Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a „Földszerzés – figyelmeztetés Európának és közelgő veszély a családi gazdaságokra” című, 2015. január 21-i véleményére,

–  tekintettel a Világélelmezés-biztonsági Bizottságnak (CFS) a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó, 2012. május 12-i önkéntes iránymutatásaira,

–  tekintettel az európai mezőgazdasági területek mint közös vagyon védelméről és igazgatásáról szóló 187/2015. számú petícióra: a civil társadalmi szervezetek fenntartható és tisztességes uniós földhasználati politikára irányuló felhívására,

–  tekintettel az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságának „A tisztességtelen termőföldszerzés mértéke az EU-ban” (Extent of Farmland Grabbing in the EU) című tanulmányára(1),

–  tekintettel az Európai Bizottság által Bulgária, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország tagállamokkal szemben indítani tervezett vagy már indított kötelezettségszegési eljárásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0119/2017),

A.  mivel 2013-ban a 27 tagú EU-ban a gazdaságok csupán 3,1%-a rendelkezett az európai mezőgazdaságban hasznosított területek 52,2%-a felett; ehhez képest a gazdaságok 76,2%-a csupán a termőföld 11,2%-át birtokolták; mivel ez a tendencia ellentétes a fenntartható, multifunkcionális európai mezőgazdasági modellel, amelynek fontos jellemzői a családi gazdaságok;

B.  mivel ez egyenlőtlenséget okoz a földhasználatban az EU-n belül – 0,82-es Gini-együtthatóval – Brazíliához, Kolumbiához és a Fülöp-szigetekhez hasonló országokkal egy szinten(2);

C.  mivel a mezőgazdasági területek ilyen egyenlőtlen felosztása egyben a KAP támogatásainak az egyenlőtlen felosztását is jelenti, mivel a KAP-kiadások túlnyomó részét kitevő közvetlen kifizetéseket elsősorban hektáronként teljesítik;

D.  mivel a földterületek és a támogatások tényleges eloszlása talán még ennél is egyenlőtlenebb, de a rendelkezésre álló statisztikák nem teszik lehetővé, hogy a gazdaságok tulajdonlásáról és ellenőrzéséről bármit is meg lehessen állapítani;

E.  mivel a földhöz és tulajdonhoz jutás az egyes tagállamok nemzeti jogszabályaiban meghatározott alapvető jog;

F.  mivel a földhöz jutás alapvető fontosságú számos emberi jog érvényesítéséhez, illetve befolyásolja az Európai Unió Alapjogi Chartáját;

G.  mivel a földterület egyrészt tulajdon, másrészt közjó, és társadalmi kötelezettségekkel jár;

H.  mivel az EU-nak nincsenek a földterületre vonatkozó kizárólagos vagy megosztott hatáskörei, különböző uniós politikák vonatkoznak a földgazdálkodás különböző politikai, társadalmi, kulturális és környezeti szempontjaira, megteremtve a földgazdálkodás uniós szinten holisztikusabb megközelítésének szükségességét;

I.  mivel a német alkotmánybíróság már 1967. január 12-i ítéletében (1 BvR 169/63, BVerfG 21, 73–87. pont) kimondta, hogy a vidéki földforgalomnak nem szabadna olyan szabadnak lennie, mint minden más tőke forgalmának, hiszen a föld és a talaj nem növelhető és létfontosságú, és a méltányos jogi és társadalmi rend megköveteli, hogy a földdel kapcsolatos közérdeket minden egyéb tulajdonhoz képest jobban figyelembe vegyék(3);

J.  mivel a föld egyre szűkösebb mértékben rendelkezésre álló, nem megújuló erőforrás, és mivel a föld szolgáltatja az alapot az egészséges és elégséges táplálékhoz jutáshoz fűződő emberi joghoz, és a túléléshez szükséges több ökoszisztéma-funkcióhoz, és mivel ezért nem szabad hagyományos árucikknek tekinteni; mivel a föld továbbá kétszeresen is veszélyeztetett, egyrészt a termőföldek talajelzáródás, városiasodás, idegenforgalom és infrastrukturális projektek miatti elvesztése, másrészt a földnek a nagyüzemi mezőgazdasági termelők és a mezőgazdaságon kívüli beruházók kezében való koncentrációja által; mivel ugyanakkor a hatóságok feladata ellenőrizni és korlátozni a termőföldek ilyen tevékenységek miatti elvesztését;

K.  mivel a föld mint erőforrás nem csak a használat, hanem a földművelési és nem földművelési célú befektetés és a földművelők generációi közötti ellentétek következtében is sok konfliktus forrása, tekintve, hogy a földművelésbe belefogó fiatalok, különösen azok, akik nem földművelő családból származnak, a költségek miatt nehezebben tudnak földhöz jutni;

L.  mivel a tagállamok felelősek azért, hogy a földpiacok politikája és a földpiacok különböző szabályozás alá esnek az egyes tagállamokban, és mivel ez jelentős hatással lehet a gazdaságok versenyképességére a belső piacon;

M.  mivel a termőföld megmunkálásának finanszírozása sokba kerül; mivel a földtulajdonlást az egyes ország örökösödési jogszabályai is kötik, ami miatt az új generációk birtokba jutásakor újrafinanszírozásra lehet szükség; mivel a termőföld ára befolyásolja a földkoncentrációt; mivel megtörténhet, hogy a pályafutásuk végéhez közeledő, örökössel nem rendelkező gazdálkodók a legtöbbet kínáló vevőnek adják el földjüket, hogy szerény nyugdíjukat ki tudják egészíteni;

N.  mivel 25/2016. számú különjelentésében az Európai Unió Számvevőszéke hangsúlyozza, hogy javítani kell a termőföldek feltérképezésére és a területi alapú támogatás kiszámítására szolgáló rendszert;

O.  mivel a mezőgazdasági számviteli információs hálózathoz, az Eurostat gazdaságszerkezeti felméréséhez és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerhez hasonló uniós szintű statisztikai eszközök a földtulajdon különböző aspektusai kapcsán gyűjtenek adatokat; mivel mindezidáig hiányosak – és egyes tagállamokban nincsenek a teljesség igényével összegyűjtve és kiadva – az átfogó, naprakész, átlátható és jó minőségű adatok a földtulajdonról, a tulajdonosi szerkezetekről, a bérművelésről, a földpiaci ár- és volumenmozgásokról, valamint az európai szintű idevonatkozó szociális és környezeti mutatókról;

P.  mivel alapvetően fontos a piac kellő mértékű, többek között a földek észszerű felosztását illető átláthatósága, és mivel annak a földpiacon tevékenykedő intézményekre is ki kellene terjednie;

Q.  mivel a földterületek nem mezőgazdasági profilú befektetőknek és holdingoknak történő értékesítése sürgető probléma szerte az Unióban, és mivel a külföldiek földszerzésére vonatkozó moratórium lejárta óta különösen az új tagállamokra nagy nyomás nehezedik abban az irányban, hogy módosítsák jogszabályaikat, mivel a viszonylag alacsony földárak miatt a nagybefektetők felvásárolják a földeket;

R.  mivel a termőföldek széles körű elosztása a szociális piacgazdaság egyik kulcsfontosságú tényezője, és társadalmi kohézió, a vidéki térségekben megvalósuló munkahelyteremtés, a magas mezőgazdasági hozzáadott érték és a társadalmi béke fontos előfeltétele;

S.  mivel a mezőgazdasági használatban lévő területek különös jelentőséggel bírnak a vízgazdálkodás és az éghajlat, a szén-dioxid-kibocsátási költségvetés és az egészséges élelmiszer előállítása, valamint a biológiai sokféleség, a talaj termőképessége és a kultúrtáj megőrzése szempontjából; mivel az európai termőföldek kb. 20%-a már jelenleg is kárt szenved az éghajlatváltozás, valamint a szél és víz okozta talajerózió miatt; mivel a globális felmelegedés miatt az Unió egyes régiói, különösen Dél-Európa már szárazságnak és más szélsőséges időjárási körülményeknek vannak kitéve, ami a talaj eróziójához vezet, és korlátozza a jó minőségű/mezőgazdasági művelésre alkalmas földhöz jutást;

T.  mivel nagymértékű egyensúlyhiány áll fenn a jó minőségű termőterületek eloszlása terén, és mivel a jó minőségű termőföldek meghatározóak az élelmiszerek minősége, az élelmezésbiztonság és az emberek jólléte szempontjából;

U.  mivel az élelmiszerek és takarmányok, valamint a nem fosszilis energia iránti kereslet, továbbá az üzemanyag- vegy- és textilipar, illetve a biogazdaság megújuló nyersanyagok iránti kereslete folyamatosan nő, ami a termőföld árának növekedésével jár;

V.  mivel a kis- és közepes méretű gazdaságok, széles körű tulajdonlás vagy szilárd földhasználati jogok és a közbirtokokhoz való hozzáférés a legjobb módjai a felelősségteljes földhasználat és a fenntartható területgazdálkodás biztosításának, továbbá az azonosulás és összetartás ösztönzésének, mivel az ilyen földhasználati jogok ilyen formái arra ösztönzik az embereket, hogy a vidéki régiókban maradjanak és lehetővé teszi számukra, hogy itt dolgozzanak, ami pozitív hatással van a vidék társadalmi-gazdasági infrastruktúrájára, az élelmezésbiztonságra, az élelmiszer-önrendelkezésre és a vidéki életforma megőrzésére; mivel a föld és a természeti erőforrások egyenlőtlen elosztása és az azokhoz való egyenlőtlen hozzáférés növeli a társadalom kettészakadásának, a munka- és életkörülmények romlásának, illetve az elszegényedésnek a veszélyét; mivel az Unió élelmiszerpiacához kapcsolódó ágazatokban a magas hatalmi koncentráció károsan befolyásolhatná a fogyasztói jogokat és csökkenthetné a gazdálkodók bevételeit; mivel azoknak a gazdálkodóknak, akik nem birtokolják a termőföldet, olyan földbérleti szerződéssel kellene rendelkezniük, amely megfelelően szilárd és hosszú távú ahhoz, hogy nyereségessé tegyék saját beruházásaikat;

W.  mivel az európai agrárpolitika célja egy olyan multifunkcionális mezőgazdaságon alapuló európai mezőgazdasági modell megőrzése, amelyre elsősorban a földtulajdonnal rendelkező tőkeerős családi és szövetkezeti gazdaságok jellemezőek; mivel a tulajdon széles diverzifikációja, a stabil birtokjogi viszonyok és a közbirtokokhoz való hozzáférés, amelyekkel fenntartható módon gazdálkodnak, biztosítják a forrásokhoz való tisztességes hozzáférést és a sokrétű, lakóhelyhez kötődő, hagyományokkal, jogbiztonsággal és felelősséggel rendelkező agrárstruktúrát a társadalom javára; mivel az ilyen modell óvja a hagyományos termékeket és az élelmiszer-önrendelkezést, valamint ösztönzi az innovációt a környezet és a jövő nemzedékek védelme mellett;

X.  mivel amellett, hogy élelmiszert állítanak elő, a családi gazdaságok igen fontos társadalmi és környezeti funkciókat is betöltenek, amelyeket az ipari mezőgazdaság nem mindig képes ellátni; mivel a kis- és közepes méretű, családok által önállóan vagy a fogyasztók támogatásával (közösségi támogatású mezőgazdaság) működtetett mezőgazdaság igen biztató modell a jövőre nézve, többek között gazdasági szempontból is, mivel e gazdaságokat gyakran fokozott belső diverzifikáció jellemzi, ami növeli ellenálló képességüket, és nagy hozzáadott értéket biztosít a vidéki területeken;

Y.  mivel a mezőgazdasági területek koncentrációja hátrányosan érinti a vidéki közösségek fejlődését és a vidéki területek társadalmi-gazdasági életképességét, és munkahelyek megszűnését okozza a mezőgazdaságban, rontva a mezőgazdaságból élő közösségek életszínvonalát, csökkentve az élelmiszer-utánpótlást, és egyensúlyhiányt teremtve a területfejlesztésben és a szociális szférában;

Z.  mivel a mezőgazdasági ágazat jövője a fiatal generáción és az ő innovációs és beruházási hajlandóságukon múlik, ami létfontosságú a vidéki térségek jövője szempontjából, hiszen csak így állítható meg az elöregedés a mezőgazdaságban és így biztosítható az utódlás, ami nélkül a nemzedékek közötti szerződés is érvényét veszti; mivel ugyanakkor a fiatal és induló mezőgazdasági termelők számára rendkívül nehéz mezőgazdasági földterülethez és hitelhez hozzáférni, ami csökkenti az ágazat vonzerejét;

AA.  mivel a földhöz jutás a gazdaságalapítás elsődleges feltétele, ez pedig munkahelyeket teremt és fokozza a társadalmi és gazdasági fejlődést;

AB.  mivel időközben a mezőgazdasági földterületek árai és bérleti díjai számos régióban olyan szintre emelkedtek, amely ösztönzi a pénzügyi spekulációt, aminek következtében sok mezőgazdasági üzem számára gazdaságilag lehetetlenné vált a bérelt területek megtartása, illetve hogy az életképes kis- és közepes méretű üzem fenntartása érdekében területeket szerezzenek – új üzemek alapításáról nem is beszélve –, hiszen alig van elérhető földterület a piacon;

AC.  mivel a termőföldek tagállamonként eltérő árai tovább fokozzák a területek koncentrációját, és mivel a termőföldek árainak alakulása nem követi a többi ágazat gazdasági fejlődését;

AD.  mivel számos tagállamban a termőföldek értékesítési ára és néhány esetben a bérleti díja már nem az élelmiszer-termelésből levezethető bevételeken alapul;

AE.  mivel a bérleti díjak gyakran nem a gazdaságok fenntartható bevételein alapulnak, ezért a tőkekövetelmények túl magasak és túl sok kockázattal járnak ahhoz, hogy ösztönözzék a gazdálkodás megkezdését;

AF.  mivel az élelmiszerek és takarmányok iránti kereslet kiegészül a biogazdaság nyersanyagok, például bioüzemanyag és a vegyipar és textilipar számára szükséges nyersanyagok iránti növekvő keresletével, ami az új szereplőket termőföldvásárlásra ösztönzi;

AG.  mivel egyes tagállamok nem hoztak létre hatékony földpolitikát, az EU politikái és támogatásai egyes esetekben ösztönzőleg hathatnak a koncentrációs folyamatokra, hiszen a területalapú közvetlen kifizetések sokkal inkább a nagy gazdaságokhoz és a helyzetüket már megszilárdított termelőkhöz kerülnek, és ezen eszközök felhasználása a földárak emelkedését eredményezi, ami ösztönzi a letelepedésre alkalmas földet kereső fiatalok, valamint a gyakran kevesebb pénzügyi eszközzel rendelkező kis- és középvállalkozások földpiacról való kizárását; mivel ez azt jelenti, hogy az európai mezőgazdasági támogatások, amelyeknek többek között a kis- és középvállalkozásokhoz kellene kerülniük, nem ritkán rossz helyre kerülnek;

AH.  mivel a földterületek kevés termelő kezében való koncentrációja torzítja a termelést és a piaci folyamatokat, továbbá a tagállamok és/vagy az egész EU mezőgazdasági gazdálkodása tekintetében kontraproduktív hatású;

AI.  mivel a 2013-ban megreformált közös agrárpolitika (KAP) lehetővé tette többek között e hatások korlátozását, bevezetve egy, az első hektárok után járó megemelt kifizetést és a támogatások fokozatos csökkentését; mivel továbbá ezek a területalapú közvetlen kifizetések alapvető szerepet játszanak a magas termelési színvonalat képviselő európai mezőgazdasági üzemek versenyképességének és fenntarthatóságának biztosításában;

AJ.  mivel számos tagállamban – elsősorban a 2007-es pénzügyi és gazdasági válság óta – a termőföldekbe irányuló beruházás biztonságos befektetésnek számít; mivel a termőföldet a mezőgazdasági ágazaton kívüli befektetők és pénzügyi spekulánsok, úgymint nyugdíjalapok, biztosítótársaságok és vállalkozások riasztó mennyiségben vásárolják fel; és mivel a földterületek tulajdonlása még a jövőbeli infláció mellett is biztonságos befektetés marad;

AK.  mivel számos tagállam szabályozó intézkedéseket fogadott el, hogy megvédjék termőföldjeiket a befektetők felvásárlásától; mivel a földvásárlások során számos visszaélésre derült fény, melyek zsebszerződések formájában valósultak meg, ahol a szerződések megkötésének dátumát meghamisították; mivel ugyanakkor a befektetők már sok földterületet felvásároltak;

AL.  mivel a földpiacon létrejövő spekulációs buborékok a termőföldek piacára nézve komoly következményekkel járnak, és mivel a határidős kereskedésre vonatkozó, nyersanyagokkal kapcsolatos pénzügyi spekuláció tovább emeli a termőföldek árát;

AM.  mivel a földszerzésben különböző lényeges tényezők játszanak szerepet, többek között a növekvő globalizáció, a népesség számának emelkedése, az élelmiszerek és a természetes nyersanyagok iránti növekvő kereslet, valamint az agrárpolitika kontraproduktív hatásai;

AN.  mivel a földtulajdonlás koncentrációjának egyik következménye, hogy a profit és az adóbefizetések a vidéki területekről nagy vállalkozások központjaiba vándorolnak;

AO.  mivel a közvetlen kifizetések 150 000 euróban való maximalizálására vonatkozó jelenlegi szabályok nem alkalmazandók, ha a jogi személyek több, mezőgazdasági tevékenységet folytató leányvállalattal rendelkeznek, amelyek mindegyike 150 000 eurónál kevesebb közvetlen kifizetésben részesül;

AP.  mivel a részvénytársaságok mezőgazdasági részvétele ijesztő gyorsasággal terjed; mivel e társaságok gyakran határokon átnyúlóan működnek és olyan üzleti modellt követnek, amelyet sokkal inkább a földspekulációk, mintsem a mezőgazdasági termelés iránti érdeklődés vezérel;

AQ.  mivel a fent leírt problémák nemcsak a mezőgazdasági földterületekre, hanem ugyanolyan ijesztő mértékben az erdőkre és a halászatra is vonatkoznak;

1.  rámutat, hogy a földre és annak megművelésére vonatkozó kérdések, valamint a várostervezési szabályok tagállami hatáskörbe tartoznak; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy közpolitikáikban vegyék jobban figyelembe a mezőgazdasági földterületek védelmét és irányítását, valamint a földtulajdonváltást;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre a termőföldek koncentrációja és birtokjogi viszonyai szintjére vonatkozó információk és adatok gyűjtésére irányuló megfigyelőszolgálatot Unió-szerte, megjegyezve, hogy annak feladatai az alábbiak lennének: a földszerzési és -bérleti áraknak, valamint a tulajdonosok és bérlők piaci magatartásának nyilvántartása; a földhasználat változásai miatti termőföldvesztésnek, a talaj termőképessége és a talajerózió tendenciáinak megfigyelése; valamint rendszeres jelentéstétel;

3.  úgy véli, hogy a tagállamoknak rendszeresen meg kell osztaniuk egymással és a Bizottsággal a földre vonatkozó nemzeti jogszabályaikra, a földhasználat változására vonatkozó információkat és elsősorban a spekulációs célú földvásárlásokra vonatkozó ügyeket;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy magas szintű munkacsoportot a termőföldek koncentrációja jelentette probléma kivizsgálására, végezzen tanulmányt a különböző tagállamokban a földkoncentrációra és a mezőgazdasági termelésre vonatkozóan alkalmazott politikai intézkedések (támogatások és megszorítások) hatásáról, és elemezze az ilyen koncentrációnak az élelmiszer-ellátásra, a foglalkoztatásra, a környezetre, a talajminőségre és a vidéki fejlődésre jelentett kockázatairól;

5.  felkéri a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a földhasználatra irányuló politikáikban rendelkezésre álló eszközök – mint az adózás, a támogatási programok és a KAP-támogatás – alkalmazására, hogy az egész EU-ban fennmaradjon a családi gazdaságokon alapuló mezőgazdasági modell;

6.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen gyűjtsenek összehasonlítható minőségű adatokat a földterületek bérleti díjainak szintjéről és értékesítési árairól, többek között a részesedésszerzésen keresztüli földvásárlásokról és a nagy földterületekre kiterjedő tranzakciókról, a birtokvesztésről, a földbirtoklási jogok megsértéséről és a spekulációs áremelkedésekről valamennyi tagállamban; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé az elszámolási gyakorlatok harmonizációjára vonatkozó iránymutatásokat, és ösztönözze a nemzeti jogszabályokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását a mezőgazdasági termőföldek és mezőgazdasági tevékenységek megőrzésére irányuló intézkedések azonosítása érdekében;

7.  szükségesnek tartja, hogy a tagállamok elkészítsék a mezőgazdasági földterületek jegyzékét, ahol a mezőgazdasági földek tulajdonára és használatára vonatkozó viszonyok naprakészen és pontosan – az érintett felek adatvédelmi jogait teljes mértékben tiszteletben tartva –, anonimizált és nyilvánosan hozzáférhető statisztikai adatok formájában vannak összefoglalva;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy ennek alapján rendszeres időközönként tegyen jelentést a Tanácsnak és a Parlamentnek a földhasználattal, az árakkal, valamint a földtulajdont és a föld bérlését szabályozó nemzeti politikákkal és jogszabályokkal kapcsolatos helyzetről, valamint arra, hogy tegyen jelentést a Világélelmezés-biztonsági Bizottságnak (CFS) a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatásainak EU általi végrehajtásáról;

9.  elismeri, hogy a töredezett földparcellák megerősítését szolgáló programok, amelyek a földterületek integrált területgazdálkodás keretében különféle típusú eljárásokat használnak és amelyek figyelembe veszik a helyi és regionális feltételeket, nélkülözhetetlen eszközei a mezőgazdasági struktúrák fejlesztésének és a területhasználati konfliktusok megoldásának; e tekintetben javasolja, hogy ahol a birtokrendezés földbérlés útján valósul meg, a bérleti díj a mezőgazdasági ágazat szempontjából legmegfelelőbb módon, a termelési kapacitáshoz és a jövedelmezőséghez kapcsolódjon, továbbá felhívja a tagállamokat, hogy osszák meg a mezőgazdasági földekkel kapcsolatos területgazdálkodás során szerzett tapasztalataikat;

10.  úgy véli, hogy a földterületek piacára vonatkozó, jól átgondolt és koordinált, regionális és helyi földhasználati tervezés révén megvalósított szakpolitikák elősegíthetik a nem mezőgazdasági jellegű földhasználat csökkentését;

11.  elismeri, hogy bár a földpolitika alapvetően a tagállamok hatáskörébe tartozik, arra hatással lehet a KAP vagy a vonatkozó szakpolitikai területek, ami jelentősen kihathat a gazdaságok versenyképességére a belső piacon; úgy véli, hogy a földpolitikának elő kell segítenie a birtokjogi viszonyok és a földhöz való hozzáférés széles körű, igazságos és méltányos elosztását, illetve a haszonbérlő gazdálkodó jogállásának megfelelő kereten belüli biztosítását, tekintettel arra, hogy ez közvetlen hatással van az emberek vidéki élet- és munkakörülményeire, illetve életminőségére; emlékeztet arra, hogy a birtokjogi viszonyok és a területgazdálkodás nemzedékeken átívelő, fontos társadalmi szerepet tölt be, amely azon alapul, hogy a vállalkozások és munkahelyek megszűnése az európai kisbirtokos mezőgazdaság összeomlásához és a vidéki területek hanyatlásához, és ezáltal nem kívánt strukturális változásokhoz vezet a társadalom egészének vonatkozásában;

12.  felhívja a tagállamokat, hogy a KAP céljainak elérése érdekében a mezőgazdasági földterületek vásárlásakor és bérlésekor – a nemek közötti egyenlőség elvének érvényesítésével – biztosítsanak elsőbbséget, beleértve az elővételi jogot, amennyiben van ilyen, a kis- és közepes méretű helyi termelőknek, a kezdő és a fiatal mezőgazdasági termelőknek, mivel ha a lehető legnagyobb arányban saját tulajdonú földterületen gazdálkodnak, az saját gazdaságuk fenntartható és megbízható fejlődését segíti elő, különösen amikor a nem mezőgazdasági termelők körében egyre nő az érdeklődés – igen gyakran pusztán spekulatív célból – mezőgazdasági földterületek megszerzése iránt; arra buzdítja a tagállamokat, hogy támogassák a kisméretű családi gazdaságokat és a fenntartható termelési módszereket;

13.  emlékeztet arra, hogy a magas beruházási költségek a kis- és közepes méretű családi és szövetkezeti gazdaságok esetében akadályozzák a mezőgazdasági földterületek és erdőterületek vásárlását és bérlését;

14.  elismeri, hogy fontos a kisméretű családi gazdaságok vidéki életben játszott szerepe, mivel amellett, hogy elegendő mennyiségű egészséges és jó minőségű élelmiszert termelnek és biztosítják e térségekben a földtulajdon széles körű elosztását, tevékeny szerepet játszanak a vidéki területek gazdasági szerkezetében a kulturális örökség megőrzésével és a vidéki élet megtartásával, a társadalmi élet fenntartásával és a természeti erőforrások fenntartható felhasználásával; felhívja a figyelmet a gazdaságok generációk közötti átadása során felmerülő problémákra, különös tekintettel a gazdaságok családon kívülre történő átadására, és felszólítja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek adatokat e jelenségekről és alakítsanak ki jogi keretet az ilyen problémák kezelésére;

15.  emlékeztet arra, hogy a KAP rögzíti a fiatal mezőgazdasági termelők ösztönzését, amelynek célja a mezőgazdasági termelésbe való belépésük előmozdítása; kéri továbbá, hogy olyan átfogó megközelítést alkalmazzanak, amely hozzájárul ahhoz, hogy a gazdaságokat képzett fiatal mezőgazdasági termelők, nők és mezőgazdasági termelést megkezdeni kívánó egyéb személyek vehessék át vagy alapíthassák; megjegyzi azonban, hogy az új belépők még mindig a strukturális akadályokhoz kapcsolódó akadályokba, például a magas árakba és a gazdaság családon kívüli utódlást sújtó magas adókba ütköznek;

16.  hangsúlyozza az európai strukturális politika relevanciáját a vidéki térségek fejlesztése, például az önálló kis és közepes méretű gazdaságok és a szövetkezetek, a fiatalok és különösen a nők számára a mezőgazdasági földterületekhez való hozzájutás tekintetében nyújtott speciális támogatás szempontjából;

17.  hangsúlyozza, hogy különösen az új belépők és a fiatal mezőgazdasági termelők számára nehéz hitelhez jutni a föld tulajdonjogának vagy bérleti jogának megszerzésére; felszólítja a Bizottságot, hogy a KAP és a kapcsolódó szakpolitikák keretében bocsásson rendelkezésre megfelelő eszközöket, amelyek megkönnyítik e termelők gazdálkodásba történő belépését azáltal, hogy a fenntartható hitelhez méltányos hozzáférést biztosítanak számukra;

18.  úgy véli, hogy a helyi közösségeknek részt kell venniük a földhasználatra vonatkozó döntésekben;

19.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak ösztönzőket a városi mezőgazdasági termelés, valamint a részvételen alapuló mezőgazdasági termelés és a földmegosztási megállapodások egyéb formáinak fejlesztésére, figyelembe véve egyrészt a vidéki területen a mezőgazdasági földterületekhez való korlátozott hozzáférést, másrészt a városi és a városkörnyéki mezőgazdaság iránti növekvő érdeklődést;

20.  arra buzdítja a tagállamokat, hogy kutatási és innovációs projekteken keresztül tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a tudástranszfer érdekében a talajminőség agrár-környezetvédelmi eljárások alkalmazása révén történő javítása céljából, tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági földterületek az élelmiszer-termelés, a tartós ökoszisztémák és az élettel teli vidéki térségek alapját képezik;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy a földpiaci politikájukat oly módon alakítsák, hogy az a mezőgazdasági tevékenység szempontjából megfelelő pénzügyi feltételek mellett tegye lehetővé a földtulajdonhoz vagy földbérléshez való hozzáférést, továbbá arra, hogy kövessék nyomon a mezőgazdasági területek árait és bérleti díjait; kéri továbbá, hogy a mezőgazdasági területekkel kapcsolatos tranzakciókra vonatkozzon előzetes eljárás, amely ellenőrzi a földterületekre vonatkozó nemzeti jogszabályoknak való megfelelést és kiterjed a társaságok egyesülésére, szétválására és az alapítványok alapítására is; úgy véli, hogy a bérleti szerződések szigorúbb ellenőrzése, valamint egy elmulasztása esetén szankcionálható bejelentési kötelezettség helyénvaló lenne, mivel a bérlés gyakran a vétel irányába tett első lépés; sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy földbérletre vonatkozó szabályozásuk a bérlők számára előírja mezőgazdasági tevékenység folytatását; úgy véli, hogy a földpiacra vonatkozó politikának meg kell akadályoznia az erőfölényes helyzetek kialakulását a földpiacokon;

22.  arra buzdítja a tagállamokat, hogy vessenek be olyan eszközöket a földpiac szabályozására, amelyeket egyes tagállamokban az uniós szerződések rendelkezéseit betartva már sikerrel alkalmaznak, például a földek értékesítésének és bérlésének állami engedélyezése, elővásárlási jog, mezőgazdasági tevékenység folytatása, a jogi személyek földvásárláshoz való jogának korlátozása, a megvásárolható hektárok számára vonatkozó felső korlát, a mezőgazdasági termelők előnyben részesítése, földalapok képzése, az áraknak a gazdaságok bevételéhez viszonyított indexálása stb.;

23.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti igazságszolgáltatási rendszereknek valamennyi fél jogait védeniük kell a bérleti szerződésekkel kapcsolatos szabálytalanságok tekintetében, továbbá hogy a nemzeti hatóságoknak lépéseket kell tenniük a hatályos nemzeti jogszabályokban meglévő és a szerződésekkel való visszaéléseket lehetővé tevő valamennyi joghézag megszüntetésére;

24.  emlékeztet egyes tagállamok által a spekulatív földeladások elkerülése érdekében hozott, földpiacot szabályozó pozitív intézkedésekre; emlékezteti a tagállamokat, hogy az adójogszabályok hatékony eszközt adnak a kezükbe a földpiac szabályozásához;

25.  szorgalmazza, hogy a tagállamok támogassanak vagy hozzanak létre megfelelő, állami részvétellel és nyilvános felügyelet mellett működő, területgazdálkodással foglalkozó intézményeket;

26.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassanak minden olyan innovatív földmegosztási intézkedést, amely segíti a fiatal mezőgazdasági termelőket tevékenységük megkezdésében, elsősorban a szolidaritás elvén alapuló olyan beruházási alapok útján, amely lehetővé teszi a megtakarítók számára, hogy pénzeszközeiket a társadalom szempontjából hasznos módon fektessék be, és segítséget nyújtsanak azoknak a fiataloknak, akik nem rendelkeznek elég forrással ahhoz, hogy földet vásároljanak, és megkezdjék mezőgazdasági termelői karrierjüket;

27.  felszólítja az Uniót és tagállamait a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó, az összes tagállam által ratifikált önkéntes iránymutatásainak végrehajtására, az EU mezőgazdasági struktúrára vonatkozó egyértelmű iránymutatásainak kialakítása érdekében; különösen a tagállamokat szólítja fel, hogy vegyenek fontolóra szélesebb körű társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi célkitűzéseket, és kerüljék el a földspekuláció és a földkoncentráció helyi közösségekre gyakorolt nem kívánt hatásait az állami tulajdonban lévő erőforrások felhasználására és ezek ellenőrzésére vonatkozó intézkedések meghozatala során; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek jelentést a Bizottságnak ezen iránymutatások földpolitikájukban történő felhasználásáról és alkalmazásáról;

28.  ezzel kapcsolatban javasolja, hogy a Bizottság fogadjon el ajánlásokat az uniós földgazdálkodásról a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó, önkéntes iránymutatások szellemében és figyelembe véve a mezőgazdaságra, a környezetre, a belső piacra és a területi kohézióra vonatkozó horizontális uniós keretet;

29.  véleménye szerint a közvetlen kifizetések jobb ár-érték arányt képviselnének, ha azokat a mezőgazdasági üzem által kínált környezeti és társadalmi-gazdasági közjavak, s nem pedig pusztán a földterület nagysága alapján kerülnének kifizetésre;

30.  rámutat a tagállamok előtt nyitva álló azon lehetőségekre, hogy 5%-kal csökkentsék a közvetlen kifizetések 150 000 eurós felső határt meghaladó részét az EU közvetlen kifizetésekről szóló 1307/2013/EU rendeletének 11. cikke értelmében (a közvetlen kifizetésekről szóló rendelet);

31.  hiszi, hogy a megreformált KAP keretében határértékeket kell bevezetni és úgy kell kiigazítani a közvetlen kifizetések rendszerét, hogy az további súlyt adjon az első hektároknak, valamint lépéseket kell tenni a beruházások megkönnyítése és a kis gazdaságokat célzó közvetlen támogatás kifizetése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a mezőgazdasági területek koncentrációjának megakadályozása érdekében vezessen be hatékonyabb támogatáselosztási rendszert;

32.  arra biztatja a tagállamokat, hogy nagyobb mértékben éljenek a KAP-források korlátozásához és újraelosztásához a rendelkezésükre álló hatáskörökkel, például annak lehetőségével, hogy a közvetlen kifizetések 30%-át a gazdaságok első hektárjai után határozzák meg, ezzel erősítve a kistermelőket és a családi gazdaságokat, amennyiben a tagállamok egyúttal a közvetlen kifizetésekről szóló rendelet 41. és 42. cikkében foglalt követelményeket is alkalmazzák; javasolja, hogy az első hektárok kedvezőbb támogatását nem gazdaságonként, hanem anyavállalatonként kell kiszámítani; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy ne csak a KAP-támogatásban részesülő gazdaságok tulajdonosaira, hanem egyéb kedvezményezettekre, például a földtulajdonosokra/anyavállatokra vonatkozó információkat is – az adatvédelmi szabályokkal összhangban – tegye közzé;

33.  hangsúlyozza az „aktív mezőgazdasági termelő” fogalmának az egész EU-ban történő külön meghatározásának fontosságát, amely egyértelműen kapcsolódik a mezőgazdasági üzemben végzett munka fogalmához és pontos különbséget tesz a támogatható és nem támogatható földterületek között (pl. repülőterek, nyílt ipari területek, golfpályák); felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közvetlen támogatás kedvezményezettjei kizárólag aktív mezőgazdasági termelők legyenek;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje valamennyi szakpolitikai területet – például a mezőgazdaságot, az energiaügyet, a környezetvédelmet, a regionális fejlesztést, a mobilitást, a finanszírozást és a beruházásokat – abból a szempontból, hogy ösztönzik vagy gátolják-e a mezőgazdasági földek koncentrációját az EU-ban, és a mezőgazdasági termelők és szervezeteik részvételével, valamint további érintett civil társadalmi szervezetekkel együtt indítsanak konzultációs eljárást a mezőgazdasági területek irányításával kapcsolatos jelenlegi helyzet értékelése céljából, a Világélelmezés-biztonsági Bizottság által megfogalmazott, a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatások fényében;

35.  javasolja, hogy a tagállamok végezzenek célzott vizsgálatot a jelenlegi KAP nemzeti szintű végrehajtásáról, a földkoncentráció nemkívánatos hatásainak meghatározása céljából;

36.  megerősíti a Bizottság azon megállapítását, miszerint a talaj véges erőforrás, amely az éghajlatváltozás, a talajerózió, a túlzott igénybevétel vagy használat megváltoztatása miatt már komoly nyomás alatt van, és ezért támogatja a föld védelmében hozott ökoszociális intézkedéseket, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a termőföld terén kizárólag a tagállamok illetékesek;

37.  kéri, hogy a helyi hatóságok és a mezőgazdasági termelők szervezeteivel együttműködésben biztosítsanak különleges védelmet a mezőgazdasági területeknek annak lehetővé tétele érdekében, hogy szabályozzák a mezőgazdasági földterületek értékesítését, használatát és bérbeadását az élelmezésbiztonság uniós szerződésekkel, valamint az Európai Unió Bíróságának a földtulajdonnal és a földhöz való hozzáféréssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatával összhangban történő garantálására, valamint a négy alapvető európai szabadság és a közérdek érdekében;

38.  javasolja, hogy az intézményközi átláthatóság érdekében a Bizottság engedjen nagyobb betekintést a Parlament számára a szerződések megsértésének eseteire vonatkozó iratokba és a tagállamok földpiaci szabályozásaival kapcsolatos előzetes döntéshozatali eljárásokba;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az érdekelt felekkel tegyen közzé olyan világos és átfogó kritériumokat – többek között a tőkepiacokon zajló, a mezőgazdasági földterületekkel kapcsolatos tranzakciókra vonatkozóakat –, amelyek egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak és amelyekből a tagállamok számára egyértelművé válik, hogy az Európai Unió négy alapvető szabadsága keretében a földpiaci szabályozás mely intézkedései érvényesíthetők ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelők a mezőgazdasági és erdészeti célú felhasználás érdekében könnyebben földhöz jussanak; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a mezőgazdasági területek értékesítésére vonatkozó tagállami jogszabályok uniós joggal való összhangjának értékelésére irányuló jelenlegi eljárásokra vonatkozó moratórium bevezetését mindaddig, amíg a fent említett kritériumokat közzéteszik;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy hívja fel a tagállamok figyelmét a földügyletekhez kapcsolódó adókijátszás, korrupció és jogellenes gyakorlatok (például a „zsebszerződések”) elleni harcra, és támogassa őket ebben; felhívja a figyelmet a mezőgazdasági földek felvásárlásával kapcsolatos eljárásokat érintő visszaélések egyes tagállami igazságügyi hatóságok által vizsgált eseteire;

41.  üdvözli a KAP egyszerűsítésére irányuló javaslatot, különösen a családi gazdálkodások, valamint a vidéki területeken működő mikro-, kis- és közepes vállalatok költségeinek és adminisztratív kiadásainak csökkentésére irányuló intézkedéseket;

42.  felszólítja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni időszakra szóló KAP tervezetének kidolgozása során őrizze meg a mezőgazdasági területek koncentrációjával szembeni intézkedéseket és dolgozzon ki további intézkedéseket a mikro-, kis- és közepes vállalatok támogatására;

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságának „Extent of Farmland Grabbing in the EU” (A tisztességtelen termőföldszerzés mértéke az EU-ban) című tanulmánya, 24. oldal, (PE540.369). (2) Ugyanott. (3) Landwirtschaftliche Bodenmarktpolitik: Allgemeine Situation und Handlungsoptionen Bericht der Bund-Länder-Arbeitsgruppe „Bodenmarktpolitik" gemäß Beschluss der Amtschefinnen und Amtschefs der Agrarressorts der Länder vom 16. Januar 2014 (Mezőgazdasági földpiaci politika: Általános helyzet és cselekvési lehetőségek – a Bund-Länder földművelésügyi munkacsoportjának jelentése a szövetségi államok mezőgazdasági szervei vezetőinek 2014. január 16-i határozatáról) (2015. március), 37. o.