Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2148(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0385/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0385/2016

Viták :

PV 15/02/2017 - 17
CRE 15/02/2017 - 17

Szavazatok :

PV 16/02/2017 - 6.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0053

Elfogadott szövegek
PDF 401kWORD 62k
2017. február 16., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – Az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása
P8_TA(2017)0053A8-0385/2016

Az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása a munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása: a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentés értékeléséről (2016/2148(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet)(1),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2015. június 25-i (EU) 2015/1017 rendeletére az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap(8),

–  tekintettel a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című bizottsági közleményre (COM(2015)0639),

–  tekintettel a kohéziós politika megvalósításának meggyorsításáról szóló 2016. május 11-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az „Innovációt támogató szinergiákról: az európai strukturális és beruházási alapok, Horizont 2020 és más uniós innovációs alapok és programok” című 2016. július 6-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „A 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika egyszerűsítése és teljesítményorientáltsága felé” című, 2015. november 26-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a „Beruházás a növekedésbe és a munkahelyteremtésbe – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2016. február 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című bizottsági közleményről szóló 2016. május 25-i véleményére(12),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2015. július 9-i véleményére a partnerségi megállapodásokról és az operatív programokról folyó tárgyalások kimeneteléről(13),

–  tekintettel a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentésre (COM(2014)0473),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának (B. Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) „Az európai strukturális és beruházási alapok és más uniós eszközök közötti szinergiák maximalizálása az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében” című 2016. júniusi tanulmányára,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának (B. Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) „A közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentés értékelése” című 2016. szeptemberi tanulmányára,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának (B Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) „Pénzügyi eszközök a 2014 és 2020 közötti programozási időszakban: a tagállamok első tapasztalatai” című 2016. szeptemberi elemzésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0385/2016),

A.  mivel a kohéziós politika az EU költségvetésének jelentős részét képviseli, és a teljes kiadások körülbelül egyharmadát teszi ki;

B.  mivel a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló 454 milliárd eurós költségvetésükkel az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) az Európai Unió fő beruházáspolitikai eszközét képezik, és sok tagállamban az állami beruházások nélkülözhetetlen forrásait jelentik, hozzájárulva a foglalkoztatás, a növekedés és a beruházások növekedéséhez az EU egészében, egyúttal mérsékelve a regionális és helyi szinten jelentkező egyenlőtlenségeket a gazdasági, társadalmi és politikai kohézió előmozdítása érdekében;

C.  mivel a Bizottság által a 16. cikk (3) bekezdése alapján benyújtott jelentés alapját a partnerségi megállapodások képezik;

D.  mivel a 2014–2020 közötti időszak partnerségi megállapodásaira és operatív programjaira irányuló tárgyalások során korszerűsített, erősen kiigazított és intenzív eljárást követtek, teljesítmény-központú, előzetes feltételrendszert alkalmazó és tematikusan koncentrált új keretrendszerrel, amely ugyanakkor – egyebek mellett több régió és tagállam közigazgatási kapacitásainak hiányosságai miatt – súlyos késedelmeket eredményezett a kohéziós politika végrehajtásának tényleges megkezdése terén, amit az irányító hatóságok kijelölésére irányuló eljárás tovább lassított;

E.  mivel vitathatatlan, hogy a szabályozási keret 2013. végi, késői elfogadása miatt – amely a többéves pénzügyi keretről szóló elhúzódó tárgyalások és késői megállapodás következménye – az operatív programokat nem lehetett idejében elfogadni; mivel ennek következtében az operatív programok végrehajtása lassan indult, ezáltal befolyásolva a szakpolitika helyszíni megkezdését;

F.  mivel közös rendelkezéseket állapítottak meg mind az öt esb-alapra nézve, ezáltal erősítve a közöttük lévő kapcsolatot;

G.  mivel a kohéziós politikát a jelenlegi időszakban számos politikai és gazdasági kihívás éri, egyrészt a migrációs válsággal, másrészt a pénzügyi válsággal összefüggésben, mely utóbbi számos tagállamban az állami beruházások visszafogásához vezetett, így sok tagállamban az esb-alapok és a tagállami társfinanszírozás jelentik az állami beruházás fő eszközét;

H.  mivel a tematikus koncentráció, valamint az uniós prioritások és célkitűzések támogatása révén a 2014–2020 közötti programozási időszakban a kohéziós politikára célzottabb szakpolitikai megközelítés lett jellemző;

I.  mivel a jelenlegi finanszírozási időszakban az esb-alapok eredményközpontúbbak, és nagyobb eredményességet lehetővé tevő beruházási környezetre épülnek;

J.  mivel a kohéziós politika keretében megvalósított beruházásokat erőteljesebben hozzá kell igazítani az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia és az európai szemeszter prioritásaihoz;

K.  mivel a végrehajtás javításáért felelős munkacsoport elősegítette az alapok elosztása terén jelentkező szűk keresztmetszetek és elmaradások enyhítését;

Az eredmények megosztása, kommunikáció és láthatóság

1.  rámutat, hogy Európa gazdasági, társadalmi és politikai szempontból egyaránt nehéz időszakon meg keresztül, így minden eddiginél nagyobb szükség van egy olyan polgárközeli, a sajátos helyi törekvésekhez jobban illeszkedő, gazdasági növekedést és foglalkoztatást célzó hatékony beruházási politikára, amelynek európai hozzáadott értéket létrehozva az Unión belüli munkanélküliség és társadalmi egyenlőtlenségek leküzdésére kell törekednie; úgy véli, hogy a polgárok bizalmának visszanyerése érdekében az Uniónak kiigazítási folyamatokat kell elindítania az EUMSZ 9. cikkében foglalt követelmények teljesítése céljából;

2.  rámutat, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika alapos átdolgozáson ment keresztül, ami megköveteli a gondolkodásmód és a munkamódszerek megváltoztatását az irányítás minden szintjén, a horizontális koordinációt és az érdekelt felek részvételét, valamint – amennyire lehetséges – a közösségvezérelt helyi fejlesztést is beleértve; rámutat, hogy a közelmúltban megvalósított előremutató és példaértékű reformokat gyakran figyelmen kívül hagyják, és a kohéziós politikát kézzelfogható eredményekkel járó beruházási politika helyett még mindig gyakran hagyományos kiadási politikának tekintik;

3.  úgy véli, hogy a kohéziós politikához kapcsolódó projektekről szóló kommunikációnak az európai hozzáadott értékre, a szolidaritásra és a sikertörténetek előtérbe helyezésére kell összpontosítania, ugyanakkor hangsúlyoznia kell a bevált gyakorlatok cseréjének és a céljukat el nem érő projektekből adódó tanulságok levonásának fontosságát; ragaszkodik ahhoz, hogy az esb-alapokkal kapcsolatos kommunikációt korszerűbbé és intenzívebbé kell tenni; hangsúlyozza, hogy új eszközök feltárására és alkalmazására van szükség a kohéziós politika eredményeiről szóló tájékoztatás terén; úgy véli, hogy szükség van a regionális információ- és adatgyűjtésbe való beruházásra az adatbázisok létrehozására és naprakészen tartására irányuló erőfeszítések részeként, számba véve a helyi és regionális igényeket, sajátosságokat és prioritásokat, a már meglévő S3 platformhoz hasonlóan, ami lehetővé tenné, hogy az érdeklődő polgárok ténylegesen ellenőrizhessék a projektek európai hozzáadott értékét;

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy az esb-alapokkal kapcsolatos kommunikáció és láthatóság javítása érdekében nagyobb hangsúlyt kell helyezni az érdekelt felek és a kedvezményezettek részvételére, valamint a polgároknak a kohéziós politika kialakításába és végrehajtásába történő érdemi bevonására; emellett sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat, a régiókat és a városokat, hogy adjanak több tájékoztatást a kohéziós politika eredményeiről és a levonandó tanulságokról egyaránt, és terjesszenek elő koordinált és célzott cselekvési tervet;

Tematikus koncentráció

5.  üdvözli a tematikus koncentráció alkalmazását, mivel az hasznos eszköznek bizonyult a célzott szakpolitika megteremtése szempontjából, növelte a hatékonyságot az EU prioritásai és az Európa 2020 stratégia tekintetében, és elősegítette a tudás innovációvá, munkahelyekké és növekedéssé történő átalakításának folyamatát; ezért felhívja a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy hozzanak világos döntéseket a beruházási prioritásokról, és a projekteket az esb-alapok tekintetében meghatározott prioritások alapján válasszák ki, továbbá egyszerűsített és hatékony eljárásokat alkalmazzanak;

6.  megállapítja, hogy a tematikus koncentráció elemzésének ki kell mutatnia, hogy a tagállamok stratégiai döntései és a források tematikus célok közötti elosztása hogyan felel meg a területek egyedi igényeinek; sajnálja, hogy ez a szempont kevéssé jelenik meg a Bizottság 16. cikk szerinti jelentésében;

7.  úgy véli, hogy a kohéziós politika eredményeit és előnyeit eredményesebben kell kommunikálni, nem utolsósorban az uniós projektbe vetett bizalom helyreállítása érdekében;

8.  kitart amellett, hogy a kohéziós politikát továbbra is a tematikus koncentrációnak kell meghatároznia, ugyanakkor bizonyos fokú rugalmasságot is lehetővé kell tennie az egyes régiók sajátos igényeinek, különösen a legkevésbé fejlett régiók sajátos igényeinek megfelelő integrálása érdekében, amint az a rendeletekben szerepel; kéri az esb-alapokból történő beruházások folytatását az átmeneti régiókban a már felhasznált források és erőfeszítések segítségével elért eredmények megőrzése érdekében;

9.  különösen hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a városi vagy vidéki régiók, az úgynevezett leszakadó régiók, az átmeneti régiók és a tartós természeti vagy földrajzi hátrányban lévő régiók körülményeit, és megfelelő támogatási politikákat kell kidolgozni e területek fejlesztése érdekében, amelyek a kohéziós politika nélkül valószínűleg nem lennének képesek felzárkózni a fejlettebb régiókhoz; felszólítja a Bizottságot, hogy a településekkel és az EU növekedési központjainak tekintett nagyvárosi térségekkel közösen munkálkodjon olyan stratégiák követésén és bővítésén, amelyek a városi menetrend végrehajtására irányulnak; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy fontos a kellő rugalmasság lehetővé tétele a tagállamok és a régiók számára, hogy támogatást adjanak az új – például a migrációval összefüggő – szakpolitikai kihívásokhoz (szem előtt tartva a kohéziós politika eredeti és még mindig releváns céljait és a régiók sajátos igényeit), valamint a kohéziós politika szélesebb értelemben vett digitális dimenziójára (többek között az IKT és a szélessávú internethez való hozzáférés kérdésére, amelyek szorosan kapcsolódnak a digitális egységes piac kiteljesítéséhez); felhívja a figyelmet az energiaunióra vonatkozó stratégiára, a körforgásos gazdaságra vonatkozó stratégiára, valamint a Párizsi Megállapodás keretében az EU által tett kötelezettségvállalásokra, mivel az esb-alapok jelentős szerepet játszanak ezek megvalósításában;

10.  úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a jelentős mértékben halmozott kihívásokkal küzdő, gyakran a szegénység csapdájába került, szegregált közösségekkel és elszegényedett területekkel, valamint marginalizált csoportok, például a romák felülreprezentáltságával jellemzett szubregionális területekre;

11.  támogatja, hogy a kohéziós politikában a hangsúly fokozatosan kerüljön át a nagyszabású infrastrukturális projektekről a tudásalapú gazdaság, az innováció, a társadalmi befogadás serkentését, továbbá a szereplők, köztük a civil társadalmi szereplők kapacitásépítését és megerősítését középpontba állító projektekre, figyelembe véve ugyanakkor azon kevésbé fejlett régiók sajátos jellemzőit, amelyeknek még szüksége van támogatásra az infrastruktúrafejlesztés terén, és amelyek számára a piaci alapú megoldások nem mindig megvalósíthatók, szem előtt tartva, hogy szükség van rugalmasságra, amely lehetővé teszi minden egyes tagállam számára, hogy saját prioritásainak megfelelően, a partnerségi megállapodásokban foglalt módon hajtson végre beruházásokat gazdasági, társadalmi és területi fejlődésének előmozdítása érdekében;

12.  úgy véli, hogy az esb-alapokat, ezen belül különösen az európai területi együttműködési programokat a minőségi munkahelyek, valamint az egész életen át tartó minőségi tanulási és szakképzési és átképzési rendszerek – az iskolai infrastruktúrákat is beleértve – létrehozása és megerősítése érdekében kell felhasználni, hogy lehetővé tegyék a munkavállalók számára, hogy megfelelő körülmények között alkalmazkodhassanak a munka világának változó valóságához, és serkentsék a fenntartható növekedést, a versenyképességet, a fejlődést és a közös jólétet egy társadalmilag igazságos, fenntartható és befogadó Európa megvalósítása céljából, egyúttal középpontba állítva a legkevésbé fejlett térségeket és a strukturális problémákkal küzdő ágazatokat, továbbá támogatást nyújtva a társadalom legsebezhetőbb és legkiszolgáltatottabb csoportjai, különösen a fiatalok és a legkevésbé képzettek számára (olyan projektekkel együtt, mint az Erasmus+), a körforgásos gazdaságon és a megújuló energiaforrásokon keresztül elősegítve a nagyobb foglalkoztatást; felhívja a figyelmet arra, hogy az ESZA a közérdekű szakpolitikák végrehajtását támogató eszköz;

13.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a munkanélküliség – különösen a fiatalok és a nők körében, továbbá a vidéki területeken – minden erőfeszítés ellenére számos tagállamban továbbra is nagyon nagy arányú, és a kohéziós politikának erre is válaszokat kell adnia; javasolja a Bizottságnak, hogy fordítson nagyobb figyelmet a kohéziós politikának a foglalkoztatás előmozdítására és a munkanélküliség csökkentésére gyakorolt hatására; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést (IFK) a 20 résztvevő tagállamban 34 ESZA-programba építették be, ily módon lehetővé téve a munkanélküli fiatalok számára, hogy az IFK segítségével szakképzettséghez és képesítéshez jussanak; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor az IFK végrehajtásának megkezdésével kapcsolatos késedelem, valamint az ifjúsági garancia egyes régiókban történő végrehajtásának módja miatt; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a beruházott pénzeszközök lényegi és kézzelfogható hatásainak gyors és sikeres elérése érdekében, különösen az előleg kifizetése formájában elérhető támogatások tekintetében, valamint hogy megfelelően hajtsák végre az IFK-t, és biztosítsanak tisztességes munkakörülményeket a fiatal munkavállalóknak; felszólít különösen arra, hogy az esb-alapoknak a képzési igények teljesítése érdekében történő felhasználása során vegyék figyelembe a vállalkozói szféra valós szükségleteit a valódi munkahelyteremtés és a hosszú távú foglalkoztatás elérése céljából; úgy véli, hogy az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelmet, a társadalmi befogadást, valamint a jelenleg és középtávon Európa előtt álló demográfiai kihívásokat kell a kohéziós politika középpontjába állítani; kéri, hogy az ifjúsági munkanélküliség elleni erőfeszítések fenntartása érdekében 2016 után is folytassák az IFK kezdeményezést, egyúttal végezzék el működésének alapos elemzését a hatékonyság javításához szükséges korrekciók elvégzése érdekében;

14.  komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár a költség-haszon elemzés minden fontos bizottsági kezdeményezés esetén szokásos eljárásnak tekinthető, a Bizottság nem végezte ezt el az ifjúsági garancia esetében, amely a 2014–2020-as időszakban 12,7 milliárd euró összegben részesül az ESZA-ból és a különleges IFK-ból, és amely ezen összegeknek köszönhetően már most az ifjúsági foglalkoztatás növelését célzó erőfeszítések húzóerejének tekinthető; emiatt hiányoznak a garancia Unió-szerte történő végrehajtásának lehetséges teljes költségét érintő információk, és az Európai Számvevőszék véleménye szerint fennáll a veszélye, hogy nem lesz elegendő a támogatás teljes összege;

15.  hangsúlyozza a kommunikáció, különösen a digitális kommunikáció fontosságát, amelyen lehetővé teszi, hogy az uniós alapokon keresztül társfinanszírozott képzés, szakmai gyakorlat vagy munka megtalálásához nyújtott potenciális segítség a lehető legtöbb fiatalhoz eljusson; több tájékoztatást szorgalmaz a DROP’PIN és az EURES portálokhoz hasonló portálok népszerűsítése, valamint a fiatalok mobilitási lehetőségeinek növelése érdekében a belső piacon, ami az uniós munkanélküliség elleni küzdelem legnagyobb kiaknázatlan lehetőségének tekinthető;

16.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására hogy az esb-alapok által támogatott projektek végrehajtása során a tagállamok betartsák a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény rendelkezéseit, ezen belül a fogyatékossággal élő személyek intézményi elhelyezéséről a közösségi életvitelre való átállás előmozdításának célkitűzését;

17.  emlékeztet arra, hogy a TEN-T törzshálózat kiépítésének befejezése az európai közlekedéspolitika egyik prioritása, és hogy az esb-alapok nagyon fontos eszközök e projekt végrehajtása szempontjából; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az esb-alapokban rejlő lehetőségeket kiaknázzák a TEN-T törzs- és átfogó hálózatának a regionális és helyi közlekedési infrastruktúrával való összekapcsolása érdekében; elismeri a Kohéziós Alap fontosságát az európai infrastruktúra és összeköttetések javítása szempontjából, és kitart amellett, hogy ezt az alapot meg kell őrizni a 2020 utáni új pénzügyi keretben;

18.  hangsúlyozza, hogy a közlekedés multimodális jellege alapvető fontosságú tényező az esb-alapokból finanszírozott infrastrukturális projektek értékelésénél, de nem lehet ez az egyetlen kritérium a javasolt projektek kiértékelésekor, különösen azon tagállamok esetében, amelyeknek jelentős beruházásokra van szükségük a közlekedési infrastruktúra területén;

19.  hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a hagyományos szakmákat, többek között a kézművesség hagyományát és a kapcsolódó készségeket, valamint stratégiákat kell kialakítani a hagyományos szakmákkal kapcsolatos vállalkozói készség erősítésére a hagyományos szakmák kulturális identitásának fenntartása érdekében; felhívja a figyelmet a fiatal kézművesek szakmai képzéséhez és mobilitásához kapcsolódó erőfeszítések támogatásának fontosságára;

Előzetes feltételrendszer

20.  hangsúlyozza, hogy az erőfeszítések és az eredmények rögzítéséhez szükség van az előzetes feltételrendszer hatékony nyomon követésére; úgy véli, hogy az előzetes feltételrendszer, főleg az intelligens szakosodásra irányuló kutatási és innovációs stratégiára (RIS3) vonatkozó feltétel hasznosnak bizonyult, és javasolja ennek további fejlesztését; rámutat arra, hogy több figyelmet kell fordítani a mikro-, kis- és középvállalkozások megerősítésére;

21.  felhívja a figyelmet arra, hogy az előzetes feltételrendszer jelentős része még nem teljesült; ezért kéri a jelenlegi helyzet elemzését és olyan célzott fellépések elfogadását, amelyek fellépnek ez ellen anélkül, hogy veszélyeztetnék a támogatások optimális felhasználását, illetve csökkentenék a kohéziós politika hatékonyságát;

Teljesítményalapú költségvetés-tervezés

22.  hangsúlyozza, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló szabályozási keret és a partnerségi megállapodások eredményeként erősen eredményorientált szemlélethez vezettek a kohéziós programoknál, és ez a megközelítés az uniós költségvetési kiadások más részei tekintetében is példaértékű lehet; üdvözli a közös mutatók bevezetését, amelyek lehetővé teszik az eredmények mérését és összehasonlító értékelését; úgy véli, hogy folytatni kell a mutatókkal kapcsolatos munkát az esb-alapok elköltésére vonatkozó bizonyítékok javítása és a projektkiválasztás optimalizálása érdekében;

23.  kiemeli, hogy fontos újítás volt a tematikus koncentráció bevezetése, amelynek révén a beruházások olyan konkrét célokra és prioritásokra összpontosulnak, amelyek megfelelnek az összes témára vonatkozóan konkrétan meghatározott teljesítménymutatónak és célkitűzésnek;

24.  emlékeztet arra, hogy minden egyes tagállam számára eredményességi tartalékot hoztak létre, amely az esb-alapok számára előirányzott források 6 százalékát teszi ki; emlékeztet arra, hogy 2017-től a nemzeti jelentések, illetve a 2019-es teljesítményértékelés alapján a tartalékot csak azon programok és prioritások számára osztják ki, amelyek teljesítették meghatározott mérföldköveiket; rugalmasságot kér az új kötelezettségvállalások eredményességi tartalékból történő indítása terén, amikor az elkövetkezendő években a programok már elérték céljukat és mérföldköveiket; kéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy a teljesítménytartalék teremtett-e tényleges hozzáadott értéket, vagy csak a bürokráciát növelte;

Az európai szemeszter

25.  rámutat arra, hogy a programozási eljárás során a tagállamok megállapították, hogy a 2014-ben elfogadott országspecifikus ajánlások több mint kétharmada a kohéziós politikai beruházások szempontjából releváns megállapításokat tartalmaz, és üdvözli, hogy ezt figyelembe vették programozási prioritásaikban; elismeri, hogy a közeljövőben az országspecifikus ajánlások az esb-alapokból finanszírozott programok módosítását eredményezhetik, támogatást biztosítva a tagállamokban folyó szerkezeti reformok számára; rámutat arra, hogy az országspecifikus ajánlások és a nemzeti reformprogramok (NRP) egyértelműen összekapcsolják az esb-alapokat és az európai szemeszter folyamatait;

26.  hangsúlyozza a kohéziós politika és az európai szemeszter közötti kiegyensúlyozott kapcsolat létrehozásának fontosságát, mivel mindkettő ugyanazon célok elérését szolgálja az Európa 2020 stratégia égisze alatt, a társadalmi, gazdasági és területi kohézió Szerződések által meghatározott célkitűzései megvalósításának sérelme nélkül; úgy véli, hogy át kellene gondolnunk, mi indokolja az esb-alapok felfüggesztését az európai szemeszter által kitűzött céloktól való eltérés esetén, mivel előfordulhat, hogy ez a nem kívánt hatást gyakorol a növekedésre és a munkahelyteremtésre;

Szinergiák és pénzügyi eszközök

27.  rámutat arra, hogy az esb-alapok 2014–2020-as időszakra szóló szabályozási kerete támogatja a pénzügyi eszközöket; hangsúlyozza azonban, hogy a támogatások alkalmazása még mindig nélkülözhetetlen; rámutat arra, hogy a hangsúly a támogatásokról szemmel láthatóan fokozatosan a kölcsönökre és a garanciákra helyeződik át; hangsúlyozza, hogy ezt a tendenciát az európai beruházási terv és az újonnan létrehozott Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) tovább erősítette; megállapítja továbbá, hogy a több alapra támaszkodó megközelítés alkalmazása továbbra is nehéznek tűnik; tekintettel ezen eszközök összetettségére, hangsúlyozza a helyi és regionális intézmények számára az eszközök kezeléséért felelős tisztviselők képzése terén nyújtott megfelelő támogatás alapvető fontosságát; rámutat arra, hogy a pénzügyi eszközök megoldást kínálhatnak az uniós költségvetés hatékonyabb felhasználására, és a támogatásokat kiegészítve hozzájárulhatnak a gazdasági növekedést serkentő és fenntartható munkahelyeket létrehozó beruházások megvalósulásához;

28.  rámutat, hogy az ESBA egy külön menetrendet követ, és azt a gyors megvalósítás és a tényleges tevékenység formájában megnyilvánuló eredmények miatt sikertörténetként szokták említeni az olyan jelentős hiányosságok ellenére, mint az addicionalitás hiánya; ennek kapcsán kéri a Bizottságot, hogy ismertesse az ESBA növekedésre és foglalkoztatásra gyakorolt hatására vonatkozó adatokat, és azok értékelését követően mutassa be a tanulságokat annak érdekében, hogy az esb-alapokat sikeresebben lehessen felhasználni a 2021-től kezdődő új programozási időszakban; az Európai Számvevőszék 2/2012. sz. véleményén(14) túlmenően kéri az ESBA hozzájárulásának elemzését az esb-alapok céljainak eléréséhez és annak meghatározását, hogy az ESBA mit ért el saját prioritásai tükrében;

29.  felhívja ugyanakkor a figyelmet a pénzügyi eszközökkel elért hatásokra és eredményekre vonatkozó bizonyítékok hiányára és e pénzügyi eszközöknek az Unió átfogó célkitűzéseivel és prioritásaival fennálló laza kapcsolatára;

30.  megjegyzi, hogy a Bizottság 16. cikk szerinti jelentése nem tartalmaz sok információt a különböző programok közötti és más politikai területek eszközeivel fennálló koordinációról és szinergiáról, és nem minden esetben tartalmaz megbízható adatokat az ESZA- és az IFK-programok várt eredményeiről; hangsúlyozza, hogy az öt esb-alapra vonatkozó egységes szabályozás megléte növelte az alapok közötti szinergiát, többek között a közös agrárpolitika második pillérében is; meggyőződése, hogy a beruházás hatásának maximálisra növelése érdekében növelni kell a szinergiákat a többi politikákval és eszközzel, ideértve az ESBA-t és más pénzügyi eszközöket is; ; hangsúlyozza, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok az esb-alapokra érvényesek, az ESBA-ra és a Horizont 2020-ra azonban nem, ami problémákat okoz az alapok, a programok és az eszközök közötti szinergia szintjének növelése terén; felhívja a figyelmet, hogy az ESBA, a pénzügyi eszközök és az esb-alapok szükséges kiegészítő jellege és a közöttük levő szinergia biztosításához az állami támogatásokra vonatkozó szabályok kérdését tovább kell tanulmányozni azok pontosítása, egyszerűsítése és ennek megfelelő módosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy adjon átfogó iránymutatást az irányító hatóságok részére az ESBA megosztott és közvetlen irányítási eszközökkel történő kombinálásáról, ideértve az esb-alapokat, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt és a Horizont 2020 kezdeményezést is;

31.  véleménye szerint a pénzügyi eszközöket továbbra is kiegyensúlyozottan kell használni, amennyiben hozzáadott értéket biztosítanak, és nem állnak ellentétben a kohéziós politika keretében nyújtott hagyományos támogatással; hangsúlyozza azonban, hogy ennek csak azt követően kell megtörténnie, hogy körültekintően értékelték a pénzügyi eszközök kohéziós politikai célkitűzésekhez való hozzájárulását; hangsúlyozza, hogy minden régiónak változatos finanszírozási palettát kell biztosítani, mivel egyes ágazatokban továbbra is a támogatások jelentik a legmegfelelőbb eszközt a növekedési és foglalkoztatási célok eléréséhez; kéri a Bizottságot, hogy alakítson ki ösztönzőket annak biztosítására, hogy az irányító hatóságok teljes körűen tájékozottak legyenek a pénzügyi eszközök felhasználási lehetőségeiről és módjukról, és elemezze a támogatások, illetve a megosztott és a központilag irányított programokban alkalmazott visszatérítendő támogatások irányítási költségeit; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközökre vonatkozó egyértelmű, következetes és célzott szabályok elősegítik az előkészítési és végrehajtási folyamat egyszerűsítését az alapkezelők és a kedvezményezettek számára, ami kulcsfontosságú azok hatékony végrehajtásának javításához; felhívja a figyelmet a Regionális Fejlesztési Bizottságának „A megfelelő finanszírozási szerkezet Európa régiói számára: a pénzügyi eszközök és támogatások egyensúlya az uniós kohéziós politikában” című, hamarosan várható saját kezdeményezésű jelentésére (2016/2302(INI));

Egyszerűsítés

32.  megjegyzi, hogy a 2014–2020-as programozási időszak egyik fő célja a további egyszerűsítés az esb-alapok kedvezményezettjei számára, és elismeri, hogy az egyszerűsítés az egyik legfontosabb tényező a finanszírozáshoz való jobb hozzáférés tekintetében;

33.  üdvözli, hogy az esb-alapok jelenlegi, modernizált szabályozási keretrendszere új lehetőségeket nyújt az egyszerűsítésre, például a közös támogathatósági szabályok, az egyszerűsített költségopciók és az e-kormányzás révén; sajnálja azonban, hogy a Bizottságnak a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentésről szóló közleménye nem tartalmaz konkrét információkat az egyszerűsített költségopciók használatát illetően; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség az egyszerűsített költségopciók minden lehetőségének kifejlesztéséhez az adminisztratív terhek enyhítése szempontjából; megjegyzi, hogy továbbra is szükség van jelentős egyszerűsítési intézkedésekre mind a kedvezményezettek, mind pedig az irányító hatóságok részére a közbeszerzésre, a projektirányításra, valamint a műveletek alatti és utáni ellenőrzésekre összpontosítva;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2007–2013-as időszakból és a 2014-től kezdődő új időszak elejéről származó adatok alapján végezze el az adminisztratív terhek értékelését, olyan elemekre is kiterjedően, mint a támogatások és a pénzügyi eszközök formájában nyújtott uniós finanszírozással összefüggő idő, költségek és papírmunka;

35.  a 2021-ben kezdődő programozási időszakra vonatkozóan azt javasolja, hogy az irányítás minden szintje működjön együtt egy egységes ellenőrzési rendszer kialakítása érdekében, a különböző intézményi szintek között az ellenőrzések terén fennálló indokolatlan ismétlődések megszüntetésével; sürgeti a Bizottságot, hogy tisztázza a meglévő iránymutatás hatályát és jogállását az esb-alapok vonatkozásában, továbbá az irányító hatóságokkal és az ellenőrző hatóságok minden illetékes szintjével szorosan együttműködve dolgozza ki az ellenőrzési kérdések közös értelmezését; ismételten hangsúlyozza, hogy további lépésekre van szükség az egyszerűsítés területén, különösen a fiatalokat célzó programok esetében, többek között az ellenőrzések arányosabbá tétele révén; üdvözli a Bizottság által létrehozott, egyszerűsítéssel foglalkozó magas szintű munkacsoport tevékenységének előzetes eredményeit;

36.  javasolja szabványosított eljárások létrehozását az operatív programok kialakítására és az irányításra, különösen amennyiben számos területi együttműködési program érintett;

Adminisztratív kapacitás

37.  megjegyzi, hogy a tagállamok eltérő közigazgatási kultúrával és teljesítménnyel rendelkeznek politikai keretrendszerükben, az előzetes feltételrendszer pedig segít áthidalni ezeket az eltéréseket; hangsúlyozza, hogy prioritásként meg kell erősíteni az adminisztratív kapacitást a kohéziós politika és az európai szemeszter összefüggésében, különösen azokban a tagállamokban ahol alacsony mértékű az alapok felhasználása; megjegyzi, hogy technikai, szakmai és gyakorlati támogatást kell nyújtani a tagállamoknak, régióknak és településeknek a támogatási kérelmek benyújtása során; méltányolja a Jaspers eszköz által gyakorolt hatást, és megismétli, hogy a beruházások nem megfelelő tervezése jelentős késlekedéseket okoz a projektek kivitelezése során, valamint a finanszírozás felhasználásának rossz hatékonyságához vezet;

38.  rámutat arra, hogy a kohéziós politika végrehajtásának fő akadályai a bizonyos programok esetében jellemző lassú indulás, az összetett projektek irányítási kapacitásának hiánya, a projektek befejezésében tapasztalt késedelmek, a tagállami adminisztratív terhek, a túlszabályozás és a közbeszerzési eljárások során bekövetkező hibák; úgy véli, hogy mindenképpen azonosítani és egyszerűsíteni kell a közös igazgatáson belül azokat a feleslegesen bonyolult folyamatokat és eljárásokat, amelyek további terhet jelentenek a hatóságok és a kedvezményezettek számára; rámutat, hogy az adminisztratív kapacitást állandóan javítani, ellenőrizni és erősíteni kell; ezért az a véleménye, hogy e tekintetben ki kell kihasználni a funkcionális és rugalmas e-kormányzási megoldásokat, valamint a tagállamok közötti jobb információcserét és együttműködést; ezen kívül hangsúlyozza, hogy fokozottabban kell összpontosítani az igazgatásban részt vevők képzésére;

39.  felhívja a figyelmet, hogy az egyszerűsítést szolgáló, egyéni igényekre szabott szabályozási keretrendszerek, feltételek és megoldások (mint amilyen a régiók közötti tapasztalatcseréhez létrehozott Taiex Regio Peer 2 Peer hálózat) hatékonyabban tudnak reagálni az egyes régiók igazgatási kapacitás terén jelentkező igényeire és nehézségeire;

Európai területi együttműködés

40.  hangsúlyozza az európai területi együttműködés – különösen a határrégiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése szempontjából vett – európai hozzáadott értékét, aminek tükröződnie kell az erre a kohéziós politikai célra fordított előirányzatok megnövekedett szintjében, amit a lehető leggyorsabb időn belül be kell vezetni; ezzel egyidejűleg felszólítja a tagállamokat, hogy bocsássák rendelkezésre a szükséges társfinanszírozási eszközöket; hangsúlyozza, hogy ezt az eszközt a 2020 utáni kohéziós politika egyik központi elemeként kell megőrizni;

41.  hangsúlyozza a makroregionális stratégiák – a területi együttműködés és az érintett területek gazdasági fejlődése szempontjából hasznosnak bizonyult eszközök – fontosságát; emlékeztet a helyi és regionális hatóságok meghatározó szerepére a stratégiákban szereplő intézkedések sikerében;

42.  azt ajánlja, hogy az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló módosított és kiterjesztett jogi eszközt intenzívebben használják fel a területi együttműködés jogalapjaként;

43.  javasolja állandó, európai szintű kapcsolat létrehozását a RIS3 és a régiók közötti együttműködés között, lehetőleg az Interreg program állandó eleme formájában;

44.  hangsúlyozza, hogy az eredményközpontúság koncepciója értelmében az Interreg programjainak kiváló minőségű projektszintű együttműködést kell biztosítaniuk, és az értékelés módszereit és szempontjait úgy kell alakítani, hogy figyelembe vegyék az egyes programok sajátos jellegét; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az irányító hatóságokat, hogy működjenek együtt és valósítsák meg az információk és bevált gyakorlatok cseréjét annak biztosítása érdekében, hogy – tekintettel az európai területi együttműködés sajátosságaira – a lehető leghatékonyabban megvalósítsák az eredményorientáltság célját, illetve azt hozzáigazítsák e sajátosságokhoz;

45.  hangsúlyozza a pénzügyi eszközöknek az Interreg programokban való felhasználásában rejlő lehetőségeket, mivel azok a vissza nem térítendő támogatások kiegészítése révén hozzájárulnak a kkv-k támogatásához és a kutatás és az innováció fejlesztéséhez azáltal, hogy növelik a beruházásokat, új munkahelyeket teremtenek, lehetővé teszik jobb eredmények elérését és fokozzák a projektek hatékonyságát;

46.  sajnálatát fejezi ki az európai területi együttműködési programok közvélemény előtti alacsony szintű ismertsége és láthatósága miatt, és kéri a lezárult projektek eredményeinek hatékonyabb kommunikációját; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az irányító hatóságokat, hogy hozzanak létre az együttműködést célzó mechanizmusokat és széles körű intézményesített platformokat a jobb láthatóság biztosítása és a nyilvánosság figyelmének fokozottabb felkeltése céljából; felhívja a Bizottságot, hogy térképezze fel az európai területi együttműködés programjainak és projektjeinek eddigi eredményeit;

Partnerségi elv és többszintű kormányzás

47.  üdvözli a jelenlegi támogatási időszakról folytatott tárgyalások során elfogadott etikai kódexet, amely meghatározza, melyek egy jól működő partneri viszony minimális követelményei; megjegyzi, hogy a legtöbb tagállamban a kódex javította a partnerségi elv érvényesülését, sajnálja azonban, hogy számos tagállamban központosították a tárgyalás nagy részét és a partnerségi megállapodások és az operatív programok megvalósítását; hangsúlyozza, hogy a helyi és a regionális hatóságokat, valamint a többi érintettet aktívan be kell vonni minden szakaszba, ezért felszólít a tárgyalási és végrehajtási folyamatban való tényleges részvételük jövőbeni biztosítására az országspecifikus struktúrák vonatkozásában; úgy véli, hogy a túlzott központosítás és a bizalom hiánya is szerepet játszott az esb-alapok késedelmes felhasználásában, mivel egyes tagállamok és irányító hatóságok kevésbé hajlandóak az uniós alapok kezelése tekintetében nagyobb felelősséget helyezni a helyi és a regionális hatóságok kezébe;

48.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak pontosítania kell a tagállamok és régiók teljesítményére vonatkozóan a közös rendelkezésekről szóló rendelet 5. cikkében szereplő elveket, és ennek során nagy hangsúlyt kell helyezni arra a kérdésre, hogy hogyan lehet a kormányokat arra bátorítani, hogy teljes mértékben alkalmazzák a partnerségi elvet; hangsúlyozza, hogy a közös felelősségérzet előfeltétele az uniós kohéziós politika jobb elismerésének;

49.  támogatja a Bizottság különleges munkacsoportok, azaz olyan projektcsoportok létrehozására irányuló új módszerét, amelyek az esb-alapok jobb tagállami kezelését hivatottak biztosítani, továbbá felhív e módszer továbbfejlesztésére;

50.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeni kohéziós politikába be kell építeni olyan támogató intézkedéseket, amelyek elősegítik a menekültek sikeres integrációját az Európai Unió munkaerőpiacána, ezáltal előmozdítva a gazdasági növekedést és elősegítve az általános biztonság biztosítását az Európai Unióban;

A kohéziós politika jövője

51.  hangsúlyozza, hogy az esb-alapok a tagállamokban hozzájárulnak a GDP-hez, a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez, és ezt lényeges elemként figyelembe kell venni a várhatóan 2017-ben megjelenő hetedik kohéziós jelentésben; rámutat továbbá, hogy a kevésbé fejlett régiókban eszközölt alapvető beruházások a fejlettebb tagállamok GDP-jéhez is hozzájárulnak; úgy véli, hogy amennyiben az Egyesült Királyság kormánya hivatalosan az EUSZ 50. cikkéhez folyamodik, a hetedik kohéziós jelentésnek figyelembe kellene vennie a Brexit strukturális politikára gyakorolt lehetséges hatásait is;

52.  úgy véli, hogy nem a GDP az egyetlen elfogadható mutató, amely biztosítani tudja a források igazságos elosztását, és hogy a konkrét területi igényeket és a programterületek fejlesztéséhez egyeztetett programprioritások fontosságát is figyelembe kell venni a jövőbeni elosztásról szóló döntéshozatal során; fontosnak tartja, hogy a jövőben mérlegeljék a GDP mellett alkalmazandó új dinamikus mutatók bevezetését is; megjegyzi, hogy számos európai régióban magas a munkanélküliségi ráta és csökken a lakosságszám; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy „demográfiai mutató” kialakítását és bevezetését;

53.  emlékeztet, hogy jelentős összegű állami beruházás történik helyi és regionális szinten; hangsúlyozza, hogy a nemzeti és regionális számlák európai rendszere (ESA) nem korlátozhatja a helyi és regionális hatóságokat abban, hogy végrehajthassák a szükséges beruházásokat, mivel ez megakadályozná, hogy a tagállamok társfinanszírozás keretében finanszírozzanak a strukturális alapból támogatható projekteket, és így nem tudnák felhasználni ezt a fontos finanszírozási forrást a gazdasági válságból való kilábalásra, valamint a növekedés és a foglalkoztatás újraindítására; határozottan arra ösztönzi a Bizottságot, hogy értékelje újra az ESA szigorúan éves szemléletét, hogy az esb-alapokból finanszírozott kiadásokat tőkebefektetésnek és ne pusztán adósságnak vagy működési kiadásnak tekintsék;

54.  hangsúlyozza, hogy az európai területi együttműködést, amely a szélesebb értelemben vett területi kohéziót szolgálja, és amelyet a Lisszaboni Szerződés vezetett be, javítani lehetne; ezért arra bátorítja a jövőbeli politikáról szóló tárgyalásban részt vevő feleket, hogy erősítsék a területi kohézió e dimenzióját; felszólítja a Bizottságot, hogy a hetedik kohéziós jelentésben biztosítson megfelelő jelentőséget az európai területi együttműködésnek;

55.  úgy véli, hogy a tematikus koncentrációt a jövőben is meg kell tartani, mivel bizonyította életképességét; azt várja a Bizottságtól, hogy nyújtson áttekintést arról, milyen eredményeket hozott a tematikus koncentráció a kohéziós politika területén;

56.  meggyőződése, hogy a jövőbeli teljesítményorientált kohéziós politikának az erőfeszítések, eredmények és elért hatások méréséhez megfelelő adatokon és indikátorokon, valamint az ezen a területen szerzett regionális és helyi tapasztalaton kell alapulnia (teljesítményalapú költségvetés, előzetes feltételek és tematikus koncentráció), mivel ez világos gyakorlati útmutatással szolgál az elvek megvalósításával kapcsolatban a helyi és regionális hatóságok számára, beleértve azokat, amelyek eddig nem kísérelték meg ezen megközelítés alkalmazását;

57.  hangsúlyozza, hogy a jövőben az elérhető alapok gyorsabb felhasználására és a kiadások programozási ciklus alatti kiegyensúlyozottabb finanszírozására lesz szükség, többek között a programozási időszak végén sokszor az automatikus visszavonás elkerülése érdekében alkalmazott „visszamenőleges projektek” elkerülése érdekében; úgy véli, hogy az általános rendelet és az egyes alapokra vonatkozó rendeletek elfogadását követően az operatív programok végrehajtása gyorsabban megkezdődhet a 2021-től kezdődő következő támogatási időszakban, mivel a tagállamok a 2014–2020-as időszakban a kohéziós politika kapcsán tett erőfeszítések alapján már rendelkeznek tapasztalattal arról, milyen a teljesítményorientált politika; ennek kapcsán rámutat, hogy a tagállamnak el kell kerülniük az operatív programokat irányító hatóságok késedelmes kijelölését;

58.  ragaszkodik ahhoz, hogy a következő többéves pénzügyi keret elfogadásához a jogalkotási folyamatot 2018 végéig be kell fejezni, hogy a jövőbeni kohéziós politika szabályozási keretét ezt követően gyorsan el lehessen fogadni, és 2021. január 1-jén késedelem nélkül el lehessen kezdeni;

59.  úgy véli, hogy a kohéziós politikának továbbra is az összes tagállamra és az összes európai régióra ki kell terjednie, és hogy az európai alapokhoz való hozzáférés egyszerűsítése elengedhetetlen feltétele a jövőbeli kohéziós politika sikerének;

60.  meggyőződése, hogy az innovativitásnak és az intelligens szakosodásnak, valamint a fenntartható fejlődésnek továbbra is fontos előrevivő szerepet kell játszania a kohéziós politikában; hangsúlyozza, hogy az intelligens szakosodásnak vezető mechanizmussá kell válnia a jövőbeni kohéziós politika tekintetében;

61.  rámutat a jelenlegi többéves pénzügyi keret második felében az 1b. alfejezeten belül a kifizetési kérelmek felgyűlése jelentette súlyos veszélyekre, és kéri, hogy a jelenlegi pénzügyi keret végéig minden évben biztosítsák a rendelkezésre álló kifizetési előirányzatok megfelelő szintjét annak elkerülése érdekében, hogy újabb kifizetetlen számlaállomány halmozódjon fel; hangsúlyozza, hogy e célból a három uniós intézménynek a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozó új közös kifizetési tervet kellene kidolgoznia és elfogadnia, amelynek világos stratégiával kell szolgálnia a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig esedékes összes kifizetési igény teljesítésére vonatkozóan;

62.  ajánlja a Bizottságnak, hogy vizsgálja meg az esb-alapok beruházásainak az előző programozási időszak alatti tényleges hatását, valamint azt, hogy mennyiben sikerült elérni az uniós célkitűzéseket az alapok beruházásával, továbbá hogy vonja le a pozitív és negatív tapasztalatokkal kapcsolatos következtetéseket kiindulási pontként ahhoz, hogy hozzáadott értéket biztosítson a beruházási folyamathoz;

o
o   o

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, valamint a tagállamok kormányainak és nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 470. o.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 487. o.
(5) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(6) HL L 347., 2013.12.20., 303. o.
(7) HL L 149., 2014.5.20., 1. o.
(8) HL L 169., 2015.7.1., 1. o.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0217.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0311.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0419.
(12) HL C 303., 2016.8.19., 94. o.
(13) HL C 313., 2015.9.22., 31. o.
(14) Az Európai Számvevőszék 2/2012. sz. véleménye az 1316/2013/EU rendelet és az (EU) 2015/1017 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról , és az azt kísérő (EU) 2015/1017 rendelet 18. cikkének (2) bekezdése szerinti bizottsági értékelésről.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat