Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2636(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0396/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0396/2017

Viták :

Szavazatok :

PV 14/06/2017 - 8.11
CRE 14/06/2017 - 8.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0265

Elfogadott szövegek
PDF 270kWORD 50k
2017. június 14., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A fenntarthatósági paktum végrehajtásának jelenlegi állása Bangladesben
P8_TA(2017)0265B8-0396/2017

Az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalása a fenntarthatósági paktum végrehajtásának aktuális állásáról Bangladesben (2017/2636(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a véleménynyilvánítás szabadságának bangladesi helyzetéről szóló, 2015. november 26-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Rana Plaza összeomlásának második évfordulójáról és a bangladesi fenntarthatósági paktum keretében elért előrelépésekről szóló, 2015. április 29-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az emberi jogok megsértése Bangladesben” című, 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2014. január 16-i(5), a 2013. november 21-i(6) és a 2013. március 14-i(7) állásfoglalására,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról(8), illetve a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról(9) szóló, 2010. november 25-i állásfoglalásaira,

–  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás, valamint fenntartható növekedés” című(10) és a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út ” című(11), 2013. február 6-i állásfoglalásaira,

–  tekintettel a fenntartható ruhaipari értékláncok uniós fejlesztési intézkedések révén való előmozdításáról szóló, 2017. április 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0147),

–  tekintettel a Bizottság vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégiáról (2011–2014) szóló közleményére (COM(2011)0681) és a Bizottság vállalati társadalmi felelősségvállalási politikájának 2014 utáni alakításával kapcsolatos bizottsági munkáról szóló nyilvános konzultáció eredményeire,

–  tekintettel a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0497),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Bangladesi Népköztársaság között létrejött, a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a fenntarthatósági paktumra a munkavállalói jogok és az üzemek biztonságának folyamatos javításáról a bangladesi konfekció- és kötöttáru-iparban,

–  tekintettel a bangladesi fenntarthatósági paktum technikai állapotáról az Európai Bizottság által készített, 2016. júliusi és 2015. április 24-i jelentésre,

–  tekintettel a 2016. november 15. és 17. között a bangladesi Dakkában járt eseti küldöttség nyomán a Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága által készített, 2017. január 23-i küldöttségi jelentésre,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bangladesi foglalkoztatási körülmények javítására irányuló, 2013. októberében indított programjára (Better Work Bangladesh Programme),

–  tekintettel az ILO magas szintű háromoldalú missziójáról szóló jelentésre, valamint az ILO egyezmények alkalmazásával foglalkozó szakértői bizottságának 2017. évi megfigyeléseire és a 87. és 98. egyezményre vonatkozó ajánlásaira,

–  tekintettel az ILO 2016. évi konferenciájának a normák alkalmazásával foglalkozó ILO-bizottsága jelentésében foglalt külön bekezdésre,

–  tekintettel az ILO egyesülési szabadsággal foglalkozó bizottságának a kormány ruházati ágazatban dolgozó munkavállalók elleni, 2016. decemberi ásulijai kemény fellépésével kapcsolatban 2017-ben benyújtott panaszra és az ENSZ különmegbízottjaihoz az ásulijai kemény fellépéssel kapcsolatban benyújtott panaszra,

–  tekintettel az ENSZ-nek a társadalmi és gazdasági fejlődés előmozdítását szolgáló, fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló johannesburgi nyilatkozatára,

–  tekintettel az UNCTAD fenntartható fejlődést szolgáló beruházáspolitikai keretére (2015),

–  tekintettel az ENSZ üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, irányadó alapelveire, amelyek mind a kormányok, mind a vállalatok számára meghatározza az emberi jogok védelmének és tiszteletben tartásának kereteit, és amelyeket az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011 júniusában jóváhagyott,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogokról, munkavállalói jogokról, környezetvédelemről és a korrupció elleni küzdelemről szóló globális megállapodására,

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel a megállapodással kapcsolatos negyedéves összesítő jelentésre a konfekcióipar gyáraiban zajló renoválásokról, amelyekre a 2016. október 31-i megállapodás vonatkozik,

–  tekintettel „A fenntarthatósági paktum végrehajtásának aktuális állása Bangladesben” című, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000037/2017 – B8-0217/2017),

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Banglades a ruházati cikkek második legnagyobb előállítójává vált a világon, és mivel a textilipari ágazat az összexport mintegy 81%-át adja; mivel a Bangladesben előállított ruházati cikkek 60%-át az EU-ba szállítják, amely az ország legnagyobb exportpiaca;

B.  mivel a bangladesi konfekcióipar 5000 gyárban mintegy 4,2 millió embert foglalkoztat, és közvetetten 40 millió embert, azaz a bangladesi népesség egynegyedét tartja el; mivel a konfekcióipar jelentős mértékben hozzájárult a szegénység csökkentéséhez és a nők szerepvállalásának növeléséhez; mivel a bangladesi konfekcióipar 80%-ának munkaerőigényét – a főként vidéki térségekből származó – nők elégítik ki; mivel azonban a munkavállalók 80%-át továbbra is az informális szektorban foglalkoztatják; mivel a konfekcióipar ellátási láncának összetett jellege és az átláthatóság alacsony foka megkönnyíti az emberi jogok megsértését és növeli a kizsákmányolást; mivel a konfekcióiparban a minimálbér továbbra is a Világbank által megállapított szegénységi küszöb alatt maradt;

C.  mivel a nemek közötti egyenlőség a fejlődés egyik mozgatórugója; mivel a nők jogai az emberi jogok részét képezik; mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikke egyértelműen rögzíti, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”, és ezért az EU kötelessége, hogy a nemek közötti egyenlőséget érvényre juttassa valamennyi politikájában, szavatolva, hogy a nők és a férfiak egyenlő módon részesüljenek a társadalmi változásokból, a gazdasági növekedésből és a tisztességes munkahelyek teremtéséből, felszámolva a hátrányos megkülönböztetést és előmozdítva a nők jogainak tiszteletben tartását szerte a világon;

D.  mivel a konfekcióiparban alkalmazott munkaerő körülbelül 10%-a dolgozik az exportfeldolgozó övezetekben; mivel az exportfeldolgozó övezetekben végzett munkára vonatkozó törvény a máshol dolgozó bangladesi munkavállalókhoz képest nem biztosítja kellőképp a munkavállalók alapvető jogait; mivel az exportfeldolgozó övezetek területének nagymértékű kiterjesztését tervezik;

E.  mivel a rugalmas származási szabályok következtében a bangladesi textiltermékeknek vámmentes bejutást biztosító uniós GSP-rendeletben foglalt „fegyver kivételével mindent” kezdeményezés, amelynek értelmében az EU egyoldalú kereskedelmi kedvezményeket biztosít a legkevésbé fejlett országok számára, jelentős mértékben hozzájárult Banglades jelentős ruhaipari exportjának és munkahelyteremtésének sikertörténetéhez;

F.  mivel ezek a kereskedelmi kedvezmények részét képezik a tisztességes és szabad kereskedelem előmozdítására vonatkozó uniós elvnek, és ezért lehetővé teszik az EU számára, hogy az emberi jogok megsértésének legsúlyosabb eseteiben felfüggessze a GSP szerinti kedvezményeket a GSP-rendelet V. fejezete 19. cikkének (1) bekezdésének a) pontja alapján, amely szerint a preferenciális elbánás bizonyos okok alapján ideiglenesen visszavonható – többek között a VIII. melléklet A. részében felsorolt egyezményekben, köztük az ILO nyolc alapvető egyezményében megállapított alapelvek súlyos és rendszeres megsértése esetén;

G.  mivel e rendelkezések alapján és ezen egyezmények elveinek fokozottabb betartása érdekében a Bizottság és az EKSZ 2017 elején megerősített párbeszédet indított a munkavállalói és az emberi jogokról;

H.  mivel az ILO 2016. évi konferenciájának a normák alkalmazásával foglalkozó bizottsága jelentésében egy külön bekezdést szentelt Bangladesnek, amelyben megállapította, hogy az ország súlyosan megsérti a 87. egyezmény (egyesülési szabadság) szerinti kötelezettségeit; mivel 2015-ben az ILO arról számolt be, hogy a szakszervezeti bejegyzésre irányuló kérelmek 78%-át elutasították többek között a gyárvezetők és bizonyos politikusok szakszervezet-ellenessége, illetve a bejegyzés adminisztratív lehetetlensége miatt;

I.  mivel különféle jelentések szerint a ruházati iparban 2006 óta dolgozók százai haltak meg bangladesi gyárakban történt különböző tűzesetekben, és az ezekért felelős számos gyártulajdonost és igazgatót soha nem vonták felelősségre; mivel a becslések szerint az összes ágazatot figyelembe véve évente körülbelül 11 700 munkás veszíti életét halálos baleset következtében, és további 24 500 hal meg foglalkoztatásával összefüggő betegségben;

J.  mivel az 5 300 bangladesi takát, illetve 67 USD-t kitevő jelenlegi havi minimálbért 2013 óta nem emelték, és a minimálbérrel foglalkozó tanácsot nem hívták össze;

K.  mivel 2016. december 21. után, a magasabb bért követelő bangladesi ruhagyári munkások sztrájkjait és tüntetéseit követően a hatóságok legalább 35 szakszervezeti vezetőt és aktivistát önkényesen letartóztattak és őrizetbe vettek, bezártak szakszervezeti és nem kormányzati szervezeti irodákat vagy rendőrségi megfigyelés alá helyezték őket, valamint felfüggesztettek vagy elbocsátottak 1 600 munkavállalót, amiért tiltakoztak a ruházati ipar alacsony bérei miatt;

L.  mivel az átláthatósági index szerint Banglades 177 ország közül a 145. helyen áll; mivel a korrupció széles körben elterjedt a ruházati ágazat globális ellátási láncán belül, és mind politikai szereplők, mind helyi hatóságok részt vesznek benne;

M.  mivel a bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodáshoz (a továbbiakban: a megállapodás) hasonló, a magánszféra által indított több ígéretes kezdeményezés eredményeképpen az elmúlt húsz évben javultak az ellátási lánc normái és a munkahelyi biztonság, illetve a ruházati ágazat ellátási láncában bővült a munkavállalók jogainak köre;

N.  mivel a paktum 2014., 2015. és 2016. évi egymást követő felülvizsgálatai során megállapításra került, hogy a bangladesi hatóságok néhány területen kézzel fogható eredményeket értek el, és mivel a paktum hozzájárul az egészség és biztonság szerény mértékű javításához a gyárakban, illetve a munkakörülmények javításához a konfekcióiparban; mivel a munkavállalói jogokkal kapcsolatos haladás nagyobb kihívást jelentett, és mivel e téren az elmúlt pár évben nem történt jelentős előrelépés; mivel az ILO szerint a 2013. évi bangladesi munkajogi törvény módosításával és végrehajtásával kapcsolatos hiányosságok súlyosan akadályozzák az egyesülési szabadsághoz való jog és szakszervezetek bejegyzéséhez való jog gyakorlását, különösen az exportfeldolgozó övezetekben működő konfekcióiparban; mivel az exportfeldolgozó övezetekben dolgozó munkavállalóktól megtagadták a szakszervezethez való csatlakozás jogát;

O.  mivel a katasztrófát követően a korábbiakban nem tapasztalt mértékű igény jelentkezett az európai fogyasztók részéről a tekintetben, hogy jobb tájékoztatást kapjanak arról, hogy honnan származnak a termékek, és hogy azokat milyen körülmények között állítják elő; mivel az európai polgárok számtalan petíciót nyújtottak be és kampányokat szerveztek a nemzetközi ruhaipari márkák nagyobb elszámoltathatósága és annak biztosítása érdekében, hogy ruházati cikkeiket etikus módon állítsák elő;

Felelős üzleti magatartás Bangladesben - elsősorban belügyi feladat

1.  hangsúlyozza, hogy bár az elmúlt években a növekedése és a fejlődése figyelemre méltó volt, Bangladesnek hosszú távon jelentős erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy sikerüljön fenntartható és inkluzívabb gazdasági növekedést elérnie; hangsúlyozza, hogy e tekintetben alapvető fontosságúak a termelékenység növelésére, az export további diverzifikálására, a társadalmi igazságosságra, a munkavállalók jogaira, a környezetvédelemre, valamint a korrupció elleni küzdelemre irányuló strukturális reformok;

2.  felszólítja a bangladesi kormányt, hogy kiemelt prioritásként erősítse meg szerepvállalását a ruhaiparban dolgozó munkavállalók biztonságának, munkakörülményeinek és jogainak javítását illetően, továbbá javítsa az épületek és gyárak biztonságára vonatkozó jogszabályok végrehajtását; hogy folytassa tovább a munkaügyi ellenőrzésekre szánt források növelését, alkalmazzon és képezzen ki még több gyári ellenőrt, teremtsen olyan feltételeket, hogy a munkaügyi felügyelők cserélődése lassuljon, dolgozzon ki éves munkatervet azon gyárak ellenőrzésének megismétlésére, ahol hiányosságokat tártak fel, és terjessze ki az épületek és gyárak ellenőrzését más ágazatokra is;

3.  felhívja a bangladesi kormányt a 2013. évi munkajogi törvény módosítására annak érdekében, hogy hatékonyan megoldja az egyesülés szabadságával és a kollektív tárgyalásokhoz való joggal kapcsolatos problémákat, hogy támogassa a szociális párbeszédet, biztosítsa a szakszervezetek gyors és önkénytől mentes nyilvántartásba vételét, biztosítsa a szakszervezetekkel szembeni megkülönböztetés és a tisztességtelen munkaügyi gyakorlatok feltételezett eseteinek hatékony kivizsgálását és büntetőjogi üldözését, hogy garantáljon olyan munkajogi jogszabályi kereteket, amely teljes mértékben megfelel a nemzetközi normáknak, nevezetesen az egyesülés szabadságáról és a kollektív tárgyalásokról szóló 87., illetve 98. sz. ILO-egyezményeknek, és biztosítsa ezek tényleges végrehajtását; sürgeti továbbá a kormányt annak biztosítására, hogy az exportfeldolgozó övezetekre vonatkozó jogszabályok lehetővé tegyék az egyesülés teljes szabadságát, ugyanezen nemzetközi normákkal összhangban, valamint sürgősen vizsgálják ki a szakszervezetekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden megnyilvánulását;

4.  sürgeti a bangladesi kormányt, a gyáripari szövetségeket és a gyártulajdonosokat, hogy renoválják az összes olyan konfekcióipari gyárat, amely exportra termel, és biztosítsák, hogy a javítási munkálatokat ellenőrzések kövessék, és hogy azokat az illetékes állami hatóságok átlátható módon felügyeljék, felismerve az adományozók által mobilizált pénzeszközök hasznosságát és a hatékony pénzügyi támogatás fontosságát;

5.  sürgeti a bangladesi kormányt, hogy haladéktalanul hívja újra össze a minimálbérrel foglalkozó tanácsot és rövidebb időszakonként végezze el a bérek felülvizsgálatát;

A magánszféra kezdeményezései - hasznos és értékes hozzájárulás

6.  felszólítja a nemzetközi márka- és kiskereskedőket, valamint a bangladesi magánszférát, hogy továbbra is vállaljanak szerepet a munkavállalói jogok érvényre juttatásában, a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódó fellépések végrehajtásában, és javítsák a felelősségteljes üzleti gyakorlatok – köztük a bangladesi ruhagyári munkások tisztességes munkakörülményeinek biztosítása – terén elért eredményeiket, valamint segítsék elő átlátható információk szolgáltatását arról, hogy mely gyárak állítják elő a termékeket, és ösztönözzék a releváns kezdeményezések közötti koordinációs mechanizmusokat; ösztönzi a nemzetközi márka- és kiskereskedők azon törekvésének folytatását, hogy fogadjanak el egységes magatartási kódexet a bangladesi gyárak ellenőrzését illetően;

7.  hangsúlyozza a magánszférának a bangladesi kormánnyal és a nemzetközi szervezetekkel együttműködésben a tűz- és épületbiztonsági megállapodás révén az országban elért eredményeit; rámutat azonban, hogy a tűz- és épületbiztonság terén elért eredmények ellenére a megállapodás részes felei továbbra is aggódnak a kritikus biztonsági kérdések megoldásának lassúsága miatt; felszólítja a megállapodás részes feleit, hogy mielőtt a jelenlegi megállapodás 2018. május 12-én lejár, hosszabbítsák meg kötelezettségvállalásukat újabb öt évre; felhívja a kormányt és a bangladesi üzleti szférát, hogy ismerjék el annak hasznosságát, hogy a kiskereskedők elkötelezzék magukat a megállapodás mellett, és támogassák megállapodásban részes felek megbízatásának kiterjesztését;

8.  felhívja a bangladesi kormányt és a magánszférát, hogy folytassák az áldozatok anyagi kompenzációját és rehabilitációját célzó újabb kezdeményezéseiket, és dolgozzanak ki hatékony újrafoglalkoztatási stratégiát, valamint támogassák a vállalkozói/megélhetési készségek javítását;

Az EU és a nemzetközi közösség közös felelőssége

9.  támogatja a bangladesi fenntarthatósági paktum nyomon követő tevékenységeit, valamint a Bizottság és az EKSZ által a munkavállalói és az emberi jogokról Bangladessel folytatott megerősített párbeszédet, melynek célja, hogy a GSP-rendeletben felsorolt egyezményekben lefektetett elveknek való megfelelést javítsák;

10.  támogatja, hogy a Bizottság – a középpontba az önkéntes kezdeményezéseket és szigorú magatartási szabályokat állítva – megvizsgálja egy uniós szintű kezdeményezés lehetőségét a ruházati ágazatra vonatkozóan; tudomásul veszi a fenntartható ruhaipari értékláncok uniós fejlesztési intézkedések révén való előmozdításáról szóló, 2017. április 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumot, és ismét felszólít arra, hogy e munkadokumentumon túlmenően fontolják meg a megfelelő gondossággal kapcsolatos kötelező erejű jogszabály megalkotását; hangsúlyozza továbbá, hogy az egyeztetés, az információk megosztása, a legjobb gyakorlatok megosztása és a kormányok arra irányuló elkötelezettsége, hogy meghatározzák a megfelelő keretfeltételeket, hozzájárulhat az értékláncra vonatkozó magán- és állami kezdeményezések hatékonyságának növeléséhez, és elősegítheti a pozitív eredményeket a fenntartható fejlődés vonatkozásában; hangsúlyozza a fogyasztók tudatossága növelésének fontosságát az átláthatóság növelése érdekében, valamint a munkajogi és környezetvédelmi normák, a termékbiztonság és a fenntartható fogyasztás javítására irányuló erőfeszítések támogatását;

11.  úgy véli, hogy a bangladesi fenntarthatósági paktum, amelynek az EU kulcsfontosságú szereplője, példaként szolgálhat hasonló partnerségek harmadik országokkal való kialakításához; felhívja az Uniót, hogy folytassa és fokozza a fenntartható fejlődés és a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén az olyan szervezetekkel való nemzetközi együttműködést, mint az ILO, az OECD vagy az ENSZ;

12.  támogatja az ENSZ nyitott munkacsoportjának erőfeszítéseit, amelyet egy kötelező erővel rendelkező, a vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló ENSZ-szerződés kidolgozása céljából hoztak létre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt az ennek eredményére támaszkodó tárgyalásokban;

13.  hangsúlyozza, hogy ha nem sikerül javítani a biztonsági helyzetet és szisztematikusan ellenállni a szélsőségesek jelentette fenyegetésnek Bangladesben, annak közvetlen hatása lesz az országba irányuló beruházásra, ami végső soron hátráltatni fogja a hosszú távú fejlődést és a hétköznapi emberek életét;

Következtetések

14.  hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú ruhaipari ágazat alapvető fontosságú Banglades gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából, és hogy annak konjunktúrája nagyszámú munkavállaló, főleg nők számára lehetővé tette, hogy az informális gazdaságból átlépjenek a formális gazdaságba; óva int azoktól a kezdeményezésektől, amelyek az EU és más megrendelők Bangladesből való kivonulásához vezethetnek, mivel ez káros hatással lenne nem csupán az ország hírneve, hanem – ami még ennél is fontosabb – az ország jövőbeni fejlődési kilátásai szempontjából;

15.  hangsúlyozza, hogy a felelősségteljes üzleti magatartás mint átfogó cél megvalósítása a bangladesi kormány, a helyi magánszféra, a nemzetközi közösség és az üzleti partnerek közös felelőssége;

o
o   o

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, Banglades kormányának és parlamentjének, valamint az ILO főigazgatójának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0414.
(2) HL C 346., 2016.9.21., 39. o.
(3) HL C 234., 2016.6.28., 10. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0196.
(5) HL C 482., 2016.12.23., 149. o.
(6) HL C 436., 2016.11.24., 39. o.
(7) HL C 36., 2016.1.29., 145. o.
(8) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.
(9) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.
(10) HL C 24., 2016.1.22., 28. o.
(11) HL C 24., 2016.1.22., 33. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0299.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat