Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) „Fedezett kötvények: ajánlások a fedezett kötvényekre vonatkozó keretszabályozások összehangolására az Unióban” című, 2016. december 20-i jelentésére (EBA-Op-2016-23),

–  tekintettel a fedezett kötvények uniós helyzetéről szóló, 2015. szeptember 30-i európai bizottsági konzultációs dokumentumra és „A fedezett kötvényekről szóló nyilvános konzultációhoz való hozzászólások összefoglalója” című, dátum nélküli európai bizottsági dokumentumra,

–  tekintettel a „Fedezett kötvényekre vonatkozó tőkekövetelmények” című, az 575/2013/EU rendelet 503. cikke alapján készült, 2015. október 20-i bizottsági jelentésre (COM(2015)0509),

–  tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) fedezett kötvényekre vonatkozó kedvezményes tőkekövetelményekről szóló, 2014. július 1-jei véleményére (EBA/Op/2014/04),

–  tekintettel az EBH 2014. július 1-jei jelentésére „A fedezett kötvényekre vonatkozó uniós keretszabályozások és tőkekövetelmények: válasz a Bizottság 575/2013/EU rendelet 503. cikkére és az Európai Rendszerkockázati Testület hitelintézetek finanszírozásáról szóló, 2012. decemberi E. ajánlására vonatkozó, 2013. decemberi tanácsadási felhívására (ESRB/12/2)” című dokumentumról,

–  tekintettel az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 2009/65/EK irányelvnek a letétkezelői funkciók, a javadalmazási politikák és a szankciók tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. július 23-i 2014/91/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (a továbbiakban: ÁÉKBV-irányelv), és különösen annak 52. cikke (4) bekezdésére,

–  tekintettel a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (a továbbiakban: tőkekövetelmény-rendelet) és különösen annak 129. cikkére,

–  tekintettel a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3), különösen annak 44. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az elszámolási kötelezettségre vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2015. augusztus 6-i (EU) 2015/2205 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(4) 1. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az elszámolási kötelezettségre vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2016. június 10-i (EU) 2016/1178 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(5) 1. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2014. október 10-i (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0235/2017),

A.  mivel a fedezett kötvényeket a korábbi tapasztalatok alapján alacsony nemteljesítési ráták és megbízható kifizetések jellemzik, továbbá az európai jelzáloghitelek mintegy 20%-át finanszírozzák, és több mint 2000 milliárd EUR összegű kötelezettséget képviseltek 2015-ben Európában; mivel a világon a fedezett kötvények mintegy 90 %-át kilenc európai ország bocsátotta ki;

B.  mivel a fedezett kötvények kulcsszerepet játszanak a hitelintézmények finanszírozásában, különösen a válság alatt; mivel a fedezett kötvények megőrizték a biztonság és a likviditás magas szintjét a pénzügyi válság alatt, ami a nemzeti szabályozás színvonalának köszönhető; mivel a 2008 és 2014 között bekövetkezett, a fedezett kötvények árai közötti növekvő tagállami különbségek nem a piaci széttöredezettség bizonyítékai, hiszen az árkülönbségek szorosan kapcsolódtak az államkötvények árai közötti különbségekhez, és csupán a fedezeti összetevőkben (cover pool) rejlő kockázatokat tükrözték; miközben a fedezett kötvények tagállamonkénti árainak kockázatra való megfelelő érzékenysége bizonyíték a jól működő és jól integrálódott piacokra;

C.  mivel az európai fedezett kötvények piacán jelentős a határon átnyúló befektetések mértéke; mivel a fedezett kötvények kellően sokszínű befektetői bázissal rendelkeznek, ahol a bankok vezető szerepet töltenek be (2009 és 2015 között mintegy 35%-os volt a piaci részesedésük); mivel az eszközkezelők, biztosítótársaságok és nyugdíjalapok piaci részesedése csaknem 20 százalékponttal csökkent, és azt gyakorlatilag a Központi Bank nagyobb mértékű beruházásai vették át a fedezett kötvényekben;

D.  mivel a fedezett kötvények vonzó hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, hiszen – a fedezeti összetevők fedezeti szintjéig – ki vannak zárva a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv (BRRD) 44. cikke szerinti hitelezői feltőkésítésből; mivel a tőkekövetelményekről szóló rendelet (CRR) 129. cikkének megfelelő fedezett kötvények kedvezményes kezelésben részesülnek a kockázati súlyt illetően;

E.  mivel a bankok részéről azért is oly nagy a kereslet a fedezett kötvények iránt, mert a likviditásfedezeti mutatóról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet kedvezményes szabályozási kezelést biztosít a fedezett kötvényeknek, amely rendelet lehetővé teszi a bankoknak, hogy a fedezett kötvényeket akkor is belefoglalják a likviditási tartalékukba, ha azok a bázeli szabályok szerint nem számíthatók be a likviditásfedezeti rátába;

F.  mivel a fedezettkötvény-programok bizonyos feltételek mellett mentesülnek az alapletétre vonatkozó azon követelmények alól, amelyek a származtatott ügyletek partner-hitelkockázattal szembeni védelmére szolgálnak;

G.  mivel nemzeti döntésre a fedezett kötvények mentesülhetnek az uniós nagykockázati tőkekövetelmény alól;

H.  mivel a túlfedezeti követelmények miatt a megterhelt eszközök káros hatással vannak a biztosíték nélküli bankhitelezők pozícióira, ám az elkülönített fedezeti összetevők révén történő adósságfinanszírozás elvének nincs ilyen negatív hatása; mivel a jóval 100% alatti hitelfedezeti aránnyal rendelkező ilyen műveletek általában olyan mértékben javítják a biztosíték nélküli bankhitelezők pozícióit, hogy nincs szükség e tartalékokra a fedezeti összetevőkkel szembeni követelések kielégítéséhez;

I.  mivel a fedezett kötvények számos bank mérlegében fontos helyet foglalnak el az eszközök között; mivel a pénzügyi stabilitás szempontjából alapvető fontosságú, hogy ezen eszközök maximális mértékben biztonságosak és likvidek maradjanak, mivel ezt a célkitűzést nem áshatja alá a fedezett kötvények olyan innovációja, amely lehetővé teszi a kibocsátók számára, hogy a saját belátásuk szerint ruházzanak át kockázatot a befektetőkre;

J.  mivel a feltételes futamidő-hosszabbítású fedezett kötvények (soft bullet (egyösszegű előtörlesztés) és feltételes közvetett (pass-through) struktúrák) kibocsátása évi 8%-ról 45%-ra emelkedett 2016 áprilisában; mivel az ilyen opciók csökkentik a likviditási kockázatot a nem megfelelő fedezeti összetevőkben, csökkentik a túlfedezeti követelményeket, és segítenek elkerülni a kényszerkiárusításokat; mivel azonban a futamidő meghosszabbítása a kibocsátó kockázatát a befektetőre ruházza át; mivel kedvezményes szabályozási kezelésben csak a különösen biztonságos hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat szabad részesíteni;

K.  mivel az uniós jog nem határozza meg pontosan a fedezett kötvények fogalmát;

L.  mivel a fedezett kötvények piaca nem túl virágzó azokban a tagállamokban, ahol ilyen kötvények kibocsátásának nincs nemzeti hagyománya, vagy ahol a növekedésüket országkockázat vagy nehéz makrogazdasági feltételek korlátozzák;

M.  mivel elismertek a fedezett kötvényekre vonatkozó nemzeti keretszabályozások közötti nagyfokú eltérések, különösen az olyan technikai aspektusokat illetően, mint a nyilvános ellenőrzés szintje;

N.  mivel a fedezett kötvényekre vonatkozó uniós keretet a legmagasabb normákkal kell felvértezni;

O.  mivel számos igen sikeres példa van a fedezett kötvényekre vonatkozó nemzeti keretszabályozásokra, amelyek történelmi és jogi tényezőkön alapulnak, és részben a nemzeti jogszabályokba ágyazottak; mivel e nemzeti keretszabályozások alapvető jellemzői megegyeznek, különösen a kettős fedezet, az alacsony kockázatú eszközökkel rendelkező fedezeti összetevők elkülönítése és a speciális állami felügyelet terén; mivel hasznos lehet ezen elvek kiterjesztése más típusú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra is;

P.  mivel a harmonizációt nem szabad uniformizáló megközelítésre alapozni, hiszen ez a termékválaszték komoly csökkentését válthatja ki, és negatívan befolyásolhatja az eddig jól működő nemzeti piacokat; mivel a harmonizációnak tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás elvét;

Q.  mivel a piaci szereplők kezdeményezéseket hoztak a fedezett kötvények piaca fejlesztésének elősegítésére, ilyen például a 2013-ban létrehozott „fedezettkötvény-címke” (Covered Bond Label) és az Összehangolt Átláthatósági Sablon (Harmonised Transparency Template) ;

R.  mivel felügyeleti felülvizsgálatot követően az EBH meghatározta a fedezett kötvények kibocsátásának és felügyeletének bevált gyakorlatait, és megvizsgálta, hogy a nemzeti keretszabályozások mennyire felelnek meg e gyakorlatoknak;

S.  mivel a Bizottság nyilvános konzultációját követően az érdekelt felek nagy többsége ellenezte a teljes harmonizációt, a befektetők pedig hangsúlyozták a változatos termékskála értékét; mivel az érdekelt felek óvatosan támogatják az uniós jogszabályt, azzal a feltétellel, hogy az elveken alapuljon, és a meglévő keretszabályozásokra építkezzen, tiszteletben tartva különösen a nemzeti keretszabályozások jellegzetességeit;

Általános észrevételek és álláspontok

1.  hangsúlyozza, hogy a belföldi és határokon átnyúló, fedezett kötvényekbe történő befektetések a jelenleg hatályos jogi keretben jól működtek eddig az uniós piacokon; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartania a szilárd és biztonságos termékek változatosságát,

2.  rámutat, hogy a nemzeti modellek harmonizálása vagy azoknak egy európai modellel történő helyettesítése nem szándékolt kedvezőtlen következményekkel járhat a piacokra nézve, amelyek jelenlegi sikere a fedezett kötvényekről szóló, nemzeti jogszabályokba beágyazott szabályozáson múlik; ismételten hangsúlyozza, hogy egy integráltabb európai keretnek olyan elvi alapú megközelítésre kell korlátozódnia, amely meghatározza a célokat, de a módszerek és eszközök meghatározását a nemzeti jogba történő átültetésre bízza; hangsúlyozza, hogy e keretnek magas minőségű normákon kell alapulnia és figyelembe kell vennie a bevált piaci gyakorlatokat a jól működő nemzeti rendszerekre építkezve, azok megzavarása nélkül; hangsúlyozza, hogy a fedezett kötvények bevált gyakorlatokhoz igazított új európai kerete a kezdő piacok referenciaértéke kell legyen, és növelnie kell a fedezett kötvények minőségét;

3.  felhív olyan uniós irányelv kidolgozására, amely egyértelműen különbséget tesz a fedezett kötvények jelenlegi két típusa között:

hangsúlyozza, hogy a prémium fedezett kötvényeknek továbbra is szabályozói kedvezményben kell részesülniük az általános fedezett kötvényekhez képest, és az általános fedezett kötvényeknek szabályozói kedvezményben kell részesülniük a fedezett adósságkötelezvény más formáival szemben; elismeri az ÁÉKBV-előírásoknak megfelelő értékpapírok potenciálját a tőkepiaci unió célkitűzéseinek elérése érdekében;

4.  felhívja a tagállamokat a fedezettkötvény-címke védelmére, biztosítva a nemzeti jogszabályokban, hogy a fedezett kötvények nagyfokú likviditással rendelkező és közel kockázatmentes hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok legyenek; határozottan javasolja, hogy az államkötvényeknél és jelzáloghiteleknél jelentősen nagyobb kockázatú eszközökkel fedezett hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok (pl. nem államilag támogatott infrastrukturális beruházások vagy kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) nyújtott hitelek) ne a „fedezett kötvények” kategóriába tartozzanak, hanem adott esetben a „biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek” kategóriába; támogatja azt az elvet, hogy a prémium és általános fedezett kötvények fedezeti összetevői teljes mértékben olyan hosszú távú eszközökből álljanak, amelyek értékelhetőek és visszavehetőek;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy az irányelvbe foglalja bele egy, a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekre vonatkozó jogi keret elveit, mint pl. a kettős fedezetre, a speciális állami felügyeletre, a csődvagyontól való elkülönítésre és az átláthatóságra vonatkozó követelmények; felhívja a tagállamokat ezen alapelvek nemzeti jogszabályokba és a csődeljárásaikba való integrálására; hangsúlyozza, hogy a fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek szilárd jogi kerete az utóbbiakat átláthatóbbá, likvidebbé és költséghatékonyabbá tenné, mint a szerződéses megállapodásokat használó értékpapírok; rámutat, hogy ez hozzájárulhatna, hogy a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek kockázatosabb tevékenységeket is finanszírozzon, mint például a kkv-hitelek, a fogyasztói hitelek vagy a kormánygarancia nélküli infrastrukturális beruházások; megjegyzi, hogy a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekre nem vonatkozna a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv 44. cikkében meghatározott hitelezői feltőkésítés eszközének hatálya;

6.  ösztönzi minimális felügyeleti standardok megállapítását az irányelvben, amelyek a fedezett kötvények azonosított bevált gyakorlatait tükrözik; ösztönzi a felügyeleti konvergenciát Unió-szerte;

7.  feszólít arra, hogy az irányelv növelje a fedezeti összetevőkről nyújtott információ és a jogi keret átláthatóságát, biztosítva a kettős fedezetet és az eszközök elkülönítését a kibocsátó fizetésképtelensége vagy szanálása esetén; ragaszkodik hozzá, hogy ebben az értelemben az irányelv elveken alapuljon, csak információs követelményekre koncentrálva;

A prémium és általános fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek és szabályozási keretük meghatározása

8.  felhívja a Bizottságot a fedezett kötvények keretéről szóló (irányelvre irányuló) olyan javaslat előterjesztésére, amely egyaránt tartalmazza a prémium és az általános fedezett kötvények, valamint a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek meghatározását, a piaci zavarok elkerülése érdekében az átmeneti időszakok alatt; sürgeti a Bizottságot, hogy a meghatározás tartalmazza az alábbi, ezen kibocsátott eszköz érvényességi idején belül a kedvezményes elbánástól függetlenül elérhető közös elveket:

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy a fedezett kötvények irányelvben foglalt fogalommeghatározásába foglalja bele az alábbi további elveket:

10.  hangsúlyozza, hogy az európai szabályozásban a fedezett kötvényekhez rendelt kockázati súlyoknak tükrözniük kell a mögöttes kockázatok piaci értékeléseit; megjegyzi, hogy a valamely jellemző miatt elsőbbségi szabályozási elbánásban részesülő valamennyi más típusú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra a fenti feltételek nem vonatkoznak;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy hatalmazza fel az európai felügyeleti hatóságokat arra, hogy értékeljék a prémium és általános fedezett kötvényekre és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekre vonatkozó kritériumoknak való megfelelést azzal a céllal, hogy az ÁÉKBV-irányelv 52. cikke (4) albekezdésében szereplő listákat európai szinten a megfelelő prémium és általános fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek hiteles listájával kiegészítsék, vagy akár felváltsák.

12.  felhívja az EBH-t, hogy tegyen közzé ajánlásokat a prémium és általános fedezett kötvényekre és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekre vonatkozóan az eszközök elismerhetőségének kritériumairól (beleértve a helyettesítő eszközöket), a jelzálogokra vonatkozó hitelfedezeti arányokról, az eszközök különböző típusainak minimális hatékony túlfedezeti szintjeiről, valamint a tőkekövetelmény-rendelet esetleges felülvizsgálatáról; felhívja az EBH-t, hogy dolgozza ki az ilyen különleges állami felügyeleti és adminisztratív keret létrehozásához szükséges iránymutatásokat;

13.  javasolja az EGT-n kívüli, fejlődő fedezettkötvény-piacokon a kibocsátók előtti piacra jutási akadályok megszüntetését azáltal, hogy azonos elbánásban részesítik a harmadik országbeli kibocsátók fedezett kötvényeit, feltéve hogy jogi, intézményi és felügyeleti környezetük megfelel az illetékes európai intézmény által végzett egyenértékűségi értékelésnek; ajánlja az európai szabályozás főbb elveinek előmozdítását annak érdekében, hogy ezek akár a fedezett kötvények piacának globális standardjává is válhassanak;

14.  sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó európai jogszabályok felülvizsgálatáról, amely során meghatározza a prémium és általános fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek specifikus szabályozását;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó európai jogszabályok vizsgálata során vegye figyelembe a prémium és általános fedezett kötvényekben és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekben rejlő lehetőséget a tőkepiaci unió célkitűzéseinek megvalósítása érdekében;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy azonosítja a fedezettkötvény-rendszerek fejlődése előtt álló lehetséges nemzeti szintű akadályokat, és adjon ki iránymutatásokat ezen akadályok megszüntetésére, a bankok megbízható és prudens üzletvitelének sérelme nélkül;

17.  felhívja a Bizottságot és az Európai Bankhatóságot, hogy (esetleg egy hatásvizsgálat részeként) újra vizsgálja meg a hajókra bejegyzett tengeri zálogjoggal fedezett hiteleknek és hajóknak a tőkekövetelmény-rendelet 129. cikke (1) bekezdése g) pontjában meghatározott elismerhetőségét a fedezeti összetevők eszközeiként; aggódik amiatt, hogy a hajók kedvezményes kezelése torzítja a versenyt az egyéb közlekedési eszközök kárára; felkéri a Bizottságot és az Európai Bankhatóságot annak vizsgálatára, hogy a hajókkal, mint fedezeti eszközökkel fedezett kötvények egyenértékűek-e a tőkekövetelményekről szóló rendeletnek megfelelő egyéb fedezett kötvényekkel likviditásuk és a független hitelminősítő intézetek általi kockázatértékelésük tekintetében, továbbá, hogy indokolt-e ezen kötvények kedvezményes kezelése a tőkekövetelmény-rendeletben a likviditásfedezeti ráta szerinti elismerhetőség és az alacsonyabb kockázati súlyok alapján;

18.  kéri a tagállamokat, hogy nemzeti jogaikban teremtsenek lehetőséget olyan különálló fedezeti összetevők létrehozására, amelyek mindegyikének eszközosztályai homogének (pl. lakossági hitelek); felhívja a tagállamokat annak lehetővé tételére, hogy tőkekövetelmény-rendelet 129. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott valamennyi fedezeti eszközt a fedezeti követelmények teljesítéséhez hozzájáruló helyettesítő eszközként használják fel, továbbá arra, hogy állapítsanak meg egyértelmű határértékeket a hitelminőség és a kitettségterjedelem, valamint a helyettesítő eszközök fedezeti hozzájárulásának felső korlátai tekintetében;

A piaci átláthatóság és az önkéntes konvergencia támogatása

19.  üdvözli a fedezett kötvények minősítésére vonatkozó módszerek fejlődését és a fedezett kötvények minősítési piacának bővülését;

20.  kiemeli az egyenlő versenyfeltételek fontosságát a tisztességes verseny biztosítása céljából a pénzügyi piacokon; hangsúlyozza, hogy az európai jogszabályok nem tehetnek különbséget a különböző típusú fedezett kötvények között, hacsak nincs rá kellő okuk azt feltételezni, hogy ezek biztonsági vagy likviditási szempontból különböznek egymástól;

21.  üdvözli a közzétételre vonatkozó összehangolt normák és sablonok (pl. HTT) kidolgozására vonatkozó kezdeményezést a fedezett kötvények közötti unióbeli különbségek összehasonlíthatóságának és elemzésének megkönnyítése érdekében;

22.  üdvözli a piaci normákra és a bevált gyakorlatokról szóló iránymutatásokra vonatkozó EBH-ajánlások kidolgozását; szorgalmazza az önkéntes konvergenciát ezeknek megfelelően;

23.  ösztönzi a fedezeti alapok stressztesztjeinek végrehajtását és a tesztek eredményeinek közzétételét;

o
o   o

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Bankhatóságnak.

(1) HL L 257., 2014.8.28., 186. o. (2) HL L 176., 2013.6.27., 1. o. (3) HL L 173., 2014.6.12., 190. o. (4) HL L 314., 2015.12.1., 13. o. (5) HL L 195., 2016.7.20., 3. o. (6) HL L 11., 2015.1.17., 1. o.