidéki területeken elterjedt, ám az energiához való hozzáférés biztosítása a gyors ütemben növekvő városok terjeszkedési területein is hatalmas kihívást jelent, tekintettel a földrajzi adottságokra, az összeköttetésekre és az infrastruktúra hiányára, és mivel éppen a legszegényebb afrikai országok fizetik a legtöbbet energiafogyasztásukért;

J.  mivel életbevágóan fontos a még mindig fiatal vidéki villamosenergia-piacok fejlődésének folyamatos biztosítása, amíg azok éretté és önfenntartóvá nem válnak, valamint a megújuló, energiahatékony, kis léptékű és decentralizált energetikai megoldásokra összpontosító programok további támogatása;

K.  mivel az energiaszegénységnek nemi dimenziója is van; mivel az energiaszegénység súlyosabb következményeket gyakorol a nőkre;

L.  mivel a megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférés mindenki számára való biztosítása 2030-ig a 7., egyetemes fenntartható fejlesztési cél; mivel az éghajlat-politikai kötelezettségvállalások tiszteletben tartása az energetikai területen is erőteljes és megfontolt erőfeszítéseket tesz szükségessé, és mivel Afrika ezért kétélű kihívás előtt áll, minthogy drasztikusan növelnie kell a polgárai alapvető energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférését, ám ezzel egyidejűleg teljesítenie kell az éghajlat-változási megállapodás szerinti kötelezettségvállalásait is;

M.  mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete Környezetvédelmi Programjának „Globális tendenciák a megújuló energiaforrásokra irányuló beruházásokban, 2016” című jelentése rámutat arra, hogy a megújuló energiaforrások új kapacitásaiba való éves világszintű beruházás több mint kétszerese volt a szén- és gázerőművekbe való beruházásnak 2015-ben; mivel 2015-ben a megújuló energia piacát a fotovoltaikus napenergia és a szélenergia uralta; és mivel 2015-ben fordult elő először, hogy a megújuló energiaforrásokra irányuló beruházások a fejlődő országokban meghaladták a fejlett országok ilyen beruházásait;

N.  mivel a Nagy Gátak Világbizottságának 2000. november 16-i jelentése azt a következtetést vonja le, hogy miközben a nagyméretű gátak nem termelnek annyi villamos energiát, nem szolgáltatnak annyi vizet és nem korlátozzák olyan mértékben az áradások okozta károkat, mint azt várták, komoly társadalmi és környezeti hatással járnak, és az említett hatások enyhítésére irányuló erőfeszítések nagyrészt eredménytelennek bizonyulnak,

O.  mivel az energiához való egyetemes hozzáférés elérésének célkitűzése szorosan összefügg az éghajlati igazságosság megvalósításának célkitűzésével;

P.  mivel az éghajlati igazságosság összekapcsolja az emberi jogokat és a fejlődést egy olyan, emberközpontú megközelítés kialakítása érdekében, amely a leginkább kiszolgáltatottak jogait védelmezi, továbbá méltányosan és tisztességesen osztja meg az éghajlatváltozásból és annak hatásaiból eredő terheket és hasznokat;

Q.  mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának és az éghajlatváltozással összefüggő technológiaátadásnak a következetlensége azzal a veszéllyel jár, hogy az afrikai vezetők nem hajlanak majd a megújuló energia fejlesztésére, hogy megvalósítsák a kontinens iparosítási menetrendjét;

R.  mivel a Párizsi Megállapodás hangsúlyozza annak szükségességét, hogy egyetemes hozzáférést kell biztosítani a megújuló energiához a fejlődő országokban – különösen Afrikában – a megújuló energiaforrások fejlesztése által;

S.  mivel elegendő bizonyíték áll rendelkezésre és széles körű egyetértés alakult ki azt illetően, hogy gyakran a leghatékonyabb megoldás a megújuló energia kis léptékű, decentralizált termelése, valamint helyi hálózatok és hálózattól független megoldások alkalmazása, és hogy ezek járulnak hozzá a legnagyobb mértékben a fejlesztés általános előrehaladásához, és minimalizálják vagy kerülik el leginkább a környezetkárosítást;

T.  mivel a DCI-ről szóló rendelet kiemeli a megújuló energia helyi termelését, és az energiával kapcsolatos DCI- és EFA-programokat és projekteket úgy kell kialakítani, hogy tükrözzék a megújuló energia decentralizált termelésének előnyeivel kapcsolatos megfontolást;

U.  mivel az energia területén nyújtott uniós fejlesztési támogatás jelentős mértékben megugrott, és a 2014–2020 közötti időszakban e célra fordított kiadások várhatóan elérik a 3,5 milliárd eurót; mivel a nemzeti indikatív programok közül harmincnak – ebből 15 afrikai – egyik kiemelt ágazata az energiaágazat;

V.  mivel a 2005 júniusában létrehozott AKCS–EU energiaügyi pénzügyi mechanizmus célja a korszerű energetikai szolgáltatásokhoz való hozzáférés előmozdítása a szegények számára a vidéki és a városkörnyéki térségekben, különösen összpontosítva a Szubszaharai-Afrikára és a megújuló energiára; mivel az Európai Számvevőszék kapcsolódó 15/2015. sz. különjelentése számos ajánlást fogalmazott meg a Bizottság számára azt illetően, hogy szigorúbb szempontok szerint válassza ki a projekteket, erősítse azok nyomon követését és fokozza azok fenntarthatósági kilátásait;

W.  mivel nemrégiben elindult az uniós villamosításfinanszírozási kezdeményezés (ElectriFI), és mivel az egyéb finanszírozási megoldások magukban foglalják az uniós támogatások köz- és magánfinanszírozók által nyújtott hitelekkel vagy tőkével való ötvözését (támogatásötvözés) a világ különböző részein, az Európai Beruházási Bank által az energia területén a külső megbízatása keretében végzett tevékenységeket, valamint az EU–Afrika Infrastruktúraalap energiaágazatot érintő fellépéseit;

X.  mivel a 7. fenntartható fejlesztési cél eléréséhez egyre inkább szükség van magánberuházásra; mivel a köz- és magánszféra közötti partnerségek fejlődő országokban való alkalmazásának támogatásötvözés révén történő előmozdítására vonatkozó bármely döntésnek e mechanizmusok alapos értékelésén és a múltbeli tapasztalatokból levont tanulságokon kell alapulnia; mivel mindenképpen el kell kerülni a kereskedelmileg már életképes projektek támogatását;

Y.  mivel a szakképzett és magasan képzett helyi személyzet képzését prioritásként kell kezelni a fejlődő országok energiához való hozzáférésének biztosítása érdekében, és mivel erre a célra kell fordítani a finanszírozási források jelentős részét;

Z.  mivel a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatások világszinten évente mintegy 500 milliárd dollárt tesznek ki, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás fokozódásához vezetnek, ahelyett, hogy csökkentenék azt, és leginkább a viszonylag jó anyagi körülményekkel rendelkezőknek kedveznek, nem pedig a szegényeknek; mivel e támogatásokat fokozatosan meg kell szüntetni, hogy így a kormányok lényeges pénzeszközöket tudjanak felszabadítani sokkal hatékonyabb szociális politikákra és a megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférés kiterjesztésére, csökkentve ezáltal az egyenlőtlenségeket és javítva az életminőséget;

1.  emlékeztet rá, hogy az energiához való hozzáférés gyorsítja a fejlődést; felhívja a figyelmet az energiaszegénység fejlődő országokban tapasztalt mértékére és következményeire, valamint az EU efféle szegénység csökkentésére irányuló erőteljes szerepvállalására; hangsúlyozza, hogy az érintett országokbeli kormányok, civil társadalom és szereplők, valamint a nemzetközi partnerek erőteljes és célzott erőfeszítésére van szükség az energiaszegénység csökkentéséhez és a 7. fenntartható fejlesztési cél megvalósításához, ami különleges erőfeszítéseket igényel a távoli területeken, különös tekintettel a hálózaton kívüli energetikai régiókra; emlékeztet arra, hogy az éghajlat-változási és kereskedelempolitikáknak kölcsönösen támogatniuk kell egymást a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és Párizsi Megállapodás szerinti megvalósítása érdekében;

2.  hangsúlyozza az energia és a lehetséges biztonsági kérdések közötti erőteljes kapcsolatot, és úgy véli, hogy jóllehet az energiaügyi irányítást nehéz megvalósítani, az lényeges a fejlődő országokban a gazdasági és humán fejlődés szempontjából;

3.  emlékeztet arra, hogy a villamosításra a hatóságok támogatásának köszönhetően kerül sor, amihez a villamosenergia-elosztó szolgáltatások felelősségteljes irányítására, valamint az államok azon képességére van szükség, hogy kincstári feladataikat gyakorolják;

4.  felhívja az EU-t, hogy a nemi dimenziót jelenítse meg valamennyi energiapolitikájában, kiemelt figyelmet fordítva a sajátos igényekkel rendelkező nőkre;

5.  támogatja a Bizottság „Energia a fejlődéshez” című kezdeményezését, amely azt célozza, hogy 2030-ra további 500 millió embernek biztosítson hozzáférést fenntartható energiaforrásokhoz a fejlődő országokban olyan programelemek segítségével, mint a műszaki segítségnyújtási eszköz, az uniós szakértők tapasztalatának hasznosítása a műszaki szakértelem kidolgozásában a fejlődő országokban, a kapacitásépítés és a technológiaátadás előmozdítása; hangsúlyozza az energia szerepét számos más terület – úgymint egészségügy, oktatás, tiszta víz, mezőgazdaság, valamint távközlés és internetkapcsolat – előmozdításában; hangsúlyozza, hogy az „Energia a fejlődéshez” kezdeményezésnek teljes mértékben igazodnia kell a Lisszaboni Szerződésben rögzített uniós fejlesztéspolitikai célokhoz;

6.  úgy véli, hogy jóllehet a DCI-ről szóló rendelet Parlament és a Tanács által közösen meghatározott vonatkozó rendelkezései rövidek, ennek ellenére stabil alapot szolgáltatnak az energia területén nyújtott uniós fejlesztési támogatáshoz; emlékeztet rá, hogy e rendelkezések az energiához való hozzáférésre összpontosítanak, és hangsúlyt fektetnek a helyi és regionális megújuló energiaforrásokra, valamint a szegények hozzáférésének biztosítására a távoli területeken;

7.  üdvözli az ElectriFI kezdeményezért, amely olyan rugalmas és inkluzív struktúrát biztosít, amely lehetővé teszi különböző partnerek, például a magánszektor, a közintézmények és a helyi hatóságok részvételét, amely szereplők mindegyike egyenlő mértékben részesülhet ugyanazon piaci alapú feltételek előnyeiből, megfelelően figyelembe véve az egyes célországok/-régiók igényeit és lehetőségeit; emlékeztet rá, hogy a helyi magánszektorbeli és civil társadalmi partnerek bevonása lényeges szerepet fog betölteni a megvalósított fellépések hatékonyságának és az azokkal kapcsolatos felelősségvállalásnak az erősítése tekintetében;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy weboldalán rendszeresen számoljon be az „Energia a fejlődéshez” kezdeményezés előrehaladásáról, pontosítva, hogy a fejlődő országokban biztosított energetikai támogatás hány százalékát nyújtották megújuló energiára, a távoli régiókra, a személyzet képzésére, helyi know-how és kompetenciák kialakítására, helyi és hálózaton kívüli megoldásokra, és röviden – ám a lehető legpontosabban – ismertetve a különböző szereplők részvételét a lezárt és folyamatban lévő fellépésekben;

9.  kiemeli, hogy Afrikában a megújuló energiaforrásokban hatalmas potenciál rejlik a nap- és szélenergia-termelést illetően abból a szempontból, hogy mindenki számára garantálják az energiához való hozzáférést, különösen a vidéki térségekben; rámutat arra, hogy a napelemes berendezések ára alapvetően befolyásolja a napenergia potenciáljának tényleges kiaknázását Afrikában; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy könnyítsék meg a technológiaátadást, hogy a technológiákat telepíteni lehessen a fejlődő országokban;

10.  megjegyzi, hogy Afrika rendelkezik a vízenergia globális elméleti potenciáljának 10%-ával; emlékeztet arra, hogy a globális felmelegedés befolyásolja a csapadék eloszlását, ezért növekvő kihívást jelent a vízhez való hozzáférés és az élelmezésbiztonság szempontjából; emlékeztet továbbá arra, hogy a Nagy Gátak Világbizottsága szerint a szegények, más kiszolgáltatott csoportok és a jövő nemzedékei valószínűleg aránytalanul nagy részt vállalnak majd a nagy gátépítési projektek társadalmi és környezeti költségeiből, anélkül, hogy ennek megfelelő arányban részesülnének a gazdasági előnyökből; megismétli, hogy a kisebb duzzasztóművek fenntarthatóbbak és gazdaságilag életképesebbek, mint a nagy vízerőművek;

11.  ajánlja, hogy a finanszírozó ügynökségek (kétoldalú segélyezési ügynökségek, multilaterális fejlesztési bankok, exporthitelezési ügynökségek és az EBB) biztosítsák, hogy bármilyen, jóváhagyott finanszírozású gátépítési projekt esetében tartsák be a Nagy Gátak Világbizottságának iránymutatásait; különösen hangsúlyozza, hogy a gátakra vonatkozó terveket öt szempont alapján kell értékelni: méltányosság, hatékonyság, részvételen alapuló döntéshozatal, fenntarthatóság és elszámoltathatóság; emlékeztet arra, hogy ahol a projektek őslakos vagy törzsi népeket érintenek, az ilyen folyamatokat az említett népek szabadon meghozott, előzetes és tájékoztatáson alapuló jóváhagyásának kell vezérelnie;

12.  emlékeztet arra, hogy a bioenergia összetett energiaforrás, amely összefügg a mezőgazdasággal, az erdészettel, az iparral, és amely hatással van az ökoszisztémákra és a biológiai sokféleségre; különösen megjegyzi, hogy a biomassza energiává alakítása új veszélyekkel fenyeget például az élelmezésbiztonság, a megbízható földbirtoklási rendszerek, az erdőirtás és a föld minőségének romlása vonatkozásában; emlékeztet arra, hogy a bioenergia vízlábnyomát szintén figyelembe kell venni, mivel Afrika számos részén tapasztalható máris vízhiány, és Afrika termőterületének egyharmadát már száraz területnek minősítették; hangsúlyozza ezért annak szükségességét, hogy mind az EU-ban, mind a fejlődő országokban szigorú és kötelező erejű környezeti és társadalmi fenntarthatósági kritériumokat kell kialakítani a biomassza-termelés tekintetében, hogy az energia vonatkozásában teljesüljön a 7. fenntartható fejlődési cél;

13.  kiemeli, hogy támogatni kell a nagymértékben hatékony tűzhelyeket és a főzéshez használt korszerű tüzelőanyagokra való átállást a faforrások gyors kimerítésének ellentételezése érdekében;

14.  biztatónak tartja a fejlődő országokban – és különösen Afrikában – az energiához való hozzáférés elősegítését célzó különféle nemzetközi kezdeményezéseket, ám ragaszkodik koordinációjuk javításához a hatékonyság növelése érdekében; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy nyújtsanak támogatást és technikai segítséget az afrikai tisztaenergia-folyosóról szóló kezdeményezéssel kapcsolatos cselekvési terv végrehajtásához, amely kezdeményezés célja, hogy a teljes villamosenergia-igény felét tiszta, hazai és költséghatékony megújuló energiaforrásokból fedezzék 2030-ra és ezáltal csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátást; szorosabb együttműködésre hív fel a támogatók, a magánszektor és a fejlődő országok kormányai között a célkitűzések megvalósításának felgyorsítása érdekében; hangsúlyozza a karbantartás támogatásának szükségességét, kellő hozzáférést biztosítva pótalkatrész-ellátáshoz és helyben képzett műszaki szakértőkhöz;

15.  támogatja a támogatásötvözést, amennyiben az a 7. fenntartható fejlesztési cél elérésére irányuló, fejlesztési támogatásokra szolgáló pénzeszközök leghatékonyabb felhasználását jelenti, kis projektekre összpontosít, és amennyiben a részt vevő vállalkozásoknak vállalati társadalmi felelősségvállalást kell gyakorolniuk; felhívja a Bizottságot, hogy gondosan kerülje el az olyan projektek támogatását, melyek – bár egy magánberuházó kérelmezte a finanszírozást – a támogatás nélkül is életképesek; úgy véli, hogy a támogatásötvözés során is követni kell a fejlesztéshatékonysági alapelveket, és megjegyzi, hogy fontos a kedvezményezett ország fejlesztési tervéhez való igazodás, a széles körű részvétel, az átláthatóság és az számonkérhetőség, a koordináció és a hatékonyság, valamint a mérhető és kézzelfogható eredmények;

16.  felhív a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatások fokozatos megszüntetésére, és ösztönzi az így felszabadult pénzeszközök hatékony szociális politikákra és a fejlődő országokban az energiaszegénység megszüntetését célzó fellépésekre fordítását;

17.  hangsúlyozza, hogy az uniós fellépések eredményességének egyetlen végleges mércéje az, hogy mekkora mértékben járultak hozzá az energiához való egyetemes hozzáférés megvalósításához, minimális ÜHG-kibocsátás mellett, figyelembe véve a közös, de megkülönböztetett felelősség elvét;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, valamint az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja főtitkárának.

(1) HL L 77., 2014.3.15., 44. o.
(2) HL C 56. E, 2013.2.26., 67. o.
(3) HL C 239. E, 2013.8.20., 83. o.
(4) HL C 332. E, 2013.11.15., 28. o.


Az európai fizetési meghagyásos eljárás alkalmazása
PDF 167kWORD 45k
Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása az európai fizetési meghagyásos eljárás alkalmazásáról (2016/2011(INI))
P8_TA(2016)0481A8-0299/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai fizetési meghagyásos eljárásról, valamint a kis értékű követelések elbírálásának egyszerűsítését és gyorsítását célzó intézkedésekről szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2002)0746),

–  tekintettel az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1);

–  tekintettel az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet mellékleteinek módosításáról szóló, 2012. október 4-i 936/2012/EU bizottsági rendeletre(2),

–  tekintettel az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2015)0495),

–  tekintettel a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága által készített, az európai fizetési meghagyásos eljárásról szóló európai végrehajtási értékelésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0299/2016),

A.  mivel a Bizottság az 1896/2006/EK rendelet 32. cikkével összhangban benyújtotta az európai fizetési meghagyásos eljárás működésének felülvizsgálatáról szóló jelentését;

B.  mivel a jelentés közel két évet késett és nem tartalmazza az előírt, az egyes tagállamokra vonatkozó kibővített és naprakész hatásvizsgálatot, amely kitér minden tagállam különböző jogi rendelkezéseire és azok interoperabilitására, csupán egy hiányos, túlnyomórészt 2012-ből származó információkat tartalmazó statisztikai táblázatot; mivel az európai fizetési meghagyás egy választható eljárás, amely a határokon átnyúló ügyekben a nemzeti fizetési meghagyások alternatívájaként alkalmazható;

C.  mivel az eljárást az olyan adósságokból fakadó összegek gyors, könnyített és olcsó behajtásának lehetővé tétele érdekében hozták létre, amelyek biztosak, meghatározott összegűek és a kötelezett nem vitatja őket; és mivel az eljárás működése nagyjából kielégítőnek tűnik a statisztikák szerint, de alkalmazási szintje mélyen alulmarad a lehetőségek teljes kihasználásához képest, mivel főleg olyan tagállamokban alkalmazzák, amelyek joga hasonló nemzeti eljárást tartalmaz;

D.  mivel az európai fizetési meghagyás a határokon átnyúló polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén hozott, és a belső piac megfelelő működéséhez szükséges intézkedések kategóriájába esik;

E.  mivel a késedelmes fizetések alapvető okai a fizetésképtelenségnek, amely a vállalkozások túlélését veszélyezteti, különösen kis- és középvállalkozások esetében, és számos elveszített munkahelyet eredményez;

F.  mivel konkrét intézkedéseket, többek között célzott figyelemfelkeltő kampányokat kell megvalósítani az uniós polgároknak, a vállalkozásoknak, a jogi szakembereknek és más releváns feleknek az eljárás rendelkezésre állásáról, működéséről, alkalmazásáról és előnyeiről való tájékoztatása érdekében;

G.  mivel bizonyos tagállamokban, ahol az európai fizetési meghagyásos eljárást nem alkalmazzák a jelen rendeletnek megfelelően, ott gyorsabban, és minden esetben a rendeletben meghatározott 30 napos határidővel összhangban kell a fizetési meghagyásokat kiadni, szem előtt tartva, hogy a meghagyások csak a nem vitatott követelésekre érvényesíthetők;

H.  mivel az e-Codex rendszernek a kérelmek online benyújtását lehetővé tevő fejlesztését további, az eljárást hatékonyabbá tévő rendelkezések révén kell ösztönözni;

I.  mivel több tagállamnak kellene Franciaország, Csehország, Észtország, Ciprus és Svédország példáját követnie és lehetővé tennie a felperesek számára, hogy további nyelveken is benyújthassák kérelmeiket, és általánosságban támogatási intézkedéseket kellene ösztönözni, az idegen nyelv alkalmazásából fakadó hibaarány minimalizálása érdekében;

J.  mivel az eljárás egyszerűsített jellege nem jelenti azt, hogy helytelenül, tisztességtelen szerződési feltételek kikényszerítésére használhatják, mivel az 1896/2006/EK rendelet 8. cikke felhívja a Bíróságot a rendelkezésre álló információk alapján annak vizsgálatára, hogy a követelés megalapozott-e, ezzel biztosítva a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatával való összeegyeztethetőséget; mivel továbbá minden érintett felet tájékoztatni kell a jogokról és az eljárásokról;

K.  mivel a formanyomtatványok jelenlegi és jövőbeni rendszeres felülvizsgálatára van szükség az uniós tagállamok listájának és pénznemeinek frissítése, valamint a követelésekre fizetendő kamatokra vonatkozó rendelkezések jobb megfogalmazása érdekében, beleértve a behajtandó kamat megfelelő leírását is;

L.  mivel a Bizottság fontolóra vehetné, hogy javasolja az eljárás hatályára és a fizetési meghagyások rendkívüli felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát;

1.  üdvözli az európai fizetési meghagyásos eljárás sikeres működését az összes tagállamban, amely polgári és kereskedelmi ügyekben, nem vitatott követelésekre alkalmazandó olyan eljárás, amelynek célja a hitelezők jogainak határokon átnyúló elismerésére és érvényesítésére szolgáló eljárás egyszerűsítése és felgyorsítása az Unióban;

2.  helyteleníti, hogy az 1896/2006/EK rendelet végrehajtásáról szóló bizottsági jelentés benyújtására jelentős, majdnem kétéves késéssel került sor;

3.  sajnálja az egyes tagállamokra vonatkozó – az 1896/2006/EK rendelet 32. cikkében előírt – kibővített hatásvizsgálat hiányát a bizottsági jelentésben; sajnálja, hogy a jelentés nem tartalmaz aktualizált adatokat az európai fizetési meghagyásos eljárás működésének és végrehajtásának helyzetéről a tagállamokban; ezért felhívja a Bizottságot, hogy készítsen kibővített, naprakész és részletes hatásvizsgálatot;

4.  hasonlóképpen sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az európai fizetési meghagyásos eljárás használata jelentősen eltér az egyes tagállamokban; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályok által kínált egyszerűsített korszerű eljárás ellenére a tagállami szinten történő végrehajtásban mutatkozó eltérések, valamint amiatt, hogy az európai fizetési meghagyásos eljárás helyett sokan a nemzeti jogszabályokat részesítik előnyben, az 1896/2006/EK rendelet végrehajtásának eredményeit nem sikerült maximalizálni, ezért az európai polgárok nem gyakorolhatják jogaikat határokon átnyúló szinten, ami az uniós jogszabályokba vetett bizalom csökkenésének kockázatát eredményezheti;

5.  rámutat, hogy a polgárok azokban a tagállamokban használják a leggyakrabban az eljárást, és ott rendelkeznek a legtöbb információval róla, ahol hasonló eszközök állnak rendelkezésre nemzeti szinten;

6.  úgy véli, hogy gyakorlati lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy jobban tájékoztassuk az uniós polgárokat, a vállalkozásokat, a jogi szakembereket és minden más érdekelt felet az európai fizetési meghagyásos eljárás rendelkezésre állásáról, működéséről, alkalmazásáról és előnyeiről a határokon átnyúló esetekben; hangsúlyozza továbbá, hogy támogatni kell a polgárokat és különösen a kkv-kat annak érdekében, hogy jobban igénybe vegyék és megértsék a hatályos jogi eszközöket, és hogy javuljanak az ezekre vonatkozó ismereteik, hogy ezáltal érvényre juttathassák a határokon átnyúló követeléseket a vonatkozó uniós jogszabályok értelmében;

7.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a hatékony nyomon követés és értékelés céljából a tagállamok pontos, átfogó és naprakész adatokat nyújtsanak be a Bizottság számára;

8.  ösztönzi a tagállamokat, hogy törekedjenek a fizetési meghagyások 30 napon belüli kiadására, és a kérelmek – lehetőség szerint – idegen nyelveken történő elfogadására, figyelembe véve, hogy a fordítási követelmények negatív költségvonzattal járnak és növelik a feldolgozási időt;

9.  teljes mértékben támogatja az európai fizetési meghagyásra irányuló kérelmek – jövőbeni – elektronikus benyújtásának lehetővé tétele érdekében zajló munkát; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az e-Codex kísérleti projekt alkalmazását, és terjessze ki azt minden tagállamra az európai fizetési meghagyási kérelmek elektronikus benyújtásának kivitelezhetőségéről szóló bizottsági tanulmányt követően;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy az előírtaknak megfelelően fogadjon el frissített formanyomtatványokat, többek között a követelésekre fizetendő kamat megfelelő leírására vonatkozó jobb rendelkezés érdekében;

11.  úgy véli, hogy a rendelet jövőbeni felülvizsgálata során meg kell fontolni az eljárás hatályára vonatkozó bizonyos kivételek eltörlését, és át kell dolgozni az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatáról szóló rendelkezéseket;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 399., 2006.12.30., 1. o.
(2) HL L 283., 2012.10.16., 1. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat