Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Aix-en-Provence-i fellebbviteli bíróság főügyésze, Pascal Guinot által 2016. december 9-én eljuttatott és a 2017. január 19-i plenáris ülésen bejelentett, a Marine Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően 2017. május 29-ére és június 12-ére meghallgatásra hívta meg Le Pen asszonyt,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel az 1881. július 29-i törvény 23. cikkének első bekezdésére, 29. cikkének első bekezdésére, 30. cikkére és 31. cikkének első bekezdésére, valamint az 1982. július 29-i törvény 93-2. és 93-3. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0223/2017),

A.  mivel az Aix-en-Provence-i fellebbviteli bíróság főügyésze egy állítólagos bűncselekménnyel kapcsolatos jogi eljárás okán kérte Marine Le Pen európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését;

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke értelmében a feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá;

C.  mivel a 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt az Európai Parlament tagjai saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

D.  mivel a francia alkotmány 26. cikkének második bekezdése szerint parlamenti képviselőt nem lehet letartóztatni súlyos bűntett vagy más jelentős bűncselekmény miatt, és nem lehet szabadságelvonással vagy a szabadság korlátozásával járó intézkedés alá vonni azon parlamenti kamara elnökségének engedélye nélkül, amelynek tagja, valamint nincs szükség ilyen engedélyre súlyos bűntett vagy más jelentős bűncselekmény elkövetésén való tettenérés, illetve jogerős ítélet esetében;

E.  mivel Marine Le Pent egy választott tisztséget viselő személlyel szemben elkövetett nyilvános rágalmazással vádolják, amely a francia jog – nevezetesen az 1881. július 29-i törvény 23. cikkének első bekezdése, 29. cikkének első bekezdése, 30. cikke és 31. cikkének első bekezdése, valamint az 1982. július 29-i törvény 93-2. és 93-3. cikke – szerint bűncselekménynek minősül;

F.  mivel 2015. július 28-án Christian Estrosi magánvádas feljelentést tett Marine Le Pen-nek szemben a nizzai vizsgálóbírók vezetőjénél egy ideiglenesen választott tisztséget viselő személlyel szemben elkövetett nyilvános rágalmazás miatt; mivel előadta, hogy 2015. május 3-án az iTÉLÉ tévécsatornán és az Europe 1 rádióban egyszerre közvetített Le Grand Rendez-vous című műsorban Marine Le Pen az alábbi, becsületét vagy megítélését sértő állításokat vagy feltételezéseket tartalmazó kijelentéseket tette:

„Figyeljen, amit én tudok, az az, hogy Estrosi úr finanszírozta az UOIF-et (az Iszlám Szervezetek Franciaországi Egyesülete); hogy a közigazgatási bíróság elítélte, amiért olyan alacsony bérleti díjat állapított meg az UOIF egy mecsete számára, hogy még a közigazgatási bíróság is az ujjára koppintott; ez valójában tükrözi, hogy az ilyen polgármesterek miként finanszíroznak mecseteket illegális módon, ami sérti az 1905-ös törvényt; amikor valakinek az ujját a mutyizás vallási kommunitarista lekvárosbödönjében találjuk, természetes, hogy hangosan kiabálunk és sokkoló kijelentéseket teszünk, de én nem a szavakhoz ragaszkodom, hanem a tettekhez...”; A riporter kérdésére: „Estrosi tehát a dzsihádisták bűntársa?” Le Pen asszony állítólag így válaszolt: „Segítségnyújtás, eszközök átadása, támogatás: amikor támogatjuk az iszlám fundamentalizmus berendezkedését, terjesztését, toborzását, akkor, igen, erkölcsileg részben egy kicsit bűnrészesek vagyunk.”

G.  mivel Marine Le Pent a Parlament az eljárási szabályzat 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban kétszer hívták meg meghallgatásra; mivel azonban nem élt azzal a lehetőséggel, hogy megállapításait az illetékes bizottság elé terjessze;

H.  mivel az állítólagos bűncselekmény nem áll közvetlen, illetve nyilvánvaló kapcsolatban Marine Le Pen európai parlamenti képviselői feladatainak ellátásával, és az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikkének alkalmazásában az általa elmondottak nem minősülnek az európai parlamenti képviselői feladatainak ellátása során kifejtett véleménynek vagy leadott szavazatnak;

I.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke alkalmazásában a vádak nyilvánvalóan nem függenek össze Marine Le Pen európai parlamenti képviselői tisztségével, és azok kizárólag nemzeti, illetve regionális jellegű tevékenységeket érintenek, és mivel ezért a 8. cikk nem alkalmazható;

J.  mivel csak az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerinti mentességet lehet felfüggeszteni;

K.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke alkalmazásában nincs ok azt feltételezni, hogy a felfüggesztésre irányuló kérelmet Marine Le Pen parlamenti munkája akadályozásának kísérlete érdekében, vagy a neki történő politikai károkozás szándékával nyújtották be (fumus persecutionis);

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Marine Le Pen mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Francia Köztársaság illetékes hatóságának és Marine Le Pennek.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C 163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.