Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Zimbabwéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Uniónak a helyi kormányzásról szóló 2016. június 30-i helyi nyilatkozatára,

–  tekintettel az Uniónak az erőszakról szóló 2016. július 12-i helyi nyilatkozatára,

–  tekintettel az Unió Itai Dzamara elrablásáról szóló 2017. március 9-i helyi nyilatkozatára,

–  tekintettel a zimbabwei emberi jogi bizottságnak a nyilvános tüntetésekről és a rendőrség viselkedéséről szóló sajtónyilatkozatára,

–  tekintettel a Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedéseket 2017. február 20-ig meghosszabbító 2016. február 15-i (KKBP) 2016/220 tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a főképviselő által az EU nevében tett, az EU és Zimbabwe kapcsolatainak felülvizsgálatáról szóló, 2014. február 19-i nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2008-ban a három fő politikai párt – nevezetesen a ZANU PF, az MDC-T és a MDC – által aláírt átfogó politikai megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának Zimbabwéről szóló, 2012. július 23-i következtetéseire és a Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/101/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2012. február 27-i 2012/124/KKBP tanácsi végrehajtási határozatra(2),

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981 júniusában elfogadott afrikai chartájára, amelyet Zimbabwe is ratifikált,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948 decemberében fogadtak el,

–  tekintettel Zimbabwe alkotmányára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Zimbabwe népe sok éve a Mugabe elnök által vezetett tekintélyuralmi rezsim alatt szenved, amely a korrupció, a törvénytelen erőszak, szabálytalanságokkal teli választások és brutális biztonsági apparátus segítségével tartja fenn hatalmát; mivel Zimbabwe népe évtizedek óta nem tapasztalta meg az igazi szabadságot, és ezért a harminc évesnél fiatalabbak közül sokan csak a szegénységet és az erőszakos elnyomást ismerik,

B.  mivel a hararei bázisú Evan Mawarire lelkipásztor és emberijog-védő által alapított #ThisFlag független közösségi média mozgalom katalizátorként szolgált a Mugabe-rezsim miatt frusztrált polgárok számára a korrupció, a büntetlenség és a szegénység terén passzív kormány elleni tavalyi tüntetések során; mivel Mawarire lelkipásztor felhívta a kormányt, hogy foglalkozzon a hanyatló gazdasággal és az emberi jogok tiszteletben tartásával; mivel a #ThisFlag címkét használó mozgalom támogatásra talált az egyház és a középosztály soraiból is, amelyek mindezidáig távol tartották magukat az utcai politizálástól;

C.  mivel Evan Mawarire lelkipásztort már letartóztatták nyilvános erőszakra való felbujtás vádjával, és 2016 júliusában szabadon engedték, és ezt követően saját és a családja biztonságát féltve ugyanabban a hónapban elhagyta az országot;

D.  mivel Evan Mawarire lelkipásztort a Zimbabwébe való visszatérésekor, 2017. február 1-jén letartóztatták a hararei repülőtéren; mivel először a büntetőeljárási törvény 22. szekciója szerint „egy alkotmányos kormány ellehetetlenítésével” vádolták meg, amely bűntett akár 20 éves börtönbüntetéssel büntethető; mivel 2017. február 2-án a vádat egy további váddal egészítették ki, nevezetesen a zimbabwei zászlóról szóló törvény 6. szekciója alapján a zászló megsértésével; mivel Evan Mawarire lelkipásztort csak kilenc nap fogva tartás után bocsátották szabadon óvadék ellenében;

E.  mivel a zimbabwei emberi jogi bizottság egy közleményében mély sajnálatát fejezte ki a brutális és erőszakos rendőri magatartás miatt, azt állítva, hogy megsértették a tüntetők alapvető jogait, és felhívta a zimbabwei hatóságokat az ügy kivizsgálására, és az elkövetők igazságszolgáltatás elé való állítására;

F.  mivel Itai Dzamara újságírót és politikai aktivistát 2015. március 9-én öt ismeretlen férfi elrabolta egy borbélyüzletből Hararében; mivel a zimbabwei legfelső bíróság ítéletben rendelte el, hogy a hatóságok kutassanak Dzamara után, és kéthetente tegyenek jelentést a bíróság számára mindaddig, amíg Dzamara holléte nem tisztázódik; mivel Dzamara úr sorsa továbbra is ismeretlen;

G.  mivel Promise Mkwananzi, a júliusi távol maradással összefüggésbe hozott #Tajamuka közösségi mozgalom vezetőjét a 2016. augusztus 31-ére tervezett „shutdown 3.0” felhívás előtt letartóztatták és nyilvános erőszakra való felbujtással megvádolták, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték; mivel Linda Masarirát, egy másik #Tajamuka aktivistát, akit előzőleg 2015 májusában letartóztattak, és ingyenes óvadék ellenében szabadlábra helyeztek, a 2016 júliusi tüntetés alatt ismét letartóztatták;

H.  mivel a zimbabwei rezsimmel szembeni uniós korlátozó intézkedéseket 2017 februárjában 2018. február 20-ig meghosszabbították; mivel a vagyoni eszközök befagyasztása és az utazási tilalmak továbbra is alkalmazandók Mugabe elnökkel, Grace Mugabéval és a Zimbabwe Defence Industries vállalattal szemben; mivel a fegyverembargó továbbra is érvényben marad; mivel az EU megszüntette a korlátozásokat 78 személlyel és 8 szervezettel szemben;

I.  mivel Zimbabwe aláírta a Cotonoui Megállapodást, amelynek 9. cikke az AKCS–EU együttműködés alapvető elemeként határozza meg az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását;

J.  mivel Zimbabwe nemzeti indikatív programja számára a 11. Európai Fejlesztési Alap keretében a 2014–2020 közötti időszakra előirányzott 234 millió eurót három fő területre, nevezetesen az egészségügyre, a mezőgazdasági alapú gazdaságfejlesztésre, valamint a jó kormányzásra és az intézményfejlesztésre kell összpontosítani;

1.  elítéli Evan Mawarire lelkipásztor letartóztatását; hangsúlyozza, hogy az óvadék ellenében történt szabadlábra helyezése nem elegendő, és hogy teljes mértékben vissza kell vonni az ellene politikai okokból emelt vádakat;

2.  felhívja a zimbabwei hatóságokat annak biztosítására, hogy a büntető igazságszolgáltatási rendszert ne az Evan Mawarire lelkipásztorhoz hasonló emberijog-védők támadására, zaklatására vagy megfélemlítésére használják;

3.  úgy véli, hogy a gyülekezés, az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadsága minden demokrácia alapvető alkotóeleme; hangsúlyozza, hogy a nem erőszakos véleménynyilvánítás minden zimbabwei polgár alkotmányos joga, és emlékezteti a hatóságokat a valamennyi polgár jogainak védelme iránti kötelezettségükre;

4.  mélyen aggasztják az emberi jogi szervezetek jelentései a politikai erőszakról, valamint az emberijog-védők korlátozásairól és megfélemlítéséről; sajnálja, hogy a legutóbbi választások és az új alkotmány 2013-ban történt elfogadása óta alig történt előrelépés a jogállamiság felé, és különösen az emberi jogi környezet reformja irányába;

5.  felhívja a zimbabwei hatóságokat Dzamara úr tartózkodási helyének kiderítésére és annak biztosítására, hogy az elrablásáért felelős személyek igazságszolgáltatás elé kerüljenek; megjegyzi, hogy a nem erőszakos véleménynyilvánítás minden zimbabwei polgár alkotmányos joga, és a hatóságok kötelezettsége valamennyi polgár jogainak védelme;

6.  aggodalmát fejezi ki továbbá Linda Masarira ügyében, akit a 2016. július 6-i országos sztrájkból kifolyólag nyilvános erőszakra való felbujtással vádoltak meg; felhívja a zimbabwei kormányt, hogy tanúsítson önmérsékletet, és tartsa tiszteletben az összes zimbabwei polgár emberi jogait, beleértve a véleménynyilvánítás szabadságát és a gyülekezési szabadságot; emlékezteti a kormányt az alkotmány tiszteletben tartása, betartása és nem ellehetetlenítése, valamint az összes zimbabwei polgár pártatlan és kivétel nélküli szolgálata iránti kötelezettségeire;

7.  kéri az EU Hararébe akkreditált küldöttségét, hogy továbbra is ajánlja fel segítségét Zimbabwének az emberi jogi helyzet javítása tekintetében, és tárja fel egy uniós választási megfigyelő misszió támogatásának lehetőségeit;

8.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU számára fontos, hogy politikai párbeszédet kezdjen a zimbabwei hatóságokkal a Cotonoui Megállapodás keretében, megerősítve ezáltal az EU elkötelezettségét a helyi lakosság támogatása iránt;

9.  kitart amellett, hogy az Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy a nemzeti indikatív program keretében Zimbabwe számára előirányzott pénzeszközök ténylegesen az érintett területekre kerüljenek, és felhívja Zimbabwe kormányát, hogy biztosítson a Bizottság számára akadálytalan hozzáférést az uniós finanszírozású projektekhez, és fokozza nyitottságát a közös megállapodáson alapuló projektekhez és programokhoz nyújtott technikai segítségnyújtás iránt;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EKSZ-nek, Zimbabwe kormányának és parlamentjének, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség kormányainak és az Afrikai Uniónak.

(1) HL L 40., 2016.2.17., 11. o. (2) HL L 54., 2012.2.28., 20. o.