Az Európai Parlament,

–  tekintettel Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i egyezményére,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az ENSZ negyedik Nőügyi Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott pekingi nyilatkozatra és cselekvési platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005) és Peking+15 (2010) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel az ENSZ 1949. évi, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciója kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezményére,

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a szülési szabadságról szóló irányelv) irányuló javaslatról szóló, 2010. október 20-i álláspontjára(3),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról szóló 2010/18/EU irányelvnek a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatt szükségessé váló módosításáról szóló, 2013. december 17-i 2013/62/EU tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód különböző szempontjaira vonatkozóan 1975 óta elfogadott különböző uniós irányelvekre (2010/41/EU(7), 2010/18/EU(8), 2006/54/EK, 2004/113/EK, 92/85/EGK(9), 86/613/EGK(10) és 79/7/EGK(11) irányelvek),

–  tekintettel a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelv irányuló, 2012. március 14-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0614),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére, és annak 3. cikkére, amely a „társadalmi nem” fogalmát „a valamely adott társadalom által a nők és a férfiak számára megfelelőnek tekintett, társadalmilag kialakított szerepek, magatartások, tevékenységek és tulajdonságok”-ként határozza meg,

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2016. március 4-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0111),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2016. június 16-i tanácsi következtetésekre (00337/2016),

–  tekintettel „A nők és leányok elleni erőszak minden formájának, köztük a női nemi szervek megcsonkításának a megelőzése és az ellene való küzdelem” című, 2014. június 5–6-i tanácsi következtetésekre (09543/2014),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőség a döntéshozatalban” című, 2015. december 7-i tanácsi következtetésekre (14327/2015),

–  tekintettel az EU hármas elnökségének Hollandia, Szlovákia és Málta által aláírt, 2015. december 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

–  tekintettel a Bizottság „2014 Report on equality between women and men n 2014” (Jelentés a nők és férfiak közötti egyenlőségről – 2014) című, 2015. március 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0049),

–  tekintettel a Bizottság „2015 Report on equality between women and men” (Jelentés a nők és férfiak közötti egyenlőségről – 2015) című, 2016. március 4-i munkadokumentumára (SWD(2016)0054),

–  tekintettel a Bizottság „Strategic engagement for gender equality 2016-2019” (Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)) című, 2015. december 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című 2010. február 10-i állásfoglalására(12), „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2010” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(13), „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2011” című, 2012. március 13-i állásfoglalására(14), valamint „A nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás az EU-ban 2013-ban” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a Bizottság „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című, 2013. november 25-i közleményére (COM(2013)0833) és a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásáról szóló, 2014. február 6-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az Európai Unió leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű személyekre irányuló, az Alapjogi Ügynökség (FRA) által végzett és 2013. májusban közzétett felmérés eredményeire,

–  tekintettel a nőkkel szembeni erőszakra irányuló, 2014. márciusban közzétett, Unió-szerte végzett felmérésre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Az interszexuális személyek alapvető jogainak helyzete” című, 2015 májusában közzétett jelentésére,

–  tekintettel az egyenlőséggel foglalkozó testületek európai hálózatának (EQUINET) „The Persistence of Discrimination, Harassment and Inequality for Women. The Work of Equality Bodies informing a new European Commission Strategy for Gender Equality” (A nők megkülönböztetésének, zaklatásának és egyenlőtlenségének állandó jelenléte. Az Európai Bizottságnak a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó új stratégiája az egyenlőtlenséggel foglalkozó testületek munkája alapján) című, 2015-ben közzétett jelentésére,

–  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) „The gender employment gap: challenges and solutions” (A nemek közötti foglalkoztatási szakadék: kihívások és megoldások) (2016), „Social partners and gender equality in Europe” (Szociális partnerek és a nemek közötti egyenlőség Európában) (2014), „Developments in working life in Europe: EurWORK annual review” (A munka világának fejleményei Európában: az EurWORK éves felülvizsgálata) (2014 és 2015) és az európai munkakörülményekről szóló hatodik felmérés (2016) című jelentéseire,

–  tekintettel a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új stratégiáról szóló, 2016. február 3-i állásfoglalására(17) és a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a lányok oktatás révén történő érvényesülésének európai uniós támogatásáról szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel „A női menekültek és menedékkérők helyzete az Unióban” című, 2016. március 8-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel 2016. április 28-i állásfoglalására a női háztartási alkalmazottakról és gondozókról az EU-ban(22),

–  tekintettel 2016. május 26-i állásfoglalására a szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai(23),

–  tekintettel a munka és magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerőpiaci körülmények megteremtéséről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) alkalmazásáról szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel az Európai Parlament munkájában a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről szóló, 2016. március 8-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU irányelv nemi szempontokat figyelembe vevő végrehajtásáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására(27),

–  tekintettel a barcelonai célokról szóló, „A kisgyermek-gondozási szolgáltatások fejlesztése Európában a tartós és inkluzív növekedés érdekében” című, 2013. június 3-i bizottsági eredményjelentésre(28),

–  tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i ajánlására(29),

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2015. évi mutatójára, valamint a „Beijing +20: 4th Review of the Implementation of the Beijing Platform for Action in the EU Member States” (Peking +20: a Pekingi Cselekvési Platform EU tagállamaiban való végrehajtásának negyedik felülvizsgálata) című jelentésére és egyéb jelentéseire,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőséggel és a megkülönböztetésmentességgel foglalkozó jogi szakértők európai hálózatának „A comparative analysis of gender equality law in Europe 2015” (A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2015. évi európai jogszabályok összehasonlító elemzése) című, 2016. januári tanulmányára,

–  tekintettel az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának 2004 márciusában tartott 48. ülésén a „férfiak és fiúk által a nemek közötti egyenlőség megvalósításában betöltött szerepre” vonatkozóan elfogadott következtetésekre(30),

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló, 2015. szeptember 25-i csúcstalálkozóján elfogadott „Transforming our world: the 2030 Agenda for Sustainable Development” (Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja) című dokumentumra, és az ezen dokumentumban foglalt, a nemek közötti egyenlőségre, a nők jogaira és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére vonatkozó célkitűzésekre és célokra,

–  tekintettel a Bizottság „Egyedülálló szülők és foglalkoztatás Európában” című, 2014. áprilisi statisztikai jelentésére(31),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0046/2017),

A.  mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2015. évi mutatója csak elhanyagolható előrelépést mutat: az EU továbbra is félúton áll a nemek közötti egyenlőség megvalósítása terén, azaz 2005 óta az átfogó pontszám a 100-ból elérhető 51,3-ről 52,9-re emelkedett; mivel gyorsabb haladásra van szükség, ha az EU szeretné megvalósítani az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit;

B.  mivel az utóbbi években néhány uniós tagállamban olyan polgári és politikai mozgalmak is jelentős mértékű teret nyertek, amelyek káros hatással vannak a nők és férfiak jogainak egyenlőségére, sőt a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakpolitikák létjogosultságát is megkérdőjelezik; mivel ezek a nemek közötti egyenlőség elleni fellépések a hagyományos nemi szerepek megerősítésére, valamint a nemek közötti egyenlőség, a nők és az LMBTI-személyek jogai terén elért meglévő és jövőbeli vívmányok megkérdőjelezésére törekednek;

C.  mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióról szóló szerződésben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában is lefektetett alapvető jog; mivel, az Európai Unió e területtel kapcsolatos célja ugyanúgy a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód biztosítása, továbbá a nemen alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem;

D.  mivel 2015-ben a nők foglalkoztatási aránya 64,5%-os rekordszintet ért el, de így is jóval a férfiak értéke alatt maradt, amely 75,6% volt; mivel a nők esetében sajnálatos módon négyszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy részmunkaidős állást vállalnak és – gyakran szándékuk ellenére – ebben az állásban is maradnak; mivel sok fiatal, különösen Görögországban, Spanyolországban, Horvátországban, Olaszországban, Cipruson, Portugáliában és Szlovákiában a munkavégzés ellenére is szegény marad;

E.  mivel a női munkanélküliség arányát alulbecsülik, mivel sok nőt nem tartanak nyilván munkanélküliként, különösen azokat, akik vidéki vagy elszigetelt területeken élnek, akik a családi vállalkozásokban segítenek, és akik teljes egészében a háztartási feladatoknak és a gyermeknevelésnek szentelik magukat; mivel ez a helyzet ezenkívül egyenlőtlenségeket idéz elő a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából (juttatások, nyugdíjak, szülési szabadság, betegszabadság, a társadalombiztosításhoz való hozzáférés stb.);

F.  mivel az Eurofound nemek közötti foglalkoztatási szakadékra vonatkozó jelentése úgy becsüli, hogy a nemek közötti foglalkoztatási szakadék évente 370 milliárd euróba – azaz az uniós GDP 2,8 %-ába – kerül az EU-nak(32);

G.  mivel a gazdasági válság és a megszorító intézkedések által érintett országokban a terhek aránytalan mértékben sújtották a nőket, kiváltképp a fiatal és az idősebb nőket, egyedülálló anyákat és a többszörös megkülönböztetéstől szenvedő nőket, továbbá mivel ez szegénységbe és társadalmi kirekesztettségbe taszította őket, mivel egyre inkább kiszorultak a munkaerőpiacról; mivel az állami gondozási és közegészségügyi szolgáltatások terén végrehajtott megszorítások során a gondozási feladatok a társadalomról visszakerülnek a háztartások, főleg a nők felelősségi körébe;

H.  mivel a szegénység női problémává válása tovább folytatódik az EU-ban, és mivel a női munkanélküliségének, szegénységének és társadalmi kirekesztésének növekvő kockázata szorosan összekapcsolódik a közszolgáltatások – többek között az egészségügy, oktatás, szociális szolgáltatások és jóléti juttatások – költségvetésének csökkenésével; mivel e politikák révén a munka még bizonytalanabbá válik, mindenekelőtt a nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatás és az ideiglenes szerződések arányának a növekedése miatt;

I.  mivel 2015-ben a háztartási munka háromnegyedét és a szülői gondozási feladatok kétharmadát dolgozó nők végezték el, akik túlnyomó része kettőzött felelősség terhét hordozta; mivel a nők általában sokkal nagyobb részt vállalnak a szülői gondozási feladatokért és általában a háztartási munkáért; mivel a hagyományos sztereotípiák továbbra is erős hatást gyakorolnak a férfi és női szerepkörök elosztására otthon, a munkahelyen és az egész társadalomban; mivel a feladatkörök hagyományos felosztása megerősíti a status quo-t, korlátozva a nők foglakoztatási lehetőségeit és személyes fejlődését, és kevés időt hagynak számukra a társadalmi és közösségi beilleszkedésre vagy a gazdasági részvételre; mivel a nem fizetett munka – többek között a gondozási és háztartási feladatok – egyenlő megosztása férfiak és nők között hosszú távon előfeltétele a nők gazdasági függetlenségének;

J.  mivel a meglévő szakpolitikai keret és uniós és nemzeti szintű szabályozás ellenére bizonyos családi vonatkozású szabadságok még mindig gyakran adnak lehetőséget a megkülönböztetésre és megbélyegzésre a nők és férfiak tekintetében egyaránt, és mivel ez különösen a nőket érinti, mivel fő gondozóként ők vesznek ki családi vonatkozású szabadságot;

K.  mivel az EU-tagállamok közel negyedében nem léteznek jogszabályi rendelkezések az apasági szabadságra vonatkozóan, és mivel az ilyen előírásokkal rendelkező tagállamok közül több is csak egy-, két- vagy többnapos szabadságot engedélyez a férfiak számára; mivel nyolc tagállamban a szülői szabadság fizetetlen, miközben a szülői szabadságot ritkán veszik igénybe az apák, mindössze 10 %-uk vesz igénybe legalább egynapos szabadságot, és a nők 97%-a veszi igénybe a mindkét szülő számára rendelkezésre álló szülői szabadságot; mivel a szülői és apasági szabadság szélesebb körű kihasználásának ösztönzése alapvető fontosságú a nemek közti egyenlőség elérése érdekében; mivel az Eurofound által készített tanulmány(33) rámutat a családi szabadság apák általi igénybevételét befolyásoló tényezőkre, amelyek a következők: az ellentételezés mértéke, a szabadságrendszer rugalmassága, az információk rendelkezésre állása, a gyermekgondozási létesítmények rendelkezésre állása és rugalmassága, valamint félelem a munkaerőpiacról szabadság igénybevétele esetén való kiszorulástól;

L.  mivel a nők aktív munkaerőpiaci befogadásának egyik előfeltétele a magas színvonalú, elérhető és megfizethető gondozási létesítmények és szolgáltatások megléte a gyermekek, az idős rokonok és egyéb eltartott családtagok számára; mivel a „barcelonai célkitűzések” kiváló eszközt kínálnak a férfiak és a nők tényleges egyenlőségének eléréséhez, és mivel valamennyi tagállamnak törekednie kell arra, hogy minél hamarabb megvalósítsa e célokat; mivel a magas színvonalú és megfizethető gyermekgondozási létesítmények és szolgáltatások hiánya miatt az anyák egyre gyakrabban kényszerülnek arra, hogy részmunkaidőben dolgozzanak vagy feladják a munkájukat a gyermekeik gondozásáért, ami kihat a család jövedelmére és a leendő nyugdíjukra;

M.  mivel a lányok és nők képzéshez való hozzáférése és oktatáshoz való alapvető joga fontos európai értékek és alapvető elemei a lányok és nők társadalmi, kulturális és szakmai érvényesülésének, valamint az összes egyéb társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai jog gyakorlásának, illetve a későbbiekben a nők és lányok elleni erőszak megelőzésének; mivel az ingyenes és kötelező, egyetemes oktatás a mindenki számára elérhető egyenlő lehetőség biztosításának elengedhetetlen feltétele, amelynek elérhetőnek kellene lennie minden gyermek számára, megkülönböztetés nélkül és a tartózkodásra való jogosultságtól függetlenül; mivel a nemek közötti egyenlőtlenség elleni küzdelmet az iskolás kor előtt meg kell kezdeni és megköveteli a tanterv, a fejlesztési célok és a tanulási eredmények folyamatos pedagógiai felügyeletét;

N.  mivel a nemek közötti egyenlőség a társadalom valamennyi tagjának a felelőssége, és a nőktől és férfiaktól egyaránt megköveteli a tevékeny szerepvállalást; mivel a hatóságoknak el kellene kötelezniük magukat a férfiakra és a fiatalabb nemzedékekre irányuló oktatási kampányok kialakítása mellett, amelyek célja a férfiak és a fiúk partnerekként történő bevonása, megelőzve és fokozatosan felszámolva a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, és előmozdítva a nők önrendelkezését;

O.  mivel annak ellenére, hogy nők átlagosan magasabb szintű végzettséggel rendelkeznek, mint a férfiak, az EU-ban a nemek közötti bérszakadék 2014-ben is átlagosan 16,1% maradt, bár hatalmas különbségek tapasztalhatóak a tagállamok között;

P.  mivel a horizontális és vertikális nemi szegregáció még mindig elterjedt jelenségek a foglalkoztatás területén, amelynek oka többek között az, hogy a „femininnek” ítélt munkaköröknek kevesebb értéket tulajdonítanak a „maszkulinokkal” szemben, továbbá az állandósult üvegplafonok, amelyek megakadályozzák, hogy a nők eljussanak a legmagasabb és legjobban fizetett pozíciókba, illetve a nők felülreprezentáltsága a részmunkaidőben dolgozók között, ami kevésbé jól fizet a teljes munkaidőben végzett munkánál; mivel, bár a nők a felsőoktatásban a férfiakéval azonos vagy azt meghaladó számban vesznek részt, a nemi sztereotípiák oktatásra és képzésre gyakorolt hatása és a diákoknak az iskolában hozott döntései befolyásolhatják választásaikat egész életük során, következésképpen komoly kihatásai vannak a munkaerőpiacra; mivel a társadalomban széles körben elterjedt, az anyaság és a teljes munkaidős szakmai foglalkoztatás összeegyeztethetetlenségével kapcsolatos sztereotípiák hátrányos helyzetbe hozzák a nőket, és eltántoríthatják a fiatal nőket attól, hogy továbbtanuljanak a felsőoktatásban vagy karriercélok megvalósítását szolgáló beruházást tegyenek;

Q.  mivel az Eurofound munkakörülmény-felmérésének a fizetett és fizetetlen munkaidőre vonatkozó összetett mutatója alapján általánosságban elmondható, hogy a fizetett és fizetetlen munkával töltött idő beszámítása esetén a nők munkaideje hosszabb(34);

R.  mivel többek között a termékekkel, a szolgáltatásokkal vagy a mezőgazdasággal kapcsolatos ágazatokban egyenlőtlen a nők és a férfiak hozzáférése az olyan gazdasági és pénzügyi forrásokhoz, mint az eszközök, a tőke, a termelési erőforrások és a hitel;

S.  mivel a nyugdíjszakadék nyomasztó 40,2%-os szinttel továbbra is fennáll az EU-ban 2014-ben; mivel ez a nőket az életük során ért hátrányok eredménye, többek között azon pénzügyi erőforrásokhoz –például a juttatások vagy a nyugdíjrendszerek – való hozzáférés hiánya miatt, amelyek csak a teljes munkaidős foglalkoztatással járnak, és amelyekre sok nő nem jogosult, mivel családi feladataik miatt jellemzően a részmunkaidős foglalkoztatást vagy karrierjük ideiglenes megszakítását választják;

T.  mivel néhány uniós tagállamban továbbra sem egyénre szabottan működnek az adózási és szociális biztonsági rendszerek; mivel ez a helyzet a nőket függővé teszi a házastársuktól, mivel előfordulhat, hogy csak a férfival fennálló kapcsolata alapján jut származtatott jogokhoz;

U.  mivel az elmúlt évtizedben a nők átfogó részvételi aránya a nemzeti vagy szövetségi parlamentekben 2015-ben mindössze hozzávetőleg 6%-kal emelkedett és érte el a 29%-ot;

V.  mivel 2015-ben a legnagyobb nyilvános részvénytársaságok elnökeinek mindössze 6,5%-a és vezérigazgatóinak mindössze 4,3%-a volt nő;

W.  mivel a nők és a férfiak között a döntéshozatalban megvalósítandó egyenlőségre vonatkozó uniós kötelezettségvállalás ellenére az uniós ügynökségek igazgatóságaiban jelentős hiányosságok tapasztalhatók a nemek közötti egyensúly tekintetében, és azok tartósan a nemi alapú szegregáció jeleit mutatják, mivel az igazgatósági tagok átlagban 71%-a férfi, csak minden harmadik igazgatóság élén áll női elnök az uniós ügynökségek 42 ügyvezető igazgatójából mindössze 6 nő;

X.  mivel a gyilkosságok női áldozatainak több mint felét párkapcsolati partner, rokon vagy családtag gyilkolta meg(35); mivel az EU női lakosságának 33%-a szenvedett már el fizikai vagy szexuális erőszakot, és 55%-a élt át szexuális zaklatást, 32%-uk a munkahelyen; mivel a nők fokozottan kiszolgáltatottak a szexuális és fizikai erőszaknak, az online erőszaknak, az internetes megfélemlítésnek, és a zaklatásnak;

Y.  mivel a nők elleni erőszak a emberi jogok megsértésének legelterjedtebb fajtája a világon, amely kortól, iskolázottságtól, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási vagy lakhely szerinti országtól függetlenül a társadalom valamennyi rétegét érinti, és a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik fő akadályát képezi; mivel a tagállamokban nem csökken az az asszonygyilkosságok száma;

Z.  mivel a nőkkel szembeni erőszakkal kapcsolatos hozzáállásról végzett lakossági felmérések arra az aggasztó tendenciára mutattak rá, hogy az ilyen esetekben a lakosság körében leginkább az áldozatot hibáztatják, amit a patriarchális hagyományok egyik lehetséges következménye; mivel gyakran elmarad az ilyen magatartás szigorú elítélése a közigazgatási szervek és egyéb intézmények részéről;

AA.  mivel a digitális kommunikáció hozzájárult a nőkkel szembeni gyűlöletbeszéd és fenyegetések erősödéséhez, hiszen Európában a kamaszkortól kezdve a nők 18%-a szenvedett el zaklatást valamilyen formában az interneten, és mivel az online erőszak európai áldozatainak száma eléri a kilencmillió főt; mivel az igazságszolgáltatási rendszer nem tesz válaszlépéseket a nőkkel szembeni online erőszak tekintetében; mivel a zaklatókat és a gyűlölködőket ritkán jelentik fel, indítanak ellenük nyomozást és büntetőeljárást, valamint ritkán ítélik el;

AB.  mivel a leszbikus nők 23%-át és a transzneműek 35%-át érte fizikai, illetve szexuális támadás, vagy erőszakos fenyegetés otthonukban vagy máshol (az utcán, tömegközlekedésben, munkahelyen, stb.) legalább egyszer az elmúlt öt év során;

AC.  mivel az LMBT személyekkel kapcsolatos uniós felmérés eredményei szerint a leszbikus, biszexuális és transznemű személyek a hátrányos megkülönböztetés óriási kockázatának vannak kitéve szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt; mivel a nemi alapú megkülönböztetés kapcsolódik más, fajon és etnikumon, valláson, fogyatékosságon, egészségi állapoton, nemi identitáson, szexuális irányultságon és/vagy társadalmi-gazdasági körülményeken alapuló megkülönböztetéshez;

AD.  mivel romlanak a nők azon meghatározott csoportjainak az életkörülményei, amelyek gyakran egyszerre több nehézséggel és kockázattal, valamint nagymértékű megkülönböztetéssel néznek szembe;

AE.  mivel 2015-ben az EU a területén lévő menekültek és menedékkérők számának példa nélküli növekedésével szembesült; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala szerint a szóban forgó menekültek és menedékkérők több mint fele nő vagy gyermek, és mivel a menekült nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszak és bántalmazás – többek között szexuális erőszak – eseteiről számoltak be útjuk során, ideértve a túlzsúfolt uniós befogadóállomásokat is;

AF.  mivel az emberkereskedelem nyilvántartott áldozatainak 80%-át nők és leányok teszik ki(36); mivel az áldozatok azonosítása továbbra is nehézségekbe ütközik, és mivel az áldozatok támogatását és védelmét meg kell erősíteni, valamint az emberkereskedelem leküzdésére irányuló valamennyi erőfeszítésnek tartalmaznia kell nemi szempontokat érvényesítő intézkedéseket;

AG.  mivel az emberkereskedelem egyik fő célja a szexuális kizsákmányolás, és mivel az ebben érintett nők fogságból, illetve napi szintű fizikai és pszichikai erőszak formáját öltő bántalmazásból álló életre kényszerülnek;

AH.  mivel a szexuális és reproduktív egészség és jog alapjog, valamint a nemek közötti egyenlőség és az önrendelkezés alapvető eleme, és mivel azokat be kell illeszteni az európai egészségügyi stratégiába;

AI.  mivel a nők egészségét nem lehet kockára tenni lelkiismereti okokból való megtagadás vagy személyes meggyőződés miatt;

AJ.  mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós jogszabályok tagállamokbeli alkalmazása a vonatkozó irányelvek átültetésével és végrehajtásával kapcsolatos egyedi problémákba ütközik, úgy mint a jogszabályok alapvető hiányosságai és a jogszabályok következetlen alkalmazása a nemzeti bíróságok által, de ugyancsak lényeges az egyenlőséggel kapcsolatos elvek és jogszabályok ismeretének általános hiánya(37);

AK.  mivel kiváltképp a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós irányelveket nem megfelelően hajtják végre számos olyan EU-tagállamban, amelyek nem védik a transznemű személyeket a hátrányos megkülönböztetéssel szemben a foglalkoztatáshoz, a termékekhez és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén;

AL.  mivel a nemek közötti egyenlőségre irányuló intézményi mechanizmusok gyakran a perifériára szorulnak a nemzeti kormányzati struktúrákban, feldarabolják őket különböző szakpolitikai területek között, hátráltatja őket az összetett és kiterjesztett mandátumok, valamint a megfelelő személyzet, szakképzés, adatok és elegendő erőforrások hiánya, illetve nem részesülnek a szükséges támogatásban a politikai vezetéstől(38);

AM.  mivel az átfogó, megbízható és nemek szerint lebontott adatok hiányának makacs problémája átláthatatlanságot okoz, és torzítja a nemek közötti egyenlőség helyzetéről kialakult képet, különösen a nőkkel szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak tekintetében; mivel az ilyen adatok gyűjtése nemcsak tiszta képet adna a helyzetről, hanem az azonnali fellépést igénylő, aggodalomra okot adó kérdésekre is ráirányítaná a figyelmet;

AN.  mivel a szociális partnerek kulcsfontosságúak a nemi egyenlőséggel kapcsolatos célok megvalósításában, mert a politikai döntéshozatal és a kollektív tárgyalások különböző szintjein való részvételük révén alapvető szerepet töltenek be a munkaerőpiac és a szociális körülmények alakításában, mindazonáltal egyértelmű, hogy az egyes országokban és iparági kapcsolatrendszerekben betöltött sajátos szerepük nagymértékben függ a nemzeti hagyományoktól és a szervezeti erősségtől(39);

AO.  mivel, ahogy arra a 2016-os Eurobarometer is rámutat, az európaiak 55%-a szeretné, ha az EU többet tenne a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód területén; mivel a Bizottság azon kötelezettsége, hogy a Szerződésnek megfelelően megvalósítsa a nemek közötti egyenlőséget, független a közvélemény-kutatásoktól;

1.  rendkívül aggasztja, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2015. évi mutatója szerint az EU félúton megállt a nemek közötti egyenlőség megvalósításában; mélységes sajnálatát fejezi ki, hogy a nemek közötti egyenlőség státusza és profilja, és a nemi alapú megkülönböztetés elleni küzdelem a jelentőségvesztés jeleit mutatja, ami a nemek közötti egyenlőséget politikai célként perifériára szorítja, és aláássa annak lehetőségét, hogy önmagában jelentős szakpolitikai terület maradjon, különösen a nők, LMBTI-személyek jogaival, valamint a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos jogokkal szemben Európa-szerte tapasztalható támadás összefüggésében, szükségesnek ítéli a tedencia mögötti okok feltárását és a nemek közti egyenlőség terén alkalmazott jelenlegi stratégiák, eszközök és megközelítések felülvizsgálatát;

2.  kiemeli, hogy az EUSZ előírja az EU-nak, hogy küzdjön a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció ellen, és az az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) uniós célkitűzésként határozza meg a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek kiküszöbölését, és az egyenlőség elősegítését; hangsúlyozza, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség elve nem zárja ki az alulreprezentált nem érdekeit szolgáló intézkedések fenntartását és elfogadását, az Alapjogi Charta 23. cikkével összhangban;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőséget érvényesítse valamennyi terület költségvetésében és a politikai döntéshozatalban és a közösségi programok és fellépések végrehajtása során, és végezze el a nemekre kifejtett hatások értékelését, amikor új szakpolitikát alakít ki, hogy segítse egységes és tényeken alapuló uniós politikai válasz biztosítását a nemek közötti egyenlőség jelentette kihívásokra; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek ennek megfelelő lépéseket nemzeti szinten;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy alaposabban értékelje a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre negatív hatással lévő megszorító intézkedéseket, és tegyen lépéseket ezek hatásainak megszüntetésére;

5.  sajnálja, hogy az Európa 2020 stratégiából hiányzik a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése, és felhív arra, hogy általánosan és határozottabban jelenjen meg benne a nemek közötti egyenlőség érvényesítése, amely foglalkozik a nőket sújtó szegénység strukturális okaival, kiváltképp az európai szemeszterrel összefüggésben az országspecifikus ajánlások megfogalmazása keretében, valamint arra, hogy az éves növekedési jelentésbe illesszenek bele a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló egyedi szakpolitikai iránymutatást;

6.  tudomásul veszi a megkülönböztetés nemi és egyéb okai közötti átfedéseket és a nőkkel szembeni többszörös megkülönböztetés aránytalan hatásait; kitart amellett, hogy sürgősen fel kell venni a küzdelmet a női szegénység, különösen az idős nőket, az egyedülálló anyákat, a nemi alapú erőszaknak áldozatul esett nőket, a fogyatékossággal élő nőket, a migráns nőket, a menedékkérő és a menekült nőket, valamint a kisebbségekhez tartozó nőket érintő szegénység ellen; ösztönzi a tagállamokat, hogy a nemek és a megkülönböztetés különböző okai közötti metszéspontok fokozott figyelemmel kísérése érdekében működjenek együtt a regionális és helyi önkormányzatokkal, a bűnüldöző szervekkel, az egyenlőség előmozdításával foglalkozó nemzeti szervekkel és a civil társadalmi szervezetekkel, valamint hogy hajtsanak végre eredményesebb társadalmi befogadási stratégiákat a szociálpolitikai erőforrások, nem utolsósorban az Európai Szociális Alap és a strukturális alapok hatékony felhasználása révén;

7.  támogatja a Tanács arra irányuló felhívását, hogy a Bizottság indítson új kezdeményezést, amely a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a transznemű és interszexuális személyekre is kiterjedő stratégiát határoz meg a 2016 és 2020 közötti időszakra, valamint hogy fokozza a nemek közötti egyenlőséget érintő stratégiai szerepvállalását, amelynek szorosan kapcsolódnia kell az Európa 2020 stratégiához, és figyelembe kell vennie az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjét;

8.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg azokat a szakpolitikákat és növeljék azokat a beruházásokat, amelyek támogatják a nők minőségi munkahelyeken történő foglalkoztatását valamennyi ágazatban, valamint hogy tegyenek lépéseket a bizonytalan foglalkoztatási formák elleni küzdelem érdekében;

9.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a vállalkozni szándékozó nőket felkaroló kezdeményezéseket, intézkedéseket, segítségnyújtást és tanácsadást;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki nemi dimenziót tartalmazó makrogazdasági szakpolitikát, és hozzon innovatív intézkedéseket mindkét nem esetében az egyenlő munkalehetőségek, valamint a gondozási feladatok javítása érdekében;

11.  megállapítja, hogy a nők és férfiak egyenlő arányú munkaerőpiaci részvétele és a jobb és tisztességesebb női munkabérek nem csak a nők gazdasági függetlenségét növelnék, hanem jelentősen megerősítenék az EU gazdasági potenciálját is, továbbá megszilárdítanák az Unió méltányos és befogadó jellegét; rámutat, hogy az OECD előrejelzései szerint a teljesen egyenlő részvételi arány 2030-ra az egy főre jutó GDP 12,4%-os növekedését eredményezné;

12.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a munkavállalók jogainak megsértését, és lépjenek fel ellene, különösen a női munkavállalók jogainak megsértése ellen, mivel egyre gyakoribb, hogy a nők rosszul fizetett munkákat végeznek és diszkrimináció áldozatává válnak, valamint hogy fogadjanak el politikákat és intézkedéseket annak érdekében, hogy azonosítsák a munkahelyi zaklatás jelenségét, védelmet nyújtsanak ellene, információt nyújtsanak róla és kezeljék azt, ideértve a várandós munkavállalók zaklatását, illetve a szülési szabadságról való visszatérést követően, vagy a munkahelyre jelentkezéskor elszenvedett bármiféle hátrányt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szolgáljanak nemek, valamint anyaság vagy apaság szerint lebontott adatokkal a bér- és nyugdíjkülönbségekre vonatkozóan;

13.  hangsúlyozza, hogy az oktatás fontos eszköz annak lehetővé tételére, hogy a nők teljes körűen részt vehessenek a társadalom és a gazdaság fejlesztésében; hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó intézkedések kulcsfontosságúak abban, hogy olyan készségekkel ruházzák fel a nőket, amelyek lehetővé tehetik számukra a munkába való visszatérést, valamint jobb munkahelyek, jövedelmek és munkakörülmények elérését; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítson elő olyan kezdeményezéseket, amelyek támogatják a nők szakmai képzési programjainak megvalósítását, ösztönzik a nők tudományos, technológiai és informatikai területeken folytatott felsőfokú tanulmányait, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos, oktatási szakembereknek szánt képzési programokat dolgoznak ki, valamint segítenek megelőzni a sztereotípiák tantervek és oktatási eszközök által történő továbbadását; felhívja az egyetemeket és a kutatóintézeteket, hogy az Európai Bizottsággal együttműködésben a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) által kidolgozott iránymutatásoknak (GEAR-eszköz – Gender Equality in Academia and Research [nemek közötti egyenlőség a tudományos és kutatói körökben]) megfelelően fogadjanak el a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikát;

14.  felhívja valamennyi tagállamot, hogy kezelje a nemek közötti egyenlőség kérdését, valamint a szexizmus és a nemi sztereotípiák problémáját oktatási rendszere valamennyi szintjén, valamint hogy biztosítsa, hogy oktatási rendszere az alapvető jogokra és szabadságokra, illetve a nők és férfiak egyenlő jogaira és esélyegyenlőségére vonatkozó oktatást is magában foglalja, továbbá hogy minőségi alapelvei között szerepeljen a nők és férfiak közötti valódi egyenlőség előtt álló akadályok felszámolása és a nemek közötti teljes egyenlőség előmozdítása;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy – a tagállamokkal szorosan együttműködve – állítson össze a munka és a magánélet közötti egyensúlyra irányuló jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket tartalmazó, nagyratörő, átfogó csomagot a 2017. évi bizottsági munkaprogram részeként, figyelembe véve a szociális jogok bejelentett európai pillérét, valamint belefoglalva a szülési szabadságra vonatkozó 92/85/EGK irányelv és a szülői szabadságra vonatkozó 2010/18/EU irányelv felülvizsgálatát, továbbá az apasági és a gondozói szabadságra vonatkozó irányelvekre irányuló javaslatokat, amelyek ösztönzik a szabadság igénybevételének férfiak és nők közötti egyenlőségét valamennyi munkavállalói kategóriában;

16.  elismeréssel jegyzi meg, hogy 2014–2015-ben számos tagállam módosította a szülői szabadságra vonatkozó szakpolitikáját és/vagy jogszabályait és bevezette a szabadság átruházhatóságának tilalmát, az apasági szabadság kötelező jellegét, a hosszabb apasági szabadságot és/vagy jutalmat, amennyiben a szabadságot a szülők közösen veszik igénybe vagy egyenlő mértékben megosztva veszik igénybe, ami erősíti az apák szülői jogait és biztosítja a nők és férfiak közötti nagyobb fokú egyenlőséget, valamint a gondozási és a háztartási feladatok megfelelőbb megosztását, továbbá javítja a nők arra vonatkozó lehetőségeit, hogy teljes mértékben részt vegyenek a munkaerőpiacon; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek a férfiakat ösztönző intézkedéseket annak érdekében, hogy a férfiak egyenlő mértékben osztozzanak a háztartási és a – gyermekekkel és más eltartott családtagokkal kapcsolatos – gondozási feladatokon;

17.  felkéri az Eurofoundot, hogy a munkakörülményekről készített európai felmérései keretében fejlessze tovább a munkahelyek minőségét és a munkával eltöltött időt nyomon követő tevékenységeit, mégpedig azon koncepciója alapján, hogy a munkahely minősége magában foglalja a jövedelmet, a kilátásokat, a munkaidő minőségét, a készségek kihasználását és a mérlegelési jogkört, a társadalmi környezetet, a fizikai környezetet és a munkaintenzitást; felkéri továbbá a Eurofoundot, hogy dolgozzon ki kutatást az olyan szakpolitikákkal, szociális partneri megállapodásokkal és vállalati gyakorlatokkal kapcsolatosan, amelyek támogatják a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly kialakítását, valamint hogy dolgozzon ki kutatást annak tanulmányozására, hogy a kétkeresős háztartások hogyan kezelik közösen a munkaidő-beosztásukat, és hogyan lehet őket a leghatékonyabban támogatni;

18.  felhívja azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy a társadalmi igazságossági politikában tegyenek lépéseket a jogok egyénre szabása felé, különösen az adórendszerben, hogy megszüntessék azokat a pénzügyi ösztönzőket, amelyek a kevesebbet kereső házastársat arra sarkallják, hogy kilépjen a munkaerőpiacról, vagy részmunkaidőt vállaljon;

19.  gratulál azoknak a tagállamoknak, amelyek elérték mindkét barcelonai célkitűzést; ösztönzi Portugáliát, Hollandiát, Luxemburgot, Finnországot, Olaszországot, Máltát és Észtországot, hogy valósítsa meg a másik célkitűzést is, valamint felhívja Lengyelországot, Horvátországot és Romániát – ahol mindkét célkitűzés teljesítésétől távol állnak –, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a formális gyermekgondozás biztosítása terén, hogy így megkönnyítsék a munkavállalók számára a magánélet és a munka összeegyeztetését; rámutat, hogy az aktuális kutatások határozottan arra utalnak, hogy a gyermekek és időskorúak gondozásába való beruházás elősegíti a nők részvételét a teljes munkaidőben foglalkoztatottak között, és lehetővé teszi számukra a fokozottabb helyi és társadalmi befogadást;

20.  ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy törekedjenek egy gyermekgarancia létrehozására, amely biztosítja, hogy a szegénység kockázatának kitett minden európai gyermek hozzáférhessen az ingyenes egészségügyi ellátáshoz, az ingyenes oktatáshoz, az ingyenes gyermekgondozáshoz, a tisztességes lakhatáshoz és a megfelelő táplálkozáshoz; hangsúlyozza, hogy e politikának különösen a kiszolgáltatott és marginalizálódott közösségekben élő nők és lányok helyzetével kell foglalkoznia; megjegyzi, hogy az ifjúsági garanciának a nemekkel kapcsolatos szempontokat is magában kell foglalnia;

21.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy továbbra is fennáll a nemek közötti bérszakadék és a nemek közötti nyugdíjszakadék, és sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy tegyenek mihamarabbi lépéseket ezen különbségek megszüntetésére;

22.  megállapítja, hogy a nemek közötti bérszakadék elleni küzdelem első lépése a bérszintek átláthatóvá tétele, és lelkesedéssel jegyzi meg, hogy számos vállalkozás megkezdte azt a gyakorlatot, hogy megvizsgálja és nyilvánosságra hozza a férfi és női alkalmazottak fizetései közötti különbséget; kéri a munkaadókat és a szakszervezeteket, hogy dolgozzanak ki és vezessenek be a munkahelyek értékelésére szolgáló specifikus és használható eszközöket, amelyek segítenek abban, hogy egyenlő munkáért és egyenlő értékű munkáért egyenlő bért határozzanak meg; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy rendszeresen mérjék fel a fizetéseket és béreket, tegyék közzé az adatokat, valamint hogy kérjék fel a vállalatokat olyan belső mechanizmusok bevezetésére, amelyek feltárják a fizetésbeli különbségeket;

23.  üdvözli, hogy a Bizottság az „egyenlő munkáért vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő bért” elvet az egyik legfontosabb intézkedési területként kezeli; ezzel összefüggésben felszólít az egyenlő bánásmódról szóló 2006. évi irányelv átdolgozására;

24.  elítéli, hogy a tagállamok több mint felében nőtt a nemek közötti nyugdíjszakadék; ösztönzi Ciprust, Németországot és Hollandiát, hogy csökkentsék a férfi és női nyugdíjak közötti különbséget, ami jelenleg közel 50%-os; felhívja Máltát, Spanyolországot, Belgiumot, Írországot, Görögországot, Olaszországot és Ausztriát, hogy szüntessék meg nyugdíjlefedettség terén a nemek között meglévő szakadékot, hiszen ezen országok női lakosságának 11–36%-a nem részesül nyugdíjban;

25.  gratulál Svédország kormányának a nemi paritás megvalósításához a képviselet tekintetében, valamint Szlovéniának és Franciaországnak a majdnem teljesülő paritáshoz, és ösztönzi Magyarországot, Szlovákiát és Görögországot – amely országok nők nélkül alakítottak kormányt(40) – annak biztosítására, hogy a politikai és gazdasági döntéshozatal valamennyi szintjén megfelelő legyen a nők képviselete; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemek közötti egyenlőséget a magas beosztású kormánytisztviselők, valamint az állami intézmények és szervek vezetői körében, továbbá a választási listákon, annak érdekében, hogy biztosított legyen a kiegyensúlyozott képviselet a helyi önkormányzatoknál, a regionális és a nemzeti parlamentekben, valamint az Európai Parlamentben; hangsúlyozza, hogy számos tanulmány alátámasztotta, hogy a megfelelő jogszabályi intézkedések gyors változást eredményezhetnek a politikában a nemek közötti egyensúly terén; egyetért a Bizottság azon véleményével, hogy a kvótákat eredményességük érdekében a jelölti listák sorrendjéről és a nem teljesítés esetén alkalmazandó megfelelő szankciókról szóló jogszabályoknak kell kísérniük;

26.  hangsúlyozza, hogy a nők egyértelműen alulreprezentáltak a választott és a kinevezett politikai pozíciókban az Európai Unió szintjén és a tagállamokban egyaránt, ami demokratikus deficitet jelent, és mind uniós, mind pedig nemzeti szinten aláássa a döntéshozatal legitimitását;

27.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy hatáskörükben tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a biztosi testületben és valamennyi uniós intézmény, ügynökség, intézet és szerv magas szintű pozícióiban biztosítsák a nemek közötti egyenlőséget;

28.  aggodalommal jegyzi meg, hogy 2015-ben 2010-hez képest az országok többsége az uniós átlag alatt maradt a nagy nyilvános részvénytársaságok igazgatótanácsában részt vevő nők aránya tekintetében; nagyra értékeli azonban az átfogó javulási tendenciát, különösen Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban, Belgiumban és Dániában;

29.  ismételten felhívja a Tanácsot, hogy mihamarabb fogadja el a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúlyról szóló irányelvet (a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv), mivel az jelentős lépés az egyenlő képviselet felé az állami és magánszektorban; megjegyzi, hogy az előrelépés azon tagállamokban a legegyértelműbb (a 2010-es 11,9%-ról 2015-re 22,7%-ra nőtt a képviseleti arány), ahol az igazgatótanácsokra vonatkozó kvótákról szóló kötelező erejű jogszabályokat fogadtak el(41);

30.  sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy csupán egy tagállam érte el a nemek közötti egyenlőséget a felsőoktatási intézmények legmagasabb pozícióit illetően, ugyanakkor üdvözli a tényt, miszerint általánosságban javulás figyelhető meg a nők részvételi arányát tekintve az említett pozíciókban;

31.  sürgeti a tagállamokat, hogy előzzék meg és tegyenek válaszintézkedéseket a nők elleni és a nemi alapú erőszak valamennyi fajtája ellen és léptessenek életbe további megelőzési stratégiákat, hogy széles körben rendelkezésre álljanak a speciális támogatási és védelmi szolgáltatások, hogy azok valamennyi áldozat számára elérhetőek legyenek, valamint hogy fordítsanak különös figyelmet az áldozatok jogainak nemspecifikus – többek között az áldozat nemi identitásával és nemi önkifejezésével kapcsolatos – vetületeire az áldozatok jogairól szóló irányelv végrehajtásáról készülő 2017-es jelentésükben; felhívja a Tanácsot, hogy aktiválja az áthidaló klauzulát, azaz fogadjon el egyhangú határozatot arról, hogy a nemi alapú erőszak is az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények közé tartozik; kéri a Bizottságot, hogy az uniós áldozatvédelmi jogalkotás kiegészítő intézkedéseként vezessen be európai nyilvántartást az európai védelmi határozatokról;

32.  határozottan megismétli, hogy a nemi alapú erőszak és hátrányos megkülönböztetés formái – többek között, de nem kizárólag az erőszakos közösülés és a szexuális erőszak, a szexuális zaklatás, a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerházasság, valamint a családon belüli erőszak – súlyosan sértik az emberi méltóságot; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be zéró toleranciát az erőszak minden formájával – többek között a családon belüli erőszakkal – szemben, amelyről az áldozatok vonakodnak feljelentést tenni, mivel az erőszak elkövetője az áldozat partnere vagy más családtagja; sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy tegyék láthatóvá a családon belüli erőszak áldozataivá vált, fogyatékossággal élő nők helyzetét, akik gyakran nem tudnak elmenekülni a visszaélésszerű kapcsolatból;

33.  üdvözli a tagállamok előrelépését az Isztambuli Egyezmény aláírása terén, amely az első jogilag kötelező erejű nemzetközi szintű eszköz a nők elleni erőszak megelőzésére és felszámolására; és sürgeti azt a 14 tagállamot, amely még nem ratifikálta az egyezményt, hogy azt haladéktalanul tegye meg; üdvözli a Bizottság 2016. márciusi, arra irányuló javaslatát, hogy az EU csatlakozzon az Isztambuli Egyezményhez; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyorsítsák fel az Isztambuli Egyezmény Unió általi aláírására és megkötésére irányuló tárgyalásokat, és fenntartások nélkül, széles körűen támogatja az Unió csatlakozását; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a 2012/29/EU irányelv rendelkezéseivel összhangban illessze be a nemi alapú erőszak fogalommeghatározását, és mihamarabb terjesszen elő a nemi alapú erőszak megelőzésére és leküzdésére vonatkozó átfogó európai stratégiát, amely kötelező erejű jogalkotási aktust is tartalmaz;

34.  dicséri az Eurostat, illetve a nemzeti igazságügyi hatóságok és a rendőrség adatcserére vonatkozó együttműködését, amelynek célja, hogy fényt derítsen a nemi alapú erőszak sajnálatos eseteire az EU-ban, valamint kéri őket, hogy tegyék ezt állandó gyakorlattá azáltal, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével együttműködve évente nyomon követik a nők ellen elkövetett bűncselekmények előfordulását;

35.  hangsúlyozza, hogy szoros kapcsolat van a sztereotípiák, valamint a nők elleni zaklatások, és az interneten és a közösségi médiában előforduló szexizmus egyre növekvő előfordulása között, amelyek által a nők és a lányok ellen elkövetett erőszak új formái jönnek létre, ideértve többek között az internetes megfélemlítést és zaklatást, a megalázó képek online felhasználását, valamint a magánjellegű fényképek és videofelvételek közösségi médiában történő terjesztését az érintett személyek beleegyezése nélkül; kiemeli, hogy ezekkel szemben már fiatal korban fel kell venni a küzdelmet; kiemeli, hogy ez a helyzet valószínűleg azért alakulhat ki, mert hiányos a nemi szempontból semleges környezet kialakításáért és a szexizmus megbélyegzéséért felelős hatóságok és egyéb intézmények által nyújtott védelem;

36.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden szükséges jogi és bírósági intézkedést a nőkkel szemben elkövetett online erőszak elleni küzdelem érdekében; felhívja különösen az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a nemi alapú erőszak megelőzésére és leküzdésére irányuló átfogó európai stratégia révén egyesítsék erőiket, és alakítsanak ki olyan bűnüldözési keretet, amely bűncselekménynek minősíti az online erőszak új formáit, valamint hogy nyújtsanak pszichológiai támogatást azon nők és lányok számára, akik online erőszak áldozataivá váltak; felszólít az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiájának és az Europol Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központjának nemi szempontú hatásvizsgálatára, a szóban forgó kérdések beillesztése és a nemi szempontok munkájukban való érvényesítése érdekében;

37.  ismételten felkéri a Bizottságot, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének keretében hozza létre a nemi alapú erőszak európai megfigyelőközpontját, amely a nők és lányok elleni erőszak megelőzését tűzné ki célul egy európai koordinátor irányításával;

38.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be intézkedéseket a nők és az LMBTI-személyek munkahelyi zaklatással szembeni védelme érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló hatályos uniós kerethatározatot(42), annak érdekében, hogy az a szexizmust, az előítéletes bűncselekményeket, valamint a szexuális irányultságon, a nemi identitáson és a nemi jellemzőkön alapuló gyűlöletre való uszítást is magában foglalja;

39.  elítéli, hogy az interszexuális gyermekeken a legtöbb uniós tagállamban továbbra is genitális normalizáló műtéti beavatkozást hajtanak végre, annak ellenére, hogy az orvosilag nem indokolt; sürgeti a tagállamokat, hogy az érintett személy szabad és tájékoztatáson alapuló beleegyező nyilatkozata nélkül tartózkodjanak az ilyen orvosi kezelésektől;

40.  megjegyzi, hogy Máltán és Görögországban az interszexuális személyek a nemi jellemzőkön alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni védelemben részesülnek; felhívja a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós irányelvek végrehajtása során vegyék fel a nemi identitást és a nemi jellemzőket a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jogszabályaikba;

41.  kiemeli, hogy a nemi alapon elkövetett erőszak és hátrányos megkülönböztetés formái – ideértve többek között az erőszakos közösülést és a szexuális erőszakot, a női nemi szervek megcsonkítását, a kényszerházasságot, a családon belüli erőszakot, az úgynevezett becsületbeli bűncselekményeket és az állam által gyakorolt nemi alapú megkülönböztetést – üldöztetésnek minősülnek, és az EU-ban a menedékkérelem érvényes indokának kell tekinteni ezeket; felszólít biztonságos és jogszerű uniós belépési csatornák kialakítására; emlékeztet arra, hogy a nők és a lányok különösen kiszolgáltatottak az embercsempészek általi kizsákmányolásnak;

42.  ismételten felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a gyermekek, a várandós és szoptató nők, valamint az erőszakos közösülés, a nemi erőszak és az emberkereskedelem áldozataivá vált nők fogva tartásának, valamint nyújtsanak számukra megfelelő pszichológiai és egészségügyi támogatást az ilyen vészhelyzetek kezelésére kellő felkészültséggel rendelkező, nemi szempontból megfelelő szakemberek, például női pszichológusok, szociális munkások, ápolók és orvosok segítségével; emlékeztet arra, hogy a nemi alapú, illetve a (vélt) szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló erőszak menekült áldozatai számára a migrációs folyamat valamennyi szakaszában kellő időben támogatást kell nyújtani, beleértve az azonnali áthelyezést, amennyiben a biztonságuk nem szavatolható, a magas színvonalú mentálhigiénés támogatást, valamint erőszakmegelőzési intézkedésként a nemi identitás azonnali elismerését a menekültügyi eljárások során;

43.  újfent kiemeli, hogy az emberkereskedelem megelőzésének és a mostanra a szervezett bűnözés egyik legjövedelmezőbb tevékenységévé vált emberkereskedelem elleni küzdelem nemi dimenzióját folyamatosan nyomon kell követni az emberkereskedelem elleni uniós jogszabályok végrehajtása során, és ismételten felhívja a Bizottságot, hogy erre is térjen ki abban az értékelésében, amelynek tárgyát a tagállamok irányelvnek való megfelelése és az irányelv végrehajtása képezi, miközben gondoskodik arról, hogy az irányelvben foglalt jelentéstételi kötelezettségek és menetrend teljesüljön;

44.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson mind pénzügyi, mind logisztikai támogatást azoknak a tagállamoknak, amelyek részt vesznek az emberkereskedelem elleni küzdelemben, különösen Olaszországnak és Görögországnak, amelyek a jelenlegi migrációs válság következtében e vészhelyzet kezelésében kiemelt szerepet játszanak;

45.  sürgeti, hogy mind nemzeti, mind uniós szinten fokozzák az erőfeszítéseket a sztereotípiák és a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében, a lányokat és nőket, illetve fiúkat és férfiakat nem sztereotip módon bemutató és valamennyi társadalmi réteget célzó figyelemfelkeltő kampányok révén; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek pozitív kezdeményezéseket például olyan stratégiák formájában, amelyek arra ösztönzik, hogy olyan karriert és foglalkozást válasszanak, amelyben alulreprezentáltak a férfiakat pedig, hogy részt vállaljanak a családi és a háztartási feladatokban, valamint tudatosítsák a férfiakban, hogy az erőszak – beleértve az üzleti célú szexuális kizsákmányolást célzó emberkereskedelmet, a kényszerházasságot és a kényszermunkát – hogyan károsítja a nőket, férfiakat és gyermekeket és aláássa a nemek közötti egyenlőséget, továbbá hozzanak intézkedéseket a nők és a gyermekek kereskedelme iránti kereslet tájékoztató kampányok segítségével való csökkentésére;

46.  ismételten hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nők maguk rendelkezhessenek szexuális és reproduktív egészségük és jogaik felett; felszólítja valamennyi tagállamot, hogy garantálja a nők hozzáférését az önkéntes családtervezéshez, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások teljes köréhez, beleértve a fogamzásgátlást és a biztonságos és legális abortuszt; felszólítja ezért a tagállamokat és a Bizottságot, hogy kezdeményezzenek olyan figyelemfelkeltő fellépéseket, amelyek teljes mértékben tudatosítják a férfiak és nők számára a szexuális és reprodukcióval kapcsolatos kérdéseket érintő jogaikat és feladataikat;

47.  felhívja a figyelmet a lelkiismereti okokból való megtagadás lehetőségének túlzott alkalmazásával kapcsolatos egyre erősödő tendenciára, amely akadályozza a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést; felszólítja az uniós országokat annak biztosítására, hogy a lelkiismereti okból való rendelkezés ne akadályozza meg a betegek jogszerű orvosi ellátásban való részesítését;

48.  úgy véli, hogy az életmentő szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások – többek között a biztonságos abortusz – megtagadása az alapvető emberi jogok súlyos megsértésének tekintendő;

49.  hangsúlyozza a kamaszokat, fiatalokat és felnőtteket célzó aktív megelőzési, oktatási és információs politikák fontosságát annak érdekében, hogy társadalmunk jó szexuális és reproduktív egészségnek örvendjen, elkerülve a szexuális úton terjedő betegségeket és a nem kívánt terhességeket;

50.  ösztönzi a tagállamok illetékes hatóságait, hogy segítsék elő a nemek közötti egyenlőséget átfogó szexuális és párkapcsolati oktatási programjaik – többek között a lányoknak és fiúknak a beleegyezésen, tiszteleten és kölcsönösségen alapuló párkapcsolatokra történő oktatása –, továbbá a sport és a szabadidős tevékenységek révén, ahol a sztereotípiák és a nemek szerinti elvárások hatással lehetnek az önképre, az egészségre, a készségek elsajátítására, az intellektuális fejlődésre, a társadalmi beilleszkedésre és a lányok és fiúk identitásának kialakítására egyaránt;

51.  kiemeli annak jelentőségét, hogy a férfiakat ösztönözzék a nemek közötti egyenlőségre irányuló valamennyi fellépésben való teljes részvételre, valamint hogy meghatározzák azokat a kontextusokat, amelyekben nagyszámú férfit lehet elérni, különösen a férfiak által dominált intézményekben, iparágakban és szövetségekben, érzékennyé tegyék a férfiakat a nemek közötti egyenlőség elősegítésével kapcsolatos szerepeikkel és feladataikkal szemben, támogassák a nők és férfiak közötti megosztott hatáskörök és felelősségi körök elvét a munkahelyen, a közösségekben, a magánszférában és a szélesebb nemzeti és nemzetközi közösségekben;

52.  sürgeti a tagállamokat, hogy kísérjék figyelemmel azokat az eseteket, ahol a média és a reklámipar népszerűsíti a nők szexuális jellegét és áruként kezeli őket, és a fiatalsággal, szépséggel és szexuális vonzerővel kapcsolatos női sztereotípiákat a társadalmi siker modelljeként ábrázolja; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen jogi lépéseket abban az esetben, ha a tagállamok megsértik az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet és a közszolgálati és kereskedelmi médiában ösztönzők révén népszerűsítse a bevált gyakorlatokat; sürgeti a médiát és a reklámipart, hogy tartsa tiszteletben a nők méltóságát és biztosítsa a nők sztereotípia- és megkülönböztetésmentes ábrázolását a jelenlegi női sokszínűségnek megfelelően; sürgeti továbbá a médiát és a reklámipart, hogy fordítson figyelmet az egészséges életmódra, a különféle családmodellekre és életstílusokra;

53.  emlékeztet az EU által a 2013. és a 2015. évi EU–CELAC (Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége) cselekvési tervekben a nők elleni erőszak megszüntetése tekintetében elfogadott kötelezettségvállalásokra, és aggodalmát fejezi ki a nemek közötti egyenlőség előmozdítására vonatkozó 7. fejezete végrehajtásának elmulasztása miatt; felszólítja a tagállamokat és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy működjenek együtt és különítsenek el gazdasági és intézményi forrásokat a cselekvési tervekben a nemek közötti egyenlőség előmozdítására vonatkozóan, különösen az erőszak valamennyi formájának megszüntetése tekintetében elfogadott ajánlások teljesítésének biztosítására a Belém do Pará-i Egyezménynek, az Isztambuli Egyezménynek és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménynek megfelelően;

54.  kiemeli, hogy a kutatások alapján az éghajlatváltozás nagyobb mértékben hat a nőkre mint a férfiakra, miközben elszegényedés esetén általában a nőkre hárul a nagyobb teher; úgy véli, hogy a nőknek aktívan részt kell venniük az éghajlat-politikában és az azzal kapcsolatos fellépésekben;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot egy átfogó fenntartható fejlesztési stratégiára, amely felöleli valamennyi vonatkozó bel- és külpolitikai területet, és dolgozzon ki hatékony nyomonkövetési, felülvizsgálati és elszámoltathatósági mechanizmusokat a 2030-ig tartó menetrend végrehajtására, beleértve a nemek közötti egyenlőségre, a nők jogaira és társadalmi szerepvállalására irányuló célokat és mutatókat;

56.  felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyabban kövesse nyomon a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó hatályos uniós jogszabályok tagállamokban való végrehajtását, ugyanakkor hívja fel a figyelmet kötelezettségszegési eljárások megindításának szükségességére a vonatkozó jogszabályok végrehajtásának elmulasztása esetén;

57.  megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi kerethez csatolt, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló intézményközi nyilatkozat ellenére, eddig nem történt intézkedés a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés tekintetében; hangsúlyozza e tekintetben, hogy szorosan figyelemmel kell kísérni, hogy az együttes nyilatkozatban foglalt elveket hogyan hajtották végre az éves költségvetési eljárások tekintetében, és kéri, hogy az illetékes bizottság kapjon formális szerepet a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatában;

58.  felhívja a tagállamok kormányait, hogy biztosítsák az olyan testületek létrejöttét, fennmaradását és megfelelő erőforrásait, amelyek feladata a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szakpolitikák kidolgozása, összehangolása és végrehajtása, mivel ez a nemek közötti egyenlőség előmozdítása terén vállalt kormányzati kötelezettségvállalás egyik fő mutatója;

59.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy építsenek be a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó konkrét mutatókat – többek között a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatóját – a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó jövőbeli uniós mechanizmus nyomonkövetési rendszerébe;

60.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogóbb egyenlőségi stratégiát, beleértve egy horizontális, megkülönböztetés elleni irányelvet, amelynek célja a nemi alapon történő megkülönböztetés minden formájának felszámolása; ennek érdekében sürgeti a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb alakítson ki közös álláspontot a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra, nemre vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0426), amelyet Parlament arról szóló álláspontjának(43) 2009. április 2-i elfogadása óta blokkolnak; sürgeti a Tanácsot, hogy az álláspontba foglalja bele a nemi hovatartozást mint diszkriminációs tényezőt;

61.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 315., 2012.11.14., 57. o. (2) HL L 101., 2011.4.15., 1. o. (3) HL C 70. E, 2012.3.8., 162. o. (4) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (5) HL L 373., 2004.12.21., 37. o. (6) HL L 353., 2013.12.28., 7. o. (7) HL L 180., 2010.7.15., 1. o. (8) HL L 68., 2010.3.18., 13. o. (9) HL L 348., 1992.11.28., 1. o. (10) HL L 359., 1986.12.19., 56. o. (11) HL L 6., 1979.1.10., 24. o. (12) HL C 341. E, 2010.12.16., 35. o. (13) HL C 199. E, 2012.7.7., 65. o. (14) HL C 251. E, 2013.8.31., 1. o. (15) HL C 316., 2016.8.30., 2. o. (16) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0105. (17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0042. (18) HL C 407., 2016.11.4., 2. o. (19) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0126. (20) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0312. (21) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0073. (22) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0203. (23) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0235. (24) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0338. (25) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0360. (26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0072. (27) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0227. (28) ISBN 978-92-79-29898-1 (29) HL L 59., 2013.3.2., 5. o. (30) http://www.un.org/womenwatch/daw/csw/csw48/ac-men-auv.pdf (31) ISBN 978-92-79-36171-5. (32) Az Eurofund „A nemek közötti foglalkoztatási szakadék: kihívások és megoldások” című jelentése (2016). (33) Az Eurofound „A szülői és apasági szabadság igénybevételének előmozdítása az apák körében az Európai Unióban” című jelentése (2015). (34) Az Eurofound által az európai munkakörülményekről készített 6. felmérés első eredményei (2015). (35) http://ec.europa.eu/eurostat/web/crime/database (36) Az Eurostat „Emberkereskedelem” című jelentésének 2015. évi kiadása. (37) A nemek közötti egyenlőséggel és a megkülönböztetésmentességgel foglalkozó jogi szakértők európai hálózata: „A comparative analysis of gender equality law in Europe 2015” (A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2015. évi európai jogszabályok összehasonlító elemzése). (38) EIGE, „Effectiveness of institutional mechanisms for the advancement of gender equality. Review of the implementation of the Beijing Platform for Action in the EU Member States” (A nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló intézményi mechanizmusok hatékonysága. A Pekingi Cselekvési Platform uniós tagállamokban való végrehajtásának felülvizsgálata) (2014). (39) Az Eurofound „Social partners and gender equality in Europe” (Szociális partnerek és a nemek közötti egyenlőség Európában) című jelentése (2014). (40) 2014-es és 2015-ös fejlemények. (41) Az Európai Bizottság 2015. októberi, „Nemek közötti egyensúly a vállalatok igazgatótanácsában – Európa áttöri az üvegplafont” című tájékoztatója; Európai Bizottság, DG JUST, „Nők a gazdasági döntéshozatalban az EU-ban: Eredményjelentés: Az Európa 2020 kezdeményezése”, 2012; Aagoth Storvik és Mari Teigen, „Nők a vezetőtestületekben: norvég tapasztalatok”, 2010. június. (42) HL L 328., 2008.12.6., 55. o. (43) HL C 137. E, 2010.5.27., 68. o.