Index 
Elfogadott szövegek
2017. január 19., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Indonézia, nevezetesen Hosea Yeimo, Ismael Alua és Jakarta kormányzója ügye
 Közép-afrikai Köztársaság
 A burundi helyzet
 EU–Koszovó stabilizációs és társulási megállapodás: az alkalmazására vonatkozó eljárások ***I
 Különleges uniós importszabályozás hatálya alá nem tartozó egyes harmadik országokból származó textiltermékek behozatala ***I
 A Nemzetközi Tudományos és Technológiai Központ tevékenységeinek folytatására irányuló megállapodás megkötése ***
 Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elleni kifogás: a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok megállapítása
 Logisztika az Unióban és multimodális szállítás az új TENT-T folyosókon
 A szociális jogok európai pillére
 Az Uniós Vámkódex végrehajtásából eredő kihívások kezelése

Indonézia, nevezetesen Hosea Yeimo, Ismael Alua és Jakarta kormányzója ügye
PDF 262kWORD 46k
Az Európai Parlament 2017. január 19-i állásfoglalása Indonéziáról, nevezetesen Hoszea Jeimo, Iszmael Alua és Jakarta kormányzója ügyéről (2017/2506(RSP))
P8_TA(2017)0002RC-B8-0072/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Indonéziáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Indonéz Köztársaság közötti átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodásnak a visszafogadással kapcsolatos kérdések kivételével történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a 2014. május 1-jén hatályba lépett EU–Indonézia partnerségi és együttműködési megállapodásra (PEM),

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2015. május 23-i nyilatkozatára az Indonéziában végrehajtásra váró további kivégzések kilátásairól,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a tervezett indonéziai kivégzésekről szóló, 2016. július 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2016. június 28-i EU–Indonézia emberi jogi párbeszédre,

–  tekintettel a közös stratégiai célokat szolgáló ASEAN–EU globális partnerség előmozdításáról szóló, 2016. október 14-i bangkoki nyilatkozatra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel a Politikai és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyet Indonézia 2006-ban ratifikált,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni, 1987. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Indonézia a világ negyedik legnépesebb nemzete, harmadik legnagyobb demokráciája, legnagyobb muzulmán többségű országa, ahol több millióan más vallásokat követnek, és sokszínű társadalmát 255 millió, különböző etnikumú, nyelvű és kultúrájú polgár alkotja;

B.  mivel Indonézia fontos partner az EU számára; mivel az Uniót erős kapcsolatok fűzik a G20 csoportba tartozó Indonéziához; mivel az EU és Indonézia azonos értékeket vall az emberi jogok, a kormányzás és a demokrácia tekintetében;

C.  mivel az első miniszteri szintű stratégiai párbeszéd során (2016. április 8-án) Indonézia külügyminisztere és az alelnök/főképviselő közösen kinyilvánították azon döntésüket, hogy „a partnerség új szintjére emelik” az EU és Indonézia közötti viszonyt;

D.  mivel 2016. december 19-én békés politikai tevékenységeket követően őrizetbe vették Hoszea Jeimo és Iszmael Alua pápuai politikai aktivistákat, akik ellen az indonéz büntető törvénykönyv szerint „lázadás” címén emeltek vádat; mivel 2017. január 11-én Hoszea Jeimót és Iszmael Aluát óvadék ellenében szabadlábra helyezték; mivel az ügyben a jogi eljárás folytatódik; mivel elítélésük esetén a két aktivistára életfogytig tartó börtönbüntetés is kiszabható;

E.  mivel Dzsoko Widodo elnök változást ígért a pápuaiaknak, amelynek kezdetét „egy jobb Pápuáért folytatott nyílt párbeszéd” jelzi, és vállalta, hogy megszünteti az erőszak aránytalan alkalmazását és az emberi jogi visszaéléseket; mivel az elnök 2014-es megválasztása óta négy alkalommal látogatott el Pápuára; mivel a megbékélésre irányuló gesztusként nemrégiben elrendelte nagyszámú pápuai fogva tartott szabadon bocsátását;

F.  mivel Dzsakarta kormányzója, Baszuki Tjahadzsa Purnama – becenevén Ahok – ellen bírósági tárgyalás van folyamatban, amelyet egyes vallási csoportok kezdeményeztek az iszlám megsértésének vádjával; mivel 2016 októbere óta az iszlamista csoportokat tömörítő, MUI Fatvát Őrző Nemzeti Mozgalom (GNPF-MUI) elnevezésű koalíció, ezen belül az Iszlám Védelmezőinek Frontja (Front Pembela Islam, FPI) három felvonulást szervezett, amelyen szorgalmazta Ahok bebörtönzését;

G.  mivel a gondolatszabadság, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadsága, a vallásszabadság, az önkényes letartóztatás vagy őrizetben tartás elkerüléséhez való jog, valamint a kínzás elkerüléséhez való jog alapvető és elidegeníthetetlen jogok és szabadságok;

H.  mivel Indonézia 2013-ben újra bevezette a halálbüntetést, és több elítéltet kivégeztek;

1.  nagyra értékeli az EU és Indonézia közötti erős kapcsolatot, és ismételten hangsúlyozza a két fél közötti erős és régóta fennálló politikai, gazdasági és kulturális kötelékek fontosságát;

2.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Indonéziában erősödik a türelmetlenség az etnikai, vallási és szexuális kisebbségekkel szemben; határozottan elítéli a kisebbségekkel szembeni erőszak, zaklatás és megfélemlítés alkalmazására irányuló valamennyi cselekményt, valamint e cselekmények büntetlenül maradását, és elítéli a hatályos szabályozással való visszaélés azon eseteit, amelyeknek célja a vallási kisebbségek, hagyományos vallások, valamint az etnikai és a szexuális kisebbségek tagjainak hátrányos megkülönböztetése, üldözése és bebörtönzése;

3.  üdvözli Indonéziának a toleráns társadalom és a vallások közötti párbeszéd előmozdításán alapuló, az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemmel kapcsolatos meglátásait és e tekintetben szerzett tapasztalatait; rámutat Indonéziának az ország demokráciájának fenntartása és az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében tett erőfeszítéseire, és emlékeztet jelmondatára: „egyesülve a sokféleségben”; hangsúlyozza, hogy szükség van valamennyi emberi jog, különösen a kisebbségek és a kiszolgáltatott csoportok jogai védelmének biztosítására, garantálva a megkülönböztetésmentességet a vallás és a meggyőződés szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az egyesülés és a békés gyülekezés szabadsága gyakorlása során;

4.  üdvözli az Európai Unió és Indonézia közötti, folytatódó emberi jogi párbeszédet, amelyet 2010-ben hoztak létre; üdvözli az EU és Indonézia között a kérdések széles köre tekintetében folytatott szoros együttműködést; hangsúlyozza, hogy az EU és Indonézia megállapodott abban, hogy konkrét együttműködési projekteket folytat számos területen, többek között az igazságszolgáltatáshoz való jog és a büntetőpolitika, az erőszakos szélsőségesség elleni fellépés, a migránsok jogai, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelőssége, valamint a fogyatékossággal élő személyek, illetve a kisebbségekhez és a kiszolgáltatott csoportokhoz tartozó személyek jogai területén;

5.  emlékeztet arra, hogy az indonéziai emberi jogi helyzet javítása az EU–Indonézia PEM egyik prioritása;

6.  üdvözli, hogy Indonézia jó kapcsolatokat ápol szomszédaival, és aktív szerepvállalással támogatja az ENSZ munkáját;

7.  arra buzdítja Indonézia kormányát, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a békés aktivisták jogai védelmet élvezzenek, és kedvező környezet teremtődjön a szólásszabadság és a békés tüntetés szabadsága megvalósításához;

8.  üdvözli Hoszea Jeimo és Iszmael Alua óvadék ellenében történő, 2017. január 11-i szabadlábra helyezését; rámutat arra, hogy az ügyben a jogi eljárás folytatódik; felhívja az EU indonéziai küldöttségét, hogy kövesse nyomon e jogi eljárást;

9.  kéri az indonéziai hatóságokat, hogy vegyék fontolóra, hogy ejtsék a vádakat Hoszea Jeimo, Iszmael Alua és más olyan lelkiismereti foglyok ügyében, akik ellen a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joguk békés gyakorlása miatt emeltek vádat;

10.  sürgeti az indonéz hatóságokat és a pápuai helyi hatóságokat, hogy hajtsanak végre azonnali és hatékony intézkedéseket a jogaikat gyakorló békés politikai aktivisták biztonságának és védelmének biztosítására; felhívja a hatóságokat annak biztosítására, hogy a Pápuán élők büntetéstől, megtorlástól vagy megfélemlítéstől való félelem nélkül, szabadon kifejezhessék gondolataikat és véleményüket;

11.  határozottan elítél minden erőszakos és terrorcselekményt, és részvétét fejezi ki az áldozatok hozzátartozóinak;

12.  aggodalommal veszi tudomásul az Ahok ellen indított istenkáromlási ügyet; hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a gondolatszabadság a lelkiismereti szabadság és vallásszabadság a nemzetközi ember jog védelme alatt áll;

13.  felhívja Indonézia hatóságait, hogy helyezzék hatályon kívül az ország büntető törvénykönyve 156. és 156a. cikkét, töröljék a büntető törvénykönyv felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat aktuális tervezetében (RUU Revisi KUHP) szereplő, istenkáromlásra vonatkozó rendelkezéseket, az elektronikus tájékoztatásról és tranzakciókról szóló törvényt és a lázadásra vonatkozó jogszabályokat (különös tekintettel a büntető törvénykönyv 106. és 110. cikkére), és valamennyi jogszabályt hozzák összhangba Indonéziának a nemzetközi emberi jogi jogszabályok értelmében – különösen a véleménynyilvánítás szabadsága, a gondolatszabadság, a lelkiismereti és vallásszabadság, a törvény előtti egyenlőség, a megkülönböztetésmentesség, valamint a véleménynyilvánításhoz és a nyilvános gyülekezéshez való jog tekintetében fennálló kötelezettségeivel; rámutat arra, hogy az emberek akár öt évre is bebörtönözhetők „rágalmazás” vádjával;

14.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az indonéz kormány a vallási közösségeket hátrányosan megkülönböztető vagy ellenük erőszakos cselekményeket elkövető személyek vagy csoportok felderítése, letartóztatása és bíróság elé állítása révén megvédje Indonézia vallási türelemmel és pluralizmussal kapcsolatos hagyományait;

15.  aggodalmát fejezi ki az LMBTI-ellenes szólamok erősödése miatt, ami számos fenyegetést és erőszakos támadást eredményezett az LMBTI-közösséget képviselő nem kormányzati szervezetekkel, aktivistákkal és magánszemélyekkel szemben; felhívja a kormányt és a törvényhozókat, hogy tartózkodjanak az LMBTI-személyek jogainak további korlátozásától, és gondoskodjanak véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságuk garantálásáról;

16.  sajnálatát fejezi ki a halálbüntetés visszaállítása miatt; felhívja a hatóságokat, hogy vezessenek be moratóriumot valamennyi halálbüntetés végrehajtása tekintetében, a halálbüntetés eltörlése céljából; aggodalmát fejezi ki Serge Atlaoui uniós állampolgár ügye miatt;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Indonézia kormányának és parlamentjének, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0141.


Közép-afrikai Köztársaság
PDF 281kWORD 51k
Az Európai Parlament 2017. január 19-i állásfoglalása a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzetről (2017/2507(RSP))
P8_TA(2017)0003RC-B8-0074/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Közép-afrikai Köztársaságról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen pedig a béketámogató műveletekről – az ENSZ és az Afrikai Unió vonatkozásában az EU szerepvállalásáról szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a 2016. július 26-i, 7747. ülésén elfogadott 2301/2016. sz. határozatára, amely 2017. november 15-ig megújítja az ENSZ közép-afrikai köztársasági többdimenziós integrált stabilizációs missziójának (MINUSCA) megbízatását,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogokról szóló, 2016. december 14-i jelentésére, valamint az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a MINUSA elleni támadásokról szóló, 2017. január 6-i nyilatkozatára,

–  tekintettel arra, hogy a Közép-afrikai Köztársasággal foglalkozó, 2016. november 17-i brüsszeli konferencia társelnöki tisztségét Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint Faustin-Archange Touadéra, a Közép-afrikai Köztársaság elnöke töltötte be,

–  tekintettel az Európai Unió ENSZ-hez delegált küldöttségének helyettes vezetője, Joanne Adamson által 2016. október 21-én, az ENSZ Békefenntartó Műveletek Főosztályán tartott, a Közép-afrikai Köztársaságról szóló uniós tájékoztatásra,

–  tekintettel az Emberi Jogi Tanács által a Közép-afrikai Köztársaság emberi jogi helyzetének nyomon követésére, az azzal kapcsolatos beszámolásra és tanácsadásra kijelölt független ENSZ-szakértő 2016. július 22-i jelentésére, valamint 2016. november 16-i brüsszeli adományozói ülést megelőző nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács Közép-afrikai Köztársaságról szóló, 2015. február 9-i, 2015. július 20-i és 2016. március 14-i következtetéseire, valamint a közép-afrikai köztársasági választások békés lebonyolításáról szóló, 2016. április 19-i következtetéseire,

–  tekintettel a Békeépítési Bizottság közép-afrikai köztársasági konfigurációjának elnöke által az ENSZ BT Közép-afrikai Köztársaságról tartott, 2016. július 8-i tájékoztatóján tett nyilatkozatra,

–  tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság 1998. évi Római Statútumára, amelyet a Közép-afrikai Köztársaság 2001-ben ratifikált,

–  tekintettel a Gyermek Jogairól szóló Egyezménynek a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló fakultatív jegyzőkönyvére, amelyet a Közép-afrikai Köztársaság is aláírt,

–  tekintettel az Amnesty International „Hosszú várakozás az igazságszolgáltatásra: elszámoltathatóság a Közép-afrikai Köztársaságban” című, 2017. január 11-i jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a lázadó Séléka koalíció és az anti-balaka milíciák közötti erőszakos konfliktusból kilábaló Közép-afrikai Köztársaság – a nemzetközi közösség támogatása mellett – jelentős haladást ért el 2013 óta, és a választások békés és sikeres megszervezésével és a politikai átmenet befejezésével sikerült helyreállítani az alkotmányos rendet;

B.  mivel a politikai előrelépés ellenére a Közép-afrikai Köztársaságban továbbra is instabil helyzet uralkodik és szórványos zavargásokra kerül sor, amit a számos helyszínen kitört erőszakos összecsapások tovább súlyosbítottak, az ország nyugati, északi és keleti részén élő lakosságot számos esetben a lakóhelyének elhagyására kényszerítve; mivel a polgári szabadságjogok hiánya, a nemek közötti egyenlőtlenség, a vallás és a meggyőződés szabadságának korlátozása, valamint a közösségek közötti feszültségek továbbra is súlyos emberi jogi aggodalmakra adnak okot a Közép-afrikai Köztársaságban;

C.  mivel az ENSZ békefenntartó missziója mintegy 10 750 békefenntartót állomásoztat a Közép-afrikai Köztársaságban, de egyes polgári személyek arra panaszkodnak, hogy e misszió nem védi meg őket kellőképpen a több tucat felfegyverzett csoporttól; mivel az önkényes kivégzésekről szóló 2016. december 14-i emberi jogi ENSZ-jelentés kitért a Közép-afrikai Köztársaságban elkövetett nemi erőszak eseteire;

D.  mivel 2016 decemberében a MINUSCA misszió a Közép-afrikai Köztársaság egymással szemben álló frakciók lefegyverzésére irányuló, folyamatban lévő erőfeszítés részeként támogatta a 11–14 fegyveres csoport, valamint a kormány közötti új párbeszédet; mivel a MINUSCA szerint 2017. január 4-én a járőrszolgálatból Koui városából visszatérő békefenntartókat Obo városától mintegy 60 km-re (37 mérföldre) nyugatra kb. 50 harcos megtámadta, és ismeretlen felkelők két békefenntartót megöltek, miközben hasonló támadás történt 2017. január 7-én is a Bokayi északnyugati részén, amelynek során egy békefenntartó életét vesztette;

E.  mivel az igazságszolgáltatás újjáépítése még gyerekcipőben jár és a rendőri kapacitás továbbra is rendkívül korlátozott, amely működőképes igazságügyi rendszer hiányában azt jelenti, hogy nemigen történtek konkrét lépések az emberi jogi visszaélések kezelése, valamint az elkövetők bíróság elé állítása érdekében;

F.  mivel az Amnesty International szerint mára olyan méreteket öltött az igazságszolgáltatás hiánya a Közép-afrikai Köztársaságban, hogy egyes áldozatok kénytelenek a támadójukkal nap mint nap egymás mellett élni, mivel nagyszabású börtönkitörések során több százan megszöktek és számos, a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetésével vádolt személyt még csak le sem tartóztattak; mivel a 35 börtönből mindössze 8 funkcionál és a fővároson, Banguin kívül kevés bíróság működik;

G.  mivel 2016. augusztusa óta a beszámolók szerint riasztó mértékben nőtt a Közép-Afrikai Köztársaságban a volt Séléka különböző frakciói, az anti-balaka és a tagszervezeteik által elkövetett emberi jogi és nemzetközi humanitárius jogi jogsértések száma, legalább 100 ember megölését, a polgári lakosság erőszakos áttelepítését és javaik megsemmisítését eredményezve; mivel 2016 novembere végén a Séléka két csoportja között a Közép-afrikai Köztársaságban dúló súlyos harcokról számoltak be a jogvédő szervezetek, aminek következtében legalább 14 polgári személy életét vesztette és 76-an megsebesültek;

H.  mivel a MINUSCA bangui szóvivője, Vlagyimir Monteiro szerint az ilyen támadások nem csak az ENSZ-békefenntartókat célozzák, hanem a humanitárius szereplőket és a polgári lakosságot is;

I.  mivel 2016. november 28. és 30. között legalább 115 ember halt meg két fegyveres csoport (mindkettő a Séléka frakciója: a Front Populaire pour la Renaissance de la Centrafrique, FPRC, valamint a Union pour la Paix en Centrafrique, UPC) között a Briától 45 km-re fekvő Kalaga város körüli gyémántbányákhoz vezető utak feletti ellenőrzés miatt kiújult összetűzések következtében, ahol – különösen a bányászat területén és a fuláni pásztorok vándorútja mentén – mindkét frakció „útadót” szed;

J.  mivel az ENSZ Ötödik Bizottsága 2016 májusában átfogó állásfoglalást fogadott el a békefenntartásról, amely üdvözölte a főtitkár eltökéltségét a „zéró tolerancia” politikájának teljes körű végrehajtása iránt, ismételten megerősítette, hogy jobban össze kell hangolni az áldozatok megsegítését, továbbá ki kell terjeszteni az ENSZ átláthatósági politikáját a szexuális kizsákmányolás és visszaélés állítólagos eseteire is;

K.  mivel Federica Mogherini alelnök/főképviselő, valamint a Közép-afrikai Köztársaság elnöke, Faustin-Archange Touadéra 2016. november 17-én mozgósította a nemzetközi közösséget annak érdekében, hogy politikai támogatást és konkrét kötelezettségvállalásokat biztosítson a Közép-afrikai Köztársaság hatóságainak az általános béke, biztonság és megbékélés megteremtésére, valamint a fejlődés és a gazdasági fellendülés előmozdítására irányuló ambiciózus menetrend támogatásához;

L.  mivel az ENSZ szerint a Közép-afrikai Köztársaság népességének csaknem fele szembesül az élelmiszer-ellátás bizonytalanságával és szorul humanitárius segítségre; mivel a három év alatti gyermekek 40%-a krónikus alultápláltságban szenved és öt gyermek közül egy nem éli meg az ötödik születésnapját;

M.  mivel az idei évben a becslések szerint 2,2 millió embernek, köztük 1,1 millió gyermeknek lesz szüksége humanitárius segítségre; mivel a becslések szerint 2016 végére 420 000 ember vált belső menekültté, és további 453 000 fő keresett menedéket a szomszédos országokban;

N.  mivel az elmúlt három évben – több mint 500 millió eurós vállalással – az Európai Unió volt a Közép-afrikai Köztársaság legnagyobb adományozója; mivel 2013 decembere óta egyedül az Európai Bizottság 124 millió eurót fordított a humanitárius segítségnyújtásra (a szomszédos országokba menekült közép-afrikai állampolgárok számára biztosított 30 millió eurón felül); mivel a 2016. november 17-i brüsszeli adományozói konferencián az EU bejelentette, hogy további 409 millió EUR összegű finanszírozást nyújt a Közép-afrikai Köztársaság újjáépítési, békeépítési és humanitárius szükségleteinek kielégítéséhez;

O.  mivel Az Úr Ellenállási Hadserege (LRA) fokozta tevékenységét a Közép-afrikai Köztársaság keleti részén, a bányászat által érintett területeken túl terjeszkedve, ahol a polgári lakosságot sújtó fosztogatással, szabadságtól való önkényes megfosztással, vagyonelkobzással és -megsemmisítéssel, illetve emberrablással járó támadásokat folytatnak; mivel az LRA válságkövető szerint 2016 januárja óta 344 embert, köztük több mint 60 gyermeket rabolt el a beszámolók szerint az LRA, és több ezer polgári lakos kényszerült elhagyni azt a területet, ahol az LRA működik;

P.  mivel az EU 2014. július 15-én „Bêkou” néven több adományozót összefogó uniós vagyonkezelői alapot hozott létre a Közép-afrikai Köztársaság támogatása érdekében, amely hozzájárul az ország stabilizálásához és újjáépítéséhez;

Q.  mivel 2013 óta különösen Banguiban javult az általános biztonsági helyzet, de az továbbra is törékeny, és az elmúlt hónapok során ismét többször fellángolt az erőszak; mivel továbbra is sor kerül az ország egész területén olyan bűncselekményekre, mint a gyilkosság, a kínzás, a szexuális erőszak, az emberrablás, a lopás, az anyagi javak megsemmisítése, valamint a fegyverek illegális kereskedelme és birtoklása;

R.  mivel az Élelmezési Világprogram bejelentette, hogy finanszírozási nehézségek miatt kénytelen tovább csökkenteni az élelmiszeradományokat, 2017 februárjáig pedig teljesen fel kell azt függesztenie;

S.  mivel a gyémántok és a fa tiltott kereskedelme és kitermelése tovább szítja a konfliktust, azzal, hogy hozzájárul a fegyveres csoportok finanszírozásához;

T.  mivel a Frankofónia Nemzetközi Szervezete (OIF) 2003 óta folyamatosan a demokrácia megerősítésén, a jogállamiság és a béke megteremtésén dolgozott a Közép-afrikai Köztársaságban, és jelenleg is tevékeny a válság utáni újjáépítésben; mivel az OIF kulcsfontosságú munkát végez a közép-afrikai intézmények kapacitásának megerősítése, a különleges büntetőbíróság megteremtéséhez szükséges technikai segítségnyújtás biztosítása, a nemzeti emberi jogi bizottság létrehozásának támogatása, a választások adminisztratív és jogi kereteinek megerősítése, a lefegyverzésre, leszerelésre és reintegrációra, valamint a biztonsági ágazati reformra (DDR-SSR) irányuló programok végrehajtásának technikai támogatása, valamint a különleges büntetőbíróság francia nyelvű bírók mozgósításával történő technikai támogatása érdekében;

1.  üdvözli a Touadéra elnök és kormánya által tett erőfeszítéseket az évtizedek óta tartó fejletlenség és instabilitás, valamint éveken át folyó fegyveres konfliktus után a közép-afrikai köztársasági béke és megbékélés előmozdítása érdekében; felhívja a Közép-afrikai Köztársaság kormányát, hogy tovább fokozzák ezeket az erőfeszítéseket, különösen a fegyveres csoportokkal való párbeszéd, a biztonsági ágazat reformja (DDR-SSR), valamint a lefegyverzés, leszerelés és reintegráció, illetve az igazságszolgáltatási és büntetés-végrehajtási lánc helyreállítása területén, a büntetlenség elleni küzdelem érdekében;

2.  határozottan elítéli az emberek megélhetési forrásainak elvesztését, a nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog megsértését és az ezzel kapcsolatos visszaéléseket, amely magában foglalja a szexuális erőszakot, az önkényes gyilkosságokat, az embertelen bánásmódot és támadás minden formáját, valamint a polgári lakosság és a békefenntartók elleni agressziót és provokációt; emlékeztet arra, hogy az ilyen célzott támadások a nemzetközi humanitárius jog értelmében háborús bűncselekménynek minősülhetnek; őszinte részvétét fejezi ki a marokkói és a bangladesi kormánynak, az áldozatok családjainak és a MINUSCA-nak; hangsúlyozza, hogy elfogadhatatlanok és minden nemzetközi normával szembemennek a békefenntartók elleni támadások;

3.  a politikai átmenet valódi sikerének tekinti a Közép-afrikai Köztársaságban 2016. február 14-én jelentős részvételi arány mellett, békésen lebonyolított, összevont választásokat; dicsérettel illeti a hatóságokat erőfeszítéseikért, amelyek növelték a választások hitelességét és átláthatóságát; üdvözli, hogy a MINUSCA elhivatottságát és a Sangaris-műveletben nyújtott támogatást, amelyek jelentősen hozzájárultak a választási folyamat békés lezajlásához;

4.  határozottan támogatja az ENSZ főtitkára arra vonatkozó hatáskörét, hogy végrehajtsák az ENSZ átláthatósági politikáját a szexuális kizsákmányolás és visszaélések állítólagos eseteiben szembeni zéró toleranciát illetően, és üdvözli a Közép-afrikai Köztársaságban a főtitkár által eddig elvégzett kezdeményezéseket; felhívja az ENSZ tagállamait annak biztosítására, hogy a MINUSCA magatartási, fegyelmi és belső felügyeleti csoportjai megkapják az ahhoz szükséges forrásokat, hogy hatékonyan tudjanak reagálni a szexuális kizsákmányolás és visszaélések eseteire és egyéb bűncselekményekre;

5.  felhívja a figyelmet a biztonság kiemelkedő jelentőségére; e tekintetben hangsúlyozza a reformok szükségességét, hogy a Közép-afrikai Köztársaság fegyveres erői professzionális, demokratikusan irányított és etnikailag reprezentatív hadsereggé alakuljanak; üdvözli az Európai Tanács 2016. április 19-i döntését, mely szerint katonai kiképzési missziót hoznak létre az országban (EUTM RCA), ezzel elősegítve az ország védelmi ágazatának reformját; reményei szerint ez hozzá fog járulni a közép-afrikai fegyveres erők (FACA) korszerűsítéséhez, eredményességének fokozásához és befogadó jellegének javításához, stratégiai tanácsadást, valamint oktatást és képzést nyújtva a Közép-afrikai Köztársaság védelmi minisztériumának és az állomány egészének;

6.  felhívja a Közép-afrikai Köztársaság kormányát, hogy indítson azonnali és pártatlan vizsgálatot az emberi jogok és a humanitárius jog összes állítólagos megsértése esetében, és vonja felelősségre az elkövetőket – a bűnözőknek és gyilkosoknak felelniük kell tetteikért az igazságszolgáltatás előtt, függetlenül attól, hogy melyik csoporthoz tartoznak –, valamint biztosítson megfelelő jogorvoslatot az áldozatok számára; határozottan támogatja a különleges büntetőbíróság mielőbbi (várhatóan 2017 közepére lezáruló) létrehozását, amelyet az elszámoltathatóság és a széles körben elterjedt büntetlenség felszámolása érdekében fenntartható módon kell finanszírozni; üdvözli a nyolc nemzetközi bíró felvételére irányuló, 2016 decemberi ENSZ-kezdeményezést;

7.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Közép-afrikai Köztársaság igazságszolgáltatási rendszerét – amely már a polgárháborút megelőzően is gyenge volt –súlyosan aláásták a folyamatos harcok, amely következtében számos bírósági nyilvántartás megsemmisült és a jogi személyzet száműzetésbe kényszerült; felhívja a Közép-afrikai Köztársaság kormányát, hogy a nemzetközi közösség támogatásával hajtson végre jelentős beruházásokat az igazságszolgáltatási rendszer helyreállítása érdekében, beleértve a bíróságokat, a rendőri erőket és a börtönöket is; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy ez kizárólag a megfelelő demokratikus és gazdasági kormányzás elveinek tiszteletben tartásával és a bangui fórum szellemében a párbeszéd konstruktív megközelítését alkalmazva lehet sikerre vinni;

8.  különösen hangsúlyozza a partnerekkel – különösen a közép-afrikai hatóságokkal, az Európai Unióval, a Világbankkal és az ENSZ-szel – folytatott szoros együttműködés fontosságát, annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a hatékony együttműködést és a folyamatban lévő erőfeszítések egymást kiegészítő jellegét, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban helyreállhasson a stabilitás; haladéktalan lépéseket sürget a háborús bűnök és más bűncselekmények büntetlenségének felszámolásához és az igazságszolgáltatási rendszer újjáépítésének támogatásához, mivel az igazságszolgáltatás hiánya hozzájárult az elmúlt hónapokban bekövetkezett erőszakos összecsapások fokozódásához;

9.  elítéli, hogy a pénzügyi források hiánya miatt az ENSZ Élelmezési Világprogramja (WFP) hamarosan kénytelen lesz leállítani a válság sújtotta Közép-afrikai Köztársaságban élő 150 000, az erőszak következtében lakóhelye elhagyására kényszerült embernek nyújtott támogatását; megjegyzi, hogy a WFP által szétosztott élelmiszerek mentőövet jelentenek ezeknek a lakóhelyüket elhagyni kényszerült, mindenüket elvesztett személyeknek, akiknek az életére drámai hatással járna a segítségnyújtás felfüggesztése; ezzel összefüggésben sürgeti az adományozókat, hogy tartsák tiszteletben a WFP kapcsán tett kötelezettségvállalásaikat, és akadályozzák meg a humanitárius segélyek célba juttatásának további romlását;

10.  üdvözli, hogy a változó igényekre reagálva az EU és a tagállamok fokozzák humanitárius szerepvállalásukat a Közép-afrikai Köztársaságban; felhívja a nemzetközi adományozókat, hogy támogassák az uniós humanitárius finanszírozást, többek között a WFP-t is, valamint hogy segítséget nyújtsanak a válság által sújtottaknak az országon belül és a szomszédos országokba menekülteknek;

11.  felhívja a Közép-afrikai Köztársaságot, hogy dolgozzon ki olyan nemzeti szakpolitikákat és jogszabályi kereteket, amelyek megfelelő védelmet jelentenek a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek emberi jogai, többek között a szabad mozgás tekintetében; továbbá kéri, hogy fogadjon el tartós megoldásokat a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és a menekültek számára, beleértve az otthonaikba való önkéntes, tartós, biztonságos és méltóságteljes visszatérést, helyi beilleszkedésüket vagy áttelepítésüket;

12.  úgy véli, hogy a párbeszéd továbbra is az egyetlen módja annak, hogy biztosítani lehessen a tartós békét a Közép-afrikai Köztársaság konfliktus által érintett régiókban, és sürgeti a kormányt, hogy a válság rendezése során konkrétan válaszoljon a nemzetközi közösség aggodalmaira, proaktív megközelítést alkalmazva a helyi lakosság biztonságának garantálása során;

13.  felhívja a Közép-afrikai Köztársaság kormányát, hogy a nemzetközi partnerek támogatásával sürgősen hajtsa végre a nemzeti gazdaságélénkítési és békeépítési tervet, különösen azáltal, hogy megerősítik a nemzeti biztonsági erők kapacitásait a fegyveres csoportok lefegyverzése, leszerelése és újrabeilleszkedése, valamint a büntetlenség elleni küzdelem révén;

14.  felkéri a Közép-afrikai Köztársaság hatóságait, hogy dolgozzanak ki saját nemzeti stratégiát a természeti erőforrásokat illegálisan kiaknázó és az azokkal kereskedő hálózatok ellen;

15.  javasolja, hogy az ENSZ hozzon létre a MINUSCA-n belül egy sejtet a gyémánt, fa, arany és elefántcsont és militarizált orvvadászat elleni küzdelem céljából;

16.  felhívja a nemzetközi gyémántkereskedő cégeket, hogy szüntessék be a konfliktus további kiélezését és az emberi jogok megsértését azáltal, hogy illegálisan kitermelt és értékesített gyémántokat vásárolnak a Közép-afrikai Köztársaságban;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Közép-afrikai Köztársaság kormányának és hatóságainak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió intézményeinek, a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közösségének, az AKCS–EU Parlamenti Közgyűlésnek és az uniós tagállamoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0249.


A burundi helyzet
PDF 270kWORD 87k
Az Európai Parlament 2017. január 19-i állásfoglalása a burundi helyzetről (2017/2508(RSP))
P8_TA(2017)0004RC-B8-0075/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Burundiról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a két legutóbbi, 2015. július 9-i(1) és 2015. december 17-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra, különösen annak 96. cikkére,

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának (AKCS) tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti partnerségi megállapodás 96. cikke alapján a Burundi Köztársasággal folytatott konzultációs eljárás lezárásáról szóló, 2016. március 14-i (EU) 2016/394 tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az AKCS–EU kapcsolatok 2020 utáni jövőjéről szóló, 2016. október 4-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a burundi helyzetről szóló, 2015. december 9-i állásfoglalására,

–  tekintettel a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó, 2000. augusztus 28-i arushai megállapodásra,

–  tekintettel Burundi alkotmányára és különösen annak 96. cikkére,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára (ACDEG),

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) az Európai Unió nevében tett 2016. október 21-i nyilatkozatára Dél-Afrikáról, Burundiról és a Nemzetközi Büntetőbíróságról,

–  tekintettel a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2015. október 1-jei (EU) 2015/1755 tanácsi rendeletre(5), és ezen intézkedések 2016. szeptember 29-i meghosszabbítására,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának a Burundi Köztársaságban kialakult emberi jogi helyzetről szóló, 2016. november 4-i állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ Burundival foglalkozó független vizsgálóbizottságának (UNIIB) az Emberi Jogi Tanács S-24/1 számú határozata nyomán készült, 2016. szeptember 20-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a Burundiban kialakult emberi jogi helyzetről szóló, 2016. június 17-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a burundi emberi jogi helyzetről szóló, 2016. szeptember 30-i határozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága küldöttségének a Burundiba szervezett, 2015. december 7–13. közötti tényfeltáró kiküldetéséről szóló, 2016. május 17-i jelentésére,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a Ligue ITEKA Burundiban való betiltásáról szóló, 2017. január 6-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel azóta, hogy Pierre Nkurunziza elnök úgy határozott, hogy az arushai megállapodást és az ország alkotmányát is sértve 2015 áprilisában harmadszor is elindul az elnökválasztáson, Burundi drámai politikai, társadalmi és gazdasági válságba süllyedt; mivel Nkurunziza elnök közelmúltbeli nyilatkozataiban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy felülvizsgálja a burundi alkotmányt annak érdekében, hogy 2020-tól kezdődően egy esetleges negyedik elnöki ciklust is lehetővé tegyen a számára;

B.  mivel azután, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság előzetes vizsgálatot rendelt el a Burundiban dúló erőszak és az emberi jogok megsértése miatt, Burundi 2016. október 19-én bejelentette a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, hogy kilép a Római Statútumból és az NBB-ből;

C.  mivel 2016. november 15-én a Ligue ITEKA és az Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FIDH) két évig tartó vizsgálatot követően, mely naprakész tájékoztatást nyújtott a kormányzati elnyomásról és súlyos emberi jogi jogsértésekre világított rá, közös jelentést tett közzé „Repression and genocidal dynamics in Burundi” címmel; mivel néhány héttel később a Ligue ITEKA további vizsgálati jelentéseket közölt a kormányzati erők által Burundiban elkövetett legsúlyosabb bűncselekményekről: gyilkosságokról, emberrablásokról, erőszakos eltűnésekről, kínzásról, nemi erőszakról és széles körű letartóztatásokról; mivel e bűncselekményeket elkövetése azóta is folyik, teljes büntetlenség mellett; mivel 2016 októberében a következő öt jogvédő szervezetet betiltották: Forum pour le renforcement de la société civile (FORSC), Forum pour la conscience et le développement (FOCODE), Action chrétienne pour l’abolition de la torture (ACAT), Association burundaise pour la protection des droits humains et des personnes détenues (APRODH), Réseau des citoyens probes (RCP);

D.  mivel a FIDH 2016. novemberi jelentése szerint több mint 1 000 embert megöltek, 8 000 embert politikai okokból bebörtönöztek, 300–800 fő eltűnt, több száz alkalommal került sor kínzásra, több száz nő esett nemi erőszak áldozatául, több ezer esetben került sor önkényes letartóztatásra, több mint 310 000 ember menekült a szomszédos országokba, és 61 000 ember kényszerült lakóhelye elhagyására; mivel a burundi biztonsági helyzet veszélyezteti a régió egészének stabilitását;

E.  mivel a kormány egyre erősebb nyomást gyakorol a független médiára és újságokra, aminek következtében az újságírókat az erőszakos eltűnés veszélye fenyegeti, továbbá fizikai fenyegetéseknek és támadásoknak vagy bírósági zaklatásnak vannak kitéve; mivel valamennyi független rádióállomást felfüggesztettek; mivel a Reporters sans frontières a 2016-as globális sajtószabadsági indexén Burundit 180 országból a 156. helyre sorolta;

F.  mivel a 2016 márciusában az EU lezárta a Cotonoui Megállapodás 96. cikke szerinti konzultációkat, és felfüggesztette a burundi kormányzatnak juttatott közvetlen pénzügyi támogatást, miután arra a következtetésre jutott, hogy az emberi jogokat, a demokratikus elveket és a jogállamiságot érintően a kormány által előterjesztett kötelezettségvállalások nem kielégítőek;

G.  mivel a burundi igazságügyi rendszer a velejéig korrupt, és bár több száz embert gyilkoltak vagy kínoztak meg a válság kezdete óta – sok esetben a rendőrség és a hírszerző szolgálatok emberei – közülük csak nagyon keveseknek kellett bíróság előtt felelniük a tetteikért;

H.  mivel fennáll annak a veszélye, hogy a kormány „etnicizálja” a válságot, és az állami tisztviselők egyre gyakrabban alkalmaznak megosztó retorikát, amit már az ENSZ tisztviselői is megemlítettek;

I.  mivel a jelentések arról számolnak be, hogy a kormányzó párt „Imbonerakure” elnevezésű ifjúsági szervezetének tagjai letartóztatják, megverik és vagyontárgyaiktól megfosztják a lakosokat, valamint fegyverként alkalmazzák a nemi erőszakot; mivel elsősorban az ellenzék, különösen a Nemzeti Felszabadítási Erők (FNL) tagjait támadják meg; mivel az elmúlt hónapokban az ellenzék számos tagját és több ellenzékinek tartott személyt megöltek, fogva tartottak, összevertek és megkínoztak;

J.  mivel a Tanács 2016. szeptember 29-én megújította és 2017. október 31-ig meghosszabbította a Burundival szembeni uniós korlátozó intézkedéseket; mivel ezek az intézkedések utazási tilalmat és a pénzeszközök befagyasztását jelentik olyan meghatározott személyek esetében, akiket úgy ítélnek meg, hogy veszélyeztetik a demokráciát, illetve akadályozzák a jelenlegi válság politikai rendezését Burundiban;

K.  mivel az Afrikai Unió, a Kelet-afrikai Közösség, az EU és az ENSZ teljes körű támogatását élvezve folytatódnak a közvetítésre irányuló erőfeszítések a burundi válság konszenzusos és békés megoldását célzó, Burundin belüli párbeszéd elősegítése érdekében;

1.  rendkívül aggasztónak találja a Burundiban kialakult biztonsági és politikai helyzet romlását; elítéli a Burundiban 2015 óta tartó erőszakot, amely emberek halálához, megkínzásához, a nők elleni erőszakhoz, többek között kollektív nemi erőszakhoz, zaklatáshoz és több ezer ember bebörtönzéséhez, burundiak százezreinek kényszerű lakóhelyelhagyásához, önkényes letartóztatásokhoz és jogszerűtlen fogva tartáshoz, továbbá a sajtószabadság és a véleménynyilvánítási szabadság megsértéséhez, valamint az ilyen cselekmények széles körű büntetlenségéhez vezetett; kéri a gyilkosságok és visszaélések alapos és független kivizsgálását, valamint hogy e tettek elkövetőit állítsák bíróság elé;

2.  emlékezteti a burundi hatóságokat azon kötelezettségükre, hogy az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartája és más nemzetközi és regionális emberi jogi eszközökben foglaltak szerint biztosítsák, védjék meg és mozdítsák elő az alapjogokat, köztük az állampolgárok polgári és politikai jogait, például a szólás- és gyülekezési szabadságot; emlékezteti a burundi kormányt a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából fakadó kötelezettségeire, nevezetesen az alapvető szabadságok és a jogállamiság tiszteletben tartását, valamint az igazságszolgáltatást, ezen belül is a tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jogot illetően;

3.  mély aggodalmának ad hangot a Burundiban a nemzetgyűlés által 2016. december 23-án és 28-án elfogadott két jogszabálytervezettel kapcsolatban, amelyek előírják a belföldi és nemzetközi nem kormányzati szervezetek tevékenységeinek szigorúbb ellenőrzését; kiemeli, hogy e jogszabályok vezettek ahhoz, hogy 2017. január 3-án betiltották az Iteka nevű szervezet működését az országban; sürgeti a burundi hatóságokat, hogy vizsgálják felül e döntésüket; újólag megerősíti a civil társadalom és az emberi jogi aktivisták alapvető szerepét a demokratikus társadalomban; felszólítja a helyi hatóságokat, tegyék lehetővé, hogy szabadon és biztonságban működhessenek;

4.  követeli valamennyi meggyőződése miatt bebörtönzött személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket az országban veszélyben lévő emberijog-védők és emberi jogi szervezetek támogatása tekintetében;

5.  felszólítja a burundi hatóságokat, hogy késlekedés nélkül biztosítsák a média szabad működését és tegyék lehetővé a száműzetésben élő ellenzéki vezetők Burundiba való visszatérését;

6.  nyomatékosan kéri a burundi kormányt, hogy folytassa együttműködését az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalával és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsával, valamint az OHCHR személyzete számára tegye lehetővé a fogva tartási létesítmények meglátogatását; szorgalmazza, hogy a burundi kormány nemzetközi kötelezettségeinek megfelelően tartsa tiszteletben és mindenki számára biztosítsa az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat;

7.  szilárdan kiáll a demokratikus elvek és értékek, az emberi jogok és a jogállamiság mint az AKCS–EU partnerségi megállapodás alapvető elemei, valamint az arushai megállapodás elvei mellett; nyomatékosan kéri valamennyi felet, hogy inkluzív és átlátható, a kormányt, az ellenzéki pártokat és a civil társadalom képviselőit is bevonó nemzeti párbeszéden keresztül teremtsék meg a bizalom helyreállításához és a nemzeti egység előmozdításához szükséges feltételeket az arushai megállapodásban és a burundi alkotmányban foglaltaknak megfelelően;

8.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Burundi kilépett a Római Statútumból; emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság kulcsfontosságú intézmény, amely segíti a polgárokat, hogy – amikor az nemzeti szinten nem lehetséges – jogorvoslatot kaphassanak a legsúlyosabb bűncselekmények ügyében;

9.  felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát és a Nemzetközi Büntetőbíróságot, hogy mielőbb indítsa el a Burundiban a legutóbbi válság során állítólagosan elkövetett emberi jogi visszaélésekre vonatkozó teljes körű vizsgálatot, amely kiterjed a joghatóságán belüli népirtás veszélyére;

10.  elítéli a nemzeti önkéntes hadtest létrehozásáról szóló, az „Imbonerakure” elnevezésű ifjúsági milícia tevékenységét legalizáló új jogszabály elfogadását, amely milíciát a nemzetközi emberi jogi szervezetek és az ENSZ súlyos emberi jogi visszaélésekkel vádol és amelyről azt állítja, hogy a büntetlenség légkörében működhet; kéri a milícia haladéktalan lefegyverzését;

11.  támogatja a Tanács azon határozatát, amelyet a Cotonoui Megállapodás 96. cikke értelmében indított tárgyalások kudarcát követően hozott, és amely felfüggeszti a burundi adminisztrációnak nyújtott közvetlen pénzügyi támogatást, ideértve a költségvetési támogatást is, ugyanakkor közvetlen csatornákon keresztül fenntartja a lakosság támogatását és a humanitárius segítségnyújtást;

12.  üdvözli az EU által 2015. október 1-jén elfogadott célzott szankciókat, amelyek összhangban állnak az Afrikai Unió célzott szankciók kiszabásáról szóló döntésével, beleértve az utazási korlátozásokat és a vagyoni eszközök befagyasztását olyan burundi szereplőkkel szemben, akik felelősek az emberi jogok megsértéséért, és akik akadályozzák a válság politikai megoldását; kéri az EU-t, hogy terjessze ki e szankciókat mindazokra, akiknek intézkedései a régió békéjét és stabilitását fenyegetik, akik gyűlöletre uszítanak és sértik az arushai megállapodást;

13.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a politikai válság etnikai konfliktushoz vezethet; elítéli, hogy a burundi adminisztráció és a hadsereg etnikai hovatartozásuk alapján listázza az embereket; nyomatékosan kéri, hogy valamennyi fél tartsa tiszteletben az arushai megállapodást;

14.  üdvözli az ENSZ burundi emberi jogi helyzettel foglalkozó, 2016 novemberében annak érdekében létrehozott vizsgálóbizottságát, hogy kivizsgálja a Burundiban 2015 áprilisa óta elkövetett emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket; sürgeti a burundi hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a vizsgálóbizottság tagjaival;

15.  támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2016 júliusi határozatát, amely engedélyezi, hogy az ENSZ rendfenntartó egységet vessen be Burundiban azzal a céllal, hogy az országban csillapodjon az erőszak és az emberi jogok megsértése; sürgeti az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsát, hogy sürgősen küldjön küldöttséget, amely Bujumburában találkozik Nkurunziza elnökkel és ráveszi, hogy vessen véget a biztonsági erők által elkövetett visszaéléseknek;

16.  felszólítja az Afrikai Uniót, az ENSZ-t és az Európai Uniót, hogy komolyan vegyék figyelembe a regionális dimenziót, és előzzék meg a térség további destabilizálódását; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy működjön együtt a burundi hatóságokkal és az összes többi érintett féllel, és támogassa, újítsa meg és erősítse a Kelet-afrikai Közösség által annak érdekében tett regionális közvetítési erőfeszítések hitelességét, hogy nyitott és inkluzív párbeszéden keresztül olyan fenntartható megoldást találjanak a válságra, amely tiszteletben tartja az alkotmányt, az arushai megállapodást és a nemzetközi emberi jogokat;

17.  mély aggodalmának ad hangot a szomszédos országokba áramló menekültek egyre nagyobb száma és a Burundiban kialakult riasztó humanitárius helyzet miatt; ismételten támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja a helyszínen működő valamennyi humanitárius szervezetet, valamint a szomszédos befogadó országokat; továbbá felszólítja az EU-t, hogy fokozza a régióban a segítségnyújtást;

18.  komoly aggodalmát fejezi ki Nkurunziza elnök 2016. december 30-i bejelentése miatt, amely szerint lehetséges, hogy 2020-ban indulni fog a választásokon negyedik elnöki mandátumáért;

19.  különösen aggasztónak találja a burundi LMBTI személyek drámai mértékű hátrányos megkülönböztetését és kriminalizációját; ezért felszólítja a burundi nemzetgyűlést és a kormányt, hogy helyezzék hatályon kívül a büntető törvénykönyv LMBTI személyeket hátrányosan megkülönböztető cikkeit;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Burundi kormányának és parlamentjének, az AKCS–EU Tanácsnak, a Bizottságnak, a Tanácsnak, a Kelet-afrikai Közösségnek és tagállamai kormányainak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Unió intézményeinek, valamint az ENSZ főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0275.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0474.
(3) HL L 73., 2016.3.18., 90. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0371.
(5) HL L 257., 2015.10.2., 1. o.


EU–Koszovó stabilizációs és társulási megállapodás: az alkalmazására vonatkozó eljárások ***I
PDF 248kWORD 61k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. január 19-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Koszovó(1) közötti stabilizációs és társulási megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0460 – C8-0327/2016 – 2016/0218(COD))
P8_TA(2017)0005A8-0361/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0460),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0327/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság levelére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. december 12-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A8-0361/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. január 19-én került elfogadásra az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Koszovó(2) közötti stabilizációs és társulási megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2016)0218


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/355 rendelettel.)

(1)Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244(1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.
(2)Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244(1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.


Különleges uniós importszabályozás hatálya alá nem tartozó egyes harmadik országokból származó textiltermékek behozatala ***I
PDF 248kWORD 97k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. január 19-i jogalkotási állásfoglalása az egyes harmadik országokból származó textiltermékek kétoldalú megállapodások, jegyzőkönyvek, egyéb megállapodások vagy egyéb különleges uniós importszabályozás hatálya alá nem tartozó behozatalának közös szabályairól szóló (EU) 2015/936 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0044 – C8-0022/2016 – 2016/0029(COD))
P8_TA(2017)0006A8-0311/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0044),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0022/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. december 8-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A8-0311/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. január 19-én került elfogadásra az egyes harmadik országokból származó textiltermékek kétoldalú megállapodások, jegyzőkönyvek, egyéb megállapodások vagy egyéb különleges uniós importszabályozás hatálya alá nem tartozó behozatalának közös szabályairól szóló (EU) 2015/936 rendelet módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2016)0029


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/354 rendelettel.)


A Nemzetközi Tudományos és Technológiai Központ tevékenységeinek folytatására irányuló megállapodás megkötése ***
PDF 240kWORD 55k
Az Európai Parlament 2017. január 19-i jogalkotási állásfoglalása a Nemzetközi Tudományos és Technológiai Központ tevékenységeinek folytatására irányuló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (08558/2016 – C8-0214/2016 – 2016/0120(NLE))
P8_TA(2017)0007A8-0363/2016

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (08558/2016),

–  tekintettel a Nemzetközi Tudományos és Technológiai Központ tevékenységeinek folytatására irányuló megállapodás tervezetére (12681/2015),

–  tekintettel a Tanács által az az Európai Unióról szóló szerződés 31. cikkének (1) bekezdésével és 37. cikkével, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 180. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0214/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) és (4) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0363/2016),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a megállapodás részes felei kormányainak és parlamentjeinek.


Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elleni kifogás: a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok megállapítása
PDF 255kWORD 69k
Az Európai Parlament 2017. január 19-i állásfoglalása az (EU) 2015/849 irányelvnek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok megállapítása tekintetében történő kiegészítéséről szóló (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet módosító, 2016. november 24-i, felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletről (C(2016)07495 – 2016/3007(DEA))
P8_TA(2017)0008B8-0001/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság felhatalmazáson alapuló rendeletére (C(2016)07495),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1), és különösen annak 9. cikkének (2) bekezdésére és 64. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok megállapítása tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2016. július 14-i (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(2), és különösen annak mellékletére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2016. szeptember 19-i, az (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre vonatkozó közös levelére, valamint Jourová biztos erre adott 2016. október 26-i válaszára,

–  tekintettel a Parlament két különbizottsága, a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó bizottság, valamint a pénzmosási, adókikerülési és adókijátszási ügyek vizsgálóbizottsága által elvégzett munkára és az eddig kidolgozott következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a Bizottság COM(2016)0450 javaslatáról szóló véleményére, különösen annak a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok jegyzékéről szóló 3.8 bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (3) bekezdése,

A.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendelet, annak melléklete és az azt módosító felhatalmazáson alapuló rendelet célja, hogy azonosítsa a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem tekintetében a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő azon harmadik országokat, amelyek az uniós pénzügyi rendszerre veszélyt jelentenek, és amelyeknél az (EU) 2015/849 irányelv (4. pénzmosás elleni irányelv) szerinti kötelezett uniós szolgáltatók esetében fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedések szükségesek;

B.  mivel az (EU) 2015/849 irányelvnek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok megállapítása tekintetében történő kiegészítéséről szóló (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló legutóbbi bizottsági rendelet 2016. szeptember 23. óta van hatályban;

C.  mivel az (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet akkor is hatályban marad, ha a Bizottság felhatalmazáson alapuló módosító rendelete elutasításra kerül;

D.  mivel az országok jegyzéke – beleértve a Bizottság által 2016. november 24-én elfogadott felhatalmazáson alapuló módosító rendelettel bevezetett módosítást követően – megegyezik a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) 2016. október 19–21. között tartott 28. plenáris ülésén meghatározott országokkal;

E.  mivel – ahogy azt a 4. pénzmosás elleni irányelv 28. preambulumbekezdése is rögzíti és az (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelethez csatolt indokolásban (C(2016)4180) is megismétlődik – a Bizottság értékelése különálló folyamat; mivel ily módon a Bizottság túlléphet az FATF-szabványokon, vagy úgy, hogy jegyzékén olyan harmadik országot szerepeltet, amelyet az FATF törölt a jegyzékről, vagy úgy, hogy a jegyzékbe további harmadik országokat vesz fel, amennyiben ez összhangban van a 4. pénzmosás elleni irányelv 9. cikke (2) bekezdésében foglalt egyedi kritériumokkal;

F.  mivel a bizottsági értékelés különálló eljárás, amelyet átfogó és elfogulatlan módon kell lefolytatni, minden harmadik országot az (EU) 2015/849 irányelv 9. cikkében meghatározott azonos kritériumok alapján értékelve;

G.  mivel a bizottsági értékelésnek teljes mértékben független és nem átpolitizált folyamatnak kell lennie;

H.  mivel a Bizottság 2016. október 26-i levelében kijelenti, hogy a kiemelt kockázatot jelentő országokat kizárólag a 4. pénzmosás elleni irányelv 9. cikkének (2) bekezdésében felsorolt okok alapján, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos hiányosságokhoz kapcsolódóan kell meghatároznia;

I.  mivel a Parlament két különbizottsága, a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó bizottság valamint a pénzmosási, adókikerülési és adókijátszási ügyek vizsgálóbizottsága által összegyűjtött bizonyítékok azt jelzik, hogy a 9. cikk (2) bekezdésében szereplő számos aspektus vonatkozásában a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok jegyzékén nem szereplő egyes országok tekintetében valóban fennállhatnak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos hiányosságok;

J.  mivel a Parlament ezenkívül úgy véli, hogy a 4. pénzmosás elleni irányelv 9. cikkének (2) bekezdésében felsorolt kritériumok listája nem („különösen”) kimerítő, valamint hogy a pénzmosással kapcsolatos alapbűncselekmények – mint például az adózási bűncselekmények – ezeknek a kritériumoknak megfelelnek, és azokat a Bizottság különálló eljárása során kellőképpen figyelembe kell venni;

K.  mivel a Parlament egyetért a Bizottság 2016. október 26-i levelében említett megállapítással, miszerint az adókijátszás és a pénzmosás nem mindig esik egybe, ám alapvetően kifogásolja annak lehetőségét, hogy abszolút különbséget lehessen tenni az adóügyi kérdésekben nem együttműködő joghatóságok, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos hiányosságok között, különösen a gyanús ügyletek bejelentésére vonatkozó kötelezettség esetében;

L.  mivel a Parlament elvárja a Bizottságtól, hogy saját értékelést végezzen, és hogy elkerülje, hogy kizárólag külső információforrásokra támaszkodjon;

1.  kifogást emel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, és értesítse arról, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet nem léphet hatályba;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be új felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely figyelembe veszi a fent megfogalmazott aggodalmakat;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 141., 2015.6.5., 73. o.
(2) HL L 254., 2016.9.20., 1. o.


Logisztika az Unióban és multimodális szállítás az új TENT-T folyosókon
PDF 390kWORD 133k
Az Európai Parlament 2017. január 19-i állásfoglalása az Unióban működő logisztikáról és az új TEN-T folyosókon működtetett multimodális szállításról (2015/2348(INI))
P8_TA(2017)0009A8-0384/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A közlekedésről szóló 2011-es fehér könyv végrehajtása: számvetés és a fenntartható mobilitás felé vezető út” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a fenntartható városi mobilitásról szóló 2015. december 2-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az európai teherszállításról szóló, 2008. szeptember 4-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az „Európai teherszállítási logisztika – a fenntartható mobilitás kulcsa” című, 2007. szeptember 5-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az 1315/2013/EU rendeletre(5) és az 1316/2013/EU rendeletre(6),

–  tekintettel a 913/2010/EU rendeletre(7),

–  tekintettel a Bizottság „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvére (COM(2011)0144),

–  tekintettel az „Európa karbonszegény gazdaságra való áttérésének gyorsítása” című bizottsági közleményre (COM(2016)0500),

–  tekintettel „Az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2016)0501),

–  tekintettel „Az európai beruházások megerősítése a munkahelyteremtés és a növekedés érdekében: Az Európai Stratégiai Beruházási Alap második fázisa és az új külső beruházási terv felé” című bizottsági közleményre (COM(2016)0581),

–  tekintettel a cseppfolyósított földgázra és a földgáztárolásra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2016. február 16-i bizottsági közleményre (COM(2016)0049),

–  tekintettel a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) végrehajtásáról szóló, 2016. június 20-i rotterdami miniszteri nyilatkozatra(8),

–  tekintettel a TEN-T folyosókkal foglalkozó európai koordinátorok által a 2016. évi rotterdami TEN-T napokra elkészített vitaindító dokumentumra(9),

–  tekintettel a TEN-T folyosókkal foglalkozó európai koordinátorok által készített, folyosókra vonatkozó munkatervekre,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 08/2016. számú különjelentésére: Vasúti árufuvarozás az Unióban: az ágazat még nincs sínen(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0384/2016),

A.  mivel a modern hatékony szállítás és logisztika elengedhetetlen az EU belső piacának hatékony működéséhez, és fontos elem a versenyképesség biztosításához, az új üzleti és foglalkoztatási lehetőségek megteremtéséhez, a környezet védelméhez és az éghajlatváltozás mérsékléséhez a fuvarozási ágazat szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése révén;

B.  mivel a közlekedésről szóló bizottsági fehér könyvben foglalt harmadik célnak megfelelően 2030-ra a 300 km-nél hosszabb távolságú közúti árufuvarozás 30%-át, 2050-re pedig több mint 50%-át fenntarthatóbb közlekedési módoknak, például a vasúti vagy a vízi közlekedésnek kell átvállalnia, és e cél eléréséhez megfelelő infrastruktúra kifejlesztésére is szükség lesz; mivel az európai közlekedéspolitika és a TEN-T fontos hozzájárulást adhat az Unió hosszú távú éghajlat-politikai céljainak, valamint a COP 21 keretében létrejött Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez;

C.  mivel az előretekintő uniós logisztikai politikának törekednie kell arra, hogy segítsen a logisztikai ágazatnak globális versenyképessége fenntartásában, és a világszerte kialakuló gazdasági, társadalmi és technológiai trendek és kereskedelmi kapcsolatok fényében hozzá kell járulnia az EU gazdaságának növekedéséhez;

D.  mivel a TEN-T szakpolitika célja, hogy lehetővé tegye a hatékony, intelligens és fenntartható közlekedést, és mivel a jövőorientált logisztika, továbbá a multimodális közlekedési megoldások különösen fontossá teszik az ágazatközi együttműködést;

E.  mivel az Unió gazdaságának előmozdítása és a munkahelyteremtés érdekében szükséges a kikötők, repülőterek, multimodális platformok és a TEN-T törzshálózati folyosók és más szakaszok közötti multimodális közlekedési összeköttetések előtérbe helyezése;

F.  mivel a TEN-T törzshálózati folyosók a terminálokra és a városi csomópontokra való fokozott összpontosítással ösztönözhetik a szinergikus hatásokat és az intelligens és tiszta tüzelőanyagokra alapuló közlekedési rendszereket, és mivel a teljes hálózat kiegészítő hozzáférési funkciója is fontos;

G.  mivel továbbra is jelentős különbségek tapasztalhatók a tagállamok között a fuvarozás hatékonysága és eredményessége szempontjából, mivel ezek visszatükrözik a tagállamok gazdasági erejét, az iparnak az adott országban betöltött szerepét, a földrajzi feltételeket, az infrastruktúra színvonalát és a népsűrűséget;

H.  mivel a szállításra használt drónok új lehetőségeket nyitnak meg az áruszállítás számára a logisztikai láncban, ám mivel a teljes potenciáljuk kiaknázásához a harmonizált jogalap mellett teljes mértékben be kell illeszteni ezeket a hagyományos közlekedési módokba, hogy a jövőben is biztosítsák az európai versenyképességet;

I.  mivel az európai közlekedési hálózatban kiemelt fontosságú folyosók jelenlegi végrehajtási színvonala erőteljes pozitív hatást tehetne a gazdasági válságban súlyosan érintett országok gazdaságára;

J.  mivel az áruszállításban a határokon átnyúló csatlakozásoknál az eltérő feszültségek miatt problémákat észleltek;

K.  mivel a közlekedés szabályozása jelenleg a közlekedési módhoz kapcsolódik és eltérő nemzetközi szervezetek (például a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO)) hatáskörébe tartozik;

Az uniós logisztika és a kiegészítő intézkedések szükségessége a TEN-T programban

1.  kiemeli annak fontosságát, hogy az EU jóléte, a belső piac fejlesztése, valamint gazdasági, társadalmi és területi kohéziója érdekében biztosítsák a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgását, beleértve a hatékony és fenntartható árufuvarozási rendszert is;

2.  úgy véli, hogy a gördülékenyen működő uniós infrastrukturális rendszer csak akkor biztosítja összes előnyét a logisztikai ágazat számára, és ezzel a regionális fejlődés és növekedés számára is, ha végrehajtják és összhangban áll az uniós jogszabályokkal, illetve a már elfogadott TEN-T szakpolitikával; sürgeti a tagállamokat az Unió jogszabályainak a nemzeti jogba történő megfelelő átültetését, anélkül, hogy akadályoznák a szabad árucserét; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák az uniós jogszabályok alkalmazására és teljesítésére irányuló erőfeszítéseiket, és tartózkodjanak új korlátok bevezetésétől; sürgeti a Bizottságot, hogy az Európai Bíróság előtt indítson eljárást azon tagállamokkal szemben, amelyek késedelmesen hajtják végre vagy átdolgozzák az uniós jogot, és ösztönözze valamennyi más fontos szereplő fellépését a késedelmes végrehajtás vagy átdolgozás elkerülése érdekében;

3.  aggodalmának ad hangot a belső határok humanitárius és migránsválsággal, valamint az Európai Unióban tapasztalható terrorfenyegetettséggel összefüggésben történt lezárása által a logisztikai ágazatot, és ezzel a regionális fejlődést és növekedést is érő negatív hatások miatt; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az ilyen intézkedések javaslatakor lehetőség szerint kerüljék el a teheráru-forgalmat érintő járulékos károkat; felszólítja a Bizottságot, hogy indítson fegyelmi eljárást minden olyan tagállam ellen, amely akadályozza a szabad mozgást azáltal, hogy szándékosan akadályozza a teheráru-forgalmat;

4.  kiemeli, hogy a logisztika – nem eléggé elismerten – kulcsszerepet játszik a hatékony és fenntartható árufuvarozási műveletek biztosításában az EU-ban; hangsúlyozza, hogy megújult uniós stratégiát kell kialakítani az árufuvarozási logisztikáról, amely

   –figyelembe veszi az új TEN-T infrastrukturális politikát,
   arra irányul, hogy tovább csökkentse a szabályozási, működési és technikai akadályokat,
   az optimális erőforrás-felhasználás biztosítására lett tervezve,
   arra irányul, hogy az ágazat teljesítményét erősítő új technológiákat és innovatív megoldásokat alkalmazzanak és hajtsanak végre, amelyek meggyorsítják a biztonságos és alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési rendszerekre való átállást,
   az összeköttetés javítására és az infrastruktúra fejlesztésére irányul azokon a területeken, ahol ezek hiányoznak,
   előmozdítja és támogatja az európai vasút ellátását biztosító ágazatot, emellett pedig ösztönzi az európai vasút újraiparosításának politikáját, azzal a mindenki számára előnyös célkitűzéssel, hogy az uniós logisztika fenntarthatóbbá váljon, a vasúti termékek versenyhelyzete pedig javuljon a világpiacon,
   a kezdetektől fogva figyelembe veszi a drónokat mint jövőbeli szállítási módot,
   előmozdítja a közlekedés és logisztika területén az egyetemi kutatás és képzés folyamatos fejlesztését, és
   egy átfogó tudományos tanulmányt tartalmaz, amely részletezi, hogy a közúti árufuvarozás milyen mértékben és milyen járulékos költségek mellett helyezhető át 2030-ig és 2050-ig a vasúti és belvízi árufuvarozásra, és hogy milyen mértékben kerülhetők el a környezeti terhelések, mint például a zaj- és légszennyezés;

5.  hangsúlyozza, hogy a TEN-T hálózat végrehajtása – kiemelt figyelmet fordítva a határokon átnyúló összeköttetésekre és a meghatározott határidőn belüli és 2030-ig befejezendő végrehajtásra – elősegíti a szűk keresztmetszetek csökkentését, a különböző szállítási módok közötti interoperabilitás javulását, valamint hozzájárul az Unión belüli teherszállítás multimodális integrációjának kialakításához; emlékeztet, hogy be kell vezetni az átfogó hálózat törzshálózattal összhangban történő nemzeti tervezését annak érdekében, hogy azt integrálni lehessen a nemzeti, regionális és helyi infrastruktúrákkal, és ezt legkésőbb 2050-ig be kell fejezni;

6.  üdvözli, hogy a közlekedési folyosókból álló törzshálózatra alapuló megközelítésen belül nagyobb hangsúly helyeződik a közlekedési csomópontok és a szállítás utolsó szakasza (az „utolsó mérföld”) minőségének javítására, az interoperabilitással szembeni akadályok meghatározására és leküzdésére, az ikt-megoldások javítására és megújítására, továbbá a gördülékeny árufuvarozási logisztikai szolgáltatásokat esetleg akadályozó egyéb (fizikai, technikai vagy szervezési) hiányosságok felszámolására;

7.  emlékeztet ebben az összefüggésben a városi csomópontok fontosságára – ahol a közlekedési módok jelentős része (kikötők, repülőterek, logisztika, elosztóközpontok, terminálok stb.) található, és ahol sor kerül az átrakodásokra és a szállítás utolsó szakaszára –, mivel ezek kulcsfontosságúak a teljes logisztikai lánc szempontjából, és nagyobb figyelmet igényelnek a gördülékeny városi logisztika biztosításához; hangsúlyozza az ezekbe a városi csomópontokba való beruházások fontosságát, valamint az ipari létesítmények vasúti összeköttetésének előmozdítását és a vasút tengeri kikötőkkel, belvízi kikötőkkel és hátországi elosztóközpontokkal való összekapcsolhatóságának javítását; kéri a Bizottságot ezen beruházások előnyben részesítésére a 2017-es Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) felülvizsgálatban;

8.  megjegyzi, hogy a hatékony tagállami harmonizáció és időben történő végrehajtás, valamint a szomszédos tagállamok közötti tisztességes politikai együttműködés hiánya akadályozhatja a határon átnyúló projekteket; üdvözli, hogy az uniós intézmények növekvő érdeklődéssel támogatják a határon átnyúló infrastruktúrát és létesítményeket, különösen a nagy jelentőségű és az EU számára hozzáadott értékkel bíró, határon átnyúló regionális vasúti összeköttetéseket; sürgeti, hogy foglalkozzanak a határrégiók vasúti infrastruktúrájának hiányzó összeköttetéseivel a hatékony és sikeres vasúti közlekedés érdekében; kéri a Bizottságot, az európai koordinátorokat és a többi érdekelt felet, hogy tekintsék egyformán fontosnak a kisebb és a nagyobb TEN-T projekteket, illetve az ezek révén adott esetben keletkező rövid, közép- és hosszú távú előnyöket; ösztönzi az érdekelteket a rövid távú előnyök támogatására; ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa és biztosítsa ezeknek a CEF által nyújtott finanszírozás körébe történő belefoglalását;

9.  úgy véli, hogy miközben az átfogó keret főként a tagállamok felelőssége annak érdekében, hogy az EU bizonyos térségei ne szoruljanak ki az összeköttetésből, a TEN-T mindkét rétege döntő jelentőségű az EU logisztikája szempontjából, mivel átjárhatóvá teszik a törzshálózatot, és elvégzik az elosztást a végső rendeltetési hely előtti utolsó csomópontnál; úgy véli, hogy a regionális hálózatokat nem szabad kívül hagyni az európai perspektíván, a finanszírozási és szabályozási intézkedések tekintetében sem, különös tekintettel azokra, amelyek a vasúti hálózatokhoz való hozzáférést, a résidőkiosztást és a díjakat érintik; hangsúlyozza, hogy foglalkozzanak a határrégiók vasúti infrastruktúrájának hiányzó összeköttetéseivel a hatékony és sikeres, határon átnyúló vasúti közlekedés érdekében;

10.  felhívja a figyelmet a multimodalitás áruszállítási logisztikában betöltött kulcsszerepére, és ezért kéri, hogy fokozottabban vonják be a multimodális platformokat a tagállamok tervezésébe, valamint a folyosók továbbfejlesztésébe;

11.  megjegyzi, hogy a TEN-T hálózatokban a nagyszámú csomópont és az áruforgalom a nagy népsűrűségű területeken és a kapacitásokat a személyforgalommal megosztó sűrű hálózatokon, többek között a határon átnyúló területeken oszlik el; szükségesnek tartja a TEN-T hálózaton belül az árufuvarozási infrastruktúra kialakításának optimalizálását, különösen a rendkívül zsúfolt területeken, hogy figyelembe vegyék az innovatív városi logisztikai stratégiákat; kéri a Bizottságot, hogy az európai koordinátorokkal összehangolva értékelje a projektek végrehajtásának aktuális állapotát, és sürgesse a tagállamokat a teljesítésre; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy értékelje újra az árufuvarozási hálózatok létrehozásának módszertanát és kritériumait, és gondoskodjon arról, hogy beruházzanak a kevésbé zsúfolt csomópontokkal, terminálokkal, repülőterekkel és kikötőkkel rendelkező alternatív árufuvarozási útvonalakba, figyelembe véve a környezetvédelmet és a zajcsökkentést is;

12.  sajnálja, hogy a tagállamok nemzeti infrastrukturális terveiről túl gyakran döntenek úgy, hogy nem veszik alapul a TEN-T célkitűzéseit; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az együttműködés elmaradásának okait és fokozza a tervezés két szintje közötti koordinációt, és azt javasolja, hogy az európai szemesztert egészítsék ki a koherencia és az egyértelmű hatékonyság megfelelő korrekciós intézkedésekkel megvalósítandó felügyeletéről szóló fejezettel; felszólítja a Bizottságot, hogy részesítse előnyben azon tagállami projekteket, amelyek összhangban állnak a TEN-T-vel, és amelyekben az erőfeszítések a nagyobb európai hozzáadott értéket képviselő projektekre összpontosulnak, valamint kövesse nyomon a határon átnyúló közlekedési projekteket; sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti infrastrukturális terveikről a TEN-T célkitűzéseinek megfelelően döntsenek;

13.  megjegyzi, hogy a gazdasági és költségvetési nehézségekkel szembesülő tagállamok a Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) szigorú értelmezése miatt nem tudják társfinanszírozni az árufuvarozási projekteket; ajánlja az állami és a magánfinanszírozási rendszerek optimális felhasználását, a CEF és a Horizont 2020 Európai Stratégiai Beruházási Alappal és más pénzügyi eszközökkel való ötvözése fényében is; úgy véli, hogy a CEF keretében lebonyolított projekteket nem kellene figyelembe venni az államadósság számítása során; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy egy ilyen intézkedés alkalmas lenne-e az árufuvarozási infrastruktúrára irányuló beruházások lényeges növeléséhez;

14.  úgy véli, hogy a hatékony uniós logisztikai rendszer a fizikai összekapcsoláson túlmutató további koordinációt és egy működő TEN-T hálózatot követel meg; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye a logisztikát a törzshálózati folyosók szerves részévé, fokozza koordinációját a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal, és e tekintetben összpontosítson az egyes folyosók, továbbá a regionális és városi árufuvarozási hálózatok közötti összekapcsolhatóságra; felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg a TEN-T európai koordinátorainak mozgásterét, hogy felelősségük túlmutasson a folyosók földrajzi hatókörén, és lefedje a horizontális szakpolitikai kérdéseket, mint például a multimodalitást és a hatékony áruszállítási logisztikát; felszólítja a Bizottságot, hogy kétévente értékelje a logisztikával és a folyosók multimodalitásával kapcsolatos munkát;

15.  úgy ítéli meg, hogy a hálózat elégtelen karbantartása kihathat a TEN-T-infrastruktúra fenntarthatóságára és teljesítményére; hangsúlyozza, hogy a közlekedési infrastruktúrát nemcsak felújítani és korszerűsíteni kell, hanem az rendszeres karbantartást is igényel; aggodalommal állapítja meg, hogy a pályahálózat-működtetők és a tagállamok karbantartásra való odafigyelésének állandó hiánya csökkenti a vonalak versenyképességét (sebességkorlátozások, megbízhatóság, biztonság), különösen a vasút esetében, és ez időnként vonalak megszüntetésével is járhat; kéri a Bizottságot, a tagállamokat és az EBB-t, hogy vizsgálják meg új finanszírozási rendszerek lehetőségét a hálózati karbantartást célzó beruházások előmozdítására;

16.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen rendszeres jelentést a Parlament számára a Digitális Közlekedési és Logisztikai Fórum által az árufuvarozás és a logisztika további digitalizálásának támogatása érdekében hozott következtetésekről és intézkedésekről; felszólítja a Fórum működésének folytatását mindaddig, amíg az hasznosnak bizonyul;

17.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a tervezett infrastruktúra a fenntartható logisztika iránti valós igényeket szolgálja ki, hogy az ne terhelje fenntarthatatlan módon a környezetet; hangsúlyozza ennek kapcsán, hogy a biológiai sokféleség védelmét és az uniós környezetvédelmi célokat sokkal jobban integrálni kellene a TEN-T tervezésébe és végrehajtásába;

Nagyobb fokú egyszerűsítés és a digitalizáció új kerete 

18.  hangsúlyozza annak sürgősségét, hogy a logisztikai lánc valamennyi résztvevője számára valamennyi szállítási módban nagyobb mértékben egyszerűsítsék a fuvarokmányokat, valamint az adminisztratív és vámeljárásokat; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szabályozás javításáról szóló megállapodás keretében elemezzék a szállításról és mobilitásról szóló nélkülözhető uniós jogszabályokat, és emellett kövessék nyomon azokat a nemzeti, regionális és helyi szabályokat, amelyek ellentétesek lehetnek az uniós joggal, és – ahol ilyen előfordul – a lehető leggyorsabban hangolják össze ezeket a szabályokat az uniós joggal; felszólítja a Bizottságot, hogy évente nyújtson be jelentést az ezen a területen elért haladásról;

19.  sürgeti a Bizottságot, hogy 2017 végéig tegyen javaslatot a multimodális szállításban alkalmazandó elektronikus adatcsere és közlekedésirányítás digitális keretére (e-fuvarozás), hogy elősegítse az egyszerűsített, nem papíralapú, gördülékeny, átlátható, biztonságos és megbízható információáramlást a vállalkozások, az ügyfelek és a hatóságok között a bevált szolgáltatásokra (pl. SafeSeaNet, RFD, e-Manifest, RIS, TAF, ITS) építve; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az elektronikus szállítási okmányok, a csalás elleni rendszerek és a kiberbiztonság összehangolt alkalmazását;

20.  kéri a tagállamokat, hogy általánosságban fogadják el az elektronikus szállítási okmányokat, és haladéktalanul erősítsék meg és alkalmazzák az e-CMR protokollt;

21.  kiemeli az innováció fontosságát az új technológiák, mint a digitalizáció (pl. a digitális fuvarlevelek) alkalmazásában, továbbá az adatokhoz való hozzáférés és az adatcsere fontosságát – megőrizve ugyanakkor a kiberbiztonság és az adatvédelem magas szintjét –, amelyek támogatják a hatékonyabb szállítási és logisztikai megoldásokat, feltéve, hogy biztosított az interoperabilitás és az egyenlő, megkülönböztetésmentes hozzáférés; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatokat az ilyen adatok integrációjának, hozzáférhetőségének és védelmének biztosítására, ami a logisztika és a multimodális áruszállítás alapjául szolgál;

22.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a diszkriminációmentes bánásmódnak a digitális információcsere során történő biztosítása érdekében gondoskodjanak olyan befektetési rendszerről, amely biztosítja a kezdeti informatikai képzést és az adatcseréhez használt platformok folyamatos frissítését;

23.  hangsúlyozza a kutatás és az innováció szerepét egy környezeti szempontból fenntartható és digitalizált logisztika fejlesztése, valamint az informatikai rendszerek és szolgáltatások fokozottabb interoperabilitása és kapcsolódása szempontjából;

24.  kiemeli, hogy tovább kell fejleszteni az információs és kommunikációs rendszereket, minden szállítási módban teljes mértékben kiaknázva az európai navigációs műholdrendszerekben (Galileo és EGNOS) és az ahhoz kapcsolódó forgalomirányítási és forgalmi tájékoztatási rendszerekben rejlő lehetőségeket a rendelkezésre álló valamennyi pénzügyi eszköz rendelkezésre bocsátásával, a magánberuházások ösztönzése érdekében;

25.  kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a TEN-T folyosók mielőbbi megvalósítását célzó gyors közigazgatási eljárásokról; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumra, az állami támogatásokra és a pénzügyi piacokra vonatkozó szabályok ne akadályozzák a beruházásokat;

Az európai közlekedési rendszer kialakítása és az erre irányuló befektetések, amelynek középpontjában a logisztika áll

26.  kiemeli, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi kereten túl is elégséges uniós finanszírozást kell biztosítani a TEN-T végrehajtása számára; elvárja a Bizottságtól, hogy 2017-ben mutassa be az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) félidős értékelését, amelyben az intézkedések ésszerűsítésére és erőforrásokra tesz javaslatot az elsőbbségi projektek határidőre történő végrehajtásának érdekében; ragaszkodik a „használd vagy elveszíted” elvhez, amelynek értelmében a CEF fel nem használt forrásait a következő pályázati felhívások rendelkezésére bocsátják; felszólítja a Bizottságot, hogy mérlegeljen egy külön pályázati felhívásra irányuló javaslatot 2017-ben a logisztika témájában, amely magában foglalja a városi csomópontokban megvalósítandó multimodális szállítást, valamint áru- és teherfuvarozási megoldásokat, többek között az innovatív és alternatív közlekedés területén (drónok, alternatív üzemanyaggal működő teherszállító járművek, kerékpár stb.);

27.  kéri a Bizottságot, hogy sürgesse a tagállamokat a szükséges beruházások végrehajtására az uniós törzshálózati folyosók csomópontjainak befejezése érdekében;

28.  emlékeztet a városi csomópontok fontosságára a teljes logisztikai láncon belül, mivel többnyire itt kerül sor az átrakodásokra és itt vannak a szállítás utolsó szakaszai; kéri a tagállamokat, a Bizottságot és a projektgazdákat, hogy hangsúlyozzák a TEN-T törzshálózati folyosókat az árufuvarozási logisztika multimodalitását előmozdító projektek összehangolt fejlesztése során, ideértve különösen a terminálcsomópontokat, a logisztikai platformokat és a városi csomópontokat, amelyeket a tényleges és a jövőbeli szállítási kereslet alapján határoznak meg, és a helyi, határokon átnyúló és a folyosókra kifejtett hatásuk alapján sorolnak fontossági sorrendbe;

29.  úgy ítéli meg, hogy a szállítóknak elsősorban a megbízhatóságot, a gyakoriságot, a rugalmasságot, az ügyfélorientáltságot, a szállítási időt és az árat kell figyelembe venniük a rendelkezésre álló különféle szállítási módok között történő döntés során;

30.  úgy véli, hogy egy hatékony logisztikai rendszernek a jövő technológiái felé is kell irányulnia, amely gyors, környezetbarát és hatékony árufuvarozási módokat biztosít; hangsúlyozza a szállítás automatizálásának és autonomizálásának potenciális és növekvő szerepét a logisztikában, többek között automatizált járművek, drónok és távirányítású robotok révén;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy logisztikai stratégiájában teljes mértékben vegye figyelembe az automatizálást és annak hatását, biztosítva annak a TEN-T-be történő gördülékeny és hatékony integrációját, továbbá támogassa az ezen alaptechnológiák fejlesztése területére irányuló kutatásokat és beruházásokat;

32.  hangsúlyozza az automatizált és autonóm szállításban, valamint a távirányítású légijárművekben (drónok) a logisztika szempontjából rejlő lehetőségeket; felszólít olyan intézkedések meghozatalára, amelyek az ITS rendszerek hálózatbeli alkalmazása során biztosítják, hogy az automatizált járművek és rendszerek gördülékenyen együttműködtethetők legyenek a hagyományos járművekkel és a veszélyeztetett felhasználókkal; véleménye szerint a távirányítású robotok és légijármű-rendszerek (drónok) jövőbeli fejlődése és széles körben elterjedt használata új, gyors, környezetbarát és hatékony árufuvarozási módok lehetőségét veti fel; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiát, amely biztosítja, hogy a drónok hatékonyan integrálhatók legyenek a TEN-T programba, és hogy ezzel kapcsolatban dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok számára;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a „just-in-time” gyakorlatok terjedésének környezetre gyakorolt hatását, mivel azok a járműforgalom erősödésével járnak;

34.  hangsúlyozza, hogy tekintettel a körforgásos gazdaság irányába történő fokozatos elmozdulásra, a járműforgalom általános csökkentése érdekében integrálni kell az oda- és visszairányú logisztikai tevékenységeket;

A szállítási módok sürgős és eredményesebb integrációja

35.  hangsúlyozza, hogy az EU fenntartható közlekedési stratégiájának prioritásaként nagyobb erőfeszítést kell tenni a vasutak újraélesztésére és a belvízi utak fejlesztésére; elismeri, hogy a gazdasági válság kezdete óta különösen a vasút folyamatosan veszít piaci részesedéséből, és ezért úgy véli, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak új és megkülönböztetésmentes kezdeményezéseket kell javasolniuk az ágazat fejlesztésének egész Európában való támogatása érdekében;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse a vasúti áruszállítás versenyképességét, teljes mértékben interoperábilissá téve és összekapcsolva a vasúti hálózatokat, és egyforma hozzáférést biztosítva azokhoz minden társaság számára, ugyanezt téve a belső hajózási útvonalak, a folyami-tengeri fuvarozás és a tengeri és légi szállítás vonatkozásában is, egyforma működési feltételeket biztosítva minden szállítási mód számára, és sürgeti, hogy támogassa a multimodális és intermodális fuvarozást;

37.  az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszert (ERTMS) sikeres európai projektnek tartja a vasúti árufuvarozás előmozdításában, és üdvözli a bevezetésének felgyorsítására tett erőfeszítéseket, amelyek keretében folyosónként mérföldköveket hoznak létre; tudatában van a multinacionális, többszintű (ERTMS) projektek előtt álló korlátoknak; felkéri a Bizottságot és az Európai Beruházási Tanácsadó Platformot, hogy terjesszenek elő konkrét finanszírozási megoldásokat, hogy az ERTMS bevezetése tekintetében megkönnyítsék a hozzáférést az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) finanszírozásához úgy az infrastrukturális, mint a mozgó létesítmények esetében;

38.  úgy véli, hogy az interoperabilitás akadályai és korlátai jelentősen mérséklődni fognak az interoperabilitásról szóló irányelv tagállamok által való alkalmazása révén; kiemeli, hogy ezen kívül az olyan puha intézkedések, mint a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő járművek (alacsony teherkocsik, több nyomtávú mozdonyok stb.) hozzájárulhatnak az interoperabilitás korlátainak mérsékléséhez; sürgeti a Shift2Rail közös vállalkozást, hogy elemezze az EU piacát és a jövőbeli fejleményeket, és a multimodális és kombinált szállítás bővítése érdekében támogassa a többféleképpen működtethető infrastruktúra és járműmegoldások rendelkezésre állását;

39.  rámutat arra, hogy meg kell erősíteni a kombinált szállítást, és korszerűsíteni kell a jelenlegi uniós szabályokat, beleértve a Közösségen belüli kabotázsra és a fuvarokmányokra irányadó szabályokat is, hogy ezek egyértelműek, érthetőek, a hatóságok számára pedig végrehajthatók legyenek; üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, hogy felülvizsgálja 92/106/EGK tanácsi irányelvet, és sürgeti a felülvizsgálat késedelem nélküli benyújtását;

40.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az általános biztonság csökkentése nélkül vezessenek be szilárdabb és hatékonyabb intézkedéseket és ösztönzőket a vasúti fuvarozás egészségre káros zajszintjének csökkentése érdekében, hiszen jelenleg közel hétmillió ember van kitéve a vasút által okozott, határértéket meghaladó zajterhelésnek az EU-ban, különösen a városi térségekben; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy vezessen be a vasúti teherszállítás zajkibocsátására vonatkozó határértékeket;

41.  úgy véli, hogy ösztönözni kell a kötöttpályás közlekedésre és a hajózásra való átállást, mivel ezek a közlekedési módok kevésbé zsúfoltak és kevésbé környezetszennyezőek, mint a közúti forgalom;

42.  Megjegyzi, hogy a belvízi utaknak egyre fontosabb szerepet kell betölteniük a tengeri kikötők mint logisztikai központok kiszolgálásában, különösen az áruknak a hátországba való eljuttatásában és az európai tengerek egymással való összekapcsolásában;

43.  üdvözli a nehéz haszongépjárművek üzemanyagnormáinak és a CO2-határértékeknek a bevezetésére a Bizottság által tett első lépéseket, továbbá a párizsi megállapodások alapján az üvegházhatású gázok közúti fuvarozási ágazatban történő csökkentésére vonatkozó célkitűzést; úgy véli, hogy a TEN-T hálózat infrastruktúrájának és működési szabványainak alapos felülvizsgálatát szükségessé tevő intézkedéseket csak akkor szabad megfontolni, ha az olyan alternatívák, mint az „üres visszautak” csökkentése, az alternatív üzemanyagok jobb felhasználása és rendelkezésre állása, a jobb logisztika és erőátviteli rendszerek az infrastruktúrára és a környezetre gyakorolt kisebb hatás mellett nem képesek nagyobb hatékonyságnövekedést elérni;

44.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje az üvegházhatásúgázkibocsátás-mérés valamennyi modális szállítási megoldás esetében egységes és szabványos módszertanának megvalósíthatóságát az egész ellátási láncban;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az elektromos és alternatív üzemanyaggal működő közlekedési módok és az ezekhez szükséges infrastruktúra fejlesztését a teljes TEN-T hálózat mentén, és különösen a városközpontokban, és támogassa az innovatív közlekedési rendszerek kifejlesztését, beleértve például az elektromos járművek, a megújuló energiaforrások és az alternatív üzemanyagok használatát, valamint az alternatív üzemanyagok fejlesztését és az azokhoz szükséges infrastruktúrát; hangsúlyozza, hogy az elektromos könnyű haszongépjárművek használata az utolsó kilométeren általánosságban csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, valamint a helyi szennyezőanyag- és zajkibocsátást és ezzel pozitív módon járul hozzá a városi levegő minőségének megóvásához; hangsúlyozza ezért, hogy töltőállomásokra van szükség a logisztikai központokban;

46.  úgy véli, hogy további intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a közúti szállítást a logisztikai láncban hatékonyabbá és környezetbarátabbá tegyék; javasolja, hogy enyhítsék a rakománnyal közlekedő, tiszta alternatív üzemanyaggal működő és a legszigorúbb kibocsátási, zaj-, biztonsági és szociális normáknak megfelelő nehéz haszongépjárművek forgalomkorlátozásait, továbbá azok törzshálózati folyosóin biztosítsák a folytonosságot és a teljes mértékben hatékony logisztikát; ragaszkodik ahhoz, hogy a törzshálózat folyosóit lássák el legalább alternatív töltőállomásokkal és biztonságos tehergépjármű-parkolókkal, beleértve a hivatásos tehergépjármű-vezetők számára a pihenőidő emberhez méltó körülmények közötti betartását lehetővé tevő létesítményeket is;

47.  úgy ítéli meg, hogy az árufuvarozásban a tisztább meghajtórendszerek bevezetését az alternatív tüzelőanyagok infrastruktúrájának a TEN-T folyosókon történő összehangolt és haladéktalan megvalósításával kell megerősíteni, az uniós jogszabályoknak megfelelően;

48.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy javítsák az EU multimodális és logisztikai szolgáltatásaival kapcsolatos információszolgáltatást és az ilyen információkhoz való hozzáférést, különösen a kkv-k esetében, amelyek korlátozottan férnek hozzá az ilyen információkhoz; felszólítja a Bizottságot, hogy a hálózatüzemeltetőkkel és a tagállamokkal együttműködve mozdítsa elő az uniós multimodális szállításra vonatkozó jelenlegi megállapodások, eszközök, egyezmények, jogszabályok és bevált gyakorlatok megosztását, és biztosítson egy interneten rendelkezésre álló kézikönyvet a gazdasági szereplők támogatása céljából;

49.  megállapítja, hogy a szolgáltatások digitalizálásának szerepet kell játszania a környezetbarátabb fuvarozási megoldások ösztönzésében; felhívja ezért a Bizottságot, hogy átfogó uniós szintű jogalkotási megközelítés révén is támogassa a közlekedési folyosókon zajló forgalomra és a multimodális fuvarozásra vonatkozó adatokhoz való hozzáférést és azok megosztását, különösen a kkv-k esetében, és biztosítsa a helyi ágazati szereplők és hatóságok nagyobb mértékű bevonását, hogy jobban lehessen irányítani az ellátási láncot és hatékonyabban lehessen használni az erőforrásokat és az infrastruktúrát, többek között a bevált gyakorlatok összegyűjtése révén is; hangsúlyozza, hogy az intermodális fuvarozás, a hatékonyabb útvonaltervezés, az automatikus vezetés és az intelligens közlekedési rendszerek, például a kamionok konvojban haladásának – ami biztosítja a légáramlások jobb kihasználását és ezáltal a kibocsátások csökkentését, valamint az utak kapacitásának növelését – lehetővé tételéhez nélkülözhetetlen például a digitális térképek készítőinek és a navigációs szolgáltatások nyújtóinak hozzáférése az ilyen forgalmi adatokhoz;

50.  ajánlja, hogy az áruszállításra használt járművek valamennyi új típusába kötelezően szereljenek alkoholszondás – tudományos alapokon nyugvó, alacsony toleranciahatáros méréssel működő – indításgátlókat;

Jobb képzés és munkahelyek, hogy vonzóvá tegyék az ágazatot az új szakemberek számára

51.  megállapítja, hogy a logisztikai láncban foglalkoztatottak munka- és életfeltételei az elmúlt években jelentős mértékben romlottak, ezért ez az ágazat az új nemzedékek – főleg az utazó munkavállalók – számára kevésbé vonzó;

52.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a logisztikai ágazat munkaerőhiánnyal szembesül, és hogy a technológiai fejlődés további kihívásokat teremt az elkövetkező években, és a munkaerőnek az új technológiákhoz – többek között a digitális technológiákhoz – való lassú alkalmazkodása alááshatja az ágazat teljesítményét; felhívja a Bizottságot, hogy uniós szinten azonosítsa a képzési és tanulási szükségleteket, valamint azonosítsa azokat a munkakörülményeket, költségeket és akadályokat, amelyek visszatartják a munkaerőt attól, hogy belépjen a szállítási ágazatba, és sürgősen javasoljon intézkedéseket, hogy az ágazatot vonzóbbá tegyék a fiatalok és a jövő nemzedékei számára; ebben lehetőséget lát arra, hogy növeljék – többek között pozitív megkülönböztetés révén – a nők, valamint az új belépők, többek között a harmadik országok állampolgárainak számát a fuvarozási munkaerőpiacon; úgy véli továbbá, hogy a képzésre és jobb munkakörülményekre fordított stratégiai erőfeszítésnek magában kellene foglalnia az állami szektoron belüli ismeretek fejlesztésére irányuló kezdeményezést is annak érdekében, hogy a közösségi tervezésbe még jobban bekerüljenek a teherszállítással kapcsolatos kérdések, valamint olyan demonstrációs és tesztszínterek fejlesztése, ahol a teherszállítással és logisztikával kapcsolatos kutatást és innovációt valós körülmények között alkalmazhatják és tesztelhetik;

53.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje ki a kettős és a szakmai képzésbe irányuló pénzügyi beruházások lehetőségét a fuvarozási ágazatban;

54.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő és biztonságos parkolóhelyet a TEN-T folyosókon a fuvarozást végző utazó munkavállalókkal kapcsolatosan egyre gyakrabban felmerülő biztonsági problémák elkerülése céljából;

55.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a Parlament által a fuvarozási ágazat társadalmi-gazdasági szempontjaira és a munkaerőpiacon alkalmazott tisztességtelen gyakorlatok elleni küzdelemre vonatkozóan a közelmúltban megfogalmazott ajánlásokat; megállapítja, hogy a szociális és munkakörülményekre vonatkozó jogszabályoknak mindenkor tiszteletben kell tartaniuk az EU valamennyi alapvető szabadságjogát, és nem korlátozhatják a tisztességes versenyt, illetve nem eredményezhetnek további adminisztrációs terhet;

Megfelelőbb statisztikai adatok szükségesek a logisztikáról

56.  hangsúlyozza, hogy a logisztikai ágazaton belül az intermodális szállításról és teljesítményéről megfelelőbb statisztikai adatokra van szükség a szakpolitikai és a beruházási intézkedések előrejelzésének és felülvizsgálatának megkönnyítése, továbbá az üzemeltetők értékelhető információkkal való ellátása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt az érdekelt felekkel a multimodális szállításra és logisztikára vonatkozó statisztikai adatok uniós szintű keretének kialakítása céljából, kiterjesztve azt a valódi fuvarozási tendenciákat jobban tükröző új mutatók kialakítására is;

o
o   o

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0310.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0423.
(3) HL C 295. E, 2009.12.4., 79. o.
(4) HL C 187. E, 2008.7.24., 154. o.
(5) HL L 348., 2013.12.20., 1. o.
(6) HL L 348., 2013.12.20., 129. o.
(7) HL L 276., 2010.10.20., 22. o.
(8) https://english.eu2016.nl/documents/publications/2016/06/20/ministerial-declaration-on-implementing-ten-t.
(9) http://ec.europa.eu/transport/themes/infrastructure/news/doc/2016-06-20-ten-t-days-2016/issues-papers.pdf.
(10) http://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR16_08/SR_RAIL_FREIGHT_EN.pdf


A szociális jogok európai pillére
PDF 613kWORD 78k
Az Európai Parlament 2017. január 19-i állásfoglalása a szociális jogok európai pilléréről (2016/2095(INI))
P8_TA(2017)0010A8-0391/2016

Az Európai Parlament

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és az Európai Unió alapjogi chartájára,

–  tekintettel az EUMSZ 9. cikkére, amely kötelezi az EU-t a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális védelem biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség magas szintű védelmének biztosítására,

–  tekintettel az EUMSZ 151–156. cikkeire,

–  tekintettel az 1950. május 9-i nyilatkozatra, amely „a munkavállalók életkörülményeinek egyenlővé tételét és javítását” követelte;

–  tekintettel az Európai Szociális Chartára, annak Kiegészítő Jegyzőkönyvére és 1999. július 1-jén hatályba lépett, felülvizsgált kiadására, különösen I. és II. részére, illetve az utóbbi 2., 4., 16. és 27. cikkére, amelyek a családi kötelezettségekkel bíró munkavállalók esélyegyenlőséghez és egyenlő bánásmódhoz való jogával foglalkoznak,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet az EU 2010-ben ratifikált,

–  tekintettel a Gyermek Jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amely 1990-ben lépett hatályba,

–  tekintettel a munkavállalók alapvető szociális jogairól 1989. december 9-én elfogadott közösségi chartára,

–  tekintettel a 2030-ra kitűzött fenntartható fejlesztési célokra, amelyeket az ENSZ 2015-ben fogadott el, és amelyek az egész világon, így az EU-ban is alkalmazandók,

–  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeire és ajánlásaira,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak „A társadalombiztosítás európai szabályai” című dokumentumára és annak jegyzőkönyvére, amely a szociális biztonsági rendszerek európai minimális harmonizálási eszköze, minimumszabályokat állapít meg, és lehetővé teszi a szerződő felek számára, hogy meghaladják ezeket a szabályokat,

–  tekintettel az ENSZ független szakértője által az összes emberi jog idősebb emberek általi gyakorlásáról készített jelentésre,

–  tekintettel a meglévő uniós jogszabályokra, politikai koordinációs mechanizmusokra és pénzügyi eszközökre a foglalkoztatás, a szociálpolitika, a gazdaság- és monetáris politika, a belső piac, az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgása, az Európai Szociális Alap, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió terén,

–  tekintettel az Európai Tanács 2010. március 25–26-i és 2010. június 17-i következtetéseire és a Bizottság „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

–  tekintettel a romák integrációjával kapcsolatos tanácsi ajánlásokra és következtetésekre,

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i bizottsági ajánlásra(2),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i ajánlására(3),

–  tekintettel az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdításáról szóló, 2015. december 7-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvre(4),

–  tekintettel a szülési szabadságról szóló irányelvet módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0637),

–  tekintettel a munkaadók tájékoztatási kötelezettségéről szóló irányelvre(5),

–  tekintettel a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló irányelvre(6),

–  tekintettel a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelvre(7),

–  tekintettel a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelvre(8),

–  tekintettel a faji egyenlőségről szóló irányelvre(9),

–  tekintettel a Bizottságnak szóló, Jean-Claude Juncker által 2014. július 15-én ismertetett, „Új kezdet Európa számára: a munkahelyteremtés, a növekedés, a méltányosság és a demokratikus változás programja” című politikai iránymutatásokra,

–  tekintettel az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló, 2015. június 22-i jelentésre („az öt elnök jelentése”),

–  tekintettel a Bizottság a szociális jogok európai pillérével kapcsolatos konzultáció elindításáról szóló, 2016. március 8-i közleményére (COM(2016)0127) és annak mellékleteire,

–  tekintettel a Bizottság „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” című, 2016. június 2-i közleményére (COM(2016)0356),

–  tekintettel a romák integrációjáról szóló bizottsági közleményekre (COM(2010)0133, COM(2011)0173, COM(2012)0226, COM(2013)0454, COM(2015)0299, COM(2016)0424),

–  tekintettel a Bizottság „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című, 2016. október 4-i közleményére (COM(2016)0646),

–  tekintettel a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelv alkalmazásáról szóló, 2014. március 21-i bizottsági jelentésre (COM(2014)0176),

–  tekintettel az EGSZB-nek a hatékony és megbízható jóléti ellátási rendszerek elveiről szóló, 2015. szeptember 17-i véleményére(10),

–  tekintettel a 2017. évi bizottsági munkaprogrammal kapcsolatos stratégiai prioritásokról szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló, a Bizottságnak címzett ajánlásokat tartalmazó, 2013. január 15-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a szülési szabadságról szóló, 2015. május 20-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2014. január 16-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására(15);

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az Európai Bizottság nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos stratégiai szerepvállalására (2016–2019),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel az egyenlőtlenségek csökkentéséről, különös tekintettel a gyermekszegénységről szóló, 2015. november 24-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2014-2020 közötti EU stratégiai keretről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a növekvő rezsiköltségek fényében a szegénység elleni küzdelem célkitűzésének eléréséről szóló 2016. április 14-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról szóló, 2016. július 7-i állásfoglalására, különös tekintettel az ENSZ CRPD-bizottságának záró észrevételeire(20),

–  tekintettel az európai unióbeli szociális dömpingről szóló, 2016. szeptember 14-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel a munka és magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerőpiaci körülmények megteremtéséről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel „Az európai újraiparosítási politika szükségessége a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében” című, 2016. október 5-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel „A 21. század versenyképes uniós munkaerőpiacának létrehozása: a készségek és képesítések hozzáigazítása a kereslethez és a munkalehetőségekhez a válságból való kilábalás egyik módjaként” című, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemre vonatkozó, készségekkel kapcsolatos szakpolitikákról szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel a szociális beruházási paktumról mint a válságra adott reakcióról szóló 2012. november 20-i állásfoglalására(26), valamint a Bizottság 2013. február 20-i társadalmi beruházási csomagjára, amely tartalmazza a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlását,

–  tekintettel a romákkal kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira(27),

–  tekintettel az európai munkaügyi kapcsolatok Eurofound-szótárára,

–  tekintettel az Eurofound „Európai fizetés a 21. században” című, 2014-es jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „Az egészségügyhöz való hozzáférés válság idején” című, 2014-es jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „A társadalombiztosítási ellátások igénybevétele: Az igénybe nem vett (bent ragadt) ellátások arányának csökkentése” című, 2014-es jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „Új foglalkoztatási formák” című, 2015-ös jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „Elégtelen lakáskörülmények Európában: Költségek és következmények” című, 2016-os jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound által az európai munkakörülményekről készített 6. felmérés 2016-os áttekintő jelentésére,

–  tekintettel az ILO „A szociális pillér létrehozása az európai konvergenciáért“ című, 2016-os tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által elvégzett munkára, és különösen a migránsokról és kisebbségekről készített felméréseire, valamint a súlyos munkaerő-kizsákmányolásról, a gyermekvédelmi rendszerekről és a fogyatékossággal élők független életvitelhez való jogáról szóló jelentéseire,

–  tekintettel a Bíróság C-266/14. számú ügyben 2015. szeptember 10-én hozott ítéletére az állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkező munkavállalók munkaidő-szervezéséről ,

–  tekintettel a Bíróság C 8/15 P. – C 10/15 P. számú egyesített ügyekben (Ledra Advertising és mások) 2016. szeptember 20-án hozott ítéletére, amely megerősíti, hogy a polgárok alapvető jogait a Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal szemben az Európai Stabilitási Mechanizmust érintő egyetértési megállapodás elfogadásával összefüggésben,

–  tekintettel az európai szociális partnerek, a BusinessEurope, a CEEP, az ETUC és az UEAPME által 2007 októberében az európai munkaerőpiacok előtt álló legfontosabb kihívásokról, valamint 2015 júliusában az európai szociális partnerek által elvégzett mélyreható foglalkoztatási elemzésről készített közös elemzésekre,

–  tekintettel a Foglalkoztatási Bizottságnak és a szociális védelemmel foglalkozó bizottságnak a szociális jogok európai pilléréről szóló közös véleményére, amelyet a Tanács 2016. október 13-án hagyott jóvá,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0391/2016),

A.  mivel az Európai Uniónak gyors és látható választ kell adnia számos polgárok növekvő csalódottságára és aggodalmára, amelyek a bizonytalan életkilátások, a munkanélküliség, a növekvő egyenlőtlenségek és a lehetőségek hiánya miatt – különösen a fiatalok körében – alakulnak ki; mivel a Bizottság által a szociális jogok európai pilléréről 2016 decemberéig folytatott nyilvános konzultáció keretében a meglévő szociális vívmányok átfogó átgondolására került sor, valamint széles körű vita bontakozott ki a szociális partnerek, a nemzeti kormányok és parlamentek, a civil társadalom és az uniós intézmények között az európai szociális modell jövőjéről és szerkezetéről; mivel ez a vita segíthet az Unió alapvető értékei és az iránti figyelem felkeltésében, hogy Európában a világ többi részével összevetve fejlett munkaügyi és szociális normákkal, illetve szociális védelmi rendszerekkel rendelkezik; mivel a szociális jogok európai pilléréről folytatott vita és az annak nyomán teendő szükséges lépések segíthetnek az európai projekt szilárdabb alapokra helyezésében, és annak elérésében, hogy az emberek jobban magukénak érezzék az európai integráció folyamatát;

B.  mivel az Európai Uniónak olyan európai szociális modell továbbfejlesztésére kell törekednie, amely a szociális piacgazdaságon alapul, bővíti a polgárok lehetőségeit, fenntartható jólétet és magas termelékenységet tesz lehetővé, továbbá amely – összhangban a globális fenntartható fejlesztési célokkal – a szolidaritáson, a társadalmi igazságosságon és az esélyegyenlőségen, a javak tisztességes elosztásán, a generációk közti szolidaritáson, a jogállamiságon, a megkülönböztetésmentességen, a nemek közötti egyenlőségen, az egyetemes és jó minőségű oktatási rendszereken, a minőségi foglalkoztatáson és a fenntartható, jó munkahelyteremtő képességű és hosszú távú inkluzív növekedésen alapszik, olyan modellen tehát, amely valóban a teljes foglalkoztatást célozza, és mindenki számára megfelelő szociális védelmet, valamint elérhető, jó minőségű alapvető szolgáltatásokat biztosít, küzd a gazdasági egyenlőtlenség ellen, bővíti a sebezhető helyzetben lévők lehetőségeit, küzd a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen, fokozza a társadalmi és politikai életben való részvételt és javítja az Unió valamennyi polgárának életszínvonalát, teljesítve az uniós szerződésekben, az Alapjogi Chartában és az Európai Szociális Chartában kitűzött célkitűzéseket és biztosítva a bennük foglalt jogokat;

C.  mivel a Bizottság elkötelezte magát az Unió „szociális AAA-besorolásának” elérése mellett, és 2017 tavaszán várhatóan a szociális jogok európai pillérére vonatkozó javaslattal fog előállni, amely a részt vevő tagállamokban előmozdítja a jól működő és befogadó munkaerőpiacok és jóléti rendszerek kialakítását, és iránytűként szolgál a megújított felfelé irányuló konvergencia számára i. a jelenlegi uniós jogszabályok frissítése révén, illetve ii. javítva a gazdaságpolitikai és szociálpolitikai koordinációra vonatkozó uniós keretet, többek közt a nemzeti reformtörekvések szociális összehasonlító teljesítményértékelése révén, a nem hatékony kettős struktúrák elkerülésével, végül iii. biztosítva a megfelelő pénzügyi támogatást nemzeti és uniós szinten egyaránt; mivel az európai polgárok által közvetlenül megválasztott Európai Parlamentnek alapvető felelőssége és szerepe van a szociális jogok európai pillérének meghatározásában és elfogadásában;

D.  mivel a gazdaság- és a szociálpolitikák célja a lakosság szolgálata, többek között a fenntartható és társadalmilag felelős, egyenlő feltételek melletti gazdasági tevékenységek előmozdítása révén, és mivel az emberi tényező bármely vállalat versenyképességének szempontjából és a gazdaság egészének működését tekintve is a legfontosabb tényező;

E.  mivel a szociális párbeszéd pozitívan járulhat hozzá a növekedéshez, a foglalkoztatáshoz és a versenyképességhez; mivel az Unió köteles tiszteletben tartani és előmozdítani a szociális partnerek szerepét, elősegíteni azok egymással folytatott párbeszédét és tiszteletben tartani autonómiájukat, ideértve a bérmegállapításhoz, a kollektív szerződésekről folytatott tárgyaláshoz, azok megkötéséhez és végrehajtásához és a kollektív fellépéshez való jogot a nemzeti joggal és gyakorlatokkal összhangban; mivel a szociális jogok európai pillérének arra kell ösztönöznie a szociális partnereket és a tagállamokat, hogy az uniós szintű normáknál magasabb szintűeket állapítsanak meg; mivel a Bizottság konzultációt folytat a szociális partnerekkel a szociálpolitikára irányuló uniós fellépés lehetséges irányáról; mivel a szociális párbeszédet minden szinten folyamatosan támogatni kell;

F.  mivel alapvető fontosságú, hogy a vállalatok társadalmilag felelős magatartást tanúsítsanak, ténylegesen tekintetbe véve a fenntarthatóságot és a társadalmi érdekeket; mivel fontos a munkavállalók bevonása a döntéshozatalba; mivel a szociális vállalkozások, például a szövetkezetek jó példával járnak elöl a minőségű munkahelyek megteremtése, a társadalmi befogadás támogatása és a részvételen alapuló gazdaság előmozdítása terén;

G.  mivel az alapvető szociális jogok az Európai Unióban mindenkire érvényesek, a munkaerőpiacot, a termékek és szolgáltatások piacait szabályozó uniós joganyag pedig valamennyi tagállamra alkalmazandó; mivel a gazdasági integráció egymástól kölcsönösen függővé teszi a tagállamokat azon képességük tekintetében, hogy tisztességes munkafeltételeket biztosítsanak és megőrizzék a társadalmi kohéziót; mivel egy működőképes egységes piachoz a munkavállalók alapvető szociális jogainak kell megakadályozniuk egy munkakörülményeken alapuló verseny létrejöttét; mivel a szolidaritásnak a Szerződésekben meghatározott elve szerint a javasolt lépések terjedelme, illetve hatása indokolja az uniós szintű fellépést; mivel az Unió szociális célkitűzéseinek elérése a nemzeti jogszabályoktól, valamint a megfelelő fejlettségű nemzeti szociális rendszerektől is függ; mivel a bérszínvonal és a szociális biztonsági rendszerek regionális különbségei bizonyos mértékig elkerülhetetlenek, ám gondoskodni kell arról, hogy ne szorítsák le a munka- és életkörülményeket; mivel a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergencia rendkívül fontos az Unió megfelelő működése szempontjából; mivel az Unió nem harmonizálja, hanem koordinálja a nemzeti szociális biztonsági rendszereket, előmozdítja fejlesztésüket és elősegíti a szabad mozgáshoz való jogukat gyakoroló személyek hatékony szociális védelmét; mivel a szabályozás reformjának lépést kell tartania a technológiai és egyéb innovációval annak érdekében, hogy jogbiztonságot teremtsen, és a tisztességes verseny révén előmozdítsa a gazdasági fejlődést; mivel a szociális jogok európai pillérének végrehajtása többszintű fellépést, ágazatközi megközelítést, valamint az érintettek teljes körű bevonását igényli; mivel a munkavállaló részére biztosított pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseknek adott esetben figyelembe kell venniük az adott ország vagy régió hagyományai vagy szokásai alapján elismert általános heti pihenőnapot;

H.  mivel az európai jóléti államokat korszerűsíteni kell és meg kell erősíteni annak érdekében, hogy támogassák a munkaerőpiacra való belépést és az azon belüli vertikális mobilitást, illetve fenntartsák a gazdasági biztonságot az emberek életében; úgy véli, hogy mivel a munkaerőpiac egyre összetettebbé válik, természetes, hogy a felmerülő különböző szociális kockázatok megfelelő kezelése érdekében a jóléti államnak is ki kell igazítania mechanizmusait és eszközeit; mivel a reformfolyamatnak többek között javítania kell a polgárok hozzáférését a jóléti államhoz, illetve az azzal folytatott interakciójukat, és meg kell könnyítenie a vonatkozó szabályok alkalmazását, többek közt a kkv-k számára; mivel azonban a jóléti államok szerepe a munkaerőpiacnál szélesebb területet fog át; ide tartozik többek között a szociális biztonsági rendszerek működtetése, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, valamint az oktatás, a gyermekgondozás, az egészségügyi ellátás, a szociális szolgáltatások és más alapvető szolgáltatások terén tett beruházások; mivel az egyének fejlődését a kisgyermekkortól egészen időskorig támogató „szociális beruházások” kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy az emberek teljes mértékben részt tudnak venni a 21. századi társadalom és gazdaság életében; mivel jelentős erőfeszítésre lesz szükség az Európa 2020 stratégia a szegénység csökkentésére és a társadalmi befogadásra irányuló célkitűzéséinek eléréséhez; mivel a lakhatás számos tagállamban sürgető kérdés, és számos háztartás a rendelkezésére álló jövedelem nagy részét költi a lakhatási és energiaköltségekre;

I.  mivel az ILO 202. sz. egyezménye úgy rendelkezik, hogy a szociális védelmi minimumnak legalább a következő alapvető szociális biztonsági garanciákat kell tartalmaznia: a) hozzáférés a nemzeti szinten alapvető egészségügyi ellátásként meghatározott javakhoz és szolgáltatásokhoz, különösen az alapvető egészségügyi ellátáshoz, ideértve az anyasági ellátást, az elérhetőség, a hozzáférhetőség, az elfogadhatóság és a minőség kritériumainak megfelelően; b) a gyermekek esetében alapvető jövedelembiztonság, amely eléri legalább a nemzeti szinten meghatározott minimális szintet, biztosítja az élelemhez, az oktatáshoz, az ellátáshoz és minden egyéb szükséges javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést; c) alapvető jövedelembiztonság, amely eléri legalább a nemzeti szinten meghatározott minimális szintet azon aktív korú személyek esetében, akik nem tudnak elegendő jövedelemhez jutni, mindenekelőtt betegség, munkanélküliség, anyaság és rokkantság esetén; alapvető jövedelembiztonság az idősek számára, amely eléri legalább a nemzeti szinten meghatározott minimális szintet; mivel a szociális jogok európai pillérének figyelembe kell vennie ezt a meghatározást, és törekednie kell annak biztosítására, hogy a szociális védelem ezen alapvető elemeit az összes tagállamban teljes mértékben megvalósítsák és lehetőség szerint meg is haladják; mivel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság hasznos hozzájárulást nyújtott e tekintetben azáltal, hogy megállapodott a hatékony és megbízható jóléti rendszerek alapelveiről;

J.  mivel valamennyi uniós tagállam szembenéz bizonyos foglalkoztatási és szociális kihívásokkal; mivel a szociális jogok megvalósítása a területi kohézió előmozdítását célzó szakpolitikáktól és eszközöktől is függ, különösen a súlyos és tartós természeti, demográfiai vagy strukturális hátrányokkal sújtott régiókban, beleértve az alacsony népsűrűségű és elszórtan élő népességgel rendelkező régiókat és a legkülső régiókat is; mivel a hátrányos helyzetű régiókban jelentősebb stratégiai beruházásokra és kohéziós támogatásra van szükség a versenyképességük és társadalmi-gazdasági szerkezetük javítása, valamint a további népességcsökkenés megelőzése érdekében; mivel az euróövezet a jelenlegi makrogazdasági keretei között sajátos kihívásokkal szembesül a Szerződésekben meghatározott foglalkoztatási és szociális célkitűzések elérése terén; mivel e megnövekedett belső rugalmasság ellensúlyozása céljából a megfelelő társadalmi-gazdasági biztonság helyreállítása szükségessé teheti speciális szociális célkitűzések, normák és/vagy pénzügyi eszközök bevezetésének fontolóra vételét az euróövezet szintjén;

K.  mivel az európai munkaerőpiacok gyakrabban fejlődnek az „atipikus” és „nem szabványos” foglalkoztatási formák, például a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés, a nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatás, az alkalmi munka, az idényjellegű munka, a behívás alapján történő munkavégzés, a függő viszonnyal járó önfoglalkoztatás vagy a digitális platformok által közvetített munkavégzés irányába; mivel ugyanakkor továbbra is az állandó munkahelyek járulnak hozzá a legnagyobb mértékben a foglalkoztatás bővítéséhez, az elmúlt két és fél évben gyorsabb ütemben növekedve, mint az ideiglenes foglalkoztatás(28); mivel a munkaerő iránti kereslet a korábbiakhoz képest egyre sokszínűbbé válik; mivel ez bizonyos esetekben kedvező lehet a termelékenység, a munka és a magánélet közötti egyensúly, a munkaerőpiaci átmenetek és második karrierlehetőségek szempontjából azok számára, akiknek erre szükségük van; mivel azonban egyes nem szabványos foglalkoztatási formák elhúzódó gazdasági bizonytalansággal és rossz munkakörülményekkel is járnak, nevezetesen az alacsonyabb és kevésbé biztos jövedelmek, a jogvédelmi lehetőségek hiánya, a társadalom- és egészségbiztosítás hiánya, a szakmai identitás hiánya, a karrierkilátások hiánya, valamint a behívás alapján történő munkavégzés és a családi, illetve magánélet összeegyeztetésének nehézségei terén; mivel egy dinamikus munkaerőpiacnak biztosítania kell, hogy mindenkinek lehetősége legyen a készségei és képességei hasznosítására a szakmai pályafutása során, többek között az egészséges és biztonságos munkakörülmények biztosítása és aktív munkaerőpiaci politikák révén, valamint azáltal, hogy a hagyományos képzés és az egész életen át tartó tanulás keretében a munkavállalók egész pályafutásuk alatt naprakésszé tehessék kompetenciáikat; mivel a Bíróság az ide vonatkozó ítélkezési gyakorlatában egyértelművé teszi a „munkaviszony” és a „munkavállaló” fogalmát az uniós jog alkalmazása céljából, ami a szubszidiaritás elvével összhangban nem sérti a „munkavállaló” nemzeti jog keretein belül alkalmazott meghatározásait;

L.  mivel az aktív munkaerőpiaci politikák, az egyéni felelősség és egész életen át tartó tanulásban való részvétel fontos a munkaerőpiaci befogadás szempontjából, jóllehet a munkanélküliség a legtöbb esetben az állásajánlatok hiányára vagy egyéb olyan körülményekre vezethető vissza, melyeket az érintettek nem tudnak befolyásolni;

M.  mivel további intézkedésekre lehet szükség annak érdekében, hogy a veszélyeztetett helyzetben lévő vagy hátrányos megkülönböztetéssel gyakrabban szembesülő emberek, például a nők, az etnikai kisebbségekhez tartozók, a tartós munkanélküliek, az idős polgárok és a fogyatékkal élők munkaerőpiaci részvétele javuljon, és tisztességes életszínvonaluk egész életükben biztosított legyen; mivel az EU elkötelezte magát amellett, hogy akadálymentes Európát teremt a becslések szerint mintegy 80 millió fogyatékkal élő uniós polgár számára, és a szegénység csökkentésére és a foglalkoztatásra vonatkozó uniós célok nem fognak teljesülni, ha a fogyatékossággal élő személyeket nem integrálják teljes körűen a gazdasági és társadalmi életbe; mivel az EU ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (CRPD), így annak elveit érvényesíteni kell a szociális jogok pillérében; mivel a válság sok helyen késve fejtette ki negatív hatását az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre, és sokan nem tudtak hozzáférni az egészségügyi ellátáshoz annak ellenére sem, hogy a szolgáltatásokat a biztosításuk hivatalosan fedezte, például azért, mert nem tudták finanszírozni az önrészt, vagy várólistákkal szembesültek;

N.  mivel a nők még mindig a megkülönböztetés számos formájával néznek szembe az Unióban, és még mindig alulreprezentáltak a döntéshozatal valamennyi területén;

O.  mivel a nemek közötti egyenlőséget mind az uniós szerződések, mind az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzítik, és az alapvető uniós érték; mivel azonban a nők továbbra is alulreprezentáltak a munkaerőpiac egészében, ahol a férfiak foglalkoztatási aránya 75,6%-on áll a nők 64,5%-ával szemben, és felülreprezentáltak a részmunkaidős foglalkoztatásban és a legalacsonyabban fizetett ágazatokban, emellett pedig alacsonyabb az órabérük, ami a nemek közötti 16%-os bérszakadékhoz vezet, és hozzájárul a nemek közötti 39%-os nyugdíjszakadékhoz, jelentős különbségekkel a tagállamok között; mivel a tagállamokban a munkaerő-felvételi eljárások során továbbra is uralkodik a nemi alapú megkülönböztetés annak ellenére, hogy a nők iskolai végzettsége átlagosan meghaladja a férfiakét;

P.  mivel a szociális jogok, szolgáltatások és a megfelelő bevétel nemekhez köthető kérdések, mivel több nő dolgozik alacsonyan fizetett állásokban, a nők jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, és jobban függenek a szociális szolgáltatásoktól mind a köz-, mind a magánszférában, hagyományosan rájuk hárul a gyermekek és az idősebb családtagok gondozásának feladata, és elsősorban őket terheli a háztartás ellátásának felelőssége, mindez pedig alacsonyabb nyugdíjat eredményez a nőknek;

Q.  mivel a 2002. évi barcelonai célkitűzések messze állnak a megvalósulástól, míg az Alapjogi Charta szerint a gyermekeknek joguk van a védelemhez és gondoskodáshoz, és mivel ez drámai hatást gyakorol a nők munkaerőpiaci részvételére, a nemek közötti egyenlőségre, a munka és a magánélet egyensúlyára és a női szegénységre;

R.  mivel Európa jóval messzebbre juthat egy olyan ágazati klaszter kialakításában, amely az emberek egészségét, tudását és a gazdaságban való részvételi képességüket támogatja; mivel az emberekre összpontosító szolgáltatások, például az oktatás, az egészségügyi ellátás, a gyermekgondozás és egyéb gondozói szolgáltatások, valamint a sport fontos munkahely-teremtési potenciállal bírnak, így azokat a gazdaság szempontjából nem költségnek, hanem sokkal inkább a fenntartható jólétet előmozdító tényezőknek kell tekinteni;

S.  mivel stratégiai megközelítésre van szükség az Unió munkaképes korú népességének elöregedése és fogyatkozása jelentette kihívások leküzdése érdekében, különösen az uniós munkaerőpiacon előrevetített strukturális munkaerőhiány, a készségkereslet és -kínálat közötti eltérések, a gazdasági függőségi ráta várható alakulása tekintetében, figyelembe véve az EU területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat is; mivel fontos a szakmai mobilitási lehetőségek előmozdítása, különösen azon fiatalok körében, akik szakmai gyakorlat keretében részesülnek szakképzésben;

1.  felhívja a Bizottságot, hogy a szociális vívmányok és az uniós foglalkoztatási és szociális politikák felülvizsgálatára, valamint a 2016. évi nyilvános konzultáció eredményeire építve terjesszen elő javaslatokat a szociális jogok szilárd európai pillérére (EPSR) vonatkozóan, amely nem korlátozódhat az alapelvekről vagy jó szándékról szóló nyilatkozatra, hanem a szociális jogok megerősítését célzó, kézzelfogható és konkrét eszközöket (jogszabályokat, szakpolitikák kidolgozására szolgáló mechanizmusokat és pénzügyi eszközöket) kell magában foglalnia, és pozitív hatást kell gyakorolnia az emberek életére rövid és középtávon, valamint lehetővé kell tennie az európai integráció támogatását a 21. században azáltal, hogy hatékonyan védelmezi a Szerződésekben rögzített szociális célkitűzéseket, támogatja a nemzeti jóléti rendszereket, erősíti a kohéziót, a szolidaritást és a felfelé irányuló konvergenciát a gazdasági és szociális teljesítmény terén, megfelelő szociális védelmet biztosít, csökkenti az egyenlőtlenséget, régóta esedékes előrehaladást ér el a szegénység csökkentése és a társadalmi kirekesztés visszaszorítása terén, teljesítményértékelés révén segíti a nemzeti reformtörekvéseket, továbbá javítja a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) és az egységes uniós piac működését;

2.  úgy véli, hogy a szociális jogok európai pillérének a nemzetközi munkaügyi normák megfelelő alkalmazását és a szociális vívmányok naprakésszé tételét is elő kell mozdítania; úgy véli, hogy a szociális jogok európai pillérében megfogalmazandó normákat az egyenlő versenyfeltételek fenntartása érdekében az egységes piac valamennyi részt vevő országára alkalmazni kell, az ezek elérése szempontjából fontos jogszabályokat, irányítási mechanizmusokat és pénzügyi eszközöket pedig minden uniós tagállamra alkalmazni kell; hangsúlyozza, hogy az uniós gazdaságpolitikáknak figyelembe kell venniük a szociális jogok pillérét; úgy véli, hogy az euróövezeti tagság sajátos korlátai szükségessé teszik további konkrét szociális célok és normák kialakítását és célzott pénzügyi támogatás megfontolását az euróövezet szintjén, miközben továbbra is lehetővé kell tenni az euróövezeten kívüli tagállamok ezekben való önkéntes részvételét; rámutat arra a lehetőségre, hogy szükség esetén az EUSZ 20. cikke szerinti megerősített együttműködés mechanizmusát használják fel a szociális jogok szilárd európai pillérének kiépítésére;

3.  hangsúlyozza, hogy az EPSR-nek hathatósabb eszközökkel kell ellátnia az EU lakosait ahhoz, hogy kézben tartsák a saját életüket, az egész életút során potenciálisan felmerülő különböző szociális kockázatok mérséklésével lehetővé téve számukra, hogy emberhez méltó életet éljenek és valóra váltsák vágyaikat, továbbá esélyt adva a teljes értékű társadalmi részvételre, valamint a gyakori technológiai és gazdasági változásokhoz való alkalmazkodásra, többek között továbbképzések és a vállalkozói szellem támogatása révén; hangsúlyozza, hogy az EPSR-nek arra kell ösztönöznie a piacokat, hogy a közös fellendülés, jólét és fenntartható fejlődés elérése jegyében működjenek egy nagymértékben versenyképes szociális piacgazdaság keretein belül, amely a teljes foglalkoztatást és a társadalmi haladást tűzi ki célul, és épít az uniós szintű iparpolitikára; úgy véli, hogy az EPSR-nek e célok érdekében elő kell mozdítania a vonatkozó szociális normákat, és arra kell ösztönöznie a nemzeti jóléti rendszereket, hogy adekvát, elérhető és pénzügyileg fenntartható szociális védelmi rendszerek és szociális befogadást célzó szakpolitikák révén az egész EU-ban fenntartsák a társadalmi kohéziót és az egyenlőséget; hangsúlyozza, hogy az EPSR-nek ugyanakkor meg kell könnyítenie a munkavállalók szabad mozgását egy elmélyültebb és méltányosabb európai munkaerőpiacon; kiemeli, hogy az EPSR-nek foglalkoztatás és szociális politikák révén hozzá kell járulnia az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség elvének érvényesüléséhez; elvárja, hogy az EPSR ezáltal lehetővé tegye a meglévő szociális jogok tényleges érvényesülését, továbbá új szociális jogokat határozzon meg, amennyiben az az új technológiai és társadalmi-gazdasági fejlemények fényében indokolt; úgy véli, hogy az EPSR ily módon hozzájárul az EU legitimitásának erősítéséhez is;

A meglévő munkaügyi és társadalmi normák frissítése

4.  felhívja a szociális partnereket és a Bizottságot, hogy működjenek együtt egy alapos hatásvizsgálaton alapuló, valamennyi foglalkoztatási formára vonatkozó, tisztességes munkakörülményekről szóló keretirányelvre irányuló javaslat előterjesztése érdekében, amely a meglévő minimumelőírásokat új típusú munkaviszonyokra is kiterjeszti; úgy véli, hogy ennek a keretirányelvnek javítania kell az uniós jog végrehajtását, növelnie kell a jogbiztonságot az egységes piacon, és meg kell előznie a hátrányos megkülönböztetést a hatályos uniós jog kiegészítése révén, és a munkaszerződés, illetve a munkaviszony típusától függetlenül biztosítva minden munkavállaló számára az alapvető, érvényesíthető jogokat, ideértve az egyenlő bánásmódot, a munkahelyi egészség és biztonság védelmét, a szülési szabadság alatti védelmet, a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket, a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, a képzéshez való hozzáférést, a fogyatékkal élők számára nyújtott munkahelyi támogatást, valamint a megfelelő tájékoztatási, konzultációs és részvételi jogokat, az egyesülés és a képviselet szabadságát, a kollektív tárgyalás és a kollektív fellépés jogát; hangsúlyozza, hogy ennek az irányelvnek valamennyi munkavállalóra és minden, nem szabványos formában foglalkoztatott dolgozóra is vonatkoznia kell, ehhez azonban nincs feltétlenül szükség a már meglévő irányelvek módosítására; emlékeztet rá, hogy a meglévő munkavállalói jogokat a tagállamok a nemzeti és az uniós joggal összhangban alkalmazzák; kéri a meglévő munkaügyi normák hatékonyabb és eredményesebb végrehajtását és ellenőrzését a jogok érvényesíthetőségének javítása és a be nem jelentett munka elleni fellépés érdekében;

Munkakörülmények

5.  elismeri, hogy a munkaadói és a munkavállalói oldal hatékony összehangolása érdekében célszerű fenntartani a munkaszerződések bizonyos mértékű többféleségét; emlékeztet ugyanakkor a munkaerőpiaci kettősség és az olyan bizonytalan szerződések jelentette veszélyekre, ahol az érintetteknek semmilyen konkrét kilátása nincs az előrelépésre; hangsúlyozza a határozatlan idejű munkaszerződések fontosságát a társadalmi-gazdasági biztonság szempontjából, és rámutat, hogy az ilyen szerződések számos ágazatban előnyösek a munkáltatók számára; támogatja továbbá a szociális gazdaság üzleti modelljeinek előmozdítását; felszólítja a Bizottságot, hogy a munkaadók tájékoztatási kötelezettségéről szóló irányelvet (91/533/EGK) terjessze ki valamennyi foglalkoztatási formára és munkaviszonyra; kéri, hogy a tisztességes munkakörülményekről szóló keretirányelv tartalmazza azokat a vonatkozó, meglévő minimumkövetelményeket, amelyeket biztosítani kell bizonyos konkrét munkaviszonyok esetében, különösen:

   a) megfelelő tanulási és képzési tartalom és tisztességes munkakörülmények biztosítása a gyakornoki munkák, szakmai gyakorlatok és tanulószerződéses gyakorlati képzések esetében, annak érdekében, hogy azok – a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerére vonatkozó tanácsi ajánlásban foglaltaknak megfelelően – valódi ugródeszkául szolgáljanak az oktatásból a szakmai életbe történő átmenetben, valamint hogy e foglalkoztatási formák időben korlátozottak legyenek, és ne helyettesítsék a fiatalok rendes foglalkoztatását; a díjazást az elvégzett munkával arányosan és az érintett személy készségeinek és tapasztalatának megfelelően kell megállapítani, és annak biztosítania kell a munkaerőpiacon lévő. képzési programokon kívüli gyakornokok számára az önfenntartáshoz szükséges pénzügyi fedezetet;
   b) a digitális platformok által közvetített munkákra és a függő viszonnyal járó önfoglalkoztatás egyéb eseteire vonatkozóan egyértelmű különbségtétel – az uniós jog alkalmazásában és a nemzeti jog sérelme nélkül – a valódi önfoglalkoztatók és a munkaviszonyban lévők között, figyelembe véve az ILO 198. sz. ajánlását, amely szerint több feltétel teljesülése elegendő a munkaviszony fennállásának megállapításához; ennek megfelelően egyértelművé kell tenni a platform, az ügyfél és a munkát elvégző személy státuszát és alapvető feladatait; be kell vezetni ezenkívül az együttműködési szabályok minimális normáit, amelyek tartalmazzák a szolgáltatás nyújtóinak teljes körű és átfogó tájékoztatását jogaikról és kötelezettségeikről, jogosultságaikról, a szociális védelem ehhez kapcsolódó szintjéről és a munkaadó személyazonosságáról; az online platformok által kiközvetített foglalkoztatottakat és valódi önfoglalkoztatókat a gazdaság más hasonló résztvevőiével azonos jogok illetik meg, és élvezniük kell a társadalombiztosítási és egészségbiztosítási rendszerek által nyújtott védelmet; a tagállamoknak biztosítaniuk kell a munkaviszony vagy szolgáltatói szerződés feltételeinek megfelelő felügyeletét, megakadályozva ezzel a platformok erőfölénnyel való visszaélését;
   c) a behívás alapján történő munkavégzésre vonatkozó korlátozások: nem szabad lehetővé tenni a nulla órás szerződéseket, mivel rendkívüli bizonytalanságot vonnak maguk után;

6.  elismeri, hogy az elmúlt évtizedekben Európában csökkent a munkából származó jövedelem teljes jövedelemhez viszonyított aránya; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a kereslet fellendítése, a fenntartható és inkluzív növekedés lehetővé tétele és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében az EU egészében új lendületet kapjon a felfelé irányuló szociális konvergencia, és megszűnjön a nemek közötti bérszakadék; elismeri a tisztességes megélhetést biztosító bérek fontosságát, mivel lehetővé teszik, hogy az aktív keresők ne éljenek szegénységben; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok nemzeti hagyományaival és gyakorlataival összhangban és a szociális partnerek autonómiájának kellő tiszteletben tartása mellett aktívan támogassa a kollektív tárgyalások hatókörének szélesítését; az egyes tagállamok gyakorlatait kellően figyelembe véve és a szociális partnerekkel történő egyeztetést követően javasolja bérküszöbök nemzeti minimálbérek formájában történő bevezetését; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az ilyen irányú bevált gyakorlatok cseréjét;

7.  emlékeztet arra, hogy az egészséges és biztonságos munkakörülményekhez való jog a munkahelyi kockázatokkal szembeni védelmet, valamint a munkaidő korlátozását és a minimális pihenőidők és éves szabadságok biztosítását is magában foglalja; sürgeti a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a vonatkozó jogszabályokat várja a Bizottság javaslatait olyan konkrét intézkedésekre vonatkozóan, melyek valamennyi munkavállaló, köztük az idénymunkások és szerződéses munkavállalók számára is biztosítják e jog hatékony érvényesítését, és magukban foglalnak a nők elleni erőszak vagy zaklatás megelőzésére irányuló intézkedéseket is; megjegyzi, hogy ezen intézkedéseknek hatásvizsgálaton kell alapulniuk, az egészségi és biztonsági kockázatokkal kapcsolatos jelenlegi ismereteink teljességét tükrözve, és figyelembe véve a digitalizációhoz és más technológiai fejleményekhez kapcsolódó új munkavégzési módokat;

8.  hangsúlyozza a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való, az elsődleges uniós jogban alapvető jogként rögzített jog fontosságát; elvárja a Bizottságtól a társadalmi párbeszéd erősítése és tiszteletben tartása érdekében nyújtott konkrét támogatás fokozását valamennyi szinten és ágazatban, kivált ott, ahol ez a párbeszéd nem elég előrehaladott, figyelemmel ugyanakkor a nemzeti gyakorlatok közötti eltérésekre; elismeri annak előnyeit, ha a munkavállalókat bevonják a vállalatok, köztük a multinacionális vállalatok irányításába, valamint a munkavállalók tájékoztatásának, bevonásának és a velük folytatott konzultációnak az előnyeit, többek között a munkaszervezés új formáinak kiaknázása céljából, biztosítva, hogy a munka értelemmel bíró és végzői számára kielégítő tevékenység legyen, és elébe menve a gazdasági változásoknak; kéri az európai üzemi tanácsokról szóló európai jogszabály alkalmazásának monitorozását, valamint a munkavállalók tájékoztatásának és a velük folytatott konzultációnak az ellenőrzését, továbbá olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek biztosítják, hogy a vállalatok szerkezetátalakítását társadalmilag felelős módon vigyék végbe;

9.  hangsúlyozza, hogy átfogó, megbízható és rendszeresen frissített adatokra van szükség a munka és a foglalkoztatás minőségéről, amelyeket a munka és a foglalkoztatás minőségének időbeli nyomon követésére lehet felhasználni, és amelyek bizonyítékokat szolgáltatnak a témával kapcsolatos politikai döntéshozatal számára; felszólítja az Eurofoundot, hogy a munkakörülményekről készített európai felmérések keretében fejlessze tovább a munkahelyek minőségét és a munkával eltöltött időt nyomon követő tevékenységeit, mégpedig azon koncepciója alapján, hogy a munkahely minősége magában foglalja a jövedelmet, a kilátásokat, a fizikai környezetet, a társadalmi környezetet, a munkaintenzitást, a készségek kihasználását és a mérlegelési jogkört, valamint a munkaidő minőségét; felszólítja az Eurofoundot, hogy fejlessze tovább az olyan szakpolitikai intézkedésekkel, szociális partnerekkel kötött megállapodásokkal és vállalati gyakorlatokkal kapcsolatos kutatását, amelyek támogatják a munkahelyek és a munkával eltöltött idő minőségének a javítását;

Megfelelő és fenntartható szociális védelem

10.  rámutat, hogy a szociális védelmi jogok egyéni jogok; támogatja a szociális védelmi ellátások és jó minőségű szociális szolgáltatások integráltabb biztosítását olyan módszerként, amellyel érthetőbbé és elérhetőbbé tehető a jóléti állam, nem gyengítve a szociális védelmet; kiemeli, hogy az embereknek egész életük során megfelelő szociális védelemre és szociális beruházásokra van szükségük, mely lehetővé teszi mindenki számára, hogy teljes körűen részt vegyen a társadalomban és a gazdaságban, és tisztességes életszínvonalat tartson fenn; rámutat a polgárok szociális jogokkal kapcsolatos tájékoztatásának fontosságára és a hozzáférhető e-kormányzati megoldásokban rejlő lehetőségekre, amely magában foglalhat egy európai társadalombiztosítási kártyát, erőteljes adatvédelmi biztosítékokkal, amely javíthatná az Unión belül a társadalombiztosítás koordinációját és fokozhatná az egyéni tudatosságot, valamint segítené az utazó munkavállalókat abban, hogy egyértelművé tegyék és megóvják befizetéseiket és jogosultságaikat a származási és fogadó országokban, továbbá megkönnyítené a nemzeti munkaügyi felügyeletek munkáját; kiemeli a személyre szabott, közvetlen támogatás fontosságát, különösen a kirekesztett és veszélyeztetett háztartások szempontjából;

11.  egyetért a megfelelő időben történő, jó minőségű és megfizethető megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz és a gyógyszerekhez való általános hozzáférés fontosságával; ezt olyan lényeges jognak tartja, melynek érvényesüléséről a vidéki és határ menti területeken is gondoskodni kell; hangsúlyozza, hogy az egészségbiztosításnak valamennyi lakosra vonatkoznia kell; egyetért azzal, hogy az egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés egyértelmű szociális befektetés, amely megtérül, többek között az egészségesebb időskornak köszönhetően;

12.  tisztában van azzal, hogy a várható élettartam növekedése és az aktív korú lakosság csökkenése kihívást jelent a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága és megfelelősége szempontjából, és próbára teszi a generációk közötti szolidaritást; megjegyzi, hogy e tekintetben elsőbbségi feladatnak kell tekinteni a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetését is; újra megerősíti, hogy a legjobb választ az általános foglalkoztatási ráta növelése jelenti a teljes nyugdíjbiztosításhoz kapcsolódó foglalkoztatási modelleken keresztül, különös figyelmet fordítva a fiatalabb nemzedékekre és a munkaerőpiacról leginkább kirekesztett csoportokra; úgy véli, hogy a nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam mellett egyéb, nemzeti szinten meghatározandó tényezőket is tükröznie kell, beleértve a termelékenység alakulását, a gazdasági függőségi rátát és a munkák nehézségi fokában lévő különbségeket is; emlékeztet az aktív idősödéssel kapcsolatos befektetések és az olyan rendszerek fontosságára, amelyek lehetővé teszik a nyugdíjkorhatárt elérő emberek számára, hogy a kívánt munkaintenzitás mellett tovább dolgozhassanak, miközben felvehetik a nyugdíjuk egy részét, amennyiben nem teljes munkaidőben dolgoznak;

13.  Felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a bevált gyakorlatok érdemi elemzését, hogy támogassa a tagállamokat a minimum nyugdíjak kiszámításában;

14.  javasolja, hogy minden munkavállalóra terjesszék ki a munkanélküliséggel vagy nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatással szembeni biztosítást, amelyhez a munkakereséshez nyújtott segítség és az (át)képzésekbe történő beruházás párosul az egyes tagállamok által a szociális partnerekkel egyeztetve megállapított feltételektől függően; emlékeztet arra, hogy a megfelelő mértékű munkanélküli-járadék javítja az álláskeresési esélyeket, így hasznos a termelékenység szempontjából, ugyanakkor kulcsszerepet játszik a szegénység megelőzésében és enyhítésében; úgy véli, hogy az EPSR-nek minőségi referenciaértékeket kell javasolnia a nemzeti munkanélküliségi biztosítási rendszerek számára, különösen ami az általuk nyújtott fedezet kiterjedtségét, aktiválási feltételeiket, a támogatás időtartama és a munkakeresés adott országra jellemző átlagos időtartama közötti kapcsolatot, és a munkaügyi központok által nyújtott támogatás minőségét illeti;

15.  hangsúlyozza a megfelelő minimumjövedelem-rendszerek jelentőségét az emberi méltóság megőrzésében, illetve a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, valamint azon szerepüket, hogy a szociális beruházás egy válfajaként lehetőséget adnak az embereknek a társadalmi részvételre, illetve arra, hogy képzéseken vegyenek részt és/vagy munkát keressenek; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az uniós minimumjövedelem-rendszereket, valamint azt, hogy e rendszerek lehetővé teszik-e a háztartások számára, hogy ki tudják elégíteni szükségleteiket; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ennek alapján mérjék fel, hogy mi módon és milyen eszközökkel lehetne valamennyi tagállamban biztosítani egy megfelelő minimumjövedelmet, illetve mérlegeljék további lépések megtételét a társadalmi konvergencia támogatása érdekében az egész Unióban, figyelembe véve az egyes tagállamok gazdasági és szociális viszonyait, valamint a nemzeti gyakorlatokat és hagyományokat;

16.  ragaszkodik ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogait egy emberi jogokon alapuló megközelítés keretében a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel (CRPD) összhangban általánosan érvényesíteni kell a szociális pillérben; úgy véli, hogy a rendelkezéseknek az alábbiakat kell tartalmaznia:

   a tisztességes és akadálymentes munkához való jog egy teljes mértékben befogadó, nyitott és akadálymentesített munkakörnyezetben és munkaerőpiacokon;
   szolgáltatások és tisztességes megélhetést és társadalmi befogadást lehetővé tévő, a sajátos egyéni igényekre szabott alapvető jövedelembiztonság;
   a szolgáltatások szabad mozgásának és hordozhatóságának garantálása a tagállamok között;
   inkluzív oktatás és képzés, beleértve a megfelelő digitális jártasság biztosítását célzó rendelkezéseket;
   egyedi rendelkezések a fogyatékossággal élő személyek kizsákmányolással és kényszermunkával szembeni védelméről, különösen a szellemi és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek vagy a jogképességüktől megfosztott személyek körében;

17.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a tartós ápolás-gondozás elérhetősége és megfizethetősége továbbra is nagy probléma Európa-szerte, és emiatt a gondozást nem hivatalos keretek között végző családtagok kényszerűen otthon maradnak, elesve így a szakmai pályájuk folytatásának lehetőségétől; sajnálja, hogy gyakran kihasználják a munkaközvetítő ügynökségeken keresztül vagy informálisan foglalkoztatott gondozókat; a minőségi és megfizethető, hosszú távú gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférést, beleértve az otthoni gondozást és az önálló életvitelt lehetővé tévő rendszereket is, olyan jognak tekinti, amelyet védelmezni kell, tisztességes körülmények között foglalkoztatott, megfelelően képzett szakemberek támogatásával; úgy véli, hogy az intézményi elhelyezés és a szegénység kockázatának elkerülése érdekében jó minőségű közszolgáltatásokat és segítségnyújtást kell biztosítani a háztartások, különösen az alacsony jövedelmű háztartások számára; ismételten felszólít az ápolási szabadsággal kapcsolatos jogszabályok megalkotására annak érdekében, hogy korlátozzák a munkavállalók javadalmazását és szociális védelmi jogosultságait érintő negatív hatásokat a családtagok ápolása miatti átmeneti távollétek esetén; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki konkrét cselekvési tervet e területen, a barcelonai célokhoz hasonló célértékek bevezetésével az idős személyek, a fogyatékossággal élő személyek és más eltartottak gondozása tekintetében, amelyekhez a minőség, a hozzáférhetőség és a megfizethetőség mérésére szolgáló nyomon követési eszközök kapcsolódnak; kéri továbbá az e téren összegyűlt bevált gyakorlatok szélesebb körű megosztását és átvételét;

18.  a gyermekszegénységet jelentős problémának tekinti, amellyel kapcsolatban Európának nagy lépéseket kell tennie; kiemeli, hogy a szegénység elleni küzdelemhez alapvető feltétel – különösen a gyermekek esetében – az egyetemes oktatáshoz, az egészséghez és a szociális biztonsági rendszerekhez fűződő jog; e célkitűzés fényében felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című 2013. évi ajánlás gyors végrehajtására és egy gyermekgarancia-program konkrét intézkedések révén történő megvalósítására valamennyi tagállamban, hogy minden, jelenleg szegénység veszélyének kitett gyermek hozzáférjen ingyenes egészségügyi ellátáshoz, ingyenes oktatáshoz, ingyenes gyermekgondozáshoz, tisztességes lakhatáshoz és megfelelő táplálékhoz; hangsúlyozza a szülők számára támogatást és lehetőségeket nyújtó párhuzamos programok szükségességét, amelyek segítségével ki tudnak lépni kirekesztett társadalmi helyzetükből, és visszatérhetnek a munkaerőpiacra; elismeri, hogy e politikák nemzeti szinten megfelelő finanszírozást igényelnek, továbbá támogatást az európai strukturális és beruházási alapokból;

19.  felszólítja a tagállamokat, hogy mutassanak fel eredményeket a megfelelő lakhatáshoz való jog érvényesítése terén, biztosítva mindenki számára a megfelelő méretű, jó minőségű és megfizethető lakhatáshoz való hozzáférést, továbbá hogy előzzék meg és csökkentsék a hajléktalanságot, annak fokozatos felszámolása érdekében; felszólítja a tagállamokat nemzeti jogszabályok megalkotására és/vagy egyéb szükséges intézkedések megtételére annak biztosítása érdekében, hogy a rászorulók szociális lakhatáshoz vagy megfelelő lakhatási támogatáshoz jussanak, nyilvánvalóan ideértve a hajléktalanokat és a családokat is, és hogy a kiszolgáltatott személyek és szegény háztartások védelmet élvezzenek a kilakoltatással szemben, illetve hogy számukra megfelelő alternatív lakhatást biztosítsanak; kéri, hogy a lakhatás biztosítását kapcsolják össze a társadalmi befogadást és gazdasági integrációt támogató megfelelő szociális szolgáltatásokkal; hatékony intézkedésekre szólít fel, melyek az alacsony jövedelmű fiatalokat segítik saját háztartás kialakításában; rámutat, hogy a hatékony energiafelhasználású szociális lakásokba való beruházások előnyt jelentenek a munkahelyek, a környezetvédelem, az energiaszegénység csökkentése és a szociális jogok megvalósítása szempontjából egyaránt; a megfelelő uniós pénzügyi eszközök nagyobb mértékű használatára szólít fel a városfelújítások és a megfizethető, hozzáférhető és energiahatékony lakhatás biztosításának támogatása és a szociális lakhatás fejlesztésének támogatása érdekében azon régiókban, ahol az nincs kellő fejlettségi szinten; kéri a szegénység mindennemű kriminalizálásának – például a hajléktalanság és az egyéb módokon megnyilvánuló anyagi nélkülözés igazságtalan szankcionálásának – eltörlését;

20.  megfelelő intézkedések megtételét kéri – ideértve a jogszabály-módosítást, amennyiben értékelés alapján szükségesnek tűnik – annak érdekében, hogy mindenki számára elérhetővé és hozzáférhetővé tegyék a jó minőségű és megfizethető, általános érdekű szociális szolgáltatásokat és egyéb általános érdekű vagy alapvető szolgáltatásokat, mint amilyen a vízellátás, a hulladékgazdálkodás, az oktatás, az egészségügyi ellátás, az elektronikus hírközlés és a nagysebességű, szélessávú internet, az energia, a tömegközlekedés és a pénzügyi szolgáltatások; kiemeli ezzel összefüggésben a jól felszerelt és elegendő személyzettel ellátott állami szolgáltatók, a szociális vállalkozások és nonprofit szervezetek nagyon fontos szerepét, mivel ezek elsődleges célja a pozitív társadalmi hatás elérése; utal ezenkívül a szociális vállalkozások e szolgáltatások nyújtásában és a befogadóbb munkaerőpiac kialakításában játszott kiemelt szerepére; kéri az állami hatóságok által az általános érdekű szociális szolgáltatások finanszírozása terén tapasztalt jogbizonytalanságok megszüntetését; támogatja a szociális szempontok érvényesítését a közbeszerzések során; emlékeztet arra, hogy a vidéki térségek kiemelten igénylik a folyamatos támogatást infrastruktúráik korszerűsítéséhez és a gazdaság dinamizmusának fenntartásához; hangsúlyozza a pénzügyi oktatás fontosságát is, amely segít a háztartások túlzott eladósodásának megelőzésében, valamint a jogi támogatás és egyéb olyan mechanizmusok fontosságát, melyek védelmezik és támogatják az adósokat a kizsákmányoló gyakorlatokkal szemben, és második esélyt biztosítanak számukra;

Esélyegyenlőség és a munkaerőpiacra való belépés

21.  úgy véli, hogy egyre jobban digitalizálódó világunkban az alacsonyan képzett embereknek nemcsak foglalkoztatási lehetőségeik korlátozottak, de ki vannak téve a tartós munkanélküliség veszélyének is, továbbá nehézségekkel szembesülnek a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és a társadalomban való teljes körű részvétel terén; úgy véli, hogy ez a helyzet nemcsak az egyénre nézve hátrányos, hanem a gazdaság és a társadalom egésze számára is rendkívül költséges; ezért támogatja a Készséggaranciát mint egy mindenkit minden életszakaszban megillető, újonnan megállapított jogot arra, hogy alapvető, 21. századi készségeket szerezzen, ideértve az írás, olvasás és számolás képességét, a digitális jártasságot és médiaműveltséget, a kritikus gondolkodást, a szociális készségeket, valamint a zöld és a körforgásos gazdaságban szükséges készségeket, figyelembe véve a feltörekvő iparágakat és a növekedés szempontjából kulcsfontosságú ágazatokat, és biztosítva a hátrányos helyzetű emberek – többek között a fogyatékossággal élők, a menedékkérők, a tartós munkanélküliek és az alulreprezentált csoportok – teljes mértékű bevonását; hangsúlyozza, hogy az oktatási rendszereknek inkluzívnak kell lenniük, a lakosság egésze számára jó minőségű oktatást kell nyújtaniuk, lehetővé kell tenniük az emberek számára, hogy aktív európai polgárok legyenek, és fel kell készíteniük őket arra, hogy egész életükön át képesek legyenek a tanulásra és az alkalmazkodásra, továbbá reagálniuk kell a társadalmi és a munkaerőpiaci igényekre; úgy véli, hogy a 21. századi Európában kötelezővé kell tenni a középfokú iskolai végzettség megszerzését, és megfelelő programokat kell indítani, amelyek új esélyt adnak az alap- vagy középfokú oktatásból lemorzsolódó valamennyi fiatal számára; úgy véli, hogy a Készséggarancia keretében egyénileg értékelni kell a tanulási szükségleteket, jó minőségű oktatást kell felkínálni, és rendszeresen minősíteni kell a megszerzett készségeket és kompetenciákat, lehetővé téve azok egyszerű elismerését a munkaerőpiacon; rámutat a széles sávú internethez való széles körű hozzáférés biztosításának szükségességére, a digitális jártasság kialakulásának lehetővé tétele érdekében; rámutat arra, hogy a Készséggarancia egy fontos szociális beruházás, amely megfelelő végrehajtást és finanszírozást igényel, részben az európai strukturális és beruházási alapok támogatásaiból;

22.  aggodalmának ad hangot a társadalmi-gazdasági bizonytalanságban élők számának növekedése és a munkakörülmények sokak által tapasztalt romlása miatt; elismeri, hogy a nem szokványos foglalkoztatási formákban dolgozó számos munkavállaló nehézségekbe ütközik munkahelyi jogai érvényre juttatása vagy a szociális biztonsági ellátásokhoz való hozzáférés terén, és hogy a nőket és a migránsokat aránytalanul sújtja ez a probléma; kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a határozott idejű munkaviszonyról szóló irányelv, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelv és a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló irányelv végrehajtását és érvényesítését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a különböző tevékenységek révén megszerzett szociális jogok hordozhatóságának javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy elegendő kapacitást kell biztosítani arra, hogy tagállami szinten megfelelő szociális védelmet nyújtsanak az összes foglalkoztatási formában, a szokványos és atipikus munkaviszonyokban és önfoglalkoztatás keretében dolgozó emberek számára; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ajánlást ezzel kapcsolatban; különösen úgy ítéli meg, hogy:

   a) a tagállamoknak oly módon kell megszervezniük a társadalombiztosítási rendszereket, hogy minden ember valamennyi foglalkoztatási formában, munkaviszonyban és önfoglalkoztatás keretében is megszerezhessen olyan jogosultságokat, amelyek jövedelembiztonságot kínálnak számukra olyan helyzetekben, mint a munkanélküliség, a nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatás, egészségügyi problémák, időskor vagy a karrier gyermeknevelési, egyéb gondozási vagy képzési okokból történő megszakadása;
   b) minden embernek valamennyi foglalkoztatási formában, munkaviszonyban és önfoglalkoztatás keretében a munkaerőpiacra való első belépésétől fogva rendelkeznie kell egy, az addigi tevékenységét számon tartó személyes nyilvántartással, amely könnyen hozzáférhető személyes kapcsolatfelvétel útján és elektronikus úton – kellően figyelembe véve a fogyatékossággal élő személyek szükségleteit – és ahol utánanézhetnek az addig felhalmozott szociális jogosultságaiknak és más szociális jogaiknak, ideértve az egész életen át tartó tanuláshoz való jogukat, és ahol – adott esetben – tájékozódhatnak e jogosultságok hordozhatóságáról; e nyilvántartásokat költséghatékony módon és megfelelő adatvédelem biztosítása mellett kell elérhetővé tenni;
   c) a digitális platformok és egyéb közvetítők számára kötelezővé kell tenni, hogy bejelentsék a rajtuk keresztül elvégzett összes munkát az illetékes hatóságoknak annak biztosítása érdekében, hogy minden munkavállaló megfelelő társadalom- és egészségbiztosítási hozzájárulást fizessen, és megfelelő védelemben részesüljön e rendszerek révén;

23.  rámutat arra, hogy a szakmai váltások megfelelő beruházást igényelnek, mind az állami foglalkoztatási szolgálatok intézményi kapacitásába, mind az egyéni munkakeresés és továbbképzés támogatásába a lehető legkorábbi szakasztól kezdve; úgy véli, hogy a proaktív munkaerőpiaci politikák – például a képzés és az elhelyezkedési támogatás – hasznos eszközök a munkanélküli személyek munkaerőpiacra való visszatérésének előmozdításában, életkortól függetlenül; emlékeztet az Európai Szociális Alap által az aktív munkaerőpiaci intézkedések Európa-szerte történő támogatásában betöltött hasznos szerepre, valamint az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap hasznos szerepére, amely regionális gazdasági sokkhatások és tömeges leépítések esetén támogatja az átképzést és a foglalkoztatásba történő visszatérést; emlékeztet továbbá a szociális biztonsági rendszerek biztonságos átmenetek támogatásában játszott fontos szerepére; kiemeli, hogy a munkahelyi és szakmai átmenetek megkönnyítése érdekében biztosítani kell a szakmai életút és életciklus során felhalmozott szociális jogosultságok megőrzését és hordozhatóságát;

24.  hangsúlyozza, hogy a proaktív foglalkoztatáspolitika azt jelenti, hogy állami támogatást nyújtanak a jelentős foglalkoztatási potenciállal rendelkező fejlődő ágazatoknak, illetve több országban azt is szükségessé teszi, hogy kiterjesszék az állami foglalkoztatási szolgálatok szerepét és elegendő kapacitást biztosítsanak a vállalatokkal való közvetlen kapcsolattartáshoz, annak érdekében, hogy az álláskeresők átképzése és a részükre egyéb formában nyújtott támogatás az álláskereső profiljához és a helyi gazdaság igényeihez igazodjon; felszólít az ifjúsági garancia teljes körű végrehajtására valamennyi 30 év alatti személyre vonatkozóan, hangsúlyt helyezve az összes nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalnak (NEET-fiatalok) szóló jó minőségű ajánlatokra és e fiatalok hatékony elérésére, valamint a tartósan munkanélküliekre vonatkozó tanácsi ajánlások teljes körű végrehajtására, többek között olyan kiegészítő eszközök kidolgozásával, amelyek biztosítják, hogy az ifjúsági garancia a támogatásra szoruló személyek számára is elérhetővé váljon; kiemeli, hogy figyelembe kell venni az idősebb munkavállalók és álláskeresők szükségleteit, valamint fel kell karolni a fiatalabb és idősebb munkavállalók közötti együttműködést; kiemeli, hogy ezek fontos strukturális reformokat és szociális beruházásokat jelentenek, amelyek megfelelő finanszírozást igényelnek európai és nemzeti szinten egyaránt, beleértve az Európai Szociális Alapból, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésből és/vagy egyéb eszközökből származó forrásokat is;

25.  emlékeztet arra, hogy a nők esetében valószínűbb a bizonytalan és rosszul fizetett foglalkoztatás, illetve a szakmai pálya megszakítása, ami az egész életükre kihat; úgy véli, hogy a folyamatos megkülönböztetés felszámolása érdekében sürgősen határozott előrelépést kell tenni a nemek közötti egyenlőség és a munka és magánélet közötti egyensúly területén; várja a Bizottság e területre vonatkozó, 2017. évi munkaprogramjában beharangozott javaslatait, különösen az alábbiak tekintetében:

   a) meg kell erősíteni a meglévő mechanizmusokat a férfiak és nők egyenlő bánásmódjának biztosítása érdekében, meg kell szüntetni a nemek közötti tartós bér- és nyugdíjszakadékot, valamint csökkenteni kell a szakmai szegregációt; e célból nyomon kell követni a 2006/54/EK irányelv végrehajtását és érvényesítését, szükség esetén pedig felül kell vizsgálni az irányelvet; továbbra is törekedni kell a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum (2011–2020) és a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019” megvalósítására, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó éves jelentések révén is;
   b) európai és nemzeti szinten egyaránt új, hathatós intézkedésekre van szükség a magán- és családi élet összeegyeztetéséhez, beleértve a szülési szabadságra, az apasági szabadságra, a szülői szabadságra, az ápolási szabadságra, a minőségi gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférésre és a rugalmas munkaidő-beosztásra vonatkozó jogalkotási javaslatokat is; bátorítani kell a szabadságok férfiak és nők által egyenlő mértékben történő igénybevételét minden munkavállalói kategóriában annak érdekében, hogy javítsák a nők munkaerőpiaci hozzáférését és pozícióját, erősítsék az apák szerepét a gyermekeik felnevelésében, és megkönnyítsék a munka és a magánélet közötti egyensúly kialakítását; a Bizottságnak ezenkívül támogatnia kell a tagállamokat az e területen bevált gyakorlataik megosztására és elfogadására;

26.  emlékeztet arra, hogy az EU Alapjogi Chartája megtilt minden megkülönböztetést, így különösen a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést; hangsúlyozza, hogy minden embernek egyenlő esélyekkel kell rendelkeznie az élete során, többek között a munkakereséskor és a munkahelyén; hangsúlyozza, hogy megfelelően végre kell hajtani a foglalkoztatási egyenlőségről szóló 2000/78/EK irányelvet és a faji egyenlőségről szóló 2000/43/EK irányelvet; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a meglévő intézkedések végrehajtását, illetve a Bizottságot, hogy értékelje azok érvényre jutatását a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség biztosítása, valamint az alulreprezentált csoportok munkaerőpiaci részvételének és társadalmi integrációjának erősítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő új, konkrét javaslatokat vagy szükség esetén más intézkedéseket erre vonatkozóan; emlékeztet arra, hogy a 2008-ban javasolt, de azóta sem elfogadott, egyenlő bánásmódról szóló irányelv jelenti a hiányzó elemet a megkülönböztetésmentességre vonatkozó jogszabályi keretben; felhívja a figyelmet az európai és nemzeti szintű ítélkezési gyakorlatra, amely jelzi, hogy rögzíteni kell az uniós és a nemzeti jogban a bármilyen alapon történő megkülönböztetés tekintetében szükséges észszerű alkalmazkodás kötelezettségét, amennyiben ez nem ró aránytalan terhet a munkáltatókra vagy a szolgáltatókra; felszólítja a Bizottságot, hogy az alkalmazandó uniós joggal összhangban ellenőrizze a tagországokban hatályos jogi kereteket és politikákat annak biztosítására, hogy minden menekültstátusszal rendelkező személy beilleszkedjen, egyenlő bánásmódban részesüljön és tisztességes munkakörülmények között dolgozhasson; hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatáshoz és a védelemhez való hozzáférést a kizsákmányolás és a megkülönböztetés valamennyi áldozata számára biztosítani kell;

Munkavállalói mobilitás

27.  hangsúlyozza, hogy a személyek szabad mozgása az EU egyik legnagyobb vívmánya, a munkavállalók szabad mozgása pedig a belső piac sarokköve, amely fontos szerepet játszik a tagállamok közötti konvergencia és integráció erősítésében; hangsúlyozza, hogy az EU-n belüli mobilitás egyszerre jelent lehetőséget és alapvető jogot, amelynek gyakorlását támogatni kell, többek között a szociális biztonsági rendszer koordinációjának gördülékeny működésével; kéri a munkavállalók mobilitására és a határon átnyúló szolgáltatásnyújtásra vonatkozó uniós szabályok megfelelő végrehajtását és alkalmazását; kéri továbbá, hogy támogassák a munkavállalói mobilitást az oktatás valamennyi szintjén nyújtott megfelelő nyelvi képzésekkel, az oktatási rendszerek összehasonlíthatóságának és a szakmai képesítések elismerésének javításával, az utazó munkavállalók jogaira és kötelezettségeire vonatkozóan elérhető tájékoztatással, valamint a tisztességes munkakörülmények biztosítása és az állami foglalkoztatási szolgálatok közötti tényleges európai szintű koordináció érdekében hozott intézkedésekkel; megjegyzi, hogy a mobilitás oka nem lehet a munkavállalók származási régióiban kínált munkalehetőségek hiánya vagy a nem megfelelő szociális védelem, mivel a munkaerő hosszan tartó kivándorlása akadályozhatja a gazdasági konvergenciát; ezért hangsúlyozza a kohéziós politika és a területileg kiegyensúlyozott gazdasági fejlődést célzó egyéb eszközök fontosságát; úgy véli, hogy a foglalkoztatási mobilitással nem szabad oly módon visszaélni, hogy az csalások vagy szociális dömping miatt veszélyeztesse a fogadó országok szociális normáit; hangsúlyozza, hogy az utazó munkavállalók általában nettó befizetők a fogadó ország költségvetésébe; szorgalmazza a közszolgáltatásokba irányuló megfelelő beruházásokat a növekvő népességű területeken, és rámutat arra, hogy az Európai Szociális Alap támogatást tud nyújtani ehhez;

28.  kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a mobilitás által egyre több nemzetközi családra kifejtett társadalmi hatást, például a másik országban élő családtag gondozása céljából adott szabadságnak, illetve az iskoláskorú gyermekek mobilitása érdekében az oktatási rendszerek átjárhatóságának és összemérhetőségének a biztosítása útján;

29.  kéri a tagállamokat, hogy – a munkaszerződések munkavállalók által történő megértése érdekében – tegyék kötelezővé a munkaadók számára a munkaszerződésnek az uniós utazó munkavállalók által ismert nyelven való elkészítését;

A célok gyakorlati megvalósítását célzó eszközök kiépítése

30.  felhívja a Bizottságot, hogy a nyilvános konzultáció eredményeire, valamint az uniós intézmények álláspontjára építve terjesszen elő egy világos útitervet a szociális jogok európai pillérének teljes körű gyakorlati megvalósítását, valamint a Szerződések szociális célkitűzéseinek maradéktalan betartását célzó konkrét intézkedésekről; felhívja a figyelmet arra, hogy az alapvető szociális jogok védelme érdekében megfelelően – köztük társadalmi hatásvizsgálatokkal – alkalmazni kell az uniós politikák kialakítása és az uniós intézmények valamennyi intézkedése során az olyan rendelkezéseket, amilyen például az EUMSZ 8., 9. és 10. pontja;

31.  kéri szociális jegyzőkönyv csatolását a Szerződésekhez azok felülvizsgálata során az alapvető szociális jogok gazdasági szabadságjogokkal szembeni megszilárdítása érdekében;

32.  felszólítja a tagállamokat, hogy írják alá és ratifikálják az átdolgozott Európai Szociális Chartát és a szociális biztonságról szóló európai egyezményt (ETS 78. sz.); arra buzdítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Európai Uniónak az átdolgozott Chartához való csatlakozásához szükséges lépéseket, és tegyen javaslatot e célkitűzés elérésének időkeretére;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy a szociális jogok európai pillérébe szervesen építse be a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényesítését, és az alapvető jogok érvényesülésének vizsgálatába építse be a nemi szempontú rendszeres hatásvizsgálatot;

34.  aggodalmát fejezi ki az évtized első felében Európát sújtó, elhúzódó gazdasági válság még mindig fennálló negatív hatása miatt, amely egyes országokat és régiókat súlyosabban érintett, mint másokat; úgy véli, hogy a felfelé irányuló szociális és gazdasági konvergencia célkitűzését több összefüggő célkitűzésnek kell alátámasztania, építve az Európa 2020 stratégiára és a fenntartható fejlődési célokra, irányt szabva az unión belüli gazdasági, foglalkoztatási és szociális politikák koordinációjának, és útmutatást nyújtva az euróövezet számára, ahol különös figyelmet kell szentelni a felfelé irányuló gazdasági és szociális konvergenciának;

35.  felhívja a figyelmet a társadalmi feltételek és a gazdasági teljesítmény közötti kétirányú kapcsolatra; kéri, hogy az országspecifikus ajánlások és az euróövezetre vonatkozó ajánlás megfogalmazása során, valamint az uniós eszközök alkalmazása során közvetlenül és átlátható módon vegyék figyelembe az Európa 2020 célkitűzéseit, a közös foglalkoztatási jelentésben szereplő, fő foglalkoztatási és szociális mutatókat tartalmazó eredménytáblát és az esetleges új konvergencia kódexet; úgy véli, hogy e célból az európai foglalkoztatási stratégia és a szociális téren alkalmazott nyitott koordinációs módszer eszközeit is fejleszteni kell; sürgeti a szociális partnerekkel folytatott makrogazdasági párbeszéd erőteljesebb szerepét az európai szintű gazdaságpolitikai intézkedések kombinációinak kialakításában; nagy jelentőségűnek tartja a „makrotársadalmi ellenőrzést“ annak biztosítása során, hogy a gazdasági egyensúlytalanságokat ne a foglalkoztatási és szociális helyzet romlása árán csökkentsék, illetve ne kerüljön sor az EU-ban a szociális normákat illető negatív versenyre; ismételten felszólít a reformokra és beruházásokra vonatkozó európai menetrend létrehozására, a minőségi munkahelyekre és a termelékenységre alapuló növekedési potenciál megerősítése, a tisztességes, stabil, hatékony és fenntartható jóléti rendszerek előmozdítása, továbbá a tagállami gazdaságok nagyobb erőforrás-hatékonyságra való fenntartható átállásának elősegítése céljából;

36.  úgy véli, hogy a nők munkaerőpiaci részvételének és gazdasági függetlenségének előmozdítása alapvető fontosságú az Európa 2020 stratégia 75%-os általános foglalkoztatási célkitűzésének eléréséhez, és növelné a GDP-t; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat a minőségi munkahelyekkel betöltött női foglalkoztatást támogató szakpolitikák megerősítésére és az ilyen befektetések növelésére, különösen azokban az ágazatokban és pozíciókban, ahol a nők alulreprezentáltak, mint például a természettudományok, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika terén és a zöld gazdaság ágazataiban, vagy a felsővezetői pozíciókban valamennyi ágazatban;

37.  megjegyzi, hogy a nőket és a lányokat aránytalanul nagy mértékben sújtja a szegénység és a társadalmi kirekesztés, és megújult politikai lendületre szólít fel ambiciózus európai szegénységellenes stratégia és megerősített elkötelezettség érdekében az Európai 2020 stratégia szegénység elleni célkitűzéseinek megvalósítása céljából; sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki részletes szegénység elleni nemzeti stratégiai terveket, és a Bizottságot, hogy hangsúlyozza a szegénység csökkentését az európai szemeszter keretében;

38.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy törekedjenek a megfelelő szintű szociális beruházások biztosítására, amelyek nélkülözhetetlenek a társadalmi összetartás szempontjából, valamint rövid és hosszú távon egyaránt egyértelműen pozitív hatást gyakorolnak a gazdasági növekedésre (pl. gyermekgondozás, oktatás, az ifjúsági garancia és a Készséggarancia); úgy véli, hogy a közkiadások minőségi értékelésének is tükröznie kell ezt a szempontot;

39.  ismét kéri, hogy az EPSCO és az ECOFIN tanácsi formáció tartson együttes üléseket a társadalmi-gazdasági politikák megfelelőbb koordinációjának előmozdítása céljából, továbbá hogy az euróövezet munkaügyi és szociális ügyekért felelős miniszterei tartsanak rendszeres üléseket az euróövezeten belüli jobb szakpolitikai koordináció és a társadalmi egyensúlyhiányok megfelelő kezelése érdekében;

40.  kiemeli, hogy egyrészt a napjainkban jellemző tőkeintenzív termelés és az immateriális javaknak a hozzáadott érték létrehozásában játszott fontos szerepe, másrészt pedig a nagy arányú egyenlőtlenségek, a munkanélküliség, a folyamatosan növekvő „atipikus“ foglalkoztatás jelenségei és a munkajövedelem teljes jövedelemhez viszonyított arányának folyamatos növekedése maguk után vonják a jóléti rendszerek pénzügyi alapjainak kiszélesítése szükségességét annak érdekében, hogy tisztességes szociális védelmet nyújtsanak mindenki számára; véleménye szerint ezt különösen az egyéb adóztatási források felé történő elmozdulással lehetne elérni; sürgeti a tagállamokat, hogy e tekintetben mérjék fel szükségleteiket; emlékeztet arra, hogy a tisztességes munka fontos szempontja a foglalkoztatással összefüggő társadalombiztosítási jogosultságok felhalmozása, amely jelentősen hozzájárul a gazdasági és társadalmi stabilitáshoz; rámutat ugyanakkor, hogy a munkát terhelő jelenlegi adóéket csökkenteni lehetne, a nemzeti szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságának és megfelelőségének biztosítása mellett; hangsúlyozza továbbá, hogy az adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelem elengedhetetlen az állami beruházások megfelelő szintjének és a jóléti rendszerek fenntarthatóságának a biztosításához;

41.  úgy véli, hogy a szociális jogok európai pillére csak akkor lehet hiteles, ha azt nemzeti és európai szinten egyaránt megfelelően finanszírozzák, biztosítva, hogy a tagállamok képesek legyenek a közösen meghatározott célok elérésére; ismételten felszólít a vonatkozó operatív programok gyorsított végrehajtására és szükség esetén a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára annak érdekében, hogy megküzdjenek a megnövekedett igényekkel; felszólít különösen arra, hogy tovább kell erősíteni az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést, és további lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekben, hogy könnyebb legyen a hozzáférés az Európai Szociális Alaphoz, az EGAA-hoz és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alaphoz, illetve teljesen ki lehessen aknázni azokat; úgy véli, hogy e pénzügyi eszközöknek valamennyi tagállamban rendelkezésre kell állniuk és szükség szerint meg is kell ezeket erősíteni, többek között az oktatás és képzés, a Készséggarancia, a gyermekszegénység és olyan váratlan új kihívások területén, mint például a menekültek munkaerőpiaci integrációja; úgy véli, hogy továbbra is fent kell tartani a szabályt, hogy az ESZA nemzeti keretösszegének 20%-át a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre kell elkülöníteni;

42.  további uniós támogatást szorgalmaz az intézményi kapacitásépítéshez, például a szociális párbeszéd, az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózata, a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréje és a be nem jelentett munkavégzés elleni európai platform tekintetében, amely a későbbiekben akár a munkaügyi felügyelőségek európai rendszerévé is fejlődhet; ezzel összefüggésben rámutat a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja (EaSI) és az ESZA fontos szerepére az ezzel kapcsolatos, nemzeti szintű kapacitásépítés támogatás terén;

43.  felszólítja a Bizottságot és az EBB csoportot, hogy a gazdasági fellendülést célzó beruházások megerősítése, a minőségi munkahelyek megteremtése, a fenntartható fejlődés és az emberek aktuális és jövőbeli elhelyezkedési készségeinek fejlesztésére irányuló szociális beruházás érdekében fejlessze tovább az európai beruházási tervet;

44.  úgy véli, hogy a megfelelő finanszírozás enyhítheti az euróövezetbeli gazdasági kiigazítás társadalmi hatásait, és megerősítheti a felfelé irányuló gazdasági és szociális konvergenciát, továbbá elkerülhetővé tenné az egyenlőtlenségek további súlyosbodását és a tagállamok növekedési potenciáljának romlását, valamint a tagállamok versenyképességének és stabilitásának növelése mellett lehetővé tenné a súlyos makrogazdasági megrázkódtatások leküzdését; ezért felkéri a Bizottságot, a Tanácsot és a többi érintett szervet, hogy a későbbi megbeszélések során foglalkozzanak ezzel a kérdéssel;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy az EU és a GMU jövőjéről szóló, beharangozott fehér könyvének közzétételekor terjesszen elő javaslatokat a szociális jogok európai pilléréről;

46.  felhívja a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy a szociális jogok európai pillérével összhangban folytassák külső tevékenységeiket, különösen az ENSZ-egyezmények és a fenntartható fejlődési célok, az ILO egyezmények, a G20 vonatkozó következtetései, az Európa Tanács és az uniós kereskedelmi megállapodások és stratégiai partnerségek végrehajtásának támogatásával;

47.  úgy véli, hogy az szociális jogok európai pillérét (EPSR) egy, a Parlament, a Bizottság és az Európai Tanács közötti megállapodás keretében kell elfogadni 2017-ben, a legmagasabb szinten bevonva a szociális partnereket és a civil társadalmat, és annak egyértelmű útitervet kell tartalmaznia a végrehajtásra vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan megfelelő mechanizmusokra, amelyek révén valamennyi érintett minden szinten megfelelő mértékben részt tud venni az EPSR megvalósításában;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL L 68., 2010.3.18., 13. o.
(2) HL L 307., 2008.11.18., 11. o.
(3) HL L 59., 2013.3.2., 5. o.
(4) A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.).
(5) A Tanács 91/533/EGK irányelve (1991. október 14.) a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről (HL L 288., 1991.10.18., 32. o.).
(6) A Tanács 1999/70/EK irányelve (1999. június 28.) az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról (HL L 175., 1999.7.10., 43. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelve (2008. november 19.) a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről (HL L 327., 2008.12.5., 9. o.).
(8) A Tanács 97/81/EK irányelve (1997. december 15.) az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról – Melléklet: a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodás (HL L 14., 1998.1.20., 9. o.).
(9) A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (HL L 180., 2000.7.19., 22. o.).
(10) HL C 13., 2016.1.15., 40. o.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0312.
(12) HL C 440., 2015.12.30., 23. o.
(13) HL C 353., 2016.9.27., 39. o.
(14) HL C 482., 2016.12.23., 141. o.
(15) HL C 407., 2016.11.4., 2. o.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0351.
(17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0401.
(18) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0411.
(19) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0136.
(20) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0318.
(21) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0346.
(22) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0338.
(23) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0377.
(24) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0321.
(25) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0008.
(26) HL C 419., 2015.12.16., 5. o.
(27) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0085, P7_TA(2010)0312, P7_TA(2011)0092, P7_TA(2013)0545, P7_TA(2013)0594, P8_TA(2015)0095.
(28) Az Európai Bizottság „Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában” című, 2016. őszi negyedéves áttekintése.


Az Uniós Vámkódex végrehajtásából eredő kihívások kezelése
PDF 261kWORD 46k
Az Európai Parlament 2017. január 19-i állásfoglalása az uniós vámkódex végrehajtásával kapcsolatos kihívások kezeléséről (2016/3024(RSP))
P8_TA(2017)0011B8-0024/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Uniós Vámkódex (UCC) létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), valamint az ahhoz kapcsolódó felhatalmazáson alapuló rendeletre (a Bizottság 2015. július 28-i (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelete)(2), végrehajtási rendeletre (a Bizottság 2015. november 24-i (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete)(3), átmeneti felhatalmazáson alapuló rendeletre (a Bizottság 2015. december 17-i (EU) 2016/341 felhatalmazáson alapuló rendelete(4)) és munkaprogramra (a Bizottság 2016. április 11-i (EU) 2016/578 végrehajtási határozata)(5),

–  tekintettel a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keretről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2013)0884),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az európai digitális egységes piaci stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2015)0192),

–  tekintettel a szellemi tulajdonjogok vámhatósági érvényesítéséről és az 1383/2003/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 12-i 608/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásának az Unió részéről történő ratifikálására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a világ egyik legnagyobb kereskedelmi tömörülését alkotó vámunió az Európai Unió egyik alapköve, és nélkülözhetetlen az uniós vállalkozások és a polgárok javát egyaránt szolgáló egységes piac megfelelő működéséhez;

B.  mivel a digitális egységes piac célja a fogyasztók és vállalkozások digitális árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésének Európa-szerte történő javítása;

C.  mivel a globális kereskedelemben rejlő lehetőségek lehető legjobb kihasználása érdekében a vámuniónak még jobban meg kellene könnyítenie e hozzáférést;

D.  mivel a bonyolult vámszabályok és -eljárások rendkívül károsak a kis- és közepes vállalkozásokra (kkv-kra) nézve;

E.  mivel a különböző vámrendszerek – elsősorban eltérő vámtételeik és vámeljárásaik miatt – szétaprózódást, újabb adminisztratív terheket és késedelmeket okoznak, ami bizonytalansághoz és piaci egyenlőtlenséghez vezet, illetve alááshatja az uniós vámszabályok gazdasági szereplők általi betartását;

F.  mivel az Uniós Vámkódex érdemi rendelkezései 2016. május 1-jén hatályba léptek, és jelenleg egy átmeneti időszak van érvényben 2020. december 31-ig, amikorra minden tagállam informatikai infrastruktúrájának készen kell állnia a vámadatok elektronikus továbbításának támogatására;

G.  mivel a Bizottság már javasolta a Parlamentnek az uniós vámszabályozás módosítását (például az Unió vámterületét tengeri vagy légi úton ideiglenesen elhagyó áruk tekintetében nemrég elfogadott változtatások vonatkozásában), és mivel valószínűleg a közeljövőben további módosításokat fog javasolni;

H.  mivel az átdolgozási eljárás módja miatt az Uniós Vámkódex kapcsán nem végeztek költség-haszon elemzést, és a kapcsolódó felhatalmazáson alapuló rendelet ((EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet), végrehajtási rendelet ((EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet), átmeneti felhatalmazáson alapuló rendelet ((EU) 2016/341 felhatalmazáson alapuló rendelet) és munkaprogram ((EU) 2016/578 végrehajtási határozat) esetében nem készült előzetes hatásvizsgálat;

I.  mivel alapvető fontosságú a tagállamok vámhatóságai közötti, illetve a harmadik országokkal és többoldalú szinten folytatott tényleges vámügyi együttműködés, tekintettel a jelentős kereskedelmi volumenre és a létrehozása óta a vámunió előtt álló új kihívásokra;

J.  mivel a Bizottság javaslatot is előterjesztett a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keretről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányulóan;

1.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek egyértelmű, koherens és nagyratörő stratégiát és menetrendet annak biztosítására, hogy az uniós vámrendszerek érvényesítéséhez szükséges minden tényező vonatkozásában olyan javaslatok szülessenek, amelyek összhangban állnak a globális kereskedelem jelenlegi alakulásával és az uniós kereskedelempolitikai menetrend végrehajtásával, és előmozdítják ezek céljait;

2.  javasolja az annak érdekében történő erőfeszítések fokozását, hogy uniós szinten egységesebb elektronikus vámelőírások és kockázatértékelési programok szülessenek az Uniós Vámkódex által meghatározott időn belül annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban a tagállami rendszerek összekapcsolása révén és ezáltal egy azonos adatmodelleken és közös forgalmi rendszereken alapuló, átfogó elektronikus rendszer létrehozásával a lehető leghatékonyabban – de a biztonságot nem veszélyeztetve – lehessen rögzíteni az áruk érkezését, áthaladását és kilépését; úgy véli, hogy a Bizottságnak proaktív szerepet kell vállalnia ebben, elsősorban az interoperábilis informatikai rendszerek kifejlesztését biztosító és az egészségügyi és állategészségügyi igazolásokkal kapcsolatos többi informatikai rendszerrel való interoperabilitást garantáló társfinanszírozási mechanizmus révén;

3.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Uniós Vámkódex végrehajtása kidolgozásának valamennyi szakaszában és az Uniós Vámkódex felhatalmazáson alapuló jogi aktusai módosításának folyamatában szorosan működjenek együtt a gazdasági szereplőkkel, és ennek érdekében támogatja a Kereskedelmi Kapcsolattartó Csoporttal folytatott rendszeres konzultációra irányuló folyamatot;

4.  emlékezteti a Bizottságot, hogy az Unió elkötelezte magát a határokon átmenő áruforgalom megkönnyítése, a határokon átívelő kereskedelem költségeinek csökkentése és a tagok közti tényleges együttműködés fokozása mellett a kereskedelem könnyítése és a vámszabályoknak való megfelelés terén;

5.  emlékezteti a Bizottságot arra vonatkozó kötelezettségvállalására, hogy létrehoz egy valódi digitális egységes piacot, amelynek fő eleme az e-kereskedelem megkönnyítése; hangsúlyozza, hogy minden gazdasági szereplőnek be kell tartania a vámeljárásokra vonatkozó szabályokat, hogy el lehessen kerülni a vámeljárások kijátszását, és elismeri, hogy a jelenlegi egyszerűsített vámeljárásoktól nem lehet megfosztani a gazdasági szereplőket, amennyiben azok eleget tesznek a biztonsági és a szellemi tulajdonhoz fűződő szabályozásnak, például az alacsony értékű szállítmányok gyors kézbesítését végző vállalkozások esetében, amelyek az Uniós Vámkódex szerint a standard vámeljárások hatálya alá fognak tartozni, ami felesleges adminisztratív terheket róhat rájuk és akadályozhatja az e-kereskedelem növekedését;

6.  kéri a Bizottságot, hogy a fenti célok elérése érdekében használja ki a végrehajtási intézkedések jelenlegi megszövegezésében rejlő lehetőséget, és a vámunióban rejlő lehetőségek lehető legjobb kihasználása érdekében gyorsan orvosolja az észlelt jogi hiányosságokat;

7.  javasolja a Bizottságnak annak pontosítását, hogy a megfelelés hiányából eredő vámtartozás meg is szűnhet azokban az esetekben, amikor megfelelő bizonyítékok alapján megállapítható, hogy nem történt megtévesztési kísérlet, például nem uniós termékek ideiglenes tárolása és az Unió vámterületére történő behozatala esetében;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy 2017-re készítsen időközi jelentést, amely alaposan értékeli az uniós vámpolitikát (beleértve valamennyi olyan felmerült probléma, átfedés, hiányosság, következetlenség, elavult intézkedés, vámhatóságokhoz beérkezett panasz és az Uniós Vámkódex megsértésének teljes körű áttekintését, amelyeket a 952/2013/EU rendelet hibái és hiányosságai eredményeztek, és amelyeket 2016. május 1-je óta orvosoltak), 2021-re pedig végezzen el egy független hatásvizsgálatot magában foglaló célravezetőségi vizsgálatot annak biztosítására, hogy az uniós vámpolitika szabályozási kerete – beleértve az új Uniós Vámkódexet is – hatékony, arányos és a tagállamok és a kereskedelem számára is megfelelő legyen;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1) HL L 269., 2013.10.10., 1. o.
(2) HL L 343., 2015.12.29., 1. o.
(3) HL L 343., 2015.12.29., 558. o.
(4) HL L 69., 2016.3.15., 1. o.
(5) HL L 99., 2016.4.15., 6. o.
(6) HL L 181., 2013.6.29., 15. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat