Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Miguel Pereira da Rosa, nyugat-lisszaboni (Oeiras) kerületi bírósági bíró által 2016. szeptember 23-án, a 4759/15.2TDLSB. hivatkozási számú büntetőeljárással összefüggésben eljuttatott és 2016. október 24-én a plenáris ülésen bejelentett, az António Marinho e Pinto mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  tekintettel az illetékes helyettes főügyész 2016. december 12-i levelére, amely tartalmazza az António Marinho e Pinto által elmondottak leiratát,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően 2017. március 22-én meghallgatta António Marinho e Pintót,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a portugál képviselői statútum 11. cikkének (1), (2), (3) és (5) bekezdésére (1993. március 1-jei 7/93. sz. törvény), valamint a Legfőbb Ügyészség 2011. október 10-i 3/2011. számú körlevelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0163/2017),

A.  mivel a nyugat-lisszaboni (Oeiras) kerületi bíróság bírója kérte António Marinho e Pinto európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését egy vele szemben egy bűncselekmény feltételezett elkövetése miatt indított jogi eljárás keretében;

B.  mivel António Marinho e Pinto mentelmi jogának felfüggesztése egy olyan feltételezett bűncselekménnyel kapcsolatos, amely a portugál büntető törvénykönyv 180. cikke (1) bekezdése és 183. cikke (2) bekezdése értelmében a rágalmazás minősített esetének minősül, ami két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, továbbá a portugál büntető törvénykönyv 187. cikke (1) bekezdése, illetve (2) bekezdésének a) pontja értelmében szervezet, szolgálat vagy jogi személy megsértésének is minősül, ami két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető;

C.  mivel a Santa Casa de Misericórdia de Lisboa karitatív szervezet feljelentést tett António Marinho e Pinto ellen;

D.  mivel a feljelentés António Marinho e Pinto 2015. május 30-i alábbi kijelentéseire vonatkozott, amelyeket az António José Teixeira által vezetett „A Propósito” című, a SIC Notícias portugál csatornán 21 órakor közvetített műsorban tett: „A társadalombiztosítás kapcsán úgy vélem, hogy azt el kell választani a szolidaritás dimenziójától, amely az állam feladata; azt nem lehet a munkavállalók nyugdíjának kárára fizetni, érti? Az állam központi költségvetését kell erre felhasználni. A társadalmi szolidaritásról adókon keresztül kell gondoskodni, illetve azon a hatalmas szervezeten, a Misericórdia de Lisboán keresztül, amely milliók és milliók fölött rendelkezik, és a pénzt az esetek többségében személyes haszonszerzésre vagy személyes érdekekből elpazarolja [...]. Véleményem szerint Manuel Rebelo de Sousa úr jobb lenne, mint Pedro Santana Lopes úr, tekintettel arra, amit Santana Lopes úrtól kormányzása idején láthattunk, és egyébként érdekes volt látni, hogy hogyan dolgozik az igazgató, hogyan támogatta jelöltségét a Santa Casa da Misericórdia de Lisboa igazgatója, milyen eszközökkel és forrásokkal.”;

E.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke szerint feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament képviselői ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem indítható velük szemben bírósági eljárás;

F.  mivel az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy ahhoz, hogy az európai parlamenti képviselő valamely véleményére vonatkozzék a mentelmi jog, a képviselőnek a feladata ellátása során kell azt kifejtenie, ez pedig magában foglalja azt a követelményt, hogy kapcsolatnak kell fennállnia a kifejtett vélemény és a parlamenti feladatok között; mivel ennek a kapcsolatnak közvetlennek és nyilvánvalónak kell lennie(2);

G.  mivel ugyanezen jegyzőkönyv 9. cikke szerint a képviselők saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

H.  mivel a portugál képviselői statútum 11. cikkének (1), (2), (3) és (5) bekezdése (1993. március 1-jei 7/93. sz. törvény), valamint a Legfőbb Ügyészség 2011. október 10-i 3/2011. számú körlevele szerint António de Sousa Marinho e Pinto az Európai Parlament előzetes engedélye nélkül nem hallgatható ki és nem indítható ellene vizsgálat;

I.  mivel a feltételezett cselekmények nem állnak közvetlen vagy egyértelmű összefüggésben António Marinho e Pinto európai parlamenti képviselői feladatainak ellátásával, hanem inkább tisztán nemzeti jellegű tevékenységekkel kapcsolatosak, tekintettel arra, hogy a kijelentéseket egy portugáliai műsorban tette, kifejezetten portugál témában, egy nemzeti jog alapján működő egyesület vezetése kapcsán;

J.  mivel következésképen a feltételezett cselekmény az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. számú jegyzőkönyv 8. cikke alkalmazásában nem európai parlamenti képviselői feladatának ellátása során kinyilvánított véleményével vagy leadott szavazataival kapcsolatos;

K.  mivel a vád semmi esetre sem áll kapcsolatban António Marinho e Pinto európai parlamenti képviselőként betöltött státusával;

L.  mivel nem indokolható a fumus persecutionis fennállásának feltételezése, vagyis az, hogy elegendően komoly és megalapozott gyanú állna fenn arra vonatkozóan, hogy eljárást a szóban forgó képviselőnek szánt politikai kár okozása céljából indították volna;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti António Marinho e Pinto mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a nyugat-lisszaboni (Oeiras) kerületi bíróságnak és António Marinho e Pintónak.

(1) A Bíróság ítélete1964. május 12-i ítélete, Wagner/Fohrmann és Krier, 101/63. sz. ügy, ECLI:EU:C:1964:28; A Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot/Faure és mások, 149/85. sz. ügy, ECLI:EU:C:1986:310; A Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote/Európai Parlament, T-345/05. sz. ügy, ECLI:EU:T:2008:440; A Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra/De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07. sz. ügy, ECLI:EU:C:2008:579; A Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnich/Európai Parlament, T-42/06. sz. ügy, ECLI:EU:T:2010:102; A Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10. sz. ügy, ECLI:EU:C:2011:543; A Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnich/Európai Parlament, T-346/11. és T-347/11. sz. ügy, ECLI:EU:T:2013:23. (2) A hivatkozott Gollnich/Európai Parlament ügy, T-346/11. és T-347/11.