Az Európai Parlament 2017. április 6-i állásfoglalása Bangladesről, többek között a gyermekházasságokról (2017/2648(RSP))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(1) az emberi jogok megsértéséről Bangladesben,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. évi ülésein képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2017. március 16-i állásfoglalására(2),
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának a Bangladesről szóló, 2017. március 22-i záró észrevételeire,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a gyermek-, a korai és a kényszerházasságok megelőzésére és felszámolására irányuló erőfeszítések megerősítéséről szóló, 2015. július 2-i határozatára,
– tekintettel a gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó, a Tanács által 2017. március 6-án elfogadott uniós iránymutatásokra,
– tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995-ben elfogadott és Banglades által aláírt Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, valamint az ennek végrehajtása terén Banglades által elért eredményekről szóló, 2000., 2005., 2009. és 2014. évi időszakos felülvizsgálatokra,
– tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény 16. cikkére,
– tekintettel az Európai Közösség és Banglades közötti, 2001. évi partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra,
– tekintettel a gyermekházasság korlátozásáról szóló, 2017. március 11-i és a gyermekházasságok megelőzéséről szóló, 2014. szeptember 15-i bangladesi jogszabályra,
– tekintettel a gyermekházasságok felszámolására irányuló, a 2015–2021 közötti időszakra szóló bangladesi nemzeti cselekvési tervre,
A. mivel az EU-nak régóta tartó kapcsolatai vannak Bangladessel, többek között a partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodás révén; mivel az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartása és előmozdítása elősegíti a felek hazai és nemzetközi politikáit, és az EU külső tevékenységének alapvető részét kell képeznie;
B. mivel nem kormányzati szervezetek és a független média az utóbbi hónapokban számos emberi jogi jogsértésről számoltak be, többek között erőszakos eltűnésekről, a társadalmat sújtó szigorításokról, politikai aktivisták elleni támadásokról és kínzásokról;
C. mivel az ENSZ legújabb adatai szerint a gyermekházasságok aránya Bangladesben továbbra is a világon az egyik legmagasabb, Ázsiában pedig a legmagasabb; mivel Bangladesben a lányok 52%-a megy férjhez 18 éves kora előtt, 18%-a pedig már 15 éves kora előtt;
D. mivel az ENSZ a gyermekházasságot – amelyben a gyermekeknek nincs választásuk vagy joguk arra, hogy teljes körű beleegyezésüket adják, és gyakran fizikai és pszichológiai kockázatoknak vannak kitéve – az emberi jogok megsértésének tekinti;
E. mivel Banglades az UNFPA–UNICEF gyermekházasságok felszámolásának meggyorsítására irányuló, az EU által is támogatott globális program 12 célországának egyike;
F. mivel Banglades a gyermekek elleni erőszak felszámolására irányuló dél-ázsiai kezdeményezés tagja, amely a gyermekházasságok felszámolására irányuló regionális cselekvési tervet fogadott el;
G. mivel a 2014. júliusi „Girl Summit” alkalmával a bangladesi kormány ígéretet tett arra, hogy 2021-ig egyharmadával csökkenti a 15–18 éves korukban férjhez adott lányok számát, 2021-ig megszünteti a 15 év alatti gyermekeket érintő, 2041-ig pedig a 18 év alatti gyermekeket érintő házasságokat;
H. mivel 2015-ben az ENSZ Fejlesztési Programjában meghatározott, a nemek közötti egyenlőtlenségi index tekintetében vizsgált 159 ország közül Banglades a 119. helyen állt;
I. mivel a bangladesi kormány 2017. február 27-én elfogadta a gyermekházasságok megelőzéséről szóló jogszabályt, amely – miközben a házasságkötés alsó korhatárát a nők esetében 18 évben, a férfiak esetében pedig 21 évben állapítja meg – „különleges esetekben” vagy a serdülők „legfőbb érdekeit szem előtt tartva” bírósági engedéllyel kivételeket vezet be, azonban nem határozza meg ezeket a kritériumokat, és e házasságok esetében nem határoz meg alsó korhatárt; mivel a gyermek beleegyezése nem szükséges; mivel a törvény az elnök jóváhagyását követően, 2017. március 11-én hatályba lépett;
J. mivel ez a jogszabály a hozománnyal való visszaélés, a szexuális zaklatás, a nemi erőszak és a savtámadások fokozódásához, valamint a megrontás legitimizálásához vezethet; mivel azt is lehetővé teheti a szülők számára, hogy lányaikat az erőszaktevőjükkel való házasságkötésre kényszerítsék;
K. mivel a gyermekjogok előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatások újólag megerősítik az EU elkötelezettségét amellett, hogy külső emberi jogi politikájában átfogó módon előmozdítsa és védje a gyermekek jogait;
1. ismételten elítéli a kényszer- és gyermekházasság, valamint a nők és lányok elleni szexuális erőszak minden esetét az egész világon;
2. tudomásul veszi Banglades által a gyermekházasságok szintjének csökkentésére tett erőfeszítéseket;
3. üdvözli, hogy Bangladesben az elmúlt években számos jogalkotási és intézményi intézkedést elfogadtak a gyermekek védelmére; aggodalmát fejezi ki azonban ezen intézkedések végrehajtásának elmaradása vagy nem kellő mértékű végrehajtása miatt;
4. mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2017-ben elfogadták a gyermekházasságok megelőzéséről szóló jogszabályt, és hogy e jogszabály olyan joghézagokat tartalmaz, amelyek jogilag engedélyezik a gyermekházasságot; sajnálja továbbá, hogy a jogszabály nem állapít meg jogi kritériumokat, ami növeli a széles körű visszaélések kockázatát;
5. felszólítja a bangladesi kormányt, hogy a joghézagok megszüntetése és a gyermekházasságok megtiltása érdekében módosítsa a jogszabályt;
6. ragaszkodik ahhoz, hogy a jogszabály joghézagainak megszüntetéséig a bangladesi kormány fogadjon el olyan egyértelmű kritériumokat, amelyekre a bíróságoknak – az egészségügyi és szociális ellátásban dolgozó szakemberekkel együttműködve, és többek között az érintett lányokkal családtagjaik jelenléte nélkül folytatott interjút követően – támaszkodniuk kell, amikor a kiskorúak házassága engedélyezésére vonatkozó döntést hoznak;
7. aggodalommal veszi tudomásul, hogy a közelmúltban elfogadott jogszabály súlyos visszalépést jelent Banglades gyermekházasság megszüntetésére irányuló erőfeszítései tekintetében; emlékeztet arra, hogy ez a jogszabályi lazítás aláássa a bangladesi kormány gyermekházasság csökkentésére irányuló saját céljainak megvalósítását;
8. tisztában van a gyermekházasságok lehetséges hatásaival – ideértve az oktatáshoz való hozzáférés korlátozását, az elszigetelődést, a szegénységet, a gazdasági függőséget és a szolgaságot, különösen vidéki területeken és lányok esetében –, és aggodalommal veszi tudomásul a nemi és fizikai erőszak, valamint a kényszerített terhesség megnövekedett kockázatát gyermekházasság esetén;
9. aggodalommal jegyzi meg, hogy a gyermekházasság gyakran kapcsolódik nem kívánt terhességhez vagy kiskorúak terhességéhez; e tekintetben emlékeztet annak fontosságára, hogy a nők és a lányok számára biztosítsák a szexuális és reproduktív egészségről és jogokról szóló információhoz való hozzáférést, a segítségnyújtást és a biztonságos egészségügyi ellátást, többek között a biztonságos és törvényes abortuszt;
10. felszólítja a bangladesi kormányt, hogy folytassa a gyermekházasságok felszámolására irányuló, a 2015–2021 közötti időszakra szóló nemzeti cselekvési terv kidolgozását és magyarázza el, hogyan tervezi elérni a célokat és felszámolni a gyermekházasságot;
11. felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy ténylegesen kötelezzék el magukat a nemrégiben nemzetközi szinten elfogadott fenntartható fejlesztési célok iránt, különösen az egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak biztosítása érdekében;
12. úgy véli, hogy a gyermekházasságok ellen az emberi jogok, az emberi méltóság, valamint az állami szociális politikák előmozdítása révén lehet hatékonyan fellépni; ezért felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy módszeresen vonják be az érintett közösségeket és a civil társadalmat – köztük a nem kormányzati szervezeteket és a gyermekvédelmi szervezeteket – annak érdekében, hogy kezeljék a bangladesi gyermekházasság problémájának kiváltó okait és az iskolákban is hívják fel erre a figyelmet;
13. e tekintetben felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy módosítsák a külföldi adományokat (önkéntes tevékenységeket) szabályozó 2014. évi jogszabályt annak biztosítása érdekében, hogy a civil társadalmi szervezetek munkája ne álljon önkényes állami ellenőrzés alatt, és hogy a jogszabály alapján hozott összes határozatot vonják független felülvizsgálati eljárás alá;
14. sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy ítéljék el a véleménynyilvánítás szabadsága elleni folyamatos rémtetteket, és hogy haladéktalanul vessenek véget az újságírók, a bloggerek és a civil társadalom elleni valamennyi erőszakos cselekménynek, zaklatásnak, megfélemlítésnek vagy cenzúrának; sürgeti továbbá a bangladesi hatóságokat, hogy független módon vizsgálják ki a bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, az erőszakos eltüntetéseket valamint a túlzott erőszak alkalmazását, és a felelősöket a nemzetközi normákkal összhangban állítsák bíróság elé;
15. kéri a Bizottságot és az Európai Unió bangladesi küldöttségét, hogy a bangladesi hatóságokkal vitassák meg e kérdéseket, és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy vesse fel a fenti jogszabály kérdését a következő EU–Banglades vegyes bizottsági ülésen;
16. kéri az Uniót, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel támogassa a bangladesi kormányt a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeinek tiszteletben tartásában;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Bizottságnak, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, valamint Banglades kormányának és parlamentjének.