Index 
Elfogadott szövegek
2017. február 16., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Az emberi jogok és a demokrácia helyzete Nicaraguában, Francisca Ramirez ügye
 Kivégzések Kuvaitban és Bahreinben
 Guatemala, nevezetesen az emberi jogok védelmezőinek helyzete
 Terrorizmus elleni küzdelem ***I
 A külső határokon a releváns adatbázisok lekérdezésével végzett ellenőrzések megerősítése ***I
 Az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejlemények és módosítások
 Az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kiaknázása révén történő javítása
 Az euroövezet költségvetési kapacitása
 A robotikára vonatkozó polgári jogi szabályok
 Európai számításifelhő-kezdeményezés
 Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – Az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása
 Európai légi közlekedési stratégia
 Az esb-alapok operatív programjainak késedelmes végrehajtása – a kohéziós politikára kifejtett hatás és a következő lépések

Az emberi jogok és a demokrácia helyzete Nicaraguában, Francisca Ramirez ügye
PDF 260kWORD 47k
Az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről Nicaraguában – Francisca Ramirez ügye (2017/2563(RSP))
P8_TA(2017)0043RC-B8-0156/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi, Nicaraguáról szóló állásfoglalásaira, különösen a nicaraguai emberi jogi aktivisták, a polgári szabadságjogok és a demokrácia elleni támadásokról szóló, 2008. december 18-i(1) és 2009. november 26-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő), Federica Mogherini szóvivőjének a parlamenti képviselők elbocsátására vonatkozó közelmúltbeli bírósági határozatról szóló 2016. augusztus 16-i és az alelnöknek/főképviselőnek a nicaraguai választások végleges eredményeiről szóló, 2016. november 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU nicaraguai választási megfigyelő missziójának jelentésére a 2011. november 6-i elnöki és parlamenti választások során szerzett észrevételeiről,

–  tekintettel az az Amerikai Államok Szervezete (OAS) főtitkárságának a nicaraguai választási folyamatról szóló, 2016. október 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Amerikai Államok Szervezete főtitkársága és Nicaragua által készített 2017. január 20-i jelentésre,

–  tekintettel az EU és Közép-Amerika országai között 2012-ben kötött társulási megállapodásra, amely 2013 augusztusában lépett hatályba, annak emberi jogi záradékaival együtt,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló 2004. júniusi uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a 2004-es uniós termőföld-politikai iránymutatásokra, amelyek útmutatást nyújtanak a termőföld-politika kialakítása és programozása tekintetében a fejlődő országokban,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi jogvédőkről szóló 1998. decemberi nyilatkozatára,

–  tekintettel az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bennszülött és törzsi népekről szóló, Nicaragua által ratifikált 1989. évi (169. sz.) egyezményére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a demokrácia és a jogállamiság fejlődése és megszilárdulása, valamint az emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartása az EU külső politikájának szerves részét kell, hogy képezze, beleértve az Európai Unió és Közép-Amerika országai között 2012-ben kötött társulási megállapodást;

B.  mivel az elmúlt években romlott Nicaraguában a demokrácia és a jogállamiság;

C.  mivel 2013-ban Nicaragua a 840. sz. törvény elfogadásával 100 évre szóló koncessziót adott át egy kínai magánvállalatnak (HK Nicaragua csatornafejlesztési beruházási vállalat, HKND) egy Nicaraguán áthaladó óceánközi csatorna megépítéséhez;

D.  mivel ez a földkisajátításokra jogosította fel a HKND-t, illetve a helyi és kereskedelmi adók alóli mentességet biztosított a vállalatnak; mivel a törvény azt is garantálta a vállalatnak, hogy nem lesz büntetőjogi következménye a szerződés megszegésének;

E.  mivel 2016. november 27. és december 1. között Nicaragua minden részéről érkeztek a fővárosba tüntetők, hogy elutasítsák az óceánközi csatorna megépítését – mivel ez a megaprojekt a csatorna tervezett helyszíne körüli területen élő több ezer kistermelőt és őslakost kényszerítene lakhelye elhagyására –, valamint hogy tiltakozzanak a 2016. november 6-i elnökválasztás átláthatóságának hiánya miatt; mivel az emberijog-védők arról számoltak be, hogy a rendőrség könnygázt, illetve gumi- és ólomtöltényt vetett be a tüntetőkkel szemben;

F.  mivel nem készült környezeti hatástanulmány és nem tartottak előzetes konzultációt az őslakosokkal, ami megsértette a 169. sz. ILO-egyezményt; mivel a csatorna tervezett útvonala őslakos népek földjein is áthalad, és mintegy 30.000–120.000 őslakost kényszerítene otthona elhagyására;

G.  mivel tudományos szervezetek kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy a csatorna a Nicaragua-tavon is áthaladna, veszélybe sodorva Közé-Amerika legnagyobb édesvíz-forrását; mivel a tudományos szervezetek a független tanulmányok elkészültéig és nyilvános megvitatásáig a projekt felfüggesztését kérték a nicaraguai kormánytól;

H.  mivel Francisca Ramirez, a földek, tavak és a szuverenitás védelmét ellátó nemzeti tanács koordinátora 2016. decemberében hivatalos panaszt nyújtott be a Nueva Guineában tapasztalt elnyomás és agresszió miatt; mivel Francisca Ramirezt – aktivista fellépése megtorlásaként – megfélemlítették és önkényesen fogva tartották, családtagjait pedig erőszakos támadások érték;

I.  mivel a nicaraguai újságíróknak zaklatással és megfélemlítéssel, letartóztatással kell szembenézniük, és halálos fenyegetéseket is kaptak;

J.  mivel 2016 augusztusában a nicaraguai kormány által támasztott akadályok miatt törölni kellett az ENSZ emberi jogok védelmezőinek helyzetével foglalkozó különleges előadója, Michel Forst látogatását;

K.  mivel az ellenzéki jelöltek súlyos kizárása jelzi, hogy a szabad és tisztességes választások feltétele nyilvánvalóan nem teljesült, valamint a gyülekezési szabadságot, a politikai versenyt és a pluralizmust súlyosan aláásták;

L.  mivel a bírók és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges előadó a 2014-ben végzett időszakos egyetemes felülvizsgálati eljárás keretében felhívta a figyelmet a legfelsőbb bíróság tagjainak kinevezésére, amelyre jelentős politikai befolyás hat; mivel a 2013-ban bevezetett, az elnök újraválasztását célzó alkotmányos változások nem átlátható módon kerülték meg a jogszabályokat; mivel a nicaraguai alkotmány 147. cikke megtiltja az elnök vér szerinti vagy házasság útján szerzett rokonainak, hogy elnök- vagy alelnökjelöltként induljanak a választásokon;

M.  mivel az állami vállalatokban tapasztalt – és többek között az elnök családtagjai által elkövetett – korrupció jelenti továbbra is az egyik legnagyobb kihívást; mivel elterjedt a köztisztviselők megvesztegetése, valamint a vám- és adóhatóságok általi jogellenes lefoglalások és önkényes vizsgálatok;

1.  hangot ad aggodalmának a nicaraguai emberi jogi helyzet folyamatos romlása miatt, és elítéli az emberi jogi szervezetekkel és tagjaikkal, valamint független újságírókkal szemben az államhoz köthető személyek, politikai erők és szervek által elkövetett támadásokat és zaklatásokat;

2.  sürgeti a kormányt, hogy vessen véget a legitim munkát végző Francisca Ramirez és más emberijog-védők elleni zaklatásnak és megtorlásnak; felszólítja a nicaraguai hatóságokat, hogy számolják fel az emberijog-védőkkel szemben bűncselekményeket elkövetők büntetlenségét; támogatja a környezet- és emberijog-védők jogát arra, hogy megtorlás nélkül kifejezhessék nemtetszésüket; felszólítja Nicaraguát, hogy minden további lépés előtt ténylegesen indítson el egy független környezeti hatástanulmányt, és tegye nyilvánossá az egész eljárást;

3.  felszólítja a nicaraguai kormányt, hogy tartsa be nemzetközi emberi jogi kötelezettségeit, különösen az őslakos népek jogairól szóló, 2009-ban aláírt ENSZ-nyilatkozatot és a 169. sz. ILO-egyezményt;

4.  felszólítja a nicaraguai kormányt, hogy vegye védelmébe az őslakosok földjeit olyan megaprojektek hatásától, amelyek befolyásolják a területük megélhetést biztosító kapacitását, konfliktusos helyzetet teremtenek és erőszaknak teszik ki az őslakosokat;

5.  rendkívül aggasztónak tartja a nicaraguai nemzeti közgyűlés tagjainak elbocsátását, és azt a határozatot, amely megváltoztatta az ellenzéki párt vezetési struktúráját;

6.  felszólítja Nicaraguát, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben a demokratikus értékeket, beleértve a hatalmi ágak szétválasztását, és állítsa helyre az összes politikai ellenzéki párt pozícióját, lehetővé téve a politikai rendszerben és általában a társadalomban a kritikus hangok megszólalását; emlékeztet arra, hogy az ellenzék teljes körű részvétele, az igazságszolgáltatás polarizáltságának megszüntetése, a büntetlenség felszámolása és a civil társadalom függetlensége minden demokrácia alapvető részét képezi;

7.  emlékeztet az igazságszolgáltatási rendszert megsértő illegális lépésekre, amelyek az elnök hivatali idejének korlátozását megszüntető alkotmánymódosítást eredményezték, lehetővé téve Daniel Ortega számára hatalma megtartását;

8.  rámutat, hogy a 2011-es és a 2016-os választások szabálytalanságait heves kritikával kísérték az uniós intézmények és az OAS; megjegyzi, hogy jelenleg párbeszéd folyik az OAS-szal, és az egyetértési megállapodás aláírása 2017. február 28-án esedékes, amely javíthatja a helyzetet;

9.  megerősíti, hogy a sajtó és a média szabadsága a demokrácia és a nyitott társadalom létfontosságú elemét képezi; felszólítja a nicaraguai hatóságokat, hogy állítsák helyre a média pluralitását;

10.  rámutat, hogy az Európai Unió és a közép-amerikai országok közötti partnerségi tárgyalásokra tekintettel emlékeztetni kell Nicaraguát a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának szükségességére, amelyek az EU által védett és szorgalmazott elvek; sürgeti az EU-t hogy kövesse figyelemmel a helyzetet és szükség esetén mérje fel a lehetséges meghozandó intézkedéseket;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Közép-amerikai Parlamentnek és a Nicaraguai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 45. E, 2010.2.23., 89. o.
(2) HL C 285. E, 2010.10.21., 74. o.


Kivégzések Kuvaitban és Bahreinben
PDF 263kWORD 48k
Az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása a kuvaiti és bahreini kivégzésekről (2017/2564(RSP))
P8_TA(2017)0044RC-B8-0150/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bahreinről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Mohamed Ramadan ügyéről szóló 2016. február 4-i(1), a Bahreinről szóló 2016. július 7-i(2) és a halálbüntetésről szóló 2015. október 8-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő), Federica Mogherini szóvivőjének a Bahreinben végrehajtott kivégzésekről szóló, 2017. január 15-i és a Kuvait Államban végrehajtott közelmúltbeli kivégzésekről szóló, 2017. január 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Unió nevében Federica Mogherini alelnök/főképviselőnek, illetve Thorbjørn Jaglandnak, az Európa Tanács főtitkárának a halálbüntetés elleni európai és világnapról szóló, 2015. október 10-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó, Agnes Callamard és a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemmel foglalkozó különleges ENSZ-előadó, Nils Melzer 2017. január 25-i nyilatkozatára, amelyben nyomatékosan felhívják a bahreini kormányt, hogy vessenek véget az új kivégzéseknek, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Rupert Colville szóvivőjének Bahreinről szóló, 2017. január 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a halálbüntetésről, a kínzásról, a véleménynyilvánítás szabadságáról és az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos új uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre, amely az emberi jogok védelmét és felügyeletét kívánja valamennyi uniós szakpolitika középpontjába állítani,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének 2. cikkére, valamint az ahhoz csatolt 6. és 13. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1. és 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió és annak tagállamai, valamint az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) országai között 1988-ban létrejött együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a 25. EU–ÖET Vegyes Tanácsa és Miniszteri Ülése 2016. július 18-i találkozójának következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló határozataira, különösen a 2014. december 18-i és legutóbbi, 2016. december 19-i határozatára,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményre, a gyermek jogairól szóló egyezményre és az Emberi Jogok Arab Chartájára, amelyeknek Kuvait és Bahrein is részes fele,

–  tekintettel a halálbüntetésre ítéltek jogainak védelmét garantáló biztosítékokra, amelyeket a Gazdasági és Szociális Tanács 1984. május 25-i 1984/50. számú határozatával fogadott el,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának a Kuvaitról szóló, harmadik időszakos jelentésre vonatkozó, 2016. augusztus 11-én elfogadott záró észrevételeire,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és különösen annak 15. cikkére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), különösen annak 18. cikkére, valamint a halálbüntetésről szóló második fakultatív jegyzőkönyvére, illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a hontalan személyek jogállásáról szóló, 1954. évi ENSZ-egyezményre és a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. évi egyezményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) szerint több mint 160 – jogrendszer, hagyomány, kultúra és vallási háttér tekintetében eltérő berendezkedésű – ENSZ-tagállamban vagy eltörölték a halálbüntetést, vagy nem alkalmazzák azt a gyakorlatban;

B.  mivel a kuvaiti hatóságok 2017. január 25-én hét embert végeztek ki, köztük a királyi család egyik tagját: Mohamad Sahed Mohamad Szanvar Husszaint, Jakatia Midon Pavát, Amakeel Ooko Mikunint, Naszra Juszef Mohamad al-Anzit, Szajed Radi Dzsumát, Szamír Taha Abdulmadzsed Abduldzsalélt és Fajszal Abdullah Dzsaber Asz-Szabahot, akik közül a legtöbbet gyilkosság miatt ítéltek el; mivel a foglyok közül öten külföldi állampolgárok – két egyiptomi, egy bangladesi, egy Fülöp-szigeteki és egy etiópiai –, hárman pedig nők voltak; mivel ezek voltak az első kivégzések az országban 2013 óta, amikor is a kuvaiti hatóságok egy hatéves moratóriumot követően öt személyt végeztek ki;

C.  mivel az Emberi Jogok Öböl-menti Központja és más emberi jogi szervezetek dokumentálták, hogy a kuvaiti büntető igazságszolgáltatási rendszer megsértette a jogszerű eljárást, ami megnehezítette, hogy a terheltek tisztességes eljárásban részesüljenek; mivel a külföldi háztartási alkalmazottak különösen kiszolgáltatottak, mivel nem részesülnek sem szociális, sem jogi védelemben;

D.  mivel Bahrein hatéves moratóriumnak véget vetve, 2017. január 15-én sortűz által kivégezte Ali Asz-Szingaszét, Abbasz Asz-Szameát és Szami Musaimát;

E.  mivel az OHCHR szerint a kivégzésekre úgy került sor, hogy a tisztességes eljárásra vonatkozó normákat súlyosan megsértették; mivel a három férfit azzal vádolták meg, hogy 2014-ben Manamában bombát robbantottak, amivel több ember, köztük három rendőrtiszt halálát okozták; mivel beszámolók szerint mindhármukból kínzással csikarták ki beismerő vallomásaikat, amelyeket később az ítélethozatalkor elsődleges bizonyítékként használtak fel; mivel megfosztották őket állampolgárságuktól, megtagadták tőlük az ügyvéd igénybevételét, és az ítélethozatal után kevesebb mint egy héttel kivégezték őket, családjukat előzetesen nem tájékoztatták, és nem kaptak lehetőséget arra sem, hogy kegyelmet kérjenek;

F.  mivel a bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó e kivégzéseket „bírósági eljárás nélküli kivégzéseknek” nyilvánította annak alapján, hogy a három férfi egyikének sem biztosították az ICCPR 14. cikkében rögzített, a tisztességes eljáráshoz való jogokat;

G.  mivel az emberi jogi főbiztos „megdöbbenésének” adott hangot a kivégzések miatt, és elmondta, hogy „súlyos kételyek” merültek fel azzal kapcsolatban, hogy e férfiak tisztességes eljárásban részesültek-e;

H.  mivel Bahreinben további két férfira, Mohamad Ramadanra és Husszein Musszára róhatnak ki halálbüntetést; mivel mindkét férfi azt állítja, hogy kínzással vették rá őket főbenjáró bűncselekmények elkövetésének beismerésére, és bármikor kivégezhetik őket;

I.  mivel egy bahreini-dán állampolgár, az Emberi Jogok Öböl-menti Központjának alapító igazgatója, Abdulhadi Ak-Kavadzsa, valamint egy korábban Svédországban élő matematikatanár, Khalil Ah-Halvacsi véleményük békés kinyilvánításával kapcsolatos vádak alapján továbbra is börtönben ül;

1.  mélységesen elítéli Kuvait és Bahrein azon döntését, hogy visszatér a halálbüntetés alkalmazásának gyakorlatához; ismételten elítéli a halálbüntetés alkalmazását, és határozottan támogatja, hogy a halálbüntetés eltörlése felé tett lépésként vezessenek be moratóriumot annak alkalmazására vonatkozóan;

2.  felhívja őfelsége Hamad bin Ísza al-Kalifát, Bahrein sejkjét, hogy akadályozza meg Mohamed Ramadan és Husszein Mussza kivégzését, továbbá kéri a bahreini hatóságokat, hogy a nemzetközi normákkal összhangban biztosítsák az ügyek újratárgyalását; emlékeztet arra, hogy az eljárások során elkövetett emberi jogi visszaélésekre vonatkozó állításokat megfelelően ki kell vizsgálni;

3.  hangsúlyozza, hogy a gyermek jogairól szóló egyezmény és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kifejezetten tiltja a halálbüntetés alkalmazását a 18 év alatti személyek által elkövetett bűncselekmények esetében;

4.  felszólítja Kuvait és Bahrein kormányát, hogy haladéktalanul intézzen nyílt meghívást a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemmel foglalkozó különleges ENSZ-előadóhoz, hogy látogasson el az országba, és biztosítson számára akadálytalan bejutást a fogva tartottakhoz és valamennyi fogvatartási létesítményhez;

5.  emlékeztet arra, hogy az Unió ellenzi a halálbüntetést, és azt kegyetlen és embertelen büntetésnek tekinti, amely nem jelent elrettentő erőt a bűnöző magatartással szemben, és tévedés esetén visszafordíthatatlan;

6.  felhívja Kuvaitot és Bahreint, hogy írják alá és ratifikálják a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvét, amelynek célja a halálbüntetés eltörlése;

7.  nyomatékosan kéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy folytassák a halálbüntetés alkalmazása elleni küzdelmüket; nyomatékosan felszólítja Bahreint és Kuvaitot, hogy tegyenek eleget a nemzetközi minimumnormáknak, és szűkítsék a halálbüntetés hatályát és alkalmazását; nyomatékosan kéri az EKSZ-t, hogy továbbra is éberen figyelje az e két országban és általánosságban az Arab-öböl térségében bekövetkező fejleményeket, és használja fel a rendelkezésére álló valamennyi befolyásolási eszközt;

8.  újból megerősíti, hogy a harmadik országokban működő uniós vállalkozások tevékenységeinek maradéktalanul meg kell felelniük a nemzetközi emberi jogi normáknak; határozottan elítéli a fegyverkereskedelemmel és az emberi jogok elnyomására használt technológiák kereskedelmével kapcsolatos megállapodásokat;

9.  nyomatékosan kéri az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy járjanak közben a bahreini kormánynál annak érdekében, hogy bocsássák szabadon Nabíl Radzsabot és mindazokat, akiket csupán a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának békés gyakorlása miatt tartanak fogva, valamint hogy nyomatékosan szólítsák fel a bahreini kormányt a túlzott erőszak tüntetőkkel szembeni alkalmazásának, illetve az állampolgárság önkényes megvonásával kapcsolatos;

10.  kéri Abdulhadi ak-Kavaja és Halil ah-Halvacsi szabadon bocsátását;

11.  felhívja a bahreini kormányt, hogy maradéktalanul hajtsa végre a Bahreini Független Vizsgálóbizottság (BICI) jelentése, az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés és a Nemzeti Emberi Jogi Intézet által megfogalmazott ajánlásokat; továbbra is támogatja Kuvait reformokra irányuló erőfeszítéseit;

12.  felhívja a bahreini hatóságokat, hogy folytassanak nemzeti konszenzusra irányuló párbeszédet a tartós és inkluzív nemzeti megbékélés megteremtése és a válság fenntartható politikai megoldásainak megtalálása érdekében; megjegyzi, hogy bármely fenntartható politikai folyamatban lehetőséget kell biztosítani a jogos és békés bírálatok szabad kifejtésére;

13.  tudomásul veszi, hogy Bahreinben a 2011. évi felkelés hatodik évfordulója alkalmából tüntetések zajlanak; felhívja a bahreini hatóságokat annak biztosítására, hogy a biztonsági erők maradéktalanul tiszteletben tartsák a békésen tiltakozók jogait, továbbá tartózkodjanak a túlzott erőszak, az önkényes fogva tartás és a kínzások alkalmazásától, valamint az emberi jogokat sértő egyéb cselekményektől;

14.  ösztönzi az Európai Unió, annak tagállamai és az Öböl-menti országok – köztük Kuvait és Bahrein – közötti párbeszédet és kétoldalú és többoldalú kezdeményezéseket az emberi jogokkal kapcsolatos kérdésekben, valamint más, közös érdeklődésre számot tartó területeken; felhívja az EKSZ-t és Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt, hogy ragaszkodjon a kuvaiti és bahreini hatóságokkal folytatott hivatalos emberi jogi párbeszéd kialakításához, összhangban az emberi jogi párbeszédekre vonatkozó uniós iránymutatásokkal;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Bahreini Királyság kormányának és parlamentjének, Kuvait Állam kormányának és parlamentjének, valamint az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagjainak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0044.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0315.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0348.


Guatemala, nevezetesen az emberi jogok védelmezőinek helyzete
PDF 351kWORD 54k
Az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása Guatemaláról, különösen az emberijog-védők helyzetéről (2017/2565(RSP))
P8_TA(2017)0045RC-B8-0152/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az ahhoz kapcsolódó emberi jogi ENSZ-egyezményekre és azok fakultatív jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európai Szociális Chartára és az EU Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a fejlesztési politikáról szóló, 2005. decemberi európai konszenzusra,

–  tekintettel az emberi jogok megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira, ideértve az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértését érintő ügyekről szóló vitákra vonatkozó állásfoglalásait,

–  tekintettel a Guatemaláról szóló 2007. március 15-i(1) és az EU és Közép-Amerika közötti társulási megállapodásról szóló 2012. december 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Emberi Jogi Albizottságának Mexikóban és Guatemalában tett, 2016. februári látogatására és zárójelentésére,

–  tekintettel a Közép-Amerikával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség Guatemalában és Hondurasban tett, 2015. február 16–20-i látogatásáról készült jelentésére,

–  tekintettel az EJT ülésein 2016-ban képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2016. január 21-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete különleges előadójának az emberijog-védőket érintő globális fenyegetésekről és a női emberijog-védők helyzetéről szóló jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2016-os éves jelentésére hivatala Guatemalában folytatott tevékenységeiről,

–  tekintettel az EU emberi jogi különleges képviselője közelmúltban tett guatemalai látogatására,

–  tekintettel az ENSZ Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel a partnerországok civil társadalmával folytatott együttműködésre vonatkozó, a 2014–2017 közötti időszakra szóló uniós menetrendre,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra és az emberi jogokra vonatkozó uniós stratégiai keretre, amely kötelezettséget vállal az emberijog-védőkkel való együttműködésre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-i 26/9. számú határozatára, amelyben az EJT jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kidolgozása céljából nyitott kormányközi munkacsoport létrehozása mellett döntött, amely emberi jogi vonatkozásban szabályozná a transznacionális társaságok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységét,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1989. évi egyezményére a független országokban élő bennszülött és törzsi népekről (169. sz. ILO-egyezmény),

–  tekintettel az EU–Közép-Amerika társulási megállapodás és a 2013 óta hatályos EU–Közép-Amerika partnerségi és együttműködési megállapodás emberi jogi záradékaira,

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra szóló, Guatemalára vonatkozó többéves indikatív programra és az annak keretében a konfliktusok rendezése, a béke és a biztonság előmozdítására tett kötelezettségvállalására,

–  tekintettel a guatemalai igazságszolgáltatás számára nyújtott európai uniós támogatási programokra, különösen a SEJUST-ra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bíróságának az Emberijog-védők és mások kontra Guatemala ügyben hozott 2014-es ítéletére, valamint az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának az emberi jogok guatelmalai helyzetéről szóló 2015. december 31-i jelentésére (OEA/Ser.L/V/II. Doc. 43/15),

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága eljárási szabályzatának a biztonsági intézkedésekre vonatkozó mechanizmusról szóló 25. cikkére,

–  tekintettel a Tanács 2009-es következtetéseire a demokráciának az EU külkapcsolatai keretében való támogatásáról,

–  tekintettel a Tanács 2009-es iránymutatásaira az EU emberi jogokról és a nemzetközi humanitárius jogról,

–  tekintettel a Federica Mogherini főképviselő által az Európai Unió nevében az emberi jogok napja (2016. december 10.) alkalmából tett 2016. december 9-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének a guatemalai emberijog-védőkről szóló 2016. augusztus 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2016. október 25–26-i EU–CELAC miniszteri találkozón kiadott Santo Domingó-i nyilatkozatra,

–  tekintettel a tizenhármak csoportjának a jogállamiság megerősítéséről, valamint a korrupció és a büntetlenség elleni harcról szóló 2017. február 1-jei nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, valamint 18., 21., 27. és 47. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkére,

A.  mivel Guatemala az uniós kétoldalú fejlesztési támogatások harmadik legnagyobb kedvezményezettje Közép-Amerikában, és az élelmezésbiztonságot, a konfliktusok rendezését, a békét, a biztonságot és a versenyképességet középpontba állító ezen támogatások összege a 2014–2020 közötti időszakban eléri a 187 millió EUR-t;

B.  mivel Guatemala stratégiai helyen fekszik a kábítószer-kereskedelem és az illegális migráció Közép-Amerika és Egyesült Államok közötti útvonalán; mivel a guatemalaiak alkotják az Egyesült Államokból kitoloncolt személyek második legnagyobb csoportját; mivel a több évtizedes belső konfliktusok, a nagyarányú szegénység és a büntetlenség mélyen gyökerező kultúrája az erőszak és a biztonsági fenyegetések állandósult szintjét eredményezte Guatemalában; mivel a magas bűnözési arány a társadalom egészét, de leginkább az emberijog-védőket, a nem kormányzati szervezeteket és a helyi hatóságokat sújtja;

C.  mivel 2017-ben lesz 20 éve, hogy megkötötték a guatemalai békemegállapodásokat; mivel a büntetlenség elleni harc – ideértve a korábbi, nem demokratikus rezsimek alatt elkövetett bűncselekményeket is – alapvető fontosságú; mivel a guatemalai hatóságoknak egyértelmű üzenetet kell küldeniük az emberijog-védők elleni erőszak fizikai és szellemi elkövetői számára arról, hogy ezek a tettek nem maradnak büntetlenül;

D.  mivel a guatemalai emberijog-védők védelmével foglalkozó osztály (UDEFEGUA) tizennégy emberijog-védő ellen elkövetett gyilkosságot és hét gyilkossági kísérletet rögzített 2016 januárja és novembere között; mivel ugyanezen források szerint 2016-ban összesen 223 támadást hajtottak végre az emberijog-védők ellen, és ezen belül 68 új jogi eljárás indult az emberijog-védőkkel szemben; mivel az emberijog-védők közül a környezettel és a földdel kapcsolatos jogok védelmezőit, valamint az igazságszolgáltatás és a büntetlenség területén dolgozó aktivistákat vették leggyakrabban célba;

E.  mivel a beszámolók szerint a 2016-ban meggyilkolt újságírók – Victor Valdés Cardona, Diego Esteban Gaspar, Roberto Salazar Barahona és Winston Leonardo Túnchez Cano – mellett 2017-ben már Laura Leonor Vásquez Pineda és Sebastián Alonzo Juan emberijog-védőket is meggyilkolták;

F.  mivel az emberi jogi helyzet továbbra is súlyos; mivel komoly aggodalomra ad okot a nők és a bennszülöttek, különösen az emberi jogokat védelmezők, valamint a migránsok helyzete, valamint aggasztóak a további ügyek, úgymint az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a börtönkörülmények, a rendőri magatartás és a kínzással kapcsolatos vádak, amelyeket széles körű korrupció, összejátszás és büntetlenség súlyosbít;

G.  mivel Guatemala ratifikálta a bennszülött és törzsi népek jogairól szóló 169. sz., valamint az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. ILO-egyezményt; mivel vannak pozitív jelek, például a Mesa Sindical del Ministerio Público létrehozása; mivel a guatemalai jogszabályok nem tartalmazzák a 169. sz. ILO-egyezményben foglalt azon kötelezettséget, amely előírja az őslakos közösségekkel folytatott előzetes, önkéntes és tájékoztatáson alapuló konzultációt;

H.  mivel az Emberi Jogok Amerikaközi Bírósága 2014-ben jogerős ítéletben szólított fel az emberijog-védők védelmét szolgáló közpolitika folytatására; mivel jelenleg is zajlik az említett politika kidolgozására irányuló, uniós finanszírozású konzultációs folyamat;

I.  mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek minden államra és minden transznacionális és egyéb üzleti vállalkozásra alkalmazandók, méretüktől, ágazatuktól, működési helyüktől, tulajdonosi körüktől és szerkezetüktől függetlenül, bár a tényleges ellenőrzés és a szankcionálási mechanizmusok ezen irányelvek világszintű végrehajtása során továbbra is kihívást jelent; mivel az Emberi Jogi Tanács (EJT) időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelési mechanizmusa keretében 2017 novemberében sor kerül az emberi jogok guatemalai helyzetének értékelésére;

J.  mivel a guatemalai emberi jogi ombudsman, közügyi minisztérium és igazságszolgáltatás jelentős lépéseket tett a büntetlenség ellen és az emberi jogok elismerése érdekében;

K.  mivel Guatemala tett néhány pozitív lépést, például 2019-ig meghosszabbította a guatemalai büntetlenség ellen küzdő nemzetközi bizottság (CICIG) megbízását; mivel 2016 októberében a guatemalai kormány, a Kongresszus és az igazságszolgáltatási rendszer elnökei a Kongresszus elé terjesztették az igazságszolgáltatási ágazat alkotmányos reformjára irányuló javaslatot, amely többek között a civil társadalommal folytatott kerekasztal-tárgyalásokon alapult, és amelynek célja az igazságszolgáltatási rendszer bírói életpályán, jogi pluralizmuson és bírói függetlenségen alapuló megerősítése;

L.  mivel a célzott zaklatási kampány a korrupcióval és az átmeneti igazságszolgáltatással kapcsolatos számos emblematikus ügy elé gördített akadályt, és mivel az emberi jogi aktivisták – ideértve a bírókat és az ügyvédeket is – ilyen körülmények között működnek, megfélemlítés és koholt vádak várnak rájuk; mivel Iván Velasquez, a nemzetközileg elismert guatemalai büntetlenség ellen küzdő nemzetközi bizottság (CICIG) igazgatója ellen szintén vádat emeltek, és az ellene indított rágalomhadjárat jelenleg is zajlik; mivel az átmeneti igazságszolgáltatás területén az emblematikus ügyekben előrehaladás tapasztalható, mint például a Molina Theissen és a CREOMPAZ ügyben, vagy a korrupciós ügyek közül a La Linea y Coparacha ügyben;

M.  mivel az EU–Közép-Amerika társulási megállapodást néhány uniós tagállam még nem ratifikálta, következésképpen a „politikai párbeszéd” pillér még nem lépett hatályba; mivel a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés mellett az emberi jogok és a jogállamiság központi helyet foglal el az EU külpolitikájában;

1.  a leghatározottabban elítéli Laura Leonor Vásquez Pineda, Sebastian Alonzo Juan, valamint Victor Valdés Cardona, Diego Esteban Gaspar, Roberto Salazar Barahona és Winston Leonardo Túnchez Cano újságírók közelmúltban történt meggyilkolását, illetve további 14 emberjog-védő 2016-ban, Guatemalában történt meggyilkolását; őszinte részvétét fejezi ki mindezen emberijog-védők családjának és barátainak;

2.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a folyamatos erőszakos cselekmények és a biztonság hiánya negatív hatással van arra, hogy az emberijog-védők teljes körűen és szabadon végezhessék tevékenységüket; elismerését fejezi ki az összes guatemalai emberijog-védőnek, és szorgalmazza a fent említett és a korábbi gyilkosságok azonnali, független, objektív és alapos vizsgálatát; kiemeli, hogy egy élénk civil társadalom elengedhetetlen ahhoz, hogy az állam minden szinten elszámoltathatóbb, készségesebb, befogadóbb, hatékonyabb legyen, ennélfogva nagyobb legitimitással rendelkezzen;

3.  üdvözli a Guatemala által a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén tett erőfeszítéseket, és kéri ezek fokozását, valamint elismeri, hogy Guatemala hatalmas nehézségekkel néz szembe a biztonság és a szabadság valamennyi polgár számára történő biztosítása terén a kábítószerek miatt kialakult, strukturális erőszak jellemezte helyzetben; felszólítja az uniós intézményeket és az uniós tagállamokat, hogy biztosítsanak technikai és költségvetési eszközöket Guatemalának, így segítve az országot a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemében, és az ilyen erőfeszítéseknek biztosítsanak elsőbbséget a kétoldalú együttműködési programokban;

4.  emlékeztet arra, hogy az emberijog-védők védelmét szolgáló közpolitika kialakítására van szükség, amint azt 2014-ben az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága (IACHR) is kijelentette; tudomásul veszi a nemrégiben elindított nemzeti párbeszédet, felszólítja a guatemalai hatóságokat, hogy biztosítsák, hogy a közpolitika kialakítására széles körű részvételi folyamat keretében kerüljön sor, és foglalkozzanak az emberijog-védők sebezhetőségét növelő strukturális okokkal, továbbá felhívja az üzleti élet szereplőit, hogy támogassák ezeket az erőfeszítéseket;

5.  üdvözli az EU guatemalai küldöttségének határozatát, mely szerint az Unió pénzügyi hozzájárulást nyújt egy ilyen programról szóló vitához és konzultációs folyamathoz, és ösztönzi az Unió küldöttségét, hogy folytassa az emberi jogok védelmezőinek nyújtott támogatását; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy az érdekelt felek széles körével szoros együttműködésben dolgozzanak ki és hajtsanak végre egy, az emberi jogok védelmezőinek védelmére irányuló közpolitikát, valamint haladjanak tovább a független igazságszolgáltatás, a büntetlenség elleni küzdelem és a jogállamiság megszilárdítása felé vezető reformok útján;

6.  kéri az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága által ajánlott biztonsági intézkedések sürgős és kötelező érvényű bevezetését, és felszólítja a hatóságokat, hogy vonják vissza azt a határozatot, amely egyoldalúan megszünteti az emberijog-védők érdekeit szem előtt tartó nemzeti elővigyázatossági intézkedéseket;

7.  emlékeztet a 2014-ben és 2015-ben jóhiszeműen megtartott 93 közösségi konzultáció eredményeire; emlékeztet arra, hogy a részvételi folyamat még nem zárult le, és kéri a guatemalai hatóságokat, hogy az önkéntes és tájékoztatáson alapuló előzetes konzultációk nemzeti mechanizmusa létrehozásának biztosítása érdekében gyorsítsák fel az eljárásokat az ILO 169. egyezménye által előírtaknak megfelelően; felszólítja a guatemalai kormányt, hogy indítson széles körű társadalmi konzultációt a vízierőművekről, bányászati projektekről és olajtársaságokról, és felszólítja az uniós intézményeket, hogy biztosítsák, hogy ne legyen olyan európai segély vagy támogatás, amely olyan fejlesztési projekteket támogat vagy tesz lehetővé, amelyek nem teljesítik az őslakos közösségekkel folytatott előzetes, önkéntes és tájékoztatáson alapuló konzultációra vonatkozó kötelezettséget;

8.  üdvözli az igazságügyi rendszer reformjára irányuló kezdeményezést, amelyet a tényleges bírói függetlenségen alapuló demokratikus, professzionális igazságszolgáltatási rendszer továbbfejlesztése érdekében a végrehajtó, a törvényhozói és bírói hatalmi ág képviselői nyújtottak be a Kongresszusnak; kéri, hogy a guatemalai Kongresszus tegyen közös erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az igazságügyi reform 2017-ben összességében és teljes egészében befejeződjön; ennek megfelelően felhívja a guatemalai hatóságokat, hogy elegendő pénzügyi és emberi erőforrást különítsenek el a bírói kar és különösen a főügyészi hivatal számára; támogatja a guatemalai büntetlenség ellen küzdő nemzetközi bizottság (CICIG) által végzett fontos munkát;

9.  üdvözli a fellebbviteli bíróság első tanácsának ítéletét, amely megerősítette, hogy a volt diktátor, Rios Montt perében a népirtás bűnére és az emberiesség elleni bűncselekményekre nem alkalmazható az elévülés, ami mérföldkő a büntetlenség elleni küzdelemben;

10.  felszólítja Guatemala államot, hogy működjön együtt az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelési mechanizmussal, és tegye meg az összes megfelelő lépést annak érdekében, hogy végrehajtsa annak ajánlásait;

11.  kéri az Európai Uniót, hogy támogassa a főügyészi hivatalt; határozottan elutasítja a függetlenséget, a jogi pluralizmust és objektivitást veszélyeztető bármiféle nyomásgyakorlást, megfélemlítést és befolyásolást; arra biztatja a guatemalai hatóságokat, hogy továbbra is segítsék elő a Belügyminisztérium emberijog-védőkkel szembeni támadások elemzése osztálya és a főügyészi hivatal emberi jogi osztálya közötti együttműködést;

12.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy tegyenek erőfeszítéseket nemzetközileg kötelező érvényű megállapodások megkötése irányában, amelyek megerősítik az emberi jogok tiszteletben tartását, különösen a harmadik országokban működő uniós székhelyű vállalatok esetében;

13.  felhívja az uniós tagállamokat, hogy amennyiben még nem tették meg, mielőbb ratifikálják az EU–Közép-Amerika társulási megállapodást; kéri az Európai Uniót és tagállamait, hogy alkalmazzák a társulási megállapodásban és a politikai párbeszédről szóló megállapodásban meghatározott mechanizmusokat Guatemala arra történő határozott ösztönzésére, hogy ambiciózus emberi jogi menetrendet követve folytassa a büntetlenség elleni küzdelmet; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy erre a feladatra elegendő forrást és technikai segítséget biztosítsanak;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, az Amerikai Államok Szervezetének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Guatemalai Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének, a SIECA-nak és a Parlacennek.

(1) HL C 301. E, 2007.12.13., 257. o.
(2) HL C 434., 2015.12.23., 181. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0020.


Terrorizmus elleni küzdelem ***I
PDF 315kWORD 51k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2017. február 16-i jogalkotási állásfoglalása a terrorizmus elleni küzdelemről, valamint a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2015)0625 – C8-0386/2015 – 2015/0281(COD))
P8_TA(2017)0046A8-0228/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0625),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 83. cikkének (1) bekezdésére és 82. cikke (2) bekezdésének c) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0386/2015),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, valamint 83. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. március 17-i véleményére(1),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1373 (2001) sz. 2001. szeptember 28-i, 2178 (2014) sz. 2014. szeptember 24-i, 2195 (2014) sz. 2014. december 19-i, 2199 (2015) sz. 2015. február 12-i, 2249 (2015) sz., 2015. november 20-i és 2253 (2015) sz. 2015. december 17-i határozatára,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a terrorizmus megelőzéséről szóló, 2005. május 16-i egyezményére és az ehhez csatolt, 2015. május 19-i kiegészítő jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) ajánlásaira,

–  tekintettel a 2016. április 1-jén Washingtonban megrendezett nukleáris biztonsági csúcstalálkozó közleményére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. november 30-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8‑0228/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. február 16-án került elfogadásra a terrorizmus elleni küzdelemről, a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/541 irányelvvel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által a terrorizmus elleni küzdelemről szóló irányelv elfogadásakor tett együttes nyilatkozat

Az Európában elkövetett közelmúltbeli terrorista támadások rávilágítottak arra, hogy közös értékeink – köztük a jogállamiság és az emberi jogok – tiszteletben tartásának előmozdítása mellett fokozni kell a biztonság megőrzését célzó erőfeszítéseket. Ahhoz, hogy a növekvő terrorista veszélyre átfogó választ lehessen adni, a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló, megerősített büntetőjogi keretet olyan hatékony intézkedéseknek kell kiegészíteniük, amelyek a terrorizmushoz vezető radikalizálódás megelőzését, valamint a terrorista bűncselekményekkel kapcsolatos hatékony információcserét célozzák.

Az uniós intézmények és a tagállamok ebben a szellemben vállalnak együttesen kötelezettséget, hogy saját hatásköreik keretei között további hatékony megelőzési intézkedéseket dolgoznak ki, illetve törekednek azok meghozatalára egy olyan átfogó, ágazatközi megközelítés részeként, amely kiterjed valamennyi releváns szakpolitikára, köztük mindenekelőtt az oktatás, valamint a társadalmi befogadás és integráció területére, illetve valamennyi érdekelt félre, így a civil társadalmi szervezetekre, a helyi közösségekre és az ipari partnerekre.

A Bizottság támogatni fogja a tagállami erőfeszítéseket, mindenekelőtt az olyan projekteknek nyújtott pénzügyi támogatás révén, amelyek célja a radikalizálódás problémájának kezeléséhez szükséges eszközök kialakítása, valamint az olyan uniós kezdeményezések és hálózatok révén, mint például a radikalizálódással foglalkozó uniós információs hálózat.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság hangsúlyozza, hogy a terrorista bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése és büntetőeljárás alá vonása céljából a releváns információk hatékony és gyors cseréjére van szükség az Unióban a tagállamok illetékes hatóságai között. E tekintetben kulcsfontosságú az összes létező uniós eszköz, csatorna és ügynökség teljes körű igénybe vétele az információcseréhez, illetve az összes e területen elfogadott uniós jogszabály mihamarabbi végrehajtása.

A három intézmény megerősíti, hogy fel kell mérni az információcserére vonatkozó általános uniós keret működését, és az esetleges hiányosságokat kézzelfogható intézkedésekkel orvosolni kell, szem előtt tartva többek között a bel- és igazságügyi területen alkalmazott információcsere és információkezelés javítására – beleértve az interoperabilitást biztosító megoldásokat is – vonatkozó ütemtervet.

(1) HL C 177., 2016.5.18., 51. o.


A külső határokon a releváns adatbázisok lekérdezésével végzett ellenőrzések megerősítése ***I
PDF 246kWORD 44k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. február 16-i jogalkotási állásfoglalása az 562/2006/EK rendeletnek a külső határokon végzett ellenőrzések releváns adatbázisok felhasználásával való megerősítése tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2015)0670 – C8-0407/2015 – 2015/0307(COD))
P8_TA(2017)0047A8-0218/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0670),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikke (2) bekezdésének b) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0407/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2016. december 7-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0218/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. február 16-án került elfogadásra az (EU) 2016/399 rendeletnek a külső határokon a releváns adatbázisok lekérdezésével végzett ellenőrzések megerősítése tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/458 rendelettel.)


Az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejlemények és módosítások
PDF 429kWORD 70k
Az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról (2014/2248(INI))
P8_TA(2017)0048A8-0390/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel különösen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 1., 2., 3., 6., 9., 10., 14., 15., 16., 17., 48. és 50. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 119., 120–126., 127–133., 136–138., 139–144., 194. és 352. cikkére és az ezekhez csatolt jegyzőkönyvekre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Bizottság elnökének az Európai Tanács, az Európai Parlament, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeivel szoros együttműködésben készített 2015. június 22-i, „Az európai gazdasági és monetáris unió megvalósítása” című jelentésére (az „öt elnök jelentése”)(1),

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendelet tervezetéről szóló, 2013. november 19-i jogalkotási állásfoglalására(2), valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről szóló, 2013. november 19-i határozatára(3),

–  tekintettel a többéves pénzügyi keretre(4), valamint az intézményközi megállapodás 2013. december 2-én véglegesen elfogadott változatára(5),

–  tekintettel a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport 2016. decemberi végső jelentésére és ajánlásaira(6),

–  tekintettel a 2016. február 18–19-i Európai Tanácsnak az Egyesült Királyság Európai Unión belüli helyzetének új rendezéséről szóló következtetéseire, amelyek semmissé váltak, mivel az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy kilép az Unióból,

–  tekintettel az Egyesült Királyságban az uniós tagságról tartott, az Unióból való kilépés mellett döntő népszavazásra,

–  tekintettel a „Közvélemény-kutatás az Európai Unióban” című, 2015. őszi 84. sz. standard Eurobarométer-felmérésre, valamint az Európai Parlament „Európai polgárok 2016-ban: vélemények és elvárások, a terrorizmus és a radikalizálódás elleni küzdelem” című, 2016. júniusi speciális Eurobarométer-felmérésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának 2/13 sz. véleményére az Európai Unió emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez (a továbbiakban: az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE)) való csatlakozásáról szóló megállapodás tervezetéről(7),

–  tekintettel az Európai Parlament összetételének megállapításáról szóló, 2013. június 28-i európai tanácsi határozatra(8),

–  tekintettel az Európai Unió többszintű irányításának alkotmányos problémáiról szóló, 2013. december 12-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A 2014–2020. évi többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalások: megszerzett tapasztalatok és a továbbvezető út” című, 2014. április 15-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a 2014. évi európai parlamenti választásokról szóló 2012. november 22-i állásfoglalására(11), valamint a 2014. évi európai parlamenti választások megszervezésének javításáról szóló 2013. július 4-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az európai uniós intézmények székhelyének elhelyezéséről szóló, 2013. november 20-i állásfoglalására(13),

–   tekintettel az európai polgári kezdeményezésről szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az európai uniós választójog reformjáról szóló 2015. november 11-i állásfoglalására(15), valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosítására irányuló javaslatára,

–  tekintettel 2016. június 28-i állásfoglalására az egyesült királysági népszavazás eredményeképpen létrejött, az Unióból való kilépésről szóló döntésről(16),

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az euróövezet költségvetési kapacitásáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel az európai határ- és parti őrségről szóló, 2016. szeptember 14-i (EU) 2016/1624 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(20),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. szeptember 16-i véleményére(21) és a Régiók Bizottságának 2015. július 8-i véleményére(22),

–  tekintettel az olasz képviselőház, a francia nemzetgyűlés, a német Bundestag és a luxemburgi képviselőház elnökeinek „Nagyobb fokú európai integráció: A következő lépések” című, 2015. szeptember 14-én aláírt és jelenleg az EU számos nemzeti parlamentje által támogatott nyilatkozatára,

–   tekintettel a Régiók Bizottságának „Az uniós polgárság erősítése: Az uniós polgárok választójogainak támogatása” című, 2013. január 31-i véleményére(23),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0390/2016),

A.  mivel ezen állásfoglalás célja az, hogy olyan megoldásokat nyújtson, amelyeket a jelenleg a Szerződések által biztosított eszközök révén nem lehet megvalósítani, és amelyekre ezért kizárólag a Szerződések jövőbeli módosítása révén, az előfeltételek teljesülésekor nyílik lehetőség;

B.  mivel az uniós intézmények képtelenek megbirkózni a sokféle jelenlegi válsággal (az ún. polikrízissel), amellyel az Uniónak szembe kell néznie – ideértve azok pénzügyi, gazdasági, szociális és migrációs következményeit –, továbbá a populista pártok és a nacionalista mozgalmak előre törése azt eredményezte, hogy a lakosság egyre nagyobb része elégedetlen a jelenlegi Európai Unió működésével;

C.  mivel ezeket a jelentős kihívásokat a tagállamok egyenként nem, hanem kizárólag az Európai Unió közös válasza révén tudják kezelni;

D.  mivel a céljait valóban teljesíteni és megvalósítani képes Unió felé való elmozdulást akadályozza a kormányzás hiánya, ami azért jön létre, mert a Tanácson belül folyamatosan és rendszeresen próbálnak egyhangú döntést hozni (amely továbbra is az úgynevezett luxemburgi kompromisszumon alapul), továbbá akadályozza az, hogy nincsen egy hiteles egységes végrehajtó hatóság, amely teljes demokratikus legitimitással és hatáskörrel rendelkezne arra, hogy a szakpolitikák széles skáláján hatékony lépéseket tegyen; mivel a legutóbbi események – mint például a menekülthullámok nem megfelelő kezelése, a bankok lassú helyreállítása a pénzügyi válság kitörése után, valamint a külső és belső fenyegetést jelentő terrorizmusra való azonnali közös válaszadás hiánya – kellőképpen bizonyították, hogy az Unió képtelen a gyors és hatékony válaszadásra;

E.  mivel az EU nem tud eleget tenni az európai polgárok elvárásainak, hiszen a jelenlegi Szerződések nincsenek teljes mértékben kiaknázva és nem biztosítják e közös célok hatékony megvalósításához szükséges eszközöket, hatásköröket és döntéshozatali eljárásokat;

F.  mivel ez a probléma azzal együtt, hogy a tagállamoknak nincsen közös elképzelésük kontinensünk jövőjéről, az „euroszkepticizmus” soha nem látott szintjeit idézte elő, ami a nacionalizmushoz való visszatéréshez vezet és az Unió aláásásával, talán felbomlásával fenyeget;

G.  mivel az Unió megerősítése helyett az a rendszer, amelyben a tagállamok „à la carte” módszereket alkalmaznak, és amelyet tovább erősít a Lisszaboni Szerződés, növelte az Unió összetettségét és különösen hangsúlyossá tette az azon belüli különbségeket; mivel a Szerződések által kínált rugalmasság ellenére számos tagállamnak az elsődleges jogból való kívülmaradást engedélyezték, ami az együttműködés egymásba vágó köreinek és a csökkentett demokratikus ellenőrzés és elszámoltathatóság homályos rendszerét eredményezte;

H.  mivel a Szerződések a másodlagos jog szintjén az integráció rugalmas és differenciált formáit kínálják a megerősített és strukturált együttműködés eszközein keresztül, amelyeket csak korlátozott számú politika tekintetében szabad alkalmazni, ugyanakkor inkluzívak annak érdekében, hogy valamennyi tagállam részt vehessen; mivel a bevezetése után húsz évvel a megerősített együttműködés hatása továbbra is korlátozott; mivel megerősített együttműködést három alkalommal alkalmaztak, nevezetesen a nemzetközi párok válásaira alkalmazandó jogra vonatkozó közös szabályok, az egységes hatályú európai szabadalom, illetve a pénzügyi tranzakciós adó bevezetése tekintetében; mivel megerősített együttműködést a közös biztonsági és védelmi politikához hasonló politikák további integrálása felé tett első lépésként, és nem az „á la carte” megoldások megerősítéseként kell alkalmazni;

I.  mivel a kormányközi megoldásoknak meg kell őrizniük a közösségi módszert, amelyet nem áshatnak alá még olyan területeken sem, ahol nem minden tagország teljesíti a részvétel feltételeit;

J.  mivel azonban az euró az Unió valutája (EUSZ 3. cikk (4) bekezdés), az Egyesült Királyság eltérést kapott a csatlakozás vonatkozásában (15. sz. jegyzőkönyv), Dánia alkotmányos mentességet élvez (16. sz. jegyzőkönyv), Svédország már nem teljesíti az eurókonvergencia-kritériumokat, továbbá az Európai Tanácson belül nyíltan megvitatásra került annak a lehetősége, hogy Görögország elhagyja a közös valutát; mivel valamennyi tagállamnak kötelessége csatlakozni a valutához, amint megfelel az előírt kritériumoknak, de az euró létrehozása után nem határoztak meg a hozzá való csatlakozásra vonatkozó menetrendet a tagállamok számára;

K.  mivel Schengen, azaz a személyek szabad mozgása és a belső határellenőrzések ebből következő eltörlése – amelyek hivatalosan mind a Szerződések részét képezik – tekintetében az Egyesült Királyság és Írország „kívülmaradási” jogot kapott; mivel további négy tagállam ebben szintén nem vesz részt, de kötelesek részt venni, míg az Európai Unión kívül három országnak részvételi lehetőséget („opt-in”) adtak; mivel ez a megosztottság nemcsak a néhány fennmaradó belső határ teljes eltörlését, hanem egy valódi belső piac és a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés teljesen integrált területének létrehozását is megnehezíti; emlékeztet arra, hogy a schengeni térségbe való integrálódásnak továbbra is valamennyi tagállam céljának kell lennie;

L.  mivel az egyes tagállamoknak biztosított kívülmaradási lehetőségek (opt-out) veszélyeztetik az uniós jog egységes alkalmazását, rendkívül összetett helyzetet eredményeznek a kormányzás tekintetében, veszélyeztetik az Unió kohézióját és aláássák a polgárok közötti szolidaritást;

M.  mivel a Lisszaboni Szerződés óta, felgyorsítva a pénzügyi és a migrációs válság által, az Európai Tanács tovább növelte a szerepét, hogy ellássa a napi irányítási feladatokat is az EU keretén kívüli kormányközi eszközök elfogadása révén, annak ellenére, hogy a feladata nem jogalkotási funkció ellátása, hanem az, hogy megadja az Uniónak a fejlődéséhez szükséges ösztönzést, és meghatározza annak általános politikai irányait és prioritásait (EUSZ 15. cikk (1) bekezdés);

N.  mivel az egyhangúságra való támaszkodás az Európai Tanácson belül, valamint az, hogy ezt nem képes elérni, az EU keretén kívüli kormányközi eszközök elfogadásához vezetett, mint amilyen például az Európai Stabilitási Mechanizmus, a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (Szerződés a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról vagy a „költségvetési paktum”); mivel ugyanez vonatkozik a Törökországgal a szíriai menekültválságról kötött megállapodásra;

O.  mivel bár a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 16. cikke előírja, hogy a hatálybalépés időpontjától számított öt éven belül (2018. január 1. előtt) meg kell hozni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a költségvetési paktumot beépítsék az Unió jogi keretébe, és bár az Egységes Szanálási Alapba fizetendő hozzájárulásoknak az alapba való átutalásáról és közös felhasználásúvá tételéről szóló megállapodás is hasonló rendelkezéseket tartalmaz, egyértelmű, hogy az euróövezet ellenálló képességének – többek között a bankuniónak – a megvalósítása nem érhető el a pénzügyi politika további elmélyítésére irányuló lépések, illetve egy megbízhatóbb, hatékonyabb és demokratikusabb kormányzás létrehozása nélkül;

P.  mivel ehhez az új irányítási rendszerhez arra van szükség, hogy a Bizottság olyan valódi kormánnyá váljon, amely a Parlamentnek tartozik elszámolással, képes kidolgozni és végrehajtani azokat a közös költségvetési és makrogazdasági politikákat, amelyekre az euróövezetnek szüksége van, és rendelkeznie kell a rá váró feladatokkal arányos kincstárral és költségvetéssel; mivel ez a meglévő elsődleges jog szerinti intézkedések mellett megköveteli a Lisszaboni Szerződés reformját is;

Q.  mivel a pénzügyi források szükséges reformja és korszerűsítése esetében ugyanez a helyzet az egész Európai Unióban; mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás csak hosszú és nehéz tárgyalásokat követően jött létre, egy olyan magas szintű csoport létrehozására irányuló határozattal együtt, amelynek feladata Unió „saját forrásokból” származó bevételei rendszerének felülvizsgálata, és amelynek 2016-ban kell jelentést tennie; mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keret jelentősen korlátozza az Unió pénzügyi és politikai autonómiáját, hiszen a bevételek többnyire a tagállamok nemzeti hozzájárulásaiból származnak, és a költségek jelentős részét már ugyanezeknek a tagállamoknak való visszatérítés formájában elkülönítették; mivel a GNP/GNI-alapú nemzeti hozzájárulások messze a legnagyobb bevételi forrássá váltak;

R.  mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keret nominálisan alsóbbrendű az előző többéves pénzügyi kerethez képest, ugyanakkor a körülmények nagyszabású költségvetési erőfeszítéseket igényelnek a menekültek támogatása és a gazdasági növekedés, a társadalmi kohézió és a pénzügyi stabilitás ösztönzése érdekében;

S.  mivel az adópolitikával kapcsolatos, egyhangú döntéshozatalra vonatkozó követelmény akadályozza az Európai Unión belüli adóparadicsomok és a tagállamok káros adópolitikái elleni küzdelmet; mivel számos ilyen gyakorlat torzítja a belső piac működését, veszélyezteti a tagállamok bevételeit, és végső soron a polgárokra és a kkv-kra hárítja a terheket;

T.  mivel az Európai Unió a jogállamiság elvén nyugvó alkotmányos rendszer; mivel a Szerződéseket módosítani kell oly módon, hogy az Európai Unió Bíróságának hatásköre legyen az uniós jog valamennyi szempontja vonatkozásában, a hatalmi ágak szétválasztásának elvével összhangban;

U.  mivel az Unió többek között az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel az ezen elvek tagállamok általi megsértésének értékelésére és szankcionálására szolgáló, meglévő uniós eszközök elégtelennek bizonyultak; mivel a tagállamok uniós jogot sértő egyes jogi aktusaival vagy fellépéseivel szemben indított kötelezettségszegési eljárások nem megfelelőek az EU alapvető értékei szisztematikus megsértéseinek kezelésére; mivel az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a Tanácsnak tagjai négyötödös többségével kell döntést hoznia az alapvető értékek súlyos megsértésének egyértelmű kockázatát illetően, továbbá az EUSZ 7. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Tanácsnak egyhangúlag kell döntést hoznia, amennyiben súlyos és tartós jogsértést állapít meg; mivel ennek eredményeképpen sem az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti megelőző intézkedéset, sem a 7. cikk (2) és (3) cikke szerinti szankcionáló mechanizmusokat nem léptették életbe;

V.  mivel úgy tűnik, hogy az EU jobban képes az alapvető jogokkal, a jogállamisággal és a korrupcióval kapcsolatos politikákat befolyásolni, amikor az országok még az Unió tagjelöltjei; mivel a jogállamiság-mechanizmust valamennyi tagállam tekintetében azonos szigorral kell alkalmazni;

W.  mivel felülvizsgálatra van szükség az Unió működésének kiegyensúlyozása és alapvető korszerűsítése érdekében, a kevesebb bürokratikus szabályozás és a hatékonyabb, a polgárok igényeihez közelebb álló politikák kidolgozása céljából; mivel az Uniónak szüksége van a megfelelő hatáskörökre ahhoz, hogy előrelépést érjen el az olyan kitűzött céljai tekintetében, mint az egységes piac kiteljesítése – beleértve energiauniót –, a társadalmi kohézió és a teljes foglalkoztatás megcélzása, a migráció és a menekültügy tisztességes és közös kezelése, valamint a belső és külső biztonságpolitika;

X.  mivel a civil társadalmi szervezetekkel való szisztematikus párbeszéd kialakítása és a szociális párbeszéd megerősítése – minden szinten, az EUMSZ 11. cikkében meghatározott elv alapján –, kulcsfontosságú az euroszkepticizmus leküzdéséhez és európai szolidaritáson alapuló dimenziója fontosságának megerősítéséhez, a társadalmi kohézióhoz, valamint a képviseleti demokrácia kiegészítéseként működő inkluzív demokráciához;

Y.  mivel az elmúlt évtizedben Európában a biztonsági helyzet jelentősen romlott, különösen az EU szomszédságában: már egyetlen tagállam sem képes saját belső és külső biztonságát egyedül garantálni;

Z.  mivel az európai védelmi képességek csökkenése korlátozta Európa azon képességét, hogy stabilitást teremtsen a közvetlen határain túl; mivel ez azzal jár, hogy amerikai szövetségeseink vonakodnak a közbeavatkozástól, amennyiben Európa nem áll készen arra, hogy méltányos részt vállaljon a felelősségből; mivel az uniós védelmi politikát meg kell erősíteni és átfogó EU–NATO partnerséget kell kialakítani, ugyanakkor lehetővé kell tenni az Unió számára, hogy autonóm módon léphessen fel a külföldi műveletek során, amelyeknek fő célja a szomszédos országok stabilizálása; mivel ez azt jelenti, hogy intenzívebb együttműködésre van szükség a tagállamok között, továbbá egyes védelmi képességeiknek az Európai Védelmi Közösségbe való beépítésére, és mindkettőnek összhangban kell lennie az új európai biztonsági stratégiával;

AA.  mivel a Lisszaboni Szerződésben az uniós kormányzás egyszerűsítése céljából előírt áthidaló klauzula egyikét sem vezették be, és valószínűtlen, hogy a jelenlegi körülmények között bevezetnék; mivel épp ellenkezőleg, az Európai Tanács 2009. június 18–19-i ülésének a bizottsági tagok Lisszaboni Szerződésben előirányzottak szerinti csökkentéséről szóló határozata következtében azonnal a kiengedési klauzulát alkalmazták;

AB.  mivel a 2014-es európai parlamenti választások első ízben vezettek közvetlenül a Bizottság elnökjelöltjének kinevezéséhez; mivel azonban a polgárok sajnálatos módon nem tudtak közvetlenül szavazni a jelöltekre; mivel az európai választások nemzetek feletti jellegét tovább kell erősíteni olyan egyértelmű jogalap bevezetésével, amely biztosítja ennek az új rendszernek a megőrzését és fejlesztését; mivel ezenkívül a polgárok számára továbbra is szinte értelmezhetetlen az Európai Bizottság elnökei és az Európai Tanács közötti kapcsolat;

AC.  mivel az Egyesült Királyságnak az Európai Unió elhagyása mellett döntő népszavazása drámai mértékben növelte az Unió reformjának sürgősségét; mivel az Egyesült Királyság kilépéséről szóló megállapodásokat meghatározó tárgyalások során figyelembe kell venni az Egyesült Királyság Unióval való jövőbeli kapcsolatainak keretét is; mivel erről a megállapodásról az EUMSZ 218. cikkének (3) bekezdésével összhangban kell tárgyalásokat folytatni, és azt az Unió nevében a Tanácsnak kell megkötnie, minősített többségű szavazást és az Európai Parlament egyetértését követően; mivel ezért a Parlamentet teljes mértékben be kell vonni a tárgyalási folyamat egészébe;

AD.  mivel az Egyesült Királyság kilépése lehetőséget teremtene az Unió összetettségének csökkentésére, valamint annak tisztázására, hogy mit jelent valójában az uniós tagság; mivel a jövőben egyértelmű keretre van szükség az Európai Uniónak a szomszédságában elhelyezkedő, tagsággal nem rendelkező országokkal (Egyesült Királyság, Norvégia, Svájc, Törökország, Ukrajna stb.) folytatott kapcsolatai vonatkozásában; mivel az Unió alapító atyái már terveztek egyfajta „társult tag” státuszt;

AE.  mivel e fontos eljárás tekintetében a Szerződések hat pontosan meghatározott jogosultsággal ruházzák fel az Európai Parlamentet, nevezetesen: jogában áll, hogy a Szerződések módosítására irányuló javaslatot nyújtson be (EUSZ 48. cikk (2) bekezdés), jogában áll, hogy konzultációt folytasson az Európai Tanáccsal a Szerződések módosításáról (EUSZ 48. cikk (3) bekezdés, első albekezdés), jogában áll, hogy az Európai Tanács akarata ellenére ragaszkodjon konvent összehívásához (EUSZ 48. cikk (3) bekezdés, második albekezdés), jogában áll, hogy konzultációt folytathasson az Európai Tanácsnak az EUSZ harmadik részében foglalt rendelkezések részben vagy egészben történő módosítására irányuló határozatáról (EUSZ 48. cikk (6) bekezdés, második albekezdés), jogában áll, hogy a következő választások előtt kezdeményezze az európai parlamenti képviselői helyek újraelosztását (EUSZ 14. cikk (2) bekezdés),. valamint jogában áll, hogy egységes választási eljárást javasoljon (EUMSZ 223. cikk (1) bekezdés);

AF.  mivel meg kell őrizni az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) és a Régiók Bizottsága (RB) által a civil társadalmi szervezetek, illetve regionális és helyi szereplők intézményi képviselőjeként betöltött szerepet, tekintettel arra, hogy véleményeik hozzájárulnak a politikaformáló és jogalkotási folyamatok demokratikus legitimitásának növeléséhez;

AG.  mivel az Unió regionális és helyi kormányzatainak többsége a Régiók Bizottságán keresztül következetesen kifejezte a hatékony irányítással rendelkező, integráltabb Uniót támogató véleményét;

1.  úgy véli, hogy az eseti és részmegoldást eredményező határozatok révén történő válságkezelés ideje lejárt, mivel az csupán gyakran elégtelen vagy megkésett intézkedésekhez vezet; meggyőződése, hogy elérkezett az idő annak elmélyült megfontolására, hogy miként lehetne az Európai Unió irányítási hiányosságait a Lisszaboni Szerződés mélyreható felülvizsgálatának végrehajtása révén kezelni; úgy véli, hogy rövid és hosszú távú megoldások érhetők el azzal, ha időközben teljes mértékben kiaknázzák a meglévő Szerződésekben rejlő lehetőségeket;

2.  megjegyzi, hogy az Unió reformjának az Unió modernizálása irányába kell mutatnia azáltal, hogy új eszközöket, új, hatékony európai képességeket hoz létre és demokratikusabbá teszi a döntéshozatali eljárásokat, a fokozott kormányköziség révén való renacionalizáció helyett;

3.  hangsúlyozza, hogy a közelmúltbeli Eurobarométer-felmérés azt mutatja, hogy a széles körben elterjedt tévhittel ellentétben az uniós polgárok még mindig teljes mértékben tisztában vannak a valódi – különösen a biztonság, a védelem és a migráció területén megvalósítandó – európai megoldások(24) fontosságával, és támogatják azokat;

4.  mély aggodalommal veszi tudomásul a tagállamok azon alcsoportjainak elszaporodását, amelyek az átláthatóság hiánya révén aláássák az Unió egységét és csökkentik a polgárok bizalmát; úgy véli, hogy az EU-27 az Unió jövőjéről folytatott vita megfelelő formációja; hangsúlyozza, hogy kontraproduktív lenne a vitát különböző formátumokra vagy tagállamok csoportjaira bontani;

5.  hangsúlyozza, hogy a Szerződések reformjának átfogó, demokratikus reformját az EU jövőjének megfontolása, illetve az európai polgárok jövőképéről való megállapodása útján kell megvalósítani, amely egy olyan egyezményhez vezet, amely a nemzeti parlamentek, valamennyi tagállam kormánya, a Bizottság, az Európai Parlament, valamint az EU Régiók Bizottságához és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz hasonló tanácsadó szervei képviselőiből álló összetétele révén biztosítja a befogadást, továbbá megfelelő platformot biztosít az ilyen jellegű átgondoláshoz és az európai polgárokkal és a civil társadalommal való párbeszédhez;

Az „à la carte” Európa megszüntetése

6.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy amikor az Európai Tanács úgy határoz, hogy kormányközi módszereket alkalmaz és megkerüli a Szerződésekben meghatározott „közösségi vagy unós módszert”, ez minden egyes alkalommal nem csak kevésbé hatékony politikai döntéshozatalhoz vezet, de az átláthatóság, illetve a demokratikus elszámoltathatóság és ellenőrzés növekvő hiányához is hozzájárul; úgy véli, hogy a külön út csak átmeneti lépésként fogadható el a hatékonyabb és jobban integrált uniós politikai döntéshozatal felé vezető úton;

7.  úgy véli, hogy az „uniós módszer” a jogalkotás egyetlen olyan demokratikus módszere, amely biztosítja, hogy valamennyi érdeket – különösen a közös európai érdeket – figyelembe vegyék; „uniós módszer” alatt azt a jogalkotási eljárást érti, amely során a Bizottság végrehajtó hatalmi hatáskörében kezdeményezi a jogszabályokat, a polgárokat képviselő Parlament és a tagállamokat képviselő Tanács együttdöntés útján, többségi szavazással – míg a Tanácsban az egyhangú döntésre vonatkozó kötelezettség abszolút kivételt képez – határoz, és a Bíróság látja el a felügyeletet, illetve biztosítja a végső bírósági ellenőrzést; kitart amellett, hogy még sürgős esetekben is tartsák tiszteletben az „uniós módszert”;

8.  úgy véli, hogy ilyen körülmények között rendkívül fontos az „Európa népei közötti mind szorosabb egység” (EUSZ 1. cikk) missziójának megerősítése a szétesésre való bármely törekvés csökkentése, valamint annak érdekében, hogy ismételten egyértelműsítsék az EU erkölcsi, politikai és történelmi célját, illetve alkotmányos jellegét;

9.  javasolja, hogy a megerősített és strukturált együttműködés kialakítására vonatkozó követelményeket tegyék kevésbé korlátozóvá, többek között a résztvevő tagállamok minimális számának csökkentése révén;

10.  javasolja, hogy a Szerződések következő felülvizsgálatakor a részvételi (opt-in) és kívülmaradási lehetőségek (opt-out), illetve az egyes tagállamoknak biztosított kivételek gyakorlatának az uniós elsődleges jog szintjén való megszüntetése – de legalábbis drasztikus csökkentése – révén ésszerűsítsék a jelenlegi rendezetlen differenciálást;

11.  javasolja egy partnerség meghatározását és kialakítását, annak érdekében, hogy létrehozzák az államok egy olyan partneri csoportját az EU körül, amely nem tud vagy nem akar csatlakozni az Unióhoz, ugyanakkor szoros kapcsolatot kíván fenntartani az EU-val; úgy véli, hogy ehhez a kapcsolathoz kötelezettségeknek kell társulnia a megfelelő jogokkal együtt, mint amilyen például a pénzügyi hozzájárulás és – ami még fontosabb – az Unió alapvető értékeinek és jogállamiságának tiszteletben tartása;

12.  úgy véli, hogy meg kell őrizni az egyetlen intézményi keretet az Unió közös célkitűzéseinek megvalósítása, illetve az egyenlőség elvének valamennyi polgár és tagállam számára való biztosítása érdekében;

Az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból

13.  megjegyzi, hogy a partnerség ezen új formája lehetne az egyik lehetséges megoldás, amellyel tiszteletben tartanák az Egyesült Királyság polgárai többségének az EU elhagyására irányuló akaratát; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság – mint a nagyobb tagállamok egyike és a legnagyobb euróövezeten kívüli tagállam – kilépése befolyásolja az Unió erejét és intézményi egyensúlyát;

14.  megerősíti, hogy az Unió alkotmányos elemei – különösen az egységes piac integritása, valamint az a tény, hogy nem az választható el az Unió négy alapvető szabadságától (a tőke, a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabad mozgása) – alapvető fontossággal bírnak, az Unió oszthatatlan pilléreit képezik az Európai Bíróság által garantált jogállamisághoz hasonlóan; megerősíti, hogy ezt az alkotmányos egységet az Egyesült Királyság Unióból való kilépéséről szóló tárgyalások során nem lehet megbontani;

15.  kéri, hogy az Európai Bankhatóság és az Európai Gyógyszerügynökség székhelyét – jelenleg mindkettő Londonban van – helyezzék át egy másik tagállamba, mivel az Egyesült Királyság polgárai úgy döntöttek, hogy kilépnek az EU-ból;

Új gazdaságirányítás a gazdasági növekedés, a társadalmi kohézió és a pénzügyi stabilitást érdekében

16.  mélységes aggodalommal tölti el a gazdasági és társadalmi különbségek növekedése, a gazdasági reformok és a pénzügyi stabilitás hiánya a gazdasági és monetáris unióban (GMU), valamint a gazdasági versenyképesség csökkenése számos tagállamban, ami különösen a közös pénzügyi és gazdasági politika hiányából ered; ezért úgy véli, hogy a közös pénzügyi és gazdasági politikának az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörei közé kell tartoznia;

17.  úgy véli, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum és a kötelezettségek át nem vállalásáról szóló záradék (EUMSZ 125. cikk) jelenlegi formájukban sajnálatos módon nem érik el a tervezett célokat; úgy véli, hogy az EU-nak el kell utasítania a protekcionista nemzeti politikához való visszatérést, és a jövőben továbbra is nyitott gazdaságnak kell maradnia; figyelmeztet arra, hogy ezt a szociális modell leépítésével nem lehet megvalósítani;

18.  megjegyzi továbbá, hogy a jelenlegi rendszer nem biztosítja kellőképpen az országspecifikus ajánlásokkal kapcsolatos nemzeti felelősségvállalást; érdeklődik e tekintetben a tanácsadó Európai Költségvetési Tanács által kínált lehetőségek, valamint arra irányuló jövőbeli küldetése iránt, hogy a Bizottságnak olyan költségvetési irányvonalat javasoljon, amely a teljes euróövezet számára megfelelő lenne;

19.  tisztában van azzal, hogy felül kell vizsgálni az EU által a közelmúltban hozott számos válságkezelési intézkedés hatékonyságát, és hogy bizonyos döntéshozatali eljárásokat az EU elsődleges jogának részévé kell tenni, továbbá hogy meg kell erősíteni a pénzügyi ágazat új szabályozási keretének jogalapját; egyetért az öt elnök jelentésében foglalt azon megállapítással, hogy a „nyitott koordinációs módszer”, mint az európai gazdasági stratégia alapja, nem működőképes;

20.  javasolja ezért a Stabilitási és Növekedési Paktum kiegészítéseként egy „konvergenciakódex”, mint a rendes jogalkotási eljárásból fakadó jogi aktus elfogadását, amelyben konvergáló célokat határoznak meg (adózás, munkaerőpiac, beruházások, termelékenység, társadalmi kohézió, állami adminisztratív kapacitások és a helyes kormányzás kapacitásai); kitart amellett, hogy a gazdaságirányítási kereten belül a konvergenciakódexnek való megfelelés az euróövezet közös fiskális rendszerében való teljes körű részvétel előfeltétele kell legyen, és megköveteli minden tagállamtól, hogy javaslatokat terjesszen elő a konvergeciakódexben foglalt feltételek teljesítésének módozatairól; hangsúlyozza, hogy az euróövezet költségvetési lehetőségeiről szóló állásfoglalásában meghatározza a normákat és a pénzügyi ösztönzőket;

21.  úgy véli, hogy erős szociális dimenzióra van szükség egy átfogó gazdasági és monetáris unió érdekében, továbbá hogy az EUMSZ 9. cikke jelenlegi formájában nem elégséges a szociális jogok és a gazdasági szabadságok közötti megfelelő egyensúly garantálásához; kéri ezért, hogy ezeket a jogokat emeljék azonos rangra, és biztosítsák a szociális partnerek közötti párbeszédet;

22.  kéri, hogy integrálják az uniós jogi keretbe a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződést (a „költségvetési paktumotˮ), illetve hogy végrehajtásuk átfogó értékelését követően tegyék az uniós jog részévé az európai stabilitási mechanizmust és az egységes szanálási alapot, és hogy az Európai Parlamentet bízzák meg az ezen eszközök feletti demokratikus felügyelettel annak biztosítása érdekében, hogy az ellenőrzés és az elszámoltatás a hozzájáruló felek felelőssége legyen; felhív továbbá a költségvetési paktum 13. cikkében említett parlamentközi konferencia ötletének pontosabb kidolgozására annak érdekében, hogy szükség esetén elmélyült és időben történő párbeszéd jöhessen létre az EP és a nemzeti parlamentek között;

23.  azon a véleményen van, hogy a pénzügyi stabilitás növelése, a határokon átnyúló aszimmetrikus és szimmetrikus sokkhatások enyhítése, a recesszió hatásának mérséklése és megfelelő beruházási szint biztosítása érdekében az euróövezetnek valódi saját forrásokon alapuló és hitelfelvételre képes uniós pénzügyminisztériummal kísért közös fiskális rendszerre van szüksége; rámutat, hogy ennek a pénzügyminisztériumnak a Bizottságon belül kell helyt adni, és afelett a Parlamentnek és a Tanácsnak demokratikus ellenőrzést kell gyakorolnia, és annak elszámoltathatónak kell lennie;

24.  rámutat, hogy mivel a gazdasági és monetáris unió működéséhez elengedhetetlen az előírásoknak történő megfelelés, a Bizottság és/vagy az eurócsoport által jelenleg biztosítottaknál erősebb kormányzati irányításra, illetve az Európai Parlament bevonása révén teljes körű demokratikus ellenőrzésre van szükség a GMU összes vetületét illetően; úgy véli, hogy a felelősségvállalás javítása érdekében ezzel párhuzamosan az elszámoltathatóságot a döntéshozatal vagy a döntésvégrehajtás szintjén kell biztosítani, ahol a nemzeti parlamentek vizsgálják a nemzeti kormányokat és az Európai Parlament vizsgálja az európai vezetőket;

25.  kéri ezért, hogy a végrehajtó hatóság a Bizottság, és azon belül az EU pénzügyminisztere legyen, és ezért ruházzák fel a Bizottságot a makrogazdasági, költségvetési és monetáris eszközöket ötvöző, euróövezeti költségvetéssel alátámasztott közös uniós gazdaságpolitika kidolgozásának és megvalósításának feladatával; úgy véli, hogy a pénzügyminiszternek kell felelősséggel tartoznia az európai stabilitási mechanizmusért és más, kölcsönös kockázatkezelési eszközökért, köztük a költségvetési kapacitásért, és hogy – különösen a pénzügyi ágazatban működő – nemzetközi szervezetek felé a pénzügyminiszternek kellene képviselnie az euróövezetet;

26.  úgy ítéli meg, hogy a pénzügyminisztert olyan hatáskörrel kell felruházni, hogy képes legyen beavatkozni a konvergenciakódex betartását illetően, és hogy használni tudja a fent leírt fiskális ösztönzőket;

27.  úgy véli, hogy a Központi Bankok Európai Rendszere feladatainak sérelme nélkül az európai stabilitási eszközt végső menedékes hitelezői jogállással kell felruházni az Európai Központi Bank közvetlen felügyelete vagy irányítása alatt álló pénzintézetek tekintetében; úgy véli továbbá, hogy az Európai Központi Bankot – függetlenségének fenntartása mellett – teljes szövetségi központi banki hatáskörrel kell felruházni;

28.  felhív végezetül a bankunió és a tőkepiaci unió lehető leghamarabbi, gyorsított menetrendet követő, ám fokozatos megvalósítására;

29.  úgy véli, hogy egyes adózási gyakorlatok esetén meg kell szüntetni a névtelenséget annak érdekében, hogy az EU biztosítani tudja a belső piac igazságos és zökkenőmentes működését, és hogy a tagállamok káros adópolitikáinak elejét lehessen venni; kéri, hogy az adócsalás, az adókikerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelmet tegyék az Európai Unió egyik alapvető célkitűzésévé;

Új kihívások

30.  tudatában van, hogy geopolitikai, gazdasági és környezeti szempontból szükség van egy tényleges európai energiaunió létrehozására; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás az egyik legfontosabb globális kihívás az EU számára; hangsúlyozza, hogy a Párizsi Megállapodást teljes körűen ratifikálni kell és végre kell hajtani, és hogy a kötelező jellegű uniós éghajlati célkitűzéseket és fellépéseket ehhez kell igazítani, továbbá hogy azt a korlátozást, hogy az uniós politika nem érintheti a tagállamok azon jogát, hogy meghatározzák az energiaforrásaik kiaknázására vonatkozó feltételeket, a különböző energiaforrások közötti választási lehetőséget és az energiaellátás általános szerkezetét (az EUMSZ 194. cikkének (2) bekezdése), módosítani kell annak biztosítása érdekében, hogy a környezetbarát és megújuló energiára vonatkozó közös politikát sikeresen meg lehessen valósítani;

31.  hangsúlyozza, hogy az új és megújuló energiaforrások fejlesztését az Unió és a tagállamok kiemelt célkitűzéseként bele kellene venni a Szerződésekbe;

32.  megjegyzi, hogy a Szerződések értelmében széles körű lehetőség kínálkozik egy humánus, jól működő migrációkezelési és menekültügyi rendszer, többek között az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozására, és örömmel üdvözli az e téren elért eredményeket; úgy véli azonban, hogy a Szerződések, és különösen az EUMSZ 79. cikkének (5) bekezdése túlságosan korlátozó jellegű a migráció egyéb szempontjainak vonatkozásában, és különösen egy a legális migrációt célzó valódi európai rendszer létrehozását illetően; rámutat, hogy a jövőbeli uniós migrációs rendszernek szinergiában kell lennie a külső segélyekkel és a külpolitikával, továbbá egységesítenie kell a menekültstátusz odaítélésére és a munkaerőpiachoz való hozzáférésre vonatkozó nemzeti kritériumokat; ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentnek demokratikus ellenőrzést kell gyakorolnia a határellenőrzés, a harmadik országokkal kötött megállapodások – köztük a visszafogadási és visszatérési kérdésekben folytatott együttműködés –, valamint a menekültügyi és migrációs politika végrehajtása felett, és hogy a nemzetbiztonsági megfontolások nem szolgálhatnak ürügyül az uniós fellépés elmaradására;

33.  a terrorista fenyegetettség fokozódására való tekintettel úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre és a nemzetközi szervezett bűnözéssel szembeni fellépésre szolgáló uniós kapacitásokat bővíteni kell; hangsúlyozza, hogy az illetékes hatóságok tagállamok közötti együttműködésének erősítésén túlmenően az Europolnak és az Eurojustnak érdemi kompetenciákkal és kapacitással kellene rendelkeznie a nyomozásokat és a vádemelést illetően, esetleg oly módon, hogy átalakulnak egy megfelelő parlamenti felügyelet alatt működő európai nyomozó- és terrorelhárító hivatallá;

34.  úgy véli, hogy az Európában elkövetett terrorista cselekmények bizonyítják, hogy a biztonságot jobban lehetne garantálni, ha az nem a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozna; javasolja ezért, hogy egy az igazságszolgáltatási hatóságok felügyelete alatt működő európai nyomozási és hírszerzési iroda Europolon belüli felállítása céljából ezt a területet vonják megosztott irányítás alá; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 73. cikkéből következően a tagállamokat ennek megtörténtéig sem akadályozza semmi abban, hogy szerveik között ilyen jellegű együttműködést teremtsenek;

A külpolitika megerősítése

35.  amint azt „Az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javítása” című, 2017. február 16-i állásfoglalásában kifejtette, sajnálja, hogy az EU nem fejlesztette ki jobban a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) kialakítására és végrehajtására vonatkozó kapacitását; megjegyzi, hogy a közös biztonság- és védelempolitika kialakítására irányuló erőfeszítései nem bizonyultak különösen sikeresnek, elsősorban a költségek és a feladatok megosztását illetően;

36.  rámutat, hogy csak a közös kül- és biztonságpolitika erősítésével adhat az EU hiteles választ az újabb és újabb biztonsági fenyegetésekre és kihívásokra, továbbá csak így léphet fel a terrorizmus ellen, és teremhet békét, stabilitást és rendet a szomszédságában;

37.  azon a véleményen van, hogy – párhuzamosan azzal, hogy egyebek mellett a minősített többséggel való szavazás használatát illetően további előrelépéseket lehetne elérni a Lisszaboni Szerződés kapcsán – az alelnököt/főképviselőt uniós külügyminiszternek kellene kinevezni, és segíteni kellene abban, hogy az Európai Unió legfőbb külső képviselője legyen a nemzetközi fórumokon, többek között az ENSZ szintjén; úgy véli, hogy fel kell hatalmazni a külügyminisztert arra, hogy politikai helyetteseket nevezhessen ki; javasolja a jelenlegi Európai Külügyi Szolgálat működésének felülvizsgálatát, ideértve azt is, hogy elegendő költségvetési forrást biztosítsanak számára;

38.  hangsúlyozza, hogy az Unió területének védelme érdekében mihamarabb létre kell hozni az európai védelmi uniót, amely a NATO-val stratégiai partnerségben lehetővé tenné, hogy az Unió autonóm módon léphessen fel a külföldi műveletek során, amelyeknek fő célja a szomszédos országok stabilizálása, valamint az, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveivel összhangban az EU erősíteni tudja a saját maga védelmében játszott szerepét; felhívja a figyelmet a 2016. szeptemberi francia–német kezdeményezésre, valamint a 2016. augusztusi olasz kezdeményezésre, amelyek értékes módon járultak hozzá a kérdéshez; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentet teljes körűen be kell vonni az európai védelmi unió létrehozásának összes fázisába, és hogy külföldi műveletek esetén egyetértési jogkört kell biztosítani számára; jelentőségére tekintettel a Szerződésekben kifejezetten meg kell említeni egy európai védelmi unió létrehozásának lehetőségét; az Európai Külügyi Szolgálaton túlmenően a közös biztonság- és védelempolitika belső vonatkozásaiért felelős Védelmi Főigazgatóságot (DG Defence) kellene létrehozni;

39.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a közös kül- és biztonságpolitikára elkülönített forrásokat annak biztosítása érdekében, hogy a közös biztonság- és védelempolitika vagy az európai védelmi unió keretében végrehajtott katonai műveletek költségét igazságosabban lehessen megosztani;

40.  javasolja, hogy a közös biztonság- és védelempolitika támogatására hozzanak létre egy európai hírszerzési hivatalt;

Az alapvető jogok védelme

41.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EUSZ 2. cikkében foglaltak értelmében a Bizottság a Szerződések és az Unió értékeinek őre; úgy véli, hogy mivel számos tagállamban vélhetően tovább folyik az uniós értékek megsértése, az EUSZ 7. cikke szerinti jelenlegi eljárás hiányos és nehézkes;

42.  hangsúlyozza, hogy az EU alapvető értékeinek tiszteletben tartása és védelme az Európai Unió – mint a tagállamokat összekötő értékeken alapuló közösség – sarokkövét képezi;

43.  javasolja az EUMSZ 258. cikkének módosítását annak érdekében, hogy a Bizottság számára kifejezetten lehetővé váljon „rendszerszintű” jogsértési eljárást indítani azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek megszegik az alapvető értékeket; „rendszerszintű” jogsértési eljárás alatt az egyes jogsértő fellépések olyan csoportjának szankcionálását érti, amely az EUSZ 2. cikkének egy tagállam általi súlyos és ismétlődő megsértésére utal;

44.  javasolja, hogy az EUMSZ 258. és 259. cikkének módosításával tegyék lehetővé, hogy egy intézkedés által közvetlenül és személyükben érintett természetes és jogi személyek keresetet nyújthassanak be az Európai Bírósághoz az Alapjogi Charta uniós intézmények vagy tagállamok általi megsértése miatt;

45.  javasolja az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének eltörlését, és a Chartának az Unió jogi kódexévé való átalakítását;

46.  úgy véli továbbá, hogy a polgárokat további eszközökkel kell felruházni az uniós szintű részvételi demokrácia kiteljesítése érdekében; javasolja ezért annak megfontolását, hogy a Szerződésekbe rendelkezést vezessenek be arról, hogy uniós szintű népszavazást kelljen tartani az uniós fellépések és politikák kapcsán;

Több demokráciát, átláthatóságot és elszámoltathatóságot

47.  javasolja, hogy az „uniós módszer” megerősítése, az átláthatóság növelése, valamint az uniós szintű fellépések hatékonyságának és eredményességének növelése érdekében a Bizottság legyen a legfőbb végrehajtó hatóság vagy kormány az Unióban;

48.  ismételten kéri, hogy a megújult Bizottság méretét csökkentsék jelentősen, és hogy csak két alelnököt nevezzenek ki, egy pénzügyminisztert és egy külügyminisztert; javasolja, hogy ugyanígy csökkentsék a Számvevőszék létszámát;

49.  üdvözli azt a sikeres új eljárást, melynek keretében az európai politikai pártok kampányolnak az európai kormány elnöki posztjára kinevezendő jelöltért, akit az Európai Parlament a Tanács javaslata alapján választ meg, ám úgy véli, hogy lehetővé kellene tenni, hogy ezek a jelöltek a következő választások során valamennyi tagállamban hivatalos jelöltként indulhassanak;

50.  hangsúlyozza, hogy ha a polgárokat bevonják a lakóhelyük szerinti tagállam politikai folyamataiba, az hozzájárul az európai demokrácia megteremtéséhez, és kéri, hogy az EUMSZ 22. cikkében foglaltak értelmében nem állampolgárságuk szerinti tagállamban tartózkodó polgárok választójogát terjesszék ki az összes hátralévő választásra;

51.  támogatja a 2013. június 28-i európai tanácsi határozatot, amelynek értelmében olyan rendszert kell létrehozni, amely lehetővé teszi, hogy minden európai parlamenti választás előtt objektív, igazságos, időtálló és átlátható módon, a csökkenő arányosság elvét tiszteletben tartva és figyelembe véve a tagállamok számában és azok demográfiai tendenciáiban bekövetkezett változásokat újraosszák a képviselői helyeket a tagállamok között;

52.  emlékeztet az egyetlen európai parlamenti székhely létrehozására irányuló számos felhívásra, tekintettel egy ilyen lépés szimbolikus értékére, és az általa realizálható tényleges megtakarításokra;

53.  ismételten felszólít arra, hogy az Európai Parlamentnek egyetlen székhelye legyen, és megismétli azt a kötelezettségvállalását, hogy az EUSZ 48. cikke alapján kezdeményezi a Szerződések rendes felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy módosítsa az EUMSZ 341. cikkét és 6. jegyzőkönyvét annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Parlament határozhasson székhelyének földrajzi elhelyezkedéséről és belső szervezeti felépítéséről;

54.  javasolja, hogy a különböző tanácsi formációkat és az Európai Tanácsot alakítsák át az államok tanácsává, amelyben az Európai Tanács fő feladata az lenne, hogy iránymutatást nyújtson és koherenciát biztosítson a tanácsi formációk számára;

55.  úgy véli, hogy a Tanácsnak és szakosodott formációinak – az uniós jogalkotás második kamarájaként működve – a szakosodás, a professzionalizmus és a folytonosság érdekében fel kellene váltania a féléves soros elnökség intézményét, és helyette állandó elnökségi rendszert kellene bevezetnie; javasolja, hogy a Tanács határozatait egyetlen jogalkotási tanács révén hozza meg, míg a jelenlegi szakosodott jogalkotási tanácsi formációkat a parlamenti bizottságokhoz hasonló előkészítő szervekké alakítanák át;

56.  véleménye szerint a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy meghatározzák nemzeti képviseletük összetételét a szakosodott tanácsi formációkban, és oda akár nemzeti parlamentjeikből, akár kormányaikból, vagy ezek kombinációjából képviselőket delegálhassanak;

57.  hangsúlyozza, hogy az uniós pénzügyminiszteri pozíció létrehozását követően az eurócsoportot a Tanács szakosodott formációjának kellene tekinteni, amely jogalkotási és ellenőrzési feladatokat lát el;

58.  kéri, hogy csökkentsék tovább az egyhangú szavazást kívánó területek – úgymint a kül- és védelmi kérdések, vagy az adóügyi és a szociális politika – számát a Tanácsban, és azokat alakítsák át minősített többségi szavazást igénylő területekre, továbbá hogy a meglévő különleges jogalkotási eljárásokat változtassák át rendes jogalkotási eljárássá, illetve a Parlament és a Tanács közötti konzultációs eljárást teljes egészében váltsák fel az együttdöntési eljárással;

59.  úgy véli, hogy az euróövezet kormányzásának megerősítése során kellően tiszteletben kell tartani az euróövezetbe még nem tartozó (csatlakozás előtti) tagállamok érdekeit;

60.  tudomásul veszi, hogy a nemzeti parlamentek milyen fontos szerepet játszanak az Európai Unió jelenlegi intézményi rendjének fenntartásában, különös tekintettel az uniós jogszabályok nemzeti jogba történő átültetésére, valamint hogy fontos szerepet töltenének be a Tanács és annak szakosodott formációi által hozott jogalkotási határozatok és szakpolitikai tervek előzetes és utólagos ellenőrzésében; javasolja ezért a nemzeti parlamentek hatáskörének kiegészítését és bővítését egy olyan „zöld lapos” eljárás bevezetése révén, amelynek során a nemzeti parlamentek jogalkotási javaslatokat nyújthatnának be a Tanácsnak megfontolás céljából;

61.  tiszteletben tartva a nemzeti parlamentek szerepét és a szubszidiaritás elvét elismeri, hogy az EU kizárólagos hatáskörrel bír a közös kereskedelempolitika terén; felszólít arra, hogy e téren egyértelműen határolják el az Unió és a tagállamok hatásköreit; megjegyzi, hogy egy ilyen elhatárolás pozitív hatást fejtene ki a foglalkoztatásra és a növekedésre mind az EU-ban, mind kereskedelmi partnerei körében;

62.  javasolja továbbá, hogy a számos tagállamban bevett gyakorlatnak megfelelően az uniós jogalkotó hatóság két kamaráját, azaz a Tanácsot, és – mint az egyetlen közvetlenül választott intézményt – elsősorban az Európai Parlamentet ruházzák fel jogalkotási kezdeményezési hatáskörrel, a Bizottság alapvető jogalkotási előjogának sérelme nélkül;

63.  úgy véli, hogy lehetővé kellene tenni, hogy az EUMSZ 245. és 247. cikke értelmében ne csak a Tanács és a Bizottság, hanem az Európai Parlament is indíthasson eljárást az Európai Unió Bírósága előtt, ha az Európai Bizottság egy tagja vagy volt tagja megszegi a Szerződések szerinti kötelezettségét, súlyos mulasztást követ el, vagy már nem felel meg a feladata ellátásához szükséges feltételeknek;

64.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlament vizsgálati jogkörét erősítsék meg, és hogy a Parlamentet konkrét, tényleges és egyértelműen meghatározott, politikai státuszával és tevékenységi körével jobban összhangban lévő hatáskörökkel ruházzák fel, ideértve a tanúk beidézéséhez, a dokumentumokhoz való teljes körű hozzáféréshez, a helyszíni vizsgálatok lefolytatásához és a követelmények be nem tartása miatti szankciók kiszabásához fűződő jogot is;

65.  meggyőződése, hogy az uniós költségvetésnek valódi saját forrásokat tartalmazó rendszerrel kell rendelkeznie, alapelvként követve az egyszerűséget, a méltányosságot és az átláthatóságot; támogatja a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoportnak az uniós költségvetés bevételei – többek között az új saját források – diverzifikálására vonatkozó ajánlásait, amelyek célja a GNI-hozzájárulások részarányának csökkentése az Unió költségvetésében, hogy fel lehessen hagyni a tagállamok „méltányos megtérülést” követő megközelítésével; ebben a tekintetben felszólít a kedvezmények minden formájának megszüntetésére;

66.  e tekintetben javasolja, hogy mind a saját erőforrásokra, mind a többéves pénzügyi keretre vonatkozó döntéshozatali eljárásokat egyhangú szavazás helyett minősített többségi szavazással folytassák le, ezzel ténylegesen megvalósítva a Tanács és a Parlament közötti együttdöntést az összes költségvetési kérdésben; megismétli továbbá azon felhívását, hogy a többéves pénzügyi keret egy időben záruljon le a Parlament és az európai végrehajtó hatalom mandátumával, és ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyi uniós ügynökség költségvetése az uniós költségvetés szerves részévé váljon;

67.  hangsúlyozza a rendes jogalkotási eljárás alkalmazásának szükségességét a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadása tekintetében, ezáltal is összehangolva azt a majdhogynem az összes uniós többéves program esetében – beleértve azok pénzügyi előirányzatait – alkalmazott döntéshozatali eljárással és az uniós költségvetéssel; úgy véli, hogy az egyetértési eljárás megfosztja a Parlamentet az éves költségvetések elfogadása tekintetében gyakorolt döntéshozatali jogkörétől, és az egyhangúság szabálya a Tanácson belül azt jelenti, hogy a megállapodás a legkisebb közös nevező, attól az igénytől vezérelve, hogy elkerüljék egy tagállam vétóját;

68.  megjegyzi, hogy az EUM 13. cikkében meghatározott intézmények listája eltér a költségvetési rendelet 2. cikkében foglaltaktól; úgy véli, hogy a költségvetési rendelet már tükrözi a jelenlegi gyakorlatot;

69.  úgy véli, hogy egyes esetekben az EUMSZ betűje eltér a gyakorlattól és a Szerződés szellemétől; véleménye szerint orvosolni kell ezeket a következetlenségeket a demokrácia és az átláthatóság elveinek megfelelően;

70.  emlékeztet arra, hogy a költségvetési rendelet 55. cikke értelmében a rendelet 2. cikke b) pontjában meghatározott valamennyi intézmény autonómiát élvez saját költségvetési szakasza végrehajtásában; rámutat, hogy az effajta autonómia jelentős mértékű felelősséget von maga után az előirányzott támogatások felhasználása tekintetében;

71.  rámutat, hogy az uniós költségvetés intézmények és szervek általi végrehajtásának hatékony felügyeletéhez szükség van a Parlamenttel való jóhiszemű és hatékonyabb együttműködésre, továbbá a finanszírozás felhasználásának teljes átláthatóságára, valamint arra, hogy valamennyi intézmény éves nyomon követési dokumentumot készítsen a mentesítéssel kapcsolatos parlamenti ajánlásokról; sajnálja, hogy a Tanács nem követi ezt az eljárást, és úgy véli, hogy e régóta fennálló helyzet nem indokolt, és rontja az egész Unió megítélését;

72.  megjegyzi, hogy az EU különböző intézményeinek, szerveinek és hivatalainak külön-külön adott mentesítés hosszú múltra visszatekintő gyakorlat, amely annak érdekében jött létre, hogy átláthatóságot és demokratikus elszámoltathatóságot biztosítson az EU adófizetői felé, valamint hogy ily módon ellenőrizni lehessen az uniós finanszírozás felhasználásának megfelelőségét és átláthatóságát; hangsúlyozza, hogy ez ténylegesen garantálja az Európai Parlamentnek az uniós költségvetés egésze fölötti ellenőrzési hatáskörét és kötelezettségét; emlékeztet a Bizottság 2014 januárjában megfogalmazott álláspontjára, miszerint kivétel nélkül az összes intézménynek részt kell vennie a Parlament által a mentesítési eljárás során tett ajánlásokat követő nyomon követési folyamatban, és hogy a mentesítési eljárás zökkenőmentes lefolytatása érdekében mindenben együtt kell működnie;

73.  ahhoz, hogy a Parlament megalapozott döntést hozhasson a mentesítés megadásáról, az intézményeknek közvetlenül a Parlament rendelkezésére kell bocsátaniuk az éves tevékenységi jelentéseiket, valamint a mentesítési eljárás során megfogalmazott kérdésekre adott válaszaikban mindenre kiterjedően tájékoztatniuk kell a Parlamentet;

74.  véleménye szerint az EUMSZ-nek biztosítania kell a Parlament számára a jogot, hogy az EU teljes költségvetését, s nem pedig csak a Bizottság által kezelt részét ellenőrizhesse; ezért sürgeti, hogy ennek megfelelően aktualizálják az EUMSZ II. címének 4. fejezetét (Pénzügyi rendelkezések), hogy az – az e fejezetben biztosított jogok és kötelezettségek értelmében, valamint a költségvetési rendelettel összhangban – az összes intézményre és szervre is kiterjedjen;

75.  hangsúlyozza, hogy minden tagállamnak kötelessége éves nyilatkozatban elszámolni az uniós források felhasználásával;

76.  elismeri a Számvevőszék kulcsfontosságú szerepét az uniós költségvetés jobb és intelligensebb felhasználásának biztosításában, a csalások, korrupciós ügyek és az uniós források törvénytelen felhasználása felderítésében, valamint az uniós finanszírozással való jobb gazdálkodás módjaira vonatkozó szakvélemény kiadásában; emlékeztet a Számvevőszék mint európai ellenőrző közhatóság fontos szerepére;

77.  úgy véli, hogy a Számvevőszék által az uniós finanszírozás összegyűjtésének és felhasználásának ellenőrzésében játszott fontos szerep tekintetében alapvető fontosságú, hogy az intézmények teljes mértékben figyelembe vegyék ajánlásait;

78.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék összetételét és kinevezési eljárását az EUMSZ 285. és 286. cikke tartalmazza; úgy véli, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak egyenrangúnak kell lennie a Számvevőszék tagjainak kinevezése során a tagok demokratikus legitimitásának, átláthatóságának és teljes függetlenségének biztosítása érdekében; felhívja a Tanácsot, hogy maradéktalanul fogadja el azokat a határozatokat, amelyeket a Parlament a Számvevőszék tagjának javasolt jelöltek meghallgatását követően hoz;

79.  elítéli, hogy egyes kinevezési eljárások a Parlament és a Tanács között a jelöltek személye miatt kialakult konfliktusokhoz vezettek; hangsúlyozza, hogy a Szerződésben megállapítottak értelmében a Parlament kötelessége a jelöltek értékelése; hangsúlyozza, hogy e konfliktusok árthatnak a Számvevőszék és az említett intézmények közötti jó munkakapcsolatoknak, és akár súlyos negatív következményekkel is járhatnak a Számvevőszék hitelességére, és következésképpen eredményességére nézve; véleménye szerint a Tanácsnak az uniós intézmények közötti hatékony együttműködés szellemében el kell fogadnia a Parlament által a parlamenti meghallgatást követően hozott döntéseket;

80.  kéri jogalap megteremtését olyan uniós ügynökségek létrehozása érdekében, amelyek az Európai Parlament és a Tanács által a rendes jogalkotási eljárással összhangban rájuk rótt különleges végrehajtói feladatokat tölthetnek be;

81.  rámutat, hogy a Szerződések értelmében a Parlament adja meg a mentesítést a Bizottságnak a költségvetés végrehajtása tekintetében; úgy véli, hogy mivel valamennyi uniós intézmény és szerv függetlenül kezeli forrásait, a Parlamentet fel kell ruházni azzal a konkrét hatáskörrel, hogy valamennyi uniós intézmény és szerv mentesítését ő adja meg, és az uniós szerveket kötelezni kellene arra, hogy teljes mértékben együttműködjenek a Parlamenttel;

82.  úgy véli végezetül, hogy a Szerződésekre vonatkozó jelenlegi ratifikációs eljárás túlságosan merev egy olyan államok feletti elképzelés számára, mint az Európai Unió; javasolja, hogy a Szerződések módosításai ha nem is uniós szintű népszavazás eredményétől függően, de legalább a tagállamok négyötöde minősített többségének ratifikációját követően, a Parlament egyetértésével lépjenek hatályba;

83.  felszólítja az Európai Bíróságot, hogy – ahogyan ez egy a jogállamiságon és a hatalmi ágak elválasztásán alapuló demokratikus rendszerben helyénvaló – szerezzen teljes joghatóságot az összes uniós politika jogi vonzata felett;

Az alkotmányozási folyamat

84.  elkötelezi magát amellett, hogy vezető szerepet fog játszani e fontos alkotmányozási folyamatban, és eltökélt szándéka, hogy kellő időben javaslatokat nyújt be a Szerződés módosítására vonatkozóan;

85.  azon a véleményen van, hogy a Római Szerződés 60. évfordulója megfelelő pillanat arra, hogy elgondolkodjunk az Európai Unió jövőjéről, és hogy az európai polgárok jelenlegi és elkövetkező generációi számára jövőképet alkotó Konventet hívjunk össze azzal a céllal, hogy az Európai Uniót felkészítsük az elkövetkező évtizedekre;

o
o   o

86.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Központi Banknak, a Számvevőszéknek, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/5-presidents-report_hu.pdf
(2) HL C 436., 2016.11.24., 49. o.
(3) HL C 436., 2016.11.24., 47. o.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(5) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(6) http://ec.europa.eu/budget/mff/hlgor/library/reports-communication/hlgor-report_20170104.pdf
(7) Európai Bíróság, 2/13. sz. vélemény, 2014. december 18.
(8) HL L 181., 2013.6.29., 57. o.
(9) HL C 468., 2016.12.15., 176. o.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0378.
(11) HL C 419., 2015.12.16., 185. o.
(12) HL C 75., 2016.2.26., 109. o.
(13) HL C 436., 2016.11.24., 2. o.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0382.
(15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0395.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0294.
(17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0049.
(18) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0050.
(19) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.
(20) HL L 251., 2016.9.16., 1. o.
(21) HL C 13., 2016.1.15., 183. o.
(22) HL C 313., 2015.9.22., 9. o.
(23) HL C 62., 2013.3.2., 26. o.
(24) 84. sz. standard Eurobarométer-felmérés – 2015. ősz és az EP speciális Eurobarométer-felmérése – 2016. június.


Az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kiaknázása révén történő javítása
PDF 623kWORD 74k
Az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kiaknázása révén történő javításáról (2014/2249(INI))
P8_TA(2017)0049A8-0386/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni Szerződésre, amelyet 2007. december 13-án írták alá,

–  tekintettel az 1950. május 9-i nyilatkozatra, amely kimondta, hogy az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása „az európai szövetség első lépését” jelenti,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésről szóló 2008. február 20-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésnek az Európai Unió intézményi egyensúlyának alakulására gyakorolt hatásáról szóló 2009. május 7-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésnek Európai Parlament tekintetében való végrehajtásáról szóló 2014. március 13-i állásfoglalására(3);

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. szeptember 16-i véleményére(4),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2015. július 8-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió jövőjét 2030-ig vizsgáló vitacsoport Európai Tanácshoz benyújtott jelentésére,

–  tekintettel az öt elnök (a Bizottság, a Tanács, az eurócsoport, a Parlament és az Európai Központi Bank (EKB) elnökei) által a gazdasági és monetáris unió kiteljesítéséről előterjesztett jelentésre,

–  tekintettel a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2012–2013. évi éves jelentésekről szóló 2016. április 12-i állásfoglalására(6), valamint az Alkotmányügyi Bizottság véleményére,

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0386/2016),

A.  mivel az Európai Uniónak és tagországainak olyan jelentős kihívásokkal kell szembenézniük, amelyekkel egyetlen tagország sem tud egymaga megbirkózni;

B.  mivel többek között a gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság miatt az Uniónak azzal is szembe kell néznie, hogy a polgárok kiábrándulnak az európai projektből, amit az európai választásokon való alacsony részvétel, valamint az euroszkeptikus vagy nyíltan Európa-ellenes politikai erők megerősödése is bizonyít;

C.  mivel az Unió előtt álló kihívások kezelésére, valamint az európai integráció – a működés polgárok érdekében történő javítását célzó – megerősítésére irányuló egyes javaslatokat csak a Szerződés módosításával lehet teljes mértékben megvalósítani; mivel gondoskodni kell arról, hogy az Unió reformjára kétlépcsős (a Szerződéseken belüli és azokon túli) megközelítésben kerüljön sor; mivel a Lisszaboni Szerződés és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvek rendelkezéseiben rejlő lehetőségeket még nem teljesen használták ki, és ezen állásfoglalás célja csupán az Unió működésének javítása tekintetében a Szerződésekben rejlő jogi lehetőségek értékelése;

D.  mivel az Európai Tanács domináns szerepe egyet jelent azzal, hogy a kettős legitimitáson alapuló koncepciója alapján folyamatosan elutasítja a közösségi módszert;

E.  mivel a kormányközi határozatok alkalmazása nem gyengítheti a közösségi módszert, hanem annak megerősítését kell szolgálnia, azokon a területeken is, ahol nem minden tagállam teljesíti a részvétel feltételeit; mivel meg kell erősíteni a Bizottság szerepét, hogy a közösségi módszer motorjaként teljes mértékben és hatékonyan helyt tudjon állni;

F.  mivel az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását lehetővé tevő belső piac az Unió egyik sarokköve;

G.  mivel a közvetlen és általános választójog alapján demokratikusan megválasztott és ekképpen az uniós szintű demokrácia motorját jelentő Európai Parlament az egész Unió parlamentje, és alapvető szerepet játszik az uniós döntések legitimitásának és elszámoltathatóságának biztosításában, ideértve az euróövezethez kapcsolódó fellépések és döntések demokratikus elszámoltathatóságát is;

H.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Parlament állampolgárságuktól függetlenül az uniós polgárokat képviseli, a Tanács pedig a nemzeti kormányokon keresztül a tagállamok állampolgárainak képviseletét látja el;

I.  mivel a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti politikai párbeszédet javítani kell, továbbá fejlesztendők a „sárga lap” és a „narancssárga lap” használatának gyakorlati lehetőségei;

J.  mivel az Európai Tanács munkamódszereit átláthatóbbá kell tenni a Parlamenttel szemben, és feladatait a Szerződés rendelkezései szerinti korlátok között kell ellátnia;

K.  mivel egy igazi kétkamarás, döntéshozatalában demokratikus és átlátható jogalkotási rendszer kialakításához a Tanács határozatait egyetlen jogalkotási tanács révén kellene meghozni, míg a jelenlegi szakosodott jogalkotási tanácsi formációkat a parlamenti bizottságokhoz hasonló előkészítő szervekké kellene átalakítani;

L.  mivel a felelősség és az ellenőrzés egysége minden intézményi rendszer stabilitásának kulcsfontosságú előfeltétele, különösen a gazdasági, költségvetési és pénzügyi kérdések tekintetében; mivel az uniós gazdaságpolitika a tagállamok határozott nemzeti felelősségvállalásán alapul, ideértve az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 125. cikkében szereplő, a kötelezettségek átvállalásának kizárására vonatkozó elvet is; mivel az európai szintre ruházott hatáskörök növekedése azt jelzi, hogy a tagállamok beleegyeztek nemzeti szuverenitásuk csökkentésébe;

M.  mivel az Uniónak elő kellene mozdítania az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok legmagasabb szintű védelmét, és garantálni kell, hogy az Unió, annak intézményei és tagállamai tiszteletben tartsák és támogassák ezeket a jogokat és szabadságokat;

N.  mivel a Bizottság végrehajtó szervként betöltött szerepét meg kellene erősíteni a gazdasági és költségvetési politika területén;

O.  mivel az eurócsoportról szóló 14. sz. jegyzőkönyv 2. cikke nem köti ki, hogy az eurócsoport elnökét annak tagjai közül kellene megválasztani;

P.  mivel a Bizottságnak a gazdasági kormányzás és a költségvetési szabályok végrehajtásával kapcsolatos politikai legitimitása megerősítéséhez elengedhetetlen, hogy elnökét az európai választások során, világos és jól átlátható eljárással válasszák meg;

Q.  mivel a Lisszaboni Szerződés ismét megerősítette azt a jogi keretrendszert, amely alapján a Számvevőszék előmozdítja a nyilvános elszámoltathatóságot és segíti a Parlamentet és a Tanácsot az uniós költségvetés végrehajtásának ellenőrzésében, és ezáltal hozzájárul a polgárok pénzügyi érdekeinek védelméhez; mivel az EUMSZ 318. cikke rendelkezik a Parlament és a Bizottság közötti további párbeszédről, és egy teljesítményorientált kultúra kialakulását kellene ösztönöznie az uniós költségvetés végrehajtása tekintetében;

R.  mivel az európai intézményeknek és szerveknek, pontosabban a Régiók Bizottságának (RB), az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak (EGSZB) és különösen az Európai Parlamentnek napi munkájuk során figyelemmel kellene követniük a horizontális és vertikális szubszidiaritás elve Európai Unión belüli tiszteletben tartását; mivel az európai intézményeknek szem előtt kell tartaniuk az RB és az EGSZB által a jogalkotási keretben játszott szerepet, valamint azt, hogy véleményüket figyelembe kell venni;

S.  mivel az EUMSZ 137. cikke és a 14. jegyzőkönyv informális szervként létrehozza az eurócsoportot;

T.  mivel a gazdasági kormányzásról szóló hatos és kettes csomag által az eurócsoportra ruházott új feladatkörök, valamint az eurócsoportot és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) Kormányzótanácsát alkotó tagok azonossága, illetve az eurócsoport elnökének és az ESM Kormányzótanácsa elnökének azonossága de facto döntő szerepet biztosít az eurócsoport számára az euróövezet gazdasági kormányzásában;

U.  mivel a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárást jelenleg nem használják ki kellőképpen; mivel ha annak teljes kapacitását kihasználnák, segíthetne a gazdasági egyensúlyhiányok korai szakaszban történő korrigálásában, pontos képet tudna adni az egyes tagállamok és az Unió egésze helyzetéről, segíthetne megelőzni a válságokat, és hozzájárulhatna a versenyképesség javításához; mivel a tagok között nagyobb strukturális konvergenciára van szükség, az ugyanis hozzájárul majd a fenntartható növekedéshez és a társadalmi kohézióhoz; mivel ezért sürgős szükség van a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) kiteljesítésére, és erőfeszítéseket kell tenni arra, hogy intézményrendszere legitimebbé és demokratikusan elszámoltathatóbbá váljon;

V.  mivel a GMU intézményrendszerét hatékonyabbá és demokratikusabbá kellene tenni, amelyben a Parlament és a Tanács egyenlő jogokkal bíró társjogalkotóként tevékenykedik, a Bizottság a végrehajtó szerv szerepét tölti be, a nemzeti parlamentek jobban felügyelik a nemzeti kormányok európai szintű fellépéseit, az Európai Parlament az uniós szintű döntéshozatalt felügyeli, és a Bíróság erőteljesebb szerepet tölt be;

W.  mivel az Uniónak a már létező gazdaságpolitikai keret megfelelő alkalmazására és végrehajtására van szüksége, új jogi rendelkezésekre a gazdaságpolitika tekintetében, valamint néhány létfontosságú szerkezeti reformra a versenyképesség, a növekedés és a társadalmi kohézió területén;

X.  mivel az európai szemeszter folyamatát egyszerűsíteni kell, és sokkal célzottabbá és demokratikusabbá kell tenni oly módon, hogy erősíteni kell a Parlamentnek a szemeszterre vonatkozó felügyeleti szerepét, és a különböző tárgyalási ciklusokban jelentősebb szerepet kell adni számára;

Y.  mivel az EUMSZ a Parlamentet a Tanács egyenrangú partnerévé tette az éves költségvetési folyamat során; mivel a Lisszaboni Szerződés csak részben valósult meg költségvetési szempontból, főleg a valódi saját források hiánya miatt;

Z.  mivel az uniós költségvetés felhasználását ésszerűsíteni kellene, a bevételnek valós saját forrásokból, nem pedig elsősorban a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapján befizetett hozzájárulásokból kellene származnia, és a többéves pénzügyi keret elfogadására irányuló eljárás tekintetében a Szerződések értelmében az egyhangúság helyett minősített többségi szavazást lehetne előírni;

AA.  mivel a 966/2012/EU, Euratom rendelet („költségvetési rendelet”) szerint a költségvetés globális fedezetének elve nem akadályozza, hogy a tagállamok egy szűkebb csoportja pénzügyi hozzájárulást rendeljen az uniós költségvetéshez vagy meghatározott bevételt rendeljen egy meghatározott kiadási tételhez, ahogy ez például a 2012/709/Euratom határozat szerinti nagy neutronfluxusú reaktor esetében is történik;

AB.  mivel a többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet (8) preambulumbekezdése szerint a többéves pénzügyi keret nem terjed ki a költségvetési rendelet 21. cikke szerinti címzett bevételre, és így a többéves pénzügyi keret felső korlátai sem alkalmazandók;

AC.  mivel a saját források rendszere nem zárja ki a tagállamok csupán egy alcsoportja által finanszírozott saját forrásokat;

AD.  mivel az Unió számára nagyobb befektetési kapacitást kell biztosítani a meglévő strukturális alapok optimális kihasználásának biztosításával, valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alap felhasználásával, illetve az Európai Beruházási Bank (EBB), az Európai Befektetési Alap (EBA) és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) kapacitásainak növelésével;

AE.  mivel az euróövezeten belüli költségvetési kapacitás létrehozása, valamint annak felépítése, finanszírozása, beavatkozási módjai és az uniós költségvetésbe történő integrálásának feltételei jelenleg mérlegelés alatt állnak;

AF.  mivel a szolgáltatások, a digitális egységes piac, az energiaunió, a bankunió és a tőkepiaci unió területén jobban ki kell használni az egységes piacban rejlő növekedési lehetőségeket;

AG.  mivel a Szerződések értelmében az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, valamint a nemzedékek közötti szolidaritást;

AH.  mivel az egységes piac megerősítését fokozott adóügyi koordinációnak kellene kísérnie;

AI.  mivel a szabad mozgáshoz való jogot és a munkavállalói jogokat a Lisszaboni Szerződésben rejlő lehetőségek teljes körű kihasználása révén biztosítani kell és fenn kell tartani;

AJ.  mivel az EUMSZ 48. cikke értelmében az uniós jogalkotó a szociális biztonság területén elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükségesek; mivel az EUMSZ 153. cikke értelmében a szabad mozgáshoz való jogok használatától függetlenül is fogadhat el intézkedéseket a munkavállalók szociális jogainak védelme érdekében;

AK.  mivel az EUMSZ 153. cikke (1) bekezdése a)–i) pontjai alapján az uniós jogalkotó harmonizációs minimumintézkedéseket fogadhat el a szociálpolitika területén; mivel az ilyen jogalkotás nem lehet hatással a tagállamok azon jogára, hogy saját szociális biztonsági rendszereik alapvető elveit saját maguk határozzák meg; mivel az ilyen jogalkotás nem lehet jelentős hatással a nemzeti szociális biztonsági rendszerek pénzügyi egyensúlyára; mivel a szociálpolitika harmonizációjának ezen korlátai még mindig tartogatnak valamennyi mozgásteret az uniós jogalkotó számára, hogy intézkedéseket fogadjon el a szociálpolitika területén;

AL.  mivel az EUMSZ 157. cikkében rögzített azon elv, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak, még mindig nem valósult meg;

AM.  mivel az európai polgári kezdeményezés működésével és végrehajtásával kapcsolatban hiányosságok állnak fenn, és ezért hatékony működéséhez, valamint ahhoz, hogy a részvételi demokrácia és az aktív polgárság valódi eszköze lehessen, fejlesztésekre van szükség;

AN.  mivel a szabad mozgás, különösen pedig a munkavállalók szabad mozgása a Szerződésekben rögzített jog (az EUMSZ 45. cikke), és az egységes piac kiteljesítésének alapvető mozgatórugóját képezi;

AO.  mivel a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) hatékonyságát, összehangoltságát és elszámoltathatóságát növelni kell oly módon, hogy a külpolitika egyre több területére vonatkozóan a Szerződés meglévő rendelkezéseinek alkalmazása révén egyhangú szavazásról minősített többségi szavazásra kell váltani, valamint szükség esetén végre kell hajtani a rugalmasságra és a megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket;

AP.  mivel a közelmúlt biztonsági kihívásai, amelyek közül néhány az Unió határainak közvetlen közelében jelentkezett, rámutattak a közös védelmi politika, végső soron pedig a közös védelem létrehozása felé való fokozatos előrelépés szükségességére; mivel a Szerződés, nevezetesen az EUSZ 41., 42., 44. és 46. cikkei egyértelmű rendelkezéseket tartalmaznak ennek megvalósítására vonatkozóan;

AQ.  mivel azokban az esetekben, amikor az Unió által korábban már gyakorolt kizárólagos uniós hatáskörökről és megosztott uniós hatáskörökről van szó, gondoskodni kell az Unió érdekeinek külső képviseletéről; mivel azokon a területeken, amelyeken az Unió még nem alkalmazta megosztott hatáskörét, a tagállamok kötelessége, hogy őszintén együttműködjenek az Unióval, és tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely alááshatja az uniós érdekeket;

AR.  mivel befolyásuk fokozása érdekében az Uniónak és a tagállamoknak összehangolt és strukturált álláspontot kell képviselniük a nemzetközi szervezetekben és a nemzetközi fórumokon;

AS.  mivel az, hogy az Unió vagy a tagállamok nemzetközi kötelezettségeket vállalnak, nem korlátozhatja a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament szerepét arra, hogy pusztán gépies módon hozzájárulását adja mindenhez;

AT.  mivel a menekültválság rávilágított a közös uniós menekültügyi és bevándorlási politika szükségességére, amelynek gondoskodnia kell a menedékkérők Unión belüli méltányos elosztásáról;

AU.  mivel a nemen, fajon, bőrszínen, etnikai vagy társadalmi származáson, genetikai tulajdonságokon, nyelven, valláson vagy (politikai vagy egyéb) meggyőződésen, nemzeti kisebbséghez való tartozáson, tulajdonon, születésen, fogyatékosságon, életkoron, nemi identitáson vagy szexuális irányultságon alapuló mindennemű megkülönböztetés továbbra is problémát jelent valamennyi tagállamban;

AV.  mivel a közelmúlt válságai rámutattak arra, hogy a jogi rendelkezések közelítése nem elegendő a belső piac, illetve a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség működésének biztosításához, a harmonizált jogi rendelkezéseket ugyanis eltérően hajtják végre;

AW.  mivel az uniós jogalkotó nem ruházhat politikai döntéseket igénylő mérlegelési jogkört uniós ügynökségekre;

AX.  mivel az uniós jogalkotónak gondoskodnia kell az uniós ügynökségek döntései és tevékenységei feletti megfelelő politikai ellenőrzésről;

AY.  mivel az, hogy egyes tagállamok nem tartják be az európai csúcstalálkozókon és az Európai Tanács ülésein elfogadott megállapodásokat, súlyosan aláássa az európai intézmények hitelét, ezért e megállapodások végrehajtását hatékonyabban kell garantálni;

1.  megjegyzi, hogy az Európai Uniónak és tagországainak olyan, eddig nem látott kihívásokkal kell szembenéznie, mint például a menekültválság, a közvetlen környezetében felmerülő külpolitikai kihívások és a terrorizmus elleni küzdelem, valamint a globalizáció, az éghajlatváltozás, a demográfiai fejlemények, a munkanélküliség, a pénzügyi és adósságválság okai és következményei, a versenyképesség hiánya és annak társadalmi következményei számos tagországban, valamint az uniós belső piac megerősítésének szükségessége, melyek mindegyikét megfelelőbben kell kezelni;

2.  kiemeli, hogy ezeket a kihívásokat a tagországok maguk egyenként nem tudják megfelelően kezelni, hanem szükség van az Unió együttes fellépésére, a többszintű irányítás elvének tiszteletben tartása alapján;

3.  emlékeztet arra, hogy az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását lehetővé tevő belső piac az Unió egyik sarokköve; emlékeztet továbbá arra is, hogy a belső piac alóli kivételek torzítják a versenyt az Unión belül, és tönkreteszik az egyenlő versenyfeltételeket;

4.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak helyre kell állítania az állampolgárok elvesztett bizalmát azzal, hogy növeli a döntéshozatal átláthatóságát és az intézmények, ügynökségek és informális szervek (például az eurócsoport) elszámoltathatóságát, erősíti az intézmények közötti együttműködést, valamint javítja cselekvési képességét;

5.  rámutat arra, hogy nem használták még ki teljes mértékben a Lisszaboni Szerződés egyes rendelkezéseiben rejlő lehetőségeket, jóllehet tartalmaznak néhány olyan szükséges eszközt, amely felhasználható lehetett volna az Uniót érintő bizonyos válságok megelőzésében, illetve a jelenlegi kihívások kezelésében felhasználható lenne, anélkül, hogy rövid időn belül kezdeményezni kellene a Szerződés felülvizsgálatát;

6.  hangsúlyozza, hogy a közösségi módszer a legmegfelelőbb az Unió működésének biztosítására, és számos előnnyel rendelkezik a kormányközi módszerhez képest, mivel kizárólag ez teszi lehetővé a fokozottabb átláthatóságot, hatékonyságot, a Tanácsban a minősített többségi szavazást, továbbá az Európai Parlament és a Tanács mint társjogalkotók közötti egyenlő jogokat, miközben megelőzi az intézményi felelősségi körök felaprózódását és versengő intézmények kialakulását;

7.  úgy véli, hogy kormányközi megoldásokhoz csak utolsó lehetőségként kellene folyamodni, olyan szigorú feltételek mellett, mint az uniós jog tiszteletben tartása, az európai integráció elmélyítése célkitűzésének szem előtt tartása, valamint a nem résztvevő tagállamok csatlakozása iránti nyitottság, és úgy véli, hogy ezeket a megoldásokat a lehető leghamarabb uniós eljárásokkal kell felváltani, még azokon a területeken is, ahol nem minden tagállam teljesíti a részvétel feltételeit, lehetővé téve az Unió számára, hogy feladatait egyetlen intézményi kereten belül tudja végezni; ezzel összefüggésben ellenzi az uniós kereten kívüli új intézmények létrehozását, és továbbra is törekszik arra, hogy – megfelelő demokratikus elszámoltathatóság mellett – építsék be az uniós jogba az Európai Stabilitási Mechanizmust, valamint – a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés szándéka szerint – a költségvetési paktum vonatkozó rendelkezéseit, az annak végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján; kitart amellett, hogy a tényleges döntéshozatalt és a költségvetési felelősséget nem szabad elválasztani egymástól;

8.  kiemeli, hogy a közvetlenül választott Európai Parlament kulcsszerepet játszik az Unió legitimitásának biztosításában, valamint az Unió döntéshozatali rendszerét a polgárok által elszámoltathatóvá teszi egyrészt azáltal, hogy megfelelő parlamentáris felügyeletet biztosít az uniós szintű végrehajtó hatalom felett, másrészt az együttdöntési jogalkotási eljárás segítségével, melynek hatókörét ki kellene bővíteni;

9.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament az egész Unió parlamentje, és úgy véli, hogy megfelelő demokratikus elszámoltathatóságot kell biztosítani azokon a területeken is, amelyekben nem minden tagállam vesz részt, ideértve az euróövezethez kapcsolódó fellépéseket és döntéseket;

10.  úgy véli, hogy fokozni kell a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti politikai párbeszédet, továbbá érdemibbé és jelentőségteljesebbé kell tenni, alkotmányos jogköreik kereteinek túllépése nélkül; rámutat e tekintetben arra, hogy a nemzeti parlamentek vannak a legmegfelelőbb helyzetben ahhoz, hogy saját kormányaik számára megbízatást adjanak az európai ügyek tekintetében történő fellépésre, és nemzeti szinten felügyeljék azt, míg az Európai Parlamentnek az európai végrehajtó hatalom demokratikus elszámoltathatóságát és legitimitását kell biztosítania;

11.  elengedhetetlennek tartja az uniós intézményi átláthatóság és nyitottság fokozását, valamint az uniós politikai döntéshozatallal kapcsolatos kommunikáció megerősítését; sürgeti az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet, valamint az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 93/109/EK irányelv felülvizsgálatára irányuló erőfeszítések fokozását;

12.  emlékeztet arra, hogy a Parlament vizsgálati jogköre, valamint az európai polgári kezdeményezés a másodlagos uniós jog révén megerősíthető, és ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy javasolja az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet felülvizsgálatát;

13.  úgy véli, hogy a 2015. október 28-i állásfoglalására(8) való tekintettel a Bizottságnak meg kell reformálnia az európai polgári kezdeményezést mint a demokratikus részvétel egyik működő eszközét, és felszólítja a Bizottságot többek között arra, hogy hívja fel a nyilvánosság figyelmét az európai polgári kezdeményezésre, tegye felhasználóbarátabbá az aláírások online gyűjtését szolgáló szoftvert, hozzáférést biztosítva a fogyatékossággal élők számára, nyújtson megfelelő és átfogó jogi és gyakorlati iránymutatást, vegye fontolóra egy kifejezetten az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatos ügyek intézését szolgáló iroda felállítását az egyes tagállami képviseleteken, magyarázza meg részletesen az egyes európai polgári kezdeményezések elutasításának okait, valamint tárja fel, hogyan lehetne a Bizottság hatáskörén kívül eső kezdeményezésekben szereplő javaslatokat megfelelőbb hatóságokhoz utalni;

14.  úgy véli, hogy az európai önkéntes szolgálat fontos szerepet játszik az európai polgárság kialakításában, és következésképpen azt javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja meg, hogyan lehetne a fiatalok számára megkönnyíteni a részvételt;

Intézményi felépítés, demokrácia és elszámoltathatóság

A parlamentek

15.  kitart amellett, hogy többek között intézményközi megállapodások révén, valamint a megfelelő jogalap Bizottság általi használatával garantálni, konszolidálni és erősíteni kell a Parlament jogalkotási hatáskörét és ellenőrzési jogát;

16.  úgy véli, hogy az előtte álló kihívások legyőzése érdekében az Európai Parlamentnek át kell alakítania munkamódszereit, a Bizottság feletti politikai ellenőrzési feladatköreinek fokozottabb gyakorlása révén többek között az uniós vívmányok tagállamokban történő végrehajtásával és alkalmazásával kapcsolatosan, az első olvasatban történő megállapodásoknak a különösen sürgős esetekre, valamint az olyan esetekre való korlátozásával, amelyekben megfontolt és kifejezett döntés született, és ezekben az esetekben javítani kell az ilyen megállapodások elfogadásához vezető eljárás átláthatóságát; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az európai uniós választójog reformjáról szóló 2015. november 11-i állásfoglalásában(9) a Parlament javasolta saját választási eljárásának további harmonizálását;

17.  kifejezi szándékát az EUMSZ 225. cikke szerinti saját kezdeményezésű jogalkotási jelentések jobb kihasználására;

18.  úgy véli, hogy a Parlamentnek saját székhelyén és valamennyi tagállami képviseletén érkeztetési nyilvántartást kellene felállítania, lehetővé téve a polgárok számára dokumentumok személyes benyújtását, azok tartalmának igazolása mellett;

19.  úgy véli, hogy létre kellene hozni az Európai Parlament elektronikus hivatalos lapját az általa elfogadott valamennyi állásfoglalás és jelentés hitelesítése céljából;

20.  ösztönzi a nemzeti parlamentekkel a jogalkotási javaslatok tartalmára vonatkozóan releváns esetben folytatott politikai párbeszédet; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a döntéseket az alkotmányos hatásköröknek megfelelő szinten kell meghozni, valamint hogy a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament saját döntéshozatali jogkörei világosan el legyenek különítve oly módon, hogy a nemzeti parlamentek európai funkciójukat saját nemzeti alkotmányaik alapján gyakorolják, különösen az Európai Tanács és a Tanács tagjaként eljáró nemzeti kormányaik feletti ellenőrzésen keresztül, mivel ezen a szinten vannak a legjobb helyzetben az európai jogalkotási folyamat tartalmának közvetlen befolyásolásához és az afeletti felügyelet gyakorlásához; ezért ellenzi a döntéshozatali hatáskörrel rendelkező közös parlamenti szervek létrehozását;

21.  kiemeli annak fontosságát, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek működjenek együtt egyrészt olyan közös szervekben, mint az Európai Ügyekkel Foglalkozó Bizottságok Konferenciája (COSAC) és a közös kül- és biztonságpolitikával foglalkozó parlamentközi konferencia (CFSP-IPC), másrészt a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 13. cikke keretében, a konszenzus, az információmegosztás és egyeztetés elve alapján annak érdekében, hogy saját közigazgatásaik felett gyakorolhassák az ellenőrzést; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy magas politikai szinten vegyen részt a parlamentközi üléseken; hangsúlyozza, hogy e közös szervekben szorosabb együttműködésre van szükség az Európai Parlament bizottságai és azok nemzeti szintű megfelelői között, megerősítve a koherenciát, az átláthatóságot és az információk kölcsönös megosztását;

22.  arra buzdítja a nemzeti parlamenteket, hogy osszák meg a parlamenti felügyelet területén kialakított bevált gyakorlataikat, például azt, hogy a Tanácsi megbeszélések előtt és után az adott miniszterek és a szakbizottságok között, valamint megfelelő időkereten belül a biztosokkal rendszeres vitákat folytatnak, valamint az európai parlamenti képviselőkkel folytatott eszmecserét szolgáló üléseket tartanak; ösztönzi az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek intézményeiben és képviselőcsoportjaiban tevékenykedő tisztviselők közötti csereprogramok kialakítását;

23.  úgy véli, hogy gondoskodni kell az uniós jogszabályok tagállamok általi túlszabályozásának megelőzéséről, és hogy a nemzeti parlamentek kulcsfontosságú szerepet játszhatnak ezen a téren;

Európai Tanács

24.  sajnálja, hogy a Tanács a minősített többségi szavazás alkalmazásának elmulasztásával túl gyakran utalt jogalkotási ügyeket az Európai Tanács elé; úgy véli, hogy az Európai Tanács azon gyakorlata, hogy bizonyos feladatokat a Tanácsra ruház, túlmutat a Szerződések által ráruházott stratégiai iránymutatási szerepen, és így ellentétes a Szerződések betűjével és szellemével, az EUSZ 15. cikkének (1) bekezdése ugyanis rögzíti, hogy az Európai Tanács meghatározza az Unió általános politikai irányait és prioritásait, ugyanakkor nem lát el jogalkotási feladatokat; úgy véli, hogy javítani kell az Európai Tanács és a Parlament közötti munkakapcsolatokat;

25.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság elnökét az Európai Parlament az Európai Tanács javaslata alapján, az európai parlamenti választások eredményének figyelembevételével és a megfelelő konzultációk lefolytatását követően választja meg, és hogy ezért – ahogyan 2014-ben is történt – az európai politikai pártoknak vezető jelölteket kell állítaniuk, hogy az Európai Bizottság elnöki posztját betöltő személyt az emberek választhassák meg; üdvözli a Bizottság elnökének az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás módosítására irányuló, a biztosoknak az európai választásokon jelöltként való részvételével kapcsolatos javaslatát;

26.  emlékeztet továbbá arra, hogy habár nem áll az Európai Parlament érdekében, az Európai Tanács elnöki posztja összevonható a Bizottság elnöki tisztségével;

27.  felszólítja az Európai Tanácsot, hogy használja ki az áthidaló klauzulát (az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdését), melynek révén engedélyezheti, hogy a Tanács az egyhangú szavazásról átálljon a minősített többségi szavazásra azokban az esetekben, amelyekben a Szerződések jelenleg egyhangú határozathozatalt írnak elő;

28.  felszólítja az Európai Parlament elnökét, hogy előzetesen tájékoztassa az Elnökök Értekezletét az Európai Tanács előtti beszédében hangoztatni kívánt nézeteiről;

A Tanács

29.  javasolja a Tanács valós jogalkotó testületté történő átalakítását oly módon, hogy egy európai tanácsi határozattal csökkentik a Tanács formációinak számát, így egy ténylegesen is kétkamarás jogalkotási rendszert hozva létre a Tanács és a Parlament közreműködésével, amelyben a Bizottság végrehajtó szervként tevékenykedik; azt tanácsolja, hogy a jelenleg működő szakosodott tanácsi jogalkotási formációkat az egyetlen nyilvános jogalkotói tanácsi ülés előkészítő szerveiként vonják be a folyamatba, az európai parlamenti bizottságok működéséhez hasonlóan;

30.  továbbra is fontosnak tartja, hogy garantálni kell általánosságban a Tanács jogalkotói döntéshozatalának átláthatóságát, ugyanakkor fokozni kell a dokumentumok és az információk Parlament és Tanács közötti megosztását, és lehetővé kell tenni, hogy a Parlament képviselői megfigyelőként részt vehessenek a Tanács és a tanácsi szervek ülésein, különösen jogalkotás esetén;

31.  úgy véli, hogy az eurócsoport elnöki tisztsége összevonható a gazdasági és pénzügyekért felelős biztos posztjával, és ebben az esetben azt javasolná, hogy a Bizottság elnöke nevezze ki ezt a biztost a Bizottság alelnökévé; úgy véli, hogy amint létrejön egy költségvetési kapacitás és egy európai valutaalap, e biztost minden szükséges eszközzel és hatáskörrel fel kell ruházni arra, hogy alkalmazza a gazdasági kormányzás már meglévő keretét, és az euróövezeti tagállamok pénzügyminisztereivel együttműködve optimalizálja az euróövezet fejlesztését az euróövezet költségvetési kapacitásáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalásában(10) ismertetett módon;

32.  követeli, hogy a jelenlegi szerződéses kereten belül az eurócsoport elnöke és tagjai megfelelő mechanizmusok révén demokratikusan elszámoltathatók legyenek az Európai Parlament felé, például hogy az elnöknek válaszolnia kelljen a parlamenti kérdésekre; szorgalmazza továbbá a belső eljárási szabályzat elfogadását és az eredmények közzétételét;

33.  követeli a Tanácstól, hogy ahol csak a Szerződések engedik, térjen át teljes egészében a minősített többségi szavazásra, és hagyjon fel azzal a gyakorlattal, hogy vitatott jogalkotási területeket az Európai Tanácshoz utal, mivel az a Szerződés betűjével és szellemével ellentétes, amely kimondja, hogy az Európai Tanács csak egyhangúlag dönthet, de csak tág politikai célok tekintetében, és nem jogalkotással kapcsolatosan;

34.  szándékában áll a Szerződés megerősített együttműködésről szóló rendelkezéseinek teljes végrehajtása érdekében elkötelezni magát arra, hogy addig nem adja hozzájárulását semmilyen új, megerősített együttműködéssel kapcsolatos javaslathoz, amíg a részt vevő tagállamok el nem kötelezik magukat amellett, hogy beindítják az EUMSZ 333. cikke szerinti különleges áthidaló klauzulát, amely az egyhangúról a minősített többségi szavazásra való átállást, illetve a különlegestől a rendes jogalkotási eljárásra való áttérést írja elő;

35.  hangsúlyozza az EUSZ 20. cikkében rögzített megerősített együttműködési eljárás teljes körű kihasználását, különösen az euróövezethez tartozó tagállamok esetében, hogy azok a tagállamok, amelyek az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken egymás között megerősített együttműködést kívánnak létrehozni, e mechanizmus révén képesek legyenek előmozdítani az Unió célkitűzéseinek elérését és megerősíteni az integráció folyamatát, az EUMSZ 326–334. cikkében rögzített korlátozásoknak és rendelkezéseknek megfelelően;

Bizottság

36.  eltökélt szándéka, hogy a Parlamentnek a Bizottság elnöke megválasztásában játszott szerepét megerősítse a képviselőcsoportjai és az Európai Tanács elnöke közötti hivatalos konzultációk megerősítésével, ahogyan ezt a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt 11. nyilatkozat előírja, annak biztosítására, hogy az Európai Tanács teljes mértékben figyelembe vegye a választások eredményét, amikor jelöltet állít a Parlament általi kinevezésre, ahogyan az a 2014. évi európai választásokon is történt;

37.  ismételten hangsúlyozza, hogy valamennyi bizottsági javaslatot teljes körűen indokolni kell és részletes hatásvizsgálattal kell ellátni, melybe beletartozik az emberi jogok szempontjából történő értékelés is;

38.  úgy véli, hogy a Bizottság elnökének függetlenségét növelni lehetne, ha minden tagállam mindkét nemből legalább három jelöltet állíthatna, akik közül a Bizottság megválasztott elnöke testületének összeállításakor választhatna;

39.  kitart amellett, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményeken belül javítani kell az Unió/euróövezet koordinálását és lehetőség szerint képviseletét is, és rámutat arra, hogy az EUMSZ 138. cikkének (2) bekezdése jogalapot nyújt az Unió/euróövezet nemzetközi intézményekben és konferenciákon való egységes képviseletének biztosítását szolgáló intézkedések meghozatalára;

40.  felszólít az Európai Parlamentben rendezendő, az Unió külső képviseletét érintő kérdésekkel kapcsolatos hivatalos és rendszeres párbeszéd elindítására;

41.  emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak, a tagállamoknak, a Parlamentnek és a Tanácsnak saját hatásköreiken belül segíteniük kell az európai uniós jog és az Alapjogi Charta sokkal jobb alkalmazásának és végrehajtásának biztosításában;

A Számvevőszék

42.  elismeri az Európai Számvevőszék kulcsfontosságú szerepét az uniós források jobb és intelligensebb felhasználásának biztosításában; emlékeztet arra, hogy azon fontos kötelességén túlmenően, hogy információt adjon az elszámolások megbízhatóságáról és az azok alapjául szolgáló ügyletek szabályszerűségéről, a Számvevőszék kiemelt szerepet tölt be abban a tekintetben, hogy biztosítja a Parlament számára az európai költségvetés demokratikus ellenőrzésére vonatkozó megbízatásának ellátásához szükséges információkat, valamint az Unió által finanszírozott tevékenységek gazdaságosságának, hatékonyságának és eredményességének javítása érdekében információkat nyújt az azok eredményeiről és kimeneteléről; javasolja ezért a Számvevőszék megerősítését; elvárja, hogy a Számvevőszék továbbra is maradjon elkötelezett a függetlenség, a feddhetetlenség, a pártatlanság és a szakmaiság mellett, és építsen ki szilárd munkakapcsolatokat az érdekelt felekkel;

43.  úgy véli, hogy az együttműködés folyamatos hiánya a Tanács részéről lehetetlenné teszi, hogy a Parlament megalapozott döntést hozzon a mentesítés megadásáról, ami tartósan negatív hatást gyakorol a polgároknak az uniós intézmények hitelességéről és az uniós források felhasználásának átláthatóságáról kialakított felfogására; úgy véli, hogy az együttműködés hiánya az intézmények működését is hátrányosan érinti, és hiteltelenné teszi a Szerződésekben rögzített, a költségvetési gazdálkodás politikai ellenőrzésére irányuló eljárást;

44.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék összetételét és kinevezési eljárását az EUMSZ 285. és 286. cikke határozza meg; úgy véli, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak egyenrangúnak kell lennie a Számvevőszék tagjainak kinevezése során a tagok demokratikus legitimitásának, átláthatóságának és teljes függetlenségének biztosítása érdekében; felhívja a Tanácsot, hogy tartsa tiszteletben azokat a határozatokat, amelyeket a Parlament a Számvevőszék tagjának javasolt jelöltek meghallgatását követően hoz;

A Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

45.  felszólítja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy javítsa a Régiók Bizottságával és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott együttműködés módozatait, többek között a hatásvizsgálatok lefolytatásának jogalkotást megelőző fázisában is, hogy a jogalkotási folyamat teljes egészében figyelembe vehesse véleményüket és értékeléseiket;

Ügynökségek

46.  hangsúlyozza, hogy az uniós ügynökségek végrehajtó hatáskörökkel való felruházásához az szükséges, hogy az uniós jogalkotó kellő mértékben ellenőrizze az uniós ügynökségek döntéseit és fellépéseit; emlékeztet arra, hogy a hatékony felügyelet kiterjed többek között az uniós ügynökség irányító személyzetének kinevezésére és elbocsátására, az uniós ügynökség felügyeleti bizottságában való részvételre, az uniós ügynökségek egyes határozataira vonatkozó vétójogra, tájékoztatási kötelezettségekre és átláthatósági szabályokra, valamint az uniós ügynökség költségvetésével kapcsolatos költségvetési jogokra;

47.  fontolóra veszi az esetlegesen végrehajtási hatásköröket gyakorló uniós ügynökségekre vonatkozó keretrendelet elfogadását, amely kiterjedne az uniós jogalkotó által gyakorolt politikai ellenőrzésre szolgáló mechanizmusra, többek között például az Európai Parlament arra vonatkozó jogára, hogy kinevezze és elbocsássa az uniós ügynökség irányító személyzetét, részt vegyen az uniós ügynökség felügyeleti bizottságában, vétójoggal rendelkezzen az uniós ügynökségek egyes határozataira vonatkozóan, valamint a tájékoztatási kötelezettségekre és az átláthatósági szabályokra, illetve az Európai Parlamentnek az uniós ügynökség költségvetésével kapcsolatos költségvetési jogaira;

A szubszidiaritás és arányosság elvének tiszteletben tartása

48.  kiemeli az EUSZ 5. cikkében előírt szubszidiaritás elvének fontosságát, mely minden uniós intézményre és szervre kötelező érvényű, valamint a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2. sz.) jegyzőkönyvben meghatározott eszközök jelentőségét; ezzel összefüggésben emlékeztet a nemzeti parlamentekre és a Régiók Bizottságára ruházott szerepre; rugalmasságot javasol a jogalkotási aktusok tervezetének átültetésére a jegyzőkönyvben előírt határidők tekintetében, és felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa az indoklással ellátott véleményekre adott válaszainak minőségét;

49.  emlékezteti a nemzeti parlamenteket, hogy kulcsszerepet játszanak a szubszidiaritás elve alkalmazásának ellenőrzésében; rámutat arra, hogy a nemzeti parlamenteknek a szubszidiaritás és arányosság elvének biztosításával kapcsolatos formális lehetőségei számos alkalmat biztosítanak erre, ugyanakkor a nemzeti parlamentek közötti gyakorlati együttműködést meg kell erősíteni, többek között lehetővé téve számukra, hogy az elv állítólagos megsértése esetén egymással szoros együttműködésben elérjék a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. sz. jegyzőkönyv 7. cikkének (3) bekezdése szerinti szükséges határozatképességet;

50.  hangsúlyozza az EUMSZ 9. cikkének jelentőségét annak biztosításában, hogy az Unió jogi és szakpolitikai intézkedéseinek következményeit figyelembe vegyék;

A gazdasági és monetáris unió kibővítése és elmélyítése

51.  emlékeztet arra, hogy a GMU további fejlesztésének a meglévő jogszabályokon és azok alkalmazásán kell alapulnia, és abból kell építkeznie, valamint kapcsolódnia kell a szociális dimenzió elmélyítéséhez;

52.  további intézményi reformokra szólít fel annak érdekében, hogy a GMU kibővített feladatkörei mellett hatékonyabbá és demokratikusabbá váljon, és illeszkedjen az Unió intézményi keretébe, ahol a Bizottság a végrehajtó szerv, míg a Parlament és a Tanács közösen alkotja a jogszabályokat;

Új jogi aktus a gazdaságpolitikáról

53.  emlékeztet „Az Európai Unió többszintű irányításának alkotmányos problémái” című 2013. december 12-iállásfoglalására(11), amely felvetette a rendes jogalkotási eljárás szerint elfogadásra kerülő konvergenciakódex ötletét, melynek célja egy valamennyi tagállam számára nyitott, ösztönzőkön alapuló mechanizmussal támogatott, hatékonyabb gazdaságpolitikai koordinációs keret kialakítása (számos meghatározandó konvergenciakritériummal);

54.  úgy véli, hogy az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározottak szerint az európai szociális piacgazdaság erősítése érdekében meg kell határozni azt a korlátozott számú, alapvető fontosságú területet, amelyeken egy ötéves időszakon belül strukturális reformok révén növelhető a versenyképesség, a növekedési potenciál, a valós gazdasági konvergencia és a társadalmi kohézió;

55.  kiemeli az európai uniós intézmények és a tagállamok hatáskörei egyértelmű elkülönítésének fontosságát, növelve a tagállamok felelősségvállalását, illetve a nemzeti parlamentek szerepét a végrehajtási programokban;

56.  felszólít az EUMSZ 136. cikkével összhangban rendelkezésre álló eszközök jobb kihasználására az euróövezetben az új intézkedések elfogadásának és végrehajtásának megkönnyítése érdekében;

Az európai szemeszter egyszerűsített, összefogottabb és demokratikusabb folyamata

57.  rámutat arra, hogy kevesebb és célzottabb országspecifikus ajánlásra van szükség, olyanokra, amelyek a konvergenciakódexben és az éves növekedési jelentésben meghatározott szabályozási kereten, valamint az egyes tagországok által benyújtott olyan tényleges javaslatokon alapulnak, amelyek megfelelnek alapvető reformcélkitűzéseiknek, többek között a versenyképességet, a valós gazdasági konvergenciát és a társadalmi kohéziót elősegítő számos strukturális reform valamelyikének;

58.  hangsúlyozza a demográfiai tendenciák fontosságát az európai szemeszter szempontjából, és kéri, hogy e mutatónak tulajdonítsanak nagyobb jelentőséget;

59.  emlékeztet arra, hogy már léteznek a gazdasági párbeszédre vonatkozó mechanizmusok, különösen annak révén, hogy a „6-os csomagnak” és a „2-es csomagnak” nevezett jogszabály keretén belül kialakították a „gazdasági párbeszédet”; úgy véli, hogy ez hatékony eszköz, amely lehetővé teszi a Parlament számára, hogy jelentékenyebb szerepet töltsön be az európai szemeszter keretében a Parlament, a Tanács, a Bizottság és az eurócsoport közötti párbeszéd javítása érdekében, továbbá javasolja, hogy intézményközi megállapodás (IKM) révén tegyék hivatalossá a Parlament európai szemeszterben betöltött ellenőrző szerepét, amint azt a Parlament már több ízben kérte; üdvözli és ösztönzi továbbá a nemzeti parlamentek nemzeti szintű bevonását, valamint a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament európai szemeszter és általánosságban a gazdasági kormányzás keretében való együttműködését, például az „európai parlamenti hét” és a „13. cikk szerinti konferencia” révén; úgy véli továbbá, hogy javítani lehetne a szociális partnerek európai szemeszterbe való bevonását;

60.  kéri a költségvetési paktum vonatkozó rendelkezéseinek az uniós jogi keretbe való beillesztését, a keret végrehajtásának átfogó értékelése alapján, amennyiben a meglévő másodlagos jogszabályok hatálya arra még nem terjed ki;

Az uniós költségvetés szerepe a GMU-ban

61.  rámutat arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló következő rendelet elfogadásakor az EUMSZ 312. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint át lehet térni az egyhangú szavazásról a minősített többségi szavazásra; kiemeli annak szükségességét, hogy a Parlament jogalkotási ciklusának időtartamát összehangolják a Bizottság hivatali idejével és többéves pénzügyi keret időtartamával, amely az EUMSZ 312. cikkének (1) bekezdése szerint öt évre csökkenthető; kéri a jövőbeli többéves pénzügyi keretek hozzáigazítását a következő parlamenti ciklushoz; kéri a Tanácsot, hogy tegye magáévá ezt a demokratikus követelményt;

62.  üdvözli a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű csoport jelentését; vissza kíván térni a Szerződések betűjéhez és szelleméhez, és a jelenlegi, a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) szerinti hozzájárulásokon alapuló rendszerről olyanra kíván áttérni, amely az EU és esetleg az euróövezet költségvetésének valós saját forrásain alapul, amellyel kapcsolatban számos elképzelés létezik;

63.  rámutat, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet 24. cikke szerint az Unió költségvetésének tartalmaznia kell az Unió és az Euratom összes kiadását és bevételét, a költségvetési rendelet 7. cikkének megfelelően;

Megnövelt uniós beruházási kapacitás

64.  kéri a meglévő strukturális alapok felhasználásának a versenyképesség és a kohézió elősegítése érdekében történő optimalizálását, valamint az EU fokozott beruházási kapacitásának növelését olyan innovatív megközelítések kiaknázásával, mint amilyen az ESBA, amely egyedi eszközöket foglal magában az Unió érdekét szolgáló infrastrukturális projektek finanszírozására és szavatolására;

65.  ragaszkodik a „6-os csomag” és a „2-es csomag” kerete és az európai szemeszter teljes körű alkalmazásához, különösen a makrogazdasági egyensúlyhiányok kezeléséhez, illetve a költségvetési hiány és a még mindig nagyon magas államadósság hosszú távú kordában tartásához növekedésbarát költségvetési konszolidáció, a kiadások hatékonyságának javítása, a termelő beruházások kiemelt kezelése, a tisztességes és fenntartható strukturális reformok ösztönzése és az üzleti ciklus feltételeinek figyelembevétele révén;

Közös fiskális rendszer létrehozása az euróövezetben az uniós költségvetés egy részén keresztül

66.  emlékeztet arra, hogy az Unió pénzneme az euró, és hogy az uniós költségvetés célja az Unió EUSZ 3. cikkében rögzített céljainak megvalósítása, valamint a közös politikák finanszírozása, a szolidaritás elvével összhangban a gyenge régiók támogatása, a belső piac kiteljesítése, az európai szinergiák előmozdítása, válaszadás a páneurópai megközelítést igénylő jelenlegi és jövőbeli kihívásokra, és ekképpen annak elősegítése, hogy a kevésbé fejlett tagállamok felzárkózzanak és az euróövezet tagjaivá válhassanak;

67.  tudomásul veszi az euróövezeten belüli közös fiskális rendszer létrehozására vonatkozó különböző javaslatokat; rámutat, hogy e javaslatok különböző funkciókat kapcsolnak e rendszerhez, és eltérő kialakításúak lehetnek; emlékeztet arra, hogy a Parlament ragaszkodott e rendszer uniós kereten belüli kidolgozásához;

68.  rámutat, hogy míg az új fiskális rendszer jelenlegi Szerződés keretében való kidolgozhatósága a rendszer kialakításától, funkciójától és méretétől fog függeni, a Szerződések értelmében a saját források felső határait meg lehet emelni, létre lehet hozni a saját források új kategóriáit (akkor is, ha e saját források csak a tagállamok egy részétől származnának), és el lehet különíteni bizonyos bevételeket meghatározott kiadási elemek finanszírozására; rámutat továbbá, hogy az uniós költségvetés már biztosít garanciákat bizonyos kölcsönműveletek számára, valamint hogy több olyan rugalmassági eszköz létezik, amelyek számára a többéves pénzügyi keret kiadási felső határait meghaladóan is lehet finanszírozást biztosítani;

69.  ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja az Európai Stabilitási Mechanizmus uniós jogi keretbe való beépítését, feltéve, hogy a megfelelő demokratikus elszámoltathatóság biztosított;

70.  úgy véli, hogy az európai fiskális rendszer és az európai valutaalap felállítása egy olyan európai kincstár létrehozására irányuló folyamat szakaszai lehetnek, melynek elszámoltathatónak kell lennie az Európai Parlament felé;

71.  felszólít a Bizottság által az adósságtörlesztési alap létrehozása céljából felállított szakértői csoport főbb megállapításainak alapos megfontolására;

Egységes piac és pénzügyi integráció

72.  úgy véli, hogy az egységes piac az Unió egyik sarokköve, és alapvetően fontos az Unión belüli jólét, növekedés és foglalkoztatás szempontjából; rámutat, hogy az egységes piac, amely kézzelfogható előnyökkel jár mind a társaságok, mind a fogyasztók számára, olyan növekedési potenciált rejt, amelyet még nem aknáztak ki teljes mértékben, különösen ami a digitális egységes piacot, a pénzügyi szolgáltatásokat, az energiát, a bankuniót és a tőkepiaci uniót illeti; felszólít ezért az területeken meglévő vívmányok megfelelő alkalmazásának alaposabb ellenőrzésére, valamint hatékonyabb érvényesítésére;

73.  felszólít a bankunió gyors, de fokozatos kiteljesítésére, az egységes felügyeleti mechanizmus és az Egységes Szanálási Mechanizmus, valamint az európai betétbiztosítási rendszer alapján, megfelelő és költségvetési szempontból semleges óvintézkedésekkel ellátva; nagyra értékeli az Egységes Szanálási Alap működésbe lépéséig érvényes áthidaló finanszírozási mechanizmusról szóló megállapodást, és kéri egy európai fizetésképtelenségi rendszer létrehozását;

74.  emlékeztet arra, hogy az európai felügyeleti hatóságoknak a belső piac működésének javítása érdekében kell eljárniuk, különösen azáltal, hogy biztosítják a minőségi, hatékony és következetes szintű szabályozást és felügyeletet, figyelembe véve a tagállamok eltérő érdekeire és a pénzügyi piacok szereplőinek különbözőségére; úgy véli, hogy a valamennyi tagállamot érintő kérdéseket az összes tagállamnak kell felvetnie, megtárgyalnia és eldöntenie, valamint hogy alapvetően fontos, hogy a belső piaci egyenlő versenyfeltételek megerősítése céljából egy, az Unió valamennyi pénzügyi piaci résztvevőjére alkalmazandó egységes szabálykönyv jöjjön létre a pénzügyi szolgáltatások belső piaca széttöredezettségének, illetve az egyenlő versenyfeltételek hiánya miatti tisztességtelen verseny elkerülése érdekében;

75.  felszólít a valós tőkepiaci unió létrehozására;

76.  támogatja egy olyan, versenyképességi hatóságokból álló rendszer kialakítását, amelynek feladata, hogy egy tető alá hozza az egyes tagállamokban a versenyképesség terén elért eredmények nyomon követéséért felelős nemzeti szerveket, továbbá javasolja, hogy e rendszer fejlődésének nyomon követését a Bizottság irányítsa;

77.  úgy véli, hogy fejleszteni kell a nemzeti adóhatóságok közötti automatikus információcserét az adócsalás, az adókijátszás, az adótervezés, az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elkerülése, valamint az adóparadicsomok elleni összehangolt fellépés elősegítése érdekében; felszólít egy közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló irányelv elfogadására, mely meghatározza a progresszív konvergencia minimális szintjét, és lefekteti annak közös célkitűzéseit; szükségesnek véli a meglévő héatörvények átfogó felülvizsgálatát, többek között a származási ország elvének bevezetésére való tekintettel;

A GMU demokratikusabb intézményi felépítése

78.  emlékeztet arra, hogy megfelelő demokratikus legitimitást és elszámoltathatóságot kell biztosítani a döntéshozás szintjén oly módon, hogy a nemzeti kormányokat a nemzeti parlamentek felügyelik, míg uniós szinten az Európai Parlament felügyelői szerepét kell fokozni, ideértve a Tanáccsal együtt a konvergenciakódex rendes jogalkotási eljárással való elfogadásában gyakorolt központi szerepet;

79.  támogatja az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdésében foglalt áthidaló klauzula általános alkalmazását; emlékeztet arra, hogy a Bizottság a valódi szoros GMU tervezetében(12) egy konvergencia- és versenyképességi eszköz létrehozását javasolta az EUMSZ 136. cikke vagy 352. cikke alapján, szükség esetén megerősített együttműködés révén; rámutat, hogy megerősített együttműködés esetén az EUMSZ 333. cikkének (2) bekezdése, amely a rendes jogalkotási eljárás alkalmazását írja elő, megerősítené az uniós kormányzás demokratikus legitimációját és hatékonyságát, valamint a Parlament azon belüli szerepét;

80.  ismételten hangsúlyozza, hogy a parlamentközi együttműködés nem vezethet új közös parlamentáris szerv vagy új intézmény létrehozásához, minthogy az EU pénzneme az euró, az EU parlamentje pedig az Európai Parlament; emlékeztet arra, hogy a GMU-t az az Unió hozta létre, amelynek polgárai uniós szinten közvetlenül képviseltetik magukat a Parlamentben, amelynek módot kell találnia arra, hogy biztosítsa az euróövezetre vonatkozó döntések parlamenti demokratikus elszámoltathatóságát;

81.  kitart amellett, hogy a Bizottságot fel kell hatalmazni a GMU területén elfogadott jövőbeli vagy jelenlegi eszközök megvalósítására és végrehajtására;

82.  úgy véli, hogy foglalkozni kell a GMU jelenlegi intézményi struktúrájának hiányosságaival, különösen a demokráciadeficittel, figyelembe véve ugyanakkor, hogy a Szerződés bizonyos részeit a Bíróság felügyeli, míg más részekre vonatkozóan ez a felügyeleti jogköre nem áll fenn; úgy ítéli meg, hogy az EUMSZ 121. cikke – a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolásáról szóló – (3) és (4) bekezdésének részletes végrehajtásához erőteljesebb parlamenti ellenőrzésre van szükség;

83.  úgy véli, hogy a differenciált integráció lehetőségét továbbra is nyitva kell tartani minden tagállam számára;

84.  emlékeztet arra, hogy az uniós szintű rendes jogalkotási és költségvetési eljárásoknak prioritást kell élvezniük, szükség esetén az eltérések igénybevétele, valamint az elkülönített költségvetési sorok kialakítása révén; emlékeztet arra, hogy minden egyéb rendelkezést, például az euróövezetre vagy a fokozott együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket, kizárólag akkor szabad alkalmazni, amikor a fenti eljárások jogilag vagy politikailag nem lehetségesek;

A belső piac mint a növekedés elsődleges motorjának kiteljesítése

85.  abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a GMU elmélyítésének együtt kell járnia a belső piac kiteljesítésével a még meglévő belső korlátok megszüntetése révén, különösen az energiauniót, a digitális egységes piacot és a szolgáltatások piacát illetően;

86.  felszólít a belső energiapiacra vonatkozóan fennálló jogszabályok teljes körű végrehajtására az EUMSZ 194. cikkének megfelelően az energiaunió létrehozása érdekében;

87.  támogatja az Európai Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség (ACER) feladat- és hatáskörének az Euratom-Szerződés bővítését, amely végső soron elvezet egy európai energiaügynökség az Euratom-Szerződés 54. cikke szerinti megalapításához, valamint az energiapiacok integrációját, egy, a nemzeti tartalékok egyesítésén alapuló európai stratégiai tartalék és egy közös beszállítói tárgyalási központ létrehozását az energiaunió intézményi struktúrájának kiteljesítése érdekében;

88.  az infrastruktúra és az energiaprojektek finanszírozása céljából bátorítja a „projektkötvények” alkalmazását, az EBB-vel szoros együttműködésben;

89.  kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza az EUMSZ 116. cikkét, amely megteremti a szükséges jogalapot a Parlament és a Tanács számára, hogy a rendes jogalkotási eljárással összhangban járjon el a belső piaci verseny káros adópolitikák miatti torzulását eredményező gyakorlatok felszámolása érdekében;

A szociális dimenzió

90.  hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy az Unió szilárd társadalmi bázissal rendelkezzen, a munkavállalók jogait különösen a mobilitáshoz fűződő joguk gyakorlásakor szociális jogaikkal egyetemben biztosítani kell, teljes mértékben felhasználva az IV., IX. és X. címben meghatározott vonatkozó jogi eszközöket, az Európai Unió Alapjogi Chartájának megfelelően; ezzel összefüggésben rámutat különösen az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelvből és a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló 492/2011/EU rendeletből eredő jogokra;

91.  hangsúlyozza, hogy szociális Európát kell létrehozni, hogy az európai integrációs projekt továbbra is élvezze a munkavállalók támogatását;

92.  rámutat, hogy támogatni kell az egyes tagállamok által megállapított minimálbérre vonatkozó elképzelést, és megállapítja, hogy a minimális munkanélküli ellátás rendszere lehetőségeinek feltárása az Unió munkaerőpiacára vonatkozóan közös szabályokat és feltételeket tenne szükségessé, továbbá javasolja, hogy a Szerződés hatályos rendelkezései alapján fogadjanak el jogalkotási javaslatot a munkavállalók előtt továbbra is fennálló akadályok megszüntetésére;

93.  kiemeli az Unió által biztosított eszközöket, valamint hogy a fiatal munkavállalókat tevékenyen be kell vonni a munkaerőpiacra, és az EUMSZ 47. cikkével összhangban továbbra is ösztönözni kell a fiatal munkavállalók cseréjét;

94.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok makrogazdasági értékelésébe építsen be foglalkoztatási kritériumokat, valamint hogy a regionális és a szociális alapok nagyobb mértékű kihasználása érdekében ajánljon strukturális reformokat és támogassa is azokat;

95.  felhívja a Bizottságot, hogy alaposan mérje fel az uniós fellépés szükségességét és az alternatív szakpolitikai opciók esetleges gazdasági, társadalmi és környezeti hatásait, mielőtt új kezdeményezéseket (pl. jogalkotási javaslatokat, nem jogalkotási kezdeményezéseket, illetve végrehajtási és felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat) terjesztene elő, összhangban a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodással;

96.  kéri egy új szociális paktum kidolgozását, amely szociális jegyzőkönyv formáját öltheti, és amelynek célja az európai szociális piacgazdaság serkentése, valamint az egyenlőtlenségek mérséklése, biztosítva, hogy valamennyi polgár alapvető jogait tiszteletben tartsák, ideértve többek között a kollektív tárgyaláshoz való jogot és a mozgás szabadságát; rámutat, hogy egy ilyen paktum javíthatja a tagállamok szociális politikáinak összehangolását;

97.  felhívja a Bizottságot, hogy élessze fel az Unión belüli szociális párbeszédet a szociális partnerek közötti, kötelező erejű megállapodások révén, összhangban az EUMSZ 151–161. cikkével;

Külső fellépés

A közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) hatékonyságának, koherenciájának és elszámoltathatóságának növelése

98.  úgy véli, hogy meg kell erősíteni a külső konfliktusok és válságok átfogó európai uniós megközelítését, szorosabb együttműködést biztosítva a különböző szereplők és eszközök között a konfliktus minden szakaszában;

99.  ragaszkodik az EUSZ 22. cikkében foglalt rendelkezések alkalmazásához az EUSZ 21. cikkében meghatározott stratégiai érdekekre és célokra vonatkozó általános stratégiai keret létrehozása, illetve az azokkal kapcsolatos döntéshozatal céljából, amely keret a közös kül- és biztonságpolitikán túl a külső fellépés egyéb területeire is kiterjedhet, és amely következetességet követel meg az egyéb politikákkal, például a kereskedelemmel, a mezőgazdasággal és a fejlesztési segítségnyújtással; emlékeztet arra, hogy az ilyen stratégia alapján hozott döntéseket minősített többségi szavazással lehetne végrehajtani; rámutat, hogy e határozatok demokratikus legitimációját javítani lehetne, ha a Tanács és a Parlament közös stratégiai dokumentumokat fogadna el a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) javaslatai alapján;

100.  kéri az Unió külső fellépésére vonatkozó parlamenti felügyelet megerősítését, többek között az alelnökkel/főképviselővel, az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) és a Bizottsággal való rendszeres konzultációk folytatása révén, valamint hogy induljanak tárgyalások a KKBP terén a Tanács érzékeny információihoz való hozzáférésről szóló 2002-es intézményközi megállapodás felváltásáról;

101.  úgy véli, hogy az Unió különleges képviselőit be kell vonni az EKSZ-be, többek között költségvetésüknek a KKBP-re vonatkozó sorból az EKSZ-re vonatkozó sorba történő átcsoportosítása révén, mivel ezzel növelhető az uniós erősfeszítések koherenciája;

102.  kéri egyrészt az EUSZ 31. cikke (2) bekezdésének alkalmazását, amely lehetővé teszi a Tanács számára, hogy minősített többséggel hozzon meg bizonyos döntéseket a KKBP területén, másrészt a KKBP területén a katonai vagy védelmi vonatkozással nem rendelkező határozatok esetében a minősített többséggel való határozathozatalra való fokozatos áttérésről szóló, az EUSZ 31. cikkének (3) bekezdése szerinti áthidaló klauzula alkalmazását; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 20. cikkének (2) bekezdésében meghatározott megerősített együttműködés további lehetőségeket kínál a tagállamok számára a KKBP terén való előrelépésre, ezért ezeket is ki kell használni;

103.  úgy véli, hogy a külügyi fellépésre vonatkozó pénzügyi szabályok rugalmasságát fokozni kell az uniós források operatív folyósítása során tapasztalható késedelmek kiküszöbölése érdekében, ezáltal megnövelve az Unió képességét a gyors és hatékony válaszadásra válságok esetén; fontosnak tartja e tekintetben, hogy a humanitárius segítségnyújtás területén bevezessék a gyorsított eljárást, amely biztosítja a segélyek lehető leghatékonyabb és leggazdaságosabb elosztását;

104.  nyomatékosan kéri a Tanácsot, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy továbbra is tegyenek eleget azon kötelezettségüknek, hogy haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatják a Parlamentet a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások és azok megkötése minden szakaszában, az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdése szerint, valamint a Bizottság és a Tanács között létrejött intézményközi megállapodásokban részletesen meghatározottaknak megfelelően;

105.  rámutat, hogy az Európai Unió Bírósága (EUB) megerősítette, hogy a Parlament jogosult az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdése értelmében teljes körűen és haladéktalanul tájékoztatást kapni a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások és azok megkötése minden szakaszában – a KKBP-t illetően is –, annak érdekében, hogy hatáskörét az Európai Unió fellépésének egészére vonatkozó teljes körű információk ismeretében gyakorolhassa; ennélfogva elvárja, hogy a nemzetközi megállapodások megtárgyalásával és megkötésével kapcsolatos együttműködés és információmegosztás javított gyakorlati mechanizmusairól folytatandó intézményközi tárgyalásokon megfelelően vegyék figyelembe az EUB ítélkezési gyakorlatát;

A közös védelempolitika felé

106.  progresszív lépések megtételét kéri egy közös védelempolitika (az EUSZ 42. cikk (2) bekezdése) és adott esetben egy közös védelem felé, amely az Európai Tanács egyhangú határozatával hozható létre, egyúttal megerősítve a polgári és civil társadalmat a konfliktusmegelőzésen és az erőszakmentességen nyugvó megoldási megközelítések alapján, különösen annak révén, hogy bővítik a pénzügyi, igazgatási és humán erőforrásokat a válságra adandó, a közvetítésen, a párbeszéden, a megbékélésen és a civil társadalmi szervezetek közreműködésén alapuló azonnali reagálás céljából;

107.  az ezen irányba tett első lépésként javasolja, hogy az EUSZ 46. cikkének állandó strukturált együttműködés (PESCO) kialakításáról szóló rendelkezéseit a Tanácson belül minősített többségi szavazás által juttassák érvényre, mivel ennek a segítségével az ambiciózusabb tagországok az Unió ernyője alatt a védelem terén szorosabban és összehangoltabban tudnak együttműködni, és lehetőségük nyílik az uniós intézmények, eszközök és költségvetés igénybevételére;

108.  javasolja a Védelmi Miniszterek Tanácsa mint állandó testület létrehozását az alelnök/főképviselő elnökletével, a tagállamok védelmi politikájának összehangolása érdekében, különös tekintettel a kiberbiztonságra és a terrorizmus elleni fellépésre, valamint az Unió védelmi stratégiájának és prioritásainak közös kidolgozása céljából;

109.  kitart amellett, hogy ki kell dolgozni az EU biztonságról és védelemről szóló fehér könyvét az Európai Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó, a főképviselő/alelnök által ismertetett globális stratégiája, valamint a pozsonyi ütemterv alapján, mivel ez a dokumentum részletesebben kidolgozná az Unió stratégiai célkitűzéseit a biztonság és védelem területén, és azonosítaná a meglévő, illetve a szükséges képességeket; felhívja a Bizottságot, hogy az európai védelmi cselekvési tervre irányuló, folyamatban lévő munkáját alapozza a biztonságról és védelemről szóló jövőbeli uniós fehér könyv eredményeire, amelyeknek azzal a kérdéssel is foglalkozniuk kell, hogy a katonai erő alkalmazása milyen módon és milyen körülmények között indokolt és jogos;

110.  kiemeli, hogy meg kell határozni egy kapacitásokról és fegyverkezésről szóló közös európai politikát (EUSZ 42. cikk (3) bekezdés), amely magában foglalná a katonai kapacitások közös tervezését, fejlesztését és beszerzését, és amelynek a számítógépes, hibrid és aszimmetrikus fenyegetésekkel szembeni védekezésre vonatkozó javaslatokat is magában kell foglalnia; arra biztatja a Bizottságot, hogy a 2016-os munkaprogramban bejelentetteknek megfelelően dolgozzon ki egy nagyratörő európai védelmi cselekvési tervet;

111.  hangsúlyozza, hogy az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) jelentős mértékben hozzájárulhat egy olyan közös védelmi piac kialakításához, amely versenyképes és hatékony, illetve intenzív kutatás, fejlesztés és innováció támogatja meg, és szakosodott munkahelyek létrehozására összpontosít, és e célból támogatja a köz- és magánszféra közötti partnerségek lehetőségeinek feltérképezését; ismételten hangoztatja, hogy meg kell erősíteni az EDA-t a szükséges erőforrások és politikai támogatás biztosítása révén, amelyek segítségével vezető és koordinációs szerepet tölthet be a kapacitásfejlesztésben, kutatásban és beszerzésben; ismételten kifejzi, hogy ezt azzal lehetne a legjobban elérni, ha az ügynökség személyzeti és működési költségeit az uniós költségvetésből finanszíroznák;

112.  emlékeztet az EUSZ 44. cikkére, amely további rugalmassági rendelkezéseket tartalmaz, és lehetővé teszi, hogy a válságkezelési feladatok megvalósítását tagállamok egy olyan csoportjára bízzák, amely az Unió nevében és a Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB), valamint az EKSZ politikai felügyelete és stratégiai iránymutatása szerint hajtaná végre ezeket a feladatokat;

113.  javasolja, hogy az EUSZ 41. cikkének (3) bekezdését a tagállamok befizetéseiből álló induló alap létrehozására használják fel, amely a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) előkészítésével kapcsolatos olyan tevékenységeket finanszírozná, amelyek nem terhelhetők az uniós költségvetésre;

114.  hangsúlyozza, hogy a közös finanszírozást ki kell terjeszteni a katonai KBVP területére is, többek között az Athena mechanizmuson keresztül, mivel ez csökkentené azokat a pénzügyi fékeket, amelyek visszavetik a tagállamok hozzájárulásait a katonai KBVP-missziókhoz és -műveletekhez, ezáltal hatékonyabbá tenné az Unió reagálóképességét válsághelyzetekben;

115.  felszólít egy állandó polgári és katonai műveleti parancsnokság létrehozására, amely katonai tervezési és végrehajtási képesség (KTVK) és polgári tervezési és végrehajtási képességgel (PTVK) rendelkezne; felszólít a különböző európai katonai struktúrák (többek között a különböző harccsoportok, euro-haderők, a Franciaország–Egyesült Királyság védelmi együttműködés és a Benelux légvédelmi együttműködés) uniós kereten belüli intézményesítésére, valamint az uniós harccsoportok bevethetőségének fokozására, többek között a közös finanszírozás kiterjesztése és annak mérlegelése révén, hogy a jövőbeni válságmenedzselési forgatókönyvekben alapesetben kezdeti belépő kötelékként kerüljenek bevetésre;

116.  megjegyzi, hogy ez az állandó parancsnokság foglalkozhatna az állandó készenléti tervezéssel, és jelentős koordinációs szerepet játszhatna az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének jövőbeni alkalmazásában; úgy véli, hogy az ebben a cikkben meghatározott „kölcsönös védelmi záradék”, amelyre Franciaország hivatkozott a Külügyi Tanács 2015. november 17-i ülésén, az uniós biztonság- és védelempolitika jövőbeni fejlődésének olyan lökést adhat, ami biztosítja az összes tagállam még komolyabb elköteleződését;

117.  úgy véli, hogy ösztönözni kell az EU–NATO-együttműködést minden szinten olyan területeken, mint a képességfejlesztés és készenléti tervezés hibrid fenyegetések esetén, és fokozni kell a fennmaradó politikai akadályok leküzdésére irányuló erőfeszítéseket; nyomatékosan kéri az EU–NATO átfogó politikai és katonai partnerség létrehozását;

118.  határozott fellépést kér a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia (PCD) biztosítása érdekében, az EUMSZ 208. cikke alapján, és kéri a PCD hatásvizsgálati rendszerének javítását, valamint egy olyan választottbírósági mechanizmus létrehozását, amely orvosolja az Unió különböző politikái közötti esetleges eltéréseket, politikai felelősséget róva a Bizottság elnökére az átfogó iránymutatásokra és a problémáknak a PCD-vel kapcsolatos uniós kötelezettségekkel összhangban történő rendezésére vonatkozóan;

Bel- és igazságügy (IB)

119.  hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok és szabadságjogok fenntartásával párhuzamosan és kitartva a terrorizmus elleni politikák demokratikus és bírósági felügyeletének szükségessége mellett a közelmúltbeli támadások és a fokozódó terrorveszély fényében elengedhetetlen a nemzeti bűnüldöző hatóságok és hírszerző szolgálatok, illetve az Europol, a Frontex és az Eurojust közötti rendszeres, kötelező erejű és strukturált információ- és adatmegosztás, és azt mielőbb ki kell alakítani;

120.  rámutat arra, hogy a korábbi támadásokhoz hasonlóan a párizsi támadások elkövetői is ismertek voltak a biztonsági hatóságok előtt, és vizsgálati és felügyeleti intézkedések alatt álltak; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az e személyekre vonatkozóan meglévő adatokat a tagállamok az EUMSZ 88. cikkének előírásai ellenére nem osztották meg egymással; kéri a Tanácsot, hogy az EUMSZ 352. cikke alapján fogadjon el a tagállamok közötti kötelező adatmegosztási szabályokat; úgy véli, hogy amennyiben az egyhangúság nem valósulhat meg, a megerősített együttműködés lehetőségét kell kihasználni;

121.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy végezze el az Unió terrorizmus elleni és kapcsolódó intézkedéseinek átfogó értékelését, különösen a jogban és a gyakorlatban való tagállami végrehajtásuk, a terület uniós ügynökségeivel – különösen az Europollal és az Eurojusttal – való együttműködés mértéke tekintetében, valamint ennek megfelelően mérje fel a fennálló hiányosságokat, valamint az EUMSZ 70. cikkében előírt eljárást alkalmazva értékelje, hogy a tagállamok mennyiben tesznek eleget az alapvető jogokkal kapcsolatos uniós kötelezettségeknek;

122.  ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 222. cikke rendelkezik a szolidaritási klauzuláról, amelyet akkor lehet és kell aktiválni, amikor valamely tagország terrortámadás célpontjává, illetve természeti vagy ember által okozott katasztrófa áldozatává válik;

123.  fájlalja, hogy az átmeneti védelemről szóló irányelvet nem aktiválták a menekültválságra való tekintettel, noha megállapítást nyert, hogy harmadik országbeli állampolgárok tömeges beáramlásáról van szó;

124.  kiemeli, hogy a szolidaritás, a megkülönböztetésmentesség, a visszaküldés tilalma és a valamennyi tagállam közötti lojális együttműködés elvén alapuló, közös uniós menekültügyi és bevándorlási politikát kell kialakítani, amelynek gondoskodnia kell a menedékkérők méltányos elosztásáról az Unión belül; úgy véli, hogy e politikába valamennyi tagállamot be kell vonni; emlékezteti a tagállamokat az e téren fennálló kötelezettségeikre, és hangsúlyozza, hogy az új menekültügyi és migrációs keretnek a migráns személy alapvető jogain kell alapulnia;

125.  kiemeli, hogy további lépések szükségesek annak biztosítására, hogy a közös európai menekültügyi rendszer valóban egységes rendszerré váljon; kéri a tagállamokat, hogy harmonizálják jogszabályaikat és gyakorlataikat a nemzetközi védelmet élvezők körére vonatkozó kritériumok vonatkozásában, illetve a nemzetközi védelemmel kapcsolatos eljárásokra és a befogadási feltételekre vonatkozó garanciák tekintetében, összhangban az EJEB és az EUB ítélkezési gyakorlatával és a többi tagállamban kialakult bevált gyakorlatokkal;

126.  üdvözli az (EU) 2016/1624 rendelet elfogadását, amely kiterjeszti a Frontex feladat- és hatáskörét, és a Frontexet Európai Határ- és Parti Őrségre nevezi át; úgy véli, hogy az ügynökséget szükség esetén olyan katonai eszközökkel kell támogatni, mint amilyen az európai tengerészeti haderő (Euromarfor) és a továbbfejlesztett Európai Hadtest (Eurocorps), az állandó strukturált együttműködésen keresztül összevont forrásokkal együtt; hangsúlyozza, hogy a jogszabály kitart amellett, hogy a tagállamoknak saját érdekükben és a többi tagállam érdekében be kell vinniük az adatokat az európai adatbázisokba; javasolja, hogy irányozzák elő a határvédelmi ügynökségek, például az Eurodac, illetve az Europol adatbázisainak átjárhatóságát;

127.  kéri a Dublin rendelet sürgős felülvizsgálatát a menedékkérőket a tagállamok között elosztó, állandó, az egész Unióra kiterjedő, jogi kötőerővel bíró, a tisztességes és kötelező elosztáson alapuló rendszer létrehozása révén;

128.  rámutat, hogy az Unió külső határaira érkezett és továbbra is érkező migránsok példa nélküli hullámaira, valamint a nemzetközi védelemért folyamodó személyek számának folyamatos emelkedésére való tekintettel az Uniónak – a Bizottság migrációs menetrendjében meghatározottak szerint – kötelező erejű jogszabályi megközelítésre van szüksége az áttelepítés vonatkozásában;

129.  a biztonságos harmadik országokkal megállapodások aláírását kéri a migrációs áramlás ellenőrzése és csökkentése érdekében még azelőtt, hogy a migránsok elérik az uniós határokat; ragaszkodik ugyanakkor ahhoz, hogy a megalapozatlan kérelemmel érkező, visszatérő menedékkérőkre szigorú eljárások vonatkozzanak;

130.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a menekültügyi szakértők képzésére fordított összegeket, és javítsák a menekültügyi eljárások hatékonyságát;

131.  úgy véli, hogy a külső dimenziónak a harmadik országokkal folytatott, az irreguláris migránsok Európába való áramlását kiváltó okok kezelésére irányuló együttműködésre kellene összpontosítania; úgy véli, hogy továbbra is a származási, tranzit- és célországok közötti partnerségekre és együttműködésre kell helyezni a hangsúlyt; javasolja, hogy a harmadik országokkal való együttműködés foglalja magában az adott országok menekültügyi rendszereinek és az általuk menekültek részére nyújtott támogatásnak és annak az értékelését, hogy mennyiben képesek és hajlandók kezelni az adott országba irányuló és azon áthaladó emberkereskedelmet és -csempészetet; elismeri, hogy javítani kell az Unió visszatérési rendszerének hatékonyságát, ugyanakkor úgy véli, hogy a migránsok visszatérésére csak biztonságos körülmények között, az érintett migránsok alapvető és eljárási jogait teljes mértékben tiszteletben tartva szabad sort keríteni;

132.   üdvözli, hogy az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló új (EU) 2016/1624 rendelet előírja, hogy amennyiben a külső határok ellenőrzése olyan mértékben veszítene hatékonyságából, hogy az a schengeni térség működését veszélyezteti, vagy azért, mert valamely tagállam nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, vagy mert nem kért kellő támogatást a Frontextől, vagy a támogatást nem hajtja végre, a Bizottság határozatra irányuló javaslatot terjeszthet a Tanács elé, meghatározva az ügynökség által végrehajtandó intézkedéseket, és előírva az érintett tagállam számára, hogy ezen intézkedések végrehajtásában működjön együtt az ügynökséggel; rámutat továbbá, hogy a rendelet a csoportok tagjainak polgári és büntetőjogi felelősségére vonatkozó megállapításokat is tartalmaz, valamint panasztételi mechanizmust irányoz elő az alapvető jogok tiszteletben tartásának nyomon követésére és biztosítására az ügynökség valamennyi tevékenysége során;

133.  úgy véli, hogy szükség lenne az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) humán és pénzügyi kapacitásának növelésére, amennyiben különösen nagy migrációs nyomás esetén felkérnék az összes uniós menedékkérelem elbírálásának koordinálására, valamint a tagállamok támogatására a menedékkérelmek elbírálása során, kibővítve megbízatását az olyan típusú közös műveletek, kísérleti projektek és gyorsreagálású műveletek végzésére, mint amelyekkel az 1168/2011/EU rendelet bővítette ki a Frontex megbízatását;

134.  kiemeli az EASO, a Frontex és az európai ombudsman hivatala közötti együttműködés fejlesztésének fontosságát annak érdekében, hogy zökkenőmentesebb legyen a korai figyelmeztető jelentések bevezetése különösen nagy migrációs nyomás esetén, amely várhatóan fenyegetést jelent a menedékkérők alapvető szabadságjogainak tiszteletben tartására; lehetségesnek tartja, hogy a Bizottság ezen korai figyelmeztető jelentések alapján indítsa meg az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdésében meghatározott rendkívüli intézkedéseket;

135.  elengedhetetlennek tartja, a Parlament a Tanáccsal egyenrangú társjogalkotói szerepének megerősítését az EUMSZ 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazása révén, amely a határon átnyúló vonatkozású családjog terén lehetővé teszi a döntéshozatal áthelyezését a rendes jogalkotási eljárás keretei közé, amennyiben a Tanács a Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúan úgy határoz; kéri, hogy az IB területét érintő egyéb politikákra vonatkozó döntéshozatal terén térjenek át a rendes jogalkotási eljárásra az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdése szerinti áthidaló klauzula alkalmazásával;

136.  kéri a Bizottságot, hogy a EUMSZ 83. cikke alapján tegyen javaslatot a terrorizmus, az emberkereskedelem és a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása, a tiltott kábítószer-kereskedelem, az illegális fegyverkereskedelem, a pénzmosás, a korrupció, a pénz és egyéb fizetőeszközök hamisítása, a számítástechnikai bűnözés és a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos fogalommeghatározásokat és szankciókat érintő minimumszabályokra;

137.  kitart amellett, hogy a Lisszaboni Szerződésben rögzített elveket, nevezetesen a tagállamok közötti szolidaritást és felelősségmegosztást, az IB-politikák alkalmazása során a kölcsönös elismerés elvét (EUMSZ 70. cikk), valamint az EU Alapjogi Chartájának rendelkezéseit a gyakorlatba is át kell ültetni;

138.  úgy ítéli meg, hogy az Uniónak biztosítania kell az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmét, és továbbra is tiszteletben kell tartania a koppenhágai kritériumokat, biztosítva, hogy valamennyi tagállam tiszteletben tartsa az EUSZ 2. cikkében rögzített közös értékeket;

139.  hangsúlyozza, hogy ki kell teljesíteni az „eljárási garanciákról szóló csomagot”, különösen az őrizetre és a kiskorúak őrizetére vonatkozó szabályozás kidolgozása révén, amely területeken számos tagállam szabályozása nem teljesen összeegyeztethető az emberi jogi és más nemzetközi normákkal;

140.  hangsúlyozza, hogy további előrelépéseket kell elérni az európai büntetőjog kifejlesztése terén, különösen a büntetőügyekben hozott ítéletek kölcsönös elismerését és végrehajtását illetően;

141.  hangsúlyozza, hogy európai igazságszolgáltatási kultúrát kell kialakítani, amely előfeltétele annak, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok számára valósággá váljon, és hogy biztosítható legyen az uniós jog megfelelőbb alkalmazása;

142.  úgy véli, hogy európai ügyészt kell kinevezni a szervezett bűnözés, a csalás és korrupció elleni fellépés, az Unió pénzügyi érdekeinek védelme, valamint az európai bűnüldözés területén fennálló széttöredezettség orvoslása érdekében;

143.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 86. cikke szerint kizárólag az Európai Parlament hozzájárulásával lehet létrehozni az Európai Ügyészséget (EPPO) az Európai Unió pénzügyi érdekeit érintő bűncselekmények elleni fellépés érdekében; ezért ismételten hangsúlyozza a 2014. márciusi 12-i(13) és 2015. áprilisi 29-i(14) állásfoglalásaiban foglalt, az EPPO konkrét szervezetére vonatkozó ajánlásokat, és kiemeli, hogy az EPPO-ról szóló határozatot késedelem nélkül el kell fogadni annak érdekében, hogy az EPPO hatáskörrel rendelkezzen az Európai Unió pénzügyi érdekeit érintő bűncselekmények – többek között a héacsalások – kivizsgálására és a gyanúsított személyek bíróság elé állítására;

144.  emlékeztet arra, hogy az Uniónak az EUSZ 6. cikkének (2) pontjával összhangban csatlakoznia kell az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez , és nyomatékosan kéri az Európa Tanáccsal e tekintetben folytatott tárgyalások újrafelvételét, figyelembe véve az EUB 2014. december 18-i véleményét; emlékezteti a Bizottságot mint főtárgyalót, hogy e csatlakozás révén valamennyi európai polgár emberi jogainak védelme jobbá válik majd;

145.  ismételten hangsúlyozza, hogy ezen állásfoglalás célja csupán a Szerződésekben rejlő jogi lehetőségek értékelése, és ez képezheti az Európai Unió működésének rövid távú javítását; emlékeztet arra, hogy a jövőbeli mélyrehatóbb reform a Szerződések felülvizsgálatát teszi majd szükségessé;

o
o   o

146.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, az Európai Központi Banknak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL C 184. E, 2009.8.6., 25. o.
(2) HL C 212. E, 2010.8.5., 82. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0249.
(4) HL C 13., 2016.1.15., 183. o.
(5) HL C 313., 2015.9.22., 9. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0103.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0010.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0382.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0395
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0050.
(11) HL C 468., 2016.12.15., 176. o.
(12) COM(2012)0777, 2012. november 28.
(13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0234.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0173.


Az euroövezet költségvetési kapacitása
PDF 248kWORD 46k
Az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása az euroövezet költségvetési kapacitásáról (2015/2344(INI))
P8_TA(2017)0050A8-0038/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint az Alkotmányügyi Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0038/2017),

A.  mivel a jelenlegi politikai hangulat és a globalizált világ aktuális gazdasági és politikai kihívásai következetes és határozott döntéseket és fellépéseket követelnek meg az EU-tól olyan területeken, mint a belső és a külső biztonság, a határvédelem és a migránspolitika, a szomszédságunk stabilizálása, a növekedés és a munkahelyek – különösen a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelem – és a 2015. évi ENSZ éghajlatváltozási konferencián kötött megállapodások végrehajtása;

B.  mivel az euró sikeres bevezetését követően kiderült, hogy az euroövezetben nem megfelelő a konvergencia, a politikai együttműködés és a felelősségvállalás;

C.  mivel a különböző válságok és globális kihívások azt kívánják meg az euroövezettől, hogy mielőbb minőségi ugrást hajtson végre az integráció irányába;

D.  mivel a közös valuta térségébe tartozáshoz közösen használt eszközökre és európai szintű szolidaritásra, valamint az ebben részt vevő valamennyi tagállam részéről kötelezettségek és felelősség vállalására van szükség;

E.  mivel helyre kell állítani az euroövezeten belüli bizalmat;

F.  mivel jól meghatározott, átfogó megközelítést tükröző ütemtervre van szükség a közös valuta nyújtotta előnyök teljes kihasználásához, biztosítva annak fenntarthatóságát, valamint a stabilitásra és a teljes foglalkoztatásra irányuló célok elérését;

G.  mivel ez magában foglalja az elfogadott bankunió kiteljesítését, a sokkok elnyelésére képes költségvetési keretrendszerek megerősítését és a növekedésbarát szerkezeti reformok melletti ösztönzőket, amelyek kiegészítik a jelenlegi monetáris szakpolitikai intézkedéseket;

H.  mivel ebben a vállalkozásban alapvető elem a közös fiskális rendszer és az ehhez köthető konvergenciakódex, amelyek csak akkor lehetnek sikeresek, ha a szolidaritás szorosan kapcsolódik a felelősséghez;

I.  mivel az euroövezet közös fiskális rendszerének rendezése csak a kirakós egyik darabkája, amelyet az euroövezet tagjai és a csatlakozni kívánók által osztott egyértelmű európai újraalapítási szemléletnek kell kísérnie;

1.  az alábbi ütemtervet fogadja el:

i. Általános elvek

A monetáris politika feletti szuverenitás átadásához alternatív kiigazítási mechanizmusokra van szükség – például a növekedést ösztönző strukturális reformokra, az egységes piacra, a bankunióra és a tőkepiaci unióra –, hogy biztonságosabb pénzügyi ágazat és a makrogazdasági megrázkódtatásokat kezelni képes közös fiskális rendszer jöhessen létre és erősíteni lehessen a tagállamok gazdaságának versenyképességét és stabilitását az euroövezet optimális valutaövezetté válása érdekében.

Az euroövezeti és/vagy nemzeti szintű konvergencia, a jó kormányzás és a demokratikusan elszámoltatható intézményeken keresztül érvényesített feltételrendszer kulcsfontosságú az állandó transzferek, az erkölcsi kockázat és a nem fenntartható állami kockázatmegosztás megelőzése szempontjából.

A közös fiskális rendszer mérete és hitelessége növekedése hozzá fog járulni a pénzügyi piacok euroövezetbeli közpénzügyekbe vetett bizalmának helyreállításához, lehetővé téve elviekben az adófizetők jobb védelmét, illetve a magán- és állami kockázatok csökkentését.

A közös fiskális rendszer tartalmazza az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM) és egy speciális kiegészítő euroövezeti fiskális rendszert. A közös fiskális rendszert az ESM mellett és annak sérelme nélkül kell létrehozni.

Első lépésként a speciális euroövezeti fiskális rendszernek az uniós költségvetés részét kell képeznie a többéves pénzügyi keretben jelenleg megállapított összeghatárok felett és azokon kívül, valamint azt az euroövezet tagországainak és egyéb részt vevő országoknak kell finanszírozniuk egy olyan bevételi forráson keresztül, amelyről a részt vevő tagállamok megállapodnak és amelyet címzett bevételnek és garanciának tekintenek; a stabilizálódás után a közös fiskális rendszert saját forrásokból lehet finanszírozni, az EU jövőbeni finanszírozásáról szóló Monti-jelentés ajánlásait követve.

Az ESM-et aktuális feladatainak ellátása mellett tovább kell fejleszteni és egy olyan európai valutaalappá (EMF) kell átalakítani, amely megfelelő hitelnyújtási és -felvételi kapacitással, valamint egyértelműen meghatározott megbízatással rendelkezik az aszimmetrikus és szimmetrikus megrázkódtatások kivédésére.

ii. Az euroövezet konvergenciájára és stabilitására irányuló közös fiskális rendszer három pillére

A közös fiskális rendszernek három különböző feladatot kell betöltenie:

   először is, ösztönöznie kell az euroövezeten belüli gazdasági és szociális konvergenciát a strukturális reformok előmozdítása, a gazdaságok modernizálása és az egyes tagállamok versenyképességének, valamint az euroövezet ellenálló képességének javítása érdekében, ezáltal hozzájárulva a tagállamok abbéli képességéhez is, hogy ki tudják védeni az aszimmetrikus és szimmetrikus megrázkódtatásokat;
   másodszor, az euroövezeti tagállamok strukturális eltérésekből vagy az általános gazdasági sebezhetőségből adódó üzleti ciklusai megteremtik az igényt az aszimmetrikus megrázkódtatások (azok a helyzetek, amikor egy gazdasági esemény egy gazdaságot a többinél a jobban érint, például, amikor egy tagállam hatáskörét meghaladó, külső megrázkódtatás következtében összeomlik a kereslet egy adott tagállamban, de a többiben nem) kezelésére;
   harmadszor, az euroövezet egésze ellenálló képességének fokozása érdekében kezelni kell a szimmetrikus megrázkódtatásokat (ezek azok a helyzetek, amikor egy gazdasági esemény azonos módon érinti az összes gazdaságot, ilyen például az olajár módosulása az euroövezet országaiban).

E célokra tekintettel végig kell gondolni, hogy mely feladatokat lehet teljesíteni az Unió jelenlegi jogi keretei között, és melyekhez van szükség a Szerződés kiigazítására vagy módosítására.

1.pillér: a konvergenciakódex

A jelenlegi gazdasági helyzetben beruházási stratégiára van szükség a költségvetési konszolidációval, valamint a gazdaságirányítási keretnek való megfelelés iránti felelősségvállalással párhuzamosan.

A Stabilitási és Növekedési Paktum mellett a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott és az országspecifikus ajánlásokat figyelembe vevő konvergenciakódexnek egy ötéves időszakra kell összpontosítania az adózással, a munkaerőpiaccal, a beruházással, a termelékenységgel, a szociális kohézióval, valamint a hatályos Szerződéseken belüli állami közigazgatási és jó kormányzási kapacitásokkal kapcsolatos konvergenciakritériumok terén.

A gazdaságirányítási keretben a konvergenciakódexnek való megfelelés a közös fiskális rendszerben való teljes körű részvétel előfeltétele kell legyen, és minden egyes tagállamnak javaslatokat kell előterjesztenie a konvergeciakódexben foglalt feltételek teljesítésének módozatairól.

Az euroövezet közös fiskális rendszerét az euroövezeti országok hosszú távú adósságfenntarthatósági és -csökkentési, illetve növekedés- és beruházásserkentő stratégiájával kell kiegészíteni, ami csökkentené az általános refinanszírozási költségeket és az adósság/GDP arányokat.

2.pillér: az aszimmetrikus megrázkódtatások kezelése

Tekintettel az euroövezethez tartozó tagállamok erős integrációjára, az euroövezet egészének stabilitására kiható aszimmetrikus megrázkódtatások – a tagállami szakpolitikai koordináció, a konvergencia és a fenntartható strukturális reformok terén tett erőfeszítések ellenére – nem zárhatók ki teljesen.

Az ESM/EMF révén biztosított stabilizációt automatikus megrázkódtatás-kezelési mechanizmusokkal kell kiegészíteni.

A stabilizációnak a bevált gyakorlatokat kell támogatniuk és el kell kerülnie az erkölcsi kockázatot.

Egy ilyen rendszernek egyértelmű szabályokat kell tartalmaznia a kifizetések és visszafizetések kivitelezhető időkereteit illetően, és egyértelműen meg kell határoznia azok nagyságát és a finanszírozási mechanizmusát, hosszabb ciklusokra szólóan költségvetési szempontból semleges módon.

3.pillér: a szimmetrikus megrázkódtatások kezelése

A jövőbeli szimmetrikus megrázkódtatások az euroövezet egészét destabilizálhatják, mivel a valutaövezet még nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel kezelni lehetne egy, a korábbihoz hasonló, újabb válságot.

A belső kereslet hiányából fakadó szimmetrikus megrázkódtatások esetén a monetáris politika önmagában nem tudja újraindítani a növekedést, különösen nem nulla százalék körüli kamatlábak esetén. Az euroövezet költségvetésének kellő méretűnek kell lennie ahhoz, hogy az EUSZ 3. cikkével összhangban a kereslet összevonására és a teljes foglalkoztatásra irányuló beruházások finanszírozásával képes legyen kezelni az aszimmetrikus megrázkódtatásokat.

iii. Kormányzás, demokratikus elszámoltathatóság és ellenőrzés

Az euroövezet gazdasági kormányzása során a közösségi módszert kell követni.

A megújult gazdasági kormányzási keretben az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek megerősített szerepet kell vállalniuk a demokratikus elszámoltathatóság megerősítése érdekében. Ebbe beletartozik a nemzeti felelősségvállalás az európai szemeszterben, valamint a költségvetési paktum 13. cikkében előirányzott interparlamentáris konferencia reformja, amely a parlamentek és a nyilvánosság véleményének erősítése érdekében tartalmasabbá tenné a konferenciát. A felelősségvállalás erősítése érdekében a nemzeti parlamenteknek ellenőrizniük kell a nemzeti kormányokat, ahogyan az Európai Parlamentnek az uniós végrehajtó szerveket kell ellenőrizniük.

Az eurócsoport elnöke és a gazdasági és pénzügyekért felelős biztos pozícióját egyesíteni lehetne, és ebben az esetben a Bizottság elnökének e biztost kell a Bizottság alelnökeként kineveznie.

A Bizottságon belüli „pénzügyminiszteri” és kincstári pozíciónak teljes mértékben demokratikusan elszámoltathatónak kell lennie, és minden szükséges eszközzel és hatáskörrel fel kell ruházni arra, hogy alkalmazza és érvényre juttassa a gazdasági kormányzás már meglévő keretét, valamint az euroövezet tagállamainak pénzügyminisztereivel együttműködve optimálissá tegye az euroövezet fejlődését.

Az Európai Parlamentnek felül kell vizsgálnia szabályait és szervezetét, hogy biztosítani tudja a közös fiskális rendszer teljes demokratikus elszámoltathatóságát a résztvevő tagállamok európai parlamenti képviselői előtt;

2.  Felszólítja:

   az Európai Tanácsot, hogy a fentiekkel összhangban legkésőbb a római uniós csúcstalálkozóig (2017. március) készítsen iránymutatást, amely többek között keretet biztosít az euroövezet hosszú távon fenntartható stabilizálásához;
   a Bizottságot, hogy terjesszen elő 2017-ben egy, az euroövezetre vonatkozóan ambiciózus központi fejezetet tartalmazó fehér könyvet és a kapcsolódó jogalkotási javaslatokat a hatályos Szerződések keretében rendelkezésre álló valamennyi eszköz felhasználásával, beleértve a konvergenciakódexet, az euroövezet költségvetését és az automatikus stabilizátorokat, valamint határozza meg ezen intézkedések végrehajtásának pontos időkereteit;

3.  kijelenti, hogy készen áll arra, hogy véglegesítse az összes olyan jogalkotási intézkedést, amelyhez a Bizottság és az Európai Parlament jelenlegi megbízatásának végéig nincs szükség a Szerződés módosítására, valamint az euroövezet fenntarthatóságának közép- és hosszú távú biztosításához készítse elő a Szerződés szükséges módosítását;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács, a Bizottság, a Tanács, az eurócsoport és az EKB elnökének, az Európai Stabilitási Mechanizmus ügyvezető igazgatójának, valamint a tagállamok nemzeti parlamentjeinek.


A robotikára vonatkozó polgári jogi szabályok
PDF 543kWORD 76k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról (2015/2103(INL))
P8_TA(2017)0051A8-0005/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel a 85/374/EGK tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a Parlament Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelési Osztálya (STOA) megrendelésére a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások (EPRS) Főigazgatósága Jövőkutatási Osztálya (STOA) által készített, „A kiberfizikai rendszerek etikai aspektusai” című tanulmányra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0005/2017),

Bevezetés

A.  mivel a Mary Shelley Frankensteinje által megalkotott szörnytől a Pygmalion klasszikus mítoszán és a prágai gólemen át – a kifejezést megalkotó – Karel Čapek robotjáig az embereket mindig is foglalkoztatta az intelligens gépek építésének lehetősége, amelyeket az esetek többségében emberi tulajdonságokkal rendelkező androidokként képzeltek el;

B.  mivel most, amikor az emberiség egy olyan korszak küszöbén áll, amikor egyre kifinomultabb technikájú robotok, botok, androidok és a mesterséges intelligencia más formái egy új ipari forradalom kialakulásához vezethetnek, amely valószínűleg kihat a társadalom minden rétegére, rendkívül fontos, hogy a jogalkotó figyelembe vegye annak valamennyi jogi és etikai vonatkozását és hatását, az innováció akadályozása nélkül;

C.  mivel meg kell alkotni a robotok és a mesterséges intelligencia általánosan elfogadott, rugalmas és az innovációt nem hátráltató fogalommeghatározását;

D.  mivel 2010 és 2014 között a robotok értékesítése évente átlagosan 17%-kal nőtt, 2014-ben pedig 29%-kal, ami az eddigi legnagyobb éves emelkedés volt, és a növekedés fő hajtóerejét a gépjárműalkatrészek beszállítói és a villamos-/elektronikai ipar jelentették; mivel a robottechnológiával kapcsolatos szabadalmi bejelentések éves száma az elmúlt évtizedben a háromszorosára nőtt;

E.  mivel az elmúlt 200 évben a technológiai fejlődés következtében a foglalkoztatottak száma kitartóan nőtt; mivel a robotika és a mesterséges intelligencia fejlődése lehetőséget kínálhat az emberi élet és a munkamódszerek megváltoztatására, a hatékonyság, a megtakarítások és a biztonság szintjeinek emelésére, valamint magasabb szintű szolgáltatások nyújtására; mivel rövid és középtávon a robotika és a mesterséges intelligencia előnyöket ígér a hatékonyság és a megtakarítások terén nemcsak a termelésben és a kereskedelemben, hanem olyan területeken is, mint a közlekedés, az orvosi ellátás, a mentés, az oktatás és a mezőgazdaság, ugyanakkor lehetővé teszi annak elkerülését, hogy az emberek veszélyes – például a mérgező anyagokkal szennyezett területek megtisztítása során fennálló – körülményeknek legyenek kitéve;

F.  mivel az idősödés a várható élettartam – az életkörülmények javulásából és a modern orvostudomány fejlődéséből eredő – növekedésének következménye, és egyúttal az európai társadalmak számára a 21. század egyik legnagyobb politikai, társadalmi és gazdasági kihívása; mivel 2025-re az európaiak több mint 20%-a lesz 65 éves vagy idősebb, és a 80-on felüliek száma különösen gyorsan emelkedik, ami alapvetően eltérő egyensúlyt fog eredményezni a generációk között társadalmainkban, és mivel a társadalom érdeke, hogy az időskorúak a lehető leghosszabb ideig egészségesek és aktívak maradjanak;

G.  mivel hosszú távon a betanítható és döntések önálló meghozatalára képes, intelligens és autonóm gépek kifejlesztése felé mutató jelenlegi trendek nemcsak gazdasági előnyökkel járnak, hanem különféle aggodalmakat is felvetnek a társadalom egészére gyakorolt közvetlen és közvetett hatásokat illetően;

H.  mivel a gépi tanulás hatalmas gazdasági és innovatív előnyöket kínál a társadalom számára azzal, hogy óriási mértékben javítja az adatelemző képességet, miközben kihívásokat jelent a megkülönböztetésmentesség, a megfelelő eljárások, az átláthatóság és a döntéshozatali folyamatok érthetőségének biztosítása tekintetében;

I.  mivel hasonlóképpen értékelni kell a robotika és a gépi tanulás miatt bekövetkező gazdasági változásokat és a foglalkoztatásra gyakorolt hatást; mivel a robotika ugyan vitathatatlan előnyöket kínál, alkalmazása azonban átalakíthatja a munkaerőpiacot és szükségessé teheti az oktatási, a foglalkoztatási és a szociális politikák jövőjének megfelelő átgondolását;

J.  mivel a robotok széles körben elterjedt használata nem feltétlenül vezet automatikusan a munkaerő felváltásához, de a munkaerő-igényes ágazatokban az alacsonyabb képzettséget igénylő munkák valószínűleg jobban ki lesznek téve az automatizálás veszélyének; mivel ez a trend termelési folyamatokat hozhat vissza az Unióba; mivel a kutatások kimutatták, hogy a foglalkoztatás jelentősen gyorsabban nő a számítógépeket nagyobb mértékben használó foglakozások körében; mivel a munkák automatizálása lehetőséget teremt arra, hogy a monoton munkát végző emberek kreatívabb és értelmesebb feladatok végzésére álljanak át; mivel az automatizálás a kormányoktól az oktatásba való beruházásokat és egyéb reformokat igényel annak érdekében, hogy egyre inkább azoknak a készségeknek a kifejlesztése kerüljön előtérbe, amelyekre a holnap munkavállalóinak szükségük lesz majd;

K.  mivel a társadalomban a középosztály zsugorodásával jelenleg is nő a megosztottság, ezért fontos szem előtt tartani, hogy a robotika fejlesztésének következményeképpen kis csoportoknál koncentrálódhatnak nagy vagyonok és tekintélyes befolyás;

L.  mivel a robotika és a mesterséges intelligencia fejlődése mindenféleképpen hatást gyakorol majd a munkakörnyezetre, ami a felelősség tekintetében új aggályokat generálhat, más jellegűeket viszont eloszlathat; mivel vészhelyzet vagy egyéb problémák esetére a jogi felelősség kérdését tisztázni kell mind az üzleti modell, mind pedig a munkavállalók szempontjából;

M.  mivel az automatizálás felé mutató tendencia megköveteli, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazásainak kidolgozásában és kereskedelmi forgalmazásában érintett személyek már kezdettől fogva beépítsék a biztonságot és az etikát, elismerve, hogy készeknek kell lenniük jogi felelősség vállalására az általuk előállított technológia minőségéért;

N.  mivel az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) (az általános adatvédelmi rendelet) jogi keretet ír elő a személyes adatok védelmére; mivel előfordulhat, hogy az adatokhoz való hozzáférés, valamint a személyes adatok és a magánélet védelme további vonatkozásaival még foglalkozni kell, tekintettel arra, hogy az egymással és különböző adatbázisokkal emberi beavatkozás nélkül kommunikációt folytató alkalmazásokkal és készülékekkel kapcsolatban aggodalmak merülhetnek fel a magánélet védelmét illetően;

O.  mivel a robotika és a mesterséges intelligencia fejlesztése megvalósítható oly módon – és úgy is kell megvalósítani –, hogy az egyének méltósága, önállósága és önrendelkezése megmaradjon, különösen olyan területeken, mint például az emberek gondozása és a társaság biztosítása terén, továbbá az emberi lényeket „javító” vagy fejlesztő orvosi berendezésekkel összefüggésben;

P.  mivel végső soron lehetséges, hogy hosszú távon a mesterséges intelligencia felülmúlja az ember szellemi kapacitását;

Q.  mivel az automatizált és algoritmikus döntéshozatal továbbfejlesztése és egyre elterjedtebb használata kétségkívül hatást gyakorol mind a magánemberek (például üzleti szereplők vagy internethasználók) választásaira, mind pedig a közigazgatási, igazságszolgáltatási vagy egyéb közhatóságok végleges – fogyasztói, üzleti vagy szabályozási – döntéseire; mivel az automatizált és algoritmikus döntéshozatali folyamatokba biztosítékokat kell beépíteni, és lehetővé kell tenni az emberi felügyeletet és ellenőrzést;

R.  mivel több külföldi ország, például az Amerikai Egyesült Államok, Japán, Kína és Dél-Korea szabályozási intézkedéseket fontolgat – és bizonyos mértékben már tett is – a robotikával és a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, és mivel egyes tagállamok is mérlegelni kezdték új jogszabályok bevezetésének vagy meglévők módosításának lehetőségét annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az ilyen technológiák újonnan megjelenő alkalmazásait;

S.  mivel az európai ipar számára előnyös lehet egy hatékony, következetes és átlátható uniós szintű szabályozási megközelítés, amely kiszámítható és kellően egyértelmű feltételeket biztosít ahhoz, hogy a vállalkozások európai szinten fejlesszenek alkalmazásokat és tervezzék meg üzleti modelljeiket, ugyanakkor biztosítja, hogy az Unió és tagállamai továbbra is ellenőrzésük alatt tartsák a meghatározandó szabályozási normákat, hogy ne kényszerüljenek mások – a robotika és a mesterséges intelligencia fejlesztésének élvonalában lévő harmadik országok – által meghatározott normák alkalmazására és követésére;

Általános elvek

T.  mivel Asimov törvényeit(3) úgy kell tekinteni, hogy címzettjeik a robotok – többek között az önrendelkezéssel és az autodidakta tanulás lehetőségével felruházott robotok – tervezői, gyártói és üzemeltetői, mivel ezek a törvények nem alakíthatók át gépi kóddá;

U.  mivel mindazonáltal hasznosak és szükségesek a különösen a felelősségre, az átláthatóságra és a számonkérhetőségre vonatkozó szabályok, amelyek tükrözik azokat a lényegében európai és univerzális humanista értékeket, amelyek Európa társadalomhoz való hozzájárulását jellemzik; mivel ezek a szabályok nem befolyásolhatják a robotika területén folytatott kutatást, innovációt és fejlesztést;

V.  mivel az Unió fontos szerepet játszhat a robotok és a mesterséges intelligencia fejlesztése, programozása és használata során tiszteletben tartandó etikai alapelvek kidolgozásában, valamint ezen elvek uniós szabályokba és magatartási kódexekbe történő beépítésében, annak elősegítése érdekében, hogy a technológiai forradalom az emberiséget szolgálja, a fejlett robotika és a mesterséges intelligencia előnyei széles körben érvényesüljenek, és a lehetséges csapdákat el lehessen kerülni;

W.  mivel a jelentéshez csatolták az EPRS Főigazgatóság Jövőkutatási Osztályának (STOA) segítségével készült Robotikai Chartát, amely a robotikai mérnökök számára etikai magatartási kódexet, a kutatási etikai bizottságok számára kódexet, valamint a tervezők és a felhasználók számára engedélymintákat javasol;

X.  mivel az Unióban a robotikára és a mesterséges intelligenciára vonatkozó összes jövőbeli kezdeményezésre a Jean Monnet által javasolt fokozatos, pragmatikus és óvatos megközelítést(4) kell alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy ne akadályozzuk az innovációt;

Y.  mivel a robotika és a mesterséges intelligencia fejlődése terén elért szintre tekintettel helyénvaló fontolóra venni a polgári jogi felelősség kérdéseit;

Felelősség

Z.  mivel az elmúlt évtized lenyűgöző technológiai fejlődésének köszönhetően a mai robotok nemcsak olyan tevékenységek elvégzésére képesek, amelyeket korábban jellemzően és kizárólag emberek végeztek, hanem bizonyos autonóm és kognitív funkciók – például a tapasztalatokból történő tanulás és a kvázi-önálló döntések meghozatalának képessége – fejlődése egyre hasonlóbbá teszi őket azokhoz a szereplőkhöz, amelyek kölcsönhatásban vannak környezetükkel és képesek azt jelentős mértékben megváltoztatni; mivel ebben az összefüggésben a robot általi károkozásból eredő jogi felelősség fontos kérdéssé válik;

AA.  mivel a robot önállósága a döntések meghozatalának és azoknak a külvilágban, külső ellenőrzéstől vagy befolyástól függetlenül történő végrehajtásának képességeként határozható meg; mivel ez az önállóság tisztán technológiai jellegű, és a mértéke attól függ, hogy milyen kifinomultra tervezték a robot és a környezete közötti kölcsönhatásokat;

AB.  mivel minél önállóbbak a robotok, annál kevésbé tekinthetők egyszerű eszközöknek más szereplők – például a gyártó, a kezelő, a tulajdonos, a felhasználó stb. – kezében; mivel ez viszont felveti azt a kérdést, hogy a felelősséggel kapcsolatos rendes szabályok elegendőek-e, vagy olyan új elvekre és szabályokra van szükség, amelyek tisztázzák a különböző szereplők jogi felelősségét, a robotok olyan cselekedeteivel és mulasztásaival kapcsolatban, amelyek nem vezethetők vissza konkrét emberre, valamint hogy el lehetett volna-e kerülni a robotok olyan cselekményeit vagy mulasztásait, amelyek kárt okoztak;

AC.  mivel végső soron a robotok önállósága szükségessé teszi, hogy a meglévő jogi kategóriák fényében tisztázzuk, milyen természettel rendelkeznek, vagy esetleg új kategóriát kell-e megalkotni, amely saját különleges jellemzőkkel és vonatkozásokkal bír;

AD.  mivel a jelenlegi jogi keretek között a robotok önmagukban nem vonhatók felelősségre azokért a cselekedetekért vagy mulasztásokért, amelyek harmadik feleknek kárt okoznak; mivel a jelenlegi felelősségi szabályok azokra az esetekre vonatkoznak, amikor a robot cselekedetének vagy mulasztásának oka visszavezethető egy konkrét emberi szereplőre, például a gyártóra, a működtetőre, a tulajdonosra vagy a felhasználóra, és amikor ez a szereplő előre láthatta vagy elkerülhette volna a robot káros magatartását; mivel ezenkívül a gyártók, a működtetők, a tulajdonosok vagy a felhasználók objektív felelősségét lehetne megállapítani a robot cselekedeteiért vagy mulasztásaiért;

AE.  mivel a termékek iránti felelősségre vonatkozó jelenlegi jogi keret – amely szerint a termék gyártója felel a termék hibás működéséért –, illetve a károkozásra vonatkozó szabályok – ahol a felhasználó felel a károkozásért – vonatkoznak a robotok vagy a mesterséges intelligencia által okozott károkra;

AF.  mivel ha előáll az az eset, hogy a robot önálló döntéseket tud hozni, a hagyományos szabályok nem lesznek elégségesek a robot által okozott kárral kapcsolatos jogi felelősség beállásához, mivel nem tennék lehetővé a kártérítésért felelős fél azonosítását és e fél az okozott kár megtérítésére vonatkozó kötelezettségének érvényesítését;

AG.  mivel a jelenlegi jogi keret hiányosságai nyilvánvalóak a szerződéses felelősség területén, amennyiben a partnerek kiválasztására, a szerződéses feltételekről folytatott tárgyalásra, a szerződések megkötésére és a szerződések teljesítésének és a teljesítés módjának eldöntésére tervezett gépek alkalmazhatatlanná teszik a hagyományos szabályokat; mivel ez rámutat arra, hogy új, hatékony és korszerűbb szabályokra van szükség, amelyek megfelelnek a műszaki fejlődésnek és a piacon használt legújabb innovációknak;

AH.  mivel a szerződésen kívüli felelősséget illetően a 85/374/EGK irányelvcsak a robot gyártási hibái miatt okozott kárra és csak azzal a feltétellel terjedhet, hogy a károsult bizonyítani tudja a tényleges kárt, a termék hibáját, illetve a kár és a hiba közötti ok-okozati összefüggést, tehát az objektív vagy vétkesség nélküli felelősségkerete esetleg nem elegendő;

AI.  mivel a 85/374/EGK irányelv hatálya ellenére a jelenlegi jogi keret nem tudná lefedni a robotok új generációja által okozott károkat, amennyiben a robotok olyan alkalmazkodási és tanulási készségekkel ruházhatók fel, amelyek a magatartásukat bizonyos mértékben kiszámíthatatlanná teszik, mivel ezek a robotok önállóan tanulnának saját, változó tapasztalataikból, és egyedi és előre nem látható módon lépnének kölcsönös kapcsolatba környezetükkel;

A robotika és a mesterséges intelligencia polgári használatra való fejlesztésével kapcsolatos általános elvek

1.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a kiberfizikai rendszerek, az autonóm rendszerek, az intelligens autonóm robotok és alkategóriáik közös uniós fogalommeghatározásaira, az intelligens robotok alábbi jellemzőinek figyelembevételével:

   autonómia elérése érzékelők révén és/vagy a környezettel folytatott adatcsere (összekapcsolhatóság), illetve ezen adatok cseréje és elemzése révén
   önálló tanulás tapasztalás és interakció útján (opcionális kritérium)
   legalább kisméretű fizikai megjelenés;
   magatartása és cselekedetei környezethez történő igazítása;
   a biológiai értelemben vett élet hiánya;

2.  úgy véli, hogy amennyiben az robotok bizonyos kategóriái esetében indokolt és szükséges, az Unió belső piacán belül be kell vezetni a fejlett robotok átfogó uniós nyilvántartási rendszerét, és felszólítja a Bizottságot, hogy határozza meg a nyilvántartásba veendő robotok besorolási kritériumait; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy célszerű lenne-e, ha a nyilvántartási rendszert és a nyilvántartást egy kijelölt, a robotikával és mesterséges intelligenciával foglalkozó európai ügynökség kezelné;

3.  hangsúlyozza, hogy a robotikai technológia fejlesztésének az emberi képességek növelésére, és nem helyettesítésére kell összpontosítania; a robotika és a mesterséges intelligencia fejlesztése során elengedhetetlennek tartja, hogy az emberek mindenkor megtartsák az intelligens gépek feletti ellenőrzést; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az ember és a robot között érzelmi kapcsolat alakulhat ki ‒ különösen a sérülékeny csoportok (gyermekek, idősek, fogyatékossággal élők) esetén ‒ és rámutat ezen érzelmi kötődés által az emberekre esetlegesen kifejtett komoly érzelmi vagy fizikai hatás által felvetett kérdésekre;

4.  hangsúlyozza, hogy uniós szintű megközelítésre van szükség a belső piac fragmentálódásának megelőzése érdekében, továbbá ezzel egyidejűleg hangsúlyozza a kölcsönös elismerés elvének fontosságát a robotok és a robotikai rendszerek határokon átnyúló alkalmazása szempontjából; emlékeztet arra, hogy a tesztelést, a hitelesítést és a forgalomba hozatali engedélyezést csak egyetlen tagállamban kell megkövetelni; hangsúlyozza, hogy ezt a megközelítést hatékony piacfelügyeletnek kell kísérnie;

5.  hangsúlyozza a robotikai ágazatban működő, új piaci szegmenseket létrehozó vagy robotokat használó kis- és középvállalkozások és induló innovatív vállalkozások segítését célzó intézkedések fontosságát;

Kutatás és innováció

6.  hangsúlyozza, hogy sok robotikai alkalmazás még kísérleti fázisban van; üdvözli, hogy egyre több kutatási projektet finanszíroznak a tagállamok és az Unió; elengedhetetlennek tartja, hogy az Unió a tagállamaival egyetemben közfinanszírozás révén megőrizze vezető szerepét a robotika és a mesterséges intelligencia területén; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak több forrást a robotikai és ikt-kutatási projektekhez, többek között a köz- és magánszféra partnersége terén is, valamint kutatási politikáikban érvényesítsék a nyitott tudomány és a felelős etikus innováció elveit; hangsúlyozza, hogy elegendő erőforrást kell fordítani a technológiai fejlődésből és annak gyakorlati alkalmazásaiból fakadó szociális, etikai, jogi és gazdasági kihívásokra adott megoldások keresésére;

7.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a kutatási programokat, ösztönözzék a robotikai és a mesterséges intelligencia technológiák lehetséges hosszú távú kockázataival és lehetőségeivel kapcsolatos kutatást, valamint ösztönözzék egy strukturált nyilvános párbeszéd mielőbbi elindítását e technológiák fejlesztésének következményeiről; kéri a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során növelje a Horizont 2020 alapból finanszírozott SPARC program támogatását; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket annak alapos nyomon követése és biztosítása érdekében, hogy e technológiák esetében zökkenőmentesebb legyen az elővigyázatosság elvével összhangban végzett, megfelelő biztonsági értékeléseket követő átmenet a kutatás és a kereskedelmi forgalomba hozatal és felhasználás között;

8.  hangsúlyozza, hogy a robotika és a mesterséges intelligencia terén végrehajtott innováció, illetve a robotika és a mesterséges intelligencia integrálása a gazdaságba és a társadalomba olyan digitális infrastruktúrát igényelnek, amely általános összekapcsolhatóságot nyújt; felhívja a Bizottságot olyan keret kialakítására, amely megfelel az Unió digitális jövőjével kapcsolatos összekapcsolhatósági követelményeknek, illetve annak biztosítására, hogy a széles sávú és 5G hálózatokhoz való hozzáférés teljes mértékben összhangban legyen a hálózatsemlegesség elvével;

9.  határozottan úgy véli, hogy a rendszerek, eszközök és felhőszolgáltatások beépített biztonsági és adatvédelmi rendszereken alapuló interoperabilitása alapvető fontosságú a valós idejű adatáramlások lehetővé tétele számára, amelynek köszönhetően a robotok és a mesterséges intelligencia rugalmasabbá és önállóbbá válhatnak; kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a nyitott környezet kialakítását, a nyílt szabványoktól az innovatív engedélyezési modelleken át a nyitott platformokig és átláthatóságig, elkerülve a vevőfogvatartással járó zárt rendszereket, amelyek korlátozzák az interoperabilitást;

Etikai elvek

10.  megjegyzi, hogy a robotika használata révén a fokozott szerepvállalásra kínálkozó lehetőségeket számos feszültség vagy kockázat árnyalja, és ezeket komoly vizsgálat alá kell vetni az emberi biztonság, egészség és védelem, szabadság, magánélet, sérthetetlenség és méltóság, önrendelkezés és megkülönböztetésmentesség, illetve a személyes adatok védelme szempontjából;

11.  úgy véli, hogy a meglévő uniós keretet naprakésszé kell tenni és adott esetben ki kell egészíteni a robotika összetettségével és szerteágazó társadalmi, gyógyászati és bioetikai hatásaival összhangban lévő, irányadó etikai elvekkel; úgy véli, hogy a robotok fejlesztéséhez, tervezéséhez, gyártásához, használatához és módosításához egyértelmű, szigorú és eredményes irányadó etikai keret szükséges, amelynek ki kell egészítenie a jelentés jogi ajánlásait és a meglévő nemzeti és uniós vívmányokat; javaslatot tesz az állásfoglalás mellékletében egy charta formáját öltő keretre, amely a robotikai mérnökök magatartási kódexéből, a robotikai protokollok vizsgálatakor a kutatási etikai bizottságok által alkalmazandó kódexből, valamint a tervezők és a felhasználók számára készült engedélymintákból áll;

12.  hangsúlyozza az átláthatóság elvét, nevezetesen, hogy a mesterséges intelligencia segítségével meghozott, egy vagy több személy életét jelentősen befolyásoló döntések indokait mindenkor rendelkezésre kell tudni bocsátani; úgy véli, hogy mindenkor biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a mesterséges intelligencia számításait emberek számára érthető formára egyszerűsítsék; úgy véli, hogy a fejlett robotokat olyan „fekete dobozzal” kell ellátni, amely rögzíti a gép által végrehajtott összes művelet adatait, a döntésekhez vezető logikát is beleértve

13.  rámutat arra, hogy az irányadó etikai keretnek a jó szándék, a „ne árts”, az autonómia és igazságosság elvére, az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt elvekre – például az emberi méltóság, az egyenlőség, az igazságosság és a méltányosság, a megkülönböztetésmentesség, a tájékoztatáson alapuló beleegyezés, a magán- és családi élet védelme, illetve az adatvédelem elvére –, valamint az uniós jog egyéb, alapul szolgáló elveire és értékeire – például a megbélyegzésmentesség, az átláthatóság, az önállóság, az egyéni felelősség és a társadalmi felelősség elvére –, továbbá a meglévő etikai gyakorlatokra és kódexekre kell épülniük;

14.  úgy véli, hogy különös figyelmet kell szentelni azoknak a robotoknak, amelyek hagyományosan védett és magánjellegű területen való elhelyezésüknél és a személyes és érzékeny adatok megszerzésére és továbbítására vonatkozó képességüknél fogva jelentősen veszélyeztetik az információk bizalmas jellegét;

Egy európai ügynökség

15.  úgy véli, hogy megerősített együttműködésre van szükség a tagállamok és a Bizottság között, annak érdekében, hogy garantálják azoknak a határokon átnyúló szabályoknak a következetességét, amelyek ösztönzik az európai iparágak közötti együttműködést és lehetővé teszik olyan robotok telepítését az egész Unióban, amelyek a szükséges biztonsági és védelmi szinteknek, illetve az uniós jogban foglalt etikai elveknek egyaránt megfelelnek;

16.  felszólítja a Bizottságot annak megfontolására, hogy kijelöljön egy robotikával és mesterséges intelligenciával foglalkozó európai ügynökséget, amely mind uniós, mind tagállami szinten ellátja a közszféra érintett szereplőit a szükséges technikai, etikai és szabályozási ismeretekkel, hogy időben, etikusan és jól tájékozottan tudjanak választ adni a robotika technológiai fejlődéséből eredő, például a közlekedési ágazatban felmerülő – különösen határokon átnyúló jellegű – új lehetőségekre és kihívásokra;

17.  úgy véli, hogy a robotika használatának lehetőségei és a kapcsolódó problémák, valamint a jelenlegi beruházási dinamika indokolttá teszik, hogy megfelelő költségvetés, illetve olyan szabályozók és külső technikai és etikai szakértők álljanak az európai ügynökség rendelkezésére, akik a robotikán alapuló alkalmazások ágazatokon átívelő és több területet felölelő nyomon követésével foglalkoznak oly módon, hogy azonosítják a bevált gyakorlatokra vonatkozó normákat, és adott esetben szabályozási intézkedéseket javasolnak, új elveket határoznak meg, és kezelik az esetleges fogyasztóvédelmi kérdéseket és rendszerszintű kihívásokat; kéri a Bizottságot (és az európai ügynökséget, amennyiben létrehozzák), hogy évente tegyenek jelentést az Európai Parlamentnek a robotika terén elért legújabb fejleményekről és a szükséges megteendő fellépésekről;

A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok és az adatáramlás

18.  megjegyzi, hogy nem léteznek olyan jogi rendelkezések, amelyek kifejezetten a robotikára vonatkoznak, ugyanakkor a meglévő jogi szabályok és elvek könnyen alkalmazhatók a robotikára, bár néhány szempont látszólag különleges megfontolást igényel; felszólítja Bizottságot, hogy támogassa a szellemi tulajdon horizontális, technológiasemleges megközelítését, amely azokra a különféle ágazatokra alkalmazandó, ahol a robotika alkalmazása felmerülhet;

19.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a robotikai ágazatban a polgári jogi szabályozások összhangban legyenek az adatvédelmi rendelettel, a szükségesség és arányosság elvének megfelelően; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a robotikai terület gyors fejlődését – többek között a kiberfizikai rendszerek szintjén tett előlépést is –, és biztosítsák, hogy az uniós jogszabályok ne maradjanak le a technológia fejlődésének és alkalmazásának üteme mögött;

20.  hangsúlyozza, hogy a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jog, amelyeket a Charta 7. és 8. cikke, illetve az EUMSZ 16. cikke rögzít, a robotika minden területére vonatkozik, továbbá hogy az adatvédelemre vonatkozó uniós jogi kereteket maradéktalanul be kell tartani; felhív e tekintetben a kamerák és érzékelők robotokban való használatára vonatkozó szabályok és kritériumok az általános adatvédelmi rendelet végrehajtásának keretében történő egyértelműsítésére; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjék arról, hogy érvényesüljenek az adatvédelmi elvek, mint például a beépített és alapértelmezett adatvédelem, az adatminimalizálás, a célhoz kötöttség elvei, valamint az érintettek és az adatvédelmi hatóságok rendelkezésére álló átlátható ellenőrző mechanizmusok, továbbá a hatályos uniós adatvédelmi jogszabályoknak megfelelő jogorvoslatok, valamint arról, hogy megfelelő ajánlásokat és standardokat kövessenek és építsenek be az uniós szakpolitikákba;

21.  hangsúlyozza, hogy az adatok szabad áramlása a digitális gazdaság és a mesterséges intelligencia ágazata számára rendkívül fontos; hangsúlyozza, hogy a robotok és a mesterséges intelligencia megfelelő használatához létfontosságú a robotikai és a mesterséges intelligencia rendszerek magas szintű biztonságossága, belső adatrendszereikre és adatáramlásaikra is kiterjedően; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az összekapcsolt robotokból és mesterséges intelligenciából álló hálózatok védelmét a biztonság megsértésének esetleges esetei megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy az emberek, a robotok és a mesterséges intelligencia közötti kommunikációban alapvető jelentőséggel bír a biztonság magas szintje és a személyes adatok védelme; hangsúlyozza a robotok és a mesterséges intelligenciák tervezőinek felelősségét a termékek olyan módon való fejlesztéséért, hogy azok biztonságosak és rendeltetésüknek megfelelőek legyenek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és ösztönözzék a szükséges technológia fejlesztését, ideértve a beépített biztonságot;

Szabványosítás, biztonság és védelem

22.  hangsúlyozza, hogy a szabványok kialakításának és az interoperabilitásnak a kérdése kulcsfontosságú a mesterséges intelligenciával és a robotikával kapcsolatos technológiák területén kibontakozó jövőbeli verseny szempontjából; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a műszaki szabványok nemzetközi harmonizációja terén – elsősorban az európai szabványügyi szervekkel és a Nemzetközi Szabványügyi Szervezettel együttműködve – végzett munkát az innováció előmozdítása, a belső piac töredezettségének elkerülése és a termékbiztonság, illetve a fogyasztóvédelem magas szintjének garantálása érdekében, ide értve adott esetben a munkakörnyezet minimális biztonsági standardjait is; hangsúlyozza a jogszerű mérnöki visszafejtés és a nyílt standardok fontosságát, az innováció értékének maximalizálása és annak biztosítása érdekében, hogy a robotok kommunikálni tudjanak egymással; ebben a tekintetben üdvözli külön technikai bizottságok, így a robotikával foglalkozó ISO/TC 299 felállítását, amely kizárólag a robotikával kapcsolatos szabványok kialakításán dolgozik;

23.  hangsúlyozza, hogy a robotok valós élethelyzetekben történő tesztelése alapvető fontosságú az esetleges kockázatok, valamint a tisztán kísérleti laboratóriumi fázison túli technológiai fejlődésük feltárása és értékelése szempontjából; hangsúlyozza ennek kapcsán, hogy a robotok valós élethelyzetekben történő tesztelése – különösen a nagyvárosokban és a közutakon – számos kérdést vet fel, többek között olyan akadályokat, amelyek lassítják a tesztelési szakaszok kibontakozását, továbbá hatékony stratégia és nyomon követési mechanizmus kialakítását teszik szükségessé; felszólítja a Bizottságot, hogy az összes tagállam számára dolgozzon ki egységes kritériumokat, amelyeket az egyes tagállamoknak használniuk kell azon területek azonosítására, amelyeken – az elővigyázatosság elvével összhangban – megengedettek a robotokkal végzett kísérletek;

Autonóm közlekedési eszközök

a)Autonóm járművek

24.  hangsúlyozza, hogy az autonóm közlekedés magában foglalja a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedési eszközök valamennyi távirányított, automatizált, összekapcsolt és autonóm formáját, ideértve a gépjárműveket, a vonatokat, a hajókat, a kompokat, a repülőket, a drónokat, valamint az ágazatban létrejövő fejlesztések és innovációk minden jövőbeli formáját;

25.  úgy véli, hogy az autóiparnak van a legnagyobb szüksége hatékony uniós és globális szabályokra az automatizált és önjáró járművek határokon átnyúló fejlesztésének biztosítása érdekében, a bennük rejlő gazdasági lehetőségek teljes körű kiaknázása és a technológiai trendek pozitív hatásainak kihasználása céljából; hangsúlyozza, hogy a széttagolt szabályozási megközelítések akadályoznák az autonóm szállítási rendszerek létrehozását és veszélyeztetnék Európa versenyképességét;

26.  felhívja a figyelmet arra, hogy a vezető reakcióideje a jármű irányításának nem tervezett átvétele esetén alapvető fontosságú, ezért sürgeti az érintetteket, hogy állapítsanak meg a biztonsági és felelősségi szempontokat meghatározó reális értékeket;

27.  azt a nézetet vallja, hogy az autonóm járművekre való áttérés az alábbi szempontokból fejt ki érezhető hatást: a polgári jogi felelősség (kárfelelősség és biztosítás), közúti biztonság, a környezettel kapcsolatos minden téma (pl. energiahatékonyság, a megújuló technológiák és energiaforrások használata), valamint az adatokkal kapcsolatos kérdések (adatokhoz való hozzáférés, adatvédelem, a magánélet védelme, adatmegosztás), az ikt-infrastruktúrára vonatkozó kérdések (pl. a hatékony és megbízható kommunikáció nagy sűrűsége), foglalkoztatási ügyek (munkahelyek teremtése és elveszítése, nehéz tehergépjárművek vezetőinek kiképzése az automatizált járművek vezetésére); hangsúlyozza, hogy jelentős közúti, energetikai és ikt-infrastrukturális beruházásokra lesz szükség; felhívja a Bizottságot, hogy az autonóm közlekedési eszközökkel kapcsolatos munkája során vegye figyelembe a fent említett szempontokat;

28.  hangsúlyozza a Galileo és az EGNOS európai műholdas navigációs programok által szolgáltatott megbízható hely- és időmeghatározási információk meghatározó jelentőségét az autonóm járművek alkalmazásában, e tekintetben szorgalmazza az európai Galileo helymeghatározó rendszer teljessé tételéhez szükséges műholdak véglegesítését és útnak indítását;

29.  felhívja a figyelmet az autonóm járművek által a csökkent mozgásképességű személyek számára nyújtott magas hozzáadott értékre, mivel e járművek révén hatékonyabban vehetnek részt a közúti közlekedésben, ami egyszerűbbé teszi a mindennapi életüket;

b) Drónok (távirányítású légijármű-rendszerek)

30.  elismeri a dróntechnológiával kapcsolatos pozitív előrelépéseket, különösen a felkutatás és a mentés területén; hangsúlyozza a drónok alkalmazására vonatkozó európai keret fontosságát az uniós polgárok biztonságának és magánélete védelmének szempontjából, és felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az Európai Parlament távirányított légijármű-rendszerek, közismert nevükön a pilóta nélküli légi járművek polgári repülésben való biztonságos felhasználásáról szóló 2015. október 29-i állásfoglalásának(5) ajánlásait; sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen értékeléseket a drónok széles körű használatával összefüggő biztonsági kérdésekről; felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy szükség van-e a távirányítású légijármű-rendszerek olyan nyomkövető és azonosítási rendszerrel való felszerelésére, mely lehetővé teszi a légi jármű használat közbeni pozíciójának valós idejű meghatározását; emlékeztet arra, hogy a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(6) meghatározott intézkedések útján biztosítani kell a pilóta nélküli légi járművek homogenitását és biztonságosságát;

Gondozó robotok

31.  hangsúlyozza, hogy az időskorúakat gondozó robotokkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés idővel általánosabbá és olcsóbbá vált, továbbá hasznosabb és nagyobb fogyasztói elfogadottsággal bíró termékeket hoz létre; megjegyzi, hogy ezeket az időskorúak, a fogyatékkal élők és a demenciában, kognitív zavarokban vagy az emlékezet hanyatlásában szenvedők számára megelőzést, segítségnyújtást, nyomon követést, stimulációt és társaságot biztosító technológiákat széles körben alkalmazzák;

32.  rámutat arra, hogy az emberi gondozás egyik alapvető szempontja az emberi kapcsolat; úgy véli, hogy az emberi tényező robotokkal történő teljes körű helyettesítése személytelenné teheti a gondozási feladatok ellátását, másfelől elismeri, hogy a robotok képesek lehetnek segíteni az automatizált gondozási feladatok ellátásában, és megkönnyíthetik a gondozók munkáját, miközben az emberi törődést fokoznák és a rehabilitációs folyamatot célirányosabbá tennék, ezáltal pedig az orvosoknak és a gondozóknak lenne több, a diagnosztizálásra, illetve jobban megtervezett gyógyítási opciókra fordítható ideje; hangsúlyozza, hogy noha a robotika potenciállal bír a fogyatékossággal élő személyek és az időskorúak mobilitásának és integrációjának növelésére, még mindig szükség lesz emberi gondozókra, akik továbbra is a szociális érintkezés fontos, teljes mértékben nem helyettesíthető forrását biztosítják számukra;

Orvosi robotok

33.  hangsúlyozza az orvosok és a gondozók megfelelő képzésének és felkészítésének fontosságát a lehető legmagasabb szintű szakmai hozzáértés biztosítása, valamint a betegek egészségének védelme és megőrzése érdekében; hangsúlyozza, hogy meg kell határozni azokat a minimális szakmai követelményeket, amelyeket a sebészeknek teljesíteniük kell ahhoz, hogy műthessenek és sebészeti robotokat használhassanak; úgy véli, hogy létfontosságú a robotok felügyelet melletti autonómiája elvének tiszteletben tartása, amelynek értelmében a kezelés eredeti megtervezése és az annak megvalósítására vonatkozó végső döntés mindig az emberi sebész hatáskörében marad; hangsúlyozza a felhasználók képzésének különös fontosságát, hogy megismerkedhessenek e terület technológiai követelményeivel; felhívja a figyelmet arra, hogy egyre többen használnak öndiagnosztizálásra mobil robotokat, és hogy ennek következtében szükség van az orvosok öndiagnosztizálási esetekkel foglalkozó képzésére, a technológia alkalmazása nem gyengítheti vagy károsíthatja az orvos-beteg kapcsolatot, hanem segítenie kell az orvosokat a betegek diagnosztizálása és/vagy kezelése terén az emberi tévedés kockázatának csökkentése és az életminőség javítása, illetve a várható élettartam meghosszabbítása céljából;

34.  úgy véli, hogy a gyógyászati robotok további áttöréseket érnek el a nagy pontossággal végzett sebészeti beavatkozások és az ismétlődő eljárások végrehajtása terén, továbbá képesek a rehabilitáció eredményeinek javítására, valamint igen hatékony logisztikai támogatást nyújtanak a kórházakon belül; megállapítja, hogy a gyógyászatban használt robotok csökkenthetik az egészségügyi kiadásokat is annak lehetővé tétele révén, hogy az egészségügyi szakemberek a kezelésről a megelőzésre helyezzék át a hangsúlyt, valamint azáltal, hogy több költségvetési forrás szabadul fel a betegek különböző szükségleteihez való alkalmazkodásra, az egészségügyi szakemberek folyamatos képzésére, valamint a kutatásra;

35.  kéri a Bizottságot, hogy az (EU) 2017/745 rendelet alkalmazásának kezdő időpontja előtt biztosítsa, hogy az új orvosi robotikai eszközök – különösen az emberi testbe beépített eszközök – tesztelési eljárásai biztonságosak legyenek;

Az emberi test „javítása” és az embertökéletesítés

36.  megjegyzi, hogy a robotika nagy eredményeket hozott és óriási lehetőségek rejlenek benne a sérült szervek és fizikai funkciók javítása és pótlása terén, ugyanakkor különösen az embertökéletesítésre kínálkozó lehetőségek összetett kérdéseket vetnek fel, mert az orvostechnikai robotok és különösen a kiberfizikai rendszerek (CPS) alapjaiban változtathatják meg fogalmainkat az egészséges emberi testről, lévén, hogy közvetlenül az emberi testen viselhetőek vagy az emberi testbe beültethetőek; hangsúlyozza, hogy a kórházakban és más egészségügyi intézményekben fel kell állítani megfelelő személyzetből álló, robotetikával foglalkozó bizottságokat, amelyek feladata a betegek gondozását és kezelését érintő, szokatlan, bonyolult etikai problémák vizsgálata és megoldásuk elősegítése; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki iránymutatásokat e bizottságok létrehozásának és működésének elősegítésére;

37.  rámutat arra, hogy a létfontosságú orvosi alkalmazások, például a robotprotézisek területén folyamatos, fenntartható hozzáférést kell biztosítani a karbantartáshoz, a fejlesztésekhez és különösen a hibákat és sebezhetőségeket javító szoftverfrissítésekhez;

38.  ajánlja megbízható független szervezetek létrehozását, amelyeknek módjuk van gondoskodni az alapvető és fejlett orvosi eszközöket viselő emberek ellátásáról, ideértve a karbantartást, a javítást és bővítést, a szoftverfrissítéseket, különösen abban az esetben, amikor a hasonló karbantartást az eredeti szállító már nem vállalja; támogatja a gyártókra vonatkozó olyan kötelezettség bevezetését, hogy e célból bocsássanak az említett független megbízható szervezetek rendelkezésére részletes tervezési útmutatót és forráskódot, a kiadványok nemzeti könyvtárakban való kötelező letétbe helyezéséhez hasonlóan;

39.  felhívja a figyelmet az ahhoz kapcsolódó kockázatokra, hogy az emberi testbe beépített CPS-eket feltörik, kikapcsolják vagy memóriájukat törlik, mivel ez veszélyeztetheti az emberi egészséget, rendkívüli esetben az emberi életet is, ennélfogva hangsúlyozza, hogy e rendszerek védelmét kiemelten kell kezelni;

40.  hangsúlyozza, hogy fontos mindenki számára egyenlő hozzáférési esélyt biztosítani az ilyen technológiai újításokhoz, eszközökhöz és beavatkozásokhoz; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a segítő technológiák fejlesztését, e technológiák fejlődésének és az arra rászorulók általi elfogadásának elősegítése érdekében, összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, amelyben az Unió részes fél;

Oktatás és foglalkoztatás

41.  felhívja a figyelmet a Bizottság előrejelzésére, amely szerint 2020-ra Európa akár 825 000 fős ikt-szakemberhiánnyal szembesülhet, és a munkahelyek 90%-a legalább alapszintű digitális készségeket követel majd meg; üdvözli a Bizottság kezdeményezését, amelynek keretében ütemtervet javasol a digitális készségekre vonatkozó keretrendszer lehetséges használatára és felülvizsgálatára, illetve a digitális készségek valamennyi tanulói szintre kiterjedő leírására, és felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson jelentős mértékű támogatást a digitális készségek fejlesztésére valamennyi korcsoportban a foglalkoztatási státusztól függetlenül; hangsúlyozza, hogy a robotika területén elérendő növekedés érdekében a tagállamoknak rugalmasabb oktatási és képzési rendszereket kell kidolgozniuk annak biztosítására, hogy a készségekre vonatkozó stratégiák megfeleljenek a robotikára épülő gazdaság szükségleteinek;

42.  úgy véli, hogy ha egyre több fiatal nő érdeklődne a digitális karrier iránt és dolgozna digitális munkakörben, az a digitális ipar, a nők és az európai gazdaság javát szolgálná; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak a nők ikt területén történő támogatását és e-készségeik fejlesztését szolgáló kezdeményezéseket;

43.  felszólítja a Bizottságot, hogy kezdje meg a munkahelyekkel kapcsolatos közép- és hosszú távú tendenciák alaposabb elemzését és nyomon követését, különös figyelmet fordítva a munkahelyek létrejöttére és megszűnésére a különböző képesítési területeken, annak felderítése céljából, hogy mely területeken jönnek létre és mely területeken szűnnek meg munkahelyek a robotok fokozott használatának eredményeképpen;

44.  kiemeli a társadalmi változások előrejelzésének fontosságát, figyelembe véve a robotika és a mesterséges intelligencia fejlesztésének és alkalmazásának hatásait; kéri a Bizottságot, hogy elemezze a különféle lehetséges forgatókönyveket, valamint azok következményeit a tagállamok szociális biztonsági rendszereinek életképességére, nézve;

45.  hangsúlyozza a rugalmas készségek és a szociális, a kreatív valamint a digitális készségek jelentőségét az oktatásban; bizonyos abban, hogy az elméleti tudás iskolákban történő átadása mellett az egész életen át tartó tanulást egész életen át tartó tevékenységgel kell elérni;

46.  megjegyzi, hogy a robotika a munkahelyi biztonság javítása terén hatalmas potenciállal bír számos veszélyes vagy káros munkafeladatnak az emberekről robotokra való átruházása révén, ugyanakkor megjegyzi azt is, hogy magában hordozza egy sor újfajta kockázat felmerülésének lehetőségét is, az emberek és robotok közötti munkahelyi interakciók számának növekedése következtében; e tekintetben kiemeli, hogy az egészség, a biztonság és az alapvető jogoknak a munkahelyen történő tiszteletben tartása érdekében fontos az emberek és robotok interakciójára szigorú, jövőbe tekintő szabályokat alkalmazni;

Környezeti hatás

47.  megjegyzi, hogy a robotika és a mesterséges intelligencia fejlesztését olyan módon kell végezni, hogy annak környezeti hatása a hatékony energiafogyasztás, a megújuló energiaforrások és ritka anyagok használata, a hulladék (mint például az elektromos és elektronikus hulladék) mennyiségének minimalizálása és a javíthatóság révén korlátozott legyen; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a körforgásos gazdaság elveit foglalja bele minden robotikával foglalkozó uniós politikába; megjegyzi továbbá, hogy a robotok használata pozitív hatással lesz a környezetre is, különösen a mezőgazdaság és az élelmiszer-ellátás terén, nevezetesen a gépek kisebb mérete és kevesebb mennyiségű műtrágya, az energia és a víz felhasználása révén, valamint a precíziós gazdálkodáson és az útvonal-optimalizáláson keresztül;

48.  hangsúlyozza, hogy a CPS olyan energia- és infrastruktúrarendszerek létrehozásához vezet majd, amelyek képesek lesznek kontrollálni az energiának a termelőtől a fogyasztóhoz történő áramlását, valamint olyan „energiatermelő-fogyasztókat” alakítanak majd ki, akik az energiának egyaránt termelői és fogyasztói, ezzel jelentős környezeti előnyöket téve lehetővé;

Felelősség

49.  úgy véli, hogy a robotok által okozott károk iránti polgári jogi felelősség fontos kérdés, amelyet uniós szinten kell kezelni a hatékonyság, az átláthatóság, a következetesség, a megvalósítás és a jogbiztonság azonos mértékének biztosítása érdekében az egész Európai Unióban, a polgárok, a fogyasztók és a vállalkozások javát egyaránt szolgálva;

50.  megjegyzi, hogy a robottechnológia fejlődéséhez további ismeretekre van szükség az emberek és robotok együttes tevékenysége körüli közös álláspont kialakításához, amely tevékenységnek két alapvető, kölcsönös függőségen alapuló kapcsolatra kell épülnie: nevezetesen a kiszámíthatóságra és az irányíthatóságra; rámutat arra, hogy ez a két, kölcsönös függőségen alapuló kapcsolat kulcsfontosságú szerepet tölt be annak meghatározásában, hogy mely információkat kell megosztani ember és robot között, illetve hogyan valósítható meg az ember és robot közötti közös alap az emberek és robotok zökkenőmentes együttes tevékenységének biztosítása érdekében;

51.  kéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 114. cikke alapján terjesszen elő egyrészt egy, a robotika és a mesterséges intelligencia elkövetkező 10–15 éven belüli fejlődésével kapcsolatos jogi kérdésekről szóló jogalkotási aktusra irányuló javaslatot, nem jogalkotási eszközökkel, például iránymutatásokkal és magatartási kódexekkel kombinálva ezt;

52.  úgy véli, hogy bármilyen jogi megoldást alkalmaz is a robotok által okozott károk iránti felelősségre vonatkozóan a vagyoni károktól eltérő esetekben, a jövőbeni jogalkotási aktus semmilyen körülmények között nem korlátozhatja a megtéríthető károk típusát és mértékét, illetve nem korlátozhatja a károsultnak felkínálható kártérítés formáit pusztán azon az alapon, hogy a kárt nem emberi lény okozta;

53.  úgy véli, hogy a jövőbeni jogi aktusnak a Bizottság mélyreható elemzésén kell alapulnia, amely megállapítja, hogy az objektív felelősséggel vagy a kockázatkezeléssel kapcsolatos megközelítést kell alkalmazni;

54.  megjegyzi ugyanakkor, hogy az objektív felelősség csak annak bizonyítását teszi szükségessé, hogy kár keletkezett, és hogy ok-okozati összefüggés áll fenn a robot károkozó működése, illetve a károsult által elszenvedett kár között;

55.  megjegyzi, hogy a kockázatkezeléssel kapcsolatos megközelítés nem a „gondatlanul eljáró” személyre mint egyéni felelősre összpontosít, hanem arra a személyre, aki bizonyos körülmények között képes a kockázatokat minimálisra csökkenteni és kezelni a negatív hatásokat;

56.  úgy véli, hogy – elvileg – miután a végső soron felelős felek azonosításra kerültek, a felelősségüknek arányosnak kell lennie a robotnak adott utasítások tényleges szintjével és a robot önállóságával, így minél nagyobb a robot tanulási képessége vagy önállósága, annál kisebbnek kell lennie a többi fél felelősségének, és minél hosszabb ideig tartott a robot „oktatása”, annál nagyobb az „oktató” felelőssége; különösen azt jegyzi meg, hogy amikor azonosítani kívánjuk azt a személyt, akinek a robot károkozó magatartása ténylegesen tulajdonítható, a robot „betanításból” származó készségei nem keverendők össze a szigorúan az önálló tanulási képességeitől függő készségekkel; megjegyzi, hogy legalább a jelenlegi szakaszban az embereknek és nem a robotoknak kell a felelősséget viselniük;

57.  rámutat arra, hogy az egyre önállóbb robotok által okozott károkkal kapcsolatos felelősség telepítésének bonyolult kérdésére esetleg megoldás lehet egy kötelező biztosítási rendszer, amilyen már jelenleg is érvényben van például a gépkocsik esetében; mindazonáltal megjegyzi, hogy a közúti közlekedés biztosítási rendszerétől eltérően, ahol a biztosítás az emberi cselekedetekre és hibákra terjed ki, a robotikára vonatkozó biztosítási rendszernek a láncolat összes lehetséges felelősségi körét figyelembe kell vennie;

58.  úgy véli, hogy a gépjármű-biztosításhoz hasonlóan az ilyen biztosítási rendszert is ki lehetne egészíteni egy pénzalappal annak érdekében, hogy azokban az esetekben is legyen lehetőség a kártérítésre, amelyekben nem áll rendelkezésre biztosítási fedezet; felszólítja a biztosítási ágazatot, hogy fejlesszen ki olyan új termékeket és kínálattípusokat, amelyek összhangban vannak a robotika fejlődésével;

59.  felszólítja a Bizottságot, hogy jövőbeni jogi aktusának hatásvizsgálata keretében tárja fel, elemezze és vizsgálja meg az összes lehetséges jogi megoldás vonzatait, például:

   a) amennyiben a robotok bizonyos kategóriái esetében indokolt és szükséges, kötelező biztosítási rendszer kialakítása, amelyben – a gépkocsik esetében már alkalmazott megoldáshoz hasonlóan – a robotok gyártóinak vagy tulajdonosainak biztosítást kellene kötniük, amely fedezné a robotjaik által esetlegesen okozott károkat;
   b) annak biztosítása, hogy a kártérítési alap nemcsak a kártérítés garantálását szolgálja abban az esetben, ha a robot által okozott kárt nem fedezi a biztosítás;
   c) lehetővé tenni, hogy a gyártó, a programozó, a tulajdonos vagy a felhasználó a korlátolt felelősség előnyeit élvezhesse, amennyiben befizetnek egy kompenzációs alapba, illetve közös biztosítást kötnek a robotok okozta károk esetében nyújtandó kártérítés garantálás érdekében;
   d) annak eldöntése, hogy egy általános alapot hozzanak-e létre az összes intelligens autonóm robot számára, vagy egyedi alapot alakítsanak ki minden egyes robotkategóriához, és hogy a hozzájárulást egyszeri díjként kellene-e befizetni a robot forgalomba hozatalakor vagy bizonyos időközönként a robot élettartama során;
   e) annak biztosítása, hogy a robot és a rá vonatkozó alap közötti kapcsolat látható legyen egy speciális uniós nyilvántartásban megjelenő egyedi nyilvántartási szám révén, amely a robottal kapcsolatba kerülők számára lehetővé tenné az alap természetéről, anyagi kár esetén a felelősség korlátairól, a hozzájárulók nevéről és funkciójáról, illetve minden más vonatkozó adatról történő tájékozódást;
   f) a robotok specifikus jogalanyiságának létrehozatala hosszú távon, oly módon, hogy legalább a legkifinomultabb autonóm robotokat sajátos jogokkal és kötelezettségekkel – többek között az általuk esetlegesen okozott kár jóvátételére vonatkozó kötelezettségekkel – rendelkező elektronikus személynek lehessen minősíteni, lehetőleg az elektronikus személyiséget azokban az esetekben alkalmazva, amikor a robotok önálló döntéseket hoznak, vagy más módon, önállóan kerülnek kölcsönös kapcsolatba harmadik felekkel;

Nemzetközi vonatkozások

60.  megjegyzi, hogy az Unióban alkalmazandó, a közlekedési balesetekre vonatkozó jelenlegi nemzetközi magánjogi szabályokat nem szükséges sürgősen módosítani azért, hogy az autonóm járművek fejlesztésére is kiterjedjenek, ugyanakkor az alkalmazandó jogot meghatározó jelenlegi kettős rendszer (amely a 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleten(7) és a közlekedési balesetekre alkalmazandó jogról szóló 1971. május 4-i Hágai Egyezményen alapul) egyszerűsítése javítaná a jogbiztonságot és korlátozná a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztására kínálkozó lehetőségeket;

61.  megjegyzi, hogy fontolóra kell venni az olyan nemzetközi megállapodások módosítását, mint a közúti forgalomról szóló, 1968. november 8-i Bécsi Egyezmény és a közlekedési balesetekre alkalmazandó jogról szóló Hágai Egyezmény;

62.  azt várja a Bizottságtól, hogy a vezető nélküli járművezetés lehetővé tétele érdekében gondoskodjon arról, hogy a tagállamok egységes módon hajtsák végre a nemzetközi jogi rendelkezéseket, például a – módosításra szoruló – Bécsi Közúti Közlekedési Egyezményt, és felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az ágazatot, hogy mihamarabb hajtsák végre az amszterdami nyilatkozat célkitűzéseit;

63.  határozottan ösztönzi a társadalmi, etikai és jogi kihívások vizsgálatát, majd azt követően a nemzetközi együttműködést a szabályozási normák kidolgozása terén, az ENSZ égisze alatt;

64.  rámutat arra, hogy a kettős felhasználású termékek – azon áruk, szoftverek és technológiák, amelyek polgári és katonai alkalmazásokhoz egyaránt felhasználhatók, és/vagy hozzájárulhatnak a tömegpusztító fegyverek elterjedéséhez – kereskedelméről szóló 428/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(8) meghatározott korlátozásokat és feltételeket a robotikai alkalmazásokra is alkalmazni kell;

Záró megfontolások

65.  az EUMSZ 225. cikke alapján arra kéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 114. cikke alapján – az ezen állásfoglalás mellékletében közölt ajánlások nyomán – terjesszen elő egy, a robotikára vonatkozó polgári jogi szabályokról szóló irányelvre irányuló javaslatot;

66.  megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét;

67.  úgy ítéli meg, hogy a kért javaslatnak pénzügyi vonatkozásai csak az újonnan létrehozandó uniós ügynökség kapcsán lesznek;

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

Az „intelligens robotok” meghatározása és besorolása

Ki kell alakítani az „intelligens” autonóm robotok közös európai fogalommeghatározását, adott esetben alkategóriáik meghatározásával együtt, az alábbi jellemzők figyelembevételével:

–  autonómia elérésének képessége érzékelők révén és/vagy a környezettel folytatott adatcsere (összekapcsolhatóság), illetve ezen adatok elemzése révén;

–  tanulási képesség tapasztalatok alapján és interakció révén;

–  a robot fizikai megjelenésének formája;

–  magatartása és cselekedetei környezethez történő igazításának képessége.

Az „intelligens robotok” nyilvántartásba vétele

A nyomonkövethetőség érdekében és a további ajánlások megvalósításának elősegítésecéljából be kell vezetni a fejlett robotoknak a robotok besorolásához meghatározott kritériumokon alapuló nyilvántartási rendszerét. A nyilvántartási rendszernek és a nyilvántartásnak uniós szintűnek kell lennie, le kell fednie a belső piacot, és azt az Unió robotikával és mesterséges intelligenciával foglalkozó, létrehozandó szakosodott ügynökségének kell irányítania.

Polgári jogi felelősség

A robotok és a mesterséges intelligenciák felelősségére vonatkozóan alkalmazott bármely választott jogi megoldás a vagyoni károktól eltérő esetekben semmilyen körülmények között nem korlátozhatja a megtéríthető károk típusát és mértékét, illetve nem korlátozhatja a károsultnak felkínálható kártérítés formáit pusztán azon az alapon, hogy a kárt nem emberi lény okozta.

A jövőbeni jogi aktusnak a Bizottság mélyreható elemzésén kell alapulnia, amely meghatározza, hogy az objektív felelősséggel vagy a kockázatkezeléssel kapcsolatos megközelítést kell alkalmazni.

Kötelező biztosítási rendszert kell létrehozni, amely azon alapulhat, hogy a gyártó köteles biztosítást kötni az általa gyártott autonóm robotokra.

A biztosítási rendszert pénzalappal kell kiegészíteni annak érdekében, hogy azokban az esetekben is legyen lehetőség a kártérítésre, amelyekben nem áll rendelkezésre biztosítási fedezet.

A robotokra és a mesterséges intelligenciákra alkalmazandó polgári jogi felelősségre vonatkozó szabályokat érintő bármely politikai döntést egy olyan, a robotikával és a neurotudománnyal foglalkozó, európai szintű kutatási és fejlesztési projekttel megfelelően egyeztetve kell meghozni, melynek keretében tudósoknak és szakembereknek lehetőségük nyílik az összes vonatkozó kockázat és következmény elemzésére.

Interoperabilitás, a kódhoz való hozzáférés és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok

Biztosítani kell az egymással kapcsolatban álló, hálózatba kapcsolt autonóm robotok interoperabilitását. Szükség esetén biztosítani kell a forráskódhoz, a bemeneti adatokhoz és a felépítés leírásához való hozzáférést az „intelligens robotok” által okozott balesetek és károk kivizsgálása, valamint folyamatos működésük, elérhetőségük, megbízhatóságuk, biztonságuk és védelmük céljából.

Robotikai Charta

A robotikával kapcsolatos jogszabályokat érintő javaslata keretében a Bizottságnak figyelembe kell vennie az alábbi Robotikai Chartában foglalt elveket.

ROBOTIKAI CHARTA

A robotika terén javasolt etikai magatartási kódex rögzíti az azonosítás, a felügyelet és az alapvető etikai elveknek való megfelelés alapjait a tervezési és fejlesztési fázistól kezdődően.

A keretrendszert, amely egy, a robotikával és a neurotudománnyal foglalkozó, európai szintű kutatási és fejlesztési projekttel megfelelően egyeztetve alakítanak ki, reflektív módon kell megtervezni, amely lehetővé teszi egyedi kiigazítások eseti alapon történő elvégzését annak értékelése céljából, hogy egy adott magatartás helyes vagy helytelen-e egy adott helyzetben, és azért, hogy a döntések meghozatala egy előre meghatározott értékhierarchiának megfelelően történjen.

A kódex nem helyettesítheti az e területen jelentkező összes fő jogi kihívás kezelésének szükségességét, hanem kiegészítő funkcióval kell rendelkeznie. Inkább a robotika etikai minősítését segíti elő, megerősíti a felelős innovációs erőfeszítéseket ezen a területen, és a nyilvánosság aggodalmaira ad választ.

Különös hangsúlyt kell fektetni a megfelelő technológiai folyamat kutatási és fejlesztési szakaszaira (tervezési folyamat, etikai felülvizsgálat, audit ellenőrzések stb.). Foglalkoznia kell az etikai normák kutatók, szakértők, felhasználók és tervezők általi betartásának szükségességével, de be kell vezetnie egy eljárást is a vonatkozó etikai dilemmák megoldásához vezető út megtervezésére, és lehetővé kell tennie, hogy e rendszerek etikailag felelős módon működjenek.

ETIKAI MAGATARTÁSI KÓDEX ROBOTIKAI MÉRNÖKÖK SZÁMÁRA

PREAMBULUM

A magatartási kódex felszólít minden kutatót és tervezőt, hogy felelős módon cselekedjen, és teljes mértékben figyelembe vegye az emberek méltósága, magánélete és biztonsága tiszteletben tartásának szükségességét.

A magatartási kódex minden tudományág szoros együttműködését kéri annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Unióban a robotikai kutatás biztonságos, etikus és hatékony módon valósuljon meg.

A magatartási kódex minden kutatási és fejlesztési tevékenységre kiterjed a robotika területén.

A magatartási kódex betartása önkéntes, és az összes érdekelt fél által megvalósítandó intézkedésekhez kínál általános elveket és iránymutatásokat.

A robotikai kutatásokat finanszírozó szerveket, a kutatást végző szervezeteket, a kutatókat és az etikai bizottságokat arra ösztönzi, hogy a legkorábbi fázisokban vegyék figyelembe a technológiák vagy a kutatás tárgyának jövőbeni vonatkozásait, és a jövőben esetlegesen felmerülő kihívások és lehetőségek figyelembevételével fejlesszék ki a felelősségvállalás kultúráját.

Kívánatos, hogy a robotika kutatását finanszírozó szervezetek – a köz- és a magánszférában egyaránt – a robotika kutatására irányuló pályázatok benyújtását kockázatértékelés elvégzéséhez és bemutatásához kössék. A magatartási kódexnek nem a robotokat, hanem az embereket kell felelős szereplőnek tekintenie.

A robotika területén a kutatóknak el kell kötelezniük magukat a legszigorúbb etikai és szakmai normáknak megfelelő magatartás mellett, és az alábbi elveket kell betartaniuk:

Jó szándék – a robotoknak az emberek legfőbb érdekeit figyelembe véve kell cselekedniük;

„Ne árts” elv – az „először is, ne okozz kárt” elve, amely szerint a robotok nem tehetnek kárt az emberekben;

Autonómia – tájékoztatáson alapuló, nem kikényszerített döntés meghozatalának képessége a robotokkal való kölcsönös kapcsolat feltételeiről;

Igazságosság – a robotikához kapcsolódó előnyök tisztességes elosztása, különösen az otthonápolási és egészséggondozási feladatokat ellátó robotok megfizethetősége.

Alapvető jogok

A robotikai kutatási tevékenységet – a tervezés, a kivitelezés, a terjesztés és a felhasználás tekintetében egyaránt – az alapvető jogok tiszteletben tartásával, az egyes ember és a társadalom egésze jólétének és önrendelkezésének érdekét szem előtt tartva kell folytatni. Az ember – testi és lelki – méltóságát és autonómiáját mindig tiszteletben kell tartani.

Elővigyázatosság

A robotikai kutatási tevékenységet az elővigyázatosság elvével összhangban kell végezni; előre kell jelezni az eredmények lehetséges biztonsági hatásait, megfelelő, a védelem szintjével arányos óvintézkedéseket kell hozni, ugyanakkor ösztönözni kell a haladást a társadalom és a környezet javát szem előtt tartva.

Inkluzivitás

A robotikai mérnökök garantálják az átláthatóságot, és tiszteletben tartják minden érdekelt fél információkhoz való hozzáférésre vonatkozó legitim jogát. Az inkluzivitás lehetővé teszi a robotikai kutatási tevékenységekben részt vevő vagy azok által érintett minden érdekelt fél részvételét a döntéshozatali folyamatokban.

Elszámoltathatóság

A robotikai mérnököknek elszámoltathatónak kell maradniuk azon szociális, környezetvédelmi és emberi egészséget érintő hatások vonatkozásában, amelyeket a robotika gyakorolhat a mostani és a jövőbeni nemzedékekre.

Biztonság

A robotok tervezőinek figyelembe kell venniük és tiszteletben kell tartaniuk az emberek fizikai jólétét, biztonságát, egészségét és jogait. A robotikai mérnököknek figyelemmel kell lenniük az emberek jólétére, ugyanakkor tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat, és haladéktalanul nyilvánosságra kell hozniuk azokat a tényezőket, amelyek veszélyeztethetik a lakosságot vagy a környezetet.

Visszafordíthatóság

A visszafordíthatóság – amely az ellenőrizhetőség nélkülözhetetlen feltétele – alapvető elvnek számít, amikor a robotokat biztonságos és megbízható magatartásra programozzák. A visszafordíthatósági modell azt közli a robottal, hogy mely intézkedések visszafordíthatóak, és milyen módon fordíthatók vissza. Az utolsó művelet vagy műveletsorozat visszavonásának képessége lehetővé teszi a felhasználók számára a nem kívánt műveletek visszavonását és a munkájuk „jó” szakaszába történő visszatérést.

A magánélet védelme

A magánélet védelméhez való jogot mindig tiszteletben kell tartani. A robotikai mérnököknek biztosítaniuk kell a személyes adatok biztonságos megőrzését és kizárólag megfelelő módon történő felhasználását. Ezen kívül a robotikai mérnököknek garantálniuk kell, hogy kivételes körülményektől eltekintve az emberek ne legyenek személy szerint azonosíthatóak, és akkor is csak világos, egyértelmű, tájékoztatáson alapuló beleegyezés alapján. Bármilyen ember és gép közötti interakció előtt szükség van az emberek tájékoztatáson alapuló beleegyezésére. A robotikai mérnökök feladata az érvényes beleegyezést, a titkosságot, a névtelenséget, a tisztességes bánásmódot és a jogszerű eljárást érintő eljárások kidolgozása és betartása. A tervezők teljesítik azokat a kéréseket, amelyek bármilyen kapcsolódó adat megsemmisítésére és adatbázisokból való törlésére irányulnak.

Az előnyök maximalizálása és a károk minimalizálása

A kutatóknak minden szakaszban törekedniük kell munkájuk előnyeinek maximalizálására, a munka megkezdésétől kezdve egészen a terjesztésig. Kerülniük kell a kutatás résztvevőinek, embereknek, kísérlet vagy tanulmány résztvevőjének vagy tárgyának okozott károkat. Ha a kutatás elkerülhetetlen vagy szerves elemeként veszélyek merülnek fel, hatásos kockázatértékelési és kockázatkezelési protokollokat kell kidolgozni és betartani. A kár kockázata általában nem lehet nagyobb, mint a hétköznapi életben előforduló kár kockázata, vagyis az emberek nem tehetők ki a szokásos életmódjuk mellett fennállónál nagyobb mértékű veszélyeknek. A robotrendszer működésének mindig alapos kockázatértékelési eljáráson kell alapulnia, amelyet az elővigyázatosság és az arányosság elvének kell áthatnia.

KUTATÁSETIKAI BIZOTTSÁGOK KÓDEXE

Elvek

Függetlenség

Az etikai felülvizsgálati eljárásnak magától a kutatástól függetlennek kell lennie. Ez az elv azt az elvárást emeli ki, hogy kerülni kell az összeférhetetlenséget a kutatók és az etikai protokollt felülvizsgáló személyek, valamint a felülvizsgálók és a szervezeti irányítási struktúrák között.

Kompetencia

Az etikai felülvizsgálati eljárást megfelelő szakértelemmel rendelkező felülvizsgálóknak kell végezniük, a kutatásetikai bizottságok tagsági körének és etikai jellegű képzésének körültekintő mérlegelése iránti igény figyelembevételével.

Átláthatóság és elszámoltathatóság

A felülvizsgálati eljárásnak elszámoltathatónak és ellenőrzésre nyitottnak kell lennie. A kutatásetikai bizottságoknak fel kell ismerniük felelősségüket, és megfelelő módon kell a szervezeti struktúrán belül elhelyezkedniük, ami átláthatóságot biztosít a kutatásetikai bizottság működése és eljárásai szempontjából, a normák betartása és felülvizsgálata céljából.

A kutatásetikai bizottság szerepe

A kutatásetikai bizottság általában mindazon kutatások felülvizsgálatáért felelős, amelyekben emberek vesznek részt, és amelyeket az érintett intézményben vagy intézmény által foglalkoztatott személyek végeznek; felelős továbbá az etikai felülvizsgálat függetlenségének, illetékességének és időszerűségének biztosításáért; a kutatásban résztvevők méltóságának, jogainak és jólétének védelméért; a kutató(k) biztonságának szem előtt tartásáért; a többi érdekelt fél törvényes érdekeinek figyelembe vételéért; a javaslatok tudományos szempontjainak tájékozódáson alapuló megítéléséért; tájékozódáson alapuló ajánlások megtételéért a kutató számára, ha a javaslatot valamilyen szempontból hiányosnak tartja.

A kutatásetikai bizottság alapszabálya

A kutatásetikai bizottságnak több területre kell kiterjednie: férfiaknak és nőknek egyaránt részt kell venniük benne; olyan tagokból kell állnia, akik széles körű tapasztalattal és szaktudással rendelkeznek a robotikai kutatás területén. A kinevezési mechanizmusnak biztosítania kell, hogy a bizottság tagjai a tudományos szakértelem, a filozófiai, jogi vagy etikai háttér és a laikus nézetek megfelelő egyensúlyát alkossák, és legalább egy olyan tagja legyen a bizottságnak, aki szaktudással rendelkezik az etika, a szakegészségügyi felhasználók, az oktatási vagy szociális szolgáltatások terén, ahol ezek jelentik a kutatási tevékenységek középpontját, továbbá olyan személyek legyenek a bizottság tagjai, akik az általuk felülvizsgált kutatás vonatkozásában módszertani szakértelemmel rendelkeznek; a bizottság tagjait úgy kell kiválasztani, hogy elkerülhető legyen az összeférhetetlenség.

Nyomon követés

Minden kutatási szervezetnek megfelelő eljárásokat kell kialakítania az etikai jóváhagyásban részesült kutatás elvégzésének nyomon követésére a kutatás befejezéséig, valamint a folyamatos felülvizsgálat biztosítására ott, ahol a kutatási terv az idők folyamán bekövetkező, lehetséges változásokat jelez előre, amelyekkel foglalkozni kell. A nyomon követésnek arányosnak kell lennie a kutatás természetével és a kutatáshoz kapcsolódó kockázat mértékével. Ha a kutatásetikai bizottság úgy véli, hogy a nyomon követésről készült jelentés komoly aggályokat vet fel a tanulmány etikusságával kapcsolatban, akkor a teljes etikai felülvizsgálat céljából a kutatás teljes és részletes kimutatását kéri. Ha azt állapítja meg, hogy a tanulmányt etikátlanul végezték el, fontolóra veszi a jóváhagyás visszavonását, és kéri a kutatás felfüggesztését vagy megszakítását.

ENGEDÉLY TERVEZŐK SZÁMÁRA

–  Figyelembe kell venni a méltóság, az autonómia és önrendelkezés, a szabadság és az igazságosság európai értékeit a tervezési folyamat, az adott technológiák fejlesztése és beüzemelése előtt, alatt és után, ideértve azt az elvárást is, hogy ne okozzon kárt, sérülést, illetve ne tévessze meg vagy használja ki a (kiszolgáltatott) felhasználókat.

–  Biztonsági célból megbízható rendszertervezési elveket kell bevezetni a robot működésének minden szempontjából, a hardver és a szoftver tervezésekor, és a platformon vagy a platformon kívül végzett minden adatfeldolgozás esetében.

–  A tervezési funkciók révén adatvédelmet kell bevezetni annak biztosítása érdekében, hogy a személyes adatokat biztonságosan őrizzék, és csak megfelelő módon használják fel azokat.

–  Kézenfekvő kikapcsoló szerkezeteket (vészleállítókat) kell beépíteni, amelyeknek összhangban kell lenniük az ésszerű tervezési célokkal.

–  Biztosítani kell, hogy a robot oly módon működjön, amely összhangban van a helyi, a nemzeti és a nemzetközi etikai és jogi alapelvekkel.

–  Biztosítani kell, hogy a robot döntéshozatali lépései a rekonstruálás és a nyomon követhetőség szempontjából megbízhatóak legyenek.

–  Biztosítani kell a robotrendszerek programozásának maximális átláthatóságát és a robotok viselkedésének kiszámíthatóságát.

–  Elemezni kell az ember-robot rendszer kiszámíthatóságát az értelmezésben és a cselekvésben mutatkozó bizonytalanság, valamint a robot vagy az ember által esetlegesen elkövetett hibák figyelembevételével.

–  A robot tervezési fázisában nyomon követő eszközöket kell kifejleszteni. Ezek az eszközök segítik elő különböző szinteken, ha korlátozottan is, a robot viselkedésének kiszámítását és magyarázatát a szakértők, az üzemeltetők és a felhasználók számára.

–  Tervezési és értékelési protokollokat kell összeállítani, és társulni kell a potenciális felhasználókkal és érdekelt felekkel a robotika előnyeinek és kockázatainak értékelésekor, ideértve a kognitív, a pszichológiai és a környezeti előnyöket és kockázatokat is.

–  Biztosítani kell, hogy a robotok robotként legyenek azonosíthatók az emberekkel való érintkezésük során.

–  Védeni kell a robotokat használó vagy azokkal érintkezésbe kerülő személyek biztonságát és egészségét, és a robotokat mint termékeket olyan eljárásokkal kell megtervezni, amelyek biztosítják biztonságukat és védelmüket. A robotikai mérnöknek figyelemmel kell lennie az emberi jólétre, tiszteletben kell tartania az emberi jogokat, és nem vethet be robotot a rendszer működése biztonságának, hatékonyságának és visszafordíthatóságának védelme nélkül.

–  Be kell szerezni a kutatásetikai bizottság kedvező véleményét a robot valódi környezetben történő tesztelése, vagy emberek tervezési és fejlesztési eljárásárokba történő bevonása előtt.

ENGEDÉLY FELHASZNÁLÓK SZÁMÁRA

–  A robotot kockázatmentesen, testi vagy lelki károsodástól való félelem nélkül használhatja.

–  Joga van elvárni a robottól minden olyan feladat elvégzését, amelyekre a robotot kifejezetten tervezték.

–  Tudatában kell lennie annak, hogy a robotoknak észlelési, felismerési és működtetési korlátai lehetnek.

–  Tiszteletben kell tartania az emberek testi és lelki esendőségét, illetve érzelmi szükségleteit.

–  Figyelembe kell vennie az emberek magánélethez való jogát, ideértve a monitorok intim folyamatok során történő kikapcsolását.

–  Az érintett kifejezett hozzájárulása nélkül nem gyűjthet, nem használhat fel vagy nem tehet közzé személyes adatokat.

–  Nem használhat robotot oly módon, amely ellentétes az etikai vagy jogi elvekkel és normákkal.

–  Nem módosíthatja a robotot úgy, hogy az fegyverként legyen képes működni.

(1) A Tanács 85/374/EGK irányelve (1985. július 25.) a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL L 210., 1985.8.7., 29. o.).
(2) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
(3) A robotnak nem szabad kárt tennie emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. (2) A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének. (3) A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba. (Lásd: I. Asimov: Runaround, 1943) és (0) A robot nem árthat az emberiségnek, és nem nézheti tétlenül, ha az emberiséget veszély fenyegeti.
(4) Vö. Schuman-nyilatkozat, 1950: („Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni. Konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritás megteremtésére van szükség.”)
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0390.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 216/2008/EK rendelete (2008. február 20.) a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról, valamint a 91/670/EGK tanácsi rendelet, 1592/2002/EK rendelet és a 2004/36/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 79., 2008.3.19., 1. o.).
(7) A 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2007. július 11) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.) (HL L 199., 2007.7.31., 40. o.).
(8) A Tanács 428/2009/EK rendelete (2009. május 5.) a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról (HL L 134., 2009.5.29., 1. o.).


Európai számításifelhő-kezdeményezés
PDF 415kWORD 65k
Az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása az Európai számításifelhő-kezdeményezésről (2016/2145(INI))
P8_TA(2017)0052A8-0006/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Európai számításifelhő-kezdeményezés – versenyképes adatközpontú és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában” című, 2016. április 19-i bizottsági közleményre (COM(2016)0178) és a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0106),

–  tekintettel az „Európai digitális egységes piaci stratégia” című, 2015. május 6-i bizottsági közleményre (COM(2015)0192) és a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0100),

–  tekintettel az „Úton a prosperáló, adatközpontú gazdaság felé” című, 2014. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0442),

–  tekintettel az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0582),

–  tekintettel „A számítási felhőben rejlő potenciál felszabadítása Európában” című, 2012. szeptember 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0529),

–  tekintettel a „Nagyteljesítményű számítástechnika: Európa helye a globális versenyben” című, 2012. február 15-i bizottsági közleményre (COM(2012)0045),

–  tekintettel a nyitott tudomány rendszerére való áttérésről szóló, 2016. május 27-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a gyorsabb és szélesebb körű innováció motorjaként szolgáló nyitott, hálózatba szervezett és adatintenzív kutatásról szóló, 2015. május 29-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az „Új európai digitális menetrend Európa számára: 2015.eu” című, 2010. május 5-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európai közigazgatások, üzleti vállalkozások és polgárok rendelkezésére álló interoperabilitási megoldásokra és közös keretekre vonatkozó programnak (ISA² program) mint a közszféra korszerűsítése eszközének létrehozásáról szóló, 2015. november 25-i 2015/2240/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel a közszféra információinak további felhasználásáról szóló 2003/98/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/37/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (PSI-irányelv),

–  tekintettel az „Úton a prosperáló, adatközpontú gazdaság felé” című, 2016. március 10-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „A digitális egységes piaci intézkedéscsomag megvalósítása felé” című, 2016. január 19-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az „Európa újraiparosítása a versenyképesség és a fenntarthatóság javítása érdekében” című, 2014. január 15-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európában a számítási felhőben rejlő potenciál felszabadításáról szóló, 2013. december 10-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „A számítási felhőben rejlő potenciál felszabadítása Európában” című közleményéről szóló, 2013. január 16-i véleményére (TEN/494),

–  tekintettel az az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Európai számításifelhő-kezdeményezés – Versenyképes adatközpontú és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában” című véleményére (2016 TEN/592 EESC-2016),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „Az európai számításifelhő-kezdeményezés és a digitális egységes piacot érintő ikt-szabványosítás prioritásai, 2016” című véleményére (SEDEC-VI-012),

–  tekintettel a Bizottság „Új európai készségfejlesztési program – Közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért” című, 2016. június 10-i közleményére (COM(2016)0381),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8) (általános adatvédelmi rendelet),

–  tekintettel a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9) (kiberbiztonsági irányelv),

–  tekintettel az Európai Elektronikus Kommunikációs Törvénykönyv létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2016. szeptember 14-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0590),

–  tekintettel az „Online platformok és a digitális egységes piac – Lehetőség és kihívás Európa számára” című, 2016. május 25-i bizottsági közleményre (COM(2016)0288),

–  tekintettel az „Úton a korszerű, európaibb szerzői jogi keret felé” című, 2015. december 9-i bizottsági közleményre (COM(2015)0626),

–  tekintettel az „Ikt-szabványosítási prioritások a digitáls egységes piac érdekében” című, 2016. április 19-i bizottsági közleményre (COM(2016)0176),

–  tekintettel a Bizottság Kutatási és Innovációs Főigazgatósága által készített és 2016 májusában kiadott „Nyitott innováció, nyitott tudomány, nyitott világ – Európa jövőképe” című jelentésre;

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0006/2017),

A.  mivel az EU-ban jelenleg rendelkezésre álló adatfelhőkapacitás nem elégséges, és az uniós kutatás és ipar által előállított adatokat ezért gyakran máshol dolgozzák fel, arra késztetve az uniós kutatókat és újítókat, hogy az EU-n kívüli területekre költözzenek, ahol a nagy adatfeldolgozási és számítási kapacitás közvetlenebbül elérhető;

B.  mivel az adatmegosztás ösztönzőinek nincsen világos szerkezete, a tudományos adatrendszerek nem átjárhatók, és a tudományos adatok infrastruktúrái a tudományágak és határok szerint széttöredezettek, ami akadályozza az adatközpontú tudomány potenciális lehetőségeinek maradéktalan kiaknázását;

C.  mivel az EU a teljes HPC-rendszer létrehozásának alulfinanszírozottsága miatt lemarad a nagyteljesítményű számítástechnika (HPC) fejlesztésében, miközben más országok, például az Amerikai Egyesült Államok, Kína, Japán és Oroszország komoly beruházásokat eszközölnek ilyen rendszerekbe, stratégiai prioritássá emelve és nemzeti fejlesztési programokkal támogatva azokat;

D.  mivel a felhőalapú számítástechnika teljes potenciálja Európa számára csak akkor aknázható ki, ha az adatok egyértelmű szabályok alapján szabadon áramolhatnak az Unióban, és ha a nemzetközi adatáramlás egyre nagyobb szerepet tölt be az európai és a globális gazdaságban;

E.  mivel az óriási méretű adathalmazok elemzésének és kiaknázásának lehetősége megváltoztatja a kutatások lefolytatási módját;

F.  mivel a Bizottság „Európai számításifelhő-kezdeményezés – a versenyképes adat- és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában” című közleménye elismeri, hogy a nyitott tudomány és a felhőalapú számítástechnika az európai digitális gazdaság részeként átalakító szerepet tölthet be;

G.  mivel a hálózatra, az adattárolásra és az informatikára vonatkozó hozzáférési stratégiák különböznek a tagállamokban, ami elszigeteli egymástól a tudományterületeket és lassítja az ismeretek áramlását;

H.  mivel az általános adatvédelmi rendelet, a kiberbiztonsági irányelv és a digitális egységes piacra vonatkozó stratégia alapul szolgálhat egy olyan átfogó és jól fejlődő európai digitális gazdaság kialakulásához, amely minden szabálykövető piaci szereplő előtt nyitott;

I.  mivel az adatok a digitális gazdaság nyersanyagát képezik, és mivel az adatok használata nélkülözhetetlen az európai tudomány és ipar digitális átalakításához, új technológiák kifejlesztéséhez és új munkahelyek teremtéséhez;

J.  mivel a közelmúltban elfogadott általános adatvédelmi rendelet azt írja elő, hogy biztosítani kell a személyes adatok erős védelmét és a rendelet végrehajtásának harmonizált megközelítését;

K.  mivel a Bizottság a digitális egységes piacra vonatkozó 2015. évi stratégiájában ígéretet tett arra, hogy felszámolja az adatok szabad mozgását érintő korlátozásokat, valamint a tárolás vagy a feldolgozás tekintetében az adatok elhelyezésére vonatkozó indokolatlan korlátozásokat;

L.  mivel elengedhetetlen, hogy a Bizottság határozott javaslatokat terjesszen elő az adatok szabad mozgását érintő korlátozások megszüntetésére, amennyiben a lehető legjobb digitális egységes piacot kívánjuk létrehozni és működtetni;

M.  mivel a felhőalapú szolgáltatások bevezetése és fejlesztése kihívásokkal szembesül Európában a szükséges nagy sebességű infrastruktúra és hálózatok elégtelen rendelkezésre állása miatt;

N.  mivel a kutatási és adatkezelési infrastruktúrák megvalósításának és hosszú távú fenntarthatóságának elősegítésére és támogatására irányuló célkitűzés – ideértve a kiváló minőségű, nagy teljesítményű számítástechnikai központokat és más kutatási célú infrastrukturális hálózatokat – az intenzívebb együttműködés és az eredmények megosztása révén elő fogja segíteni a válaszadást a tudomány, az ipar és a társadalom előtt álló jelentős kihívásokra;

O.  mivel az adatok volumene soha nem látott mértékben növekszik, így 2020-ra már 16 trillió gigabájtnyi adatra lehet számítani, ami az adat-előállítás tekintetében 236 %-os növekedést jelent évente;

P.  mivel az adatok által vezérelt gazdaság a tágabb értelemben vett ikt-ökoszisztéma sikerétől függ, aminek fontos tényezői többek között a tárgyak internete (a beszerzés céljaira), a nagy sebességű, szélessávú hálózatok (az adatátvitel céljaira) és a felhőalapú számítástechnika (az adatfeldolgozás céljaira);

Q.  mivel a digitális egységes piac fejlődésének kulcsa az európai tudósok közötti együttműködés, az adatoknak mindig az adatvédelmi hatóságokkal összhangban történő felhasználása és cseréje, valamint az új technológiai megoldások, köztük a felhőalapú számítástechnika és az európai tudomány digitalizálása; mivel az európai nyílt tudományosadat-felhő pozitív hatásokat gyakorolt majd a tudomány fejlődésére Európában; mivel az európai nyílt tudományosadat-felhő fejlesztése és használata során megfelelően figyelembe kell venni az Alapjogi Chartában rögzített alapvető jogokat;

Általános megállapítások

1.  üdvözli az európai nyílt tudományosadat-felhőt, mint a magán- és a közszférában történő felhőalkalmazás modelljét; üdvözli a Bizottság tervét, hogy amennyire csak lehet, az iparra és a kormányzatokra is kiterjeszti a felhasználói bázist;

2.  üdvözli a Bizottság „Európai számításifelhő-kezdeményezés – a versenyképes adat- és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában” című közleményét, és úgy véli, hogy ez az első lépés a nyílt és versenyképes európai intézkedések megfelelő alapjainak lefektetéséhez a felhőalapú számítástechnika és a nagyteljesítményű számítástechnika területén;

3.  üdvözli a Bizottság Európai számításifelhő-kezdeményezését a digitális egységes piac és az európai ipar digitalizálására vonatkozó csomag végrehajtásának részeként, amely ösztönzi az európai digitális gazdaság növekedését, valamint hozzájárul az európai vállalkozások és szolgáltatások versenyképességéhez és a globális piaci pozíció erősítéséhez; felhívja a Bizottságot, hogy egyértelműen meghatározott intézkedések révén biztosítsa, hogy e kezdeményezés megfelel a célnak, kifelé tekintő, időtálló és nem okoz aránytalan vagy indokolatlan akadályokat;

4.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kritikus tömeget elérve és kiválósági klasztereket létrehozva az Európai Unió globális kutatási központtá váljon; hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy az Unió magához vonzza a világ vezető kutatóit, az erőforrások tekintetében kapacitásra és vonzó környezetre van szükség; kiemeli ezen kívül, hogy ha az EU a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává kíván válni, akkor rendkívül fontos a nemzetközi kutatók iránti nyitottság, és ezáltal a nemzetközi beruházások vonzása;

5.  hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani a szabványosítási munkát a felhőalapú számítástechnika területén; hangsúlyozza, hogy a jobb szabványok és az átjárhatóság lehetővé teszi a kommunikációt a különböző felhőalapú rendszerek között, és a felhőalapú termékek és szolgáltatások tekintetében elkerüli a kereskedői „lock-in” hatásokat; felhívja a Bizottságot, hogy működjön szorosan együtt a kereskedelmi számításifelhő-szolgáltatókkal az ezt a területet érintő nyílt szabványok kidolgozásában;

6.  hangsúlyozza, hogy az európai kezdeményezés hozzáadott értéke a nyílt adatok megosztásán alapul, valamint azon, hogy megbízható, nyitott környezetet teremt a közösség számára a tudományos adatok és eredmények tárolásához, megosztásához és újrafelhasználásához;

7.  hangsúlyozza, hogy döntő fontosságú a felhőalapú számítástechnika előnyeinek erőteljesebb tudatosítása, mivel a felhőalapú szolgáltatások iránti kereslet még mindig túlságosan alacsony Európában; rámutat, hogy a felhőalapú számítástechnika költséghatékony és méretezhető, így gazdasági növekedéshez vezet majd; emlékeztet arra, hogy a kkv-k Európa legfontosabb motorját jelentik a munkahelyteremtés és a növekedés szempontjából; hangsúlyozza, hogy a számítási felhő előnyei különösen a kkv-k számára lehetnek fontosak, mivel gyakran kevés forrással rendelkeznek ahhoz, hogy nagy méretű, helyszíni, fizikai informatikai rendszerekbe ruházzanak be;

8.  üdvözli a „nyitott tudomány” megközelítést és azt a szerepet, melyet az európai tudásalapú gazdaság kiépítésében, valamint a kutatás és fejlesztés minőségének további javításában játszik az Európai Unióban; hangsúlyozza, hogy jelenleg az összegyűjtött kutatási adatokban rejlő értéket a határokon átnyúló szabad adatáramlások és az egységes platformhoz vagy portálhoz való hozzáférés hiányában nem aknázza ki optimálisan az ipar, különösen a kkv-k, és tudomásul veszi a Bizottság azon célkitűzését, hogy a Horizont 2020 program keretében létrehozott minden tudományos adat alapértelmezésben nyílttá tesz;

9.  hangsúlyozza, hogy az európai nyílt tudományosadat-felhőhöz átfogó kiberbiztonsági stratégiának kell társulnia, mert a tudományos közösségnek olyan megbízható adatkezelési infrastruktúrára van szüksége, amely úgy használható, hogy a kutatómunka ne legyen kitéve az adatvesztés, az adatsérülés vagy az adatokkal való visszaélés veszélyének; felhívja a Bizottságot, hogy minden informatikai kezdeményezésének már a legelső fázisától vegye figyelembe a kiberbiztonsági kérdéseket;

10.  nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy mutasson példát, és az európai programok – például a Horizont 2020, az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA), az európai strukturális és beruházási alapok más programok (ESIF) – által finanszírozott minden kutatási adatot és eredményt alapértelmezésként tegyen nyílttá a kereshető, hozzáférhető, átjárható és újrafelhasználható jelleg (FAIR-elvek) alapján;

11.  aggódik az európai számításifelhő-kezdeményezés 4,7 milliárd eurós finanszírozási rése miatt; felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa a megfelelő finanszírozási mechanizmusokat az európai nyílt tudományosadat-felhőhöz (EOSC) és az európai adatinfrastruktúrához (EDI); felhívja továbbá a Bizottságot, hogy biztosítson elegendő erőforrást ehhez a szakpolitikai területhez a Horizont 2020 programban és a kilencedik keretprogramra vonatkozó javaslatában;

12.  javasolja a Bizottságnak, gondoskodjon arról, hogy az európai nyílt tudományosadatfelhő az Unió minden régiója számára előnyös legyen, feltárva a regionális fejlesztési alapoknak a kezdeményezés kibővítésére történő felhasználását;

13.  hangsúlyozza, hogy jelenleg az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) keretében nyújtott finanszírozás mindössze 12%-át fordítják a digitális területhez kötődő tevékenységekre; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan célzott lépéseket, melyek valóban fokozhatják valamennyi uniós alap, és különösen az ESBA bevonását a digitális egységes piachoz kapcsolódó olyan projektekbe, mint amilyenek az adatmegosztási kezdeményezések, a digitális hozzáférhetőség, az infrastruktúra és az egész Unióra kiterjedő digitális összekapcsolhatóság, továbbá hogy irányítson több forrást az európai kutatás, fejlesztés és innováció fellendítésére, többek között a magánélet védelmét erősítő technológiákba és a nyílt forráskódú rendszerek biztonságába; úgy véli, hogy e kezdeményezést más Horizont 2020 programokkal szinergiában kell fejleszteni, beleértve a magánszféra felhőalapú számítástechnikájára és az elektronikus közigazgatási szolgáltatásokra vonatkozó programokat is;

14.  úgy véli, hogy a magánszektort kezdettől fogva be kell vonni az európai nyílt tudományosadat-felhő felhasználói bázisába, például a szoftver mint szolgáltatás (SaaS) felajánlásával; rámutat arra, hogy az európai vállalkozások várhatóan hozzájárulnak az európai számításifelhő-kezdeményezés 4,7 milliárd eurós finanszírozási résének megszüntetéséhez; megjegyzi, hogy nem valószínű, hogy a vállalkozások beruháznak a programba, ha nem tudják kiaknázni annak előnyeit;

15.  hangsúlyozza, hogy a korszerű szuperszámítógépes infrastruktúra rendkívül fontos az Európai Unió versenyképessége szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy 2022-ig valósítsa meg az EU-ban az operatív exa nagyságrendű számítógépek elérhetőségét;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az európai kkv-kat és iparágakat az európai adatinfrastruktúra hardverei és szoftverei gyártásában való részvételre, fellendítve az EU gazdaságát, valamint előmozdítva a fenntartható növekedést és a munkahelyteremtést;

17.  felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a kutatások más finanszírozóival együtt kapcsolódjon be az irányítási és finanszírozási ütemterv tervezésébe és végrehajtásába, biztosítva azt, hogy – a felesleges átfedéseket és kiadásokat elkerülve – megfelelő erőforrások álljanak a kezdeményezés rendelkezésére és a nemzeti erőfeszítések koordinálásának elősegítésére;

18.  elismeri, hogy az átjárhatóság és a hordozhatóság kulcsfontosságú az olyan jelentős társadalmi kihívások kezelésében, amelyek hatékony adatmegosztást és multidiszciplináris, többszereplős megközelítést tesznek szükségessé; megjegyzi, hogy az európai számításifelhő-kezdeményezéséről szóló bizottsági közleményben (COM(2016)0178) előirányzott cselekvési terv olyan eszköz, amely szükséges a széttöredezettség csökkentéséhez, valamint a kutatási adatok FAIR-elvek szerinti felhasználásának biztosításához;

19.  kéri a Bizottságot, hogy a teljes átláthatóság és a nyilvánosság elve alapján nyújtson be cselekvési tervet világos munkavégzési csomagokkal és határidőkkel együtt, meghatározva az elérendő eredményeket, a finanszírozási forrásokat és a folyamatba mindvégig bevont érdekelt feleket;

20.  az európai számításifelhő-kezdeményezés részeként támogatja az európai nyílt tudományosadat-felhőt, amely olyan virtuális környezetet hoz létre, amelyben a töredezettségnek az egységes piacon véget vetve valamennyi régió tudósai és szakemberei kutatási adataikat, köztük közpénzekből finanszírozott kutatási adataikat is, tudományágakon és határokon átívelő módon tárolhatják, megoszthatják, kezelhetik, elemezhetik és újra felhasználhatják; sürgeti a Bizottságot, hogy alkalmazzon átfogó megközelítést a „nyitott tudomány” irányában, amely befogadó a nyitott tudományos közösség és a független tudósok felé, világítson rá jobban a közleményben használt meghatározásokra és tegyen egyértelmű különbséget az Európai számításifelhő-kezdeményezés és az európai nyílt tudományosadat-felhő között, és ennek megfelelően frissítse a jogszabályokat a kutatási eredmények újrahasznosításának elősegítése érdekében;

21.  úgy véli, hogy az európai számításifelhő-kezdeményezés biztosítja a tudományos és a kutatási ágazatba irányuló beruházásokat azoknak a kezdeményezéseknek és eszközöknek a létrehozása érdekében, amelyek az adatok lehető legszélesebb körű megosztását és használatát teszik lehetővé egy erős számítási felhő és adatinfrastruktúra Európai Unióban történő kiépítésével;

22.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k alkotják az Európai Unió gazdaságának a magját, és hogy több intézkedésre van szükség a kkv-k és a kezdő vállalkozások globális versenyképességének elősegítéséhez annak érdekében, hogy a lehető legjobb környezetet hozzák létre kiváló minőségű adatokkal, adatelemzéssel, biztonsági szolgáltatásokkal és elvárható költséghatékonysággal az új, ígéretes technológiai fejlesztések igénybevétele céljából;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy teremtse meg az európai számítási felhő gazdasági szempontból életképes alapját, és tegyen egyértelmű lépéseket a kkv-k ösztönzése céljából ahhoz, hogy az adatfeldolgozás és az adattárolás versenyképes megoldásait kínálják a tagállamokban lévő létesítményekben;

24.  emlékeztet a meglévő páneurópai struktúrák és a nemzeti adattároló eszközök révén rendelkezésre álló nyílt hozzáférésű adatok révén elért pozitív eredményekre; elismeri, hogy az egységes piacon továbbra is számos olyan korlátozás áll fenn, amely akadályozza e kezdeményezés kiteljesedését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a már rendelkezésre álló adatok potenciálját, valamint biztosítsák a nyílt adatok koherens stratégiáját és ezen adatok újrafelhasználhatóságát a tagállamokban; megjegyzi, hogy az adatalapú európai gazdaság gyarapodása érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak fel kell tárniuk a további beruházási szükségleteket a határokon átnyúló fizikai infrastruktúra terén, különös tekintettel a nagy teljesítményű számítástechnika, a nagy sebességű szélessávú hálózatok és nagy teljesítményű adattároló eszközök kombinálására; kéri a Bizottságot, hogy elemezze a globális, iparág vezette és egyéb nemzetközi partnerségek lehetőségét e tekintetben;

25.  megjegyzi, hogy a felhőalapú szolgáltatások európai kkv-k körében történő térnyerését tovább kell ösztönözni; megjegyzi, hogy az európai számításifelhő-szolgáltatóknak további összehangolt támogatásra van szükségük a digitális világban való részvétel, a bizalom felhasználói oldalon történő erősítése, valamint a számítási felhő alkalmazásának előnyeivel kapcsolatos tudatosságnövelés tekintetében;

26.  hangsúlyozza, hogy a vállalkozások és a polgárok szélessávú internethez való hozzáférése a versenyképes adat- és tudásalapú gazdaság nélkülözhetetlen eleme az EU-ban; úgy véli e tekintetben, hogy a számítási felhő kifejlesztésének együtt kell járnia azokkal a kezdeményezésekkel, amelyek növelik a szélessávú internet elérését a vállalkozások és a polgárok számára, különösen a vidéki térségekben;

27.  megjegyzi, hogy a generációktól független digitális oktatás, többek között a kiberkészségek kialakítása rendkívül fontos a számítási felhő fejlesztéséhez, a digitális célok eléréséhez szükséges technikai és hatékonysági készségek terén fennálló hiányosságok azonosítása és felszámolása érdekében; üdvözli a Bizottság közelmúltban elfogadott, „Új készségfejlesztési menetrend Európa számára” című programja keretében előterjesztett javaslatokat, és hangsúlyozza a megfelelő pénzügyi források szükségességét;

28.  úgy véli, hogy a számítási felhővel foglalkozó kezdő vállalkozások piaci rést betöltő megoldásokkal jelennek meg, és gyorsabbá, könnyebbé, valamint megbízhatóbbá, rugalmasabbá és biztonságosabbá teszik a felhőalapú számítástechnikát;

29.  hangsúlyozza, hogy a számítási felhő kifejlesztése szempontjából fontos nagyteljesítményű számítástechnikát az európai adatinfrastruktúra szerves részeként kell kezelni az egész ökoszisztémában, és hogy széles körben elő terjeszteni kell az előnyeit;

30.  megjegyzi, hogy az integrált tudományosadat-infrastruktúrák és a nagyteljesítményű számítástechnika fenntartása és támogatása érdekében ösztönözni kell a felsőoktatási és kutatási intézmények, valamint más érdekelt felek bevonását;

31.  megjegyzi, hogy a magánszektor és az EU-n kívüli országok által jelenleg és a jövőben kínált szolgáltatások mellett az európai nyílt tudományosadat-felhőnek mind ösztönzőket, mind pedig új szolgáltatásokat kell biztosítania annak érdekében, hogy megtörje a már meglévő kutatási gyakorlatokra alapozó, hosszú idő alatt kialakult szokásokat;

32.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsa a jövőorientált európai növekedésre történő összpontosítást egy versenyképes számításifelhő-ágazat EU-ban történő kiépítése érdekében. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a számítási felhőn alapuló megoldások iránti piaci igény folyamatos növekedését, ösztönözve a számítási felhő elfogadását a vertikális ágazatokban, például a pénzügyek, az adózás, a társadalombiztosítás, a gyártás, a bankügy, az egészségügy, a média és a szórakoztatóipar és a mezőgazdaság területein;

33.  úgy véli, hogy az általános adatvédelmi rendelet keretet biztosít a személyes adatok védelméhez; megjegyzi azonban, hogy a rendelet tagállamokban történő végrehajtásának széttöredezettsége megnehezíti a kutatóknak a munkavégzést és felfedezéseik megosztását, ami viszont aláássa a kutatók között a felhőalapú számítástechnika által lehetővé tett együttműködés létrehozására tett erőfeszítéseket; felszólít ezért a rendelet megfelelő végrehajtására és alkalmazására;

34.  hangsúlyozza, hogy az európai számításifelhő-kezdeményezés keretében megoldásokat kell kidolgozni az Alapjogi Chartában foglalt alapvető jogok, különösen az adatvédelemre, a magánéletre, a szabadságra és a biztonságra vonatkozó jogok kellő figyelembevételével;

35.  megjegyzi, hogy az adatalapú gazdaság még mindig nagyon kezdeti fázisban van, hogy az üzleti modellek még a fejlődés stádiumában vannak, de a meglévő modellek már fellazultak és megváltoztak; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ezen a területen meglévő jogszabályok legyenek összhangban a technológiasemleges „innovációs elvvel”, és az EU-ban ne gördítsenek komoly akadályokat az innováció, az ipar digitális átalakítása vagy az olyan új technológiák kifejlesztése elé, mint a tárgyak internete és a mesterséges intelligencia.

36.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal és minden érdekelt féllel az európai számításifelhő-kezdeményezés által kínált potenciál maximalizálásához szükséges végrehajtási intézkedések azonosításában; úgy véli, hogy a nyitott innováció és a nyitott tudomány a kutatóktól kezdve a vállalkozókon, a felhasználókon és a kormányzatokon át egészen a civil társadalomig további szereplőket von be az innovációs folyamatba;

A nyílt tudományosadat-felhő

37.  rámutat a legfontosabb érdekelt felek megbeszéléseken, valamint nagy volumenű kísérleti projektekben való alulreprezentáltságára; úgy véli, hogy a hatékony információcsere szükséges az állami és magánszférabeli érdekelt felek, valamint a civil társadalom helyi, regionális, országos és uniós szintű aktív bevonásához, elkerülve egyúttal az adminisztratív terheket; hangsúlyozza, hogy az európai számításifelhő-kezdeményezésnek a tudományos közösségen túl az ipar, köztük a kkv-k és az induló vállalkozások, a közigazgatások és a fogyasztók igényeinek is meg kell felelnie és ezek javát is szolgálnia kell;

38.  hangsúlyozza, hogy az európai nyílt tudományosadat-felhő fejlesztése során kellően tekintettel kell lenni az Alapjogi Chartában foglalt alapvető jogokra, különös figyelmet fordítva az adatvédelemhez, a magánélet védelméhez, a szabadsághoz és a biztonsághoz való jogra, valamint hogy a fejlesztésnek a beépített és az alapértelmezett védelem tekintetében meg kell felelnie a magánélet védelme, illetve az arányosság, a szükségesség, az adatminimalizálás és a célhoz kötöttség elvének; elismeri, hogy a kiegészítő biztosítékok – például az álnevesítés, az anonimizálás vagy kriptográfia, ideértve a kódolást is – alkalmazása csökkentheti az érintett adatalanyok által viselendő kockázatot és fokozhatja védelmüket személyes adataik a nagy adathalmazokat kezelő alkalmazásokban történő vagy a számításifelhő-alapú feldolgozása során; emlékeztet arra, hogy az anonimizálás visszafordíthatatlan folyamat, és felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az adatok névtelenné tételének módjáról; megismétli, hogy a hatályos jogszabályoknak megfelelően az érzékeny adatok esetében különleges védelemre van szükség; hangsúlyozza, hogy a fent említett elvek, valamint a magas színvonalú minőség, megbízhatóság és a titoktartás az ebbe az európai számításifelhő-kezdeményezésbe vetett fogyasztói bizalom biztosítása szempontjából szükségesek;

39.  hangsúlyozza, hogy a nyílt tudományosadat-felhő kezdeményezésnek mindenki számára megbízható felhő kialakításához kell vezetnie: a tudósok, a vállalkozások és a közszolgáltatások számára egyaránt;

40.  megjegyzi, hogy szükség van egy nyílt, megbízható együttműködési platform előmozdítására olyan kutatási adatok kezeléséhez, elemzéséhez, megosztásához, újrafelhasználásához és megőrzéséhez, amelyek alapján innovatív szolgáltatások fejleszthetők ki és valósíthatók meg bizonyos feltételek mellett;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy térképezze fel a megfelelő irányítási és finanszírozási kereteket, kellő figyelmet fordítva a már meglévő kezdeményezésekre, fenntarthatóságukra és az Európa-szerte egyenlő versenyfeltételek erősítésére való képességükre; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak fontolóra kell venniük nemzeti támogatási programjaik integrálását az uniós támogatási programokba;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy elemezze az EOSC létrehozásához szükséges pénzügyi források teljes körét, és erősítse meg a meglévő eszközöket a gyorsabb fejlődés, különösen a bevált gyakorlatra történő összpontosítás érdekében;

43.  kéri a Bizottságot, biztosítsa, hogy a Horizont 2020 program által létrehozott minden tudományos kutatás és adat alapértelmezésként nyitott legyen, és kéri a tagállamokat, hogy ennek megfelelően fogadják el saját nemzeti kutatási programjaikat;

44.  megérti, hogy az EOSC támogatni fogja a digitális tudományokat az informatika mint az állami kutatási ágazat részére az EU-ban nyújtott szolgáltatás előmozdításával; „szövetségi tudományosadat-felhő modell” kialakítására szólít fel, amely összehozza az állami kutatóintézeteket, az érdekelt feleket, a kkv-kat, a kezdő vállalkozásokat és az e-infrastruktúrákat a kereskedelmi beszállítókkal egy olyan közös platform kialakítása céljából, amely szolgáltatások széles körét kínálja az uniós kutatók közösségeinek;

45.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy más érdekeltekkel együttműködve dolgozzanak ki egy ütemtervet, amely a lehető leghamarabb egyértelmű határidőket állapít meg az EOSC által tervezett fellépések megvalósítására;

46.  felhívja a Bizottságot, hogy gondosan értékelje az európai közszolgálati kutatók igényeit a számításifelhő-infrastruktúra biztosítása terén az EU-ban mutatkozó esetleges hiányosságok azonosítása érdekében; úgy véli, hogy hiányosságok azonosítása esetén a Bizottságnak fel kell kérnie az európai számításifelhő-szolgáltatókat, hogy osszák meg fejlesztési ütemterveiket annak felmérése céljából, hogy a magánberuházások elegendőek-e a hiányosságok kezeléséhez, vagy azok áthidalásához további közfinanszírozás szükséges;

47.  kéri a Bizottságot, biztosítsa, hogy a Horizont 2020 program által létrehozott minden tudományos kutatás és adat az európai vállalkozások és a köz javát szolgálja; szorgalmazza az ösztönző struktúrák módosítását a tudományos élet, az ipar és a közszolgáltatások esetében az adatmegosztás, az adatkezelés, a képzés, a mérnöki ismeretek és jártasság javítása érdekében;

48.  üdvözli, hogy a számításifelhő-kezdeményezés nagy sávszélességű hálózatok, nagyméretű adattároló eszközök, nagyteljesítményű számítástechnika és nagy adathalmazokból álló európai ökoszisztéma kiépítésére összpontosít;

49.  hangsúlyozza, hogy az 5G kifejlesztésének és az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex szabályainak még vonzóbbá kell tenniük a EOSC-t kiváló minőségű internet és új csúcsminőségű infrastruktúra biztosítása révén;

50.  jóváhagyja a Bizottság azon törekvését, hogy az Unió képes legyen nagy mennyiségű adatot kezelni olyan szolgáltatások által üzemeltetett infrastruktúrák révén, amelyek különböző forrásokból származó adatokat összekapcsoló érzékelőkből vagy alkalmazásokból érkező, valós idejű adatokat használnak; megjegyzi, hogy az európai számításifelhő-kezdeményezés célja a jobb és összehangoltabb infrastruktúra-fejlesztési munka biztosítása;

51.  támogatja a GEANT hálózat továbbfejlesztését, hogy a legfejlettebb nemzetközi hálózattá váljon, és a kutatás területén fenntartsa Európa vezető szerepét;

52.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt az érdekelt felekkel a digitális infrastruktúrák töredezettségének csökkentése érdekében egy intézkedési ütemterv és egy erős irányítási struktúra kialakítása révén, valamint a finanszírozók, a beszerzők és a felhasználók bevonásával, és hangsúlyozza a nyitott tudomány elvei támogatásának szükségességét az adatkezelés és -megosztás tekintetében, nem akadályozva az innovációt és nem sértve az adatvédelmet és a szellemi tulajdont a digitális korban;

53.  hangsúlyozza, hogy az Európai számításifelhő-kezdeményezésnek az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz építőkövein kell alapulnia, mindenekelőtt az elektronikus azonosítókon és elektronikus aláírásokon, hogy a felhasználók bizalma Unió-szerte mindenhol nőjön a biztonságos, interoperábilis és zökkenőmentes elektronikus kommunikációban;

54.  felhívja a Bizottságot, hogy irányítson több erőforrást az európai kutatás, fejlesztés, innováció és képzés fellendítése felé a felhőalapú számítástechnika területén, hangsúlyozva az olyan infrastruktúra és eljárások szükségességét, amelyek védik a nyílt adatokat és a felhasználók magánéletét;

55.  kitart amellett, hogy a szabványoknak lehetővé kell tenniük a felhőalapú szolgáltatások közötti könnyű és teljes körű hordozhatóságot és a nagyfokú interoperabilitást;

56.  határozottan úgy véli, hogy a nyílt tudományosadat-felhő kezdeményezésnek nyílt szabványokon kell alapulnia az átjárhatóság, a zökkenőmentes kommunikáció biztosítása és a bezáródás elkerülése érdekében;

57.  hangsúlyozza, hogy a nyitott standardok, valamint az ingyenes és nyílt forráskódú szoftverek különösen fontosak az annak tekintetében szükséges átláthatóság garantálása szempontjából, hogy a személyi és az egyéb érzékeny jellegű adatok tulajdonképpen milyen védelmet élveznek;

58.  megjegyzi, hogy az európai gazdaság egyre inkább a szuperszámítógépek erejére támaszkodik az innovatív megoldások megkeresése, a költségek csökkentése, valamint a termékek és a szolgáltatások piacra juttatási idejének csökkentése érdekében; támogatja a Bizottság azon erőfeszítését, hogy exa nagyságrendű szuperszámítógépes rendszert alakítson ki az európai hardvertechnológia alapján;

59.  úgy véli, hogy Európának teljes HPC ökoszisztémára van szüksége ahhoz, hogy elsőrendű szuperszámítógépeket szerezzen be, biztosítsa HPC rendszerének ellátását, és HPC szolgáltatásokat kínáljon az iparnak és a kkv-knak szimulációhoz, megjelenítéshez és prototípusok kialakításához; úgy véli, hogy rendívül fontos az, hogy az EU 2022-re a világ vezető szuperszámítógépes hatalmai közé kerüljön;

60.  úgy véli, hogy az európai technológiai platform és a HPC-re szerződéses köz- és magánszféra közötti partnerség (cPPP) rendkívül fontos Európa kutatási prioritásainak meghatározása céljából az európai technológia fejlesztése terén, a HPC megoldások ellátási láncának minden szegmensében;

61.  a Quantum Manifestoval párhuzamosan üdvözli a Bizottság javaslatát egy egymilliárd eurós kiemelt léptékű kezdeményezés beindítására a kvantumtechnológia területén;

62.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a felhőalapú szolgáltatási ágazat már több milliárd eurót fektetett be Európában szupermodern infrastruktúra kiépítésébe; rámutat, hogy az uniós tudósok és kutatók manapság olyan számításifelhő-infrastruktúrát használhatnak, amely lehetővé teszi számukra a gyors kísérletezést és újítást sokféle szolgáltatáshoz való hozzáférés révén, csak azért kell fizetniük, amit használnak, így gyors ütemben javítva az ismeretszerzési időt; megjegyzi, hogy a kutatás és a fejlesztés kritikus uniós támogatását nem a meglévő erőforrások sokszorozására kell fordítani, hanem áttörés ösztönzésére kell igénybe venni az új tudományos területeken, ami fellendítheti a növekedést és a versenyképességet;

63.  hangsúlyozza, hogy a tudományos közösségnek biztosított, biztonságos és nyílt forráskódú, nagy teljesítményű infrastruktúrára van szüksége ahhoz, hogy a kutatásban előre haladjon, és hogy megelőzhesse a biztonság megsértésének esetleges eseteit, a kibertámadásokat vagy a személyes adatokkal való visszaéléseket, különösen ha a gyűjtött, tárolt és feldolgozott adatok mennyisége nagy; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és ösztönözzék a szükséges technológia fejlesztését, ideértve a kriptográfiai technológiákat, figyelembe véve a beépített biztonsági szempontú megközelítést; támogatja a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy fokozza az állami hatóságok, az európai ipar – ezen belül a kkv-k és az induló vállalkozások – , a kutatók és a tudományos körök között a nagy volumenű adatok és a kiberbiztonság terén már a kutatás és innovációs folyamat korai szakaszától zajló együttműködést, hogy lehetővé váljon az innovatív és megbízható európai megoldások és piaci lehetőségek kialakítása a megfelelő biztonsági szint garantálása mellett;

64.  úgy véli, hogy a számítási felhővel kapcsolatos átjárhatóságot, az adatok hordozhatóságát és a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásokat érintő egyértelmű szabványok kidolgozása biztonságot és átláthatóságot biztosít majd mind a számításifelhő-szolgáltatók, mind pedig a végfelhasználók számára;

65.  hangsúlyozza, hogy az egészséges versenyképesség alapját jelentő fogyasztói bizalom elnyeréséhez szükség van a személyes adatok megbízhatóságára, biztonságára és védelmére;

66.  megjegyzi, hogy az iparnak kulcsszerepet kell játszania a digitális korszakhoz illeszkedő, széles körben elfogadott szabványok kidolgozásában, amely szabványok bizalmat keltenek majd a számításifelhő-szolgáltatókban az innováció folytatásához, illetve a felhasználókban a felhőalapú szolgáltatások uniós szinten történő további alkalmazásához;

67.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye át az irányítást az ágazatközi, a nyelvi nehézségeken és a határokon átnyúló átjárhatóság, illetve a számítási felhőre vonatkozó szabványok támogatásában, továbbá az adatvédelem-barát, megbízható, biztonságos és energiahatékony felhőalapú szolgáltatások támogatásában, az olyan szabványok kidolgozási lehetőségeinek lehető legjobb kihasználására összpontosító közös stratégia szerves részeként, amelyek képesek világméretű szabványokká válni;

68.  megjegyzi, hogy adatok átjárhatóságával kapcsolatban cselekvési tervre van szükség az európai tudósok által előállított nagymennyiségű adat felhasználásához, valamint a tudományban és az iparban történő újrafelhasználhatóságuk javításához; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tudomány területén tevékenykedő legfontosabb érdekelt felekkel olyan hatékony rendszerek kialakítása céljából, amelyek kereshetővé, hozzáférhetővé, átjárhatóvá és újrafelhasználhatóvá teszik az adatokat (FAIR-elvek), ideértve a metaadatokat, a közös specifikációkat és az adatobjektum-azonosítókat is;

69.  megjegyzi, hogy a világ más régióihoz képest Európa nem ruház be ugyanolyan mértékben nagyteljesítményű számítástechnikai ökorendszerébe, ami nincs összhangban gazdasági és tudáspotenciáljával;

70.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az átjárhatóságot, és akadályozza meg a kereskedői „lock-in” hatásokat annak elősegítésével, hogy az Európában több számításifelhő-infrastruktúrát biztosító szolgáltatók versenyképes, átjárható és hordozható infrastrukturális szolgáltatások választékát kínálják;

71.  intézkedések megtételére szólít fel egy olyan kiváló minőségű szabványosítási rendszer megőrzésére, amely a legjobb technológiai megoldások számára nyit teret; olyan politikák elfogadására kéri a Bizottságot, amelyek megszüntetik az innovatív ágazatokban meglévő túlzott korlátokat a kutatási és fejlesztési beruházások és az uniós szabványosítás ösztönzése érdekében;

72.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegye meg a lehető legtöbb erőfeszítést a kereskedői „lock-in” hatás lehetőségének már a kezdetektől történő elkerülése érdekében a digitális piacon, különösen az olyan feltörekvő területeken, mint az európai számításifelhő-kezdeményezés;

73.  elismeri az átjárhatóság és a szabványok fontosságát az IKT-ágazaton belüli versenyképesség növelésében; kéri a Bizottságot, hogy tárja fel az EOSC-ra vonatkozó szabványok terén mutatkozó hiányosságokat, ideértve a kkv-k, a kezdő vállalkozások és a kulcsfontosságú európai ágazatok vonatkozásait is; támogatja a piacvezérelt, önkéntes, technológiai szempontból semleges, átlátható, globálisan kompatibilis és a piac szempontjából releváns szabványok kialakítását;

74.  úgy véli, hogy az ISA2 program lehetőséget ad a közigazgatáson belül, valamint a közigazgatás vállalkozásokkal és a polgárokkal való kapcsolatában alkalmazott nagy adathalmazok kezelésére vonatkozó interoperabilitási szabványok kidolgozására;

75.  elismeri, hogy a szabványoknak meg kell felelniük az iparág és más érdekelt felek bizonyított szükségleteinek; hangsúlyozza, hogy az adatok tudományágakon, intézményeken és nemzeti határokon átívelő hatékony felhasználásához és megosztásához elengedhetetlen a közös szabványok kidolgozása és azok elfogadása; felszólítja a Bizottságot, hogy adott esetben azonosítsa a tagállamok legjobb tanúsítási rendszereit, és amennyiben indokolt a megfelelő érdekelt felek bevonásával, nyílt és globális szabványok alapján határozzon meg az adatmegosztást elősegítő, keresletvezérelt páneurópai szabványokat; kiemeli, hogy az Európai számításifelhő-kezdeményezés tekintetében biztosítani kell, hogy tükröződjenek az egységes piac igényei, és hogy az globálisan hozzáférhető és a technológia fejleményekre reagálóképes maradjon;

76.  támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy megszünteti az akadályokat, különösen az adatok és az adatszolgáltatások szabad áramlására vonatkozó technikai és jogi akadályokat, valamint az aránytalan adatlokalizálási követelményeket, és az Európai számításifelhő-kezdeményezés és az adatok szabad áramlására vonatkozó kezdeményezés összekapcsolásával előmozdítja az adatok átjárhatóságát; úgy véli, hogy az adatok szabad áramlását az ötödik szabadságnak kell tekinteni az egységes piacon belül a digitális társadalom létrehozása érdekében; megjegyzi, hogy az egyértelmű jogi keret, a nagy adathalmazok kezelésével összefüggő megfelelő készségek és források, valamint a vonatkozó szakmai képesítések elismerése előfeltételei a felhő típusú számítástechnikában rejlő valamennyi lehetőség felszabadításának; sürgeti a Bizottságot, hogy vonja be az érdekelt feleket, különösen az ipart a nagy adathalmazokkal és a kódolással kapcsolatos képzési lehetőségek azonosításába az új európai készségfejlesztési program vonatkozásában is, valamint hozzon létre ösztönzőket az érdekelt felek és különösen a kkv-k és az induló vállalkozások számára, hogy az egységes piacon használják, megnyissák és megosszák az adatokat;

77.  a Quantum Manifestoval párhuzamosan üdvözli a Bizottság javaslatát egy egymilliárd eurós kiemelt léptékű kezdeményezés beindítására a kvantumtechnológia területén; hangsúlyozza azonban, hogy fejlesztésük felgyorsítása, valamint a kereskedelmi termékek köz- és magánfelhasználókhoz történő eljuttatása érdekében rendkívül fontos az érdekelt felek átlátható és nyílt konzultációjának lefolytatása;

A nyílt adatok megosztása, a kutatási adatok megosztása

78.  üdvözli, hogy az EOSC kifejlesztése helyet biztosít majd a kutatók és a tudományos szakemberek számára az adatok tárolásához, megosztásához, felhasználásához és újrafelhasználásához, és megteremtheti az adatalapú innováció alapjait az EU-ban; hangsúlyozza, hogy már széles körben elismerték az adatmegosztás előnyeit;

79.  megjegyzi, hogy a döntéshozatal szempontjából az adatok helyi, nemzeti és globális szinten egyaránt fontossá váltak; megjegyzi, hogy az adatmegosztás is fontos előnyökkel jár a helyi és a regionális hatóságok számára, és hogy a kormányzati adatok megnyitása erősíti a demokráciát és új üzleti lehetőséget teremt;

80.  támogatja a Bizottságnak az ipari kutatókkal és a tudományos körökkel együtt tett erőfeszítéseit a nagy adathalmazokat érintő, köz- és magánszféra közötti partnerség kialakítására, szinergiával a HPC-re vonatkozó cPPP-vel, ami elősegíti az adatokat és a HPC-t érintő közösségépítést, és megteremti a jól fejlődő, adatalapú gazdaság alapjait Európában; támogatja a kiberbiztonságot érintő, köz- és magánszféra közötti partnerséget, amely már a kutatási és az innovációs folyamat kezdeti szakaszaiban erősíti a köz- és a magánszereplők közötti együttműködést innovatív és megbízható európai megoldások elérése érdekében;

81.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak szoros, és a lehetőségekhez mérten mielőbbi kapcsolatot kell létesítenie az ipari partnerekkel, különösen a kkv-kkal és a kezdő vállalkozásokkal annak biztosítása érdekében, hogy a vállalati és az ipari követelmények kezelése megfelelően történjen, és beillesszék azokat a kezdeményezés későbbi szakaszába;

82.  ösztönzi a közigazgatási szerveket, hogy foglalkozzanak a biztonságos és megbízható felhőalapú szolgáltatásokkal, világos jogi keretet teremtve és tovább dolgozva a számításifelhő-specifikus tanúsítási rendszerek fejlesztésén; megjegyzi, hogy a vállalkozásoknak és a fogyasztóknak bizalmat kell érezniük az új technológiák alkalmazása iránt;

83.  véleménye szerint a közigazgatási szerveknek alapértelmezésként nyílt hozzáféréssel kell rendelkezniük a nyilvános kormányzati adatokhoz; sürgeti, hogy történjen előrelépés az információk mint nyílt adatok kiadása mértékének és ütemének meghatározása, az elérhetővé teendő kulcsfontosságú adatkészletek azonosítása, valamint a nyílt adatok nyílt formában történő újrafelhasználásának elősegítése tekintetében;

84.  megjegyzi, hogy a digitális technológiák területén tapasztalható elképesztő növekedés a hatalmas, nyers adatfolyamok keletkezésének kulcsfontosságú mozgatórugója a felhőalapú környezetekben, és hogy a nyers adatfolyamoknak ez az óriási, nagy adathalmazokból álló rendszerekben megtalálható mennyisége növeli a számítási komplexitást és az erőforrás-felhasználást a felhőalapú adatbányászati rendszerekben; megjegyzi továbbá, hogy a minta alapú adatmegosztás elve a helyi adatfeldolgozást az adatforrások közelében teszi lehetővé és kezelhető tudásmintákká alakítja át a nyers adatfolyamokat; rámutat, hogy ezek a tudásminták kettős haszonnal járnak: a helyi tudásminták azonnali intézkedésekhez, valamint a felhőalapú környezetekben részvételi adatmegosztáshoz állnak rendelkezése;

85.  támogatja a nyitott tudomány rendszerére való átállásról szóló 2016. májusi tanácsi következtetéseket, különösen azt, a következtetést, miszerint a kutatási adatok optimális újrafelhasználásának alapelve „a lehető legnyitottabb, szükség esetén viszont a lehető legzártabb” elv legyen;

Szöveg- és adatbányászat

86.  hangsúlyozza, hogy az EOSC-on belül a nyilvános adatok elérhetősége nem lesz elegendő az adatalapú kutatás előtt álló összes korlát megszüntetéséhez;

87.  megjegyzi, hogy a kezdeményezést egy korszerű szerzői jogi kerettel kell kiegészíteni, amelynek lehetővé kell tennie a széttöredezettség és az átjárhatatlanság kizárását az európai adatalapú kutatási folyamatból;

88.  úgy véli, hogy a kezdeményezésnek meg kell őriznie az egyensúlyt a kutatók, a jogtulajdonosok és a tudományos szféra más szereplőinek jogai között, a szerzők és a kiadók jogainak teljes tiszteletben tartásával és garantálásával, az Európán belüli innovatív kutatás egyidejű támogatása mellett;

89.  úgy véli, hogy a kutatási adatok a kutatók vagy a kutatóintézetek tulajdonát képező szerzői jogok sérelme nélkül oszthatók meg az uniós nyílt tudományosadat-felhővel, szükség esetén engedélyezési modellek kialakítása révén; úgy véli, hogy e tekintetben a bevált gyakorlatok kialakítsa a Horizont 2020 program égisze alatt zajló, a nyílt hozzáférésű kutatási adatokra vonatkozó kísérleti projektben történik;

90.  úgy véli, hogy az adatbázisokról szóló, átalakításra szoruló 96/9/EK irányelv korlátozza a hozzáadott gazdasági vagy tudományos érték létrehozásának bizonyítékával nem rendelkező adatok használatát;

Adatvédelem, alapvető jogok és adatbiztonság

91.  sürgeti a Bizottságot, hogy a joghatósági ütközések és a széttöredezettség elkerülése, valamint a digitális egységes piac átláthatóságának biztosítása céljából ösztönözze a tagállamok jogszabályainak további harmonizálását;

92.  úgy véli, hogy az Európai Unió élenjár a magánélet védelmében, és az egész világon a magas szintű adatvédelmet szorgalmazza;

93.  hangsúlyozza, hogy összehangolt megközelítésre van szükség az adatvédelmi hatóságok, a politikai döntéshozók és az ipar között a szervezetek átállás során történő segítése céljából, megfelelési eszközkészletet és a kötelezettségek egységes értelmezését és alkalmazását biztosítva számukra, valamint tájékoztatást nyújtva a fő kérdésekről a polgárok és a vállalkozások számára;

94.  hangsúlyozza, hogy az EU a digitális szolgáltatások globális importőre és exportőre, és ehhez versenyképes, erős felhőalapú számítástechnikával és adatalapú gazdasággal kell rendelkezni; felhívja a Bizottságot, hogy vegye át a vezetést a személyes adatok védelméről szóló, egységes, globálisan elfogadott szabványok kidolgozására irányuló törekvésben;

95.  úgy véli, hogy a globális adatáramlás elengedhetetlen a nemzetközi kereskedelem és a gazdasági növekedés szempontjából, és a Bizottság szabad adatáramlásról szóló kezdeményezésének lehetővé kell tennie az Európában működő vállalkozások, különösen a növekvő felhőalapú számítástechnikai ágazatban működő vállalkozások számára, hogy a globális innovációs verseny élére kerüljenek; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezésnek célul kell kitűznie az arra vonatkozó önkényes korlátozások megszüntetését, hogy a vállalkozások hol alakíthatnak ki infrastruktúrát vagy hol tárolhatnak adatokat, mivel ez akadályozza az európai gazdaság fejlődését;

96.  úgy véli, hogy a jelenlegi uniós adatvédelmi jogszabályok, különösen a nemrégiben elfogadott általános adatvédelmi rendelet és a bűnüldözésben érvényesítendő adatvédelemről szóló irányelv ((EU) 2016/680 irányelv)(10) erős garanciákat nyújt a személyes adatok védelmére vonatkozóan, köztük a tudományos kutatási célokból gyűjtött, összesített és anonimizált, valamint az egészségügyi, érzékeny adatok védelme tekintetében, a közlésükre és közzétételükre vonatkozó különleges feltételek mellett az adatalanyok további adatkezelés elleni tiltakozáshoz való jogára és bűnügyi nyomozás keretében a bűnüldöző hatóságok hozzáférésére vonatkozó szabályokat illetően; felszólítja a Bizottságot, hogy e biztosítékokat vegye figyelembe az EOSC fejlesztése és az ott tárolt adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok végrehajtása során; elismeri, hogy döntő fontosságú az általános adatvédelmi rendelet végrehajtásának – beleértve az iránymutatásokat, eszköztárakat és a polgárok, a kutatók és a vállalkozások számára tartott figyelemfelkeltő kampányokat – harmonizált megközelítése, különösen az EOSC fejlesztése és – többek között a nagyteljesítményű számítástechnika területén – a kutatási együttműködés elősegítése szempontjából;

97.  úgy véli, hogy az adatok szabad áramlása jótékony hatású a digitális gazdaság, illetve a tudomány és a kutatás szempontjából; hangsúlyozza, hogy a Bizottság szabad adatáramlásról szóló kezdeményezésének lehetővé kell tennie a növekvő európai felhőalapú számítástechnikai ágazat számára, hogy a globális innovációs verseny élére kerüljön, többek között a tudomány és az innováció szempontjából is; emlékeztet, hogy minden, felhőalapú infrastruktúrák vagy az Unión kívül található más tárolófelületek felé történő személyesadat-továbbítás során tiszteletben kell tartani az általános adatvédelmi rendeletben a továbbításra vonatkozóan előírtakat, és hogy az adatok szabad áramlására vonatkozó bizottsági kezdeményezésnek meg kell felelnie ezeknek a rendelkezéseknek; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezésnek továbbá arra kell törekednie, hogy csökkentse a vállalkozások abban való korlátozását, hogy hol legyen infrastruktúrájuk vagy hol tároljanak adatokat – mert ez megnehezítené az európai gazdaság fejlődését és megakadályozná a tudósokat abban, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználják az adatközpontú tudományt – és eközben fenn kell tartania az adatvédelmi jogszabályokkal összhangban a korlátozásokat az EOSC-t illető jövőbeni esetleges visszaélések megakadályozása érdekében;

98.  határozottan úgy véli, hogy a személyes adatok biztonsága és védelme terén – ideértve az érzékeny adatokat is – az Uniónak éllovasnak kell lennie, és világszerte a magas szintű adatvédelemért és adatbiztonságért kell fellépnie; úgy véli, hogy az európai uniós adatvédelmi keret az átfogó kiberbiztonsági stratégiával együtt – amely adatvesztés, illetéktelen behatolás vagy támadás ellen védett, megbízható adatforgalmi infrastruktúrát biztosít – versenyképes előnyt jelenthet az európai vállalkozások számára a titkosság tekintetében; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa azt, hogy az EOSC megőrzi tudományos függetlenségét és kutatási objektivitását, illetve védelmezi az Unión belüli tudományos közösség munkáját;

99.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az alapvető jogokkal, a magánélet védelmével, az adatvédelemmel, a szellemitulajdon-jogokkal és az érzékeny adatokkal kapcsolatos aggályokat az általános adatvédelmi rendeletet és a (95/46/EK) adatvédelmi irányelvet szigorúan betartva kezelik; rámutat, hogy a felhőalapú infrastruktúrát érintő biztonsági fenyegetések nemzetközibbé, kiterjedtebbé és összetettebbé váltak, ami hátráltatja annak intenzívebb használatát és európai együttműködést tesz szükségessé; sürgeti a Bizottságot és a tagállamok nemzeti hatóságait, hogy az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökséggel (ENISA) konzultálva működjenek együtt egy biztonságos és megbízható digitális infrastruktúra kialakításán és a kiberbiztonság magas szintű megteremtésén, a kiberbiztonsági irányelvnek megfelelően;

100.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy ez a kezdeményezés a célnak megfelelő, kifelé tekintő, jövőbiztos és technológiai szempontból semleges legyen, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak át kell venniük az irányítást a piactól és magától a felhőalapú számítástechnikai ipartól az ágazat jelenlegi és jövőbeni igényeinek legjobb módon történő kielégítése és a felhőalapú technológiák terén zajló innováció irányítása érdekében;

101.  tudomásul veszi a nagy adathalmazokban rejlő lehetőséget a technológiai innováció elősegítése és a tudásalapú gazdaság kiépítése tekintetében; megjegyzi, hogy a tudásmegosztás akadályozó tényezők csökkentése növelni fogja a vállalkozások versenyképességét, ugyanakkor a helyi és a regionális hatóságok számára is előnyös lesz; kiemeli az adatok hordozhatósága elősegítésének fontosságát;

102.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt az ipar által irányított szabványosítási kezdeményezésekkel annak biztosítása érdekében, hogy az egységes piac harmadik országok számára hozzáférhető és a technológiai fejlődésre fogékony maradjon, elkerülve azokat a korlátokat, amelyek Európában akadályozzák az innovációt és a versenyképességet; megjegyzi, hogy az adatbiztonsággal és az adatvédelemmel kapcsolatos szabványosítás szoros összefüggésben áll a joghatóság kérdésével, és a nemzeti hatóságok ebben kulcsszerepet játszanak;

103.  hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a meglévő kezdeményezéseket az átfedések elkerülése érdekében, amelyek akadályozhatnák a nyitottságot, a versenyt és a növekedést, és hogy az adatmegosztásra vonatkozó, piacvezérelt, páneurópai szabványoknak összhangban kell lenniük a nemzetközi szabványokkal;

104.  hangsúlyozza, hogy meg kell találni az egyensúlyt a jogos adatvédelmi aggodalmak és az érintetlen „szabad adatáramlás” biztosításának szükségessége között; felszólít a meglévő adatvédelmi szabályok tiszteletben tartásának szükségességére a nagy adathalmazokat kezelő nyílt piacon;

105.  támogatja a javaslatot, hogy a nyílt hozzáférésű kutatási adatok képezzék az alapértelmezett opciót az új Horizont 2020 projektek esetében, mivel az állami finanszírozású kutatási adatok közjónak számítanak, amelyeket közérdekből állítanak elő, és amelyeket időben és felelős módon, a lehető legkevesebb korlátozás mellett nyíltan elérhetővé kell tenni;

106.  megjegyzi, hogy az Európai számításifelhő-kezdeményezés a kutatás és fejlesztés, valamint a kormányzati e-portálok potenciálisan érzékeny ágazataira összpontosít; ismét hangsúlyozza, hogy a felhő alapú szolgáltatások esetében a kiberbiztonságot a legjobban a kiberbiztonsági irányelv kezeli;

107.  tudomásul veszi a hálózatokon belüli különböző berendezések átjárhatósága elősegítésének fontosságát, ami biztonságot teremt és segíti az alkatrészellátási láncokat, amelyek mindegyike fontos a technológia értékesítése szempontjából;

o
o   o

108.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 81. E, 2011.3.15., 45. o.
(2) HL L 318., 2015.12.4., 1. o.
(3) HL L 175., 2013.6.27., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0089.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0009.
(6) HL C 482., 2016.12.23., 89. o.
(7) HL C 468., 2016.12.15., 19. o.
(8) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.
(9) HL L 194., 2016.7.19., 1. o.
(10) HL L 119., 2016.5.4., 89. o.


Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – Az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása
PDF 401kWORD 62k
Az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása a munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása: a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentés értékeléséről (2016/2148(INI))
P8_TA(2017)0053A8-0385/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet)(1),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2015. június 25-i (EU) 2015/1017 rendeletére az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap(8),

–  tekintettel a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című bizottsági közleményre (COM(2015)0639),

–  tekintettel a kohéziós politika megvalósításának meggyorsításáról szóló 2016. május 11-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az „Innovációt támogató szinergiákról: az európai strukturális és beruházási alapok, Horizont 2020 és más uniós innovációs alapok és programok” című 2016. július 6-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „A 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika egyszerűsítése és teljesítményorientáltsága felé” című, 2015. november 26-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a „Beruházás a növekedésbe és a munkahelyteremtésbe – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2016. február 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című bizottsági közleményről szóló 2016. május 25-i véleményére(12),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2015. július 9-i véleményére a partnerségi megállapodásokról és az operatív programokról folyó tárgyalások kimeneteléről(13),

–  tekintettel a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentésre (COM(2014)0473),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának (B. Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) „Az európai strukturális és beruházási alapok és más uniós eszközök közötti szinergiák maximalizálása az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében” című 2016. júniusi tanulmányára,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának (B. Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) „A közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentés értékelése” című 2016. szeptemberi tanulmányára,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának (B Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) „Pénzügyi eszközök a 2014 és 2020 közötti programozási időszakban: a tagállamok első tapasztalatai” című 2016. szeptemberi elemzésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0385/2016),

A.  mivel a kohéziós politika az EU költségvetésének jelentős részét képviseli, és a teljes kiadások körülbelül egyharmadát teszi ki;

B.  mivel a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló 454 milliárd eurós költségvetésükkel az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) az Európai Unió fő beruházáspolitikai eszközét képezik, és sok tagállamban az állami beruházások nélkülözhetetlen forrásait jelentik, hozzájárulva a foglalkoztatás, a növekedés és a beruházások növekedéséhez az EU egészében, egyúttal mérsékelve a regionális és helyi szinten jelentkező egyenlőtlenségeket a gazdasági, társadalmi és politikai kohézió előmozdítása érdekében;

C.  mivel a Bizottság által a 16. cikk (3) bekezdése alapján benyújtott jelentés alapját a partnerségi megállapodások képezik;

D.  mivel a 2014–2020 közötti időszak partnerségi megállapodásaira és operatív programjaira irányuló tárgyalások során korszerűsített, erősen kiigazított és intenzív eljárást követtek, teljesítmény-központú, előzetes feltételrendszert alkalmazó és tematikusan koncentrált új keretrendszerrel, amely ugyanakkor – egyebek mellett több régió és tagállam közigazgatási kapacitásainak hiányosságai miatt – súlyos késedelmeket eredményezett a kohéziós politika végrehajtásának tényleges megkezdése terén, amit az irányító hatóságok kijelölésére irányuló eljárás tovább lassított;

E.  mivel vitathatatlan, hogy a szabályozási keret 2013. végi, késői elfogadása miatt – amely a többéves pénzügyi keretről szóló elhúzódó tárgyalások és késői megállapodás következménye – az operatív programokat nem lehetett idejében elfogadni; mivel ennek következtében az operatív programok végrehajtása lassan indult, ezáltal befolyásolva a szakpolitika helyszíni megkezdését;

F.  mivel közös rendelkezéseket állapítottak meg mind az öt esb-alapra nézve, ezáltal erősítve a közöttük lévő kapcsolatot;

G.  mivel a kohéziós politikát a jelenlegi időszakban számos politikai és gazdasági kihívás éri, egyrészt a migrációs válsággal, másrészt a pénzügyi válsággal összefüggésben, mely utóbbi számos tagállamban az állami beruházások visszafogásához vezetett, így sok tagállamban az esb-alapok és a tagállami társfinanszírozás jelentik az állami beruházás fő eszközét;

H.  mivel a tematikus koncentráció, valamint az uniós prioritások és célkitűzések támogatása révén a 2014–2020 közötti programozási időszakban a kohéziós politikára célzottabb szakpolitikai megközelítés lett jellemző;

I.  mivel a jelenlegi finanszírozási időszakban az esb-alapok eredményközpontúbbak, és nagyobb eredményességet lehetővé tevő beruházási környezetre épülnek;

J.  mivel a kohéziós politika keretében megvalósított beruházásokat erőteljesebben hozzá kell igazítani az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia és az európai szemeszter prioritásaihoz;

K.  mivel a végrehajtás javításáért felelős munkacsoport elősegítette az alapok elosztása terén jelentkező szűk keresztmetszetek és elmaradások enyhítését;

Az eredmények megosztása, kommunikáció és láthatóság

1.  rámutat, hogy Európa gazdasági, társadalmi és politikai szempontból egyaránt nehéz időszakon meg keresztül, így minden eddiginél nagyobb szükség van egy olyan polgárközeli, a sajátos helyi törekvésekhez jobban illeszkedő, gazdasági növekedést és foglalkoztatást célzó hatékony beruházási politikára, amelynek európai hozzáadott értéket létrehozva az Unión belüli munkanélküliség és társadalmi egyenlőtlenségek leküzdésére kell törekednie; úgy véli, hogy a polgárok bizalmának visszanyerése érdekében az Uniónak kiigazítási folyamatokat kell elindítania az EUMSZ 9. cikkében foglalt követelmények teljesítése céljából;

2.  rámutat, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika alapos átdolgozáson ment keresztül, ami megköveteli a gondolkodásmód és a munkamódszerek megváltoztatását az irányítás minden szintjén, a horizontális koordinációt és az érdekelt felek részvételét, valamint – amennyire lehetséges – a közösségvezérelt helyi fejlesztést is beleértve; rámutat, hogy a közelmúltban megvalósított előremutató és példaértékű reformokat gyakran figyelmen kívül hagyják, és a kohéziós politikát kézzelfogható eredményekkel járó beruházási politika helyett még mindig gyakran hagyományos kiadási politikának tekintik;

3.  úgy véli, hogy a kohéziós politikához kapcsolódó projektekről szóló kommunikációnak az európai hozzáadott értékre, a szolidaritásra és a sikertörténetek előtérbe helyezésére kell összpontosítania, ugyanakkor hangsúlyoznia kell a bevált gyakorlatok cseréjének és a céljukat el nem érő projektekből adódó tanulságok levonásának fontosságát; ragaszkodik ahhoz, hogy az esb-alapokkal kapcsolatos kommunikációt korszerűbbé és intenzívebbé kell tenni; hangsúlyozza, hogy új eszközök feltárására és alkalmazására van szükség a kohéziós politika eredményeiről szóló tájékoztatás terén; úgy véli, hogy szükség van a regionális információ- és adatgyűjtésbe való beruházásra az adatbázisok létrehozására és naprakészen tartására irányuló erőfeszítések részeként, számba véve a helyi és regionális igényeket, sajátosságokat és prioritásokat, a már meglévő S3 platformhoz hasonlóan, ami lehetővé tenné, hogy az érdeklődő polgárok ténylegesen ellenőrizhessék a projektek európai hozzáadott értékét;

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy az esb-alapokkal kapcsolatos kommunikáció és láthatóság javítása érdekében nagyobb hangsúlyt kell helyezni az érdekelt felek és a kedvezményezettek részvételére, valamint a polgároknak a kohéziós politika kialakításába és végrehajtásába történő érdemi bevonására; emellett sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat, a régiókat és a városokat, hogy adjanak több tájékoztatást a kohéziós politika eredményeiről és a levonandó tanulságokról egyaránt, és terjesszenek elő koordinált és célzott cselekvési tervet;

Tematikus koncentráció

5.  üdvözli a tematikus koncentráció alkalmazását, mivel az hasznos eszköznek bizonyult a célzott szakpolitika megteremtése szempontjából, növelte a hatékonyságot az EU prioritásai és az Európa 2020 stratégia tekintetében, és elősegítette a tudás innovációvá, munkahelyekké és növekedéssé történő átalakításának folyamatát; ezért felhívja a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy hozzanak világos döntéseket a beruházási prioritásokról, és a projekteket az esb-alapok tekintetében meghatározott prioritások alapján válasszák ki, továbbá egyszerűsített és hatékony eljárásokat alkalmazzanak;

6.  megállapítja, hogy a tematikus koncentráció elemzésének ki kell mutatnia, hogy a tagállamok stratégiai döntései és a források tematikus célok közötti elosztása hogyan felel meg a területek egyedi igényeinek; sajnálja, hogy ez a szempont kevéssé jelenik meg a Bizottság 16. cikk szerinti jelentésében;

7.  úgy véli, hogy a kohéziós politika eredményeit és előnyeit eredményesebben kell kommunikálni, nem utolsósorban az uniós projektbe vetett bizalom helyreállítása érdekében;

8.  kitart amellett, hogy a kohéziós politikát továbbra is a tematikus koncentrációnak kell meghatároznia, ugyanakkor bizonyos fokú rugalmasságot is lehetővé kell tennie az egyes régiók sajátos igényeinek, különösen a legkevésbé fejlett régiók sajátos igényeinek megfelelő integrálása érdekében, amint az a rendeletekben szerepel; kéri az esb-alapokból történő beruházások folytatását az átmeneti régiókban a már felhasznált források és erőfeszítések segítségével elért eredmények megőrzése érdekében;

9.  különösen hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a városi vagy vidéki régiók, az úgynevezett leszakadó régiók, az átmeneti régiók és a tartós természeti vagy földrajzi hátrányban lévő régiók körülményeit, és megfelelő támogatási politikákat kell kidolgozni e területek fejlesztése érdekében, amelyek a kohéziós politika nélkül valószínűleg nem lennének képesek felzárkózni a fejlettebb régiókhoz; felszólítja a Bizottságot, hogy a településekkel és az EU növekedési központjainak tekintett nagyvárosi térségekkel közösen munkálkodjon olyan stratégiák követésén és bővítésén, amelyek a városi menetrend végrehajtására irányulnak; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy fontos a kellő rugalmasság lehetővé tétele a tagállamok és a régiók számára, hogy támogatást adjanak az új – például a migrációval összefüggő – szakpolitikai kihívásokhoz (szem előtt tartva a kohéziós politika eredeti és még mindig releváns céljait és a régiók sajátos igényeit), valamint a kohéziós politika szélesebb értelemben vett digitális dimenziójára (többek között az IKT és a szélessávú internethez való hozzáférés kérdésére, amelyek szorosan kapcsolódnak a digitális egységes piac kiteljesítéséhez); felhívja a figyelmet az energiaunióra vonatkozó stratégiára, a körforgásos gazdaságra vonatkozó stratégiára, valamint a Párizsi Megállapodás keretében az EU által tett kötelezettségvállalásokra, mivel az esb-alapok jelentős szerepet játszanak ezek megvalósításában;

10.  úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a jelentős mértékben halmozott kihívásokkal küzdő, gyakran a szegénység csapdájába került, szegregált közösségekkel és elszegényedett területekkel, valamint marginalizált csoportok, például a romák felülreprezentáltságával jellemzett szubregionális területekre;

11.  támogatja, hogy a kohéziós politikában a hangsúly fokozatosan kerüljön át a nagyszabású infrastrukturális projektekről a tudásalapú gazdaság, az innováció, a társadalmi befogadás serkentését, továbbá a szereplők, köztük a civil társadalmi szereplők kapacitásépítését és megerősítését középpontba állító projektekre, figyelembe véve ugyanakkor azon kevésbé fejlett régiók sajátos jellemzőit, amelyeknek még szüksége van támogatásra az infrastruktúrafejlesztés terén, és amelyek számára a piaci alapú megoldások nem mindig megvalósíthatók, szem előtt tartva, hogy szükség van rugalmasságra, amely lehetővé teszi minden egyes tagállam számára, hogy saját prioritásainak megfelelően, a partnerségi megállapodásokban foglalt módon hajtson végre beruházásokat gazdasági, társadalmi és területi fejlődésének előmozdítása érdekében;

12.  úgy véli, hogy az esb-alapokat, ezen belül különösen az európai területi együttműködési programokat a minőségi munkahelyek, valamint az egész életen át tartó minőségi tanulási és szakképzési és átképzési rendszerek – az iskolai infrastruktúrákat is beleértve – létrehozása és megerősítése érdekében kell felhasználni, hogy lehetővé tegyék a munkavállalók számára, hogy megfelelő körülmények között alkalmazkodhassanak a munka világának változó valóságához, és serkentsék a fenntartható növekedést, a versenyképességet, a fejlődést és a közös jólétet egy társadalmilag igazságos, fenntartható és befogadó Európa megvalósítása céljából, egyúttal középpontba állítva a legkevésbé fejlett térségeket és a strukturális problémákkal küzdő ágazatokat, továbbá támogatást nyújtva a társadalom legsebezhetőbb és legkiszolgáltatottabb csoportjai, különösen a fiatalok és a legkevésbé képzettek számára (olyan projektekkel együtt, mint az Erasmus+), a körforgásos gazdaságon és a megújuló energiaforrásokon keresztül elősegítve a nagyobb foglalkoztatást; felhívja a figyelmet arra, hogy az ESZA a közérdekű szakpolitikák végrehajtását támogató eszköz;

13.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a munkanélküliség – különösen a fiatalok és a nők körében, továbbá a vidéki területeken – minden erőfeszítés ellenére számos tagállamban továbbra is nagyon nagy arányú, és a kohéziós politikának erre is válaszokat kell adnia; javasolja a Bizottságnak, hogy fordítson nagyobb figyelmet a kohéziós politikának a foglalkoztatás előmozdítására és a munkanélküliség csökkentésére gyakorolt hatására; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést (IFK) a 20 résztvevő tagállamban 34 ESZA-programba építették be, ily módon lehetővé téve a munkanélküli fiatalok számára, hogy az IFK segítségével szakképzettséghez és képesítéshez jussanak; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor az IFK végrehajtásának megkezdésével kapcsolatos késedelem, valamint az ifjúsági garancia egyes régiókban történő végrehajtásának módja miatt; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a beruházott pénzeszközök lényegi és kézzelfogható hatásainak gyors és sikeres elérése érdekében, különösen az előleg kifizetése formájában elérhető támogatások tekintetében, valamint hogy megfelelően hajtsák végre az IFK-t, és biztosítsanak tisztességes munkakörülményeket a fiatal munkavállalóknak; felszólít különösen arra, hogy az esb-alapoknak a képzési igények teljesítése érdekében történő felhasználása során vegyék figyelembe a vállalkozói szféra valós szükségleteit a valódi munkahelyteremtés és a hosszú távú foglalkoztatás elérése céljából; úgy véli, hogy az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelmet, a társadalmi befogadást, valamint a jelenleg és középtávon Európa előtt álló demográfiai kihívásokat kell a kohéziós politika középpontjába állítani; kéri, hogy az ifjúsági munkanélküliség elleni erőfeszítések fenntartása érdekében 2016 után is folytassák az IFK kezdeményezést, egyúttal végezzék el működésének alapos elemzését a hatékonyság javításához szükséges korrekciók elvégzése érdekében;

14.  komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár a költség-haszon elemzés minden fontos bizottsági kezdeményezés esetén szokásos eljárásnak tekinthető, a Bizottság nem végezte ezt el az ifjúsági garancia esetében, amely a 2014–2020-as időszakban 12,7 milliárd euró összegben részesül az ESZA-ból és a különleges IFK-ból, és amely ezen összegeknek köszönhetően már most az ifjúsági foglalkoztatás növelését célzó erőfeszítések húzóerejének tekinthető; emiatt hiányoznak a garancia Unió-szerte történő végrehajtásának lehetséges teljes költségét érintő információk, és az Európai Számvevőszék véleménye szerint fennáll a veszélye, hogy nem lesz elegendő a támogatás teljes összege;

15.  hangsúlyozza a kommunikáció, különösen a digitális kommunikáció fontosságát, amelyen lehetővé teszi, hogy az uniós alapokon keresztül társfinanszírozott képzés, szakmai gyakorlat vagy munka megtalálásához nyújtott potenciális segítség a lehető legtöbb fiatalhoz eljusson; több tájékoztatást szorgalmaz a DROP’PIN és az EURES portálokhoz hasonló portálok népszerűsítése, valamint a fiatalok mobilitási lehetőségeinek növelése érdekében a belső piacon, ami az uniós munkanélküliség elleni küzdelem legnagyobb kiaknázatlan lehetőségének tekinthető;

16.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására hogy az esb-alapok által támogatott projektek végrehajtása során a tagállamok betartsák a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény rendelkezéseit, ezen belül a fogyatékossággal élő személyek intézményi elhelyezéséről a közösségi életvitelre való átállás előmozdításának célkitűzését;

17.  emlékeztet arra, hogy a TEN-T törzshálózat kiépítésének befejezése az európai közlekedéspolitika egyik prioritása, és hogy az esb-alapok nagyon fontos eszközök e projekt végrehajtása szempontjából; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az esb-alapokban rejlő lehetőségeket kiaknázzák a TEN-T törzs- és átfogó hálózatának a regionális és helyi közlekedési infrastruktúrával való összekapcsolása érdekében; elismeri a Kohéziós Alap fontosságát az európai infrastruktúra és összeköttetések javítása szempontjából, és kitart amellett, hogy ezt az alapot meg kell őrizni a 2020 utáni új pénzügyi keretben;

18.  hangsúlyozza, hogy a közlekedés multimodális jellege alapvető fontosságú tényező az esb-alapokból finanszírozott infrastrukturális projektek értékelésénél, de nem lehet ez az egyetlen kritérium a javasolt projektek kiértékelésekor, különösen azon tagállamok esetében, amelyeknek jelentős beruházásokra van szükségük a közlekedési infrastruktúra területén;

19.  hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a hagyományos szakmákat, többek között a kézművesség hagyományát és a kapcsolódó készségeket, valamint stratégiákat kell kialakítani a hagyományos szakmákkal kapcsolatos vállalkozói készség erősítésére a hagyományos szakmák kulturális identitásának fenntartása érdekében; felhívja a figyelmet a fiatal kézművesek szakmai képzéséhez és mobilitásához kapcsolódó erőfeszítések támogatásának fontosságára;

Előzetes feltételrendszer

20.  hangsúlyozza, hogy az erőfeszítések és az eredmények rögzítéséhez szükség van az előzetes feltételrendszer hatékony nyomon követésére; úgy véli, hogy az előzetes feltételrendszer, főleg az intelligens szakosodásra irányuló kutatási és innovációs stratégiára (RIS3) vonatkozó feltétel hasznosnak bizonyult, és javasolja ennek további fejlesztését; rámutat arra, hogy több figyelmet kell fordítani a mikro-, kis- és középvállalkozások megerősítésére;

21.  felhívja a figyelmet arra, hogy az előzetes feltételrendszer jelentős része még nem teljesült; ezért kéri a jelenlegi helyzet elemzését és olyan célzott fellépések elfogadását, amelyek fellépnek ez ellen anélkül, hogy veszélyeztetnék a támogatások optimális felhasználását, illetve csökkentenék a kohéziós politika hatékonyságát;

Teljesítményalapú költségvetés-tervezés

22.  hangsúlyozza, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló szabályozási keret és a partnerségi megállapodások eredményeként erősen eredményorientált szemlélethez vezettek a kohéziós programoknál, és ez a megközelítés az uniós költségvetési kiadások más részei tekintetében is példaértékű lehet; üdvözli a közös mutatók bevezetését, amelyek lehetővé teszik az eredmények mérését és összehasonlító értékelését; úgy véli, hogy folytatni kell a mutatókkal kapcsolatos munkát az esb-alapok elköltésére vonatkozó bizonyítékok javítása és a projektkiválasztás optimalizálása érdekében;

23.  kiemeli, hogy fontos újítás volt a tematikus koncentráció bevezetése, amelynek révén a beruházások olyan konkrét célokra és prioritásokra összpontosulnak, amelyek megfelelnek az összes témára vonatkozóan konkrétan meghatározott teljesítménymutatónak és célkitűzésnek;

24.  emlékeztet arra, hogy minden egyes tagállam számára eredményességi tartalékot hoztak létre, amely az esb-alapok számára előirányzott források 6 százalékát teszi ki; emlékeztet arra, hogy 2017-től a nemzeti jelentések, illetve a 2019-es teljesítményértékelés alapján a tartalékot csak azon programok és prioritások számára osztják ki, amelyek teljesítették meghatározott mérföldköveiket; rugalmasságot kér az új kötelezettségvállalások eredményességi tartalékból történő indítása terén, amikor az elkövetkezendő években a programok már elérték céljukat és mérföldköveiket; kéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy a teljesítménytartalék teremtett-e tényleges hozzáadott értéket, vagy csak a bürokráciát növelte;

Az európai szemeszter

25.  rámutat arra, hogy a programozási eljárás során a tagállamok megállapították, hogy a 2014-ben elfogadott országspecifikus ajánlások több mint kétharmada a kohéziós politikai beruházások szempontjából releváns megállapításokat tartalmaz, és üdvözli, hogy ezt figyelembe vették programozási prioritásaikban; elismeri, hogy a közeljövőben az országspecifikus ajánlások az esb-alapokból finanszírozott programok módosítását eredményezhetik, támogatást biztosítva a tagállamokban folyó szerkezeti reformok számára; rámutat arra, hogy az országspecifikus ajánlások és a nemzeti reformprogramok (NRP) egyértelműen összekapcsolják az esb-alapokat és az európai szemeszter folyamatait;

26.  hangsúlyozza a kohéziós politika és az európai szemeszter közötti kiegyensúlyozott kapcsolat létrehozásának fontosságát, mivel mindkettő ugyanazon célok elérését szolgálja az Európa 2020 stratégia égisze alatt, a társadalmi, gazdasági és területi kohézió Szerződések által meghatározott célkitűzései megvalósításának sérelme nélkül; úgy véli, hogy át kellene gondolnunk, mi indokolja az esb-alapok felfüggesztését az európai szemeszter által kitűzött céloktól való eltérés esetén, mivel előfordulhat, hogy ez a nem kívánt hatást gyakorol a növekedésre és a munkahelyteremtésre;

Szinergiák és pénzügyi eszközök

27.  rámutat arra, hogy az esb-alapok 2014–2020-as időszakra szóló szabályozási kerete támogatja a pénzügyi eszközöket; hangsúlyozza azonban, hogy a támogatások alkalmazása még mindig nélkülözhetetlen; rámutat arra, hogy a hangsúly a támogatásokról szemmel láthatóan fokozatosan a kölcsönökre és a garanciákra helyeződik át; hangsúlyozza, hogy ezt a tendenciát az európai beruházási terv és az újonnan létrehozott Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) tovább erősítette; megállapítja továbbá, hogy a több alapra támaszkodó megközelítés alkalmazása továbbra is nehéznek tűnik; tekintettel ezen eszközök összetettségére, hangsúlyozza a helyi és regionális intézmények számára az eszközök kezeléséért felelős tisztviselők képzése terén nyújtott megfelelő támogatás alapvető fontosságát; rámutat arra, hogy a pénzügyi eszközök megoldást kínálhatnak az uniós költségvetés hatékonyabb felhasználására, és a támogatásokat kiegészítve hozzájárulhatnak a gazdasági növekedést serkentő és fenntartható munkahelyeket létrehozó beruházások megvalósulásához;

28.  rámutat, hogy az ESBA egy külön menetrendet követ, és azt a gyors megvalósítás és a tényleges tevékenység formájában megnyilvánuló eredmények miatt sikertörténetként szokták említeni az olyan jelentős hiányosságok ellenére, mint az addicionalitás hiánya; ennek kapcsán kéri a Bizottságot, hogy ismertesse az ESBA növekedésre és foglalkoztatásra gyakorolt hatására vonatkozó adatokat, és azok értékelését követően mutassa be a tanulságokat annak érdekében, hogy az esb-alapokat sikeresebben lehessen felhasználni a 2021-től kezdődő új programozási időszakban; az Európai Számvevőszék 2/2012. sz. véleményén(14) túlmenően kéri az ESBA hozzájárulásának elemzését az esb-alapok céljainak eléréséhez és annak meghatározását, hogy az ESBA mit ért el saját prioritásai tükrében;

29.  felhívja ugyanakkor a figyelmet a pénzügyi eszközökkel elért hatásokra és eredményekre vonatkozó bizonyítékok hiányára és e pénzügyi eszközöknek az Unió átfogó célkitűzéseivel és prioritásaival fennálló laza kapcsolatára;

30.  megjegyzi, hogy a Bizottság 16. cikk szerinti jelentése nem tartalmaz sok információt a különböző programok közötti és más politikai területek eszközeivel fennálló koordinációról és szinergiáról, és nem minden esetben tartalmaz megbízható adatokat az ESZA- és az IFK-programok várt eredményeiről; hangsúlyozza, hogy az öt esb-alapra vonatkozó egységes szabályozás megléte növelte az alapok közötti szinergiát, többek között a közös agrárpolitika második pillérében is; meggyőződése, hogy a beruházás hatásának maximálisra növelése érdekében növelni kell a szinergiákat a többi politikákval és eszközzel, ideértve az ESBA-t és más pénzügyi eszközöket is; ; hangsúlyozza, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok az esb-alapokra érvényesek, az ESBA-ra és a Horizont 2020-ra azonban nem, ami problémákat okoz az alapok, a programok és az eszközök közötti szinergia szintjének növelése terén; felhívja a figyelmet, hogy az ESBA, a pénzügyi eszközök és az esb-alapok szükséges kiegészítő jellege és a közöttük levő szinergia biztosításához az állami támogatásokra vonatkozó szabályok kérdését tovább kell tanulmányozni azok pontosítása, egyszerűsítése és ennek megfelelő módosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy adjon átfogó iránymutatást az irányító hatóságok részére az ESBA megosztott és közvetlen irányítási eszközökkel történő kombinálásáról, ideértve az esb-alapokat, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt és a Horizont 2020 kezdeményezést is;

31.  véleménye szerint a pénzügyi eszközöket továbbra is kiegyensúlyozottan kell használni, amennyiben hozzáadott értéket biztosítanak, és nem állnak ellentétben a kohéziós politika keretében nyújtott hagyományos támogatással; hangsúlyozza azonban, hogy ennek csak azt követően kell megtörténnie, hogy körültekintően értékelték a pénzügyi eszközök kohéziós politikai célkitűzésekhez való hozzájárulását; hangsúlyozza, hogy minden régiónak változatos finanszírozási palettát kell biztosítani, mivel egyes ágazatokban továbbra is a támogatások jelentik a legmegfelelőbb eszközt a növekedési és foglalkoztatási célok eléréséhez; kéri a Bizottságot, hogy alakítson ki ösztönzőket annak biztosítására, hogy az irányító hatóságok teljes körűen tájékozottak legyenek a pénzügyi eszközök felhasználási lehetőségeiről és módjukról, és elemezze a támogatások, illetve a megosztott és a központilag irányított programokban alkalmazott visszatérítendő támogatások irányítási költségeit; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközökre vonatkozó egyértelmű, következetes és célzott szabályok elősegítik az előkészítési és végrehajtási folyamat egyszerűsítését az alapkezelők és a kedvezményezettek számára, ami kulcsfontosságú azok hatékony végrehajtásának javításához; felhívja a figyelmet a Regionális Fejlesztési Bizottságának „A megfelelő finanszírozási szerkezet Európa régiói számára: a pénzügyi eszközök és támogatások egyensúlya az uniós kohéziós politikában” című, hamarosan várható saját kezdeményezésű jelentésére (2016/2302(INI));

Egyszerűsítés

32.  megjegyzi, hogy a 2014–2020-as programozási időszak egyik fő célja a további egyszerűsítés az esb-alapok kedvezményezettjei számára, és elismeri, hogy az egyszerűsítés az egyik legfontosabb tényező a finanszírozáshoz való jobb hozzáférés tekintetében;

33.  üdvözli, hogy az esb-alapok jelenlegi, modernizált szabályozási keretrendszere új lehetőségeket nyújt az egyszerűsítésre, például a közös támogathatósági szabályok, az egyszerűsített költségopciók és az e-kormányzás révén; sajnálja azonban, hogy a Bizottságnak a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentésről szóló közleménye nem tartalmaz konkrét információkat az egyszerűsített költségopciók használatát illetően; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség az egyszerűsített költségopciók minden lehetőségének kifejlesztéséhez az adminisztratív terhek enyhítése szempontjából; megjegyzi, hogy továbbra is szükség van jelentős egyszerűsítési intézkedésekre mind a kedvezményezettek, mind pedig az irányító hatóságok részére a közbeszerzésre, a projektirányításra, valamint a műveletek alatti és utáni ellenőrzésekre összpontosítva;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2007–2013-as időszakból és a 2014-től kezdődő új időszak elejéről származó adatok alapján végezze el az adminisztratív terhek értékelését, olyan elemekre is kiterjedően, mint a támogatások és a pénzügyi eszközök formájában nyújtott uniós finanszírozással összefüggő idő, költségek és papírmunka;

35.  a 2021-ben kezdődő programozási időszakra vonatkozóan azt javasolja, hogy az irányítás minden szintje működjön együtt egy egységes ellenőrzési rendszer kialakítása érdekében, a különböző intézményi szintek között az ellenőrzések terén fennálló indokolatlan ismétlődések megszüntetésével; sürgeti a Bizottságot, hogy tisztázza a meglévő iránymutatás hatályát és jogállását az esb-alapok vonatkozásában, továbbá az irányító hatóságokkal és az ellenőrző hatóságok minden illetékes szintjével szorosan együttműködve dolgozza ki az ellenőrzési kérdések közös értelmezését; ismételten hangsúlyozza, hogy további lépésekre van szükség az egyszerűsítés területén, különösen a fiatalokat célzó programok esetében, többek között az ellenőrzések arányosabbá tétele révén; üdvözli a Bizottság által létrehozott, egyszerűsítéssel foglalkozó magas szintű munkacsoport tevékenységének előzetes eredményeit;

36.  javasolja szabványosított eljárások létrehozását az operatív programok kialakítására és az irányításra, különösen amennyiben számos területi együttműködési program érintett;

Adminisztratív kapacitás

37.  megjegyzi, hogy a tagállamok eltérő közigazgatási kultúrával és teljesítménnyel rendelkeznek politikai keretrendszerükben, az előzetes feltételrendszer pedig segít áthidalni ezeket az eltéréseket; hangsúlyozza, hogy prioritásként meg kell erősíteni az adminisztratív kapacitást a kohéziós politika és az európai szemeszter összefüggésében, különösen azokban a tagállamokban ahol alacsony mértékű az alapok felhasználása; megjegyzi, hogy technikai, szakmai és gyakorlati támogatást kell nyújtani a tagállamoknak, régióknak és településeknek a támogatási kérelmek benyújtása során; méltányolja a Jaspers eszköz által gyakorolt hatást, és megismétli, hogy a beruházások nem megfelelő tervezése jelentős késlekedéseket okoz a projektek kivitelezése során, valamint a finanszírozás felhasználásának rossz hatékonyságához vezet;

38.  rámutat arra, hogy a kohéziós politika végrehajtásának fő akadályai a bizonyos programok esetében jellemző lassú indulás, az összetett projektek irányítási kapacitásának hiánya, a projektek befejezésében tapasztalt késedelmek, a tagállami adminisztratív terhek, a túlszabályozás és a közbeszerzési eljárások során bekövetkező hibák; úgy véli, hogy mindenképpen azonosítani és egyszerűsíteni kell a közös igazgatáson belül azokat a feleslegesen bonyolult folyamatokat és eljárásokat, amelyek további terhet jelentenek a hatóságok és a kedvezményezettek számára; rámutat, hogy az adminisztratív kapacitást állandóan javítani, ellenőrizni és erősíteni kell; ezért az a véleménye, hogy e tekintetben ki kell kihasználni a funkcionális és rugalmas e-kormányzási megoldásokat, valamint a tagállamok közötti jobb információcserét és együttműködést; ezen kívül hangsúlyozza, hogy fokozottabban kell összpontosítani az igazgatásban részt vevők képzésére;

39.  felhívja a figyelmet, hogy az egyszerűsítést szolgáló, egyéni igényekre szabott szabályozási keretrendszerek, feltételek és megoldások (mint amilyen a régiók közötti tapasztalatcseréhez létrehozott Taiex Regio Peer 2 Peer hálózat) hatékonyabban tudnak reagálni az egyes régiók igazgatási kapacitás terén jelentkező igényeire és nehézségeire;

Európai területi együttműködés

40.  hangsúlyozza az európai területi együttműködés – különösen a határrégiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése szempontjából vett – európai hozzáadott értékét, aminek tükröződnie kell az erre a kohéziós politikai célra fordított előirányzatok megnövekedett szintjében, amit a lehető leggyorsabb időn belül be kell vezetni; ezzel egyidejűleg felszólítja a tagállamokat, hogy bocsássák rendelkezésre a szükséges társfinanszírozási eszközöket; hangsúlyozza, hogy ezt az eszközt a 2020 utáni kohéziós politika egyik központi elemeként kell megőrizni;

41.  hangsúlyozza a makroregionális stratégiák – a területi együttműködés és az érintett területek gazdasági fejlődése szempontjából hasznosnak bizonyult eszközök – fontosságát; emlékeztet a helyi és regionális hatóságok meghatározó szerepére a stratégiákban szereplő intézkedések sikerében;

42.  azt ajánlja, hogy az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló módosított és kiterjesztett jogi eszközt intenzívebben használják fel a területi együttműködés jogalapjaként;

43.  javasolja állandó, európai szintű kapcsolat létrehozását a RIS3 és a régiók közötti együttműködés között, lehetőleg az Interreg program állandó eleme formájában;

44.  hangsúlyozza, hogy az eredményközpontúság koncepciója értelmében az Interreg programjainak kiváló minőségű projektszintű együttműködést kell biztosítaniuk, és az értékelés módszereit és szempontjait úgy kell alakítani, hogy figyelembe vegyék az egyes programok sajátos jellegét; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az irányító hatóságokat, hogy működjenek együtt és valósítsák meg az információk és bevált gyakorlatok cseréjét annak biztosítása érdekében, hogy – tekintettel az európai területi együttműködés sajátosságaira – a lehető leghatékonyabban megvalósítsák az eredményorientáltság célját, illetve azt hozzáigazítsák e sajátosságokhoz;

45.  hangsúlyozza a pénzügyi eszközöknek az Interreg programokban való felhasználásában rejlő lehetőségeket, mivel azok a vissza nem térítendő támogatások kiegészítése révén hozzájárulnak a kkv-k támogatásához és a kutatás és az innováció fejlesztéséhez azáltal, hogy növelik a beruházásokat, új munkahelyeket teremtenek, lehetővé teszik jobb eredmények elérését és fokozzák a projektek hatékonyságát;

46.  sajnálatát fejezi ki az európai területi együttműködési programok közvélemény előtti alacsony szintű ismertsége és láthatósága miatt, és kéri a lezárult projektek eredményeinek hatékonyabb kommunikációját; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az irányító hatóságokat, hogy hozzanak létre az együttműködést célzó mechanizmusokat és széles körű intézményesített platformokat a jobb láthatóság biztosítása és a nyilvánosság figyelmének fokozottabb felkeltése céljából; felhívja a Bizottságot, hogy térképezze fel az európai területi együttműködés programjainak és projektjeinek eddigi eredményeit;

Partnerségi elv és többszintű kormányzás

47.  üdvözli a jelenlegi támogatási időszakról folytatott tárgyalások során elfogadott etikai kódexet, amely meghatározza, melyek egy jól működő partneri viszony minimális követelményei; megjegyzi, hogy a legtöbb tagállamban a kódex javította a partnerségi elv érvényesülését, sajnálja azonban, hogy számos tagállamban központosították a tárgyalás nagy részét és a partnerségi megállapodások és az operatív programok megvalósítását; hangsúlyozza, hogy a helyi és a regionális hatóságokat, valamint a többi érintettet aktívan be kell vonni minden szakaszba, ezért felszólít a tárgyalási és végrehajtási folyamatban való tényleges részvételük jövőbeni biztosítására az országspecifikus struktúrák vonatkozásában; úgy véli, hogy a túlzott központosítás és a bizalom hiánya is szerepet játszott az esb-alapok késedelmes felhasználásában, mivel egyes tagállamok és irányító hatóságok kevésbé hajlandóak az uniós alapok kezelése tekintetében nagyobb felelősséget helyezni a helyi és a regionális hatóságok kezébe;

48.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak pontosítania kell a tagállamok és régiók teljesítményére vonatkozóan a közös rendelkezésekről szóló rendelet 5. cikkében szereplő elveket, és ennek során nagy hangsúlyt kell helyezni arra a kérdésre, hogy hogyan lehet a kormányokat arra bátorítani, hogy teljes mértékben alkalmazzák a partnerségi elvet; hangsúlyozza, hogy a közös felelősségérzet előfeltétele az uniós kohéziós politika jobb elismerésének;

49.  támogatja a Bizottság különleges munkacsoportok, azaz olyan projektcsoportok létrehozására irányuló új módszerét, amelyek az esb-alapok jobb tagállami kezelését hivatottak biztosítani, továbbá felhív e módszer továbbfejlesztésére;

50.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeni kohéziós politikába be kell építeni olyan támogató intézkedéseket, amelyek elősegítik a menekültek sikeres integrációját az Európai Unió munkaerőpiacána, ezáltal előmozdítva a gazdasági növekedést és elősegítve az általános biztonság biztosítását az Európai Unióban;

A kohéziós politika jövője

51.  hangsúlyozza, hogy az esb-alapok a tagállamokban hozzájárulnak a GDP-hez, a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez, és ezt lényeges elemként figyelembe kell venni a várhatóan 2017-ben megjelenő hetedik kohéziós jelentésben; rámutat továbbá, hogy a kevésbé fejlett régiókban eszközölt alapvető beruházások a fejlettebb tagállamok GDP-jéhez is hozzájárulnak; úgy véli, hogy amennyiben az Egyesült Királyság kormánya hivatalosan az EUSZ 50. cikkéhez folyamodik, a hetedik kohéziós jelentésnek figyelembe kellene vennie a Brexit strukturális politikára gyakorolt lehetséges hatásait is;

52.  úgy véli, hogy nem a GDP az egyetlen elfogadható mutató, amely biztosítani tudja a források igazságos elosztását, és hogy a konkrét területi igényeket és a programterületek fejlesztéséhez egyeztetett programprioritások fontosságát is figyelembe kell venni a jövőbeni elosztásról szóló döntéshozatal során; fontosnak tartja, hogy a jövőben mérlegeljék a GDP mellett alkalmazandó új dinamikus mutatók bevezetését is; megjegyzi, hogy számos európai régióban magas a munkanélküliségi ráta és csökken a lakosságszám; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy „demográfiai mutató” kialakítását és bevezetését;

53.  emlékeztet, hogy jelentős összegű állami beruházás történik helyi és regionális szinten; hangsúlyozza, hogy a nemzeti és regionális számlák európai rendszere (ESA) nem korlátozhatja a helyi és regionális hatóságokat abban, hogy végrehajthassák a szükséges beruházásokat, mivel ez megakadályozná, hogy a tagállamok társfinanszírozás keretében finanszírozzanak a strukturális alapból támogatható projekteket, és így nem tudnák felhasználni ezt a fontos finanszírozási forrást a gazdasági válságból való kilábalásra, valamint a növekedés és a foglalkoztatás újraindítására; határozottan arra ösztönzi a Bizottságot, hogy értékelje újra az ESA szigorúan éves szemléletét, hogy az esb-alapokból finanszírozott kiadásokat tőkebefektetésnek és ne pusztán adósságnak vagy működési kiadásnak tekintsék;

54.  hangsúlyozza, hogy az európai területi együttműködést, amely a szélesebb értelemben vett területi kohéziót szolgálja, és amelyet a Lisszaboni Szerződés vezetett be, javítani lehetne; ezért arra bátorítja a jövőbeli politikáról szóló tárgyalásban részt vevő feleket, hogy erősítsék a területi kohézió e dimenzióját; felszólítja a Bizottságot, hogy a hetedik kohéziós jelentésben biztosítson megfelelő jelentőséget az európai területi együttműködésnek;

55.  úgy véli, hogy a tematikus koncentrációt a jövőben is meg kell tartani, mivel bizonyította életképességét; azt várja a Bizottságtól, hogy nyújtson áttekintést arról, milyen eredményeket hozott a tematikus koncentráció a kohéziós politika területén;

56.  meggyőződése, hogy a jövőbeli teljesítményorientált kohéziós politikának az erőfeszítések, eredmények és elért hatások méréséhez megfelelő adatokon és indikátorokon, valamint az ezen a területen szerzett regionális és helyi tapasztalaton kell alapulnia (teljesítményalapú költségvetés, előzetes feltételek és tematikus koncentráció), mivel ez világos gyakorlati útmutatással szolgál az elvek megvalósításával kapcsolatban a helyi és regionális hatóságok számára, beleértve azokat, amelyek eddig nem kísérelték meg ezen megközelítés alkalmazását;

57.  hangsúlyozza, hogy a jövőben az elérhető alapok gyorsabb felhasználására és a kiadások programozási ciklus alatti kiegyensúlyozottabb finanszírozására lesz szükség, többek között a programozási időszak végén sokszor az automatikus visszavonás elkerülése érdekében alkalmazott „visszamenőleges projektek” elkerülése érdekében; úgy véli, hogy az általános rendelet és az egyes alapokra vonatkozó rendeletek elfogadását követően az operatív programok végrehajtása gyorsabban megkezdődhet a 2021-től kezdődő következő támogatási időszakban, mivel a tagállamok a 2014–2020-as időszakban a kohéziós politika kapcsán tett erőfeszítések alapján már rendelkeznek tapasztalattal arról, milyen a teljesítményorientált politika; ennek kapcsán rámutat, hogy a tagállamnak el kell kerülniük az operatív programokat irányító hatóságok késedelmes kijelölését;

58.  ragaszkodik ahhoz, hogy a következő többéves pénzügyi keret elfogadásához a jogalkotási folyamatot 2018 végéig be kell fejezni, hogy a jövőbeni kohéziós politika szabályozási keretét ezt követően gyorsan el lehessen fogadni, és 2021. január 1-jén késedelem nélkül el lehessen kezdeni;

59.  úgy véli, hogy a kohéziós politikának továbbra is az összes tagállamra és az összes európai régióra ki kell terjednie, és hogy az európai alapokhoz való hozzáférés egyszerűsítése elengedhetetlen feltétele a jövőbeli kohéziós politika sikerének;

60.  meggyőződése, hogy az innovativitásnak és az intelligens szakosodásnak, valamint a fenntartható fejlődésnek továbbra is fontos előrevivő szerepet kell játszania a kohéziós politikában; hangsúlyozza, hogy az intelligens szakosodásnak vezető mechanizmussá kell válnia a jövőbeni kohéziós politika tekintetében;

61.  rámutat a jelenlegi többéves pénzügyi keret második felében az 1b. alfejezeten belül a kifizetési kérelmek felgyűlése jelentette súlyos veszélyekre, és kéri, hogy a jelenlegi pénzügyi keret végéig minden évben biztosítsák a rendelkezésre álló kifizetési előirányzatok megfelelő szintjét annak elkerülése érdekében, hogy újabb kifizetetlen számlaállomány halmozódjon fel; hangsúlyozza, hogy e célból a három uniós intézménynek a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozó új közös kifizetési tervet kellene kidolgoznia és elfogadnia, amelynek világos stratégiával kell szolgálnia a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig esedékes összes kifizetési igény teljesítésére vonatkozóan;

62.  ajánlja a Bizottságnak, hogy vizsgálja meg az esb-alapok beruházásainak az előző programozási időszak alatti tényleges hatását, valamint azt, hogy mennyiben sikerült elérni az uniós célkitűzéseket az alapok beruházásával, továbbá hogy vonja le a pozitív és negatív tapasztalatokkal kapcsolatos következtetéseket kiindulási pontként ahhoz, hogy hozzáadott értéket biztosítson a beruházási folyamathoz;

o
o   o

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, valamint a tagállamok kormányainak és nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 470. o.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 487. o.
(5) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(6) HL L 347., 2013.12.20., 303. o.
(7) HL L 149., 2014.5.20., 1. o.
(8) HL L 169., 2015.7.1., 1. o.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0217.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0311.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0419.
(12) HL C 303., 2016.8.19., 94. o.
(13) HL C 313., 2015.9.22., 31. o.
(14) Az Európai Számvevőszék 2/2012. sz. véleménye az 1316/2013/EU rendelet és az (EU) 2015/1017 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról , és az azt kísérő (EU) 2015/1017 rendelet 18. cikkének (2) bekezdése szerinti bizottsági értékelésről.


Európai légi közlekedési stratégia
PDF 309kWORD 62k
Az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása az európai légi közlekedési stratégiáról (2016/2062(INI))
P8_TA(2017)0054A8-0021/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Európai légi közlekedési stratégia” című, 2015. december 7-i bizottsági közleményre (COM(2015)0598),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 4. cikke (2) bekezdésének b) és g) pontjára, 16. cikkére és VI. és X. címére,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai légi közlekedési stratégiáról szóló, 2016. július 14-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló, 2011. december 20-i 2012/21/EU bizottsági határozatra(2),

–  tekintettel az „Iránymutatás a repülőtereknek és a légitársaságoknak nyújtott állami támogatásról” című bizottsági közleményre(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében említett állami támogatás fogalmáról szóló bizottsági közleményre(4),

–  tekintettel a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 651/2014/EU rendelet módosításáról szóló bizottsági rendelettervezetre(5),

–  tekintettel a polgári repülés területén alkalmazandó közös szabályokról és az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségének létrehozásáról, valamint a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. december 7-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0613),

–  tekintettel „A közlekedés társadalmi menetrendje” címmel Brüsszelben, 2015. június 4-én tartott magas szintű konferencia következtetéseire(6),

–  tekintettel a szigetek sajátos helyzetéről szóló 2016. február 4-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) 2016. évi 39-ik közgyűlésének eredményeire;

–  tekintettel a légtérnek az egységes európai égbolt keretében történő szervezéséről és használatáról szóló, 2004. március 10-i 551/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a légi közlekedésről szóló, 2015. november 11-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a légi járatok globális nyomon követését lehetővé tevő műholdas technológia kifejlesztésének támogatásához szükséges rádiófrekvenciás sávnak a 2015. november 2–27. között Genfben tartott rádió-távközlési világkonferencia (WRC–15) általi kijelöléséről szóló, 2015. október 29-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés szerinti nemzetközi légi közlekedési megállapodásokról szóló, 2011. június 7-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a közös európai légtér létrehozásáról szóló, 2007. április 25-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az egységes európai égbolt végrehajtásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (átdolgozás) kapcsán 2014. március 12-én első olvasatban elfogadott álláspontjára(12),

–  tekintettel a 216/2008/EK rendeletnek a repülőterek, a légiforgalmi szolgáltatás és a légi-navigációs szolgálatok tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat kapcsán 2014. március 12-én első olvasatban elfogadott álláspontjára(13),

–  tekintettel a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról szóló 261/2004/EK rendeletnek, valamint a légi fuvarozók felelősségéről szóló 2027/97/EK rendeletnek az utasok és poggyászaik légi szállítása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat tekintetében 2014. február 5-én első olvasatban elfogadott álláspontjára(14),

–  tekintettel az Európai Unió repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (átdolgozás) tekintetében 2012. december 12-én első olvasatban elfogadott álláspontjára(15),

–  tekintettel a távirányított légijármű-rendszerek, közismert nevükön a pilóta nélküli légi járművek polgári repülésben való biztonságos felhasználásáról szóló, 2015. október 29-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az Európai Unió légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitikájáról – a jövőbeli kihívások kezeléséről szóló, 2013. július 2-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a hollandiai Schiphol repülőtéren 2016. január 20-án és 21-én tartott európai légi közlekedési csúcstalálkozó következtetéseire(18),

–  tekintettel az 1944. december 7-i Chicagói Egyezményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0021/2017),

A.  mivel az EU közlekedéspolitikájának végső célja az európai polgárok és üzleti szereplők érdekeinek szolgálata az összekapcsoltság fokozása, a legmagasabb biztonsági és védelmi szint fenntartása és a korlátozások nélküli piacok szavatolása révén;

B.  mivel a légi közlekedés magas biztonsági szintjének fenntartása továbbra is fő célkitűzés, és ugyanakkor a légi közlekedési ágazat versenyképességét is biztosítani kell;

C.  mivel az EU egységes légi közlekedési piaca a légi közlekedés regionális liberalizálásának legsikeresebb példája, amely erőteljesen hozzájárult a légi összeköttetések példátlanul magas szintjéhez azáltal, hogy Európán belül és kívül is kiterjesztette az utazási lehetőségeket, az árak leszállítása mellett; mivel a légi közlekedési ágazat az európai közlekedési hálózat alapvető része, amely nélkülözhetetlen az összeköttetés és a területi kohézió biztosításához mind az EU-n belül, mind pedig világviszonylatban; mivel a központi fekvésű és jól integrált régióktól eltérően a legkülső régióknak félreeső és elszigetelt jellegük miatt nincsen más választásuk, csak a légi közlekedés; mivel a fokozott légi összeköttetés támogatásának nemcsak az összeköttetések hálózatának bővítését kell céloznia, hanem az összeköttetések megfelelő – a járatok sűrűsége, a hálózat kiterjedése és a menetrendek kényelmessége tekintetében megnyilvánuló – minőségének biztosítására is;

D.  mivel a légi közlekedési ágazat a növekedés és a munkahelyteremtés multiplikátor hatású mozgatórugója és az EU gazdaságának fontos pillére, amely erősíti az innovációt, a kereskedelmet és a munkahelyek színvonalát, jelentős közvetlen és közvetlen előnyöket kínálva a polgárok számára; mivel a légi közlekedés növekedése és a járatcsatlakozások változatossága előmozdítja a gazdasági növekedést, igazolva, hogy a légi közlekedés katalizátorként hat a gazdasági fejlődésre; mivel a regionális és helyi repülőtereknek jelentős szerepük van a régiók fejlődésében is, mert növelik a régiók versenyképességét és elősegítik idegenforgalmukat;

E.  mivel az Unióban 4,7 millió munkahelyet hoznak létre közvetlenül (1,9 millió) vagy közvetve (2,8 millió) a légi közlekedés, a repülőterek és a csatlakozó gyártó ipar; mivel a globális gazdaságban 917 000 további munkahely függ az európai légi közlekedési iparágtól; mivel a légi közlekedés mobil és transznacionális jellege miatt nehéz felismerni a szociális visszaéléseket és a munkaügyi normák megkerülését, és azzal jár, hogy lehetetlen kizárólag nemzeti szinten leküzdeni a problémákat; mivel az ILO közelmúltbeli megállapításai arra utalnak, hogy a légi közlekedési ágazatban romlottak a munkafeltételek; mivel a szerződések nagyobb diverzifikációja a nagyobb rugalmasság eszköze lehet, azonban vissza is lehet vele élni a társadalombiztosítási járulékok fizetésének elkerülése szempontjából legkedvezőbb szabályok kiválasztása érdekében;

F.  mivel az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtásának elmaradása, valamint a Tanács politikai akaratának hiánya gátolja a légi közlekedési ágazat kínálta potenciális lehetőségek maradéktalan kiaknázását, így károsítja versenyképességét, valamint a vállalkozások, az utazók és a gazdasági élet szereplői kárára nagyobb költségeket gerjeszt;

G.  mivel mind széleskörű beruházásokat, mind fejlett infrastruktúrát igénylő technológia-, kutatás- és innovációvezérelt ágazatról van szó, ezért a stratégia sikerének záloga a megfelelően tervezett befektetéssel alátámasztott, hosszú távra előretekintő szemlélet elfogadásának képességében, valamint valamennyi közlekedési mód maradéktalanul figyelembe vételében áll;

H.  mivel a légi közlekedés az üvegházhatást okozó gázok csökkentését célzó intézkedések bevezetése révén fontos szerepet játszik az EU és éghajlat-változási céljainak teljesítésében;

I.  mivel az egységes európai égbolt által meghatározott funkcionális légtérblokkok kialakítása ellenére mind a mai napig jelentős késedelem áll fenn a funkcionális légtérblokkok megvalósítása terén; mivel ezért a Bizottság becslései alapján évente mintegy 5 milliárd euró veszteség keletkezik az e téren elérendő előrelépések elmaradása miatt;

J.  mivel a biztonság azon kihívások egyike, amellyel a légi közlekedési ágazatnak a legközvetlenebb módon kell megküzdenie;

1.  üdvözli a Bizottságnak az európai légi közlekedési stratégiáról szóló közleményét és arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az ágazatot új piaci lehetőségek feltárása és az akadályok leépítése révén serkenti, valamint üdvözli az új kihívásoknak való megfelelés és az azokra időben történő felkészülés jegyében fogant bizottsági javaslatokat is, amelyek egy közös európai szemléleten alapuló, korszerű szabályozási keret révén valósíthatók meg; úgy véli, hogy hosszú távon még holisztikusabb és még nagyobbra törő megközelítést kell meghonosítani annak érdekében, hogy a fenntartható és versenyképes európai légi közlekedési ágazat megkapja a szükséges impulzusokat;;

2.  úgy véli, hogy továbbra is a biztonságot kell az európai légi közlekedési stratégia irányadó elvének tekinteni, és hogy a biztonságot folyamatosan javítani kell; üdvözli ezért az EASA (Európai Repülésbiztonsági Ügynökség) et (a 216/2008/EK rendeletnek) felülvizsgálatát, aminek célja a biztonság legmagasabb szintjeinek elérése a légi közlekedésben; kéri e tekintetében a Bizottságot és a Tanácsot, hogy lássa el az EASA-t a szükséges forrásokkal és személyi állománnyal annak érdekében, hogy az ügynökség biztosíthassa a magas biztonsági szabványokat, és megerősíthesse a nemzetközi színtéren játszott szerepét;

3.  nyomatékosan kéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy mihamarabb lépjenek végre előre olyan alapvetően fontos – egyelőre megfeneklett – egyéb ügyekben, mint például az egységes európai égbolt végrehajtásáról szóló rendelet (SES2+) átdolgozása, valamint a résidőről szóló rendelet és a légi utasok jogairól szóló rendeletek felülvizsgálata; kéri a Bizottságot, hogy gondolja újra át a már folyamatban lévő kezdeményezéseket, és javasoljon megvalósítható alternatív megoldásokat a légi közlekedési ágazat azon hiányosságainak felszámolására, amelyek oka az uniós jogszabályok, például az „egységes európai égbolt” (SES) késedelmes és hiányos végrehajtása; hangsúlyozza, hogy a jogi világosságot és a jogbiztonságot biztosítani kell, az irányvonalak közzététele azonban – jóllehet hasznos – nem helyettesíti a meglévő rendeletek megfelelő felülvizsgálatát, ;

4.  hangsúlyozza, hogy a Tanács által befagyasztott akták célja a jogbiztonság növelése az EU-ban, a légi utasok jogainak védelmét szolgáló keret megerősítése, az EU légterének hatékonyabb és ésszerűbb kihasználása, valamint az egységes európai égbolt megvalósítására vonatkozó rendelkezések javítása, és hogy e törekvések a légi közlekedésre vonatkozó stratégia megvalósításának lényegi elemeit képezik; kéri a Tanácsot, hogy foganatosítson intézkedéseket az e dossziékra vonatkozó tárgyalások előmozdítása érdekében;

A légi közlekedési stratégia nemzetközi vetülete

5.  üdvözli, hogy a Bizottság felül kívánja vizsgálni a 868/2004/EK rendeletet azzal a céllal, hogy felszámolja a jelenlegi tisztességtelen gyakorlatokat, például az elfogadhatatlan állami támogatást, amely nemcsak helytelen, hanem a hatékonyság rovására is megy, e felülvizsgálat tehát fényt vet majd az európai szabályok szerinti verseny lehetséges torzulásai körüli komoly aggodalmakra; hangsúlyozza azonban, hogy az uniós légi közlekedési ágazat versenyképességét sem a protekcionizmus felé történő elfogadhatatlan eltolódás, sem önmagukban a tisztességes verseny biztosítását célzó intézkedések nem képesek szavatolni;

6.  úgy véli, hogy az európai légi közlekedési ágazat – amelyre fokozott nyomást gyakorolnak olyan új versenytársak, akik közül sokan a nemzetközi fejlesztés stratégiai eszközének tekintik és használják fel a légi közlekedést – csak akkor lehet sikeres a globális versenykörnyezetben, ha növeli költségvetési forrásait és a fejlesztésre, többek között magas biztonsági szabványokra, az EASA szerepére, a földrajzi helyzetmeghatározásra, az innovatív iparra és a társadalmi és környezeti célokra alapozza jövőjét; határozottan úgy véli, hogy a harmadik országokkal folytatott versenyt – amennyiben az tisztességes – az innovatív európai légi közlekedési modell továbbfejlesztésének egyik lehetőségeként kell felfogni, amely modellben benne rejlik annak a lehetősége, hogy egyedi és versenyképes választ adjon a versenytársak sajátosságaira;

7.  úgy véli, hogy a külföldi beruházás vonzása az uniós légitársaságok versenyképességének fontos tényezője, amelyet ösztönözni kell; üdvözli ezért a Bizottság azon szándékát, hogy iránymutatásokat bocsát majd ki, amelyek a valóban hatékony ellenőrzés biztosítása érdekében egyértelműséget teremtenek az 1008/2008/EK rendeletben előírt tulajdonjogi és ellenőrzési szabályok, és különösen a „hatékony ellenőrzés” kritériumai tekintetében;

8.  üdvözli a légi közlekedési megállapodások és kétoldalú repülésbiztonsági megállapodások feltörekvő és stratégiai piacokat jelentő harmadik országokkal (Kína, Japán, ASEAN, Törökország, Katar, Egyesült Arab Emírségek, Örményország, Mexikó, Kína, Bahrein, Kuvait, Omán és Szaúd-Arábia) való uniós szintű megtárgyalására irányuló kezdeményezést, valamint gyors és építő jellegű tárgyalásokra biztat; ismételten emlékeztet arra, hogy az új megállapodásokat minden félnek megfelelően végre is kell hajtania és alkalmaznia kell, és hogy e megállapodásokba nemzetközi szabványok (ICAO, ILO) alapján a tisztességes versenyről szóló záradékot is bele kell foglalni; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EUMSZ 218. cikkét tiszteletben tartva a tárgyalások valamennyi szakaszában maradéktalanul vonják be a Parlamentet;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy a légi közlekedési megállapodások harmadik országokkal való megtárgyalását attól a feltételtől tegyék függővé, hogy e harmadik országok betartják-e a magas biztonsági normákat, a megfelelő munkaügyi és szociális normákat és részt vesznek-e a légi közlekedésből származó kibocsátásokat illető piaci alapú éghajlatvédelmi eszközben, és a légi közlekedési megállapodásokban gondoskodjon az azonos piacra jutásról, a tulajdonlás tekintetében azonos feltételekről és az azonos, viszonosságon alapuló versenyfeltételekről;

10.  kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb zárja le a folyamatban lévő tárgyalásokat, és a jövőben a légi közlekedés tárgyában indítson új párbeszédeket stratégiai partnereivel; hangsúlyozza, hogy a légi közlekedési szolgáltatásokról szóló megállapodások hozzájárulnak a technológiai fejlődés előmozdításához, valamint más európai politikák, például a szomszédsági politika végrehajtásához és megerősítéséhez is;

Az uniós egységes piac megszilárdítása a légi közlekedés terén

11.  emlékeztet arra, hogy az EU egységes piacának a légtér is a része, és hogy az uniós légtér nem eléggé hatékony kihasználásából, valamint a nemzeti gyakorlatok eltéréseiből fakadó (például az operatív eljárásokkal, az adókkal, az illetékekkel stb. kapcsolatos) minden széttöredezettség hosszabb repülési időkhöz, késésekhez, több üzemanyag elégetéséhez és nagyobb mértékű CO2-kibocsátáshoz vezet azon túlmenően, hogy negatívan hat a piac többi részére, és rongálja az EU versenyképességét;

12.  megjegyzi, hogy az 551/2004/EK rendeletben foglalt rendelkezés szerint – a tagállamok saját légterük feletti szuverenitásának sérelme nélkül – létre kell hozni az Európai Magaslégtéri Repüléstájékoztató Körzetet, és felszólítja a Bizottságot e rendelkezés végrehajtására, ami lehetővé teszi majd a szűk regionális keresztmetszetek megszüntetését, illetve előre nem látott körülmények között vagy a légi közlekedés zavara esetén biztosítja a légi szolgáltatások folyamatosságát az uniós légtér repülésre legsűrűbben használt részeiben; úgy véli, hogy az Európai Magaslégtéri Repüléstájékoztató Körzet lehetővé teszi majd egy „transz-európai légi országút” fokozatos kiépítését, újabb lépéssel jutva ezáltal közelebb az „egységes európai égbolt” kiteljesítéséhez és az EU légterének költséghatékony igazgatásához; üdvözli a légi forgalom irányításában a hatékonyság növelése, valamint a költségek és kibocsátások csökkentése céljából tett erőfeszítéseknek, és különösen a hálózatirányító munkájának köszönhetően már elért eredményeket, és felszólítja a tagállamokat, hogy további késedelem nélkül valósítsák meg a funkcionális légtérblokkokat annak érdekében, hogy megkönnyítsék a továbblépést az egységes európai égbolt kialakítása felé vezető úton;

13.  határozottan úgy gondolja, hogy a légi közlekedési ágazatnak maradéktalanul ki kell használni az európai műholdas technológiák – például az EGNOS és a Galileo – által kínált előnyöket, amelyek biztonságosabb és hatékonyabb navigációt és megközelítési eljárásokat tesznek lehetővé, az „Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatási program (a SESAR projekt) teljes körű beüzemelésének lehetővé tétele mellett; ezért kitart amellett, hogy e technológiákat széles körben be kell vezetni; rámutat, hogy a SESAR megfelelő kibontakoztatása, valamint a globális interoperabilitás megvalósítása érdekében nem az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt (CEF) kell felhasználni, hanem önálló és nagyra törő költségvetést kell elkülöníteni a program végrehajtására;

14.  tudomásul veszi a légi forgalom jelenlegi jelentős mértékét és a következő néhány évre előre jelzett növekedést, valamint a kapacitásra nehezedő nyomást, mivel az európai repülőtereknek 2035-ben körülbelül 2 millió járat befogadására kell képesnek lenniük; hangsúlyozza, hogy ehhez a repülőtéri és légtérbeli kapacitás összehangolt és hatékony kihasználására, valamint a túlzsúfoltság enyhítésére lesz majd szükség;

15.  hangsúlyozza a légi közlekedési ágazat alapvető fontosságát a növekedés, a munkahelyteremtés és az idegenforgalom fejlesztése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a kis és regionális repülőterek kulcsfontosságú szerepet töltenek be az összeköttetés, a területi kohézió, a társadalmi integráció és a gazdasági növekedés előmozdításában, különösen a legkülső régiók és a szigetek esetében; úgy látja e tekintetben, hogy az európai repülőtérrendszert stratégiailag meg kell tervezni, azonosítva az aktuális kapacitásokat, az előirányzott keresletet, a jelenlegi szűk keresztmetszeteket és az európai szintű jövőbeli infrastrukturális igényeket, és e rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy folyamatosan biztosítsa a légi közlekedési szolgáltatásokat az uniós polgárok számára;

16.  elismeri, hogy az EU-ban jelentős hiányosságok vannak az összekapcsoltság tekintetében, az Unió egyes részeire (többek között a TEN-T projektből kizárt földrajti területekre) ugyanis a légi összeköttetések alacsonyabb száma és a regionális összeköttetés jelentősége jellemző; arra buzdítja a Bizottságot, hogy továbbra is kísérje figyelemmel az EU-n belüli légi összeköttetéseket, és oldja meg az e téren jelentkező problémákat;

17.  úgy véli, hogy a növekedés előtt álló számos jelentős – mind légtérbeli, mind földi vonatkozású – akadály (pl. kapacitáshiány, az infrastruktúrák túlzott kihasználása vagy alulkihasználtsága, különböző légi navigációs szolgáltatók vagy korlátozott beruházások) lebontható, és az EU különböző régióinak légi összeköttetése tekintetében fennálló hiányosságok felszámolhatók, amennyiben az ágazatban foganatosítandó értékelési és tervezési intézkedések fő mutatójaként minden szinten (nemzeti, európai és nemzetközi szinten egyaránt) az összeköttetést tekintik;

18.  úgy véli, hogy az összeköttetés értékelését nem csupán a légi közlekedési szolgáltatások számára, gyakoriságára és minőségére kell korlátozni, hanem egyszersmind egy integrált, korszerű közlekedési hálózat összefüggésrendszerében kell felfogni, valamint egyéb kritériumok, például az idő, a területi folytonosság, a hálózati integráció növekedése, a hozzáférhetőség, az alternatív közlekedési módok rendelkezésre állása, a megfizethetőség és a környezetvédelmi költségek figyelembe vételével, az egyes útvonalak tényleges hozzáadott értékének visszatükrözése érdekében; kéri ezért a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy van-e lehetőség egyéb meglévő mutatók és az Eurocontrol és a Repülőterek Megfigyelőközpontja által már elvégzett feltáró munka alapján uniós mutató kidolgozására;

19.  úgy véli, hogy egy ilyen „összeköttetési mutatónak” pozitív költség/haszon elemzést is magába kell foglalnia, széles nézőpontból kell vizsgálnia a légi összeköttetéseket, és nem veszélyeztetheti a területi kohézióra vonatkozó – a közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó szabályokról szóló, küszöbön álló értelmező iránymutatás által is megerősítendő – uniós célkitűzés megvalósítását; hangsúlyozza, hogy e mutató megkülönbözteti a gazdaságilag megvalósítható lehetőségeket a nyereséget felmutatni képtelen projektektől, és ezáltal az átfogó stratégiai tervezés szolgálatába állítható, mivel elhárítja az adófizetők pénzének pazarlását, többek között a hasznot hajtó repülőtéri szakosodások, például a klaszterben vagy hálózatban működő repülőterek előnyben részesítése és a „fantom-repülőterek” jövőbeli kialakulásának elkerülése érdekében, továbbá biztosítja a repülőtéri kapacitás és a légtér hatékony kihasználását, és egyúttal azonosítja az intermodális, költséghatékony és fenntartható megoldásokat is;

20.  úgy véli, hogy kivétel nélkül az összes közlekedési mód egymást kiegészítő jellegében rejlő lehetőségeket a felhasználók – mind az utasok, mind a teherszállítók – érdekeinek szolgálatában ki kell aknázni a mobilitás növelése, valamint az ellenállóképes közlekedési hálózat megteremtése céljaira; rámutat, hogy a versenyképes uniós légi közlekedési ágazat dinamikus és fenntartható fejlődését egyedül az intermodalitás biztosíthatja azáltal, hogy lehetővé teszi a modális váltást; hangsúlyozza, hogy az intermodalitás az infrastruktúra hatékonyabb használatát teszi lehetővé, kiterjesztve és figyelembe véve a repülőterek vonzáskörzetét és elkerülve azok átfedéseit, ami egyúttal résidőkiosztásokat is felszabadít, és hozzájárul a kereskedelemnek, a turizmusnak és a teherszállításnak kedvező környezet megteremtéséhez; elismeri az e tekintetben a vasúti és a légi infrastruktúra integrációjának köszönhetően elért sikereket, és további előrelépést szorgalmaz e téren;

21.  megismétli, hogy a TEN-T folyosók a multimodális választási lehetőségek legfontosabb elemét képezik, mert ezek csomópontjai a repülőterek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a multimodális kezdeményezések Európában széttagoltan vannak csak jelen, és ráadásul csupán korlátozott számban; hangsúlyozza, hogy gyors, hathatós és felhasználóbarát összeköttetéseket kell teremteni a tömegközlekedési hálózatok és a repülőtéri infrastruktúra között; felhívja mind a Bizottságot, mind a tagállamokat, hogy a TEN-T folyosókon belül adjanak nagyobb prioritást a multimodalitással kapcsolatos célkitűzésnek, a szűk keresztmetszetek megszüntetése mellett; felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjessze elő a multimodális és interoperábilis közlekedésre vonatkozó megközelítésre irányuló javaslatát, amelybe szervesen építse be a légi közlekedési ágazatot is, továbbá felhívja a tagállamokat, hogy a rendelkezésükre álló pénzügyi eszközöket jobban használják fel az intermodális összeköttetések előmozdítására;

22.  úgy véli, hogy az intermodális közlekedés Európa-szerte történő népszerűsítése érdekében akadálymentes megoldásokat, valós idejű tájékoztatást és integrált szolgáltatásokat, például integrált jegyvásárlási lehetőséget kell kínálni minden utas (közöttük a csökkent mozgásképességű személyek) számára; rámutat arra, hogy az EU által finanszírozott projektek bebizonyították a multimodális tájékoztatási és jegyértékesítési rendszerek technikai kivitelezhetőségét; felhívja ezért a Bizottságot, hogy az EU-ban mindenütt támogassa e rendszerek jelenleg folyamatban levő rendelkezésre bocsátását;

23.  úgy véli, hogy a közlekedési ágazat gazdasági szereplői és szolgáltatásnyújtói szerepet vállalnak majd az intermodális és multimodális megoldások felkutatásában, amennyiben az uniós szabályozás keretnek köszönhetően egyértelmű viszonyok és jogbiztonság áll rendelkezésre az utasok jogai, a légi fuvarozók felelőssége, a határidők és a járatok törlése, a biztonsági ellenőrzések, a nyitott adatok és az adatmegosztásra vonatkozó rendelkezések tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy e tekintetben foganatosítson intézkedéseket;

24.  megjegyzi, hogy az állami és magánfinanszírozás a légi közlekedési ágazatban egyaránt létfontosságú a területi kohézió szavatolása és az innováció megszilárdítása, illetve az európai légi közlekedési ágazat vezető szerepének megtartása, illetve visszanyerése szempontjából; emlékeztet arra, hogy minden finanszírozásnak tiszteletben kell tartania az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokat és az uniós versenyjogot; fenntartja, hogy az állami támogatás odaítélésekor biztosítani kell, hogy az adott beruházás költséghatékony és a célnak megfelelő lesz;

25.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a repülőtereknek és a légitársaságoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági iránymutatással , valamint az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében említett állami támogatás fogalmáról szóló bizottsági tájékoztatással összhangban tartson fenn hosszú távra vonatkozó stratégiát, amelynek célja egyrészt az olyan régiókban található veszteséges repülőterek kezelése, amelyekben más közlekedési módok is rendelkezésre állnak, másrészt a másodlagos repülőterek által az uniós régiók fejlődéséhez, versenyképességéhez és integrációjához nyújtott hozzájárulás kibontakoztatása;

26.  fontosnak tartja, hogy a repülőterekre vonatkozó szabályozási keret vonzza és mozgósítsa a magánberuházásokat; úgy véli, hogy a repülőtéri díjakról szóló irányelv Bizottság általi értékelésének – amelyekhez a légitársaságokkal/repülőterekkel való tényleges egyeztetés társul – segítenie kell annak tisztázásában, hogy a jelenlegi rendelkezések eredményes eszközök-e, amelyekkel előmozdítható a verseny a monopolhelyzettel való visszaélés kockázatával szemben, és amelyek az európai fogyasztók érdekeit szolgálják és előmozdítják a versenyt, vagy reformra van-e szükség; elismeri, hogy a nem repüléstechnikai bevételek hozzájárulnak és a repülőterek hosszú távú üzleti életképességéhez;

27.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság a 2015 decemberében közzétett légi közlekedési stratégiájában bejelentette a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról szóló, 96/67/EK irányelv értékelését; támogatja a földi kiszolgálás bevonását az EASA hatókörébe azzal a céllal, hogy az kiterjedjen a légi közlekedési biztonsági lánc teljes egészére;

Légi közlekedési stratégia: távlati szemlélet

28.  úgy véli, hogy a beruházások tekintetében az egész légi közlekedési értéklánc a befektetés szempontjából stratégiai ágazattá válhat, és hogy e potenciális lehetőséget hosszú távra szóló célok kitűzése, valamint az e célok teljesítését biztosító intelligens kezdeményezések – úgymint zöldebb repülőterek vagy repülőgépek, zajcsökkentés, a repülőtéri létesítmények és a közösségi közlekedés összekapcsolása – ösztönzése révén jobban ki kell aknázni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak megvizsgálására, hogy az ilyen kezdeményezéseket milyen további intézkedésekkel lehetne előmozdítani, többek között az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében rendelkezésre álló források hatékony felhasználásával is, valamint az olyan programok előmozdításának és finanszírozásának folytatására, mint a Tiszta Égbolt és a SESAR; hangsúlyozza, hogy a repüléstechnikai ágazat jelentősen hozzájárul az uniós légi közlekedési ágazat versenyképességéhez, erőteljes támogatást nyújtva a tisztább technológiák előmozdításának és támogatva a SESAR bevezetését;

29.  tudomásul veszi a légi közlekedési ágazat által gerjesztett CO2 kibocsátásokat; hangsúlyozza, hogy már rengeteg intézkedés történt a CO2 kibocsátások és az üvegházhatásúgáz-kibocsátások sikeres csökkentése érdekében, mind műszakilag (alternatív üzemanyagok és könnyebb légi járművek kifejlesztése), mind pedig politikailag (nemzetközi megállapodások betartása révén); üdvözli a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) 39. közgyűlésén, 2016. október 6-án elért megállapodást, amelyben globális piaci alapú intézkedéseket fogadtak el a nemzetközi légi közlekedés kibocsátásainak csökkentése érdekében, és 65 állam által vállalt kötelezettséget, hogy részt vesz már a 2027-ig tartó első szakaszban az önkéntes szakaszban, ami azt jelenti, hogy a program a 2020. évi szint feletti kibocsátások mintegy 80%-át 2035-ig ellensúlyozza; emlékeztet arra, hogy mennyire fontos 2016. december 31. után is fenntartani a kibocsátáskereskedelmi rendszeren belül elfogadott eltérést azon kibocsátások esetében, amelyek az EUMSZ 349. cikke értelmében vett legkülső régióban található repülőterek járataiból származnak; üdvözli a Bizottság szándékát, hogy e rendelet fényében felülvizsgálja majd a légi közlekedésből származó CO2-kibocsátások csökkentésére irányuló uniós intézkedéseket;

30.  véleménye szerint (és egyúttal a Bizottságnak a körforgásos gazdaságra vonatkozó csomagjára is tekintettel) bátorítani kell a környezeti kapacitás növelésére és a repülőterekre irányuló, onnan kiinduló és ott végzett tevékenységekkel összefüggő kibocsátások és zaj csökkentésére irányuló további kezdeményezéseket, például megújuló üzemanyagok (többek között bio-üzemanyagok) elfogadása, hatékony engedélyezett újrahasznosítási és újrafelhasználási rendszer kidolgozása, a légi járművek selejtezése és újrahasznosítása, a „zöld repülőterek” és a „repülőterekhez vezető zöld utak” előmozdítása, valamint a leghatékonyabb logisztikai irányítás elérése révén;

31.  felhív a kibocsátások csökkentése tekintetében leginkább bevált gyakorlatok gyűjtésére és terjesztésére, szem előtt tartva, hogy a szigorú környezetvédelmi szabványokat fenn kell tartani, sőt, a légi közlekedés fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében a jövőben még tovább kell javítani;

32.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szigorúan ellenőrizzék a 2016. június óta érvényben lévő, a zajcsökkentésre és a városok és lakott területek közelében elhelyezkedő repülőterekről felszálló repülőgépek kipufogógázából származó ultrafinom részecskék kibocsátásának csökkentésére irányuló új eljárásokat, annak érdekében, hogy így javítsák az életminőséget és főként a belélegzett levegő minőségét;

33.  elismeri, hogy a biztonsági intézkedések jelentős kiadást jelentenek; hangsúlyozza, hogy a légi közlekedés előtt álló (például a kiberbiztonságot illető) biztonsági kihívások a jövőben csak gyarapodni fognak, ezért mihamarabb át kell állni a hírszerzésre és a kockázatértékelésre erősebben építő megközelítésre és egy olyan reaktív biztonsági rendszerre, amely javítja a repülőtéri létesítmények biztonságát, és úgy teszi lehetővé az alkalmazkodást a változó fenyegetésekhez, hogy nem kerül sor minduntalan új intézkedésekre, illetve a kockázatok puszta áthelyezésére anélkül, hogy azok ténylegesen csökkennének;

34.  üdvözli a légi közlekedés védelmét segítő átvilágító berendezések uniós tanúsítási rendszerének létrehozására irányuló bizottsági javaslatot; kitart a személyzet felvételére és képzésére vonatkozó meglévő szabályozás következetes végrehajtásának szükségessége mellett; felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy van-e lehetőség az egyszeri ellenőrzés koncepciójának elmélyítésére, valamint olyan uniós előzetes ellenőrzési rendszer kidolgozására, amely lehetővé teszi az előzetesen nyilvántartásba vett uniós utasok hatékonyabb átvilágítását; nyomatékosan felhívja a tagállamokat a hírszerzési adatok rendszeres megosztására és a repülőtéri biztonsági rendszerek tekintetében kialakult legjobb gyakorlatok cseréjére;

35.  tudomásul veszi a konfliktusövezetekről szóló magas szintű jelentést, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az abban megfogalmazott ajánlások végrehajtását, ideértve az információk megosztását egy uniós kockázatértékelés kidolgozásának biztosítása érdekében és az információk gyors megosztásának képességét; hangsúlyozza azt is, hogy folytatni kell az aktív válaszjeladó nélküli, nem együttműködő katonai járatokkal kapcsolatos biztonsági kockázatok kezelését;

36.  úgy véli, hogy az innováció a versenyképes európai légi közlekedési ágazat előfeltétele; megjegyzi, hogy a légi közlekedési ágazat más közlekedési módokkal összevetve már most is vezető helyen van a digitális, tájékoztatási és kommunikációs technológiai előnyök kiaknázása, valamint a nyílt hozzáférésű adatok használata terén, és bátorítja az ágazatot, hogy a tisztességes verseny, a rendszerek átjárhatósága, a semlegesség és valamennyi felhasználó – például teljes utazásokat foglaló fogyasztók vagy légi szállítási tevékenységekben érintett fuvarozó vállalatok – világos és tömör információkhoz való hozzáférése átláthatóságának biztosítása mellett továbbra is vállaljon vezető szerepet e folyamatban; üdvözli a Bizottságnak a légi közlekedési nagy adathalmazokra vonatkozó projekt tekintetében előterjesztett javaslatát, és további tájékoztatást kér annak végrehajtásáról;

37.  emlékeztet a 2013-ban a Bizottság és a nemzeti végrehajtási szervek által Unió-szerte lefolytatott, az utazási szolgáltatásokat kínáló weboldalak „nagytakarítására” (sweep); megjegyzi, hogy a „nagytakarítás” során a vizsgált weboldalak több mint kétharmadánál jelentős problémákra derült fény; felhívja a Bizottságot, hogy részletesebb jelentéseket készítsen az utazási weboldalak uniós jognak való megfelelése ügyében tett előrelépésről, illetve a jogszabályok e területen történő végrehajtásával kapcsolatos jövőbeni terveiről, az online és az offline repülőjegy-értékesítés vonatkozásában egyaránt; emlékeztet arra, hogy a fogyasztók számára mindig elérhetővé kell tenni annak lehetőségét, hogy benyújtsák panaszaikat a szolgáltatókhoz és visszatérítést igényeljenek; véleménye szerint ezt olyan módon kell biztosítani, hogy az ne tartsa vissza a fogyasztókat jogaik gyakorlásától, és a lehetőséget egyértelműen jelezni kell a fogyasztók számára; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt szorosan a nemzeti végrehajtó szervekkel annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatók eleget tegyenek ezeknek a követelményeknek;

38.  üdvözli az innovációt és a gazdasági fejlődést, amelyet elősegíthet a távirányítású légijármű-rendszerek polgári felhasználásának további fejlődése; megjegyzi, hogy a távirányítású légijármű-rendszerek piaca rohamosan növekszik, és az ilyen légi járműveket egyre inkább magáncélokra és kereskedelmi tevékenységekre, továbbá az állami hatóságok feladataik teljesítésére használják; hangsúlyozza egy világos, arányos, harmonizált és kockázatalapú szabályozási keret gyors elfogadásának sürgős szükségességét a távirányítású légijármű-rendszerek (RPAS) tekintetében az ágazatba való befektetések és az innováció ösztönzése és az abban rejlő óriási lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében a lehető legszigorúbb biztonsági normák fenntartása mellett;

39.  emlékeztet arra, hogy a légi közlekedési ágazat szabályozásának figyelembe kell vennie az általános célú repülés sajátos szükségleteit olyan alapon, hogy az egyedi légi közlekedési megoldásokat, valamint légi sporttevékenységeket biztosítson;

A légi közlekedési stratégia szociális menetrendje

40.  elismeri, hogy tisztázni kell a „bázishelyre” vonatkozó kritériumot és a „székhely” meghatározását annak érdekében, hogy biztosítható legyen azok következetes alkalmazása, továbbá az olcsó lobogók használatának és a legkedvezőbb szabályok kiválasztásával kapcsolatos gyakorlatoknak a hatékony megakadályozása; emlékeztet rá, hogy a biztonság szavatolása és a munkakörülmények javítása érdekében az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség egyik alapvető feladata a légijármű-üzembentartási engedélyeknek és harmadik országbeli üzemeltetők engedélyeinek kiadása;

41.  sürgeti az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséget és a tagállamokat, hogy folytassák új üzleti és foglalkoztatási modellek tanulmányozását a légi közlekedés biztonságának szavatolása érdekében és felkéri a Bizottságot, hogy a szükséges területeken terjesszen elő szabályozási javaslatokat; megjegyzi, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani többek között a nullaórás szerződésekre, az ún. pay-to-fly rendszerekre (amikor a pilóták fizetnek azért, hogy vezethessék a repülőgépeket), a színlelt önfoglalkoztatásra és az Unióban lajstromozott repülőgépeken szolgálatot teljesítő, harmadik országbeli személyzet helyzetére; hangsúlyozza a légi közlekedésben előforduló események jelentéséről szóló rendelet és az „igazságos kultúrával” kapcsolatos gyakorlatok fontosságát egyrészt a biztonsági követelmények, másrészt az munka- és egészségvédelmi körülmények megerősítése és javítása érdekében;

42.  emlékeztet rá, hogy a minőségi képzés hozzájárul a légi közlekedési ágazaton belüli biztonsághoz; felhívja a figyelmet rá, hogy az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség – többek között Virtuális Akadémiáján keresztül – alapvetően hozzájárul a pilótákra, a személyzetre és a légiforgalmi irányítókra vonatkozó közös képzési és biztonsági előírások kialakításához és felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be az egész életen át tartó tanulásba és képzésbe a légi közlekedési értéklánc minden részén, mivel az európai légi közlekedés sikere nagyban függ a képzett munkavállalóktól és az innovációtól; felismeri, hogy kezelni kell a szakképzett munkaerő hiányával kapcsolatosan minden esetlegesen felmerülő hiányosságot; hangsúlyozza az oktatási intézmények, a kutatóközpontok és a szociális partnerek közötti partnerségek fontosságát a képzési programok naprakésszé tételében és annak biztosításában, hogy ezek tükrözzék a munkaerő-piaci szükségleteket;

43.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék a duális szak- és továbbképzési modelleket a repüléstechnikában, és ezeket terjesszék ki a nemzetközi szintű együttműködésre;

44.  bátorítja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét kezdeményezéseket a munkavállalók jogainak védelme érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy a légi közlekedési ágazatban biztosítsanak tisztességes munkafeltételeket valamennyi munkavállaló számára, beleértve a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot, függetlenül az őket alkalmazó vállalkozás méretétől és típusától, a foglalkoztatás helyétől vagy az annak alapjául szolgáló szerződéstől;

45.  megjegyzi, hogy az Európai Unióban működő valamennyi légitársaságnak teljes mértékben be kell tartania az uniós és a tagállami szociális és foglalkoztatási követelményeket; rámutat arra, hogy a munkafeltételek és a szociális védelem tekintetében jelentős különbségek vannak a tagállamok között, és hogy a vállalkozások a szabad letelepedést a költségek csökkentésére használják fel; felhívja a tagállamokat, hogy vessenek véget ennek a káros versenynek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő javaslatokat arról, hogy hogyan akadályozható meg a légi közlekedési ágazatban a közvetett foglalkoztatás nem rendeltetésszerű alkalmazása uniós és a nemzeti adózási és társadalombiztosítási szabályok megkerülésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a szociális visszaéléseket és a munkaügyi normák megkerülését azáltal, hogy garantálják az információt szolgáltató személyek védelmét, elősegítik a nyílt jelentéstételt és fokozzák a tagállami munkaügyi felügyelőségek közötti együttműködést; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a munkajog, a szociális jogszabályok és a kollektív megállapodások alkalmazásáról és érvényesítéséről a valamely adott tagállamban működő légitársaságokra vonatkozóan;

46.  hangsúlyozza, hogy a szakszervezet alapításának és az ahhoz való csatlakozásnak a joga, valamint a kollektív fellépés joga olyan alapvető jogok, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12. cikkében foglaltak szerint tiszteletben kell tartani; elutasít minden olyan kísérletet, amely veszélyezteti a légi közlekedési ágazatban a sztrájkhoz való jogot; hangsúlyozza az erős és független szociális partnerek, a minden szintre kiterjedő rendszeres, intézményesített szociális párbeszéd és a munkavállalók vállalati ügyekben való részvétele és képviselete fontosságát a légi közlekedési ágazatban; ragaszkodik ahhoz, hogy a légi közlekedési ágazatot érintő minden uniós kezdeményezést megfelelő konzultációs folyamat és megerősített szociális párbeszéd előzzön meg; üdvözli a szociális partnerek arra irányuló törekvéseit, hogy megállapodásra jussanak az európai légi közlekedési ágazatban foglalkoztatottak munkafeltételeiről és szociális jogairól; ösztönzi őket, hogy kössenek kollektív megállapodásokat az ágazat minden egyes területén, a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatoknak megfelelően, mivel ezek a megállapodások hatékony eszközök a szociális, a munkára vonatkozó és a foglalkoztatási normákat érintő negatív verseny elleni küzdelemben, valamint az összes munkavállaló tisztességes díjazásának biztosításában;

47.  úgy véli, hogy egyetlen munkavállaló sem lehet kétségben afelől, hogy rá mely munkajogi szabályok alkalmazandók, vagy hogy hol jogosult társadalombiztosításra; felhívja a figyelmet ebben az összefüggésben a légi közlekedési ágazat rendkívül mobilis munkavállalóinak különleges helyzetére, és felszólít a szociális biztonsági rendszerek Unión belüli jobb koordinációjára; kitart amellett, hogy a légi közlekedésben foglalkoztatott mobil munkavállalók munkaszerződéseire alkalmazandó jog és az ezek tekintetében illetékes bíróság kérdésével kapcsolatban a további pontosítás szükségességét e munkavállalók képviselőivel szorosan együttműködve kell értékelni;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) EESC, AC TEN/581.
(2) HL L 7., 2012.1.11., 3. o.
(3) HL C 99., 2014.4.4., 3. o.
(4) HL C 262., 2016.7.19., 1. o.
(5) HL C 382., 2016.10.15., 1. o.
(6) https://ec.europa.eu/transport/media/events/event/high-level-conference-2015-social-agenda-transport_en
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0049.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0394.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0392.
(10) HL C 380. E, 2012.12.11., 5. o.
(11) HL C 74. E, 2008.3.20., 658. o.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0220.
(13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0221.
(14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0092.
(15) HL C 434., 2015.12.23., 217. o.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0390.
(17) HL C 75., 2016.2.26., 2. o.
(18) https://english.eu2016.nl/documents/reports/2016/01/20/report-aviation-summit-2016


Az esb-alapok operatív programjainak késedelmes végrehajtása – a kohéziós politikára kifejtett hatás és a következő lépések
PDF 268kWORD 48k
Az Európai Parlament 2017. február 16-i állásfoglalása az esb-alapok operatív programjainak késedelmes végrehajtásáról – a kohéziós politikára gyakorolt hatás és a következő lépések (2016/3008(RSP))
P8_TA(2017)0055B8-0149/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kohéziós politika megvalósításának felgyorsításáról szóló, 2016. május 11-i állásfoglalására,(1)

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika elindulásában bekövetkezett késedelemről szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására,(2)

–  tekintettel az Európai Unió tagállamainak a kohéziós politika új programozási időszakának hatékony és időbeni elindítására való felkészültségéről szóló, 2014. január 14-i állásfoglalására,(3)

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló, 2016. október 26-i állásfoglalására,(4)

–  tekintettel „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása: a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentés értékelése” című, 2017. február 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra szóló kohéziós politika egyszerűsítése és teljesítményorientáltsága felé” című, 2015. november 26-i állásfoglalására,(6)

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, „Az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) operatív programjainak késedelmes végrehajtása – a kohéziós politikára gyakorolt hatás és a következő lépések” témájú kérdésre (O-000005/2017 – B8‑0202/2017),

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások kései lezárása és az európai strukturális és beruházási alapokról (esb-alapok) szóló rendeletek kései elfogadása a partnerségi megállapodások és az operatív programok elfogadásának és végrehajtásának, az irányító, igazoló és ellenőrző hatóságok kinevezésének, az előzetes feltételrendszer meghatározása és teljesítése folyamatának és a projektek helyi, regionális és nemzeti szintű végrehajtásának késedelmét vonta maga után; mivel annak ellenére, hogy nem állnak rendelkezésre tényszerű információk és elemzések e késedelmek okait illetően, a késedelmek a programozási időszak első felében hatást gyakorolnak az esb-alapok versenyképesség növelésére és szociális, gazdasági és területi kohézió fokozására irányuló képességére;

B.  mivel az esb-alapok keretében eddig 564 operatív program került elfogadásra, és a Bizottságot 374 program esetében értesítették hatóságok kinevezéséről; mivel az időközi kifizetésekre nem kerülhet sor az irányító hatóságok kinevezése nélkül; mivel a 2016. november 30-i adatok szerint 14,750 milliárd EUR időközi kifizetést hajtottak végre, ami az eredetileg tervezettnél alacsonyabb kifizetési igényeket jelez;

C.  mivel az előző programozási időszak ugyanezen szakaszában – az irányítási és ellenőrzési rendszerekkel kapcsolatos követelményekhez fűződő hasonló késések és technikai akadályok ellenére – már 2009 júliusában regisztráltak időközi kifizetéseket, és a 2010-es költségvetésben betervezett kifizetési előirányzatoknak megfelelően arra lehetett számítani, hogy a kohéziós politikai programok abban az évben elérik teljes működőképességüket;

D.  mivel az időközi kifizetések jelenlegi szintje a programozási időszak előrehaladásához képest a program összes forrásának kis részét teszi ki; mivel a Parlament aggódik amiatt, hogy a tagállamok 2016. őszi előrejelzései szerint ez továbbra is hasonló ütemben fog folytatódni;

E.  mivel a késedelmes végrehajtás és következésképpen az alacsonyabb kifizetési igények már 2016-ban az 1b. alfejezet kifizetéseinek 7,2 milliárd euróval való csökkentéséhez vezettek a 4/2016. sz. költségvetés-módosítási tervezet révén; mivel a 2007–2013-as programozási időszak ugyanezen szakaszában nem volt szükség ilyen költségvetés-módosítási tervezetre; mivel a kifizetési előirányzatok csökkenése 2016-hoz képest 2017 tekintetében közel 24%;

F.  mivel határozottan javasolt a tagállamok és az uniós intézmények közötti szorosabb együttműködés, biztosítandó, hogy a 2018-as uniós költségvetésben a kohéziós politika kifizetési előirányzatai megfelelő szinten stabilizálódjanak, és a 2014–2020 közötti általános kifizetési tervet tiszteletben tartsák, szükség szerint az aktuális helyzetnek megfelelően kiigazítva;

G.  mivel az igazgatási kapacitás nemzeti, regionális és helyi szinten is a kohéziós politika sikeres végrehajtásának kulcsfontosságú előfeltétele;

1.  ismételten hangsúlyozza, hogy az esb-alapok beruházásai hozzájárulnak az európai régiókon belüli és a régiók közötti gazdasági, szociális és területi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, valamint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés és a munkahelyteremtés előmozdításához; ezért aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kohéziós politikai operatív programok végrehajtásának további késedelme hátráltatni fogja e célok elérését, és hozzájárul a regionális fejlettség terén meglévő különbségek elmélyüléséhez;

2.  elismeri, hogy jóllehet néhány új követelmény, úgymint a tematikus koncentráció, az előzetes feltételrendszer és a pénzügyi irányítás bevezetése a programok teljesítményének javulását biztosítja, a jogi keret kései elfogadása miatt hozzájárult a végrehajtás késedelméhez; felhívja a figyelmet arra, hogy a végrehajtás jelenlegi üteme az elkövetkezendő években jelentős összegű kötelezettségvállalások visszavonását kockáztatja, és hangsúlyozza, hogy meg kell tenni a szükséges intézkedéseket ennek elkerülése érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy jelezze, milyen lépéseket tervez e tekintetben;

3.  hangsúlyozza, hogy a végrehajtás késedelme miatt az esb-alapok operatív programjai keretében felhasznált pénzügyi eszközök felhasználása növelheti azt a már meglévő kockázatot, hogy a kifizetési arány alacsony marad, túlzottan nagy lesz a tőkésítettség, nem sikerül elegendő magántőkét bevonni, alacsony lesz a tőkeáttételi hatás és nehézségekbe ütközik a rulírozás; megjegyzi, hogy további pontosításokra és fellépésekre van szükség annak érdekében, hogy a tagállamokban azonos szinten legyenek képesek dolgozni tőkeáttételi eszközökként a pénzügyi eszközökkel, és felhívja a tagállamokat, kiegyensúlyozott módon használják fel a Bizottság és az EBB által létrehozott eszközöket; emlékeztet az esb-alapokból és az Európai Stratégiai Beruházási Alapból (ESBA) történő finanszírozás ötvözésének lehetőségére, ekképpen reagálva a beruházások csökkenésére, különösen azon ágazatokban, amelyek a leginkább képesek a növekedés és a foglalkoztatás fellendítésére;

4.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben alkalmazzák és használják fel a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében meglévő rugalmasságot, szem előtt tartva, hogy sok tagállamban a gazdasági válság likviditási problémákat és a közberuházások céljaira rendelkezésre álló állami források hiányát okozta, és hogy a kohéziós politikai támogatás vált az állami beruházások fő forrásává;

5.  felhívja ezért a Bizottságot, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben, és a jelenlegi késedelmekhez hozzájáruló tényezők objektív elemzése alapján 2017 első negyedévében terjesszen elő a kohézió felgyorsítására irányuló tervet az esb-alapok operatív programjai előrehaladásának felgyorsítása érdekében; ezzel összefüggésben ugyanakkor hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az alacsony hibaarányokat, a csalás elleni küzdelmet, valamint az igazgatási kapacitás nemzeti, regionális és helyi szinten való megerősítését, ami előfeltétele a jó eredmények időben történő elérésének; úgy véli, hogy a programok 2014–2015-ös végrehajtásáról szóló éves végrehajtási jelentésekről 2016 végén a Bizottság által közzétett összefoglaló jelentés elemzését testre szabott intézkedéseknek kell követniük, és felhívja a tagállamokat, hogy folyamatosan ellenőrizzék a projektek végrehajtása tekintetében elért előrehaladást; e tekintetben hangsúlyozza annak szükségességét és hozzáadott értékét, hogy az erőfeszítéseket a tematikus célkitűzések kiemelt ágazataira összpontosítsák; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson támogatást a Végrehajtás-javítási Munkacsoporton keresztül, és hogy nyújtsa be az annak tevékenységeiről szóló cselekvési tervet a Parlament részére;

6.  aggódik az irányító, igazoló és ellenőrző hatóságok kinevezésének késedelme miatt, amely a kifizetési kérelmek késedelmes benyújtását vonja maga után; ezért felhívja a tagállamokat, hogy zárják le a kinevezési eljárást, valamint a Bizottságot, hogy biztosítsa az irányító, igazoló és ellenőrző hatóságok számára szükséges technikai segítségnyújtást és tanácsadási szolgáltatásokat az operatív programok végrehajtásának helyszínen való előmozdítása és felgyorsítása érdekében, többek között a tervezett projektek előkészítése, a pénzügyi irányítási és kontrollrendszer egyszerűsítése, valamint a szerződéskötési és ellenőrzési eljárások tekintetében;

7.  elismeri, hogy az esb-alapok operatív programjainak gyorsabb és hatékonyabb végrehajtása közvetlenül kapcsolódik az egyszerűsítéshez; ezzel összefüggésben nyugtázza a salátarendeletre irányuló javaslat keretében rögzített prioritásokat; megállapítja ugyanakkor, hogy további erőfeszítésekre van szükség, különösen a projektirányítási költségek, a szabályok különbözősége és gyakori változása, a jelentős projektek jóváhagyásának bonyolultsága, a közbeszerzés, a megoldatlan tulajdonviszonyok, az engedélyek és határozatok megszerzésére vonatkozó hosszú eljárások, a számviteli és ellenőrzési szabályok visszamenőleges alkalmazása, a kedvezményezettek késedelmes kifizetése, az esb-alapokból történő finanszírozás más forrásokkal való ötvözésének nehézsége, az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok, valamint a lassú vitarendezés tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a megfelelő koordinációt, és jelentős mértékben egyszerűsítse az állami támogatásra vonatkozó szabályokat, valamint biztosítsa azok kohéziós politikával való összhangját; emlékeztet arra, hogy erőfeszítéseket kell tenni az esb-alapokból finanszírozott beruházások eredményeire vonatkozó kommunikáció javítása érdekében;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy az illetékes irányító hatóságok kérésére vegyen fontolóra és dolgozzon ki megoldásokat, például további rugalmassági formákat, úgymint a prioritások és az operatív programok közötti rugalmasság, összhangban az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel, és ezzel egyidejűleg biztosítsa a szükséges stabilitást és kiszámíthatóságot, valamint a teljes vagy részleges nemteljesítés következtében a kötelezettségvállalások visszavonásából – többek között az 1b. alfejezettel kapcsolatos kötelezettségvállalás-visszavonásokból – származó összegek uniós költségvetésbe való, korábban már javasolt visszahelyezését, szintén tekintettel az elkövetkező programozási időszakra;

9.  felszólít az erőfeszítések fokozására, az uniós finanszírozási lehetőségek – úgymint esb-alapok, Horizont 2020 és ESBA – közötti szinergiák biztosítása és elősegítése érdekében közös finanszírozás, az illetékes hatóságok közötti szoros együttműködés, az intelligens szakosodási fellépések támogatása, valamint az azokkal a nemzeti szervekkel folytatott szorosabb koordináció révén, amelyek kedvezményes hitelt biztosítanak az olyan projektek számára, amelyek megfelelnek az operatív programok célkitűzéseinek;

10.  felhív a Bizottság struktúrái (az illetékes főigazgatóságok) közötti, valamint a Bizottság és a tagállamok, továbbá a nemzeti és regionális hatóságok közötti kommunikáció javítására, mivel az a felhasználási arány javításának és a kohéziós politika keretében az intézkedések minőségének lényeges alapfeltétele;

11.  ismételten hangsúlyozza a teljesítményorientált megközelítés hozzáadott értékét, és üdvözli a Bizottságnak a szakpolitikai teljesítmény gyakorlati biztosítására irányuló erőfeszítéseit; tudomásul veszi a programok 2014–2015-ös végrehajtásáról szóló éves végrehajtási jelentésekről szóló összefoglaló jelentés következtetéseit, és várakozással tekint a Bizottság soron következő, 2017 végére tervezett stratégiai jelentésére, amely több információt fog tartalmazni a prioritások végrehajtásáról, hivatkozva a pénzügyi adatokra, a közös és programspecifikus mutatókra és a számszerűsített célértékekre, a mérföldkövek elérése terén tett előrehaladásra, valamint a függőben lévő előzetes feltételekhez kapcsolódó cselekvési tervek végrehajtásának állapotára;(7)

12.  felhívja a figyelmet a 2014–2020-ra szóló jelenlegi kifizetési tervre; figyelembe véve a kötelezettségvállalások visszavonásának szabályait, felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy 2023-ig tartó, megfelelő kifizetési tervet, és a jelenlegi programozási időszak végéig szükség esetén tegyen javaslatot az 1b. alfejezet kifizetési határértékeinek növelésére; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat az e-kohézió teljes körű működőképességének és könnyű használatának biztosítására, a kifizetési terv konkrét fejleményeknek megfelelő kiigazítása érdekében, valamint a kohézió felgyorsítására irányuló terv elkészítésére; ezért arra kéri a tagállamokat, hogy adják meg a tervezett projektekre és a beszerzési tervekre vonatkozó adatokat a pályázásra, a szerződéskötésre és a végrehajtásra vonatkozóan tervezett és végleges időpontokkal együtt, valamint a számlákkal, a társfinanszírozással, a kiadások támogathatóságával stb. kapcsolatos összes finanszírozási és elszámolási adatot;

13.  elvárja, hogy a Bizottság a kohéziós fórum keretében folytassa e kérdések megvitatását, és a 7. kohéziós jelentésben tegyen megoldási javaslatokat, a kohéziós politika teljes körű végrehajtásának biztosítása és az uniós beruházási szükségletek kielégítése céljából; felszólít a 2020 utáni programozási időszak időben történő elkezdéséhez szükséges lépések meghozatalára;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni kohéziós politika megvitatása céljából az éves jelentésekben foglalt információk alapján vonjon le tanulságokat;

15.  sürgeti a Bizottságot, hogy legkésőbb 2018 elejéig nyújtsa be a következő programozási időszakra vonatkozó jogalkotási csomagot, és segítse elő a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret zökkenőmentes és időben történő megtárgyalását, beleértve szabályozási és eljárási puffer biztosítását, elkerülendő a kohéziós politikai beruházásokat és a végrehajtást érintő rendszersokkokat; úgy véli, hogy az egyesült királysági népszavazás eredményét és a brexittel kapcsolatos elkövetkezendő intézkedéseket kellőképpen figyelembe kell venni;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, a tagállamoknak és azok nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0217.
(2) HL C 289., 2016.8.9., 50. o.
(3) HL C 482., 2016.12.23., 56. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0412.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0053.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0419.
(7) A 2014–2015-ös végrehajtásról szóló éves végrehajtási jelentésekről szóló összefoglaló jelentés közzétételét követő szükséges frissítés.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat