Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bahreinről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Mohamed Ramadan ügyéről szóló 2016. február 4-i(1), a Bahreinről szóló 2016. július 7-i(2) és a halálbüntetésről szóló 2015. október 8-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő), Federica Mogherini szóvivőjének a Bahreinben végrehajtott kivégzésekről szóló, 2017. január 15-i és a Kuvait Államban végrehajtott közelmúltbeli kivégzésekről szóló, 2017. január 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Unió nevében Federica Mogherini alelnök/főképviselőnek, illetve Thorbjørn Jaglandnak, az Európa Tanács főtitkárának a halálbüntetés elleni európai és világnapról szóló, 2015. október 10-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó, Agnes Callamard és a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemmel foglalkozó különleges ENSZ-előadó, Nils Melzer 2017. január 25-i nyilatkozatára, amelyben nyomatékosan felhívják a bahreini kormányt, hogy vessenek véget az új kivégzéseknek, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Rupert Colville szóvivőjének Bahreinről szóló, 2017. január 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a halálbüntetésről, a kínzásról, a véleménynyilvánítás szabadságáról és az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos új uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre, amely az emberi jogok védelmét és felügyeletét kívánja valamennyi uniós szakpolitika középpontjába állítani,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének 2. cikkére, valamint az ahhoz csatolt 6. és 13. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1. és 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió és annak tagállamai, valamint az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) országai között 1988-ban létrejött együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a 25. EU–ÖET Vegyes Tanácsa és Miniszteri Ülése 2016. július 18-i találkozójának következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló határozataira, különösen a 2014. december 18-i és legutóbbi, 2016. december 19-i határozatára,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményre, a gyermek jogairól szóló egyezményre és az Emberi Jogok Arab Chartájára, amelyeknek Kuvait és Bahrein is részes fele,

–  tekintettel a halálbüntetésre ítéltek jogainak védelmét garantáló biztosítékokra, amelyeket a Gazdasági és Szociális Tanács 1984. május 25-i 1984/50. számú határozatával fogadott el,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának a Kuvaitról szóló, harmadik időszakos jelentésre vonatkozó, 2016. augusztus 11-én elfogadott záró észrevételeire,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és különösen annak 15. cikkére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), különösen annak 18. cikkére, valamint a halálbüntetésről szóló második fakultatív jegyzőkönyvére, illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a hontalan személyek jogállásáról szóló, 1954. évi ENSZ-egyezményre és a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. évi egyezményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) szerint több mint 160 – jogrendszer, hagyomány, kultúra és vallási háttér tekintetében eltérő berendezkedésű – ENSZ-tagállamban vagy eltörölték a halálbüntetést, vagy nem alkalmazzák azt a gyakorlatban;

B.  mivel a kuvaiti hatóságok 2017. január 25-én hét embert végeztek ki, köztük a királyi család egyik tagját: Mohamad Sahed Mohamad Szanvar Husszaint, Jakatia Midon Pavát, Amakeel Ooko Mikunint, Naszra Juszef Mohamad al-Anzit, Szajed Radi Dzsumát, Szamír Taha Abdulmadzsed Abduldzsalélt és Fajszal Abdullah Dzsaber Asz-Szabahot, akik közül a legtöbbet gyilkosság miatt ítéltek el; mivel a foglyok közül öten külföldi állampolgárok – két egyiptomi, egy bangladesi, egy Fülöp-szigeteki és egy etiópiai –, hárman pedig nők voltak; mivel ezek voltak az első kivégzések az országban 2013 óta, amikor is a kuvaiti hatóságok egy hatéves moratóriumot követően öt személyt végeztek ki;

C.  mivel az Emberi Jogok Öböl-menti Központja és más emberi jogi szervezetek dokumentálták, hogy a kuvaiti büntető igazságszolgáltatási rendszer megsértette a jogszerű eljárást, ami megnehezítette, hogy a terheltek tisztességes eljárásban részesüljenek; mivel a külföldi háztartási alkalmazottak különösen kiszolgáltatottak, mivel nem részesülnek sem szociális, sem jogi védelemben;

D.  mivel Bahrein hatéves moratóriumnak véget vetve, 2017. január 15-én sortűz által kivégezte Ali Asz-Szingaszét, Abbasz Asz-Szameát és Szami Musaimát;

E.  mivel az OHCHR szerint a kivégzésekre úgy került sor, hogy a tisztességes eljárásra vonatkozó normákat súlyosan megsértették; mivel a három férfit azzal vádolták meg, hogy 2014-ben Manamában bombát robbantottak, amivel több ember, köztük három rendőrtiszt halálát okozták; mivel beszámolók szerint mindhármukból kínzással csikarták ki beismerő vallomásaikat, amelyeket később az ítélethozatalkor elsődleges bizonyítékként használtak fel; mivel megfosztották őket állampolgárságuktól, megtagadták tőlük az ügyvéd igénybevételét, és az ítélethozatal után kevesebb mint egy héttel kivégezték őket, családjukat előzetesen nem tájékoztatták, és nem kaptak lehetőséget arra sem, hogy kegyelmet kérjenek;

F.  mivel a bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó e kivégzéseket „bírósági eljárás nélküli kivégzéseknek” nyilvánította annak alapján, hogy a három férfi egyikének sem biztosították az ICCPR 14. cikkében rögzített, a tisztességes eljáráshoz való jogokat;

G.  mivel az emberi jogi főbiztos „megdöbbenésének” adott hangot a kivégzések miatt, és elmondta, hogy „súlyos kételyek” merültek fel azzal kapcsolatban, hogy e férfiak tisztességes eljárásban részesültek-e;

H.  mivel Bahreinben további két férfira, Mohamad Ramadanra és Husszein Musszára róhatnak ki halálbüntetést; mivel mindkét férfi azt állítja, hogy kínzással vették rá őket főbenjáró bűncselekmények elkövetésének beismerésére, és bármikor kivégezhetik őket;

I.  mivel egy bahreini-dán állampolgár, az Emberi Jogok Öböl-menti Központjának alapító igazgatója, Abdulhadi Ak-Kavadzsa, valamint egy korábban Svédországban élő matematikatanár, Khalil Ah-Halvacsi véleményük békés kinyilvánításával kapcsolatos vádak alapján továbbra is börtönben ül;

1.  mélységesen elítéli Kuvait és Bahrein azon döntését, hogy visszatér a halálbüntetés alkalmazásának gyakorlatához; ismételten elítéli a halálbüntetés alkalmazását, és határozottan támogatja, hogy a halálbüntetés eltörlése felé tett lépésként vezessenek be moratóriumot annak alkalmazására vonatkozóan;

2.  felhívja őfelsége Hamad bin Ísza al-Kalifát, Bahrein sejkjét, hogy akadályozza meg Mohamed Ramadan és Husszein Mussza kivégzését, továbbá kéri a bahreini hatóságokat, hogy a nemzetközi normákkal összhangban biztosítsák az ügyek újratárgyalását; emlékeztet arra, hogy az eljárások során elkövetett emberi jogi visszaélésekre vonatkozó állításokat megfelelően ki kell vizsgálni;

3.  hangsúlyozza, hogy a gyermek jogairól szóló egyezmény és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kifejezetten tiltja a halálbüntetés alkalmazását a 18 év alatti személyek által elkövetett bűncselekmények esetében;

4.  felszólítja Kuvait és Bahrein kormányát, hogy haladéktalanul intézzen nyílt meghívást a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemmel foglalkozó különleges ENSZ-előadóhoz, hogy látogasson el az országba, és biztosítson számára akadálytalan bejutást a fogva tartottakhoz és valamennyi fogvatartási létesítményhez;

5.  emlékeztet arra, hogy az Unió ellenzi a halálbüntetést, és azt kegyetlen és embertelen büntetésnek tekinti, amely nem jelent elrettentő erőt a bűnöző magatartással szemben, és tévedés esetén visszafordíthatatlan;

6.  felhívja Kuvaitot és Bahreint, hogy írják alá és ratifikálják a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvét, amelynek célja a halálbüntetés eltörlése;

7.  nyomatékosan kéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy folytassák a halálbüntetés alkalmazása elleni küzdelmüket; nyomatékosan felszólítja Bahreint és Kuvaitot, hogy tegyenek eleget a nemzetközi minimumnormáknak, és szűkítsék a halálbüntetés hatályát és alkalmazását; nyomatékosan kéri az EKSZ-t, hogy továbbra is éberen figyelje az e két országban és általánosságban az Arab-öböl térségében bekövetkező fejleményeket, és használja fel a rendelkezésére álló valamennyi befolyásolási eszközt;

8.  újból megerősíti, hogy a harmadik országokban működő uniós vállalkozások tevékenységeinek maradéktalanul meg kell felelniük a nemzetközi emberi jogi normáknak; határozottan elítéli a fegyverkereskedelemmel és az emberi jogok elnyomására használt technológiák kereskedelmével kapcsolatos megállapodásokat;

9.  nyomatékosan kéri az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy járjanak közben a bahreini kormánynál annak érdekében, hogy bocsássák szabadon Nabíl Radzsabot és mindazokat, akiket csupán a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának békés gyakorlása miatt tartanak fogva, valamint hogy nyomatékosan szólítsák fel a bahreini kormányt a túlzott erőszak tüntetőkkel szembeni alkalmazásának, illetve az állampolgárság önkényes megvonásával kapcsolatos;

10.  kéri Abdulhadi ak-Kavaja és Halil ah-Halvacsi szabadon bocsátását;

11.  felhívja a bahreini kormányt, hogy maradéktalanul hajtsa végre a Bahreini Független Vizsgálóbizottság (BICI) jelentése, az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés és a Nemzeti Emberi Jogi Intézet által megfogalmazott ajánlásokat; továbbra is támogatja Kuvait reformokra irányuló erőfeszítéseit;

12.  felhívja a bahreini hatóságokat, hogy folytassanak nemzeti konszenzusra irányuló párbeszédet a tartós és inkluzív nemzeti megbékélés megteremtése és a válság fenntartható politikai megoldásainak megtalálása érdekében; megjegyzi, hogy bármely fenntartható politikai folyamatban lehetőséget kell biztosítani a jogos és békés bírálatok szabad kifejtésére;

13.  tudomásul veszi, hogy Bahreinben a 2011. évi felkelés hatodik évfordulója alkalmából tüntetések zajlanak; felhívja a bahreini hatóságokat annak biztosítására, hogy a biztonsági erők maradéktalanul tiszteletben tartsák a békésen tiltakozók jogait, továbbá tartózkodjanak a túlzott erőszak, az önkényes fogva tartás és a kínzások alkalmazásától, valamint az emberi jogokat sértő egyéb cselekményektől;

14.  ösztönzi az Európai Unió, annak tagállamai és az Öböl-menti országok – köztük Kuvait és Bahrein – közötti párbeszédet és kétoldalú és többoldalú kezdeményezéseket az emberi jogokkal kapcsolatos kérdésekben, valamint más, közös érdeklődésre számot tartó területeken; felhívja az EKSZ-t és Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt, hogy ragaszkodjon a kuvaiti és bahreini hatóságokkal folytatott hivatalos emberi jogi párbeszéd kialakításához, összhangban az emberi jogi párbeszédekre vonatkozó uniós iránymutatásokkal;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Bahreini Királyság kormányának és parlamentjének, Kuvait Állam kormányának és parlamentjének, valamint az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagjainak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0044. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0315. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0348.