– tekintettel a Tibetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az arra vonatkozó tervekről szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására, hogy a kínait tegyék az oktatás fő nyelvévé(1), a „Tibetről, különös tekintettel szerzetesnők és szerzetesek önmaguk felgyújtása következtében történt halálára” című, 2011. október 27-i állásfoglalására(2), valamint a tibeti emberi jogi helyzetről szóló 2012. június 14-i állásfoglalására(3),
– tekintettel korábbi, a Kínáról, a kisebbségek jogairól és a halálbüntetés alkalmazásáról szóló, 2009. november 26-i állásfoglalására(4), valamint a kashgari helyzetről és az ottani kulturális örökségről (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Kína) szóló, 2011. március 10-i állásfoglalására(5),
– tekintettel az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására(6),
– tekintettel a kínai kormány és a dalai láma magas rangú képviselői között a 2002 és 2010 közötti időszakban lezajlott kilenc tárgyalási fordulóra; tekintettel a „Tibet fejlődési útját megállíthatatlan történelmi folyamat vezérli” című, Kína Tibetről szóló fehér könyvére, amelyet a Kínai Államtanács Tájékoztatási Irodája 2015. április 15-én adott ki; tekintettel a valódi autonómiáról szóló 2008. évi nyilatkozatra és 2009. évi feljegyzésre, amelyeket a 14. dalai láma képviselői terjesztettek elő,
– tekintettel a Kínai Népköztársaság alkotmányának 36. cikkére, amely garantálja valamennyi állampolgár számára a vallási meggyőződés szabadságához való jogot, valamint 4. cikkére, amely biztosítja a „nemzeti kisebbségek” jogait,
– tekintettel az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk által 2015. június 29-én, a 17. EU–Kína csúcstalálkozót követőn Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel közösen tartott sajtóértekezleten tett észrevételekre, melyekben kifejezte az EU aggályait „a véleménynyilvánítás szabadsága és az egyesülés szabadsága kínai helyzetével, többek között a kisebbségekhez – például a tibeti vagy az ujgur kisebbséghez – tartozó személyek helyzetével kapcsolatban”, és „arra ösztönözte Kínát, hogy kezdjen érdemi párbeszédet a dalai láma képviselőivel”,
– tekintettel a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága által szervezett és 2015 augusztusában megtartott „Tibetről szóló hatodik munkafórumra”,
– tekintettel az EKSZ szóvivőjének 2014. szeptember 23-i nyilatkozatára, amelyben elítélte az Ilham Tohtira, ujgur közgazdaságtan professzorra kimondott halálos ítéletet és felszólított azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására,
– tekintettel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott, 1995-ben indított párbeszédre és a párbeszéd 2015. november 30. és december 1. között Pekingben tartott 34. fordulójára,
– tekintettel arra, hogy 2016. október 11-én Ilham Tohti az emberi jogok védelmében folytatott tevékenységeiért elnyerte a Martin Ennals díjat, valamint 2016 szeptemberében jelölték a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díjra,
– tekintettel a 2003-ban indított EU–Kína stratégiai partnerségre és az Európai Bizottságnak és az EKSZ-nek Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, „A Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemei” című, 2016. június 22-i közös közleményére;
– tekintettel az 1966. december 16-án kelt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,
A. mivel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása és tiszteletben tartása az EU és Kína között régóta fennálló partnerség középpontjában kell hogy maradjon, összhangban az EU-nak ezen értékek külső fellépései során való fenntartására irányuló kötelezettségvállalásával, továbbá Kína kifejezett szándékával, hogy saját fejlesztési és nemzetközi együttműködésében ugyanezeket az értékeket érvényesítse;
B. mivel a kínai kormány fejlesztési célkitűzései között jelezte, hogy nagyobb szerepet kíván játszani a globális kihívások megválaszolásában, így a nemzetközi béke és biztonság, illetve az éghajlatváltozás tekintetében, valamint hogy növelni kívánja befolyását mind a politikai, mind a gazdasági globális kormányzás vonatkozásában, továbbá hogy elkötelezett a jogállamiság megerősítése mellett;
C. mivel a 2015. június 29-én tartott 17. EU–Kína csúcstalálkozó új szintre emelte a kétoldalú kapcsolatokat, és mivel az EU az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretében elkötelezte magát, hogy az emberi jogokat helyezi a harmadik országokkal, köztük a stratégiai partnereivel fenntartott kapcsolatai középpontjába; mivel a 2016. július 12–13-án tartott 18. EU–Kína csúcstalálkozó zárónyilatkozata értelmében az EU és Kína között még 2016-ban sor kerül az emberi jogi párbeszéd egy újabb fordulójára;
D. mivel Kína az elmúlt évtizedek során előrelépést tett a gazdasági és társadalmi jogok megvalósítása terén, tükrözve az emberek létfenntartáshoz és fejlődéshez való jogára vonatkozóan kimondott prioritásait, ugyanakkor az országnak a politikai és polgári jogok területén, valamint az emberi jogok előmozdítása vonatkozásában elért eredményei korlátozottak;
E. mivel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott párbeszéd 2015. december 2-án Pekingben megtartott 34. fordulóján az EU aggodalmának adott hangot a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartásával kapcsolatban, különösen Tibetben és Hszincsiangban, valamint a vallás vagy meggyőződés szabadságának tiszteletben tartását illetően; mivel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott párbeszéd 34. fordulóján megvitatták Ilham Tohti ügyét;
F. mivel a kínai kormány az 1980-ban alapított Larung Gar Intézetben, amely a világ legnagyobb tibeti buddhista központja, jelenleg kiterjedt bontási munkálatokat folytat az akadémia ötven százalékos csökkentése céljával, erővel kilakoltatva mintegy 4600 lakost és lerombolva megközelítőleg 1500 lakóépületet; mivel a kínai hatóságok szerint a bontás „korrekció és kiigazítás” végrehajtása céljából szükséges;
G. mivel a kilakoltatott embereket arra kényszerítik, hogy úgynevezett „hazafias képzésben” vegyenek részt; mivel az Akadémián három szerzetesnő öngyilkosságot követett el, tiltakozásul a Larung Gar nagyszabású lerombolása ellen;
H. mivel beszámolók szerint 2009 óta rendkívül sok tibeti ember – többségükben szerzetesnők és szerzetesek – gyújtotta fel magát, tiltakozásul a Tibetben alkalmazott elnyomó kínai politikával szemben, valamint támogatva a Dalai Láma visszatérését és a vallás szabadságához való jog érvényesítését a Szecsuan tartományban található Aba/Ngaba autonóm prefektúrában és a Tibeti-fennsík más részein;
I. mivel Őszentsége, a Dalai Láma küldöttei megpróbálták felvenni a kapcsolatot a Kínai Népköztársasággal annak érdekében, hogy mindkét fél számára kedvező megoldás szülessen a tibeti kérdésben; mivel a tibeti válság megoldása tekintetében az elmúlt öt év folyamán nem történt előrelépés, a megbeszélések legutóbbi fordulójára ugyanis 2010-ben került sor, és a tárgyalások jelenleg is be vannak fagyasztva;
J. mivel Ilham Tohti ujguri közgadász professzort 2014 januárjában letartóztatták, majd 2014. szeptember 23-án életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték szeparatizmus állítólagos vádjával; mivel Tohti professzor hét volt tanítványát ugyancsak őrizetbe vették, majd három és nyolc év közötti börtönbüntetéssel sújtották őket azzal az állítólagos váddal, hogy együttműködtek a professzorral;
K. mivel egyes állítások szerint jogszerű eljárást nem folytattak le, és különösen nem érvényesült a megfelelő védelemhez való jog;
L. mivel Hszincsiang tartományban, ahol a muszlim vallású ujgur etnikai kisebbség zöme lakik, sorozatosan történnek etnikai zavargások és erőszaktettek; mivel Ilham Tohti mindig elutasította a szeparatizmust és az erőszakot, és az ujgur kultúra tisztelete alapján a megbékélésre törekedett;
1. nyomatékosan felhívja a kínai hatóságokat, hogy vessenek véget a Larung Gar lerombolásának és lakói kilakoltatásának, az emberi jogok tekintetében Kínára háruló nemzetközi kötelezettségekkel összhangban tiszteletben tartva a vallásszabadságot;
2. felhívja a kínai hatóságokat, hogy kezdeményezzenek párbeszédet, és a Larung Gar falai között bekövetkezett fejleményekről indítsanak építő jellegű megbeszéléseket a helyi közösséggel és annak vallási vezetőivel, valamint adjanak megnyugtató választ a túlzsúfolt vallási intézményekkel kapcsolatos aggályokra, lehetővé téve a tibetiek számára, hogy új intézményeket alapíthassanak és több létesítményt építhessenek; követeli, hogy a Larung Gar lerombolása során kilakoltatott tibetiek részesüljenek megfelelő kártérítésben és kapjanak másik lakhelyet, éspedig ott, ahol saját választásuk szerint folytatni kívánják vallási tevékenységeiket;
3. sajnálatát fejezi ki a barkhami középfokú népbíróság tíz tibeti személlyel szemben hozott ítéletei miatt, akiket 5 és 14 év közötti időtartamokig tartó börtönbüntetéssel sújtottak amiatt, mert Ngaba autonóm prefektúrában részt vettek Őszentsége, a Dalai Láma nyolcvanadik születésnapjának megünneplésén;
4. rendkívül aggasztja az emberi jogok tibeti helyzetének romlása, aminek következtében egyre több ember gyújtotta fel szándékosan magát; bírálattal illeti a katonai jelenlét fokozását a Tibeti-fennsíkon, ami csak a feszültség eszkalálódásához vezet majd a térségben; elítéli, hogy a tibeti magánháztartásokat egyre gyakrabban figyelik meg megfigyelőrendszerekkel;
5. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a különböző kisebbségeknek, különösen a tibetieknek és az ujguroknak egyre elnyomóbb rendszerrel kell szembenézniük, mivel egyre erősebb nyomás nehezedik a kulturális önkifejezés és a vallási meggyőződés szabadságát, valamint a szólásszabadsághoz és a véleménynyilvánításhoz, illetve a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jogot védő alkotmányos biztosítékokra, ami megkérdőjelezi, hogy Kína kinyilatkoztatott állításának megfelelően valóban elkötelezett-e a jogállamiság mellett, és eleget tesz-e nemzetközi kötelezettségeinek; kéri, hogy a hatóságok tartsák tiszteletben a fent említett szabadságokat;
6. aggodalmát fejezi ki a biztonságra vonatkozó törvénycsomag elfogadása és annak a Kínában élő kisebbségekre gyakorolt hatása miatt, különös tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó törvényre, amely a tibeti kultúra és vallás békés kifejezésének megbüntetéséhez vezethet, valamint a nemzetközi nem kormányzati szervezetek kezelésére vonatkozó törvényre, amely 2017. január 1-jétől lép majd hatályba, és az emberi jogok védelmével foglalkozó csoportokat a kormány szigorú ellenőrzése alá vonja, ez ugyanis felülről építkező megközelítés ahelyett, hogy a helyi és központi kormányzati szervek és a civil társadalom közötti partnerkapcsolat kapna ösztönzést;
7. nyomatékosan felhívja a kínai kormányt, hogy módosítsa a biztonságra vonatkozó törvény azon rendelkezéseit, amelyek szűkítik a civil társadalmi szervezetek mozgásterét és szorosabbra vonják az ellenőrzést a vallásgyakorlás módjai felett; felhívja a kínai kormányt, hogy hozzon létre és szavatoljon igazságos és biztonságos környezetet minden nem kormányzati szervezet és emberi jogi jogvédő számára, hogy az országban mindenütt szabadon folytathassák tevékenységeiket, ami nagyban kiegészíthetné az állam által nyújtott szociális szolgáltatásokat, alulról építkező megközelítést honosítana meg, és hozzájárulna a társadalmi és gazdasági, politikai és polgári jogok előmozdításához;
8. felhívja a kínai kormányt, hogy újítsa fel a tibeti képviselőkkel 2010-ben Kína által megszakított párbeszédet annak érdekében, hogy befogadó jellegű politikai megoldás szülessen a tibeti válságra; felszólít arra, hogy a tibeti népnek a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a vallás szabadságához fűződő jogait az alkotmányban rögzített elveknek megfelelően tartsák tiszteletben; úgy véli, hogy a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása a demokrácia és a jogállamiság kulcsfontosságú eleme és a politikai stabilitás elengedhetetlen feltétele;
9. határozottan elítéli Ilham Tohti bebörtönzését, akit életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek szeparatizmus állítólagos vádjával; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem folytattak le vele szemben jogszerű eljárást, és nem juthatott érvényre a megfelelő védelemhez való joga; nyomatékosan felhívja a kínai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben azt a normát, amely szerint a családtagok havonta egy alkalommal meglátogathatják az elítéltet;
10. követeli, hogy Ilham Tohti professzort és az ő ügyével kapcsolatban fogva tartott támogatóit azonnal és feltételek nélkül bocsássák szabadon; követeli továbbá, hogy adják vissza Ilham Tohti professzornak a tanításhoz való jogát, továbbá biztosítsanak számára szabad mozgást Kínán belül, és engedélyezzék számára a külföldre utazást is;
11. emlékeztet annak fontosságára, hogy az EU a kínai hatóságokkal folytatott minden politikai és emberi jogi megbeszélés, többek között az évente megrendezett Emberi Jogi Párbeszédek során felvesse a Kínában elkövetett emberi jogi jogsértések kérdését, különösen a tibeti kisebbség ügyét és a Hszincsiang tartományban történteket, összhangban az EU azon kötelezettségvállalásával, hogy Kínára vonatkozó megközelítésének erős, világos és egységes hangon kell megszólalnia; rámutat továbbá, hogy a folyamatban lévő reformfolyamat és egyre erőteljesebb nemzetközi szerepvállalása részeként Kína úgy döntött, hogy részese lesz a nemzetközi emberi jogi keretrendszernek, és aláírt számos nemzetközi emberi jogi szerződést, ezért felszólít a Kínával folytatott párbeszédre annak érdekében, hogy ezek a kötelezettségvállalások valóban életre keljenek;
12. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU–Kína Emberi Jogi Párbeszéd 35. fordulójára 2016 vége előtti időpontban már nem fog sor kerülni, jóllehet ebben a felek korábban megállapodtak; nyomatékosan kéri a kínai kormányt, hogy 2017 első heteiben egyezzen bele egy magas szintű párbeszéd megrendezésébe;
13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének.
– tekintettel a Mianmarról és a rohingya muszlimok helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2016. július 7-i állásfoglalására(1),
– tekintettel az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájáról szóló, 2016. június 20-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájának elemei: különleges partnerség a demokráciáért, a békéért és a jólétért” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére,
– tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a Mianmari Államszövetség Köztársasága új kormányának hivatalba lépéséről szóló nyilatkozatára,
– tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a mianmari erőszakos események közelmúltbeli eszkalációjáról szóló, 2016. december 2-i nyilatkozatára,
– tekintettel az EU és Mianmar közötti harmadik emberi jogi párbeszédről szóló, 2016. november 25-i közös sajtóközleményre,
– tekintettel a Tanács hontalanságra vonatkozó, 2015. december 4-i következtetéseire,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának (OHCHR) és az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának a Rakhine állam északi részén bekövetkező egyre romló emberi jogi helyzetről szóló 2016. november 18-i, illetve 29-i legutóbbi tájékoztatóira,
– tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának „A rohingyarohingya muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzete Mianmarban” című, 2016. június 20-i jelentésére,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a mianmari emberi jogi helyzetről szóló, 2016. március 24-i (31/24) határozatára,
– tekintettel az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának 2016. március 18-i jelentésére,
– tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,
– tekintettel a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi egyezményre, valamint a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. évi egyezményre,
– tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a 2014. és 2024. közötti időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervére,
– tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18–21. cikkére,
– tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az 1966-os Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel az az ASEAN-chartára,
– tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) emberi jogokkal foglalkozó parlamenti képviselőinek „A rohingya válság és az atrocitások kockázata Mianmarban: Kihívás az ASEAN számára és felhívás a cselekvésre” című, 2015. áprilisi jelentésére,
A. mivel Zeid Raad el-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2016. június 20-i jelentésében ismertette a rohindzsák ellen folyamatosan elkövetett jogsértéseket, például az állampolgárságtól való önkényes megfosztást, aminek következtében hontalanná válnak, a szabad mozgás súlyos korlátozását, az életre és a biztonságra irányuló fenyegetéseket, az egészséghez és az oktatáshoz fűződő jogok megtagadását, a kényszermunkát, szexuális erőszakot és politikai jogaik korlátozását, „amely jogsértések emberiesség elleni bűncselekményeknek minősülhetnek”; mivel Zeid Raad el-Husszein szerint a rohindzsákat számos foglalkozásból kizárják, és különleges dokumentumokra van szükségük a kórházi felvételhez, ami késedelmekhez és szüléskor csecsemők és anyjuk halálához vezetett; mivel John McKissick, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatala Cox’s Bazar bangladesi városban lévő irodájának vezetője nemrégiben hivatalosan kijelentette, hogy Mianmar „etnikai tisztogatással el kívánja távolítani területéről a muszlim rohingya kisebbséget”; mivel a rohingya kisebbség elleni emberijog-sértések kollektív büntetésnek minősülnek;
B. mivel 2016. október 9-én a bangladesi határ közelében fegyveresek megtámadtak három rendőrségi helyőrséget, aminek következtében kilenc rendőr életét vesztette és számos fegyver eltűnt; mivel a mianmari kormány azt állítja, hogy a fegyveresek rohingya milicisták voltak, és ennek következtében a Maungdaw körzetet „műveleti területté” nyilvánította, továbbá kijárási tilalmat és más korlátozásokat vezetett be, többek között az újságírók és a külső megfigyelőkre vonatkozóan is, akik nem mehetnek a terület közelébe;
C. mivel az emberi jogi szervezetek szerint a helyi források arról számolnak be, hogy a kormányerők az úgynevezett műveleti zónában súlyos emberijog-sértéseket követnek el; mivel a mianmari kormány 69 állítólagos milicistának és a biztonsági erők 17 tagjának haláláról számolt be, amely állítást nem lehet objektíven igazolni, mivel korlátozzák a területre való bejutást;
D. mivel 2016. november 3-án egy határátkelőhely elleni második támadás során meghalt egy rendőrtiszt;
E. mivel emberi jogi szervezetek, nevezetesen a Human Rights Watch műholdas képalkotást alkalmazva lakóházak és más típusú épületek tömeges lerombolásáról számolt be, amelyre Rakhine állam nem kormányzati szervezetek és független megfigyelők elől elzárt északi részén került sor;
F. mivel a mianmari kormány 2016. november 2-án és 3-án Maungdaw körzetének néhány érintett részén a kormány által felügyelt látogatást szervezett egy külföldi nagykövetekből – köztük az ENSZ állandó koordinátorából – álló kilenctagú küldöttség számára, amely megerősítette, hogy több városban leégett épületeket látott;
G. mivel az utóbbi hetekben legalább 25 000 rohingya menekült a szomszédos Bangladesbe, és becslések szerint az erőszak Rakhine állam 30 000 lakosát kényszerítette lakóhelye elhagyására; mivel az UNHCR jelenleg több mint 56 000 rohindzsát tart nyilván Malajziában;
H. mivel Mianmar 2011 óta lépéseket tesz gazdaságának és politikai rendszerének reformja érdekében; mivel azonban a hadsereg továbbra is aránytalanul beavatkozik az ország ügyeibe; mivel 2015 novemberében megválasztották az új nemzeti parlamentet, és 2016 márciusában beiktatták a demokratikusan megválasztott nemzeti kormányt;
I. mivel válaszként az EU és a többi globális szereplő visszavonta a szankciókat, és lehetővé tette Mianmar számára a globális politikai és gazdasági struktúrákba való visszailleszkedést; mivel az EU és tagállamai fontos szerepet játszottak a reformban és a nyitási folyamatban, amelyhez többek között jelentős fejlesztési támogatásokkal, képzésekkel és technikai együttműködéssel, a nemzet egészére kiterjedő inkluzív tűzszüneti megállapodás, valamint a „fegyver kivételével mindent (EBA)” eszköz révén a kereskedelem előmozdításával járultak hozzá; mivel az EU és Mianmar évente emberi jogi párbeszédet tart;
J. mivel azonban számos probléma továbbra is fennáll, többek között az emberi jogokkal és különösen a muszlim rohingya kisebbség helyzetével kapcsolatban; mivel Mianmarban generációk óta több mint egymillió muszlim rohingya él, és jelenleg ez a közösség a világ egyik leginkább üldözött kisebbsége; mivel az 1982-es burmai állampolgársági törvény kihirdetése óta hivatalosan hontalannak számítanak; mivel a rohindzsák nemkívánatosak a mianmari hatóságok és a szomszédos országok számára, noha ez utóbbiak közül néhány nagyszámú menekültnek nyújt menedéket; mivel a mianmari jogi keret intézményesíti a kisebbségek elleni megkülönböztetést, a rohindzsákat ugyanis hontalanná teszi, mivel ideiglenes személyazonosító igazolványukat (fehér kártyájukat) 2015 márciusában lejártnak nyilvánították, és 2012 óta nem kaphatnak születési anyakönyvi kivonatot gyermekeik számára;
K. mivel a mianmari hatóságok továbbra is megtagadják a rohindzsáktól legalapvetőbb jogaikat; mivel az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó parlamenti képviselői által 2015 áprilisában közzétett jelentés szerint a jelentés megírásakor mintegy 120 000 rohingya tartózkodott még több mint 80, hazájukon belül otthonukat elhagyni kényszerült emberek számára fenntartott táborban Rakhine államban, ahol alig férnek hozzá a humanitárius segélyekhez, miközben az elmúlt években több mint 100 000 rohingya menekült el a tengeren vagy a szárazföldön keresztül más országokba, gyakran emberkereskedők segítségével, és e veszélyes utazások során számosan életüket vesztik;
L. mivel a jelentések szerint a mianmari fegyveres erők széles körben alkalmazzák a nemi erőszakot háborús fegyverként az etnikai kisebbségek megfélemlítése céljából, ami súlyos következményekkel jár az áldozatok számára; mivel az ENSZ-főtitkár konfliktusok során elkövetett nemi erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottja, Zainab Hawa Bangura komoly aggodalmának adott hangot ezzel kapcsolatban; mivel a nemi erőszak és a szexuális erőszak egyéb formái szerepelnek a Nemzetközi Büntetőbíróság azon listáján, amelyen a háborús bűncselekményeket, valamint az emberiesség elleni bűncselekménynek számító cselekedeteket sorolja fel; mivel különösen hangsúlyozni kell, hogy a rohingya nők többszörös megkülönböztetésnek vannak kitéve, ideértve a szexuális visszaéléseket és a kényszersterilizációt is;
M. mivel igen aggasztó a mianmari LMBTI közösség, köztük a rohingyák helyzete, akiket a büntető törvénykönyv gyarmati korból származó 377. szakaszának egyik rendelkezése ürügyén még mindig üldöznek, akik továbbra is önkényes letartóztatásoknak és fogva tartásnak, megfélemlítésnek és testi és szexuális bántalmazásnak vannak kitéve, és akiktől megtagadják az egészségügyi szolgáltatásokat;
N. mivel az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójával, Yanghee Leevel tartott találkozóján Ang Szán Szú Csí bejelentette, hogy a kormány nem fogja használni a „rohingya” kifejezést (ami a katonai diktatúra alatt gyakorolt politika folytatása), mivel az a „bengáli” szóhoz hasonlóan uszítónak számít, és helyette a „Rakhine államban élő muszlim közösség” kifejezést javasolja;
O. mivel Mianmar egy nemzeti békekonferencia előkészítése mellett erőfeszítéseket tett a békefolyamat előmozdítására is; mivel az ország békéje, jóléte és egysége érdekében alapvető fontosságú a nemzeti tűzszünet fenntartása és az, hogy abban valamennyi etnikai fegyveres csoport részt vegyen;
1. rendkívüli aggodalmának ad hangot azon jelentések miatt, melyek szerint Rakhine állam északi részén erőszakos összecsapásokra került sor, és sajnálatát fejezi ki a kioltott életek, a megélhetési és lakhatási lehetőségek elvesztése, valamint az aránytalan erőszak mianmari fegyveres erők általi használata miatt; megerősíti, hogy a mianmari hatóságoknak kötelességük kivizsgálni a 2016. október 9-i támadásokat és bíróság elé állítani a felelősöket, ezt azonban az emberi jogi normákkal és kötelezettségekkel összhangban kell megtenniük;
2. sürgeti a katonai és biztonsági erőket, hogy haladéktalanul hagyjanak fel a rohingyák megölésével, zaklatásával és a velük szemben elkövetett nemi erőszakkal, valamint otthonaik felgyújtásával;
3. üdvözli a mianmari kormány bejelentését, mely szerint vizsgálóbizottságot állít fel a Rakhine államban a közelmúltban elkövetett erőszakos cselekedetek kivizsgálására; felkéri a mianmari kormányt, hogy tegye lehetővé az ENSZ és egyéb külső megfigyelők számára, hogy részt vegyenek a Rakhine állambeli Maungdaw körzetben nemrégiben történt események kivizsgálásában, ideértve az 2016. október 9-i eseményeket és a kormány azt követő fellépéseit is; hangsúlyozza, hogy a felelősöket megfelelő módon bíróság elé kell állítani, az erőszak áldozatai számára pedig megfelelő jogorvoslatot kell biztosítani;
4. kitart amellett, hogy ez csupán a rohingya kisebbség ellen elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos büntetlenség felszámolására irányuló szélesebb körű kötelezettségvállalás első lépése; különös felháborodásának ad hangot amiatt, hogy a jelentések szerint a rohingya kisebbség elnyomása érdekében a szexuális erőszakot a megfélemlítés eszközeként és háborús fegyverként használják, és követeli az ilyen bűncselekmények elkövetőinek bíróság elé állítását;
5. kéri továbbá, hogy a mianmari kormány haladéktalanul tegye lehetővé, hogy a humanitárius segélyek valamennyi konfliktustérségbe és a lakóhelyét elhagyni kényszerült valamennyi személyhez eljussanak;
6. követeli, hogy a mianmari kormány és polgári hatóságok haladéktalanul vessenek véget a rohingya kisebbséggel szembeni borzasztó megkülönböztetésnek és szegregációnak;
7. ezért felszólítja Mianmar kormányát, hogy reformálja meg az 1982. évi állampolgársági törvényt, és állítsa vissza a rohingya kisebbség állampolgárságát; sürgeti Mianmar kormányát és Rakhine állam hatóságait, hogy azonnal kezdjék meg a gyermekek születési anyakönyvezését;
8. felszólítja a mianmari kormányt, hogy szüntessen meg minden felesleges, diszkriminatív és aránytalan korlátozást Rakhine államban;
9. felszólítja a mianmari kormányt, hogy vegye fel a harcot az emberkereskedelem és a transznacionális szervezett bűnözés ellen;
10. felszólítja a mianmari kormányt, hogy javítsa az ENSZ-szel, azon belül pedig az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával és a különeljárások megbízottjaival folytatott együttműködést; sürgeti Mianmar kormányát, hogy hajtsa végre az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a mianmari emberi jogi helyzetről szóló 31/24. sz. határozatában rögzített ajánlásokat; felszólítja a mianmari kormányt, hogy kérje fel az ENSZ emberi jogi főbiztosát arra, hogy nyisson irodát az országban, teljes körű megbízatással és megfelelő személyzettel;
11. felszólítja a mianmari kormányt, hogy egyértelműen ítélje el a faji vagy vallási gyűlöletre való uszítás minden formáját, tegyen lépéseket a gyűlöletbeszéd felszámolása érdekében, többek között a rasszista buddhista csoportok körében, valamint vegye fel a harcot a rohingya kisebbség elleni társadalmi megkülönböztetéssel és ellenségeskedéssel; felszólítja továbbá a mianmari kormányt, hogy tartsa tiszteletben a vallás vagy meggyőződés szabadságához való egyetemes jogot;
12. felszólítja a Szaharov-díjas Ang Szán Szú Csít, hogy a mianmari kormányban betöltött kulcsfontosságú pozícióját használja fel a rohingya kisebbség helyzetének javítására; emlékeztet Szú Csí asszony pártja szóvivőjének 2015. május 18-i nyilatkozatára, mely szerint a mianmari kormánynak vissza kell adnia az állampolgárságot a rohingya kisebbségnek;
13. azt javasolja, hogy a rohingya menekültek beáramlásával küzdő országok kormányai működjenek szorosan együtt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával, amely rendelkezik a menekültstátusz megállapításához szükséges szakértelemmel, valamint a menekültek és a hontalan személyek védelmére irányuló felhatalmazással; sürgeti ezeket az országokat, hogy tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét, és ne szorítsák vissza a rohingya menekülteket, legalábbis addig, amíg kielégítő és méltóságteljes megoldást nem találnak a helyzetre; külön felszólítja Bangladest, hogy engedje be területére a rohingya menekülteket, ugyanakkor elismeri a Banglades által több százezer menekült befogadására eddig tett erőfeszítéseket;
14. üdvözli az EU Mianmarra vonatkozó stratégiájáról szóló 2016. június 20-i tanácsi következtetéseket; úgy véli, hogy az Uniónak valóban stratégiai érdeke fűződik a Mianmarral folytatott kapcsolatai megerősítéséhez; úgy véli, hogy az új kormánynak történelmi lehetősége van a demokrácia megszilárdítására, valamint a béke, a nemzeti megbékélés és a jólét megteremtésére, és ez kötelessége is egyben; úgy véli, hogy az EU és Mianmar közötti kapcsolatok további mélyítésének feltételévé kell tenni az emberi jogok terén az országban elért valódi fejlődést;
15. megismétli továbbá a tanácsi következtetésekben szereplő felhívásokat, melyek szerint hatékony demokratikus intézményeket és erős civil társadalmat kell kiépíteni, tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat és szabadságokat, és elő kell mozdítani a jó kormányzást;
16. felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy folytassa a rendszeres kétoldalú emberi jogi párbeszédeket, valamint részletesen vitassa meg a problémás jogszabályokat és a kisebbségek, különösen a rohindzsák elleni megkülönböztetés problémáját, és e viták eredményeiről tegyen jelentést az Európai Parlament számára;
17. felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy továbbra is támogassák Mianmar új demokratikus struktúráit, és fektessenek különös hangsúlyt az állam különböző funkcióinak javítását szolgáló szakmai együttműködésre;
18. felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában továbbra is alaposan vizsgálják meg Mianmar ügyét, a 4. napirendi pont szerint;
19. felszólítja az Uniót, hogy támogassa az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalát a dél- és délkelet-ázsiai régióban élő rohingya menekültek helyzetének javítására irányuló törekvéseiben;
20. felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala 2014–2024-es, hontalanság jelenségének felszámolására irányuló globális cselekvési tervét;
21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.
– tekintettel az észak-iraki/moszuli helyzetről szóló 2016. október 27-i(1), az iraki helyzetről szóló, 2014. február 27-i(2), az Irakban és Szíriában kialakult helyzetről, az ISIS által indított offenzíváról, többek között a kisebbségek üldözéséről szóló, 2014. szeptember 18-i(3), az Irakban és Szíriában, különösen az ISIS-szel összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i(4), az ISIS/Dáis által a közelmúltban a Közel-Keleten, elsősorban az asszírok ellen végrehajtott támadásokról és emberrablásokról szóló 2015. március 12-i(5), valamint a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett „ISIS/Dáis” általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló, 2016. február 4-i(6) állásfoglalására,
– tekintettel az EU Szíriára és Irakra, valamint a Dáis jelentette veszélyre vonatkozó regionális stratégiájáról szóló, 2016. május 23-i, az Irakról szóló, 2015. december 14-i, az EU Szíriára és Irakra, valamint az ISIS/ Dáis jelentette veszélyre vonatkozó regionális stratégiájáról szóló, 2015. március 16-i, az ISIS/Dáis által Szíriában és Irakban előidézett válságról szóló, 2014. október 20-i, az Irakról és a Szíriáról szóló, 2014. április 14-i és 2015. október 12-i, és az Irakról szóló, 2014. augusztus 15-i tanácsi következtetésekre, valamint az Európai Tanács Irakról és Szíriáról szóló 2014. augusztus 30-i következtetéseire,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Irakról és Szíriáról szóló nyilatkozataira,
– tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa és az ENSZ iraki segítségnyújtási missziójának (UNAMI) Emberi Jogi Hivatala által 2016 augusztusában készített, „Felszólítás az elszámoltatásra és az ISIL által elkövetett atrocitások jezidita túlélői védelmére” című jelentésre,
– tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság 1998-as Római Alapokmányára és annak a népirtás, az emberiesség elleni és háborús bűncselekmények, valamint az agresszió bűntette tekintetében a joghatóságra vonatkozó rendelkezéseire,
– tekintettel az EU és az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2253 (2015) sz. határozatára,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,
– tekintettel azon döntésére, hogy 2016-ban Nádia Murádnak és Lámia Adzsi Bassárnak, az ISIS/Dáis által korábban fogva tartott iraki jezidita aktivistáknak adományozza a gondolatszabadságért létrehozott Szaharov-díjat,
A. mivel 2014 augusztusában az ISIS/Dáis megtámadta az iraki Ninive tartomány Szindzsár városa körül élő jezidita közösséget és a beszámolók szerint több ezer embert megölt; mivel számos tömegsírt találtak, miután a kurd erők 2014 decemberében visszafoglalták a Szindzsár-hegység északi részét; mivel amikor a kurd erők 2015 november közepén visszafoglalták Szindzsár városát, további öldöklések helyszínét és nyilvánvaló tömegsírokat tártak fel;
B. mivel az ISIS/Dáis által módszeresen és széles körben elkövetett atrocitások a jeziditákat célozták, és kiirtásukra irányultak; mivel a nemzetközi jog, nevezetesen a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948-as ENSZ-egyezmény II. cikke értelmében az ilyen atrocitások népirtásnak minősülnek;
C. mivel a Parlamenthez – amely 2016. február 4-én elismerte, hogy az ISIS/Dáis népirtást követ el a keresztények és jeziditák, valamint más vallási és etnikai kisebbségek tagjai ellen – csatlakozott az Európa Tanács, az Egyesült Államok Külügyminisztériuma, az Egyesült Államok Kongresszusa, az Egyesült Királyság Parlamentje, az ausztrál parlament és más nemzeti és nemzetközi intézmények, és elismerik, hogy az ISIS/Dáis az iraki vallási és etnikai kisebbségek ellen atrocitásokat, többek között háborús bűncselekményeket, emberiesség elleni bűncselekményeket és népirtást követ el;
D. mivel a Ninivei-fennsík, Tal Afar és Szindzsár, valamint a tágabb régió (káldeus, szír, asszír) keresztények, jeziditák, szunnita és sííta arabok, kurdok, sabak, türkmén, kakae, szábeus-mandeus és más kisebbségek ősi lakhelye, ahol a külső erőszak és üldöztetés időszakai ellenére évszázadok óta az általános pluralizmus, a stabilitás és a közösségek közötti együttműködés szellemében éltek egészen e század elejéig, amikor az ISIS/Dáis 2014-ben elfoglalta a régió nagy részét;
E. mivel 2016. október 27-e óta helyezi át az ISIS/Dáis az elrabolt nőket, köztük jezidita nőket Moszul és Tel Afar városába; mivel e nők egy részét a beszámolók szerint „elosztották” az ISIS/Dáis harcosok között, míg a többieknek azt mondták, hogy az ISIS/Dáis konvojok kíséretéhez fogják őket felhasználni;
F. mivel az iraki és szíriai tömegsírok védelme, megőrzése és vizsgálata rendkívül fontos az ISIS/Dáis által elkövetett háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények és népirtás bizonyítékainak megőrzéséhez és összegyűjtéséhez, valamint e bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonásához; mivel az áldozatok rokonait pszichológiai és logisztikai támogatásban kell részesíteni;
G. mivel számos helyi szervezet dokumentálta az ISIS/Dáis jeziditákkal szembeni bűncselekményeit, ugyanakkor ebbéli lehetőségeik korlátozottak; mivel a nemzetközi emberi jogi szervezetek, például a Human Rights Watch szerint egyetlen nemzetközi igazságügyi szakértő sem folytatott vizsgálatot a területen, annak ellenére, hogy számos ország – az USA-t és Németországot is beleértve – biztosított politikai támogatásáról egy ilyen missziót;
H. mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa 2016. november 11-én megállapította, hogy: „az iraki helyzet ügyének a Nemzetközi Büntetőbíróság elé vitelével; az iraki bíróságok nemzetközi bűncselekmények feletti joghatósággal való felruházásával; a büntető igazságszolgáltatási rendszer reformjával, valamint a jogsértések dokumentálásával, kivizsgálásával és felelősségre vonásával kapcsolatos bírósági végrehajtói jogosultságok megerősítésével az iraki kormány biztosítani tudja az igazságszolgáltatást és az ország tartós békéjéhez szükséges alapokat. Ennek elmulasztása súlyosan veszélyeztetheti a tartós békét és biztonságot, amelyet az iraki nép olyannyira megérdemel”;
I. mivel az iraki hadsereg az ISIS/ Dáis elleni nemzetközi koalíció, a kurd regionális kormány pesmerga erői támogatásával megkezdte a második legnagyobb iraki város, Moszul, illetve a még mindig az ISIS/Dáis által megszállt iraki területek felszabadítását;
1. fenntartás nélkül elítéli az ISIS/Dáis által folyamatosan elkövetett atrocitásokat, valamint a nemzetközi humanitárius és emberi jogok megsértésének kirívó eseteit; teljes megdöbbenéssel fogadja az ISIS/Dáis által elkövetett terrort bizonyító újabb tömegsírok jelenleg folyó feltárását Irakban és Szíriában; részvétéről biztosítja mindazokat, akik az ISIS/Dáis és szövetségesei által Irakban elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűnök során elvesztették családtagjaikat;
2. nyomatékosan felszólítja a nemzetközi közösséget, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy tekintse a népirtás újabb bizonyítékának az iraki tömegsírokról szóló beszámolókat, és állítsa az ISIS/Dáis-t a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) elé;
3. felszólítja az iraki hatóságokat, köztük a kurd regionális kormányt, hogy sürgősen intézkedjenek a Szindzsár-hegység körüli tömegsírok védelme érdekében – amely térség az ISIS/Dáis alóli felszabadulását követően újból megközelíthető lett –, valamint a felelősségre vonás biztosítása érdekében tegyenek meg minden lépést az ISIS/Dáis által elkövetett háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények bizonyítékainak megőrzése érdekében;
4. felszólítja az iraki hatóságokat, hogy kérjenek fel nemzetközi – többek között büntetőtörvényszékeken folyó eljárásokban tapasztalt – igazságügyi szakértőket az összes tömegsír feltérképezésére és a mostanra elérhetővé vált tömegsírokban talált bizonyítékok megőrzésének és vizsgálatának megsegítésére, mivel az igazságügyi szakértők nélkül folytatott exhumálások döntő fontosságú bizonyítékok megsemmisítésével járhatnak és nagyban megnehezítik a holttestek azonosítását;
5. felszólítja az EU-t és tagállamait, illetve a további lehetséges nemzetközi adományozókat, hogy segítsék és teljes támogatásukról biztosítsák az iraki kormányt az ahhoz szükséges emberi erőforrások és infrastruktúra megteremtésében, hogy a háborús bűnökkel, emberiesség elleni bűncselekményekkel és népirtással a jövőben foglalkozó belső és nemzetközi elszámoltathatósági eljárások során potenciálisan döntő fontosságú bizonyítékokat megőrizhessék és megvizsgálhassák;
6. különösen aggasztónak tartja a konfliktusban a nők és a gyermekek – különösen a jezidita nők és gyermekek – helyzetét, akik üldöztetésnek, kivégzésnek, kínzásnak, szexuális kizsákmányolásnak és egyéb borzalmaknak vannak kitéve; nyomatékosítja, hogy mindenre kiterjedő orvosi ellátást kell biztosítani különösen a nemi erőszak áldozatainak; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy szorosan működjenek együtt az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) és e célból nyújtsanak támogatást számára; felszólít a továbbra is az ISIS/Dáis fogságában lévő valamennyi nő és gyermek azonnali szabadon bocsátására;
7. ismételten teljes támogatásáról biztosítja az iraki hadsereget, az ISIS/ Dáis elleni nemzetközi koalíciót, a kurd regionális kormány pesmerga erőit és szövetségeseit Moszul és az ország többi részének az ISIS/Dáis alóli felszabadítására irányuló erőfeszítései során, valamint újólag hangot ad Irak függetlensége, területi integritása és szuverenitása melletti támogatásának;
8. emlékeztet arra, hogy az iraki hatóságoknak konkrét lépéseket kell tenniük a katonai műveletek során a polgári lakosság védelme érdekében, minden lehetséges óvintézkedés megtétele révén, amelyek célja a polgári áldozatok és az emberi jogok megsértésének elkerülése a támadások során; hangsúlyozza, hogy a műveletek során a helyszíni erőknek tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi humanitárius és emberi jogi rendelkezéseket;
9. támogatásáról biztosítja az Iraki Köztársaságot és népét abban, hogy elismerje a Ninivei-fennsík, Tal Afar és Szindzsár régióiban lévő, politikailag, társadalmilag és gazdaságilag életképes és fenntartható tartományt, összhangban az iraki alkotmányban is garantált regionális autonómia jogszerű megnyilvánulásaival;
10. hangsúlyozza, hogy a Ninivei-fennsík, Tal Afar és Szindzsár lakóhelyük elhagyására kényszerített őslakos népeit – akik közül sokan Irakon belül kényszerültek új lakóhelyet keresni – megilleti a jog, hogy visszatérjenek őseik földjére, és ezt a jogot az iraki kormány politikai prioritásának kell tekinteni, amelyet támogat az Unió, annak tagállamai és a nemzetközi közösség; hangsúlyozza, hogy az Iraki Köztársaság kormánya és a regionális kurd kormány támogatásával maradéktalanul garantálni kell e népek emberi jogait – ideértve a politikai egyenlőség jogát is –, illetve tulajdonjogait, amelyeknek hatálytalanná kell tenniük bárki más tulajdonjog iránti igényét;
11. felszólítja Irakot, hogy csatlakozzon a Nemzetközi Büntetőbírósághoz (NBB), hogy büntetőeljárás alá lehessen vonni az ISIS/Dáis által elkövetett háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények és népirtás felelőseit;
12. felszólítja a nemzetközi közösséget, beleértve az EU tagállamait, hogy saját joghatóságain belül – többek között az egyetemes joghatóság elvének alkalmazásával – állítsa bíróság elé az ISIS/Dáis tagjait;
13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az iraki kormánynak és képviselőtanácsnak, valamint a kurdisztáni regionális kormánynak.
Azon harmadik országok, amelyek állampolgárai vízumkötelezettség alá esnek vagy e kötelezettség alól mentesek: a felfüggesztési mechanizmus felülvizsgálata ***I
Az Európai Parlament 2016. december 15-i jogalkotási állásfoglalása a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról (a felfüggesztési mechanizmus felülvizsgálata) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0290 – C8-0176/2016 – 2016/0142(COD))
– tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0290),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8–0176/2016),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. december 7-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,
– tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0235/2016),
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;
2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2016. december 15-én került elfogadásra a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról (a felfüggesztési mechanizmus felülvizsgálata) szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/371 rendelettel.)
A növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedések
368k
51k
Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló 2000/29/EK tanácsi irányelv I–V. mellékletének módosításáról szóló bizottsági végrehajtási irányelv tervezetéről (D047308/01 – 2016/3010(RSP))
– tekintettel a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló 2000/29/EK tanácsi irányelv I–V. mellékletének módosításáról szóló bizottsági végrehajtási irányelv tervezetére (D047308/01),
– tekintettel a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló, 2000. május 8-i 2000/29/EK tanácsi irányelvre(1), és különösen annak 14. cikke második bekezdésének c) és d) pontjára és 18. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 11. és 13. cikkére,
– tekintettel a növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedésekről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),
– tekintettel az egyes harmadik országokból származó egyes gyümölcsök tekintetében a Phyllosticta citricarpa (McAlpine) Van der Aa Unióba történő behurcolásának és Unión belüli elterjedésének megelőzését célzó intézkedések megállapításáról szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/715 bizottsági végrehajtási határozatra(4);
– tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által 2014. január 30-án kiadott véleményre(5),
– tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság állásfoglalási indítványára,
– tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,
A. mivel a bizottsági végrehajtási irányelvtervezet célja a 2000/29/EK tanácsi irányelv I–V. mellékletének módosítása; mivel a növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedésekről szóló (EU) 2016/2031 rendelet annak alkalmazandóvá válásakor hatályon kívül helyezi a 2000/29/EK irányelvet és annak helyébe lép;
B. mivel a bizottsági végrehajtási irányelv tervezete ellentétes az (EU) 2016/2031 rendelet célkitűzéseivel abban a tekintetben, hogy veszélyezteti a bizonyos károsítókra, különösen citrusfélék fekete foltos megbetegedésére és citrusfélék xantomonászos betegségére fogékony gyümölcsök Unióba történő behurcolására vonatkozó előírásokat;
1. úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási irányelv tervezete nem felel meg az uniós jognak abban a tekintetben, hogy nem összeegyeztethető az (EU) 2016/2031 rendelet célkitűzésével, amely a növényekre vagy növényi termékekre ártalmas kórokozók, állatok vagy élősködő növények (a továbbiakban: károsítók) fajai, törzsei és biotípusai hordozta növény-egészségügyi kockázatok meghatározására, valamint intézkedések előírása e kockázatok elfogadható szintre való csökkentése érdekében; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy alkalmazandóvá válásának időpontjában (azaz 2019. december 14-én) az (EU) 2016/2031 rendelet hatályon kívül helyezi a 2000/29/EK irányelvet és annak helyébe lép;
2. felkéri a Bizottságot, hogy az alábbiaknak megfelelően változtassa meg a végrehajtási irányelv(6) tervezetét:
Végrehajtási irányelv tervezete
Változtatás
Változtatás 1 Végrehajtási irányelv tervezete Melléklet – 4 a i bekezdés – 6 pont – 16.2 alpont – e pont
or
törölve
e) in the case of fruits destined for processing, official inspections prior to export have shown that the fruits are free from symptoms of Xanthomonas citri pv. citri and Xanthomonas citri pv. aurantifolii,
and
transport and processing takes place under conditions, approved in accordance with the procedure referred to in Article 18(2).
Változtatás 2 Végrehajtási irányelv tervezete Melléklet – 4 a i bekezdés – 7 pont – 16.4 alpont – d pont – 4a pont (új)
Harmadik országokból származó meghatározott gyümölcsök behozatala az Unióba
Harmadik országokból származó meghatározott gyümölcsöket a 2000/29/EK irányelv 13. cikke (1) bekezdése ii. alpontjának első albekezdésében említett olyan növény-egészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie, amely a „Kiegészítő nyilatkozat” címszó alatt az alábbi kijelentéseket tartalmazza:
i. a 18. cikk (2) bekezdésében hivatkozott eljárásnak megfelelően elfogadott nyilatkozat arról, hogy a meghatározott gyümölcsök olyan termőhelyről származnak, amelyet a Phyllosticta citricarpa ellen a legutóbbi vegetációs időszak kezdete óta, az arra megfelelő időpontban kezeltek;
ii. a termőhelyen megfelelő hivatalos ellenőrzést végeztek a vegetációs időszak során, és a legutóbbi vegetációs időszak kezdete óta nem mutatkoztak a Phyllosticta citricarpa tünetei a termőhelyen nevelt meghatározott gyümölcsökön;
iii. az érkezés és a csomagoló létesítményben történő csomagolás közötti időszakon belül – lehetőség szerint a Phyllosticta citricarpa valamely lehetséges tünetét alapul véve – mintavételre került sor, melynek keretében minden 30 tonnás tételből vagy egy ilyen tétel egy részéből fajtánként legalább 600 gyümölcsöt választottak ki, a mintába felvett, tüneteket mutató minden gyümölcsöt megvizsgáltak, és a szóban forgó károsítótól mentesnek találtak;
iv. a Citrus sinensis (L.) Osbeck „Valencia” esetében a „Kiegészítő nyilatkozat” rovatnak az a), b) és c) pontban foglaltakon kívül az alábbi kijelentést is tartalmaznia kell: sor került egy 30 tonnás mintának vagy a minta egy részének látens fertőzés tekintetében történő vizsgálatára, melynek során azt a Phyllosticta citricarpa károsítótól mentesnek találták.
Harmadik országokból származó meghatározott gyümölcsök Unión belüli ellenőrzésére vonatkozó követelmények
A harmadik országokból származó meghatározott gyümölcsöket a 2004/103/EK bizottsági irányelvben meghatározott beléptetési helyen vagy célállomáson szemrevételezéssel meg kell vizsgálni. Az említett vizsgálatok elvégzéséhez a meghatározott gyümölcsök minden 30 tonnás tételéből vagy egy ilyen tétel egy részéből fajtánként legalább 200 gyümölcsöt kell a Phyllosticta citricarpa valamely lehetséges tünete alapján kiválasztani. Ha az (1) bekezdésben említett vizsgálatok során a Phyllosticta citricarpa tüneteit észlelik, a szóban forgó károsító jelenlétét a tüneteket mutató gyümölcsök vizsgálata révén meg kell erősíteni vagy ki kell zárni. Ha a Phyllosticta citricarpa jelenléte megerősítést nyer, a mintavétel forrásául szolgáló tétel Unióba történő behozatalát meg kell tagadni.
Nyomonkövethetőségi követelmények
A nyomonkövethetőség érdekében az Unióba behozott meghatározott gyümölcsöknek teljesíteniük kell az alábbi követelményeket:
i. a termőhelyet, a csomagoló létesítményeket, az exportőröket és a meghatározott gyümölcsök kezelésében részt vevő más gazdasági szereplőket az említett célból hivatalosan nyilvántartásba vették;
ii. a termőhelytől az Unióba történő beléptetés helyéig való szállítás során a meghatározott gyümölcsöket a nemzeti növényvédelmi szervezet felügyelete alatt kiadott dokumentumok kísérik;
iii. a harmadik országokból származó meghatározott gyümölcsök esetében az a) és b) pontban foglaltak teljesítésén kívül a betakarítást megelőző és követő kezelésekre vonatkozó részletes információkat megőrizték.
Változtatás 3 Végrehajtási irányelv tervezete Melléklet – 4 a i bekezdés – 7 pont – 16.4 alpont –e pont
or
törölve
e) in the case of fruits destined for processing, official visual inspections prior to export have shown that the fruits are free from symptoms of Phyllosticta citricarpa (McAlpine) Van der Aa,
and
a statement that the specified fruits originate in a field of production subjected to appropriate treatments against Phyllosticta citricarpa carried out at the appropriate time is included in the certificates referred to in Article 13(1)(ii) under the rubric “Additional declaration”,
and
transport and processing takes place under conditions, approved in accordance with the procedure referred to in Article 18(2).
Változtatás 4 Végrehajtási irányelv tervezete Melléklet – 4 a i bekezdés – 8 pont – 16.6 alpont –d pont
d) hatásos kezelésnek vetették alá a Thaumatotibia leucotretától (Meyrick) való mentesség biztosítása érdekében. A 13. cikk (1) bekezdésének ii. pontjában hivatkozott bizonyítványokon feltüntetendő kezelési adatok.
d) hatásos kezelésnek vetették alá a Thaumatotibia leucotretától (Meyrick) való mentesség biztosítása érdekében. A Citrus limon (L.) Osbeck. és Citrus aurantifolia (Christm.) Swingle fajtákról eltérő Citrus L. gyümölcsök esetében hivatalos nyilatkozat arról, hogy a gyümölcsöket (háromnapos előhűtést követő 24 napig tartó 0,55ºC-os) hidegkezelésnek vagy az EFSA értékelése alapján azonos hatású, a 18. cikk (2) bekezdésében hivatkozott eljárás alapján hitelesített alternatív, fenntartható és hatékony kezelésnek vetették alá a Thaumatotibia leucotretától (Meyrick) való mentesség biztosítása érdekében. A 13. cikk (1) bekezdésének ii. pontjában hivatkozott bizonyítványokon feltüntetendő kezelési adatok.
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
Tudományos szakvélemény az Európai Bizottság megbízásából (EFSA-Q-2013-00334. sz. kérdés) a Phyllosticta citricarpa (Guignardia citricarpa) EU területén fennálló kockázatáról, valamint a kockázatcsökkentési lehetőségek azonosításáról és értékeléséről. EFSA Journal 2014; 12(2):3557.
A Bizottság a Parlamentnek a végrehajtási irányelv tervezetének csak az angol változatát továbbította, mivel a tervezetet más hivatalos nyelvekre nem fordították.
Segítségnyújtás a talidomid áldozatainak
270k
47k
Az Európai Parlament 2016. december 15-i állásfoglalása a thalidomid túlélőinek támogatásáról (2016/3029(RSP))
– tekintettel a thalidomid hatásaival foglalkozó alapítványról szóló törvény közelgő módosítására, amelyet a német kormány felhasználhat arra, hogy a bíróság által kijelölt alapítványi rendszerek által a thalidomid túlélőiként elismert vagy ennek okán állami rendszerek által támogatott személyek számára lehetővé tegye a thalidomid hatásaival foglalkozó német alapítvány (Conterganstiftung) különleges egészségügyi alapjához való kollektív hozzáférést,
– tekintettel a 2010. augusztus 5-i 1006/2010 spanyol királyi rendeletre, amely szabályozza a Spanyolországban az 1960–1965 közötti időszakban a thalidomid áldozatává vált emberek számára történő segélynyújtás folyamatát;
– tekintettel a thalidomid áldozatainak hozzávetőleges számára (mintegy 2 700 Németországban (forrás: német kormány), 500 körül Olaszországban (forrás: VITA – Associazione Vittime Italiane Thalidomide), 500 az Egyesült Királyságban, 100 Svédországban (forrás: a DLA Piper tanulmánya) és 200 Spanyolországban (forrás: Avite Spanyolország)),
– tekintettel a Heidelbergi Egyetem „Ismételten elvégzendő felmérések a thalidomid áldozatainak problémáival, különleges szükségleteivel és az általuk tapasztalt ellátási hiányosságokkal kapcsolatban (2010–2013)” című jelentésére, amely részletezi a thalidomid túlélőinek növekvő egészségügyi problémáit és különleges szükségleteit, valamint a támogatásuk terén tapasztalható hiányosságokat,
– tekintettel a Firefly 2015. januári jelentésére, amely kiemeli a thalidomid túlélőinek fizikai és lelki állapotában bekövetkező romlást és jövőbeli szükségleteiket(1),
– tekintettel az Észak-Rajna–Vesztfália német tartomány egészségügyi minisztériuma megbízásából 2015 májusában készült jelentésre, amely megvizsgálta a thalidomid túlélőinek életminőségét és előrejelzést adott jövőbeli szükségleteikről(2),
– tekintettel az Európai Parlament képviselőcsoportjainak elnökei által írt nyílt levelekre, amelyek hangsúlyozzák, hogy a thalidomid túlélői krónikus elgyengüléshez vezető fájdalommal élnek és kielégítetlen szükségletektől szenvednek;
– tekintettel a 2015. május 27-én az Európai Parlamentben, Brüsszelben tartott sajtótájékoztatóra, amelynek során valamennyi képviselőcsoport EP-képviselői hangsúlyozták, hogy a thalidomid túlélőinek támogatást kell kapniuk egészségügyi problémáik megoldásához(3),
– tekintettel az EU 2015. szeptemberi évfordulós ünnepségeire, amelyek során megemlékeztek arról, hogy 50 év telt el az uniós polgárok védelmét célzó első európai gyógyszeripari szabályozások elfogadása óta, ami újabb elismerése annak, hogy a hatékony gyógyszeripari jogszabályok élő hagyatékai annak, hogy több ezer csecsemő halt meg, és született súlyos rendellenességekkel a terhesség során történő thalidomidfogyasztás miatt,
– tekintettel a Bizottsághoz benyújtott kérdésre (O-000035/2016 – B8-0120/2016) és a 2016. márciusi 9-i plenáris ülésen a thalidomidról folytatott vitára,
– tekintettel az Ince and Co. nemzetközi jogi cég 2015. március 5-i levelére, amelyben leírja, hogy a gyógyszeripari ellenőrzés hiánya és a thalidomid hatásairól szóló bizonyítékok eltusolása hogyan hatott a gyógyszer áldozatainak egészségére(4),
– tekintettel a német szövetségi kormány 2016. júniusi nyilatkozatára arról, hogy a thalidomid túlélőiért felelősséget kell vállalni, és bürokráciától mentes támogatást kell nyújtani számukra(5),
A. mivel a thalidomid nevű gyógyszert a Chemie Grünenthal GmbH biztonságos gyógyszerként forgalmazta az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején reggeli rosszullét, fejfájás, köhögés, álmatlanság és egyszerű megfázás kezelésére; mivel több ezer csecsemő halálát és születési rendellenességét okozta, amikor terhes nők szedték sok európai országban;
B. mivel a thalidomiddal kapcsolatos botrány időszakából származó dokumentumok, amelyeket függetlenül értékelt az Ince and Co. nemzetközi jogi cég, azt bizonyítják, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságban egyáltalán nem létezett hatékony gyógyszeripari felügyelet egyéb országoktól, mint például az USA-tól, Franciaországtól, Portugáliától és Törökországtól eltérően;
C. mivel egy függetlenül ellenőrzött kutatás(6) arra a sajnálatos következtetésre jutott, hogy 1970-ben a Németországi Szövetségi Köztársaság akadályozta a Chemie Grünenthal GmbH, a thalidomid német gyártója elleni bűnügyi eljárást, és következésképpen nem lehetett egyértelműen megállapítani a gyártó bűnösségét; mivel továbbá intézkedések történtek a vállalattal szembeni polgári jogi eljárás megakadályozására, amely meggátolhatta az áldozatokat abban, hogy igazságszolgáltatást keressenek vagy megfelelő pénzügyi támogatást kaphassanak aktuális és jövőbeli egészségügyi problémáikra;
D. mivel a közelmúltban Németországban (a Heidelbergi Egyetem jelentése és a Kölni Egyetem jelentése) és az Egyesült Királyságban (Firefly-jelentés) közzétett független jelentések arra a következtetésre jutottak, hogy a thalidomid túlélőinek nagyobb támogatásra van szükségük kielégítetlen egészségügyi szükségleteik miatt, hogy biztosítva legyen mobilitásuk és önállóan tudjanak élni, mivel szervezetük állapota gyorsan romlik fogyatékosságuk jellege és a születésük óta eltelt évek során a támogatás elmaradása miatt;
E. felismerve, hogy – miközben Németországot különös felelősség terheli – más nemzeti kormányok is felelnek a saját thalidomid-túlélőikkel való tisztességes bánásmód biztosításáért;
F. elismerve, hogy az Európai Parlament képviselőcsoportjainak elnökei nyílt levelekben támogatták a thalidomid túlélőinek egészségügyi szükségleteikre tekintettel való megsegítésére irányuló erőfeszítéseket;
G. emlékeztetve a 2015 májusában Brüsszelben tartott, az Európai Parlament minden képviselőcsoportja által támogatott sajtótájékoztatóra, amely felhívta a figyelmet a thalidomid túlélőinek fennálló kielégítetlen egészségügyi problémáira;
H. emlékeztetve arra, hogy 2015 szeptemberében Brüsszelben a Bizottság a főleg a thalidomiddal kapcsolatos botrány miatt megszülető első uniós gyógyszeripari jogszabály elfogadásának 50. évfordulóját ünnepelte; hangsúlyozva, hogy – miközben a későbbiekben kidolgozott szabályozási struktúrák az elmúlt 50 évben segítettek megvédeni uniós polgárok millióit hasonló katasztrófáktól – a thalidomid túlélői a mai napig a gyógyszer fájdalmas és elgyengüléshez vezető következményeivel élnek;
I. emlékeztetve arra, hogy a strasbourgi plenáris ülésen 2016 márciusában lezajlott vitán minden képviselőcsoport EP-képviselői kiemelték, hogy sürgősen támogatni kell a thalidomid túlélőinek kielégítetlen szükségleteit, és az egészségügyért és az élelmiszer-biztonságért felelős biztos, Vytenis Andriukaitis kijelentette, hogy elismeri a thalidomid minden túlélője számára olyan megfelelő megoldás találására irányuló szándékot, amely javítaná életminőségüket;
J. megjegyezve, hogy most mind a lehetőség, mind az akarat fennáll az Európai Parlament és a Bizottság részéről, hogy az etikai és humanitárius normákkal összhangban helyrehozzák az elmaradó gyógyszeripari ellenőrzésből és a bizonyítékok ezt követő eltusolásából eredő hibákat, amelyek a thalidomid tragédiájához vezettek;
K. újra megerősítve a német szövetségi kormány 2016. júniusi nyilatkozatát(7), mely szerint felelősséget kell vállalnia és pénzügyi támogatást kell nyújtania nehézkes igazgatási eljárások és hosszadalmas egyéni vizsgálatok nélkül;
L. megjegyezve, hogy 2016 júniusában a német szövetségi kormány is elismerte, hogy Németországban módosítani kell a thalidomid hatásaival foglalkozó alapítványról szóló törvényt, ami 2017 januárja előtt megvalósítható;
M. megjegyezve, hogy az egész EU-ban sok túlélő gyakran nem folyamodhat támogatásért a szociális ellátás költségeinek fedezésére, ami jelenleg a thalidomid túlélőinek messze a legnagyobb aggályát képezi, akik most járnak 50-es és 60-as éveikben, így az elkövetkező években egyre gyakrabban lesz szükségük ezekre a szolgáltatásokra, mivel ápolóik, akik gyakran házastársaik vagy rokonaik, maguk is megbetegedhetnek vagy elhalálozhatnak;
1. sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hangolják össze a thalidomid túlélőinek hivatalos elismerésére és számukra kárpótlás nyújtására irányuló fellépéseiket és intézkedéseiket;
2. sürgeti a német szövetségi kormányt, hogy használja ki a thalidomid hatásaival foglalkozó alapítványról szóló törvény közelgő módosításában rejlő lehetőséget arra, hogy a bíróság által kijelölt alapítványi rendszerek által a thalidomid túlélőiként elismert vagy ennek okán állami rendszerek által támogatott személyek számára lehetővé tegye a fogyatékossággal élő személyeket támogató, a thalidomid hatásaival foglalkozó német alapítvány (Conterganstiftung für behinderte Menschen) különleges egészségügyi alapjához való kollektív hozzáférést;
3. kéri, hogy a thalidomid Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Olaszországban, Svédországban és más tagállamokban élő túlélői csoportos alapon csatlakozhassanak a rendszerhez, ha a thalidomid áldozatául esett személyként jóhiszeműen elismerték státuszukat saját országukban;
4. kéri a spanyol hatóságokat, hogy vizsgálják felül a kormány által 2010-ben elkezdett folyamatot, és könnyítsék meg a thalidomid spanyol túlélőinek megfelelő azonosítását és számukra kártérítés nyújtását nemzeti rendszerükön belül, ahogy azt a thalidomid által érintett személyek védelméről szóló, a spanyol képviselőház által 2016. november 24-én egyhangúlag elfogadott nem jogalkotási javaslat (161/000331) kimondja;
5. sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy európai szintű keretjegyzőkönyvet, amely szerint a thalidomid által érintett minden uniós polgár hasonló mértékű kártérítést kapna, függetlenül attól, hogy melyik tagállamból származik, és dolgozzon ki uniós programot a thalidomid áldozatainak és családjaiknak történő segítségnyújtásra és támogatásukra (beleértve pénzügyi és jóléti rendelkezéseket is);
6. kéri a Grünenthal vállalatot, hogy vállalja felelősségét azzal, hogy megfelelő kártérítést és gondozást nyújt a még el nem ismert áldozatoknak, felülvizsgálja az áldozatként való elismerés folyamatát, és párbeszédet kezdeményez az áldozatokkal az okozott kár helyreállítása érdekében;
7. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak.
– tekintettel a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítményekről szóló 1901/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 20-i 1902/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet),
– tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek és Tanácsnak címzett „Jobb gyermekgyógyszerek: az elképzeléstől a megvalósításig Általános jelentés a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítményekről szóló 1901/2006/EK rendelet alkalmazásának eredményeként szerzett tapasztalatokról” című jelentésére (COM(2013)0443),
– tekintettel a Tanács 2016. június 17-i, „A gyógyszerészeti rendszerek egyensúlyának javítása az Európai Unióban és tagállamaiban” című következtetéseire,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkára gyógyszerekhez való hozzájutással foglalkozó magas szintű munkacsoportjának „Az innováció és az egészségügyi technológiákhoz való hozzáférés előmozdítása” című, 2016 szeptemberében közzétett jelentésére,
– tekintettel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet felülvizsgálatára vonatkozó, Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000135/2016 – B8-1818/2016),
A. mivel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet jelentős hatást gyakorolt a gyermekgyógyászati célú gyógyszerek fejlesztésére, mivel a gyógyszeripari vállalatok többsége a gyógyszerek általános fejlesztésének szerves részeként tekint a gyermekgyógyászati fejlesztésre; mivel a gyermekgyógyászati kutatási projektek száma jelentősen megnőtt, és mivel a jóváhagyott gyógyszerek gyermekgyógyászati felhasználásával kapcsolatban nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre jó minőségű információ; mivel a gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatok relatív száma is nőtt;
B. mivel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet elősegítette a helyzet általános javulását, és több gyermekbetegség tekintetében kézzelfogható előnyöket eredményezett; mivel azonban számos területen, különösen a gyermekonkológia és az újszülött-gyógyászat területén nem sikerült elegendő előrelépést elérni;
C. mivel a gyermekkori rák az egyévesnél idősebb gyermekek körében továbbra is vezető halálozási ok, és mivel Európában minden évben legalább 6 000 fiatal hal meg rákban; mivel a túlélők kétharmada a meglévő kezelések következtében a kezeléssel összefüggő mellékhatásoktól (a jelentések szerint a túlélők akár 50 %-a súlyos mellékhatásoktól) szenved, és mivel folyamatosan javítani kell a gyermekkori rák túlélőinek életminőségét;
D. mivel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet elősegítette a több érdekelt féllel folytatott párbeszédet, és fokozta az együttműködést a gyermekgyógyászati célú gyógyszerek fejlesztése terén;
E. mivel a kiújuló gyógyíthatatlan, életveszélyes betegségekben szenvedő gyermekek kevesebb mint 10 %-a számára érhetőek el a klinikai vizsgálatok során kikísérletezett olyan új, kísérleti gyógyszerek, amelyek hasznukra válhatnának;
F. mivel jelentősen megnövekedett az innovatív terápiákhoz való hozzáférés, amely az életveszélyes betegségekben – például rákban – szenvedő gyermekek és serdülőkorúak életét mentheti meg, mivel ezért indokolatlan késedelem nélkül és a gyermekekkel foglalkozó megfelelő tanulmányok révén meg kell vizsgálni e terápiákat;
G. mivel a gyermekgyógyászati gyógyszerek nem előírásszerű használata számos terápiás területen még mindig széles körben elterjedt az EU-ban; mivel annak ellenére, hogy a gyermekpopuláció körében a nem előírásszerű gyógyszerhasználat mértékére vonatkozó vizsgálatok alkalmazási körüket és a betegpopulációt tekintve eltérőek, a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet bevezetése óta nem csökkent a gyógyszerek javallaton kívüli felírása; mivel a Parlament már kérte az Európai Gyógyszerügynökséget (EMA), hogy az orvosi igények alapján dolgozzon ki iránymutatásokat az indikáción túli/engedély nélküli gyógyszerhasználatra vonatkozóan, továbbá készítse el azon forgalombahozatali engedély nélküli gyógyszerek listáját, amelyeket annak ellenére alkalmaznak, hogy van engedéllyel rendelkező alternatívájuk;
H. mivel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet a gyermekpopuláció sajátos terápiás igényeinek kielégítésére szabályokat állapít meg az emberi felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények fejlesztésére vonatkozóan;
I. mivel a rosszindulatú gyermekgyógyászati daganatok esetében a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet hatálybalépése óta a jóváhagyott gyermekgyógyászati vizsgálati tervek alapján csak két célzott innovatív rákellenes gyógyszert engedélyeztek;
J. mivel a jelenlegi szabályozási keret értelmében eltekintenek a gyermekgyógyászati célú gyógyszerek fejlesztésére vonatkozó jogi követelménytől, amennyiben olyan, felnőttekre jellemző betegségekre fejlesztenek gyógyszereket, amelyek gyermekeknél nem fordulnak elő; mivel ez a szabályozási koncepció elégtelen azon sajátos betegségek esetében, amelyek kizárólag gyermekkorban fordulnak elő; továbbá, mivel az EMA-nak a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet 34. cikke (4) bekezdésének értelmében a halasztott intézkedésekről szóló éves benyújtott jelentések száma évről évre nő;
K. mivel számos gyermekkori ráktípus nem fordul elő a felnőttek körében; mivel ugyanakkor a felnőttek rákos megbetegedéseinek kezelése terén hatékony gyógyszerek hatásmechanizmusa releváns lehet a gyermekeknél előforduló ráktípusok esetében is;
L. mivel a kizárólag gyermekeknél előforduló betegségek, például a gyermekkori rák vonatkozásában a piac korlátozott ösztönzőket biztosít az egyedi gyermekgyógyászati gyógyszerek fejlesztésére;
M. mivel a harmadik uniós egészségügyi program (2014–2020) kötelezettséget vállal az erőforrások és a szakértelem javítására a ritka betegségekben szenvedők számára;
N. mivel az onkológiai gyógyszerek gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatainak megkezdése terén jelentős késedelmek tapasztalhatók, miután a fejlesztők előbb kivárják, hogy a gyógyszer ígéretesnek bizonyul-e a felnőtt rákos betegeknél;
O. mivel nincs akadálya annak, hogy a vizsgálatvezetők egy ígéretes gyermekgyógyászati vizsgálatot idejekorán beszüntessenek, ha egy gyógyszer nem hoz kedvező eredményeket a felnőtt célcsoport körében;
P. mivel a gyermekpopulációt célzó gyógyszerek fejlesztésére szolgáló pénzügyi jutalmak és ösztönzők – például a gyermekgyógyászati felhasználásra szóló forgalomba hozatali engedély – túl későn érkeznek, és hatásuk korlátozott; mivel amellett, hogy gondoskodni kell arról, hogy a gyógyszeripari vállalatok ne használják fel helytelenül a jutalmakat és az ösztönzőket, illetve ne éljenek vissza azokkal, a jelenlegi jutalmazási rendszer esetében meg kell vizsgálni, hogyan lehetne fokozottabban ösztönözni a gyógyszeripari cégeket arra, hogy elvégezzék a gyermekgyógyászati és különösen a gyermekonkológiai célú gyógyszerek kutatását és fejlesztését;
Q. mivel a forgalombahozatali engedélyek jogosultjai kötelesek a termékinformációkat a legfrissebb tudományos ismeretek figyelembevételével naprakésszé tenni;
R. mivel a gyermekgyógyászati vizsgálati terveket a szabályozó hatóságok és a gyógyszeripari cégek között folytatott bonyolult tárgyalásokat követően fogadják el, és ezek túl gyakran kivitelezhetetlenek és/vagy túl későn kezdődnek, mivel ezek középpontjában tévesen a felnőttek rákos megbetegedéseinek gyerekek körében való ritka előfordulása áll ahelyett, hogy az új gyógyszer más gyermekkori rákos megbetegedések esetén való esetleges szélesebb körű alkalmazására összpontosítanának; mivel nem mindegyik jóváhagyott gyermekgyógyászati vizsgálati terv zárul le, ugyanis az egyes hatóanyagokkal kapcsolatos kutatásokat később fel lehet függeszteni, amennyiben a kutatások a gyógyszerek biztonságossága és hatásossága tekintetében nem erősítik meg a kezdeti elképzeléseket; mivel ez idáig a jóváhagyott gyermekgyógyászati vizsgálati terveknek csupán 12 %-a zárult le;
S. mivel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatairól szóló 536/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egy olyan egységes kérelmezési portálról rendelkezik, amely lehetővé teszi a megbízók számára, hogy az egynél több tagállamban végzett vizsgálatokra egységes kérelmet nyújtsanak be; mivel az ilyen, határokon átnyúló vizsgálatok különösen fontosak a ritka betegségek, mint a gyermekkori rák esetében, ugyanis lehet, hogy egy országban nincs kellő számú paciens egy használható vizsgálat elvégzéséhez;
T. mivel a gyermekgyógyászati vizsgálati tervekbe számos módosítást vezetnek be; mivel ugyanakkor a gyermekgyógyászati vizsgálati tervek széles körű módosításait megtárgyalja a gyermekgyógyászati bizottság, a kisebb hatóerejű módosítások esetében a kérdés nincs ugyanolyan egyértelműen meghatározva;
U. mivel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet 39. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállamoknak részletes információkat kell közölniük a Bizottsággal azokról a konkrét kötelezettségvállalásokról, amelyeket a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények kutatásának, valamint fejlesztésének és elérhetőségének elősegítésére tettek;
V. mivel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet 40. cikkének (1) bekezdése szerint a közösségi költségvetésben fedezetet kell biztosítani a gyermekpopulációnak szánt gyógyszerekkel kapcsolatos kutatásoknak a szabadalommal vagy kiegészítő oltalmi tanúsítvánnyal nem védett gyógyszerkészítményekkel és hatóanyagokkal kapcsolatos tanulmányok támogatása céljából;
W. mivel a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet 50. cikke arra kötelezi a Bizottságot, hogy 2017. január 26-ig a jelentést nyújtson be a Parlamentnek és a Tanácsnak a 36., 37. és 38. cikk alkalmazásának eredményeként szerzett tapasztalatokról, és ennek tartalmaznia kell a jutalmak és ösztönzők gazdasági hatásának elemzését, valamint a rendelet által a közegészségügyre gyakorolt, becsült következmények elemzését azzal a céllal, hogy ezek alapján módosításokat javasoljon;
1. felszólítja a Bizottságot, hogy időben készítse el a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet 50. cikkében előírt jelentést; hangsúlyozza, hogy e jelentésnek átfogóan meg kell határoznia és mélyrehatóan elemeznie kell a gyermekpopulációt célzó gyógyszerekkel kapcsolatos innovációt jelenleg hátráltató akadályokat; kiemeli az ilyen típusú szilárd kutatási eredmények fontosságát az eredményes szakpolitikai döntéshozatal szempontjából;
2. sürgeti a Bizottságot, hogy e megállapítások alapján – többek között a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet jogalkotási felülvizsgálatával – vegyen fontolóra olyan változtatásokat, amelyek kellő figyelmet fordítanak a) a hatásmechanizmuson – és nem kizárólag a betegség típusán – alapuló gyermekgyógyászati fejlesztési tervekre, b) a betegségek és a gyógyszerek prioritási sorrendjének a kielégítetlen gyermekgyógyászati szükségleteket és a megvalósíthatóságot figyelembe vevő modelljeire, c) a korábban és könnyebben megvalósítható gyermekgyógyászati vizsgálati tervekre, d) a kutatásnak nagyobb lökést adó és a gyermekpopuláció igényeit hatékonyabban kiszolgáló, ugyanakkor a kutatási és fejlesztési költségek értékelését, valamint a klinikai eredmények teljes körű átláthatóságát is biztosító ösztönzőkre és e) a nem előírásszerű gyermekgyógyászati gyógyszerhasználat elkerülésére szolgáló stratégiákra, amennyiben vannak engedélyezett gyermekgyógyászati célú gyógyszerek;
3. az életmentés szempontjából a gyermekonkológia terén hangsúlyozza a kötelező gyermekgyógyászati fejlesztés előnyeit, amely azon alapszik, hogy a gyógyszerek hatásmechanizmusát a tumor biológiai jellemzőihez igazítják, és nem azon, hogy a gyógyszer használatát egy bizonyos típusú rákos megbetegedésre korlátozzák;
4. hangsúlyozza, hogy a tudományos adatok alapján fel kell állítani a gyermekgyógyászati szükségletek és a különböző vállalatoktól származó gyógyszerek prioritási sorrendjét annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló legjobb kezeléseket a gyermekek – különösen a rákbetegségben szenvedők – terápiás szükségleteihez igazítsák, és lehetővé váljon a kutatáshoz felhasznált erőforrások optimalizálása;
5. hangsúlyozza a határokon átnyúló vizsgálatok fontosságát számos gyermekgyógyászati és ritka betegségre irányuló kutatás szempontjából; ezért üdvözli az 536/2014/EU rendeletet, amely megkönnyíti az ilyen típusú vizsgálatok elvégzését, és felszólítja az Európai Gyógyszerügynökséget annak biztosítására, hogy a rendelet végrehajtásához szükséges infrastruktúra a lehető leghamarabb rendelkezésre álljon;
6. hangsúlyozza, hogy a korán elkészített gyermekgyógyászati vizsgálati tervek és az Európai Gyógyszerügynökséggel folytatott mielőbbi tudományos és szabályozási párbeszéd és együttműködés lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy optimalizálhassák a globális gyermekgyógyászati fejlesztést, és különösen, hogy még jobban megvalósítható gyermekgyógyászati vizsgálati terveket dolgozhassanak ki;
7. felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a gyermekgyógyászati célú gyógyszerekről szóló rendelet módosítását annak érdekében, hogy a gyermekpopuláció körében végzett biztató vizsgálatok ne záruljanak le idő előtt a felnőtt célcsoport körében végzett vizsgálatok elégtelen eredményei miatt;
8. hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell vizsgálni, hogy miként lehet a különböző típusú támogatásokat és jutalmakat, a szétválasztási mechanizmusokon alapuló számos eszközt is beleértve, a gyermekkori rákos betegségek – és különösen a csak a gyermekeknél előforduló rákos megbetegedések – kezelésére szolgáló gyermekgyógyászati célú gyógyszerek kifejlesztésének ösztönzése és felgyorsítása érdekében a lehető legjobban felhasználni. úgy véli, hogy a jutalmaknak – amint a gyermekpopuláció körében történő felhasználásra elegendő tudományos indoklás, továbbá a felnőttek esetében a biztonságosságot igazoló adatok rendelkezésre állnak – ösztönözniük kell e gyógyszerek gyermekgyógyászati fejlesztésének a megkezdését, továbbá felnőttkori rákindikáció esetében nem függhetnek a bizonyított terápiás értéktől;
9. felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki minden olyan lehetséges jogszabályi változást, amelynek révén időközben javulhat a helyzet;
10. felszólítja a Bizottságot, hogy a jelenleg finanszírozott projektek kritikai felülvizsgálatát követően a Horizont 2020 programban újítsa meg a magas színvonalú gyermekgyógyászati klinikai kutatásra irányuló finanszírozási rendelkezéseket;
11. felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a gyermekgyógyászati klinikai kutatásra irányuló hálózatépítés szerepét, és gondoskodjon arról, hogy a tagállamok intézkedéseket hozzanak a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények kutatásának, valamint fejlesztésének és elérhetőségének elősegítése céljából;
12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.
– tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásainak eredményeiről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10. és 11. cikkére,
– tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,
– tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,
– tekintettel a petíciós jog jelentőségére, valamint arra, hogy a Parlament számára fontos, hogy haladéktalanul értesüljön az európai polgárok és lakosok konkrét aggodalmairól, amint arról az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 24. és 227. cikke rendelkezik,
– tekintettel az EUMSZ 228. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának az Európai Parlamenthez benyújtható petícióhoz való jogról szóló 44. cikkére,
– tekintettel az EUMSZ kötelezettségszegési eljárásra vonatkozó rendelkezéseire és különösen 258. és 260. cikkére,
– tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A8-0366/2016),
A. mivel a Petíciós Bizottság tevékenységéről szóló éves jelentés célja, hogy elemzést nyújtson a 2015-ben beérkezett petíciókról és a többi intézménnyel fenntartott kapcsolatokról, valamint hogy pontos képet adjon a 2015. év során elért célkitűzésekről;
B. mivel 2015-ben 1431 petíció érkezett be, ami 47%-os csökkenést jelent 2014-hez képest, melynek folyamán 2714 petíciót nyújtottak be a Parlamenthez; mivel 943 petíciót elfogadhatónak nyilvánítottak; mivel ezekből 424 petíciót gyors vizsgálattal elbíráltak és lezártak, miután megfelelően tájékoztatták a petíció benyújtóját az őt foglalkoztató kérdésről, és mivel 519 petíció továbbra is nyitva áll a Petíciós Bizottság előtti megvitatása céljából; mivel 483 petíciót elfogadhatatlannak nyilvánítottak;
C. mivel a beérkezett petíciók száma az Unió teljes lakosságának lélekszámához viszonyítva szerény, ami azt mutatja, hogy a polgárok és lakosok nagy többsége sajnos még nem tud a petíciós jog létezéséről vagy arról, hogy e jog hasznos eszközként szolgálhat ahhoz, hogy az őket érintő és aggodalmaik tárgyát képező, valamint az Unió tevékenységi körébe tartozó ügyekre felhívják az európai intézmények és a tagállamok figyelmét;
D. mivel 2015-ben 483 petíciót nyilvánítottak elfogadhatónak, és mivel még mindig sok a félreértés az Unió tevékenységi körével kapcsolatban, amit az elfogadhatatlannak nyilvánított petíciók magas száma (33,8%) is jelez; mivel ennek orvoslásához ösztönözni és javítani kell a kommunikációt az uniós polgárokkal, és el kell magyarázni a különböző – európai, tagállami és helyi – hatáskörök közötti különbséget;
E. mivel minden petíciót figyelmesen, hatékonyan és átláthatóan vizsgálnak meg;
F. mivel a petíciók benyújtói általában az alapvető jogok védelme, társadalmaink helyzetének javítása és jövőbeli jólléte mellett elkötelezett polgárok; mivel az, hogy e polgárok milyen tapasztalatokat szereznek petíciójuk kezeléséről, jelentős hatást gyakorol az uniós intézményekről alkotott véleményük, valamint az uniós jogban elismert petíciós jog tiszteletben tartásáról kialakított képük alakulására;
G. mivel az Európai Parlament az egyetlen olyan uniós intézmény, amelyet közvetlenül a polgárok választanak, és mivel a petíciós jog olyan eszközt ad a kezükbe, amellyel felhívhatják választott képviselőik figyelmét az őket aggasztó témákra;
H. mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében a jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének biztosítása érdekében az uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek a lehető legátláthatóbb módon kell működniük;
I. mivel a petíciós jognak a részvételi demokrácia egyik döntő fontosságú elemének kell lennie, melyben hatékonyan védik valamennyi polgár jogát arra, hogy közvetlenül részt vehessen az Unió demokratikus életében; mivel a valódi demokratikus és részvételen alapuló kormányzásnak biztosítania kell a teljes átláthatóságot, az alapvető jogok hatékony védelmét és a polgárok tényleges bevonását a döntéshozatali folyamatokba; mivel a petíciókon keresztül az Európai Parlament meghallgathatja az uniós polgárokat érintő problémákat, tájékoztatást nyújthat azokkal kapcsolatban és segíthet azok megoldásában, és egyben ösztönözheti a többi uniós intézményt és a tagállami intézményeket, hogy saját hatáskörükön belül tegyenek meg minden ezzel kapcsolatos erőfeszítést; mivel az említett petíciókon keresztül lemérhető az uniós jognak az Unióban élő lakosság mindennapjaira gyakorolt hatása;
J. mivel a menekültekkel kapcsolatos humanitárius válság, a pénzügyi válság igen súlyos társadalmi és gazdasági hatása, valamint az idegengyűlölet és a rasszizmus Európa-szerte tapasztalható terjedése kétségbe vonja a rendszerbe, valamint az európai projekt egészébe vetett bizalmat; mivel a Petíciós Bizottság felelőssége, egyben előtte álló nagy kihívás is, hogy fenntartsa és erősítse az európai problémákról szóló párbeszédet Európa polgáraival és lakosaival;
K. mivel a Petíciós Bizottság tudja a legjobban bemutatni az uniós polgároknak, hogy mit tesz értük az Európai Unió, és milyen megoldásokat érhetnek el európai, tagállami vagy helyi szinten; mivel a Petíciós Bizottság az európai integráció sikereinek és előnyeinek ismertetésével és esetleges bizonyításával jelentős munkát végez;
L. mivel a petíciós jognak meg kell erősítenie az Európai Parlament reagálási képességét, segítve az elsősorban az uniós jogszabályok alkalmazásával és átültetésével kapcsolatos problémák megoldását; mivel a petíciók a polgárok saját tapasztalatain alapuló, első kézből származó információk értékes forrását képezik, amelyek segítenek az uniós jogszabályok nemzeti szintű és végső soron a Bizottság által a Szerződések őreként nyomon követett végrehajtásában fellelhető jogsértések és potenciális hiányosságok azonosításában; mivel az Unió hatáskörébe tartozó és az elfogadhatósági feltételeknek megfelelő petíciók alapvető eszközökként szolgálnak annak korai felismeréséhez, hogy mely tagállamok késlekednek az uniós jog átültetésével és tényleges végrehajtásával; mivel a petíciók révén az uniós polgárok panaszt tehetnek, ha az uniós jogszabályok alkalmazásának elmulasztását tapasztalják, és segíthetnek felderíteni az uniós jog megsértését;
M. mivel ebből következően a petíciók rendkívül fontos szerepet töltenek be a jogalkotási folyamatban, mivel hasznos és közvetlen forrásnak bizonyulnak más parlamenti bizottságok számára is a saját illetékességi körükben végzett jogalkotási munkájuk során; mivel a petíciók nem kizárólag a Petíciós Bizottság felelősségi körébe tartoznak, hanem valamennyi parlamenti bizottság megosztott felelősségének kellene lenniük;
N. mivel a petíciók révén az uniós polgárok és lakosok jelezhetik, ha az uniós jogszabályok helytelen alkalmazását tapasztalják; mivel ily módon az uniós polgárok értékes információforrásnak bizonyulnak az uniós jog megsértésének felderítéséhez;
O. mivel amellett, hogy megfelelő visszajelzést adnak a meglévő jogszabályok alkalmazásáról, a petíciók segíthetnek azonosítani az uniós jogon belüli joghézagokat, valamint felmérni az egyes területeken a szabályozás hiányának hatásait, ennélfogva további jogalkotási munkára késztetnek;
P. mivel a Petíciós Bizottság fokozottan igénybe vette a bizottságként rendelkezésére álló konkrét eszközöket, például a szóbeli választ igénylő kérdéseket és a rövid állásfoglalásokat, hogy nagyobb láthatóságot biztosítson az uniós polgárokat aggasztó kérdéseknek, illetve kérdéseket és állásfoglalásokat nyújtott be a Parlament plenáris ülésén például a jelzálogra vonatkozó spanyolországi jogszabályokról és a kockázatos spanyol pénzügyi eszközökről vagy Európában a gyermek mindenek fölött álló érdekéről;
Q. mivel 2015 során gyorsabban és hatékonyabban kezelték a polgárok által benyújtott petíciókat, lerövidítve a petíciók benyújtóival folytatott levelezéssel kapcsolatos határidőket; mivel a titkárság figyelemre méltó erőfeszítést tett ezen előrelépés biztosítása érdekében;
R. mivel a petíciók benyújtói aktívan hozzájárulnak a bizottság munkájához, ugyanis első kézből származó, kiegészítő információkkal szolgálnak a bizottság tagjai, a Bizottság és a tagállamok jelenlévő képviselői számára; mivel a vitákban való részvétellel és a részletesebb információkat tartalmazó petíciók benyújtásával hozzájárulnak az Európai Parlament képviselőivel és az Európai Bizottsággal való folyamatos és konstruktív párbeszéd kialakításához; mivel 2015-ben a petíciók benyújtói közül 191-en voltak jelen és vettek részt a bizottság tanácskozásain; mivel – habár ez a szám viszonylag alacsonynak tűnik – nem szabad elfeledni, hogy a bizottság üléseit nyilvánosan közvetítik, és ez lehetővé teszi a petíciók benyújtói számára, hogy az internetes videoközvetítésen keresztül élőben, valós időben és később is követhessék a vitákat;
S. mivel egyedi módszert fogadtak el a gyermekek jólétével kapcsolatos petíciók elbírálásával kapcsolatban, és 2015. szeptember 17-én különleges munkacsoportot hoztak létre ebben a témakörben, melynek elnökévé Eleonora Evi képviselőnőt választották meg; hangsúlyozza, hogy a kézzelfogható eredmények elérése és a petíciók kezelésével kapcsolatos indokolatlan késedelmek elkerülése érdekében minden munkacsoportnak egyértelmű meghatalmazással kell rendelkeznie;
T. mivel a petíció benyújtói a petíció benyújtásával párhuzamosan gyakran a Bizottsághoz is panaszt nyújtanak be, aminek következménye kötelezettségszegési eljárás is lehet; mivel 2015-ben az Európai Parlament petíciók és kérdések útján figyelmeztette a Bizottságot azokról a hiányosságokról, amelyek bizonyos uniós jogszabályok tagállamok általi alkalmazásában és végrehajtásában merültek fel;
U. mivel e petíciók nyomán kifogások fogalmazódtak meg a környezetvédelem témakörében; mivel az Európai Bizottság felszólító levelet küldött Finnországnak a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló irányelv átültetése kapcsán; mivel az Európai Bizottság öt másik, környezetvédelemmel kapcsolatos esetben kétoldalú párbeszédet kezdeményezett a szóban forgó tagállamokkal; mivel ezek az esetek a palagázhoz, a farkasállomány kezeléséhez, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv helytelen alkalmazásához és a tagállami jogszabályoknak a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló irányelv előírásainak való megfelelőségéhez kapcsolódtak;
V. mivel a polgárok petíciói érintették még az igazságszolgáltatás és az igazságügyi együttműködés témakörét, és a Bizottság az egyik petíció nyomán kétoldalú párbeszédet kezdeményezett az egyik tagállammal a tagállam által a házasságkötést követő névváltoztatásra vonatkozó korlátozásairól;
W. mivel a Bizottság bizonyos petíciók nyomán további kétoldalú megbeszéléseket indított több tagállammal az ingatlanadóról és a diákok által fizetendő helyi lakhatási adóról;
X. mivel a Bizottság a nemzeti jogba való átültetésre és a nemzeti jogszabályok rendszeres megfelelőségi ellenőrzéseire alapozva igyekszik megerősíteni uniós jogszabályok alkalmazását; mivel a Bizottság bejelentette, hogy megfelelő intézkedéseket tesz, például új EU Pilot projekteket és kötelezettségszegési eljárásokat indít, amennyiben az uniós jogszabályok lehetséges megsértését észleli;
Y. mivel a Parlament bevonása ezen eljárásokba fokozottabb ellenőrzést tesz lehetővé a hatáskörrel rendelkező uniós intézmények által végzett vizsgálati munka felett; mivel egyetlen petíciót sem zárhatnak le mindaddig, amíg a Bizottság azzal kapcsolatban vizsgálatot folytat;
Z. mivel a Bizottság az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló éves jelentésében közzéteszi az uniós jog megsértéséhez kapcsolódó cselekvéseket és sajtóközlemények formájában tájékoztat a kötelezettségszegési eljárásokról; mivel a kötelezettségszegési eljárásokról szóló határozatok megtalálhatóak az „Europa” honlapon elérhető bizottsági adatbázisban; mivel az Európai Bizottságnak a Petíciós Bizottságban petíciókkal kapcsolatos ügyekben való közreműködéseire vonatkozó részletesebb tájékoztatás fokozná az átláthatóságot és javítaná a két intézmény közötti együttműködést;
AA. mivel a petíciókban leggyakrabban felvetett kérdések skálája széles, kapcsolódnak például a környezetvédelemhez (különösen a szennyvízkezeléshez, a hulladékkezeléshez, a vízgyűjtő-gazdálkodáshoz, valamint a földgáz és szénhidrogének feltárásához és kitermeléséhez), a fogyasztói jogok megsértéséhez, az igazságszolgáltatás alkalmazásához (különösen a kiskorúak feletti felügyeleti joghoz), az alapvető jogokhoz (különösen a gyermekek, a fogyatékkal élők és a kisebbségek jogaihoz), a személyek szabad mozgásához, a megkülönböztetéshez, a bevándorláshoz, a foglalkoztatáshoz és az állatjóléthez;
AB. mivel a Petíciós Bizottság 2014 végén indított portálja működik, bár még nem a végleges formájában; mivel a portál célja olyan elektronikus eszköz biztosítása az uniós polgárok és lakosok számára, amelyen keresztül petíciókat nyújthatnak be és végigkísérhetik azok elbírálását, továbbá elektronikusan aláírhatják a saját petícióikat és csatlakozhatnak más petíciót benyújtók számukra érdekes témájú petícióihoz; mivel bizonyos alapvető funkciók, például a keresőprogram hiányosságai, amelyek 2015 során és egészen a közelmúltig fennálltak, akadályozták, hogy a portál interaktív teret biztosítson a polgárok közötti információcsere számára; mivel ezt a problémát végül megoldották;
AC. mivel ez a portál arra szolgál, hogy átláthatóbbá és interaktívabbá tegye a petíciós folyamatot, és egyúttal hatékonyabb ügymenetet biztosít a petíciók benyújtói, az európai parlamenti képviselők és a nagyközönség számára; mivel a projekt második szakasza főleg a petíciók adminisztratív kezelésének javítására irányul;
AD. mivel a projekt további szakaszaiban bekövetkezett sorozatos késedelmek további munkaterhet idéztek elő a Petíciós Bizottság titkárságán belül, ugyanis manuálisan kellett feltölteni a vonatkozó fájlokat a különböző adatbázisokba; mivel még mindig vannak feltöltésre váró petíciók, ugyanis eddig csak a 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben beérkezett, még folyamatban lévő petíciók kerültek fel a portálra, és jelenleg is dolgoznak azon, hogy feltöltsék a 2016-ban beérkezett petíciókat;
AE. mivel bizonyos hiányosságokat – konkrétan a keresési funkciót és a petíció benyújtójának bizalmas kezelését – már orvosoltak, és mivel az ütemezésnek megfelelően 2016 második felétől kezdve dolgoznak a szolgáltatás hasznosabbá tételén és a polgárokkal való megismertetésén;
AF. mivel a petíciók elfogadhatósága az EUMSZ 227. cikkében megállapított feltételeken alapul; mivel az Unió tevékenységi területeire vonatkozó koncepció sokkal több a hatáskörök egyszerű felsorolásánál; mivel az elfogadhatatlanná nyilvánítás bírósági felülvizsgálat alá tartozhat, amennyiben az az említett feltételek szerint nem kellően indokolt;
AG. mivel az uniós jogszabályok tagállamokban történő megfelelő végrehajtásának biztosításáért elsődlegesen a nemzeti bíróságok felelősek; mivel ezzel összefüggésben az Európai Bíróság előzetes döntéshozatala a nemzeti jogrendszerek rendelkezésére álló hasznos eszköz; mivel ezt az eljárást eddig szinte egyáltalán nem használták, legfeljebb néhány tagállamban, de azokban is csak csekély mértékben; mivel ezt az elsődleges felelősség semmilyen körülmények között nem gátolhatja a Bizottságot abban, hogy a Szerződések őreként proaktívabb szerepet játsszon az uniós jognak való megfelelés biztosításában; mivel a petíciók alternatív és független vizsgálati és ellenőrzési módot kínálnak az uniós jogszabályoknak való megfelelés tekintetében, és mivel e két alternatív eljárás ezért nem zárhatja ki kölcsönösen egymást;
AH. mivel az európai polgári kezdeményezésnek olyan fontos eszköznek kell lennie, amely lehetővé teszi, hogy a polgárok közvetlenül részt vegyenek az uniós politikák kidolgozásában, és az e kezdeményezésben rejlő lehetőséget teljes mértékben ki kell aknázni, ugyanakkor biztosítani kell, hogy a polgárok teljesen tájékozottak legyenek az Unió hatáskörébe és a nemzeti hatáskörbe tartozó ügyeket illetően; mivel az európai polgári kezdeményezés és a petíciós jog közötti fő különbségekről jobban kell tájékoztatni a polgárokat; mivel a Parlamentnek különleges felelőssége van abban, hogy ez az eszköz tényleg sikeres legyen; mivel ahogyan az a 2015. február 22-i nyilvános meghallgatás felszólalásaiból is kiderült, az európai polgári kezdeményezéseket nyilvántartásba vevő szervezetek általános véleménye az, hogy a polgárok részvétele tekintetében a lehető legjobb eredmények elérése érdekében fel kell számolni az adminisztratív akadályokat;
AI. mivel a Petíciós Bizottság úgy véli, hogy több mint három évvel a 211/2011/EU rendelet alkalmazásának kezdőnapja, 2012. április 1-je után el kell végezni a rendelet végrehajtásának értékelését annak érdekében, hogy fel lehessen tárni a hiányosságokat, és működése javításának érdekében megvalósítható, konkrét javaslatokat lehessen tenni gyors felülvizsgálatára;
AJ. mivel 2015-ben a Petíciós Bizottság magas munkaterhelése miatt csak egy tényfeltáró látogatásra került sor a 2015-ben vizsgált petíciók vonatkozásában; mivel az Egyesült Királyságba 2015. november 5-én és 6-án szervezett, a szülők beleegyezése nélküli örökbefogadás kérdéséről szóló tényfeltáró látogatás által a küldöttség tagjai jobban megismerhették a helyzetet, mivel az ügyben érintett számos egyesült királyságbeli intézmény képviselőivel megvitathatták a kérdést;
AK. mivel ezek a látogatások a bizottság különös előjogának minősülnek és a bizottság munkájának alapvető részét képezik, ami a petíciók benyújtóival és az érintett tagállamok hatóságaival való kapcsolattartást is magában foglalja; mivel az ilyen küldöttségek tagjai – azonos feltételek mellett – a küldöttség minden tevékenységében részt vesznek, többek között a végső jelentés kidolgozásában is;
AL. mivel a Petíciós Bizottság felelősséggel tartozik az európai ombudsman hivatalával szemben, amelynek feladata az európai uniós intézmények és szervek részéről elkövetett hivatali visszásságok tárgyában az uniós polgárok és lakosok által benyújtott panaszok kivizsgálása, amiről a Petíciós Bizottság az európai ombudsman éves jelentése alapján ugyancsak éves jelentést készít;
AM. mivel Emily O’Reilly európai ombudsman 2015. május 26-án benyújtotta a 2014. évre vonatkozó éves jelentését Martin Schulznak, az Európai Parlament elnökének; mivel az európai ombudsman 2015. június 23-án az intézményével fenntartott kapcsolatokért felelős Petíciós Bizottság ülésén ismertette a jelentést;
AN. mivel a Petíciós Bizottság az Ombudsmanok Európai Hálózatának tagja, amely magában foglalja az Európai Unió tagállamainak, az uniós tagjelölt országoknak, valamint az Európai Gazdasági Térség és/vagy a schengeni térség más országainak nemzeti és a regionális ombudsmanjait, petíciós bizottságait és hasonló szerveit; mivel az Európai Parlament Petíciós Bizottsága az említett, jelenleg 36 országban 94 irodával rendelkező hálózat teljes jogú tagja;
AO. mivel minden egyes petíciót figyelmesen megvizsgálnak, és körültekintően foglalkoznak velük, és a petíciót benyújtó minden személynek ésszerű időn belül választ kell kapnia beadványára; mivel minden petíció benyújtójának tájékoztatást kell kapnia petíciója lezárásának indokairól;
AP. mivel minden petíciót benyújtó számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ügyét közvetlenül a Petíciós Bizottsághoz nyújtsa be;
1. rámutat arra, hogy a petíciós jognak meg kell erősítenie az Európai Parlament reagálási képességét, segítve az elsősorban az uniós jogszabályok átültetésével és alkalmazásával kapcsolatos problémák megoldását, ugyanis az Unió tevékenységi körébe tartozó és az elfogadhatósági feltételeknek megfelelő petíciók értékes információforrásnak bizonyulnak az uniós jogszabályok esetleges megsértésével kapcsolatos esetek azonosításához; felkéri a Bizottságot, hogy az uniós jogszabályok hatékony végrehajtásának biztosításához használja ki nagyobb mértékben a hatáskörét, például azáltal, hogy törekszik az EUMSZ 258. és 260. cikke szerinti kötelezettségszegési eljárás gyorsabb alkalmazásához;
2. kiemeli a Petíciós Bizottság által a polgárokat érintő problémák meghallgatása, valamint a megoldásukkal kapcsolatos segítségnyújtás vonatkozásában végzett munkát; úgy véli, hogy a petíciókon keresztül jobban lemérhető a közösségi jognak a lakosság mindennapjaira gyakorolt hatása, mivel a petíciók hidat képeznek a polgárok és az intézmények között;
3. hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottság számára lehetőség – és egyben nagy kihívás is –, hogy bizalmon alapuló és gyümölcsöző párbeszédet folytasson a polgárokkal, valamint megvan benne a potenciál arra, hogy közelebb hozza az intézményeket az uniós polgárokhoz; megállapítja, hogy ez minden bizonnyal elősegíti a részvételi demokrácia előmozdítását; úgy gondolja, hogy e cél elérése szempontjából elengedhetetlen a petíciókra megfelelő időben és minőségben adott válasz;
4. emlékeztet arra, hogy a Petíciós Bizottság nyilvános vitáin be kell tartani a petíciók benyújtóinak állampolgársága szerinti egyenlő és arányos képviseletet; a Petíciós Bizottság európai dimenziójának erősítése érdekében elő kell mozdítani valamennyi tagállam megfelelő és igazságos képviseletét a bizottság nyilvános vitáin; hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottságnak valamennyi elfogadható petíciót azonos jelentőségűnek kell tekintenie és objektíven kell kezelnie; kiemeli, hogy a valamely tagállam választási kampányára vonatkozó petíciókat nem kellene sürgősségi eljárással kezelni;
5. kiemeli, hogy a petíciók fontos szerepet töltenek be a jogalkotási folyamatban is, mivel azonosítják a közösségi jogszabályok átültetésében rejlő joghézagokat és hiányosságokat, továbbá hasznos és közvetlen forrásnak bizonyulnak más parlamenti bizottságok számára is a saját illetékességi körükben végzett jogalkotási munkájuk során; örvendetesnek tartja a Petíciós Bizottság és a többi parlamenti bizottság közötti fokozott együttműködést, valamint azt, hogy a plenáris üléseken gyakrabban foglalkoznak petíciókkal kapcsolatos ügyekkel; úgy véli, hogy a petíciók nem kizárólag a Petíciós Bizottság felelősségi körébe tartoznak, hanem valamennyi parlamenti bizottság megosztott felelősségének kell lenniük; üdvözli az arra irányuló szándékot, hogy a Parlamentben valamennyi parlamenti bizottság képviselőinek részvételével létrehozzanak egy informális petíciós hálózatot, melynek célja a petíciókkal kapcsolatos munka zökkenőmentes és hatékony koordinációja; úgy véli, hogy a hálózatnak lehetővé kell tennie annak jobb megértését, hogy a petíciók milyen szerepet töltenek be a parlamenti munkában, és meg kell erősítenie a petíciók benyújtói által felvetett témákkal foglalkozó bizottságok közötti együttműködést; felkéri az illetékes parlamenti bizottságokat, hogy fordítsanak kellő figyelmet a hozzájuk továbbított petíciókra, és tegyenek erőfeszítéseket a petíciók helyes elbírálásához szükséges információk megosztására;
6. elismeri, hogy a Parlament fontos politikai szerepet is betölt a Bizottság végrehajtási intézkedései tekintetében azáltal, hogy ellenőrzi az uniós jog végrehajtásának nyomon követéséről szóló éves jelentéseket, és megfelelő parlamenti állásfoglalásokat fogad el; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Petíciós Bizottság által a Parlament elé terjesztett állásfoglalásokat, amelyek petíciók alapján azonosítják az uniós jog alkalmazásával és végrehajtásával kapcsolatos konkrét hiányosságokat és felhívják a Bizottságot, hogy ennek megfelelően intézkedjen és számoljon be a Parlamentnek nyomonkövetési tevékenységéről; felhívja továbbá a Tanácsot és a Parlamentet, hogy a [2013/0140(COD) eljárás] (EU) .../... rendelet elfogadása során tegyenek konkrét intézkedéseket az ecetmuslicának (Drosophila melanogaster) az Unió külső határánál történő állategészségügyi ellenőrzések alóli mentességével kapcsolatban, amint azt biokémiával foglalkozó Nobel-díjas professzorok az 1358/2011. számú petícióban javasolták;
7. üdvözli, hogy 2015-ben lerövidült a petíciók kezelésének időtartama, ugyanakkor fenntartja, hogy a petíciók alapos kivizsgálásának és még gyorsabb feldolgozásának garantálása és mindeközben a petíciók minőségi kezelésének biztosítása érdekében haladéktalanul több technikai és emberi erőforrást kell biztosítani a Petíciós Bizottság titkársága számára; szorgalmazza a petíciók feldolgozásának digitalizálását, nevezetesen olyan új információs és kommunikációs technológiák bevezetése révén, amelyek garantálják a hatékony és kellő időben történő kezelést és a meglévő emberi erőforrások optimális kihasználását, megőrizve mindeközben a polgárok jogát arra, hogy hagyományos postai úton is benyújthassák petícióikat;
8. továbbra is fontos kötelezettségnek tartja, hogy a petíció benyújtója számára alaposan meg kell indokolni az elfogadhatatlanságot, illetve a petíció megalapozatlanság miatti lezárását;
9. üdvözli, hogy a Bizottság részt vesz a petíciós folyamatban és elkötelezett mellette, továbbá a lehető legrövidebb időn belül válaszol a Parlament által a részére küldött új petíciókra; rámutat arra, hogy az Európai Bizottság részletes válaszokat ad, és valamennyi hatáskörébe tartozó petícióval foglalkozik; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a körülményeikben vagy hátterükben bekövetkezett változások miatt felülvizsgálat céljából a Bizottsághoz küldött petíciókra adott válaszában a Bizottság számos alkalommal nem ad hozzá új elemet; sajnálatosnak tartja azon eseteket, amikor a Bizottság alapvetően az eljárási szempontokra helyezi a hangsúlyt, és nem foglalkozik az ügy lényegi részével; emlékezteti a Bizottságot, hogy az uniós jog potenciális megsértését felvető petíciókat csak a megfelelő vizsgálat befejezését követően lehet lezárni; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy általánosságban illetékes tisztviselőket küldjön a Petíciós Bizottság üléseire, ugyanis összességében jobb minőségű a petíciók kezelése, amikor a lehető legmagasabb beosztású tisztviselők képviselik a Bizottságot a vitákon; sajnálja, hogy a Petíciós Bizottság ülésein az Európai Bizottság válaszai általában csupán a Petíciós Bizottságnak küldött hivatalos válaszban leírtakra korlátozódnak, és nem szolgálnak olyan új vagy releváns információkkal, amelyek lehetővé tennék a felmerült kérdések megoldását; megállapítja, hogy az írásbeli válaszokat komolyan veszik, és a Petíciós Bizottság által rendezett szóbeli viták során magyarázatokat fűznek hozzájuk;
10. úgy gondolja, hogy a Bizottságnak a Szerződések őreként – és különösen környezetvédelmi kérdésekben – túl kellene lépnie az eljárásoknak való megfelelőség pusztán formai szempontú vizsgálatán, és inkább a központi probléma tényleges tartalmára kellene helyezni a hangsúlyt; emlékeztet az elővigyázatosság elvére és az uniós környezetvédelmi jogszabályok alapvető céljára, hogy megakadályozzák, hogy visszafordíthatatlan károk érjék az ökológiai szempontból érzékeny területeket, és sürgeti a Bizottságot, hogy olyan megközelítést alkalmazzon, amely lehetővé teszi hatáskörének és előjogainak előzetes alapon történő alkalmazását;
11. nem ért egyet az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2009. évi huszonhetedik éves parlamenti jelentés egyre többször elhangzó bizottsági értelmezésével, mely szerint a Bizottságnak jogában állna lezárni azokat az aktákat, amelyekkel kapcsolatban még nem tettek hivatalos lépéseket a kötelezettségszegési eljárás irányába, illetve felfüggeszteni a nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő, még le nem zárt kötelezettségszegési eljárásokat; ismételten megerősíti a szóban forgó jelentés eredeti szellemiségét, mely azt kéri, hogy a Bizottság – hatáskörén belül – fokozza az uniós jogszabályok következetes végrehajtásának biztosítására irányuló erőfeszítéseit, a kötelezettségszegési eljárásokat a nemzeti szintű igazságügyi eljárásoktól függetlenül használva;
12. a jövőben fokozottan ügyelni fog arra, hogy a Bizottság rendszeresen jelentést tegyen a Parlamentnek az egyes tagállamok ellen indított kötelezettségszegési eljárások alakulásáról, hogy jobb együttműködésre nyíljon lehetőség, és az érintett benyújtókat időben tájékoztassák a fejleményekről;
13. úgy gondolja, hogy az átláthatóság érdekében, a különböző uniós intézmények közötti jóhiszemű együttműködés szellemében és az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás értelmében a Bizottságnak kérésre és szükség esetén biztosítania kell a Parlament részére az EU Pilot eljárással kapcsolatos egyedi ügyek összegzését; emlékeztet a Petíciós Bizottság korábbi, az EU Pilot eljárás és a kötelezettségszegési eljárás dokumentumaihoz való hozzáférésre vonatkozó kérelmeire, mivel a petíciók gyakran ilyen eljárások kezdeményezéséhez vezetnek; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy tájékoztassa a Petíciós Bizottságot a közvetlenül a petíciókkal kapcsolatos kötelezettségszegési eljárások fejleményeiről; hangsúlyozza, hogy teljes átláthatóságot kell biztosítani a már lezárult EU Pilot eljárásokra és kötelezettségszegési eljárásokra vonatkozó információk közzététele terén;
14. úgy véli, hogy a petíciókkal kapcsolatos vizsgálatok eredményeként indított kötelezettségszegési eljárásokra vonatkozó szükséges információkat időben el kell juttatni a Parlament számára, különösen a Petíciós Bizottság kérésére;
15. elengedhetetlennek tartja a nemzeti parlamentekkel és azok illetékes parlamenti bizottságaival, valamint a tagállamok kormányaival folytatott együttműködés javítását, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a petíciókat a megfelelő és illetékes hatóságok kezeljék; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az illetékes nemzeti parlamenti bizottságokkal való rendszeres találkozók formájában strukturált párbeszédet kell indítani a tagállamokkal; üdvözli, hogy a német Bundestag petíciós bizottságának küldöttsége jelen volt a Petíciós Bizottság 2015. május 4-i ülésén; reméli, hogy az ilyen párbeszéd hozzá tud járulni a visszatérő ügyek, például a Jugendamtról szóló petíciók eredményes megoldásainak megtalálására irányuló lojális párbeszédhez; ösztönzi a tagállamok, valamint az érintett helyi és/vagy regionális hatóságok képviselőinek részvételét a Petíciós Bizottság ülésein; emlékeztet annak fontosságára, hogy a Tanács és a Bizottság képviselői legyenek jelen a Petíciós Bizottság ülésein és meghallgatásain;
16. elismeri az uniós jog tényleges alkalmazásának hatását az uniós intézmények hitelességének megerősítése szempontjából; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződésben foglalt petíciós jog az európai polgárság fogalmának fontos alkotóeleme, illetve az uniós jog alkalmazásának nyomon követésére és a lehetséges joghézagok felderítésére szolgáló valódi mérőeszköz; felszólítja a Petíciós Bizottságot, hogy szervezzen rendszeres találkozókat a nemzeti petíciós bizottságokkal annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet az európai polgároknak az Unióban és a tagállamokban felmerülő aggodalmaira, és az európai jogalkotás és végrehajtás minőségének javítása révén tovább erősítse jogaikat;
17. megismétli a Petíciós Bizottság 2013. évi tevékenységéről szóló, 2014. március 11-i állásfoglalásában(1) tett felhívást, amely szerint meg kell erősíteni a tagállamokkal folytatott strukturált párbeszédet, például a nemzeti petíciós bizottságok vagy más illetékes hatóságok tagjaival tartandó rendszeres találkozók révén; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék tudomásul a tényfeltáró látogatásokról készített jelentésekben és a párbeszédek során megfogalmazott ajánlásokat;
18. üdvözli, hogy 2015-ben 191 polgár közvetlenül a Petíciós Bizottsághoz nyújtotta be a petícióját; felidézi és támogatja a videokonferencia, illetve bármely olyan eszköz fokozott alkalmazását, amely abban az esetben is lehetővé teszi a petíciók benyújtói számára a Petíciós Bizottság munkájában való tevékeny részvételt, ha személyesen nem tudnak jelen lenni;
19. megállapítja, hogy a Bizottság korlátozóan és szűken értelmezi az Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének (1) bekezdését, amely – többek között – kimondja, hogy a Charta címzettjei „a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre”; megállapítja, hogy a Charta 51. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy „a Charta az uniós jog alkalmazási körét nem terjeszti ki az Unió hatáskörein túl”; emlékeztet arra, hogy az uniós polgárok várakozásai gyakran túlmutatnak a Chartán, és arra kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg az ilyen elvárásokhoz jobban alkalmazkodó, újfajta megközelítés alkalmazását; szorgalmazza a Charta alkalmazási körének tágabb értelmezését, és azt, hogy a Charta és a szerződések jövőbeni felülvizsgálatai során újra vizsgálják meg e cikk helytállóságát; kiemeli, hogy semmi sem gátolja a tagállamokat abban, hogy nemzeti jogszabályaikban teljes körűen alkalmazzák a Charta rendelkezéseit annak érdekében, hogy polgáraik alapvető jogainak védelmét az uniós jog végrehajtásán túlmenően biztosítsák, és emlékeztet arra, hogy a tagállamokra más nemzetközi kötelezettségek is vonatkoznak;
20. sajnálatosnak tartja, hogy a petíciók benyújtói még mindig nem kapnak elegendő információt a petíciók elfogadhatatlanná nyilvánításának okairól;
21. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság túlságosan szűken és szigorúan értelmezi az Európai Unió Alapjogi Chartájának 51. cikkét, amely szerint a „Charta rendelkezéseinek címzettjei – a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembevétele mellett – az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre”; emlékeztet arra, hogy a Charta 51. cikke miatt a polgárok elvárásai gyakran sokkal messzebbre mutatnak, mint amit a Charta jogi rendelkezései szigorúan megengednek, és éppen e cikk szűk és szigorú értelmezése miatt gyakran nem teljesülnek; kéri a Bizottságot, hogy az ilyen elvárásokhoz jobban alkalmazkodó, újfajta megközelítést alkalmazzon;
22. sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája még mindig nem terjed ki Lengyelország és az Egyesült Királyság polgárainak védelmére;
23. hangsúlyozza, hogy 2015 januárjában két képviselőt kineveztek a Petíciós Bizottság képviseletére a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szervezeteiben, és hogy e két képviselő 2015. augusztus 27–28-án a svájci Genfben részt vett az Európai Unió és a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság által elkészített előzetes jelentés elemzésében; kiemeli a Petíciós Bizottságnak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtása terén folyamatosan végzett fontos munkáját; tudomásul veszi, hogy 2015 rendkívül jelentős év volt, mivel először vizsgálta felül az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik szervezete az Unióban az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségek teljesülését; üdvözli azt a tényt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik bizottsága lehetőséget kapott arra, hogy a Petíciós Bizottság védelmi funkciójáról szóló valamennyi részletet meghallgassa; hangsúlyozza, hogy a Bizottság megkezdte az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogaival Foglalkozó Bizottsága záró észrevételeinek(2) beépítését a petíciók kezelésének folyamatába; üdvözli, hogy a Petíciós Bizottság által 2015. október 15-én megrendezett, „a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelme a beérkezett petíciók szemszögéből” című nyilvános meghallgatás nagy mértékben hozzáférhető volt; felhívja a figyelmet a „C” tematikus osztály megrendelésére készített, „A Petíciós Bizottságnak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtása terén betöltött védelmező szerepe” című tanulmány következtetéseinek fontosságára; fontosnak tartja, hogy a Petíciós Bizottság továbbra is rendezzen a fogyatékossággal kapcsolatos petíciókra összpontosító rendezvényeket; kéri, hogy erősítsék meg a Petíciós Bizottság és titkársága kapacitását, hogy megfelelő módon betölthesse védelmező szerepét; kéri, hogy jelöljenek ki egy tisztviselőt a fogyatékossággal kapcsolatos problémák kezelésének felelősévé; elismeri a bizottság által a fogyatékossággal kapcsolatban 2015-ben végzett jelentős nyomon követési tevékenységét olyan konkrétabb témákban, mint például a marrákesi szerződés megerősítése, a megkülönböztetés elleni irányelv korlátozásának feloldása, a fogyatékossággal élő személyek kulturális, oktatási vagy tudományos fejlődésének előmozdítására tervezett árucikkekre vonatkozó vámmentesség, illetve a családtagjaikat gondozók támogatása;
24. sürgeti a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrákesi szerződés gyors uniós szintű megerősítését annak ellenére, hogy az Európai Unió Bírósága előtt viták vannak a hatáskörök tekintetében; emlékeztet arra, hogy a 2015. szeptemberi záró észrevételeiben az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogaival Foglalkozó Bizottsága rámutatott bizonyos hiányosságokra az Unión belül az egyezménynek való teljes megfelelés tekintetében; megállapítja, hogy az Uniónak gyorsan el kell fogadnia egy módosított európai akadálymentesítési intézkedéscsomagot, amely hatékony és hozzáférhető jogérvényesítési és panasztételi mechanizmusokat tartalmaz; rámutat arra, hogy a Bizottság feladatait le kell választani a független nyomonkövetési keretrendszerről, biztosítandó, hogy a keretrendszer rendelkezzen a feladatainak ellátásához elegendő erőforrásokkal;
25. hangsúlyozza, hogy a polgárok által benyújtott petíciók témájuk szerint igen sokféle területre csoportosíthatók, ezek között szerepelnek az alapvető jogok, a gyermekjólét, a fogyatékossággal élő személyek jogai, a kisebbségekhez tartozó személyek jogai, a gyermekek jogai, a belső piac, a környezetvédelmi jogok, a munkaügyi viszonyok, a migrációs politikák, a kereskedelmi megállapodások, a közegészségügyi kérdések, a közlekedés, az állatok jogai és a hátrányos megkülönböztetés;
26. sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság az állatjólét különböző aspektusaival kapcsolatos petíciókra adott válaszaiban nagyon korlátozóan értelmezi az EUMSZ 13. cikke szerinti felelősségi körét; sürgeti a Bizottságot, hogy gondolja át jelenlegi felfogását, és vizsgálja meg jobban jogalapját abban a tekintetben, hogy szerepet vállaljon az állatjogok Unió-szerte történő hatékonyabb védelmének biztosításában;
27. hangsúlyozza a gyermekek jogaival kapcsolatos petíciók érzékeny jellegét, mivel ilyen esetekben gyors és megfelelő választ kell adni a petíciók benyújtóinak aggodalmaira, ugyanakkor védelmezni kell a gyermekek mindenek felett álló érdekét a Petíciós Bizottság által a petíciók vizsgálata folyamán esetlegesen szervezett tényfeltáró látogatások során;
28. úgy véli, hogy a nyilvános meghallgatások szervezése fontos eszköz a polgárok által felvetett, az Unió tevékenységi körébe tartozó problémák alaposabb kivizsgálásához, valamint az Unió működésének általános aspektusai és az azzal kapcsolatos alapvető hiányosságok tekintetében; felhívja a figyelmet az európai polgári kezdeményezésről az Alkotmányügyi Bizottsággal közösen 2015. február 26-án, a petíciós jogról 2015. június 23-án, a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelméről 2015. október 15-én és az élveboncolás elleni („Stop Vivisection”) európai polgári kezdeményezésről három másik bizottsággal közösen 2015. május 11-én szervezett nyilvános meghallgatásokra, és hasznosnak tartja a határokon átnyúló örökbefogadásról a Jogi Bizottsággal együtt 2015. december 1-jén megrendezett munkaértekezletet is;
29. úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezés a polgárok számára biztosított új politikai jog, illetve a részvételi demokrácia releváns eszköze a politikai menetrend kialakítására az Európai Unióban, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy közvetlenül és aktívan részt vegyenek az őket érintő projektekben és folyamatokban, és azon a véleményen van, hogy a legjobb eredmények elérése és a lehető legtöbb uniós polgár arra való ösztönzése érdekében, hogy részt vegyenek az európai integrációs folyamat továbbfejlesztésében, az ebben rejlő potenciált kétségkívül teljes mértékben ki kell aknázni és jelentősen növelni kell; úgy véli továbbá, hogy az Unió kiemelt célkitűzései közé kell sorolni az alapvető jogok védelmének, valamint az uniós intézmények demokratikus legitimációjának és átláthatóságának további növelését; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az európai polgári kezdeményezésről szóló 2015. október 28-i európai parlamenti állásfoglalásban(3) szereplő ajánlásokat be kell tartani, ezzel garantálva az európai polgári kezdeményezés benyújtásához való jog tényleges gyakorlását; ismételten kötelezettséget vállal arra, hogy proaktívan részt vesz a sikeres kezdeményezésekre vonatkozó nyilvános meghallgatások szervezésében; kötelezettséget vállal arra, hogy intézményi szinten elsőbbséget biztosít e részvételi folyamat hatékonysága számára, és megfelelő jogalkotási nyomon követésről is gondoskodik;
30. sajnálja, hogy az Európai Bizottság úgy véli, hogy túlságosan korai a három éve, 2012. április 1-je óta alkalmazandó 211/2011/EU rendelet felülvizsgálata; úgy véli, hogy mélyreható értékelést kell adni a rendelet végrehajtásáról az összes fellelt hiányosság orvoslása és a hamarosan következő felülvizsgálathoz életképes megoldások felvetése céljából, annak biztosítása mellett, hogy az európai polgári kezdeményezéshez szükséges eljárások és feltételek valóban világosak, egyszerűek, könnyen alkalmazhatóak és arányosak legyenek; üdvözli a Bizottság európai polgári kezdeményezésről szóló, 2015. március 31-i jelentését és az európai ombudsman OI/9/2013/TN. sz. határozatát, és felhívja a Bizottságot, hogy az eszköz felülvizsgálata során biztosítsa, hogy az európai polgári kezdeményezés tényleges hozzájárulást jelentsen az Unió számára az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban, valamint hogy a megfelelő nyomon követés biztosítása érdekében minden megfelelő jogi intézkedést hajtsanak végre, ha egy polgári kezdeményezést sikeresen befejezettnek tekintenek; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a felderített hiányosságokra tekintettel a lehető leghamarabb tegye közzé a 211/2011/EU rendelet reformjára vonatkozó javaslatát;
31. felhívja a figyelmet (a beérkezett petíciók alapján) a jelzálogra vonatkozó spanyolországi jogszabályokról és a kockázatos spanyol pénzügyi eszközökről szóló 2015. október 8-i állásfoglalására(4), amelyben a Parlament egy sor ajánlást fogalmazott meg a jelzálogjogra vonatkozó uniós jogszabályok helyes alkalmazásáról és banki visszaélések elleni küzdelemről; felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan felügyelje a jelzáloghitelről szóló 2014/17/EU irányelv és a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv alkalmazását az összes tagállamban, és ossza meg a bevált gyakorlatokat a pénzügyi gondokkal küzdő uniós polgárok védelmének javítása érdekében;
32. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bizonyítékok vannak az igazságszolgáltatáshoz való jog megfelelő biztosításával kapcsolatban bizonyos tagállamokban tapasztalható hiányosságokra vonatkozóan, amelyekre a petíciók feldolgozása során derült fény; úgy gondolja, hogy ez olyan lényeges kérdés, amellyel haladéktalanul foglalkozni kell az Unió megfelelő demokratikus működésének és annak garantálása érdekében, hogy az Unió polgárai és lakosai gyakorolhassák alapvető jogaikat; úgy gondolja, hogy az Uniónak az Aarhusi Egyezmény igazságszolgáltatáshoz való jogra vonatkozó pillérének a környezetvédelmi kérdésekre való alkalmazásával példát kellene mutatnia;
33. felhívja a figyelmet a Petíciós Bizottság 2014-ben végzett tevékenységeiről(5) szóló, 2016. január 21-i, illetve az európai ombudsman 2014-ben végzett tevékenységeiről szóló éves jelentésről(6) szóló, 2016. február 25-i állásfoglalására;
34. örvendetesnek tartja, hogy a tényfeltáró látogatásokkal kapcsolatos tevékenység visszaáll egy normális/átlagos szintre, és arra számít, hogy a következő években, egészen a jogalkotási időszak végéig teljes mértékben kiaknázzák a Petíciós Bizottság e konkrét előjogában rejlő lehetőséget; kiemeli az egyes látogatásokat követően összeállított munkadokumentumok fontosságát, és arra ösztönzi a különböző érintett hatóságokat, hogy kellőképpen vegyék figyelembe azokat; úgy gondolja, hogy rendszeres időközönként értékelni kell az ajánlások betartásának mértékét;
35. kiemeli a Petíciós Bizottság 2015-ben végzett munkáját azzal kapcsolatban, hogy létrehozzanak egy portált a petíciók benyújtói számára, amelyen regisztrálhatnak, petíciót nyújthatnak be, kísérő dokumentumokat tölthetnek le, valamint csatlakozhatnak már elfogadhatónak nyilvánított petíciókhoz; rámutat az említett portál naprakésszé tételére, melynek során feltöltötték a 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben regisztrált petíciókat; üdvözli, hogy a kereséssel, csatlakozással és a petíció benyújtójának bizalmas kezelésével kapcsolatos funkciókat átalakították és továbbfejlesztették;
36. emlékeztet a petíciós portállal kapcsolatos projekt még hátralévő fázisainak lezárásához szükséges intézkedésekre, melyek lezárását követően a petíció benyújtója valós időben tájékozódhat petíciója állapotáról és automatikus értesítést kaphat a feldolgozási eljárás változásairól, például az elfogadhatóvá nyilvánításról, a Bizottság válaszának beérkezéséről vagy arról, hogy petíciója felkerült a Petíciós Bizottság ülésének napirendjére, és megkapná az internetes videoközvetítésre mutató hivatkozást, és így a Petíciós Bizottság titkárságától egyértelmű és közvetlen tájékoztatáshoz jut; kiemeli, hogy a portál rendkívül fontos információforrás az uniós polgárok számára, ezért tájékoztatást kell adni a petíciók életciklusáról;
37. felhívja a figyelmet a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról szóló 910/2014/EU rendelet elfogadására; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a 28 tagállam bármelyikéből érkező, elektronikus aláírással ellátott beadványokat a Petíciós Bizottságnak és a többi európai uniós intézménynek is el kell fogadnia;
38. kiemeli a SOLVIT – a tagállamok között létrejött problémamegoldó hálózat – jelentős szerepét, amelyet a tagállamok és a nemzeti közigazgatásaik alá tartozó nemzeti SOLVIT-központok közreműködésével alaposan, a benne rejlő lehetőségek teljes körű kihasználásának céljával tovább kellene fejleszteni, és kéri, hogy biztosítsanak több forrást a hálózat számára, és szisztematikusabban elemezzék a SOLVIT hálózatán keresztül azonosított problémákat, mivel ez a hálózat segít hű képet adni az egységes piac zavarairól;
39. felszólítja az Egyesült Királyságot, hogy vegye tudomásul a 2015. november 5–6-án Londonban rendezett tényfeltáró misszió jelentésében megfogalmazott és a Petíciós Bizottság által 2016. április 19-én elfogadott ajánlásokat;
40. hangsúlyozza az európai ombudsmannal folytatott együttműködés jelentőségét, valamint az Európai Parlament részvételének fontosságát az Ombudsmanok Európai Hálózatában; üdvözli az ombudsman és a Petíciós Bizottság között az intézményi kereten belül kialakított jó kapcsolatokat; elismeri az ombudsman arra irányuló munkáját, hogy az Unióban javuljon a közigazgatás minősége, és különösen méltányolja, hogy az ombudsman az egész év folyamán rendszeresen közreműködik a Petíciós Bizottság munkájában;
41. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, petíciós bizottságaiknak és nemzeti ombudsmanjaiknak vagy hasonló illetékes szerveiknek.
Elfogadva az ENSZ-bizottság tizennegyedik ülésén (2015. augusztus 17. – szeptember 4.); lásd: http://tbinternet.ohchr.org/_layouts/treatybodyexternal/Download.aspx?symbolno=CRPD%2fC%2fEU%2fCO%2f1&Lang=en
– tekintettel a Tanács 2016. március 8-i határozataira, melyek felhatalmazták a Bizottságot arra, hogy kezdje meg Kínával és Japánnal a repülésbiztonsági megállapodásokról szóló tárgyalásokat,
– tekintettel a Tanács 2016. június 7-i határozataira, amelyek felhatalmazzák a Bizottságot arra, hogy kezdje meg a tárgyalásokat a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN), Törökországgal, Katarral és az Egyesült Arab Emírségekkel az uniós szintű légi közlekedési megállapodásokról,
– tekintettel „Az Európai Unió légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitikája – a jövőbeli kihívások kezelése” című, 2012. szeptember 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0556),
– tekintettel az „Európai légi közlekedési stratégia” című, 2015. december 7-i bizottsági közleményre (COM(2015)0598),
– tekintettel a légi közlekedésről szóló, 2015. november 11-i állásfoglalására(1),
– tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra(2) (a továbbiakban: keretmegállapodás) és különösen annak 23–29. pontjára, valamint II. és III. mellékletére,
– tekintettel a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, különösen a mauritiusi ügyben (C-658/11) hozott 2014. június 24-i ítéletére és a tanzániai ügyben (C-263/14) hozott 2016. június 14-i ítéletére,
– tekintettel az Európai Parlament és a Tanács között létrejött, a közös kül- és biztonságpolitikától eltérő kérdésekkel kapcsolatos tanácsi minősített adatoknak az Európai Parlament részére történő továbbításáról és ezen adatoknak az Európai Parlament általi kezeléséről szóló, 2014. március 12-i intézményközi megállapodásra(3),
– tekintettel az Európai Parlament Elnökségének 2013. április 15-i határozatára a bizalmas információk Európai Parlament általi kezelésére irányadó szabályokról,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság elnöke és a közlekedésért felelős európai biztos között 2016. január 19-i és 2016. március 18-i levélváltás útján létrejött megállapodás szerinti, a nemzetközi légi közlekedési tárgyalásokra vonatkozó információnyújtás – többek között bizalmas információkhoz való hozzáférés – gyakorlati eljárásaira,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 218. cikkére,
– tekintettel a nemzetközi légi közlekedési megállapodásokról a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000128/2016 – B8-1807/2016),
A. mivel az európai légi közlekedési stratégiában a Bizottság javasolta, hogy kezdjenek tárgyalásokat repülésbiztonsági megállapodások megkötéséről Japánnal és Kínával, illetve uniós szintű légi közlekedési megállapodásokról Kínával, Törökországgal, Mexikóval, az Öböl menti Együttműködési Tanács hat tagállamával, Örményországgal és az ASEAN-nal;
B. mivel a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy megnyissa a repülésbiztonsági megállapodásokról szóló tárgyalásokat Japánnal és Kínával, valamint hogy kezdje meg az ASEAN-nal, Törökországgal, Katarral és az Egyesült Arab Emírségekkel az uniós szintű légi közlekedési megállapodásokról szóló tárgyalásokat;
C. mivel a rendes jogalkotási eljárás hatálya alá tartozó területeket felölelő megállapodások megkötéséhez a Parlament jóváhagyása szükséges;
D. mivel amikor a Bizottság az Unió, illetve harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek közötti megállapodásokról tárgyal, a Parlamentet „az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell”(az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdése);
E. mivel a keretmegállapodásnak biztosítania kell az intézmények hatásköreinek és kiváltságainak a lehető leghatékonyabb és legátláthatóbb gyakorlását;
F. mivel a Bizottság ebben a keretmegállapodásban kötelezettséget vállalt arra, hogy tiszteletben tartja a Parlamenttel és a Tanáccsal szembeni egyenlő bánásmód elvét a jogalkotási és költségvetési ügyekben, különösen az ülésekhez való hozzáférés, valamint a hozzájárulások és egyéb információk továbbítása tekintetében;
1. hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a tárgyalások végén döntést tudjon hozni arról, hogy megadja-e egyetértését vagy sem, a Parlamentnek kezdettől fogva követnie kell a folyamatot; úgy ítéli meg, hogy a többi intézménynek is érdeke, hogy korai szakaszban azonosítsák és kezeljék mindazokat az aggályokat, amelyek súlyuk alapján kérdésessé tehetik a Parlament hajlandóságát egyetértésének megadására;
2. emlékeztet, hogy a keretmegállapodás többek között rögzíti, hogy az Európai Parlamentet a folyamatban lévő eljárásról rendelkezésre álló információ alapján és – szükség esetén – a bizalmas jelleg tiszteletben tartása mellett a kezdetektől fogva rendszeresen tájékoztatni kell a tárgyalások összes szakasza során;
3. elvárja a Bizottságtól, hogy tájékoztassa az illetékes bizottságot arról a szándékáról, hogy tárgyalásokat kezdeményez nemzetközi légi közlekedési megállapodások megkötéséről és módosításáról; elvárja a Bizottságtól, hogy jusson megegyezésre a Tanáccsal és a tárgyalópartnerekkel annak érdekében, hogy az Európai Parlament képviselői számára a Tanáccsal párhuzamosan és egyenrangú félként hozzáférést biztosítsanak minden releváns dokumentumhoz, beleértve a tárgyalási irányelveket és az egységes szerkezetbe foglalt szövegeket;
4. rámutat, hogy a fent említett információkat a keretmegállapodás 24. cikke értelmében oly módon kell továbbítani a Parlamenthez, hogy az szükség esetén véleményt tudjon nyilvánítani; határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a Parlamentnek arról, hogy a Parlament véleménye milyen módon lett figyelembe véve;
5. emlékeztet, hogy az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdése értelmében a Tanácsnak és a Bizottságnak kötelessége haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni a Parlamentet az eljárás valamennyi szakaszában;
6. elismeri, hogy amennyiben a Parlament érzékeny információkat kap a folyamatban lévő tárgyalásokról, köteles gondoskodni a teljes titoktartásról;
7. megállapítja, hogy eljárási szabályzata szerint a Parlament „az illetékes bizottság jelentése alapján [...] ajánlásokat fogadhat el, és kérheti, hogy ezeket [a tárgyalási szakaszban lévő nemzetközi megállapodás] megkötése előtt figyelembe vegyék” (108. cikk (4) bekezdés);
8. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.